Április 25-én a domahidai vasútállomás mögött található kuruc emlékműnél az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület immár huszadszor szervezett megemlékezést az 1703-1711 között II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc hőseinek tiszteletére Muzsnay Árpád szervező, az EMKE alelnökének köszöntője után Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész kuruc dalokkal idézte a múltat. Az ünnepi szónok Szőcs Péter történész, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatóhelyettese volt. Az előadást majtényi, illetve domahidai fiatalok szavalatai követték. A résztvevők megkoszorúzták az emlékművet. /Babos Krisztina: Majtényi megemlékezés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 27./

A Vándorcsizma műkedvelő néptáncosok találkozójának a neve, célja az erdélyi magyar népi táncok népszerűsítése, megszerettetése. A tánccsoportokban óvodás, elemista és gimnazista tanulók táncolnak Veress Kálmán táncoktató irányítása alatt, aki a Vándorcsizma mozgalom szülőatyja. Az idei tánctalálkozók sorát a Beszterce-Naszód megyei Teke nyitotta. A faluban több mint három éve nem tanultak magyar táncot, a tél folyamán Mihálci János iskolaigazgató és Kiss Ilona tanárnő kérték a táncoktató segítségét egy tánccsoport indításához. Pár hónap alatt annyira haladt a kis csapat munkája, hogy elérkezettnek látták az időt egy tánctalálkozó megszervezésére. Az eseményre meghívták a Dózsa György községbeli Lőrinc, a Kendi Csillagok, a harasztkeréki és az erdőszentgyörgyi táncegyütteseket. A műsort a szokásos felvonulás indította. A református templom székely kapuja előtt fényképek készültek az együttesekről, majd kezdődhetett a tánc. Április 26-án Erdőszentgyörgyön volt, május 23-án Medgyesen, június végén pedig Kenden lesz sor újabb Vándorcsizma néptánctalálkozó. /Vajda József Attila: Vándorcsizma Tekében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 28./

Az European Neighbourhood and Partnership Instrument (ENPI) Program /Európai Szomszédsági és Partnerségi Alap/ 68 millió eurós, több mint 19 milliárd forint összegű támogatásával határon átnyúló fejlesztéseket valósíthatnak meg az együttműködő magyar, szlovák, román és ukrán pályázók – mondta Baranyai András, budapesti közös szakmai titkárságának igazgatója Nyíregyházán, egy kisvállalkozói fórumon. A rendelkezésre álló összeg 10 százalékát gazdasági, 30 százalékát infrastrukturális, 20 százalékát intézményi, míg 25 százalékát természet- és környezetvédelmi fejlesztésre használhatják fel a felek. Kiemelte: a pályázóknak mindössze 5 százalékos fejlesztési forrást kell biztosítaniuk, a beruházások összegének 90 százalékát ugyanis az európai uniós, 5 százalékát pedig a nemzeti támogatás adja. Magyarországról Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg, Romániából Szatmár és Máramaros, valamint úgynevezett szomszédos területként Suceava, Szlovákiából Kassa és Eperjes, míg Ukrajnából Kárpátalja és Ivano-Frankivszki, illetve a szomszédos Csernovci megye a kedvezményezett. /Kisvállalatok szomszédságban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./

Dicsérték tevékenységét, de elbocsátották Tischler Ferencet, a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóság vezetőjét. Egy ellenőrző csoport nemrégiben megvizsgálta azt, hogy mire költötték az elmúlt évek költségvetését, és lenyűgözte őket a sepsibesenyői iskolai tábor, amelyet sikerült úgy feljavítani, hogy az ország legmodernebb létesítménye lett, számolt be Tischler. Az igazgató szerint a minisztériumi ellenőröket annyira lenyűgözte az, hogy az elmúlt két és fél évben egy addig ismeretlen intézményből működő intézményt hozott létre, hogy javaslatukra Monica Iacob- Ridzi sportminiszter célirányosan a besenyői tábornak 1 millió lejt utalt ki, amelynek felét idén, a másik részét pedig jövőben használhatják fel. /Kovács Zsolt: Megdicsérték és kirúgták Tischlert. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./

Május 2-én Mikóújfaluban, majd Zalánpatakon bérmált dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A hagyományokhoz híven virágba és zöld nyírfaágakba öltöztek a templomok. Az érsek hangsúlyozta, hogy a fiatalok ötévenként sorra kerülő bérmálása az egyházközségek és a sajnos lélekszámában is egyre fogyó történelmi magyar erdélyi katolikus egyház megerősödését szolgálja. Az érsek a bérmálási körutat folytatja a vidéken. /Kisgyörgy Zoltán: Háromszéki körúton Erdély katolikus érseke. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./

Civil szervezetek művelődési szakemberei, tanárok és diákok vettek részt az EMKE /Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület/ Partiumi alelnöksége, valamint a nyíregyháziak által „Nyelvében él a nemzet” címmel szervezett április végi Kazinczy-megemlékezésen. A 40 fős csoport, melynek 16 tagja Szatmár megyét képviselte, a magyar nyelvújítás nagy alakjának, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója alkalmából látogatott el a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumba. Emellett Széphalomra, a tavaly megnyílt Magyar Nyelv Múzeumába is ellátogattak, s együtt ismerkedtek meg Kazinczy Ferenc életével és tevékenységével. /Kazinczyra emlékeztek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 5./

Több mint száz kormányzati felügyelői tisztséget hozott létre a Boc-kormány annak érdekében, hogy a törvény által védett volt prefektusokat és alprefektusokat mellékvágányra helyezze és az általuk betöltött tisztségeket saját embereinek ossza szét. A volt kormánybiztosok rangjukon és tudásukon aluli beosztásba kerültek, ennek ellenére változatlanul megkapják a mintegy ötezer lejes fizetést. Ígérték ugyan, hogy lehetőleg helyben vagy a közelben kapnak kormányzati felügyelői állást, ennek ellenére a nemrég leváltott két szatmári alprefektust, Gáti Istvánt és Octavian Lazint Vrancea megyébe helyezték. Utóbbi családi okokra hivatkozva azonnal visszautasította kinevezését. Romfeld Mária-Magdolna volt Hargita megyei alprefektus egyelőre a megyében van, áthelyezték a Környezetvédelmi Ügynökséghez. Györke Zoltán volt Kolozs megyei alprefektus arra kapott megbízást, hogy a megye polgármesteri hivatalait ellenőrizze: mennyire tartják be a sürgősségi helyzetekkel kapcsolatos jogszabályokat. Marosi Zoltán Temes megyei, illetve Dézsi Attila Hunyad megyei volt alprefektusok Székelyföldre kerültek. /Zabhegyezők hada közpénzen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

A Marosvásárhelyen élő és örökké aktív, 85 éves Nagy Pál irodalomkritikus és szerkesztő élete nagy ajándékának tartja, hogy személyesen is ismerhette a romániai magyar irodalom legjavát, kapcsolatot, barátságot ápolt az olyan „nagy öregekkel”, mint Kós Károly, Tamási Áron, Tabéry Géza, Tompa László, vagy kortársai közül Sütő Andrással, Székely Jánossal, Molter Károllyal, Kemény Jánossal és sok más jeles íróval, költővel. 1955-től 1970-ig az Igaz Szó irodalmi folyóirat munkatársa volt, majd az akkor alakult A Hét vásárhelyi tudósítója lett három évig. 1973-ban Sütő András hívta meg az Új Élethez, Nagy Pál innen ment nyugdíjba 1984-ben. Azóta is dolgozik, a Mentor Kiadónál a Wass Albert sorozatot gondozza. Egy budapesti kiadónak több kötetet is szerkesztett Tamási Áron műveiből, emellett saját kötetei is jelentek meg a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadónál, a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolatnál és a marosvásárhelyi Mentornál. Nagy Pál is vallja, hogy egységes magyar irodalom van. Egyetemes magyar irdalom, aminek egy része Budapesten, Pécsen vagy Debrecenben születik, más része Szabadkán, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, esetleg Ungváron. Nagy Pál eszményképei elsősorban Tamási Áron, Nyírő József, Bözödi György, aztán Kiss Jenő és Sütő András. Sütővel meghitt barátságban volt. /Antal Erika: Maradandó művek nyomában. Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomtörténész útja egyenesen vezetett az irodalomhoz. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

A két kormánypárt annyira elvakultan harcol egymással, hogy észre sem veszik, mekkora kárt okoznak. Hiszen a magyar jelenlét a fontos intézményekben egyik alapvető feltétele a jó együttélésnek románok és magyarok között, jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke május 15-én a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát követő sajtótájékoztatón. Nagy az elégedetlenség a magyar szakemberek leváltása miatt az intézmények éléről. Hargita megyében a 85 százaléknyi magyar lakosság mellett, jó indulattal 50%-ban volt a magyar vezető az intézmények élén, s most ezek többségét is leváltják. Képtelenség, hogy ma például Maros megyében, ahol a lakosság majdnem 40% magyar, a tanfelügyelőség vezetőségében ne legyen egyetlen magyar sem. Hogyan hoznak majd döntéseket a magyar oktatással kapcsolatosan azok, akik nem ismerik sem a nyelvet, sem az illető oktatás sajátos gondjait? Az RMDSZ a kérdést tovább viszi az Európa Tanácsba és az Európai Unióba is. /Mózes Edith: Elvakult hatalmi harc a két kormányzó párt között. Az RMDSZ az európai fórumokhoz fordul a magyar intézményvezetők leváltása ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

Kolozsváron (és Erdély-szerte) az utóbbi években rengetegen panaszkodnak arra, hogy alig, vagy egyáltalán nem fogható az anyaországgal valamikor egyetlen élő kapcsolatot jelentő Kossuth Rádió műsora, amelyet mára MR1-nek neveztek át. Az okok többnyire műszaki eredetűek, bár sok esetben nem kizárt a más indíttatású zavarás sem. Bokor Barna tévé-rádiószerelő elmondta, a középhullámú rádiózás az utolsókat rúgja. A magyarországi rádiózás is az URH-sávban különböző helyi érdekeltségű és helyi szórású adókra korlátozódik. Ha valaki tökéletes rádióvételt akar élvezni, akkor műholdvevő rendszert kell üzembe helyeznie, és azzal leválaszthatja a rádióműsort anélkül, hogy nézné a képet. Kossuth Rádió, az MR1 ott van az internethálózaton, ez nagy segítség. /Ördög I. Béla: Rádiózás műholdvevő rendszerrel. Mivel válhat hallgathatóbbá az MR1 (Kossuth Rádió)? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Támogatja a kolozsvári műemlékek magyar és német nyelvű feliratozását a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE): szűkszavú közleményt adtak ki, amely többnyire a felelősség elhárítását hivatott hangsúlyozni. Nem az egyetemet terheli a felelősség, amiért a polgármesteri hivatal nem akarja kiírni műemlékekre magyarul és németül is az épületek történeti ismertetőjét. Ráadásul az egyetem úgy foglal állást a többnyelvűség mellett, hogy a felsőoktatási intézmény az évek óta jogosan követelt saját háromnyelvű – román, magyar és német – feliratozását is csak szórványosan jelenítette meg. Egy másik magyar nyelvű közleményből, amit Magyari Tivadar rektor-helyettes bocsátott ki, kiderül, hogy a témát a magyar tagozatvezető felvetésére tárgyalta meg az igazgatótanács. Az igazgatótanácsi ülésen Csukás Noémi, a magyar tagozatos diákok képviselője (diák-alprefektus) személyesen is felvetette a rektornak a kérdést. A rektor-helyettes szerint erre különösen szimpátiával tekinthet a magyar tanári kar, mivel emberemlékezet óta magyar diák-alprefektus nem feszegetett az egyetem vezetőségében „problémás kérdést”. A magyar nyelvű feliratok azonban a kolozsvári egyetemen is éles vitákat gerjesztettek. Az egyetem román vezetősége elzárkózott a magyar oktatók és diákok azon jogos követelésétől, hogy magyar nyelvű táblákat is elhelyezzenek az intézmény épületeinek belsejében és homlokzatán. Az elmúlt években valamelyest javult a helyzet, de éppen Magyari Tivadar ismerte el: az egyetemen még mindig szórványos a háromnyelvűség. A külföldi szakértőket is magába foglaló minőségellenőrző bizottság előtt Magyari Tivadar elmondta: kétségtelen, hogy a magyar oktatás bővült, stabilizálódott, azonban a magyar tagozat törvényes garanciái, az önállóbb szervezési keretei továbbra sem megfelelők. /B. T. : Vérszegény egyetemi támogatás a magyar nyelvű feliratoknak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19/

Dr. Fazakas József, a Babes–Bolyai Egyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának vezetője rámutatott: kiváló kapcsolatuk van a veszprémi egyetemmel, továbbá a Corvinusszal, a gödöllői Szent István Egyetemmel, a debrecenivel, Péccsel, belföldön kedvezőek a kapcsolatok a brassói Transilvaniával, a Bukaresti Egyetemmel. Fazakas Józsefnek termeléssel és kutatással foglalkozó, nemzetközileg akkreditált kutatóintézete van /Chemitheramic/. Műszaki kerámiát gyártanak. A minap kapott értesítést Brüsszelből, hogy elfogadták egy fontos kutatási tervüket, amelynek értéke egymillió euró. A téma: nanoanyagokat állítanak elő. Fazakas József úgy látja, hogy a turizmusba most kellene a legtöbbet befektetni. Tizenkét éve működik a városban az egyetem, de olyan eset még volt, hogy valaki állás nélkül maradt volna, a végzősök mind elhelyezkedtek. Fazakas nem fél Brassó elszívó hatásától. Brassó félmilliós város lesz. Azt kell felajánlani, hogy a Brassóban dolgozó, messziről érkező pénzes ember itt, Sepsiszentgyörgyön és környékén kezeltethesse a reumáját, vegye igénybe a gyógyhatású ásványvizeket. Ma világviszonylatban sem kedvelik annyira a nagyvárosi lakást, mint a vidékit. Az egészséges életmód megéri, hogy vidékről ingázzanak a nagyvárosba. Persze, ehhez infrastruktúra, utak, megfelelő szálláshelyek és fogadókészség kellene. Hiba volt, hogy hagyták tönkremenni a világhírű gyógyfürdőket. Ezt a mulasztást helyre kell hozni. /Sylvester Lajos: Sepsiszentgyörgy – egyetemi város (2.). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./ Első rész: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 21./

Tófalvi Zoltán /sz. 1944. márc. 24./ marosvásárhelyi író, történész Korondról származik, behatóan tanulmányozta a fazekasok életét, munkáját. A Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar–történelem szakon szerzett képesítést, majd a Kolozsvári BBTE történelem–filozófia szakán tanult. Később A Hét és az Erdélyi Napló hetilapok és a Román Televízió magyar szerkesztőségének munkatársaként dolgozott. Számos riport- és tanulmánykötete jelent meg. Kutatási területe a korondi népi fazekasság, valamint az 1956-os események és azok következményei. 1982. október 30-án tartották nála az első házkutatást. Az irodalmi alkotásnál is súlyosabb bűnnek számított néprajzzal foglalkozni Tófalvi tanulmányt ír a beszervezés „menetrendjéről”. A kiszemelt ügynöknek saját kezűleg kellett megírnia a beszervezési kötelezvényt, azt utána le is gépelték, amit az ügynöknek szintén alá kellett írnia. A jelentések zömét az információk alapján ugyan a tartótiszt – a „forrás” fedőnevét is feltüntetve – összegezte, de a Szekuritáté gondoskodott arról, hogy a dossziéban a saját kézzel írt jelentések is legyenek. Tófalvi úgy érzi, a kommunista diktatúra ellen lázadók történetének megírása, a periratok közzététele a legsürgősebb feladatok közé tartozik. A román történetíráshoz viszonyítva nagy a lemaradás. Eddig több százezer oldal periratot, az 1956 utáni hazai perekhez kapcsolódó dokumentációt olvasott át, fordított románról magyarra. Ezekből látja, milyen meghatározó, központi személyiség volt Márton Áron püspök. Abszolút tekintélynek számított. Dobai István nemzetközi jogász háromszor járt Márton Áron irodájában, hogy kikérje a tanácsát az általa összeállított ENSZ-memorandumról, annak ellenére, hogy református főgondnok volt. A később kivégzett Szoboszlai Aladár plébános is Márton Áronnak akarta megmutatni a Keresztény Dolgozók Pártjának programját, a román–magyar konföderációt meghirdető elképzeléseit. Márton Áron a huszadik század egyik legjelentősebb magyarja volt. Tisztán látta az eseményeket, összefüggéseket. Tófalvi tízkötetesre tervezi az 1956-os eseményekhez kapcsolódó sorozatot, és ebből három jelent meg. A következők: a hazaárulási perekről négy kötet szól: az első a Szoboszlai-, a második az érmihályfalvi, a harmadik a Dobai-csoport, a negyedik a Fodor Pál és Csiha Kálmán és három Ferenc-rendi szerzetes pere, és lesz egy ötödik kötet, amelyben a túlélőket szembesíti a dokumentumokkal. Előkészületben van a negyedik és ötödik kötet. Ez lesz az első sorozat. A második sorozatban a Bolyai Tudományegyetem megszüntetéséhez kapcsolódó peranyagot dolgozza fel. Külön kötet tartalmazza majd Moyses Márton és Szokoly Elek, illetve a határon átszökött két fiatal perét. Tófalvi foglalkozik az unitárius egyház lefejezésével és az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének a perével is. A következő kötet a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének pere, 59 diákot, tanárt ítéltek el. Külön kötet foglalkozik majd a kolozsvári teológiai intézetben lezajlott eseményekkel. Lesz egy összefoglaló kötet a székelyföldi, szovátai, gyulakutai szervezkedésekről, amelyek közvetlenül a forradalom napjaiban, illetve utána zajlottak. 2006. december 17-én éjszaka betörtek Tófalvi lakásába. Feltűnő, hogy egy betörőt miért érdekelnek az 1956-os eseményekhez kapcsolódó levéltári dokumentumok? A megmaradt dokumentumokat, több tízezer oldalt szétszórtak a lakásban. Három hónapig tartott, amíg valamennyire rendszerezni tudta. Pótolhatatlan dokumentumok tűntek el. Most már azért beszél minderről, mert nem tartja otthon az anyagait. /Máthé Éva: Requiem a meghurcoltakért. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

„Egy táj, egy országrész, egy régió »valósága« és a róla alkotott kép sokszor nem esik egybe. Maga a régió (és népe) rendszerint tehetetlen a készen kapott identitásokkal szemben, megpróbál jól-rosszul együtt élni vele” – írta egyik tanulmányában Bíró A. Zoltán társadalomkutató a „Har-Kov”-térségre vonatkozóan. Bíró A. Zoltán, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője szerint a Székelyföldön élőkről lehet beszélni, ami elsősorban „vidékiséget” jelent, a szó nem negatív értelmében. A nagyvárosi gyerekek, fiatalok másként szocializálódnak, mint a székelyföldi térségben élők, ez többnyire így van ma is. Az úgynevezett székelyföldi identitás ma halvány vonalakban létezik, ennél erősebbek a lokális és a regionális identitások. Az udvarhelyiség, a sóvidékiség, a gyergyóiság, a felsőháromszékiség, egyszóval a táji identitás erősebb, mint a székelyföldiség. Az EU politikája is a térségi identitásokat támogatja. Ma a sztereotípiákat két nagy tényező termeli a Székelyföldre vonatkozóan: az egyik a turizmus, és ebben inkább a magyarországi turisztikai szereplők a meghatározók, a másik a közéleti-politikai szféra. – Székelyföldet alulról kell építeni, felülről való ráfigyeléssel, vallja Bíró A. Zoltán. Székelyföldön egyre több fórumon hangsúlyozzák a térségi identitás fontosságát, másrészt pedig olyan együttműködési formák alakultak ki, amelyek korábban nem voltak: székelyföldi városok, illetve Hargita és Kovászna megye vezetőinek a többé-kevésbé rendszeres találkozásai, megpróbálnak összehangolni bizonyos tevékenységeket és programokat. A térségi identitásépítés hosszú távú, komplex folyamat. A térségi identitást mindenki fentről lefelé próbálja kiépíteni, ez azonban nem fog működni. Az alapozó munkát nem lehet megkerülni. A sepsiszentgyörgyi kollégákkal elindították a Székelyföld Fejlesztési Intézetet. Ezáltal el lehet kezdeni a rendszeres térségi statisztikai munkákat, amelyeket a Székelyföldre nézve régóta nem végzett el senki. /Ferencz Zsolt: Székelyek, székelyföldiség, székely identitás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

Az Óriáspince-tetőre igazi szekértábor vonul ki, közel harminc háromszéki településről. Az Óriáspince-tetőn az előző évi kísérletekre és eredményekre alapozva hinni merem, a nemzeti önvédelemre alkalmas szekértábor áll össze, írta Sylvester Lajos. Elsősorban a rendes ráffal vasalt szekereket várnak. Más szóval az ősi hagyomány védelme és őrző élesztése a tét. Május 22-én a Rétyi Nyírben volt egy rendhagyó rendezvény is. A kommunista éra alatt majdnem teljes egészében tönkretett – lecsapolt, csatornázott – természeti értéket az országos érdeklődés körébe sikerült vonni. /Sylvester Lajos: Szekértábor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./

Május 21-én Déván megnyílt Fazakas Tibor, vajdahunyadi képzőművész, ismert grafikus és Ladar Valentin tárlata. Fazakas Tibor többnyire Hunyad megyei és barcasági tájakat megörökítő képei láthatók. /Gáspár-Barra Réka: Fazakas és Ladar közös tárlata. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./

A magyar irodalom nem egy alkalommal éppen a nagy történelmi vereségek és tragédiák után, mintegy ezeket gyógyítandó és ellensúlyozandó, bontakozott ki igazán – írta Pomogáts Béla. Ilyen módon emelkedett fel az 1848–1849-es szabadságharc leverése után az a klaszszikus magyar irodalom, amelyet például Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Eötvös József munkássága képviselt, vagy a trianoni nemzeti tragédia után az az irodalom, amelynek Magyarországon Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, majd Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc és József Attila, Erdélyben Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Reményik Sándor (és mások) voltak a nagyszabású alkotó egyéniségei – folytatta a tanulmány írója. Ez határozta meg a magyar irodalom identitását az 1956-os magyar forradalom leverése után, a példa nélkül álló megtorlások idején is. az irodalom világában született meg a magyar forradalom egyik legfontosabb szellemi dokumentuma: az Irodalmi Újság november 2-i száma, ebben szerepelt Németh László Emelkedő nemzet, Déry Tibor Barátaim, Füst Milán Emlékbeszéd Thukididész modorában az elesett hősök sírja felett, Szabó Lőrinc Ima a jövőért, Tamási Áron Magyar fohász, Örkény István Fohász Budapestért című írása, és itt jelent meg Illyés Gyula még 1951-ben írott nagy költői műve: az Egy mondat a zsarnokságról. 1956 decemberétől az 1957-es esztendő első napjaiig az írószövetségnek kellett vállalnia a forradalom eszméinek erkölcsi védelmét. Az írószövetség december 28-án tartott közgyűlése kifejezésre juttatta a magyar írók hűségét a forradalom eszményei iránt, és Tamási Áron szövegezésében elfogadta a Gond és hitvallás címet viselő nyilatkozatot. Ebben olvasható: „keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. ” „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmai egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. ” Pomogáts Béla a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetének (Mefesz) képviselőjeként jelen volt a nevezetes írószövetségi közgyűlésen. Ezután a hatalom felfüggesztette a Magyar tevékenységét, majd a forradalomban való szerepvállalás vádjával több író, közöttük Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Varga Domokos, Lengyel Balázs, Gáli József, Obersovszky Gyula, Eörsi István, Buda Ferenc, Csurka István és sokan mások börtönbe kerültek, Pomogáts Béla a tököli internálótáborba került. Elsősorban azokat börtönözték be, akik korábban a kommunista párt harcos tagjai voltak, a forradalomban vállalt elkötelezettségüket a hatalom „árulásnak” tekintette. Más írók, közöttük Illyés Gyula, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Örkény István, Benjámin László és a fiatalabb nemzedékek köréből Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Moldova György a kényszerű, vagy az önkéntes hallgatást választották. Ugyanakkor, bizonyára a hatalom engedékenységének bizonyítékaként, 1957-ben Heltai Jenő, Németh László és Szabó Lőrinc is Kossuth-díjat kapott. A következő esztendők díjazottjai között a kommunista rendszer mellett kiállók voltak, mint Darvas József, Dobozy Imre, Hidas Antal és Mesterházi Lajos. A díjazás ellenére Németh László Galilei című drámáját levették a Katona József Színház műsoráról, Magyar műhely címmel tervezett tanulmánykötete nem jelenhetett meg, és tanulmányainak Sajkódi esték című kötete is csak 1961-ben juthatott el az olvasó elé. A forradalom leverése után években az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, de az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a nyilvánosság elé. „A forradalom leverése és a hatvanas évek első fele közötti jó félévtizedben az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, semmiféle bénultság nem volt érzékelhető, igaz, az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a szélesebb nyilvánosság elé” – állapította meg Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után. = Erdélyi Helikon (Kolozsvár), 2009. máj. 25. – 10. sz. / Emlékeztető: Tamási Áron Gond és hitvallás című nyilatkozata nem jelenhetett meg, azonban kézzel másolva terjesztették éveken át.

Székelyudvarhely két nevesebb iskolájában, a Tamási Áron Gimnáziumban és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában a kortárs magyar irodalom oktatásáról érdeklődött a cikkíró. A Tamási Áron Gimnáziumban Lőrincz József magyar szakos tanár elmondta, kortárs magyar irodalmat nem tanít. A tananyag műfajközpontú, és az érettségi követelményeknek megfelelően kell összeállítani a tanterv szerkezetét. Kevés az idő. Kérdéses, hogy a diákoknak mennyire ajánlott a posztmodernektől tanítani, mivel nem követnek eszményeket, nem teremtenek értéket. A kortárs magyar irodalom Kovács András Ferenc, Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos bekerül a tananyagba. Dr. Ozsváth Imola fiatal magyar szakos tanárnő más szemszögből látja a kérdést, szerinte minden témához lehet kapcsolni a kortárs irodalomból is műveket. A tanárnő rendszeresen visz be órára pl. Nagy Koppány Zsolt novelláskötetéből részletet, vagy akár Orbán János Dénes írásaiból is ízelítőt. A Palló Imre Művészeti Szakközépiskola magyar szakos tanárnője, Bogdán Ida kifejtette, nincs lehetőség sokat foglalkozni a kortárs költőkkel, de ő igyekszik párhuzamot vonni a jelenkori költők írásai és a műalkotások között, hogy a diákokat még több információval lássa el. A kilencedik osztályban tanulnak Kovács András Ferencről, a tíz-tizenegyedikben Esterházy Péterről, Faludy Györgyről, érintőlegesen beszélnek Kertész Imréről, a tizenkettedik osztályban pedig Orbán János Dénesről is szó esik. A kortárs irodalom tanítása tehát tanárfüggő. Az iskolai órák csökkentése szintén nem a kortárs irodalom oktatásának kedvez. A klasszikusok tanítása viszont elengedhetetlen. /Magyari Beáta: Kortárs magyarirodalom-oktatás a középiskolában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Pozitívan fogadja az erdélyi magyarság az összefogás hírét, ugyanakkor értetlenül állnak a választók a kormány olyan intézkedései előtt, mint például a magyar intézményvezetők tömeges leváltása – számolt be Porcsalmi Bálint, RMDSZ önkormányzati alelnöke a több hetes korteskedés tapasztalatairól. Bejelentette: június 3-án újabb nagygyűlésre kerül sor Marosvásárhelyen, az RMDSZ így kívánja kifejezni a magyar tisztségviselők eltávolítása elleni tiltakozását. A kampány kezdete óta három RMDSZ-karaván járta be Erdélyt, 320 települést jártak be. Sógor Csaba EP-képviselő, a Magyar Összefogás listájának harmadik helyezettje hangsúlyozta: a június 7-i európai parlamenti választások sikere most is azon múlik, mennyire sikerül mozgósítani a magyar szavazókat. Csoma Botond kolozsvári városi tanácsos bejelentette: az RMDSZ benyújtotta a többnyelvű feliratokra vonatkozó tanácsi határozattervezetet. Az ehhez kapcsolódó támogató aláírások összegyűjtésére szükséges nyomtatványokat a polgármesteri hivatal azonban még mindig nem bocsátotta ki. Boros János EP-jelölt elmondta: a magyarországi fürdővárosban, Hajdúszoboszlón egyre több helyen szerepelnek román feliratok is, hiszen a városvezetők belátták, a település gazdasági érdekei ezt kívánják meg. /Pozitívan fogadják az összefogás hírét Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

Borszék fejlődése a kilencvenes évek elején megroggyant, aztán egyszer csak megállt. A rendszerváltozás pillanatában hetven akárhány villával, öt vendéglővel, kuglipályával felszerelt város bízott a jövőjében. Azonban egyesek közbenjárásának köszönhetően a borvízforrások feltárási engedélye és kiaknázása a magántőke ellenőrzése alá került, a tulajdonosoknak pedig egyetlen célja volt, a minél nagyobb profitszerzés. Az ingatlanok visszaszolgáltatása elhúzódott. Tusnádfürdőn sem rózsás a helyzet, de nem annyira reménytelen. A fürdővároska előnye Borszékkel szemben az, hogy jóval kisebb, nagyrészt ugyanazokkal a gondokkal szembesült. Sok helyen a tisztázatlan tulajdonjogok miatt teljes erdők váltak a fatolvajok martalékává. /Kozán István: Elfelejtett végek. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 29./

Arra a kérdésre, hogy mennyire elégedett az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ közötti összefogással a kampány során, Tőkés László európai parlamenti képviselő rámutatott: mindkét oldalon vannak, akik egyenesen bojkottálják a választási kampányt. Például Maros és Bihar megyében nyoma sincs a szövetség kampánytevékenységének. Egyesek mintha szándékosan idéznék elő ezt a helyzetet. Várakozáson felüli viszont az MPP részvétele és támogatása, a helyi és a területi polgáriak ebben a viszonylatban teljesen elváltak a hivatalos országos vezetőségtől. A következő öt évben, egy teljes mandátum ideje alatt Tőkés szerint nemzetpolitikai nyitásra nyílik lehetőség. Szorgalmazni fogja, hogy a magyarországi, erdélyi és felvidéki magyar EP-képviselők egyezzenek meg egy olyan nemzetstratégiai akció- és ütemterv kidolgozásában, amelynek megvalósítására öt év elegendő volna. /Rostás Szabolcs: Interjú Tőkés Lászlóval. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

Negyvenöt éve, 1964 pünkösdjén nagyváradiak százai védték napokig a város szívében álló Szent László római katolikus templomot a kommunista rezsim által elrendelt lebontástól. Június 1-jén, az események évfordulóján rájuk emlékeztek a váradi katolikusok, reformátusok és más felekezetekhez tartozók a megmentett templomban, majd táblát szenteltek emléküknek. A rendezvény keretében Fodor József vikárius, illetve Szabó István, az emléktáblát felállító Nobilitas Egyesület igazgatója mesélte el a 45 évvel ezelőtt történteket a templomot megtöltő gyülekezetnek. A vikárius 1967-ben került a templomba, ahol az akkori plébánostól, Dászkál Istvántól tudta meg a részleteket. Dászkál kinevezett plébános volt, elődjét, dr. Ópalotai János apátplébánost a diktatúra már akkor eltávolította. Nagyvárad összes templomában kihirdették, hogy másnap, tartják a Szent László-templomban az utolsó szentmisét. A templom lebontását azzal indokolták, hogy egyhangú, szürke falaival nem díszíti, hanem rontja a városképet. Az embereknek 24 óra alatt idejük volt megszervezni az ellenállást. Pünkösd hétfőjén reggel hatkor, az első szentmisén már tele volt a templom és a Szent László tér is annyira, hogy a főtér villamosforgalmát le kellett állítani. A tömeg egyre csak nőtt a nap folyamán, aztán a hatórai mise végeztével az emberek egyszerűen nem akartak hazamenni, szünet nélkül énekeltek és imádkoztak. Estére a közeli váradújvárosi református templom gyülekezete is megérkezett, saját zsoltárait, dicséreteit énekelve. Éjfélkor a plébános bezárta a templomajtót – akkorra már a Szekuritáté is a helyszínen volt, többeket elhurcoltak, igazoltattak, de nem tudták megfélemlíteni a templomvédőket, akik ott maradtak az istenháza körül. Napokig tartott a csendes ellenállás. Közben a városvezetőség megpróbált munkásokat toborozni a lebontásra, sikertelenül. „Az emberek nem akartak felmenni a tetőre és ledobni a keresztet a toronyról” – mesélte a vikárius. Csütörtökön végre megjött a hír: visszavonták a lebontási parancsot. A szentmisén Tőkés László és Szilágyi Zsolt EP-képviselőjelöltek is megjelentek. Tőkés kiemelte, isteni ajándék, hogy nem fulladt erőszakba a ‘64-es templomvédés, ráadásul sikerrel is járt, méghozzá éppen abban az időszakban, amikor Erdély több temploma nem volt ilyen szerencsés: a brassói református istenházát például valóban lebontották. „Ha 1989-ben nem bukik meg a diktatúra, a kolozsvári Szentpéteri templom sem menekül meg” – mondta Tőkés. A bejáratnál felszerelt emléktáblát felszentelték és megáldották. „45 éve Isten segítségével mentette meg Nagyvárad népe a Szent László-templomot a kommunista rezsim által elrendelt lebontástól” – áll a Nobilitas Egyesület tábláján. /Nagy Orsolya: A templomvédők dicsérete. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Kurtapatakon Tuzson Csaba és felesége, Póka Erzsébet romantikus épület- és kertépítészeti hétvégi portájának díszkertjében felállították a turulmadarat, Vetró András szobrászművész alkotását. Mondáinkat elevenítve, Attila király címermadaraként már másfél ezer, Árpád honfoglalóinak több mint ezer éve óta itt lelt volna otthonra, írta Sylvester Lajos. Sokan a csíksomlyói Mária-búcsúról érkeztek ide, vallásfelekezetük felől nézvést mind a négy magyar történelmi hit képviselőiként Tőkés László református európai parlamenti képviselővel az élen. Az első „magánturulmadár” leleplezésére baráti csoport is érkezett – többnyire építészmérnökök és hozzátartozóik. – Van ahol üldözik a turulmadarat. /Sylvester Lajos: A Tuzson-porta sziklaszirtjére szállt a turulmadár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./

A 80. ünnepi könyvhét Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei programjait június 2-án Szatmárnémetiben, a Németi templomban nyitották meg. „Az Erdélyi Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi szervezete már három éve működik együtt a nyíregyházi könyvtárral. Közös munkánk révén régi álmunk teljesülhetett, mert vendégül láthattuk Jókai Annát” – közölte Muzsnai Árpád, az esemény szatmárnémeti társszervezője. „Elégedetlen embernek tartom magam. Nem értek egyet azzal, ami szűk hazámban és ebben a nagyvilágban történik manapság. Elégedetlenségem azonban nem dühvel, hanem segíteni akarással párosul. Szavaimmal, írásaimmal szeretnék ennek az elkeseredett világnak a segítségére sietni” – mondta el szatmári közönségének Jókai Anna, aki szerint a mai világban az író és szellemi termékei karanténba vannak zárva. Az írónő szerint nagy szükség van az irodalom segítségére, hiszen az ország, a magyar nemzet, az ‘56-os zászlóhoz hasonlóan, a közepén lyukas. „Ezt a lyukat máig nem sikerült befoldozni, és csak a szélek mutatják, hogy van, azok tartják még össze” – szemléltette gondolatait Jókai Anna. A rendezvény záróeseményeként a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szatmár megyei szervezete és a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárosokért Alapítvány együttműködési nyilatkozatot írt alá. /Végh Balázs: Szatmárnémetibe látogatott Jókai Anna írónő. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

Maszelka János /Máramarossziget, 1929. jan. 24. – Székelyudvarhely, 2003. dec. 20./ festőművész életműve több mint ezer alkotást számlál. A mostani válogatás, a székelyudvarhelyi ünnepi kiállítás csak egy csepp az életmű tengerében. Többnyire a pályája kezdetéről és az utolsó szakaszából. Maszelka életében meghatározó fordulat volt, amikor Bene József festőművész, főiskolai tanár egy tehetségkutató körút alkalmával Maszelkát három másik társával együtt (név szerint: Sepsi Lajos, Kraft László és Orbán Áron) felfedezte, és felvételire hívta Kolozsvárra. Így kerültek együtt négyen, udvarhelyiek, 1949-ben, a kolozsvári főiskolára. Maszelka képeinek témája a táj volt, annak változó arculatával. /(nk): 80 éve született Maszelka János. A székelyudvarhelyi ünnepi kiállítás margójára. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

Borcsa János kritikus, irodalomtörténész /sz. Kézdivásárhely, 1953/ 1976-ban szerzett tanári oklevelet a Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, s ugyanitt doktorált 2000-ben. Szülővárosában él, „civilben” magyartanár Szentkatolnán. Kötetei: Megtartó formák (Bukarest, 1984), Szövegközelben – létközelben (Marosvásárhely, 1994), Szöveg-szigettenger (Kolozsvár, 1997), Méliusz József. Monográfia (Bukarest–Kolozsvár, 2001), Irodalmi horizontok (Kolozsvár, 2005). Újabb könyve /Merítés. Kritikák, tanulmányok, jegyzetek, 2005–2008. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár 2009/ kisesszéinek zöme az Irodalmi Jelen című aradi irodalmi folyóiratban jelent meg, aztán a Háromszék és a Székelyföld mellett magyarországi kiadványokban, mint a Forrás vagy a Napút, az egyetlen hosszabb lélegzetű írás: Tendenciák a romániai magyar irodalomban, avagy a valóságirodalomtól a szövegirodalomig című tanulmányvázlat pedig a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (NYIRK) 2005/ 1–2. számában látott nyomdafestéket. /B. D. : Hűség és hozzáértés. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

A borús-esős időjárás ellenére ismét hatalmas tömeg gyűlt össze az idei pünkösdi csíksomlyói búcsún. Összmagyar találkozó, de a kegyhely őrei, a ferences szerzetesek mindig azon őrködtek, hogy a vallásos jelleget megőrizzék. Mára elindult és körvonalazódik a Mariazelltől Csíksomlyóig tartó, a magyar Mária-kegyhelyeket összekötő gyalogos zarándokútvonal. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek elmondta, a kommunista időszakban könyveket hozott barátaival Erdélybe. Az erdélyi egyházmegye egészen az 1923-as román konkordátumig a kalocsai érseki egyháztartomány része volt. Ez a kapcsolat, ezeresztendős múltra tekint vissza. 2004. december 5-e nagy sebet ejtett a határokon kívül rekedt magyarok lelkében. Azonban a nemzet testén esett sebeket is be lehet gyógyítani. Bábel Balázs érsek kimondta: „Bocsánatot kérünk!”. Bábel Balázs elmondta, 2004-ben ő is amellett kardoskodott, hogy minél többen az igent mondják ki a népszavazáson. Megtámadták emiatt. Azt mondták, Jézus olyat, mint ő, nem tett volna. Nos, Bábel érsek azt mondta: Jézus szerette nemzetét annyira, hogy jövendő szomorú sorsára gondolva – megsiratta. Az érsek nem először van Csíksomlyón, óriási élményt jelent itt lenni. Egyházmegyéje és nemzete számára kegyelmet, égi támogatást kér. Bábel Balázs a Regnum Marianum társaság tagja, nem utolsósorban az ifjúság nevelésével is foglalkoztak. A Magyarországi Ökumenikus Bizottság elnökeként vallja, a közös imádság, egymás őszinte megbecsülése, az értékek kölcsönös elfogadása és legfőképpen valamiféle közös, hiteles tanúságtétel a világ előtt szükséges. /Jakab Gábor: A nemzet testén esett sebeket is lehet gyógyítani. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 7./

A IX. Alfalvi Falunapok rendezvénysorozat keretében zajló eseményen a gyergyószentmiklósi Kartoon Bábszínház /Selyem András néprajzkutató, az egyszemélyes Kartoon Bábszínháza/ két előadással lepte meg a gyergyóalfalvi óvodásokat és kisiskolásokat. Selyem András hordozható bábszínházával pótolja, hogy azt, hogy szülővárosának, Gyergyószentmiklós nincs bábszínháza. Elmondta, hogy budapesti diákévei alatt részt vett egy egyéves stúdióbábszínész képzésen. Az egyszemélyes bábszínház minden kelléke házi készítésű. Selyem András előadásainak helyszínei többnyire kis eldugott falvak óvodái, osztálytermek, dísztermek. Oda megy, ahová senki más nem menne. /Jánossy Alíz: Selyem András néprajzkutató egyszemélyes bábszínháza. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./

Dél-Erdély és a Bánság természeti, gazdasági és szociális környezetét mutatja be a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának A Kárpát-medence régiói monográfiasorozatában idén megjelent, kilencedik kötete. A kiadvány felvázolja az elmúlt másfél évszázad történelmi folyamatait, kitér többek között a térség népességére, településrendszerére, térszerkezeti egységeire, illetve az egészségügyi ellátási rendszerre. A 29 szerző tanulmányát tartalmazó Dél-Erdély és Bánság című kötetet június 11-én a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) székházában Horváth Gyula egyetemi tanár, a könyv szerkesztője és Péntek János akadémikus, a vaskos munka lektorálója mutatta be, a moderátor szerepét Benedek József professzor töltötte be. A Kárpát-medence régiói című sorozat célja, hogy bemutassa a magyarországi és határon túli régiók, így többek között a Vajdaság, Erdély és Kárpátalja gazdasági, társadalmi, települési és természeti állapotát, értékelve a különböző változásokat. Eddig nyolc kötet látott napvilágot, amelyek közül szintén Horváth Gyula szerkesztette a monográfiasorozat első, Székelyföldről, és negyedik, Északnyugat-Erdélyről szóló részét. A most bemutatott kötet szerzői között van Bakk Miklós, Vincze Mária, Nagy Egon, Veres Valér, Benedek József és Bodó Barna. A 29 szerző többnyire a Kolozsvári Egyetemi Intézet kutatója, egyetemi tanárok és doktoranduszok egyaránt vannak közöttük. A kötetet lektoráló Péntek János elmondta, egyfajta bizonytalanságot érzett a szaknyelvi terminológia tekintetében, ami annak tulajdonítható, hogy az idősebb kutatók eddig „legkevésbé” magyar nyelven publikálhattak, a fiatalok szövegein pedig a gyakorlat hiánya érződik. A Kárpát-medence régiói című sorozatot 14 kötetesre tervezték, már folyamatban van a Dél-Alföldről szóló, tizedik kötet szerkesztése, a további kiadványok Kárpátalját, a Közép-Dunántúlt, Észak-Magyarországot, Szlavóniát és a Muravidéket mutatják be. /Ferencz Zsolt: Dél-Erdély és Bánság: tudományos munkát segítő kiadvány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

Napjainkban egyre több fiatal nyúl a drogokhoz, nem is tudva, milyen komoly következményekkel járhat ez. Kalóz János György azok közé tartozik, aki drogozott, majd változtatott életén, a csíkszeredai pszichológus elsősorban a drogprevenció témájával foglalkozik. Elmondta, hogy Romániában jelenleg egyetlen állami drogprevenciós szervezet, a 2003-ban alakult Nemzeti Drogellenes Ügynökség (Agentia Natioanala Antidrog – ANA) működik. 2005-ben született egy törvény, amelynek értelmében minden megyében létre kell hozni drogprevenciós központot. Kalóz János György többnyire Kolozsváron és Csíkszeredában dolgozik, Csíkszeredában van egy pszichológiai rendelője is, Kolozsvárra inkább meghívásra megy. /Ferencz Zsolt: „Kollégáim néha egyszemélyes szervezetnek neveznek” Beszélgetés a drogprevencióról Kalóz János pszichológussal. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./