Megalakult a máramarosszigeti volt piarista diákok baráti köre. Jelenleg a bírósági bejegyzésnél tart az egyesület. A kis csoport tagja az Erdélyi Piarista Diákszövetségnek, s a kolozsvári piarista öregdiákok baráti körével közösen alakult meg. A baráti társaság anyagi lehetőségeihez mérten támogatni fogja a Leövey Klára Gimnázium katolikus diákjait. A baráti társaság elnöke Takács Sándor, alelnöke Darvay Noémi, titkára László Irén Etel. /Piarista diákok baráti köre. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 24./

A csíkszeredai Státus Kiadó 2005. évi könyvtermésének talán legérdekesebb darabja Kájoni János Organo-Missale című kéziratos munkájának kiadása volt. A kiadó századik könyveként ez a kötet tisztelgés az elődök nehéz körülmények között végzett tudós munkája előtt. A csíksomlyói ferences kolostor volt refektóriumának befalazott ablaknyílásából a Kájoni-kódexszel együtt 1985. április 11-én előkerült az Organo-Missale is. A kéziratot Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeum őrzi. A kéziratot teljes egészében Kájoni János jegyezte le 1667-ben. – Kájoni János erdélyi ferences szerzetes munkássága átfogó képet ad az utókor számára az európai kultúra peremvidékének korabeli zenei gyakorlatáról. Kájoni kéziratának legfőbb értékét nem az általa dokumentálható sajátságos kísérési és harmonizációs gyakorlat adja, hanem a benne lejegyzett dallamkincs képezi. /Richter Pál: A Status Kiadó 100. könyve. Kájoni János: Organo-Missale. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 24./

Ion Iliescu szerint minden reális esély megvan arra, hogy Románia a jövő év elején csatlakozzon az Európai Unióhoz, de ha az Unió esetleg mégis másként döntene, „az sem tragédia”. A volt államfő ezt február 24-én Budapesten nyilatkozta. Ami a romániai magyar kisebbség helyzetét illeti, az exelnök úgy vélte, Romániában nincs probléma ezen a területen. „A meglévő törvényhozói és intézményi keretek megoldást jelentenek a romániai kisebbségek helyzetére. Románia egyenesen példa lehet, ha megnézzük, milyen fokú a nemzeti kisebbségek képviselete a bukaresti parlamentben, vagy a helyi adminisztrációban” – mondta Iliescu. Azzal kapcsolatban, hogy komoly viták alakultak ki a kisebbségi törvény tervezete körül, Iliescu hangsúlyozta: két kérdés, a kisebbségek státusa, valamint a kulturális autonómia ügye nincs rendezve. Szerinte csak megfogalmazásbeli viták alakultak ki, nem az alapelveket vitatják. „Különben miért kellene olyan autonómiát biztosítanunk bármely romániai kisebbségnek, amilyen Dél-Tirolban működik? Másokon sem kérjük számon, hogy nem a román példát követik. A román megoldás talán a legjobb Európában, egyetlen európai államban sem talál arra példát, hogy az ország parlamentjében valamennyi nemzeti kisebbség képviselteti magát – jelentette ki. /Iliescu Budapesten: sajnálatos, de nem tragikus a csatlakozás halasztása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

A jelenleg magyar nyelvű oktatást is biztosító romániai egyetemeken kívül egy újabb felsőoktatási intézményt kell létrehozni azért, hogy a romániai magyarság önálló magyar egyetemmel rendelkezzen – fejtette ki február 24-én Kolozsváron Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó nem ért egyet azzal, hogy az oktatók olyan lépéseket tegyenek, amivel kockáztatják az oktatás minőségét és menetét. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint egy esetleges oktatói sztrájk elfogadható, ha az törvényes keretek között zajlik, de a polgári engedetlenségnek súlyos következményei lehetnek. Markó Béla szerint nem a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) román állami oktatási intézménnyé válásával kell megoldani a romániai magyarság önálló egyetemre vonatkozó igényét, hanem a jelenleg működő egyetemek mellett egy újabb felsőoktatási intézményt kell létrehozni. Szükségesnek tartja, hogy az EMTE akkreditálása után valóra váltsák a tavaly októberi együttes román–magyar kormányülésen megszületett kötelezettségvállalást, miszerint Magyarország mellett a román állam is biztosítson finanszírozást a magánegyetemnek. Szintén az RMDSZ-t képviselő Kötő József román oktatási államtitkár tavaly november elején a Szabadságnak nyilatkozva premierként kijelentette: az RMDSZ egy újabb felsőoktatási intézmény létrehozásán is gondolkodik, ami akár az 1998-ban tervezett Petőfi–Schiller Egyetem is lehetne. A BBTE-n tervezett három önálló magyar kar kapcsán – amelyek létrehozását az egyetem szenátusa február 20-án közvetett módon elutasította – Markó Béla kifejtette: sokat remélt a BBTE román és a magyar oktatóinak párbeszédétől, ami azonban kudarcot vallott. A politikus kifogásolta az egyetem vezetőségének a magyar oktatók javaslata elől való teljes elzárkózását. Markó szerint a magyar karok létrehozására vonatkozó igény tisztességes, ehhez ragaszkodni kell. Ugyanakkor a BKB-nak az egyetem adminisztrációjának bojkottjára vonatkozó javaslata kapcsán kifejtette: nem ért egyet az olyan elképzelésekkel, amelyek „kockára tennék az oktatás jó menetét”. Markó kételyeit fejtette ki a tekintetben, hogy az RMDSZ a közeljövőben kormányhatározattal segíthetne a magyar karok létrehozásán, de emlékeztetett: folyamatban van a tanügyi törvény módosítása, amely lehetővé tehetné a kisebbségi egyetemek és karok létrehozásának a kormány hatáskörébe való tartozását. A BKB február 24-i sajtótájékoztatón kifejtették: a BKB egyes vezetőit – például Bodó Barna oktatót – az egyetem fizetéscsökkentéssel, Hantz Pétert pedig szakmai ellehetetlenítésére tett törekvésekkel próbálja elbátortalanítani. Ugyanakkor a BBTE félretájékoztatás útján történő manipulálással vádolja a kezdeményező bizottságot, akik az elmúlt hetekben több nemzetközi visszhangú sajtótájékoztatót tartottak és európai politikusoknál lobbiztak, kérve a Bolyai Egyetem és a magyar karok létrehozását. – Ha a BBTE magyar tanárai és diákjai radikális álláspontra helyezkednek, azért elsősorban az egyetem vezetősége okolható, amely elzárkózott a párbeszéd és a méltányos megegyezés elől – nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter szenátor. /Borbély Tamás, Ercsey-Ravasz Ferenc: Markó: Újabb intézmény létrehozása által valósulna meg az önálló magyar egyetem. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Az RMDSZ a következő alkotmánymódosításkor javasolni fogja, hogy szüntessék meg a sürgősségi kormányrendeletek kibocsátását és a törvények felelősségvállalással való elfogadásának lehetőségét, jelentette be Markó Béla szövetségi elnök február 24-én kolozsvári sajtótájékoztatóján. A rendeletek kapcsán az kifogásolható, hogy ezek a jogi dokumentumok elfogadásuk után rögtön életbe lépnek anélkül, hogy például az Alkotmánybírósághoz kerülnének. /B. T.: RMDSZ-es alkotmánymódosítási javaslat. Korlátoznák a sürgősségi kormányrendeletet és a felelősségvállalást. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Február 22-re virradóra ismeretlen tettesek fél téglákkal, kövekkel minden ablakot bezúztak Simándon a katolikus parókián, amelyiknek a nyílászáróit novemberben javították meg. Az épületbe nem törtek be, de a 80 tönkretett ablakszem pótlása komoly anyagi áldozatot követel. A tettesek feltételezhetően bujtogatás nyomán intéztek orvtámadást az épület ellen, mivel szombat délelőttönként ott folyik a hitoktatás, illetve a magyar nyelvű fakultatív oktatás, de ott szokták tartani az újságíró-olvasó találkozókat is. A legutóbbin széles körű összefogással, németországi támogatással sikerült újraindítani a magyar nyelvű fakultatív oktatást. Talán éppen ez vonta az épületre az orvtámadók haragját. /Támadás a simándi parókia ellen. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

Lugoson a tanács ülésén nem kapott elegendő szavazatot a Kurtág György díszpolgári címének odaítéléséről szóló határozattervezet, mondta el Pozsár József alpolgármester. Az idén nyolcvanesztendős világhírű zeneszerzőt, a Temes-parti város szülöttét így szerették volna köszönteni – s egyben elismerni munkásságát – a javaslat előterjesztői. Kurtág György 1926. február 19-én született Lugoson, 1940-ben Temesváron kezdte zenei tanulmányait. Magyarországra települt, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola korrepetitora, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kamarazene-tanára volt, az Országos Filharmónia szólistáit tanította, közben külföldön is képezte magát, illetve játszott. Többek között Kossuth-, Erkel- és Herder-díjas, Érdemes művész, számos rangos nemzetközi kitüntetést kapott. /(pataky): A “bánsági tolerancia” újabb megnyilvánulása. Nem kapott díszpolgári címet Kurtág György. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség ez évi első körlevelében Jakubinyi György érsek – csatlakozva a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szándékához – imaévet hirdetett meg főegyházmegyéjében a nemzet lelki megújulásáért. Mellékelten közölte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelének szövegét, hogy tanulmányozzák át és a benne foglalt felhívásokat tegyék magukévá. A vasárnapi szentmisék egyetemes könyörgéseibe – saját fogalmazásunkban – belefoglalhatják a körlevélben megfogalmazott szándékokat. Majnek Antal munkácsi megyés püspök is levélben értesítette Erdő Péter bíborost Kárpátalja római katolikus híveinek csatlakozásáról a magyar nemzet lelki megújulásáért meghirdetett nemzeti imaévhez. /A Gyulafehérvári Egyházmegye is csatlakozott a nemzeti imaévhez. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

XIX-XX. századi székelyföldi városfejlődés – ez volt a központi témája a Marosvásárhelyen február 22-én szervezett beszélgetésnek, amelyen Gagyi József házigazda fogadta dr. Pál Judit történészt, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárát. A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a Borsos Tamás Egyesület által közösen szervezett Beszélgetések a közelmúltról 2. címet viselő városfejlődés-ismertető rendezvényen város-meghatározási elméletekről, gazdasági helyzetről, a város és állam viszonyáról volt szó. Az egyetlen szabad királyi város a térségben Marosvásárhely volt, így hivatalosan az már nem számított a Székelyföld részének, habár továbbra is annak fővárosaként tartotta számon a népi emlékezet. A XIX. század második felében igen fontossá vált a közigazgatási funkció, a megyeközpontok rohamos fejlődésnek indultak. Ilyen volt Csíkszereda, amelyik Csíksomlyótól orozta el a központi szerepet. /Nagy Botond: Székelyföldi városfejlődés, avagy Erdély örök improvizáció. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

Fehér megyében Vajasdra a magyarokat Bethlen Gábor telepítette le 1617-ben, Lippa várából, a török foglalás után. A református templom 1618-ban épült. Sipos Szabolcs református lelkész 33 éve pásztora a gyülekezetnek. – Lélekben apadunk, anyagiakban gyarapodunk, legalábbis a kommunizmus éveihez viszonyítva. 1973-ban, amikor idejöttem, 600 lelkes volt a gyülekezet. A tavalyi évet 492 taggal zártuk – mondta. A 33 év alatt 259 hívét temette el és 195 gyereket keresztelt. Nem költöztek el sokan a faluból. A sokgyerekes, nagy családok hiányoznak. A fiatalok nagy része városban dolgozik. Gyulafehérvár ipara szippantja el őket, meg a tövisi vasút. Sok a vegyes házasság. Még működik az iskolában a magyar tagozat, de kevés gyereket iratnak magyar iskolába. Kedvező változás van azóta, amióta az Iskola Alapítvány folyósítja a tanulmányi segélyt. A faluban 60% volt a magyarság aránya, de amióta a Verespatakkal kapcsolatos bányavállalat vásárolja a házakat, legalább 12 család költözött be Verespatakról. /Takács Ildikó: A harang hirdeti, hogy itt vagyunk. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

A tavalyi sikertelen képességvizsga után Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője arra a következtetésre jutott, hogy változtatni kell. Megmarad a három líceumi osztály, reál, humán és műszaki képzéssel, valamint hasznos kiegészítőkkel: matematika-informatika intenzív angollal, belsőépítészeti, valamint református teológiai osztály, amelyben felkészítenek egyházkerületi kántor vizsgára. Újraindul a már bevált két szakosztály: az építészeti és a turisztikai-közélelmezési. Ha a diákok közben meggondolnák magukat első év után, átiratkozhatnak a líceum IX. osztályába, sikeres képességvizsga alapján, vagy akár egyenesen a X. osztályba a különbözeti vizsgák letétele után. Így valósul meg az átjárhatóság lehetősége a szakiskola, illetve a líceum osztályai között. A kollégiumban működik a cserkészet, továbbá a néptánccsoport, a diákok Fenichel Sámuel Tudományos Köre, a színjátszó csoport, be lehet kapcsolódni a Firkász diáklap munkájába is. /Bakó Botond: Reál, humán és műszaki képzés a Bethlen Gábor Kollégiumban. Kényszerpálya után átjárhatóság az iskolában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Csíkdánfalván a kultúrházban éves beszámolót tartott a Felcsík Kistérségi Társulás. Elfogadták a 2006-ra tervezett költségvetést. A jövő évi pályázati lehetőségekre való felkészülésről Márton István elnök tartott előadást. /Évi beszámoló a társulásnál. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 25./

Kolozsváron a Bánffy-palotában megnyílt Zichy Mihálynak, a magyar és az egyetemes képzőművészet klasszikus alakjának a kiállítása, mely Madách Imre Az ember tragédiája című művének illusztrálásához készült 18 heliográfiai munka J. Blechinger és Gy. Angerer keze alól kikerült fotómetszeteit mutatja be. /Ö. I. B.: Zichy Mihály művei Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Bodor Ádám Kossuth- és József Attila-díjas író 70 éves /sz. Kolozsvár, 1936. febr. 22./. Apja, Bodor Bertalan banktisztviselő volt. 1950-ben a Márton Áron katolikus püspök elleni perben őt is bíróság elé állították, s koholt vádak alapján öt év börtönre ítélték. Bodor Ádám a kolozsvári Református Kollégium növendéke volt, de 1952-ben, 16 éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, s a szamosújvári politikai börtönben tartották fogva két évig. Szabadulása után egy évig gyári munkásként dolgozott, 1955-től 1960-ig a Kolozsvári Református Teológia hallgatója volt. A diploma megszerzése után nem vállalt lelkészi szolgálatot, a kolozsvári egyházkerületi levéltárban helyezkedett el, s 1964-től négy éven keresztül egy fordító-másoló irodában dolgozott. Első novellája 1965-ben jelent meg az Utunk című lapban, majd négy évvel később első novelláskötetét is kiadták A tanú címmel. 1982-ben települt át Magyarországra. Novellistaként indult, s Erdélyben az egyik legtehetségesebb fiatal magyar íróként tartották számon. 1991-ben megnyerte a Holmi című folyóirat novellapályázatát az 1992-ben megjelenő Sinistra körzet című regényének egyik történetével. A Sinistra körzet, ez a sajátos irodalmi műfajú, regényszerű novellaciklus nagy sikert aratott külföldön is, tucatnyi nyelvre lefordították. A közelmúltban játszódó regény a totalitárius rendszer világát ábrázolja. E regénytől kezdve Bodor Ádámot a magyar próza élvonalában tartják számon, kötetei közül nem egy már a sokadik kiadásnál tart. 2001-ben látott napvilágot A börtön szaga című interjúkötet, amelyben a szintén kolozsvári Balla Zsófia kérdezte az írót életéről, a börtönben töltött időszakról, a 60-as, 70-es évek kolozsvári irodalmi, szellemi és politikai mindennapokról. /Bodor Ádám 70 éves. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum kápolnájában telt ház előtt tartotta érdekfeszítő előadását Egyed Ákos történész gróf Mikó Imréről megjelent könyve /Gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije/ kapcsán. A széksorokban többnyire a középkorú és idősebb nemzedék tagjai ültek. Ők még szomjúhozzák a kultúrát. De hol vannak a fiatalok, a diákok, egyetemisták, kérdezte Kristó Tibor, a lap munkatársa. /Kristó Tibor: Kultúriszony, kultúrszomj. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 25./

Február 23-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tanácstermében mutatták be Balázs Sándor a Kiáltó Szó – volt egyszer egy szamizdat /Kriterion Könyvkiadó/ című kötetét. Balázs Sándor elmondta: a kötet első része visszaemlékezés, a második pedig dokumentáció (mindazok a kéziratok, amelyek a két megjelent és a hét meg nem jelent, csupán előkészített lapszám anyagából megmaradtak). A szerkesztés titkos szervezésben Romániában történt, a nyomtatás Magyarországon, a becsempészett magyar és román nyelvű végterméket pedig máig sem ismert anyaországiak is terjesztették. A találkozón megjelentek az egykori szamizdatot szerkesztő és terjesztő személyiségek: Cs. Gyimesi Éva, Cseke Péter, Pillich László, a Schwartz–házaspár, Kántor Lajos… De hasonló elismerés illeti azokat is, akik ilyen-olyan okok miatt hiányoztak: Sipos Gábort, Kántor Erzsébetet, Nagy Györgyöt, Pál Árpádot, Takács Lajost, Kiss Zoltánt, Borbáth Károlyt és társaikat, valamint a sok kockázatot magukra vállaló diákokat. /Ö. I. B.: Feltámadott Kiáltó szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Kézdivásárhelyen február 24-én a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár és a Báró Wesselényi Miklós Könyvtár Egyesület szervezésében mutatták be dr. Borcsa János legújabb könyvét /Irodalmi horizontok/. Az est házigazdája Vántsa Judit könyvtárvezető volt.   A Reflexiók, tanulmányok, interjúk, 1995–2004 alcímet viselő kötet a kolozsvári Komp-Press Kiadó, a Korunk Baráti Társaság kiadásában jelent meg az Ariadné Könyvek sorozatban. A tanulmánykötet java része Borcsa János hazai és határon túl élő kortársairól írt könyvkritikáit öleli fel, melyeket két, a szerzővel készített interjú egészít ki. /Iochom István: Dr. Borcsa reflexiói. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 25./

Az idén 60 éves Vári Attila új regényének /Vanília, Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 2005/ dilemmája az, hogy a leírt, elbeszélt történetek között van-e kapcsolat. Vári elbeszélései éppen azért szerveződnek bizarr regénnyé, mert angol mecénásának írott leveleiben keresetlen őszinteséggel, áttételek nélkül vall dilem­máiról.  A regényben kissé nehéz tájékozódni, mert szerzői döntés miatt nincs tartalomjegyzék. Vári őszintén vall dilemmáiról. Egybeesik ez szűkebb hazája, Erdély és városa, történeteinek örök színtere, M. szabad királyi város elhagyásával. „Talajt vesztettem, félek, hogy önmagamat is. Egyelőre nem írok többet, még az a szerencsém, hogy régebbi novelláimból összeállt a Szépirodalmi számára egy kötet…” Vári, ha megtorpanásokkal is, de rendületlenül írja élete fő művét, a 2001-ben megjelent Cselédfarsang című regényét, s mintegy mellékesen megújítja elbeszéléseit.  /Bogdán László: A befalazott török, avagy Vári Attila intenzív világa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 25./

A Szabadság beszámolt Balázs Sándor Kiáltó Szó – volt egyszer egy szamizdat című könyvének bemutatójáról, azonban a tudósításba számos pontatlanság keveredett. Marius Tabacu tevékeny munkatársa volt a folyóiratnak, az elhunyt Nagy György pedig az egykori szamizdatosok oszlopos tagja. A rövid beszámoló mindenkinek a nevét nyilván nem tüntetheti fel, de azért Doina Cornea, Tőkés László, Tőkés István vagy Beke György nevét le sem írni a Kiáltó Szóban közlők között (s helyettük a Bolyai Egyetem beadványozó vezetőit emlegetni) azért furcsa. A cikkíró szerint „romantikus ízű, röpcédulaszerű gondolatközvetítésre vállalkozott több erdélyi magyar ellenzéki.” Valójában szakszerű tanulmányokat, elemzéseket, állásfoglalásokat tartalmazó szövegeket próbáltak eljuttatni az olvasóknak. Félreértés áldozata lett az újságíró, amikor Gyimesi Éva személyes röpcédulázásáról szóló emlékeit a folyóirattal hozta kapcsolatba. /Balázs Sándor: (Pusztába?) Kiáltó Szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ Előzmény: Ö. I. B.: Feltámadott Kiáltó szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Az elmúlt évben a Szent Lázár Lovagrend kiemelkedő támogatásban részesítette a szatmári egyházmegyét és annak könyvtárát. Az egyházmegye könyvtárprojektjét Schmidt Dániel könyvtáros mutatta be. Ebben szerepel a püspökség könyvállományának szakszerű feldolgozása és nyilvánossá tétele a régió olvasói számára, illetve az egyházi iskolakönyvtárak működésének támogatása. Egymás mellett működik a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont könyvtára és az egyházmegyei könyvtár pasztorális célokat szolgáló – jelenleg feldolgozás alatt álló – könyvtárrészlege. A Bibliotheca Laurenziana, a püspöki könyvtár /Szatmárnémeti/ könyvtárprojekt részei még a Nagykárolyban tervezett közösségi könyvtár, az ottani Josephus Calasantius Líceum könyvtára valamint a nagykárolyi piarista és a kaplonyi ferences műemlékkönyvtár is. /Nagy Karolina: Bibliotheca Laurenziana. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 26./

Nyílt levélben fordult az Országos Rendőr-főkapitánysághoz az Academia Catavencu lap körül szerveződött Sajtófigyelő Szolgálat. A nyílt levélben Mircea Toma igazgató kérte Dan-Valentin Fatuloiu rendőr-főkapitányt, hogy személyesen sürgesse a nyomozást azon petrozsényi újságíró ügyében, akit az utóbbi hetekben többször is megpróbáltak megfélemlíteni. A Reporters Sans Frontieres (RSF) szervezet arra szólította fel a román hatóságokat, hogy ejtsék a katonai információk ügyében két újságíró ellen megfogalmazott vádakat. Sebastian Oancea és Marian Garleanu ellen a hatóságok titkos információk nyilvánosságra hozása miatt emeltek vádat. A két újságíró hét évig terjedő börtönbüntetést is kaphat. /I. I. Cs.: Catavencu-nyílt levél a megfélemlítés ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Autonómia és magyar megmaradás címen tartott megbeszélést Budapesten a Deák Ferenc Klub, ahol vendégük, Markó Béla az RMDSZ politikai szerepvállalásáról kifejtette: “Soha nem fogadtam el, hogy üljünk karba tett kézzel, és várjuk meg, amíg a többség hajlékonyabb lesz, és a saját akaratából, önként és dalolva megadja a jogokat, ezeket ki kell kényszeríteni, de politikai eszközökkel”. Markó Jeszenszky Géza volt külügyminiszter kérdéseire válaszolva beszélt az erdélyi magyarságot foglalkoztató aktuális kérdésekről. “Tizenöt év után itt volt az ideje annak, hogy értékeljük a múltat, az elért eredményeket és kudarcokat, s közben előrenézzünk, vizsgáljuk meg, milyen Kárpát-medencét, és benne milyen magyarságot szeretnénk látni” – nyilatkozta a lapnak Berényi Dénes, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, a Kárpát-medence magyarsága – 2020 műhelytanácskozáson, melyet az Illyés Közalapítvánnyal, az Apáczai Közalapítvánnyal és a Hídvégi Mikó Alapítvánnyal közösen szerveztek. Több mint kétszázötven résztvevő – zömmel határon túli – volt kíváncsi a meghirdetett programra. Berényi szerint felül kell vizsgálni a szülőföldön maradás elvét is. “Tudniillik ez egy anakronizmus – mondta -, hogy amikor az Európai Unió lényege a mobilitás, akkor mi mindenképpen otthon akarunk maradni. Nagyon fontos a magyar kultúra, a magyar nyelv és azok a gazdasági kapcsolatok, amelyeket a magyar kisebbség révén meg lehet valósítani. Ezeket kell előtérbe helyezni, ez EU-kompatibilis. De az hogy maradjon a szülőföldjén – kinevetnek bennünket.” Optimista és kevésbé optimista előadások követték egymást, szögezte le Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója. A korábban az interneten is nyilvános vitára bocsátott – Magyariskola Programról Csete Örs elmondta: a beérkezett, majdnem kétezer oldalnyi vélemény alapján tovább kívánják fejleszteni. A programhoz rendelhető források kapcsán rámutatott arra, hogy a tavaly év végi hivatalos adatok szerinti mintegy 58 ezer Magyarországon munkát vállaló határon túli magyartól az állam évente – 100 ezer forint bruttó bérrel számolva – 39 milliárd forintnyi adót, járulékot gyűjt be. Ezzel szemben viszont a támogatáspolitika szerint idén 13,6 milliárd forintot fordít költségvetéséből a magyar állam a határon túliakat támogató programokra. /Guther M. Ilona, Budapest: Európai stratégia a Kárpát-medencében. Magyarok tizenöt év múlva: műhelytanácskozás a Magyar Tudományos Akadémiánál. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Az RMDSZ elítéli, hogy egyesek olyan rendezvényekre használják föl a magyar nemzeti ünnepet, mint teszi azt a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) – jelentette be Marosvásárhelyen Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Borbély az SZNT vezetésének múlt hét eleji bejelentésére reagált, amely szerint március 15-én, a Székelyudvarhelyen megrendezésre kerülő székely nagygyűlésen kiáltványt mutatnak be a Székelyföld autonóm régió létrehozásáról. „Március 15-e mindannyiunk ünnepe. Az utóbbi tizenöt évben minden alkalommal kaptunk levelet a miniszterelnöktől és az államelnöktől. Úgy vélem, hogy kölcsönösen tiszteletben kell tartanunk egymást” – tette hozzá az ügyvezető alelnök. Kelemen Attila képviselő, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke szintén elítélte a kezdeményezést. Markó Béla szövetségi elnök is kiemelte, hogy az autonómiát nem nyilatkozatokkal, hanem politikai eszközökkel kell kivívni. /G. G.: RMDSZ-nem az SZNT-s nagygyűlésre. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke elmondta, hogy március 11-én a Székelyföldön kívüli részek hasonló nagygyűlést tartanak Szatmárnémetiben, a Láncos templomban. Tőkés László püspök elmondta: az autonómiát nem sajátíthatja ki magának senki, az RMDSZ sem. Ez egy pártokon felül álló, össznemzeti ügy, éppen ezért a világon élő összes magyar és minden párt által támogatható dolog. Tőkés László elmondta, aggasztónak tartja, hogy az RMDSZ elnöke a székelyudvarhelyi nagygyűlés ellen nyilatkozott. Hozzátette: az is fájó, hogy miközben egy autonóm magyar állami egyetem létrehozására törekszenek, a magyar kormány szóvivője, illetve államtitkára úgy nyilatkozott, hogy a magyar kormánynak nincs álláspontja a kolozsvári Bolyai Egyetem tárgyában. Tőkés László úgy véli, Erdélyben minden magyar autonómiabarát, de oly mértékű a magyarság manipulálása, a társadalom lefizetése, megfélemlítése, hogy nagyon nehezen tud felszínre törni az őszinte politikai akarat, a nemzeti érdek. /Az EMNT is nagygyűlést szervez március 11-én. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./

Szükség van az értelmiség és a politikum folyamatos párbeszédére – vonták le a következtetést a Korunk folyóirat kolozsvári szerkesztőségében. A hét végi kerekasztal-beszélgetésen az erdélyi magyar értelmiség jelentős személyiségei – Kántor Lajos, Dávid Gyula, Gálfalvi György, Horváth Andor, Gálfalvi Zsolt, Kányádi Sándor – és az RMDSZ csúcsvezetői, Markó Béla és Takács Csaba vettek részt. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője elmondta, a találkozó gyökerei a 2004-es parlamenti választások elé nyúlnak vissza, amikor az erdélyi magyar értelmiség nagy nevei nyilvánosan támogatták a romániai magyarság parlamenti szerepvállalását az RMDSZ révén. A mostani megbeszélésen szóba került, hogy Szabédi László kolozsvári síremlékét a város polgármestere nem volt hajlandó műemlékké nyilvánítani, mivel “nem ismeri” a neves írót. A „politikai részvétel mindig bizonyos fokú ellenzékiséget is feltételez a romániai magyar politikum képviselői részéről, hiszen a kisebbség érdekei eltérnek a többségétől” – állapította meg Kántor Lajos. Rámutatott, hogy rendszeressé kellene tenni az ilyen találkozókat. A tanácskozás anyagát a Korunk áprilisi száma közli. /Benedek István: Értelmiség-politikum “csúcstalálkozó“. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Valamikor 1968 júliusában, a prágai tavasz utáni bukaresti olvadás romániai magyar vezető értelmiségiek felvetették a Román Kommunista Párt vezetésének a romániai nemzetiségek jogait szabályozó statútum szükségességét. Bár a magyar értelmiségiek kérését Ceausescu elutasította, a Bodor Pált idéző Bárdi Nándor történész szerint az elhangzott javaslat nyomán jött létre a ma is létező kisebbségi intézmények java része: a Kriterion Könyvkiadó, A Hét című hetilap, a román televízió magyar szerkesztősége. Magyar államtitkárt neveztek ki a Közoktatási Minisztériumba, s a Művelődési Minisztériumba miniszterhelyettest. A kisebbségi törvénytervezet körüli vita tehát nem egy-két éves, hanem sok évtizedes múltra tekint vissza. A magyar értelmiségiek nyomásgyakorlása ilyen eredményekkel járhatott a nemzetiségeket elnyomó, totalitárius rezsim idején. A kisebbségi érdekvédelemre ma már nem értelmiségi csoportok hivatottak, hanem a magyar politikai elit. Ugyanakkor a politikumnak szüksége van értelmiségi rétegre, amely napirendre tűzi a reális problémákat, illetve terveket dolgoz ki ezek megoldására. /Salamon Márton László: Egymásra utaltan. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Erdélyiekkel kopogtat az SZDSZ – A népszavazáson hátat fordított nekik, de most igényt tart a határon túli magyarok munkájára a párt címmel adott hírt arról a Magyar Nemzet, hogy „erdélyi magyarok segítségét is igénybe vette kampányához a Szabad Demokraták Szövetsége: a liberális párt a Székelyföldről toborzott aktivistákat az SZDSZ kopogtatócéduláik összegyűjtéséhez”.Hardi Róbert SZDSZ-es politikus, Bőhm András kampányfőnöke közölte: nem toboroztak aktivistákat Székelyföldről, akik a kampányban segítettek, régi barátai, tucatnyian, egy karate-rendezvényre érkeztek Budapestre. Hardi Róbert fővárosi képviselő az önkormányzat Ifjúsági és Sportbizottságának elnöke. Hardi elmondta, 1994-ben is segítettek neki a székelyföldiek a kampányban, továbbá cáfolta, hogy a kopogtatócédulák gyűjtéséért pénzt adtak volna. /G. M. I.: Erdélyiek a magyarországi választási kampányban. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

A Bihar megyei üzleti élet képviselőivel és a magyar diplomáciai képviselet gazdasági tanácsosaival találkozott a múlt hét végén Nagyváradon Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter. Az uniós csatlakozás várható következményeiről tanácskoztak. A kereskedelem több mint kétharmada az Európai Unió országaival történik, ez jelzi, hogy a gazdaság jó úton van, jelentette ki a Román Export 2006 elnevezésű exportstratégiát ismertető Winkler Gyula. A tárcavezető becslése szerint a tavalyi 55 milliárd eurós román kereskedelmi forgalom idén akár 70 milliárdra emelkedhet. Ez azonban még mindig kevés a Magyarország által évente lebonyolított 100 milliárd eurót meghaladó külkereskedelmi forgalomhoz képest. /K. L. I.: Biharba is eljutott az exportstratégia. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

2003. június 12-én a román kormány jóváhagyta az Országos Levéltár és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum közti együttműködési megállapodást, ugyanakkor „hangsúlyozza, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt”. Ion Iliescu elnök 1993 tavaszán Washingtonban részt vett a Holokauszt Emlékmúzeum avatásán, hazatérte után Corneliu Vadim Tudor, Eugen Barbu és Mircea Musat a Romania Mare hetilap április 30-i számában nyílt levélben ítélte el azzal, hogy „minden méltóságérzetét félredobva, behódolt a világot átfogó cionizmusnak”, mert nem tiltakozott amiatt, hogy Románia is jelen van azon országok között, ahol a múzeum dokumentumai szerint genocídium zajlott, noha „az egész világ tudja, hogy Románia 1940-1944 között valóságos oázis volt a zsidók számára.” A Romania Mare következetesnek bizonyult a kérdésben: 1997. november 14-étől kezdődően Ion Coja szenátor tollából cikksorozatot közölt a következő címmel: Romániában nem volt semmiféle holokauszt. A tagadás új változatát vezette be Iosif Constantin Dragan milánói üzletember, a Vasgárda volt tagja, jelenleg a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke. Natiunea című hetilapjának 1990. június 23-i első számában azt hangoztatta, hogy a pogromok tulajdonképpen a legionárius mozgalom jogos ellenlépései voltak, miután a Besszarábiából visszavonuló román csapatokat civil zsidók megtámadták, és tiszteket öltek meg. A Romania Libera 1990. július 11-én idézte Moses Rosen főrabbi beszédéből: a holokauszt tagadása a Ceausescu-diktatúra idején kezdődött el azzal az intézkedéssel, hogy a párt betiltott minden, ezzel kapcsolatos megemlékezést, egyidejűleg antiszemita kampányba kezdett, amelyhez a hangot Corneliu Vadim Tudor 1983-ban megjelent Idealuri című cikkgyűjteménye adta meg. A román kormány a heves nemzetközi tiltakozások nyomán változtatott 2003. június 12-én megfogalmazott álláspontján, amely szerint Romániában nem volt holokauszt: 2004. október 12-én nyilatkozatban ismerte el, hogy az Antonescu-rezsim idején mintegy 250 ezer zsidót küldtek halálba. Ugyanezen a napon a Ziua közölte: Ion Coja volt PUNR-szenátor legújabb könyve, a Protocoalele Kogaionului tagadja, hogy Romániában valaha is zsidókat öltek volna. /Babarás István: A holokauszt és a törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Nagyváradon a várad-réti református templomban megemlékezést tartottak a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Mózes Árpád evangélikus püspök hirdetett igét. Péter Miklós teológiai tanár visszaemlékezett arra, hogy 1956 után öt és fél évig raboskodott börtönben. Ezután a kilencvenesztendős Olofsson Placid Károly pannonhalmi bencés szerzetes beszélt arról, mik voltak a túlélés szabályai a Gulágon, s miként öntött lelket fogolytársaiba. Mózes Árpád szólt a múlt század tragédiáiról: Trianon, majd a második világháború borzalma után a vörös birodalom végzett iszonyatos pusztítást. Elhurcolások, börtöncellák, ahol még az emberek gondolatait is rácsok mögé zárták. Mózes Árpádot is ’56 után hurcolták meg. Pálfi József várad-réti parókus lelkész emlékeztetőül elmondta: a réti református templomot 1956-ban építették újra. Bejelentette: ez év őszén emlékművet állítanak az istenháza udvarán az 1956-os forradalom tiszteletére. Tőkés László református püspök kifejtette: a kommunizmus ügye súlyos nemzetközi kérdés. A kommunizmusnak legalább százmillió áldozata volt. /Tóth Hajnal: A kommunizmus áldozatainak emléknapja. = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 27./