Hét–nyolc RMDSZ-es képviselő indulna az európai parlamenti választásokon – közölte Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) január 12-én tartott marosvásárhelyi ülése után, amelynek napirendjén az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos tennivalók, az RMDSZ-kongresszus előkészítése és a szervezet 2007-es évre szóló prioritásainak megvitatása szerepelt. Markó Béla leszögezte, nem ért egyet azzal, miszerint az RMDSZ listájának első helyeire már befutott politikusokat tegyenek, akik utólag visszalépnének az utánuk következő jelöltek javára. Ennél hitelesebb, hogy a befutó helyeken fiatal, képzett politikusok induljanak. Mint mondta, a jelöltté-válás kritériumai rugalmasak, a megfelelő képzettség és az idegen nyelvek ismerete mellett ennek feltétele csupán az RMDSZ-tagság, így a civil szféra számára is nyitott a lehetőség a jelöltállításra. /Nyolc RMDSZ-es jelölt az európai parlamenti képviseletre. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./ Markó szerint a Szövetségi Egyeztető Tanács helyett inkább Kulturális Autonómiatanácsot kellene létrehozni. /Mózes Edith: SZET helyett Kulturális Autonómiatanácsok. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./

Január 13-án Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt másodszorra választották meg a Nemzeti Liberális Párt elnökévé. A párt kongresszusán megválasztották az alelnököket is: Ludovic Orban, a PNL bukaresti szervezetének elnöke a párt kommunikációért és kapcsolatokért felelős alelnöke, Crin Antonescu a közterületért felelős alelnök, Teodor Melescanu pedig a nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnök lett. /Másodszor is pártelnök lett Tariceanu. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

Kulturális Autonómia Tanácsok felállítását szorgalmazzák a területi elnökök Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) helyett Kulturális Autonómia Tanács – ez a javaslat körvonalazódott a hét végén a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) marosvásárhelyi ülésén. Markó Béla szövetségi elnök a Kulturális Autonómia Tanácsról elmondta, cél egy olyan, vagy majdnem olyan testület létrehozása, amit a kisebbségi törvénytervezet is előrevetít. /Bögözi Attila: TEKT: stratégiát módosít az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./

Egy hónapon belül minden közoktatásban dolgozó oktató 100 eurót kap didaktikai felszerelés vásárlására – jelentette be Dumitru Matei oktatási minisztériumi államtitkár. A 2007-es költségvetés 21,6 százalékkal nagyobb lesz, mint 2006-ban. Az államtitkár rámutatott, hogy a tanügynek szánt összeg 80 százalékát februárig elküldik az iskoláknak. Az Oktatási Minisztérium az iskolai könyvtárak fejlesztését is támogatja az idén, hogy ezek információs és dokumentációs központokká válhassanak a diákok és az oktatók számára. Idén ugyanakkor mintegy 4000 iskola kap számítógép-hálózatot. /Egy hónapon belül megkapják az összeget. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./

A kolozsvári Bulgakov kávéházban tartotta meg január 15-én a félév utolsó óráját Hantz Péter, a Babes–Bolyai Tudományegyetem volt adjunktusa. A Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke munkaszerződésének felbontása után többször is elmondta: kedvenc évfolyamainak „passzióból” is leadja a félévi tananyagot, de a rektorátus döntése nyomán csak felügyelettel léphetett be az egyetem épületébe. Január 15-én már a kísérővel való belépést is megtiltották az egyetem volt oktatójának, így az utolsó órára a kávéházba gyűltek össze a diákok. /Utolsó óra a Bulgakovban. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

Az Oktatási Minisztérium internetes honlapján közzétette az idei országos képességi vizsga, illetve az érettségi tételeit, melyek egy hónap múlva nyomtatott formájában is hozzáférhetővé válnak. A következő két hónapban a szaktestület minden romániai kisebbség nyelvére – így magyarra is – lefordíttatja a tételeket. /Magyarul is hozzáférhetők az érettségi vizsgatételek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ Egyelőre csak románul tanulmányozhatók az érettségi és a kisérettségi tételei. Matekovics Mihály, az Oktatási Minisztérium kisebbségügyi igazgatója a helyzetet azzal magyarázza, hogy a tételeken az utolsó percig dolgoztak, így a fordítóbizottságok most kezdhettek dolgozni. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke elítélendőnek tartja az eljárást, amely az esélyegyenlőséget sérti. A korrekt eljárás az lett volna, ha a magyar nyelven tanuló diákok is azonos időben jutnak hozzá a tételekhez, mint a román társaik. Asztalos Csaba, az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács (CNCD) elnöke elmondta: a minisztérium eljárása mindenképpen elmarasztalható. Ennek ellenére Asztalos Csaba úgy véli, a tanácsnak nem kell bírságolnia a tanügyminisztériumot. Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős alelnöke elismerte, hogy a kisebbségi tanulókat hátrányos helyzetbe hozza a kialakult helyzet, az RMDSZ ennek ellenére nem tiltakozik a megkülönböztetés ellen. Sógor Csaba szenátor, a felsőház tanügyi, tudomány- és ifjúságügyi bizottságának tagja szintén diszkriminatívnak tartja a minisztérium eljárását. „Kérdéses azonban, hogy milyen eredménye lehet az esetleges tiltakozásnak” – tette hozzá a szenátor. /Farcádi Botond: Éretlen esélyegyenlőség. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

Traian Basescu és Vladimir Voronin államfő január 16-án Kisinyovban két ideiglenes román konzulátus megnyitásáról döntött Balti és Cahul városban, mivel a moldovai állampolgároknak vízumra van szükségük ahhoz, hogy Románia területére lépjenek. /Két új konzulátus Moldovában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./ Arra utalva, hogy a moldovai állampolgároknak vízumra van szükségük, hogy Romániába lépjenek, Vladimir Voronin elnök elmondta, „a helyzet rendhagyó és meg kell változtatni”. „Az állampolgárság kérelmezésével kapcsolatban Voronin elnökkel megegyeztünk, hogy a románoknak és a moldovaiaknak választási joguk van, annál is inkább, mert a két állam alkotmánya megengedi a kettős állampolgárságot” – mondta Basescu. A román elnök hangsúlyozta, jelenleg 530. 000 kérvény létezik a román állampolgárság megszerzésére. „Bizonyos kérvények 2-3 személyt vagy egy családot is magukba foglalnak, mások csak egyetlen személyre vonatkoznak. Románia nem tudja egyszerre kezelni a nagy mennyiségű kérvényt. Prioritást élveznek a Romániában egyetemet végző diákok és a felsőfokú végzettségű személyek” – mondta Basescu. /Megengedett a kettős állampolgárság. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./ Traian Basescu államfőt „Éljen Nagy-Románia!”, „Le a Ribbentrop-Molotov paktummal!” jelszavakat skandáló románok éljenezték a moldovai fővárosban. A Pruton túli „testvérnemzet” tagjainak nyilvánvalóan revizionista megnyilvánulását persze Bukarestben senki sem fogja szóvá tenni. A jelenlegi magyar kormány határon túli, illetve nemzetpolitikája elsősorban a szomszédos államok többségi lakosságának tűréshatárához alkalmazkodik, ritkán vállalva a nyílt konfrontációt éles kérdésekben. (A kolozsvári BBTE-ről eltávolított magyar adjunktusok miatti budapesti össztiltakozás is szalmalángnak bizonyult). Eközben Románia percig sem ódzkodik nemzeti érdekei hangsúlyos, szükség esetén kemény érvényesítésétől, ha ezt kívánják a határain túl élő kisebbségei. Beszédes példája ennek, ahogyan a bukaresti diplomácia nekiment Chisinaunak az új román diplomáciai kirendeltségek létesítését célzó javaslat félresöprése miatt, mint ahogy az is, hogy a román állampolgárságot és vízumot igénylő moldovaiak tömegét látva Basescu kész tények elé állította Vladimir Voronyint a román konzulátusok megnyitásáról szóló bejelentésével. És hány évet kellett várni, amíg Csíkszeredában létrejöhetett a magyar főkonzulátus? /Rostás Szabolcs: Érdekek éneke. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

Új egyetem kezdi meg működését jövő hónapban Háromszéken: az intézmény az országban egyedüliként művelődésszervezőket képez majd – tájékoztatott Imreh-Marton István, a Kovászna megyei Művelődési Központ vezetője. Elmondta, a Pécsi Tudományegyetem Andragógiai Intézetének háromszéki tagozata az árkosi EU-központban kap helyet. Már februártól beindulhat az oktatás. Első lépésként két csoport diákot, összesen 40 személyt vennének fel az egyetemre. Ők a bolognai rendszernek megfelelően három éves képzésben vesznek részt, és a végén művelődésszervezésre, illetve személyügyi szervezésre szakosodhatnak. A tervek szerint a diákokat a Pécsi Tudományegyetem szakemberei hétvégenként – péntektől vasárnapig – oktatnák. Az EU-csatlakozást követően magyarországi egyetem immár könnyen létesíthet tagozatot Romániában. /Kovács Zsolt: Árkoson is lesz egyetem. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

Magyar nyelven is megjelent a romániai felsőoktatási rendszerben létező szakokról szóló tájékoztató. Az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) által kiadott könyvecskét /Szakleírások 2007/ az RMDSZ támogatásával jelentették meg, s tartalmazza az egyes szakok tájékoztató jellegű leírását, valamint azt is, hol, melyik egyetemen milyen szakok-karok működnek. /Szakleírások magyarul. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium öregdiákjainak Sanctus Emericus Baráti Köre havi összejövetelén prof. dr. Péter Mihály akadémikus Hogyan lett Marosvásárhely egyetemi város? címmel tartott előadást. A XI. század végéről már vannak feljegyzések erdélyi, külföldön tanuló diákokról, nevük után a transilvanicus megjelölés tűnik fel az iratokban. Az előadó kitért az orvosi kar Marosvásárhelyre költözésére, és a további fejleményekre. /Nagy Botond: Erdélyi egyetemtörténet – János Zsigmondtól a XX. századig. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

2006. december 18-án a Tismaneanu-jelentés alapján Románia parlamentjében nyilvánosan is felolvasták a kommunizmus törvénytelenségeit elítélő jelentést. Romániában még mindig igen erősek a hatalomnak a kommunizmushoz kötődő szálai, ezért valószínűleg nem valósulhat meg a törvény előírásainak megfelelően a kommunista rendszer által törvénytelenül kisajátított javak visszaszolgáltatása jogos tulajdonosaiknak. Most is azoknak van meghatározó szerepük a döntések hozásában, akik valamilyen módon kötődtek a kommunizmushoz, vagy a politikai rendőrséghez. Ezt az állapotot megszüntetni addig nem lehet, míg fel nem tárjuk a kommunista rendszer áldozatait, illetve a hatalmukkal visszaélő kommunistákat. Ezt a célt szolgálja, hogy Garda Dezső közzétette az 1954-es esztendei gyergyószentmiklósi kuláklistát. /Dr. B. Garda Dezső, Országgyűlési képvisel: Kiket tekintettek kulákoknak, és kik voltak a nyilvántartott kizsákmányolók Gyergyószentmiklóson 1954-ben. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jan. 18./

Egyelőre nem kapott választ a csupán román nyelven közzétett érettségi tételek ügyében megfogalmazott tiltakozó levélre Csatlós Mihály, a felső-háromszéki tanügyi szakszervezet elnöke. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezete ugyanakkor az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult az ügyben. Csatlós az RMDSZ vezetőségének, az Oktatási és Kutatási Minisztériumnak, illetve az Európai Uniós fórumoknak kívánja elküldeni a tiltakozást. Az RMDSZ központi és területi vezetői nem válaszoltak a levélre. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke kifogásolta, hogy az interneten csak román nyelven jelentek meg a tételek, olyan nyelvismeretet követelnek, amely még a román anyanyelvű diákoknak is gondot okozhat. Csatlós felháborítónak tartja, hogy az RMDSZ nem tett lépéseket az ügyben. /Fülöp Noémi, Kovács Zsolt: Süket fülek tételügyben. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

Nagy Sándor /sz. Bogdánd, 1964/ lelei lelkész, a nagykárolyi református egyházmegye esperese. Ahogyan a római katolikus egyház számára Túrterebes, úgy a református egyháznak Bogdánd számít különleges településnek, ahonnan sok lelkész került ki. Ma már nem beszélnek róla, hogy a diktatúra idején a magyar iskolák diákjait januártól kora tavaszig a Duna–csatornához vitték kényszermunkára a megyéből, emlékezett iskolás korára a lelkész. Fabarakkokban, katonákkal együtt szállásolták el őket. Kiadott norma szerint kellett sáncot ásniuk. A meghurcoltatás mellett ráadásul a nyári vakációban be kellett pótolniuk azt az anyagot, amiről lemaradtak, míg a többiek pihentek. Lele 524 lelkes gyülekezetét tavalyi mínusz két lélekkel zárták, enyhe létszámcsökkenés tapasztalható évek óta. A nagykárolyi református egyházmegye lélekszáma évente egy–egy kisgyülekezetnyivel csökken, tavaly például 286-tal lettek kevesebben. Jelenleg az egyházmegyében 18. 087 számon tartott hívük van, miközben 2005 végén 18. 373 volt a lélekszám. Három részre lehet osztani az egyházmegyét: Nagykároly és Börvely, Gencs, Tasnád nagy gyülekezetek, a Kraszna–mente – Dobra, Magyargéres, Ákos, Krasznamihályfalva, a Tövishát – Lele, Hadad, Bogdánd és Szér – nagyobbacskákból tevődik össze, az érmellékiek pedig kisebbek, itt óriási a szórványosodás. A legkisebb református közösségek az egyházmegyében: Adyfalván harmincnégy, Krasznaszentmiklóson negyvenegy, Szekerestanyán hatvannégy, Sződemeteren negyven, Érszodorón negyven, Érkáváson negyvenöt református él, de léteznek olyan szórványok is, ahol csak néhány hívük lakik. Például Krasznacégény, ahol hárman–négyen vannak, de áll a templomuk, és a krasznamihályfalvi lelkész jár ki hozzájuk. A hadadi Dégenfeld-kastélyt nemrég átvette a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, de az egyházmegye, illetve a hamarosan létrehozandó alapítvány fogja kezelni. A Dégenfeld Egyházi, Oktatási, és Kulturális Központ elsősorban a felnőttoktatásra helyezné a hangsúlyt. Szeretnének átvenni egy erdészházat Rákosterebesen, nagyszerű lenne állandó táborhely kialakítására. Egyre több helyen igénylik az emberek, hogy elkezdődjön a diakónia, a szeretetszolgálat, amelynek szép példája az Oikodomos Alapítvány, amelyet Nagy Sándor lelkész vezet. Százhatvan fő részére meleg ételt biztosítanak. Decembertől indult be az otthoni gondozás. /Fodor István: Egy többarcú református egyházmegye, a huszonegyedik század elején. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 19./

A 87. évét töltő dr. Horváth Attila harmadmagával megalapította a Gyógyszerészeti Kart Marosvásárhelyen, majd bátyjával, Horváth Imrével Románia első fotópapír-üzemét hozta létre, az 1960-ban induló Tanárképző Főiskola üres falai között pedig a fizika-vegytan szakot indította be, s szerelte fel a tanításhoz szükséges laboratóriumot, majd a természettudományi kar tanszékvezetője és dékánja volt több mint egy évtizeden át. Jelenleg Marosvásárhelyen egy szerény tömbházlakásban a nyugdíjasok életét éli. Dr. Horváth Attila /sz. Marosszentkirály, 1920/ az egyetem fizika-vegytan szakát végezte el. Kinevezték gyakornoknak az analitikai kémia tanszékre, majd 1944-ben doktorált. Doktori címét Romániában, mivel az egyetem, ahol a tudományos fokozatot megszerezte, akkor Magyarországhoz tartozott, soha nem ismerték el. Így csak a tanári oklevelét hasznosíthatta. Dr. Hankó Zoltán egyetemi főgyógyszerésznek jutott eszébe, hogy a gyógyszerészetet is Marosvásárhelyre kellene hozni, hogy együtt legyen az orvosi karral. Hankó Zoltánnak sikerült elérnie, hogy az akkori harmadévesek Marosvásárhelyen folytathassák tanulmányaikat. A Vásárhelyre költözött fakultás első előadóit a Hankó–Horváth–Jablonkay hármas alkotta. Dr. Jablonkay István a botanikát tanította, Hankó Zoltán gyógyszerészetet, Horváth Attila pedig a gyógyszerészet-technológiát. 1948-tól rendeződött a helyzet, a megbízott dékán, dr. Obál Ferenc adjunktusként alkalmazta őket, majd Csőgör professzor felterjesztésére dr. Horváth Attilát kinevezték egyetemi előadótanárnak. 1952-ben Horváth Attilát elbocsátották azzal a kifogással, hogy „polgári-objektív” módon tartja az előadásokat. Nem volt hajlandó Popov-féle Herz-hullámokról beszélni és elmondta, hogy a transzformátort a budapesti műszaki egyetem tanárai, Zipernovszky, Bláthy és Déry, tehát magyar tudósok találták fel. Azt is a szemére vetették, hogy katolikus gimnáziumban végzett stb. Bátyjának köszönhető, hogy a háború utáni Romániában egy új iparág, a fényérzékeny anyagok gyártása létrejött. Horváth Attila pedig szakdolgozatát a fotográfiai folyamatok fiziko-kémiájáról írta. Ketten hozták létre az első fotópapírgyárat. A marosvásárhelyi tanárképző főiskolán 1960-ban, az induláskor csak az üres falak voltak. Ide ment át tanítani dr. Horváth Attila. A főiskolán 12 évig volt tanszékvezető, s tizenegy éven át a fizika-vegytan és a matematika szak dékánja. Kezdetben Szilágyi Margit rektornak az volt az elve, hogy azokat a tantárgyakat, amelyeket a diákok nem fognak tanítani az iskolában, románul adják elő. Horváth Attila az iskola teljes leépüléséig tanított. /Bodolai Gyöngyi: Mindig újrakezdve. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjai tudják a kötelességüket, miként tíz éve Dudás József, a Forradalmi Nemzeti Bizottmány erdélyi származású tagja és Szabó János Széna téri fegyveres csoport vezetője kivégzésének napján is megemlékeztek az ‘56-os forradalom és szabadságharc utóéletéről, úgy most is irodalmi-dokumentációs műsort állítottak össze ,,az ötven évvel ezelőtti, január 18-21. között elkövetett kivégzésekre, letartóztatásokra, betiltásokra és hajdani mikós diákok akkori szervezkedésére is emlékeztetve”. Fontos a mikósok előadása azért is – hangsúlyozta Kónya Ádám, az Ezerkilencszázötvenhat, te csillag című, a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatott előadás házigazdája -, mert Magyarországon a fél százados évforduló lejárván, igyekeznek tudomást sem venni arról, hogy 1957 tavaszán még működött az ellenállás, hogy hihetetlen durvasággal és kegyetlenséggel ekkor bontakozott ki a megtorlás. Ötven éve, január 18-án betiltották a Magyar Írók Szövetségét, két nap múlva az újságírók szövetségét, majd 26-án az összes tudományos, kulturális egyesület tevékenységét a Belügyminisztérium felügyelete alá helyezték. Nos, ha az éppen regnáló, a forradalom emlékének felidézésétől is rettegő magyarországi hatalom minderről megfeledkezik, a mikósok nem így tesznek, őket múltjuk kötelezi. /Váry O. Péter: ‘56 kötelez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 20./

Eminescu születésnapjára az Evenimentul Zilei című lap január 15-i számában a költő erotikus verseiből közölt néhányat. Másnap bűnhődött: Eugen Simion akadémikus megszidta a lapot, mondván, hogy Eminescu költészetét nem ezek a versek jellemzik. A professzor itt ellenpéldaként bizonyára a Doina üzenetére gondolt: a románok hazáját elözönlő idegenek szívét kutyák falják fel, írta Barabás István. A kritikai kiadásoknak kötelezően tartalmazniuk kell az író műveit a kézirat tiszteletben tartásával, beleértve a fennmaradt változtatásokat is. Ez okból Creanga és Eminescu írásait sem lehetett elhallgatni. Eminescu nemzeti költő, akit a mai szélsőséges román sovén-nacionalizmus szentté akar avatni. Az újságíró Eminescu soviniszta-antiszemita cikkeit még elnézik, de obszcén versei már sehogysem illenek egy ortodox szenthez. Hogyan hidalja át ezt a dilemmát a Román Akadémia? Eugen Simion megtiltaná a sajtónak a szellőztetést, ezzel szemben Dimitrie Vatamaniuc, a kritikai kiadás egyik gondozója bevette ugyan a trágár verseket, de azzal a magyarázattal, hogy ezeket nem Eminescu írta, hanem a korabeli sajtóból kimásolt népköltészeti termékekként maradtak fenn kéziratai között. Így már jöhet a szentté avatás – sugallja a tekintélyes tudós. Most azt akarják bebizonyítani, hogy Eminescu 1889-ben gyilkosság áldozata lett. Vagyis nem vérbaja és elmebetegsége kergette halálba, hanem azok a magyar és osztrák titkosügynökök, akik minden lépését figyelték, mert attól tartottak, hogy cikkei nyomán Erdély Románia részévé válik. /Barabás István: Lírai bilincsek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 20./

A szórványban tapasztalható beolvadás 2005 őszére a szakadék szélére sodorta a vajdahunyadi magyar oktatást, amely összevont elemi osztályokkal kezdte az idei tanévet. Winkler Gyula megyei RMDSZ-elnök, a dévai Geszthy Ferenc Társaság, illetve a vajdahunyadi civil szféra január elején bizottságot alakított és tervet dolgoztak ki a vajdahunyadi magyar oktatás megmentésére. Az iskolamentő “hadjárat” vezetésével Ferenczi István fiatal vajdahunyadi vállalkozót bízták meg. A délutáni oktatás bevezetését februártól szeretnék beindítani, mondta Ferenczi István. Az elképzelés szerint a tagozat több mint nyolcvan diákjának szimbolikus összeg fejében ebédet ajánlanak a szomszédos óvoda étkezdéjében, majd a tagozat pedagógusai felügyelete alatt délutáni foglalkozást biztosítanak számukra. Ez fontos lépés, mert a vajdahunyadi magyarság körében jelentős a vegyes házasságok száma, és e családok gyermekei elsősorban azért maradnak távol a magyar iskolától, mert nincs ki foglalkozzon velük. Beindítják Vajdahunyadon is az iskolabuszt, amely összegyűjti majd a magyar diákokat. Az “iskolamentés” anyagi terheit egyelőre a dévai Geszthy Ferenc Társaság vállalta magára. /Gáspár-Barra Réka: Mentőöv a vajdahunyadi magyar oktatásnak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./

Közös határozati javaslatban tiltakozott január 22-én Strasbourgban a romániai magyar kisebbséget a felsőoktatás terén sújtó diszkrimináció ellen az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének több vezető politikusa, neves külföldi képviselők. A határozati javaslat – amelyet Göran Lindblad, a svéd delegáció vezetője nyújtott be, de azt aláírásával támogatta például a parlamenti közgyűlés egyik legfőbb testületének, a politikai bizottságnak az elnöke, a török Abdülkadir Ates, valamint Luc Van der Brande, az Európai Néppárt parlamenti közgyűlési frakciójának vezetője, Eduard Lintner, a tagállamok kötelezettségvállalásait ellenőrző monitoring bizottság elnöke, illetve Borisz Cilevics, a kisebbségi albizottság vezetője is – felkéri a parlamenti közgyűlést, hogy vizsgálja meg: biztosított-e a magyar kisebbség esélyegyenlősége a romániai felsőoktatásban. A beterjesztők sürgetik azt is, hogy a parlamenti közgyűlés szólítsa fel Romániát a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálására. A határozati javaslat emlékeztet a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen kialakult helyzetre, ahol két magyar oktatót eltávolítottak, mert magyar nyelvű feliratokat akartak elhelyezni az épületekben – miközben az egyetem magát háromnyelvű (román-magyar-német), multikulturális intézménynek mondja. A dokumentum leszögezi, hogy Romániában a magyar anyanyelvű professzorokat és diákokat a felsőoktatásban való anyanyelvhasználat terén számos módon diszkriminálják. A felsőoktatásban tovább tanulóknak csak 4,4 százaléka tartozik a magyar kisebbséghez, s mindössze 1,6 százaléka élhet azzal a lehetőséggel, hogy magyarul tanulhasson, miközben a magyarok aránya az ország lakosságának 6,6 százaléka. A magyar küldöttség egységesen támogatta az indítványt. /ET-határozati javaslat a romániai magyar kisebbség felsőoktatási diszkriminációja ellen. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./

Méltó ajándékot kap idén, Szent Imre herceg születésének ezredik évfordulójára a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium. Lászlófy Pál egykori iskolaigazgatónak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökének régi terve valósul meg: a gimnázium kápolnájának nagy vitrói, színes üvegberakásos díszablakai is visszakapják eredeti formájukat. Nagy Ödön és Vorzsák Gyula képzőművészeknek köszönhetően újra Szent Istvánt, a Szűzanyát és Szent Imre herceget fogják ábrázolni. Mindezt 1999 őszén határozta el Lászlófy Pál, a gimnázium akkori igazgatója, vigyázva arra, hogy megőrizze annak kápolna-díszterem kettős rendeltetését. A sikeresen restaurált kápolna története azonban nem ért véget a 2000-ben tartott szenteléssel. Idén újabb munkálatba fog az alsó kilenc kisvitrót is helyreállított Nagy Ödön képzőművész. Terv szerint ősszel fog elkészülni a szintén kilenc nagy díszablak. Nem kis kutatás előzte meg e tervet. Az egykori diákok még emlékeznek, hogy figurálisan valóban őket ábrázolták a vitrók, de mivel nem maradtak fent fényképek, a Szent Kereszt plébánián őrzött régi törmelékeket kellett segítségül hívni és azokat kirakni. A terv készen áll, még nincs finanszírozó. /Antal Ildikó: Magyar szentek üvegtörmelékekből. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

A szokványostól eltérő módon ünnepelték január 22-én a magyar kultúra napját a dévai Téglás Gábor Iskolacsoportban. A diákok egész napos rendezvényen ízlelgették azokat a gyümölcsöket, melyet a magyarság érlelt az európai műveltség fáján. A program célja: tudatosítani a diákokban a magyarság értékeit, mindazt, amivel e nemzet gazdagabbá tette, teszi a világot, az európai kultúrát – mondta Makai Mónika tanárnő. /Gáspár-Barra Réka: Magyar gyümölcsök az európai műveltség fáján. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Határon túli magyar művészek mutatkoznak be több mint két héten át Győrött – közölte Tóth Tímea, a szervező Harmónia Művészeti Központ Kht. munkatársa. A február 6-ig tartó seregszemle – amelyet ezúttal ötödik alkalommal rendeznek meg – lehetőséget biztosít az anyaországi magyaroknak arra, hogy ízelítőt kapjanak a felvidéki, a kárpátaljai, a délvidéki és az erdélyi művészeti életből, a határon túli magyar művészeknek pedig fórumot kínál a bemutatkozásra. A rendezvényt a fesztivál fővédnöke, Duray Miklós felvidéki politikus, közíró nyitotta meg. A magyar kultúra napján, január 22-én a dunaszegi Rezeda népzenei együttes mutatta be legújabb albumát. Duma István András moldvai csángó író Csángó mitológia /Havas Kiadó, Kézdivásárhely, 2005/ című kötetét ismerteti január 23-án. Három nappal később Kóka Rozália mesemondó szórakoztatja a gyermekeket, s aznap moldvai táncház is lesz, ahol a talpalávalót a Cserefa együttes szolgáltatja. A programot Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes tanár csángókról szóló előadása zárja. A fesztivált kiállítás is kíséri, amelyen erdélyi és újvidéki fotóművészek mutatkoznak be. /Határon túli magyar összművészeti fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./

A Bartók Béla Elméleti Líceum /Temesvár/ a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziummal és Kollégiummal, a temesvári Doszitej Obradovics Elméleti Líceummal, valamint a temesvári Bartók Béla Alapítvánnyal közösen elkezdi internetes távoktató tehetséggondozó programját a 11–15 éves diákok részére, a reál szakterületekhez szükséges képességek fejlesztése érdekében – áll a temesvári magyar tannyelvű iskola sajtóközleményében. A tanintézet célja közös stratégia kidolgozása a vidéki diákok továbbtanulási esélyeinek javítása érdekében, és egy virtuális iskolahálózat létrehozása Temes megyében és a Bánság Szerbiához tartozó területén. Ennek megvalósítását az Európai Unió támogatja a PHARE–CBC-programjának Közös Kisprojekt Alapjából. /Testvériskolai kapcsolatok. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

A Communitas alapítvány támogatásával megjelent a romániai felsőoktatásban fellelhető szakok leírását tartalmazó Szakleírások 2007 – jelentette be Kolozsváron Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Petres Csaba könyvében /Tücsök koma, gyere ki! (Gyermekdalok és játékok óvodásoknak és kisiskolásoknak) – Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2006./ 288 dal és csaknem ugyanannyi játék segíti a tanítót és a tanulót egyaránt. /Bajna György: „Jó szóval oktasd…!” = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 24./

Marosvásárhelyen tartották a Csipike mesemondóverseny körzeti szakaszát. A megmérettetésen a marosvásárhelyiek mellett mezőpaniti és udvarfalvi másodikos kisdiákok vettek részt. /Menyhárt Borbála: Hol volt, hol nem volt. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Az elmúlt másfél évtizedben kétségtelenül javult Erdélyben a magyar nyelvhasználat színvonala, ám közben folytatódnak a kedvezőtlen folyamatok is – vélekedett Péntek János kolozsvári nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár. Javultak a nyelv használatának feltételei, de jogilag egyetlen külső régióban sem vált hivatalossá a magyar (Szlovéniában regionálisan korábban is az volt). Romániában sem szűnt meg teljesen a nyelvhasználat korlátozottsága. Javult a korábban leépült szaknyelvek állapota. Azonban folytatódnak a kedvezőtlen folyamatok: a magyar nyelv regressziója földrajzi és demográfiai tekintetben; az alacsony szintű kétnyelvűség kiterjedése, amely nyelvcseréhez vezet, a magyarul beszélők jelentős részének kedvezőtlen magatartása, például a tannyelv megválasztásban. A globalizáció is a román nyelv dominanciáját erősíti. Az OTP Bank magyar ügyfeleivel is csak román levelezést folytat, a szupermarketnek Kézdivásárhelyen is csak román nyelvű feliratai vannak, s alkalmazottai jelentős részét Moldvából hozta. Péntek János szerint az elmúlt másfél évtizedben sok fiatal kallódott el, amióta az iskoláztatásnak sem a tehetség az alapvető feltétele, hanem a pénz. Ezért kezdeményeztek 2003-ban tehetségtámogató programot magyarul tanuló, többszörösen hátrányos helyzetben levő gyermekeknek. A Nyilas Misi programnak nyolcszáz támogatója van, java részük magyarországi vagy Nyugaton élő magánszemély. Ebből mintegy négyszáz tanuló támogatására futja. Romániában is vannak pénzes emberek, de köztük kevés a támogató, mindössze húsz. Számítani lehet arra, hogy az uniós csatlakozással újabb hullámok indulnak el Magyarországra, Nyugatra. A magyar nyelvű oktatás színvonala aggasztóan romlott. Jelentős mértékben leépültek a falusi iskolák, amelyek korábban a középiskoláknak és az egyetemnek is a legjobb diákokat adták. Amennyiben a kis és közepes falvas magyar régiókban és a szórványokban is végrehajtják az iskola-összevonásokat, a magyar iskolák több mint fele megszűnik. Ennek következményei beláthatatlanok. A magyar tanárképzés alapintézménye a kolozsvári egyetem. Az egyetemen belül azonban ennek sincs megfelelő helye, megfelelő belső intézete, lassan oktatói sincsenek. A magyar oktatásban szükség lenne oktatási szakintézményre, háttérintézményre. Nincs egyetlen személy sem, akinek az lenne a foglalkozása és a feladata, hogy tanterveket, tételeket állítson össze. Így ezeket vagy románból fordítják (többnyire rosszul), vagy tanárok, szakfelügyelők vállalkoznak a munkára. A tankönyvírás, tankönyvkiadás üzlet lett, politika lett. Sok tantárgynak nincs (megfelelő) tankönyve, a szakoktatásnak gyakorlatilag egyáltalán nincsenek. – A Nyilas Misi programnak nincs jó sajtója Erdélyben. /Domokos Péter: Itthon is verseny lesz. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 25./

Szatmárnémeti régen a kézművességéről, az iparosairól volt híres. Vajda Zoltán egykor az egyik ipari iskolában tanított, ő emlékezett a szakoktatás múltjára. A második világháború után újraindították az inasiskolát. Összegyűjtötték az árva gyerekeket, a szegény sorsú és cselédgyerekeket szakmai kiképzésre. Nem volt sem műhely, sem szerszám, még tanterem sem. Felsőbb utasításra kényszerítették a még meglévő kisiparosokat, hogy adják be a gépeket és szerszámaikat önként az iskolának. Bővült az osztályok száma. Az iskolát maguk építették fel. Az iskolának nagy énekkara volt, színjátszók is voltak. A szakmai vetélkedőkön részt vevő tanulók minden évben jó eredményt értek el. Az eredmények ellenére néhány mestert visszaminősítettek, annak ellenére, hogy megvolt a megfelelő végzettségük. A tanulók közül sok kitűnő szakember lett. /Vajda Zoltán volt ipari iskolai oktatómester: Szakoktatás Szatmárnémetiben, évtizedekkel ezelőtt hívei. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 25./

„A Babes–Bolyai Tudományegyetem szimbolikus jelentőségű ügye, valamint a bátor polgárjogi aktivisták ráncba szedése nemcsak a román–magyar kapcsolatokat terheli, de rossz fényben tünteti fel az új EU-tagországot is” – fogalmazott a Der Standard osztrák napilap január 25-i számában megjelent Kisebbségi jogok című kommentárjában Paul Lendvai ausztriai publicista. Hantz Péter és Kovács Lehel, a két eltávolított docens a napokban Bécsben is bizonyítékkal mutatott rá arra, hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetemen szó sincs az EU-tagországhoz méltó multikulturális jellegről és háromnyelvűségről, valamint arra, hogy nem tartják tiszteletben Kolozsvárott (és nem csak ott) a magyar nyelvű egyetemi oktatók és diákok egyenjogúságát és kisebbségi jogait. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 26./

Csíkszeredán a Sapientia–EMTE Gazdaság- és Humántudományok Kara beszélgetésre hívta a sajtó képviselőit, a találkozón az ötéves múlt eredményeiről, az akkreditációs folyamatról beszélt Bakacsi Gyula dékán. Megváltoztak az akkreditációs előírások, szinte lehetetlen teljesíteni. Többek közt annyi főállású és minőségi oktatót kell meggyőzni a Sapientia melletti elkötelezettségre, amennyi jelen pillanatban egyszerűen nem áll rendelkezésre a környéken. Az egyes szakokon drasztikusan csökkent a felvételizők száma. A lélekszám apadása miatta jövőben sem várható változás. /Kozán István: Átnyomni a tevét a tű fokán. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.