A Szabadság napilap alapítása óta /1990. dec. 22./ eltelt tizenöt esztendő. Tibori Szabó Zoltán 1990 és 1997 között a Szabadság főszerkesztője volt, úgy érzi, legszebb éveit tette rá arra, hogy minél korszerűbb lap legyen. A Szabadság jelent meg a romániai napilapok közül elsőként ofszet rotációs nyomdagépen, s az ország első színes napilapja is ez volt. A Szabadság az első magyar napilap, a magyarországiakat is beleértve, amelynek anyagai az interneten is megjelentek – 1995. március 15-től kezdve. Tibori Szabó Zoltán, aki egyben a Népszabadság tudósítója, kritizálta lapját: a minőség már nem volt meg, amikor nem ő volt a főszerkesztő. Nem mindig sikerült behozni a lapba a modernizációt képviselőket, bekerültek viszont olyan szerzők írásai, „akiknek véleménye lapunkra és közösségünkre rossz fényt vetett”. /Tibori Szabó Zoltán: Tizenöt esztendő. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A Szabadság napilap elmúlt 15 éve alatt a szerkesztőség többen tagja meghalt, így Bazsó Zsigmond, Krizsán Zoltán, Nagy Károly, Okos György és Pálfi Mircea, akik a rendszerváltás utáni években még aktív tagjai voltak a lapnak. Sok olyan kolléga van, aki innen ment nyugdíjba, vagy más lapoknál keresett magának munkahelyet, többen Magyarországra telepedtek át. Gál Mária, Dózsa Sándor, Horváth Gyöngyvér, Kiss János, Krajnik-Nagy Károly, László Ferenc, Lokodi András, Nits Árpád, Nits Ilonka, Orbán Ferenc, Ördög Béla, Pillich László, Szabó Piroska, Székely Raymond és Turós Jakab László hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak a Szabadság belső munkatársaiként. /Makkay József: Munkatársaink voltak... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Megjelent Herepei János posztumusz munkája: Kolozsvár történeti helyrajza, Sas Péter szerkesztésében, a Művelődés kiadásában. Herepei János /Kolozsvár, 1891-Szeged, 1970/ Kolozsváron az egyetemen magyar-történelem-régészet szakot végzett. 1914-ben Pósta Béla egyetemi intézetében segédarcheológusként alkalmazta. A román egyetem kötelékében csak rövid ideig régészkedhetett, az Árpád-kori sírok azonosítása miatt eltávolították az egyetemtől. 1925-1938 között a Minerva nyomda könyvelője volt, emellett kutatott, az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumőri tisztségét is betöltötte. 1938-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lett. A világháború végén parancsot kapott, hogy a múzeum legértékesebb darabjait ládában menekítse. Az érkékes anyag 1945 márciusában az zalaegerszegi állomáson bombatalálat következtében elégett. Herepei hibásnak érezte magát a parancs végrehajtásáért, a háború után nem tért haza, három évig Keszthelyen nyomorgott. 1947-ben Bonyhádra költözött, hogy a hazatért bukovinai székelyek Székely Múzeum Egyesülete által felállítandó múzeumát vezesse. 1950-ben a hatóságok a múzeumot felszámolták. 1953-ban Kajdacsra költözött, itt kezdte meg jegyzeteit feldolgozni. 1957-től felfigyelt munkásságára a szegedi egyetem irodalmi tanszéke. Biztosították neki a kutatás feltételeit. 1961-ben családjával Szegedre költözött. A szegedi egyetem Adattár a XVII. Századi szellemi mozgalmaik történetéhez címmel három kötetben kiadta cikkeit, tanulmányait. Élete főműve soká váratott megjelenésére /A Házsongárdi temető régi sírkövei, Budapest, 1988/. Herepei kéziratos hagyatékában több kéziratos munka fennmaradt. Sas Péter Kolozsvár múltjának kutatására szakosodott. Neki köszönhető Herepei értékes munkájának kiadása. /Gaal György: Kolozsvári helynevek vallatója. = Helikon, dec. 25., 24. sz./ Előzőleg Herepei könyvéről: Farkas Imola: A valódi érték időtálló. Könyvbemutató a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), 2004. ápr. 3./ Megjegyzés: Meg kell említeni Asztalos Lajos hatalmas munkáját: a Szabadságban folytatásokban közli – betűrendbe rakva – Kolozsvár minden utcájának összes elnevezését, történelmi múltját, megemlítve az utcában található fontosabb épületeket, intézményeket, gyárakat is. 2004-ben egész évben folytatódtak közlései. A 2004. dec. 15.-i számnál a K betűnél tartott. Ízelítőül az alapos adattárból: „1497: Kysmesterwczaya [Kmk II. 159.]; 1570: "Janos deak Kismester vchay" [Élő 24.]; 1572: "Caspar ely fwtamot eleote az kismester vchara" [LvLtTörJk III/3. 13–63.]; 1589: kleyn meister gasse (’kismester utca’) [Gold 119.]; 1695: "a Széna Utczától Kis mester utczára által menő Sikátor" [Élő 24.]; 1696: "Platea angustae [...] qui [...] ex [...] Platea Széna Uccza in Plateam vulgo Kis Mester uccza nominatam ducit" (’a Széna utcából a közönségesen Kismester utcának nevezett utcába vezető szűk utca’) [Kvtel 67.]; …” /A Kismester utca leírása folytatódik, Asztalos idézett Felvinczi György Kolo’svár le-irása 1706-ban című verséből is, az utca eredetéről pedig ismertette Szabó T. Attila és Cholnoky Jenő véleményét.

Az 1989-es változás után megmaradt kevés magyar intézményről kiderült, hogy „egy-két kivétellel a munkatársak hős ellenállók voltak, akik tovább vezették a (legtöbbször kultúr)intézményt” – írta Nagy László. Megkezdődött egymás dicsérgetése, mosdatása. Emiatt Nagy László ismertette „(saját írásaik alapján) ezen elvtársak életrajzát”, főleg a Szabadság hasábjain. Bőven születtek ellenvélemények. Az egyik ilyen volt vezető elvtárs A Hét munkatársa volt, és … a Ceausescu család meghitt belső barátja. Ezt a személyt Markó Béla védte meg, figyelmeztetve, hogy „figyelteti” őt (persze a Szabadságot is figyelteti), és hogy hangnemem „ádáz jobboldali”. A másik a Korunk főszerkesztője volt, majd nyugdíjasként és akadémikusként az A Hét egyik szerzője. Emlékiratainak megjelenése után Nagy László szóvá tette a Szabadságban, hogy talán dr. Groza Petru, a sztálini idők (1945–52) felelős román miniszterelnöke (a Duna–Fekete-tenger csatorna megalapítója, a görög katolikus egyház beolvasztója, Márton Áron és sokezer társa bezáratója stb.) mégsem „nagy haladó román hazafi”. Az illető nemrég kiadott naplójában Nagy László írásának közléséért a Szabadság a „szennylap” jelzőt kapta. /Nagy László: Ez is dicséret… = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./ A Korunk főszerkesztője volt, akadémikus: Gáll Ernő.

Wass Albert könyvei tavaly is keresettek voltak a kolozsvári könyvesboltokban, ezzel szemben Kertész Imre művei iránt csökkent az érdeklődés – derült ki a Szabadság végezte körkérdésből. Az erdélyi kortárs szerzők közül Kovács András Ferencet, Láng Zsoltot és Orbán János Dénest kedvelik, a külföldiek közül Paulo Coelho és Gabriel Garcia Marquez aratott sikert. A kolozsváriak a helytörténeti kiadványok iránt is érdeklődnek. Nyírő József alkotásai kelendőek, Kós Károly, Bánffy Miklós, Szilágyi Domokos, Reményik Sándor művei is népszerűek. Sütő Andrásnak a Neptun Kiadó által piacra dobott műveit is sokan keresték. /Borbély Tamás: Mit olvasnak a kolozsváriak? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Karancsi Sándor Kazincbarcikáról hozzászólt Varduca György írásához /Javaslat Sz.egény A.nyaországi R.okonok egylete, Szabadság (Kolozsvár), 2004. dec. 30./című cikkéhez. A kettős állampolgárság ügyének nem népszavazás kérdésének kellett volna lennie. Ezt a kérdést a világon mindenhol megoldották, népszavazás nélkül. A hatalmon lévők mindent elkövettek annak érdekében, hogy az erdélyi magyarok ne tudják a magyar történelmet, a magyarországiak pedig, hogy ne tudjanak sokat az elcsatolt területekről és az ott élő magyarokról. /Karancsi Sándor, Kazincbarcika: Nem mindenki sz.egény a.nyaországi r.okon. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Okos Márton a csúsztatások miatt hozzászólt Tibori Szabó Zoltán cikkéhez /Nagy hallgatások, Szabadság, jan. 20./. Az MVSZ jövedelmei az „ajándékba adott hatalmas ingatlanok bérleti díjából származnak”. A „magyarországi választóknak erről többek között Balatonőszödi meg az Oktatási Minisztérium ügye jut eszébe, ahol bizonyos Gyurcsány Ferenchez közeli cégekhez vándorolnak a „garasok”„. Az MVSZ tulajdonában Budapesten két ingatlan van. A Semmelweis utcai Magyarok Háza számtalan civil szervezetnek ad otthont, és működteti a főváros egyik leglátogatottabb kulturális intézményét. Ez a ház önfenntartó, de az MVSZ-nek belőle haszna nem származik. Az MVSZ másik székházát bérlik. Az ebből származó bevétel nem volt elegendő ahhoz, hogy az MVSZ megvont költségvetési támogatása nyomán keletkezett sok tízmilliós adósságot törlessze. Az MVSZ-ben egyetlen tisztségviselő sem kap tiszteletdíjat, és az irodai munka 90%-át önkéntesek végzik. Tibori Szabó Zoltán szerint az MVSZ „még arra is rákényszerítette a magyar hatóságokat, hogy újabb kidobott hatalmas összegekért sok száz szavazókörzetben a szavazatokat újraszámolják.” Valójában az MVSZ élt alkotmányos jogával, és megfellebbezte az OVB döntését. A jogorvoslathoz való jog Magyarországon és Európa civilizált részében alkotmányos alapjog. Okos Márton kérte, hogy Tibori Szabó Zoltán ne azokat vegye tollhegyre Patrubány Miklóstól Orbán Viktorig, akik a nemzetegyesítésre buzdítottak, „hanem azokat, akik KISZ-titkárból lett multimilliárdosként ezt a „nemzeti katasztrófát” okozták”. /Okos Márton: Észrevételek egy tudósító írásához. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

A Szabadság 2005. január 26-i száma közölte, hogy a Babes–Bolyai Egyetem magyar diákjai felmérést készítettek az egyetem dolgairól. Ezeknek az „eredmények”-nek semmi közük az egyetem dolgainak rendezéséhez, ugyanis a diákok többnyire tájékozatlanok, ez azért van, mert nem vesznek részt az adminisztrációs ügyekben. A magyar egyetem dolgait nem ilyen módon kell rendezni, hanem alapos munkával, minden kar és szak bevonásával. /Dr Neményi Ágnes egyetemi docens: Közvélemény-kutatás vagy diverzió? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Megjelent Dobai István Tűnődések a történelemről azaz A mérhetetlen élet és az ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra, I–II. kötet /Püski Kiadó, Budapest, 2004/. A csaknem 1300 oldalas könyv láttán Tibori Szabó Zoltánnak azok az interjúk jutottak eszébe, amelyeket a kolozsvári nemzetközi jogásszal az 1989 decemberi forradalom után néhány nappal készített, s amelyek – magyar és román körökben egyaránt – nagy vitát váltottak ki. Dobai István akkor azt állította, hogy a nagyhatalmak a magyarok és a románok megbékélését rövidesen nemzetközi feladattá teszik (Megbékélésünk nemzetközi feladat, Szabadság, 1990. január 21.), majd felhívta a figyelmet, hogy a magyar–román megbékélés csakis a realitások figyelembevételével képzelhető el (Béke csak a realitások alapján lehetséges, Szabadság, 1990. január 30.). Az interjúnak volt egy harmadik része is, amely azonban a magyar és a román sajtóban kinyilvánított ellenzés miatt nem jelenhetett meg. Akkor a magyar értelmiség egyes képviselői (Podhrádszky László, Kapcza Imre, Szabó Pál Endre, Pillich László, Demény Pál, Mócsy László, Kovács András, Kiss András és mások) még úgy látták, hogy az interjúalany által felvetettekről nem időszerű beszélni, hiszen azokat a nemzetközi jog már megoldotta, s Romániának az európai jogi normák alkalmazásával kell a magyar–román viszonyt megoldania, később kiderült, hogy Dobai István mégiscsak látnoknak bizonyult. Hiszen a nagyhatalmak a megbékélést évekkel később valóban a két állam nemzetközi feladatává tették (lásd Atlanta, alapszerződés stb.). Majd megjelent Dobai István Gesta Hominum című könyve, Tűnődések a történelemről alcímmel (Kolozsvár, magánkiadás, 2003), amely tulajdonképpen börtönelőadásaiból csak ízelítőt adott. Dobait az ötvenes évek végén bebörtönözték. A börtönökben előadásokat tartott. Az előadások anyagát később emlékezetből jegyezte le, ebből kerekedett ki az a jegyzetanyag, amelyből végül a most megjelent köteteket összeállította. A könyv a szerző elmélkedéseit tartalmazza a világ különböző dolgairól, így történelmi eseményekről és azok következményeiről, vallásról, erkölcsről, társadalomról. A szerző sok megállapítása helyénvaló, sok más véleménye elfogadhatatlan, vitára sarkalló. Dobai István kimondja, hogy a magyar társadalom a zsidókat fizikailag soha nem bántotta mindaddig, amíg 1944. március 19-én az országot a németek meg nem szállták. A felelősség így kizárólag a németeket terhelné. Tibori ezt vitatta. /Tibori Szabó Zoltán: Tűnődés a Tűnődésekről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Kolozsvár és Eger városát összeköti az is, hogy Eger olyan több évszázados közösségi hagyományt élesztett újjá, amelyet még csak Kolozsvárnak sikerült az 1940-es években, egyébként a magyar nyelvterület java részén már a 19. században feledésbe merült. A városi hatóság és a lakosság között élő kapcsolatot tartó egri fertálymesterségről, illetve a kolozsvári tizedességről van szó. Egerben maradt fenn a legtovább, 1950-ig az a korábban szinte minden magyar településen létezett fertálymesteri rendszer, amelyet máshol és a középkorban mindenütt tizedes (latinul: decurio) néven ismertek. A tizedesek több magyar városban, így Kolozsváron, Szatmárnémetiben vagy Nagyváradon is, tíz egység (család, ház, utca stb.) élén álltak, és hírvivőkül szolgáltak a helyhatóság és a lakosság között. Kolozsváron mindvégig tizedeseknek nevezték őket, másutt, például Egerben is egy-egy negyed élén a fertálymester állt. A tizedes tisztséget hivatalosan az 1848-as forradalom során megszüntették, de egyfajta helyi közösséget átfogó szerveződésként több helyen is fennmaradt. Kolozsváron 1940–44 között felélesztették, és jól működött. Egerben ennek újjászervezésére 1995–96-ban került sor. A kolozsvári tizedesekről Nagy Mihály kolozsvári történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kutatója tartott előadást. Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője arról beszélt, hogy miként élesztették fel Puskás Lajos volt cserkészparancsnokkal az élen a Tízes Szervezetet 1940-ben, hogy átfogta a város egész magyar lakosságát. Ez a szervezet, ha kellett, gyorssegélyt osztott a rászorulóknak, magyar orvosokat és ügyvédeket állított szolgálatba, ruhára gyűjtött a honvédségnek, árvákat helyezett el gyermektelen nőknél. /B. Á.: A közösségszervezés eltanulható. Kolozsvári tizedesek és egri fertálymesterek példamutatása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

Február 23. óta tetszetősebb külsejű honlappal rendelkezik a világhálón a Szabadság. A honlap továbbra is rendelkezik archívummal, amelyben megtalálható 1996-ig visszamenően az összes lapszámunk. Tervezik az 1995-ös lapszámok hozzáférhetővé tételét is. Ismeretes: a Szabadság a világon az összes magyar nyelvű napilap, és ugyanakkor a Romániában bármilyen nyelven kiadott napilap közül elsőként rendelkezett internetes kiadással: 1995. március 15. óta. /Új honlappal rendelkezik a Szabadság. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöksége – Soós Sándor elnök és Bagoly Zsolt alelnök –, valamint Juhász Péter határozottan tiltakozott amiatt, hogy a Szabadság március 7-i számában Eörsi Mátyás képviselő megakadályozott kolozsvári előadását Borbély Tamás „antiszemita megmozdulásként” igyekezett beállítani. A tiltakozók szerint Borbély Tamás rágalmaz, amikor azt sejteti, hogy az EMI tagjaitól vagy a harmadik említett személytől származott volna a Sapientia Egyetemnél rendezett tüntetésen az antiszemitának beállított „menjetek beszélgetni a Gázai övezetbe” bekiabálás. Az EMI vezetői kifejtették: „ Meg lehet próbálni az erdélyi magyarság és a Gáza-övezetben jogfosztottan élő palesztin kisebbség helyzete közötti párhuzamot antiszemitának beállítani, de nem hisszük, hogy józan ésszel gondolkodó olvasók számára sikerülni fog. Akik ennek ellenére valamilyen zsidóellenességet látnak az Eörsit a Gáza-övezetbe küldő mondatban, közöljük, hogy a mondat egyetlen hangnak tulajdonítható, amely nem az alulírott és nem az EMI valamely tagjának a hangja. Az EMI csoport köré jó pár tiltakozó társult, akik között akár provokátorok is lehettek.” A tiltakozók elutasítják, hogy őket szélsőségesnek bélyegezzék meg, és közösségi rágalomnak tartják, hogy Borbély az „erdélyi magyarság bizonyos rétegeiben antiszemita gyűlölet”-et emleget. Soós, Bagoly és Juhász a címkézésre magyarázatot, helyreigazítást, ellenkező esetben pedig bizonyítékokat kér. /Tiltakozó tüntetők. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Huszonhat személy tiltakozott a Szabadság március 10-i számában. A tiltakozók azért tiltakoznak, mert a szombati tiltakozók tiltakoztak Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő előadásának megtartása ellen. Szó van itt a szabad véleménynyilvánítás megakadályozásáról, a közérdekű kérdések megvitatásához szükséges kulturált párbeszéd követelményeinek be nem tartásáról. Veszélyesnek tartják, hogy ez gyűlölködő, kirekesztő, sőt, olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások kíséretében történt. A tiltakozók elismerik, hogy a szombati tiltakozóknak is joga volt hangosan tiltakozni. A magyar kormánynak a kettős állampolgárság elleni kampánya után nem meglepő, ha az ebben a kormányban lévő párt politikusát nem kitörő örömmel fogadják Kolozsvárt. Vajon ez a kampány nem volt gyűlöletkeltő? Milyen párbeszédet lehet folytatni azzal a politikussal, aki azt mondja, hogy az MSZP-nek a népszavazás elleni kampánya rossz volt, amivel az SZDSZ sem értett egyet, miközben pártjának elnöke kéz a kézben az MSZP elnökével a népszavazás ellen van? Ki hallotta Eörsi Mátyás vagy más SZDSZ-es politikus tiltakozását annak idején a rossz kampány ellen? A tiltakozók valóban nem engedték be őt a terembe, valóban kiabáltak, sajnálatos módon durva szavakkal illették. Tiltakozásukban a tiltakozók elleni tiltakozók azt mondják, hogy „olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások” is elhangzottak – így, többes számban. Eörsi Mátyás felindultan odavetette: „Úgy viselkedtek, mint a nyilasok!” Ezután, de csak egy idő múlva, hangzott el az a bizonyos, „antiszemitának is minősíthető” bekiabálás: „Menjetek beszélgetni a Gázai-övezetbe!”. Nem többször, csak egyszer. Azt is fölhozzák, hogy a tiltakozók megszállták az épületet. Vajon a terem ajtajának elállása egyenlő az épület megszállásával? Egy SZDSZ-es politikusnak joga van nyilasokhoz hasonlítani az ellene tiltakozókat? Ha viszont ezen felháborodva azok tesznek egy megjegyzést, az nyomban antiszemitának minősíthető? Borbély Tamás a Szabadságban máris éledező antiszemitizmust emleget, párhuzamot von a vasgárdisták és az Erdélyi Magyar Ifjak között. Ez nem túlzottan túlzó megítélés? Az EMI közölte, nem tagjai közül való volt a bekiabálta, az illető bujtogató, beugrató is. A tiltakozást aláírók tiltakoztak-e az elmúlt években, amikor a szélsőségesek magyargyalázó kijelentéseket tettek, amikor nem egy ilyen vagy történelemhamisító szövegű „emléktáblát” biggyesztettek ki a városban, amikor főbelövéssel, akasztással, karóba húzással fenyegettek, amikor azt kiabálták, „kifelé a magyarokkal az országból”? Vajon életbevágóan fontos volt most, három hónappal a magyar kormány által sárba taposott népszavazás után meghívni Kolozsvárra egy kormánypárti politikust? Vagy éppenséggel bölcs? /Asztalos Lajos: Tiltakozás elleni tiltakozás – és környéke. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

A Szabadság részletet közölt Katona Szabó István A nagy hazugságok kora című készülő önéletírásból. Voltak olyanok, akik akik magyarként „párfeladatot” teljesítettek a román érdekek szolgálatában. (Luka–Luca, Mogyorós–Moghioros, Vince–Vinte, Muzsik–Mujc, Lőrincz–Laurentiu, Tuzson–Tujon stb.) Csehi Gyula kommunista vezető végigjárta az egyetem értékes szakkönyvtárait, rámutatott egy-egy könyvszekrényre, s az egész könyvanyagot lehordatta a pincébe, biztos zár alá helyezve. 1989 után kiderült, hogy Csehi Gyula rendszeres fizetést vett fel a Securitatétól szolgálataiért. Az osztályharc élesedésével megkezdődtek a „verifikálások” a Magyar Népi Szövetség bukaresti központjában, Bányai László járt az élen, mindenkit kikészített, akit csak lehetséges volt. Lőrinczi Lászlónak, aki olasz egyetemen tanult és jogi doktorátusa volt, s az MNSZ bukaresti irodáján Czikó Nándor mellett, majd a művelődési osztályon dolgozott, fizikai munkásnak kellett mennie, kitanulta a villanyszerelő szakmát, hogy megélhessen. – Olosz Lajos költőt internálták, mint földbirtokost. – Az osztályharc elérte a kultúrát is, és ennek fő szószólója és „működtetője” Gaál Gábor lett. /Katona Szabó István: Téveszmék csapdájában (részlet A nagy hazugságok kora című készülő önéletírásból) = Szabadság (Kolozsvár), 2005. márc. 1., folyt.: 2,, 4., 12./ Ez a munka folytatása Katona Szabó István: A nagy remények kora (Erdélyi demokrácia 1944-1948) /Magvető, Budapest, 1990/ című emlékiratának.

Magyarellenesség vádjával feljelentette Patrubány Miklós az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökét, Asztalos Csabát. Patrubány a Transindex “Magyar és román rasszista felhangok: a hatóság visszavág” című összeállításában idézett Asztalos-álláspont, illetve a Szabadságnak adott egyik interjúja miatt vádolja a tanács elnökét. Asztalos Csaba Patrubány “én nem tudom, hogy Eörsi Mátyás zsidó vagy nem zsidó” kezdetű nyilatkozata kapcsán állapította meg, hogy az MVSZ elnökének kijelentése sértő egy közösség méltóságára nézve. Asztalos Csaba tájékoztatta a Transindexet, hogy a feljelentés már megtörtént, az eljárás a tanács szabályzata szerint végigjárja a maga útját. Az ügy a kollégium elé kerül, de a március 29-én tartott ülésen Asztalos nem fog részt venni. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 23./

Sipos Gábor 1990-es írásával szól hozzá a Földes-ügyhöz, ezt az írását akkor nem közölte a kolozsvári Szabadság napilap. Kántor Lajos a Szabadság 1990. január 4-i számában a „tiszták” vádaskodását hallva megkérdezte, hogyan maradhattak tiszták egy mocskos korban? Úgy, felelte Sipos Gábor, hogy a Duna-csatornában dolgoztak, börtönben éheztek. „Tiszták” a kuláklistával nyomorított földművesek, a főnököknek alávetett munkások, a belső emigrációba vonult értelmiségiek. /Sipos Gábor: Hol voltak a „tiszták”? = A Hét (Marosvásárhely), márc. 31./

Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma /A Hét, febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatban újabb hozzászólások jelentek meg a hetilap új számában: a/ Nagy Pál 80 éves irodalomtörténész az akkori Földes-vita tanújaként azt írta, Bottoni valószínűleg a témában járatosnak vélt „informátorokat” is meghallgatott. Nagy Pál több pontosítást tett, például: Hajdu Győző, az Igaz Szó egykori főszerkesztője annak idején „származásának köszönhetően felvételi nélkül került be a Bolyai Egyetemre”, olvasható, valójában akkor nem volt felvételi a Bolyain, kolozsvári Móricz Zsigmond Kollégiumnak nem lehettek „tanulói”, mivel diákotthon volt. Nagy Pál akkor pártból kizárt, ember volt, tőle tehát nem kértek tájékoztatást. /Nagy Pál: A narratíva hézagai. = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 7./ b/ Kuszálik Péter két írást idézett, hogy az olvasó árnyaltabb képet alakítson ki a Földes-ügyről. Az első írás Székely János: A bűntudat természetrajza (Árgus folyóirat, Székesfehérvár, 1994/1.), a második egy Fodor Sándor-interjú részlete /Tibori-Szabó Zoltán Az embernek előbb magába kell néznie avagy Hatan voltunk urak, plusz a páter, Szabadság, 2002. dec. 7., 11., 16./ Székely János kifejtette, kivételesen tehetséges írónak tartja Sütő Andrást, aki sokat segített rajta fontos ügyekben, de az is igaz, hogy Sütő az Igaz Szóban bírálatot, politikai leleplezést írt Székely Jánosról. Bizonyára szorultságában, kényszerűségből vállalta el Sütő a leleplező írást. Székely János úgy látja, hogy Sütő nem vallja be töredelmesen a múltban történteket, saját szerepét. Fodor Sándor hangsúlyozta, hogy Földes László jó barátja volt. De arra is emlékezik, hogy Földes László azok között volt, akik Venczel Józsefet börtönbe juttatták. Földesnek tehát megvoltak a maga bűnei is. Fodor elmondta, nem szerette Sütő András kompromisszumait, azt, ahogyan válaszolt a párt minden felhívására. De exponálta magát, Bözödi Györgyöt kihozta például a börtönből, s állítólag másokat is. Fodor hozzátette: Sütő az Anyám könnyű álmot ígér című munkája óta felmondta a szövetséget a párttal, elkezdett beadványokat írni az erdélyi magyarság ügyében. „Tehát Sütőt ilyen sommásan elítélni, buta, naiv és gyerekes dolog.” /Kuszálik Péter: Két adalék a Földes-ügyhöz. = A Hét, (Marosvásárhely), ápr. 7./

A Szabadság napilapot először hívták meg a székely lapok találkozójára. Az eseménynek Szováta adott otthont április 16-án, a Maros megyei helyszín házigazdája a Népújság volt. Megnyitó beszédében Makkai János, a Maros megyei napilap főszerkesztője kiemelte, milyen fontosak ezek az időszakos találkozások, amelyen a Népújságon és Szabadságon kívül a Hargita Népe, a Háromszék és a Brassói Lapok képviseltette magát. Ezt követően, a lapok munkatársai, kötetlen szakmai megbeszélésen vettek részt. /P. J. A.: Székely lapok találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

Április 29-án veszi át a bécsi egyetem dísztermében Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem akadémiai tanácsának elnöke a Herder-díjat. A rangos kitüntetést Marga az európai kulturális örökség megőrzéséhez és gyarapításához való hozzájárulásért kapja. Több román és magyar neves alkotó is megkapta már ezt a díjat, köztük Constantin Daicoviciu történész, valamint Adrian Marino irodalomtörténész, aki a Szabadságot működtető Minerva Egyesület alapító tagja volt. Az erdélyi magyar személyiségek között található többek között Kányádi Sándor és Sütő András, a magyarországiak között pedig Csoóri Sándor érdemelte ki a díjat. /B. T.: Ma veszi át Andrei Marga a Herder-díjat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

Boc, Kolozsvár polgármesterénél a Szabadság munkatársa arról érdeklődött, hogy az elöljáró hetente mennyi időt tölt Bukarestben, lévén, hogy a Demokrata Párt megbízott elnöke. Boc kijelentette: Nem vagyok hajlandó válaszolni! Hozzátette: – Pontosan utána nézek a dolognak, lefordítom a választ magyar nyelvre, hogy Ön is megértse, és elküldöm. /K. O.: Pimaszkodik Boc. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Kolozsváron május 13-án adta át a kolozsvári sajtó azokat a díjakat, amelyeket a különböző sajtóintézmények olyan személyeknek ajánlottak fel, akik tevékenységükkel a leginkább hozzájárultak a közösség szolgálatához az elmúlt év során. A Szabadság napilap díját Balló Áron főszerkesztő Balázs-Bécsi Attilának, a szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány elnökének nyújtotta át, aki hozzájárult Szamosújvár művelődési élete felvirágoztatásához. /Balázs-Bécsi Attila Szabadság-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

Két olvasó is vitatta Tibori Szabó Zoltán korábbi írását /A bérlő álma, Szabadság, máj. 9./, mondván, nem hibásak a bérlők, mert megvették a lakást. A levélíró ismer öregeket, akik az utcára kerültek, mert jelentkezett a hajdani tulajdonos. Tibori Szabó Zoltán válaszolt az észrevételekre, leszögezte, vissza kell adni a jogos tulajdonosnak volt ingatlanát, akkor is, ha az illető közben megvette azt az államtól. /Tibori Szabó Zoltán: Elvekről és pénzről van szó. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./

A tavalyi sikertelen előterjesztés után másodszor is a parlament elé terjeszti változatlan formában Székelyföld Autonómia Statútumát a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). A szervezet Állandó Bizottsága május 17-én hozta nyilvánosságra azt a határozatot, amely leszögezi: május 25-ig a parlament elé terjesztik a tervezetet. 2003-ban az SZNT megalakulásakor a testület elfogadta a Csapó József által kidolgozott tervezetet munkadokumentumként. A beérkezett javaslatok alapján megtartott vita során a testület saját autonómia-statútumaként fogadta el a tervezetet. A román parlament alsóháza tavaly március 30-án elutasította a tervezetet, a román pártok mind az elutasításra voksoltak. Az RMDSZ korábban nem értett egyet azzal, hogy hat képviselője február 25-én az SZNT felkérésére benyújtotta a parlamentben a Székelyföldi Autonómia Statútum tervezetét, e szavazáskor mégis a frakció minden tagja együtt szavazott az indítvány előterjesztőivel, így tiltakozva néhány szélsőséges román politikus magyarellenes kirohanása ellen. Az SZNT szerint most kedvező nemzetközi konjunktúra van, amit Románia 2007-re tervezett EU-csatlakozása és az Európai Parlament külügyi bizottsága által elfogadott jelentés teremt meg. Március 29-i ülésén ugyanis a testület az általános kisebbségvédelmi megfogalmazások mellett, kifejezetten a magyar kisebbségre vonatkoztatva a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvének figyelembe vételét sürgette. Az SZNT a tervezet benyújtásával azt szeretné tudatosítani a hazai és a nemzetközi közvéleményben, hogy az erdélyi magyarság igényli a területi autonómiát. Ferencz utalt arra, hogy Renate Weber, Traian Basescu államelnök tanácsosa a napokban a Duna tévében úgy nyilatkozott, hogy a romániai magyarság részéről ilyen igény nem létezik. Az SZNT megkeresi levélben az RMDSZ törvényhozóit, és felkéri őket, hogy támogassák a tervezetet. – Várom az SZNT megkeresését, és a szöveg ismeretében döntöm el, hogy támogatom-e vagy sem a tervezetet – mondta a Szabadságnak Toró T. Tibor parlamenti képviselő. Toró szerint az autonómiavitát újra kellene tematizálni, és frontot kellene nyitni a területi autonómia témájában is. /Borbély Tamás: Ismét a parlament elé kerül a székely autonómia-tervezet. Toró T. Tibor: a területi autonómia esetében is frontot kellene nyitni. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

Németországban, Bautzenben tartotta közgyűlését a mintegy 45 milliónyi európai kisebbségit szolgáló napilapok egyesülete, a MIDAS. /Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete/. 2002 óta a Szabadság napilap is tagja az eddig harminc lapot magába foglaló egyesületnek. Bautzen várost szellemi központjának tekinti a helyi szorb kisebbség, nyelvükön a város: Budysin. A szorbok 60 ezren vannak, őrzik nemzeti önazonosságukat, nyelvüket. Nem volt külön államiságuk, mégis megmaradtak. Szászország kormánya azt tervezi, hogy a csökkenő gyermeklétszámra hivatkozva megkurtítja a szorb nyelvű iskolák és óvodák fenntartására szükséges pénz folyósítását. A MIDAS közgyűlésén résztvevők tiltakoztak ez ellen. A MIDAS soraiban ott találhatók a belgiumi németek, horvátországi olaszok, dániai németek, finnországi svédek, németországi dánok és szorbok, olaszországi németek és szlovénok, lettországi oroszok, észak-írországi írek, romániai és szlovákiai magyarok, spanyolországi katalánok, baszkok és galegók és svájci réto-románok napilapjai. Mintegy napi 740 000 összpéldányszámmal, tizenhárom nyelven, Európa 45 millió kisebbségi lakosának a szolgálatában. Sokan nem értik, miért csak a Szabadság meg a Bihari Napló vált eddig a MIDAS tagjává Románia tizenkét magyar napilapja közül. /Balló Áron: Szorbok és még 45 millió európai. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

Erdélyben is több rendezvényt szerveztek Trianon 85. évfordulója alkalmából. Kolozsváron a határon túli magyar vidékeken lerombolt emlékműveket ábrázoló képeslapokból álló kiállítást mutattak be. A kolozsvári Protestáns Teológia Intézetben a 140 képeslapot tartalmazó gyűjteményt – amint azt a rendezvényt szervező Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke, Bagoly Zsolt ismertette – nagy sikerrel mutatták be Nagyváradon, de a sepsiszentgyörgyieknek is lehetőségük lesz majd megtekinteni. Fodor András, a gyűjtemény tulajdonosa szerint összesen 280 teljes mértékben elpusztított vagy részlegesen megrongált határon túli magyar vidéken felállított, Nagy-Magyarországhoz kötődő emlékműről tudnak, de ennek csak a feléről sikerült szerezni képes dokumentumokat az elmúlt négy évben. A gyűjtés ötlete egy Magyarországon kiadott hasonló tematikájú kiadvány megismeréséből származik. Fodor ragaszkodik ahhoz, hogy gyűjteményébe kizárólag postabélyeggel ellátott képeslapok kerülhessenek, hogy senki se vonhassa kétségbe azok eredetiségét. Murádin Jenő művészettörténész előadását távolléte miatt Bagoly Zsolt ismertette. Trianon után a román hatalom két okból pusztította el a magyar vonatkozású emlékműveket, egyrészt a múltat akarta megsemmisíteni, másrészt pedig a szimbolikus térfoglalást tűzte ki célul. Murádin szerint három fázisban zajlott az emlékműrombolás: először a román katonák erdélyi bevonulásakor a lakosság ösztönösen pusztított, másodszor 1920 táján a román hatalom már hivatalosan, rendeletekkel folytatta az emlékművek eltüntetését, a harmadik rombolási hullám pedig a harmincas években a román vasgárdista mozgalom megerősödésének időszakára tehető. A rendezvényen Gali Teréz előadóművész adott elő gitáros kísérettel korabeli dalokat, és Boér Ferenc szavalt szintén e témakörhöz kapcsolódó verseket. Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség vezetői felszólaltak a megemlékezésen. – Nem Magyarországnak akarunk igazságot, hanem a határon túli magyarságnak – mondta Kiss Jenő, a Kovászna megyei könyvtár igazgatója. Este hat órakor a város valamennyi – a magyar történelmi egyházakhoz tartozó – templomában megszólaltak a harangok, jelezve a megemlékezés kezdetét. Gazda Zoltán, a rendezvényt szervező Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta, a trianoni döntés áldatlan hozadékát orvosolni kell, de „nem a hatalomhoz való folyamatos odasimulással, hanem a történelmi igazságtétel szorgalmazásával, jogaink követelésével”. Tóth Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke kifejtette: vannak olyan pillanatok, amikor minden magyar egyformán érintett, amikor el kell tűnniük a politikai nézetek közötti különbségeknek, és rá kell jönnünk arra, hogy közösségi és egyéni létezésünk alakulásának ugyanaz a kiindulópontja. Adrian Cioroianu liberális párti szenátor, a bukaresti egyetem történelem tanszékének docense szerint Trianon emléke jelen van a román köztudatban, a politikában hatnak még ezzel kapcsolatban populista és nacionalista kísértések, de a román történetírásban és az iskolai történelemoktatásban e téma megjelenítése egyre mentesebb a hetvenes-nyolcvanas évek elfogultságaitól. A történész nem tartotta drámai eseménynek például bemutatták Koltay Gábor Trianon-filmjét, sőt, kifejezetten hasznosnak és kívánatosnak ítélte a román közvélemény alakítása szempontjából is. /Trianonra emlékeztek Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./ Kolozsvár egyetlenegy Trianon-megemlékezését az Erdélyi Magyar Ifjak szervezte. A Szabadság, a helyi napilap bojkottálni próbálta a megemlékezést azzal, hogy nem volt hajlandó leközölni az EMI felhívását, mégis mintegy hatvan ember jött össze. Murádin Jenő művészettörténész, Szakács János szakértő és Magyari Levente előadásai közben Gali Teréz előadóművész és Boér Ferenc színművész korabeli költők verseivel idézte fel Trianont. A jelenlevők végük a Teológia udvarán gyertyát gyújtottak az ott álló harangnál. /Bagoly Zsolt: Szobordöntő Trianon Kolozsváron. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 7./

Kolozsváron a Szabadság szerkesztői találkoztak az olvasókkal. Balló Áron, a Szabadság című napilap főszerkesztője tartott előadást. A napilap nem részesül állami támogatásban. Balló elmondta, hogy megújult a honlapjuk. Új rovatokat szeretnének bevezetni. /Köllő Katalin: Újdonságok a Szabadságban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Kolozsváron a kábeltelevíziós társaságok csak két magyar adót közvetítenek, holott más erdélyi városokban hat vagy akár hét magyar adó is szerepel az ottani társaságok műsorlistáján. A Szabadság napilap elindított egy aláírásgyűjtést az elmúlt évben azzal a céllal, hogy hatásosabban képviselhessék az itteni magyar lakosság kérését. Több mint ötezren aláírták az írásba foglalt igénylést. Ennek ellenére a tévétársaságok műsorpolitikája semmit sem változott. Az RMDSZ vezetőségének is intézkednie kellene ebben az ügyben. /Simon István: Továbbra sincs több magyar tévéadó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Tar Károly válogatott írásai címmel megjelent CD-lemezen a Svédországban élő szerző munkáiból válogatva versek, regények, színjátékok, közírások, riportok, szociográfiai írások, napló, fordítások és szótárak /Viselkedjünk, Romániai magyar nyelvvédő szótár és az Illemszótár/ sorakoznak. Szubjektív válogatás, mondta a 70 éves szerző. Tar Károly író, szerkesztő /sz. Kolozsvár, 1935/ dolgozott lakatosként, műszaki rajzolóként és tervezőként, 1958–1968 között a kolozsvári Igazság napilap munkatársa, 1987–1988 között a Napsugár főszerkesztője. 1990-ben a Kolozs megyei RMDSZ szervezőbizottságának vezetője, a Szabadság napilap egyik alapítója, külső munkatársa, megszűnéséig a Szabad Európa Rádió tudósítója. 1991-ben az Erdélyi Szépmíves Céh újraalakításának egyik törvényes beiktatója, a Magyar Nemzet tudósítója, az Erdélyi Kiskönyvtár alapító szerkesztője, 1994 végétől 1995-ig az ESZC intézője, 1993-tól az Erdélyi Napló főmunkatársa. 1995 végén Svédországba költözött, ahol összefogja az ottani magyarságot, magyar nyelvű lapokat, magyar rádióadást indított. A magyar művelődésben végzett munkájáért 2003-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. /F. I.: Tar Károly válogatott írásai. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Markó Béla, az RMDSZ a kisebbségvédelem jogi eszközeiről kezdett vitázni, és valótlan kijelentéseket tett, állapította meg Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke. Markó úgy nyilatkozott, hogy „a kisebbségi törvény vitája arra is jó volt, hogy egyik-másik bírálónk gyatra szakmai színvonalával és gyarló szellemi képességeivel is megismerkedhessünk. Olvasom például egy megfáradt jogászunktól, hogy a nemzetiségi statútum jobb (mint a jelenlegi kisebbségi törvénytervezet – szerk. megj.) A két törvényt körülbelül úgy lehet összehasonlítani, mint ama közkeletű gyermekmondókában a két ragadozót: »Az oroszlán is egy macska, / csak egy kicsit nagyobbacska!«„ Markó Kincses Előd írására (Szabadság, 2005. április 15.) utalt. Azonban Kincses soha, sehol nem írta le azt, hogy a „nemzetiségi statútum jobb”. Kincses Előd szerint a statútumnak számos olyan hatékony kisebbségvédő rendelkezése van, amely az RMDSZ-vezetés mostani törvénytervezetéből hiányzik. Kincses Előd példákat idézett a statútumból: azok a hatóságok, »amelyek körzetében a lakosság 30 százaléka nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek az illető körzet 30 százalékát kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni, anélkül hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének.«. Ma viszont Romániában nincs olyan hatóság, amely magyar nyelven elfogadna bármilyen beadványt. Ezen a helyzeten az RMDSZ tervezete nem kíván változtatni. Kincses Előd kifogása arra az elvre épül, hogy a szerzett jogokat visszavonni nem szabad. Markó valamiféle titkos kézfogást feltételezett az RMDSZ-tervezet bírálói és a Nagy-Románia Párt között. Markó megfeledkezik arról, hogy hányszor árult egy gyékényen Vadim Tudorral, a Nagy-Románia Párt elnökével, amikor a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetéről volt szó. Vadim Tudor legutóbb az RMDSZ-től kapta a mentőövet, mert Csendes Lászlónak, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács RMDSZ-es tagjának támogató szavazata nélkül távoznia kellett volna a közéletből. A kisebbségi törvényről nyilvános bírálatokat fogalmazott meg: Ágoston András, Gabriel Andreescu, Bakk Miklós, Bodó Barna, Borbély Zsolt Attila, Csapó József, Smaranda Enache, Szilágyi N. Sándor, Szilágyi Zsolt, Veress László, Tőkés László, Fodor Imre és Bod Aladár, végül a cikkíró. /Izsák Balázs: Oroszlán-e a macska?Megvédi-e a szerzett jogokat az RMDSZ? = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./

Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója dühösen visszautasította Stefano Bottoni róla szóló írását /Gott mit uns: az egységszerető ember egyetlen parancsolata, A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./: „Rég olvastam ennyi sületlenséget egyetlen írásban. Bottoni úrban rendkívül sajátos optikájú és borzasztóan torz kép él az erdélyi magyarságról és annak vezetőiről.” Bottoni szerint ő ugyanis idejétmúlt tételeket ismételgetett, amikor az erdélyi magyarság politikai egységének szükségességét hangoztatta. Bottonit Budapesten megfertőzte az a politikai szemlélet, amely jobb- és baloldalira akarja minden áron osztani a világot, s amely szerint „baloldali” annyit jelent, hogy „áruló”, „gazember”, „nemzetgyilkos”. Bottoni a badarságokat kritikátlanul, szerkesztői megjegyzések nélkül közölheti a lapokban. A műveletlenség nem bocsánatos bűn, szögezte le Tibori. /Tibori Szabó Zoltán: Dio non paga il sabato. = A Hét (Marosvásárhely), 2005. júl. 28.