Október 27-én Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoport bentlakásában adták át az idei Aradi Alma Mater Alapítvány ösztöndíjait. A szociális szempontok, illetve a tanulmányi eredmények alapján átnyújtott borítékok után bentlakó csikys aradi és vidéki néptáncosok léptek fel. Az ösztöndíjakat az alapítvány alelnöke, Hadnagy Éva kémiatanár adta át, az ünnepségen jelen volt Pálfi Sándor elnök is. Idén 48 bentlakó diák részesül támogatásban. Két diák a Budapesti Alma Mater Alapítványtól, Nagy György Gábor jóvoltából hasonló támogatásban részesül. Az Amerikai Connecticut Kulturális Egyesület húsz diáknak fejenként évi 300 dollárt utal ki. Ez ún. érdemösztöndíj, csak a magas tanulmányi átlaggal rendelkezőknek. /Sólya R. Emília: Ösztöndíjátadás néptánccal és bállal. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./

A Márton Áron-szobor avatása után nem sokkal ismét ünnepelt a kis falu, Kézdiszárazpatak. Ezúttal is az iskola udvarán állítottak emlékkopját, mégpedig az 1954-ben a brassói fémipari műszaki középiskolában végzett vén diákok egykori tanáruknak, Opra Benedeknek, akit börtönbüntetésre ítéltek, valamint a magyar forradalom és szabadságharc emlékére. Faragta Antal Ferenc és Antal Balázs. Az avatóünnepségen a csíkszeredai Vitéz Lay Imre és a Volt Politikai Foglyok Hargita megyei Szövetségének több tagja is részt vett, kegyelettel emlékeztek az 1956-os események miatt börtönbüntetésre ítélt Opra Benedekre. /Iochom István: Kopjafaavatás Kézdiszárazpatakon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum október 27-én nyitotta meg új, állandó régészeti kiállítását. Létrejötte egy egész múzeumi közösség, régészek, látványtervezők, restaurátorok, gyűjteménykezelők és más szakmabeliek csaknem kétesztendei, összehangolt munkájának eredménye. Az egyes korszakokhoz magyarázó szövegek, a kiállított tárgyak lelőhelyét jelző térképek járulnak. A kiállítást a korai Árpád-kor, pontosabban a XII. század fegyverei, agyagművessége, valamint ékszerei és viseleti tárgyai zárják, külön teret szentelve a korai határőrnépesség székelypetőfalvi és zabolai temetőinek leleteire. /Bordi Zsigmond Loránd, Méder Lóránt László, Sztáncsuj Sándor József: Délkelet-Erdély régészeti emlékei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc utáni megtorlás áldozatául esett – kivégzett, börtönt viselt vagy más módon meghurcolt – protestáns teológiai tanárok, diákok, lelkipásztorok és egyháztagok tiszteletére emlékművet avattak október 28-án Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarán. Az emlékműhöz az Illyés Közalapítvány is hozzájárult. Ez az alkotás az intézet udvarára tervezett szoborpark első darabja. Az emlékmű a szovátai Bocskai Vince szobrászművész alkotása. A kőtalapzaton két, félig nyitott ajtóra emlékeztető bronztábla helyezkedik el, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a zsarnokság megszűnt ugyan, de ha nem ügyelünk, könnyen feltámadhat ismét. Ünnepi emlékező beszédében Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök a bibliai Nabukodonozornak és későbbi világi diktátor-utódainak esetét említette, akiknek uralkodása idején mindig akadtak előttük meghajolni nem akaró igazi férfiak. A kommunista rendszerben a szamosújvári, jilávai, periplávai, Duna-deltai stb. börtönökben meghurcoltak lelke számára mindig ott lebegett egy láthatatlan ablak, amelyet sosem lehetett bezárni. „Amíg nekünk ilyen ablakunk van, addig lesz számunkra egyház és nemzet” – mondta a volt püspök. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök szerint a Trianonban megtaposott, majd 1945-ben a vörös birodalomnak odavetett magyar nemzet, amely azelőtt ezer éven keresztül védelmezte Európát, 50 esztendővel ezelőtt kimondta ősi szabadságvágyát. A felavatott emlékművet az egyházak, a főkonzulátus, helyi magyar szervezetek képviselői, magánszemélyek koszorúzták meg. /Ördög I. Béla: Figyelmeztető félig nyitott/csukott ajtó. 1956-os emlékművet avattak Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

A nemzeti hősökre emlékezett október 29-én,vasárnap, az istentisztelet után a petrillai református templomban a bányászváros maroknyi magyarsága. Les Zoltán lelkész bevezetőjében a magyarországi forradalom előzményeit vázolta. Az anyaországban több mint 360 embert végeztek ki a forradalomban való részvétel miatt, illetve további 16 ezret ítéltek börtönbüntetésre. Erdélyben több mint 1500 embert tartóztattak le a magyarországi eseményekkel való szimpatizálás miatt. A Securitate előszeretettel “vadászott” a történelmi magyar egyházakra, valamint a magyar fiatalokra. Középiskolai diákokat ítéltek el hosszú évekre csupán azért, mert gyászszalagot tűztek ruhájukra a magyarországi szovjet vérfürdő áldozatainak tiszteletére. /CH. A.: ‘56-os megemlékezés Petrillán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

1956-os emlékműsort szerveztek a Teodidaktos Humanitárius Alapítvány bentlakó diákjai október 27-én Kolozsváron, a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében. A diákok szavaltak. A műsor végén kalotaszegi és mezőségi táncokat adtak elő a fiatalok. /Birtalan Ágota: „Nem akarok gyáva csendet...” – 1956–2006. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Az ötvenhatos forradalom leverése után bebörtönzöttek között volt Kardos László, akit 1957. május 4-én vették őrizetbe Budapesten. Esetében a legfőbb vád Nagy Imre írásainak nyugati megjelentetése volt. Kardos László még az ítélet előtti időben megkérdezte nyomozótisztjét: tulajdonképpen miért kifogásolják a kéziratot? Nagy Imre ugyanis megírta miniszterelnöki kinevezésének történetét, amely 1953-ban volt, Moszkvában. Akkor Malenkov közölte Rákosival; nem ő, hanem Nagy Imre lesz a magyar kormányfő. A kézirat kiküldésével ország-világ tudomására jutott: a magyar miniszterelnököket Moszkvában nevezik ki. Kardos tettét „hazaárulásnak” minősítették, ezért ítélték 15 évre. /(Isán István Csongor): Történelem és emberi sors. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Találgatások folynak arról, mi lehet az oka annak, hogy Csapó I. József lemondott a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöki tisztéről. Az SZNT Állandó Bizottsága (ÁB) a leköszönő elnök mielőbbi válaszát várja a hozzá intézett felkérésre, miszerint az SZNT tisztújító és házszabály-módosító küldöttgyűléséig lássa el az elnöki teendők ügyvitelét. Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke elsősorban elismerését fejezte ki a Szabadság kérdésére Csapó I. Józsefnek az autonómia ügyében kifejtett tevékenységével kapcsolatban. A püspök szerint nagyon nehéz nyilatkozni az SZNT elnökének lemondásáról, hiszen az okokat csak sejteni, találgatni lehet. „Az SZNT elnöke senkivel nem működött együtt, mindenkinek csak diktált, mindenkivel szembe csak elvárásokat fogalmazott meg. Velünk is minimális volt a kapcsolata, éppen csak tudtunk róluk” – mondotta Tőkés László. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke, Szász Jenő elmondta: a sajtóból értesült Csapó I. József lemondásáról, és szerinte az SZNT elnökének gesztusát mindenképpen befolyásolta a Markó Béla RMDSZ-elnökkel, miniszterelnök-helyettessel folytatott találkozója. Szász Jenő reményét fejezte ki, hogy Csapó I. József a jövőben sem fogja távol tartani magát az SZNT munkájától, ugyanis tapasztalatára szükség van. A kialakult helyzetről Ferencz Csaba, az SZNT szóvivője elmondta: sejtéseik vannak ugyan az elnök lemondásával kapcsolatban, de mindaddig nem tudnak bizonyosat mondani, amíg nem beszélnek vele. Szerinte az SZNT elnöke magyarázattal tartózik mind a tanács, mind pedig a közvélemény felé. Tulit Attila, az SZNT alelnöke rámutatott: Csapó I. József döntése semmiben sem fogja befolyásolni az SZNT harcát a székelyföldi területi autonómia megvalósítása érdekében. /Papp Annamária: Találgatják Csapó lemondásának okát. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

A kormány szakértői testületet hoz létre az elmúlt hetek eseményeinek elemzésére – jelentette be Gyurcsány Ferenc miniszterelnök október 30-án az Országgyűlésben, ugyanakkor hangsúlyozta: a kormány határozottan visszautasítja a rendőrséget ért politikai vádakat. Gyurcsány Ferenc, akinek beszéde előtt ismét kivonult az ellenzék, azt mondta: az országban rendnek, nyugalomnak kell lenni, ha ez megbillen, érteni kell az okokat. A kormány a rendnek és a nyugalomnak a pártján áll, és érteni kívánja az okokat – jelentette ki. „Elfogadhatatlan, ha a demokratikus Magyarország rendőrségét alaptalanul rendőrterrorral vádolják, ha a diktatúra rendőrségéhez hasonlítják, aki ezt teszi, az indokolatlanul gyengíti a rendőrséget, a köztársaságot, nem a rend, hanem a rendzavarók pártján áll” – fogalmazott. /Gyurcsány: a kormány „elemzi az eseményeket”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Jogi útra terelné a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) a magyar diákok románnyelv-oktatásában tapasztalható diszkrimináció ügyét, amennyiben e téren továbbra sem tapasztalható előrelépés az Oktatási és Kutatási Minisztérium részéről – olvasható a BKB hétvégi sajtóközleményéből. A bizottság tagjai nyilatkozatukban Mihail Hardau oktatási miniszter múlt heti, sepsiszentgyörgyi kijelentéseire válaszolnak. A tárcavezető kijelentette, hogy „a már működő marosvásárhelyin kívül nem szükséges másik, önálló magyar egyetem létrehozása”, illetve ellenezte, hogy a románt idegen nyelvként oktassák a magyar iskolákban. A BKB tagjai többek között arra emlékeztetnek, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács úgy ítélte meg: a román nyelv oktatása és számonkérése során sérül a magyar diákok esélyegyenlősége, és felkérte a minisztériumot a probléma mielőbbi orvoslására. A nyilatkozat szerint Hardau csupán felületes ismeretekkel rendelkezik a hazai felsőoktatási intézményekről, hiszen az állami egyetemek közé sorolja a marosvásárhelyi Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, amelynek fenntartási költségeit a magyar állam fizeti. A miniszter hasonló nézeteket vall a „kisebbségi kérdésekben érzéketlen, intoleráns” politikai vezetőséggel, amely nem tett semmit a Bolyai Egyetem újraindításáért – áll a sajtóközleményben. /Jogi útra terelné a BKB a románnyelv-oktatás ügyét. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Mostoha körülmények között tanulnak a Bihar megyei Érköbölkút kisdiákjai. A helyi iskola szeptember közepétől nem Székelyhídhoz, hanem a közelebb fekvő Hegyközszentmiklóshoz tartozik. Jelenleg már épül az új tanintézmény a faluban. Köbölkút autóval nehezen megközelíthető, mert az út nagyon rossz. Az átszervezés következtében Köbölkúton megszűnt az igazgatói állás, most már csak úgynevezett megbízott igazgató van. Jövőre elkészül a világbanki támogatásból épülő új, hat tantermes iskola, akkor oda átköltözhetnek. /Both Abigél: Új iskolát kapnak az érköbölkúti magyar kisdiákok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Szilágycsehben nyolcadik alkalommal rendezte meg Bodea György kémiatanár a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált. Akkora volt az érdeklődés, hogy kétnaposra kellett nyújtani a rendezvényt, mert a 27 előadás nem fért be egyetlen napba. A rendezők mintegy 250 résztvevőre számítottak, de majdnem 460-an jöttek el. A Szilágyságból és a környező megyéken kívülről Déváról, Temesvárról és Maros megyéből is érkeztek csapatok. Október 27-én az általános iskolások léptek színpadra. Közülük a szilágynagyfalui Petri Mór Általános iskola Maszkurái kapták az első díjat, második lett a tasnádi Minitinik csapata. A harmadik helyen a dévaiak és a gernyeszegiek osztoztak. Október 28-án a középiskolásoké volt a színpad. A szilágycsehi művelődési otthon kicsinek bizonyult a sok jó előadás mindegyikére. Bessenyei István, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja, zsűrielnök értékelésében jelezte: nagyon nagy gondban voltak, mert látványosan javult az előadások színvonala. Végül két első díj mellett döntöttek: a székelyhídi Grifittit és a zilahi Szkoccsot tartották a legjobbaknak. Második díjat kapott a nagyváradi Epepe. Harmadik díjat a kolozsvári Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium Angyalkák csapata vitte haza, ők kapták a közönségdíjat is. A zsűri különdíjakat is kitalált, hogy jutalmazza a diákok lelkesedését. A Sziporkák díjat a tasnádi Teletinik érdemelték ki, de a krasznai Tinikomédiások is kaptak díjat. „Már a tavaly is az volt az érzésem, hogy a PADIF Erdély legfontosabb diákfesztiválja lesz, az idén csak erősödött ez az érzés”, nyilatkozta Mátyás Irén, a Zsámbéki Művelődési Ház igazgatója. Elmondta, régóta évente két-három csapatot is meghív Zsámbékra a Kárpát-medencei diákszínjátszó fesztiválra, de most nem tudott dönteni. /Józsa László: Sikeres diákszínjátszó fesztivál. III. díj a kolozsvári Pázmány Péter Gimnáziumnak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Október 31-én elfogadta a képviselőház az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozását előíró törvénytervezetet. A jogszabály a tisztségviselők, hivatalnokok vagyonellenőrzési módját írja elő. A Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) állt ki a törvény Monica Macovei igazságügyi miniszter által beterjesztett radikálisabb változata mellett, az RMDSZ, a Konzervatív Párt (KP), valamint a két ellenzéki párt közös összefogásának köszönhetően a jogszabály megszelídült. A Feddhetetlenségi Ügynökség alkalmazottai ezek után nem ellenőrizhetik a képviselők, szenátorok és a hivatalnokok vagyonát, csak vagyonnyilatkozataikat vizsgálhatják meg. Az RMDSZ vezetői szerint a tervezet korábbi formája emberi jogokat sértett. A nem kormányzati szervezetek azzal vádolták meg a bővített hatáskörű ügynökség létrehozását ellenző pártokat, hogy politikusaik rejtegetnivaló vagyonnal rendelkeznek. /B. T.: Egyhangúlag elfogadott Feddhetetlenségi Ügynökség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Csíktapolcán a Szent Anna Elhelyező Központ lakói árva, félárva gyerekek, többnyire enyhe értelmi sérültek, akik közül néhányan beszéd- és tanulási zavarokkal, hallássérültséggel vagy akár mozgási nehézségekkel küszködnek. Az intézmény évente 100–110 Hargita megyei értelmi sérült diákot tart nyilván. A szolgáltatásokat azok vehetik igénybe, akik a Szent Anna Speciális Ipari Szakiskola diákjai. A bentlakásban mintegy 75-en laknak, de a bejárókat is innen látják el élelemmel, ruházattal, tanszerrel. Az intézmény igazgatója, Kelemen Attila elmondta, hogy a diákok 70 százalékának családja van, ők csak a tanév ideje alatt jogosultak ezekre a szolgáltatásokra. A napi ellátás, a rendszeres egészségügyi szolgáltatások mellett pszichopedagógiai, kinetoterápiás és szociális szolgáltatásokat is biztosítanak a gondozottak számukra. A Szent Anna Elhelyező Központ támogatására 2002-ben létrehozták az Elfi Egyesületet, amely pályázatok útján szerez forrásokat olyan programok lebonyolításához. A bentlakás szobáinak szépítésére, otthonossá tételére a város lakóihoz várnak segítséget, mert sok gyerek számára valóban az otthont jelenti ez a bentlakás. /Takács Éva: Otthonossá kellene tenni. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) lemondott elnöke nem tett eleget az Állandó Bizottság (ÁB) azon kérésének, hogy az új elnök megválasztásáig ideiglenesen lássa el a tisztségével járó ügyviteli teendőket, és hatáskörének megfelelően hívja össze a küldöttgyűlést, az ÁB kénytelen maga indítványozni ezt. Ferencz Csaba elmondta: Csapó I. József körlevélben tájékoztatta őket arról, hogy nem kíván eleget tenni az ÁB felkérésének, és elvi okokra hivatkozva indokolta meg gesztusát. Az SZNT képviselője reméli, hogy legkésőbb két héten belül sikerül megtartani a rendkívüli küldöttgyűlést, és új elnököt választani. Addig valószínűleg az ÁB fogja ellátni az ügyviteli teendőket, ugyanis Tulit Attila alelnök nem kívánt élni ezzel a feladattal. /P. A. M.: Csapó elutasította az ÁB felkérését. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

November végére, decemberre ígéri a pártbejegyzéshez szükséges aláírások összegyűjtését a Magyar Polgári Szövetség. Az erdélyi megyékben megvannak a támogató kézjegyek, Bukarest azonban kemény diónak bizonyul, a törvény által előírt 800 aláírást még nem sikerült összeszedniük. A múlt héten végre összehívta az MPSZ bővített elnökségét Szász Jenő. A szövetség megcsappant vezetősége – a kilenctagú elnökség négyre apadt a bihari szervezet kizárása és az összeférhetetlenség miatt lemondott SZNT-alelnökök okán – a széki területi elnökökkel közösen hozta meg a döntéseket. Az MPSZ arról is határozott, hogy támogatja a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett népszavazás megszervezését. /Farkas Réka: Rendezi sorait az MPSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./

November 2-án kezdődik Budapesten a XI. Országos Ifjúsági Honismereti Akadémia, melynek idén fő témája az 1956-os forradalom. Résztvevői a nyári honismereti táborokban, vetélkedőkön kitűnt diákok, akiket jutalomképpen a megyei honismereti egyesületek javasolnak. „Rendszerint a határon túlról is fogadunk diákokat, de létszámuk mindig attól függ, hogy mennyi pénzt sikerül összekönyörögnünk erre a célra, így most sajnos csak hat diákot tudtunk meghívni” – nyilatkozta Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke. A határon túlról idén csak erdélyi résztvevők vannak, akik az 1956-os forradalom erdélyi vonatkozásairól tartanak kiselőadásokat. Az eredetileg tervezett megemlékezésekre a forradalom budapesti helyszínein nem kerül sor, mert a rendőrségtől a szervezők nem kaptak garanciát arra, hogy a nemzeti gyásznapon 50-60 diák biztonságban koszorúzhat a magyar fővárosban. /Guther M. Ilona: Ifjúsági Honismereti Akadémia '56-ról. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Születési dátumán – november 2-án – kívül az 1956-os forradalom melletti állásfoglalása is indokolja, hogy emlékezzünk Illyés Gyulára, a 20. századi magyar irodalomnak jeles képviselőjére, aki az anyanyelv sorsát, helyzetét mindig szívügyének tekintette. Neki volt köszönhető például, hogy a hetvenes évek elején a magyarországi sajtó foglalkozni kezdett a székelységgel. Kiderült ugyanis, hogy Budapesten magyar–történelem szakra felvételiző érettségizett diákoktól megkérdezték: Milyen nyelven beszélnek a székelyek? A válaszok elképesztőek voltak a diákok tájékozatlansága miatt: „Használnak magyar szavakat is; Magyar-román keveréknyelven beszélnek; A székelyek románul beszélnek” stb. Illyés Gyula írói és költői stílusa, mondatszerkesztése, szóhasználata példamutató az olvasó számára. Kötetnyire rúgó nyelvészeti/nyelvművelő cikkeit, tanulmányait is számon tartja a szakirodalom. A trágár szavak használata ellen több írásában is tiltakozott. /Komoróczy György: Illyés Gyula emlékére. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság /BKB/ szorgalmazására rendezik meg a hét végén a II. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferenciát Kolozsváron, amelyet először tavaly májusban szerveztek, akkor még csupán virtuálisan, internetkapcsolaton keresztül. A mostani konferencián három nagy témáról tárgyalnak. A meghívott kisebbségek – például a makedóniai albánok, a moldvai gagauzok, az észtországi oroszok, a spanyolországi baszkok vagy katalánok – bemutatják saját felsőoktatási hálózatukat. Másrészt a résztvevők elfogadhatják az Európai Kisebbségi Charta tervezetét, amelyet már a virtuális konferencia nyomán összeállítottak. Harmadrészt azzal is foglalkoznak, milyen hatásai vannak a bolognai folyamatnak a kisebbségi felsőoktatásra. Kovács Lehel, a konferencia egyik alelnöke elmondta, minden meghívott modellértékű intézményt tud bemutatni, a paletta pedig széles, mert ezek a kisebbségek állami egyetemmel, magánintézményekkel, de kétnyelvű oktatási struktúrával is rendelkeznek. A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar vezetői közül nem hívtak meg senkit előadónak erre a konferenciára, Kovács Lehel szerint azért, „mert már jól ismert az egyetem hivatalos álláspontja ebben az ügyben”. A konferenciát a BKB, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Szakbizottsága, az Országos Magyar Diákszövetség, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és az Erdélyi Gondolat Egyesület közösen szervezi. /Debreczeni Hajnal: Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia, Babes-Bolyai nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Megoldják a tanév második félévétől a faluhelyen élő és településükön osztálylétszám-hiány miatt ingázni kényszerülő román nemzetiségű diákok szállítását Háromszéken. A minisztérium megtéríti a lakóhelyüktől legtöbb 50 kilométeres távolságra lévő iskolába járó tanulók buszbérletét. A törvény két RMDSZ-es képviselő kezdeményezésére született. Kovászna megyében 393 elemi, 1380 gimnazista és 3466 líceumi diák – a háromszéki tanulók 17 százaléka – ingázik lakóhelyéről közelebbi vagy távolabbi iskolába. Eddig vita tárgya volt a diákokat ingáztató jármű üzemanyagának elszámolása. Múlt heti sepsiszentgyörgyi látogatása során Mihail Hardau tárcavezető elismerte a diákok jogát az oktatáshoz, de visszautasította az előírt minimális létszám alatti osztályok fenntartását. /Domokos Péter: Megoldódik a diákingázás. Román tanulókon is segít az RMDSZ-kezdeményezés. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Vofkori László Székelyudvarhelyen élő egyetemi előadótanár és szakíró munkássága a földrajztudományból kiindulva fedi le a kultúra és a honismeret számos vetületét. Vofkori László Bukarestben védte meg doktori értekezését, jelenleg, a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára. A többlépcsős művelődési modell híve, a természettudományos, a műszaki és a humán műveltség együttes átadása ma korigény. Vofkori könyvei közül sok a Székelyföldről szól. Nagyjából elkészült egy közel 900 oldalas kézirata: A nemzetközi turizmus földrajza, amely egyetemi jegyzet is lenne. Ezt követi az Általános településföldrajz című egyetemi jegyzetének befejezése. Ha minden jól megy, két-három éven belül elkészül egy tanulmánykötete „Az erdélyi magyarság kulturális földrajza” címmel: ez egy alkotásföldrajzi monográfia, és egy körülbelül 120 térképet tartalmazó munka, ezt „Az erdélyi magyarság művelődéstörténeti atlasza” fogja majd kiegészíteni. Régebbi tervei között van egy háromkötetes földrajzi szakmunka: „Székelyudvarhely. Városföldrajzi tanulmányok”. Tervei között szerepel továbbá az Emberkalauz munkacímet viselő, ezer szócikket magába foglaló emberismereti és szociográfiai gyűjtemény is. Ide kapcsolódik Tanulás, tudás, alkotás című tervezett esszékötete. Ugyancsak diákoknak, egyetemistáknak készítené el Tudományok kisenciklopédiája című, közel 2500 tudományágat és szaktárgyat magába foglaló munkáját. Vofkori László (sz. Brassó, 1944. márc. 3.) a kolozsvári Babes-Bolyai TE földrajz-biológia szakán diplomázott 1966-ban, több iskolában és főiskolán tanított, 2001-től a Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Kara Gazdaságtudományi Tanszékének oktatója Csíkszeredában. A földrajztudomány doktora (1979, Bukarest), kutatási területe felöleli ennek számos ágazatát. Eddig húsz könyve jelent meg, legutóbbi munkája: Románia turizmusföldrajza (Csíkszereda, Pro-Print, 2006). Többek közt a Román és a Magyar Földrajzi Társaság, az EME és az MTA Köztestületének tagja. /Tóth Adél: Az „aprómunka” nagy szerepe. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

November 3-án kezdődött Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban a 2. Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság szervezett, jelentős kül- és belföldi részvétellel. A rendezvényen megjelentek, és ismertették helyzetüket az Európa-szerte működő kisebbségi tannyelvű egyetemek képviselői. A konferencián megjelent többek között Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök, Románia miniszterelnök-helyettese, Cseh Áron magyar főkonzul, Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Toró T. Tibor parlamenti képviselő, az EMNT-alelnöke, Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár és Lisa Heilbronn, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének kolozsvári irodavezetője. Az ülésen Cseh Áron főkonzul átadta a Sólyom László köztársasági elnök üdvözletét. Többek között elhangzott: az Európai Unióban a kisebbségek képesek kell hogy legyenek ellenállni akár a természetes asszimilációs folyamatoknak is, ezért őket többletjogok illetik meg. Az anyanyelvi oktatáshoz való jog a széles körben elismertek közé tartozik: Európában minden hetedik ember kisebbségben van a saját országában, közülük több mint százezren saját anyanyelvükön végzik az egyetemet. Tőkés László az 1956-os forradalomra, és az azt követő megtorló intézkedésekre emlékeztetett, amelyek között lényeges helyet foglal el a Bolyai Egyetem megszüntetése, illetve beolvasztása a román intézménybe. Smaranda Enache, a Pro Demokrácia társelnöke elmondta: itt most nem csupán a magyar nyelvű felsőoktatás kérdése merül fel, hanem elsősorban az, miként szembesülünk mi, magyarok és románok a közös közelmúlttal. – Ha így folytatjuk, akkor 60–80 éven belül a magyar közösséget is elveszítjük, ugyanarra a sorsra jut, mint a szász vagy a zsidó közösség – figyelmeztetett a polgárjogi aktivista megjegyezve: a Bolyai Egyetem elkobzása fájó pont a közelmúlt történelmében. Markó Béla elmondta: az állami támogatású önálló magyar egyetem már 1989-ben a magyar közösség egyik lényeges célkitűzése volt. Romániában létrejött ugyan a törvényes lehetősége annak, hogy az anyanyelvi felsőoktatás megvalósuljon, de ez nem elég, döntésjogra van szükség, amelyet csak önálló intézmények által lehet biztosítani, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen ugyanis nincs a magyar diákoknak és tanároknak döntésjoga – szögezte le Markó. A romániai magyarságot megilleti, hogy az általa befizetett adókból és illetékekből visszakapja a megfelelő részt, egyetem formájában – tette hozzá. A konferencia kiderült, hogy Galíciában (Spanyolország északnyugati csücskében) a galego nyelv hivatalos státusznak örvend, hogy a Santiago De Compostella városbeli galego egyetem létrehozása politikai konszenzus eredménye, amelynek még a nacionalistának számító Spanyol Konzervatív Párt is része volt. Ennek köszönhetően, a Franco-diktatúra tilalmai ellenére, ma már a lakosság jelentős része ismét beszéli és használja XIV. századból eredő anyanyelvét. Cardiffban, a walesi nyelvű intézmény megalapításakor az árral szemben kellett úszni, nagyon sokan úgy vélték: az angol nyelv tökéletesen elég mindenhez, nincs értelme őseik kihalófélben lévő nyelvével foglalkozni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nem elég a lehetőség, döntésjog szükséges. Kisebbségi felsőoktatási konferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

1956. november 4-én másodszor is elindultak a szovjet tankok, és brutálisan vérbe fojtották a magyar forradalmat, utána százakat végeztek ki, ezreket zártak börtönbe, s kétszázezerre becsülik azok számát, akik a magyarországi terror, a kivégzések és a börtönbüntetések elől Nyugatra menekültek. A november 4-i magyarországi retorzió után a magyarságra nézvést elszabadult a pokol a Kárpát-medence egészében, a Kádár-kormány asszisztenciája mellett még évek múltán is tízezreket tartóztattak le és ezreket börtönöztek be. Romániában Kádár és Kállai 1958-as látogatása után mintegy negyvenezer ítéletet hoztak, s ennek több mint tíz százaléka magyarokat sújtott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján Budapesten brutális rendőri fellépéssel százezres ünneplő tömeget oszlattak szét, ártatlanokat vertek és csonkítottak meg, tartóztattak le. Ezentúl az 1956-os szovjet invázió brutalitása, a Kádár-korszak megtorlásainak ténye és a hatalomhoz foggal és körömmel, gumibottal, viperával, vízágyúval, gumilövedékkel és kardlapozással ,,ragaszkodó” magyar kormányzásnak a nagyvilágot körbejáró szégyenletes akciója és az ezt mentő nevetséges és szemforgató hazugságözön egymástól nem választható el, írta Sylvester Lajos. Schmitt Pál európai parlamenti képviselő Strasbourgban, Orbán Viktor Brüsszelben az 1956-os évforduló tiszteletére szervezett rendezvényen azt javasolta, hogy november 4-e legyen a kommunizmus áldozatainak európai emléknapja. /Sylvester Lajos: A magyar gyász európai napja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

Érdekes vállalkozásnak, „figyelemreméltó alkotásnak” nevezte Kántor Lajos irodalomkritikus Szőcs Géza Liberté ’56 című filmjét, amelyet az elmúlt hét végén mutattak be Kolozsváron. Az alkotás kerettörténete Magyarországon kívül játszódik: egy angliai ifjúsági klub megszokott életét éli, a fiatalok zenélnek, tréfálkoznak, isznak, biliárdoznak. Egyikük azzal a hírrel érkezik, hogy kivégezték Nagy Imrét és társait. Néhányan elhatározzák, hogy zenés formában összefoglalják és előadják azt, mi történt 1956 őszén Magyarországon. A műfajilag nehezen meghatározható, eredetileg könyv formában megjelent mű szerzője, Szőcs Géza szerint mindez nem véletlen. „Az elképzelt olvasó Magyarországon kívüli érdeklődő volt, ez a kettő összefügg. Sem mirólunk nem tudnak, sem mi magunk nem tudunk eleget ’56-ról. Az elhatározás és felismerés összefonódott, egymást kiegészítve vezették a történetet” – mondta az ÚMSZ-nek az író, hozzátéve, hogy „1956-nak nincs meg a maga Egri csillagokja, Kőszívű ember fiaija, olyan regények, amelyek ellátják a gyerekeket történelmi ismeretekkel. Ez a mű sem pótolni akarja ezt a hiányt, csupán egy vékony hozzájárulás. Komplex folyamatokat akar egyéni sorsokon keresztül bemutatni, ezért kellett Magyarországon kívülre helyezni a történetet. Mind a mai napig homályos mozzanatok vannak ’56-ról, és naiv módon magyarázza meg mindazt, amit az angol diákok tudhattak róla.” /Mihály László, Vincze Judit: Kolozsváron a Liberté ’56. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Soha nem felejtjük el az 50 esztendeje vérbe fojtott forradalmunkat, 1956–2006 – ez a mondat állt a meghívón, plakáton, mely Székelyudvarhelyen a Művelődési Ház szomszédságában felállított kopjafa november 4-i avatására hívott. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevében – az emlékoszlop a platform érdeme – Katona Ádám tartott emlékező beszédet. Meghatottan ele­ve­nítette föl november 4-ét, a ma­gyar forradalom elfojtását, a sza­badságharcok győzelmeit, azután a megtorlást. Ezekre az ese­mé­nyekre, letartóztatottakra, áldo­za­tokra és mártírokra kell emlé­kezni. A kopjafán, melyet Pálffy Béla készített, a Pro patria pro libertate felirat látható. Rákerül még az oszlopra Erdély címere, illetve egy évszám: a székelyek első említésének dátuma – ezután kap egyházi áldást Ferencz Ervin atyától, aki maga is elítélt volt. A koszorúzásokat követően a Művelődési Házban megtartott emlékműsor keretében diákok sza­valatait hallhatták a jelenlévők. /Barabás Blanka: Minden erdélyi áldozat kopjafája. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 6./

Nem fulladt sem botrányba, sem rendőri brutalitásba a magyar forradalom és szabadságharc leverésének 50. évfordulója. A Fidesz szorosra zárta sorait, a 170 000-nyi csendes, fáklyás felvonuló a fél évszázaddal korábban a szovjet tankok által vérbe fojtott forradalomra és az október 23-i rendőri erőszak áldozatainak emlékére gyújtotta meg gyertyáit, fáklyáit, s vonult néma csöndben a Terror Házától az Astoriáig az Igazság szabaddá tesz felirat után. A rendőrség hatalmas erőkkel, bevetésre készen állt ugyan, de visszafogta magát, s nem támadott fölöslegesen. Október 23-át is meg lehetett volna úszni erőszak és rombolás nélkül, ha a karhatalom nem viselkedett volna a politika pincsikutyájaként. Gyurcsány Ferenc szigorú biztonsági intézkedések közepette helyezte el virágját az új ötvenhatos emlékmű talapzatánál, a 301-es parcellánál Nagy Imre, Maléter Pál és az ismeretlen forradalmár sírján, és este a Hősök terén. Ekkor ezekre a helyekre halandó ember aligha juthatott be. A kiürített Hősök terén Gyurcsányék maguk voltak virágaikkal, lelkiismeretükkel, szoros rendőrkordon védelmében. Egyszerűen azért, mert félnek – írta a lap munkatársa. Gyurcsány és szocialistái a népharag elől rendőrkordonok és pajzsok mögé menekültek, ami jelzi, nem a csodálatos -56, hanem az azt követő terrort levezénylők örökösei. /Simó Erzsébet: Az igazság szabaddá tesz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

Szilágyi Domokos halálának 30. évfordulójára emlékeztek a hét végén Szatmárnémetiben. A Hozzon egy szál virágot című megemlékezést az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezte a költő Ravensburg sétányon álló emlékszobránál. „Egy nemzedék nevelkedett Szilágyi Domokos versein, prózáin, műfordításain, s ez arra kötelez minket, szatmárnémetieket, hogy fejet hajtsunk életműve előtt” – mondta Muzsnay Árpád. Az EMKE alelnöke szerint nem kellett volna Szilágyi Domokos szekusmúltját nyilvánosságra hozni mindaddig, amíg az ügyet szakemberek nem vizsgálják ki, és bizonyítékok birtokában nem döntenek arról, hogy a költő jelentései valóban ártottak-e valakinek. Szilágyi Domokos halálának 30. évfordulójáról korábban a nagysomkúti szülői háznál, valamint a későbbi lakhelyeiként ismert Magyarláposon és Batizon is megemlékeztek. /Szilágyi Domokosra emlékeztek Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Varujan Vosganian után az Egyesült Államokban élő Liviu Turcu egykori hírszerzési vezető újabb politikusokat vádol azzal, hogy együttműködtek a kommunista hatalmat kiszolgáló Szekuritátéval. Az érintettek többsége ellen nem először hangzik el ez a vád, de újdonságot jelent, hogy a kommunista külügyi hírszerzés volt igazgatója most már a bizonyító iratokat rejtegető katonai és hírszerzési egységek számjelzését is nyilvánosságra hozta. A listán nagy nevek találhatók, olyan politikusoké, akik meghatározták Románia politikai életét az elmúlt tizenhat évben. Turcu szerint Románia két volt miniszterelnöke, Adrian Nastase és Radu Vasile is kompromittálta magát azáltal, hogy együttműködött a kommunista hírszerzéssel, de a volt hadügyminiszter Mircea Pascu és a volt mezőgazdasági miniszter Ilie Sarbu, valamint a liberális Teodor Melescanu és Mircea Cosea politikusok is foltos múltúak lennének. A volt hírszerzési vezető még Alin Teodorescu, Eugen Dijmarescu és Gelu Voican-Voiculescu ellen fogalmazott meg hasonló vádat. Turcu szerint a dossziék megcsonkításáról a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagjai is meggyőződhettek. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ azt állítja, mindent átszállított az átvilágítóknak, a több mint egymillió iratcsomónak azonban csak a fele rendelkezik kartotékokkal. Utóbbiak tartalmazzák azokat az útmutató adatokat, amelyek megkönnyítik a kutatók munkáját. Turcu szerint 1989 óta többször is megcsonkították az iratokat, ezért amikor a titkosszolgálatok jelenlegi vezetői úgy nyilatkoznak X vagy Y politikusról, hogy nem léteznek olyan dokumentumok, amelyek a Szekuritátéval való együttműködésüket bizonyítanák, akkor azt jelenti, hogy ezeket valójában eltüntették. Az átvilágítók közölték, hogy megvizsgálják a Turcu által közzétett információkat. /Turcu listája: ismert politikusokat vádol együttműködéssel a volt hírszerzési vezető. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

A magyar kormány új koncepciójának alapvetése az, hogy az elmúlt 15 év határon túli politikáján változtatni kell. Nem alkalmazza azokat az eddigi elveket, amelyekben a különböző felek között egyetértés volt, mint például az autonómiatörekvések támogatását, vagy a nemzetközi kisebbségvédelmi gyakorlatra való hivatkozást. Az identitás megőrzésének támogatásánál anélkül kap nagyobb hangsúlyt a gazdasági gyarapodás hátterének biztosítása, hogy ennek anyagi és intézményi feltételeit megteremtené a kormány. A koncepció a közigazgatási és támogatási rendszer teljes átalakítását helyezi kilátásba, de ennek következményeire vonatkozóan semmilyen hatástanulmány nem készült. A 15 év alatt szervesen felépült magyar–magyar politikai egyeztetési mechanizmust az új koncepció megszünteti, helyette a külön alkalmi egyeztetésekben megszülető alkukat helyezi kilátásba. A koncepció kidolgozói nem határozzák meg az anyagi és gazdasági hátteret, továbbá a végrehajtására hivatott közigazgatási struktúrát sem alakították ki. A II. Nemzeti Fejlesztési Terv eddig ismert változatában a határon túli magyarság ügye nem jelenik meg olyan hangsúllyal, hogy az biztosíthatná a kilátásba helyezett fejlesztési stratégia megvalósítását. Az elmúlt másfél évtized alapvető határon túli magyar igénye volt az autonómia intézményének támogatása. A koncepció azonban nem említi az autonómia fogalmát, ami jelzi, hogy a kormány felmondta az erre vonatkozó konszenzust. A határon túli magyarok problémáinak megoldását az általánosan elismert nemzetközi normák szerint képzeli el, holott a magyar politika számára emellett mindig hivatkozási alap volt az európai gyakorlat is. Az egyes európai országokban – Belgiumban, Olaszországban, Spanyolországban, Finnországban – működő megoldásokra mint európai precedensekre hivatkozott eddig a magyar politika. A hiányzó harmadik elem az állampolgárság ügyére vonatkozó álláspont tisztázása. A határon túli magyar közösségek erre vonatkozó igénye erős, azonban a kormány nem kíván foglalkozni a kérdéssel. A koncepció szerint a magyar–magyar együttműködés a kölcsönös felelősségvállaláson és együttműködésen alapul, de ennek ellentmondani látszik a „be nem avatkozás” politikájának meghirdetése. A „be nem avatkozás” politikája a hidegháború korszakának szóhasználata.  A magyar–magyar egyeztetés rendszeréből a koncepció kiiktatja a Magyar Állandó Értekezletet. Helyette a Gyurcsány-kormány esetenkénti egyeztetést helyez kilátásba, kirekesztve a folyamatból a magyarországi ellenzéki pártokat.   A kormányzati szándék a határon túli magyar ügyekkel foglalkozó közigazgatási struktúra teljes átalakítását helyezi kilátásba. Megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala, mint önálló közigazgatási szerv, helyette a Miniszterelnöki Hivatal kebelében alakul egy kis létszámú titkárság. A kormányzati szándék szerint a szakpolitikák kezelése a minisztériumokhoz kerülne. Ennek azonban ellentmond, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztériumban megszüntették az illetékes főosztályt. Az év végéig a témával foglalkozó szakemberek 80%-át elbocsátják a közigazgatásból. A határon túli magyar civil szféra gyakorlatilag semmilyen véleménynyilvánítási lehetőséget nem kap, helyette csupán a stratégiai célok meghatározásában vehet részt, és e folyamatban is kizárólag a politikai elitekkel, ill. az általuk elfogadott szakértőkkel történik majd egyeztetés. A konkrét támogatások, fejlesztések ügyében magyarországi kormányhivatalnokok döntenek majd. /Olvadjanak be kis (vagy nagy) lépésekben. A magyar kormány új koncepciója a határokon túli magyarságról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 7./

Magánkihallgatáson fogadta november 6-án XVI. Benedek pápa Sólyom László köztársasági elnököt, aki bemutatkozó látogatásra érkezett Rómába. A megbeszélésre a vatikáni protokoll szerint maximum 20 percet tartottak fenn, a találkozó rendkívüli módon majdnem fél óráig tartott. „Vatikáni szokás, hogy a pápával való beszélgetésről senki nem nyilatkozik. Annyit mondhatok, hogy nagyon nagy benyomást tett rám XVI. Benedek személyisége és különleges tájékozottsága közép-európai, akár magyar ügyekben is” – állapította meg a kihallgatás után Sólyom László. Hozzátette: a magyar belpolitikáról, a határon túli magyarokról és európai ügyekről egyaránt rendkívül jó hangulatú és gyümölcsöző beszélgetést folytatott a pápával. Az államfő ismertette: szó volt a határon túli magyarok anyanyelvű lelki gondozásáról, tételesen arról, hogy Szlovákiában legyen igazi magyar püspök. Ezenkívül Sólyom László síkraszállt a moldvai csángók magyar nyelvű misézése mellett, felvetve az egyházban is régóta ismert jogi megoldást, miszerint nemcsak területi alapon lehet egyházat szervezni, hanem személyi elv alapján is. Vagyis ahogy például működnek tábori lelkészek vagy vendégmunkásokkal, bevándorlókkal foglalkozó lelkészek, úgy magyar püspököket lehetne kinevezni a szórványban élő magyarok részére is. A köztársasági elnök hangsúlyozta: javaslata nem talált elutasításra, sőt rendkívüli érdeklődést váltott ki mind a pápa, mind Tarcisio Bertone bíboros, a vatikáni államtitkárság vezetője (kormányfője) részéről. /Az államfő a csángók anyanyelvű misézése ügyében is támogatást kért XVI. Benedektől. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./