Százegy ösztöndíjas tanuló Kovásznán
Százegy kovásznai diák részesül különféle ösztöndíjban a mostani tanévben. A Kőrösi Csoma Sándor Líceumból ötvenkettő, míg az Avram Iancu Gimnáziumból negyvenkilenc diák kap anyagi juttatást – erről döntött tegnapi ülésén a város helyi tanácsa. A pénzt a város költségvetéséből biztosítják.
Érdemösztöndíj címen a Kőrösiben 12, az Avram Iancu-iskolában 6 diák részesül a tanév folyamán 100 lejes havi juttatásban. A kiváló tanulmányi eredményekért havi 50 lejt folyósítanak ösztöndíjként (20, illetve 8 tanulónak), ugyanennyi a szociális ösztöndíj értéke (20, illetve 35 diák részére). A tegnapi ülés folyamán a városatyák hosszasan vitáztak az ösztöndíjra érdemes tanulók kiválasztásának, a pénz elosztásának módozatáról. Elhangzott: sokkal többen kaphatnák a fenti ösztöndíjakat, mint amilyen létszámot a tanintézmények vezetőtanácsai megjelöltek. Felvetették, az iskolák létszáma alapján nem etikus, hogy az Avram Iancuban (ahol a létszám 300 körüli) szinte ugyanannyian részesülnek a tanács által finanszírozott ösztöndíjakban, mint a Kőrösi-líceumban (közel 1300 diákkal). A helyes elosztás az egy a négyhez arány lenne a líceum javára – jegyezték meg. A felszólalások után a jelenlévők megegyeztek: a 2016–2017-es tanévben kiosztandó ösztöndíjak esetében késő módosításokat hozni, de a következő tanévtől javítanak a rendszeren.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A lánglelkű csángó költő szülőfaluja, Zajzon
A sors úgy adta, hogy nem sűrűn ugyan, de alkalomadtán jeles eseményeken vehettem részt a háromfalusi Zajzonban: 1959-ben Rab István válogatott versei különkiadásának megjelenésekor, Oláh Kati lakodalmán bor- és borvízkóstolón, 1982-ben Rab életútjának, munkásságának jó ismerőjét, Bartha Judit magyartanárt keresve, majd a költő második szobrának avatóján és harangkutató körúton. Utak hozadéka is lehetne szomszédolásunk címe.
A jelen a fontos
Zajzon településnek veretes szép története van, de most valóban a jelen a fontosabb. A település majdnem összeépült Tatranggal, Háromfalu községközpontjával. Igazi csángóvilág fogad itt is, házai jellegzetes barcaságiak. A három falu múltja, csakúgy, mint Háromszéké, visszanyúlik a legrégebbi századokig. A Magyarós (Cărpiniș) felől érkező előtt feltűnik a Muszka-asztal emlékfenyvessel borított magas tektonikai tanúhegye, a hegy mélybe süllyedt orma, amely arról is tanúskodik, hogy „a negyvennyolcas szabadságharc idején fenn a lapos hegytetőn ütötte fel hadiszállását az ellenség, és azt parancsolta: az élelmet, lisztet és vágómarhát a hegytetőre vigye fel a falu népe”. Csoda, hogy a történelem viharait túlélték itt a csángó magyar testvéreink, megőrizték nyelvüket, szójárásukat, ősi táncukat, a jellegzetes zajzoni boricát, népviseletüket, magyar evangélikus vallásukat! Annak ellenére, hogy a három faluban ma már kisebbségben él a magyarság, a római katolikus vallású székelyvéckei Kiss József tizenhat éven át, négy mandátum idején kormányozta a nagyközséget, keze nyomát mindenütt látni. Bár hosszú ciklusának végére ért idén, mégis őt kérdeztük, mit tett e település érdekében az elmúlt időszakban. Nemcsak Brassóval ápolt viszonyát, hanem a község előnyös földrajzi fekvését is kihasználta, ugyanis sikerült rácsatlakoztatni arra a történelmi vízvezetékre, amely hajdan a derestyei sörgyárat, később a Cenk alatti város tetemes részét látta el jó minőségű ivóvízzel, a Csukás-hegytömb lábánál feltörő karsztforrások vizével, amely a masszívumot felépítő kőzetek föld alatti természetes üregeiben-tárolóiban elraktározódik, s mint ilyen, kiapadhatatlan. Ebből részesül most Háromfalu három települése is. Ha van ivóvízhálózat, kanalizálás is szükségeltetik – mondotta Kiss József. A fővezetéknek egy része már a földben, s Farkasvágó térségében megépült egy nagy befogadóképességű, korszerű szennyvízderítő. Az infrastruktúrának az utak-utcák is részei, azzal azért állnak rosszabbul, mert aszfaltozni itt is csak a teljes szennyvízcsatorna-hálózat lefektetése után lehet. Nagy eredmény azonban, hogy mindhárom településen biztosított a földgázellátás. A környék nem szegény hasznosítható ásványi kincsekben sem: igen jó minőségű a vidéken található mészkőféleség, de ott, a Kárpát-kanyar lábánál feltörő kiváló összetételű zajzoni ásványvíz is, amelyet a jelenben is palackoznak, s amelyet mint természetes gyógytényezőt ezrek vettek igénybe hajdan, a sajnos ma már nem működő gyógyfürdőben. Zajzonfürdőt meglepő részletességgel mutatta be a Barcaságot ismertető Orbán Balázs. „Valamikor az egész Monarchia egyik legkedveltebb fürdőhelye volt – írja dr. Kovács Lehel István, az EKE elnöke, Hétfalu krónikása. – Csinos villáival, fürdő-szállodájával Előpatak, Borszék és Tusnád után Zajzon a negyedik helyen állt a fürdővendégek preferencialistáján. Mára szállodáját lebontották, forrásvizeit befogták, és bukaresti kocsik szállítják eladásra multinacionális hipermarketekbe...” Háromfalu altalajában igen értékes, többnyire lúgos kénhatású vizek raktározódnak. A jelenlegi palackozott víz Zizin néven kerül kereskedelmi forgalomba, csökkentett az ásványisó-tartalma, és utólag dúsítják szénsavval. A palackozóüzemnél helybeliek keresik meg kenyerüket.
Ha a múlt, akkor a csángó költő
Milyen jó, hogy a rendszerváltás után közelebb került alakja, költészete a ma élőkhöz. Aki a Rab István (1832–1862) nevét viselő négyfalusi középiskola diákja/végzettje, míg él, őrzi emlékét. Kőrösi Csoma Sándor nyomába akart lépni, sikertelenül, pedig nemhogy beszélte a török nyelvet, hanem tanította is. Versírásba kezdett, vesztére, mert bekapcsolódott a Táncsics-mozgalomba, így került a budai várbörtönbe, ott írta legszebb börtöndalait. 1862-ben, 30 éves korában hunyt el egy brassói kórházban. A brassói központi evangélikus temető felszámolása okán újratemették szülőfalujában, Zajzonban. Negyedszázaddal ezelőtt megkerestem emléktáblával megjelölt szülőházát is – meglepett, hogy apró iskolás gyerekek vezettek oda –, már nem a rokonok laknak benne. Az emléktáblát a Brassó megyei magyar tantestület állíttatta 1887-ben, édes anyanyelvünkön a költő négysorosa olvasható ma is rajta: „Fényes teremben nem neveltek, / Szegény anya szegény életre szült. / A régi jó idők elteltek, / Hol a világ még szegényt is becsült.” A költő emlékét a helybeli egyházközség és iskola, számos hétfalusi csángó magyar értelmiségi és tollforgató, személyesen Bartha Judit nyugalmazott magyar irodalom szakos tanár, Rab-díjas pedagógus ápolta, ápolja. Társaságában kerestük fel anno Rab Samu bácsit, aki elmondta, hogy „a hétfalusi Rabok mind rokonok. Az öregek mesélték, hogy tatár fogságból hazavergődött a család egyik tagja, akkor ruháztak fel minket a Rab ragadványnévvel.” Genealógiai szenvedélyemnek lelkemre hódolhattam, amikor közösen állítottuk össze a Rab család törzsfáját.
Kiegészítésekkel szolgált idegenvezetőnk, a falu szülötte, a Sepsiszentgyörgyön élő Bartha Jánosné Szász Ilona gyógyszerész, a költő oldalági rokona. Ő mutatott be az 1982-ben 97 éves özvegy Fehér Istvánné Szász Annának, aki elmondta, hogy az emléktáblával megjelölt mai ház helyén állt a költő eredeti, alacsony kőből épült szülőháza, és megfejtette azokat az iniciálékat is, amelyek a ház oromfalán akkor is és most is olvashatók: az SZJ Szász János, az OA Orbán Anna, az építtetők monogramja. Szász János apja Rab István húgának, Máriának volt a fia. Anna néni a családi szekrényajtó belső fillungján megmutatta a 16 éves Rab István ceruzával írt, halvány négysorosát: „Áldozd fel hazádért / Éltedet s véredet, / Feledni rab-láncát / Segítsd nemzetedet!” A napokban tett zajzoni látogatásunkkor virágot helyeztünk a lánglelkű költő síremlékére. Új, a régivel azonos sírkövét Szabó Lajos zajzoni kőfaragó mester készítette hazai homokkőből. Jobban esik otthoni kő alatt a pihenés, felirata így hangzik: „Nemzete s neve rab vala / De szabad a lelke s dala.” A jeles csángó szobrász, Istók János szobrot is készített a költőről, ami soha nem ért el a faluba. 2012-ben, születésének 180. és halálának 150. évfordulója alkalmából emlékkonferenciára gyűltek össze az életét-munkásságát ismerő kutatók. Többek között megtekintették a helybeli evangélikus gyülekezeti házban berendezett Rab István dokumentációs kiállítást, a falu jeles szülöttjéről életének-munkásságának egyik legjobb ismerője, a már említett Bartha Judit beszélt. A kiállítás anyaga biztonságban van a gyülekezeti házban – tájékoztatott ifj. Domokos Jenő evangélikus lelkipásztor. Ekkor avatták fel második mellszobrát, Bácsfalu után szülőfalujában, alkotója a tatrangi születésű Vasile Mocanu, aki akkor a bukaresti képzőművészeti egyetem harmadéves hallgatója volt.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megújulna a művelődési ház
Az Országos Beruházási Társaságtól remélnek finanszírozást a nyárádszeredai művelődési otthon felújítására és bővítésére – tudtuk meg Tóth Sándor polgármestertől. Az 1970-es évek vége és a ’80-as évek eleje között épült kétszintes művelődési ház igencsak megérett már a bővítésre, illetve a felújításra, ugyanis a térség művelődési életének egyik legjelentősebb helyszíne. Iskolai rendezvények zajlanak itt, a helyi Bekecs néptáncegyüttes több korosztálya számára próbateremként szolgál, ugyanakkor rendszeresen ad otthont színházi, illetve bábszínházi elő- adásoknak, amelyekre nemcsak a helybéliek, hanem a környező falvak lakói is szép számban látogatnak el. A városvezető elmondta, már 2009-ben elkészült egy terv az épület bővítésére, amit az Országos Beruházási Társasághoz be is nyújtottak, viszont elakadt a folyamat, és nem sikerült megszerezni a finanszírozást. Most új lehetőség nyílt a támogatásra, ezért a város úgy döntött, aktualizálják a meglévő tervet, és ismét próbálkoznak. A művelődési otthon nagyterme jelenleg négyszáz férőhelyes, viszont a katasztrófavédelmi előírások szerint a nézőtéren kevesebb ülőhely lehet, ezért a terv szerint páholyt alakítanának ki, és ezáltal növelnék a férőhelyek számát. Ugyanakkor tetőtérrel bővítenék az épületet, az új szinten egyelőre irodák kapnának helyet, viszont ezeket utólag az igények függvényében más célokra is átalakíthatnák. Az első emeletre, a volt főiskolai termek helyére néprajzi múzeumot terveznek. A beruházás értéke megközelítőleg ötmillió lej.
Népújság (Marosvásárhely)

110 év az orvostudomány szolgálatában
Az 1859-ben tartott alapító közgyűlésére emlékezve az Erdélyi Múzeum-Egyesület évente a november 23-ához közeli hétvégén szervezi meg a Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozatot. Ennek célja a hazai, az összmagyar és a nemzetközi tudományművelés eredmé- nyeinek bemutatása, a kutatók megmérettetése. Az idei nap témája a Magyar Tudományos Akadémia ajánlására az oknyomozó tudomány volt. A plenáris ülés előadásait fiatal kutatók tartották kilenc témakörben. Ezt követően hét szakosztály és az EME fiókegyesületeinek tudománynépszerűsítő rendezvényei zajlottak Kolozsvár mellett négy erdélyi városban. Gróf Mikó Imre, az alapító mecénás Az EME 900 tagot számláló Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya (OGYSZ) marosvásárhelyi központtal a legnépesebbnek számít. Fontos megismerni a múltunkat, és tőlünk függ, hány évfordulót fogunk még ünnepelni – nyitotta meg az OGYSZ fennállásának 110. évfordulója alkalmából szervezett jubileumi rendezvényt november 18-án a Kultúrpalota kistermében dr. Szabó Béla egyetemi tanár, a szakosztály vezetője. Prof. dr. Egyed Ákos akadémikus az „Erdély Széchenyijeként” emlegetett gróf Mikó Imre életéről és tudományszervező munkásságáról tartott előadást. Az ősi székely Mikó és Mikes nemzetségből származó, majd felesége, gróf Rhédey Mária révén a családi örökség mellett hatalmas földbirtok tulajdonába jutó főnemes a korabeli Erdély legnagyobb mecénásaként vagyona jelentős részét az erdélyi magyar intézmények támogatására fordította. Rendkívüli pályája során a legmagasabb tisztségeket töltötte be, és nem ígéreteivel, hanem tetteivel vált jeles politikussá, társadalomszervezővé, intézményalapítóvá – indította elő- adását Egyed Ákos professzor. A nagy tehetséggel megáldott, alapos műveltséget szerzett Mikó Imre közbizalmat élvezett mind a bécsi udvarnál, mind az erdélyi társadalomban. A magyar nemzetet és kultúrát egységesnek tartotta, de gondolkodását áthatotta egyfajta erdélyiségtudat: a legzordabb időkben is kereste a kapcsolatot az erdélyi társnépekkel, a szászokkal és a románokkal. Ugyanakkor szilárd álláspontja volt, hogy minden népnek fenn kell tartania a saját egyediségét, egyéniségét, joga van kiépíteni saját intézményrendszerét. A nyelvet a nemzet legfőbb ismérvének tartotta. „Az anyanyelv csere vagy alku tárgya nem lehet, mert a nemzet nyelvében él vagy hal” – vallotta Irányeszmék című írásában. A levert forradalom, a világosi fegyverletétel utáni időszakban első teendője a bezárt magyar iskolák újraindításának a támogatása volt, és védelmébe vette a kolozsvári Nemzeti Színházat. A gazdaság jelentőségét felismerve újjászervezte az Erdélyi Gazdasági Egyesületet, majd ilyen előzmények után látott hozzá fő életműve, az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapításához, amiért több mint négyéves küzdelmet folytatott. Meg kellett szereznie az erdélyi magyar társadalom támogatását és az alapítást ellenző bécsi kormány beleegyezését. Szándéka világos volt: magyar nemzeti múzeum létesítése Erdélyben, amelynek egyszerre kell ellátnia a múzeumi gyűjtőmunkát és a tudományművelő feladatokat a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Múzeum mintájára. A köréje tö- mörülő értelmiség tudományos akadémiát szeretett volna alapítani, azonban Bécs ezt a leghatározottabban ellenezte. Mivel a magyarságnak magának kellett gondoskodnia a múzeum létrehozásának anyagi alapjairól, ezért Mikó Imre pontosan megfogalmazta, hogy a múzeum számára alapítsanak egy egyesületet, melynek székhelye Kolozsvár. Mikó tervével egyszerre jelentette be, hogy a múzeumnak engedi át kolozsvári nyári kastélyát és több mint tízholdas kertjét. A bejelentésnek hatalmas visszhangja volt, a következő hónapokban, sőt években egymást érték a felajánlások mind a múzeumi gyűjtemények számára, mind az alapítás költségeinek fedezésére. A Magyar Tudományos Akadémia is felkarolta a kezdeményezést, 24 akadémikus írta alá, hogy tagjai akarnak lenni az EME-nek. A szervezőbizottság 1856-ban fogadta el az egyesület alapszabályzatát, a bécsi kormány 1856–59 kö- zött számos módosítást kért. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1957-ben tartott közgyűlésén jóváhagyták ugyan a módosításokat, de az engedélyezésre csak 1859-ben került sor. 1859. november 23–26-a között 383 személy részvételével tartották az alakuló közgyűlést, ahol Mikó Imrét választották meg az egyesület elnökévé, amelynek 1876-ben bekövetkezett haláláig szellemi irányítója maradt. Az egyesületi munka gyorsan beindult, az intézmény belső szerkezete kialakult, a gyűjtemények, könyvtár, kézirattár, levéltár, régiségtár, természettudományi gyűjtemény fokozatos gyarapodása mellett elkezdődött a tudományos munka a szakosztályok keretében. Az összegyűlt gazdag anyag lehetővé tette, hogy Kolozsvár legyen a székhelye Magyarország második tudományegyetemének, amelynek bérleti díj fejében átengedték a gyűjteményt a tulajdonjog fenntartása mellett. Az 1918-as hatalomváltásig a Múzeum-Egyesület Erdély meghatározó tudományos intézménye volt, és maradandó értékű szakirodalommal gazdagította az egyetemes magyar tudományt. A hatalomváltozás után számos támadás érte az EME-t, a román kormány nem ismerte el a szerződés érvényességét, és az egyetem használatára átadott gyűjteményt az egyesület nem tudta visszaszerezni. Az újabb hatalom- és rendszerváltást követően 1950-ben több magyar intézménnyel együtt betiltották, és teljes vagyonát elkobozták – hangzott el sok egyéb adat mellett a rendkívül gazdag, érdekes előadásban. Az orvosi szakosztály 1906-ban vált ki az EME termé- szettudományi szakosztályából. 110 éves tevékenysége kisebb-nagyobb megszakításokkal több szakaszban zajlott – sorolta az adatokat prof. dr. Péter Mihály akadémikus 110 év az orvostudomány, 140 év a tudományos ismeretterjesztés szolgálatában című előadásában. A tudomány gyors fejlődése (új gyógyszerek, terápiás eljárások, műtéti beavatkozások stb.) szükségessé tette, hogy 1906–1948 között 433 tudományos szakülést tartsanak, amelyeken 1034 előadás hangzott el. Ezek anyagát az Értesítőben tették közzé. Ezt a tevékenységet egészítette ki az említett időszakban tartott 18 vándorgyűlés, négy orvoskongresszus, két orvostovábbképző megtartása. Az 1990-es rendszerváltást követően a márciusban újraalakuló EME Orvostudományi Szakosztályának első ülése a marosvásárhelyi Vártemplomban volt. Működéséhez 1993-ben székházat biztosított az EME, 1998-tól Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztállyá (OGYSZ) bővült. Fő tevékenységét az évi rendszerességgel más-más helyszínen megtartott 26 tudományos ülésszak képezi, kreditpontos továbbképzővel. A szakosztályon belül tíz szakcsoport alakult és ugyancsak tíz területi csoport működik. Emlékülések szervezése, díjak, elismerések odaítélése, pályázatok kiírása, fórumok szervezése, a hasonló érdeklődésű intézményekkel folytatott közös tevékenység tartozik a szakosztály munkájába, amelyet a hetedik elnök vezet. A szakosztály százéves tevékenységéről a kerek évforduló tiszteletére 2006-ban Péter Mihály és Péter H. Mária adott ki egy gyűjteményes kötetet. Az OGYSZ jelentősen hozzájárult az orvos- és gyógyszerésztudomány anyanyelven való műveléséhez, Erdély magyar lakossága egészségügyi ismereteinek a bővítéséhez, a fiatal kollégák előmeneteléhez, a magyar orvosi nyelv ápolásához – zárta mondanivalóját az előadó. Az Orvostudományi Értesítő múltja és jövője A szakosztály kiadványának, az Orvostudományi Értesítőnek a történetét dr. Mezei Tibor, a folyóirat szerkesztője tekintette át, és vette számba a jövőbeli lehetőségeket. A Magyar Polgári Napilap különlenyomataként megjelenő kiadvány, amelyet dr. Hőgyes Endre szerkesztett, 1879-ben önállósult, és a későbbiekben csak az orvosi szakosztály munkájáról szólt. 63. kötete 14 éves szünet után, 1934-ben jelent meg, 1948-ban Csőgör Lajos és Miskolczy Dezső professzorok szerkesztették, majd egy évre rá az Igazságügyi Minisztérium rendelete alapján megszűnt. 44 év után, 1991-ben jelent meg a 64. kötet, és a 76.-nál kapta meg a B kategóriás akkreditációt a Tudományos Kutatási és Felsőoktatási Országos Tanácstól. 2015-től bevezették a szakdolgozatok digitális begyűjtését és lektorálását. Ma, amikor a tudományos világban fontos szempont egy szakfolyóirat nemzetközi jegyzése, továbbá az angol nyelven megjelentetett dolgozatoknak van esélye arra, hogy minél többen olvassák és nagyobb legyen az idézettsége, feltevődik a kérdés, hogy szükség van-e az anyanyelvi közlésre, és ilyen összefüggésben milyen szerepet tölthet be az Értesítő – fogalmazta meg a kérdéseket az előadó, majd hozzátette az igenlő választ is. Gyógyszerészek együttműködése Az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya eredményes együttműködést folytatott a Magyar Gyógyszerésztudományi Társasággal (MGYT). Az elmúlt tíz év eseményeiről prof. dr. Gyéresi Árpád, az EME alelnöke számolt be. Az együttműködés intézményes formái a rendszerváltás után alakultak ki tapasztalatcsere, ösztöndíjak, szakdokumentációval való támogatás, előadói meghívások formájában. Az MGYT 2006-os alapszabályzatába belefoglalták, hogy a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elősegíti az ország határain túl élő magyar gyógyszerészek szakmai, tudományos fejlődését, akik tandíjmentességet élvezve a társaság tagjai lehetnek. A szakmai kapcsolatok fejlődése szükségessé tett egy együttműködési megállapodást, amit 2006-ban kötöttek meg. Alapelve a kölcsönösség, a kapcsolatok hatékonyságának a fokozása. Az eredmények nem késtek. Az OGYSZ évi tudományos ülésszaka plenáris ülésének mindig volt gyógyszerészeti tárgyú magyarországi előadója, továbbá a gyógyszerészek továbbképzésére meghívott és a szekcióülések keretében elő- adást tartó szakember is. Közülük többen könyv-, illetve pénzjutalmat ajánlottak fel a gyógyszerészetiszekció legjobb fiatal előadóinak, így például a Kopp Elemér-pályadíjat. Más akkreditált programok során is jól működtek a kapcsolatok: továbbképzés, gyógynövényismereti rendezvények, gyógyszerésztörté- net, gyógyszerészi gondozás. Az erdélyi szerzők írásai megjelennek a gyógyszerészeti szaklapokban, a magyarországi szerzők jelen vannak az Orvostudományi Értesítőben. Az MGYT lapja, a Gyógyszerészet nyomon követi a szakmai eseményeket, kitüntetéseket határon innen és túl. A fiatal erdélyi gyógyszerészek meghívást kapnak a fiatal szakemberek elő- adói versenyére, tanáraikat előadások megtartására kérik fel. Az eddigi eredmények a további folytatásra ösztönzik mindkét felet – zárta bemutatóját az előadó. Jubileumi ünnep 110 év az orvostudomány szolgálatában Egyed Ákos Mikó Imre életét és munkásságát mutatta be Az EME emblémája Az alapító szobra a Mikó-kertben Újító jellegű kutatások az 1960-as években Dr. Nagy Előd előadótanár, a MOGYE rektorhelyettese a prof. dr. László János kutatóorvos, az egyetem 1976-84 közötti rektora által vezetett munkacsoport kutatásainak eredményét vette számba, amit világviszonylatban is számon tartanak. Az úgynevezett szérum-hepatitist 1885-ben írták le először, a vírus azonosítását és leírását követően antigénjének felfedezéséért Baruch Blumberg amerikai professzor 1965-ben kapott Nobel-díjat. Az első oltóanyagot 1981-ben állították elő. A külföldi kutatásokkal párhuzamosan a marosvásárhelyi munkacsoport (Péter Mihály, Filep Győző, Bálint Ernő, Ábrahám Sándor, Almási Zsuzsanna, Both Juliánna, Sabău Monica) is jelentős eredményeket ért el a vírus sokoldalú és komplex vizsgálatában, mint a tenyésztés, elkülönítés, elektronmikroszkóppal végzett morfológiai elemzés, a vírus sejtkárosító hatásának és ellenanyagának a beteg ember vérsavójából való kimutatása, szíriai hörcsög immunizálása aktív és inaktivált vírussal. Újító jellegű kutatásaik, amelyek eredményét a Nature című folyóiratban közölték, kezdő lépéseknek számítanak az emberen használatos védőoltás előállítására. Mi lett volna, ha jobban odafigyelnek kutatásaik eredményére, és a fontosságának megfelelő támogatást kapnak? – tette fel a kérdést az előadó, majd hozzátette, hogy az egyetem dolgozóiként ma is büszkék lehetnek elődeik tudományos tevékenységére. Az idők változnak, és ennek megfelelően az EME-nek is változnia kell, az alapgondolatnak azonban – a tudomány művelése Erdélyben, magyarul – nem, ahogy az Értesítőről sem szabad lemondani – fogalmazott a szakosztály elnöke, majd arra kérte a résztvevőket, hogy egyperces néma csenddel adózzanak az eltávozott EME-vezetők és tagok emlékének.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

A Kölcsey Egyesület adventi rendezvénye
Hangverseny, kórustalálkozó és a legújabb 3Havi Szemle
A Kölcsey Egyesület immár negyedik adventi hangversenyét és kórustalálkozóját rendezi advent második vasárnapjának előestéjén, szombaton, december 3-án délután 6 órakor az arad-belvárosi minorita templomban. Reménykeltő ez, hiszen azt jelenti, hogy keresztény és magyar közösségünk bár megfogyva, de a szebb jövő és a megmaradás reményével él és várja a Megváltó eljövetelét. Gazdag műsorral készültek a szervezők és résztvevők erre a hangversenyre is. Mindannyiukat a zene szeretete vezérli s az, hogy ezen a közösen eltöltött adventi estén elmerüljünk a Krisztus-várás gondolataiban. Több mint 100 éve annak, hogy Rieger Ottó budapesti orgonaépítő 1762. Opus számmal ellátva megépítette az arad-belvárosi, Páduai Szent Antalról nevezett minorita templom híveinek szolgálatában álló orgonát. A pneumatikus rendszerű, két játszóasztalos, háromregiszteres, több mint 2000 síppal rendelkező csodálatos hangszert, a környék egyetlen ilyen nagyméretű romantikus hangversenyorgonáját ezen az estén dr. Garay Zsolt egyetemi adjunktus, orgonaművész és Tankó László, a minorita templom kántor-karnagya fogja megszólaltatni. Duffner Melinda aradi származású, kolozsvári és Szabó Csilla aradi énekművész fognak nekünk énekelni. És lesz kamarazene a Vox Angelicus vonósnégyes (tagjai: Tóthpál Béla első hegedű, Miscovici Tibor második hegedű, Kászoni László mélyhegedű és Pataky Károly gordonka) előadásában, fúvószenekar és gitáros éneklő gyermekek. S persze a kórusok, kicsik és nagyok, amatőrök és profik. Közreműködnek: a Schola Minorita Aradiensis és Tankó László kántor-karnagy, A kispacsirták, Khell Jolán vezetésével, a Csiky Gergely Főgimnázium kórusa és Szabó Csilla karvezető, az Arad-belvárosi Magyar Baptista Gyülekezet kórusa, Gál Gyula klarinétművész, a Kisszentmiklósi Baptista Gyülekezet fúvószenekara, a simonyifalvi, vadászi és nagyzerindi gitáros gyermekek Deák Andrea vezetésével és idei vendégük a kolozsvári Guttman Mihály Pedagógus Kórus Bedő Ágnes vezényletével. Az est vendége lesz Tóth Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke is. Novemberben van évfordulója, hogy templomunk egykori karnagya, P. Karácsonyi István minorita atya mártírhalált halt a román kommunizmus poklában. A hangverseny alatt – mint minden évben – rá is emlékezünk, s elhelyezzük emléktáblájánál a kegyelet virágait. December 3-án jelenik meg a 3Havi Szemle adventi száma. A lapban a hangverseny közreműködői is bemutatkoznak, vallanak zenéről, közösségi életről, munkáról. Tankó László a minorita templom XX. századi zenei vezetőiről közöl rövid tanulmányt. Matekovits Mihály Guttman Mihálynak az erdélyi kórusmozgalomban betöltött legendás szerepéről értekezik. De olvashatunk szépirodalmat és tanulmányokat is. Csak szemezgetve a sok olvasnivaló között említem meg, hogy pl. Komádi Sándor a 120 éves aradi Víztoronyról ír, Piroska Katalin aradi színháztörténeti érdekességeket közöl, Olasz Angéla tollából Széchenyi István életéről és történelmi szerepéről olvashatunk. A minorita templomi hangverseny minden közreműködője és résztvevője a Kölcsey Egyesület karácsonyi ajándékaként ingyen juthat az igen tartalmas, 90 oldalas laphoz. A rendezvény támogatói: Arad Város Kulturális Központja, az Arad-belvárosi Minorita Rendház és Plébánia, valamint Tatár Etelka (Chicago) és Fekete Károly. A belépés díjtalan. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők és a közreműködők! (F. K.)
Nyugati Jelen (Arad)

Az oroszhegyi „Jóska pap”, aki nem szavazta meg a zsidótörvényt
Márton Áron barátja, jobbkeze, dr. Bálint József egyházi elöljáró és országgyűlési képviselő 115 éve született. Sosem fogta be a száját.
Oroszhegy község egyik legnagyobb szülötte egy katolikus pap, aki 1940 és 44 között, a kicsi magyar világban erdélyi magyar képviselőként vett részt a magyar országgyűlésben. Az akkori rendszerváltást követően halálra ítélték, de akkor ő már Magyarországra menekült – a megalkuvást mindig elutasító egykori pap-politikus idős korában Pécsett élt, ott is van eltemetve.
Bányába ment dolgozni
Az oroszhegyi Bálint családban hatan voltak testvérek, az 1901. szeptember 17-én megszületett József a legidősebb volt közülük. Apja,id. Bálint József kántor-tanító volt Oroszhegyben, aki az 1918 utáni zavaros időkben közalkalmazottként nem volt hajlandó felesküdni az új, román államra, emiatt sok kellemetlenségben volt része. Nem volt egyedül, abban az időben elég sok tanító, tisztviselő, hivatalnok így tett, főleg a tömbben élő székelyek között, például Tompa László is.
A Bálint család emiatt szegénységben élt, több évig a faluközösség tartotta el őket, annyira tisztelték a tanítót – id. Bálint Józsefnek is emléktáblája van Oroszhegyben.
Fia, ifjú Bálint József a székelyudvarhelyi gimnáziumban járta ki a középiskolát, ott is érettségizett 1919-ben. Bevonult katonának – ez volt az a periódus, amikor a legelső székely legények a román hadseregbe rukkoltak be, abban az időben rengeteg konfliktusuk volt a hadseregben. A katonaság után az ifjú József a Zsil-völgyébe meg dolgozni, mert a családnak szüksége volt a pénzre – ezt követően, a húszas években a Gyulafehérvári Papnevelde hallgatója lett, majd pappá szentelték.
Márton Áron jobbkeze
Dr. Bálint József a harmincas évektől már Kolozsváron élt, szentszéki tanácsos lett és egyházjogból doktorált – emellett azt tudjuk, hogy Márton Áron káplánja lett. 1938-ban részt vett a Budapesti Eucharisztikus Kongresszuson – XI. Piusz pápa ezután, 1938. december 24-én gyulafehérvári püspökké nevezte ki Márton Áront, akit a következő év februárjában szenteltek föl.
Bálint József ekkor lett plébános a Szent Mihály plébánián, de a harmincas években a kolozsvári zeneakadémián ének-szakot is végzett, emellett egyházi lapokban publikációi is megjelentek. Mivel egyenruhás fénykép is fennmaradt róla, a család azt is feltételezi, hogy tábori lelkész is volt.
1940-ben behívott képviselő lett a magyar országgyűlésben, a római katolikus egyház őt delegálta – ebbéli minőségében többször járt haza Székelyföldre is.
1942-ben volt egy tűzvész Oroszhegy Diafalvának hívott részén – a visszaemlékezések szerint dr. Bálint József lobbizott Budapesten azért, hogy a leégett házak tulajdonosai segélyt kapjanak és a házak újraépüljenek. Ma is van olyan aktív ekevas Oroszhegyen, ami akkor került oda a Magyarország Gazdasági Minisztériumból és, amit „annakidején Jóska pap intézett".
Nem sokkal később egy csángóföldi, hasonló tűzeset következményeinek a „menedzselésével" is őt bízzák meg, az ezért hálából kapott csángó hímezett kendőt ma is őrzik a képviselő-pap Udvarhelyen élő leszármazottai.
Mindenekfelett, mindenekelőtt, mindenáron
Kápolnási Zsolt történész kutatásaiból tudjuk, hogy dr. Bálint József 1943-ban egy udvarhelyszéki körutat tett. Többek között Küküllőkeményfalvára, Zetelakára, Székelyvarságra, Lengyelfalvára, Lövétére és természetesen szülőfalujába, Oroszhegybe is ellátogatott - az iskola udvarán több mint 1200 fős hallgatóság előtt tartottak gyűlést, de Székelyudvarhelyen is előadást tartott Lesz-e 20 millió magyar? címmel.
Összesen 22 községben tartott beszámolót, mindenütt nagy tömeg fogadta. Az egyházi és politikai elöljáró ekkor jelentette ki: „a nemzeti hivatástudat felépítése három vonalon történik: Isten mindenekfelett, haza mindenekelőtt, szociális igazság mindenáron".
Mint tudjuk, Márton Áron 1944. május 18-án Kolozsvárott, a Szent Mihály-templomban elmondott egy olyan beszédet, amit nagyon számon tart a történelem: a püspök felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, ami nagy visszhangot váltott ki. És egyáltalán nem meglepő, hogy jóbarátja, dr. Bálint József képviselő a magyar parlamentben nem szavazta meg az akkori zsidótörvényeket. Nem sok ilyen képviselő volt akkoriban.
Menekülés vonattal, és ami utána jött: az ávósok is figyelték
1944. szeptember 4-én indult el az utolsó vonat Kolozsvárról, amivel még útlevél nélkül át lehetett jutni Magyarországra – Bálint József ezzel a kalandos utat bejárt. Vonattal ment el Erdélyből, és magával vitte egyik lánytestvérét és annak családját is. Akkor volt a Debrecen melletti nagy csata, a vonat összesen hat hónapig ment a veszteglések, a lebombázott hidak, a hadi cselekmények miatt. Bálint József és húgának családja Pécsre kerültek – nagybátyja, id. Bálint Ferenc a pécsi püspökség főerdésze volt, hozzá értek el végül. A család ott is telepedett le.
Romániában távollétében halálra ítélték, mint sok más képviselőt.
1945-ben Nádasdon lett plébános jóbarátja, a szombathelyi püspök jóvoltából. A család visszaemlékezés szerint a meg nem alkuvó papot beszédei miatt az ÁVO is elkezdte figyelni – várható volt a letartóztatása a Rákosi-diktatúrában, de egyik orvos barátja, dr. Agárdy László egy létező szívproblémája okán betegnyugdíjaztatta, a volt képviselő ekkor még csak 49 éves volt.
Levelek álnéven, kapcsolat a püspökkel
Bálint József nyugdíjasként beszolgált Pécsen az irgalmasok templomába és az apácatemplomba, illetve pontos adatunk van arra nézve, hogy Gyálon 1962. június 10. és 1964. szeptember 15. között szolgált. Folyamatosan problémái voltak a hatalommal, a család emiatt félelemben élt.
Az 1946-ban kimondott halálos ítélete miatt soha nem térhetett haza, leveleit itthon maradt testvéreinek Papp József álnéven írta, a család azonban arról is tud, hogy Márton Áronnal is tartotta a kapcsolatot, a püspökről és a sofőr-fényképészéről itt írtunk.
A negyvenes évek végén Oroszhegyben, testvérének családjánál is házkutatásokat tartottak, ekkor a tőle származó dokumentumokat elvitték a szigurancások, például a harmincas években megjelent cikkeit. Itthon élő lánytestvére csak 1968-ban találkozhatott vele Magyarországon, ő nem jöhetett haza később sem.
Tárgyi örökségének, személyes dolgainak nagy része elveszett, mert ezek Kolozsváron maradtak, például a Bálint család kutyabőrre festett nemesi címere is, a kommunizmusban a család nem merte visszakérni a tárgyakat, iratokat.
Az idős pap Pécsett hunyt el 1988. február 25-én – a mecsekalji város egyik temetőjében alussza örök álmát a szülőfalujában Jóska papként emlegetett egykori plébános és országgyűlési képviselő.
Oroszhegyben nagy tisztelet övezi emlékét, a diafalvi általános iskola az ő nevét viseli 2000 óta. Dr. Bálint József felívelő egyházi karrierjét a háború törte derékba – ennek ellenére haláláig hű maradt elveihez, soha nem alkudott meg a fennálló hatalommal. Egyike azon udvarhelyszékieknek, akik Székelyudvarhelyen tanultak és máshol lettek naggyá.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Egy asztal mellett Kövér László, az RMDSZ és az MPP
A háromnapos erdélyi körúton levő Kövér László kedden érkezik Kolozsvárra, ahol Kelemen Hunorral, az RMDSZ szövetségi elnökével közösen tart sajtótájékoztatót. A magyar Országgyűlés elnöke ma Csíkszeredába látogatott, ahol kijelentette: a bukaresti parlamenti mandátumot szerző erdélyi politikusoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy az erdélyi magyarság autonóm módon dönthessen az oktatásáról.
Kövér szerint az erdélyi magyar nyelvű oktatás problémáinak egy része abból fakad, hogy a közösségnek nincsen lehetősége gondoskodni arról, hogy az oktatási rendszere a közösségnek a szülőföldön magyarként való megmaradását szolgálja.
Elmondta: erdélyi körútjával azt szeretné elősegíteni, hogy az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) összefogása mögé a magyar választók is beálljanak. Hozzátette, az erdélyi magyar emberek jelenlegi helyzetében az összefogás, az együttműködés, a bukaresti képviselet megerősítése az egyedüli lehetőség, mert azok a problémák, amelyekkel a magyarság szembesül, és amelyeket évek óta maga előtt görget, a bukaresti képviselet nélkül nem oldhatók meg.
Ráduly Róbert kijelentette: az RMDSZ és az MPP összefogásának akkor és úgy van értelme, ha kritikus tömeg támogatja december 11-én, a romániai parlamenti választásokon. Az erdélyi magyar pártok összefogását megtestesítő képviselő- és szenátorjelöltek támogatására buzdított Kövér László a székelyföldi Sepsiszentgyörgyön.
A rendkívüli helyzet a belső ellentétek félretételét kívánja meg
– jelentette ki Kövér László a sepsiszentgyörgyi fórumon. Elismerte: "nem nagyon keresték egymás társaságát" az RMDSZ politikusaival az elmúlt években. Hozzátette: éppen azért vállalta, hogy személyesen vesz részt a magyar összefogás listáját indító RMDSZ kampányában, hogy akik korábban az RMDSZ-szel kapcsolatos kételyeit osztották, azok most is megfontolják a szavait.
"Egy potenciálisan ellenségnek bélyegzett közösség számára luxus, hogy a közösség egyik csoportja potenciális ellenségnek tekintse a másik csoportját" - jelentette ki Kövér László, aki az RMDSZ-szel szövetségben induló Magyar Polgári Párt (MPP) tiszteletbeli elnöki tisztségét is betölti. Úgy vélte: van esély arra, hogy az összefogás által az erdélyi magyarságnak erősebb, hatékonyabb képviselete legyen Bukarestben. "Ép elmével nem lehet más utat kínálni az erdélyi magyarságnak, mint az összefogás útját, különösen miután minden más utat kipróbált már" - jelentette ki Kövér László.
Az MPP csak „pályakorrekcióra” akarta kötelezni az RMDSZ-t
A magyar Országgyűlés elnöke szerint az RMDSZ és az MPP összefogását az tette lehetővé, hogy az MPP korábban sem tört az RMDSZ leváltására, csupán pályakorrekcióra szerette volna késztetni a szövetséget. Méltányolta az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) gesztusát, hogy nem indított jelölteket a választáson, és ezáltal nem rontja az induló magyar jelöltek esélyeit. Reményét fejezte ki, hogy az összefogás a jövőben az EMNP-re és a Székely Nemzeti Tanácsra (SZNT) is kiterjed.
Kövér László elmondta, a kampányban való jelenléte azt is hivatott demonstrálni, hogy a Fidesz és a KDNP által fémjelzett magyar kormány soha nem fog lemondani az erdélyi magyarok támogatásáról, "nem fog az önök háta mögül kiállni".
Kövér bírálta az erdélyi magyar politikai elitet
Vasárnap Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatót Kövér. Kérdésre válaszolva bírálta is az erdélyi magyar politikai elit tagjait, akik szerinte az elmúlt 25 évben ahelyett, hogy "értelmes, demokratikus konfliktusvállalásra felkészítették volna a közösséget, ahelyett, hogy azt mondták volna, álljatok mögénk", inkább elaltatták a közösséget, azt ígérvén, hogy ők majd kialkudják a közösség jogait. Úgy vélte, téved, aki azt gondolja, hogy konfliktus- és áldozatvállalás nélkül is el lehet érni valamit. Nyomatékosította: senki más nem fogja "kikaparni a gesztenyét" az erdélyi magyarságnak, ha a közösség maga nem lép fel érdekei érvényesítéséért.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta: kilenc éve sokan úgy érezték, hogy az RMDSZ nem úgy képviseli az erdélyi magyarság ügyét, ahogy kellene. Voltak, akik más pártot hoztak létre, és voltak, akik belülről akarták megreformálni az RMDSZ-t. "Most egy asztal mellett találtuk magunkat, és egy irányba tudjuk húzni a szekeret" - fogalmazott Antal Árpád.
Szabadság (Kolozsvár)

Visszakerült a Budapest felirat a helyreállított bukaresti diadalívre
Visszakerült a rejtélyes körülmények között bevakolt, a román hadsereg 1919-es budapesti bevonulására emlékeztető felirat a helyreállított bukaresti diadalívre, amelyet hétfőn avatott fel Gabriela Firea főpolgármester.
Az 1922-ben emelt, 27 méter magas diadalívre azokat a településneveket vésték fel, ahol a román hadsereg dicsőséget szerzett magának az első világháborúban.
A tizenkét településnév között szereplő Budapest feliratot a főpolgármesteri hivatal egy korábbi közleménye szerint 1953-ban, a kommunisták vakolták be, vélhetően azért, mert akkor nem voltak büszkék a Magyar Tanácsköztársaság vörös hadserege felett aratott győzelemre. A román sajtóban azonban rendszeresen felüti fejét az a híresztelés, miszerint a román hadsereg budapesti bevonulásának emlékét a magyarok miatt kellett törölni, „mert a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) folyton hatalmon volt”, és a magyaroknak „nem tetszett” a felirat.
A restaurálás csaknem három évet vett igénybe, és a tervezettnél másfél millió euróval többe is került, többek között rezgéscsillapító alapozást kapott, így most már egy Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengést is kibír.
A munkálatokhoz szükséges több mint 30 millió lej (2,1 milliárd forint) kétharmadát a regionális fejlesztési uniós alapból kellett volna lehívni, míg az állami költségvetésből 8,5 millió lejt, a fővároséból pedig 2,4 milliót irányoztak elő. A főváros önkormányzatának azonban a tervezett négyszeresébe került a felújítás, mert a munkálatok nem fejeződtek be 2015 végéig, az uniós támogatás egy része elúszott, és Bukarestnek így több mint kilencmillió lejjel kellett hozzájárulnia a diadalív restaurálásához.
Szabadság (Kolozsvár)

Aki a torockói iskolát virágzóvá tette
Fehér megyében három nevesített, magyar iskola van: a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a Gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Teológia Líceum és a Torockói Sebes Pál nevét viselő Gimnázium. A Torockói Unitárius Egyházközség és a Sebes Pál Gimnázium jó egyetértésében és együttműködésben emlékeztek a névadó rektorra, tanítóra, születésének 230. évfordulója alkalmából (1786-1864). Az ünnepségnek három helyszíne volt: az igényesen felújított unitárius templom, az iskola és a Duna-ház. Az előadások, könyvbemutatás, iskolaudvari fogadás, Duna- házi képvetítés, állófogadás és a szép orgonajáték jegyében ünnepeltünk. A templom megtelt az érdeklődő torockóiakkal, meghívottakkal, vendégekkel, akik nagy figyelemmel követték az eseménysorozatot.
Az ünnepség a templomban kezdődött délelőtt, Csécs Márton unitárius lelkész áhítatával, amit a Sebes Pál által szerzett egyházi ének, a „Világosság Szent Atyja” közös eléneklése vezetett be. A lelkész a megemlékezésben idézte Boros György püspököt, aki így emlékezett a névadóra: „E kor nemes szelleme egy ifjú embert megragadott, arra a vakmerő elhatározásra bírt, hogy ő egy népiskolát virágzóvá tesz, a nevelést addig ismeretlen irányba tereli, s oly nemzedéket teremt, amely munkáját tovább fogja folytatni.” Bakó Irén nyugalmazott tanárnő, előadó, aki három évig a torockói iskola biológia-földrajz szakos tanára volt, itt ismerkedett meg Sebes Pál nevével és foglalkozni kezdett életével valamint munkásságával. Előadásának címe: „Aki a torockói iskolát virágzóvá tette.” Érdekelték az iskola (Erdély) más nagyjai is, akiknek rövid életrajzát és fényképeiket kifüggesztették az iskola folyosójának falára, ahol látható például Kriza János, Felvinczi György, Brassai Sámuel, Gáspár János, Benczédi Gergely, Péterfi Gyula, Borbély István, Sebes Pál és Gergely János.
Sebes Pál életpályájának az ismertetése kitért a részletekre is, ennek alapján születhetett meg a hallgatókban egy teljesebb kép Sebes Pál tevékenységéről, odaadó tanári és írói munkájáról. Ez a tudás eszményképpé nemesítheti az ünnepeltet a mai fiatalok tudatában. Jogosan büszkék csak azokra az elődökre, névadókra lehetünk, akiknek életművét ismerjük. Egy gazdag életút ma is követhető elvei Sebes Pál hagyatékában ma is odafigyelésre érdemes és kívánatos oktató-nevelő elvek vannak. Annakidején a torockói iskolában 120 gyermeket tanított. A mai iskolában, Székely Erika igazgató adatai szerint, 93 gyermek tanul, ide tartoznak a Böjte atya által alapított Kis Szent Teréz gyermekotthon tanulói is. Az ünnepen jelenlevő V-VII. osztályos diákok Sebes Pál legjelentősebb művéből, az „Erkölcsi tükörből” idéztek egy- egy passzust. Betanításukban szerepet vállalt Csécs Márton lelkész, hitoktató. Sebes Pál tükörnek nevezte a jobb és szebb erkölcsű embereket, mert: „egy véka tudomány mellé egy köböl jó erkölcs és szép magaviselet kívántatik.” Munkája eligazítónak bizonyult a napi életben, hiszen tanácsait minden napszakra kidolgozta. Például: „Nagyon becsületes dolgokról és tárgyakról beszélj, senkiről pedig rosszat és rágalmazva ne szólj, mert ebből ítélnek meg.” Az előadás tanulsága szerint Sebes mindig lelkesen tanított az akkori Erdély egyik legjobb iskolájában, ahol azon munkálkodott, hogy „minden gyermek ébersége és tanulási kedve megőriztessék.”
A szigorúan vett fegyelem táplálója nála mindenkor a szeretet volt.
Bakó Botond
Szabadság (Kolozsvár)

Fejezetek egy rendező életművéből
Manapság nagy erőfeszítést jelent színházi könyveket megjelentetni, létrehozni, ezért is külön öröm egy-egy kiadvány megszületése, vélte George Banu teatrológus azon a tegnapi Interferenciás eseményen, amelyen a fesztiválozók megismerkedhettek a Román Kulturális Intézet kiadója által gondozott Tompa Gábor – Egy rendező életművéből. A Három nővértől a Cseresznyéskertig című háromnyelvű albummal.
– Az előadások sajnos tiszavirág életűek, homokvárként tűnnek el, de ezek a nagy nehézséggel létrehozott színházi könyvek megmaradnak, mint valami kagylótöredékek, amelyek lenyomatán keresztül vissza tudjuk idézni a különböző előadásokat, fel tudjuk eleveníteni egy-egy művész életútját – mondta a kötet előszavát is jegyző George Banu. Hozzáfűzte: nem csupán Tompa rendezői életművét tartja fontosnak, hanem igazgatói, társulatépítési munkáját is, nem utolsósorban pedig az Interferenciák Fesztivál létrehozását. A teatrológus ugyanakkor dicsérte az album minőségét is, és felhívta a figyelmet a fotókra, „amelyeket nézegetve eszünkbe jutnak a különböző előadásélmények”.
Tompa Gábor köszönetet mondott a kiadónak, a kötetet szerkesztő Mirela Sandunak, valamint a fotósoknak. Mint mondta, a fotók nem csak a rendező és a díszlettervezők képi világát őrzik meg, hanem tükrözik a fotósok „szemszögét” is, hiszen egy-egy képet nézve olyan részleteket fedezhetünk fel, amelyekre nem figyeltünk fel annak idején.
Szabadság (Kolozsvár)

Harrach: a nemzetegyesítés újabb lépcsőfoka lehet a Máért ülése
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) szerint a nemzetegyesítés folyamatának újabb lépcsőfoka lehet a Magyar Diaszpóra Tanács és a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szerdai, illetve csütörtöki budapesti ülése.
Harrach Péter, a kisebbik kormánypárt frakcióvezetője keddi budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta: a határon túli magyarok helyzete nehéz, de az elmúlt időszak magyar kormányzati intézkedései erősítették a nemzethez tartozás tudatát, és elindították azt a folyamatot, amely a szülőföldön maradást és gyarapodást erősíti, illetve támogatja.
A KDNP-s politikus a demográfiai helyzetről szólva kifejtette: húsz év alatt Erdélyben 380 ezerrel, a Felvidéken 108 ezerrel, a Délvidéken 88 ezerrel, Kárpátalján 22 ezerrel csökkent a magyarok száma. A szórványterületeken még erősebb a fogyás, van olyan erdélyi megye, ahol 50 százalékos, vagy ennél is nagyobb. A problémák között említette az asszimilációt és a kivándorlást, a jogsértéseket, köztük a román korrupcióellenes hivatal magyar elöljárókat érő zaklatásait. Ezeket nemzetközi színtéren is meg kell jeleníteni – tette hozzá.
A frakcióvezető a nemzetpolitika eredményeit részletezve szólt a státustörvényről, amely elindította a nemzetegyesítés folyamatát. Kitért az állampolgársági törvényre, amely a nemzet közjogi egyesítését tette lehetővé. Felhívta a figyelmet arra, hogy Kárpátalján idén 2 milliárd forintot fordítottak a vállalkozások támogatására, s ez az összeg jövőre 5 milliárdra nő. Megemlítette az egyetemek, középiskolák támogatását, és a kinti magyar szervezetek, a civil szféra segítését. Megjegyezte: erőteljes a karitatív tevékenység, különösen Kárpátalján és Erdélyben. Harrach Péter fontosnak ítélte azt is, hogy a jól működő helyi kezdeményezéseket támogassák, és a kis helyi közösségek életben tartását segítsék.
Krónika (Kolozsvár)

Lehetséges bolygók költői – Antal Balázsé a Kemény Zsigmond-díj
Antal Balázs magyarországi írónak adta át a kincses városbeli Helikon irodalmi folyóirat szerkesztősége a Kemény Zsigmond Irodalmi Díjat hétfőn este Magyarország kolozsvári főkonzulátusán.
Az első ízben átadott, közel 4 ezer lejjel járó elismerést a Helikon évente egy olyan szerzőnek ítéli oda, aki írásai és munkássága révén az irodalmi folyóirat tágabban értelmezett alkotói közösségének kiemelkedő személyisége. Az eseményen, amelynek házigazdája Mile Lajos főkonzul volt, bemutatták a Helikon legújabb, a magyar sci-fi történetével foglalkozó tematikus lapszámát is, amelyben a magyarországi szerző friss írása is olvasható.
Antal Balázs író, költő, a Műút folyóirat szerkesztője, a Nyíregyházi Főiskola Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének oktatója Kolozsváron doktorált a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen 2008-ban irodalomtudományból Cs. Gyimesi Éva irányításával. Doktori dolgozatát Mózes Attila prózájáról írta, de behatóan ismeri az elmúlt hetven év erdélyi magyar irodalmát. A Kemény Zsigmond Irodalmi Díjat nem elsősorban kritikusi minőségében kapta, hanem Helikonhoz fűződő munkájáért – hiszen évek óta szoros munkakapcsolatban áll a folyóirattal –, valamint a sci-fi lapszámban megjelent, a Kreón bolygó költői című írásáért, amelyből részletet olvasott fel a rendezvényen.
„Az idegen, akinek ez a táj valamiképpen az otthona"
„Ő, az idegen, a frissen érkezett, nem úgy tekint a láthatóan más tájra, mint súlyos provincializmusra. Nem nagyképű, mert tudja, ez a táj valamiképp az otthona – ami, mondjuk ki, olyan, mint Erdély, »kész, önálló hagyománytörténettel rendelkezik, intézményei, elszakadva, félig-meddig függetlenül működve a magyarországiaktól«. S azt is tudja, az itt lakók közül az összmagyar irodalmi kánonban csak azok tudják »képviselni magukat legeredményesebben, akik vagy áttelepültek, vagy irodalmi életművüket helyezték át, vagyis magyarországi kiadónál jelennek meg könyveik.« Vagy akikről magyarországi folyóiratokban hírt adnak, nem is akárhogy, tegyük hozzá – hiszen díjazottunk olyan »költőket olvas, akik odakint vannak. Akik kint rekedtek.«
És ír. Róluk/rólunk. Összegzőn, áttekintő jelleggel, történetiségében szemlélve. A Forrás-nemzedékekről, Mózes Attila mellett Szilágyi Istvánról, Páskándi Gézáról, de nem hiányzik Láng Zsolt és Bodor Ádám, Király László és Fekete Vince, László Noémi és Balázs Imre József sem a kritikusi palettájáról, és még sorolhatnám, hosszú és kimeríthetetlen a lajtsrom, mint maga a bejárandó világ" – méltatta laudációjában Antal Balázs Erdélyhez, az erdélyi irodalomhoz fűződő szoros kapcsolatát Demeter Zsuzsa, a Helikon szerkesztője.
Szilágyi István, a lap alapító főszerkesztője úgy fogalmazott, „keserédes emlék", hogy évtizedekkel ezelőtt a Helikon holdudvarába érkező magyarországi szerzők feltették a kérdést: „hát tudtok ti magyarul"? Antal Balázs munkásságára utalva azt mondta, manapság talán csak a művészetnek, az alkotásnak sikerülhet lebontani az országhatárokat.
Méltatlanul kevés szó esik az erdélyi sci-fi irodalomról
A Helikon főszerkesztője, Karácsonyi Zsolt az eseményen kifejtette, idéntől tematikus lapszámokat jelentettek meg, többek közt Kolozsvárt, Bodor Ádám művészetét, az állat és irodalom kapcsolatát megközelítő számokat. Úgy fogalmazott, van annyi lírai prózai tartalékuk, hogy tematikus lapszámok születhessenek körülbelül negyedévente. Papp Attila Zsolt, lapunk volt munkatársa, a Helikon szerkesztője állította össze a legfrissebb, a magyar sci-fire összpontosító számot, amelyben többek közt Mandics György temesvári íróval, az 1980-as években napvilágot látott sci-fi trilógia szerzőjével készített interjút.
A tematikus számban Veres Miklós a dualizmus kori tudományos-fantasztikus irodalomról közölt írást, de kortárs sci-fi regényről, és sci-fi filmről is olvashatóak kritikák. „Méltatlanul kevés szó esik az erdélyi tudományos-fantasztikus irodalomról, holott ez a fajta írásművészet megérdemelné, hogy jobban beépüljön a köztudatba. A műfaj mindig is közel állt hozzám, úgy vélem, hogy amennyiben az irodalom a megismerés eszköze, a tudományos-fantasztikus irodalom hatványozottan az” – mutatott rá Papp Attila Zsolt. Karácsonyi Zsolt úgy fogalmazott, ma Erdélyben talán Papp Attila Zsolt a lírikus sci-fi téma összefüggő rendszerének ismerője és művelője, ő lehet az erdélyi magyar irodalom „űrköltője", aki vállalja a műfaj minden szépségét és nehézségét. A tematikus lapszámból versét vagy prózájának részletét olvasta fel André Ferenc, Antal Balázs, Karácsonyi Zsolt és Király Zoltán.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Nagy érdeklődés Elek György könyvének bemutatóján
A vártnál többen jelentek meg Elek György új könyvének bemutatóján.
A párválasztásról, párkapcsolatról, házasságról és családról szóló kötetet eredetileg a Szatmári Református Egyházmegye Esperesi Hivatalában mutattatta volna be a szerző, de közönség kinőtte a hivatal tanácstermét és a Református Gimnázium dísztermében bonyolították le a rendezvényt. Király Lajos esperes a könyv bemutatójának „nyitányaként" szokatlan, de annál hatásosabb eszközzel élt: Johann Sebastian Bach: Aria című művét hallgattatta meg a hallgatósággal, miközben néha megszakította a zenelejátszást, a jegyzetfüzetét a földre ejtette, a mobilját feltűnően nézte, a táskáját a vállára vette. A zene meghallgatása után elmondta, hogy szerinte a világ legcsodálatosabb zenei alkotása és harmóniája az Aria. Ilyen összhangra vágyik a család, a párkapcsolat és a házasság, azonban ezt az összhangzat-képet gyakran megzavarják nem várt események (konfliktusok, érdektelenség, felelőtlenség stb.).
A kapcsolatok olyanok, mint a zene: vannak benne szünetjelek/mosolyszünetek, mély- és magas hangok/mélységek és magasságok, tempós és lassú ütemek/különböző életszakaszok, moll-és dúr akkordok/szomorú és vidám időszakok. Dr. Locsmándi Miklós: A kortárs zene pszichikai eredményeinek tükrében című munkájából idézve vont további párhuzamot a zenevilág és az emberi kapcsolatok között. A bevezető gondolatok után került sor a könyv bemutatására, melynek három fejezetét taglalta az esperes.
Elmondta, hogy Isten első nemtetszést kifejező mondata a világ teremtésének hajnalán éppen a közösség érdekében hangzott el: „Nem jó az embernek egyedül lenni" (1Móz 2,18). A könyvet akár teológiai, pszichológiai, antropológiai, irodalmi vagy szociáletikai szempontból is vizsgáljuk, Mérei Ferenc gondolatához érkezünk, mely szerint az ember mások arcában, a közösségben ismerheti meg önmagát. (Közösségek rejtett hálózata, 1971). A részletes bemutatás után a szerző szólt az egybegyűltekhez, majd Király Lajos gondolatébresztő kérdéseire az illető témában jártas szakemberek és a hallgatóság közül lévők válaszoltak és reflektáltak.
szatmar.ro

Helikon-est: átadták a Kemény Zsigmond Irodalmi Díjat
A Helikon irodalmi folyóirat legújabb tematikus lapszámának főszereplője a tudományos-fantasztikus irodalom, a sci-fi műfaj, ezen belül pedig ennek magyar, illetve erdélyi vonatkozásai. A hétfő esti kolozsvári lapbemutatón ugyanakkor először adták át a Kemény Zsigmond Irodalmi Díjat, a kitüntetett Antal Balázs magyarországi író. A találkozó házigazdája Mile Lajos kolozsvári főkonzul volt.
Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője emlékeztetett: a folyóirat idéntől jelentet meg tematikus számokat is, ezek szóltak már a fiatal írókról, költőkről, Bodor Ádámról, Kolozsvárról, állat és irodalom viszonyáról. Elmondta, az erdélyi lírában van némi hagyománya a sci-fi alkotásoknak, a paletta Szilágyi Domokostól és Hervay Gizellától egészen Szőcs Gézáig terjed. Ellenben úgy gondolja, hogy az első összefüggő, sci-fi témájú lírikus szövegrendszert Papp Attila Zsolt költő kollégája alkotta meg, aki a műfaj legnagyobb szakértője a Helikon szerkesztőségében. „Úgy tűnik, ő lesz az egyik igazi űrköltője a kortárs erdélyi magyar irodalomnak” – fogalmazott a főszerkesztő.
Az erdélyi magyar sci-fi érdemein alul él a köztudatban
Ennek fényében Papp elárulta, bízott abban, hogy előbb-utóbb meggyőzi a főszerkesztőt arról, hogy egy tematikus lapszámban foglalkozzanak a tudományos-fantasztikus irodalommal. „Hozzám mindig nagyon közel állt ez a műfaj, mert úgy gondolom hogy ha az irodalom a megismerés eszköze, akkor a tudományos-fantasztikus irodalom hatványozottan az. Olyan sokrétű a magyar, ezen belül az erdélyi magyar sci-fi irodalom, hogy sokkal többet kellene foglalkoznunk vele” – mondta Papp Attila Zsolt. Hozzátette, szerinte a köztudatban érdemein alul kezelik a sci-fi műfajt.
A szerkesztő pár pontban ismertette a lapszám tartalmát: megtalálható egy Mandics György-interjú, aki a nyolcvanas években sci-fi trilógiát írt (Vasvilágok, Gubólakók, A dromosz), de a Helikonban is publikált; emellett Veres Miklós, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársának tollából lehet olvasni egy részletes tanulmányt a dualizmus kori magyar sci-firől, amelyből kiderül, hogy például Herczeg Ferenc is kiváló tudományos-fantasztikus novellákat, kisregényeket írt; illetve a szerkesztők Bálint Tiborról is írtak, aki műveiben a robotok témakörével foglalkozott.
Egyedül a művészet bonthat le országhatárokat
A Helikon irodalmi folyóirat már 1994-ben megfogalmazta, hogy meg akarja alapítani a Kemény Zsigmond Irodalmi Díjat. Ezt idént adták át először, a díjazott Antal Balázs magyarországi író volt, akiről Demeter Zsuzsa mondott laudációt. Továbbá felszólalt Szilágyi István alapító főszerkesztő is, aki gratulált Antal Balázsnak, és elmondta, szerinte egyedül a művészet, az irodalom, az alkotás képes országhatárokat lebontani.
A jelen lévő szerzők felolvasták a bemutatott lapszámban megjelent írásaikat: André Ferenc fagyáspont, Antal Balázs A Kreón bolygó költői, Király Zoltán Kórlap, Karácsonyi Zsolt A vízcsepp című alkotásokat hallhattuk, amelyeket Papp Attila Zsolt vezetett fel Arthur C. Clarke 2001: Űrodüsszeia című filmregény 1968-as előszavával.
Tasi Annabella
maszol.ro

KMKF: a moldvai csángó keresztszülő-programról és a ReConnect Transylvaniáról egyeztettek
MTI - A moldvai csángó keresztszülő-program lehetséges fejlesztéséről, a ReConnect program erdélyi nyitásáról és a Magyarság Háza tevékenységéről volt szó a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportja keddi budapesti ülésén.
Révész Máriusz (Fidesz), a testület társelnöke az ülés után újságíróknak elmondta: bár a szórványmagyarság is nehéz helyzetben van, különösen "szívszorító" a moldvai csángók helyzete. Mint kifejtette: ennek oka lehet, hogy nagyobb a távolság Magyarországtól, illetve, hogy a többi szórványterületen a magyarság támaszkodhat az egyházakra, azonban a csángó magyar területeken az egyház maga is az asszimiliációs törekvések zászlóvivője. Hozzátette: a magyar nyelvű oktatás is megoldatlan iskolai keretek között. A Keresztszülők a Moldvai Csángókmagyarokért Egyesület igen jelentős tevékenységet végez, közel 2000 csángó magyar gyermeknek szerveztek keresztszülő programot. Ez azt jelenti, hogy találtak 600 olyan családot, akik anyagilag támogatják a kezdeményezést. Indítottak egy csángó palánta nevelő programot is, de erre nagyon kevesen jelentkeztek. Arra biztatták az egyesületet, hogy vegyék számba milyen akadályok állnak a program bővítése előtt és próbálják meg ezt a számot megsokszorozni. Felvetődött gyermekes csángó családok magyarországi nyaraltatása is, a program sikertelenségének oka ugyanis az is lehet, hogy nem alakult ki a bizalom a fogadó és a csángó családok között. Felmerült az is, hogy a csángó települések esetében is erősítsék a testvérvárosi kapcsolatokat.
Az ülésen Hámos László tartott előadást a ReConnect program erdélyi és magyarországi nyitásáról. A program két táborában közel hatvan fiatal vett részt, itt is van még fejlődési potenciál - jegyezte meg a társelnök.
Előadás hangzott el a Magyarság Háza széleskörű tevékenységéről is - számolt be Révész Máriusz, aki reményét fejezte ki, hogy bár most bizonytalanság tapasztalható az intézet helye és jövője körül, de sikerül majd tovább folytatnia a programokat.
maszol.ro

Eljárás indul három korrupcióval gyanúsított volt miniszter ellen
MTI - Klaus Johannis államfő kedden, hogy a korrupcióellenes ügyészség (DNA) bűnvádi eljárást indítson az egykori Năstase-kormány három volt minisztere ellen, akiket az úgynevezett Microsoft-aktában hivatali visszaéléssel gyanúsít a vádhatóság.
Októberben már megszületett az első jogerős ítélet a legnagyobb romániai korrupciós ügyként emlegetett, több egymást követő kormány kilenc miniszterét érintő Microsoft-akta első négy, bíróság elé állított vádlottja ügyében, akikre kettő és hat év közötti letöltendő börtönbüntetést és vagyonelkobzást szabott ki a bíróság több mint 17 millió euró erejéig.
A mostani, Microsoft 2-nek nevezett dossziéban Dan Nica és Adriana Ticău volt informatikai miniszter, illetve Alexandru Atanasiu volt oktatási miniszter ellen indul eljárás, az első Microsoft-aktához hasonló vádpontok alapján.
A DNA szerint a bukaresti oktatási és informatikai tárca, valamint a pénzügyminisztérium több korábbi vezetője néhány tízezer és több millió euró közötti csúszópénzt fogadott el, hogy a piaci árnál 30-40 százalékkal drágább szoftverlicencek, illetve akár 50 százalékkal drágább számítógépek megvásárlásáról szóló állami szerződéseket hagyjanak jóvá.
Az igazságszolgáltatásnak kedden kiadott három gyanúsított mindegyike a vádhatóság szerint 20 és 65 millió dollár közötti kárt okozott a román államnak azáltal, hogy olyan kormányhatározat kidolgozását és elfogadását érték el, amely révén Románia a Fujitsu Siemens Computers vállalattól versenytárgyalás nélkül a piaci árnál jóval drágábban vásárolt szoftvereket az iskolák számára. Az érintettek valótlanul a Microsoft-licencek kizárólagos forgalmazójaként állították be ezt a céget a kormányhatározat elfogadtatásakor.
A DNA Eugen Bejinariu parlamenti képviselő, a 2000-től 2004-ig hatalmon lévő Năstase-kabinet volt kormányfőtitkárának kiadatását is kérte a parlamenttől, mivel azonban a honatyák többsége a december 11-i parlamenti választások kampányával van elfoglalva, a hétfői szavazáson nem volt határozatképes a törvényhozás.
Mint ismeretes, a törvényhozói mandátummal rendelkező volt miniszterek ellen csak a ház jóváhagyásával indítható bűnvádi eljárás, a többi volt kormánytag esetében az államfő hozzájárulását kell megszereznie az igazságszolgáltatásnak.
maszol.ro

Alapfokon négy évet kapott a DIICOT volt főügyésze
Négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte kedden a Legfelső Bíróság Alina Bicát, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT) volt vezetőjét. Ugyanabban az ügyben Adriean Videanu exminisztert felmentették a vádak alól. Az ítélet nem jogerős.
A DIICOT egykori főügyésze bűnpártolás miatt kapott négy év szabadságvesztést, kétrendbeli hivatali hatalommal való visszaélés, illetve egy másik, ugyancsak bűnpártolásra vonatkozó vád alól felmentette a bíróság.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tavaly februárban nyújtotta be a bírósághoz az úgynevezett Bica 2-es ügy vádiratát. A DNA szerint Alina Bica jogtalanul rendelte el a vagyonzár feloldását Adrian Videanu Titan Mar Rt. nevű cégénél.
Adrian Videanut hivatali visszaélésben való bűnrészesség miatt küldte bíróság elé a DNA a Bica 2-es ügyben, a Legfelső Bíróság azonban első fokon felmentette a vádak alól.
maszol.ro

„A szórványnak fontos szerepe van december 11-én”
„Jelenleg a december 11-i parlamenti választás az erdélyi magyarság előtt álló legnagyobb kihívás, fel kell mutatnunk a közösség erejét, és ebben a szórványnak is fontos szerep jut” – fogalmazott Winkler Gyula Budapesten, ahol kedden a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma keretében működő Szórvány-diaszpóra munkacsoport ülésén vett részt.
„Nagyra értékeljük és megerősít bennünket, hogy a Magyar Országgyűlés tavaly határozatban rögzítette, hogy november 15-e a Magyar Szórvány Napja, de az is jelentőségteljes, hogy az erdélyi, Kárpát-medencei szórványprogramok fenntartásában és megerősítésében is részt vállal a Magyar Országgyűlés. Ez a támogatás kiemelten fontos a következő napokban is, amikor az erdélyi szórványközösségeket mozgósítani kell, hogy a magyar közösség minél nagyobb arányban vegyen részt a választáson" – tette hozzá az EP-képviselő.
Winkler Gyula beszámolt arról, hogy az RMDSZ a választási előkészületek során megteremtette a politikai összefogás feltételeit, ugyanakkor a tömbben és a szórványban élő magyar közösségek belső szolidaritását is sikerült megerősíteni. Mint mondta, az összefogás és szolidaritás volt a központi üzenete az idén Besztercén megszervezett Magyar Szórvány Napjának is.
Az Országházban tartott ülésen három napirendi pont szerepelt, elsőként a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület tevékenységéről számoltak be, majd Hámos László, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke tartott előadást, ezt követően a Magyarság Háza tevékenységét és terveit ismertették.
Az ülést Révész Máriusz társelnök vezette, aki összegzőjében a Magyar Országgyűlés támogatásáról biztosította a szórványt és diaszpórát képviselő szervezeteket, elmondta, hogy számíthatnak arra, hogy a magyar kormány fenntartja és bővíti a jelenlegi szórványprogramokat.
A romániai választásokra reflektálva, úgy fogalmazott, a parlamenti választáson való eredményes szereplés kulcsfontosságú az erdélyi magyarság jövője szempontjából.
maszol.ro

Kövér László erdélyi kampánykörútjáról: úgy érzem, nem jöttem hiába
Három napos erdélyi körúton vett részt Kövér László, a magyarországi Országgyűlés elnöke, aki az RMDSZ-MPP összefogás támogatására buzdította az erdélyi magyarokat a december 11-i parlamenti választásokon. Az MPP tiszteletbeli elnöke kedden Kolozsvárra érkezett és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök társaságában tartott sajtótájékoztatót. A Transindex kérdésére elmondta, annak ellenére, hogy hétfőn, székelyudvarhelyi látogatásakor számos kritika érte amiatt, hogy a korábban markáns RMDSZ-ellenessége dacára is kiáll a szövetség és az MPP választási szövetsége mellett, úgy érzi, hogy nem jött hiába.
Elmondta, úgy érzi, a kritikák ellenére is kifejezetten örülnek a látogatásnak. Sőt, a tegnap Székelyudvarhelyen tartott kétórás fórumon olyan személyek fogalmaztak meg kritikákat, akikkel baráti a viszonya. Szerinte meg tudtak egyezni abban, hogy a másik álláspontjának megértése segíti a párbeszédet, ami az első lépés az együttműködés majd az összefogás felé. Kövér László szerint bár Székelyudvarhely egy speciális hely Erdélyben, mert ott az önkormányzati választásokkor egy EMNP-MPP helyi koalíció alakult, számukra is fontossággal kell bírnia az erős magyar parlamenti képviseletnek, hiszen ez az érdekérvényesítés szempontjából pártszínezet nélkül mindenkinek egyformán érdeke. A keddi kolozsvári sajtótájékoztatón megköszönte Kelemen Hunornak, hogy sor kerülhetett erre a három napos látogatásra. Elmondta, az elmúlt hetekben is találkoztak egymással, azonban az RMDSZ székházában tett látogatása szimbolikus jelentőséggel bír. Kövér a háromnapos erdélyi körútja alkalmából eddig Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Székelyudvarhelyre és Kolozsvárra látogatott, Nagyvárad és Szatmárnémeti lesz a következő két állomása. Elmondta, az eddigi találkozók során a magyarokat a választásokon való részvételre ösztökélte, mert szerinte minden választás fontos, hiszen legalább négy évre eldönti az ország sorsát. Hozzátette: ez a választás kiemelten fontos a romániai magyarok számára, hiszen a jogaik megvédése, vagy jogaik kiterjesztése érdekében minél nagyobb létszámú parlamenti képviseletre van szükség. Elmondta, a Fidesz támogatása mellett az MPP tiszteletbeli elnökeként is támogatja ezt az együttműködést. "A magyarországi politikusok is reménykedve figyelik a decemberi választásokat, és abban reménykednek, hogy a nem túl jó kétoldali kapcsolatokban is változás állhat be. Ebben számítanak a bukaresti magyar képviselet tagjaira is" - mondta. Kelemen arról beszélt, hogy 2014 fordulópont volt az erdélyi magyar-magyar összefogás tekintetében, mert az MPP-vel akkor elkezdődött tárgyalások most, 2016-ban az együttműködést tudták eredményezni, ami szerinte egy helyes döntés. "Az összefogás erkölcsi kötelességünk, biztosítani tudjuk az arányos képviseletet a közjó, közérdek szolgálatában. A magyarországi "hátszél" is fontos, most minden adott az erős képviselet biztosításához. A sajátos, magyar közösségi kérdések mellett az RMDSZ programja a össztársadalmi – szociális, gazdasági – kérdésekre is jó válaszokat tud adni" - mondta az RMDSZ elnöke, aki abban reménykedik, hogy a Fidesszel és a KDNP-vel pár éve megerősített együttműködés folytatódik, hiszen az érdek közös. (tudósítónktól)
Transindex.ro

Nemzeti végváraink és a szórványosodás
Egymillióval kevesebben beszélik a magyar nyelvet, mint 25 évvel ezelőtt! Aggasztó adatra figyelmeztetett a Jobbik képviselője, Szávay István a Magyar Szórvány Napja alkalmából kiadott közleményében. Kérdés-e még, hogy merre tart a szórványosodás?
Ebben az ügyben vétek „demokratikusan” gondolkozni, itt nem pártok, szervezetek, (ön)érdekképviseletek kell, hogy elmondják véleményüket, hanem egyetlen, hosszú távú megoldást kell találni, amit nevezhetünk nemzetstratégiának, szórványstratégiának, bárhogyan, de az bizonyos: a pillanatnyi tűzoltás már nem segít.
A 2012-es romániai népszámlálás megdöbbentő adatokkal szolgált a szórványtelepülések tekintetében. Bár országszerte általános volt a népességfogyás, a szórványt kegyetlen valóság elé állította. Be kellett látnunk, hogy, amint a jelen 60+ korosztálya eltűnik a „kiszolgált árnyékvilágból”, a szórványlétünk hirtelen az önmegsemmisülés szakadékába lép. Az elfogyás kíméletlen valóságként köszönt ránk. Van-e még remény a helyben maradásra, a helyhez kötött túlélésre? Nagybányán, akkor, egy sokat vitatott kiáltvány látott napvilágot, az Új Kiáltó Szó, amit a többségiek nemzetellenes támadásként értelmeztek, a magyarok jelentős része radikális mozgolódásként bélyegzett meg. A nagybányai Teleki Magyar Ház képviselője, Dávid Lajos egyik későbbi írásában újra összegezte a kialakult szórványhelyzetet és az ebből fakadó orvoslási lehetőségeket, két járható utat vázolva fel: fontosnak tartja a szórvány öntudatosítását, a jó értelemben vett radikalizálódást (bár ehhez, a tapasztalatok szerint, nem fűz sok reményt), és elengedhetetlennek véli egy olyan, erőt és biztonságot sugárzó intézményi háló kifeszítését Magyarország felől, ami a szórványt összefogja (legkevesebb) kulturálisan. Mint ahogy említi, erre szolgált az első Orbán-kormány Magyar Ház-programja.
A magyar állam bármelyik kormányának teljes felelősséget kell vállalnia a határokon túlra szakított magyarságért. Hellyel-közzel, hol populista meggyőződésből, hol kényszerből, hol tudatosan, de létezik magyar-magyar párbeszéd, állami támogatás Magyarország részéről a leszakított területek képviseletei felé. Hogy éppen kivel tárgyal az állam, az széljárás-függő. Hogy éppen mit, mennyit juttat le, az pedig gazdaságpolitikai és politikai színezet-függő. Hogy kihez juttatják le…, talán ez a legfelületesebben kezelt kérdés.
Sokkal átfogóbb, a leszakított területeken élő, dolgozó, tevékenykedő magyarságot ismerő rálátásra van szüksége az államnak ahhoz, hogy a támogatások leosztása (legyen ez bármilyen nemű!) hatékonyságot érjen el. Fel kell térképezni mindazokat a szervezeteket, alapítványokat, egyesületeket, amelyek a magyarság ügyét szolgálják, kiemelten odafigyelve az oktatás-nevelés, a kultúra megőrzése, a fiatalok helyben maradását szorgalmazó közösségek, intézetek tevékenységeire, s azok hátterére, hogy mekkora emberi odaadás és anyagi ráfordítás áldozatai árán élik meg hétköznapjaikat.
Már az is egy külön misét megér, ahogyan a szórványban élők, nap-mint-nap, megvívják nemzeti fennmaradásuk hétköznapi csatáit a magyar oktatásért, a magyar nyelvű istentiszteletekért, a munkahelyi viszonyok közötti magyar beszédért. De nem túlzás azt mondanom, hogy vérbeli végvári vitézeknek számítanak azok az apró, helyi szervezetek tagjai, akik önkéntes munkával, délutánjaikat, hétvégéiket nem kímélve, időt, energiát szánnak gyerekek, fiatalok, kis családi közösségek összefogására, a nemzeti lét megélése érdekében. Ezek a végvárak, mint egykor a felmentő sereget, úgy várják Magyarország segédkező jobbját, nem öncélból, hátsó szándékból, hanem, mert tényleg hisznek abban az apró ügyben, amiért itt maradtak, amiért – még mindig – nem hajlandók feladni stratégiai állásaikat. Ez nem csak a szórvány ügye. Ez az összmagyarság, ez Magyarország ügye!
Mind közül kiemelkedik a fiatalok problémája! Általános a fiatalok elvándorlási szándéka, a jövőkép hiánya a szülőföldön. A szórványt ez a probléma hatványozottan érinti. Minden egyes fiatal elvándorlása közelebb visz az önmegsemmisüléshez. Ők nem elszállingóznak, hanem évről-évre, tanulmányaik végeztével, tömegesen hagyják hátra a szülőföldet, falvaikat, városaikat, amelyek ettől gyors ütemben néptelenednek el. A magyar állam felelős feladata megoldást keresni erre a problémára még akkor is, ha mostanában – belviszonyait tekintve - szembesülnie kell hasonló jelenséggel. Olyan, határokon átívelő, magyar intézményrendszert kell működésbe hozni, ami munkát biztosít, jövőképet ad, érvényesülési lehetőséggel ruházza fel a fiatalokat. Ne Pesten érvényesüljön, hanem olyan munkahelyen, ami itthon tartja, még akkor is, ha ez Pestnek éri meg. Mert így, hosszútávon, mindannyiunknak megéri!
Három fő cél előtt áll a mindenkori magyar kormány: 1. továbbra is biztosítani a leszakított területek nyelv- és kultúraőrző intézményeinek, szervezeteinek, programjainak támogatását, 2. fel kell térképezni a magyarsággal foglalkozó legkisebb szervezeti sejteket is, ezeket minden lehetséges módon támogatni és biztatni munkájuk folytatásában, 3. olyan jövőképet nyújtani a szórványban élő fiataloknak, ami itthon tartja őket, támogatott fejlesztési programok révén a mezőgazdaságban, a kisvállalkozásokban, munkahelyi elhelyezkedéseikben.
A végvárak mindenkori reménye a csoda, a bizakodás, hogy a láthatáron feltűnik a felmentő sereg. A végvárak hőse a realitásokról ügyet sem vesz, akkor is kitart, ha ügye lehetetlen. Az ilyen csodavárások már sokszor mentettek nemzetet és hazát. Az összmagyarság akaratán múlik, hogy a valóság miként süllyeszti el a csodavárót, avagy a csoda milyen mértékben válik megélhető valósággá.
Nagy-J. Z.
itthon.ma//karpatmedence

Budapest: magyaroknak nincs mit ünnepelniük december 1-jén
Szijjártó Péter külügyminiszter utasítására idén a román nemzeti ünnepen tartandó egyetlen ceremónián vagy fogadáson sem vehetnek részt magyar diplomaták és külügyi képviselők.
A Hvg.hu több külföldi magyar képviseletről is úgy értesült, hogy utasítást kaptak a budapesti Külügyi és Külgazdasági Minisztériumból, ahonnan Szijjártó Péter azt üzente: a diplomatáknak tilos a részvétel azokon a fogadásokon, rendezvényeken, amelyeket az adott államban működő román nagykövetség (Romániában értelemszerűen bármely intézmény) a december elsejei nemzeti ünnepük alkalmával szervez.
A portál megkérdezte a Külügyi és Külgazdasági Minisztériumot, milyen megfontolásból adtak ki ilyen utasítást, megítélésük szerint hatással lehet egy ilyen lépés a magyar-román kétoldalú kapcsolatokra, illetve részt vett-e bárki a kormányból vagy a minisztériumból a budapesti román nagykövetség hétfői ünnepi fogadásán.
„Mivel a magyar embereknek nincs mit ünnepelniük december elsején, ezért a Külgazdasági és Külügyminiszter minden diplomatának és minden minisztériumi alkalmazottnak megtiltotta a román nemzeti ünnepségeken való részvételt" – szerepel a budapesti tárca válaszában. Egyben közölték, hogy Szijjártó Péter erről a döntéséről két ízben is tájékoztatta a parlamenti képviselőket: egyszer az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága ülésén, egyszer pedig a Külügyi Bizottság és a Gazdasági Bizottság összevont ülésén. Mindez tehát azt is jelenti, hogy a magyar külügyminisztériumból nem volt ott senki a budapesti román fogadáson. Ami a Hvg.hu szerint „fölöttébb elegánsan" zajlott, az egyik budapesti belvárosi szálloda báltermében Marius Lazurca nagykövet románul és magyarul egyaránt köszöntötte a vendégeket, a román és a magyar himnusz nyitotta meg az estet, a diplomata az üdvözlő beszédét angolul mondta el (a román, a magyar fordítást egy kivetítőn lehetett követni), majd következett egy hangverseny, ahol egy román hegedűművész Bartók, Bach és Enescu műveket játszott. Ezt követte végül a fogadás.
A nagykövet beszéde egyébként arról szólt, hogy kereken húsz éve írta alá Magyarország és Románia a kétoldalú alapszerződést, majd azt ecsetelte, miként lépett előbbre a két ország azóta főként gazdasági együttműködésben, miként lett Románia második legnagyobb exportpartnere, Magyarország pedig az ötödik a román rangsorban, milyen határ menti együttműködések vannak, miként halad a két ország például a gázvezetékek, illetve az autópályák összekötésében. Nagy-Romániáról, Erdélyről, szó sem esett
A román állam december 1-jén ünnepli, hogy 1918-ban a gyulafehérvári nemzetgyűlésen a magyarországi románok képviselői döntöttek arról, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros a Román Királysághoz csatlakozzon.
kronika.ro
Kiegészítés: a cikk mellett egy emlékeztető fénykép látható. Aláírás: Koccintás a budapesti Kempinski Hotelben 2002. december 1-én.- Verestóy Attila, Adrian Năstase, Medgyessy Péter, Kovács László és Göncz Árpád.
Erdély.ma

A templom mellett lesz a nagyszínpad a Szent Miklós-napokon
Ez az első év, hogy az országos útügy nem engedélyezte a főtér lezárását a Szent Miklós-napok rendezvényeinek idejére, így annak ellenére, hogy az a legalkalmasabb hely, a nagyszínpad nem kerülhet a régi mozi épülete elé, ahogyan az eredetileg tervezték a szervezők.
Mivel mindenképp a városközponton szeretnék összefogni a közönséget, az a döntés született, hogy a Márton Áron utca alsó szakaszára, a Szent Miklós-templom közelébe költözik át a nagyszínpad.
Forgalomlezárásra így a szombati főzőverseny ideje alatt csak a sétálóutcában, majd vasárnap estétől hétfő éjfélig a Márton Áron utcában lehet számítani.
Székelyhon.ro

Egy vásár ötéves tapasztalata
Igazi piaci hangulat fogadott minket a legutóbbi hagyományos helyi termékek vásárán, szombaton Székelyudvarhelyen, ahol nemcsak a kínálat volt változatos, de vásárlókból sem volt hiány. Szervezőktől, árusoktól és fogyasztóktól is érdeklődtünk, hogy valóban hasznos-e számukra a minden hónap utolsó szombatján megrendezett vásár, illetve sikerült-e elérni a kezdetben kitűzött célokat, vagyis hogy szervezett formában összehozzák a helyi termelőket a vásárlókkal.
Kézzel készített ékszerek és más ruhakiegészítők, szörpök, lekvárok, sajtok, hentesáru, méz és gyógynövénykészítmények gazdag kínálatával jöttek el az árusok az e havi vásárra. Vásárlókból sem volt hiány, már-már nehézkesen lehetett közlekedni a Márton Áron téren felállított sátrak között. Egy rövid séta során rögtön feltűnt, hogy az emberek szívesen beszélgetnek az eladókkal, akik szintén lelkesen beszélnek portékáikról.
Több képzésen is részt vett Sándor Győző farcádi sajtkészítő, mielőtt négy éve elindította volna magánvállalkozását. Teheneket is tart, így a sajtok nagy része az otthoni tejből készül – mondja –, csak szükség esetén vásárol más termelőktől. Termékeit többnyire piacokon árusítja, de kialakult klienskörének köszönhetően már házhoz is szállít. Azért, hogy munkája során betarthassa az európai uniós követelményeket, megtakarított pénzéből már 40–50 ezer lejre vásárolt felszereléseket. Mint monda, a sajtkészítésből még nem tudnak megélni, ezért más munkahelye is van. Azért kezdte el magánvállalkozását, mert a tej ára nagyon alacsony lett, és így valamivel több pénzt takaríthat meg családjának. Nagyon fontos számára az udvarhelyi vásár, hiszen itt sokan keresik termékeit, itt tud kapcsolatba lépni az emberekkel, akik egyre inkább a hagyományos termékeket választják. Szerinte még jobb volna, ha havonta két alkalommal is megrendeznék a vásárt.
Három éve adta fel munkahelyét Bálint Ágnes, aki családjával Székelydályában készíti a sajtokat. Az alapanyagként szolgáló tejet saját juhnyájuk biztosítja. Ők a hagyományos natúr sajtok előállítására összpontosítanak, de túrót, joghurtokat is készítenek. Mint mondta, termékeiket ugyan házhoz is szállítják, de lényeges szerepet tölt be eladásukban a hagyományos vásár is. „Büszke lehet rá bárki, hogy sehol a környéken, egyetlen vásárban sincs az udvarhelyihez hasonló széles kínálat” – így Bálint Ágnes.
Balázs Dávid gyógynövénytermékeket – tinktúrákat, szappanokat, teákat, illóolajokat – árul, melyek alapanyagát a Siklód környéki mezőn gyűjtötte be családjával. „A mezőgazdaság már régóta visszaszorult a vidéken, így mondhatni szűz földről gyűjtjük be a gyógynövényeket” – magyarázta. Rámutatott, régen turistáknak mutatta be a vidéket, és gyógyfüveket is szedtek közben. A látogatóknak nagyon ízlettek a teák, és vásároltak is volna, ám erre nem volt lehetőség. Mivel családja felmenői között vannak, akik jól értenek a gyógyfüvekhez, ráadásul felesége fitoterapeuta, így adta magát az ötlet, hogy belevágjon a szakmába. Több termékét már az üzletekben is árulják, de szívesen eljönnek a piacokra is, hiszen itt tud személyes kapcsolatba kerülni a vásárlókkal, ami a kölcsönös bizalom kialakulása szempontjából fontos neki. „Úgy érezzük, hogy a környéken a legjobb vásár Udvarhelyen van, mivel helybéliek vagyunk, itt megbíznak bennünk az emberek” – fogalmazott.
Jakab Ernő farkaslaki méhész is fontosnak tartja a vásárt, hiszen itt van idő beszélgetni az emberekkel, el lehet oszlatni bizonyos mézzel kapcsolatos tévhiteket. Mint mondta, annyira kialakult itt a kliensköre, hogy törzsvásárlói már tudják, hol az ő sátra, és egyenesen hozzá igyekeznek. Ezért is volt kellemetlen számára, hogy nemrég átrendezték a teret és ő máshova került, így csak nehezen találták meg a vásárlók. Szerinte sikere titka a közvetlenség és az, hogy maga állítja elő portékáját.
„Nagyon fontos, hogy a vidéki ember ne csak megdolgozzon azért, amit előállít, hanem értékesíteni is tudja. Az öt éve létező udvarhelyi havi vásár pedig egy jó példa erre” – fogalmazott lapunknak Kastal László, a vásár megszervezését kezdeményező Caritas vidékfejlesztési programjának vezetője. Mint mondta, bár havonta csak egy napon árulnak Udvarhelyen a termelők, nagyon fontos, hogy itt hagyják elérhetőségeiket, személyes kapcsolatot teremtenek a vásárlókkal. Így kialakulhat saját klienskörük, amely olyan személyekből áll, akik máskor is vennének a termékekből. Ezáltal kiküszöbölhető, hogy egy kereskedő közvetítsen a gazdák és a fogyasztók között, aki saját profit reményében dolgozik.
„Eljöttem Udvarhelyre megnézni, hogy mennyire működik a vásár, és pillanatok alatt több szörpöt is eladott nekem egy néni. Éreztem, hogy neki is fontos, és nekem is az, hogy vásároljak tőle. Azt hiszem, hogy itt vannak azok az apróságok, amiket a közösségeink elfelejtettek az üzleti vásárlások miatt. A vásár egy élő dolog, ahol lehet beszélgetni, érdeklődni. Az üzlet viszont egy ridegebb hely, ami nem a közösségek megerősítését szolgálja” – osztotta meg tapasztalatait az igazgató. Kastal egyébként nagyon fontosnak tartja azt is, hogy a vásárt nem a helyi piacon szervezik meg, ahol a kereskedők is jelen vannak, így az emberek el tudják különíteni a termelőket és az egyszerű árusokat. Sinka Arnold, a projekt udvarhelyi koordinátora megjegyezte, mindig is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy csak olyan termelőket engedjenek a vásárra, akik nem alapanyagokat, hanem általuk készített élelmiszereket, kézműves termékeket kínálnak.
Sinka Arnold rámutatott, döntés kérdése, hogy kitől vásárolnak az emberek. Ha a gazdáktól veszik meg a termékeket, akkor a pénz itthon marad, ráadásul a termelők megélhetése is biztosítva van. „Tudjuk, hogy valamivel drágábbak a termékek a vásáron, viszont legalább nyilvánvaló, hogy ki és milyen alapanyagból készítette. Ez a hozzáadott érték, ami szerintem megfizethetetlen” – fogalmazott. Kastal László hozzátette, az emberek életét is meghosszabbítja az, ha természetes módon előállított, egészséges termékeket fogyasztanak.
Az elmondottakkal egybehangzóan vélekednek az általunk megkérdezett vásárlók is. Mindannyian szívesen jönnek a vásárra, hiszen itt mindent egy helyen találnak meg, amire szükségük van. Korodi Csaba fontosnak tartja a termelők támogatását, ugyanakkor meg is bízik a gazdákban. Ez utóbbi szerinte a személyes kapcsolatnak is köszönhető. „Nekem úgy tűnik, ezeket a termékeket úgy állították elő a gazdák, hogy a lelküket is beletették, nem olyanok, amiket a nagyáruházakban lehet találni” – mondta Korodi, aki külön megdicsérte a termelőket fantáziadús készítményeikért.
Még jobbá tennék
Kastal László kiemelte, a Caritas képzésekkel is segíti a termelőket, hogy jobb termékeket állítsanak elő és azokat a követelményeknek megfelelően vigyék a piacokra, ezért jóleső érzés számára, hogy a tanfolyamokon részt vevők is jelen vannak az udvarhelyi vásáron. Egyébként úgy érzi, az udvarhelyi vásárral kapcsolatban megfogalmazott terveik a vártnál jobban teljesültek. A nagy érdeklődésnek köszönhetően van rá igény, hogy nagyobb területen, több termelő bevonásával szervezzék meg a havi eseményt. „Úgy gondolom, ez a történet megérett az újratervezésre. Át kell gondolni, hogy mitől lesz még jobb, mitől lesz hasznosabb a gazdának és a vásárlóknak. Ötleteink már vannak, a kivitelezés az, amit nehezebb megoldani” – magyarázta. Kastal hangsúlyozta, a projekt eddigi sikerei a mindenkori helyi önkormányzattal való jó együttműködésüknek is köszönhető. Sinka Arnold visszaemlékezett, míg a projekt kezdetén szinte könyörögni kellett a termelőknek, hogy eljöjjenek a vásárba, ez mára teljesen megváltozott.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

A kereszténység felvételét ünneplik Szent András napján az ortodoxok
A kereszténység felvételét ünnepli szerdán, Szent András napján a román ortodox egyház, az ünnepet 2012-ben nyilvánította hivatalos munkaszüneti nappá a bukaresti parlament.
A Konstanca megyei Ion Corvin község határában zarándokok ezrei gyűltek össze annál a kolostornál, amelyet „Szent András barlangja”, az apostol állítólagos szálláshelye mellett építettek. A román ortodoxok ugyanis úgy tartják, hogy az apostolok szétválása után – az evangéliumot Kis-Ázsia és a Fekete-tenger térségében hirdető – András egy ideig Dobrudzsában élt egy barlangban, majd a Dunán átkelve folytatta evangelizációs küldetését. A dobrudzsai kolostornál tartott vallásos szertartáson a görög, bolgár és ukrán testvéregyházak érsekei is részt vettek.
A dák-római folytonosságot hirdető, Romániában hivatalossá vált eredetelmélet szerint a románok a térséget az ókorban benépesítő dákok, valamint a provinciát több mint másfél évszázadig megszálló rómaiak leszármazottai, a román nép pedig a keresztény tanok elterjedésének időszakában alakult ki. Szent András ünnepének munkaszüneti nappá nyilvánítása így azt a meggyőződést erősíti, hogy a román nép„keresztényként született” és „kétezer éve él” a – Dunától északra fekvő – jelenlegi területén.
Csütörtökön ünneplik Romániában az 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés évfordulóját, amelynek résztvevői kimondták Erdély egyesülését a Román Királysággal. December 1-je 1990 óta Románia nemzeti ünnepe. Szerdától így ötnapos vakáció kezdődött a romániai közszférában, miután a bukaresti kormány péntekre is pihenőnapot adott a közalkalmazottaknak, összekötve a hivatalos munkaszüneti napokat a következő hétvégével.
MTI
kronika.ro

Kövér László: a romániai választás után a román-magyar viszonyban is pozitív változás állhat be
Kelemen Hunor szövetségi elnök Kolozsvárott fogadta Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét. A Szövetségi Elnöki Hivatalban a két politikus az erdélyi magyar parlamenti képviselet fontosságáról, és a megvalósult magyar összefogásról beszélt. Kövér László szerint a december 11-én tartandó választás után a román-magyar államközi viszonyban is pozitív változás állhat be.
Rohonyi D. Zoltán
szabadsag.ro

Letiltották a magyar diplomatákat a román ünnepi fogadásokról
Több külföldi magyar képviselet azt az utasítást kapta a budapesti külügyminisztériumból, hogy diplomatáik ne vegyenek részt azokon rendezvényeken, amelyeket az adott államban működő román nagykövetség a december elsejei nemzeti ünnepük alkalmával szervez – értesült a hvg.hu.
A külügyi tárca ezt az információt a portál kérdésére megerősítette. A tiltó intézkedést azzal indokolta, hogy „a magyar embereknek nincs mit ünnepelniük december elsején”. Egyben közölték, hogy Szijjártó Péter erről a döntéséről két ízben is tájékoztatta a parlamenti képviselőket: egyszer a Nemzeti Összetartozás Bizottság ülésén, egyszer pedig a Külügyi Bizottság és a Gazdasági Bizottság összevont ülésén.
A budapesti román nagykövetség az egyik budapesti belvárosi szálloda báltermében tartott fogadást, amelyen a magyar külügyminisztériumból senki nem volt jelen. Az eseményen Marius Lazurca nagykövet románul és magyarul egyaránt köszöntötte a vendégeket, a román és a magyar himnusz nyitotta meg az estet, a diplomata az üdvözlő beszédét angolul mondta el, majd következett egy hangverseny, ahol egy román hegedűművész Bartók, Bach és Enescu műveket játszott.
maszol.ro

Kovács Péter: December 11-én legyünk büszkék a kiemelkedő magyar jelenlétre
Ha december 11-én a magyar emberek nem mutatják meg, hogy hányan vannak, ezt megteszik mások helyettük, akiknek Erdély nem számít, mint ahogyan a magyar közösség ügye sem - jelentette ki Kovács Péter szerdán. Az RMDSZ ügyvezető elnöke és kampányfőnöke szerint a magyar közösséget sorozatos támadások érik, és már nemcsak az a tét, hogy bővíthetők-e a megszerzett jogok, hanem az is, hogy visszaveszik-e azokat.
A közlemény szerint Kovács Péter ügyvezető elnök arra hívta fel a figyelmet: a romániai magyaroknak meg kell mutatniuk, hogy Erdélyben a magyarok erős közössége él és hallatja szavát. 'Ez nem történhet másként, csak úgy, ha minél többen elmegyünk szavazni. A román pártok nem bennünket képviselnek. Még azok sem, akik a közösség szimpátiáját megtévesztő módon magyar jelöltekkel akarják megszerezni, vagy a választási kampány idejére 'megtanulnak' magyarul' - hangsúlyozta az RMDSZ kampányfőnöke.
Véleménye szerint, ha december 11-én a magyar emberek nem mutatják meg, hogy hányan vannak, ezt megteszik mások helyettük, akiknek Erdély nem számít, mint ahogyan a magyar közösség ügye sem. Kovács Péter kifejtette, a magyar közösséget sorozatos támadások érik, és már nemcsak az a tét, hogy bővíthetők-e a megszerzett jogok, hanem az is, hogy visszaveszik-e azokat.
'Vészjelzőként hatott, hogy ezekben a hetekben előbb a kolozsvári alpolgármestert, Horváth Annát érte támadás, majd a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumot. Az elmúlt bukaresti mandátumban is sokszor próbáltak minket elgáncsolni magyarellenes törvénykezdeményezésekkel, ami azt bizonyítja, ha nincs ott az RMDSZ, és nincs szava, nincs ereje a Parlamentben, akkor nincs senki, aki megakadályozza, hogy olyan nacionalista törvények szülessenek, amelyek például a magyar nyelv betiltását szorgalmazzák a közigazgatásban' - idézi a közlemény Kovács Pétert.
"Ha a képviseletünk erős, a védekezés is erőteljesebb, az érdekvédelmi munka is hangsúlyosabb lesz! Minden magyar szavazat számít december 11-én. Akár a Székelyföldről, akár a szórványból, a Partiumból, a Bánságból vagy a Kárpátokon túlról érkezik. Minden szavazat közösségünket szolgálja, Erdélyt erősíti, gyermekeink jövőjét biztosítja!" - nyomatékosított Kovács.
maszol.ro

December elsejére 150 méteres trikolórral készülnek Sepsiszentgyörgyön
150 méter hosszú piros-sárga-kék lobogót visznek végig Sepsiszentgyörgy belvárosán december elsején, a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett felvonuláson.
Az ötletgazda egy sepsiszentgyörgyi középiskolás diák, Cosmin, akinek nem ez az első ilyen jellegű kezdeményezése.
"Ez ugyanaz a zászló, amelyet január 24-én vonultattunk fel Sepsiszentgyörgyön, amikor a román fejedelemségek egyesülésének napját ünnepeltük (...) az én ötletem volt és a nemzeti ünnep alkalmából rendezett ünnepségek szervezői elfogadták ezt" -nyilatkozta a diák az Agerpres hírügynökségnek.
A lobogót Chişinăuban gyártották, és több ünnepen, valamint egyesüléspárti rendezvényen használták már Romániában és Moldova Köztársaságban.
Az "egyesülés menetének" résztvevői Sepsiszentgyörgyön december 1-jén 13 órakor indulnak el, átvonulnak a város főterén a Mihai Viteazul térig, ahol az ünnepi programot szervezik. Folklórműsorra, néptáncra és vallási, valamint katonai ceremóniára is sor kerül.
maszol.ro

Két évtizede vált egyeduralkodóvá a Neptun-logika az RMDSZ politikájában
Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének köreiben a kezdet kezdetétől két egymással ellentétes filozófia, két egymást kizáró stratégia és célrendszer ütközött.
Az egyik a helyzetelfogadó, konfliktuskerülő, minden áron megegyezésre törekvő irányzat, amit neveztek mérsékeltnek, labancnak, tájba simulónak, ki-ki vérmérséklete és pártállása szerint. Ez az irányzat a tények belső logikájából fakadóan képtelen perspektívát nyújtani a közösségnek, hiszen célhorizontját a többségi (román) elvárásokhoz és a feltételezett tűréshatárhoz igazítja. Márpedig a román politikum belátható időn belül nem fogad el egyetlen olyan létmodellt sem, mely biztosítaná az erdélyi magyarság hosszú távú fennmaradását.
A másik irányzat arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként oldható az meg intézményesen, hogy közösségünk megőrizze önazonosságát akár évszázadokon át, saját szülőföldjén. E kérdésre egyértelműen az autonómia a válasz. E politika szükségképpen konfliktusos, az ugyanis egyértelmű, hogy a román politikum csakis külső nyomásra lenne hajlandó intézményesíteni az erdélyi magyarság nemzeti önkormányzatát. Fő eszköz tehát ebben a prizmában az erdélyi kérdés nemzetköziesítése. Erre kellett volna törekedni kezdettől fogva.
A Fekete-tengeri üdülőhelyen, Neptunban 1993-ban lezajlott tárgyalás azért váltott ki szabályos belső vihart, mert a tárgyalók pont a fordítottját tették annak, amit tenniük kellett volna, amennyiben céljuk az akkor már hivatalos programmá emelt autonómia kivívása. Nem azt a hamis látszatot kellett volna igazolni, hogy Románia gesztusokat tesz az erdélyi magyarság irányában, hanem a külpolitikai nyomást fokozni az ország küszöbön álló Európa tanácsi felvétele előtt. Neptun azért negatív szimbólum mindmáig, mert épp az erdélyi magyarság legfőbb politikai eszközét, a külpolitika fegyverét csorbította ki nem kis mértékben.
Ez a logika vált fősodratúvá 1996. november 28-án az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának bukaresti ülésén, ahol három ellenszavazat (amit Csapó I. József, Katona Ádám és e sorok írója adott le), valamint két tartózkodás (Toró T. Tibor és Sógor Csaba) mellett megszavazták, hogy a döntésre hivatott testületet, a SZKT-t kész helyzet elé állító Operatív Tanács szabad kezet kapjon a kormánykoalíciós tárgyalások tekintetében. Implicit nyilván azt is megszavazták, hogy az RMDSZ részt vegyen a következő kormányban. Ez pedig azzal volt egyenértékű, hogy a szervezet feladja az önálló külpolitika eszközét, amint azt egy interjúban maga Markó Béla is elismerte.
A nyugati hatalmak „vették a lapot”, nekik nem kellett még egy Koszovó, örvendtek, hogy megoldódott a helyzet külső beavatkozás nélkül, mi több, szépen, lassan egyre többen átvették azt az ordas hazugságot, amit addig csak az Iliescu-féle hatalom emberei és maga Ion Iliescu ismételgetett szinte mániákusan, miszerint „Romániában mintaértékűen megoldották a kisebbségi kérdést”. Ezt három év kormányzati szintű RMDSZ-politizálás után az Egyesült Államok akkori elnökétől, Bill Clintontól is visszahallhattuk.
Hiába figyelmeztetett a nemzeti autonomista oldal arra, hogy Románia EU-csatlakozása előtt van esély sarokba szorítani a román diplomáciát és rákényszeríteni a román vezetést a magyar autonómia intézményesítésére, Frunda Györggyel, az egyik neptuni tárgyalóval és a kormányzati szerepvállalás főideológusával az élen a hivatalos RMDSZ úgy állította be a csatlakozást, mintha az megoldást jelentene a kisebbségi kérdésre is.
Az RMDSZ azóta is csak konjunkturális, mobilizációs okokból nyúl az autonomista retorikához, egyébiránt bukaresti zsákmánypártként viselkedik. Most, az újabb parlamenti választások előtt éppen Bukarest-ellenes szólamokat hangoztat, hogy mérsékelje népszerűségvesztését.
Azt azonban aligha hihetjük, hogy 20 év komprádor-politika után hirtelen megváltoztak az RMDSZ-esek attól, hogy keblükre ölelték a Magyar Polgári Pártot, mely egyébként 2012 óta az ő nótájukat fújja.
Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna – mutatott rá tíz esztendeje a napjainkban már az RMDSZ mellett korteskedő Kövér László országgyűlési elnök, aki feledni látszik, hogy a román érdekeknek alájátszó, komprádor RMDSZ-ből sem lesz elvszerű magyar képviselet attól, hogy felengedték a listájukra a házelnöki védnökség alatt működő látszatpárt két vezetőjét.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma//szerintunk

Diaszpóratanács – Semjén: honosítás kezdete óta 920 ezer új állampolgár lett - A honosítás kezdete óta 920 ezerrel bővült a magyar állampolgárok száma - mondta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Magyar Diaszpóra Tanács ülésének szünetében tartott sajtótájékoztatón szerdán Budapesten.
Közlése szerint a diaszpórában közel 100 ezer az úgynevezett állampolgársági megállapítások a száma, és emellett 820 ezren vannak, akik honosítással magyar állampolgárságot szereztek.
A miniszterelnök-helyettes megerősítette, hogy tartani fogják ígéretüket és a ciklus végére meglesz az egymillió új magyar állampolgár.
Beszámolt arról is, hogy negyven ország diaszpóra gyakorlatát tekintették át, kiemelve abból a leghasználhatóbb elemeket. Szólt arról a diaszpóra stratégiáról is, amit várhatóan tanácskozáson fogadnak majd el, ennek része lesz diaszpóra központ létrehozása, a magyar nyelv tanításának erősítése és a gazdasági-diplomáciai kapcsolatok erősítése.
emjén Zsolt kitért a Kőrösi Csoma Sándor programra, amelynek célja a diaszpóra magyarságának segítése. A program keretében immár 100 ösztöndíjast küldenek ki, akik többek között magyar nyelvet, néptáncot tanítanak. A cél a gyökerében emigráns szervezetekből olyan magyar szervezetek létrehozása, ami minden magyar otthona lehet - mutatott rá a kormányfő helyettese.
Beszélt a Mikes-programról is, amelynek lényege a hagyatékok összegyűjtése. Ezek közül a rendkívüli értékek gyűjteményekbe kerülnek, a többit kárpátaljai iskoláknak küldik el. Szintén a magyarság értékeinek számbevételét célozza a Julianus-program - jelezte, s felhívta a figyelmet a nemzeti regiszterre is, ahol magyar és angol nyelven lehet tájékozódni.
Semjén Zsolt úgy fogalmazott: míg a Kádár-rendszer idején a diaszpórát ellenségnek, majd mostohagyereknek tartották, a mostani kormány családtagként tekint rá. Rögzítette: a magyar kormány számára minden magyar egyaránt fontos felekezettől, világnézettől függetlenül. Egyúttal azonban azt is jelezte, hogy a diaszpóra szervezetek esetleges vitáiban a magyar állam és kormány nem kíván igazságot tenni.
Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár arról beszélt, hogy a tanács immár hatodik alkalommal ült össze. 2011-ben még 49 szervezet vett részt munkájában, a mostani ülésen 76 tömörülés képviselői vannak jelen. A testület négy kontinentális és egy interkontinentális szekciót működtet, s közreműködnek tevékenységében az egyházak és a cserkészek is.
Reményei szerint a jövőben tovább bővül a részt vevő tagszervezetek, illetve képviselők száma.
Az államtitkár kitért arra is, hogy a következő években szeretnék a diaszpóra magyarságát ezer szállal kötni a Magyarországhoz. Ehhez erős anyaországra van szükség, olyanra, amelyikre a Kárpát-medencében és a diaszpórában élők is feltekintenek.
A tanácskozás végén a résztvevők várhatóan zárónyilatkozatot fogadnak el.
(MTI)