Az Erdélyi Református Egyházkerület június 20-án Nagyenyeden tartotta évi közgyűlését. Ötvös József generális direktor missziói jelentésében kitért arra, hogy míg néhány évvel ezelőtt csupán két egyházmegyében, addig a múlt évben az egyházmegyék felében már többségben voltak a vegyes házasságok. Új jelenség a „nyilvántartásból kivettek” kategóriája. Ide tartoznak azok, akik nem fizetik a fenntartói járulékot vagy akik külföldre távoztak dolgozni. Aggasztó a cigánykérdés helyzete, az üresedő templomok, valamint azt is, hogy szegényes az egyházi ének- és zenekultúra. A hozzászólások során elhangzott, hogy több szórványban a reformátusok már magyarul sem tudnak, időszerű román nyelvű református gyülekezetek létrehozásáról gondolkozni. Tonk István főgondnok tájékoztatott: készülőben van a román nyelvű liturgia, valamint új az kétnyelvű káté. Pap Géza püspök elmondta: a teológia függetlensége mindennél fontosabb. Ameddig lehetséges, igyekeznek önerőből fenntartani ezt a több évszázados intézményt. A Kárpát-medence, de talán Európa egyetlen olyan egyházi intézménye az övék, amelyik nem állt be az állami struktúrákba. /Somogyi Botond: Lelkészszentelés Magyarigenben. Nagyenyeden tartották az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlését. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./

Könyvritkaságnak számító kötetet mutattak be június 25-én Szent Mihály Caritas összejövetelén. Jancsó Miklós kolozsvári színész A megfizetett taps /Stúdium Kiadó, Kolozsvár/ című könyve mindössze 150 példányban látott napvilágot. A kötetet a kiadó igazgatója, Tőkés Elek ismertette. Jancsó Miklós kötete a színház közéleti szerepéről szóló cikkeit tartalmazza. /Varga Melinda: A megfizetett taps gyönyörűsége. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Napvilágot látott a legújabb Kolozsvárról szóló album román és angol nyelven, Helyek a szívnek és értelemnek alcímmel. A megszokott albumokkal ellentétben itt olyan grafikák, képek is találhatók, amelyek a mindennapi életet is illusztrálják. /Tötszegi Orsolya: Kolozsvár monográfiája legújabb köntösben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Megjelent Mihály Gábor tanító Monológ a múltról című szárazajtai falumonográfiája /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, Múltidéző sorozat 7. kötete/. Kisgyörgy Zoltán, a lap munkatársa hangsúlyozta a falumonográfiák felettébb szükséges voltát. Háromszék 128 településéből mindössze negyvennek jelent meg eddig nyomtatásban füzetnyi vagy kötetnyi terjedelemben leírása. A szárazajtai történelemkönyv erényeként tüntette fel a helynevek felsorolását. A szerző az 1944. szeptemberi mészárlást annak előzményeivel mértéktartóan és igazságosan írta meg. Mihály Gábor 1994-ben lezárt kézirata azóta megjárta Amerikát is, míg végre kiadták, a falu életének alakulását napjainkig követő utószóval kiegészítve. /Váry O. Péter: Szárazajtáról mértéktartóan és igazságosan (Elkészült egy újabb falumonográfia). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

Megjelent Szabó K. Attila Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című közel ezer oldalas munkája. Szabó Kálmán Attila, a könyv szerkesztője előszavában kiemelte: „az intézményes képzés első formáinak megjelenése (1777) óta eltelt két és negyed század folyamán Erdély 23 városában 45 olyan iskola működött, amelyben valamilyen formában rövidebb-hosszabb ideig ilyen jellegű oktató-nevelő munka (is) folyt. ” Önálló magyar tanintézet működik a következő városokban: Kolozsvár, Nagyenyed, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, román intézet tagozataként: Marosvásárhely, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Zilah. /Sipos Erzsébet: Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

Elhunyt K. Jakab Antal, pótolhatatlan űrt hagyott maga után az Erdélyi Naplónál és mindazoknál a kulturális intézményeknél, ahol dolgozott. K. Jakab Antal élő lexikon volt, igényes, következetes, szókimondó, nagy tudású irodalmár, a magyar nyelv és történelem kiváló ismerője. Irodalomtörténész, irodalomkritikus, esszéíró, de a lista távolról sem teljes. K. Jakab Antalról jórészt mégis hallgat a magyar közélet, a magyar szellemiség, amelyet egy életen át szolgált. Az Erdélyi Naplóban közölt irodalomtörténeti visszaemlékezéseit sok kritika érte. /Makkay József: Búcsú K. Jakab Antaltól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) megelégedéssel nyugtázza, hogy az RMDSZ európai parlamenti képviselői határozati javaslatot terjesztettek elő a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében – olvasható közleményükben. Az egyetem ügyében a kül- és belpolitikai eszközök együttes alkalmazása vezethet eredményre. Ezért párhuzamosan két lépést tartanak szükségesnek: egyrészt az RMDSZ stratégiát dolgozzon ki az indítvány sikerét biztosító EP-támogatási aláírások begyűjtése érdekében. Emellett az RMDSZ kezdjen tárgyalásokat, és megfelelő szakmai előkészítés után nyújtson be törvénytervezetet egy olyan állami magyar egyetem újraindítása érdekében, amely magába foglalná mind a BBTE, mind pedig a MOGYE magyar tagozatát. A BKB javasolja az RMDSZ-nek, az EMNT-nek, az SZNT-nek, illetve a romániai magyar szakmai és civil szervezeteknek, hogy az egyetem újraindítása iránti igény demonstrálása végett közösen szervezzenek országos aláírásgyűjtést. /BKB-s javaslatok a Bolyai Egyetem ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27.

Nem tartotta elégségesnek az Európai Bizottság (EB) Brüsszelben kiadott jelentésében azt a haladást, amelyet Bulgária és Románia ért el a korrupcióellenes fellépésben, ugyanakkor úgy ítélte meg, egyelőre korai még bármilyen szankcióról dönteni ellenük. Mindkét ország felmutatott bizonyos előrelépéseket. Románia például jól áll a szükséges jogszabályok készítésében és elfogadásában – hiányosság elsősorban a gyakorlatba ültetés során található. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök szerint a jelentés korrekt, szigorú, és nem elfogult. Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke úgy vélte, hogy kizárólag a parlament érdeme a védzáradék elkerülése. /Brüsszel nem büntetett, de további eredményeket vár. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Az Európai Bizottság döntését elsősorban politikai szempontok alapján hozta meg, amelyeknek köszönhetően Románia és Bulgária is csatlakozhatott január 1-től az Európai Unióhoz. Az unió vezetői sokszor a román igazságszolgáltatásnak csak bizonyos szeleteivel foglalkoznak. A mostani jelentés is leghangsúlyosabban a korrupcióellenes harcot jelöli meg. Minden egyes frissen csatlakozott országnak jelentős életminőség javulást biztosíthat az uniós tagság, ha kormánya képes kidolgozni megfelelő támogatáslehívó rendszereket. Az EU soha nem tette szóvá, hogy a román igazságszolgáltatás működése még mindig embertelenül vontatott. Elég csak a visszaszolgáltatás folyamatára gondolni. Ezért a romániai vezetőknek nem kellene megfeledkezniük erről a hiányosságokról sem. /Borbély Tamás: Félig végzett munka. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Adrian Nastase volt kormányfő 57. születésnapja alkalmával kifejtette, nagy tervei vannak jövőjét illetően, „új csapat élén kíván építeni”. A szociáldemokraták soraiban egyre nő az elégedetlenség Geoanaval szemben, Nastase viszont erős lobbival rendelkezik az európai szocialisták soraiban is. Nastase fontolóra vette az államelnöki tisztség megpályázását is. /Bogdán Tibor: Adrian Nastase visszatér? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Június 26-án elhunyt Domokos Géza, író, szerkesztő és politikus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első elnöke. Az RMDSZ országos vezetősége közleményében értékelte tevékenységét, munkásságát 1997-ben Kisebbségért Díjjal, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2003-ban a Magyar Tudományos Akadémia Hazám-díjával ismerték el. Íróként, szerkesztőként kivételes szerepe volt a huszadik század második felének erdélyi magyar irodalmában: 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjeként, majd 1969-től 1990-ig a Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatójaként küzdött a magyar kultúra fennmaradásáért. Irányítása alatt több mint háromezer kötetet, köztük a magyar irodalom, a magyar tudományosság legjelesebb alkotóinak munkáit sikerült megjelentetni. A megszülető Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapítója és első elnöke lett. Meghatározó szerepet játszott a szervezet országos intézményeinek felépítésében, a román politikai pártokkal folytatott párbeszéd elindításában. 1990 és 1993 között, az RMDSZ elnökeként mindent megtett a magyarellenes erőszak megfékezéséért. 1993-tól kezdve a közélettől visszavonultan élt. Publicisztikájával, önéletrajzi munkáival a romániai magyar közösség sorsának, dilemmáinak éles, pontos, mélyreható elemzését végezte el. /Az RMDSZ országos vezetősége: Domokos Géza halálára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./ Domokos Gézát hosszabb ideje kezelték szívelégtelenséggel, koszorúér-elmeszesedéssel. Sepsiszentgyörgyön búcsúztatják, majd a zágoni temetőben helyezik végső nyugalomra. /Elhunyt Domokos Géza. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

A lapok sorra búcsúztak Domokos Gézától, értékelve életművét: a/ Domokos Géza visszaemlékezéseiről szóló kötetének az Esély címet adta. 2004. decemberében beszélt munkásságáról a közszolgálati rádió bukaresti stúdiójában. Kifejtette, hogy a történelem felajánlott egy esélyt, egy lehetőséget. A nagy kérdés: hogyan éltünk ezzel az eséllyel? Az RMDSZ megalapításakor Domokos Géza úgy látta, hogy lezárult egy korszak: véget ért az elviselhetetlen nemzetiségi elnyomás és a beolvasztási politika. Itt követték el az első hibát: azt hitték, nem folytatódhat ez a nacionalizmus. A parlamentben az egyik román képviselő elkezdte mondani a románok elűzését Hargita és Kovászna megyéből... Hónapokig eltartott a vita, ami elvezetett a híres HarKov jelentéshez. Ez jelezte, hogy vajmi kevés történt: még ha az állam akkori vezetői vagy a kormányon lévő egy-két ember másképpen is gondolkozott, középszinten, vidéken megmaradt a mentalitás, az agresszivitás, elsősorban a magyarok iránti bizalmatlanság. Az, hogy más útra lépjen az RMDSZ, a vezetőségben soha nem képezte vita tárgyát. Elhangzott a Temesvári Kiáltvány, annak a nyolcadik pontja kimondta, hogy a volt pártvezetők, aktivisták ne viselhessenek köztisztséget. Domokos Géza a párt Központi Bizottságának póttagja volt. Úgy érezte, hogy ez tehertétel, ettől mentesíteni lehet az RMDSZ-t. Domokos Géza már 1990 januárjában felvetette egy román nyelvű lap kiadásának a szükségességét. Nem volt elég kitartás benne, nem volt elég pénzük. A másik, amit másképpen csinálna: árnyaltabban kellett volna beszélnie 1991 őszén, amikor kirobbant az autonómiavita. Ebben a kérdésben nem volt elég türelmes azokkal szemben, akik az autonómia kérdését napirenden tartották. /Szőcs Levente: Akinek a paktumpolitika nem volt pejoratív. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Domokos Géza jövőre lett volna 80 éves, s jövőre lesz 60 éve, hogy Dávid Gyula ismeri őt, 1948 őszén lettek szobatársak a Bolyai Tudományegyetem Józsa Béla Diákotthonában. Aztán egy év múlva őt Moszkvába küldték egyetemi tanulmányai folytatására, s csak húsz év múltával jöttek ismét össze, amikor Domokos Géza Románia első nemzetiségi könyvkiadójának megszervezésére kapott megbízást, s ő Dávid Gyulát is kiválasztotta a kezdőcsapatba. Domokos Géza a diktatúra évtizedeinek romániai magyar közszereplői közül azon kevesek között van, akik politikai-szakmai karriert futottak be, de soha sem felejtették el, mivel tartoznak saját közösségüknek. A román kommunista rendszer a nemzetiségi kiadót a nacionálkommunista homogenizáció érdekében hozta létre. Domokos Géza azonban felismerte és kihasználta a számára „adott” mozgásteret: a romániai magyar (sőt nemcsak a magyar) kisebbség szellemiségének önkifejezése számára olyan fórummá tette a Kriteriont, amilyen nem volt addig, s talán nem is lesz. Az erdélyi magyar értelmiségi lakásokban ott voltak a Kriterion könyvsorozatai: a Szabó T. Attila-féle Erdélyi magyar szótörténeti tár, a Székely oklevéltár, a „fehér könyvek”, a Magyar Klasszikusok, a Téka-sorozatok kötetei, a nagy erdélyi történész-, művelődés- és művészettörténész-nemzedék munkái, a világirodalomra ablakot nyitó Horizont-sorozat. Az egész akkor formálódó nemzedék innen merítette az ismeretet, de az erőt is magyarságtudatának megőrzéséhez, gyarapításához. 1989 után Domokos Géza pályájának is új – a közvetlen politizálással megterhelt – szakasza következett. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az ő elnökségének évei alatt építette ki az erdélyi magyar civil intézményeknek azt a hálózatát, amelynek legkiválóbb személyiségeit akkor ott tudta maga mögött, a Szövetség Egyeztető Tanácsában. /Dávid Gyula: In memoriam Domokos Géza (1928–2007). = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

„Marad a munka” – mondta Domokos Géza jó negyedszázaddal ezelőtt egy nyilvános beszélgetés záróakkordjaként, emlékezett . Gálfalvi Zsolt. Domokos Géza életművének a legtermékenyítőbbek között van a helye az erdélyi magyarság történetében. „Annyi nyesett ággal az ölemben” – ez volt a címe a Kriterion munkáját összegező vallomásának közel két évtizeddel ezelőtt. Akármilyen történelmi körülmények is nyesegették pusztító módon az ágakat, Domokos Géza munkája nyomán azok mégis számtalanszor kivirágoztak. /Gálfalvi Zsolt: Marad a munka. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Domokos Géza világéletében realistának tudta magát. Realista volt mint újságíró és újságszerkesztő, realista mint író, realista mint kiadóvezető – nem utolsósorban pedig realista politikus volt. Jól választotta meg Domokos Géza visszaemlékezései három kötetének a címét: Esély. Gazdag élete során többféle esély látszott megnyílni előtte. Gyermekkorának faluja, Zágon, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium arra predesztinálta, amit majd a hetvenes-nyolcvanas években cselekedhetett, a Kriterion igazgatójaként. Előtte azonban megjárta Moszkvát, a Maxim Gorkij Irodalmi Intézetet (itt Pausztovszkij tanítványa lehetett), és volt a Pionírnak meg az Ifjúmunkásnak a főszerkesztője, Bukarestben. 1989 decembere előtti a párt Központi Bizottságának is tagja volt. Az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegének főszerkesztőjeként elindíthatta a Forrás-sorozatot, alatta indult a Horizont, a világirodalmi könyvsorozat, 1968-ban mint az Előre főszerkesztő-helyettese élére állhatott a romániai magyar irodalmi élet megújítási kísérletének, később pedig az Írószövetség országos alelnöki minőségében próbálhatta menteni, ami menthetőnek látszott. Domokos most már lezárult életművének fő alkotása bizonyára a Kriterion, amelyből magyar kultúramentő intézményt formált. 1989 után méltán állhatott az alakuló Romániai Magyar Demokrata Szövetség élére. Lehetett, és olykor kellett vitatkozni vele, de a romániai magyarság politikai súlyát elsősorban ő próbálta besulykolni a fejekbe. /Kántor Lajos: Domokos Géza esélye (1928–2007). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Domokos Géza RMDSZ elnök és képviselő korában, a kilencvenes évek elején, madéfalvi dermesztő hidegben, a székely vértanúk emlékművénél az építkezésről beszélt. Hogy nem aki jajong, hanem aki épít, csak az maradhat meg. Domokos Géza ezt tette egész életében. Épített. Kiadót, szervezetet, alapítványt, intézményeket. /Székedi Ferenc: Az építő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Hetvenkilenc éves korában, váratlan rosszullét után Marosvásárhelyen elhunyt Domokos Géza író, szerkesztő és politikus. „Domokos Géza életműve csak ezután fog kiteljesedni: hiszen küzdelme, küldetése még nem ért véget, szellemisége tovább él közöttünk. Itt marad velünk, mert szükségünk van rá, szükség van bölcsességére, türelmére, nyitottságára és konokságára. Együtt küzd velünk, amíg valóban el nem érjük 1989-ben közösen megfogalmazott céljainkat, a magyar közösség megmaradását, gyarapodását biztosító teljes jogegyenlőséget” – olvasható az RMDSZ közleményében. Domokos Géza Brassóban született 1928. május 18-án, elemi iskoláit a háromszéki Zágonban kezdte el, középiskolába Sepsiszentgyörgyön járt. Egy évet tanult a Bolyai Egyetem bölcsészkarán, majd Moszkvában, a Makszim Gorkij Irodalmi Főiskolán folytatta tanulmányait. Hazatérte után Bukarestben telepedett le, az Előre riportere lett, majd 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó főszerkesztője. A Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatójaként 1969-től 1990-ig eredményesen küzdött a magyar kultúra fennmaradásáért. Irányítása alatt több mint 3000 kötet jelent meg, az általa vezetett intézményekben jelentős szellemi műhelyek alakultak ki. „Amiről kevesebbet beszélünk: kialakult a Kriterionnál egy olyan modell, amelyről az az érzésem, hogy a nemzeti kisebbségi és etnikai csoportok számára sokáig használhatónak bizonyult. Sok ügyeskedés után és tudatosan vállalt kompromisszum árán a kvázi lojalitást és a nemzetiségi ügyet valamilyen szintre hozhatták, éltetni tudták” – mondja a Sikertörténet kudarcokkal (bukaresti életutak) című interjúkötetben Bányai Évának. A diktatúra bukása után az RMDSZ egyik alapítója, illetve első elnöke volt, 1992-ig RMDSZ-es képviselő a parlamentben. Nyugdíjas éveit visszavonultan töltötte Papolcon és Sepsiszentgyörgyön. /Távozott az alapító. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Elhunyt Domokos Géza író, szerkesztő, politikus, a Kriterion Alapítvány elnöke. A rendszerváltás utáni élmények, gondolatok, tapasztalatok gyűjteménye, dokumentuma az Esély című emlékezése. Fontos számadás, mint ahogy az Igevár, vagy a legutóbb megjelent Apályban című könyvek is egy kiváló ember beszámolói, intelmei. Domokos Géza a tisztesség és becsületesség, a nyíltság és nyitottság megtestesítője volt, írta róla Ferencz Imre. /Ferencz Imre: Rajtunk látszottak évei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./

Levelet intézett Franco Frattini európai biztoshoz a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) egyik elbocsátott oktatója, Hantz Péter. A levél szerint „abszurd és anakronisztikus, hogy a 21. század Európájában romániai akadémiai vezetők, a román diplomácia hathatós támogatásával hadjáratot viselnek olyan alapvető kisebbségi jogok ellen, melyeket Európa minden jelentősebb nemzeti közössége élvezhet – a romániai magyarság kivételével”. „Diákjainkat már a középiskolai román nyelvvizsgákon diszkriminálják, a felsőoktatásban pedig számos fontos szak nem tanulható magyar nyelven” – olvasható a levélben. A levél szerint „Románia megoldatlan kisebbségi problémák egész sorát hurcolta be magával az Európai Unióba. Az RMDSZ, kormányon belül vagy kívül sem tudta elérni a Bolyai Egyetem újraindítását. A belpolitikai eszközök kimerülése, a mindenkori román kormány elutasító, kisebbségellenes magatartása miatt kellett az RMDSZ-nek az Európai Parlamenthez fordulnia. ” Hantz Péter a levélben azt kérte Franco Frattinitől, „vesse latba befolyását a romániai magyarságtól elvett Bolyai Egyetem újraindítása érdekében. A romániai hivatalos szervek számára az európai fórumok, főleg a Bizottság javaslatai követendő irányvonalat jelenthetnek. ” /Lobbi a Bolyaiért. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Az Iskola Alapítvány megkezdte a 2006–2007-es tanévi Nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatások kifizetését. Június 27-én az Iskola Alapítvány „Szülőföldön magyarul” projektirodája 19 993 gyerek után folyósította a támogatást azoknak a szülőknek, akik postán kérték az összeg kifizetését. A projektiroda 4 453 gyerek után bankkártyára történő átutalással folyósítja a támogatást. / Szülőföldön magyarul. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

Kolozsváron folyik a Partnerségben – Közösen az EU-ban című román–magyar üzleti fórum. Szervezői, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége. A rendezvényen ismertették a sikeres pályázatírás tudnivalóit. Farkas Mária, a kolozsvári Rajka Péter Vállalkozók Szövetségének elnöke az új versenyfeltételekről és lehetőségekről tartott beszámolót. /Ö. I. B. : Külföldi tanácsok hazai vállalkozóknak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Eddig a román munkavállalók külföldre történő migrációja volt jellemző a munkaerőpiacra, újabban megjelentek a nyugati határ mentén a magyar szakmunkások. Szatmárnémetiben már több tucat magyarországi építőipari munkás dolgozik. Újabban megjelentek az egyéni munkavállalók is, akik vállalják az ingázást a határon át, ugyanis míg a szomszédos szabolcsi vagy hajdúsági, illetve bihari településeken nagy a munkanélküliség, addig Nyugat-Romániában a munkaerő hiánya jelent gondot. Újabban felsőfokú végzettségű személyek is átjönnének inkább a magyarlakta vidékekre dolgozni, főleg adminisztratív munkakörbe. A budapesti Vegyépszer Szatmárnémetiben az alsó Szamos-híd felújításán dolgozik. /Králik Lóránd, Sike Lajos: Szatmári házat épít a budapesti kőműves. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Nincs nyilvántartás, de a rendőrség kábítószer-ellenes osztályának vezetője szerint Háromszéken is növekszik a drogfogyasztók tábora. Általában zárt, szűk baráti körök fogyasztanak – buliban, diszkóban, mulatóhelyen – vadkendert és ecstasy-tablettát. A szülőknek a kábítószer-ellenes világnap alkalmából kiadott kétnyelvű (magyar és román) szórólap szerint elsősorban a kitágult pupillák és a megnövekedett folyadékfogyasztás (nem alkohol, hanem üdítők, víz) jelezheti, hogy gyermekük miképpen szórakozik. /Demeter J. Ildikó: Nő a kábítószer-fogyasztás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

Nagy Károly egyetemi tanár, Nagy István munkásíró és kommunista pártember fia a Szabadságban (Egy hitvallás margójára, június 13. és 15.) arról elmélkedett, miért nincs a romániai magyaroknak erős demokrata-baloldali pártja vagy legalábbis platformja (az RMDSZ-en belül). Bevezetőjében „szokatlan” eseményeket beszél el az illegális, majd törvényes kommunista mozgalom történetéből (Fóris István, Luka-Luca László-Vasile története), majd kifejtette, hogy a magyar baloldalnak Fazekas János (a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja, miniszter, majd miniszterelnök-helyettes) köré kellett volna tömörülnie. Nagy V. László hozzászólásában leszögezte, nem lehet elfelejteni a kommunizmus 45 évét, a börtönöket, kényszer-munkatelepeket. A diktatórikus pártok ideológiája egyforma, a külön jobb- vagy baloldali diktatúra csak porhintés. Ne mondja senki, hogy a Szovjetunióban nem az orosz sovinizmus uralkodott. Hibázik Nagy Károly, ha túldicséri Luka Lászlót vagy épp Fazekas Jánost. Ők akkor csatlakoztak a kommunizmushoz, amikor már ismertek voltak a kommunista proletárdiktatúra szörnyűségei. Fazekas János pozitív oldalai ismert, de ettől még érzelmeiben kommunista maradt. Ára volt annak, hogy a fiatal Fazekasban megbízott Gherghiu-Dej vagy épp Ceausescu, hogy oly magasra emelkedhetett. Mint ahogy annak is ára volt, hogy Hajdú Győző úgy megbízott Markó Bélában, hogy helyettesének nevezték ki. Igazi, mérsékelt szociáldemokráciára Romániának és a romániai magyarságnak is szüksége van. /Nagy V. László: A romániai magyar szociáldemokrácia feléledése? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

A tanév végét zárják a diákok. Dávid Erzsébet, Máramaros megye főtanfelügyelő-helyettese elmondta, hogy a megye két magyar líceumából /Németh László Gimnázium – Nagybánya és Leöwey Klára Líceum – Máramarossziget/ majdnem minden végzős egyetemre készül. Az előző években 80-90 %-os volt a bejutási arány. A Németh László Gimnázium bővítésre készül, díszterem, dokumentáció terem, tanterem és irodahelyiség építését tervezik. A Leöwey Klára Líceumban a belső felújításokon kívül a picét is felújították. /Hitter Ferenc: Év végi izgalmak az iskolában. = Gutinmelléki Friss Újság (Nagybánya), jún. 28./

A Csíki Játékszín játékát – a Hegedűs a háztetőn szinte valamennyi énekszámát – tapssal ünnepelte a kisvárdai közönség. A Parászka Miklós rendezte musicalről a szakmabeliek is elismerően nyilatkoztak. A fesztiválon megosztotta a közvéleményt a Pinczés István által színpadra vitt, Zalán Tibor Katonák, katonák című drámája a székelyudvarhelyiek előadásában. A Szabadkai Népszínház Moliére – Képmutatók cselszövése című előadással jelentkezett. A színházak közül kevesen maradnak hosszabb időre, csupán néhány fős küldöttség képviseli a társulatokat a fesztivál végéig. /Rostás-Péter Emese: Színház a színházban. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Jó esély mutatkozik arra Kézdivásárhelyen, hogy a Petőfi Sándor Általános Iskola az új tanévet a huszonnégy tantermes, 1990-ben megkezdett épületben indítsa. Török Sándor polgármester elmondta: 60 ezer lejt kaptak idén az építés folytatására, de ez nem elég, hogy befejezzék az iskolát, még 120 ezer lejre lenne szükség. Ígéretet kaptak arra, hogy a hiányzó összeget is átutalják a városkasszába. /Iochom István: Új iskola Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

A Pro Europa Liga felmérést kezdeményezett a vallási ismeretek iskolai oktatásáról. Több megye iskoláiba eljuttatott kérdőíves felmérés a tájékozódást célozta: mennyire tartják tiszteletben az iskolák az esélyegyenlőség elvét (tanulhat-e minden iskolás a maga választotta vallásról), továbbá milyen mértékben tűzik ki célul a különböző felekezetek iránti kölcsönös megértés és tisztelet ápolását. A kezdeményezés ellen a napi sajtó munkatársai több ízben éles hangú támadást intéztek. Elutasították magát a feltételezést, hogy a vallási nevelés bármi módon ártalmas lehet. Olyan kísérletet láttak benne, amely árt az egyházak társadalmi megítélésének. /Horváth Andor: Vallás és iskola. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

A Gyergyói-medence mozgássérült fiataljaiért működő Esély Alapítvány egy lépéssel közelebb áll ahhoz, hogy elkészüljön a központja. A gyergyószentmiklósi önkormányzattól negyvenkilenc évre bérbe kapott egykori kuglipálya épületén folyik a munka az Esély házáért. Pupák-Felméri Zsuzsanna, az alapítvány vezetője adta hírül, hogy a szervezetnél eddig önkéntesként dolgozó Dániel Botond szociológus cégével kötnek szerződést, rábízva az épület menedzselését. /Balázs Katalin: Mozgássérült fiatalokért. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./

Június 28-án többéves huzavona után újra birtokba veheti a nagymúltú Bethlen család a XVI. században épített keresdi – Erdély talán legszebb reneszánsz kori – várkastélyát. A kastélyt 1949-ben fosztották ki. Ezt követően a kastély az állami mezőgazdasági vállalat székhelye lett, majd sokáig gazdátlanul állt. 1998-ban minisztériumi megrendelésére hozzáfogtak az állagmegőrzési munkálatokhoz, majd kormányváltás után abbahagyták az újjáépítést. A jogos örökös, a Marosvásárhelyen élő gróf Bethlen Anikó a teljes restitúciós törvény alapján igényelte vissza a kastélyt. 2005. november 22-én végleges törvényszéki határozat alapján jogilag vissza is kapták az épületet, az Országos Műemlékvédő Bizottság hivatalosan azonban csak most adja át az ingatlant a családnak. Gróf Bethlen Anikó elmondta, 1949-ben a kommunisták négy nap és négy éjjel hordták el a berendezést több tehergépkocsin. Minderről részletes jegyzőkönyv készült, amit nagyon nehezen, levéltári kutatások után a család előkerített. A jegyzékben bútorok, ruhák, műtárgyak, szőnyegek, egyéb igen ritka berendezési tárgyak hosszú sora áll. Mindemellett az utcára került több mint 3000 könyv, köztük számos felbecsülhetetlen értékű kódex. Néhány tárgy a segesvári, a medgyesi múzeumba került, de nagy részüknek nyoma veszett. Nemrég sikerült egy 1926-ban összeállított családi albumot előkeríteni, amelyben a családi fotók mellett a keresdi kastély pompáját is megörökítő fényképek láthatók. A várkastély építészeti remekmű, írta a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében Keresztes Gyula műépítész. Buscu Dan, az Országos Műemlékvédő Bizottság vezérigazgatója elmondta, azért kellett két évig várnia a családnak a végleges törvényszéki végzést követően, mert kevesen dolgoznak a hivatalban, nem értek rá Keresdre utazni. A kastély berendezéséről, az elhordott vagyontárgyakról Antihi Adriana segesvári múzeumigazgató elmondta, nincsenek a segesvári múzeumban bútorok, a kastélyból származó más berendezési tárgyak, csak néhány családi portré. Gróf Bethlen Anikó múzeumot is tervez a kastély néhány helyiségében. Több száz régisége, bokálya, kerámiatárgya, szőttese van, amiből gazdag kiállítás állna össze. Emellett tervezi, hogy a keresdi kastélyban panziót rendeznek be. A visszaszerzett vagyonból és a Bethlen Alapítványon keresztül benyújtott pályázatok alapján próbálják meg előteremteni azt a pénzösszeget, hogy folytassák a renoválást. /Vajda György: Visszaszolgáltatják a keresdi kastélyt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./