Marosi Ildikó könyve (Az Erdélyi Helikon képeskönyve) ismételten és méltán fordítja az erdélyi irodalom ismerőinek és tisztelőinek figyelmét az egyetemes magyar szellemi élet e legendás fejezete felé, Erdély felé. 1944-et követően a két háború közti időszak erdélyi irodalmi termése csak részben vált hozzáférhetővé. Ami nem illett a szocreál irodalmi kánonjába, azt elhallgatták, indexre tették. Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténete az újraértékelés kezdetét a Kritikai Kiskönytár 1962-es megindulásától datálja. A sorozat azonban nem teljesedhetett ki. A későbbi években nem egy ízben alaposan megrostált módon – lehetett olvasni Kuncz Aladár, Markovits Rodion, Dsida Jenő, Karácsony Benő műveit, kézbe lehetett venni Makkai Sándor, Reményik Sándor, Bánffy Miklós egy-egy könyvét. De Nyírő József, Wass Albert neve és munkássága továbbra is tabutéma maradt. A két világháború közti irodalmi lapok néhány antológiája is megjelent. A hetvenes években, Kovács János szerkesztésében, a nagyváradi Magyar Szó és Tavasz 1919–1920, az aradi Genius – Új Genius 1924–1925, az ugyancsak aradi Periszkóp 1925–1926 antológia ismertette az indulás, az első próbálkozások irodalmi termését. 1967-ben Méliusz József gondozásában adták ki a Korunk költészete, hat évre rá pedig, Szemlér Ferenc válogatásában, az Erdélyi Helikon költői című kötetet. Az 1989-es fordulat után napvilágot látott Erdélyi Fiatalok, majd a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál 1998-ban megjelent Zord Idők 1919–1921, aztán a Kriterionnál a Napkelet (1920–1922), és A kolozsvári Vasárnap és Vasárnapi Újság (1921–1925) című antológia. Ugyancsak a korszak irodalmi megismerését szolgálta Gaál Gábor, Benedek Elek, Kuncz Aladár leveleinek közzététele. Marosi Ildikó irodalomtörténészi kutatómunkája indulására igen kedvező hatással volt az, hogy házassága révén a kiváló erdélyi író, Molter Károly családjába került – Marosi Barna író, újságíró felesége lett –, igen bensőséges kapcsolatba mindazokkal, akik a marosvásárhelyi vendégszerető házban az évtizedek során megfordultak. A Bolyai utcai tanári lakás e szempontból irodalomtörténeti zarándokhelynek is nevezhető. Ha erdélyi vagy magyarországi író arra vetődött, náluk mindenkor tiszteletét tette. Másik fontos momentuma az indulásnak, hogy a Sütő András vezette Új Élet című, kéthetente megjelenő folyóiratnál együtt dolgozhatott Kemény Jánossal, a marosvécsi Helikon-találkozók házigazdájával, a két háború közti erdélyi irodalmi és színházi élet bőkezű mecénásával. Marosi Ildikó életét az irodalom szolgálatának szentelte. Indokolt tehát 75. születésnapján életművének áttekintése. A Kriterion Könyvkiadónál 1973-ban jelent meg A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája című kötet. A kötet kedvező fogadtatása buzdította a feltáró munka folytatására, az erdélyi irodalomtörténet további fehér foltjai eltűntetésére. Marosi Ildikó következő munkáját, A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944) két kötetét ugyancsak a Kriterion adta ki 1979-ben. A 400 dokumentum elénk tárja azt a hatalmas munkát, amelynek legfőbb mozgatói – Kós Károly, Kuncz Aladár, Kemény János, Makkai Sándor, Molter Károly, Bánffy Miklós, Kovács László, Tamási Áron és mások – végeztek a jó ügy szolgálatában. A nagyon fontos forráskiadványok közlése a Molter Károly levelezését felölelő kötetekkel – az első (1914–1926) 1995-ben, a második (1927–1932) 2001-ben – folytatódott, s remélhetőleg mihamar kiteljesedik. Marosi Ildikónak köszönhetjük a kolozsvári Polis Kiadónál megjelent Bánffy Miklós estéje című kötetet is. Megszülettek további munkái is. Az 1974-ben könyv alakban is megjelent húsz íróportré – Közelképek – a tanúk hiteles megszólaltatásával tette lehetővé. Tíz évvel ezelőtt indult Marosi Ildikó és a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó együttműködése. Az említett kiadónál megjelent kötetek mindenike az erdélyi irodalom tárgyköréhez tartozik: a Bonchidai Prospero Bánffy Miklósról, a Hittel a mélységek felett Olosz Lajosról, A fedélzetközi utas elsüllyedt világa Ligeti Ernőről, az Úz Bence esetei Nyírő Józsefről, a Versailles-i repkény a Helikon-találkozók házigazdáiról, Kemény Jánosról és feleségéről, az Emlékpróba pedig Harag Györgyről rajzol hiteles képet. Irodalomtörténeti áttekintés, dokumentumok, kortársak vallomásai teljesítik ki a választott portrékat. Ennek az együttműködésnek a szülötte Az Erdélyi Helikon képeskönyve. /Máriás József: Marosvécsi panteon. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. április/

Megjelent Nyirő József emigrációban született regénye: A Zöld csillag. (Nyirő József Művei, 12. Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda) Az Íme, az emberek! című munkájához hasonlóan egy lassan feledésbe merülő kor, a menekülttáborok élete, lakóinak küzdelme a nyomorúságos léttel, erről szól a könyv. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 2./

Romániában a sajtó csak részlegesen szabad – derült ki a Freedom House-nak a sajtószabadságról készült 2006-os jelentésében. Ebbe a csoportba tartozik Bulgária, Horvátország, Montenegró és Szerbia is. A „nem szabad sajtó” kategóriába többnyire a szovjet utódállamok kerültek, élen Moldova Köztársasággal. Az általános rangsorban Románia a 90. helyen van, olyan országok után, mint Brazília, Nicaragua, Peru. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) szerint tagországaiban túlságosan sok információt minősítenek államtitoknak, rejtenek el a nyilvánosság és a sajtó elől, ami a hidegháborúra volt jellemző; manapság az új keletű terrorfenyegetettséggel indokolják a titkossá minősítést. /Nem teljesen szabad a sajtó Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

Április 27–29. között Nemzetközi Történész Konferencia keretén belül előadássorozatra került sor Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé való beiktatásának 300-ik évfordulója tiszteletére. A tudományos megemlékezés Szatmárnémeti Főterén koszorúzással kezdődött, a Vécsey-ház udvarán található emléktáblánál. A történész-konferencia Viorel Ciubota előadásával kezdődött, aki a Szatmár megye múzeumában található Rákóczi-emlékekről beszélt. Őt követte Szőcs Péter tudományos kutató Szatmárnémetiből, aki a Szatmár vára és a Rákóczi-féle szabadságharc közötti kapcsolatokról értekezett. Mandula Tibor nyugalmazott tanár a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc jelentősebb eseményeit mutatta be a Partiumban. Ács-Muhi Csilla tanár, a Rákóczi felkelés hatásáról értekezett, Szatmár fejlődésére vonatkozóan. Ján Ádám eperjesi egyetemi tanár (Szlovákia) a Rákócziak Zborói uradalmát mutatta be a XVII. században, Gyulai Éva (miskolci tudományos kutató) az egyházi gyűjteményekben levő Rákóczi-relikviákról beszélt. A történész-konferencia keretében kiállítást nyitottak meg „Rákóczi-emlékek Szatmár megyében” címmel. További előadások hangzottak el: Zachar József, tudományos kutató, egyetemi tanár (Eger): 1707 – csendes háborús év a spanyol örökségért vívott Habsburg–Bourbon összecsapásban, Kónya Péter, egyetemi tanár (Eperjes – Szlovákia): Ottlyk György, II. Rákóczi Ferenc udvarmestere, Ulrich Attila, tudományos kutató (Nyíregyháza): Az ecsedi uradalom a Rákóczi szabadságharcban, Németi János, tudományos kutató (Nagykároly): A nagykárolyi gróf Károlyiak és az ecsedi uradalom, Zubánics László, helytörténész, újságíró (Beregszász): II. Rákóczi Ferenc alakja a kárpátaljai magyar irodalomban, Gebei Sándor, tudományos kutató, egyetemi tanár (Eger): II. Rákóczi Ferenc titulusai (princeps – dux), Tamás Edit, főmuzeológus (Sárospatak): A Rákócziak Sárospatak és Marosvásárhely történelmi kapcsolatrendszerében, Köpeczi Béla, akadémikus, egyetemi tanár (Budapest): A fejedelmi beiktatás francia szemmel, Mészáros Kálmán, tudományos kutató (Budapest): Katonai kinevezések, előléptetések a marosvásárhelyi országgyűlés idején. Április 28-án a nemzetközi történész-konferencia előadói, résztvevői, illetve Szatmárnémeti és Nagykároly politikusai, közéleti személyiségei emlékeztek meg a Majtényi síkon az 1711-es évi fegyverletételről. Április 28-án délután a nemzetközi történész-konferencia a marosvásárhelyi Vártemplomban folytatta munkálatait, abban a városban, ahol ezelőtt 300 esztendővel erdélyi fejedelemmé iktatták be II. Rákóczi Ferencet. A marosvásárhelyi tudományos tanácskozás Pál Antal Sándor tudományos kutató, nyugalmazott levéltáros előadásával kezdődött, aki Marosvásárhely helyét mutatta be a szabadságharc eseménysorozatában. László Márton (marosvásárhelyi levéltáros) a szabadságharc egyik legkiválóbb hadvezérének, Bercsényi Miklósnak az életútját érzékeltette. Ezt követően a székelyföldi kutatók Csíkszék, Udvarhely szék és Gyergyó alszék szerepét, lófő- és gyalogos katonáinak hozzáállását a szabadságharc eszményének a kibontakozásához külön-külön dolgozatokban mutatták be. Az előadók és az általuk bemutatott tanulmányok címei a következők voltak: Szőcs János muzeológus (Csíkszereda): A csíkiak II. Rákóczi Ferenc oldalán, Garda Dezső tudományos kutató, egyetemi docens (Gyergyószentmiklós): Gyergyói viszonyok a Rákóczi-féle szabadságharc idején, Zepeczáner Jenő múzeum-igazgató, tudományos kutató (Székelyudvarhely): Udvarhelyszék II. Rákóczi Ferenc idején. A következő két előadás II. Rákóczi György vallásosságára és valláspolitikájára vonatkozott. Tamási Zsolt tudományos kutató (Marosvásárhely) II. Rákóczi Ferenc vallásosságáról, míg Sipos Gábor levéltáros, egyetemi docens (Kolozsvár): II. Rákóczi Ferencnek az egyházakkal való kapcsolatairól értekezett. Ezt követően B. Szabó János tudományos kutató (Budapest): A fejedelmi jelvényekről és a fejedelmek beiktatásáról beszélt a XVI–XVII. századokban, majd Erdősi Péter tudományos kutató (Budapest): II. Rákóczi Ferencnek erdélyi fejedelemmé való beiktatásáról és ennek szertartásáról értekezett. Április 29-én Marosvásárhely lakói ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg II. Rákóczi Ferencnek erdélyi fejedelemmé való beiktatásáról. Az igehirdető Henter György lelkipásztor mellett a Vártemplomban Köpeczi Béla és Egyed Ákos akadémikus is méltatta az esemény fontosságát. Ezt követően az ünneplő és emlékező gyülekezet a Vártemplom mellett lévő Rákóczi-szoborhoz vonult, ahol a Magyar Tudományos Akadémia, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, illetve több magyarországi, szlovákiai, kárpátaljai és erdélyi civil szervezet koszorúzott. A koszorúzást kuruc nóták, illetve a magyar és a székely himnusz eléneklése tette ünnepélyesebbé. /Dr. B. Garda Dezső országgyűlési képviselő: Nemzetközi Történész Konferencia a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcról = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), máj. 3. – 18. sz. /

Kétnyelvű prédikációt terveznek május 13-án a pusztinai templomban, jelezte Berszán Lajos gyimesfelsőloki római katolikus pap. A Bákó megyei településen még mindig népes azok tábora, akik előítéleteket táplálnak a magyar nyelvű misével szemben. Ha a kétezer katolikus hívet és mintegy 350 magyart számláló település templomában megtarthatja prédikációját, Berszán Lajos lesz az első pap, aki Pusztinán Isten házában magyarul szól a hívekhez. A Berszán által vezetett Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban ugyanis az a szokás, hogy a lelkész-igazgató sorra felkeresi a ballagás előtt álló diákok településeit, ahol ünnepi mise keretében búcsúztatja őket iskolájuktól. Aki Pusztinán anyanyelvű misét akart hallgatni, eddig Dani Péterné Nyisztor Ilona udvarára szorult. Legutóbb, húsvétkor több mint százan gyűltek össze az idős özvegyasszony portáján, hogy meghallgassák Palkó Ágoston gyimesbükki káplán prédikációját. A faluban mind a magyar misét követelők, mind a kezdeményezést ellenzők táborában akadnak olyanok, akik kételkednek abban, hogy néhány nap múlva a templomban magyarul is felcsendülhet a szertartás. Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége vallási ügyekért felelős vezetője szerint ég és föld a különbség Benchea plébános és elődje, Deac Eugen között. „Ha töri is a nyelvet, Benchea atya akkor is többnyire magyarul beszél a hívekkel. Ezzel szemben a régi káplán, Sabau Marius még azt is megtiltotta, hogy anyanyelvemen szóljak a gyermekekhez a templomban. Hasonlóan szélsőséges nézeteket vallott felettese, Deac is” – mesélte a csángómagyar szervezet vezetője. „Minden a bukaresti érsektől függ. Ioan Robu sajnos szélsőséges, nacionalista ember, aki hallani sem akar a magyar nyelvű misézésről” – állította Nyisztor. Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke és Nyisztor Tinka, a szervezet vallási felelőse a napokban Olaszországba indultak. Céljuk elkísérni Rómáig a moldvai magyar mise ügyéért zarándokútra kelt Ferkó Zoltánt. Az MCSMSZ hetekkel ezelőtt a Vatikánba küldött levelében kérte a küldöttség magas szintű hivatalos fogadását. /Szucher Ervin: Kételyek a mise előtt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

A Versünnep vetélkedő fesztiválnyitó esemény is, hiszen az első rendezvénye a Szatmárnémetiben május 4–20. között zajló Határok nélkül elnevezésű összművészeti és nemzetközi fesztiválnak. A több mint kéthetes eseménysorozat során színházi előadások, koncertek, kiállítások várják az érdeklődőket. A házigazda Északi Színház több magyar társulatot – így a beregszászi Illyés Gyula, a nyíregyházi Móricz Zsigmond, a kassai Thália Színházat – lát vendégül. /Határok nélkül Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

Korlátok nélkül címmel első ízben szerveznek két héten át – május 4-től 19-ig – tartó régiós színházi fesztivált Szatmárnémetiben. A helyi két társulat mellett többek között fellép a nagybányai Városi Színház, a beregszászi Illyés Gyula Színház, a kolozsvári Imposibil Színház, a kassai Thália Színház, a krakkói Bagatela, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a bukaresti Masca Színház, s külön előadásuk lesz a Babes–Bolyai Egyetem színház karán tanuló magyar diákoknak. A korábban csak hazai jellegű színházfesztivált Ilyés Gyula polgármester kezdeményezésére bővítették nemzetközi, régiós találkozóvá, amit ezután EU-s támogatással kívánnak megrendezni. /Sike Lajos: Régiós színházi fesztivál nyit. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

A magyar kormány terve szerint a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. veszi át a jövőben a határon túli támogatási rendszerben a februárban megszüntetett Új Kézfogás Közalapítvány szerepét. Ehhez a magyar állam tulajdonában levő zárt részvénytársaságot nonprofit részvénytársasággá kell alakítani, míg a Corvinus jelenlegi feladatait más intézménynek kell átvennie. A Corvinus-csoport tőkeportfóliója, amely összesen mintegy 12,5 milliárd forintot tesz ki, átkerül a Magyar Fejlesztési Bank 100 százalékos tulajdonában levő MFB Investhez, amely a jövőben a vagyonkezeléssel foglalkozik. Az átszervezés során nem csupán a Corvinus Kockázati Tőkealap 8 milliárd forintos befektetéseinek kezelését veszi át az MFB-csoport szakosodott cége, hanem a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. határon túli, főleg magyarok lakta területeken levő 4,5 milliárd forint értékű befektetéseit, amelyeket a Corvinus pénzügyi befektetőként többnyire magyar szakmai befektetővel közösen meghatározott időre hozott létre. A befektetésre szánt időtartam elteltével a szakmai befektető, a megállapodás alapján kivásárolta a Corvinus tulajdonrészét. A legismertebb ilyen befektetés a szovátai fürdővállalat, ahol a Corvinus partnere a Danubius Hotels szállodalánc volt. A közhasznú feladatok átadásáról szóló megállapodást Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, Benke Ákos, a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. vezérigazgatója és Lakó György ügyvezető igazgató írta alá. Új projektek a vállalat átszervezéséig nem indulnak. /Králik Lóránd: Új Kézfogás – most már a Corvinusszal. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

Thamó Csaba MPSZ-elnök azzal indokolta lemondását, hogy a diszkriminatív választási törvény miatt az MPSZ nem vehet részt a választásokon, ezért nincs lehetősége a politikai cselekvésre. Dr. Vajna Imre, május 7-én megválasztott udvarhelyszéki MPSZ-elnök nem ennyire borúlátó. Elmondta, hogy újra kell értékelni az MPSZ helyzetét. Nem marad más lehetőség, mint bejegyezni a pártot. Tudják, hogy az RMDSZ mindent elkövet a bejegyzést megakadályozására. /Kovács Csaba: A törvényesség nem alku tárgya. = Krónika (Kolozsvár), máj. 8./

Háromperces angol nyelvű alkotásokkal 15 ország közszolgálati televízióinak 30 csapata versenyzett Nyíregyházán, a Riporterek Európa Kupáján. A fődíjat a Duna Televíziónak tudósító ungvári stáb nyerte el, a második díjat a gyergyószentmiklósi Zsigmond Attila riporter és a sepsiszentgyörgyi Somogyi Csaba operatőr vehette át. Zsigmond Attila elmondta, 1994 óta részt vesz a nyíregyházi kistérségi filmszemlén. Zsigmond Attila 2001-ben a Magyar Televízió különdíját, 2002-ben Nyírmeggyes település különdíját, 2005-ben pedig a harmadik helyezést érte el. /Jánossy Alíz: Filmetűd az ukrán turistáról. = Krónika (Kolozsvár), máj. 8./

Az államfő leváltásáról szóló népszavazás igazi tétje, hogy milyen politikai rendszer épül ki Romániában – nyilatkozta Catalin Avramescu politikai elemző, egyetemi tanár. Szerinte Traian Basescut szókimondása miatt menesztették. Nyíltan beszélt arról, hogy az országot egy korrupt oligarchia, a pártelnökök klikkje és az ipari és sajtómágnások alkotta szövetség irányítja. Ugyanakkor a hazai politikai osztály nem annyira Basescu kritikáitól fél, mint a pártok illusztris tagjait célzó korrupcióellenes hadjárattól. Szabályszerű puccs történt. A parlament annak ellenére menesztette az elnököt, hogy az Alkotmánybíróság kimondta: nem létezik komoly indok, amely alátámasztaná az államfő felfüggesztését. Közben Calin Popescu-Tariceanu kormányfő a miniszterelnöki hivatalon belül több mint tíz, a pénzügyi és belpolitikában kulcsfontosságúnak számító igazgatóságot hozott létre, és ahelyett, hogy ezek a szakterületek a minisztériumokon belül, parlamenti ellenőrzés alatt működnének, valamennyi a kormányfő személyes irányítása alá tartozik. A jelenlegi konfliktus 2005-re vezethető vissza, amikor nézeteltérés alakult ki a Nemzeti Liberális Párt fő támogatója, Dinu Patriciu olajmágnás vezette kamarilla és Basescu között az előrehozott választások és a korrupcióellenes harc témakörében. Az államfő leváltásáról szóló népszavazás igazi tétje nem Basescuról és az államelnöki hivatal jövőjéről szól, hanem arról, hogy milyen politikai rendszer épül ki Romániában. Az államfővel ellentétben ugyanis a parlament latin-amerikai típusú köztársaságot akar, ahol négy-öt évente, listás szavazás alapján rendeznek választásokat, és a honatyákat mindenfajta felelősség, cselekedet terhe alól mentelmi jog védi. A jelentősebb országos televíziós csatornák és napilapok többsége három személy tulajdonában van, akik közül egy esetében a bíróság kimondta, hogy bűnöző, kettő ellen pedig bűnvádi eljárás folyik. Az RMDSZ-t is egy oligarchia irányítja, amelynek meggyűlt a baja a törvénnyel. Markó Béla gyanús verseskötete, Nagy Zsoltnak a kémbotrányban való érintettsége ügyében nyomoz a korrupcióellenes ügyészség. A többi párt vezetőihez hasonlóan ezért félnek az RMDSZ politikusai is Basescu korrupcióellenes offenzívájától. /Rostás Szabolcs: Lejárt szavatosságú elit. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./

Gróf Bánffy Miklós politikusi és művészi tevékenységét egészen az 1989-es változásig lényegében negatívan ítélték meg, noha már a nyolcvanas évek elején megjelent egy könyve (a Reggeltől estig és a Bűvös éjszaka című kisregények) a Kriterion Romániai Magyar Írók sorozatában, s Magyarországon meghúzva, cenzúrázva kiadták regénytrilógiája első könyvét, a Megszámláltattált, de a teljes Erdélyi történet Nemeskürty István bevezető tanulmányával csupán a nyolcvanas évek végére jelent meg. Bánffy életművének feltámasztásában nem lehet eléggé hangsúlyozni Marosi Ildikó és Dávid Gyula szerepét. Kis Bánffy könyve után Marosi Ildikó a Polisnál meginduló Bánffy-életműsorozatban adta ki levelezését (Bánffy Miklós estéje), megjelent a trilógia, Huszonöt év címmel memoárjainak és memoár-töredékeinek, politikai tanulmányainak gyűjteménye, először válogatott, majd összegyűjtött elbeszélései, külön kötetben a Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja, s legújabban Politikusportrék címmel Dávid Gyula bevezető tanulmányaival. Bánffy Miklós világa címmel végre megjelent Takács Péter monográfiája (Budapest, Kisebbségkutatás Könyvek, 2006), amely nem is annyira a művész, mint a politikus rehabilitálásával foglalkozik. Bánffynak a húszas évek elején külügyminiszterként döntő szerepe volt abban, hogy a trianoni döntéssel megalázott Magyarország a Népszövetség tagja lett. Bánffy Miklós erdélyi magyar arisztokrata család tagjaként fiatal korától politizált. A húszas években hazatelepedett azzal a román királynak tett ígérettel, hogy végleg felhagy a politizálással. Hazatelepedése után egy ideig mecénásként és művészként is a kisebbségi kultúrában tevékenykedett. A vád, hogy műkedvelő, mindvégig feje fölött lebegett. A negyvenes évek végén mindenéből kisemmizve, földönfutóként menekült Magyarországra, ahol hamarosan meg is halt. Írói szerepének megítélését rossz irányba befolyásolta Illés Endre 1964-ben a Kortársban közzétett, A dilettante című esszéje. /Bogdán László: Bánffy-reneszánsz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Magyar szó nem hangzott el ugyan a pusztinai templomban május 13-án a misén, a szertartás befejeztével azonban Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános, az Árpád-házi Szt. Erzsébet Római Katolikus Líceum igazgatója előbb románul, majd magyarul is megköszönte a pusztinaiaknak, hogy jó keresztény és jó katolikus gyermekeket írattak az általa vezetett iskolába. Így hosszú évtizedek óta először történt meg, hogy – bár a szentmise szertartásán kívül – felszentelt pap, hivatalos minőségében magyarul szólhatott a hívekhez a pusztinai templomban. A helybéliek elmondása szerint arra sem volt eddig példa, hogy magyar papot román nyelven engedjenek misézni. „Magyar szót a templomban utoljára leánykakoromban hallottam, pedig elmúltam már nyolcvanéves” – mondta egy botra támaszkodó néni. A pusztinaiak évek óta kérik a magyar misét a iasi-i püspökségtől és a Vatikántól, egyelőre azonban a háromszáz aláírással hitelesített kérvények nem jártak eredménnyel. „A faluban mindenkinek magyar az anyanyelve, mégis többen románnak tartják magukat. A fiatalokat csak románul tanítják, ezért sokan vannak, akik nem szeretik az anyanyelvüket” – mondta Bálint Marika. A pusztinaiak sajátos nyelvi önazonosságához legújabban a tömeges külföldi munkavállalás hozott újabb adalékot: 23 szülő az olasz nyelv anyanyelvként való oktatását kérte nemrég a megyei tanfelügyelőségtől, arra hivatkozva, hogy ők Olaszországban dolgoznak, és szeretnék magukkal vinni majd a gyerekeiket is. Az ünnepi miséről távozók azonban többnyire egyszerre beszéltek magyarul és románul. A templomban magyar nyelven elhangzott beszéd kapcsán többen elmondták: többet, esetleg magyar–román vegyes nyelvű misét vártak, de a mai napot is eredménynek tartják. A helybeliek büszkék voltak arra, hogy a Gyimesközéplokon tanuló diákok jól teljesítettek, és arra, hogy ez magyarul is elhangozhatott a templomban. Idén hat pusztinai diák érettségizik Gyimesközéplokon. Átadta a moldvai csángómagyarok anyanyelvű miséjéért megfogalmazott petíciót a Vatikánban Ferkó Zoltán. A Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke kerékpárral jutott el a Vatikánba, ahol Pietro Parolin szentszéki külügyminiszter-helyettes fogadta. Ferkó szerint Parolin részleteiben is ismeri a helyzetet, és arra biztatta a zarándoklat résztvevőit, hogy helyben, konfliktusok nélkül próbálják meg a kérdést rendezni. Ígéretet tett ugyanakkor arra, hogy közvetíteni fogja a kérést a bukaresti nunciatúrára, illetve a jászvásári püspökségre. /Kovács Csaba: Mise helyett csak szavak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

Már nemcsak Bihar és Arad megyével szomszédos magyarországi területeken, hanem a szatmári régióban is egyre több román állampolgár vásárol ingatlant Magyarországon. A térségben az iramot és vele az árakat Szatmárnémeti diktálja. A román állampolgárok Csenger környékét részesítik előnyben, Szatmárnémetiben és környékén pedig többnyire németek, osztrákok, olaszok, spanyolok, magyarországiak keresik fel az ingatlanügynökségeket. Csengerben dr. Komlódy Miklós alpolgármester becslése szerint mostanában a korábbinál érzékelhetően több házat és telket adnak el román állampolgároknak, mint a múlt év hasonló időszakában. A vevők fele-fele arányban románok és romániai magyarok. Szatmárnémeti fejlődése meglódult, a városban egyre feljebb szöknek az ingatlanárak, egy jobb helyen lévő egyszobás blokklakásért (garzonért) 20-25 ezer, a kétszobásért 30-40 ezer eurót is elkérnek, mely összeg feléből az alig 10-15 km-re lévő magyarországi falvakban már kertes – többnyire közművesített – házat lehet vásárolni, sőt 15-20 ezer euróért szép nagy portákat. Legtöbben befektetési céllal vásárolnak, hogy pár év múlva nagy haszonnal továbbadják. Az ötezer lakosú Csenger csöndes kisváros a tőle tíz kilométerre lévő 125 ezer lakosú Szatmárnémetihez viszonyítva. Szatmárnémetiben a magyarországiak elsősorban kisebb ingatlanokat vesznek, bérelnek, üzletnek, lerakatnak, a németek, olaszok és spanyolok viszont nagyobb ingatlanokat és földterületeket keresnek. /Sike Lajos: Virágzó ingatlanpiac a nyugati határon. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

Lázadoznak a civil szervezetek Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljhatalma ellen, főleg mert a budapesti és a bukaresti kisebbségi támogatásokról is egyedül dönt. A magyar kisebbségi szervezetek vezetőinek, valamint a budapesti kormány képviselőinek részvételével megtartotta alakuló ülését február végén a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezette Regionális Egyeztető Fórum. Ezután megkezdték a pályázatok kiírását. „Kliensrendszer alakult ki, az erdélyi civil szervezetek aszerint kapnak pályázati pénzeket, hogy mennyire támogatják a Romániai Magyar Demokrata Szövetség célkitűzéseit” – vázolta a helyzetet Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke. A több mint száz civil szervezetet tömörítő szövetség igazgatótanácsa április 20-án állásfoglalásban nehezményezte, hogy létfontosságú területekre (ifjúság, mezőgazdaság, nem szakkönyvek kiadása) nincs pályázati kiírás, s „elfogadhatatlanul kevés” összeget irányoznak elő például az egyházakra, vagy hogy nincs lehetőség az uniós pénzek lehívásához szükséges önrész megpályázására, miközben a civil szervezetek 95 százaléka ezt képtelen letenni az asztalra. A külön ifjúsági keret megszüntetése a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét is váratlanul érte. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója az állásfoglalásra válaszul Kolozsváron kijelentette, azok számára idegen az új nemzetpolitika, „akik etnobizniszben gondolkodnak”. Bodó ezt úgy kommentálta a HVG-nek, hogy Törzsök „Erdélybe exportálja a magyar politika gondjait, mert éppen Magyarországon létezik etnobiznisz”, és „cinizmus ennek emlegetése”, amikor a civileket oda sem engedik a tárgyalóasztalhoz. Az RMDSZ, egyedül dönt a Bukaresttől idén kapott 265 millió forintnak megfelelő lej sorsáról. Rossz nyelvek szerint az RMDSZ közpénzt pumpál a politikáját támogató lapoknak, hisz a legtöbbet, 57,5 millió forintnyi lejt a sajtó kapott, miközben művelődésre 45 millió, ifjúsági célokra 26,8 millió, szociális pályázatokra pedig mindössze 11 millió forintnyi lej jutott. Szembetűnő, hogy a Verestóy Attila szenátor, Communitas-kurátor birtokolta Scripta Kiadó által megjelentetett Új Magyar Szó napilap és Erdélyi Riport hetilap összesen 3,3 millió forintnyi lejt kapott. Az RMDSZ-ellenes, sepsiszentgyörgyi Háromszék napilapnak csak némi morzsa jutott, a szövetséggel szemben ugyancsak kritikus kolozsvári Krónika napilapnak pedig, forráshiányra hivatkozva, egy lejt sem ítéltek meg, ahogy a megszűnés határára sodródott Erdélyi Napló hetilapnak sem. „Az elvük, hogy aki nincs velük, ellenük van” – mondta a HVG-nek Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Sokan fanyalognak amiatt is, hogy a szintén a Communitas által finanszírozandó, várhatóan júniusban induló Erdély FM rádió a dugába dőlt Erdélyi Magyar Televízió számára Budapestről átutalt 300 millió forintot is megkaparintotta. Az erdélyi magyar média ezt csak RMDSZ-rádiónak becézi, Bodó szövetsége panaszlevelet írt Gyurcsánynak, de csak egy udvarias választ kapott, aminek az a lényege, hogy a pályázatok elbírálásába Budapestről nem szólnak bele. A megoldás a civil szervezetek szélesebb körű bevonása lenne. Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő, a Communitas kuratóriumának tagja a HVG-nek csak annyit mondott: hajlandók tárgyalni erről. /Irházi János / Kolozsvár: Harc a kisebbségi pénzekért Erdélyben − Egy a buksza! = Heti Világgazdaság, május 19./

Botár László és Szabó Árpád közös festészeti kiállításának ad otthont Csíkszeredán az Ave Art Gallery. A többnyire hazai tájakat visszatükröző pasztellképek kiállítását Székedi Ferenc nyitotta meg. /Festészeti kiállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 19./

Ibrahim Müteferrika, alias Székely Ábrahám, az Oszmán Birodalom első világi nyomdájának alapítója emlékére készülnek szobrot állítani Rodostóban. Az erről szóló hírt Beder Tibor nyugalmazott földrajztanár, törökországi utazó és a török–magyar rokonság megszállott kutatója hozta el Dévára, ahol május 20-án, vasárnap részt vett a Szent Ferenc Alapítvány marosnémeti rendezvényén, majd a Téglás Gábor Iskolacsoport diákjainak mesélt törökországi élményeiről. A kolozsvári születésű Székely Ábrahám a Thököly Imre-féle felkelés nyomán menekült Törökországba, ahol iszlám hitre tért és diplomáciai munkát kapott a portán, többek közt Rákóczi tolmácsaként tevékenykedett. 1729-ben alapította meg az Oszmán Birodalom első világi könyvnyomdáját, ahol 17 év alatt huszonhárom kötet látott napvilágot, többnyire csillagászati térképek, atlaszok, természettudományos, hadászati, nyelvészeti és egyéb kiadványok. Az 500 és 1500 közötti példányszámban nyomtatott művek ma már könyvészeti ritkaságok. A nyomdász emlékét Törökországban ma is több szobor őrzi, de magyar kötődése lassan ködbe vész. Ezért szeretnénk székelyföldi fába, magyar szívvel és kézzel vésett szobrot állítani Rodostóban a hazájától messzire kényszerült Székely Ábrahámnak – mondta Beder Tibor, aki gyűjtőútra indult a terv anyagi hátterének megteremtéséhez. /Gáspár-Barra Réka: Szobrot állítanak Törökország székely nyomdászának. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 22./

Május 20-án zárult a két és fél hétig tartó Szatmárnémeti Színházi Fesztivál, melyet Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala kezdeményezett. Ilyés Gyula polgármester leszögezte, ez volt az eddigi színházi fesztiválok legsikeresebb rendezvénye, népesebb közönséget vonzott, sok előadásnál telt ház volt. A multikulturális jelleget a kassai, nyíregyházi, kárpátaljai résztvevők is hangsúlyozták. Ennek a szűk régiónak a találkozása történt. A rendezvény nyitánya volt a Versünnep döntője, melyet a Duna Televízió közvetített. /Fábián Ágnes: Sikeres színházi fesztivál a multikulturalitás és a regionális gondolkodás jegyében. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 22./

Nem ártana időnként a szakértőkre hallgatni, és az sem, ha egy-egy politikai bukásnak személyi következményei lennének – derült ki Magyari Nándor László szociológus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanárának Transindexen közzétett írásából. Eckstein-Kovács Péter szenátor felkérésére a kolozsvári Desire Alapítvány május elején végzett közvélemény-kutatása valós választói szándékot tükrözött, de az RMDSZ vezető politikusai, kampányfőnöke, Kelemen Hunor tévesnek minősítette ennek eredményét. Magyari írásában /A puding próbája a látványos bukás/ kifejtette: „Megszoktam, hogy az uborkafára hirtelen felkapaszkodott, magukat folyton kitüntető politikusok lenézően” nyilatkozzanak. Nehéz elfogadni, hogy a következmények nélküli, kliensrendszerre épített párt katonáinak ilyenfajta magatartása a többség számára természetes legyen. A politikusok elszakadtak az őket megválasztóktól, az RMDSZ elöljáróit többnyire az önérdek és nem a közjó foglalkoztatja. Az RMDSZ vezetői, szembefordulva a választói szándékkal, azt akarták, hogy a választók az államfő ellen szavazzanak. Miből és mennyit költött az RMDSZ erre a kampányra? /A bukás felé vezető út (Véleményt mond a szociológus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./

Elképedek, amikor látom, mennyire megváltoztak az RMDSZ-politika vezéralakjai. A román cikkíró a Cotidianul bukaresti lapban emlékezett: mint marosvásárhelyi, tud egyet s mást róluk, a régi rendszerből, amikor még gyalázták a rendszert, verseket írtak. Azóta leromlott az RMDSZ-elit politikai viselkedése, megtollasodott politikusok csoportjává vált, lepaktáltak a Nagy-Románia Párttal (PRM). Pályájukra visszapillantva: ellenzékiek, a demokraták, majd a posztkommunisták, ma pedig a PRM szövetségesei. Fölösleges minden érv vagy indoklás. Markó Béla, Verestóy Attila, Frunda György vagy Borbély László feltűnése Iliescu, Geoana, Vacaroiu, Vadim vagy Voiculescu mellett ma már megszokott kép. Annyira megszokott, hogy undorral töltötte el a magyar választópolgárokat is. Miután 2004-ben arra kényszerítették őket, hogy úgymond a közösség érdekében a Szociáldemokrata Pártra szavazzanak, most azt kérték, támogassák az 1989 utáni Románia legidiótább politikai akcióját, a Traian Basescu menesztését. A magyar választók nem szavaztak rájuk. „Markó úr, vajon még mindig maradni kell? – kérdezte a cikkíró. /Marius Cosmeanu: Zihál az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./ Megjelent a Cotidianul május 21-i számában.

Az öregedő nagyernyei református gyülekezet számára az jelenti a gyarapodást, hogy a közeli Marosvásárhelyről egyre többen költöznek ki a faluba. Azonban a lakónegyed etnikai szempontból nagy változást eredményez, a kertváros családi házaiba ugyanis többnyire románok költöznek. Nagyernye lakói közül jelenleg 580 református, 850 római katolikus, 110 unitárius és 800 görögkeleti vallású. Gyermekvállalásra a reformátusok vállalkoznak a legkevésbé. Sok fiatal külföldön, Magyarországon, Németországban és Hollandiában talált megélhetési lehetőséget és alapított családot. 2007-ben a helyi önkormányzat támogatásával, illetve a református egyház keretében működő Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi szervezetének közreműködésével megalakult a Nagyernyén a diakóniai központ, jelenleg száz idős embert látnak el az otthoni betegápolói szolgálat munkatársai. /Antal Erika: Nagyernye: diakóniai központ az időseknek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./

A politikai alapon történő pénzelosztás volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) tisztújítással egybekötött szovátai közgyűlésének visszatérő motívuma. A felszólalók közül többen is bizalmatlanságuknak adtak hangot az Erdély FM rádióadó létrehozásának és támogatásának körülményeivel kapcsolatban. Reagálásában Kelemen Hunor, a Communitas Alapítvány sajtó szaktestületének elnöke többnyire kitérő válaszokat adott. Ambrus Attila, a MÚRE újraválasztott elnöke szerint a médiaműhelyek képviseletét nem a MÚRE-nak, hanem a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületének (RMLE) kell ellátnia. Ambrus javasolni fogja, hogy a MÚRE lépjen ki a Communitas Alapítvány sajtó-szaktestületéből, és helyét adja át a lapkiadók egyesületének. /Szucher Ervin: A MÚRE kilépne a Communitasból. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./ Újabb három évre Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét választotta meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnökének a közgyűlés. A szovátai tisztújítás további eredménye: ügyvezető maradt Karácsonyi Zsigmond (Népújság), írott sajtóért felelős alelnök Makkay József (Erdélyi Napló), audiovizuális alelnök László Edit (Marosvásárhelyi Rádió) lett. A szakmai-oktatási szakbizottságot Simonffy Katalin (Román Televízió), a sajtójogi- és érdekvédelmi szakbizottságot Mózes Edit (Népújság), a gazdasági szakbizottságot Bálint Zsombor (Népújság), a médiapolitikai szakbizottságot Csép Sándor (nyugdíjas), a szociális és tagságkezelő szakbizottságot Vajda György (Népújság) vezeti a következő három évben. /P. L. Zs. : Részben új vezetőség az újságíró egyesületben. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./ Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője elmondta: áldatlan helyzet alakult ki a romániai magyar sajtó és az RMDSZ viszonyában. Az RMDSZ-t bíráló romániai magyar lapok kegyvesztetté válnak, sem közalapítványi támogatást nem kapnak, sem az RMDSZ-től függő reklámmegrendelésekhez nem jutnak hozzá. Csép Sándor szintén kritizálta az RMDSZ-nek az audiovizuális sajtót uralni próbáló törekvéseit. /MÚRE-közgyűlés Szovátán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 30./

Eva Maria Barki arra biztatta a székelyeket: ne várják az Európai Unió (EU) segítségét az autonómia megszerzésében, hanem küzdjenek maguk érte. A magyar származású, Ausztriában élő ügyvéd, akit 1994-ben „nemkívánatos személynek” nyilvánítottak Romániában, május 28-án részt vett Sepsiszentgyörgyön a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) helyi szervezetének fórumán, amelynek fő témája a székelyföldi autonómia kérdése volt. Barki beszédében az EU-ban létező különféle autonómiaformákról beszélt, illetve arról, mennyire fontos megőrizni a magyarok identitását és egységét. Úgy vélte, a székelységnek minél több megmozdulást kell szerveznie, és petíciókat kell küldenie a különféle intézményeknek. Az ügyvéd fontosnak nevezte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett referendumot az autonómia kérdésében. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki szervezetének elnöke arról beszélt, hogyan lehetne hasznosítani a nem hivatalos népszavazás eredményeit. Az SZNT szerint tavaly decembertől mostanáig Kovászna, Hargita és Maros megye 170 ezer szavazati joggal rendelkező állampolgára Székelyföld területi autonómiája mellett voksolt. Az igennel szavazók az urnák elé járulók 99 százalékát teszik ki. /Barki: Autonómiát a székelyeknek! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

Ambrus Attila, a MÚRE újraválasztott elnöke kifejtette, megérti azokat, akik felháborodnak, hogy egyáltalán nem vagy az igényeltnél kevesebb támogatást kaptak. Azonban a MÚRE nem a szerkesztőségek pénzügyi érdekeit képviseli, hanem az újságírók szakmai érdekeit. Ambrus szerint a MÚRE viszonya az RMDSZ-szel korrekt. A MÚRE nem az RMDSZ társult szervezete. Arra a kérdésre, hogy mennyire korszerű, mennyire szabad az erdélyi magyar sajtó, Ambrus leszögezte, annyira korszerű és szabad, amennyire korszerű és szabad az erdélyi magyar társadalom egésze. Ma Romániában minden vélemény nyilvánosságra kerülhet és kerül is. /Bögözi Attila: Erkölcs és sajtópolitika. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./

Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke ismételten kiállt Wass Albert mellett. Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténész megalapozatlan állításoktól hemzsegő írásában rágalmakat állított Wass Albert erkölcsi magatartásával és írásművészetével kapcsolatban (Ld. Új Magyar Szó, május 7.). „Mint a cikkben érintett személy, a Kráter Műhely Egyesület elnöke: büntetőjogi felelősségem tudatában szemenszedett hazugságnak, bizonyíthatatlan állításnak tartom a Szemenyei-Kiss által már korábban A Hét portálján is hazugul idézett állításukat: ‘Ha elfogadjuk Andrei Plesu tételét, miszerint a bűnösöknek, még a gyilkosoknak is létezik őrangyaluk, nem zárható ki egy égi csoda az ügy kimenetelében... Akár a nemrégiben feltárt tények (?) ellenére sem, miszerint a pomázi kiadó, Turcsány Péter birtokába jutott az író nyilaskeresztes párttagsági könyve. ’”„Szemenyei-Kiss és nyomában Cs. Gyimesi egyaránt a budapesti Kráter Könyvesház Wass Albert Termének tulajdonát képező 1943-44 évi fényképes Vadászjegyéről hallhatott csupán, amelynek másolata ma is becses része gyűjteményünknek, s ezen kívül tény az, hogy valódi Wass-dokumentumok gyűjtőjeként több száz hiteles anyag áll a Kráter Műhely Egyesület rendelkezésére. Közöttük olyan visszaemlékezések sora (!), amelyek teljes mértékben kizártnak tekintik Wass Albert fasiszta, nyilas, hungarista vagy egyéb szélsőjobboldali múltját. ” /Turcsány Péter tiltakozása Wass Albert újbóli és aljas meghurcolása ellen. = A Hét. ro, máj. 31./; Emlékeztető: Cs. Gyimesi Éva: Wass-fogak között. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4., újraközölte: Népszabadság, 2007. május 21. Turcsány Péter írásához hozzászólt Parászka Boróka főszerkesztő: „Nagy dilemmában vagyok, hogy a véleménnyílvánítás jogán szabad-e közölni hasonló hangvételű írásokat. Most hagyjuk nyitva a kérdést. Abban azonban biztos vagyok, hogy, aki volt annyira ízléstelen 1943-1944-as idényre vadászengedélyt kiváltani, annak az ártatlanságát semmiféle filológia be nem bizonyítja. ” /A Hét. ro, máj. 31./

Bodó Levente szentegyházai szobrászművész vallja, hogy kőből, fémből, fából dolgozik. Bodó Levente egyik alkotása az Amerikai Egyesült Államokban, Princetonban 2004-ben került a helyére: a teljes életnagyságban készült Mária-szobor, égerfából készült. A stációk a Balatonlelle melletti Látrány településen sorakoznak, a tizennégy darab tölgyfa dombormű helyben készült el 1995–98 között. Szobrai hírességeket, személyiségeket örökítenek meg: Gábor Áron, II. Rákóczi Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Gaál Mózes, Domokos Pál Péter, Márton Áron, Haáz Rezső, Báró Eötvös József, Majláth Gusztáv Károly, Apáczai Csere János, Kossuth Lajos, Wass Albert mellszoborban vagy egész alakosban. Emléktáblákon, domborműveken Tompa László, Nyirő József, Tamási Áron, Gellért püspök láthatóak, és portrésorozat József Attila, Ady, Zrínyi, Erkel, Bartók, Arany, Karinthy, Örkény, Petőfi stb. vonásait mintázta. A millecentenárium, a millennium ugyancsak számos lehetőséget kínált a szobrásznak. Műtermében most monumentális festmény az újdonság: Krisztus mennybemenetele vásznon, olajfestményen. Az oltárképet június 17-én szentelik fel Kecsetkisfaludban, ahol eddig nem volt római katolikus templom, a hetven körüli hívőnek a református közösség segítségével építették meg az új templomot. /Ferencz Imre: Kőből, fémből, fából... = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 1./

A hetvenéves Bárányi László Ildikó orvos-író elmondta, az íróvá válásig nagyon hosszú és rögös az út. Belőle talán soha nem lett volna író, ha Temesváron nem talál baráti segítő közösséget. Különösen Pongrácz P. Mária és Gherasim Emil segítették, közölték első írásait, meg ott volt az akkori Ady Endre Irodalmi Kör, valamint Szőcs István kritikus bölcs tanításai. Bárányi László Ildikó megjelent kötetei egytől egyig nagy közönségsikernek örvendtek. Talán azért, jegyezte meg, mert amit ír, az inkább tényirodalom. Egyik kötetét férjével, Bárányi Ferenc orvos-íróval közösen írtad: És akkor eljött Hippokratész. Bárányi László Ildikó www.7torony.hu című irodalmi portálon közölt az utolsó húsz év terméséből. Napló rovata most került be a 20 legolvasottabb naplói közé. /Pongrácz P. Mária: “Amit írok… mindig emberi sorsokról szól” = Nyugati Jelen (Arad), jún. 2./

A Trianon-évforduló előtti napokban végigböngészve a világhálón a téma jelenlétét, az erdélyi magyarság számára két figyelemre méltó pozitív jelenség található. Sepsiszentgyörgyön, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagyváradon az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezésében ,,rendhagyó történelemórát” tartottak, fényképkiállítást rendeztek. Jó dolog az, ha azok, akik hatvan-hetven esztendővel Trianon után születtek, átveszik az emlékezés stafétáját. A másik az, hogy a többnyire Trianon közvetlen vagy közvetett következményeként szétszóródott magyarság jeles képviselői ma is vállalják az ébresztőóra szerepét. A legmarkánsabb Trianon-írás az Ausztráliában élő Csapó Endrétől származik. Ennek Kárpát-medencei társa a Duray Miklósé (Szlovákia, azaz Felvidék), és az Ágoston Andrásé (Szerbia, azaz Délvidék). Az utóbbi állapítja meg, hogy ha az unióban minden hetedik lakos valamelyik kisebbségi közösséghez tartozik, akkor a demokratikus kisebbségi autonómiák létrehozása olyan cél lehet, amelynek megvalósításában minden európai nemzet, így a magyarországi magyarok is érdekeltek. Azonban a mai magyar vezetés képtelen az uniós együttlét nemzetegyesítési lehetőségeivel élni. Ezt a felelőtlenséget ellensúlyozandó kiemelhető az erdélyi magyar fiatalok kezdeményezése: egy uniós parlamenti képviselőt, Gál Kingát kérték fel a témát Kolozsváron körbejáró rendezvény fővédnökségére. /Sylvester Lajos: Nyolcvanhét év porlasztásban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

A trianoni döntésre emlékeztek június 4-én Sepsiszentgyörgyön, az egykori országzászló helyénél. – Egy nemzet testét csonkította meg a trianoni döntés, és fájdalmunk, hiányérzetünk a 87 év alatt sem csappant – hangsúlyozta Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke. Tamás Simon Lehel az Erdélyi Magyar Ifjak nevében szólt: a múltat elfelejteni nem szabad, és azoknak megbocsátani, akik egy nemzetet próbáltak és próbálnak megsemmisíteni, nem lehet. A civil Magyarország üzenetét hozta el Éhn József, a Társaság a Kárpát-medencei Magyarokért elnöke, aki szerint a magyarországi civilek jövőjüket csakis velünk együtt képzelik el, a határokon kívül élőket a magyarság védőbástyáinak tekintik.,,Ha ezek a védőbástyák elesnek, a magyarság sokkal gyengébb lesz. Ha megmaradtok, akkor mi is megmaradunk, és a nemzet is meg fog maradni. Ez a tét” – hangsúlyozta Éhn József. Bayer Zsolt újságíró beszédét a 2004. december 5-i népszavazáson történtek köré építette. Minden nemzetet annyira fognak becsülni, amennyi tiszteletet kiharcol magának. A románság most jobban áll nemzeti lét dolgában, mint mi, magyarok – idézte fel egy román barátja szavait. Kovács István unitárius lelkész a magyarság felépüléséért mondott imát. /Farkas Réka: Jövőt építeni a múltból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

Miért vannak erdélyi „külön-szervezetek”, ha az erdélyi írók összmagyar irodalomban gondolkodnak? – kérdezte Elek Tibor, a békéscsabai Bárka folyóirat főszerkesztője. Elek Tibor, aki egyben az aradi Irodalmi Jelen kritika rovatának szerkesztője, időnként Kolozsváron, Budapesten, Békéscsabán szervez kulturális rendezvényt. A Bárka folyóirat 2000 óta táborokhoz való tartozástól függetlenül közöl a magyar nyelvterület egészéből. A www.barkaonline.hu Ablak a kortárs magyar irodalomra címmel januártól indult interneten, teljes spektrumú irodalmi portál. Mind a nyomtatott, mind az internetes változatban gyakran tekintenek az erdélyi irodalom felé. Elek Tibor /sz. Nyíregyháza, 1962/ 1986 óta él Gyulán. 1999-től a Bárka főszerkesztője. 2004-ben szerzett doktori fokozatot Székely János erdélyi szerzőről írt monográfiája megvédésével. 2004 óta szerkeszti az Aradon megjelenő Irodalmi Jelen kritikai rovatát. /Hevesi Mónár József: Régi-új irodalmi „csontok”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./