Az 1916-os román betörés és Kolozsvár
Szeptember 9–10-én Kolozsvárt jár Sándor János belügy- és Hazai Samu hadügyminiszter, megbeszélést folytatnak az erdélyi főispánokkal, főtisztviselőkkel a menekültügyi helyzetről. Sándor kijelenti: „Kolozsvár nem tartozik a veszélyeztetett területek közé és kiürítéséről szó sincs”.
Ugyanakkor a kormánybiztos kihirdeti, hogy a menekülők állatait, gabonatartalékait az állam átveszi és megőrzi. A menekülők lehetőleg válasszák a vonatot. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület is felhívást tesz közzé: akik műkincseket, értékes dokumentumokat hoznak magukkal, adják le megőrzésre a Bástya utcai múzeumépületben. Egyáltalán nem hangzik megnyugtatóan a szeptember 15-i miniszteri rendelet, mely Szolnok-Doboka, Kolozs, Udvarhely, Maros-Torda, Csík, Háromszék, Fogaras, Brassó, Nagy- és Kis-Küküllő, Alsó-Fehér, Torda-Aranyos, Szeben és Krassó-Szörény megyéket „belső hadműveleti területté” nyilvánítja, s szeptember 19-től csak katonai engedéllyel lehet e megyékben utazni. Egy újabb miniszteri rendelet arról intézkedik, hogy az elmenekült tanárok, állami tisztviselők egy havi fizetésüket bármelyik városban felvehetik.
Eközben a Kolozsvári színház minden este tart előadást, a mozik is vetítik a filmeket. A közönséget kissé zavarja, hogy a vendéglők, kávéházak záróráját előbbre hozták. A harctérről érkező hírek egyre kedvezőbbek. A Fellegváron működő hadifogoly-táborban szeptember 20-án már 170 román foglyot őriznek. Ugyanakkor 600 gyermeket, jórészt csecsemőt menekítenek Marosvásárhelyről Kolozsvárra, s itt alig tudják őket elhelyezni. Ekkoriban érkezik a haditudósítók egy csoportja Kolozsvárra: négy magyar és négy osztrák lapé. Ezek a csatatérre készülnek, hogy helyszíni riportokat írjanak. A magyar riporterek igen ismertek: Molnár Ferenc (Az Est), Lázár Miklós (Pesti Napló), Biró Lajos (Pester Lloyd), Radó Antal (Pesti Hírlap).
GAAL GYÖRGY
Szabadság (Kolozsvár)

Csodás trombita- és orgonaest
Elégedetten távozhatott a szép számú közönség a Szent Mihály-templomból augusztus 16-án, a 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében megrendezett trombita- és orgonaestről. Trombitán közreműködött Medve Sándor Marosvásárhelyi származású trombitaművész, aki a Kolozsvári zeneakadémián végezte felsőfokú hangszeres előadói tanulmányait. Az elmúlt években Erdély több városában lépett fel szólistaként, illetve különböző együttesek tagjaként, továbbá a Brassed Up rézfúvós kvintett alapító tagja és a nagyszebeni filharmónia trombita-szólistája. A fiatal művészt Potyó István, a templom karnagya, karmestere kísérte orgonán.
Igényesség jellemezte a repertoárt, ismert barokk és romantikus szerzők (G. F. Händel, T. Albinoni, Sz. Rahmanyinov) alkotásai mellett két Ruzitska György-művet hallgattunk meg, de kortárs szerzők is képviseltették magukat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Székelyország Tündérkertje Budapesten
Marosszéki sokadalmat szerveznek Budapesten Magyarország nemzeti ünnepe alkalmából. A Kispesten kialakított Székelyország Tündérkertje Látványparkban megrendezendő esemény fővédnöke Bölöni László labdarúgóedző – számol be írja Gligor Róbert László a kronika.ro-n.
A kispesti látványparkban idén kezdődik a székely székeket bemutató programsorozat, amelynek első állomásaként Marosszéket ismerhetik meg közelebbről az anyaországi magyarok és az ott élő erdélyiek – tudtuk meg Bacsó Andrástól, a látványpark megálmodójától és megteremtőjétől, aki a nemzeti egység ünnepére változatos programot állított össze.
Augusztus 20-án délben nyitja meg kapuját a látványpark, népdalénekesek, előadóművészek, zenészek lépnek fel, Gligor Attila Csaba budaörsi fotós pedig Marosvásárhelyt és Nyárádszeredát bemutató fényképeiből, illetve természetfotóiból mutat be válogatást. A rendezvényen Budapesti személyiségek is részt vesznek, a nap fővédnöke és díszvendége a Maros megyei születésű Bölöni László labdarúgóedző lesz, aki előadást is tart. Ezután szentelik meg a székely kenyeret, majd a nemzeti összetartozás és a megmAradás jelképeként fáklyát gyújtanak.
A program idején marosszéki „tokányt”, helyben sütött kürtőskalácsot és székely sört lehet fogyasztani, jelképes áron sorsjegyeket lehet vásárolni, amellyel székely termékek nyerhetők. A gyerekeket kézműves alkotóházban foglalkoztatják. A látványparkot a kispesti Bujdosó Székely éttermet működtető, a Székelyföldről származó Bacsó András hozta létre, és idén májusban avatták fel Böjte Csaba ferences szerzetes részvételével a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára szervezett jótékonysági nap keretében.
A látványparkban megismerheti a közönség a Székelyföld régióit, a Székelyföldi ásványvizeket, hagyományos eszközöket, találkozhat a medvével és a hargitai rengetegben mAradt Ábellel, de lesz Csíksomlyóra „vezető” imahely, Márton Áron-kultúrcsűr és a gyergyói születésű, 2013-ban eltűnt Erőss Zsolt hegymászó tiszteletére állított mászófal is. Bacsó tervei szerint szeptember 10-én Csíkszéket mutatják be a látványparkban, október folyamán valószínűleg Gyergyószék is sorra kerül, majd jövő év tavaszán folytatják a sorozatot, hiszen nemcsak az egykori székeket, hanem azok „fiúszékeit” is szeretnék majd megmutatni a magyar fővárosban – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Mezőmadaras a képzőművészetben
Csütörtökön kezdődött el a Maros Mezőségi Művésztelep és a Pro Ruris Egyesület szervezésében a 15. Mezőmadarasi Képzőművészeti Alkotótábor, vasárnap délben pedig az elmúlt 15 év alkotásaiból nyílik kiállítás a mezőmadarasi művelődési házban. A tárlat anyagát Czirjék Lajos és Molnár D. Dénes képzőművészek méltatják.
Az elmúlt másfél évtizedben Marosvásárhelyi, Kolozsvári, vajdahunyadi, kassai, debreceni, bánffyhunyadi, Temesvári, Szatmárnémeti, Budapesti, Sepsiszentgyörgyi, szegedi, kiskunfélegyházi, Segesvári, Székelyudvarhelyi, pápai, Csíkszeredai művészek fordultak meg Mezőmadarason, a Czirjék Lajos által megálmodott és megszervezett alkotótáborban.
Megörökítik a tanyasi világot
A Marosvásárhelyen élő, mezőmadarasi születésű festőművésznek mások példájából kiindulva tizenöt évvel ezelőtt támadt az ötlete, hogy szülőfalujába is jöjjenek képzőművészek, örökítsék meg a székely-mezőségi település jellegzetességeit, azt a tanyasi világot, amely Erdélyben már elég ritka, azokat a régi házakat, portákat, amelyeket még nem semmisítettek meg a korszerűsítés jelszava alatt. „A cél az volt, hogy a falu hírét elvigyék az itt megforduló vendégek, beszéljenek róla, vigyék el a hírét a nagyvilágba ennek a kis mezőségi településnek, amely még őrzi a hagyományait, és ahová érdemes időnként eljönni pihenni, feltöltődni” – magyarázta lapunknak Czirjék Lajos.
A helyiek is támogatják
A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, az ötletet felkarolta a helyi református egyház, a lelkész házaspár, de a falubeliek közül is sokan – bár szokatlan volt számukra – a szervezők mellé álltak, szállást adtak otthonukban az idegenből érkező vendégeknek, sőt saját terménnyel támogatták a tábort, friss zöldséggel, gyümölccsel, kacsával, tyúkkal járultak hozzá az ellátáshoz. Ugyancsak a helybéliek közül kerültek ki a szakácsok és segédeik is, akik helyi ízekkel kényeztették a táborlakókat. Az első években a művészek a parókián, illetve a falubelieknél kaptak szállást, a műtermet a papi lakban rendezték be, valamint annak tornáca és kertje is alkotóműhelyként szolgált.
Művészek lepték el a falut
A képzőművészek a falu utcáira, dombjaira, temetőjébe is kimentek, festőállványaikkal érdekes látványt jelentettek az egyszerű emberek számára. Dülöngélő kapubejáratot, százéves parasztházat, régi kerítésre kikönyökölő anyókát, mezőn dolgozó embert, itató előtt álldogáló lovat, hazatérő csordát, szénásszekeret rajzoltak, festettek, megörökítették a templomot, a temető régi sírköveit, az akkor még elég rossz állapotban lévő iskolát. Az évek alatt a falusiak is hozzászoktak a rajzolgató idegenek látványához, a festés már nemcsak a szobafestést jelentette számukra, a művészet pedig nem csupán a művirág csokrot vagy a giccses vásári képet. A mezőmadarasi képzőművészeti alkotásokból augusztus 25-én a Marosvásárhelyi várban is szerveznek egy kiállítást.
Antal Erika |
Krónika (Kolozsvár)

A magyar államiságot ünnepelték Hármasfaluban
Szinte maratoni hosszúságú ünnepség heszíne volt szombaton Hármasfalu, ahol országalapító szent királyunk ünnepén felhúzták a Székely zászlót, majd Szent István előtt tisztelegtek, végül a Makk-féle összeesküvés 1854. évi áldozatai tiszteletére állított kopjafákat lepleztek le.
Csókfalván szombat délelőtt fúvószene mellett gyülekeztek az ünneplők az unitárius templom melletti világháborús emlékműnél. Tőkés Lóránt lelkésztől tudjuk, hogy ezen a helyen Orbók Gyula lelkész 1941. július 28-án nemzetiszín zászlótartó rudat emeltetett, amelyre „megváltó szent csodaként” felvonták a nemzeti lobogót. Vass Imre makfalvi polgármester azzal biztatta az ünneplőket, hogy mindennek eljön egyszer az ideje. Reménykedésünk, imáink nem voltak hiábavalóak, hisz mi még mindig itt vagyunk azon a helyen, ahová minket a Teremtő őrként állított, „vigyázzuk a világnak ezt a kicsiny szegletét”, Székelyföldet, a hegyeinket, a Kis-Küküllőt, és egymást, akik még megmAradtak székelynek, magyarnak a zivataros évszázadok alatt.
A székely zászló felvonását és megáldását követően a templomban Tőkés Lóránt lelkész bemutatta az önkormányzat támogatásával nemrég megjelent kiadványát. Az Apáink arcában című füzetben csókfalvi régi fényképek gyűjteménye a falu múltjának, kultúrájának egy kis lenyomatát mutatta be. Ma mindennapi dolog a fotózás, de száz éve annál hatalmasabb értéke volt egy fényképnek, amely egy életben egyszer vagy épp egy emberi élet utolsó perceiben készült – hívta fel a figyelmet a gyűjtő.
Ezután az ünneplők nemzetiszínű és székely zászlók vezetésével a székelyszentistváni templomba vonultak, ahol az ünnepi alkalomból Boldizsár Ferenc katolikus lelkész méltatta Szent István örömünnepét, „amikor másképp dobban a szívünk”.
A dalárda előadása után a templomkertben álló szobornál Szabó Árpád megyei tanácsos kifejtette: Szent István olyant alkotott, aminek ezer év távlatából is mindenki hódol, és nekünk is ez a kötelességünk. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy István létrehozta a magyar államot és azt közjogi alapokra helyezte, ezért lehetett Magyarország évszázadokon át a nyugati civilizáció védelmezője.
Magyarország üzenetét Farkas Balázs Csíkszeredai konzul tolmácsolta: Szent István államot alapított, felvette a nyugati kereszténységet, megteremtette a jövő szilárd alapjait. Az ő bölcs belátása és tevékenysége arra is figyelmeztet bennünket, hogy fel kell ismerni a közös nemzeti érdeket, és ezekről világnézettől, meggyőződéstől függetlenül meg kell tudni egyezni.
Az emlékezés koszorúinak elhelyezése után az ünneplés a szemközti Barátosi-udvarháznál folytatódott, ahol a helyi gazdakör helyet adott három kopjafa felállítására. A Makk-féle összeesküvésben való részvétel miatt Marosvásárhelyen kivégzett Török János, Horváth Károly, Gálfi Mihály neveit jelző oszlopok állnak itt ezután, de ez emlékeztet a többi négy Székelyföldön kivégzett vezetőre, és azokra, akiknek halálos ítéletét várfogságra változtatták, közöttük a szentistváni Musnai Pálra, aki tíz évig raboskodott. A három oszlopot a helyi Sándor János fafaragó mester készítette a gazdakör, Nemes József elnök és Csonta Ferenc tanácsos kezdeményezésére.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Izsák Balázs: március 10-ével kapcsolatban következetesen ferdítenek a hatóságok
Nem hagyja annyiban a március 10-i Marosvásárhelyi autonómiatüntetés hatósági megtorlását az Európai Szabad Szövetség (EFA). A szervezet elnöke, Francois Alfonsi személyes találkozót kért Petre Tobă belügyminisztertől.
Nem éri be a belügyminisztérium semmitmondó, ám ugyanakkor következetes ferdítésre épülő válaszával Francois Alfonsi, az Európai Szabad Szövetség elnöke, aki az elmúlt négy hónapban két ízben is megpróbált választ találni arra a kérdésére, hogy a román hatóságok milyen jogalapon állítottak ki tömeges büntetőjegyzőkönyveket azok ellen, akik március 10-én részt vettek a Székely Szabadság Napja keretében szervezett tüntetésen. Az EFA vezetője előbb márciusban küldött levelet a román tárcavezetőnek, Petre Tobă helyett azonban a belügyminisztérium jogi főigazgatóságának vezérigazgatója, Marin Lucian válaszolt. A május 6-i keltezésű levélben a minisztériumi tisztviselő megjegyezte, hogy a tüntetést szervező Siculitas egyesület nem rendelkezett a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal engedélyével. Lucian ugyanakkor a törvényesség teljes körű betartását ígérte.
Francois Alfonsi május 26-án újabb levélben kért magyarázatot, a szerinte jogalap nélküli csendőrségi büntetések kapcsán, és ismételten kérte azok visszavonását. Az augusztus 5-én íródott választ ugyanaz a vezérigazgató fogalmazta meg, ismételten rámutatván, hogy nyilvános összejövetelek jóváhagyása a helyi önkormányzatok kompetenciájába tartozik, így a szaktárcának nincs joghatósága beavatkozni.
A márciusi tiltakozó megmozdulást szervező Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke szerint a hatóságok és a román média továbbra is következetesen ferdítenek. „Elképesztő, hogy a belügyminisztérium mennyire makacsul kitart hamis álláspontja mellett, miszerint a tüntetést a polgármesteri hivatalnak kellett volna jóváhagynia. Holott a törvényben szó sincs ilyesmiről! Az önkormányzatnak csak tudomásul kell vennie, hogy valaki utcai tiltakozásra készül. Ezt a bírósági döntések is megerősítették, ennek ellenére a hatóságok és a média jelentős része továbbra is azt próbálja sulykolni a közvéleménybe, hogy mi törvényt szegtünk, mert annak dacára utcára vonultunk, hogy Dorin Florea polgármester ezzel nem értett egyet” – nyilatkozta lapunknak Izsák Balázs.
A bírósági vakáció előtt több olyan alapfokú ítélet született, melyben az igazságszolgáltató szerv eltörölte a március 10-i felvonulás önkéntes felügyelőire és részvevőire kiszabott csendőrségi büntetést. Az SZNT vezetője szerint azonban a következetes agymosás mégis annyira hatásosnak bizonyult, hogy az elmúlt időszakban más romániai magyar szervezetek is engedélykötelesnek tekintették saját tüntetéseiket, és ennek megfelelően kérvénnyel fordultak az önkormányzatokhoz.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Államalapító Szent Istvánt ünnepelték a Színház téren
Magyarnak lenni: hit
"Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy az Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni feladatot…" – ezt jelenti magyarnak lenni Szent István szerint, mondta köszöntő beszédében Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Színház téri Szent István-ünnepség szervezője.
A mezőcsávási fúvószenekar előadásában a Boldogasszony anyánk című dallal és a Szózattal kezdődött szombaton este a Marosvásárhelyen immár negyedik alkalommal köztéren megrendezett Szent István- napi ünnepség és az új kenyér ünnepe.
Cseh Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy Szent István és a magyar államalapítás ünnepe egyaránt alkalmas a múltra való emlékezésre és a jövőbe tekintésre. "Ezer esztendővel ezelőtt eleink keresztény és független magyar államot teremtettek. Keresztényt, mert érezték, csak a hitnek van teremtő ereje, és mert tudták, hogy a keresztény Európa talajába csak keresztény állam tud meggyökerezni. Független államot teremtettek, mert tudták, a függetlenségében sérült állam nem tudja ellátni legfőbb feladatát: nem tud megfelelő védelmet és oltalmat nyújtani az országban élő magyaroknak és nem magyaroknak."
Ugyanakkor rámutatott: "Ha Románia elismerné, hogy mi itt, Erdélyben őshonos nemzeti közösség, államalkotó tényezők vagyunk – az állam területi sérthetetlensége tiszteletben tartásával –, megilletnének mindazon jogok és önigazgatási lehetőségek, amelyek biztosítják anyanyelvünk és kultúránk megőrzését, akkor egy évszázados, mindenki életét megkeserítő viszály és konfliktus forrását lehetne kiiktatni".
A továbbiakban hitet és békességet kért Istentől, egy nyugodtabb, rendezettebb jövőbe vetett hitet. "Hitet ahhoz, hogy meg tudjuk teremteni magunknak és utódainknak a jólétet és a békességet. Hitet abban, hogy a határainkon innen és túl élő magyar egymásra talál. Adjon Szent István emléke reményt a békére, adjon reményt a nemzeti büszkeség visszaszerzésére (…) Adjon alázatot is, hogy értsük és értelmezni tudjuk mindazt, ami velünk történik. Adjon kitartást és erőt a változtatáshoz. És adjon türelmet, hogy ne ellenségként tekintsünk ellenfeleinkre és azokra, akik a dolgokat másként látják, másként értékelik."
Ünnepi köszöntőjét a Szent István imája című verssel zárta, hozzátéve: azt kívánja, hogy mindenki a Szent István-i alázattal, hittel szolgálja saját közösségét.
"A mélységből kiáltok fel Hozzád! Hallgass meg, Uram!
Taníts meg, hogyan kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,
s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyekben!
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,
és az alázatosság szüntelenségét okosan csillogtassam!
Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
és hogyan kell a féktelen erővel szemben egyenesen állni!
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
és alázatosan megadjam magam a léleknek!
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,
s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek!...
….Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam,
s hirtelen megállni, ha utat hibáztam!
Ne add meg mindig, amit nagyon kérek,
taníts bátor lenni, amikor nagyon félek!
Engedd a világot megvetve szeretni,
csak magadat ne hagyd soha elfeledni!
Ez a kiáltásom, s ez mAradjon végleg,
s ha másképp szólnék, nagyon szépen kérlek,
ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád,
hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád!"
Az ünnepi rendezvényen, amelyre több száz vásárhelyi magyar eljött, a Csíkszeredai főkonzulátus részéről beszédet mondott dr. Flender Gyöngyi konzul. Fellépett Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművész, a Csillagfény néptáncegyüttes, a Domahidi lányok – Zsuzsa, Kata, Sára, Anna –, valamint Szabó Előd és a Titán együttes. Műsorvezető Kányádi Orsolya volt. Az eseményen kiállították Hunyadi László Szent István-szobrát, valamint a Szent Korona és a koronázási ékszerek Szabó Albert amatőr képzőművész által készített mását.
A székely és a magyar himnusz eléneklését követően került sor az Eldi pékség által felajánlott, immár hagyományos új kenyér megszentelésére. Áldást mondott Lőrincz István református, Nagy László unitárius lelkész és Oláh Dénes római katolikus főesperes. Az imát és áldást követően a hatalmas kenyereket szétosztották az ünneplők között.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Racionális vagy irracionális?
Avagy szükség van-e összefogásra Maros megyeben
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt megerősítette együttműködési szándékát, ennek megfelelően zajlik a felkészülés az idei parlamenti választásra, nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Bíró Zsolt elnökkel folytatott Csíkszeredai egyeztetést követően.
Az RMDSZ két biztos befutó helyet ajánlott fel a Magyar Polgári Pártnak. Az együttműködés végleges pontjait augusztus végén rögzíti a Szövetségi Állandó Tanács. Azt máris tudni, hogy a Háromszéki RMDSZ egy helyet felajánlott az MPP-nek, a másodikról egyelőre nem született döntés. Az RMDSZ Maros megyei elnöke minap egy rádióinterjúban azt mondta, hogy a Maros megyei Területi Állandó Tanács egyöntetűen ellenzi, hogy a Polgári Párt itt indítson jelöltet.
Az ügyben mindkét pártvezetőt megkerestük.
Bíró Zsolt: az összefogás nem korlátozható földrajzilag
– A Magyar Polgári Párt elfogadja a felajánlott két helyet, vagy ragaszkodik a három befutó helyhez?
– Az egyeztetések folytatódnak, úgyhogy ezzel kapcsolatosan most nem kívánok nyilatkozni. Mi mindenképpen három befutó helyet kértünk, ezzel indultunk a tárgyalások kezdetén.
– Mi a véleménye az RMDSZ megyei elnökének kijelentéséről, amely szerint az összefogást ott kell támogatni, ahol ennek racionalitása van, ez pedig az MPP esetében sokkal fontosabb Hargita megyében, mint Maros megyeben. Illetve, Hargita és Kovászna megyében indokolt olyan összefogást összekovácsolni, amelynek eredményeként magasabb lesz a parlamenti választásokon a részvételi arány.
– Az összefogás, azt gondolom, indokolt minden esetben. Nem lehet megyéhez kötni ezt a kérdést. Ha összefogásról beszélünk, akkor a mi megítélésünk szerint teljes körű összefogásra van szükség, hiszen országos választásokra készülünk, és minden egyes szavazat számít mind a tömbmagyar vidéken, mind a szórványban. Ezért nem feltétlenül szerencsés arról beszélni, hogy vannak helyek, ahol indokolt, és vannak helyek, ahol indokolatlan az összefogás. Az összefogás mozgósító erővel bír, az összefogást várja el tőlünk az erdélyi magyar közösség mind Maros, mind pedig Hargita és Kovászna megyében, a Partiumban vagy éppen Belső-Erdélyben.
Ugyanakkor tulajdonképpen Brassai Zsombor saját magának is ellentmond, hiszen korábban Maros megye tekintetében is teljes körű összefogást szorgalmazott mind a megyei, mind a Marosvásárhelyi választás tekintetében, és a Magyar Polgári Párt Maros megyeben részese volt ennek az összefogásnak. Maros megyeben egyértelmű mozgósító ereje volt, elég, ha a megyei listára gondolunk, ahol a korábbi 13 helyett 15 fős lett a megyei önkormányzat magyar frakciója, ahol Soós Zoltán az összefogásnak köszönhetően tudta mozgósítani a magyar választókat, és a Magyar Polgári Párt teljes mértékben kivette a részét mind Marosvásárhely, mind Maros megye tekintetében ebből az összefogásból. De beszélhetnénk Maroskeresztúrról, ahol szintén az összefogásnak köszönhetően sikerült leváltani hosszú idő után a román polgármestert.
Úgyhogy az RMDSZ megyei elnökének ezeket a kérdéseket is a figyelmébe ajánlanám. Még egyszer mondom, nem korlátozható az összefogás földrajzilag egy-egy megyére.
Brassai Zsombor: az ésszerű összefogást támogatom minden esetben
– Ön azt nyilatkozta, hogy Maros megye szintjén eddig nem egyeztettek arról, hogy esetleg itt kapna befutó helyet a Magyar Polgári Párt, illetve, hogy a Maros megyei Területi Állandó Tanács egyértelmű álláspontja az, hogy az összefogást ott kell támogatni, ahol ennek racionalitása van, azaz Hargita és Kovászna megyében.
– A Polgári Párttal nem egyeztettünk, mert nem a megyei szintre tartozik az egyeztetés. Országos szinten, a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) fog erről dönteni. Viszont a megyei szervezet állandó tanácsa tárgyalt erről a kérdésről, és egyöntetűen azt kérjük a SZÁT- tól, hogy támogatva az ésszerű összefogást, egy olyan megyében indítsa az MPP jelöltjét, ahol a pártnak van támogatója, tehát ésszerű összefogni és közös listán indulni. Maros megyehez képest Hargita vagy Kovászna megyében sokkal nagyobb a támogatottsága a Magyar Polgári Pártnak, ez az önkormányzati választások eredményéből is világosan látszik.
– Itt egy kicsit önmagával kerül ellentmondásba, elnök úr, mert a helyhatósági választások alkalmával éppen önszorgalmazta az összefogást, és ennek az összefogásnak az eredményeként jutott be az MPP jelöltje a megyei önkormányzatba...
– Pontosan. Én összefogáspárti vagyok, az ésszerű összefogást támogatom minden esetben. Az önkormányzati választások alkalmával egyértelmű, hogy fontos volt az összefogás, és fontos volt az, hogy közös listákon induljunk. Viszont amikor két bejutó parlamenti helyről beszélünk, akkor meg kell keresni azt a megyét, ahol valóban van hatása az összefogásnak. Maros megyeben éppen az önkormányzati választások eredményei mutatják azt, hogy lényegesen kisebb hatása van, mint Hargita vagy Kovászna megyében. Ebben semmi ellentmondás nincsen.
– A legutóbbi kijelentésére, miszerint Maros megyeben nem lenne racionális egy MPP-s jelölt bejuttatása a parlamentbe, azt is kérdezhetnénk, hogy túl sok talán a jelölt és kevés "a fóka" azaz a befutó hely?
– Ez spekuláció. Az a jó, ha sok jelölt van, az a jó, hogy a jelöltek megméretkezhetnek. Még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy a Területi Állandó Tanács tárgyalta a kérdést, és egyöntetűen ellenzi azt, hogy a Polgári Párt itt indítson jelöltet. Nem az én véleményemről van szó, persze vállalom a véleményemet azzal együtt, amit elmondtam, de a lényeg az, hogy a megyei állandó tanács egyöntetűen elutasítja.
*
Szeptember 12-ig lehet jelentkezni a parlamenti választásokra. A jelöltség feltétele, hogy a jelentkező legyen RMDSZ- tag, illetve rendelkezzék valamelyik helyi vagy területi szervezet ajánlásával. Ha nem rendelkezik ezzel, akkor 1.500 támogató aláírást kell összegyűjtenie. Szeptember 19-én az úgynevezett bővített Területi Képviselők Tanácsa rangsorolja majd a jelölteket.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Rendhagyó színháztörténeti kötet
Micsoda utak!
A napokban hagyta el a nyomdát az a kötetet, amely a Marosvásárhelyi színházi élet különleges területére kalauzolja el az érdeklődőket. Szerzője Kovács Levente rendező, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára, társszerző Vajda György újságíró. A kötet a diákszínjátszás történetére tekint vissza 1964-től 1989-ig, amely kiegészül azokkal a törekvésekkel, amelyek napjainkig próbálják fenntartani a diákszínjátszó-mozgalmat.
Azért is rendhagyó a tanulmánykötet, mert az első fejezetében a szerző alaposan körüljárja a Marosvásárhelyi diákszínjátszás történetét a 20. század második felének avantgárd színházi törekvéseinek tükrében. Az 1960-as évek avantgárd színházi mozgalmai egy új fogalmat tettek közkeletűvé: a csoportszínház fogalmát. A csoportszínház mint kifejező eszköz sajátos társadalmi-politikai körülmények között alakult ki Nyugaton. Megalkotta a maga formai, tartalmi és színházi nyelvezetét, amely fokozatosan begyűrűzött a szocialista államokba is. A kötetben Kovács Levente e történelmi, színháztörténeti visszatekintéssel vezeti be az olvasót a diákszínjátszásba mint olyan világjelenségbe, amely felzárkózva a ’60-as évek tiltakozó mozgalmai mögé, a rockzene mellett olyan fő önkifejezési eszköznek bizonyult, amely képes lett az egyetemi ifjúság politikai gondolatainak, világnézetének, esztétikai ízlésének, életérzésének kifejezésére. Ebben a kontextusban közelíti meg a kötet a Marosvásárhelyi diákszínjátszást, amelyről már az 1740-es évekből van dokumentum. Ezt a több évszázados hagyományt tartja fenn a Református Kollégium, a későbbiekben a Bolyai líceum, majd a Pedagógiai Intézet. Ez utóbbi hallgatóinak verbuválásával kezdődött annak a diákszínjátszó-csoportnak a története, amelyet végigkövethetünk 1964-től 1989-ig. (Megjegyezzük, hogy ebben az esetben a diákszínjátszás megnevezést a főiskolai-egyetemi színjátszókra vonatkoztatjuk.) Azonban nem csak a későbbiekben Majomcsoport néven közismertté vált társulat történetéről szól a könyv. Betekinthetünk a hazai műkedvelő mozgalomba, amelynek köszönhetően számos társulat alakult, melyek között volt olyan is, amely a későbbiekben profi színházzá nőtte ki magát. Dacolva a kommunista diktatúra cenzúrájával, a diákszínjátszók új kifejezőeszközöket dolgoztak ki, és sajátos színházi nyelven adták elő mindazt, amit egyébként a "hivatalos" színházakban nem lehetett. És ez tette annyira kedveltté a Majomcsoportot, hogy már a hatalomnak is szemet szúrtak azok az előadások, amelyeken a nézőtéren egy tűt sem lehetett leejteni. A kötet azoknak a szakembereknek is szól, akik ma is diákszínjátszással foglalkoznak, mert megtalálhatják mindazokat a módszereket, szakmai fogásokat, amelyeket több évtizeden át Kovács Levente kitapasztalt és alkalmazott. Ezek nem föltétlenül a "színházcsinálásról" szóltak, hanem arról is, hogy miként lehet motiválni és egybetartani egy közösséget, nevelni, egyéniségeket formálni, ugyanakkor csoporttudatot is fenntartani a drámapedagógia eszközeivel. A kötetben szó van a csoportépítésről, a csoportmunka- szervezésről, az irányító szerepéről, illetve a színészpedagógiai feladatokról is.
A könyv második fele – amellyel Vajda György újságíró egészítette ki a Majomcsoportról szóló fejezeteket – az 1989 után diákszínjátszó- törekvésekről szól, arról, hogy a rendszerváltást követően, a megváltozott társadalmi-politikai és gazdasági helyzetben miként és hogyan lehet működtetni egy diákszínjátszó-csoportot. Az Artecotur Egyesület által létrehozott Artsy M társulat a példája annak, hogy folytatva a hagyományokat, az új helyzetben miként lehet – civil törekvésként – működtetni diákszínjátszó- csoportot, mik azok a motivációk, amelyek ma egy fiatalt erre a pályára irányíthatnak, illetve az is kiderül, hogy milyen eszközök vannak arra, hogy gazdaságilag is éltetni lehessen egy önállóan működő csoportot.
A kötet nemcsak színházi szakembereknek szól, hanem mindazokhoz is, akik a színház irányából szeretnének betekinteni Marosvásárhely történetének érdekes epizódjába.
Erdélyi György
Kovács Levente, Vajda György: Micsoda utak! Diákszínházi törekvések Marosvásárhelyen
Népújság (Marosvásárhely)

„Nemzeti kötelesség az emlékezés” – Augusztus 20. Erdélyben
Az anyaország határain kívül, Erdélyben is számos településen megemlékeztek az államalapításról szombaton, az augusztus 20-ai nemzeti ünnepen.
Kolozsváron az ünnep részeként szombat délután a Szent Mihály-templomban az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói megszentelték, majd a csíkkozmási Bojzás Néptánccsoport fiataljai a templom előtt szétosztották a Kárpát-medence kenyerét, amely szellemi és lelki táplálékként az összetartozást jelképezi. Kolozsvár egyébként harmadik alkalommal vett részt a Kárpát-medence kenyere elnevezésű programban. Az augusztus 20-ai új kenyér ünnepéhez kötődő eseményt hagyományteremtés céljából indítottak 2011-ben Szolnokon.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke augusztus 20-át Szilágycsehen ünnepelte, ahol a település első és második világháborús áldozatai emlékére avattak emlékművet. A szövetség elnöke úgy fogalmazott: a múltra való emlékezés nem luxus, hanem nemzeti kötelesség. „Augusztus 20-án azon is el kell gondolkodniuk a magyaroknak, hogy a Szent István király által megalapított ország miként mAradhatott fenn ezer év és sok viszontagság után is” – idézte az RMDSZ hírlevele Kelemen Hunort. Szerinte az emlékműállítással azt is kifejezi a közösség, hogy a szülőföldjén, erős közösségként akarja a jövőjét tervezni, alakítani.
Az RMDSZ-elnök ugyanakkor emlékeztetett: a szilágycsehi közösség köztéren szerette volna felállítani világháborús hősei emlékművét, de végül ezt csak a református templomkertben tehették meg, mert a kisváros önkormányzata hat alkalommal is leszavazta az emlékállítást. „Akik ezt a javaslatot leszavazták, még mindig nem értik, nem akarják érteni, hogy ellenszavazatokkal, tiltással egy népet, egy közösséget nem lehet megakadályozni abban, hogy a kollektív emlékezetet ápolja. Úgy gondolom, hogy bár a történelem során románok és magyarok sokszor egymással szemben álltak, de egymás múltjának tiszteletben tartása nélkül nem lehet közös jövőt építeni” – fogalmazott Kelemen.
Kevesebben ünnepeltek Marosvásárhelyen
Marosvásárhelyen is az új kenyér ünnepével kötötték össze az augusztus 20-ai rendezvényt: az egyik helyi pékségben négy kenyeret sütöttek, ezeket a magyar történelmi egyházak képviselői áldották meg, megszelés után pedig szétosztották az ünneplők között. Szombat este egyébként a korábbi évekhez képest kevesebben, néhány százan gyűltek össze a Színház téren az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezetének Szent István-napi rendezvényén. Az ünnepséget a mezőcsávási rezesbanda előadása nyitotta meg, majd a rendezvény főszervezője, Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke köszöntötte a résztvevőket.
A Vásárhelyi Hírlap napilap kérdésére, hogy mit jelent ma a Marosvásárhelyi magyarok számára az ünnepség, Cseh úgy fogalmazott: lángot a megmAradáshoz. Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusának képviselője, Flender Gyöngyvér is szólt az ünneplőkhöz, akiknek arról beszélt, hogy „Szent István király döntésének köszönhetően beszélhetünk, érezhetünk és gondolkodhatunk mi itt most magyarul”.
Kétnapos rendezvénnyel készültek
Székelyudvarhely polgármesteri hivatala kétnapos rendezvénysorozattal készült az államalapítás ünnepére. A Vár utcában felállított sátrakban kulturális programokra várták az érdeklődőket, a gyermekek pedig megismerkedhettek például a Székelyföldi Legendárium óriásjátékával, illetve papírból, színes ceruzával a Szent Koronát is elkészíthették, ezenkívül interaktív, mesével átszőtt koncerteken, bábjátékokon vehettek részt.
A Haáz Rezső Múzeum standjánál a családosok kincskeresésre jelentkezhettek, majd felfedezhették a város rejtett csodáit. Szombat délután látványos középkori harci bemutatót tartott a Székelyudvarhelyi Arany Griff Rend, majd a Pécsi Kamarakórus és az Alla Breve Vegyeskar közös előadása alatt meghitt hangulattal és zenével telt meg Székelyudvarhely központja. Az ünnepi kenyérszentelésre és .szelésre az Emlékezés parkja mellett felállított nagyszínpadon került sor.
Gálfi Árpád polgármester köszöntőjében rámutatott: államalapító István királyunk szentté avatásának napja nemzeti ünnepeink sorában azon kivételes események közé tartozik, amelyre nem vetődik a gyász árnyéka. „Még áttételesen sem egy kegyelettel teljes, bús emlékezést jelent számunkra, hanem a dönteni tudást, a béketeremtés, a megújulás, vagyis a bizakodás és a jövőbe vetett hit mAradéktalan diadalát” – fogalmazott az elöljáró, aki számára Szent István és az új kenyér ünnepe a hittel végzett munkát, illetve a munkába vetett hitet is jelenti.
Az eseményen száz kisebb kenyeret áldottak meg, ezeket pedig az önkormányzat egyesületeknek, alapítványoknak és öregotthonoknak adományozta. A nemzeti ünnepen koncertekre is várták az udvarhelyieket, akik este megcsodálhatták az ünnepi tűzijátékot.
Hajnal Csilla, Kőrössy Andrea, Veres Réka |
Krónika (Kolozsvár)

Hitből és szeretetből fakadt képek Márton Áronról
Emberkatedrális címmel nyitottak kiállítást, illetve bemutatták az ennek anyagát tartalmazó albumot szerdán délután Kolozsváron Márton Áron volt erdélyi római katolikus püspök születésének 120. évfordulója alkalmából.
A 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében a római katolikus nőszövetség dísztermében kifüggesztett műalkotásokat Nagy Miklós Kund művészeti író ismertette. Elmondta, az album összesen 47 alkotást, 25 művész munkáját tartalmazza. „A festmények stílusa, műfaja változatos, viszont mindegyik kép hitből és szeretetből fakadt, Márton Áron emlékére" – mondta a művészeti író.
A művek a gyergyóalfalvi Vadárvácska Nemzetközi Alkotótáborban készültek, ahol főként magyar művészek vettek részt, de egy Marosvásárhelyi román festő munkái is megtalálhatóak az albumban. Gál Mihály, a Vadárvácska művésztelep házigazdája verssel emlékezett a püspökre, és a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes is fellépett. A Kolozsváron kiállított festmények alkotói: Balázs József, Bandi Kati, Barabás Éva, Csuti Levente, Datu Victor, Ferenc Erzsébet, Jakabos Olsefszky I., Major Gizella, Orbán Endre, Sajgó Ilona, Szakács Eszter, Vargyas Ildikó.
A Márton Áron-emlékév keretében Kolozsvárra érkezett az Erdély püspökének életét bemutató vándortárlat is, melyet szabadtéren, a Szent Mihály-templom bejáratánál tekinthetnek meg az érdeklődők. A magyar és román nyelvű pannók részletesen ismertetik a kommunista rezsim által üldözött magyar püspök életútját, kitérve Márton Áron egyházi hitvallására, a fiatalok körében betöltött lelki vezetői szerepére, a kisebbségi léthez való hozzáállására, az üldözöttek melletti kiállására, illetve a Szekuritátéval való viszonyára. A kiállítás anyagát a Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága állította össze.
A magyar napok kertében előadást is tartottak Erdély püspökéről, életútját és munkásságát Marton József egyháztörténész ismertette, és Maksay Ágnes háromrészes dokumentumfilmjét is levetítették Márton Áron boldoggá avatási peréről.
Bede Laura, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Egyetemisták segíthetik az alfalvi diákokat
Ötödszörre szervezett tábort tudósjelölteknek az Alfalvi Fiatalokért Egyesület. Az egy hét alatt a húsz résztvevő 16 tematikus tudományos előadást mutatott be az augusztus 15–19. között zajlott táborban.
Múlt pénteken lezárult az Alfalvi Fiatalokért Egyesület szervezésében a Tudományok Tábora idei kiadása. A különböző programok között az is szerepelt, hogy a Gyergyói-medence forrásvizeinek kémiai összetételét górcső alá vették.
Tudományos kapcsolatrendszer kiépítését kezdeményezték az alfalvi fiatalok, e tábor is ezt a célt szolgálta, hogy a későbbiekben az alfalvi diákok mentorai legyenek a táborozók. A Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában tanuló egyetemisták e kapcsolatrendszer által segítséget tudnak nyújtani azoknak az alfalvi középiskolásoknak, akik iskolán kívül is szeretnék gyarapítani tudásukat – foglalta össze Kiss Arnold tanár, a tábor koordinátora.
A tábor fő célja, hogy a résztvevők színvonalas szakmai tevékenységben részesüljenek, új tudományos ismeretekre tegyenek szert, a tudományoktól független, tartalmas szórakozási lehetőséget kapjanak, illetve egy olyan kapcsolatrendszer szerves részévé váljanak, amelyben az elkövetkező esztendők mentori képviseletét jelentsék a szülőfalujuknak.
A tábori részvétel feltétele egy saját tudományos előadás bemutatása, interaktív foglalkozás levezetése volt. A tábor – melynek a gyergyócsomafalvi Ózon panzió adott otthont – egyben alkotótábor is volt, gerincét egy tudományos szellemi alkotóműhely képezte, ahol a tudományosság gyakorlati tevékenységekkel, esetenként pedig közös csoportbeszélgetésekkel egészült ki. A Sövér Elek iskola egykori diákjai, akik jelenleg egyetemisták, illetve frissen diplomázottak, itt mutatták be a tudományos előadásokat a reál illetve a humán- és társadalomtudományok területeiről – fogalmazott a koordinátor.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro

Héger József emlékére
Élete 81. évében elhunyt Héger József, a MOGYE nyugalmazott adjunktusa, angol szakos nyelvtanára. 1936. január 8-án született a Hargita megyei Galócáson. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen végezte, egyetemre a Babes-Bolyai Tudományegyetem Filológia Karán járt, 1962-ben szerzett tanári képesítést. Ugyanebben az évben került a MOGYE Idegen Nyelvek Tanszékére, ahol az angol nyelv előadójaként (előbb mint tanársegéd, nyugdíjazása előtt mint tanszékvezető adjunktus) dolgozott 2000-ig. Tanári tevékenységét odaadással, lelkiismeretesen gyakorolta. Zárkózottsága komolyságát és megbízhatóságát leplezte, amellyel kivívta tanítványai és tanártársai elismerését. 38 évfolyam növendékeivel ismertette meg az angol orvosi és gyógyszerészeti szaknyelv alapjait, elméleti és gyakorlati viszonylatban egyaránt. Generációkat tanított és nevelt, készített fel az angol nyelvű szakirodalom értésére, a nemzetközi tudományos és szakmai porondon való érvényesülésre.
Emlékét őrizzük, nyugodjon békében!
A MOGYE magyar tagozatának vezetősége nevében dr. Nagy Előd rektorhelyettes
Marosvásárhely, 2016. augusztus 23.
Népújság (Marosvásárhely)

Nemzetközi hadtörténeti szimpózium
Augusztus 28-án Marosvásárhelyen és 30-án Brassóban nemzetközi hadtörténeti szimpózium lesz, amely Románia részvételét taglalja a 100 éve kitört első világháborúban. A rendezvényt a Hitel Erdélyi Szemle szervezi, főtámogatója Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, partnerek: az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Budapesti Hadtörténelmi Múzeum és Intézet, a Román Akadémia George Barit Történelmi Intézete, a Román Katonai Múzeum, a Brassói Történeti Múzeum. A Marosvásárhelyi szimpózium 14.40-kor kezdődik a Sapientia EMTE campusában. 15 órakor megnyitják a Kassay János frontképeiből összeállított fotókiállítást. A tudományos előadások 16 órakor kezdődnek. A felvetett témák között szerepel Románia hadba lépésének diplomáciai előzményei (Hajdu Tibor, Budapest), Románia helye az osztrák-magyar vezérkar stratégiai tervezésében. (Pollmann Ferenc, Budapest), a nagy orosz visszavonulás és a román hadba lépés dilemmája (Cosmin Ionita, Bukarest), Románia hadba lépésének hatásai a dunai hajózásra (Krámli György, Budapest), A romániai zsidóság és az első világháború (Nastasa-Kovács Annamária, Kolozsvár), Arthur Arz von Straussenburg vezérezredes katonai pályafutása (Balla Tibor, Budapest), Soha nem látott fényképek az első világháborúból Tulics Kálmán naplójában (Nastasa-Kovács Annamária, Kolozsvár). Szerdán, augusztus 31-én 16 órától a Marosvásárhelyi Bernády Házban A háború megjelenése a határszéli Háromszék vármegye gazdasági mutatóiban címmel tart előadást a Sepsiszentgyörgyi Nagy Botond. Az erdélyi vasúti alkalmazottak a nagy háborúban címmel a Székelyudvarhelyi Gidó Csaba, míg a román hadba lépést követő menekülés kutatásainak forrásairól a Budapesti Veres Emese értekezik. Ugyanott 18 órától bemutatják Koszta István és Marossy Géza Az 1916-os erdélyi elégia (Székely Kálvária) című dokumentumfilmjét.
Népújság (Marosvásárhely)

Kövér László: Románia is felismerheti, hogy a magyarság a szövetségese
Kövér László szerint Szerbia után Románia is felismerheti, hogy számára az erdélyi magyarság nem veszélyforrás, hanem erőtartalék, és Magyarország nem ellenség, hanem érték- és érdekközösségben lévő szövetséges.
Az Országgyűlés elnöke a Marosvásárhelyi kultúrpalotában beszélt erről szerdán este, a Vásárhelyi Forgatag fővédnökeként, a kulturális rendezvénysorozat nyitógáláján. Úgy vélte: Szerbiában ez a felismerés már megtörtént, Szlovákiában pedig ugyanez érlelődik. „Bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb Romániában is bekövetkezhet” – tette hozzá.
Kövér László megállapította: az 1990-ben élt magyar közösség minden második tagja hiányzik ma Marosvásárhelyről. Szerinte ez az adat „vádlón szól” nemcsak a román politikai vezető réteg „rendszereken és kormányzatokon átívelő magyarellenességéről”, (...) de az erdélyi, és a magyarországi „nemzetpolitika teljesítményéről, vagy inkább annak hiányáról” is.
A házelnök szerint geopolitikai játszmák közepette valamennyi európai ember szülőföldhöz való joga kerül veszélybe; és tulajdonképpen minden európai polgárnak kijut a Marosvásárhelyi magyar sorsból, reményből és félelemből. „Elmondhatjuk, hogy minden európai polgártársunk egy kicsit vásárhelyi is, csak még sokan nem tudnak róla” – jegyezte meg.
„Előbb-utóbb a román emberek is kénytelenek lesznek szembesülni azzal, hogy őket is kísérti a Marosvásárhelyi, az erdélyi magyar sors: vannak olyan erők és érdekek a nagyvilágban, amelyek hasonlóan el akarják idegeníteni a románokat a szülőföldjüktől, hasonlóan szét akarják zilálni nemzeti önazonosságukat, hasonlóan meg akarják őket fosztani hitbéli kapaszkodóiktól” – állapította meg az Országgyűlés elnöke.
Úgy vélte: akkor fordulhat jobbra a Marosvásárhelyi magyarság helyzete, ha Románia felismeri, hogy a térség népei számára közös kihívás a szülőföld, a Kárpát-medence és Közép-Európa megőrzése.
Kövér László arra is kitért, hogy az erdélyi magyar politika szereplői „igaz egyezségekkel” segíthetik a magyar érdek érvényesülését és adhatják vissza a romániai magyar választópolgároknak a tisztességes és eredményes magyar politikai képviselet lehetőségébe vetett hitét. „A Bukaresti parlamentben a magyarokon kívül más nem fog magyar érdekeket képviselni, ugyanakkor a Magyarország és Románia közötti kapcsolatok jövőbeli javulását is segítheti a hatékony magyar jelenlét a romániai politikában. Ezért tisztelettel kérek minden romániai magyar választópolgárt, hogy a decemberi romániai parlamenti választáson szavazatával erősítse az erdélyi magyar politikát” – jelentette ki.
Arra is felkérte a magyar állampolgársággal is rendelkező Marosvásárhelyi és erdélyi magyarokat, hogy október 2-án mindannyian vegyenek részt a magyarországi népszavazáson, és szavazzanak nemmel az Európai Unió által tervezett kényszerbetelepítések lehetőségére.
„Szavazzanak annyian és úgy, hogy Magyarországon, Erdélyben és Közép-Európában mi magyarok, a velünk sorsközösségbe rendelt népekkel együtt megőrizhessük, ami a miénk: szülőföldünket, nyelvünket, kultúránkat és keresztény hitünket” – jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke Marosvásárhelyen.
Székelyhon.ro

Felépült a magyar fesztivál ligetbéli helyszíne
Az idei Vásárhelyi Forgatag koncertjeinek, gyerekprogramjainak, előadásainak és vásárának helyszíne a Liget. Szerdán itt javában folyt az építkezés, sátrakat, standokat szereltek, színpadot építettek.
Az idei Marosvásárhelyi magyar rendezvények, amint arról már írtunk, új helyszínre költöztek, a Maros-partról a városi Ligetbe. A korábbi helyszínek – Kultúrpalota, Teleki Téka, Aranykakas – mellett más teret kap a Marosvásárhelyiek Világtalálkozójának szombat délelőtti rendezvénye, illetve új helyen és megújult koncepcióval, a Szentgyörgy utcában működik a Borudvar.
Az idei forgatagon 367 esemény lesz 14 helyszínen – ismertette a programot Portik Vilmos főszervező, aki elmondta azt is, hogy 36 partnerszervezet segédkezett és 59 személy vett részt a szervezésben. A pénteken délelőtt megnyíló vásár standjain 49 kiállító lesz jelen különféle termékekkel, saját készítésű áruval. Többek közt szalmába szőtt balladák is lesznek – ecsetelte Portik. Kecskemét város díszvendégként számos eseménnyel több helyszínen lesz jelen, megmutatja múltját, kultúráját, gasztronómiáját, gyerekfoglalkozások és tudományos előadás, kiállítás, néptánc és népművészet várja az érdeklődőket.
Marosvásárhely idén ünnepli szabad királyi várossá válásának négyszáz éves évfordulóját. Ebből az alkalomból a tematikus városnéző séta is Bethlen Gábor korának nyomdokait kutatja majd – mondta a másik főszervező, Soós Zoltán, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy az egykori fejedelmi oklevél kinagyított, színes másolatát kiállítják a Kultúrpalotában. A Teleki Tékaban nyíló kiállítás is ennek állít emléket, korabeli kiadványok, köztük Borsos Tamás városbíró kéziratos naplója is látható lesz.
Szerdán a helyszínen tekintettük meg a készülődést. A délelőtti órákban a sátrakat és standokat szerelték, a szervezők sorra bemutatták, hol lépnek fel a helyi zenekarok – a nagy sátor alatt –, a park Maros felőli oldalán, a gátnál felállított kis, kék színű színpadon a néptáncegyüttesek szerepelnek majd, a nagykoncerteknek pedig a sportcsarnok előtt felállítandó színpad ad majd helyet. Délelőtt még tele volt a tér parkoló gépkocsikkal, a szerelők arra vártak, hogy ürüljön ki a hely. A szervezők arra is felhívták a figyelmet, hogy aki teheti, tömegközlekedési eszközzel vagy gyalog közelítse meg a Ligetet. Ha mégis saját gépkocsival érkezik, akkor a Sziget utcában próbáljon parkolni.
A szerda délelőtti sajtóbeszélgetés előtt néhány perccel egy elégedetlen polgár vonta felelősségre a jelenlevő szervezőket. A román nyelven beszélő férfi azt kifogásolta, hogy a zöldövezetben a gyerekek nem tudnak játszani, hogy a Forgatag minden helyet kisajátít, és minden „csak a vásárról és a kereskedelemről szól”, a gyerekekre nincsenek tekintettel. Elmagyarázták neki és megnyugtatták, hogy a zöldben a gyerekfoglalkozások kapnak helyet, ahová bárki, nemzetiségtől függetlenül elviheti majd a gyerekét.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Ákosfalván is lesz magyarul feliratozott rendőrautó
Két marosszéki községben is helyi rendőrséget működtet az önkormányzat. Míg Marosvásárhelyen szinte elképzelhetetlennek tűnik a rendőrautók kétnyelvű feliratozása, addig Marosszentgyörgyön ez már tény. Hamarosan változik a helyzet Ákosfalván is.
Maros megyeben elsőnek alakítottak helyi rendőrséget Ákosfalván. Amikor az erre lehetőséget adó törvény megjelent, azonnal hozzáfogtak a községben, hogy létrehozzák a helyi közbiztonságot szavatoló intézményt. „Az embereknek a pénz után a biztonságuk a legfontosabb. De mondhatnánk fordítva is, hiszen hiába van pénzed, ha azt nem tudod biztonságban tartani. Minden más igény ezután következik” – fogalmazott a község polgármestere, Osváth Csaba.
A községben minden rendű és rangú út fellelhető, van nemzetközi, ország-, megyei és helyi, azaz községi érdekeltségű is. Következésképpen más vidéki településeknél sokkal nagyobb a forgalom itt, s ennek megfelelően nagyobb a balesetveszély is. A rendőrség pedig nem állhat állandóan itt, hogy biztosítsa a KRESZ betartását. Ezt a feladatot kitűnően ellátja a helyi rendőrség – tette hozzá polgármester, aki azt is elmondta, hogy a helyi rendőrök jelenléte a lakosság hangulatát is pozitívan befolyásolja. „Legalább annyi, amennyi jelenleg van, azaz hét helyi rendőr elférne még a községben, de a törvény csak ennyit engedélyez” – magyarázta az elöljáró.
Az autókkal kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy miért csak egynyelvű felirat van rajtuk. Miközben a marosszentgyörgyi helyi rendőrség autóit magyarul is feliratozták. Mint megtudtuk, az egyik rendőrautó hamarosan más rendeltetést kap, s rövidesen vásárolni fognak új járműveket, amiből egyet a helyi rendőrségnek adnak. „Kár lett volna a feliratozásra költeni a pénzt, s utána levakarni az új rendeltetést kapó autóról a feliratot. Ha meglesz az új autó, magyar nyelven is feliratozzuk majd a helyi rendőrség járműveit” – ígérte a polgármester.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Dokumentálták az Erdélyben egyedülálló temetkezési formát
Az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége szervezésében augusztus 17–24. között harmadik alkalommal táboroztak egyetemisták Szépvízen. A kalákatáborban ezúttal az örmény temetőket mérték fel.
Örmény ételeket – sárgarépasalátát és muszakát – szolgáltak fel hétfő este a tábor résztvevőinek és a meghívottaknak, a program része volt ugyanis, hogy amikor nem a temetőkertben dolgoztak a táborozók, akkor különböző identitáserősítő előadásokon, kirándulásokon, programokon vettek részt.
A temetőkertben többféle munkát is végeztek a sírkövek dokumentálása érdekében. „Megtisztítottuk a sírokat, dokumentáltuk, hogy ki nyugszik az adott sírban, mikor született és mikor halt meg. Térképet is rajzoltunk, hogy a sírokat megtaláljuk, és folynak a munkálatok, hogy háromdimenziós térképen is meg lehessen tekinteni a temetőt és a sírokat” – magyarázta a Marosvásárhelyről érkező Bíró Melinda, aki a Marosvásárhelyi örmény szervezet ifjúsági csoportjának a tagja.
Bartha Beáta tavaly is részt vett a táborban, akkor a templom restaurálását készítették elő. A Kolozsváron építészetet tanuló lány készítette el a temető alaprajzát. „A temetőkert feltérképezése izgalmasan hangzott. Én műszakis szemmel néztem az egészet. Azzal kezdtük, hogy körbemértük a területet, felmértük az összes sír hosszúságát, szélességét, magasságát. Ezeket az adatokat felhasználva létrejött a temető alaprajza. Van egy kripta is. Nekifogtam lemodellezni, de egy hét nem elég, hogy precízen meg lehessen csinálni. Az alaprajzzal nagyjából megvagyok. A következő lépés, hogy megszámozzuk a sírköveket, és ha valaki rákattint, akkor előjönnek annak az adatai. Az a cél, hogy mindenki számára elérhetők legyenek ezek az adatok.”
Az egyetemista lány elmondta, mivel a temető egyik része nagyon bozótos, ezt elkezdték kitisztítani. Ekkor találtak rá három, az 1800-as évekből származó sírkőre, amelyekről eddig még nem tudtak, hogy léteznek.
Puskás Attila, az Erdélyi Magyarörmények Szövetségének elnöke hangsúlyozta, az volt a céljuk, hogy a Kárpát-medenceében egyedülálló sírkőállítási formát dokumentálják, ugyanis Szépvíz az egyetlen olyan település, ahol az örmények fektetett sírköveket tettek a hantokra, és erre írták az elhunyt nevét és egyéb adatokat. Rámutatott, ezt az örökséget meg kell őrizni, mindent dokumentálni kell, ami ezzel kapcsolatos. Ilyen jellegű kutatás Erdélyben a magyar örmény településeken már volt, Szamosújváron, Erzsébetvárosban és Gyergyóban is van ehhez kapcsolódó kiadvány. A szépvízi kutatásokról is fog megjelenni hasonló.
Péter Beáta |
Székelyhon.ro

Marosvásárhelyi templomok pannókon
Városi névjegykártyák
Az országot járva megerősítést nyer az a gondolat, hogy Marosvásárhely szép város, s ez különösen jellemző a főtérre, amelynek nemcsak a Kultúrpalota a gyöngyszeme, hanem a többi – szecessziós stílusban és nem csak – megépített épület. Ezt támasztotta alá Plájás István fotóművész és Novák József képzőművész kedden délután a Marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János- termében nyílt kiállításon is, ahol nagy pannókon bemutatnak 12 Marosvásárhelyi templomot.
Bár azt állítják, hogy egyedi és egyéni a kezdeményezés, máshol is hasonló tálalásban próbálják a nagyközönség elé, egyszerű, érthető módon, a vizualitás fotográfia segítségével szemléletesebbé tenni az épített örökség, vagy a természet értékeit. Az viszont igaz, hogy ehhez hasonló kiállítással Marosvásárhelyen először e szerzőpáros a Kultúrpalota fennállásának 100. évfordulója alkalmából rukkolt elő, majd A szecessziós város címmel gyűjtötték egybe a város szép épületeinek fotóit, amelyeket szövegmagyarázatokkal is illusztráltak. A keddi kiállítás témája az egyházi építészet és díszítőművészet – tulajdonképpen 12 templomot (református, katolikus, izraelita, görög keleti v. ortodox, görög katolikus, evangélikus, unitárius) mutatnak be úgy, hogy a kollázsban megjelennek a múlt képei is. S ez különösen érdekes például a főtéri "barátok temploma" esetén, amelyet a mai Színház tér megépítésekor lebontottak. De az is jó – s ezt a tárlatmegnyitón a házigazda Nagy László unitárius lelkész hangsúlyozta – a fotós szemének, a fényképezőgépnek köszönhetően olyan részleteket, építészeti díszítőelemeket is megtekinthetünk közelebbről, amelyeket a gyors templomlátogatáskor észre sem veszünk, vagy olyan magasságban, netán helyen vannak, amelyek kevésbé vonzzák a tekintetet. De ma, a rohanó világunkban már az sem csoda, ha a városban autóval száguldók nem szánnak időt sétára, arra, hogy csak úgy céltalanul az épületek homlokzatait bámulva gyönyörködjenek eleink kulturális örökségében. S erről egy példát is említett Nagy László, aki hozzátette, a konfirmáló fiatalokat a kátéórák egyikén elviszi a zsinagógába is, ahova a született Marosvásárhelyiek közül nem sokan lépnek be. Pedig – akár ahogy a fotókon, pannókon is látható – nagyon szép műemlék épületről van szó.
Az emberiség történetében a történelmi idők előtt is voltak "szent helyek": egy fa, barlang, szikla, tó, amelyeket titokzatosságuk, a megmagyarázhatatlan (természeti) jelenségek miatt jelöltek meg eleink. Így épültek fel az első templomok is, általában azokon a helyeken, ahol az emberek keresték a kapcsolatot az égiek, az istenek és a földiek között. S e a nagyon egyszerű útkeresés mentén az évszázadok során mindegyik vallás kialakította a maga kegyhelyeinek szimbólumait, ahogy ma is sokan a templomok tornyát "felkiáltó, intő jelnek, mások pedig összetett imádkozó tenyérnek vélik" – mondta a lelkipásztor.
A fényképek, túl azon, hogy háromnyelvű (román, magyar és angol) szöveg kíséretében – szerzői dr. Puskás Attila, Pana Virgil és Man Eugen műépítészek – konkrétan megismertetik velünk az épületek stílusát, történetét, elgondolkodtatóak is, hiszen, főleg a közelebbi képeken olyan stíluselemeket láthatunk, amelyek egy-egy vallásra vagy akár az egyetemes egyházi gondolkodásra jellemzőek.
A tárlatmegnyitón Novák József ötletgazda a kezdeményezésről, a kivitelezés történetéről mesélt, Plájás István fotóművész azt mondta, beszéljenek helyette a képek. Id. Lokodi Károly furulya- előadásával tette színesebbé a megnyitót. Mindezeknél hasznosabb volt Burkhárdt Árpád műépítész szakértő hozzászólása is, aki kiemelte, hogy a fotók nemcsak építészeti értéket hordoznak, hanem önmagukban is egyediek, hiszen ebben az összefüggésben (külső, belső, régi, távoli és közeli felvételek) még senki sem mutatta be a Marosvásárhelyi templomokat. Ezért is érdemes betérni a Dersi János-terembe. A kiállítás három hétig tekinthető meg, s azt is reméljük, hogy ezeket a pannókat a korábbiakkal együtt a várost népszerűsítő turnéra is elviszik más hazai vagy akár külföldi (testvértelepülések) városaiba is. Ennél jobb meghívót Marosvásárhelyre egyelőre nem is lehet kitalálni.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Új helyszínen, új programokkal
Felforgatják a Ligetet
Idén először a Liget ad otthont a Vásárhelyi Forgatag legtöbb programjának. Tegnap a szervezők bemutatták az új helyszín sajátosságait, illetve ismertették az idei rendezvénysorozat főbb programpontjait a sajtó képviselőivel.
A sajtótájékoztatón jelen volt Tompos Kátya művésznő is, aki a rendezvénysorozat megnyitóján a Keresztül Európán című előadásával debütál Marosvásárhelyen.
A negyedik Vásárhelyi Forgatagon négy nap alatt 376 egyéni esemény fog zajlani 14 helyszínen. Vannak olyan programok, amelyek az első perctől szerves részei a Forgatagnak, akad olyan, amely az idők folyamán szerveződött az esemény köré. A programpontok megvalósításában 36 partnerszervezet segédkezett, szervezőként 59 ember vett részt a programok kialakításában, előkészítésében.
Az újítók közé sorolható a Borudvar, amely vadonatúj koncepcióval és helyszínnel jelentkezik, a szervezők célja, hogy a borfogyasztás kultúráját népszerűsítsék Vásárhelyen. A Szféra is viszonylag új kezdeményezés, idén másodszorra készül kulturális programokkal.
A kézművesvásáron 42 termelő, illetve kiállító mutatkozik be: a rusztikus ruháktól a különleges ékszereken át a levendula jótékony hatásait bemutató ajándéktárgyakig.
Portik Vilmos főszervező elmondta:
"Marosvásárhely 400 éve szabad királyi város, idén erre koncentráltunk főként.
A Teleki Tékaban a Bethlen Gábor emlékezete kamarakiállítást lehet megtekinteni. Látható lesz Borsos Tamás, a várépítő bíró kézírásos naplója is, amelyet érdemes megtekinteni, hiszen máskor nincs nagyközönség elé tárva ez a dokumentum. Emellett a tematikus séták során olyan helyszíneket ismerhetnek meg a résztvevők, amelyek valamilyen szinten Bethlen Gábor emlékezetéhez kapcsolódnak."
A Kultúrpalotában bemutatásra kerül a szabad királyi város kiváltságait bizonyító oklevél felnagyított változata.
Az idei Forgatag díszvendége Kecskemét városa. Ennek tiszteletére Kada Elek és Bernády György munkásságát bemutató kiállítással készült a két városa csapata.
A kiállításon párhuzamba állítják a két város polgármesterének életét, munkásságát, megvalósításait. Kecskemét városának csapata rengeteg kulturális programot hoz a Forgatagra, programjaiknak főként a ligeti kisszínpad ad otthon.Ugyancsak a kisszínpadhoz érdemes ellátogatnia annak, aki a néptáncelőadások iránt érdeklődik. A kisszínpadtól nem messze egy harmincméteres sátor ad otthont a kisebb előadásoknak, a fórumbeszélgetéseknek, illetve itt lépnek fel a környékbeli együttesek is, míg az esti koncertek fellépői a nagyszínpadot foglalják el.
A Családi Forgatag programjait a játszótér mellett felállított sátrakban kell keresni.
A helyszínek közötti könnyebb eligazodás érdekében a szervezők térképeket helyeznek ki a Liget területére. A hatóságok arra kérik az érdeklődőket, hogy amennyiben lehetséges, gyalogosan vagy közszállítási eszközökkel érkezzenek a helyszínre. Ha személygépkocsival szeretnének a helyszínre jutni, akkor a Sziget utca irányában keressenek parkolóhelyet.
André Krisztina
Népújság (Marosvásárhely)

Politikai szónoklatok és koncertek: megkezdődött a 4. Vásárhelyi Forgatag
A rendezvénysorozat fővédnöke, Kövér László magyar házelnök jelenlétében kezdődött el szerdán este a Kultúrpalota nagytermében 4. Vásárhelyi Forgatag.
A Kultúrpalota nagyterme ez alkalommal is megtelt, az ünnepi nyitógála meghívottja Tompos Kátya színész-énekes volt. A koncertet egy órán át tartó szónoklatok előzték meg, a meghívott vendégek, házigazdák, politikusok követték egymást a színpadon, és osztották meg hosszabban-rövidebben gondolataikat.
Megköszönték Floreáéknak
A két főszervező: Portik Vilmos és Soós Zoltán köszönetet mondtak szervezőtársaiknak, támogatóiknak, külön megemlítve a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak azt a gesztusát, hogy beengedte a forgatagot a város szívébe. „Ritkán adatik meg, hogy köszönetet mondjunk a hivatalnak” – fogalmazott Portik. Kiemelte: a helyi tanácsosoknak és elsősorban az RMDSZ-képviselőknek köszönhető, hogy az idén első alkalommal sikerült a Maros-partról a Ligetbe költöztetni az eseményt. Soós Zoltán szerint is értékelendő a gesztus, de a jogok tiszteletben tartására is figyelni kell.
Portik Vilmos azt kérte Kövér Lászlótól: ha lehetséges, járjon közbe annak érdekében, hogy Marosvásárhely és Budapest között naponta legyen egyórás járat. Soós Zoltán kihasználva az alkalmat, köszönetet mondott a választóknak, mert, ahogy fogalmazott, különleges év volt számára a 2016-os esztendő, ám úgy érzi, ha nem is sikerült megválasztani polgármesternek, két, vagy négy év múlva ez még sikerülhet, tehát nincs ok elkeseredésre, nem szabad feladni, összefogással sikereket lehet elérni. A Vásárhelyi Forgatag megmutatta, hogy „erő van bennünk” – mondta, meggyőződése pedig az, hogy az idén azért sikerült behozni a városba, mert „nem hagytuk magunkat”.
A teremben az RMDSZ megyei vezetősége mellett jelen voltak az EMNP és az MPP országos vezetői, illetve a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács előljárói is. Külön köszöntötték a műsorvezetők Magyarország Csíkszeredai és Kolozsvári főkonzulátusainak vezető konzuljait, Zsigmond Barna Pált és Barabás Jánost, baja és zalaegerszeg testvérvárosok küldöttségeit, valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem rektorát, Dávid Lászlót, és Szabó Bélát, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának vezetőjét, illetve Péter Ferencet, a megyei tanács elnökét és Nagy Zsigmond alprefektust.
Kövér: Budapest Bukarest szövetségese
A felszólalók között Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke, majd Zatykó Gyula, az EMNP nevében köszöntötte a jelenlevőket, házigazdaként pedig Péter Ferenc mondott ünnepi beszédet. Végül Kövér László házelnök lépett a mikrofon elé, aki az erdélyi magyarság fogyatkozásáról beszélt, arról, hogy 1918. decemberében 100 ezer román gyűlt össze Gyulafehérváron, ahogyan 1990. februárjában 100 ezer magyar Marosvásárhelyen. Az 1918-ban elhangzott ígéreteket nem váltották be, a februári gyertyás tüntetésen a magyarok a megújulásért tüntettek. Arra a kérdésre, hogy van-e elég magyar ezek után is Marosvásárhelyen, a forgatag válasza az, hogy igen, van – fogalmazott Kövér.
A házelnök arra biztatott mindenkit, hogy vegyen részt a decemberi romániai parlamenti választásokon, illetve a magyar (kettős) állampolgárok az október 2-i népszavazáson is, és szavazzon nemmel a Magyarországra tervezett erőszakos betelepítések ellen. Kijelentette: rá kell jönnie a román államnak arra, hogy az erdélyi magyarok nem ellenségei a románoknak, ahogy Magyarország is szövetségese a román államnak. Ami a 19. és 20. században nem sikerült, az összefogás a 21. században sikerülhet – mutatott rá Kövér László.
Cigány dallal indított Tompos Kátya
A politikai szónoklatokat Tompos Kátya előadása követte. A színész-énekesnő a 2013-ban megjelent lemezéről mutatott be dalokat a Keresztül Európán zenekarral, ám előtte elmondta, hogy magyarul, angolul, franciául és oroszul énekel, mert ezekhez a nyelvekhez kötődik. Előadását egy Sepsiszentgyörgyi cigány dallal indította, majd sorra következtek a más-más nyelven előadott énekek.
Ugyancsak a forgatag nyitónapján, szerda este a Teleki Téka udvarán is koncert várta az érdeklődőket. Ott a Magyarországról érkezett Four Bones harsonakvartettnek tapslot a szépszámú közönség.
Antal Erika
maszol.ro

Székelyföld: előbb a leszakadás fenyegetettségét kell megszüntetni
Nemzetközi konferenciát szervezne jövő év tavaszán a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Székely Tudományos Kongresszus néven.
Dávid László, a Sapientia rektora csütörtöki Marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján leszögezte: a tudományegyetemnek az oktatáson kívül más feladata is van, a régió és a közösség szolgálatába kell állni, ezért vállalták a partnerséget az SZNT-vel. A professzor szerint a tudomány az egyetlen járható út, amely révén a többség és a kisebbség választ kaphat közös gondjaira.
Izsák Balázs társszervező, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy az autonómiáért folytatott harc eszköztárában a szellemi erőforrásokat is számon tartják. Szerinte a térség rendelkezik azokkal a szellemi erőforrásokkal, amelyekkel a gondok közép vagy hosszú távon megoldhatók. A kezdeményező csapat harmadik tagja, Bakk Miklós politológus úgy véli, a székely kongresszus megszervezésével elindíthatnak egy olyan folyamatot, amelynek keretében idővel a Székelyföld tudományos stratégiáját is kidolgozhatják.
Az ötletgazdák rámutattak, Székelyföldet nem a felzárkózás jellemzi, hanem ellenkezőleg, a leszakadás fenyegeti, amit mielőbb meg kell gátolni. Ez a törekvés szerintük a tudomány és a kultúra képviselői számára is feladatokat fogalmaz meg. Egy életképes, autonóm Székelyföldért olyan kérdésekre kell választ találni, mint például az, hogy a régió meg tudna-e élni saját erőforrásaiból, jelenti-e az önkormányzatiság, az autonómia a gazdasági önállóságot, mit kell tenni a székely közösségi identitás reneszánszáért, vagy mire épülhetnek Székelyföld szakpolitikái.
A tervek szerint 2017. április 19. és 21. között sorra kerülő kongresszus előkészítése érdekében külön szervezőbizottság alakul, addig a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi karán jelentkezhetnek mindazok, akik részt kívánnak venni a konferencia munkálataiban.
Szucher Ervin |
Székelyhon.ro

Marosvásárhely árnyékában
Ha az egészséges önérzettel rendelkező román emberek valóban nyitottan, elkötelezetten és nem szűk látókörűen követnék sorsuk, országuk, nemzetük alakulását, figyelnének a Magyar Országgyűlés elnökének Marosvásárhelyen mondott szavaira.
Kövér László ugyanis a Vásárhelyi Forgatag fővédnökeként a kulturális rendezvénysorozat nyitógáláján nem csupán arról beszélt, hogy az 1990-ben élt magyar közösség minden második tagja hiányzik ma Marosvásárhelyről, hanem a térségünkben élő nemzetiségek számára is üzent. Akinek tehát van füle, hallhatja: „Előbb-utóbb a román emberek is kénytelenek lesznek szembesülni azzal, hogy őket is kísérti a Marosvásárhelyi, az erdélyi magyar sors: vannak olyan erők és érdekek a nagyvilágban, amelyek hasonlóan el akarják idegeníteni a románokat a szülőföldjüktől, hasonlóan szét akarják zilálni nemzeti önazonosságukat, hasonlóan meg akarják őket fosztani hitbéli kapaszkodóiktól.” Noha nehezen képzelhető el, hogy Kövér László szavai hirtelen megvilágosodást jelentenének a román ajkú polgárok számára, az egymásrautaltság tényének ismételt kinyilatkoztatására érdemes lenne felfigyelniük. A házelnök ugyanis nem véletlenül említ geopolitikai játszmákat, amelyek következményeként veszélyeztetett az európaiak szülőföldhöz való joga, miként az sem megalapozatlan, hogy minden európai polgárnak kijut a Marosvásárhelyi magyar sorsból, reményből és félelemből. Igaz, alig hihető, hogy román felebarátaink nagyon megilletődnek egy saját városukat, közösségüket érintő majdani Marosvásárhelyi analógia víziójától. Ám tekintve Európa jelenlegi helyzetét, veszélyeztetettségét, elképzelhető, hogy tíz-húsz-harminc év múltán mégis igazat adnának Kövér Lászlónak. Mindezek persze nem orvosolják, még csak nem is enyhítik az erdélyi magyarság Marosvásárhellyel kapcsolatos veszteségérzetét. A fájdalom mArad, mint ahogy a kihívás is állandósul: erdélyiek, anyaországiak alakíthatnák úgy a nemzetpolitikát, hogy hasonló traumák ne ismétlődhessenk meg. De a Kárpát-medence, illetve Kelet-Közép-Európa népeinek egymásrautaltsága tekintetében sincs új a nap alatt. Nemcsak azért, mert Ady már 1908-ban harsogta: „Hiszen magyar, oláh, szláv bánat / Mindigre egy bánat mArad”, illetve „Mikor fogunk már összefogni... Magyarok és nem magyarok?”, hanem azért is, mert mind egyértelműbb: Dunának és Oltnak valóban egy a hangja. Míg az elmúlt száz év gyűlölködésről és viszályról szólt, a következő száznak az egymásrautaltságról kellene szólnia. Nem feltétlenül azért, mert hirtelen nagyon megszerettük egymást, hanem főként azért, mert a már említett geopolitikai játszmák, folyamatok mindannyiunkat arra kényszerítenek, hogy sorsunkat közös érdekeink szerint alakítsuk.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Telt házas Forgatag-megnyitó
Nem csak négy napra miénk a város
Szerda délután negyedik alkalommal indult el a vásárhelyiek színekben, hangokban, ízekben gazdag, nagy találkozásokat, közös élményeket ígérő Forgataga.
A 400 éves szabad királyi város négynapos ünnepének első perceiben a magyar, majd a székely himnuszt énekelte felállva a Kultúrpalota telt házas közönsége. Ezt követően a megnyitó házigazdái, Ritziu Ilka Krisztina és Kinda Szilárd színművészek üdvözölték az anyaországi vendégeket, a helyi vezetés és a történelmi egyházak képviselőit, illetve a sok száz fős nagyérdeműt, majd a Forgatag két főszervezője lépett az egybegyűltek elé.
– Ritkán adatik meg a Marosvásárhelyi magyaroknak, hogy köszönetet mondhassanak a polgármesteri hivatalnak. Azt a gesztust, hogy a Forgatag a város szívébe költözhetett, mi tudjuk értékelni – mondta Portik Vilmos, majd a városvezetéssel folytatott kommunikáció előmozdítóinak köszönte meg a támogatást. A továbbiakban azon reményét fejezte ki, hogy a rendezvény fővédnökeként jelen levő Kövér László, az Országgyűlés elnöke az elkövetkezőkben is Marosvásárhely segítségére lesz.
– Különlege év számomra az idei – kezdte beszédét Soós Zoltán, majd az egyházaknak, civil szervezeteknek és azon szavazópolgároknak mondott köszönetet, akik a polgármesteri választásokon támogatták.
– Egymásra találtunk, és ez óriási eredmény. Ezzel a munícióval négy év múlva senki sem tud megállítani – ígérte Soós, majd azokról a "gesztusokról" szólt – mint például a Bethlen Gábor-szobor állítása – amelyekkel a városvezetés még tartozik Marosvásárhelynek.
A továbbiakban a politikai pártok és civil szervezetek képviselői szóltak a nagyérdeműhöz. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke újra a Székelyföldi területi autonómia megvalósulásának fontosságáról beszélt.Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke az erdélyi városokban megrendezésre kerülő magyar napok szükségességét, közösségössze-tartó erejét hangsúlyozta. Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a Vásárhelyi Forgatag sikertörténete azt bizonyítja, él még városunkban a közösségi tudat.
– Erős közösséggé elsősorban a kultúra kovácsol – hangsúlyozta Biró Zsolt, végül így zárta gondolatmenetét: – Erős közösségként éljük hétköznapjainkat, azzal a tudattal, hogy nem csak négy napra miénk a szabad királyi város.
Péter Ferenc megyei tanácselnök Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének üdvözletét tolmácsolta, majd a maga nevében is gratulált a rendezvény szervezőinek.
– A történelem azt mutatja, hogy a város, illetve a térség akkor tudott fejlődni, amikor megvolt hozzá az akarat. Marosvásárhely sokat köszönhet Bethlen Gábor fejedelemnek és Bernády György polgármesternek is, aki új irányt szabott a fejlődésnek... A Forgatagnak első perctől célja megmutatni értékeinket, azt, hogy a magyar közösség képes összefogni egy jó ügy érdekében – mondta a megyei tanács elnöke, végül azt az örömteli hírt közölte, hogy az önkormányzat nemsokára pályázatot nyújt be a Kultúrpalota restaurálására.
"Minden európai polgár kicsit vásárhelyi"
– MAradtunk-e elegen Bernády városában? – tette fel az 1990 márciusa után és most is időszerű kérdést KövérLászló, a Magyar Országgyűlés elnöke. Ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy ma már az 1990-es magyar közösség minden második tagja hiányzik Marosvásárhelyről, és ez a számokban tükröződő valóság nemcsak a román politikai vezető réteg magyarellenességéről, hanem az erdélyi és magyarországi nemzetpolitika teljesítményéről vagy annak hiányáról is vádlón szól. A múltba visszatekintve Kövér László a 400 évvel ezelőtti város kétezer székely lakosának védekezőképességére, majd az 1990-es februári könyves, gyertyás tüntetésre emlékezett, amely ismételten bizonyította, hogy a vásárhelyi magyar közösség "nem a szalmaláng, hanem az el nem alvó gyertyaláng népe." A továbbiakban a Forgatag fővédnöke európai viszonylatban szólt a szülőföldhöz való jog elvesztésének veszélyéről.
– Amikor vannak politikusok, akik a népakaraton nyugvó demokráciából éppen a népet száműzik, minden európai polgárnak kijut a vásárhelyi magyar sors. Minden európai polgár kicsit vásárhelyi, csak még nem tud róla. Előbb- utóbb a román emberek is kénytelenek lesznek szembesülni azzal, hogy őket is kísérti a Marosvásárhelyi, az erdélyi magyar sors: vannak olyan erők és érdekek a nagyvilágban, amelyek hasonlóan el akarják idegeníteni a románokat a szülőföldjüktől, hasonlóan szét akarják zilálni nemzeti önazonosságukat, hasonlóan meg akarják őket fosztani hitbéli kapaszkodóiktól.
Kövér László a közös erdélyi jövő megőrzésének lehetőségét abban látja, hogy Románia végre felismeri, az erdélyi magyarság nem veszélyforrás, Magyarország nem ellenség, hanem érték- és érdekközösségben levő szövetséges. A házelnök Bethlen Gábor végrendeletéből idézve tolmácsolta jókívánságát a vásárhelyieknek: "Az Isten segítsen, igazgasson benneteket az igaz egységre és egymás iránti szeretetre". A Forgatag fővédnöke beszéde végén arra kért minden romániai magyar választópolgárt, hogy a decemberi romániai parlamenti választáson szavazatukkal erősítsék az erdélyi magyar politikát, a kettős állampolgársággal rendelkezők pedig ne feledkezzenek meg az október 2-ai magyarországi népszavazásról, és voksoljanak nemmel az unió által tervezett kényszerbetelepítésekre.
A megnyitó második felét Tompos Kátya Budapesti színésznő, énekesnő és zenekara egy Európán átvezető, könnyed zenei utazással töltötte ki. A nagyérdemű Sepsiszentgyörgyi cigány éneket, megzenésített Váci Mihály-verset, francia sanzont, jiddis, orosz és angol dalt is hallhatott. A Forgatag az est következő órájában a Kultúrpalotából a Teleki Téka udvara felé vette az irányt, ahol a Four Bones harsonakvartett szépszámú közönségnek játszhatott.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Beszédes számok, fogyatkozó hallgatók
Ami az idei felsőoktatási felvételi-beiratkozás alapján biztosan elmondható: a nyitott kapukon szinte bárki bemehet, kevés a diák, és számos a betöltetlen hely. Munkatársaink körképe az idei nyári számok alapján igyekszik képet alkotni a romániai magyar állami és magánegyetemek tandíjmentes és fizetős helyeinek betöltéséről.
Az erdélyi magyar közbeszéd érthető módon jelentős teret szentel minden évben az oktatási kérdések olyan speciális vetületének, úgy mint a nyolcadik osztályt végzettek záróvizsgája, a magyar tannyelvű középiskolai osztályokba felvettek száma, illetve a magyarul tanuló diákok érettségi eredményei. Ezek az adatok azt jelzik, hogyan működik az erdélyi magyar közoktatás, és azt is, milyen társadalmi-munkaerőpiaci tendenciák körvonalazódnak. Ám a döntő választ arra, hogyan alakul az erdélyi magyar elit, a felsőoktatás adja, és rendkívül fontos ebből a szempontból az egyetemi felvételik követése. Erre azonban már nem irányul figyelem. Tizenkét év pedagógiai munka eredménye vagy eredménytelensége válik lényegtelenné, mellőzötté. Miért?
Észszerűnek tűnő, de aligha elfogadható magyarázat lehet a felvételi eredményekre vonatkozó adatok összegyűjtésének nehézségei: a több állami és magánintézményben folyó képzésekre általában karonként szerveznek felvételit, és ezek megannyi honlapon, eltérő időben teszik közzé az információkat. Alap- és mesterképzésre is egyszerre lehet tandíjmentes és költségtérítéses helyekre jelentkezni, és az egyetemi felvételinek van egy nyári, majd egy őszi időszaka is. A teljes kép akkor áttekinthető, ha összegezzük és átláthatóvá tesszük a szórt adatokat.
Mivel pontos adatok hiányában nem lehet alaposabb elemzést végezni, így az erdélyi magyar tájékoztatás megmArad általában azon a szinten, hogy hány helyet hirdettek az egyetemek és hogy a megpályázható helyekre sokan vagy kevesen jelentkeztek. Csakhogy az egyetemi felvételi nem zárul le a jelentkezések, vagy a felvételi eredmények első közzétételével, ugyanis a diákoknak, akik egyszerre több intézményhez is beadhatják jelentkezésüket, a felvételi legvégső fázisában be kell iratkozniuk, azaz el kell foglalniuk az általuk elnyert helyet. Ekkor derül ki, hogy a nyári felvételin jelentkező diákokból ki is lesz végül egy adott intézmény hallgatója.
Hogy képet alkothassunk a nyári felvételi lezártával az egyes intézmények felvételi eredményeiről, az egyes intézmények hivatalos honlapjáról gyűjtöttük össze a nyári felvételi alkalmával meghirdetett helyek számát és összevetettük a felvételi eredményekkel, valamint az ősszel meghirdetett helyek számával.
Áttekintettük a magyar tannyelvű képzést kínáló állami egyetemek, mint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE), a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem (MME), valamint a magánintézmények, mint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) alap-, és magiszteri képzéseire vonatkozó adatokat. Az összevetésből kimAradt a protestáns teológiai felsőoktatás helyzete – ez ugyanis jellege, funkciója miatt külön elemzést igényel, az erdélyi magyar egyetemi képzés más intézményeivel nem összevethető.
Először százezer alatt
2016-ban két és fél évtizedes mélyponton van a romániai érettségizők száma, a nyári vizsgaidőszakban 88 ezren szereztek diplomát, a nyár végi megmérettetésre, a pótérettségire további tízezren jelentkezett. Ez az első év, amikor a maturandusok száma nem éri el a százezret. Idén 7342 magyar érettségiző fejezte be a középiskolát, számukra több mint 2000 tandíjmentes helyet kínáltak alapképzésen a magyar nyelven (is) oktató felsőoktatási intézmények. Ebből 1350 hely állami egyetemen volt megpályázható, ez a teljes felsőoktatási keret 65%-át jelenti. A BBTE-nek meghatározó súlya van, az ingyenes helyek több mint felét ez az intézmény biztosítja. A magánegyetemek közül a legszélesebb az EMTE kínálata, itt 485 államilag finanszírozott hely betölthető, ami a magyar egyetemi helyek majdnem egynegyedét jelenti.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint a Partiumi Keresztény Egyetemen a nem tandíjas helyek száma hasonló: előbbin 225, utóbbin 231 hely megpályázható. Az állami egyetemeken a nem költségtérítéses helyek 11%-a mAradt betöltetlenül. A BBTE az ingyenes helyeinek 13%-át, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem a helyek 1%-át, míg a MOGyE csupán 0,8%-át nem tudta „értékesíteni”. A magánintézmények esetében a be nem töltött helyek aránya átlagolva eléri a 24%-ot, de itt sem egyenletes az eloszlás. Az EMTE esetében a meghirdetett helyek 20, míg a PKE esetében 33%-a betöltetlen. Nagy az eltérés a különböző intézményeken belül működő szakok iránti érdeklődést illetően, de a beiratkozási számok alapján elmondható, az állami egyetemeken jobb az igényfelmérés, kevesebb a „parlagon” mAradó hely, létszám alapján több a működőképes szak. Ez azért is lehet így, mert a román állami finanszírozásnak megfelelően a magyar diákok után kétszeres támogatás, „fejkvóta” jár. Így a BBTE-n a magánintézmények csoportlétszámához viszonyítva sokkal kisebb létszámmal is fenntartható egy-egy szak.
Keveset hoz a tandíj
A tandíjas vagy fizetéses alapképzéses helyek alakulását még nehezebb átlátni és összehasonlítani. A MOGyE a 260 költségtérítéses helyét a román és magyar tagozatra felvételizőknek közösen, egy csomagban kínálja: ezeket a felvételi ponthatár szerint töltik be a jelentkezők. A Babes-Bolyai Tudományegyetem és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem összesen 1597 (BBTE 1559, MME 38) fizetéses helyet hirdetett meg. A magánintézményeken 829, részben vagy egészben költségtérítéses helyet lehetett megpályázni. Ezeket a helyeket teljesen sem az állami, sem a magánegyetemek nem tudják betölteni. A BBTE-n körülbelül 350 fiatal tanul tovább költségtérítéses úton (ez a megpályázható helyek 21% jelenti). Az így felvettek száma megközelíti az EMTE tandíjmentes helyeire felvett diákjainak számát. Utóbbi idén (eddig) 111 diákot vett fel fizetéses helyre, ami a felkínált helyek kb. 20%-át teszik ki. Ezeknek az adatoknak az alapján úgy tűnhet: a felsőoktatás nem tud tandíjakból jelentős pluszbevételekre szert tenni. Így az intézmények alapvetően a román vagy magyar államtól kapott apanázsra, valamit a kutatási projektekből, esetleg ipari együttműködésekből befolyt összegekre támaszkodhatnak.
Párhuzamok és mellékhatások
Ha csak a számokat nézzük tehát, akkor ingyenes és tandíjas helyekre összesen felvett diákok száma az alábbiak szerint alakult a 2016. év nyári egyetemi felvételijét követően (a diákszám sorrendjében): BBTE (1400), EMTE (500), MOGyE (minimum 225), PKE (163), Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem (41). Ez azt jelenti, hogy aki sikeresen érettségizik, az jó taktikai érzékkel, megfelelő szak kiválasztása után, államilag költségtérítéses helyen tanulhat tovább – függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel szerzett érettségi diplomát.
Erdélyben továbbra is párhuzamosan három intézményben lehet szociológiát tanulni. Magyar nyelv és irodalom, humán erőforrások, szociális munka, informatika, kommunikáció, zenepedagógia és környezettudomány szakokat két egyetem indít. További átfedések: a PKE szakjai, a vizuális művészetet kivéve, kivétel nélkül megtalálhatóak a BBTE kínálatában is. Az EMTE-n működő képzések háromötöde (főként alkalmazott tudományok és a mérnöki szakok) csak itt követhető magyarul, a fennmAradó szakok viszont más intézményekben is megpályázhatóak.
A BBTE román tannyelvű, de magyar anyanyelvűeknek külön keretszámot biztosító jogászképzésére ugyanannyi helyet (20 ingyenes és 20 fizetéses) hirdettek, mint az EMTE hetedik alkalommal felvételit szervező Kolozsvári jogi karán. A BBTE-n csupán négy tandíjas hely mAradt betöltetlenül, míg az EMTE képzésén 2 tandíjmentes és 20 tandíjas. Ugyanakkor a BBTE-re felvett magyar anyanyelvűek érettségi átlaga annyival magasabb, hogy az EMTE jogász szakára költségtámogatott helyre felvétett hallgatók a BBTE-n kevés kivétellel csak költségtérítéses módon tanulhatnának tovább.
Idén a BBTE legnépszerűbb szakjai: az informatika, a kinetoterápia és speciális mozgáskészség fejlesztés szak, szerveskémia-technológia, kőolaj- és szénkémia, biológia, gazdasági informatika, testnevelés és sport, pszichológia, gyógypedagógia, turizmusföldrajz, magyar nyelv és irodalom - idegen nyelv/világ és összehasonlító irodalom, bank és pénzügy, marketing, menedzsment, kommunikáció és közkapcsolatok, nemzetközi kapcsolatok stb. tartoznak. Ezeken a szakokon a költségtérítéses helyek zömét már betöltötték. A BBTE filozófia szakára csupán 3-an jelentkeztek, ez a tendencia azért is aggasztó, mert a filozófia alapképzés PKE-n való megszűnése óta ez az egyedüli magyar nyelvű filozófia alapképzés Erdélyben. Szintén a BBTE csupán négy tandíjmentes helyet hirdetett a politikatudományi szakra (Erdélyben csak itt működik ilyen képzés), és ugyan ezeket be is töltötték, de egyetlen költségtérítést vállaló diák sem jutott a fennmAradó helyekre. A MOGyE magyar tagozatán sikerült a leginkább betölteni a helyeket. Csupán 2 tandíjmentes helyük mAradt a gyógyszerész szakon, az orvosi helyek mind elkeltek.
*
Az idei felvételi alapján az erdélyi magyar felsőoktatás a következő kérdésekkel szembesül. Évről-évre csökken a diáklétszám, a bejutási átlag, és élesedik a diákokért folytatott verseny az intézmények között. A szakok közötti átfedések azt jelzik: hatékonyabban lehetne racionalizálni az intézmények működését úgy, hogy a magán- és állami egyetemek ne oltsák ki egymást, de biztosítsák a lehető legszélesebb kínálatot a továbbtanulni vágyók számára, és a legjobb munkafeltételeket az oktatóknak.
Ebben a cikkben nem tértünk ki arra: hogyan alakul a diáklétszám, a szakok elosztása regionális szempontból, a felvételi ponthatárok, feltételek alapján hogyan rangsorolhatóak a magyar egyetemek, szakok. Arról sem esett szó, hogyan alakul a Magyarországról ide érkező diákok száma, hány erdélyi magyar fiatal iratkozik be második egyetemi képzésére, és hány erdélyi magyar érettségiző hagyja el Romániát azért, hogy külföldön tanuljon tovább. Nem vizsgáltuk azt, hogy milyen az érintett intézmények tanrendje, infrastrukturális ellátottsága, hány címzetes tanár, vendégoktató tanít, milyen a kollégiumi férőhelyek száma, hogyan alakulnak az albérleti árak. Számtalan további szempont vizsgálatra vár, mit kínál, hogyan teljesít az erdélyi felsőoktatás. Ami az idei felsőoktatási felvételi-beiratkozás alapján biztosan elmondható: a nyitott kapukon szinte bárki bemehet, kevés a diák, és számos a betöltetlen hely.
erdelyiriport.ro

Novák Csaba Zoltán: az organikus generációváltásban hiszek
A történész úgy gondolja, jó szenátor lesz belőle, különben nem mondott volna igent a felkérésre.
két névvel bővült a Maros megyei képviselő- és szenátorjelölt lista: Novák Csaba Zoltán történészt és Császár Károly Zsoltot, a gyulakutai önkormányzat jegyzőjét kérték fel az indulásra az őszi választásokon a Nyárád- és Küküllő mente RMDSZ-es helyi önkormányzatainak képviselői, polgármesterei és alpolgármesterei. Novák Csaba Zoltán megkeresésünkre elmondta, vállalja a feladatot. A politikust arról kérdeztük, hogy frissen megválasztott önkormányzati képviselőként miéer váltana Bukarestre.
Novák Csaba Zoltán: – Az önkormányzati munkába is felkérés alapján kerültem be: az RMDSZ Marosvásárhelyi, Maros megyei szervezete kért fel, hogy vállaljam. Én úgy értelmeztem a szövetség kérését, hogy a szakmai tudásomat és emberi tartásomat kell a helyi közösség szolgálatába állítanom. Most a parlamentben való jelenlétre érkezett felkérés az RMDSZ nyárádszeredai szervezete részéről. Ezt egy komoly kihívásnak tekintem. Bízom abban, hogy az elmúlt 20 év során szerzett szakmai tapasztalatokat tovább tudom vinni, és egy másik szinten tudom kamatoztatni a közösség érdekében. Ezért vállaltam a felkérést.
Ön szerint jó szenátor lenne?
– Ha nem gondolnám azt, hogy jó szenátor lennék, nem mondtam volna igent erre a felkérésre. Természetesen tanácskoztam és még tanácskozom szakemberekkel, feltérképeztem azt, hogy egy szenátorra milyen jellegű feladatok várnak. Úgy gondolom, hogy eleget tudok tenni ezeknek a kihívásoknak. Tisztában vagyok ugyanakkor azzal is, hogy mint minden feladat vagy szakmai kihívás, ez is egy állandó tanulási folyamatot feltételez. Ebbe a munkába is bele kell tanulni, és meg kell tanulnom ezen a téren is kamatoztatni a tudásomat.
Markó Béla szenátor, volt RMDSZ-elnök a belső nyilvánosságnak jelezte, hogy ha nem talál maga helyett egy megfelelő embert a szenátusi tisztségre, akkor megfontolja, hogy bevállal egy új mandátumot. Mit gondol, ön az a személy, akire Markó gondolt?
– Ezt nem tudom, de meggyőződésem, hogy a szervezet rendelkezik azokkal a szelekciós mechanizmusokkal, amelyekkel kiválaszthatják a célnak leginkább megfelelő jelölteteket. Tudtommal az RMDSZ alapszabályzata szerint a jelenlegi és a volt országos elnököt megilleti az a jog, hogy mindenféle előválogatás, rangsorolás nélkül induljanak a parlamenti választásokon. Én az organikus generációváltásban hiszek, és úgy gondolom, hogy az új kihívásokra, új helyzetre új válaszok, új emberek is kellenek, de ugyanakkor a régi generáció tapasztalatai nélkül ez édeskeveset ér. Azzal a kéréssel vállalnám ezt a tisztséget, hogy az előző generáció tapasztalatát, helyzetismeretét adja tovább az új generációnak, hogy azt tovább lehessen kamatoztatni.
A szenátus kapcsán az RMDSZ egy biztos befutó helyre számíthat. Számít ön kihívóra, vetélytársra?
– A jelenlegi állás szerint valóban egy biztos befutó helyről beszélünk, de ne feledjük el, hogy a korábbi választások egyéni választókerületi választások voltak. A listás választások során mindig két jelölt került be a szenátusba az RMDSZ listájáról. Úgy gondolom, hogy megfelelő mozgósítással most megfogható a második mandátum is. Számítok arra, hogy lesznek ellenfelek, de tiszta, becsületes, programok szintjén megvívott előválasztással, a "győzzön a jobbik" elvén elfogadok bármilyen eredményt. Ha ez a küldetés nem jön össze, akkor a helyi szinten tovább folytatom azt a munkát, amit elkezdtünk. Semmiféle frusztrációt vagy törést nem jelentene egy ilyen kimenetel. Hogy ki lesz a befutó helyen a jelölt, az eldől a rangsoroló ülésen, illetve miután a Területi Állandó Tanács elbírálja a jelentkezőket. De hangsúlyozom, hogy már így is megtisztelőnek tartom ezt a felkérést.
A Nyárád- és Küküllő-menti RMDSZ-es elöljárók augusztus 23-án, a parlamenti választásokat előkészítő ülésükön kérték fel önt, hogy vállalja a jelöltséget. Mit tartott ön fontosnak elmondani önmagáról a jelenlevőknek?
– A bemutatkozáson Nyárádszeredában néhány település nevét soroltam fel, amelyek a tágabb vagy szűkebb régióhoz való kötődésemről szólnak, ugyanakkor politikai hitvallásom alappillérei is. Demeterfalváról származom, itt és Nyárádszeredában szocializálódtam a családomban és szűkebb közösségemben. Majd következett a sorban Székelyudvarhely és Kolozsvár, ahol a középiskolai és egyetemi tanulmányaimat végeztem. Ezután Bukarestben és Budapesten nagyon jó román és magyar történészek és mesterek irányítása alatt tanultam szakmát. 2011-ben Bukarestben védtem meg a doktori disszertációmat. Marosvásárhely az a város, ahol letelepedtem, és családot alapítottam, és ahol 15 éve élek. Azért is választottam Marosvásárhelyt, hogy minél közelebb mAradjak szülőfalumhoz.
Úgy gondolom, hogy egy Maros megyei, erdélyi politikus számára a fontos pontok a következők kell, hogy legyenek: a település, a régió, ahonnan származik, illetve ahol él, és Kolozsvár, mint Erdély kulturális és szellemi központja – Marosvásárhelyiként is ezt vallom. Az erdélyi magyarság jövőjét ugyanakkor a Bukarest (politikai központ) és Budapest (a nemzet centruma) közötti tengelyen képzelem el, amelyen kellő egyensúlytartással lehet hosszútávra berendezkedni és tovább élni itt Erdélyben. - Mire van szüksége ennek a vidéknek? Mit képviselne ilyen tekintetben Bukarestben?
– A vidék problémáit hosszan lehetne sorolni a demográfiai, gazdasági problémáktól a közösségi szintű problémákig. Én úgy gondolom, hogy egy olyan csapat állhat fel Maros megyeben, de Erdély-szinten is, amely a különböző szakterületekről érkező emberekkel képes lesz válaszokat, megoldásokat találni a különböző problémákra. Úgy gondolom, nagyon komoly feladat lenne a leszakadó vidékek, kisrégiók felzárkóztatása, egy élhető jövőkép kialakítása. Itt például nagy feladatok várnak a gazdasági szakemberekre. A kisebbségi jogrendszer felügyelete a jogi szakemberek feladata.
A szellemi-kulturális-oktatási területen szeretnék tevékenykedni. Nem zsákbamacska, hogy én a finn oktatási modellt tartom nagyon fontosnak és sikeresnek. A 19. század végén, a 20. század elején Finnország messze a közép-európai átlag alatt volt, viszont ők képesek voltak egy olyan oktatás általi társadalomszervező projektet kidolgozni, amelynek az eredményeit ma már senkinek nem kell bemutatni. Én az oktatásban hiszek, abban, hogy Székelyföldnek, Maros megyenek, a magyar közösségeknek csak akkor van esélye sikerrel venni a modern, globalizált világ akadályait, kihívásait, ha egy kellően megalapozott és felépített, jó minőségű, magas képesítést biztosító oktatási rendszert, modellt tud kiépíteni magának. A szenátusban ezért leginkább az oktatási-kulturális bizottságban látom a helyem.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Újraállamosítások sora perújrafelvétellel
A nacionalista-kommunista rezsim által a magyar nemesek ellen hirdetett osztályharc nem ért véget, csak átalakult, derül ki a Maros megyei prefektus 2015-ös tevékenységi jelentéséből – számol be Szucher Ervin a kronika.ro-n. Lucian Goga maga is harcnak nevezi azt az ádáz küzdelmet, amelyet a Maros menti erdők újraállamosítása érdekében folytat. A kormánymegbízott, szembemenve Románia 1989 után vállalt kötelezettségeivel, a restitúciós törvénnyel és az alkotmány által szavatolt tulajdonjoggal, az elmúlt év folyamán csaknem 35 jogerős bírósági ítélet újravizsgálását kérte.
A 2015-ös évre szóló jelentésében Lucian Goga tételesen megfogalmazta, hogy az elmúlt esztendő az erdők visszaszerzéséért folytatott harc éve volt. A prefektus sikerlistáján három olyan bírósági ítélet szerepel, amelynek köszönhetően a Maros megyei kormányhivatal visszaszerezte a magyar nemesek leszármazottai által korábban hosszú peres úton elnyert Maros menti erdőket.
Míg az uniós szervek és az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma több ízben felszólította Romániát a több mint fél évszázaddal ezelőtt elkobzott és államosított javak mielőbbi visszaszolgáltatására, múlt évi tevékenységi jelentésében Lucian Goga azzal dicsekszik, hogy mennyit sikerült újraállamosítania a már korábban visszaadott erdőkből. A dokumentumban a kormánymegbízott arra is kitér, hogy csupán tavaly 35 olyan ügyben kért perújrafelvételt, amelyben a bíróság az 1948-ban vagy utána megkárosított és kisemmizett személyek javára hozott jogerős döntést. 2014. végén a Ponta-kormány azután menesztette Goga elődjét, Vasile Opreát, hogy az RMDSZ feljelentést tett ellene az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), mivel megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét, a diszkrimináció megelőzéséről és visszaszorításáról szóló 2000/137-es kormányhatározatot és Románia alkotmányát. A volt prefektus a Bánffy-örökösök erdő-visszaszolgáltatási perének áthelyezését kérte Szászrégenből, arra hivatkozva, hogy a magyarok a grófok leszármazottaiként veszélyforrást jelentenek az erdélyi és főként a régeni bíróság függetlenségére. Éltetőék elleni bosszú
Lucian Goga jelenlegi prefektust is a magyar nemesek leszármazottai, főként az Éltető család elleni bosszúvágy vezérli: azzal dicsekszik, hogy három ügyben is visszafordította a korábbi jogerős döntést. A botoşani-i törvényszéken előbb 7,3 ezer hektár ratosnyai és palotailvai erdőt térített vissza a román állam tulajdonába, majd további 3,9 ezret, míg a Marosvásárhelyi törvényszék segítségével 155 hektárt „mentett meg” Magyarón. Akiket Goga és a bíróságok újból kisemmiztek: Éltető Albert, Éltető János, Éltető Dániel és Éltető József leszármazottai.
„Az igazságszolgáltatásban, főként egy demokratikus államban, alapelv, hogy a jogerős ítéletet életbe kell ültetni. Megjegyzem, hogy erre az utóbbi időben több fontos vezető is felhívta a figyelmet, kezdve az elnöktől. Az elv akkor is érvényes, ha az állampolgár érdekét szolgálja az állammal szemben. Sajnos 2008-tól errefelé, de főként az utóbbi négy évben legalább tíz olyan jogerős ítéletről tudok, amely ügyfeleim javára született, de az illetékesek a mai napig nem ültették életbe. Magyarán: pereskedtünk hosszú éveken keresztül, igazat adtak nékünk, amiről van egy darab papírunk, és semmi több” – mondja a román állammal folytatott perekről Rózsa József Marosvásárhelyi ügyvéd.
Míg egy egyszerű ügyiratban a felperes ilyenkor végrehajtóhoz fordul, az erdőtulajdonosok nem tehetik, hisz a tulajdonbizonylatot az ellenük pereskedő prefektusoknak kellene aláírniuk. „A végrehajtó nem foghatja meg a kormánymegbízott kezét, hogy írassa alá vele a dokumentumot” – magyarázza az ügyvéd. Szerinte a hatalommal való visszaélésért egyik lehetséges megoldás a bűnügyi feljelentés volna, ez viszont a szakember megítélése szerint egy újabb háromegyenletes függvény. „Ráadásul, ha a bíróság úgy véli, jogtalanul jelentetted fel, még kártérítést is fizethetsz az érintettnek” – mondja.
Az érintettek számos esetben értesítették a kormányt vagy az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóságot (ANRP), de azon túl, hogy Bukarestből egy nekik igazat adó levelet kaptak, a patthelyzet nem változott. Rózsa szerint az lett volna az egyetlen megoldás, ha a kormány hivatalból és erélyesebben lép fel ezen esetekben.
Trükközések – hivatalosan
A legtöbb esetben a román állam a perújrafelvétellel próbál időt és látszólag törvényes okot nyerni a jogerős ítélet semmibevételére. Érdekes módon, a perújrafelvételi kérések menetrendszerűen akkor érkeznek, amikor már ki kellene bocsátani a tulajdonlevelet, holott a jogrend szerint egy ítéletet csak alapfokon lehet felfüggeszteni. „Időt nyernek, és ezzel igazolják a passzivitásukat, semmi több. Van egy ügyem, amelyre a jogerős ítélet megszületése után, az évek során már három perújrafelvételi kérést nyújtott be az állam képviselője” – mondja Rózsa József.
A prefektúrán működő restitúciós bizottságok egy újabb trükközési taktikával is előálltak: azzal a mesével, hogy nem bíznak a helyi igazságszolgáltatásban, mostanság négy-ötszáz kilométerre helyeztetik át a pereket. Az idős, beteg, anyagilag nem túl jó helyzetben lévő erdélyi visszaigénylőknek Giurgiu, Iaşi, Brăila, Olt megyei törvényszékeket kell járniuk. „Ezek az emberek képtelenek havonta ekkora utat megtenni, így sérül az igazságszolgáltatáshoz való joguk. Egyébként nagyon furcsa, hogy a kormány megbízottja nyíltan hangoztatja, hogy ő nem bízik a román igazságszolgáltatásban” – jegyzi meg az ügyvéd.
A szászrégeni bírák pártatlanságát kétségbe vonó korábbi prefektus, Vasile Oprea többek között azért kérte a Bánffy-örökösök visszaszolgáltatási perének áthelyezését Szászrégenből az ország egy másik térségébe, mert „itt magyar közösség is él, és a magyarok, mint a grófok leszármazottjai 9323 hektár erdőt igényeltek vissza”. Jóllehet a régeni bíróságnak egyetlen magyar nemzetiségű bírója sincs, periratában a volt kormánymegbízott mégis kockázati tényezőként kezelte a megye magyarságát.
Rózsa szerint az efféle logika mentén ténykedő prefektusoknak azt a kérdést is fel kellene tenniük, hogy lényegében mikor volt elfogulatlan a vásárhelyi bíróság: amikor az örökösöknek vagy netán a prefektúrának adott igazat? Másrészt az ügyvéd olyan dossziékról is tud, amelyek az évek során legalább tíz bíró kezén mentek át. „Lehet, hogy egy-két, legfeljebb három bíró felkészületlen vagy elfogult, de hogy mind a tíz-tizenvalahány az lenne, kétlem!” – állítja Rózsa József.
Sántító perújrafelvételi kérések
„Mi mindent megteszünk azért, hogy azok, akik valóban jogosultak a mezőgazdasági területek és erdők visszaigénylésére, megkapják a nekik járó területet. Ugyanakkor azért is mindent megteszünk, hogy ami az állam tulajdona, az az is mAradjon” – szögezte le lapunknak Lucian Goga prefektus. Kérdésünkre, hogy az általa vezetett intézmény miért nem tartja tiszteletben a bíróság jogerős ítéleteit, elmondta, hogy az állami levéltárakban és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság ( CNSAS) archívumában talált okiratok alapján kezdeményezték a perújítást.
A perújrafelvételi kérések azért is sántítanak, mert a restitúciós bizottságok olyan „újonnan előkerült” dokumentumokra hivatkoznak, amelyek tíz-húsz-huszonöt évvel ezelőtt is léteztek, és fellelhetők voltak. Arra is volt már példa, hogy az állam képviselői olyan „újonnan előbukkant” okiratokat „fedeztek fel”, amelyeknek egy példányát már évekkel azelőtt csatolták az ügyirathoz.
A magyar akkor is ellenség, ha nem az
Az időhúzás harmadik taktikája az 1945. évi 91-es számú, úgynevezett CASBI-törvényre való hivatkozás. A 71 éve napvilágot látott hírhedt törvény a nép ellenségévé nyilvánította a korábban a németek oldalán harcoló, majd menekülésre kényszerülő kisebbségeket, ingatlan javaik kezelését pedig az Ellenség Javait Felügyelő és Igazgató Pénztárra (CASBI) bízta. A két évvel később, 1947. január 9-én megjelenő Hivatalos Közlöny húsz oldalon mintegy kétezer olyan – többnyire magyar és német nemzetiségű – személy nevét tartalmazza, akiket felmentettek az 1945/91-es, CASBI-törvény következményei alól. Következő, január 10-ei 8-as számában mintegy 1500 vállalat és kisiparos neve jelent meg, akiknek az állam szintén visszajuttatta az ügykezelésre átvett javait.
Rózsa József egyik ügyfele 16,5 hektár erdőt igényelt vissza a Maros megyei Gernyeszegen, ám az állami hatóságok megtagadták a restitúciót, pedig sem ő, sem ősei nem származtak grófi vagy bárói családból. Egy másik kisemmizett család örököse a szilágysági Középlakon 166 hektár erdőt kapott vissza, Maros megyében pedig, „egészségtelen” származására hivatkozva, a restitúciós bizottság nem volt hajlandó egy fenyőfát sem visszajuttatni ugyanannak az igénylőnek. Hasonló cipőben jár egy másik igénylő is, aki a Fehér megyei Miriszlón visszakapta ősei 47 hektárját, a Maros menti erdeire pedig hiába vár. A jogász szerint jellemző a Maros megyei különleges helyzetre, hogy a Görgényi- és Kelemen-havasokban az örökösöknek legfeljebb tízhektárnyi erdőt sikerült visszaszerezni a 2000-ben megjelent Lupu-féle 1-es számú földtörvény alapján.
Strasbourg – a távoli délibáb
Kérdésünkre, hogy az erdélyi magyar nemesek közül melyiknek az ügye jutott el az Emberi Jogok Európai Bíróságáig, Rózsa József elmondta: egyelőre egyiké sem. Csak abban az esetben lehet Strasbourghoz fordulni, ha a panaszos itthon minden jogi lehetőséget kimerített. „A strasbourgi eljárás is rendkívül hosszas és bonyodalmas. Ráadásul az esetleges kedvező ítélet esetén itthon újabb pert kell indítani annak végrehajtásáért” – sorolta a bürokratikus akadályokat a vásárhelyi ügyvéd. Ugyanakkor az sem titok, hogy az európai bíróságon a romániai ügyiratok előválogatását romániai bírók végzik.
Ártott a médiahisztéria
Abban mindenki egyetért, hogy az ügynek nagyon sokat ártottak azok a visszaélések, amelyekre az utóbbi egy-két évben derült fény, valamint az a hisztérikus médiakampány, amit az országos hírcsatornák folytatnak. „Voltak visszaélések, az biztos, csak az a baj, hogy egyesek ezeket hajlamosak összemosni a jogos visszaigénylésekkel” – világít rá Rózsa. A Realitatea TV, az Antena 3 és a România TV vitaműsorai is sokat tettek azért, hogy a közvélemény ma egy napon emlegesse a nemesi családok leszármazottait a háborús bűnösökkel vagy azokkal, akik tetemes csúszópénzért olyan ingatlanokhoz jutottak, amelyekhez nem volt közük.
Székelyföldön Marius Paşcan liberális szenátor, Ioan Sabău-Pop ügyvéd és Lazăr Lădariu újságíró a „román erdő” legelkötelezettebb védelmezője. Bennük az a közös, hogy valamennyien a magyarellenes Vatra Românească szervezet vagy a Cuvântul Liber napilap oszlopos tagjai voltak, vagy mai napig azok. „Mi nem láttuk értelmét annak, hogy a médiában folytassuk a vitát, és válaszolgassunk a hazug vádakra. A másik fél viszont kimondottan arra alapozza a taktikáját, hogy beeteti a közvéleményt, mint a halakat, aztán a zavarosban elkezd halászni” – mutat rá Rózsa.
Az ügyvéd szerint a „munkamódszer” Maros megyében szerencsére nem bizonyult hatékonynak. „Még az is becsületesebb volna a jelenleg évekig, évtizedekig tartó jogi hercehurcák és megaláztatások helyett, ha hoznának egy új törvényt, amely tisztán kimondja, hogy az előző restitúciós rendelkezések nem voltak jók, és a román állam nem hajlandó visszaadni semmit a jogos tulajdonosoknak. Úgy legalább tudnánk egy dolgot…” – állítja némi adag iróniával Rózsa József. Ennél már csak az szomorúbb, hogy miközben a jogos tulajdonosok papíron visszaszerezték őseik birtokát, az állami erdészetek gátlástalanul folytatják a – hol törvényes, hol törvénytelen – erdőkitermelést – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Zajlik az Őszi sokadalom (Kézdivásárhely)
Csütörtök este a Kézdivásárhelyi Városi Színház az Őszi sokadalom nyitányaként bemutatta a Skandináv lottó című stúdióelőadását Kolcsár József rendezésében. A szervezők az értékszüret jelszó jegyében arra törekedtek, hogy a tizennégy helyszínen minden korosztály megtalálja a neki tetszőt: az esti koncertek mellett gyermekváros, borudvar, utcazene, színházi előadás, ifjúsági programok, főzőverseny, tárlatmegnyitók stb. színesítik a kínálatot. A sokadalom hivatalos megnyitóját tegnap délután öt órakor tartották.
Iochom István » Akárcsak tavaly, idén is színes napernyők özöne alatt jutnak el az érdeklődők a Gábor Áron térre. A városnapokra Paksról, Mezőkövesdről, Gyöngyösről, Hatvanból, Budapest–Terézvárosból és Szentendréről érkeztek testvérvárosi küldöttségek. Az előző évekhez hasonlóan, idén is gyermekvárossá változott a főtéri park Gábor Áron-szobor mögötti része. A városnapok szervezői a Gyulafehérvári Caritasszal együttműködésben változatos programokat készítettek elő a legkisebbek számára. A főtér mindkét oldalát több mint hetven, zömében Székelyföldi népművész sátra foglalta el. A vásári forgatag hangulatát idén is utcazene színesíti a Vigadó előtti téren. A Sepsiszentgyörgyi és Marosvásárhelyi előadók mellől nem hiányozhatnak a helyi tehetségek sem, akikhez csatlakozik egy angol zenész, Eddy Allen is. Idén sem mArad el az immár hagyományossá vált Pityókafesztivál. A hetedik kiadásához érkezett rendezvény ezúttal is a Molnár Józsiás parkban kap helyet ma 9 és 17 óra között.
Mindezek mellett a nagyszínpadon neves előadók koncerteznek, az Urbanizé Gardenben pedig a lemezlovasoké a terep.
A sokadalom ideje alatt az egészségügyi ellátásról a megyei Vöröskereszt és a Salvatore Egyesület önkéntesei gondoskodnak.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Indul az új színházi évad
Tegnap kezdődtek a Tamási Áron Színház legújabb előadásának felújító próbái Sardar Tagirovsky irányításával. A Tamási Áron Zöld ág című regénye nyomán készült Zongota című előadás, melyet a nyár folyamán már bemutattak Gyulán, a Tamási Áron Színház, a Gyulai Várszínház és a Háromszék Táncegyüttes közös produkciójaként az író halálának 50. évfordulója alkalmából kerül műsorra. A szentgyörgyi bemutatót, mely sok szempontból különbözni fog a nyári szabadtéri előadástól, szeptember 14-ére tervezi a színház.
Bérletek szeptember 5-étől kaphatóak a városi kulturális szervezőirodában, az új évad produkciói a már említett Zongota című előadást követően időrendben a következők: Igor Bauersima: norway.today (Kövesdy István rendezésében), Ray Cooney: Funny Money, mely magyar fordításban más címmel kerül majd bemutatásra (Zakariás Zalán rendezésében), Bertolt Brecht: A városok sűrűjében (Porogi Dorka rendezésében), és Harold Pinter: Ünnep (Alexandru Dabija rendezésében). Ezek mellett a korábbi évadok fontosabb előadásait is műsoron tartja a színház. Vass Zsuzsanna és Rácz Endre személyében két új, fiatal színésszel gyarapodott a Tamási Áron Színház társulata, akiket a Bocsárdi László által rendezett Liliom című előadásban már láthatott a szentgyörgyi közönség, de valójában az idei lesz az első teljes évaduk a színháznál. Szeptember közepén indul a színház új honlapja, mely minden bizonnyal szebb, korszerűbb, átláthatóbb lesz a korábbinál, és amely ezután a www.tasz.ro címen várja az érdeklődőket. M Stúdió
Az M Stúdió Mozgásszínház már augusztus 16-án elkezdte az új évad első produkciójának próbáit az új stúdióban. A Radu Afrim által rendezett és az Andrei Mureşanu Színházzal koprodukcióban készülő új, kétnyelvű előadás címe még ismeretlen, mert a próbák során írják a darabot, a szövegkönyvet maga a rendező készíti, akit Andreea Gavriliu koreográfus és Márton Imola, a társulat vezetője segít munkájában, aki ezúttal fordítóként van jelen a próbákon. A történet egy tömbházban játszódik, és egy házaspár válópartija körül bontakozik ki, melyben mindenféle furcsa alakok jelennek meg. Az előadás bemutatója objektív okok miatt decemberre tolódik, így valószínűleg az évad második produkciójával, a Fehér Ferenc által jegyzett színházi westernnel majdnem egy időben kerül bemutatásra. Az évad harmadik előadását Bocsárdi László rendezi jövő tavasszal. A decemberi első új bemutatóig a korábbi évadok előadásait láthatja a közönség, de olyan régi produkciók is felújításra kerülnek, mint A per, a Törékeny és a Körtánc.
Az M Stúdió társulata is új színésszel gyarapodott az idei évadtól, a zilahi származású Deák Zoltán idén végzett a Kolozsvári színművészeti egyetemen.
Cimborák Bábszínház
A bábszínház bizonytalan helyzetben kezdi az új évadot, melyben nagyon nehéz tervezni, de a társulat művészeti vezetője, Péter Orsolya bízik abban, hogy a mostoha körülmények ellenére is sikerül megtartani a vállalt három új bemutatót, ezenkívül pedig sokat fognak turnézni, régebbi előadásokat újítanak fel, és megszervezik a korábbi években nagy sikernek örvendő mesebarangolásokat is. A bizonytalan helyzet oka, hogy a társulat még mindig távol áll attól, hogy állandó játszóhellyel rendelkezzen. A város vezetősége megrendelt egy teljes felújítási tervet az új bábszínháznak. Egyelőre még kérdéses tehát, hogy milyen előadással indul az új évad, próbálnak olyan bábdarabot, mesét találni, ami szabadtéri játszásra alkalmas, vagy amit bármilyen játéktérre könnyen lehet adaptálni. Az évad első felében a bizonytalan tényezők miatt nem hívnak vendégrendezőt, tavasszal azonban a tervek szerint B. Fülöp Erzsébet Marosvásárhelyi színésznő fog rendezni a társulatnál egy gyerekeknek szóló vásári komédiát. Hamarosan a bábszínház is új színészekkel gyarapodik: a nyár folyamán hirdetett két bábszínészi állásra többen jelentkeztek, a velük való személyes találkozásokra, versenyvizsgára a jövő hét elején kerül sor.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szétszóródott hagyatékok (Olosz Katalin feledésbe merült balladagyűjteményt tárt napvilágra)
Olosz Katalin a Háromszékben (2016. január 30.) megjelent nyilatkozatában a Kriza János gyűjtötte Vadrózsák második kötetének kiadásáról közölte: „Én csupán törlesztettem a magyar folklórtudomány százötven éves mulasztásából egy keveset azzal, hogy Kriza János szétszórt hagyatékából összegyűjtöttem és sajtó alá rendeztem a Vadrózsák második kötetét.” E „törlesztés” eredménye 770 oldalas kötet.
„Hogy a népkultúra terméke az egész nemzet felbecsülhetetlen értéke, egyre világosabban érzi mindenki... Mikor egy ledöntött nemzet újjá akarja magát építeni, szüksége van, inkább, mint valaha, a hagyomány minden porszemecskéjére. Hogy tudja, mi vagyok, honnan jöttem.” Kodály Zoltán
Korábban, 2009-ben hasonló „törlesztést” vállalt magára, amikor Szabó Sámuel Marosvásárhelyi tanár irányításával a diákok által lejegyzett népköltészeti alkotások „szétszórt hagyatékát összegyűjtötte, szerkesztette, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel” 776 oldalon megjelentette. És nemrég mutatták be Kolozsváron 2015-ös keltezéssel megjelent újabb „törlesztését”, amelyben 930 oldalon adja közre Kanyaró Ferenc Kolozsvári tanár diákjainak gyűjteményét a „szétszóródott” hagyatékból*. Nem véletlenül utaltunk a kötetek oldalszámaira, hisz ez a 2476 oldalt kitevő, már feledésbe merült gyűjteménysor bizonysága annak, hogy mily nagy méretű népi érték felkutatására, összegyűjtésére, tanulmánnyal ellátására és jegyzetek készítésére vállalkozott Olosz Katalin. Példamutatása olyan szempontból is jelentős, hogy nem hagyhatjuk veszendőbe egyetlen értékünket sem, időt és munkát kell áldoznunk azokra a népköltészeti hagyatékokra, amelyeket elődeink alkottak, nemzedékről nemzedékre őriztek, s amelyeket szorgalmas gyűjtők már lejegyeztek, hogy közösségünk által is ismertté válhassanak. Csupán azt nehezményeztük, hogy ennyi idő elteltével Olosz Katalinon kívül senki nem vállalkozott e hagyatékok felkutatására. Olosz Katalin pedig valóságos oknyomozással derítette ki a kéziratok hollétét. Nem egyszer utazott Marosvásárhelyről Kolozsvárra, Budapestre, hogy könyvtárakban, levél- és kézirattárakban rátaláljon az említett hagyatékokra. A most közzétett kötet egy Kolozsvári tanár és tanítványai több mint száz esztendővel ezelőtti közös munkájának eredménye. A népköltészet gyűjtésének ez a formája – társadalmi gyűjtés – is már a 19. században bizonyos hagyományra épült. 1864-ben Arany János folyóiratában, a Koszorúban (Második évfolyam, II. félév, 527. old. Vegyes.) arról írtak: „…az erdélyi gyűjtők évek óta ezt gyakorolják, s hogy milyen sikerrel, hatalmasan tanúsítják gyűjteményeik. Így gyűjté Kriza János a »Vadrózsák« egy nagy részét, így Szabó Sámuel Marosvásárhelyi tanár a nála kéziratban levő sok mesét, dalt s néhány balladát s a még kéziratban levő egész gyűjteményt…” Bebizonyosodott, hogy a diákok és más segítők közreműködésével nagy területen lehetséges a népköltészet összegyűjtése. Kanyaró Ferenc tanítványai Háromszéken, Udvarhelyen át Kolozsvártól, Tordától Kalotaszegig, Szilágyságig, Szatmárig gyűjtötték a népköltészeti alkotásokat. Legtöbbet Székelyországban. Olosz Katalin kutatásai nélkül csupán annyit tudtunk Kanyaró Ferencről, hogy Kolozsvári tanár volt, néhány balladát gyűjtött, s azokat rangos folyóiratokban megjelentette. Bár Szinnyei József a Magyar írók élete és munkái című V. kötetében azt is közölte, hogy 200-nál több balladát gyűjtött össze, mégis még a 970-es években is bizonyos kifogásokkal írtak róla, sőt, a Magyar Néprajzi Lexikonban nevét meg sem említették. Olosz Katalin kutatásai nyomán derült ki, hogy nagy mennyiségű népköltészetet jegyeztek le a Kolozsvári diákok, hogy a gyűjteménynek csak egyik részét képezik a népballadák és epikus énekek, de ez a rész 421 alkotást jelent.
Olosz Katalin bevezető tanulmányában részletesen bemutatja Kanyaró Ferenc életútját, irodalom- és egyháztörténeti, valamint lexikonszerkesztési munkásságát, de figyelmét elsősorban a népköltészetet gyűjtő tanár módszerére, eredményeire, gyűjteménye viszontagságaira, majd a hagyaték értékeire fordította. A szenvedélyes népköltészeti gyűjtő életében alig két-három tucat alkotás látott nyomdafestéket, a többi évszázadot meghaladóan lappangott kéziratként. Megállapította azt is, hogy Kanyaró Ferenc munkásságával a magyar folklór legnagyobbjai közé emelkedett. Elméleti kérdések tisztázásával a modern folklorisztika úttörőjévé vált a 19. század végén és a 20. század elején. Kutatói erénye, hogy felfigyelt a változatok jelentőségére is, amellyel az idő és tér követését, a népballadák elterjedését és egy részének pontos keletkezési idejét is meg tudta állapítani. Jegyzeteiben vizsgálta a népballadák múltját, a klasszikus balladák jelentőségét. Kanyaró Ferenc első ízben állított össze olyan gyűjteményt, amely kimondottan népballadákat tartalmazott. Címe: Székely népballadák és románcok. Tervezte, hogy a Kolozsváron tanuló diákokkal együtt e kötettel köszöntik Magyarország ezeréves fennállásának ünnepét. Nem rajta múlott a köszöntés elmAradása.
Olosz Katalin a Háromszék megyei alkotásokat külön is vizsgálta. Innen a diákok 74 szöveget jegyeztek le. Ezeket korábban egyik tanulmányában is bemutatta (Acta Siculica 2008, 581–599). Ebben végigköveti a Háromszéki balladakutatás történetét – egészen a századfordulóig –, majd külön is felsorolja a gyűjtési helyeket, a balladák számát – jegyzetekkel együtt. Az említett 74 változatról a kötetből megtudhatjuk, hogy 12 ballada csupán Háromszék jelöléssel szerepel, 62-nek pedig pontos lelőhelyét is felsorolja: Sepsikőröspatak 22, Sepsiszentgyörgy 10, Kálnok 7, Árkos 5, Laborfalva 4, Uzon 4, Bölön 4, Bükszád 2, Mikóújfalu, Nagyajta, Zágon, Kézdivásárhely egy-egy balladával szerepel. Amikor Kanyaró Ferenc gyűjteményének jelentőségét említjük, ki kell térnünk a klasszikus balladákra, hisz általuk tovább bővültek a nagy értékű balladák változatai. A gyűjteményben megtalálhatjuk a Kőmíves Kelemenné, Kádár Kata, Sárighasú kígyó, a Zsivány felesége, a Barcsai, Molnár Anna stb. változatait. Ezenkívül a Kálnoki Zsófika azért is külön figyelmet érdemel, mert a szabédi diák által lejegyzett ballada egyedüli híres alkotás az egész magyar folklórban, változata mindmáig sehonnan nem került elő, márpedig nélküle szegényebb lenne a székely, a magyar népköltészet. Nagy érdeme Kanyaró Ferencnek, hogy felfigyelt az új stílusú, helyi, sirató, baleset- és búcsúztató balladákra is, amelyek a 20. században különösen elterjedtek. És e kötet arra is támpontot jelenthet, hogy a 20. század elején keletkezett balladákat mennyiben őrizték meg akár száz év múltával is. Olosz Katalin mentő, feltáró, közreadó munkáját bizonyára megkerülhetetlenül értékelik a magyar folklór kutatásában. Annyit ez alkalommal is meg kell jegyeznünk, hogy a kovásznai illetőségű, 1957-ben Sepsiszentgyörgyön érettségizett néprajzkutató eddigi munkásságával nevét örökre beírta a magyar népköltészeti kutatók legjobbjai közé.
Ismertetőnket Olosz Katalinnak a Háromszékben megjelent nyilatkozatával kezdtük. Zárásként ismét onnan idézünk: „Nem leszek »munkanélküli« a Kanyaró-kötet megjelenése után sem: abban reménykedve, hogy adatik még nekem néhány aktív esztendő, szeretném tető alá hozni a romániai magyar népballada-katalógust.”
Albert Ernő
*Kanyaró Ferenc: Erdélyi népballadák és epikus énekek 1892–1905. Sajtó alá rendezte: Olosz Katalin
/Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2015/
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)