A NATO-csúcsra Bukarestbe érkező Vlagyimir Putyin csodálkozott, mennyire kedves házigazdára talált a nyilatkozataival Moszkvát eddig nem éppen kényeztető Traian Basescu személyében. Moszkva és Bukarest viszonya az utóbbi évtizedekben nem volt felhőtlen, 17 éven át egyetlen orosz államfő sem járt Romániában. A kétoldalú kapcsolatokat megoldatlan problémák terhelik. Közülük a legkisebb az első világháború idén Oroszországba menekített, és azóta ott ragadt román kincstár kérdése. Komolyabb Transznisztria sorsa, az ott állomásozó orosz csapatok kivonása. Bukarest nem számíthat Moszkva jóindulatára, ha azon van, hogy a Moldovai Köztársaságot Oroszország befolyása alól kivonva az EU-hoz és a NATO-hoz közelítse. Súlyos gond a romániai orosz földgázszállítások problémaköre, miután Románia – politikai okokból – jóval többet fizet az energiáért, mint sok más európai állam. /Bogdán Tibor: Román–orosz: cirkáló vagy jégtörő? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Egyszerre tartja diszkriminatívnak és törvénytelennek az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a kolozsvári önkormányzat illetékes igazgatóságának eljárását az iskolák, egyházak és civil szervezetek által benyújtott pályázatok felülbírálása kapcsán, ugyanis a határozat-tervezetekben jelentősen módosították a vissza nem térítendő pályázatokat elbíráló szakbizottság jegyzőkönyvbe foglalt döntéseit a jóváhagyott pályázatokra vonatkozóan. Az elmúlt évek folyamán ilyenre még nem volt példa. A szakbizottság eredetileg jegyzőkönyvbe foglalt döntésében még az összes kolozsvári magyar iskola is megtalálható. A szakbizottság eredetileg 1,6 millió lejt javasolt az egyházak támogatására, ebből a római katolikus egyház 180 000 lej, református egyház 210 000 lej, unitárius egyház 70 000 lej, evangélikus–lutheránus egyház – 25 000 lej, zsidó hitközség – 15 000 lej, egyéb felekezetek – 80 000 lej. Ezzel szemben az igazgatóság által elkészített határozattervezetben már a következő összegek jelennek meg: római katolikus egyház 90 000 lej, református egyház 183 000 lej, unitárius egyház 31 900 lej, az evangélikus-lutheránus egyház 2250 lej, a zsidó hitközség 1050 lej, egyéb felekezetek pedig 73 800 lej. A civil szervezetek esetében a szakbizottság 2247 millió lejt javasolt 52 pályázat támogatására. Ehhez képest a városi tanács elé terjesztendő határozattervezetben már csak 928 600 lej szerepel, s ráadásul a pályázók listáját is alaposan megnyirbálták, az 52 pályázatból 24-et ejtettek. A kolozsvári Magyar Színháznak juttatott, az Európai Színházi Unió Fesztiváljára kért 350 000 lejt leszámítva, a maradék 530 600 lejt 28 pályázó között javasolják szétosztásra. A pályázó magyar civil szervezetek közül csak 5-öt terjesztenek elő, ezeknek összesen 85 000 lej jutna /Helikon, Erdélyi Gyopár, Korunk, Claudiopolis Egyesület és Bogáncs-Zurboló Egyesület/. László Attila RMDSZ megyei elnök a kérdés megvitatására rendkívüli frakcióülést hív össze. /Papp Annamária: Jelentős támogatástól estek el Kolozsváron a civil szervezetek. Rendkívüli RMDSZ-frakcióülést hívott össze mára László Attila. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./ A szakbizottság döntése miatt tizennyolc magyar civil egyesület nem kap támogatást, köztük az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület, a Kallós Zoltán Alapítvány, a Barabás Miklós Céh, az Ördögtérgye Egyesület, a Magyar Doktorandusok Egyesülete, az Amaryllis Egyesület, a Tranzit Alapítvány, a Media Index Egyesület, a Tectum Egyesület, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Szarkaláb Művelődési Egyesület, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a lutheránus nőszövetség és a Bölöni Farkas Sándor Egyesület. /Benkő Levente: Szegénység vagy önkény? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./

Feltehetően egyetlen párt sem szerez elegendő szavazatot ahhoz, hogy egyedül kormányozzon, így koalícióra kényszerül más tömörülésekkel. Ez megnöveli a kis pártok stratégiai jelentőségét. 2000-ben az akkor még Román Humanista Pártként jegyzett Konzervatív Párt (PC) a Szociáldemokrata Párt (PSD) listáin került a parlamentbe, akárcsak jó néhány szakszervezeti vezető, aktivista. A PSD máris hasonló együttműködést fontolgat Daniela Popa konzervatívjaival. A PSD és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szövetsége a legvalószínűbb, ez bizonyos formában már most is működik. Koalíciójukkal elszigetelhetnék az államfőt támogató Demokrata–Liberális Pártot (PD–L) és ezzel magát Traian Basescut is. Bármennyire ellensége egymásnak jelenleg a PD–L és a PSD, aligha zárható ki szövetkezésük a parlamenti választások után. A hatalom húsosfazekától négy éve távol tartott PSD-n belül nem váltana ki jelentősebb ellenállást a kormányzás árát jelentő szövetség, legfeljebb a Traian Basescunak való teljes kiszolgáltatottság gondolatától idegenkednének néhányan (Ion Iliescu, Adrian Nastase). /Bogdán Tibor: Őszi pár(t)választás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

Két különböző, de üzenetét tekintve azonos tartalmú nyílt levélben fordult egyszerre Szász Jenőhöz és Tőkés Lászlóhoz Markó Béla. Az RMDSZ elnöke a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökétől azt kérte, hogy a júniusi helyhatósági választásokon legalább azokban a megyékben támogassák az RMDSZ jelöltjeit, ahol veszélybe kerülhet a magyar képviselet. Markó szerint ez jó alapot jelentene az őszi parlamenti választásokon való egységes fellépéshez. Markó felidézte az EP-választások előtt Tőkéssel folytatott tárgyalás kudarcát, s megismételte, hogy az RMDSZ úgy látta: nem annyira Tőkésen, hanem inkább Szász Jenőn múlott az egyezség. Megállapította: nem kívánja a múltat felhánytorgatni, hiszen mindannyian követtek el hibákat, így ő is, nem csak Tőkés. Markó furcsállta, hogy Tőkés az államfőtől és a Demokrata Párttól próbált segítséget kérni, miközben az RMDSZ támogatta, hogy az Európai Néppárt (EPP) tagjává váljon. Markó aláhúzta: az RMDSZ listáin olyan polgármester- és tanácsosjelöltek szerepelnek, akik mögött több mint százötvenötezer magyar ember támogatása áll, így ezek nem pártlisták. A jóval rövidebb, Szász Jenőhöz intézett levélben Markó megállapította, hogy ultimátumszerű jellege van az MPP azon közleményének, amelyben egyeztetésre hívták az RMDSZ-t. „Nem beszélve az előző – nyilván: döntő – időszakról, amikor hiába ajánlottuk több helyen is az előválasztásokon való részvételt, mert sorra visszautasítottak minket” –, írta Markó. Szerinte az MPP is megbízhat 155 ezer magyar választásában. /B. T.: Markó a „kényes” megyékben kér támogatást. Nyílt levél Tőkés Lászlóhoz és Szász Jenőhöz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

Megdöbbentő, hogy a háromszéki óvodák és iskolák nagy hányada nem kíván változtatni a román nyelv jelenlegi oktatási módján, sőt, olyan magyar iskolaigazgató is akad Sepsiszentgyörgyön, aki kéri, hogy kötelezően román nyelven tanulják a magyar diákok a románok történelme és Románia földrajza tantárgyat VIII. és XII. osztályban. A két hónapos közvita nyilvános találkozóin éppen ennek ellenkezőjét hangoztatták az óvoda- és iskolavezetők, úgy tűnt, változtatni akarnak a jelenlegi állapotokon: a magyar gyermekek tömegesen buknak el a vizsgákon többnyire azért, mert nem tudnak románul. /Fekete Réka: Mit is akarunk az oktatásban? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 19./

Többnyire kudarccal végződtek az RMDSZ és a frissen megalakult Magyar Polgári Párt (MPP) között folytatott egyeztetések. Borbély Tamás újságíró szerint elsősorban a Szász Jenő által vezetett MPP érdekei követelték meg azt, hogy ne jöjjön létre egyezség közös listaállítás tekintetében. Az RMDSZ-nek nem érte meg erőltetnie az alkut. Kicsi az esélye annak, hogy az MPP eléri az európai parlamenti választáson Tőkés László által elért 40 százalékos szavazatarányt, viszont az RMDSZ elveszíthet olyan stratégiai fontosságú önkormányzati tisztségeket, ami világosan mutatja majd, hogy valamilyen féle együttműködés nélkül a romániai magyarság kudarcra van ítélve. Az RMDSZ és az MPP közötti helyi szintű együttműködési kísérletek azért hoztak részben sikert, mert a román pártok példátlan módon összefogtak. /Borbély Tamás: Tárgyalások. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

A média azzal gyanúsítja Csáky Pált, a szlovákiai MKP elnökét, hogy alkut kötött Robert Fico miniszterelnökkel. Csákyt Bugár Béla, az MKP volt elnöke támadja. „Szerencsétlen, buta és aljas játéknak” minősítette az ellene elhangzott vádakat Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, akit azzal gyanúsítanak, hogy alkut kötött Robert Fico kormányfővel, amikor a Csáky könyvét is kiadó Madách Posonium számára állítólag egymillió koronát kért a kormányfőtől. Csáky mindezt tagadja, felelőtlenségnek nevezte, hogy elődje, Bugár Béla a találkozót és a kérelmet megerősítő nyilatkozatot tett. „Sajnos az MKP-n belül is vannak felelőtlen emberek. Sajnálom, hogy Bugár Béla is közéjük tartozik, aki most ily módon veszélyezteti a közoktatási törvény minőségét.” „Ennyire érzékeny politikai időszakban az ilyen aljas játék súlyos politikai felelőtlenség” – mondta Csáky. /Csáky–Bugár-testvérharc. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

Vizsgálatot indított az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) kezdeményezése ügyében, hogy szüntessék meg a romániai betegellátásban a magyar nemzetiségű pácienseket sújtó hátrányos megkülönböztetést, kötelezzék a magyar nyelvű betegellátás biztosítására az erdélyi egészségügyi intézményeket. Bagoly Zsolt EMI-alelnök elmondta: az oktatási tárcától nem kaptak választ, az egészségügyi ellenben átutalta beadványukat a Diszkriminációellenes Tanácshoz. Az EMI különben úgy véli: annak következtében, hogy a magyar népesség az egészségügyi intézményekben nem, vagy csak hézagosan használhatja anyanyelvét, a román állam az erdélyi magyarság számára nem képes ugyanolyan minőségű egészségügyi ellátást biztosítani, mint a román lakosságnak. Az EMI-kezdeményezésre Nyugat-Európában is felfigyeltek. Segélykiáltás Keletről címmel nemrég a Vasabladet finnországi svéd napilap foglalkozott a témával. A finnországi svédekkel olykor-olykor megesik, hogy finnül kénytelenek elmondani az orvosnak panaszaikat, az erdélyi magyarokkal szemben elvárás, hogy tudjanak annyira románul, hogy az orvosnak el tudják magyarázni egészségi állapotukat. /Rostás Szabolcs: Kivizsgált betegellátás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./

A Székelyföld-vitában, amelyet Csutak István írása (Székelyföld – Székek földje) gerjesztett, a küzdelem többnyire elméleti síkon zajlott. Nem volt mögötte társadalmi felhajtó erővé, nem vált mozgalommá. A székelyföldi magyarság közösségtudatát kell erősíteni. Mindenféle autonómia nélkül is lehet szabatosan használni az anyanyelvet. A bolti árukínálat, a cégnevek, a keresztnevek, minden megnevezés esetében. Hiányzik a közösség kényszerítő ereje. /Sylvester Lajos: Lelki autonómia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Nagybaconban a Magyar Polgári Párt helyi jelöltlistáján szereplő hat személy visszalépett. A párt helyi szervezetének elnöke, Bardocz István elmondta, azért döntöttek így, mert szerintük a megyei szervezet jogtalanul beleszólt a polgármester-jelölésbe és a tanácsi lista összeállításába is. Álláspontjuk, hogy az MPP megyei szervezete által támogatott jelölt, Benedek Márta elvesztette tagsági minőségét, hiszen április 14-én kilépett a pártból, sőt, aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy függetlenként indulhasson. Kulcsár Terza József, a MPP megyei elnöke szerint a visszalépések hátterében valami hátsó szándék rejtőzik, hiszen egyik napról a másikra ennyi ember nem cselekedhet ennyire egy időben. /Hecser László: Baconban hat jelölt visszalépett. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke rámutatott, a Maros megyei magyar választók vannak annyira bölcsek, hogy tudják, az RMDSZ kipróbált csapatát kell támogatni. Az RMDSZ-nek közel 1326 jelöltje van a megyében, az 54 polgármester-jelöltből 25 új. – Új helyzetet jelent, hogy van egy másik magyar politikai párt. Kelemen olyan vádakkal nem tud mit kezdeni, hogy az RMDSZ állítólag megfenyegette az MPP jelöltjeit, ő helyteleníti ezt a módszert. Az ilyen vádakat bizonyítani kell. /Mózes Edith: Kelemen Atilla: A választás nem rulett. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Csángóföldön járva kijelentette: Olteanu, a román házelnök kezdeményezte, hogy együtt kérjék a pápától a magyar mise engedélyeztetését. Ismerni kell a furfangos román politika természetét, a magyar csángómise kérdése ugyanis nem annyira Vatikánban, hanem Romániában dől el. A pápa engedélyezheti, mint már II. János Pál is tett erre tétova lépést, de csak Robu érsek mondhatja, hogy mehet! A pápa tiszteletben tartja a döntését. Kevesen tudják, hogy van egy hely Moldvában, ahol már 1992 óta tartanak magyar misét. A Radócz melletti Kacsikán, melynek kegytemplomát odatelepült lengyel sóbányászok alapították egykor. Évente csupán egyszer, augusztusban, Nagyboldogasszony napján, van egy magyar mise is. A mise jogát húszezer román nyelvű bibliával vásárolta meg a nyugati magyarság Gherghel jászvásári püspöktől. A bibliákat Szőke János páter, a nyugati magyarok akkori püspöki helynöke vezetésével Kacsikába szállították. A magyar misét reggel nyolcra tették, hogy minél több messziről jött zarándok lekésse. /Sike Lajos: Csángómise. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Hunyad megye magyarsága három nagy csoportra osztható – írta az Akadémai Kiadó által 1982-ben megjelentetett Magyar Néprajzi Lexikon. A Hunyad megyei magyarság legősibb, de egyben legcsekélyebb számú részét a honfoglaláskor itt megtelepedett magyarok jelentik. A törökdúlások idején azonban ez a népesség többnyire kipusztult, soraikat elmagyarosodó hegyvidéki román családokból próbálták pótolni. A régi polgári magyar lakosság ma már csak kis számban maradt meg főleg Déván és Szászvároson. A másik jelentős kategória az 1888–1910 között betelepedett „dévai csángók”, azaz bukovinai székelyek, akik valójában nem csupán Dévára, hanem Csernakeresztúrra, Vajdahunyadra és Sztrígyszentgyörgyre is jelentős számban telepedtek. A harmadik fontos ága a Hunyad megyei magyarságnak a 19. század második felétől betelepedő székelyek, akik az iparosítás nyomán több hullámban jöttek e vidékre. 1883-ban a Tisza Kálmán vezette magyar kormány elindította a Bukovinába elmenekült székelyek hazatelepítését. Elsőként az Al-Duna környékére telepednek, ennek a hullámnak az 1885-ös nagy árvíz vetett véget. Déva telepeseket kért és az akkori polgármester, dr. Issekutz Gergely annyira a szívén viselte a betelepülők gondját, hogy ez utóbbiak egyenesen atyjuknak nevezték a város elöljáróját. Végül két nagy hullámban összesen 99 család telepedett be az öt bukovinai faluból (Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Fogadjisten), 10 holdas földeket kaptak. 1910-ig szépen fejlődött a telep. Az 1910-ig betelepült 288 lélek 1934-re 1250 főre szaporodott. 1910-ben még további 31 házat épített az állam a betelepülőknek, ez alkalommal 35 újabb család jött, összesen 292 lélek. Később, az első világháborúig még további 27 család jött, összesen 105 személy. Hasonlóan történt a betelepedés a szomszédos Vajdahunyadra is, ahova kizárólag hadikfalviak települtek. A XX. század folyamán több hullámban is jöttek a székelyek a megyébe. Számtalan tanár, orvos, művész, lelkész, illetve ezek tanulni vágyó gyermekei kerültek ide. Sokan már a nyolcvanas évek idején kitelepedtek külföldre, aki maradt, az 1989 után költözött vissza valamelyik erdélyi nagyvárosba. Napjainkban Hunyad megye 24 ezer körüli magyar lakosságának jó egyharmadát a bukovinai székelyek leszármazottai teszik ki, másik harmadát az időközben betelepülő székelyek, csupán egy sovány harmadát képezik az „őshonos” magyarok. /Gáspár-Barra Réka: Hunyad. Sok a székely, de így is kevés. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./

Ilyen még nem volt: május 23–24-én román–magyar történészkonferenciát rendeznek Bukarestben, Média és történelemtudomány címmel. Mint ismeretes, a legutóbbi közös magyar–román kormányülésen határozták el, hogy váltakozva, a két fővárosban üljenek össze a felek egy későbbi közös történelemkönyv kidolgozása érdekében. A jégtörőnek számító eseményen részvevő küldöttségeket Glatz Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének igazgatója és Dan Berindei, a Román Tudományos Akadémia alelnöke vezeti. A hivatalos román történelemkutatás teljesítette a politikum történelemhamisító elvárásait, olyannyira, hogy közel tizennyolc esztendővel a nagy „változás” után is jelen van még ügyködésének eredménye a román szakkönyvekben. /Ördög I. Béla: Tudományosság kontra kontinuitás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

A bárónő és a komorna stúdió-előadással kezdődik május 15-én Szatmárnémetiben az Ilyés Gyula polgármester által kezdeményezett, Sorompók nélkül című nemzetközi színházi fesztivál második rendezvénysorozata, melyen nyolc ország tizenöt színháza vesz részt. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának színdarabja tíznapos „színikavalkádot” nyit meg. A magyar közönség többek között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Liselotte, a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház Liliomfi és a budapesti József Attila Színház Székek című előadásának tapsolhat. A bábjátékokkal együtt a magyar előadások száma meghaladja a tízet. /Sike Lajos: Nyolc ország tizenöt színháza Szatmárnémetiben. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

„Ez az ünnepség ismételten bebizonyította, hogy a költészet mennyire fontos része életünknek és milyen nagy szerepet játszik nemzeti önismeretünk építésében” – hangsúlyozta Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke Szatmárnémetiben azon a megemlékezésen, amelyet a magyar irodalom három jeles szatmári képviselője emlékére, nevesen Dsida Jenő halálának 70., Páskándi Géza születésének 75. és Szilágyi Domokos születésének 70. évfordulója alkalmából rendeztek. Muzsnay Árpád főszervező, az EMKE partiumi alelnöke joggal nevezhette a rendezvényt a Kárpát-medencei magyar irodalmi találkozónak is, amelyen előadást tartott többek között Dávid Gyula Páskándi A menekülő janicsár című regényéről, Cseke Péter Dsida Jenő irodalomkritikai és esztétikai programjáról és Pécsi Györgyi Szilágyi Domokos korai költészetéről. /Sike Lajos: A most megnyitott kulturális fesztivál októberig tart. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

Kelemen Hunor az RMDSZ kampányfőnöke az elmúlt napok negatív kampány-tapasztalatairól, Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje a Kolozsváron tanuló sepsiszentgyörgyi diákokat hazahívó terveiről számolt be Kolozsváron. „Temesváron visszaköszön a múlt” – állapította meg Kelemen Hunor, ugyanis a Temes megyei választási bizottság elfogadott egy óvást, amely az RMDSZ általános plakátjainak a Temes megyei közterekről való eltávolítását kér. A Temes megyében kialakult „szörny-koalíció” nem egyedi eset, hiszen ez a koalíció az elmúlt hetekben már országszerte összeállt. „Plakátháború van Székelyföldön” – jelentette ki Kelemen, utalt az MPP, a magyar versenypárt székelyföldi agresszív kampányára, amelynek része az erkölcstelen tartalmú, a jelöltek magánéletéről szóló hazug szennyiratok népszerűsítése, valamint a fényes nappal történő plakáttépési akció. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterjelölt a Gyere haza! című projektjét mutatta be, amellyel a Kolozsváron tanuló sepsiszentgyörgyi diákok hazatelepedését segítené. Szerinte a sepsiszentgyörgyi származású egyetemistáknak csak 43%-a települ haza az egyetem elvégzése után, szaktudásukra és munkájukra azonban ennél jóval nagyobb szükség volna. /Temesváron visszaköszön a múlt, Sepsiszentgyörgy hazavárja a fiatalokat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

Emelkedik a felsőoktatás támogatása, olvasható a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján (www.okm.gov.hu).,,Jövőre a jelenlegi 223 milliárdról több mint 230 milliárdra, 2010-re pedig 241 milliárdra nő a terület támogatása”. Ezek után hihetetlen, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek 2000-ben megszavazott kétmilliárd forintot az utóbbi pár évben a magyar költségvetés 1,2 milliárdra csökkentette. Másfél milliós nemzetrész saját adminisztrálású tudományegyeteméről lévén szó, megkérdezhető: hogyan választotta meg a kormány ,,nemzetstratégiai főosztályának főigazgatósága” az általa kezdeményezett vita időpontját, számolt-e azzal, az egyetem nyolcéves működésének legkényesebb időszakába érkezett? Most zajlik az intézmény akkreditálása, mely egyebek mellett a román állami társfinanszírozás előtt is megnyitná az utat, az egyetemnek viszont bevételeiből csak szűkös fenntartásra futja, holott akkreditációs követelmény, hogy annak harmadát fejlesztésre beruházza. Mennyire van az intézmény nemzetstratégiai jelentőségével pontosan tisztában az, aki most farag le a magyar állami juttatásokból? Ezzel ,,nemzetstratégiailag” hátba döfi a Sapientiát. Elsorvasztására létezik egy másik tervezet is: olyan hasonló profilú ellenszakokat készül indítani a kolozsvári BBTE Erdély-szerte és a Székelyföldön, melyek elszívnák hallgatóit. Akkor valóban bebizonyosodna, hogy a Sapientiára semmi szükség, s a támogató megspórolhatná maradék 1,2 milliárd forintját is. /B. Kovács András: Vizsgázik a Sapientia – de más is. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 22./

Újabb felháborító kezdeményezéssel állt elő a Nagy-Románia Párt: törvénytervezetet készítenek elő, amelynek értelmében hatalmas pénzösszeggel jutalmaznák azokat a románokat, aki Hargita vagy Kovászna megyében szándékoznak letelepedni. A trianoni békediktátum óta minden eszközzel segítették a magyar vidékek elrománosítását. Módszeresen, először a magyar határ közelében lévő kb. 200 kilométer szélességű, a hajdan még magyar többségű, Szamártól Aradig húzódó zónában sikerült megfordítaniuk az etnikai számarányokat, majd fokozatosan kelet felé haladtak. A kommunista diktatúra évei alatt az erőszakos iparosítással, a munkaerő-telepítéssel történt az elrománosítás, olyannyira sikeresen, hogy például Marosvásárhelyen a románok aránya elérte az ötven százalékot. A rendszerváltás után nem állt le a folyamat, csak lelassult. Most új eljárásokkal, cégek telepítésével, ingatlanok és területek felvásárlásával, nagy létszámú csendőrség, katonaság beköltöztetésével, püspökség és apácarendek létesítésével próbálják felborítani az etnikai arányokat. Székelyföld két megyéje most már nyílt célpontjává vált a román nacionalizmusnak. Az RMDSZ eddig nem foglalkozott ezzel a súlyos problémával. A Magyar Polgári Párt felvállalta az autonómiáért való küzdelmet. A Székely Nemzeti Tanács arra kérte fel az RMDSZ-t és az MPP-t is, hogy olyan jelölteket állítsanak, akik felvállalják az autonómia-igény kinyilvánítását. /Fülöp D. Dénes: Románokat telepítenének Hargita és Kovászna megyébe. = Polgári Élet (Székelyudvarhely), Erdély. ma, máj. 24./

Május 24-én, a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió Napja alkalmából 11. alkalommal nyílt meg a román-magyar-szerb hármashatár a Triplex Confinum nevű obeliszknél. Az év nagy részében az országhatárok még mindig elválasztják egymástól Óbéba, Kübekháza és Majdan Rábé lakóit, pedig annyira közel vannak egymáshoz, hogy a harangszó áthallatszik a határon túli szomszéd faluba. Idén Kübekházán ülésezett az eurorégiós együttműködés közgyűlése. Békés megye kilépett az eurorégiós együttműködésből. Békés megye tulajdonrészét eladta Csongrád megyének, amely továbbra is fantáziát lát az együttműködésben. /Pataki Zoltán: A DKMT Eurorégió Napja. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

1983-ban Budapesten jelentős esemény volt az István, a király előadása. – és még utána is, a rendszerváltásig. Nem úgy napjainkban. Május 25-én, vasárnap Székelyudvarhely főterén láthatta a közönség az István, a királyt, a nyíregyházi Mandala Színház előadásában, Varga Miklóssal a főszerepben. /Bágyi Bencze Jakab: Királyi playback. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./

Terényi János, Magyarország bukaresti nagykövete – több munkatársával együtt – a napokban búcsút vesz Bukaresttől és négy éven keresztül itt betöltött tisztségétől. Terényi, aki korábban a Külügyminisztérium stratégiai-tervezési főosztályát vezette, Marokkóban nagykövet, Libanonban helyettes nagykövet, Algériában pedig másodtitkár volt. Budapestre visszatérve ő fogja vezetni a Magyar Külügyi Intézetet. Szintén lejárt a mandátuma a Magyar Kulturális Intézet igazgatói tisztségét betöltő Beke Mihály Andrásnak is, aki annyira megszerette itt, hogy még szeretné irányítani ezt az intézményt, beadta pályázatát. Búcsút vett Drávucz Herbert tanácsos, sajtó- és kulturális attasé, Kisvári Tamás katonai attasé, valamint Kónya László is. Magyarország új nagykövetet küld Romániába, Füzes Oszkár újságírót, a Népszabadság korábbi főmunkatársát. /Mihály László: Búcsú a Calderon utcától. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

Helyénvalónak tartották Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének azt a kampány eleji nyilatkozatát, amely szerint ,,készen áll támogatni a helyhatósági választásokon mindazon jelölteket, akik a magyar közösség önrendelkezéséért harcolnak”, többek között az RMDSZ jelöltjeit is, írta Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Most pedig Tőkés László éles hangú nyilatkozatban támadja az RMDSZ-t. Kelemen Hunor Tőkés Lászlónak írt válaszában leszögezte, szomorú, hogy Tőkés László felsorakozik, egy olyan párt mögé, amelynek alapító okiratában az autonómia ügye nem szerepel, és egy olyan pártelnök mögé, aki 3,2 millió eurós vagyongyarapodását nem tudja megindokolni. Ennyire rosszul áll a választói támogatottság tekintetében Szász Jenő és az MPP? /Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke: Támogatás és támadás? Válasz Tőkés László EMNT-elnök támadására. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 28., Népújság (Marosvásárhely), máj. 29./

Érdekes történelemórákat tart Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész Szatmár és Szilágy megyében. A zenész ismert személyiség, különösen a Partiumban, a kuruc szabadságharc majtényi (domahidai) tavaszi megemlékezésein pedig rendszerint jelen van. Megszólaltatja a kuruc költészet legszebb – megzenésített – verseit, dalait. A legtöbb országban kifejezetten magyar hangszernek tartott tárogató megint kezd divatba jönni. Nagy Csaba vezeti a Vaján székelő Rákóczi Tárogató Egyesületet. Az egyesület évente megtartja a magyar tárogatósok találkozóját, négyévente pedig a világtalálkozót. /Sike Lajos: Tárogatós történelem. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./

Fotókkal és videofelvételekkel is alátámasztott értesülések szerint Marosvásárhelyen Dorin Florea jelenlegi polgármester, és polgármesterjelölt által ellenőrzött városi szállítási vállalat autóbuszai folyamatosan szállították az embereket szavazni a városhoz tartozó, többnyire romák lakta Beséből. Az egyik szavazókörzetből 402 polgármesteri, és 80 megyei tanácselnöki szavazócédula tűnt el, míg egy másikban két darab mozgóurnát használtak a törvény által rögzített egy helyett. A marosvásárhelyi 2-es szavazókörzetben számos szavazólap eltűnt, később azt jelezték, több személy két szavazólapot akart az urnába dobni. A Pro Europa Liga jelen lévő magyar nemzetiségű megfigyelője panaszt emelt az eset kapcsán, ennek tárgyalásakor azonban a megfigyelőt kitiltották a szavazókörzetből. /Választási csalásra utaló bejelentések Marosvásárhelyen. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 2./

„Nem annyira az ünnepségen van a lényeg, hanem nyílt napokon szülők, tanárok, érdeklődők részt vehettek a délelőtti oktatáson, délutánonként pedig közös tevékenységeket szerveztünk” – fogalmazott Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója a múlt heti ünnepség alkalmából. A Bethlen-napok keretében Fehér megye összes nyolcadik osztályos gyerekét pedagógusaival együtt vendégül látták, hogy bemutassák nekik a tantermeket, laboratóriumokat, bentlakásokat, étkezdét, azzal a nem rejtett szándékkal, hogy a következő tanévtől a Bethlen Gábor Kollégiumot válasszák. A kollégium hatodikos tanulói az Itt járt Mátyás király című színdarabot mutatták be, a Collegium Gabrielense régizene-együttes pedig reneszánsz táncokat lejtett a várban. /Tamás András: Tornabemutató és reneszánsz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Elégedetten nyilatkozott a választásokon az RMDSZ által elért eredményekről sajtótájékoztatóján Markó Béla, a szövetség elnöke. „Annak ellenére, hogy verseny volt, és annak ellenére, hogy a Fidesz, Magyarország jelen pillanatban legerősebb politikai alakulata minden erejét és logisztikáját bevetve kampányolt az RMDSZ ellen és az MPP mellett, nem jártak sikerrel” – hangoztatta Markó. Markó arról is beszámolt, hogy az MPP fellépése miatt néhány tisztséget mégis elveszített az RMDSZ. Szintén az MPP-t okolta az elveszített mandátumokért sajtótájékoztatóján Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke. „Az MPP mintegy 10 ezer szavazatot vett el tőlünk, ami azzal járt, hogy elveszítettünk két megyei tanácsosi helyet. Eközben az MPP-sek nem jutottak be sem a Maros Megyei Tanácsba, sem a marosvásárhelyi önkormányzati testületbe. Ám néhány helyet sikerült elorozniuk a megye magyar közösségétől. ” – fogalmazott Kelemen Atilla. Hasonlóképpen a polgári pártot támadta Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke, aki szerint helyi szinten 3 ezer voksot „vett el” az MPP a szövetségtől. Hozzátette: az MPP-seknek most rá kell jönniük, hogy nincsenek támogatók mögöttük, és „hatalmas rosszat követtek el a magyarság ellen”. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke is a polgári pártot tartja felelősnek azért, hogy a szövetség tanácsosjelölt-listája a vártnál gyengébben szerepelt a választáson, és a korábbi nyolc helyett csak öt képviselőt tudott bejuttatni a megyei önkormányzatba. László Attila szerint a magyar választók 12 százaléka román pártokra szavazott, az MPP által elvitt 6–7 százaléknyi magyar szavazat is hozzájárult a magyar mandátumok számának csökkenéséhez. „Sajnálom, hogy román pártok is részesültek a mi szavazatainkból. Ebben nem az MPP a ludas. A mi 1,36 százalékunk annyira elenyésző, hogy nélkülünk is megtörténhetett volna a mostani visszaosztás. Az ilyen helyzet a két párt közötti választási koalíció megkötésével megelőzhető lett volna. A megegyezés nem rajtunk múlott, tehát a felelősség az RMDSZ oldalán keresendő” – reagált Sándor Krisztina, az MPP Kolozs megyei elnöke, valamint az alakulat kolozsvári vezetője, Gergely Balázs. Cáfolták, hogy az MPP az RMDSZ táborától vett volna el szavazatokat, mint mondták: az MPP-t olyan választók támogatták, akik amúgy sem adták volna voksukat az RMDSZ-re. /Össztűz az MPP-re. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

A lap munkatársa, Székedi Ferenc elítélte a Magyar Polgári Párt elnökét, aki a választáson elbukott, de „biztosította magát, hogy legalább az olyannyira utált pártlistán bekerüljön a megyei tanácsba. ” A választás számarányai arra utalnak, hogy „az MPP-elnök demokratikus lepelbe burkolt zsarolási potenciálja nagymértékben csökkent”, a megújuló, korszerűsödő RMDSZ önmagában is átlépte „a parlamenti küszöböt, és megfelelőképpen képviselni az erdélyi magyarság sokszínűségét. ” /Székedi Ferenc: Kudarc vagy győzelem? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Markó Béla és Szász Jenő is győzelemnek tekinti a választások eredményeit, noha előbbinél tompítani, utóbbinál viszont cáfolni kellene a diadalt. Székelyföldön az MPP vereséget szenvedett. A káderpolitika az RMDSZ-nél is meghatározó volt. Szatmár és Maros megyében olyan jelöltekkel nyerték meg a tanácselnöki tisztségeket, akik személyesen több szavazatot szereztek, mint az RMDSZ megyei listája, azaz képesek voltak túllépni az etnikai szavazáson. Azonban a dél-erdélyi szórványban az RMDSZ többnyire vesztesként került ki. A legnagyobb kudarc Marosvásárhely. A felülről „hazaerőszakolt” pártpolitikus képtelen volt a másik oldalról voksokat szerezni, írta Borbély Lászlóról a lap munkatársa. /Chirmiciu András: Mérlegelés. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

A mostani választáson az igazi gond nem az egyik magyar jelölt bukása volt másik magyar miatt, hanem a romániai magyarság körében eddig nem tapasztalt választói közömbösség. Marosvásárhely, a hajdani „Székelyvásárhely” jelenleg a hagymakupolás honfoglalás frontvárosa. Román és magyar oldalon itt (még) egyaránt bravúr a polgármesteri szék megszerzése, megtartása, visszaszerzése. Marosvásárhely egészen a közelmúltig Erdély egyetlen magyar többségű nagyvárosa, egy majdani székely autonóm közigazgatás esetleges székhelye lett volna. Marosvásárhely „elvesztése” (2000) nem is annyira az addigi (magyar) városvezetés gyengeségének, mint inkább kihívóik agresszivitásának tudható be. A régi-új polgármester, Dorin Florea akkori győzelmét vitatható módon érte el, idén is elszaporodtak a törvénytelen kampány-korzózások a szavazás napján. /LVR: Fél sikerélmény. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./