Az erdélyi magyarság izgalmasabb vitája folyik a Transindex hírportál közszolgálati vállalkozásának köszönhetően a kolozsvári állami magyar egyetem visszaállításáról. A vita elindítói a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai, Hantz Péter, Kovács Lehel és Bodó Barna egyetemi adjunktus, akik beadványaikkal és közleményeikkel az utóbbi tizenöt évében nem tapasztalt állásfoglalásra és szókimondásra késztették az egyetemügyben érdekeltek bizonyos csoportjait. Magyari-Vincze Enikő antropológus az említett portálon olvasható elektronikus naplójában a bejegyzés megjelenése után félő volt, hogy ez a mellékvágány vakvágánnyá válhat.   A vitában alig esik szó a Hantz Péter által ugyancsak a Transindexben közreadott, Tények és érvek: legyen vagy sem önálló Bolyai Egyetem? című írásról.  A Bolyai Egyetem visszaállítása körül felharsanó egységes román ellenállás nem volt meglepő. Mindig is lesznek sunyítva lapítók, karriert építő szürkék, de hogy egy egyetemi oktatói és kutatói közösség ilyen szégyenletes szegénységi bizonyítványt állítson magáról, mint amilyen a megbeszélésen történt, ez minden elképzelést felülmúlt. Az egyetemisták viszont magyar egyetemet akarnak. /Sylvester Lajos: Bolyai Egyetem: miért ne? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

Bíró Béla attól félt, hogy a román egyöntetűséggel szemben produkálni fogják a magyar egyöntetűséget. Sikernek könyveli el, hogy nem így történt: a magyar oktatók nem sorakoztak föl egyetlen nézet mögött, ahogyan azt a szenátus román tagjai tették, akik lesöpörték az asztalról a magyar oktatók javaslatát. Az általuk hangoztatott multikulturalizmus jegyében a kisebbségieket a többség törvényben kötelezi arra, hogy elsajátítsák nyelvét és kultúráját, de a többségre semmi efféle nem vonatkozik. A Babes-Bolyai Tudományegyetem román oktatóinak multikulturalizmusa a diktatúrán alapul. Eltűrik a kisebbségi oktatást, de továbbra is fenntartják maguknak a jogot arra, hogy minden fontos kérdésben ráerőltessék akaratukat a kisebbségi oktatókra. Bíró örült annak, hogy a magyar oktatók nem sorakoztak fel egy emberként a Bolyai Kezdeményező Bizottság (tévedéseik ellenére is tiszteletreméltó) tagjai mögött. /Bíró Béla: A demokrácia győzelme. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

A „kimaradt a nemzetfogalom az alkotmánymódosításból” megfogalmazás pontatlan – közölte a lappal Varga Attila RMDSZ-es képviselő. Varga Attila szerint a HTMH-nál múlt héten lezajlott, a határon túli magyarok közjogi státusát érintő alkotmánymódosítással kapcsolatos tanácskozáson nem volt szó arról, hogy a nemzetfogalom kimaradna az alkotmányból. Az alkotmánymódosítási javaslat kimondja, hogy a Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért; elősegíti közösségeik fennmaradását, az őket érő jogsérelmek orvoslását; kedvezményeket biztosít számukra. Varga szerint fontos lenne, hogy további egyeztetések legyenek egyrészt a most távol maradt határon túli magyar szervezetekkel, másrészt a magyar politikai pártokkal, és ez a folyamat ne álljon meg amiatt, hogy a jelenlegi parlament megbízatása lejár, hanem vigye tovább a következő országgyűlés. – Az újságíró idézte az MTI-t és a lapokat, ezek nem erősítik meg Varda Attilát: – „A tervezetben ugyanakkor, bár korábban szó volt róla, nem szerepel a határon túli magyarok közjogi státuszának meghatározása.” – MTI – „Avarkeszi Dezső elismerte, hogy az eredeti elképzelésektől eltérően a mostani szövegben nem szerepel, hogy a határon túli magyarok kulturális értelemben részét alkotják a nemzetnek.” – Népszabadság – „Egyelőre nem kerül be a magyar Alkotmányba a határon túli magyarok nemzethez tartozásának mikéntjét megfogalmazó passzus.” – Népszava – „A szakmai egyeztetés után Avarkeszi Dezső elmondta: a tervezetben ugyanakkor nem szerepel a határon túli magyarok közjogi státuszának meghatározása.” – Magyar Rádió. /G. M.I.: Félrehallotta a nemzetet a sajtó? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Somogyi Ferenc külügyminiszter Petróczi Sándort nevezete ki a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettesévé, aki a vele készült interjúban kifejtette, több mint tíz éve vesz részt köztisztviselőként a kormányzati munkában. 1994 és 1998 között Tabajdi Csaba titkárságát vezette, aki akkor a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekkel foglalkozó politikai államtitkára volt, előtte és utána Petróczi a Külügyminisztériumban dolgozott, 2002 után a külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős politikai államtitkár, Szabó Vilmos nemzetpolitikai titkárságát vezette. Rövid ideig, 1998-ban megbízott elnökhelyettese volt a HTMH-nak. Általános elnökhelyettesként munkája a hivatal működésének megszervezése, zökkenőmentessé tétele. Azt szeretné, hogy a HTMH munkája nyitottabb és szolgáltatóbb jellegű lenne. Tervezik a honlap élénkebbé, naprakészebbé – interaktívvá tételét. A rendszeresen felkerülő legfrissebb, legfontosabb információk, állásfoglalások, vélemények mellett vitafórumot biztosítanak. /Guther M. Ilona: Interaktív HTMH a terv. Interjú Petróczi Sándor új elnökhelyettessel. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Bánffyhunyad városi tanácsa elutasította a helybeli magyarság önálló iskola megalakítására vonatkozó kérelmét. Tordán a városi tanács levette napirendről az önálló magyar iskola kérdését, majd a nagy-romániás városi tanácsos Kiss László helybeli unitárius lelkipásztorra förmedt, megkérdezte, hogy merészelt részt venni az ülésen, majd a folyosón is kiabált: a lelkészt soha többé ne engedjék be az épületbe. A román nacioanlista viselkedését az ülésen készült felvétel rögzítette. A 35 éves Kiss László meghalt, a nagy-romániás tanácsos Kiss László személyében mártírt adott a magyaroknak. Mert a lelkészt minden magyar saját halottjaként gyászolta. Emlékezetes, hogy a 2004-es általános választásokat megelőző kampány idején C. V. Tudor nagy-romániás pártvezér a meggyilkolt Ytzak Rabin izraeli miniszterelnöknek emeltetett szobrot. Felvette pártjába Nati Meirt, akitől most a pártvezér meg akar szabadulni. A nagy nézettségű tévéadó híradójában Tudor kijelentette: Nati Meir sírt, hogy be akar jutni a parlamentbe. „Gondoltam, annyi idióta bejutott már, hadd legyen még egy marha ott.” C. V. Tudor most azt ígérte, kivizsgálja az ügyet, és ha hibásnak találja, megbünteti a tordai tanácsost. Nem szabasd elfelejteni Kiss Lászlót, remélhető, hogy halála nem volt hiábavaló. Áldozatából táplálkozva legyen magyar iskola Tordán. /Kerekes Edit: Ne legyen hiábavaló áldozat! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Dr. Lucian Turcescu (született 1966-ban, Pitesti-en) montreali teológus professzor az Adevarul bukaresti lapban március 4-én megjelent interjújában egyház, politika, nacionalizmus összefüggéseit taglalta kutatómunkája alapján, amelyet a kanadai Centre for Post-Communist Studies igazgatójaként végzett. Az interjúból: A kommunizmust megelőző időszakban a Román Ortodox Egyház /ROE/ viszonylagos kényelemben élt, mert az 1923-as alkotmány nemzeti egyháznak nyilvánította. A kommunisták uralomra jutása után azonban addigi igényei veszélybe kerültek, mígnem Iustinian Marina pátriárka révén a rendszer támogatójává váltak. A nacionalizmus kérdésében a ROE és Ceausescu sokszor ugyanazt a nyelvet beszélték. Egykori tisztek beismerték, hogy a Securitate 1960-tól kezdett együttműködni az ortodox egyházzal. – A fejlemények igazolták a Turcescu professzort. Például a Icoana din Adanc, a ROE lapja, 1997/1-es száma a románságra és az ortodox „nemzeti vallásra” veszélyes jelenségek közé sorolja a kisebbségeknek nyújtott olyan privilégiumokat, mint az anyanyelvű oktatás, egyetem, kétnyelvű feliratok stb. Evenimentul zilei, 1997. november 4. – cím: Papok ezrei a Securitate szolgálatában. Fényképpel és rövid életrajzzal az ortodox hierarchia hat személyisége szerepel a listán. Köztük van Bartolomeu Anania, a múlt hónapban Erdély metropolitájává választott főpap is. 1958-1964 között politikai elítéltként börtönben ült, ahol egykori cellatársai szerint besúgó volt. Szabadulása után egy évvel, a Ceausescu-rezsim őt küldte ki az Egyesült Államokba, hogy elfoglalja a detroiti ortodox püspökség székét. – Evenimentul zilei, 1997. november 19.: A Ceausescu-rendszer idején a ROE nem lépett fel műemléképületei védelmében, sőt szolgalelkűségében odáig ment, hogy Scornicesti-ben (a diktátor szülőfaluja) a templom falán megörökítették Ceausescu portréját is. – 22 (a Társadalmi Dialógus Csoport hetilapja), 1997. november 4.: Ion Moisin szenátor papokat sorolt fel, akik besúgókként börtönbe juttatták társaikat: „Teoctist pátriárka négy évtizeden keresztül a kommunista rendszer kollaboránsa volt.” – Romania libera, 1998. március 23.: Bogdan Ficeac főszerkesztő-helyettes: „Helyet adtunk a ROE és a Securitate együttműködését leleplező írásoknak, az egyháznak meg kell tisztulnia erkölcsileg.” – Romania Literara, 2002. április 10.: Mircea Mihaies: „Ha a mai őszentségek és őboldogságok nem volnának tegnapi securitate-rangokat viselő, alázatos közhivatalnokok, hajlamos lennék hinni a harácsoló-bürokrata ROE méltósággal vállalt küldetésében. De mióta ezek a politikai aktivistákká vedlett papok kezdtek kulcspozíciókat megkaparintani a román társadalomban, jön, hogy odakiáltsam nekik: Vade retro!” /Barabás István: A tömjénfüst árnyékában. Román Ortodox Egyház (ROE) kollaborálása a kommunista rendszerrel? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Március 3-án tartották meg Temesváron a tavaly Bukarestben megalakult Romániai Magyar Üzleti Egyesület első kihelyezett közgyűlését. Hárshegyi Frigyes egyesületi elnök (OTP Bank Románia), Molnár Mihály (Malév), Kelemen László (Richter Gedeon) és Bogár Ferenc, a romániai magyar nagykövetség külgazdasági attaséja is részt vett a magyar vállalkozók „csúcstalálkozóján”. A Romániában működő német és olasz vállalkozók csoportosulásaihoz hasonlóan, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület célja egyrészt a közös érdekek képviselete, valamint egymás tevékenységének jobb megismerése. /Pataki Zoltán: Tovább bővül az üzleti egyesület. Temesváron tartották a Romániában működő magyar vállalkozók csúcstalálkozóját. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./ A Romániai Magyar Üzleti Egyesület létrehozásában nagy szerepet játszott a bukaresti magyar nagykövetség. Bogár Ferenc külgazdasági attasé hangsúlyozta: Terényi János nagykövet személyesen is felkarolta ezt a kezdeményezést. A kétoldalú forgalom volumene elérte a 2,8 milliárd eurót. A magyar export Románia felé 1,8 milliárd euró értékű volt tavaly, a román szállítások pedig több mint 900 millió eurót tettek ki. Több mint 5500 magyar tőkével bejegyzett vegyes vállalat működik Romániában, amelyeknek a jegyzett törzstőkéje 2005 végén 350 millió euró körül alakult. Ha figyelembe veszik az újra befektetett tőkét és a tőkeemeléseket is, a reális érték egymilliárd dollár körül lehet. /P. Z.: Érdekképviselet befektetőknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Március 4-én tartotta éves közgyűlését Csíkszeredában a Volt Munkaszolgálatos Katonák Szövetsége. Buzogány Dénes elnök beszámolójából kiderült, 2005-ben kézzelfogható eredménynek tekinthető a Katonasors című könyv megjelentetése, amely a munkaszolgálatos katonák sorsát mutatja be. A szövetség Maradandót hagyni jelszóval elindította a Gyergyói-medence munkaszolgálatosainak emlékére felállítandó emlékmű kivitelezésének előkészítését. A vezetőtanács odaadó munkájukért elismerő oklevelet adományozott a tusnádfürdői Tánczos Frigyesnek, a kászonújfalvi Péterfi Sándornak, a székelykeresztúri Hegyi Sándornak és a csíkszeredai Lajos Antalnak. Elismerő oklevéllel és érdeméremmel jutalmazták Keller Vilmost, Pataki Imrét, Hubbes Mártont és Gábor Zakariást. /Kovács Attila: Elismerés volt munkaszolgálatosoknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 6./

Egyelőre harmincezer könyvcímet tartalmaz a március 4-én Kolozsváron bemutatott Erdélyi Közös Katalógus (EKKA), amelynek célja a virtuális egységes erdélyi könyvtárkatalógus létrehozása. A projektet Nagy Zsolt távközlési miniszter jelenlétében ismertették. A www.konyvtar.ro internetes címen található virtuális katalógusból megtudható, hogy a keresett példány hol található meg, kölcsönözhető-e vagy csak a könyvtárban lehet olvasni. A Progress Alapítvány és a magyarországi Puskás Tivadar Közalapítvány által hirdetett pályázat útján megvalósult rendszer azért is fontos, mert elősegíti, hogy az Erdélyben megjelent magyar kiadványok is megjelenjenek a közös magyar katalógusrendszerben. Főleg azon romániai magyar könyvek esetében fontos a katalógus, amelyekből az elmúlt évtizedekben nem küldtek kötelező példányt Magyarországra. A jövő héten a nyilvántartott kiadványok száma eléri a 60 ezret. Jelenleg a katalógusban megtalálhatóak a Bolyai Társaság, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Vallástanárképzőjének, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMT, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Gál Kelemen Területi Oktatási Központ, valamint a Romániai Magyar Közgazdász Társaság könyvtárában levő könyvek adatai. Nagy Zsolt beszámolt arról, hogy Erdélyben összesen 130 teleház – ebből 89 eMagyar pont – működik. Azt remélik, hogy 2006-ban az erdélyi teleházak száma meghaladja majd a 200-at. /Borbély Tamás: Egységes erdélyi könyvtárkatalógus. Világhálón az erdélyi magyar könyvtárak állománya. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Zatykó István szentjobbi polgármester elmondta, hogy a községet Biharcsuhaj, Biharcsanálos, Berettyófarnos és Szentjobb alkotja. A 2000-es népszámlálás adatai szerint a négy településen összesen 2293 ember lakik. Szentjobb a legnagyobb 1252 lakossal. Csuhajon körülbelül 380-an élnek, mégis az lett a községközpont. 1969 óta akarják elérni, hogy Szentjobb legyen a községközpont, de eddig ez nem sikerült. A legutóbbi érv az volt, hogy Csuhaj közelebb van az országúthoz, mint Szentjobb. A tizenegy tagú tanácsban négyen román nemzetiségűek, ők semmiképpen nem támogatják a szentjobbiak törekvését. Szentjobb községben kevesebb az elvándorló, mint a többi partiumi, erdélyi faluban. Nagyon kevés az olyan fiatal vagy középkorú, akinek felsőfokú végzettsége van. /Szőke Mária: Ahogy ezer éve megvagyunk, megleszünk ezután is. Beszélgetés Zatykó István szentjobbi polgármesterrel. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 6./

Aradon a Szövétnek folyóirat elérkezett az 50. számához. 1997 decembere óta folyamatosan megjelenik a túlnyomó többségében nem hivatásos tollforgatók által írott és szerkesztett kulturális szemle. A Szövétnek mögött a hazai olvasókon kívül felsorakoztak az Alma Mater kölni és a budapesti tagjai, támogatói, a külföldön élő egykori aradiak. A Szövétnek külső munkatársait nem illeti meg honorárium. Munkájuk egyfajta szolgálat. /Puskel Péter: A Szövétnek 50. száma. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./

Jászai Mari-díjat kapott Szélyes Ferenc színművész, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja. Elmondta: a társulat Csehov Cseresznyéskertjével és Janusz Glowacki Negyedik nővérével turnézott a Vendégségben Budapesten rendezvényen, és útban hazafelé érte utol a hír. Szélyes a rangos magyar állami elismerést március 14-én veszi át a budapesti Iparművészeti Múzeum aulájában tartandó ünnepségen. A társulat vezető színésze az utóbbi évadok valamennyi produkciójában szerepelt. A magyar tagozat következő előadásában, Székely János Caligula helytartója című drámájában Petroniust alakítja /Lokodi Imre: Szélyes Ferenc Jászai-díjas. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Az idei torockói farsangtemetés nyitóprogramja Balog István nagyenyedi képzőművész festmény- és grafika-kiállítása volt a Tóbiás Éva Galériában. Elindult a hagyományos farsangtemetési menet. Az egészet a színpompás menet képviselte. A kultúrműsorban felléptek az aranyosszéki és a magyarlapádi Piros Pántlikás együttes tagjai. A program csúcspontja a kolozsvári Magyar Opera tagjainak fellépése volt. /Bakó Botond: Farsangtemetés Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

A kolozsvári Ifjúsági Néptánctalálkozó 1992 óta kétévente sorra kerülő ifjúsági néptáncfesztivál, a Kolozs megyei magyar néptánc-együttesek találkozója. A nyolcadik alkalommal /március 10-11-én/ rendezendő találkozó főszervezője és házigazdája a kolozsvári Bogáncs–Zurboló Egyesület. /VIII. Ifjúsági Néptánctalálkozó. A Kolozs megyei magyar néptáncegyüttesek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Illyés Izabella, a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium magyar szakos tanára azok közé tartozik, akik sokat tettek és tesznek az ifjúság kulturális neveléséért. Ő volt a megálmodója és főszervezője az 1991-ben megrendezett és eddig 14 kiadást megért Hogy jusson vers mindenkinek elnevezésű szavalóversenynek, majd az 1997-ben lebonyolított kisvárosi középiskolás versmondók műhelytáborának. Ugyancsak az ő kezdeményezésére és szervezésében 1997 szeptemberében tartották meg Székelykeresztúron a Romániai Magyar Versért Egyesület alakuló ülését. A 2005-ben megrendezett, József Attila életművét bemutató Kozmosz éneke elnevezésű nemzetközi vetélkedőn a díjazottak között volt. Illyés Izabella újabban egy olyan irodalmi verseny gazdája és irányítója, amely az interneten keresztül zajlik. Minden évben egy olyan magyar alkotó munkásságát elemzik, akivel az iskolában kevesebbet foglalkoznak. Idén Kosztolányira esett a választás. A versenyt az interneten hirdették meg. A vetélkedőre 33 tanuló jelentkezett: a szatmári Hám János Katolikus Gimnáziumból, a nagykárolyi líceumból, a nagykárolyi Németh László Gimnáziumból, a székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskolából, az ugyancsak udvarhelyi református gimnáziumból, Székelykeresztúrról /az unitárius gimnáziumból és az Orbán Balázs Gimnáziumból/, továbbá magyarországiak is voltak. A hatfordulós versenyből eddig négy fordulót tartottak, az ötödik forduló március 12-én és 13-án lesz. /László Miklós: „Egy másért” internetes irodalmi vetélkedő. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 6./

95 éve született, 15 esztendeje hunyt el Székelykeresztúr jeles festője, Ipó László. Művészi hagyatéka ápolását, emléke éltetését a Marosvásárhelyen élő fia, ifj. Ipó László által egy évtizeddel ezelőtt létrehozott Ipó László Közművelődési Alapítvány vállalta föl. Az alapítvány legfrissebb rendezvényével a kettős évforduló jegyében rendezett összművészeti megemlékezést. Több kulturális intézménnyel karöltve, Mesterek, tanítványok, utódok címmel nyitottak március 4-én kiállítást a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A névadó munkásságát az alapítvány igazgatója, dr. Búzás Árpád ajánlotta a jelenlevők figyelmébe. Műfajilag, változatos a tárlat összetétele. A közel 90 éves Hegyi Margit főként csendéletekkel van jelen, az emeleti részen a művészeti középiskola pár kiállító diákja tizenéves, és láthatóak Ipó László unokáinak is a rajzai. A kiállításon művészfotók, kőre festett ikonok is voltak. /N.M.K.: Újra közönség előtt az Ipó-hagyaték. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./

Metaterra címmel a nagyváradi Jakobovits Márta kerámiaművész kiállítása nyílt meg március 3-án Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban a Bánffy-palotában. Sok érdeklődőt vonzottak az agyagból, kőből, fából, pergamenből, fémből készült alkotások. Székely Sebestyén György muzeológus Jakobovits Mártát kísérletező kedvű alkotónak nevezte. Németh Júlia műkritikus a tárlat újdonságát és művészi spontaneitását emelte ki. /Ö. I. B.: Kerámiavilág a lábak előtt. Rendhagyó kiállítás a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Ferencz Imre büszke arra, hogy a napokban megjelent, Madár a fényben című könyvében ez áll: A könyv megjelenését Csíki Közbirtokosságok támogatták. A könyv a szerzőnek az utóbbi három évben a Hargita Népében megjelent jegyzeteit tartalmazza. A közbirtokosságok történelmi múlttal, hagyományokkal rendelkeznek, és az elkövetkező időszakban remélhetőleg Székelyföld gazdasági és szellemi gyarapodásának meghatározó tényezői lehetnek. Már eddig is művelődési otthonokat, templomot és iskolát újítottak fel. /Ferencz Imre: Könyv és birtokosság. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 6./

A március 15-i ünnepségek tiszteletére megjelent Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból (Fordította: Zágoni Zsolt) /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Bibliotheca Transsylvanica, 49./ Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc irodalma újabb magyar nyelvű kötettel gazdagodott. Olyan könyvvel, amely Gál Sándor ezredesről szól, akinek meghatározó szerepe volt a székelyföldi események alakításában egészen a szabadságharc eltiprásáig. Zágoni Zsolt fiatal, kezdő kutatóként felismerte az emlékirat értékét, s olasz eredetiből magyarra fordította. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 6./

Március 6-án Traian Basescu elnök találkozott a pártok vezetőivel. Az RMDSZ felkéri Traian Basescu államfőt, hogy határozottan foglaljon állást a nemzetgyűlöletre buzdítók ellen – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a megbeszélést után. Markó szerint a találkozók akkor válnak igazán hatékonyakká, ha reformról, integrációról, stratégiai kérdésekről tárgyalnak a pártok képviselői. A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán Markó Béla elmondta, a koalícióban sincs konszenzus, nemhogy az ellenzék körében. A konzultáción megegyeztek abban, hogy a koalícióban sürgősen megoldást kell találni a kialakult helyzetre, annál is inkább, mert a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt nem emelt kifogást a kisebbségi törvény ellen. A Demokrata Párt azonban továbbra is elutasítja a kormányprogram részét képező, a kulturális autonómia jogi kereteit megteremtő törvényt. Markó Béla határozottan elítélte Corneliu Vadim Tudornak, az NRP elnökének a március 15-i ünnepség kapcsán megfogalmazott fenyegetőzését. Traian Basescu elnök kéréssel fordult a Székely Nemzeti Tanácshoz és az NRP-hez, egyiktől azt kérve, hogy ne fogadjanak el Székelyföld autonómiájáról szóló „alkotmányellenes” kiáltványt, a másiktól pedig, hogy ne szervezzenek ellentüntetést Székelyudvarhelyen. /Nincs előrelépés a kisebbségi törvénytervezet esetében. Traian Basescu a pártok vezetőivel találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Traian Basescu államfő haszontalan kampánynak és sportszerűtlen politikai játéknak nevezte a megbeszélésen a hat jogszabályból álló nemzetbiztonsági törvénycsomag kapcsán a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) közötti nyilatkozatháborút a pártok képviselőivel folytatott egyeztetéseket követően. Traian Basescu azt is bejelentette, továbbra is kiáll eredeti javaslata mellett, hogy a törvénycsomagot először a parlament szakbizottságai és a politikai pártok vezetői vitassák meg, és csupán ezt követően kerüljön újra a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé. Basescu a megbeszélésen minden politikai párt elnökének átadta a törvénycsomagot tartalmazó, „titkos” felirattal ellátott CD-t. A liberálisok /PNL/ kezdettől tiltakoztak a nemzetbiztonsági törvénycsomag titkosítása ellen, és az RMDSZ-szel egyöntetűen azt hangoztatták, hogy a jogszabályokat közvitára kell bocsátani, a titkosszolgálatok esetleges túlkapásainak megelőzése érdekében. A Demokrata Párt az egyetlen, amely az államfő által továbbított – vélhetőleg a titkosszolgálatok által kidolgozott tervezeteket – támogatja. „Ha a törvénycsomagot a parlament elfogadja, az rendkívül nagy csapás lenne a hazai demokráciára” – nyilatkozta Gabriel Andreescu, a romániai Helsinki Bizottság (Apador-CH) vezetője. A tervezetek lehetővé tennék többek között, hogy a hírszerzők a bűnvádi perekben felhasználható bizonyítékokat gyűjtsenek; házkutatást tartsanak, és elkobozzanak bármilyen iratot vagy tárgyat, amely bizonyítékként szolgálhat; mi több, bizonyítéknak minősülnének a hírszerző tiszt személyes tapasztalatai is. Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, a védelmi bizottság tagja szerint a hírszerzés legalizálni akarja a fedett ügynökök intézményét, illetve az ilyen személyeket foglalkoztató magánjogi szerveződések létrehozását. „Erre vonatkozóan nem létezik ellenőrző mechanizmus, mint ahogyan a hírszerzés egészére sem sikerült 15 év alatt megfelelő megoldásokat találni” – mutatott rá a képviselő. /Béres Katalin, Gujdár Gabriella, Szőcs Levente: Rendőrállam készülőben? A nemzetbiztonság procedurális kérdéseit tisztázták, a jogsértés marad. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetősége „megfélemlítésnek és provokációnak” minősíti Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt felhívását arra, hogy március 15-én százezer „hazafi” gyűljön össze Székelyudvarhelyen. Mircea Dusa, Hargita megyei SZDP-s képviselő szerint rendkívüli esetekben szélsőséges megoldások is alkalmazhatók, mint például a szükségállapot bevezetése. – Nem mondunk le a rendezvényünkről, mindenkinek meg kell értenie, hogy a Székely Nagygyűlés békés rendezvény. Az SZNT pedig nem akar egyebet, mint demokratikus eszközökkel harcolni a Székelyföld területi autonómiájáért – mondta Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke. Hozzátette: számítanak a rendőrség közbelépésére, ha valakik konfliktust próbálnak kirobbantani. /SZNT: megfélemlítés és provokáció. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

A székely nagygyűlés fordulópontot jelent a Székelyföld autonómiájáért folytatott küzdelemben. A székelység akaratából közképviseletet teljesítő Székely Nemzeti Tanács a megalakulásától eltelt több mint két évben a közvetlen és a közvetett demokrácia eszközeit használva, minden illetékes romániai hatóságot megkeresett. Az államelnök, a kormány, az igazságügyi miniszter, tehát minden illetékes romániai hatalom visszautasítja Székelyföld autonóm közigazgatási régió újralétesítését, annak ellenére, hogy az Európai Parlament kimondta: az erdélyi magyarság védelmére a szubszidiaritás és az önkormányzás elveit figyelembe vevő, kiegészítő intézkedéseket kell foganatosítani! Az ENSZ Biztonsági Tanácsához és Főtitkárához fordultak: gyakoroljon nemzetközi felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett – nyilatkozta Csapó I. József, az SZNT elnöke. Az udvarhelyi Székely Nagygyűlés a kezdet, a következő tömeg-megnyilvánulás júniusban lesz. Az SZNT kérte Magyarország kormányát, gyakoroljon Székelyföld felett védőhatalmi státust, amiképpen Ausztria 60 éve gyakorolja azt Dél-Tirol felett. Az SZNT figyelmeztette az Európai Bizottságot arra, hogy Székelyföld autonóm státusát Románia Európai Unióba való bejutása előtt kell megoldani, ellenkező esetben számottevő feszültségforrást vihetnek be a közösségbe. Az SZNT és az EMNT között nincs feszültség, az SZNT Székelyföld autonómiatörekvéseinek hiteles képviseletére hivatott, az EMNT a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának elnyerésére kinyilvánított közakaratot képviseli. Olli Rehn bővítési biztos az SZNT-nek küldött válaszában jelezte, hogy Székelyföld helyzete a társulás folyamatára vonatkozó felügyelet tárgya. /Makkay József: Autonómiatörekvéseinkben nem szabad megalkudni. Beszélgetés Csapó I. Józseffel, a Székely Nemzeti Tanács elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./

A Székelyudvarhelyre készülő Corneliu Vadim Tudor szenátor az Új Magyar Szónak úgy fogalmazott: „aki autonómiát akar, menjen Magyarországra”. Az udvarhelyi polgármesteri hivataltól a Nagy-Románia Párt nem kért engedélyt március tizenötödikei rendezvény szervezésére, tájékoztatott Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester. A polgármester arra reagált, hogy Corneliu Vadim Tudor szenátor felhívta a „hazafiakat”, vegyenek részt a március tizenötödikei székely nagygyűlés ellenrendezvényén, és „akadályozzák meg a magyar soviniszta erőket a Székelyföld területi autonómiájának kikiáltásában”, valamint az „ország feldarabolását.” A Corneliu Vadim Tudor által meghirdetett „román hazafias” tüntetéssel kapcsolatban Szász Jenő elmondta, hogy van egy jó oldala is, megmutatja Európának és a román közvéleménynek is, hogy mért van szükség autonómiára a Székelyföldön. Az ellen-tüntetésre a Nagy-Románia Párt százezer résztvevőt vár. A pártelnök az ÚMSZ-nek elmondta, „békés, de határozott” megnyilvánulást akarnak. Kifejtette: a határozott kifejezésen azt érti, hogy „egyszer és mindenkorra határozottan meg akarják értetni azokkal, akik Romániában területi autonómiát akarnak, hogy ez lehetetlen.” „Semmi bajom a magyarokkal. Romániában alig 299 székely él. Nem 299 ezer. Ez mind csalás, és a csalás mögött az RMDSZ áll. A magyarok, azaz a székelyek területi autonómiát akarnak. Azok, akik ezt akarják, menjenek Magyarországra”. Arra a kérdésre, hogy lehet-e számítani március 15-én összecsapásokra, Vadim elmondta, hogy nem szeretné, ha a tüntetés idáig fajulna és Romániában a koszovóihoz hasonló helyzet alakulna ki. Az államfő is megszólalt az ügyben, és arra figyelmeztette a „székelyek vezéreit”, hogy hiba elfogadni egy alkotmányellenes dokumentumot. „Elemezni fogjuk a helyzetet és mindenkit biztosíthatok arról, hogy a román állam meg tudja védeni az ország területi egységét, a rendelkezésre álló alkotmányos és törvényes eszközökkel.” Markó Béla RMDSZ-elnök szerint március 15-e megünneplése a romániai magyarok elnyert joga, ám, mint mondta, ezt a napot nem szabad politikai célokra használni. /Gujdár Gabriella, Isán István Csongor: Vadim: kisasszony, maga magyar? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének elnöksége dr. Verestóy Attila elnök aláírásával közleményt adott ki, eszerint békességben és méltósággal kívánnak megemlékezni március 15-éről. Aggodalommal szereztek tudomást arról, hogy a SZNT és MPSZ Székelyudvarhelyen népgyűlést szervez és politikai kiáltványt akar kihirdetni, ezt elítélik. Az RMDSZ programjában a különböző autonómiaformák kiépítése kiemelt fontosságú célként szerepel, ezt nem az utcán, hanem politikai párbeszéddel, parlamentáris úton lehet elérni. /Közlemény. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./

Néhány éve az erdélyi magyarság radikalizálódott „belső ellenzéke” számára az RMDSZ szervezte „hivatalos” március 15-i megemlékezések már nem számítanak szalonképes helyeknek, írta Bálint Zsombor, ők párbeszéd helyett a konfrontációt választják. Hozzátette, a tervezett székelyudvarhelyi gyűlés jelentőségének eltúlzása az a híresztelés, mely szerint a román hadsereg tankokat vont volna össze a székely városban. /Bálint Zsombor: Bolhából elefántot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./

Autonómiát a Székelyföldnek! – tűzte ki zászlajára a jelszót két évvel ezelőtt az RMDSZ, a választási kampány idején, amikor megjelent a Székely Nemzeti Tanácsa színen. Azóta az RMDSZ a legalapvetőbb lépéseket sem tette meg, egy terv, egy stratégia sem született. Az RMDSZ tizenhat éve szórványpolitikát folytat, de ennek sincs eredménye, sem a beolvadást, sem a fogyást nem sikerült leállítaniuk vagy lassítaniuk. A napokban egy háromszéki képviselő igyekezett megnyugtatni a román újságírókat: a kisebbségi törvény semmit nem hoz a székelyföldi magyarságnak, nincs köze a területi önrendelkezéshez. Az RMDSZ becsmérli az SZNT autonómia-statútumát, de saját elképzelése nincs, írta Farkas Réka, a lap munkatársa. /Farkas Réka: A területi autonómia nem téma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

A kovásznai rendőrség érdeklődött a székelyudvarhelyi nagygyűlés előkészületeiről. Egyik helyi rendőrbiztos arról érdeklődött Ferencz Botondtól, az Orbaiszéki Székely Tanács elnökétől, hogy hány, a rendezvényt népszerűsítő plakátot tűztek ki Kovásznán. A rendőr megkérdezte, hogy a szervezőknek szükségük lenne-e a rendőrég segítségére, ugyanis az autóbuszokat rendőri felvezetéssel elkísérnék a helyszínre. Ferencz Botond a rendőrség érdeklődését nem tekinti megfélemlítésnek. /(bodor): A rendőrség érdeklődött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

Amikor feszült a helyzet, Tudor százezres román tüntető tömeggel fenyeget, az ÚMSZ munkatársa, Székedi Ferenc a tiszteletbeli székely cím elnyeréséről írt ironikus hangnemben. /Székedi Ferenc: Íme, a Székely! = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

Tőkés László püspök ámulva látja, hogyan támadják az RMDSZ-t a koalíciós partnerei. Valamennyi ilyen eset után Markó Béla kijelenti, hogy nem lép ki az RMDSZ a kormányból. Elég arra gondolni, hogyan viszonyult a Babes–Bolyai Tudományegyetem román többsége a magyar karok ügyéhez, és ez után Markó Béla enyhe megrovásban részesítette a Bolyai Kezdeményező Bizottságot, mondván, a polgári engedetlenségnek nincs helye, hanem tovább kell folytatni az egyeztetéseket és a párbeszédet. Itt már sajnos behódolt politikáról van szó, hangsúlyozta a püspök. Tőkés László ezt az évet vízválasztónak tartja a romániai magyar politikában. A most következő rendezvények az érdekérvényesítés fontos alkalmai lesznek. A nemzeti oldalon álló erdélyi magyar szervezetek (EMNT, SZNT, MPSZ) között a tartós fegyverszüneti állapotot sikerült bevezetniük. Tőkés László az EMNT elnökeként erőfeszítéseket tesz a Székely Nemzeti Tanáccsal való közeledés, valamint a Magyar Polgári Szövetség szembenálló szárnyai közötti párbeszéd előmozdítására. A püspök szerint fontos lépések történtek az autonómia körüli minimum kialakítása érdekében. /Makkay József: 2006 vízválasztó az erdélyi magyarság számára. Beszélgetés Tőkés László püspökkel, az EMNT elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./

Több mint két éve nem tartottak közgyűlést a BBTE magyar oktatói, sok minden felgyűlt az egyetemen oktatókban, azért is nyúlt olyan hosszúra a találkozó. Nagyjából három csoport alakult ki a közgyűlésen. Az egyik a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) volt és a mögéje felsorakozók, a második a szembennállók, a Magyari Nándor László, Magyari Vincze Enikő, Cs. Gyimesi Éva, Selyem Zsuzsa nevével fémjelzett csoport, a fennmaradók inkább a hallgatást választották. A megosztottságnak több oka van: vannak, akik a pozíciójukat féltik, vannak, akiket megfélemlítettek. Ez a második csoport már többször „bizonyított”. Az első talán Cs. Gyimesi Éva valamikori RMDSZ-es oktatási tevékenysége volt, ennek következménye az önálló egyetem akkori elodázása lett. A mostani vitához erről az oldalról Magyari-Vincze Enikő szólt hozzá internetes naplójában: gyakorlatilag a román vezetés 1998 óta sokszor ismételt szólamait fordította magyarra. A közgyűlésen Magyari Nándor László ragadta magához a legtöbbször a szót, leginkább hangulatkeltés céljából.  /B. Zs.: „Csoportterápia volt, nem közgyűlés” Villáminterjú Kovács Lehel BKB-alelnökkel az oktatók közgyűléséről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./