Az MVSZ-elnöki tisztségre harmadszor is pályázó Patrubány Miklós maradt a Magyarok Világszövetségének elnöke, miután Budapesten a Magyarok VII. Világkongresszusa augusztus 19-i tisztújító közgyűlésén megszerezte a küldöttek többségének bizalmát. A kolozsvári származású Patrubány Miklósnak végül hivatalosan nem volt kihívója: a nyolcvanas évek óta Budapesten élő, marosvásárhelyi születésű Kvacskay Károly szándékai ellenére nem indulhatott, mert jelölésének módjában az MVSZ vezetősége kifogásolnivalót talált. Korábban már Patrubány is hangsúlyozta: önjelöltnek tartja Kvacskayt, mivel – mint fogalmazott – „senki sem támogatja”. Kvacskay, akit jelöltségének bejelentése után menesztettek a Semmelweis utcai ingatlant hasznosító Pax Pannoniae Vagyonkezelő Kft. igazgatói tisztségéből – a magyarországi sajtóban azzal vádolta meg Patrubányt, hogy százmillió forintos kölcsönt vett fel a Fordulat címmel megszervezett világkongresszus rendezésére, és a bankkölcsönre az MVSZ Benczúr utcai ingatlanával állt jót, amelyet így a szervezet el fog veszíteni. Korábban felmerült elnökjelöltként Mikola István fideszes politikus neve is, de az Orbán-kormány volt egészségügyi minisztere nem vállalta a jelöltséget. Az újraválasztásra pályázó Patrubány kortesbeszédében úgy fogalmazott: „azt szeretnénk, hogy az MVSZ immár nyolc éve tartó kikezdése, rossz hírének keltése, politikum általi marginalizálása ezzel a világkongresszussal bizonyítsa be a világ magyarságának, hogy megérdemli a köz szolgálatának elismerését”. Kifejtette, harmadik mandátumának legfontosabb célkitűzése lesz a külhoni magyar állampolgárság győzelemre vitele. Mint ismeretes, 2004-ben az MVSZ kezdeményezte a határon túli magyarok kettős állampolgárságára vonatkozó, december 5-én megtartott népszavazást, amely nem érte el célját. /Salamon Márton László: Elmaradt a „fordulat” az MVSZ-ben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Augusztus 16-tól zajlott Budapesten a Magyarok VII. Világkongresszusa, amely az erkölcsi és szellemi fordulat témakörével foglalkozott. A találkozó öt napja alatt tizenkét konferenciát rendeztek zömmel a magyar fővárosban, de Székesfehérváron és Kolozsváron is tartottak előadásokat, amelyeken nagyrészt a magyarság őstörténetét merítették ki. Az idei találkozónak „A fordulat” alcímet adták, jelezve, hogy erkölcsi és szellemi fordulatra van szükség. Az MVSZ elnöke korábban úgy fogalmazott: súlyos erkölcsi válság van, életellenes a magyarok szellemisége, ebben akarnak fordulatot elérni. A világtalálkozó keretében két könyvet is bemutattak, ezekkel a magyarságról a világban kialakult kép megváltoztatását tűzték ki célul – mondta Patrubány Miklós. „Május 30-án jelentettem be, hogy aspirálok a tisztségre. A jelenlegi elnök erre június 23-án mondvacsinált indokokkal menesztett a vagyonkezelőtől, ráadásul jogsértő módon nem volt hajlandó tudomásul venni a jelöltségemet sem” – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Kvacskay. A Magyarok VII. Világkongresszusának rendezésére Patrubány százmillió forintos kölcsönt akart felvenni, ezt meg is szavaztatta a közgyűléssel. „Én már akkor figyelmeztettem, hogy a szervezet ezt nem tudja visszafizetni. Illetve mégis: ha eladja a Benczúr utcai ingatlanját. Ezt mostanáig a kínai nagykövetség bérelte, de máshova költözött. A tagdíjakból és a felajánlásokból befolyó pénzre korlátozódott az MVSZ jövedelme, amely igencsak csekély összeg. Ilyen helyzetben öngyilkosság ekkora kölcsönt felvenni” – mondta el Kvacskay. /MVSZ: gondok kívül, gondok belül. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Killyéni András, Kolozsvár sportmúltjának kutatásával foglalkozó sporttörténet-író a korábbi Kolozsvári Református Kollégium sporttörténete és a Kolozsvári Sportélet életrajzi gyűjtemény művek megjelenése után – a napokban bemutatta az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székhelyén Ezüstnyíl História című könyvét. Az eseményen olyan neves, Kolozsvár hajdani sportéletét meghatározó sportkiválóságok vettek részt, mint dr. Uray Zoltán és dr. Guráth Béla egykori vívók. Utóbbi, a könyv kiadója. A jelenlévőket dr. Egyed Ákos EME-elnök köszöntette, aki szerint a helyi sporttörténet szerves része a város történelmének. László Ferenc, a könyv előszavának megírója bemutatásában nemcsak „Erdély egyik legfiatalabb sporttörténeti képviselője”, tehát a szerző előtt, hanem az Ezüstnyíl História mű központi alakja, Weinbach Gábor autószerelő előtt is tisztelgett. Weinbach Gábor éveken keresztül többször is megjavította Ezüstnyílnak nevezett, Mercedes W–163-as típusát. Több éves szovjetuniói fogságból hazatérve, megszerezte az oroszok által Bukarestbe juttatott, nem szétszedett, de fejlesztésre szoruló Mercedes W-163-at. Elvállalta az autó teljes javítását. /Sallai András Loránd: Az ezüstnyílnak áldozta életét. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Kolozsvárra látogatott Calin Popescu Tariceanu kormányfő, megtekintette a Csürülye környékén lévő építőtelepet. Véleménye szerint az észak-erdélyi autópálya építésében érdekelt hivatalosságoknak jobban együtt kell dolgozniuk azért, hogy a munka felgyorsuljon. Tariceanu kitért arra is, hogy Románia új harci repülőgépeket kíván venni. /Tariceanu párbeszédet sürget az észak-erdélyi autópálya ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

Kétezerötszáz-háromezer eurót is elkérnek egy-egy Kolozsvár központjában található telek négyzetméteréért, míg a külvárosban már 80–150 eurós négyzetméterenkénti áron is lehet beépíthető területet vásárolni. A városközpontban és az előkelőnek számító negyedekben az árak nemigen változtak az elmúlt évihez képest. A magas telekárakat a kincses városban zajló nagy volumenű ingatlanberuházások sem képesek leverni. Év végéig mintegy 4000 új lakást adnak át, 2013-ig pedig mintegy 25 ezer új lakás fog felépülni a városban. /Pengő Zoltán: Magas telekárak Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

A Szarkaláb Néptáncegyüttes tizedik alkalommal szervezte meg a Szent István-napi Néptánctalálkozót Kolozsváron. Az 1995-ben alapított Szarkaláb néptáncegyüttes több külföldi turnén vett részt a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány szervezésében, emlékezett Pillich Apor Balázs, az együttes vezetője a kezdetekre emlékezett. 1999-ben két együttes – a dél-bánsági Maroknyi néptáncegyüttes és az észtországi Noome Noortemaia néptáncegyüttes – jelezte: szívesen fellépnének Kolozsváron. Elhatározták, hogy a néptáncfesztivált az államalapító szent királyról, Szent Istvánról nevezik el. Az első rendezvényt 1999-ben a hóstáti Virágos együttessel közösen szervezték. A rendezvény lassan olyan fesztivállá fejlődött, ahova nagyon sokan jelentkeznek. A második évtől kezdve céljuk volt, hogy rangos európai kisebbségi néptáncfesztivállá növeljék rendezvényüket. A kisebbségi néptánccsoportok kiszorulnak a nemzetközi fesztiválokról, mivel oda általában a többségi nemzet néptánccsoportjait hívják meg. A dél-bánsági Maroknyi néptánccsoporttal kialakult barátság régi keletű. Pancsován laknak, s a hajdan odatelepült bukovinai székelyek utolsó leszármazottai. Jelenlegi vezetőjük Győrffy Sándor. A kolozsvári magyarság még nem követi kellő figyelemmel e Szent István-napi rendezvényt. Sokkal fogékonyabbak voltak a magyarfenesi, kalotaszentkirályi, kidei és zsoboki lakosok, akik a néptáncfesztiválban kulturális életük fellendülésének egyik momentumát látják. Azt szeretnék elérni, hogy a rendezvény ne korlátozódjék Kolozs és Szilágy megyére, hanem bevonják Székelyföldet is. /Nagy-Hintós Diana: „Nem magunknak, hanem a magyar közösségnek szervezzük a fesztivált” = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

Csíky Boldizsár zeneszerző kompozícióiban közvetlen szervezőelemként vagy áttételes szimbólumhálóként megjelenik a magyar népdalkincs. Marosvásárhely zeneszerető közönsége a múlt év végén köszöntötte a hetvenedik életévét betöltött Csíky Boldizsárt. Idén tavasszal Selmeczi György vezetésével a Kolozsvári Állami Magyar Opera bemutatta a Gulag című, 10-12 perces, sötét tónusú művét. A végén, az utolsó percben megjelenik a férfikórus, latinul felhangzik egy Dávid-zsoltár szövege: a mélységből kiáltok hozzád. Debrecenben július végén egyhetes Bartók-kórusfesztivált és versenyt rendeztek. A fesztivált nyitó koncertjére tőle rendeltek egy kórusművet, Selmeczi Györgytől pedig kértek egy hosszabb darabot, így két olyan magyar szerzőtől előadtak egy-egy darabot, akik korábban díjat nyertek a fesztiválon. Csíky Boldizsár Ecloga című művét a debreceni Kodály Zoltán Kórus adta elő. /Máthé Éva: Gulag és Ecloga. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

Szenczi Bianka államtanácsossá történő kinevezésével megüresedett városi tanácsosi helyre Kolozsváron Irsay Miklós került, aki augusztus 22-én letette az esküt. Emil Boc polgármester megköszönte Szenczi Biankának a városi tanácsban eddig kifejtett tevékenységét, majd üdvözölte Irsay Miklóst, aki a 2004–2008-as időszakban is betöltötte ezt a tisztséget. /Beiktatták Irsay Miklóst. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

Újabb képzőművészeti vándorkiállítás érkezett Marosvásárhelyre augusztus 21-én. Kolozsvári művészek népes alkotócsoportja állította ki munkáit a Kultúrpalota földszinti galériáiban, fölváltva az ott eddig látható Dienes Attila – Krizbai Sándor tárlatot. A festmények és szobrok helyét különleges hangulatú textilmunkák, faliszőnyegek és kerámiák vették át. A vándorkiállítást Déván nyitották meg márciusban, majd Gyulafehérváron, Nagyváradon, Nagybányán, Besztercén és most Marosvásárhelyen mutatták be az anyagot. /Nagy Botond: Kolozsvári vándortárlat. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./

Könczey Elemér az erdélyi magyar karikatúraművészet legkiemelkedőbb alakja, első munkája 1994-ben a Szabadságban jelent meg, és azóta több mint 3500 alkalommal közölt karikatúrát napilapokban, kötetekben, más kiadványokban, emellett húsz kiállításon vett részt. Kolozsváron lakik, a Györgyfalvi negyedben. 1999-ben beindult a Krónika, és azóta naponta táplálja karikatúrarovatát. Könczeynek 2002-ben megjelent saját kötete, Szöveg nélkül címmel, benne 222 válogatott rajzzal, három nyelven. Idén a Budapesti Tavaszi Fesztiválon volt gyűjteményes kiállítása. A megélhetését az alkalmazott grafika adja (könyvborítók, könyvillusztrációk, arculati kampányok) és tanársegéd a Babes–Bolyai Tudományegyetem Újságíró Szakán, ahol kiadványszerkesztést, reklámgrafikát tanít. /Ördög I. Béla: Találkoztam sikeres erdélyi magyarokkal. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

A kolozsvári Erdélyi Gazda augusztusi számában Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke írt a gazdálkodásról. Az RMGE udvarhelyszéki szervezetének tevékenységéről Bodó Géza számolt be. Fellendülőben a biogazdálkodás Romániában – állapította meg írásában dr. T. Veress Éva. A Kárpát-medencei tájtörténeti tudományos konferenciáról dr. Jakab Sámuel tudósított. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Száva Tibor Sándor örménykutató legújabb, Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában című könyvét mutatták be szeptember 22-én a Kolozsvár Társaság székhelyén, ahol Murádin László nyelvészprofesszor köszöntötte az érdeklődőket. A szerzőnek az elmúlt két évben az erdélyi örményekről végzett kutatómunkája eredményeként jelent meg a csaknem 800 oldalas kiadvány, amelyben kiegészíti előző könyve adatait. Benne taglalja az erdélyi örmények betelepedését, foglalkozik a nevek kialakulásának rövid elemzésével, valamint múltbeli és jelenlegi nyelvhasználatukkal. /Könyvbemutató az örmény népcsaládról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Az 1948 utáni időszakban a magyar jellegű gyűjteményeket, illetve a meglévő gyűjtemények magyar anyagát jelentős károsodás érte. Tehetetlenül kellett szemlélniük, mint estek szét és semmisültek meg fontos írói hagyatékok, emlékezett a nyolcvanéves Dávid Gyula. A 60-as, 70-es években történt kísérlet egy romániai magyar irodalmi múzeum megteremtésére, ez azonban megtört a hatalom ellenállásán. A nyolcvanas években sok magyar értelmiségi hagyta el Erdélyt, s hátrahagyott folyóirataikat Dávid Gyula Szabó Zsolttal hordta össze a Kriterionhoz, ahol kialakítottak egy komoly folyóirat-gyűjteményt. 1992-ben, amikor a Kriterionnak jóval kisebb irodába kellett átköltöznie, önként kínálkozott, hogy az EMKE-Szabédi Emlékház keretein belül romániai magyar irodalomtörténeti gyűjtemény kialakuljon. Szabédi László hagyatéka mellé oda került a Méliusz-könyvtár, a Balogh Edgár-, a Nagy István-, az Engel Károly-hagyaték, s legújabban Domokos Géza irathagyatéka. Az egyetem magyar tanszéke, a Sapientia–EMTE és az Erdélyi Múzeum-Egyesület mellett, a modernizált épületben ma már nemcsak újabb anyagok gyűjtése, tárolása válik lehetővé, hanem komoly irodalomtörténeti műhelymunka is, amint ezt a nemrég megjelent Szabédi-kötet is bizonyítja. Dávid Gyula a Romániai magyar irodalmi lexikon szerkesztését folytatja, reméli, hogy jövőre megjelenhet. Tervezi még Gáll Ernő levelezésének sajtó alá rendezését, az ’56-os életrajzi adattár /1956 Erdélyben – Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965. Polis Kiadó, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2006/ bővített kiadását, kiegészítve az ’56-nál korábbi és az 1964-nél későbbi perekkel. /Bartha Katalin Ágnes: Pályakép – még mindig oldalnézetből – Beszélgetés a nyolcvanéves Dávid Gyulával. = Helikon (Kolozsvár), augusztus 25./

A televízió vezetőségének bejelentése szerint egy hónapos szünet után ismét saját műsorokkal jelentkezik a Csíkszeredában és környékén sugárzó Székely Tv. A stúdiót a tulajdonos-igazgató Bogdan Eduard helyett ezentúl Boros Attila fogja vezetni, a programigazgatói tisztséget pedig Fehér János látja majd el. A tavaly ősszel indult Székely Tv stábjának szinte minden tagja kicserélődött, miután Bogdan Eduard úgy döntött, Kolozsvárra távozik, hogy az ottani One Tv igazgatójaként tevékenykedhessen. Az első start sikertelennek bizonyult, bár néhány helyi műsort igazán megkedvelt a közönség. A Székely Tv első félévében a töltelékműsorok domináltak, többnyire zenés videoklipek, kívánságműsorok, zenés üzenetek váltogatták egymást. A hétvégeken ezentúl is a vasárnapi szentmise, a Süss fel nap című gyermekműsor, illetve a lagzivideók játsszák a főszerepet. /Túros Eszter: Ismételt rajtnál a Székely Tv. = Krónika (Kolozsvár), aug. 26./

Immár hatodszorra tartották meg a szelterszi társadalomtudományi tábort. Az önmagát a néprajzos, szociológus, történész, politológus, irodalomtörténész hallgatók, tanárok, kutatók találkozási pontjaként meghatározó, négynapos, sátorozós összejövetel az előadások, beszélgetések, filmvetítések, könyvbemutatók és viták helye volt, augusztus 21-től 24-ig. Az ötven fő körüli érdeklődő egyaránt részt vehetett történészi, szociológiai, politológiai, néprajzi, irodalomtörténészi értekezéseken. Néhány előadás címe: a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet szervezésének tapasztalatai, A magyar nyelvismeret szintjei a moldvai csángóknál (a Tatros menti székelyes csángók példája alapján), Magyarország–Románia és a nemzetiségi kérdés, Terra recognita – Közép-európai civil külpolitikai kezdeményezés – párhuzamos történelmek program, Valláskutatás perspektívái és megközelítései Erdélyben, Romakutatások Romániában, Egyetemfejlesztés – A hivatali látószög tapasztatai, A magyarországi baloldali identitásközösség építése és a nemzeti problematika, Társadalomtörténeti folyamatok – a tudományos megközelítések változása, irodalomtörténet-írás és társadalomtörténet, A tudományos publikációk megjelenítése Erdélyben. Levetítették Kriza Borbála vitát kiváltó Dübörög a nemzeti rock című, 2007-ben készült filmjét. /Nagy Botond: Szelterszi beszélgetések. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

Kolozsváron a közösségi rendőrség és a polgárőrség illetékesei őrzik a Mátyás-szoborcsoportot – jelentette ki László Attila alpolgármester. Erre azért volt szükség, mert nemrég a Mátyás-szoborcsoportot restauráló cég képviselői kijelentették: feltétlenül szükség van a faállvány és a szobrot körülvevő palánk őrzésére, ellenkező esetben ugyanis a szerkezet bármelyik pillanatban lángra kaphat, és teljesen leéghet. /(K. O.): Őrzik a Mátyás-szoborcsoportot. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntéssel Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz, ezzel budapesti fennhatóság alá került több mint egymillió magyar és nagyjából ugyanennyi román lakos. Mintegy 800 ezer magyar Dél-Erdélyben továbbra is Románia állampolgára maradt. A bukaresti külügyminisztérium már másfél hónap múltán jegyzéket intézett a tengelyhatalmakhoz, hogy jelezze: a magyar hatóságok terrorakciók segítségével végeznek etnikai tisztogatást. Ez okból a román kormány olasz–német vegyes bizottság létrehozását javasolta Kolozsvár székhellyel. Csalódást okozott a románoknak, hogy brassói központtal Dél-Erdélyben is megalakult egy ilyen semleges testület, mert az itteni magyar lakosság sérelmeket szenvedett el a román hatóságok részéről. Kiderült, hogy a kolozsvári bizottság nem vesz készpénznek minden román panaszt, hanem német alapossággal utánajár a valóságnak. Így történhetett meg, hogy 1944 első felében 97 esetből csak 15-öt vett figyelembe, a többit alaptalannak ítélte meg. Arra a bukaresti állításra sem találtak bizonyítékot, miszerint Magyarország ki akarná űzni Észak-Erdélyből a román lakosságot. A háború befejeztével, illetve Sztálin döntése nyomán Románia visszakapta Észak-Erdélyt, így a német–olasz bizottságok beszüntették tevékenységüket. A románellenes magyar vérengzések réme mégis új időszerűséget nyert – 1985-ben. Erre – 30 év elteltével – azért volt szükség, hogy Románia meggyőzze a nagyvilágot: a Nicolae Ceausescu ellen szervezett amerikai tüntetések értelmi szerzői ugyanazok a véres kezű irredenták, akik a bécsi döntés után halomra gyilkolták a békés észak-erdélyi román lakosságot. Ezt a tételt hivatott dokumentálni több, egymás után megjelent könyv is, elsőnek Ion Lancranjan hírhedt soviniszta, uszító műve, a Cuvant despre Transilvania (1982). A bukaresti Politikai Kiadó gondozásában 1985-ben román, angol, francia és német nyelven megjelent egy „leleplezéseket" összegező kötet a következő címmel: Teroarea horthysto-fascista in nord-vestul Romaniei, 1940–1944, vagyis A Horthy-fasiszta terrorizmus Északnyugat Romániában (a ’80-as években az Erdély elnevezést nem volt szabad használni). A szerzői kollektíva öt tagja egytől egyig a pártvezetőség oszlopos aktivistája volt, élen Mircea Musat professzorral, Ceausescu történész-tanácsosával, aki 1989 után a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt hangadó tagja lett (és maradt haláláig). A magyarellenes kampány azonban hamarosan öngólnak bizonyult. Kanadában egy újságíró az angol nyelvű változatot lapozgatva gyanút fogott: az egyik képen látható halott, akit a képaláírás szerint Horthy fasisztái juttattak erre a sorsra, feltűnően hasonlít egy bábra, amilyen ruhaboltok kirakatában csábítja be a vásárlókat. Az újságíró felkérte Vera Philips törvényszéki fotószakértőt, véleményezze a könyv képanyagát. Ennek eredményeként 23 felvételről bizonyították be, hogy hamisítvány: a műanyag hullák mellé hátteret egyéb képekről montíroztak, néhány sebesült több, más helyen készült felvételen is előfordul. Ugyanígy, az Észak-Erdélyből állítólag elűzött románok csoportképein hét férfi hol Csík, hol Maros megyei felvételeken tűnt fel. Az esetnek 1987 őszén külön műsort szentelt a torontói angol és francia nyelvű televízió. Ebben Vera Philips elmondta, hogy a kanadai román követségtől megkérte a felvételek negatívjait, az udvarias hangú levelére azóta sem érkezett válasz, így fenntartja véleményét: a képek nagy része friss hamisítványként ennek a könyvnek az illusztrálására készült. Magyar történészek bebizonyították, hogy a nagy pártharcos írók több esetben felelőtlenül dobálóznak „leleplezéseikkel". Így történt például Csíkszépvíz és Csíkszentmárton esetében: a könyv szerzői drámai színekben ecsetelik, hogyan vált földönfutóvá az előzőleg bántalmazott, megkínzott, itteni román lakosság, holott az 1939. évi, bukaresti hivatalos adatok szerint is ezek színmagyar helységek voltak. Arról, hogy a Dél-Erdélyben rekedt magyarságot milyen elbánásban részesítették a román hatóságok, egyetlen könyv vagy újságcikk sem jelent meg, pedig az említett semleges német–olasz bizottságok jelentéseiben bőven akadt volna bizonyíték. A Maniu-bandák szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi vérengzéseiről pedig 1944 után a Scanteia pártlap közölt cikksorozatot. /Barabás István: Többszörös halottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

A kolozsvári Korunk folyóirat szerkesztői két kötetben szedték csokorba az elmúlt ötven év szellemi termésének legjobbjait. A rangos kiadvány /Közép-Európa vándora. Korunk-dosszié. Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007./ 1957 és 2007 közötti időszakába nyerhet betekintést az olvasó. /S. B. Á. : Korunk-válogatás nem csak rajongóknak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

A Magyarország mai határain kívül élő magyarságért folytatott tevékenységéért, intézményépítésért és a magyar–román kapcsolatok pozitív alakításáért kapta Kántor Lajos a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozata kitüntetést. Úgy érzi, fejtette ki, hogy ez egy több évtizedes munka eredménye. Annak idején szóvá tette a magyarellenes kampányokat, ebből nagy párt- és szekusprobléma lett. Folytatódott a konfliktus Kolozsvárt a Nemzeti Színházban egy drámairodalmi országos rendezvényen. Az 1980-as szárhegyi írótalálkozó anyagát leközölték a Korunkban, s ebbe majdnem belebuktak, Gál Ernő főszerkesztővel együtt. A Korunkban megjelentekből a Szabédi-könyvéért kapta meg az MTA doktora címet és a korábbi József Attila-díj után a Széchényi-díjat is megkapta. /Varga Réka: Hétköznapok honoráriuma. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Ötödik alkalommal indultak el kéthetes kerekpáros túrára a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai és tanárai. Ez alkalommal az ezeréves határig, a gyimesi csángókhoz látogatnak el, mintegy 1000 kilométeres táv megtételével. Visszafelé a Békási szoroson karikáznak át. Régi diákok is társulnak a csoporthoz. /Kopacz Eszter: Pusztuló kövek nyomdokában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

Kövesdy István rendező, művészeti igazgató számolt be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata új évadjának repertoárjáról. Az első bemutató a Király testvérek – Kinga és István – által magyar népmesék alapján írt mesejáték, A szerencse fia lesz, amely Király István rendezésében kerül színpadra. Ezt az Ingmar Bergman-darab, a Dúl, fúl és elnémul követi, Kövesdy rendezésében. Tamási Áron Hullámzó vőlegény című téli történetét Török Viola fogja megrendezni. A zenés előadást, Müller Péter Szomorú vasárnapját Kincses Elemér rendezi. Ezt egy kortárs norvég dráma, Jon Fosse Valaki jönni fog című darabja követi, a vendégrendező Sorin Militaru. Móricz Zsigmond Erdély-trilógiáját felhasználva Závada Pál írt egy korszerű, erdélyi vonatkozásokkal telített drámát Bethlen címmel. Ezt is Kövesdy István rendezi majd. Az évad utolsó bemutatójaként Moliére Scapinjét mutatja be a társulat, a kolozsvári Keresztes Attila rendezésében. /Nagy Botond: Évadkezdés küszöbén a repertoárról. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Anyagtudományi és Technológiai Bizottsága első ízben tartotta kihelyezett ülését Erdélyben. Augusztus 27-én Kolozsváron, 28-án Marosvásárhelyen tartózkodott a 15 tagú bizottság. A tudósok az ipari jellegű kutatással, a felsőoktatással kapcsolatos kérdésekről tárgyaltak. Marosvásárhelyen a Sapientia Magyar Tudományegyetemen zajlott a szekcióülés. Az ülésen Hollanda Dénes professzor, a Sapientia MTE dékánja és Kolozsváry Zoltán önkormányzati képviselő, vállalkozó, az akadémiai bizottság tagja is részt vett. Az Anyagtudományi és Technológiai Bizottság évente 3–4-szer ülésezik. Kolozsváry Zoltán szerint lehet beszélni Erdélyben komoly, jelentős ipari jellegű kutatásról. /Antalfi Imola: Marosvásárhelyen ülésezett az MTA Anyagtudományi és Technológiai Bizottsága. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./

Nagy Géza nyugalmazott református lelkész Nyárádszentbenedeken született 1929. december 13-án, hatéves koráig élt ott, édesapja református lelkész volt. Nagy Géza húszéves korában börtönbe került, ahol három évet és két hónapot töltött nehéz körülmények között. 1953-ban szabadult a börtönből. Nem mindenki tudja, hogy Erdélyben 1956 előtt is létezett kommunistaellenes szervezkedés. Nagy Géza 1949–1950-ben egy antikommunista ifjúsági szervezet tagja lett, amiben csak ketten voltak egyetemisták. 1949 októberében került kapcsolatba a szervezőkkel, és decemberben már letartóztatták. Amikor a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) jóvoltából beletekinthetett a dossziéjába, kiderült, hogy az egész a politikai rendőrség provokációja volt. A fő provokátor egy Leitz György nevű egyén volt, aki Kolozsváron élt, és 1993-ban halt meg. Ő maga írta le, hogy már 1946-tól provokátor volt, de talán mégis próbálta menteni azokat, akiket lépre csalt, mert végül ő kapta a legnagyobb büntetést: húsz, majd 15 évre elítélték. Tizenhét fiatalt tartóztattak le a szervezkedés ürügyén, tizenkettőt ítéltek el közülük. Nagy Géza börtönmúltjáról Ha túlélted, hallgass! /Polis Kiadó, Kolozsvár, 2004/ címmel is kötetet jelentetett meg. Arról szól, hogy milyen volt a pitesti-i és szamosújvári börtönben a kínzással való átnevelés. A magyarság erről nagyon keveset tud. Térben is és időben is csak Romániában, 1950–1951-ben alkalmazták ezt a módszert a fiatal értelmiségiek, iskolások és egyetemisták kommunista pártkatonákká való átnevelése céljából. Román szerzők 35 könyvet írtak róla, például Virgil Ieruncának van erről kötete, azt magyarra is lefordították. Magyar nyelven csak ő írt erről. Borzalmas dolog volt. Rabokkal kínoztattak rabokat, akik önmagukat lelkileg megsemmisítve kínzottakból kínzókká lettek. Hála Istennek kevés magyar fiatal került be ebbe a rendszerbe. A románok azt állítják, hogy magyar zsidó kommunisták eszelték ki mindezt. Ezt az egész rendszert egy nagyváradi ezredes, Czeller Lajos vezette. A végén maga a rendszer állította le a folyamatot. Később ráfogták az egészre, hogy a vasgárdisták szervezték a saját soraik megerősítése érdekében. Abszurd állítások sorozata követte egymást. Az átnevelés vezetőit perbe fogták, és 1954 decemberében Jilaván közülük 17-et kivégeztek. Czeller Lajos korábban főbe lőtte magát. Nagy Géza a börtönből való szabadulása után jelentkezett a teológiára. Előbb másfél évig Kolozsváron voltam segédlelkész, majd Iklandra és Székelykálba került. Nyomorúságos körülményeket talált, a parókia lakhatatlan volt. 1959-ben Sáromberkére került, itt szolgált negyvenegy éven át. Sáromberkén tizenhat Teleki-ős nyugszik, a leghíresebb gróf Teleki Sámuel kancellár volt, aki 1822-ben hunyt el, valamint az ükunokája, az Afrika-járó Teleki Samu, őt 1916-ban temették oda. A lelkész addig küldte a jelentéseket a Műemlékvédelmi Igazgatósághoz, míg végül a kriptát államilag valósággal újjáépítették. /Máthé Éva: „Sosem barátkoztam a hatalommal” Beszélgetés Nagy Géza nyugalmazott református lelkésszel. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./

Megjelent dr. Nagy Lajos Elfelejtett rétyiek című új könyve, a mellékletként csatolt füzet címe: Pálinkatan az erdélyhoni minden valláson lévő falusi iskolák számára. Készítették Nagyborosnyai Bartha András és Felső-boldogasszonyfalvi Bíró Sándor rétyi ev. ref. hitszónokok. A könyvecske Kolozsvárott jelent meg a Tilsch János tulajdonában lévő nyomdában 1846-ban. /Sylvester Lajos: Pálinkatan és az Elfelejtett rétyiek (Dr. Nagy Lajos új könyve) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

A Házsongárd, a magyar kultúra panteonja állandó figyelmet, és nem csekély anyagi ráfordítást igényel. A szükséges pénzalapok előteremtését szolgálja a 87 képzőművész és műgyűjtő adományaiból augusztus 23-án Kolozsváron, a Protestáns Teológia épületében megnyílt képzőművészeti tárlat. Az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm (EMKES) vezetői, a Tamás házaspár a Házsongárd Alapítvány támogatása érdekében felhívást intéztek a világ magyar képzőművészeihez. Ennek eredménye, hogy a képzőművészek 87 munkájukat adományozták az alapítványnak. /Németh Júlia: Művészek a Házsongárdért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

A bécsi döntés 68. évfordulóján szervezett megemlékező ünnepséget az Új Jobboldal kolozsvári szervezete. A rendezvény keretében a párt tagjai megkoszorúzták a Fellegvár tetején álló keresztet, amelyet a helyi románság úgy tart számon mint a horthysta megszállás áldozatainak emlékművét. Alexandru Santu pártvezér közölte: nem véletlenül választották a megemlékezésre ezt a napot, amikor 68 évvel ezelőtt aláírtak egy Romániára nézve aljas és igazságtalan dokumentumot, amely arra kötelezte az országot, hogy Erdély nagy részét átengedje a nemzeti-szocialista Németország szövetségesének, Horthy Miklós Magyarországának. „A négy év megszállás máig eleven sebeket ejtett az erdélyi románságon, hiszen ártatlanok tucatjait pusztították el vagy hurcolták munkatáborokba, bezáratták a román iskolákat és lerombolták az ortodox templomokat” – nyilatkozta Santu, hozzátéve: reméli, hogy hamarosan nemzeti gyásznappá nyilvánítják augusztus 30-át. /Tovább kelti a hangulatot Kolozsváron az Új Jobboldal. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

Első alkalommal szerveztek Erdélyi Vándoregyetemet Homoródfürdőn Nyerő stratégiák címmel. A szervezők: az Erdélyi Gondolat Egyesület (ErGo), a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB), az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI). „Új generációt képviselünk. Nem keseregni akarunk a múlton, hanem megoldani a problémákat. Nyerő stratégiákat, amelyek eredményeket hoznak a tudományban, a gazdaságban, a társadalmi életben” – fogalmazta meg a szervezők célját az ErGo részéről Derzsi László az augusztus 28-i megnyitón. Szenkovits Ferenc, a KAB elnökségének tudományos titkára szerint a vándoregyetem célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a tudományt. „A regionális, etnikumfölötti párt létrejöttét az egyéni választókerületes rendszer is serkenti, hiszen csak Székelyföldön adottak a biztos bejutást garantáló etnikai szavazatok, ha valaki Kolozsvárról szeretne a parlamentbe kerülni szükségképpen össze kell fognia a többséggel” – mondta Eckstein-Kovács Péter szenátor. /Kovács Csaba: A siker stratégái. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./

Egy év múlva, a gyulafehérvári főegyházmegye alapításának jubileumi évében, azaz fennállásának ezredik évfordulóján kerül sor a csíkszeredai Szent Ágoston-templom felszentelésére – mondta Tamás József püspök az augusztus 31-én tartott búcsús szentmisén, áldást kérve mindazokra, akik imáikkal, adományaikkal, áldozatos munkájukkal segítik a templom épülését. A Szent Ágoston-búcsú alkalmával nemcsak a közel félszáz pap és hívek sokasága öltözött ünneplőbe, hanem a templom maga is. A szentbeszédet a Kolozsvárról érkező dr. Holló László, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának tanára mondta. /Antal Ildikó: Építsük tovább lelkünk templomát is. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 1./

Megjelent Gál Elemér Héthavas /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című regénye. A csíkszeredai származású tanár, író, szerkesztő regényében a történelem csak időbeli és formai keret: népmondák, regényes krónikák, ősvallási hiedelmek, hitregék és írói fantáziából született eredetmondákból áll össze. Az író arra keres választ, hogy a történelem sodrában évszázadokon keresztül mi tartotta fenn a székelységet, hogy nyelvét megtartva megőrizze identitását és sajátos kultúráját. A szerző 2007. augusztus 20-án post mortem Irodalmi Nívódíjat kapott. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 1./ Gál Elemér Csíkzsögöd szülötte. Kolozsvárott végzett magyar szakon Később Szatmárnémetiben telepedett le, 1990-tól a Szamoshát szépirodalmi lap főszerkesztője volt. 1994-ben települt át Egerbe. Héthavas című regényét először 2007-ben adták ki Egerben. Gál Elemér 2007. május 31-én hunyt el Egerben.

Huszonhét hektáros területéből kénytelen eladni egy jókora telket a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi kara ahhoz, hogy a koronkai főépülete mögött bentlakást létesíthessen. A jelenlegi, közel kilencszáz fős diákságnak mintegy fele más településről származik, az építkezés elkezdése egyre sürgősebbnek mutatkozik. Döntés született, hogy előbb a kolozsvári tízezer négyzetméteres belvárosi telket kell értékesíteni, mert az sokkal többet ér, mint a marosvásárhelyi. Ebből elkezdődne az ottani oktatóközpont, valamint a marosvásárhelyi bentlakás építése, majd a koronkai föld eladásából befejeznék az elkezdett építkezéseket, és jutna pénz egy újabb beruházásra is Marosvásárhelyen. Egyelőre csak a 240 férőhelyes bentlakásnak készültek el a tervei, magyarázta Hollanda Dénes dékán. /Szucher Ervin: Telekért bentlakás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./