Kilencvenévesen újra szülőföldjére látogatott Ausztráliából dr. Salamon István nyugalmazott kutató professzor. Augusztusban Marosvásárhelyen találkozott az általa támogatott diákkal is. Salamon István 2005-ben megjelent Kanyargós élet címen írta meg regényes életútját, ami a mezőségi Balától, Nyárádremetétől és Marosvásárhelytől vezetett Kolozsváron át Budapestre, majd az orosz hadifogság poklát megjárva újra a magyar fővárosba, egészen Ausztráliáig. A Sydneyi Egyetem Állatorvosi Karának kutató professzoraként vonult nyugdíjba. /(bodolai): Az értől az óceánig. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 18./

Antonela Capelle-Pogacean politológus, tudományos kutató a román–magyar politikai kapcsolatok kutatója otthonosan tájékozódik szakterületének magyar irodalmában. Elmondta, hogy vegyes családból származik, magyarul a családban tanult meg, Nagyváradon magyar óvodába járt, majd román iskolába. Egyetemista koráig végig kétnyelvű környezetben élt, román és magyar barátok közt. A nyolcvanas években csak a magyar televíziót nézték, Nagyváradon a román szomszédok is mind ezt nézték; értettek annyit magyarul, hogy kedvenc filmjeiket és sorozataikat követni tudják. Kolozsváron az egyetemen román–francia szakot végzett, a magyar tagozatos diákkollégákkal már ritkábban találkozott. Antonela Capelle-Pogacean a Francia Kulturális Központban kezdett dolgozni, melyet 1989 után hoztak létre Kolozsváron. 1993-ban beiratkozott egy mesterképzőre Párizsban, a Keleti Nyelvek és Civilizációk Intézetébe (Langues’O), megvédte doktori disszertációját a párizsi Politikatudományi Intézetben. Az identitás kérdése továbbra is központi téma maradt a számára. Kezdetben a romániai és magyarországi magyar és a román értelmiség nemzetről való, 1989 utáni gondolkodását próbálta összehasonlítani. Disszertációjának témája a román és magyar nemzeti diskurzus kialakulása volt a 19. században. 2003 januárja óta a párizsi CERI kutatóintézet tudományos munkatársa. Úgy látja, hogy a román és a magyar nemzetállami ideológia asszimilációs dimenziója közös, ezek a 19. század végén alakultak ki. Az etnicizáló nacionalizmus erősebb volt Ceausescu Romániájában, mint Kádár Magyarországán. A románoknál erőteljesebben jelentkezik az ortodoxia mozgósítása a nemzeti identitás kialakításában. A kilencvenes években Huntington törésvonal-elmélete az ortodox és katolikus Európa megkülönböztetésével az EU-bővítés határának a kérdését is felvetette. Capelle-Pogacean a kilencvenes évek végén részt vett egy Molnár Gusztáv által szervezett vitán a Huntington-elmélet érvényességéről, majd erre a Provincia folyóirat is visszatért. Capelle-Pogacean szkeptikus volt e tétellel szemben. Szerinte a román ortodoxia nem monolitikus. Néhány ellentét láthatóvá vált az új pátriárka megválasztásakor. Az ortodox egyház és a román állam, a román politikai elitek közötti viszony továbbra is szoros. Az ortodoxia cáfolhatatlanul jelen van a román társadalomban, inkább, mint Magyarországon az ottani egyházak. Nem zárható ki, hogy ne lehessen mobilizálni az ortodox egyházat valamelyik kisebbségi csoport ellen. A román–magyar viszony a két ország európai uniós tagságával jelentős mértékben „dedramatizálódott”, anélkül azonban, hogy áttörés következett volna be az erdélyi magyarság helyzetének rendezésében, vetette fel az interjút készítő Bakk Miklós. Antonela Capelle-Pogacean kifejtette, nincs Bolyai Egyetem, de a magyarul tanuló diákok száma, akik a különböző állami egyetemeken és a Sapientián tanulnak, jelentős. Ezenkívül, az önálló állami magyar egyetem létesítésének célja akkor, amikor az Európai Unió a mobilitást és a többnyelvűséget támogatja, a magyar közösségen belül is vitatott. A felső tisztviselői karban is vannak magyarok. Viszont a további intézményesülés tekintetében még mindig számottevő a román politikai elit félelme, ellenkezése. Nem csupán a székelység területi autonómiája, hanem a kulturális autonómia tekintetében is. A kisebbségi törvény még mindig a parlament asztalán hever, 2005 óta. /Bakk Miklós: Az önmagát ismétlő történelem csapdája. Interjú Antonela Capelle-Pogacean politológussal, tudományos kutatóval. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./

Új igazgatója van a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumnak Vörös Alpár fizikatanár személyében. Wolf Rudolf igazgató ugyanis váratlanul meghalt. Nehéz döntés volt Rudi bácsi után vállalni az iskola vezetését, mondta Vörös Alpár. Az Apáczai-líceumban még folynak az iskolakorszerűsítési munkálatok: a belső munkálatok nagy részével már elkészültek, de a külső munkálatok többsége még hátra van. /Új igazgatója van az Apáczai-líceumnak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Kolozsváron a Báthory-líceumba beolvasztott római katolikus gimnázium tanulóinak szülei nem adják fel a harcot, s az egyesítésről szóló miniszteri rendelet érvénytelenítését kívánják elérni. A főesperesi hivatal nem tudatta velünk, szülőkkel, hogy mi és miért történik, mondta az egyik szülő. Tisztségéből való felmentését egy faxon átküldött lapon közölték vele, mondta Schuller Hajnal, katolikus gimnázium igazgatónője. Jakubinyi György érsek azt mondta: nincs értelme, hogy a szülők Gyulafehérvárra jöjjenek iskola-ügyben, most már nincs mit tenni. /Nagy-Hintós Diana: Nem adják fel a harcot a szülők. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Eseménydús évadnak néz elébe a Kolozsvári Állami Magyar Színház: nyolc bemutatóra készülnek, november–december folyamán pedig a bukaresti Bulandrával társszervezőként helyet ad az Európai Színházi Unió XVII. Fesztiváljának, több turnéra is sor kerül. Tompa Gábor értékelte az elmúlt évadot: két fontos produkció született, a Ványa bácsi és a Gianni Schicchi. A társulat elnyerte a legfontosabb romániai színházi kitüntetést, az UNITER-díjat, valamint egyéni díjakat is. Az új évad első bemutatója szeptember 24-én lesz Csehov Három nővérét Tompa Gábor igazgató-főrendező viszi színre. Október 16-án átadják az immár 11 éve épülő stúdiótermet, melyet Janovics Jenőről neveznek el. A színház második premierje a III. Richárd lesz, szintén Tompa rendezésében. Az év végéig felújítják az elmúlt évadok legsikeresebbnek ítélt előadásait. Az Európai Színházi Unió XVII. Fesztiválja alatt hét külföldi előadást lát vendégül a kolozsvári színház. /Köllő Katalin: Évadkezdés a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Jean Racine Phaedra című darabjának bemutatójával nyitja meg az évadot Nagyváradon a színház Szigligeti Társulata szeptember 21-én, vasárnap, a magyar dráma napján, Török Viola rendezésében. A magyar dráma napját 1984-től a Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére minden évben megünneplik szeptember 21-én, annak emlékére, hogy 1883-ban e napon volt Paulay Ede rendezésében Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a budapesti Nemzeti Színházban. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Hogyan születik egy magyar dráma? címmel nyilvános beszélgetésre hívja az érdeklődőket: a kisterem előcsarnokában Kovács András Ferenc költő, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője és Király Kinga Júlia drámaíró, a nemrégiben a folyóirat hasábjain megjelent és hamarosan színpadon is bemutatásra kerülő A szerencsefia című mesejáték szerzője beszélgetnek. Vasárnap tartják a Kolozsváron élő Visky András drámaíró Megöltem az anyámat című, kétszereplős darabjának felolvasó-színházi ősbemutatóját a kecskeméti Katona József Színházban. /Fried Noémi Lujza: Boldognak lenni bármi áron? = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./

Erdélyi körútja során szeptember 19-én Marosvásárhelyre érkezett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Markó Béla RMDSZ-szövetségi elnökkel találkozott. Füzes Oszkár a találkozó után kifejtette, hogy folyamatos a kapcsolatuk az RMDSZ-szel, ami természetes is a magyar nagykövetség esetében. Remélhetőleg nemsokára eltűnik majd a határ a két ország között, megteremtve ezzel a lehetőséget, hogy a magyar nemzet az unión belül egyesüljön, illetve a román és a magyar nép együttműködése még zavartalanabb legyen – nyilatkozta a nagykövet. Hangsúlyozta, fontos, hogy az erdélyi magyarságnak minél nagyobb szava legyen a romániai politikában, erősebb legyen a parlamenti, helyhatósági képviseletben. Füzes Oszkár úgy gondolja, hogy az RMDSZ bebizonyította, képes a romániai magyarság érdekképviseletére. A nagykövet ellátogatott Székelyföldre, Maros megyébe, majd Kolozsvárra, Nagyszebenbe stb. készül. Végiglátogatja Erdélyt. /Berekméri Ildikó: A megyeszékhelyre látogatott a magyar nagykövet. Markó Béla–Füzes Oszkár- megbeszélés. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 20./

Szeptember 19-én Kolozsváron összeült a katolikus gimnáziumba járó tanulók szüleinek egy csoportja. A két iskola összeolvasztásával elégedetlen szülők kifejtették: az érvényben lévő tanügyi törvényre hivatkozva a Báthory-líceum vezetősége egyre inkább növeli a nyomást, hogy a katolikus osztályok tanulóit átírassák a Báthory osztályaiba. /N. -H. D. : Pert indítanának a szülők. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

Az új tanév a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban sajnálatos bonyodalmakkal kezdődött, melyeket legtöbb esetben a valós tényállás ismeretének hiánya váltott ki. A Főegyházmegyei Tanfelügyelőség ezért fontosnak tartja közölni, hogy megalakulása óta a Római Katolikus Teológiai Líceumnak nem sikerült olyan létszámú tanulót beiskoláznia, amely önálló intézményi státusát biztosíthatná. Nincs ok az aggodalomra a Báthory István Elméleti Líceum és a Római Katolikus Teológiai Líceum összevonásával kapcsolatosan. A 2008/2009-es tanévtől a már létező és idén indított (IX.) katolikus osztályok mind megmaradnak katolikus tagozatként – az eddigi tanári karral. Egyetlen személyi változás az igazgatót érinti, mivel a Báthory-líceum igazgatósága fogja intézni a katolikus tagozat ügyeit is. A tanárok kinevezéséhez ezután is a főegyházmegyei főhatóság beleegyezése szükséges. Az új tanévtől lelkivezető (spirituális) tanár kapott kinevezést, ugyanakkor kápolnát is berendeznek az iskola épületében. Bölcs és megfontolt magatartásra kérnek mindenkit. /Megfontolt magatartásra int az érsekség iskola-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

Kolozsvár hírét váratlanul egy helybeli futballcsapat vitte messzire. Szeptember 16-án megszületett a csoda: a CFR, „a Kolozsvár” legyőzte otthonában a Rómát. A sportriporter emlékeztetett: hat évvel ezelőtt, amikor Pászkány Árpád kolozsvári milliárdos megvásárolta a csapatot, a CFR még a harmadosztályban játszott. Azután jöttek – természetesen jó pénzért – a portugálok, a dél-amerikaiak meg a többiek. Most szeptemberben oda kell figyelni a kolozsvári Filharmónia évkezdésére, épületük, állandó helyiségük még nincs, mégis dolgoznak, készülnek a közönség előtti megmérettetésre. És a Sapientia Egyetem kolozsvári tanévnyitója sem elhanyagolható esemény, az akkreditálási gondokkal, reményekkel, a bővülés (mesterképzés, doktori iskola) perspektívájával. A másik kolozsvári egyetem, a Babes–Bolyai pápai audienciára készül, egy másik egyetem, a La Sapienzia meghívásának téve eleget, a görög katolikus, a római katolikus, az ortodox, a református és a judaisztika tanszék vezetői, a rektorral az élen meg a teológiák egyesített kórusával. /Kántor Lajos: Nemzetközileg... (Kolozsvár – Róma) = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

Máriás József /sz. Felsőbánya, 1940. jan. 30./ szerkesztő, irodalomtörténész. Nagybányán érettségizett, Kolozsváron szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. A Bányavidéki Fáklya, 1968 februárjától a Szatmári Hírlap munkatársa, 1974-től főszerkesztője, 1979-től helyettes főszerkesztője, 1986-tól pedig a művelődési rovat vezetője. Érdeklődésében fő helyet kapott Nagybánya írószülöttjének, Németh Lászlónak irodalomtörténeti értékelése. Az Irodalomtudományi és Stilisztikai Tanulmányok 1984-es kötetében az író és szülővárosa kapcsolatát vizsgálta, az Erdélyi Féniks 1991. áprilisi számában a romániai színpadokon játszott Németh-drámákkal foglalkozott. Németh László műveinek romániai visszhangja címmel az író budapesti centenáriumi ünnepségén, a Károlyi Palotában olvasta fel "Gondolataidból élünk" című munkáját. Adósai vagyunk Németh Lászlónak címmel a Korunk 1991/3. számában a folyóirat Németh László-képének ellentmondásos alakulását elemezte, sürgetve, hogy az író szülővárosában, Nagybányán emléktáblát állítsanak. Ez teljesült, az író születése 90. évfordulóján /1991. ápr. 6-án/ a nagybányai Híd utcai református templomban tartott megemlékezésen a Németh László Társaság elnöke és a család leleplezhette a Tőrös Gábor szobrászművész plakettjével ékesített, a templom előterében elhelyezett emléktáblát. Nagybányán az önállóságát újra visszanyerő magyar líceum a későbbiekben az író nevét vette föl. Az író halála 20. évfordulóján az In memoriam Németh László /Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület kiadása, Nagybánya, 1995/ című kötetben közölte a Németh László romániai bibliográfiája című adattárat, amely az 1932 és 1994 közötti időszakot ölelte fel. Máriás József irodalomtörténeti és -kritikai munkássága kötetekben, antológiákban megjelent tanulmányokból, illetve periodikákban, folyóiratokban közölt tanulmányokból, recenziókból, jegyzetekből áll. Máriás József Nyíregyházán él. Így beszél munkásságáról: „Amit az évtizedek folytán megcselekedtem, semmi más, csak szolgálat. Szolgálat, Balogh Edgár értelmezése szerint. ” „Különösképpen a Sütő András és Beke György műveiből kisugárzó szellemiség, hit, erkölcsi tartás és magyarságtudat volt az, amely erőt adott a mindennapokhoz, amelyet műveik méltatásával szerettem volna tovább sugározni az olvasók felé. ” Magyarországon él, de lélekben ma is otthon él. Legfőbb célja, hogy az erdélyi irodalom kincseit népszerűsítse. /B. D. : Kisportré. Tata, te ezt mind kiolvastad? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 20./

Bemutatkozó körútja során Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet Kolozsvárra érkezett, szeptember 19-én a Bethlen Kata Diakóniai Központ termében tartott fogadáson hangsúlyozta: Kolozsvár rendkívül fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar kulturális élet terén. Elmondta, a kapcsolatok az utóbbi években töretlenül és jól fejlődnek a két ország között. /(köllő): Kolozsvárra látogatott Füzes Oszkár. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

„Iskolánk megmentése érdekében mindent megteszünk, ami az erkölcs és a szeretet keretében megtehető” – jelentette ki a kolozsvári Báthory István Gimnáziumba beolvasztott Római Katolikus Teológiai Gimnázium és a Pázmány Péter Általános Iskola tiltakozó szülői közössége nevében Bazsó-Dombi Attila. „Így akarjuk megerősíteni Kolozsváron a római katolikus felekezeti oktatást” – magyarázta Kovács Sándor kolozsvári főesperes. Kifejtette: ezzel a döntésükkel azt akarják előkészíteni, hogy amikor majd az oktatási törvényben is rögzítik a felekezeti oktatás mikéntjét, a Báthory-gimnázium azonnal visszavegye az 1948-as államosítás előtti felekezeti tanintézet-szerepét. „Nem rombolni, hanem építeni akarunk. Remélem, hogy az idő majd minket igazol” – mondta a főesperes. Schuller Hajnal, a katolikus gimnázium igazgatója szerint ez kétséges. Bár felajánlották, de nem fogadja el a felekezeti oktatásért felelős aligazgatói tisztséget a Báthory-gimnáziumban, mert ezzel a katolikus gimnázium megszűnését legitimálná. Kovács Sándor elismerte, hogy döntésükről nem tájékoztatták előzetesen Jakubinyi György érseket sem, mert mindennek, ami itt történik, ő, Kovács Sándor a felelőse. /Benkő Levente: Azonos tartalom, más forma. = Krónika (Kolozsvár), szept. 22./

A szabadság diszkrét bája: írószervezetek Közép-Európában 1989 előtt és után címmel rendezett nemzetközi konferenciát a Magyar Írószövetség Budapesten, szeptember 19-20-án. Romániából Orbán János Dénes és Mircea Dinescu vett részt a tanácskozáson, rajtuk kívül szlovéniai magyar és szlovén alkotók, egy-egy szlovák és cseh, valamint két lengyel író, és a vendéglátók öt képviselője mondta el véleményét a változásokról. „Többpártrendszerben sem tekinthet el teljesen az irodalom a létező hivatalos vagy félhivatalos irodalompolitikáktól – hangsúlyozta megnyitóbeszédében Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke. – Főleg akkor nem, ha ezek ürügyén hol a nemzeti hagyományokat, sajátosságokat gúnyolják, hol a piac mindenhatóságára hivatkoznak művészeti kérdésekben. ” Szerinte normális személyiségek nem létezhetnek különböző közösségeik és azok történelme, kulturális hagyományaik nélkül. Vasy úgy fogalmazott: az irodalom a közösség emlékezete, mindennapi élete, lelkiismerete, az igazság keresője. A rendszerváltás előtti időszakról szólva hangsúlyozta: a diktatúrákban a hatalommal szemben mindig létezett az igazi irodalom ellenállása, önvédő irodalompolitikája: az írók műveikben és az irodalmi életben rendre a diktatúra határait feszegették, réseket ütöttek a bástyákon, áthatoltak a vasfüggönyön. Kitért arra is, hogy korunkban különböző okok miatt sorvad az anyanyelvi kultúra. Következetes és céltudatos oktatás- és kulturális politikára van szükség. A Kolozsvárott élő Orbán János Dénes költő a Román Írószövetség működéséről beszélt. Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (EMIL) elnökeként Orbán kiemelte: a széthúzó csoportosulások, esetenként szembenálló vélemények ellenére nem alakult ellenszervezet. Így az EMIL egységesen reprezentálja a jelentős hagyományokkal rendelkező erdélyi magyar irodalmat. Az erdélyinél sokkal kisebb, mintegy 15 ezres szlovéniai magyar közösség irodalmi életéről hozott hírt a Lendváról érkezett Bence Lajos költő. Elmondta, hogy szlovéniai magyar irodalomról az 1970-es évek óta beszélhetünk. „Csak romlik nálunk a magyar nyelv, de fennmaradt. Ez részben az irodalomnak is köszönhető. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy Szlovéniában az elmúlt három évtizedben megjelent 100 magyar nyelvű kötet közösséget is teremtett. A mi kis irodalmunk utat tört magának” – mondta Bence Lajos. Mircea Dinescu bukaresti költő a rendszerváltás előtti romániai írószövetségi életről olvasta fel anekdotáit. Túlélési technikáról, csordában élésről, kórusban énekelt szövegekről beszélt. Megemlítette: a diktatúra évei alatt is születtek remekművek Romániában. Az 1989 után létrejött művészeti szövetségekről nem kívánt beszélni. Mindössze annyit jegyzett meg, öniróniával: „Egy 1990-ben létrejött irodalmi szövetség első elnöke, mondhatjuk úgyis, páciense voltam. Két év után aztán meggyógyultam, és lemondtam. Hasonló tisztséget majd csak a másvilágon vállalok”. Lengyelországból Bohdan Zadura, a lengyel költészet kiemelkedő alakja, a tekintélyes Twórczosc című varsói irodalmi folyóirat főszerkesztője szintén a múltat ecsetelte. Megjegyezte, hogy a Lengyel Írószövetség bizonyos szempontokból akkor a szabadság oázisának is bizonyult. Jelenleg nem csökkent az érdeklődés az irodalom iránt. /Bajai Ernő: Irodalom a szabadság piacán. = Krónika (Kolozsvár), szept. 22./

A hét végén első ízben szervezték meg az Európai épített örökség napokat. A szervezők – az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesülete és a Transsylvania Nostra Alapítvány – szerint ezzel felhívják a figyelmet a Kolozsváron található, és restaurálásra szoruló műemlékekre és műemlék jellegű épületekre. Boros János volt kolozsvári alpolgármester beszélt a Mátyás-szoborcsoport jelentőségéről, majd Kolozsi Tibor szobrászművész, aki egyben a szoborcsoport vezető restaurátora, a munka nehézségeiről számolt be az érdeklődőknek. /Osváth Diána: Épített örökség napok a „kincses városban” = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

Ismét kedvencének tapsolhatott a közönség szeptember 19-én: Tamás Gábor, a népszerű, kolozsvári születésű, de Svédországban élő könnyűzene-énekest teltház fogadta a Magyar Operában. A 60. születésnapját és színpadra kerülésének 50. évfordulóját ünneplő művész ezúttal is elbűvölte rajongóit. A közönség lelkesen énekelte vele együtt a jól ismert dalokat, de az újabb szerzeményeket is elismeréssel fogadta. Az énekes megígérte: visszatér még szülővárosába, Kolozsvárra. /(sbá): Vastapsot kapott Tamás Gábor. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet szeptember 22-én Kolozsváron kijelentette: elégedetlen az észak-erdélyi autópálya építési munkálatainak ütemével tekintettel arra, hogy Magyarországnak már csak 30 kilométer sztrádát kell kiépítenie a román határig, míg Romániában ez a szakasz sokkal hosszabb. A nagykövet ellátogatott a kolozsvári Polgármesteri Hivatalba is, ahol László Attila alpolgármester fogadta. Felkereste továbbá a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőségét is. A nagykövet kifejtette: több autonómia-forma létezik, amely alkalmazható Székelyföldön. „Magyarország támogatja az összes békés, demokratikus és a román többségi nemzettel való kapcsolaton alapuló kezdeményezést. ”Az önálló magyar egyetem ügyében kifejtette: egy másfélmilliós közösségnek joga van az anyanyelvi oktatáshoz, beleértve az egyetemi szintű képzést is. Hozzátette: ennek formai meghatározása a kisebbség és a többség megegyezésén múlik. Füzes Oszkár szerint a románoknak nem kell félniük a magyaroktól, és el kell jönnie az időnek, amikor a magyarok sem fognak félni a román többségtől. /Füzes Oszkár: összekötni a két országot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./ Kis túlzással elmondható: Füzes Oszkár a nagykövetté történő kinevezése óta eltelt alig két hónapban többet foglalkozott a romániai magyar közösséget foglalkoztató ügyekkel, mint elődei együttvéve. A nagykövet által elmondottak nem lépik túl az általánosságok határait, mégis előrelépésnek tekinthetők, mert az utóbbi években Budapestről még ilyen szintű támogatás sem érkezett. A magyar kormány számára bizonyára kényelmetlen, hogy a határon túli magyarok között legalább annyira népszerűtlen, mint otthon. Most már „csak” annyi szükséges, hogy a kormány minden lehetséges fórumon kiálljon a magyarlakta romániai régiók gazdasági fejlesztése és önrendelkezése mellett. /Balogh Levente: Gesztusok. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Elhunyt dr. Péter Miklós /Sepsiszentgyörgy, 1939. jan. 23. – Kolozsvár, 2008. szept. 22./ református lelkész, teológus, egyetemi előadótanár, a BBTE református teológia-filológia docense, utolsó éveiben a Partiumi Keresztyén Egyetemen tartott órákat. Sokoldalú a munkássága. – Somogyi Botond, a kolozsvári Üzenet református folyóirat főszerkesztője szeretettel emlékezik rá, mindig szívesen adta írását a lapnak. /Somogyi Botond: Isten veled, Miklós bácsi! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

Rövid időn belül megszülethet az a román–magyar megállapodás, amely alapján felgyorsulhat a kolozsvári Mátyás-szobor két éve húzódó restaurálásának folyamata. A Gyurcsány- és a Tariceanu-kormány 2006. november 16-i budapesti együttes ülésén kötött megállapodást Fadrusz János alkotásának fele-fele arányban történő finanszírozásáról, a konkrét megvalósítást az azóta eltelt két év során számos bürokratikus akadály gátolta. A megvalósíthatósági tanulmányban meghatározott, 1,2 millió euróról szóló összeget a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) sokallotta, kisebb összeget, mintegy 800 ezer eurót tartott reálisnak. A budapesti szaktárca felajánlotta: teljes egészében átvállalja a kincses város szimbóluma restaurálásának költségeit, ennek fejében pedig a román fél hasonló összegben finanszírozná magyarországi román műemlékek restaurálását. Ezzel szemben a magyar és a román kulturális minisztérium állítja: a Mátyás-szoborcsoport korszerűsítését a két fél fele-fele arányban finanszírozza. /Rostás Szabolcs: Restaurálási kilátások. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Jövő év január elsejétől veszi át jogilag saját hatáskörébe a Kolozsváron megjelenő Művelődés című folyóiratot Kolozs megye tanácsa. A testület 2007. szeptember 19-én egyszer már meghozta ezt a döntést, a minisztérium hatáskörébe tartozó folyóirat átállásához szükséges kormányhatározat viszont mindmáig nem született meg. Reméli, most már megtörténik az átállás, mondta az anyagiak hiányában majdnem működésképtelenné vált Művelődés főszerkesztője, Szabó Zsolt. /Benkő Levente: Januártól a megyei tanácsé a Művelődés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Szőcs István 80 – Album Amicorum címmel tartottak születésnapi rendezvényt szeptember 22-én Kolozsváron a Gaudeamus Könyvesboltban, bemutatták az ugyanezzel a címmel megjelent, 16 szerzős születésnapi kötet is. Az aradi Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent kötet szerzői (köztük Bogdán László, Lászlóffy Aladár, Szilágyi István) „beszélnek” a publicista, irodalom- és színikritikushoz fűződő kapcsolatukról, köszöntik a nyolcvanadik életévét betöltő Szőcs Istvánt. A könyvbemutatón Kötő József színháztörténész beszélt Szőcs István színikritikusi pályájáról, kiemelve, hogy az ő színikritikusi működése egybeesett a ’60-as–’70-es évek színházi szemléletváltásával, a naturalista színjátszásról a stilizált színház irányába. Szőcs István e korszakban született kritikái meglehetősen szkeptikus álláspontot képviseltek az új színházi „stílust” illetően. Szőcs István a kultúra szentségét védő, következetes és határozott színikritikus volt mindig. A „színházkritika-írás Lucifere”-ként (Kötő József) jellemzett Szőcs István úgy vélte, hogy a kritikus feladata élénkséget és mozgást kelteni a színházi életben, még akkor is, ha ez éles vitákhoz vezet. Dávid Gyula irodalomtörténész méltatásában kitért az ünnepelt irodalomkritikusi munkásságára. A könyvbemutató zárásaként, kötetlenebb beszélgetésre került sor: Köllő Katalin kérdezte Szőcs Istvánt Kolozsvárhoz fűződő viszonyáról, városbeli sétáiról, észlelésekről és nem utolsó sorban kritikusi életművéről. Szőcs István elmondta, hogy Marosvásárhely után második „szerelme” Kolozsvár, ahol némi bukaresti kitérő után, 54 éve él. /Musca Szabolcs: Szőcs István köszöntése. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy miközben a sztrádaépítés Magyarországon immár harminc kilométerre megközelítette a román határt, addig Romániában ennél nagyobb lemaradás tapasztalható. Ludovic Orban szállításügyi miniszter éles hangnemben vágott vissza a nagykövetnek: „A nagykövet úr a Bechtel alkalmazottja? Én nem engedem meg magamnak, hogy véleményt nyilvánítsak a magyarországi infrastruktúra-fejlesztésről, éppen ezért azt tanácsolom a diplomatának, foglalkozzon csak a hazáját érintő beruházásokkal”„Nem minősítettem a romániai autópálya-építés ütemét, hiszen ez az ország belügye. Kolozsvári látogatásom során mindössze azt hangoztattam: örülnénk, ha mihamarabb összeérne egymással a két ország sztrádahálózata” – reagált Ludovic Orban bíráló megjegyzésére Füzes Oszkár. /Rostás Szabolcs: Orban bírálja Füzest. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

A világcégek lehorgonyzása Romániában nagyon fontos esemény. A Kolozsvár melletti Nemeszsukon felavatták hivatalosan a Nokia mobiltelefon-gyártó cég romániai gyárát. A cég több ezer személyt kíván foglalkoztatni, ezzel munkát biztosít a régió lakosságának. /Fall Sándor: Az óriás hagyatéka. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Nyílt levelet írtak Jakubinyi György érseknek a kolozsvári Római Katolikus Teológiai Líceum és a Pázmány Péter Római Katolikus Általános Iskola tanulóinak szülei. Tiltakoztak amiatt, hogy a Báthory István Líceumba beolvasztották az iskolát Kovács Sándor főesperes kérésére. Az érsek elutasította a szülőkkel való találkozást, arra hivatkozva, hogy az egész ügyről utólagosan értesült, s ezen változtatni már nem tud. A szülők mégis kérik, hogy az érsek kezdeményezze az intézkedés visszavonását /Nyílt levél. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

A Szabadság közölte a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Becsületbíróságának határozatát Kató Béla elnök és Dávid László rektor, a Sapientia Alapítvány, valamint az Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetői által Tibori Szabó Zoltán, a kolozsvári Szabadság napilap munkatársa ellen emelt etikai panasza kapcsán. Megállapították, hogy Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilapbanegjelent, kifogásolt írásaiban nem sértette meg súlyosan a MÚRE Etikai Kódexét, egyes panaszpontok esetében azonban megállapítható, hogy az újságírónak körültekintőbben és előítéletektől mentesen kellett volna eljárnia, ezért szóbeli figyelmeztetésben részesítik. A lap hozta a tíz pontos indoklás szövegét is. Az Etikai Bizottság nem hirdetett igazságot a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és Tibori Szabó Zoltán újságíró között. Az újságíró megállapításait szakértelemmel tette, de tetten érhető előítélete, a tények gyűjtésében pedig lehetett volna körültekintőbb. /A MÚRE becsületbírósági határozat a Sapientia egyetem kontra Tibori Szabó ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Zsúfolásig megtelt a hatalmas kolozsvári Szent Mihály-templom Sebestyén Márta, Gryllus Vilmos és Gryllus Dániel koncertjén. Tizenöt Zsoltár címmel Kolozsváron kezdték az erdélyi körutat: a zsoltárhangversenyre hét erdélyi vallási közösség hét templomában kerül sor. /Köllő Katalin: Zsoltárhangverseny a Szent Mihály-templomban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Az 1990-es évekig a magyar nyelvi szótárak többnyire a magyarországi magyar nyelv szótárai voltak abban az értelemben, hogy nem vették figyelembe a kisebbségi magyar nyelvváltozatok regionális köznyelvében jelentkező, az adott régióban általánosan elterjedt, közhasználatúnak tekinthető szavakat, szószerkezeteket. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával olyan nyelvi irodák, kutatóállomások jöttek létre a külső régiókban, amelyek célul tűzték ki a kisebbségi magyar nyelvváltozatok kutatását, és vállalták a magyar nyelvi tervezés konkrét és aktuális feladatait. Ezek az irodák a következők: Erdélyben, Kolozsváron a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet (Péntek János szakmai vezetésével), Felvidéken, Dunaszerdahelyen a Gramma Nyelvi Iroda (Szabómihály Gizella irányításával), Kárpátalján, Beregszászon: Hodinka Antal Intézet (Csernicskó István vezetésével), a Vajdaságban Magyarkanizsán a Magyar Nyelvi Korpusz (Papp György igazgatásával). Ezen kívül egy-egy munkatárs részt vesz a kutatóállomások közös munkálataiban Horvátországból, a Muravidékről (Szlovéniából) és Burgenland tartományból (Ausztriából). Ezeknek a nyelvi irodáknak kiemelten fontos közös munkája a Határtalanítás nevű nyelvészeti program. A határtalanítás azokra a nyelvészeti (leginkább lexikológiai, lexikográfiai és korpusznyelvészeti) munkálatokra vonatkozik, amelyeknek célja az, hogy az újonnan készülő vagy átdolgozott magyarországi nyelvészeti kiadványokban elterjedtségük megfelelő mértékben jelenjenek meg a magyar nyelv határon túli változatainak lexikai elemei. elterjedt, általánosan használt vagy kultúrspecifikus fogalmat jelölő szavak számbavételéről és megjelenítése a cél. Ilyen szavak a romániai magyar nyelvhasználatban például: cserge, kaláka, líceum, prefektúra, szekuritáté stb. A határtalanítás programjának egyfajta előzménye volt az Értelmező kéziszótár Pusztai Ferenc főszerkesztésében az Akadémiai Kiadó megjelent második kiadása 2003-ban (ÉKSz2). Ez az első olyan magyar szótár, amely lexikai anyagába beépíti a külső régióban élő magyarok nyelvhasználatának olyan reprezentatív elemeit, amelyek általánosan elterjedtek. Három nagyobb nyelvterület, az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai nyelvhasználata került a szótárba. A határtalanítás program első eredménye az Osiris Kiadónál 2004-ben Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila szerkesztésében megjelent helyesírási szótár. Ez az első olyan magyar szótár, amely nagyobb mértékben beépíti anyagába a külső magyar nyelvterületek fontosabb településneveit (Beregszász, Magyarkanizsa, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kalotaszentkirály stb.), és más földrajzi neveket (Király-hágó, Erdélyi-középhegység) Kalotaszeg, Muravidék stb.), valamint a kisebbségben élő magyarság fontos intézményneveit (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Babeş-Bolyai Tudományegyetem stb.)Bővebben merít a kisebbségi magyar beszélők szókincséből az Osiris szótársorozat második kötetként megjelent Idegen szavak szótára. A Tolcsvai Nagy Gábor által szerkesztett, 2007-ben megjelent szótár anyaga teljes egészében felöleli a Kárpát-medencei magyar nyelvterületet. Így az ismert nagyobb régiók (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság) mellett horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyar nyelvi adatok is találhatók a kötetben. Szintén 2007-ben jelent meg a Tinta Könyvkiadó gondozásában egy másik olyan szótár, amely a nyelvi határtalanítás programjába illeszkedik: az Értelmező szótár+ (főszerkesztő: Eőry Vilma). A szótár határon túli nyelvhasználatból származó anyaga a külső régiók említett kutatóhálózata összehangolt munkájának az eredménye. /Benő Attila: Újabb magyar szótárak és a külső régiók magyar nyelvváltozatai. = Helikon (Kolozsvár), szept. 25./

Schrammel Imre és Szőcs Éva Andrea magyarországi képzőművészek kerámia kiállítása nyílt meg szeptember 24-én Kolozsváron a Bánffy-palotában. Schrammel Imre a magyarországi Alkalmazott Művészetek Nemzetközi Kollégiumának rektora, és már több mint 50 éve alkot a kerámia terén. Szőcs Éva Andrea Kolozsváron kezdte, majd Magyarországon folytatta képzőművészeti tanulmányait. Alkotásai között található grafika, illetve három dimenziós formát felmutató munka. /Braica Tünde: Kerámiaalkotások a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Különös ez a kétkötetes antológia /Közép-Európa vándora – Korunk-dosszié (1957–2007). Válogatás a Korunk öt évtizedének írásaiból I–II. kötet. Komp-Press, Kolozsvár, 2007/, látszólag ötven évet pillanthat át az, aki kézbe veszi, valójában jóval többet. Kántor Lajosnak, a válogatás összeállítójának előszava és Visky András verse, a Songs of Passage után esszék és tanulmányok következnek – ez a Korunk fő műfaja – Tordai Zádortól Selye Jánosig, Molnár Gusztávtól Cs. Szabó Lászlóig sok szerző szerepel benne. A kolozsvári folyóiratban jelent meg többek között Szilágyi Domokos nagy poémája, a Bartók Amerikában 1970-ben és Bajor Andor karcolata, a Nem értem a kurdokat 1991-ben. /Demény Péter: A szellem patinás kávéháza. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Kolozsváron bejelentették: elkezdődik a főtéri archeológiai ásatások konzerválása. Emil Boc polgármester elmondta, hogy a tervek szerint a munkálatok november 30-án befejeződnek. A gödör több mint felét homokkal és földdel feltöltik, a maradék 15x5 méteres részt pedig 70 centiméteres magasságban vastag üveglappal lefedik – az „üvegház” szélei egyben padokként szolgálnak. 2005. november 11-én betömték a Főtér keleti részén lévő kutatóárkot. Két évvel ezelőtt történt kísérlet a kutatóárok homokkal és földdel történő betömésére, de a városvezető utolsó pillanatban meggondolta magát. /Kiss Olivér: Elkezdték a kolozsvári főtéri gödrök befedését. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./