Kőbe vésett szeretet
Szikár arcomról lecsurog a bánat,
könnyem öntözi sorsverte földemet –
Én tenyeremben hordozom hazámat
s szívem csücskén az erdélyi eget.
Örömünkre ismét új verskötetet tarthatunk kezünkben. Tavaly jelent meg a szerző Harmat a fény porában című, sorrendben a negyedik kötete. És most az ötödik, a Kőbe vésett pillanat*.
Kézbe simuló könyv – mert, mint tudjuk, az első benyomás számít –, Kedei Zoltán festőművész olajképével díszített fedőlapja sokat sejtet.
Miért kell kőbe vésni a pillanatot? Azért, hogy láthassuk, hogy örökre velünk mAradjon. Valljuk be, mindannyiunknak vannak kőbe vésendő pillanataink. Ezek lelkünk kőtábláira íródtak, erőt adnak a köznapok fájdalmainak elviseléséhez. De az öröm végtelenségének múló érzete is olykor kőbe vésett boldogságként élhet a szívünkben.
Fülöp Kálmán a tőle megszokott egyszerűséggel, de gazdag, telített mondandóval megírt verseit tárja újfent elénk. Legrejtettebb gondolatait sem fél kimondani. Vivódik: megfelel-é a mai világnak, kellenek-é a versek, elég-e ő maga mai költőnek? "Én Istenem, csak/ ne tarts sokáig/ ebben a rám/ omló ismeretlenben – ennél már az is jobb,/ ha akárki/ szemembe/ mondja: alkalmatlan/ vagy, költőnek kevés". (Adventi várakozásban).
Tétovázása pillanatnyi, hiszen jól érzi: hivatása a tollforgatás, helye van a költészet asztalánál, feladata is volna: "szeretnék lenni/ az, aki falat bont/.../ égni versben/ és szavakban/... mAradni magyar/ a magyarért. (Egyedül ezer alakban). Szűk patakmederben halk csobogás a rímek tisztasága – Isten szelíd biztatása – mondja. A "magyar szavak édes selyme", "a vers meleg kelyhe" öleli át és ad erőt a mindennapok harcaiban. Mint "apró tollvonás – fehér lapon" – letisztult formában, kerülve a tekervényes szószerkezeteket, fogalmazza meg a szabadon gondolkodó ember hitvallását: "mert én vagyok én/ s hiszem, hogy soha/ nem leszek más,/ mint aki vagyok,/ mindenben a/ magam ura".
A kőbe vésett pillanat egy kiforrott költői lélek megnyilvánulása. Határozott kézzel nyúl köznapi témákhoz, nem tesz hozzá sok mázt, cicomát, mégis összhatása megnyugtató, soraiban lépten-nyomon magunkra ismerünk.
Békés természetű, a civakodást, bosszúállást elutasító, akit nem kímélt az élet, mégis híven őrzi Istenbe és a jóhiszemű emberekbe vetett hitét.
Ha lázad is, halkan teszi, vigyázva, hogy ne bántson senkit. Tudja, semmivel sem mArad el embertársai mögött azzal, hogy vállalja gondolatatait, érzéseit: "Nem tudom, miért kellene/ másnak mutassam magam,/ mint aki vagyok, és élek.../ a nagy Föld-planétán,/ szerénynek lenni/ semmivel sem kevesebb/ mint dicsőnek..." Értelme szabad, akarata megingathatatlan, a többi csak "váz és keret", amelyre építkezik s "ma már csak önmagamtól félek" – írja. (Önbecsülés) Az elmúlás gondolata őt sem kerüli el, egyre többet foglalkoztatja. Alkotói magányában felsejlik a nagyapa, a szülők képe, a régi hazavárásokra gondol, édesapja határozott, édesanyja szelíd hangja a Kis- Küküllő morajában máig élő kép. Gyümölcséréshez hasonlítja a meglett kort, és mély vallásosságából eredendően Isten kegyelmét kéri: "Csak egy kis türelmet/ kérek tőled, Atyám,/ hogy viszszataláljak/ önmagamhoz…" Istenhitének tükre Meditáció című verse, ragaszkodása biztos alapot szolgáltat olvasóinak: "Túlélni csak versben tudom – / sziklavár, múló fájdalom,/ könnyeket töröl, fellazít,/ az Úrban bízni megtanít.// Ő legelső ma nekem,/ én vele élem életem:// megalázhatnak emberek – gazdag vagyok, mert Ő szeret".
Fülöp Kálmán nem vészharangot kongat, hanem valós bajt jelez, amikor így ír: "…fogyunk,/ nagyon fogyunk/ akár a gyufamakk – / felégünk némán/ önmagunk sebében…" Bár a "partok lemorzsolódnak", szembenéz az árral, nem turkál porosodó napjai magányában. A világ megváltozott, "mostanában más arcát/ mutatja a színdús szivárvány", "érzéktelen világunk/ hátsó kapuit nyitogatva" mégsem szűnik meg bízni egy új, fehér lappal indítható holnap ígéretében.
A kőbe vésett pillanatokban ott az örök emberi téma, a szerelem, a sóvárgás, a keserédes emlékezés, a be nem teljesült álmok elsiratása (Mélyrepülésben, Valamit rejt, Félresikerült monológ, Kimondom, Sokszor, Realitás). Könnyednek tűnő szavakkal vall mindezekről: "a kilátástalanságban is/ cipelem arcod", (Kimondom). "Az akkor illatát még/ mindig érzem, ott lapul/ szakállam sűrűjében – // de ma már csak a volt/ szorongatja imára/ kulcsolt kezem." (Mélyrepülésben).
Fülöp Kálmán nehéz pályát kapott örökül Teremtőjétől. Hűsége urához, népéhez, bibliás hite, népi gyökeressége élvezhető, szavalható, emlékezetünkbe véshető lírában kristályosodik kötetekké.
Rokonszenves, kedvelhető költő.
* Fülöp Kálmán: Kőbe vésett pillanat, Kreatív Kiadó, Marosvásárhely, 2016. Szerkesztette: Bölöni Domokos. A fedőlapot Kedei Zoltán festményének felhasználásával Donáth Nagy György készítette.
Doszlop Lídia Naómi
Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés kitüntetése: még nem ért véget a történet
A Bukaresti táblabíróság hozhat döntést Tőkés László érdemrendperében, melyben az EP-képviselő arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy érvénytelenítse azt az államfői rendeletet, mellyel Klaus Iohannis megfosztotta a Románia Csillaga nevű állami kitüntetéstől..
A Bukaresti táblabíróság még nem tűzte ki az első tárgyalás időpontját; az új polgári perrendtartás szerint egyelőre az előkészítési fázisnál tartanak. Az igazságszolgáltató szerv felszólította az államelnöki, illetve a miniszterelnöki hivatalt, hogy Tőkés László beadványára tegye le a válasziratot. Klaus Iohannis június 10-én Bukarestből feladott levelét négy hét után, július 8-án kézbesítette Tőkés László Marosvásárhelyen élő ügyvédjének, Kincses Elődnek a posta. Válasziratában az államfő nem létező törvénycikkelyekre hivatkozik, miszerint nem tekinthet el a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke kitüntetésének visszavonását javasoló becsületbírósági döntéstől. Ugyanakkor, írja Iohannis, az igazságszolgáltatást is törvény kötelezi arra, hogy utasítsa el az Európai Parlamenti képviselő kérését.
„Mindez mese, ilyen törvénycikkelyek nem léteznek. Mi több, jogi precedens van arra, hogy a bíróság hatályon kívül helyezte az elnök döntését” – mondta Kincses Előd a sajtónak.
Iohannishoz hasonlóan a miniszterelnök is egy olyan válasziratot fogalmazott meg, mely hemzseg a pontatlanságoktól és csúsztatásoktól. Dacian Cioloș – aki az államfői dekrétum ellenjegyzőjeként került képbe – arra kéri a bíróságot, hogy utasítsa el Tőkés László panaszát, mivel felperesként egyrészt nem bélyegezte azt fel, másrészt nem nyújtott be előzetes panaszt a kormányhoz.
„Mindez nem felel meg az igazságnak, hisz felbélyegeztük a beadványt, és nem voltunk kötelesek a kormányhoz fordulni, mihelyt a rendeletet Iohannis hozta, Cioloș mindössze ellenjegyezte” – magyarázta Kincses. A püspök jogi képviselője azt is furcsállja, hogy a miniszterelnök teljesen megalapozottnak tartja az államfő döntését, hiszen, amint írja, Klaus Iohannis nem bírálhatja fölül az érdemrend becsületbíróságának a határozatát – holott valójában az mindössze konzultatív jellegű. Ezt a bíróság is kimondta, amikor hónapokkal ezelőtt azzal hárította el a javaslat elemzését, hogy az nem számít adminisztratív döntésnek.
Mint ismert, a felek azért kerültek bíróság elé, mert Iohannis államfő a felszólítás ellenére sem volt hajlandó visszavonni azt a törvénytelennek vélt rendeletét, mellyel megfosztotta Tőkés Lászlót a magas rangú állami kitüntetéstől. Az érintett szerint az elnöknek semmiféle jogalapja nem volt az érdemrend visszavonására. A törvény szerint csak a letöltendő börtönbüntetésre ítélt személyektől kell kötelező módon visszavenni a kitüntetést, valamint azokat foszthatják meg az érdemrendtől, akik elkövetett tetteik által arra méltánytalanná válnak. Az elmúlt időszakban tizenegy kitüntetettet ítéltek letöltendő börtönbüntetésre, azonban sem az érdemrend becsületbírósága, sem az államelnök nem kezdeményezte kitüntetésük visszavonását. Temesvár hőse 2009-ben kapta meg Traian Băsescu volt román elnöktől a Románia csillaga érdemrend állami kitüntetést az 1989-es forradalomban játszott szerepéért, annak huszadik évfordulóján. Az elismerés visszavonását Victor Ponta volt szocialista kormányfő kezdeményezte 2013-ban, miután Tőkés László egy Tusnádfürdői fórumon felvetette – már nem is először –, hogy Magyarország vállaljon védnökséget az erdélyi magyarság fölött. Ezelőtt két és fél évvel, 2013 novemberében jelentették be, hogy a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága méltatlannak minősítette Tőkés Lászlót a román állami kitüntetésre, és úgy döntött: az EP-képviselő kitüntetésének visszavonását kéri az államfőtől. Aminek az erdélyi magyarság által is megválasztott Iohannis sietett is eleget tenni.
itthon.ma//erdelyorszag

Jó volt „gézengúznak” lenni Nyárádszentlászlón
Több száz gyermek és szülő töltötte a hétvégét a Nyárád mentén, a Marosvásárhelyért Egyesület szervezésében első alkalommal zajlott Gézengúz fesztiválon. Nem csak Maros megyeből, hanem Csíkszeredából, Udvarhelyről, Kolozsvárról, Nagyváradról és Magyarországról is jöttek fesztiválozók a nyárádszentlászlói Pásztortűz panzióhoz, amelynek udvarán péntektől vasárnapig folyamatosan történt valami érdekes.
A sátorozók már pénteken birtokba vették a terepet, az igazi sokaság azonban szombat délre érkezett. De már a délelőtti órákban beindult az élet a kézművesműhelyekben, a társasjátékos asztalnál, a legkisebbek hatalmas puha fotelekkel és kirakósokkal teli játszószobájában és a – talán legnépszerűbbnek bizonyuló – ügyességi fajátékoknál. A karikadobáló, gólyalábakon egyensúlyozó, fakalapáccsal diót törő, békát ugrató, lovacskázó, kuglizó gyermeksereg minden próbatétel után petákokat kapott, amelyeket a különféle műhelyekben, illetve a körhintánál válthatott be. A legtöbb petákra – egyenként hétre – az agyagozás, korongozás, szobrászkodás, hinta kipróbálásához volt szükség, öt petákért rongybabát készíthettek, bútort festhettek, háromért óriásbuborékot eregethettek a gyermekek. Dobszó a diófa alatt
A Nidus Waldorf Egyesület sátránál kötési technikák tanulásával és sógyurmázással indult a nap, délben pedig Hána László zenész és a köréje gyűlt apróságok dobszóval adták meg az együttlét ritmusát. A Védem téren Máté Székely Dalma rendőrnő a biztonságos közlekedésről beszélt a nagyobb „gézengúzoknak” és szüleiknek, később a témához kapcsolódó rajzfilmet is megnézte a társaság. Itt találkoztunk egy háromgyermekes, Udvarhelyről érkezett édesanyával, aki elárulta, leginkább azért nyerte el tetszését a fesztivál, mert úgy érzi, itt biztonságban szórakozhatnak gyermekei. Az ötéves Lacika és a négyéves Tamáska pedig egyetértett abban, hogy a petákgyűjtögetés a legizgalmasabb, aznap reggelre sikerült is hat-hat petákot szerezniük. Egy Marosvásárhelyi édesanya, Bernadett gyermekei is leginkább a petákozást élvezték, harmadik osztályt végzett nagylánya rövid idő alatt tíznél több játékpénzt gyűjtött, és szerzeményét az agyagozásnál használta el.
– Valaki itt hagyta a szarvasát – figyeltünk fel később egy plüssjátékot talált kisfiú hangjára.
– Hagyd ott, onnan viszi majd el a „gazdája”, ahol hagyta – szólt rá édesanyja, és a gyerek engedelmesen visszatette a helyére az elvesztett játékot, aztán a fajátékok felé vette az irányt.
Még kérek... Olvassunk mesét... Mikor kezdődik a mesehősös játék?... Menjünk hintázni, papírszínházba – hallhattuk lépten-nyomon az ezernyi kérést. Mégsem éreztük zajosnak a fesztivált, a hatalmas udvar mintha felszippantotta volna a zsivajt, és az árnyékban beszélgető, kávézó, söröző felnőttek számára inkább valami időn kívüli, nyugodt szigetnek tűnt a gyermeknép uralta tér.
Földi és égi ajándék
Amint azt a fesztivál Facebook-oldalán is közhírré tették, ezen a hétvégén nemcsak szórakozni, lazítani, jókat beszélgetni lehetett, a bejárat közelében levő információs sátornál egy nehéz anyagi helyzetben élő háromgyermekes szentlászlói család számára adakozhattak is a jelenlevők. A szervezőktől megtudtuk, hogy már a második nap délelőttjére többen adtak le élelmiszert, konzerveket, olajat, laskát, illetve ruhaneműt a család megsegítésére.
A délutáni órákban a szabadtéri mókát félbeszakította az eső, a benti helyiségekben, a Cseperedők sarkában, a Védem téren viszont annál népesebb társaság szórakozott. A nap végére tervezett Póra Zoli-koncertet is az épületben tartották. Jó kedvben persze itt sem volt hiány, ráadásul kárpótlásként a rendelkezésre álló tér beszűküléséért nemsokára teljes pompájában ragyogott fel a szivárvány Szent-lászló egén.
A „gézengúzok” mulatozása a meghirdetett program szerint vasárnap is folytatódott. Estére aztán a peták- és élménygyűjtésben kifáradt gyermekek és a természet közelségében feltöltődött, boldog felnőttek indultak hazafelé.
Nagy Székely Ildikó
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Búcsú Szabó Miklóstól
Folyó év július 9-én, 84 éves korában elhunyt Szabó Miklós, a történelemtudományok doktora, ny. tudományos főkutató. Tudományos tevékenységét levéltárosként kezdte, főiskolai tanárként folytatta, és tudományos főkutatóként több évtizeden át tanulmányozta múltunk forrásait. Az erdélyi magyar oktatás- és elittörténet, pontosabban az erdélyi diákok külföldi egyetemjárásának a feltárása terén végzett kimagasló eredményei szellemi műveltségünk történetének példaértékű megvalósításai.
Miki, ahogy szólítottuk mindnyájan, ismerősei és barátai, nemcsak szakmabeli kolléga volt, hanem jó barát is. Ismeretségünk túlnőtt a levéltáros–kutató viszonyon. Évek hosszú során több alkalommal dolgoztunk együtt kutatási tervek megvalósításán, kéziratok szakvéleményezésén, szakmai megbeszélések szervezése és lebonyolítása terén, valamint tanulmánykötetek szerkesztésén. És tettük mindezt kollégaként és jó barátként.
Ezen soraimmal búcsúzom tőled, mivel távollétem megakadályoz abban, hogy ravatalodnál mondhassam el búcsúszavaimat. És önkéntelenül eszembe jutnak az együtt töltött alkalmak, megismerkedésünk, sűrű szakmai és baráti beszélgetéseink. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor kezdő levéltárosként hasznos tanácsokat kaptam tőled, a tapasztalt levéltárostól. És mindig úgy éreztem, hogy szakmai eszmecseréink tanulságosak voltak számomra. Rendezvényeink, kutatási témáink tervezésénél, elgondolásaink megbeszélésénél véleményedre, helyes meglátásaidra mindig számíthattunk.
Forráskiadásaid a ma és a jövő kutatói számára nélkülözhetetlen adatbázisokká váltak. A dolgozataidon végig nyomon követhető igényességed példaképpen áll előttünk. A tudományos kutatómunkát folytattad akkor is, amikor ezen tevékenység útjába számtalan akadályt gördített a múlt század nyolcvanas éveiben a totalitarista rendszer. Tudományos munkásságod 1990 után kiterebélyesedett. Sikerült befejezned az erdélyi diákok külföldi egyetemjárását összefoglaló többkötetes munkát.
Sajnos az utóbbi években megrendült egészséged megakadályozott terveid mAradéktalan megvalósításában. De nem feledjük, hogy hittel és az eredményeiddel szemben érzett felelősséggel tetted mindazt, amit a tudományművelés terén végeztél. Ennek megfelelően jártad végig a nemegyszer göröngyösnek bizonyult tudományos pályát.
Ami mAradandóan tanúskodik e földön végzett munkád értékéről, ami fenntartja emléked, az a szellemi alkotásod. Munkásságod eredményét hasznosan gyümölcsöztethetjük nemcsak mi, hanem utódaink is.
Miki barátom, munkádat becsülettel bevégezted, adjon neked békés nyugodalmat a drága anyaföld!
Dr. Pál-Antal Sándor akadémikus
Szabó Miklós /Sáromberke, 1932. nov. 13. – Marosvásárhely, 2016. júl. 9./
Főbb művei
Szabó Miklós-Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700 /Szeged, 1992/
Szabó Miklós, Simon Zsolt, Szögi László: Erdélyiek külföldi egyetemjárása 1849-1919 között 1-2. /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2014/
Szabó Miklós-Szögi László: Erdélyi peregrinusok /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1998/
Sáromberke 1319–1994 (társszerzők Berekméri István, Nagy Géza, Tonk Sándor, Kolozsvár, 1994);
Búzásbesenyő (társszerző Pál-Antal Sándor, Marosvásárhely, 1995);
Mesél a múlt. Csíkjenőfalva 800 éves története (társszerző Jakab Sámuel, Marosvásárhely, 2001);
A Maros megyei magyarság történetéből (társszerző, társszerkesztő, Marosvásárhely, 1997);
Marosvásárhely történetéből (társszerző, társszerkesztő Pál-Antal Sándor, Marosvásárhely, 1999)
Népújság (Marosvásárhely)

Értelmiségnevelés a Sapientia egyetemen
Számos újdonságot kínál hallgatóinak a következő, 2016/2017-es tanévben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Marosvásárhelyi kara, ahol egyes szakokon megújult tanterv szerint zajlik ősztől az oktatás, máshol pedig felvételit vezetnek be az előzetes szűrés érdekében – számol be Gáspár Botond és Iszlai Katalin a kronika.ro-n. A tanulmányi programkínálatról hétfői sajtótájékoztatójukon számoltak be a felsőoktatási intézmény vezetői, akik az elmúlt évek sikereiről, megvalósításairól is szót ejtettek.
Dávid László rektor hangsúlyozta: ahogyan húsz évvel ezelőtt, az egyetem megalapítása előtt, most is egy új értelmiségi közösség kinevelése, az erdélyi közösségnek a stagnáló helyzetből való kimozdítása az elsődleges céljuk. Kátai Zoltán, a matematika–informatika tanszék vezetője arról számolt be: a közeljövőben bővíteni fogják a helyek számát, mivel egyrészt tavaly kétszeres volt a túljelentkezés, az intézkedést ugyanakkor az akkreditációs bizottság is javasolta. A szakon egyébként első éven külön foglalkoznak a kezdőkkel és haladókkal, tavasszal és ősszel pedig hétvégi programozói tábort szerveznek a középiskolások számára is.
Az igényeknek megfelelően dolgoztak ki új tantervet a villamosmérnöki tanszéken, ahol az ipar szempontjából jelentkező hiányt kívánják pótolni, a gépészmérnöki szak mellett pedig építészmérnöki képzést indítana a Sapientia Marosvásárhelyen. Az egyetem vezetői külön felhívták a figyelmet az alkalmazott nyelvészeti tanszékre, amelynek fordító és tolmács szakján az országban egyedülálló módon nagy hangsúlyt fektetnek a román–magyar vonalra, illetve egész Romániában csak a Sapientián oktatják a dán nyelvet – ennek köszönhető, hogy a dán ösztöndíjasok kivétel nélkül a felsőoktatási intézmény hallgatói.
Papp Sándor, a felvételi bizottság titkára arról számolt be: bizonyos mérnöki szakokon felvételit vezetnek be, amelynek keretében a diákok választhatnak, hogy matematikából, informatikából vagy fizikából írásbeliznek. „Azt tapasztaltuk, hogy sok diák az első vizsgák után lemorzsolódik, megbukik, ezért a felvételivel szűrni és jelezni is szeretnénk, hogy bizonyos felkészülés szükséges. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű, de reméljük, hogy néhány év múlva eredményes lesz az eljárás” – fogalmazott Papp. A Sapientia EMTE Marosvásárhelyi karának tizenkét alapképzéses és négy magiszteri szakjára július 18-ától lehet beiratkozni. Amennyiben mAradnak betöltetlen helyek, őszi felvételit is hirdetnek szeptember 2. és 6. között.
Kelemen András dékán kifejtette: a 2015/2016-os tanévben 204-en végeztek a Marosvásárhelyi karon, közülük 201-en államvizsgáztak, és 194-en szereztek oklevelet. Kelemen hangsúlyozta: a 96,5 százalékos arány kiválónak számít. A 32 magiszteri hallgató közül 28-an készültek disszertációval, és mindannyiuknak sikerült oklevelet szerezniük. A dékán azt is elmondta: nagy hangsúlyt fektetnek a tehetséggondozásra és a diákköri tevékenységekre, hallgatóik az idei Tudományos Diákköri Konferencián (TDK) közel száz dolgozatot mutattak be, ugyanakkor jól szerepeltek a megmérettetés erdélyi és országos szakaszain is. „Odafigyelünk a közép- és az általános iskolásokra is, és folyamatosan kapcsolatban állunk a gazdasági szférával. Diákjaink a nemzetközi versenyekről rendszeresen díjakkal térnek haza” – magyarázta Kelemen András.
Jövő hétfőn kezdődik a beiratkozás a Sapientia Csíkszeredai karán is, ahol alapképzésen tizenöt, magiszteri szinten pedig öt szakot hirdet meg a felsőoktatási intézmény. A gazdasági, humán és társadalomtudományi szakokon három, a mérnöki képzéseken pedig négy évig tart az alapképzés, ehhez hozzájön további két év mesteri. A beiratkozáshoz szükséges iratok, valamint további információk mindegyik szakról elérhetők az egyetem honlapján – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Ünnepi évadot zárt a Tompa Miklós Társulat
Rendkívüli évadot zárt a Tompa Miklós Társulat, amelynek lényeges mozzanata volt a Marosvásárhelyi intézményes színház 70 éves fennállásának megünneplése.
Az első hetven év címet viselő, a színházalapítást idéző ünnepi rendezvénysorozat mellett, amely az előadásokon kívül számos kísérő rendezvénynek is helyet adott, a 2015/2016-os évadban a társulat kilenc bemutatóra és több mint 200 előadásra várta közönségét. Az évad bemutatói: About Übü (rendező: Sorin Militaru), Kályhabúcsúztató (rendező: Gáspárik Attila), Want(rendező: Scott Johnston), Sirály (rendező: Keresztes Attila), Csárdáskirálynő (rendező: Tasnádi Csaba), Rendezés (rendező: Bartis Attila), Az üvegcipő (rendező: Mohácsi János), A kisfiú meg az oroszlánok (rendező: Ruszuly Ervin és Keresztes Attila), A játszma vége (rendező: Tompa Gábor). Ezek mellett pedig számos – immár hagyományosnak számító – rendezvény is színesítette az évad programját: többek között a magyar dráma napján, a magyar kultúra napján, a magyar költészet napján, az Iskola másként héten és a múzeumok éjszakáján.
Az évfordulós évadban több mint 40 ezer nézője volt a Tompa Miklós Társulatnak és a meghívott vendégjátékoknak. A 70 éves színház rendezvénysorozata mellett a fesztiválszereplések és díjak is folyamatos ünneplésre adtak okot: UNITER-jelölések (legjobb női főszereplő, legjobb előadás, legjobb rendezés), UNITER-díj a legjobb rendezésért, Kovács György-díj, hét díj a Magyar Színházak XXVIII. kisvárdai Fesztiválján, valamint részvétel az Országos Színházi Fesztiválon (FNT), a debreceni DESZKA Fesztiválon és a Sepsiszentgyörgyi Szent György Napokon.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház augusztusban kezdi meg a bérletek árusítását a 2016–2017-es évadra. A Tompa Miklós Társulat első premierjére szeptemberben kerül sor, Mezei Kinga rendező Olbrim Joachim csodálatos utazását viszi színpadra. Az ősz folyamán a társulat szerepelni fog az Országos Színházi Fesztiválon Bukarestben, a Galaci Nemzeti Vígjáték-fesztiválon, az Interetnikai Színházi Fesztiválon (IFESZT) Szatmárnémetiben, valamint a Székelyudvarhelyi dráMA fesztiválon.
Népújság (Marosvásárhely)

MÚRE-riporttábor Temesváron
Nagyvárosi szórvány-bevetésen a magyar újságírócsapat
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) az elmúlt hét végén, a kalotaszegi Farnas–Zsobok és a Beszterce-Naszód megyei Óradna–Borberek után nagyvárosi környezetben, Temesváron szervezte meg sorozatban harmadik riporttáborát. Hat erdélyi megyéből és a Vajdaságból érkezett 26 magyar újságíró vetette be magát a nagyvárosi dzsungel sűrűjébe, hogy pillanatfelvételt készítsen a Temesvári magyar szórványközösség életéről. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Bethlen Gábor Alap támogatásával megvalósuló riporttábor nyomán egy kötet is születik, amelynek bemutatását kíváncsian várjuk, elsősorban mi, Temesvári magyar újságírók, akik e szórványközösség mindennapjainak és ünnepi alkalmainak régi krónikásai vagyunk.
A riporttábor július 8-án, pénteken média-kerekasztallal indult, ahol a vendégek (majdnem) mindent megtudhattak a Temesvári írott és audiovizuális sajtó aktuális helyzetéről. Az újságírókat a továbbiakban Szekernyés János helytörténész, Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő, Erdei Ildikó és Jakab Ilona iskolaigazgatók, Marossy Zoltán volt alprefektus és Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke tájékoztatták a Temesvári magyar közösség múltjáról és jelenéről, a magyar oktatás helyzetéről, a civilszervezetek életéről. A sajtósoknak alig két napjuk volt rá, hogy kívülállóként, remélhetőleg újszerű látásmódot tükröző Temesvári szórványriportjaikat elkészítsék.
– Miért éppen a nagyvárosi szórvány lett ennek a riporttábornak a központi témája– kérdeztük Rácz Évától, a MÚRE elnökétől.
– A riporttáborok hagyománya a 90-es évekre nyúlik vissza, de az utóbbi két évben kezdtük újra ezeknek a megszervezését. Első alkalommal a Kalotaszeg végében található, de a Szilágysághoz tartozó Farnason voltunk, amely egy halódó, pusztuló félben levő közösség, ugyanakkor a szomszédos Zsobok a magára talált magyar közösség példáját mutatta meg. Tavaly Beszterce-Naszód megyében Radna Borbereken és Óradnán jártunk, ahol azzal szembesültünk, hogy ők románul mondják, hogy ők magyarok. Nem beszélik a nyelvet, de a magyarságtudatuk eleven! Azt mondtuk, hogy legyen egy olyan példa is, ahol a nagyvárosi szórvánnyal ismerkedünk. Újdonságot jelent, hogy a nagyvárosban hogyan lehet megtalálni a magyarokat, mindenki azt mondta, hogy valóban ez nagyon nehéz feladat. Nem könnyű két nap alatt megtalálni azokat az embereket, akik azon dolgoznak, hogy ezt a szórványközösséget összetartsák, ezért előre szerveztük a lehetséges interjúalanyokat, meghívtuk őket a riporttáborunkba, hogy megkönnyítsük a kollégáknak a dolgát és még több, gazdagabb anyag szülessen.
– Honnan érkeztek a Riporttábor résztvevői?
– A távolabbról érkezett sajtósok Hargita, Kovászna és Brassó megyékből jöttek, de erős újságíró csapat van itt Marosvásárhelyről, Kolozsvárról és Nagyváradról, akik összesen 11 szerkesztőséget képviselnek. Itt vannak velünk a riporter iskolások, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem újságíró szakos hallgatói, akik itt gyakorlatoznak, az a feladatuk hogy a tábor történéseit dokumentálják, fotózzák, arról számolnak be, hogy mi hogyan dolgozunk. A Riporter Iskola idén beindított programunk, amelynek Temesvár a harmadik helyszíne Kolozsvár és Marosvásárhely után. A Riporter Iskola folytatódik azzal, hogy októberben Torockón a Kolozsvári BBTE újságíró szakának táborához csatlakozik a MÚRE, majd Nagyenyeden tartunk novemberben egy kiértékelő találkozót.
– A nagyvárosi szórványléttel kapcsolatban mi mozgatta meg az újságírók fantáziáját?
– Egyesek az egyházi közösségeken keresztül próbálják megfogni a magyarságot. A Vajdaságból érkezett kollégák a soknemzetiségű Bánságot, a szerb közösséggel való kapcsolatot is behozzák a képbe, de van akit a Nőszövetség munkája vagy a Máltai Segélyszolgálat munkája érdekel. Természetesen az is történelmi pillanat, hogy hosszú évtizedek után magyar alpolgármestere van Temesvárnak és két líceumban is van magyar nyelvű oktatás, ezek mind olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre szeretnénk választ kapni.
– Mi lesz ennek a Riporttábornak a hozadéka?
– A tábor nyomán kötetet szeretnénk megjelentetni a Communitas Alapítvány támogatásával, ami arról szólna, hogy mit mutat az a pillanatfelvétel, amit itt Temesváron el tudtunk készíteni. Egy ilyen riportkötet nem leíró, hanem ezt a pillanatot megragadó tud lenni, amelyben benne van a történelem és egy lehetséges jövőkép, majd kiderül, hogy milyen.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Akadozott az ügyintézés, sztrájkoltak a közalkalmazottak
Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen a közalkalmazottak nem csatlakoztak a Közigazgatási Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetsége által július 12-re meghirdetett egész napos sztrájkhoz, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön azonban sztrájkoltak a közalkalmazottak.
A Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának alkalmazottait tömörítő szakszervezet is csatlakozott az országos munkabeszüntetéshez, így kedden ott is szünetelt az ügyfélfogadás.
Elekes Katalin, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala szakszervezeti tömörülésének, a Mikó Szakszervezetnek az elnöke kérdésünkre elmondta, a Csíkszeredai városházán rendben zajlott le a sztrájk. „Nincs tudomásom arról, hogy elégedetlenség vagy bármi más történt volna, elfogadták az adófizetők, az ügyfelek, hogy sztrájkolunk. Köszönjük a megértésüket, reméljük, elérjük célunkat” – fejezte ki reményét a szakszervezeti elnök.
Mindenféle zavaró esemény nélkül zajlott le kedden a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatalban meghirdetett sztrájk. Amint azt Wohlfart Rudolf, a városházi alkalmazottakat tömörítő Havasi Gyopár Szabad Szakszervezet elnöke elmondta, az ügyfelek megértőek voltak, nem tapasztaltak felháborodást amiatt, hogy a hivatalban nem fogadták őket. A szakszervezeti vezető ugyanakkor köszöni is az emberek megértő hozzáállását. „Az ügyfelek nem hibásak azért, hogy a közalkalmazottaknak alacsony a fizetése, de őket is érinti, hogy mi nem dolgozunk. Nekünk azonban nincs más eszközünk arra, hogy felhívjuk a figyelmet a helyzetünkre. Köszönjük a megértésüket” – fogalmazott.
Székelyudvarhelyen nem tiltakoztak
A Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal alkalmazottainak kevesebb, mint tíz százaléka szakszervezeti tag. A hivatalosan bejegyzett szervezet nem tagja az országos szakszervezetnek, és a polgármesteri hivatal illetékese szerint folyamatban van a feloszlása. Eddig még soha nem vettek részt országos akciókban és nem is kapnak értesítéseket azokról – közölte a szervezet elnöke.
A Pro Adminisztráció Szakszervezet – amelyhez a megyeszékhelyi városházai alkalmazottai is tartoznak – azt sérelmezte, hogy a mostani sztrájkot kezdeményező szakszervezet nem hívta őket tárgyalásokra, így nem csatlakoztak az akcióhoz. Silvia Moldovan szakszervezeti elnök elmondta, azt kérik, hogy az egységes bértörvényt alkalmazzák, és újra részesüljenek étkezési utalványokban. „Maros megyeben több mint kétezer tagunk van, többek között a Marosvásárhelyi városháza alkalmazottai is. Nem értünk egyet azzal, hogy mindenkinek egyforma százalékban emeljék a fizetését. Azt szeretnénk, hogy a tanügyben és egészségügyben alkalmazott egységes törvény legyen érvényes a közigazgatásban is” – nyilatkozta érdeklődésünkre Silvia Moldovan. Az elnök hozzátette: amennyiben egyeztető tárgyalásokon ezt nem sikerül ezeket a célokat elérni, szeptemberben tiltakozó megmozdulásokat szerveznek.
Sepsiszentgyörgyön sem volt ügyintézés a sztrájk miatt
Ferencz Tibor, a Nova Vita szakszervezet Háromszéki elnöke lapunknak elmondta, összesen 612 közalkalmazott csatlakozott a tiltakozó megmozduláshoz, nem volt ügyfélfogadás a megyei önkormányzatnál, a Sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban és az alárendelt intézményeknél, és további három városban és 15 községházán. Ferencz Tibor arra kérte az ágazatban dolgozókat, hogy ha a további tiltakozás során nem is vállalják a munkabeszüntetést, mert az fizetéscsökkentéssel jár, legalább írásban jelezzék, hogy támogatják a megmozdulást. „Úgy etikus, hogy valamilyen részt mindenki vállaljon ebben a küzdelemben, hiszen ha sikerül eredményeket elérni, az mindenkit érint majd” – hangsúlyozta. Kifejtette, a kormány „macska-egér játékot” folytat velük, legutóbb is pénteken délutánra hívták be őket tárgyalni, majd a többórás egyeztetés után, amikor alá kellett volna írni a dokumentumot, nem az volt írásban, amiben megállapodtak. „Elképzelhető, hogy pénteken újra lesznek egyeztetések, mi bízunk benne, hogy sikerül dűlőre jutni, de ha mégsem, jövő héten kirobbantjuk az általános sztrájkot” – szögezte le Ferencz Tibor. Kovászna megyében 80-90 százalékos a támogatottság, ám az általános sztrájkhoz országos szinten is össze kell gyűjteni a szakszervezeti tagok több mint felének a támogató aláírását.
Marosvásárhely nem, Dicsőszentmárton és Segesvár tiltakozott
A Közigazgatási Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének Maros megyeben csak Segesváron és Dicsőszentmártonban van fiókegysége, így ott tiltakoztak kedden a közalkalmazottak.
Dicsőszentmártonban 168-an csatlakoztak az akcióhoz azt követelve, hogy növeljék meg a béreiket. Jelenleg a dicsői közalkalmazottak nagy többségének 1100–1300 lej a fizetése, s nem ritka, hogy egy családban mindkét szülő közalkalmazott. A dicsőszentmártoni szakszervezeti vezető, Florica Savu a Marosvásárhelyi Rádiónak azt nyilatkozta, hogy a városházán csak az anyakönyvi hivatal volt nyitva, ahol a születésekről és elhalálozásokról szóló bejelentéseket fogadták. Működött a polgármesteri hivatal fennhatósága alatt levő napi piac is, mert ott több magánvállalkozónak van üzlete, ezért nem lehetett a piacot is bezárni.
Folytatódhat a sztrájk, akár több napon keresztül is
Egyébként több napos sztrájkkal fenyeget a közigazgatásban dolgozók szakszervezete, ha a kormány egy héten belül nem teljesíti követeléseiket. „Elsősorban azt várjuk, hogy találjanak megoldást a követeléseinkre, ellenkező esetben jövő kedden, július 19-én határozatlan idejű sztrájkba lépünk” – nyilatkozta Valer Suciu, a Kolozsvári székhelyű Közigazgatási Szakszervezetek Szövetsége (FNSA) elnöke. Továbbá elmondta: utoljára pénteken, június 8-án tárgyaltak a kormánnyal, de nem jutottak egyezségre. „Várjuk, hogy keressen meg minket a kormány, hogy lássuk, hogyan oldjuk meg a problémát, ha nem sikerül, jövő keddtől határozatlan idejű sztrájk kezdődik” – közölte a szakszervezeti vezető.
Székelyhon.ro

Ezt csinálná az Unirea Főgimnáziummal Marius Paşcan szenátor
Radikális megoldást sürget a Marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium esetében a Nemzeti Liberális Párt ( PNL) ideiglenes elnöke, Marius Paşcan. A szenátor szerint az állami iskolának ki kellene költöznie az egyházi ingatlanból.
Marius Paşcan szerint semmi értelme nincs kivárni az épületet még 2004-ben visszaszerző római katolikus egyház és az önkormányzat közötti szerződés lejártát. A liberális politikus szerint a városházának mielőbb egy másik helyiséget kellene találnia a város egyik legjobb középiskolájának számító Unirea Főgimnázium számára. Az egykori prefektus megoldást is javasolt: mint ecsetelte, Marosvásárhely két egykori nagy tanintézete kong az ürességtől – a Ion Vlasiu nevét viselő faipari és a Constantin Brâncuşi-ról elnevezett építészeti szakközépiskola –, ezeknek egyikét át lehetne adni az Unireának. Utóbbi talán még jobb is lenne, hisz alig háromszáz méterre található a vitatott iskola által használt épülettől. Ráadásul az építészetinek egy részét nemrég korszerűsítették. Harmadik változatként a ligeti kaszárnya hat hektáros területét ajánlotta, azt a városrészt, ahol egy ideje az ócskapiacot rendezték be. Itt viszont az alapoktól kellene egy új iskolaépületet felhúzni.
„A szülőknek is meg kell érteniük, hogy az egyház visszakapta az Unirea-épületet, hosszú távon csakis a kiköltözés a megoldás” – nyomatékosította Paşcan. Szerinte a jelenleg használt főépület manzárdosítása, amit a városháza vállalt fel, csak félmegoldás lehet. „Nem tudom, mennyire törvényes, hogy az önkormányzat uniós alapokat fektessen egy egyházi ingatlan bővítésébe és korszerűsítésébe, az viszont biztos, hogy hosszú távon ez sem az egyháznak, sem a városházának nem kedvez” – vélekedett a liberális pártvezér.
Mint ismert, az Unirea Főgimnáziumban nem sokkal a tanév vége után robbant ki a mesterségesen táplált cirkusz. A neves iskola lemondott néhány magyar osztályáról, ugyanakkor rossz néven vette, hogy azokat „átvette” a kisebbik épületbe berendezkedő Római Katolikus Teológiai Gimnázium. Andreea Năznean, az Unirea igazgatója szerint az új katolikus tanintézet a már elfogadott beiskolázási terv figyelmen kívül hagyásával vette át az elemi és felső tagozatos, illetve középiskolai magyar osztályokat. Az unireás vezető és román szülők egy része igazán akkor lobbant fel, amikor az egyházi iskola termet is követelt az átvett osztályoknak.
„Az Unirea állandó fenyegetésnek érzi, hogy a státus és a római katolikus iskola bérlőként emlegeti az intézményt” – panaszolta el Năznean. „Éppen ezért kellene az Unireának mielőbb új helyiséget találni, hogy ne legyenek ilyen viták és panaszok” – nyilatkozta Marius Paşcan, aki a magyar politikusokra, tételesen Borbély Lászlóra is neheztel amiatt, hogy nyomást próbál gyakorolni az Unirea vezetőségére.
Lapunk az RMDSZ tanácsosainak a véleményére is kíváncsi volt. Csíki Zsolt frakcióvezető – aki a sportiskola igazgatójaként amúgy is jártas a tanügyi kérdésekben – úgy véli, higgadt és okos döntésre van szükség, amely hosszútávon mindkét iskola javát szolgálná. „Olyan kompromisszumot kell találni, amely a minőségi oktatást, a tanulók és a pedagógusok érdekeit tartja szem előtt” – szögezte le az önkormányzati képviselő.
Szucher Ervin |
Székelyhon.ro

Az európai zene hordozói
Vasárnap a nyárádandrásfalvi református templom felújított orgonáján koncertezett, augusztus 6-án pedig a kibédi református templom Bodor Péter építette és szintén most rendbe hozott orgonáját szólaltatja meg Molnár Tünde Marosvásárhelyi orgonaművész.
Molnár Tünde Marosvásárhelyi orgonaművész 2004 óta várja a zenekedvelőket a Nyáresti orgonahangversenyek című sorozatára. Eredetileg a Kultúrpalota Rieger Ottó építette műemlék orgonáján játszott, majd miután elkezdték a városképet meghatározó szecessziós épület nagytermének felújítását, Marosvásárhely templomaiban koncertezett.
Azokban lépett fel, amelyek klasszikus, sípos orgonával rendelkeznek: a Vártemplomban, a belvárosi plébánián, a minorita, a ferences, a Gecse utcai és a Szabadi úti templomban. A művész minden évben más-más tematikára építi ezeket a hangversenyeket, volt esztendő, amikor az orgonák hangszínét emelte ki, vagy a zenei formákat tömbösítette, máskor zeneszerzők szerint választotta ki a repertoárt. A sorozat az idén átlépi a város határát.
Nem lehet helyettesíteni
Idén Molnár Tünde bemutat két vidéki, igen értékes, frissen felújított orgonát. Vasárnap este a nyárádandrásfalvi református templomban lépett fel, ahol Gecző András lelkipásztor meghívására mutatta be a Tordai Nagy Mihály építette értékes, műemlék hangszert. Augusztus 6-án a kibédi református templomban a Bodor Péter-orgonát szólaltatja meg, miután azt a Rotary Téka Klub anyagi hozzájárulásával Papp Zoltán udvarhelyi orgonaépítő rendbe hozta.
A fellépésekkel Molnár Tünde arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy Maros megyeben sok értékes hangszer van, és bár nem könnyű az anyagi alapokat megteremteni, a gyülekezetek ne hanyagolják el, hanem lehetőleg újíttassák fel azokat. „Nagyon sok helyen az a gyakorlat, hogyha elromlik az orgona, nem fordítanak gondot annak restauráltatására, inkább hoznak egy villanyorgonát. Ez csak átmeneti megoldás lehet, ahol sípos orgona van, ott érdemes megjavíttatni, mert ez a hangszer a több mint kétezer éves történetében magában hordozza az egész európai zenei kultúrát” – magyarázta a Vásárhelyi Hírlapnak az orgonaművész.
Madarak két orgonára
Ritka az, hogy egy templomnak két orgonája legyen. A Marosvásárhelyi Vártemplom – akárcsak a Budapesti Mátyás-templom vagy a debreceni Nagytemplom, a Nagyváradi bazilika vagy a Kolozsvári Szent Mihály-templom – két értékes műemlék orgonával büszkélkedhet. A Nyáresti orgonahangversenyek című sorozatának keretében Molnár Tünde csütörtök este ezeket is megszólaltatta. A hangverseny első részében a barokk hangszeren kora barokk műveket adott elő, majd a második részben a karzaton lévő orgonán játszott, miközben Bereczki Tollas László, a Vártemplom orgonistája és Strausz Imre István, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára a barokk hangszeren működött közre. Terényi Ede Madarak című, Molnár Tündének dedikált darabját adták elő, két orgonára és ütőhangszerekre alkalmazva.
Folytatódnak a hangversenyek
A legközelebbi hangversenyt július 14-én, csütörtök este 7 órától a Kultúrpalota nagytermében tartja Molnár Tünde. Azt követően július 17-én, vasárnap este 7-től a Keresztelő Szent János-plébániatemplomban koncertezik, július 24-én, vasárnap este 6-tól a Szabadi úti református templomban, július 28-án, csütörtökön ismét a Kultúrpalotában. Augusztusban Kibéden, majd a Bolyai téri unitárius templomban, és végül két alkalommal a Kultúrpalotában játszik. A hangversenyekre a belépés ingyenes.
Antal Erika
Krónika (Kolozsvár)

Véget érnek a Szimfonikus Napok
Újra Háromszéki zenészektől lesz hangos a főtér
Ma 20 órától a hetedik alkalommal megrendezett Szimfonikus Napok rendezvénysorozat zárókoncertjét tartják Sepsiszentgyörgy központjában.
A Sepsiszentgyörgyi komolyzenét kedvelő közönség az évad során gazdag kínálatban részesült, ez most kiegészül, és a nyarat is élénk hangszeres zene és kórusmuzsika kíséri. A záróhangversenyt tíznapos műhelymunka eredményeként mutatja be a Sepsi Kamarazenekar és meghívottai.
– A Sepsi Kamarazenekar azzal a céllal indult 2010-ben, hogy összefogja a Háromszékről elszármazott, más városban tanuló vagy dolgozó fiatal zenészeket – mondta Cserkész Emese szervező. – A hangszeresek a magukkal hozott szakmai tapasztalatot a Sepsi Kamarazenekarban összesíthetik, az együttes műhelymunka produkciójaként be is mutathatják muzsikájukat. A koncerten a helyi közönség is részese lehet egy-egy Kolozsvári, Nagyváradi, Marosvásárhelyi filharmóniában játszó, vagy hazai zeneegyetemen tanuló Háromszéki zenész szakmai fejlődésének.
A rendezvény művészeti vezetője úgy látja, a Szimfonikus Napok egyre nagyobb tömeget mozgósít Háromszéken, ahogy nő a résztvevő muzsikusok száma, úgy a közönség is évről évre gyarapodik. A fiatal zenészek jó ötletnek tartják a csapatban való klasszikus muzsikálást, hogy eltanulhatják a más-más zenei intézményekből hozott hangszeres technikát, előadásmódot.
A Sepsi Kamarazenekarban idén 21 hangszeres vesz részt, ők Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Nagyváradról, Brassóból érkeztek haza. A Sepsiszentgyörgyi zenészekkel Puja Barna, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia trombitaművésze működik közre. Az est meghívottja a miniSnaps gyerekegyüttes két tehetséges diákja: Áda Bálint és Gergely Zsolt szólóénekes és a Voces női kar. A hangversenyen a Kézdivásárhelyi Fekete Vince költő A világ újra című verse is elhangzik, amelyet Cserkész Emese megzenésítésében Kolcsár József színművész és a Voces női kar ad elő. A teljes műsor: F. Geminiani – Concerto Grosso Op. 3 No. 6, G. Ph. Telemann – Concerto in D, K. Jenkins – Palladio, P. Barker – Massive.
A Szimfonikus Napok záróhangversenyét rossz idő esetén az unitárius templomban tartják.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ezerhétszáz új hallgatót vár a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem
Ezerhétszáz új hallgatót vár a 2016-2017-es tanévre a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A tanintézetben a jövő héten kezdődnek a beiratkozások.
Az alapképzésre meghirdetett 3010 helyből 505-öt, a mesterképzésre meghirdetett 390 helyből 166-ot ajánlanak tandíjmentesen. Ezeket a helyeket a legjobb eredményeket felmutató diákok foglalhatják el. A fennmAradó helyeken tanuló diákoknak költséghozzájárulást kell fizetniük. A magyar állam által fenntartott erdélyi egyetem Csíkszeredai, Marosvásárhelyi és Kolozsvári karán, valamint Sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán 31 alapképzésre és 12 mesterképző szakra lehet jelentkezni.
Dávid László, az egyetem rektora az MTI-nek elmondta, újdonságnak a Kolozsvári karon induló környezettudomány, környezeti monitoring mesterszak számít, amely elindítására az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel (ELTE) kötöttek megállapodást. A rektor hozzátette, reményeik szerint a 2017-2018-as tanévtől indíthatják el Sepsiszentgyörgyön az erdészmérnök-képzést. A rektor elmondta: az egyetem legtöbb szakán felvételi vizsgát is tartanak. Ezzel szeretnék kiszűrni azokat a diákokat, akik beiratkoznak az egyetemre, aztán az első év során lemorzsolódnak.
A rektor elmondta, továbbra is várják a Kolozsvári fotó- és filmművészet szakra a Kárpát-medence más országaiból származó hallgatókat. Hozzátette, tavaly pályázati forrásból biztosították öt külhoni diák tanulmányi költségeit, de nem volt jelentkező. Megjegyezte, az egyetemnek van pár tucat magyarországi diákja is, akik többsége erdélyi származású, Magyarországra telepedett hallgató. A rektor szerint pár román anyanyelvű diákja is van az egyetemnek, akik számára román nyelvű felvételit is szerveznek. “Ha vállalja valaki, hogy megtanulja a magyar nyelvet, és ezen a nyelven tanul, akkor mi segítjük ebben. Ha románok, vagy vegyes családokból származó fiatalok is vállalják azt a szellemiséget, amit a Sapientia képvisel, azzal mindenki nyerhet” – jegyezte meg a rektor.
Dávid László elmondta: ebben a tanévben két épülettel gazdagodik az egyetem. A Marosvásárhelyi campusban épül egy olyan épületszárny, amelynek a földszintjén étkezdét, az emeletein pedig tantermeket rendeznek be. Emellett egy kutató-innovációs-fejlesztő központot is építenek Marosvásárhelyen.
erdon.ro

Szomorú évforduló
Emlékezés Baász Imre grafikusművészre
Baász Imre grafikusművész, művészeti szervező emlékére tartanak szimpóziumot július 16-án, szombaton 10 órától Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) földszinti kiállítótermében.
Az eseménynek otthont adó intézmény vezetője, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész elmondta, nem véletlenül választották június 16-át a főhajtás időpontjának. Ezzel is az erdélyi képzőművészetben betöltött fontos szerepét akarták hangsúlyozni, ugyanis egy szerencsétlen kimenetelű baleset következtében Baász ezen a napon hagyott itt minket.
A meghívott előadók között mások mellett olyan személyiségek szerepelnek, mint Mircea Dumitrescu grafikus, festő és szobrász, a Bukaresti Nicolae Grigorescu Művészeti Akadémia professzora, aki egyetemi társa és jó ismerőse volt az elhunytnak. Közéjük sorolható továbbá a Budapesti Martos Gábor művészeti író, illetve a Marosvásárhelyi illetőségű, de szintén Budapesten élő Nagy Árpád Pika képzőművész, Lőrincz Lili Kolozsvárról, aki a mesteri dolgozatát Baász Imre Kalevala-illusztrációiról írta meg. A művész megfigyelési dossziéjából összeállított könyvet annak szerkesztője, Kopacz Attila, az Árkosi Művelődési Központ vezetője ismerteti.
A Baász özvegye, Szigeti Pálma által szervezett rendezvény Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala és Kovászna Megye Tanácsa támogatásának köszönhetően vált lehetségessé.
Bedő Zoltán
Baász Imre (Arad, 1941. febr. 22. – Sepsiszentgyörgy, 1991. július 16.)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Rendhagyó sajtótájékoztató
Rejtélyes viszonyok Mikházán
Csütörtök délben rendhagyó sajtótájékoztatót tartott Szélyes Ferenc színművész Mikházán, annak kapcsán, hogy július22-én, pénteken 20 órától bemutatják Eric-Emmanuel Schmitt Rejtélyes viszonyok című darabját. A helyszín is különleges volt, hiszen saját mikházi portáján fogadta az újságírókat.
Szélyes Ferenc elmondta: a darabot 14 évvel ezelőtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház produkciójaként már játszották mostani szereplőtársával, Nagy Istvánnal. A rendező akkor Cristian Ioan, a Nemzeti akkori igazgatója volt. A vezetőcserét követően levették műsorról a kétszemélyes drámát, annak ellenére, hogy jó előadás készült belőle. "Abban egyeztünk meg Nagy István kollégámmal, hogy mivel akkor nem játszottuk ki a darabot, valamikor újra színre visszük. Hosszú előkészület után végül úgy döntöttünk, hogy a Csűrszínházi Egyesület saját produkciójaként az idén újra színpadra állítjuk" – mondta Szélyes Ferenc.
Valójában családi produkciónak is mondható, hiszen a darabot Nagy István fordította, ő alakítja Abel Znorkót, míg a rendező Szélyes Ferenc, aki Erik Larsent játssza. Díszlet- és jelmeztervező Szélyes Andrea. "Szerepet kap" benne Bálint Károly Marosvásárhelyi szobrászművész alkotása is, amely nemcsak a plakáton, hanem a darabban is megjelenik. A turnészervezést az Artecotur Egyesület vállalta fel.
A csűrszínházi bemutatót követően 23-án, szintén 20 órától lesz még egy előadás, utána a nyárádszeredai napokon láthatja újra a közönség, majd ősztől a Jazz & Blues klubban adják elő rendszeresen. Van egy turnéztatható díszletváltozat is, s mivel kétszereplős, remélik, hogy több erdélyi településen is megfordulnak majd. Ha meghívást kap a Csűrszínházi Egyesület, akkor külföldre vagy a nyugati szórványba is ellátogathatnak vele.
Nagy István elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a sajtótájékoztatón, ezért utólag osztotta meg velünk gondolatait a darabról. Kifejtette: 14 éve, május 13-án mutatták be a Nemzeti Színház Kistermében a Rejtélyes viszonyokat, Szélyes Ferenc 50. születésnapjára. Akkor már ment ez az előadás a román tagozaton Ritiu Ioan és Dan Radulescu szereplésével, egy nagyon puritán – jégvilágot idéző – díszletben. Az előadás rendezője, Cristian Ioan, akkori vezérigazgató felvetette, hogy megcsinálná a magyar tagozaton is, ugyanazzal a díszlettel és koncepcióval. Elkezdték próbálni a darabot – Makk Károly fordításában –, és a rendező csakhamar rájött, hogy az elképzeléseihez nem idomul, sőt, sok helyütt eltér a román fordítástól. Így leállt egy időre a munka. Nagy István újrafordította a szöveget, felhasználva Paola Bentz-Faucci román átültetését. Az előkészítő munka, az újrakezdett próba folyamata több saját ötletet is felszínre hozott, amelyeket a rendező elfogadott, beépített, majd kedvet kapván, elvetette az előző koncepciót, és a román előadástól teljesen különböző produkció jött létre. "Nagyon kellemes emlékek fűznek hármunkat az akkori közös alkotó munkához" – mondta Nagy István, majd arra a kérdésre, hogy most miért az új köntös, az új díszlet és miért új koncepcióban állítják ismét színpadra a darabot, kifejtette: "talán éppen az eltelt 14 év miatt. Én akkor 43 évesen egy olyan 50-en túli alakot próbáltam megformálni, amelyik már tetemes élettapasztalatot halmozott fel, és akinek emberi és szakmai státusa meghatározó. Mostanra, azt hiszem, a magam kora, élettapasztalata, emberi és talán szakmai státusom is közelebb áll a megoldandó feladathoz. A régi előadásból a tisztázott viszonyrendszert használtuk fel, és néhány akkori saját játékos ötletet. A mostani előadás új térben, új koncepcióval készült. A produkció létrejöttét támogatta többek között Kiss Péter vállalkozó, Orbán László, az Osli stúdió tulajdonosa, a Népújság és súgóként Súgó Erzsébet.
Néhány szó a szerzőről és a darabról. Eric-Emmanuel Schmitt francia-belga dramaturg, író, filmrendező 1960. március 28-án született. Lyonban végezte középiskolai tanulmányait, majd 1980-1985 között Párizsban filozófiában szerzett egyetemi diplomát. Három évig a cherborgi Chambéry egyetem tanára volt. Elzásziként szülei hatására ateista, aztán agnosztikus volt, majd évek múltán tért keresztény hitre. 2002-től Belgiumban él, 2008-tól belga állampolgár. Drámaírással kezdte, majd később novellákat is írt. A Rejtélyes viszonyokat 1996-ban írta. Azonnal siker lett, forgatókönyv és film is készült ennek alapján. A kétszemélyes darabban két eltérő életfilozófiájú és életpályájú férfi története bontakozik ki.
Schmittet a Francia Akadémia a színházművészetért járó aranydíjjal tüntette ki 2001-ben. Darabjait több mint 50 országban játsszák és 40 nyelvre fordították le. A szakértők Samuel Beckett, Jean Anouilh és Paul Claudel mellé sorakoztatják fel a szerzőt, aki novellákat és rövid tudományos- fantasztikus történeteket is írt. 2010-ben Goncourt- díjat kapott az Emlékkoncert egy angyalért című novellájáért. 2016-ben a Goncourt- bizottság egyöntetűen tagjai közé választotta, Edmonde Charles-Roux helyét vette át. 33 éve a belga királyi francia nyelvű irodalmi akadémia tagja, székét korábban Sidonie-Gabrielle Colette és Jean Cocteau foglalták el.
A Rejtélyes viszonyok című darabban Abel Znorko Nobel-díjas író visszavonultan él Norvégiához közel, egy szigeten. Tíz éve nem fogad a takarítónőjén és az alkalmanként a házhoz rendelt prostituáltakon kívül semmiféle látogatót. Aztán egyszer egy idegen érkezik, akiről a későbbiekben furcsa dolgok derülnek ki. Így hívja beszélgetésre hosszú évek hallgatása után egy jellegtelen kisváros jellegtelen lapjának riporterét. A szokványos kérdésekkel és közhelyes okoskodásokkal induló interjú során azonban egyre különösebb titkok derülnek ki egy cseppet sem hétköznapi szerelmi kapcsolatról, egy rejtélyes harmadik személyről, akinek említése miatt mindketten levetkőzik évtizedek óta alakított pózaikat, megismerik egymás életfilozófiáját, belátják, hogy ez csődhelyzetbe juttatta őket, ennek köszönhetően őszintén kitárulkoznak egymás előtt. A Rejtélyes viszonyok francia ősbemutatójának főszere-pét Alain Delon játszotta. 2002-ben a norvég Kjetil Bang-Hansen, majd 2005- ben Volker Schlöndorff készített tévéfilmet a darab nyomán.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Folytatták tiltakozásukat a rabok a börtönökben
Bár csütörtökre csökkent a börtönökben lázadó rabok száma, még mindig nem csitultak el a zavargások az ország számos fegyintézetében.
A kedden kirobbant fogolyzendülésekkel az őrizetesek elsősorban az embertelen fogvatartási körülmények, a túlzsúfoltság ellen tiltakoznak, több helyen nem riadtak vissza az erőszaktól sem.
Csütörtökön országszerte tartottak még a tiltakozások, a fogvatartottak 20 börtönben is lázadtak, többek közt a iaşi-i, Nagyváradi, giurgiui, besztercei, dévai, Marosvásárhelyi, Nagyenyedi, botoşani-i és bacăui intézetben is éhségsztrájkot folytattak. Több helyszínen felmásztak a börtön épületének tetejére, matracokat, ruhákat próbáltak felgyújtani, azt skandálták, hogy Le az igázságügyi miniszterrel!, Le a kormánnyal!, Úgy kezelnek bennünket, mint a kutyákat!. A besztercei börtön egyik lakója fel akarta akasztani magát cellájában, az őrök mentették meg az életét, a helyszínre érkező mentők kórházba szállították. A botoşani-i fegyintézetben verekedés tört ki, öt rabot kórházba kellett szállítani.
Raluca Prună igazságügy-miniszter a helyzetről szólva csütörtökön azt mondta, elégedetlen az Országos Börtönigazgatóság működésével, viszont mivel krízishelyzet alakult ki, most nem kezdeményezi senkinek a menesztését. Mint szerdán közölte, igyekeznek javítani a börtönkörülményeken. „Megfelelő, elfogadható megoldásokra van szükség, nem pedig olyanokra, amelyek nyomás alatt születnek" – mondta a tárcavezető. Az Országos Börtönigazgatóság azt közölte, tiszteletben tartja a rabok szabad véleménynyilvánítási jogát, amíg a lázadások nem jelentenek veszélyt a fogvatartottak egészségére, testi épségére nézve, ha viszont megszegik a szabályokat, a büntetés-végrehajtási intézetek vezetőinek helyre kell állítaniuk a rendet.
A romániai börtönökben több mint 30 ezer elítéltet tartanak fogva, a helyek száma pedig alig több, mint 11 ezer. Miközben az uniós jogszabályok legkevesebb négy négyzetméteres területet írnak elő egy rab számára, a hazai börtönökben kilenc–tíz embert is bezsúfolnak egy kilenc négyzetméteres zárkába. Romániában már évek óta beadványok özönével bombázzák a törvényhozókat és a médiát a rabok, embertelennek tartva a fogvatartási körülményeket.
Több tucatnyi romániai rab fordul rendszeresen jogorvoslatért az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amely 2014-ben például kétszázezer, 2013-ban 220 ezer euró kártérítés kifizetésére kötelezte a román államot a börtönkörülmények miatt. Több civil szervezet az igazságügyi minisztériumnak küldött petícióban kezdeményezte a legtöbb három évre, nem erőszakos cselekményekért elítélt rabok szabadlábra helyezését. Az amnesztiáról Victor Ciorbea ombudsman, korábbi miniszterelnök azt mondta, ezt a megoldást más országok is sikerrel alkalmazták.
Kiss Judit |
Krónika (Kolozsvár)

Megnyílt Csíkszeredában az ország legrangosabb régizene fesztiválja
Vasárnapig 10 ország 132 zenésze 18 hangversennyel várja a hallgatóságot a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon. A cél: „harmóniákon merengés, és az öröm” – derült ki a csütörtök esti megnyitón. Beköltöztünk négy napra a Mikó-várba.
Hivatalosan is megnyílt csütörtök este a Csíkszeredai Régizene Fesztivál 2016-os koncertsorozata. Azért állították a német zenét a fesztivál középpontjába, mert Erdélyben sok minőségi német régizene íródott a szászok révén – és voltak olyan központok, ahol hétről hétre új barokk műveket komponáltak.
A Hargita Megyei Kulturális Központ és Hargita Megye Tanácsa által, Csíkszereda Város Polgármesteri Hivatalával partnerségben szervezett rendezvény mottója idén Hans Leo Hassler madrigáljából származó részlet:
„Táncolj és ugrálj, táncolj és ugrálj/
Dalolj és pendülj, dalolj és pendülj!/
Hegedűk, lantok / Ne hallgassatok,/
A zenélésre / És ünneplésre vár/
Egész lényem!”
A fordítást Hanke Katalintól kaptuk, aki maga is – hegedűművészként és egyetemi tanárként – éppen az erdélyi német régizene-történetről tartott nyitott előadást, és tolmácsként is segít a reggeli sajtótalálkozókon. A szervezők ugyanis idén, nóvumként, minden reggelre találkozóra hívják a sajtót, a fő meghívottakkal biztosítva találkozási lehetőséget.
„Lélek van benne”
A Mikó-várban csütörtök este korabeli hangulatú előjátékkal, és az idei Régizenei Nyári Egyetem diákjainak zenei közreműködésével vette kezdetét a nyitány. A tavaly meghonosult szokás szerint, a vasárnap késő este záruló rendezvényen a meghívott együttesek fellépése előtt is szerre bemutatkoznak majd a kilencedik alkalommal megrendezett nyári kurzusokra idén rekordszámmal jelentkező növendékek.
„Lélek van benne, és azt kívánom, ezt önök is megérezzék” –mondta köszöntőjében Ferencz Angéla, a fesztivál menedzsere. A Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója jelezte: annak a csapatnak a nevében szól, akik a megnyitó pillanatáig álmodtak, kérdéseket oldottak meg, és lélekkel szerveztek.
Beszédében Lőrincz Csilla, Hargita Megye Tanácsa képviseletében hangsúlyozta: a megyei testület figyelmet és forrásokat szentel ennek a rendezvénynek. „A zene gyógyít, eltereli a figyelmet a napi gondokról, feltölt és boldogít” – mondta a megyei tanácsos, rámutatva, hogya Csíkszeredai Régizene Fesztivál pedig méltán lehet Székelyföld kulturális nagykövete a világ felé.
Mozgalom és rang
A fesztivál művészeti vezetője, Filip Ignác Csaba emlékeztetett arra, hogy a 33. ízben megszervezett fesztivál – melyet először 36 éve szerveztek meg, de 3 évre be volt tiltva -, két európai szakmai minősítéssel is bír: a REMA (Réseau Européen de MusiqueAncienne), és az EFFE (Europe for Festivals, Festivals for Europe) platformok égisze alatt is működve.
Mint azt a megnyitó közönségének összefoglalta: a régizene újra fölfedezésére az 1940-as években indult el egy mozgalom a világban, és az áramlat Romániában a 60-as években, Bukarestben, Marosvásárhelyen, Kolozsvár központokkal jelentkezett. Csíkszeredában már 1979-ben a Kájoni Együttes, illetve a Barozda, koncertet tartott a Mikó-várban – a két együttest ugyanazok az erdélyi zenészek alkották, nevüket aszerint változtatván, hogy régizenét, illetve népzenét játsztak-e. 1980-ban a Barozda szervezte meg az első Csíkszeredai Régizene Fesztivált a Mikó-várban.
Az elveszett „valami”
„Gondolkodtam azon, miért van reneszánsza a reneszánsz zenének? Nem csak fejlődés van a zenében, hanem valami elveszett – és ez a valami nagyon fontos nekünk. A modern hangszerek pedig a megtalálásra nem alkalmasak, ezért fedezték fel újra a reneszánsz hangszereit”- mondta a művészeti vezető. Mi az a valami, ami elveszett? – tette fel a kérdést, válaszában a diákjaival folytatott egyik beszélgetését példázva. A növendékeknek ugyanis nehéz elképzelniük, hogyan lehetett telefon, Facebook, internet nélkül élni.
„A Fesztivál előzeteseként volt a Harmóniákon merengve címet viselő kávéházi koncert – én azt hiszem, ez az, ami elveszett” – mutatott rá Filip Ignácz Csaba. Mint mondta, ma már nem tudunk harmóniákon merengeni, mert mindig megszólal a telefon, és „a belső hangot, a lant mögötti csöndet” is meghallani, ehhez szükséges a régizene – ahogyan azt a kávéházi lantkoncerten is megtapasztalhatta a közönség.
„Ezt próbáljuk újra felfedezni, és a harmóniákon merengést társítjuk az örömmel is a mottó révén: Tanzen, und springen…” – mondta a művészeti vezető. Mint összegezte: a Fesztivál 2016-os kiadásán 132 zenész fog felvonulni a 4 nap alatt, 18 hangversenyt kap a közönség, Romániát is beleszámítva, 9 országból érkező előadóművészekkel (mely voltaképpen 10 ország, mert bizonyos együttesen tagjai nem egyazon országból érkeztek).
A Régizene Fesztivál programja a honlapjukon követhető. A Fesztivál fenntartóinak és támogatóinak köszönhetően a koncertek ingyenesek. A fesztivál ingyenes osztott, igényesen kivitelezett, háromnyelvű katalógusokkal várja a közönséget. A megnyitó előtt gyakran halottuk, hogy a belépők akár 10 lejt is fizettek volna a katalógusért, amelyben az összes fellépőről és koncertről gazdag tájékoztató is található.
Családbarát és zenepárti megoldás
Ugyancsak népszerű volt már az első napon, a rendhagyó módon bevezetett, vár előtti gyerek-foglalkoztató. A családbarát és zenepárti megoldást a szervezők – a Csíki Anyák Egyesülete és a fesztivál önkéntes fiataljai közreműködésével – arra találták ki, hogy a kihangosítás nélkül zajló koncerteken a gyerekhangok se zavarják, de a felnőtt közönség is részesülhessen a muzsikában.
Az első napon este 6-10 között külön gyerekvilág alakult ki a pázsiton. Lázár Attila egri bábos közreműködésével a kicsik maguk készíthettek marionettet: egyszerű, háztartási kartonhengerekből. Egyedi a megoldás amiatt is, mert a színpadon zajló koncertet kivezették a sátrakhoz, így a zene is tökéletesen élvezhető. A két esti koncert között egy gyerekfocimeccset is lebonyolított úgy az animátorként segítő Váli Csongor, hogy a várudvarba egyetlen kiáltás se hallatszott be. A sátrakban pénteken nem – a város többi helyszínein zajló programok miatt -, de szombat-vasárnap újból várják a kicsiket.
PÉNTEKI AJÁNLÓ: A pénteki programban 17 órától a Csíki Játékszín előtti téren, Egyszer egy királyfi – címmel bábfoglalkozás lesz kicsiknek és nagyoknakvárja a Magyarországról érkező Lóci-színpad, Lázár Attilával. Különböző régiók német zenéje18 órától csendül fel a Szent Ágoston-templomban, a Barokk Fesztiválzenekar és Fesztiválkórus előadásában. A Mikó-vár, délkeleti bástyatermében, a 22 órakor kezdődő koncerten Cipriana Smărăndescu (Olaszország) és Hegyi Gábor (Németország)…nichtnur Bach…, azaz Nem csak Bach címmel koncertezik.
Gellért Edit
maszol.ro

Vásárhely fotótörténeti megközelítésben
176 éves dagerrotípia, nyolc évvel idősebb kalotípia, két olyan ritkaság, ami a fotográfia kezdeteit idézi, egy rendkívül értékes egyedi fénykép a Marosvásárhelyi Horváth-féle fotópapírgyártás első próbadarabja, Ciehulski Péter, Csonka Géza, Weinrich Sámuel, Fosztó Juliska és a fényképészet más helybeli úttörőinek műtermeiben készült felvételek, egyéni és csoportos portrék, elkopott, megsárgult amatőr fotók fogadják a belépőt a megújult vásárhelyi vár Szűcsök bástyájának I. emeleti szintjén. Török Gáspár nagybecsű gyűjteménye és a Maros megyei Múzeum fotóarchívumának gondosan őrzött példányai a Marx József Fotóklub újabb kiállításának köszönhetően kerültek közönség elé. Bennebb, a tágas csarnok benyomását keltő teremben körbehelyezett állványokon méretesre felnagyított régi és digitálisan megmunkált mai városképek bűvölik el a nézőt. A fotográfia fejlődése Marosvásárhelyen, Marosvásárhely fejlődése a fotográfiában című tárlat nem csak e látványos változásokon átment település és a fényképezés mintegy másfél évszázadának jellegzetességeit, fontosabb momentumait mutatja fel jól kiválasztott, ihletett felvételek által, azt is meggyőzően tükrözi, hogy ennek a lelkes és joggal elismert alkotócsoportnak egy kevésbé köztudott arculata is van, és erre is érdemes odafigyelni. A fotóklub nem csupán művészfotóival, hazai és nemzetközi sikereivel öregbíti Vásárhely hírnevét, hanem a fotográfia dokumentarista, tudományos igényű művelésének, népszerűsítésének is eleget kíván tenni. Ami különben el is várható a honi fotómozgalom legrégebbi és rangban is élen járó alakulatától. Ezt az elméleti, hely- és kultúrtörténeti megközelítést a szervezők azzal is hangsúlyozták, hogy előadásokkal s az azokat követő gondolatgazdag eszmecserével is igyekeztek körbejárni a témát, követendő példát nyújtva ezzel a rendezvényen jelen levő Kolozsvári, Csíkszeredai, Sepsiszentgyörgyi és máshonnan meghívott fotóművészeknek.
Gazdag és figyelemre méltó a képanyag, külön történeteket mesél mindenik fotó. Az idősebb vásárhelyiekben számos kedves vagy éppen elszomorító emléket eleveníthet föl, s persze, nosztalgiákat is kelthet. A fiatalok sok mindent inkább kuriózumként szemlélhetnek, csodálkozhatnak azon, hogy mi volt itt a régmúlt vagy a nem is olyan távoli időkben. Arról mindenki hallott, olvasott, hogy a főtéren volt a napipiac, képeslapok is fennmAradtak a Bernády előtti és az őt követő korszakról, de rengeteg egyéb fotóznivalót is találtak a múló pillanatok rögzítői, olyasmiket is, amikről talán nem is gondolták, hogy valamikor mennyire beszédesek lehetnek az utókor számára. Magam például hosszasan időztem egy 1936 tavaszán készített kép előtt. Egyszerű reklámtábla, egymásra ragasztott, itt-ott megtépázott plakátokkal. A mai bulváros, kozmopolita világ látszik visszaköszönni róla. Amit lehetett, kisilabizáltam belőle. A Pullman 12, A titokzatos kéz, a Cobra tango, a Pampák királya című filmeket vetítette az akkori Transsylvania Mozi. Vendégeket toborzott a Calul balan – a Fehér Ló vendéglő. Rendhagyó koncertet ígért a híres Guslear kórus, zenekar és balalajkaegyüttes. Felfigyeltem egy másik, jóval későbbi fotóra is. Látszólag jelentéktelen, pedig milyen sokat mond. Főtéri mészárszék előtt fázós tömeg toporog. Régóta várhatnak, nyakukat behúzva, görnyedten, átfagyva, reménytelenül tömörülnek a szürkeségben a Carne feliratú húsüzlet bejáratánál. Nem úgy tűnik, mintha a szolgálatos hentesen kívül lenne benn valami, kinn viszont mindenre és mindenkire rányomja bélyegét a korhangulat. Keltezés nincs a fotón, de kétségtelen, hogy a kommunista diktatúra idejéből, a múlt század nyolcvanas éveiből származhat. Készítője aligha gondolhatta, hogy kiállításon diadalmaskodhat a felvétel. De úgy érezhette, amit lát, azt rögzítenie kell a kamerájával is. Most meg korjellemző dokumentumként állíthatja ki.
A kiállító fotósok közül néhányan egyébként több mint fél évszázada követik nyomon a fejlődést, együtt haladhattak a fotótechnika változásaival is. A fiatalabbaknak talán könnyebb volt, ők már az újabb világba, a műszaki "csodákba" születtek, nőhettek bele. De a "régi motorosok" is képesek voltak a szemléletváltásra, a megújulásra. A jó szem, az igazi láttatás csalhatatlan érzéke, a tehetség akkor is érvényesült, amikor egy valóban igényes, világmárkájú készülék, illetve a tényleg kitűnő minőségű film és fotópapír még szinte elérhetetlen volt a romániai fotósok számára, és nélkülözhetetlen a jelenlegi elektronikus, digitális, komputeres, modern korban is, amikor már valamivel könnyebb mindenhez hozzáférni. A tárlaton a felnagyított, feljavított múzeumi fényképek éppúgy tükrözik ezt, mint a mai világ tökéletesített kütyüivel, mindentudó készülékeivel, különleges teleobjektíveivel visszaadott, átlényegített panorámafelvételek. A kiállítás nyilván a városképre koncentrál, a válogatás emiatt aránylag kevesebb figyelmet fordított a személyesebb, szubjektív, emberi dolgokra. Egy szinttel fennebb azonban a bemutatkozók művészi énjüket kiteljesítve, már e hiányokat hatványozottan pótolva összpontosítottak az emberre, kitűnő portrék egész sorával tetézve a nézők élményeit.
Csak üdvözölhetjük, hogy a Marx József Fotóklub rendezvényeit újra vendégül látja az egyre több érdeklődőt vonzó vár s az itt kialakított civilizált, szép környezet. Nemzetközileg is elismert fotósaink rég kiérdemelték, hogy újra itt legyen a székhelyük, s európai igényű legyen az a hely, ahol kiállítanak. A mostani kiállítás és szimpózium ugyanakkor ismételten eszünkbe juttatja, hogy Marosvásárhely annyi fotós értékkel rendelkezik, hogy igazán ideje lenne létrehozni egy fotómúzeumot is. Jó lenne, ha ez az elvárás tudatosulna mindazokban, akik az ügyben érdemlegesen tehetnek is valamit.
Nagy Miklós Kund
Népújság (Marosvásárhely)

Irodalmunk útjain – Erdélyben
Könyvcímet* kölcsönöztem e tömör recenzióhoz, ennél találóbbat úgysem tudtam volna kiötölni könyvajánló jegyzetem élére, hiszen elsősorban azoknak szánom, akik a nyári szellemi feltöltődés idején ismereteik felfrissítése érdekében végig szeretnének szaladni irodalmunk útjain. Mindenekelőtt az oktatókra gondolok természetesen, a magyar irodalom népszerűsítőire, akik közül nagyon sokan személyesen is ismerhetik a szerzőt, vagy azért, mert egyetemi tanulmányaik idején Kolozsváron, esetleg Nagyváradon tanáruk lehetett, vagy mert fokozati vizsgák, továbbképzések, különféle rendezvények alkalmával találkozhattak vele. Kozma Dezső neve persze a személyes ismeretség hiányában is beágyazódhatott az olvasói köztudatba, hiszen több mint fél évszázadot átölelő, gazdag irodalomtörténészi és tanári munkásságát számos fontos kötet fémjelzi. Az első, amely 1969-ben látott napvilágot, Marosvásárhelyi vonatkozásaival hatványozottan felkelthette az itteniek figyelmét. A novellista Petelei Istvánról szóló kismonográfia volt. Azóta több mint húsz jelentős kiadványa – irodalmi tanulmánygyűjtemény, monográfia, tankönyv, egyetemi kézikönyv – és számtalan szakcikke, előadása jelent meg a ma már valóban nyugalmazott, de szerzőként továbbra is aktív egyetemi professzornak. Pályája meghatározó állomásait, élményeit, megpróbáltatásait és eredményeit több átfogó sajtóbeszélgetés, életinterjú is felidézte tavaly novemberben, amikor dr. Kozma Dezső a 80. esztendejét töltötte. Születésnapi meglepetésként adódott a lehetőség legújabb gyűjteményes kötete kiadására is.
Az Irodalmunk útjain – Erdélyben 90 írást felölelő, több mint hatszáz oldalas, impozáns kiadvány. A szerző ajánlása szerint "a gyűjtemény válogatás csaknem fél évszázad alatt – változó körülmények közepette – megjelent írásaimból. Tematikailag, műfajilag sokfélék. Van közöttük tanulmány, esszé, forrásértékű közlemény, kritika, műértelmezés, alkalmi írás. A magyar irodalom különböző korszakaiba szeretném elvezetni az érdeklődő olvasót. A vizsgált témákat, írókat, műveket időrendben kísérelem meg elhelyezni". A Kolozsvári Szabadságban 2015. november 6-án Józsa Istvánnak adott interjúban Kozma Dezső azt nyilatkozta könyvéről, hogy "ez is szellemi léthelyzetek egyfajta újraélése". Alkalom, lehetőség "szembesülni egykori, máig elkísérő élményeimmel". A magyar irodalom egyik nagy korszakát bemutató, több mint három évtizeddel ezelőtt kiadott egyetemi kézikönyvének továbbgondolása a gyűjtemény, kiegyensúlyozottan ötvözi az irodalomtudós "akkori és mostani gondolkodásmódját."
A kötet az írásokat négy fejezetbe – Nagy idők vonzásában, Korok fordulóján, Régi erdélyi arcok, Új évszázad sodrában – csoportosítja. Az anyag tömörített ismertetésére talán legszerencsésebb, ha ismét magát Kozma Dezsőt idézzük. A Confessio 2016/1-es számában Aniszi Kálmánnal folytatott beszélgetéséből emeljük ki az ide vonatkozó részletet: "Jórészt a XIX. század, illetve a századelő magyar irodalmából szeretnék ízelítőt nyújtani: klasszikusainkról, ritkábban emlegetett írókról, hírlapírókról, tudósokról, jeles oktatókról, közéleti személyiségekről, egykori erdélyi szellemi műhelyekről". Összefoglaló fejezetenként taglalva az írásokat, elmondható, hogy (I. Nagy idők vonzásában) "a Petőfivel foglalkozók közül az örökség erdélyi kultuszának szenteltem nagyobb teret, az Arany-értelmezéseket hagyomány és megújhodás viszonyát vizsgáló tanulmány vezeti be, a Madách-fejezetek jórészt Madách főművének erdélyi értelmezéseire kívánják felhívni a figyelmet, az 1849-et követő évtized (Vörösmarty, Arany, Tompa, Vajda) verseit egy történelmi léthelyzet művészi megjelenítéseként idézem meg, Kemény és Jókai életműve a magyar próza útjának kétféle lehetőségeként kerül egymás mellé. Külön fejezetet szenteltem a kereszténységélménynek mint művészi élményforrásnak, illetve a két Wesselényi irodalmi megjelenítésének a XIX. század magyar irodalmában. (II. Korok fordulóján): A századforduló megújhodó magyar irodalmából a költészetét ekkor kiteljesítő Vajda János, a mesélést és megfigyelést új módon eggyé fonó Mikszáth és az erdélyi kisváros ellobbanó lelkeit felfedező novellista, Petelei István mellett az új nemzedék egész sora jelenik meg. A III. fejezetben (Régi erdélyi arcok) jórészt elfeledett nevekkel ismerkedhetünk, végül a IV. részben (Új század küszöbén) a szellemi örökségünket vállaló Adyt és a költészete körüli erdélyi vitákat, Kosztolányi, Tóth Árpád versvilágát, Krúdy, Török Gyula, Szabó Dezső és Tamási Áron prózájának egy-egy szeletét kíséreltem meg életre kelteni".
Nyilván nem a lektűrrel kikapcsolódni vágyóknak szól ez a kötet és az ismertető, de időről időre minden könyvbarátnak érdemes Kozma Dezső mellé szegődnie, mert sok érdekességet, megszívlelendő gondolatot tud újra felfedeztetni velünk irodalmi időutazásán, és képes új megvilágításba helyezni olyan értékeket, amelyeket egykori iskolai beidegződéseink érdemtelenül mélyesztettek az emlékezet süllyesztőibe.
(N.M.K.)
* Kozma Dezső: Irodalmunk útjain – Erdélyben. Válogatott írások. Madách Irodalmi Társaság, Szeged, 2015.
Népújság (Marosvásárhely)

Fiatal nyolcvanasok
Vannak ilyenek, nem is kevesen. A művészek közt különösen. Mindegyre kiderül, egyik is, másik is elérte a nyolcadik X-et, és dolgozik rendületlenül. Az a kivételes tehetségű alkotó nemzedék is, amely a múlt század ’50–’60–’70-es éveiben emelte magasra Marosvásárhely művészeti életének minőségi mércéjét, a nyolcvanas esztendeit tapossa immár. Ritkultak soraik, többen sajnos korábban elhunytak, mások rég elhagyták az országot. De a magunkéiként tartjuk számon az égieket és a külhonba szakadtakat is. És ők, a határon túl élők sem felejtik erdélyiségüket, vásárhelyi gyökereiket. A minap Ambrus Imre festőművésszel volt levélváltásunk a világhálón. Ő július 6-án ünnepelhette 80. születésnapját. Örült, amikor köszöntésekor jeleztem, a Múzsában megemlékezünk az eseményről. Nem titkolja vásárhelyi nosztalgiáit, a gyergyóalfalviakat sem. Ott született 1936-ban, városunkban 1949-1953 között járt a művészeti iskolába. Barabás Istvánt tekintette mesterének. A Kolozsvári egyetemen Kádár Tibor és Miklóssy Gábor volt rá nagy hatással. Marosvásárhelyre visszatérve a festészet mellett a bábszínház díszlet- és bábtervezőjeként is gazdagon kamatoztatta tehetségét. 1977-től már a Budapesti Állami Bábszínház művészeként folytathatta művészi stíluskorszakai kiteljesítését.
Kísérletező alkat, kedveli az alkotói kihívásokat, a fővárosi nagy művészeti pezsgésben is sikerült mind ismertebbé válnia. Egyéni kiállításai kedvező visszhangot keltettek, csoportos tárlatokon is gyakran hallatott magáról. Pár évvel ezelőtt a Budapest Galériában találkozhattam nagyméretű absztrakt munkáival. Mint írja, a tavalyi szívműtéte után most inkább kisebb formátumú portrékban éli ki alkotókedvét. Figyelemre méltó ez az újabb váltás is. Rendkívül kifejező, szuggesztív arcok tűnnek fel az Ambrus Imre által küldött reprodukciókon. Megannyi sors, kor, életérzés és sok-sok érzelem sejlik fel láttukra a nézőkben. Jó egészséget és további sikereket kívánva a művésznek, néhány képet közülük mellékletünkben is bemutatunk.
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)

Az RMDSZ az MPP-vel készül a parlamenti választásokra
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jó és vállalható eredményt ért el az önkormányzati választáson, és ennek köszönhetően erős önkormányzati érdekképviselettel rendelkeznek a romániai magyar közösségek - jelentette ki szombaton Marosvásárhelyen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
A politikus az RMDSZ legfőbb döntéshozó fórumának, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén mondott beszédet. Az ülésen értékelik a júniusi romániai önkormányzati választások eredményeit, és döntenek az év végi parlamenti választások előkészületeiről, a jelöltállítás megszervezéséről.
Kelemen Hunor szerint az RMDSZ maximális eredményt ért el a júniusi választások utáni politikai tárgyalásokon, aminek köszönhetően több mint kétszáz alpolgármesteri tisztséget, illetve öt erdélyi megyei önkormányzati elnöki posztot szerzett.
Emlékeztetett, hogy az önkormányzati választáson az RMDSZ jelöltjei kapták a romániai magyar szavazatok több mint 80 százalékát, ami azt jelenti - mondta, hogy a szövetség programja és jelöltjei hitelesek. Rámutatott: a szórványvidékeken jobban sikerült a mozgósítás, hiszen a tömbmagyarságnak számító Bihar megyében és Székelyföldön vesztett a szövetség a legtöbb szavazatot. Úgy vélte, elgondolkodtató, hogy sokan nem kívánnak véleményt mondani, és távol mAradnak az urnáktól.
Hozzátette: az év végi parlamenti választások után fontos, hogy erős parlamenti képviselete legyen a magyarságnak, ugyanis e nélkül az önkormányzati képviselet ereje "megfeleződhet, vagy akár le is nullázódhat". Hangsúlyozta: minden egyes szavazatra szükség lesz az 5 százalékos bejutási küszöb eléréséhez a parlamenti választáson, ezért olyan jelölteket kell indítani, akik képesek megszerezni a választók bizalmát. A következő négy év legfőbb kihívásának a Romániában tervezett közigazgatási és az alkotmányos reformot említette.
Úgy vélte, a szövetségnek folytatnia kell az együttműködést a Magyar Polgári Párttal (MPP), amely hasznosnak bizonyult az önkormányzati választáson. Közölte: az SZKT felhatalmazása alapján később fog dönteni a Szövetségi Állandó Tanács - az RMDSZ szűkebb döntéshozó testülete - arról, hogy az MPP-nek hány helyet kínálnak fel a parlamenti választáson. Emlékeztetett, hogy korábban már egyezséget kötöttek az MPP-vel, amelynek egyik pontja kimondja, hogy együttműködnek, a parlamenti választáson, és jelezte, hogy ezt nem akarják felülbírálni. Kelemen Hunor úgy vélte, az MPP jelöltjei az RMDSZ listáin kell induljanak, nem tartja ugyanis járható útnak választási koalíció létrehozását.
[MTI]
itthon.ma//erdelyorszag

SZKT: levonni a tanulságokat, felkészülni a parlamenti választásokra
A parlamenti választásokon elérni az öt százalékos küszöböt, bejuttatni 18-19 képviselőt, 5-6 szenátort – ezek a legfőbb célkitűzések az RMDSZ-ben a Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati Marosvásárhelyi ülésén elhangzottak alapján.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a politikai tájékoztatójában elsőként azt emelte ki, hogy az új választási törvény, a megyei listák visszavezetése, a különböző határidők felállítása azt mutatja, hogy a jelöltlisták összeállítását mielőbb el kell kezdeni. Az önkormányzati választások eredményeiről azt mondta: ezeket már többször kiértékelték ugyan a Szövetségi Állandó Tanácsban, a Szövetségi Elnökségben is, mégis beszélni kell róluk egy új kontextusba helyezve.
Az erős önkormányzati képviseletet erős parlamenti képviselettel is meg kell erősíteni – mutatott rá a szövetségi elnök. Szavai szerint egy erős önkormányzati képviseletet egy gyenge parlamenti jelenlét képes meggyengíteni, vagy akár lenullázni. „Ott kell lenni mindenhol, ahol döntenek a sorsunkról” – hangsúlyozta a politikus, aki szerint vállalható, jó eredményt ért el az RMDSZ. Elsősroban a Maros, Szatmár és Bihar megyei önkormányzatok visszanyerését emelte ki, hozzátéve, hogy „jól szerepeltünk mindenhol, ahol magyarok élnek”.
Nagy pozitívumnak nevezte, hogy Temesvárnak, Brassónak magyar alpolgármestere, hogy Székelykocsárdnak RMDSZ-es vezetője van. „Sorolhatnánk a települések hosszú sorát, ahol jelen vagyunk polgármesterekkel és alpolgármesterekkel. Eredményeink azt jelentik, hitelesek voltak a jelöltek" – fogalmazott. A hiányosságokra is kitérve Székelyudvarhelyt „elveszítését” említette beszédében.
A legjobban a szórvány mozgósított
2012-hez képest viszont kevesebb szavazatot kapott az RMDSZ, mert alacsonyabb volt a részvétel, ami azt jelenti, sokan nem akarnak véleményt mondani – állapította meg Kelemen Hunor. „A választásokból az RMDSZ kihozta a maximumot, Hargita és Kovászna megyében többséget tudunk alkotni, Maros megyeben olyan koalíciót kötöttünk, hogy mi adjuk a megyei elnököt, Szatmár és Bihar megyében úgyszintén. Ezekben a megyékben a helyi önkormányzatoknak élniük kell a lehetőségeikkel” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
A politkus szerint a legerősebben a szórvány tudott mozgósítani, vagy azok a vegyes közösségek, ahol a magyarság kisebbségben él. Szórványban – Brassó, Fehér, Beszterce megyében – a közösség inkább megérezte a választások súlyát, csakhogy az 5 százalékos küszöbhöz, amelynek elérése a parlamenti választások célja, szükség van minden szavazatra, az ország minden megyéjében listát kell állítani – hangsúlyozta. A mostani számítások szerint, a parlamenti választások december 11-én zajlanak. „Ha jól tervezünk, ha jó lesz a jelöltállítás, akkor az 5 százalékos küszöböt teljesíteni tudjuk, ott leszünk mindkét házban erős frakcióval. 18-19 fős frakciónk lenne a képviselőházba, és 8-9 tagú a szenátori frakciónk” – tájékoztatott Kelemen Hunor, aki szerint azt kell elérni, hogy az RMDSZ legyen a mérleg nyelve.
A szövetségi elnök kifejtette azt is, hogy decembertől politikai kormányzatra lenne szüksége Romániának, nem technokratára. A következő évek nagy kihívásainak a közigazgatási reformot, az alkotmányos reformot nevezte. „Ha csak ezt a kettőt vesszük, ez is elegendő lehetne ahhoz, milyen súlya van a parlamenti képviseletnek 2016-2020 között” – hangsúlyozta.
Kelemen kijelentette, az MPP-vel együttműködött az RMDSZ, és volt, ahol a közösség döntöt arrólt, hogy melyik politikai alakulatot támogatja. Az RMDSZ elnöke bejelentette, a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé terjeszti és elfogadásra javasolja a Magyar Polgári Párttal való további együttműködést, hiszen az önkormányzati választások alatt a partnerség jól működött.
Reformjavaslatok a brexit után
Az RMDSZ elnöki hivatalában való tanácskozások során arra a következtetésre jutottak, hogy a brexitet követően az EU-nak tovább kell mennie, nem szabad alternatívákat keresni az unióra vonatkozóan, nem lehet érdek az euroszkepticizmus erősítése. Addig is, amíg Románia 2019-ben elnökségi tisztséget tölt be, a reformokat végre kell hajtani, kezdeményezőnek kell lenni.
„Olyan Európai Uniót kell építeni, amely megerősíti azt az intézményt, amely az utóbbi 50 évben biztosítani tudta a békét és a jólétet” – mutatott rá Kelemen Hunor, jó hírnek tartva, hogy a 27 tagállam vezetői azt gondolják, Nagy-Britannia nélkül is tovább kell mennie az EU-nak. Romániának is olyan hosszú stratégiája kell legyen, amellyel a döntésekben részt tud venni, meg kell fogalmazni, hogyan látja Románia 5 és 10 év múlva az EU-t, melyek azok a területek, amelyeket fejleszteni kell, milyen reformokat javasol és milyen irányt. A schengeni csatlakozáshoz ugyanis Románia minden feltételt teljesített, a csatlakozásnak meg kell történnie, nem fogadható el, hogy másodrangú polgároknak tekintsék a romániai állampolgárokat – hangzott el.
A fiatalokat érdekli a politika
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke, az ifjúsági frakció vezetője elmondta, a MIÉRT azt tűzte ki célul az önkormányzati választások előtt, hogy 500 fiatalt fog támogatni és megjeleníteni az RMDSZ listáin, erre meg is kapták a lehetőséget. Ennek eredményeképpen 12 fiatal MIÉRT-es polgármester nyert tisztséget az RMDSZ színeiben, 3 megyei tanács alelnök, 16 megyei tanácsos, illetve több száz városi és vidéki tanácsos.
Elmondta, hogy a kampány ideje alatt lezajlott a Rólad szól! konzultáció, melynek az volt a célja, hogy fényt derítsenek a mai fiatalok véleményére az aktuális kérdésekről, a közéletről, a saját helyzetükről. Kiemelte, hogy az Állandó Választási Bizottság által közölt adatok is azt bizonyítják, hogy a fiatalok szép számban elmentek szavazni, és nem igaz a feltevés miszerint a fiatalokat nem érdekli a politika, a fiatalokat érdekli a jövőjük, szeretnének beleszólni a dolgaik alakulásába.
Bizalomdeficit
Kovács Péter ügyvezető elnök a helyhatósági választásokat értékelte és vonta le azokat a következtetéseket, amelyek a parlamenti választások szempontjából is fontosak. "Az önkormányzati választási kampány más volt, mint eddig: a pártfinanszírozási törvény miatt, amely országos szinten átláthatóság helyett nem-láthatóságot eredményezett, a politikumot hangsúlyosan elutasító közösségi hangulat miatt is, illetve a Szövetség szervezeteinek állapota, teljesítésük különbözősége miatt is. Mindezeket össze kellett hangolni, ilyen feltételek mellett kellett jól teljesíteni" – jelentette ki.
Markó Béla a bizalmatlanságról beszélt, ami az utóbbi négy évben egyre inkább felerősödött az országban. Az érettségi vzsgák szigorításával vont párhuzamot. Ez a termek bekamerázásával kezdődött, ami azt is jelentette, hogy a pedagógusokban nem bíztak meg, központilag feltételezték a csalást, még akkor is, ha más-más tanárok felügyelték a vizsgázókat. Majd következett a dolgozatok javítása más megyékben. „Csendőrséggel, fegyveres erőkkel felügyelik az irodalmi elemzéseket, majd más megyékbe szállítják a dolgozatoka. Ez a bizalmatlanság legnagyobb foka, feltételezik, hogy mindenhol csalnak” – fogalmazott Markó Béla.
A politikai vita és hozzászólások sorában Winkler Gyula a társadalmi szétszakadásra figyelmeztetett, arra, hogy a társadalmi háttér determinálja a lehetőségek skáláját.
Péter Ferenс a Maros megyei RMDSZ önkormányzati elnökeként, Virág György és Lokodi Edit Emőke utódjaként köszöntötte a jelenlevőket, és köszönte meg az iránta kifejtett bizalmat. Értékelte a helyhatósági választásokat, jónak nevezte az eredményt. Hozzátette: „Ne higgyük el magunkat, mert jóval kevesebben mentek el szavazni, mint négy éve. Tehát a parlamenti választások előtt meg kell keresni azokat is, akik nem mentek el szavazni”. Rámutatott arra is, hogy a külföldön dolgozók nem jönnek haza, a külföldi szavazás pedig nem biztos, hogy a szövetséget fogja segíteni.
Borbély László arra az aggasztó gondolatra figyelmeztetett, ami nem csak a magyar közösségről vagy Romániáról szól, de mindenkit érint: ami Törökországban, Franciaországban történik. „Itt vagyunk a 21. században, okosabbak vagyunk, fejlettebbek. A NATO-csúcs arról szólt, hogy többet költünk fegyverkezésre, a megfélemlítésről, hogy aki erősebb, azt nem támadják meg” – mutatott rá.
Soós: sikerült visszanyerni a hitet
Soós Zoltán a választásokon bekövetkezett sikertelenség negatív hatásait hangsúlyozta. Ennek ellenére sikerült megőrizni a frakció létszámát – tette hozzá, bár a legnagyobb harc szerinte a polgármesteri székért zajlott. A csalást, a korrupt adminisztrációt nem sikerült legyőzni, pedig ez a Marosvásárhelyi lakosság harca is kell legyen – fogalmazott.
Kijelentette, folytatja a munkát a következő négy évben is. A több hónapig tartó munka után érezni lehetett, hogy ha csak négy hónapra is, de sikerült visszanyerni a választók hitét. „Ha nem csal a politikiai ellenfél, visszaszerezhették volna a város vezetését is” – jelentette ki.
Soha ilyen erőteljesen egyházi vezetők nem álltak ki a magyar jelölt mellett, és nagyon fontos az, hogy Maros megyeben és a többiben is fel tudják rázni az embereket, hogy elmenjenek szavazni, hangsúlyozta Soós. Maros megye 26 éve megszakítás nélkül biztosítja az erős képviseletet a parlamentben. "Idén pedig mérföldkő előtt állunk, ésszerű megújulásra van szükség, generációváltásra, a választókkal való kapcsolatok újrafelvételére, a fiatalok mozgósítására" – tette hozzá.
A bizalom fontos alap
Kelemen Hunor kifejtette, a független Soós Zoltánt azért támogatták, hogy arra szavazzanak a magyarok, akik nem politikai jelöltként indult. "Nem olyan fából faragtak minket, hogy feladjuk egy veszteség után. Mi fogjuk váltani a mostani, újraválasztott polgármestert, nekünk erre kell készülnünk, mert Soós Zoltán megmutatta, hogy képes megszólítani az embereket” – fogalmazott.
„Bizalom nélkül nem lehet sikeres semmilyen közösség, nekünk kutyakötelességünk ezt erősíteni. De az önbizalom is fontos, mert ennek köszönhetően tudtunk tárgyalni, újratárgyalni, és így érhettük el, hogy Varga Attila kilenc éves mandátumot kapott mint alkotmánybíró. Ha nem lett volna kellő önbizalmunk, ha nem bíztak volna bennünk, akkor a FUEN elnöke ma nem Vincze Lóránt lenne. Ezek a sikereink, eredményeink is azt mutatják, van kellő önbizalmunk és bíznak bennünk a partnereink, mi is bízunk és bizalmat keltünk azokban a partnerekben, akikkel együtt dolgozunk” – mondta Kelemen. Hozzátette, fontos, hogy elkezdjék a jelöltállítást, és a szeptember úgy érje őket, hogy tudják, milyen módszer szerint választják ki és indítják a jelölteket.
Elfogadták a jelöltállítási szabályzatot
A parlamenti választások előkészítéséről szóló határozattervezetet Kovács Péter ismertette, majd a küldöttek apróbb módosításokkal elfogadták a jelölállításról szóló szabályzatot. E szerint az RMDSZ a parlamenti választásokon kiemelten támogatja a 35 évnél fiatalabb jelöltek és nők részvételét a jelöltlistákon, a választások előkészítését, a jelöltállítás lebonyolítását pedig a nyitottság, esélyegyenlőség, felkészültség és átláthatóság alapelvek szerint szervezi meg.
Képviselő- vagy szenátorjelölt lehet az a személy, aki tagja a szövetségnek, a tisztségre pedig az illető megye területén működő valamely helyi szervezet, a Magyar Ifjúsági Értekezlet megyei szervezete, az RMDSZ Nőszervezetének megyei testülete, vagy valamely platform, társult szervezet jelöli. Nem lehet jelölt, aki a 2016-os helyhatósági választások eredményeként polgármesteri, alpolgármesteri, megyei tanácselnöki vagy alelnöki mandátumot szerzett, akinek a hírszerző szolgálatokkal kapcsolatosan nincs feddhetetlen múltja, továbbá a parlamenti, Európai Parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon más párt, szervezet színeiben indult.
A parlamenti képviselő- és szenátorjelöltek kiválasztása az erre a célra összehívott megyei jelölő gyűlések vagy előválasztások – legyen az közvetlen, tikos vagy állóurnás – feladata. A határozat kimondja azt is, hogy az RMDSZ a 2016-os parlamenti választásokon az ország minden megyéjében, Bukarestben, illetve a határon túl is indít képviselő- és szenátorjelölteket. A parlamenti jelöltlisták véglegesítésének határideje szeptember 25.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a tanácskozást követően újságíróknak elmondta: az SZKT-ülésen elfogadott határozat megteremti a lehetőséget, hogy a szövetség együttműködjön az MPP-vel, és közösen induljanak a választáson, ha ennek konkrét feltételeiről a későbbiekben sikerül megállapodniuk. Jelezte, hogy az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa dönt az MPP-nek felajánlott helyekről, de előbb augusztus elején tárgyalni fognak a részletekről a Biró Zsolt által vezetett párttal. Arra a kérdésre, hogy tárgyalóasztalhoz ülnek-e az EMNP-vel is, az RMDSZ elnöke elmondta: ebben a pillanatban nem lát lehetőséget erre, hiszen sem a néppárt, sem az RMDSZ nem kereste egymást ebben a kérdésben. "Soha nem zárkóztunk el a tárgyalástól, (.) viszont jelenleg nincs ilyen helyzet" - mondta Kelemen Hunor.
Antal Erika
maszol.ro

Az RMDSZ egyelőre nem áll szóba az Erdélyi Magyar Néppárttal
Nincs helyzet, ez van. Viszont jöhetnek a fiatalok és a nők!
A Marosvásárhelyen ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsa szombaton elfogadta a novemberi parlementi választások előkészítésére, a jelöltállítás megszervezésére és kritériumaira vonatkozó határozatot, amelyből többek között kiderül, hogy a szövetség tart karokkal várja a 35 évnél fiatalabbak és a nőket a parlementi választási jelöltlistákra.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke kijelentette: a jelöltállítást a nyitottság, az esélyegyenlőség a felkészültség és az átláthatóság jegyében szervezik meg. Sőt, az RMDSZ-szel társult szakmai, civil és politikai szervezetek támogatásával nem rendelkező egyéni jelöltek is versenybe szállhatnak. (Akár Ön is, kedves Olvasónk!) A jelöltek kiválasztási és rangsorolási módozatairól viszont a területi szervezetek választmányai döntenek. Náluk kell tehát kopogtatni.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a tanácskozás után nyilatkozott a sajtónak, és beszélt az Erdélyi Magyar Néppárttal fennálló, nem épp felhőtlen viszonyról is. Kelemen kijelentette: jelen pillanatban nem lát lehetőséget az együttműködésre, hiszen a két alakulat kölcsönösen elkerülte egymást. „Soha nem zárkóztunk el a tárgyalástól, viszont jelenleg nincs ilyen helyzet”, mondta az elnök.
foter.ro

SZNT: hagyjanak fel a székelység jelképeinek üldözésével!
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága július 15-én tartotta soros munkaülését Sepsiszentgyörgyön. Az Állandó Bizottság felhívásban fordult az önkormányzatokhoz, hogy folytassák a 2014. januárjában elkezdődött folyamatot, melynek során eddig 62 önkormányzat határozatban erősítette meg az általuk képviselt közösség autonómia iránti igényét és tette láthatóvá a nagyvilág számára, hogy a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló, Székelyföld nevű közigazgatási egységbe akarnak tartozni. A felhívás leszögezi, hogy a prefektusok bírósági keresetei, a határozatok érvénytelenítése nem csorbítja a kinyilvánítás erejét, az továbbra is a leghatékonyabb és legfontosabb eszköz Székelyföld közigazgatási beolvasztása ellen.
Az Állandó Bizottság elemezte a székely zászlót ért támadásokat, állásfoglalásban szólította fel a román hatóságokat, hagyjanak fel a székelység jelképeinek üldözésével. Vegyék komolyan az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságának felszólítását és ne használjanak kettős mércét, amikor a románság, illetve a székelyek jelképeihez viszonyulunk. Ugyanakkor elfogadta annak a nyílt levélnek a szövegét, amelyben az SZNT felkéri a polgármestereket, hogy négy társukhoz hasonlóan küldjenek levelet a Európa Tanács Helyi és Regionális Kongresszusa Monitoring Bizottságához az úgynevezett zászlótörvény ügyében, hogy nemzetközi szinten jelentős súlyt kapjon a jogsértő zászlótörvény elleni elítélése.
Az állampolgári kezdeményezés kapcsán, amely segítségével Székelyföld autonómiáját kodifikáló statútum ismét a román parlament asztalára kerülhet, az ÁB Javasolni fogja a Székely Nemzeti Tanácsnak, hogy a statútum tervezett módosítását a választások útján létrejövő Önkormányzati Tanács (az autonóm Székelyföld regionális parlamentje) hatáskörébe utalja. Álláspontja szerint a törvénytervezet jelenlegi formájában teljes mértékben megfelel annak, hogy az autonóm Székelyföld létrejöttének alapjául szolgáljon.
Az Székely Nemzeti Tanács által indítványozott európai polgári kezdeményezés ügyében az ÁB meghallgatta Izsák Balázs elnök beszámolóját az Európai Unió luxemburgi bíróságán indított per fejleményeiről. Mint ismeretes az SZNT által kidolgozott, Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című európai polgári kezdeményezés ügyében azért indított pert az Európai Unió Bíróságán Izsák Balázs elnök és Dabis Attila külügyi megbízott, mert az Európai Bizottság elutasította a kezdeményezés nyilvántartásba vételét. A perben első fokon a felperesek számára kedvezőtlen döntés született, így a törvényes határidőn belül a felperesek élnek a fellebbezés jogával.
Az Állandó Bizottság megvizsgálta az idei Székely Szabadság Napja kapcsán kialakult helyzetet és megállapította, hogy a csendőrségi büntető jegyzőkönyvek megsemmisítésére tett lépések megfelelőek voltak, Marosvásárhely polgármesterével szemben jogerősen nyert per pedig egyértelművé teszi a jog útjának sikerességét. Ugyanakkor „Készüljünk a Székely Szabadság Napjára!” címmel felhívást fogadott el, amelyben emlékeztetett arra, hogy a már hagyományossá vált megemlékezés és tüntetés bejelentése 2017 március 10-re is megtörtént, és az ismét napirendre került közigazgatási átszervezésre utalva leszögezi, „kiemelten fontos, hogy egész Székelyföldről több tízezer ember készüljön Marosvásárhelyre, kinyilvánítani a székely nemzeti közösség akaratát”.
Izsák Balázs elnök beszámolt a tervezett Székely Kongresszus szervezési fejleményeiről. Az 1902-ős újtusnádi Székely Kongresszus folytatásaként meghirdetett, a székely társadalom egészét elemezni kívánó tudományos eseményre 2017 tavaszán kerül.
Az Állandó Bizottság elfogadta azt a javaslatot, hogy felhívással forduljanak a magyar történelmi egyházakhoz, hogy 2016. október 30-án egész Kárpát-medenceében imanapot hirdessenek az autonómiáért. Az érintettség okán az Állandó Bizottság állást foglalt a Bekes István Attila és Szőcs Zoltán ügyében nyilvánosságra került vádirat kapcsán. Az ÁB tagjai elítélték az SZNT elnöke, a nyilvánosság előtt többször hangoztatott, Jókai Mór a székely vértanúk emlékművén is szereplő szavaira épülő gondolatmenetének csonkított, sőt tartalmában meghamisított felhasználását a vádiratban, és meghatalmazta az elnököt, hogy a megfelelő jogi konzultációk után tegye meg a szükséges lépéseket.
Sepsiszentgörgy, 2016.07.15.
A Székely Nemzeti Tanács sajtóirodája
Erdély.ma

Az SZNT elkezdi a 2017-es felvonulás szervezését (Székely szabadság napja)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2017-ben is megtartja március 10-én Marosvásárhelyen a székely szabadság napi megemlékezést és felvonulást, és nem tesz újabb bejelentést a rendezvényről a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnál – nyilatkozott az MTI-nek Izsák Balázs SZNT-elnök a tanács állandó bizottsága pénteki Sepsiszentgyörgyi ülése után.
Az SZNT elnöke arra utalt, hogy 2015 márciusában a 2016-os és a 2017-es megemlékezést és felvonulást is bejelentették a Marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnál, és immár jogerős bírósági ítélet is megerősítette az SZNT-nek azt az álláspontját, hogy a polgármester tudomásul vette a bejelentést. A törvény értelmében ugyanis Dorin Florea polgármester a bejelentést követő 48 órában hozhatott volna a rendezvényt tiltó határozatot, ezt azonban nem tette meg. Izsák Balázs elmondta, a tiltakozó akció 2017 tavaszán is időszerű lesz, mert a miniszterelnök bejelentette, hogy a választások után folytatódik az ország közigazgatásának az átszervezése, és a különböző kormányok részéről még nem látott napvilágot olyan régiósítási terv, amely Székelyföldet ne kívánta volna beolvasztani egy nagyobb, román többségű régióba.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jobbágytelki tánctábor
Határon túli "figurázás"
A jobbágytelki tánctábort szervező Folk Center Alapítvány vezetői a lelkünkre kötötték, ne reklámozzuk előrerendezvényüket, mert annyi a visszatérő vendég, az érdeklődő, hogy szinte magától értetődő: július 10–16. között néptánctábor tartatik Jobbágytelkén! A tizennyolcadik – kimondani is hosszú, számolni, az eseményeket feleleveníteni pedig már szinte történelem.
Az idén is 233-an neveztek be az egy hétig – reggeltől estig és estétől reggelig – tartó tánctáborba. Fele a résztvevőknek rendszeresen visszatérő vendég Magyarországról, Erdély különböző tájairól, és mindig van egy két "egzotikusabb" vendég is, idén például egy finnországi és egy japán résztvevő. Az idén is nemcsak a jobbágytelki, nyárádmenti "figura" elsajátítása volt a fő cél, hanem amolyan "vendégritmusként" megjelentek a vajdaszentiványi, mezőpaniti, sőt a magyarói (fickói) táncok is, amelyeket sok éve szakosodott oktatók tanítottak kezdő és haladó szinten, sőt a gyerekeknek is volt külön oktatás. S nem csoda, hiszen a tánctábor lassan olyan lett, mint egy nagy családi találkozó, azé a családé, ahol szeretik a hagyományőrzést, a néptáncot mint önkifejezési formát, a népi életmódot, ami valahol a gyökereknél összeköt bennünket, a miénk, sajátos itt, Kelet-Európa talán legkeletibb szegletében. S mint mindig, a szervezők gondoskodnak arról is, hogy a tábor ne csak a táncról szóljon. Van külön gyerekfoglalkozás, az idén pedig a búza, illetve a szalma útjával ismerkedhettek meg a táborozók. Szó volt a hagyományos aratásról, cséplésről és a házi kenyér készítéséről. Másrészt pedig az érdeklődők végigkövethették azt is, hogy miként lesz a szélben hajlongó szalmaszálból kalap, s azt is elárulták a helybéliek, hogy nőknek és férfiaknak mikor, hol és milyen szalmakalapot illik hordani.
Ezenkívül, mint minden évben, idén is volt népdaloktatás. Kásler Magda, a Magyar Néprajzi Múzeum kutatója a Marosvásárhelyi Pávai István gondozásában megjelent Jagamas János-féle gyűjtésben összefoglalt magyarói népdalokat tolmácsolta a nagyszámú érdeklődőnek. Néprajzi előadásokat tartott dr. Barabás László, Bereczki Éva, Kádár Elemér. Zenélt Csiszár Aladár és népi zenekara, valamint az Öves együttes. Természetesen megemlékeztek Balla Anti bácsiról is, aki a jobbágytelki tánccsoportot alapította és lelkes mozgatórugója volt a környék hagyományőrző mozgalmának.
Amint két programpont között a főszervezőkkel felszusszantunk a folkkocsmában, a jelenről azonnal a jövőre ugrott beszélgetésünk fonala. Mert ez így szokott lenni, alighogy elhangzik az utolsó akkord, máris a következő tábort szervezik. Ez már magától működik.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Laza, nyári társalgás Cziszter Kálmánnal
„A pozitív gondolkozás és cselekvés híve vagyok” (I.)
– A „laza, könnyed csevegés, társalgás”, amit előrevetítettél mára, minden szempontból jó, főleg egy 75-höz közelítő alaknak, mint én.
– Azt hittem, még nem érted el a 70-et.
– 1943 januárjában születtem.
– Mérföldkő az életedben, hogy 24 év után abbahagytad tanácsosi tevékenységedet.
– Pontosabban, mint tanácsos elfogadtattam a kollégáimmal, hogy minden tisztségben van bizonyos tisztes határ, amit átlépve már kötelező az utánunk jövő nemzedéket elindítani.
– Aradiak vagyunk jó pár éve, mégis, sajnos, elég kevés közelebbit tudok rólad… Arra jól emlékszem, hogy közvetlenül az úgynevezett forradalom után engem is lehívtatok az alagsorba, a sajtóklubba egy találkozóra, ahol azt javasoltad, hogy válasszanak be engem is az RMDSZ Aradi vezetőségébe. Nem tudtam elvállalni, mert akkoriban rendkívüli módon lekötött a tanítás.
– Az első hetekben Bognár Leventét is invitáltam, ő ezt eleinte azzal hárította el, hogy inkább szakszervezeti úton szeretne aktiválni.
– Hol születtél?
– Aradon.
– Óvoda?
– Az óvodát a Zárdában jártam, Bosnyák Erzsi, később Steinhübelné, azaz Böbe óvó néni felügyelete mellett. A nővérem a Zárdába járt, negyedikes volt akkor. Amikor véget ért az óvodai program, átvittek a nővérem osztályába, s beültettek az utolsó padba. Sokat szipákoltam emiatt, de végül a nővérem mindig hazavitt Mosóczra. Guttmann Pirike, Bognár Levente akkor még hajadon édesanyja volt a tanító nénije.
– Következett az elemi, illetve az általános iskola.
– Öt percre laktam a Gizella utcai iskolától. Ha otthon felejtettem az uzsonnámat, szünetben hazaszaladhattam érte… Akkoriban kétpárhuzamos magyar osztály működött ott. Kitűnőtanítóim voltak: Győri Irénke, Kovács Mihályné, későbbi matematikatanárom, Kovács Miska felesége, Gémes Géza két éven keresztül.
– Kedvenc tanáraid az általános iskolában?
– Osztályfőnököm Csóthy János volt, majd Farkas Ágoston („Guszti”). Kovách Géza („Gazsi”) is tanított, mint újdonsült mosóczi-lakos.
– Következett a középiskola.
– ’56 nyarán komoly felkészítőn vettünk részt Ficzay Dénes vezetésével. Sok mindent tanultunk tőle. Sikerült közel kerülnöm mindahhoz, amit Ficzay képviselt… A felvételi vizsga sikerült, bár Schön igazgató megrovásban részesített, mert valamit elhibáztam a matekdolgozatomban. A Gimnáziumban kitűnő kezekbe kerültem: Miska bácsi négy éven át volt az osztályfőnököm. Tanított még a „nagyok” közül Fábián, Kovách Géza… Merem állítani, hogy remek iskolám volt.
– Melyik egyetemre felvételiztél?
– Temesvárra, az építőmérnöki karra iratkoztam. És kérvényeztem, hogy magyarul vizsgázhassak. Fizikából Peter Lamoth feleltetett. Megkérdezte, ki tanította a fizikára líceumban? Megmondtam, hogy Fábián György. Erre azt válaszolta a professzor: felelhet bármilyen nyelven, maga biztosan tudja a fizikát…
– Hogyan teltek egyetemi éveid?
– A Temesvári építőmérnöki karnak az volt az aranykora.
– Milyen szakra jártál?
– Civil, azaz polgári, ipari, mezőgazdasági építőmérnökire.
– Mi késztetett arra, hogy építőmérnöki egyetemet végezz el?
– Ezt tulajdonképpen annak köszönhetem, hogy itt, Aradon nem vettek be a KISZ-be. Egy jóakaróm kijelentette, hogy én, mint osztályellenség, egykori „kizsákmányoló” család leszármazottja, be akarok furakodni soraikba. Emiatt leszavaztak. Atomfizikus vagy történész szerettem volna lenni, de ahhoz, hogy jelentkezhessek ezekre a szakokra, szükséges volt a KISZ-szervezet ajánlása. Így aztán mAradt az építőmérnöki.
– Hova helyeztek az államvizsga után?
– Az évek során elért eredményeim alapján az ötös élmezőnyben („Top 5”) végeztem. Ennek köszönhetően a Bánság Megyei Tervezőintézethez kaptam kinevezést.
– Nagy dolog volt ez akkoriban.
– Ennek az intézetnek volt egy Aradi fiókja, sikerült átjönnöm ide. Sok kiváló építész dolgozott itt: Ujj Jenő, Kígyósi Pál, Angel István, Neulender József stb. Magyar, német, zsidó, román vegyes társaság – remek hangulatban dolgoztunk itt együtt.
„Elszomorít, hogy egyre kevesebben vagyunk”
– Hogyan kerültél kapcsolatba a politikával?
– Anélkül, hogy tagja lettem volna a KISZ-nek, 42 éves koromban arra kényszerültem, hogy felvételemet kérjem a Román Kommunista Pártba. Ugyanis akkor, ’85-ben már négy éve vezettem az Aradi Szabadegyetemen egy magyar nyelvű tanfolyamot. A téma: kulturális, műszaki, tudományos előadások. Ezen a Korunk szerkesztőitől, a Kolozsvári történészektől és filozófusoktól kezdverészt vett az erdélyi magyar tudományos élet sok jeles képviselője. Előadást tartott Imreh István, Gaál Ernő. Toró Tibor atomfizikus professzor minden évben eljött az évadnyitóra, és bemutatta a legújabb Nobel-díjasokat. A meghívásokat magam intéztem. Segítségemre volt a Kolozsvári szerkesztők közül a megboldogult Csép Sándor, Veres Zoltán, mindaddig, míg nem települt Svédországba s nem utolsósorban Aradi (Schreiner) Jóska… 150 előadást ért meg ez a tanfolyam – ’81-től ’89-ig. Egy adott pillanatban a hivatalunk pártszervezetének a titkára a megyei titkárral egyetértésben megkérdezte: hogyan vezethetek én egy magyar tanfolyamot tudományos témákról, a tudományos szocializmus eszközeit felhasználva, ha nem vagyok tagja a pártnak? Akkor kénytelen voltam elfogadni a párttagságot. S volt egy második érvem is: be akartam iratkozni a doktorátusra, és kihoztak egy rendeletet Bukarestben, miszerint a jelentkezéshez kérték a pártszervezet ajánlását… Egyébként „csendes tag” voltam.
– Sikerült a vizsgád?
– Az 1985-ös Bukaresti felvételim nem sikerült, de 1990 őszén Temesváron bejutottam a doktorátusra. (Ekkor a felvételinek már nem voltak politikai feltételei.) A Temesvári Építéstudományi Kutatóintézet doktori iskolájában húszan voltunk öt helyre. És sikerült.
– Végül megszerezted a doktori címet?
– Mivel beléptem a politikába, elkapott a gépszíj, s nem jutott időm tanulmányokat, dolgozatokat, szakcikkeket írni. Le is szidott jól a tudományos vezetőm, amikor kiderült, hogy lemondok erről a lehetőségről… Azt mondhatnám, hogy kisebbségi közösségszervezéssel foglalkoztam ’81-től ’89-ig, s aztán jött az úgynevezett forradalom.
– Első perctől benne voltál az Arad Megyei RMDSZ vezetőségében?
– Gazdasági alelnök voltam, társa a néhai Tokay Györgynek, aki politikai alelnök lett, Hosszú Zoltánt választottuk elnöknek. Rövid időn belül, májusban parlamenti választások következtek, és Hosszú Zoltánt rekord-, 30 000-nél több szavazattal szenátorrá választották. Miután ő a fővárosba költözött, én ügyvezető elnök lettem, és rá egy évre megválasztottak a megyei szervezet elnökének. Tíz évig töltöttem be ezt a funkciót. De hangsúlyozni szeretném, hogy én ezt sosem tekintettem politizálásnak, hanem közösségi szolgálatnak. A közösségszervezésről elmondhatjuk, hogy a manapság számtalan faluünnepség, egyéb kulturális események, rendezvények sorozata, amely zajlik a megyében, tulajdonképpen akkor, a kezdetekkor indult el, és nőtte ki magát. Ma vannak intézmény szerepet betöltő folyóirataink, napilapunk, kulturális és szakmai egyesületeink. Érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ szorosan együttműködik az egyházzal, különböző civilszervezetekkel. Ez nagyon nagy dolog! Ami elszomorít, az, hogy egyre kevesebben vagyunk, az iskola padjait egyre nehezebben tudjuk feltölteni…
– Hány évig voltál tanácsos?
– Tizenkét évig megyei és szintén tizenkét évig városi tanácsos voltam. Mindig fontosnak tartottam, hogy ott legyünk a tanácsban, hogy ne dönthessenek távollétünkben.
– Rengeteget tettél az Aradi és az Arad megyei magyarságért, kultúránkért. Hogy érzed, megbecsülik munkádat az emberek?
– Legnagyobb gondunk a kommunikáció. Kezdetben ennek a szintje sokkal kezdetlegesebb volt, mint manapság, amikor az internet, a Facebook behálózza életünket. Hiába volt akkoriban több mint 30 000 szavazónk és közel 70 000 magyar a megyében, a kezdeti időszakban, amikor gyerekcipőben jártunk, nem sikerült elég közel hozni a közösségi ügyekhez a magyar lakosság jelentős részét. A későbbiekben is csak alkalmilag tudtuk megszólítani az embereket, például egy-egy választást megelőzően.
– Mi a véleményed arról, hogy az egyre kisebb számú Aradi magyarokat, enyhén szólva, nem túlságosan érdeklik a magyar kulturális események?
– A lemorzsolódásnak nem csak migrációs és biológiai okai vannak. Az Aradi magyarság nem úgy él, mint egy 1000-1500 lélekszámú falu lakosai, hanem elszórva a tömbházakban. Jól tudjuk a rendezvényeinkről, hogy Aradon a kulturálisan aktív közösség pár százra tehető.
– És nagy részük az idősebb nemzedéket képviseli.
– Nem tudjuk a fiatalokat megfelelően motiválni, hogy nagyobb számban vegyenek részt a magyar kulturális életben.
– Azért vannak pozitív előjelű kivételek.
– A pozitív gondolkozás és cselekvés híve vagyok.
„Ideköt a szülői ház, az alma materek sora”
– Milyen fontosabb elismerésekben részesültél?
– 1994-ben Pro Urbe Díjat kaptam Budapesten a két ország közötti közeledés érdekében tett lépéseim elismeréseként. Akkoriban, mint megyei tanácsos, szoros kapcsolatokat építettünk ki Békés és Csongrád megyékkel. Utána alakult meg a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió. A két magyarországi megye önkormányzatának javaslatára adta át a díjat Boross Péter, Göncz Árpád jelenlétében, a Belügyminisztérium dísztermében.
– Erre büszke lehetsz. Meg mi is…
– Talán ennél is fontosabbnak tartom azt, hogy 2002-ben az elsők között megkaptam az RMDSZ Ezüstfenyő-díját. Ez egy szép térbeli bronzplakett a következő szöveggel: „A szülőföld visszaszerzéséért”. Elérzékenyülök, ha visszaemlékezem, hogy Tempfli József püspökkel együtt részesültem ebben az elismerésben.
– Mi az, ami legjobban köt szülővárosodhoz, Aradhoz?
– Ideköt a szülői ház, az alma materek sora, tulajdonképpen minden emlékem ehhez a városhoz köt, hisz időm 95%-át itt töltöttem. Szinte mindegyik utcában van egy olyan épület, amelyhez kapcsolódom egy-egy tervvel, legyen az átalakítás vagy hozzáépítés. Tehát a munkám eredménye is itt van. No meg a barátaim! Ha valaki felajánlaná, hogy átköltözzek, például, Gyulára, egy gyönyörű házba, egy hét után biztosan visszajönnék. Annak ellenére, hogy alelnöke vagyok az Arad–Gyula Baráti Társaság nevű civilszervezetnek, és az egyik nagyapám gyulai születésű volt.
– Mondanál pár szót a Cziszter családról?
– A Cziszter ritka név. Tudomásom szerint az enyém az egyetlen Cziszter család a környéken. Lényegében kisjenői gyökerű. Ott volt nagyapám asztalosmester. Kilenc gyermeke volt. Felesége Aulich Berta, akinek az apja unokatestvére volt Aulich Lajos Aradi vértanúnak. A sok gyerekből négy fiú tanulta ki az asztalos mesterséget. Egyikük kereskedő lett, de időskorára ő is beállt asztalosnak. Dédapám is asztalos volt. Szóval asztalos dinasztiából származom. Az Aradiak apámat, Cziszter Kálmánt és nagybátyámat, Cziszter Józsefet ismerhették. Sok helyen még megtalálhatók a hársfából készült redőnyök, amelyeken fémlemez s rajta a felirat: „Cziszter Coloman” vagy „Cziszter Iosif”.
Juhász Béla
Nyugati Jelen (Arad), 2016. júl. 19.
Laza, nyári társalgás Cziszter Kálmánnal
„A pozitív gondolkozás és cselekvés híve vagyok” (II.)
– Meghatározó volt életedre a családi környezet?
– Egy életre kiható tényező volt az, hogy otthon a szüleim érdeklődésének köszönhetően a könyvszekrényben ott volt egy Jókai-sorozat, egy Mikszáth-sorozat, egy Victor Hugo-sorozat, id. Dumas, a Tolnai világlexikon… Ez lehetővé tette, hogy megismerjem a magyarság történelmét. Sokat köszönhetek az otthoni kispolgári környezetnek. Anyámat érdekelték jobban a művészetek, ő ugyanis divattervezőként kezdte egy nagy Aradi divatcégnél, amelyik a királyi udvarnak is dolgozott. Később ő is nyitott egy varrodát. Apám, a legnagyobb fiú a családból, hat osztályt végzett. ’18-ban, tizenkét éves korában oda kellett állnia apjához a gyalupad mellé. Hamarosan elküldték Marosvásárhelyre egy kiváló műbútorasztaloshoz, ahol közel egy évet dolgozott, és tanulta a mesterséget. Ott szabadult fel. Huszonnyolc évesen, apja támogatásával, a Mosóczy-telepen felépítette azt az asztalosműhelyt, amely azután még közel nyolc évtizedig működött. Mára, sajnos, megszűnt létezni. Visszatérve kérdésedre, családi környezetem a kezdeti eszméléstől a mai napig meghatározó számomra. Családom – feleségem, gyermekeim – támogatásának köszönhetem mindazt, amit sikerült elérnem.
– Emlékszem, egyszer egy magyar bálban nyertem tombolán egy fenyőfa kisasztalt két hokedlivel, amelyek a mosóczi műhelyben készültek.
– Ide tartozik egy keserű emlékem: ’52-ben egy este megüzenték apámnak, hogy ha másnap nem lép be a kisipari szövetkezetbe, akkor egy napra rá elviszik a Duna-csatorna építőtelepére. Ezt a megyei pártfőnök, Balogh Lajos üzente, aki egykor asztalossegédje volt. „Kálmán bácsi, be kell iratkozni!” Úgyhogy elkerülte a Duna-csatornát, de a műhelye a kisipari szövetkezet használatába került… Nagy nehezen, perek sorozata útján, a ’90-es évek végén tudtuk visszaszerezni a műhelyt. Akkor a feleségem irányításával beindult ott az asztalosipari tevékenység. Tíz-tizenkét évig működött.
– Gyerekek?
– Három gyerek. Sorrendben: Kálmán fiam matematikusként dolgozik Budapesten az Akadémia Matematikai Kutatóintézetében, de egyetemi oktató is. Ő az, aki megszerezte a családban a doktorátust. Van egy kis, Kálmán nevű unokám. Lányom bölcsészetet végzett, jelenleg francia és angol nyelvet oktat különböző helyeken, még a külügyminisztériumban is. Szintén Magyarországon él, és készül a családalapításra. Kisebbik fiam 36 éves, ő itt él velünk. Jogot végzett, meg informatikát, meg épületrestaurálást. Több mint 20 éve ő a munkatársam a magáncégemnél. Nagy örömömre hamarosan leteszi az államvizsgáját mérnöki szakon is. Ő lesz az utódom a szakmában.
– Mivel foglalkozik a céged?
– Mérnöki konzultanciával. Idetartoznak elsősorban a mérnöki, statikai szakvélemények, statikai tervellenőrzés, épületek energetikai vizsgálata, egyszóval mérnöki szolgáltatások.
– Vannak-e olyan gyerekkori emlékeid, amelyek nyomot hagytak szívedben? Szép gyermekkorod volt?
– Nagyon szép. Szüleimnek, nővéremnek köszönhetően… MAradandó emlékem 1954-ből, amikor a svájci foci-vb-n döntőt játszottak a magyarok a németekkel. A Kultúrpalotában az Aradi magyar iskolák év végi ünnepélyét tartották. Tizenegy éves gyerekként többnyire nem a teremben, hanem a Maros-parton tartózkodtam, ahol harsogott a „difuzor”: magyarul közvetítették a magyar–német meccset. Amelynek, tudjuk, számunkra szomorú eredménye lett.
„Ambícióm, hogy megtanuljak angolul”
– Lokálpatriótának tartod magad?
– A gyökereim itt vannak. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Akinek szülei, nagyszülei itt éltek, aki itt dolgozott le egy életet, annak természetszerűen adatik meg, hogy közösségének, településének sorsa foglalkoztassa. Azt hiszem, ezt hívják lokálpatriotizmusnak.
– Vannak-e példaképeid?
– Igen, vannak. A politikában Domokos Géza. Ha visszamennénk a történelemben, akkor Deák Ferenc.
– Igazi barátaid vannak-e?
– Ez fájó kérdés, mert a mai elidegenedett világban az, aki kellő társadalmi érzékenységgel éli az életét, rendkívül fontosnak tartja a barátokat és újabb barátok szerzését. Én beértem a hagyományos környezetemmel: az egykori iskolatársakkal, akikkel évente összejövünk. A legszorosabb a kapcsolatom Molnár Csabával, akivel az egyetemen is megosztottam egy évig az albérleti szobámat.
– Mi a véleményed a jelenlegi politikai helyzetről? Például, a migránsáradatról? Hogyan kellene megoldani?
– Szerintem a migránsválságot ott, a helyszínen, azaz a kiinduló országokban kellene kezelni: Szíriában, Irakban, Afganisztánban, sőt Líbiában, vagy a környező, befogadó országokban, Törökországban, Jordániában. Hiszem, hogy a világ közvéleménye ki fogja kényszeríteni a helyes megoldást.
– Megvalósulatlan álmaid?
– Vannak. Iskolában sosem tanultam angol nyelvet. Ambícióm, hogy megtanuljak angolul. Már el is végeztem egy tanfolyamot itt, Aradon. Most bekapcsolódtam egy digitális, online kurzusba.
– Terveid?
– Miután betöltöm a 80. évemet, leülök és megírom az emlékirataimat. Addig dolgozni akarok.
– Értek-e kudarcok életed során?
– Természetesen, voltak. De minden kudarc alkalmával elmondtam magamnak, hogy ez csak egy elvesztett csata. Az egyetemen az első évben kaptam helyet a kollégiumban, de hamar „kiderítették”, hogy osztályidegen vagyok. Két kollégámmal együtt albérletbe kényszerültünk. A kis szoba falára papírlapot ragasztottam egy Hemingway-idézettel: „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha”. Más: annak idején rendkívül nehezen haladtunk a Szabadság-szobor felállításának ügyében, de a végén mindig beértek azok a feltételek, amelyek a sikerhez vezettek.
– Mondanál erről valami konkrétumot?
– A szobor visszaállítását engedélyező kormányrendelet előírta, hogy a már megépített szobortalapzatot el kell forgatni 45 fokkal. Szerencsénkre ismertem azt a Iordăchescu nevű mérnökembert, aki templomokat meg lakóházakat is költöztetett az évtizedek során. Vállalta a feladatot. Kidolgozott egy módszert, amellyel sikerült elfordítani a kb. 350 tonna tömegű posztamentumot. Három hét alatt kellett megoldanunk ezt a kemény mérnöki feladatot. Mindenképpen megemlítem itt a néhai Sándor István műépítész és Bálint György mérnök érdemeit is.
– Templomjáró vagy?
– Bevallom, gyakran a West TV közvetítésében követem a misét, amelyet Király Árpád főesperes úr celebrál a ségai római katolikus templomban. Különben az összes fontos ünnepen ott vagyok személyesen is. A hitre szüksége van mind a politikusnak, mind a magánembernek. Hinnünk kell abban, hogy Isten segítségével előbb-utóbb elérhetjük céljainkat. Egyetemista koromban minden vasárnap elmentem a templomba. Templom után séta a haverokkal, egy kávé, egy kiskonyak és megvettük az Utunkat…
– Mit csinálsz legszívesebben szabadidődben?
– Leginkább internetezem: követem a híreket, levelezem, főleg olvasom a beérkező leveleimet. Nagyon aktív levelező partnereim vannak. De szívesen olvasok jó könyveket is.
– A zenét szereted?
– Gyerekkoromban zongoráztam, hegedültem, benne voltam az iskola zenekarában. A Temesvári Opera színpadára is eljutottunk.
– Szoktál-e tévét nézni?
– Kedvelem a hírműsorokat és a jó akciófilmeket.
– Hogyan élsz mostanában?
– Néhány hete, mint tanácsos, nem veszek részt a bizottsági üléseken, ez igencsak új helyzet. Úgy érzem, hogy megfelelő alkalmakkor tanácsokat kell adnom az újraválasztott alpolgármesternek és tanácsos utódomnak. Remélem, ezentúl több alkalmam lesz beleszólni a városi épített örökség sorsába. Amíg városi tanácsos voltam, nem vállalhattam el megbízatásokat a városi tanács részéről. Már vannak különféle szakmai felkéréseim tervellenőrzésekre. El kell mondanom itt, hogy talán egyik legszebb munkám, amely rendkívül sokrétű koncepciós és dokumentációs tapasztalatszerzést is hozott, az a radnai kolostornak és templomnak a restaurálási és megerősítési, konszolidációs tervének ellenőrzése, szakvéleményezése, a kivitelezés műszaki asszisztenciája volt.
– Mi az, amit másképpen tennél, ha most kezdenéd pályádat?
– Gondolkodtam már azon, mi lett volna, ha atomfizikus leszek. Most már nem bánom, hogy nem jött össze. Olyan keveset tudtunk az ötvenes-hatvanas években az atomfizikáról… A jelenlegi munkám sokkal több lehetőséget biztosít a kreativitásra.
– Van még valamilyen funkciód az RMDSZ-ben?
– Keresni fogom a lehetőséget arra, hogy – ha szükség van rá – jelenléttel, tanáccsal, munkával segítsem a kollégákat. Folytatódik viszont, megszakítás nélkül tevékenységem a Szabadság-szobor Egyesület vezetőségében. Nagyon komoly terveink vannak.
– Elárulnál erről valamit?
– Már a tavasz folyamán Király András megszervezte egy kötet megjelenését az Aradi Magyar Napok alkalmával, amely a XIX. század második felének Aradi magyar történelmét mutatja be.
– Van-e valami más közéleti tevékenységed az „étlapon”?
– Az Arad–Gyula Baráti Társaság szervezésében indítani szeretnénk egy nyelvtanfolyamot magyarul tanulni kívánó Aradiak részére… Örülök, hogy sikerült összehoznunk a Gyulai Bălcescu Líceum, illetve a Csiky Gergely Főgimnázium diákjait és tanárait.
– Milyen a viszonyod szakmailag, politikailag a román kollégákkal?
– Nagyon jó. Ez is empátia kérdése.
– Elégedettnek érzed magad közéleti pályafutásoddal?
– Úgy érzem, hogy az elmúlt 35 évben minden tőlem telhetőt megtettem a magyar közösség érdekében. És úgy érzem, hogy van még bennem elég energia, hogy a következő években is, erőmhöz mérten, besegítsek a fiatalabbaknak… Hiszek abban, hogy a világon minden tökéletesíthető, a hibák korrigálhatóak, és ha a jó szándékoknak van bizonyos konvergenciája, akkor meglesznek a várt eredmények is.
Juhász Béla
Nyugati Jelen (Arad)

Tények – majdnem
Boldogult tanárkoromban többször döbbenten kényszerültem szembesülni azzal, hogy a születésünk előtt történt, vagy egészen kisgyerekként átélt események összemosódnak a történelmi régmúlt tényeivel.
Diákjaim becsületére legyen mondva, csendben végighallgatták, sőt többen érdeklődve figyelték fejtegetéseimet arról, hogy kommunizmus nem volt. A fogalom egy szép vágyálom leképezése, de amit például mi fiatalkorunkban átéltünk, a hivatalosan népi demokráciának nevezett államforma, a legkevésbé sem demokratikus, annál nemzetibb töltetű araszolás volt valamiféle utópista szocializmus felé.
Diákjaim egyszer sem mondták, de szemükben sokszor láttam megvillanni a kérdést: minek kell ennyit cifrázni, kommunizmus és kész! Jó, legyen! Ráadásul én az aranykort soha nem is emlegettem – az ógörög mitológia iránti rajongásom miatt –, hisz azt már végképp nem akarták volna megérteni, miért merte aranykornak neveztetni Ceaușescu regnálásának huszonöt esztendejét, a legmélyebb össznépi nyomorgás éveit.
Aki viszont nem élte át, de szeretné megismerni ennek a vaskor jelzőre is méltatlan időszaknak a közvetlen előzményeit, Kovács Levente Marosvásárhelyi rendező És jött az Aranykor című, 2016-ban megjelent regényét ajánlom. „Használati utasításként", ha egyáltalán olvasó emberek számára fontos lehet ilyesmi, felhívnám a figyelmüket a címlapon is feltüntetett műfaji megjelölésre: majdnem tényregény. Ennek a két szónak a megfejtése az Ariadné-fonal a lebilincselő lektűrtől egy csalódások sorát hozó és egyre csak rosszabbakat ígérő, változó időszak alapos megértéséig.
Az ötvenes évek legvége, a hatvanas évek kezdete Kovács Levente korosztálya számára a kamaszkorból a fiatal felnőttkorba lépés ideje. Vagyis az a periódus, amikor tulajdonképpen minden vagy majdnem minden sokkal inkább számít, mint a helyi vagy még kevésbé az országos nagypolitika. Végre véget ér a serdülőkor hormonális forradalma, s ha mindez olyan környezetben történik, mint ahogy az erősen önéletrajzi gyökerű Szabó Lehellel történt, akkor az eszmék harca helyett a testek bonyolult kapcsolata uralja a mindennapokat. Ez így természetes, minden körülményben ez volna, további életének alakulása szempontjából viszont Lehel szerencséje, hogy olyan emberek közt történik vele, ami történik, akiktől emberileg-szellemileg örökké tartó útravalót is kapott.
Egy pillanatra visszatérnék a „majdnem tényekre", mivel a regény egyik nagy pozitívuma, hogy a kamasz és a felnőtt közti, sokszor nagyon messze nyúló és sok veszéllyel aláaknázott senkiföldjét Kovács Levente remek húzással, egyrészt a többszörösen áttételes kémtörténettel, másrészt a kiskamaszok világába vissza-visszahúzó Rejtelmes sziget iránti kettős rajongással oldja meg. Az igazi felnőttkor beköszöntével aztán mindkét motívum kimúlik: a kémkedésből egy évek múlva „meghálált" veszett fejsze nyele lesz, s a nagy buzgalommal kezdett, közös Rejtelmes sziget-musical Teddyvel együtt hal meg.
A felnőtté válást, önmagának és másik felének, életre szóló nagy szerelmének a megtalálását Lehel zökkenőmentesen, a világ legtermészetesebb eseménysoraként éli meg – éppen akkortájt, amikor az ország élére az ötvenes évek végén a Kolozsvári Babeș- és Bolyai-egyetemek összevonásának levezénylése óta ismert alak kerül és vele együtt az aranykornak nevezett sötét negyedszázad.
„Mintha egy másik világba, más dimenzióba lépett volna át. Minden sor, minden strófa, minden vers az ismeretlennek új és új tájaira vezette. (...) Mélyebb, tisztábban fénylő, lelke rejtelmeibe világító mozzanatokra vetül egy sajátos világosság, ami értékesebb, felemelőbb, mint életének megannyi más eseménye. Hirtelen gyerekesnek érezte a kalóztörténettel való bajmolódást, az egyetemi és a munkás színjátszókkal megélt, akkor izgalmasnak vélt élményeket. Szinte csodálkozott magán. Mi vonzotta, mi izgathatta ezekben a történésekben, mikor mennyivel másabb, fantasztikusan izgató világok léteztek mellette." (333. oldal)
„Másnap Lehel bemutatja szüleinek a lányt, aki náluk ebédel, és megismerkedik Szabó néni korhelylevesével, töltött káposztájával. Szabó bácsi rögtön megkedveli a lányt, alaposan megölelgeti. – Isten hozott minálunk! Végre ez a buta fiú talált valakit! Szép vagy, lányom! Szabó néni titkolt gyanakvással nézi Kittyt. Lehel látja ezt, eszébe jut, mit mondott Melina. Mindegy, gondolja, aztán hangosan hozzáteszi: – Rövidesen összeházasodunk...Márciusra valóban beigazolódik Fejér elvtárs és Gyurka gyanúja. A nehezen megjegyezhető nevű, bunkó tag lesz az ország első embere. És jött a huszonöt évig tartó aranykor..." (389. oldal)
Kovács Levente: És jött az aranykor, Marosvásárhely, 2016
Molnár Judit |
Krónika (Kolozsvár)

Áthatolhatatlan falakba ütközve
Magasabb erők beavatkozására várnak
A MOGYE-ügy továbbra is megoldatlan, és sajnos egyre kevesebbet beszélnek róla… A magunk részéről meg vagyunk győződve arról, hogy a tagozat intézményes elismerése csak külső segítséggel lehetséges, amihez megfelelő politikai akarat és az egyetemi szintnél magasabb erők pozitív hozzáállása szükséges – hangzott el a dr. Szabó Béla egyetemi tanár, a magyar tagozat vezetője és a dr. Nagy Előd egyetemi docens, rektorhelyettes által tartott tegnapi sajtótájékoztatón.
Az egyetem képviselői kiemelték, hogy a meghirdetett oktatási programokra továbbra is lehet magyar nyelven felvételizni, a helyek száma a gyógyszerészeti karon öttel nőtt, a többi fakultáson változatlan mAradt.
Mivel továbbra sem történik előrelépés az önállósulás irányában. Miközben a MOGYE-ügybe mindenkinek beletörött a bicskája, a sikertelenségről senki sem szeret beszélni, és próbálja a másik félre hárítani a felelősséget. A politikai vezetők az egyetemi tisztségviselőkre, akik az elmúlt időszak történései alapján úgy érzik, hogy nem egy helyi problémáról van szó, ezért megoldása csak a legfelsőbb szintekről vezérelt társadalmi összefogás alapján lehetséges. Az ugyanis, hogy számba se vegyék a törvényt, és a magyar fél a törvényesség betartását kérő pereket sorra elveszítse, központi támogatás nélkül elképzelhetetlen lett volna.
A törvényt megerősítendő 2012-ben hiába született a volt kormányfő és három miniszter jelenlétében megállapodás a magyar oktatás rendezésére, a román többség, arra hivatkozva, hogy a magyar tagozat akkreditációja nem végleges, ellentétben a rektor évi jelentésével és a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) honlapján közölt adatokkal, nem ültette életbe a magyar főtanszékek megalapításáról szóló egyezséget. Holott a bizottság döntése szerint az akkreditáció végleges volt, csupán egy éven belüli látogatást helyeztek kilátásba a kisebb hiányosságok ellenőrzéséért. A visszautasítás késztette arra a magyar tagozat vezetőit, hogy 2014 áprilisában felfüggesszék tevékenységüket az egyetem szenátusában, a kari tanácsokban, lemondjanak a dékánhelyettesek és a rektorhelyettes is – tekintett vissza Szabó professzor a két évvel ezelőtt történtekre. A kivonulással azt akarták érzékeltetni, hogy a magyar tagozatnak továbbra sem biztosítják a törvény által garantált jogokat. Sajnálattal kellett tudomásul venniük, hogy kivonulásuk nem váltott ki semmiféle reakciót, sőt egyesek ellenük fordították a történteket, azzal vádolva őket, hogy a gesztus fölösleges volt, és ily módon nem lehet megoldást elérni. A kialakult nehéz körülmények idején is próbáltak helytállni, elkészítették az akkreditációs dossziékat, és a gyógyszerészeti kar akkreditációja körüli újabb visszaélés kapcsán vívott csatában az oktatók dicséretes módon összefogtak. Mivel a magyar szak külön akkreditációjáról hallani sem akart az egyetem vezetése, dr. Sipos Emese dékánt, aki nem volt hajlandó a két szak közös akkreditációját aláírni, írásbeli megrovásban részesítették, majd a törvénynek ellentmondó megoldás született (egy program két nyelven).
Mivel a kivonulás nem hozta meg a várt eredményt 2015 őszén, a magyar tagozat közgyűlésén, úgy döntöttek, hogy újra beépülnek az egyetem vezetőségébe, részleges eredményekben reménykedve. A választások azt igazolták, hogy a régi vezetőikben megbíznak a magyar oktatók, mivel kevés kivételtől eltekintve újraválasztották őket. A román fél részéről történt nyitás látszatintézkedésnek bizonyult, ahogy feltételezték. A felajánlott tisztségek mellett, amelyek korlátozott jogkörű, reprezentatív funkciók, az elmúlt félév történései azt igazolták, hogy a magyar tagozat alapvető problémáinak megoldásáról a román fél továbbra sem akar érdemben dönteni.
– A magyar főtanszékek létrehozása, a külön gyakorlati csoportok és álláskeretek problémája áthatolhatatlan falba ütközik. A jövő évi tantervekben és oktatási struktúrákban utalás sem esik arról, hogy az egyetemen magyar oktatás is létezik. Az erre irányuló módosítási javaslatokat a román fél menetrendszerűen egyhangúlag elvetette – hangsúlyozta Szabó professzor. Az akkreditációs bizottság az ígért egy év helyett két év után tett látogatása során, amikor a magyar és az angol nyelvű oktatást ellenőrizte, hiába talált mindent rendben, a honlapján (ahol a MOGYE megkapta a legmagasabb szintű besorolást) megjelent döntések között a magyar nyelvű oktatás nem szerepel. A tisztségben levő tanügyminiszter átvette ugyan a MOGYE magyar tagozata által összeállított beadványcsomagot, de a sajtó képviselői előtt tett ígérete ellenére sem válaszolt azokra.
Mindezek után a magyar tagozat vezetői úgy érzik, hogy a megoldás nem az ő kezükben van. Ezért döntöttek úgy, hogy amíg magasabb szinten nem oldódik meg a helyzet, állagmegőrzési, tagozaterősítő és fejlesztő intézkedésekre összpontosítanak. Igyekeznek összefogni a tanári kart, a szenátusban próbálnak a magyar nyelvű oktatás számára előnyös rendelkezéseket elfogadni és a kedvezőtleneket visszautasítani, de áttörésről szó sincsen. Megpróbálnak élhető egyetemi légkört teremteni, vonzóvá tenni az intézményt a hallgatók számára. Igyekeznek ellenszélben is lehetőséget biztosítani az oktatók szakmai továbbfejlődéséhez különféle pályázati lehetőségek révén, megkönnyíteni a magyarországi egyetemekkel, kollégákkal és munkacsoportokkal való kapcsolatfelvételt. Részt vesznek a Magyar Rektori Konferencia határon túli felsőoktatási bizottságában, ahol az egyetem problémáit is szóvá teszik. Kiemelt feladatuknak tekintik a hallgatói létszám biztosítását az egyetem népszerűsítése által a diákszövetség segítségével. Emelték az Erasmus-ösztöndíjak számát, amelynek keretében 47 hallgató számára biztosítanak féléves magyarországi továbbképzést, a csereprogramok átszervezése során sikerült megtartani a Balassi-ösztöndíjat is. A hallgatók Tudományos Diákköri Konferenciáját bekapcsolták a magyarországi TDK rendszerébe.
– Állag- és állománymegőrzés – egészítette ki a Szabó professzor által elmondottakat Nagy Előd rektorhelyettes, aki szerint ez volt a visszatérés indítéka is, mert a bekövetkező nyugdíjazások miatt az 53 doktorátusvezető között levő 17 magyar tanárból 11 nyugdíjas konzultáns professzor, és van, aki hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt. Ezért rövid időn belül meg kell oldani az utánpótlást a doktori iskola szintjén, mert csak a doktori fokozat birtokában lehet egyetemi állásokat megpályázni. Személyes feladatának tartja a tagozat megerősítését, a tagozati öntudat és önmeghatározás fenntartását azáltal, hogy önálló életet éljenek (kapcsolatok, pályázatok, kutatási témák) az egyetemen belül. Ennek fontos feltétele a rendszeres kommunikáció a megválasztott vezetők között egy olyan időszakban, amikor rengeteg szabályzattal merevítik az egyetem belső életét, és ezek nem mindig kedvezőek számunkra – tette hozzá a rektorhelyettes. A következőkben szó esett az új tantervi és szerveződési átalakításról, amelynek az elfogadása kapcsán sok csapdát sikerült elkerülni. Ennek életbe ültetésére önálló departamentum alakult, amelyben a magyar tagozat képviselői egyelőre még nem kaptak helyet.
A rektorhelyettesek számát a valamikori kettőről négyre emelik, ami a feladatkör szűkülésével jár. A kutatásfejlesztésért és oktatásért felelős rektorhelyettesek mellett Nagy Előd docens például az akadémiai fejlődésért és a diákügyekért felel. Dr. Szabó Béla professzor a szenátus alelnöke, dr. Frigy Attila adjunktus az általános orvosi kar, dr. Donáth Nagy Gabriella docens a gyógyszerészeti kar és dr. Mártha Krisztina docens a fogorvosi kar dékánhelyettese.
A beszélgetésen szó esett a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület elnökével való kapcsolatról, ennek során az egyetem vezetői kifejtették, hogy nem vállalják az együttműködést dr. Ádám Valériánnal, aki az utóbbi időben Marosvásárhelyen és Bukarestben tüntetett, mivel sok tekintetben kifogásaik vannak vele szemben.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhelyi középiskolások a trianoni tragédia szabadtéri templomában, a Magyar Kálvárián
"Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?…"
(Márai Sándor: Halotti beszéd)
Magyar diákok és tanárok XVII. találkozóján vettünk részt a Magyar Kálvárián, Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi Szövetség által szervezett táborban, 2016. július 4–10 . között.
Idén a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium diákjai mellett bekapcsolódhattak a Szász Albert Sportlíceum, a Ion Vlasiu Technológiai Líceum, a Művészeti Líceum és az Elektromaros Technológiai Líceum diákjai is (összesen 25 tanuló) Csorba Árpád István, az Erdélyi Rákóczi Szövetség elnöke csapatszervező munkájának köszönhetően.
Az ünnepélyes megnyitón a Kárpát-medence magyarlakta területeiről 450 diák és tanár énekelte együtt a magyar és székely himnuszt. Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke, Szócska A. Ábel apostoli kormányzó köszöntötte a táborozókat.
Elmentünk, hogy erőt merítsünk, hogy visszapillantsunk történelmi és kulturális örökségünkre. Nem McDonal d’s-os, amerikanizálódó táborban vettünk részt, hanem, köszönet a szervezőknek, Szajkó Gábornak, a Rákóczi Szövetség sátoraljaújhelyi elnökének és Pálinkás Barnabásnak, a Rákóczi Szövetség főmunkatársának, ellátogathattunk az Árpád-kori füzéri várba, ahol Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárral találkoztunk, aki megfogalmazta, hogy egy nemzetet két dolog tud megtartani: az összefogás és a kereszténység. Kassa, Borsi, Dobóruszka, Nagyszelmenc, Nagykapos, Széphalom, Sárospatak kirándulásaink állomáshelyei.
Kassán a 250.000 lakosból már csak 2,8% magyar. Nagyszelmencen kettévágott székely kapu emlékeztet a szétszakítottságra, ugyanakkor az összetartozásra. (Nem mAradhatunk közömbösek.) Köszönjük, hogy ellátogathattunk a Magyar Nyelv Múzeumába, a Kazinczy-múzeumba, a Rodostói Házba. Értékes, gondolatébresztő előadásokat tartott Raffai Ernő történész, Takaró Mihály irodalomtörténész, Balázs Géza nyelvész, Zubánics László történész. Elmély ítette a látottakat és hallottakat a Credo együttes koncertje, valamint a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház Zoltán újratemetve című előadása. Táncházat biztosított a Boróka táncegyüttes. Ez a gazdagság és sokszínűség jellemezte a tábort, valamint annak felismerése, hogy "az igazságot ki kell mondani, le kell írni, és önmagától működni kezd" (Takaró Mihály).
A Magyar Kálvária stációi annak megerősítését jelentik számunkra, hogy Csonka- Magyarország nem feledkezik meg elszakított városairól, elszakított százezreiről: "Voltam hirdetője elmúlt ragyogásnak...,/ Vagyok siratója bús fekete gyásznak...,/ Leszek harangszava a Feltámadásnak!" Hirdeti a Kálvária bejárati boltozatán a csonka-sátoraljaújhelyi tábla.
Megható mozzanatként ki kell emelnünk a fáklyás vonulást a trianoni határhoz, és még egyszer köszönjük Szajkó Gábor, Pálinkás Barnabás táborszervezők lelkes, áldozatos munkáját!
Fábián Olga
Népújság (Marosvásárhely)

„Állagmegőrzés” a vásárhelyi orvosi magyar tagozatán
Továbbra is „megtűrt státusban kívánja tartani” a magyar orvos- és gyógyszerészképzést a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ( MOGYE) román vezetése.
„Állag- és állománymegőrzésre” rendezkedik be a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozata azt tapasztalván, hogy hátrányos helyzetének fenntartása országos ügy Romániában, és a Bukaresti kormányzat részéről nincs politikai akarat a magyar sérelmek orvoslására – mondták az egyetem magyar tagozatának vezetői hétfői sajtótájékoztatójukon.
Az MTI beszámolója szerint Szabó Béla, a magyar tagozat vezetője a Marosvásárhelyi tájékoztatón elmondta: az elmúlt időszakban történtek ugyan a magyar oktatást célzó „látszatintézkedések”, a magyar tagozat törvényben előírt intézményesítéséről azonban hallani sem akar az egyetem román vezetése. Mint kifejtette, így továbbra is „megtűrt státusban kívánja tartani” a magyar orvos- és gyógyszerészképzést az intézmény keretében.
Pozitív „látszatintézkedések”
Szabó Béla a pozitív látszatintézkedések közé sorolta, hogy személyében magyar alelnöke van az egyetemi szenátusnak, és Nagy Előd egyetemi docenst az intézmény rektorhelyettesévé nevezték ki, valamint azt, hogy megszüntették a fegyelmi eljárást Sipos Emese volt dékánhelyettes ellen, aki korábban megtagadta a gyógyszerészeti kar magyar tagozatának számára hátrányos akkreditációs dossziéjának az aláírását.
Szabó Béla emlékeztetett arra, hogy a Victor Ponta volt miniszterelnök jelenlétében elkezdett tárgyalások végén 2012 szeptemberében aláírt hétpontos megállapodás magyar szempontból legfontosabb pontját a román fél máig nem tartotta be. A dokumentum 7. pontja azt rögzítette, hogy az akkreditáció befejeztével megalakulnak a magyar főtanszékek az egyetemen. Hozzátette, az önálló magyar struktúrák máig nem jöhettek létre.
A tagozati vezető elmondta, 2014 áprilisában emiatt nyújtották be lemondásukat az egyetem kinevezett magyar vezetői. Akkor azt gondolták, hogy gesztusukkal áttörést érhetnek el, de csalódottan kellett megállapítaniuk, hogy a magyar közvélemény gyorsan elfelejtkezett a MOGYE-ről.
Veszélyben a magyar tanári állomány
Nagy Előd docens, az intézmény magyar rektorhelyettese hozzáfűzte, a magyar tagozat önállósága nélkül aligha sikerülhet megőrizni az intézmény magyar tanári állományát. Példaként említette: az egyetem 53 doktorátusvezetői jogosultsággal rendelkező oktatója közül 17-en magyarok, akik közül 11-en már nyugdíjasok, vagy egy éven belül nyugdíjba vonulnak.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között, mert az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett.
A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Jelenleg az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és a magyar tagozat elsorvasztására törekednek.
Krónika (Kolozsvár)