Fülöp Sándor a Szabadságban korábban (febr. 24.) ismét szóvá tette, hogy „I. Mátyás magyar király” román „fordítása” nagy tudatlanságot tükröz. Egyrészt a Mátyás név románul Matia (és nem Matei, ami magyarul Máté), másrészt a királyok megnevezésében csak keresztnevük szerepel. Ily módon Mátyás király neve románul Matia I., regele Ungariei, nem pedig Matei Corvin. Azonban hiába jelennek meg ezek a cikkek. Hivatalosan véleményezni kellene ezeknek az emléktábláknak a szövegét, talán a Román Akadémiának. A táblák szövegének összeállítás, helyesbítése nem jelentene gondot, hiszen nagy tudású szakemberek vannak, mint például Asztalos Lajos vagy Gaál György. A felterjesztők talán a Babes–Bolyai Tudományegyetem történészei lehetnének, esetleg a helyi RMDSZ. A cikkíró emlékeztetett, a Mátyás király-szobron elhelyezett Nicolae Iorga szöveg több tévedést is tartalmaz. Stefan cel Mare kevéssel Baia-i nyert csatája után Mátyás királynak hűbéri hűségesküt tett. A cikkíró kitért arra, hogy Gaál Gábor (emléktáblája a Kossuth Lajos utcában) fizetését a Szovjetuniótól, 1933-tól a Kominterntől kapta: ezt feltétlen engedelmességgel kellett meghálálnia. Ezt a szerepet 1945 után átvette az RKP. Minden „engedelmessége” ellenére, trónja épp úgy ingott bizonyos időben, mint 1938-ban Kun Béla feje Moszkvában. /Nagy L. György: A funári emléktáblák megmaradnak? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Korodi Attila két hete áll a Környezetvédelmi Minisztérium élén. Kijelentette, hogy külön iparágat akar a hulladék újrahasznosítására. Nagy változás nem lesz a minisztériumban, jelezte. Románia az egyik legnagyobb génmódosított kukorica-termesztő ország. Mi a minisztérium álláspontja ebben a kérdésben, érdeklődött a Szabadság. Korodi nem foglalt állást, Románia kormányának e kérdésben mihamarabb valamilyen döntést kell hoznia, mondta. Az a fontos, hogy legyenek Romániában olyan övezetek, amelyekről elmondható, hogy génmódosított szervezetek nélküliek, és az ottani lakosoknak garanciákat nyújtanak, hogy el tudják adni a biotermékeiket. Verespatak kapcsán többször éles támadás érte a környezetvédelmi tárcát. Korodi a támadásokat visszautasítja. Megkezdik a szakmai elemzés arról, hogy ez a beruházás engedélyezhető-e vagy nem. /Gujdár Gabriella: Környezetvédelem új tárcavezetővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./

A holland reformátusok lapja – Reformatorisch Dagblad – március 16-án egyik hírfejében a következőt jelezte: „Nagy a nyugtalanság a Magyar Református Egyházban. Tőkés visszaél egyházi hatalmával. ” A tudósítás pedig így kezdődik: „A Romániai Református Egyházban nagy nyugtalanság keletkezett Tőkés László és Pap Géza magyar református püspökök fellépése miatt. Püspöki hatalmukat politikai cél elérésére használják, mondják a bírálók. ” – írta Cs. Gyimesi Éva, hozzátéve, hogy egyetlen erdélyi egyházi személy, egyetemi teológiatanár folytat február vége óta magányos küzdelmet. Visky S. Béla több mint egy évtizede a Babes–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán ad elő hittudományi tárgyakat. Mostanában több cikket, tanulmányt, esszét írt: Nehéz ma reformátusnak lenni (Szabadság, 2007. február 28.); Templomaink nyugalmáért (Krónika, március 2-4.); Nyílt levél Tőkés Istvánnak; Március idusán. Szentenciák két hangra (Szabadság, március 17.); Adalékok egy kortárs magyar drámához (Erdélyi Riport, március 22.); Tőkés morálisan alkalmatlan (Élet és Irodalom, március 23.); Nyílt levél Horváth Andorhoz. (Erdélyi Riport, április 5.). A reagálás: Tőkés István: Viták hevében. Balogh Béla: Egyházi EP-jelölés. Szabadság, 2007. március 6; Horváth Andor: Hang és értelem, Új Magyar Szó, március 21; Kincses Előd: Tőkés alkalmatlan?; Élet és Irodalom, március 30. „Ma egyházam egyetlen esélye a nyilvánossá. ” – írta Visky az Erdélyi Riportban. Cs. Gyimesi kitágította e kijelentés érvényét: a demokrácia egyetlen esélye a kárpát-medencei magyarság minden közösségében a nyilvánosság, „a legteljesebb átvilágítás”. Ez utóbbit a romániai magyar politikai elit is elszabotálta. Cs. Gyimesi Éva megjegyezte, hogy a reformátusok az egész világon zsinat-presbiteriánus egyházban élnek. Csupán a magyarokra érvényes az egyszemélyes, „visszaélésekre csábító püspöki uralom”. Cs. Gyimesi Éva mindkét református püspököt ismeri előző korszakukból. Pap Géza akkor hitelesen szólt híveihez. Az Ellenpontok című, 1982-es szamizdat kapcsán találkozott először Tőkés Lászlóval, nyíltan szolidarizált a tetteivel. „Ám amikor lelkészi hivatásával ellentétes módokon – a reménytelenség sugallatával, destruktív politikai víziókkal, agresszív kirohanásokkal és az uszítás eszközeivel – kezdett a szószékre lépni, előttem elvesztette addigi tekintélyét. ”Cs. Gyimesi Éva lehetetlennek tartja, hogy félnie kell valakinek az egyházban azért, mert a Királyhágómelléki Egyházkerület püspökét méltatlannak tartja EU parlamenti képviseletre. /Cs. Gyimesi Éva: Bodri és a hatalom. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

Dsida Jenő költőre emlékeztek születésének századik évfordulója alkalmával a kolozsvári Szent Mihály Caritas és az Erdélyi Piarista Diákszövetség által szervezett rendezvényen, április 23-án. Dr. Mózes Huba, a Miskolci Tudományegyetem docense tartott előadást Dsida Jenőről. Ercsey-Ravasz Ferenc, a Szabadság munkatársa Hit és költészet a Halál terítéke mellett című írását felolvasták. Elhangzott egy Ercsey-Ravasz Ferenc által megzenésített Dsida-vers is. A költő életművének recepciójáról dr. Kabán Annamária, a Miskolci Tudományegyetem docense értekezett. /Nagy-Hintós Diana: Életmű a halál közelségében. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

Visky S. Béla a Szabadság című kolozsvári napilapban közölt írásában eszmefuttatást végez a filozófiában, irodalomban, felvonultatja irodalmi, teológiai tudását, mígnem kiderül, minek is ez a nagy körítés: Tőkés László püspököt ostromolja kérdések formájában: „Tőkés László vajon szent, vajon hős, vagy néhai hősből lett diktátor?” Visky írásában kijelentette: „Tőkés László az erdélyi magyarság legégetőbb problémája. ” Végkövetkeztetése a krisztusi szeretet és az igazság jegyében látott napvilágot? Érdekes módon Visky S. Béla professzor, akit Újvári Ferenc a többi tanártól eltérően még soha nem látott teológiai istentiszteleten, nem indokolta meg Tőkés Lászlóval kapcsolatos kijelentéseit. Talán úgy gondolja Visky S. Béla tanár úr, hogy Tőkés László miatt nincs Erdélyben állami pénzen fenntartott autonóm magyar egyetem, őmiatta nincs területi autonómiája a Székelyföldnek vagy Kalotaszegnek. A professzor szerint Tőkés László sem nem hős, sem nem szent, hanem önjelölt hős. Közvita tárgya lehetne, hogy ezeket a támadásokat Visky önként vállalja, vagy valakik keményen megfizetik azért, hogy professzori státusát kihasználva mondandójának nagyobb nyomatékot adjon. Újvári írása válasz volt Visky S. Bélának a Szabadság című napilapban megjelent cikkére, de a Szabadság szerkesztősége nem volt hajlandó közölni válaszát. /Dr. Újvári Ferenc nyugalmazott ügyvéd, Kolozsvár: Ki a hős és ki az áruló? Nyílt levél Visky S. Béla teológiai professzor úrnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 2./

Kolozsvár május 3-tól – bizonyos értelemben – a kontinens figyelme középpontjában áll, az itt megrendezett A kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az Európai Unióban című nemzetközi konferencia miatt. A rendezvényt a Szabadság a román kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával, valamint a dél-tiroli székhelyű Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesületével (MIDAS) közösen szervezi. A konferencián többek között a szlovákiai, németországi, spanyolországi, olaszországi, litvániai, írországi, horvátországi és finnországi kisebbségi és regionális nyelvű napilapok kiadóinak vezetői, főszerkesztői, illetve képviselői vesznek részt. Néhány évvel ezelőtt a Szabadság Balló Áron néhai főszerkesztő kezdeményezésére vált a MIDAS teljes jogú tagjává, s neki köszönhető az is, hogy a civil szervezet Kolozsváron tartja idei soros közgyűlését. Szükség van arra, hogy a Szabadság napilap bemutatkozzon európai társainak a közös érdekek képviselete érdekében. Európában a legtöbb kisebbségi és regionális nyelven íródott napilap nem részesül semmiféle kormányzati szubvencióban. A rendezvényre meghívták a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE), valamint a Romániai Magyar Nyelvű Helyi és Regionális Lapkiadók Egyesületének képviselőit is. Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió tiszteletbeli elnöke is jelen lesz a konferencián. Európában csaknem ötven millióan élnek kisebbségben. /Kiss Olivér: Kolozsváron – az európai nemzeti kisebbségekért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

Május 3-án kezdődött Kolozsváron A kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az Európai Unióban című nemzetközi konferencia, melyre eljött Habsburg Ottó is. A Szabadság május 4-én és 5-én külön melléklettel jelenik meg, bemutatják az erdélyi magyarság létét meghatározó kérdéseket. /Európai kisebbségi újságírók Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót mutatott be romániai magyar közösség vallási életéről, ezt angol és román nyelven is közölte. Romániában a román többség zömmel görögkeleti vallású. Ez a felekezet évtizedeken keresztül – egyfajta államvallásként – kiváltságos helyzetben volt. A románok között jelentős volt a görög rítusú katolikusok száma, ezt a felekezetet a kommunizmus idején törvényen kívül helyezték, templomaikat elkobozták, és a görögkeleti felekezetnek adták. A hívek egy része beolvadt a „nemzeti” egyházba, de sokan római katolikus hitre tértek. A románság keretében jelentős teret hódítottak az újprotestáns felekezetek is. A magyar lakosság zömmel a négy történelmi egyház híve, lélekszám szerinti sorrendben: református, római katolikus, unitárius ás evangélikus-lutheránus. Az újprotestáns felekezetek közül a magyarság körében a baptisták, illetve a hetedik napot ünneplő adventisták közössége számottevő. Az újság bemutatta a magyar lakosság hitéletét, felvázolva az egyes történelmi egyházak múltját. A Római Katolikus Egyházat illetően a kommunizmus idején az egyházi vagyont elvették, számos papot, püspököt bebörtönöztek, többen ott haltak meg. Megkísérelték létrehozni a Rómától független állami egyházat, de ez nem sikerült. Az ellenállás vezéralakja Márton Áron püspök megjárja a kommunista börtönöket, majd évekig házi őrizetben volt. Ő már a második világháború idején felemelte szavát az antiszemita rendelkezések ellen. A rendszerváltozás után lassan, nehezen megindul az ingatlanvagyon visszaszolgáltatása, az egyházi élet fejlődése. Az újság csak az Erdélyi Református Egyházkerületet mutatta be, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületetről nem adott számot. A kommunisták az egyházak iskoláit, intézményeit államosították. Az 1989-es változást követően lassan halad az államosított javak visszaadása. Ennek ellenére előbb Kolozsváron sikerült újraindítani a református kollégiumot, majd Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen is indultak református osztályok, állami középiskolák keretében. Az Evangélikus Lutheránus Egyház jelenleg mintegy 32 500 tagot számlál. Az istentiszteletek látogatottsága megnőtt, megszervezték a vallásoktatást, a diakóniai munkát és a kulturális tevékenységet. Az unitárius vallás az egyedüli magyar, erdélyi alapítású keresztény felekezet. A rendszerváltás után lehetőség nyílt a fejlődésre, testvérkapcsolatok jöttek létre az angliai és amerikai unitárius egyházakkal. /A romániai magyar közösség vallási élete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ 6/ A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót adott az állami magyar felsősoktatásról Kolozsváron hat állami finanszírozású felsőfokú oktatási intézmény működik, magyar nyelvű képzést csak Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosít. Az intézmény az egykori magyar Bolyai Egyetem, illetve a román Victor Babes Egyetem összeolvasztásából jött létre, és az elmúlt évtizedek során a magyar struktúrák mérete és helyzete sokszor változott. Az egyetem részben politikai nyomásra 1995 óta vállalta fel azt a programot, amit képviselői multikulturálisnak tartanak. A BBTE 21 karából jelenleg 17 biztosít román és magyar, 11 pedig román és német nyelvű képzést. Két karon (a Református-, illetve a Római Katolikus Hittudományi Karon) az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik. Az egyetemi szintű képzés 157 szakot kínál (89-et román, 51-et magyar, 14-et német és 3-at angol nyelven). /Állami magyar felsőoktatás Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ Az impériumváltás után, 1918-1919 volt a Ferenc József Tudományegyetem utolsó féléve. A beiratkozott 2570 diák 83%-a magyar volt. A második világháború után Bolyai Tudományegyetem néven Kolozsváron magyar tannyelvű egyetem létesült négy karral. 1958-ban a kommunista hatalom parancsára megkezdődtek a magyar és román egyetem egyesítését szorgalmazó gyűlések, amelyek néhány hónap alatt a két egyetem teljes összeolvadását eredményezték. A folyamatot Nicolae Ceausescu későbbi államfő és Ion Iliescu akkori KISZ-elnök vezette. Az így keletkezett Babes–Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. Az 1989-ben lezajlott változások után követelték az önálló anyanyelvű oktatást, de az egyetem kérdésében nem születtek döntések. Az továbbra is összevont maradt, a magyar csoportok nem élvezhettek önállóságot. 1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között az RMDSZ több mint 600 ezer aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok támogatása érdekében. 2001-ben két, még 1998-ban benyújtott, erre vonatkozó törvénytervezetet utasított el a román parlament. 2006 februárjában 80 nemzetközi elismertségnek örvendő professzor, köztük 11 Nobel-, Fields- és Wolf-díjas tudós kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra, melyet Románia elnökének és miniszterelnökének, valamint az Európai Bizottság elnökének címeztek, nem érkezett válasz. Megalakult a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amely kül- és belföldön látványos akciókkal próbálja tárgyalásra kényszeríteni az egyetem vezetőségét – mindmáig sikertelenül. Tavaly novemberben a szervezet egyik alelnöke, Hantz Péter az egyetemi vezetés és az adminisztratív személyzet ellenállása dacára magyar nyelvű feliratokat helyezett el három épületben. Ezeket leverték, összetörték és megtaposták, Hantzot pedig társával, Kovács Lehellel együtt, az általános hazai és külföldi tiltakozás ellenére azonnal elbocsátották. /Ercsey Ravasz Ferenc: Kollégiumtól a Babes–Bolyai Tudományegyetemig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) kolozsvári közgyűlésén szóba került a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés kérdése is. A testület elfogadta a Szabadság által javasolt Balló Áron újságírói ösztöndíj létrehozását. A csaknem harminc európai kisebbségi kiadvány képviselői megkoszorúzták az elhunyt főszerkesztő, Balló Áron sírját, majd megtekintették az Europa Nostra-díjjal kitüntetett Torockó települést és a kalotaszegi Tordaszentlászlót. /Véget ért az európai kisebbségi napilapok konferenciája. Balló Áron újságírói ösztöndíjat létesíthet a MIDAS. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

Május 5-én Kolozsváron tartotta meg tisztújító közgyűlését a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Elnöki beszámolójában Gaal György vázolta az elmúlt évi megvalósításokat. Megnyitották László Csaba Ferenc munkáiból összeállított Kolozsvári párhuzamok című fotótárlatot. A felvételek mutatták az 1980-tól napjainkig tapasztalható műemlékpusztítást, az eltűnt szobrokat, emlékműveket. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója beszámolt a síremlékek felújításáról. A hétszáz éves széki református templom történetét Bibza Gábor lelkész mutatta be. Maksay Ádám a némai református templom falképeinek megmentését vázolta. Csetri Elek állásfoglalást sürgetett a Főtér küszöbön álló átrendezésével kapcsolatban. A tisztújítás eredményeként Gaal György maradt a KLMT elnöke, alelnökök: Maksay Ádám, Kovács András, Bara István, titkár: Asztalos Lajos. A társaság tervei között szerepel egy internetes adatbázis kialakítása és egy műemlékvédelmi melléklet indítása a Szabadságban. /Ördög I. Béla: Régi-új elnök, változatlan és újszerű feladatok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

Tizenharmadik alkalommal jelenik meg az erdélyi magyar középiskolai ballagók évkönyve, a Maturandusok, és az idei kiadás újdonságokkal szolgál. A Tinivár Kiadónak erre az évre sikerült növelnie a végzőseik névjegyzékét közzé tevő iskolák számát: immár 127 tanintézmény büszkélkedik „végtermékével”. A kötetben több hazai volt véndiák is közöl útravalót, pl. : dr. Bíró András docens (Partiumi Keresztény Egyetem), Hantz Péter fizikus (Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke), Kiss Olivér (a Szabadság főszerkesztője), Tőkés Elek (a Báthory-líceum igazgatója) és Zilahi Csaba (a Kolozsvári Rádió magyar adásának könnyűzenei szerkesztője). /Ö. I. B. : Maturandusok 2007. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

Az idén negyedik alkalommal szervezett kolozsvári sajtódíjak gáláján a kolozsvári Szabadság szerkesztősége Dávid Gyula irodalomtörténészt, a Polis Könyvkiadó vezetőjét díjazta. Dávid Gyula egykori politikai elítélt nagymértékben hozzájárult az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc romániai eseményeinek feltárásához és megismeréséhez. Mint ismeretes, tavaly Erdély-szerte megemlékeztek az 1956-os magyarországi forradalom ötvenedik évfordulójáról. A napilap tavalyi díjazottja László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, kolozsvári városi tanácsos volt. /Dávid Gyula a Szabadság díjazottja. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Baloldali gondolkodásúként megkönnyebbüléssel olvasta Tamás Gáspár Miklós filozófus írását /Szabadság, április 23./ arról, hogy Romániában nincs hiteles baloldal, írta Nagy Károly, ez azt jelenti, hiányzik az a politikai erő amely szerinte kimozdíthatná az országot a mostani kátyúból. Tamás Gáspár Miklós kimondta, hogy Romániában a szocialista cégér ellenére nem létezett semmiféle szocializmus, hanem csak egy személyi diktatúrával súlyosbított államkapitalizmus és az ország politikai életét egy magát kommunistának nevező sajátosan román náci-fasiszta párt uralta. Nagy Károly szerint a romániai bűnök tehát nem az igazi marxi értelemben vett szocializmus szükségszerű velejárói, hanem torzulások, illetve torzítások. Azt a kérdést, hogy miért nincs Romániában hiteles baloldal, és különösen miért nincs magyar baloldal, a szerző nem tette fel. A kérdés második felének megválaszolásához Nagy Károly hozzájárul, mint illegalista környezetben felnőtt magyar ember. 1944 nyarán a szovjet csapatok Románia területére léptek, a király és a történelmi pártok felismerték, hogy a hagyományokhoz híven ideje megint átállni a győző oldalára. Ennek érdekében Lucretiu Patrascanun keresztül felvették a kapcsolatot a párt illegalitásban lévő főtitkárával, aki akkor Fóris István volt, magyar létére a Romániai Kommunisták Pártjának utolsó Komintern által beiktatott főtitkára. (A Kominternben szabály volt, hogy a nacionalista torzulások megelőzése érdekében a pártok élére általában más nemzetiségű főtitkárt állítottak, mint az adott ország lakosságának zöme). A fegyveres felkelésbe való bekapcsolódást Fóris elutasította, azzal indokolva, hogy a királyságnak és az egész burzsoá-földesúri rendszernek teljes vereséget kell szenvednie, nem pedig egy puccs árán átmentenie magát a háború utáni időre. Ezután Patrascanu a bebörtönzött kommunista vezetőkkel állapodott meg a kiugrásról, Fórist pedig – állítólag Gheorghiu-Dej emberei –agyonverték. A magyar baloldal további sorsára nagy befolyással volt az ún. „jobboldali elhajlás” ügy, Luka Lászlót, Pauker Annát és Teohari Georgescu-t jobboldali elhajlással vádolták. Később ez a három vezető már mint imperialista ügynök szerepelt a pártpropagandában. Lukát 1954-ben halálra, majd kegyelemként életfogytiglani börtönre ítélték. Ana Paukert ítélet nélkül tartották börtönben egészen 1956-ig, Teohari további sorsát Nagy Károly nem ismeri. Ezzel párhuzamosan 52 nyarán és őszén Erdélyben több ismert magyar illegalista kommunistát „lepleztek le”, például Dán Istvánt, Veress Pált, a moszkvai Komintern főiskola végzettjét, az 1944-es Észak-Erdély tartomány párttitkárát. Balogh Edgár közírót, Jordáky Lajos baloldali szocialista közíró történészt, Demeter János jogászt Észak-Erdély elszakítására szőtt összeesküvés vádjával sok évi börtönre ítélték, Nagy István munkásírót előbb csak jobboldali elhajlással, majd bukaresti házi őrizet során szintén összeesküvéssel vádolták. A vádat ugyan ejtették, de titokban kizárták a pártból. Az összes népi demokráciában folytak koncepciós perek. Ezek közös vonása volt, hogy a Moszkvából hazatért emigráns vezetők hamis vádakkal halálra vagy sok évi börtönre ítéltették a hazai illegalista vezetőket. Romániában fordítva történt, a hazai illegalista felső vezetők ültették a vádlottak padjára az emigrációból hazatért vezetőket és az ismertebb magyar illegalistákat. Amíg a Luka–Pauker–Georgescu trió a párt élén állt, a párt nemzetiségi politikája még nagyjából helyes volt – Nagy Károly szerint. /Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./ A szerző a Demokratikus Újbaloldali Fórum volt kongresszusi képviselője. Előzmény: Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a Szabadság munkatársa panasszal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a „Vasutas Hangja” (Vocea ceferistului) nevű obskurus kiadvány március 27-i keltezésű számában megjelent Florin Ardeleanul „Mit akarnak a székelyek? Mi nem tetszik nekik? Azt tanácsolom, hogy maradjanak csendben!” című cikke ellen. A cikk gyűlöletre-erőszakra uszítva nyíltan támadja a magyarságot. Kifejti, hogy a szent román földre jöttek Attila jövevényei, a pogány vallású, istenfélelem nélküli, anyátlan-apátlan nép. Rosszlelkű, gonosz semmirekellő nép, mindenhonnan elűzték őket, de a toleráns és istenfélő románság befogadta őket. Egy részünk itt telepedett le, a többi elment az ördögbe (sic!) a pannon síkságra, amelynek egy része szintén a románoké volt. A székelyek a románok torkára teszik a kést, és el akarják űzni a románokat. Autonómia kell nekik, a pénzt pedig Bukarestből kapják. A cikkíró megrótta az 1990 utáni kormányokat, amiért megengedték, hogy ide jusson a helyzet. A cikkíró mondata kimeríti a Büntetőtörvénykönyv néhány cikkelyét: „vajon miért nem adunk nekik néhány bombát, négyzetméterre számítva, hogy nyugtassuk meg őket?” Azt javasolta, hogy kerítsék be a magyarokat, hogy csak útlevéllel, 600 eurós, tíznapos vízummal mehessenek Romániába. A holokauszt borzalma után a xenofóbia egy bizonyos hangnemet már nem engedhet meg magának. A Szabadság munkatársa reméli hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács megteszi a kötelességét, fellép az ilyen sorok szerzője ellen és a lap ellen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Illetékesek, figyelem! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/

Párbeszédre van szükség, szorosabb kapcsolatra a civil szervezetekkel, az egyházakkal, az értelmiségiekkel és szakmai egyesületekkel, jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) legutóbbi marosvásárhelyi ülésén. Markó párbeszédet ajánlott mindenkinek, aki hajlandó prioritásokról, célokról és programokról tárgyalni. Így Tőkés László püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének is. A Szabadság megkérdezte erről Tőkés László véleményét. „Markó Béla gyakorlatilag a mi ajánlatunkra válaszol, hiszen mi ezt már 2004 januárja óta szorgalmazzuk. A párbeszédet nem Markó Bélának kellene ajánlania, hanem neki kellene elfogadnia tőlünk” – reagált a püspök. Az erdélyi sorskérdésekről kellene tárgyalni, a magyar egyetem, az autonómia, a szórvány vagy a csángókérdés, az RMDSZ kormányzati szerepvállalása stb. Ennek érdekében Tőkés László jelezte, június 30-án Marosvásárhelyen Erdélyből Európába címmel fórumot hívnak össze. Meghívják mindazokat, akik fontosnak tartják a közélet és közképviselet megújulását. Tőkés László hangsúlyozta, a magyar érdekvédelem súlyos helyzetbe került a május 19-i referendum nyomán. A népszavazás szinte megpecsételte az RMDSZ sorsát, ebből a helyzetből kell megtalálni a kiutat. Az RMDSZ nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Románia bekerüljön az EU-ba, most pedig már nincs szükség rá. Ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe nem lett volna szabad beletáncolni. Ezért valakik felelősek. A megoldás: tisztulás, megújulás, összefogás. /Papp Annamária: „Tisztulást, megújulást, összefogást!” Beszélgetés Tőkés László püspökkel, az EMNT elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Nagy Károly egyetemi tanár, Nagy István munkásíró és kommunista pártember fia a Szabadságban (Egy hitvallás margójára, június 13. és 15.) arról elmélkedett, miért nincs a romániai magyaroknak erős demokrata-baloldali pártja vagy legalábbis platformja (az RMDSZ-en belül). Bevezetőjében „szokatlan” eseményeket beszél el az illegális, majd törvényes kommunista mozgalom történetéből (Fóris István, Luka-Luca László-Vasile története), majd kifejtette, hogy a magyar baloldalnak Fazekas János (a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja, miniszter, majd miniszterelnök-helyettes) köré kellett volna tömörülnie. Nagy V. László hozzászólásában leszögezte, nem lehet elfelejteni a kommunizmus 45 évét, a börtönöket, kényszer-munkatelepeket. A diktatórikus pártok ideológiája egyforma, a külön jobb- vagy baloldali diktatúra csak porhintés. Ne mondja senki, hogy a Szovjetunióban nem az orosz sovinizmus uralkodott. Hibázik Nagy Károly, ha túldicséri Luka Lászlót vagy épp Fazekas Jánost. Ők akkor csatlakoztak a kommunizmushoz, amikor már ismertek voltak a kommunista proletárdiktatúra szörnyűségei. Fazekas János pozitív oldalai ismert, de ettől még érzelmeiben kommunista maradt. Ára volt annak, hogy a fiatal Fazekasban megbízott Gherghiu-Dej vagy épp Ceausescu, hogy oly magasra emelkedhetett. Mint ahogy annak is ára volt, hogy Hajdú Győző úgy megbízott Markó Bélában, hogy helyettesének nevezték ki. Igazi, mérsékelt szociáldemokráciára Romániának és a romániai magyarságnak is szüksége van. /Nagy V. László: A romániai magyar szociáldemokrácia feléledése? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

A Szabadság értesülései szerint augusztus elsejétől Kovács Sándor címzetes kanonok, jelenlegi székelyudvarhelyi főesperes kerül Kolozsvárra, a Szent Mihály plébánia, egyszersmind a kolozs-dobokai főesperesi kerület élére. Dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus, kanonok főesperesi megbízatása idén, augusztus elsején lejár. Czirják továbbra is Kolozsváron szeretne maradni, ez megegyezik a hívek egy részének a kívánságával is. Ezzel kapcsolatosan a döntés kizárólag Jakubinyi György gyulafehérvári érsekre tartozik. /(ercsey): Új főesperes Kolozsváron? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Közzétették a Szülőföld Alap sajtótámogatásait. „Nem kell csodálkozni, Magyarországon és Romániában is ugyanaz a kör osztja a pénzt az erdélyi magyar közösségnek, ennek a körnek pedig a klientúraépítés a legfontosabb célja” – jelentette ki Makkay József a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője a Szülőföld Alap pályázati értesítője alapján. Az alap honlapján közzétették a kulturális és egyházi kollégium nyertes pályázatait és a pályázóknak megítélt támogatásokat. Az RMDSZ-szel szemben kritikusan megnyilvánuló erdélyi sajtó ezúttal sem találtatott támogatandónak. Sem az Erdélyi Napló hetilap, sem a Krónika napilap pályázatai nem szerepelnek a nyertesek között. A Krónika értesülései szerint az RMDSZ-szel szemben kritikusan megnyilvánuló lapok pályázatait Bukarestben utasították el. A Szülőföld Alap kuratóriuma csak rábólintott az RMDSZ-irodából átküldött javaslatokra. A részrehajló elbírálást sérelmezte Sándor Krisztina is, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke. A kollégiumban erdélyi részről jelen levő Székely István, az RMDSZ ügyvezető elnökségének alkalmazottja nem kívánta megindokolni, hogy miért nem kapott támogatást a kritikus sajtó. A legjelentősebb kulturális folyóiratok általában 2–2,7 millió forintos támogatásban részesültek, a kolozsvári Szabadság és az RMDSZ szócsöveként ismert marosvásárhelyi Népújság egymillió forintos támogatást kapott. 2,5 milliós összeggel támogatta az alap a Free Press Romania Alapítványt is, mely „a korszerű magyar nyelvű média piaci szerepének erősítésére” pályázott. Székely István a Krónikának elmondta, voltaképpen az Erdélyi Riport pályázatáról volt szó. A hetilapot a Verestóy Attila szenátor tulajdonában levő Scripta Kiadó adja ki. Székely elmondta, a kollégium a 285,5 millió forintos keretéből csak 161,4 milliót osztott ki. A fennmaradó részre ősszel pályázhatnak az érdeklődők. Ezzel az alap az év eleji rendezvények, események számára próbál támogatást biztosítani. A kiosztható keretösszeg tizedrészét a korábbi megegyezés szerint a pályáztatást lebonyolító szervezetek oszthatják szét a kispályázók között. Erre a lebonyolítói szerepre Erdélyből csupán az Euro Trans Alapítvány pályázott. /Gazda Árpád: Támogatás – politikai alapon? = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

Felhívást tett közzé katolikus értelmiségiek egy csoportja, amelyben azt kérik a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségtől, hogy foglaljon állást, és szólítsa fel Marton József nagyprépost, kanonokot, pápai káplánt, lelkésztanárt az egyetemi szenátori tisztségből való lemondásra. Az aláírók nehezményezik, hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetem 2006. november 27-i szenátusi ülésén a lelkésztanár megszavazta Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktusoknak az egyetemről való elbocsátását. Hozzáteszik: tettét csak súlyosbította azzal, hogy a szenátus december 21-i gyűlésén sem szavazott az egész erdélyi magyarságot megdöbbentő kizárási határozat ellen. A katolikus értelmiségiek érvelése szerint a Református Teológiai Kar képviselőjének hasonló magatartásától a református egyház elhatárolódott, és Buzogány Dezső lelkésztanárnak le kellett mondania szenátusi tagságáról. A katolikus egyház viszont semmit nem tett Marton József felelősségre vonása érdekében, annak ellenére, hogy ezt az egyház neves értelmiségi tagjai is nyomatékosan kérték. Az aláírók elítélik Marton József tettét. Kijelentik: botrányosnak tartják, hogy ilyen emberek nevelik a leendő hittantanárokat. A Szabadság kérdésére Potyó Ferenc helynök, érseki irodaigazgató elmondta: személy elleni támadásnak tartja a felhívást, érvelésével nem ért egyet. Hangsúlyozta: Marton József a második – érdemi – szavazásnál nem is volt jelen, az első voksolás pedig nem volt döntő jellegű. Ezenkívül az egyetemi szenátusi tagok esetében fontos szempont az erkölcsi megfelelőség, de legalább ugyanilyen lényeges az, hogy az illető személy szakmailag, tanügyileg is helyt álljon. Ami a Református Egyházra való hivatkozást illeti, Potyó szerint hibás, hiszen Buzogány Dezsőt azóta visszaválasztották szenátori tisztségébe. /Marton József lemondatását kérik. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

Egy szál gyertyát gyújtottak meg július 5-én a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum keretében működő hadisírgondozó iroda képviselői a Kolozsvár belvárosában nyugvó két magyar és egy német katona sírján. A magyar hatóságok a Szabadság napilapban megjelent írásnak köszönhetően szálltak ki a helyszínre. 1944 októberében a Kolozsvárra bevonuló szovjet katonák a két magyar és egy német katonát agyonlőtték. /P. A. M. : Gyertyagyújtás a három katona sírjánál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

Egy éve halt meg autóbalesetben a Szabadság fiatal főszerkesztője, Balló Áron. Mi lett volna, ha nem kerül elé váratlanul a kivilágítatlan szekér? Rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Nincs azonban más lehetőség, mint Balló Áron emlékét őrizve továbblépni. /Papp Annamária: Balló Áron emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./

Borbély Tamás cikkében (Buktató mulasztás, Szabadság, július 9.) felsorolta azokat a gondokat, amelyek a BBTE magyar tagozatának megosztottságát okozzák. A rendszerváltás előtt az egyetemi oktató számára kötelező tulajdonságokhoz egy további is társult: a politikai megbízhatóság, amely gyakran döntő mértékben pótolta az egyéb hiányosságokat. Az 1990-ben újra beindult magyar tagozatra meghirdetett posztokról a túlnyomó részben vagy egészében román nemzetiségű oktatókból álló tanszéki, kari, szenátusi tanácsok döntöttek. Az újrainduló magyar nyelvű szakokon sokkal fontosabb lett volna a jó előadó készség és pedagógiai gyakorlat, azonban a létszám feltöltése elsősorban a kutatói területekről történt. A magyar tisztségviselők (dékán-helyettes, tudományos titkár, szenátusi tagok) kijelölésénél az egyetem vezetőségével szemben túlzottan lojális magyar tanárok kerültek túlsúlyba, s ez megmutatkozott az önállóságra való törekvések elutasításánál. A professzori cím elérése egyre nehezebb a magyar oktatók számára, mivel nem elég hozzá a feltételek teljesítése, a poszt létesítése is szenátusi román többség kezében van. A magyar tagozati professzori státus létesítésére nincs akarat. Emiatt a doktori iskolák vezetése csak egyes professzorok jogosultsága, és nagyon kevés magyar egyetemi tanár jogosult doktori iskola vezetésére. Megoldás csak a magyar anyanyelvű témavezetésben rejlik. Jelenleg a legtöbb karon/tanszéken egy-egy magyarul tudó vizsgabizottság kijelölése is komoly nehézségekbe ütközne. A fentieket összefoglalva Kessler Jenő professzor más következtetésekre jutott, mint Borbély Tamás a magyar tagozat oktatóinak megosztottságának tekintetében: 1. nem megfelelő a kiválasztási feltételrendszer a magyar oktatói gárda tekintetében; 2. túlzott a lojalitás tanúsítása sokuk részéről a román vezetőség irányában; 3. a karokra, tagozatokra, tanszékekre lebontott konkrét elképzelések hiánya, illetve a meglévők összehangolatlansága. Ugyanis lényegesen mások az elvárások és lehetőségek a természettudományi és a bölcsészeti vagy társadalomtudományi szakokon. Ezeknek pontos definiálása, elfogadása, együttes követelése vezethet eredményre. /Dr. Kessler Jenő, a BBTE nyugalmazott professzora: Kívülről – belülről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Indoklás nélkül vonják meg a támogatást a magyar kormányt és határon túli szócsöveit bíráló kisebbségi médiumoktól. Nem adnak magyarázatot a kormányzati nemzetpolitika képviselői arra a kérdésre, miért csak a jelenlegi magyar kormány politikájához idomuló szervezeteknek jut pénz. Az Erdélyben és Kárpátalján is széles körű visszatetszéssel kísért gyakorlat szerint a magyar közösségek túlélése szempontjából kulcsfontosságú területekre nem írnak ki pályázatot. Erdélyi civil szervezetek és lapkiadók az elmúlt években rendszeresen bírálták a Szülőföld Alap (SZA) pályázati politikáját, részrehajló pénzosztogatással vádolva a magyar kormánynak alárendelt intézményt. Álláspontjuk nem változott azután sem, hogy az alap nemrég közzétette a kulturális és egyházi kollégium nyertes pályázatait, valamint a pályázóknak megítélt támogatásokat. Makkay József, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője a kolozsvári Krónika napilapnak úgy nyilatkozott: Magyarországon és Romániában ugyanaz a kör osztja a pénzt az erdélyi magyar közösségnek, ennek a körnek pedig a klientúraépítés a legfontosabb célja. Makkay sérelmezte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben kritikusan megnyilvánuló erdélyi sajtó rendszeresen kimarad a támogatottak köréből. Ennek megfelelően az idén sem az Erdélyi Napló hetilap, sem a Krónika napilap pályázatai nem szerepeltek a nyertesek között, miközben ezeket a kiadókat az SZA kuratóriuma nem tájékoztatta a döntés indokolásáról. Sérelmezi a részrehajló elbírálást Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke is, ismertetve: a MIT-hez tartozó szervezetek alig jutottak támogatáshoz. A Szülőföld Alap kollégiumában Erdélyt képviselő Székely István – történetesen az RMDSZ ügyvezető elnökségének alkalmazottja – újságírói kérdésre nem kívánta megindokolni, miért nem kapott támogatást a kritikus sajtó. A kolozsvári Szabadság és az RMDSZ szócsöveként ismert marosvásárhelyi Népújság egymillió forintos támogatást kapott. Két és fél milliós összeggel támogatta az alap a Free Press Romania Alapítványt is, amely „a korszerű magyar nyelvű média piaci szerepének erősítésére” pályázott; az alapítvány mögött a Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában levő Scripta Kiadó húzódik meg, amely kiadja az Erdélyi Riport hetilapot. Bőkezűnek bizonyult a Szülőföld Alap a Kelemen Hunor RMDSZ-es ügyvezető elnöke tulajdonában lévő Transindex hírportállal is, amelynek két pályázata hétmillió forintot kapott. A több mint száz civil szervezetet tömörítő Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége hiányolja, hogy a kisebbségi sorban élő magyar közösségek számára létfontosságú területekre nincs kiírás és pályázati lehetőség az alap programjai között: az ifjúsági, nem szak-könyvkiadási pályázatokat egyáltalán nem, tudományos és szociális területre vonatkozókat pedig csak bizonyos szűk sávban támogatnak. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója az észrevételekre akkoriban úgy válaszolt: azok számára idegen a magyar kormány új, kétpillérű nemzetpolitikája, akik etnobizniszben gondolkodnak, és nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez. Hasonló gyakorlatot követ a Szülőföld Alap Kárpátalján is. Az áttörés még nem következett be a kárpátaljai magyarság és az anyaország kapcsolatában – szögezte le Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Kovács szerint ugyanis a korábbi évek gyakorlatához képest, amikor is az UMDSZ kapta a Kárpátaljára irányuló támogatások döntő többségét, igen csekély az elmozdulás. A tények önmagukért beszélnek. A határon túli magyarság támogatására létrehozott Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiuma legutóbbi ülésén 80 millió forint elosztásáról döntött a kárpátaljai pályázatok vonatkozásában. A kulturális célra fordítható keretösszeg – 33,2 millió forint – közel kétharmadát, konkrétan 19 millió forintot az 50 tagot számláló, Horváth Sándorné nevével fémjelzett Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete kapta. A kuratóriumban szavazati joggal Kárpátalját történetesen az UMDSZ által delegált Horváth Sándor képviselte. A könyvkiadásra szánt pénz 80 százalékát az Intermix Kiadó (vezetője Dupka György UMDSZ-alelnök), valamint az UMDSZ tagszervezete, a Lembergi Magyarok Kulturális Egyesülete érdemelte ki. A KMPSZ pályázatait – egy kivételével – szintén elutasították, mivel azok oktatási célt szolgálnak, addig a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és Pedagógusok Tanácsa a kulturális keretből is támogatásban részesült, és ezzel együtt megkapta a továbbpályáztatásra kiírt, 8,5 millió forintra rúgó keret teljes egészét. A Szülőföld Alap ukrajnai támogatásainak aránytalanul nagyobb részét továbbra is az UMDSZ holdudvarába tartozó szervezetek kapják. A magyar kormány állítólag azért alakította át a határon túli magyarok támogatásának rendszerét, hogy igazságosabbá tegye az elosztást. /Rostás-Székely: Leplezetlenül részrehajló a Szülőföld Alap. = Magyar Nemzet, júl. 12./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa Illetékesek, figyelem című írásában /Szabadság, jún. 21./ beszámolt arról, hogy durva és vulgáris magyarellenes cikke miatt feljelentette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a „Vasutas Hangja” (Vocea ceferistului) című kiadványt. A napokban a hivatal képviselője felhívta az újságírót és közölte, nem sikerült kideríteniük, hogy hol, hogyan, milyen rendszerességgel jelenik meg a lap. Ercsey-Ravasz Ferenc két telefonhívás után közölhette velük: a lap Bukarestben jelenik meg, igazgatója bizonyos Florin Mihai Nahorniac nyugdíjas, a telefonszámukat is megadta. Ezután a tanácstól visszahívták, közölték vele, az illető nem válaszol a telefonhívásokra… A Diszkriminációellenes Tanács 2001–2006-os jelentésében is felbukkant Florin Mihai Nahorniac neve, zsidózás miatt. A jelentés szerint: Nahorniac a telefonra nem válaszol, a bejelentett lakcímén nem található, nem tudnak mit kezdeni az esettel. Hogy lehet az, hogy egy ország rendőrsége nem talál meg egy személyt, aki két kiadványt szerkeszt, aki interjúkat ad? /Ercsey-Ravasz Ferenc: Lesz-e itt jogállam valaha? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Cs. Gyimesi Éva áttanulmányozta a Babes–Bolyai Tudományegyetem időszaki közleményének, a Buletin Informativ című kiadványnak mintegy két évfolyamát, hogy megnézze, milyen a belső tájékoztatás az egyetem ügyeiről. Andrei Marga mint rektor, majd akadémiai tanácsi elnök személyes vonatkozású híreket és levelezést közölt bennük, a személyi kultuszra hajló mértékben. Erre egy példa: Magyari-Vincze Enikő professzor asszony sikeresen futó szakmai projektumait egyetlen nap lesöpörteték az Európai Tanulmányok Intézete képzési, kutatási tervei közül, hogy az a jelszóvá silányodott multikulturális „tanulmányokkal” cseréljék ki. Ezt bizonyítja Kása Zoltán írás a Szabadságban: „2005 őszén a magyar tagozat akkori vezetői (Salat Levente, Nagy László, Szamosközi István) végigjárták a karokat, elbeszélgettek a magyar oktatókkal, és elkészítettek egy írásos összefoglalót, amelyet szándékuk szerint a közlönyben megjelentettek volna. Az anyag óvatos bírálata volt a jelenlegi multikulturálisnak mondott struktúrának. Már első mondatában szerepel, hogy a karokon a magyar kollégák körében frusztráltság uralkodik, de nem volt benne semmi kivetnivaló (hacsak az nem, hogy nem volt elég szókimondó, hanem inkább óvatos). Ennek ellenére nem jelent meg, és az egyetem román vezetősége ráuszította a dokumentum készítőire a dékánokat, akik megpróbáltak mindent cáfolni. ”Cs. Gyimesi Éva ismét elítélte a magyar egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottságot. Nevüket nem írta ki, hanem elismeréssel idézte Borbély Tamás cikkét: „szappanoperává silányulhat az eddig többnyire kudarc jellemezte romániai magyar felsőoktatás ügye, ha civilek, politikusok, szakmai csoportocskák, frakciók továbbra is egyeztetés nélkül, külön-külön tűzik zászlajukra ezt a témát. ” Cs. Gyimesi Éva szerint az egyetem ügye csak oktatók és az egyetem hallgatók ügye. Az egyetem csak a szellemi igényeket kielégítve felelhet meg feladatának. „És ezeket nem lehet – a kis létszámra hivatkozva – lecsavart lángon, félaggyal, félszájjal, félszeretettel kielégíteni. ” /Cs. Gyimesi Éva: Ismét az Egyetem körül. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

Meglepő javaslattal állt elő internetes naplójában Nagy Zsolt felfüggesztett informatikai és távközlési miniszter, európai parlamenti képviselőjelölt. Azt szorgalmazta, hogy az RMDSZ-nek és a rajta kívül álló civil szervezeteknek közösen megállapított kritériumrendszeren alapuló előválasztásokat kellene szerveznie az európai parlamenti választásokra. Toró T. Tibor, az RMDSZ képviselője erről elmondta: nem a novemberi, hanem a következő választások perspektívájából van jelentősége a javaslatnak, ugyanis az ilyen belső választás lebonyolításához szükséges az úgynevezett kataszter, vagyis a romániai magyarok nyilvántartási listájának az összeállítása. Toró, aki egyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke, közölte: az EMNT egyik kiemelt javaslata az RMDSZ-szel tervezett csúcstalálkozón éppen ennek a kataszternek az elkészítése. Szerinte ezt a feladatot a magyarigazolvány kibocsátásával foglalkozó státusirodák végezhetnék el. Ezt viszont képtelenség elkészíteni az EP-választások előtt, ezért nincs idő az előválasztás megszervezésére sem. Eckstein-Kovács Péter szenátor, az RMDSZ Szabadelvű Kör platformjának a vezetője a Szabadság kérdésére elmondta: elvileg egyetért Nagy Zsolt ötletével. Szerinte az elkövetkező időszakban minden jelöléskor lehetővé kell tenni a belső választást. /Borbély Tamás: Nagy Zsolt előválasztásokat javasol. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Nem lesz könnyű dolga annak, aki Kántor Lajos életművéről átfogó értékelést ír. Évekre lesz szüksége már csak arra is, hogy az eddig kinyomtatott negyvenhárom kötetét elolvassa, ehhez jönnek tanulmányai, kritikái. Kántor Lajos legfontosabb munkájának a Korunk szerkesztése látszik. Amelyet a világon széles körben ismer a magyarság, s amelynek az 1990-ben indult harmadik folyamát ő alakította igazán rangos fórummá. Kántor Lajos fő hivatása: az alapvető fontosságú, kolozsvári központú erdélyi intézmények megszervezése és működtetése. Legyen szó a Kolozsvár Társaságról, amelynek elnöke, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületéről, amelynek évekig elnöke volt, a Komp-Press Kiadóról, a Korunk Baráti Társaságról, Szabédi-napokról, kalotaszegi Ady-ünnepségről, kolozsvári Reményik- vagy Cs. Szabó-megemlékezésről, budapesti Korunk-találkozóról, erdélyi magyar politikai vagy közéleti fórumról, a magyar-román kölcsönös megismerést és párbeszédet szolgáló Magropressről, Sajtófókuszról, Cumpanáról, a szélesebb bemutatkozást elősegítő Renderről, de akár az RMDSZ vagy a Szabadság alapításáról is. /Tibori Szabó Zoltán: Kántor Lajos, a hetvenes. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

A Szabadságban folyamatosan megjelenő Nagy hazugságok kora című önéletírásából legutóbb – 2007. augusztus 13-án – A megfélemlítés éve (1949) című fejezetet adja közre Katona Szabó István. Szilágyi Júlia néhány kiigazítást közölt: nem 1949-ben kezdődött el Gaál Gábor sajtóbeli megsemmisítése, hanem 1950-ben. Gáll Ernő nem vett részt volna a G. G. elleni hajszában. /Szilágyi Júlia: Évek, tények – önéletírás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./ Katona Szabó István 2005. márc. 1-től közli folytatásokban A nagy hazugságok kora című emlékezését. Nagyon sok adatot, elfeledett eseményt tartalmaz, magyar politikusok akkori szerepéről, a magyar intézmények elsorvasztásáról, a Magyar Népi Szövetség fokozatos visszaszorításáról.

Erdélyben is támadásba lendülnek a Magyarországról oly jól ismert balliberális erők, és szokásukhoz híven támadnak egy szervezetet, rendezvényt vagy jelképet csak azért, mert magyar. E támadások egyik módja, hogy megpróbálják nevetségessé tenni a támadás célpontját (lásd Szent Korona mint micisapka, Szent Jobb mint tetemcafat stb.), a másik pedig az, hogy lenáciznak mindent, ami nemzeti jelleggel bír. A nácizás gyakorlatát alkalmazta az augusztus 18-i Szabadságban Tibori Szabó Zoltán. A Gyurcsány-kormányhoz közel álló Népszabadság publicistája, aki az említett lapban megjelent egyik cikkét kibővítve nekiment az EMI-nek, egy lapra emelve a Vasgárda-utódként működő Noua Dreapta-val és a Jobbik által rend- és polgárvédelmi feladatokra létrehozott Magyar Gárdával. Mindössze azért, mert a gyergyószentmiklósi EMI-táborban (mint minden rendezvényen) egyenruhát viseltek a rendfenntartók. Tibori Szabó Zoltán más eszközökhöz nyúlt (mint tette utolsó hasonló kísérleténél, mikor igazának „bizonyításához” valótlanul azt állította, hogy Eörsi Mátyásnak a december 5. előtti magyarellenes uszítás miatt tiltakozók antiszemita szólamokat skandáltak). Azt állította, hogy az EMI és a Noua Dreapta programja és ideológiája alig különbözik, ezért „hasonszőrű szervezetek. ” Valójában az EMI-nek sem programja, sem ideológiája nincs, hacsak az nem, hogy az erdélyi magyar fiatalság nemzeti öntudatának megmaradásáért küzd, bár balliberális körökben már ez is felér a nácizmussal. Tibori szerint „internetes fórumokon részletes összehasonlítás is megjelent” a két szervezetről. Pontosítani kell, hogy az „internetes fórumok” egyetlen internetes naplót jelent, melyet egy olyan (mellesleg az RMDSZ alkalmazásában álló) ateista fiatalember ír, aki szerint többek között náci portál az, amelyik a székely autonómiát népszerűsíti, aki szerint el kell venni a március 15-én felvonuló teológusoktól a magyar zászlót, aki szerint azért követelik vissza az egyházi ingatlanokat, hogy az egyházfők ismét „uralkodhassanak” a nép fölött, vagy aki „haldokló erdélyi irodalmároknak és művészeknek” nevezi a Sólyom László elnök által Kolozsváron március 15-én kitüntetett személyeket. Nos, ilyen szellemiséget képvisel az idézett „elemző. ” A kolozsváriak pedig esetleg kérdezzék meg az EMI-tábor néhány itt élő vendégét, mennyire érezték „nácinak” a rendezvényt, melyen idén több mint ötezer fiatal vett részt, így Asztalos Lajost, Csép Sándort, Hantz Pétert, Kovács Lehelt, Nagy Mihályt, Ludányi-Horváth Attilát, Patrubány Miklóst, Szép Sándort, Szász Alpár-Zoltánt vagy Vekov Károlyt. A kolozsvári EMI tevékenysége pedig ismeretes a helyiek számára a Gál Kinga védnöksége alatt szervezett konferenciától a Wass Albert-színdarabkörúton vagy a Trianon-filmkörúton át a Bolyaiért szervezett tüntetésekig. /Bagoly Zsolt, az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke: Az EMI és a „náciveszély”. A replika jogán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./ Tibori Szabó Zoltán ugyanebben a számban válaszolt. Kifejtette, hogy ő nem „Magyarországról jól ismert balliberális erő”, soha nem támadta egyetlen szervezetet sem azért, mert magyar, soha nem írt a Szent Koronáról vagy a Szent Jobbról, Tibori azt állította, hogy nem áll közel egyetlen kormányhoz sem, nem a Népszabadság publicistája, hanem romániai tudósítója, ő a Szabadság publicistája. Az Eörsi-vizitről hangfelvétel bizonyítja, hogy egyesek ordították. „menjenek a Gáza-övezetbe” tárgyalni. Tibori mostani írásának fő forrása az a hírügynökségi jelentés volt, amely részletesen „beszámolt a Barki Éva Mária baromságairól. ” Tibori Szabó Zoltán valóban tart a náciveszélytől. Ehhez joga van, ugyanúgy, mint az EMI-alelnöknek a replikázásra. „meg a tényferdítésre, a rágalmazásra”. /Tibori Szabó Zoltán: Van, ami stimmel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

Az elmúlt napokban a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a vezetőség jóváhagyásával néhány többnyelvű táblát helyeztek el a kolozsvári Bölcsészkar épületében. Augusztus 27-én megjelent több más tábla is („Dohányozni tilos” feliratúak, magyar és német nyelvűek), ezeket ismeretlen személyek helyezték el az épület különböző pontjain, a megfelelő román nyelvű feliratok alá. Ugyanilyen táblák tűntek fel a Kémia Kar, valamint a Római Katolikus Vallástanárképző Kar épületében is. Ismeretes, hogy néhány héttel ezelőtt a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) újabb tábla-akcióval fenyegetőzött ha az egyetem vezetősége nem helyez el többnyelvű feliratokat, a BKB tagjai fogják azt megtenni. A Szabadság napilap kérdésére a BKB szóvivője, Hantz Péter nem erősítette meg azt, hogy neki, vagy a BKB-nak köze lenne az akcióhoz. A délutáni órákra az ismeretlen eredetű táblák egy részét eltávolították. Magyari Tivadar rektor-helyettes elmondta: az ilyen kezdeményezések nem segítik, hanem elodázzák a többnyelvű környezet kialakítását a BBTE-n. Hozzátette: a többnyelvű feliratozás fokozatos kiterjesztését a BBTE jelentős, de természetes belső épület-berendezési kérdésnek tekinti. Jelezte, hogy a román vezetőséggel folytatott megbeszélései többhónaposak, és immár főleg technikai természetűek. A rektor-helyettes hangsúlyozta: mivel ez a téma az elmúlt két évben politizálódott és érzékennyé vált, nem lép vele minden tervezési ponton a nyilvánosság elé, hogy elkerüljék a külső nyomást. Magyari Tivadar szerint a feliratokat az egyetemnek kell kitennie a saját költségén, egységes tervezés alapján. Akik a feliratokat kitették, „magánakcióikkal politikai élt és érzelmi fűtöttséget adnának ennek a témának, illetve az áttörést tapasztalva, zavart akarnak kelteni” – szögezte le. /(B. T. E. -R. F.): Többnyelvű táblák a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./