A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) június 14–17. között Nagybányán immár második alkalommal szervezte tavaszi műhelytáborát. A Felsőbányai MADISZ és a Nagybányai Ifjúsági Alapítvány társszervezésében lezajlott találkozón a MISZSZ tagszervezeteinek képviselői többek között pályázati menedzsment és szervezeti hálózatépítés képzésen, valamint számos alkotó jellegű műhelymunkában vettek részt. A magyarországi partnerek európai uniós pályázati tapasztalataikat ismertették. /Műhelytábor kies vidéken. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./

Közép-Erdély felfedezését, megismertetését tűzte ki célul a Kolozsvár Társaság nyolcnapos honismereti táborával, jelezte Kántor Lajos, a társaság elnöke. Ebben olyan neves személyiségek segítenek, mint Egyed Ákos akadémikus, Visky András író, Horváth Andor irodalomtörténész vagy Kallós Zoltán néprajzkutató. Naponta Kalotaszentkirályról autóbusszal keresik fel Kalotaszeg, Aranyosszék és a Mezőség fontos műemlékeit és intézményeit, majd ellátogatnak Európa 2007-es kulturális fővárosába, Nagyszebenbe is. /Stanik Bence: Erdély újrafelfedezése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Megrendezték az V. Pókai Napokat. Ferenczi György Csaba lelkipásztor mondotta: „Póka közössége megérdemli ezt az ünnepet, mert az utóbbi hetekben nagyon sokat dolgozott, fáradott”. Elhangzott Szöllősi Árpád, a Póka-monográfia társszerzőjének valamint Horváth Loránd torontói nyugalmazott lelkésznek az előadása. A pókai asszonyok kézimunka-kiállítása sikeres volt. Fogy a falu lakossága, nincsenek munkahelyek, nincs rendszeres buszjárat. Pókán 375 tagú a református gyülekezet. Id. Tolvaly Ferenc, a Póka-monográfia szerzője szerint a falu kezd érdekessé válni, sokan vásárolnak itt házakat. /Antalfi Imola: Ünnep a Mezőség egyik kapujában. „Póka népe sose feledje, honnan indult”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./

A székelyudvarhelyi Városi Könyvtár a vakáció idején is tart rendezvényeket. A könyvtár kölcsönzőrészlegén napi kétszáz körüli a látogatók száma, akiknek 50–60%-a iskoláskorú. Az olvasóteremben, illetve a látvány- és hangzóanyagrészlegen is megfordul mintegy napi 100–150 látogató. Továbbra is működik szerda esténként a filmklub. /Antal Ildikó: Vakációs program az udvarhelyi könyvtárban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

A temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum diáklapja, a Juventus főszerkesztője, Kós Tímea beszámolt arról, hogy a Juventus létrehozta az újság honlapját, a http://juventus.bartok.ro-t. Terveznek egy Juventus-archívumot, mely szintén a weblapon lesz elérhető. /Interneten a Bartók diáklapja. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./

A Magyar Örökség-díjjal kitüntetett budapesti Evangélium Színház június 22-én Nagyváradon lép fel, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében. Szabó Magda Szent Bertalan nappala című kétrészes történelmi játékát adják elő. /Nagyváradon az Evangélium Színház. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 20./

A budapesti Vox Hungarica Női Kar egyházzenei koncertet ad magyar szerzők műveiből Margittán Ujjongjatok az Úrnak, minden Földnek címmel a római katolikus kistemplomban június 22-én. /Egyházzenei hangverseny Margittán. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 20./

Esterházy Péter író és Dés László zeneszerző, előadóművész lesz a vendége június 22-én Nagyváradon a Várad folyóirat és a Bihar Megyei Könyvtár évadzáró Törzsasztal-estjének. A Törzsasztalnak eddig olyan vendégei voltak, mint Konrád György, Závada Pál, Spiró György, Vámos Miklós írók, illetve Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője. /Both Abigél: Esterházy és Dés Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

Háború a háború után – ez a címe annak a kiállításnak, amelyet a budapesti Hadtörténeti Múzeumban nyitottak meg, és amely egy olyan háborúról szól, amiről eddig csak nagyon kevesen tudtak. A második világháború után, 1944 és 53 között a litvánok kitartó ellenállást szerveztek a szovjet elnyomás ellen, erről szól a megnyitón bemutatott dokumentumfilm is. A szovjet hatóságok olyan sikeresen titkolták el ennek a háborúnak a tényét, hogy arról évtizedekkel később sem tudtak. Az első híradások nyugat felé 1947–48-ban jutottak el, amikor ennek a függetlenségi mozgalomnak több képviselője nyugatra szökött, és különféle dokumentumokat – a szovjet megszállásról, az NKVD-s alakulatok atrocitásairól és a deportálásokról – vittek magukkal. A dokumentumok: az akkori illegális sajtó, szamizdat kiadás Litvániában. Másrészt rengeteg fénykép készült, a lakosság óriási többsége támogatta ezt a partizánmozgalmat. A litván ellenállás több fázisban zajlott. Az első 1944-től 46-ig. Ez volt a legaktívabb szakasz. Ebben körülbelül 10 ezer ember vesztette életét. A következő nagy szakasz 1946-tól 48-ig tartott, amikor a különböző, szinte független partizáncsoportok megpróbáltak egységesülni. 1949 februárjában hozták létre a különböző partizánszervezetek kongresszusát, és egységes vezetést alakítottak ki. Lényegében ekkor hozták létre azokat a katonai körzeteket, amelyek alapján szervezett, egyenruhás, rangjelzésekkel ellátott mozgalommá alakult át. Ez az első igazán nagy csapásoknak az időszaka, mert tömeges deportálással válaszoltak a szovjet hatóságok. A harmadik szakasz a leágazó szakasz, 1948-tól 53-ig tart, amikor lényegében 2–3 ezer ember maradt, ők kitartottak az erdőkben, földbe ásott bunkerekben. Különböző adatok vannak: 118 ezertől 130–140 ezer embert ért megtorlás. Különböző kimutatásokat lehetett olvasni: 1953-tól 55-ig a lakosság tíz százalékát érte Litvániában különféle megtorló intézkedés, deportálás, börtönbe vetés, bírósági ítélet. /Litván ellenállás. Egy háború, amiről nem tudott a világ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Néhány évvel ezelőtt sorozatosan jelentek meg ügynöklisták Budapesten. Sokaknak feltűnt, hogy az első ügynöklistán szinte csak jobboldaliak szerepeltek: püspökök, papok, közéleti személyiségek. Az áldozatok, akiket beszerveztek, vagy megpróbáltak beszervezni, de mégsem sikerült. Nem jelentek meg ezen a listán azok, akik működtették a rendszert. Vajon miért? Kiszely Gábor történész, aki könyvet írt az ÁVH, a terrorszervezet történetéről, leszögezte: „egyetlenegy ügynöklista sem jelent meg. Szó sincs ügynöklistáról. Pusztán egy manipulatív szándékkal feldobott névsorról, amit nem nevezek ügynöklistának. Ilyen listát ugyanis bárki készíthet. ” „ Igazi ügynöklista nem látott napvilágot Magyarországon, annál inkább egy manipulatív, hírhedt lista, amelyet a közvélemény Antall-listának nevez. ” Ezen a listán szerepelnek valódi ügynökök, és olyan emberek, akiket be akartak sározni. Furcsa, hogy sokaknak, akik valóban együttműködtek a titkosszolgálattal, hiányzik a neve. Ez a lista tehát rágalomhadjárat, méghozzá alvilági módszerekkel. Sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy ez ügynöklista. Kiszely elmondta, igaz, hogy a rendszerváltáskor az elvtársak iratokat égettek, de gondosan ügyeltek arra, hogy az elégetett iratok tartalmát rögzítsék mágneses szalagon vagy már számítógépen. A megsemmisített listák valamilyen formában továbbélnek, ezt biztosra vehető. Hogy ezek hol találhatók? Kiszely nem tartja valószínűnek, hogy ez a jelen titkosszolgálatoknál van, amelyek közül egyik sem jogutódja a feloszlatott III/III-nak. Hogy ezek a III/III archívumában találhatók, megint csak vélelmezhető. Azonban ez nem kutatható. A munkásőröknek és a párttagoknak kötelességük volt rendelkezésre állni informátorként. Érdekes: azt a témát, hogy vajon mennyiben volt segítőtársa a Munkásőrség a III/III-nak, soha senki még nem kutatta. Sokan dolgoztak úgy, mintha beszervezett ügynökök lennének, csak később szépen el lehetett tűnni, mert sehol nem regisztrálták őket. Kérdés: vajon hová kerültek a titkosszolgálattól elbocsátott emberek, kit integráltak közülük más titkosszolgálatokba mint szakembert. Hogyan kerültek ezek a tisztek a gazdasági életbe, hogyan találták meg ismét a kapcsolatot egymással? Erre sincs konkrét bizonyíték. A lehallgatást a BM III/IV-es részlege végezte. Ezek az iratok ma is nemzetbiztonsági rizikót, kockázatot jelentenek, tehát nem kutathatók. Egy lehetősége van a kutatónak: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, az archívumban több kilométeren keresztül rághatja át magát az aktákon: ki mindenkit hallgattak le? Többtízezer embert hallgattak le, volt, akit csak időlegesen hallgattak le, aztán leszerelték nála a készüléket, majd a poloskarendszert rárakták másra. Elképzelhető, hogy egyes elbocsátott III/III-asoknál maradt lehallgató készülék. Hogy ezek a csoportok kiknek ajánlhatták fel szolgálataikat, és esetleg dolgoztak tovább illegálisan, ez nem bizonyítható. Az elmúlt években lejárattak közéleti személyiségeket, például Kondor Katalint vagy Kaposvár polgármesterét. /Frigyesy Ágnes: Hamis ügynöklisták a jobboldal lejáratására? Beszélgetés Kiszely Gábor történésszel, a Terror Háza szakmai igazgatójával. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

A Műterem sorozat kiadványai lassacskán az erdélyi művészet szellemi térképévé állnak össze – mondta Józsa István művészettörténész június 19-én Csíkszeredán, Sipos László kiállítás-megnyitójával egybekötött könyvbemutatón. A Kriterion Alapítvány és a Pallas Akadémia Könyvkiadó által közösen útnak indított Műterem sorozat 21., Sipos László grafikus és festőművész munkásságát ismertető és alkotásaiból ízelítőt nyújtó kiadványát ismerhette meg a közönség. A Felvincen élő Sipos László képzőművészeti világáról, a kubista, expresszionista és szürrealista hagyományt egyszerre tisztelő munkásságáról Józsa István művészettörténész tartott előadást. /Antal Ildikó: Kultúrák sűrűségét egybefogva. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

Duna-menti közös történelmünk máig is legérzékenyebb fejezete 1848-49. Köztéri tábla hirdeti Kolozsváron, a Biasini-ház falán, Petőfi Sándor emléktáblája alatt 1848-49 román áldozatainak állítólagos mérlegét: 40 000 halott, 240 felégetett és elpusztított falu. Ezt a magyar nemesi önkény számlájára írják (különben egész nemzetként is megkapjuk a magunkét, például Baba Novac szobrának uszító feliratán). Ezzel szemben az osztrák császári felmérések szerint a román áldozatok száma 4425 fő. 1857-ben, egy másik statisztika szerint 5405 személy. Utóbbi forrás 18 ezer főre becsülte Erdély lakosságának a teljes veszteségét. Összesen 18 ezer áldozat, csatákban és csatákon kívül, ebből 40 ezer román! És ezt 2007 nyarán, Kolozsváron szó nélkül tudomásul vesszük. Nem hivatkozunk bécsi, pétervári, pesti és hazai levéltárak anyagainak az összevetésére. Egy szava sincs hozzá a „jogvédő” politikának, vállukat vonogatják a megszólított civil szervezetek: „nem jött el még erre az idő”. A július elejére esedékes román-magyar konzultáció napirendjén az ilyen köztéri feliratok eltávolítása még véletlenül sem szerepel. /Krajnik-Nagy Károly: Itt az idő! Vagy ráérünk arra még? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

”Hogy mi történt 1956-ban? Hogy mi történt? Megkérdeztem az embereket. Tégedet, őt, őket. Titeket kérdezlek meg, nemzettársaim. Titeket, magyarokat itt és ott, szerte a nagyvilágban. Mert ötvenhat általad, általam, általunk, általatok vált sorsunk részévé. ” Ez áll a fenti alcímmel napvilágot látott ‘56-os könyv, Gazda József A Tűz októbere – 1956 magyar sorsokban /Püski Kiadó, Budapest/ címet viselő könyvében, melyet a kolozsvári Bulgakov kávéházban mutatott be június 29-én Benkő Levente. Gazda József nemcsak a kárpát-medencei ‘56 kronológiáját tekinti át részletesen, hanem el is helyezi térben és időben az eseményeket. Végigkíséri, hogyan roppantották össze a magyarság gerincét a XX század második felében. „Alulnézetből” mutatja be a forradalom és szabadságharc eseményeit és a kommunista diktatúrát, azaz „oral history”-val egészíti ki a krónikát, a levéltárakból hiányzó történeteket és sorsokat ismertet. „Bár a vallomás-mozaikkockákat igyekeztem a történések időbelisége és színhelye szerint egybefűzni, e könyv célja elsősorban mégsem ezerkilencszázötvenhat eseményeinek a dokumentumszerű, hiteles felidézése. Inkább egy nagy betekintés a lelkek birodalmába. Egy nagy betekintés azokba a sorsokba, melyek valamiképpen ötvenhat függvényében alakultak, formálódtak” – mutatta be a könyvet maga az író, aki nemrégen ünnepelte hetvenedik születésnapját. A most bemutatott közel hatszázötven oldalas könyv háromszáz egykori 56-os sorsát ismerteti (megszólal köztük Wittner Mária és Rácz Sándor is), ezen történetek begyűjtéséhez a fél világot bejárta a kutató, azokat a helyeket, ahol elűzött szabadságharcosaink élnek. Gazda József keserűen jegyezte meg: magyarnak lenni csak a Kárpát-medencében jelent hátrányt vagy szégyent, legfőképpen a Csonkaországban. Könyvének előszavában így ír a szerző az 56-osokról: „A nemzet története: szenvedések története. De e szenvedések nélkül mit érne a lét? Mit érne a nemzet? A magyar lét részévé vált történelme során a szenvedés. Ti sem voltatok különbek, kedves barátaim, ti, e könyvben megszólalók, mint a tatárjárás korának népe, mint a török hódoltság korának a népe, a nagymajtényi síkon letört zászlónak a népe. Mint Kossuth és Széchenyi népe. Mint Trianon népe. Néha felemeljük a fejünket, felkelünk a szenvedések ellen, és szenvedéssel fizetünk érte. És mégis: mennyivel szebb így, mint sorsunkba beletörődve élni. Valahogy így tudtunk megmaradni is. ” /Bagoly Zsolt: Gazda József, megmaradásunk krónikása. 1956 magyar sorsokban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Bemutatták Kolozsváron Marosán Tamás Legyőztem az egészséget! /Grinta Kiadó, Kolozsvár című humoreszk-kötetét. Az utóbbi húsz-harminc év kultúrájában ritkaságnak számít a jó humorista – jelentette ki Bréda Ferenc, az est moderátora. Ezt a műfajt Bajor Andor, Sinkó Zoltán művelték régebben, most pedig Marosán Tamás első kötetével jelentkezett. Marosán Tamás 1996 és 1997 között a Mutáns című szatirikus lap társszerkesztője és kiadója volt. 1999 és 2006 között az Erdélyi Református Egyházkerület jogtanácsosa. A Kolozsvári Rádió Körhinta műsorának külső munkatársaként is dolgozik. /Varga Melinda: A humor fékpedálja az Angyalokban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök lemondását kérte négy demokrata párti európarlamenti képviselő, amiért az RMDSZ EP-képviselői a Bolyai Egyetem visszaállítását követelték, és elítélték a román kormány diszkriminatív magatartását. Szerintük az RMDSZ EP-képviselőinek cselekedete ront Románia megítélésén. – Nem lep meg a négy PD-képviselő magatartása, hiszen ismerjük a demokraták álláspontját a kisebbségi kérdésekről – nyilatkozta Asztalos Ferenc RMDSZ-es képviselő. – Több mint egy éve nem sikerül a parlamentben zöld ágra vergődni a kisebbségi törvény ügyében, a demokraták felrúgták a megegyezést. Kónya-Hamar Sándor képviselő kijelentette: a nyilatkozatban az RMDSZ-es EP-képviselők a mindenkori kormány kisebbségpolitikáját kifogásolták, azonban az angol fordításban a „mindenkori” jelző elmaradt. Ezért a kezdeményezők helyesbítést kértek. /Sz. K. : PD-ellentámadás Bolyai-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Az Alkotmánybíróság legújabb döntése nyomán Ion Iliescu államfő fellélegezhet: egyelőre nem vizsgálják ki a bányászjárás ügyében. Az alkotmánybírók úgy döntöttek, hogy alkotmányellenes a törvénykönyv azon szakasza, amely a katonai ügyészek illetékességére vonatkozik olyan ügyekben, amelyekbe tisztek mellett civileket is vizsgálnak. /Iliescu fellélegezhet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Furcsa cikkek sorozata jelenik meg a bukaresti román sajtóban. Traian Ungureanu írta a minap a Cotidianulban, hogy „friss projektre van szükség”, amelynek kezese Traian Basescu legyen. Vladimir Tismaneanu pedig úgy fogalmazott, az új politikai erő „a harmadik köztársaság szövetsége” kellene hogy legyen. A Traian Basescut tömjénező, Gabriel Liiceanu köré csoportosult bukaresti értelmiségiek támogatják az új politikai mozgalom létrehozását. A Basescu testére szabott új alkotmányt Vladimir Tismaneanu politológus és Gabriel Liiceanu filozófus vezetésével dolgozná ki a szóban forgó értelmiségiek csoportja. Liiceanu kijelentette: Romániában az elnöki rendszert kell meghonosítani, s nem kell félni attól, hogy ez esetleg diktatúrához vezetne, mert ez a mai Európában már elképzelhetetlen. Az alapelv egyszerű: egy nemzet, egy párt, egy führer. Orbán Viktor polgári körös populista politikai tervéből merítenek ezek? – kérdezte Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Jön a populista köztársaság? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Ercsey-Ravasz Ferenc, a Szabadság munkatársa panasszal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a „Vasutas Hangja” (Vocea ceferistului) nevű obskurus kiadvány március 27-i keltezésű számában megjelent Florin Ardeleanul „Mit akarnak a székelyek? Mi nem tetszik nekik? Azt tanácsolom, hogy maradjanak csendben!” című cikke ellen. A cikk gyűlöletre-erőszakra uszítva nyíltan támadja a magyarságot. Kifejti, hogy a szent román földre jöttek Attila jövevényei, a pogány vallású, istenfélelem nélküli, anyátlan-apátlan nép. Rosszlelkű, gonosz semmirekellő nép, mindenhonnan elűzték őket, de a toleráns és istenfélő románság befogadta őket. Egy részünk itt telepedett le, a többi elment az ördögbe (sic!) a pannon síkságra, amelynek egy része szintén a románoké volt. A székelyek a románok torkára teszik a kést, és el akarják űzni a románokat. Autonómia kell nekik, a pénzt pedig Bukarestből kapják. A cikkíró megrótta az 1990 utáni kormányokat, amiért megengedték, hogy ide jusson a helyzet. A cikkíró mondata kimeríti a Büntetőtörvénykönyv néhány cikkelyét: „vajon miért nem adunk nekik néhány bombát, négyzetméterre számítva, hogy nyugtassuk meg őket?” Azt javasolta, hogy kerítsék be a magyarokat, hogy csak útlevéllel, 600 eurós, tíznapos vízummal mehessenek Romániába. A holokauszt borzalma után a xenofóbia egy bizonyos hangnemet már nem engedhet meg magának. A Szabadság munkatársa reméli hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács megteszi a kötelességét, fellép az ilyen sorok szerzője ellen és a lap ellen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Illetékesek, figyelem! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Június 21-én kezdődik Kisvárdán a XIX. Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja. A június 21-e és 30-a közötti magyarországi rendezvényen 26 előadást láthat a közönség négy szomszédos ország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna 14 magyar színházának, továbbá a kolozsvári és a marosvásárhelyi egyetem, valamint az Újvidéki Színművészeti Akadémia művésznövendékei előadásában. A június 21-én tartandó ünnepélyes megnyitó után a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Gombrowitz Yvonne, burgundi hercegnő című darabját mutatja be. /Köllő Katalin: Rajtol a kisvárdai színházfesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

A román belpolitikai helyzet aktualitásai mellett uniós ügyekről és a magyar-magyar kapcsolatok tervezett eseményeiről folytatott megbeszélést Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Markó Bélával, a román kormány miniszterelnök-helyettesével, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével június 19-én Budapesten. Markó Béla és Gyurcsány Ferenc kölcsönösen tájékoztatta egymást a magyar és román belpolitikai fejleményekről és áttekintették a következő őszi magyar- román kormányülés előkészületeit. A felek szót ejtettek a felkészülésről a kisebbségi vegyes bizottság július 3-i ülésére. A két politikus megvitatta a romániai magyarság anyaországi támogatását és értékelték a támogatáspolitikai rendszer – elsősorban a Szülőföld Alap – működését. /Gyurcsány Ferenc megbeszélése Markó Bélával. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Párbeszédre van szükség, szorosabb kapcsolatra a civil szervezetekkel, az egyházakkal, az értelmiségiekkel és szakmai egyesületekkel, jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) legutóbbi marosvásárhelyi ülésén. Markó párbeszédet ajánlott mindenkinek, aki hajlandó prioritásokról, célokról és programokról tárgyalni. Így Tőkés László püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének is. A Szabadság megkérdezte erről Tőkés László véleményét. „Markó Béla gyakorlatilag a mi ajánlatunkra válaszol, hiszen mi ezt már 2004 januárja óta szorgalmazzuk. A párbeszédet nem Markó Bélának kellene ajánlania, hanem neki kellene elfogadnia tőlünk” – reagált a püspök. Az erdélyi sorskérdésekről kellene tárgyalni, a magyar egyetem, az autonómia, a szórvány vagy a csángókérdés, az RMDSZ kormányzati szerepvállalása stb. Ennek érdekében Tőkés László jelezte, június 30-án Marosvásárhelyen Erdélyből Európába címmel fórumot hívnak össze. Meghívják mindazokat, akik fontosnak tartják a közélet és közképviselet megújulását. Tőkés László hangsúlyozta, a magyar érdekvédelem súlyos helyzetbe került a május 19-i referendum nyomán. A népszavazás szinte megpecsételte az RMDSZ sorsát, ebből a helyzetből kell megtalálni a kiutat. Az RMDSZ nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Románia bekerüljön az EU-ba, most pedig már nincs szükség rá. Ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe nem lett volna szabad beletáncolni. Ezért valakik felelősek. A megoldás: tisztulás, megújulás, összefogás. /Papp Annamária: „Tisztulást, megújulást, összefogást!” Beszélgetés Tőkés László püspökkel, az EMNT elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Lesújtó cikket közölt a Romania Libera június 18-i számában Tom Gallagher, a nagy-britanniai Bradford Egyetem Etnikai Konfliktusok és Béke (Ethnic Conflict and Peace) tanszékének vezetője, akinek szakterülete a délkelet-európai posztkommunista államok fejlődése, és rendszeresen látogat a régióba. Az RMDSZ alkonya című írásában kifejtette: az RMDSZ veszélyesen kezd hasonlítani az olyan nacionalista mozgalmakra, mint amilyenek Milosevics idején Szerbiában voltak. Szerinte az RMDSZ hanyatlása nyilvánvaló. A szervezetet hataloméhes érdekcsoport irányítja. A szerző elismeri, 1990-ben még progresszív közép-európai politikai erőként írta le a szövetséget, mely elkötelezte magát amellett, hogy a román politikai élet dzsungelében rendet teremtsen. 2003-ban jött rá tévedésére, amikor Frunda György mindenféle zavaros kifogással állt elő, mondván, a politikai elit vagyonának független vizsgálata fölösleges. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Gyurcsány Ferenc kormányfő Brüsszelben Magyarország és a közép-európai térség helyzetét elemezve elmondta: közös illúzió volt, hogy a kommunista múltból a demokratikus jelenbe vezető átmeneti időszak könnyebb és rövidebb lehet. Gyurcsány brüsszeli előadásával egy időben kiderült, hogy a kormányfő: a Magyar Köztársaság egyik legrangosabb kitüntetésére javasolta elődjét, az 1956-ban a magyar forradalom vérbe fojtásában segédkező karhatalmista, pufajkás Horn Gyulát. „Na és?” – lehetne mondani Horn szállóigévé vált, pufajkás múltját firtató kérdésre adott válaszát. „Na és?” – tenné fel a kérdést Horn elvbarátja, Ion Iliescu is, aki szintén a törvényes rend védelmére hivatkozva hívta be 17 évvel ezelőtt Bukarestbe a bányászokat. Gyurcsány Ferenc sohasem fogja megérteni, hogy a Horn és Iliescu okozta traumákat – többek között a bábáskodásuk alatt 1996-ban megszületett román–magyar alapszerződést – a két ország társadalmának jelentős része nem képes megemészteni, írta a Krónika. /Rostás Szabolcs: Illúziórombolók. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./

Az RMDSZ közbenjárására a kormány 67 magyar, illetve vegyes tannyelvű tanintézetnek hagyott jóvá összesen 7 633 000 lejt. A Tanügyminisztérium költségvetéséből elkülönített összeget az iskolák, óvodák felújítási munkálatokra fordíthatják. /7,6 millió lej magyar tannyelvű tanintézeteknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./

A Romániában már több mint egy évtizede kutató magyar történész, Varga Andrea azt kéri, hogy rehabilitálják az 1956-os magyarországi forradalom egykori romániai szimpatizánsait, elítéltjeit és kivégzettjeit. Emlékeztetett arra, hogy június 26-án lesz Teodor Margineanu, a 25 éves „ismeretlen hős” kivégzésének ötvenedik évfordulója. Margineanu 1956-ban a Szabad Európa Rádió kommentárjait hallgatta az eseményekről, ő is hasonló mozgalomról álmodott. Rábeszélte tizenkét sorkatonatársát és a helyi tanítónőt, hogy forradalmi tanácsot hozzanak létre. Úgy gondolták, hogy december 19-ről 20-ra virradó éjjel maguk mellé állítják a besztercei borgóprundi laktanya tisztjeit, majd az ottani páncélos hadosztályt is. Kolozsvárra tankokkal vonultak volna be, hogy az egyetemistákat és a környékbeli parasztságot is szolidaritásra bírják. A hadnagyot 1957. június 26-án a román kommunista igazságszolgáltatás kivégeztette. Varga Andrea szerint erről a hősről és romániai sorstársairól semmit sem tudnak Magyarországon és Romániában az emberek. /Román ötvenhatosok rehabilitálását kérik. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

Brassai Zsombort, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető alelnökét, székelykövesdi lelkészét az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége felszólította, nyilatkozzon arról, hogy milyen politikai tisztséget tölt be, az egyházkerület igazgatótanácsa 2003-ban ugyanis hozott egy határozatot, mely szerint a kerület református lelkészei nem tölthetnek be politikai funkciót. Ennek a döntésnek a következményeként Brassai Zsombor lemondott megyei tanácsosi mandátumáról. Azóta az egyházkerület vezetősége valamint Pap Géza püspök nyilvánosan állást foglaltak Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke támogatásáról a közelgő európai parlamenti választásokon. Felmerülhet a kérdés: miért nem szabad egy papnak politizálnia, ha a püspök nyíltan megteszi? Brassai Zsombor kifejtette, az egyházkerület vezetői olyan mozgósító kampányt indítottak be Tőkés László EP-jelölésének támogatására, amiben felhasználták az egyház struktúráját, apparátusát, szerinte kényszerítették a tisztségviselőket az aláírásgyűjtésre. Brassai szerint az ellene indított támadás politikai jellegű. /Bálint Zsombor: Látszat és valóság skizofréniája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

A Marosvásárhelyi Napok keretében díszpolgári címet és Pro Urbe kitüntetést adnak át a város jeles személyiségeinek. A magyar kitüntetettek: Csató Béla főesperes, dr. Horváth Attila tanár, Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutató. Pro Urbe-díjat vett át az Amerikai Egyesült Államokba emigrált Bálint József. Csató Bélát /sz. Csíkszereda, 1944. máj. 26./ Gyulafehérváron 1967-ben szentelték katolikus pappá. 1992 óta Marosvásárhelyen plébános, 1997 óta főesperes. Dr. Horváth Attila /sz. Marosszentkirály, 1920/ 1944-ben doktorált vegytan-fizika és ásványtanból. 1948-ban egyike volt a marosvásárhelyi gyógyszerészeti kar megalapítóinak. A tanügyi intézményből 1952-ben elbocsátották azzal a kifogással, hogy „polgári-objektív” módon tartja az előadásokat. 1960-ban részt vállalt a hároméves Tanárképző Főiskola megalapításában, ahol hosszú évekig tanszékvezető, majd a fizika-kémia és a matematika szak dékánja volt. Weszely Tibor professzor /sz. Brád, 1936. jan. 16./ 1959-ben a Bukaresti Egyetem matematika karán diplomázott, majd 1971-ben megszerezte a matematika doktora címet. Több oktatási intézetben tanít: Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban, a Tanárképző Főiskolán, a Sapientia Egyetemen, valamint a rabati (Marokkó) Al Laymoune Középiskolában. Weszely professzor 31 tudományos dolgozat, két egyetemi kurzus, 8 kézikönyv és monográfia szerzője, több mint 80 szaklapban jelentek meg írásai. /Antalfi Imola: Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárokat avattak és Pro Urbe-díjakat adtak át. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Háromszék egykori és főleg mai hírességeinek számbavétele folyik a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója (2007. augusztus 17-20.) előkészítése ürügyén. Sylvester Lajos tapasztalhatja, „milyen keveset tudunk egymásról, illetve a Kárpát-medencébe és a nagyvilágba szétszóródott földijeinkről”. Hetekkel ezelőtt vette észre, hogy az árapataki születésű Dávid Gyula szerkesztő, irodalomtörténész, sokkönyves szerző, vagy a nyujtódi származású Antal Árpád kiváló egyetemi tanár kimaradtak a háromszékiek névsorából. Hiába az újság, a rádió, a televízió, az internet, ha nincs a közösségnek olyan szellemi mindenese, aki nyilvántartsa az értékteremtő elszármazottakat. Vannak még, akik figyelnek az értékekre, Kisborosnyón Damó Gyula tanító vagy Szentkatolnán Bakk Pál és dr. Borcsa János, Uzonban Széplaki Károly és társai mindig segítenek, ha nevezetes évforduló következik. Komollón többen is elújságolták, hogy falujuk szülötte, dr. Dimény Imre (sz. 1922. szept. 3.), a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a debreceni, a gödöllői és a Pannon Agrártudományi Egyetem díszdoktora, az agrárökonómia nagy hírű szaktudósa, professzor emeritus, volt mezőgazdasági miniszter az idei március 15-én Széchenyi-díjat vehetett át Sólyom László köztársasági elnöktől. A Széchenyi-díjas professzor emeritus tizenhat gyermeket szülő komollói édesanya családjából származik. (Ma már van olyan falu, amelynek az összlakossága ennyi.) Dimény Imre 1945-ben agrármérnöki diplomával kiment Magyarországra, 1951-ben bekerült a minisztériumba. 1954-ben Debrecenbe ,,száműzték”, de egy év múlva újra Budapestre hívták. 1967-ben ő lett a mezőgazdasági miniszter. 1975-ben mint a mezőgazdasági reformok egyik motorját távolították el ― későbbi pályájának alakulását tekintve a legjobbkor ―, ettől kezdve tudását az egyetemi oktatásnak, oktatásszervezésnek és a tudományos munkának szentelte. Dimény Imre önkritikus. Az erőszakos téeszesítések, padlásseprések időszakáról mondta: Bár nem azonosult a történtekkel, keveset tett ellenük. /Sylvester Lajos: Dr. Dimény Imre az asztalfőn (Széchenyi-díjas professzor emeritus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

A berecki templom műemlék értékű. A Toro Impex Kft. építőcsoportja megjavítja, újrafesti a falakat a hívek közadakozásából, de példaértékű az is, hogy az ortodox vallású román templomszomszéd is belepótolt a javítás kiadásaiba. Tibád Sándor nyugdíjas történelemtanár megírta a berecki templom és egyház történetét, a vaskos kötet kiadását a hódmezővásárhelyi önkormányzat, Bereck és Ojtoz állandó patrónusa vállalta. Megújul a templom, de ami legalább ennyire fontos: nemsokára megerősödhet a bereckiek hite egyik pedagógus szolgájuk szorgalma és szülőföldszeretete révén. /Sylvester Lajos: Berecki templomfelújítók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Június 18-án Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában bemutatták a 111 vers erdélyi költőnőktől című kötetet és Szász István Tas Beszédes hallhatás Avagy három Hitel és ami utána következett című, a kolozsvári Hitel című folyóirat történetét feldolgozó kiadványt, a Kriterion Könyvkiadó szervezésében. Az antológia szerkesztője Egyed Emese, a verseket Katona Éva válogatta. Szász István Tas szülei adtak otthont annak idején a Hitel szerkesztőségének. /(köllő): Versantológia és Hitel-történet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/