Horváth Gyöngyvér kolozsvári grafikusművész, alkotásaiból nyílt eladással egybekötött kiállítás Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. /Grafikai tárlat. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 3./

A Nagybányai Ifjúsági Szövetség (NISZ) kezdeményezésére a nagybányai ifjúsági szervezetek, csoportosulások „Nagybányai ifjúság” címmel kerekasztal megbeszélést tartottak február 27-én. A találkozó célja a nagybányai ifjúsági szervezetek, egyesületek, csoportosulások közötti párbeszéd, együttműködés szorgalmazása volt. A megjelent szervezetek képviselői bemutatták tevékenységi körüket, megbeszélték különféle működési és szervezési gondjaikat, megosztották egymással tapasztalataikat. A megjelentek megegyeztek a találkozó időszakos megismétlésében. A megjelent szervezetek: Fülemile Színjátszó Kör. Lendvay Márton Színjátszó Kör, Medáliák Társasága – Németh László Líceum, Nagybányai Ifjúsági Szövetség – NISZ, Németh László Diáktanács – NLDT, Óvárosi református templom ifjúsági szervezete – IKE, Szentháromság templom ifjúsági kórusa – Schola Rivulina és Turul-Sas Lovagrend /”Nagybányai ifjúság” – találkozó. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 3./

Csép Sándor Két dráma című kötetét ismerhette meg a közönség március 1-jén Kolozsváron a Phoenix Könyvesházban. Két, évtizedekkel ezelőtt megírt, és az akkori történelmi körülmények miatt méltánytalanul mellőzött színpadi alkotásokról van szó. A Mátyás, a vigasságos – műfaját tekintve – így ajánlja magát: „Commedia dell’ arte négy tételben, avagy álreneszánsz bohózat a XX–XXI, századból”. A másik színmű: „Mi, Bethlen Gábor…”. /Ö. I. B.: Csép–drámák, kötetben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Az erdélyi magyar irodalom bő nyolcvan esztendeje nehéz feladat elé állítja azt, aki egy antológia keretében kíván képet alkotni az erdélyi rövidprózáról. A megjelentetett kötetben /A nyüzsgés a mélyben – Hazai magyar elbeszélők. Válogatta és a bevezetőt írta Bogdán László, Pallas–Akadémia Könyvkiadó Csíkszereda, 2005./ Bogdán László huszonkilenc szerző elbeszélésének közlésével adott képet. Bevezető sorai fölé írta: A hiány antológiája. A két háború közti erdélyi magyar irodalom jeles írói közül Nyirő József, Berde Mária, Markovits Rodion, Makkai Sándor, Kolozsvári Grandpierre Emil elbeszélései szerepelnek e kötetben. Az antológiát záró írások szerzői az erdélyi irodalomnak a nyolcvanas–kilencvenes években kiérlelt új hullámát képviselik. /Máriás József: Hazai magyar elbeszélők. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

Nem bojkottálják a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatói az egyetem döntéshozó szerveit – derült ki az oktatók március 2-án késő este véget ért közgyűlése után. A tanárok, célkitűzéseik megvalósításáért, ami most főleg a magyar karok létrehozása, az RMDSZ segítségét kérték. A magyar tagozat vezetősége közleményt adott ki, amelyben Salat Levente és Nagy László rektor-helyettes, valamint Szamosközi István az Akadémiai Tanács alelnöke kifejtik álláspontjukat. Szerintük a résztvevő oktatók úgy döntöttek, hogy nem vonják meg a bizalmat tőlük. Részvételüket az intézmény tevékenységében, a magyarnyelvű oktatás menetének zavartalan biztosítása érdekében, szükségesnek ítélik meg. A magyar oktatók döntő többsége szükségesnek tartja ugyanakkor a BBTE szerkezeti reformjával kapcsolatos kérdések napirendre tűzését, és ennek érdekében az egyetem vezetőségével dialógust kezdeményez. Emlékeztetnek, a résztvevők határozatot fogadtak el, amely kimondja: az intézményi reform kérdését szét kell választani az önálló állami magyar egyetem létrehozását célzó legitim törekvésektől. Hangsúlyozzák: a BBTE keretében zajló magyar nyelvű oktatás autonómiájának intézményesítésére irányuló erőfeszítések nem célozzák az egyetem szétválasztását. Korábban, a magyar karokért és az önálló magyar egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azt javasolta, hogy a magyar oktatók ne vegyenek részt az egyetem döntéshozó testületeinek munkájában. Így tiltakozzanak amiatt, hogy a felsőoktatási intézmény szenátusa február 20-án közvetett módon elutasította az önálló magyar karok létrehozását. Kása Zoltán, az egyetem oktatója a gyűlés után elmondta: a résztvevők jelentős többséggel több nyilatkozatot is elfogadtak. Az egyetem vezetőségéhez intézett dokumentumban leszögezték, nem kívánják szétrobbantani a BBTE-t. Azt akarják csupán, hogy jobban működjön az egyetem, ezért szorgalmazzák a magyar karok létrehozását. Szintén az intézmény román vezetőségéhez intézték azt a nyilatkozatot, amelyben kifogásolták, hogy megfélemlítették azokat, akiknek a BBTE többségi álláspontjától eltér a véleményük. Egy másik nyilatkozatban az oktatók az RMDSZ-től azt kérték, a kisebbségi törvénytervezet és a most készülő felsőoktatási törvény révén tegyék lehetővé, hogy a magyar karok és az önálló magyar egyetem létrejöhessen. Azért intézték ezt a kérést az RMDSZ-hez, mert szerintük a két célkitűzés kivívása meghaladja az oktatói közösség erejét. Emellett kérték, hogy az érdekvédelmi szervezet indítson társadalmi vitát a romániai magyar felsőoktatásról. Egyed Emese oktató a magyar tanárok megosztottságára utalva kifejtette, senki nem várta, hogy a közgyűlésen egységes álláspont alakuljon ki. Úgy véli, különböző oktatásstratégiai elvek szerint szerveződő csoportosulások is megfigyelhetők a magyar oktatói közösségen belül, de bízik benne, hogy ezek egymással tárgyalni fognak. – Előrelépés történt a magyar oktatók közgyűlésének intézményesülése és a BBTE magyar tagozatának fokozottabb önállósulása irányába –értékelte a történteket az ülés végén Hantz Péter, a BKB egyik vezetője. A BKB folyatja munkáját, több román–magyar értelmiségi fórumot szervez majd a romániai magyar egyetemi oktatásról. Hantz leszögezte: ha nem oldódik meg a magyar karok ügye, akkor júniusban további lobbi-körutakat szerveznek az Európai Parlamentbe, ugyanabban a hónapban pedig az ENSZ elé vinnék ezt a szerintük tarthatatlan helyzetet. Hozzátette: a BKB végső célja továbbra is a Bolyai Egyetem létrehozása, de most a magyar karok kérdése aktuális. Az ülésen végül nem tartottak bizalmi szavazást, amit eredetileg a magyar tagozat vezetősége kért. Hantz Péter leszögezte: a BKB azon lesz, hogy minél hamarabb tető alá hozza a bizalmi szavazást. /Borbély Tamás: Nem lesz bojkott a BBTE-n. Tisztségében marad a magyar tagozat vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatói 2006 március 2-i közgyűlésének nyilatkozata A romániai magyar közösség elismeri és értékeli, hogy felsőoktatási intézményeinkben, egyetemünket is beleértve, 1989 után jelentős előrelépés történt az anyanyelven folyó oktatás terén. A kérdést ezzel együtt nem tekintjük sem végleg megoldottnak, sem pedig sok tekintetben kielégítően rendezettnek. Emlékeztetünk ezzel kapcsolatban arra, hogy a kolozsvári Zeneakadémia folyamatosan elutasítja a magyar oktatási nyelvként való használatát. Hasonló a helyzet az agrártudományi és a műszaki egyetemeken is. Ide soroljuk a BBTE vezetőségének elutasító magatartását is a magyar egyetemi oktatók túlnyomó többsége által megfogalmazott kérések tényleges megvitatását és megoldását illetően. Az utóbbi időben emiatt előállt feszültség, a folyamatosan zajló „nyilatkozat-háború” megannyi jele annak, hogy szükségessé vált az egyetemi közösségen belüli viszonyok újrarendezése, a meglévő struktúrák kiépítési folyamatának újraindítása. Ennek érdekében párbeszédre, a kezdeményezések és kérések szabad megvitatására, az előállott feszültség építő szellemben történő feloldására van szükség. Nem az egyetem jelenlegi formában való megmaradása vagy pedig szétrombolása a tét, ahogyan azt gyakorta állítják. Az a tét, hogy a jelenlegi vezetés meg tudja-e érteni: jóllehet 15 évvel ezelőtt az akkori körülmények között jó és funkcionális struktúrát alakított ki, az mára objektív okokból sok tekintetben javításra szorul, és bizonyságát tudja-e adni annak, hogy az intézmény ügyeit nem annak a számbeli fölénynek az alapján kívánja irányítani, amely a vezető testületekben rendelkezésére áll. A tét: olyan valódi együttműködés egyetemünkön, amely semmilyen tekintetben nem alapoz a „többség diktátumára”, hanem a döntések meghozatalában az egyenlő, méltányos, ésszerű részvétel elvét követi. Előkészítése és lebonyolításának módja miatt különösen nagy elégedetlenséget váltott ki a magyar egyetemi közösség körében a Szenátus ez év február 20-i ülése. A rektori hivatal, ahelyett, hogy vitára bocsátotta volna a magyar oktatók által benyújtott kérelmet, azt az antidemokratikus megoldást választotta, hogy egy előzetesen kidolgozott határozatot szavaztatott meg, amely eleve elvetette a szóban forgó kérés tartalmi mérlegelését. Tekintettel a szenátusi tagok százalékos megoszlására, az egyetem vezetősége ezzel végső soron etnikai szavazást hajtott végre és a román szenátorok számbeli fölényére támaszkodva kitért a kérés érdemi megvitatása elől. A kérdés lényege a jelen körülmények között nem az, hogy egyetemünkön lehetnek-e magyar karok, hanem az, hogy a magyar közösség ezt a jogát gyakorolhatja-e a román kollégák jóváhagyásával és az egyetemi vezetés egyetértésével. Ez a jog ugyanis létezik, miután intézményünkben jelenleg is működik két magyar nyelvű teológiai fakultás. A felekezeti sajátosság elve csak azért lehet ezek létének alapja, mert ebben az országrészben egyben megfelel egy bizonyos nyelvnek, noha az is tudva lévő, hogy e felekezeteknek más anyanyelvű híveik is lehetnek. Amiből nem az következik, hogy e karokat meg kellene szűntetni, hanem épp az a tény derül ki belőle, hogy szakmai és tudományos ismérvek igenis szólhatnak új, magyar nyelvű karok létesítése mellett. Ezek létrehozása megfelelő előkészítést igényel, de az elgondolást nem lehet eleve, tekintélyelvű érveléssel elutasítani és visszaverni. Román és német kollégáinkkal együtt felelősséget érzünk azért, hogy az egyetem falai között helyreálljon a normális munka légköre. Úgy véljük, az a természetes, ha az intézmény jó működésével kapcsolatos bármely kérdés egymás közötti vita tárgya, nem pedig más országok sajtójában nyilatkoznak róla. Úgy véljük, felül kell vizsgálni az intézmény jelenlegi felépítését megalapozó filozófia alapelveit, a jövőt illetően pedig ki kell dolgozni a folyó ügyek leltárba vételének és megoldásának működőképes mechanizmusait. Felkérjük az egyetem vezetőségét, hogy gondoskodjék a jelenlegi struktúrák továbbfejlesztését célzó beszélgetések megrendezéséről. Véleményünk szerint e beszélgetések sikere feltételezi, hogy intézményünk mindenik közössége tiszteletben tartson néhány alapigazságot és alapelvet. Elvárjuk az egyetem jelenlegi vezetőségétől: fogadja el hasonló igazságként azt, hogy a magyar egyetemi közösség által megfogalmazott kérelmek nem politikai eredetűek, nem irányulnak semmiféle etnikai szeparatizmusra, hanem kizárólag az oktatási folyamat javításának igénye, az egyetem Chartájában foglalt jogok gyakorlása indokolja őket. E nyilatkozat aláírói ugyanakkor kinyilvánítják, hogy az önálló karok létrehozása irányába tett lépéseket nem az egyetem szétválasztását célzó későbbi akciók előjátékának szánják. Meggyőződésünk, hogy valamennyiünkben megvan mind a kellő hozzáértés, mind a kellő tapasztalat, hogy építő és eredményes párbeszédet folytassunk egyetemünk jövője érdekében. Kolozsvár, 02. 03. 2006. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Cs. Gyimesi Éva megszólalt a magyar egyetem ügyében. Nem olyan elutasító hangon, mint 1997-ben, de most is ellentmondott a változásokat követelőknek. A Szabadság munkatársa, Ercsey-Ravasz Ferenc jegyzetére (A tisztelet elvesztése, Szabadság, 2006. március 2.) hivatkozott. Nem ért egyet az újságíró megjegyzésével: „ha valaki doktori címmel, publikációkkal akarja megmérni, hogy a kezdeményezőknek igazuk van-e vagy sem, az megérdemli, hogy kinevessem.” Cs. Gyimesi szerint az egyetemi tanári karok is olyan testületek, amelyekben a tagok „többsége hóttig tanul, hogy taníthasson”. A rangot, tekintélyt a tudás, a megjelent publikációk minősége és mennyisége adja. A tanszékek többségén nincs kellő számú rezidens (fő állású, Kolozsváron letelepült) tanár, és főleg igen kevés a rezidens docensek és professzorok száma ahhoz, hogy a szakmailag jogszerű akkreditáció rövid időn belül elnyerhető legyen. Közben természetesen külföldi vendégtanárok ideig-óráig pótolhatják a szakemberek átmeneti hiányát. Cs. Gyimesi szerint az egyetemen kialakult feszültséget valójában politikai törekvések gerjesztik, ezt a média terjeszti ki egyetemen kívülre, amelyikben a nem felkészült újságírók kérdései adnak alkalmat a résztvevőknek, hogy szakmai és intézményfejlesztési követelményekre mutassanak rá. „Az egész erdélyi magyar közösség érdeke, hogy a követelések mellé mindig tegyük le a megfelelően kidolgozott szakmai programot is, s jelezze azt, mennyire más-más a helyzet a különböző karokon és szakokon. Ehelyett gyakran negatív hatású, ingerlő, sokkoló címekkel bombázzák az olvasókat, ugyanazt teszik, mint a román média politikailag elkötelezett többsége.” /Cs. Gyimesi Éva: Az inastól a céhmesterig. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./ Ennyi Cs. Gyimesi Éva hozzászólása. Nem beszél a román egyetemi szenátus elutasításáról, nem beszél a gondokról, hanem a szószólókat hibáztatja. Emlékezetes, hogy az 1997-es egyetem-vitában hevesen ellenezte az önálló magyar egyetemet, az szerinte a következőt jelentené: „egy szabadalmazott, és a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba”. /Cs. Gyimesi Éva: Erdélyi tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 12./

Andrei Marga, a BBTE Akadémiai Tanácsának elnöke a Nobel-díjas magyar író beperelésével fenyegetőzik. Ezzel nyilván nemcsak nagyobb népszerűséget szerezhet magának valaki, hanem fölénnyel ugrathat át a kellemetlen, veszélyes helyzeten. Lászlóffy Csaba feltette a kérdést: a kisebbségek esélyeit, jövőjét illetően: kit fenyegethet veszély Kolozsvárott, Romániában? A magyar kisebbségnek hány pert kellene indítania havonta, ha nem naponta, sérelmek miatt, nyíltan nacionalista vagy cinikus, basáskodó magánszemélyek, intézmények, sőt magát a román állami felépítményt védők diszkriminációja ellen? Marga milyen őszintén segítette elő miniszterként az önálló magyar nyelvű oktatást (jól ismerve nyilván a norvégiai, a katalán, walesi, dél-tiroli, szlovákiai megoldásokat)? Hány román egyetemi vezető és oktató tud és beszél, akár udvariasságból, magyarul kollégáival az egyetemen? A Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjainak megbüntetési szándékát, a rektori fenyegetést Marga Kertész Imre magyar író beperelésével akarja tetézni. Hol marad a kolozsvári egyetemi múlt hagyományainak elismerése? Félrevezető, ahogy Ferdinánd román király és Mária-királynő mellszobrába ütközik a külföldi vendég, mintha a valamikori magyar lakosságú városban ők teremtették volna meg a színvonalas egyetemi oktatást. Az egyetem épületének homlokzatán a kizárólagos román felirat és a Sala de Curs, Biblioteca stb. feliratok egyértelműen a román demokráciát hirdetik. /Lászlóffy Csaba: Párbajkódexhez mellékelt elemi ismeretek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

A rendszerváltás óta ritkán fordult elő, hogy az RMDSZ és a Nagy-Románia Párt (NRP) közös nevezőre jusson. Ez most megvalósult, ugyanis mindkét szervezet azt akarja, hogy a sürgősségi kormányrendeletek kibocsátásának lehetőségét szüntessék meg. Korábban az RMDSZ elnöke, Markó Béla bejelentette, hogy a szövetség a következő alkotmánymódosításkor javasolja majd, hogy a sürgősségi kormányrendeletek és a törvényekért való felelősségvállalás lehetőségét korlátozzák. /Közös nevezőre jutott az RMDSZ és az NRP. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Több Hargita megyei román egyesület és alapítvány képviselői tiltakoznak az SZNT szándéka ellen, hogy március 15-én székely nagygyűlést szervezzen Székelyudvarhelyen. A sajtónak eljuttatott levelében az öt Hargita megyei román egyesület és alapítvány kifejti, tagjaik „megdöbbenéssel követik, hogy a szélsőséges kihívás ilyen méreteket ölt, miközben a jelenlegi hatalom felőrlődik az apró súrlódásokban, amelyek nem lényegesek a nemzeti érdek szempontjából”. A levél aláírói szerint a nagygyűlésnek negatív vetületei lehetnek a térségben számbeli kisebbségben élő románokra nézve. A román civil szervezetek aggodalmukat fejezik ki az SZNT külföldi akciói kapcsán is, amelyek célja az, hogy Románia EU-csatlakozásának feltételéül szabják a Székelyföld autonómiájának garantálását. /Hargita megyei román egyesületek tiltakoznak a székely nagygyűlés megszervezése ellen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

Riadalmat keltett Székely­udvar­­helyen, hogy az elmúlt napokban harckocsikkal megrakott vagonok sorakoztak a vasútállomáson. Elvitték a tucatnyi elavult harckocsit, és helyettük vadonatúj lánctalpas tankokat szállítottak Udvarhelyre. Sokan azt hitték, hogy a székely nagygyűlés miatt szervezkedik a hadsereg. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Utolsó sajtótájékoztatóját tartotta az RMDSZ Arad megyei szervezete az Alecu Russo utcai székházban. Király András képviselő bejelentette be, hogy a költözködést elkezdték. A legtöbb kérdés a március 15-i székely nagygyűléssel kapcsolatban hangzott el, Király elhatárolódott az ügytől, mondván, az nem az RMDSZ szervezi. Hangsúlyozott információ-hiánya hibás húzás volt, a senki sem hitte el neki, hogy csak a sajtóból értesült a röplaposztogatásról, zászlókészítésről. /(irházi): Hattyúdal az egykori Pugna-villában. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./

Úton útfélen dicsekednek az állítólagos példás bánsági toleranciával, közben eltűrik a lemázolt magyar helységnévtáblákat, a cigányellenes és uszító falfirkákat. Nemrég a temesvári diáknegyed egyik bentlakásának falán jelent meg egy román nyelvű felirat, amely a madárinfluenzát a roma származásúakkal “hozza összefüggésbe”, és halált kíván a cigányokra. /(pataky): Megint a bánsági toleranciáról. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./

Az RMDSZ háromszéki képviselői sajtótájékoztatón sérelmezték Emil Boc, a Demokrata Párt elnökének magyarellenes magatartását. “Azt hiszem, a DP egyedül is meggyőződik majd, hogy meg kell változtatnia nacionalista retorikáját” – mondta Antal Árpád Tamás Sándor képviselő hangsúlyozta: a DP-nek figyelnie kell retorikájára, ha tagja kíván lenni az Európai Néppártnak. /Magyarellenes retorika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./

A legújabb statisztikai adatok szerint Magyarország lakossága 2005 folyamán újabb ezrekkel csökkent: ma 10 077 000 magyar állampolgárt tartanak nyilván, ami azt jelenti, hogy körülbelül két évtized alatt mintegy félmillióval – más felmérések szerint 600 ezer fővel – csökkent az anyaország lakóinak száma. Hiába, hogy a Felvidékről, Erdélyből, Kárpátaljáról és Délvidékről tízezrek telepedtek át Magyarországra, hiába, hogy a magyar hatóságok befogadnak távol-keletieket, a lakosság egyre fogy és fogy, fogy az aktív réteg részaránya. Az  erdélyi magyarokat ugyanúgy súlyosan érinti a negatív népesedési trend, mint anyaországiakat. Öngyilkosságra kiszemelt nemzet lennénk? – kérdezte Magyari Lajos. Valami másról van szó. „Az első és legfontosabb ok a nemzeti önbecsülés hiánya és az ebből következő nemzeti optimizmus negatív mérlege. A második az importált fogyasztói szemlélet eluralkodása”. „A harmadik – talán a legveszélyesebb – az a libertinizmus, mely a liberalizmus álarcába öltözve terjeszti a kórt, az önfeladás mételyét.” /Magyari Lajos: Merre tartunk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Fehér megyében, Vajasdon az I–IV. osztályos iskola falán lemeszelt márványtábla hirdeti: Újjáépült 1913-ban az EMKE 2500 korona, az Erdélyi Református Egyházkerület 2500 korona, a kolozsvári Közhasznú Takarékpénztár 300 korona segélyével és az egyháztagok 700 korona hozzájárulásával. Azóta meszelgetik a református templom udvarán álló épületet, visszaszolgáltatása nem történt meg. Egyik termében az összevont magyar I–IV. osztály, másikban az óvoda működik. Vass Irén helyettesítő tanítónő 12 gyereket oktat. Vajasd közigazgatásilag Alsógáldhoz tartozik, a községet alkotó 7 falu közül ebben az egyben élnek magyarok. A község vezetői csak a román iskolákkal törődnek. A magyar tanítónő ingázott, ezt kihasználta a román tanítónő. “Mikor készíti fel a gyerekeket, ha már 12-kor a buszt várja?” – kérdezték a szülőket, akik beíratták csemetéiket a román tagozatra. Amikor a magyar tanítónő idekerült, nem volt szemléltető eszköz, nem voltak tankönyvek. Minden évben új tankönyvek jelennek meg és nem érkezik meg a megrendelt tankönyv. Van amikor románból kell fordítania a tankönyvet. A tanítónő szemléltető eszközöket készített, könyvtárat alapított, iskolán kívüli tevékenységeket is szervezni kezdett. Most már a szülők is segítenek a farsangi bál megszervezésében. A sok munka meghozza a gyümölcsét. /Takács Ildikó: Szebb jövőt remélnek Vajasdon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./

Grünwald Jolán, Gyorokon élő nyugalmazott tanítónő a napokban töltötte be 82. életévét. Mozgalmas pályáját emlékirataiban is megörökítette, dióhéjban megírta a helybeli csángók történetét. Apját, noha mindig a Magyar Párt tagja volt, 1945-ben német származása miatt a bátyjával együtt oroszországi kényszermunkára vitték. Grünwald Jolán elvégezte a tanítóképzőt, 1949-ben Vadászra helyezték, ahol akkoriban magyar felső tagozat is működött. Ezután Dezsőházára helyezték, ahol akkoriban élénk közművelődési élet zajlott, színdarabokat mutattak be. 1975-ben jöhetett haza szülőfalujára, Gyorokra tanítani. Két év múlva a felső tagozatot a központba helyezték, ahol két-három év múlva beolvadt a románba. 1979-ben vonult nyugdíjba, utána még tíz évig német nyelvet oktatott. /Balta János: Egy népnevelő vallomása Vajasdon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./

Vári Attila hatvanéves, a jubiláló írót köszöntötték március 2-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, a Látó folyóirat estjén. Az író beszélt új, Vanília című regényéről, melyet a Mentor, Káli Király István kiadója jelentetett meg. Vári Attila jó mesélő, több adomát mondott el, többek között gróf Teleki Mihály kommunizmusbeli, álláskereső önéletrajzát idézte: „Őseim szegény jobbágyok voltak, egészen a tizenharmadik századig...”. /Nagy Botond: Ünneplők és adomázók. Vári Attila 60 éves. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

A Stockholmban élő Veress Zoltán író a napokban töltötte be hetvenedik évét. Fiatalon elbeszélésekkel kezdte, az ő könyve, a Menetirány volt a Forrás-sorozat első darabja, nemsokára Szeptember című nagy regényével jelentkezett, s tudománynépszerűsítő esszéket is írt, ismertté és népszerűvé viszont gyermekversei /a ma is olvasott Irgum-Burgum Benedek, a Tóbiás és Kelemen, a Jeromos, a kerge kos/ tették. A Napsugárnak indulásától vezető munkatársa volt Kányádi Sándorral, Bajor Andorral, Méhes Györggyel, Fodor Sándorral. Veress családostól Svédországba költözött, ahol nagy részt vállal a magyar irodalom népszerűsítéséből, Erdély kövei címmel évkönyvet is kiadnak. /(hadházi): Veress Zoltán hetvenéves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./ Veress Zoltán /sz. Kolozsvár, 1926. febr. 25./ 1952-től 1954-ig börtönben volt, 1956-ban beiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre, ahonnan 1958-ban kizárták, később levelező tagozaton fejezte be az egyetemet. 1986-ban költözött Svédországba.

Gaál András csíkszeredai festőművész 70. születésnapjára Kulcsár Edit kiállítást rendezett alkotásaiból a budapesti Vármegye Galériában, ahol a művész barátjával, a Budapesten élő Péterfy László szobrászművésszel együtt lépett a közönség elé. Gaál András, Gyergyóditró szülötte, Csíkszereda művészeti életének meghatározó személyisége. A legnagyobb ünneplés Csíkszeredában volt, a Kriterion Házban reprezentatív festményeiből mutattak be válogatást. A megnyitón barátja, pályatársa, Márton Árpád tekintett vissza a jubiláló útjára, majd Domokos Géza író, a Kriterion Alapítvány elnöke és Kassay Péter, a gyergyószárhegyi alkotótábor igazgatója köszöntötte. – Gaál Andrásnak Gyergyóditróban állandó kiállítása van. /N.M.K.: Gaál András 70 éves. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

Január közepétől Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Képtárában újra látható a teljes panteon alapkiállítás, amely Székelyföldről származó vagy itt jelentőset alkotó klasszikusoknak állít emléket.  Barabás Miklós, Gyárfás Jenő, Nagy Albert művei mellett újra szerepnek Bene József (1903–1986) olajfestményei, Mattis Teutsch János (1884–1960) festett kisplaszikái, Baász Imre (1941–1991) grafikái, Plugor Sándor (1940–1999) grafikái és Varga Nándor Lajos (1895–1978) munkái. Gyárfás Jenőről, ,,a székelyek Munkácsyjáról” készül monográfia, amely az Erdélyből származó, Győrön élő Almásy Tibor művészettörténész munkája.  A Képtár előterében márciustól újra beindul a fiatal hivatásos művészeket bemutató kiállítás-sorozat, amelynek kurátora Madaras Péter szobrászművész, a Művészeti Líceum tanára. /Vargha Mihály: Újra teljes a panteon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Nemrég zárult Bartha József sikeres egyéni tárlata a budapesti Liget Galériában. Tavaly a bukaresti Új Galériában rendezett hasonlóan visszhangos kiállítást. Mindkét fővárosban jelentős színházaknál kapott díszlettervezői feladatot, emellett csoportos kiállítások szervezője, kurátora vagy résztvevője is volt. Hazai és külföldi alkotótáborban is dolgozott. A Munkák címet viselő, háromnyelvű (magyar, román, angol) kiadvány Bartha József 1999–2005 közötti munkásságát foglalja össze. Bartha József mediális művész hasonló struktúrákat hoz létre, mint akármelyik mai posztkonceptuális művész bárhol a világon, csakhogy a mű mégis mást jelent Marosvásárhelyen, mint New Yorkban. /Mindig más. Bartha József munkáiról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

Életének 76. évében elhunyt Major-Zala Lajos költő /sz. Kislakos, 1930/, 1949 óta élt Svájcban. Tanulmányait a Fribourgi Egyetemen, illetve a párizsi Sorbonne-on folytatta francia és német irodalom, valamint gyógypedagógia szakokon. Nevéhez fűződik a hévízi Csokonai-napok megalapítása és szervezése, alapító tagja az Asztaltársaságból egyesületté alakult Csokonai Vitéz Mihály Művészeti Társaságnak. Magyar nyelven először „Ötödik síp” című verseskötete jelent meg 1967-ben, utolsó Magyarországon megjelent kötetei 1999-ben az „Elveszett győzelem” című naplóregény, illetve 2000-ben a „Hogy hívnak, ember?” című verseskötete volt. /Elhunyt Major-Zala Lajos költő. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

A színháztörténész Enyedi Sándor legújabb munkája /Az ember tragédiája bemutatói. Az első hatvan év, Budapest, 2005/ a magyar irodalom egyik rangos alkotásának, Az ember tragédiájának több évtizedes színpadi útját követi nyomon. Ezt előzte meg Enyedi Az ember tragédiája bemutatói. Bibliográfia /2002/ című összegzése. Az 1860-ban írott művet a színész-rendező Paulay Ede alkalmazta először színpadra 1883-ban. Ecsedi Kovács Gyulának köszönhetően alig öt hónappal a budapesti ősbemutató után, 1884. február 27-én láthatta a kolozsvári Nemzeti Színház közönsége is a darabot. Nem akármilyen szereposztásban. Éva: Jászai Mari, Ádám: Ecsedi Kovács Gyula, Lucifer: Szentgyörgyi István. A XX. század elején Janovics Jenő, a második világháború után Kolozsváron Rappaport Ottó, Nagyváradon Szabó József, Marosvásárhelyen Harag György rendezésében – sorolta a legjelentősebbeket Kozma Dezső. Az ember tragédiájának színpadi változataiból az első ötven évet a színházelméleti író, Németh Antal vette számba, az ezt követő három és fél évtized (1933–1968) magyar és külföldi bemutatóiról 1990-ben jelent meg újabb kiadvány. (Szerzője Koltai Tamás) 1999-ben a Madách-dokumentumok szenvedélyes gyűjtője, Fejér László adta közre a Tragédia előadásairól készült összeállítását. Az Erdélyből elszármazó színháztörténész, Enyedi Sándor ilyen előzmények után, ezeknek a munkáknak az eredményeit is felhasználva jelentette meg könyvét az Andor Csaba szerkesztette rangos, a Madách Irodalmi Társaság égisze alatt Budapesten napvilágot látó Madách Könyvtár sorozatban. Enyedi Sándor színháztörténeti közleményei, könyvei /köztük Az erdélyi színjátszás kezdetei 1792-1821 (1972) és Déryné erdélyi színpadokon (1975)/ a Kriterion Könyvkiadónál láttak napvilágot. Későbbi, jórészt Budapesten megjelentetett írásaiban az erdélyi, a vidéki magyar színjátszás múltját térképezte fel. Mindenekelőtt a magyar színjátszásért oly sokat tevő id. Wesselényi Miklós színházi levelezésének közlésével, Aranka György erdélyi társaságainak, majd a kolozsvári Állami Színház kevésbé ismert korszakának bemutatásával, újabban színházművészeti kislexikonával. /Kozma Dezső: Madách – a színpadon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Nagyenyed Irodalmi Kávéházában mutatta be a tordai születésű, Torockón nevelkedett Kun Kriza Ilona óvónő Őszi kikerics című első verseskönyvét Demény Piroska, a Bethlen Gábor Kollégium aligazgatója. A Déván élő költőnő férjével, Kun Árpád tiszteletessel együtt részt vesz a Hunyad megyei szórványmagyarság megmentésében, táborokat, közösségfejlesztő tevékenységeket szerveznek. /Tamás András: Kikerics-tükör nagyenyedi óvónőtől. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ / Kun Kriza Ilona óvónő első verseskötetét a dévai Corvin Kiadó jelentette meg 2005-ben. A kötet nyolcvanhét verséből tíz román fordításban is szerepel. P. Szathmáry Károlyról (1831–1891), a Bethlen Gábor Kollégium tudós tanáról Győrfi Dénes főkönyvtáros-házigazda tartott előadást. Szathmáry pályafutása alatt 55 könyvet írt, főként történelmi regényeket, és rengeteg cikket, tanulmányt közölt. Kitűnő munkája A Gyulafehérvári–Nagyenyedi Bethlen Főtanoda története. Szathmáry Károly 1869-től Budapesten folytatta tevékenységét. Az 1878-ban kiadott Emlékeim című munkájában felidézte enyedi éveit. Győrfi Dénes végül dokumentumgyűjteményt mutatott be, amelynek nagy részét P. Szathmáry gyűjtötte össze, bemutatva a kollégium múltját. /Bakó Botond: Kötetbemutató és emlékező előadás Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Romániának valós reformokat kell hogy felmutatnia annak érdekében, hogy uniós csatlakozása ne kerüljön veszélybe – áll a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítvány által kiadott EU-Csatlakozási Figyelő – Románia hírlevélben. Az angol nyelvű tájékoztató kitért a kisebbségi törvénytervezet körüli hercehurcára. Megállapította, hogy az egyházi ingatlanok restitúciója rendezetlen. A magyar nyelvű felsőoktatás kérdése kiemelten szerepel a tájékoztatóban. /Csatlakozási figyelő. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Nem alkudozik többet az RMDSZ a kisebbségi törvénytervezet kapcsán – jelentette ki Puskás Bálint szenátor, aki szerint a tervezetet a parlament elfogadja a május közepére várt Romániáról szóló országjelentésig. Antal Árpád képviselő reméli, hogy Traian Basescu államelnök március 15-i ajándéka az lesz, hogy nyilvánosan kifejezi a kisebbségi törvénytervezet támogatását. A politikus szerint jelen pillanatban Emil Boc DP-elnök, Mircea Geoana SZDP-elnök és Corneliu Vadim Tudor NRP-elnök retorikája között nincs semmi különbség. /Kisebbségi törvénytervezet: nem alkudozik többet az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Százezer román hazafit szeretne március 15-én Székelyudvarhelyen látni Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, hogy tiltakozzanak Székelyföld autonómiájának kikiáltása ellen. A pártelnök „óriási békés” gyűlést szeretne szervezni, hogy tiltakozzanak „a magyar soviniszták által az egységes román nemzetállam ellen tervezett gyilkos merénylet” ellen. Tudor szerint a magyarok el akarják szakítani Romániától Hargita, Kovászna és Maros megyét. Tudor azt ígérte, hogy személyesen vezeti majd a rendezvényt. /Március 15.: román nagygyűlés Székelyudvarhelyen? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

„A hír igaz, ez valóban már a második szállítmány (...) Arról van szó, hogy ijesztgetnek. Hátha az inába száll a bátorsága a székelynek. Válasz pedig egy lehet erre: minél többen elmenni, megmutatni, hogy NEM FÉLÜNK. Iratkozni lehet a Polgári Szövetség főtéri székházában, az útiköltség oda-vissza mindössze 2 lej. Még van hely! Zsolt” – áll abban a meghívóban, amellyel Árus Zsolt SZNT-alelnök a nagygyűlésre toboroz gyergyószéki résztvevőket. Futótűzként elterjedt a hír, miszerint a tankokat a román hatalom szándékosan küldte Székelyudvarhelyre, hogy majd ilyen eszközökkel fékezzék meg a tömeget. Thamó Csaba, az SZNT helyi vezetője elmondta, ez az egybeesés, mármint a tankok felvonultatása és a nagygyűlés szervezése „nem szerencsés”. Serban Ion, a Székelyudvarhely melletti laktanya parancsnoka elmagyarázta, hogy a tankokat elszállítják a bázisról. Mivel a harckocsikat vonattal viszik tovább, a vasútállomáson várakoztak, és 20 katona őrködött a harcjárművek körül. /Román tankkal toboroz az SZNT. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Május végén az ENSZ előtt lesz a Bolyai Egyetem ügye, ígérik a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai. Hantz Péter elmondta, hogy a Bolyai Egyetem ügyében a „BKB-nak van elég muníciója ahhoz, hogy évekig tartó harcot vívjon, ha az egyetem vezetősége bekeményít.” A nyilvános vita az egyetemről folytatódik: az RMDSZ-szel közösen román-magyar értelmiségi fórumot szerveznek Bukarestben, majd még egyet a Pro Europa Ligával közösen. A magyar oktatók gyűlésén a tanárok három nyilatkozatot fogadtak el. A Horváth Andor előadó tanár által megfogalmazott nyilatkozat az egyetem vezetőségét célozta meg, kérte, lássák be: a magyar egyetemi közösség által megfogalmazott kérelmek nem irányulnak etnikai szeparatizmusra, hanem az oktatási folyamat javítását célozzák. A második nyilatkozatot Egyed Emese, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője olvasta fel, ebben az RMDSZ-t szólítják fel, hogy „tegyen határozott kormányzati lépéseket annak érdekében, hogy a BBTE három önálló kara és az egyetem megfelelő belső struktúrája, nyilvánossága és döntéshozatali autonómiája intézményesüljön.” A harmadik nyilatkozatot Bakk Miklós politológus mutatta be, amelyet szintén az intézmény román vezetőségéhez intézett, ebben kifogásolták, hogy megfélemlítették azokat, akiknek a BBTE többségi álláspontjától eltér a véleményük. Hantz Péter, a BKB szóvivője kezdeményezte a bizalmatlansági szavazást, ami három személyre vonatkozott: Salat Levente és Nagy László rektor-helyettesre, és Szamosközy Istvánra, az Akadémiai Tanács alelnökére. Hosszas vita után a közgyűlés úgy döntött, hogy nem lesz bizalmi szavazás. „Az RMDSZ cselekvően részt vesz az önálló magyar karok és az önálló magyar egyetem létrehozásában” – nyilatkozta Kötő József oktatási államtitkár. Azt is kifejtette, most készül a felsőoktatási törvény módosítása, ebben az RMDSZ el szeretné érni azt, hogy az önálló karok létrehozásának hatásköre ne legyen kizárólag az egyetemek hatáskörében. /Debreczeni Hajnal: Nincs megállapodás egyetem-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./