Hangulatos könyvbemutatón volt szeptember 8-án Kolozsváron a Szentegyház utcai Phoenix könyvesházban, ahol bemutatták Gottlieb Rózsa Az emlékezés mélyvizeiben /Stúdium Kiadó, Kolozsvár/ című önéletrajzi könyvét. A nemrég 95. életévét betöltő, Kölnben élő művésznő önéletrajzi regényének bemutatóján a család barátai, ismerősei is részt vettek. A könyvbemutatón a szerző három festményét is megtekinthették az érdeklődők, köztük a lágerélményt „feldolgozó” sötétszürke-fekete kompozíciót. /Musca Szabolcs: „A szerző önmaga tanúja” = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

A kolozsvári Magyar Színházban szeptember 11-én Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára és Zilahi László, a nemzetpolitikai főosztályvezető helyettese emléktáblákat adott át a Nemzeti Jelentőségű Intézmények kategóriájába sorolt erdélyi intézetek képviselőinek. A Nemzeti Jelentőségű Intézmény emléktábláját a következő intézmények vették át (zárójelben a kitüntetést átvevő képviselőjük): Sapientia EMTE (Dávid László), Iskola Alapítvány (Nagy László), Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ (Dáné Tibor Kálmán), Erdélyi Múzeum-Egyesület (Egyed Ákos), Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (Veres Valér), Szövetség a szórványért (Lakatos András), Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (Lászlóffy Pál), marosvásárhelyi Teleki Téka (Lázok Klára), valamint az Eurotrans Alapítvány keretében tíz erdélyi magyar színházi intézmény, köztük a kolozsvári Állami Magyar Színház (Tompa Gábor) és a kolozsvári Állami Magyar Opera (Simon Gábor). /Ö. I. B. : Nemzeti jelentőségű intézményeket tüntettek ki. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Ünnepélyes keretek között avatták fel szeptember 11-én Kolozsváron a János Zsigmond Unitárius Kollégium alagsorában kiépített diákétkezdét. A magyarországi, romániai, egyesült államokbeli, illetve egyházi és egyéb támogatásoknak köszönhetően elkészített menza építési munkálatai nemrég fejeződtek be. „Egyháztörténetünk igen jelentős napjára virradtunk ma” – kezdte beszédét Szabó Árpád unitárius püspök az iskola étkezdéjének avatóünnepségén. 2001-ben sikerült felavatni a kollégium északi, míg 2003-ban a déli szárnyát, most pedig a diákétkezdét. Gémesi Ferenc szakállamtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a szórványosodás kérdése egyre nagyobb kihívást jelent, és a magyar kormány ebben segítséget kíván nyújtani. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédében azt hangsúlyozta: Erdélyben az építő embernek nemcsak téglára, kőre és pénzre van szüksége, hanem bátorságra, képzelőerőre és hitre is. /Papp Annamária: Korszerű étkezdével nyitja az új tanévet az unitárius kollégium. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszter Kolozsváron tájékoztatta a sajtót a Regionális Operatív Program hat tengelyére benyújtott pályázatokról. Az észak-nyugati régió, ahova Kolozs megye tartozik, kevés projektet nyújtott be, ennek ellenére Kolozs megye a két már elfogadott és aláírt infrastrukturális projektjével jó helyen áll a megyéket illetően. Borbély László közölte, eddig összesen 1064 projektet adtak le, összértékük 7,3 millió lej. Horváth Anna államtitkár elmondta: a kormány kijelölte azt a hét – régiónkénti egy-egy – növekedési pólust, amely a programból kiemelt támogatásban részesül. A hét nagyváros mellett – ide tartozik Kolozsvár is – azonban a minisztérium javasolja további 12 regionális érdekeltségű városfejlesztési központ kijelölését, amelyek pályázhatnak. /N. -H. D. : Borbély elégedett a Kolozs megyei projektekkel. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

A felekezeti oktatás feladását látja a Báthory-líceum és a Pázmány Péter Katolikus Gimnázium egyesítésében Szabó Árpád unitárius püspök. Elmondta: jó lett volna, ha ilyen horderejű döntés előtt a katolikus egyház más felekezetek vezetőivel is konzultál. /Vitatott iskolaegyesítés Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./ további vélemények:a/ Matekovits Mihály, az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztérium Kisebbségi Főosztályának vezérigazgatója elmondta: Kovács Sándor főesperes nem követett el törvénytelenséget akkor, amikor nem kérte ki az iskolaegyesítésről a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziumba járó gyerekek szüleinek és igazgatójának véleményét. /(N. -H. D.): Csak az egyházi jóváhagyás szükséges. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./ b/ Czirják Árpád pápai prelátus a vele készült interjúban emlékeztetett, a kolozsvári katolikus líceum, a Pázmány Péter Katolikus Gimnázium az ő kezdeményezésének is köszönhető, a rendszerváltás után lehetőség mutatkozott a katolikus iskola létrehozására. A testvéregyházak képviselőivel összefogva sikerült az iskolát létrehozni, a Báthory István Líceum épületében. Czirják Árpád számára érthetetlen a katolikus líceum felszámolásának kísérlete. Czirják Árpád Jakubiniy György gyulafehérvári érseket teszi felelőssé a katolikus iskola megszüntetéséért. Az érsek után súlyos felelősség terheli a főegyházmegyei főtanfelügyelőt és a helyi plébánost. /Török János: Államosítás egyházi segédlettel. Interjú Czirják Árpád pápai prelátussal. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./ c/ „Nem tisztem minősíteni a katolikus egyház döntéseit” – nyilatkozta a református püspök, nem kíván a sajtó nyilvánossága előtt véleményt mondani. Véleményét az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeinek rendszeresített találkozóján fogja elmondani. Kovács Sándor főesperes elmondta: az egyház bérleti szerződést kötött 20 évre a tanfelügyelőséggel. Eszerint az egyház biztosítja, hogy visszaszolgáltatás alatt álló ingatlanában folytatódjék az oktatás, cserébe állami támogatáshoz juthatnak az épület felújításához, korszerűsítéséhez. Nagyenyeden a református egyház kötött 25 évre szóló ilyen típusú szerződést az önkormányzattal. Előzőleg a minisztérium az enyedi kollégiumnak megszavazott és jóváhagyott milliárdos összeget visszavonta, és újabb határozattal más iskolának adta. A nagyenyedi kollégium pedig képtelen volt a megkezdett munkálatokat befejezni. Pap Géza püspök úgy látja, hogy a politikai élet egyes tisztségviselői is el akarják lehetetleníteni az egyházi tulajdonban lévő iskolák helyzetét, s magát a felekezeti oktatást az anyagi eszközök megvonásával akarják térdre kényszeríteni. /N. -H. D. : „Nem tisztem minősíteni a katolikus egyház döntéseit” = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

Húsz éve távozott az élők sorából Incze Ferenc kolozsvári festőművész, a Francia Képzőművészek Társaságának örökös tagja, „mégis itt van köztünk a helye. Itt Erdélyben és a művészetet még tisztelő nagyvilágban” – mondta Kántor Lajos tíz évvel ezelőtti, a művész Bánffy-palotában megrendezett, nagyszabású emlékkiállítása alkalmából. Incze Ferenc /Gyergyószentmiklós, 1910. aug. 5. - Kolozsvár, 1988. aug. 21./ sajátos álomvilága az irányzatok sokféle jelzőjével illethető ugyan, valójában azonban besorolhatatlan, írta Németh Júlia. A Gyergyószentmiklóson született művész Nagyszebenben nőtt fel, a Budapesti Iparművészeti Főiskola elvégzése után egy évet Bécsben töltött, majd 1939-től élete végéig Kolozsváron tevékenykedett. /Németh Júlia: „Kolozsvártól Párizsig – és tovább... ” = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

Immáron messzi földeken is elismert író volt Tamási Áron, a Szűzmáriás királyfi, az Ábel-regények, az Énekes madár, a Jégtörő Mátyás, a remek novellák szerzője, amikor – hetven esztendővel ezelőtt – Kolozsvárról ismételten hazalátogatott szülőfalujába, családjához, s élményeiről megírta a Szülőföldem című könyvét. Ez a kivételes értékű mű Tamási legszemélyesebb emberi- művészi vallomása, írta Nagy Pál. Tamási Áron pályája delelőjén megírta a "szűkebb haza" lelkületét utolérhetetlen tökéletességgel kifejező vallomást, a Szülőföldemet, ez a könyv Illyés Gyula Puszták népe című alkotása mellett, vele egy sorban a huszadik századi magyar népi irodalom legmaradandóbb teljesítménye – s mindkettő olyan későbbi remekléshez nyújtott szellemi indítást, mint Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című naplóregénye, méltatta Nagy Pál. "A nép – írta Tamási –, melyből származol, már itt volt ezer esztendővel ezelőtt. S ha igazuk van a tudósoknak, hogy az avarok maradványai a székelyek, akkor itt voltak azelőtt is (…) S most ingerülten néznek mindenütt reád, ha nyelveden szólasz ezen a földön…" /Nagy Pál: Valóság és költészet harmóniája. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

Néma tengely címmel Móser Zoltán fekete-fehér fényképeiből nyílt kiállítás Kolozsváron a Korunk Galériában. Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője nyitotta meg kiállítást, majd bemutatta a Korunk Galéria új szervező-mindenesét, Zakariás Ágotát. A majdnem minden európai fővárosban kiállító Móser Zoltán kolozsvári tárlatának ismertetésében Visky András dramaturg beszélt a művész esztétikai szempontból értett konzervatív „látásmódjáról”, a klasszikus, fekete-fehér, analóg technikával készített fényképekről. /Musca Szabolcs: Tárgyak, terek, arcok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

A jövedelmezőség határán álló vállalkozások kapnak helyet az erdélyi magyar könyvpiacon. A nagyobb hazai magyar kiadók, a Pallas Akadémia, Koinónia és a Kriterion igazgatói szerint ennek ellenére megéri könyvekkel foglalkozni. Egy nagyobb kiadó évente harminc-ezer könyvet is nyomhat, forgalma pedig elérheti a négymillió lejt. Az erdélyi magyar bestseller háromezer példányban fogy legalább. A bevételek negyven százaléka a könyvesboltoké, hatvan marad a kiadóknak, ebből fizetik ki a jogdíjakat is. A kisebb kiadók csak egy stílusra hajtanak, ilyen a fiatal, kortárs irodalmat támogató Erdélyi Híradó, amely háromszáz példányban nyomtat egy kiadványt. A Gaudeamus kolozsvári könyvesbolt nem csak erdélyi, hanem külföldi olvasókat is becsábít, az Erdéllyel kapcsolatos könyvek, a művelődés és helytörténet a keresettebb, de az irodalmi könyvek is fogynak. A Koinónia kiadó ötszáz példányban hoz napvilágra egy könyvet, de vannak olyan kiadványaik, amelyek elérik a 3000 példányt, jelezte Visky András igazgató. Ilyen erdélyi bestseller a Kincses képeskönyv sorozat. A Pallas Akadémia 3000–5000 példányszámban is kinyom egyes címeket, mondta el Tőzsér József Gyula igazgató. A szépirodalmi művek közül Kányádi Sándor és Farkas Árpád műveit kedvelik az emberek. Népszerűek a történelmi témájú könyvek és a gyerekirodalom is. A Kriterion terjesztési igazgatója, Csigi Levente kifejtette: a szépirodalmi kiadványok ráfizetéssel járnak, ezek alapítványi pénzekből jönnek napvilágra. Muszka Sándor költő két kötetet jelentetett meg az Erdélyi Híradó Kiadónál. /Varga Melinda: Könyvek a profit határán. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság és a Bonchidai Református Egyházközség szervezésében került sor a harmincegyedik erdélyi honvéd emlékmű avatására szeptember 13-án Bonchidán. Az esemény egybeesett a tordai csata kezdetének hatvannegyedik évfordulójával: 1944. szeptember 13-án kezdődött az a huszonhat napos kemény harc, amelyben több mint 2500 honvéd esett el. A bonchidai református temetőben százkilenc honvéd nyugszik. Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke mondott beszédet. Barabás János, Magyarország frissen kinevezett kolozsvári konzulja is jelen volt az eseményen. /N. H. D. : Új honvédemlékművet adtak át Bonchidán. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

Tordán a maréknyi magyar közösség anyanyelvű gimnáziumának több mint fél évszázados kényszerszünet utáni újraindítását ünnepli, Kolozsváron pedig a katolikus gimnázium megszűnése miatt tüntet szintúgy maréknyi magyar közösség. Felemelő érzés látni a tordai magyarok sokéves fáradozásának a beteljesülését ígérő iskola (újra)születését, viszont torokszorító a kolozsvári magyar iskola megszűnése. /Benkő Levente: Öröm és üröm. = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./

Február 14-én, vasárnap a Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium néhány diákja szüleikkel együtt néma tüntetést szervezett Kolozsváron a Főtéren, a Szent Mihály-templom előtt. A jelenlevők így kívántak tiltakozni iskolájuknak a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumba való beolvasztása ellen. Mind a tanulók, mind szüleik azt sérelmezik, hogy nem kérték ki véleményüket, és nem tájékoztatták őket előre a főesperesi szándékokról. Schuller Hajnal, a katolikus gimnázium igazgatónője elmondta: mindvégig ellenezte a beolvasztást. /Nagy-Hintós Diana: Néma tüntetés az iskolaegyesítés ellen. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ „Államosítás egyházi segédlettel?!”, „Beolvadás = lassú elolvadás”, „Jakubinyi György, Kovács Sándor, ne adjátok el iskolánkat!” – ilyen transzparensekkel vonult fel a kolozsvári Szent Mihály-templom bejáratánál a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziumban tanuló diákok és szülők közel másfél száz fős csoportja. Bazsó-Dombi Attila görög katolikus lelkész – akinek hat gyermeke közül három tanul a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziumban – a nemzeti és felekezeti identitást őrző és erősítő intézmények ellehetetlenítését célzó törekvések közé sorolta az iskola megszüntetését. A kolozsvári római katolikus főesperesi hivatal ezzel szemben úgy véli: a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziumnak a Báthory István Elméleti Líceumba való beolvasztása erősíti a felekezeti oktatást. Másfelől így könnyebben hozzá lehet jutni a visszaszolgáltatás alatt álló egyházi ingatlan korszerűsítéséhez, javításához szükséges állami pénzekhez. A katolikus iskola beolvasztását kérő Kovács Sándor kolozsvári római katolikus főesperes, valamint Tőkés Elek, a Báthory-gimnázium igazgatója korábban kifejtett álláspontjához hasonlóan Kónya Zoltán főgondnok úgy vélekedett: a két iskola összevonása azért hasznos, mert így „a katolikus oktatás kiterjed az egész iskolára, és nem csak egy-két osztály fog katolikus nevelésben részesülni, hanem az egész Báthory-iskola”. A szülők és a diákok elszántak. A Báthory-gimnáziumban a szeptember 15-én kezdődő tanévnyitón is felvonulnak transzparenseikkel, és szórólapokat osztogatnak. /Benkő Levente: Fejlesztés vagy önpusztítás? = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./

Február 14-én, vasárnap a Farkas utcai református templomban megtartott istentisztelettel kezdődött a tanév a Kolozsvári Református Kollégiumban, amely idén először indított egy-egy első és ötödik osztályt. Igét hirdetett Kovács Tibor iskolalelkész, beszédet mondott Székely Árpád igazgató, Kató Levente, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa és Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes. /(n. -h. d.): Tanévnyitás a református kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

Tisztújító kongresszus összehívását sürgeti a Magyar Polgári Párt (MPP) Kolozs megyei szervezete. Gergely Balázs, a párt kolozsvári szervezetének elnöke kijelentette: október 1-ig választ várnak a párt országos elnökségétől a kongresszus megtartásának esetleges időpontjára vonatkozólag. Gergely Balázs az RMDSZ-jelöltekről úgy vélte: minden idők leggyengébb csapatának tartja, kiemelve Czika Tihamér személyét, aki több megnyilvánulásával is bebizonyította, nem alkalmas arra, hogy a közösség érdekeit és elvárásait képviselje. Czika Tihamér – aki az RMDSZ színeiben indul képviselőjelöltként az őszi parlamenti választásokon – állásfoglalásában leszögezte: „Szerencsére az RMDSZ nem az MPP ízlése szerint állítja jelöltjeit, mert ha így lenne akkor rég bajban lennénk. ” /P. A. M. : Kongresszust sürget a Kolozs megyei MPP. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

Az MPP Kolozs, illetve Kovászna megyei szervezete nem ért egyet azzal, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) független jelölteket készül támogatni az őszi parlamenti választásokon. „Politikai nonszensznek tartjuk, hogy évekig fáradoztunk a párt létrehozásán, a választásokon pedig függetleneket támogassunk” – magyarázta Gergely Balázs, a kolozsvári szervezet elnöke, aki Simon Balázzsal, a Kolozs megyei szervezet ügyvezető alelnökével sajtótájékoztatót tartott. Gergely nem zárja ki, hogy az MPP az RMDSZ egyes jelöltjeit támogassa a választásokon. „Nem minden ördögi, ami RMDSZ-től való” – érvelt a kolozsvári elnök. Nem híve a függetlenek támogatásának a háromszéki MPP-szervezet sem. /Cs. P. T. : Berzenkedő MPP-vezetők. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

Kolozsváron a Báthory István Elméleti Líceumban megtartották az évnyitót, Tőkés Elek igazgató mondott beszédet. A „második” tanévnyitó feszültebb volt. Diákok a Báthory líceumba beolvasztott Pázmány Péter Római Katolikus Líceumból tiltakozó feliratos plakátokat tartottak olyan feliratokkal, mint: „Ne vegyétek el az iskolánkat”, „Az Alfa örök”, „Vajon Báthory István fejedelem támogatná ezt?” A megnyitón jelen volt Kovács Sándor főesperes mellett Fodor György piarista confráter, továbbá László Attila alpolgármester, Pásztor Gabriella államtitkár, Péter Tünde megyei tanfelügyelő helyettes, és természetesen a Báthory-líceum vezetősége. Tőkés Elek igazgató beszédében kiemelte, hogy az iskola a 430. tanévet kezdi, Báthory István alapító levelének a keltezésétől számítva. Amikor Schuller Hajnal igazgatónő beszélni kezdett, az igazgató és a vendégek, a főesperes, az alpolgármester, államtitkár, főtanfelügyelő helyettes szó nélkül távoztak a díszteremből. Schuller Hajnal a diákok, a szülők jogait sértőnek tartotta, hogy megkérdezésük nélkül döntöttek, teljesen váratlanul, amivel szerinte a katolikus ügyet is elárulták. /Ú. I. : ... régi szűnt meg. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

1992-ben azzal az elképzeléssel indult a kolozsvári Polis Kiadó, hogy széles fronton folytatnak mindent, amit annak idején a Kriterion elkezdett – ugyanis 22 évig a Kriterionnál volt szerkesztő, emlékezett a kezdetre Dávid Gyula irodalomtörténész. Elmondta, hogy inkább olyan könyveket adott ki, amelyek valamilyen formában Erdély irodalom- és művelődéstörténetével összefüggtek, eredeti irodalmat kevésbé. Demény Péter kezdeményezésére indították a Prospero Könyvek színészinterjú-sorozatot és a Kettős tükörben sorozatot, amelyben a magyar irodalmi monográfiák szerepeltek. A kilencvenes évek elején indították a Remekírók diákkönyvtára címmel sorozatot, melyben 50-60 kötet jelent meg. Két nagy teljesítménye van a kiadónak az utóbbi időkben, az egyik Bánffy Miklós életműve, 1997-ben jelent meg az első kötet Válogatott novellák címmel, a másik ilyen a Reményik-életmű kiadása. A magyarországi Luther és Kálvin egyházi kiadókkal indították el az Összes versek kiadását, majd a Reményik irodalmi vonatkozású cikkeit és kritikáit. Két irodalomtörténeti dokumentumkötetük is napvilágot látott – Benkő Levente 1956 szeptember 29-30. és a Kriterion-táborokról. Az első azoknak az 56-os gyűléseknek a jegyzőkönyve, ahol az írók a kisebbségi magyarság kérdésében szólaltak meg. A másik a szárhegyi írótalálkozók története, azért érdekes, mert – 1980-ban Domokos Géza kezdeményezésére olyanszerű fórum szeretett volna létrejönni, mint az erdélyi Helikon íróinak találkozója volt Marosvécsen – a megvalósult három Kriterion-találkozó jegyzőkönyvét, felszólalásait, előadásait tartalmazza a kötet. /Varga Réka: Mindenevő könyvkiadó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

Kilencvenéves korában, elhunyt Zsigmond Ferenc /Szentivánlaborfalva, 1918. dec. 5. – Marosvásárhely, 2008. szept. 12./ színművész, a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet színművészeti kara és a kolozsvári, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet alapító tagja. A kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémián, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. 1945–48 között hadifogoly volt a Szovjetunióban, szabadulása után a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet színi fakultásának titkáraként és a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet főtitkáraként tevékenykedett, majd a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet főtitkára és tanára volt. 1976-tól nyugdíjazásáig a marosvásárhelyi színművészeti akadémia Stúdió Színházának irodalmi titkáraként dolgozott. Közel 150 műsorfüzetet szerkesztett. 1944–1948 közötti naplótöredékei Hadifogságban /Kriteron, Bukarest, 1995/ címmel jelentek meg. /Elhunyt Zsigmond Ferenc színművész. = Krónika (Kolozsvár), szept. 16./ Zsigmond Ferenc neve örökre egybefonódott a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet kolozsvári és marosvásárhelyi történetével, melynek részese, formálója volt a kezdetektől. Az 1954-ben Marosvásárhelyre telepített Színiakadémia költöztetésében a hivatali ügyek intézésétől a bútorcipelésig szinte mindent magára vállalt. /Búcsú Zsigmond Ferenctől. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./

Emlékoklevelek átadása tette még ünnepélyesebbé a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti karának évnyitóját Kolozsváron, szeptember 16-án. Az intézmény vezetői beszámoltak az eddigi megvalósításokról, a 2008–2009-es tanévben bekövetkező újításokról, az egyetem akkreditációs folyamatának további lépéseiről, valamint emlékoklevéllel jutalmazták mindazokat a helyi és magyarországi oktatókat, szakembereket, neves személyiségeket, akik nyolc esztendővel ezelőtt időt és fáradtságot nem kímélve munkálkodtak az egyetem megalapításán, a különböző szakok elindításán, életben tartásán. Jelenleg a kolozsvári karon több mint 200 diák tanul, 30 főállású oktató irányításával. Nyolcadik tanévéhez érkezett az Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (www.emte.ro), Kolozsváron pedig a hetedik évfolyam kezdhet tanulni a Bocskai-házban. Dávid László rektor a megvalósítások között megemlítette, hogy Marosvásárhelyen új campust adtak át, Csíkszeredában pedig egyetemi központot igyekeznek létesíteni. A támogatások kapcsán Dávid László elmondta: remélik, hogy a román kormány is melléjük áll majd, a magyarországi államvezetéshez hasonlóan, ráadásul a múlt héten a Sapientiát beválasztották a kiemelt fontosságú nemzeti intézmények közé. A Sapientia Alapítvány részéről Kató Béla elnök örömét fejezte ki, hogy van utánpótlás. Dr. Tonk Márton, a Természettudomány és Művészeti kar dékánja kiemelte: sorsdöntő évnek néz elébe a Kolozsváron működő kar, hiszen hamarosan kezdeményezik az akkreditácót, amely folyamat végeredményeképpen Erdélynek lesz végre teljes értékű, önálló magyar tudományegyeteme. A megnyitó záróakkordjaként emlékoklevelet adtak át dr. Mócsy Ildikónak, a környezettudományi kar egyik alapítójának, aki 6 éven át tanszékvezetőként is tevékenykedett. Ugyancsak oklevelet kapott dr. Xantus Gábor, dr. Kékedy Nagy László, dr. Imecs Zoltán, dr. Farkas György, Elkán György, dr. Szilágyi Pál, dr. Angi István, dr. Bolla Csaba, dr. András Szilárd, dr. Majdik Kornélia, dr. Molnár Géza, dr. Muzsnay Csaba, dr. Papp Judit, dr. Sándor József, dr. Újvárosi Lujza, Wanek Ferenc, dr. Weisburg Tamás és Mózer Zoltán. /S. B. Á. Sapientia: kis egyetem, nagy lehetőségekkel. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./

Tonk Márton, a kolozsvári Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánja elmondta, a tavaly akkreditált négy szak mellett idén a környezettudomány szakot is elismerik. A kolozsvári Sapientia szakjaira nem jelentkezett kevesebb diák idén sem, ami örvendetes a negatív demográfiai mutatókat figyelembe véve. Csíkszeredában idén 326 elsőéves összesen kilenc szakon kezdi az évet, ugyanannyi, mint tavaly. Marosvásárhelyen az ősszel meghirdetett fordítói szakok közül az angol és a német nyelvszakok iránt volt nagyobb érdeklődés – mondta el dr. Murvai Olga dékán-helyettes. /Sapientia: jövőre önállóan. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

XVI. Benedek pápa is fogadja a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem küldöttségét, amely november 17–22. között Rómába látogat a La Sapienzia egyetem meghívására, hogy részt vegyen egy, a román–olasz együttműködésről szóló megbeszélésen. /Pápai audiencián a BBTE küldöttsége. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./

A Kolozsvári Római Katolikus Teológiai Líceum egyesült a Báthory István Elméleti Líceummal. Az átszervezés szükségessé vált, mert a Római Katolikus Líceumba alig 73 tanuló járt, ez a létszám nem volt elegendő ahhoz, hogy megőrizze jogi személyiségét a törvénynek és a különleges minisztériumi engedélyeknek megfelelően. (A törvény minimum 200 tanulót, a különleges engedély pedig 130 tanulót ír elő). A Báthory István Líceum épületeit, melyekben 1948-ig a Piarista Főgimnázium működött, visszaigényli a római katolikus egyház. A bizonytalan tulajdonjog miatt semmiféle komolyabb támogatást nem kap az iskola a főjavítások és fejlesztések elvégzése érdekében. A két intézmény egyesítésekor az egyház vállalta, hogy 20 évig ingyen a Báthory István Líceum használatába adja az ingatlanokat a következő feltételekkel:– az iskola magyar tannyelvű marad az I–XII. osztályok számára, a világi osztályok mellett római katolikus, teológiai profilú osztályok is fognak működni, a tanárokat a teológiai profilú osztályokba az egyház jóváhagyásával nevezhetik ki. Ilyen biztosítékokkal egyetlen más kisebbségi iskola sem rendelkezik Romániában. Oktatásszervezési és nevelési téren az egyház és a Báthory István Elméleti Líceum a következőkben állapodott meg: 1. Az Egyház biztosít egy spirituális nevelőt (lelkészt); 2. A mindenkori kolozsvári főesperes a Báthory István Elméleti Líceum vezetőtanácsának a tagja lesz; 3. A Báthory István Líceum tiszteletben tartja a római katolikus és más vallású diákok és tanárok identitását; 4. Az egyház javaslatára egy római katolikus nevelésért felelős aligazgatót neveznek ki; 5. Az Egyház mind erkölcsiekben, lelkiekben és anyagiakban támogatja az egész iskolát, különös tekintettel a római katolikus osztályokra; 6. Az Egyház reméli, hogy a jó együttmunkálkodás jegyében a keresztény értékek teret fognak hódítani az egész tanintézetben. Ebben az iskolaalapító jezsuiták és a munkájukat folytató piaristák hagyományait követjük, akik mindig elkötelezettek és kegyesek voltak a városhoz és általában a világi társadalomhoz. /Kovács Sándor főesperes, Tőkés Elek, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója: Nyilatkozat a Báthory-líceum és a katolikus egyház közötti megállapodásról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./

Csökken a magyar adások műsorideje a román közszolgálati televízió (TVR) legújabb országos csatornája, a TVR3 beindulásával. Az eddig a TVR 2-es csatornáján regionálisan sugárzott, a vidéki stúdiókban gyártott magyar adások ugyanis átkerülnek az országosan mindenütt fogható TVR3-ra, ahol délelőttönkénti 50-55 perces műsoridőben lesznek láthatók az eddig összesen több órás délutáni magyar adások, hétfőtől péntekig. Bardocz Sándor, a kolozsvári területi stúdió magyar adásának főszerkesztője elmondta, a kolozsvári magyar szerkesztőség az új műsorráccsal 20-25 perces műsoridőt veszít. „Eddig a TVR2 regionális frekvenciáján körülbelül 135 perc délutáni műsoridőt kaptunk, a TVR3-on hétfőn és csütörtökön lesz 50-50 perces adásidőnk délelőtt 11. 30-tól. Stanik István, a TVR igazgatótanácsának tagja megerősítette a hírt, hogy átkerülnek magyar adások a TVR2-ről a TVR3-ra, de elmondása szerint nem annyira súlyos a helyzet. Laslavic Tímea, a temesvári televízió magyar adásának szerkesztője elmondta, új riporterrel bővül az eddig négy emberből álló csapat. A marosvásárhelyi tévé magyar adásának főszerkesztőjének, Fekete Hajnalkának nincs tudomása arról, hogy szűkülne a műsoridő. Kacsó Sándor, TVR magyar szerkesztőségének vezetője elmondta, a magyar adások főszerkesztői a csökkentett műsoridő mellett a délelőtti időponttal nem elégedettek, hiszen a délutáni adásidők több nézőt csalogatnak a képernyők elé. A jelenlegi elképzelések szerint hétfőn Kolozsvár, kedden Marosvásárhely, szerdán Temesvár, csütörtökön ismét Kolozsvár és pénteken Bukarest lép majd adásba 11. 30-tól. Stanik István megjegyezte: „Természetesen én sem vagyok elégedett az adásidővel, de egyelőre ennyit sikerült kialkudni a tévé vezetőségétől. Viszont ha arra gondolunk, hogy az eredeti tervek szerint heti negyven percet szántak a magyar adásokra, a napi 50-55 perc mindenképp nagy előrelépés. ” Bardocz Sándor szerint viszont a jelenlegi személyzeti állomány, műszaki felszereltség és anyagi fedezet nem elég arra, hogy a hármas csatornának és a regionális frekvencia kihívásainak is eleget tudjanak tenni. /Oborocea Mónika: Kevesebb magyar adást jelent majd a TVR3? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

A Kolozsváron megjelenő Krónika napilap vezető szerkesztője, Gazda Árpád belefáradt a vezetői munkába, ezért újságíróként folytatja a munkáját. – Kilenc éve vagyok a lap egyik vezetői székében, mondhatni belefásultam a munkába – nyilatkozta Gazda Árpád, hozzátette, továbbra is a lap főmunkatársa marad. A Krónika rovatvezetője, Benkő Levente is váltásra adta a fejét, ugyancsak a fáradság számlájára írta döntését, más munkahelyben gondolkodik. /Belefáradtak, elfásultak. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 17./

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum külső részlegeként működő zabolai Csángó Néprajzi Múzeum 2003. szeptember 14-én nyitotta meg kapuját, azóta kiállítások, néprajzi, helytörténeti szemináriumok helyszínévé vált, és évente eljönnek gyakorlatra a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének hallgatói, akik tanáraikkal együtt leltárba vették és restaurálták az intézmény egyre bővülő tárgyállományát. A gyűjtemény fenntartója a Pro Muzeum Egyesület. Kiadványaik között szerepel a település nevezetességeit bemutató füzet, a falu turisztikai térképe és Orbaiszék változó társadalmát és kultúráját ismertető tanulmánykötet. A múzeumban táborozó fiatal építészek megkezdték Zabola épített örökségének felmérését. A múzeum alapítója a zabolai Pozsony Ferenc néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár. /Fekete Réka: Ötéves a csángómúzeum. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./

A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs Néptáncegyüttese és a véndiákok Zurboló Táncegyüttese eseményekben, előadásokban és különböző vendégszereplésekben gazdag nyarat zárt az idén is. A nyári eseményeket a május 30-án megtartott XXXIX. Brassai Hét gálaműsora nyitotta, ahol fellépett a Bogáncs együttes valamennyi csoportja. Másnap, május 31-én a Bogáncs Torockón, a Brassais Véndiák Alapítvány Tóbiás Ifjúsági Szabadidőközpontjának 15. évfordulós ünnepségén, a Kisbogáncs és az Apróbogáncs pedig a kolozsvári Farkas utcában szervezett gyermeknapi rendezvényen táncolt. A Bogáncs fellépett június 7-én a Kolozsváron megrendezett IX. Erdélyi Ünnepek c. néptáncfesztiválon, június 28-án Magyarlónán és Gyaluban, július 13-án a magyarszarvaskendi református szórványtalálkozón, majd a különböző falunapokon való fellépések sorozata következett. A Bogáncs táncolt augusztus 17-én Kolozsváron a X. Szent István Napi Találkozó gálaműsorán, valamint a Kisbogánccsal közösen augusztus 30-án részt vett a VII. Bonchidai Kastély Napokon is. A Zurboló Táncegyüttes június 12-én ismét előadta Postakert című táncjátékát Kolozsváron, majd június 29-én a Kolozsvár Társaság által szervezett Hívó szó Kolozsvárra rendezvénysorozat keretében közreműködött a Tarisznyás zenekar koncertjén. Augusztus 17-én a Zurboló is fellépett a X. Szent István Napi Találkozó gálaműsorán, augusztus 23-án pedig Györgyfalván tartott előadást. /Bogáncsos és zurbolós nyár. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./

Emlékművet állítottak 109 magyar honvéd tiszteletére Bonchidán. – Ma nem ünnepelni jöttünk, hanem kegyelettételre, adósságot törlesztünk azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivatarában kötelességüknek tekintették a katonai esküjüket, hogy a Hon érdekében a legtöbbet – életüket adták – becsülettel a hazáért mindhalálig – mondta beszédében Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke szeptember 13-án a bonchidai temetőben. Nem véletlenül választották szeptember 13-át avatási nappá. 64 éve ezen a napon kezdődött a tordai csata. 26 napig tartott az iszonyú harc. A súlyos harcok során több mint 2500 magyar katona halt hősi halált. Az óriási fölényben lévő szovjet–román seregekkel vívott harcokban sikerült a támadást visszaverniük, Torda város elfoglalását 26 napig megakadályozniuk. Pataky József rámutatott: „A magyar hadtörténelem az észak-erdélyi 25. gyaloghadosztálynak a tordai csatában tanúsított helytállását a „honvédség második világháborús legszebb fegyvertényeként” tartja számon. A kolozsvári Házsongárdi katonai temetőbe 251, a bonchidai református temetőbe pedig 109 honvéd hamvait temették. maradandó emlékművet. A THHB tagjai nyolc esztendő leforgása alatt több mint 1600 hősi halott hadifogoly temetési helyét, sokakat név szerint azonosított. Számos helységben mintegy 30 emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát vagy sírkertet avattak. Idén ősszel Tordaszentlászlón és Krasznán hoznak létre emlékhelyeket. A mostani avatáson Bonchidán Pataky József Döbrentei Kornél költő verssoraival zárta beszédét: „Adassék tisztelet a honvédő katonáknak, testük eleven torlaszát állították gátnak: a ránk zúduló vörös áradat ellenében állták Tordánál a csatát, fejtetőig vérben: és nem haltak meg, válságos órán előjönnek, mert utóvédként előőrsei jövendőnknek. ”Vekov Károly történész ismeretei szerint a bonchidai kastélyban működő tábori kórházban tragikus események történtek: a magatehetetlen beteg magyar honvédek közül több személyt lelőttek a szovjet katonák. /Frigyesy Ágnes: A tordai csata volt a honvédség legszebb fegyverténye. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 17./

Napok óta folyik a médiában a kolozsvári Római Katolikus Teológiai Líceum megszüntetése miatti vita. Kocsis Júlia, a líceum Szülői Szövetségének elnöke megdöbbenve vette tudomásul, hogy öt-hat szülő, felhasználva a szövetség nevét, magánakcióba kezdett. A Szülői Szövetség elhatárolódik ezektől az akcióktól, ugyanakkor az elnök felháborodott azon, hogy a tanévnyitón a diákságot bevonták a tüntetésbe. Vitathatatlan tény, hogy a 430 éve alapított jezsuita, később piarista iskolának a Báthory István Líceum az utódiskolája. Vitte tovább a szellemét, hagyományait és a hitet akkor is, amikor az tilos volt. A 15 éve alakult katolikus gimnáziumot, a Piarista Öregdiákok Baráti Körét nagy szeretettel karolta fel az iskola és a szülői közösség. A Szülői Szövetségnek 1600 tagja van, és ezeknek a megkérdezése nélkül semmiféle állásfoglalást nem fogadnak el. A szórólapokon megjelent „embertelen vallás- és nemzetellenes” szlogenek nevetségesek. Kocsis Júlia mint az iskola volt diákja, magánszemély és katolikus vallású szülő teljesen egyetért a katolikus egyház és a Báthory-líceum vezetőségének álláspontjával. /Kocsis Júlia, a Báthory István-líceum és a római katolikus líceum Szülői Szövetségének elnöke: Pontosít a Szülői Szövetség elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

Ma már keveseket érdekel, hogy hat és fél évvel ezelőtt mennyibe került Romániában egy harmadosztályos futballcsapat, hogy mennyit kellett befektetni ahhoz, hogy a csapat 2008 szeptemberében Rómában sikert arasson. A Pászkány Árpád üzletember által finanszírozott Kolozsvári CFR római bombasikere nemcsak a pénz modern labdarúgás feletti uralmát feledtette, hanem átrendezte a romániai futball irányítóinak viszonyulását ahhoz a jelenséghez, amelyet az erdélyi bajnokcsapat képvisel George Becali, a Steaua labdarúgócsapatot birtokló üzletember sokkoló mondata így hangzott: „A győzelem reményt ad arra, hogy nekünk, románoknak is sikerülhet”. Korábban Becali sokszor Magyarországra vagy Portugáliába száműzendő, „bozgor csapatnak” nevezte a CFR együttest, mely most a világraszóló siker fényében hirtelen „románná szépült”. /Páva Adorján: Minden román, ami fénylik? = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./

Erdélyi Lajos végre hazatért, és idehaza is kiállítja képeit, másrészt ez az esemény hozzájárul a kolozsvári Tranzit Alapítvány egyik célkitűzésének a megvalósításához, nevezetesen a zsidó közösség és a zsidó kultúra jelenlétének a megőrzéséhez – hangsúlyozta bevezetőjében Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány elnöke a kiállítás-megnyitón. Az Élő házak – Régi zsidó temetők művészete című, Erdélyi Lajos újságíró fotó-dokumentumait tartalmazó kiállítást Tibori Szabó Zoltán publicista, a Szabadság munkatársa nyitotta meg. Erdélyi Lajos az auschwitzi gázkamrák túlélőjeként már az 1970-es években elkezdte megörökíteni a zsidó kultúra emlékeit. A kiállításon jelen volt a Budapesten élő Erdélyi Lajos is. Elmondta: „eddig mintegy harminc helyszínen voltak kiállítva ezek a fotók, Amerikában, Németországban, Izraelben, Magyarországon, de itt, ahol készítettem az egész anyagot, soha senki nem hívott, hogy állítsam ki. ” /Köllő Katalin: Régi zsidó temetők művészete. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./ Tibori Szabó Zoltán újságíró hangsúlyozta: a Ion Antonescu-kormány több mint háromszázezer zsidót küldött haláltáborokba, a kisszámú túlélőket a szovjet diktatúra tette földönfutóvá, űzte el szülőföldjéről. Romániában a nyolcszázezer zsidó lakosság száma hatezer főre zsugorodott, többségük idős. A művész ennek a közösségnek is kíván vigaszt nyújtani kiállított munkáival. /Varga Melinda: A sírkövek beszéde. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./