Kilencedik alkalommal szervezte meg egyház- és nemzettörténelmi vetélkedőjét Kolozsváron az Erdélyi Unitárius Egyház ifjúsági szervezete, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE). A november 3-án sorra kerülő országos szintű vetélkedőn Erdély különböző unitárius egyházközségeinek középiskolás fiataljai vettek részt. Idén a nemzettörténelmi rész témája az 1956-os forradalom volt, míg egyháztörténelemből Ferencz József püspöki tevékenységének kezdetétől (1876) az 1964-ig terjedő időszak. Másnap, november 4-én került sor az évente megrendezett dévai emlékzarándoklatra. Dávid Ferenc egyházalapító püspök emlékcelláját aznap több mint 600-an látogatták meg az Erdély különböző vidékeiről érkezett unitárius zarándokok. Üdvözlőbeszédet tartott dr. Szabó Árpád unitárius püspök. /Vetélkedő és emlékzarándoklat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

Ötvenhat hősei, áldozatai, négy erdélyi magyar értelmiségi szenved a Duna-delta hírhedt börtönhajói egyikében. Egyikük teljesen váratlanul ajándékokat kezd kapni a láger vezetőségétől: nyilván azért, mert kollaboráns, besúgó. A négy barát közti békének örökre vége, a külső borzalmakat elviselhetetlenné teszi a megbomlott összhang. Van kiút?! Erről szól a Duna Tv-ben november 7-én bemutatásra kerülő film. Rendező: Kincses Elemér, Ordódy György – Kincses Elemér forgatókönyve alapján. /”Sasnak útja az égen” – 1959 nyara. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./

Mircea Dinescuval és Constantin Ticu Dumitrescuval tárgyalt november 7-én Liviu Turcu egykori külügyi hírszerzési vezető, aki a napokban tizenkét román politikust vádolt meg azzal, hogy együttműködött a volt Szekuritátéval. Mircea Dinescu kijelentette, az egykori hírszerzővel ugyanazon az oldalon harcolnak, és mindkettőjük számára a legfontosabb az, hogy „teljes és megcsonkítatlan információk kerüljenek napvilágra”. Turcu tájékoztatta őket arról, hogy több olyan katonai egység létezik, ahol megtalálhatók a volt titkosszolgálat archívumai a maguk teljességében, és nem megcsonkítva, ahogyan azt a SZITOB rendelkezésére bocsátották. Az egykori hírszerzőtől azt is megtudták, hogy a Szekuritáté archívuma elektronikus formában is megtalálható. Constantin Ticu Dumitrescu keményen bírálta a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) új vezetőségét mondván, hogy nem „jó szándékú”. A sajtó képviselőinek olyan kartotékokat mutatott be, amelyekről a legfontosabb információkat kitörölték mielőtt elküldték volna azokat az átvilágító bizottságnak. /(p): Turcu az átvilágító bizottság tagjaival találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Puhították korábbi tanúvallomásuk állításait a Mihai Chitac és Victor Athanasie Stanculescu tábornok perében beidézett tanúk a bukaresti tárgyaláson. A két tábornokot azzal vádolja az ügyészség, hogy az ő parancsukra kezdődött 1989. december 17-én a forradalmárok elleni fegyveres megtorlás Temesváron. Gheorghe Badea őrnagy korábban azt vallotta, hogy Stanculescu parancsára indult a gyiroki alakulatból tankokkal Temesvár központja felé, most arról beszélt, hogy Stanculescu csupán afelől érdeklődött tőle telefonon, hogy készenlétben állnak-e a tankok a bevetésre. Egy másik tanú Mihai Chitac tábornok felelősségét csökkentő vallomást tett. Mindkét tábornokot 1999 júliusában már jogerősen ítélte 15 évi börtönbüntetésre a legfelsőbb bíróság. Perükben 409 egykori áldozatnak mintegy 40 milliárd lej kártérítést ítéltek, amit 2000-ben a román védelmi tárca ki is fizetett. A tábornokok azonban nem kerültek a rácsok mögé. Stanculescu külföldre szökött, Chitac pedig betegsége miatt maradt szabadlábon. Joita Tanase főügyész 2001 tavaszán felfüggesztette a büntetés-végrehajtást, majd rendkívüli perújrafelvételt kezdeményezett. /Gazda Árpád: Felmentő tanúvallomások a tábornokok perében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./

Magyarok az olimpiai játékokon címmel nyitotta meg kiállítását november 7-én a Magyar Sporttörténeti Múzeum (MSM) a Székely Nemzeti Múzeumban, Sepsiszentgyörgyön. /Domokos Péter: Kiállítás a magyar olimpikonokról a Székely Nemzeti Múzeumban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./

Marin Ionescu talált rá Visinszkij szovjet külügyminiszter 1949. február 3–i bukaresti látogatásának emlékeztetőjére. Visinszkij Ana Pauker meghívására érkezett, állítólag névnapja megünneplésére. A szigorúan titkos találkozón a román pártvezetőségből Vasile Luca és Gheorghe Gheorghiu-Dej vett részt. A találkozón Visinszkij a román elvtársak szemére vetette, hogy falun még mindig királypárti csoportok tűnnek fel, a hegyekben növekszik az ellenállók száma, akiket a környékbeliek támogatnak. Ő javasolta, hogy szovjet mintára és módszerek szerint tisztogatást kell végrehajtani. Konkrétan: egyetlen éjszakán deportálni kell valamennyi kisgazdát, kulákot, volt liberálist és parasztpártit, a nyugalmazott meg a lefokozott katonatiszteket. Megállapodtak az időpontban is: március 3-a. A művelet kivitelezését megfelelő szakemberekkel részletesen dolgoztatták ki. Ezzel párhuzamosan a Belügyminisztérium minden megyéből megkérte az említett kategóriákra vonatkozó adatokat. Az egész országból befutó adatok száma igen nagy volt, mintegy 280 000 embert érintett. Ezt a Belügyminisztérium egymagában képtelen lett volna megoldani, s ezért a hadsereg vezérkari főnökségéhez fordultak, hogy segítsen a Rutin Hadművelet elnevezésű tervet kidolgozni, illetőleg végrehajtani. Ennek során értesítették a minisztériumokat és valamennyi vállalatot, hogy a hadművelet végrehajtása céljára járműveiket három napra kötelesek a hadsereg rendelkezésére bocsátani. Elrendelték a szükséges és tartalék benzin biztosítását, a főbb vasúti csomópontoknak pedig szerelvényeket kellett készenlétben tartania. Március másodikán a végrehajtó osztály tagjai átvették a megyei rendőrparancsnokságoktól a kitelepítendő családok névsorát tartalmazó zárt borítékokat, az osztagparancsnokok meg a szekusok a falvakba utaztak, hogy felvegyék a kapcsolatot a polgármesterekkel, előkészítsék a terepet. Úgy indultak, hogy a sötétség beállta után érkezzenek. Pontban éjfélkor törtek a deportálandók lakására, mindenekelőtt elvették igazolványaikat és értéktárgyaikat. (Erről nyugtát adtak, például cipőbolt stb. nyugtatömbjét használva.) A legszükségesebb dolgaikat pakolhatták össze legtöbb egy óra alatt, aztán teherautókon elszállították őket. A házakban azután pártaktivisták, a falu elöljárói leltároztak.(A jegyzőkönyvek megőrizték a nevüket!) A megyeszékhelyeken összegyűjtött deportáltakat (az országszerte dúló hózivatarban) autókaravánok szállították a kijelölt kényszerlakhelyükre, ahol aztán sok nyomorúság közepette töltötték a számukra meghatározott éveket. A Rutin Hadművelet mintegy százezer családot érintett. Bura László: Rutin hadművelet. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 8./

Az utóbbi években a Székelyföld autonómiája mint szlogen nem hiányzott egyetlen ünnepi szónoklatból sem, közben a konkrétumok szintjén vajmi kevés történt, állapította meg jelentésében Sorin Ionita, a Román Akadémiai Társaság elemzője. Sorin Ionita azzal vádolta az erdélyi magyar elitet, hogy nem foglalkoztak az önrendelkezés gazdasági összetevőivel, és nem tájékoztatták a lakosságot arról, hogy az autonóm Székelyföld nem tudná eltartani magát. Az RMDSZ képviselői viszont hangsúlyozták: az RMDSZ igenis tett konkrét lépéseket az autonómia érdekében. Az elemzés az egy főre eső önkormányzati bevételeket vette alapul, és megállapította, hogy a Székelyföld gazdagságát hangoztató érvek egy mítosz részei. Szerinte a magyarság képviselői alaptalanul hivatkoznak a méltánytalan költségvetési elosztásokra, mivel a „csupasz valóság” az, hogy az autonóm Székelyföld nem lenne életképes. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta: Székelyföldet nem a magyar elit tette tönkre. Ez sokesztendős, tudatos munkának az eredménye. Nem volt ipartelepítés, tudatosan nem fejlesztették az infrastruktúrát. Ezért nincs vagy alacsony a befektetői vágy, ezért nem csoda, ha a fiatalok elvándorolnak. Demeter hozzátette: „Régóta mondom, hogy e nélkül nem lehet egy területre az önrendelkezés intézményrendszerét, mechanizmusát ráépíteni. Az autonómia nem egy-két esztendős kérdés, bár nincs olyan székelyföldi ember, aki nem ezt szeretné. Nagyon komolyan fel kell mérnünk, milyen eszközeink vannak arra, hogy olyan erőnlétet biztosítsunk, amely garantálni tudja az autonómia működését” Véleményét osztja Korodi Attila környezetvédelmi államtitkár is. „Ha a parlament annak idején elfogadta volna az autonómiát célzó törvénytervezetet, a Székelyföldet bezárhattuk volna” – nyilatkozta Korodi Attila. Az elmúlt tizenhat évben két alkalommal nyújtottak be törvénytervezetet a Székelyföld autonómiájáról – ezeket a parlament rendre elutasította -, az utóbbi egy évben több nagygyűlést szerveztek és helyi referendumok készülnek a kérdésről. De eddig nem készült átfogó hatástanulmány arról, hogy mennyibe kerülne, milyen eredményekkel járna az autonómia a Székelyföld lakói számára. „Az önrendelkezés nagyon komoly előkészítést igényel. Néhány éve kezdődött csak el a valós decentralizáció, s az önkormányzatoknak hozzá kell szokniuk.” – mutatott rá Korodi Attila. Demeter János szerint az RMDSZ nagyon komolyan dolgozott azon, hogy a Székelyföld behozza a bukaresti hatóságok által tudatosan kovácsolt hátrányt. „Ma már Kovászna megyét nem kell eltartania a központi költségvetésnek, de tudni kell azt, hogy valahol a határon áll. Hargita megye egy picit még a támogatottak listájához tartozik, Maros megye is nagyon picivel a vonal fölött van. Nem véletlenül van így, valakik kőkeményen dolgoztak ezért” – hangsúlyozta Demeter. Korodi Attila szerint az Akadémiai Társaság elemzése figyelmen kívül hagyott több alapvető körülményt. Lehet, hogy a székelyföldi megyék bevételei nem a legnagyobbak, viszont jobb gazdálkodással javítható a helyzet. A másik, ezzel összefüggő kérdés a hatásköröké. Korodi Attila furcsállja, hogy az elemzés akkor kezdi hiányolni a gazdasági tervezést, amikor az RMDSZ készül a Szövetség a Székelyföldért Egyesület létrehozására. A társulás egyik fő célja ugyanis a székelyföldi megyék fejlesztési stratégiájának kidolgozása. /Szőcs Levente: Autonómia – mi van a szlogen mögött? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

Nagybányán találkozik november 10-én Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Bogdan Olteanu román képviselőházi elnök Nagybányán. A megbeszélés része annak a Szili Katalin által indított kezdeményezésnek, amelynek értelmében évente egyszer magyar, illetve román helyszínen kerül sor a parlamenti elnökök határ menti találkozóira. A tárgyalás középpontjában az Országgyűlés és a román Képviselőház között 2003. február 27-én Bukarestben aláírt „Stratégiai partnerségről szóló megállapodás végrehajtása”. /Szili ismét Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának két tanára vádolja egymást. Egyik testi sértésért tett panaszt, a másik rongálásért és plágiumért jelentette fel ellenfelét. Az eset nem az első az erdélyi magyar felsőoktatásban, a Tánczos Vilmos és Xántus Gábor között a Sapientia kolozsvári karán kitört, testi sértéssel végződött incidens után. A diákok szeme láttára pattant ki a dulakodás november 8-án a háromszéki főiskolán Cziprián-Kovács Loránd, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi és Közigazgatási Karának közigazgatási tanszékvezetője és Élthes Zoltán egyetemi adjunktus, a vállalatmenedzsment tanszék informatika tanára között. A hallgatók elmondása szerint a botrány a két tanszék közötti emeletcsere ürügyén tört ki, miután Élthes állítólag elvágta a közigazgatásiak internetes kábeleit. Ezután Cziprián előbb csak kiabált, majd megpofozta, földre teperte, és Éltes oldalbordáit rúgta. A dühöngő tanárt Élthes segélykérésére a diákok fogták le. /Domokos Péter: Tanárok verekedtek a BBTE-főiskolán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Ünnepelt Kolozsváron mind a Protestáns Teológiai Intézet, mind a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Hittudományi Kara. Az előbbi intézmény esetében az épület felújítása és tatarozása, az utóbbinál a kar fennállása óta eltelt tíz év adott alkalmat az ünnepségre. A katolikus teológusok által szervezett eseménysor november 9-én kezdődött a Nyitott Kapuk Napjával, illetve azzal az előadás-sorozattal, amelyet fiatal kutatók, diákok, magiszteri hallgatók és doktorandusok tartottak. A Protestáns Teológia dísztermében tudományos ülésszak kezdődött, Keresztyén és nemzeti önazonosságunk címmel. Kozma Zsolt professzor vitaindító előadása után számos hozzászólás bővítette a témakört, német és svájci teológusok is bekapcsolódtak. A Római Katolikus Hittudományi karon november 9-én rockopera-előadásra került sor: a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) Andrew Lloyd Webber: József és testvérei című musicaljét adta elő. Másnap tudományos ülésszak következett. Az előadások az erdélyi és a kolozsvári egyházi tudományosság különböző szakterületeit ölelték fel. Egy kiállítás is nyílt, amely a kolozsvári jezsuita kollégium történetét mutatta be. /Ünnepel a két kolozsvári magyar teológia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Nyolcadik alkalommal zajlik az országos Mesevetélkedő – a nagyváradi Piticot Alapítvány és a Zabhegyező Gyermekanimátorok szervezésében –, amelyben a magyar második, harmadik és negyedik osztályos kisdiákok alkotta csapatok versenyeznek. Minden megyében három fordulóban “rostálják ki” a csapatokat. Temes megyében az első versenyt november 9-én tartották a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban, ahol nyolcvan kisiskolás dolgozta ki lázasan a feladatokat. /P. L. Zs.: Nem volt mese a Mesevetélkedő. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

A Márton-napi vigasságok elnevezésű sorozattal fellendült Dicsőszentmárton magyarságának művelődési élete. A művelődési központban a város kultúrtörténetét megjelenítő múzeumi részleg, mellette patinás templomi kegyszerek és varrott, hímzett úrasztali terítők egyedi kiállítása, valamint kortárs fotókiállítás nyílt. A hét végén a dicsőszentmártoni Kis-Küküllő Alapítvány Szent Márton-díját vehette át Bálint Károly marosvásárhelyi művész, akinek köztéri szobrai „az egyedüli művészi alkotások Dicsőben”, valamint „a Kis-Küküllő menti emberek életének irodalmi megjelenítéséért, a város magyar közművelődését serkentő közírói tevékenységéért” a Népújság munkatársa, Bölöni Domokos. Díszoklevéllel tüntették ki Dézsi Gizella népművészt, ny. tanítónőt és Ilyés Lajos helytörténészt. Fellépett a helyi Kökényes és a marosvásárhelyi Napsugár néptáncegyüttes. Megjelent a Németországban élő Kórodi István klarinétművész, a Kis-Küküllő Alapítvány tiszteletbeli elnöke is. /dbs: Márton napján, Dicsőszentmártonban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

Romániai és besszarábiai egyetemisták tiltakoztak november 11-én Bukarestben a Külügyminisztérium székháza előtt. A diákok Románia és a Moldovai Köztársaság egyesítése érdekében megünnepelték a berlini fal leomlásának tizenhetedik évfordulóját, és maguk is lerombolták az általuk felállított „szégyen falát”. /A „szégyen falát” rombolták le. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

A nagy megbékélések korszakát éli a romániai magyarság: azt követően, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetője végre tárgyalóasztalhoz ült, november 11-én Marosvásárhelyen a két erdélyi nemzeti tanács tett pontot vitájuk végére. Az SZNT és az EMNT vezetői hosszú idő óta nem tárgyaltak. Érintkezéseik jó ideje kimerültek a március 15-i ünnepségen való közös részvételben. Tőkés László püspök szerint az SZNT nemrég lemondott elnöke, Csapó József volt az együttműködés legfőbb akadálya, mivel „érthetetlen okokból bizalmatlanságot táplált az EMNT iránt”. A november 11-i találkozón a két nemzeti tanács állandó bizottságai vettek részt együttes ülésen, az EMNT küldöttségét Tőkés László, az SZNT-ét a frissen elnökké választott Fodor Imre vezette. A találkozón elfogadott határozat szerint a felek ezentúl szorosabban kívánnak együttműködni. Az SZNT-sek jelezték, hogy ők is részt akarnak venni azon az erdélyi magyar fórumon, amelynek létrehozásáról Tőkés László a múlt héten egyezett meg Markó Bélával. Az SZNT-sek a szombati találkozón jelezték, szorgalmazni fogják majd, hogy a készülő minimálprogramba foglalják bele Székelyföld területi autonómiáját is. Az EMNT és az SZNT vezetői megállapodtak, hogy kidolgoznak egy szándéknyilatkozatot, amely a háromszintű autonómiaformákról szól. Tőkés szerint elsősorban a székelyföldi önkormányzatoknak kellene kezdeményezniük a népszavazás kiírását, de ha erre nincs törvényes lehetőség, akkor kezdeményezzenek belső, nem hivatalos referendumot. Az EMNT és az SZNT ehhez kéri az RMDSZ erkölcsi és anyagi támogatását. /B. T.: Békepipák ideje: találkozott az EMNT és az SZNT vezetője. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

A jövő héttől elkezdheti munkáját az a román és magyar szakemberekből álló bizottság, melynek célja „alternatív” román nyelv és irodalom tantervet kidolgozni a magyar (és általában kisebbségi) anyanyelvű diákok számára. A kisebbségi tannyelvű oktatás igényeinek és sajátosságainak megfelelő új tanterv az Erdélyi Magyar Közoktatási Tanács november 11-i, marosvásárhelyi ülésének egyik legfontosabb napirendi pontja volt. Lakatos András, az RMDSZ oktatási alelnöke közölte: ezen a hétvégén, Szovátán országos szakmai tanácskozást tartanak a magyar diákoknak román nyelvet és irodalmat tanító pedagógusok részvételével. Az alternatív tanterv bevezetéséhez előbb a törvényt kell módosítani. Az ehhez szükséges lépéseket az RMDSZ teszi majd meg a parlamentben. /Cs. P. T.: Románoktatás: hogyan tovább. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

November 12-én Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban zajlott a Nemes Tihamér Számítástechnikai Verseny, melyre százötvenen jelentkeztek. A magyarországi döntőn az erdélyi diákok már évek óta a legjobb húszban benne vannak. /(gyöngyi): Százötven diák vett részt tegnap. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 13./

Románia 1989 utáni vezetői közül sokan a Szekuritáté emberei voltak – jelentette ki Ioan Talpes, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt vezetője, a Romania Libera című napilapnak adott interjújában. A november 13-i szám terjedelmes interjút közölt Ioan Talpes-sel, aki sokáig Ion Iliescu volt államfő legbizalmasabb köréhez tartozott. 1992 és 1997 között a SIE vezetője volt, majd Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadójaként dolgozott. A volt hírszerzővezető azóta szakított egykori főnökével, és a Szociáldemokrata Párttal (SZDP), most független szenátor a parlamentben. Talpes a rendszerváltás utáni hírszerzési vezetők közül az első, aki megerősítette a kommunista diktatúra utolsó hónapjaiban az Egyesült Államokba disszidált Liviu Turcu volt kémfőnök vádjait. Egyetért Turcuval abban is, hogy a kommunista titkosszolgálat archívumait megrostálták. Talpes szerint az 1989 után politikai pályára került volt szekuritátés informátorok és fedett ügynökök kiegyeztek az 1989-ben „kényelmetlen helyzetbe került” titkosszolgálati tisztekkel. A politikusoknak ugyanis érdekében állt, hogy a titkosszolgálati kapcsolatukat bizonyító feljegyzéseknek nyoma vesszen, a hírszerzési tisztek pedig e szolgálatért cserében tisztségeket, katonai fokozatokat kaptak. Talpes szerint Turcu színrelépése bizonyos külföldi körök figyelmeztetése, akikkel Romániának „meggyűlik majd a baja”, ha az átvilágítási folyamattal nem tisztul meg a román közélet. /Talpes: Romániát a Szekuritáté vezette! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Az utcára vonultak a besztercei Andrei Muresanu Szakkollégium diákjai az osztálytermekben uralkodó hideg miatt. A diákok a polgármesteri hivatal épülete elé vonultak, ahonnan a rendőrök és csendőrök húsz perc után hazaküldték őket. Sztrájkjukkal sikerült elérniük, hogy néhol ideiglenesen felfüggesszék az oktatást. A gázszolgáltató cég november 10-én függesztette fel a fűtést a besztercei iskolákban, mivel nem volt megelégedve azzal a szerződéstervezettel, amit a besztercei polgármesteri hivatal dolgozott ki. /Ismét sztrájkolnak a besztercei diákok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Jövőre lesz tíz éve annak, hogy a Kovászna megyei ozsdolaiak sikertelenül próbálják visszaszerezni erdőségeiket a Vrancea megyei Tulnici községtől. Több mint kétezer hektárnyi erdőt veszített Háromszék az 1968-as megyésítéskor, ezt követelik vissza a volt tulajdonosok. A kárvallottak utolsó jogorvoslati reménye maradt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Amennyiben a szomszédos megyétől végre visszakapnák a hivatalos iratokkal igazolható 2400 hektárnyi erdőtulajdonukat, a közeljövőben akár száz munkahelyet lehetne teremteni az alig 40 százalékban foglalkoztatott Ozsdolának. A tulniciak arra hivatkoznak, hogy az erdőket Stefan cel Mare moldvai vajdától kapták adománylevél alapján a XVI. században. /!/ Az egyesület érdekképviseletét felvállaló Tamás Sándor háromszéki parlamenti képviselő a vranceai törvénytelenségekre, valamint a konstancai törvényszék és táblabíróság elpolitizálására hívta fel a figyelmet. Nem erősítik meg a tulniciak tulajdonjogát a háromszékiek levéltárakban fellelt dokumentumai sem. Például az 1934-es keltezésű tulajdonlap és az 1931-es telekkönyvi kivonat részletesen feltünteti a jelenleg részben Tulniciban található ozsdolai birtokokat. Mi több, az 1923-as tulnici-i alapszabályzatban világosan szerepel az Osztrák- Magyar Monarchia határáig tartó birtokperem-vonal. /Domokos Péter: Strasbourghoz fordulnak az ozsdolaiak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Technikai okok miatt egy hetet–tíz napot késik a Szatmár Tv egész napos magyar adásának beindítása, amelyet a tervek szerint a szatmárnémeti székhelyű televízió november 13-án először sugárzott volna. – A felújított műszaki berendezés beüzemelésén dolgoznak, indokolta a késést Bence Csaba. /Gödri Alpár Béla: Tíz nappal később indítják a Szatmár Tv magyar nyelvű csatornát. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben indította el A magyar tudomány napja rendezvénysorozatát. Az idei tematika Evolúció, fejlődés, revolúció. Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Házban ünnepelték a magyar tudomány napját. Híres véndiákok és tudós tanárok hosszú sora jelzi a Bethlen Gábor Kollégium múltjában a tudomány szerves együttlétét az oktató-nevelő munkával. Örök példaképek maradnak többek között: Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, Fenichel Sámuel, Herepei Károly, Szilády Zoltán, dr. Sáska László, Szabó T. Attila, akik nemzetközi hírnevet szereztek az iskolának. Ma sem veszett ki a Kollégiumból az író-kutató diákok és tanárok sora. Elég a 2000-ben megalakult Fenichel Kör hazai és nemzetközi eredményeire gondolni. Lőrincz László ny. múzeológus Múzsák üdvözlése című bevezetője után Szakács Júlia XII o. tanuló A dohányzástól a tüdőrákig című tudományos dolgozatát vetített képekkel illusztrálva adta elő. Mindezt követte Lőrincz László vetített sejtbiológiai bemutatója. /Bakó Botond: A magyar tudomány ünnepe Enyeden. „Soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd” = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

Képzeljük el Mátyást a Fekete Sereg nélkül. Ötvenhatot pesti srácok nélkül. Elképzelhetetlen. Képzeljük el, hogyan lehetne leváltani egy hazaáruló, hazug és korrupt kormányt Magyarországon 2006-ban fizikai erő nélkül. Ha választani kell, barátaim, társaim és véreim: ez az én népem. Az én népem az, amely nem hagyja magát megalázni, szembehazudni, kifosztani. Az én népem fegyvert, követ, kardot, Molotov-koktélt ragad – mikor, ami akad. Negyvennyolcban, ötvenhatban, kétezerhatban, írta György Attila. Abban a pillanatban, ahogy magyar zászlót lenget, és szembeszáll a gyűlölt és hitelét vesztett hatalommal, az elnyomással: nem huligán, nincs kedvenc focicsapata, és nem zavarog: teszi a dolgát. Akkor is, ha lecsukják, ha fejbe lövik, ha kiközösítik: mert más választása nincsen. A pesti utcákat ismét vérükkel vörösre festő srácok kényelmetlenek. A hatalomnak, a hatalomra számítóknak egyaránt. Ők vitték, ők viszik vásárra bőrüket: Magyaror­szágért. Magyar zászlókkal vállukon. Ötvenhatban ok voltak a csőcselék. Negyvennyolcban ok voltak a rebellisek. Ma őket ünnepelnék – ha éppen nem lőnének közéjük. Pajzs és a védősisak csak rendőröknek dukál? Karhatalmiaknak, akik kivétel nélkül ,,belebotlanak”az utcán fekvő emberbe? A békés tüntetőket megverték, letartóztatták, megfélemlítették. Az egészért amúgy is a jobboldal, személyesen Orbán Viktor és a fasiszta csőcselék a felelős, akiket következmények nélkül szét lehet verni. December ötödikét lenyeltük, elfogadtuk. A választásokat lenyeltük, elfogadtuk. Lassan már csak a ,,huligánokban” bízunk? És bíznunk kell, mert olyan nincs, hogy ez a kicsi ország elvész, átalakul, ebek harmincadjára jut. /György Attila: Barátaim, a huligánok (Szöges szavak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban franciául tanuló VI–XII. osztályos diákok közül nemrég 20-an franciaországi tanulmányi kiránduláson vettek részt. A nagyenyedi tanulók különböző programokon vehettek részt, miközben élvezhették a francia vendégszeretetet. /Bakó Botond: Fehér megye. Franciaországban jártak a nagyenyedi kollégisták. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

Másodszor tart együttes ülést a magyar és a román kormány. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára a budapesti ülést megelőzően az Országgyűlés külügyi bizottságának tagjait arról tájékoztatta, hogy a tavalyi bukaresti együttes kormányülés óta „szinte valamennyi kérdésben sikerült előrelépni, és folyamatos az együttműködés a szaktárcák között”. Közben a közösen tervezett Gozsdu Alapítvány román belpolitikai okok miatt lekerült a napirendről, gyakorlati előrelépés nem történt az erdélyi Sapientia Egyetem román állami támogatásának ügyében, nincs megnyugtató válasz a Verespatakon tervezett aranybánya miatti magyarországi aggodalmakra. A magyar parlamenti ellenzék sürgette, hogy magyar részről első helyen a székelyföldi magyar autonómia kérdését vessék fel. Hozzák szóba a régóta tervezett romániai kisebbségi törvény sorsát, a romániai magyarok kárpótlási igényeit. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke egyenesen azt kérdezte: szükség van-e ilyen ülésekre, ha a román diplomácia el tudja hitetni a világgal, hogy a magyar–román kapcsolatok problémamentesek, és ismét „feltörli Magyarországgal a padlót”. /Magyar–román kormányülést tartanak ma Budapesten. Németh Zsolt: szükség van-e ilyen ülésekre? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Készül a nagy mű, a pamflet, maga Corneliu Vadim Tudor írja majd, és a Romania Mare hasábjain fog megjelenni. Arról fog szólni, hogy Bukarestben sem lehet már megszabadulni ezektől az elvetemült magyaroktól. Ezek megszólítják az embert az utcán a barbár nyelven: magyarul. Azért alakult meg a dákok és rómaiak keveredéséből a dicső román nép, hogy legkülönb fiát holmi jöttment hontalanok megalázhassák? Vadim kérni fogja a magyar újságok betiltását, bezúzását, a magyar újságírók letartóztatását. /Salamon Márton László: Jó estét, Vadim úr! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

A szaktárca sürgősen terjessze a kormány elé a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) akkreditációs iratcsomóját, hogy a tanintézet még idén megkaphassa a végleges működési engedélyt, kérte Tőkés László, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke Mihail Hardau oktatási minisztertől. A tárca akkreditációs szakbizottsága két éve ellenőrizte, és jóváhagyásra javasolta az egyetemen működő református teológia-szociális munkás, valamint a vallástanár-német nyelv és irodalom szakokat. A végleges engedélyt azonban kormányrendelettel kell biztosítani. /Gergely Gizella: PKE: sürgetik az akkreditálást. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

Nagyenyeden november 14-én a Bethlen Gábor Kollégium és a Fehér megyei RMDSZ közös rendezvényén Toró Tibor akadémikus Csodálatos évek a magyar és egyetemes tudomány és kultúra történetében címmel tartott előadást. A magyar kultúra és tudomány csodálatos éve 1823. Ez évben született Petőfi és Madách, ekkor írta meg Kölcsey a Himnuszt, november 3-án apjához írt levelében Bolyai János arról számolt be, hogy a semmiből egy új, más világot teremtett.  Toró Tibor bemutatta a diákoknak a négy magyar zsenit, beszélt Petőfi műfordításairól és Bemhez fűződő kapcsolatáról, meg lehetett tekinteni a Himnusz 20 idegen nyelvű fordítását. A 90-es években éppen az előadó szorgalmazására Gelu Pateanu tollából származó első és egyetlen román fordításának első szakaszát fel is olvasta az előadó. A kivetítőn megtekinthették Az ember tragédiája angol, francia, spanyol, olasz, eszperantó, szlovák, finn, norvég, román, cigány, svéd, holland és szerb nyelvű fordításainak címoldalát, olvashatták Bolyai János levelét és megcsodálhatták “A tér tudománya” – az Appendix különböző nyelvű és idejű kiadványainak címlapját. /Takács Ildikó: November, az új világok teremtésének hónapja. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./

Bethlen Gábor szelleme, kora elevenedett meg november 15-én a nagy fejedelem hajdani szülőházában, Marosillyén, a Veres bástyában. A dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársai, diákjai igazi születésnapot rendeztek a fejedelemnek. Az ünnepség előestéjén történelmi vetélkedőn idézték fel a diákok Bethlen Gábor korát, majd másnap a marosillyei szülőházban verssel, dallal hajtottak fejet szelleme előtt. Bethlen Gábor életművét vázolta föl Párdy Klára tanárnő. Végül felcsendültek a reneszánsz dallamok, majd gulyás-vacsorával zárult az ünnepség. /Gáspár-Barra Réka: Fejedelmi születésnap. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./

Két év után, október 25-én a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusi ülésén módosították az egyetemi chartát. A szenátus nem fogadta el a magyar oktatással kapcsolatos, Kincses Ajtay Mária professzor által tett javaslatokat. Constantin Copotoiu rektor szerint Kincses Ajtay Mária „álproblémákat” vet fel, amelyeket a szenátus magyar nemzetiségű tagjai – akikről Kincses Ajtay Mária azt állította, hogy nem képviselik a magyarságot – nem támogattak. A rektor szerint nem megvalósítható sem a kétnyelvű feliratok elhelyezése az épületben és a homlokzaton, sem pedig a magyar nyelvű gyakorlati oktatás bevezetése, ugyanakkor támogatja az angol nyelvű oktatás indítását az általános orvosi és a fogorvosi karokon. Dr. Kincses Ajtay Mária október 24-én nyújtotta be javaslatait a charta módosítására. Javasolta, hogy töröljék el azt a tiltást, miszerint a gyakorlati oktatás csak román nyelven folyhat, hiszen ez a magyar nyelv kizárását jelenti a gyakorlati oktatásból. A javaslatok összefoglalták azokat a követeléseket, amelyeket a Bolyai Kezdeményező Bizottság marosvásárhelyi tagozata nevében fogalmazott meg dr. Kincses Ajtay Mária. Ezek között szerepel: a széles körű döntéshozási és pénzügyi önállóságot élvező magyar általános orvosi, gyógyszerészeti és fogorvosi karok létrehozása a MOGYE-n; a magyar nyelvű képzés bevezetése a laboratóriumi gyakorlatok, illetve a klinikai gyakorlati oktatásban, amivel párhuzamosan lehetővé kell tenni a román szaknyelv elsajátítását; a magyar nyelvű képzés kiszélesítése a hároméves kollégiumi oktatásban (jelenleg az öt kollégiumi szakirányból csak a bábaképzőn van magyar nyelvű oktatás); a magyar tagozat számára fenntartott tandíjmentes helyek számának megduplázása, tekintettel arra, hogy az Általános Orvostudományi Karra magyar nyelven felvételiző diákok évek óta magasabb jeggyel esnek ki a felvételi vizsgán; külön állások meghirdetése a magyar oktatók számára, akiknek felvételét az egyetem vezetősége szándékosan akadályozza, és akik aránya az intézmény tanári karában mindössze 29%; az egyetemi szenátus magyar tagjai arányának a jelenlegi 30%-ról 50%-ra való növelése, a magyar oktatók arányos képviselete a vezető tisztségekben is. (Jelenleg az intézmény egyetlen dékánja sem magyar nemzetiségű, a 14 tanszékvezetőből csak három, az egyetemi szenátus bürójának 7 tagja közül pedig mindössze egy magyar); a magyar nyelv használatának bevezetése az intézményi adminisztrációban, magyar adminisztratív személyzet alkalmazása; kétnyelvű feliratok elhelyezése az intézmény egész területén; a magyar diákok számára a magyar nyelvű államvizsga biztosítását, valamint a magyar szakdolgozat elkészítésének és megvédésének lehetősége. Kincses Ajtay Mária elmondta, hogy a jelenlegi charta bizonyos pontokon, az anyanyelvű oktatás szempontjából, diszkriminatív elemeket tartalmaz. Kincses Ajtay Mária javaslatait nem tárgyalták a szenátus ülésén, ezért írásban fogja kérni a rektor válaszát, a végeredményt és a megfelelő jegyzőkönyv csatolását, amely bizonyítja, hogy elvetették javaslatait. Dr. Nagy Örs rektor-helyettes nem volt jelen a szóban forgó szenátusi ülésen, úgy vélte, Kincses Ajtay Mária javaslatai közül sok minden megvalósítható, de ehhez valóban le kell ülni tárgyalni. Nagy Örs szerint a széles körű döntéshozási és pénzügyi önállóságot élvező magyar általános orvosi, gyógyszerészeti és fogorvosi karok létrehozásához kormányhatározat kell. A gyakorlati magyar nyelvű oktatással kapcsolatban fenntartásai vannak a rektor-helyettesnek, mondván, hogyan fognak elmenni a román nyelven tartott rezidensi vizsgára, szakvizsgára, főorvosi vizsgára? Nagy Örs szerint a kétnyelvű feliratok elhelyezése megvalósítható. A MOGYE másik rektor-helyettese, Branzaniuc Klára szerint a minőségi követelményeket kell elsősorban szem előtt tartani, a Kincses Ajtay Mária által felvetett egész problémakör „hamis”. Ő maga is magyar, annak ellenére, hogy románul tanít. „Álproblémát jelent az EU-csatlakozás küszöbén ilyen pitiáner ügyekkel előállni” – hangoztatta a rektor. Constantin Copotoiu szerint, ha magyar nyelven oktatnák a gyakorlatot, mi történne mintegy 50 román oktatóval? Kinek használ ez a különválás? A rektor megmondta Kincses Ajtay Máriának: mondhat, amit akar, de felelnie kell kijelentéseiért. A szakdolgozatokat románul kell elkészíteni, mert a vizsgáztató bizottság tagjai meglehet, nem tudnak magyarul. A kétnyelvű feliratokat nem támogatja. Ugyanakkor a rektor szorgalmazza a szaktárcánál az angol nyelvű karok létrehozását. /Antalfi Imola: A magyar nyelvű oktatás kibővítését kérik a MOGYE-n. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Szatmár megyében a diákoknak mindössze huszonhat százaléka tanul magyar nyelven. Kónya László, a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese az egyik legfontosabb tervnek és feladatnak tartja: növelni a magyarul tanuló diákok számát. Az országos adatok alapján 268 ezer magyar anyanyelvű gyermek közül mindössze 179 ezer kezdi meg magyar nyelven az iskolát, a többiek román nyelven szerzik meg az alapokat. A felsőbb osztályokban pedig egyre kevesebben folytatják magyar nyelven. Kónya László szatmári főtanfelügyelő-helyettes szerint sokszor gazdasági, családi okok miatt választják a szülők gyermekeik számára a román osztályt a magyar helyett. Kónya elmondta, harcolni fognak azért is, hogy minden bentlakásra szoruló diák kapjon ösztöndíjat. /Bodnár Gyöngyi: Megindult a beiskolázás előkészítése. Sok magyar gyermek tanul románul. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 17./