Otthonosságkeresés az idegenség témáján keresztül
Startolt az 5. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál
– Nem csupán a migrációs jelenségek miatt választottuk ezt a témát, az idegenség kérdéskörét, hanem mert önvizsgálatra szólít minket, és egyébként a Paradicsomból való kiüzetés óta foglalkoztatja az embert. Elgondolkodhatunk azon, hogy kik vagyunk mi, és kik a többiek, mi az, hogy idegen, mit jelent valahová tartozni, egyáltalán mi az identitás. Ezeket és még jóval több kérdést vetnek föl az előadások, remélem, hogy egyúttal az otthonosság érzetét is kelti önökben a fesztivál – hangsúlyozta Tompa Gábor színház- és fesztiváligazgató tegnap este, az 5. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál megnyitóján a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében. A november 24-e és december 4-e között zajló rendezvénysorozaton 14 országból 20 meghívott produkció tekinthető meg, ehhez csatlakozik a házigazda intézmény két előadása. Az előadások és a beszélgetések mellett különböző kapcsolódó eseményekkel is készülnek a szervezők.
Az elmúlt hetekben olvashattak már lapunkban a fesztivál előadásairól, az alábbiakban a kapcsolódó rendezvényeket – kiállítás, könyv- és albumbemutatók, filmvetítések, koncertek – ismertetjük. A TIFF Házban (Egyetem/Universităţii 6. szám) zajló könyvbemutatók sora már ma elindul, délután 2 órától Cristina Modreanu két kötetét ismerhetik meg az érdeklődők.
November 28-án, hétfőn 13 órától mutatják be a Tompa Gábor – Egy rendező életművéből. A Három nővértől a Cseresznyéskertig című háromnyelvű albumot (Román Kulturális Intézet kiadója, 2016), amelyről George Banu teatrológus ezt írja: „Tompa Gábor a művészeknek abba a családjába tartozik, melynek tagjai nemcsak a színpadra figyelnek, hanem építők és építkezők, hely- és emberteremtők egyszersmind. A színpadon egy ember műve mindig közös munkával valósul meg, így egyéni és közös ugyanakkor. És éppen ez az, amit az album állít: a rendező soha nincs egyedül.”
December 1-jén, csütörtökön déli 12 órától Visky András Ki innen című drámakötetét mutatják be, amely a Koinónia Kiadónál látott napvilágot idén. A könyvben szereplő művek többségét (Visszaszületés, Pornó – Feleségem története, Green Relief, Megöltem az anyámat, RádióJáték, Bevégezetlen ragyogás) hazai és nemzetközi színpadokon, fesztiválokon már több ízben műsorra tűzték. A drámakötetet Láng Zsoltnak a szerzővel készített interjúja egészíti ki.
…
Káprázat és kárhozat a címe Részegh Botond kiállításának, amely november 27-én, vasárnap délután fél 4-kor nyílik meg a stúdióban. Barabási-Albert László fizikus, hálózatkutató írja a tárlat kapcsán: „Részegh Botond festményei finom dimenziókat törnek fel. Olyanokat, amelyeket az ember vagy azonnal észrevesz, vagy amelyek mellett háborítatlanul továbbmegy. Abban segítenek, hogy lehajoljunk és csodáljuk a kifordított világot. Lehetetlen rögzíteni őket, túl sok bennük a misztikum ahhoz, hogy számokkal meghatározhatók legyenek, pénzzel pedig még kevésbé. Ezért van rájuk szükségünk.”
Szabadság (Kolozsvár)

Trócsányi László kriminalisztikai laboratóriumot avatott Kolozsváron
A magyar Igazságügyi minisztérium európai uniós feladatairól tartott előadást és kriminalisztikai laboratóriumot avatott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karán csütörtökön Trócsányi László igazságügy-miniszter.
Trócsányi László a magyar közmédiának elmondta: a minisztérium feladatának érzi a magyarországi és a határon kívüli magyar nyelvű jogászképzés támogatását. Emlékeztetett arra, hogy a második bécsi döntés után szegedi jogászprofesszorok mentek tanítani Kolozsvárra. „Ha azt akarjuk, hogy Kolozsváron európai színvonalú jogászképzés legyen, ahhoz nekünk hozzá kell járulnunk” – fogalmazott a miniszter.
Tonk Márton, a Sapientia egyetem kolozsvári karának dékánja elmondta, hogy a magyar igazságügy-minisztérium húszmillió forinttal támogatta az egyetem programjait és felszerelését, és folyamatban van egy hasonló összegű támogatási program előkészítése. Veress Emőd, a kolozsvári jogtudományi szak docense elmondta: a minisztériummal kötött együttműködési program keretében végeztek kutatást a kolozsvári magyar jogászképzés múltjáról, fordították le magyarra a román polgári törvénykönyvet, mely hamarosan interneten és nyomtatásban is elérhető lesz, és ennek keretében szerelték fel az egyetem kriminalisztika laborját. Amint Tonk Márton dékán hozzátette, az egyetem jogászképzése akkreditációra vár, és a jól felszerelt laboratórium akkreditációs feltétel. A labort egyébként Mócsy Lászlóról, a kolozsvári regionális kriminalisztikai laboratórium létrehozójáról és egykori vezetőjéről nevezték el.
A rendezvény után Trócsányi László az MTI kérdésére válaszolva aggodalmának adott hangot a romániai korrupcióellenes harc egyes megnyilvánulásai miatt. Nyomatékosította: nemzeti szinten és európai szinten is küzdeni kell a korrupció visszaszorításáért, de hozzátette, ő maga a jogállamiság híve, és úgy vélte, hogy ennek a küzdelemnek a jogállamiság keretei között kell folynia. Trócsányi László pénteken a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) jogi karán a nemzeti alkotmányok legújabb kori fejlődéséről tart francia nyelvű előadást.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

„Nem az a fontos, ki volt informátor” – Konferencia Kolozsváron
Az emberek azt hiszik, hogy az ügynök olyan, mint James Bond, akinek kalandos, izgalmas az élete, a való élet azonban teljesen más – idézte fel az egykori román titkosrendőrség, a Szekuritáté egyik informátorával folytatott beszélgetését Könczei Csilla etnográfus, egyetemi tanár a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI) által Kolozsváron megszervezett konferencián.
A Szekuritátéval együttműködők belső késztetései című csütörtöki rendezvényen a témában blogot működtető Könzei Csilla előadásában hangsúlyozta: noha a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kutatója, a titkosrendőrség aktáival civil kezdeményezésre, magánemberként kezdett foglalkozni.
Mint részletezte, egyrészt csatlakozni kívánt a 2006-ban elindított civil kezdeményezéshez, amelynek az volt a célja, hogy magánemberek hozzák nyilvánosságra saját szekusdossziéjukat, másrészt azt várta a kutatásaitól, hogy választ kap édesapja halálának körülményeire. „Most, 2016-ban az a helyzet, hogy egyik célt sem sikerült igazán elérni” – jelentette ki. Elmondta, mindössze négy egykori informátorral tudott személyesen beszélni, és közülük is csupán egy járult hozzá ahhoz, hogy rögzítse a beszélgetést. Hozzáfűzte, az édesapja dossziéjából sok ember identitására rájött, akiket megpróbált rávenni, hogy az egykori informátor pozíciójából lépjenek át a kor tanúja szerepkörbe.
Lőrincz József, a NKI kutatója, a konferencia főszervezője a rendezvény céljáról a Krónikának elmondta: eddig a kutatók a rendszer működésével foglalkoztak, hogy ki volt a besúgó és ki volt beszervezve, kik voltak a tartótisztek, hogyan működött a rendszer. Eközben felvetődött, érdemes lenne megvizsgálni, hogy azok, akik együttműködtek a Szekuritátéval, hogyan dolgozták fel ezt a tényt, milyen belső motivációk vezették őket. Mennyire voltak lelkes vagy kevésbé lelkes együttműködők.
„Meglátjuk, hogy sikerül-e a második nap végére valamilyen tipológiát összeállítani. Ez nem biztos, de látni fogjuk, hogy a kollaborációnak hány típusa volt. Bonyolult, nehéz eseteket igyekszünk megvizsgálni. Nem az a fontos, hogy eldöntsük, ki volt informátor és ki nem, hogy morálisan ez a tevékenység mennyire igazolható vagy igazolhatatlan, hanem, hogy az eseteket a maguk komplexitásában vizsgáljuk. Többek között azt, hogy az informátorok tevékenységének volt-e hatása a mindennapi életükre, beleivódott-e az életmódjukba” – magyarázta a főszervező.
Elmondta: a konferenciát azért szervezte a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, mert ők is szembesültek a problémával, az intézetben többen is foglalkoznak a témakörrel, illetve olyan intézeten kívüli kutatók is vannak, akiknek a projektje kapcsolódik az intézet kutatásaihoz. Kifejtette: ezeket a kutatási eredményeket feltétlenül össze kell hasonlítani azokkal, amelyekre a román kutatók jutnak, hogy kiderüljön: van-e bármi, ami sajátosan az erdélyi magyar társadalmat jellemezte. „Ha pedig mindezt össze tudjuk hasonlítani azzal, amit a magyarországi kollégák tapasztaltak, van egy hármas összehasonlításunk, és megnézhetjük, hogy vannak-e sajátosságok, milyen irányt vesznek a kutatások Bukarestben, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Budapesten, Pécsett” – magyarázta Lőrincz József. A kétnapos előadássorozat péntek délután ér véget.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor Strasbourgban beszélt a jogsértésekről
Románia nem veszi komolyan sem saját törvényeit, sem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit, nem akarja elfogadni egyenjogú polgárokként a magyar embereket – hangoztatta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Strasbourgban, az Európai Parlament kisebbségi munkacsoportjának ülésén csütörtökön.
A szövetség hírlevele szerint az RMDSZ elnöke azokat az árnyékjelentéseket ismertette, amelyeket az RMDSZ a kisebbségvédelmi keretegyezmény, illetve a nyelvi charta romániai alkalmazásáról készült bukaresti hivatalos kormányjelentés kiegészítéseképpen terjesztett be az Európa Tanácshoz (ET).
Románia kétéves késéssel, 2016 februárjában nyújtotta be a kisebbségvédelmi keretegyezmény alkalmazásáról szóló jelentését az ET-hez. Az RMDSZ úgy találta, hogy a jelentés alapvetően hamis képet sugall a kisebbségi jogok, illetve az anyanyelvhasználat romániai helyzetéről, ezért árnyékjelentést készített a hivatalos dokumentumhoz, illetve a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának romániai alkalmazására vonatkozó jelentéshez is.
Kelemen Hunor kifejtette, hogy a 2003-as alkotmánymódosítást követően Románia nem fogadta el azt a kisebbségek jogállására vonatkozó törvényt, amelyet megígért, és amelyet a kisebbségvédelmi keretegyezmény bizonyos mértékben elő is ír. Elmondta: Románia ma a politikusok hatáskörén kívül eső új eszközöket használ a kisebbségi jogok megsértésére, bírósági ítéletek hosszú sora korlátozza az etnikai, nemzeti szimbólumok használatát.
A szövetségi elnök szerint a romániai bírósági határozatok kisebbségi ügyekben felfüggesztik a pozitív jogértelmezést, és abból indulnak ki, hogy amit a törvény nem ír elő, azt tiltja. „Mi azt a jogértelmezést tartjuk követendőnek, hogy ha a törvény nem tiltja, akkor megengedi” – szögezte le Kelemen Hunor. Az RMDSZ éppen ezért azt javasolta, hogy a nyelvhasználati küszöböt Románia is csökkentse tíz százalékra, vagy kösse például ötezer lakoshoz egy településen belül – idézte az RMDSZ elnökét a szövetség hírlevele.
Krónika (Kolozsvár)

Megkérdőjelezett közbiztonság Székelyudvarhelyen
A székelyudvarhelyi közbiztonság megerősítésére szólította fel Gálfi Árpád polgármestert a csütörtöki tanácsülésen Benedek Árpád Csaba, az RMDSZ-frakció vezetője. Benedek azt mondta, elfogadhatatlannak tartja a hétfőn történteket, amikor ifjabb és idősebb Pui Béla a városközpontban fényes nappal késsel fenyegetett meg egy helyi vállalkozót.
Éppen ezért olyan intézkedéseket vár a polgármestertől, amelyekkel javítja a közbiztonságot, hangsúlyozta a tanácsos. Gálfi Árpád a felvetésre reagálva elmondta: szerdán az állami és a helyi rendőrség vezetőivel, valamint a fenyegetéssel gyanúsított személyeket szabadlábra helyező bírónővel is tárgyalt az ügyben. Fontosnak tartja, hogy tájékozódjék erről, ugyanis csak így tud hiteles információkat adni a városlakóknak.
„Ezután is ki fogok állni Székelyudvarhely lakosságáért, ahogyan korábban is tettem, a törvények betartása mellett” – fogalmazott az elöljáró. Ugyanakkor felkérte a lakosokat, tanúskodjanak a hasonló esetekben, hiszen csak így lehet megszüntetni az ilyen jellegű problémákat. Eközben a Székely Zsolda álnéven tevékenykedő Facebook-felhasználó újabb erőszakellenes felvonulást hirdetett a városban. A menetelés december 3-án 16 órakor kezdődik, a résztvevők a Bethlen negyedi parktól indulnak. Udvarhelyen tavaly több felvonulást is szerveztek a közbiztonság javítása érdekében.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)

Több mint húszezer fiatal magyar vállalkozót számoltak Erdélyben
A külhoni magyarság szülőföldön való boldogulását minden eszközzel segíteni kell – emelte ki a nemzetpolitikai államtitkár pénteken, Budapesten.
Potápi Árpád János a külhoni magyar fiatal vállalkozók helyzetéről készült kutatási beszámolót ismertető konferencián elmondta: ennek egyik eszköze volt a szakképzés megerősítése, amelynek a jövőben is kiemelt figyelmet szentelnek majd. Továbblépésként hirdették meg a külhoni magyar fiatal vállalkozók évét, s a programmal közel 2000 fiatal vállalkozót tudtak elérni, ami a kapcsolatépítést is jelentősen segítette.
A jövőben szeretnének a gazdasági témáknál maradni, az elkövetkező időszakban a vállalkozások, családok támogatásra kerülne a középpontba. Ezért a Magyar Állandó Értekezlet december 1-i ülésén azt javasolják majd, hogy külhoni magyar családi vállalkozók évét hirdessék meg tematikus évként 2017-re. Az államtitkár elmondta: az idei programra 750 millió forint állt rendelkezésre, jövőre tervek szerint 1 milliárdot különítenének el. Rámutatott: amellett, hogy 2010-14 között meghozták a szimbolikus jogszabályokat és törvényeket, amelyek nagyon kellettek a nemzet közjogi egyesítéséhez, egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szülőföldön való boldogulásra. Kitért a demográfiai helyzet tarthatatlanságára, az elvándorlás és az asszimiláció problémájára, ami mint mondta, számos megoldandó kérdést vet fel.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet főigazgatója közölte: a kutatás a HÉTFA Kutatóintézet irányításával, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet közreműködésével az államtitkárság megrendelésére készült. Azt mondta, hogy a magyarság gazdasági értelemben is sokszor hátrányos helyzetben van, de reményei szerint szervezettséggel, összefogással ezt a relatíve hátrányos helyzetet előnnyé tudják kovácsolni.
Csite András, a HÉTFA Kutatóintézet igazgatója kiemelte: kilenc esettanulmányt készítettek. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a külhoni magyar területeken mintegy 40 ezerre tehető a fiatal magyar vállalkozók száma. Erdélyben 20-23 ezer, Felvidéken 10-12 ezer, Délvidéken 4-5 ezer, Kárpátalján 2,5 ezer, Dél-Baranya és Muravidék közel száz lehet a számuk. A nagyvárosi övezetek mellett a mezőgazdasággal foglalkozó területeken, ilyen tevékenységekhez kapcsolódva lelhetők fel főként. Egyaránt jellemző a családi gazdaság, vállalkozások átvétele és az önerőből, saját elhatározásból indított vállalkozások. Kétharmaduk férfi, nagy részük családban él, egy gyermeket nevelnek, s közel ötven órát dolgoznak hetente.
Fontos megállapítása a kutatásnak, hogy az elvándorlással szemben az otthonmaradást választották – közölte Csite András, hozzátéve a sikerhez a bátorság, a kitartás, a szorgalom, az innovativitás, a szaktudás mellett a támogató családi környezetet, a szakmai és piaci beágyazottságot is szükségesnek tartották. Hozzátette: Délvidéken és Kárpátalján inkább hátrányosan élik meg a helyzetüket a fiatal magyar vállalkozók, Erdélyben minden második válaszadó azt jelezte, nem érzékel különbséget, s negyedük tartotta rosszabbnak a helyzetét, a Felvidéken 62 százalék nem tapasztalt hátrányos megkülönböztetést a többségi nemzethez tartozókkal szemben.
„A fiatal vállalkozók pénzügyi támogatást, személyre szabott képzést, tanácsadást, a kapcsolatteremtés segítését, és a magyarországi piacra való belépés támogatását várják" – közölte Csite András, aki kiemelte: egy vállalkozás alapítása egyúttal az otthon maradás melletti döntést jelenti.
MTI
kronika.ro

Testvérgyülekezeti kapcsolat Sárközújlak, Szendrő és Szendrőlád között
Ismét rendkívüli ünnepi istentisztelet volt a sárközújlaki református templomban.
November 19-én és 20-án a gyülekezet presbitériuma és nőszövetsége első alkalommal fogadta a Tiszáninneni Református Egyházkerülethez tartozó Szendrő és Szendrőládi gyülekezetek képviselőit: lelkipásztorait, gondnokait és nőszövetségi tagjait, akik 16-an látogattak Sárközújlakra, a Királyhágómellékről választott testvérgyülekezetbe.
Vasárnap, a délelőtti istentiszteleten Benke Kinga és András lelkipásztor-házaspár hirdette Isten Igéjét. Köszöntötte a gyülekezetet Szendrő és Szendrőlád gondnoka, majd a vendégek könnycsalogató énekkel kedveskedtek. Házigazdaként Nagy Erika lelkipásztor és Mátyási Sándor főgondnok is köszöntött. Ezt követően kötöttek hivatalosan testvérgyülekezeti szövetséget. Szombaton és vasárnap is szeretetvendégség keretében ismerkedtek egymással. A sárközújlakiak ismét bizonyították vendégszeretetüket.
szatmar.ro

Az EMNP az RMDSZ-esek visszalépését kéri
Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke azért tartotta fontosnak tegnapi, a parlamenti választásokról szóló sajtótájékoztatóját, mert úgy véli, dacára annak, hogy a néppárt Bihar megyei szervezete – szabad pályát engedve az RMDSZ-nek – nem állított jelölteket, azt tapasztalják, hogy ennek ellenére az elmúlt 26 év „leghazugabb” választási kampánya zajlik. Emiatt kötelességének érzi szót emelni a kampányban elhangzó hazugságokra.
„Azt mondják, hogy az a szegény ember, aki már ígérni sem tud. Jelen esetben nem beszélhetünk szegénységről, mert ígéretek minden mennyiségben zúdulnak a választó polgárokra” – fogalmazott Csomortányi, hozzátéve, hogy amikor bejelentette, hogy független jelöltként sem indul a parlamenti választásokon, akkor azzal a feltétellel lépett vissza, hogy a számos korrupciós ügybe keveredett, lejáratott és jól ismert RMDSZ-es jelöltek – itt Biró Rozália, Szabó Ödön és Cseke Attila került szóba – lépjenek vissza jelöltségüktől, mert akkor a néppárt is támogatja majd az RMDSZ jelöltlistáján az utánuk következőket. Ha nem lépnek vissza, akkor fennáll a lehetősége, hogy ne vállalják majd mandátumuk átvételét, és akkor valójában az utánuk következők szerezhetnek mandátumot. Éppen ezért Csomortányi szeretné, hogy Biró Rozália, Szabó Ödön és Cseke Attila nyilatkozzanak arról, hogy nem vállalnak mandátumot, és akkor az utánuk következők jelöltségét támogatni fogja a Néppárt.
Az RMDSZ kampányígéretei közül néhány „ordas hazugságot” emelt ki Csomortányi. „Ugyanazt a lejárt lemezt próbálják velünk meghallgattatni, mint például az észak-erdélyi autópálya befejezését, a rezsicsökkentés kérdését és a magyar oktatást érintő problémák megoldását” – sorolta. A rezsicsökkentést illetően elmondta, hogy sikerült 19 százalékról 9-re csökkenteni az ivóvíz áfáját, ám ez tipikus példája a „nesze semmi, fogd meg jól” politikai kampányblöfföknek, ugyanis ez a valóságban havonta egy személyre számítva 1 lej csökkentést jelent. Az oktatást érintő problémát illetően kifejtette, hogy Romániában mai napig nincs az állam által fenntartott magyar egyetem.
Csomortányi ugyanakkor arra szólítja fel azokat az RMDSZ-es politikusokat, akik a parlamenti választásokon befutó helyen szerepelnek – Biró Rozáliát, Szabó Ödönt és Cseke Attilát –, hogy fejezzék be a templomokban és az iskolákban való kampányolást. Az RMDSZ színeiben induló politikusok „korrupciós ügyeit” is megemlítette, mint például a nagyváradi szeméttelep megépítésének ügyét, az Ady-központ ügyét. Csomortányi számításai szerint utóbbival egyenként mintegy egymillió euróval károsították meg a Bihar megyei magyarságot.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tisztelgés Jakó Zsigmond előtt a váradi PKE-n
A jeles történész, levéltáros születésének 100. évfordulóján emlékkonferenciát szerveztek a tegnapi nap folyamán Jakó Zsigmond tiszteletére Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). A rendezvény kora délutáni megnyitásakor a PKE székhelyén felavatták a Jakó Zsigmond termet. A terem ajtajára kifüggesztett névtábla leleplezése és az avatószalag átvágása előtt dr. Pálfi József, a PKE rektora az egybegyűlteknek többek között elmondta: „fontosnak tartottuk, hogy úgy kezdődjön ez a konferencia, hogy egyik termünket is elnevezzük Jakó Zsigmondról. Számunkra igen megtisztelő, hogy ezáltal is beépül egy kicsit a Partiumi Keresztény Egyetembe Jakó Zsigmond”. A továbbiakban kifejtette, hogy az egyetem a Partium egyik legfontosabb oktatási, kulturális, tudományos és művelődési központja, és ez valamiképpen kötelezi is a PKE-t arra, hogy a jeles tudósról, Partium szülöttéről megemlékezzen. „Fontosnak tartottuk, hogy egy olyan termet elnevezzünk róla, ahol naponta több száz hallgató megfordul. Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb mindegyik hallgató felteszi magának a kérdést, hogy ki az a Jakó Zsigmond? Mert lássuk be, az újabb és újabb generációk nem mind találkoznak a jeles emberekkel, viszont amikor felmerül a kérdés, ki az a Jakó Zsigmond, talán egyik-másik hallgató utána fog nézni, és megtalálja kérdésére a választ” – fogalmazott a rektor, aki beszédének végén felkérte Szilágyi Ferencet, az egyetem Alapítók Tanácsának a tagját, hogy leplezze le a névtáblát, majd átvágták a terem bejáratánál kifeszített avatószalagot. Ezt követően Hermán M. János virágcsokrot nyújtott át Jakó Zsigmond lányának, dr. Jakó Klárának, majd következett maga a konferencia.
Pap István
Bihari Napló (Nagyvárad)

Kié lesz a szülőföld?
Akkor számoljuk meg, hogy hányan vannak a magyarok és a románok, amikor mindenki a nagyapja sírja mellett áll – szokta mondani a bősz székely. Ezzel most már vigyázni kell, mert lassan felnő a betelepítés utáni harmadik nemzedék, s azoknak a nagyapját nem kizárt, hogy már székely földbe temették.
Mindeközben nem értettünk boldog emlékű Márton Áron püspök szavaiból: „Erdély azé lesz, aki teleszüli.” A fiatal generáció körében még rosszabb az arány a magyarok és románok között, mint az időseknél.
Harmadik körben ott vannak a földet és lakást vásárlók. Mert a szülőföldjéért „ha kell, halni képes” atyafi, miközben pálinkagőzös fejjel minduntalan a székely himnuszt énekeli, románnak adja el nagyapja földjét, erdejét, házát, ha az ezer lejjel többet ad érte, mint a szomszédban lakó komája.
És most jönnek, negyedik hullámban az új munkavállalók. Ha nekünk derogál minimálbérért dolgozni, nekik nem. Történelmi léptékkel nem olyan régen így szivárogtak be, olcsó munkaerőként, az erdélyi nemesek földjeire. Most, véletlenül vagy sem, a kormány is támogatja ezt. Az a munkanélküli ugyanis, aki a lakhelyétől számítva 50 kilométernél távolabb vállal munkát, 12.500 lej letelepedési illetéket kap. És jönnek. Ha ketten jönnek, kapnak 250 millió régi lejt. Azzal már meg lehet kapaszkodni.
Mi meg panaszkodunk Facebookon, internetes fórumokon, hogy nincs munkahely. Pedig most van bőven. Lehet szidni a vállalkozókat, de napfényes országunkban az, hogy mondjuk a minimálbér dupláját, azaz 2500 lejt haza lehessen vinni, az a munkáltatónak 4400 lejébe kerül. Tehát ha van tíz alkalmazottja, s ő maga is keresne legalább annyit, akkor havonta több mint félmilliárd régi lejt kellene kitermelni. Bérekre. Akkor még nem fizetett adót, villanyt, telefont, és nem ruházott be semmibe, nem vett nyersanyagot, gépet, benzint, semmit, amitől jövő hónapban több pénz jönne a cégbe – hogy valamennyi észszerű profitról most ne is beszéljünk.
Szóval panaszkodni lehet, de így nem elveszik, hanem mi magunk adjuk el a szülőföldet.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ma is érvényes a hadüzenet?
Románia hátba támadta Magyarországot
Romániának az első világháború alatt tanúsított, a szövetségesei többszörös elárulásában megnyilvánuló viselkedéséről és annak következményeiről tartott nagy érdeklődésnek örvendő előadást Baróton Raffay Ernő magyarországi történész, politikus, volt honvédelmi államtitkár.
Ennek során megtudhattuk, hogy 1916. augusztus 17-én Ion I. C. Brătianu román miniszterelnök Bukarestben titkos szerződést kötött a központi hatalmakkal háborúban álló antanttal – annak ellenére, hogy országa már 1883 óta az Osztrák-Magyar Monarchia szövetségese volt. A paktum 4. pontja pedig arról rendelkezik, hogy amennyiben Románia 10 napon belül az antant oldalán belép a háborúba, és a központi hatalmakkal nem köt különbékét, akkor győzelem esetén megkapja Erdélyt, az egykori Partiummal, a Bánsággal és Bukovinával együtt.
Ennek következtében augusztus 27-én este fél kilenckor, tehát még a hadüzenet átadása előtt a Kárpátok hágóin át a román csapatok beözönlenek a védtelen Erdélybe. Így tanulta meg a székely falvak lakossága saját bőrén a huszonöt román megfelelőjének jelentését, ugyanis sokan közülük ennyi botütést kaptak, csupán azért, mert magyar anya szülte őket. A román támadás elindításának pillanatában ugyanis Erdélyben nem állomásozott katonaság, ami megvédhette volna őket.
Az előadó szerint a félórás késéssel átadott román hadüzenettel ugyanakkor veszélyes precedenst teremtettek, hiszen az tételesen kimondja: ha egy államalkotó nép úgy látja, hogy egy idegen ország fennhatósága alatt lévő nemzettársai elnyomásban élnek, akkor azt megtámadhatja. Az utolsó bekezdést fel is olvasta: „Románia azon óhajtól vezéreltetve, hogy az összecsapásnak végét siettesse, és annak szükségétől áthatva, hogy meg kell óvnia faji érdekeit, kényszerítve látja magát, hogy azoknak oldalára lépjen, akik inkább biztosíthatják nemzeti egységének megvalósulását.”
Románia amúgy megalakulásának pillanatától ellenségesen viselkedett nyugati szomszédjával, és csak a megfelelő történelmi pillanatra várt, hogy megtámadhassa. A mindenkori román állás- és nézőpontot például Ştefan Pascu kolozsvári román történész, akadémikus Mit jelent Erdély? cím alatt 1984-ben megjelent könyve is jól tükrözi. A szerző ebben ugyanis többek között kijelenti, hogy az Oszmán Birodalomnak a magyar királyság fölött Mohácsnál 1526-ban aratott győzelme nyomán Erdély tulajdonképpen „felszabadult”.
A nyugati és keleti frontról visszavont magyar és német csapatoknak még 1916. október elején sikerült Erdélyből kiverni a román hadsereget, és december 6-án Bukarestbe is bevonultak, így a vereséget szenvedett Románia végül kénytelen volt különbékét kötni. Ezt is megszegte azonban 1918. november 10-én, amikor ismét megtámadta Magyarországot – ezúttal már hadüzenet nélkül.
(Az 1916-os erdélyi eseményekről bővebben a legújabb Székely Kalendáriumban olvashatnak – szerk.)
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A tranzit.ro-s szellemi csatározásokról kérdeztük Tordai S. Attilát
Különleges szigete nemcsak a kolozsvári, de az erdélyi kulturális életnek a tranzit.ro. Az Erste Alapítvány támogatásával működő nonprofit szervezet kortárs művészeti projektek mellett felvállalja olyan baloldali gondolkodók meghívását, akik egy krízisben levő Európa számára releváns alternatívákat képesek felmutatni. Tordai. S. Attila kurátort, a kolozsvári tranzit.ro egyesület vezetőjét kérdeztük.
Hogyan jött létre a tranzit.ro, milyen támogatási logikában, milyen célkitűzésekkel, iránnyal?
A tranzit.ro egyesületet 2012-ben jegyeztük be, az alapítók, művészek és kurátorok, név szerint Matei Bejenaru, Livia Pancu, Lia Perjovschi, Raluca Voinea meg jómagam. A létrejöttében az játszott szerepet, hogy 2010-ben az Erste Alapítvány levélben megszólított tíz romániai kurátort, tegyen javaslatot egy új kulturális intézmény létrehozására, mert hajlandóak lesznek a tevékenységét egy bizonyos összeggel támogatni. Az Erste Alapítvány ekkor már egy elég nagy befolyással bíró intézményként volt jelen az európai művészeti szcénában. Nemcsak a mind jobban kibontakozó támogatói politikája miatt, vagy az időközben egyre jelentősebbé váló kelet és közép-európai művészek alkotásait tömörítő gyűjteménye révén, hanem a Prágában, Pozsonyban, Budapesten és Bécsben működő tranzit.org hálózata révén is. Ezt a képzőművészeti intézményi hálózatot kívánták bővíteni Románia felé. Fontos ugyanakkor megjegyeznem, a tranzitok nem az alapítvány projektjei. A tranzit.ro Romániában bejegyzett egyesület, amely azután is kifejtheti tevékenységét, hogy az Erste megvonja támogatását.
Két évvel ezelőtti beszélgetésünkkor a fikció, retorika és tény hármasa adta a tematikát, milyen koncepció mentén zajlott az idei év?
A kolozsvári tranzit.ro esetében ez a koncepció érvényesült a továbbiakban is. Larisa David Erdélyből származó, de Bukarestben élő művésznő a román történelemírást, azon belül a történelemkönyvek által megalkotott és fenntartott kollektív identitás-konstrukciókat dolgozta fel. Egyszerűen és meggyőzően mutatott rá, hogy a történelmet a győztesek írják. Nem mintha ezt nem tudnánk, de a művészet eszközei más érzékenységet tudnak aktiválni az emberekben, másként szembesítenek a valósággal, mint például egy leírás.
Ugyancsak 2015-ben két budapesti művésznő, Bogyó Virág és Hódi Csilla a kiválasztottságról készítettek projektet. Létrehozták a Kiválasztottak Könyvtárát, amelybe kizárólag olyan könyvek kerültek, melyek a kiválasztottság valamilyen formáját jelenítették meg. A könyveket egy mozgó „tüzes szekérre” tették és Kolozsvár utcáin és terein állomásoztatták. Tanulságos volt kihámozni, milyen valós vagy képzelt entitások, struktúrák, hatalmi pozíciók felelősek az egyesek kiválasztásáért. A projekthez kapcsolódott két előadás is, Patakfalvi-Czirják Ágnes például a kiválasztott testről és a hozzá kapcsolódó képzetekről beszélt.
Az idei évet is a fikció, retorika, tények problémakörével zárjuk. Decemberben Kiss Pál Szabolcs kiállítása lesz látható A műhegyektől a hitig (From the Fake Mountain to the Faith) munkacímmel. Ez két nagylélegzetű videóból áll és egy kvázi-múzeumi tárlatból. A művész a budapesti állatkertben felállított, valamikor reprezentatívnak megálmodott, majd Trianon után az elszakított területeket jelképező műhegy történetéből indul ki, majd bejárja a magyar nemzet szakrálissá váló történelmi stációit, megérkezve a mai Magyarország politikai realitásába. A poggyásza tele tárgyakkal, irredenta relikviákkal – érdemes lesz megnézni.
Hogyan alakult az elmúlt években a tranzit.ro viszonya a külföldi és hazai kortárs művészekkel és a közönséggel? Gondolok itt arra, hogy sikerült-e szélesebb körből érkező közönséget megszólítani?
Úgy tűnhet, eléggé elfordulunk a művészektől, holott ahogyan az a fentiekből is kiderül, a képzőművészeti alkotások továbbra is nagyon fontosak számomra. Olyan nyelven szólnak, olyan eszközeik vannak, amelyek tartósan és mélyrehatóan tudnak társadalmi kérdésekkel foglalkozni. Ennek ellenére évente csupán 2-3 kiállítást szervezek. A ritkább jelenléttől azt remélem, hogy a munkák jobban felértékelődnek, több idő marad a tartalmak elmélyítésére, az átadott tudás beépülésére.
Ahogy te is említed, az elmúlt két évben különös hangsúlyt kapott a szélesebb közönség bevonása. Ezt olyan projektek által értük el, amelyek ugyancsak társadalmi problémákkal foglalkoznak, de nem képzőművészeti jellegűek. Ez azért is fontos, mert mindig is szerettem kivinni a képzőművészeti alkotásokat a művészeti közegből. Nem fizikális értelemben, azaz köztéri művészetként, hanem szellemi értelemben.
Rendszeresen szerveztünk elméleti szemináriumokat, a tavaly A modernitás hagyománya címmel, amelyeknek Tamás Gáspár Miklós állandó vendége volt, idén Soirée Critique név alatt kezdtük el a CriticAtac szerkesztőivel közösen. Ezek a beszélgetések különböző aktuális témákat érintenek, a kapitalista tőkefelhalmozástól a szabad kereskedelmen át a brexitig. Idén elindult egy új szemináriumi sorozat, amely a nem-marxista gazdasági elmélettel foglalkozik, Dana Domsodi vezetésével. Ezek mind olyan programok, amelyek nemcsak segítenek jobban megérteni, mi zajlik Európában, a térségünkben, de kohéziós erővel is bírnak. Emellett természetesen elméleti alapul szolgálnak az elkövetkező projektek számára.
A Culture and Politics of Crisis az elmúlt években négy fejezetet ért meg, marxista előadókat hívtatok meg, akik perifériára szorult világszemléletet képviselnek. Mi a beszélgetések célja?
Ezek elméleti konferenciák, melyekre külföldi egyetemeken tanító előadókat hívunk meg. A projekt felelőse Alex Cistelecan. Bár az ortodox baloldali eszmék eléggé kiszorultak a reálpolitikából, nagyon komoly bibliográfia áll mögöttük, ami, mondanom sem kell, folyton gyarapszik. Ráadásul a kapitalizmus kritikája újra nagyon aktuális. Nehezen találni olyan embert, aki azt mondaná, a világ, úgy ahogy van, jól van, nincs és nem is kellene rajta változtatni. A társadalmi egyenlőtlenségek folyamatosan nőnek, a gazdasági válságokat a hegemón pozícióba került kapitalista és neoliberális politikai és gazdasági berendezkedések szülték, ezen változtatni kell. A rendezvényeink szellemi csatározások, általában két meghívott a vendég, ők ütköztetik gondolataikat. Kivételt képezett a Chicagói Egyetemről meghívott Moishe Postone előadása, neki nem volt vitapartnere, de két előre felkért felszólaló saját kritikai meglátásával gazdagította a professzor előadását. Majd zúdultak a kérdések.
Örök kérés, hogy ezeket a beszélgetéseket, az elhangzottakat hogyan lehet tálalni a nagyközönség felé, pedig égető szükség volna rá. Látsz-e esélyt arra, hogy olyan tabutémák akár, mint legutóbb Lenin és Polányi aktualitása, egy együttműködésnek köszönhetően a szélesebb közönséghez is elérnek?
Ez egy komoly kérdés. Annak ellenére, hogy elméleti fejtegetésekről van szó, a cél mégiscsak az lenne, hogy az elhangzottak nemcsak minél több emberhez eljussanak, de minél több emberben indítsanak el gondolatokat. Közvetítőkre, közvetítő platformokra lenne szükség. Szerintem komoly változások elé néz Európa. Erősen polarizálódik. Nem kellene megvárni, hogy olyan kilátástalan helyzet alakuljon ki, amely már nem teszi lehetővé a mérlegelést, racionális gondolkodást, a békés társadalomszervezést.
Az általad is említett beszélgetésen Krausz Tamás és Gareth Dale új formátumban vitázott, az egyikük Lenin, a másikuk Polányi Károly szerepébe helyezkedve – mindkettő szakértőjeként az általa alakított szerzőnek. Tulajdonképpen dekódolták és alkalmazni próbálták a mai társadalmi problémákra az említett szerzők gondolatait. Ezt akár a jobb érthetőség irányába tett lépésnek is értelmezhetjük, de messze nem elégséges. Nem tudom mi a teendő.
Két évvel ezelőtt úgy fogalmaztál, „nem kizárt, hogy jelenlegi vagy jövendő politikusok olvassák a baloldali CriticAtac honlapját, eljárnak kortárs művészeti kiállításokra vagy elméleti előadásokra, és érzékenyebbek lesznek bizonyos dolgok iránt.” Látsz ilyen jellegű előrelépést?
Persze. Két olyan személyről is tudok, akik kezdetektől fogva eljártak az eseményeinkre, egyikükkel többször is együtt dolgoztunk, most pedig képviselő- illetve szenátorjelöltek, tehát már nyakig vannak a reálpolitikában.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Benkő Erika Genfben: a magyar közösség folyamatosan támadásoknak van kitéve
Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelemi Szolgálat vezetője, az RMDSZ parlamenti képviselőjelöltje Genfben, az ENSZ Ember Jogi Tanácsának Fórumán szólalt fel csütörtökön.
A Fórumot azzal a céllal hozták létre, hogy meghatározott, tematikus, kisebbségügyi kérdésekben minden évben konkrét javaslatok készüljenek az ENSZ rendszerében, éves ajánlások formájában. A Fórum tevékenységét az ENSZ kisebbségügyi különmegbízottja koordinálja, amely tisztséget jelenleg a magyar származású Izsák Rita tölti be, akivel a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat küldöttsége a pénteki nap során találkozik, azért, hogy az erdélyi magyarság helyzetéről tájékoztassák. A Fórum munkálatain részt vesznek a tagállamok állandó képviselői, valamint civil és jogvédő szervezetek.
Beszédében Benkő Erika elmondta, annak ellenére, hogy az államok a kisebbségeket a társadalomhoz hozzáadott értéknek tekintenék, sokkal inkább marginalizálják és diszkriminálják, illetve bizonyos esetekben a közösségeket intenzív támadások érik azoknak az államoknak a részéről, amelyeket otthonuknak tekintenek, mi több, sok esetben ijesztő méreteket ölt a kisebbség-ellenesség.
„A romániai magyar közösséget több fronton is támadások érik az állam részéről” – hangsúlyozta a képviselőjelölt. „A közösség javait újraállamosítják, a közösségi vezetőket üldözik azért, mert a közösség szimbólumait használják, iskolákat zárnak be és iskolaigazgatókat vizsgál a korrupcióellenes ügyészség csak azért, mert újraalapítottak egy nagynevű iskolát. Olyannyira felerősödött a magyarellenesség a román társadalomban, hogy a magyarok ellen nyíltan lehet szítani egyes központi tévéadókban, a közösségi médiában és erőszakosan lehet fellépni sporteseményeken.”
A szervezet vezetője kitért beszédében arra, hogy a magyar közösségi vezetőket az igazságszolgáltatás leple alatt zaklatják és így ellehetetlenítik munkájukat. Kiemelte azt is, hogy a gyűlöletkeltés eredményeképpen több erőszakos incidens is előfordult a román és a magyar közösség tagjai között, többször elégették a közösség zászlaját, valamint a közösségi vezetőket halálos fenyegetések érik a közösségi médiában. A szimbolikus és verbális agresszió, ami a magyar közösséget éri, ijesztő méreteket öltött – fejtette ki beszédében Benkő Erika, aki arra kérte a Fórum résztvevőit, kísérjék figyelemmel az erdélyi magyar közösséget érintő támadásokat.
maszol.ro

Rendelet szabályozza hétfőtől az iskolai házi feladatok mennyiségét
Az elemi iskolások legtöbb egy órát, az öt-nyolc osztályosok legtöbb két órát tölthetnek ezentúl otthon a házi feladataik elvégzésével. Ezt hétfőtől miniszteri rendelettel szabályozná az oktatási tárca.
Mircea Dumitru oktatási miniszter csütörtökön elmondta, az előkészítő osztályokban egyenesen megszünteti a házi feladatok intézményét. Szavai szerint azért kénytelen ezt a kérdést rendeletben szabályozni, mert a hazai pedagógusok még mindig nem értik, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben a gyerekek túlterheltek.
„Mi felnőttek azért várjuk a nyarat, hogy pihenjünk. A gyerekeinknek azonban folyamatosan dolgozniuk kell azért, hogy amikor szeptemberben megkezdődik a tanév, ne haragítsák magukra a tanító nénit vagy az osztályfőnököt, legyen elkészítve a házi feladat” – idézte a minisztert az Agerpres.
Mircea Dumitru szerint az általános iskolásoknak legtöbb egy órát, az öt-nyolc osztályosoknak legtöbb két órát, a középiskolai diákoknak pedig valamennyivel többet kellene házi feladatokkal foglalkozniuk. Ehhez kell tartaniuk majd magukat a pedagógusoknak, amikor a házi feladat mennyiségét megszabják.
A tárcavezető hozzátette, nyilván azt nem tilthatják meg a diákoknak, hogy a minisztérium által rögzített időtartamnál többet tanuljanak otthon, az órák után. A készülő rendelet azonban kötelezővé teszi a pedagógusok számára a kiszabott házi feladatok mennyiségének korlátozását.
Pszichológus: a gyermek napi 8 óránál többet ne töltsön tanulással
Megkeresésünkre korábban Román Mónika pszichológus elmondta, a szakemberek abban egyetértenek, hogy tíz éves korig a gyereknek napi öt óra szabad levegős tevékenységre lenne szüksége a fejlődéséhez. Ez azonban ne valamilyen sport-, hanem a szabad levegőn eltöltött, kötetlen tevékenység legyen.
A piszchológus úgy látja: a tanár adhat házi feladatot, de a gyermek napi nyolc óránál többet semmiképp ne töltsön tanulással. „Én ugyanakkor ezt öt órára korlátoznám, habár a jelenlegi oktatási rendszerben az ilyesmi már szóba sem kerülhet. Ha ezen felül még van házi feladta, akkor a szülő nyugodtan mondhatja azt, hogy menj fiam nyugodtan házi nélkül, vagy pedig gond nélkül megoldhatja helyette” – tette hozzá.
Mint ismert, a tananyag és házi feladatok mennyiségének csökkentését az RMDSZ is szorgalmazza. Szabó Ödön képviselő, az oktatási szakbizottság tagja úgy látja: a tananyag mennyiségének csökkentése és egy minőségcentrikus kerettanterv elfogadtatása az eredményezné, hogyaz iskolában egy-egy feladattal mélyebben és többet lehetne foglalkozni, ugyanakkor a szükséges tudást már az iskolában el lehetne sajátítani. „Ezt az északi országok oktatási rendszere is bizonyítja, ahol az oktatási rendszer átalakítása után a tananyagot már máskép adják le és más mennyiségben” – részletezte korábban lapunkak a politikus.
A szakember szerint a romániai tananyagot nem az átlagos képességű, hanem a legjobb diákokhoz igazították. Úgy látja: ezt a tananyagmennyiséget nehezen ugyan, de egy átlagos képességű gyerekbe is „bele lehet tömni”, vannak szülők, akik el is várják, hogy gyerekük minden tekintetben megfeleljen az iskolai követelményeknek, önállóan dolgozzon és minden feladatot megoldjon. „Ezek a gyerekek azonban többnyire pszichológusi kabinetbe kerülnek kényszeres betegséggel, öngyilkossági kísérlettel, depresszióval” – magyarázta.
A jelenlegi oktatási rendszer megnyomorítja a fiatalokat
A házi feladatok eltörlését illető döntést üdvözölte az RMDSZ, Kovács Péter ügyvezető elnök szerint bár a szövetség parlamenti programjában a tananyag csökkentésével együtt a házi feladat teljes eltörlését szorgalmazza, jó kezdőlépésnek tartják a miniszter javaslatát.
A szövetség javaslatát arra alapozza, hogy a jelenlegi oktatási rendszer megnyomorítja a fiatalokat. A tananyag nagyon összetett, de a legnagyobb baj vele mégis csak az, hogy nem a gyermekek igényeit helyezi középpontba – véli a politikus. „Le kell vennünk gyermekeink válláról a terhet, minden lehetőséget meg kell ragadnunk, és úgy kell alakítanunk a tananyagot, hogy az élményt, ne pedig szorongást szüljön. Ezért is tartjuk jó kiindulópontnak azt, amit a tanügyminiszter is megfogalmazott, aki – úgy néz ki – felébredt, és valószínűleg belátta azt, amit mi mondunk: a tanulás alapját sosem képezheti a magolás ” – nyomatékosított.
Kovács rámutatott: az RMDSZ-nek az oktatás terén további megoldási javaslatai is vannak, amelyek szintén azt a célt szolgálják, hogy tanulók és pedagógusok jó szívvel, lelkesen, és a megbecsülés érzésével járjanak iskolába. „Kezdeményezzük a pedagógusok 25 százalékos béremelését, mert tudjuk, nekik szükségük van erre, illetve azokat, akik gyermekeinket az életre nevelik, az államnak kellően is kell értékelnie. Azt mondjuk, hogy alkalmazzák a törvényt, amit mi alkottunk, és ami arra vonatkozik, hogy a magyar gyermekek külön tanterv szerint, külön tankönyvből tanulják a román nyelvet” – sorolta. A szervezet az erdélyi magyar szakoktatást is fellendítené, folytatná a magyar iskolák felújítását is.
maszol.ro

Trócsányi László kriminalisztikai laboratóriumot avatott Kolozsváron
MTI - A magyar Igazságügyi Minisztérium európai uniós feladatairól tartott előadást és kriminalisztikai laboratóriumot avatott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karán csütörtökön Trócsányi László igazságügy-miniszter.
Trócsányi László a magyar közmédiának elmondta: a minisztérium feladatának érzi a magyarországi és a határon kívüli magyar nyelvű jogászképzés támogatását. Emlékeztetett arra, hogy a második bécsi döntés után szegedi jogászprofesszorok mentek tanítani Kolozsvárra. „Ha azt akarjuk, hogy Kolozsváron európai színvonalú jogászképzés legyen, ahhoz nekünk hozzá kell járulnunk” – fogalmazott a miniszter.
Tonk Márton, a Sapientia egyetem kolozsvári karának dékánja elmondta, hogy a magyar igazságügy-minisztérium húszmillió forinttal támogatta az egyetem programjait és felszerelését, és folyamatban van egy hasonló összegű támogatási program előkészítése. Veress Emőd, a kolozsvári jogtudományi szak docense elmondta: a minisztériummal kötött együttműködési program keretében végeztek kutatást a kolozsvári magyar jogászképzés múltjáról, fordították le magyarra a román polgári törvénykönyvet, mely hamarosan interneten és nyomtatásban is elérhető lesz, és ennek keretében szerelték fel az egyetem kriminalisztika laborját. Amint Tonk Márton dékán hozzátette, az egyetem jogászképzése akkreditációra vár, és a jól felszerelt laboratórium akkreditációs feltétel. A labort egyébként Mócsy Lászlóról, a kolozsvári regionális kriminalisztikai laboratórium létrehozójáról és egykori vezetőjéről nevezték el.
A rendezvény után Trócsányi László az MTI kérdésére válaszolva aggodalmának adott hangot a romániai korrupcióellenes harc egyes megnyilvánulásai miatt. Nyomatékosította: nemzeti szinten és európai szinten is küzdeni kell a korrupció visszaszorításáért, de hozzátette, ő maga a jogállamiság híve, és úgy vélte, hogy ennek a küzdelemnek a jogállamiság keretei között kell folynia. Trócsányi László pénteken a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) jogi karán a nemzeti alkotmányok legújabb kori fejlődéséről tart francia nyelvű előadást.
kronika.ro

Lőrincz István Zoltán lesz a KMDSZ új elnöke
Lőrincz István Zoltánt választották meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetség új elnökének a szervezet csütörtök esti tisztújító közgyűlésen. Az új elnök mandátuma 2017. február 15-én kezdődik, és két évre szól. Egyébként nem volt más jelölt az elnöki tisztségre. A választáson az elnökkel egyszerre a diákszervezet vezető testületét is megszavazták. A jelöltek regisztrált tagok több mint kétharmada szavazott.
Az elnökhelyettes Buryán Tünde lesz, aki a kommunikációért is felel majd. Kundi Zoltán lesz az új pénzügyes, Balog Laura a tanügyért, Andacs Zsolt-Levente a tagságért, Szabó Hajnal programokért, Horváth Réka a szakosztályokért, Demeter Kamilla a Karrierirodáért, Fogarassy Botond pedig a Sportirodáért lesz felelős. Az Ellenőrző Testület tagjainak Gödri Csillát, Kisgyörgy Rékát és Tepfenhardt Betinát választotta a közgyűlés. A póttagok Lokodi Katalin és Székely Kinga lesznek.
A közgyűlésen Rés Konrád Gergely jelenlegi elnök is beszámolt az elmúlt négyéves munkájának eredményeiről. A KMDSZ leköszönő elnöke beszélt a diákképviseletről, az elnöksége alatt szervezett rendezvényekről, illetve a különböző projektekről is. Megemlítette az idén már közel 5000 diáknak kiadott, tömegközlekedési előnyöket és kedvezményeket nyújtó A kártyát, az Európa Ifjúsági Fővárosa címnek köszönhető eseménybővítéseket és új rendezvényeket, a Kolozsvár 2015 utóprojektjeként létrejött MayDayst, illetve a Magyar Ifjúsági Központról is beszélt. Emellett elmondta a KMDSZ irodáinak és szakosztályainak eredményeit, illetve megtartotta az elmúlt év pénzügyi beszámolóját is. (közlemény)
Transindex.ro

Potápi: minden eszközzel segíteni kell a külhoni magyarság szülőföldön való boldogulását
A külhoni magyarság szülőföldön való boldogulását minden eszközzel segíteni kell – emelte ki a nemzetpolitikai államtitkár pénteken, Budapesten.
Potápi Árpád János a külhoni magyar fiatal vállalkozók helyzetéről készült kutatási beszámolót ismertető konferencián elmondta: az egyik e célt szolgáló eszköz volt a szakképzés megerősítése, amelynek a jövőben is kiemelt figyelmet szentelnek. Továbblépésként hirdették meg a külhoni magyar fiatal vállalkozók évét, amellyel közel 2000 fiatal vállalkozót tudtak elérni, ami a kapcsolatépítést is jelentősen segítette.
A jövőben szeretnének a gazdasági témáknál maradni, az elkövetkező időszakban a vállalkozások, családok támogatása kerülne a középpontba. Ezért a Magyar Állandó Értekezlet december 1-jei ülésén azt javasolják majd, hogy a külhoni magyar családi vállalkozók évét hirdessék meg tematikus esztendőként 2017-re.
Az államtitkár elmondta: az idei programra 750 millió forint állt rendelkezésre, jövőre a tervek szerint 1 milliárdot különítenek el. (MTI)
http://pannonrtv.com

Nimród-szobor áll Kolozsváron
Nemcsak az erdélyi, de az egész Kárpát-medencei sajtó figyelmét elkerülte az alábbi esemény, amelyről a Magyarok Világszövetsége adott ma hírt.
Az V. Árpád-házi Szent Erzsébet Napok nyitányaként 2016. november 18-án, a Kolozsvári Magyar Mozgássérültek Társaságának telkén kialakított szoborparkban felavatták Nimród szobrát, a marosvásárhelyi szobrászművész, Miholcsa József alkotását. A megnyitón Kovács Nóri részleteket énekelt készülő Nimród-operájából, Benkő Emő pedig avatóbeszédében számos eddig ismeretlen elemet tartalmazó Nimród-képet vázolt fel, abból kiindulva, hogy Szántai Lajos szerint Nimróddal indul a magyarság történelme. „Nimród a világ első királya, minden magyarnak szent őse, Hunor és Magor apja.”
Az írott források: a Biblia, a magyar keresztény krónikás irodalom, a sumér és káld ékiratok, a magyar ősemlékezet, valamint az íratlan szájhagyomány szerint is Nimród élő történelmi személy volt, hatalmas király, az első városépítő és birodalomteremtő – mondta Benkő Emő a péntek déli szoboravatón. Nimród – krónikás magyar névváltozata Nemrót – nemzetségéből származik Hunor és Magor, a hunok, vagyis a magyarok népe.
„Ez a nemes vérvonal teljességében jelenik meg, Nimróddal az élen, a kolozsvári szoborparkban a Nimród –Atilla–Csaba–Árpád–Szent István vonulatban, mint élő történelem. Magyar krónikásaink (Anonymus, Kézai, Kálti Márk, Bonfini) Árpád fejedelem családfáját a vízözön utáni Nimródra vezetik vissza. Mitikus alakja időben és térben, ahogyan Szántai Lajos fogalmazta meg, nem az emberlakta világ mértékéhez igazított, vagyis nem emberi nagyságrendben jelenik meg” – hangzott el az avatóbeszédben.
itthon.ma

Nem sérülhetnek a kisebbségek nyelvhasználati jogai!
Tegnap a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kártájához benyújtott ukrajnai és romániai országjelentések árnyékjelentését ismertették az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportjának (intergroup) ülésén.
Az ülésre Bocskor Andreának, a Fidesz-KDNP EP-képviselőjének és Sógor Csabának, az RMDSZ EP-képviselőjének meghívására ellátogatott Kelemen Hunor, a romániai RMDSZ elnöke, Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Intézetének igazgatója és Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kommunikációs és politikai titkára.
Románia kétéves késéssel, 2016 februárjában nyújtotta be a kisebbségvédelmi keretegyezmény alkalmazásáról szóló jelentését az ET-hez. Az RMDSZ úgy találta, hogy a jelentés alapvetően hamis képet sugall a kisebbségi jogok, illetve az anyanyelvhasználat romániai helyzetéről, ezért árnyékjelentést készített a hivatalos dokumentumhoz, illetve a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának romániai alkalmazására vonatkozó jelentéshez is.
Kelemen Hunor kifejtette, hogy a 2003-as alkotmánymódosítást követően Románia nem fogadta el azt a kisebbségek jogállására vonatkozó törvényt, amelyet megígért, és amelyet a kisebbségvédelmi keretegyezmény bizonyos mértékben elő is ír. Elmondta: Románia ma a politikusok hatáskörén kívül eső új eszközöket használ a kisebbségi jogok megsértésére, bírósági ítéletek hosszú sora korlátozza az etnikai, nemzeti szimbólumok használatát.
Az RMDSZ-elnök szerint – aki maga is hosszú évek óta tagja a bukaresti törvényhozásnak, illetve kormánytisztségeket is többször betöltött – a romániai bírósági határozatok kisebbségi ügyekben felfüggesztik a pozitív jogértelmezést, és abból indulnak ki, hogy amit a törvény nem ír elő, azt tiltja. „Mi azt a jogértelmezést tartjuk követendőnek, hogy ha a törvény nem tiltja, akkor megengedi” – szögezte le Kelemen Hunor. Az RMDSZ éppen ezért azt javasolta, hogy a nyelvhasználati küszöböt Románia is csökkentse tíz százalékra, vagy kösse például ötezer lakoshoz egy településen belül.
Hozzászólásában azt feszegette: mi történik 27 év után egy olyan kelet-közép-európai államban, amely elindult azon az úton, hogy biztosítsa a kisebbségi jogokat, ám az Európai Unióhoz való csatlakozást követően letért erről az útról. Hangsúlyozta a kisebbségi jogok bevezetésének fontosságát, a nyelvi kettős mércét az oktatáson belül, elutasítva a különböző oktatási és kulturális intézmények működésének koholt korrupciós vádak által történő ellehetetlenítését. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az igazságügy, egészségügy és egyéb közszolgáltatások terén történő nyelvi diszkriminációra is.
Csernicskó István beszédében ismertette a kárpátaljai magyar civil szervezetek és tudományos élet szereplői által készített árnyékjelentés tartalmát. Kiemelte az ukrán nyelvpolitikai hiányosságait, s a kárpátaljai magyarok részére ebből fakadó hátrányokat. Kitért a nemrég nyilvánosságra került ukrán oktatási reformra, mely súlyosan sértené a kisebbségi nyelvhasználati jogot. “A nemzeti kisebbségek és a regionális vagy kisebbségi nyelvek beszélőinek jogait tiszteletben kell tartani. A kisebbségi jogoknak a biztosítása, a meglévő jogok fenntartása és alkalmazása hozzájárul Ukrajna demokratizálódásához és a jogállamiság megerősödéséhez. A kisebbségi jogok betartása és következetes alkalmazása Ukrajna minden polgárának érdeke, függetlenül attól, hogy a kisebbséghez vagy a többséghez tartozik. Az ukrán nyelv támogatása és fejlesztése nem járhat együtt a kisebbségi jogok szűkítésével, a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának korlátozásával, az ezeken a nyelveken folyó oktatás visszaszorításával” – hangsúlyozta beszédében Csernicskó István.
Darcsi Karolina, kiemelte, hogy veszélyben van az egész magyar nyelvű és más kisebbségi nyelven történő oktatás. „Hiába hivatkozik arra az ukrán állam, hogy a kisebbségi nyelvoktatás rossz hatással lenne az államnyelvre. Ez nem elfogadható érv, ha egy ország közeledni próbál az Európai Unió felé. Amikor az ukrán állam, vagy a politikusok a kisebbségek ellen akarnak fellépni, az nem a magyar, hanem az orosz kisebbség ellen irányul, ám ennek elszenvedője a kárpátaljai magyarság. Ez a törvény jelentős visszalépés lenne, hiszen még a Szovjetunióban is biztosítva voltak ezen jogok a kisebbségek számára”- hívta fel a figyelmet a KMKSZ politikai titkára.
itthon.ma//karpatmedence

Tőke Ervin megmutatta, milyen lenne a zászlókkal az autonómiában
Tőke Ervin csíkszeredai EMNP-s önkormányzati képviselő asztalra állítható kis székely zászlókat adományozott a városnak és az RMDSZ-frakciónak, továbbá román nemzeti színű zászlócskákat a román önkormányzati képviselőknek a pénteki tanácsülés napirendjeinek megtárgyalása előtt.
A zászlóadomány egyfajta válasz arra, hogy a városháza levenni kényszerült a gyűlésteremben található székely és a magyar lobogókat, valamint a város zászlóját a Dan Tanasă féle per következményeként. Helyettük novemberben fekete zászlót helyezett Ráduly Róbert Kálmán polgármester.
Tőke Ervin tiltakozásul állította a székely és román zászlókat az ülésterem asztalára, az ellen, „ahogyan a román állam a székelyek békés és demokratikus küzdelmét kezeli, amely nem méltó egy európai államhoz”.
A román kollégáknak szánt trikolórokat azért ajándékozta, mert ahogyan románul fogalmazott, tisztelni kell azoknak a közösségeknek a zászlóit és szimbólumait, amelyekkel együtt élünk, és ez ugyanígy történne az autonómiában is.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Emléktábla-leleplezés Ditróban
Egyházi és világi elöljárók mellett nyugdíjas pedagógusok és rengeteg diák vett részt azon az ünnepségen, melynek kezdetén emléktáblát lepleztek le, Siklódy Lőrinc szobrászművész emléke előtt tisztelegve. Az iskola falára került a névadó márványtáblája, az intézményvezető, Puskás Anna iskolaigazgató ötlete megvalósulásaként.
Ditró sok mindenben volt első a térségben, mint ahogy számos személyiség szülőhelyéül is szolgált. A hajdaniak életútja szolgálhat példaként a maiak számára is, ezt a köteléket erősíti az emlékállítás is. Ugyan időközben a szobrászművészről elnevezett iskola neve egy betűnyit változott, Siklódi lett, mégis őrzi az örökséget. De nem csak márvány mutat vissza a múltban, az emléktábla-leleplezést két előadás követte a művelődési házban, melyek szintén a múltat és jelent állították szembe egymással.
Ilyés Attila tanító és Petres Lajos kutatómunkájának köszönhető, hogy ma már tudni lehet, mikortól, milyen körülmények között van intézményes oktatás a nagyközségben. De ennél sokkal több információt is gyűjtöttek az évek során, így tiszta kép tárul elénk a pedagógusok nevét, tevékenységét illetően, a javadalmazásukat, sőt még az iskola hajdani felszereltségét illetően is. Az előadásban a kezdetektől az első világháborúig tartó időszakot vázolta fel Ilyés Attila, majd egészítette ki Petres Lajos.
A versekkel és népdalokkal fűszerezett eseményen az egykori deákok és tanítók életével állította szembe a mai pedagógusok világát Puskás Anna iskolaigazgató, szólva a lehetőségekről és elvárásokról egyaránt. Nem hallgatta el azt sem, milyen kihívásokkal kell szembenézniük azoknak, akiket egykoron a nemzet lámpásainak neveztek.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Könyvbemutató az Akadémiai Könyvtárban
Az MTA Könyvtár és Információs Központ és a Gondolat Kiadó szervezésében került sor november 22-én Budapesten, az MTA Könyvtár és Információs Központ Konferenciatermében „A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén” című könyvsorozat ötödik kötetének bemutatójára.
A könyvet megjelentető Gondolat Kiadó nevében Bácskai István köszöntötte az egybegyűlt érdeklődőket, majd „A magyar nyelv Horvátországban” című monográfiát (http://www.ffzg.unizg.hr/hungaro/wp-content/uploads/2016/10/horvkontrabor-1.pdf) Kontra Miklós, a könyvsorozat szerkesztője, illetve a kötetek alapját képező Kárpát-medencei kutatás megálmodója és irányítója, Borbély Anna, az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatója, Lanstyák István, a pozsonyi Comenius Egyetem oktatója, valamint Csernicskó István, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője mutatta be.
A sorozat 1998-ban indult, ekkor jelent meg „A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján)” címmel az első kötet, szerzője Csernicskó István. Ezt követte egy évvel később Göncz Lajos könyve „A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban)” címmel, majd 2000-ben adták ki Lanstyák István „A magyar nyelv Szlovákiában” című monográfiáját.
A sorozat negyedik darabja az „A magyar nyelv Ausztriában és Szlovéniában” volt, és 2012-ben látott napvilágot, szerzői Szépfalusi István, Vörös Ottó, Beregszászi Anikó és Kontra Miklós.
A sorozat záró kötete, „A magyar nyelv Horvátországban” című kiadvány szintén kollektív munka. Szerzői horvátországi és magyarországi nyelvészek és egyetemi hallgatók: Fancsaly Éva, Gúti Erika, Kontra Miklós, Molnár Ljubić Mónika, Oszkó Beatrix, Siklósi Beáta és Žagar Szentesi Orosolya.
A kiadványsorozat jelentős hiányt pótolva indult, hiszen az 1990 előtti magyar nyelvtudomány egyik nagy adóssága volt, hogy gyakorlatilag nem foglalkozott Trianon nyelvi következményeivel. A rendszerváltás után „A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén” című kutatás keretében határon túli és magyarországi nyelvészek szoros együttműködésben készítették el azonos szempontok szerint a Magyarországgal szomszédos országok kisebbségi magyar nyelvhasználatának összehasonlítható elemzését Trianontól az 1990-es évek közepéig. A sorozathoz tartozó könyvek azonos szerkezetben tárgyalták a kisebbségi magyarok földrajzi és demográfiai jellemzőit, politikai, gazdasági, kulturális és vallási helyzetét, a nyelvekhez fűződő attitűdöket és a nyelvi konfliktusokat, a nyelvi törvényeket, a magyar nyelv szerepét az oktatásban, a közigazgatásban és a tömegtájékoztatásban. A szigorúan nyelvészeti részek a kétnyelvűség hatásait írták le, vagyis a magyarországi magyarok és a határon túliak közti nyelvi azonosságokat és különbségeket elemezték. Ebből a kutatásból a horvátországi magyarok a délszláv (honvédő) háború miatt kimaradtak. A hiányt 2013 őszén kezdték pótolni, ekkor indultak el a kutatások Horvátországban, míg végül 2016-ban kikerülhetett a nyomdából a sorozat ötödik kötete.
A sorozat kötetei pdf-ben elérhetők a http://real.mtak.hu/ címen.
hodinkaintezet.uz.ua

Alkotmánymódosítást konszenzussal
Az alkotmány még finomhangolásra szorul, de az erről szóló társadalmi vita módszerén is változtatni kell: konszenzusra kell törekedni a többségi akarat erőltetése helyett – hangoztatta Dacian Cioloş miniszterelnök az alkotmánybíróság tegnapi ünnepi ülésén, amelyre az 1866-os alaptörvény 150. és az 1991-es alkotmány elfogadásának 25. évfordulója alkalmából került sor.
„A véleménykülönbség a pluralizmus természetes velejárója, de egy demokratikus vita nem jelentheti azt, hogy a többség ráerőlteti álláspontját a kisebbségre anélkül, hogy kíváncsi lenne érveire” – mutatott rá a kormányfő, aki szerint a küszöbön álló alkotmánymódosítást megelőző társadalmi vitában a feleknek meg kell hallgatniuk egymást, és közösen elfogadható álláspont kialakítására kell törekedniük. Az 1918-as nagy egyesülés centenáriumára készülve Romániának az állam átfogó reformjára, a politikustársadalom megújulására van szüksége ahhoz, hogy hosszú távú fejlődését megalapozza – vélte a miniszterelnök.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Horațiu Pepine: A korrupcióellenes ügyészség esete a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziummal
A rettegett korrupcióellenes igazgatóság egy kimondatlan politikai döntés végrehajtója.
Marosvásárhelyen újra kirobbant a magyar tannyelvű iskolákkal kapcsolatos régebbi vita. A helyi tanács határozata alapján tavaly létrejött egy római katolikus felekezeti középiskola ugyanabban az épületben, melyben addig az Unirea nevű román–magyar középiskola működött. Első látásra a vegyes iskola sikeres volt, de valójában a magyarok mindig is egy kizárólag magyar tannyelvű iskolát szerettek volna, ahogy az 1907 óta működött. A helyi román pártok azonban folyamatosan szembeszegültek ezzel, az etnikai vegyességről és testvériségről zengtek dicshimnuszokat. A leghevesebb ellenzők egyike, Dorin Florea polgármester 2014-ben azt nyilatkozta, hogy „az Unireának – polgármesteri véleményem szerint – örökre román–magyar vegyes gimnáziumnak kell maradnia, ahol világos szabályba kell foglalni az elérendő színvonalat.” (Agerpres) A sugalmazott érv az volt, hogy az osztályok szétválasztásával csökkenne az oktatás igényessége, és ezt a magyar diákok szenvednék meg. Ez egy feltételezésen alapuló érv, mely – jogosan – nem tudott senkit sem meggyőzni. Ahogy sokasodtak az ilyenfajta érvelések, úgy vált egyre nehezebben leplezhetővé, hogy a vegyesség kényszeren, nem pedig az érintett közösségek szabad akaratán alapul. Az RMDSZ tanácsosai mindenesetre kitartottak, és sikerült elérniük egy tanácsi határozat elfogadását, melynek alapján 2015-ben létrejöhetett a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Gimnázium. A meglepetés az Országos Korrupcióellenes Ügyészség részéről érkezett, mely idén novemberben vizsgálatot indított Ştefan Someşan tanfelügyelő és az új középiskola igazgatója, Tamási Zsolt ellen, akiket azzal vádol, hogy állítólag tudatosan figyelmen kívül hagyták a bukaresti oktatási minisztérium engedélyének hiányát. (Király András államtitkár egy tévéinterjúban kifejtette, a minisztérium nem bocsát ki ilyen engedélyeket, ez az önkormányzatok hatáskörébe tartozik – a Háromszék megj.) Ez villámcsapásként hatott. A magyarok Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön tüntetéseket szerveztek, az RMDSZ vezetői pedig azt állították, hogy a korrupcióellenes ügyészség vizsgálata a politikai megfélemlítés egyik formája.
Ezzel szemben a román pártok helyi szervezetei különbözőképpen határolódtak el tőlük: az NLP (Nemzeti Liberális Párt) a korrupcióellenes ügyészség pártjára állt, a magyar középiskola bezárását is követelte; az SZDP (Szociáldemokrata Párt) pedig, mely már 2014-ben is a helyi tanácsi határozat ellen szavazott, az RMDSZ-szel vállalt cinkossággal vádolta a (akkoriban demokrata-liberális) liberálisokat, azt állítva, hogy a helyzetért teljes mértékben a tanácsosok hibásak, nem a letartóztatott tanfelügyelő. Végül a sajtó egy része azt állítja, hogy a magyarok fiktív etnikai üldözésre hivatkozva a korrupt vezetőiket védelmezik az Országos Korrupcióellenes Ügyészséggel szemben. Ebben a zavaros helyzetben a román politika felől egyetlen világos és racionális hang hallatszott, Dan Maşcáé, a marosvásárhelyi Szabad Emberek Pártja elnökéé: „A Szabad Emberek Pártja – mondta – elismeri a Római Katolikus Egyház jogát arra, hogy törvényesen létrehozhasson saját felekezeti középiskolát Marosvásárhelyen, a tulajdonát képező épületekben. Az Unirea Főgimnázium és más iskolák oktatási helyiségeinek kérdését egy modern, XXI. századi szinten felszerelt iskolai kampusz megépítésével látjuk megoldhatónak.” (www.zi-de-zi.ro)
Valójában ez az igazi kérdés: joguk van-e a magyaroknak (újra) létrehozni egy saját iskolát egy olyan épületben, mely történelmi örökségként őket illeti?
A többi csak részletkérdés. Ha elismerik ezt a jogukat, akkor az oktatási minisztérium engedélyének ügye egyszerű adminisztratív részletkérdéssé válik, ha pedig nem ismerik ezt el, akkor nem igazságügyi, hanem politikai természetű gonddal állunk szemben. A korrupcióellenes ügyészeknek nincs semmi keresnivalójuk ebben az ügyben, csakis akkor, ha egy kimondatlan politikai döntés végrehajtói. Egy iskola létrehozási módjának vizsgálata annak elismerését jelenti, hogy a törvény bizonyos akadályokat gördít egy ilyenfajta kezdeményezés elé, és hogy valaki – titokban – úgy döntött, a korlátozóbb értelmezést alkalmazza.
Ilyen esetben viszont a kormány és az elnöki hivatal nem maradhat csöndben és nem lehet közömbös, az igazságügy (valójában csak a bírókra vonatkozó) függetlenségét használva alibiként, mert ezzel egy elnyomó politikában vesznek részt.
(Forrás: dw.com)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hencz Hilda: Magyar Bukarest 37. (részletek)
Cenzor minden kiadványnál és kiadónál volt, nem csak a magyaroknál, és a Securitaténak is megvoltak mindenütt a besúgói, még a tömbházak adminisztrátorai között is, ám a magyaroknak ráadásul tűrniük kellett a velük szemben egyre intoleránsabb Ceaușescu mind jobban elszabaduló nacionalizmusát is. Ceaușescu tulajdonképpen a XIX. században elkezdett politikát folytatta: a magyarok asszimilációját célzó stratégiája kidolgozását és életbe ültetését sorozatos támadásokkal hangolta össze. E politika hivatalos kezdőjelét az 1972-es pártdirektívák adták meg, amelyek célként tűzték ki a román állampolgárok „társadalmi és nemzeti homogenizálását”. Erősödött a terror, fokozódtak a magyarok elleni megszorító intézkedések, melyeket nem ritkán egy-egy magyarországi vagy más külföldi megnyilvánulás is kiválthatott.
Amíg a „testvéri” kommunista pártok a hallgatást választották, a magyar emigráció mozgolódni kezdett. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára visszautasította, hogy beavatkozzon a romániai magyarok ügyébe, de mások nem haboztak ezt megtenni. 1977 tavaszán megjelent Párizsban egy (névtelen) tanulmány az erőltetett asszimilációnak kitett erdélyi magyarok helyzetéről. Még ugyanebben az évben néhány jeles romániai magyar párttag, köztük Király Károly, több beadványt is intézett a felső pártvezetőséghez, amelyben új kisebbségi statútumot, magyar nyelvű felsőoktatást kértek, az anyanyelv használatát a közigazgatásban, kétnyelvű feliratokat, és hogy a tankönyvek tükrözzék minden nemzet hozzájárulását Románia történelméhez. A petíciók benyújtói természetellenesnek találták, hogy a román nyelv már az óvodákban is kötelezővé vált, és hogy egyre több magyart állítanak félre a vezető beosztásokból, még a régi erdélyi magyar középiskolák élére is román igazgató kerülhet. A beadványokra a hatalom nem válaszolt, de mivel külföldön is kiadták, hatalmas port kavartak. Az irodalmi Herder-díjas Illyés Gyula közreadta válaszát Ceaușescu egyik, 1977 decemberében megtartott nacionalista beszédére. Ez a román–magyar viszony újabb, rendkívül feszült szakaszához vezetett. Ceaușescu kijelentette, hogy senkinek sincs joga beavatkozni Románia belügyeibe, a nemzetiségi kérdést pedig az országon belül kell megoldani.
A hatalom összetett mechanizmussal igyekezett kivédeni a román politikát érő bírálatokat: egyfelől támadták a magyar történészeket, másfelől dicshimnuszokat zengtek Ceușescuról, és ehhez a kórushoz a magyar aktivisták is csatlakoztak. A disputába a neves román értelmiségit, Mihnea Gheorghiut, a Ştefan Gheorghiu Társadalomtudományi Akadémia elnökét, egyetemi tanárt is bevonták, aki horthyzmussal, fasizmussal és az Osztrák–Magyar Monarchia utáni nosztalgiával vádolta meg Illyés Gyulát. Újságcikkek, rádió- és tévéműsorok egész sorozata ismételte meg ezeket a vádakat. Egy ilyen, 1978 májusában közvetített műsorban részt vett Gáll Ernő és Demény Lajos is, ám nem szólaltak meg a vita során. Illyés Gyula műveit betiltották Romániában. A magyar nemzetiségű dolgozók tanácsának 1978-as ülésén Bodor Pál és Domokos Géza mégis bírálni merészelték Románia kisebbségpolitikáját. Ekkor már nagy ütemben folyt a németek kivándorlása (valutáért való kiárusítása – szerk. megj.), bár ők sohasem jelentettek komoly veszélyt a bukaresti hatalom számára.
Az 1978-as év nem kedvezett Ceaușescunak: egyesült államokbeli látogatásakor tüntetők fogadták a román követség épületénél. Ugyanebben az évben I. M. Pacepa tábornok, a román kémszolgálat főnöke disszidált, és a Szabad Európa Rádióban hamarosan részletek hangzottak el Vörös horizontok című, a diktatúra visszaéléseiről szóló könyvéből.
A hatalom által irányított magyarellenes fellépések tovább erősödtek. Támadások érték A Hetet és a Kriterion Kiadót, legtöbbjük mögött Eugen Barbu és Corneliu Vadim Tudor állt. Több magyar értelmiségi is megállapította, nem néhány személy, hanem a magyar kultúra egésze ellen irányult kampányuk. 1982-ben megjelent Ion Lăncrănjan Cuvânt despre Transilvania (Erdélyről szólva) című könyve, egy vad magyarellenes támadás, amely természetesen nem láthatott volna nyomdafestéket a párt engedélye nélkül. Romániában a légkör már elviselhetetlen volt, de Lăncrănjan szerint a „sovén lenézés” és „a rasszista, hamis és romboló hatású felsőbbrendűségi érzés” feketíti be az országot, megfogalmazta azt is, hogy a fő elvárás minden román polgárral szemben a lojalitás. A Lăncrănjan által név szerint említett író, Méliusz József több panaszt is benyújtott az illetékes helyeken, és mivel látta, hogy ezeknek nincs eredménye, kilépett az Írószövetségből.
Méliusz (1909–1995) pedig nagyra tartott író volt, még a tankönyvekben is szerepelt. Temesváron született, előbb a budapesti műegyetem építészeti karára iratkozott be, később teológiát tanult Zürichben, Kolozsváron és Berlinben. Balos beállítottsága miatt már az illegalitásban tagja lett a Román Kommunista Pártnak, antifasiszta tevékenységéért börtönben is ült. A háború után a Romániai Magyar Írók Szövetségének volt egyik alapító tagja, 1945–1948 között titkára is. A Magyar Népi Szövetség vezetőinek üldözésekor ismét börtönbe került; 1955-ben rehabilitálták és kinevezték aligazgatónak az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadóhoz, majd 1968-ban a Román Írószövetség tiszteletbeli alelnöke, 1974-ben a Román Akadémia levelező tagja lett. Sírja a bukaresti Bellu katolikus temetőben van.
Az lett volna Lăncrănjan szerepe, hogy üzenetet közvetítsen a „hűtlen” magyarok felé? A könyvet 1995-ben egy újabb magyarellenes kampány tetőpontján újra kiadták.
1982-ben jelent meg két történész, Gheorghe Bodea és Vasile Suciu könyve, Arhanghelii Crucii (A kereszt arkangyalai), a Horthy-hatalom majszini atrocitásairól. A Securitate rögzítette Domokos Géza véleményét: az ilyen kiadványokkal csak azt erősítik, ami szétválasztja, nem pedig ami összeköti a román és a magyar népet, és „csak az egyik oldal alávalóságainak bemutatása a Román Kommunista Párt nemzetpolitikájától való elszakadáshoz vezethet”.
Ugyancsak 1982-ben Fazekas Jánost is leváltották minden tisztségéből, kényszernyugdíjba küldték. Az ürügyet maga Fazekas János fedte fel Domokos Gézának: Márton Áron püspök halálakor koszorút és részvétnyilvánítást küldött. Azonban a püspök már 1980-ban elhunyt, úgyhogy másnak kellett a bukása okának lennie. Sokkal valószínűbbnek hangzik Robotos Imre állítása, aki szerint Fazekas kegyvesztett lett Elena Ceaușescunál. Szokása volt ellentmondani neki, és egy esetben megkérdőjelezte Mihai Viteazul szerepét a fejedelemségek egyesítésében, azt mondta ugyanis, hogy a vajda nem a népfelkelés élén vonult be Gyulafehérvárra, hanem egy húszezres, székelyekből és magyar zsoldosokból álló sereggel.
A következő évben eltávolították A Hét vezetőségét.
1984-ben neves magyar személyiségeket zártak ki a Nemzetiségi Tanácsból: Domokos Gézát, Sütő Andrást, Király Károlyt, Gálfalvi Zsoltot, és ez akár jónak is tekinthető, hisz ott már semmi hasznosat nem lehetett tenni, Ceauşescut kellett dicsérni és elítélni Magyarország beavatkozását Románia belügyeibe – mondta Gálfalvi, eltávolítása kapcsán. Ebben az évben találták ki a „magyar nemzetiségű román” kifejezést is.
1985-ben felfüggesztették a tévé magyar adásának sugárzását; megszüntették a vidéki rádióadókat és az összes magnószalagot kidobták a jilavai börtön mellé.
Lassanként a magyarokat teljesen kiszorították a politikai, gazdasági és kulturális életből, és több, túlnyomórészt magyarlakta helységbe tömegesen telepítettek románokat. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a falvak szisztematizálása, ami egyet jelentett a hagyományok és a nemzeti jelleg megsemmisítésével. A kegyelemdöfés azonban a tanügyet célozta meg. Ceauşescu a frissen végzett egyetemisták kihelyezésénél is sikeresen alkalmazta a népesség homogenizálását és a magyarok asszimilálását célzó törekvéseit, előszeretettel küldték őket Dobrudzsába, Moldvába vagy Olténiába; ott a magyarok sokszor kötöttek vegyes házasságot, gyermekeik pedig már román iskolába jártak. 1985-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem mind a 22 magyar végzősét ilyen helyekre irányították; csak négyük jelentkezett az állást betölteni. A többiek visszautasították a kihelyezést, és az akkor érvényes szabályok szerint visszafizették az államnak a 8000 lejes tanítási költséget. Szakember hiányában a magyar iskolákban egyre több tantárgyat tanítottak románul, román igazgatókat neveztek ki, úgyhogy a magyarok végül megtűrtekké váltak saját iskoláikban.
JÁNOS ANDRÁS fordítása
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Komédiás sors perzselő dobogón
Minden színház történetét komédiások írják sorsukkal. A titkokkal teli sorsok sokaságával. És mégis a földkerekség egyik legkiszolgáltatottabb embere a színész, aki a repülés pillanatában senki máséhoz nem hasonlítható szabadságot érez, majd hatalmasat bukik, aztán a semmiből remekművet teremt, amelyet soha meg nem tapinthat, mert tiszavirág-életű alkotása a teremtés pillanatában szétpattan, és örökre eltűnik az időben. De akit a Teremtő komédiás szolgálatra hívott, újra és újra elindul sorsteremtő játékra, perzselő dobogóra.
Az ünnepelt is ezt tette... Hosszú éveken keresztül írta a sepsiszentgyörgyi társulat küzdelmesen szép történetét az ő küzdelmesen szép komédiás sorsával. Embert próbáló állandó szolgálatban. Művészi és emberi kihívásokkal naponta szembenézve. Minden kimondott szóért megküzdve, minden tettéért felelősséget vállalva. Gazdag poggyásszal és tiszta lelkiismerettel szerződött át a közönség által megbecsült és szeretett nagyváradi pályatársainkhoz, akiknek ezúton köszönjük, hogy értékeihez méltón becsülik az Embert, a Művészt, a vérbeli komédiást. Dobos Imrét. Azt az embert, aki azoknak az elődöknek a nyomán haladva szolgál, akik számára a hivatás iránti alázat, a kimondott szó tisztasága, a pályatársak iránti nyitottság, a hátország (műszak, adminisztráció) megkülönböztetett tisztelete, a nézőtérre érkezők iránti felelősség le nem tehető terhe jelentette életük értelmét és a hivatás teljesítésének aranyfedezetét. Dobos Imre méltó utódja Senkálszky Endrének, Balogh Évának, Földes Lászlónak...
Pályáján nálunk indult és szolgálta társulatunkat, közönségünket húsz éven keresztül. Rábukkantam pályatársamnak, Székely Szabó Zoltánnak egyik könyvére, amelyben Balázs Éváról beszél, aki rendezők akaratából ötször „kelt egybe” Dobos Imrével, de minden alkalommal nem őt látta, hanem Balgát, Bakarasznyit, Stanleyz Podzsekálnyikovot, Gedeont. „Szeretek vele dolgozni”, nyilatkozza Éva, miközben Imre Éváról így beszél: „ideális játszótárs, aki valóban közös műhelynek tekinti a színpadot”.
Dobos Imre sokunk számára fontos társ volt a közös játékban. Oláh Tibor gyakori rendezői kontárkodásaimról egyszer azt írta: László Károly rendezőként való foglalkoztatása hol jó dobás, hol melléfogás. Imrének köszönhetően – őt gyakran szereposztva – rendszerint a mérleg a jó dobás irányába mozdult.
Amikor Tündöklő Jeromosként hordók tetején ágáltam, és megjelent előttem Gyula asztalos (Dobos Imre) meg a társa, Bella varrónő (Fülöp Klára), a két egymásba kapaszkodó kisember groteszkségében is szép volt, torokszorítóan esendő.
Kettősük színjátszásunk gyöngyszeme volt, akárcsak a Balga–Ilma (Dobos Imre–Balázs Éva) páros, a Székely Színház nagy előadásaira emlékeztetett.
Amikor a Parancsra tettem főügyészeként a kihallgatásra beidézett egykori hadifogoly szemébe néztem, tekintetében a kétségbeesés, a szégyen, a megalázott, megnyomorított ember vallomása született meg, szavak nélkül, elemi erővel. Ez a pillanat mai napig él bennem. Szerény írásom elején úgy fogalmaztam, hogy tiszavirág-életű a színész „teremtménye”, de a fent idézett példák is mutatják, vannak ritka pillanatok is. A kegyelmi állapot pillanatai, amikor gyötrelmes, makacs, kitartó keresgélés után kiszakad a színész sorsából egy megszülető új ember sorsa. És ha teljesen azonosul vele, akkor születik – sejtem – az a gesztus, az a hangszín, az a tekintet, amely évtizedek múltán újjászületik egy ismeretlen néző vagy egy ismert játszótárs gesztusában, hangjában... Persze, ehhez a komédiásnak úgy kell állnia a színházban menedéket kereső, ott érintésre, szóra váró embertársai elé, ahogy Cibi tette estéről estére a perzselő dobogón.
Elhangzott Nagyváradon Dobos Imre (Cibi) 75. születésnapján és színészi pályájának 50. évfordulóján.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felújították Nyirő József szülőházát
Ez év nyarán került sor annak a lakatlan, de egyházi tulajdonba visszakerült épületnek a felújítására, amely egykor római katolikus felekezeti iskolaként és tanítói lakásként szolgált. Itt volt iskolaigazgató az író édesapja, itt látta meg a napvilágot Nyirő József is. A helyi Avilai Nagy Szent Teréz templomban ministrált kisgyerek korában, s talán itt érezte meg először a tanulás iránti vágyat, az elhivatottságot is, hiszen papi szemináriumot végzett, majd Bécsben szerzett teológiai doktorátust és 1912-1919 között hitoktatóként, illetve plébánosként tevékenykedett.
Ugyanekkor renoválták a plébánia épületét is, amelyben jelenleg nem lakik lelkész hiszen Székelyzsombort Tamás Huba plébános oldallagosan látja el Homoródkarácsonyfalváról, de ez az ingatlan is megtelt élettel, hiszen Patakfalvi-Nagy József és felesége két saját és négy rájuk bízott gyermek nevelését végzi a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Böjte Csaba testvér pedagógiai rendszere keretében.
Több mint bizonyos, hogy sok pozitívum származik majd abból, hogy Székelyzsomboron ma már kis emlékmúzeum őrzi a falu jeles szülöttének emlékét. Idegenforgalmi szempontból is jót tesz majd a településnek a Nyirő-kultusz erősödése. Ideje, hogy az írót a kánon visszahelyezze az őt megillető helyre. Ez év nyarán került sor annak a lakatlan épületnek a felújítására, amely egykor római katolikus felekezeti iskolaként és tanítói lakásként szolgált.
Itt volt iskolaigazgató Nyirő Mihály, az író édesapja, itt látta meg a napvilágot Nyirő József is. A helyi Avilai Nagy Szent Teréz templomban ministrált kisgyerek korában Nyirő, s talán itt érezte meg először a tanulás iránti vágyat, az elhivatottságot is, hiszen szemináriumot végzett, teológiából doktorált, s 1912 és 1919 között hittantanárként, illetve lelkipásztorként dolgozott.
Ugyanekkor újították fel a plébánia épületét is, amelyben jelenleg nem lakik pap hiszen Székelyzsombort Tamás Huba plébános oldallagosan látja el Homoródkarácsonyfalváról.
Az 1892-ben emelt épületet Bogos Ernő csíkszeredai építész tervei alapján újították fel a Miniszterelnöki Hivatal, Orbán Viktor személyes keretéből és a Nemzetstratégiai Intézet (NSKI) segítségével. Itt könyvtárszobát és vendéglátóhelyet alakítottak. Ugyanakkor felújították a plébániaépületet is, ahol Patakfalvi-Nagy József és felesége két saját és négy rájuk bízott gyermek nevelését végzi a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Böjte Csaba testvér rendszere keretében.
Ily módon a két ingatlan visszakerült a székelység és az összmagyar kultúra szolgálatába. Két fontos objektum ismét a javunkra működik. Turisták számára is egyre érdekesebb lehet ez a hely, hiszen személyes tárgyakat is sikerült szerezni, illetve olyan korhű bútorzatot, amelyhez hasonló az egykori tanítói lakban is lehetett.
Az értékes relikviákat a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumból (PIM) hozott dokumentumokkal egészítették ki, illetve azok másolatai segítségével készített pannók igazítják el a látogatót Nyirő József személyes és írói világában.
A könyvtár-vendégszoba bútorzatát az író barátja, a székelyudvarhelyi múzeumalapító Haáz Ferenc Rezső (1883-1958) festette.
Külön öröm volt számunkra, hogy az NSKI elnöke, Szász Jenő és Tamás József segédpüspök társaságában az Élő Székelyföld Munkacsoport is részt vehetett az emléktábla-avatáson, amelyen a Magyar Írószövetséget is képviselve helyezhettünk el koszorút az emlékház falát.
Szubjektív gondolatok az íróról és utóéletéről
Nyirő Józsefről ma írni és szót ejteni felelősséget jelent. Egyrészt azért, mert nemzedékek nőttek úgy fel, hogy írásait nem olvashatták. Másrészt azért, mert az utóbbi évtizedekben egy újabb, de lassan immár majdnem két generáció nőtt úgy fel, hogy az íróról és művéről vajmi keveset tudva, hol ilyen, hol olyan, de mindenképp tendenciózusan megfogalmazott állításokat volt kénytelen meghallgatni és elviselni, s úgy viseltetni, hogy maga is elfogadja e kánont.
A második világháborút követő időkben, amikor a kisebb veszedelem után a nagyobb következett, s a felszabadítók tankjain érkezett meg az újabb zsarnok, törvényszerű volt, hogy a jobboldalinak tartott írót úgy elhallgatták, mintha az általa nyújtott alkotói teljesítmény fölösleges és értéktelen lett volna. Műveit bevonták a közgyűjteményekből, a tankönyvek még csak említést sem tettek róla, s a merészebb irodalomtanárok is csak elrettentő példaként említették a nevét.
A mi családunkban – némi személyes érintettség okán is – a létezett szocializmus évtizedeiben azonban mindvégig kötelező olvasmány volt a Madéfalvi veszedelem. Jómagam úgy ötödik-hatodikos koromban kerültem közelebbi kapcsolatba ezzel a könyvvel, közvetlenül az indiánregények és a Jókai-regények után, vagy inkább azokkal párhuzamosan.
Azt mondták a felnőttek, hogy Nyirővel óvatosan kell bánni, s nehogy arra vetemedjem, hogy aztán szorgos és túlteljesítő diákként a nyári olvasmányélményekről szóló beszámolóban leírjam a tartalmi kivonatát. Így Nyirő Józsefről olvasmánynaplót nem írtam.
"– Ez a könyv tulajdonképpen rólunk szól – suttogták bizalmasan –, mert ez idő sem különb az akkorinál." Éreztem az aktualitását, de az óvatosságot túlzónak tartottam. Sikerült is felvennem a kapcsolatot egy iskolatársammal, akiknek szintén volt birtokában Nyirő-kötet, s annak rendje-módja szerint kicseréltük egymás közt az olvasnivalót.
Így jutottam hozzá a Kopjafák egyik első kiadású példányához. Azok a novellák valóságosan lenyűgöztek. Nem kellett tulajdonképpen sokat gondolkodom, míg rájöttem, hogy Nyirő mindig velünk volt, hiszen balladásra faragott történetei a köz- és vasárnapi életünkből fogantak, a székely élet legmélyéből, s - bizony - ez a mi lelkünk világa, amelyet soha nem vehetnek el tőlünk, nem hazudhatják el azt, ami a miénk. Nyirő mindig velünk volt, s lesz ezután is.
A szülőháza körüli gondoskodás pedig komoly cselekedet, hogy ez így is legyen: az író egyre közelebb kerülhet hozzánk általa valóságosan is. Isten adja, hogy így legyen!
Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
(A Nyirő József felújított szülőházának avatóünnepségén tartott beszéd szerkesztett és rövidített változata. Elhangzott 2016. július 23-án, Székelyzsomboron.)
eszm.ro

Írói üzenetek nyomában
A nemrég véget ért, immár 22. alkalommal megszervezett Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár ez évben is a bőség zavarával várta a rengeteg látogatót. Mind a megvásárolható kiadványok, mind a különböző rendezvények tekintetében – utóbbiakból oly sok akadt, hogy képtelenség lett volna mindet végiglátogatni. A különböző könyvbemutatókon, beszélgetéseken, dedikálásokon olykor teljes telt házas közönség, olykor csak pár érdeklődő vett részt, de a közönség lélekszámától függetlenül a minőség mindet jellemezte.
Borcsa János könyvbemutatójára is a vásár keretén belül, múlt hét csütörtökén került sor, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Kistermében. A kézdivásárhelyi szerző legutóbbi, Írói üzenetek nyomában című kötetét ezúttal is Nagy Attila ismertette a jelenlévőkkel, az írótól is ő kérdezett. A könyvbemutatót H. Szabó Gyula, a kötetet megjelentető Kriterion Kiadó igazgatója vezette fel. – Azért is hoztam el Borcsa János korábbi könyveit, mert nagyon szeretem az írásait. Köteteinek mindig van egy jól érezhető magva, az igen aktuális kérdésekhez pedig nagyon finoman közelít. A szerzői sorozat változatosságát jelzi a könyvek külleme is – érdekes, kézdivásárhelyi nézőpontot találhatunk bennük, nézőpontot a Kárpát-medence széléről.
– Nagy örömömre szolgált olvasni ezeket a kritikákat, tanulmányokat, jegyzeteket. Meggyőződésemmé vált, hogy Borcsa János valamiféle klasszicizáló kritikát művel, a felvezetéseiben ott vannak a nagy elődök is. És ebből bontja ki azt az építő jellegű kritikát, amely kapcsán az olvasó kellő impulzust kap ahhoz, hogy utánanézzen dolgoknak. Sokan metanyelven beszélnek, az ő kötetei nagyon jóleső olvasmányok voltak. A legutóbbi 48 írást tartalmaz, triptichonként építette fel. Aláírod mindezt? – tette fel első kérdését Nagy Attila.
– Voltak a magyar irodalomban létrejött szépirodalmi folyamatokban nagy szakítások. Petőfitől kezdve, az avantgárdon keresztül – szakítások a hagyománnyal, az elődökkel. Mostanában ennek ellenkezőjét vehetjük észre: látványos kapcsolódások és kapcsolatfelvételek jöttek létre a tradícióval. A kortárs költészet is jó példa erre, annak ellenére, hogy a fiatal erdélyi költők is mást hirdettek még a kilencvenes évek elején. De öt-tíz év eltelte után a számottevő alkotók esetében – például Fekete Vince, László Noémi, Lövétei Lázár László – a hagyomány újra birtokba vételét látom. Ennek még mindig helye van. Én magam egyetlen nyelvbe vagyok bezárva, amit próbálok úgy alakítani, hogy ne tűnjön portugálnak.
– Téged nem lehet bedobozolni – én például rögtön felismerem, amit írtál, mert rendkívül míves nyelven írsz, úgy fogalmazol, ahogyan ma már nem divat. Végigsorjázol egy olyan szerzői gárdát, amely hol eltűnik, hol újra megjelenik, de te az aktualitásukat mindvégig napirenden tartod – Bogdán Lászlótól Illyés Gyulán és Cs. Gyimesi Éván keresztül Olosz Lajosig: inkább a szűk pátriádat jártad körül, de nem csak. Az írások nagy része a magyarországi lapokon kívül a Székelyföldben, a Helikonban jelent meg. A hétköznapok gondjairól is írsz.
– Cs. Szabó László szerint az esszét, irodalomkritikát az alkalom szüli, a verset, drámát az ihlet. A szerző és a folyóirat kölcsönösen talál egymásra. Ezek a kis írások nem is az irodalomtörténészt mutatják be – de az irodalmi műveltségnek valami olyanféle fenntartását tudom szolgálni velük, amely bármely helyzetben fontosnak tűnik. Van ennek olvasóközönsége – egy napilap esetében például minden rétegből.
– A még befejezetlen, Pomogáts-féle magyar irodalomtörténetet elég jól megpiszkáltad, sok mindent kijavítottál, helyretettél bizonyos dolgokat.
– Éppen azért, mert sokkal tartozom Pomogáts Bélának mint nagy elöljárónak. Ez felelősségteljes dolog: ilyen munkákról nem szabad úgy beszélni, hogy közben elhallgatja az ember a véleményét. Én hozzá próbáltam felnőni – nem legyőzni akarja az ember a másik szerzőt. Ezt meg nem mondani nagyobb vétek, mint hallgatni. Többször emlegettem Marosi Pétert és az egykori Utunk kritikarovatát. Marosiról sok mindent mondanak, de szerkesztőként tálalta a teljes hazai magyar irodalomtermést, ez nagyon nagy érdeme. Ők tájékoztattak szinte mindenről. Értékrendjükhöz tartották magukat. Ez manapság ritka. A mostani áttekintésemet is a nagy betűs Alkalom szülte, felkérésre írtam – irodalomtörténeti kérdések, hagyomány, írás és hasonló tematikák találhatóak benne – hallottuk Borcsa Jánostól.
K. NAGY BOTOND
Népújság (Marosvásárhely)

Interdiszciplináris műhelytábor a Dániel-kastélyban
Jelentkezés december másodikáig
Elindult a jelentkezés a Kastély Erdélyben program keretében második alkalommal megszervezendő FORMULA – interdiszciplináris műhelytáborba. A PONT Csoport által szervezett, a Kastély Erdélyben program keretében sorra kerülő tábor célja a vargyasi Daniel-kastély (Kovászna megye) és az alsórákosi Sükösd-Bethlen-várkastély (Brassó megye) újrahasznosítási tervének kidolgozása. A táborra december 9–15. között kerül sor az olaszteleki Daniel-kastélyban.
A hatnapos tábor célja, hogy összehozza a nagyon széles körben, különböző szakterületen tanuló és dolgozó fiatalokat – tájépítészektől közgazdászokon át designerekig –, hogy együtt gondolkodjanak, együtt tervezzenek, több nézőpontból világítsanak rá egy lehetséges megoldásra. Készségeiket, szerteágazó tudásukat kamatoztassák, és megtanulják ötleteiket innovatív és hatékony megoldássá, szolgáltatássá formálni.
A szervezők a holisztikus tervezés módszere segítségével kreatív, innovatív megoldások kidolgozását tűzték ki célul. A résztvevők a szakértők szakmai irányításával fognak eljutni a probléma megfogalmazásától a tervezésen át egészen a modellezésig. Foglalkoznak az épületekkel és környezetükkel, környezetkímélő technikai megoldásokkal, lehetséges programokkal, online és offline kommunikációval, szervezeti és gazdasági működési modellekkel.
– Szeretnél együtt dolgozni más szakterületek képviselőivel, hogy lásd, hogyan épülhet fel egy több pilléren álló üzleti terv? Szeretnéd szakterületed sajátosságait érvényesíteni és beépíteni egy interdiszciplináris újrahasznosítási tervbe? Szeretnéd megtanulni a Design Thinking tervezési stratégia módszertanát? Szeretnéd próbára tenni kreativitásodat úgy, hogy azt szaktudásodon keresztül kommunikálod? Szeretnél végre egy hasznos szakmai gyakorlaton részt venni? – teszik fel kérdéseiket közleményükben a szervezők, és elárulják: a táborban való részvétel ingyenes, 40 résztvevőt tudnak fogadni, akik számára a szakmai programokon kívül szállást és a napi három étkezést biztosítanak. Felső korhatár: 30 év. A jelentkezéshez itt lehet regisztrálni:https://goo.gl/XNCHQG Jelentkezési határidő: 2016. december 2., péntek este 9 óra, visszaigazolás 2016. december 4-én.
Az idei FORMULA tábor facilitátorai: Koltai Tamás – biológus, az utóbbi időben városi zöld felületek, zöld homlokzatok, beltéri vertikális kertek és az intézményi kertészkedés foglalkoztatják. Kutat, dolgozik, önkénteskedik, kapcsolatokat és együttműködéseket épít, a rendszerszemléletű megközelítésben hisz. Király Emese – szociológus, közgazdász, marketing-kommunikációs szakember, coach, tréner, aki többéves gyakorlatot szerzett vezetőként, beosztottként, szabadúszóként, start-up cég és ügynökség tulajdonosaként is. Az elmúlt években induló és működő cégeket, szabadúszókat, start-upokat, művészeket és induló márkákat segített abban, hogy elérjék a céljaikat, megfogalmazzák értékeiket és megtalálják helyüket a piacon. Kobrizsa Ádám, a Mindspace egyik alapítója, ahol lelkes csapattal dolgozik smart city témájú projekteken, valamint nemformális oktatás és játékosítás (gamification) területeken. Építőmérnöki és szociológiai végzettséggel a kulturális alapú városfejlesztés és az élhető város áll érdeklődése középpontjában, valamint a hálózati együttműködések gyakorlati megvalósítása. Paput Márk – rendszerállítással (család- és szervezetállítás) foglalkozik terapeutaként és coachként Budapesten. A Personal Power Method megalkotója, ami a rendszerállítás segítségével segít fiataloknak legfőbb tehetségük megtalálásában és kibontakoztatásában. A Károli Gáspár Református Egyetemen végezte a pszichológia BA képzését, jelenleg a Trieri Egyetem mesterképzését fejezi be, munkapszichológia (coaching, training, szervezetfejlesztés, talent management) súlyponttal. Sinkó Dániel – újságíró, a Circle43 szervezetfejlesztési tudásmegosztó fórum elismert trénere. Trénerként, szervezetfejlesztőként és facilitátorként 2008 óta vezet csoportokat változatos témákban. Fő szakterülete az empatikus kommunikáció – ilyen irányú képzéseket 2012 óta tart. Ezenfelül referenciái közt szerepelnek multinacionális környezetben tartott digitális átállás programok, csúcsvezetői tréningek, valamint nonprofit szektorban tartott csapatépítő, stresszkezelő és konfliktuskezelési tréningek is.
K. NAGY BOTOND
Népújság (Marosvásárhely)

Oknyomozás jegyében zajlik az Erdélyi Múzeum-Egyesület hagyományos konferenciája
Tizenötödik alkalommal rendezi meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület a Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozatot, amelynek célja az anyaországi tudományos élet kutatásainak ismertetése, valamint a kétoldali szakmai kapcsolatok erősítése. Ma Kolozsváron a hagyományoknak megfelelően a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében zajlott le a konferencia ünnepélyes megnyitója, ami plenáris előadásokkal folytatódott.
Rohonyi D. Iván
Szabadság (Kolozsvár)