Izsák: diszkrimináció a magyar többségű régió elutasítása
A Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordult Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke amiatt, hogy több román vezető politikus is kijelentette: kizártnak tartják, hogy közigazgatási régiók kialakítása során magyar többségű régió jöjjön létre. Az SZNT-elnök szerint ez hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető, mivel azt jelenti, hogy az összes régió román többségű lesz.
Izsák négy politikus kijelentése kapcsán fordult a CNCD-hez, ezek: Traian Băsescu államelnök, Crin Antonescu, a szenátus elnöke, Victor Ponta miniszterelnök és Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes.
A kereset szerint tekintettel arra, hogy Romániában jelentős számban élnek nem román nemzetiségű állampolgárok, a régiók átszervezése során sarkalatos kérdés, hogy ne sérüljenek ezen polgárok jogai, melyeket számos Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmény szavatol. A székelység számára a régiósítás egy lehetőség, hogy ismét visszanyerje azon jogát, amelyet évszázadokon keresztül élvezett, s amelyet legutóbb az 1968-as közigazgatási reform során vettek el tőle, vagyis hogy az általa lakott terület egy közigazgatási egységet alkosson.
Amióta napirenden van a közigazgatási átszervezés, ezen igényt számos esetben megfogalmazták a székely nép képviselői, s azokra válaszképpen hangzik el újra és újra az ország meghatározó politikai vezetőinek a szájából, hogy ez nem lehetséges, magyar többségű régió márpedig nem lesz. Ez ellenben azt jelenti, hogy az szándékuk szerint az országban csupa román többségű régió lesz” – írja Izsák Balázs. Az SZNT elnöke szerint ez nem csak számos nemzetközi egyezményt sért, hanem nyilvánvalóan diszkriminatív is az ország magyar nemzetiségű polgáraival szemben. Úgy látja, ezek a politikusok néha próbálják gazdasági vagy más okokkal indokolni ezen álláspontjukat, de soha nem hoznak fel annak alátámasztására konkrét adatokat, számukra mindössze elfogadhatatlan, hogy valamely régióban a magyarok többségben legyenek.
„Azt a látszatot próbálják kelteni, hogy nemzetiség, illetve anyanyelv szempontjából semleges szempontok szerint szándékoznak végbevinni a közigazgatási reformot, ennek ellenére mindenki számára nyilvánvaló, hogy az általuk előre vetített felosztás hátrányos helyzetbe hozza az ország magyar nemzetiségű lakóit a románnal szemben” – vélekedik Izsák.
Az SZNT vezetője felkéri a CNCD-t: állapítsák meg, hogy a négy politikus etnikai alapon diszkriminált, tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ilyen eset a jövőben ne következhessen be.
Izsák egyébként a petícióját magyar nyelven nyújtotta be a diszkriminációellenes tanácshoz, megjegyezve: amennyiben személyes meghallgatására is sor kerülne, anyanyelvén akarja előadni érvelését.
Maszol.ro

Rácz Tímea
VÁSÁRHELYI FORGATAG
Bárdi Nándor: 2004 decembere nem a külhoni magyarokról szólt
A magyarországi intézkedések többségének nincs köze a külhoni magyarokhoz, hanem mindig valamivel viszonylatban, metaforikusan beszélnek róluk – mondta a történész marosvásárhelyi előadásán.
A Transindex, Erdély Fm és a Jakabffy Elemér Alapítvány által szervezett kerekasztal témájára utalva indította Bárdi Nándor történész, kisebbségkutató a Vásárhelyi Forgatagon tartott előadását azzal, hogy nem csak a marosvásárhelyi közélet, hanem maga az egész magyar politikai élet hiszterizált. Ennek okát abban látja, hogy az emberek elveszítik a lényeglátó realizmusukat, és ennek szerkezetét mutatta meg Álságos állítások a magyar etnopolitikában című előadásában.
A külhoni magyarokról (Bárdi végig ezt a kifejezést használja, és nem a határon túliakat, amit előadása végén tisztázott is) való beszédmódra, akárcsak az identitáspolitikára a szimbolikus beszéd telepedett rá. Ez azt jelenti, hogy nem önmagukban beszélnek külhoni magyarokról, illetve nem feltétlen a valóságos problémákról beszélnek, hanem legtöbbször valamihez való viszonyukban (igazából a határon túli magyar is ezt fedi), metaforákkal tarkítva.
Erdélyben már két generáció nőtt fel a magyarországi médián, a magyarországi események, politika, stb. folytonos követésén, ennek értelmében már nem beszélhetünk nemzettudatról magyar politikai kultúra nélkül, ez szerves részévé vált – magyarázta Bárdi.
Az előadás címét adó álságos állítások a kettős állampolgársághoz kapcsolódnak, a
nemzeti egység, mint norma elvárásához, a rossz magyar – jó magyar kifejezések megjelenéséhez. A magyarországi politika a külhoni magyarok kérdésével valójában identitáspolitikai deficitet kompenzál, gyakorlatilag csak pártpolitikai szinten léteznek – mondta a történész.
Bárdi szerint a szakmának is önkritikát kell gyakorolnia, például amiatt, hogy a szakpolitikákba vetett hit illúziónak bizonyult; a várakozásokkal ellentétben nem jelent meg az a szakmai tudás a politikumban, amely a külhoni kérdést kezelni lenne képes. Probléma továbbá, hogy nem jöttek létre stratégiai programok ebben a témában – Bárdi azt is kiemelte, hogy a nemzetstratégia nem írott szöveg, hanem egy egész szocializációs folyamat kellene legyen.
Azok, akik valóban működő irányt kezdeményeztek, a nyelvészek voltak. Az úgynevezett határtalanítás arról szól, hogy a szótárakba bekerülnek a külhoni magyarok által használt szavak is, teljeskörű szinonimákként, pl. a hajtási a jogosítvány szinonimája, és nem valami „furcsa szó”. Bárdi szerint a határtalanítás elve az, aminek valóban működnie kellene.
Fontos kérdés a téma vizsgálatában, hogy egyáltalán hogyan lett a magyarságpolitikából nemzetpolitika? Bárdi kiemelt néhány nagyon is konkrét eseményt, amelyek közös pontja, hogy mindig valami mellé rendelődve, mintegy ürügyként foglalkoztak a külhoni ügyekkel. Például az 1988-as, a romániai falurombolás elleni tüntetés látszólag teljes szolidaritásból szerveződött, közben viszont ez volt az első olyan alkalom ’56 óta, amikor a magyarországi közösség szabadon tüntethetett; de még erősebb példa
a 2004-es népszavazás,
amely – bár talán sokakból felszisszenést válthat ki – nem a külhoni magyarságról szólt, hanem Gyurcsány Ferenc erőfitogtatásáról az általa demonizált Orbán Viktorral szemben. Az ominózus népszavazásról Bárdi azt is kiemelte, hogy míg a külhoni magyar sajtó a konkrét napig csak felületesen figyelt oda a témára, az eredmény után beindult a teljes hiszterizálódás, a táposozás; megjelent annak a vágya, hogy valamiféleképpen kompenzáljuk a szavazás kimenetelét.
A 2010-es kormányváltás utáni gesztusok – a kedvezményes honosítás, az utaztatások, az emléknapok kinevezése – pedig szintén nem a nemzettudatról szóltak, hanem arról, hogy ne ismétlődjön meg 2004. decembere – emelte ki Bárdi. És várhatóan a jövő évi választások, amikor már a külhoniak is szavazhatnak, szintén nem róluk szólnak, nemcsak amiatt, hogy a szavazatok sokat nem nyomnak majd a latban, hanem amiatt is, hogy az egyéb európai országokban, ahol még létezik ez a jog, erről konszenzus is van. Míg Magyarországon erről még az egyes pártszimpatizánsok között sincs, várhatóan a kampányban is előkerül ez a kártya – mondta a történész. A valódi közösségépítésnek több nehézsége is van Bárdi szerint. Egyik a diskurzusok kizáró jellege: egyfelől a „23 millió román”-típusú beszédmód,
másfelől a nemzeti beszédmód kiüresítése és lejáratása semmiképpen nem építő jellegűek. De történeti perspektívája is van: a posztszocialista államokban Magyarország kivételt képez abban, hogy a váltás után az antinacionalista beszédmód, politikusgárdában pedig a közgazdász-külpolitikus vonal vitte tovább az országot, és a jobboldal sajátjává vált a nemzeti legitimáció nyelve, míg a többi országban nincs ilyen éles ellentét a két oldal beszédmódja között.
A közösségépítésnek az aránytévesztések is kerékkötői: az autonómia, a nemzetegyesítés, az európai integráció és a szülőföldön maradás mind olyan témák, amelyekben aránytalanságok tapasztalhatók. Például az EU-tól minden probléma megoldását várták, míg nem gondoltak bele, hogy ennek milyen feltételei vannak, a szülőföldön maradás pedig források nélkül maradt. De ugyancsak aránytalanság tapasztalható például az oktatási támogatásokban: olyan helyekre mentek el a magyarul tanulást támogató pénzek, ahol amúgy is magyarul tanulnak (l. Székelyföld).
Bárdi a kisebbségi elit pozíciójáról is beszélt: legfőbb változás, hogy a korábbi kulturális szerepvállaláshoz képest a kormányra kerüléssel már a gazdasági szerep vált fontosabbá – az a „jó politikus/polgármester/képviselő”, aki forrásokat képes szerezni. A kettős állampolgárság megszerzésével azt is érzik, tapasztalják, hogy elveszett a külön társadalomépítés legitimációja, ezért párhuzamos társadalomépítés kezdődött,
és ez nem feltétlen jár pozitív hozadékokkal. (2013.9.3., 10:15: A mondatból egy, a magyar napokra vonatkozó közbevetést utólag kivettünk az előadó jelzése nyomán, pontosítása a hozzászólások között olvasható.)
Bárdi a magyarországi és a külhoni magyar nemzettudat közötti különbséget úgy fogalmazta meg, hogy előbbi diffúz (ő maga szabolcsi magyarként találkozott svábokkal, cigányokkal, de ez nem jelentett többet annál, hogy egy térben élnek), míg utóbbiban nagy szerepet játszik a többség vs. kisebbség, és a nemzettudat felértékelődik. Viszont ennek a helyzetnek pozitív hozadéka is van: „a kétnyelvű ember mindig tudja, hogy van egy másik igazság is” – mondta Bárdi.
A történész szerint a Fidesz különböző szereplőket versenyeztet a nemzetpolitika különböző területein. Így a jelenlegi felállásban Kövér László az, aki az egységet és a „fejünk fölötti” döntést képviseli, Németh Zsolt a stratéga, Gál András Levente – aki már nincs benne a kormányzatban – a hálózatépítő, Répás Zsuzsa a „villámhárító”, Matolcsy György és Varga Mihály pedig a munkaerőpiaci igények szempontjából viszonyul a külhoni magyarokhoz. Nincs tehát egységes koncepció, hanem különböző helyzetekben, különböző emberek segítségével egyes elemeit alkalmazzák egy tágabb elképzelésnek.
A külhoni magyar vs. határon túli magyar mellett Bárdi egyéb terminusok újragondolását is javasolja. Például nem jó értelemben használják a magyarságpolitikát, ez nem egyenlő a kisebbségpolitikával, mivel
mind Budapestnek, mind Bukarestnek van magyarságpolitikája,
és más-más viszonyulást jelent a magyarsághoz.
Bárdi nem ígéri, hogy biztos megoldást tud, viszont javaslatai vannak, és elmondása szerint mind olyanok, amelyek készen is állnak, csak alkalmazni kellene. Például a kompetenciaméréseket, amelyeket Magyarországról be lehetne szerezni, és egységesen mérni a külhoni magyarokat is, vagy olyan honlapokat, amelyekről a többségi társadalmak tájékozódhatnának a magyarságról – erre példának hozta fel a működő szlovákiai magyar, szlovákul írott oldalt, amelyet naponta 15 ezren látogatnak, és amelynek legolvasottabb anyaga a „Mit keresünk mi itt?” címet viseli, tehát érdeklődés lenne iránta.
Transindex.ro

Szelterszi árnyékkövetők
A nyári táborok közt találni szerényebb összejöveteleket, költséges fesztiválokat, tömegeket megszólítókat, és olyanokat is, mint a szelterszfürdői társadalomtudományi tábor: néhány tucat szakember és egyetemista számára tervezettet. E négy napos együttlét szerénysége ellenére olyan értékeket mutat fel, amelyről nem érdemes lemaradi.
A tizenhárom éve Szelterszfürdőre kihelyezett találkozóra úgy járnak évente a szociológusok, történészek, néprajzosok, mint valami zarándokhelyre. A párhuzam nem teljes persze, a szlovákiai vendégek fehér- és vörösbora, a patakban hűtött sörök tucatjai, a tábortűzben körbeadott gyanús pálinkák nem épp a vallási visszafogottságot erősítik, a hangulatot azonban annál inkább. A beszélgetéseket szintén: ez a tábor reggeltől estig a társadalmunkról szól, a legkülönfélébb megközelítésekben, és a legszélesebb alkoholszint-skálán. Ahogy a Nap körbejárja az eget, és az árnyék a tábor közepén álló fát, úgy változnak az előadások helyszínei, de jó;val éjfél után, amikor már máshol jár a csillagunk, látni még, ahogy a kassai vendég hevesen magyaráz a budapesti szociológusnak, vagy két kolozsvári szakértő az RMDSZ helyzetét vitatja a menedékház ajtajánál, nem kevés álmossággal a szemében.
Érdekes megfigyelni néhány, a táborlakókra jellemző tulajdonságot: tudománytalan megfigyeléseim eredménye, hogy a Szelterszen összegyűlt kisgyerekes családok száma megduplázódott tavaly óta, a férfiak többsége arcszőrzettel bír, a hölgyek száz százaléka csinos. Míg a kicsik a fűben játszanak, vagy a felnőttek közt szaladgálnak egy-egy nagy legódarabkával, Salat Levente, a BBTE politikatudományi karának dékánhelyettese számol be az autonómiát illető új gondolatairól. Mindenekelőtt azt vázolja fel, hogy a tizenhat autonómiatervezet, ami mostanáig elkészült, kontraproduktív, és könnyű helyzetbe hozta a román felet. Az egymással rivalizáló koncepciókat nem tudták jól eladni, de maguk a tervezetek is csapnivalók voltak, a románok ügyével nem foglalkoztak, a többségi társadalom részéről pedig mindössze egy esetben hívtak szakértőt.
A helyzet mégsem olyan rossz, mint amennyire annak tűnik: az erdélyi magyarság esetében az autonómia bizonyos feltételei adottak, így például az önálló iskolarendszer, vagy az egyházak léte. Míg korábban úgy gondolta, hogy a politikai szereplők egy minimumban való megállapodása nélkül nem léphetünk előre az autonómia kérdésében, a szelterszi tábor előtt egy héttel Salat ennek ellenkezőjére is esélyt kezdett látni. Ma úgy gondolja, a küzdelem folyatásának négy, egymást kiegészítő eleme van. Az első a román féllel való kommunikáció a közvélemény és a politikum megcélzásával, amely során az autonómia jogosultságát és indokoltságát vehetjük célba, az intézményes alakzatok kérdésének elodázásával. A másik fontos elem, hogy ma az autonómia intézményeit nem volna képes működtetni a magyarság, a következő fontos szempont, hogy megfelelőképpen mozgósítsunk, a negyedik pedig a nemzetközi fórumokon való szerepeltetés.
Salat egy munkamegosztást dolgozott ki, amelyben az RMDSZ a román politikummal kommunikálna, az EMNT és az EMNP a magyarság teljesítőképességének javításában vállalhatna szerepet, míg az SZNT mozgósíthatna. A nemzetközi fórumokkal kapcsolatban, az utóbbi idők pozitív fejleményeit tekintetbe véve ismét az RMDSZ jeleskedhetne.
Párbeszéd az állatkertről
Esténként, amikor a táborlakók leváltják a rövidnadrágokat, és pulóvert húznak, a tábortűz viszont csak az éjszakai beszélgetésekre van tervezve, az előadások a Szent Gellért Alapítvány menedékházában folytatódnak. Itt zajlik a György Péter Állatkert Kolozsváron – képzelt Erdély című új könyvével kapcsolatos vita is, Szerbhorváth György, Nóvé Béla és Bárdi Nándor részvételével. Nóvé fontos műről beszél, amely a fantomizált Erdély- és Székelyföld-képet, a trianoni traumát igyekszik tisztázni, meglehetősen bőkezűen élve az intertextualitásokkal. Maga a cím is irodalmi utalás, Bodor Ádám egykori csínytevését idézi fel, aki név nélkül, naiv olvasóként levelet írt az Utunk folyóiratba, arról érdeklődve, miért nincs állatkert a kincses városban?
Ha egy mondatban összegezhetnénk a könyvet, akkor azt mondhatnánk, ez egy nemzetegyesítés állapotáról szól, arról, hogy miért nem sikerült megvalósítani az alkotmányos patriotizmust, és mi van a jelenlévő etnikai nacionalizmussal, – fogalmaz Bárdi, aki szerint a felvázolt témákban tévelyeg az író. Szerinte azért kell elolvasni Erdélyben ezt a könyvet, hogy a Magyarországon zajló zavart, a kettős állampolgársággal kapcsolatos elképzeléseket jobban megértsük, hiszen az utóbbi nem a külhoniakról, hanem a magyar politikai közösség traumatikus kínlódásáról.
Egy kalandos életmozi
Hogy Korunk-szerkesztőből miként lesz bostoni szoftverfejlesztő, majd információs szakkönyvtár-tervező Szaúd-Arábiában, hogyan kerül az első tíz ember közé, aki a mai böngészők ősét első ízben próbálhatja ki, arról maga az illetékes beszél egy este: Aradi József. Az őszes férfi ritka jelenségnek számít azelőtt is, hogy a felsoroltakat megtudnánk róla. Okostelefonját és annak töltőjét soha nem teszi le, a forróbb órákban igénybe vesz egy asztalt, és ott a laptopja képernyőjébe merülve ül. Egyik este aztán kiderül, olyan életúttal bír, amiből remek kalandfilmet forgathatna egy ügyes rendező.
Bárdi Nándor előzetes ismertetőjében úgy fogalmaz, az erdélyi magyar társadalomtudomány Aradi köpönyegéből bújt elő, riportjai, szociográfiái megerősítik ezt a mondatot, és a tény, hogy 1972 és 1982 között a Korunkszerkesztőségében dolgozott, az Echinoxban, azIgazságban, a Tettben publikált. 1983-ban intett búcsút az országnak, hogy aztán szoftvertervezőként folytassa pályáját, internetes adatbázis-kezelők kiépítésével, intelligens szövegfelismerő rendszerek fejlesztésével.
A maga életmozijában mindig fontos szerepet játszottak a beszédhelyzetek, – veszi át a szót Aradi. Mindig próbálta befolyásolni az emberek életpályáját, függetlenül attól, hogy ki milyen problémával kereste meg. Tanácsokat soha nem adott, csak rákérdezett, olvasták-e ezt vagy azt az írást, ami segíthet nekik. Hogy az ember évtizedekkel később milyen megítélés alá esik, az utólag konstruált legendákon múlik már, így például létezik olyan visszaemlékezés, amely szerint a társadalomnéprajzi kör Aradi nélkül talán meg sem született volna. Ő viszont emlékszik rá biztosan, hogy más ötlete volt a társaság alapítása, szervezőként sem vett benne részt. Aradi életében fontos volt a köztesség is, sváb, német, székely, szász származású, magyarul beszélő felmenőkkel bír, így az a kérdés számára, hogy ő micsoda, tudatosította benne hibrid mivoltát. Tánczos Vilmos lelkes beszédet tart arról, hogy diákként milyen kapcsolatot ápolhatott az est meghívottjával, visszaemlékezik a Korunk szerkesztőségében álló asztalra, amely körül mindig vendégek tolakodtak, és arra, hogy valóban, ha kérdés merült fel valaki részéről, Aradi mindig tudta, kinek milyen olvasmányt kell a kezébe nyomnia.
Sátorbontás Az idei tábor vasárnap déli kiértékelésekor még szóba kerülnek az elhangzott előadások és viták, az élesebb vélemények, a hosszú beszédek miatti csúszások. A tányérokat számláló házigazda jóvoltából kiderül, a tavalyinál több vendég tartózkodott a táborban, közel nyolcvan fő egy forgalmasabb napon, a cél persze sem a múltban, sem a jövőben nem a mennyiség növelése, hanem, a minőségé.
Kustán Magyari Attila
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

A MOGYE-ügy a Diszkriminációellenes Tanács előtt
Ma ismét tárgyalja az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODET) azt az ügyet, amelyben a Romániai Magyar Orvosképzésért Egyesület (RMOGYKE) és az RMDSZ azt kérte, hogy nyilvánítsák diszkriminatívnak a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Hatóság (ARACIS) azon előírását, amely szerint a diák a pácienssel csak a román nyelvet használhatja. Erre a rendelkezésre hivatkozva az egyetemi charta szerint az orvosok és gyógyszerészek gyakorlati oktatása, az államvizsga-dolgozat megvédése csak román nyelven lehetséges.
A dr. Kincses Előd ügyvéd által képviselt egyesület kéri továbbá, hogy a tanács nyilvánítsa diszkriminatívnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának azon döntését, amely elutasította a magyar oktatóknak a magyar tagozat külön akkreditációjára vonatkozó kérését, amire a tanügyi törvény alapján joguk lenne. A harmadik kérés az egyetem szervezési és működési szabályzatának azon kitételeire vonatkozik, amely szerint a gyakorlati oktatás stb. csak román nyelvű lehet.
Az ARACIS és a MOGYE által írt védekező beadványokra az RMOGYKE nevében megfogalmazott választ dr. Kincses Előd, az egyesület jogi képviselője ismertette.
A válasz szerint valótlan a közigazgatási törvényszék 2013. február 18-i határozata, hasonlóképpen a MOGYE beadványában megfogalmazott állítás is, miszerint az egyetem chartája lehetővé teszi a magyar hallgatók számára, hogy a magyarul hallgatott előadások mellett magyarul végezzék a gyakorlatot és államvizsgázzanak. Nemhogy lehetővé tenné, az egyetem szenátusa a charta révén megtiltja a magyar nyelv használatát a gyakorlati órákon és az államvizsgán, a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Hatóság pedig az egyetemi hallgató és a beteg között. Az ARACIS 15 szakmai bizottsága közül csak az egészségügyi bizottság írja elő a román nyelv kizárólagos használatát! Az ARACIS átirata egy sor alkotmányos rendelkezés mellett sérti a betegjogi törvényt, amely leszögezi, hogy ahhoz a beteghez, aki nem ismeri a román nyelvet, az anyanyelvén kell szólni. Azon túl, hogy egy átirat nem helyezhető a törvény fölé, durván sérti az Európai Regionális Nyelvek Chartájának előírásait is, amelyeket Románia a 2007. évi 282-es törvénnyel is megerősített. Mindezt az Európa Tanács Emberjogi és Diszkriminációellenes Igazgatóságának átirata is igazolja, amit csatoltak a válaszhoz. A magyar nyelvű gyakorlati oktatás megtiltása ellentétes az Európa Tanács 2000. évi 43-as irányelvével, amely a gyakorlati tapasztalatszerzést is az anyanyelven biztosítandó tanulási formák közé sorolja. Az sem igaz, hogy a magyar nyelven megírt államvizsga- dolgozatokat meg lehet védeni magyarul.
Valótlan a MOGYE azon állítása is, hogy a magyar hallgatók oktatási és tudományos tevékenysége zömében magyarul folyik, a tanterv szerint ugyanis a gyakorlati tevékenység az oktatási folyamat kétharmadát teszi ki, amihez a 3-4 hetes nyári gyakorlatot is hozzá kell számítani. Ezzel szemben 1946–62 között az oktatás nyelve kizárólag a magyar volt. Köztudott, hogy 1956 után a végzősök többségét Moldvába helyezték, ahol a magyarul szerzett ismeretek ellenére kiválóan megállták a helyüket. Azt sem kell elfelejteni, hogy a hivatalos diagnosztikai dokumentumok kitöltése kizárólag román nyelven történik, ami megkönnyíti a szakkifejezések elsajátítását.
Az a táblázat, amellyel a MOGYE vezetősége azt kívánja bizonyítani, hogy nincs elég magyar oktató, a saját maga ellen megfogalmazott vádat jelenti egy olyan egyetemen, ahol a román tagozat megalakítása 1962-ben az RKP központi bürójából adott telefonhívásra történt. Látható rosszindulattal az egyetem vezetősége két éve mesterséges indokokat hoz fel annak bizonyítására, hogy miért nem lehet a tanügyi törvény 135-ös cikkelyét betartani, amely előírja a teljes körű anyanyelvi oktatást. Állításukhoz olyan statisztikai adatokat csatolnak, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Az 1-es számú sebészeti klinikán például, amelyet 23 éve a volt rektor, a szenátus jelenlegi elnöke vezet, 8 román egyetemi oktató mellett egy magyar sincsen. Az egyetem adatai szerint 29 tantárgynál a magyar tanárok az egyharmadát sem teszik ki az oktatószemélyzetnek, ami valójában hat esetben jogos. Az adatok rosszindulatú elferdítését igazolja, hogy a magyar hallgatók száma 37 százalék körül van, a magyar oktatóké pedig 30 százalék. Míg öt tantárgy esetében az egyetlen magyar oktató neve pirossal szerepel, ami azt jelenti, hogy nem elégséges a számuk, azon 20 tantárgynál, ahol a 63 százalékot kitevő román hallgatókra egy vagy két román oktató jut, nem használják ugyanazt a mércét. Ha nincs elegendő román oktató, akkor a rektor miért akarja román tanársegédekkel betölteni a magyar oktatási vonalon levő helyeket? Ez a magyarázat arra, hogy miért nem akarják a magyar nyelvű gyakorlati órákat bevezetni, és a magyar tagozatot külön akkreditálni. Egyébként egy sor tantárgyból, de összességében is elegendő magyar oktató van az egyetemen. A 3-as számú gyermekkardiológiai klinikán is pirossal jelölték be a magyar oktató hiányát. A válasz szerint ez az egyetlen ilyen szakos klinika az országban, és nem kötelező, hogy ott gyakorlatot végezzenek a hallgatók, mert ha kötelező lenne, akkor a többi orvosi egyetem akkreditációja lehetetlenné válna.
Az egyetem vezetősége által írt védekező beadvány következtetései számos ellentmondást tartalmaznak, ami a kétszínűségüket jelzi – fogalmaz a válaszlevél. A legújabb indokok szerint az a tény, hogy Hargita és Kovászna megyében sokan nem kaptak átmenő jegyet az ország nyelvéből az érettségin, a román nyelvű oktatás fontosságát bizonyítja. A rektor úr azonban csak azt felejti el, hogy a marosvásárhelyi egyetemre a két megye azon végzősei jöhetnek, akik az újabb követelmények szerint is átmenő jegyet kaptak romántudásukra is az érettségin.
Az ügyben ma kellene döntenie a Diszkriminációellenes Tanácsnak, amely meghallgatta a feleket, tanulmányozta azok beadványait. Ha a vitatott dokumentumokról megállapítják, hogy hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak, akkor vissza kell vonni azokat, az egyetemi chartát pedig a szenátusnak kellene módosítania.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Művi vagy történelmi régiók?
Akárhogyan is törülközik a Ponta–Dragnea páros, regionalizálás valószínűleg nem lesz közelebbről. Idén biztosan nem – bár újabban ezt szeretnék – de lehet, hogy jövőre sem, mert nem csupán arról van szó, hogy az alkotmány újabb tákolgatása nélkül nem lehet ilyesmit csinálni, hanem sokkal inkább arról, hogy a lakosság döntő többsége gyanakvással, sőt, mélységes ellenszenvvel nézi Pontáék igyekezetét. S itt nem csupán arról van szó, hogy az emberek nem szeretnének bagatell ügyek intézéséért távoli régióközpontokba utazgatni (haj, te, haj, már régió fővárosokat kezdtek emlegetni!), inkább arról, hogy a lakosság él a gyanúperrel, ezután még több léhűtőt, közszolga tolvajt kell eltartania. S ebben van is valami.
A regionalizálás ellen nyilvánvalóan a székelység tiltakozik a leghevesebben, s hittel, joggal és megalapozottan állítja, neki van már régiója, s azt Székelyföldnek hívják. Ezt nem kellett és nem kell kitalálni, volt, van és lesz, s ha valós autonómiát szerezhetne, bizonyosan a gazdasági fellendülés útján is elindulhatna. Az autonómia nem csupán azt jelentené, hogy valamelyes gazdasági különállást szeretnénk, hanem jelentene valós önrendelkezést, a magyar nyelv hivatalossá tételét, s jelentené a sunyi, erőszakos etnikai fallazítás befejezését. Pontáék kitaláltak több változatot (egyetlenről hallani sem akarnak), csapnák Székelyföldet egy nagy „központi régióhoz”, talán Brassó központtal, de mintha „engedékenyebbek” is tudnának lenni, mondván, a nagyból legyen két kisebb, Szeben is kapjon egy régiót (Fehér és Hunyad megyékkel kiegészítve), s a két és fél székely megye egyesüljön Brassó fennhatósága alatt. Ha ezt kilencven évvel ezelőtt ajánlották volna fel, akár el is lehetett volna fogadni, tekintve, hogy e terület lakosságának többsége akkor magyar és szász volt. De az akkor volt.
Mi ebből az ajánlatból nem nagyon kérhetünk, megelégszünk a magunk „szegénységével”. De azt hagyják meg végre nekünk! Hát szóljon erről az október 27-én, Háromszéken tartandó szolidaritási menetoszlop, melynek súlya csak akkor lesz, ha mindannyian ott leszünk. Berecktől Kökösig, Gábor Áron születése napján.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Méltatlanok a méltatásra
Sajátos koreográfiája volt az idei tusnádfürdői tábort követő magyarellenes román politikai operettnek, amit az ország vezetői előadtak – elsősorban saját választótáboruknak. Traian Băsescu államelnök a nemzetközi jogba ütköző otrombaságokkal hökkentette meg a polgárokat s magyarországi politikai szövetségeseit, miközben a sovinizmusáról elhíresült Antonescu-Ponta páros sietett a magyarellenes elnöki hisztériakeltéstől elhatárolódni. A közös platform e három vezérpolitikus között viszont a hiteles magyar érdekképviselet, Tőkés László és az általa fémjelzett két magyar érdekvédelmi szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt elítélése és szélsőséges jelzővel való illetése volt.
A román kommunista utódpárt képviselői nem kevesebbet követeltek, mint azt, hogy Tőkés Lászlótól vonják meg a román állampolgárságot, melyre úgymond „nem méltó”. Vonják vissza tőle a „Románia csillaga” érdemrendet, Vona Gábort pedig – aki szintén kiállt a Tőkés László által felvetett, s a román fél által botránykeltőnek ítélt gondolat, Magyarország védőhatalmi státusza mellett – tiltsák ki Romániából. (Nem lenne rossz társaságban, eddig Eva Maria Barki nemzetközi jogászt és emberjogi aktivistát tiltották ki az erdélyi magyarság ügyében tett nyilatkozatai miatt az országból, valamint Bayer Zsoltot, aki legutóbb otrombaságokat írt egy mondanivalójában egyébként kifogásolhatatlan eszmefuttatásban, de az erdélyi magyarsággal kapcsolatos eddigi munkássága magyar szempontból akkor is méltánylandó.)
Ami a magas rangú kitüntetés visszavonását illeti, ez nemcsak egy hirtelen ötlettől vezérelt retorikai fordulat volt Victor Ponta miniszterelnök részéről, a PSD hivatalosan is kérte ezt az elnöki hivataltól. A válasz az volt, hogy csak az kérheti a kitüntetés visszavonását, aki maga is megkapta azt. Nos, nem meglepő módon a kitüntetést eddig elnyert 1311 személy között akadtak olyanok (név szerint Ilie Sârbu, Dan Nica, Ioan Rus, Ecaterina Andronescu, Alexandru Athanasiu, Ioan Mircea Paşcu, Gabriela Firea, Miron Mitrea, Şerban Valeca, Eugen Bejinariu), akik a múlt hét végén csatlakoztak Corina Creţu Európai Parlamenti képviselő vonatkozó felhívásához. A labda most az elnöki hivatal térfelén pattog.
Tőkés László a Népszabadságnak adott interjújában („Csak a nyers politikai erő számít”, 2013. augusztus 30.) kifejtette, hogy nem különösebben foglalkoztatja a kitüntetés ügye. „Lehet, hogy a kitüntetést visszavonják, – mondta – ám ez az ő dolguk, őket minősíti. Mi a nyolcvanas években nem a majdani kitüntetések reményében szálltunk szembe a diktatúrával.” Abban is teljes mértékben igaza van a megkérdezettnek, hogy nem félti az állampolgárságát, hiszen annak megvonásával a román hatalom többet vesztene a külföldi presztízs terén, mint amennyit nyerne, ha nyerne egyáltalán valamit. Márpedig a román hatalmi elitnek kiváló taktikai érzéke volt mindig is, nem hagy ekkora támadási felületet.
Megítélésem szerint gesztus volt Tőkés László részéről, hogy e kitüntetést egyáltalán elfogadta, hiszen a Trianont követő, magyarellenességében politikai berendezkedéstől függetlenül kőkeményen következetes román politika fényében azt el is utasíthatta volna. Minden bizonnyal annak reményében fogadta el, hogy előbb-utóbb normalizálódik a magyar–román viszony, helyükre kerülnek az alapvető értékek. S talán azért is, mert az 1989-es kiállása ugyan a magyarság érdekében történt, de az abból kiinduló népi ellenállásnak, majd rendszerváltásnak „haszonélvezője” végső soron egész Románia.
Szaniszló Ferenc úgy fogalmazott a Táncsics-díj visszaadását indokló eszmefuttatásában, hogy visszaadja azt azoknak, akik méltatlannak találtattak arra, hogy őt méltónak találják. A megfogalmazás tökéletesen illik azokra is, akik most egy posztkommunista párt képviselőiként ágálnak az 1989-es temesvári népfelkelés központi figurája ellen. Ők biztosan méltatlanok arra, hogy Tőkés Lászlót elismerjék, hiszen amit képviselnek – a gátlástalan, önérdekű politikai nyomulás, az elvtelen hatalom-technokrácia, a globalista erőknek való teljes behódolás – éles ellentétben áll az EMNT elnökének eszmevilágával, a méltányosság, igazságosság, keresztényi szeretet értékrendszerével.
Tőkés László esetében is felmerülhet, hogy visszaadja a kitüntetést, ez viszont rossz üzenet lenne azon román polgártársak felé, akik – ha kevesen vannak is, de – ma is úgy tekintenek Temesvár hősére, mint a román rendszerváltás egyik meghatározó szabadságharcosára, aki az életét tette kockára, mikor szembefordult a diktatúrával egy demokratikusabb politikai berendezkedés elérésének érdekében. Rossz üzenet lenne a csekély erőt képviselő, de párbeszédképes, demokratikus gondolkodású román elit felé, melynek végső soron a megnyerése és nem elvadítása a cél.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Magyar és német katonák a zsidó temetőben
Még a kolozsváriak sem tudják, hogy a Tordai út melletti új zsidó temetőben a héber feliratú sírkövek mellett jelöletlen sírokban német és magyar katonák fekszenek, a második világháború óta. A kolozsvári zsidó hitközség félúton van ahhoz, hogy intézze a több évtizedes ügyet, és visszavegye a területet.
Nem sikerül az exhumálás
Schwartz Róbert, a hitközség vezetője évek óta küzd azért, hogy a katonák exhumálása megtörténjen, a temető pedig ismét a kolozsvári zsidó közösségé legyen. Megkeresésünkre elmondta: a második világháborúban, bombázások során több száz német katona veszítette életét, őket a Tordai út 154-156. szám alatti temetőben hantolták el, egyéni és tömegsírokban. 1944 júniusában Kolozsváron alig néhány tucat zsidó ember lehetett, ők is bujkáltak, így nem volt, aki felemelje a hangját a temető kisajátítása ellen. A telket korábban használta az izraelita hitközség, mivel a kincses városban a holokausztot megelőzően mintegy tizenhétezer zsidó élt.
1944 őszén, a tordai csata során, az elpusztult magyar katonák nagy részét szintén itt hantolták el néhány egyéni és három nagy tömegsírban. Schwartz elmesélte: hajdanán fejfák és katonasisakok jelezték, hogy hol fekszenek az elhunytak, de 1945-1946 telén, a nagy hidegek során eltüzelték a fákat, és elvitték a fejfedőket. Schwartz elődei ugyan próbálkoztak néhányszor a magyar és német félnél, de nem történt előrelépés, míg aztán tavalyelőtt ismét intézkedni próbált a hitközség.
Szándékaik szerint a jövőben pontosan meg kell határozni, hol helyezkednek el a magyar és német sírok, a korábbi, fémdetektoros vizsgálatok ugyanis nem voltak eredményesek. Schwartz szerint gondot okoz az is, hogy a város nem tud rendelkezésre bocsátani olyan telket, ahol újrahantolhatnánk a katonákat, a legközelebbi német hősi temető pedig Jászvásáron van, ahová azonban nehéz volna a szállítás.” Régészeti szempontból is fel kell tárni a területet, ehhez azonban a tavaly leadott magyar kérelemre máig nem válaszoltak a román szervek.
Asztalos Lajos helytörténész maga is foglalkozott a temető sorsával. Schwartz Róbert szavait kiegészítve a Ceaușescu-rendszer alatti tehetetlenségről beszél, akkor ugyanis szóba sem jöhetett a terület ügyének rendezése, a német és magyar katonák eltávolítása. Elmondta, mivel mindössze néhány ezer zsidó tért vissza a városba, nem lehettek eléggé hatékonyak.
A főkonzulátus közvetít
A Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusa fontosnak tartja, hogy azt a nyolcvan-száz magyar katonát, akik a zsidó temetőben vannak, méltó helyen temessék újra – tájékoztatta a maszol.ro-t Magdó János főkonzul. Mint mondta, közvetítő szerepet játszanak ebben az ügyben. „A Honvédelmi Minisztérium felé továbbítjuk a zsidó hitközség kérését, jelen pillanatban egyrészt a román fél engedélyére, és a magyar fél anyagi támogatására van szükség ahhoz, hogy az exhumálás beinduljon” – magyarázta a magyar diplomata.
A főkonzul szerint abban is részt vállaltak, hogy minél több katonát azonosíthassanak, így a Szabadság napilapban jelentettek meg felhívást, arra kérve az embereket, hogy ha bármilyen plusz információt tudnak, osszák meg velük azt. Felvették a kapcsolatot a városházával is, sikerült korabeli térképeket szerezniük, amelyeken a környéket ismerhetik meg behatóbban.
Sok a papírmunka is
A három tömegsír közül kettő magyar, az ezekben nyugvó katonák kiléte után sikeresen kutattak – mondta el megkeresésünkre a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, Pataky József. „Kutatásaim során egy asszonytól olyan névsort kaptam – a hölgy édesapja kőfaragó lévén a zsidó temetőnél –, amely segítségével hatvankilenc magyar honvéd nevét sikerült azonosítanunk” – mesélte Pataky, aki szerint korábban az is szóba került, hogy a magyar katonákat őrző részt eladná a zsidó hitközség.
Az exhumálás nem azonban nem csak anyagi költségekkel jár, de hanem rengeteg papírmunkával is. Így még nem tudni, merre sodródik a jövőben a kolozsvári temető sorsa, ez nem csak a román, hanem a magyar és a német féltől is függ – fogalmazott Pataky.
Maszol.ro

Tanévkezdés előtti beszélgetés Kocsis Attila Leventével, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatójával
Egy osztállyal „túlteljesítettek”
Bő héttel a tanévkezdés előtt minden iskolában lázasan folyik a munka: épületjavítás, osztály-meszelés, katedra-elosztás…
Szórványvidéken, kisebbségi oktatásban nem ritka, hogy ilyenkor toborozzák az „osztálymentő” diákokat: azt az egy-két gyereket, akinek beíratásával engedélyezhetővé válik egy önálló osztály. A Téglás Gábor Elméleti Líceumban azonban úgy tűnik, idén nem kell a hegy alatt abrakolni. Kocsis Attila iskolaigazgató szerint a beiskolázási számok idén a vártnál jobban alakultak.
– Az idei tanév beiskolázási szempontból nagyon jónak ígérkezik a mi iskolánkban. Eredetileg egy előkészítő osztályt terveztünk Déván és egy harmad osztályt Csernakeresztúron. Ellenben olyan sikeres beiratkozási kampányunk volt, hogy két osztályt kellett kérnünk, és meg is kaptuk rá az engedélyt a tanfelügyelőségtől. 40 előkészítős diákunk lesz, ebből 35 ebben az épületben 5 pedig a csernakeresztúri iskolába. Itt tehát egy kerek osztályt nyertünk. Ugyanakkor az összes többi osztály megmaradt. Az ötödikeseknél egy pici keserűséget okozott, hogy nem sikerült párhuzamost indítani. Először fordul ilyen elő az iskolánkban. De idén egy negyedikünk végzett, és sajnos Szászvárosról, illetve Csernakeresztúrról nem tudtunk annyi gyermeket toborozni, hogy még egy osztályt kérhessünk.
– A középiskolai osztályok viszont már júliusban feltöltődni látszottak. Hogy alakult a végső létszám?
– A reál–humán vegyes osztályunk, ami egyedülálló az országban, jó kínálatnak bizonyult. A matematika–informatika szak 14 diákkal betelt, a filológia szakra pedig 12 diák jelentkezett, tehát ez is működőképes. Emellett a tizedik osztálytól induló szakoktatásban is sikerült 13 diákkal osztályt indítani.
– Pedagógusok szempontjából hogy áll az iskola?
– Minden katedrára idén is szakképzett pedagógust tudunk biztosítani. Ámbár a tanfelügyelőség által szervezett három rendbéli versenyvizsga, illetve kihelyezés rajtunk nem sokat segített, viszont most, a negyedik alkalmazási időszakban sikerült megtalálnunk azokat a leendő kollégákat, akik ha másképp nem, akkor óraadó tanárként, vagy szakképzett helyettesítőként fognak tanítani.
– Néhány napja említette, hogy 30 ezer lejes önkormányzati támogatást kapott idén az iskola. Milyen javításokat sikerült ebből megvalósítani?
– Eredetileg a járólapok cseréjére pályáztuk a támogatást, de végül a belső udvar szorult leginkább javításra. Az önkormányzati pénzt erre fordítjuk. Az osztálytermeket önerőből próbáljuk rendbe tenni. Viszont elég komoly gondunk van az iskolapadok terén. Elég sok pad került már használhatatlan állapotba. Mi nem új padokkal kezdtünk – nyolc-kilenc évvel ezelőtt, az iskola indulásakor adományba kaptuk a padok nagy részét. Többnyire külföldi használt, de akkor még relatív jó állapotban lévő padokat. Ezek most már folyamatosan mondják fel a szolgálatot. Idén csak az előkészítő osztályba tudtunk új padokat biztosítani. Remélem, hogy a tanév folyamán még sikerül tennünk valamit e téren. A legnagyobb gondunk az volt, hogy egy újabb osztálytermet is be kellett rendeznünk, amire nem számítottunk, de valójában ez az idei tanévkezdés legnagyobb öröme is.
Gáspár-Barra Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Holnap: Nemzetiségek Fesztiválja Aradon
Bemutatják a kisebbségek katalógusát
Holnap, a Nemzetiségek Fesztiválján – amelynek fő rendezvényeire 14 órától a nemzetiségi csoportok főutcai felvonulásával, illetve 14.30 órától a Megbékélés Parkjában kerül sor – bemutatják az Aradon élő főbb nemzeti kisebbségekről – magyarok, németek, szerbek, szlovákok, bolgárok, ukránok, zsidók, romák – szóló román nyelvű katalógust, amelyben e közösségek történetéről, kulturális hagyományairól, jeles személyiségeiről olvashat az érdeklődő.
A katalógus hangsúlyozza az etnikai közösségek hozzájárulását Arad város és megye fejlődéséhez, kiemelve olyan jeles helybeliek tevékenységét, mint például Salacz Gyula, Arad leghosszabb ideig funkcióban lévő polgármestere, a szerb Sava Tekelija, számos aradi kulturális-nevelő intézet megalapítója vagy a zsidó Neuman család, amely közel száz évig a város haladásának, felvirágzásának egyik mozgatója volt. „Városunk fejlődésének évei azok voltak, amikor a (nemzetiségek közötti – szerk.) harmonikus versengés szabadon megnyilvánulhatott, amikor a különböző etnikumok és vallások közötti különbségeket Arad szempontjából többletként fogták fel. És ellenkezőleg: azok az időszakok, amikor megpróbálták ezeket a különbségeket eltörölni, amikor a várost szándékosan megfosztották a nemzetiségek sajátos hozzájárulásának lehetőségétől, lelassult vagy éppen stagnált a fejlődés. Nem hiszem, például, hogy Arad újabb kori történelme ismert nagyobb drámát, mint német és zsidó lakosságának szétszóródása. Arad ezen kisebbségek drasztikus csökkenésével nemcsak értékes kulturális hagyományokat veszített, hanem szegényebb lett sajátos közösségi, szociális, de vállalkozói értékekkel is” – írja a könyv előszavában Gheorghe Falcă polgármester.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Új esély az egyetemi oklevélre
Miután csütörtökön nyilvánosságra hozták az őszi pótérettségi végleges eredményeit, a felsőoktatási intézmények államilag támogatott és tandíjas helyekre egyaránt várják a sikeresen vizsgázókat, illetve a nyári szezonban sikertelenül felvételizőket.
Sokat egyébként nem javult a sikeresen érettségizők aránya, az óvások nyomán országos viszonylatban a megmérettetésen résztvevők alig 21,32 százaléka vette sikerrel az akadályt. A fellebbezéseket megelőzően 20,36 százalékos volt az átmenők aránya.
Tavalyhoz képest sokkal több államilag támogatott hely elkelt már a nyáron a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE). Tandíjköteles hely viszont akad bőven a pótfelvételin – tudtuk meg Soós Annától, a felsőoktatási intézmény rektorhelyettesétől. Mint részletezte: a magyar tagozaton elsősorban az újonnan indított szakokon maradt még tandíjmentes hely. Így elsősorban a geológia és a kultúratudomány szakon maradtak ingyenes helyek. A régi szakok közül fizika, környezettudomány és történelem szakon vannak betöltetlen tandíjmentes helyek.
A rektorhelyettes ugyanakkor elmondta: idén több diák jelentkezett a magyar szakokra, mint tavaly, a nyáron sikeresen felvételizők nagyobb arányban fogalták el helyeiket, így az őszi pótfelvételire 20 százalékkal kevesebb tandíjmentes hely maradt 2012-höz képest. Soós Anna szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy a BBTE több szakon felvételiket rendez, így a diákok is sokkal komolyabban veszik a beiratkozást. A korábbi gyakorlattól eltérően nem iratkoznak be egyszerre nagyon sok szakra, viszont ahová beiratkoznak, ott el is foglalják a felvételin megszerzett helyeiket.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara eközben összesen hét tandíjmentes és 44 tandíjköteles helyet hirdetett meg az őszi pótfelvételire – tudtuk meg a felsőoktatási intézmény sajtóirodáján. Szakokra lebontva a nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakon található a legtöbb ingyenes hely, szám szerint öt, ugyanakkor további 17 tandíjas hely is kiadó. A környezettudomány szakon már csak két tandíjmentes hely maradt az őszi pótfelvételire, ezen kívül 12 fizetős helyet is meghirdettek. A jog szakon eközben már csak tandíjköteles helyek maradtak, összesen tizenöt.
Vásárhelyen többnyire tandíjas helyeket hirdettek
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem is több szakra hirdet pótfelvételit a magyar nyelven tanulni vágyó diákok számára. A színművészetin már csak négy tandíjas hely maradt, bábművészetin viszont a négy fizetéses mellett öt tandíjmentes hely is van. A mozgásművészet szakra hét diákot készülnek felvenni, közülük kettőnek biztosítja az állam a tanulmányi költségeit. A teatrológián hat hely maradt (ebből mindössze egy tandíjmentes), a zenetanár szakra viszont kilencen is bejuthatnak (közülük négyen ingyenes helyre).
A Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán eközben az informatika szak 18 tandíjas, a mechatronika szak 2 tandíjmentes és 25 tandíjas helyére, a számítástechnika 5 tandíjas, az automatizálás szak 15 tandíjas, a kertészet szak 10 tandíjas, valamint a pedagógia–szociálpedagógia szakirány 14 tandíjas helyére lehet vizsgázni. Szeptember 17-én a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem is megszervezi az őszi felvételit. Helyek azonban csak a gyógyszerész és gyógyszerészaszszisztensi, valamint testnevelési szakon maradtak. A bejutóknak évi ötezer eurós tandíjat kell kifizetniük.
Csíkszeredában is lehet még jelentkezni
Már lehet iratkozni eközben a csíkszeredai Sapientia által meghirdetett helyekre, az egyetem mindkét karán maradtak a nyári felvételit követően tandíjas és tandíjmentes helyek. A Műszaki és Társadalomtudományi Kar hat szakára hirdettek helyeket: az élelmiszer-ipari mérnök szakra hét tandíjmentes és harminc tandíjas helyet, az ipari biotechnológia szakra négy tandíjmentes és húsz tandíjas helyet. A kommunikáció és PR szakon csak tandíjas helyekre lehet felvételizni, szám szerint 27-re. A szociológia–vidékfejlesztési szakon öt tandíjas és 37 tandíjmentes hely maradt, a környezetmérnöki szakon pedig 15 támogatott és 30 tandíjas, míg a közélelmezési szakon összesen 22 hely, ebből hét tandíjmentes.
Maradtak tandíjmentes helyek a Gazdaság- és Humántudományok Kar szakjain is. Közgazdaság szakon 27 tandíjmentes és 50 tandíjas helyre lehet felvételizni, a könyvelés szakon öt, illetve 25 helyre. A gazdasági informatika szakon csupán egy támogatott hely van, viszont maradtak tandíjas helyek, szám szerint húsz. A marketing szakon hat tandíjmentes és 13 tandíjas helyre jelentkezhetnek az érdeklődők. A román–angol szakon négy tandíjmentes és harminc tandíjas helyet hirdettek meg, míg a világirodalom–angol szakon 18 tandíjas helyet.
Sok a lehetőség Nagyváradon
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem szintén valamenynyi szakán maradt még szabad hely a szeptember 9-én kezdődő őszi beiratkozásra. A legtöbb alapképzés esetén tandíjmentes helyek is vannak még. A filozófián például 8, a szociológián, menedzsmenten, illetve a szociális munka profilon 12-12, magyaron és zenepedagógián 6-6, agrármérnökin 5, a képzőművészetin 3, a németen 2, a bank és pénzügyeken, valamint a kereskedelmi szakon pedig 1-1 tandíjmentes hely maradt.
Tandíjas helyek is vannak bőven, a menedzsment vagy a kereskedelmi fakultásokon például 45, illetve 44 maradt. „A tanítóképző az egyedüli ahol csupán két fizetéses hely maradt" – mondta el érdeklődésünkre János Szabolcs rektor. Mesterképzésen már csak a filozófia (3), zeneművészet (5) és vallástudományok (2) szakon maradt tandíjmentes hely, fizetéses azonban még bőven van a többi fakultáson is. Bár az idei pótérettségi eredmények gyengék voltak, János Szabolcs bízik abban, hogy legalább a tandíjmentes helyeiket be tudják tölteni.
Kiss Előd-Gergely, Szucher Ervin, Bálint Eszter, Barabás Hajnal, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

„Tiszta” Romániát! (7)
Dél-Erdély magyarsága (1940–1944)
Antonescu uralma alatt
Ion Antonescu marsall 1940. szeptember 6-án veszi át a teljhatalmat, és szeptember 14-én Romániát „nemzeti legionárius állammá” nyilvánítja. A fasiszta Vasgárda jelentős szerephez jut, majd lázadásuk letörése után – 1941. január végétől – a kondukátor szigorú katonai diktatúrát vezet be.
Románia „Németország egyik legbiztosabb politikai és katonai” szövetségese lesz. Antonescu arra számít, a háború végén megszerzi Észak-Erdélyt, mert jól tudja, hogy a magyarok csak a kényszernek engedelmeskedve, kis létszámú haderővel fognak részt venni a németek oldalán vívott szovjetellenes hadviselésben.
A dél-erdélyi magyarság sorsa egyre embertelenebbé válik. Egy olyan ország katonai diktatúrája alatt kénytelenek élni, amelynek hadserege – minden külső kényszer nélkül – a legmegengedőbb számítás szerint is negyedmillió zsidót mészárolt le. Romániában a magyarokat mind központi, mind helyi szinten diszkriminálják. A 200 ezer észak-erdélyi román menekült is szítja a magyarellenességet. Ehhez járul még a Kolozsvárról Nagyszebenbe áttelepült román egyetem propagandatevékenysége, amely kitalált történelmi érvekkel, köztük a dákoromán őshonosság meséjével nagyszámú kiadványban hirdeti Románia történelmi jogát Erdély fölött. Nem kell csodálkozni azon, hogy a dél-erdélyi magyarság egyharmada, minden harmadik magyar ember miért dönt úgy, hogy elhagyja szülőföldjét. Ez beillik a román állam legfőbb politika céljaiba, Dél-Erdély magyaroktól való „megtisztításának” tervébe. Ezt a bécsi döntés egyik előírása is megkönnyíti, mert lehetővé teszi – a döntést követő hat hónap alatt – a román állampolgárságról való egyoldalú lemondást. A román hatóságok erre alapozva ösztönzik is a magyarokat erre.
Kultúra A dél-erdélyi magyar kulturális élet összeszűkül. Az egyházak szerepe nő. A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyház 86 plébániát működtet, az Erdélyi Református Egyházkerület 205 egyházközséget, az unitáriusok és az evangélikusok is fenntartják közösségeiket. A katolikus egyház központja Gyulafehérvár marad, miközben az egyházmegye kétharmada Magyarországhoz kerül. Dél-Erdélyben a Királyhágó–melléki Református Egyházkerület hat egyházmegyéjéből kettő működik. Az Arad központú magyar evangélikus egyházkerület Erdély felosztásával négy egyházközséget veszít, míg a Brassó központú híveinek többsége egy tömbben, a Barcaságban él. Az unitáriusok fele kerül Dél-Erdélybe, a püspöki székhely Kolozsváron marad az egyházi vagyon nagyobb részével, ezért középiskolájukat és a teológiai akadémiát is Észak-Erdélyben tartják fenn. A dél-erdélyi unitáriusokat a tordai központtal megalakult Képviselő Tanács vezeti és képviseli. Mivel Románia megszünteti az állami iskolákban az anyanyelvű oktatást, és azt csak a hitvallásos iskolákban engedélyezi, az iskolafenntartás terhe az egyházakra hárul. Az iskolák igen szűkös anyagi feltételek közt működnek. Minden erőfeszítés ellenére a magyar tanulók alig felének biztosított az anyanyelvű oktatás. 1942 végén a dél-erdélyi magyaroknak egy teológiai akadémiájuk, két gazdasági, három kereskedelmi és négy tanonciskolájuk van. Alsóbb szinten 7 kisdedóvóban, 179 általános iskolában és 15 középiskolán folyik anyanyelvű oktatás. A képesítés nélküli tanítók ürügyén – mivel a képzett tanítók többsége Észak-Erdélybe menekül – az iskolákat a nyilvánosság jogának megvonása, bezárása fenyegeti. Az állam előszeretettel foglalja le a magyar középiskolák épületeit és létesít bennük hadikórházakat.
1941. június elején a kormány bizalmas körrendeletben intézkedik arról, hogy tiltsák be a magyar nyelv nyilvános használatát. A magyar könyvkiadást felszámolják, a magyar lapokat 1942-ben betiltják, csak 1943-ban engedélyezik újra az Erdélyi Gazda és a Havi Szemle megjelenését.
Gazdasági és politikai diszkrimináció
A kis- és középbirtokosok gazdasági felszerelésüket, állatállományukat, földjeiket még 1941-ben birtokolják. A Nagyenyed központú Kisegítő Takarékpénztár, a brassói Népbank mellé tömörült magyar pénzintézetek és a Hangya szövetkezeti központ eredményesen működik. A Népközösségen belül, de teljesen önállóan végzi munkáját az ugyancsak Nagyenyed központú Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, azonban a zaklatások miatt tulajdonképpeni feladatát, a gazdaképzést nem tudja megszervezni.
A román kormányzat már 1941-ben célul tűzi ki a magyarság teljes anyagi tönkretételét. Megkezdődnek a sorozatos állat- és termékrekvirálások. Az ipari üzemek elbocsátják magyar alkalmazottjaikat, az ipartestületekben nincs magyar képviselet. A magyarság képviselete a helyi adminisztrációban alacsony, a központi államhatalmi intézményekben pedig teljesen hiányzik. A közszükségleti cikkek elosztásánál a magyarok hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Túladóztatják az iparosokat, az ügyvédeket, az orvosokat, a kereskedőket. Szabotázsakciók címén bírósági eljárások folynak, önkényesen bírságolnak, sok magyart bebörtönöznek. A magyarokat nagyobb arányban viszik katonának, illetve munkaszolgálatra. A román menekültek elszállásolásával is leginkább őket terhelik, a közmunkákban is gyakrabban veszik igénybe őket. Korlátozzák a határ menti ingatlanforgalmat. A katonai parancsnokságok bizonyos körzetekben különböző tilalmakat vezetnek be. Az utazási tilalom mindvégig fennáll. A határ menti 20 km-es körzetben az egyik településből a másikba való jutást csendőri engedélyhez kötik.
Magyar érdekvédelem
1940. november 4-én alakul meg Nagyenyeden a Romániai Magyar Népközösség. A párt elnökének Gyárfás Elemért, alelnöknek Szász Pált választják. A vezetők közti ellentétek zavarják a szervezet munkáját, de legfőképp a gyülekezési az utazási szabadság hiánya, a levelek és a sajtó cenzúrája. A Népközösség aktivistái a központi és a helyi irodákon keresztül – a lehetőségekhez mérten – próbálják megoldani a nemzetiségi jogsérelmeket. Folyamatosan tájékoztatják a brassói és az aradi konzulátusokat a magyarság jogi helyzetéről.
Brassói központtal hozzák létre 1941 februárjában a magyarság jogvédelmére a vegyes tiszti bizottságot, melynek tagjait a német és az olasz kormány nevezi ki. A bizottsághoz küldött panaszok 70 százalékát nem oldják meg, a panaszosok kitérő válaszokat kapnak. Az 1518 panasz 16 százaléka kerül megoldásra. Ezek fele különféle bántalmazással, kultúrával, közellátással és földdel kapcsolatos. 1942 májusában a román kormányzat elhatározza a magyar falvak kiéheztetését, a magyar tulajdon teljes felszámolását. Ellenállás esetére számolnak a fegyveres erőszak alkalmazásával is. Szerencsére a terv megvalósítását a vegyes tiszti bizottság megakadályozza. Dél-Erdély magyartalanítása meghiúsul, de 1943-ban és 1944-ben a magyarság helyzete tovább romlik.
Észak-Erdély népessége
Az 1941-es magyar népszámlálás idején 2 578 100 lakost vettek nyilvántartásba. A nemzetiségi bevallás szerint az észak-erdélyi magyarság száma ekkor 1 380 500 (53,54 százalék), míg a románoké 1 029 000 (39,9 százalék). Rónai András, az 1941-es magyar népszámlálás egyik szervezője írja, hogy Teleki Pál miniszterelnök külön utasítására törekedni kellett a nemzetiség és az anyanyelv korrekt megállapítására, a népszámlálást szigorú szakmai ellenőrzés mellett végezték. Felhívták a számlálóbiztosok figyelmét arra, hogy „a nemzetiség nem tévesztendő össze az állampolgársággal, és nem egyezik szükségképpen az anyanyelvvel, de nem egyértelmű a származással sem”. A korrekt, pontos népszámlálás biztosítására a kérdéseket kötelező módon a „megszámlált nyelvén” tették fel, ezért a nemzetiségek nyelvét ismerő számlálóbiztosokat alkalmaztak. Hogy valaki milyen nemzetiségűnek tartja magát, azt csak a számba vett személy határozhatta meg. Észak-Erdély magyarságának száma – a spontán, részben erőszakolt népességcsere által – ugrásszerűen gyarapodott. Dél-Erdélyből 1940 őszétől 1941. január végéig a Külföldieket Ellenőrző Központi Bizottság nyilvántartása szerint 100 ezer magyar települt Észak-Erdélybe. Nem tudjuk, hányan térhettek haza azok közül, akik 1918 és 1923 között menekültek Magyarországra. Bizonyára a 197 000 eltávozottból több tízezren tértek vissza a felszabadult Észak-Erdélybe. Mivel Észak-Erdélyben hiányzott a képzett tisztviselői kar, számolnunk kell néhány ezer anyaországi magyar letelepedésével is. Az Óromániában élő magyarok többsége – mintegy 60 ezren – telepedett Észak-Erdélybe.
Észak-Erdélyből elmenekült románok
Az Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe, Romániába költöző románok száma a magyar népszámlálás szerint legalább 150–200 ezer főre tehető. Ők többnyire 1918 után kerültek Észak-Erdélybe Románia tudatos telepítési, románosítási politikájának eredményeképp. Bárdi Nándor írja: „Romániában 34 000 családot telepítettek a Partiumban és a Bánságban létrehozott új falvakba. 1930-ban 245 000 olyan lakója volt Erdélynek, aki nem abban a régióban született.” Sokan telepedtek le az 1921-es földreformkor kisajátított magyar birtokokra. A telepes falvak többségét a magyar–román határ közelében, Észak-Erdélyben, a Partiumban hozták létre. A román állam az etnikai arányok erőszakos megváltoztatását a magyar határ közelében, a Partiumban, Nagyvárad, Nagybánya és Máramarossziget környékén kezdte.
A románosítás másik célpontja a túlnyomórészt magyar és német lakosságú erdélyi városok. Erdély városaiban a románok számaránya 1910-ben 23,1 százalék. Rónai András azt írja, hogy Erdélyben nem volt „egyetlen román alapítású város sem”. Szerinte a Romániához csatolt területeken a városi lakosság 62 százaléka volt magyar, 16 német és mindössze 19 százaléka román. Tény, hogy alig tíz év alatt a masszív románosítás eredményeképp a magyarok aránya 1930-ra 45 százalékra esett vissza. Ennek magyarázata, hogy kb. 50 ezren Magyarországra menekültek, és ugyanennyien falvakra költöztek. Az arányok változását elősegítette még, hogy időközben tíz települést, köztük nyolc román többségűt emeltek városi rangra. Mindezek mellett zajlott a nagyszámú óromániai betelepítése, ezt bizonyítja az 1930-as népszámlás, amely szerint az erdélyi városokban 120 ezer óromániai születésű személy élt. Csak egyetlen városban, Temesváron emelkedett a magyarság számaránya. A városokba telepített román lakosság jelentős része a magyar tisztviselők, vasúti dolgozók munkahelyét foglalta el, nyelvvizsga ürügyén azok munkahely nélkül maradtak. Az új telepes románok közül került ki a csendőrség és a katonai alakulatok állománya is. Az elbocsátott magyarokkal szembeni arroganciát tükrözi Nicolae Iorga, a nagy román történész, egyetemi tanár és ellenzéki képviselő 1924-ben tartott beszéde a román parlamentben. Ez alkalomból Iorga még a kormánypárt tomboló tetszését is elnyerte. Hihetetlennek tűnik, hogy az elbocsátások, üzleteik, földjük kisajátítása miatt jogosan tiltakozókat a román nép felháborodásával fenyegetik: „Aki ebben az országban az 1919. december 9-i párizsi megállapodásra mint jogforrásra hivatkozik, az megsérti a román nemzet becsületét, és annak számot kell vetnie azzal, hogy a felháborodott román öntudat eltapossa.” Ez tükrözi a korabeli román demokrácia színvonalát, valamint hogy Románia már a Trianon utáni években sem veszi komolyan a kisebbségi jogokat garantáló nemzetközi szerződések betartását.
Kádár Gyula
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A PKE kijutott Európába
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), Képzőművészet Tanszék hallgatóinak munkáiból nyílt kiállítás pénteken a budapesti Magyar Alkotóművészek Házában.
Szép számban gyűltek össze az érdeklődők a budapesti Városligetben lévő Magyar Alkotóművészek Házában pénteken este, hogy részt vegyenek a PKE hallgatóinak munkáiból összeállított Alkalmazott víziók című tárlat megnyitóján. Az eseményen jelen volt a PKE, jobbára az egyetem hallgatóiból álló delegációja is dr. János Szabolcs rektor és dr. Horváth Gizella rektorhelyettes vezetésével. A küldöttséget a helyszínen várta Tőkés László EP-képviselő, a PKE elnöke, a kiállítás fővédnöke, valamint Ujvárossy László egyetemi tanár a PKE képzőművészet tanszékének egyik alapítója.
A kiállítás előzményének tekinthető az a szentendrei alkotótábor, mely évről évre lehetőséget biztosít a PKE képzőművész hallgatóinak arra, hogy dolgozzanak. Ez a tábor jelenti az összekötő kapcsot a PKE és Budapest között, mondta lapunknak Barta Sándor, a tárlat egyik szervezője. Barta elárulta, hogy egy nyertes pályázat nyomán nyílt lehetőség arra, hogy kiállítást szervezzenek a Szentendrei Malom kiállítótérben, azonban az a tér kicsinek bizonyult, és ezt követően kaptak ajánlatot arra, hogy a tárlatot vigyék a Magyar Alkotóművészek Házába. A szervezőtől megtudtuk, hogy a tanszék archívumában lévő anyagból, azaz a volt diákok alkotásaiból válogatták ki a kiállítandó munkákat, figyelembe véve a kiállítótér sajátosságait is. Ezt a tárlatot már bemutatták Debrecenben és Székelyudvarhelyen, és a tervek között szerepel egy erdélyi turné is.
Méltatások
A kiállítás megnyitóján elsőként János Szabolcs szólt a megjelentekhez, aki többek között jelzete, hogy a PKE képzőművészet tanszéke idén ünnepelte tíz éves fennállását, majd a kiállított alkotásokról szólva kiemelte: „Első ránézésre is látszik a munkákon, hogy erős a közéleti, a társadalmi problémák iránti elkötelezettség. Azt látom, hogy hallgatóink nem csupán alkotnak, hanem azzal is foglalkoznak, hogy mi történik körülöttük a világban.” Ezt követően a centrum-periféria viszonyáról elmélkedve a rektor hangsúlyozta: a centrum – periféria viszony relativizmusát kell itt hangsúlyozni, hiszen a mai kiállítás is megmutatja, hogy ezt a viszonyrendszert újra és újra át kell értékelni. Egyre inkább tengelyekben, szellemi térképekben kell gondolkodnunk, Nagyvárad, Budapest Bécs összefügg, és ilyen értelemben hazajött ide a tanszékünk.” Készman József a Műcsarnok vezető kurátora méltatta a megnyitón a tárlat anyagát, kiemelve azt, hogy ezek a munkák a világ bármely táján érvényesek lennének, mert azok az általános jelenségek, mint például a kulturális globalizáció, ugyanúgy megjelennek ezekben a művekben, mint korunk bármely más alkotásaiban, amelyek érvényes jelentéssel bírnak. „Ezek a művek bizonyítják a modern művészet beépülését a napi vizuális kultúrába, és azt, hogy minden mű alapja egy másik műnek” – fogalmazott Készman József.
Művészet és foci
Végezetül Tőkés László, az esemény fővédnöke szólt az egybegyűltekhez, köszönetet mondva mindazoknak, akik szerepet vállaltak a kiállítás megszervezésében. A Budapesten bemutatkozó fiatal művészek, és az aznap esti román-magyar labdarúgó selejtező mérkőzés között párhuzamot vonva Tőkés László kifejtette: „a siker reményében lép pályára a magyar focicsapat, mert ki akar jutni a brazíliai világbajnokságra. Nem erőltetve a párhuzamot azt mondhatom, hogy egyetemünk ezzel a kiállítással kijutott Magyarországra, színvonalát tekintve kijutott Európába.” – fogalmazott, majd pedig hozzátette: „a szakemberek ítéletére bízom, túljutunk-e a selejtezőkön, valóban nem túlzás-e az, hogy ez a kiállított anyag üti a mértéket, és kiállja a legszigorúbb próbát is.” A PKE, és általában az erdélyi magyar felsőoktatás kapcsán Tőkés László hangsúlyozta: „már kézzelfogható eredményeket tudunk felmutatni egy olyan országban, ahol hosszú ideig nem létezett magyar nyelvű képzőművészeti oktatás. Amikor láttuk, hogy a román hatalom nem teszi lehetővé a magyar felsőoktatás helyreállítását 1989 nyomán, akkor nekiláttunk és saját erőből az első Orbán kormány hathatós támogatásával sikerült egy magánegyetemi rendszert létrehozni, és ennek egy sikeres tanszéke a képzőművészeti tanszék, a reklámgrafika szak, amely egyszerre képviseli a modernitást és a hagyományt. (…) Az egyházak által alapított egyetemi rendszer és a magyar kormány támogatásával működő egyetemi rendszer így próbál lépést tartani korunkkal egy rendkívül hátrányos helyzetben és kedvezőtlen körülmények között.” A pénteken megnyílt tárlat szeptember 29-ig látható Budapesten.
Pap István
Erdon.ro

Dr. Surján László, az Európai Parlament alelnöke nyilatkozik
Együttműködés nélkül nem jutunk semmire
Szeptember 6-án, pénteken Aradon járt dr. Surján László, az Európai Parlament alelnöke a Nemzetiségek Fesztiválján. A különböző médiáknál dolgozó aradi magyar újságíróknak adott interjújából közlünk néhány részletet.
A romániai magyar autonómiáról már román újságíró kollégák megkérdezték. Íme a válasz:
– Románia politikájában központi jelszó volt a decentralizáció. Egy ügyes decentralizáció tulajdonképpen egyenlő az autonómiával. Băsescu elnök annak idején megértette ezt, amikor azt mondta: autonómia nemcsak a magyaroknak, hanem minden románnak. Azt hiszem, valahogy így kell erről gondolkodni.
A következő két kérdést a Duna Televízió munkatársa intézte az unió alelnökéhez.
– Milyen csomaggal érkezett Aradra?
– Az aradi önkormányzat hosszú ideje, nyolc esztendeje rendezi ezeket a Nemzetiségi Napokat, és a Charta mozgalomnak egyik bukaresti egyetemista tagja megkereste a polgármester urat, beszélt neki erről a meggondolásról, így a polgármester úr megkeresett engem Brüsszelben, és kialakult ez a koncepció, hogy vegyünk részt, méghozzá két lábbal: az egyik ez a vándorkiállítás, Hidak Európa népei között, vándorkiállítás nemcsak azért, mert Brüsszelben volt először és most itt van Aradon, mert közben kétszer volt Szlovákiában, magyar nyelvterületen is, Füleken és szlovák nyelvterületen is, Nagyszombaton. És mindenütt nagyon jól fogadták. Itt nagy megtiszteltetés, hogy ebben a szép teremben kapott helyet, és remélem, hogy többen meg fogják nézni, és rádöbbennek az üzenetére, ami annyi, hogy ennek a térségnek az emberei ezer éve beágyazódtak az európai kultúrába, két irányban, onnan jöttek ide, és innen mentek oda emberek, ez a híd azt jelenti, hogy mi, magyarok, románok, az összes többi nemzetiséget is sorolnám, ez Aradon különösen indokolt, nem valami újdondász jövevények vagyunk az Európai Unióban, hanem ennek az európai projektnek ténylegesen ezeréves művelői és mindennapi megélői. Ez egy fontos üzenet, nem a hátsó kapun kell beosonnunk, hanem emelt fővel járnunk akár Brüsszelben, akár Strasbourgban.
A másik eleme ennek az üzenetnek és a kétirányú forgalomnak az, hogy együttműködés nélkül nem jutunk semmire. Hadd tegyem hozzá, hogy az Európai Unió nem fog tudni kilábolni a maga gondjaiból, bajaiból, ha a két motorja mellett, ami a francia és német együttműködés, nem jelenik meg egy újabb robusztus motor, és ez a közép-európai összefogásból áll, ha úgy tetszik, a Balti-tengertől most már az Adriáig. Vehetjük ide Szlovéniát, Horvátországot és a Fekete-tengerig Romániát és Bulgáriát. Ezen összefogás egy hatalmas erő, gazdasági potenciálját tekintve ma még nem nagyhatalom, de növekedési képességét tekintve sokkal több van benne, mint a nyugat-európai téren. Ha tehát Európa jövendő fölemelkedését látjuk lelki szemeink előtt, ahhoz ennek a motornak működnie kell. S ez a motor nem fog tudni működni, hogyha az egyes alkatrészei nem olajozottan kapcsolódnak egymáshoz. Ennek nagyon sok dimenziója van. Az egyik dimenziója a magánember. A Charta XXI. mozgalommal mi ezeket a magánemberi szálakat szeretnénk működtetni, nem kell kiemelkedő szentnek vagy nagy művésznek lenni ahhoz, hogy hídemberré válhassak, és nem kell bejárnom az egész Duna-völgyét, elég, ha a szomszédommal egy jó sört meg tudok inni a nagy nyári melegben.
– Arad pályázik az Európa Kulturális Fővárosa címre. Az Ön jelenléte segíti-e ennek a tervnek a megvalósítását?
– A magam személyét nem tartom olyan fontosnak, hogy ezt ide lehessen sorolni. Azonban Arad, mint multikulturális város, amely lehetőleg nem dísznek tekinti, nem folklorisztikus érdekességnek az itt élő népek kultúráját, hanem egy közös szerves életet próbál megvalósítani, mindenképpen méltó arra, hogy Európa Kulturális Fővárosa legyen. Románia számára ez viszonylag nagy dicsőség lenne, mert Nagyszeben után ez már a második próbálkozás. Én még tudnék sorolni városokat, amelyek méltán lehetnek részei ennek a sorozatnak és lesznek is adott esetben. Említsük most Temesvárt, mert közel van, de említsük szülővárosomat, Kolozsvárt, mindenütt megvannak ezek a multikulturális gyökerek, és hát Kolozsvárnak is most például olyan polgármestere van, aki nem ultranacionalista pártot vezet, hanem eljön a kolozsvári magyarok ünnepére és együtt tud velük gondolkodni. Ez azt gondolom jó, ezeket a jeleket figyelni, észrevenni kell, én, ha szabad, inkább dicsérettel szeretném előrevinni ezeket az egymásra találásokat, mint szidással. A mi honlapunkra bárki beírhat valamit, elküldhet egy e-mailt, hogy tegyük ki a honlapra, de azt nem engedem meg, hogy valaki egy másik nemzetre panaszkodjék, ki-ki csak a sajátjáról mondhat hibát. S amikor itt Aradon megpiszkálták az emlékmű egyes szobrait, amikor Marosvécsen szintén szobrot döntöttek le, akkor egy bukaresti egyetemi tanár írta meg a mi honlapunkra, hogy mint román ember szégyelli magát. És az a feladatunk, hogy az ilyen extrém embereket a társadalom perifériájára szorítsuk, mert oda valók. Ha ezt én mondom, akkor ez beavatkozás egy másik nemzet, egy másik ország ügyeibe, ha ő mondja, az az európai tisztesség. Azt gondolom, hogy ezen az úton kell járni.
A Nyugati Jelen kérdései így hangzottak:
–Alelnök úr, holnap (szerk. megj.: szeptember 7-én, szombaton) tölti 72. születésnapját. Gratulálunk. Milyen személyes kapcsolatok fűzik szülővárosához, tágabban Erdélyhez, Romániához?
–Vannak barátaim, nincsenek rokonaim. Az én családom nem erdélyi, én azért születtem 1941-ben Kolozsváron, mert Észak-Erdély Magyarországhoz tartozván, szüleim ott kaptak állást, mint friss diplomások. De ettől függetlenül a szülőföldem, ettől függetlenül nehezen éltem meg azt, hogy hosszú ideig nem volt módom jönni, mert úgy adódott, hogy az útlevél megszerzése problémákat okozott. Barátaim és ismerőseim természetesen vannak, és érzelmeim is vannak, de az érzelmeim nem irányulnak senki ellen. Az érzelmeim a megbékélés irányába mutatnak, mert azt hiszem, hogy az Európai Unió keretei között lehet úgy élnünk, mintha ez az egész XX. századi szétdarabolódás nem is lett volna. Ez nem revansot jelent, hanem azt, hogy mindenki élhessen, ha úgy adódik, a szülőföldjén, használhassa az anyanyelvét, emiatt ne kerüljön hátrányba sehol, és legyen megbecsült polgára annak az országnak, amelyben él. Az Unió országaiban szabadon lehet mozogni, szabadon lehet üzletelni, bárhol lehet tanulni, a diplomák érvényesek, úgyhogy a folyamat végén mi, magyarok elmondhatjuk: határtalanul szeretjük a szomszédainkat. Érzi a „határtalanul” hangsúlyát?
– A Charta XXI. mozgalmat Ön találta ki. Ez európai uniós kezdeményezés?
–Szellemét tekintve uniós, és természetesen nem véletlenül idézem Jean Monnet-t. Budapesten, ahol sok híve van már a Chartának, minden hónapban rendezünk egy Jean Monnet-estet. Olyan értelemben nem uniós, hogy az Unió egyetlen hivatalos szerve sem tette magáévá – ez a magánemberek dolga. Aki rájön arra, hogy értelmes dolog kifejeznem: én nem a gyűlölet pártján állok, hanem, ha régimódi szót lehet használni, a szeretet pártján, a tisztesség pártján, a másik szemébe nézés pártján, akkor adja ezt írásba. Ennyit kérünk. De ezeknek az embereknek az aláírása lehetőséget ad arra, hogy odafigyeljenek ránk. És ha ez az aláírás tömeges lesz, és nem, mondjuk, 180 román ember, hanem 180 ezer román ember írta alá, akkor azoknak a politikusoknak is meg kell gondolni, hogy mit csinálnak, akik a gyűlöletre építik a maguk buta politikáját. Mert rá kell jönni, hogy ez nem a többség, rá kell jönni, hogy a többség a tisztesség. Ez a mozgalom nem politikai, nem támogatják pártok és nem kéri pártok segítségét, el se fogad anyagi segítséget pártoktól. Ez a civil emberek mozgalma. De üzenete van a politikusoknak, vagy legalábbis lesz. De ha ezt már szóbahozta, két percet rászánok. Ez a mozgalom létrehozta a megbékélés és együttműködés díját. Eddig egyet adtunk ki – minden évben ki akarunk egyet adni –, egy szlovák újságíró kapta, Stefan Hribnek hívják, és ez akkora visszhangot váltott ki, hogy az az újság, ahol Stefan Hrib dolgozik, a szlovák sajtótörténetben először két nyelven jelent meg. Az első címlapon egy magyar politikus volt látható, Apponyi Albert és az volt aláírva: Bocsánat, szlovákok, a hátsó címlapon pedig Benes úr, és aláírva: Bocsánat, magyarok. Bizony, mind a ketten bántottuk a másikat, nem szégyen ezért bocsánatot kérni. Abba kell hagynunk a buta vitát, hogy ki volt itt hamarabb Erdélyben. Azt kell néznünk, hogy ki segíti jobban az itt élők életét.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

A félelem lebénít, az összefogás erősít
Bihar megye – Vasárnap a kultúráé és a hitéleté volt a főszerep Belényesben, az RMDSZ Bihar megyei szervezete által megrendezett I. Fekete Körös-völgyi Magyar Napok záróalkalmain. Délután a református templomban, este a katonai kultúrotthonban gyűlt össze a sokadalom. Íme a részletek.
Barátságosak, kedvesek, összetartóak a belényesi szórványmagyarok, olyanok, akik igénylik az együttlétet, és szívesen járnak közösségi rendezvényekre- nagyjából ezt a következtetést vonhatták le vasárnap azok a „messziről érkezett emberek”, akik azzal a szándékkal érkeztek a legutóbbi népszámlálás szerint 710 magyar lakta 9990 lélekszámú kisvárosba, hogy betekintést nyerjenek az RMDSZ Bihar megyei szervezete által civil szervezetekkel és magyar vezetésű önkormányzatokkal közösen rendezett I. Fekete Körös-völgyi Magyar Napok záróalkalmaiba.
A délutáni órákban a hitéleté volt a főszerep: a szinte zsúfolásig megtelt református templomban Szabó Béla, a Debrecen-Kerekestelepi Református Egyházközség lelkipásztora hirdette Isten megtartó igéjét. A 150. zsoltár hat versére alapozott prédikációjában a dicséret fontosságára helyezte a hangsúlyt, arra figyelmeztetve az összesereglett kálvinista atyafiakat és más vallású híveket: az életünkben mindig az Úré kell legyen a főhely és a dicsőség, legyen szó istentiszteletről, imáról vagy hangszeres kíséretű hálaadásról. Köszönetet kell mondjunk a Mindenhatónak a kegyelméért, a gondviseléséért és a munkálkodásáért- nyomatékosította többször is a vendéglelkész. A házigazda tiszteletes, Réman E. István köszöntőjében azon meggyőződésének adott hangot: a Magyar Napok történelmi határpontot fémjeleznek a Fekete Körös-völgyi magyarok számára, az ökumené jegyében zajló templomi találkozó, illetve a közös éneklés pedig azt tanúsítják, hogy miként tud istentiszteleti gyülekezetté válni az egybegyűltek serege. Ezen részt különböző kórusok és együttesek szolgálata zárta: fellépett a belényesi vegyes kórus, a köröstárkányi református ifjúsági zenekar, a belényesi baptista ifjúsági kórus, a helyi római katolikus énekkar, a várasfenesi felnőtt baptista kórus, a kisnyégerfalvi vegyes kórus, a köröstárkányi református felnőtt kórus és a debreceni Egykor zenekar.
Ne féljenek
A rendezvény második felében a meghívottak szólaltak fel, valamint leleplezték Petőfi Sándor bronzba öntött mellszobrát- Deák Árpád képzőművész alkotását- melyet a közeljövőben, valószínűleg 2014. március 15-én fognak felállítani a templom melletti parkban. (A költő járt Belényesben.) Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete ügyvezető elnöke mondanivalójának fő üzenete az volt, hogy a Fekete Körös-völgyi magyarok ne féljenek közösséget építeni és felvállalni identitásukat, mert a félelem lebénít. Ehelyett példaértékűen fogjanak össze, és az erőt, amit egymás ellen fordítanának, tartogassák idősebb napjaikra, amikor szükségük lehet még rá pozitív értelemben. A politikus ugyanakkor felsorolta az eddig közösen elért eredményeket, és abbéli reményét fejezte ki, hogy Tárkányban valamikor egy Bartók-szobrot fognak felavatni. Adrian Domocoş belényesi polgármester azt emelte ki, hogy az általa vezetett településen konfliktusmentesen élnek a románok és a magyarok. Grim András az RMDSZ Bihar megyei szervezetének szórványért felelős ügyvezető alelnöke a Sebes Körös-völgyi magyarok dicséretét és üdvözletét közvetítette, kiemelve: sorsközösséget alkotnak a Fekete Körös-völgyi magyarokkal, ezért testvéreknek tekinthetik magukat. A Megyei Tanácsot képviselő Fenesi Tibor azt javasolta: készítsenek egy zászlót Együtt a megmaradásért felirattal, és ezt a jövő évi ünnepségen a különböző eseményeken tűzzék ki.
Folklórelőadás
A lelki táplálékok magához vétele után finom vacsora várta az ünneplőket a Ioan Ciordaş líceum étkezdéjében, töltött káposzta formájában. Az I. Fekete Körös-völgyi Magyar Napok, s egyúttal a III. szórványprogram-sorozat díjátadó gálával és folklórelőadással zárult a katonai kultúrházban. A Zsiskú János-szórványdíjat Miklós János képzőművész, tanár vehette át (erről szóló cikkünk lapunk 1. oldalán olvasható), majd fellépett a Nagyvárad Táncegyüttes Tánckörkép Erdélyből című műsorával. László Csaba koreográfus rendezésében Erdély néhány reprezentatív tájegységének, Székelyföld, Kalotaszeg és a Mezőség táncaival, dalaival és muzsikájával ismerkedhetett meg a népes közönség. Elsőként a Segesvárhoz közeli Marossárpatak és Nagybún táncait láthatta, közben pedig a Bartók Béla gyűjtéséből származó Halott katona balladáját hallgathatta meg Pelbát Ilona előadásában. Ezután szászcsávási muzsikával kedveskedett az együttes zenekara, amit a türei gyűjtésből származó nádasmenti, alszegi és felszegi táncok követtek Kalotaszeg vidékéről. Az est magyarszováti és ördöngösfüzesi táncokkal ért véget.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Felvételi magyar tannyelvű világirodalom B szakra
Megjelent a magyar tannyelvű világirodalom B szakot hivatalosan megalapító kormányrendelet, tehát a BBTE Bölcsészettudományi Karának 2013. szeptemberi felvételijén magyar tannyelvű világirodalom B szakra is lehet iratkozni. Mivel a helyek az A szakok szerint kerültek meghirdetésre, a következő szakpárosítás lehetséges: valamelyik, üres helyeket hirdető A szak – magyar nyelvű világirodalom B szak. A meghirdetett A szakos helyeket lásd a kar honlapján.
Maszol.ro

Atlaszokkal támogatja a magyar iskolásokat az RMDSZ
Kiegészítő taneszközökkel támogatja az iskolákat tanévkezdéskor az RMDSZ Főtitkársága – közölte ma Magyari Tivadar oktatási főtitkárhelyettes a hétfői főtitkársági ülés után.
„Mivel igény volt rá, megismételtük a tavalyi földrajzi atlasz programunkat, és újabb 2530 magyar nyelvű földrajzi atlaszt kapnak iskoláink könyvtárai, ingyen. Ezek Románia földrajzának vonatkozásában kétnyelvű atlaszok, jelentős számú szakoktató vett részt elkészítésükben, és modern, jó minőségű kivitelezésben sikerült ezeket beszereznünk” ‒ számolt be Magyari, majd hozzátette: „újdonság, hogy szintén kiegészítő taneszközként elkészült egy magyar nyelvű történelmi atlasz, ami a világtörténelem, a romániai történelem és a magyarság történelmének tanításakor jelentős eszköz lehet a tanárok kezében. Ebből 3500 példányt kapnak az iskolák. Az atlaszok kiszállítása megtörtént, tanévkezdéskor már használhatják. Köszönetet mondok azoknak a kolozsvári szaktanároknak, akik a szerkesztésben tanácsaikkal, észrevételeikkel segítettek, illetve a Cartographia Tankönykiadónak.”
A Főtitkárság hétfői ülésének napirendjén szerepelt a Program és Ifjúsági Főosztály őszi könyv- és tankönyv adományozási kezdeményezésének ismertetése. Ezzel kapcsolatban Bodor László főtitkárhelyettes elmondta: „tavaly a szórványkollégiumokat támogattuk e program során, idén a Magyar Házak lesznek a kedvezményezettek. A könyvadományozási program keretén belül a Communitas Alapítvány által az elmúlt két évben támogatott könyveket, kiadványokat, kulturális folyóiratokat, valamint egy könyvgyűjtéssel összekötött börzén hozzánk beérkezett állományt juttatjuk el a szórványban működő Magyar Házakhoz.”
A program és ifjúsági főtitkárhelyettes ugyanakkor kifejtette, hogy a szövetség önkéntesei és az érettségi.ro közbenjárásával, ősszel nagyszabású tananyaggyűjtést szerveznek, amely során az idén sikeresen érettségizett, most első éves kolozsvári egyetemistáktól begyűjtik a számukra már nem szükséges, érettségire való felkészítő tananyagokat eljuttatják a vidéki iskolák tanulóihoz. (rmdsz-tájékoztató)
Transidex.ro

Kisebbségi szemináriumot szervez a Bernády Alapítvány
Európa szinten is az elmúlt ötven esztendő legfontosabb kisebbségi törekvésének számító kisebbségi polgári kezdeményezésre építi immár hagyományos kisebbségi szemináriumát idén a Dr. Bernády György Kulturális Alapítvány, szeptember 11-12 között. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és az RMDSZ által közösen megfogalmazott kezdeményezés a régiók Európájában a regionális kisebbségi és nyelvi értékeket kívánja védeni és népszerűsíteni.
A szemináriumot, amelynek idén is a Bernády Alapítvány székháza ad otthon (Horea utca, 6 szám) Kelemen Hunor, RMDSZ elnök és Borbély László, politikai alelnök nyitja meg, előadást tartanak a romániai kisebbségi szervezetek vezetői, a meghívottak között pedig a FUEN elnökségi tagjai (Hans Heinrich Hansen elnök, Halit Hapiblogu, Dieter Paul Küssner, illetve Vincze Lóránt alelnökök), az RMDSZ Maros megyei képviselői, szenátorai és megyei elöljárói szerepelnek.
„Míg elvi szinten az Európai Unió büszkén vállalja hivatalos jelmondata által az „Egységet a sokféleségben”, gyakorlati, illetve jogi szinten a dolgok kevésbé rendezettek. Így, a kisebbségi ügyek a tagállamok kompetenciakörébe vannak besorolva, maga az Unió csak egy pár általános jellegű előírásra korlátozódik. A kezdeményezés, amelynek elsődleges szándéka a kisebbségi téma iránti EU-s közöny felszámolása, azt az immár általános jellegűvé vált asszimilációs és identitásvesztési folyamatot szeretné megakadályozni, melynek kisebbségi polgárok milliói vannak kitéve az Európai Unión belül” – fogalmazott Borbély László, marosvásárhelyi képviselő, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Az előadások, amelyek szerdán, szeptember 11-én délután 15:00 órától kezdődnek, a szeminárium teljes ideje alatt nyitottak a sajtó képviselői számára, csütörtökön pedig, szeptember 12-én 13:00 órától a szervezők sajtótájékoztató keretén belül összegzik az előadások témáit, következtetéseit.
Erdély.ma

Néhány gondolat a CE szövetségről mint egyesületi keresztyénségről
Mezey Sarolta Kató Béla erdélyi református püspökkel készített exkluzív interjújában (Népújság, 2013. július 10.) hangzott el a következő kérdés és válasz:
– A püspök úr említette az egyesületi kereszténységet, amely egyre nagyobb teret hódít az egyházon belül. Pontosabban kikre gondolt?
– Kilencven után különböző ötletek támadtak, aztán ezekhez szereztek külföldi támogatót, létrehoztak jogi személyeket, alapítványok és egyesületek létesültek, mint például a CE szövetség. A tagok ott élik meg kereszténységüket. Ez egy veszélyes folyamat, hiszen ezzel az egyház megüresedhet, tevékenységét kivisszük az egyesületi tevékenységbe. Én arra buzdítok mindenkit, hogy az egyházon belül kell szövetkezni, ahol megélhetjük a hitünket és ahol akár kegyesebb életformát gyakorolhatunk. Nem kell ehhez kiválni, vagy külön kisebb közösségeket létrehozni, ez előbb-utóbb eltávolodáshoz vezet, ami veszélyes folyamat. Mindenkinek azt mondom, hogy az egyházat belül kell megújítani.
A CE szövetség nem egy 1990 utáni ötlet és támogatás eredménye, hiszen már 1903-ban, 110 éve elindult Magyarországon a CE Bethánia egyesület. Erdély leszakadása után 1923-ban Romániában is hivatalosan bejegyezték. Bár a kommunista államhatalom betiltott minden civil kezdeményezést, sőt a CE szövetség számos tagját bebörtönözte, deportálta vagy zaklatta, illegálisan tovább működött, táborokat, találkozókat szervezett. 1991-ben újra, hivatalosan is bejegyezték.
A CE szövetség célkitűzése már indulásakor is az volt (mind nálunk, mind Magyarországon és szerte a világon, több mint 40 országban), hogy a keresztyén értékeket kivigye a hétköznapi életbe, hogy a keresztyénség ne egy vasárnapi gyülekezeti aktus legyen, hanem életforma, a megélt mindennapok része. Kívánatosnak tartja, hogy ne csak a CE szövetség, hanem egyre több civil szervezet létesüljön és működjön keresztyén értékrend alapján, hogy a keresztyénség sóként és világosságként egyre jobban áthassa a társadalmat. Hisszük, hogy ezáltal nem gyengül, hanem erősödik mind az egyház, mind a társadalom. Meggyőződésünk, hogy így sokkal több embert elérhet az evangélium, olyanokat is, akik amúgy egyáltalán nem vagy csak ünnepeken járnak a templomba. Megtapasztaltuk, hogy a táborok és ifjúsági konferenciák résztvevői közül többen bekapcsolódtak a gyülekezeti ifjúsági életbe.
A CE szövetség egyik alapelve: "Hűség az egyházhoz". Ezért tagjai nem kívánnak kiszakadni az egyházból, bár ez a vád az elmúlt 110 év folyamán többször elhangzott. Sőt, többen közülük aktív presbiterek vagy gondnokok gyülekezetükben. Van, ahol az egyházi választási törvények tiltják, hogy a CE szövetség tagjait bármilyen egyházi tisztségbe megválasszák. Mindezek ellenére sok helyen nagyon jól együttműködik a CE szövetség az egyházzal, mindannyiunk épülésére.
Halmen István, a CE szövetség ügyvezető igazgatója
Népújság (Marosvásárhely)

Szászrégeni Magyar Kulturális Napok
Szeptember 13–15.
A szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság és a városi RMDSZ szervezésében szeptember 13–14–15-én első alkalommal kerül sor a Szászrégeni Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozatra.
A három nap alatt változatos programmal várják az érdeklődőket, minden korosztály találhat magának valót.
Szeptember 13-án, pénteken délelőtt 10 órakor a magyarrégeni református templomkertben cserkésztoborzót tartanak. Házigazda a 37-es számú Koós Ferenc cserkészcsapat.
Ugyancsak 10 órától az Ifjúsági Házban interaktív gyermekprogrammal várják az anyukákat és kisgyerekeket.
11 órai kezdettel a radnótfájai új református templomban a Rákóczi Szövetség Réges-régen címen történelmi vetélkedőt szervez diákok számára.
Délután 6 órától az Eugen Nicoara Művelődési Ház nagytermében tartják a Napok hivatalos megnyitóját. A köszöntőbeszédek, a történelmi vetélkedő nyertes csapatainak díjazása, életműdíjak átadása és zenés- verses összeállítást követően a szászrégeni Csillagösvény diákcsoport mutatja be az Ördögtánc című musicalt.
Szombaton is változatos a program. Délelőtt 10 órától a magyarrégeni református imaházban tárlatnyitó lesz. Szászrégeni magyar képzőművészek kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők.
11 órai kezdettel az Eugen Nicoara Művelődési Ház nagytermében iskolai színjátszó csoportok mutatkoznak be, majd népdal- és néptáncelőadás lesz kisiskolások közreműködésével.
Délután 5 órakor a DIO Ház a rendezvény következő színhelye. A Szászrégen közelmúltja című történelmi visszatekintő meghívottjai László Márton történész, levéltáros és Novák Zoltán történész.
Este 8 órától a színházkedvelők a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Bányavirág című előadását tekinthetik meg.
Szeptember 15-én, vasárnap egész napos rendezvények színhelye az Ifjúsági Parkban levő sportterem és az Avântul sportbázis. 9 órakor kezdődik a kispályás labdarúgó- bajnokság. 11 órára a gulyásfőző versenyre várják a csapatokat. Délután 4 órakor a pályán felállított színpadon néptáncelőadás lesz a helyi néptánccsoportok részvételével. Ezt követően – édes meglepetésekkel – interaktív gyermekprogramra kerül sor, majd Ács József zenés kívánságkosara következik.
Délután 6 órától a könnyűzenéé a színpad. Szabó Előd és a Titán, majd Vizi Imre és zenekara koncertezik.
A háromnapos rendezvény lampioneregetéssel zárul.
Fábián András
Népújság (Marosvásárhely)

Felsőoktatási világrangsor: négy román egyetem a legjobbak között
Négy romániai egyetem is felkerült a Quacquarelli Symonds (QS) 2013/2014-es felsőoktatási világrangsorára. A kedden közzétett lista élén ismét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) áll.
A négy romániai egyetem a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, a iasi-i Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem, a Bukaresti Tudományegyetem és a Temesvári Nyugati Tudományegyetem. A tavalyi eredményekhez képest a nyolcszáz intézménynevet tartalmazó ranglistán a romániai helyezettek összesen száz helyet estek. Míg tavaly a négy intézmény a 600 és 700 közötti helyeken volt, a friss listán a 700 és 800 közötti helyekre csúszott. A csökkenés oka: az érintett felsőoktatási intézményekben született tudományos munkák idézésének ritkulása, az oktatók és a külföldi diákok számának csökkenése.
A QS Quacquarelli Symonds cég 2004 óta minden évben elkészíti a felsőoktatási intézmények világrangsorát, amelyet hat szempont – többek között az oktatók és a hallgatók aránya, az intézményhez köthető tudományos munkák idézési gyakorisága, a munkaadók véleménye, a nemzetközi kapcsolatok, a külföldi hallgatók és oktatók száma – alapján állítanak össze.
A top 10-es lista alig-alig változott a 2012-eshez képest: az élen ismét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) áll, a 2004 és 2011 között a Harvarddal felváltva az első helyen végző Cambridge azonban a harmadik helyre csúszott vissza az amerikai magánegyetem miatt. A tíz legjobb közé került a University College London, az Imperial College London, az Oxford, a Stanford, a Yale, a Chicagói Egyetem, valamint a Princeton és a CalTech – utóbbi kettő holtversenyben a tizedik.
A magyarországi felsőoktatási intézmények közül a Szegedi Tudományegyetem érte el a legjobb eredményt: az 501-550. helyre sorolták. Az ELTE megőrizte tavalyi 551-600. helyezését, a Debreceni Egyetem – amely először tavaly került fel a 800-as listára – a 601-650., míg a Corvinus a 651-700. helyet szerezte meg.

Magyarországi utazási lehetőség külhoni magyar középiskolásoknak
Határon túli magyar középiskolásoknak hirdet diákutaztatási pályázatot a Rákóczi Szövetség az október 23-ai nemzeti ünnep alkalmából.
A szervezet az MTI-hez eljuttatott közleményében kiemelte: a program célja, hogy a Kárpát-medence országaiban élő magyar középiskolások ellátogassanak egy magyarországi középiskolába, és ott ünnepeljék meg az 1956-os forradalom évfordulóját, valamint minél több közvetlen kapcsolat alakuljon ki a diákok, a tanárok és az iskolák között.
A pályázatra bármely Magyarországon kívüli, Kárpát-medencei magyar középiskola jelentkezhet.
Iskolánként egy autóbusznyi diák utazhat, ehhez a Rákóczi Szövetség 200 ezer forint utazási kerettámogatást ajánl fel a sikeresen pályázó iskoláknak, és segít a fogadóiskola megtalálásában.
A Rákóczi Szövetség hasonló diákutazatási programot valósított meg idén március 15-én, amikor 97 magyarországi középiskola utazhatott határon túl iskolákhoz, a június 4-ei nemzeti összetartozás napja alkalmából pedig 80 Kárpát-medencei középiskolából utaztak valamely másik Kárpát-medencei országba. A szövetség diákutaztatási programjaiba idén már több mint 6000 középiskolás kapcsolódott be – írták.
További információk a Rákóczi Szövetség honlapján találhatók: www.rakocziszovetseg.org
MTI

Az egyetem a hallgatóhoz jött (Beszélgetés Nagy Attilával, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre kihelyezett tagozatának főigazgatójával)
Elkezdődött az őszi iratkozás a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán. A tanintézmény ajánlatáról, az újdonságokról Nagy Attila főigazgatót kérdeztük.
– Az a fiatal, akinek szerényebb anyagi lehetőségei vannak, de akar tanulni, itt, Sepsiszentgyörgyön is szerezhet egyetemi diplomát.
– A Babeş–Bolyai Tudományegyetem jelenléte Háromszéken nagy jelentőséggel bír. Tizenöt éve, hogy egyetemről beszélhetünk a környéken lakók otthonának közelében.
Ez elsősorban anyagilag érinti kedvező módon azokat a családokat, amelyekben a gyermekek felsőbb tanulmányokat szeretnének végezni valamilyen tudományágban. A kihelyezett tagozat szerepét egy adott térség vagy régió életében csak az tudja felmérni, aki több esztendeje figyeli a végzős diákok munkahelyi elhelyezkedését. Ilyen szempontból – elmondhatom – mi jól állunk. Sok gazdasági egységben, intézményben dolgoznak egytemünkön végzett szakemberek, s ez nagy szó. Sepsiszentgyörgyi tagozatunkon tudományos fokozatokkal rendelkező, elismert egyetemi oktatók dolgoznak, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy méltóképpen, az elvárásoknak megfelelő szinten végezzék feladataikat.
– Látom, hogy most már befejezés előtt áll az egyetem új épülete, éppen az utolsó simításokat végzik. Fészket rakott itt a sokat emlegetett multikulturalitás.
– Az egyetem körül szorgos munka folyik. Készül az egyetem környékén az általam megálmodott és tervezett homlokzat előtt a zöldövezet, hátul a sportpálya, a parkoló. Az épületet, a szemináriumi és előadótermeket mind modern eszközökkel szereltük fel. Korszerű számítógépeink, vetítőberendezésekkel ellátott termeink vannak. Megfelelő módon ki tudjuk használni az amfiteátrumokat. Egyetemi évnyitókon és évzárókon sok vendéget-érdeklődőt tudunk fogadni. Van úgy, hogy 400–500 személy keres fel bennünket, néha még a nagy aula sem képes befogadni az érdeklődő tömeget. Nálunk valóban hangsúlyos a multikulturalitás, a többnyelvűség, a többszólamúság. De nem csak nálunk, hiszen ez már évek óta európai oktatási követelmény. Adott a lehetőség arra is, hogy az itt megkezdett egyetemi évet akár Franciaországban vagy éppen Olaszországban folytathassa, akinek ez a szándéka. – Ön mint főigazgató milyen szakokat képvisel?
– Három kolozsvári fakultáshoz tartozó szakot: a gazdaságit, ahol hároméves képzés folyik a vállalatgazdaság, illetve kereskedelem, a turizmus és szolgáltatások gazdasága szakirányokon román és magyar nyelven. Több esztendeje, hogy kétéves román nyelvű mesteri képzést is tartunk vállalatfejlesztés és menedzsment szakiránnyal. Ezenkívül a közigazgatásit, ahol hároméves román és magyar nyelvű képzés folyik. A több éve működő, négyéves környezetmérnöki szakot idén nem indítjuk, de a kolozsvári szakdekanátussal abban egyeztünk meg, hogy jövőtől beindul környezetföldrajzi szakként, hároméves, szintén kétnyelvű nappali képzéssel. – Jó az, hogy nemcsak a hallgató, hanem a szülő és a hozzátartozó is be tud tekinteni egy-egy alkalommal az intézmény életébe, amelyre önök lehetőséget biztosítanak, megismerhet ott oktató jeles személyiségeket is.
– Sepsiszentgyörgy lakossága is mélyebb betekintést nyerhet a különböző, korunkat foglalkoztató érdekes és aktuális tematikákba. A tavaly általam indított és vezetett Egyetemi beszélgetések című, nyílt előadás-sorozatnak például vendége volt Szilágyi Charlotte az amerikai Harvard Egyetemről, Erős Zsolt, a tragikus sorsú, világhírű, erdélyi származású hegymászó, de gazdasági szakemberek, művészek, írók, egykori és jelenlegi igazgatók is. Így például Kristály Sándor professzor kolléga, több doktorival rendelkező matematikus, akit egy hónapja ünnepelt tanári közösségünk, amikor átvette a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől, Pálinkás Józseftől a Bolyai Akadémia-díjat. Megtiszteltetés tagozatunk számára, hogy ilyen rangos díj birtokosa, ugyanakkor az is, hogy világszinten elismert matematikus oktathat nálunk. Örömmel gratulálunk sikeréhez, a Bolyai-plakett díjhoz. Ezt a díjat a Magyar Tudományos Akadémia kuratóriuma ítéli oda a különböző tudományterületeken kiváló eredményeket felmutató kutatók közül évente legfeljebb tizenöt személynek. Ünnepélyes keretek között adták át idén június 26-án. Az elmondottak mellett nagyon fontos mozzanat a jövőre nézve, hogy a Magyar Művészeti Akadémia – amelynek jómagam is tagja vagyok – nálunk tartja az októberi kihelyezett akadémikusi találkozót. Ez mindenképpen emeli egyetemünk rangját, presztízsét. Az egyetemi diákélet szakmai, irodalmi, művészeti és tudományos vetélkedőkkel is kiegészül. Rendelkezésükre áll az újonnan létrehozott biliárdterem, fallabdaterem, pingpongterem stb. Minden lehetőség adott, hogy leendő diákjaink jó képzésben részesüljenek, és egyetemünkön valóban otthon érezzék magukat.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A tanfelügyelőség törvénytelenül szüntetett meg tanintézményeket
Elfogadhatatlannak, szakmailag megalapozatlannak, gazdaságilag indokolatlannak tartja a városi RMDSZ, hogy a tanfelügyelőség tíz óvodának megszüntette a jogi személyiségét, amelyek közül négy rendelkezik a törvény által előírt 300-as gyereklétszámmal, amely szavatolja az önállóságot, illetve azt, hogy az Emil Dandea vegyipari szaklíceumot össze akarják vonni a Traian Vuia líceummal – hangzott el tegnap sajtótájékoztatón.
"Panaszlevéllel fordulunk a tanfelügyelőséghez"
Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke szerint az iskolahálózattal kapcsolatosan egy előre nem látható, rendezetlen ügy alakult ki. Januártól folynak az egyeztetések a tanfelügyelőséggel az iskolahálózat kapcsán. Azzal egyetértettek, hogy vonják össze egy másik tanintézménnyel, anélkül, hogy megszűnne a jogi személyisége, és anélkül, hogy megszűnnének azok a szakok, amelyeket biztosítottak eddig a kémiai líceumban. – Konkrétan azt tervezzük, hogy panaszlevelet terjesztünk a tanfelügyelőség elé, amiben három dolgot jelzünk: az egyik az, hogy törvénytelenül jártak el, amikor nem neveztek ki vezetőséget a megszüntetett tanintézményekbe, hiszen ez nem tartja tiszteletben a 320/2013. júliusi városi tanácsi határozatot, amelyben megtartottuk az önálló jogi személyiségét mind a tíz óvodának, mind a kémiai líceumnak. A másik, hogy ezen óvodák közül négy teljesíti a minimális létszámra vonatkozó elvárást, és ezért meg kellett volna maradjon az önálló jogi személyisége, illetve, hogy az 1/2011-es új tanügyi törvény értelmében minden igazgató és aligazgató kinevezése és menesztése esetén a tanfelügyelőség köteles egyeztetni az érdekvédelmi szervezettel, ebben az esetben az RMDSZ-szel. Nem kérdezték meg a véleményünket, úgyhogy ezen három törvényes előírás mentén panaszunkat jelezni fogjuk mind a tanfelügyelőségnek, mind a szakminisztériumnak. A másik konkrét intézkedésünk az, hogy ebben az ügyben az érdekelt feleknek, vagyis a megszüntetett tanintézmények vezetőségének, tanári karának, illetve szülői bizottságának van perképessége, ezért ha lesz bennük valós hajlandóság erre, felkaroljuk az ügyet, támogatjuk abban, hogy bepereljék a tanfelügyelőséget, mert nem tartotta be a törvényes előírásokat, sem a tanácsi határozatot, sem a minisztériumi rendeletet, sem a tanügyi törvényt.
Az RMDSZ városi szervezete tanszergyűjtést szervezett rászoruló gyermekek számára. Az egy hónapja elindított akció nyomán tíz iskolatáska, 200 füzet, 200 filctoll, 200 hegyező gyűlt össze. Az adományokat szeptember 16-ig várják, utána kiosztják szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeknek iskolákban, alapítványok tanintézményeiben, nyilatkozta az RMDSZ városi elnöke.
Kommunikációs tanfolyam
Koreck Mária alelnök arról beszélt, hogy kommunikációs tanfolyamot szerveznek azok számára, akik érdekeltek abban, hogy "magyar, illetve román nyelvű kommunikációs kollégái legyenek az RMDSZ-nek". Az önélet-rajzokat és szándékleveleket október 10-ig várják. Interjú alapján tíz személyt fognak kiválasztani, akik egy-két hónapos felkészítőn vesznek majd részt. Végül négy személyt választanak ki, kettő-kettőt a magyar, illetve román nyelvterületen, akik önkéntesként dolgozhatnak az RMDSZ mellett hat hónapon át. Ha esetleg lehetőség adódik, és lesz anyagi fedezet, akkor kollégák is lehetnek, nyilatkozta Koreck Mária.
Októberi rendezvények
Novák Zoltán alelnök a szervezet által szervezett októberi rendezvényekről beszélt.
Október 6-án a magyar forradalom és szabadságharc leverésére emlékeznek a Székely Vértanúk emlékművénél, amelyet a színművészeti egyetem diákjaival közösen képzeltek el.
Október 23-án az 1956-os magyar forradalom kitörésére emlékeznek, amelynek sok erdélyi, marosvásárhelyi, Maros megyei kihatása és kötődése volt, jelentette ki Novák, a Faribo- féle összeesküvést, illetve az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet diákjainak szimpátia- megnyilvánulását említve. – Immár történészek igazolják, hogy ez a Kárpát- medencei magyarság történetének egyik legfontosabb momentuma. ’56-ban gyakorlatilag, függetlenül attól, hogy melyik országról beszélünk, egyértelmű szimpátia-megnyilvánulásokra került sor a magyarországi forradalom iránt. Erre emlékezünk egy nagyszabású rendezvénnyel, emlékplakettet fogunk leleplezni a Vártemplomnál, illetve lesz egy szakmai megemlékező ünnepség, amelybe igyekeztünk bevonni az iskolásokat is.
A diákok számára két típusú pályázat lesz: az általános iskolás diákoknak lesz egy csapatvetélkedő ’56-os tematikában, a középiskolásoknak pedig esszépályázatot hirdetnek. A nyertes, a díj mellett, abban a megtiszteltetésben is részesül, hogy felolvashatja az esszéjét.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Aradi nemzetiségek katalógusa, 2013
„Arad megye legnépesebb kisebbsége a magyar, a 2011-es népszámláláskor 36 600 személy vallotta magát magyarnak, igaz, ez kevesebb, mint 2002-ben amikor még 49 399 lelket számláltak.”
Igaz bizony. Mint ahogy az is, hogy 1930-ban – román statisztika szerint – a 87 662 fős városban nemzetiségét tekintve 31 167, anyanyelvére nézve 42 393 polgár vallotta magát magyarnak. Ugyanakkor Aradon 11 627 német, 7101 zsidó, 1113 szerb nemzetiségűt számolt össze a kimutatás.
Ha hozzáadjuk az aradiakhoz Pécska 9798 akkori magyarját, az jóval meghaladja a mai Arad megye magyarságának összlétszámát, és akkor nem számoltunk a ma is többnyire magyarok lakta, de számban jócskán megcsappant lélekszámú falvak lakosságával.
Az első mondatot az Aradul, reper de coabitare interetnică (Arad, az etnikumok közti együttélés támpontja) c., a Nemzetiségek Fesztiválja tiszteletére megjelent „katalógusból” idéztem. Nem tudom, hogy a katalógus megfelelő megnevezés-e a százoldalas kiadványra. Mondjuk, hogy igen, az aradi (két-három esetben Arad megyei) kisebbségeket, alapos, nyolc nemzetiséget átfogó ismertetőnek aligha lehetne nevezni. Bár az is igaz, hogy mostanra a kiadványban szereplő magyarok, németek, szerbek, szlovákok és csehek, zsidók, bolgárok, ukránok, romák mellett nemigen van számottevő kisebbség (a megyében, ha jól tudom, 13-mal számolnak), s a most még kisebbségnek számítók némelyike ki tudja, lesz-e még húsz vagy harminc esztendő múlva, hiszen elöregedtek, reprodukálásra rég képtelenek. Most kell tehát számba venni őket, amíg vannak. Mert mi lesz, ha a mai hetvenesek, nyolcvanasok végleg eltávoznak?
Nem mondom ki, a kedves olvasó képzeletére bízom a választ.
No de nem is erről van szó, hanem erről a kiadványról, amelyet – a belső borítón olvasható szöveg szerint – a Carpe Diem Egyesület szerkesztett (carpe diem: élj a mának, de még inkább: ragadd meg a napot), partnerségben Arad Polgármesteri Hivatalával, az Arad – a változatosság kulturális váraprojekt keretében. A szerkesztőbizottságban hat nevet találunk, de egyetlen magyar sincs köztük. Nem tudom, ki írta a rólunk szóló fejezetet – megtudhattam volna, persze, de mit változtatna a tényen, hogy a különböző nemzetiségű személyiségek között, akiknek a szerkesztő?, kiadó?, valaki más? köszönetet mond a támogatásért, szintén nincs fajtánkbeli. Pedig ismerek legalább három olyan aradi magyar történészt-helytörténészt, aki értékes segítséget nyújthatott volna legalább egy fejezet megírásához, szerkesztéséhez. Közreműködésével, például, aligha íródott volna le, hogy „A Habsburg katonák ötszáz magyar szabadságharcos tisztet zártak a vár (aradi vár – szerk.) börtönébe, többségüket kivégezték.”
Amúgy a kötet, törekvését tekintve, dicséretes, némelyik fejezet, például a németekről és szerbekről szóló, már-már részletes (és erősen látszik, hogy a konzultánsok között az illető nemzetiségbeliek jelen voltak). Magam, aki egyet-mást tudok a nemzetiségek történetéről, számos, általam ismeretlen információt találtam, s feltételezem, hogy a nagy átlag is így lenne vele, ha a könyvecskét – Gheorghe Falcă polgármester és dr. Elena Rodica Colta etnográfus, muzeológus tollából – román (és angol) előszavakkal elolvasná. Maguk a nemzetiségi ismertetők az illető nemzetiség nyelvén (a romákét kivéve, amely anyanyelven nincs) és román fordításban olvashatók, tehát mindenki számára megközelíthetők. Az ismertetőkben szerepel az illető kisebbség mai létszáma, rövid története, egy-két neves személyisége (a magyaroknál például Salacz Gyula egykori polgármester), a vallás (a magyaroknál ezt – a máriaradnai kegyhelyen keresztül – a katolicizmus képviseli, pedig egy félmondatot biztosan megérdemelt volna a protestantizmus is). Egyébként: szép papír, színes fényképek, színes borító.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Népszerűtlen szakközépiskolák
Az erdélyi és partiumi megyékben is érződik az országos tendencia, miszerint évről évre egyre kevesebben jelentkeznek a szakközépiskolák által meghirdetett helyekre. A tanfelügyelőségek képviselői szerint a jelenség nem új, ez a típusú az oktatási forma egyre kevesebb nyolcadik osztályt elvégzett diákot tud megszólítani, a szülők inkább a gimnáziumokban kívánják folytatni tanulmányaikat. Az erdélyi és partiumi megyékben is érződik az országos tendencia, miszerint évről évre egyre kevesebben jelentkeznek a szakközépiskolák által meghirdetett helyekre. A tanfelügyelőségek képviselői szerint a jelenség nem új, ez a típusú az oktatási forma egyre kevesebb nyolcadik osztályt elvégzett diákot tud megszólítani, a szülők inkább a gimnáziumokban kívánják folytatni tanulmányaikat.
Király András, az oktatási minisztérium államtitkára szerint nyilvánvaló, hogy az egyre népszerűtlenebb szakközépiskolai oktatás is sürgős reformra szorul. "Jobban elő kellene készíteni a szakközépiskolákat, biztosítani a gyakorlati órák feltételeit, korszerű műhelyeket kellene felszerelni, meg kell győzni, hogy a szülőket, bizonyosodjanak meg, hogy valóban komoly oktatás zajlik – mondta a Krónikának Király. – Jelenleg a szakközépiskolák félkész állapotban vannak, így nehezen lesz előrelépés. A a technikai jellegű gimnáziumi osztályokban olyan képzést kell biztosítani, hogy akik azt elvégzik, jól képzett szakmunkások legyenek, rendelkezzenek a képesítésnek megfelelő szaktudással."
Király András szerint a tantervben is eltolódás tapasztalható az elméleti szakoktatás felé, így a szakiskolákból kikerülő fiatalok nem rendelkeznek megfelelő szakmai tudással. "Ezt az ellentmondást kell feloldani, hiszen jelenleg a szülők azt gondolják, a szakiskolában sem tanul szakmát a gyerek, a gimnázium legalább olyan felkészülést biztosít, hogy az onnan kikerülő diákokból még bármi lehet" – mutatott rá az államtitkár.
Maros megye: házról házra járnak
"Nem keresettek a szakiskolák, úgy látszik manapság senki nem akar kétkezi munkás, jó szakember lenni" – jelentette ki lapunknak Illés Ildikó. Maros megye helyettes főtanfelügyelője elmondta, mindössze a marosvásárhelyi Elektromaros, Gheorghe Şincai és Traian Vuia szakiskolákban teltek be a helyek, az építkezési és faipari szakközépiskolák kevés jelentkezőt vonzották. Mi több, előbbit a bezárás veszélye fenyegeti, míg a faipari iskolát csak a kémiai gimnázium felszámolásával és az osztályok átköltöztetésével tudták megmenteni.
Eredetileg úgy tervezték, az Emil Dandea nevét viselő iskolát mindössze más épületbe költöztetik, de a helyi önkormányzat határozatát a tanfelügyelőség döntése felülírta. Még rosszabb a helyzet vidéken, például a sáromberki mezőgazdasági szakiskolában, ahol Illés elmondása szerint egy pedagógusnak kellett házról házra járnia, és a nyolcadik osztályos pótvizsgán átment gyerekeket kapacitálnia, hogy oda iratkozzanak.
Folyamatos a lemorzsolódás
Kovászna megyében a tervezettnél nyolccal kevesebb szakközépiskolai osztály indul, az esti tagozat iránt alig volt érdeklődés, így a beiskolázási tervben szereplő öt osztály helyett csak egy alakul meg – tudtuk meg a tanfelügyelőségtől. A 71 nappali tagozatos osztályból idén háromról mondott le a tanfelügyelőség, a csökkentett óraszámú nappali tagozaton a betervezett két osztály helyett csak egy indul a szeptember 16-án rajtoló új tanévben. Az elosztás utolsó szakaszában még 350 gyerek kellett iskolát válasszon.
A megyei tanfelügyelőség jelezte, a roma gyerekek körében egyre nagyobb a lemorzsolódás, és bár a szegényebb diákoknak havi ösztöndíjat biztosít az állam, sokan még így sem végzik el a kötelező tíz osztályt. Az elmúlt tanév kezdetén például több mint 800 diák kapta ezt az ösztöndíjat, a tanév végére már csak 270-en maradtak.
Keresztély Irma főtanfelügyelő a Krónikának elmondta az oktatási minisztérium a kilencedik osztályok létszámára vonatkozó rendelete miatt hátrányba kerültek a szakiskolák, a szaktárca ugyanis elrendelte, hogy a kilencedik osztályok legtöbb 29 fős létszámmal alakulhatnak meg, ez lehetővé tette, hogy az elméleti gimnáziumi osztályokba még egy-egy diák beiratkozzon, ami például Kovászna megye szintjén két osztálynyi diákot jelent. "A fiatalokat és a szülőket elsősorban a gimnáziumok vonzzák. Egyértelmű, hogy az elméleti iskolák elszívják a diákokat a szakiskoláktól, legalább két osztály veszett el ilyen módon" – jegyezte meg a főtanfelügyelő.
"Veszély fenyegeti a szakoktatást!"
Hargita megyében mintegy hét osztálynyi, vagyis több mint 200 gyerek választott osztályt az utolsó beiratkozási fordulóban, ez sokat javított a helyzeten, mondta el a Krónika megkeresésére Hodgyai László tanfelügyelő. "Ezzel az utolsó fordulóval helyrebillent valamelyest a helyzet, olyan gyerek is volt, aki részt vett az egységes felmérőn és mégis csak utolsó percben jelentkezett kilencedik osztályba. Reméljük a legtöbb osztály megalakul, hiszen még szeptember 16-ig felébredhetnek a szülők és a gyerekek. Törvény kötelezi a tanintézeteket, hogy utolsó percben is beírják a tanulókat"– mondta Hodgyai László.
Zetelakán például meghirdetett kilencedik osztályba a nyár folyamán nem volt egyetlen jelentkező sem, az utolsó beiratkozási forduló azonban megmentette a helyzetet, így megalakulhat az osztály. Ditróban és Balánbányán is kevés a kilencedikes, de reménykednek, hogy utolsó pillanatban megalakulhatnak a szakközépiskolai osztályok. Hodgyai László is úgy véli, a szakoktatás továbbra veszélyben van, mivel a szülők és a diákok inkább a gimnáziumokba iratják gyereküket.
"Hibás a rendszer"
Nagy-Máté Enikő, a Bihar megyei Borson lévő Tamási Áron Agráripari Iskolacsoport igazgatója is úgy véli, a jelenlegi rendszer nem segíti a szakoktatást. Mint mondta, a Nagyvárad melletti településen az idén szakközépiskolai osztályt mezőgazdasági technikusi szakon még tudnak indítani magyar nyelven, nappali és esti tagozaton, a jövő azonban bizonytalannak látszik. "Rossz a rendszer, mert kilencedik után nagyon kevés olyan diák van, aki iskolát vált, pedig a gyerekek többsége nem annyira felkészült, de nyolcadik után mégis a gimnáziumot választja, ha pedig már ott van, a szülők szeretnék, hogy érettségi diplomát szerezzen" – magyarázta a pedagógus.
Nagy-Máté Enikő szerint azonban tapasztalat azt mutatja, sokan nem képesek erre. Ha már a nyolcadik osztályban nagyon gyenge volt a diák, kevés az esély arra, hogy érettségi diplomát szerezzen. "Nálunk nagyon sok a hátrányos helyzetű család, sok tanuló már dolgozik, s azzal, hogy még az utazási támogatást sem kapják meg, szinte lehetetlen helyzetbe kerültek" – magyarázta az igazgató. A Borsi középiskolába különben többnyire helyi és a környező falvakból érkeznek fiatalok, sokan már most mezőgazdaságba dolgoznak.
Még mindig várják a beiratkozókat
Kéry Hajnal, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes is elismeri, a mostani szisztéma nem éppen a legjobb. Mint mondta, a magyar nyelvű kilencedikes szakközépiskolai oktatás Bihar megyében nem túl népszerű, igaz ugyan, hogy az osztályindításhoz szükséges létszámot végül elérték – kivéve a nagyváradi Szent László Római-Katolikus Gimnáziumban, ahol végül csak egy közgazdasági osztályra lett elég jelentkező – de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szakok "kínlódnak".
"A diákok többsége az elméleti oktatás felé fordul, a szakoktatást nem találják elég vonzónak. A jövőben nagyobb hangsúlyt kell erre fektessünk, fel kell mérjük, hogy milyen képzésre van igény és azokat népszerűsítenünk kell" – véli Kéry. Arra vonatkozóan még nincs pontos adata, hogy végül hány magyar nyelvű szakosztályt tudnak tízediktől elindítani, a héten ugyanis még mindig fogadják a beiratkozókat.
Növekszik az iskolaelhagyások száma
Országos statisztikai hivatal legfrissebb felmérése szerint az iskolaelhagyások száma tovább nőtt az elmúlt években. Az iskolaelhagyás hátterében az esetek többségében a család rossz anyagi körülményei állnak. A felmérés szerint egy átlagos romániai család évi 419 eurót költ egy iskolás gyerekre, amit a szegénységben élő családok nem engedhetnek meg maguknak.
A roma gyerekek 14 százaléka egyáltalán nem járt iskolába, 40 százalékuk az általános iskola alsó, 24 százalékuk a felső tagozaton maradt ki az oktatásból. Remus Pricopie oktatási miniszter a gazdasági válságnak tulajdonítja azt, hogy miután az új évezred első évtizedében sikerült 18-ról 15 százalékra csökkenteni az iskolai lemorzsolódás arányát, 2010-től újból romlani kezdett a helyzet, és ismét 17 százalékra emelkedett azok aránya, akik már a középiskola elkezdése után kimaradnak a közoktatásból. A szakiskolák esetében ez az arány még rosszabb, 20 százalék körüli.
Bíró Blanka, Szucher Ervin, Gyergyai Csaba, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Gabriel Catalan: A kommunizmus elítélése
(Részletek egy hosszabb tanulmányból)
Immár közel hét év telt el azóta, hogy Traian Băsescu elnök a Román Parlamentben 2006. december 18-án hivatalosan elítélte azt a kommunista rendszert, amely országunkban volt, vállalva a („Végső”?!) Jelentést, amelyet a Vladimir Tismăneanu által vezetett bizottság szerkesztett. A bizottság hivatalos neve: a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Enöki Bizottság. Miután az Elnöki Hivatal honlapján hosszasan csíszogatták (többször is változtattak rajta, korrigálták), ez a jelentés 2007 novemberében végre megjelent könyv alakban is a Humanitas Kiadó gondozásában, egy rangos belföldi könyvvásár alkalmából.
2008-ban a Polirom Kiadó tankönyvet jelentetett meg O istorie a comunismului din România (A romániai kommunizmus egyik története) címmel az IICCR – a Romániai Kommunizmus Bűntetteit Kutató Intézet – megbízásából; 2009-ben pedig megjelent e könyv második és javított kiadása, ugyancsak az említett kiadónál. Ez volt a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Elnöki Tanácsadó Bizottság (2007—2009) egyetlen nagy műve, amelynek az volt a fő feladata, hogy megvizsgálja, miként léptetik életbe a téma feldolgozására létrehozott első elnöki bizottságnak a fentebb említett, Végső Jelentésében megfogalmazott ajánlásokat, valamint hogy tanácsokat adjon az állam elnökének azzal kapcsolatban, hogy hol tartanak az említett ajánlások életbeléptetését illetően, továbbá az, hogy használható megoldásokat kínáljon a menet közben feltárt problémák megoldását elősegítő stratégiák kidolgozásához. Meg kell jegyeznünk, hogy a Bizottság fennállásának egész ideje alatt csupán Vladimir Tismăneanu „helyettesei”, a két koordinátor: Cristian Vasile és Dorin Dobrincu kapott fizetést az Elnöki Hivataltól, olyant, mintha elnöki tanácsadók lettek volna, a többi bizottsági tagnak legfeljebb az utazási és elszállásolási költségeit számolták el.
Úgyszintén meg kell említenünk, hogy 2012-ben a iaşi-i Polirom Kiadónál megjelent egy újabb dokumentumkötet a kommunista időszakról, az első, amelyik a Ceauşescu-időszakkal foglalkozik, Istoria comunismului din România. Vol. II: Documente. Nicolae Ceauşescu (1965—1971) – A romániai kommunizmus története. II. kötet: Dokumentumok. Nicolae Ceauşescu (1965—1971) címmel. A kötet szerkesztői Mihnea Berindei, Dorin Dobrincu és Armand Goşu.
Ugyancsak említésre méltó, hogy 2007 júliusában megváltozott a Romániai Országos Levéltár (ANR) vezetősége, 2010 januárjában pedig a Securitate Archívumát Tanulmányozó Országos Tanácsé (CNSAS) is. Viszont mindaz az előrelépés, amit az ANR-ben Dorin Dobrincu vezérigazgató öt év alatt elért, meglehetősen kevés, rendkívül behatárolt, részleges ahhoz képest, amit a köz elvárt tőle. A kommunizmus időszakára vonatkozó dokumentumoknak csak egy kis részét bocsátotta a kutatók rendelkezésére, miközben azok, amelyeknek valóban nagy történelmi és ugyanakkor igazságszolgáltatási jelentőségük van (beleértve az Államtanács vagy az államfő törvényerejű rendeleteit, a Minisztertanács egyes határozatait illetve utasításait, miniszteri rendeleteket stb.) továbbra is titkosak maradtak, a vigilens levéltárosok és a belügyminisztérium régebbi valamint újabb alkalmazottai elrejtették azokat. Dorin Dobrincu 2009 decemberétől – a Belügyminisztérium átalakítása után – már csak igazgatói rangban végezte munkáját, 2012 júniusának közepéig, amikor Ioan Rus belügyminiszter úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg újabb hat hónappal a Dorin Dobrincu mandátumát, habár azt korábban megtette már kétszer. Ami pedig Dragoş Petrescut illeti, aki 2006 márciusától a CNSAS Kollégiumának a tagja, és akit Románia elnökének javaslatára 2010-ben a Kollégium elnökévé választottak, az általa elért valós sikerek is gyakorlatilag jelentéktelenek.
Semmi esetre sem valósult meg „a második célkitűzést”, nevezetesen: az ANR demilitarizálása, vagyis „a Romániai Országos Levéltár kivonása a Közigazgatási és Belügyminisztériumnak való alárendeltségből, abból az alárendeltségből, amelyet 1951-ben, a sztálini időszak kellős közepén helyezték, vagy legalább a Levéltár lényeges mértékű autonomizálása a Minisztérium vezetőségével való kapcsolatában, amelyben az abszurd titkosítást rákényszerítik”; és az sem valósult meg, hogy „a CNSAS-t segítse a titkosszolgálatokkal való nézeteltérések esetében, az átadni való dokumentumok kérdésben”, ellentétben azzal, miként azt Cristian Vasile úr fellengősen, s az ahhoz illő tudatlansággal és felületességgel állítja egy nemrég megjelent dicsőítő cikkében, amelynek a hivalkodó címe: Öt évvel a Végső Jelentés után. A kommunista rendszer – nem csupán szimbolikus – elítéléséről.
Valójában az ANR továbbra is a Belügyminisztérium keretén belül működő intézet, ugyanúgy miként 2007 júliusa előtt volt, továbbra is katonai egység státusa van, tökéletesen militarizált és gyakran abszurd procedúrák, módszerek, szokások és szabályzatok szerint működik, sőt a vezetősége megőrzött szinte minden együgyű reflexet, amit elődjeitől örökölt. A CNSAS pedig még kevésbé fejlődött jó irányba, pontosan olyan ferdén működik, mint korábban: a Kollégiumban éveken át üresen tátongott két hely (csak 2012-ben sikerült betölteni azokat), a működését meghatározó törvényes előírások továbbra is súlyosan csonkítják az intézmény jogait, viszont a CNSAS-nál továbbra is helye van a nepotizmusnak, a nemtörődömségnek és a hozzá nem értésnek, amit már alapításától fogva megszoktunk tőle (még akkor is, ha az utóbbi években átvett néhány dossziét a Securitate örökébe lépett titkosszolgálatoktól, ezeknek az iratcsomóknak a száma kevés, rendkívüli figyelemmel válogatták ki őket, és nehezen férhetnek hozzájuk az önálló kutatók; sőt a CNSAS birtokában lévő dokumentumok nagy részéről nincs minimális leltár, amely a közönség rendelkezésére állna, és az elemi irattári nyilvántartás is hiányzik, függetlenül attól, hogy a CNSAS mikor vette át a dokumentumokat).
Hát mindössze ennyit produkált egy bő „ötéves terv” alatt a romániai kommunizmus kései és bátortalan elítélése. A jelentés konklúzióiból következő és ott javasolt intézkedések közül egyiket sem léptették életbe. Való igaz, hogy rengeteget beszéltek a kommunista időszakról szóló múzeum létrehozásáról (különösképpen az utóbbi időszakban), de mindmáig nem találtak elegendő pénzalapot hozzá, és megfelelő helyiséget sem; szó volt a hajdani politikai foglyoknak szánt kártérítés növeléséről, és ígéretek is elhangzottak erről; de a lusztrációs törvény tervezetét időtlen időkig halogatják, sőt a rajta végzett módosításokkal lényegében elferdítették a készülő jogszabályt azok a parlamenti tagok, akik szorosan kötődnek, közvetlenül vagy közvetve (értsd: családtagjaik révén) a parancsuralmi múlthoz, a CNSAS pedig újból előszedte (jobban mondva folytatja) az ócska gyakorlatot: az igazság elrejtésének és az „erkölcsi halottak”-nak, vagyis a hazai politikai személyiségek többségnek tisztára mosását.
Érdemes megjegyeznünk, hogy 2008 decemberében meghalt Constantin Ticu Dumitrescu azok után, hogy egész éven át fúrták—faragták, amíg – nyilván negatív értelemben – radikálisan meg nem változtatták, azt a törvényt, amelynek alapján a CNSAS működik. Vagyis lemészárolták a 187/1999. számú törvényt (amely immár csupán halvány maradványa annak a jogszabálynak, amelyet eredetileg a Ticu törvényének neveztek). Az Alkotmánybíróság ugyanis a 2008. január 31-én hozott 51. számú Végzésével részben alkotmányellenesnek nyilvánította azt (lásd az eredményt, a 2008. november 14-i keltezésű 293. számú törvényt, amelyik a 24/2008. számú Sürgősségi Kormányrendelet törvényerőre emeléséről intézkedik. Ez a kormányrendelet az állampolgárnak a saját szeku-dossziéjához való hozzájutásáról és a Securitate dekonspirálásáról szól, s az ezt tartalmazó törvényt a Hivatalos Közlöny 2008. december 3-án megjelent 810. számában tették közzé).
Az hogy 2012-ben új nevek jelentek meg a CNSAS Kollégiumában: a nyolcvanas éveiben járó liberális, Dinu Zamfirescu, az IICCMER (a Kommunizmus Bűntetteit és a Román Száműzöttek Emlékét Feltáró Intézet) ügyvezető elnöke, aki jóllehet önként felfüggesztette liberális párti tagságát, hogy elfoglalhassa ezt a tisztséget a CNSAS Kollégiumában, mégis nyilvánvaló, hogy a törvény megszegésével illetve erőltetett/belemegyarázó értelmezésével lett oda kinevezve; a bukaresti Florian Bichir újságíró és ortodox teológus; Florin Abraham Szilágy megyei történész, aki a totatlitarizmusra szakosodott és Mihai Cioflâncă iaşi-i történész, aki a kommunizmus történetére és az antiszemitizmusra szakosodott, jelenlétükkel semmit, de semmit sem változtattak azon a betokosodott, politizáló és titkolózó módon, ahogyan ez az intézmény működik.
Nem szorulnak kommentárra azok a visszaélések, megkülönböztetések, zaklatások, lemondások, tiltakozások, szabálytalanságok valamint az a lehetetlen légkör, amit az IICCMER-ben az új vezetőség (a Muraru—Oprea—Zamfirescu-hármas) produkált, mert a tények önmagukért beszélnek, és tág teret kaptak a sajtóban valamit a blogokon, beleértve azt is, amit 2012-ben az Amerikai Egyesült Államok Kormányának a Jelentéséről készült összefoglaló ugyancsak megemlített az emberi jogok Romániában való tiszteletben tartásának a helyzetével kapcsolatban.
Sem a politikai pártok sem az államelnök semmit sem lépett előre a kommunista totalitárius múlttal való végleges szakítás ügyében. Ennek köszönhetően tartották meg magas állami tisztségekben a politikai és szekus múltjuk révén „beszennyeződött” személyeket, sőt közülük néhányat még jelentősebb tisztségekbe javasoltak. Példaként említjük egyes magasrangú szekus tisztek katonai előléptetését valamint olyan személyek kitüntetését, akik a kommunista totalitárius rendszer engedelmes kiszolgálói voltak, illetve kollaboráns magatartásuk révén kompromittálódtak (gondolunk itt Antonie Iorgovanra, Teoctist Arăpaşura vagy Dan Iosifra); és mindezt „a kommunizmust elítélő államelnök” aláírásával tették, azéval akinek a szekusdossziéját bezúzták illetve eltüntették, de aki név és szám szerint be van jegyezve a Securitate konstancai irattárában mint a IV. Igazgatóság kollaborátora, ezt bizonyítja több olyan dokumentum, amely a hadügyminisztérium Irattárában található. (Megemlítenénk itt: azoknak az RKP-tagok Jegyzékét, akik engedélyt kaptak arra, hogy a Securitate munkáját segítsék; a Konstancai Haditengerészeti Parancsnokságnak az információs hálózatot nyilvántartó Napló—Jegyzékét; továbbá a 00151392/29.09.1976. számú Átiratot, amellyel Traian Băsescu kollaboráns dossziéját átküldték a konstancai Securitatéhoz, más dokumentumok mellett); valamint hivatkozhatunk a Honvédelmi Minisztérium Hírszerzési Főigazgatóságának 2004—2005-ös levelezésére is, és tesszük ezt, mert legalábbis a SIE-nél és a SRI-nél államfőnkről semmi sem található ... egyelőre.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) mind a Călin Popescu Tăriceanu, mind pedig a Crin Antonescu vezetése alatt tagjai között tartotta, sőt méghozzá vezetői funkciókban, vagy tiszteletbeli vezetői funkciókban, a kompromittálódottakat (holott közülük nem egyet a CNSAS is leleplezett). Így Mircea Ionescu-Quintus a párt tiszteletbeli elnöke, Constantin Bălăceanu-Stolnici pedig a PNL Szenátusának az elnöke volt, és megtűrik őt a pártban azután is, hogy 2007 áprilisában beismerte, együttműködött a Securitatéval – és persze az akadémikusi székét is megőrizte Stolnici úr. Dan Ilie Morega csak 2010 júniusában lépett ki a pártból és mondott le a PNL Gorj megyei szervezetének ideiglenes elnöki tisztségéből, amikor egyébként is lejárt a mandátuma, és független képviselőként továbbra is van jelen a parlamentben. Teodor Meleşcanu (a DIE, a külföldi hírszerzési igazgatóság magasrangú tisztje), akárcak Ioan Ghişe, a brassói „antiterrorista” és igazságtevő képviselő. A DIE másik tisztjét, Daniel Dăianut pedig európai parlamneti képviselővé emelték azon az alapon, hogy gazdasági és pénzügyi téren rendkívül értékes szakember (sőt még a kommunista rendszerrel szembeni ellenállást illetően is!).
Ugyanakkor Marius Gheorghe Oprea és Stejărel Olaru – Călin Popescu Tăriceanu nemzetbiztonsági tanácsosai valamint a Securitate elleni és a kommunista nomenklatúra elleni kampány „élharcosai” – megelégedtek néhány kilátástalan, apró balhéval, s a tiltakozásuk egyre félénkebb lett, kifullasztották azt a magas állami tisztséggel járó előnyök és kiváltságok (pénz, szolgálati lakás, autó, titkárnők, külföldi utak, jelöltség az európa parlamenti helyekre, de a pártbeli tisztségek is, sőt főnöki tisztségek a titkosszolgálatoknál, feltűnés a sajtóban, befolyás a közvélemény terén; egyszóval kiadós támogatást kaptak a gyors politikai karrierhez és nemcsak ahhoz). A Tăriceanu-kormány bukását követően és azután, hogy a PNL kilépett a Demokrata Párttal (PD) való koalícióból, az IICCR-ből IICCMER lett azáltal, hogy a Román Száműzöttek Emlékét Őrző Országos Intézetet (az INMER-t) egybevonták az IICCR-vel, s az intézet élére a „liberális” Marius Oprea és Stejărel Olaru helyébe Vladimir Tismăneanu került valamint a Băsescu-pártiak csapata (Ioan Stanomir, továbbá Mihail Neamţu, aki 2011-ben lemondott és az államfőt támogató politikai mozgalmat alapított, amely reformmozgalom kíván lenni, s a lemondott helyébe Cristian Vasile került, a csapatban pedig még ott van Bogdan Cristian Iacob és Dorin Dobrincu is, többek között).
Miután a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) korábbi igazgatója, Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett Demokrata-Liberális Párti (PDL-s) kormány 2012 tavaszán siralmasan beadta a kulcsot, a Socialista—Liberális Unió (USL) által alkotott új hatalom – amelynek a főnökei: Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke és Crin Antonescu, a PNL elnöke – az IICCMER élére új vezető csoportot nevezett ki, amelynek tagjai: Dan Zamfirescu (aki az INMER főnöke volt 2003-tól, a megalapításától 2010-ig, amikor ezt az intézetet összevonták az IICCR-vel), továbbá az ifjú Dan-Andrei Muraru, Dorin Dobrincu helyettese és közeli munkatársa valamint Marius Oprea „fiacskája”, egy antiszemitizmusra és antikommunizmusra specializálódott másik történész. (Marius Oprea maga is visszatért az intézet Különleges Kutatási Főosztályának igazgatói székébe.) Az ANR vezetőségébe pedig kinevezték (2012 júniusában) Ioan Drăgant és (2012 augusztusában) Alina Pavelescu-Tudort. További változások: a nyugdíjazás előtt álló kolozsvári középkor-szakértő Ioan Drăgan, aki Fehér megyéből származik, 1989 óta a Romániai Országos Levéltár kolozsvári fiókjának volt a főnöke, ő lett a iaşi-i az igazgató Dorin Dobrincu helyett, aki visszatért a régi foglalatosságaihoz és szakmáihoz: a kommunizmus, az antiszemitizmus és a posztkommunizmus történetének kutatásához valamint társult egyetemi tanári beosztásához az Alexandru Ioan Cuza Egyetem Történelemtudományi Karán a Copoura épült városba; Alina Pavelescu pedig, a tanulékony, ambíciózus, opportunista, áskálódó és komformista bukaresti hölgy, akit kezdetben éppen Dobrincu léptetett elő az ANR vezetőségi tagjává, majd 2011 szeptemberében az ANR bukaresti fiókjának a főnökévé, miután aligazgatóként összetűzött vele a korábban Nagy Mihály Zoltán által elfoglalt pozíció miatt. Nagy Mihály Zoltán az RMDSZ pártfogoltja, fiatal, magyar nemzetiségű történész, Szilágy megyéből származik, ugyanabból a faluból mint unokatestvére, Szabó Ödön képviselő, aki ugyanakkor az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Nagy Mihály Zoltánt szolgálati érdekből, még idejében, főtanácsosi posztba helyezték át (végrehajtó funkcióba) – s vajon hová? – az ANR nagyváradi fiókjához.
Ugyancsak miután 2009 szeptemberében megbukott a szociáldemokrata és demokrata liberális kormány s 2009 decemberében Traian Băsescut újraválasztották Románia elnökévé, 2011 szeptemberében lefektették Szociálista—Liberális Unió (USL) alapjait, a Demokrata Liberális Párt és a Traian Băsescu elleni szövetségét, Crin Antonescu liberálisai kéz a kézben menetelnek Victor Ponta szociáldemokratáival, és egyáltalán nem restellik, hogy számos nomenklaturista, szekurista vagy besúgó és korrupt személy van e két párt egyikében, másikában, ugyanúgy miként a Dan Voiculescu – konspiratív nevén Félix – szekus által vezényelt Konzervatív Pártban is, amellyel együtt néhány hónappal korábban, 2011 januárjában létrehozták az ACD-t, a Közép-Bal Szövetséget.
Talán érdemes megemlítenünk azt is, hogy milyen rendkívül gyorsan emelkedett a ranglistán két másik fiatal „liberális” és történész, akik nemrég még nagy szájjal harsogták a lusztrációt és a volt kommunisták leleplezését, jóllehet ezen fiatalok KISZ-es múltjuk miatt jobb lett volna, ha hallgatnak. Az egyik Mihai Răzvan Ungureanu, aki Iaşi-ból származik, jelenkori történelemre szakosodott, 1998 és 2001 között államtitkár volt, 2004 és 2007 között pedig külügyminiszter, Mircea Geoană, a hivatásos diplomata után következett ebben a tisztségben (Mircea Geoană 2001 és 2004 között volt Románia külügyminisztere.) M. R. Ungureanu a külügyminiszteri székből a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) igazgatói székébe került, ahol 2007 és 2012 között tevékenykedett, onnan pedig miniszterelnökké léptette őt elő Traian Basescu elnök. Rövid ideig, 2012 februárjában és májusában töltötte be ezt az újabb tisztségét, mert a parlament megszavazta az ellene szóló bizalmatlansági indítványt, és a fiatal miniszterelnöknek távoznia kellett. Jelenleg a Civil Erők nevű párt elnöke valamint a halottaiból föltámasztott Igazságosság és Igazság Szövetségé, amelynek másik tagja a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt. T. R. Ungureanu egyúttal még Arad megyei szenátor és egyik lehetséges elnökjelölt a 2014-es választáson. A másik, ugyancsak szép karriert befutott fiatal „liberális” pedig Adrian Mihai Cioroianu. Ő craiovai, a jelenkori történelem szakértője, újságíró és esszéista, liberális párti szenátor volt, Mona Muscă-val és Mihăiţă Calimentével együtt a lusztrációs törvény kezdeményezője, aztán liberális képviselő volt az Európai Parlamentben és e parlamenti csoport (az ALDE) alelnöke, továbbá egy évig, 2007 és 2008 között a Tăriceanu-kormány külügyminisztere, gyakorlatilag Ungureanut követte ebben a tisztségben. Jelenleg, 2012-től, A. M. Cioroianu a Bukaresti Egyetem Történelemtudományi Karának dékánja. Ungureanu, aki a KISZ Központi Bizottságának póttagja volt, az új rendszerben a román külföldi hírszerző szolgálat igazgatója lett (a SIE-jé, amely szekusokkal megtömött titkosszolgálat, főleg a vezetőségében zsúfolódnak ők); Cioroianu pedig, aki szerényebb kommunista tisztségeket töltött be a líceumban és az egyetemen, külügyminisztersége idején tűnt ki, akkor bizonyította be rátermettségét többször is, hatalmas melléfogásokkal.
A Demokrata Párt megalakulása óta kitartóan folytatja a képmutatást, bekebelezett majminden ideológiainak titulált programot (hol szocialista, hol kereszténydemokrata, hol konzervatív, hol pedig liberális) és számos romániai politikai személyiséget, létrehozva a korrupció fölülmúlhatatlan lecsóját. Jelenleg PDL-nek hívják, miután magába olvasztotta – és eltüntette – a liberális pártból kiszakadt liberális-demokrata csoportot. Ezt a pártot továbbra is ugyanaz a FSN-ből, a Nemzeti Megmentési Frontból maradt klikk vezeti, felerősítve egyéb maradvánnyal: apró, harmad vagy negyedrangú helyi kommunista vezetőkkel, kommunista diákszövetségiekkel vagy KISZ-esekkel (mint Emil Boc, Vasile Blaga, Gheorghe Falcă, Cristian Rădulescu – akiket profi módon tisztára mosott a CNSAS). A PDL még tagjai közé emelt időközben üzletemberekké, feddhetetlen kapitalistákká lett szekus tiszteket, akik nemrég az EU és a NATO országaiban kémkedtek (mint Silvian Ionescu), továbbá „tősgyökres/valódi” liberálisokat, Traian Băsescu hűséges híveit, élükön Theodor Dumitru Stolojannal, aki fontos tisztviselő volt a Pénzügyminisztériumban Nicolae Ceauşescu idejében, majd Iliescu idejében is ugyanott folytatta magasba ívelő pályáját, előbb államtitkár lett, aztán pénzügyminiszter, végül pedig még feljebb jutott: 1991 és 1992 között miniszterelnök volt.
S hát a PSD-ről mit lehet még elmondani? Például azt, hogy ott trónol ma is Ion Iliescu a párt tiszteletbeli elnökeként, annak ellenére hogy első rangú nomenklaturista volt. Victor Ponta pedig, akit a „kis Titulescunak” becéznek, a PSD jelenlegi végrehajtó elnöke, politikai tekintetben Adrian Năstase édes gyermeke. Năstase csupán stratégiai megfontolásból vonult vissza egy lépésnyit: jelenleg a párt Országos Tanácsának az elnöke. Erre a PSD imidzsének javítása végett volt szükség, mert Năstase ellen több ügyben is bűnvádi eljárást indítottak (börtönbe is került stb.) Ponta Mircea Geoanăt, Ioan Geoană ceauşista tábornok fiát követte a párt élén, az alelnökök, végrehajtó titkárok és a szocdem vidéki „bárók” között pedig nagyjából ugyanazok a kommunista múltú vagypedig korrupt magatartásuk miatt megvetni való figurák nyüzsögnek, bár néhányan közülük, mint például Nicolae Văcăroiu vagy Octav Cosmâncă háttérbe húzódtak, de az említettek listája még mindig tekintélyes, gondoljunk csak a következőkre: Constantin Niţă, Ioan Chelaru, Liviu Dragnea, Ion Stan, Gheorghe Nichita, Ioan Mircea Paşcu, Constantin Nicolescu, Dan Nica, Marian Vanghelie, Viorel Hrebenciuc, Marian Oprişan, Ion Vasile, Radu Mazăre, Ilie Sârbu. S hozzájuk társultak a fiatal „szocialisták”, az újabb bimbók mint Corina Creţu, Titus Corlăţean, Nicolae Bănicioiu, Robert Negoiţă, Oana Niculescu-Mizil, Dan Şova, Cristian Rizea, Daciana Sârbu-Ponta.
[…]
De a vallási vezetők sem szállnak síkra az igazi lusztrációért, többségük ugyanis még 1990 előtt került magas egyházi tisztségbe. A múlt köde lepi be a legtöbb idősebb egyházi vezető életrajzát, az ortodoxokét, a katolikusokét (sőt a görögkatolikusokét), a protestánsokét (beleértve a neoprotestáns szekták vezetőit is), a CNSAS ugyanis nehezen dekonspirálta néhány ortodox főpap együttműködését a Securitatéval. És a fiatal egyházi vezetők is tartózkodóan viselkednek a lusztrációt illetően, ők politikai okokból teszik ezt, féltik a karrierjüket, vagypedig szolidaritásból illetve rosszul értelmezett papi titoktartásból, egyes esetekben pedig (gondolok itt a főrabbira és a nagy muftira, mindkettő rendkívül fiatal) szóba jöhet a közöny is, illetve a tájékozatlanság. Daniel Ciobotea ortodox pátriárkáról például azt gyanítják, hogy együttműködött a Securitatéval, ugyanis a DIE 36 046-os számú – és ki hitte volna: éppen ő a„konspiráció végett” 1989. december 23-án megsemmisített – egyik dossziéjának a címszereplője (Micsoda balszerencse, mon cher!). Ioan Robu érsek pedig, a bukaresti római katolikus egyházmegye főpapja ugyancsak hasonló helyzetben van, mert annak ellenére, hogy a CNSAS nem talált (vagy nem találhatott) még olyan szekus dossziét, amelynek ő a címszereplője, mindenképpen tekintetbe kell venni azt, hogy Ioan Robut 1983-ban Nicolae Ceauşescu jelölte ki erre a tisztségre, és a kommunizmus utolsó hat esztendejében Robu érsek rendkívül fontos szerepet töltött be a belföldi és a külföldi propagandájában, egyik vezetőségi tagja volt a Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának (a FDUS-nak), résztvett a diktátor istenítésében, az USA-val való kereskedelemi kapcsolatban a legnagyobb kedvezmény elvének megőrzésére tett kísérletekben, valamit a nemzetközi közvélemény félretájékoztatásában az országban uralkodó valóságos szociális, gazdasági, politikai és vallásügyi helyzetről.
A romániai civil társadalmat magát is, akárcsak a közvéleményt egyre kevésbé érdekli ez a kérdés, miközben mind az értelmiségieknek, mind az egyszerű állampolgároknak megélhetési gondjaik vannak. A Román Akadémiát és a romániai egyetemeket az „aranykorszakbeli dinoszauruszok és mamutok” ellenőrzik. A hazai civil szervezetek: a Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS), a Polgári Szövetség (Alianţa Civică), a Pro-Democraţia, a Transparency International, az Emberi Jogokat Védő Liga (LADO), a Romániai Akadémiai Társaság, az Emberi Jogok Védelmének Romániai Egyesülete (APDOR-CH) és a többiek mind vérszegények, mozgásképtelenek és teli vannak a Securitate egykori munkatársaival, vagyis hamis disszidensekkel, valamint a civil szféra olyan fiatal vezetőivel, akik unják a romániai társadalom erkölcsi megtisztítását, elsősorban inkább a mai közélet pénzügyi, kulturális vagy sajtóbeli vonatkozásai foglalkoztatják őket vagypedig a diszkrimináció elleni küzdelem jelenlegi tendenciái: a nemi, a szexuális érdeklődéssel kapcsolatos, az etnikai, a vallási és a vallási felfogással szembeni megkülönböztetés megszüntetése, továbbá a sajtó, az igazságszolgáltatás, a rendőrség, a közigazgatás, a börtönök és a politikai élet megfigyelése.
Következésképpen megállapíthatjuk, hogy kommunizmus (kizárólag elméleti, formális) elítélése körüli nagy ricsaj, úgy tűnik, előre megfontolt akció volt, amelynek ugyanúgy alanyai mind a hatalmon lévők, mindpedig az ellenzék szerepében ügyködő hazai politikai erők valamint a Securitatéból született titkosszolgálatok, közös törekvésük az, hogy a választók és a Nyugat számára kipipáljanak egy „tartalom nélküli forma” feladatot, s egyben lejárassanak minden valóban kommunizmusellenes tiltakozást és civil követelést, hogy aztán a jó mioritikus hagyománynak megfelelően a kommunista múlttal való szembenézést, ezt az ország demokratikus jövője szempontjából életfontosságú kérdést viszonylagossá tegyék és minimalizálják, vagyis elföldeljék végképp.
Utóirat. Hozzátenném, hogy nem vagyok híve a kommunizmusellenességel és a Tismăneanu Jelentéssel kapcsolatos baloldali elméleteknek, negativista vagy relativizáló kritikáknak illetve vélekedéseknek, miként nem értek egyet a kommunizmusról való nosztalgiázással (a nomenklaturistáknak, a szekusoknak valamint a marxizmus bármelyik típusának a szimpatizánsaival) sem.
Fordította: Zsehránszky István
Maszol.ro

Néptáncszínház Kányádi nyomán
Évadkezdő sajtótájékoztató a Maros Művészegyüttesnél
Turnék, tervek, új munkatársak, tavalyi összegzés és új bemutató – a Maros Művészegyüttes vezetőségének szerda délelőtti évadnyitó sajtótájékoztatóján ezen témakörök mentén zajlott a beszélgetés. A kövesdombi székházban megjelenteket Barabási Attila Csaba vezérigazgató üdvözölte, és elmondta: 2013-ban próbáltak új kihívásoknak is megfelelni, ez a most kezdődő évadban sem lesz másképpen.
– Olyan előadásokkal jelentkeztünk, amelyek korábban nem voltak jelen az együttes repertoárján, folyamatosan próbáljuk táncszínházi produkciókkal gazdagítani a műsorkínálatot. Mindezek mellett olyan turnékon vettünk részt, amelyek – noha anyagi szempontból nem voltak kifizetődők – eljuttatták előadásainkat a szórványmagyarsághoz, például Fogarasba. A Bécsben tartott Szem látta, szív szerette... című vendégelőadásunk is óriási sikernek örvendett, a zemplényi néptáncfesztiválon pedig a román tagozat is fellépett, nagyon tetszett nekik mindaz, amit Magyarországon láttak. A magyar tagozat ezek mellett a gyulai Minden Magyarok Fesztiválján is vendégszerepelt, az utánpótláscsapatunk, az ifjak pedig Szabadkán arattak visszhangos sikert. Hétfőn értünk haza Pozsonyból, ahol a Magyar Táncművészek Szövetségének gyűlésén vettünk részt. Immáron e szövetség tagjává váltunk, és ez óriási lehetőségeket hordoz magában. Kialakult az a kommunikáció a magyarországi hivatásos és műkedvelő táncegyüttesekkel, amely idejövetelem idején – 2007-ben – még nem létezett. De nem csak a néptánc területén mozgunk – a mikházi I. Széllyes Sándor-népdalvetélkedő szervezőjeként is bemutatkozott az együttes.
Ami az idei évadot illeti, a munkafolyamat zökkenőmentesen kezdődött, táncosaink elvégezték a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen folytatott tanulmányaikat. Természetesen vannak hiányosságok, a táncszínházi előadások más jellegű felkészítést is követelnek, ezért színészi, szakmai tréningre neveztük be őket Nagyváradon, ahol több előadásban is szerepeltek. Meggyőződésünk, hogy az ott szerzett tudást itthon kamatoztatni fogják. Közeledik az idei premierünk időpontja, a produkció egy tavalyi előadásunk úgymond folytatása. Akkor Kányádi Sándor Vannak vidékek című verse alapján vittünk színre egy táncszínházi produkciót, az idei bemutató alapjául szintén Kányádi-vers, a közismert Fekete-piros című költemény szolgál. Nagyon örvendek, hogy Juhász Zsolt rendező-koreográfus ismét elfogadta meghívásunkat, ő az előadás rendezője. A bemutatóra szeptember 20-án kerül sor, a Fekete-piros című produkcióval veszünk részt az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek október 3-a és 6-a között sorra kerülő vándortalálkozóján, amelyet az idén mi szervezünk. Mind az öt táncegyüttes jelezte részvételét a találkozón, amelynek első napjaiban az együttesek előadásait láthatja a közönség, október 6-án, vasárnap pedig a zsűri értékelése, a gálaműsor és a díjazás következik.
Az együttes életében változásokra is sor került: objektív okok miatt Füzesi Albert nem vállalta tovább a művészeti vezetői funkciót, utóda Varró Huba lett. Vannak új tagjaink, örvendünk, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán végzett hallgatók közül sokan felénk kacsintottak, többen jöttek hozzánk táncolni. Anyagi jellegű problémákkal nem küzdünk – a költségvetésünk kevesebb, mint a tavaly volt, de pályázatokkal pótoljuk a hiányzó összegeket. Tárgyalunk a református egyház által visszaigényelt, visszaszolgáltatási folyamat alatt lévő épületben található próbatermünkről, a Maros Megyei Tanács felajánlotta, hogy még 5 évig csak értünk béreli a szóban forgó épületet. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy nem egyszerű dolog táncosnak lenni ebben az alulfizetett szakmában, csodálom, hogy hogyan tudnak igen kicsi fizetésükből megélni a művészeink. És ez a fizetés sajnos nem tőlünk, a vezetőségtől függ.
A közelgő premierről, a Fekete-piros című előadásról a rendező, Juhász Zsolt szólt.
– Kányádi Sándor versét nem kell bemutatni senkinek, alapmű. A néptáncszínházi produkció nem óhajt politizálni, az erdélyi magyarság létezésével kapcsolatos sorskérdésekkel, méltósággal foglalkozik, azzal, ahogyan az erdélyiséget megélték, megélik múltban és jelenben egyaránt. 40 év telt el a vers írása óta, de az nagyon sok elemében ma is aktuális, így a mából indulunk ki. A kérdés, hogy mi történik ezzel a kultúrával, mi zajlik itt? Mindezt erdélyi néptáncokon és mai színházi világon keresztül. Örvendek, hogy a csíkszentdomokosi születésű, többszörös nívódíjas koreográfus táncmester, Kádár Ignác elvállalta a rendezőasszisztensi, Kiss Zsuzsanna és Szélyes Andrea-Natália pedig a jelmeztervezői munkát. Én pedig szívesen dolgozom itt, nagyon szeretem az erdélyi légkört, köszönöm, hogy itt lehetek.
Szélyes Andrea-Natália elmondta, nagy kihívás volt a ruhák megtervezése, hiszen a táncszínházi produkció egészen más jellegű munkát igényel, más a színpadi mozgás, Barabási Attila Csaba pedig az együttes új szervezőjét, Benedek Botondot mutatta be, aki – színművész lévén – színpadközeli ember, tapasztalatát pedig a kultúraszervezésben kívánja kamatoztatni.
– Nagyon sok újítással jelentkezünk a kezdődő évad során – árulta el Benedek Botond. – Ezek egyike, hogy honlapunk folyamatos frissítés alatt fog állni, követhető lesz rajta minden, ami az együttessel kapcsolatos, egészen a naprakész programig. Létrehoztunk egy Facebook-oldalt is, amelyen szívesen várjuk nézőink visszajelzéseit. Szeptember folyamán fellépünk Székelykeresztúron, Jedden, Nagyernyében, ezt követően pedig Sátoraljaújhelyen és terveink szerint Tokajban, illetve Nyíregyházán is. Azon dolgozom, hogy minél többször ellátogathassunk a Partiumba, az új bemutató mellett pedig tovább játsszuk a Szem látta, szív szerette..., a Vannak vidékek, a János vitéz, illetve a Farsangi hangulatok című előadásainkat.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Tragikus sorsforduló és neuralgikus pont
Nagyvárad- Szerdán este a második félév első előadásával folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben című modulja. Ezúttal dr. Szász Zoltán professzor, az MTA Történettudományi Intézetének ny. igazgatója tartott előadást.
Az egybegyűlteket köszöntő Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke bejelentette: a nagy sikerre való tekintettel a Szacsvay Akadémia immár „exportcikké” lett, hiszen a Kós Károly Akadémia Alapítvánnyal kötött megállapodás értelmében a Váradra eljövő meghívottak ezentúl Kolozsváron és Marosvásárhelyen is megtartják majd előadásaikat.
Bevezetőjében dr. Szász Zoltán egyetemi oktató arról beszélt: Trianon a tatárjárás utáni magyar történelem legtragikusabb sorsfordulója, és a mai napig a társadalmi-politikai közgondolkodás neuralgikus pontja maradt. Az alapképlete nagyjából mindenki előtt ismert, a háború utolsó évében a Központi Hatalmak egyre több verességet szenvedtek bizonyos hadszíntereken, és az Osztrák-Magyar Monarchia belülről is meggyengült, majd felbomlott. Nemzetiségi tanácsok alakultak, melyeknek tagjai más államszerkezetben képzelték el a jövőjüket. A történelmi Magyarország különböző részeit megszállták a szomszédok, a Versailles-i békerendszer pedig a saját íze szerint új állapotokat rögzített úgy, hogy a történelmi Magyarország megszűnt. De mi vezetett idáig? A szarajevói merénylet után a monarchia úgy döntött, hogy büntetőhadjáratot indít Szerbia ellen, a nyomozás szálai ugyanis Belgrádba vezettek. Ezt gróf Tisza István magyar miniszterelnök konzekvensen ellenezte, mert tisztában volt azzal, hogy fennáll az orosz beavatkozás veszélye, és nem lehetett tudni, mi lesz a szomszédos államok magatartása.
A későbbi viták során azonban német nyomásra feladta addigi álláspontját, és belenyugodott a történtekbe. Ez azért érdekes, mert az összeomláskor, amikor már az Antant szinte teljes győzelmet aratott, és felmerült a háborús felelősség kérdése, a győztes hatalmak kiemelten két személyiségre hárították ezt, II. Vilmos német császárra és Tiszára. A történész meglátásában a katonai verességek döntő oka a monarchia felbomlása volt, és minden más olyan nézet, mely kizárólag a nemzetiségi mozgalmakra helyezi a hangsúlyt, hamis vagy téves. Úgy fogalmazott: paradox módon a monarchia túl erős volt ahhoz, hogy az első csapások hatására összeomoljon. Német segítséggel egy ideig talpon maradt ugyan, de kivérzett. 1918 novemberében Padovában fegyverszüneti katonai megállapodás született, közben pedig forradalmak törtek ki, és az elszakadásban érdekelt nemzetiségi tanácsok alakultak, melyeknek előzménye az volt, hogy a birodalom osztrák felét föderalizálták, a magyar kormány azonban ebbe nem egyezett bele. Tisza elismerte: Károlyinak igaza volt, a háborút elveszítették, a cél a békekötés kell legyen. Szavainak nagy pszichológiai hatása volt a katonák körében. Szász Zoltán megítélésében tehát az őszi rózsás forradalom katonai forradalom volt, s vezetett Károlyi Mihály miniszterelnökségéhez. A frontról hazatérő katonák csinálták, ők lázadtak, vetettek véget a régi időknek.
Tanácsköztársaság
Az Antant-barát Károlyinak ezt a helyzetet kellett volna kezelnie, rendet, békét teremtenie, és ugyanakkor megőriznie az ország egységét, mert az emberek ebben reménykedtek. Idővel azonban megváltó helyett bűnbak lett belőle. Tisztességes volt, de nem politizált jól, mert mindenkinek próbált megfelelni. Külön fegyverszünetet kötött, ami demarkációs vonalakat határozott meg, melyeken túl a magyar közigazgatás megmaradt volna. Ugyanakkor előírta, hogy le kell szerelni a magyar katonákat, és az ország minden pontját megszállhatják a szövetségesek, ha a francia parancsnok úgy akarja. Közben Jászi Oszkár, a nemzetiségi ügyek minisztere kantonrendszert dolgozott ki Erdélynek, Károlyi pedig kétségbeesett hangú, túlzottan értelmiségi szövegű kiáltványt intézett az ország népeihez. Ekkor már túl voltak a két szakaszban zajlott aradi tárgyalásokon, melyen erdélyi román vezetők és magyar elöljárók vettek részt. Ezután a Román Nemzeti Tanács demagóg kiáltvánnyal fordult Európa népeihez, december 1-jére pedig nagygyűlést hívtak össze Gyulafehérvárra. Károlyinak nem volt elég serege a román előrenyomulás megakadályozására, és az országban különben is antimilitarista hangulat uralkodott. Egyetlen jelentős magyar haderő, a Székely Hadosztály létezett, viszont ettől az úri elit tagjai, később pedig a Tanácsköztársaság vezetői is féltek.
Egyes történészek szerint Párizsban a világtörténelem legszakszerűbb békekonferenciájára került sor, melyen több mint 5000 személy vett részt, akik a magyar legenda ellenére értettek a szakmájukhoz, magyarázta a professzor. A Partium hovatartozásának meghatározásánál érdekes módon jelentős szerepet játszott a stratégiai horderejűvé avanzsált vasút, ugyanis az Antant intervencióra készült Szovjet-Oroszország ellen. Károlyi lemondott, pozícióba került Kun Béla, és létrejött a Tanácsköztársaság, mellyel a győztes hatalmak először hajlandóak lettek volna tárgyalni, azonban a szélsőséges baloldali diktatúra ártott Magyarország hírnevének. A helyzetet bonyolította, hogy Szegeden ellenforradalmi erőként kezdett kibontakozni a Horthy-rendszer, Bécsben az emigráns magyar arisztokraták áskálódtak, és a szociáldemokraták is abban reménykedtek, hogy megbukik a Tanácsköztársaság.
Román-Magyar Unió
Dr. Szász Zoltán arra hívta fel a figyelmet: kevésbé ismert tény, hogy 1919 júniusában felmerült egy román-magyar unió terve, pedig a korabeli sajtó ezt még 1932-ben is felidézte. Ennek lényege az volt, hogy Magyarország és Románia lépjen valamilyen, pontosan meg nem határozott államszövetségbe, melynek értelme az lett volna, hogy a román hadsereg megdönti a Tanácsköztársaságot, Magyarország pedig gazdasági közösséget alakít ki Romániával, mely hitelt nyújt számára. Erről szerződéstervezet is készült, mely kiküszöbölte volna a területi vitát. A keverékállam a jövőbeli fejlődés lehetőségét villantotta fel, Románia számára pedig azért lett volna előnyös a megállapodás, mert elkérte volna Békéscsabát is Magyarországtól. Az elképzelésről sajnos kevés hivatalos irat maradt fenn, pedig a korabeli napi jelentésekben rengetegszer említették. Magyar részről Bethlen, román oldalról pedig Ioan Erdélyi román ügyvéd szorgalmazta ezt.
Bűnbakok és hősök
Az előadó szerint a háború kérdésében egyszerre bűnbak és hős a meggyilkolt Tisza István, ő a háború igazi politikai áldozata. Károlyi Mihály sok szerencsétlen lépést tett ugyan, de tisztességtelent egyetlent sem, peche viszont, hogy a történelem túllépett rajta. Bűnbak lehetne Kun Béla is, ha a nagyhatalmak komolyan vették volna, a Tanácsköztársaság viszont sok kárt okozott. Ugyanez elmondható Horthyról is, ha arra gondolunk, hogy a rezsimjének első évére úgy tekintett az Antant, mint egy pokolian konzervatív berendezkedésre, sötét reakciós időszakra.
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro

Markó: az EU gondolja újra a kisebbségpolitikáját
„Eljött az ideje annak, hogy az Európai Unió újragondolja a kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos politikáját, és ne hárítsa át ezt a kérdést az Európa Tanácsra, hiszen ennek a szervezetnek nincs megfelelő ereje a kisebbségi normák érvényesítéséhez” – jelentette ki Markó Béla szenátor csütörtökön, Marosvásárhelyen. Az RMDSZ volt elnöke a Bernády György Kulturális Alapítvány által szervezett kisebbségi konferencián beszélt az erdélyi magyar közösség és az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről, törekvéseiről, ezen belül az európai kisebbségek jogvédelmét szolgáló európai állampolgári kezdeményezésről, amelyet az RMDSZ indított el.
Markó Béla kifejtette: jelenleg az Európai Uniónak nincs egyértelmű és erős kisebbségvédelmi szabályrendszere, ami főként azzal magyarázható, hogy maguk az államszövetséget létrehozó nyugat-európai országok többsége sem rendelkezik olyan keretszabályozással, amelyek megfelelő módon rendezné saját kisebbségeik védelmét. Úgy látja, az unió az Európa Tanácsra hárítja a kisebbségvédelem kérdéskörét, holott ennek sem kellő ereje, sem eszközei nincsenek arra, hogy a kisebbségi jogokat betartassa a tagországokkal. Ezért, tette hozzá, függetlenül attól, mi lesz az RMDSZ által elindított európai állampolgári kezdeményezés sorsa, önmagában az, hogy az európai kisebbségek összefogtak egy közös kisebbségi keretszabályozás létrehozása érdekében, már jelentős siker.
Markó Béla elmondta, az elmúlt több mint két évtizedben lehetősége volt cselekvő módon részt venni a romániai és az európai kisebbségvédelmi szabályozások kialakításában. E tekintetben külön kiemelte a 20 évvel ezelőtt, 1993-ban benyújtott Memorandumot, amely tételesen tartalmazta az erdélyi magyarság jogbővítésére irányuló célkitűzéseket. Mint mondta, ez volt az RMDSZ első és máig legjelentősebb nemzetközi színtéren elért sikere: az Európa Tanács ugyanis az ország tagfelvételét szentesítő dokumentumába az RMDSZ által megfogalmazott összes közösségi célkitűzést beemelte, és feltételként szabta meg Románia számára többek között az anyanyelvű oktatás megteremtését, az anyanyelvhasználat intézményesítését és a közösségi javak visszaszolgáltatását.
A kétnapos marosvásárhelyi szemináriumon a romániai nemzeti kisebbségek számos képviselője vett részt, de jelen voltak az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnökségi tagjai, Hans Heinrich Hansen elnök, valamint Halit Hapiblogu, Dieter Paul Küssner és Vincze Lóránt alelnökök is.
Az elmúlt húsz év tapasztalata azonban azt mutatja, hogy a régió kisebbségi problémáinak rendezését, stabilizálását célzó kezdeti pozitív hozzáállás után az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok figyelme csökkent, és ennek nyomán ez a folyamat megszakadt. „Eljött az ideje annak, hogy az Európai Unió újragondolja ezt a kérdéskört és vállalja fel a kisebbségi kérdés rendezését Európában. Könnyű azt hinni, hogy az Európai Unió válsága a gazdasági válság megoldásával rendezhető: ez fontos, de hosszú távon az Unió jövője, sorsa a közösségek, a nemzetek, kultúrák együttélésének rendezésétől függ majd” – hangsúlyozta Markó Béla a konferencián.
Az eseményen Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke kifejtette: a hatékony kisebbségvédelem alapfeltétele a nemzeti közösségek közötti szolidaritás és egységes fellépés, amely remélhetőleg – immár európai mintára – a romániai kisebbségek között is erősödik majd.
Maszol.ro

Erdély elfeledett kastélyai
Erdély és Észak-Románia elfeledett kastélyairól készített látványos, könnyen böngészhető nyilvántartást egy román építészhallgatókból álló csapat.
Szerencsére Magyarország pont a legjobb helyen van ahhoz, hogy a kelet és nyugat felé utazás ugyanolyan egyszerű legyen. Mégis a legtöbben nyugat felé veszik az irányt, ha kastélyokat szeretnének látni, pedig Franciaországnál és Angliánál jóval közelebb is találni belőlük szebbnél szebb példákat. A titok talán a rendszerezettségben és az infrastruktúrában rejlik, amiben a Nyugat valóban jóval előbbre jár.
Ezt a hiányosságot ismerte fel dr. Anca Brătuleanu, a bukaresti Ion Mincu Építészeti és Urbanisztikai Egyetem professzora. Először 2008-ban buzdította arra harmadéves diákjait, hogy tanulmányutak során térképezzék fel és vizsgálják meg közelebbről Erdély, Bánát, Körösvidék és Máramaros eldugott kastélyait és elfeledett építészeti emlékeit.
A féléves tárgyból végül építészhallgatók több generációját foglalkoztató nagyszabású projekt lett, melynek eredménye egy négyszáz kastély részletes adatait tartalmazó dinamikus adatbázis és platform. 2011 áprilisa óta ez az adatbázis egy jól áttekinthető honlapon is elérhető, román és angol nyelven. Brătuleanu professzor továbbra is részt vesz a programban mentorként, a fő tisztségeket azonban már a diákok látják el. 2011-ben a csapat tagjai létrehozták az ARCHÉ Egyesületet, amelynek célja a kulturális örökség kutatása, megőrzése és értékesítése. Jelenleg a Monumente Uitate projektet az ARCHÉ Egyesület vezeti, amelyhez csatlakoztak különböző tanügyi, kutatási és kulturális intézmények, más egyesületek és alapítványok, illetve az üzleti szféra képviselői is.
A PROJEKT NEVE MONUMENTE UITATE,
AMI MAGYARUL ANNYIT TESZ: ELFELEDETT MŰEMLÉKEK.
A lelkes építészekből, műemlékesekből és diákokból álló csapattal az Építész Szakkollégium tagjai bukaresti látogatásuk során ismerkedtek meg, az eredetiség kedvéért egy vonatpályaudvaron tartott fesztiválon. A bukaresti fiatalok tömegeit megmozgató esemény remek alkalom volt arra, hogy a Monumente Uitate projektet koordináló Anca Raluca Majaru és társai bemutatkozzanak egy standdal és a kastélyokat bemutató tablókkal, melyeken itt-ott egy magyar név is felbukkant.
Anca, aki hamarosan megkezdi doktori tanulmányait Budapesten, személyes élményeiről mesélt: „Amikor a kutatást elkezdtük, számunkra is meglepetés volt, hogy mennyi feltérképezetlen építészeti érték van a tájainkon. Elkezdtük felmérni, lerajzolni, befotózni ezeket az épületeket, melyek közül sok már végső pusztulásra van ítélve.”
„Ahogyan haladtunk előre a munkával, úgy hatalmasodott el bennünk az érzés: ezt minél több embernek meg kell ismernie. ezért készítettünk egy térképet, hogy az országban utazók kastélytúrákat tervezhessenek.”
A monumenteuitate.org oldal célja, hogy a lehető legtudományosabban, de még közérthető formában adjon tájékoztatást az egyes épületekről. Minden kastély saját adatlapot kapott, melyen a csapat tagjai és más lelkes önkéntesek által készített fotókon kívül megtalálható az eredeti tulajdonos és az építész neve, az épület aktuális állapota és a látogathatósága. Ez utóbbi azért kérdéses, mert sok kastély már annyira rossz állapotban van, hogy a látogatása életveszélyes lehet, vagy éppen egy olyan funkció költözött bele, amely megkívánja a zártságot. Van olyan, amelyben pszichiátriai intézet, vagy éppen árvaház üzemel.
A Románia északi felében, főként a Kárpátoktól nyugatra található kastélyok a 16. és 19. század között épültek, és a Nyugat-Európában megfordult stílusirányzatok mindegyikére mutatnak példát. Találunk köztük reneszánsz, barokk, klasszicista, romantikus, neo-gótikus és eklektikus stílusban épült kastélyokat is, melyek mindegyike ugyanúgy magán hordozza a helyi divat kézjegyét is. Megjelenésük nagyban függött még a tulajdonos anyagi és társadalmi helyzetétől, valamint a régióra jellemző irányzatoktól is.
A kommunista rezsim alatt a hatalom nagy részüket lefoglalta, és iskolát, árvaházat, kórházat, vagy éppen városházát üzemeltetett bennük, de sok működött a régió mezőgazdaságának irányító központjaként is. 1989 után azonban nagy részük elhagyatottá vált, és pusztulásnak indult. Sok kastély azóta visszakerült eredeti tulajdonosához és műemléki védettséget kapott.
NÉHÁNYAT REHABILITÁLTAK, ÉS AZÓTA MÚZEUMKÉNT VAGY VENDÉGHÁZKÉNT ÜZEMELTETNEK, DE ERRE VAN A LEGKEVESEBB PÉLDA.
Romániában a műemlékek sorsa jellemzően kétféle lehet: az egyik a teljes pusztulás, melyre pénz és karbantartás hiányában számíthatnak, a másik pedig a látványos, ám sokszor teljesen környezetidegen felújítás vagy újjáépítés. Anca fiatal román építészként úgy látja, a kettő közötti átmenetet, vagy más, innovatív műemlékvédelmi módszereket támogató szakmabeliek ellen még mindig túl nagy súllyal szerepelnek a klasszikus elvet vallók a román építésztársadalomban, melyet erősen megoszt a műemlékek kérdése.
Legkevésbé sem invazív módszereket alkalmazó projektjükkel azt szeretnék elérni, hogy a szakmán kívüliek is szembesüljenek az ország területén található építészeti értékek jelentőségével, és véleményt alkossanak a műemlékvédelem aktuális kérdéseiben. Emellett szeretnék felhívni a figyelmet a kastélyok turisztikai jelentőségére, hogy hosszú távon megállítsák a pusztulásukat.
2013-ban a Monumente Uitate célja folytatni a bánsági nemesi lakok kutatását, és elindítani az első kutatási szakaszát a moldvai nemesi lakoknak. A projekt támogatói: Romániai Építészek Egyesülete, Romániai Építészek Rendje, Gevalco Industrial. Partnerek: „George Enescu” Művészeti Egyetem – Iași, temesvári Politehnikum, Örökségvédelmi Nemzeti Hivatal, Romániai Építészek Rendjének Temes megyei osztálya.
Tóth Katalin
Hvg.hu