A magyarok fele nem ment el szavazni. Fölösleges tehát az RMDSZ vezetőinek a félkudarc, félgyőzelem miatt az MPP-re mutogatni, s azt állítani, hogy a rendszerváltás óta elért leggyengébb eredményt az új párt megjelenése okozta. Új emberek, új arcok jelentek meg a politikai kínálat asztalán, új eszmék és új elvárások fogalmazódtak meg. Az RMDSZ-nek, mely több mint tizennyolc éve uralja a politikai porondot, számolnia kellett a versenyhelyzettel. Érthetetlen az RMDSZ csúcs- és megyei vezetőinek vagdalkozása, bűnbakkeresése, az ellenfél lejáratására tett újabb és újabb kísérletei. Mindkét tábor vezetői jobb ügyhöz méltó elszántsággal tépték egymás plakátjait Az RMDSZ-esek büszkén újságolják: kicsit átalakított a Háromszék napilap fejlécét – épp annyira, amennyi a lopás vádja alól a bíróság előtt felmentheti őket. Miért nem saját logójukkal buzdították szavazásra az embereket? Egyszerű a válasz: mi vagyunk a hitelesebbek! – írta a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Ki hiteles? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./

Szőcs Géza erdélyi magyar író, költő a Limpopo – avagy egy strucckisasszony naplója című regényéért a Román Írószövetség díját vehette át a bukaresti könyvfesztiválon, a Bookfesten. Eredetileg a gyerekeinek mondott esti meséinek főhőse volt a strucc, aki vissza szeretné szerezni a repülés adományát a struccok nemzetségének. A történet állatmeseformában egyaránt szól a szabadság igényéről, a lélek megtalálásának a parancsáról és a haza megtalálásának belső kényszeréről. Nem tartja magát regényíró alkatnak. Az Irodalmi Jelen két évvel ezelőtti regénypályázata kihívás volt, és ez adta az impulzust, hogy megírja a könyvet. /Bonczidai Éva: Díj Limpopónak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) vezetői vehemensen kifogásolták Tibori Szabó Zoltán cikkét (Szabadság, máj, 3.), holott Tibori szerint ebben a számban Gémesi Ferenc szakállamtitkár, továbbá Zilahi László, a magyar kormány képviselője a Sapientia Alapítvány (SA) kuratóriumában ugyanannyira súlyos és kíméletlen kritikákat fogalmaztak meg. Gémesi Ferenc például azt állította: a Sapientia Egyetemen „sem az intézményi struktúra, sem a működés nem hatékony”, „az elmúlt években megkérdőjelezhető szakmai alapon indultak fejlesztések”, „létező, magyar nyelven is oktató felsőoktatási intézmények keretében már meglévő szakokat indítottak”, „a keresztény értékekhez az is hozzátartozik, hogy betartjuk a szavunkat, főleg ha azt még írásba is adtuk”, „ha a hatékonyságát nézem, ez egy rossz szocialista nagyüzemre emlékeztet”. Az államtitkár szerint a négy helyszínen „négy önálló kiskirályság” látszik kiépülni. Zilahi László szerint „nincs összehangolt koncepció, aminek alapján az egyetem a saját fejlesztését látná”, „a minőség rendkívül eltérő helyszínenként, szakonként”, „jellemző a furcsa gombhoz a kabátot logikára, ami az építkezésekkel kapcsolatban elhangzik”, „az ingatlanra építünk, s aztán majd megnézzük, hogy kinek nincs még tanszéke, s ki nem volt még dékán (...), gyakran ezt látjuk”. Az EMTE és a PKE vezetőinek replikáiból (Szabadság, május 6.; május 8.; május 10.) kiderül, hogy felháborodással olvasták Tibori cikkét, de nem háborodtak fel Gémesi Ferenc bírálata miatt. Tibori Szabó Zoltán megmagyarázta: az újságírót könnyebb elítélni, egyházellenesnek kikiáltani, a finanszírozó magyar állam képviselőivel azonban kesztyűs kézzel kell bánni, „nem illik” visszafeleselni. A 2004-ben a Dr. Antal Kft. (vagy Antal–Mokos) által végzett auditálás szerint „a rendszert már önmagában jellemző probléma, hogy a szerződések, a jövedelmek és a kiadások elszámolásának pontatlanságai miatt a helyzetkép sem lehet teljesen megbízható”; „általános vélemény volt, hogy a szabályozás rendszere a Sapientia–EMTE rendszerben áttekinthetetlen”. „Az intézményben az elmúlt években nem folyt stratégiai tervezés. ” „a szabályozás rendszere a Sapientia–EMTE rendszerben áttekinthetetlen. ” „... nincsenek dékánok által kidolgozott kari fejlesztési stratégiák, hiányzik a kancellár által kidolgozott működési szabályzat és választási szabályzat stb. ” Az egyetem vezetői követelték Tibori Szabó Zoltántól a nepotizmus konkrét példáit, de az újságíró szerint itt nem jól ismert esetek és nevek felsorolásáról van szó, hanem magáról a jelenségről. Az újságíró a jelentésekből levonta a következtetést: a Sapientia–EMTE rendszerében a munka nem úgy folyik, ahogyan azt az eddig elköltött mintegy 14 milliárd forintból meg lehetett volna szervezni. A cikkíró ítélkezett: az egyetem vezetői „félrevezették az erdélyi magyar nyilvánosságot, elhitették vele, hogy az intézményben komoly építkezési munka zajlik”. Amennyiben nem képesek a változtatásra, „engedjék át az intézmény vezetését arra rátermetteknek. ”A Sapientia–EMTE elérkezett az állami akkreditáció állomásához. Az egész erdélyi magyar felsőoktatási rendszert újra lehetne gondolni, a Sapientia–EMTÉ-t beleértve, amelynek fel kell zárkóznia a korszerű egyetemépítés követelményeihez. /Tibori Szabó Zoltán: Sapientia–EMTE: maradjunk a tényeknél. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6., folyt. jún. 7., jún. 9., 10./

Közel nyolcvanezer lejjel egészítette ki Kovászna megye tanácsa a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár költségvetését. Kiss Jenő igazgató jelezte, a pénz nagyobbik részét a tárolási gondok megoldására költik, mert a könyvtár lassan kinövi terét: nincs elég hely a kiadványok tárolására. Ráadásul nemrég jelentős adományt kapott az intézmény: Svájcból mintegy 35 000, többnyire olasz, német, francia kötet érkezett, Zalaegerszegből pedig kétszer ennyit, 70 000 könyvet kaptak egy szakszervezeti művelődési központtól. A pénzből fedeznék az új számítógépes program telepítését is, mely gyorsabb, hatékonyabb a jelenleginél. /Farcádi Botond: Sok a könyv, kevés a hely. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

Az állam 44 óvoda, iskola és gimnázium visszaszolgáltatott épületét vásárolja meg a tulajdonosoktól, a kormány jóváhagyott több mint 31 millió lej kiutalását erre a célra. Cristian Adomnitei oktatási miniszter kifejtette, az összeget az állami költségvetésből átutalják a helyi költségvetésekbe. „Többnyire Erdélyben vannak olyan épületek, amelyek a különböző egyházakhoz tartoztak, és most neves gimnáziumok működnek bennük. Mivel nem tudjuk ezeket a gimnáziumokat kiköltöztetni a városok szélére, az egyetlen megoldás az, hogy megvásároljuk az épületeket” – magyarázta Adomnitei. /Visszaszolgáltatott épületeket vásárolna meg az állam. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 12/

Hagyományokat megörökítő fotótábor tevékenykedett a hargitai Lázárfalván. Ádám Gyula fotográfus vezetésével 2002 óta rendeznek alkotótáborokat a Hargita megyei falvakban. Ilyenkor tizenöt, többnyire hivatásos hazai és magyarországi fotós készít szociofotókat a falvak hangulatáról, az épületekről, és dokumentálja a hagyományokat, a különböző generációk életformáját. A mostani, 15. alkalommal szervezett fotótábor fő témája a változó Lázárfalva és a település még élő hagyományai. A fotósok az András Alapítvány Tókerti Tánctanoda elnevezésű tanyáján ütöttek tábort, onnan járják be a falut. A tervek szerint visszalátogatnak egy-egy helyszínre, hogy az időközben történt változásokat is lencsevégre kapják, ősszel például Oroszhegyre térne vissza a tábor. A korábbi fotótáborokban készült képek a Mindennapi kenyerünk és a Szeretünk Székelyföld elnevezésű magyarországi kiállításon több díjat is nyertek. /Székely Zita: Igaz legyen a fénykép. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./

A helyhatósági választások eredménye, hogy az összlakosság 37-38 százalékát kitevő szatmári magyarság a következő négy évben valós súlyánál jóval nagyobb mértékben lesz jelen a helyi hatalomban, hiszen a megyei tanács elnöki székétől kezdve Szatmárnémeti és Nagykároly polgármesteri tisztségéig sok fontos település vezetését megszerezte. Szatmár az RMDSZ legsikeresebb megyéje. A szatmári magyarok választási sikerének egyik titka az itteni románokkal való folyamatos párbeszéd és együttműködés, amit az ÚMSZ „politikai elemzője, Bíró Béla” a lap jún. 16-i számában Háromszéken olyannyira hiányol. /Sike Lajos: Szatmári módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./ Előzmény: Bíró Béla: Marscsatornák, Új Magyar Szó, jún. 16

Pótolta egykori Kossuth Lajos-szobrát a tenkei magyarság. A Bihar megyei község a második település volt, ahol emlékművet állítottak az államférfinak, de az 1899-ben leleplezett alkotást 1919 tavaszán eltüntették. A magyarországi Nyíradonyért Alapítvány megajándékozta Tenkét a Lakatos Aranka által készített mellszoborral, amelyet május 15-én lepleztek le a református templom udvarán. /Ismét van szobra Kossuthnak Tenkén. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./

Újabb magyarverés történt a délvidéki Temerin városában. Június 14-én éjjel minden ok nélkül rajtaütésszerűen megtámadták és súlyosan bántalmazták az utcán békésen közlekedő K. Roland (19 éves) és K. Viktor (18 éves) magyar fiatalokat – olvasható a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) közleményében. Előbbit sörösüveggel leütötték és megrugdosták, olyannyira, hogy az újvidéki kórházban sürgős műtéti beavatkozásra volt szükség szeme világa megmentésének érdekében. Az incidenst követően a tettesek elegáns terepjárójukba vágták magukat, és elmenekültek a helyszínről. Ágoston András, a VMDP elnöke és Csorba Béla, a VMDP körzeti szervezetének elnöke a helyi rendőrségen s tájékozódott az ügyben. Az illetékesek megerősítették a fentieket. Az eset nyugtalanítja a közvéleményt, mert most kezdődött meg a szabálysértési eljárás egy korábbi magyarverés ügyében. Körülbelül egy hónappal ezelőtt egy nagyobb csoport szerbül beszélő rendbontó kötött bele és vert össze brutálisan két békésen közlekedő magyar fiatalt. Ezek az esetek azt jelzik, hogy a kisebbségellenes támadások környezetünkben nem szűntek meg – áll a nyilatkozatban. (vajdasagma.info) /Újabb magyarverés a Délvidéken. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 17./

Bukarest főpolgármestere Sorin Oprescu lesz. Sokan vitatják, hogy mennyire tekinthető függetlennek. Oprescu ugyan kilépett a Szociáldemokrata Pártból (PSD), azonban nyílt titoknak számít, hogy továbbra is élvezi a tömörülés több hangadó politikusa, így Ion Iliescu támogatását. Oprescu győzelmével Bukarest a PSD kezébe került. Sorin Oprescu apja a Szekuritáté, anyja kémelhárítás tisztje volt, állítólag ő maga is ezeknek a kapcsolatoknak köszönheti gyors szakmai és politikai előmenetelét. Az Egyetemi Kórház sebészeti tanszékének vezetője volt, 2005–2006-ban csupán 14 műtétet végzett, tavaly egyet sem. Honatyaként a parlamentben is hiányzásaival tűnt ki, a második helyen állt a „lógósok feketelistáján”. Minisztériumi rendelettel elmozdították kórházigazgatói tisztségéből. A döntést megfellebbezve pert nyert ugyan, de nem jelentkezett az igazgatói vizsgára. Utóbb nyilvánossá vált, azért nem, mert annak idején hamisítással állította össze a tisztség elnyeréséhez szükséges szakközléseinek dossziéját. /Bogdán Tibor: A nagy vesztes – Bukarest? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Június 21-én, vasárnap 22,30 óra után rendőr segítségével, minden valószínűség szerint féltékenységből, egy Felicia keresztnevű nő megverte a most érettségiző esztelneki Gyergyai Csillát. Gyergyai Csilla elmondta, hogy felhívta Cosmin Stroe, az esztelneki rendőrőrs helyettes főnöke, mondta, hogy beszélni szeretne vele. Este fél 11 előtt pár perccel megérkezett a rendőr Volkswagen Golfjával. Azt ígérte, hogy hamar hazahozza a lányt. Egy elhagyott helyen kiszálltak, ott volt a rendőr barátnője, Felicia. Románul szidták, hogy mit képzel magáról falusi parasztként. Másfél órán keresztül ütötték-verték. A rendőr is verte. Elvették a mobiltelefonját, a rendőr a kártyáját összetörte. A román lány rátérdelt, ütötte, és azt mondta, hogy legszívesebben megölné. Gyergyai Csilla éjfél után ért haza megverve, véresen. Éjszaka a rendőr felhívta, megfenyegette, hogy be ne merjen bemenni a városba, mert kinyíratja. Gyergyai Csilla édesapjával bement a kézdivásárhelyi rendőrfőnökhöz, aki azt javasolta, menjenek törvényszéki orvoshoz. Dr. Vasilita Craciun Vaeceslav törvényszéki orvos megvizsgálta, megállapította, hogy a lány testén tizenhárom ponton van seb. Az orvos a látleletre azt írta, hogy az okozott sebek nem igényelnek orvosi kezelést. Az újságíró megkereste dr. Florin Popát, Kézdivásárhely rendőrfőnökét, aki elmondta, nem lesznek elnézőek a vétkes rendőrrel szemben. /Iochom István: Megvertek egy érettségiző lányt (Rendőrségi túlkapás Esztelneken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

A lap munkatársa Debrecenbe ment, szürkehályog-műtétre. Sietett megjegyezni, hogy az „Orbánék által kitalált magyar igazolvány itt fabatkát sem ér”. Ki kellett fizetni az ezer eurót. Szatmárnémetiből a fél város Fehérgyarmatra jár szülni, a nagykárolyiak Nyírbátor környékéről hordják a meggyet, almát, s a Partium városaiban egyre több magyarországi ács, kőműves, szerelő dolgozik. Az újságíró hozzátette: „pesti politikusok jönnek és győzködnek, kire szavazzunk. ” /Sike Lajos: Integráció. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

A kizárólag etnikai alapú politizálásra berendezkedett pártok kora lejár térségünkben – jelentette ki Gémesi Ferenc, a MeH nemzetpolitikai ügyekben illetékes szakállamtitkára. Ráadásul a Vajdaságban a "magyar egység", míg Erdélyben a "magyar pluralizmus" koncepciója látszik csődöt mondani. Gémesi szerint a megváltozott politikai-gazdasági és társadalmi folyamatok új energiákat szabadítanak fel, dinamikus gazdasági fejlődés jellemzi a magyarok által is lakott régiók többségét. Gémesi szerint baj, hogy az autonómia a magyar politikai közegben többnyire csak politikai értelemben jelentkezik itthon is, meg határon túl is. Az autonómiát néhányan mindent megoldó varázsszernek gondolják. Az újságíró szerint feszültség érződik a Gyurcsány-kormány és némely kisebbségi magyar pártvezető között. Gémesi szerint a programot egyeztették a határon túli magyarokkal. A Gyurcsány-kormány nem kíván politikai hűségesküt senkitől, magyarázta Gémesi. A magyar választók nem követik a Magyarországról exportálni kívánt megosztó politikát, tette hozzá. Az államtitkár bírálta a Fideszt. /Kis Tibor: Lejár az etnikai alapú politizálás ideje – Gémesi Ferenc szakállamtitkár nemzetpolitikai kérdésekről. = Népszabadság, júl. 1./

A kommunista titkosrendőrség, a Szekuritáté emberei lőttek 1989. december 16. és 22. között a tüntetőkre Temesváron – derül ki a védelmi minisztérium bevetési naplójából, amelyet nyilvánosságra hozott a Legfelsőbb Bíróság. A dokumentum titkosságát Victor Atanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokok ügyvédeinek kérésére oldották fel. Ellenük azzal a váddal indult eljárás, hogy ők adtak parancsot a forradalom kitörésének napjaiban a rendfenntartóknak arra, hogy lőjenek a tömegbe. A dokumentum órára lebontva rögzíti, mi történt a szóban forgó időszakban Temesváron. A napló szerint a Szekuritáté, a milícia és a terrorellenes különleges alakulat fegyveresei álruhában beszivárogtak a hadsereg egységei közé, és ők nyitottak tüzet a tömegre, többnyire akkor, amikor a hadsereg alakulatai figyelmeztető lövésekkel próbálták helyreállítani a rendet. A bevetési naplóból az is kiderül, hogy a mindmáig azonosítatlan személyek a katonákra is lőttek. A dokumentumok szerint a hadsereg alakulatai egyszer sem támadtak a tömegre, feladatuk ugyanis egyes objektumok védelmére korlátozódott. /Balogh Levente: A Szekuritáté lőtt a tömegbe Temesváron. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./

Függetlenül attól, hogy mennyire gondolja komolyan, Fodor Gábor SZDSZ-elnök kijelentése – amelynek értelmében az általa vezetett párt felelősséget érez mindazok iránt, akik a határon túl magyarnak vallják magukat, valamint hogy mind az egyén, mind a közösség számára az autonómia jelenti a legjobb megoldást – fordulatot jelent a szabad demokraták eddigi retorikájához képest. Az SZDSZ s eddig, ha az elcsatolt területeken élő nemzetrészek gazdasági helyzetének fellendítésével kapcsolatosan voltak is javaslatai, a határon túli magyarok közösségi igényei iránt érdektelennek mutatkozott. Az SZDSZ Erdélyben, de bizonyára a Felvidéken és a Délvidéken sem tartozik a legkedveltebb magyarországi politikai alakulatok közé. Fodor kijelentése akkor válik hitelessé, ha az SZDSZ politikusai a szomszédos, magyarlakta országok fővárosaiban, Brüsszelben az uniós fórumok előtt, illetve képviselőik révén az Európai Parlamentben is fölvállalják, hogy liberális pártként érveljenek a határon túli magyarok kollektív önrendelkezési joga mellett. /Fodori fordulat? = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Bogdán Tibor csökönyösen ismétli a maga mondókáját Wass Albertről. Nem érti, hogy Vekov Károly miért nem ad hitelt hiteltelen személyek állításainak vagy kétes jellegű/eredetű történelmi „forrásoknak”. Bogdán Tibor nem akarja érteni, hogy sem az életművet, sem az író világszemléletét nem lehet két kiragadott idézet alapján minősíteni. Vitapartnere nem ismeri, hogyan működött a magyar emigráció, mennyire megosztott volt, vagy hogyan működtek intézményei, kiadványai. Azonban 50–60 évvel ezelőtti szemléletet és minősítéseket súlyos hiba a mai magyar olvasó fejébe sulykolni. B. T. ma ugyanúgy tovább címkéz és minősít, mint 1989 előtt, amikor kijelenti, Wass Albert művei árasztják a szélsőjobboldali, ergo fasiszta, nyilas, antiszemita, Európa-ellenes (!) eszméket. Az emberek olvassák nyugodtan Wass Albert műveit, ajándékozzák gyermekeiknek, unokáiknak, regényein átsüt a magyarság iránti határtalan elkötelezettség, Erdély és a természet iránti végtelen szeretet, az erdélyi ember iránti mély tisztelet, az igazi erdélyi szellemiség. /Vekov Károly: Rögeszmékről ezúttal utoljára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Állami ösztöndíjat nem kaphat a romániai diák, ezért egyre több partiumi magyar hozza vissza gyerekét Magyarországról, ahová általános vagy középiskolába ment tanulni. Korábban nagy divat volt a nyugati határ mentén, hogy a nyolc általános vagy a középiskola befejezése után sokan Magyarországra mentek tanulni, legtöbben a közeli városokba – Nyírbátorba, Mátészalkára, Debrecenbe, Nyíregyházára, Miskolcra. Magyarország ma már nem annyira vonzó a továbbtanuló fiatalok számára. Egyes diákok arra panaszkodtak, hogy „kinézik őket” anyaországi társaik. Szatmár megye legnagyobb magyarnyelvű oktatási intézményében, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban idén 160 fiatal érettségizett, s közülük nyolc-tíz tanul tovább az anyaországban. Elek Imre igazgató szerint ez alig fele a három-négy évvel ezelőttinek. /Fleischer Hilda, Sike Lajos: Nem kifizetődő már a vendégdiákság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./

Korunk egyes túlfűtött politikai bűvészei egy ideje a viszályalapú megértést keresik. Orbán Viktor régen nem volt ennyire békülékeny az RMDSZ irányában, mint most. A lap szerint a múlt héten történt „egy erkölcsi dimenziójában jelentősebb, katartikus esemény is”. Nagy Zsoltról, a tehetséges fiatalemberről, „aki megbecsülést szerzett az RMDSZ-nek és a magyarságnak” miniszterként, kiderült, nem korrupt, „nincs bűntény”. /Ágoston Hugó: Leckék. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

Romániában nyílt titok, hogy a parlamenti mandátumok egy részét a pártok gyakorlatilag eladják, pénzzé teszik. Ez az üzlet annyira nyíltan folyt az eddigi választások előtt, hogy több újság a különböző pártoknál dívó „árfolyamokat" is közölte. Tudott az is, hogy a román politikai pártoknál a központi vezetés, azaz jó esetben is csak tucatnyi személy döntött a listák összetételéről, s ezek feltöltésénél a húzónevek után mindig ott lapultak a névtelen, de pénzüket letevő „politikusok", akik közül aztán kikerült a parlament derékhada, a hozzá nem értő pártkatonák, bólogatójánosok. /Szondy Zoltán: A győztes recept adott... = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./

Fél év után sem érkezett válasz a Pro Europa Liga (PEL) módosító javaslataira a Tanügyminisztériumból – számolt be Smaranda Enache, a PEL társelnöke sajtótájékoztatóján. A Pro Europa Liga azt vizsgálta, hogy a romániai állami iskolákban mennyire használják egyenlő arányban a vallási felekezetek jelképeit. A PEL nem a vallásoktatás, hanem az ortodox egyház „túlsúlyos” jelenléte ellen van. A Legfelsőbb Bíróság nemrég határozatot hozott arról, hogy a vallási jelképek használata az iskolákban törvényes, akárcsak a vallásoktatás. Enache jelezte, azt kifogásolták, hogy a többségi felekezet, az ortodoxia nagyobb hangsúllyal van jelen az állami tanintézményekben. /Antal Erika: Egyenlőtlen vallási jelképek? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

A CIVEK – Civilek Háromszékért Szövetség két témakörben szándékozott egyeztetni A civil szféra és az önkormányzat partnerségi kapcsolata című kerekasztal-beszélgetésen: Sepsiszentgyörgy pályáztatási rendszerének átalakítása, valamint a Lábas Ház működtetése. A CIVEK által kidolgozott javaslatcsomagot Berecki Kinga elnök ismertette. Az önkormányzatnak nem kulturális, illetve sport tematikájú pályázati alapot kellene elkülönítenie költségvetéséből, hanem működési alapot és projektalapot, a pályázatok elővéleményezését pedig egy, a CIVEK által kijelölt szakbizottságnak kellene elvégeznie. E javaslatokkal csupán annyi a gond – hívta fel Sztakics Éva alpolgármester a figyelmet –, hogy a törvény nem engedi, hogy önkormányzatok civil szervezetek működési költségeit fedezzék, másrészről csak Sepsiszentgyörgyön évente 100–150 civil szervezet pályázik, ehhez képest a mindössze harminckettőt tömörítő CIVEK-ről nem lehet tudni, mennyire ernyőszervezete az összes háromszéki vagy legalább sepsiszentgyörgyi civil kezdeményezésnek. /Váry O. Péter: Változást akarnak (Civil kerekasztal). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Az elmúlt tíz nap alatt az Ars Topia Alapítvány szervezte és a gyergyócsomafalvi önkormányzat, valamint a plébánia hivatal támogatta kalákával felépítették a veresvirági kilátót, a felső-nyírkerti borvízfürdőt és hőkatlant, rendezték a Maros-parti iskola környékét, helyreállították a központi borvízkutakat, két szőnyegmosó padot építettek a Maroson, utcai padokat, utcanév- és információs táblákat helyeztek el a község különböző pontjain. A kalákázók Magyarországról, Erdélyből, Bukarestből, Németországból érkeztek. /Jánossy Alíz: Megújult a borvízfürdő. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

Az árvízkárosult családokból származó személyek egyenként 300 lejt, az elhunytak családjai pedig 5000 lejt kapnak. Az árvízben négy ember meghalt, 99 ház tönkrement, s további 122 lakást az összeomlás fenyeget. Megrongálódott több mint 2000 ház. Összesen 145 helységben voltak árvízkárok. 8 300 kút vize ihatatlan, 1408 híd és palló tönkre ment. Hargita megyében, a Kis-Homoród völgyében az esőzés okozott károkat. /Hat megyében pusztított az árvíz. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./ Folytatódtak a kitelepítések az árvíz sújtotta moldvai vidékeken, 15 ezer fölé emelkedett a természeti katasztrófa miatt otthonukból távozni kényszerülők száma. Bákó megyében a Szeret vízszintje rekordmagasságot ért el, ennyire még sohasem emelkedett a folyó szintje. A Szeret több települést teljes egészében elöntött. Eddig öten haltak meg az áradásokban, 148 lakóépület megsemmisült, 123 bármikor összedőlhet, és összesen kétezer lakóházat rongáltak meg a megáradt folyók. A román hatóságok részben Ukrajnát teszik felelőssé az áradások okozta károkért. Cristian David belügyminiszter közleménye szerint rosszul működött az információcsere a két ország hatóságai között. /Balogh Levente: Újabb kitelepítések Moldvában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./

Évek óta nincs buszjárat kilenc Kovászna megyei faluban. A közlekedési cégek azokra a járatokra kiírt versenytárgyalásokon jelennek meg csupán, ahol sok az utas, jók az utak, vagyis gazdaságosan lehet működtetni a rendszeres járatot. Kilenc útvonalra azonban évek óta nincs jelentkező. Pedig valamennyire háromhavonta kiírnak versenytárgyalást. Zalán, Bácstelek, Dobolló, Szárazajta, Köpec, Futásfalva, Ikafalva, Felsőlemhény és Kommandó lakóinak nem áll rendelkezésére közszállítás. A megyei tanács nem támogathatja ezeket a járatokat, a helyi önkormányzatoknak pedig nincs pénzük. Demeter János, a tanács alelnöke szerint a mikrorégiós társulások oldhatnák meg a problémát. Az önkormányzatoknak kellene buszokat vásárolniuk, és működtetniük a járatot. /Bíró Blanka: Falvak buszjárat nélkül. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke úgy véli, hogy az RMDSZ olyan megalázó feltételeket diktált, amelyeket a Magyar Polgári Párt (MPP) nem fogadhatott el. Az EMNT elnöke csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a feleknek nem sikerült megállapodniuk a közös választási szereplésről. Tőkés szerint a július 31-i előmegegyezéstől annyira eltér az RMDSZ-nek a másnapi érdemi javaslata, hogy úgy tűnik: a szövetség semmiképpen nem akar megegyezni az MPP-vel. Az RMDSZ javaslatai a belső koalícióban olyan széleskörű megszorításokat írnak elő, hogy ha azokat mind betartja az MPP, akkor megszűnik az önálló identitása – mondta az EMNT elnöke. Tőkés bírálta az RMDSZ-t amiatt, hogy soha nem kötött igazi megegyezést magyar partnerével, holott román pártokkal mindig sikerült megállapodnia. /Borbély Tamás: Tőkés szerint az RMDSZ nem akart megállapodni belső koalícióról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Levélben fejezte ki köszönetét Kóthay László magyar vízügyi államtitkár román kollégájának, Lucia Ana Varga környezetvédelmi államtitkárnak, amiért Románia megengedte, hogy néhány magyar szakember ellátogasson Borsabányára, és a helyszínen tájékozódjon július 26-án gátszakadást szenvedett derítő helyzetéről. A levél szerint a magyar szakemberek által készített jelentés alapján a magyar környezetvédelmi tárca „megnyugtathatja a magyar közvéleményt”. A román fél – éppen Varga államtitkár szorgalmazására – mindent megtett annak érdekében, hogy a borsabányai szennyezés méreteit kisebbítse, azt jelentéktelennek mutassa be. Öt napon át a román hatóságok azt ismételgették, hogy a gátszakadás nyomán a Csiszla patakba kikerült zagy, a patak magas vízhozama miatt annyira felhígult, hogy a szennyezést már a Visó folyóban sem lehetett kimutatni. Azonban július 31-én a kolozsvári Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság közleményt adott ki, amelyben leszögezte: a szennyezés következtében a Visó vize II. fokúról III. minőségi fokra romlott, mangánnal, rézzel és cinkkel szennyeződött. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi lakosság Kóthay-féle megnyugtatásának megalapozottsága megkérdőjelezhető. A Kóthay-levelet Korodi Attila környezetvédelmi miniszter is kihasználta, kijelentetve: a dokumentum elismeri, hogy a Tiszát a borsabányai baleset nem mérgezte. Varga államtitkár pedig egyenesen gratuláló levélről beszélt, amikor a magyar tárca dokumentumának megérkezését bejelentette. A magyar hatóságok a levélben szóvá sem tették, hogy július 16-án az Aranyoson is halpusztulással járó súlyos környezeti katasztrófa történt, s hogy a szennyezés tényéről a romániai illetékesek a magyarországi hatóságokat és közvéleményt nem tájékoztatták. A Szabadság tudósítója a hatalmas mennyiségű döglött halat a Maros és az Aranyos találkozásától nem messze saját szemével látta. Budapest végül augusztus 1-jén közölte: számon kérték Bukaresttől, hogy miért nem értesítették a történtekről a magyar felet. Augusztus 1-jén ismeretlenek kőolaj-származékokkal szennyezték a Kis-Szamost, közölte a Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság. /Gratuláció Budapestről a szennyezésért? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Lakitelek vendégei voltak maroshévízi fiatalok. A meghívás előzménye: március 15-én a maroshévízi Székely Tanács színvonalas műsorral emlékezett meg az 1848-as forradalom hévízi eseményeiről. Az ünnepségen jelen volt Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, akinek annyira megtetszett a fiatalok műsora, hogy meghívta őket egy lakiteleki táborozásra, július 28. és augusztus 3. között. A táborozás költségeit a vendéglátók állták. A Csillagtúrák a Tisza mentén elnevezésű táborozáson a fiatalok részt vettek a Magyarok égen és földön című programon, amelyet Zombori Ottó csillagász vezetett. A hévízi fiatalok ismét találkozhattak Lezsák Sándorral és Nagy Alajossal, az 1956-os forradalom részvevőjével, a Mindszenty Társaság tiszteletbeli elnökével. /(Czirják Károly): Lakitelek vendégei voltak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 5./

Máréfalván, a tájházban az alkotótáborban, a faragótáborban, a Kőlik Egyesület Kalákatáborában több mint százan gyűltek össze, az oktatókkal együtt. A résztvevők fele már ismert táborozó, most barátaikat is hozták, emellett pedig zsombolyaiak – a dévai Szent Ferenc Alapítvány részéről –, nyíregyháziak, budapestiek, udvarhelyiek, csíkszeredaiak is jöttek. Számos résztvevő bútorfestést tanul. /Barabás Blanka: Pezsgő élet kalákában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 5./

Debreczeni László beszélt a nyolcvanas évek elején Tibori Szabó Zoltánnak az elveszettnek hitt Herepei János-féle Házsongárd-feltérképezés „kartonjairól”, mondván, újra fel kell tárni mindent, amit lehet, ami még létezik. Tibori Szabó Zoltán fényképezni kezdte Házsongárd emlékeit, több mint háromszáz síremléket fényképezett le, a művészi alkotásokat próbálta meg a jegyzetekbe és a fényképekbe átmenteni. Azokból a többnyire titkon rögzített adatlapokból dokumentum értékű anyag lett. Az anyag publikálása nem sikerült, B. Nagy Margit intette: tessék megtanulni az íróasztalfióknak dolgozni! Amikorra a pusztuló síremlékeket restaurálni lehetett volna, a hatalmas munkát már senki nem akarta vagy tudta felvállalni – Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet kivételével, aki csaknem tíz éve fáradozik azon, hogy a Házsongárd még megmenthető síremlékeit, tumbáit, kriptáit megmentse a jövőnek. Ezt a munkát támogatnunk kell. A Házsongárd Alapítvány nemes céljainak megvalósítása érdekében augusztus 23-án – a stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesülettel együtt – nagyszabású jótékonysági képzőművészeti kiállítást rendez Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet Bethlen termében. Az alapítvány felkérte a világon élő magyar művészeket, hogy egy-egy munkával járuljanak hozzá e kiállítás sikeréhez, amelynek teljes bevétele a Házsongárd Alapítvány munkáját támogatná. /Tibori Szabó Zoltán: Az ősök sírjai. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./

A Budapestre menekült erdélyiek 1988 tavaszától minden pénteken a rákosszentmihályi-sashalmi református templomban találkozhattak. Kétszázan is elfértek a tágas halljában. Vegyes társaság gyűlt össze: vakmerő határátlépők, óvatos turisták, sápadt betegek, megkeseredett apák. Istentisztelet előtt megkezdődött a külföldiek regisztrációja, majd a tájékozódás, ismerkedés, használtruha- és használtkönyv-válogatás. Karitatív csoportok aktivistái kínáltak lelki segélyt, némi pénzmagot, szálláshely- információt, munkahelyről szóló tájékoztatót. A lelkészek közül egy ötvenöt körülinek látszó férfi tűnt ki, Németh Géza főember lehet, hiszen a leghosszabb, legparázslóbb beszédeket ő mondta, a menekülteket leginkább ő mozgatta meg, a többiek. Pánczél Tivadar, a helyi lelkész segítette munkáját. Néhány hét múlva aztán elhűlve hallották, hogy Németh Géza nem főnök, nem is igazi pap, mert valamikor kegyvesztett lett, a kommunista hatalom elvonta lelkészi jogait, de már majdhogynem megbocsátottak neki, hiszen megbízták a drogosok, hajléktalanok istápolásával. Az erdélyi menekültek is megismerhették Németh Géza Csaba utcai pince-imaházát. A családegyesítésnek legaktívabb szószólója szintén Németh Géza lett, mindent megpróbált, egy külföldi, civil szervezet támogatásával, 1988 nyarán az Egyesült Államokba utazott, ahol elérte, hogy május 24-én, Washingtonban meghallgassa őt a Kongresszus Emberi Jogi Bizottsága, és átvegyék tőle az erdélyi családok integrációját sürgető kérelmet, melyet kétszáz menekülttel íratott alá. Az csak lassan derült ki, sokáig miért nem volt "igazi" pap: valamikor 1971-ben, szolgálati helyén, Érden, engedély nélkül építtetni kezdett új templomát Martin Luther Kingről nevezte el, de az Állami Egyházügyi Hivatal és a püspökség mindehhez nem járult hozzá, majd a lelkészt az engedetlensége miatt eltiltották hivatásának gyakorlásától. Németh Géza a rákosszentmihályi templom és a Csaba utcai mély-imaterem mellett még két helyszínen, két állandó helyen foglalkozott a többnyire illegális bevándorlókkal: a Thököly úti lakás-irodájában, melynek falait erdélyi festők olajképei, akvarelljei díszítették, és a szilasligeti nyaralójában, amelyet hétvégeken rendezvényházzá változtatott. Csapatának vállalkozó szellemű tagjait 1988 nyarán elvitte Fonyba, ahol lelkészbarátjának udvarán ütöttek tábort, onnan Vizsolyba buszoztatta őket, hogy megmutassa a Károli Gáspár-féle első magyar nyelvű Bibliát. Ez a kezdetét jelentette az elkövetkező ún. vidéki konferenciáknak. Megesett, hogy elhanyagolt zsidó temető takarítására küldte követőit; amikor pusztító földrengés rázta meg Örményországot, gyűjtést rendezett, majd a perselypénzt két férfi vitte a Népköztársaság útjára, a szovjet nagykövetség és konzulátus épületébe. Németh Géza prédikációinak néhány jellegzetes mondatát évtizedek múltán is fel tudja idézni Kibédi Varga Sándor. Kijelentette például: "Mivel sokan próbálnak segíteni rajtatok, remélem, senki nem megy innét Nyugatra. Ha kinyílnak a határok, akkor sem. Azt mondom Isten előtt, hogy ne legyen neked szerencséd, ha ezt a nemzetet mégis elhagyod. " Többször kifejtette, a menekültek fogják megmenteni a bűnös budapesti társadalmat, éspedig azért, mert nincs olyan erdélyi ember, aki azt merné mondani: nincs Isten. (Részlet a Magyarország felfedezése sorozat számára készült Menekültek című szociográfiából.) /Kibédi Varga Sándor: Ha nemzeted mégis elhagyod… = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./