Néhány év alatt a Pallas-Akadémia Kiadó tizennégy kötetben adta ki Nyírő József regényeit (Isten igájában, A sibói bölény, Az én népem, Madéfalvi veszedelem, Halhatatlan élet, Néma küzdelem, A zöld csillag, Íme az emberek – a két utóbbi már az emigrációban íródott…) és elbeszélésköteteit (Jézusfaragó ember, Kopjafák, Havasok könyve, Az elszántak, Székelyek)… A sorozatot 2005-ben Nyírő József, a székely nép krónikása címmel Pomogáts Béla válogatásában a Nyírő műveiről szóló tanulmányok, esszék, kritikák, recenziók gyűjteménye egészítette ki. Az író nevét becsmérlő jelzők nélkül leírni sem lehetett, 1989-ig kellett várni, Pomogáts Bélának először az Alföldben közzétett tanulmányáig, amely reálisan értékelte Nyírő ellentmondásoktól sem mentes írásművészetét. Ez volt a debreceni Csokonai Kiadónál 1990-ben megjelenő, Isten igájában című, önéletrajzi motívumokkal is átszőtt Nyírő-regény utószava, akkoriban kezdődött Debrecenben az első, elhúzódó, másfél évtizedig tartó életműkiadás. Fontos lenne Nyírő József életművét és az életét áttekintő monográfia, illetve biográfia megjelentetése is. /Bogdán László: A Nyírő-sorozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

Már nem vágynak annyira a „drága csonka haza” után. A székely legények nem éneklik, hogy Horthy Miklós katonája, eszik Budapesten, a Népligettől nem messze a csípős babgulyást, „mintha Gyurcsány Ferenc kinézné szájukból a falatot”, majd dolgoznak tovább. Az MTV felgyújtásánál sem voltak ott, nem olvassák el a számítógépes portálokon: „öntsetek egy veder szart Tomcat fejére. ” „Nem kell nekik se Gyurcsány, se Orbán”, írta a lap munkatársa, továbbá: „az ősmagyarság és modern nemzettudat egy jurtában lakik Tusnádfürdőn, Gyergyószentmiklóson, zászlóbontással meg van mondva, mi az egészséges nemzettudat. ” /Lokodi Imre: Portáltanok, sátorozók. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője, csíkszeredai író hatvan éves /sz. Karcfalva, 1948. aug. 18./ Közel négy évtizede publikál, rövidprózával hívta fel magára a figyelmet, majd az egyik legtermékenyebb regényíróvá vált. /Nagy Miklós Kund: Hogy jobban megismerhessük önmagunkat és a világot. Születésnapi beszélgetés Kozma Máriával. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

Idén is több száz hívő vett részt Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én Nagyváradon a búcsús szentmisén, melyre Bosák Nándor debreceni-nyíregyházi püspök volt hivatalos idén. Az ünnep előestéjén a különféle katolikus közösségek képviselői „szerenádot adtak” a Szűzanyának, majd a Fatimai Nagyasszony szobrával tartottak körmenetet. „Azt mondtam egyszer, hogy a Szűzanya a mi ügyvédünk, majd ki is javítottam magamat, nem ügyvéd ő, hanem ügyvivő. Az ügyvéd pénzért dolgozik, az ügyvivő mindannyiunk üdvéért munkál” – mondta Tempfli József megyés püspök, a székesegyházat zsúfolásig megtöltő híveknek és a Mária Rádió hallgatóinak. /Fried Noémi Lujza: Szerenád a Szűzanyának. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./

Öt év múlva Magyarországot és Romániát két autópálya és egy gyorsforgalmi út köti össze – ígérik a magyar és a román kormány illetékesei. Az egyik, az észak-erdélyi autópálya, vagyis az A3-as sztráda a román fővárost Brassótól Kolozsváron és Nagyváradon keresztül egészen a Bihar megyei – határ menti – Bors községig kötné össze a magyar határral. A másik összekötő út, a IV. páneurópai közlekedési folyosót követő A1-es lenne, ami Magyarországot Romániával Nagylaknál, míg a belső országrészeket az Arad–Temesvár–Déva–Nagyszeben–Pitesti–Bukarest nyomtáv mentén kötné össze. A harmadik projekt Nyíregyházát Szatmárnémetin keresztül Nagybányával kötné össze. Azonban elsősorban a román oldalon nem haladnak úgy a munkálatok, hogy a három út az ígért időben „összeérjen”. Ennek ügye az őszi román–magyar kormányülés egyik legfontosabb témája lesz. Magyar oldalon az M43-as Szeged–Makó–Nagylak magyar–román országhatár menti útvonalon haladó autópálya jelenleg mintegy 3 km hosszú. 2009-ben tervezik megjelentetni az ajánlati felhívást az M43-as autópálya Makó – országhatár között szakaszára. A befejezés várható ideje pedig – a román féllel egyeztetve – 2012 szeptembere. A román kormány az idénre eredetileg megállapított pénzösszegen felül még 200 millió eurót fordít az észak-erdélyi autópálya finanszírozására – jelentette be Ludovic Orban közlekedési miniszter nemrégiben. /Kánya Gyönyvér, Oborocea Mónika: Elvarratlan autópályaszálak. Lassan haladnak a Romániát Magyarországgal összekötő utak munkálatai. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Kiss Ferenc, a magyar nyelvű oktatásért felelős tanfelügyelő a Nyugati Jelennek elmondta: Sok olyan tanári állás van, amelynek nincsen címzetes, kinevezett gazdája, de jelentkező minden állásra van. Nagyobb változások nem lesznek, az állásokra többnyire ugyanazok a tanárok pályáznak, akik előző évben is tanítottak az illető iskolákban. A legnagyobb hiány a címzetes magyar nyelvtanárokból van, a vizsgája két jelentkezőnek sikerült ugyan, de nem érték el a 7-es osztályzatot, így idén is helyettesítők maradnak. Valamennyi temesvári iskolában, de Nagyszentmiklóson, Végváron, Óteleken is van megpályázható magyartanári állás, ezeket helyettesítők fogják továbbra is betölteni. Pataki Zoltán: Hiánycikk a címzetes magyartanár. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 20./

Bákó megye mindmáig egyetlen magyar tannyelvű intézete, a Dani Gergely Általános Iskola udvarán, akár korszerű sportcsarnokkal is felérő tágas sportterem épül. A Csángó Gyermekek Egyesülete, a gyimesbükki önkormányzat, valamint a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat közreműködésével épül az a tornaterem. A tetőterében – megfelelő helyiségekben – kap helyet a 14 ezer kötetes könyvtár, nemkülönben a számítógépes oktatásra alkalmas informatikaterem – magyarázta Nagy Galaczi Hajnal tanítónő, az egyesület elnöke. Tetőterének helyiségeit már annyira elkészítették, hogy bármikor költözhet a könyvtár, s beszerelhetők a számítógépek is. /Kristó Tibor: Sportterem épül a magyar iskolánál. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 22./

A televízió vezetőségének bejelentése szerint egy hónapos szünet után ismét saját műsorokkal jelentkezik a Csíkszeredában és környékén sugárzó Székely Tv. A stúdiót a tulajdonos-igazgató Bogdan Eduard helyett ezentúl Boros Attila fogja vezetni, a programigazgatói tisztséget pedig Fehér János látja majd el. A tavaly ősszel indult Székely Tv stábjának szinte minden tagja kicserélődött, miután Bogdan Eduard úgy döntött, Kolozsvárra távozik, hogy az ottani One Tv igazgatójaként tevékenykedhessen. Az első start sikertelennek bizonyult, bár néhány helyi műsort igazán megkedvelt a közönség. A Székely Tv első félévében a töltelékműsorok domináltak, többnyire zenés videoklipek, kívánságműsorok, zenés üzenetek váltogatták egymást. A hétvégeken ezentúl is a vasárnapi szentmise, a Süss fel nap című gyermekműsor, illetve a lagzivideók játsszák a főszerepet. /Túros Eszter: Ismételt rajtnál a Székely Tv. = Krónika (Kolozsvár), aug. 26./

„Azt mondják, hogy Magyarországon sajtószabadság van. A sajtószabadságba sajnos beletartozik az is, hogy újságírókat fenyegetnek meg, esetenként hallgattatnak el. Lassan afféle mikrofonállványokká, illetve mikrofonokká válunk, ahová mindenki mindent belekiabálhat” – mondta az idei esztendő Aranymikrofon-díjával kitüntetett Gellért Alpár. Gellért Alpár volt zenész, pincér Angliában, majd dolgozott szülővárosában, a székelyudvarhelyi Digitál 3 tévénél, Budapesten az RTL Klubnál, a romániai PrimaTV-nél, azután a Duna TV-ez került, ahol jelenleg a Heti Hírmondó felelős szerkesztője. A 2008-as esztendő legjobb riporterének járó aranymikrofont Csomós István operatőrrel nyerte el a Nyíregyházán megrendezett Riporterek Európai Kupája elnevezésű nemzetközi szakmai megmérettetésen. „Odakerültem, hogy már saját magam is cenzúrázom. Ha valaki valamit nyilatkozott, akkor meg kell kérdeznünk azt is, akiről nyilatkozott, vagy azt a politikai oldalt, amelyről éppen nyilatkozott. És ekkor történik meg az, hogy a néző végképp nem tud eligazodni, hiszen mindenki mondja a maga érdekeit szolgáló szövegét, és ha ezeket összevetjük, nem lehet kihámozni belőlük a valót” – nyilatkozza Gellért Alpár, szerinte a riporternek lassan véleménye sem lehet. „Túl van politizálva a közélet. Például a Duna Televízió a Fidesz szerint szoci párti, a szocialisták szerint pedig Fidesz-pártiak vagyunk. Arra viszont senki se gondol, hogy a televíziózást nemcsak a politika, de a pénz is befolyásolja. Egy komolyabb dokumentumfilm, oknyomozó riport elkészítéséhez több pénz kellene, mint amennyit adnak” – tette hozzá Gellért Alpár. /Bágyi Bencze Jakab: A mikrofonállványok ideje. Gellért Alpár, tévériporterrel eddigi pályafutásáról, az Aranymikrofon-díjról és a közszolgálatiságról beszélgettünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./

Augusztus 28-án Szatmárnémetiben aláírják a testvérvárosi szerződést a kárpátaljai Beregszász és Szatmárnémeti önkormányzatai között. A szerződést Ilyés Gyula szatmárnémeti és Gajdos István beregszászi polgármester írják alá. Ez egy hosszú folyamatnak a beérése lesz, melyet már több mint két éve szerveznek a szatmáriak, mondta Ilyés Gyula polgármester tanácsnoka, Varna Levente. Beregszász Kárpátalja egyetlen magyar többségű városa, 72 kilométernyire fekszik Ungvártól. 1946-tól hivatalosan oroszul Beregovo-nak nevezték és 1991-ben kapta vissza történelmi nevét. 2001. május 17-án kapta meg a megyei jogú város címet, járási székhely. A beregszászi járás lakossága 83,3 ezer, ebből a városban 32 ezren élnek. Beregszászban négy köztéri szobrot – Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Bethlen Gábor, Illyés Gyula – emeltek, és 42 emléktáblát avattak a magyar nemzet nagyjai emlékének. /M. M. : Testvérvárosi szerződéskötés Szatmárnémeti és Beregszász között. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 27./

Idén is többszázan zarándokoltak a Kárpát-medence sokféle tájáról az úz-völgyi 15. emlékünnepségre a II. világháborús szovjet betörés 64. évfordulóján. Nagyon rossz állapotban lévő utak fogadják az érkezőket. Szabó József hadtörténész-ezredes egész családjával érkezett Budapestről az Úz völgyébe. Petkes József nyíregyházi festőművész is családostól jött. Intézmények, egyházi közösségek jelenléte volt jellemző. A Vitézi Rend Háromszéki Székkapitánysága v. Pásztori Tibor vezetésével, a szentivánlaborfalvi férfikórus, a kökösi egyházközség, Étfalvazoltánból egy népesebb csapat, a budapesti Nemzetvédelmi Egyetem kadétjai, a háromszéki és csíki veteránok. Az úzi születésű Kovács Sándor információs arzenállal szolgált az 1944-es katonai eseményekről. Dr. Szőts Dániel, a képletes úzi katonai térparancsnok évenként levezényelte az emlékünnepségeket. Kiemelkedő egy újabb hagyomány, az úzi emlékezők sorra állítják a katonatemetőbe az emlékkopjákat. A gelencei neves fafaragó, Kelemen Dénes felajánlotta, hogy ha minden évben megjelölik az úzi katonatemetőben egy ismeretlen katona domborzati formák után azonosítható sírját, akkor ő és fafaragó fiai vállalják ezeknek az elkészítését cserefából. Ezek az emlékjelek előrejelzik, hogy a Nyergestető kopjás-keresztes emlékparkjához hasonlóvá bővül az úzi két világháborús katonatemető is. Az idei úzi ünnepség hozadéka az is, hogy dr. Szőts Dániel kezdeményezésére Csíkszentmártonban egy úzi múzeumi gyűjtemény létrehozására gondolnak. Az ojtozi völgyben, az Ojtoz a hadak útján néven létesül múzeum. /Sylvester Lajos: A 15. Úz-völgyi zarándoklat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

Újabb monumentális kettős keresztet adományozott Ján Slota, ezúttal a Pozsonyhoz közeli Malacka városának, és jelezte: eltökélt szándéka, hogy a szlovák államiság jelképének hatalmas betonmásaival tűzdeli tele hazája határvidékét. Azokban az órákban, amikor Gyurcsány Ferenc magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnökök Brüsszelben kötetlen megbeszélést tartottak, Fico koalíciós partnerpártja, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke, Ján Slota ismét a magyarokból csúfot űző kijelentéseket tett, mondván, mennyire sajnálatos, hogy "a területünkön eddig sokkal több turulnak nevezett magyar papagájt avattak fel, mint a szlovák államiságot jelképező, a nemzetünk hazafias szellemét ébresztő kettős keresztet". Slota szavai szerint "a kettős kereszt már a IX. századtól aranyfonálként szövi át" a szlovák nemzet egész történelmét, s amit az SNS ezek felállításával elindított, azt véghez is viszi. Így további kettős kereszteket állít a haza magaslatain, hogy megmutassa: "a szlovák nemzet ezen a területen igenis őshonos nemzet, s voltak szebb idők is, amikor a IX. században mi szlovákok még ennél is szélesebb területen voltunk őshonosak, de sosem voltunk elég harciasak, sosem fenyegettünk más nemzeteket, nem követeltünk magunknak további területeket, mint ahogy azt most valaki Felső-Magyarországra, Felvidékre igényt tartván követeli. Dél-Szlovákia nem az ocsmány turulok hona, hanem a szlovák államiságot jelképező kettős kereszteké" – jelentette ki Slota. Nem véletlen a Gyurcsány–Fico találkozó és a malackai jelkép avatásának időben való egybeesése. Valószínűsíthető, hogy Slota arra a napra időzített üzenetnek szánta, amikor a magyar miniszterelnök Robert Ficónak várhatóan felveti, hogy ideje lenne elhatárolódnia Slota magyar-szlovák kapcsolatokat beárnyékoló, a szlovákiai magyarság közérzetét károsító, mindennapjaikat megkeserítő kijelentéseitől. Robert Fico még egyszer sem határolódott el Ján Slota magyarellenes kijelentéseitől – emlékeztet rá gyakran a szlovákiai és a magyarországi média. Brüsszelben Robert Fico kijelentette: "Nem vagyok az erőteljes kijelentések híve, s el is tudok határolódni azoktól, ám hadd kérdezzem már meg, hogy vajon melyik a rosszabb: a negatív kijelentés, vagy a Magyarországon masírozó félfasiszta szervezet? Korántsem örülnék azonban annak, ha a kapcsolatainkat ezekre az erőteljes kijelentésekre, vagy a bőrükbe nem férő magyarországi egyének cselekedeteire korlátoznánk". /Slota újabb "bravúrja"! Kettős kereszt kontra turul. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

Szentmise keretében emlékeznek meg az 1658. szeptember 6-i tatárbetörés 350. évfordulójáról a Gyergyói-medence lakói. A szentmisét Böjte Csaba ferences szerzetes celebrálja a Gyergyószárhegy és Gyergyóditró határában lévő Tatárhalomnál. 1658-ban egy több mint 3000 fős tatárhorda tört a Gyergyói-medencére, de a helybéli emberek sikeresen felvették a harcot a túlerővel. A szájhagyomány szerint a többnyire idősekből és asszonyokból álló sereget – a székelyföldi férfinépet ugyanis a nyugati hadszíntéren kötötte le a háború – a gyergyószárhegyi Gábor deák és a gyergyóditrói Puskás Klára irányította. A győztes csata emlékét őrzi a ferences birtokon lévő halom, ahová az elhunyt ellenséget temették. 1908-ban márványobeliszken állítottak írásos emléket a győztes ütközetnek. „Hiszem, hogy a 350 éves példa mindannyiunk számára útmutató. Akár gyermekvédelemben, akár kulturális, gazdasági kérdésekben az lenne jó, ha őseink példájára saját gondjainkat felvállalnánk, és egymásban szövetségeseket keresve, a jó Isten segítségét kérve mi is megoldanánk létünket, közösségeinket veszélyeztető kérdéseket” – fogalmazott meghívójában Csaba testvér. /Jánossy Alíz: Mise a tatárbetörés emlékére. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

Dr. Isa Schneider, azaz Szálasi Izabella Németországban élő regényíró egy könyvbemutató erejéig hazatért szülővárosába, Marosvásárhelyre. A budapesti K. u. K Kiadó által megjelentetett köteteire sokan voltak kíváncsiak a Bernády Házban. Művei – A különös szerető, Csókolj meg utoljára, Judit szimfóniája, Tizenegyedik parancsolat – méltatását Veress Pál vállalta el. /Nagy Botond: Isa Schneider Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./

Karácsony Benő (eredeti nevén Klarmann Bernát) 120 éve, 1888. szeptember 7-én született Gyulafehérváron. A polgári foglalkozására nézve kolozsvári ügyvéd elbeszélésekkel, színművekkel, regényekkel volt jelen a két világháború közötti erdélyi magyar irodalomban. 1944-ben Auschwitzben pusztították el. Az 1936-ban megjelent Napos oldal című regénye megjelenése után transzilván pikareszk műként emlegették írását, Felméri Kázmér Tamási Ábelével, Nyírő József Uz Bencéjével rokonítható keserű kópéságait. A megnyugvás ösvényein című könyvének a megjelenését már nem érhette meg, 1946-ban posztumusz kiadásként látott napvilágot Kolozsvárott. Karácsony Benő születésének évfordulója alkalmából a Duna Televízió 60 perces portréfilmmel adózik emlékének. /120 éve született Karácsony Benő. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 6./

Az anyaország szellemi életének meghatározó egyéniségei voltak azok, akik folyamatosan az utódállamok kisebbségi magyar kultúráját figyelték. Sokatmondó névsort lehetne összeállítani, Görömbei András nevét kiemelve. Mellette és vele együtt többeket is érdemes számon tartani Elek Tibort, akinek erdélyi magyar irodalmi tárgyú tanulmányait és kritikáit erdélyi kiadó jelentette meg /Elek Tibor: Magatartások és formák. Magyar irodalom Erdélyben tegnap és ma. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2008/. Elek Tibor sokoldalú irodalmár, akit kritikusként és irodalomtörténészként csakúgy számon tartanak, mint szerkesztőként és rangos irodalmi-kulturális programok szervezőjeként. Nyíregyházán született 1962-ben, Gyulán él, és a Békéscsabán megjelenő Bárka című irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője. Elek Tibor új kötetét több mint húsz év terméséből válogatta, legkorábbi írása 1985-ből, legfrissebb 2008-ból származik. Több tanulmányban és kritikában foglalkozott Sütő András, Székely János, Bogdán László, Mózes Attila munkásságával, elemezte Ferenczes István, Markó Béla költészetét, bemutatta Kocsis István drámaírói pályáját, és figyelmet szentelt például Sigmond István, Király László, Szőcs Géza, Vida Gábor egy-egy kötetének. Terjedelmes életműinterjút készített az évek során Lászlóffy Aladárral, Szilágyi Istvánnal, Ferenczes Istvánnal, Bogdán Lászlóval, Mózes Attilával és Orbán János Dénessel. Elek Tibor azonos mércét alkalmaz alkotókra, illetve művekre, tartozzanak azok akár az anyaországi irodalomhoz, akár valamely kisebbségihez. /Borcsa János: A kritikus mércéje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./

Az elmúlt napokban zajlott Déván az a régészeti konferencia, melyen bemutatták a dévai vár felújítását megelőző régészeti feltárás eredményeit. A rendezvényen részt vett Szabó Bálint, a kolozsvári műszaki egyetem építészeti professzora, aki a vár tartószerkezetét tanulmányozó, újratervező csoportnak a vezetője. Elmondta, hogy építészeti szempontból sok újdonságot hozott a feltárás, olyannyira, hogy teljesen át kell tervezni az eredeti felújítási koncepciót. Azt eddig is tudták, hogy e vár a kora középkorban épült, így a XIII. századi falak feltárása nem jelentett túl nagy meglepetést. Azonban a várról fennmaradt dokumentumokhoz képest rendkívül sok elem került felszínre. A kora középkori lakótornyot, sőt úgy tűnik a várbeli ciszternát is sikerült kiásni. A feltárást vezető brassói régésznő, dr. Daniela Marcu említést tett dák leletekről, de nagyon óvatosan fogalmazott. Nincs bizonyíték arra, hogy itt e helyen dákok illetve rómaiak éltek volna. A környékbeli hegyeken voltak dákok, de hogy a várhegyen lett volna állandó lakóhelyük, még korai lenne nyilatkozni. Egy-egy itt talált edényt, pénzérmét későbbi korok emberei is idehozhattak. /Gáspár-Barra Réka: Egészen újratervezik. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./

Érthetőek az erdélyi közúti szállítók budapesti konkurensükkel kapcsolatos aggodalmai. Ha egy hosszú évek alatt kiépített rendszert egyszer csak felbolygat egy kívülről jött piaci szereplő, amely kedvezőbb ajánlatokkal kecsegteti az ügyfeleket, természetes, hogy a rendszer haszonélvezői hadakoznak a status quo felborítója ellen. Más kérdés, hogy ez a fellépés mennyire illeszkedik a kulturált piaci magatartás és a szabad verseny szabályaiba. Az, hogy az új versenytársat lépten-nyomon pocskondiázzák, sőt a magyar rendszámú gépkocsik áthaladását megakadályozó útblokádokkal fenyegetőznek, már jócskán túllépi ezeket a kereteket. A konfliktus nemzeti síkra terelése eltereli a figyelmet a lényegről. Arról, hogy az ügy legfontosabb szereplői, az utasok szép számban választják a „betolakodót” az „erős hazai” helyett. /Balogh Levente: Erős hazai? = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./

Az utóbbi időben egyre több román állampolgár vásárol magának telket, lakást, házat a határ túloldalán, Magyarország keleti falvaiban, városaiban. Legtöbben a Partiumból valók, de akadnak bőven vevők Erdélyből és néhányan a regáti részekről is. A legfőbb ok a kelet-magyarországi alacsony ingatlanárak, ami vonzó a romániai vásárlóközönség számára. Egy családi házat, mely Romániában 120 ezer euróba is kerülhet, Nagyváradtól egy ugrásnyira, a túloldalon már 30 ezer euróért meg lehet vásárolni. Sok nagyváradi adja el tömbházlakását és költözik ki a határ menti magyarországi településekre és még pénzük is marad. Az év elejétől magyarországi banki hitelt is tudnak biztosítani. A vásárlók fele-fele arányban románok, illetve magyarok. Tíz éven belül a biharkeresztesi házak akár 50 százaléka is román tulajdonban lehet. Több településen teljes utcák vannak, melyeket románok laknak. Például Bedőben nyolcosztályos román–magyar nyelvű iskola működik. /Létai Tibor: Román terjeszkedés a határon túlra. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 11./

Az RMDSZ Hunyad megyei szervezetében a rangsoroló közgyűlésen többnyire fiatal és rátermett jelöltek mutatkoztak be a közel száz megyei küldöttnek. A rangsorolás is objektíven tükrözte a jelöltek eddigi teljesítményét. Azonban Hunyad megyében valamivel több mint 24 ezer magyar élt, ők is szétszórtan, úgy hogy egy-egy településen belül a lakosságnak maximum a 7-8%-ot teszik ki, ezért az egyéni választási körzetek valamelyikének elnyerése merő álom marad. A visszaosztásból azonban van esély egy mandátumra – véli az RMDSZ. Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke az esély mértékét nem tudja meghatározni. Hunyad megyében az RMDSZ 2000-ben valamivel több mint 12 ezer szavazatot kapott, 2004-ben 11 ezer körülit. Valamivel nagyobb esély mutatkozik Déva, Vajdahunyad, illetve a két Zsil-völgyi körzetben, ahol egyenként 2000 körüli szavazatra számítanak. /Gáspár-Barra Réka: Esélyes rulett. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./

A budapesti Vidám Színpad Csehov–Kiss Csaba A szerelmes hal című előadásával vendégszerepel szeptember 16-17-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Az előadás premierje 2008 februárjában volt, azóta a darab visszhangos sikerrel szerepel a Vidám Színpad kisszínpadán, Nyíregyházán pedig a nemrég zárult Vidor Fesztiválon vívott ki elismerést. /Antal Erika: Vendégségben Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

Csökken a magyar adások műsorideje a román közszolgálati televízió (TVR) legújabb országos csatornája, a TVR3 beindulásával. Az eddig a TVR 2-es csatornáján regionálisan sugárzott, a vidéki stúdiókban gyártott magyar adások ugyanis átkerülnek az országosan mindenütt fogható TVR3-ra, ahol délelőttönkénti 50-55 perces műsoridőben lesznek láthatók az eddig összesen több órás délutáni magyar adások, hétfőtől péntekig. Bardocz Sándor, a kolozsvári területi stúdió magyar adásának főszerkesztője elmondta, a kolozsvári magyar szerkesztőség az új műsorráccsal 20-25 perces műsoridőt veszít. „Eddig a TVR2 regionális frekvenciáján körülbelül 135 perc délutáni műsoridőt kaptunk, a TVR3-on hétfőn és csütörtökön lesz 50-50 perces adásidőnk délelőtt 11. 30-tól. Stanik István, a TVR igazgatótanácsának tagja megerősítette a hírt, hogy átkerülnek magyar adások a TVR2-ről a TVR3-ra, de elmondása szerint nem annyira súlyos a helyzet. Laslavic Tímea, a temesvári televízió magyar adásának szerkesztője elmondta, új riporterrel bővül az eddig négy emberből álló csapat. A marosvásárhelyi tévé magyar adásának főszerkesztőjének, Fekete Hajnalkának nincs tudomása arról, hogy szűkülne a műsoridő. Kacsó Sándor, TVR magyar szerkesztőségének vezetője elmondta, a magyar adások főszerkesztői a csökkentett műsoridő mellett a délelőtti időponttal nem elégedettek, hiszen a délutáni adásidők több nézőt csalogatnak a képernyők elé. A jelenlegi elképzelések szerint hétfőn Kolozsvár, kedden Marosvásárhely, szerdán Temesvár, csütörtökön ismét Kolozsvár és pénteken Bukarest lép majd adásba 11. 30-tól. Stanik István megjegyezte: „Természetesen én sem vagyok elégedett az adásidővel, de egyelőre ennyit sikerült kialkudni a tévé vezetőségétől. Viszont ha arra gondolunk, hogy az eredeti tervek szerint heti negyven percet szántak a magyar adásokra, a napi 50-55 perc mindenképp nagy előrelépés. ” Bardocz Sándor szerint viszont a jelenlegi személyzeti állomány, műszaki felszereltség és anyagi fedezet nem elég arra, hogy a hármas csatornának és a regionális frekvencia kihívásainak is eleget tudjanak tenni. /Oborocea Mónika: Kevesebb magyar adást jelent majd a TVR3? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

60 ezer katolikus csángó ismeri valamilyen szinten a nyelvet Tánczos Vilmos néprajzkutató 1994-96-os kutatása szerint. Azóta folyamatos a nyelvromlás. Tánczos Vilmos újra felméri a csángó falvak nyelvi állapotát. Több mint tíz év elteltével még mindig a Tánczos-féle számokat idézik tanulmányokban, ugyanis a népszámlálási adatokból eltűnt a moldvai magyar etnikum. A legutóbbi, 2002-es népszámlálás szerint a 232 045 moldvai katolikus közül „hivatalosan” csak 2015 személy tekinthető magyarnak. Több mint tíz év alatt nagyon sok minden megváltozott. A modernizációval a hagyományos életvilág fokozatos eltűnik és a hatalmas méretű a migráció. A nyelvi tudatosság növekedett. Pozitív változás is történt, az utóbbi évtizedben – korlátozott módon, de – beindult a magyar nyelvű oktatás. Ez azonban a magyar nyelvet ismerő gyermekeknek csak mintegy 10−12%-át érintette. Kihalt az az idős nemzedék, amely anyanyelvi szinten ismerte még a hagyományos kultúrát, ideértve a tájnyelvet is – elvesztésükkel a tudás átadásának esélye a fiatalabb nemzedékeknek drasztikusan csökkent. Tánczos Vilmos a télen 36 csángó települést járt végig; a terepmunkát folytatja. Azt is megvizsgálja, egy-egy generációs csoport esetében milyen szintű a magyar nyelv ismerete. A csángók esetenként ékes magyar nyelven mondják el, hogy ők nem tudnak magyarul, alulértékelik a saját nyelvüket. Ugyanakkor még egy olyan székelyes csángó faluban is, mint Somoska, hihetetlen mértékű a nyelvromlás: 15 éve a gyerekek is jól tudtak magyarul, ma már csak értenek, de kizárólag románul beszélnek. Moldvában nyelvcsere zajlik – szögezte le a kutató. Tánczos Vilmos nem lát lehetőséget a nyelvi asszimiláció megállítására, de a magyar oktatási programot mindenképpen folytatni kell. /Tánczos Vilmos Hozzászólás a moldvai „magyarórák” kérdéséhez című írása megjelent a Moldvai Magyarság júniusi számában. / – 20 vagy 21 településen lesz idéntől magyar anyanyelvi oktatás Csángóföldön, remélhetőleg Szitáson és Dumbraveniben is sikerül elindítani a csoportokat – közölte Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője. Az iskolai oktatási helyszíneket hatósági akadályozás miatt nem sikerült bővíteni, maradt a 15 település; az MCSMSZ oktatási programjában jelenleg 40 fölött van a pedagógusok száma, 48 az irodai adminisztrációs személyzettel. Jelenleg a mintegy 1500 gyereket vontak be, majdnem ezren az iskolában is tanulják a magyart mint anyanyelvet, heti 3-4 órában. /Új “kemény számok” kellenek – Hányan vannak és mennyire beszélnek magyarul a csángók? = Transindex. ro, szept. 17./

Húsz év alatt harmadára apadt a szarvasmarha-állomány Romániában. A rendszerváltás utáni első években főleg az állami gazdaságok megszűnése miatt apadt az állatlétszám, addig az utóbbi években már a tehenes magángazdálkodók válnak meg jószágaiktól. Nem kifizetődő az állattenyésztés, a gazdák többnyire idősek, nem bírják már az állatok ellátásával járó kemény munkát. Dr. Vákár István mérnök, Kolozs megyei tanácsos szerint korszerűsíteni és fejleszteni kellene a vidéki településeket, munkahelyet teremteni falvakban, hogy a fiatalok ne menjenek el. /Barazsuly Emil: Búcsúznunk kell az utolsó kalotaszegi bivalytól? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Máriás József /sz. Felsőbánya, 1940. jan. 30./ szerkesztő, irodalomtörténész. Nagybányán érettségizett, Kolozsváron szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. A Bányavidéki Fáklya, 1968 februárjától a Szatmári Hírlap munkatársa, 1974-től főszerkesztője, 1979-től helyettes főszerkesztője, 1986-tól pedig a művelődési rovat vezetője. Érdeklődésében fő helyet kapott Nagybánya írószülöttjének, Németh Lászlónak irodalomtörténeti értékelése. Az Irodalomtudományi és Stilisztikai Tanulmányok 1984-es kötetében az író és szülővárosa kapcsolatát vizsgálta, az Erdélyi Féniks 1991. áprilisi számában a romániai színpadokon játszott Németh-drámákkal foglalkozott. Németh László műveinek romániai visszhangja címmel az író budapesti centenáriumi ünnepségén, a Károlyi Palotában olvasta fel "Gondolataidból élünk" című munkáját. Adósai vagyunk Németh Lászlónak címmel a Korunk 1991/3. számában a folyóirat Németh László-képének ellentmondásos alakulását elemezte, sürgetve, hogy az író szülővárosában, Nagybányán emléktáblát állítsanak. Ez teljesült, az író születése 90. évfordulóján /1991. ápr. 6-án/ a nagybányai Híd utcai református templomban tartott megemlékezésen a Németh László Társaság elnöke és a család leleplezhette a Tőrös Gábor szobrászművész plakettjével ékesített, a templom előterében elhelyezett emléktáblát. Nagybányán az önállóságát újra visszanyerő magyar líceum a későbbiekben az író nevét vette föl. Az író halála 20. évfordulóján az In memoriam Németh László /Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület kiadása, Nagybánya, 1995/ című kötetben közölte a Németh László romániai bibliográfiája című adattárat, amely az 1932 és 1994 közötti időszakot ölelte fel. Máriás József irodalomtörténeti és -kritikai munkássága kötetekben, antológiákban megjelent tanulmányokból, illetve periodikákban, folyóiratokban közölt tanulmányokból, recenziókból, jegyzetekből áll. Máriás József Nyíregyházán él. Így beszél munkásságáról: „Amit az évtizedek folytán megcselekedtem, semmi más, csak szolgálat. Szolgálat, Balogh Edgár értelmezése szerint. ” „Különösképpen a Sütő András és Beke György műveiből kisugárzó szellemiség, hit, erkölcsi tartás és magyarságtudat volt az, amely erőt adott a mindennapokhoz, amelyet műveik méltatásával szerettem volna tovább sugározni az olvasók felé. ” Magyarországon él, de lélekben ma is otthon él. Legfőbb célja, hogy az erdélyi irodalom kincseit népszerűsítse. /B. D. : Kisportré. Tata, te ezt mind kiolvastad? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 20./

Egyhangúan fogadta el szeptember 20-án az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) a szervezet választási keretprogramját, amely a szövetségnek a következő négy évre vonatkozó legfontosabb célkitűzéseit tartalmazza. A marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében megrendezett ülés különösebb viták nélkül zajlott. Az élcelődések célpontja Szász Jenő, az MPP elnöke volt, Tőkés Lászlóról viszont egy rossz szó sem hangzott el. A bírálatokból kijutott a magyarországi pártoknak is. Ez annyiban jelent újdonságot, hogy míg korábban az RMDSZ vezetői a Fideszt kritizálták amiatt, hogy beavatkozik az erdélyi magyar közképviselet ügyeibe, most az MSZP-t emlegették Újhelyi István és Nyakó István múlt heti kijelentései miatt. A két szocialista politikus fejtegetéseire reagálva Markó kijelentette: nem fogadnak el tanácsokat magyarországi pártoktól, amelyek még a saját otthoni dolgaikat sem rendezték. Markó Béla RMDSZ-elnök rámutatott: azért van szüksége a romániai magyarságnak továbbra is erős parlamenti képviseltre, mert az egész Kárpát-medencében beindultak az elmúlt években a kisebbségek számára kedvező folyamatok, de bebizonyosodott, hogy ezek nem visszafordíthatatlanok. Markó ezt az állítását felvidéki és kárpátaljai példákkal támasztotta alá. Felidézte a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának legutóbbi ülését, ahol a szlovákiai és az ukrajnai magyarság képviselői jelezték: egyre kedvezőtlenebbül alakul helyzetük. Kárpátalján az anyanyelvű oktatás megcsorbítására való törekvések jelentkeznek. /Az SZKT szolidaritását fejezte ki a kárpátaljai magyarsággal, és állásfoglalásban ítélte el a magyar oktatás korlátozására irányuló törekvéseket. / Markó emlékeztetett: korábban a felvidéki Magyar Koalíció Pártja erős tagja volt a szlovák kormánynak, miután azonban ellenzékbe szorultak, Szlovákiában felerősödött a magyarellenesség. Markó szerint az RMDSZ és az MPP, valamint az EMNT közötti megállapodás azért nem jött létre, mert csak a parlamentbe való bejutás volt közös érdek, a közös fellépés viszont már nem tartozott mindkét fél által elfogadott célkitűzés közé. Markó a „nagy erdélyi magyar abszurd” részének nevezte azt, hogy Szász Jenő függetlenként akar indulni a választáson, miután hosszas vajúdás után bejegyeztette az MPP-t. Románia és Magyarország viszonyáról megállapította, hogy bizonyos területeken a szétfejlődés érhető tetten, holott az lenne az érdekük, hogy a két ország stratégiákban, gazdaságban és regionális politikákban összenőjön. Kitért Újhelyi István és Nyakó István nagyváradi bírálataira is, akik Markó szerint „kioktatták” az RMDSZ-t, hogy politikusai mennyire koptak el, és azt tanácsolták, hogy negatív kampányt folytassanak. Leszögezte: nem fogadják meg tanácsaikat. Tamás Sándor, a Székelyföld frakció részéről annak a meggyőződésének adott hangot, hogy önkormányzati és parlamenti képviselet csak együtt tud hatékony lenni. Kelemen Kálmán, a kereszténydemokrata frakció részéről a polgármesterek magatartását bírálta, akik szerinte megválasztásuk után önteltek. A szórványt képviselő Winkler Gyula hangsúlyozta: szórvány- és tömbmagyarság csak együtt tud jól szerepelni a választáson. Dáné Károly bejelentette, hogy jövő héten küldik nyomdába a csángómagyar gyerekek olvasókönyvét, amely várhatóan 1500 példányban jelenik meg. Markó elmondta, az egyeztető fórumot – aminek megalapításában a televíziós vita alkalmával Markó és Tőkés László egyetértett – létre kell hozni. Az EMNT-vel folytatott párbeszéd kapcsán kifejtette: elkezdődött egy folyamat, amit folytatni kell. /Borbély Tamás: Hamleti kérdések és dakota közmondások RMDSZ-esen. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./ Markó Béla szerint a romániai magyarság alapvető érdeke, hogy egységben maradjon. „Mi azt kérjük, legyen szó akár a FIDESZ-ről, akár az MSZP-ről vagy bárki másról, hogy ne tessék ide jönni és tanácsokat adni az erdélyi magyarságnak” – hangoztatta Markó. /Lokodi Imre: „Ugrásra kész” az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./ / Nem születtek lényeges döntések az RMDSZ „miniparlamentje”, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén. A 35 oldalas választási programot összeállító bizottságot Lakatos Péter parlamenti képviselő vezette. „Együtt Erdélyért! (modernizáció és autonómia)” – így hangzik a tízfejezetes program címe. Több felszólaló állította, a szerkesztőbizottság nem vonta be kellőképpen a szakértőket a program összeállításába. Péter Ferenc szovátai polgármester a turizmusról szóló fejezetet, Asztalos Ferenc parlamenti képviselő az oktatási programrészt, Benedek Imre szívgyógyász az egészségügyről szóló passzusokat tartotta elnagyoltnak, Kerekes Károly képviselő a szociális fejezet „sutaságaira” mutatott rá, Balogh József vállalkozó pedig a kis- és közepes vállalkozások mellőzését kifogásolta. Magyari Nándor szociológus felhívta a figyelmet, hogy a program nehézkes. A választási előkészületekről Kelemen Hunor ügyvezető elnök számolt be. Ehhez Frunda György szenátor szólt hozzá, aki szerint „zavaros, kaotikus” a választásra való felkészülés. Kelemen Hunor azzal replikázott, hogy minden a legnagyobb rendben halad. /Máthé Éva: „Kaotikus” kampányszervezés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 22./

Az autonómia is szóba került Traian Basescu államfő és a székelyföldi települések elöljáróinak hétvégi, kovásznai találkozóján. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az aszimmetrikus autonómia koncepcióját ismertette az államfővel. Antal szerint az aszimmetrikus autonómia azt jelenti, hogy minden régió annyi autonómiát kap, amennyire igényt tart. Az ország egy vagy több régiója különleges státushoz jutna, amelyen belül az ország többi területéhez képest eltérő jogszabályozás lép életbe, ilyen például a dél-tiroli modell. Traian Basescu megerősítette a februári látogatása alkalmával tett nyilatkozatát, miszerint támogatja az önrendelkezés és a decentralizáció kérdését, de csak akkor, ha az autonómia egyenlő mértékű mind Kovászna és Hargita, mind Calarasi, Bihar illetve Konstanca megyékben. György Ervin Kovászna megyei prefektus szerint Basescu kijelentette: a következő háromszéki látogatásán részletesebben meghallgatja az autonómiáról való elképzeléseket, mert Bukarestnek is pontosan kell értenie, hogy mit akarnak a magyarok. /Kovács Zsolt: Basescuval az autonómiáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet szeptember 22-én Kolozsváron kijelentette: elégedetlen az észak-erdélyi autópálya építési munkálatainak ütemével tekintettel arra, hogy Magyarországnak már csak 30 kilométer sztrádát kell kiépítenie a román határig, míg Romániában ez a szakasz sokkal hosszabb. A nagykövet ellátogatott a kolozsvári Polgármesteri Hivatalba is, ahol László Attila alpolgármester fogadta. Felkereste továbbá a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőségét is. A nagykövet kifejtette: több autonómia-forma létezik, amely alkalmazható Székelyföldön. „Magyarország támogatja az összes békés, demokratikus és a román többségi nemzettel való kapcsolaton alapuló kezdeményezést. ”Az önálló magyar egyetem ügyében kifejtette: egy másfélmilliós közösségnek joga van az anyanyelvi oktatáshoz, beleértve az egyetemi szintű képzést is. Hozzátette: ennek formai meghatározása a kisebbség és a többség megegyezésén múlik. Füzes Oszkár szerint a románoknak nem kell félniük a magyaroktól, és el kell jönnie az időnek, amikor a magyarok sem fognak félni a román többségtől. /Füzes Oszkár: összekötni a két országot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./ Kis túlzással elmondható: Füzes Oszkár a nagykövetté történő kinevezése óta eltelt alig két hónapban többet foglalkozott a romániai magyar közösséget foglalkoztató ügyekkel, mint elődei együttvéve. A nagykövet által elmondottak nem lépik túl az általánosságok határait, mégis előrelépésnek tekinthetők, mert az utóbbi években Budapestről még ilyen szintű támogatás sem érkezett. A magyar kormány számára bizonyára kényelmetlen, hogy a határon túli magyarok között legalább annyira népszerűtlen, mint otthon. Most már „csak” annyi szükséges, hogy a kormány minden lehetséges fórumon kiálljon a magyarlakta romániai régiók gazdasági fejlesztése és önrendelkezése mellett. /Balogh Levente: Gesztusok. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó tevékenységéről Kozma Mária főszerkesztő adott átfogó képet. 1993-ban regionális kiadónak is nevezhették magunkat, mert a szűkebb régióból került ki a szerzők nagy hányada. A kiadónknál közlő szerzők többnyire az erdélyi értelmiségi lét olyan személyiségei, akik az irodalom, a művelődési élet és erdélyi tudományosság különböző területein munkálkodnak. Eddig csaknem félezer könyvet adtak ki. Könyveik „közös nevezője” az értékteremtés. Legértékesebb sorozatuk a Bibliotheca Transylvanica, az erdélyi történelem, művelődés-, hely-, eszme- és irodalomtörténet a kötetei; ezek az erdélyi és összmagyar tudományosság fontos állomásai. Ez a sorozat ma már több mint ötven kötetet számlál. További sorozataik között vannak a díszkötésű, illusztrált szépirodalmi könyvek, továbbá a Névsorolvasás, a Nobile Officium, az Utak, tájak, emberek, a Nagyapó mesefája, Mesevonat, Dióhéjban, Erdély hegyei és a Műterem. /Darvas Beáta: Értékteremtés akadémiája. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Szeptember 26-án tartják az európai többnyelvűség ünnepét Párizsban, az Európai Unió soros elnökségét adó Franciaország fővárosában. Az Európai Bizottság elfogadta a Leonard Orban többnyelvűségért felelős biztos által előterjesztett első közleményt, amelynek célja arra buzdítani az Unió polgárait, hogy anyanyelvükön kívül két másik nyelvet is elsajátítsanak. A közleményre reagálva az Európai Szabad Szövetség, Tőkés László frakciója túlságosan bátortalannak nevezte az Európai Unió többnyelvűségi stratégiáját – közölték a sajtótájékoztatón, amelyen Tőkés mellett Mikel Irujo baszk, valamint Jill Evans walesi képviselő volt jelen. A dokumentum nem az európai polgár eleve meglévő jogaként értelmezi az anyanyelv-használatot. Korábban Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő leszögezte, a kultúrák közötti párbeszéd kapcsán többnyire az emigráns kisebbségek többnyelvűségéről esik szó, holott Európában legalább annyi nemzeti kisebbség él, mint bevándorló. Szerinte a „szomszéd nyelve” helyett a testvér nyelvének tanulását és tanítását kellene szorgalmazni. Az amszterdami egyetem szociológus kutatója, Abram de Swaan nyugalmazott professzor kijelentette, a többnyelvűség egymagában nem érték, inkább „nyűg”, aminek a számlájára írható a közvita szegényessége Európában. De Swaan szerint minél több nyelv „virágzik” a közéletben, annál nehézkesebb a kommunikáció, ami végső soron az angol nyelv dominanciájához vezet. A többnyelvűség „valóságos istenverése” – összegezte a holland professzor, akinek álláspontjával részben Leonard Orban román biztos is egyetértett, mondván a diverzitás sok esetben nem híd a különböző kultúrák között, hanem sorompó. /Sz. L. : EU: bátortalan többnyelvűség. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./