Hantz Pétert és Kovács Lehelt nem zárták ki kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatói testületéből, mivel mindketten lemondtak – állapította meg az Oktatási Minisztérium, válaszolva a két tanársegéd beadványára. A Mihail Hardau vezette tárca december 20-i közleménye – a miniszter által kinevezett vizsgáló bizottság jelentése alapján – leszögezte: a két oktató ellen nem is foganatosíthattak szankciókat, mivel az egyetemen még nem fejeződött be az ellenük indított fegyelmi vizsgálat. A közlemény szerint az egyetem két magyar rektor-helyettese önszántából lemondott, illetve az „oktatási tevékenység a megszokott körülmények között zajlik”. A minisztériumnak nincs tudomása olyan döntésről, amely a szimbólumok használatát érinti; erről a közlemény szerint a Külügyminisztérium európai uniós főosztályától értesültek. A tárca kérte a BBTE vezetőségét, hogy minél sürgősebben tisztázza a kérdést. December 19-én Hantz és Kovács Budapesten, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága előtt kért fokozottabb politikai támogatást. Hantz szerint alapot kellene létrehozni 100 millió forintos költségvetéssel, ami a Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar karok létrejöttét támogatná. Egy másik alap segítené elő a magyar diákok továbbtanulását az általános iskola után. /Hantz és Kovács lemondott a tárca szerint. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./

Először ismeri egy hivatalos dokumentum Romániában az 1989 előtti rezsim kisebbség- és magyarellenes politikáját. „Noha a kommunizmus áldatlan hatásai egyazon módon érintették Románia valamennyi polgárát nemzetiségre való tekintet nélkül, néhány területen a kommunista hatóságok politikája különösképpen hátrányosan hatott a magyar kisebbség tagjaira veszélyeztetve közösségi létét, illetve hagyományai, nyelvi és kulturális identitása megőrzését” – áll a Tismaneanu- jelentésben. A kommunista hatóságok tervszerűen törekedtek, illetve léptek fel a magyarság gazdasági erejének megtörése érdekében. A jelentés megjegyzi, hogy a magyarság – amely 1945-ben Románia lakosságának mintegy 7,5 százalékát tette ki – erőforrásainak nagy részét kiterjedt gazdasági és hitelszövetkezeti rendszerbe összpontosította: „...összetett intézményi rendszerrel bírt: gyárakkal és feldolgozó üzemekkel, raktárakkal, a saját előállítású termékeket értékesíteni hivatatott üzletláncokkal stb. 1945 szeptemberében a két szövetkezet 1002 tagot számlált. Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete a mezőgazdasági termelők érdekeit képviselte és a falvakon gépparkokat tartott fenn. 1945-ben a szövetség 1100 fiókszervezete 80 ezer bejegyzett tagot számlált. A székely hagyományok szerint szerveződött közbirtokosságok kezelték a legelő- és az erdővagyont. 1946-ben a Románia területén található erdők mintegy 11 százaléka (651 ezer hektár) a közbirtokosságok kezében volt.” A vagyon elkobzására a kommunista hatóságok többféleképpen léptek fel: az úgynevezett ellenséges javak felügyelete /CASBI-törvény/, az 1945-ben végrehajtott „földreform”, az 1948-ban kezdődött államosítás, valamint a szövetkezetek beolvasztása révén. „Noha ezek az intézkedések nem közvetlenül a kisebbségeket vették célba, az alkalmazási kritériumok és szabályok megfogalmazása, illetve gyakorlatba ültetése révén a kisebbségi közösségek tagjait a többségi lakosságnál jóval súlyosabb gazdasági veszteségek érték” – áll a jelentésben. „A Mezőgazdasági Minisztérium 1946-os kimutatásából kiderül, hogy Kolozs megyében a kisajátított összterület 87 százaléka magyar nemzetiségűek tulajdonában volt, miközben a földhöz juttatottak között mindössze 35% volt magyar. Hasonló volt a helyzet Maros megyében (72, illetve 36 %).” 1944 őszén a magyar oktatási rendszer nagy részét az egyházi iskolák alkották. 1041 ilyen működött Erdély-szerte. 1948-ban valamennyit államosították, az ötvenes évek második felétől pedig elkezdődött a magyar oktatás szisztematikus leépítése. Fokozatosan megszűnt a magyar nyelvű szak- és művészeti oktatás előbb középiskolai, majd egyetemi szinten. A jelentés kiemeli a magyar egyetem „elkobzását”, amely „ma is erősen érzékelhető hatással van a kollektív köztudatra”. A jelentés egyértelműen megállapítja, hogy a Babes, illetve a Bolyai Egyetem összevonása „a magyar közösség asszimilációját célzó stratégia” része volt. Ez utóbbi vetületeként említi a dokumentum, hogy „általános gyakorlattá vált, hogy a magyar nemzetiségűeket egyetemi tanulmányaik elvégzése után nem helyezhették ki erdélyi megyékbe. „1988-ben például a 951 végzős közül 689 a Kárpátokon túli megyékbe kapott kihelyezést. Ugyanakkor az egyetemi – közvetve pedig az egyetem előtti – oktatást veszélyeztette a tanári gárda fokozatos leépítése. A nyolcvanas évektől kezdődően nem hirdettek versenyvizsgát a nyugdíjba vonult egyetemi oktatók helyének elfoglalására, a már hivatalban lévő tanároknak pedig nem volt lehetőségük az előlépésre.” Erdély legtöbb városát többségében magyarok lakták. A kommunista hatóságok homogenizáló politikájának köszönhetően az arányok gyökeresen megváltoztak. A jelentés hosszú lajstromot közöl arról, hogy miként módosult a fontosabb erdélyi nagyvárosokban – Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon – a magyarok arányszáma rövid másfél évtized alatt. A magyarok beolvasztását célozta a jelentés szerint az ország területi felosztása, illetve a területi egységek finanszírozása. „1951–1959-ben a Maros Autonóm Tartomány, noha Románia lakosságának 4,5 százalékát összesítette, a központi költségvetésből mindössze 2,4 százalékos részesedést kapott, ami előidézte a lakosság elvándorlását más, jobban iparosított régiók felé”. A dokumentum említést tett a „mintegy hatvanezer magyar ajkú csángó nyelvi identitásának elvesztéséről” is, amihez az egyház is messzemenően hozzájárult. A dokumentum részletesen taglalja a magyar ellenállást is, külön megemlítve a Molnár Gusztáv által elindított Limes Kört. /Sz. L.: Tismaneanu-jelentés: elégtétel a magyaroknak is. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

A képviselőház december 20-i ülésén jóváhagyták az 1945. március 6-tól bevezetett, a diktatórikus rendszer idején politikai okokból üldözött, meghurcolt személyek kártérítését szabályozó 1990. évi 118. számú törvényerejű rendelet módosítására benyújtott törvénytervezetet, amelynek kezdeményezője Kerekes Károly képviselő. A módosított jogszabály a kényszerlakhelyen fogva tartott személyek túlélő házastársának is biztosít kártérítést, melynek összege havi 100 lej. /RMDSZ-kezdeményezés a kárpótlási rendszer kibővítésére. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

Folytatódik a Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és Traian Basescu államfő közötti vita a nemzetbiztonsági törvénycsomagot illetően. Basescu nem tűzte napirendre a Legfelső Védelmi Tanács legutóbbi ülésén (CSAT) a kormány által előterjesztett változatot, mivel – mint fogalmazott – a titkosszolgálatok nem működhetnek civil szervezetként, illetve a világon egyetlen olyan hírszerzési szerv sincs, amely átláthatóan működne. Basescu úgy vélte: szükséges a tervezet alapos módosítása. A kormány elképzelése szerint a titkosszolgálatok embereit csak terrorcselekményeket, fegyver-, ember- és drogcsempészetet érintő ügyekben vethetik be, nyomozásuk pedig legfeljebb tizenhat órán át tarthat. Emellett megtiltja a hírszerzési szerveknek, hogy kereskedelmi tevékenységet folytassanak, illetve ügynököket szervezzenek be a sajtóban, a politikai pártokban, az egyházakban és a szakszervezetekben. /Összebékíthetetlen kormány- és államfői nemzetbiztonsági elképzelések. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A Tismaneanu-jelentés a kommunizmus rémtetteiről szól. A jelentés szerint az 1948-ban megalakított Securitate volt a kommunista megtorlás legfontosabb eszköze. A terror többféle módon nyilvánult meg: letartóztatások, kihallgatások, kínzások, előre meghatározott ítéletek, de nem szabad megfeledkezni az általános zsarolásról, megfélemlítésről, félretájékoztatásról, fenyegetésről stb. A politikai terror 1948 tavaszán kezdődött, több történész szerint május 14. volt a romániai “Szent Bertalan-éjszaka”, amikor széles letartóztatási hullám indult. Más oldalról pedig szovjet mintára kialakított “csendes” népirtás indult meg, 1989-ig több százezer politikai foglyot, különböző korú, nemű, vallású, nemzetiségű, foglalkozású állampolgárt gyilkoltak meg, illetve deportáltak. Romániában 1945–1989 között 240 olyan egység működött, ahol a lakosságot fogva tartották, kihallgatták, megkínozták, munkatáborba kényszerítették. A 240 egységből 44 volt börtön, 61 helyen folytak kihallgatások, száműzetések, ugyanakkor felállítottak 72 kényszermunkatábort, 63 deportálási övezetet és kényszerlakhelyet. Mindezek mellett létezett tíz pszichiátriai kórház-menhely, ahol a politikai nézeteik miatt üldözötteket tartották fogva, és találtak 93 kivégzőhelyet, tömegsírt is. Emellett a rajonokban-megyékben a Securitaténak még volt számos kihallgató helye, az egységek száma így eléri a 450-et. A kutatások jelenleg is folynak, és a térképen szereplő települések száma rendszeresen szaporodik. A feltárást nehezíti, hogy a ’60-as évektől a politikai üldözötteket rendszeresen köztörvényes bűnök miatt ítélték el, így nehéz kideríteni, hányan szenvedtek-haltak meg politikai nézeteik miatt. Akadályozza a kutatómunkát, hogy a börtönök archívumaiban szereplő űrlapok hiányosak, a foglyokat rendszeresen költöztették egyik fegyházból a másikba, és ezeket a mozgásokat nem mindig tüntették fel. Arad megyében több településen is találtak tömegsírt, voltak munkatáborok. A megyeszékhelyen volt börtön, de végeztek is ki politikai foglyokat, akiknek a tetemét közös sírba dobták. Már 1949-ben megkezdődtek a leszámolások, a Securitate hajtóvadászatot indított a Bánsági-hegyekben bujkáló antikommunista partizánok ellen. 1949. július 16-án a csoport öt tagját halálra ítéltek és kivégezték, hét személy meggyilkolásához azonban már bírósági ítélet sem kellett: a kommunistáknak: augusztus 2-án azt hazudták nekik, hogy Temesvárról Nagyenyedre szállítják őket, de Zölderdőben leszállították őket a kocsiról és agyonlőtték a hét embert. Sírjukat a mai napig nem találták meg. A rendszer módszereit jellemzi, hogy a Zölderdőben lelőttek halotti bizonyítványaiba a halál okaként tuberkulózist, szívelégtelenséget, magas vérnyomást és hasonló okokat írtak, természetesen az orvosok közreműködésével. Az ország más börtöneiből is küldtek Temesvárra elfogott ellenállókat, akiket azután a Zölderdőben kivégeztek: 1950 tavaszán Szamosújvárról vonaton szállítottak 38 politikai foglyot, de érkeztek ellenállókkal “paktáló” személyek Dobrudzsából, Nagyszebenből vagy Pitesti-ről is. Gyulafehérváron börtön volt, de létezett kivégzőhely, megtalálták a kivégzettek közös sírját. Hasonló kivégzőhelyek, közös sírok voltak még Bisztrán, Aranyosronkon, Boroskrakkón, Kismindszenten, Kismuskán és Obrázsán. Fehér megye leghírhedtebb fegyháza a nagyenyedi volt, “a romániai Gulag”, ahol politikai foglyokat nem csupán az 1964-es amnesztiáig, hanem ezt követően is őriztek, kínoztak. Nagyenyeden több ezer embert kínoztak meg vagy ítéltek csendes halálra csak azért, mert nem értett egyet a kommunista hatalommal, mert felemelték szavukat az alapvető emberi jogok védelmében. 1980-tól megszüntették az utolsó magyar nyelvű középiskolákat is, a végzősöket pedig román megyékbe helyezték. 1948. július 17-én a román állam egyoldalúan megszakított minden kapcsolatot a Vatikánnal, s ennek eredményeként tragikus helyzetbe sodorta, például, a gyulafehérvári püspökséget, amely közel 700 ezer hívével együtt kénytelen volt minden kapcsolatot megszakítani a külföldi testvér-egyházkerületekkel. 1949. június 21-én letartóztatták Márton Áron püspököt, akit két évvel később életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. A hatalom megbénította a papképzést, felszámolta a szerzetesrendeket, elkobozta az egyházi vagyont, a szerzeteseket pedig deportálta. A nagyvárosokba Ceausescu masszívan telepítette be a románokat. 1948-ban az erdélyi városok lakosainak 39,7%-a volt magyar, 1966-ban 26,8%-a, 1992-en pedig 13%-a, s miközben a magyarság fogy, a románság száma megháromszorozódott Erdélyben. 1948-ban 547 ezer román élt Erdélyben, 1966-ban 1,69 millió, ma már több mint kétmillió. /Irházi János: Kommunista terror a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

Kerekes Károly képviselő elmondta, a marosvásárhelyi Kossuth utca ügyében megfellebbezték a megyei törvényszék döntését. Kerekes Károly előzőleg beadott törvénykezdeményezését a parlament elfogadta, így példaként a 118-as dekrétum módosítását, a tavalyi 148-as sürgősségi kormányrendelet módosítását (amelynek értelmében a gyermeknevelésért járó szabadság is régiségnek számít), valamint azt a javaslatot, amit az RMDSZ szorgalmazott és amely egy nyugdíjpontnak 508 lejt állapítana meg 2007-től. A kormány által javasolt nyugdíjpontérték 396,2 lej volt. A marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca ügyével kapcsolatban Kerekes Károly, aki a Calarasilor utca Kossuth Lajossá való „visszakeresztelését” elhatározó városi tanácsot képviseli, elmondta, hogy megkapta a megyei törvényszék döntésének indoklását. A döntés néhány román „hazafias” szervezet (a Vatra Romaneasca, az Avram Iancu Egyesület, a Nagy-Románia Párt) és Ioan Sita közgyűlési képviselő követelését hagyta helyben, hatálytalanítva a tanácsi határozatot. Kerekes szerint a Simona Pojar bírónő által felhozott indokok – miszerint ha az utca ismét felvenné a Kossuth Lajos nevet, veszélyeztetné a demokratikus jogállamiságot, a polgárok jogait illetve a fent említett pártok és szervezetek létét és működését – arra engednek következtetni, hogy a bírónő „politikai pártok befolyása alatt áll”. /Antalfi Imola: A jogállamiságra leselkedő veszély? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./

Kökényesd Szatmár megye azon települése, ahol a mai napig is a legjobban megőrizték a néphagyományok ápolását. A színmagyar községben a hagyományos karácsonyi köszöntés már a szenteste napján kora délután megkezdődött, mikor elindultak az első betlehemezők, majd utána következtek a csillaggal járók, sötétedés után pedig következtek a már „idősebb” korosztályba tartozó 16-18 éves fiatalok. A gyerekeknél a sütemény és az üdítő került elő, az idősebbek az italt részesítették előnyben. Másnap ismét felkerekedtek azok, akik még nem jártak a rokonaiknál, ismerősöknél. A nemrég felújított helyi művelődési házban a nyolcadikosok rendezték meg a hagyományos karácsonyi bált. /Karácsonyi ünnepek Kökényesden. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 27./

Dézsi József Zoltánt (RMDSZ), Hargita megye volt prefektusát nevezték ki december 27-én Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök döntése alapján az Állami Tartalékok Országos Gondnoksága (ANRS) elnökének Sorin Vicol helyett, aki a Konzervatív Párt (PC) kormányból való kivonulásával benyújtotta lemondását. /Dézsi Zoltán az Állami Tartalékok Országos Gondnokságának vezetője. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

Az egyik legaktívabb szakmai tömörülés az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Marosvásárhelyi Fiókja. Számos színvonalas rendezvénnyel hallat magáról. Idén felavatott székhelyükön elhangzott a testület éves tevékenységéről szóló beszámoló. A fiók elnöke, Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, a civil szféra a társadalom lelkiismereteként érezteti mindinkább hatását, az EMT javaslatára jelölték őt alpolgármesternek. 2000 után sikerült az EMT tevékenységeit akadémiai szinteken bonyolítani és szakmai továbbképzését minisztériumi szinten is elfogadtatni, másfelől felvállalták a Bolyai-eszmeiség ápolását, idén felavatták a Bolyai János Tudomány és Technika Házát Marosvásárhelyen. Februárban meghirdették a Bolyai Kör megalakulását. Ez a csoportosulás mindazokat felöleli, akik életük folyamán valamiképpen szerepet vállaltak a Bolyai hagyományőrzésben. A Bolyai eszmeiség egyik fő éltetője a néhai tudós, kutató, Kiss Elemér volt. Júniusban Marosvásárhely díszpolgárává avatták, azután augusztusban Kiss Elemér elhunyt. Idén a Román- és Magyar Tudományos Akadémia közös védnökségével megszervezték a Geométer Tábort. Ez első lépés arra, hogy Marosvásárhelyen kialakítsanak egy nem-euklideszi geometria-iskolát. Az EMT idén tíz pályázatot nyújtottak be a városi tanácsnak, ebből két cseppnyit hagytak jóvá, ezeknél is többe került a papírmunka, mint a megítélt pénz. Jövőre még ennyire sem számíthatnak. Folyik a Bolyai János-kéziratok digitalizálása. Erre két éven át a mai román szakminiszter, Nagy Zsolt korábbi közbenjárásával a magyar kormánytól kaptak támogatást. 12000 oldal már be van fényképezve, Bolyai János kézirataiból még lenne 2000. Szeretnék a Bolyai Farkas-kéziratokat is digitalizálni, 8 ezres oldalszámról lenne szó. Többen felkarolták az ügyet. Már jelentkeztek Lyonban tanárként működő volt bolyais diákok, akik felajánlották, hogy közösen pályázzanak. Az EMT marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi fiókszervezete közösen pályázott arra, hogy átfogó felmérést készítsenek az erdélyi magyar tudományosságról. /N.M.K.: EMT – Túl a szakmaiságon. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

A 80. évét betöltött Csávossy György mutatta be legújabb verseskötetét /Hervadás havában, Irodalmi Jelen, Arad/ a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Csávossy György Lászlóffy Aladárral együtt indult az első Forrás-nemzedék tagjaként. 1952-ben majd 1956-ban gyermekvers kötettel jelentkezett.(Vizes mese, Bíztató) Később újabb kötetei látnak napvilágot (Fütyörészve, Erdélyi Requiem, Ilyenkor ősszel). Ez utóbbi kötetéért tavaly a Román Írószövetség Kolozsvári Fiókja Kacsó Sándor díjjal tüntette ki. Csávossy otthonosan mozog az esszék világában is, amit Gondolatok a borítékban című kötete fémjelez. Írt vígjátékokat (A fül, Édes méreg, Ki mint veti ágyát, Év végi négykezes), de sikeres drámaíró is (Patkánysíp, Özvegy és leánya, Önarckép lilában). Műveit a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, szatmári, nagyváradi, temesvári és kolozsvári színházak mutatták be. Nem utolsó sorban tudományos író, amit bizonyít nagyszabású összegező munkája a Jó boroknak szép hazája, Erdély (hagyományok, hungarikumok az erdélyi borkultúrában). A Mezőgazdasági Kiadó által három éve megjelentetett értékes munkáért az év szerzője díjat kapta. /Bakó Botond: „Utolsó gyöngyszemeimet szórom szét”. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Matematika és Informatika Karának magyar oktatói tiltakozásukat fejezték ki Kovács Lehel kollégájuk munkaszerződésének felbontása miatt. Közleményük szerint a munkaszerződés felbontása előtt a rektor nem kérte ki a véleményüket, most pedig rájuk hárítja a felelősséget, hogy oldják meg a fiatal magyar tanársegéd elbocsátásának következtében előállt helyzetet, vagyis tartsák meg az óráit és vizsgáztassák le a diákokat. Hozzáteszik: kollégájuk munkájára a karnak szüksége van. Felháborítónak tartják, hogy az egyetemvezetés diktatórikus módon próbálja megoldani az egyetemen felmerülő problémákat. A tiltakozást aláírták: Balázs Márton, Bege Antal, Ionescu Klára, Kassay Gábor, Kása Zoltán, Kolumbán József, Oláh-Gál Róbert, Robu Judit, Ruff Laura, Somogyi Ildikó, Sándor József, Soós Anna, Szenkovits Ferenc. /Tiltakozás Kovács elbocsátása ellen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából sorra jelenjenek meg a visszaemlékezések és a kezdődött kegyetlen megtorlások dokumentumai. A frissiben megjelent magyarországi kiadványok között van az 56-os Intézet két könyve, az egyik a Budapestről jelentjük című másfélszáz szemtanú vallomását tartalmazza a forradalomról, a másik címe Személyes történelem, mely a forradalmat hol kényszerből, hol önként megtagadókról nyújt elszomorító képet. Pál-Antal Sándor átfogó munkája: Áldozatok – 1956. A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban. Ebből kiderül, hogy 1956. október 28. és 1965 között a Magyar Autonóm Tartományban (MAT) összesen 1089 személy ellen indult bűnvádi eljárás, közülük 821-et állítottak bíróság elé és ítéltek el. Emellett a katonai ügyészség további 101 székelyföldi személyt állított bíróság elé. Egy-egy elszólásért, indulatkitörésért, rádióhírek kommentálásáért, a kollektivizálás ellenzéséért akár halálbüntetést, 25 év kényszermunkát, életfogytig tartó raboskodást is kiszabhattak a törvénybírák. Akadt olyan író is, Hajdú Zoltán például, aki szerint a Rákosi-féle pártvezéreknél ezerszer nagyobb felelősséggel tartoznak a magyar írók – köztük Illyés Gyula, Tamási Áron – az októberi magyarországi zavargásokért. Mindez összecseng Gh. Gheorghiu-Dej Marosvásárhelyen tett kijelentésével: „A Magyar Írószövetség íróinak kezét és lelkiismeretét a magyar nép tiszta vére szennyezi.” A könyv mellékletében több tárgyalás jegyzőkönyve olvasható, köztük a Fodor Pál és társai ellen hozott katonai törvényszéki ítélet (Fodor Pál 25 év kényszermunka, Csiha Kálmán 10 év nehézbörtön stb.). Korábban Csíkszeredán egy emlékező rendezvény vendégei voltak Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke és Vanek Béla 56-os forradalmár. Példaadó életút Rácz Sándoré. A szovjet invázió után, 1956. november 16-án választották az említett munkástanács elnökévé, a tankok árnyékában szervezte és országos méretűvé duzzasztotta az ellenállást. Ígérgetésekkel próbálták meghátrálásra bírni – Apró Antal miniszteri tisztséget ajánlott fel számára –, s mert nem értek célt, akárcsak hajdanán Török Bálintot, tőrbe csalták, december 11-én Kádárék tárgyalni hívták a Parlamentbe, ahol azonnal letartóztatták. Életfogytiglani börtönre ítélték, de a nyugatiak nyomására 1963-ban kénytelenek voltak amnesztiában részesíteni. Szerszámlakatosként dolgozott, a rendszerváltást követően kezdett újból aktív politizálásba. Rácz Sándor hű maradt önmagához, a kommunizmus és maradványainak következetes elutasításával. /Borbély László: Reminiszcencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 30./

A Maros megyei prefektúrán működő földosztó bizottság álláspontjának köszönhetően a több mint 55 ezer hektár erdőből a Bánffy, Bethlen, Kemény, Éltető és Farkas, illetve más történelmi magyar családoknak, illetve társulásoknak alig ezer hektárt sikerült visszaszerezniük a Szászrégentől Maroshévízig terjedő Görgényi- és Kelemen-havasokon birtokolt egykori erdeikből. Bárczi Győző Maros megyei alprefektussá való decemberi kinevezése ismét felvillantotta a reményt az érintett családok azon leszármazottaiban, akik eddig szélmalomharcot vívtak erdeik visszaszerzéséért. Burkhardt Árpád eddigi alprefektus egy fél évszázaddal ezelőtt hatályon kívül helyezett törvényre hivatkozva következetesen elutasított minden olyan kérést, amely a tetemes birtokokkal rendelkező történelmi magyar családok leszármazottjaitól érkezett. Burkhardt álláspontja az RMDSZ vezetőinek haragját is kiváltotta, a szemére vetették, hogy kulcspozícióba kinevezett magyar tisztségviselőként jobban oda kellett volna figyelnie a magyarságot érintő kérdésekre. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei alelnöke már árnyaltabban fogalmazott. Úgy értékelte, az RMDSZ helyi vezetői többnyire elégedettek Burkhardt Árpád másfél évtizedes alprefektusi tevékenységével, viszont „bizonyos ügyek” intézésében több rugalmasságot vártak volna tőle. Az új marosvásárhelyi alpolgármester, Bárczi Győző legfontosabb teendőjeként a restitúció felgyorsítását jelölte meg. Bárczi megígérte, hogy mielőbb utánanéz az 1945-ben a román hatalom által ellenségként kikiáltott magyar és német származású nagybirtokosok restitúciós igényeinek. Az 1945-ben napvilágot látott CASBI-néven elhíresült törvény a nép ellenségévé nyilvánította a korábban a németek oldalán harcoló, majd menekülésre kényszerülő kisebbségeket, ingatlan javaik kezelését pedig az Ellenség Javait Felügyelő és Igazgató Pénztárra (CASBI) bízta. Két évvel később, az 1947. január 9-én megjelenő Hivatalos Közlöny húsz oldalon mintegy kétezer olyan – többnyire magyar és német nemzetiségű – személy nevét tartalmazza, akiket felmentettek az 1945/91-es, CASBI-törvény következményei alól. A közlöny következő, január 10-i 8-as számában mintegy 1500 vállalat és kisiparos neve jelent meg, akiknek az állam szintén visszajuttatta az ügykezelésre átvett javait. /Szucher Ervin: A szélmalomharc vége? = Krónika (Kolozsvár), jan. 3./

Egy hét után távozott tisztségéből Krámer Alpár gazdasági minisztériumi államtitkár. A Romgaz vállalat kereskedelmi igazgatóját az RMDSZ javasolta korábban erre a posztra. Lemondását a 2006. december 29-én írta alá a miniszterelnök, nyolc nappal a december 21-i kinevezése után. Krámer Alpár távozását Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter sajnálattal vette tudomásul. „Krámer Alpár eljött a fővárosba felmérni a feladatkörét. Rövid gondolkodás után közölte, hogy egészségügy okokból nem tudja vállalni a megbízatását” – tájékoztatott Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. Jakab Elek, a Romgaz vezérigazgatója úgy tudja, más okok is álltak Krámer döntésének hátterében. „Lemondott, mert nem akarták” – jegyezte meg. /Cs. P. T.: Egy hétig volt államtitkár Krámer. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

Tíz alkalmazott kivételével a Köpeci Szénbányák valamennyi munkatársát elbocsátják, jelezte Fehér Zoltán igazgató: január 8-ától a jelenlegi 247 alkalmazottból 237-nek felbontják a munkaszerződését. Az elbocsátottak fejenként húszezer lejes végkielégítést, emellett a ledolgozott évek számától függően az ágazati átlagbérből, valamint a munkanélküli segélyből álló, összesen havi 7–800 lejre rúgó juttatást kapnak két éven át. Az intézkedés annak az átszervezésnek a része, amelynek során a Köpeci Szénbányák délrákosi-fejtés néven működik tovább. A cégnél maradók – köztük az igazgató, a főmérnökök és az utolsó fejtés vezetője – feladata lesz a vállalkozás újraszervezése. Fehér szerint a térségben utolsóként fennmaradt, 2006-ban 256 ezer tonna barnaszenet kitermelő felsőrákosi külszíni fejtés nyereséges. /Benkő Levente: Bányászok nélküli bánya. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

Január 4-én Kolozsváron is bemutatkozott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) új rektora, Dávid László, valamint a megválasztása nyomán megüresedett tisztségbe lépő új rektor-helyettes, Szép Sándor. Az 50 éves rektor végzettségét tekintve folyamatirányító számítógépek szakosodású villamosmérnök, 1997-től a műszaki tudományok doktora. Az EMTE-n 2001 óta oktat, 2004-től az egyetem rektor-helyettese. Szép Sándor vegyészmérnök, a műszaki tudományok doktora, 56 éves, 2003 óta társult egyetemi tanár, 2006-tól pedig egyetemi tanár az EMTE Műszaki és Társadalomtudományi Karán. Az intézmény új vezetősége ismertette programját, célkitűzéseit, amelyek között első helyen szerepel az egyetem intézményes akkreditációja, illetve a román állam anyagi támogatásának a megszerzése. Fontos a minőség biztosítása, szintén lényeges szempont a bővítés. Kolozsváron önerőből saját kari épületet fognak létesíteni, bővítik a képzés kínálatát, a már meglevő szakokon pedig tartják a tavaly közölt beiskolázási számokat. Céljaik egyike, hogy mesterképzést indítsanak minden olyan szakon, ahol alapképzés is folyik. Májusban Marosvásárhelyen közös laboratóriumot indít a Sapientia EMTE és a Tokiói Műszaki Egyetem. Dávid László rektor szerint az EMTE akkreditálása után és a román állam anyagi támogatásában való részesülésével betölthetné akár az önálló állami magyar egyetem szerepét is. Ezzel kapcsolatosan a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke, Hantz Péter kijelentette: fontos lenne, hogy a Sapientia megkapja az őt megillető román és magyar állami támogatást, de ezáltal nem váltaná meg a Bolyai Egyetemre vonatkozó igényt. Hantz szerint a Sapientia csak az egyik része a kiépítendő erdélyi magyar egyetemi hálózatnak. /E.-R. F.: Bemutatkozott az EMTE új rektora. Legfontosabb cél az intézményes akkreditáció. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./ Románia európai uniós csatlakozásának egyik következménye, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) hallgatói bármelyik európai egyetemen hallgathatnak előadásokat, majd visszatérhetnek tanulmányaik befejezésére. Egyebek között ezt tartják a Sapientia EMTE vezetői olyan lehetőségnek, amely intézményükhöz vonzhatja a diák-jelölteket. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora szerint az egységessé vált kreditrendszer külföldi diákok számára is lehetőséget biztosít a Sapientián történő áthallgatásra. Egyebek között tervezik külön angol és magyar nyelvű előadások bevezetését: ha ez megvalósul, a más országból érkező diák maga választhatja meg, milyen nyelvű egyetemi előadást vagy szemináriumot látogat. /Kelemen Tamás: Kétnyelvű képzést terveznek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./

Évek szükségesek ahhoz, hogy eltűnjenek az összevont osztályok, s ezzel párhuzamosan új támogatási rendszert is ki kell építeni, hogy azok a diákok se kerüljenek hátrányos helyzetbe, akik kisebb településen élnek. Nemrégiben jelentette ki Mihail Hardau a tanügyminiszter, hogy Romániában nem lesznek összevont osztályok. Kónya László, megyei főtanfelügyelő–helyettes elmondta, hogy a szaktárca vezetőjének a bejelentését hosszú folyamat követi, nem lehet azonnal teljesíteni. /(gyöngyi): Hosszú folyamat az összevont osztályok megszüntetése. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 5./

A temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány – európai uniós támogatással – tavaly decemberben elindította a PROMINED elnevezésű projektjét, mely a történelmi Bánság romániai és szerbiai részére vonatkozó kronológia kidolgozására irányul. Ezt kézikönyv formájában jelentetik majd meg a gimnáziumi osztályok számára. A kiadvány a régió társadalmi, kulturális és gazdasági eseményeinek kronológiáját mutatja be román és szerb nyelven – magyarázta Schwarz Katalin, az alapítvány munkatársa –, és a kidolgozása során a romániai és szerbiai történészek mellett segítséget nyújt nyolc iskola a térségből. A tanintézeteket Temesvárról, Lugosról, Resicabányáról és Karánsebesről, illetve a vajdasági Pancsováról, Kikindáról, Nagybecskerekről és Versecről választják ki. Az iskolában helytörténeti csoportokat alakítanak, amelyek többhónapos tevékenységük során reális képet fognak nyújtanak majd a kronológiát kidolgozók számára a témakörökről. A PROMINED hosszú távú célja ugyanis egy közös tantárgy bevezetése a határ mindkét oldalán, és hogy a közösen kidolgozott kézikönyvet használhassák az iskolák, tanárok, diákok. /P. L. Zs.: A Bánság kronológiáján dolgoznak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./

Nagyváradon január 7-én ismét tüntetés volt a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájáért. Mint ismeretes, a létesítményt egy városi tanácsi határozattal a gimnázium kezeléséből a szomszédban lévő ortodox parókiának adták, Tőkés László királyhágómelléki püspök és a váradi magyarság azóta próbálja visszaszerezni a diákoknak elengedhetetlenül szükséges pályát. /Újabb tüntetés sportpálya ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Aránylag kevesen tudják, hogy nemcsak román, hanem magyar görög katolikusok is élnek Erdélyben. Legnagyobb közösségük Szatmár megyében (az Ugocsával, Kárpátaljával határos részeken) van, ahol számuk meghaladja a 11 ezret. Csupán a szatmárnémeti Szent Miklós egyházközséghez közel háromezren tartoznak, de több száz fős gyülekezetük van Sárközújlakon, Kökényesden, Csedregen, Nagypeleskén, Lázáriban, Mikolában, Túrterebesen és még számos településen. Tíz parókiájukon ugyanennyi pap és egy segédlelkész szolgál, további két teológiát végzett fiatal felszentelésére két éve várnak. Templomaik száma meghaladja a húszat, köztük vannak olyanok, amelyek mind építészetileg, mind pedig egyház-művészetileg igen jelentős értéket képviselnek. Minderről többet lehet megtudni abból a könyvsorozatból, amely az új esztendővel együtt indult útjára, Romániai magyar görög katolikus templomok címmel. Az első kötetben Terdik Szilveszter és ifjabb Pallai Béla a nagypeleskei templomot mutatja be. /Sike Lajos: Magyar görög katolikus templomok Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

A jelenlegi helyzet nem kedvez az elzárt településeknek, mint amilyen Orotva is, ez a községközponttól – Gyergyóditrótól – csaknem 10 kilométerre, festői környezetben megbúvó falu a maga 640 lelkével. Az Orotva Egyesület sikerrel pályázik, de éppoly sikerrel mozgósít is. Tele-ház működik a faluban, az e-Magyarpont támogatásának köszönhetően öt Pentium IV-es számítógéppel. Ennek köszönhetően jutott az iskola is internetes kapcsolathoz. A falu népe is hozzájárult a kultúrház újjáépítéséhez. A falu lakosai adták össze az összeg 10%-át, Ditró közbirtokossága a tetőszerkezet faanyagát adta, Ditró önkormányzata az ajtókat, ablakokat készíttette el. Orotván a tilalmasi iskolával együtt óvodától VIII. osztályig 105 gyermek tanul. A falunak jónevű, 16 párból álló tánccsoportja volt, a ditrói Gál Imre és zenekara húzta a talpalávalót. Ma több tagja egyetemi, főiskolai tanulmányai miatt távol van, de Puskás Olga kisebbekkel tovább folytatja a néptáncoktatást. /Bajna György: Orotván nem állt meg az élet. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./

Claudiu Saftoiu, a román kémszervezet, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója kijelentette, hogy a cégénél levő és még a nyolcvankilences fordulat előtt készült dossziék közül 27 000-et (!) nem adnak át a dossziékat ellenőrző bizottságnak, ,,mivel ezek anyaga államtitkot sértene, veszélyeztetné a jelenleg is működő ügynökök tevékenységét”. Kiderült az is, hogy a Román Hírszerző Szolgálat sem ad át 75 000 dossziét ugyanilyen megfontolásból. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság egyik tagja kijelentette, hogy a SIE dossziéira úgyszólván semmi rátekintésük nincs. Lehet, hogy a SIE-nél ma is működnek volt DIE-CIE-ügynökök (ez volt a cég neve a Ceuasescu-rendszerben), akiknek leleplezése kockázatokkal járhat, de ugyanakkor működhetnek besúgók is. Minden jel arra mutat, hogy a hírszerző szolgálat sok régi szekusügynökét ,,reaktiválta”… A több mint százezer át nem adott dosszié is bizonyítja, mennyire veszik komolyan az érintett cégek a Szekuritáté és csatolt szervei leleplezését. /Bogdán László: A titkosítás rögeszméje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Magyarország számára nem fenyegetés, sokkal inkább óriási lehetőség a román és a bolgár EU-csatlakozás – jelentette ki Kóka János gazdasági miniszter. Az Eurostat becsült adatai szerint az EU 25 GDP-jének átlagához viszonyítva: Románia GDP-je 35,8 százalék, Bulgáriáé 34,2 százalék, Magyarországé 63,6 százalék. A magyarországi vállalatok jövedelem termelő képessége és termelékenysége is sokkal jobb. – Munkaerőre is szükségünk van: főleg azokon a területeken, ahol a fejlesztések egyik fontos gátja a szakképzett munkások hiánya – tette hozzá. Magyarország Romániába irányuló exportja tavaly 464 milliárd forintot, a behozatal 221,2 milliárd forintot tett ki, így a külkereskedelmi egyenleg 243,3 milliárd forint volt, szemben az egy évvel korábbi 171 milliárd forinttal. A magyar eredetű, vegyes vállalati formában megvalósított tőkebefektetések összértéke Romániában 2006. július végéig elérte a 433 millió eurót, amellyel Magyarország a 13. helyen található a külföldi befektetők rangsorában. Az újra befektetett nyereséggel, illetve a végrehajtott tőkeemelésekkel számolva a befektetések valós értéke legalább egymilliárd dollárra becsülhető. /Magyarország számára óriási lehetőség az EU bővülése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Két Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) létezik jelenleg Bihar megyében: egyik a közismert, az évszázados hagyományokra alapozva másfél évtizede újjáalakult EKE Dukrét Géza által vezetett Bihar megyei osztálya, a másik pedig az a Bihar megyei Erdélyi Kárpát Egyesület, amelyet három fiatalember, Lovász Levente, Craciun Mircea és Székely Zoltán, korábbi EKE-tagok jegyeztettek be. Nyilatkozatuk szerint azért hozták létre az új egyesületet, mert a Dukrét Géza vezette EKE „mondvacsinált okok miatt éveken át halogatta a bejegyeztetést”. Dukrét Géza puccsnak tartja azt, hogy a három fiatalember, minden meghatalmazás, közgyűlési döntés nélkül bejegyeztette az egyesületet. Az EKE elnöksége zártkörű gyűlésén sokan felháborodásuknak adtak hangot azért, amiért a fiatalok így jártak el a jó nevű társasággal. Az EKE tisztségviselői szerint a három különutas fiatalember, akik az új egyesületet bejegyeztették, jelenleg nem tagjai a Dukrét-vezette szervezetnek. /Gergely Gizella: Lépéselőnyben a fiatalok? = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Már csak a tetőszerkezet hiányzik a kalotaszegi Sztánán újjáépített iskolaépületről ahhoz, hogy a magyar irodalomban is megörökített tanoda termei újra megtelhessenek. „Isten és sok jó ember akaratából sikerült újraépítenünk a kommunizmus idején romba dőlt iskolánkat, és titkokban remélem, hogy a 2008. évi farsangi bált abban az épületben tarthatjuk meg, amelyben egykor Kós Károly és Móricz Zsigmond mulatott” – jelentette ki Papp Hunor sztánai református lelkész. Az újjáépítés érdekében Papp Hunor 2005 nyarán több kanadai város magyar gyülekezetével találkozott. A közel kétszáz magyart és mintegy húsz románt számláló Sztánán konyhával, fürdővel, előadóteremmel és orvosi rendelővel, valamint 24 vendéget befogadó szálláshellyel ellátott létesítmény kap helyet. /Benkő Levente: Új falak a régi alapköveken. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

A spanyol kormány elismerte a „katalán nép” létét. A katalánok (akárcsak a baszkok) eddig nem lehettek nép, mert az önmagukat francia típusú demokratikus köztársaságoknak tekintő államokban az államhatalom legfőbb birtokosa a nép, ez utóbbi pedig az állampolgárok közösségét jelenti. Így aztán ezeknek az államoknak a területén nem lehetnek valódi kisebbségek, vagyis más származású, más nyelvű, más kultúrájú, azaz „idegen” állampolgárok. Az elmúlt fél évszázadban a látszatra már asszimilált népesség jelentős része ráébredt nyelvi-kulturális különbözőségére, és ezt a különbözőséget kulturálisan és politikailag is próbálta megjeleníteni. Az olaszországi Dél-Tirol autonóm területté alakult, Belgium vallon és flamand államszövetséggé változott, Spanyolország föderalizálódott, s az angliai devolúció következtében Skócia és Wales fokozatosan visszanyerte önállóságát. A francia típusú nemzetállam utolsó mentsvára a „nép” fogalma lett. Ha van katalán nép, akkor a katalánok joggal követelhetik, hogy Spanyolországot alakítsák át a spanyolok és a katalánok kölcsönös megegyezésére épülő laza konföderációvá. A „katalán nép” fogalmának elismerése nem jelenti Spanyolország szétesését, inkább hosszú távon államszövetség kialakulása előtt nyithatja meg az utat. /Bíró Béla: „Katalán nép”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Dr. Pálfi Sándor, az Aradi Alma Mater Alapítvány elnöke az elmúlt évben az Arad megyei magyar nyelvű oktatás támogatása terén végzett munkájukat összegezte. Az előző évekhez hasonlóan tavaly is folyamatosan támogatták a Csiky Gergely Iskolacsoportban folyó anyanyelvű oktatást, az ott zajló rendezvényeket, a bentlakási nevelőmunkát. Megszervezték a VII. és VIII. osztályos diákoknak a Márki Sándor-versenyt; tevékenyen részt vettek a III. és IV. osztályosok Kis nyelvész és Kis matematikus versenyében. Tevékenységünket kiterjesztették a szórványoktatás támogatására is. Lelkes oktatók közreműködésével Lippán, Dezsőházán, Németszentpéteren is sikerült fakultatív magyar nyelvű oktatást beindítaniuk. Olyan helyeken, ahol a tanulók kis létszáma miatt a helybeli oktatási intézményben hivatalosan nem lett volna lehetséges. Támogatták továbbá a Sofronyán, Simándon zajló hivatalos fakultatív oktatás utazási költségeit. Az Aradi Alma Mater Alapítványt támogatja a Kölni és a Budapesti Alma Mater. A Wieser Alapot dr. Wieser Györgyi irányítja és pénzeli. Az Alap jelentősen hozzájárult az évente sorra kerülő Wieser Tibor Atlétikai Verseny, valamint a Márki Sándor-verseny költségeihez. Hathatós támogatást kapnak még a Communitas Alapítványtól, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól. A havonta megjelenő Szövétnek kulturális szemle kiadási költségeit a Wieser Alap és a Kölni Alma Mater fedezi. Az Aradi Alma Mater Alapítvány tavaly kiadta Réhon Józsefnek Fábián Györgyről szóló megemlékező kötetét. /Balta János: Tovább bővíteni a kört. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 11./

Az erdélyi magyar történelmi egyházak többnyire elégedettek a frissen elfogadott felekezeti törvénnyel. Még az erdélyi magyar vallások között legkevesebb hívet számláló evangélikus egyház püspöke is inkább a jogszabály megfelelő alkalmazása miatt aggódik. Adorjáni Dezső Zoltán püspök szerint a felekezeti törvény legnagyobb problémája, hogy a fontos kérdéseket nem pontosítja. „A törvény kimondja, hogy az egyházi iskolákban tanuló gyermekek után állami támogatás jár, de hogy pontosan mennyi, arról nincs szó – figyelmeztetett Adorjáni Dezső Zoltán. – Hasonló a helyzet az egyház szociális és kulturális tevékenységével kapcsolatban is, amelyeket szintén finanszíroz az állam, csak nem tudni, milyen mértékben. ” Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke helyénvalónak tartja, hogy a törvény különbséget tesz a bevett vallások és a vallásos csoportok között. A Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia közleményben hozta nyilvánosságra álláspontját. „A romániai katolikus egyház üdvözli az új kultusztörvény érvénybe lépését” – áll a dokumentumban, amelyet a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapja is közölt. A katolikus püspökök szerint az új törvény tökéletesíthető. „Azonban a görög katolikus egyház mellett állunk, amely nem írta alá a törvénytervezetet, mert elkobozott javainak kérdése nincs megoldva, mint ahogy a temetők kényes kérdése sem. ” – szögezte le a katolikus püspökkari konferencia közleménye. A jogszabály különbséget tesz a Romániában elismert 18 egyház és a többi, vallásos egyesület között, utóbbiaknak legalább 300 taggal kell rendelkezniük a további működéshez. /Lukács János: Nem rossz a törvény. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

Az iskolai erőszak kérdését Arad megyében is a hallgatás fala veszi körül. Agresszívabbak a gyerekek mind egymás között, mind a tanárokkal szemben. Jelenleg az aradi iskolákban a diákok közötti mindennapos verekedések sem “a régiek”, a módszerek eldurvultak, a sérülések pedig sokkal súlyosabbak. Nem elhanyagolható jelenség az iskolák falain belül a szexuális agresszió sem. Máté Márta, Hunyad megye főtanfelügyelő-helyettese nem tud a magyar iskolákban erőszakról. /Chirmiciu András: Tanárkám, kérem. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./

Az utóbbi hónapokban elcsitultak az iskolai agressziók által felkavart hullámok, de ez nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a jelenség. Zsarolások, védelmi pénzek szedése, a tízórai elkobzása mostanság is megtörténik, a diákokat, olykor a pedagógusokat terror alatt tartó, suhancokból álló bandákról azonban vagy félnek nyilatkozni a sértettek. “Volt olyan, hogy egyszerűen azért hívtak ki bennünket, mert az illető tanár nem tudta féken tartani a diákokat az osztályban. Gyakran előfordult, mert egyre kevésbé tisztelik a pedagógusokat a tinédzserek” – mesélte Mihai Beresteanu őrnagy, a csendőrség rohamosztagának a parancsnoka. Az iskolák környékén is garázdálkodnak a vagányok. A temesvári tanítóképző néhány diáklányát egy emberkereskedelemmel foglalkozó és prostituáltakat toborzó bűnbanda tartotta terror alatt. Főleg a 16-17 éves, szegényebb családokból származó lányoknak ígértek tanítás után munkát a kávézókban azzal, hogy majd külföldre is szerződtetik őket. A lányokat már az iskola bejáratánál várták, gyakran meg is verték őket, mígnem egyikőjük feljelentése nyomán a rendőrség szervezett bűnözés elleni csoportja leleplezte a szövetkezetet. A német tannyelvű gimnáziumba a közelmúltban azért kellett csendőrt hívni, mert a diákoknak járó tejet és kiflit az utcáról berontó cigánybanda el akarta lopni, az őket rajtakapó takarítóasszonyokat pedig megverték. /Pataky Lehel Zsolt: Ököljog szülőnek is. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./