Megváltozott az árva gyermekek élete a nagyméretű otthonok megszüntetésével. Az ezredfordulón beindult reform keretében kialakított családi típusú intézményekben elhelyezett árva gyerekek élete könnyebbé vált. Hargita megyében 413 gyermeket nevelnek „pótszülők”. EU-s előírás volt a nagyméretű, még a kommunista rendszer idején meghonosított otthonok felszámolása. A folyamat 2003-ra lezárult. Hargita megyében, Székelykeresztúron és Csíksomlyón is megszüntették a nagyméretű árvaházakat, helyettük családi típusú otthonokat rendezve be, amelyekben 6–10-es létszámú csoportok laknak. Egyes esetekben családi házakban házaspárok nevelik a gyermekeket, máshol kisméretű otthonokba helyezték el őket, ahol nevelők felügyelik az életüket. Hargita megyében több mint 40 családi típusú otthon működik, de a megyei szociális és gyermekvédelmi igazgatóság információi szerint a megyében jelenleg mintegy 1700 gyermek él a gyermekvédelmi rendszer ellátásában – a fogyatékkal élő gyermekek számára külön elhelyező-központok működnek. A székelykeresztúri gyermekotthon 1955-től 2003-ig működött, felszámolásakor mintegy 450 lakója volt. A városban a németországi Ház a Holnapért Egyesület segített átszervezni a gondozást: 1998–2001 között négy házat építettek Székelykeresztúr környékén. Később külföldi és hazai támogatásból tömbházlakásokat és még egy házat vásároltak Hargita megye különböző városaiban. A gyerekek többnyire szakmát tanulnak, de több egyetemista is van köztük. Nyáron többen munka után néznek. /Székely Zita: Pótolni az otthon melegét. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Immár tizenegyedik alkalommal rendeztek teológiai napokat december 14–15. között a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán. Dr. Jakubinyi György érsek prédikációjában felvázolta az egyetemes és szolgálati papság bibliai gyökereit. Dr. Puskely Mária Spirituális erővonalak az Árpád-korban címmel az Árpád-házi szentek életpéldáján keresztül körvonalazta a sajátos történelmi és földrajzi koordinátáktól meghatározott nemzeti spiritualitás jellemzőit. Dr. Tóth Anna bizantológus (ELTE, Budapest) egy kevéssé ismert bizánci laikus történész, Joannes Malalas világtörténetét ismertette. Dr. Cs. Gyimesi Éva a kortárs irodalom egy alkotásán, Kamarás István Jézus-projektum című művén keresztül közelítette meg a mai keresztény értelmiségi helyére vonatkozó témát. December 15-én dr. Angi István zeneakadémiai tanár, esztéta A gregorián ének pirkadó reneszánsza laikusok körében című előadásával folytatódott a konferencia. Dr. Tánczos Vilmos néprajzkutató Laikusok hagyományőrző szerepe a moldvai katolikusok körében című előadásából a hallgatóság képet alkothatott a csángó falvak múltbeli hitéletéről, amelyet magyar pap hiányában többnyire deákok irányítottak, de fény derülhetett az asszimilációs folyamatra és következményeire is. Dr. Holló László a Római Katolikus Státusról mint kifejezetten laikus intézményről tartott előadást. /Farmati Anna: Laikusok az egyházban. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 23./

1990 tavasza óta áll Aradon, a Maros-parton Tóth Sándor kopjafája, s azóta minden december 23-án koszorúk kerülnek rá. 1989. december 22-én estefelé a hódmezővásárhelyi Tóth Sándor saját kamionjával a szülővárosának polgárai által a romániai forradalom hírére összegyűjtött segélyeket hozta, s itt, a várhídtól néhány méternyire érték a halálos lövések a december 23-ra virradó éjszakán. Ő volt az aradi forradalom egyetlen külföldi áldozata. Emlékére állították a kopjafát a várhíd közelében, s nevezték el róla a sétánnyal párhuzamos utcát is. A hagyományos koszorúzáson jelen volt Tóth Sándor özvegye, a testvérváros, Hódmezővásárhely önkormányzatának küldöttsége, az aradi és Arad megyei önkormányzat képviselői és az aradi forradalmárok küldöttsége. Bognár Levente aradi alpolgármester hangsúlyozva: “Tóth Sándor hidat épített a két város, Arad és Hódmezővásárhely közé, áldozata pedig örök emlék marad számunkra”. Valentin Voicila, a 18 évvel ezelőtti aradi forradalom vezéralakja, aki 1989-ben ott volt Tóth Sándort temetésén, és azóta minden esztendőben jelen van a Maros-parti koszorúzáson, ezúttal a 2006-ban prózában írt poémáját olvasta fel Tóth Sándorról és a forradalom vértanúiról, akik embertársaik iránti szeretetből áldozták életüket. /-r –a: Koszorúzás Tóth Sándor kopjafájánál. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 27./

A szentestén tartott istentisztelet alatt betörtek Szatmárnémetiben a Szamos negyedi református egyházközség parókiájára, ahonnan pénzt, illetve a lelkész iratait lopták el. Bogya Kiss Mária lelkész szerint ez már a hatodik rablási eset pályafutása során – a lelkészlakásba négyszer, a templomba pedig kétszer törtek be az utóbbi tizenhárom év alatt. A papilakból többnyire pénzt, illetve a család értékeit tulajdonították el, a templomból pedig a szintetizátort és a keresztelőkannát vitték el. A rendőrség egyetlen esetben sem bukkant a tettesek nyomára. Sipos Miklós, a szatmári egyházmegye esperese szerint az elmúlt négy-öt év során a város majdnem minden parókiájára betörtek, többnyire olyankor, amikor tudni lehetett, hogy a lelkész és családja a templomi istentiszteleten vesz részt. „Többször hatoltak be erőszakosan az esperesi hivatalba is, viszont itt nem tartunk pénzzé tehető értékeket, így általában csak az iratokat szórták szét” – magyarázta Sipos Miklós. /Babos Krisztina: Parókiát raboltak ki. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./

Pászkány Árpád Zoltán kolozsvári üzletember hangsúlyozta, a román politika különböző üzleti körök kiszolgálójává vált, és mindezt egyesek olyan sportszerűtlenül művelik, hogy nincs az az eszköz, gazemberség, amelyet ne mernének bevetni, ha gazdasági érdekeik úgy kívánják. A 36 éves, Erdély Roman Abramovicsaként emlegetett vállalkozó szeretné, ha futballcsapata, a kincses városi CFR jövőre a Bajnokok Ligájában játszana. Pászkány kiemelkedően sikeres évet tudhat maga mögött két fő tevékenysége, az üzlet és a sport terén. Októberben megnyitotta a Trigránittal közösen létrehozott, Románia egyik legnagyobb ingatlanbefektetésének számító kolozsvári Polus Center bevásárlóközpontot, labdarúgócsapata pedig a 2007–2008-as szezon téli szünetében vezeti a pontvadászatot. A Polus megnyitása kapcsán emlékeztetett, tízéves értelmetlen harc áll mögötte. Ennek a bevásárlóközpontnak már 1998-ban meg kellett volna nyitnia kapuit. Mintegy 50 millió dolláros vagyonával Pászkány Románia hatodik leggazdagabb magyarja, és szerepel az ország legtehetősebb 300 embere között. Apja 1990 tavaszán telepedett le Németországban, ahová ősszel követte őt. Építkezési vállalkozást működtettek, húszról négyszáz főre duzzadt az alkalmazottak létszáma. Ezzel párhuzamosan nagykereskedelmi szinten beállt illatszerárusnak: kölcsönzött 13 ezer márkát, és behozott Romániába egy teherautó sprayt. Az emberek ki voltak éhezve erre, jól lehetett nyerni a dezodorokon. Pár hónap alatt megkereste az első millió márkát, a pénzt pedig újraforgatta. Aztán belekezdett az autóalkatrész-üzletbe. Romániában az övé olt az első, külföldi autók számára létesített nagy- és kiskereskedelmi hálózat. Miután megismerte Demján Sándort és a Trigránit csoportot, tevékenysége kiterjedt az ingatlanbefektetésekre is. Pászkány hat és fél év után, 1996-ban visszatért szülőföldjére, Kolozsvárra, honvágya volt. Futballba fektetett be, szereti a focit. Amikor a futballklubot átvette, mindössze pár hét választotta el a megszűnéstől. Az akkoriban ötezer fős befogadóképességű stadiont 15 és fél ezresre bővítette, jövő nyárra már akár 29 ezer szurkolót fogadhatnak. Pászkány kiábrándult a politikából, mindenütt korrupció van. Hónapokkal ezelőtt a román ügyészség zsarolás és bűnszervezet támogatása gyanújával eljárást indított Pászkány ellen, akkor ő többek között Traian Bãsescu államfőnél panaszolta be az üzleti szféra, a politika és az igazságszolgáltatás összefonódását, amely polipként hálózza be a közéletet. Bizonyos gazdasági körök pozícióba juttattak embereket, akik döntéseikkel hatást gyakorolnak az igazságszolgáltatásra. Romániában az elmúlt 17 évben talán soha nem folyamodtak ennyire nyílt, durva eszközökhöz, mint most, soha nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritaté is kinevelte az új nemzedéket, amellyel a gazdaság jelentős szegmensét ellenőrzi. Pászkány Árpád szerint a romániai ma Kelet-Közép-Európa legdinamikusabban fejlődő gazdasága. Ezért az ország tíz-tizenkét nagyvárosában szeretne Polus-bevásárló-központot nyitni a következő években. Pászkány úgy látja, az RMDSZ alapvető problémája: nincs konkrét politikai színezet. Beállítottsága többnyire kemény bal, viszont azt mégse mondhatja el magáról a szervezet, hogy kommunista. De nem vállalhatja magára a jobboldaliságot sem. Az RMDSZ megérett a tisztújításra, miután egyedüli romániai párt, amelynek élén 14 éve ugyanazok a személyek állnak. Sokan kiábrándultak az RMDSZ-ből, és úgy érzik, nem tett túl sokat a magyarságért. Pászkány szerint Romániában már nincsenek valós kisebbségi problémák, nem tapossák el a magyarokat. Pászkány Árpád Zoltán /sz. Sepsiszentgyörgy, 1971. nov. 19./ középiskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. Számos romániai és multinacionális cég tulajdonosa vagy részvényese, tevékenységének fő területe az ingatlanfejlesztés, autókereskedelem és futball. /Rostás Szabolcs: Erdély Abramovicsa. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

Megyes Lábadi Éva számára a temesvári állami bábszínháztól egészen Kanadáig vezetett az út. Lábadi májusban tért haza bábelőadásokat rendezni Európában – most azonban azt reméli, az új évben létrehozhatja saját bábszínházát is Temesváron. Sok tapasztalatot szerzett tengeren túl, ahol másfél évig élt férjével. A nyáron Szlovéniában A kiskakas gyémánt félkrajcárját rendezte meg, modern változatban. . December 21-én volt a bemutató Lendván. A nyár folyamán részt vett Nyírbátorban a Szárnyas Sárkány Fesztiválon, a pécsi felnőtt bábfesztiválon, Szegeden is vendégszerepelt. Szeptemberben tartották Temesváron a Gyöngyharmat János bábelőadás bemutatóját. Lábadi Éva úgy döntött, itthon marad, mert művészi eszközként nagyon fontos számára a nyelv, másrészt úgy érzi, hogy Temesváron megvalósíthatja régi álmát: 2008-ban Fantasia néven létrehozza saját bábszínházát. /Pataki Zoltán: Újévi báb-Fantasia. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./

Nagy Pál sok esztendős szerkesztői múlttal a háta mögött, nyolcvanadik életévén túl is folyamatosan dolgozik. Jelenlegi munkái közül a leglátványosabb a Mentor Kiadónál megjelenő Wass Albert-életműsorozat szerkesztése. Nincs időm unatkozni, mondta Nagy Pál. Ajándéknak tekinti, hogy öreg fejjel is dolgozhat. A Mentornál megjelenő Wass-sorozat immár harminchárom címet tudhat magáénak. Nemrégiben látott napvilágot Nagy Pál szerkesztésében Wass Albert Éltem: voltam címen a szerző önéletrajzi vonatkozású vallomása. Wass Albertet sokáig a kitagadottak és megbélyegezettek sorába tartozott, akár Nyirő József vagy Márai Sándor, meg más magyar írók, akik a háború után emigrációba kényszerültek. Nagy Pál 1992-ben A mindig hazanéző Wass Albert címmel írt egy hosszabb ismertető cikket az egykori Romániai Magyar Szóban. Talán ez volt errefelé az első „megszólalás” az Amerikában élő erdélyi magyar íróról. Sok könyvét kiadták, ennek ellenére még hatalmas terjedelmű kéziratmennyiség vár megjelentetésre. Az emigrációban keletkezett írásokról van szó, jórészt publicisztikai cikkekről, riportokról, különböző alkalmi szövegekről, vallomásokról, de még színdarabokról is. A Mentor a közelmúltban adta ki az Amerikai emberek című kötetet, ami Wass Albertnek a Szabad Európa Rádió számára készített egykori riportjait tartalmazza. Sokat javíthatna Wass Albert megítélésén az író műveinek román közegben való népszerűsítése. Az Elvész a nyom román fordítása készült el, kiadóra vár. 2000-ben megjelent A funtineli boszorkány Corneliu Caltea fordításában Langa Scaunul Domnului címmel. Akkor Ion Coja, a magyarok iránti barátsággal nemigen vádolható Vatra-alapító, bukaresti egyetemi tanár egyebek között azt mondotta, hogy ilyen szépen, ilyen mély együttérzéssel kevesen írtak a román népről. A közelmúltban megjelent Kolozsvárt Mircea Tomusnak az Aripile domnului című dokumentumregénye, pontosabban annak első kötete, melyben a mezőségi, mócsi származású szebeni román író részletesen szól Wass Albertről, a Wass-családról, 1940 őszének mezőségi viszonyairól, drámai napjairól. Nagy Pál gondozásában a budapesti Palatinus Kiadónál – Gondolat és árvaság, Szellemi őrség, illetve Emberi szavak címmel – megjelentek a Tamási Áron esszéinek, cikkeinek, interjúinak kötetei. Ugyanitt kiadás előtt áll egy Tamási-leveleskönyv. A Mentor jelentette meg nemrég Nagy Pál Napló nélkül című könyvét, s remélhetőleg idén napvilágot lát – Gond és remény címmel – közelmúltbeli publicisztikai cikkeiből egy válogatás. A Kriterionnál Mosolygó Erdély címmel többkötetes anekdotasorozatot terveznek kiadni. Nagy Pál /sz. Mezőkölpény, 1924/ a marosvásárhelyi Református Kollégium után Kolozsvárra, a Református Teológiára, majd később a Babes–Bolyai Tudományegyetemre került, az Ifjú Erdély című diáklapban kezdte közölni első írásait. Az egyetem elvégzése után tanársegédként dolgozott Kolozsváron, majd 1955-ben Marosvásárhelyre költözött, ahova az Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz hívták. Tizenöt év után A Hét, majd ‘73-tól nyugdíjazásáig az Új Élet munkatársa lett. Publicisztikai, irodalom- és színikritikai cikkei mellett számos kötetet jelentetett meg, illetve szerkesztett. /Szucher Ervin: „Nincs időm unatkozni” Beszélgetés Nagy Pál irodalomtörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

Nem csak csatározásokból, veszekedésből áll a parlamenti munka. Van a román törvényhozásnak egy másik arca is. Hihetetlen hatékonysággal, békés egyetértésben tudnak elfogadni bizonyos jogszabályokat a honatyák. Többnyire abban az esetben, amikor saját maguknak szavaznak meg különféle kiváltságokat, nyugdíjat. Ugyanez az egyetértés, bámulatos összhang nyilvánul meg azokban az esetekben is, amikor a kisebbségi kérdés kerül napirendre, vagy amikor a székely megyékben kisebbségben élő románok helyzetét kell azonnal megoldani. A román pártok különféle kifogásokra hivatkozva immár három éve folyamatosan akadályozzák a kisebbségi törvény elfogadását. Ehhez képest pedig könnyedén ment át a képviselőházban a tanügyi törvényt módosító, a Konzervatív Párt által benyújtott javaslat, miszerint a magyar gyermekeknek kötelezően románul kellene elvégezniük az óvodai előkészítő csoportot. Legutóbb december végén szavazta meg a szenátus azt a törvénytervezetet, amely hivatalból biztosítana parlamenti képviseletet a magyar többségű megyékben élő románok számára. Ha a székelyföldi románok számára hivatalból biztosítják a parlamenti képviseletet, miért ne történne ugyanez az erdélyi magyarság és valamennyi más kisebbség esetében is? Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor már kidolgozott egy olyan módosító javaslatot, hogy valamennyi kisebbségnek biztosítsanak számarányának megfelelő parlamenti helyet. /Farcádi Botond: A törvényhozás másik arca. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 5./

Nem tudtak még közös nevezőre jutni a Tőkés Lászlót püspököt támogató szervezetek abban, milyen formában folytatják idén az együttműködést. Az ellenzék egy része azt szeretné, ha a bejegyzésre kerülő Magyar Polgári Párt élén Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester helyett Tőkés László állna, közölte Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke. Ez a javaslat a hat szervezet – Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), Székely Nemzeti Tanács (SZNT), Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), Magyar Polgári Egyesület (MPE), Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) – legutóbbi decemberi egyeztető tárgyalásán is elhangzott, többek között éppen a Szász vezette MPSZ sepsiszéki szervezete részéről. Ennél jóval burkoltabban „üzent Szász Jenőnek” múlt év végén Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke, aki Tőkés Lászlóval együtt tartott bukaresti sajtótájékoztatóján többször hangoztatta: „Tőkés pártját” képviseli a román parlamentben. „Ha a megszületendő Magyar Polgári Párt nem kívánja a püspök által képviselt értékrendet maradéktalanul magáévá tenni, akkor meglepetésben részesül a helyhatósági választásokon” – magyarázta Toró. A decemberi egyeztető tárgyaláson Toró egy másik forgatókönyvet is javasolt: a Tőkés László elnökölte EMNT, nem pedig az MPP lenne az a politikai erő, amely integrálná a „nemzeti-polgári oldalt”. Ezt a javaslatot azonban az MPSZ nem véli szerencsésnek. „Nem tartjuk igazán jónak Toró felvetését, mert ha az EMNT nem tudta önmagát alaposan megszervezni ennyi év alatt, akkor hogyan tudná a hat támogató szervezetet egy kalap alá venni. Nem bízunk annyira az EMNT erejében, hogy ezt a feladatkört be tudná tölteni” – mondta Gazda Zoltán. Tőkés László kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt szerint még korai a találgatás arról, ki legyen majd az MPP vezetője. Egyben nehezményezi, hogy még nem ismeri a polgári párt programját és alapszabályzatát. A Tőkést támogató hat szervezet decemberi tárgyalásán Szász Jenő nem vett részt. /Cseke Péter Tamás: Megosztott az RMDSZ politikai ellenzéke. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

Újabb román állampolgárokkal kapcsolatos bűncselekményre derült fény Olaszországban: két fiatal román nő holttestére bukkantak egy római szállodában. Az olasz hatóságok már őrizetbe is vettek egy román férfit, akit azzal gyanúsítanak, hogy ő követte el a kettős gyilkosságot. A La Repubblica című lap értesülései szerint a gyilkosságok egy roma tábor lakóival hozhatók összefüggésbe. Olaszországban a nyilvántartások szerint jelenleg 342 ezer román állampolgár él, egyes becslések szerint számuk valójában az egymillió főt is meghaladja. Az olasz–román viszonyt a mostani kettős gyilkosság előtti hónapokban a román állampolgárok által Itáliában tömegesen elkövetett bűncselekmények árnyékolták be. A bűncselekmények gyanúsítottjai elsősorban a román állampolgárságú romák, akik nagy tömegekben, többnyire illegálisan felépített barakktáborokban élnek az olasz nagyvárosok környékén. 2007 első hét hónapjában összesen 3557 külföldit vettek őrizetbe Olaszországban különféle bűncselekmények elkövetésének gyanújával, ezek közül 2689 volt román állampolgár. /Balogh Levente: Két román nőt öltek meg Rómában. = Krónika (Kolozsvár), jan. 7./

Kőrösi Csoma Sándor útját követve utazott a nyugat-tibeti Ladakh tartományba Sütő Zsolt, Bukarestben élő fotográfus, és zarándokolt – többnyire gyalog – azokba a buddhista kolostorokba, ahol a vándor tudós folytatta nyelvészeti tanulmányait, kutatásait. /Zarándoklat Kőrösi Csoma Sándor nyomában. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

Valószínű, hogy Magyarország autóutat tervez majd a román-magyar határig, amit majd bővítenék, ha az szükségessé válik – nyilatkozta Tánczos Barna, a román szállítási minisztérium államtitkára azt követően, hogy román és magyar autópálya-építő szakemberek Nagyváradon folytattak megbeszélést. A megbeszélés célja az volt, hogy a felek megállapodjanak a két ország autópálya és gyorsforgalmi úthálózatának csatlakozási metszéspontjairól. Ezeket sikerült véglegesíteni – mondta Tánczos – s január végén vagy február elején várhatóan a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, illetve a román Szállításügyi Minisztérium tárcaközi megállapodásban rögzíti a technikai paramétereket. Románia hónapok óta szorgalmazza, hogy Magyarország is autópályát építsen a határig azért, hogy az észak- és a dél-erdélyi autópályán áthaladó járművek, hasonló minőségű úton folytathassák útjukat. Magyarország ennek a feltételnek nem akart eleget tenni, s ezért a román szállítási minisztérium intenzív lobbit kezdett. /Borbély Tamás: Magyarország várhatóan nem épít autópályát a határig. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./ Nagyváradot, és így a leendő észak-erdélyi autópályát közvetlenül Budapesttel összekötő sztrádát szeretne a román közlekedési tárca – jelentette be Tánczos Barna minisztérium államtitkár, aki a magyarországi delegációval tárgyalt Nagyváradon. Magyarországon viszont a Nyíregyháza és Budapest között kapcsolatot teremtő M3-as autópálya Debrecen felé leágazó szakaszát, az M35-öst fejlesztenék tovább úgy, hogy azt kiépítenék Nagyváradig. /Nagyvárad–Budapest-sztrádát terveznek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

A magyarellenességéről ismert szlovák politikus, Ján Slota monumentális kettős kereszteket akar telepíteni a szlovák―magyar határ nyomvonalán, hogy elriassza ,,a magyarok Szlovákia fölött köröző hülye turulmadarait”. A Robert Fico kormányához tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke Szlovákia keleti csücskében, a magyarországi Széphalomtól kőhajításnyira fekvő Csörgőn január 8-án már fel is avatta és felszenteltette a szlovák állami jelképként használt, az állam címerében és zászlajában is szereplő kettős kereszt monumentális mását. A korábbi, fából készült, de időközben elkorhadt kereszt helyére ősszel egy tízméteres vasbeton keresztet állítottak. A nemzeti párt vezetői az ünnepségen jelezték: a Szlovákia integritását kifejezni hivatott jelképeket országszerte, így az államhatár mentén is telepíteni fogják, a következő valószínűleg Révkomáromban fog állni. /Turulriogatás Szlovákiában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Lehoczky Attila történelemtanár 2006 végén közölt írásában összegezte az aradi magyarság közelmúltját, feltárva problémáit és ezekből vont le következtetéseket. Most elkészítette a folytatást, témája az elmúlt év. Az aradi magyarság számszerűleg a lejtőn van. A tendencia általános az erdélyi magyarság körében, sőt a többségi nemzet is hasonló gondokkal küszködik. Arad város lakossága évente közel ezer fővel csökken. A magyar lakosság körében: 1992-ben Aradon 29 414-en vallották magukat magyarnak, 2002-ben a kivándorlás miatt csak 22 492-en, számunk 2002 óta majdnem 1000 fővel csökkent. Arad mára felszámolta a munkanélküliséget, sőt munkaerőhiány jelentkezett. Ezt hosszú távon csak betelepítésekkel lehet megoldani, a leendő új lakosok a többségi nemzet soraiból kerülnek ki. Amennyiben végbemegy a schengeni övezethez való bekapcsolódás, talán kezelhető lesz a 88 éves Trianon-szindróma, hiszen a határmelléki magyarság gyakorlatilag ismét rákapcsolódik a magyar állami területekre. Mindez biztosíthat hosszú távú túlélést is. Egy nemzet túléléséhez elsődlegesen az oktatás kérdését kell rendeznie. Arad megyében folynak próbálkozások a magyar oktatás fenntartásáért és fejlesztéséért. Majdnem lefedettnek mondható az iskolahálózat, de Fehér-Körös-völgy még meglévő magyar diákjainak iskolaközpontot kell létrehozni Kisjenőn vagy Borosjenőn. Majdnem megoldott a fakultatív magyar oktatás kérdése, így sikerül olyan gyerekeknek is magyar kultúrát adni, ahol nincs lehetőség magyar iskola fenntartására. A magyar iskolák többsége 2007-ben nagyon sok kormánytámogatást kapott, az épületek szépültek, az intézmények gyarapodtak anyagilag. Csak a Csiky Gergely Iskolacsoport annyi támogatást kapott, mint az azt megelőző tíz évben összesen. Sok helyen keservesen oldották meg a beiskolázást, a magyar szülők egy része gyermekét román iskolába küldi. 2007-ben a megyében több mint 170 magyar gyerek lett elsősosztályos, 206-an végezték el nyolcadikat, három líceumi és két szakosztályba összesen több mint száz diákot sikerült beiskolázni a Csiky Gergelybe. A diáklétszám folyamatos csökkenése miatt újabb leépülések következhetnek be. Gondot fog okozni, hogy a jelenlegi diákság egy részében nincs egészséges nemzeti öntudat. A magyar nemzeti öntudat kiépítése elsősorban a történelem- és magyartanárok feladata. A cikkíró szerint a politikai megosztottság politikai halált hozhat a magyarság számára. Az RMDSZ nem tulajdonított Tőkés Lászlónak nagy jelentőséget. Tőkés a magyar lélek felé próbált hatni, ezt az RMDSZ nem veszi észre. Az egyetlen terület, ahol jó eredmények születtek, az a kulturális élet. A 2007-es konjunktúra kedvezett a helyi magyar művelődési életnek. 2006/2007-ben hosszú idő után először évadot tartott Aradon a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. A színház legtöbb esetben megtelt, a darabok változatosak voltak, az István, a király-t háromszor is bemutatták. A nagyváradi Szigligeti Társulat is több esetben fellépett. Előrelépés, hogy létrehozták az Aradi Magyar Kamaraszínházat. A kulturális sajtó sem lépett előre. A cikkíró szerint a Szövétnek folyóiratnak le kell vetkőznie túlzott aradiságát ahhoz, hogy értékes legyen. Jelentős a magyar könyvkiadás prosperálása, 2007-ben több mint tíz kötet jelent meg magyar nyelven Aradon. Jól működik kulturális szervezetek jelentős része. Továbbra sincs a városban olyan hely, ahol a magyar fiatalok nagy számban találkozhatnak. A fiatalok többnyire passzívak. /Lehoczky Attila: Újabb gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./ Előzmény: Lehoczky Attila: Gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), 2006. dec. 30.

A kolozsvári Diaszpóra Alapítvány és a Szatmárnémeti Egyházközség szervezésében, halálának negyvenedik évfordulóján hálaadó istentisztelettel emlékeztek Földes Károly /Méra, 1891. nov. 14. - 1968. jan. 9./ mezőségi lévita lelkész életére és munkásságára, majd a családdal és a gyülekezettel való beszélgetés és vetítettképes előadás után megkoszorúzták szatmárnémeti sírját. Példaértékű munkája összegzéseként 1934-ben megírta a Szórványmisszió. Jajszó a pusztuló szórványokból c. kisfüzetét, amely nagy sajtóvitát indított el, és többek között ez ihlette Nyírő Józsefet a Néma küzdelem és Makkai Sándort a Holttenger című regények megírására. Többek között ennek hatására indultak el a kolozsvári egyetemista fiatalok a mezőségi falumunkára. A Szórványmissziót több nyelvre lefordították, és ennek jövedelme mezőségi templomok és parókiák építésére, renoválására szolgált. Mezőségi szolgálata után az 1940-es változások után Kolozsváron lett tanár, később az EMKE miniszteri megbízottja volt, és papi szolgálatokat is végzett. 1943-ban Szatmárra helyezték, majd itt tanárkodott haláláig. /Földes Károlyra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

Ősztől Szatmárnémetiben indíthat levelezői szakon magyartanárképzést a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola; a Szatmár megyében végzett igényfelmérés eredményei szerint bőven lenne erre jelentkező. Gál Gyöngyi Szatmár megyei kisebbségekért felelős szaktanfelügyelő szerint ez hiánypótló képzés lesz, mivel a meghirdetett tanári állásokra nem jelentkezik elég szakképzett munkaerő: jelenleg körülbelül húsz magyartanári állást tölt be szakvégzettséggel nem rendelkező személy. „A Babes–Bolyai Tudományegyetemen is felvetettük a levelezői kar létesítésének ötletét, viszont elutasítottak minket, mert szerintük a minőség rovására menne a távoktatás – magyarázta a szaktanfelügyelő. – Ezért kerestük meg a nyíregyházi tanárképzőt, akik hajlandóaknak mutatkoztak a képzés beindítására, amennyiben legalább húsz jelentkező beiratkozik”. A képzés három plusz két éves, az első ciklust végzettek általános iskolában, a mesterivel rendelkezők pedig középiskolában is taníthatnak majd. A félévente 110 ezer forintba kerülő képzés akkreditált, megfelel a bolognai rendszer feltételeinek. /Babos Krisztina: Magyartanárból hiány. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

Az erdélyi magyarság egyik őszinte pesti barátja Pomogáts Béla irodalomtörténész legutóbb a Dialógusok – 2008 címen Mezőkövesden tartott régiós konferencián kifejtette: „Az utóbbi években Magyarország annyira lecsúszott, hogy megint a hárommillió koldus országa lett. Ennek egyik oka az, hogy az alkotó értelmiség kimaradt a nemzet sorsát meghatározó programokból. Vagy azért, mert kiszorították, vagy pedig visszavonult. A magyar közélet a szétesés állapotába került, és leszűkült két ember párharcára, s ennek áldozata az értelmiség is. Akaratunkon kívül egy színházi abszurd szereplői vagyunk. A szembenállás oly nagy, hogy már a Mohács előtti időket idézi. S ha csak rajtunk múlik, ugyanúgy széthullhatunk, mint 1526 után. ”Sike Lajos, a lap munkatársa hozzátette: a megosztást sikerrel áthozták Erdélybe. /Sike Lajos: Abszurd. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17.

Markó Béla előrevetítve a január 26-i marosvásárhelyi SZKT-gyűlésen döntésszintre kerülő, helyhatósági választásokra jelölő kritériumrendszert, máris behatárolta a döntés megszületésének két lehetséges módját: előválasztással, avagy küldöttgyűlésen. Puskás Attila szerint előre lehet tudni, hogy a testület döntése: küldöttgyűlésen történjen választás. Az elhibázott döntéslehetőségnek a megelőzésére írta: ismeri az RMDSZ-küldöttgyűléseket, cédulaosztogatással kezdődnek, és a cédulán szereplők megválasztásával végződnek. Többnyire három ún. frakció a legtevékenyebb: a kereszténydemokrata, a liberális és a polgári. Persze, mind a három a saját kebléből jelöl. Ez sógorság-komaság, semmi köze sincs a minőséghez. Az lenne jó, hogy ne az SZKT döntse el, Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön s máshol hogyan történjék a jelölés, hanem a helyi, illetve területi RMDSZ-tagság, sőt, a civil szervezetekbe tömörült magyarság. S ebben nem az RMDSZ-hez tartozás az elsődleges szempont, hanem az, hogy múltbéli hasznos tevékenységével hogyan szolgálta a helyi magyarság érdekeit. Az is megoldás, amit Gazda Zoltán vetett fel: egyeztetni azokkal a politikai erőkkel, amelyek Sepsiszentgyörgyön és több helyen a megyében Tőkés Lászlóra szavaztak. /Puskás Attila: Ki dönt, és miért? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 18.

Murádin László nyelvész nyelvjáráskutatói tevékenysége, munkássága árulkodik az erdélyi ember kisebbségi helyzetben lévő sorstársai iránti felelősségérzetéről. Ezt mutatja Utak és nevek /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, 2003/ című, Településnevek erdélyi utakon alcímet viselő, rendkívül népszerű és azonnal elkapkodott kötete. A folytatása, az immár partiumi utakat és neveket feltérképező, most megjelent kötet /Utak és nevek, Településnevek partiumi utakon/ már a nagyváradi Europrintnél látott napvilágot, így hozzáférhetőbb az erdélyi olvasóknak. „Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy az erdélyi – és nem erdélyi – magyarság milyen fogyatékosan ismeri azoknak a településeknek a magyar nevét, amelyeken utaztában autója, vonata áthalad. Magyar helységnévismeret hiányában az utazó kénytelen csakis románul feltüntetett vasúti megállók feliratait, a települések határán többnyire csak román nyelvű helységnévtáblákat leolvasni és esetleg megjegyezni. Pedig a helységnévismeret a nyelvismeret tartozéka” – írta kötete bevezetőjében. A mindenkori román hatalom 1918 óta mindent megtesz annak érdekében – településnév-változtatás, magyar helységnevek használatának időszakos betiltása a cenzúra révén –, hogy a magyarság nyelvismerete ne lehessen tökéletes. /Németh Júlia: Murádin László nyelvművelő turistakalauza. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Szomorkás Bölöni Domokos legújabb kötete /Széles utcán jár a bánat. Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2007./, noha telides-teli a szerzőre jellemző sajátos humorral. Bölöni többnyire elesett kisemberekről, a társadalom peremén élőkről, lecsúszottakról, sérültekről ír. Mialatt novelláinak szereplői megpróbálják felidézni életük értelmét, vagy megváltani a világot, a szerző is folyamatosan kiadja önmagát. A kötet úgy transzszilván, hogy összmagyar problematikájú. /N. M. K. : Széles úton jár a bánat. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

Tőkés László a mai napig nem tagja egyetlen bizottságnak sem, a néppárti frakció pedig egyelőre hallani sem akar róla. Irházi János újságíró szerint az erdélyi autonómiára a Fidesz sem fogékony. A püspöknek az egy hónapos ausztráliai egyházi turné helyett inkább Brüsszelben kellett volna forgolódnia. Mennyire erős a Fidesz az Európai Néppártban, ha néhány román képviselő eléri Tőkés kiszorítását? /Hétfőzet Irházi János módra. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 21./

Egy román újságíró körkérdést küldött szét: mi a véleményük arról, hogy a mai fiatalokat egyáltalán nem érdekli a kultúra. A magyar közbeszédben is téma ez. Erről fejtette ki véleményét Herédi Zsolt. A kulturális piacon az elmúlt időszakban mind a kínálat, mind a kereslet is megnőtt, egyre változatosabb is lett. Nem lehet ugyanakkora színház- vagy mozi látogatottságot elvárni ma, mint a rendszerváltás előtt, amikor a vizuális kultúra lehetőségei egy színházi előadás vagy nagy ritkán egy nézhető mozi vagy tévéfilmre szorítkoztak. Nemcsak a fogyasztó pénzéért, hanem az idejéért is versengeni kell. A fiatalok olyan tudást akarnak felhalmozni, amit a későbbiekben fel tudnak használni. Megnőtt a fiatalok vizuális kultúra iránti igénye. Egyre inkább teret hódít a szórakozás, illetve a tömegkultúra. Múzeumlátogatásra ösztönző marketingfogás volt, hogy több látogató – csoportok, (nagyobb) család – esetén olcsóbb volt a jegy. Ezt ma már szinte minden nagyobb múzeum árpolitikája alkalmazza. Ösztönző fogás neves szakemberek meghívása, előadása, vagy kérdezz-felelek szerű beszélgetés szervezése a látogatókkal. Gyerekek körében nagy divatja van a dinóknak. Ezt lovagolta meg a budapesti Természettudományi Múzeum is. Itthon is lehetne hasonlót kezdeményezni. Sok idősebb kolléga ellenségesen fogadja az újító szándékú fiatalok ötleteit. A különböző megemlékezéseken sokszor az iskolásokat szeretnék kirendeltetni közönségnek. Továbbra is túlsúlyban vannak a múltidéző témák, azonban inkább lejáratják, az amatőr „marketinggel” a témát. Másik fékező erő a magyarországi társadalom és sajtójának tekintélyes része, amelyik hagyományőrző archaikus társadalomnak szeretné megtartani a határon túli magyarságot. A világban zajló kulturális folyamatok mellett sok tekintetben lemaradt a hazai magyar nyilvánosság, az ifjúsági szubkultúra csak mostanában kezd támogatást kapni. A magyar pályázati pénzek csak a paraszti kultúra művelőinek, netán a komolyzenének voltak fenntartva. Amikor a hazai politikusok a fiatalok tömege előtt akarnak beszélni, koncertturnét szerveznek ismert együtteseknek. Gyakori a rendezvényekre való rátelepedés. Az RMDSZ a fő pénzosztó, ő számít a legnagyobb „rátelepedőnek”. A rendszerváltás után hosszú évekig az erdélyi közéletben a politika és a civil szféra személyeken keresztül teljesen egybeolvadt. Ekkor lépett színre az RMDSZ új generációja, a MIÉRT, amely az utóbbi pár évben igyekezett korrigálni e képet. Pénzosztó pozícióját kihasználva szponzorként beszállt a Transindex szervezte Médiabefutó, Humorfesztivál, és több más sikeres rendezvénybe/re. Ők irányítják a többnyire erőforrás orientált és nem problémaorientált civil szervezeteket. A pénzosztó döntéshozók befolyásolták az elmúlt időszakban a kulturális rendezvényeket, sőt az egész civil szférát. /Herédi Zsolt: A kultúraigény esete a fiatalokkal avagy rendezvényszervezők vs. valóság és modernitás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18., folyt. : jan. 19., 21., 22./

A Székelyföld-vitához hozzászólva Székedi Ferenc újságíró leszögezte, a Székelyföldön átvezető országutak javítása közös érdek, az idén induló Kökös-Maroshévíz országút rendbehozatalával és az Erdővidéken át Székelyudvarhelyre vezető út helyrehozatalával gyakorlatig befejeződik a legfontosabb székelyföldi országutak rendbetétele. A rosszabb megyei utak javítása szintén közös érdek. Székelyföld hegyeit-dombjait lefedő mobiltelefon-átjátszó állomások létesítése sem jelentett különösebb gondot. Több tekintetben azonban a közös, regionális érdek már nem ennyire nyilvánvaló. A jelenlegi székelyföldi megyéken átnyúló, regionális szeméttárolók ügye éveken át vajúdott, a több térségen, több helységen áthaladó közös vízvezetékek létesítése úgyszintén időről időre felröppenő ötlet marad. Továbbá vannak olyan városok, ahol jórészt felszámolták a távfűtést, máshol éppen ezt erősítik, ezek mögött a különböző helyi csoportok érdekei állnak. Székelyföld kincseként sokat emlegetik a borvizeket. /Székedi Ferenc: Szólamok helyett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), 2008. jan. 8./

Egy történeti rendezvényen az idősebbek leszögezték, mennyire káros, hogy a fiatalok a múltról nem vesznek tudomást. Sebestyén Mihály, a Teleki Téka igazgatója megjegyezte, nem hiszi, hogy a fiataloknak folyton a múlttal kellene törődniük. Nem kell állandóan a múlt dicsőségén vagy hibáin rágódni. Szerinte az a történészszakma belügye. /Sebestyén Mihály: Felmentés történelemből. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

Tavasszal elkezdődik a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium tanulmányi házának építése a Hargita megyei Borzonton, jelentette be Bálint István iskolaigazgató. A Gyergyói-medencébe tervezett tanulmányi ház ügye közel három évvel ezelőtt kezdődött, amikor az OTP Fáy András Alapítvány pályázatot hirdetett középiskolások számára. A díjátadásra 2005 júliusában, Budapesten került sor. A bolyaisok pályázatukkal elsők lettek, az 5 millió forint a marosvásárhelyi iskolát illette. A bolyaisok úgy határoztak, hogy az intézménynek többre van szüksége, mint egy fából épült, legfeljebb húsz személy befogadására alkalmas nyaralóra. Az 5 millió forint ugyanis csak ennyire lett volna elég. Megszületett az ötven személy befogadására alkalmas, konferenciateremmel ellátott épület gondolata. Néhány kanadai magyar szervezettől és magánszemélytől kaptak azóta adományként kisebb pénzösszegeket. /Szucher Ervin: Nyaraló pályázatból. = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./

Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök a vele készült beszélgetésben kifejtette, a nyolc miniszter feljelenése azt jelenti, hogy az államfő sakkban akarja tartani a kormányt. Az államfő ezzel azt a látszatot kelti, hogy itt már egyfajta bűnözői csoportról, a nyolcak bandájáról van szó. Holott a nyolc esetnek nincs köze egymáshoz. Markó a Székelyföldről szóló vitát fontosnak tartja. Mi az RMDSZ szándéka az erdélyi magyar ellenzékkel: tárgyalás, kiegyezés, együttműködés vagy verseny? Markó szerint néhányan, akik valamikor az RMDSZ-en belül és most ezen kívül politizálnak, nem azért kerültek kívülre, mert másképpen gondolkodnak, hanem mert összeférhetetlenek. Velük nehéz megegyezni. Markó kifejtette: aki jelöltetni szeretné magát, iratkozzon be az RMDSZ-be. Tőkés Lászlónak ott a helye a néppárti frakcióban, de ne várja senki Markótól, hogy sajnálja, amikor Tőkés még most is dicséri az államelnököt. „Ha ő ennyire szereti az államfőt, akkor intézze el, hogy bekerüljön a frakcióba. ” /Simon Judit: Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Ideje lenne kijózanodni. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 31./

A magyar kultúra napja alkalmából Toró Tibor atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja A két kultúra (realia et humaniora) kapcsolata a XX. századi magyar írók műveiben címmel tartott előadást a temesvári Magyar Házban. A professzor a Himnusz román nyelvre lefordított sorainak felolvasásával indította a rendezvényt. Kölcsey Himnuszának két kuriózumnak számító, román nyelvű fordítása is elhangzott: az egyiket Gelu Pateanu költő-műfordító „követte el”, a másikat maga az előadó. Toró professzor előadásában azt boncolgatta, hogy a XX. században mennyire váltak el egymástól a reál és a humán tudományok útjai. Egyes szerzők – mint az angol C. P. Snow – szerint „két kultúra” van, közöttük akkora a szakadék, hogy a természettudósok és a humán tudományok művelői már nem értik egymás nyelvét. Az előadó Babits Mihály, József Attila és Ottlik Géza műveiből vett példákkal igazolta: e három magyar író esetében nincs szakadék a „két kultúra” között. Babits megértette Bolyai János nagy felfedezésének lényegét, József Attila és Ottlik Géza pedig – egyik kedvenc egyetemi tanáruk, Ortvay Rudolf hatására – behatóan foglalkoztak a természettudományokkal, különösen az Iskola a határon szerzője, aki matematika-fizika szakon szerzett diplomát. /Pataki Zoltán: Elváló tudományutak? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

Jövőre 18 ezer hely várja a felvételizőket a többnyire Kolozsváron működő 17 új szakon, a Babes–Bolyai Tudományegyetem különböző karain. Magyari Tivadar rektor-helyettes elmondta: új, hiánypótló szakokat indítanak be, valamint régi szakkombinációkat újjáélesztenek. Újdonságnak számít az is, hogy az egyetem nyit a mérnöki szakok felé. Számos területen sikeres kutatómunka folyik, amelynek eredményeit egy-egy szak keretein belül oktatni lehetne. – Ilyen például a biotechnika, az anyagismeret, a biogeológia vagy a nanotechnológia – sorolta a rektor-helyettes. Az új szakok beindítása a magyar tagozat szempontjából azért fontos, mert hiánypótló jellegük van, hiszen olyan szakokról van szó, amelyek eddig egyáltalán nem léteztek, vagy ha igen, akkor csak Bukarestben. – A 2008-2009-es egyetemi tanévtől beindulnának a vendéglátó menedzsment, a földméréstan, a területfejlesztés, a film és mozi szakok, valamint ritkább idegen nyelveket is kombinálni lehet a népszerűbbekkel, mint a kínait, japánt, koreait, finnt és norvégot. /D. I. : Tizenhét új szak indul jövőtől a BBTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

A Betegh grófoknak nagy családi birtokuk és kúriájuk volt Felőrön. Az örökösök nemrég visszaigényelték a földeket és az épületet is, az ügyben még nem született végleges döntés. Az egykori Betegh-kúria mögötti földterületet már visszakapták a leszármazottak, és ha sikerül megegyezni velük, és megvenni a területet, akkor oda építenék az új iskolát. A jelenlegi elemi iskola épülete, amelyet 1898-ban épült, szörnyű állapotban van, az óvodának pedig nincs épülete. A magyar tagozat a református egyház imatermében működik, a helyi református lelkész jóvoltából. A Betegh-kúria épületében most könyvtár és az óvoda román tagozata működik, de a kábeltévé cég székhelye és az állatorvosi rendelő is ott kapott helyet. Tavaly sikerült felújítani a községhez tartózó csicsókeresztúri iskolát, korszerű tanintézményben tanulhatnak a környékbeli diákok. Most a felőri általános iskola következik, ahol már megkezdték a munkálatokat. András János iskolaigazgató közölte, a felőri általános iskolának 150 diákja van, amelyből 33 magyar. Egyre csökken a gyereklétszám, a felőri magyar családok általában csak egyetlen gyereket vállalnak. A nemrég Felőrre beköltözött román családok viszont általában többgyerekesek. Felőrben és Csicsókeresztúron már kiépítették a gázhálózat 90 százalékát. 2004 szeptemberétől a csicsókeresztúriakhoz és a felőriekhez eljut a jó a minőségű ivóvíz. Csicsóhagymásra még nem sikerült bevezetni a vizet. Felőrön a művelődési házat többnyire bálok szervezésére, színi társulatok vendégszereplésére használják. Süket István az egyetlen helyi magyar kisvállalkozó. Gáll Mihály felőri helyi református lelkész évek óta dolgozik egy szórványközpont felépítésén. Nemcsak iskola, hanem művelődési központ is működne az épületben, amelynek célja a hagyományőrzés. A Magyar Házban (nem csak felőriek számára) óvodát és I–VIII. osztályt működtetnének. A település szomszédságában található 12 község magyar gyerekeit majd ide várják. Gáll Mihály lelkész elmondta, hogy az RMDSZ nem támogatta az építkezési munkálatokat. Magyarországi, hollandiai, amerikai barátaik viszont támogatják a kollégium felépítését, ugyanúgy az egyházkerület is támogatja a szórványkollégium létesítését. A múlt nyáron kirándulni vitték a gyerekeket a magyarországi Bethlen Farkas támogatásával. Erdély egykori kormányzójának, Bethlen Bélának az unokája Bethlenben született. /Dézsi Ildikó: Felőr – fejlődőképes község a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

Megjelent Nyírő József: Havasok könyve /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Nyírő József Művei, 14./ című kötete. Az 1936-ban megjelent novellagyűjtemény a novellista életmű egyféle összegzésének tekinthető. „Soha még szegénységet gazdagabbnak" nem ábrázolt székely író – mondta Vaszary János, a Madridban élt újságíró, aki tanúja volt Escorialban az író utolsó napjainak. Dsida Jenő korabeli ismertetése szerint: „olyan írásmű született, amilyen az egész világirodalomban kevés van, s a maga nemében páratlan". /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./