Kolozsváron Balázs Péter-műveket árvereztek a magyarfenesi közösségi ház javára. A festményeket a néhai művész családja ajánlotta fel, hogy ezzel támogassa a magyarfenesi közösségi ház építését. Balázs Péter /1919-2003/ művészi pályája ugyanis a Kolozsvártól 20 kilométerre fekvő faluból indult. Balázs Péter egyike volt a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet alapítóinak. A második világháború után ebben az intézetben indult újra az erdélyi magyar művész-, zenész- és színészképzés. Lengyel István magyarfenesi református lelkész örömmel újságolta, óriási segítséget kaptak az árveréssel. A közösségi ház tető alatt van, ebből a pénzből ráköthetik a víz- és a földgázhálózatra. /Gazda Árpád: Képekből vezetékek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Az Erdélyi Gazda (Kolozsvár) folyóirat júniusi számában a vezércikket Sebestyén Katalin főszerkesztő írta. Dr. Nagy Tőkés Ferenc gazdasági mérnök írásának témája: képzés a falusi agrárturizmust oktatóknak. Dr. Jakab Sámuel a nyárádszeredai kertészmérnöki egyetemről, a budapesti Corvinus Egyetem kihelyezett tagozatáról adott tájékoztatást. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

Az évek óta folyó visszaszolgáltatási eljárások, perek miatt egy-egy ingatlan sorsa tovább romlik: a volt tulajdonos már, a visszaigénylést elindító fél pedig még nem tehet semmit az épület megmentéséért. Ilyen válságos helyzetben van a Kolozsvári Református Kollégium egykori tulajdona, az 1900-ban épített tornaterem is. Roskatag állapota miatt a létesítményt már évek óta életveszélyesnek minősítették. – Már összeállítottam azt a fényképekkel alátámasztott iratot, amelyben felhívom a városháza figyelmét az egykori tornaterem tarthatatlan állapotára – nyilatkozta Maksay Ádám építész, a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Társaság alelnöke. /Nagy-Hintós Diana: Elhúzódó eljárások hátráltatják műemlékeink restaurálását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Tatár Zoltán új könyve /A Békástól a Lupsáig. Kalauz Kiadó, Kolozsvár 2008/ ismerős a Szabadság hűséges olvasói között, mert találhatnak benne ismerős történeteket. Több közülük megjelent a lap hasábjain. Mindezeket újabb írásokkal kiegészítve jelent meg a szerző, sorrendben immár a harmadik, Kolozsvár külkerületeit bemutató kötete. Visszaemlékezik letűnt korokról, eltűnt emberekről. Megrázóak azok a fejezetek, amelyek az egykori Hóstát felszámolásáról szólnak. A könyv emléket állít a nemrég lebontott Szentpéteri malomnak és a Dohánygyárnak is. /S. B. Á. : Újabb kolozsvári emlékek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Kolozsváron a politológiai és kommunikáció karon nagy hangsúlyt fektettek a választási kampányok lebonyolításának oktatására. Kimondták: ott, ahol valaki leszerepelt, újat kell állítani, új vezetést. Az RMDSZ és az MPP marosvásárhelyi, kolozsvári vagy éppen pécskai vezetői nem tudták ezt? Az RMDSZ és az MPP pedig győzelmet hirdettek, holott együttes voksszámuk csak a négy évvel ezelőtti RMDSZ-szavazatok számát éri el. Lehoczky Attila leszögezte: „a győzelemtől nagyon messze állunk, az eredmények csak egy, talán négy évre bebiztosított túlélésre teremtenek lehetőséget. ” /Lehoczky Attila: Gondolatok a határról innen. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./

Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház (KÁMSZ) igazgatója elmondta, Shakespeare III. Richárdjának próbái folynak, ugyanis Nápolyba készül a Pantagruel sógornője című darabbal, és a Shakespeare-mű szereplői közül több személynek is el kell utaznia. A színház nemrég tagja lett az Európai Színházi Uniónak (UTE), így az egyetlen magyar nyelvű színháza az UTE-nak. Tompa Gábor tovább sorolta az elismeréseket, ennek ellenére idén a kolozsvári társulat egyetlen produkcióját sem hívták meg a pécsi POSZT-ra, de a határon túli magyar színházak kisvárdai fesztiváljára sem. – Anyaországi mellőzés? – kérdezte Tibori Szabó Zoltán. – Ennél több – válaszolta Tompa Gábor, szerinte „mára Magyarországon a színházi értékrend a feje tetejére van állítva”, belterjes „a kis magyarországi színházi társadalom”, lemaradt a világ legtöbb színházi dolgáról. Van egy neves színikritikus Magyarországon, aki a kolozsváriak előadásait mindig elmarasztalta. Tompa szerint a kolozsvári társulat nem szorul rá, hogy magyarországi fesztiválokról díjakat hozzon haza. Tompa elítélte a magyarországi színházi szakmát: „minimális színházi iskolájuk sincs, állandóan kioktatják a határon túli színjátszást”. /Tibori Szabó Zoltán: Teatrianon. = Népszabadság (Budapest). jún. 21./

Múlt–jelen–jövő között hidat verni: ezzel a céllal hozták létre jó öt évvel ezelőtt a Kolozsvár Társaságot, írta Kántor Lajos, és most, a reneszánsz év keretében Kolozsvár reneszánszát is hangsúlyozni kell, a megújulás esélyét szóvá tenni. Egyfajta „Hívó Szóra” van szükség, ismét, ahogy ezt 1989 decemberében tették, Kolozsvár magyarságához intézve a felhívást. Akkor, a kommunista diktatúra pusztító évei után, a letargiából, a teljes kiszolgáltatottságból kellett kiszabadítani a várost, ma pedig a globalizáció adta lehetőségek és fenyegetések közepette kell tudatosítani: rajtunk is múlik, milyen lesz a város (és az ország) holnapja, hangsúlyozta Kántor Lajos. A Kolozsvár Társaság az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel és más országos intézményekkel, civil fórumokkal együttműködve először június 27. és 29. között szervez Kolozsvár Napokat. A Kolozsvár Társaság kiadásában elkészült Reneszánsz Kolozsvár bemutatásával kezdődnek a Kolozsvár Napok. A Kolozsvárhoz kötődő portré- és játékfilmek lesznek műsoron a Győzelem moziban; a jeles irodalomtörténészt, az akadémikus Poszler Györgyöt, a szintén kolozsvári születésű, nemzetközi hírű fotográfus Korniss Pétert, valamint a közelmúltban elhunyt Domokos Gézát bemutató dokumentumfilmek. Érdeklődésre tarthat számot a Szabédi László életéből-művéből ihletődött Felmentő levél. És újra látható lesz a Dallas pashamende című, európai fesztiválokon sikerrel szerepelt játékfilm, a férfi főszerepben Bogdán Zsolttal. Június 28-án együtt láthatók lesznek a Kolozsvár Társaság Főtér 22. szám alatti székhelyén az elmúlt években megjelent, Kolozsvárhoz kapcsolódó könyvek, a meghívottak pedig a szerzők és szerkesztők, kiadók. Végül a Farkas utcai Református Kollégium ad otthont a Tarisznyás zenekar koncertjének, amelyen közreműködik a Zurboló Táncegyüttes; a műsor vendége lesz a Kossuth-díjas népzenegyűjtő, Kolozsvár egyik mai jelkép-embere, Kallós Zoltán. /Kántor Lajos: Kolozsvár reneszánsza – 2008. június 27–29. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Bartis Attila marosvásárhelyi születésű fiatal írónak számos kötete jelent meg. Korábban Nyugalom című regénye látott napvilágot román nyelvű fordításban (Tihnea), most pedig A séta jelent meg Plimbarea címen, a kolozsvári Marius Tabacu fordításában, a bukaresti Polirom Kiadónál. Ennek Marosvásárhelyen volt a bemutatója, a várbeli 74 Színház kávézójában, több román értelmiségi jelenlétében. Silviu Lupescu nyitotta a méltatások sorozatát. majd a szerző olvasott fel egy részletet a könyvéből magyarul, utána ugyanezt tette román nyelven a fordító. /Nagy Botond: Mese az egyszerű, elmesélhetetlen meséről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

Június 15-én ballagási ünnepséget tartottak Kolozsváron a BBTE Római Katolikus Teológia Karának idei végzettjei, most egyszerre két végzős évfolyam diákjait búcsúztatták, 68 diák ballagott a Szent Mihály-templomban tartott ünnepi szentmisét követően. /Téma. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 22./

Megalakult Marosvásárhelyen a Sütő András Baráti Egyesület Nagy Pál irodalomtörténész elnökletével, melyre Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről és Debrecenből is érkeztek értelmiségiek. A szervezetet az elnökkel együtt Borbély László politikus, Demeter József szászrégeni református lelkész, Gálfalvi Zsolt publicista, Kincses Előd ügyvéd, Szalkay József közgazdász és Székely Emese tanár, iskolaigazgató hozta létre. „Minden eszközzel támogatni szeretnénk a mezőségi gyerekek magyar nyelvű oktatását, és azt is kezdeményezzük, hogy utcákat, iskolákat nevezzenek el az íróról, szobrot állítsanak neki a magyarlakta településeken” – mondta Demeter József lelkész, az író unokatestvére, az egyesület kezdeményezője. Az író emlékére létrehozott egyesületnek bárki tagja lehet, aki elfogadja annak célkitűzéseit. Bertha Zoltán debreceni egyetemi tanár, irodalomkritikus Sütő András sajátos látásmódú, biblikus stílusú, világirodalmi jelentőségű színdarabjait és műfajteremtő szerepét emelte ki. Cs. Nagy Ibolya debreceni szerkesztő, irodalomkritikus beszámolója szerint a magyarországi Helikon Kiadó elkezdte a teljes életmű kiadását, az első kötet már megjelent. Cs. Nagy Ibolya Ablonczy Lászlóval, a Sütő-monográfia írójával szerkesztette Sütő András utolsó, a Hétvégi hajrában című publicisztikakötetét. Először Debrecenben neveztek el utcát a pusztakamarási íróról, Advent a Hargitán című drámáját pedig hamarosan bemutatják Írországban. Nagy Pál szerint az író népszerűsége nem csökken, bár életében és halála után is lejárató kampányok folytak ellene. A közgyűlésen bemutatták Székely Ferenc, az erdőszentgyörgyi iskolaközpont könyvtárosa, Sütő András unokatestvére által összeállított Nyolcvan nyugtalan esztendő /Mentor Kiadó/ című kötetet is, amely az író nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett megemlékezésen elhangzott méltatásokat tartalmazza. /Máthé Éva: Az író hagyatékát ápolják. = Krónika (Kolozsvár), jún. 23./ – Sütő András sokat tett azért, hogy a magyar szellem, a magyar lélek és a nemzetegység spirituális temploma fölépüljön – hangsúlyozta dr. Bertha Zoltán. „Ha porból lettünk is, emberként meg nem maradhatunk az alázat porában”. Sütő András szállóigék seregét hagyta ránk: A fű lehajlik a szélben, és megmarad. Addig élünk, amíg módunkban áll visszafelé tekinteni. Nyelvéből kiesve létének céljából is kiesik az ember. A szabadság nem külsőség, hanem a belső ember. Ott kezdődik az ember, amikor összetéveszti magát mindazzal, amitől megfosztották. Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Maradok, másként nem tehetek. Vagyunk, akik voltunk, leszünk, akik vagyunk. Maradunk, ahol voltunk, és leszünk, ahol vagyunk. Népének, közösségének halhatatlan szószólója volt. Azt jelenti számunkra Sütő András, hogy a XXI. században, a harmadik évezredben is folytatódik az a klasszikus nemzeti sorsirodalom, amely – csak a XX. században – Adytól Németh Lászlóig, Illyés Gyuláig, és tovább, Kányádi Sándorig és Csoóri Sándorig ívelt. Sütő András életműve folytatás is, a nagy elődök folytatása, és további példa, útmutatás, intelem, közösségi, kollektív parainesis. – Sütő munkássága temploma lesz a magyar önismeretnek és önszemléletnek – fejtette ki dr. Bertha Zoltán. Cs. Nagy Ibolya irodalomkritikus, Sütő András több kötetének szerkesztője arról számolt be, hogy milyen könyvei jelentek meg az író halála óta. Nagy Pál ismertette az itthon és Magyarországon megjelent Sütő-könyveket, kiemelve a Helikon Kiadó által gondozott életműsorozat elindítását, majd bemutatta a Sütő emlékének adózó legfrissebb kiadványt, a Nyolcvan nyugtalan esztendő című kis kötetet, amely a Mentor Kiadó jóvoltából az író 80. születésnapján (tavaly) a marosvásárhelyi emléktábla-avatáskor és a pusztakamarási emlékezésen elhangzott beszédeket, előadásokat, leveleket, üzeneteket foglalja magába, Székely Ferenc szerkesztésében. Az író rádiós vallomásait, interjúit tartalmazó hangtár létesítését javasolta Jászberényi Emese. Dáné Tibor Kálmán országos EMKE-elnök a kolozsvári Szabédi-ház példájára hivatkozva ajánlotta föl segítségét az írói hagyatékok feldolgozásában, amennyiben létrejön a Sütő András-emlékház és művelődési központ, melynek létesítését Tófalvi Zoltán is szorgalmazta. Tófalvi felajánlotta a Sütővel készített filmanyagot a Háznak. Vetési László tolmácsolta az amerikai magyarság támogatási szándékát a hagyaték és az életmű ápolásában és megőrzésében. Papp Kincses Emese Sütő András-prózadíj létrehozását javasolta. /Bölöni Domokos: Megalakult a Sütő András Baráti Egyesület. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Az EME Agrártudományi Szakosztálya, Dr. Páter Béla botanikus halálának 70. évfordulója alkalmából június 20–22 között emlékünnepséget szervezett a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemmel, a kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Püspökséggel és az Erdélyi Kárpát Egyesülettel közösen. Június 20-án a mezőgazdasági egyetemen megtekintették a Páter Béla által alapított gyógynövény- és botanikus kertet, valamint a múzeumi anyagokat, majd a rektorok csarnokában megkoszorúzták a Páter Béla-plakettet. Ünnepi ülésszakot tartottak az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székházában. Egyed Ákos akadémikus elmondta: az utókor nem feledkezhet azokról az elődökről, akik a jelenkort is befolyásoló maradandó értéket alkottak. Farkas Zoltán (az EME agrártudományi szakosztályának alelnöke) ismertette Páter Béla életét és munkásságát. Dr. Nagy Tóth Ferenc (az MTA külső tagja) Páter Béla az EME Természettudományi Szakosztály egykori elnöke címmel tartott előadást. Dr. Csedő Károly Páter Béláról és követőiről tájékoztatta a közönséget, külön kiemelve Knopp Elemért. Dr. Máthé Imre beszélt a kolozsvári gyógynövény kísérleti állomás tevékenységéről. Az előadássorozatot Lukács József Páter Béla, az Erdélyi Kárpát Egyesület egykori elnöke című expozéja zárta. /Török Á. Rebeka: Páter Béla botanikusra emlékeztek a hét végén. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

Június 26-án egy esztendeje, hogy elhunyt Domokos Géza. Halála után néhány hónappal a család átadta Székedi Ferenc újságírónak Domokos Géza munkájának tárgyi hagyatékát, Székedi azóta Domokos Géza-írásokat olvasott. Életének minden szakaszát levelek és feljegyzések kísérték: a sepsiszentgyörgyi középiskoláét, a kolozsvári és moszkvai egyetemi éveket, a szerkesztői és kiadói tevékenységet, 1989 után az RMDSZ indulását és kibontakozását, majd az alkotó utolsó éveit. Erdély jelenkori történelme sűrűsödik e dokumentumokban, amelyeknek feldolgozása az erdélyi írók hagyatékát őrző kolozsvári Szabédi-házban immár szakemberek feladata. Az újságíró szerint a Domokos Géza által és többedmagával alapított RMDSZ azon az úton halad, amelynek akkor összeillesztett alapköveit, a parlamentarizmus, a demokrácia, a jogállamiság igénybevételének, az erdélyi magyar intézményteremtésnek, az európaiságnak, az önépítkezésnek, a romániai társadalom összességére való ráfigyelésnek az összhangját azóta sem kellett megbontani. /Székedi Ferenc: Alapkövek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

A Kárpát-medencei magyar színházak mindegyike jelen van Kisvárdán, a határon túli magyar színházak fesztiválján, írta Simon Judit. Mintegy negyven előadást kísért figyelemmel a zsűri. A kisvárdai színházi találkozó nagyjából tükrözi a határon túli magyar színházak elmúlt évadjának színvonalát. A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Szabó Magda–Bereményi Géza Az ajtó című előadását mutatta be. Sokat vitatkoztak szakemberek a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Elektra előadásán. Sorin Militaru rendező érdekes formanyelvet talált ki az előadásnak. A rendező nem tud magyarul, nem érzékelte a hangsúlyokat. /Simon Judit, Kisvárda: Tükör a színházaknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Megjegyzés: Simon Judit rosszul tudja, a kolozsvári Állami Magyar Színház társulata nem jött el Kisvárdára.

A kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör 1992 óta működik, pályakezdő, illetve már befutott irodalmárok részvételével. Az irodalmi fórum 2007–2008-as évadját Pethő Loránd elnök értékelte. Szerinte a Bretter-kör Erdély legaktívabban működő irodalmi köre. A pályakezdők fellépései bizonyítják: az erdélyi irodalom jó utánpótlással büszkélkedik. Versekkel Vitus Ákos, Varga Borbála mutatkozott be, prózában Jancsó Noémi, Papp Zakor Ilka és Láng Orsolya, aki verseket is ír. Az irodalmi kör repertoárját nagy nevek gazdagították: Egyed Péter 23 buborék. A kurszk balladája, Bréda Ferenc Golania Magna Secunda esszékötetével, Józsa Attila Változatok sors-szimfóniára, Király László Míg gyönyörű késemet fenem című művével. A meghívottak között szerepelt Egyed Emese és Karácsonyi Zsolt is. Tervezik a román írókkal való kapcsolat kialakítását, egyfajta multikulturális szellem megalapozását. /Varga Melinda: A multikulturalizmus felé. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

A Kolozsvár Napokat június 27–29-én rendezik meg, ezt követi majd az október közepi újabb sorozat. Június 27-én bemutatják A reneszánsz Kolozsvár című kötetet. A kötet szerkesztője, Kovács Kiss Gyöngy történész, a Korunk főszerkesztő-helyettese emlékeztetett, Hunyadi Mátyás királlyá választása 550. évfordulója apropóján Mátyás-év, illetve reneszánsz év az idei. A reneszánsz Kolozsvár című könyvet a művészettörténész egyetemi tanár Kovács András állította össze. /(t): Kolozsvár Napok 2008. június 27–29. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

„A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem chartája már 1995-ben szentesítette a háromnyelvű, több kultúrát támogató oktatást a Babes–Bolyai Tudományegyetemen” –, kezdte beszédét Andrei Marga, a BBTE rektora a lélektan kar magyar tagozatának a hétvégi ballagásán. A rektor kifejtette: „minden oktatási vonal és nyelv-alapú program szervezési és döntéshozatali autonómiával bír, beleértve az érvényben lévő törvények alapján megvalósítható pénzügyi önrendelkezést is. Ugyanakkor az egyetem összes komponensének hozzá kell járulnia a versenyképesség, és az európai felsőoktatással való harmonizáció biztosításához. A hallgató maga választja meg az oktatás nyelvét, az egyetem pedig tanszéki, kari, intézményi keretein belül kifejezi a kultúrák melletti elkötelezettségét. ” Idén 52 036 hallgató vett részt alap-, magiszteri, távoktatási vagy egyetem utáni oktatásban a BBTE-n. Ehhez hozzáadódik 2935 doktorandus, ez összesen 54 971 hallgatót jelent. Nemzetiségi megoszlás szerint: 40 000 román, 12 000 magyar, néhány száz német, 150 roma tanul, többszáz diák pedig más etnikumhoz tartozónak vallja magát. Összegezve: románul tanult 41 703, magyarul 7 616, németül pedig 1117 hallgató, további 1728 pedig más idegen nyelven folytatta tanulmányait. Judaisztikai tanulmányokat 54 hallgató folytat. Az idei felvételit illetően a BBTE 4834 ingyenes helyet hirdet meg; ebből 3209-et a román, 1102-öt a magyar, 194-et a német és 124-et az idegen nyelvű oktatási vonalon. A 10 506 fizetéses helyből 7 707 a román, 1787 a magyar, 392 a német, 610 pedig az idegen nyelvű oktatásra vonatkozik. A jövő tanévre tehát alapképzésre összesen 10 916 helyet hirdetnek meg a román, 2889 helyet a magyar, 586 helyet a német, 834 helyet az idegen nyelvű oktatási vonalra, 48-at pedig a judaisztikai tanulmányokra. A mesteri képzésen 4893 államilag támogatott helyre vizsgázhatnak a végzősök (2740 a román, 567 a magyar, 83 a német oktatási vonalon, és további 84 hely van az idegen nyelven folyó oktatásban). Ehhez jönnek a tandíjas helyek, amelyek számát a felvételi eredmények és a jelöltek igényei alapján szabják meg. Idén 4705 helyet hirdetnek meg a távoktatási alapképzésnél, és további 3000 helyet a mesterin. A doktori tanulmányokat illetően 310 ingyenes és 413 tandíjas helyre pályázhatnak a fiatalok. A felsőoktatásban a tanszemélyzet megoszlása: 1398 címzetes tanár közül 1051 a román, 297 a magyar, 50 a német tagozaton fejti ki oktatói tevékenységét, ehhez jön a 990 társult oktató. /Idén 7 616 hallgató tanult magyarul a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./

Terényi János bukaresti nagykövet távozása után Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul is elhagyja romániai állomáshelyét. A kolozsvári születésű, 36 éves diplomata a budapesti külügyminisztériumba tér vissza dolgozni. „Természetesen fájó szívvel hagyom el a szülővárosomat, ám szükségét éreztem már a változásnak is” – mondta Cseh Áron, aki 2000-től kezdődően négy évig a főkonzul helyetteseként, négy évig pedig főkonzulként dolgozott. „Azt hiszem, sikerült rekordot döntenem a magyarországi diplomaták körében, nyolc és fél évig tartózkodtam ugyanazon az állomáshelyen” – jelentette ki. Cseh Áron helyét Szilágyi Mátyás veszi át a kolozsvári konzulátus élén. A fiatal diplomata magyarországi születésű, tud románul, ugyanis a kilencvenes években nagykövetségi titkár volt Bukarestben. /Cs. P. T. : Cseh Áron főkonzul is elbúcsúzik. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Június 27-én az Új Budapest Filmstúdió több filmjével kezdődnek Kolozsvár reneszánsza programjai. A filmek több szálon is kapcsolódnak Kolozsvárhoz. Poszler György neves irodalomtörténész Kolozsváron született, itt töltötte a gyermekkorát, az általa készített filmben részletesen beszél erről. Domokos Géza ugyancsak kötődött Kolozsvárhoz. Szabédi László életműve Kolozsváron született, Korniss Péter fotóművész szintén itt született, életműve jelentős részét Erdélyben fotografálta. A filmek alkotóinak egy része is kötődik a városhoz, így Csiki László neves író és költő, továbbá Weszerle Tibor és Kántor László is. A kolozsvári bejegyzésű filmiroda, a CineCorvin célja, hogy megpróbálják újraindítani a kolozsvári filmgyártást. /Kolozsvár reneszánsza – 2008. június 27–29. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./

Június 24-én sajtótájékoztatón értékelte Tompa Gábor igazgató a Kolozsvári Állami Magyar Színház 2007/2008-as évadját. Az évad öt bemutatója közül két meghatározó jellegű előadás született: a három kategóriában UNITER díjjal kitüntetett Csehov: Ványa bácsi, Andrei Serban rendezésében, valamint Silviu Purcarete Puccini víziója, a Gianni Schicchi. Az UNITER díjon kívül Csiky András és Bogdán Zsolt az idei évadban vehették át a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Lovagkeresztjét. Tompa Gábor igazgató-főrendező pedig Médiakiválóság-díjban részesült az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál megszervezéséért. A társulat nagy sikerrel vendégszerepelt az Európai Színházi Unió torinói fesztiválján, valamint a Bukaresti Országos Színházi Fesztiválon. /Musca Szabolcs: Rendkívüli évadot zárt a magyar színház. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./

Csak románul kapták meg a kérdéssort a Sapientia – EMTE marosvásárhelyi karának végzős kommunikációs hallgatói azon a próbavizsgán, amelyet nemrég tartottak számukra. Így az eredmények is elmaradtak a várakozásoktól. A szak koordinátora, Ármeán Ottília szerint most már biztos, hogy Csíkszeredában kell számot adniuk tudásukról, és az is, hogy magyarul is megkapják a tételeket. A Sapientia Kommunikáció és Közkapcsolatok szakának végzősei ettől az évtől nem a kolozsvári Babes–Bolyain záróvizsgáznak, hanem a Bukaresti Tudományegyetem Újságíró- és Kommunikációtudományok Karán. A szigorított akkreditációs feltételek miatt kényszerült erre a lépésre a tanintézet, februárban viszont megígérték: ez nem jelenti azt, hogy román nyelven kell vizsgázniuk a hallgatóknak. /Szász Cs. Emese: Sapientia: magyarul is megkapják a záróvizsga tételeit a végzősök. = Csíki Hírlap (Csíkszereda), jún. 26./

Az anyanyelv megőrzését, a kisebb-nagyobb csoportok szervezésének segítését tűzte ki célul a Művelődés című közművelődési folyóirat. A kolozsvári lapot tizenhét éve Szabó Zsolt főszerkeszti, aki elmondta, napjainkban a színjátszó csoportok és a kórusok jelentősek, utóbbiak talán szervezettebbek, mert az egyházközségekben újraalakultak a dalárdák. Marosvásárhelyen jelenleg kántorképző működik, amelynek végzősei az egyházközségekben szorgalmazzák a közös éneklést. Háromszéken és Hargita megyében is jelentős értéket képviselnek a kórusok. Fontos szerep jut a képzőművészetnek is, nyáron számos művészeti alkotótábort rendeznek. A közösség igényét jelzik a kórustalálkozók, mint például a Nyárád menti, Küküllő menti rendezvények, vagy Kalotaszegen az évek óta rendkívüli népszerűségnek örvendő tordaszentlászlói kórustalálkozó. A tanuló ifjúságot a Magyar Diákszínjátszók Szövetsége (Madipo) fogja össze. Szilágycseh lelkes csapata oroszlánrészt vállal a diákszínjátszók találkozóinak megszervezésében. A Sepsiszentgyörgyön működő Jádzó Egyesület munkája is kiemelkedő. A Művelődés folyóirat neveli a közművelődés utánpótlását. Tavaly, év végén a néprajz, helytörténet és művelődéstörténet ifjú szakemberjelöltjei számára hatodik alkalommal tartották a háromnapos Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáját (Tudek) Kolozsváron. A Művelődés februári és márciusi számának Műhely rovatában kilenc résztvevő dolgozatát közölték. Az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel (EME) együttműködve bekapcsolódtak a Kolozsváron és Tordán szervezett konferenciák munkálataiba is, Aranyosszékről, Tordáról és Torockóról elhangzott előadásokból három lapszámnyit közölt a Művelődés. A konferencia teljes anyagából készült, Keszeg Vilmossal közösen szerkesztett Aranyos-vidék magyarsága című könyv a Kriterion Kiadónál jelent meg. Eredményesnek bizonyult a Mezőség hagyományait feltáró tavalyi konferencia is, amelynek szövegeiből remélhetőleg testes kötet lesz majd. Ugyanakkor értékes munka folyik a nagyenyedi és székelyudvarhelyi diákműhelyekben is. A Művelődés folyóirat nyáron a képzőművészeti táborokkal való együttműködésre fekteti a hangsúlyt. Csepei János, Zilahon élő mérnök szülőfalujában, a Szilágy megyei Ippen kezdeményezett alkotótábort 1996-ban, azóta szoros kapcsolat alakult ki a Művelődés és az IPPART között. Idén Sólyomkőváron augusztus 10–20. között gyűlnek össze a határon inneni és túli képzőművészek, hogy aztán Szent István napján megnyissák az új műveiket bemutató tárlatot. A tábor szakmai vezetője Szabó Vilmos zilahi festőművész. /Bajai Ernő: Eredmények és tervek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

A szászcsávási énekkar 1837-ben idősebb Belle József tanítómester vezetésével gyakorolt. Sorra alakultak az énekkarok: 1856-ban a Kolozsvári Népdalnokok, 1867-ben a Kolozsvári Dalkör, 1852-ben a Lugosi Magyar Énekkar, 1856-ban a Bukaresti Magyar Dalárda, 1863-ban a híres Brassai Magyar Dalárda, 1868-ban a Székelyudvarhelyi Székely Dalegylet, 1872-ben a Kolozsvári Iparos Egylet Dalköre, a Besztercei Magyar Iparosok Dalköre; 1876-ban a Magyarfenesi Férfi Dalárda, 1882-ben a Kolozsvár – Hidelvi Földészek Férfikara, 1888-ban a Tordaszentlászlói Ifjúsági Dalkör. Utóbbiak a Tordán tartott EMKE közgyűlésen 1894-ben szerepeltek. Aradon 1867-ben megalakult Országos Magyar Daláregyesület és meghívta soraiba a tordaszentlászlóiakat. 1971–72 között Almási István népzenetudós főiskolai tanár vezette a tordaszentlászlóiak énekkarát. 1988-ban a száz éves jubileumát ünneplő férfikórus köszöntésére alakult a Tordaszentlászlói Nőikar, vezetését az akkor nyugalomba vonult Guttman Mihály karnagy vállalta el. Idén 19. alkalommal rendezik meg június 28-án a tordaszentlászlói kórustalálkozót. /Guttman Mihály: 120 éves a tordaszentlászlói kórusmozgalom . = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Tatár Zoltán A Békástól a Lupsáig című könyvét mutatták be a kolozsvári Phoenix könyvesboltban. A kötet a Kolozsvár egykori külvárosait és annak lakóit bemutató sorozat immár harmadik része. Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztőjének méltató szavai után a szerző elmondta: Balogh Edgár gondolatai nyomán arra a meggyőződésre jutott, hogy meg kell örökíteni azokat az értékeket, amelyek a kincses városra jellemzőek, tragédiákat és örömmel tarkított időket egyaránt. Az első kötet, a Kincses külvárosom gyermeki szemszögből tünteti fel a történeteket, míg a Pillantás a Fellegvárról már a szociális vetületű problémákkal is foglalkozik. A harmadik kötetben az élet nehézségei sokkal nagyobb teret kapnak. /Butyka Anna: A könyveknek megvan a maguk sorsa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke június 25-én érkezett Erdélybe. Látogatása első napját Marosvásárhelyen töltötte, ahol Pro Urbe-díjat vett át, és találkozott a város régi-új polgármesterével, Dorin Floreával, valamint önkormányzati vezetőkkel és magyar értelmiségiekkel. A díj átadásakor érdemeként méltatták, hogy kezdeményezésére a két ország parlamenti elnökei között rendszeresek a találkozók, függetlenül attól, hogy a két országban éppen mely politikai irányzat van hatalmon. Június 26-án Kolozsvárra látogatott, ahol magyar közéleti személyiségekkel és önkormányzati vezetőkkel, majd magyar képzőművészekkel találkozott. Erdélyi programja a Kolozsvári Magyar Operában zárult, ahol a Mátyás a vérpadon című rockopera megtekintése előtt a reneszánsz év jegyében mondott köszöntőt. Beszédében köszöntötte a kolozsvári Magyar Operát fennállásának 60. évfordulóján. /A magyar Országgyűlés elnöke Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./ Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) diákjaival és rezidens orvosaival találkozott Marosvásárhelyen Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A találkozón a csángó származású Ádám Valerián végzős hallgató rámutatott, a MOGYE a magyarság egyik veszélyeztetett végvára, mivel a magyarul tanulók aránya alig éri el az 50 százalékot, míg a magyar oktatóké a 30-at is alig haladja meg. „Az induló tanévben vendégoktatókra van szükségünk Magyarországról az oktatás színvonalának emelésére” – mondta a hallgató. Domokos Lajos rezidens orvos a rezidensi vizsga nehézségeiről számolt be, és a magyarországi részképzések felől érdeklődött. Szili Katalin megígérte, tájékozódni fog erről. /Szili támogatná a magyar orvosokat. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Kolozsváron fontosnak nevezte, hogy az RMDSZ a legutóbbi helyhatósági választások eredményeként megőrizte korábbi pozícióit az önkormányzatokban. Szili Katalin kifejtette: Magyarországon is mindenki magába tekinthet, amikor a határon túl kampányol, mert a magyarországi politikusoknak is érdeke, hogy összetartsák a határon túli magyarságot. /A magyarországi politikusoknak is érdeke a határon túliak összetartása. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

Megoldódhat a tanárhiány az egyetemeken, mivel a külföldi oktatók ezentúl főállásban is dolgozhatnak: román állampolgárokon kívül uniós országok polgárai, valamint az európai gazdasági övezetből érkező tanárok is taníthatnak a hazai egyetemeken. Ez főként a magán és alapítványi felsőoktatási intézményeket érinti, mivel számukra létkérdés a tantestület bővítése, ugyanis ennek létszáma és összetétele akkreditációs feltétel. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) is jobb helyzetbe kerülhet, ahol jelenleg hiány van főállású pedagógusban. Ősztől az EMTE újabb szakokat indít Kolozsváron és Marosvásárhelyen, a felvételire hirdetett ezer hely közül 416 tandíjmentes, 504 tandíj-hozzájárulásos és 80 teljes tandíjas. /(fekete): Külföldi egyetemi tanárok főállásban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

Az Erdélyi Református Egyházkerület az utóbbi napokban Hargita megyére összpontosított. Az elmúlt héten Székelyudvarhelyen rendeztek hitvalló napokat, majd Gyergyószentmiklóson tartották meg az egyházkerületi közgyűlést. Dr. Pap Géza református püspök kifejtette, Kolozsvár volt a közgyűlések központja. Most úgy gondolták, el kell menni a végekre is. Így voltak annak idején a nagyenyedi egyházmegyében, a kollégiumban, illetve a magyarigeni, valóban kis lélekszámú szórványgyülekezet nagyon szép templomában, így jöttek most Gyergyóba is, a végekre, erősíteni azokat, akik itt végzik a szolgálatukat. Szórványterületen, a missziós gyülekezetekben a lelkipásztor munkája egészen sajátos. Az Erdélyi Református Egyházkerület területileg a Királyhágótól a Fekete-tengerig tart. Természetesen a Kárpátokon innen vannak a legjelentősebb egyházmegyék, de a Kárpátokon túl is vannak gyülekezetek. Nem könnyű szolgálati helyek ezek. Románia alkotmánya biztosítja a felekezeti oktatás lehetőségét, de nem jelent meg törvény, amely szabályozná. Készültek ugyan törvénytervezetek, de hol egyik, hol másik bizottságon nem mentek át. A püspök hangsúlyozta, szeretnének visszatérni a gyökerekhez, a 60 évvel ezelőtti államosítást megelőző korok állapotához. Akkor az egyház iskolát épített, saját iskolarendszert működtetett, saját erkölcsi normák alapján szervezte meg e tevékenységet. Kollégiumrendszerben gondolkodnak. E kollégiumok központokban jöttek létre Nagyenyeden, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, ahol nemcsak osztálytermek voltak, hanem bentlakások is. Megszűnnek a szórványban az iskolák, a diákok rákényszerülnek, hogy bejöjjenek városba tanulni. Ebben szeretnék segíteni őket. Fontos kérdés a teológia akkreditációja. Beadták a megfelelő iratokat, mégis elaludt az ügy. Most újra kellett kezdeni az egész akkreditáció kérdését. Úgy néz ki, hogy rövidesen meglesz az alapképzés akkreditációja, és meglesz a II. fokozat elismertetése, a mesterképzés, s remélik, a doktorképzés is. Erdélyben a református egyház a maga erejéből tartja fenn az oktatást. /Bajna György: Találkozni a végeken szolgálókkal. Beszélgetés dr. Pap Géza református püspökkel. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./

Június 10-én 137 diák és 43 magyartanár vehetett át Kolozsváron, az Egyetemi Könyvtár dísztermében oklevelet. A rendezvényt a Kolozs megyei magyartanárok módszertani köre nevében Ömböli Irma magyar szaktanfelügyelő szervezett az Euro Trans Alapítvány támogatásával. „A rendezvény célja, hogy mindazok, akik ebben a tanévben kiemelkedően szerepeltek valamely, a magyar tantárgy köréhez tartozó megyei, országos és nemzetközi versenyen, összegyűljenek, tudjanak, halljanak egymásról, és felkészítő tanáraikkal együtt elismerésben, jutalomban részesüljenek” – nyilatkozta. Egyed Emese, a BBTE Bölcsészkarának professzora köszöntötte a résztvevőket, beszélt a könyv szerepéről. /Kölcsey méltó követői. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

A kolozsvári Magyar Opera gyászolja a tehetséges táncosnőt, az 50-es és 60-as évek felejthetetlen szubrettjét, a népszerű művésznőt, Timkó Editet (1925-2008). Nagyvárad szülötteként 1942-ben kötelezte el magát a színpad szolgálatára. Tehetségét a budapesti Színművészek és Filmművészek Vizsgálóbizottsága működési engedéllyel honorálta. A Népopera megalakulásakor Kolozsvárra szerződött balett-táncosként. Az élet keményen próbára tette, családi tragédiája nem okozott megtorpanást nyugdíjazásáig felfele ívelő pályáján. /Laskay Adrienne: In memoriam Timkó Edit (1925 – 2008) = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Június 27-én a Kolozsvár Társaság székhelyén ünnepélyesen megnyitották a Kolozsvár Napok elnevezésű rendezvénysorozatot, melyet a házigazdák az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és más szervezetek közreműködésével a 2008-as Reneszánsz Év jegyében bonyolítanak le. Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke hangsúlyozta, olyan időszakba léptünk, amikor az egykori kincses városban javuló hangulat alakítja közérzetünket, és megvannak a feltételei annak, hogy Kolozsvár mai reneszánszát éljük át. A Kolozsvár Napok októberben többnapos műsorral folytatódnak, két évi késedelem után (most már csak a polgármesteri aláírás hiányzik), a kolozsvári Sétatéren felavatják az 1956-os magyar forradalom mártírjainak emlékművét, és operabemutató is várható. A mostani alkalomra kiadott Reneszánsz Kolozsvár című kötetet két szerkesztője ismertette. Kovács Kiss Gyöngy szerint a könyv számvetési kísérlet, amely bepillant a reneszánsz kori Kolozsvár életébe. A kötet kiindulópontjául Jakó Zsigmond 1957-ben közölt tanulmánya (Az otthon és művészete a 16–17. századi Kolozsváron) szolgált. A többi tanulmány szerzői (Mihály Melinda, Papp Szilárd, Kiss András, Kovács Kiss Gyöngy, P. Kovács Klára, Jakó Klára, Kovács András, Vekov Károly, Balázs Mihály, Sipos Gábor, Pakó László) is olyan Kolozsvárhoz kapcsolódó történelmi adatokat, mozzanatokat dolgoztak fel, amelyek felett eddig átsiklott a szakirodalom. Ugyancsak június 27-ére tervezték Jakó Zsigmond díjazását, aki azonban objektív okokból nem lehetett jelen. /Ö. I. B. : Elkezdődött a Kolozsvár Napok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./