Borbély Tamás, a Szabadság munkatársa szerint a kettős állampolgárság ügyének „újabb felelőtlen kezelése miatt” félő, hogy „hónapokon keresztül nagymagyar sirámokkal, a magyarországi magyarokkal szembeni veszettül és indokolatlanul ellenséges, hisztérikus írásokkal töltjük meg sajtónkat.” Gyurcsány Ferenc miniszterelnök múlt heti rádiós nyilatkozatából kiderült, hogy csak most kezdődtek el az egyeztetések a határon túli magyarok közjogi státusának rendezésével kapcsolatban. Az újságíró szerint „a határon túli magyarok szervezetei részéről pedig az volna a leghatékonyabb, ha közösen lépnének fel a magyarországi kormányerőkkel és ellenzékkel szemben, arra kérve a feleket, hogy törekedjenek a kettős állampolgárság esetében a megegyezésre.” Markó Béla jelezte, hogy a határon túli magyar szervezetek közös állásfoglalása nagyobb hatást gyakorolna a magyarországi politikai élet szereplőire. „Téved az MSZP, ha azt hiszi, hogy a Fidesz szakembereinek bevonása nélkül” sikerül rendezni ezt a kérdést. „A Fidesz is a fellegekben jár, ha azt hiszi, hogy büntetlenül folytathatja megtévesztő politikáját”, „mindent megígér, aztán kormányzati pozícióba kerülve angolosan elfelejtkezik ezekről.” Az újságíró szerint a „kettős állampolgárság hisztériában a határon túli magyar szervezetek, jelesen az RMDSZ is hibás.” A magyarországi pártoknak a határon túli magyar szervezetekkel együtt kell megoldást keresni. /Borbély Tamás: Újabb bukás előtt a nemzetpolitika? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Sólyom László kiváló támogatója lehet a kettős állampolgárságnak, amit az RMDSZ továbbra is szorgalmaz – nyilatkozta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Szabadságnak. A Realitatea hírtelevízió szerint a kormánykoalícióban feszültség tapasztalható a kettős állampolgárság miatt. Takács egyértelműen cáfolta a híreszteléseket, miszerint feszültség keletkezett volna. /S. B.: Takács: nincs feszültség a kormányban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

A Magyar Nemzet tudni vélte, hogy a kémkedés miatt állítólag az ország elhagyására késztetett házaspár hölgytagja intim kapcsolatban állt több volt és jelenlegi magyar miniszterrel, illetve más magas rangú kormányzati tisztségviselővel. A lap értesüléseivel ellentétben kiderült, a Szatmári házaspár jelenleg is Magyarországon él, sőt a férj nemrég kapott letelepedési engedélyt. A Szabadság által telefonon megkeresett Szatmári Tibor elmondta: egyáltalán nem reagál a közöltekre mindaddig, ameddig a cikk szerzői nem nevesítik őt és feleségét. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla, illetve Takács Csaba ügyvezető elnök egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy még december–január folyamán lemondtak Szatmári Tibor szolgálatairól. A Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ, SRI) újságírói kérdésre azt nyilatkozta, hogy a szabályok értelmében nem nyilatkozhatnak újságokban megjelent hírekről. Az ügyben illetékesebb Külföldi Hírszerző Szolgálat (KHSZ, SIE) képtelenségnek nevezte a Magyar Nemzetben megjelenteket. A román sajtó röviden ismertette a néhol kémbotránynak, néhol meg hírlapi kacsának tűnő esetet, az egyik lap viszont egyenesen „A romániai Mata Hari” címmel írt cikket. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kémsztori, vagy hírlapi kacsa? Az egyik érintett nyilatkozik a Szabadságnak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./ A Nemzetbiztonsági Hivataltól és az Országgyűlés ellenőrző bizottságától kiszivárgott értesülés Erdélyben tulajdonképpen fél éve közbeszéd tárgya, írta a Krónika munkatársa. Szatmáriék természetesen cáfolják a kémkedés vádját. Szatmári Tibortól nem meglepő ez a fajta hozzáállás: öt évvel ezelőtt homlokegyenest másképp indokolta lemondását feletteseinek és a nyilvánosságnak, mielőtt elment volna az elnöki hivatalból. Az erdélyi közvéleménnyel azt tudatta, belefáradt Tőkés László bírálataiba, Markó Béla előtt pedig az elnöki hivatalban általa tapasztalt titkosszolgálati és kommunista módszereket fedte fel. Mindez kínosan érinti az RMDSZ-t és annak elnökét, Markó Bélát. Ha ugyanis a házaspár valóban kémkedett, akkor ez azt jelenti, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő bukaresti parlamenti bizottság RMDSZ-es tagja nem jut megfelelő információhoz. /Rostás Szabolcs: A mi kémsztorink. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

Névtelen röpcédulákat dobtak Kolozsváron egyes Donát negyedi postaládákba Ami a SZABADSÁG-ból kimaradt címmel. Ebben azt rótták fel, hogy a lap csak az RMDSZ sikereit mutatja be, mellőzi az RMDSZ belső ellenzékét és az erdélyi magyar nemzeti erőket, nem foglalkozik szociális, útjavítási, oktatási, elszórványosodási kérdésekkel stb. A helyesírási hibákkal teli szöveg rágalmakat is terjeszt. Névtelen szerző érdemi választ nem érdemel. A Szabadság a legszélesebben értelmezett véleményszabadság fóruma volt és marad, nem támogatásból tartja fenn magát, nem is valamely állam tartja el, hanem olvasói és hirdetői, jegyzete meg Balló Áron főszerkesztő. /Balló Áron: A postaládából – a szemétládába. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

55 éves korában elhunyt Balogh Zoltán. Désen született és tanulmányainak elvégzése után szülővárosába tért vissza. Az ipari szaklíceum vegyészmérnök tanára, lelkes fotográfusa városa műemlékeinek, a Szabadság, Romániai Magyar Szó, rádiós magyar adások tudósítója volt. Két választási ciklusban helyi RMDSZ-elnök, háromban pedig RMDSZ-es tanácsos a városi tanácsban. A dési EMKE Ház elkötelezett menedzsere, a Reform Tömörülés tagja, MKT-tag volt. Tragikus hirtelenséggel távozott, sok-sok terve befejezetlenül maradt. /Lukács Éva: In memoriam Balogh Zoltán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

Az Erdélyi Riport hetilap jóvoltából néhány árvíz sújtotta székelyföldi településen jártak a Szabadság munkatársai, hogy felmérjék: tizenkét nappal a katasztrófát követően mi a helyzet az udvarhelyszéki falvakban. A 15 áldozat eltemetése után az élet visszaáll a szokásos medrébe: Farkaslakáról már több mint tízezer köbméter iszapot és hordalékot szállítottak el a helybeliek. A gazdák mindenhol takarítanak. Az utcákat és az istállókat fertőtlenítették. /Kiss Olivér: Árvíz után: munka és reménység Székelyföldön. Lassan helyreáll az élet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./ Farkaslakára folyamatosan érkeznek a szegélyt szállító teherkocsik. Nyikómalomfalván a fertőtlenítés folyik. Naponta biztosítnak a károsultaknak ivóvizet és kenyeret. A ház nélkül maradt családokat sátrakban szállásolták el ideiglenesen, naponta visznek nekik élelmiszert. /Begyógyulnak a katasztrófa sebei. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./

A Szabadság napilap most induló Harangszó rovatában heti rendszerességgel közli a kolozsvári magyar templomokban a hét végi szertartások rendjét. /Harangszó. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./

Mostantól a Szabadságban 12 nagy oldalon jelentkezik az eddigi 8 helyett a heti műsormelléklet, ugyanakkor bővül az egész lapterjedelem, 24 oldalassá válik a korábban 16 oldalas csütörtöki lapszám. A csütörtöki számban több hely jut a jövőben a napi híreknek, beindul az egész sor szolgáltatást és szórakozást nyújtó Mozaik oldal. /Balló Áron: Gazdagabb műsormelléklet, 24 oldalas Szabadság! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

A Szabadság szeptember 27-i számában Kérdések, avagy mikor nézünk szembe önmagunkkal? címmel cicerói kérdés-sorozat jelent meg Hatházi András tollából. László Bakk Anikó csak azt kérdezi meg, a bábos találkozóra miért nem hívták meg a kolozsvári Kovács Ildikó rendezőt, a bábos szakma fénypontját? /László Bakk Anikó: Appendix. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Remélték, hogy idén a Homo Ludens Alapítvány és vezetője, Vincze László a legszínvonalasabb bábos találkozót szervezi meg Kolozsváron. Sajnos nem sikerült, a temesvári csoport idén sem volt jelen a seregszemlén, a bábszakos egyetemistákat pedig idén nem hívták meg. A magyarországi meghívottak sem jelentek meg. Talán jövőre jobban megszervezik a találkozót és lesz szakmai beszélgetés is. A cikkíró nem tartja jogosultnak Hatházi András ítélkezését a Szabadság szept. 27-ei számában. Kis előrelépések volt idén: a Puck Bábszínház több előadáshoz biztosított színházi körülményeket. A rendezvény főattrakciója pedig a 80 éves Kemény Henrik volt. A bábos felsőoktatás és a felkészülés hiánya jelenti a szakma legnagyobb problémáját. /Hegyi Réka: A király meztelen – avagy a félig üres pohár. Bábos seregszemle szervezési hibákkal és kis előrelépésekkel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

A „legyünk boldogtalanok!” mechanizmusnak a működését látja Demény Péter Somogyi Botond Ezt is letudtuk című cikkében (Szabadság, szept. 28.). Előzőleg a napilap szeptember 17-i számában Fodor Sándor azt fejtegette, hogy az igazi népszavazás nem december 5-én történt, hanem most, amikor sok magyarországi szívvel-lélekkel segíti a székelyföldi árvízkárosultakat. Somogyi szerint a magyarországiak olcsón megúszták: a kettős állampolgárság megszavazása helyett nem tettek mást, mint hogy segítettek a székelyföldieken. Nem lehet azonban rövid távúnak nevezni a magyarországiak mostani segítségét. A Duna TV gyűjtőakcióján kevés pénzüket felajánló nyugdíjasoktól Kozma Imre atyáig, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjéig mindenki hazudott? /Demény Péter: Legyünk boldogtalanok? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Vajdaságban immár két éve az 1990-es marosvásárhelyi pogromot idéző hangulat uralkodik. A Szerbia-Montenegróban élő magyarok sorozatosan verések áldozatai lesznek. Kasza József, a VMSZ elnöke a Szabadságnak adott interjúban kifejtette, a szerb hatóságok részéről eddig nem mutatkozott valós szándék az elkövetők felderítésére, és a 2003 második fele óta tartó jelenséget sem akarják megfékezni. „ A közhangulat annyiban változott, hogy most még jobban utálnak bennünket a politikusok amiatt, hogy nemzetközi színtérre vittük a problémát, holott azzal kellene foglalkozniuk, miért nem gátolták meg ezeket az atrocitásokat” – állapított meg Kasza József. A szülők, vagy akiket megvernek, nem mindig vállalják a nyilvánosságot, hanem elhallgatják, mert félnek a megtorlástól. A VMSZ az elmúlt két évben hozzávetőlegesen 300 esetről szerzett tudomást részben áldozatoktól, részben a sajtón keresztül. Ezek az atrocitások 2003 második felétől szaporodtak el, és hullámokban jelentkeztek. Eddig csak pár elkövetőt fedtek fel, hiszen a háromszáz esetből még a szerb kisebbségügyi miniszternek is csak húszról van tudomása. Kasza egyetlen őszinte hozzáállást tapasztaltam, Borisz Tadics államelnöknél. Azonban az ő hatásköre nem akkora, hogy közvetlenül be tudjon avatkozni a folyamatokba, de eltökéltsége és hozzáállása legalább pozitív. Az egyik legfőbb gond az, hogy az úgynevezett „nemzeti türelmetlenség” elsősorban a fiatalok körében tapasztalható. A nacionalista nevelést nagymértékben a szerb ortodox egyház is gerjeszti. Léteznek olyan iskolaigazgatók, akik ezeket a jelenségeket tolerálják. Eddig még egyetlen jogerős ítélet sem született. /Borbély Tamás: „Már óvodás kortól nevelni kell a másság elfogadására” Interjú Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

1989 után tizenhat évvel az állami magyar egyetem kérdése még mindig nem rendeződött. A fordulat után az erdélyi magyarság azt hitte, hogy az egyetem visszaállítása minden további nélkül megvalósítható. Azonban nem történt meg, az 1990-ben az egyetem létrehozását támogató kétszázezer, 1994-ben ugyanezért összegyűlt mintegy félmillió aláírás ellenére. A fölcsillanó reményt a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori elnökhelyettese, Törzsök Erika igyekezett kifejezetten „jóindulattal” szertefoszlatni a Magyar Hírlapban és a kolozsvári Szabadságban megjelent írásával („önálló egyetemet követelt nagy hangon boldog, boldogtalan”, „de senki nem tudta, miből”), amit azután Cs. Gyimesi Éva is messzemenően támogatott („helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülött”-nek, „egyfajta szellemi gettó”-nak, „nyelvi-nemzeti sajátosságba való bezárkózás”-nak minősítette az eljövendő Bolyait). Hasonló véleménye volt az akkor Kolozsvárra látogató Kende Péternek is. Azután jött a multikulturálisnak mondott elterelő művelet. A BBTE-n gyarapodott a magyar hallgatók száma (40 000-ből jelenleg 6000), de ezeknek csak egy része tanul majdnem mindent anyanyelvén, a székelyföldi részlegeken ugyanígy. A BBTE-n a mai napig nincsenek magyar feliratok, a folyosókon csak a román rektorok képmásai láthatók, mintha 1919 előtt és 1940–1945 között semmi sem létezett volna. A Bolyai sem 1945 és 1959 között. A többségiek felhozzák, hogy sehol a világon nincs olyan kisebbség, amelyik saját egyetemmel rendelkezne. Ez nem igaz, mert jónéhány van, számuk egyre gyarapodik, és nem másfél milliós, hanem másfél százezres kisebbségeknek is van saját egyetemük. Mások nagyon aggódnak, mi lesz a szegény magyar diákokkal, amikor végeznek, hiszen nem tudnak románul. Nos, a Bolyai természetrajz-földrajz karán ezt a „végzetes” veszélyt úgy hárították el, hogy román órán nem irodalmat, hanem szaknyelvet adott elő a tanár. Ez most is alkalmazható módszer. Másik aggodalom, hogy a magyarság, mint kisebbség, képtelen létrehozni különálló egyetemet, mert nincs megfelelő tanerő. A felmérések szerint az egyetem újralétesítésekor a jelenlegi magyar tanári kar 85 százaléka átmenne a Bolyaira. A Babes–Bolyai Egyetem két fiatal adjunktusa, Hantz Péter és Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság két tagja, szeptember végén részt vett az Európai Parlament egyik munkacsoportjának strasbourgi ülésén, amelyen ismertették a romániai magyar felsőoktatás helyzetét és hiányosságait. Jelenleg a 600 000 romániai egyetemi hallgatóból csak 26 000 a magyar, vagyis 4,4 százalék, miközben a romániai magyarság a lakosság 6,6 százaléka. Ebből a 26 ezerből is csak 10 ezer tanul anyanyelvén. Az október 11-én Kolozsváron tartott tanácskozáson felszólalók, egyetemi tanárok és diákok egyaránt kiálltak a Bolyai újralétesítése mellett. Miközben a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) még mindig nemzetbiztonsági kockázatnak tartja az újraindítandó Bolyait, jó hallani, hogy az EP is tud a magyar oktatás, benne a felsőoktatás aggasztó helyzetéről, hogy a magyar oktatók 85 százaléka támogatja a Bolyai visszaállítását. /Asztalos Lajos: Napirenden a Bolyai. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

Igaza van Széplaki Attilának, kevesen voltak jelen a Bolyaiért rendezett tüntetésen (Egy tüntetés margójára, Szabadság, okt. 22.). Milyen más volt Kolozsváron Kós Károly temetése. Hatalmas tömeg gyűlt össze a magyarságával tüntető tömeg, a diktatúra idején. Hol vannak a kolozsvári magyarok, akiknek emlékezniök kellene a középiskolás ifjakra, Palocsay Zsigára, Asztalos Lajosra, Juhász Gézára, Kertész Gyuszira, és még ki tudja, hány bátorságukért meghurcolt tanulóra? Hát a seregnyi, börtönbe vetett tanárra? – kérdezte Tatár Zoltán. /Tatár Zoltán: Egy megemlékezés margójára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

Az RMDSZ hajlik arra a megoldásra, hogy ne válassza szét a Babes–Bolyai Tudományegyetemet (BBTE), és gondolkodik azon, hogy a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) legyen az önálló magyar állami felsőoktatási intézmény. Emellett egy harmadik intézmény létrehozásának lehetőségét is fontolgatják, ami akár az 1998-ban tervezett Petőfi–Schiller Egyetem is lehetne. Mindezt Kötő József, az RMDSZ színeit képviselő oktatási államtitkár nyilatkozta a Szabadságnak. A politikus szerint az RMDSZ azért hajlik erre a megoldásra, mert a BBTE oktatói elsősorban a kolozsvári egyetemen tervezett önálló magyar karok és tanszékek létesítésére kérnek politikai támogatást. Arra a kérdésre, hogy gondoltak-e arra, legyen az EMTE a román állam által finanszírozott önálló egyetem, Markó elmondta: az alapító erdélyi magyar történelmi egyházaknak kell eldönteniük, alkalmasnak tartják-e ezt a megoldási lehetőséget. Az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeinek távlati célja a teljes jogú, magyar nyelvű, adófizetők pénzéből államilag támogatott felsőoktatás létrehozása. Kötő József szerint vagy az EMTE-t alakítanák önálló állami egyetemmé, vagy egy harmadik felsőoktatási intézményt hoznának létre. Az államtitkár közölte: még érvényben van az a kormányhatározat, amellyel kimondták a Petőfi–Schiller Egyetem létrehozását. Kötő elmondta: egyelőre a kisebbségi törvénytervezet a prioritás, utána pedig a felekezeti oktatást szabályozó törvénytervezetet kell megvitatni, de elképzelhető, hogy ezzel párhuzamosan a romániai magyar felsőoktatás gondjait is felvetik. /Borbély Tamás: Felmelegítik a Petőfi–Schillert? Harmadik egyetem létrehozásán is gondolkodnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

A nemzeti vízum feljogosít a Schengen-övezetbe való beutazásra, de az Európai Unió továbbra is kíváncsi, gyakorlatban hogyan valósul meg az irat kibocsátása, ezért Brüsszel állandó tájékoztatást kért Budapesttől, közölte a Szabadsággal Gémesi Ferenc, magyar külügyi államtitkár-helyettes. Gémesi Ferenc kifejtette, hogy Magyarország nem folytat az Európai Unióval különleges tárgyalásokat a nemzeti vízummal való továbbutazás lehetőségéről, hiszen a közös európai szervezet mindössze annyit kért Magyarországtól, hogy ez ügyben állandó tájékoztatást biztosítson. Az államtitkár-helyettes emlékeztetett, hogy a nemzeti vízum mellé igényelni kell a magyarországi tartózkodási engedélyt, amely az Unióban érvényben levő hasonló jellegű dokumentummal egyezik meg. A speciális tartózkodási vízum Ukrajna, Szerbia-Montenegró, Románia és Horvátország állampolgárait többszöri beutazásra jogosítja fel, és három hónapnál hosszabb tartózkodást tesz lehetővé azok számára, akik a magyar nyelv gyakorlása, a kulturális nemzeti identitás megőrzése, az állami felsőfokú oktatáson kívül eső tanulmányok folytatása, valamint családi kapcsolatok ápolása céljából kívánnak Magyarországon tartózkodni. /B. T.: Schengen-övezetbe is lehet utazni a nemzeti vízummal. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Kozma Dezső irodalomtörténész, egyetemi tanár november 6-án lett hetvenéves. Munkásságát jelzi 19 önálló kötete, 17 bevezetővel, jegyzetekkel ellátott válogatása magyar írók, költők műveiből és mintegy 300, romániai és magyarországi lapokban, folyóiratokban megjelent tanulmánya, szakcikke. Fő kutatási területe a XIX. század második felének magyar irodalma, magyar klasszikusok (Petőfi, Arany, Madách, Mikszáth, Petelei, Ady, Krúdy) utóélete Erdélyben, illetve az erdélyi századforduló irodalmi és művelődési élete. 2000-ben a Madách Irodalmi Társaság Madách Imre-díjjal tüntette ki, ugyanabban az évben lett a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, 2003-ban pedig a Magyar Professzorok Világtanácsa a Pro Universitate et Scientia kitüntetésben részesítette. Kozma Dezső a Szilágy (egykor Kolozs) megyei Középlak faluban született. A Bolyai Egyetem elvégzése után rövid kitérővel 1959 februárjától immár oktatóként folytathatta tevékenységét az egyetemen. 1970-ben védte meg a XIX. század végi Kolozsvár szellemi életéről írott doktori értekezését. Több mint négy évtizeden át oktatta a magyar irodalomtörténet különböző korszakait. Jelenleg konzulens professzorként tevékenykedik a BBE-en, ugyanakkor a Partiumi Keresztény Egyetem Bölcsészettudományi Karának professzora és dékánja. A Szabadságban 1991-től 1994-ig heti rendszerességgel látott napvilágot Régi kolozsvári arcok című portrésorozata. /(-eth): Kozma Dezső, a „jeles hetvenes”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Elment a magyarság színe-javától nagyra becsült és nagyon szeretett Nits Árpád, búcsúztatta kollégáját a hetilap. Meghalt Nits Árpád. Ő akkor mert szólni, amikor mások hallgattak, vagy a nemzet ellen elkövetett súlyos bűnöket éppen erénynek igyekeztek feltüntetni. Búcsúzik tőle az Erdélyi Napló szerkesztősége és olvasótábora. /Búcsú Nits Árpádtól. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./ Elhunyt a 67 éves Nits Árpád újságíró /Kolozsvár, 1938. júl. 15. – Kolozsvár, 2005. nov. 11./ A kolozsvári Igazság munkatársa volt, majd az Ifjúmunkás, 1985-től az Előre, 1990-1992 között a Romániai Magyar Szó munkatársa, 1992-ben tért vissza Bukarestből Kolozsvárra. Akkor egy évet dolgozott a Szabadságnál, 1993-1996 között a Szövetség, az RMDSZ folyóiratának szerkesztője, 1996-ban azután újból visszatért a Szabadsághoz, és nyugdíjazásáig, 1998 decemberéig volt a lap munkatársa, az Erdélyi Napló szerkesztője volt haláláig. /Barta Éva: Búcsú Nits Árpádtól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ 1999-ben kezdett rendszeresen közölni az Erdélyi Naplóban egy kolozsvári közíró, Nits Árpád. Az Erdélyi Napló olvasói közül a legtöbben az ő karakán, szókimondó írásait szerették a legjobban. Amikor a lap átköltözött Nagyváradról Kolozsvárra, az első nehéz esztendőben a szerkesztőség lelkiismereteként tette azt, amiről úgy érezte, hogy tennie kell. A fiatal újságírókat segítette. /Fábián Tibor: Az Árpi bácsi. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 15./

Egyre kevesebben érdeklődnek a társadalmi vita iránt. Az erdélyi magyarságnak hiányzik a modernizáció szempontjából rendkívül fontos társadalmi vita, írta Borbély Tamás, a Szabadság munkatársa. Ehhez hozzájárult a túlságosan tekintélytisztelő erdélyi magyar társadalom szerveződési formája, valamint a vezető intézmények zártsága, és a döntési mechanizmusok esetében a diktatórikus ismérvek felerősítése. Ez mind az RMDSZ-re, mind az erdélyi magyar történelmi egyházakra érvényes. Erdélyben egy évtizednél hosszabb ideje is Markó Béla és Tőkés László a két legmarkánsabb véleményformáló. A cikkíró szerint mindkettő jól kitapintható módon diktatórikus hajlamokkal rendelkezik. 2005 végén még mindig csak Markó Béla és Tőkés László tematizálja az erdélyi magyar közéletet. Borbély Tamás szerint számukra saját tekintélyük vált abszolút értékűvé. Borbély szerint Markó jelenleg Kelet-Közép-Európa egyik legkiválóbb politikusa. Tőkés László Markóhoz képest kevésbé sikeres politikai szerepvállalást tudhat magáénak. Tőkés ugyanis mindig Markó szerepére pályázott. Az RMDSZ nem fordít elég figyelmet fiatal politikusok „felnevelésére”. A nyilvánosság előtt úgy tűnik, hogy az RMDSZ csak Markó Bélából áll, akinek sokszor esze ágában sincs átadni bizonyos szakterületeket fiatalabb kollégáinak. Az értelmiség, a civilek és üzletemberek szó nélkül alkalmazkodnak a jelenlegi mechanizmushoz. Jó példa erre az elméletileg RMDSZ-parlamentként működő SZKT és a SZET. – Egészséges generációváltás szükséges. /Borbély Tamás: A nagy hallgatás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Tavaly ősszel Kusztos Tibor bánffyhunyadi református lelkész becsületsértés címen büntetőjogi feljelentést tett a bíróságon a Szabadság tudósítója, Péntek László ellen, egy, a 2004. április 14-i számban megjelent cikk miatt. A bánffyhunyadi bíróság Pénteket felmentette a vádak alól, Kusztos a kolozsvári törvényszékhez fellebbezett jogorvoslatért. A törvényszék november 9-én Kolozsváron is Péntek Lászlónak adtak igazat, Kusztos Tibort pedig kötelezték a perköltség megfizetésére. Védőbeszédében Péntek megjegyezte: „Bebizonyosodott, hogy Kusztos valóban elkövette azt a református egyházban eddig példa nélküli „tapintatlanságot,” amikor visszautasította a temetkezési szertartás elvégzését olyan szegény sorsú magyar református elhunytak számára, kiknek hozzátartozói nem tudtak eleget fizetni, ezért azt román ortodox pap végezte el ingyenesen.” /Véget ért a Kusztos–Péntek per. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

A Szabadság december 5-i számában Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese azt állította, hogy: „az RMDSZ-nek nem sikerült kiharcolnia olyan kormányrendeletet, amely a BBTE időközben megszüntetett multikulturális jogállását statuálná, másrészt pedig ezen intézményes jelleg fölvállalásával járó plusz költségeket fedezné költségvetési támogatásból”. Ezzel kapcsolatban Kötő József oktatási államtitkár közölte, hogy az RMDSZ előkészítette azt a kormányrendelet-tervezetet, amely szavatolja a BBTE multikulturális státusát, az önálló karok létrehozását és ezek finanszírozási módját. A BBTE időközben megválasztott új vezetősége nyilatkozata nyomán a politikai egyezség érvényét vesztette. Az RMDSZ határozott állásfoglalást a BBTE magyar oktatási vonala vezetősége részéről nem kapott, holott az RMDSZ támogatja a karok létrehozását. Ami pedig a BBTE pénzügyi többletkiadásának kérdéskörét illeti, az Oktatási és Kutatási Minisztérium májusban közölte a BBTE-vel, nevezetesen Nicolae Bocsan rektorral, valamint Salat Levente és Wilfriked Shcreiber prorektorokkal, hogy a magyar hallgatók után járó költségvetési támogatási szorzót 1,5-ről 2-re emelte. /Kötő József oktatási államtitkár: Válasz jogán. A BBTE rektor-helyettesének. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Dr. Salat Leventének, a BBTE rektor-helyettesének a Kossuth Rádió Tizenhat Óra című műsorában november 26-án elhangzott megállapításait kifogásolta a MIÉRT elnöki nyilatkozatában, ezt a nyilatkozatot kritizálta élesen – diktatórikus gondolkodást, értelmiségellenességet emlegetve – Rostás-Péter István és Dr. Jakab Attila a Szabadság hasábjain. Erre reagált most Borboly Csaba, a MIÉRT elnöke. Nem igaz, hogy Salat Levente szavait a rádió internetes kiadása elferdítve, szövegösszefüggéseiből kiforgatva hozta le, ahogy Salat állította a Krónika december 2-i számában. Valójában Salat Levente azt mondta a rádióban, hogy „az erdélyi magyar közösség legnagyobb része átköltözik Magyarországra. Ez a magyar nemzetnek, a magyar államnak is a javát szolgálná.” Salat Levente tehát elismerheti, hogy rosszul fogalmazott, és nem ez a valódi véleménye. Azonban ez elhangzott. Salat Leventétől, az erdélyi magyar közösség felelős vezetőjétől joggal várható el, „hogy azoknak a céloknak a szolgálatában dolgozzon, amelyeket a közösség kinyilvánítottan magáénak vall. Ez pedig az a gondolat, hogy van magyar jövő Erdélyben” – hangsúlyozta Borboly. „Ráadásul Salat úr szavai olyan pillanatban hangzottak el, amikor a kisebbségi törvény elfogadásával Románia stratégiai döntés előtt áll.” /Borboly Csaba: Megjegyzések a Salat-vitához. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./ Előzmény: a) Vita az erdélyi magyarság sorsáról, Szabadság, nov. 30. b) Rostás Szabolcs: „Nem bujtatok kivándorlásra” Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese az erdélyi magyarság perspektíváiról, Krónika, dec. 2. c) Dr. Jakab Attila, aki teljes mértékben egyetért Salat Levente nyilatkozatával: A diktatúra vonzáskörében – Keresetlen szavak a MIÉRT közleményére, Szabadság, dec. 7.

Négyszázmillió forintot osztott szét Erdélynek a magyar kormány. Rosszul jártak azok az erdélyi kultúrintézmények, amelyek elhitték a Szülőföld Alap illetékeseinek, hogy az idei keretből csak a nagy horderejű projekteket támogatják, és elálltak a pályázástól. A kuratórium végül a támogatási keret nagy részét is felaprózta a kisebb, helyi érdekű projektek között. Nagyobb, több millió forintos tételeket csupán az RMDSZ politikusaihoz kötődő intézmények kaptak. A romániai magyar nyelvű média támogatására kiutalt 70 millió forint több mint tíz százalékát a Verestóy Attila RMDSZ-szenátor többségi tulajdonában lévő lapoknak (Erdélyi Riport, Új Magyar Szó) juttatta az alap kulturális, szociális, egyházügyi és média kollégiuma. Az átlag felett kapott még a Frunda György érdekeltségi körébe tartozó Rádió Ga-ga és a Borbély László RMDSZ-alelnök nevéhez kötődő Bernády Alapítvány is. A Geszthy Ferenc Társaság által idén szeptemberben beindított dévai Téglás Gábor Iskolacsoport 90 millió forintot, az ugyancsak az RMDSZ által működtetett Iskola Alapítvány pedig 55 millió forintot kapott, utóbbi a fiatal egyetemi oktatók letelepedését célzó kolozsvári ingatlanépítési projektjére. A Hunyad megyei oktatási intézmény létrehozásához korábban 110 millió forinttal járult hozzá a magyar állam. Százmillió forintot kapott a Sapientia Alapítvány az erdélyi magyar magánegyetemi hálózat működésére és eszközfejlesztésére. Az erdélyi magyar napilapok közül többek között a Gutinmelléki Friss Újság (1,3 millió forint), a Szatmári Friss Újság (egymillió), a nagyváradi Bihari Napló (egymillió), a sepsiszentgyörgyi Háromszék (egymillió), a kolozsvári Szabadság (1,5 millió) és a marosvásárhelyi Népújság (1,5 millió) részesült támogatásban. Számos heti- és havilap is kapott pénzt az alaptól: a kolozsvári Korunk folyóirat és a Helikon hetilap három-hárommillió forintot, a marosvásárhelyi A Hét 2,5 millió forintot a kortárs magyar művészeti, színházi, irodalmi, kritikai adattár román és magyar nyelvű megjelentetésére, az ugyancsak marosvásárhelyi Aranka György Alapítvány pedig kétmilliót a Látó irodalmi folyóirat kiadására. Emellett számos más erdélyi alapítvány, kulturális intézet, szervezet részesült még támogatásban, így félmillió forintot kapott a székelykeresztúri Pipacsok néptáncegyüttes Újabb táncos idők elnevezésű produkciójára. Székely István, a Szülőföld Alap oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumának alelnöke elmondta: az öt pályázati kiírás közül jobbára a média esetében érzékelhető a támogatások felaprózódása. „Elsősorban azokat a regionális intézményeket támogattuk, amelyek nagyobb régiót szolgálnak ki, de akadnak olyan nyertes pályázatok is, amelyeknél nem beszélhetünk országos vagy regionális kisugárzásról. Minderre az a magyarázat, hogy a magyar pénzügyminisztérium előírásai miatt az Illyés és más alapítványok számos megítélt támogatása beragadt, emiatt döntöttünk úgy, hogy kisebb-nagyobb összegekkel több intézményt támogatunk, hiszen veszélybe került a tevékenységük” – nyilatkozta a Krónikának Székely. Az Új Magyar Szónak nyújtott hétmillió forintos támogatásról elmondta: a bukaresti napilappal együtt három újonnan indult erdélyi rádióadót részesítettek nagyobb összegű finanszírozásban. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnöke elfogadhatónak nevezte azt az elvet, hogy kiemelten támogatják a nemrég létrejött médiaintézményeket, viszont úgy véli, hogy az idei pályázati kiírás során az erdélyi magyar sajtó nem ismertethette igényeit kellőképpen. /Felaprózódott a Szülőföld Alap pénzkerete. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./

Mi lehet az oka – kérdezte a Szabadság régi olvasója, – hogy más megyékben a kábeltársaságok öt-hat-hét magyar adást is behoznak, Kolozsváron pedig csak kettőt, plusz egy kereskedelmi adót. Hiába volt az igényt igazoló aláírásgyűjtő akció. Az RMDSZ-nél azt tanácsolták az olvasónak: a Távközlési Minisztériumhoz kell fordulni a kéréssel. Éppen az RMDSZ képviselőinek kellene ezt megtenni. /B. É.: Ok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője emlékezett apja mondására: mennyi magyar lenne egyszeriben, ha visszatérne a „magyar világ”. Azokra gondolt, akik többnyire románoknak adják ki magukat, de családban, magyar barátok előtt, amikor más nem hallja, magyarul beszélnek. Jönne az igazgató, aki a fiához a nyilvánosság előtt románul szólt (míg amaz szépen magyarul válaszolgatott neki), az újságíró, akit magyar kommunista aktivista szülei tudatosan neveztek és neveltek románnak. Hirtelen magyarságukra ébrednének a Vasilék meg Lacramioarák, akik otthon mindig is magyarul beszéltek, és azok az Enikők meg Zsoltok is, akiket magyarnak indított útnak a szülői akarat, de környezetük hatására később elrománosodtak. A magyar nyelv használatát sikerült Erdély jó részében háttérbe kényszeríteni. A magyar vállalatvezető olykor azért tiltja meg magyar alkalmazottja számára, hogy magyar ügyfelekhez magyarul szóljon, nehogy elriasszon egy románt. Gheorghe Funar több mint másfél éve már nem polgármester, még sincs olyan magyar üzletember Kolozsváron, aki boltjában kétnyelvű feliratokat helyezett volna el. Sok ünnepi rendezvényen, ahol a meghívottak zöme ért magyarul, minden beszéd, megemlékezés csakis románul hangzik el. Joggal elvárható, hogy a szórakoztató háttérzene legyen legalább néha magyar is. Szinte minden üzlethelyiségben megy valami rádió, de ezek még véletlenül sem közvetítenek magyar adókat. Előfordul, hogy azokat is megszólják egyes románok, akik egymás között magyarul beszélgetnek. Nem jellemző az RMDSZ-re sem, hogy a magyar nyelv használata miatti hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozna. Hányan élnek létező jogaikkal? Hányan jártak utána annak, hogy a helytelenül, sokszor törvénytelenül adott, elírt család- és keresztnevünket helyes, magyaros formára visszaváltoztassák? Hányszor igényelték, hogy az igazságszolgáltatásban magyarul beszélhessenek? Ezt törvény biztosítja. Hány magyar helyi és megyei tanácsos él azzal a lehetőséggel, hogy az illető önkormányzatban az ülésen anyanyelvén szólaljon fel? /Balló Áron: Még mindig félünk magyarul? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Január 12-én a Kisbácsi Népfőiskola e heti előadását Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa tartotta Teleki Béla munkásságáról. Az erdélyi politikus 1940–1944 között vezette az Erdélyi Pártot. Teleki számára különösen fontos volt, hogy Kolozsvár egyetemével, könyvtárával megmeneküljön a harcoktól. Erdély és az erdélyi magyarság érdekeit tartotta szem előtt. Akárcsak Wass Albertet, Teleki Bélát is elítélték a háború után. Wass Alberthez hasonlóan Teleki is emigrációban halt meg 1990-ben, Amerikában. Tibori Szabó Zoltán rámutatott, hogy a világháborúk után az erdélyi magyarság ugyanazokra a kérdésekre igyekezett választ találni, amelyekre napjainkban is: elég-e egy erdélyi magyar párt, vagy több kell. /kb.: Vannak-e új problémái a magyarságnak? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Félrevezetésnek, az ellene indított rágalomhadjárat újabb fejezetének minősíti Eckstein-Kovács Péter szenátor a Ziuaban megjelent cikket, amely vagyoni helyzetét taglalja. A Ziua napilap azzal vádolta a szenátort, hogy nem tudja indokolni, mivel szökött egy év alatt 10 ezerről 45 ezer euróra bankbetétjének tartalma, illetve, hogy törvénytelenül folytatott ügyvédi tevékenységért vett fel bruttó 310 millió lej tiszteletdíjat. A Ziua szerint szenátor tavaly lényegesen javított lakhatási körülményein, hiszen a Decebal utcai két szobás, 100 négyzetméteres lakását (adózási értéke 15 000 euró) megtoldotta a szomszédtól megvásárolt 70 négyzetméteres (adózási értéke 10 000 euró) résszel, illetve a 400 négyzetméteres udvar egyharmadával. A Szabadságnak nyilatkozva Eckstein-Kovács Péter kijelentette: nem 45 ezer euróval gyarapodott a vagyona, hanem ekkora bankkölcsönt vett fel, hogy az említett ingatlant megvásárolhassa. Ami pedig az ügyvédi tevékenységet illeti, a törvényes keretek közt kifejtett tevékenység után szerzett évi 310 millió jó ügyvédek között egyáltalán nem kirívó. Hetek óta tart a Ziuaban a szenátor ellen folytatott lejárató kampány, cáfolatot pedig nem hajlandók közölni. A szenátor kifejtette: ha nem kap más úton elégtételt, polgári pertől sem zárkózik el. /Sz. K.: Eckstein visszautasítja a Ziua vádjait. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

Marosvásárhelyen 1906-ban 48 magyar és német nyelvű kiadvány jelent meg, amikor a város lélekszáma még nem érte el a húszezret. Száz évvel ezelőtt a hat nyomdában, a marosvásárhelyi kiadványok mellett, mezőségi, gyergyói, küküllő-menti lapokat is nyomtattak. 1906-ban Marosvásárhelyen négy napilap /Székelység, Független Székelységet, Szabadságot és Székely Ellenzék/, továbbá nyolc hetilap /Derű, Székely Hírlap, Székely Iparos, Székely Lapok, Ellenőr, Közérdek, Marosvölgy és Székely Világ/ látott napvilágot. /Csifó János: A százéves Székely Világ. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

Terjedelmes írást jelentetett meg Hantz Péter a Szabadságban (2006. I. 12., 13., 14., 16.), amelyben érveket hozott fel az önálló állami magyar egyetem mellett. A szerző érdeme, hogy tömören és logikusan összefoglalta az érveket. Fey László a stílust kifogásolta, a „kemény, agresszív hozzáállást”. Hantz Péter név szerint is vádaskodik. „1996-ban Gyimesi Éva és a körülötte kialakult csoport vetette föl, hogy jobb a multikulturalizmus, mint a magyar egyetem („boldog, boldogtalan magyar egyetemet akar”). Fey védelmébe vette Cs. Gyimesi Évát, magyarázni próbálta a „boldog, boldogtalan” kifejezést : „azokra célzott, akik nagy zajjal próbálják magukra vonni a figyelmet, de a munkában, építésben nem állják meg a helyüket.” A két magyar rektor-helyettes, Salat Levente és Nagy László is megkapja magáét Hantz Pétertől. Fey szerint viszont „örvendenünk kellene, hogy két ilyen kiválóan felkészült, okos, diplomáciai érzékkel is megáldott rektor-helyettesünk van”. Fey László továbbá helytelennek tartja az utcai tüntetést. /Fey László: Hajszálgyökerek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Kónya-Hamar Sándor nyilatkozatában reagált Szabadság a január 28-án megjelent számában közzétettekkel kapcsolatban. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete elnöke azt állította, hogy Lakatos Artúr igazgatótanácsi tisztségéből való visszahívása „a rokoni alapon történő kinevezések korszakának vet véget”. Azonban Lakatos nem rokona, a megfogalmazott alaptalan vád ezért rágalomnak minősül. Az említett MKT-ülésen Kónya nem állította, hogy László Attila elnök átjátszotta volna az RMDSZ Kolozs megyei szervezetét az Euréka vállalkozói klubnak. /Kónya-Hamar Sándor, Kolozs megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő: Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./ Előzmény: Borbély Tamás: Leszámolással vádolják a Kolozs megyei RMDSZ vezetőségét. Fellángolt a vita a szervezet jelenlegi és egykori elnöke között. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./