Rosszul tájékozottsággal vádolja a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora, Nicolae Bocsan az önálló magyar karok létrehozását szorgalmazó erdélyi magyar egyházfőket és polgármestereket. A rektor válaszlevelében emlékeztetett, hogy az első világháború után a más államok területére kerülő egyetemek – mint például a strasbourgi, a pozsonyi és a kolozsvári – közül csak utóbbi vált multikulturálissá. Hangsúlyozta: a jelenleg létező tanulmányi vonalak döntési autonómiáját maximálisan kihasználták. Az oktatás minőségének a kérdése pedig azon magyar oktatókon is számon kérhető, akik a magyar oktatásért felelősek voltak. A levél szerint jelenleg 17 olyan kar működik, amelyen magyarul tanítanak. A rektor arra gondolhatott, hogy a jelenlegi 21 kar közül 17-en magyarul is zajlik oktatás, de megfogalmazása félrevezetheti az egyetem szerkezetét kevésbé ismerőket. Kovács Lehel, a BKB alelnöke értetlenségét fejezte ki a válasz kapcsán. A pozsonyi egyetem említése kapcsán emlékeztetett, hogy Szlovákiában létezik már a Selye János önálló magyar egyetem, emellett a nyitrai egyetemen önálló magyar kar is működik. /B. T.: Megtévesztő rektori válasz. Kertész Imre is támogatja a Bolyai Egyetem létrehozását. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Alkotmányt sértene a székelyföldi autonóm régió létrehozása – válaszolta Monica Macovei igazságügy-miniszter a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) megkeresésére. Egy ilyen régió kizárólag etnikai alapon történő körülhatárolása ellenkezik a román állam nemzet jellegével, a területi autonómia pedig túllépi a közigazgatási szempontokat, mivel az állami szuverenitásból kiszakított közhatalmi hatáskör biztosításáról szólna – áll a válaszlevélben. Az SZNT levelet küldött Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének is, akit arra kértek, hogy Románia Európai Unióhoz való integrációja során vegye figyelembe a szülőföldjén őshonos székelység akaratát Székelyföld autonómiájára, tegye csatlakozási feltétellé Székelyföld autonómiájának törvény általi garantálását. Barroso válasza a következő: „A regionális hatóság koncepciója nem létezik Románia törvénykezésében, ezért a székely kisebbség autonómiájának megadására vonatkozó döntés a romániai hatóságok illetékessége. A bizottságnak tudomása van arról, hogy a „magyar etnikai kisebbség pártja”, az RMDSZ, 2004-ben benyújtott egy törvénytervezetet Románia parlamentjébe, autonómiát igényelve a székely régiónak. A bizottság úgy véli, hogy az RMDSZ, 1996 óta a többségi és kormányzó koalíció tagjaként, a legmegfelelőbb helyzetben van hogy előmozdítsa a magyar közösség napirenden lévő tennivalóit. A bizottság a csatlakoztatás során nagy fontosságot tulajdonít a romániai kisebbségek védelmének. A Románia csatlakozásáról szóló tavaszi jelentésében, a bizottság folytatni fogja az alapos monitorizációt a kisebbségi jogok fejlődése terén. Az SZNT megkereste Olli Rehn bővítési biztost is. Rehn válaszában arról biztosította a szervezetet, hogy a romániai magyar kisebbség ügye fő helyen szerepel. Megerősítette: a kisebbségek figyelembe vétele a csatlakozás politikai kritériumainak része, és folytatni fogják a romániai és a székelyföldi helyzet gondos monitorizálását. Levél érkezett Josep Borrelltől, az Európai Parlament elnökétől is, aki viszont Cozmin Gusaval és Lavinia Sandruval, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának vezetőivel levelezik, akik a kisebbségi törvényt „jelentették” fel Brüsszelben. Borell szerint egy EU-tagságra pályázó országban el lehet fogadni egy olyan jogszabályt, mint a kisebbségi törvény, azzal a feltétellel, hogy összhangban legyen az alkotmánnyal és az uniós normákkal. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezete sérelmezte, hogy Markó Béla RMDSZ-elnöke nem „vette a fáradságot, hogy válaszoljon” az SZNT kérésére azzal kapcsolatban, hogy március 15. legyen munkaszüneti nap Erdélyben, ezért a sepsiszentgyörgyi önkormányzathoz fordultak. Gazda Zoltán, a sepsiszéki MPSZ elnöke szerint a magyarok csak akkor lesznek egyenjogúak a román lakossággal, ha ez a jogos igényük teljesül. /Macovei: alkotmánysértő a székelyföldi autonóm régió. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Nem a parlament két házának jogi bizottságai hallgatják meg Frunda György szenátort, az Európa Tanács által elfogadott, a nemzet fogalmáról szóló jelentés kapcsán. A törvényhozónak azt követően kellett a két ház együttesen ülésező jogi bizottsága elé állnia, hogy az SZDP és az NRP Frunda kihallgatását kérte. A testület tagjai másfél órán keresztül vitatkoztak, hogy kinek a kompetenciája Frunda kihallgatása. /Frundát nem a jogi bizottság hallgatja meg. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

A parlament február 16-án tartott együttes ülésén elfogadták a képviselők és szenátorok státusát biztosító szabályzatot, amely különféle előjogokat állapít meg a választottak számára. Traian Basescu államfő korábban visszaküldte a tervezetet. Boc kiábrándítónak nevezte az RMDSZ és a KP, továbbá az SZDP és az NRP jóváhagyását, mondván, hogy személyes előjogaikat helyezték előtérbe a közérdekkel szemben. A legalább három mandátummal rendelkező szenátorok és képviselők nyugdíja az utolsó bruttó keresetük 80%-a lehet, a két mandátummal rendelkezők nyugdíja a keresetük 60%-a, egy mandátum után pedig 40%-a lehet. /Rögzítették jogaikat a politikusok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Másodszor is elhalasztották a döntést a román képviselőház jogi bizottságában a tavalyi román-magyar kormányülésen elhatározott közös Gozsdu Közalapítvány ügyében. A kérdések megválaszolására érkező Lucian Leustean külügyi államtitkár mellett a nagyszebeni alapítvány képviseletében Laurentiu Streza, Erdély ortodox érseke is megjelent a képviselőház jogi bizottságának ülésén. Az államtitkár arról próbálta meggyőzni a bizottságot, hogy nem lesz átfedés a két alapítvány tevékenysége között. Azt is elmondta: a közalapítvány nem áll útjában annak, hogy a nagyszebeni Gozsdu Alapítvány esetleg pert indítson a Gozsdu-vagyon megszerzéséért. /Újabb halasztás a Gozsdu-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Feszültségek előzik meg a Janovics Jenő Alapítvány (JJA) szombati kuratóriumi ülését. Ekkor elemzi az Erdélyi Magyar Televízió (EMT) sorsát gondozó – és e célra a magyar államtól 300 millió forintot kapó – testület a Magyar Televízió (MTV) által tett „ablaknyitás-javaslatot”. Az MTV felajánlása szerint májustól kezdődően EMT logóval a képernyő sarkában már napi egy órában jelentkezne a kizárólag erdélyi műhelyek által, a leendő egész napos erdélyi televízióműsor “bemelegítéseként” bemutatandó ablak. Rudi Zoltán hangsúlyozta, az MTV-nek nem áll szándékában egyetlen forintot sem „lenyúlni”. Ez nagyon durva és nagyon sértő megfogalmazás a MTV számára. Az MTV-javaslatban az áll: „a használatra átengedett műsoridőt az erre fordítható pénzzel az erdélyi stúdióknak kellene megtölteniük tartalommal.” Tehát az MTV nem fizetne honoráriumot az EMT-nek. Azt a 300 millió forintból kellene fizetni. Rudi Zoltán elmondta, többször tett ajánlatot a Duna TV-nek, hogy hangolják össze a programjainkat, de nem kapott választ. /Debreczeni Hajnal, Gergely Edit: Az Erdélyi Televízió “ablakdilemmái” Döntésképtelenség jelentkezhet a hétvégi kolozsvári Janovics-alapítványi ülésen. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Nyílt levéllel fordulnak a Bihar megyei és Nagyváradi Polgári Szövetség vezetői Markó Béla RMDSZ-elnökhöz, közölték sajtótájékoztatójukon. Csuzi István megyei elnök szerint nem szabad tovább halogatni annak a párbeszédnek az elkezdését, melyben megoldást kell találni az erdélyi magyar kisebbség gondjaira. Elkerülhetetlenné vált az erdélyi magyar-magyar párbeszéd megteremtése. Csuzi emlékeztetett: 1993-ban, amikor a brassói kongresszuson elnökké választották Markó Bélát, az RMDSZ-ben elindult az a folyamat, mely eltérítette eredeti terveitől a szövetséget, mely alkukat kötött a mindenkori bukaresti kormánnyal. Az 1994-es neptuni alkutól kezdve 2003-ig, mikor Tőkés László püspököt eltávolították az RMDSZ tiszteletbeli elnöki posztjáról, nyilvánvalóvá vált, hogy Markóék belementek abba a játszmába, mely bejuttatta ugyan az RMDSZ-t a román kormányba, de annak feltételével, hogy „pályaszélre” szorítsák mindazokat, akik felemelték szavukat az autonómia megvalósításáért, a kisebbségi törvény-tervezet hatékonyabb kidolgozásáért. Szilágyi Zsolt országos választmányi elnök szerint pozitív feleletet várnak Markó Bélától. /Szőke Mária: Markó Bélával leveleznek, nyíltan. A bihari MPSZ összefogásra ösztönöz. = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 17./

Hirdetéssel munkatársakat toboroz a szatmári vámigazgatóság. A feltételek között idegen nyelvek ismerete is szerepel. A felsorolásban a magyar az ötödik „idegen” nyelv. Amiből arra lehetne következtetni, hogy a Pete-Csengersima vagy a Csanálos -Vállaj határátkelőnél áthaladók a román után leginkább angolul, németül, franciául, spanyolul beszélnek. Még a szatmári, szilágysági, máramarosi románok közül is sokkal többen ismerik a magyar, mint az olasz, francia vagy a német nyelvet. – Az év egyik első helyi kiadványa a megyében egy pazar, színes városismertető. Címe: Satu Mare, amintiri-prezente. Alatta: editie multilingva, vagyis soknyelvű kiadás: román, angol, francia, német. A magyar nincs köztük. Szabad-e közpénzt, benne a szatmári magyar adófizetők igen jelentős pénzét olyan „soknyelvű” kiadványokra adni, amiből a magyar hiányzik? Akár azt is kérdezhetnénk, hogy miért támogatjuk saját kiszorításunkat? – tette fel a kérdést az újságíró. /Sike Lajos: Sokadik nyelv. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

108 millió forintot fordítottak az elmúlt évben a magyar állampolgárok személyi jövedelemadójuk felajánlható egy százalékából a kiemelkedően közhasznú Szülőföld Alap javára. Ez az a pénz, amit évente hozzátesznek ahhoz az évi egymilliárdhoz, amit az állami költségvetés fordít erre. Nagyságrendileg ennyit kapott az Alap legutóbbi két kiemelt támogatott programja, a Sapientia Tudományegyetem (100 millió Ft), illetve a dévai szórványkollégium (90 millió Ft). A lehetőség népszerűsítésére nem költöttek sokat. Jó lenne tudni, hány magyar állampolgár döntött úgy, hogy jövedelme egy százalékát a határon túliak támogatására fordítja. /Szűcs László: A boldogulás tarifája. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Csakis ügyvéd jelenlétében hajlandók részt venni a rendőrségi meghallgatáson azok a székelyudvarhelyi, polgári frakcióhoz tartozó tanácsosok, akiket okirat-hamisítással és hivatali visszaéléssel vádolnak az RMDSZ-es tanácsos-társaik. Három tanácsos február 15-re kapott idézést, de egyikük sem jelent meg a rendőrségen. Az RMDSZ-frakció bűnvádi feljelentése alapján a városi ügyészség vizsgálatot rendelt el, közérdek ellen elkövetett hivatali visszaélés és okirathamisítás ügyében a polgári frakció kilenc tanácsosa és Szász Jenő polgármester ellen. A feljelentés előzménye, hogy a decemberi rendes tanácsülésen a polgáriak az RMDSZ-es városatyák hiányában döntöttek a pedagógusok bérének kifizetéséről, erre pedig nem volt joguk, hiszen hiányzott a döntéshozatalhoz szükséges tanácsos létszám. Balázs Piroska, az egyik beidézett arra panaszkodik, hogy az RMDSZ-esek folyamatosan levegőnek nézik a polgáriakat, egyetlen javaslatukat sem hajlandók figyelembe venni. A kivizsgálás során a polgármesteri hivatal négy alkalmazottját meghallgatta már a rendőrség, tőlük a tanácsülésről és a határozathozatal módjáról érdeklődtek. /Kovács Csaba: Emberbaráti szempontokkal magyarázzák tettüket a székelyudvarhelyi polgári frakció tagjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

Féléves várakozás után sem helyezték működésbe a pályázaton megnyert e-magyar internet-klubot Búzásbesenyőben. Január 16-án, az erdélyi e-magyar pontok beindításáért felelős kolozsvári Progress Alapítvány képviselője azt nyilatkozta, hogy január végén már internetezhetnek a búzásbesenyőiek. Kedei Pál Előd, a búzásbesenyői általános iskola igazgatója közölte: a többrendbeli ígéretek ellenére sem történt előrelépés az internet-klub megnyitásában. Tóth Elemér, a kolozsvári Progress Alapítvány képviselője megígérte: amennyiben megenyhül az idő, beindul az internet-szolgáltatás. /Simon Virág: A műszaki nehézségek és az időjárás. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

Riadalmat keltett a magyarországi kábeltévés társaságok sorában egy romániai versenytárs megjelenése. A nagyváradi Teszári Zoltán tulajdonában levő RDS-RCS cégcsoport ugyanis lényegesen kedvezőbb ajánlatot tett a magyarországi tévézőknek, mint a kábeltévés cégek. A hét elején elindult Digi Tv-szolgáltatás előfizetői egy évig ingyen élvezhetik a műholdon keresztül átjátszott csatornákat, csupán a vételezéshez szükséges tányérantennát és beltéri egységet kell megvásárolniuk. Teszári Zoltán cége nemcsak az alacsony árakkal, a műsorkínálattal is túllicitálja versenytársait. A műholdas szórású Digi Tv-szolgáltatás Romániában is fejtörést okoz az RDS-RCS-cégcsoport konkurenseinek. Míg a legnagyobb kábelszolgáltató, az UPC havi 28 új lejért kínálja alapcsomagját, a Digi Tv-alapcsomag 21,18 lejbe kerül, és tízzel több adót tartalmaz mint az UPC-é. Az alapcsomag 41 csatornája elsősorban a román műsorokat tartalmazza. A magyar anyanyelvű nézők számára enyhe feláron (23,2 lej) kínál extracsomagot a cég, mely az alapcsomag adásai mellett az m1, a Duna Tv, a TV2, az RTL Klub, a Hír Tv, a Film+, a Cool Tv, a Viasat3, a Minimax HU / A+ műsorát kínálja. A cégcsoport kábeles szolgáltatásait Romániában 1,1 millió háztartásban élvezik. A Digi Tv műsorszórására pedig mintegy 140 ezren fizettek eddig elő. A zárkózottság Teszári Zoltánnak alapvető tulajdonsága. A 36. évét taposó fiatalemberről biztosan csak annyit lehet tudni, hogy évek óta a leggazdagabb romániai magyarként tartják számon. Teszári 2004 végén 93-95 millió dollárra becsült vagyonát 2005 novemberére megduplázta, a leggazdagabb romániaiak rangsorban a 17. helyen szerepelt 180-190 millió dollárral. Teszári sportolóból lett üzletember. 1990-ben húszéves fejjel egy fagylaltos bódé megnyitásával kezdett vállalkozni. Az üzlet annyira sikeres volt, hogy egy év múlva a cég már fagylaltpor-gyártásra szakosodhatott. A kábeltévés hálózatépítésbe 1992-ben még társával, Ludescher Csabával együtt vágtak bele, útjaik egy évvel később váltak el. Teszári kábeltévés hálózatára hamarosan internetes, 2003-tól pedig telefonszolgáltatást lehetett ráépíteni. Az RDS-RCS ma már komplex kábeltévé-internet-telefon szolgáltatáscsomagokat kínál, versenytársainál messze kedvezőbb áron. /Gazda Árpád: Romániai magyar befektetőtől retteg a magyarországi kábeltévés piac. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

„Nagyon hiányzik édesanyám. Madridban dolgozik, egy idős nénit gondoz, meg a házvezetői teendőket végzi” – meséli a dicsőszentmártoni Pálosi Annamária. A Pálosi családot nem a kalandvágy vitte rá erre a döntésre. A két gyerek tanulmányait valamiből fizetni kell. Egy felmérés szerint az országban mintegy húszezer gyereket hagytak hátra külföldön dolgozó szülei, közülük csak 1700-an vannak intézményi gondozásban. Orbán Éva, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium pszichológusa kifejtette, sok olyan esetről tud, amelyben a szülők külhoni tartózkodása okoz gondot az itthon maradt gyerekeknek. Jövő tanévtől minden brassói középiskolának iskolapszichológust kell foglalkoztatnia. Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint a problémás tanulók és az iskolakerülők nagyobb része ezekből a fiatalokból kerül ki. Az intézmények, a szakemberek nagyon leterheltek, több szolgáltatást átadnának a civil szervezeteknek, de eddig csak a katolikus Caritas vállalt magára a tennivalókból. Családért Közösségért Gyermekért – Románia (FRCCF) néven alapítványt is létrehoztak. Vezetője, Béres Márta szerint meghatározott körzetekben figyelik a szüleik által itthon hagyott gyerekeket, elsősorban a problémásokat. /Eperszedők „árvái”. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Mintha senki földjén élnének a gyimesbükki magyar általános iskola tanulói és pedagógusai. Etnikailag, kulturálisan és igényeikkel a Gyimesek többi településeihez tartoznak, azonban önálló községként már Bákó megye közigazgatása határozza meg mindennapjaikat. Hargita megye tanfelügyelősége nem veheti gondjaiba őket, a bákóiak nem törődnek velük. Gyimesbükkön a Magyar Tannyelvű Általános Iskolának 119 tanulója van, elsőtől nyolcadik osztályig minden évfolyamon egy-egy osztály működik, az utánpótlást két óvodai csoport biztosítja 55 gyerekkel. Az óvodában és az elemi osztályokban szakképzett pedagógusok tanítanak, szakképzett tanárokból azonban krónikus hiánnyal küszködnek. A román-, magyar-, földrajz-, biológiakatedrákat szakképzetlen helyettes tanárok töltik be. Tankó Mihály igazgató elmondta, sokszor Gyimesfelsőlokra mennek segítségért, onnan hívnak tanárt. Az ingázás költségeit azonban a község nem tudja fizetni. Ősztől már Felsőlokról sem jöhet a nyugdíjas magyar szakos tanárnő, mert a bákói tanfelügyelőség egy szakképzetlennek adta oda a katedrát. Minden évben idejében leadják a rendelést, mégsem kapják meg a szükséges magyar tannyelvű könyveket. Ennek ellenére a gyimesbükki magyar iskolának van mivel dicsekednie. Az elemi osztályosokból táncegyüttest alakítottak, versenyekre, vetélkedőkre viszik – többnyire saját költségükön – a gyerekeket. Előadásokra viszik Csíkszeredába a gyerekeket. Ahhoz, hogy pályázatok útján pénzt tudjanak nyerni, megalakították a Csángó Gyerekekért Egyesületet. /Takács Éva: Gyimes és Moldva közt árván. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

Negyvenkét EU-s témájú kézikönyvet tartalmazó csomagot adtak át Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen. Az adományokat Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nevében Szabó Béla, csíkszeredai magyar főkonzul nyújtotta át. Hasonló adományban részesül további harminc erdélyi, horvátországi és vajdasági közgyűjtemény. /Daczó Dénes: Főkonzuli könyvadomány. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Tizenötödik évfordulóját ünnepli a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. Borbély László, a kuratórium elnöke emlékeztetett, az alapítvány első nagy kihívása a Bernády-szobor felállítása volt a Bernády téren, akkor egyesek Antonescu-szobrot akartak állítani Marosvásárhelyen. Utána a Bernády Ház megvásárlása és berendezése következett. 2001-ben az Illyés Alapítvány segítségével sikerült befejezni a Bernády Ház kibővítését, átépítését. Azóta látványosan megnövekedett a rendezvények száma. Tervezik a Bernády-szoba megnyitását. Amikor a szobrot felavatták /1994. okt. 29./ megjelentettek egy szép könyvet Bernády emlékére /Marosi Barna: Bernády György városa/. A könyv hamar elfogyott. Idén valószínűleg újranyomatják. /Antalfi Imola: Ünnepel a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

A marosvásárhelyi Kultúrpalota egyik hatalmi parancsszóra eltávolított többalakos, nagyméretű bronzreliefje eredetileg a nagyterem bejárati ajtaja fölött pompázott, majd eltávolítása után sok évtizeden át lappangott a palota alagsorában. A Kőrösfői-Kriesch Aladár terve alapján Sidló Ferenc által megmintázott, zománcdíszítéses műkincs Ferenc József megkoronázását örökítette meg. A domborművet Pokorny Attila szobrászművész kitartó munkával restaurálta. Február 16-án a reliefet visszahelyezték eredeti helyére, az előcsarnok főfalára. /Visszakerült helyére a dombormű. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

Február 14-én Aradon, a Tóth Árpád Irodalmi Kör ülésén Kosztolányi Dezsőre emlékeztek az író halálának 70. évfordulója alkalmából. A 10-es sz. Általános Iskola magyartanára, Nagy Gizella Kosztolányi munkásságát méltatta, jellemezve A szegény kisgyermek panaszai című versciklusát, stílusát, témaköreit. /Emlékezetes irodalmi délután. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

Arad megyében a simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskolában megemlékeztek a költő, Simonyi Imre (1920–1994) halálának évfordulójáról. Szabó Attila iskolaigazgató értékelte a tavalyi gyulai szavalóverseny kapcsán a diákok teljesítményét, a felkészítő tanárok szakmai hozzáértését. Orbán Attila evangélikus lelkész a költő erkölcsi nagyságát, örökös ellenzékiségét, történelmi helytállását, költészetének értékeit emelte ki. A Regionális Simonyi Társaság elnöke a társaság aktuális teendőiről, a közös simonyifalvi–gyulai eurorégiós pályázatról (szabadidőközpont), az idei szavalóversenyről beszélt. /Simonyi Imrére emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

Szabó T. Attilára, az Erdélyi magyar szótörténeti tár szülőatyjára emlékeztek február 15-én Kolozsváron. Daly Ágnes a Szótörténeti tár egyik szerkesztője és Szabó T. Attila munkatársa beszélt róla, majd Keszeg Vilmos, a néprajz tanszék vezetője hangsúlyozta: mindnyájunk számára követendő példa Szabó T. Attila. A munka életformává vált számára – tette hozzá. /Dézsi Ildikó: Szabó T. Attilára emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes felső-háromszéki betyárok története – egészen pontosan, Pusztai, Jeges (Máthé György), Dézsi, mert így rögzítődött az évek során – a vidéken ismeretes. A népi hősként tisztelt „betyárhármas” az ’50-es évek elején bukkant fel az erőszakos kollektivizálás szüleményeként. Történetükről született már idillikus „kommunista” regény, Kovács György tollából, Ozsdola leánya címmel, ahol az osztályellenség szerepe jutott a három lázadónak, de riportregény is (Tömöry Péter: Banditák nyomában), valamint számos más írás, fejtegetés, visszaemlékezés. Az emlékezések azonban nem szólnak az igazi áldozatokról – a hozzátartozókról, a családokról, akik a megtorló hatalom mindennapos terrorjának voltak kitéve. Ilyen áldozat Bálint Anna is, lánynevén Pusztai Anna, aki mindamellett, hogy testvére életéért rettegett öt éven át, a milícia és a Szekuritáté bosszújának is áldozatául esett. Elmondta, hogy testvérét, Pusztai Ferencet kényszermunkára vitték a bányába, a barátjával, Dézsi Dénessel együtt. Öt évet kellett volna eltölteniük kényszermunkán, de megszöktek. Jegessel csak később, jóval a szökés után találkoztak itthon, és álltak össze egy csapatba. Bálint Anna rendszeresen hordta nekik az ételt az öt év alatt, amíg az erdőben tanyáztak. Közben folyamatosak voltak a rendőrségi zaklatások. A verést szinte megszokta, emlékezett vissza. Sokszor ráfogták a puskát, hogy agyonlövik. Kocsi után is kötötték, úgy hurcolták, majd villamosszékbe ültették, áramot kapcsoltak rá, hogy elárulja, hol van a testvére. Hiába kínozták, nem mondta el. Családjuk minden tagját meghurcoltak, verték, de mindnyájan hallgattak. Bálint Anna elmondta, nem igaz, hogy testvére társaival fosztogatott volna. Aki az erdőn megfordult, mindenkinek segítettek, tilos fával rakták meg az emberek szekereit. Sokan támogatták, segítették őket, enni is többen vittek nekik. Attól függetlenül, hogy országszerte körözték őket, szabadon jártak-keltek. Egyszer a városba mentek vacsorázni Dénessel. Vérdíjat tűztek ki a fejükre. Végül agyonlőtték őket, nem tudják, hol van a sírjuk. /Dimény Árpád: Egy betyártörténet másik oldala. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), febr. 17./

Magyarláposon Melencsuk Rozália, a helybéli magyarság mindenese, önkormányzati képviselője, RMDSZ-elnöke, pénztárosa, a közösségi élet egyik mozgatója elhatározta, hogy újraindítják az amatőr színjátszó mozgalmat. Rozália asszony és férje, nyugdíjas erdészmérnök még tagjai voltak a magyarláposi valamikori színjátszó csoportnak. /Simori Sándor: Új kezdet Magyarláposon. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 17./

Barabás István visszautasította, hogy Háy János budapesti író a trágárság meghonosítsa mellett szállt síkra Szatmárnémetiben bemutatott Senák című darabjával. A Senák körüli vita egyetlen tanulsága ez lehet: Erdély magyarsága még nem eléggé érett, felnőtt, modern, fejlett ahhoz, hogy befogadja a pesti beszédpornóexportot. /Barabás István: Fertelmek, ha zengenek. Az erdélyi magyarság még nem áll készen a beszédpornóexport fogadására. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

A baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület negyedéves helytörténeti, helyrajzi és néprajzi kiadványa, az Erdővidéki Lapok a magyar államalapítás ezredik évfordulóján, 2000-ben jelent meg először. A szerkesztők Erdővidék történetének, hagyományainak megismertetését, népszerűsítését tűzték ki célul. Egy ideig megkéstek a kiadással, ezt próbálják most bepótolni, nemrég jelent meg a 2005. júniusi szám, a huszadik, a szeptemberi a nyomdában van. A lap körül egy kis műhely alakult ki, továbbá Egyed Ákos, Egyed Emese és Illésfalvi Péter is közölt a kiadványban, mondta el Demeter László főszerkesztő. Az idei szeptemberi lapszám lenne a 25., amelyet ünnepélyesen szeretnének bemutatni a megyében több helyen is. /Havelka Ferenc-Attila: Évfordulót ünnepel az Erdővidéki Lapok. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), febr. 17./

A napilap Tibori Szabó Zoltán Balázs Péterről szóló monográfiájából vett idézettel emlékezik a három éve elhunyt Balázs Péter /Magyarfenes, 1919. máj. 28. – Kolozsvár, 2003. febr. 17./ festőművészre „Nem művi csendéleteket festett, hanem képei által több mint jelezni, hangsúlyozni akarta a magával hozott falusi kincsek fontosságát és mérhetetlen értékét. Erre alapozva olyan képi világot teremtett, amelyben a megörökített tárgyak végül a paraszti lét allegóriájává váltak.” /Balázs Péter festőművészre emlékezve. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Február 4-én a magyar szellemi élet köszöntötte a 95 éves Püski Sándort, azt a személyiséget, aki életét a nemzeti kultúra szolgálatába állította, aki az évtizedek során legjobb alkotóink könyveit adta az olvasók kezébe. „Betűkből teremtett univerzumot” – írta róla a Magyar Nemzet. Püski a harmincas évek végén létrehozott Magyar Élet Kiadója a nemzet sorskérdéseit felvállaló szellemi tábor, a népi irodalom és mozgalom tagjai – Sinka István, Szabó Dezső, Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Nyirő József, Erdélyi József, továbbá a Válasz, a Tanú, a Kelet Népe köré csoportosult többi alkotó – műveinek kiadójaként történelemformáló erővé magasodott, keresve a kivezető utat abból a kétpólusú világból, amely a német, illetve a szovjet hegemónia képében elnyeléssel fenyegette Közép-Európa államait. A kiadó 1944-ig százharminc könyvet jelentetett meg, olyanokat, amelyek az akkor élő nemzedék eszmei tájékozódását segítették, cselekvésre buzdítottak, nemzeti célokat szolgáltak. A Balatonszárszón 1943-ban megszervezett Magyar Élet tábor a kor meghatározó, irányszabó eseménye volt. Az Amerikai Egyesült Államokban 1975-ben megalakított Püski–Corvin Magyar Könyvesház egy időben volt a magyar kultúra előretolt bástyája, a diaszpórában élő magyarság szellemi központja volt. A New York-i Könyvesház által meghívott erdélyi, vajdasági, szlovákiai írók, a kiadó által megjelentetett műveik lármafaként hirdették a világnak fizikai és lelki elnyomorítást, a nyelvi genocídiumot, amely a kisebbséget fenyegette. Püski Sándor 1988-tól újra Magyarországon jelenteti meg, azokat az alkotókat és műveiket, amelyek a totalitarizmus korában elhallgattatásra ítéltettek. A budapesti Püski Könyvesház és a Kiadó ma is szellemi oázis, az egész Kárpát-medencére kisugárzó erőforrás. Jellegzetes borítólapja biztos ajánlólevél: e könyvek a legjava magyar irodalmat közvetítik az olvasók felé, méltatta Püski életművét Máriás József. /Máriás József: Betűkből teremtett univerzum. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

A csíkszeredai Mikó-vár történetének megírása régóta várat magára. Már korábban láttak nyomdafestéket írások a vár építéséről és építőjéről, Mikó Ferencről, de annak összefüggő, egységes monográfiája napjainkig késett. Szőcs János csíkszeredai muzeológusé az érdem, 2005-ben kiadta A Mikó-vár története című munkáját. Nagy szakmai felkészültséggel látott hozzá a feldolgozáshoz. Szőcs János először a vár keletkezését tisztázta: a vár építését Mikó Ferenc 1613 táján kezdte el és élete végéig folytatta. 1659-ben elkészítették a várban levő javak leltározását, melyet a szerző közölt. 1661-ben a törökök Csíkszeredát elfoglalták és kirabolták, Csík lakossága ekkor súlyos vérveszteséget szenvedett. A könyvet a Csíki Székely Múzeum adta ki. /Demény Lajos: A Mikó-vár története. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

Egy olvasó Alburnus álnéven gúnyolódva leintette Barabás Istvánt, aki cikkében elítélte a Háy János Senák című színdarabjában előforduló trágárságot. Alburnus szerint „Erdélyországban még mindig ott tartunk, hogy egyesek képesek még a szart is kicenzúrázni, nehogy már a kivándorlásra kész ifjúság erkölcsi tisztaságán folt essék.” Aburnus kiállt a trágárság használata mellett, azzal érvelve, hogy a trágárság és a káromkodás össznemzeti vonása a magyarnak. /Alburnus: Na, gyermekezd meg! = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./ Előzmény: Barabás István: Fertelmek, ha zengenek. Az erdélyi magyarság még nem áll készen a beszédpornóexport fogadására. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Barabás István visszautasította Alburnus fedőnév alatt meglapuló olvasó véleményét, aki kiállt a színpadon elhangzó trágárság mellett. /Barabás István: Vita a beszédpornóexportról. Fertelmek, ha zengenek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./ Bona Gusto néven egy olvasó osztotta Babarás István véleményét, ő is elítéli a trágárságot a színdarabokban. /Bona Gusto: Össznemzeti trágárkodás? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./ Előzmény: Alburnus: Na, gyermekezd meg! – Új Magyar Szó, márc. 9. Barabás István: Fertelmek, ha zengenek. Az erdélyi magyarság még nem áll készen a beszédpornóexport fogadására – Új Magyar Szó, febr. 17.

Elfogadta a kormány az észak-erdélyi autópályát építő Bechtellel kötött szerződés újratárgyalt változatát. Az új egyezség szerint az állam minden évben csupán a költségvetésben megállapított összeg 30 százalékát folyósíthatja. /Borbély Tamás: Célegyenesben az észak-erdélyi autópálya. A kormány elfogadta az újratárgyalt szerződést. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./