Dávid Gyula irodalomtörténész, szerkesztő volt a „főszereplő” a hatodik alkalommal megszervezett Szárhegyi Írótábor hétvégi eseményén. Az október 4–5. között lezajlott találkozó az augusztus 25-én 80. életévét betöltött neves irodalomtörténész ünneplésével zárult, amelynek során bemutatták az Önzetlen pulpitus – Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára /Mentor Kiadó, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE)/ című, frissen megjelent kötetet. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke díszes emléklapot nyújtott át az ünnepeltnek. /Köllő Katalin: Egy önzetlen irodalomtörténész születésnapjára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./ Dávid Gyula egyik vezéregyénisége és főszervezője volt 1980-ban az első szárhegyi írótalálkozónak. A harmincéves múltra visszatekintő találkozón 46 budapesti, kolozsvári, nagyváradi, marosvásárhelyi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi és székelyudvarhelyi író és költő vett részt, hogy a magyar irodalom utóbbi két évének jelenségeivel, témáival, fontosabb könyveivel és alkotóival foglalkozzanak. /Jánossy Alíz: Félszáz író Gyergyószárhegyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Október 6-án Kolozsváron közel ötven fő volt jelen Tamás András honvéd alezredes házsongárdi emlékművének megkoszorúzásakor. Délután a Farkas utcai református templomban gyűltek össze a szabadságharc hőseire emlékezők. /(N. -H. D.): A szabadságharc hőseire emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

A Sapientián, a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karon 173 első éves hallgató kezdte meg tanulmányait. A vidékfejlesztés–szociológia és kommunikáció–PR szakon 92, az élelmiszeripari mérnök szakon, valamint a környezetmérnöki szakon 81-en kezdték az új tanévet. -Az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága soron következő testületi ülését Csíkszeredában, a Sapientia Egyetemen tartja 2008. október 11-én. -Megjelent a Térség folyóirat első száma. A folyóirat indulása a székelyföldi fejlesztéspolitikai munka intézményesülésének első fontos lépését jelenti. Kiadó: KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Székelyföld – Fejlesztési Intézet, EMTE Sapientia Társadalomtudományi Intézet, Státus Kiadó. A lapszám vitaindító tanulmánya: „Székelyföldi helyzetkép – önálló regionális fejlődés”. -Dr. Csapó János professzor, az Élelmiszertudományok tanszék vezetőjének szerkesztésében jelent meg az Élelmiszer-Analitika /Scientia Kiadó/ című tankönyv a szakon tanuló hallgatók számára. -Október 10-én kerül sor Toró Tibor akadémikus előadására a csíkszeredai Sapientia – EMTE nagyaulájában. /Sapientia hírsarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 7./

A verespataki projekt megvalósítása katasztrofális következményekkel járna a környezetre. Vannak, akik a nyilvánosság előtt ellenzik a terv jóváhagyását, a háttérben titokban mégis a projekt megvalósításának előmozdításán fáradoznak, anyagi nyereség miatt. A lap munkatársa egy ilyen esetet mutatott be. 2002. szeptember 18-án a gyulafehérvári római katolikus érsekségen Jakubinyi György érsek, Pap Géza erdélyi református, Szabó Árpád unitárius püspök és szaktanácsosaik megbeszélést folytattak az RMGC vezetőségével. A román–kanadai vegyes vállalat vezetői megígérték, hogy a Verespatak központjában található római katolikus, református és unitárius templomokat, valamint a körülöttük lévő mintegy 43 műemlék jellegű épületet nem bontják le. A tárgyaláson a magyar egyházvezetők teljes kártalanítást kértek a helyi egyházközségek felszámolásáért. Az egész világot megdöbbentette, amikor 2003 márciusában kiderült, hogy a román ortodox egyház elvileg megegyezett az RMGC-vel arról, hogy felszámolja három szarvaspataki temetőjét, azokba többé nem temeti el az elhunyt híveket, exhumáltatja a holtakat, és valamennyit Abrudbányára költözteti. Az ortodox egyház jelentős kártérítést, amolyan „fejpénzt” is követelt minden egyes elköltöztetett halottért. A közfelháborodás nyomán az ortodoxok lefújták a tranzakciót. 2003 júliusában az RMGC képviselői azzal a szándékkal fordultak az erdélyi magyar egyházakhoz, hogy az azok által birtokolt verespataki ingatlanokat – templomokat, plébániákat és parókiákat, más egyházi tulajdonban lévő épületeket, telkeket és temetőket – megvásárolják. Az említett magyar egyházvezetők 2003. július 21-én Kolozsváron tartott értekezletükön nyilatkozatot fogalmaztak meg: továbbra is fenntartják korábbi álláspontjukat, és a jövőben is egyeztetnek „a verespataki projekttel kapcsolatos valamennyi kérdésben”. Idén verespataki lakosok közölték, tudomásukra jutott, hogy a római katolikus egyház titokban eladta a templom mellett álló egyik épületét, a harangozói házat az RMGC-nek. Az újságíró Pénzes Lórándhoz, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye sajtóreferenséhez fordult, aki közölte: a hír hamis, a katolikus egyház semmilyen ingatlant nem idegenített el Verespatakon. A verespatakiak kitartottak amellett, hogy információik pontosak, megszerezték a szóban forgó ingatlan telekkönyvi másolatát. Ebből kiderült, hogy a katolikus plébánia 2007-ben mégis eladta a RMGC-nek a házat. A verespataki plébános, Lukács Imre Róbert elmondta, pénzre volt szükségük, ezért adták el a házat, mely rossz állapotban levő lakatlan ingatlan volt. A plébános szerint az újságíró információi a katolikus ingatlan eladásáról „a Soros Alapítványtól származnak”. „Azok az emberek, akik a Soros Alapítványnál tevékenykednek, azok nem a közösségért dolgoznak, hanem a közösség ellen. Már hét éve vagyok Verespatakon, végignéztem, hogyan loccsantak az egyik táborból a másikba. Nem a falu megmaradása a céljuk, hanem az, hogy ők közben nagyon jól megéljenek. ”Jakubinyi György érsek a verespataki ingatlaneladásról, a közös püspöki nyilatkozat megsértéséről nem kívánt nyilatkozni. /Tibori Szabó Zoltán: Ki tart ki melletted, Verespatak? Egyházi kereskedelem az arany árnyékában – ingatlanokkal, lelkekkel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Az Inter-Art alapítvány háromnapos nagyenyedi fotó–rövidfilm rendezvényén Portrégaléria címmel a kolozsvári Képzőművészeti Akadémia fotó-videó részlege, Feleki Károly professzor diákjai állítottak ki, az Inter-Art galériában pedig nemzetközi fotókiállítás nyílt. Rövidfilm kategóriában a legnagyobb sikert a nagyenyedi Lőrincz Zoltán Prison Art filmje aratta. /Tamás András: Fotó és film átjárhatósága. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

Az Új Magyar Szó Verespatak: az egyház bort iszik és vizet prédikál címmel ismertette a kolozsvári Szabadság című napilapban megjelent cikket. A címmel az ÚMSZ elítéli az erdélyi magyar római katolikus egyházat. /Verespatak: az egyház bort iszik és vizet prédikál. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./ Előzmény: Tibori Szabó Zoltán: Ki tart ki melletted, Verespatak? Egyházi kereskedelem az arany árnyékában – ingatlanokkal, lelkekkel. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. okt. 7./

„A tényállás nem változott: a római katolikus iskola teljes személyzetével beolvadt a Báthory-gimnáziumba” – nyilatkozta Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes annak kapcsán, hogy a Kolozs megyei tanfelügyelőség visszavonta a kolozsvári Pázmány Péter Gimnázium igazgatója, Schuller Hajnal iskolaigazgatói kinevezését. Kolozsváron az érintett diákok és szüleik körében nyugtalanságot váltott ki, hogy a kolozsvári római katolikus egyházmegye augusztusban kérvényezte, az oktatási tárca pedig jogerőre emelte a gimnázium beolvasztását a kolozsvári Báthory István Gimnáziumba. A Báthory-gimnáziumban címzetes tanári állását elfoglaló Schuller Hajnal még semmilyen értesítést nem kapott az oktatási tárcától felmentésével kapcsolatban. /Benkő Levente: Nem engednek a tanodából. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

Történelmi, irodalom- és művészettörténeti, valamint néprajz- és könyvtártudományi előadásokat hallgathatnak az érdeklődők az Erdély reneszánsza címmel október 8-án kezdődő négynapos kolozsvári konferencián. A konferencia részletes programja a www.eme.ro honlapon olvasható. Az Állami Magyar Opera előcsarnokában nyílik Somogyi Győző magyarországi festőművész Mátyás király hadserege című grafikai tárlata. / Bonczidai Éva: Erdély reneszánsza. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

Két, a magyar közösséggel foglalkozó, kisebbségpolitikai folyóirat bemutatóját tartották október 7-én Sepsiszentgyörgyön. A Kolozsváron szerkesztett Magyar Kisebbség című lapról Györgyjakab Izabella, míg a Budapesten megjelenő Pro Minoritate kiadványról Kósa András László főszerkesztő beszélt. A rendezvény házigazdájaként Hadnagy Miklós, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának vezetője beszélgetett a szerkesztőkkel kevés érdeklődő jelenlétében. Mindkét kiadvány konzervatív szemléletű, időszakosan jelenik meg, a rövidebb írásokat közlő Pro Minoritate ezer példányban, a vaskosabb Magyar Kisebbség pedig négyszázban. Utóbbi mindenik lapszáma olvasható az interneten, előbbi csak részlegesen, a nyomtatott példányokat leginkább könyvtárban lehet beszerezni. /(mózes): Kisebbségpolitikai lapok bemutatkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./

Október 9-én a kolozsvári Győzelem (Victoria) moziban mutatják be a Német és Francia Kulturális Központ által szervezett Nagyon Rövid Filmek Fesztiváljára készülő produkciókat, amelyben a Babes-Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia – EMTE egyetemek is partnerséget vállaltak. A tíznapos műhelyen négy ország – Németország, Franciaország, Magyarország és Románia – filmszakos diákjai, illetve az őket segítő operatőrök, rendezők és más filmes szakemberek vesznek részt. /Varga Melinda: Kolozsvári alkotások Párizsban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./

A Madách Irodalmi Társaság szeptember 26-án és 27-én, Az ember tragédiája első színpadra vitelének 125. évfordulója jegyében tartotta Csesztvén tizenhatodik szimpóziuma őszi ülés szakát. Az előadók számának növekedése 2005-ben szükségessé tette a tavaszi ülésszakot is. Asztalos Lajos (Kolozsvár) Az ember tragédiája általa készülő spanyol változatának tizenegyedik és tizenkettedik színét elemezte. A tanácskozás előadói és meghívottai Balassagyarmaton megkoszorúzták Madách Imre szobrát. A szimpóziumon további előadások hangzottak el, köztük Kozma Dezsőé (Kolozsvár). A részvevők ellátogattak a felvidéki Alsósztregovára, ahol megkoszorúzták a Madách szülőházán elhelyezett emléktáblát, megtekintették a Madách-kastélyt és a benne berendezett múzeumot. /Asztalos Lajos: XVI. Madách Szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

Sikere volt a kolozsvári Puck Bábszínház régi-új előadásának, az Árnyak Színházának, Rumi László rendezésében. A díszleteket és a bábokat, Rumi László játékmesteri ötletei alapján, Sandu Marian tervezte. /Demeter Ferenc: Hol volt, hol nem volt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

A kolozsvári THÉ-trupp Egyetemi Irodalmi színpad tudományos tanácskozásra kapott meghívást Egerbe. A THÉ-trupp társulatát egyetemi oktatók, diákok alkotják. /Egyed Emese: Ismét vendégszereplésen a THÉ-trupp. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

Október 3–5. között tartotta soros ülését a Magyar Ifjúsági Konferencia Zánkán, amelyet a júniusi, kolozsvári konferenciát követően, ebben az évben második alkalommal hívott össze a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára. A tíz erdélyi MIK tagszervezetből nyolc képviseltette magát a konferencián. A képzésműhely szekció arra kereste a választ, hogyan lehet hatékonnyá tenni a képzéseken résztvevők munkáját. Szóba került az Áldás népesség mozgalom által minden évben megszervezett Adj király, katonát! vetélkedő is, amely a családközpontú szemléletet formálja a kisiskolásokban. Ezt a vetélkedőt kívánják kiterjeszteni a Kárpát-medence régióiban, amely a MIK tagszervezetek hozzájárulásával az össz- magyarságot átfogó programmá válhat. Erdélyből az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) jelezte tagfelvételi kérelmét, amelyet a MIK ülés elfogadott. Az ülés végén megfogalmazódott azon kérés, hogy a MIK nyilvánítson véleményt a kárpátaljai, szlovákiai, horvátországi stb. magyarok többségi nemzetbe való asszimilálása ellen, amely az anyanyelvi oktatás és az anyanyelvhasználat akadályoztatása révén valósulhat meg. A jelenlévő szervezetek külön nyilatkozatot szerkesztettek. /Ismét ülésezett a Magyar Ifjúsági Konferencia. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 9./

Új csatornával bővül a román közszolgálati televízió (RTV) országos szórású kínálata: az RTV3 nevű adó október 10-én este jelentkezik először. A nemzeti kisebbségek műsorainak napi 90 percet tart fenn az RTV3. A Mindnyájan együtt című műsor hétköznaponként fél tizenegytől délig lesz követhető, a műsor első 50 percét magyar nyelvű adás tölti ki. Bardocz Sándor, a kolozsvári stúdió magyar adásának főszerkesztője szerint ez egyaránt jelent kedvező és hátrányos változást a magyar nézők számára. A délelőtti adás a kolozsvári stúdió esetében mintegy 20 perces veszteséget jelent. Viszont a stúdió regionális adása továbbra megmarad. /Burus János Botond: Régióorientált országos tévé indul. = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

A Kolozsvári Magyar Operában október 7-én a barokk opera két gyöngyszeme, Henry Purcell Dido és Aeneasa, valamint Jean-Philippe Rameau Pygmalionja volt műsoron. Igazi csemegét jelentett a kettős bemutató, mondta el Szép Gyula, az intézmény aligazgatója, most először kerültek színpadra, stúdióelőadás formájában. /Varga Melinda: Barokk opera stúdióban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Tavaly októberben koncertformában már bemutatták Kolozsváron a XVII. századi Kájoni Kódexben található zeneművek egy részét, Jean-Christophe Frisch muzikológus és karmester idén is elhozta az előadást. Bemutatják a tavaly a kolozsvári rádióstúdióban felvett CD-t, amely szintén a Kájoni Kódex darabjait tartalmazza. /N. -H. D. : Kájoni Kódex Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

Kolozsváron a Magyar Opera előcsarnokában október 8-án megnyitották az Erdély reneszánsza elnevezésű négynapos rendezvénysorozatot. Simon Gábor operaigazgató köszöntő szavai után Dáné Tibor Kálmán kitért arra, hogy a történelem folyamán az erdélyi magyaroknak többször át kellett élniük szellemi reneszánszukat. Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója bemutatta a Kolozsvárra érkezett reneszánsz Nagy Könyvet, amelyet eddig közel száz Kárpát-medencei magyar településre juttattak el. Végül Somogyi Győző festőművész bemutatta a Mátyás király hadseregét ábrázoló kiállítását. /Erdély reneszánsza Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

Az olvasás öröméért címmel rendezi meg első könyvszalonját az Inter Libros Kulturális Egyesület október 8–12. között a kolozsvári Diákművelődési Ház előcsarnokában. Magyar kiadó nincs, de idegen nyelvű könyvekből széles a választék. (sbá): Vásár, magyar könyvek nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

Erdélyi és magyarországi szakemberek részvételével kétnapos tudományos konferencia kezdődött október 9-én Kolozsváron az Erdély reneszánsza rendezvénysorozat keretében, mert a Mátyás király trónra lépése 550. évfordulója alkalmából reneszánsz évnek nyilvánított 2008-as esztendő kötelez a múlt emlékeinek számbavételére. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke köszöntő szavai után a házigazdák nevében Poráczky Rozália, a könyvtár aligazgatója szólalt fel, aki azt a hat szervezet közti példátlan összefogást emelte ki, amely lehetővé tette Erdély reneszánszáról tanácskozni. Ezek a következők: Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kriza János Néprajzi Társaság, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke, Egyetemi Könyvtár, Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete. Egyed Ákos EME-elnök arra emlékeztetett, hogy a történelem során Kolozsvár mindig nyitott volt az európai szellemiség befogadására, de azt saját arculatára alakította át. Kötő József művészettörténész szintén Kolozsvár reneszánszkori emlékeinek világörökségi értékére hívta fel a figyelmet. Pozsony Ferenc KJNT-elnök Mátyás királynak a magyar és más népek kultúrájában fellelhető nyomai tanulmányozására tett kezdeményezést emelte ki. Gábor Csilla, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék professzora kifejezte reményét, hogy a konferencia nívós kóstolót nyújt a reneszánsz világ teljességéből, és az elhangzó előadások anyaga kötetben is meg fog jelenni. Jankovics József (Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete) a reneszánsz témájával kapcsolatos tudományosság érvényesülésének fontosságát hangsúlyozta. Ezután plenáris előadások következtek. A könyvtárban a Kolozsvári nyomdászat a humanizmus szolgálatában című kiállítást Kolumbán Judit könyvtáros nyitotta meg. /Ördög I. Béla: Konferencia Erdély reneszánszáról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Kolozsváron Eisikovits Mihály zeneszerzőre /Balázsfalva, 1908. okt. 8. – Kolozsvár, 1983. jan. 13/ emlékeztek, aki a második világháború után a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben tanított, 1948-ban pedig elvállalta az akkor létesített Magyar Opera igazgatását. Ennek a feladatának 1950-ig tett eleget. A kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián már 1946-tól tanított. Operaigazgatói működése után 1950–1953 között a zeneakadémia rektori tisztségét is betöltötte. A hangversenyen Eisikovits-dalok hangzottak el. /Nagy-Hintós Diana: XLII. Kolozsvári Zenei Ősz. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

Szakmai előadássorozatot tartott október 10-én a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai campusán a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) első, határon túli fiókszervezete a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB). Az előadásokat a KAB két, Csíkszeredában működő szakbizottsága, az Agrártudományi Szakbizottság és az Alkalmazott Társadalomtudományi Szakbizottság szervezte. A KAB-nak 14 szakbizottságának 450 romániai tagja van. Ezeknek a területi bizottságoknak nem a tudományos kutatás az elsődleges célja, sokkal inkább szervezési feladatokat látnak el. /Előadások a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./

Kolozsvár, 1944. október 12. Sok kolozsvári tudatába mélyen bevésődött ez a nap. Ekkor kezdődött el sok ártatlan magyar ember kálváriája: a becslések szerint csupán Kolozsvárról mintegy ötezer polgári lakost hurcoltak el az október 12-én bevonuló szovjet csapatok, összeszedve a város békés magyar lakosságát, kit ahol, és ahogy értek. Nem számított, hogy az illető alig töltötte be a tizennegyedik-tizenötödik életévét. Egyszerre hurcolták el a család több tagját is, apát és fiút egyaránt, az édesanya és a kisebb testvérek szeme láttára. Az orosz katonák a jól ismert mondattal próbálták nyugtatgatni az összefogdosott kolozsvári magyar embereket: „Málenki robot!”. A Szovjetunió lágereibe szállították a foglyokat. Ekkor kezdődött a küzdelem a túlélésért az élet-halál harc a hideggel, az éhséggel, a betegségekkel, járványokkal. Még mindig ismeretlen azoknak a száma, akik ott vesztek a szovjet lágerekben. /Papp Annamária: Októberi évforduló. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Kolozsváron az Egyetemi Könyvtár, az EME, EMKE és a BBTE Magyar Irodalomtörténeti tanszéke által szervezett Erdély reneszánsza nemzetközi konferencián az Erdély és Kolozsvár humanista és reneszánsz kultúrájával kapcsolatos kutatások eredményeit kívánták bemutatni, mondta el Kovács András művészettörténész. A korral foglalkozó szakemberek azt tartják, hogy talán egyetlen nép sem fogadta be szívesebben a reneszánszot, mint a magyarok. Erdélyben a fejedelmi udvar és a főpapság honosította meg a reneszánsz művészetet, Kolozsvárnak pedig különleges szerepe volt ebben a folyamatban. Kolozsvár az erdélyi reneszánsz építészet egyik nagy központja lett. A városfalak által körülzárt terület épületeinek nagy részében, de különösen a Főtért határoló házakban a pincétől a padlásig találhatók reneszánsz faragványok. Többé-kevésbé épen fennmaradt reneszánsz együttes azonban már csak egy van, a Főtér 31-es sz. alatti ún. Wolphard–Kakas-ház. A város könyvtárai (az EME egykori könyvtára az Egyetemi Könyvtárban, a kollégiumok könyvtárai az Akadémiai Könyvtárban) őrzik a magyar nyelvterület legnagyobb, 16–17. századi nyomtatványgyűjteményeit, elsősorban a Kolozsvárt megjelent nyomtatott könyvtermés csodálatos darabjait. Jelenleg a belvárosi építkezés során emlékek pusztulnak el szinte naponta. /Nagy-Hintós Diana: Kolozsvári reneszánsz emlékek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Szilágyi István hetvenéves /sz. Kolozsvár, 1938. okt. 10./, a kolozsvári BBTE jogi karán végzett 1963-ban. 1963-tól az Utunk munkatársa, 1968-tól 1989-ig főszerkesztő-helyettese. 1990-től a kolozsvári Helikon főszerkesztője. Kötetei: Sorskovács (elbeszélések, 1964); Ezen a csillagon (elbeszélések, 1966); Üllő, dobszó, harang (regény, 1969); Jámbor vadak (elbeszélések, 1971); Kő hull apadó kútba (regény, 1975); Agancsbozót (regény, 1990); Hollóidő (regény, 2001). Sok díjat kapott, ezek között van a Romániai Írók Szövetségének prózadíja (1975), a József Attila-díj (1990) és a Kossuth-díj (2001). /Születésnap. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban mutatták be Sághy Gyula Házsongárdi rekviem című képes albumának második kiadását, amely 482 fotójával mutatja be az összmagyar kulturális örökség részének számító neves sírkertet. Gaal György, a kérdéskör avatott szakértője a Házsongárd irodalmáról tartott előadást. Számba vette azokat a személyiségeket, akik a városi tanács 1882-es, első ilyen rendelete óta a régi sírok összeírásával, szakszerű felmérésével foglalkoztak: Kelemen Lajos, Herepei János, Nagyajtai Kovács István, Imreh Lajos, Kiss András, Kántor Lajos és László, végül maga az előadó, aki 1972-től számtalan tanulmány, dolgozat szerzője. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója a kilenc éve tartó, gyakran szélmalomharcnak is felfogható, sziszifuszi restauráló munkájukról beszélt. A tervek szerint szigorítják a temetőben a munkaengedélyek kiadását, és a munkálatokat végző cégek autóinak belépését (jelenleg gyakran ezekkel szállítják el a lopott műtárgyakat), továbbá térfigyelő kamerákat szerelnek fel. /A Házsongárdról, fotókkal és élő szóval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kétnyelvű nyomtatványokat mutatott be, ennek célja a Romániában hatályos törvények által előírt nyelvi jogok alkalmazásának szorgalmazása, az anyanyelven való írásbeli ügyintézés elősegítése, megerősítése azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyar kisebbség számaránya eléri vagy meghaladja a 20%-ot. Első lépésben a polgármesteri hivatalokban történő ügyintézés során leggyakrabban használt űrlapokat tették elérhetővé honlapjukon /http://ispmn.gov.ro/ugyintezo/ kétnyelvű változatban, román és magyar nyelven. /Ügyintéző román és magyar nyelvű formanyomtatványok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

„Egy hónapon belül kell a Tanügyminisztériumnak válaszolnia, azaz visszavonnia a katolikus gimnázium beolvasztására vonatkozó határozatát, amennyiben ez nem történik meg, folytatjuk a pert” – jelentette ki Csomortáni István, a kolozsvári Pázmány Péter Gimnázium szülői bizottságának egyik tagja. A szülők a Pázmány-gimnáziumnak a Báthory István Gimnáziumba való beolvasztása ellen küzdenek. /Varga Melinda: Pázmány-gimnázium: döntés egy hónap múlva. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

„Függetlenedik az egésztől” a közszolgálati televízió négy magyar területi szerkesztősége, ami azért is jelent előnyt, mert közös projektek születnek majd – mondta Stanik István. A TVR3 délelőtti magyar adásain négy – a vásárhelyi, kolozsvári, temesvári és a bukaresti – regionális stúdió osztozik majd. „Ez az első lépés ahhoz, hogy a televíziós szakma felépítsen egy egész napos magyar nyelvű televíziót, igaz: erre egyelőre a román közszolgálati televízió keretén belül van csak lehetőség” – fejtette ki Stanik István, a TVR igazgatótanácsának RMDSZ-es tagja. A híradót leszámítva, a területi stúdiók napi 2 órás műsoridőt kapnak. Ez azonban nem egyezik az egyes területi stúdiókban fennálló állapotokkal: a temesvári stúdióban egyetlen személy dolgozik a magyar nyelvű műsorokon, és a nemrégiben indított marosvásárhelyi stúdió is csupán kísérleti jelleggel működik. Kacsó Sándor, a bukaresti stúdió magyar szerkesztőségének vezetője elmondta, a nem élő adások bejátszása egy szerverről történik majd, élőben a magyar adás kezdetét jelző híradók mennének csupán, és egyelőre ez is csak Kolozsváron és Marosvásárhelyen oldható meg. „Ahhoz képest, hogy az eredeti ajánlat szerint heti 40 perces műsoridőt akartak adni nekünk a TVR3-ban, még jól is jöttünk ki” – fogalmazott Stanik. /Fleischer Hilda: TVR3, magyar függetlenedéssel? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./ A sajtóban közöltekkel ellentétben nem csökken, hanem tetemesen növekszik a magyar nyelvű műsorok számára fenntartott adásidő az RTV3 megjelentével – állítják a román közszolgálati televízió (RTV) területi stúdióinak magyar adásaiért felelős vezető szerkesztők. Összesen heti 340 perccel bővül az RTV3 révén a területi stúdiók magyar szerkesztőségeinek adásideje. A romániai magyar sajtó a területi stúdiók magyar adásait megcsonkító médiumot látott az új regionális adóban. Ezt az állítást cáfolta kolozsvári találkozóján Stanik István, az RTV igazgatótanácsának tagja, valamint a bukaresti, a kolozsvári, a marosvásárhelyi és a temesvári stúdiók magyar szerkesztőségeit vezető Kacsó Sándor, Bardocz Sándor, Fekete Hajnal és Laslavic Tímea. „Romániában először történik meg, hogy a hét minden munkanapján, rendszeres időpontban fog magyar adást sugározni az állami televízió” – jelentette ki Stanik István. A programrács szerint hétfőn Marosvásárhely, kedden és csütörtökön Kolozsvár, szerdán Temesvár, pénteken pedig Bukarest jelentkezik közel 50 perces műsorral. Ezenkívül pénteken késő este vagy szombaton délelőtt további 100 percet tartanak fenn a nemzetiségek nyelvén szóló játékfilmek közvetítésére. Az országosan fogható RTV3 révén ezek az adások akadálytalanul jutnak el a szórványban élő magyar kisközösségekhez is. A nézők többsége számára alkalmatlan lehet a délelőtt fél tizenegyes adáskezdés. /Burus János Botond: Választás előtt néző és szerkesztő. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

A magyar tudósok 1996-os világtalálkozóján november 3-át a magyar tudomány napjának nevezték el, az Országgyűlés pedig 2003-ban hivatalosan is felvette a jeles napok sorába. A magyar tudomány napjáról számos tanácskozáson, konferencián emlékeznek meg, az MTA és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság agrártudományi és társadalmi szakbizottságai néhány nappal ezelőtt például a csíkszeredai Sapientia Egyetemen értekeztek. A romániai magyar természet- és társadalomtudományi tábor csendesen gyarapszik, közben terjed a tudománytalanság, a dilettantizmus, az amatőrködés. Az erdélyi magyar történelemtudomány hiába mondja ki, hogy az egykori, magyarok elfoglalta területeken a székelység nyugatról keletre való fokozatos megtelepedése a legvalószínűbb, mégis vannak, akik amellett kardoskodnak, hogy a székelyek a magyar honfoglalás előtt már a Kárpát-medencében éltek. Könczei Csongor figyelt fel arra, hogy a Maros Művészegyüttes csak román címszó alatt, de magyarul bejelentkező honlapján néhány menüpontot rovásírással is megjelentettek. „Tánctörténeti tény, hogy a Kárpát-medencei hagyományos tánckultúra és ezen belül a magyar paraszti tánckultúra (sőt még a hangszeres tánczene) legrégebbi rétegei is késő középkori és reneszánsz nyugat-európai gyökerekre vezethetők vissza, (…) azaz a XX. századi magyar néptánc-kultúra azt őrizte és hagyományozta, amit az angolok, franciák, németek, olaszok stb. néhány évszázada elfelejtettek. Hogy ennek mi köze az ősi magyar honfoglaló kultúrához? Semmi. A rovásíráshoz? Még annyi se. Mert képletesen fogalmazva: ahogyan latin betűkkel írunk, úgy latinul táncolunk is. ” – írta Könczei. /Székedi Ferenc: Latinul táncolók. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./