Hatvan éve van Bukarestben magyar napilap: 1947. szeptember 1-jén alapították meg a Romániai Magyar Szót. Ebben az időben eldőlt: a trianoni határokat nem fogják kiigazítani. A magyaroknak (a határok mindkét oldalán) el kellett fogadniuk, hogy a nemzet jelentős része kisebbségbe szorult. A hatvan év eseményei: kitelepítések, lázadások, börtön, diktatúra, beolvasztási kísérletek. Ezeket az eseményeket követi végig az ÚMSZ évfordulós sorozata, bemutatva a kor dokumentumait. A dokumentumok Varga Andrea történésznek köszönhetők. A Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével 1946. április 9-18-a között Moszkvában járt magyar kormánydelegáció Sztálinnal és Molotovval folytatott tárgyalása a párizsi béketárgyalásokat megelőző legfontosabb magyar külpolitikai kezdeményezése. A látogatás célja az volt, hogy a magyar kormány megszerezze a szovjet vezetők támogatását a magyar békecélokhoz. Azonban a moszkvai tárgyalások valójában a Magyar Kommunista Párt és a szovjet vezetés által közösen megrendezett politikai színjáték részét képezték. A kommunisták, a többi politikai párthoz hasonlóan, kizárólag belpolitikai ügyekkel voltak elfoglalva. Az MKP tudta, hogy a döntő szó a szovjetekké lesz. Az MKP 1946. január közepén offenzívát indított a választásokon nyertes Kisgazdapárt meggyengítésére, illetve a kommunista párt gazdasági és hatalmi pozíciójának megerősítésére. Követeléseiknek tömegmozgalmak szervezésével, majd pedig a Baloldali Blokk létrehozásával adtak nyomatékot. Rákosi Mátyás, az MKP vezetője tapogatózó tárgyalásokba kezdett Moszkvával annak kiderítésére, vajon a szovjet vezetők hajlandók lennének-e bizonyos magyar területi követelések támogatására. A szovjetek beleegyeztek abba, hogy a béke-előkészítéssel és a különböző gazdasági problémákkal kapcsolatos kérdések megbeszélésére magyar kormánydelegáció utazzon Moszkvába. Rákosi még a területi igények támogatására is ígéretet kapott, ezt azonban a szovjet vezetés nem vette komolyan. A magyar kormány, a Minisztertanács 1946. április 8-i rendkívüli ülésén értesült arról, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök vezetésével kormánydelegáció indul a szovjet fővárosba; ez azt jelenti, hogy a végleges engedély Moszkvából csak április 7-én vagy 8-án reggel érkezett meg. A delegáció útja –kormányszinten, illetve diplomáciai úton nem volt előkészítve. Gyöngyösi János külügyminiszter a béke-előkészítéssel kapcsolatban két fő problémát kívánt Moszkvában a szovjet vezetőkkel megbeszélni; az egyik, hogy a csehszlovák kormánynak a szlovákiai magyarokkal szembeni politikája miatt a területi kérdést lényegében Csehszlovákia veti fel, a másik pedig a magyar-román határ Magyarország javára történő módosításának kérdése. A szovjetek fényes fogadást rendeztek, mindent elkövettek, hogy a magyar politikusok úgy érezzék, két egyenrangú állam vezetőinek tárgyalásairól van szó. A szovjetek a magyar kormánydelegáció moszkvai tárgyalása idején biztosították a román kormányt, hogy a Szovjetunió védelmezni fogja a fennálló magyar-román határt. A magyar kormányküldöttség április 18-án történt hazaérkezése és a Külügyminiszterek Tanácsának május 7-i párizsi döntése közötti időszakban a magyar politikai életben reménykedő hangulat alakult ki a Romániával szembeni területi igények tekintetében. Nagy Ferenc, Gyöngyösi János külügyminiszter bizakodóan nyilatkoztak a kormánydelegáció útjának sikerességét és a Romániával szembeni területi igény érvényesítésének lehetőségét illetően. Rákosi nagy beszédet tartott Békéscsabán, kifejtette, hogy a magyar kormányküldöttség moszkvai útja a legteljesebb sikerrel járt, és kiemelte, hogy a delegáció a magyar békecélokhoz megnyerte a Szovjetunió jóindulatát. Mindezek után a Külügyminiszterek Tanácsa május 7-i ülésének határozata, amely szerint a békeszerződésben Magyarország és Románia között az 1939-ben fennállott határokat kell rögzíteni, hideg zuhanyként érte a magyar közvéleményt. Nagy Ferenc ezután azt hangoztatta, ez nem végleges döntés, a békeértekezleten lesz még lehetőség a kérdés újratárgyalására. A Szabadság közölte Gyöngyösi János külügyminiszter feljegyzését az 1946. április 10-i moszkvai tárgyalásról. Gyöngyösi külügyminiszter előadta a tervezetet: annyi románt csatolnának Magyarországhoz, amennyi magyar Erdély területén marad. Ez lenne a biztosítéka annak, hogy a két ország a maga nemzetiségi kisebbségét egyenjogúságban fogja részesíteni. Erdély nyugati határán 22000 km2 területet jelölnének ki, lakosainak száma kb. másfél millió. Ezen a területen kb. 900 000 román lenne és Erdélyben még mindig 180 000-rel több magyar, vagyis 1080 000. Ha ebben rendszerben sem tudna a két nemzet megegyezni, akkor lakosságcserével ezen területen az egész erdélyi magyarságot el lehetne helyezni. A tervet Sztálin érdeklődéssel hallgatta, majd közölte, hogy még megfontolják a dolgot, és hogy még találkozni fognak. /Isán István Csongor: Az RMSZ alapításának körülményei. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Az Országos Ifjúsági Hatóság /ANT/ Costinesti-en augusztus 29 – szeptember 5. között szervezett Újságírás elnevezésű nyári egyetemen Kiss Olivér, a Szabadság főszerkesztője a romániai magyar sajtó helyzetéről, sajátosságairól beszélt. Egyeseknek tudomásuk sem volt arról, hogy magyar nyelvű napilapok, hetilapok, magazinok is megjelennek Romániában. /Újságírásról a tengerparton. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

Magyar, baszk, cseh, ír, olasz, roma kisebbségi sajtósok találkoztak és beszélték meg közös gondjaikat a Bukarestben megrendezett Európai Újságírók Egyesületének kongresszusán. Kiss Olivér, a Szabadság napilap főszerkesztője – az erdélyi magyar írott sajtó képviselőjeként – beszédét az erdélyi magyarság problémáinak felsorolásával, nevezetesen az autonómia, az önálló állami magyar egyetem hiányával, a kétnyelvű feliratok helyzetének taglalásával kezdte. Ezután Lucian Ionica, a Román Televízió temesvári kirendeltségének elnöke pozitív képet mutatott be a bánáti kisebbségek békés együttéléséről. Az egyik román újságíró szóvá is tett: hogyan lehetséges, hogy Románia két régiójában, a Bánátban és Erdélyben lévő kisebbségek helyzete annyira különböző? Kiss Olivér válaszát, amelynek lényege a bánsági származású Gheorghe Funar egykori kolozsvári polgármester magyarellenes diszkriminatív tevékenységének kifejtése lett volna, az előadás moderátora megszakította – időhiányra hivatkozva. /Oborocea Mónika: Kisebbségi sajtósgondok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

A Szabadság átvette a budapesti Heti Világgazdaság /HVG/ írását. A kormány és Sólyom László mellé fölsorakozott Szili Katalin házelnök a magyarságpolitika alakítói közé. A Gyurcsány-kabinet évente több mint 2 milliárd forintos normatív támogatással csitítja a határon túli magyar szervezeteket. Az egykor politikailag súlytalan parlamenti klubként indult szervezet élén Szili beleszólást kíván a nemzetpolitika kialakításába is. Erre részint az ad lehetőséget, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) kormányzati megszüntetése óta hiányzik egy a több országban élő magyar nemzeti közösség céljait konszenzusosan megfogalmazó testület. Helyre kell állítani „az anyaország és a magyar társadalom határon túli részei között a bizalmat” – olvasható a dokumentumban. Szili bemutatta a szöveget az MSZP elnökségének és frakciójának, a kormány jóváhagyása azonban nincs rajta. Ez látszik abból is, hogy Szili és Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak. Gémesi ugyanis a dokumentum elfogadása után bírálta annak tartalmát, elutasítva mind a Máért újraélesztését, mind a határon túliak tervezett brüsszeli, illetve budapesti lobbi-irodájának felállítását. A 2005-ben kezdett „új nemzetpolitikája” jegyében a kormány mást ígér: három évre szóló normatív alapon járó költségvetési támogatást kapnak egyes határon túli magyar intézmények és szervezetek. A Sapientia Erdélyi Magyar Magánegyetem annál is kevesebbet kap, mint amire számított. A korábban évi 2 milliárd forinttal támogatott intézménynek az idei évre 1,4 milliárdot ígért a magyar kormány, amiből 1 milliárdot a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyaroktatásra fordítandó keretéből már megkapott. A további 400 millió azonban nehezen jön össze. /(HVG). /Nemzetpolitikai küzdelmek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Néhány napja elhunyt a Szabadság egyik évtizedek óta elkötelezett pártolója, Korodi Zoltán. A háborúban szovjet hadifogságba került, az erdőgazdálkodással foglalkozott, munkája megbecsülés szerzett. Nem érhette meg, hogy hivatalosan bemutassák néhány hete napvilágot látott kötetét, A farkasvezér címmel, amely a Szabadság hasábjain éveken keresztül közölt, az erdei élettel kapcsolatos kalandos történeteinek válogatása. Ezekben őstehetségre valló módon, már-már az irodalmiság határát súrolva írta le a tájat, legyen az a Görgényi-havasok vagy a Mócvidék. /Ö. I. B. : Elment egy igazi zöldaranyműves. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Eddig a Szabadságot, mint sokoldalú és igényes lapot, éveken keresztül el lehetett olvasni bárhol a nagyvilágban, interneten. Az archívumból lehetett megkeresni az emlékezetes, tartalmas cikkeket vagy információkat. Mindezt most hirtelen maga a Szabadság szüntette meg, megváltoztatva az eddigi formát, elektronikus úton csak csipegetés kerül az olvasóhoz. Az archívum sem található. /Malin Ede: Onlájn, de meddig? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./ A kifogásokra a főszerkesztő válaszolt, mondván, a lap továbbra is felkerül az internetre. Az archívumot hozzáférhetővé teszik. /Kiss Olivér: Webszabadság, mértékkel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Egy nappal a hivatalos kampánykezdés után látott napvilágot az a nyílt levél, amely akár a Magyar Tudományos Akadémia támogató nyilatkozata címet is viselhetné. A Temesvártól Brüsszelig című felhívás szinte minden második aláírója az MTA tagja. Az aláírók közt van még Csoóri Sándor, György Attila, Jókai Anna, Lohinszky Lóránd, Makovecz Imre, Neményi Ágnes, Péntek János és Szőcs Géza. A felhívás szerint „az erdélyi magyarok történelmi lehetőség előtt állnak”, ez a történelmi lehetőség pedig nem más, mint Tőkés László független jelölt bejuttatása az Európai Parlamentbe. Az érvek között említik azt, hogy a református püspök „világszerte ismert és megbecsült személyiség”, következésképp nála senki nem jeleníti meg hitelesebben Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját. A történelmi esély valóra váltása mellett szóló talán legerősebb érv, hogy Tőkés László már „alakított történelmet” 1989. decemberében – mutatnak rá az aláírók, akik egyúttal hangsúlyozzák, hogy a „nemzet iránti felelősség jegyében” állnak ki Tőkés László mellett, másfelől meggyőződésük, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének „európai parlamenti jelenlétével az erdélyi magyar összefogáshoz is közelebb kerülünk, amely nélkül a közösségi autonómiák közjogi kereteinek megteremtése elképzelhetetlen”. A Szabadság november 10-i számában megjelent nyilatkozat nem foglal állást egyik „fél” mellett sem. Az RMDSZ támogatása mellett szól, az abból derül ki, hogy nem „képviselőről”, hanem „képviselőkről” szól. Ágoston Hugó, Csíky Boldizsár, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, László Ferenc, Szilágyi István és Uray Zoltán felhívásában ez áll: „Még nem voltak a november 25-eihez fogható választások Romániában, nem voltak tehát a hazai magyarság történetében sem. Első ízben nyílik az erdélyi magyarságnak alkalma arra, hogy képviselőket válasszon az Európai Parlamentbe. Az eseménynek ezért nagy tétje van. Mindnyájunk számára kérdés: megfelelünk-e a pillanat követelményének? Élünk-e okosan a nekünk felkínált eséllyel? Képviselőink ott lesznek-e a többi ország delegálta választottak között, vagy kimaradunk az Európa sorsáról tanácskozók nagy testületéből?”A felhívás a „felelősség és józan mérlegelés” mellett azt hangsúlyozza: élnünk kell a joggal, hogy szavazhatunk. „Ami pedig a józan mérlegelést illeti: mindenki számoljon azzal, hogy a választás során esélyek változnak képviselői mandátummá vagy buknak el. Saját közös sikerünk vagy együttes kudarcunk között választunk. Szavazzunk arra, hogy ott legyünk az Európai Parlamentben, hogy érvényesüljön véleményünk európai színekben is!” – áll a felhívásban. Van egy újságírói kezdeményezés is. A Transindex internetes portál akciójához eddig 360-an csatlakoztak. Eszerint a november 25-i európai parlamenti választásokon, a kialakult belpolitikai helyzetben kérdésessé vált, hogy lesz-e a romániai magyaroknak képviselete az EP-ben. A tét – a felhívás szerint – „nem korlátozódik arra, hogy a napi politikai játékban ki kerekedik felül, mert az itt élők mindennapos egyéni boldogulására, sőt hosszú távú közösségi céljaik elérésére is új távlatokat nyithat a hathatós romániai magyar EP-képviselet – még hogyha ez nem is univerzális csodafegyver. Sokan lehetnek csalódottak azért, mert nem jött létre az egységes magyar EP-lista, ezért távolmaradásukat fontolgatják. Mások tanácstalanok, nem tudnak, nem akarnak választani a jelöltek között. Jó vagy rossz, hogy így alakult, egy biztos: már nem lehet kibúvó az sem, hogy nincs, akik közül választani. November 25-e a romániai magyarok politikai erejének, józanságának, tervezni tudásának tesztje is. (...) Felelős vagy magadért, felelős vagy azokért, akik fontosak számodra!” A felhívás a felelosvagy. transindex. ro címen olvasható és írható alá. /”Történelmi esélyek” harca. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

A Szabadság napilap megújította honlapját, a kolozsvári szoftverfejlesztő cég, a Codespring barter rendszerben (az internetes felületen közölt reklám fejében) végezte a programozást. Többen panaszkodtak, hogy nehezen áttekinthető a lap. Sorra kell venni a rovatcímeket. A régi weboldalt körülbelül 1300 egyéni felhasználó olvasta. /A Szabadság új honlapjáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Tőkés László az a közéleti személyiség, aki minden nemzetiség részére autonómiát biztosítana, aki azt szorgalmazza, hogy óvodától egyetemig állami pénzből finanszírozott oktatása legyen minden népnek. Ő az, akit emiatt legtöbbet támadnak. Cs. Gyimesi Éva a kolozsvári Szabadság című napilap hasábjain azt írta: „Az a keskeny út, amelyen Tőkés László jár, éppenséggel lefele vezet, a völgybe. A kétes értékű támogatók által manipulált mai László nem alkalmas arra, hogy benne lássuk Isten akaratának „kiábrázolását”. A cikkíró, dr. Újvári Ferenc üzeni Cs. Gyimesi Évának és eszmei rokonának, Fey Lászlónak, hogy feleslegesen kampányolnak az immár 17 éve a román nemzeti érdekeket kiszolgáló RMDSZ-nek. Vezetőik vagyoni állapota példátlanul gyarapodott. Frunda György szenátor mesés villát hozott össze, míg Tőkés László vagyona ma is ugyanannyi, mint 1989-ben. Az RMDSZ-kampány ma az egységféltés retorikájától hangos. Vajon ki vétett az egység ellen? Mi akadályozta meg az RMDSZ-t, hogy Tőkés László köré építsen ki egységet? Miért kellene ennek fordítva történnie? Oroszország elnöke, Vladimir Putyin októberben kijelentette: amennyiben Koszovó jövőjét Amerika javaslata szerint fogják rendezni, akkor Dobrudzsát vissza kell adni a bolgároknak, és Erdélyt a magyaroknak. A román sajtó szavait napokon át felháborodással elemezte, a magyarországi sajtó mélyen hallgatott. A jogbitorlók tele vannak félelemmel. A jogsértések ellen állandóan tiltakozni kell. A cikkíró szerint az első tiltakozás az lenne, ha Magyarország mindenkori elnökét az elcsatolt területek magyarsága is megválaszthatná. Ezzel bizonyíthatnánk, hogy a nemzet – Illyés Gyula szavaival élve – a magasban eszmeileg újra egyesül. Kárpát-medence népeinek jogvitás ügyeiben Erdély nagy püspöke, Márton Áron terjesztett be a bukaresti katonai törvényszéken rabruhában rendezési alternatívát: „Hogy Trianon miatt emlékirattal fordultam az ENSZ-hez, ez a vád megfelel a valóságnak, és ezért vállalom a felelősséget. Egy közös telekkönyvi tulajdont nem lehet csak úgy megosztani, hogy az egészet odaítélem az egyik társtulajdonosnak. ” A nagy püspök szavai mára semmit nem veszítettek érvényességükből. Kárpátalján az ukrán és a magyar, Felvidéken a szlovák és a magyar, Délvidéken a szerb és a magyar, Erdélyben, pedig a román és a magyar a társtulajdonos. Közöttük kell méltányos módon megosztani a közös vagyont. Az illető kormányok versenyezzenek abban, hogy saját ajkú lakosságuknak miként tudnak méltányosabb kulturális és területi autonómiát nyújtani. /Dr. Újvári Ferenc ügyvéd: Tőkés Lászlót kell az Európa Parlamentbe küldeni! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 21./

A Slágeróra 2001 novembere végén indult útjára a Kolozsvári Rádió ultrarövid hullámán, a 95,6 MHz-es frekvencián. Az évfordulót ünnepi héttel teszik emlékezetessé a műsor vezetői. Az öttagú szerkesztőcsapat örömmel osztotta meg Slágerórás élményeit. A zene mellett élő lapelőzetest adnak, együttműködnek három kolozsvári újsággal, a Szabadság és Krónika napilapokkal és az Erdélyi Napló hetilappal. /Butyka Anna: Slágeróra, hat éve a 95,6 Mhz-n. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

Markó Béla szövetségi elnök is részt vett az RMDSZ képviselőházi frakciójának november 27-i ülésén, amelyen az EP-választások eredményeit értékelték. Markó Béla megvonta a politikai bizalmat Toró T. Tibortól, amiért részt vett Tőkés László püspök, EP-képviselő kampányában. Az ülésen Garda Dezső Gyergyószék képviselője is megrovásban részesült, amiért megjelent Tőkés kampányrendezvényén. A képviselőházi frakció több tagja értésére adta Torónak, hogy személye többé nem kívánatos körükben, kérték, ne vegyen ezentúl részt azokon a frakcióüléseken, ahol az RMDSZ-t érintő kérdésekben egyeztetnek. Azokban az ügyekben, amelyek a magyarságot érintik, majd egyeztetnek vele is, hangzott el, erre a feladatra Márton Árpád frakcióvezető vállalkozott. A szabályzat értelmében nem tartozik a frakció vezetőségének hatáskörébe a hűtlenséggel vádolt tagok kizárása, ez a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) kiváltsága. Várható, hogy a frakció javaslatot tesz a december 8-án összeülő SZKT-nak Toró kizárására. Toró T. Tibor nagy szerepet vállalt a szövetség és a Tőkés László neve által fémjelzett ellenzék közötti egyeztetésekben és mindvégig a konszenzus szükségességét hangoztatta, úgy nyilatkozott: nem szándékozik kilépni a frakcióból, az üléseken viszont nem vesz részt. „Nem lépek ki, hiszen úgy gondolom, hogy ez a frakció nem az RMDSZ-é, hanem az erdélyi magyarságé. Az RMDSZ nem csak az RMDSZ-tagoktól kapta a mandátumot, hanem az egész közösségtől, ezért úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg ez az egy frakció van, ebben mindenkinek helye kell hogy legyen. Úgy vélem, az RMDSZ-nek tudomásul kell végre vennie az eredményt, a 60–40 százalékos arányt, azt, hogy a 40 százaléknak pont olyan legitimitása van, mint az RMDSZ által képviselt 60-nak. Nem volt titok, mindenki tudta rólam, hogy én ennek a 40 százaléknak az értékrendjét képviselem” – mondta. Azt gondolta, hogy a választási eredmények kijózanítják majd a vezetőséget, de nem tanultak semmit, vélekedett Toró. Garda Dezső képviselő a Szabadság kérdésére elmondta: a kommunista rendszerben nagyon sokat szenvedett, állandó megaláztatásnak volt kitéve, könyveit égették el, szakmai előrehaladását gáncsolták, a Szekuritáté folyamatosan zaklatta. „A kommunizmus összeomlásában játszott szerepéért csak tisztelni és becsülni tudom Tőkés Lászlót” – mondta Garda Dezső, hangsúlyozva: nem az RMDSZ ellen kampányolt azáltal, hogy részt vett Tőkés László kampányrendezvényein. „Nem követtem el semmilyen RMDSZ-ellenes cselekedetet, és csak erkölcsi kötelességemnek tettem eleget” – jelentette ki az RMDSZ politikusa. /P. A. M. – Sz. K. : Megvonták a politikai bizalmat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

A Szabadság napilap szerint a képviselőházi frakcióban megdorgálták dr. B. Garda Dezső tőkéspártiságáért. Garda Dezső cikkében finomított: Markó Béla szövetségi elnök és Kelemen Hunor ügyvezető elnök nemtetszésüket fejezték ki a kampánybeli magatartása miatt és azzal vádolták, hogy Tőkés László szórólapjait osztogatta a kampány idején. Markó azonban nem tudott választ adni arra, hogy ki informálta őt a szórólap osztogatásról, így a vádaskodás nem folytatódott. Arra a kérdésre, hogy Garda Dezső nem cáfolta meg Tőkés László püspök bírálatait az erdőirtással kapcsolatos korrupcióra vonatkozóan, kifejtette: ezt nem tehette, mert ezeket az erdő-panamákat ő tárta fel és Garda Dezső saját küzdelmét, melyet a vagyonuktól megfosztott magyarok érdekében folytatott, nem cáfolhatta meg. A frakciógyűlésen Garda Dezső elmondta tőkéspártiságának valódi okát. Őt ugyanis az 1989 előtti időszakban a szó szoros értelmében üldözték, megakadályozták szakmai előrelépését. Sőt, 1982-ben Gyergyószentmiklós történetéről írt könyvét elégették. Mindez azért történt, mert vállalta a magyarság igazi történelméért való kiállást, történelemóráiba nem vitte bele a történelemhamisításokra vonatkozó elveket. Az általa vezetett történelemkörrel a magyarság történetének a kutatását szolgálta, ami tiltva volt a Ceausescu-korszakban. Nem kampányohatott az ellen aki megteremtette a lehetőséget a magyarság jogaiért folytatott harchoz, melyet az RMDSZ 1989 után felvállalt. /Dr. B. Garda Dezső parlamenti képviselő: Adalékok a képviselőház RMDSZ-frakciójának november 26-i gyűléséhez. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

Az egyházkerület november 16-án Krasznán tartott közgyűlésén Tőkés László püspök bejelentette, hogy felfedte Gálfy Zoltán ny. teológiai tanár besúgói múltját. A „válasz jogán” a Szabadság november 23-i számában Gálfy Zoltán hazug ellentámadásba csapott át. „A legjobb védekezés a támadás” taktikáját alkalmazva nem átallotta leírni, hogy: „Igaza van Cs. Gyimesi Évának, Visky Bélának és sokaknak: Az erdélyi magyarság megosztása történelmi bűn. Nem magasztos ideológia, hanem érdek, hatalom és pénz diktálta tévedés” (sic!). A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata jelentette, hogy november 22-én, Kolozsváron tartott sajtóértekezlete alkalmával Tőkés László román és magyar nyelven egyaránt közzé tette azt a dokumentum-összeállítást, amely Gálfy Zoltán szekus-kollaboráns voltát kétségbevonhatatlan módon bizonyítja. /Cáfolat a cáfolatra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Négyévnyi szünet után újra megjelent a Szabadság napilap új évkönyve. /Megjelent a Szabadság Évkönyv 2008. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság válaszolt Nagy Örsnek, a MOGYE rektor-helyettesének, mert a BKB nyilatkozatára adott válasza több ponton is kiegészítésre szorul: 1. A MOGYE több mérvadó oktatója, köztük a BKB marosvásárhelyi tagozatának vezetői és Nagy Örs rektor-helyettes nyolc pontban foglalták össze a magyar oktatók jogos követeléseit. Válaszában Nagy Örs hat pontot említett, de az ellentmondás csak látszólagos: hat pont az egyetem vezetőségét, kettő pedig a politikai döntéshozókat célozza meg. Nem szerencsés ezek szétválasztása, mert ez alkalmat nyújthat az egyetem vezetősége és a minisztérium számára, hogy egymásra mutogassanak – A diákok által gyűjtött aláírásoknak nincs köze ezen egyezséghez és a fentebb említett nyolc ponthoz. Valóban 800 diák aláírását adták át a diákok képviselői az Európa Tanács főtitkárának, és ez a spontán kezdeményezés nemzetközi szinten is nagy visszhangot váltott ki. A magyar oktatók közgyűlését hét éve nem hívták össze, ez Nagy Örs rektor-helyettes feladata (lenne). Az RMDSZ egykori államtitkára, Kötő József érte el, hogy a magyarul tanuló egyetemi hallgatók után a felsőoktatási intézmények kétszeres fejkvótában részesüljenek (Szabadság napilap 2005. dec. 7.). A kétszeres fejkvóta a magyar karok beindításának előkészítését szolgálná. Ez az összeg már több mint egy éve befolyik az egyetem kasszájába. A magyar oktatók száma fele a román oktatók számának, míg a magyar és román diákok száma megközelítőleg azonos. A magyar tagozat tehát közel kétszer annyi pénzt hoz az egyetem konyhájára, mint a román tagozat, a túlterhelt magyar oktatók összesített fizetése pedig, mivel feleannyian vannak, csak fele a román oktatókénak. Ez sajnos a magyar tagozat (és főleg a magyar oktatók) meglopása, amiért a parlamentben is hangzott el interpelláció. A BKB visszautasítja a Népújság rosszindulatú megjegyzését, amely ellenkezik az újságírói etika elemi szabályaival, és amely a Nagy Örssel készített interjút zárja. A cikk szerzője nem kevesebbet állít, mint azt, hogy „valami nem stimmel a hangzatos állításokkal teli BKB-közlemény körül”. „Nem vitás, a hűbelebalázs »harcosság« többet árt, mint használ az ügynek”. A BKB „hűbelebalázs” fellépése alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy az idéntől több magyar diákot vegyenek fel az orvosira. Amennyiben a Népújság szerkesztősége nem kér elnézést kioktató megjegyzésének közlése miatt, a BKB elnöksége a MÚRE állásfoglalását fogja kérni. A szerkesztőség megjegyzése: A BKB nem veszi észre a nyilvánvaló ellentmondást, ami a BKB említett közleménye és a rektor-helyettes „pontosításai” között feszül. Ehelyett sajtóetikából próbálják kioktatni a Népújságot! A lap ezt visszautasítja. /A pontosság kedvéért… Válasz Nagy Örs rektorhelyettesnek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

A Szabadság szerkesztősége idén Balázs Bence kollégának ítélte oda a Penna-díjat. A Szabadság által évente kiosztott kitüntetést a helyi hírek rovat vezetője az év folyamán kifejtett tevékenységéért kapta. /Balázs Bence a Penna-díjas Gyulafehérvár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Sok igazság van abban, amit Csutak István miniszteri tanácsos a székely székek széthúzásáról írt (Székely székek – Székelyföld?, Szabadság, jan. 8.). Az első negatív példája azonban nem áll helyt. Csutak szerint „A csíkszeredai Régizene fesztivál lehetett volna »erdélyi«, akár »romániai«. De mégsem az lett. Közös erőfeszítéssel sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. ”László V. Ferenc, aki egy évig művészeti igazgatója volt ennek a fesztiválnak, hangsúlyozta, nem igaz, amit a rendezvény jelentéktelenségéről és „igen csíki”-ségéről írt. Jellege valójában már 2006-ban európai volt. 2007-ben a fesztivál inkább volt „erdélyi”, mint csíki, amennyiben résztvevői között számos kolozsvári együttes és művész, valamint brassói és sepsiszentgyörgyi meghívott működött közre, ugyanakkor csapatnyi bukaresti művész közreműködése révén „romániai” is volt. Legfőképpen pedig európai. A bécsi Clemencic Consort régizenei csoport külön műsort állított össze erre a hangversenyére, amelyben az erdélyi zenei múlt becses emlékei is helyet kaptak. Jelentős volt a cseh Kvinterna együttes, a brit Mary Collins táncművész, a Les Basses réunis francia együttes stb. Solymosi Tari Emőke zenei szakíró benyomásait Európai színvonalú régizene hangversenyek – ajándékba címmel foglalta össze a budapesti szaksajtóban. Kobzos Kiss Tamás mondta, hogy Magyarországon nincs ilyen nagyigényű régizenei fesztivál. Emiatt nem lehet beszélni „teljes jelentéktelenség”- ről. /László V. Ferenc: Székelyes betartás? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

„Laszlofi Aladar Tamas fedőnevű volt ügynökünk” – ennek a mondattöredéknek az alapján keveredett a Kossuth-díjas kolozsvári költő, Lászlóffy Aladár abba a gyanúba, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Az információt Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató világhálós naplója alapján hozta nyilvánosságra a Transindex című internetes portál, majd ennek alapján a kolozsvári Szabadság című napilap. Lászlóffy Aladár öccse, a Kolozsváron élő Lászlóffy Csaba költő a Krónika érdeklődésére annyit mondott: meglepte őket a Könczei Csilla világhálós naplójában közzétett információ. „Amiért testvérek vagyunk, ki-ki a saját életét élte és éli. Ez az ügy nem a Lászlóffy-család ügye, hanem a testvérbátyámé, és nem a családból, hanem nagy valószínűséggel a bátyám által betöltött korábbi tisztségekből ered. Különben sem tudunk semmilyen konkrétumot, várjuk az ügy tisztázását” – jelentette ki. Egyelőre nem derült ki, hogy a Tamas fedőnevű ügynök – aki a Transindex szerint nem lehet más, mint a költő Lászlóffy Aladár – miért nem volt alkalmas a további megbízatásra. Könczei Ádám tanárt és folkloristát 1957-ben gyergyószentmiklósi tanári állásából, 1959-ben pedig a kolozsvári folklórintézetből távolították el a magyar kultúra elkötelezett ápolása miatt. Az erdélyi magyar táncházat 1977-ben elindító Könczei Ádámot és családját a szeku folyamatos megfigyelés alatt tartotta. Az édesapja szekusdossziéját saját világhálós naplójában közzétevő Könczei Csilla adatai szerint 1963–64-ben édesapjáról hét személyt kérdeztek ki, vagyis a „Gyurca”, „Toth Rudi”, „M. Popescu”, „Pogaceanu”, „Tamas”, „Pall Ernest”, „Kovacs Peter” és „Peter Janos” fedőnevű ügynököket. Könczei Csilla világhálós naplóján többen hozzászólnak az ügyhöz. A kolozsvári származású, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós filozófus rettenetesnek nevezte, hogy a Lászlóffy Aladár neve gyanúba keveredett, de hozzátette, „Lászlóffy Aladár (a számomra fontos időszakban a kolozsvári írószövetség párttitkára) igyekezett segíteni a »bajba kerülteken«. Kapcsolata az állambiztonsági szervekkel »nyílt« volt, ő fordította pl. az egyik szekus főtiszt detektívregényét – saját nevén. Amikor elpanaszoltam Lászlóffynak a zaklatásokat (kihallgatásokat, önkényes – egyébként max. 10 órát tartó – őrizetbe vételeket stb.), azt mondta, erre szó szerint emlékszem: »majd beszélek velük, füttyentsék vissza a vérebeiket«. Ez ugyan nem sikerült neki, de a kihallgatóm gúnyosan megjegyezte, hogy »közbenjártak értem«, s erre ő fütyül. De ezek szerint megtette. ” Tamás Gáspár Miklós leszögezte: „Pontosan tudom, hogy ez ma nem hangzik jól, de vegyétek tekintetbe, hogy sokan nem tettek semmit, sőt. Azt se kell elfelejteni, hogy Lászlóffy Aladár az akkori kulturális politikai küzdelmekben nem állt a rossz oldalon, soha nem volt »vonalas« vagy efféle. Mindez nem fölmentés, de szerintem árnyalnia kell a képet. ”Marius Tabacu kolozsvári televíziós szakember és zenész, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója szerint a Laszlofi-ügyre is érvényes, amit a Bíró Ferenc-üggyel kapcsolatban korábban kijelentett: „az elmúlt 18 év elegendő idő volt, hogy mindenki beismerje tévelyedéseit”, de szerinte „ez esetben nincs egyetlen jelentés sem, amely Lászlóffy Aladárt megbélyegezné”. Tabacu hozzátette, hogy amikor 1980-ban Szőcs Gézával aláírásokat gyűjtöttek Ion Lancranjan Cuvint despre Transilvania című, nyíltan sovén, gyűlölködő könyve ellen „Lászlóffy Aladár volt az egyike azoknak, akik előbb aláírták a tiltakozó szöveget, és csak azután tettek egy pár helyénvaló megjegyzést. Bűn lenne részemről elhallgatni ezt a több mint korrekt magatartást. A többi mindenkinek lelkiismereti ügye”. /Benkő Levente: Meggyanúsított költő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

Három szekusügynök fedőnevét hozta nyilvánosságra nemrég Tőkés László: a Bibliotecarul fedőnév alatt jelentő Gálfy Zoltán nyugalmazott teológiai professzort, a Farkas, majd Petrescu fedőnevű Bányai Ferenc temesvári lelkészt, illetve saját húga férjét, a Stelian fedőnéven jelentő dr. Barta Tibor volt kolozsvári, jelenleg Budapesten élő orvost, orgonaművészt vélte felismerni. A jelentések tanúsága szerint dr. Barta Tibor nem csak őt, édesapját, dr. Tőkés István teológiai professzort és püspök-helyettest, hanem saját feleségét, Tőkés Eszter fogorvost is rendszeresen besúgta. Tőkés László dossziéjának iratanyagából – amelynek egyes részeit a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület honlapján is közzétettek – kiderül, hogy Stelian többek között a következő témakörökben jelentett Oprea Florian szekusezredesnek:1. Adatgyűjtés és memorandum készítése az 1985 novemberében Budapesten megrendezett Európai Együttműködési és Biztonsági Értekezletre, valamint az értekezletre készített írásbeli anyag határon túlra csempészése. A dokumentumból kiderül, hogy Tőkés László az adatgyűjtés tekintetében a forrás („sursa”), azaz Stelian segítségét is kikérte. Az Oprea Florian által jegyzett kiegészítésből pedig megtudható: Tőkés Eszter fivérének, Lászlónak bizonyos anyagait őrizte, hogy azokat kicsempéssze külföldre; 2. Tájékoztatás arról, hogy a Tőkés-család a Szabad Európa Rádiót hallgatja, és hogy Tőkés István Kanadába szeretne utazni. (1985. IX. 25.); 3. Jelentés Haraszti Miklós magyarországi író, Király Károly, Tőkés István és Tőkés András találkozásairól; 4. Tőkés László „rendszerellenes” írásai, amelyeket külföldre próbált csempészni, illetve azok átadása Stelian által a Szekuritáténak, tanulmányozás végett (1985. X. 26.) 5. Tőkés István, Tőkés Eszter és Cseke Éva (Cs. Gyimesi Éva), illetve Doina Cornea és Cseke Éva kapcsolatai; 6. Dátum nélküli dokumentum arról, hogy „stimulálás” végett az illetékes államvédelmi hatóság 5000 lejt irányoz elő Steliannak; 7. Tőkés László kézzel írott, a Szekuritáté kezébe került, 1986. április 28-án keltezett levele, amelyet – Tőkés Eszter állítása szerint – Barta Tibor sógorához intéz, és a püspök szekusdossziéjából került elő. Tőkés Eszter: soha nem hittem volna, hogy egy olyan nagy magyar, mint ő, képes ilyesmit tenni – jelentette ki dr. Barta Tibor volt felesége. Alapos a gyanú, hogy férje azonos a Stelian fedőnevű ügynökkel. Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor mély megdöbbenésének adott hangot. Gyimesi Éva szerint a Stelian név fedheti a lehallgatást magát. A Stelian, mint „sursa” egyszerűen lehet a lehallgatás fedőneve, aminek alapján a magyar szöveget valaki a kazettáról lefordította románra, és vagy szó szerint, vagy kivonattal csatolta. Cs. Gyimesi nem gyanúsítja Barta Tibort, sőt, kizárja, hogy ő lenne ez a személy. Barta Tibor a Szabadságnak telefonon határozottan kijelentette: Az a személy, akit a püspök úr említ, nem én vagyok. „Engem soha az életben sem civil, sem katonai, sem más hírszerzői szervezet nem keresett meg, titkosszolgálati emberrel semmilyen kapcsolatban nem voltam, és nem is óhajtok lenni. ” Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elnöke a Szabadságnak megerősítette: Tőkés László hivatalosan is kérte a dossziéjában előforduló besúgok fedőnévének a leleplezését. – Az ügy folyamatban van. /Papp Annamária: Ember vagy lehallgatókészülék volt-e Stelian? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

A Transindex, az Erdély FM és a Jakabffy Alapítvány által szervezett zártkörű beszélgetésen folytatódott a vita az erdélyi magyarság modernizációjáról, melyet Csutak István Székek földje – Székelyföld? /Szabadság, jan. 8./ című írása „élesztett fel”. A beszélgetésen – többek közt – jelen volt a vitát elindító Csutak István, volt integrációs államtitkár, továbbá Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője, Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója, Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai kutatócsoportjának vezetője, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Salat Levente politológus és Székely István politológus. Csutak István elmondta: önmagunk átértékelése és újrafogalmazása a cél. Szerinte napjainkban Székelyföldön nem a tudás viszi előre a dolgokat, hanem az úgynevezett „komaság”. Bíró A. Zoltán „a modernizációt életfeltételek változásához szükséges keretfeltételek megteremtéseként” határozta meg. Horváth István úgy vélte, a romániai magyarság cselekvési logikákat sajátított el, a modernizáció pedig éppen ezekről a logikákról, felfogásmódokról szól. A modernizáció a változás folyamatossága. Salat Levente kiemelte: a kisebbség modernizációjának gondolata nem zárható el a környezettől, ez már a többség problémája is. László Attila úgy gondolja, az erdélyi magyarság tekintetében nem igazán beszélhetünk modernizációról. Székely István szerint most kezd felnőni egy olyan generáció, amely tudja, milyen társadalomban akar élni, ugyanakkor felelősségvállalásra képes. Bíró A. Zoltán a felelősség vonatkozásában az intézményteremtés lehetőségének hiányát emelte ki. /Kerekasztal a társadalmi modernizáció kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Az elmúlt időszakban egyre többen jelezték, hogy különböző helyeken terjesztési gondok jelentkeznek. A szerkesztőség alig tehet valamit, a terjesztéssel a Szabadságtól minden szempontból független magáncégek foglalkoznak. Az elmúlt hetekben kénytelenek voltak megválni az egyik terjesztőtől, mert a vállalat hatalmas összeggel adósa a Szabadságnak. Ezért történt meg, hogy egyes helyeken, így például Bánffyhunyadon a megszokott helyeken nem lehet megvásárolni az újságot. Ezt a hiányt igyekeztek egy új terjesztő bevonásával pótolni. /Terjesztési gondok, tehetetlen szerkesztőség. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

A Szabadság megírta, hogy január 9-én két magyar diáklányt román több fiú bántalmazott a városközpontban, mivel magyarul beszéltek az utcán. A két székelyföldi, Kolozsváron tanuló lánynak többek között Eckstein-Kovács Péter szenátor ajánlotta fel segítségét, de ők, sérüléseik ellenére még csak nem is tettek feljelentést a rendőrségen. „...a szemem fel volt dagadva, a lábamat nem tudtam mozgatni, és szörnyen fájt a gyomrom is” – számolt be az őt ért sérülésekről a két lány egyike. A két, magyarsága miatt megvert diáklány nem vállalta nevét a nyilvánosság előtt, mert nem szeretnék újra átélni azt a lelki traumát, ugyanakkor szüleik megmondták nekik, amikor Kolozsvárra engedték őket egyetemre, hogy ha bajba keverednek, akkor vége a diákéletnek. Zsigmond József, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke elmondta: a szervezet maximálisan elítél minden erőszakot. Hozzátette: tudomása van ilyen jellegű incidensekről, az érintettek azonban nem keresték meg a szervezetet. Eckstein-Kovács Péter szenátor sajnálatosnak és drámainak nevezte a történteket. /Nem vállalják nevüket a megvert magyar lányok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Czika Tihamér írása /Egyházi oktatássá válhat a kisebbségi oktatás?, Szabadság, febr. 5.) véleményformáló újságcikként jelent meg, azonban a „hallottam, beszélik, olyan jelzéseket kaptam” féle érvelés nem felel meg a szakmai erkölcsnek, az újságírói etika írott és íratlan szabályainak. A cikk felvezetésének fellengzős kijelentése, mely szerint „az oktatás és a tudomány »államosítása«, szekularizálása volt az a tényező, amely elindította az utóbbi 300–400 év tudományos, technológiai, orvostudományi és – mondhatnánk akár – művészeti felvilágosodását, kibontakozását” egyoldalú kijelentése, ellentételezéséül állhat egy másik idézet. „Mindkettőnek, vallás és természettudomány munkájához szükség van az Istenben való hitre. Csak a vallás számára az Isten a gondolkodás kezdeténél, a tudomány számára a végénél. Az egyiknél az alapot jelenti, a másiknál a betetőzését minden világnézeti elmélkedés felépítésének… Akárhová és bármily messzire is tekintünk, vallás és természettudomány között sehol sem találunk ellentmondást, sőt teljes egyetértést éppen a döntő pontokban. Vallás és természettudomány nem zárja ki egymást, mint némelyek manapság hiszik vagy félnek tőle, hanem feltételezik és kiegészítik egymást” mondta Max Planck. Czika írásának nagy része sunyi kis csúsztatások, az igazság elferdítésének sorozata. Mindenáron a szekularizált oktatást szorgalmazza, türelmetlen és erőszakos hangsúllyal. Mennyivel jobb, különb az a szülő, aki ateistaként óhajtja gyerekét nevelni, mint az, aki vallásosként? Vajon Böjthe Csaba milyen egyházi „fondorlatból” vállalta fel az árva gyerekek nevelését, segítését? /Adorján János, mérnök: Oktatás, Egyház és a személyi szabadság. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

Érdekes és hasznos is lehetne a Szabadság február 5-i számában Czika Tihamér és Ercsey-Ravasz Ferenc között kibontakozott vita az iskolák állami vagy egyházi tulajdonáról és felügyeletéről. Ugyanakkor Ercsey-Ravasz válaszában az ateizmusról és vallásosságról is értekezik. Két dolgot nem lehet tenni: tudományos érvekkel megpróbálni bizonyítani Isten nemlétét, illetve teológiai érvekkel kétségbe vonni a tudomány eredményeit, szögezte le Nagy László, hozzátéve, nem ért egyet azzal, hogy a kreacionizmust az evolúcióelmélettel egyenrangú tudományos elméletként mutassák be. /Nagy László, fizikus, egyetemi tanár: Oktassuk-e a kreacionizmust? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Több mint negyvenéves tanári pályája elismeréseként Ezüstfenyő díjat kapott Józsa Miklós nagyenyedi tanár. Elmondta, hogy magyar szakos kollégáival minden lehetőséget kihasznált a magyar nyelv és irodalom megszerettetésére. Irodalmi köröket, író olvasó találkozókat szervezett. Ez a 89-es fordulat előtt sokszor nem volt egyszerű. 1989 után már bátran kiléphettek az iskola falán kívülre, és szorosabb kapcsolatot teremtettek a város kultúrára szomjas magyarságával. Józsa Miklós irodalomnépszerűsítő előadásokat és felolvasásokat tartott a Református Nőszövetség összejövetelein. 2003-ban a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház felavatása után ő javasolta, hogy létesítsenek Áprily-estek néven irodalmi és művelődési kört. A kör révén az eltelt öt év alatt sikerült kialakítani egy hozzávetőleg félszáz tagú törzsközönséget. A kör elsődleges célja Nagyenyed, a Bethlen Gábor Kollégium és Erdély jeles íróinak, költőinek és művészeinek népszerűsítése. Józsa Miklós a Kollégium és Nagyenyed történetével kapcsolatosan több cikket közölt a Nyugati Jelenben és annak évkönyvében, a Bihari Naplóban, a Szabadságban, a Népújságban, a Református Szemlében, az Erdővidéki Naplóban és az Új Magyar Szóban. - Őrizzük meg kincseinket, ne hagyjunk semmit elveszni! Ahogy Kányádi mondja: Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is, összegezte gondolatait Józsa Miklós. /Dvorácsek Ágoston: Beszélgetés Józsa Miklós Ezüstfenyő díjas nagyenyedi tanárral. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./

Kelemen Attila Ármin a Transindex.ro interneres portálon értékelte a Csutak István által indított modernizációs vitát /Csutak István: Székek földje – Székelyföld?, Szabadság, 2008. jan. 8./. Arra számított, hogy a modernizáció liberális téma: azok akik magukat liberális-kozmopolita rommagyarokként pozícionálták, mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy valamilyen módon intézményesítsék a vitát. Nincs önmagát véleményformálóként számon tartó és akként cselekvő rommagyar magyar liberalizmus? – kérdezte Kelemen Attila, aki „premodern felvilágosultaknak” nevezi a rommagyar csúcsértelmiségieket, akik a nem-nacionalista rommagyar establishment legbefolyásosabbjai. Alig vállalnak szerepet a nyilvánosságban. Kelemen Attila Ármin esettanulmányként emlékezett A Hét hetilapra: a hetilapot „egy fiatal, dinamikus, innovatív és deklaráltan tabudöngető csapat vette át. Az értelmiségiek azt nehezményezték, hogy egy vezető romániai magyar politikus olyan szerkesztőségi státust kapna, ami akár valamiféle politikai kontrollra is felhasználható lenne. Az értelmiségiek felelősséget vállaltak az intézményért és civilként állást foglaltak a politikai kontroll ellen. Azokban a hetekben jó dolog volt rommagyar értelmiségiekként gondolni magunkra. ” – állapította meg. A politikus kilépett a szerkesztőségből és „a legfontosabb kozmopolita romániai magyar értelmiségiek mind ott voltak A Hét körül. Ma már nincs A Hét, amely működése utolsó időszakában nyíltan elkötelezte magát pár magyarországi politikus mellett”. Ezek a kozmopolita értelmiségiek nem törődtek vele, hogy a hetilap nyomtatásban megszűnt. Kelemen Attila szerint az „A Hét megszűnésének okai és körülményei értelmiségi tabutémának számítanak. ” „Talán jobban kellett volna vigyázni A Hétre” – intett a cikkíró. /Kelemen Attila Ármin: HOME JOGOK. Rommagyar 2. 0. = Transindex.ro, 2008. febr. 12./ Parászka Boróka, A Hét szerkesztője válaszolt Kelemen írására. Kijelentette, „előre megfontolt és sikeres öngyilkosságot hajtottam végre, mint erdélyi magyar újságíró”, hozzátette: senki sem nem érzékelte drámaként ezt. Öngyilkossága abban állt, hogy egy éve nem jelent meg a hazai sajtóban publicisztikája. Most azonban visszaszólt a sírból. Kelemen Attila (már megint) taktikus szöveget írt. Nem ő az egyetlen aki ilyen „egyre vontatottabb önpozicionáló programbeszédet ír”. A modernizációs propaganda Parászka szerint ürügy. Jönnek a választások, erre hirtelen felélénkül a modernizációs-vita. Csutak István „írt egy ilyen kedves bumburnyák szöveget, be is szopta rendesen a reformra oly éhes ifjú nemzedék”. „Ahelyett, hogy végre radikálisan átértékelődne, kicserélődne az egész erdélyi magyar közösségkép, sőt: úgy általában a magyar nemzet-kép, a modernizációs vita konzerválja és legitimálja az eddigi torzulásokat. ” A modernizációs stratégiák dallama: „Édes Erdély itt vagyunk", és ez a 1940 óta semmit sem változott. Parászka leszögezte, amíg „kiindulópontunk, érdekközösségünk az etnosz, addig nincs elmozdulás. Nem elég az anyaország gyilkosság, a fiú-országot is ki kellene nyírni. ” Parászka ítélkezett: „A teljes magyar sajtó válságban van, nem csak az erdélyi magyar. ” „Van markóista lapunk és rádijónk, van tőkésista weblapunk és hetilapunk, hát nem kiegyensúlyozott ez a kis magyar erdélyi médiavilág? Hurrá!” És jönnek a Parászka szerinti egyedüli értékek, köztük Selyem Zsuzsa /a Korunk vagy A Hét teljes évfolyama sem elég ahhoz, hogy annyit mondjon el a közelmúltunkról, mint Selyem Zsuzsa regénye/ és Cs. Gyimesi Éva. Parászka kimondta: „a sajtó (a politika) vált butává, műveletlenné, érzéketlenné, tájékozatlanná. ” /Parászka Boróka: Köpök a síromra. = A Hét – ahet. ro, febr. 13./ A Kelemen Attila által jelzett vezető romániai magyar politikus A Hétnél: Kelemen Hunor. Parászka Boróka rendszeresen publikál a budapesti Magyar Narancs hetilapban.

Bogdán Tibor csökkenő érdeklődéssel olvasta a Szabadság hasábjain a világi és az egyházi oktatás viszonyáról, szerepéről kibontakozott vitát. A vitázó felek egyik vagy másik oktatási forma elsőbbsége mellett törnek lándzsát. Czika Tihamér attól tart, hogy a romániai magyar oktatás az egyházak kezére kerül, a kisebbségi oktatás egyházi oktatássá válik. Válaszában Ercsey-Ravasz Ferenc indulatosan védelmezte az egyházi iskolákat. Azonban jelenleg az anyanyelvű oktatást még mindig nem természetszerű jogként biztosítják, az is-is jegyében kellene a helyes választ keresni. A kétfajta iskolának adott a maga egyformán fontos helye, szerepe, rendeltetése a nemzetiségi oktatásban. Az egyházi és a világi oktatásnak nem szabad tehát szembekerülnie egymással. Az egyházi és a világi kultúra ma már aligha lehetnének meg egymás nélkül. Einstein fogalmazásában, a tudományból az első korty az ateizmus, de a pohár mélyén ott van Isten; Heisenberget megvallotta: őt ugyan nem érdekelte Isten léte, ám a munkája során találkozott vele. /Bogdán Tibor: Nem lehetne inkább is-is? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Eddig az RMDSZ-nek nem sikerült megfelelő számú felhasználót mozgósítania annak érdekében, hogy a Szabadság weboldalán (www.szabadsag. ro) levő szavazógépen megelőzze a Magyar Polgári Pártot. A kérdés: amennyiben az RMDSZ és a frissen bejegyzett Magyar Polgári Párt (MPP) között választhat, melyik alakulat jelöltjére voksol majd? Február 14-én a következő volt az állás: RMDSZ – 23%, MPP – 39,3%. A jelölt a fontos, nem az, hogy ki jelöli – 11,5%, Szórványban ne adassék meg a választás lehetősége, mert saját magunk alatt vágjuk el a fát – 18%, Ilyen körülmények között nem megyek el szavazni – 3,3%, Nem érdekel a politika – 4,9%. A szavazógép kérdését a jövő héten cserélik, ezért az RMDSZ-szel rokonszenvezőknek igyekezniük kellene... /Bajban az RMDSZ? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Nemrég, azt kérdezték a www.szabadsag.ro regisztrált felhasználóitól: Amennyiben az RMDSZ és a frissen bejegyzett Magyar Polgári Párt (MPP) között választhat, melyik alakulat jelöltjére voksol majd? Az eredmény: RMDSZ – 22%, MPP – 44%. Sokan voltak olyanok is, akik szerint a szórványban közös listát kell indítani (16,5%), illetve akik arra voksoltak, hogy szerintük a jelölt a fontos (11%). /(K. O.): Alulmaradt az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

A múlt rendszerekből öröklött mechanizmusok, normák, reflexek működnek: ügyintézésben a „kijárás”, alkalmazás, jutalmazás, „pályáztatás” terén a bizalmi emberek, a protekcionizmus élvez előnyt. Herédi Zsolt hozzászólt a Székelyföld-vitához. A politikum rátelepedett az erdélyi magyarság minden erőforrására, intézményére (egyedüli kivétel talán a Sapientia). Az RMDSZ minden intézményt maga alá gyűrt, a két államtól származó pénzügyi támogatások fölött kontrollt gyakorol. A romániai magyar sajtó nagy része szervilis. Néhány ritka kivételtől eltekintve tabutéma, hogy miért olyan lassú Székelyföldön a restitúció. A politikai elitet terheli a felelősség ezen állapotok fenntartásában. Csutak István a székely székeket a modernizáció fékjének nevezte. A mögöttes cél az RMDSZ székelyföldi területi újraszervezési szándékának indoklása. Székelyföld esetében a tünet megállapítása, azaz a modernizációs deficit és az együttműködés, társadalmi szolidaritás hiánya helyesnek mondható, a diagnózis már kevésbé, a terápia viszont hiányzik. Székelyföldön a társadalmi modernizáció – egyelőre – RMDSZ függő. Szórványban nagyobb az egymásrautaltság. Csutak felhozott példáit megcáfolták az érintett szakemberei: a színház-tematikát Parászka Miklós, a csíkszeredai régizene fesztivál értékelőjét László V. Ferenc (Székelyes betartás? Szabadság). Az egyetlen konkrét lépés, amit Csutak elvár: a székely székek felszámolása. A székek felszámolásával nagyobb hatalom koncentrálódik a megyei vezetés kezében. /Herédi Zsolt: Kommunikációs mutatvány vagy modernizáció? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19., folyt. : 20., 21./ Előzmény: Csutak István : Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./