Kövér Szentgyörgyön: az RMDSZ nem kerülhető meg
Az RMDSZ–MPP-listának kampányol Erdélyben Kövér László. A magyar Országgyűlés elnöke, a Magyar Polgári Párt (MPP) tiszteletbeli elnöke vasárnap háromnapos körútja első állomásán, a Sepsiszentgyörgyön tartott sajtóbeszélgetésen kifejtette: megelőzi a kérdéseket, és tisztázza, miért éppen ő próbál segíteni a választási kampányban.
Kifejtette, semmit nem bánt meg, nem von vissza abból, amit valaha is mondott az erdélyi magyar politikával kapcsolatban, nem tagadja meg az MPP-t, melynek továbbra is tiszteletbeli elnöke, azonban nem bonyolódik a múlt értelmezésébe. „A történelmileg új helyzet parancsolóan veti fel az együttműködés szükségességét nemcsak az erdélyi magyar belpolitikában, hanem Magyarországon is" – jelentette ki.
„Nagy bajnak kellett bekövetkeznie, hogy egy asztalhoz üljünk" – utalt a Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel való találkozására Kövér László. Hozzátette, baj van, de lehetőségek is vannak, és ezeket meg kell ragadni, ha azt akarjuk, hogy a következő 25 évben az erdélyi magyar képviselet sikeresebb legyen, mint eddig volt. Magyarországról nézve úgy tűnik, az erdélyi magyarság helyzete az elmúlt 26 évben soha nem volt ennyire rossz, a 2000-es évek elején a román–magyar államközi kapcsolatok is sokkal jobbak voltak, holott a világ változásai miatt most szükség lenne a jobb viszonyra.
„A történelmi átok ellenére, az ellentéteken felülemelkedve kell együttműködni" – fogalmazott Kövér, a magyar–szerb viszonyt említve pozitív példaként. Elmondta, a magyar kormány abban érdekelt, hogy a romániai választások eredményeképpen olyan kormány kerüljön hatalomra, amely akarja a kétoldalú együttműködést.
Újságírói kérdésre válaszolva kifejtette, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) téved, ha azt gondolja, hogy az RMDSZ-t támogatják, a cél az erdélyi magyarság minél erősebb képviselete. „Ha az EMNP az RMDSZ-t tartja a probléma forrásának, rossz a megközelítésük. A probléma fókuszában a hatékony képviselet kell legyen, az RMDSZ pedig nem kerülhető meg" – jelentette ki Kövér László. Hozzátette, a következő időszakban több fideszes politikus is ellátogat Erdélybe, és ugyanezt fogják mondani. A vasárnapi beszélgetésen Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elnök is jelen volt, akik felidézték: nyolc éve még Háromszéken volt a két párt között a legnagyobb az ellenállás, és most eljutottak oda, hogy onnan indult az összefogás – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Legújabb értekezéseiket ismertették a helytörténészek
Egész napos helytörténeti konferencián ismertették Marosvásárhely és Maros megye múltjára vonatkozó kutatásaik eredményeit a történészek szombaton a Kultúrpalotában.
A Magyar Tudomány Napja Erdélyben címmel az Erdélyi Múzeum Egyesület marosvásárhelyi szervezete és a Borsos Tamás Egyesület által megszervezett rendezvény célja a helytörténeti kutatások bemutatása volt – foglalta össze az értekezlet lényegét a nap végén Pál-Antal Sándor, rámutatva arra, hogy a szakmabeliek és az érdeklődők megismerhették a település és a régió múltjára vonatkozó legújabb feltárások, kutatások eredményét, gazdagítva ez által is az eddigi ismeretanyagot.
Tizennégy előadó mutatta be munkáját, kilencen közülük marosvásárhelyiek, ketten budapestiek, hárman a régióból érkeztek. Kutatásaik témája a székely szimbólumoktól kezdve a marosvásárhelyi pecséteken, a 18. századi oktatásügyi reformtörekvéseken és a Borsos-hagyatékon át a marosszéki forradalmár, Jeney József honvéd őrnagy életútján keresztül egészen a 20. századi eseményekig terjedtek. Sok még a kutatnivaló – hangsúlyozta Pál-Antal Sándor, hozzátéve, hogy a címer- és pecséttörténetek is nagy érdeklődést váltottak ki a történészekből, de különlegesnek számított a tűzoltótörténet is, amely külön színfoltja volt a tanácskozásnak.
Szekeres Attila István, Erdély jeles heraldikusa a marosvécsi református templom címereiről értekezett, Simon Zsolt újabb adatokat közölt a marosvásárhelyi pecsétekről, Mihály János a régi székely szimbólumokat ismertette Marosvásárhely címerében.
Az első világháború, annak Erdélyre, de főleg a Székelyföldre és Marosvásárhelyre gyakorolt hatása sok kutatót foglalkoztat. Pál-Antal Sándor az 1916-os menekülés marosvásárhelyi viszonyait mutatta be, míg Garda Dezső az 1916. augusztus 27-ei román katonai támadásról beszélt a Gyergyói-medencében. Tamási Zsolt az 1913-as zsinat szerepét ismertette az erdélyi katolikus egyházmegyében, Petelei Klára a Marosvásárhelyi Önkéntes Tűzoltóegylet történetét. Sebestyén Mihály a marosvásárhelyi zsidó közösség 1945 és 1948 közötti életéről beszélt, Lázok Klára a Teleki–Bolyai Könyvtár hétköznapjairól az 1950-es években.
Az elhangzott dolgozatokat nyomtatott formában is szeretnék közzé tenni a szervezők, hogy a szakma és az érdeklődő olvasók számára is elérhetők legyenek.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Találkozások, amelyek által önmagunkat is jobban megismerjük
Zsúfolásig megtelt Csíkszeredában a megyeháza márványterme szombaton, sokan voltak kíváncsiak a Csángó Nap ez évi díszmeghívottjai, a külsőrekecsiniek (Moldva) szokásai, kultúrája, történetei iránt.
„Találkozásokat szeretnénk létrehozni, emberi kapcsolatokat, hogy ismerjük meg egymást. A csángó kultúra a magyar kultúrának pont olyan része, mint a mi székely mindennapjaink. Ezek a találkozások legyenek olyanok, amelyekben önmagunkat is jobban megismerjük” – fogalmazott Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója a Hargita Megye Tanácsa, a kulturális központ, a Szent Kereszt Római Katolikus Plébánia, a Külsőrekecsini Hagyományőrző Csoport, a Csángó Továbbtanulók Közössége és a Domokos Pál Péter Egyesület szervezte rendezvény megnyitóján. Ezt követően Borbáth Erzsébet, a rendezvény kezdeményezője beszélgetett Gyurka Valentin külsőrekecsini művelődésszervezővel.
„Töretlenül folytatjuk azt a munkát, ami annak idején 1990-ben kezdődött el, és folyamatosan, szépen, apró lépésekben gazdagodott” – mondta Borbáth Erzsébet, majd bemutatta beszélgetőtársát, Gyurka Valentint, aki 1991-ben, mint a népmesékben a szegény legény, elindult szerencsét próbálni, hogy anyanyelvén, nagyszüleinek, szüleinek nyelvén tanulhasson, és hogy minél többet megtudjon a gyökereiről, csángómagyarságáról, kultúrájáról, hogy azt majd – hazatérve szülőfalujába – tovább adhassa.
„Mint a népmesék hőse, neki is nagyon nehéz próbatételeket kellett kiállnia ahhoz, hogy azt a hiányt, amit otthon tapasztalt, pótolja saját magánál is, és majd otthon is betöltse, ami az anyanyelv-használat hiánya volt, és a hagyományos kultúra továbbéltetését jelentette. Gyurka Valentin sorsa a szülőfalujába hazatért moldvai csángó értelmiségi küzdelmes sorsa.”
Gyurka Valentin röviden bemutatta szülőfaluját, ahonnan diákként elindult, és ahová évek múltán visszatért mint művelődésszervező. Külsőrekecsin a Szeret partjától tizenkét kilométerre található egy völgyben, ahol az 1800-as években épültek az első házak. Mint elhangzott, a szájhagyomány úgy tartja, a külsőrekecsiniek egyfajta bujdosók, akik más moldvai településekről érkezte, bujdostak oda. Mivel völgyben helyezkedik el, el volt zárva a világtól, nehezebben is fejlődött, de éppen ezért a hagyományok jobban megmaradtak, mint más moldvai településeken. A művelődésszervező rámutatott, az utóbbi években sajnos már nem egy elzárt településről lehet beszélni, mert az internetnek és a televíziónak köszönhetően ide is beözönlik sok minden, amelyek által egyre inkább gyengül az ott élők magyar identitástudata.
A jelen levő külsőrekecsini hagyományőrzők egy guzsalyast „hoztak el” a csíkiaknak, és bemutatták viseleteiket, táncaikat. A résztvevők megkóstolhatták a rekecsini kozonákot és geluskát, majd az est táncházzal ért véget. Vasárnap a Millenniumi templomban A moldvai csángókért szól a harang ünnepi szentmise zárta a rendezvényt.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Konferencia: Jakó Zsigmondra emlékezte
Születésének 100. évfordulója alkalmából Jakó Zsigmond emlékeztek az elmúlt héten egy konferencia keretében a Partiumi Keresztény Egyetemen. Az érdeklődőket, meghívottakat, köztük a professzor lányát, Jakó Klárát dr. Pálfi József rektor köszöntötte.
Emlékkonferenciával kívántak tisztelegni a neves professzor emléke előtt a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). A csütörtöki konferencia a Jakó Zsigmond-terem felavatásával vette kezdetét, majd több előadás és visszaemlékezés során rajzolódott ki a történész élettörténete, munkássága, jelleme. Az érdeklődőket, meghívottakat, köztük a professzor lányát, Jakó Klárát dr. Pálfi József, a PKE rektora köszöntötte, majd Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke ismertette Jakó Zsigmond életrajzát, munkásságát, kitérve jelentős érdemeire. Jakó Zsigmond 1916-ban született Biharfélegyházán, gyermekkorát Micskén töltötte, Hajdúböszörményben járt gimnáziumba, majd felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, történelem–latin nyelv és irodalom szakos tanári oklevelét 1939-ben szerezte meg. 1939–1941-ben a budapesti egyetem Magyar Népiség- és Településtörténeti Intézetben dolgozott, majd 1940–1941-ben a Magyar Országos Levéltár gyakornoka volt. 1941-ben Kolozsvárra költözött és az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának munkatársa lett, 1945–1950 között pedig igazgatóként irányította az archívum munkáját. Ezzel párhuzamosan 1942-től a kolozsvári Bolyai, majd később Babeş-Bolyai Tudományegyetemen tanított egészen 1981. évi nyugdíjazásáig. 1990 és 2002 között az újjáalakult Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke volt. A professzor 2008-ban hunyt el Kolozsváron. Sipos Gábor a továbbiakban felsorolta Jakó Zsigmond műveit és szakmai érdemeit.
Emlékezések
A továbbiakban Kupán Árpád történész szubjektív hangvételű visszaemlékezésében elevenítette fel egykori tanárát, aki elindította ezen a pályán. Hálával emlékezett vissza az egyetemi évei és a gyakornoksága alatt kapott támaszért, amit Jakó Zsigmond levelei jelentettek számára. Ezekből egy részletet fel is olvasott Kupán Árpád, amelyekből kiderülnek a tudós professzor nemes vonásai. „Gazdag történelmi munkássága felbecsülhetetlen jelentőségű, hiszen nagyon fontos, hogy ismerjük múltunkat” – tette hozzá. Dukrét Géza a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke az együtt töltött munkáséveket elevenítette fel, majd ismertette azt is, hogy Bihar megyében két emléktáblát avattak eddig Jakó Zsigmond tiszteletére, egyet Biharfélegyházán, egyet pedig Micskén. Gyulai Sándor hajdúböszörményi iskolaigazgató köszöntő levelét Hermán M. János olvasta fel, amelyből kiderült, hogy Gyulai fontosnak tartja, hogy a hajdúböszörményiek is megismerjék Jakó Zsigmond életét és munkásságát.
Emléktábla avatás
Andrejszki Judit csembaló- és énekművész előadása után Gavallér Lajos, Forró László és Szabó Zsolt lelkipásztorok Jakó Zsigmondnak Micskéhez, Hegyközkovácsihoz és Biharfélegyházához fűződő kapcsolatát ismertették, majd Tiponuţ Mónika, a biharfélegyházi Jakó Zsigmond Általános Iskola igazgatónője osztotta meg gondolatait az iskola névadójáról. A konferencia egyik kiemelkedő pillanata a PKE belső udvarán elhelyezett, Deák Árpád által készített Jakó Zsigmond-emléktábla leleplezése és koszorúzása volt. Hermán M. János az alkalmon kiemelte, hogy a világnak nagy szüksége van az olyan példaértékű emberekre, mint amilyen Jakó Zsigmond is volt, akinek a nyomába kell lépni, de legalábbis törekedni erre. Hozzátette, hogy két éve határozták el az emléktábla avatást, ami most meg is valósulhatott.
Az emléktábla avatáson Meleg Vilmos színművész szavalt. Az emléktábla megkoszorúzását követően folytatódott a konferencia a Testimonio litterarum. Tanulmányok Jakó Zsigmond tiszteletére című emlékkötet bemutatójával, amelyet a könyv egyik társszerzője, Sipos Gábor ismertetett. Végezetül pedig Gulyás László Jakó Zsigmond életéről készített filmjét is levetítették, ezzel válva teljessé az emlékkonferencia.
Bihari Napló (Nagyvárad)

Történelmünkről regélő ólomkatonák
Az Erdővidéki Közművelődési Napok keretében szombat délután a néhai ipartestület székházában mutatták be a Miniatűr történelem – Erdély története az őskortól a második világháborúig című ólomkatona-kiállítás legújabb, a tömösi csatát megjelenítő terepasztalát. Az apró műremekekről – a szentendrei Homoki Gyula munkáját és türelmét dicsérik – és az általuk bemutatott meghatározó történelmi eseményről Demeter László szólt a maréknyi érdeklődőnek.
Erdővidék Múzeumának vezetője az 1848-ban mondhatni semmiből létrejött magyar honvédség helytállását emelte ki, majd az ifjú császár, Ferencz József által segítségül hívott orosz hadsereg betöréséről beszélt. Demeter felhívta a jelenlevők figyelmét: az asztal Bordi Zsigmond Loránd segítségének köszönhetően igen jól szemlélteti a terepviszonyokat, s rámutatott néhány érdekességre, humoros jelenetre is. Ha jól megfigyeljük, nemcsak a szemben álló hadseregek ruháját és fegyverzetét láthatjuk, de akár a katonák frizurája és arcszőrzete is kivehető, láthatjuk az elsütött ágyúk füstjét, sőt, a feladatát elvégző, s a csata idején ittasan heverésző, felesége civódását eltűrő kovácsot is, vagy ott van az a kiváló helyismerettel rendelkező román juhász is, aki a honvédő magyarok oldalába vezette a cáriakat – mondotta.
Az intézményvezető azt ígérte, az elkövetkezendő esztendőkben a csatajelenetek mellett olyan terepasztalok is elkészülnek, amelyek Erdély kulturális, vallási és szellemi életének egy-egy jelentős pillanatát mutatják be, például a vallásszabadságot kimondó 1568-as tordai országgyűlést vagy a Szent István által létrehozott Erdélyi püspökséget és az épülőfélben levő gyulafehérvári székesegyházat ábrázolják. A rendőrség mögötti, 1906-ban emelt épületben a két éve átadott terepasztalon megtekinthető még a hat négyzetméteren bemutatott kökösi csata, két kisebb diorámán pedig Gábor Áron halála és a bodvaji ágyúöntés.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tollba mondott történetek ’56-ról (Barót)
Benkő Levente Volt egyszer egy ’56 című átdolgozott és kibővített riportkötetét mutatták be az Erdővidéki Közművelődési Napok keretében csütörtök este. Az Erdővidék Múzeumában nemcsak a szülőföldjén oly népszerű újságíró-történész barátai és rokonai voltak jelen, de két „államellenes bűncselekmények” miatt elítélt is: Aczél Ferenc és Oláh János.
Hogy jobban megértsük azt a kort, hogy embertelensége, groteszksége kézzelfoghatóbb legyen, Benkő Levente messziről indította a történetet. Szólt a világháborút követő kommunista hatalommegszerzésről, a csatlós államokban kinevelt diktátorocskákról, az államosításról, kitelepítésekről, Sztálin haláláról, az 1953-as keletnémet lázadásról, az 1956-os poznani munkásfelkelésről és az 1956. október 23-át megelőző helyzetről, az azt követő eseményekről is. Mint mondotta, az anyaországban történtek hamar átgyűrűztek a határon – a temesvári diáklázadás a magyar fiatalokkal való együttérzés kiváló példája volt –, majd a forradalom leverését követően – mindannak ellenére, hogy itt egyetlen puskadörej sem hallatszott – megkezdődtek a leszámolások. A romániai megtorlás mind a letartóztatottak, mind az elítéltek számában megegyezett a magyarországival – tették mindezt azért, mert tudták, megtehetik, illetve, mert a magyar közösség megroppantásának lehetőségét látták benne. Brassótól Nagyváradig és Erdővidéktől Temesvárig ezrével tartóztattak le tizen- és huszonéveseket csak azért, mert verset mertek írni, emlékművet mertek koszorúzni, volt bátorságuk emlékezni az 1848–49-es hősökre, ki merték mondani: fontos számukra a magyar kultúra, ragaszkodnak hagyományainkhoz és szellemi értékeinkhez. Nemcsak letartóztatták őket, de többjüket halálra is ítélték – ebből sokat végre is hajtottak, másokat súlyos börtönévekre ítéltek. Ezen kegyetlen kor túlélői már idős emberként 1996. szeptember 8–11. között Marosvásárhelyről indulva vonattal, autóbusszal, folyami utasszállító hajóval utazva és gyalog járták végig meghurcolásaik helyszíneit: a marosvásárhelyi volt Securitate székházát, a Maros Megyei Törvényszéket, a helyi, a szamosújvári, valamint a jilavai börtönt, a Duna-deltában a peripravai, a Brăilai Nagyszigeten pedig a luciu-giurgeni-i valamikori kényszermunkatelepeket. Benkő Levente könyve az ezen a „kiránduláson” elhangzottakból született. Mint a szerző mondotta, sokszor keresetlen szavakkal idézték fel egy-egy bíró, kegyetlen kihallgató vagy rosszindulatú börtönőr alakját, de számos, életüket végigkísérő, megható, emberi történetet is megörökíthetett. „Ezt a könyvet nem én írtam, hanem nekem mesélték el. Azokat az embereket szólaltattam meg, akikről tudtam, visszaemlékezéseiket nem írják meg, pedig meg kellene, mert életük példa volt. Köszönöm nekik e példát” – mondotta. Szavai hatására az Erdővidék Múzeumában összegyűltek megtapsolták az EMISZ-perben elítélt Aczél Ferencet és Oláh Jánost, majd a vallomásaikat is tartalmazó kötetet közösen dedikálták.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Monográfia Bodokról
Múlt héten a bodoki református egyházközség gyülekezeti termében népes hallgatóság előtt mutatták be a Háromszék vármegye településeit ismertető sorozat hetedik kötetét. Adevent előtti bűnbánó hét lévén, rövid áhítattal vette kezdetét a rendezvény. Imát mondott Roth Levente helybeli lelkipásztor.
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök megnyitó szavaiból kiderült, a sorozatszerkesztő Nagy Balázzsal közös ötletgazdái ennek a kiadványsornak. Azt kívánják, méltó folytatása legyen Orbán Balázs nagy összefoglaló munkájának, A Székelyföld leírásának, valamint Nagy Balázs Székelyföld falvai a huszadik század végén című nagyszabású művének. Bemutatták a négytagú szerkesztőcsoportot (Csáki Árpád, Kinda István, Nagy Balázs és Tóth Szabolcs Barnabás), és az egyes fejezetek szerzői kiegészítették, kiemelték az általuk írtak értékfeltáró részeit. A természetföldrajzi és történeti-földrajzi keret szerzője Köllő Zsolt Ágoston, a Székely Mikó Kollégium tanára, a környék régészeti múltját és szórványleleteit dr. Székely Zsolt régész, egyetemi tanár mutatta be. A közérdeklődésre számot tartó fejezetet – A bodoki református egyházközség és templom története – számos helyi fiatal várta, ennek szerzője Csáki Árpád történész. A bodoki unitárius templom régi orgonáját a témakör legjártasabb kutatója, Márk Attila zenetanár és árkosi unitárius énekvezér jegyzi. Írásából kiderül, hogy az 1819-ből való, de eléggé megviselt orgona építőmestere a Brassó melletti keresztényfalvi Thomas Bolters, azaz „Boldizsár Tamás Úr”, s mint ilyen, a Háromszék-Felsőfehéri unitárius egyházkör egyik legidősebb hangszere. Megmenteni csak eladás útján lehet – hangsúlyozta –, mert a kis lélekszámú leányegyházközség pénzügyi lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Cserey Zoltán történész, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott aligazgatója a faluközösség 18–19. századi nemesi és katonai uralom alatti helyzetéről, Demeter Lajos a bodokiaknak a háromszéki önvédelmi harcban való részvételéről, Kozma Csaba a helybeli Henter Károly gimnaziális iskola történetéről, Tóth Szabolcs Barnabás történész pedig Bodok kulturális egyesületeiről írt. A népes szerzőcsoport részeként Szőcsné Gazda Enikő sepsiszentgyörgyi néprajzkutató és muzeológus a bodoki agyagművességet, Both Noémi Zsuzsanna Sepsibodok társadalmát mutatja be, ahogyan azt Imreh István történész látta a 20 század derekán. Nagy Balázs sorozatszerkesztő írásában „mintafalu” néven mutatja be Bodok községközpontot, e sorok írója pedig Bodok borvízsokadalmát, földtani érdekességét ismerteti. Fodor István polgármester záróbeszédében kifejtette, hogy jó lenne, ha az elkövetkezőkben hasonló átfogó munka készülne a Bodokhoz tartozó, gazdag múlttal rendelkező Zalánról és Oltszemről is. A Kovászna Megye Tanácsa által támogatott sorozatot Zágon magyar–román nyelvű bemutatásával folytatják.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem a szavak embere vagyok (Színházi tükör)
Vass Zsuzsanna Székelyudvarhelyen született, Kolozsváron végezte a színművészeti egyetemet, 2015-ben mesterizett. Az egyetemi évek alatt több független színházi produkcióban játszott Kolozsváron, 2015 nyarán a Szegedi Nemzeti Színház társulatához szerződött. Egy szűk szegedi évad után Bocsárdi László hívására érkezett Sepsiszentgyörgyre, április óta tagja a Tamási Áron Színház társulatának.
– Miért lettél színésznő?
– Sajnos, semmi izgalmasat nem tudok erről mesélni, egyszerűen így alakult az életem. Nem volt gyermekkori álmom a színház, csak a középiskola vége felé kezdett foglalkoztatni, miután az udvarhelyi színházban egyszer helyettesítettem egy statisztát. Nem vagyok túl extrovertált személyiség, fiatalabb koromban az is nehezemre esett, hogy több ember előtt elmondjam a véleményemet. Néha számomra is meglepő, hogy erre a pályára kerültem.
– Hogyan vezetett az utad Udvarhelytől Sepsiszentgyörgyig?
– Udvarhelyen végeztem az általános és középiskolát, Kolozsváron az egyetemet, aztán Szegedre szerződtem, de közben még játszottam Kolozsváron is. Akkor rendezett Bocsárdi a kolozsvári román színházban, és miután egy alkalommal megnézte a Zéró című előadásunkat Botos Bálint rendezésében a Váróterem Projektnél, elhívott minket Szentgyörgyre Rácz Endrével együtt, aki az egyetemen is osztálytársam volt. A Liliomban kaptunk először lehetőséget, azután felbontottam a szerződésemet Szegeden. Utána következett a Zongota, majd a norway.today.
– Milyen fontosabb munkáid voltak korábban?
– Az egyetem alatt több izgalmas színházi produkcióban is részt vettem. Dolgoztam a Groundfloor Groupnál, egy nonverbális előadásban, Sinkó Ferenc rendezésében, amit az Ecsetgyárban mutattunk be. Egy évig a Váróterem Projektnél játszottam, ahol ugyancsak érdekes tapasztalatokban volt részem: például készítettünk egy improvizációs előadást, ami komoly kihívás volt, mert sosem lehetett pontosan tudni, hogy mi fog történni benne, nagyon egymásra voltunk utalva. Osztálytermi produkciónk is volt, a Bánk bán? Jelen!, azt is nagyon szerettem. Elég kemény közönség a középiskolásoké, nem kímélik a színészt. Szerintem minden pályakezdőnek megéri belekóstolni a független színházi életbe, ott igazán meg lehet tapasztalni, mit jelent a csapatmunka. Aki épp nem játszott, jegyet árult, szervezett, pályázatokat írt... Akkor nyílt meg a Váróterem Projekt új székhelye, a Zug, közösen takarítottunk, festettünk, vakoltunk, aztán letettük a szerszámokat, és próbáltunk egy kicsit. Miután megnyílt a hely, valamiből fenn kellett tartani, ezért bulikat, koncerteket szerveztünk, ahol mi árultuk a sört, másnap reggel pedig takarítottunk, és csak azután kezdtük a próbát. Több szempontból is tanulságos volt.
– És Szentgyörgyön milyen színésznek lenni?
– Jól érzem itt magam. Szakmailag fontos állomás, van mit tanulni a kollégáktól, és nagyon jó a hangulat a társulaton belül. Úgy érzem, elég hamar befogadtak. Ez nagyon jó közösség.
– Milyennek tűnik a város Kolozsvár és Szeged után?
– Kolozsvárt nagyon szeretem, valószínűleg a pezsgése miatt, jó volt ott egyetemistának lenni. Vissza is látogatok elég gyakran. Szeged viszonylag nagyváros, de valahogy kisvárosként viselkedik. Szentgyörgy olyan kisváros, mely nagyvárosként működik, jó köztes hely.
– Milyen jellegű előadásokban szeretsz játszani?
– Olyanokban, ahol nem végrehajtóként, hanem partnerként kezelnek. Szeretem az igazi csapatmunkát, amikor a rendezővel közösen keresgélhetek. Nem szokott egyből megérinteni a szöveg, amit elém tesznek, általában időre van szükségem, hogy megtaláljam az utat hozzá. Mint mondtam, nem a szavak embere vagyok, talán a nonverbális előadások állnak hozzám legközelebb...
– A színészi munka mellett még mivel foglalkozol?
– Sok minden érdekel még a színházon belül és kívül is. Szeretek mozogni, részt venni workshopokon, a Váróterem Projektnél voltam rendezőasszisztens, ami nagyon fontos tapasztalat volt, a mozgásszínház is nagyon érdekel. Néha találkozom egy-egy izgalmas küzdősporttal vagy táncformával, de nehéz valamit rendszeresen gyakorolni. Igazából minden időfüggő, és amikor dolgozom, alig jut idő másra... Az is jellemző rám, hogy nem bírok sokáig egy helyben maradni, ezért a szabad időmben igyekszem kimozdulni Szentgyörgyről.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar honvédség a második világháborúban
Történelmi előadás a Bernádyban
Szakály Sándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója A magyar honvédség a második világháborúban címmel tartott nemrég előadást Marosvásárhelyen, a Bernády Házban a Kós Károly Akadémia meghívására.
Előadásában arról beszélt, hogy a trianoni békediktátum csupán 35 ezer fős honvédséget engedélyezett Magyarország számára, az pedig az ország védelmére nem volt elegendő, meg sem közelítette Csehszlovákia vagy Románia haderejét. Magyarország az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején még arra sem volt képes, hogy az engedélyezett 35 ezer fős létszámot fegyverben tartsa. De függetlenül a társadalmi állapottól, felekezeti hovatartozástól, a magyar társadalom abban egységes volt, hogy a revízió, az elveszített területek visszaszerzése alapkérdés.
A történész véleménye szerint erre két lehetőség volt: vagy fegyveres erővel, vagy tárgyalással, diplomáciai úton. Magyarország hadereje alkalmatlan volt a fegyveres támadásra, de nem voltak igazi partnerei sem. 1927-ben született Olaszországgal egy megállapodás, hogy az pártfogolja a magyar érdekeket, majd 1934-ben Németország is hajlandó volt valamilyen szinten a magyar érdekeket képviselni. Ennek ellenére a ’30-as években elindult a hadseregfejlesztés, 100 ezer fős haderőben gondolkodtak, de ez csak elképzelés volt. Az igazi változás 1938-ban mutatkozott meg, a győri program megszületésekor. Egy másik jelentős előrelépés, hogy 1930 augusztusában a kisantant államok képviselői arra a megállapodásra jutottak Magyarországgal, hogy a három ország támogatja, cserébe azt kérik, hogy Magyarország ne kívánja fegyveres úton megváltoztatni a trianoni határokat. Ugyanakkor Magyarország kap egy másik ajánlatot is a Hitler vezette birodalomtól: Magyarország megtámadhatná Csehszlovákiát, hogy visszaszerezze az elcsatolt területeket. Ezt azonban Horthy elutasította, mert a magyar haderőnek nem volt olyan felszereltsége, hogy Közép-Európa legnagyobb haderejével szembeforduljon.
Az előadó beszélt a győri programról, amely egymilliárd pengőt irányozott elő a honvédség, az infrastruktúra fejlesztésére. Ennek ellenére – jelentette ki –1938-ban remény sem lehetett arra, hogy Magyarország fegyveres revíziót hajtson végre. Döntő jelentőségűnek nevezte Magyarország számára az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktumot, amely érdekszférákra osztotta fel Európát. Megválaszolatlan kérdés volt a román–magyar viszony rendezése, mert sem Németországnak, sem Olaszországnak nem volt érdeke, hogy a két ország háborúzzon egymással. Magyarország és Románia között nem lehetett fegyveres konfliktus.
Magyarország érdeke az volt, hogy kimaradjon a háborúból
1939-ben Magyarország jó helyzetbe került, és amikor a háború szele először csapta meg az országot, semleges álláspontra helyezkedett, ugyanis az volt a politikai elképzelés és a döntéshozók véleménye: Magyarországnak az az érdeke, hogy a háborúból kimaradjon, az erőit megtartsa, lehetőség szerint összegyűjtse, és ezekkel az erőkkel majd a háború végén érvényesítse a törekvésit. Magyarország számára is meghatározó volt, hogy 1939 novemberében a Szovjetunió élt azzal a lehetőséggel, amit a németekkel kötött megállapodás teremtett: Bukovinát megtartja, Románia tiltakozását elutasítják. Magyarország úgy érezte, hogy megoldható az erdélyi kérdés. Telekinek az volt az álma, hogy Magyarország önállóan cselekedjék, de tudta, hogy a magyar honvédség nem alkalmas arra, hogy sikeres háborút vívjon Romániával. Ennek ellenére mozgósítottak, voltak határ menti összetűzések, de háborús konfliktus nem, mert Olaszor- szág és Németország számára is elfogadhatatlan volt, hogy háborúzzanak. Tárgyalások következtek: a magyar elképzelés az volt, hogy a teljes területet visszaveszik, a románok szerint esetleg a határ mentén lesz egy kis kiigazítás. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. A magyar honvédség, anélkül, hogy hadműveleteket hajtott volna végre, békésen bevonult Erdélybe.
Magyarországnak továbbra is az volt a véleménye, hogy a háborúból ki kell maradni. 1940 decemberében Jugoszláviával aláírtak egy barátsági szerződést, és a honvédség fejlesztése is elindult. Teleki Pál halála után Horthy Miklós 1941-ben Bárdossy Lászlót nevezte ki miniszterelnökké, aki szintén ellenezte a hadba lépést azzal, hogy az országnak meg kell őriznie erejét a háború végéig. 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, június 23-án Magyarország szolidaritást vállalt a németekkel, és megszakította a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval. Június 27-én hadiállapotot jelentettek be.
Szakály szerint 1941 júniusában senki nem feltételezte, hogy a német–szovjet háborúban nem a németek lesznek a győztesek. Még abban az évben a németek számára is világossá vált, hogy nem sikerül a Szovjetuniót legyőzni, és Magyarországtól azt követelték, hogy a teljes magyar haderőt küldje a frontra. Magyarország végül a 2. magyar hadsereget bocsátotta a rendelkezésükre, azzal a feltétellel, hogy a németek nehézfegyverekkel szerelik fel. Az erre vonatkozó tárgyalások 1941 decemberében folytak.
1942 áprilisában vonulnak a keleti frontra, első vonalbeli támadó alakulatként, augusztusban nagy hídfőcsatákat vívnak a Don partján, majd 1943. január 12. és február 1. között vívják legnagyobb csatájukat a Don folyó partján A tragikus ütközetben a magyar hadsereg 42 ezer katonája esett el, 28 ezer sebesültet összesítettek, míg 26 ezren szovjet hadifogságba kerültek, év végére csak ötezren maradtak életben közülük.
Szakály szerint a Don-kanyari tragédia volt az első komoly megmérettetése a magyar királyi honvédségnek, olyan körülmények között, amire korábban nem készült fel.
*** A második világháború az emberiség történetének legnagyobb fegyveres konfliktusa volt. Ázsiában kezdődött 1937. június 7-én, és Japán kapitulációjával ért véget 1945. szeptember 2-án. Európában 1939. szeptember 1-től 1945. május 8-ig tartott.
Az európai, ázsiai és afrikai földrészen vívott harcokban közel 70 nemzet vett részt, és ezekben több mint 62 millió civil és katona halt meg. A háború kitöréséhez nagyban hozzájárult az I. világháború után a Párizs környéki békeszerződésekkel kialakított világpolitikai helyzet, a szövetséges hatalmak győzelme pedig a negyvenéves hidegháborút alapozta meg.
Bár a Magyar Királyság külpolitikáját a fegyveres semlegesség jellemezte, a területrevíziók prioritása és a geopolitikai körülmények elkerülhetetlenné tették a magyar hadba lépést. A magyar haderőnek az 1920-as évek gazdasági nehézségei, de legfőképp a trianoni békeszerződés katonai rendelkezései miatt kevesebb kiképzett tartalék, felszerelés és hadiipari háttér állt rendelkezésére, mint a szomszédos kisantant országoknak, köztük az 1940-től Németország felé orientálódó Romániának. Jóllehet az 1938-as bledi egyezmény lehetővé tette Magyarország újbóli fegyverkezését, az az idő rövidsége és a magyar katonapolitika – mely az (egykori) kisantant országokkal és nem a Szovjetunióhoz hasonló erejű ellenséggel való konfrontációval számolt – korlátozott lehetőségei miatt csak részben valósult meg.
A magyar hadvezetés a Németországgal való szövetség ellenére sokáig a háború elkerülésére, majd 1941-től kezdve a háborús részvétel minimalizálására törekedett. Így Magyarország a délvidéki bevonulás ellenére elkerülte Nagy-Britannia hadüzenetét, majd a Barbarossa-hadműveletben csak jelképes erőkkel, az úgynevezett gyorshadtesttel vett részt, az 1942-ben a Donhoz kiszállított 2. hadsereg pedig a Magyar Királyi Honvédség egyharmadát tette ki. 1944-től kezdve, amint a keleti front megközelítette a Kárpát-medencét, a magyar háborús erőfeszítések tovább növekedtek, ekkor mozgósították az 1. magyar hadsereget. 1944-1945-ben Magyarország a szovjet és német hadvezetés számára is lényeges hadszíntérré vált. A politikai megosztottság, valamint az 1944-es német megszállás és a szovjet túlerő végül a magyar haderő felmorzsolódásához vezetett, mely 1945 áprilisára gyakorlatilag megszűnt létezni.
Népújság (Marosvásárhely)

Volt egyszer egy gyermekegyüttes
Jövőben lesz 60 éve…
Az ötvenes, hatvanas évek Marosvásárhelyének különleges színfoltja volt a Székely Népi Gyermekegyüttes. Az egykori kis énekesek, zenészek, táncosok 2007-ben a Maros Művészegyüttes termében ünnepelték az együttes megalakulásának ötvenedik évfordulóját. A jövő évi 60. évforduló emlékezetessé tételére múlt kedden a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében gyűltek össze először a szervezést felvállalt tagok.
– A marosvásárhelyi Székely Népi Gyermekegyüttes 1957-ben alakult, egy közel száztagú kórus, egy 40 tagú tánckar tartozott hozzá, illetve saját gyermekzenekara is volt – idézte fel kérésünkre az indulást Cseh Gábor, a 60 éves találkozó kezdeményezője, aki kilencéves korától táncolt az együttesben. – Tízéves működése alatt több nemzedék életében játszott fontos szerepet az együttes, az évek során közel négyszáz kisiskolás és tizenéves tagja volt. Ha jól emlékszem, a tizennégy évesek voltak a legidősebbek. Az első bemutatóra 1958-ban került sor, ezt követően minden évben legalább egy új előadással színpadra álltunk. A legsikeresebbek a táncjátékok voltak, a Bíborkáné lánya és a román Poarta de aur, azaz Aranykapu című előadás. Mindig telt ház előtt léptünk fel, és sohasem maradt el a vastaps. Egyedülálló volt, szenzációnak számított akkoriban ez az együttes. Nemcsak itthon és a környező településeken, hanem távolabbi román vidékeken, például Moldvában is szeretettel fogadtak. A legnagyobb sikere Bukarestben volt a gyermekegyüttesnek. Az előadás után a Román Kommunista Párt első titkára száz szál rózsával jutalmazta a produkciót, az elkövetkezőkben pedig fenti utasításra a fővárosban megalakult a pioníregyüttes, amelynek tagjaival később Prahova megyébe, a Cheia nevű településen szervezett közös táborozásra is elvittek. A gyimesi táborok emléke is felejthetetlen számunkra.
Cseh Gábor az oktatókról is szívesen beszélt. Birtalan József a kórust, a néhai Székely Dénes, azaz Dini bácsi és Domokos István a tánckart irányította, és az oktatók közé tartozott többek között Orbán Ottó és Márton Mihály is.
A gyermekegyüttes a felnőttegyüttes mellett, annak utánpótláscsoportjaként működött, az államhatalom azonban a Pionírházhoz csatolta. Ez lett az együttes veszte. Tagjai azonban a későbbiekben is megőrizték, továbbvitték mindazt, amit a tíz év alatt tudásban, szellemiségben kaptak, sokan közülük művészi pályára léptek, színészek, táncosok, balett-táncosok lettek. Az együttes tagja volt Kilyén Ilka, Toszó Ilona, Bálint Márta színművésznő, a szintén Thália szolgálatába állt Buzogány testvérpár, Márta és Béla, Áment István balettművész, Kincses Elemér író, rendező, Molnár H. Lajos néhai közíró – sorolta a jövő évi ünnepség főszervezője. Könyvbemutató és kopjafaállítás
– Az ötvenéves találkozóra kiadtunk egy emlékkönyvet Gyöngyvirágtól lombhullásig címmel. Kuti Márta szerkesztette, hatalmas munkát foglal magába. A gyermekegyüttes 385 tagjáról emlékezünk meg a kiadványban, a 2007-es ünnepségen azonban kiderült, hogy egyes énekesek, táncosok kimaradtak. Ezért érezzük szükségesnek az új, bővített kötet kiadását, amelyben az új írások mellett a bővített névsor is helyet kap. Ennek az emlékkönyvnek a bemutatója képezné a 60. találkozó egyik fontos mozzanatát. Emellett kopjafát szeretnénk állítani valamelyik marosvásárhelyi temetőben az együttes elhunyt tagjainak emlékére. Erről az elkövetkezőkben az egyházakkal kell egyeztetnem – mondta Cseh Gábor.
A 60. évforduló alkalmából megszervezendő délutáni gálaműsor helyszíne a Kultúrpalota vagy a Maros Művészegyüttes terme lenne. A szervezők azt szeretnék, ha az ünnepségen a Maros Művészegyüttes utánpótláscsoportja, a Napsugár néptáncegyüttes, illetve a szintén marosvásárhelyi Csillagfény gyermekegyüttes is fellépne, hiszen mindkettőt a Székely Népi Gyermekegyüttes jogutódjának tekintik.
– Ünnepi, ugyanakkor családias legyen a rendezvény. Olyan, amilyen az együttesünk volt – összegzett a megbeszélés végén Kelemen Ferenc nyugalmazott rádiószerkesztő, aki hatodikos korában lett a Székely Népi Gyermekegyüttes tánckarának tagja. A jelenlevők elhatározták, hogy az elkövetkezőkben kéthavonta találkoznak, addig pedig mindenikük igyekszik felvenni a kapcsolatot a külföldön, Magyarországon, Ausztriában, Izraelben, illetve a világ más tájain élő egykori gyermekművészekkel.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Elismerésözön Kolozs megyei magyar pedagógusoknak
Háromféle díjat vehettek át az arra érdemes Kolozs megyei pedagógusok Tárkányi Erikától, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete elnökétől szombat délelőtt a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében, miután meghallgatták a szemet gyönyörködtető népviseletbe öltözött Kis Evelin, a Református Kollégium X.A. osztályos tanulója által előadott népdalt. Köszöntőjében Székely Árpád, a házigazda intézmény igazgatója azt kívánta: az RMPSZ továbbra is töltse be szerepét, és tudjon még többet tenni a magyar pedagógustársadalomért, mert „megérdemeljük a mindennapi harcért, munkáért, amit teszünk”.
„A pedagógusszövetséghez idén tavasszal érkezett a megkeresés a magyar kormány Emberi Erőforrások Minisztériuma részéről, miszerint Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel szeretnék kitüntetni az anyaország határán túli pedagógusokat. A felkérésben úgy fogalmaztak, hogy erre a díjra olyan pedagógust javasolhatunk, aki idén szeptemberben vonul nyugdíjba. Megyei szövetségünk részéről a javaslattételek megtörténtek, és mindkét pedagógusunkat elfogadták erre a magyar állami kitüntetésre” – közölte Tárkányi Erika, majd átadta Nagy Vilma tanítónőnek és az idén elhunyt Tőkés Erika magyartanár leányának, Tőkés Orsolyának az emlékérmet. Négy pedagógus részesült Apáczai-díjban, amelynek elnyerésére az RMPSZ Tudományos Tanácsa kétévente pályázati lehetőségét hirdet. Ennek célja a közoktatásban dolgozó magyar pedagógusok tudományos tevékenységének felmérése, segítése és ösztönzése. A Tudományos Tanács nyilvántartja mindazokat a pedagógusokat, akik valamely területen tudományos értékű munkát végeznek, számba veszi az eddig megjelent munkákat, és lehetőségei függvényében népszerűsíti azokat, hogy az azonos vagy határtudományok művelői kapcsolatokat építhessenek ki egymással, közös projekteket valósítsanak meg. A Tudományos Tanács méltó emléket kíván állítani Apáczai Csere János munkásságának azáltal, hogy létrehozta a róla elnevezett díjat, és kétévenként odaítéli a legjobbaknak érdemesült, önálló kötetben, elismert tudományos szakirányú lapban megjelentetett vagy a világhálón közzétett munkák szerzőinek. Az Apáczai-díj Dicsérő oklevelét vette át Katona Lajos a Látássérültek Kolozsvári Intézetének történetéről szóló munkája, valamint Málnási Ferenc több mint negyven év alatt közzétett publikációinak elismeréseként. Az Apáczai-díj Elismerő oklevelében részesítették Bucur Tünde Csillát tudományos tevékenységének és Plesek Zoltán Ákost Az életmentő orvosi segítség megtagadásának racionalitása című munkájának elismeréseként. Az Érdemes oktató-nevelő díjat idén 15 Kolozs megyei pedagógus vehette át (zárójelben a laudáló neve): Székely Árpád tanár (Rácz Melinda), Bota Ilona óvónő (Bódi Tünde), Darvasi Gyöngyvér tanár (Antal Orsolya), Demeter Zsuzsa tanár (Dózsa Izabella, Kötő Andrea), Gál-Máté Éva óvónő (Komáromi Tünde), Kassay Ildikó tanár (Czondi János), Kató Levente tanár (Márton Zsolt), Kulcsár Margit tanító (Márton Zoltán), Nagy Emese tanár (Vorzsák Milán), Nagy Vilma tanító (Kállay-Miklós Tünde), Ráduly Zörgő-Éva tanár-logopédus (Schuller Hajnal), Szabó Mária tanító (Timsa Ildikó), Tamás Éva tanár (Török Zita), Tárkány Margit tanár (Pávai Erika), Varga György tanár (Szabó Gábor). A tartalmas, nagy gonddal és igényesen összeállított laudációk felolvasása során képet alkothattunk emberi és pedagógusi képességeikről, több évtizedes tevékenységükről. A díjazottak a dicsérő szavak után köszönetet mondtak a kollégáknak és a családtagoknak a munkájukban nyújtott támogatásért. Végezetül Székely-Varga Gyopár XI.A. osztályos kollégista versmondását hallgathatták meg, majd a kórus fellépésével zárult a díjátadó ünnepség.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

Emlékezéssel egybekötött adventi ünnepség és sokadalom
Ifjúsági adventi ünnepséget tartott szombat este a kolozsvári evangélikus egyházközség. Az eseményen nem csak helybeli, hanem Brassóból, Hétfaluból, Nagykárolyból és Szartmárnémetiből érkezett fiatalok is részt vettek. Az ökuménikus istentiszteletet a LoveWood ifjúsági együttes zeneszámai egészítették ki, majd ezt követően Benkő Levente történész tartott előadást a huszadik század közepén Erdélyben lejátszódott, nagy tömegeket érintő embertelenségekről: az 1944 májusban Kolozsvárról és környékéről a náci lágerekbe elhurcolt 18 ezer zsidóról, a megszálló szovjet csapatok által „málenkij robotra” elhurcolt 5000 kolozsvári magyar férfiról, az 1956-ban a magyar forradalommal rokonszenvezők elrettentő meghurcolásáról a kommunista rémuralom idején. „Nem elfogadható a kollektív bűnösség elve, azért mindig jól meghatározható személyek és politikusok a felelősek” – vonta le a következtetést az előadó.
Az evangélikus egyházközség udvarán Adorjáni Dezső Zoltán püspök, Koszta István brassói lelkész és több protestáns ifjúsági szervezet megkoszorúzta az Ártatlan áldozatok emlékművét, majd a Protestáns Teológiai Intézet udvarán az 1956-os emlékművet. Végül az adventi ünnepség az IKE-klubban szeretetvendégséggel, játék- és gitáresttel zárult.
Vasárnap a délelőtti istentiszteletet a hagyományos adventi vásár követte. A sokadalomban felvonult minden, ami szemnek és szájnak ingere: édességek, ünnepi gyertyák, könyvek, forralt bor, kézműves termékek, zsíros kenyér, székelykáposzta stb. a gyermekek és felnőttek közös örömére.
Ördög Béla
Szabadság (Kolozsvár)

Könyvbemutató az Új Ezredév Központban
Székely kapu a magyar világra
2016. december 6-án 18 órai kezdettel az Új Ezredév Központban kerül bemutatásra Borbély Zsolt Attila „Székely kapu a magyar világra” című kötete, melyet a szerzőnek a Kapu című folyóiratban az elmúlt húsz év során megjelent írásaiból állított össze a kiadó.
A kötet borítóján az a kenderesi székely kapu látható, melyet a Magyarok Világszövetségének segítségével állítottak helyre, s melynek eredetijét Észak-Erdély visszatérése után állította fel Horthy Miklós birtokán a hálás székelység.
A könyv címe a Kapu folyóirat alapítójának és főszerkesztőjének, Brády Zoltánnak székely származására utal, és persze arra is, hogy a szerző a székelység területi autonómiáját a legfontosabb nemzetstratégiai célok között tartja számon.
„Tollamat mindvégig a nemzeti érdek és az igazságérzet vezette” – írja a szerző a kötet első eszmefuttatásának utóiratában, majd így folytatja: „Mivel megtiport, megrablott, megalázott nemzet vagyunk, a kettő összeütközését soha nem éreztem. Olyan igazságokat igyekeztem egymás mellé helyezni, melyek tisztán látása elengedhetetlen a nemzet sorsának jobbra fordításához, melyeket nem mondanak ki, vagy nem mondanak ki elegen s nem mondanak ki kellő erővel.” A kötethez Raffay Ernő írt előszót, hadd idézzük egy gondolat erejéig: „Borbély Zsolt Attila e könyvével nemzetpolitikai koncepciót ad, amivel – reméljük – erősen formálja a magyar akaratot.” A rövid, háromtételes, ingyenes borkóstolóval egybekötött könyvbemutatóra minden érdeklődőt szeretettel vár az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Temes megyei szervezete nevében a házigazda Kása Zsolt.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Román és angol nyelvű kötet jelent meg Mátyás király szülőházáról és a Szent Mihály templomról Kolozsváron. Az 'Újra felfedezzük Kolozsvárt. Üdítő utazás a Kis-Szamos városában' című kiadványt az Etnográfiai Múzeumban mutatták be, több száz érdeklődő részvételével.
A román és angol nyelvű ismertető szerzője Vladimir-Alexandru Bogosavlievici. Az olvasó megtudhatja belőle, hogy a Kolozsvár belvárosában álló ház Méhffi Jakab tulajdona volt, tőle veje, Kolb István örökölte. 'Itt született 1443. február 23-án a híres Corvin Mátyás, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia. A történelmi hagyomány szerint Mátyás a bejárattól balra, az első szobában született' - olvasható a könyvben.
A kiadvány a főtéri Szent Mihály templomot is bemutatja. Az ismertető szerint a templom építése több mint egy évszázadon át tartott, és a kolozsváriak büszkesége volt, mert azt jelképezte, hogy szabad városban élhetnek - ezt a magyar királyok 1316. augusztus 19-e óta garantálták, amikor Károly Róbert király városi rangra emelte a települést.
Az Etnográfiai Múzeum igazgatója, Tudor Sălăgean az AGERPRES hírügynökségnek úgy nyilatkozott: a vasárnap bemutatott kötet egy nagyobb lélegzetű, Kolozsvár történelmét bemutató projekt része. A könyv a Régi Kolozsvár (Vechiul Cluj) Egyesület kezdeményezésére született, amellyel közösen a Kolozsvári történetek (Poveşti despre Cluj) sorozat második részének kiadására is készülnek - mondta az igazgató.
Agerpres, ro

Megkezdték börtönbüntetésük letöltését a Borbély-ügy elítéltjei
Megkezdték börtönbüntetésük letöltését a Borbély László RMDSZ-es parlamenti képviselő nevéhez fűződő büntetőperben letöltendő szabadságvesztéssel sújtott elítéltek. Lapunk értesülései szerint a jogerős ítélet kihirdetését követően önként jelentkezett a rendőrségen a vád szerint a szövetség volt miniszterét megvesztegető két vállalkozó, az avasújfalusi Ioan Ciocan és a Maros megyei Anton Petru Molnar, valamint Borbély László egykori tanácsosa, Szepessy Szabolcs.
Andreea Pop, a Maros megyei rendőr-főkapitányság szóvivője hétfőn a Krónikának megerősítette, hogy Szepessy esetében is végrehajtották az elítélt előállításáról szóló rendeletet. Szerettük volna megtudni az ügy legfőbb érintettjének, Borbély Lászlónak az álláspontját, ám az RMDSZ parlamenti képviselője többszöri megkeresésünkre nem válaszolt.
Hasonlóképpen kikértük Szepessy Lászlónak, a volt környezetvédelmi miniszter egykori tanácsadója apjának is a véleményét. A szövetségi elnöki hivatalt Markó Béla elnöksége idején igazgató marosvásárhelyi politikus rövid telefonbeszélgetésünk során előbb tömör és sommás véleményt fogalmazott meg a román igazságszolgáltatásról, majd leszögezte, hogy egyáltalán nem kíván nyilatkozni az ügyben, és azt sem idézhetjük tőle, amit addig mondott.
Egyébként a Vásárhelyi Hírlap cikke szerint Szepessy Szabolcs – akinek testvére Szepessy Előd, az Erdély Tv főszerkesztője – az elmúlt években a magánszférában volt érdekelt, több belvárosi kávéházat és turisztikai irodát működtetett Marosvásárhelyen, és az időközben megszűnt Félsziget Fesztivál szervezése révén is ismertté vált.
Múlt héten kihirdetett jogerős ítéletében a nagyváradi táblabíróság két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a két vállalkozót, akik a vád szerint lakásfelújítással vásárolták meg Borbély László volt környezetvédelmi miniszter befolyását. Szintén két és fél év letöltendő szabadságvesztéssel sújtották Szepessy Szabolcsot, a miniszter volt tanácsadóját, akit vesztegetésben való közvetítésben találtak vétkesnek.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) szerint 2011-ben miniszteri tanácsadójának közvetítésével Borbély csaknem 200 ezer lej értékben fogadott el lakásfelújításban nyújtott ajándékot Ciocantól és Molnartól. A vádirat szerint a két megvesztegető üzletember cégei – az avasújfalusi Lescaci Com és az ákosfalvi Azimut Com – ennek fejében előnyös állami szerződéseket kapott a minisztérium alárendeltségében működő vízügyi hatóságtól.
A vádhatóság befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata meghamisításával gyanúsította meg Borbély Lászlót is az ügyben, ám az RMDSZ korábbi politikai alelnöke ellen nem indulhatott bűnvádi eljárás, mert a parlament két alkalommal, 2012-ben és 2015-ben is megtagadta a DNA kérését. A politikus korábban cáfolta az ellene felhozott vádakat, 2012-ben pedig önként lemondott a környezetvédelmi tárca éléről.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Csíkszeredában fogadták Kövér Lászlót
Oktatási megbeszélésen vett részt Csíkszeredában Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke. Az újságírók számára nem nyilvános találkozó után sajtótájékoztatót tartottak.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere örömét fejezte ki, hogy a Sapientia épületében üdvözölhette a házelnököt, hiszen mint mondta, a felsőoktatási intézmény már másfél évtizede bizonyítja, miként gondolkodik a felelős magyar kormány, illetve hogy az milyen módon képzeli el a székelyek segítését.
„Nem véletlen, hogy az elnök úr éppen most érkezett hozzánk, hiszen végre megvalósul az a magyar lista, amelyet a parlamenti választások tekintetében sokan várnak. Egy jelentős próbatétel előtt állunk mindannyian, hiszen a magyar listának, a magyar összegfogásnak úgy van értelme, ha azt nagyon sokan, egy jelentős kritikus tömeg támogatja a december 11-i parlamenti választásokon” – emelte ki Csíkszereda polgármestere.
A megnyitott gondolatsort követte Kövér László. „Egyetértve a polgármester úrral, mi is azt szeretnénk elősegíteni, hogy a magyar összefogás mögé az erdélyi magyar polgárok is beálljanak, továbbá méltányolják azt a törekvést, amely az RMDSZ és az MPP részéről megfogalmazódott, félretéve az ellentéteket. Abban a helyzetben, amelyben az erdélyi magyarság most van, a romániai magyar pártok egyetlen lehetőséget láttak maguk előtt: együttműködve a bukaresti törvényhozásban erősítsék a magyar érdekképviseletet. Az anyaország természetesen minden tekintetben igyekszik az itt élő magyarokat támogatni, legyen szó oktatásról, politikáról vagy gazdaságról. Viszont természetesen a magyar érdekképviseletnek leginkább itt kell megfogalmazódnia Erdélyben” – nyilatkozta az Országgyűlés elnöke.
Az oktatási kerekasztal-beszélgetésben elhangzottakról a házelnök elmondta, a helyi elöljárók, tanügyi képviselők tájékoztatták őt a romániai magyar közoktatás, felsőoktatás problémáiról. „A gondok és problémák egy része abból fakad, hogy az erdélyi magyarságnak nincs meg az önrendelkezési lehetősége, amellyel biztosítani tudná a saját oktatási rendszere által az itteni magyar közösség szülőföldön való megmaradását. (…) Azt gondolom, hogy a következő időszak feladata az lesz, hogy akiket az erdélyi magyarság Bukarestbe küld, azok a következő négy esztendőben mindent megtegyenek, hogy az erdélyi magyarság az eddiginél nagyobb befolyásra tegyen szert az oktatásügyben” – hangsúlyozta Kövér László.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Gyergyószentmiklósra is ellátogatott Kövér László
Az utóbbi 26 évre visszatekintve, azt látjuk, az erdélyi magyarság helyzete sosem volt ilyen nehéz, mint most. Az eddig megszerzett jogaink visszavételére irányul a bukaresti politika. A magyar választópolgárok kezében van lehetőség azonban, hogy ezt megakadályozzák – fogalmazott hétfő délutáni, gyergyószentmiklósi látogatásán Kövér László.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Emlékplakett Simon Jukundián tiszteletére
Emlékplakettet lepleztek le Csíkszentkirályon vasárnap, a falu szülöttje, az egykori csíksomlyói szerzetes, Simon Jukundián tiszteletére.
Az 1892-ben épült Népiskola falán elhelyezett plakettet Sárpátki Zoltán csíkszeredai szobrász készítette. A csíkszentkirályi önkormányzat 2013-ban Léstyán Ferenc, tavaly pedig Vitos Mózes tiszteletére állított emléktáblát. „A községünk szellemi nagyjai előtt való tisztelgést folytatva készíttettük el a csíkszentkirályi születésű Simon Péter Jukundián, az 1858-ban elindított csíksomlyói tanító-és kántorképző intézet alapítóigazgatójának domborművét” – fogalmazott az ünnepségen Székely Ernő, a település polgármestere. Tánczos Barna szenátor kiemelte, hogy akik tehetséget kaptak Istentől, kötelességük kamatoztatni, hogy gyermekeink számára jövőt teremtsünk Székelyföldön. Mint monda, ilyen ember volt Simon Jukundián is, aki kamatoztatta tudását. Az ünnepségen Gál Mária helytörténész ismertette a szerzetes életét és munkásságát, majd Csató Béla plébános megáldotta a plakettet.
Simon Jukundián zenetanár, zenei író, kántornevelő, a csíksomlyói első erdélyi katolikus tanító- és kántorképző intézet alapító igazgatója 1813. április 29-én született Csíkszentkirályon. A keresztségben a Péter nevet kapta, egyházi műveit Kéncseszegi Vidor néven írta. Tanulmányait a csíksomlyói ferenc rendi gimnáziumban végezte. Egyházi pályát választva már 18 éves korában a Szent Ferenc-rend tagja lett, 1837-ben szentelték pappá. Tevékenységének első évtizedeiben kolostori, lelkipásztori, de leginkább tanügyi munkát végzett. Kiváló pedagógus, szónok és orgonista volt. Az 1848–49-es forradalom után több erdélyi ferences rendházban töltött be házfőnöki tisztséget.
A Magyar Országgyűlés elnöke székelyföldi körútja során érkezett Gyergyószentmiklósra, ahol a felszegi Munkás Szent József-templomot látogatta meg. Kövér Lászlónak és kíséretének Portik Hegyi Kelemen főesperes mutatta be az új egyházi létesítményt, melynek építéséhez a magyar kormány is hozzájárult. Az eseményen jelen volt többek közt Zsigmond Barna Pál főkonzul, Bíró Zsolt MPP-elnök, Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor, Bende Sándor képviselőjelölt, Barti Tihamér, megyei önkormányzati alelnök, Nagy Zoltán jelenlegi és Mezei János korábbi gyergyószentmiklósi polgármester és más, MPP-s és RMDSZ-es tisztségviselők.
Kövér László a templom meglátogatása után a december 11-i parlamenti választáson való részvételre buzdított. Nagyon nehéz helyzetbe került az elmúlt néhány évben az erdélyi magyarság. A 26 év alatt nem sikerült törvényesíteni azokat a stratégiai célokat, amelyek a magyarság megmaradását szolgálták volna. Amikor az RMDSZ kormányon volt, sikerült ugyan valamilyen engedményeket kicsikarni, de az utóbbi években kifejezetten olyan politika folyik Bukarestben, amely a magyarság szerzett jogainak visszavételére irányul, és a magyar közösség ellehetetlenítését eredményezné, ha ezt a folyamatot nem akadályozzuk meg – fogalmazott.
Történelmi változás lehet, egy új korszak jöhet a decemberi választás után, de ehhez az kell, hogy a magyar szavazók nagyobb számban vegyenek részt a választásokon, mint az utóbbi alkalmakkor. Szükség van arra, hogy megforduljon az emberek eltávolodása a közügyektől, és a magyarság ismét az országos aránynál nagyobb számban szavazzon – mondta Kövér László. Úgy véli, az RMDSZ és az MPP összefogása egy jó megállapodás, amely mozgósítani tud olyanokat is, akik eddig azért nem szavaztak, mert a pártok közötti néha ellenségeskedésbe csapó rivalizálásban nem akartak részt vállalni.
„El kell hinnie az embereknek, hogy a sorsuk a saját kezükben van. Ha lemondanak arról a jogukról, hogy december 11-én, vasárnap elmenjenek és szavazzanak, akkor nem nagyon marad okuk bárkit is számon kérni, önként mondanak le az érdekképviseletről. Reméljük, nem így lesz” – fogalmazott a Magyar Országgyűlés elnöke.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Együttműködés a háromszéki kastélyokért, kúriákért
Együttműködési megállapodást kötött a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület és a kolozsvári PONT Csoport a Kastély Erdélyben program keretében született stratégia megvalósítására – elsősorban a Kovászna megyei kastélyok és kúriák népszerűsítése, illetve azoknak a gazdasági és kulturális körforgásba való visszaállítása érdekében – tájékoztat a háromszéki önkormányzat sajtóirodája.
Az együttműködés keretében december 9- 15 között Olaszteleken megszervezik a FORMULA műhelytábort, majd jövő év áprilisában Sepsiszentgyörgyön a Kastély Erdélyben – fejlesztési modellek a vargyasi és az alsórákosi kastélyok revitalizációjára című konferenciát.
A FORMULA interdiszciplináris műhelytábor célja a Kovászna megyei vargyasi Daniel-kastély, és a Brassó megyei alsórákosi Sükösd-Bethlen várkastély újrahasznosítási tervének kidolgozása. Az ingyenes táborba maximum 40 fiatalt tudnak fogadni, akik számára a szakmai programokon kívül szállást és étkezést biztosítanak. Jelentkezni december 2-ig a www.kastelyerdelyben.ro weboldalon lehet.
A hatnapos táborban a különböző szakterületeken tanuló és dolgozó székelyföldi fiatalok, tájépítészek, közgazdászok, designerek együtt gondolkodva és tervezve több nézőpontból világíthatnak rá egy- egy lehetséges megoldásra a kastélyok jövőjéről, vélik a szervezők. A résztvevők magyarországi és helyi szakértők szakmai irányításával juthatnak el a probléma megfogalmazásától a tervezésig és a modellezésig. A konferencián pedig bemutatják a táborban a két kastély revitalizációjára kidolgozott terveket.
A PONT Csoport idén júliusban 105 ezer lej kiegészítő támogatást nyert a Kastély Erdélyben program folytatására az izlandi, liechtensteini és norvég alapokból a Kulturális és Természeti Örökség Megőrzése és Felélesztése Programon keresztül. A Kastély Erdélyben program célja egy olyan stratégia és hálózat kialakítása, amely az erdélyi kastélyok és kúriák hosszú távú gazdasági és társadalmi fenntartható hasznosítását szolgálja.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Imakönyv szülőknek, gyerekeknek
Rendhagyó könyvbemutató zajlott hétfőn délelőtt Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban: a gyerekek a bemutató végén tudták meg, hogy rajzaik könyvben jelentek meg.
Amint Vinczéné Pálfi Judit egyházkerületi missziói előadótanácsos a bemutató előtt elmondta, 2009-ben jelent szerkesztésében a Nők Imádságos Könyve, melyet nagy lelkesedéssel fogadott az egyházkerület nőszövetsége. Egyúttal megfogalmazódott, hogy szükség van folytatásra, éspedig egy gyermekeknek szóló imádságos könyvre. „Háromgyermekes anyaként én is rádöbbentem, hogy nem csak meséskönyvre van szükség, hanem imádságokra is” – jegyezte meg.
Összetartó erő
Ennek nyomán született meg az általa, valamint Szűcs Éva, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi előadótanácsosa által szerkesztett, imádkozó szülőknek, nagyszülőknek, de egyúttal gyerekeknek is szóló könyv, s ez misszióként is értelmezhető, hálaadásként azért, amit Istentől kapunk, ahogy a Thessalonikabeliekhez írt levélben is áll: „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok” – mondta Vinczéné Pálfi Judit.
Mint megtudtuk, a könyv szerzői részben maguk a gyerekek, akiknek rajzai képezik az illusztrációkat, ezenkívül a kötet különböző, közszájon forgó, ismert és kevésbé ismert imádságokat tartalmaz. Az elgondolás az, mondta Szűcs Éva, hogy a kisebb gyerekekkel jól el lehet beszélgetni a képekről, s az anyuka, az apuka, vagy a nagyszülő felolvashat nekik egy-egy imádságot. Így a családon belüli kommunikációt segíti, s nem is akárhogyan, hiszen a közös ima igazi összetartó erő.
Meglepetés
Mint megtudtuk, az egyházkerület, valamint külföldi támogatók jóvoltából az egyházkerülethez tartozó tíz református óvodájába is eljuttatnak belőle, minden gyerek kap majd karácsonyra egy példányt.
A tegnapi ünnepségre azokat a kisiskolás diákokat, valamint szüleiket hívták meg, akiknek a rajzai megjelentek a könyvben. Szűcs Éva köszöntötte az egybegyűlteket, s beszélgetett a gyerekekkel arról, hogy kinek mit jelent az ima, mikor és milyen szavakkal szoktak imádkozni. A felnőttek a gyerekekkel együtt imádkoztak, többek között azokért a szeretteikért, akiknek szerintük a legnagyobb szükségük volt az imára, s Szakács Zoltán iskolalelkész vezetésével dallamba foglalt imák is elhangzottak. Végül a tanügyi előadótanácsos elmondta nekik, hogy rajzaik könyvben jelentek meg és mindegyik gyerek kapott egy példányt.
A Hozsánna! Című könyvet Szűcs Éva és Vinczéné Pálfi Judit szerkesztették, a rajzokat a gimnázium kisiskolásai készítették. A grafikai szerkesztést Szomor Attila végezte. A könyv a nagyváradi Europrint nyomdában készült, s az egyházkerület iratterjesztésén keresztül lehet hozzá jutni, de a gyülekezeteken keresztül is, ára 25 lej.
Neumann Andrea
erdon.ro

A CEMO és a Musai-Muszáj aktivistái is felszólaltak az ENSZ-ben
Az ENSZ genfi kisebbségügyi fórumán szólaltak fel erdélyi civil jogvédő szervezetek képviselői: Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója és Bethlendi András, a Musai-Muszáj mozgalom tagja több száz civil és diplomata előtt ismertette a romániai magyarok közösségi jogérvényesítésének problémáit. A Kisebbségügyi Fórum idei évi tematikája „A kisebbségek helyzete humanitárius krízis idején” volt. Az idei év első felében több erdélyi civil jogvédő szervezet, többek között a CEMO és a Musai-Muszáj mozgalom árnyékjelentést nyújtottak be, miután a román kormány elküldte az Európa Tanácsnak az európai regionális és kisebbségi nyelvek kartájának alkalmazásáról szóló jelentését. Ennek nyomán fogalmazódott meg, hogy a jövőben a civil jogvédő szervezetek, aktivisták közösen lépjenek fel a nemzetközi színtéren. A nemzetközi civil érdekérvényesítéshez kötődő tervek között szerepelt a részvétel az ENSZ Kisebbségi Fórumán november 23-25. között. A Kisebbségi Fórumon való felszólalást megelőzően Szigeti Enikő és Bethlendi András részt vettek a Minority Rights Goup International kisebbségi jogérvényesítő képzésén, amely program részeként nemzetközi jog és érdekérvényesítő szakemberek támogatásával felkészültek a három perces felszólalásukra. Szigeti Enikő november 24-ei felszólalásának bevezető részében röviden bemutatta a romániai magyar közösséget, néhány szóban említést tett a CEMO munkájáról és Marosvásárhelyről, továbbá kitért arra, hogy Románia hiányosan alkalmazza a kisebbségek anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényi hátteret. A felszólalás második részében a Fórum idei évi tematikájához kapcsolódóan Szigeti arról beszélt, hogy a humanitárius krízisek prevenciójára vonatkozó raportőri ajánlástervezetben a kisebbségek anyanyelvhasználati jogainak szempontrendszere nem jelenik meg elég hangsúlyozottan. A felszólalás befejező részében néhány módosítást fogalmazott meg, és azt javasolta a raportőrnek, hogy az ajánlás bizonyos cikkelyeit módosítsák, hogy pontosabban tartalmazzanak kisebbségi anyanyelvhasználatra vonatkozó kritériumokat. "Ez az esemény rendkívüli fontossággal bír, lévén, hogy a mai napon a romániai magyar közösség hangját hallatta az ENSZ-ben, ahol már hosszú évek óta nem beszélt senki a romániai magyar közösség anyanyelvhasználati jogairól és a magyar nyelvhasználatot biztosító romániai törvények alkalmazási hiányosságairól. Mindez egy látszólag kis - háromperces - előadást jelent, viszont egy óriási lehetőség a romániai magyar közösség számára, amely mától fogva globálisan is láthatóvá vált" - mondta el Szigeti Enikő. Bethlendi András felszólalása bevezetőjében ismertette a Musai-Muszáj mozgalom létrejöttének okait, felhívta a figyelmet a Kolozsváron tapasztalható nyelvjogi problémákra. Elmondta, hogy Kolozsváron 50.000 magyar él úgy, hogy a magyar nyelvet súlyos diszkrimináció éri a hatóságok részéről. Ennek következtében a magyar nyelv nincs jelen a nyilvános térben. Ezután anyanyelvhasználati szempontokból javaslatot tett a raportőr ajánlattervezetének módosítására. "Számunkra igen nagy dolog volt, hogy több száz civil és diplomata jelenlétében az ENSZ-ben tematizálhattuk az erdélyi magyar közösség nyelvhasználati problémáit. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az ENSZ falai között valószínűleg először hangzott el Kolozsvár és Marosvásárhely magyar neve is" - nyilatkozta a sajtónak Bethlendi András felszólalása után. Az aktivista szerint nagyon fontos, hogy az erdélyi magyar civil jogérvényesítés kifogástalan szakmaisággal és objektivitással vegyen részt a mostani fórumhoz hasonló eseményeken, ugyanis a szakértők számára csak a megkérdőjelezhetetlenül objektív és jogilag jól alátámasztott érvelés használható. (közlemény)
Transindex.ro

Kövér László: tegyük félre a sérelmeket, adjunk esélyt az összefogásnak - Kövér László szerint az erdélyi magyarságnak félre kell tennie a sérelmeket, esélyt kell adnia a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) összefogásával felálló parlamenti képviseletnek.
Az Országgyűlés elnöke hétfő este a székelyudvarhelyi városháza dísztermében tartott fórumon biztatta az erdélyi magyar összefogás támogatására a hallgatóságot, kijelentései azonban élénk vitát váltottak ki. A fórum szinte valamennyi hozzászólója bizalmatlanságát, fenntartásait hangoztatta az RMDSZ-szel szemben. A városban júniusban az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ellenzéki koalíciója nyerte meg az önkormányzati választásokat.
Kövér László szerint az erdélyi magyarságnak azt kell mérlegelnie, hogy a legrosszabb bukaresti képviselet is jobb számára, mint a képviselet nélküliség.
A házelnök elmondta, erdélyi körútja előtt visszaolvasta azokat a nyilatkozatait, amelyeket az elmúlt évtizedekben az RMDSZ-szel kapcsolatban tett, és ezek esetenként meglehetősen durva nyilatkozatok voltak. Mégis úgy érzi, hogy ezek visszavonása nélkül kell arra biztatnia az erdélyi választókat, hogy álljanak oda az összefogás mögé. Hozzátette: az erdélyi magyarság kilátásainak a romlása teszi szükségessé az összefogást. Megjegyezte: Romániában olyan eszközöket vetettek be az elmúlt időszakban a magyar közösség jogérvényesítési törekvései ellen, amelyekkel a korábbi években soha nem élt a román hatalom. Kijelentésével a korrupcióellenes harc és az igazságszolgáltatás felhasználására utalt.
Kövér László bölcs dolognak tartotta, hogy az RMDSZ vezetése belátta: nem szabad kockáztatni, és össze kell fognia a korábbi ellenzékével. Úgy vélte, ez jó irányba tett lépés, mely megállíthatja azt a tendenciát, hogy a magyar választók kisebb arányban mennek el szavazni, mint a többségiek.
A hozzászólók némelyike kijelentette, időre van szüksége, hogy feldolgozza "a Fidesz színe változását", más "szerecsenmosdatásnak" tartotta az RMDSZ iránti bizalom megnyilvánulását, megint más pedig azt kérdezte Kövér Lászlótól, hogy számíthat-e rá a Székelyudvarhelyen már sikeres EMNP-MPP koalíció, ha a decemberi választásokon megbukik az RMDSZ-MPP összefogás.
Kövér László köszönetet mondott a kíméletlen őszinteségért, de kijelentette: az erdélyi magyar politika az önsorsrontás olyan szintjére jutott, ami tovább nem vihető.
"Nekem személy szerint van okom arra, hogy ne felejtsem el: mit kaptam az RMDSZ-től, hogyan árultak el engem, amikor nemzeti ügyet akartam képviselni ebben a városban. De ez nem lehet személyes ügy" - utalt arra, hogy négy évvel ezelőtt hiába ment Székelyudvarhelyre, mert az akkori RMDSZ-es polgármester közreműködésével meghiúsult Nyirő József hamvainak az újratemetése.
Az országgyűlés elnöke kijelentette: csak az vált jegyet az esetleges későbbi bírálatok megfogalmazására, aki elmegy szavazni december 11-én.
A vitát Hegyi Sándor nyugalmazott református lelkész zárta le azzal, hogy kijelentette: az advent a várakozás időszaka, amikor előre kell nézni. A tiszteletes azt kívánta, hogy a választások után kezdjen új életet a közösség. Hozzátette, ez az élet akkor is sikeres lehet, ha "kényszerházassággal" indul.
Gazda Árpád
(MTI)

Felrótták Kövérnek a „szerecsenmosdatást" az udvarhelyiek
Kövér László szerint az erdélyi magyarságnak félre kell tennie a sérelmeket, esélyt kell adnia az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) összefogásával felálló parlamenti képviseletnek.
Az Országgyűlés elnöke hétfő este a székelyudvarhelyi városháza dísztermében tartott fórumon biztatta az erdélyi magyar összefogás támogatására a hallgatóságot, kijelentései azonban élénk vitát váltottak ki. A fórum szinte valamennyi hozzászólója bizalmatlanságát, fenntartásait hangoztatta az RMDSZ-szel szemben, tekintettel arra, hogy a városban júniusban az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ellenzéki koalíciója nyerte meg az önkormányzati választásokat.
Kövér László szerint az erdélyi magyarságnak azt kell mérlegelnie, hogy a legrosszabb bukaresti képviselet is jobb számára, mint a képviselet nélküliség. A házelnök elmondta, erdélyi körútja előtt visszaolvasta azokat a nyilatkozatait, amelyeket az elmúlt évtizedekben az RMDSZ-szel kapcsolatban tett, és ezek esetenként meglehetősen durva nyilatkozatok voltak. Mégis úgy érzi, hogy ezek visszavonása nélkül kell arra biztatnia az erdélyi választókat, hogy álljanak oda az összefogás mögé.
A politikus hozzátette: az erdélyi magyarság kilátásainak a romlása teszi szükségessé az összefogást. Megjegyezte: Romániában olyan eszközöket vetettek be az elmúlt időszakban a magyar közösség jogérvényesítési törekvései ellen, amelyekkel a korábbi években soha nem élt a román hatalom. Kijelentésével a korrupcióellenes harc és az igazságszolgáltatás felhasználására utalt.
Kövér László bölcs dolognak tartotta, hogy az RMDSZ vezetése belátta: nem szabad kockáztatni, és össze kell fognia a korábbi ellenzékével. Úgy vélte, ez jó irányba tett lépés, mely megállíthatja azt a tendenciát, hogy a magyar választók kisebb arányban mennek el szavazni, mint a többségiek. A hozzászólók némelyike kijelentette, időre van szüksége, hogy feldolgozza „a Fidesz színe változását", más „szerecsenmosdatásnak" tartotta az RMDSZ iránti bizalom megnyilvánulását, megint más pedig azt kérdezte Kövér Lászlótól, hogy számíthat-e rá a Székelyudvarhelyen már sikeres EMNP-MPP koalíció, ha a decemberi választásokon megbukik az RMDSZ-MPP összefogás.
Kövér László köszönetet mondott a kíméletlen őszinteségért, de kijelentette: az erdélyi magyar politika az önsorsrontás olyan szintjére jutott, ami tovább nem vihető. „Nekem személy szerint van okom arra, hogy ne felejtsem el: mit kaptam az RMDSZ-től, hogyan árultak el engem, amikor nemzeti ügyet akartam képviselni ebben a városban. De ez nem lehet személyes ügy" – utalt arra, hogy négy évvel ezelőtt hiába ment Székelyudvarhelyre, mert az akkori RMDSZ-es polgármester közreműködésével meghiúsult Nyirő József hamvainak az újratemetése.
Az Országgyűlés elnöke kijelentette: csak az vált jegyet az esetleges későbbi bírálatok megfogalmazására, aki elmegy szavazni december 11-én. A vitát Hegyi Sándor nyugalmazott református lelkész zárta le azzal, hogy kijelentette: az advent a várakozás időszaka, amikor előre kell nézni. A tiszteletes azt kívánta, hogy a választások után kezdjen új életet a közösség. Hozzátette, ez az élet akkor is sikeres lehet, ha „kényszerházassággal" indul.
MTI
Erdély.ma

Erdélyi civil jogvédők szólaltak fel az ENSZ fórumán
romániai magyarok közösségi jogérvényesítésének problémáira hívták fel a figyelmet az erdélyi civil jogvédő szervezetek képviselői az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) kisebbségügyi fórumán november 23–25. között Genfben – számol be Gyergyai Csaba a kronika.ro-n. A rendezvényen Szigeti Enikő, a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) ügyvezető igazgatója és Bethlendi András, a kolozsvári Musai-Muszáj mozgalom képviselője vett részt.
Szigeti Enikő felszólalásában kitért arra, hogy Románia hiányosan alkalmazza a kisebbségek anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényi hátteret. „Ez az esemény rendkívüli fontossággal bír, lévén, hogy a romániai magyar közösség hangját hallatta az ENSZ-ben, ahol már hosszú évek óta nem beszélt senki anyanyelvhasználati jogainkról és a magyarnyelv-használatot biztosító romániai törvények alkalmazási hiányosságairól” – szögezte le közleményében a Cemo vezetője. Szigeti Enikő – aki a Cemo tevékenységét, törekvéseit is bemutatta a fórumon – óriási lehetőségnek nevezte a rendezvényen való részvételt, mivel úgy véli, ezáltal a romániai magyarság problémái „globálisan is láthatóvá váltak”.
Bethlendi András a Musai-Muszáj mozgalom létrejöttének okait ismertette a fórumon, és felhívta a figyelmet a Kolozsváron tapasztalható nyelvjogi problémákra. Elmondta, a kincses városban közel ötvenezer magyar él úgy, hogy a magyar nyelvet súlyos diszkrimináció éri a hatóságok részéről, „ennek következtében a magyar nyelv nincs jelen a nyilvános térben”.
Az aktivista szerint nagyon fontos, hogy az erdélyi magyar civil jogérvényesítés kifogástalan szakmaisággal és objektivitással vegyen részt a genfi fórumhoz hasonló eseményeken, ugyanis a szakértők számára csak a megkérdőjelezhetetlenül objektív és jogilag jól alátámasztott érvelés használható – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Képeken az 1956-os szabadságharc
Vándorkiállítást nyitottak meg hétfőn délután a csíkszeredai Kossuth utcai galériában. A kiállításon az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc résztvevőinek képei kaptak helyet, kiemelt hangsúlyt fektetve nyolc erdélyi szabadságharcos csoportosulásra.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett esemény megnyitója után levetítették a Szoboszlai-perről készített dokumentumfilmet.
A tárlatot december 28-ig lehet megtekinteni.
Székelyhon.ro

Két román kutató bírálja a Székelyföld története monográfiát
Bírálja két román kutató a Székelyföld története című monográfiát, amely idén nyáron jelent meg Székelyudvarhelyen. A román szakemberek úgy vélik, a mű kizárólag a magyar történetírás álláspontját közvetíti, teljesen figyelmen kívül hagyva a Kovászna és Hargita megyei románság térségbeli jelenlétét.
A sepsiszentgyörgyi Ioan Lăcătuşu levéltáros, illetve a kolozsvári Vasile Lechinţan történész által az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott közlemény értelmében a háromnyelvű (magyar, román és angol) kötet szerzői szándékosan mellőzték a román nyelvű munkák felhasználását, a „gyér forrásanyagra” és „hiányos szakirodalomra” hivatkozva.
„Ezek az érvek egyenesen cinikusak, mivel a térség »többi« lakójáról rendelkezésre álló szakirodalom egyáltalán nem hiányos, sőt: igen gazdag. Nem a »gyér forrásanyag« és a »hiányos szakirodalom« az oka tehát annak, hogy felületes, eltorzított és a történelmi valóságnak nyilvánvalóan ellentmondó képet fest a kötet arról, milyen »nyomot hagytak« az egykori székely székek nem székely és nem magyar lakói e vidék történelmében. Nem nehéz kitalálni, hogy a szerzők olyan régióként kívánják ábrázolni Székelyföldet, amelyet kizárólag székelyek, illetve magyarok laknak, a románokkal való gazdasági, katonai, kulturális, nyelvi, közigazgatási stb. kötődésektől teljesen letisztított enklávéként akarják bemutatni” – áll a közleményben.
Ennek aláírói ugyanakkor hangsúlyozzák, az elmúlt 25 évben számos történeti munka jelent meg a székely székek román ajkú lakosságáról, többek között a Román Akadémia, a kolozsvári George Bariţiu Történelmi Intézet gondozásában.
„Bármennyire is részletesen mutatja be a munka a térség székely és magyar lakosságának történelmét, az egykori székely székeken élt románság történetének objektív ismertetése nélkül a Székelyföld története című háromkötetes mű nem több egyszerű propagandaírásnál, amely akár veszélyes is lehet az ifjúságra nézve, amelyet megpróbál megszólítani. Ebben a formában semmiképpen sem tekinthető hiteles monográfiának, ahogyan azt a szerzők, a szerkesztők és a munka megrendelői állítják” – teszi hozzá a közlemény.
A Székelyföld története című háromkötetes, hozzávetőlegesen 2200 oldalt számláló monográfia a Magyar Tudományos Akadémia, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, illetve a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum kiadásában jelent meg, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának anyagi támogatásával.
Székelyhon.ro

Nem kaptak fizetést, igazgató nélkül tehetetlenek a marosvásárhelyi katolikus gimnázium tanárai
Hiába van több mint egy hete új főtanfelügyelője Maros megyének, Nadia Raţă még nem nevezett ki igazgatót a Római Katolikus Gimnázium élére. A tanárok fizetést nem kaptak, a vakációban szabadságra sem mehetnek.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) és a román nacionalista politikusok kereszttüzébe került marosvásárhelyi felekezeti iskola tanárai először szólaltak meg a nyilvánosság előtt. A sajtótájékoztatót összehívó pedagógusok arról igyekeztek meggyőzni a közvéleményt, és főként a 405 tanuló szüleit, hogy az iskolaalapítás törvényes keretek közt történt, ezért semmi és senki nem fenyegetheti a tanintézmény létét. Ezt több érvvel is próbálták alátámasztani: az érvényben lévő önkormányzati határozattal, az oktatási tárca által létesített állások meghirdetésével, a minisztériumi érettségi oklevelek kibocsátásával.
Ennek dacára koránt sincs minden rendben az iskola körül: a hatósági felügyelet alá helyezett Tamási Zsolt igazgató hiányában senki nem rendelkezik aláírási joggal, a tanfelügyelőség pedig tovább halogatja az igazgató kinevezését. A pedagógusok két héttel a fizetésnap után még nem kapták meg a bérüket, amennyiben viszont a téli vakációban ki szeretnének venni néhány szabadnapot, nem tehetik, hisz kérésüket nincs aki aláírja.
„Az az érzésem, hogy kettős mércét alkalmaznak velünk szemben. Ha valamit kérünk, a tanfelügyelőségen arra hivatkoznak, hogy nincs igazgató, aki aláírjon. Ha meg szóvá tesszük, hogy nevezzenek ki ideiglenesen valakit Tamási helyett, azt a választ kapjuk, hogy ő még mindig igazgató” – panaszolta el Antal Gyöngyvér, az iskola román- és latinszakos tanára. A tanári kar élén lévő Székely Szilárd is úgy érzi, feletteseik pénzügyileg megpróbálják ellehetetleníteni az iskolát. Mint ecsetelte, nem csak az ő fizetésükről van szó, hanem azon cégek, intézmények pénzéről is, amelyek az elmúlt hónapokban különböző szolgáltatásokat végeztek a katolikus középiskola részére. „Ugyanakkor egy egyszerű, buszbérletre szolgáló igazolást sem állíthatunk ki diákjainknak” – tette hozzá Székely.
Kérdésünkre, hogy az eltelt egy hét alatt szóba állt-e velük az új főtanfelügyelő, Székely Szilárd elmondta, hogy két ízben is felkeresték, egyszer fogadta, és akkor azzal próbálta megnyugtatni a küldöttség tagjait, hogy számára prioritást jelent a kérdés megoldása. A tanárok nem tudják, mit higgyenek: egy nappal korábban Nadia Raţă még arról beszélt az újságíróknak, hogy a katolikus iskolánál fontosabb gondjai is vannak.
Választ várnak a szülők
Nem csak a tanároknak, a szülőknek is kezd elegük lenni a napról napra növekvő bizonytalanságból. A többség viszont érzi, a hatóságok legalább egy minimális állásfoglalással tartoznak. György Annamária elmondta, hogy november 29-én három kérvényt is iktatott – a polgármesteri hivatalban, a prefektúrán és tanfelügyelőségen –, amelyben hivatalos állásfoglalásra szólítja fel a hatóságokat. A szülői közösség a 2001/544-es törvényre hivatkozva, legtöbb tíz napon belül választ, és ugyanakkor a helyzet tisztázását várja.
A katolikus iskola tanárai közül többen is kitértek a főépületet bérlő Unirea Főgimnáziumban tanító kollégákkal ápolt viszonyukra, amit Farkas Iván fagyosnak nevezett. Mint ismert, a DNA azok után avatkozott a magyar tannyelvű iskola életébe, miután az Unirea egyes vezetői és pedagógusai javaslatára a magyarellenes állásfoglalásairól ismert Marius Paşcan szenátor feljelentést tett az ügyészségen. A feszültség szításáért a polgármesteri hivatal iskolakezdés előtt lemondásra szólította fel az állami főgimnázium igazgatóját és helyettesét. A helyzet azonban aligha változott. Farkas Iván szerint a folyosón találkozó kollégák éppen hogy csak üdvözlik egymást, Antal Gyöngyvér viszont arról számolt be, hogy az unireás román tanárok egy része még csak nem is fogadja a magyarok köszönését.
Székelyhon.ro

Árvíztámogatást utalt ki a kormány, Hargita megye nem kap ebből
1 087 395 lejes sürgősségi segély kiutalásáról döntött kedden a kormány 550 család és egyedülálló személy számára, akiket árvíz, veszélyes meteorológiai jelenségek és földcsuszamlások miatt ért kár a nyár folyamán.
Az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott kormányközlemény szerint Beszterce-Naszód, Botoşani, Buzău, Krassó-Szörény, Kolozs, Hunyad, Iaşi, Máramaros, Maros, Neamţ, Szilágy, Suceava, Tulcea, Vâlcea és Vrancea megyék lakosai részesülnek a segélyben.
A kormány szerint 2016 júniusában ezekben a megyékben árvizeket, áradásokat, viharokat, tornádókat jelentettek, amelyek következtében nagyobb mértékű károk keletkeztek az ingatlanokban és ezek javításra, felújításra szorulnak. Bizonyos esetekben az ingatlanok teljesen megsemmisültek. Egyes településeken az erős szél tönkretette a házak és tömbházak tetejét.
„A segélyben részesülő személyeket a megyei szociális felügyelőség és kifizetési ügynökség által végzett szociális vizsgálatok alapján választottuk ki. A segély összegét a Szociális, Családügyi és Munkaügyi Minisztérium, külön erre a célra elkülönített költségvetéséből fedezzük” – áll a közleményben.
Székelyhon.ro

Mindenki felelős a változásért (Kövér László Háromszéken)
Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke vasárnap délután a Székely Nemzeti Múzeumban tartott közéleti fórumon vett részt, ahol az RMDSZ helyi vezetői, képviselő-, és szenátorjelöltjei és az MPP jelöltjei mellett az Erdélyi Magyar Néppárt helyi vezetői is jelen voltak. A házelnök mások mellett az anyaország további feltétlen támogatásáról biztosította a megjelenteket, nem kerülte viszont a kritikus hangvételt sem, legyen szó az RMDSZ eddigi útjáról, illetve a közösség hozzáállásáról.
A fórum első felében Kövér László az eseményt megelőző sajtóbeszélgetésen már elhangzott meglátásait ismételte, az erdélyi magyar pártok összefogását illetően, némileg bővítve mondandóját. Az Országgyűlés vezetője ez alkalommal a román politikusoknak és államvezetésnek a magyarokkal szembeni hozzáállását is bírálta, kifejtve korábban már hangoztatott álláspontját, mely szerint értelmetlen és elfogadhatatlan pótcselekvésnek tekinti, hogy egy ország polgárainak meghatározó hányadát csak azért, mert más nyelven beszélnek, más kultúrával bírnak, illetve egykoron egy másik ország polgárai voltak, potenciális nemzetbiztonsági fenyegetésként kezeljék. A házelnök szerint ez a körülmény, az elmúlt években az erdélyi magyar politikai életben lezajlottakkal közösen egyértelművé teszi, hogy „egy potenciálisan ellenségnek bélyegzett közösség számára luxus, hogy a közösség egyik csoportja potenciális ellenségnek tekintse a másik csoportját”, azaz eljött az idő félretenni az ellentéteket. „Ép elmével nem lehet más utat kínálni az erdélyi magyarságnak, mint az összefogás útját, különösen, miután minden más utat kipróbált már” – jelentette ki, mintegy összegzésként Kövér László. A Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnökeként – akárcsak a sajtóbeszélgetésen – részletes magyarázattal is szolgált az MPP által képviselt, a választás szabadságára alapozó kezdeményezésnek nyújtott támogatást illetően, amint azt is újból elmondta: reméli, az összefogás folyamata nem áll le, és ennek valamely formában az Erdélyi Magyar Néppárt, valamint a Székely Nemzeti Tanács is része lehet a közeljövőben. Az erdélyi magyar pluralista politikai berendezkedés kapcsán Kövér László úgy vélte: voltak olyan megvalósítások, melyek sikerként könyvelhetők el, így még a polgári alakulat megalakulása előtt Tőkés László függetlenként jutott be az Európai Parlamentbe, illetve a 2008-as önkormányzati választásokon az MPP által elért eredmény, viszont az azóta eltelt idő tapasztalatai alapján be kell látnia: a jelen körülmények között csak a közösség egységes képviselete jöhet szóba.
Kövér László felszólalásában az RMDSZ-szel való eddigi viszonyára is kitért (nem nagyon keresték eddig egymás társaságát), és felidézte azt az elmúlt hetekben tartott két találkozót a szövetség azon vezetőjével, „akivel az elmúlt 26 évben inkább kerülték a találkozást”. Az új helyzetet ecsetelendő, a házelnök egy elhangzott mondatot idézett: „nagyon nagy bajnak kellett történnie, hogy mi egy asztalhoz ültünk”. Kövér László ugyanakkor nem rejtette véka alá véleményét az RMDSZ eddigi politizálásáról. A közönség soraiból érkező kérdésre válaszolva Kövér László kifejtette: a szövetség vezetőinek egyik legnagyobb bűneként könyveli el, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban ahelyett, hogy „értelmes, demokratikus konfliktusvállalásra felkészítették volna a közösséget, ahelyett, hogy azt mondták volna, álljatok mögénk”, inkább elaltatták a közösséget, azt ígérve, hogy ők majd kialkudják a közösség jogait. „Ebből láthatjuk, hogy nem lett semmi, illetve lehet, hogy kialkudtak valamit, csak az nem az volt, amire a közösségnek szüksége volt” – tette hozzá. A kérdezőktől érkező felvetésekre, melyek szerint milyen változást hozhat december 11-e, illetve mit lehet kezdeni azzal, hogy a közösséget egyre inkább a fásultság, a csalódottság jellemzi, Kövér László kifejtette: az erdélyi magyar közösség problémái sokkalta mélyebben gyökereznek, semmint azt a politikusok egyedül meg tudnák oldani. Az Országgyűlés elnöke szerint senki más nem fogja „kikaparni a gesztenyét” az erdélyi magyarságnak, ha a közösség maga nem lép fel érdekei érvényesítéséért. A házelnök ugyanakkor arra is kitért, hogy konfliktus- és áldozatvállalás nélkül ez nem megy, utalva itt a kis lépések politikájára is. Kövér László úgy vélte, egy nemzeti közösség sorsát három tényező határozza meg: a helyi erő (szellemi, lelki és gazdasági egyaránt), az anyaország támogatása, valamint a nemzetközi helyzet, de csak az utóbbi kettőtől várni a megoldást, a valóságtól elszakadt gondolkodásra utal. Példaként az albánokat említette, akik hittel és kitartással a délszláv konfliktus közepette mind Macedóniában, mind Koszovóban kétségbevonhatatlan eredményeket értek el (önálló albán egyetem, a demográfiai arányok számukra kedvező megváltoztatása). Kövér László ugyanakkor azt is nyomatékosította: az elmúlt negyedszázad elhibázott nemzetpolitikájáért mindenki egyformán hibás, ideértve az anyaországot is. A cél az lenne, hogy az elkövetkezendőkben el lehessen mondani, az erdélyi magyarság valóban mindent megtett, hogy számára jobb legyen, az anyaország hathatós segítségével.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Átadták a Domokos Géza-díjakat
A Domokos Géza (1928–2007) író, a bukaresti Kriterion Kiadó alapító igazgatója, az RMDSZ első elnöke, parlamenti képviselő szellemi hagyatékának ápolására létrejött Domokos Géza Egyesület fennállásának ötödik esztendejét ünnepli. Ez alkalomból díjátadó gálát tartottak péntek este a Székely Nemzeti Múzeumban.
Az egyesület céljai közé tartozik a névadó értékrendszerének és elveinek megismertetése, a művelődési sokszínűség a nemzeti önazonosság megőrzése mellett, a nemzetiségek, nemzetek közötti párbeszéd, a különböző kultúrák párbeszédének, egymás gazdagításának, kölcsönhatásának támogatása és bátorítása. Először került sor a Domokos Géza-díj és az egyesületi díj átadására. Előbbivel szervezetek, intézmények, közösségek, programok, tervek, témák jelességét kívánják elismerni, utóbbi díj az egyesület tevékenységét segítő természetes személyek munkáját jutalmazza. A díjtárgy talapzatra helyezett, ferdén álló stilizált lúdtoll, kivitelezője Damokos Csaba. Az eseményen Kalamár György színész konferálása mellett Domokos Péter, az egyesület elnöke, a névadó fia adta át az elismeréseket.
Domokos Géza-díjban részesült a kolozsvári Apostrof román nyelvű irodalmi folyóirat, melyet Mircea Dinescu költő, írószövetségi elnök indított el Marta Petreu főszerkesztésében 1990-ben. Az évek során a lap számos közös rendezvényen állította középpontba a román–magyar irodalmi kapcsolatok kérdéseit, a közös múlt közös mozzanatait. A díjat Czégely Erika szerkesztő vette át, és felolvasta a főszerkesztő köszönőlevelét. Marta Petreu jelezte, Domokos Géza volt az, aki a megszűnésre ítélt folyóiratot egykoron megmentette, ő volt akkor a „csoda” – fogalmazott. Az, hogy a lap a 26. évfolyamát éli, azt jelzi, hogy szerkesztői „elég normálisak” – tette hozzá. Díjazták a rákbetegek depressziós és szorongásos tüneteinek feltérképezésére szolgáló stresszmérő applikációt kifejlesztőket. Az APSCO nemcsak a hangulatot méri, hanem jelzi, hogy mikor kell lelki támaszt kérni, megyékre, városokra lebontva ajánl a közelben lévő önsegítő csoportokat vagy szakembereket az igénylőknek. A díjat Lukács Ignác, az APSCO-aplikáció kutatócsoportjának alelnöke vette át. Elmondta, a program magyarul is elérhető, és székhelyüket áthelyezték Székelyföldre. Kifejtette, mindannyian kettős állampolgársággal jövünk a világra, az egészség, illetve a betegség állampolgárságával, és csak rajtunk múlik, melyiket választjuk.
A Bukaresti Magyar Kulturális Központ 1992-ben nyitotta meg kapuit. Célja rendezvényei útján erősíteni és bővíteni a Románia és Magyarország közötti kulturális kapcsolatokat. A díjat Kósa András László, a Bukaresti Magyar Intézet igazgatója vette át. Elmondta, hogy tavaly kerekasztal-beszélgetést szerveztek Domokos Géza munkásságáról.
A Leader-program keretében 2010-ben alakult Alutus Helyi Akciócsoport az Olt menti térség önkormányzatainak, legaktívabb vállalkozóinak és civil szervezeteinek szövetsége. Célja támogatni a vidéki gazdasági kezdeményezéseket és hozzájárulni a térség társadalmi fejlesztéséhez. A szervezetnek szánt díjat Demeter János elnök vette át, aki szerint a legnehezebb a bizalom megszerzése volt a vidéki gazdák körében, s úgy érzi, ezt sikerült elérni, egy picit fellendíteni a vidéki életet. A Székely Mikó Kollégiumban alakult Tehetségpont célja támogatni a saját és a környező falvak iskoláinak tehetséges diákjait. A reáltudományok, a sport, a zene, az idegennyelvek szakterületén kiemelkedő eredményt elérő tanulók szakmai irányítását az iskola tehetséggondozást felvállaló tanárai végzik. A programnak szánt elismerést Krecht Gyöngyvér, a Tehetségpont vezetője vette át. Jelezte, a program idéntől része az európai tehetséggondozó hálózatnak.
A Junior Business Club 2010-ben indította az Üzleti Tervek Versenyét, melynek célja, hogy az erdélyi magyar fiatalok hiteles üzleti tervet tudjanak készíteni, illetve partnereket, befektetőket találjanak elképzeléseik eléréséhez. A programnak ítélt díjat Karácsony Zsolt, a Junior Business Club elnöke vette át. Kiemelte, Kárpát-medencei kiterjesztésű programjukra a legtöbb pályázat Háromszékről, azon belül Sepsiszentgyörgyről érkezett.
A Polgár-Társ Alapítvány és a MOL Románia által indított Zöldövezet Program díját Potozky László, a Polgár-Társ Alapítvány elnöke vette át, akinek mintegy 200 ezer embert, főleg ifjakat sikerült megmozgatni, 75 ezer fát, 65 ezer virágot ültettek, 45 hektár zöld területet létesítettek, illetve újítottak fel. Domokos Géza-díjjal jutalmazták Baász Imre művészeti szervezői tevékenységét, a Kálnoky Alapítványt, a Magyar Emberi Jogokért Alapítványt, ám részükről a gálán nem jelent meg senki. Utóbbi levélben köszönte meg az elismerést. Domokos Géza Egyesület-díjat kapott két fotós, Gáspár Antónia Kamilla és Toró Attila, akik a szervezet tevékenységét dokumentálták.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)