Az erdélyi magyar történelmi egyházak többnyire elégedettek a frissen elfogadott felekezeti törvénnyel. Még az erdélyi magyar vallások között legkevesebb hívet számláló evangélikus egyház püspöke is inkább a jogszabály megfelelő alkalmazása miatt aggódik. Adorjáni Dezső Zoltán püspök szerint a felekezeti törvény legnagyobb problémája, hogy a fontos kérdéseket nem pontosítja. „A törvény kimondja, hogy az egyházi iskolákban tanuló gyermekek után állami támogatás jár, de hogy pontosan mennyi, arról nincs szó – figyelmeztetett Adorjáni Dezső Zoltán. – Hasonló a helyzet az egyház szociális és kulturális tevékenységével kapcsolatban is, amelyeket szintén finanszíroz az állam, csak nem tudni, milyen mértékben. ” Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke helyénvalónak tartja, hogy a törvény különbséget tesz a bevett vallások és a vallásos csoportok között. A Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia közleményben hozta nyilvánosságra álláspontját. „A romániai katolikus egyház üdvözli az új kultusztörvény érvénybe lépését” – áll a dokumentumban, amelyet a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapja is közölt. A katolikus püspökök szerint az új törvény tökéletesíthető. „Azonban a görög katolikus egyház mellett állunk, amely nem írta alá a törvénytervezetet, mert elkobozott javainak kérdése nincs megoldva, mint ahogy a temetők kényes kérdése sem. ” – szögezte le a katolikus püspökkari konferencia közleménye. A jogszabály különbséget tesz a Romániában elismert 18 egyház és a többi, vallásos egyesület között, utóbbiaknak legalább 300 taggal kell rendelkezniük a további működéshez. /Lukács János: Nem rossz a törvény. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

Egyed Ákos professzor, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke régóta várt munkát fejezett be, hamarosan megjelenik A székelység rövid története a megtelepedéstől 1918-ig /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve. Az eredetkérdést fontosnak, de nem meghatározónak tartja a székely történelemben. A könyv azt követi nyomon, hogy egyáltalán miért van külön székely történelem és ez hogyan alakult ki, milyen sajátosságokat hordoz a székely múlt az erdélyi magyarság történelmében. Mítoszokra, legendákra szándékosan nem tér ki. A történetkutatás sohasem lezárt dolog, és ez a székely históriára is vonatkozik. Egyed Ákos a magyar és román nép közös történelemkönyvének megírása tervéről kifejtette, szükséges lenne egy közös Erdély-történet, de ennek megírása nem lesz könnyű feladat. A politikai eseménytörténet viszont annyira különböző a magyar, illetve a román történetírásban, hogy az álláspontok közelítésére egyelőre nem sok remény lehet. Az előrelépést a források gondos számbavétele és újak feltárása segíthetné. /Borbély László: Székely történelem mítoszok nélkül. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 12./

Szűkösnek bizonyult a Makovecz Imre tervezte Csengeri Polgármesteri Hivatal tanácsterme a január 19-én rendezett konferencia befogadására. A minden évben megrendezett Határ menti Területfejlesztők Napja sikeres volt. A Magyarországért Európában nyíregyházi egyesület, valamint a Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Egyesület kezdeményezte konferencián a határ menti települések együttműködésének ösztönzése, új, közös regionális stratégiák, tervek kidolgozása volt a cél. Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szatmár megye térségeinek közös múltjáról, a határ mindkét oldalán jelenleg működő önkormányzatok és civil szféra hatékony együttműködéséről, valamint az elkezdett közös tervek megvalósításának folyamatairól számolt be. Méltatta Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester város- fejlesztésben elért eredményeit, valamint szó esett egy Csenger-Szatmárnémeti közös tükörpályázatról, ami a hajdan létező Szatmárnémeti-Csenger-Mátészalka vasútvonal visszaállítását tűzte ki célul. /Területfejlesztők találkozója Csengerben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 22./

Január 22-én Kolozsváron bemutatták a Romániai magyarok 2006 november címet viselő felmérést, amelyet az Etnikumközi Kapcsolatokat Kutató Központ az RMDSZ felkérésére készített. Eszerint a megkérdezettek közel harminc százaléka szavazna az RMDSZ-re, amennyiben választásokra kerülne sor. A népesség legnagyobb gondjai a jövedelmek, nyugdíjak, a munkanélküliség és az egészségügy, az RMDSZ-t ezzel szemben az autonómia foglalkoztatja leginkább. 63,6 százalék szerint hasznos volt az RMDSZ koalíciós tagsága, 91 százalék szerint fontos a párt parlamenti jelenléte. Az EU csatlakozás legnagyobb hasznát a többség (40, 4%) abban látja, hogy nem lesz többé határ Románia és Magyarország között, a szabad munkavállalás csak a második (18,2%). Az RMDSZ EP-részvétele 82,4 százalék szerint fontos, a korrupció elleni küzdelem élharcosa az RMDSZ, Traian Basescu és a kormány. A legismertebb erdélyi magyar politikusok Markó Béla, Tőkés László és Frunda György. /Nem remél lényeges változást az erdélyi magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./ Az RMDSZ megrendelésére készült közvélemény-kutatásból kiderül, hogy a romániai magyarság egyre árnyaltabban látják az autonómia összetett kérdését. A közösség most már nem igényel „olyan zsákutcába vezető szólamokat”, mint például a kettős állampolgárság. Közeledünk a kizárólag etnikai alapú politizálás végéhez, írta Borbély Tamás, a lap munkatársa. A romániai magyarok az RMDSZ-t többnyire etnikai pártként azonosítják, és úgy érzik, hogy túl keveset foglalkozik a jövedelmek és nyugdíjak, valamint a munkanélküliség alakulásával. Ehelyett a kulturális autonómiával, Székelyföld területi önrendelkezésével, illetve az önálló magyar egyetem ügyével foglalkozik. /Borbély Tamás: Egy kutatás tanulságai. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Hatéves múltra tekint vissza a székelyföldi fürdőépítő kalákák története. Jánosi Csaba, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület elnöke emlékezett, először Lázárfalván a Nyírfürdőt hozták rendbe. A következő években több mint hat fürdőt újítottak fel kalákában, összefogással. A lázárfalvi után következett a tusnádi Nádasfürdő, a csíkkozmási Sószékfürdő, majd a kászoni Sóskútfürdő, a csíkszentkirályi Borsárosfürdő, a csobotfalvi Kerekeger, a homoródkarácsonyfalvi Dungófürdő, végül pedig a csíksomlyói Barátok feredője. Jánosi Csaba jelenleg Hargita megye borvízkataszterének elkészítésén dolgozik, ugyanakkor a Székelyföld ásványvizei című könyv megírásában is részt vesz. A kataszteren dolgozva eddig 493 ismert forrást jegyeztek fel. /Kozán István: A kalákamozgalmat folytatni kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

Az elmúlt másfél évtizedben kétségtelenül javult Erdélyben a magyar nyelvhasználat színvonala, ám közben folytatódnak a kedvezőtlen folyamatok is – vélekedett Péntek János kolozsvári nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár. Javultak a nyelv használatának feltételei, de jogilag egyetlen külső régióban sem vált hivatalossá a magyar (Szlovéniában regionálisan korábban is az volt). Romániában sem szűnt meg teljesen a nyelvhasználat korlátozottsága. Javult a korábban leépült szaknyelvek állapota. Azonban folytatódnak a kedvezőtlen folyamatok: a magyar nyelv regressziója földrajzi és demográfiai tekintetben; az alacsony szintű kétnyelvűség kiterjedése, amely nyelvcseréhez vezet, a magyarul beszélők jelentős részének kedvezőtlen magatartása, például a tannyelv megválasztásban. A globalizáció is a román nyelv dominanciáját erősíti. Az OTP Bank magyar ügyfeleivel is csak román levelezést folytat, a szupermarketnek Kézdivásárhelyen is csak román nyelvű feliratai vannak, s alkalmazottai jelentős részét Moldvából hozta. Péntek János szerint az elmúlt másfél évtizedben sok fiatal kallódott el, amióta az iskoláztatásnak sem a tehetség az alapvető feltétele, hanem a pénz. Ezért kezdeményeztek 2003-ban tehetségtámogató programot magyarul tanuló, többszörösen hátrányos helyzetben levő gyermekeknek. A Nyilas Misi programnak nyolcszáz támogatója van, java részük magyarországi vagy Nyugaton élő magánszemély. Ebből mintegy négyszáz tanuló támogatására futja. Romániában is vannak pénzes emberek, de köztük kevés a támogató, mindössze húsz. Számítani lehet arra, hogy az uniós csatlakozással újabb hullámok indulnak el Magyarországra, Nyugatra. A magyar nyelvű oktatás színvonala aggasztóan romlott. Jelentős mértékben leépültek a falusi iskolák, amelyek korábban a középiskoláknak és az egyetemnek is a legjobb diákokat adták. Amennyiben a kis és közepes falvas magyar régiókban és a szórványokban is végrehajtják az iskola-összevonásokat, a magyar iskolák több mint fele megszűnik. Ennek következményei beláthatatlanok. A magyar tanárképzés alapintézménye a kolozsvári egyetem. Az egyetemen belül azonban ennek sincs megfelelő helye, megfelelő belső intézete, lassan oktatói sincsenek. A magyar oktatásban szükség lenne oktatási szakintézményre, háttérintézményre. Nincs egyetlen személy sem, akinek az lenne a foglalkozása és a feladata, hogy tanterveket, tételeket állítson össze. Így ezeket vagy románból fordítják (többnyire rosszul), vagy tanárok, szakfelügyelők vállalkoznak a munkára. A tankönyvírás, tankönyvkiadás üzlet lett, politika lett. Sok tantárgynak nincs (megfelelő) tankönyve, a szakoktatásnak gyakorlatilag egyáltalán nincsenek. – A Nyilas Misi programnak nincs jó sajtója Erdélyben. /Domokos Péter: Itthon is verseny lesz. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 25./

Az 1970. október 23-án indult A Hét alapító tagjai közé tartozó Gálfalvi Zsolt és Ágoston Hugó sajnálkozásukat fejezték ki amiatt, hogy a lap jó féléve szünetelteti hagyományos megjelenését. Gálfalvi, aki 1990 elejétől 2003 nyaráig vezette a szerkesztőséget, fontosnak tartja, hogy a hetilap papíron is eljusson az olvasótáborához. „A bukaresti A Hét műhely, fórum és szakmai modell volt. Nem tudom, hogy Marosvásárhelyre költöztetésével, miután már a nevén kívül semmi köze a régi laphoz, kinek és mennyire az” – fejtette ki Ágoston. Ágoston Hugó szerint A Hét már régóta nem az, ami volt, és meg kellene határoznia új azonosságát. „Sajnálom, hogy A Hét ide jutott, de mivel több mint két éve átadtam a vezetést, pontosan nem tudom, hogy mikor és miért került ebbe a helyzetbe” – magyarázta Gálfalvi Zsolt utódja, Kelemen Hunor. /A régi és az új harca. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./

Beke György író, újságíró január 20-án hunyt el Budapesten. Munkássága meghatározónak bizonyult az erdélyi magyar irodalom és tényirodalom terén, újságíró-generációk számára szolgált példaként. Rá emlékezik a lap egy interjú-részlettel, amelyet barátja és pályatársa, Cseke Péter készített. A szöveg teljes terjedelmében Cseke Péter Legyen eszünk, ha már volt (Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc – Szolnok, 2006.) című kötetében jelent meg. Beke György 12 kötetesre tervezett erdélyi barangoló könyveinek sorozata attól fogva kezdett testet ölteni, hogy 22 évi bukaresti tartózkodás után átköltözött Kolozsvárra. Beke György hangsúlyozta, hogy a nemzeti elnyomatást alaposan megérezte, eszmélésétől fogva. Beke György a népi írók, Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Szabó Zoltán, Kovács Imre híve lett. Közvetlen „okítói” az írás mesterségének az elsajátításában Szemlér Ferenc, Asztalos István és Szabédi László voltak. – Koppándi Sándor, aki a központi pártbizottságnál a romániai magyar sajtóért felelt, kiparancsolta Beke írását a már kinyomtatott 1985-ös Utunk Évkönyvből. Beke hangsúlyozta: „A történelem azért van hangsúlyozottabban jelen szociográfiai munkáimban, mert pótolni kellett a kisebbségi tudatból kifakult nemzeti történelemismeretet. ” Csetri Elek akadémikus 1981-ben írta: „Bármely író becsületére válik az a mód, ahogyan Beke a történelem kérdéseihez viszonyul. Különösen mióta a nagy erdélyi tájegységek felmérésére, megközelítésére, írói bemutatására vállalkozott. ” Rengeteg találkozóra hívták Beke Györgyöt, amelyeken súlyos, életbevágóan fontos kérdéseket vetettek fel. Ezeknek a találkozóknak köszönheti, hogy barangoló könyvei rendre megszülettek, s ha csonkán is, megjelentek. /Cseke Péter Enciklopédikus erdélyi hungarológia. Beke György szellemi földrajza. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Beke György műfajteremtő író volt, többnyire a Beke-művek révén váltak közhasznú fogalmakká az olyan szavak, mint a riportregény, riportnovella. Beke, a barangoló a szó fizikai, földrajzi értelmében is bejárta, belakta a magyarság Kárpát-medencei és ezen kívüli élettereit, szálláshelyeit. Orbán Balázs híres-neves munkájában, A Székelyföld leírásában Erdély egy szeletét – fontos, meghatározó szeletét – hozta értelmezhető közelségbe. Beke György Erdély egészének a lényegét, magyar esszenciáját hozta elérhető helyzetbe, és hozzávarrta Moldvát is. A Szeret menti csángók ország-világát ő egyesítette először Erdéllyel. /Sylvester Lajos: Beke György hazabarangolása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./

Nyilatkozatháborút váltott ki Traian Basescu államfő kijelentése arról, hogy bizonyos miniszterek telefonbeszélgetéseit lehallgatják a hírszerző szolgálatok. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) adott ki közleményt, amiben pontosította, hogy a lehallgatott telefonbeszélgetések többnyire az energetika-privatizációs ügyletekkel kapcsolatosak. A SRI szerint erről mind az elnöki hivatalt, mind a miniszterelnököt értesítették, Calin Popescu-Tariceanu kormányfő azonban cáfolta, hogy tudomása lett volna a lehallgatásokról. A SRI leszögezte: nem kíván részt venni az államfő és a miniszterelnök közötti politikai csatában. /Farcádi Botond: „Fecsegő” titkosszolgálatok? = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./

Kövenden, Aranyosszék szívében egykor pezsgett az élet. Napjainkra azonban olyannyira megváltozott, hogy szinte rá sem lehet ismerni. Kövend lakossága már nem a régi, a faluban rohamosan csökken a magyarság létszáma. A falu egykor teljesen magyarlakta település volt. Egyfajta változást a Várfalva – Rákos – Kövend – Bágyon útszakasz aszfaltozása jelentene. Reményt jelent, hogy a magyarországi Balatonakali településsel egyre jobbak a kapcsolatok. /Ladányi Emese Kinga: Kilátástalanok az elhagyott települések. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

Megszokta, hogy bizonyos körökben leárulózzák, írta Cs. Gyimesi Éva. Hogyan válhatott ennyire súlytalanná a legitimitás fogalma a politikai képviseletben? – tette fel a kérdést. A centralizált szervezetből minden másság kiszorult, civil szervezetnek tekintik azt a politikai oldalt, amelyik következetesen nemzetinek nevezi magát. Nem reflektálnak a kritikai értelmiségiek jóhiszemű megnyilatkozásaira. A pártszerű érdekképviselet megszünteti a hatékony párbeszéd lehetőségét, még kisebbségi küldetésben is. Cs. Gyimesi Éva reménykedett, hogy érdekli a politikusokat, ha leírja véleményét, melyet az Erdélyi Riport hetilap közölt (2006. okt. 12.) Azonban mindez illúzió volt. /Cs. Gyimesi Éva: Mentés másként. A fájl neve ezentúl: illúzió. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1.; Cs. Gyimesi Éva írása pontosabban: Alulnézet – Colloquium Transsylvanicum. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), 2006. okt. 5./

„A Sepsiszéken szombaton kezdődő nem hivatalos autonómia-népszavazás sikere attól függ, hogy a magyar lakosság mennyire érzi magáénak az akciót” – jelentette ki Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke. Február 10. és 25. között Sepsiszék 43 településén mérik fel az autonómia gondolatának támogatottságát. A szórólapokon az egyházfők támogató nyilatkozata, illetve Eva Maria Barki emberjogi szakértő üzenete olvasható, a népszavazásról szóló tudnivalókon kívül. /Jánossy Alíz, Kovács Zsolt: Önkénteseket várnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

Hatodik éve működik Nagykárolyban a Rekettye Kulturális Egyesület, amely a hagyományok ápolását és továbbadását tűzte ki fő céljául a magyar népzene és a néptánc művelésén keresztül. Az egyesület alapító tagjai 1991 óta foglalkoznak népzenével és néptánccal, szervezett formában való megalakulásukra azonban csak 2001–ben került sor. A néptáncoktatáson 80-an vesznek részt rendszeresen. A tavalyi év folyamán az egyesület tagjai számos itthoni és külföldi rendezvényen képviselték sikeresen a várost. Székely Sára foglalkozásvezető szerint a néptánc megszerettetése mellett legalább annyira fontos a közösségi együttlét, ezért rendszeres táborozásokat és túrákat szerveznek. Tavaly novemberben hatodik alkalommal szerveztek táncház-találkozót. A kárpátaljai Eszeny település néptánccsoportjával közösen pályáznak egy, a kulturális kapcsolatok kiépítését célzó projekt megvalósítására. /(ra): Népzene és néptánc. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 9./

Középkori egyházi építészet Erdélyben címmel ötödik alkalommal rendezett tudományos konferenciát a hét végén Szatmárnémetiben a Szatmár Megyei Múzeum és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeum igazgatósága. Dr. Németh Péter, a nyíregyházai múzeum igazgatója, a konferenciasorozat elindítója elmondta: abból a felismerésből kezdeményezte a közös találkozókat, hogy a rendszerváltás előtt az egyházi építészet mindkét országban tabu volt, s nagyon sok tennivaló halmozódott fel, különösen Erdélyben, ahol becses műemléktemplomok és más épületek mentek tönkre. /Sike Lajos: Középkori építész-Erdély. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

Visszaélések tarkítják az EP-részvételhez szükséges gyűjtőakciót. Egymással is meg kell küzdeniük az RMDSZ, illetve a Tőkés László javára aláírásokat gyűjtő csoportoknak. Az európai parlamenti választásokon való induláshoz mindenki csak egyetlen listát vagy jelöltet támogathat, így a két tábor egymással versengve kopogtat be az emberekhez, abban bízva: az elsőként jelentkező listáját írják majd alá. A Magyar Polgári Szövetség székelyudvarhelyi szervezete tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a helyi RMDSZ irodájában a diákoknak járó 20 ezer forintos magyar állami támogatás kérelmezőitől elvárják, hogy aláírásukkal támogassák az RMDSZ EP-jelöltjeinek az indulását. Hasonló jelzések érkeztek Gyergyóditróból is, ahol a kérdőívet igénylőktől elkérik a személyazonossági igazolványt, beírják az adatokat, majd aláíratják a támogatói ívet. „Az emberek többsége azt sem tudja, mit ír alá, ugyanis arra gondolnak, hogy a pályázati ívek átvételét kell igazolniuk kézjegyükkel” – hangoztatta egy magát megnevezni nem kívánó ditrói lakos. Az RMDSZ viszont cáfolja a vádakat, szerintük nem történik visszaélés. Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány kuratóriumának az elnöke megdöbbenve értesült a Ditróban történtekről, és kifejtette, árukapcsolásnak tartja. Az RMDSZ szerint különösen Maros és Brassó megyében halad jól a gyűjtés. – Tőkés László szintén elégedett lehet, nagyváradi kampányirodájába ugyanis folyamatosan érkeznek az aláírni szándékozók. Egyes lelkészek nyíltan kiálltak a püspök mellett, mások az RMDSZ-nek kampányoltak a szószékről. Bihar megyében nagy felháborodást váltott ki Szabó Ödönnek, az RMDSZ megyei ügyvezető alelnökének azon kijelentése, miszerint az ívek publikusak, így bármikor tudják ellenőrizni, hogy ki támogatta az RMDSZ jelöltjeit, és ki Tőkés Lászlót. Szabó Ödön elmondta, nem zsarolásnak tekintik ezt a fellépést, hanem csak „számon kérnek”. Az általános kampány idején még mindig akad, aki a megegyezésben bízik. Vekov Károly, az RMDSZ Nemzetépítő Platformjának elnöke felhívással fordult a szövetség országos vezetőségéhez, kérve őket, módosítsák az RMDSZ jelöltlistáját oly módon, hogy a második helyen az RMDSZ-en kívüli politikai szervezetek által közösen jelölt személy szerepeljen. /Aláírást, bármi áron. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Kisborosnyó már csak történelmi emlékparkja révén is ismertebb a magyar nyelvterületen, mint a községközpont, Nagyborosnyó. Itt nem ismeretlen a kaláka, a közös munkára mindig kész a borosnyói ember. Tavaly új hidat építettek a patakra. Épült autóbuszváró is. Kisborosnyó ikerfalu, református egyházához tartozik a negyedszáznál alig több lakosú Kispatak is, ahol betonhidat építettek a bekötőútra. Kisborosnyón az RMDSZ, a Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács közösen vitadélutánt szervezett, ahol a jelenlevők kimondták: ,,mind a három mi vagyunk, s kijelentjük, hogy az autonómiatörekvéssel egyetértünk, akár aláírásgyűjtést kérnek, akár referendumot szerveznek!” A borosnyóiakat az év elején megalakították a Mircse Ferenc Gazdasági és Művelődési Egyesületet, mely dolgozik azért, hogy megmentse a kultúrotthon épületét. Kisborosnyón a közművelődési életet a helybeli Nyíres Lokálpatrióta Kör irányítja. Farsangi hangulat címmel ifjúsági előadást rendeznek, és felújítják a János Vitéz című előadásukat, mellyel huszonhárom évvel ezelőtt bejárták fél Háromszéket. Május-júniusban történelmi témájú szimpóziumokat rendeznek, novemberben beindítják a helybeli szabadegyetem második évfolyamát. Gondokkal küzd a helybeli Nagy Károly Elemi Iskola. Az óvodában vaskályhával fűtenek, ami életveszélyes. Kisborosnyón három emlékmű és huszonegy kopja örökíti meg az emlékparkban a magyar történelem eseményeit. Gyülekezeti lapot indítottak Kisborosnyói Útjelző címmel. /Kisgyörgy Zoltán: Vízöntő havában Kisborosnyón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./

Cseke Gábor legújabb verseskötetében /Lírai tőzsde, Fontos versek. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2006./ többnyire kortárs magyar költő pályatársaival mérkőzik, s írja meg magára szabott változatait. /Kristó Tibor: Cseke Gábor lírai tőzsdéje. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

Elhunyt Ferenczi Géza /Kolozsvár, 1924. jún. 22. – Székelyudvarhely, 2007. febr. 14./ történész, Ferenczi Sándor fia, Ferenczi István öccse. A kolozsvári református kollégium elvégzése után a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem szakos képesítést 1954-ben. Az egyetem elvégzése után csaknem húsz évig a Székelyudvarhelyi Múzeum igazgatója, majd 1976-tól a csíkszeredai Megyei Múzeum mellett működő műkincsvédelmi hivatal muzeológusa, 1987-es nyugdíjazása előtt három évig a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárban dolgozott. A tudományos munkát nyugdíjas korában is folytatta, részt vett a tudományos közéletben, tudományos közleményeit a Székely Nemzeti Múzeum évkönyveiben adták közre. Székelyföld múltja foglalkoztatta, a dák-római és középkori régészet s a néprajz köréből román, magyar, német szakfolyóiratokban jelentek meg többnyire bátyjával együtt jegyzett tudományos dolgozatai. Bátyjával, Ferenczi István közösen tekintették át a székely rovásírásos emlékeket a Művelődési Tanulmányok (1979) című kötetben.

„Tőkés László a múltat képviseli”, jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Nem világos, hogy miért lenne gond, hogy valaki a múltat képviseli. A múlthoz tartozik a magyar állami egység, a közös haza emléke, a múltban Kossuthok és Széchenyik vitáztak egymással. Kevés dolog annyira világos az elmúlt közel két évtizedre visszatekintve, mint az, hogy mit is képvisel Tőkés László. Markó Béla kemény autonomista beszédet tartott 1994-ben az Interconfessio Társaság által a Kolozsvári Nyilatkozat második évfordulóján rendezett konferencián, majd cserbenhagyva politikai szövetségeseit, a Neptun lobbi élére állt. Markó Béla vezényelte le a szervezet domesztikálását, a román nemzetstratégia céljainak megfelelő átfazonírozását, melynek eredményeképpen az RMDSZ magyar nemzeti önkormányzatból könnyen kifizethető román zsákmánypárt lett, írta Borbély Zsolt Attila. Tőkés László ezzel szemben mindig az autonómia, a nemzeti önrendelkezés eszméjét képviselte. Ezt tette 1992-ben a Kolozsvári Nyilatkozat vitáján, az 1993-as brassói RMDSZ-kongresszuson, a kolozsvári 1995-ös kongresszuson, az ominózus bukaresti SZKT-n 1996-ban (ahol pontos igénylistát mutatott be, amelyet az RMDSZ kormányba lépésének feltételrendszerül szánt), 1998-ban és 1999-ben a Fórum-mozgalom idején, az 1999-es kongresszuson, 1993 és 2003 között az SZKT-kon, majd miután az RMDSZ teljes mértékben elfordult az autonómiától, a belső választástól, az 1993-ban elhatározott menetrendtől, az autonómiagondolat életben tartása és képviselete érdekében hívta életre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot. Markó igazat mondott: az autonómiagondolat az RMDSZ történetében kétségkívül már a múlt, ilyen értelemben pedig Tőkés László valóban a múltat képviseli. /Borbély Zsolt Attila: Mit képvisel Tőkés László? – avagy múlt és jövő. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 20./

Kinél van az igazság? Mindenkinél – vallja Borbély Tamás, a lap munkatársa. Ezt kellene elfogadnia a közéleti szereplőknek. Az elmúlt hónapokban a román és óhatatlanul az erdélyi magyar közéletben is elszaporodtak a kizárólagosság jelei. A megosztottság károkat okoz a helyi közösségekben, illetve családban. Többnyire olyan emberek kezébe kerül a hatalom, akik nem tekintik nemes küldetésnek megbízatásukat, hanem önös érdekeik kielégítésére törekednek. Kinek adjunk igazat? Tariceanunak vagy Basescunak? A PD-nek vagy a PNL-nek? Az RMDSZ-nek vagy az EMNT-nek? Az RMDSZ-nek vagy az erdélyi református egyháznak? Markó Bélának vagy Tőkés Lászlónak? A Bolyai Kezdeményező Bizottságnak vagy a Babes–Bolyai Tudományegyetemen oktató magyar professzorok többségének? Borbély Tamás szerint a válasz: mindannyiuknak részben igazuk van. /Borbély Tamás: Az igazság természetrajza. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa megkérdezte Magyari Tivadar frissen kinevezett rektor-helyettest, hogy a magyar oktatók választott vezetői komolyan gondolták tavaly december 7-én kelt közleményüket, miszerint a tagozati alapszabályzat – többnyelvűség – Hantz és Kovács visszavétele – hármas követelmény valóban követelmény volt, és nem csupán eljátszottak egy szerepet, hogy a nyilvánosságot megnyugtassák? Magyari Tivadar szerint az egyetem sokkal bonyolultabb, lényegesen többről van szó, mint a kétnyelvű feliratokról. Az oktatás, a félszáznál is több magyar szak napi igazgatása állandó szervezést, intézkedést kíván, ezért nem halaszthatták tovább a két rektor-helyettes kinevezését. Szerinte „nincs arról szó, hogy követelményeket támasztottak, és azután meghátráltak”. Kívülről nézve azonban ez látszik, tette hozzá az újságíró. A magyar oktatók először csak félig hátráltak meg: a rektor követelésére kinevezték Magyari Tivadart. Bocsan rektor minimális jelét sem adta a jóindulatnak. Ennek ellenére a magyarok tettek közeledő, helyzet-feladó lépést: kinevezték a második rektor-helyettest is, Nagy László személyében. Ő ráadásul úgy lépett vissza a rektor-helyettesi pozícióba, hogy a lemondását követő nyilvános sértegetésekért, becsmérlésért a rektor soha nem kért bocsánatot. Szabad-e ilyen mélyre görnyedni? – kérdezte a publicista. Néhány kivétellel elmagyaráztuk mindenkinek – fogalmazott Magyari. Valóban, az egyedül maradt Egyed Emesének nehéz lehetett volna „elmagyarázni”. Úgyszintén, a megkeseredett Sárkány-Kiss Endrének, aki már Magyari kinevezésekor is elhagyta az ülést. A magyar oktatók amennyire csak lehetett visszavonultak, úgy döntöttek: konzerválják a magyar tagozat jelenlegi lassú kimúlásának állapotát. Egyre kevesebb a magyar fiatal, egyre több lehetőség közül választhatnak, és eljön az idő, amikor a mai divatos szakok, ahol most tolonganak a diákok, ugyanoda jut, ahol jelenleg a reál-szakok egy része tart: öt-hat ember végez egy évben, és a megszűnés veszélye lebeg a fejük felett. Kovács Lehel állást kapott a Sapientia EMTE-n, Hantz Péter pedig hamarosan külföldre utazik, posztdoktori kutatómunkára. Az egyetemen minden készen áll a visszarendeződésre. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Szabadság vagy szendvics? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

Nem kizárt, hogy az elkövetkező két esztendőben gyökeresen megváltozik Háromszék iskolatérképe. Ez elsősorban azokat a kis településeket érinti, ahol a gyermeklétszám annyira alacsony, hogy az óvodában csak egy csoportra elegendő, az iskolában pedig nincsenek annyian, hogy önálló osztályok működhessenek. A tanfelügyelőség egyelőre tartózkodik felszámolásuktól, de ha a törvény változik, Há­romszéken legkevesebb harminc iskolában megszűnik az V-VIII. osztályos tagozat. Kovászna megyében jelenleg huszonnégy falusi iskolában működik a gimnáziumi tagozat összevont osztályokkal, háromszázhuszonöt diák tanul együtt kisebb vagy nagyobb társaival. Öt faluban – Lécfalva, Hidvég, Szentivánlaborfalva, Futásfalva és Papolc – húsznál kevesebb magyar gyermek tanul az V-VIII. osztályban, és még jó néhány településen harminc alatti a gimnazisták létszáma. Az összevont osztályok jövőjéről Henning László, a megyei tanfelügyelőség igazgatója elmondta, azt a tavalyi miniszteri rendeletet, aminek értelmében csak az elszigetelt településeken működhetnek összevont osztályok a gimnáziumi tagozaton, úgy is lehet értelmezni, hogy például Papolc is elszigetelt település, és akkor minden marad a régiben. /Fekete Réka: A helyi közösségekre bízzák a döntést (Falusi iskolák jövője). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./

Amióta az Erdélyi Református Egyházkerület meghozta Tőkés Lászlót támogató döntését, a sajtóban, közbeszédben élesen felmerült az egyház közéleti szerepvállalásának problémája. Többnyire negatív, elítélő hangsúllyal, a doktriner liberalizmus kissé vulgarizált tételeire alapozva. Akkor nem volt ilyen felháborodás, amikor például az egyházak az RMDSZ-re való szavazásra buzdították híveiket. Az egyházat a közéletből mindenestül kiutasítók érvelése ellentmondásokat tartalmaz. Egyrészt elvárják, hogy az egyház fosztasson meg minden előjogtól, másrészt viszont felhorkannak, ha a vallási vezetők azzal az alapvető joggal élnek, amely minden magánszemélyt, illetve civil, társadalmi szerveződést és testületet megillet: a véleménynyilvánítás jogával. /Papp Attila Zsolt: Palástjog. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

Megkondultak a gyulafehérvári székesegyház harangjai február 22-én, Bocskai István fejedelem temetésének 400. évfordulóján. Elveszett sírját ezután a székesegyházban kőtábla jelöli. Hajdú-Bihar megye önkormányzatának kétéves ünnepségsorozatát zárta a felavatott Bocskai-emléktábla. Az ünnepséget megnyitó dr. Jakubinyi György érsek az hangsúlyozta: “1100 éves történelmünk kőbe faragott tanúja e templom... mostoha és változatos történelmünk során sok emlék elpusztult, de minket kötelez az emlékezés”. Gudor András református lelkész Bocskai emberi és vezetői nagyságát méltatta. Dr. Nyakas Miklós történész, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum igazgatója, a Bocskai-szobor és -emléktábla-avatások kezdeményezője a 400 évvel ezelőtti temetést idézte fel: “A halotti menet, miután Kassán, az Erzsébet templomban nagy pompával vettek tőle búcsút, Szina, Vizsoly, Tálya, Kálló, Nyírbátor, Nagykároly, Lompért, Goroszló, Kolozsvár, Torda, Nagyenyed érintésével ért Gyulafehérvárra. ” Bocskai politikai végrendeletében arra intette “az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőlük el ne taszítsák”. Az emléktáblát, melyet Győrfi Lajos szobrász sütői mészkőből faragott, a katolikus érsek megszentelte, a református lelkész megáldotta. Szövege: „Bocskai István erdélyi fejedelem. Kolozsvár, 1557. január 1., Kassa, 1606. december 29. Örök nyugalomra helyezték Gyulafehérváron 1607. február 22. ” /Takács Ildikó: Emléktábla Gyulafehérváron Bocskai István fejedelemnek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./

Az RMDSZ kereszténydemokrata platformja február 23-án a kovásznai Héphaisztosz Szálló konferenciatermében tartotta kongresszusát, amelynek megnyitóján Markó Béla szövetségi elnök is köszöntötte a résztvevőket. Markó Béla elmondta, tudomása van az unitárius lelkészi egyesület állásfoglalásáról, és tudja azt, hogy Szabó Árpád unitárius püspök aláírta az RMDSZ támogató listáját. Markó fontosnak tartja, hogy a papok megszólaljanak a közéletben. „Amit nem tudunk elfogadni, hogy a napi politikai vitában részt vegyenek, hiszen az egyháznak, az egyház vezetőségének szeretnie kell minden hívét, és úgy kell alakítani az álláspontokat, hogy minden híve szerethesse az egyházat. Ennyiről van szó. Tehát nem azt jelenti, hogy Erdélyben különösebben a papoknak nem kell részt venniük a közéletben. ” /Bodor János: Markó Béla: Az egyház tartózkodjék a napi politikai vitától. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./

Február 26-án tölti be 98. életévét Anavi Ádám nyugalmazott tanár, költő, színműíró, de a kollégák, barátok már február 23-án felköszöntötték a temesvári irodalmi élet doyenjét. A Romániai Írószövetség temesvári szervezetének székhelyén Pongrácz P. Mária elnökségi tag, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen főmunkatársa nyitotta meg az ünnepséget, tőle vették át a szót az Anavit méltató írótársak. A közel százesztendős, de ma is friss (jelenleg is egy színdarabon dolgozó) szerző munkásságát, megjelent köteteit Bárányi Ildikó foglalta össze. /(P. L. Zs.): Karnyújtásnyira a száz évtől. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./

A budapesti Hitel című irodalmi, művészeti és társadalmi havi folyóirat februári számát Sütő András emlékezetének szentelte. Az új szám közönség előtti bemutatóját február 16-án tartották Budapesten. Bevezetőt Csoóri Sándor főszerkesztő, zárszót Görömbei András főszerkesztő-helyettes mondott. Sütő András műveiből Császár Angéla, Kubik Anna és Szélyes Imre színművészek adtak elő részleteket. Az emlékszám felvonultatja a kortárs magyar irodalom színejavát, köztük van Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Gál Sándor, Olasz Sándor, Ablonczy László, Sylvester Lajos, Kincses Elemér, N. Pál József, Bágyoni Szabó István, Bogdán László, Tamás Menyhért, Bertha Zoltán, Márkus Béla, Tornai József és Vetési László. „Csak a magára maradott utolsó magyar van veszélyben, mert ha egyedül van, elveszett. Sütő András annyira féltett mezőségi népe minden gondja ellenére is csendesen köszöni, hogy hálás gyermekként, féltő gondoskodással e szülőföld minden gondját élő reménységként emelhette be a legtündöklőbb magyar irodalomba” – írta Vetési László. Az emlékszám közölte Cs. Nagy Ibolya összefoglaló írását – Egy vita margójára (Sütő András és A Hét). Ebből idézte a Népújság: „bár a vita véget ért, a Sütő András elleni hadjárat korántsem. Ezt jelenleg csak a főszerkesztő vívja, de egyrészt: fórum nélkül nincs Cicero, másrészt olyan vehemens és következetes Sütő-ellenesség nyilvánul meg a Parászka Boróka-írásokban, hogy ezek elviekben akár új, romeltakarító disputát generálhatnak. ” /B. D. : A repedt nádszál elégiája (A HITEL Sütő András- emlékszáma). = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

Elhunyt Molnár János evangélikus lelkész /sz. Diósgyőr, 1921. jan. 29./ 1943-ban szentelték lelkésszé, először a felvidéki Jolsva, majd Kolozsvár, utána pedig Marosvásárhely volt a szolgálati helye, ahova 1944. augusztus 23-án érkezett meg. Egy időre még visszarendelték Nyíregyházára, ahol püspöke megkérdezte tőle, hajlandó-e Marosvásárhelyre visszamenni, akkor is, ha esetleg országhatár kerülne közéjük? Molnár János válasza egyértelmű „Igen!” lett. Így került vissza Marosvásárhelyre. Sokan kérdezték tőle, miért éppen akkor jön, amikor mindenki megy? – „A nyájnak éppen most van szüksége a pásztorra!” – mondta. Így kezdte meg 52 évig tartó szolgálatát Molnár János, neve lassan Marosvásárhellyel összenőtt fogalom lett. Egy mára már letűnt kor értékrendjét és embertípusát képviselte. Sokszor megakadályozták, hogy külföldre utazzon, és sokszor felszólították, hogy menjen, de végleg, családostul! Február 21-én hetedhét országból összesereglettek az eltávozottak, temetni jöttek. /A régi Vásárhely egy kis darabja tűnt el vele. Elhunyt Molnár János evangélikus lelkész. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

Markó Béla egyelőre leválthatatlan. Nagy baja, mondhatni tragédiája ez Markónak. Munkabírás, egyensúlyérzék és szónoki tehetség dolgában annyira fölötte áll a többiek, hogy minden „újítás” öncélúnak és diverzánsnak hatna, írta Ágoston Hugó publicista. A veszély ebben személye kultuszának erősödése. Felelőtlenség, hogy egyesek az egyházat is megkísérlik mozgósítani, az erdélyi magyarság társadalmi békéjét feláldozva. /Ágoston Hugó: Felelősségtől lelkiismeretig. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./