Épeszű ember nem nézheti jó szemmel azt, ha két nagystílű hazárdjátékos dönt a sorsát illető kérdésekről. Főleg akkor nem, ha egyiküket már elkapták, amint blöffölt. Ezért nem rajong a lap munkatársa a november 14-én nagy csinnadrattával levezényelt román–magyar együttes kormányülésért. Az esemény deklarált céljai között számos nagy horderejűnek ható gazdasági egyezmény szerepelt. A magyarországi munkapiac megnyitása román állampolgárok előtt kétélű fegyver. Egyrészt, szélesebb választási lehetőséget nyújt az egyénnek, másrészt fokozza a kivándorlást. Bukarestben bizonyára ezért gondolták úgy, hogy a növekvő hazai munkaerőhiány nem túl nagy ár. Más sarkalatos pontja a tárgyalásnak a két ország közötti úthálózat bővítésével kapcsolatos. Balkáni szinten is kevés az olyan térség, ahol annyira csapnivaló lenne a közlekedés, mint Erdélyben. Moldvában négysávos országutak vannak a nyomorgó falvak mellett. Másfél évtizeden keresztül politikai színezettől függetlenül valamennyi román kormány ezt erősítette. Ezért elsősorban az erdélyi úthálózatot kellene fejleszteni. Vannak olyan dolgok, amelyek miatt egy tisztességes magyar kormány nem ült volna egy asztalhoz a bukaresti miniszterekkel. Ilyen a tanügyi törvény magyar közösséget érintő része. A román miniszterelnök magyar kollégájához méltót hazudott a magyar sajtónak: azt állította, hogy Romániában a kisebbségekhez tartozó gyerekeknek évek óta (sic!) idegen nyelvként tanítják a román nyelvet. Valójában nagy nehezen eljutott oda a román törvénykezés, hogy legalább az elemi osztályokban tesz némi különbséget a román anyanyelvűek és a többi tanuló között, de ez még nagyon kevés. Az állami finanszírozású magyar egyetem ügyéről szintén nem tárgyaltak. A mostani tárgyaláson cinkosok ültek össze, utakat és egyebeket egyeztetni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Utak és cinkosok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

Rendkívüli mértékben módosult az utóbbi két-három évben a magyar kormány álláspontja a magyarországi munkaerőpiacot elárasztó román állampolgárokat illetően. A kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazás emlékezetes kormányoldali „érvelése” volt – és örökre letörölhetetlen szégyenfolt a szocialista mundéron – a „23 millió román munkavállalóval” való riogatás. Az anyaországi polgárok munkahelyét, kenyerét és pénzét elhappoló, többnyire magyar nemzetiségű romániai bevándorlók rémképének felvázolása – mint kampányfogás – akkor elérte célját. Ehhez képest meglepő volt a nagyszebeni együttes kormányülésen Gyurcsány miniszterelnök bejelentése, miszerint Magyarország jövő év január elsejétől megnyitja munkaerőpiacát a „románok” előtt. A legalantasabb ösztönökre apelláló korábbi gyurcsányi ijesztgetés pusztán cinikus kampányfogás volt a határokon túl élő magyarok állampolgársági igényének megtorpedózására. Gyurcsány a közelgő romániai EP-választások kapcsán, alig burkoltan állást foglalt. A „be nem avatkozás” elvét fennen hangoztató – az RMDSZ-ével összecsengő – retorikába nehezen illik az erdélyi magyar ellenzéknek címzett politikai irgumburgum. Gyurcsány kormánya azonban egyvalamiben kétségtelenül következetes: az autonómia, az egyetemügy felvetésének szemérmes kerülésében. Érthető tehát Tariceanu kijelentése a példaértékű román–magyar együttműködésről. /Papp Attila Zsolt: A példa értéke. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

A marosvásárhelyi Pro Európa Liga Az interkulturális oktatás szerepe címmel könyvet adott ki, amely a Romániában és négy másik országban, Bosznia-Hercegovinában, Hollandiában, Grúziában és Bulgáriában végzett felmérések eredményeit és ezen országokból származó esettanulmányokat foglal össze, azzal kapcsolatosan, hogy az illető országokban mennyire ismerik az ott élő kisebbségeket és milyen mértékű a tolerancia irányukban. Kacsó Judit Andrea, a liga munkatársa, a könyv szerkesztője szerint a tizenkilenc romániai településen végzett felmérés szerint a többséghez tartozók igen keveset tudnak az országban élő kisebbségekről és a velük szemben tanúsított tolerancia foka is rendkívül alacsony. Smaranda Enache, a liga társelnöke szerint már az első osztályos gyerekeknek is tanítani kellene a közelükben élő kisebbségekről. /Menyhárt Borbála: Toleranciából elégtelen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 16./

Mennyire fontos találkozókat létrehozni, bizonyítja a németszentpéteri példa. A katolikus templom régóta szükséges felújításának előkészülete ugyanis egy olvasó- és gazdatalálkozó alkalmával kezdődött, amikor Nyugati Jelen kezdeményezésékre indult el a gyűjtés. Kezdeményező csoport is alakult. A nyár folyamán megjavították, újrafestették a templomhajó, valamint a toronysüveg bádogfedelét, újravakolták és -festették a homlokzatot, valamint a tornyot. Ugyanakkor pályázatot készítettek a templom külső felújításának támogatására. /(b): Olvasó- és gazdatalálkozón indult. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

Több RMDSZ-es tanácsos is egyértelmű hamisítványnak nevezte azt a dokumentumot, amely aláírásukkal kering az interneten. A hiányos angolsággal írt, az Európai Néppárthoz (EPP) címzett levél állítólagos szerzői többnyire önkormányzati tanácsosok. A megszólítás nélküli, nem protokoll-szerűen megírt, csupán egy RMDSZ-logóval ellátott dokumentumon, Magyarosi Erzsébet, Szabó Árpád, Veress Ádám, Kerekes Sándor, Székely István, Bunta Levente, Beder Tibor, Pállfy Domokos, Sófalvi László, Borbély Ernő, Szabó Ödön, Sárközi Alexandru, Derer Ferenc aláírása szerepel. A levél szerint segítséget kérnek az EPP-től, hogy ne engedje Orbán Viktort, az alakulat alelnökét és Gál Kinga EPP-képviselőt, hogy tovább támogassa a „szekusbesúgó Tőkés László püspök választási kampányát”. Az állásfoglalás szerint azért fordultak ebben a formában az Európai Néppárthoz, mivel az RMDSZ vezetése nem mert valós képet bemutatni a romániai magyarság helyzetéről, nem volt bátorságuk megelőzni az európai választások kudarcát, ezért úgy érzik, hogy kötelességük figyelmeztetni az erdélyi magyarság közelgő politikai szétszakadására. Sófalvi László, székelyudvarhelyi területi RMDSZ-elnök szerint a dokumentum és a rajta szereplő aláírások durva hamisítás. „Nem szövegeztem, nem írtam alá, és nem küldtem ilyesmit sehová” – mondta felháborodottan Sófalvi. Szabó Ödön Bihar megyei tanácsos kijelentette, amint megtudja, ki tette ezt, de bepereli az illetőt. Borbély Ernő Hargita megyei tanácsos is hamisítványnak tartja a levelet. /Székely Zita: Hamisított RMDSZ-levél kering az interneten. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./

Négy kiváló erdélyi tudós, gyakorló orvos és gyógyszerész életpályájával ismerkedhettek meg a megjelentek Marosvásárhelyen a tudomány napja alkalmából, melyet dr. Szilágyi Marietta orvostörténész (az EME orvosi és gyógyszerészeti szakcsoportjának elnöke) vezetett. Pataki Jenő orvostörténész az erdélyi orvostörténelmi kutatás és irodalom alapjainak megteremtője volt. Életútját, hátramaradt írásainak, levelezésének előkerülését Péter Mihály nyugalmazott egyetemi tanár mutatta be. Pataki Jenő az Orvosi Szemle című szaklapban közel száz erdélyi orvos portréját közölte, arra készülve, hogy az erdélyi orvosok lexikonát összeállítsa. A száz éve született dr. Ajtay Mihály főgyógyszerész az egyetemi és technikumi hallgatók gyakorlati felkészítésében játszott fontos szerepet. Farkas Imre Jánossal közösen kiadott receptgyűjteménye három kiadást ért meg. Kiss Ervin nyugalmazott egyetemi adjunktus Boér László professzorról tartott előadást, akinek karrierjét kerékbe törte Vendég Vince fül-orr-gégész professzor vírustani elmélete. Kelemen, Gündisch és Boér professzorok elvetették ezt az elméletet. Boér professzornak ez az egészségébe került, a megyei pártbizottság illetékesei ugyanis a kutatási eredmények aljas szándéktól vezérelt meghamisításával vádolták meg, ami testi és lelki összeomlásához vezetett. Hasonló sors várt Kelemen László professzorra is, akit 1948-ban neveztek ki a fertőző betegségek klinikájának az élére. Kelemen professzor egy új infektológiai irányzat alapjait teremtette meg, s klinikája országos hírnevet szerzett. Egy külföldi tartózkodása idején távollétében azonnali hatállyal nyugdíjazták. Ez annyira megviselte, hogy infarktust, majd agyembóliát kapott. /Bodolai Gyöngyi: Tudóssorsok. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

November 22-én Kolozsváron mutatta be Nicolae Steinhardt Napló a boldogságról /Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár/ című munkáját a kiadó igazgatója, Visky András. Nicolae Steinhardt ortodox szerzetes esszé- és regényíró 1912-ben született, zsidó polgári családban. 1940–1944 között zsidó származása miatt üldözték, a kommunista diktatúra idején egy koncepciós perben 13 év kényszermunkára ítélték, a jilavai börtönben ortodox hitre tért, megkeresztelkedett. Szabadulása után, 1980-ban szerzetessé szentelték. Írásaiban a keleti kereszténység tradícióját ötvözte a nyugati kultúra szisztematikus gondolkodásával. A hányatott sorsú, a Szekuritáte által több ízben elkobzott, több változatban és terjedelemben fennmaradt Napló a boldogságról a romániai börtönök élményvilágát feldolgozó, a szerző halála után megjelent nagyregény. A szerző ötvözte az európai esszéírás hagyományait az orosz regényformával, valamint az ortodox kolostorok zárt világában mindmáig megélt mester és tanítvány kapcsolatot felidéző lelkiségi irodalommal. Steinhardt hatása az egész román kultúrára kiterjed, a hivatalos román ortodox egyház, de a nyugati orientációjú (ortodox és görög katolikus) szellemi elit is magáénak tekinti, életművét egybehangzóan a XX. századi román irodalom kiemelkedő teljesítményeként méltatják. A kötet megjelenése fontos momentum a jövő évben 15 éves születésnapját ünneplő Koinónia Könyvkiadó életében. Előzőleg kiadták Steinhardt A gyümölcs ideje c. munkájának részleteit, a könyv két kiadást is megért. Napló a boldogságról megjelent már a francia mellett olasz, görög, héber nyelven, most magyar nyelven is, és előkészületben a spanyol kiadás. /F. I. : Steinhardt Naplója magyarul. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

Régen volt alkalma a romániai magyarságnak érzelmi-ideológiai hovatartozástól függetlenül annyira őszintén örülni, mint az európai parlamenti képviselőválasztás exit poll felmérésén alapuló eredményhirdetéskor. A magyarság példás önmozgósítás révén bejuttatta mind az RMDSZ-t, mind pedig Tőkés Lászlót az Európai Parlamentbe. Megteremtődött az alap, hogy s megkezdődhet a romániai magyar közélet újrateremtése. Az EP-választások bebizonyították, hogy a romániai magyar közéletben véget ért az egypártrendszer. Történelmi hiba lenne, ha most a felek újabb számháborúba kezdenének. /Csinta Samu: A józanság diadala. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./

Saját diákjait és tanártársait súgta be Gálfy Zoltán professzor, nyugalmazott református teológiai tanár – állítja Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. A „Könyvtáros” fedőnevű Gálfy a ‘70-es évek legelején, valamint egyik, 1987-es jelentésében hat teológiai hallgatóról – köztük Tőkés Lászlóról –, továbbá Kallós Zoltán néprajzkutatóról, dr. Tőkés István püspök-helyettesről és Komjáthy Aladár amerikai teológusról szolgáltatott információkat a politikai rendőrségnek. „Ennél is fájdalmasabb, hogy 1989–2000 között Gálfy tovább tanított a kolozsvári teológián, másfelől a Református Egyház Zsinatának egyik legbefolyásosabb embere, dr. Csiha Kálmán püspök egyik jobbkeze volt. Utóbbi minőségében felbecsülhetetlen károkat okozott egyházunknak” – olvasható Tőkés László közleményében. Gálfy Zoltán ugyancsak sajtóközleményben reagált a református püspök által megfogalmazott vádakra. A nyugalmazott professzor állítása szerint – aki Tőkés László szekusdossziéjában a Könyvtáros fedőnéven szerepel – a Kolozsvári Protestáns Teológia ‘70-es években kinevezett rektorai, Dávid Gyula és Rab Károly minden évfolyamfelelőstől, így tőle is, rendszeresen jellemzést kértek a hallgatókról. Azt azonban nem tudja, hogy a begyűjtött jellemzéseket mire használták, mint ahogy azt sem, hogy ezeket kinek kellett továbbküldeniük. „Tőkés László 1970–1975 között volt a teológia hallgatója. Úgy tudom, hogy egy időben évfolyamfelelőse is voltam. Bármennyire próbálok visszaemlékezni, nem tudom, hogy mit írtam róla 32 évvel ezelőtt. És azt sem tudom, hogy ez a szöveg most hol van” – írta Gálfy Zoltán. „Az erdélyi magyarság megosztása történelmi bűn. Nem magasztos ideológia, hanem érdek, hatalom és pénz diktálta tévedés” – olvasható ugyanakkor a dokumentumban. A nyugalmazott professzor arra nem tért ki nyilatkozatában, hogy jelentéseket írt volna a Szekuritáténak Kallós Zoltán néprajzkutatóról, dr. Tőkés István püspök-helyettesről és Komjáthy Aladár amerikai teológusról. Tőkés László elmondta, Gálfy Zoltán professzor 1983-tól a Református Szemle főszerkesztője volt, véleménye szerint a professzort a Szekuritáté „tette oda”. Az ülésen felszólalt Hermán M. János egyházkerületi tanácsos is, aki két további teológiai alkalmazottat nevezett meg. Elmondta: az ő megfigyelési iratcsomójából Szőcs Endre volt teológiai tanárról és Izsák Vilmos volt teológiai titkárról derült ki egyértelműen, hogy jelentettek róla. A 83 éves Gálfy Zoltán nyugdíjas professzor jelenleg Kolozsváron él, Szőcs Endre és Izsák Vilmos már elhaláloztak. /Gyergyai Csaba: Cáfol a „Könyvtáros”. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

Mit kezdenek majd az RMDSZ vezetői a vetélytárs kampányában szorgoskodó embereikkel? Mivel is magyarázható, hogy a különböző magyar lakta vidékek szavazóinak ennyire eltérő a politikai beállítottságuk? A székelyföldi eredményt nem szabad kizárólag az ellenfél negatív kampányával magyarázni, vizsgálni kell a helyi RMDSZ-tisztségviselők elkötelezettségét, figyelmeztetett a lap főmunkatársa. „Kizárásuk nyilván kockázatos”, tette hozzá. Úgy tűnik, a kormányzati részvétel inkább visz, mint hoz, az eredmények alacsony hatásfokú kommunikációja miatt. A romániai magyar politizálás biztosan nem mentesül a külső befolyásoktól. Jó lenne időben tisztázni, ki kivel, ki ellen játszik. /Szűcs László: Ki kivel, ki ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Jövőre közel egymilliárd forinttal jut több a határon túli támogatásokra, mint az idén – mondta Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára. Ugyanakkor a Sapientia Tudományegyetem csak akkor kap elég pénzt, ha sikerül legalább három szakot akkreditálnia. Az újságíró közbevetésével, hogy az új támogatáspolitikával mindenki elégedetlen, Gémesi nem ért egyet. Szerinte az információ, az együttgondolkodás, az együttműködés hiánya az, ami azt a képzetet keltheti, hogy nem megfelelőek a pályázatok. A szakmai szempontokat kell figyelembe venni. A határon túli delegátusoknak kell felmérni a szükségleteket. Nem a budapesti kormány dönti el, mi a fontos, hanem az adott közösség, hangsúlyozta Gémesi. A magyarországi helyzet ellenére többletforrások szerepelnek 2008-ra 2007-hez képest. A nagy nemzeti programok területén jó kétszázmilliós többlet van. Kárpátalja és a Vajdaság vonatkozásában érvényesül egy teljesen új támogatás: a kapcsolattartási támogatás, ez meghaladja a hétszázmillió forintot, valamint a magyarországi kutatóintézeti támogatásban is lesz növekedés. Összességében egymilliárdnyi többlet áll rendelkezésre a teljes soron a Miniszterelnöki Hivatalban. A 2007-es támogatásra a Szülőföld Alap-pénzekkel együtt 7,5-6 milliárd volt, ez 2008-ra nyolc és valamennyire ment föl, ebben nincsenek benne a minisztériumok. A tárcákkal együtt összejön mintegy tízmilliárd. Gémesi szerint le kellene számolni azzal az illúzióval, hogy nagyon rövid idő alatt minőségi felsőoktatási intézményt lehet csinálni a semmiből. A legfontosabb cél megszerezni az akkreditációt a Sapientia Tudományegyetemen. A magyarországi támogatások, melyek most 98 százalékban fedezik az egyetem működését, össze lesznek kötve azzal, hogy hogyan teljesülnek az akkreditációs feltételek. Az akkreditáció utáni helyzetre készülve fel kell mérni a normatív finanszírozást, főleg a már diplomát kibocsátó szakokon, hogy meg tudják mondani: a magyarországi költségvetés mennyi szociológust, filozófust, mérnököt és orvost fog finanszírozni. Tavalyig folyó áron 12 milliárd forintot fektetett be a magyar állam a Sapientia Tudományegyetembe az Orbán-kormánytól napjainkig. Meg kell nézni, hogy mire van valós munkaerő-piaci igény, és azokat a szakokat kell fejleszteni. Arra törekednek, hogy megkérjenek néhány Romániában is működő céget, hogy küldjön oda olyan embereket a Sapientia kuratóriumába, hogy akik a gazdaság, a munkaerőpiac oldaláról vizsgálnák a képzést. /Simon Judit: Gémesi Ferenc, a MeH nemzetpolitikai szakállamtitkára − Többletforrások 2008-ra. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), nov. 29./

Marosvásárhelyen a Belvárosi szerdák novemberi rendezvényének meghívottjaiként történelmi családok képviselői, Bethlen Anikó, Gáll Károly és Haller Béla meséltek múlt- és jelenbeli tapasztalataikról. A házigazda szerepében Markó Enikő az örvendetesen elszaporodott visszaemlékezések, interjúkötetek kapcsán az iránt érdeklődött, mennyire tükrözik az általuk is megélt valóságot ezek az írásművek. Bethlen Anikó szerint vegyes a kép. A negyvenes, ötvenes évek történelmi eseményei az erdélyi főnemesi családok jelentős részét nyugati emigrációba kényszerítette. Az itthon maradottak szörnyű megaláztatásokat éltek át, de öntudatuk, emberi tartásuk révén többnyire állták a sarat. Gáll Károly például kétévente volt kénytelen iskolát cserélni – mikor eltanácsolták, mint osztályidegent, mikor az iskola szűnt meg – s végül 1976-ban, jó negyvenesként szerzett mérnöki diplomát. Bethlen Anikó nyelvtanításból élt. „Az ötvenes évek Vásárhelye különleges hely volt, számos kitelepített főnemesi család, földbirtokos kényszerlakhelyéül jelölték ki, az összlakossághoz viszonyított nemesek aránya talán itt volt a legnagyobb Európában, lépten-nyomon Telekiekkel, Bethlenekkel, Keményekkel, Tiszákkal, Hallerokkal, stb. találkozhatott a székely városlakó” – jelentette ki Haller Béla, a Bolyai Farkas Líceum tanára. /Király K. László: Nemesi valóság, = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./

Az RMDSZ abból indul ki, hogy a kampány-teljesítményre vezethető vissza a kudarc. Azonban kérdéses, mindez mennyire múlott a kampányon. Bármenyire is igyekeztek volna a területi szervezetek, a hosszú évek alatt kialakult tényeken aligha lehetett volna változatni. A székelyföldi utak ugyanúgy csapnivaló állapotban vannak, noha az RMDSZ 11 éve hatalmon van, autonómia-ügyben sem történt áttörés, a Bolyai Egyetem sem haladt úgy, ahogy a magyarság elvárta volna. Mindezekért a területi szervezetek vezetői felelősek, s nem az országos RMDSZ-vezetőség döntésein múlott? A felelősöket kizárólag az alsóbb szinteken kell keresni? Az RMDSZ-nek szembe kellene néznie a valósággal. /Chirmiciu András: Diagnózis. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./

Csapody Miklós MDF-es politikus elsősorban a vajdaságiaknak kérne kettős állampolgárságot, de amint elmondta, az Európai Unióhoz csatlakozott országokban élő magyarság is joggal támaszthat ilyen igényeket. Minden határon túli magyar közösségnek jogos igénye van a kettős állampolgárságra. A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás félresiklott. A felvidéki és a romániai magyarság is tagja lett az EU-nak, nem lehet mondani, hogy ezzel bármit is megoldódott volna. A felvidéki magyarság amellett, hogy a politikai nemzet része, nem államalkotó, ugyanúgy a romániai magyarság sem. Megszűnt a Máért, van helyette – Csapody szerint – „bizonyos szempontból előbbinél még jobb fórum, ez a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma”. Arra a kérdésre, hogy jár-e az EU-hoz csatlakozott nemzeti közösségeknek kettős állampolgárság, Csapody kifejtette, nem annyira fontos, de támogatandó a kettős állampolgárság, ugyanúgy, mind a Schengenen teljesen kívül rekedő magyaroké. /Lokodi Imre: „Másfél állampolgárság kellene” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

Traian Basescu államfőtől kért kihallgatást Tőkés László európai parlamenti képviselő. A református püspök a múlt héten magyarországi vezetőkkel is találkozott, most pedig román vezető politikusokkal is tárgyalni akart, hogy minél jobban felkészülhessen új megbízatására, jelentette ki. A Cotroceni-palotában december 5-én szívélyes fogadtatásban részesült Tőkés László. Basescu gratulált neki, s kifejtette: nem hitte volna, hogy független jelölt több szavazatot képes összeszedni, mint amennyit nagyon sok román párt. A püspök erre azt válaszolta Székelyföldre utalva, hogy abban a régióban sikerült összegyűjtenie a voksok többségét, amelyet Basescu is meglátogatott. Tőkés szerint Basescu nyitottabb volt a területi autonómia kérdését illetően, mint augusztusban, amikor székelyföldi látogatását követően bagatellizálta ezt a témát. Basescu kijelentette: egész Romániának kell az autonómia, de ezt a decentralizáció és az ország területi-közigazgatási átalakítása keretében képzeli el. A püspök bejelentette: januárban ismét találkoznak. Ezt megelőzően az EP-képviselő dokumentumot küld Basescunak azokról a célkitűzésekről, amelyek az ő és az RMDSZ programjában, illetve az RMDSZ marosvásárhelyi kiáltványában szerepelnek. Tőkés a Királyhágómelléki Református Egyházkerület templomait bemutató albumot ajándékozott vendéglátójának, s egyúttal az egyházi ingatlan-restitúció felgyorsítását kérte. Basescu erre kijelentette: „jó lenne, ha minden idejében történne, amennyire az lehetséges”. A sajtótájékoztatón Tőkés élesen bírálta az RMDSZ-t. Szerinte Basescu nyitottabb a párbeszédre, mint Markó Béla. Kijelentette: a Magyar Polgári Párt bejegyzésével megteremtődik az RMDSZ alternatívája. Hozzátette: a feleknek legalább az öt százalékos bejutási küszöb kedvéért kellene kiegyezniük. Tőkés jelezte: szeretné, ha az ő személye lenne az egyezség létrejöttének „katalizátora”. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke úgy vélte, hogy az EPP-frakcióban Tőkés ellen benyújtott dosszié nem csak egy-két képviselő véleménye, hanem valamennyi PD képviselőé. Szerinte Basescu kettős játékot űz, de Tőkésre bízzák, hogy döntse el, valóban így van-e. /Borbély Tamás: Nyílt együttműködés körvonalazódik Basescu és Tőkés között. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./ Támogatom Basescu elnököt a korrupció ellen folytatott harcában, illetve a lusztrációs törvénnyel kapcsolatos törekvéseiben – közölte Tőkés László püspök, EP-képviselő. „Miközben az RMDSZ vezetősége a választások óta nem talált időt arra, hogy velem találkozzék, Románia elnöke ezt megtette. Ez sokat elmond arról, hogy saját nemzettársaim hogyan képesek viszonyulni hozzám” – fejtette Tőkés László . Hozzátette azt is, hogy hajlandó együttműködni az RMDSZ-szel, de csak a közös célok elérése érdekében, más kérdésekben a „lojális ellenzék” szerepét vállalja fel. „Mind az államfő, mind Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, az EPP alelnöke ígéretet tettek, hogy közbenjárnak Wilfried Martens néppárti elnöknél az érdekemben” – tette hozzá Tőkés. A püspök javasolta Basescunak egy román–magyar kerekasztal létrehozását, amely „a két nép közti feszültségeket” hivatott oldani, illetve kisebbségi ügyekkel foglalkozó államfői tanácsos alkalmazását a Cotroceni-ben. /Mihály László, Oborocea Mónika: Basescuval parolázott Tőkés. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

Brindusa Armanca, a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója szerint ma már nem az a fontos, ki milyen nemzetiségű, hanem hogy mennyire ismeri jól a román, a magyar és az egyetemes kultúrát. „Ha a kritériumoknak megfelel, vagyis jól ismeri a román, a magyar és az egyetemes kultúrát, illetve komolyan veszi a feladatát, mint ahogy Bartha Csaba, akkor engem nem érdekel az, hogy az illető etnikailag hová tartozik” – nyilatkozta Brindusa Armanca az új aligazgató, Bartha Csaba januári kinevezése kapcsán. Az új aligazgató elsődleges feladata az igazgató helyettesítése lesz, de emellett a beszámolók írása, a sajtóval való kapcsolattartás is hozzá tartozik, valamint a Szegeden nyíló fiókirodára is odafigyel majd. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Interetnikai paradicsom. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

A lap munkatársa szerint mintha megijedt volna saját ígéreteitől a független képviselő. Ugyanis a napokban a tiszteletére tartott budapesti fideszes fogadáson Tőkés László beszédében jóval hátrább tolta az autonómiát, melynek zászlaja alatt oly sikeresen kampányolt. Most elsősorban a nemzetegyesítésről, a határon túli magyarok érdekképviseletéről szólt. Az újságíró szerint Tőkés László a nyilvánosság előtt kénytelen beismerni: az autonómia Brüsszelben is nehéz ügy. Mindezek ellenére dolgozni fog érte Brüsszelben, s remélhetőleg Sógor Csabával és Winkler Gyulával. A Fidesz és Orbán Viktor gondoskodni fog arról, hogy Tőkés Lászlónak jó sajtója legyen. Azonban a Tőkésnél jóval fiatalabb Sógor Csaba és Winkler Gyula sem annyira zöldfülűek. „Kiváló nyelvtudásuk és tárgyismeretük nagy hasznukra lehet. ” „Külön erősítést adhat nekik (de nem is csak nekik, hanem az egész határon túli magyarságnak), hogy Frunda György az ET jogi bizottságának elnöke lehet” – az újságíró szerint. /Sike Lajos: Ez már nem szívküldi. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Új magyar érdekvédelmi szervezetet vagy pártot kellene bejegyeztetni a jövő évi parlamenti választásokra – javasolja a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete. Gazda Zoltán, a szervezet elnöke elmondta, annyira mélyek az ellentétek és mások a programba foglalt prioritások, hogy elképzelhetetlennek tartja: képviselőik RMDSZ-listán induljanak vagy fordítva. „Mivel választási szövetség esetén a magyarság számára elérhetetlen 8 százalékra emelkedne a parlamenti bejutási küszöb, ezért az a megoldás körvonalazódik, hogy egy harmadik szervezetet jegyeztessünk be, amelynek a listáján a helyhatósági választásokon elért eredmények függvényében szerepelnének a jelöltjeink” – javasolta Gazda. A sepsiszéki elképzelés szerint az önkormányzati választásokon egymással mérkőznének meg a bejegyzés előtt álló Magyar Polgári Párt és az RMDSZ. Azokon a településeken, ahol a lakosság nemzetiségi összetétele miatt bizonytalan lehet a magyar polgármester győzelme, egyezmény megkötését javasolják, ez alapján előválasztásokat szerveznek, és a vesztes támogatja a győztes jelöltet. Gazda szerint ugyan a két szervezet csúcsvezetőségének kell elsősorban megegyeznie, de a helyi szervezetek jó példával járhatnak elöl. Ezért az MPSZ sepsiszéki elnöke találkozóra hívta Albert Álmost, az RMDSZ sepsiszéki elnökét. Albert nem zárkózott el a tárgyalások elől. /Kovács Zsolt: Új pártot javasolnak. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

Székelyszentlászló égbe nyúló templomtornya arról árulkodik, hogy itt valaha erős közösség élt. Manapság 37, többnyire idős korú lelket számlálnak e településen. Abránfalván mindössze hat, a kihalás maradékaiként számon tartott „őslakos” állhatna a fényképezőgép lencséje elé. Az impozáns petki templomhoz hasonlót sem volna képes megépíteni a falu jelenlegi lakossága. Említeni lehetne Székelydályát is, freskóiról elhíresült műemlék templomát. Az évszázadok történelméből olyan helységnevet lehet felidézni, melyek beszédes bizonyítékai annak, hogy valamikor közösségek alapították e falvakat. Íme néhány elfeledett helységnév: Kis-Görgény, Hunárka, Városhely, Vajdaszállás, Rózsaponk, Gáronfalva, Tankófalva, Tamafalva, Csonkaháza, Cibrefalva (nemcsak a Hargita innenső, de a túlsó oldalán is létezett ilyen nevű falu). /Kristó Tibor: Töprengések tornyaink tövében. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 7./

Aki Szőcs Géza Limpopo /Magvető, Budapest, 2007/ című könyvét olvassa, mélyen átérezheti, milyen az, amikor valaki nem tudja pontosan, hol van, de mégis minden olyannyira ismerős. A Limpopo-érzés: szeretnék kiszabadulni a börtönből, szeretnék elrepülni, de nem tudok – és mégis reménykedem, hogy egyszer sikerül. A könyvben a tér erdélyi tér. Valahol, talán Nagyvárad és Kolozsvár között van az a hely, ahol a struccfarm létrejött. A regény főszereplője Limpopo strucckisasszony, aki elhatározza, hogy megváltja, de legalábbis magasba emeli, repülni tanítja rabsorban levő népét. A könyv történelmi parabola, emlékezés egy hajdanvolt világra. Ez a könyv nem negatív utópia, nem is tudományos-fantasztikus történet, inkább egy szépprózában megírt óda a szabadsághoz. A strucctelep és környéke a kommunizmus időszakát élő Erdélyre hasonlít. /Karácsonyi Zsolt: Történelmi madárlányregény. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

Könyvvel a kezükben tiltakoztak december 7-én Marosvásárhelyen a főtéri könyvesbolt előtt a Petru Maior Egyetem hallgatói, illetve a Művészeti Líceum tanulói. Ezzel az akcióval akarják az illetékesek figyelmét felhívni arra, hogy mennyire méltatlan dolog megszüntetni Marosvásárhely főterén az utolsó könyvesboltot. /(m. e.): Ülősztrájk a kultúráért. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

Kultúrház nélkül maradt a falu. Az Apor-féle udvarházat visszaszolgáltatták jogos örökösének. Egyelőre nem tud mit kezdeni vele, nagyon leromlott. Régebben legalább karácsonyra összehoztak egy kis műsort, szilveszterkor kosaras bált tartottak a kultúrházban. Az utóbbi években ez is elmaradt, a megfogyatkozott fiatalság a diszkókat látogatja. Van azért pásztorjáték a templomban, és lehetne tréfás óévbúcsúztató a lepusztult kultúrtermen kívül is, hiszen az egykori felekezeti iskolát visszakapta az egyház, felújították az épületet. Hivatalosan a Kolping Család vendégháza. Ez a ház lehetne a helyiek ideiglenes kultúrháza. Hiányzik a fiatalok önszerveződő, kezdeményező munkája Az állam látványosan kivonult a művelődésből, az önkormányzatok többnyire nem tudnak mihez kezdeni a kongó kultúrtermekkel. Egyháziak „világi” feladata lesz a jövőben, hogy legyenek rendezvények, összejövetelek. /Bölöni Domokos: Rozsdásodó tálentumok. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./

December 12-én Budapesten magyar-magyar konzultációt tartottak. A konzultáción Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezetésével magyarországi miniszterek találkoztak a határon túli és nyugati magyar közösségek vezetőivel. Budapest a magyar–magyar kormányzati konzultáció intézményét a külhoni magyar közösségeket érintő alapvető stratégiai kérdések megvitatása érdekében hozta létre. Az első ilyen jellegű tanácskozást tavaly decemberben volt. A mostani konzultáción áttekintették, hogyan alakul a nyugati magyarság helyzete. Számukra új oktatási-kulturális programokat indítanak. Arról is szó volt, mennyire fontos szerepet tölt be az összmagyar kultúra szempontjából a kétévente megrendezett Biennálé, ezért a köztes években is lesz a kulturális összetartozást bemutató, augusztus 20-hoz kapcsolódó rendezvény. „Radikalizmusra nem szabad radikális választ adni, ahogy a nacionalizmusra sem nacionalistát, mert ez nem vezet sehová, és nem szolgálja az adott országban élő magyar kisebbség érdekeit” – fogalmazott Gémesi Ferenc szakállamtitkár. Közölte: jövő évre feladattervet készítenek a határon túli magyarokkal kapcsolatos programok végrehajtásáról és a támogatásokról. /Konfliktusok helyett együttműködést. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Tisztázta a Demokrata Párt multikulturalitáshoz és a magyar kisebbséghez való hozzáállását a nagyváradi ideiglenes polgármester személyéről való szavazás, itt kiderült, mennyire álságos a párt helyi szinten hangoztatott nemzetiségi megbékélési politikája. A nacionalizmus megnyilvánulásának tartották, hogy Bíró Rozália alpolgármester legyen a polgármester, ugyanúgy a magyar utcanévtáblák kihelyezését, az egyes hivatalos intézmények kétnyelvűsítését vagy a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium melletti, ortodoxoknak átjátszott sportpálya visszakérését. A Nagyváradon történt választás része az országos jelenségnek: a kisebbségi törvény stagnálásának egyik fő oka a PD folyamatos aknamunkája, de a párt a nyílt nacionalizmustól sem riad vissza, amire Daniel Buda Kolozs megyei PD-elnök „ki a magyarokkal az országból” jellegű nyilatkozatai is utalnak. A magyarellenesség tehát továbbra is élő jelenség. /Kiss Csaba: Körmönfont sovinizmus. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./

Vízválasztónak is nevezhetőek a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatán lezajlott tanszéki és kari szintű választások. A belső vitákból nem derült ki, hogy s hányan képviselik Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), a Hantz Péterék által hangoztatott célkitűzéseket. Borbély Tamás, a lap munkatársa szerint a BKB nevében három személynél több nem nyilatkozott a sajtónak, továbbá szerinte ráadásul az egyetlen személy által megírt közleményeket is többnyire a „BKB elnöksége” vagy „a BKB sajtóirodája” írja alá. A magyar tagozaton az a csoportosulás sem tett szert komolyabb befolyásra, amely hajlamos mindent idillikus állapotban feltüntetni. Ennek a vonalnak a prominens képviselője Szamosközi István, aki hosszú évek után elvesztette a gyakorlatilag általa létrehozott Pszichológia és Neveléstudományi Kar magyar tagozatának vezetését. Az egykori dékán-helyettes helyét most Fóris-Ferenczi Rita foglalja el, s Szamosközi csupán annak a belső szabályzatnak köszönhetően őrizheti meg szenátusi tagságát, hogy az Akadémiai Tanács alelnökeként eddig benne volt az egyetem vezetőségében. Az újságíró szerint a BBTE-n a józanság győzött. A BKB-vonal és „az idillisztikus-szárny” kiszorulása következtében olyan vezetőség szükséges, amely a román vezetőséggel folytatott hatékony tárgyalások révén próbálkozik. Az újságíró szerint csak ártanak az egyetemi munka megzavarására irányuló külső akciók. /Borbély Tamás: Vízválasztó megmérettetés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Tizenöt éves a Duna Televízió. Az évforduló alkalmából gálaműsort tartottak Budapesten, a Nemzeti Színházban. Közjogi méltóságok, neves közéleti személyiségek, diplomaták, művészek is megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt. Sólyom László köztársasági elnök szerint a magyar nemzetet több országban élő, több központú, regionális, kulturális nemzetként kell felfognunk. Ezért még fontosabb a Duna Televízió hivatása, közvetítő szerepe, hiszen a nemzettudatnak legalább annyira szüksége van a határon túlról az anyaországba irányuló információra, mint az innen kifelé közvetítettre. A Duna TV ebben az értelemben világadó. Küldetése egyértelmű: az összmagyarság szolgálata, az összetartozás erősítése. Cselényi László, a műholdas közszolgálati csatorna elnöke úgy vélte, hogy a Duna Televízió túl van a gyermekbetegségeken. Az elnök szerint a Duna Tévé példát mutat közszolgálatiságból. Az elmúlt másfél évtizedben nem távolodott el alapvető céljától. „A körülmények változtak csupán. Az induláskor a határon túli magyarság ünnepelte a csatornát, hiszen szinte csak így jutott el hozzájuk az anyaország kultúrája. Ma már, a kábelrendszernek köszönhetően, egy egyszerű erdélyi család is számos magyarországi csatornát nézhet, ezek között az élen lenni nagy dicsőség. Statisztikai adatok igazolják, hogy a legnépszerűbb hazai kereskedelmi tévék is mögöttünk vannak a határon túli rangsorban. Ezenkívül a hazai nézettség is megnőtt, sokan a Duna Televíziót tartják a közép-európai kultúra egyik legfontosabb közvetítőjének. ” /B. D. : A világ magyar tévéje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./

A humán tudományoknak rendkívül fontos szerepük van egy-egy nemzet önismeretének és öntudatának a formálásában. Az azonosságtudat alapja és legfontosabb erőforrása az anyanyelvi kultúra. Indulásakor – 1957-ben – a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények azt a célt tűzte maga elé, hogy fellendítse a romániai magyar irodalomtörténeti és nyelvtudományi kutatásokat, fórumot biztosítson a két tudományág új eredményeinek. A folyóirat fél évszázados munkáját áttekintve megállapítható, hogy célkitűzéseit magas tudományos színvonalon teljesítette, sőt, már indulásakor kiegészítette azokat néprajztudományi és művelődéstörténeti kutatásokkal is, írta Görömbei András. Öröm látni újabb és újabb szaktudósok megjelenését a lap hasábjain. A NyIrK felöleli a nyelv- és irodalomtudomány, néprajztudomány valamennyi területét, természetes, hogy a sajátosan erdélyi magyar témákra, értékekre figyel elsősorban. A NyIrK folyamatosan szemlézi a nyelv- és irodalomtudomány, valamint a néprajztudomány legfontosabb összmagyar és nemzetközi eredményeit is. Nagy kár, hogy az utóbbi időben a folyóirat megjelenése anyagi okok miatt rendszertelenné vált és késlekedik, számaihoz hozzájutni szinte lehetetlen. /Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia tagja: Ötvenéves a NyIrK. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Úgynevezett alvóvárossá, a mindössze 30 kilométerre fekvő Brassó külvárosává válhat a közeljövőben Sepsiszentgyörgy – vetette fel Kelemen Tibor, a Kovászna Megyei Munkaerő Ügynökség igazgatója. Kelemen Tibor szerint kijelentését igazolni látszik a tapasztalat is, hiszen egyre több a Brassó megyei rendszámot viselő autó a parkolókban, félóránként pedig zsúfolva járnak a maxitaxik a két város között. Egyre több brassói vásárol vagy épít Sepsiszentgyörgyön és környékén ingatlant, vonzza őket, hogy alacsonyabbak az árak, kisvárosi a csend és a nyugalom, jó a közbiztonság. A brassóiak Sepsiszentgyörgyre költöznek, ahol a Cenk alatti városban eladott lakásuk értékének feléért vehetnek nagyobb, jobb állapotban levő ingatlant. Brassóból többnyire román lakosok költöznek át Sepsiszentgyörgyre, ez felboríthatja a régió etnikai összetételét. Ugyanakkor sok sepsiszentgyörgyi szakember Brassóban talált magának munkahelyet, növelve az ingázók táborát. Megbeszélést tartottak Sepsiszentgyörgyön minderről. Megállapították, Kovászna megyének az ipari fejlesztés helyett a környezetbarát ágazatokat kellene előnyben részesítenie. Informatikai, tanácsadói, tervezőcégeket kell a régióba telepíteni, fejleszteni a turizmust, kihasználni a természeti adottságokat és gyógyfürdőket kialakítani. Hasonló megoldási lehetőséget vázolt Demeter János a Kovászna Megyei Tanács elnöke, aki már évekkel ezelőtt figyelmeztetett erre. Demeter becslése szerint a sepsiszentgyörgyi ingatlanok mintegy 3 százalékát vásárolták fel a Brassó megyéből beköltözők. Az utóbbi években pozitív változások is történtek, idén több mint száz, külföldi tőkével működő céget jegyeztek be Sepsiszentgyörgyön. Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke szerint ahhoz, hogy Sepsiszentgyörgy ne legyen Brassó külvárosa, olyan tervet kell kidolgozni, amely a várost és annak 12 kilométeres körzetét fejlesztené. A nagyszabású tervet német és osztrák tanácsadó cégek segítségével készítik el, a szükséges pénzt uniós forrásokból szerzik meg. A 80 ezer lakosú, 12 kilométeres körzet fejlesztése érdekében a Kovászna Megyei Tanács egy közhasznú társaságba tömörítené Sepsiszentgyörgyöt, Árkost, Kőröspatakot, Gidófalvát, Rétyet, Uzont, Kököst, Illyefalvát és Előpatakot. /Kovács Zsolt: Bekebelezhető kisvárosok? = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./

Jótékonysági koncertet szerveztek a Hunyad megyei Kisbányán (Boicán) a jövőre 210. évfordulóját ünneplő római katolikus templom javára. – A Mária Terézia idejében elkezdett és 1798-ban felszentelt templom javítási munkálatait idén júliusban kezdték el, miután pályázaton sikerült elnyerni egy 150 millió régi lejes támogatást a román minisztériumtól – számolt be Márton József brádi plébános, aki lelkesen dolgozik a hozzá tartozó kisbányai közösség összefogásán. A minisztériumi támogatás mellé még háromszor annyi pénz kellett a templom teljes feljavításához. Ezt többnyire magánszemélyek, vállalkozók vagy innen elszármazottak adományaiból sikerült összegyűjteni. Jelenleg Kisbányán 15 személyből áll a római katolikus gyülekezet, az átlag életkor pedig 62 év körül mozog. – Önerőből e maroknyi szórványgyülekezet nem tudta volna feljavítani templomát. Összedőlni nem hagyhattuk, mondta a fiatal plébános. /Gáspár-Barra Réka: Összefogás a boicai templomért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./

Ötvenéves a NyIRK, teljes nevén: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. 1957-ben indult Kolozsváron a Román Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának magyar nyelvű folyóirataként. Azóta is születése helyén jelenik meg évente kétszer. Az ünnepi számban két magyarországi szaktekintély: Görömbei András irodalomtörténész és Szathmári István nyelvész köszöntötte a folyóiratot. Ebben a számban Péntek János szóföldrajzi vizsgálatokat végzett a moldvai magyarban, Gulya János pedig a Halotti Beszéddel foglalkozott. A NyIRK megtett útjáról a folyóirat tudományos titkára, Murádin László nyelvész, a közismert nyelvművelő tájékoztatott. Kezdetben a példányszám ezer körül mozgott, 1974-től 500-600, 1993-tól csupán 350, 1997-ben megint 950, utána ismét visszaesett 300-ra. Csak megrendelők kapják, az Akadémiai Könyvtár számos példányt cserepéldányként küld szét a világba. Az I. évfolyam főszerkesztője Jancsó Elemér volt, őt követte Nagy István, aztán jött Gáll Ernő 1978-ban, utána a nemrég elhunyt Szabó Zoltán következett. A NyIRK tárgyköreit a nyelvészet és az irodalomtudomány között osztja meg, de nem zárkózik el más, humán jellegű szaktudományok, így a folklór vagy művelődéstörténet elől sem. Az írások szerzői túlnyomó többségükben a Román Akadémia kolozsvári fiókjának kutatóiból, illetve a kolozsvári egyetem magyar tanszékeinek tagjaiból kerülnek/kerültek ki (Antal Árpád, Benő Attila, Csomortáni Magdolna, Egyed Emese, Fazakas Emese, Máthé Dénes, P. Dombi Erzsébet, Péntek János, Szabó Zoltán, Szabó T. Attila, Szilágyi N. Sándor és mások). A lap megindította a hely- és személynévkutatást. /Komoróczy György: Ötvenéves a NyIRK. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./