A Szövetség a Székelyföldért Egyesület bejegyzése egy éve húzódik. Az RMDSZ által uralt önkormányzatok tehetetlenkedése is megmutatkozott. A Szövetség a Székelyföldért és a civil mozgalomként működő Székely Nemzeti Tanács tulajdonképpen egymást serkentő versenytársak is lehetnek a székelyföldi autonómia ügyében. /Bakk Miklós: Az autonómia spirálja. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./

Elfogadta a parlament a vadászati törvény módosítását. A parlament az RMDSZ-es képviselők által szorgalmazott kompromisszumos változatot fogadta el. Az RMDSZ képviselőinek így Kelemen Atilla Maros megyei RMDSZ-elnök és társai törvénymódosítási javaslatát sikerült részben ártalmatlanítaniuk. „Amennyiben hatályba lépett volna a javaslat, a föld- és erdőtulajdonosok lényeges bevételtől estek volna el” – állapította meg Tamás Sándor képviselő. /Gazda Árpád: RMDSZ–Kelemen: 1-0. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./

A múlt hét végén Kolozsvárra érkezett a New York-i evangélikus-lutheránus egyház küldöttsége, céljuk a testvéregyházi kapcsolat kiépítése. New Yorkban az evangélikus lutheránus egyház teljes egészében emigráns egyház, szolgálata is elsősorban a bevándorló közösségek felé irányul. Az istentiszteletek jelenleg 25 nyelven folynak. A testvérkapcsolat eredményeképpen hamarosan két további nyelven – románul és magyarul – is tartanak majd istentiszteletet New Yorkban. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nem vagyunk „nagyobb testvér”. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

A kilencéves mandátumát befejező Kozsokár Gábor alkotmánybíró utódjául Puskás Bálintot jelölte a taláros testületbe a szenátus, akinek helyét a választási listán következő Szabó Ilona, a Kovászna megyei mezőgazdasági igazgatóság aligazgatója veszi át az RMDSZ-frakcióban. Szabó Ilonát váratlanul érte, hogy hamarosan parlamenti mandátumot kap. 2000-ben RMDSZ-képviselőjelölt, 2004-ben szenátorjelölt volt; az előválasztásokon a harmadik helyet kapta Puskás Bálint és Németh Csaba után. /Cseke Péter Tamás: Nőiesedő” RMDSZ-frakció. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Tizenhét év telt el az 1990. évi bukaresti bányászjárás óta, és ugyanannyi esztendeje járnak szabadon a vétkesek. Nevük ismert, számos olyan dokumentum került elő, amely bizonyítja többek között Ion Iliescu, Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu, Virgil Magureanu szerepét a Zsil-völgyi bányászok bukaresti dúlásában. Az események kapcsán nagy nehezen beindult ügyészségi eljárás egy helyben topog. Az évforduló kapcsán június 13-án rendezett menetelésen nemcsak az áldozatokra emlékeztek, de a bűnösök felelősségre vonását is követelték. Az akciót a December 21 Egyesület és az Új Csavargók civil szervezet rendezte – utóbbi neve az 1990. évi Egyetem téri tüntetőkre aggatott iliescui jelzőt idézi. Az 1990. évi bányászjárás nyomán két és fél év alatt közel 200 ezren távoztak az országból. A tüntetők egy csoportja Ion Iliescu házához vonult. „Iliescu, soká élj, hogy megbűnhődj a vétkedért” – skandálták. /Bogdán Tibor: Tizenhét év az első bányászjárás óta. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Értékes, érdekes előadások hangzottak el Gyergyószentmiklós történeti évfordulói tiszteletére tartott Nemzetközi Történész Konferencián június 7-én és 8-án. A korábban évente, majd kétévente dr. Garda Dezső országgyűlési képviselő által szervezett ünnepi rendezvényen az első napon háromszázan, második napon közel kétszázan hallgatták az előadásokat. A Nemzetközi Történész Konferencia a vásárjog 400 éves évfordulójának, illetve a városjog 100 éves évfordulójának megszerzése szellemében tajlott. Csukovits Enikő a budapesti Akadémiai Történeti Intézet történésze a magyar városfejlődés általános jellemzőit mutatta be, Tringli István a piac és a vásár működési mechanizmusát érzékeltette a középkori Magyarországon. Horn Ildikó, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetője előadása Rákóczi Zsigmondról szólt, aki rövid fejedelemsége idején vásárjogot adott Gyergyószentmiklósnak. Garda Dezső, a város történésze bemutatta Gyergyószentmiklós jogi, közigazgatási, katonai és igazságszolgáltatási feladatkörének az alakulását. Szabó Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára által, illetve B. Szabó János, a Zrinyi Miklós Honvédelmi Egyetem tanára II. Rákóczi Ferencről beszélt. Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója a múzeum rövid történetét ismertette, Magyari Levente Gyergyó közéletéből 1899-ben címen értekezett. Pál Antal Sándor ny. levéltáros Az 1956-os évi magyarországi forradalom és szabadságharc hatása és következményei Gyergyóban című munkája erőt ad azoknak, akik félnek, még mindig nem beszélnek a történtekről. A rendezvény végén a gyergyószárhegyi Ferencz Hedvig néni mondott köszönetet dr. Garda Dezsőnek a konferenciáért, a székelységért folytatott küzdelméért, és erőt kívánt a további harchoz. Garda Dezső az újságíró kérdésére elmondta, hogy 1977-től kezdődően szervezett tudományos ülésszakokat kolozsvári egyetemi előadótanárok részvételével, melyek 1990-től kezdődően a magyarországi történészek előadásaival Nemzetközi Történész Konferenciákká váltak. A mostani alkalommal Demény Lajos és Egyed Ákos betegsége miatt nem tudott eljönni Gyergyószentmiklósra, R. Várkonyi Ágnes akadémikus asszony a szervezés időpontjában nagyon beteg volt. /Kedves-Tamás Gyopár: Ünnepi történész-konferencia. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jún. 14. – 24. sz. / 

Az 1332-es, az 1333-as illetve az 1334-es évi pápai tízed jegyzékek mind Gyergyó, mind pedig Gyergyószentmiklós történetében az első okleveles említéseket jelképezik. Az 1581-es évi gyergyószentmiklósi falutörvény megfogalmazása a helyi közösség által, településünket azon három közösség tagjai közé sorolja, melyek az okiratok alapján első három településként fogalmaztak meg communitásaik számára olyan jogi normákat, melyek meghatározták a határrendtartást, és döntő módon befolyásolták az egyén és közösség viszonyát a földművelés, állattartás, az egyéni irtás és a székely örökség rendszere tekintetében. A XVI–XVII. századi forrásaink a legnépesebb településként mutatták be a korabeli Gyergyószentmiklóst. Az 1614-es évi Bethlen lustrában ugyanis 209 családot írtak össze a Békény-parti településen. Ugyanebben a katonai összeírásban Sepsiszetgyörgyön 128, Kézdivásárhelyen 155, Ilyefalván 138, Székelyudvarhelyen 174 családfőt jegyeztek fel. Ez a népesség településünkön huszonkilenc esztendő múlva megkétszereződött. Az 1643-as évi, I. Rákóczi György által szervezett összeírás szerint Gyergyószentmiklós népességét 472 család alkotta. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem 1607-ben vásárjogot adományozott Gyergyószentmiklósnak. A vásártartás joga döntő módon hozzájárult az örmények gyergyószentmiklósi letelepedéséhez. Gyergyószentmiklós közigazgatási-jogi szempontból is a gyergyói térség központját jelentette. Itt tartották ugyanis az alszék gyűléseit, a széki hatóságoknak pedig igazságszolgáltatási feladatköre is volt. 1763-ban az első székely határőrezredet, a székely határőrség gyergyói központját Gyergyószentmiklóson hozták létre. Benkő József leírása mellett az 1721-es, az 1750-es, az 1785-ös, valamint az 1820-as évi összeírások is úgy mutatják be Gyergyószentmiklóst, mint a Gyergyói-medence gazdasági, közigazgatási, jogi és katonai központját. A köztudat szerint Orel Dezső polgármester nevéhez kötődik a városi jog megszerzése. Az utókor megfeledkezett arról, akinek döntő szerepe volt a városjog kiharcolásában: Gyergyószentmiklós korabeli jegyzőjéről, Puskás Adolfról van szó. /Dr. Garda Dezső: Vásárjog, mezővárosi státus és városjog Gyergyószentmiklós történetében. Az Orel-korszak = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jún. 14. – 24. sz. / 

Húsz évvel ezelőtt, 1987-ben ha négyen-öten voltak összesen magyar történészek Marosvásárhelyen, írta Sebestyén Mihály. Közülük kettő időnap előtt távozott. Akik maradtak, húsz év alatt többet publikáltak, mint egész életükben. Soha ennyi történész, történelemkutató nem élt egyszerre városban. Főállásúak, akiknek hivatali munkája és szenvedélye egybe esik. 1990-től rengeteg fiatal fordult a történelem felé. Vannak végre régészek és levéltárosok, könyvtárosok, művelődés- és életmódkutatók, hadtörténészek és a közelmúlt feltárása nem szünetel. /Sebestyén Mihály: Húsz évvel ezelőtt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

A Magyar Rádió új műsorstruktúrájáról vitáztak Budapesten; az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának ülésén szinte minden felszólaló képviselő talált kifogásolnivalót a változtatásokban. A június elejétől bevezetett módosítások értelmében Magyarország legnagyobb közszolgálati adója, a Kossuth Rádió leegyszerűsített műsorráccsal, hír- és információ-központú ajánlattal várja hallgatóit, a Petőfi Rádió a legfrissebb zenei összeállításokat kínálja, a Bartók Rádió komolyzenei programja változatlan, de hallgatottsága továbbra is alacsony. A vitában főként a Kárpát-medencei identitás megtartásához hozzájáruló műsorok hiányát érintették. /Vita a Magyar Rádióról. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./

Egyre kisebb az esélye annak, hogy a marosvásárhelyi Szent György utcai egykori református leányiskola épületében újból egyházi tanintézet kapjon helyet. Az épületet az egyház egy vállalkozónak adná ki. A befektetőre hárulna a düledező ingatlan teljes felújítása és kibővítése. „A marosvásárhelyi történelmi egyházak három nagy iskolaépületet kaptak vissza: a jelenlegi Bolyai, az Unirea és a Művészeti Gimnáziumot. Bár ne lenne így, de a város magyar fiatalsága sajnos elfér ebben a három ingatlanban. Egy negyediket már nem tudnánk fenntartani, annál is inkább, mivel a feljavítására mintegy kétmillió euró szükséges” – nyilatkozta Lakatos Péter, a tíz marosvásárhelyi református gyülekezet kuratóriumának elnöke. Ötvös József esperes szerint viszont a visszaszerzett épületnek oktatási és kulturális célokat kellene szolgálni. /Szucher Ervin: Befektetőkben bízik az egyház. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./

Hiába gyűltek össze június 13-án a Szatmár megyei Gencsen a református parókia előtt a másfél éve felfüggesztett lelkész kilakoltatása érdekében a hívek. A bíróság döntése értelmében Bátori Gyulát ki kellett volna lakoltatni, a végrehajtó mindössze a volt pap és családja értéktárgyairól készített leltárt, amit átadott a helyi egyházközségnek, majd lepecsételte a bejáratokat. A felfüggesztett lelkész így nem használhatja tovább a szolgálati lakást, viszont a tavaly februárban kinevezett új pap sem költözhet a parókiára. Bátori Gyulát másfél éve függesztette fel szolgálatából a református egyház fegyelmi bizottsága a gyülekezeti vagyon terhére elkövetett sikkasztás miatt. A tisztségéből felfüggesztett lelkész azonban megtagadta, hogy átadja a parókiát utódjának. A konfliktus következtében Gencs református gyülekezete két pártra szakadt. /Babos Krisztina: Patthelyzet Gencsen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./

Önkívületi állapotban szállítottak kórházba Kolozsváron egy 26 éves magyar fiatalt, miután egy bárhelyiség teraszán brutálisan összeverték. Az azonnali műtét ellenére a kolozsvári B. István belehalt sérüléseibe. A rendőrség közleménye szerint a fiatal barátjával, K. Bogdannal együtt egy bárhelyiségben szeszes italt fogyasztott, majd erősen ittas állapotban hajnali fél kettő-kettő körül távozott. Amíg barátja fizetett, a későbbi áldozat kiment a helyiség teraszára, ahol verekedésbe keveredett. Barátja előbb segítségére sietett, de mivel őt is bántalmazták, elszaladt. A rendőrség a helyi 20 éves M. Emil Calin személyében azonosította a vélt tettest, akit előzetes letartóztatásba helyeztek. /A rendőrség híre. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Maros megyében közel ötezer végzős középiskolás diáknak (3448-an a román, 1186-an a magyar s 43-an a német tagozaton) szól a héten utoljára az iskolacsengő. /Bodolai Gyöngyi: Látni, megismerni, szárnyalni. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör a Tulipán könyvüzletben tartotta évadzáró ülését. A kör tagjai Dsida Jenőre emlékeztek. Szeptembertől júniusig az irodalom barátai 12 foglalkozáson vettek részt. Bemutatásra került dr. Brauch Magda Beszélni kell avagy használjuk anyanyelvünket című nyelvművelő kötete, Regéczy Szabina Perle verseskötete és Suplacan Nagy Mónika verseit tartalmazó műfordítás-gyűjteménye. Az előadásokat legtöbbször dr. Brauch Magda tartotta, az irodalmi kör szavalóinak közreműködésével. /Regéczy Szabina Perle, az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke: Évadzárás a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

Június l7-én lenne 80 éves a mezőségi Pusztakamarás nagy szülöttje, Sütő András. Ebből az alkalomból a falu maroknyi magyar közössége és az onnan elszármazottak emlékünnepséget szerveznek a helyi református templomban. A székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadó erre az alkalomra megjelenteti és elhozza Sütő András Sikaszói fenyőforgácsok című művét. /Székely Ferenc: Sütő-megemlékezés Pusztakamaráson. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Elhunyt Labancz Zoltán, az Antropozófiai Társaság vezetője, aki szellemi Mesterként, barátként, testvérként, tanárként, családapaként tevékenykedett. /Dr. Bréda Ferenc: Rózsák Zoltánnak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

A magyarországi Érdről és Tárnokról közel félszázan rótták le kegyeletüket június 13-án az egykori temesvári fogolytáborban elhunytak, vagy az innen a szovjet lágerekbe hurcoltak emléke előtt. A város peremén, az Aradi úton 2000 őszén felavatott márványkapunál Radó János volt Temes megyei tanácsos, az emlékmű felállításának kezdeményezője fogadta a látogatókat, akik közül hat-nyolc személy a láger foglya volt bő hatvan évvel ezelőtt, a többiek meg édesapjukat vagy valamelyik hozzátartozójukat veszítették el itt. A tábort a németek kezdték építeni, és 1940-ben szerb hadifoglyok voltak az első lakói. 1941 után orosz foglyokkal telepítették be, majd 1944 őszétől zömmel magyarok (köztük rengeteg civil) zsúfolódtak benne. A tízezer főre tervezett táborban olykor kétszer-háromszor annyian raboskodtak, és a rossz körülmények miatt 1945 tavaszán tífuszjárvány tört ki, amelynek nyolcezren estek áldozatul, többségükben magyarok. Radó János szerint az oroszok válogatás nélkül zártak be civileket és katonákat, a legfiatalabb fogoly nyolc-, a legidősebb nyolcvanhárom éves volt. A túlélők közül Krizsek István 82 éves érdi lakos elmondta, hogy őt Bajáról hozták Temesvárra, körülbelül két hónapot töltött itt, és amikor 1945 márciusában kitört a tífuszjárvány, Szibériába deportálták (öt évet töltött munkatáborban). A rendszerváltás után 1945. január 8-át Érd gyásznapjává nyilvánították. Azon a napon Érdről és környékéről körülbelül 4500 személyt deportáltak a szovjetek, köztük nagyon sok fiatalt. Az emlékmű avatásakor négynyelvű felirat hirdette az utókornak, hogy miért állíttatott, a felirat azóta eltűnt. A feliratot márványtáblára fogják cserélni. /(pataky): Visszatértek szenvedéseik helyszínére. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

Hármas könyvbemutató volt Temesváron: a Szórvány Alapítvány gondozásában megjelent Romániai Magyar Évkönyv 2006, Vicze Károly Temesközi történelem, valamint Jancsó Árpád út- és hídépítő mérnök A bánsági utak első törzskönyve című magyar és román nyelvű munkája. Az évkönyv többéves hagyomány folytatása, immár a hetedik olyan kötete a sorozatnak, amely az elmúlt év romániai magyar társadalmát foglalkoztató és érintő eseményeket dolgozza föl. Műfaját tekintve tudományos jellegű kutatómunka, esszé- és dolgozatkötet. Bodó Barna szerkesztő kiemelte, hogy a demográfiai és földrajzi értelemben vett peremvidékről is lehet az egész romániai magyar társadalom számára értékes munkát végezni. Vicze Károly történelem és földrajz szakos tanár legújabb kötetének érdeme a rengeteg történelmi adat felkutatásában, rendszerezésében rejlik. A Jancsó-könyv a bánsági történelem egy olyan szeletét tárja fel, amellyel még senki nem foglalkozott. /P. L. Zs. : Múltidéző és a jelent tükröző kötetek. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

Verestóy Attila szenátor, frakcióvezető kifejtette, minden olyan civil és politikai ambíciókat is tápláló civil szerveződéssel együtt kell működni, amely nem az RMDSZ lesöprését tűzte ki célul. Az RMDSZ az elmúlt esztendőkben erős és határozott országos politikai szerepre is vállalkozott, hangsúlyozta. A népszavazás kérdésében: „Jó döntést hoztunk, és a kampány jelszava is jó volt: igent a demokráciára”. Verestóy szerint: „Tévedés, hogy a Basescu mellett szóló szavazatok, azaz a nemek valamiféle RMDSZ-ellenességet jelentettek volna. ” A szenátor szerint „a lejáratási kampány, amelyet ellenem is folytatnak, nem más, mint egy stratégia része: a politikai vezetők hitelének megnyirbálásával a közösség megosztható”. /Verestóy Attila szenátor, frakcióvezető: Mi a megoldás része vagyunk. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jún. 14./

1990. június 13–15-e között volt az emlékezetes bányászjárás Bukarestben, melynek során hatan meghaltak, több mint ötszázan pedig megsebesültek. Jelentős kárt szenvedtek: a rendőr-főkapitányság, a Belügyminisztérium, valamint más fontos állami intézmény épületei, továbbá egyes politikai pártok székhelyei. A Zsil-völgyéből a fővárosba sereglett bányászok valóságos vérfürdőt rendeztek a közrend helyreállításának nevében. A konfliktus június 13-án robbant ki, amikor a karhatalmi erők brutálisan bántak az Egyetem téri éhségsztrájkolókkal. A bányászokat Ion Iliescu akkori államfő az Egyetem-térre irányította „takarítani”. „Vissza kell állítanunk a demokráciát. A hadseregnek stabilizáló szerepet kell betöltenie, az állami intézetek lerohanásakor pedig ez nem maradhat közömbös”, nyilatkozta akkor Ion Iliescu., aki megköszönte a bányászoknak a segítséget. Dan Voinea katonai főügyész azt ígérte, hogy a bányászjárás ügyirata a nyár végére a bírák asztalán lesz. /Emlékezés az első bányászjárásra. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Calin Popescu Tariceanu kormányfő José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének elmondta: az ügyészség nem kommunikál kellőképpen a végrehajtó hatalommal. Ezt azzal indokolta, hogy a sajtóból értesült két minisztere kivizsgálásáról. Tariceanu tudatta Barrosoval: tiszteletben tartja az államhatalmak különválasztásának elvét, és egyetért az igazságszolgáltatás függetlenségével, de ez nem „szakítható” el a többi intézménytől. Válaszában Barroso kitért arra, hogy az államhatalmak kölcsönhatásban állnak egymással, s mivel tevékenységüket az állam és az állampolgár érdekében fejtik ki, ez magába foglalja az intézmények közti kommunikációt is. /Barrosonak panaszkodott a kormányfő. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

A Szociáldemokrata Párt (PSD) semmilyen tisztséget nem kap a kormányban – szögezte le Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök tévé-interjújában. A PSD válasza erre az volt, hogy ilyen körülmények között nincs miről tárgyalniuk. /Bogdán Tibor: Kormányfői elutasítás – a PSD nem kap posztokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

A diplomáciai gyakorlatban szokatlannak nevezte a bukaresti Külügyminisztérium azt, hogy június 13-án Szőke László magyar külügyminisztériumi szakállamtitkár aggályait fejezte ki Irene Comaroschi budapesti nagykövetnek Nagy Zsolt távközlési miniszter elleni bűnvádi eljárás miatt. „Egy jogállamban a bűnvádi eljárások nem etnikai kritériumok alapján zajlanak. Romániában a törvény előtt mindenki egyenlő” – szögezi le a bukaresti minisztérium közleménye, amely pontokba szedve választ adott a magyar külügy tájékoztatójában felvetett kérdésekre. Szőke László szakállamtitkár emlékeztette a román diplomatát arra is, hogy magyar partnerének küldött levelében Razvan Ungureanu korábbi külügyminiszter kilátásba helyezte a magyar nyelvű feliratok 2007. július 1-től kezdődő elhelyezését a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. A bukaresti külügy arról tájékoztatta Budapestet, hogy a kisebbségi törvényt jelenleg a parlament szakbizottságai tárgyalják. A közlemény a Babes-Bolyai Tudomány kétnyelvű feliratai kapcsán emlékeztetett arra, hogy tavalyi levelében Razvan Ungureanu akkori külügyminiszter „nem tett ígéretet olyan vállalásokra, amelyek csorbítanák az egyetemi autonómiát”. A külügyi tájékoztató a Traian Basescu államfő kijelentéséhez fűződő budapesti kifogásokról megállapította: a magyar és a román fél korábban is eltérően viszonyult a kisebbségi kérdés rendezéséhez. A román-magyar „diplomáciai szóváltás” egy nappal azután robbant ki, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette: Budapestnek érdeklődnie kell a kormányközi kapcsolatok keretében, amikor Romániában a magyarok hátrányos helyzetbe kerülnek. Markó szerint a romániai igazságszolgáltatás nem független. /Cs. P. T. : Román külügy: szokatlan Budapest eljárása. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Az Európai Parlament Petíciós Bizottságához intézett beadványon 25 aláírás szerepel, köztük 15 romániai magyar akadémikusé, Kányádi Sándor költőé és több más jeles erdélyi magyar személyiségé. A petíció bemutatja a romániai magyar felsőoktatásban, különösen a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) fennálló helyzetet, külön kitérve a magyar feliratok és az önálló magyar struktúrák létesítése érdekében tett lépésekre, illetve azok következményeire. Arra kérik a testületet, ténymegállapítás céljából szervezzen általános meghallgatást a kérdésben, az eset kivizsgálására küldjön képviselőket a helyszínre, továbbá kérje ki az Európai Parlament Kulturális és Oktatási, illetve Állampolgári Jogi-, Bel- és Igazságügyi Bizottságainak véleményét. Kérelmezik, hogy a bizottság kezdeményezze a rektornál a jogtalanul elbocsátott oktatók visszavételét, illetve a többnyelvű feliratok elhelyezését. Románia mintegy 21 millió állampolgárából 1,5 millió magyar nemzetiségű. Bár a magyar nemzetiségű lakosság Románia lakosságának 6,6 százalékát teszi ki, a felsőoktatásban tanulóknak csak 4,4 százaléka magyar nemzetiségű, és csak 1,6 százalékuk tanulhat magyar nyelven – fejtik ki az aláírók, majd felvázolják az 1959-es eseményeket, amelyek során a két önálló egyetem összeolvasztásával létrejött a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE). A BBTE ma a romániai magyar diákság által legnagyobb számban látogatott felsőoktatási intézmény. Önmagát multikulturálisként határozza meg, azonban az egyetem vezetősége akadályozza a magyar nyelv hivatalos használatát az intézményi adminisztrációban, a magyar oktatási vonal nagyobb önállóságát és a magyar tagozat számára a valós önigazgatást biztosító magyar tannyelvű karok beindítását. Jelenleg Romániában nincsen önálló, államilag finanszírozott magyar oktatási nyelvű egyetem. A petícióban említették a „tábla-akciót” is, amelynek során 2006. november 22-én Hantz Péter egyetemi adjunktus az egyetem három épületében magyar nyelvű feliratokat helyezett el a román nyelvű feliratok alá. Ezeket a biztonsági személyzet néhány órán belül eltávolította, majd tisztázatlan körülmények között, a rektor javaslatára elbocsátották a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökét, Hantz Pétert és Kovács Lehelt. Bár Kovács Lehel személyesen nem vett részt a feliratok elhelyezésében, az egyetem vezetőinek értelmezésében az akció előkészítésében játszott szerepe miatt sújtották a szankcióval. Hantz Péter a lapnak elmondta: az aláírási folyamatot többen is akadályozni próbálták, és valamilyen mértékben sajnos tudták is. Közben az egyetemen történt néhány – egyelőre bátortalan – lépés a többnyelvűsítés irányába, május 19-én dr. Máthé János vegyészprofesszorról termet neveztek el, kétnyelvű táblát függesztettek ki, ezenkívül plakátok-hirdetések szintjén is lehet olykor találkozni a magyar nyelvvel. A beadványt aláírták: Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete – Budapest, Magyar Ifjúsági Értekezlet – Csíkszereda, Magyar Ifjúsági Tanács – Kolozsvár, továbbá Benkő Samu akadémikus, Brassai Zoltán akadémikus, Csetri Elek akadémikus, Demény Lajos akadémikus, Egyed Ákos akadémikus, Forray Ferenc egyetemi adjunktus, Gábos Zoltán akadémikus, Gyenge Csaba akadémikus, Jakó Zsigmond akadémikus, Kányádi Sándor költő, Kolumbán József akadémikus, Maros Dezső akadémikus, Nagy-Tóth Ferenc akadémikus, Németh Sándor akadémikus, Péter Mihály akadémikus, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, Sógor Csilla egyetemi adjunktus, Tánczos Vilmos egyetemi tanár, Toró Tibor akadémikus, Uray Zoltán akadémikus, Kovács Lehel István informatikus, Hantz Péter fizikus. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Európához intézett petíció a romániai magyar felsőoktatásért. A kezdeményezést a romániai magyar akadémikusok zöme támogatja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Vegytiszta fasizmusnak nevezte Tamás Sándor képviselő a Nagy-Románia Párt egyik törvénytervezetét június 14-én a képviselőházban. Ezért a kijelentéséért a jogi bizottság elé akarják citálni a képviselőt. Tamás Sándor elmondta: ,,tarthatatlan az a nacionalista hullám, amely nem csak a hangnemben, hanem a tettekben is megmutatkozik”. A Nagy-Románia Párt legújabb tervezete ki akarja iktatni a közéletből mindazokat a magyarokat, akik RMDSZ-tagként bármilyen köztisztséget töltöttek be 1990 után Romániában a helyi tanácstagtól a miniszterig, továbbá az egyetemi tanárokat és a közszolgálati médiában dolgozókat is.,,Ezt a törvénytervezetet neveztem én vegytiszta fasizmusnak – mondta Tamás Sándor –, mert nem 1937-ben Goebbels országában, hanem 2007-ben egy demokratikus Romániában élünk. Keményen fogalmaztam, mert minket a háromszéki emberek azért küldtek Bukarestbe, hogy keményen lépjünk fel minden olyan esetben, amikor a magyarokat vagy bármelyik más nemzetiséget ki akarják iktatni az élet valamelyik szintjéről” – mondta a képviselő. /(Iochom): Vegytiszta fasizmus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./

Tőkés László szerint a rendszerváltozás Közép-Kelet-Európában megakadt, „jó esetben félúton, de félő, hogy megrekedt” – fogalmazott a püspök, aki a kommunizmus áldozatainak tiszteletére állított emlékmű avatásán vett részt Washingtonban. A püspök előadásában kifejtette: amikor 1989-ben kártyavárként omlottak össze a közép-keleti európai rezsimek, „azt hihettük, és hittük is sokan, hogy újból Európában vagyunk, a későbbiekben azonban rá kellett ébrednünk, hogy tévedtünk”. Bár a térség országai földrajzilag, szervezetileg tagjai lettek Európának, „nem léptünk be Európába, csak elindultunk egy úton Európa felé”. A washingtoni emlékművet a kommunizmussal való szembenézés „szerény jelének” mondta. Szerinte az európai döntéshozók nem hajlandók szembenézni a valósággal, az Európai Unióban máig nem lehet kiadni egységes állásfoglalást a kommunizmus elítéléséről. Nem tisztázódott a kommunizmus nemzetrontó, nemzetromboló szerepe a XX. századi magyar történelemben. Szavai szerint „vértelen világháború zajlik a hazugság, a történelmi és politikai igazságtalanság ellen”. Úgy vélte, meg kell találni annak a feltételeit, hogy végleg a történelembe lehessen helyezni a kommunizmust. /Tőkés László: Megrekedt a kelet-európai rendszerváltozás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Leonard Orban többnyelvűségért felelős EU-biztos a vele készült exkluzív interjúban kifejtette, azokban a tagállamokban, ahova ellátogatott, fokozódó érdeklődést tapasztalt. Elsősorban nyelvi és kommunikációs kérdésekkel foglalkozik, szembesülnie kell az érzékenység változatos formáival. Ezt az érzékenységet tapasztalhatta az EP kisebbségi frankcióközi csoportjával május 9-én lezajlott találkozón is, amikor a képviselők elégedetlenül távoztak. Leonard Orban kifejtette az Európai Bizottság álláspontját a kisebbségjogi, nyelvhasználati, oktatási kérdéseket illetően: az EB illetékessége korlátozott, tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét, mely szerint ezeknek a kérdéseknek a megoldása az illető tagországok vagy régiók kompetenciájába tartozik. Mindezt emberi jogi, kisebbségvédelmi szempontból is kezelni kell, de az ő illetékessége csak kis részben fedi le ezeket a kérdéseket. Az Intergroup által felvetett tárgykör nem került az EB kollégiumának napirendjére. /Szilágyi Aladár: Az európai uniós kompetencia korlátai. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Az Új Magyar Szó kiállt az RMDSZ vezetői mellett, hangsúlyozva, felelősségre vonni azokat a politikusokat, akik választóiknak tett ígéreteiket teljesítik, nyilvánvalóan súlyos szabályszegés. „Az RMDSZ immár évek óta, megbecsült közvetítőként törekszik nem csupán a román és magyar kormány közötti jó viszony ápolására, hanem a két ország olyan közös jövőképének a kialakítására, amely többek között egész sor, európai ihletettségű program véghezvitele nyomán jöhet létre. ” Az RMDSZ-nek kulcsszerepe van a két ország viszonyában. Nem véletlen, hogy a magyar külügyminisztérium nem hagyja szó nélkül mindazt, ami Bukarestben az RMDSZ- politikusokkal, illetve az RMDSZ-törvénykezdeményezésekkel történik. /Székedi Ferenc: Célok és eszközök. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Az RMDSZ meghirdetett új előirányzata úgy szól: vissza a néphez! Az évek során csökkent a veszélyforrás, ugyanúgy a közösségi veszélytudat. Most nem prioritás június 4-ét „nemzeti emléknapnak, gyásznapnak, siralomnapnak, ad abszurdum: ünnepnapnak nevezni Erdélyben és a Kárpát-medencében, ahol a kollektív emlékezet jelzett napon amúgy is automatikusan begyullad”. A cikkíró szerint mentalitásváltásra van szükség. /Lokodi Imre: Mit mondtak az osztrákok? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Nagy Zsolt felfüggesztett miniszter hangsúlyozta: egy jogállam alapja az ártatlanság vélelme. Amióta elindult az ellene és az RMDSZ ellen irányuló lejárató hadjárat, sok téves értelmezés és információ jelent meg. Ezért összefoglalta a történteket, hogy nyomon követhető legyen, hogyan alakult ez az ügy. Az ügyészség 2006. december 5-én fordult az államelnökhöz. A felsorolt vádak: hazaárulás, kémkedés, a nemzetbiztonság veszélyeztetése, csatlakozás szervezett bűnözői csoporthoz. A bizottság (három hónapnyi hezitálás után) nem javasolta az eljárás megkezdését, megállapítva, hogy nincsenek sem indítékok, sem bizonyítékok arra, hogy elkövette volna a felrótt bűncselekményeket. Ettől függetlenül az államfő zöld utat adott a kivizsgáláshoz. Az elnöknek lehetősége van felfüggeszteni a kormány tagját az eljárás kérésének pillanatától, azaz esetében december 5-e óta. Az „ügy” kronológiája 2006. november 22-én lát napvilágot a „kémügy”, amelyben 8 személyt vádolnak meg, közülük az egyik Nagy Zsolt személyes tanácsadója – December 5-én az ügyészség kéri a Nagy Zsolt elleni eljárás engedélyezését az államelnöktől. 2007. március 12-én Traian Basescu telefonon értesíti Markó Bélát, hogy zöld utat ad az eljárásnak. Március 13-án Nagy Zsolt találkozik az államelnökkel, aki elmondja, hogy ez az ügy hülyeség, alaptalan stb. és elmondja, hogy hivatalosan bejelenti a döntését. Május 4-én bejelenti az ügyészség, hogy elindította Nagy Zsolt miniszter ellen az eljárást. Május 7-ére beidézik, olyan dátumot választanak, amikor tudják, hogy a miniszter hivatalos magyarországi látogatáson van. Június 8-án a cotroceni-i egyeztetésen az államelnök tanácsosai azt kérik az RMDSZ-től, hogy lépjen ki a kormányból, mert ez szerintük megoldaná a helyzetet. Az RMDSZ nyilvánosan elutasítja a Demokrata Párt által benyújtott bizalmatlansági indítvány megszavazását. Június 11-én az államfő aláírja a felfüggesztési rendeletet. /Nagy Zsolt: A tisztázás szándékával. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./