Nyírő József (1889. július 18., Székelyzsombor – 1953. október 16., Madrid) írónak, aki egy kis székely faluban született és egy spanyol kolostorban hunyt el, még a nevét is tilos volt sokáig kiejteni-leírni a Kárpát-medencében. Szókimondó, a korabeli politikának nem tetsző magatartása miatt menekülnie kellett Romániából. A kommunista rendszer idejének és tiltásának szerencsére ma már vége van. /120 éve született Nyírő József. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 3./

Zsoboktól a vasútállomás félóra gyaloglásnyira van, a település mégis Kalotaszeg szíve-lelke, amely a maga zártságában érintetlenül megőrizte kincseit, színes népviseletét, népi építészetét, s amelynek népe vendégszeretetével, kedvességével halmozza el a távolról érkezőt – hangsúlyozta a magyarországi vendég, a pápai irodalomtanár, Katona Györgyné, Veress Zsuzsa, aki festőművész férjét kísérte el a faluban immár 14. alkalommal megrendezett képzőművészeti alkotótáborba. Az alkotótábor az Essig művészházaspár ötletéből, szervezőkészségéből született meg a tábor. Jöttek már művészek Svájcból, Ausztriából és Svédországból is. A kiállítást megnyitó tanárnő frappánsan megjegyezte: valóságos magyar–magyar csúcstalálkozó zajlott Zsobokon, hiszen a bennszülötteken kívül magyarországiak – többen Erdélyből áttelepültek – valamint, idén először, felvidékiek is tarkították a tábor összetételét, Kassáról érkezett Fecsó Yvett és Fecsó Szilárd. Kolozsvárt a leghűségesebb táborlakók Bordy Margit és Tompos Opra Ágota valamint a szervező Essig Klára képviselte. A festészeti-grafikai táborral párhuzamosan Essig József szervezőkészségének köszönhetően a fotósok is hódolhattak Zsobokon szenvedélyüknek, dokumentum- és művészfotókon, sajátos kompozíciókon örökítve meg a 2009-es állapotokat, hangulatokat. /Németh Júlia: Magyar–magyar csúcstalálkozó Zsobokon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

A kormány nem közölte, hogy mekkora méreteket ölt majd a közalkalmazottak körében tervezett elbocsátás. A kormánynak 1,1 milliárd eurót kell megtakarítania az idei esztendőből maradt négy és fél hónap alatt. A kormány megígérte a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), hogy 7,3 százalékra szorítja vissza az államháztartási hiányt a hazai össztermékhez (GDP) viszonyítva. A kormány azt tervezi, hogy szeptemberben és novemberben 10 napig fizetés nélküli szabadságra küldi közalkalmazottakat. /Borbély Tamás: A közszféra megnyirbálására készül Boc. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./ A közintézmények vezetői megütközve fogadták a kormány spórolási elképzeléseit. /Fizetés nélküli szabadságon Románia. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

Miután napvilágot látott az Országos Diszkriminációellenes Tanács jelentése arról, hogy mit is végeztek Kászonaltíz községben a többségi székely–magyar és a romák közötti együttélés javításáért, elolvasva, hogy elérték céljukat, Szondy Zoltán a helyszínen járt utána: mennyire igaz ez? Csíkban pár hónapja kiéleződött a romakérdés. A romák elleni alcsíki megmozdulásokra válaszként mesterséges ellentüntetések voltak. A Kászonokban a kilencvenes évek legelején a cigányok (akkor még nem voltak romák) bűnein felindult magyar közösség rájuk támadt, de ezzel a problémát nem oldották meg sem Kászonaltízen, sem Kászonújfaluban. A Kászonok azonban rákerültek a jogvédők térképére, s ott vannak azóta is. Ezért a román kormány 2008. októberében határozatot fogadott el, mely előírt egy oktató programot Kászonaltízen és Kászonújfaluban „a romák diszkriminálásának megelőzésére és leküzdésére”. A feladatot az Asztalos Csaba vezette Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (a továbbiakban: ODE) kellett végrehajtania. A jogvédők tavaly ősszel összegyűjtötték a kászoni pedagógusokat, és megtanították őket arra, hogy nem szabad diszkriminálni a romákat. A magyar pedagógusoknak románul tartották meg a tanfolyamot, de magyar embert diszkriminálni szabad. András Zoltán, Kászonaltíz község polgármestere elmondta, az ODE jelentése egyelőre egy programjavaslat, melynek előzménye, hogy Haller István csoportjával kijárt, a feltízi és újfalusi roma közösséget vizsgálta, mit lehet tenni. A román kormány adott 2008–2009 között régi pénzben 20 milliárd lejt a két falu roma közösségének integrálására. Ennek egy részéből toleranciát tanítottak a tanároknak románul, szórólapokat, reklámtáskát, bögréket, sapkákat hoztak ide, és a látogatás alatt csináltak egy felmérést, és kérték az ittenieket, próbálják meg a romák igényszintjét emelni. A tanulmányban szerepel az iskolák rehabilitációja, az egészségügyi szolgáltatás modernizációja – ha lesz rá pénz, akkor értesítik őket. Ebből a pénzből nem történt semmi Kászonban. Csak a táskákra, szórólapokra 220 ezer lejt költöttek. A jelentés nem említette, hogy az önkormányzat az évek során már sok minden megpróbált. Kövezett utat csináltak a cigányoknak, annak ellenére, hogy a falu több részén szintén rosszak voltak az utak. Ez a község saját költségvetéséből történt. Pályáztak egy nappali központ létrehozására roma gyermekek részére, de ezt nem támogatta a helyi roma közösség. Emellett továbbra sincs vezetője a helyi roma közösségnek. Voltak a perek a román állam ellen az Emberjogi Bíróságnál, mely nyomán négy roma család 30-30 ezer eurót kapott. A polgármester bízott benne, hogy ez a négy család most kicsit kiemelkedik a többi közül, de nincs semmi különbség. Az utóbbi időben, szigorú intézkedéseket hoztak, ami főleg a közbiztonságot illeti, például az állatok szabadon legeltetésének megfékezésére, ezen a téren sikerült csökkenteni azokat a gondokat, melyekkel éveken át küszködtek. A helyi rendőrség most négytagú, nem egy vagy két emberből áll, mint ezelőtt. Kalányos Tamás egyike annak a négy cigányembernek, akik beperelték Romániát az Emberjogi Bíróságon, és 2007 áprilisában 30-30 ezer euró kárpótlást kaptak. Kalányos elmondta, kivették a pénzt bankból, mentek haza, közben leütötték őket és pénzüket ellopták. Elmondta még, hogy a magyarok megsegítették őket. /Szondy Zoltán: Kászonokban valami bűzlik. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./

Idén 37. alkalommal találkoztak a magyar nyelvterület irodalomkedvelői a Tokaji Írótáborban. Csaknem 200 meghívott és számos érdeklődő vett részt az augusztus 12–14. között megrendezett írótábor változatos programjain. Anyanyelvünk általános helyzetéről, megújulásáról, a nyelvőrzés és a nyelvújítás kérdéseiről tanácskoztak kortárs irodalmárok a magyar borok fővárosában, Tokajon. Az előadások, szakmai viták és kiállítások mellett a résztvevők idén a 250 éve született Kazinczy Ferencre is emlékeztek. Az idei tábor címe Élő nyelv, élő irodalom – Hagyomány és kihívások. „Az író és olvasó nyelve a szórványban eltávolodik egymástól. Itt Petőfi és Jókai nyelve érthetetlenné válik” – fogalmazott az írótábor egyik előadásában Vetési László kolozsvári református lelkész. Vetési kifejtette: irodalom nélkül nincsen kultúra, és ott, ahol már nem beszélik a nyelvet, bezárul a magyar irodalom megértése felé vezető út. Vetési felhívta a figyelmet: már annyira kevesen beszélik a magyar nyelvet a Szatmár megyei Sződemeteren, hogy ott szinte teljesen érthetetlenné vált Kölcsey, és ez igaz a mezőségi Pusztakamarásra is, ahol Sütő András már nem csak fizikai valójában halott. Mezey Katalin, a tábor elnöke bejelentette: a jövő évi Tokaji Írótábort a határon túli magyar irodalomnak szentelik, a címe pedig Sokágú síp: Kánon, hatás, közvetítés lesz. /Végh Balázs: Csaknem 200 meghívottja volt idén a Tokaji Írótábornak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./

Nehéz dolga van annak, aki magyarul szeretne tájékozódni a különböző állami hivatalok, megyei igazgatóságok, kirendeltségek honlapjain. A honlapokon kevés kivétellel, csak román nyelven, esetleg angolul szerepelnek a közhasznú, közérdekű információk. Még a nagyon kevés, magyar irányítás alatt álló intézmény közül is csak kettő vette a fáradságot Háromszéken, hogy magyar nyelven is elkészítse weblapját: a megyei közegészségügyi igazgatóság és az állategészségügyi igazgatóság. Háromszéket 75 százalékban magyarok lakják, tanügyi kérdésekben csak románul tájékozódhatnak a tanárok, szülők, diákok, pedig a tanfelügyelőségnek hosszú évek óta magyar a vezetője, Keresztély Irma. Nincs magyar nyelvű honlapja a megyei tanácsnak sem, állítólag készül. Botrányt kavart a csendőrség félresikerült, nyelvgyalázó fordítási próbálkozása, ők legalább megkísérelték a magyar tájékoztatást. Bár természetes lenne, a bukaresti minisztériumok, hivatalok honlapjain egyetlen magyar szó sincs. Többnyire van angol fordítás, némelyiknél németül és franciául is megtalálhatóak a legfontosabb adatok, de az ország lakosságának 7 százalékát kitevő magyarság anyanyelvén nem olvashat közérdekű információkat. Nem volt másképp tavaly, tavalyelőtt sem, amikor magyar miniszterek irányítottak egy-egy tárcát, és magyar hivatalnokok tömege lepte el a bukaresti közintézményeket. /Farkas Réka: Tájékozódjunk magyarul? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 19./

Ismét méltatlan viták árnyékolják be a nemzeti ünnepet. Március 15-én a bukaresti hatóságok tettek tanúbizonyságot arról, hogy egy magyarellenes akció kedvéért bármikor hajlandóak felrúgni az elemi jóérzés és a diplomácia szabályait, amikor megtagadták Sólyom László magyar államfő gépétől a leszállási engedélyt, most pedig Pozsony emelte fel agresszívan a hangját az ellen, hogy az elnök a felvidéki magyarok körében ünnepeljen. A két állam vezetőinek gesztusa jelzi, mennyire veszik komolyan a területükön élő kisebbségek kultúrájának megőrzését és védelmét. Sólyom László Magyarország első embereként több megnyilatkozásában is jelezte: a határok tiszteletben tartásával ugyan, de egységes nemzetben gondolkodik, és a kormány tagjainál élesebben és hangosabban bírálta a szomszédos országokban tapasztalt magyarellenes megnyilvánulásokat. Emiatt nemkívánatos ő a nyergestetői vagy a révkomáromi magyar ünnepi rendezvényeken. /Balogh Levente: Ünneprontók. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

Méltó módon, kétnapos ünnepségsorozattal ünnepelték ebben az évben is a szatmáriak Szent István királyt. Augusztus 19-én a szatmárnémeti Szent István Kör hagyományos ünnepi előadását a nyíregyházi dr. Németh Péter régész tartotta Szatmár egyházai a középkorban címmel. /Szent István ünnepe volt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 21./

A falunapi rendezvények programjai egy kaptafára készülnek. Az értékmegőrző, saját arculatú rendezvények ritkák. „Akár ki is lehetne cserélni a település nevét egy-egy falunapi program címében, annyira egy kaptafára készülnek ezek a műsortervek, hogy senki észre sem venné” – fejtette ki Danguly Ervin, a Gyergyói-medencében 1997-ben úttörőnek számító első falunap, a Szárhegyi Napok főszervezője. Az utolsó est fénypontját rendszerint egy anyaországi, a zenei piacról rég letűnt együttes fellépése képezi. A falu apraja-nagyja kint van a sportpályán vagy a vásártéren kialakított ünnepi „porondon”. Gyergyóremetét leszámítva valamennyi gyergyói-medencei községben a falunapi ünnepségek a búcsúhoz kötődnek. Az ünneplés részeként több településen is dísztanácsülést tartanak. A falunapi ünnepségeket meghonosító gyergyószárhegyiek vigyáznak a minőségre, teret biztosítsanak a hagyományőrzésnek. Gyergyóditró erőssége a fiataloknak szervezett, több napig tartó Légy ott! kupa nevű mókás vetélkedő. Gyergyóremetén első ízben megszervezték a tutajos vetélkedőt. Danguly Ervin szerint a falunapok egyhangúságát azzal lehetne megtörni, ha minden településen arra erősítenének rá, aminek a községben hagyománya van. /Jánossy Alíz: Falunapok egy kaptafára. = Krónika (Kolozsvár), aug. 26./

Egyre több színház ismerteti éves tervezetét, valamint a társulat átszervezését. Augusztus 28-án a Csávási balladával indítja évadját a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes. Az előadásban szereplő világhírű szászcsávási zenészek révén a nézők eljutnak egy magyar lakodalomba, egy román keresztelőbe és egy cigánybálba, majd bemutatnak egy városi táncházat és egy fényes nyugati koncertet is. Az előadás egyedi kísérlet arra, hogy az egymás mellett élő három különböző nemzetiségnek egyszerre legyen kulturális követe a nagyvilágban, magyarázta az előadás lényegét Czilli Balázs. A táncjátékot nagy sikerrel játszották Erdély és Magyarország városaiban, a sepsiszentgyörgyi premier után teltház előtt mutatták be Budapesten a Nemzeti Színházban is. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Sínház első bemutatóját szeptember 29-re tervezik, tájékoztatott Nagy B. Sándor, a színház irodalmi titkára: J. B. P. Moliére Mizantróp című darabját mutatják be, Bocsárdi László rendezésében. Azt követően a Karnebál című produkciót, melyet Caragiale Farsang című darabja alapján Alexandru Dabija rendezett. A sepsiszentgyörgyi társulat hat év után újítja fel Tadeusz Slobodzianek – Ilja prófétáját. Szilveszterkor operett és szimfonikus zene gálaestet terveznek Selmeczi György szerkesztésében. A jövő esztendő első felében Gorkij A fény gyermekei című darabját Zakariás Zalán rendezi. Ezek mellett egyéni előadásokat terveznek a színészek, lesz egy vendégjáték, az elmúlt évad több produkcióját műsoron tartják. Váta Lóránt 14 év után a kolozsvári színházhoz igazol, Váta helyét a Sepsiszentgyörgyre nyolc év után visszatérő Szakács László tölti be. A színész 1994-ben szerződött a Tamási Áron Színházhoz, majd 2001-ben a veszprémi társulathoz igazolt át, onnan a zalaegerszegi színházhoz került. Keresztes Attila, a szatmárnémeti Harag György Társulat nemrég kinevezett fiatal igazgatója, állítja színre a Csehov-darabot, a Három nővért. Az október 3-án tartandó bemutató előadáson a helyi társulat mellett fellép Bíró József kolozsvári színművész is. A következő hónapokban további nyolc nagybemutatót ígér az új társulatvezető, mellette két gyermekdarabot is színpadra visznek. Csehov után Tóth Ede népszínművét, a Falu rosszát láthatja a nagyérdemű, Csurulya Csongor rendezésében. Kálmán Imre operettje, a Csárdáskirálynő lesz Keresztes Attila igazgató második rendezése. A további tervezett bemutatók: Malacbefőtt című szociobörleszk, melynek szerzője Tasnádi István a nyíregyházi színház igazgatója, rendezője Tasnádi Csaba, az anyaországi Kiss Csaba Hazatérés Dániába című drámája, a Veszett fejsze nyele című vígjáték, a Bohóc kerestetik című stúdió-előadás. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban első ízben osztották ki a színészek által alapított Kulissza-díjat, amelyet a múlt évadban végzett háttérmunkájáért Szűcs-Olcsváry Gellért műszaki vezető kapott. Elkezdődtek Federico Garcia Lorca Bernarda Alba háza című drámájának és Matei Visniec És a csellóval mi legyen? című előadásának próbái. /Kovács Zsolt, Sike Lajos: Új évadra készülőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./

Az erdészeti hivatalok (Romsilva) vagy minimalizálják, vagy nem is mondanak konkrétumokat a szemmel láthatóan ipari méretekben történő falopásokról. S ha a Romsilva-rendőrség közös ellenőrzései során el is csípnek néhány tolvajt, azok megússzák pénzbírsággal. * Arad megye: A Romsilva Rt. aradi erdészeti hivatala semmit nem akart mondani a falopásokról. Szerintük a lopások 300 köbmétert tettek ki. Ez nevetséges, ha csupán az aradi nagypiac környékén strázsáló, fával megpakolt kisteherautókat vesszük figyelembe. Arad megyében körülbelül 207 ezer hektárnyi erdő van, ennek a felét birtokolja a Romsilva, a másik fele magánkézben van. Teherautókkal, szereken hozzák a fát, számlát nem adnak, de alkudni lehet. A Romsilva aradi vezetői hangoztatták, hogy a Hargita, Kovászna vagy Suceava megyékben tapasztalható erdőirtás, falopás itt sokkal kisebb méretekben folyik. * Hunyad megye: Hunyad megyében az illegális fakivágás nem ölt akkora méretet, mint ahogy erdővel borított területe nagysága alapján elvárható lenne. 310 000 hektárnyi erdővel Hunyad megye az elsők között van Erdélyben, az illegális fakivágás mégis kevesebb, mint más, hasonló adottságú megyékben. A Hunyad megyei erdők körülbelül fele került vissza a jogos tulajdonosokhoz, a fele maradt állami kézben. A Romsilva csupán az állami erdők védelmét biztosítja, a magánerdőket csak szerződés alapján. * Temes megye: A megyében az erdőkerülőségektől lehet hivatalosan tűzifát vásárolni. Temes megyében nem annyira jellemzőek a törvénytelen erdőirtások, mint más megyékben. /Pataki Zoltán, Chrimiciu András, Irházi János: Falopás. Vágják a tőkét és eladják. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./

Augusztus 29-én Jakubinyi György érsek felszentelte Csíkszereda új, 700 ülő-, illetve 1200 állóhelyes Szent Ágoston-templomát. A zsúfolásig telt templom lépcsőjén, udvarán állták végig az ünnepi szertartást azok a hívek, akik nem jutottak be az impozáns épületbe. A közel húsz esztendeje épülő templom szentelése kapcsán az érsek kiemelte annak a jelentőségét is, hogy éppen a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye fennállásának ezredik évében történik ez az esemény. A templom építését 1993-ban kezdték el. Az anyagi fedezet többnyire a hívek adományaiból, illetve a városi és megyei önkormányzat, valamint a vallási és kulturális minisztérium támogatásából és magyarországi, ausztriai és németországi pályázati pénzekből állt össze. A templom terve helyi műépítész, Homonnai Albert Márton munkáját dicséri, a munkálatokat a már elhunyt Nagy Csaba vállalkozó alapította Global Kft. végezte. A templom monumentális jellegét emeli a két 33 méter magas égbenyúló fémszerkezetes tornya. Belsejének külön ékessége az augusztus közepén végső helyére tett két szobor. Szent Ágoston és Szent Mónika két és fél méteres szobrát szintén helybéli szobrászművész, Xántus Géza alkotta. /Jánossy Alíz: Tisztelgés Szent Ágoston emléke előtt. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./

Szeptember 5-én tartották meg Székelyudvarhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) által szervezett nagygyűlést. A megjelentek a közigazgatási reformról szóló állásfoglalásukban leszögezték, ennek az átszervezésnek a helyi közösségek akaratára kell épülnie, Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható. Elhatározták, hogy népszavazásokat írnak ki Székelyföld településein a közigazgatási határok megváltoztatására vonatkozóan. /Jelképeket fogadott el az SZNT. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./ A székelyudvarhelyi nagygyűlés részvevői többnyire a Magyar Polgári Párt /MPP/ önkormányzati képviselői és az Székely Nemzeti Tanács /SZNT/ tisztségviselői voltak, és ha volt is a megjelentek között RMDSZ-tag, akkor nem vállalta nyíltan. Ezt bizonyítja, hogy Incze Béla, az udvarhelyszéki SZNT elnöke a pártok képviselői közül elsőként az RMDSZ-eseket kérte szólásra, azonban a szövetség nevében senki sem jelentkezett. Tőkés László EMNT-elnök arra a visszásságra hívta fel a figyelmet, hogy miközben az ujgur vagy tibeti helyzetet az európai emberjogi bizottságok vizsgálják, az erdélyi magyarok helyzete nem kerülhet európai fórumok elé. „Az autonómiát az EMNT, az RMDSZ, az MPP, az SZNT közösen tudja elérni. Idén létrejött ugyan az összefogás, de törékeny, nem teljes, és azért jöttem el ide, hogy ez az összefogás szélesedjék, kiteljesedjék” – szögezte le az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum társelnöki minőségében Tőkés László. /Kovács Csaba: Megalakult a székely előparlament. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Október 23-án tartja a legelső bemutatóját a most alakult, az erdélyi magyar színházak sorában a tizedik színház Kézdivásárhelyen. A repertoár összeállítását megelőzően egyeztettek a környező – a székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi, és csíkszeredai – színházakkal, így jött létre a saját műsorterv. A bérletes előadásokkal párhuzamosan stúdióelőadásokat, alternatív mozgásszínházat is terveznek. Hamarosan megkezdheti a munkát az a csapat, amelynek tagjait – marosvásárhelyi, kolozsvári, sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi, többnyire szabadúszó színészeket és rendezőket – egyelőre egy-egy előadásra, illetve szerepre szerződtették, de akik fantáziát és lehetőséget látnak egy új társulat létrehozásában is. Az új intézmény a Kézdivásárhelyi Városi Színház nevet viseli. A társulat vezetője Csapó György színész. /Antal Erika: Új színház Erdélyben: Kézdivásárhely felzárkózott. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Az év első hat hónapjában közel felére csökkent a Nyugat-Európában dolgozó román vendégmunkások által hazautalt pénzösszegek mennyisége. A külföldön állástalanul maradt román állampolgárok a hazatérést fontolgatják. Az elmúlt években a Romániából külföldre vándorló közel hárommillió vendégmunkás által hazaküldött eurómilliárdok táplálták az ország gazdaságának motorját. Spanyolország most már szívesen szabadulna a betelepedett és többnyire állástalanul maradt külföldiektől, és ezért akár anyagi áldozatot is kész hozni: anyagilag támogatná azokat az állástalanul maradt romániai vendégmunkásokat, akik készek visszatérni hazájukba. A hazatérés már nem egyszerű, a növekvő munkanélküliség ugyanis Romániának is komoly gondot okoz. /Túrós-Bense Levente: Alig utalnak pénzt haza a külföldön dolgozó román vendégmunkások. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

Az anyaországi és az erdélyi magyar politikai pártok, civil szervezetek egy emberként hördültek fel idén februárban, amikor budapesti látogatása során Traian Basescu újságírói kérdésre válaszolva kerek-perec leszögezte: soha nem lesz területi autonómia a Székelyföldön. A magyar fél a mindenkori bukaresti hatalomnak az erdélyi magyar közösség önrendelkezési törekvéseivel szembeni ellenállását látta megtestesülni a basescui megnyilvánulásban, ugyanakkor általánosságban úgy viszonyult a kategorikus válaszhoz, mintha legalábbis román oldalról nem ugyanezt hallaná húsz éve. Arra azonban még a Basescu államfő sem vetemedett, hogy liberális kihívójához hasonlóan az ügyészség figyelmébe ajánlja az autonómiatörekvéseiket nyíltan felvállaló székelyeket, legyenek azok az RMDSZ vagy az MPP képviselői. Crin Antonescu, a vezetékneve okán RMDSZ-es berkekben Liliomfinak becézett, és sokszor méltatlanul agyonmagasztalt liberális pártvezér megnyilvánulása az élő példája annak, mennyire naiv a bukaresti politikusokat mérsékeltekre és radikálisokra felosztó magyar szemlélet. /Rostás Szabolcs: Liliomfi hervadása. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

Kőszegremetén a Széchenyi-ünnepségen Csehi Árpád a Szatmár Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke tartott beszédet. Kubik József tanár, az Országos Széchenyi Kör nyíregyházi elnöke Széchenyi személyes példamutatását emelte ki. Erdei D. István parlamenti képviselő ezt azzal egészítette ki, hogy a tiszta erkölcs és a szerénység, ami napjainkban sok politikusból hiányzik, csak még magasabbra emeli Széchenyit, ezért is kell újra és újra megidéznünk. Az ünnepség a falu fölött lévő Domokos-dombon folytatódott, ahol 1861 óta áll a hat méter magas Széchenyi-emlékoszlop, amelyet a legnagyobb veszélyben is meg tudott őrizni a remetei magyarság. A nyolcvanéves Dohi Károly felidézte, hogy tízéves fiúcska volt, amikor a visszavonuló román határőrök le akarták dönteni, hogy helyébe őket dicsőítő emléket állítsanak, de hat lóval sem tudták megmozdítani, mert az „egész falu fogta”. Évente itt rendezik a március 15-i ünnepséget is, lánckerítéssel vették körül, és 2001 óta Zagyva László magyarországi szobrászművész rézdomborítással készült Széchenyi-portréja díszíti az oszlopot. /Sike Lajos: „Tettmagyarok kellenek!” = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

A romániai fiatalok és a magyar ifjúság címmel egész napos konferenciát szervezett szeptember 11-én Kolozsváron a Kisebbségkutató Intézet az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával közösen. A résztvevő magyarországi, román és erdélyi kutatók célja a Kisebbségkutató Intézet által végzett Romániai magyar ifjúság 2008 elnevezésű felmérés eredményeinek megvitatása. A kutatás eredményeinek rövid ismertetése után a társadalmi viszonyok, családtervezés, kivándorlási szándékok, szabadidő-használat, értékrend, politika témákban tartottak előadásokat a jelenlévő szociológusok, majd a romániai magyar ifjúság körében megjelenő kétnyelvűségről szerveztek kerekasztal-beszélgetést. A konferencián elhangzott előadásokat kiadják egy tanulmánykötetben, a romániai magyar fiatalokra vonatkozó más elemzésekkel együtt. Romániai magyar ifjúság 2008 címmel szervezett kutatás az összehasonlító módszerekkel történő elemzés első lépését jelentette – tájékoztatott Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke. Veres Valér, a BBTE Szociológia Tanszéke Magyar Tagozatának adjunktusa A társadalmi közérzet és a társadalmi problémák rétegspecifikus percepciója a fiatalok körében címmel tartott előadást. Barna Gergő szabadidő-használat és médiafogyasztás tárgykörében tartott előadást, kifejtve: a magyar fiatalok intenzívebb kultúrafogyasztók, mint román társaik, utóbbiak inkább a médiafogyasztásban jeleskednek. Kiss Tamás megállapította, hogy a külföldön (tanulmányúton, turistaként vagy dolgozni) járt romániai magyar fiatalok aránya nagyobb, mint a román fiataloké. A célországok megválasztásában egy évtizede Magyarországnak egyértelmű dominanciája volt, ma azonban a romániai magyarok Németországot és az angol nyelvű országokat részesítik előnyben munka és tanulás céljából, a romániai románok pedig többnyire Spanyolországot és Olaszországot választják. /Ferencz Zsolt: Centrális helyzetbe kerültek mára az erdélyi fiatalok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

Bő egy héttel elfogadása után végre napvilágot látott a csíkszeredai székelyföldi önkormányzati nagygyűlésen elfogadott memorandum. A jelen levő polgármesterek, képviselők megelőlegezték a bizalmat, a rendezvényt szervező RMDSZ-nek és EMNT-nek nem sikerült megegyeznie a dokumentum szövegében. Tőkésék túl kevésnek tartották az RMDSZ által javasolt változatot, Markóék pedig túl soknak az EMNT elképzeléseit. Végül szétosztották a Tőkésék módosító javaslatait is, úgy tűnt, sikerül érvényesíteni akaratukat. A végleges szöveg csak szeptember 13-án jelent meg az RMDSZ honlapján. Az EMNT javaslatai többnyire helyet kaptak a végső dokumentumban, a preambulumba bekerült a 2007-es autonómia-népszavazás is, de nem szerepel, hogy ezt a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte. A memorandum szerint a gondokra egyetlen lehetséges jogi megoldás: Székelyföld területi autonómiája. /Farkas Réka: Véglegesítették a csíkszeredai memorandumot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

Keresztes Attila, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának új művészeti igazgatója változatos évadtervet állított össze, hogy mindenki találjon magának érdekes előadást. Csehov Három nővérével kezd a társulat, Keresztes Attila rendezésében. Ezt a Tasnádi István alkotta Malacbefőtt című zenés szociobörleszk követi, amelyet a szerző testvére, Tasnádi Csaba, a nyíregyházi színház direktora visz színre. Tóth Ede A falu rossza című darabját Csurulya Csongor, a szatmári Harag György Társulat állandó rendezője állít színpadra. Szilágyi Regina rendezésében tekinthetik meg majd a kicsik a Holle anyót. A Szilágyi Regina irányította bábszínház a tőle megszokott ütemben készíti előadásait. December 30-án lesz a Csárdáskirálynő bemutatója. „Az évad szerintem legfontosabb előadása a Mohácsi István Veszett fejsze című átiratából készült előadás lesz, Mohácsi János rendezésében”– fogalmazott a művészeti vezető. Előadják meg a magyarországi drámaíró-rendező, Kiss Csaba Hazatérés Dániába című tragédiáját Albu István rendezésében. A színiévadot a Csurulya Csongor rendezte és Matei Visniec által írt Bohóc kerestetik című stúdió-előadás zárja. /Végh Balázs: Változatos évadra számíthatnak a szatmári színházkedvelők. = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./

A Demokrata-Liberális Párt sepsiszentgyörgyi vezetősége új stratégiával próbálja felfrissíteni az alakulatot: nyitnak a magyarság felé – jelentette be Dan Manolachescu nemrég megválasztott elnök. Elmondása szerint sok magyar kíván csatlakozni hozzájuk, az új vezetőtestület, a városi büró tagjainak 40 százaléka magyar nemzetiségű. Többnyire fiatalokról van szó, akik nem találták megfelelőnek sem az RMDSZ, sem az MPP kínálta lehetőségeket. A D-LP külön szakosztályt hozott létre, amely a kisebbségi kérdéssel és az etnikumközi kapcsolatokkal foglalkozik. Nem kívánják elcsábítani az RMDSZ vagy az MPP tagságát– szögezte le Manolachescu. /Farkas Réka: Magyarosodnának a demokrata-liberálisok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./

Furu Árpád műemlék szakmérnök Kolozsvárról elmondta, nagy gondot okoznak a nem ellenőrzött építkezések, amelyek nem alkalmazkodnak a városképhez. Egyre több a magas épület, ezek megbontják a város sziluettjét. A 20. század második felében a város inkább kifele fejlődött, a tömbház-negyedek, mint évgyűrűk veszik Kolozsvárt körül, a történelmi központ viszont többnyire érintetlen maradt. Jelenleg megbontják ezt az egységet. Ma az irodaházak, banképületek próbálnak hatalmas tömegeket létrehozni a városképben. A műemlékvédelemnek nagy szerepe van ennek a folyamatnak a feltartóztatásában, de itt a műemlékvédelem nagyon gyenge. A műemlékvédelemre vonatkozó szabályokat áthágják. A másik nagy gond a nyílászárók kérdése, a régi helyett a termopán, vagyis a hőszigetelő ablakok felszerelése. A történeti ház stílusának meghatározó eleme az ablak, kapu, ajtó. Amennyiben ezeket kicseréljük, elveszünk az eredeti értékekből. /Sz. K. : Erőtlen a műemlékvédelem, nem képes gátat szabni a gazdasági érdekeknek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

A Hargita Népe megírta, hogy egy csoport, nem a megyéből származó szélsőséges román fiatal háborítatlanul felvonulhatott Gyergyószentmiklóson, és provokatív jelszavakat skandált. A rendőrség szerint a felvonulás valójában koszorúzás volt, és jogi besorolása olyan, mint egy esküvőé. Valójában a vasgárdista egyenruhára kísértetiesen hasonlító ruhában felvonuló fiatalok nem éppen lakodalmi hangulatot gerjesztettek a város lakóiban. A felvonulók azt is elmondták, hogy harcművészetekben jártas társaik előzőleg megszállták a várost, hogy szükség esetén közbelépjenek. Ha ilyen kirívó esetben ennyire megkülönböztető módon jár el a hatóság, akkor ez megerősíti mindenkiben, hogy valójában magyarokra vadásznak, amikor büntetni kell. Ebben az esetben nem lehet román–magyar bizalom. /Isán István Csongor: Biznisz és román–magyar bizalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 24./

Ioan Lacatusu, a Kovászna-Hargita Európai Tanulmányi Központ igazgatója, válaszként a székelyföldi önkormányzati nagygyűlésekre, tízpontos dokumentumot küldött többek között az államelnöki hivatalnak, amelyben az elmagyarosított románok „újra-románosítását”, illetve egy jogszabály kidolgozását javasolta a székelyföldi románok identitásának megőrzése céljából. A Székely Hírmondónak elmondta, hogy ő nem magyarellenes, csupán a román kultúráért harcol. Szerinte a székelyek letelepülése utáni volt a békés elmagyarosítás. A második fázis már erőszakos elmagyarosításként is felfogható, és az 1848-as forradalom után, illetve a dualizmus korában (1867-1918) csúcsosodott ki. Lacatusu szerint a letelepedő székelyek itt román őslakosokat találtak. Arra a kérdésre, hogy akkor a mi a magyarázata annak, hogy az írott forrásokban Háromszéken csak a 18. században jelenik meg a román etnikum, és csak jóval azután épülnek az első ortodox templomok, kijelentette: főleg az 1848 utáni korszakban irányított elmagyarosítás történt. Az ortodox templomok azért jelentek meg olyan későn, mert az ortodox vallás Erdélyben nem volt elismert. Lacatusu nem akar románosítani. Idegenkedik a területi autonómiától, mondván, már most ennyire ellenséges a hangulat, akkor mi lesz az autonómia után? /Tinca Teddy: Aki visszarománosítaná a székelyeket Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 25.

Garzonokat vagy kétszobás lakásokat bérelne a saját otthonnal nem rendelkező rendőrök számára a Hargita megyei rendőrség, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Tusnádfürdőn, Balánbányán, Székelykeresztúron, Maroshévízen és Szentegyházán biztosítana szolgálati lakást a többnyire a Kárpátokon túli régiókból érkezett alkalmazottainak. Az intézmény saját honlapján és a helyi lapokban kért árajánlatot a bútorozott vagy bútorozatlan lakásokra. A nyár folyamán a Kovászna megyei csendőrség is bejelentette, szolgálati lakást biztosít a nem helybéli alkalmazottak számára. Felkérték Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, ajánljon megvásárolható lakást számukra, az elöljáró azonban azt tanácsolta, alkalmazzanak helybélieket csendőrnek. /Lakást bérelnek a rendőröknek Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./

Zolopcsuk Róbert máramarosszigeti fiatal képzőművész különös jelensége a máramarosszigeti művészi életnek. Ő egy lapra tette a tétet: Máramarossziget aranykorának felidézésére, bemutatására. Ez az időszak a kiegyezéstől az első világhá- borúig tartó közel 50 év. Gyermekkora nagy tragédiája – mondja Zolopcsuk –, hogy azok az épületek, a melyek mellett nap mint nap elment, és amelyeket olyannyira megszeretett, egy pillanat alatt eltűntek. Zolopcsuk fantasztikus szenvedéllyel kutatta fel, gyűjtötte össze az adott periódus rajzait, dokumentumait, meg sárgult képeslapjait. Munkához látott, és 2006-ban szép kivitelezésű, nagy formátumú, 90 oldalas könyvben jelentette meg a Máramarossziget műemlékeit, jellegzetes épületeit felidéző fekete-fehér grafikáit. Különösen szép a Prielle Kornéliát, a Máramarosszigetről származó egykori primadonnát ábrázoló kép. /Klacsmányi Sándor: Zolopcsuk Róbert kiállítása. Egy aranykor bűvöletében. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 2./

Kuszálik Péter Sütő András-ellenes Purgatórium című könyvét vitairatként határozta meg. Azt állította: „itt vannak ennek a generációnak a kiemelkedő tagjai, akik a régi rendszerben annyira kiviselték magukat, hogy megkérdőjelezendő az, hogy ma szobrot állítsunk nekik. ” Kuszálik az egyik legnagyobb erdélyi író életművét minősítette: szerinte „nagyon kevés, talán öt dráma fog tőle fennmaradni”. Az újságíró közbevetésére, hogy Sütő prózájában is alkotott maradandót, elég csak az Anyám könnyű álmot ígér című művét említeni, Kuszálik ellentmondott, szerinte Sütő „utólag egy csomó mindent átírt, a kor követelményeihez idomította műveit. ” /Máthé Éva: Kuszálik Péter: „Tessék vigyázni: manipulálok!” = Krónika (Kolozsvár), okt. 2./

Napi két színházi előadás, koncertek, workshopok, szakmai értékelések és beszélgetések sorozata szerepel az október 3-án kezdődött Kisebbségi Színházak Kollokviumának programjában Gyergyószentmiklóson. Többnyire teltházas nagyszínpadi és zsúfolásig tömött stúdióelőadások, valamint igazi koncertcsemegék vannak a VIII. Kisebbségi Színházak Kollokviumán. Zsehránszky István a kollokvium történetét mutatta be, részletesen kitérve az első háromra, melyeket Sepsiszentgyörgyön szerveztek, az akkori színházigazgatók, Sylvester Lajos és Dali Sándor idejében. Az utóbbi öt kollokvium helyszíne Gyergyószentmiklós volt, 2001-ben, a kollokvium újraindításának idején a Figura Stúdió Színház vállalta magára a szervezést. A kollokviumon a romániai hivatásos kisebbségi színházak méretkeznek meg, neves kritikusokból, színházi szakemberekből álló szakmai zsűri előtt. Naponta szakmai megbeszéléseket tartanak, a frissen bemutatott darabok kapcsán. Október 5-én a kolozsvári Kakuts Ágnes Árva élet című egyéni előadása, valamint a sepsiszentgyörgyi M Stúdió által színre vitt Rómeó és Júlia volt műsoron, október 6-án a kolozsvári BBTE – Színházművészeti és Televíziós Kar végzősei mutatják be vizsgaelőadásukat. (Dürrenmatt: Fizikusok), a felolvasószínház keretében a Figura Stúdió Színház színészei Csuszner Ferenc Hátrahagyaték című drámáját olvassák fel. /Csibi Márti: Ahol többségben a kisebbség. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./

Idén a XVI. alkalommal megszervezett Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nemzetközi Levéltári Napok két helyszínen zajlanak: október 7-én Nyíregyházán, 8-án pedig Szatmárnémetiben tartanak előadásokat román, illetve magyar nyelven. /Levéltáros-találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

Ötnyelvű ismertető táblákat helyez ki a műemlék épületekre Szatmárnémeti önkormányzata. Az elmúlt időszakban már 25, többnyire a történelmi városközpontban található ingatlanra került ki a tábla. „A törvény szerint három nyelven: románul, angolul és franciául kell néhány fontos információt kiírni a műemlék épületekre, de mi magyarul és németül is feltüntettük a feliratot” – tájékoztatott Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester. Közben Kolozsváron még mindig nem sikerült összegyűjteni azt a 14 ezer támogató aláírást, ami ahhoz szükséges, hogy az RMDSZ állampolgári kezdeményezésű határozattervezetet terjeszthessen a tanács elé, miszerint a magyar és német nyelvű felirat is szerepeljen a műemlék épületekre kihelyezett táblákon. Sorin Apostu kolozsvári polgármester csupán román, angol és francia nyelvű feliratokat használna a tájékoztató táblákon. /Végh Balázs: Ötnyelvű táblák a szatmári műemlékeken. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./