Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. április 9.
A bukott elnök szerecsenmosdatása
Tőkés László, az EMNT elnöke, EP- képviselő szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyílt levélben fordult a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselőihez, önkormányzati képviselőihez, amelyben kifejti:
Az MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos, építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából.
Nem kívánom az alapító elnök által elkövetett baklövések, a párt belső szabályait sorozatosan áthágó döntések és a polgári-nemzeti tábor különböző csoportosulásai közötti véleménykülönbségek elmélyítését eredményező ballépések hosszúra nyúló lajstromát összeállítani. Még csak arra, a párt önkormányzati tisztségviselőinek címzett, meghívónak álcázott, szánalmas politikai manifesztumra sem kívánok érdemben reflektálni, amelyben az alapító elnök a bolsevik gyakorlatra jellemző ellenségkép felmutatásával próbálja elterelni a figyelmet saját pártvezetői inkompetenciájáról.
Szász Jenő szerint "jogvitáknak álcázott politikai vita" zajlik a párt függetlenségének feladásáról, akik pedig a döntések törvényességét kérik számon, azok nem mások, mint RMDSZ-, újabban pedig Tőkés-ügynökök. Lelke rajta, hogyha botor módon immár legfőképpen bennem és az általam vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban véli felfedezni a pártépítés és a kibontakozás legfőbb akadályát.
Ezen levelem nem is a politikailag és erkölcsileg egyaránt bukott elnökhöz és kritikátlan követőihez, hanem sokkal inkább a kevésbé hangos, a párt ügyét és ennek "ódiumát", a szervezeti és önkormányzati munkával járó állandó ütközéseket nyilvánosan felvállaló tagokhoz szól – olvasható a nyílt levélben, majd a szerző megállapítja, hogy egy olyan előkészítetlen Országos Tanács megtartása, amelynek célja nem az igazságszolgáltatás által megállapított szabálytalanságok kijavítása, hanem csupán szerecsenmosdatás, felelősségáthárítás és az alapító elnök bebetonozása, minden bizonnyal további helyrehozhatatlan károkat fog okozni, és közös dolgaink, a nemzeti tábor sorainak rendezését hosszú időre ellehetetleníti.
Népújság (Marosvásárhely)
Tőkés László, az EMNT elnöke, EP- képviselő szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyílt levélben fordult a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselőihez, önkormányzati képviselőihez, amelyben kifejti:
Az MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos, építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából.
Nem kívánom az alapító elnök által elkövetett baklövések, a párt belső szabályait sorozatosan áthágó döntések és a polgári-nemzeti tábor különböző csoportosulásai közötti véleménykülönbségek elmélyítését eredményező ballépések hosszúra nyúló lajstromát összeállítani. Még csak arra, a párt önkormányzati tisztségviselőinek címzett, meghívónak álcázott, szánalmas politikai manifesztumra sem kívánok érdemben reflektálni, amelyben az alapító elnök a bolsevik gyakorlatra jellemző ellenségkép felmutatásával próbálja elterelni a figyelmet saját pártvezetői inkompetenciájáról.
Szász Jenő szerint "jogvitáknak álcázott politikai vita" zajlik a párt függetlenségének feladásáról, akik pedig a döntések törvényességét kérik számon, azok nem mások, mint RMDSZ-, újabban pedig Tőkés-ügynökök. Lelke rajta, hogyha botor módon immár legfőképpen bennem és az általam vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban véli felfedezni a pártépítés és a kibontakozás legfőbb akadályát.
Ezen levelem nem is a politikailag és erkölcsileg egyaránt bukott elnökhöz és kritikátlan követőihez, hanem sokkal inkább a kevésbé hangos, a párt ügyét és ennek "ódiumát", a szervezeti és önkormányzati munkával járó állandó ütközéseket nyilvánosan felvállaló tagokhoz szól – olvasható a nyílt levélben, majd a szerző megállapítja, hogy egy olyan előkészítetlen Országos Tanács megtartása, amelynek célja nem az igazságszolgáltatás által megállapított szabálytalanságok kijavítása, hanem csupán szerecsenmosdatás, felelősségáthárítás és az alapító elnök bebetonozása, minden bizonnyal további helyrehozhatatlan károkat fog okozni, és közös dolgaink, a nemzeti tábor sorainak rendezését hosszú időre ellehetetleníti.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 10.
A reform gerince a decentralizáció
Marosvásárhelyen ülésezett a TEKT
Az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa elemezte az elmúlt időszak politikai eseményeit, megállapította az elkövetkező időszak politikai naptárát és tervét – tájékoztatott tegnap Markó Béla szövetségi elnök. Az RMDSZ egyik legfontosabb prioritásának a decentralizációt nevezte, amely szerinte egyfajta válasz a gazdasági válságra is. Egy decentralizált társadalom jobban tud reagálni a gazdasági válság kihívásaira, amely egyértelműen reformot irányoz elő és ennek a reformnak a gerince a decentralizáció.
Két nagy területet, az oktatást és az egészségügyet emelte ki. Előbbi esetében fontosnak nevezte az egyetem előtti oktatás intézményeinek a helyi vagy megyei önkormányzatok hatáskörébe utalását, illetve, hogy a döntéseket a szülők, a tanárok és a helyhatóságok képviselőiből létrehozott iskolaszékek hozzák meg, beleértve az iskolaigazgatók kinevezését is. Véleménye szerint ez rendkívül fontos reform lehet oktatási rendszerünkben. Az oktatási törvénytervezetet a kormány hétfőn, rendkívüli kormányülésen kívánja elfogadni, tette hozzá, reményét fejezve ki, hogy minél hamarabb megkezdődhet a parlamenti vita.
Egy másik területnek, "ahol szintén beértek a feltételek a decentralizációra", az egészségügyet nevezte, kijelentve, hogy "mi mindenben támogatjuk Cseke Attila egészségügyi minisztert, aki az elkövetkező időszakban végig akarja vinni ezt a decentralizációt, vagyis a kórházi intézmények áthelyezését a helyi és megyei önkormányzatok alárendeltségébe.
Az elnök szerint nemcsak ezeken a területeken van szükség a decentralizációra, hanem általában az egész társadalomban.
Norica Nicolai összetéveszti a szezont a fazonnal?
Népújság: – Hogyan kommentálja Norica Nicolai liberális EP-képviselő tegnapi sepsiszentgyörgyi nyilatkozatát, amely szerint a magyar politikusok nem gondolkodnak perspektívában, nemzetiségi, sőt nacionalista politikát folytatva, kizárólag a magyarság problémáival foglalkoznak, szem elől tévesztve az általános, az egész társadalmat érintő gondokat.
Markó Béla: – Norica Nicolai asszony nyilatkozatait már akkor nehezményezhettem volna, amikor például ő maga is részt vett a maroshévízi nevezetes találkozón. Azt gondolom, hogy ilyen szempontból elég egyéni színt képvisel a Nemzeti Liberális Pártban, mert az NLP egészére azért semmiképpen sem mondhatnánk rá, hogy magyarellenes vagy RMDSZ-ellenes álláspontja lenne. Viszont Norica Nicolai, azt gondolom, félreértette a jelenlegi helyzetet, vagyis, hogy ők ellenzékben vannak, mi pedig kormányon. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk veszekednünk kell és hogy az RMDSZ veszekedni akarna a Liberális Párttal, mi az ellenzékkel is megpróbálunk megfelelő kapcsolatot fönntartani.
Ami pedig az RMDSZ magatartását illeti, egyszerűen nevetségesnek tartom, hogy ha jelenleg, amikor az RMDSZ válságos gazdasági körülmények között is kormányzati szerepet vállalt, valaki minket azzal vádol, hogy csak sajátos érdekeket képviselünk. Jól tudjuk, hogy ebben a pillanatban az egész romániai társadalom problémái egyaránt érintenek magyarokat és románokat. Cseke Attila nem magyar egészségügyet akar megreformálni, hanem az egész romániai egészségügyet, minden orvos és minden beteg érdekében, Kelemen Hunor sem csak a magyar kultúrát, hanem az egész romániai kultúrát akarja jobb állapotba hozni, nem beszélve Borbély Lászlóról, hiszen ami a környezetvédelmi intézkedéseket illeti, ugyanazt a levegőt szívjuk románok és magyarok, és nem mindegy, hogy jó levegőt szívunk-e. Úgyhogy ez a válaszom Norica Nicolainak.
Népújság (Marosvásárhely)
Marosvásárhelyen ülésezett a TEKT
Az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa elemezte az elmúlt időszak politikai eseményeit, megállapította az elkövetkező időszak politikai naptárát és tervét – tájékoztatott tegnap Markó Béla szövetségi elnök. Az RMDSZ egyik legfontosabb prioritásának a decentralizációt nevezte, amely szerinte egyfajta válasz a gazdasági válságra is. Egy decentralizált társadalom jobban tud reagálni a gazdasági válság kihívásaira, amely egyértelműen reformot irányoz elő és ennek a reformnak a gerince a decentralizáció.
Két nagy területet, az oktatást és az egészségügyet emelte ki. Előbbi esetében fontosnak nevezte az egyetem előtti oktatás intézményeinek a helyi vagy megyei önkormányzatok hatáskörébe utalását, illetve, hogy a döntéseket a szülők, a tanárok és a helyhatóságok képviselőiből létrehozott iskolaszékek hozzák meg, beleértve az iskolaigazgatók kinevezését is. Véleménye szerint ez rendkívül fontos reform lehet oktatási rendszerünkben. Az oktatási törvénytervezetet a kormány hétfőn, rendkívüli kormányülésen kívánja elfogadni, tette hozzá, reményét fejezve ki, hogy minél hamarabb megkezdődhet a parlamenti vita.
Egy másik területnek, "ahol szintén beértek a feltételek a decentralizációra", az egészségügyet nevezte, kijelentve, hogy "mi mindenben támogatjuk Cseke Attila egészségügyi minisztert, aki az elkövetkező időszakban végig akarja vinni ezt a decentralizációt, vagyis a kórházi intézmények áthelyezését a helyi és megyei önkormányzatok alárendeltségébe.
Az elnök szerint nemcsak ezeken a területeken van szükség a decentralizációra, hanem általában az egész társadalomban.
Norica Nicolai összetéveszti a szezont a fazonnal?
Népújság: – Hogyan kommentálja Norica Nicolai liberális EP-képviselő tegnapi sepsiszentgyörgyi nyilatkozatát, amely szerint a magyar politikusok nem gondolkodnak perspektívában, nemzetiségi, sőt nacionalista politikát folytatva, kizárólag a magyarság problémáival foglalkoznak, szem elől tévesztve az általános, az egész társadalmat érintő gondokat.
Markó Béla: – Norica Nicolai asszony nyilatkozatait már akkor nehezményezhettem volna, amikor például ő maga is részt vett a maroshévízi nevezetes találkozón. Azt gondolom, hogy ilyen szempontból elég egyéni színt képvisel a Nemzeti Liberális Pártban, mert az NLP egészére azért semmiképpen sem mondhatnánk rá, hogy magyarellenes vagy RMDSZ-ellenes álláspontja lenne. Viszont Norica Nicolai, azt gondolom, félreértette a jelenlegi helyzetet, vagyis, hogy ők ellenzékben vannak, mi pedig kormányon. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk veszekednünk kell és hogy az RMDSZ veszekedni akarna a Liberális Párttal, mi az ellenzékkel is megpróbálunk megfelelő kapcsolatot fönntartani.
Ami pedig az RMDSZ magatartását illeti, egyszerűen nevetségesnek tartom, hogy ha jelenleg, amikor az RMDSZ válságos gazdasági körülmények között is kormányzati szerepet vállalt, valaki minket azzal vádol, hogy csak sajátos érdekeket képviselünk. Jól tudjuk, hogy ebben a pillanatban az egész romániai társadalom problémái egyaránt érintenek magyarokat és románokat. Cseke Attila nem magyar egészségügyet akar megreformálni, hanem az egész romániai egészségügyet, minden orvos és minden beteg érdekében, Kelemen Hunor sem csak a magyar kultúrát, hanem az egész romániai kultúrát akarja jobb állapotba hozni, nem beszélve Borbély Lászlóról, hiszen ami a környezetvédelmi intézkedéseket illeti, ugyanazt a levegőt szívjuk románok és magyarok, és nem mindegy, hogy jó levegőt szívunk-e. Úgyhogy ez a válaszom Norica Nicolainak.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 12.
Markó: A reformnak nincs nemzetisége
Az RMDSZ számára a gazdasági válságra is megoldást jelentő prioritás az oktatás és az egészségügy decentralizációja – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa marosvásárhelyi ülése után. A testület a kormányzás első száz napját elemezte, illetve körvonalazta a következő időszak politikai naptárát.
Markó Béla tájékoztatása szerint az új oktatási törvény átszervezi a közoktatást oly módon, hogy az iskolák a helyi közigazgatás hatáskörébe kerüljenek. Az iskolaigazgatók, tanárok kinevezéséről, alkalmazásáról azok az iskolatanácsok döntenek majd, amelyeket az önkormányzati képviselők, a szülői bizottság tagjai, illetve egy-egy iskola tanári közösségének képviselői alkotnak. Ez a tanács dönt az oktatási program megszervezéséről, a tantervről, az iskolák működéséről is.
A törvénytervezetről a mai (hétfői) rendkívüli kormányülésen fognak vitázni – közölte Markó, hozzátéve, az elképzelés szerint június végéig meg kell születnie a törvénynek.
A politikus kifejtette, az RMDSZ mindenben támogatja Cseke Attila egészségügyi minisztert, aki a decentralizáció megvalósításán dolgozik. A terv az, hogy a kórházak átkerüljenek a helyi és megyei önkormányzatok felügyelete alá. Markó szerint a reformra nemcsak a tanügyben és az egészségügyben, hanem az egész társadalomban nagy szükség van.
Újságírói kérdésre válaszolva Markó nevetségesnek minősítette Norica Nicolai liberális párti EP-képviselő kijelentését, miszerint az RMDSZ eltekint az országos problémáktól és kimondottan a magyarokat érintő kérdésekkel foglalkozik. „Cseke Attila nem csak magyar egészségügyet akar, ahogy Kelemen Hunor sem csak a magyar kultúrát, vagy Borbély László sem a magyar környezetvédelmet képviseli” – fogalmazott a szövetségi elnök, aki szerint „a reform nemcsak a magyarok vagy a románok, de az egész társadalom javát szolgálja.”
Új Magyar Szó (Bukarest)
Az RMDSZ számára a gazdasági válságra is megoldást jelentő prioritás az oktatás és az egészségügy decentralizációja – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa marosvásárhelyi ülése után. A testület a kormányzás első száz napját elemezte, illetve körvonalazta a következő időszak politikai naptárát.
Markó Béla tájékoztatása szerint az új oktatási törvény átszervezi a közoktatást oly módon, hogy az iskolák a helyi közigazgatás hatáskörébe kerüljenek. Az iskolaigazgatók, tanárok kinevezéséről, alkalmazásáról azok az iskolatanácsok döntenek majd, amelyeket az önkormányzati képviselők, a szülői bizottság tagjai, illetve egy-egy iskola tanári közösségének képviselői alkotnak. Ez a tanács dönt az oktatási program megszervezéséről, a tantervről, az iskolák működéséről is.
A törvénytervezetről a mai (hétfői) rendkívüli kormányülésen fognak vitázni – közölte Markó, hozzátéve, az elképzelés szerint június végéig meg kell születnie a törvénynek.
A politikus kifejtette, az RMDSZ mindenben támogatja Cseke Attila egészségügyi minisztert, aki a decentralizáció megvalósításán dolgozik. A terv az, hogy a kórházak átkerüljenek a helyi és megyei önkormányzatok felügyelete alá. Markó szerint a reformra nemcsak a tanügyben és az egészségügyben, hanem az egész társadalomban nagy szükség van.
Újságírói kérdésre válaszolva Markó nevetségesnek minősítette Norica Nicolai liberális párti EP-képviselő kijelentését, miszerint az RMDSZ eltekint az országos problémáktól és kimondottan a magyarokat érintő kérdésekkel foglalkozik. „Cseke Attila nem csak magyar egészségügyet akar, ahogy Kelemen Hunor sem csak a magyar kultúrát, vagy Borbély László sem a magyar környezetvédelmet képviseli” – fogalmazott a szövetségi elnök, aki szerint „a reform nemcsak a magyarok vagy a románok, de az egész társadalom javát szolgálja.”
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. április 13.
Előrelépés a román oktatásban, döntött a kormány
Rendkívüli kormányülésen döntött az új tanügyi törvénytervezetről a kormány hétfőn reggel. A kormányzati képviselők testülete elfogadta az új oktatási törvényt, amely a döntés értelmében a parlament kezébe került.
Markó Béla, az oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke hangsúlyozta, hogy többszöri egyeztetés során sikerült kialakítani a decentralizációra és a reform elveire épülő szöveget, amely a kisebbségek nyelvén folyó oktatásnak is megfelelő keretet biztosít. Az RMDSZ szövetségi elnöke és Bokor Tibor szenátor, a tanügyért felelős szakbizottság tagja egybecsengő véleménye szerint ez az eddigi legelőnyösebb oktatási törvényünk, egyben nagyon fontos előrelépés a román oktatásban.
A hétfői kormányülésen elfogadott törvénytervezetbe bekerültek a kisebbségi oktatásra vonatkozó fontos cikkelyek, így minden tantárgyat magyarul tanulhatnak a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok, kivéve természetesen a román nyelvet és irodalmat. Ez azt jelenti, hogy Románia történelmét és földrajzát is mindvégig, a líceumot is beleértve, magyarul tanulhatják. A román nyelvet és irodalmat pedig végig sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségieknek a líceumban is. Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhet. Az elemi osztályokban a minősítést magyarul is beírhatják az oktatók. Pozitív diszkriminációt alkalmaznának a kisebbségi iskolákban az alapfinanszírozást illetően, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy nagyobb kvótarendszer illeti a kisebbségi iskolákat. A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek – a szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés.
A háromhetes nyilvános vitán nagy népszerűségnek örvendő téma volt a címzetes állásokra vonatkozó rész. A jóváhagyott oktatási törvénytervezetben az áll, hogy a címzetes tanári állás az adott intézményben érvényes, máskülönben vizsgázni kell az újabb állásokért. Ez a szabályozás a decentralizáció következménye.
Ugyancsak kedvező módosításokat foglal magába az új tanügyi törvény a szórványban élő gyerekek számára: óvodás csoportot már tíz gyerekkel is indíthat az intézmény, az elemi iskolákban és a gimnáziumokban ezután elegendő lesz tizenkét diák is ahhoz, hogy osztály induljon. Amennyiben a gyereknek nincs lehetősége saját településén kisebbségi iskolába járni, az állam támogatja az ingázást vagy a szállást és az étkezést.
Az olyan tanintézmények vagy tagozatok esetében, amelyek egyediek a helységben, különböző profilú líceumi vagy szaklíceumi osztályok indíthatók. A kisebbségi gyerekeket oktató pedagógusoknak ismerniük kell az adott nyelvet. Az állam által elismert felekezetek valamelyikéhez tartozó diák számára biztosítani kell a vallásórát. A meglévő felekezeti iskolákat illetően az egyházak az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztériummal közösen fogják kidolgozni a működésükre és finanszírozásukra vonatkozó módszertant.
Változik továbbá az érettségi rendszer is, egy új vizsgával bővül a számonkérés. Reál osztályokban írásbeli vizsgát kell tenni matematikából, újdonságként pedig bevezetnek egy úgynevezett transzdiszciplináris vizsgát, amely a reál osztályok esetében fizika, kémia és biológia tantárgyakat foglal magába. Humán osztályokban a hozzáadott írásbeli vizsga ezután nem történelemből, hanem földrajzból lesz, a transzdiszciplináris vizsga pedig társadalomtudományokból. Szaklíceumokban az első vizsga a szaknak megfelelő tantárgy lesz, a második – szintén transz-diszciplináris vizsga – a többi szaktantárgyból.
A szülők büntetésére vonatkozó cikkelyek ugyancsak sok vitát váltottak ki. A kormány által elfogadott formájában ez módosult, így azokat a szülőket büntetik csak, akik gyermeküket nem járatják iskolába – nekik egy 100–1000 lejes büntetést kell fizetni. Ha a szülő nem tudja ezt az összeget megtéríteni, közmunkát kell vállalnia.
A kormány által elfogadott formában változott a vezetőtanács összetétele is. Az új vezetőtanácsban négy tanár, négy szülő, négy helyi vagy megyei tanácsos és az iskolaigazgató foglal majd helyet; a tanárt a vezetőtanács, a szülőket a szülőbizottság, a tanácsosokat pedig az önkormányzat választja ki. Fontos módosítás az is, hogy a decentralizáció következtében a líceumok a megyei tanácshoz, az óvodák és gimnáziumok a helyi önkormányzathoz tartoznak majd. A vezetőtanács megalakulása után ülésvezetőt választanak, aki legfeljebb hat hónapra töltheti be ezt a tisztséget. Az ülésvezető egyszerű többséggel választható meg. Az iskola igazgatója és aligazgatója lehet párttag, de nem vállalhat párton belüli vezető funkciót – írja elő az elfogadott oktatási törvénytervezet. Az igazgató lemondása vagy leváltása esetében a versenyvizsga megszervezéséig az intézmény vezetését a vezetőtanács egyik pedagógusa veszi át.
Az oktatási törvény felsőoktatási fejezete egyértelműen garantálja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást, minden szinten (ciklusban), beleértve a doktori szintű képzést és a továbbképzést is, a szakterületekre vonatkozóan pedig nem tartalmaz semmilyen korlátozást. A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek státusát, azon belül pedig szabályozza a kisebbségi nyelvű tagozatok megszervezésének formáját és biztosítja azok autonómiáját. A törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A kisebbségi nyelvű tagozatok számára biztosítja az arányos képviseletet és a vezetők kiválasztásának procedúráját, külön szabályzat szerint. Az RMDSZ javaslatára sikerült elérni, hogy a magánegyetemek tulajdona az esetleges feloszlatás esetén visszaszáll az alapítókra.
Fontos megjegyezni azt, hogy az elfogadás után fokozatosan lép érvénybe valamennyi módosítás: a 9. osztály gimnáziumba való besorolása és a líceumba való új felvételi rendszer 2013-ban, az új érettségi vizsga 2012-ben lép érvénybe.
Az elfogadott oktatási törvénytervezetet hétfőn délután iktatták be a képviselőházban és sürgősségi eljárást kértek a törvény tárgyalására. A döntő ház a szenátus.
Népújság (Marosvásárhely)
Rendkívüli kormányülésen döntött az új tanügyi törvénytervezetről a kormány hétfőn reggel. A kormányzati képviselők testülete elfogadta az új oktatási törvényt, amely a döntés értelmében a parlament kezébe került.
Markó Béla, az oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke hangsúlyozta, hogy többszöri egyeztetés során sikerült kialakítani a decentralizációra és a reform elveire épülő szöveget, amely a kisebbségek nyelvén folyó oktatásnak is megfelelő keretet biztosít. Az RMDSZ szövetségi elnöke és Bokor Tibor szenátor, a tanügyért felelős szakbizottság tagja egybecsengő véleménye szerint ez az eddigi legelőnyösebb oktatási törvényünk, egyben nagyon fontos előrelépés a román oktatásban.
A hétfői kormányülésen elfogadott törvénytervezetbe bekerültek a kisebbségi oktatásra vonatkozó fontos cikkelyek, így minden tantárgyat magyarul tanulhatnak a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok, kivéve természetesen a román nyelvet és irodalmat. Ez azt jelenti, hogy Románia történelmét és földrajzát is mindvégig, a líceumot is beleértve, magyarul tanulhatják. A román nyelvet és irodalmat pedig végig sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségieknek a líceumban is. Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhet. Az elemi osztályokban a minősítést magyarul is beírhatják az oktatók. Pozitív diszkriminációt alkalmaznának a kisebbségi iskolákban az alapfinanszírozást illetően, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy nagyobb kvótarendszer illeti a kisebbségi iskolákat. A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek – a szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés.
A háromhetes nyilvános vitán nagy népszerűségnek örvendő téma volt a címzetes állásokra vonatkozó rész. A jóváhagyott oktatási törvénytervezetben az áll, hogy a címzetes tanári állás az adott intézményben érvényes, máskülönben vizsgázni kell az újabb állásokért. Ez a szabályozás a decentralizáció következménye.
Ugyancsak kedvező módosításokat foglal magába az új tanügyi törvény a szórványban élő gyerekek számára: óvodás csoportot már tíz gyerekkel is indíthat az intézmény, az elemi iskolákban és a gimnáziumokban ezután elegendő lesz tizenkét diák is ahhoz, hogy osztály induljon. Amennyiben a gyereknek nincs lehetősége saját településén kisebbségi iskolába járni, az állam támogatja az ingázást vagy a szállást és az étkezést.
Az olyan tanintézmények vagy tagozatok esetében, amelyek egyediek a helységben, különböző profilú líceumi vagy szaklíceumi osztályok indíthatók. A kisebbségi gyerekeket oktató pedagógusoknak ismerniük kell az adott nyelvet. Az állam által elismert felekezetek valamelyikéhez tartozó diák számára biztosítani kell a vallásórát. A meglévő felekezeti iskolákat illetően az egyházak az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztériummal közösen fogják kidolgozni a működésükre és finanszírozásukra vonatkozó módszertant.
Változik továbbá az érettségi rendszer is, egy új vizsgával bővül a számonkérés. Reál osztályokban írásbeli vizsgát kell tenni matematikából, újdonságként pedig bevezetnek egy úgynevezett transzdiszciplináris vizsgát, amely a reál osztályok esetében fizika, kémia és biológia tantárgyakat foglal magába. Humán osztályokban a hozzáadott írásbeli vizsga ezután nem történelemből, hanem földrajzból lesz, a transzdiszciplináris vizsga pedig társadalomtudományokból. Szaklíceumokban az első vizsga a szaknak megfelelő tantárgy lesz, a második – szintén transz-diszciplináris vizsga – a többi szaktantárgyból.
A szülők büntetésére vonatkozó cikkelyek ugyancsak sok vitát váltottak ki. A kormány által elfogadott formájában ez módosult, így azokat a szülőket büntetik csak, akik gyermeküket nem járatják iskolába – nekik egy 100–1000 lejes büntetést kell fizetni. Ha a szülő nem tudja ezt az összeget megtéríteni, közmunkát kell vállalnia.
A kormány által elfogadott formában változott a vezetőtanács összetétele is. Az új vezetőtanácsban négy tanár, négy szülő, négy helyi vagy megyei tanácsos és az iskolaigazgató foglal majd helyet; a tanárt a vezetőtanács, a szülőket a szülőbizottság, a tanácsosokat pedig az önkormányzat választja ki. Fontos módosítás az is, hogy a decentralizáció következtében a líceumok a megyei tanácshoz, az óvodák és gimnáziumok a helyi önkormányzathoz tartoznak majd. A vezetőtanács megalakulása után ülésvezetőt választanak, aki legfeljebb hat hónapra töltheti be ezt a tisztséget. Az ülésvezető egyszerű többséggel választható meg. Az iskola igazgatója és aligazgatója lehet párttag, de nem vállalhat párton belüli vezető funkciót – írja elő az elfogadott oktatási törvénytervezet. Az igazgató lemondása vagy leváltása esetében a versenyvizsga megszervezéséig az intézmény vezetését a vezetőtanács egyik pedagógusa veszi át.
Az oktatási törvény felsőoktatási fejezete egyértelműen garantálja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást, minden szinten (ciklusban), beleértve a doktori szintű képzést és a továbbképzést is, a szakterületekre vonatkozóan pedig nem tartalmaz semmilyen korlátozást. A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek státusát, azon belül pedig szabályozza a kisebbségi nyelvű tagozatok megszervezésének formáját és biztosítja azok autonómiáját. A törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A kisebbségi nyelvű tagozatok számára biztosítja az arányos képviseletet és a vezetők kiválasztásának procedúráját, külön szabályzat szerint. Az RMDSZ javaslatára sikerült elérni, hogy a magánegyetemek tulajdona az esetleges feloszlatás esetén visszaszáll az alapítókra.
Fontos megjegyezni azt, hogy az elfogadás után fokozatosan lép érvénybe valamennyi módosítás: a 9. osztály gimnáziumba való besorolása és a líceumba való új felvételi rendszer 2013-ban, az új érettségi vizsga 2012-ben lép érvénybe.
Az elfogadott oktatási törvénytervezetet hétfőn délután iktatták be a képviselőházban és sürgősségi eljárást kértek a törvény tárgyalására. A döntő ház a szenátus.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 13.
Huszárszobrot kap Székelyudvarhely
Várhatóan még a héten újabb alkotással gazdagodik a szobrok városaként is emlegetett Székelyudvarhely: Bunta Levente polgármester a magyar Országgyűlés épületében rendezett csütörtöki ünnepélyen vette át azt az oklevelet, amelynek köszönhetően egy ideig Székelyudvarhelyé lesz annak a tizennyolc életnagyságú huszárszobornak egyike, melyek korábban Budapesten voltak kiállítva.
Ajándék a magyar kormánytól. Bunta Levente még keresi a szobor helyét. A magyar kormány március 15. – Közös Tavaszunk című ünnepi programsorozata részeként bemutatott huszárszobor-kiállítást március 9–19. között több százezren tekintették meg Budapest kilenc forgalmas pontján.
Az érdeklődők a helyszíneket végigjárva megismerhették valamennyi 1848-ban harcoló huszárezred díszes egyenruháját, a szobrok talapzatán pedig az adott huszárezred történetéről, a szabadságharcban betöltött szerepéről olvashattak magyar és angol nyelven. A nagy érdeklődésre való tekintettel a miniszterelnöki hivatal felhívást tett közzé a huszárszobrok végleges elhelyezésére. A felhívásra 21 magyarországi és határon túli település jelentkezett.
A szobrok sorsáról háromtagú szakmai bírálóbizottság döntött a települések történelmi és a huszárhagyományokhoz való kötődése alapján. Székelyudvarhelyen kívül Sepsiszentgyörgy pályázata is nyert, így a háromszéki megyeszékhely is kaphat egy szobrot, melyet az Erzsébet parkban állítanak ki.
A tizennyolc életnagyságú, műgyantából készült szobor azt a tizennyolc huszárezredet jelképezi, amely részt vett az 1848–1849-es szabadságharcban, mindegyik szobor ezredének egyenruháját viseli.
Székelyudvarhely a 15. számú Mátyás huszárezred erdélyi alakulatát jelképző szobrot kapta meg. „Ez a szobor valójában megtiszteltetés Székelyudvarhely számára, hiszen mind a magyar történelemben vállalt szerepünk, mind pedig a huszárhagyományok ápolásában elért sikereink elismerését is jelenti” – mondta Bunta Levente polgármester.
A szobrot egyébként csak meghatározatlan ideig kapta meg Székelyudvarhely, mivel tervezik egy brüsszeli kiállítás megszervezését is. Addig viszont Székelyudvarhelyen állítják ki, de egyelőre nem tudni a pontos helyét, ugyanis a polgármesteri hivatal azt tervezi, hogy a lakók döntsenek arról, hogy az életnagyságú alkotást hol látnák szívesen. A szoborelhelyezési javaslatokat a varoshaza@varoshaza.ro e-mail címre várja a polgármesteri hivatal.
Csáki Emese
Krónika (Kolozsvár)
Várhatóan még a héten újabb alkotással gazdagodik a szobrok városaként is emlegetett Székelyudvarhely: Bunta Levente polgármester a magyar Országgyűlés épületében rendezett csütörtöki ünnepélyen vette át azt az oklevelet, amelynek köszönhetően egy ideig Székelyudvarhelyé lesz annak a tizennyolc életnagyságú huszárszobornak egyike, melyek korábban Budapesten voltak kiállítva.
Ajándék a magyar kormánytól. Bunta Levente még keresi a szobor helyét. A magyar kormány március 15. – Közös Tavaszunk című ünnepi programsorozata részeként bemutatott huszárszobor-kiállítást március 9–19. között több százezren tekintették meg Budapest kilenc forgalmas pontján.
Az érdeklődők a helyszíneket végigjárva megismerhették valamennyi 1848-ban harcoló huszárezred díszes egyenruháját, a szobrok talapzatán pedig az adott huszárezred történetéről, a szabadságharcban betöltött szerepéről olvashattak magyar és angol nyelven. A nagy érdeklődésre való tekintettel a miniszterelnöki hivatal felhívást tett közzé a huszárszobrok végleges elhelyezésére. A felhívásra 21 magyarországi és határon túli település jelentkezett.
A szobrok sorsáról háromtagú szakmai bírálóbizottság döntött a települések történelmi és a huszárhagyományokhoz való kötődése alapján. Székelyudvarhelyen kívül Sepsiszentgyörgy pályázata is nyert, így a háromszéki megyeszékhely is kaphat egy szobrot, melyet az Erzsébet parkban állítanak ki.
A tizennyolc életnagyságú, műgyantából készült szobor azt a tizennyolc huszárezredet jelképezi, amely részt vett az 1848–1849-es szabadságharcban, mindegyik szobor ezredének egyenruháját viseli.
Székelyudvarhely a 15. számú Mátyás huszárezred erdélyi alakulatát jelképző szobrot kapta meg. „Ez a szobor valójában megtiszteltetés Székelyudvarhely számára, hiszen mind a magyar történelemben vállalt szerepünk, mind pedig a huszárhagyományok ápolásában elért sikereink elismerését is jelenti” – mondta Bunta Levente polgármester.
A szobrot egyébként csak meghatározatlan ideig kapta meg Székelyudvarhely, mivel tervezik egy brüsszeli kiállítás megszervezését is. Addig viszont Székelyudvarhelyen állítják ki, de egyelőre nem tudni a pontos helyét, ugyanis a polgármesteri hivatal azt tervezi, hogy a lakók döntsenek arról, hogy az életnagyságú alkotást hol látnák szívesen. A szoborelhelyezési javaslatokat a varoshaza@varoshaza.ro e-mail címre várja a polgármesteri hivatal.
Csáki Emese
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 13.
Elkergetett baloldal
Földesi Gyula (Krónika (Kolozsvár)) 47,92 százalék; Hiller István (MSZP) 30,60 százalék; Balog Barna (Jobbik) 14,95 százalék. Íme egy azoknak a magyarországi képviselői körzeteknek a választási eredményei közül, amelyekben a második fordulóra maradt a mandátum kiosztása.
A fideszes Földesinek mindössze 2,08 százalék, azaz 653 szavazat hiányzott ahhoz, hogy már az első fordulóban elnyerje e hagyományosan szocialista többségű pesterzsébeti kerület képviselői mandátumát, és – hacsak valami súlyos hibát nem követ el – ő bonthatja a pezsgőt a második forduló után. Csak a százalékokat nézvén átlagosnak tűnhet a történet.
Ha azonban azt is megemlítjük, hogy Földesi Gyula egy 26 éves budapesti önkormányzati képviselő, aki a Corvinus Egyetem levelezői tagozatán végzi a kertészmérnök–marketing szakot, Hiller István pedig a jelenlegi oktatási és művelődési miniszter, történész, egyetemi docens, a Magyar Szocialista Párt volt elnöke, beláthatjuk, egyáltalán nem hétköznapi az állás. Hogyan lehetséges, hogy a pesterzsébeti választók alkalmasabbnak találták képviseletükre e szép reményű fiatalembert, mint a hivatalban lévő tudós-minisztert?
Mi teszi a különbséget egy elismert egyetemi oktató, volt pártelnök, és egy levelező tagozatos egyetemi hallgató között az utóbbi javára? Alighanem a párt, melynek logója a nevük mellett szerepel a választási lapon. És úgy tűnik, nem a Fidesz győzte meg a választókat arról, hogy mindenáron a jelöltjeire kell szavazni. A Magyar Szocialista Párt meggyőzőereje volt elsöprő. Utóbbi kormányzása érlelte meg a magyar társadalomban azt az érzést, hogy ezt a csapatot a hatalom közeléből is el kell kergetni, meg kell büntetni.
A felhalmozódott csalódás, elutasítás, harag vezetett oda, hogy az MSZP-től, és csatlósaitól tömegesen elforduló szavazók minden idők legjelentősebb választási győzelméhez juttatták a Fideszt, és még két újonc pártot is beemeltek az Országgyűlésbe. Csak remélni tudjuk, hogy a történetnek határon átívelő tanulságai is lesznek. Az egész térségben tudatosul, hogy nem kerülheti el büntetését az a párt, mely saját céljait a nép, az ország céljai fölé emeli, mely nem löki ki magából a korrupt politikusokat, mely nem érzi meg időben, hogy a megtisztulás kötelező.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)
Földesi Gyula (Krónika (Kolozsvár)) 47,92 százalék; Hiller István (MSZP) 30,60 százalék; Balog Barna (Jobbik) 14,95 százalék. Íme egy azoknak a magyarországi képviselői körzeteknek a választási eredményei közül, amelyekben a második fordulóra maradt a mandátum kiosztása.
A fideszes Földesinek mindössze 2,08 százalék, azaz 653 szavazat hiányzott ahhoz, hogy már az első fordulóban elnyerje e hagyományosan szocialista többségű pesterzsébeti kerület képviselői mandátumát, és – hacsak valami súlyos hibát nem követ el – ő bonthatja a pezsgőt a második forduló után. Csak a százalékokat nézvén átlagosnak tűnhet a történet.
Ha azonban azt is megemlítjük, hogy Földesi Gyula egy 26 éves budapesti önkormányzati képviselő, aki a Corvinus Egyetem levelezői tagozatán végzi a kertészmérnök–marketing szakot, Hiller István pedig a jelenlegi oktatási és művelődési miniszter, történész, egyetemi docens, a Magyar Szocialista Párt volt elnöke, beláthatjuk, egyáltalán nem hétköznapi az állás. Hogyan lehetséges, hogy a pesterzsébeti választók alkalmasabbnak találták képviseletükre e szép reményű fiatalembert, mint a hivatalban lévő tudós-minisztert?
Mi teszi a különbséget egy elismert egyetemi oktató, volt pártelnök, és egy levelező tagozatos egyetemi hallgató között az utóbbi javára? Alighanem a párt, melynek logója a nevük mellett szerepel a választási lapon. És úgy tűnik, nem a Fidesz győzte meg a választókat arról, hogy mindenáron a jelöltjeire kell szavazni. A Magyar Szocialista Párt meggyőzőereje volt elsöprő. Utóbbi kormányzása érlelte meg a magyar társadalomban azt az érzést, hogy ezt a csapatot a hatalom közeléből is el kell kergetni, meg kell büntetni.
A felhalmozódott csalódás, elutasítás, harag vezetett oda, hogy az MSZP-től, és csatlósaitól tömegesen elforduló szavazók minden idők legjelentősebb választási győzelméhez juttatták a Fideszt, és még két újonc pártot is beemeltek az Országgyűlésbe. Csak remélni tudjuk, hogy a történetnek határon átívelő tanulságai is lesznek. Az egész térségben tudatosul, hogy nem kerülheti el büntetését az a párt, mely saját céljait a nép, az ország céljai fölé emeli, mely nem löki ki magából a korrupt politikusokat, mely nem érzi meg időben, hogy a megtisztulás kötelező.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 13.
Tájékoztató körút
Az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) elnöke, Máthé Szabolcs szerkesztőségünknek eljuttatott közleményben hívja fel az érintettek figyelmét arra, hogy OMDSZ az idén is megszervezi a felvételi tájékoztató körútját, amelynek során az Egyetemi Kalauz 2010 című kiadvány bemutatása mellett a felvételivel kapcsolatos információkkal is szolgálnak az érdeklődőknek.
A kiadványban szerepelnek a magyar alapítványi felsőoktatási intézmények, a magyar egyházi felsőoktatási intézmények, a magyar tannyelvet is használó állami egyetemek, a nagyobb egyetemi központokban lévő román állami egyetemek valamint a magyarországi felsőoktatási intézmények romániai konzultációs központjai. A szerkesztők azt is feltüntették, hogy az egyes karokon milyen szakokat lehet választani, s ahol lehetőségük volt rá, ott a 2009–2010-es tanév felvételi adatait és/vagy a 2010–2011-es tanév tervezett beiskolázási adatait is megadták. Az egyetemek segítőkészségétől függően gyakorlati információkat is közölnek az idei felvételivel kapcsolatban (beiratkozási időszak, tandíj, beiratkozási díj, felvételi időpontja, a beiratkozáshoz szükséges iratok).
A körút során a könyvben szereplő konkrét adatok mellett részletes tájékoztatást igyekeznek nyújtani a képzésekről, az ösztöndíj-lehetőségekről, az egyetemekről, a bentlakásokról, az egyetemi központok kulturális és szórakozási lehetőségeiről és nem legutolsó sorban az egyes felsőoktatási intézményekben működő diákszervezetekről.
Céljuk egyértelmű: minél több középiskolást meggyőzni arról, hogy felelősségteljesen válasszanak, és tudatosan készüljenek a nekik legmegfelelőbb szakra.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a idén párhuzamosan két tájékoztató körutat szerveznek, egyiket Partium, másikat Székelyföld irányába. A pontos helyszínek és időpontok megtekinthetők a www.omdsz.ro honlapon. Nagyváradon holnap, április 14-én 10–14 óra között a Sas-palota passzázsában állnak a végzős középiskolások és minden továbbtanulást fontolgató váradi, bihari rendelkezésére.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) elnöke, Máthé Szabolcs szerkesztőségünknek eljuttatott közleményben hívja fel az érintettek figyelmét arra, hogy OMDSZ az idén is megszervezi a felvételi tájékoztató körútját, amelynek során az Egyetemi Kalauz 2010 című kiadvány bemutatása mellett a felvételivel kapcsolatos információkkal is szolgálnak az érdeklődőknek.
A kiadványban szerepelnek a magyar alapítványi felsőoktatási intézmények, a magyar egyházi felsőoktatási intézmények, a magyar tannyelvet is használó állami egyetemek, a nagyobb egyetemi központokban lévő román állami egyetemek valamint a magyarországi felsőoktatási intézmények romániai konzultációs központjai. A szerkesztők azt is feltüntették, hogy az egyes karokon milyen szakokat lehet választani, s ahol lehetőségük volt rá, ott a 2009–2010-es tanév felvételi adatait és/vagy a 2010–2011-es tanév tervezett beiskolázási adatait is megadták. Az egyetemek segítőkészségétől függően gyakorlati információkat is közölnek az idei felvételivel kapcsolatban (beiratkozási időszak, tandíj, beiratkozási díj, felvételi időpontja, a beiratkozáshoz szükséges iratok).
A körút során a könyvben szereplő konkrét adatok mellett részletes tájékoztatást igyekeznek nyújtani a képzésekről, az ösztöndíj-lehetőségekről, az egyetemekről, a bentlakásokról, az egyetemi központok kulturális és szórakozási lehetőségeiről és nem legutolsó sorban az egyes felsőoktatási intézményekben működő diákszervezetekről.
Céljuk egyértelmű: minél több középiskolást meggyőzni arról, hogy felelősségteljesen válasszanak, és tudatosan készüljenek a nekik legmegfelelőbb szakra.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a idén párhuzamosan két tájékoztató körutat szerveznek, egyiket Partium, másikat Székelyföld irányába. A pontos helyszínek és időpontok megtekinthetők a www.omdsz.ro honlapon. Nagyváradon holnap, április 14-én 10–14 óra között a Sas-palota passzázsában állnak a végzős középiskolások és minden továbbtanulást fontolgató váradi, bihari rendelkezésére.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. április 14.
Autonómiatörekvések a szórványban – EMNT-konferencia Brassóban
2010. április 16-án Brassóban ülésezik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége, majd ezt követi az EMNT Szórványtanácsának alakuló ülése. A vasárnapi magyarországi választáson elért kimagasló Fidesz győzelem, az EMNT és a Fidesz között megkötött stratégiai partnerség új lehetőségeket teremt a szórványban élő erdélyi magyarság számára, a sajátos helyzetből fakadó problémák orvoslására, az egységes magyar nemzetre alapozó stratégiák kidolgozására, hisz a megmaradás küszöbén lévő szórvány-magyarság különös odafigyelést, jellegzetes stratégiákat, programokat igényel. A kulturális és személyi elvű autonómia teljes körű megvalósítása szórványban csak összehangolt cselekvéstervvel, egyeztetett döntések által lehetséges.
2010. április 17-én szervezi meg az EMNT Brassó Megyei Szervezete a Reménység Házában az I. Konferenciát az Erdélyi Szórványért. A plenáris előadásokat megelőzően Tőkés László EP-képviselő, EMNT elnök, valamint a brassói elnökség tart sajtótájékoztatót.
A konferencia megnyitására 10 órakor kerül sor. Toró Tamás, a rendezvény házigazdájának köszöntője után Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselője, a védnökök, majd a brassói RMDSZ képviselője köszönti az egybegyűlteket. A nyitóelőadásban Tőkés László a szórványkérdés EU-s szintű megjelenítéséről beszél, majd tudományos előadást tart Szesztay Ádám, az Országgyűlés Külügyi Hivatalának főosztályvezetője, Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, Kovács Lehel Brassó megyei ügyvezető elnök, valamint ifj. Kerekes Zoltán, a Viczei Bástya Alapítvány elnöke.
Az ebédszünet után műhelygyakorlatokra kerül sor. A szórvány és oktatás szekcióülést Farkas Anna parlamenti képviselő moderálja, a szórványban működő sajtó jellegzetességeibe Both Csaba, a BL újságírója vezet be, a szórványban működő gazdasági vállalkozások működését Juhász Jácint egyetemi oktató ismerteti, és itt kerül sor a brassói magyar vállalkozók találkozójára is. A helytörténet, honismeret és művelődés, mint értékmentő pillérek szerepére Kovács Lehel világít rá, a szórvány és egyház viszonyrendszerét, valamint a szórványközpontok működtetését pedig Szegedi László lelkipásztor, a Kőhalmi Szórványdiákotthon vezetője ismerteti.
A konferencia záróakkordját a Politikai képviselet, érdekvédelem és autonómiatörekvések a brassói szórványban tematikájú Brassó megyei RMDSZ–EMNT kerekasztal képezi, melyen Kovács Attila, a Brassó megyei RMDSZ elnöke, a megyei tanács alelnöke, Farkas Anna parlamenti képviselő, Toró Tamás Brassó Megyei EMNT elnök, valamint Kovács Lehel, ügyvezető elnök vesznek részt. A kerekasztalt Toró T. Tibor moderálja.
A zárónyilatkozat elfogadása után állófogadás veszi kezdetét.
A konferencia védnökei: Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Fideszes országgyűlési képviselő; Tőkés László, Európa Parlamenti képviselő; Bajtai Erzsébet, nagykövetné.
Partner: A Reménység Háza.
Médiapartnerek: Duna TV, Krónika, Erdély.ma, Brassai TV, Brassói Lapok, www.hiresiroda.ro.
Erdély.ma
2010. április 16-án Brassóban ülésezik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége, majd ezt követi az EMNT Szórványtanácsának alakuló ülése. A vasárnapi magyarországi választáson elért kimagasló Fidesz győzelem, az EMNT és a Fidesz között megkötött stratégiai partnerség új lehetőségeket teremt a szórványban élő erdélyi magyarság számára, a sajátos helyzetből fakadó problémák orvoslására, az egységes magyar nemzetre alapozó stratégiák kidolgozására, hisz a megmaradás küszöbén lévő szórvány-magyarság különös odafigyelést, jellegzetes stratégiákat, programokat igényel. A kulturális és személyi elvű autonómia teljes körű megvalósítása szórványban csak összehangolt cselekvéstervvel, egyeztetett döntések által lehetséges.
2010. április 17-én szervezi meg az EMNT Brassó Megyei Szervezete a Reménység Házában az I. Konferenciát az Erdélyi Szórványért. A plenáris előadásokat megelőzően Tőkés László EP-képviselő, EMNT elnök, valamint a brassói elnökség tart sajtótájékoztatót.
A konferencia megnyitására 10 órakor kerül sor. Toró Tamás, a rendezvény házigazdájának köszöntője után Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselője, a védnökök, majd a brassói RMDSZ képviselője köszönti az egybegyűlteket. A nyitóelőadásban Tőkés László a szórványkérdés EU-s szintű megjelenítéséről beszél, majd tudományos előadást tart Szesztay Ádám, az Országgyűlés Külügyi Hivatalának főosztályvezetője, Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, Kovács Lehel Brassó megyei ügyvezető elnök, valamint ifj. Kerekes Zoltán, a Viczei Bástya Alapítvány elnöke.
Az ebédszünet után műhelygyakorlatokra kerül sor. A szórvány és oktatás szekcióülést Farkas Anna parlamenti képviselő moderálja, a szórványban működő sajtó jellegzetességeibe Both Csaba, a BL újságírója vezet be, a szórványban működő gazdasági vállalkozások működését Juhász Jácint egyetemi oktató ismerteti, és itt kerül sor a brassói magyar vállalkozók találkozójára is. A helytörténet, honismeret és művelődés, mint értékmentő pillérek szerepére Kovács Lehel világít rá, a szórvány és egyház viszonyrendszerét, valamint a szórványközpontok működtetését pedig Szegedi László lelkipásztor, a Kőhalmi Szórványdiákotthon vezetője ismerteti.
A konferencia záróakkordját a Politikai képviselet, érdekvédelem és autonómiatörekvések a brassói szórványban tematikájú Brassó megyei RMDSZ–EMNT kerekasztal képezi, melyen Kovács Attila, a Brassó megyei RMDSZ elnöke, a megyei tanács alelnöke, Farkas Anna parlamenti képviselő, Toró Tamás Brassó Megyei EMNT elnök, valamint Kovács Lehel, ügyvezető elnök vesznek részt. A kerekasztalt Toró T. Tibor moderálja.
A zárónyilatkozat elfogadása után állófogadás veszi kezdetét.
A konferencia védnökei: Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Fideszes országgyűlési képviselő; Tőkés László, Európa Parlamenti képviselő; Bajtai Erzsébet, nagykövetné.
Partner: A Reménység Háza.
Médiapartnerek: Duna TV, Krónika, Erdély.ma, Brassai TV, Brassói Lapok, www.hiresiroda.ro.
Erdély.ma
2010. április 14.
Szatmárnémeti fekete márciusa – interjú Formanek Ferenccel
A román és magyar közösség közötti feszültség hiányának tudható be, hogy 1990 márciusában az akkori hatalomnak nem sikerült a marosvásárhelyihez hasonló véres eseményeket előidézni Szatmárnémetiben – mondja a Krónikának adott interjúban Formanek Ferenc, Szatmár megye egykori alelnöke. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanács megyei alelnöke szerint akárcsak Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben sem lehet spontán gyülekezésről beszélni. Szerinte úgy tűnik, már Ceauşescu idején kidolgoztak egy forgatókönyvet erre a két városra.
– Írásban jelezte, hogy pontatlan a Kincses Előd lapunknak adott interjújában az az állítás, mely szerint 1990-ben Szatmárnémetiben a magyarság nem állt ki ön és Pécsi Ferenc mellett, így már nem hozták be az avasi románokat, és elmaradt a véres összecsapás. Nem így volt?
– Nem egészen. Annak idején RMDSZ-elnökségi határozatot hoztunk arról, hogy megünnepeljük március 15-ét. Az ünneplés azonban már pár nappal az esemény előtt problémássá vált. Ha jól emlékszem, 12-én megjelentek a Szatmár megyei adminisztrációs palotában a helyi Vatra Românească vezetői, és kifejtették: tudomásuk van róla, hogy sokan érkeznek a határ túloldaláról erre az ünnepre azzal a hátsó szándékkal, hogy visszacsatolják Szatmárnémetit Magyarországhoz. A látogatást nem vettük komolyan, mert nem észleltünk semmilyen román–magyar feszültséget.
– A román kollégái nem bizonyultak fogékonyaknak a Vatra felvetéseire?
– A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsnak Szatmár megyében Nicolae Popdan volt az elnöke, Nicolae Manea és én voltunk az alelnökei. Nálunk mind iskolaügyben, mind egyéb kérdésekben mondhatni problémamentes volt az együttműködés. A román kollégák majdhogynem kacagásba törtek ki, amikor meghallották a vatrás félelmeket. Meg is egyeztünk, hogy ezek hőzöngők, akiket nem kell komolyan venni. Aztán 15-ét megelőzően megérkezett Bukarestből egy Iordan Rădulescu nevű ezredes, aki azt mondta, azért küldték, hogy a román–magyar feszültséget enyhítse. Nem értettük a látogatást, hiszen mi semmilyen feszültséget nem éreztünk. Ha jól emlékszem, az ezredes elbúcsúzott tőlünk, és azt mondta, Marosvásárhelyre megy.
– Nem éreztek feszültséget, mégsem ünnepelhették meg március 15-ét úgy, ahogy tervezték.
– Arra készültünk, hogy két koszorút helyezzünk el: egyet Szatmárnémeti belvárosában a Bălcescu-szobornál, egyet pedig Erdődön a Petőfi-emlékműnél. 15-én reggel azonban összeverődött pár száz román ellentüntető a Bălcescu-szobornál, így azt nem lehetett megközelíteni.
– Úgy gondolja, hogy az említett Rădulescu ezredest küldték megszervezni az eseményeket?
– Ha nem is személyesen szervezte, de ezt spontán gyülekezésnek nem lehet nevezni. Abban az időben egyetlen párt sem lett volna képes arra, hogy vidékről a városba szállítsa emberek százait. Efféle mozgósításra az akkori viszonyok között még a megyei tanács sem lett volna képes. A tanácselnök sem diszponált akkor a szállítóvállalatok szállítási eszközei fölött.
– De hát az RMDSZ korábban közel százezres néma tüntetést tudott szervezni Marosvásárhelyre. Nem lehet, hogy pusztán a nemzeti öntudat, az okkal vagy ok nélkül érzett veszélyhelyzet gyűjtötte össze a román közösséget is?
– Ezt nem a mostani szemmel kell tekinteni. A marosvásárhelyi gyertyás-könyves felvonulás hét végén, munkaszüneti napon történt. Március 15-e viszont csütörtökre esett. Akkoriban még mindenki munkaviszonyban állt, és nem volt annyira ura a helyzetének, hogy spontán módon abba tudja hagyni a munkát, és elmenjen tüntetni. Amikor tudomására jutott az avasújvárosi kórházigazgatónak, hogy szervezik az emberek szatmári utazását, lebeszélte őket az útról. Ha egy igazgató úgy döntött, hogy felvonul a munkásaival, akkor azok felvonultak, ha egy igazgató ellenezte a felvonulást, a munkások sem mentek. Itt spontaneitásról nem lehet beszélni. Valaki szólt az igazgatóknak, hogy engedjék el az embereket.
– Hogyan viszonyult a magyarság az ellentüntetéshez?
– Amikor látszott, hogy konfliktust, verekedést akarnak szítani, beláttuk, annak semmi értelme, hogy odamenjünk lökdösődni a koszorúval. Így azt egy Krisztus-szoborhoz tettük le. Az ellentüntetők azonban megindultak a főtér felé, és akin kokárdát láttak, azt ütlegelni kezdték. Többnyire úgy indult a dolog, hogy le akarták tépni a kokárdát. Mi Kossuth-kokárdákat készíttettünk, melyeken a román és a magyar nemzeti színeket kombináltuk össze, ezzel is jelezvén, hogy az 1848-as forradalom mindannyiunké. A kokárdák alapján könnyű volt kiszúrni a magyar ünneplőket. Sajnos többen súlyosan meg is sérültek. A dolognak az vetett véget, hogy a magyarok autókba szálltak, és elmentek Erdődre. A provokáció azonban mind a városban, mind pedig Erdődön folytatódott. A Petőfi-szobornál levágták a hangosításunkat. 12 óra tájt valaki jelezte, hogy Pécsi Ferivel vissza kellene mennünk a városba, mert zavargások vannak. Ekkorra már küzdőtérré alakult a város központja, egy önmagát ünneplő román tömeg pedig az adminisztratív palota előtt Pécsi Ferenc és az én lemondásomat követelte. Amikor odaértünk, a rendőrség széttárta a karját és azt mondta, ők semmit sem tehetnek, mert feljelentés történt ellenünk, amelyben etnikai ellentétek szításával és anyagi visszaélésekkel vádolnak. A tömeg azt skandálta, álljunk ki eléjük, ha merünk. Annyira nem voltak tisztában azzal, hogy ki-kicsoda, hogy amikor kimentem, meg is tapsoltak. Csak akkor kezdtek fütyülni, amikor kiderült, hogy én vagyok Formanek.
– Hogyan oszlott fel végül is a román tüntetés?
– Amikor hallották, hogy a rendőrség és az ügyészség megkezdi az ellenünk szóló névtelen feljelentés kivizsgálását, szétszéledt a tömeg. Másnap az RMDSZ tanácskozásán többen is voltak, akik utcai demonstrációt követeltek, de én elleneztem, mert úgy éreztem, éppen ezt várják tőlünk, hogy aztán lehessen intézkedni ellenünk. Több napon keresztül folytak a politikai egyeztetések, és a végső kompromisszum lényege pedig az volt, hogy az RMDSZ megtarthatta a megyei alelnöki tisztséget, de ezt nem tölthetem már én be. Arról viszont nem szoktak beszélni, hogy a teljes román vezetést is leváltották.
– Nekik az volt a bűnük, hogy tárgyaló viszonyban voltak a magyarokkal?
– Nem indokolták meg a leváltásukat, de egyértelműen ez volt az ok. Utána Románia-szerte megváltozott a légkör. Március 15-ét arra használták fel, hogy az 1989 decemberében kialakult román–magyar szolidaritást felszámolják. Ebben pedig Szatmárnémetinek kiemelt szerepet szántak. A Pécsi Ferenc ellen és ellenem szóló névtelen feljelentést az ügyészség három napig vizsgálta, aztán ejtette a vádakat.
– Hogyan látszott Szatmárnémetiből az, ami néhány nappal később Marosvásárhelyen történt?
– A családommal elmentünk Szatmárról, mert nem éreztük biztonságban magunkat. Belőttek a lakásunk ablakán.
– Fegyverrel?
– Nem tudjuk mivel, de az ablak ki volt lyukadva, és egy ólomgolyót találtunk a hálószobánkban. Minekutána mind én, mind a feleségem vásárhelyiek voltunk, hát hazamentünk. Március 19-én hajnalban Király Károllyal együtt utaztam Bukarestbe. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az RMDSZ országos alelnökeként én voltam Bukarestben a szövetség legmagasabb rangú tisztségviselője. Domokos Géza és a többiek ugyanis Budapestre utaztak, ahol a román–magyar megbékélésről szóló értelmiségi találkozót szerveztek, Király Károlynak pedig nem volt RMDSZ-tisztsége. Március 20-án kihallgatást kértem Ion Iliescutól, hogy tájékoztassam a helyzetről. Miközben tombolt a verekedés Marosvásárhely főterén, én Iliescu előszobájában várakoztam, de végül nem fogadott. Az események szervezettségét azonban az is jelzi, hogy közben Gelu Voican Voiculescuval beszélgettem, aki tudott már arról, hogy bányászvonatok vannak útban Vásárhely felé.
– Húsz év telt el a fekete március óta. Látszik már, hogy miért éppen Szatmárnémeti és Marosvásárhely volt a célpont?
– Úgy tűnik, már Ceauşescu idején kidolgoztak egy forgatókönyvet erre a két városra. Ma már interneten is kutatható a magyar állambiztonsági szerveknek jó pár erre utaló dokumentuma. Elérhető egy olyan 1989 júliusában keltezett jelentés is, mely szerint Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben a román államhatalom a magyar veszélyre hivatkozva gyakorlatokat tartott. Ez azért érdekes, mert 1990 márciusában mind Marosvásárhelyen, mind Szatmárnémetiben a hatalom széttárt karokkal nézte, hogy mi történik. Ezt a konfliktust minden bizonnyal központilag hagyták jóvá, de találtak hozzá mind román, mind magyar oldalon olyan embereket, akik a hangulatot ebbe az irányba terelték.
– Ha ugyanaz volt a forgatókönyv, miért sült el másképpen a történet a két városban?
– Kincses Előd folyamatosan panaszkodott Marosvásárhelyen, hogy nem tud szót érteni a helyi román vezetőkkel. Ezzel szemben Szatmárnémetiben politikai színtéren nem volt román–magyar konfrontáció.
– Az iskolaügy is másképpen alakult a két városban. Marosvásárhelyen már azt is extrém követelésnek tekintették, hogy a Bolyai Farkas Gimnázium 1990 szeptemberétől, az új tanév kezdetétől magyar iskolává váljék, Szatmárnémetiben viszont már 1990 januárjától magyar iskolaként működött a Kölcsey-gimnázium.
– Ez a két város vezetői közötti különbséget jelezte. Szatmáron a román kollégák, ha időnként értetlenkedve fogadták is a kéréseinket, lehetett velük tárgyalni, és meg lehetett találni a kompromisszumos megoldásokat. Szatmárnémeti akkor is nyitottabb volt, ma is nyitottabb, mint Marosvásárhely. Amikor két közösség politikai elitje párbeszédet folytat, általában nincsenek konfliktusok, ha viszont a politikai elitben nincs meg a szándék a kompromisszumos megoldások megkeresésére, konfrontáció alakul ki. Lám, Szatmáron párbeszéd és magyar polgármester van, Marosvásárhelyen pedig ma sincsen szándék arra, hogy a helyi vezetők bármiről kompromisszumos megállapodást kössenek, román a polgármester, és megmaradt a feszültség.
– Hogyan tekint ma az akkori szerepvállalására?
– Jó lenne egyszer tisztán látni az akkori történéseket, de ma sincs betekintésünk az iratokba. Engem a hatalom arroganciája zavar a leginkább. Különbség van a diktatúra és a mai világ között, de minduntalan azt érezni, hogy csak átalakult a hatalom. Megmaradt az a hatalmi góc, amelyik annak idején még Ceauşescu körül alakult ki. Ezért nem akarnak ma sem elszámolni a ’89-es vérengzésekkel, a szatmárnémeti vagy marosvásárhelyi fekete márciussal. Én azután még három hónapot dolgoztam az RMDSZ-ben, de a feleségem és a kislányom nem akart már hazatérni, és 1990 szeptemberében én is kértem a magyarországi tartózkodási engedélyt. Azóta is ott élek, és nem politizálok.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)
A román és magyar közösség közötti feszültség hiányának tudható be, hogy 1990 márciusában az akkori hatalomnak nem sikerült a marosvásárhelyihez hasonló véres eseményeket előidézni Szatmárnémetiben – mondja a Krónikának adott interjúban Formanek Ferenc, Szatmár megye egykori alelnöke. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanács megyei alelnöke szerint akárcsak Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben sem lehet spontán gyülekezésről beszélni. Szerinte úgy tűnik, már Ceauşescu idején kidolgoztak egy forgatókönyvet erre a két városra.
– Írásban jelezte, hogy pontatlan a Kincses Előd lapunknak adott interjújában az az állítás, mely szerint 1990-ben Szatmárnémetiben a magyarság nem állt ki ön és Pécsi Ferenc mellett, így már nem hozták be az avasi románokat, és elmaradt a véres összecsapás. Nem így volt?
– Nem egészen. Annak idején RMDSZ-elnökségi határozatot hoztunk arról, hogy megünnepeljük március 15-ét. Az ünneplés azonban már pár nappal az esemény előtt problémássá vált. Ha jól emlékszem, 12-én megjelentek a Szatmár megyei adminisztrációs palotában a helyi Vatra Românească vezetői, és kifejtették: tudomásuk van róla, hogy sokan érkeznek a határ túloldaláról erre az ünnepre azzal a hátsó szándékkal, hogy visszacsatolják Szatmárnémetit Magyarországhoz. A látogatást nem vettük komolyan, mert nem észleltünk semmilyen román–magyar feszültséget.
– A román kollégái nem bizonyultak fogékonyaknak a Vatra felvetéseire?
– A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsnak Szatmár megyében Nicolae Popdan volt az elnöke, Nicolae Manea és én voltunk az alelnökei. Nálunk mind iskolaügyben, mind egyéb kérdésekben mondhatni problémamentes volt az együttműködés. A román kollégák majdhogynem kacagásba törtek ki, amikor meghallották a vatrás félelmeket. Meg is egyeztünk, hogy ezek hőzöngők, akiket nem kell komolyan venni. Aztán 15-ét megelőzően megérkezett Bukarestből egy Iordan Rădulescu nevű ezredes, aki azt mondta, azért küldték, hogy a román–magyar feszültséget enyhítse. Nem értettük a látogatást, hiszen mi semmilyen feszültséget nem éreztünk. Ha jól emlékszem, az ezredes elbúcsúzott tőlünk, és azt mondta, Marosvásárhelyre megy.
– Nem éreztek feszültséget, mégsem ünnepelhették meg március 15-ét úgy, ahogy tervezték.
– Arra készültünk, hogy két koszorút helyezzünk el: egyet Szatmárnémeti belvárosában a Bălcescu-szobornál, egyet pedig Erdődön a Petőfi-emlékműnél. 15-én reggel azonban összeverődött pár száz román ellentüntető a Bălcescu-szobornál, így azt nem lehetett megközelíteni.
– Úgy gondolja, hogy az említett Rădulescu ezredest küldték megszervezni az eseményeket?
– Ha nem is személyesen szervezte, de ezt spontán gyülekezésnek nem lehet nevezni. Abban az időben egyetlen párt sem lett volna képes arra, hogy vidékről a városba szállítsa emberek százait. Efféle mozgósításra az akkori viszonyok között még a megyei tanács sem lett volna képes. A tanácselnök sem diszponált akkor a szállítóvállalatok szállítási eszközei fölött.
– De hát az RMDSZ korábban közel százezres néma tüntetést tudott szervezni Marosvásárhelyre. Nem lehet, hogy pusztán a nemzeti öntudat, az okkal vagy ok nélkül érzett veszélyhelyzet gyűjtötte össze a román közösséget is?
– Ezt nem a mostani szemmel kell tekinteni. A marosvásárhelyi gyertyás-könyves felvonulás hét végén, munkaszüneti napon történt. Március 15-e viszont csütörtökre esett. Akkoriban még mindenki munkaviszonyban állt, és nem volt annyira ura a helyzetének, hogy spontán módon abba tudja hagyni a munkát, és elmenjen tüntetni. Amikor tudomására jutott az avasújvárosi kórházigazgatónak, hogy szervezik az emberek szatmári utazását, lebeszélte őket az útról. Ha egy igazgató úgy döntött, hogy felvonul a munkásaival, akkor azok felvonultak, ha egy igazgató ellenezte a felvonulást, a munkások sem mentek. Itt spontaneitásról nem lehet beszélni. Valaki szólt az igazgatóknak, hogy engedjék el az embereket.
– Hogyan viszonyult a magyarság az ellentüntetéshez?
– Amikor látszott, hogy konfliktust, verekedést akarnak szítani, beláttuk, annak semmi értelme, hogy odamenjünk lökdösődni a koszorúval. Így azt egy Krisztus-szoborhoz tettük le. Az ellentüntetők azonban megindultak a főtér felé, és akin kokárdát láttak, azt ütlegelni kezdték. Többnyire úgy indult a dolog, hogy le akarták tépni a kokárdát. Mi Kossuth-kokárdákat készíttettünk, melyeken a román és a magyar nemzeti színeket kombináltuk össze, ezzel is jelezvén, hogy az 1848-as forradalom mindannyiunké. A kokárdák alapján könnyű volt kiszúrni a magyar ünneplőket. Sajnos többen súlyosan meg is sérültek. A dolognak az vetett véget, hogy a magyarok autókba szálltak, és elmentek Erdődre. A provokáció azonban mind a városban, mind pedig Erdődön folytatódott. A Petőfi-szobornál levágták a hangosításunkat. 12 óra tájt valaki jelezte, hogy Pécsi Ferivel vissza kellene mennünk a városba, mert zavargások vannak. Ekkorra már küzdőtérré alakult a város központja, egy önmagát ünneplő román tömeg pedig az adminisztratív palota előtt Pécsi Ferenc és az én lemondásomat követelte. Amikor odaértünk, a rendőrség széttárta a karját és azt mondta, ők semmit sem tehetnek, mert feljelentés történt ellenünk, amelyben etnikai ellentétek szításával és anyagi visszaélésekkel vádolnak. A tömeg azt skandálta, álljunk ki eléjük, ha merünk. Annyira nem voltak tisztában azzal, hogy ki-kicsoda, hogy amikor kimentem, meg is tapsoltak. Csak akkor kezdtek fütyülni, amikor kiderült, hogy én vagyok Formanek.
– Hogyan oszlott fel végül is a román tüntetés?
– Amikor hallották, hogy a rendőrség és az ügyészség megkezdi az ellenünk szóló névtelen feljelentés kivizsgálását, szétszéledt a tömeg. Másnap az RMDSZ tanácskozásán többen is voltak, akik utcai demonstrációt követeltek, de én elleneztem, mert úgy éreztem, éppen ezt várják tőlünk, hogy aztán lehessen intézkedni ellenünk. Több napon keresztül folytak a politikai egyeztetések, és a végső kompromisszum lényege pedig az volt, hogy az RMDSZ megtarthatta a megyei alelnöki tisztséget, de ezt nem tölthetem már én be. Arról viszont nem szoktak beszélni, hogy a teljes román vezetést is leváltották.
– Nekik az volt a bűnük, hogy tárgyaló viszonyban voltak a magyarokkal?
– Nem indokolták meg a leváltásukat, de egyértelműen ez volt az ok. Utána Románia-szerte megváltozott a légkör. Március 15-ét arra használták fel, hogy az 1989 decemberében kialakult román–magyar szolidaritást felszámolják. Ebben pedig Szatmárnémetinek kiemelt szerepet szántak. A Pécsi Ferenc ellen és ellenem szóló névtelen feljelentést az ügyészség három napig vizsgálta, aztán ejtette a vádakat.
– Hogyan látszott Szatmárnémetiből az, ami néhány nappal később Marosvásárhelyen történt?
– A családommal elmentünk Szatmárról, mert nem éreztük biztonságban magunkat. Belőttek a lakásunk ablakán.
– Fegyverrel?
– Nem tudjuk mivel, de az ablak ki volt lyukadva, és egy ólomgolyót találtunk a hálószobánkban. Minekutána mind én, mind a feleségem vásárhelyiek voltunk, hát hazamentünk. Március 19-én hajnalban Király Károllyal együtt utaztam Bukarestbe. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az RMDSZ országos alelnökeként én voltam Bukarestben a szövetség legmagasabb rangú tisztségviselője. Domokos Géza és a többiek ugyanis Budapestre utaztak, ahol a román–magyar megbékélésről szóló értelmiségi találkozót szerveztek, Király Károlynak pedig nem volt RMDSZ-tisztsége. Március 20-án kihallgatást kértem Ion Iliescutól, hogy tájékoztassam a helyzetről. Miközben tombolt a verekedés Marosvásárhely főterén, én Iliescu előszobájában várakoztam, de végül nem fogadott. Az események szervezettségét azonban az is jelzi, hogy közben Gelu Voican Voiculescuval beszélgettem, aki tudott már arról, hogy bányászvonatok vannak útban Vásárhely felé.
– Húsz év telt el a fekete március óta. Látszik már, hogy miért éppen Szatmárnémeti és Marosvásárhely volt a célpont?
– Úgy tűnik, már Ceauşescu idején kidolgoztak egy forgatókönyvet erre a két városra. Ma már interneten is kutatható a magyar állambiztonsági szerveknek jó pár erre utaló dokumentuma. Elérhető egy olyan 1989 júliusában keltezett jelentés is, mely szerint Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben a román államhatalom a magyar veszélyre hivatkozva gyakorlatokat tartott. Ez azért érdekes, mert 1990 márciusában mind Marosvásárhelyen, mind Szatmárnémetiben a hatalom széttárt karokkal nézte, hogy mi történik. Ezt a konfliktust minden bizonnyal központilag hagyták jóvá, de találtak hozzá mind román, mind magyar oldalon olyan embereket, akik a hangulatot ebbe az irányba terelték.
– Ha ugyanaz volt a forgatókönyv, miért sült el másképpen a történet a két városban?
– Kincses Előd folyamatosan panaszkodott Marosvásárhelyen, hogy nem tud szót érteni a helyi román vezetőkkel. Ezzel szemben Szatmárnémetiben politikai színtéren nem volt román–magyar konfrontáció.
– Az iskolaügy is másképpen alakult a két városban. Marosvásárhelyen már azt is extrém követelésnek tekintették, hogy a Bolyai Farkas Gimnázium 1990 szeptemberétől, az új tanév kezdetétől magyar iskolává váljék, Szatmárnémetiben viszont már 1990 januárjától magyar iskolaként működött a Kölcsey-gimnázium.
– Ez a két város vezetői közötti különbséget jelezte. Szatmáron a román kollégák, ha időnként értetlenkedve fogadták is a kéréseinket, lehetett velük tárgyalni, és meg lehetett találni a kompromisszumos megoldásokat. Szatmárnémeti akkor is nyitottabb volt, ma is nyitottabb, mint Marosvásárhely. Amikor két közösség politikai elitje párbeszédet folytat, általában nincsenek konfliktusok, ha viszont a politikai elitben nincs meg a szándék a kompromisszumos megoldások megkeresésére, konfrontáció alakul ki. Lám, Szatmáron párbeszéd és magyar polgármester van, Marosvásárhelyen pedig ma sincsen szándék arra, hogy a helyi vezetők bármiről kompromisszumos megállapodást kössenek, román a polgármester, és megmaradt a feszültség.
– Hogyan tekint ma az akkori szerepvállalására?
– Jó lenne egyszer tisztán látni az akkori történéseket, de ma sincs betekintésünk az iratokba. Engem a hatalom arroganciája zavar a leginkább. Különbség van a diktatúra és a mai világ között, de minduntalan azt érezni, hogy csak átalakult a hatalom. Megmaradt az a hatalmi góc, amelyik annak idején még Ceauşescu körül alakult ki. Ezért nem akarnak ma sem elszámolni a ’89-es vérengzésekkel, a szatmárnémeti vagy marosvásárhelyi fekete márciussal. Én azután még három hónapot dolgoztam az RMDSZ-ben, de a feleségem és a kislányom nem akart már hazatérni, és 1990 szeptemberében én is kértem a magyarországi tartózkodási engedélyt. Azóta is ott élek, és nem politizálok.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 14.
Ez magyar utcanévtábla?
Magyar nyelvű utcanév- és házszámtáblákat szereltetett fel négy székházának falára tegnap az RMDSZ nagyváradi szervezete. Szokatlanul csendben, különösebb felhajtás nélkül tették mindezt. BIRÓ ROZÁLIA, a városi szervezet elnöke és SZABÓ ÖDÖN, a megyei filiálé ügyvezető elnöke a múlt hónapban már bejelentette, hogy az RMDSZ tulajdonában lévő váradi körzeti székházakra kitetetik ezeket a táblákat.
Ezzel pedig mintegy ösztökélnék a megyeszékhely helyhatóságát, hogy az immár négy éve meghozott határozatát – miszerint a közterületek megnevezései magyarul is szerepeljenek a táblákon – ültesse gyakorlatba. Mi több, a magyarra átültethető hivatalos megnevezéseket le is fordítanák. Így szerepelne a feliraton (például) a „str. Primăriei” alatt a „Városháza utca” is. A történelmi megnevezések kiírását nem javasolják, szerintük azok kihelyezését majd a belvárosi teljes felújítása során lehet elérni. A cél addig is: bebizonyítani a város nem magyar lakosságának, illetőleg választott képviselőinek, hogy a kétnyelvű utcanévtábla nem ördögtől való.
Az „ügy” természetesen évek óta foglalkoztatja a váradiakat, az utóbbi hónapokban okkal, ok nélkül újabb virágzását élte a téma. A felfokozott várakozásban az RMDSZ-szervezet javaslatára sokan reagáltak a „nesze semmi, fogd meg jól!” mondással. Láthatólag a filiálé is a közvélemény nyomására foglalkozik az üggyel. Tegnap például majd minden magyar nyelvű média képviseltette magát a ma Ady Endréről elnevezett egykori Szent János utcán. A szűk, rendkívül forgalmas utcában várakozniuk kellett, hiszen az olaszi körzet székháza elé késéssel érkezett meg Biró Rozália, akár a márciusi sajtótájékoztatóra.
Miközben az Ideart Kft. munkásai kihelyezték az épület (amelyben a Nagyváradi Naplónak volt a szerkesztősége, ahol Ady Endre is dolgozott) falára az utcanév- és a házszámtáblát, az alpolgármester az intézkedés hasznosságáról szólt. Bizonyítja ezt az is, hogy eddig majdnem százan jelezték, ki szeretnék tetetni ők is ingatlanjaik falára az ilyen táblákat. Ígéretükhöz híven a történelmi magyar egyházakat és a civil szervezeteket is megkeresték, arra buzdítva azokat, hogy épületeikre helyeztessék ki a kétnyelvű megnevezéseket. Természetesen továbbra is várják a lakossági igényléseket, s azokon is igyekeznek segíteni, akiknek anyagi helyzetük nem teszi lehetővé a feliratok megrendelését.
A következő helyszín az újvárosi RMDSZ-körzet székháza volt. Az egykoron Damjanich János nevét viselő utcán lévő épület falára kikerültek a „str. Simion Bărniţiu” – „Simion Bărniţiu utca” feliratú táblák. A csillagvárosi körzet székházának falára a Dimitrie Cantemir felirat került; az utcát a váradi magyarok ma is Ghillányiként emlegetik. A szőllősi székház ablakában már régóta ki volt helyezve egy „Liszt Ferenc utca” feliratú papír. Amint a körzeti elnök, Fodré Gabriella kérdésünkre elmondta, ezt praktikus okok miatt tették, ugyanis sokan nem találták az épületet. Tegnaptól még könnyebb meglelni, mivel oda is kihelyezték a táblákat.
A városi RMDSZ-szervezet elnöke tudatta, hogy az önkormányzat honlapjának magyar változatán és saját weboldalán megtalálhatók mától a hivatalos fordítások, amelyek kihelyezését ajánlják.
A történeti az igazi
Az utcanév- és házszámtáblák 26,94, illetve 10,1 lejbe kerülnek. Az RMDSZ-filiálé egy céget is megnevezett a múlt hónapban, amelyiknél el lehet készíttetni a feliratokat. Az Ideart Kft lassan két évtizede foglalkozik reklámdekorációval – tudtuk meg Kozma Csabától, a vállalat eladási felelősétől. Ők természetesen bármilyen felirattal elkészítik a táblákat, így a történelmi megnevezéseket is feltüntetik, ha azt a megrendelő igényli. Hogy az utóbbi időben mennyi kétnyelvű feliratú házszám- és utcanévtáblát rendeltek meg tőlük, azt nem mondhatta el, hiszen az cégtitok. A tábláik tartósak, speciálisan kezelt anyagot és kültéri fóliát helyeznek fel azokra. Akár még a megrendelés napján, de másnapra bizonyosan elkészítik a táblákat.
Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete is megszólalt ismét az ügyben. Amint arról beszámoltunk, ők továbbra is a történelmi megnevezést szorgalmazzák, mi több, azokat ingyen biztosítják az igénylőknek. Szerintük az RMDSZ saját szegénységi bizonyítványát állította ki. „A Simion Bărniţiu utca magyar utcanévtábla?” – kérdezte az ifjúsági szervezet elnökségi tagja, Csomortányi István. Ugyanolyan magánakciót kezdeményezet az önmagát érdekképviseletinek nevező párt, mint ők, a civil szervezet. A váradiakat arra kérik, hogy a történelmi megnevezést is tartalmazó utcanévtáblákat helyezzék ki. Egyébként szerintük azokat az önkormányzatnak kellene kitetetnie... Az utóbbi egy-két hétben tucatnyian igényelték tőlük az általuk javallt táblákat. Tőlük is lehet továbbra is igényelni a feliratokat, mégpedig az Illyés Gyula Református Könyvesboltban megtalálható magyar nyelvű formanyomtatványokkal, vagy személyesen tőlük, s továbbra is ingyen.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Magyar nyelvű utcanév- és házszámtáblákat szereltetett fel négy székházának falára tegnap az RMDSZ nagyváradi szervezete. Szokatlanul csendben, különösebb felhajtás nélkül tették mindezt. BIRÓ ROZÁLIA, a városi szervezet elnöke és SZABÓ ÖDÖN, a megyei filiálé ügyvezető elnöke a múlt hónapban már bejelentette, hogy az RMDSZ tulajdonában lévő váradi körzeti székházakra kitetetik ezeket a táblákat.
Ezzel pedig mintegy ösztökélnék a megyeszékhely helyhatóságát, hogy az immár négy éve meghozott határozatát – miszerint a közterületek megnevezései magyarul is szerepeljenek a táblákon – ültesse gyakorlatba. Mi több, a magyarra átültethető hivatalos megnevezéseket le is fordítanák. Így szerepelne a feliraton (például) a „str. Primăriei” alatt a „Városháza utca” is. A történelmi megnevezések kiírását nem javasolják, szerintük azok kihelyezését majd a belvárosi teljes felújítása során lehet elérni. A cél addig is: bebizonyítani a város nem magyar lakosságának, illetőleg választott képviselőinek, hogy a kétnyelvű utcanévtábla nem ördögtől való.
Az „ügy” természetesen évek óta foglalkoztatja a váradiakat, az utóbbi hónapokban okkal, ok nélkül újabb virágzását élte a téma. A felfokozott várakozásban az RMDSZ-szervezet javaslatára sokan reagáltak a „nesze semmi, fogd meg jól!” mondással. Láthatólag a filiálé is a közvélemény nyomására foglalkozik az üggyel. Tegnap például majd minden magyar nyelvű média képviseltette magát a ma Ady Endréről elnevezett egykori Szent János utcán. A szűk, rendkívül forgalmas utcában várakozniuk kellett, hiszen az olaszi körzet székháza elé késéssel érkezett meg Biró Rozália, akár a márciusi sajtótájékoztatóra.
Miközben az Ideart Kft. munkásai kihelyezték az épület (amelyben a Nagyváradi Naplónak volt a szerkesztősége, ahol Ady Endre is dolgozott) falára az utcanév- és a házszámtáblát, az alpolgármester az intézkedés hasznosságáról szólt. Bizonyítja ezt az is, hogy eddig majdnem százan jelezték, ki szeretnék tetetni ők is ingatlanjaik falára az ilyen táblákat. Ígéretükhöz híven a történelmi magyar egyházakat és a civil szervezeteket is megkeresték, arra buzdítva azokat, hogy épületeikre helyeztessék ki a kétnyelvű megnevezéseket. Természetesen továbbra is várják a lakossági igényléseket, s azokon is igyekeznek segíteni, akiknek anyagi helyzetük nem teszi lehetővé a feliratok megrendelését.
A következő helyszín az újvárosi RMDSZ-körzet székháza volt. Az egykoron Damjanich János nevét viselő utcán lévő épület falára kikerültek a „str. Simion Bărniţiu” – „Simion Bărniţiu utca” feliratú táblák. A csillagvárosi körzet székházának falára a Dimitrie Cantemir felirat került; az utcát a váradi magyarok ma is Ghillányiként emlegetik. A szőllősi székház ablakában már régóta ki volt helyezve egy „Liszt Ferenc utca” feliratú papír. Amint a körzeti elnök, Fodré Gabriella kérdésünkre elmondta, ezt praktikus okok miatt tették, ugyanis sokan nem találták az épületet. Tegnaptól még könnyebb meglelni, mivel oda is kihelyezték a táblákat.
A városi RMDSZ-szervezet elnöke tudatta, hogy az önkormányzat honlapjának magyar változatán és saját weboldalán megtalálhatók mától a hivatalos fordítások, amelyek kihelyezését ajánlják.
A történeti az igazi
Az utcanév- és házszámtáblák 26,94, illetve 10,1 lejbe kerülnek. Az RMDSZ-filiálé egy céget is megnevezett a múlt hónapban, amelyiknél el lehet készíttetni a feliratokat. Az Ideart Kft lassan két évtizede foglalkozik reklámdekorációval – tudtuk meg Kozma Csabától, a vállalat eladási felelősétől. Ők természetesen bármilyen felirattal elkészítik a táblákat, így a történelmi megnevezéseket is feltüntetik, ha azt a megrendelő igényli. Hogy az utóbbi időben mennyi kétnyelvű feliratú házszám- és utcanévtáblát rendeltek meg tőlük, azt nem mondhatta el, hiszen az cégtitok. A tábláik tartósak, speciálisan kezelt anyagot és kültéri fóliát helyeznek fel azokra. Akár még a megrendelés napján, de másnapra bizonyosan elkészítik a táblákat.
Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete is megszólalt ismét az ügyben. Amint arról beszámoltunk, ők továbbra is a történelmi megnevezést szorgalmazzák, mi több, azokat ingyen biztosítják az igénylőknek. Szerintük az RMDSZ saját szegénységi bizonyítványát állította ki. „A Simion Bărniţiu utca magyar utcanévtábla?” – kérdezte az ifjúsági szervezet elnökségi tagja, Csomortányi István. Ugyanolyan magánakciót kezdeményezet az önmagát érdekképviseletinek nevező párt, mint ők, a civil szervezet. A váradiakat arra kérik, hogy a történelmi megnevezést is tartalmazó utcanévtáblákat helyezzék ki. Egyébként szerintük azokat az önkormányzatnak kellene kitetetnie... Az utóbbi egy-két hétben tucatnyian igényelték tőlük az általuk javallt táblákat. Tőlük is lehet továbbra is igényelni a feliratokat, mégpedig az Illyés Gyula Református Könyvesboltban megtalálható magyar nyelvű formanyomtatványokkal, vagy személyesen tőlük, s továbbra is ingyen.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. április 14.
Egyenjogúsított kisebbségi oktatás
Emil Boc miniszterelnök szerint a nemzeti oktatási stratégia elvein alapul az új oktatási törvénytervezet, amelynek szövegét hétfőn fogadta el a kormány rendkívüli ülésén. Markó Béla oktatásért is felelős miniszterelnök, az RMDSZ elnöke a dokumentumot a jelenlegi időszak legnagyszabásúbb, legátfogóbb projektjének nevezte, amely lehetővé teszi az oktatási rendszer valós reformját.
A dokumentumot a kabinet megszavazása előtt három hetes nyilvános vitára bocsátotta, ahol az érdekelt felek kifejthették véleményüket, módosítási és kiegészítési javaslataikat. A kormány általi megszavazását követően a jogszabályjavaslat a parlamenthez került, a képviselőház vezető testületének határozata szerint pedig az alsóházban sürgősségi eljárással vitatják majd meg, ennélfogva elfogadásához szűk határidőt szabtak.
A parlamenti szakbizottságok április 19-ig nyújthatják be kiegészítő és módosító javaslataikat, a képviselőház plénumának pedig április 25-ig kell voksolnia a tervezetről. A döntő szót kimondó ház azonban a szenátus lesz.
Gimnáziumi portfolió
Az új törvényjavaslat szerint az iskolások ismereteit második osztálytól kezdve kétévenként tesztelik és ezek az osztályzatok is beleszámítanak a X. osztályba történő felvételibe.
Szeptembertől egyébként az ötödik évüket betöltő gyermekek úgynevezett előkészítő csoportba kerülnek, ez lesz a kötelező oktatás első esztendeje. A II. osztály végén tartják az első képességfelmérést írásból, olvasásból és matematikából. A tesztek eredményeit „személyi dossziékban”, „portfoliókban” tüntetik fel, amelyekbe, IX. osztályig bezáróan bekerülnek az összes érdemjegyek, minősítések.
A IV. osztály végén nemzetközi típusú felmérésen esnek át a tanulók, a VI. osztály befejezésekor román, modern és – a kisebbségek nyelvén oktató iskolákban – anyanyelvből, valamint matematikából tesznek vizsgát. A IX. osztály végzősei országos vizsgán esnek át: írásbelit tesznek egyebek között román, modern és – úgyszintén a kisebbségi iskolák esetében – anyanyelvből, matematikából és szóbelit „polgári és társadalmi kompetenciából”.
A líceumi felvétel az említett portfolió alapján történik, amennyiben a jelentkezők száma nem haladja meg a felkínált helyek számát. Túljelentkezés esetén hetven százalékban a gimnáziumzáró vizsgajegyek átlaga, harminc százalékban pedig a líceum által szervezett felvételin szerzett jegyek számítanak.
A törvénytervezet értelmében a líceumi felvételit 2013-tól, az érettségit 2012-től szerveznék az új rendszer szerint. Ennek megfelelően román nyelvből és irodalomból, kisebbségi iskolákban emellett anyanyelvből, reál tagozatokon matematikából, humán tagozaton földrajzból kell írásbelizni, újdonságként pedig bevezetnek egy-egy úgynevezett transzdiszciplináris vizsgát, amely a reál osztályok esetében a fizika, kémia és biológia tantárgyakat, humán osztályokban pedig a társadalomtudományokat foglalja magába.
Megújuló vezetőtanácsok
Változott a vezetőtanács összetétele is. Az új vezetőtanácsban négy tanár, négy szülő, négy helyi vagy megyei tanácsos és az iskolaigazgató foglal majd helyet; a tanárt a vezetőtanács, a szülőket a szülőbizottság, a tanácsosokat pedig az önkormányzat választja ki. A decentralizáció következtében a líceumok a megyei tanácshoz, az óvodák és a gimnáziumok, a helyi önkormányzathoz tartoznak majd. Az iskola igazgatója és aligazgatója lehet párttag, de nem vállalhat párton belüli vezető funkciót.
A szülők büntetésére vonatkozó cikkelyek a kormány által elfogadott változatban csak azokra a szülőkre vonatkoznak, akik gyermeküket nem járatják iskolába. Bírságukat ötszörösen, egy 100– 1000 lej közötti összegre csökkentették. Ha a szülő nem tudja ezt az összeget megtéríteni, közmunkát kell vállalnia.
Pozitív diszkrimináció
A hétfői kormányülésen elfogadott törvénytervezetbe bekerültek a kisebbségi oktatásra vonatkozó fontos cikkelyek, így a román nyelv és irodalom kivételével minden tantárgyat, Románia történelmét és földrajzát is mindvégig, a líceumot is beleértve, magyarul tanulhatnak a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok. A román nyelvet és irodalmat végig sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek, a líceumban is.
Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül, a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhetne. Az elemi osztályokban a minősítést magyarul is beírhatják az oktatók. Pozitív diszkriminációt alkalmaznának a kisebbségi iskolákban az alapfinanszírozást illetően, vagyis nagyobb kvótarendszer illeti a kisebbségi iskolákat.
A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek. A szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés.
Kedvező módosításokat foglal magába az új tanügyi törvény a szórványban élő gyerekek számára: óvodás csoportot már tíz gyerekkel is indíthat az intézmény, az elemi iskolákban és a gimnáziumokban ezután elegendő lesz tizenkét diák is, az osztályindításhoz. Amennyiben a gyereknek nincs lehetősége saját településén kisebbségi iskolába járni, az állam támogatja az ingázást, vagy a szállást és étkezést.
A törvénytervezet egyértelműen garantálja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást, minden szinten, ideértve a doktori szintű képzést és a továbbképzést is, a szakterületekre vonatkozóan pedig nem tartalmaz semmilyen korlátozást. A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek státuszát, azon belül pedig szabályozza a kisebbségi nyelvű tagozatok megszervezésének formáját, és biztosítja azok autonómiáját.
A törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A multikulturális státuszt egyelőre három felsőoktatási intézmény kapja meg: a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományos Egyetem román, magyar és német, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti, valamint Színművészeti Egyetem román és magyar nyelven működik továbbra is.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)
Emil Boc miniszterelnök szerint a nemzeti oktatási stratégia elvein alapul az új oktatási törvénytervezet, amelynek szövegét hétfőn fogadta el a kormány rendkívüli ülésén. Markó Béla oktatásért is felelős miniszterelnök, az RMDSZ elnöke a dokumentumot a jelenlegi időszak legnagyszabásúbb, legátfogóbb projektjének nevezte, amely lehetővé teszi az oktatási rendszer valós reformját.
A dokumentumot a kabinet megszavazása előtt három hetes nyilvános vitára bocsátotta, ahol az érdekelt felek kifejthették véleményüket, módosítási és kiegészítési javaslataikat. A kormány általi megszavazását követően a jogszabályjavaslat a parlamenthez került, a képviselőház vezető testületének határozata szerint pedig az alsóházban sürgősségi eljárással vitatják majd meg, ennélfogva elfogadásához szűk határidőt szabtak.
A parlamenti szakbizottságok április 19-ig nyújthatják be kiegészítő és módosító javaslataikat, a képviselőház plénumának pedig április 25-ig kell voksolnia a tervezetről. A döntő szót kimondó ház azonban a szenátus lesz.
Gimnáziumi portfolió
Az új törvényjavaslat szerint az iskolások ismereteit második osztálytól kezdve kétévenként tesztelik és ezek az osztályzatok is beleszámítanak a X. osztályba történő felvételibe.
Szeptembertől egyébként az ötödik évüket betöltő gyermekek úgynevezett előkészítő csoportba kerülnek, ez lesz a kötelező oktatás első esztendeje. A II. osztály végén tartják az első képességfelmérést írásból, olvasásból és matematikából. A tesztek eredményeit „személyi dossziékban”, „portfoliókban” tüntetik fel, amelyekbe, IX. osztályig bezáróan bekerülnek az összes érdemjegyek, minősítések.
A IV. osztály végén nemzetközi típusú felmérésen esnek át a tanulók, a VI. osztály befejezésekor román, modern és – a kisebbségek nyelvén oktató iskolákban – anyanyelvből, valamint matematikából tesznek vizsgát. A IX. osztály végzősei országos vizsgán esnek át: írásbelit tesznek egyebek között román, modern és – úgyszintén a kisebbségi iskolák esetében – anyanyelvből, matematikából és szóbelit „polgári és társadalmi kompetenciából”.
A líceumi felvétel az említett portfolió alapján történik, amennyiben a jelentkezők száma nem haladja meg a felkínált helyek számát. Túljelentkezés esetén hetven százalékban a gimnáziumzáró vizsgajegyek átlaga, harminc százalékban pedig a líceum által szervezett felvételin szerzett jegyek számítanak.
A törvénytervezet értelmében a líceumi felvételit 2013-tól, az érettségit 2012-től szerveznék az új rendszer szerint. Ennek megfelelően román nyelvből és irodalomból, kisebbségi iskolákban emellett anyanyelvből, reál tagozatokon matematikából, humán tagozaton földrajzból kell írásbelizni, újdonságként pedig bevezetnek egy-egy úgynevezett transzdiszciplináris vizsgát, amely a reál osztályok esetében a fizika, kémia és biológia tantárgyakat, humán osztályokban pedig a társadalomtudományokat foglalja magába.
Megújuló vezetőtanácsok
Változott a vezetőtanács összetétele is. Az új vezetőtanácsban négy tanár, négy szülő, négy helyi vagy megyei tanácsos és az iskolaigazgató foglal majd helyet; a tanárt a vezetőtanács, a szülőket a szülőbizottság, a tanácsosokat pedig az önkormányzat választja ki. A decentralizáció következtében a líceumok a megyei tanácshoz, az óvodák és a gimnáziumok, a helyi önkormányzathoz tartoznak majd. Az iskola igazgatója és aligazgatója lehet párttag, de nem vállalhat párton belüli vezető funkciót.
A szülők büntetésére vonatkozó cikkelyek a kormány által elfogadott változatban csak azokra a szülőkre vonatkoznak, akik gyermeküket nem járatják iskolába. Bírságukat ötszörösen, egy 100– 1000 lej közötti összegre csökkentették. Ha a szülő nem tudja ezt az összeget megtéríteni, közmunkát kell vállalnia.
Pozitív diszkrimináció
A hétfői kormányülésen elfogadott törvénytervezetbe bekerültek a kisebbségi oktatásra vonatkozó fontos cikkelyek, így a román nyelv és irodalom kivételével minden tantárgyat, Románia történelmét és földrajzát is mindvégig, a líceumot is beleértve, magyarul tanulhatnak a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok. A román nyelvet és irodalmat végig sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek, a líceumban is.
Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül, a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhetne. Az elemi osztályokban a minősítést magyarul is beírhatják az oktatók. Pozitív diszkriminációt alkalmaznának a kisebbségi iskolákban az alapfinanszírozást illetően, vagyis nagyobb kvótarendszer illeti a kisebbségi iskolákat.
A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek. A szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés.
Kedvező módosításokat foglal magába az új tanügyi törvény a szórványban élő gyerekek számára: óvodás csoportot már tíz gyerekkel is indíthat az intézmény, az elemi iskolákban és a gimnáziumokban ezután elegendő lesz tizenkét diák is, az osztályindításhoz. Amennyiben a gyereknek nincs lehetősége saját településén kisebbségi iskolába járni, az állam támogatja az ingázást, vagy a szállást és étkezést.
A törvénytervezet egyértelműen garantálja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást, minden szinten, ideértve a doktori szintű képzést és a továbbképzést is, a szakterületekre vonatkozóan pedig nem tartalmaz semmilyen korlátozást. A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek státuszát, azon belül pedig szabályozza a kisebbségi nyelvű tagozatok megszervezésének formáját, és biztosítja azok autonómiáját.
A törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A multikulturális státuszt egyelőre három felsőoktatási intézmény kapja meg: a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományos Egyetem román, magyar és német, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti, valamint Színművészeti Egyetem román és magyar nyelven működik továbbra is.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. április 15.
Csíkszereda: bemutatkozó bazárt rendeztek a civilek
Civilbazár néven szerveztek népszerűsítő akciót Csíkszeredában a környéken működő civil szervezetek, alapítványok, amelyek az adófizetők két százalékára pályáznak. A Majláth Gusztáv Károly téren megszervezett rendezvény célja a szervezetek, egyesületek működésének, főbb tevékenységeinek, terveinek bemutatása volt.
Két százalék a civileknek. Csíkszereda központjában népszerűsítették az akciót. A Petőfi utca közepén összesen 15 stand sorakozott fel.
Jelen volt a Gyulafehérvári Caritas, a Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány, a Kalot Egyesület, a Nefelejcs Egyesület, a For Animals Egyesület, a Hargita Öko Alpin Klub, az Élő Emlékezet Egyesület, a Csorgó-patak Egyesület, az újonnan alakult Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség, az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület, a Pogány-havas Kistérségi Társulás, a Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület, valamint a Zöld Székelyföld Egyesület, és a Polgár-Társ Alapítvány, akik a rendezvény szervezésében is aktívan részt vettek. Valamennyi sátornál szórólapok, matricák, könyvek, illetve másfajta népszerűsítő kiadványok várták az érdeklődőket.
A Márton Áron Gimnázium Alapítványt többek között az iskola diákjai képviselték. „Ez a szervezet iskolánk volt diákjaiból áll, és a tanulmányaikban sikeres diákokat támogatják, illetve azokat, akik rossz szociális helyzetben élnek” – tájékoztatta a Krónikát Vargyas Kinga, a gimnázium diákja, aki már részesült pénzügyi juttatásban tanulmányi eredményeinek köszönhetően. A MÁG Alapítvány támogatta ugyanakkor az épületben történt felújítási munkálatokat, a taneszközök bővítését is.
A civilbazár résztvevői között a Zöld Székelyföld Egyesület is szerepelt. „Folytatjuk a környezetbarát postaládás projektünket, illetve a használtolaj-gyűjtési akciónkat is, emellett pedig egy kerékpáros programot is elindítunk, amelynek keretében egy könyvet is kiadnánk” – ecsetelte Csonta László, a szervezet elnöke, amikor arról kérdeztük, mire fordítanák a befolyó két százalékokat. „Szeretnénk minél több gyereket bevonni tevékenységünkbe.
Szeretnénk minél több tanulóösvényt készíteni, hiszen rengeteg természeti kincs van körülöttünk, és a gyerekeknek is meg kellene ismerniük azt a világot” – fogalmazott Tőke Magdolna, biológia-tanárnő, az újonnan megalakult Csíki EKE tagja. A szeles időjárás ellenére többen is megálltak a standok előtt, érdeklődtek, szórólapokat vittek magukkal, többen pedig már döntöttek is, hogy kit fognak támogatni.
Az adók két százalékát május 17–éig ajánlhatják fel a magánszemélyek a civil szervezeteknek, alapítványoknak, a kitöltendő formanyomtatványokat pedig az egyesületek székhelyén, illetve a területi adóhatóságnál (ANAF) lehet igényelni.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)
Civilbazár néven szerveztek népszerűsítő akciót Csíkszeredában a környéken működő civil szervezetek, alapítványok, amelyek az adófizetők két százalékára pályáznak. A Majláth Gusztáv Károly téren megszervezett rendezvény célja a szervezetek, egyesületek működésének, főbb tevékenységeinek, terveinek bemutatása volt.
Két százalék a civileknek. Csíkszereda központjában népszerűsítették az akciót. A Petőfi utca közepén összesen 15 stand sorakozott fel.
Jelen volt a Gyulafehérvári Caritas, a Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány, a Kalot Egyesület, a Nefelejcs Egyesület, a For Animals Egyesület, a Hargita Öko Alpin Klub, az Élő Emlékezet Egyesület, a Csorgó-patak Egyesület, az újonnan alakult Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség, az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület, a Pogány-havas Kistérségi Társulás, a Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület, valamint a Zöld Székelyföld Egyesület, és a Polgár-Társ Alapítvány, akik a rendezvény szervezésében is aktívan részt vettek. Valamennyi sátornál szórólapok, matricák, könyvek, illetve másfajta népszerűsítő kiadványok várták az érdeklődőket.
A Márton Áron Gimnázium Alapítványt többek között az iskola diákjai képviselték. „Ez a szervezet iskolánk volt diákjaiból áll, és a tanulmányaikban sikeres diákokat támogatják, illetve azokat, akik rossz szociális helyzetben élnek” – tájékoztatta a Krónikát Vargyas Kinga, a gimnázium diákja, aki már részesült pénzügyi juttatásban tanulmányi eredményeinek köszönhetően. A MÁG Alapítvány támogatta ugyanakkor az épületben történt felújítási munkálatokat, a taneszközök bővítését is.
A civilbazár résztvevői között a Zöld Székelyföld Egyesület is szerepelt. „Folytatjuk a környezetbarát postaládás projektünket, illetve a használtolaj-gyűjtési akciónkat is, emellett pedig egy kerékpáros programot is elindítunk, amelynek keretében egy könyvet is kiadnánk” – ecsetelte Csonta László, a szervezet elnöke, amikor arról kérdeztük, mire fordítanák a befolyó két százalékokat. „Szeretnénk minél több gyereket bevonni tevékenységünkbe.
Szeretnénk minél több tanulóösvényt készíteni, hiszen rengeteg természeti kincs van körülöttünk, és a gyerekeknek is meg kellene ismerniük azt a világot” – fogalmazott Tőke Magdolna, biológia-tanárnő, az újonnan megalakult Csíki EKE tagja. A szeles időjárás ellenére többen is megálltak a standok előtt, érdeklődtek, szórólapokat vittek magukkal, többen pedig már döntöttek is, hogy kit fognak támogatni.
Az adók két százalékát május 17–éig ajánlhatják fel a magánszemélyek a civil szervezeteknek, alapítványoknak, a kitöltendő formanyomtatványokat pedig az egyesületek székhelyén, illetve a területi adóhatóságnál (ANAF) lehet igényelni.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 15.
Csángóprogram Csíkban
Idén is támogatja a Hargita megyei önkormányzat a csángó diákok székelyföldi oktatását – döntötte el a napokban a testület. A megyeszékhelyen 76 gyerek tanul jelenleg is a megyei tanács segítségével, a testület erre a célra idén 25 ezer lejt különített el.
A segítséget azért tartják fontosnak az önkormányzati képviselők, mert a diákprogram révén élő és perspektivikus kapcsolat alakulhat ki a helyiek és a Bákó megyéből tanulni ide érkezők között, ez pedig nemcsak a segélyezettek, de a régió számára is fontos.
Mint megtudtuk, a csíki „csángópolitika” nemcsak az oktatásszervezésben merül ki. Ebben az évben két akció is felhívta a figyelmet az összefogás és a támogatás fontosságára. Csíkszeredában a kapcsolattartás jegyében bemutatták Posch Dániel Csángó magyarok Moldvában című kötetét, valamint Iancu Laura, Budapesten élő csángó származású költőnő könyveit.
Benke Pável Bákó megyei RMDSZ-elnök és Ferencz Éva, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási programfelelőse pedig az együttműködés további lehetőségéről tárgyalt a helyi politikusokkal.
A kezdeményezők úgy vélik, a siker érdekében fontos a minél szélesebb társadalmi figyelem és támogatás, ezért Csíkszeredában ősszel csángó napokat tartanak. A jövőben rendszeressé kívánják tenni a csángó táncház működését, a szervezők abban bíznak, hogy a hagyományőrző csoportok részvétele mindenki számára vonzó, értékes élményt kínál.
Inczefi Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)
Idén is támogatja a Hargita megyei önkormányzat a csángó diákok székelyföldi oktatását – döntötte el a napokban a testület. A megyeszékhelyen 76 gyerek tanul jelenleg is a megyei tanács segítségével, a testület erre a célra idén 25 ezer lejt különített el.
A segítséget azért tartják fontosnak az önkormányzati képviselők, mert a diákprogram révén élő és perspektivikus kapcsolat alakulhat ki a helyiek és a Bákó megyéből tanulni ide érkezők között, ez pedig nemcsak a segélyezettek, de a régió számára is fontos.
Mint megtudtuk, a csíki „csángópolitika” nemcsak az oktatásszervezésben merül ki. Ebben az évben két akció is felhívta a figyelmet az összefogás és a támogatás fontosságára. Csíkszeredában a kapcsolattartás jegyében bemutatták Posch Dániel Csángó magyarok Moldvában című kötetét, valamint Iancu Laura, Budapesten élő csángó származású költőnő könyveit.
Benke Pável Bákó megyei RMDSZ-elnök és Ferencz Éva, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási programfelelőse pedig az együttműködés további lehetőségéről tárgyalt a helyi politikusokkal.
A kezdeményezők úgy vélik, a siker érdekében fontos a minél szélesebb társadalmi figyelem és támogatás, ezért Csíkszeredában ősszel csángó napokat tartanak. A jövőben rendszeressé kívánják tenni a csángó táncház működését, a szervezők abban bíznak, hogy a hagyományőrző csoportok részvétele mindenki számára vonzó, értékes élményt kínál.
Inczefi Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. április 16.
Erdélyi(ek) a Fidesz-kormányban
Szőcs Géza, az RMDSZ egykori főtitkára is komoly szerepet kap az épp alakuló Fidesz-kormányban. Portálunknak elmondta: nem művelődési miniszter lesz Budapesten, de valami ahhoz hasonló.
Több forrás, majd maga az érintett is megerősítette lapunknak, hogy a kulturális ügyek felelőse lesz a magyar kormányban Szőcs Géza. A kolozsvári születésű író, költő, politikus hosszabb ideje a Fidesz holdudvarában tevékenykedik, s most várhatóan államtitkári rangban irányítja majd a budapesti kabinet kulturális ügyeit.
Új csatornákon?
Szőcs Géza telefonon nyilatkozott. Kérdéseinkre cáfolta a magyarországi médiában éppen szárnyra kapó híreket, amelyek szerint művelődési miniszterré nevezné ki majd Orbán Viktor. „Megeshet ugyanis, hogy nem is lesz különálló művelődési minisztérium. A Fidesz jelentősen át akarja alakítani a magyar kormány struktúráját, és több tárcát meg fog szüntetni, összevon. Ennek keretében pédául egy minisztériumi csoportot hoz létre, amely olyan fontos tárcákat tömörít majd, mint az oktatásügyi, az egészségügyi, a népjóléti és a kulturális. Ennek pontos szervezeti formája még nem ismert, lehet, hogy lesz egy csúcsminiszter és több szakminiszter, de más megoldás is elképzelhető. Ami engem illet, a kulturális ügyek vezetője leszek majd, várhatóan államtitkári rangban. Viszont az államtitkárok is nagyobb hatáskört kapnak az átalakításokkor, mint amivel eddig bírtak” – mondta Szőcs. Kérdésünkre, hogy más erdélyieket is maga mellé vesz-e majd hivatalába, azt mondta, „ez majdnem biztos”.
Mint ismeretes, miután Szőcs Budapestre települt, és szakított az RMDSZ-szel, voltak köztük súrlódások, ugyanakkor az is ismert, hogy az új kormányt alakító Fidesz és az RMDSZ viszonya sem felhőtlen. Ennek fényében arról is kérdeztük Szőcsöt, hogy milyen viszonya lesz a kulturális támogatások elosztása során az RMDSZ-szel. Elmondta: „Jó viszonyra törekszünk majd mindenkivel, de nem biztos, hogy az RMDSZ hordozni képes a rá nehezedő kettős, azaz a politikai és a romániai magyar kultúra támogatását érintő terhet. Megeshet, hogy más utakat is keresnünk kell az erdélyi magyar szellemi élet támogatásához”. Szőcs elmondta még: az új magyar kormány részéről a legsürgősebbnek a kettős állampolgárság ügyének valamiféle rendezését tartja. Ami pedig az általa felügyelendő területet illeti, hangsúlyosabb támogatást akar elérni nemcsak a magyarországi, hanem a romániai magyar kultúra támogatására is, mert attól tart, hogy „a nemzet atomizálódik, ha nem támogatjuk megfelelően minden egyes részét”.
Szőcs névjegye
Szőcs Gézának Nagyváradon is voltak érdekeltségei: a '90-es évek közepén az itt megjelent Erdélyi Naplót is kiadó cégcsoport tulajdonosa volt. 1953-ban, Marosvásárhelyen született. A Ceauşescu-érában Sütő András javaslatára Bécsbe került ösztöndíjasként, később az Ellenpontok egyik szerkesztője lett. A '89-es fordulatig volt még Genfben újságíró és irodavezető a Szabad Európánál. 1991-ben az RMDSZ főtitkára volt, szenátorrá is választották. A szervezettel később anyagi okok miatt is megromlott viszonya. Később Budapestre települt, ahonnan számos kulturális projektet pénzelt. Tavaly ősszel Orbán Viktor arra kérte fel, hogy készítse el a leendő magyar kormány számára a kultúrpolitika kerettervét, ugyanakkor Szőcs a Fidesz EP-képviselői jelöltlistáján is szerepelt.
Bihari Napló (Nagyvárad)
Szőcs Géza, az RMDSZ egykori főtitkára is komoly szerepet kap az épp alakuló Fidesz-kormányban. Portálunknak elmondta: nem művelődési miniszter lesz Budapesten, de valami ahhoz hasonló.
Több forrás, majd maga az érintett is megerősítette lapunknak, hogy a kulturális ügyek felelőse lesz a magyar kormányban Szőcs Géza. A kolozsvári születésű író, költő, politikus hosszabb ideje a Fidesz holdudvarában tevékenykedik, s most várhatóan államtitkári rangban irányítja majd a budapesti kabinet kulturális ügyeit.
Új csatornákon?
Szőcs Géza telefonon nyilatkozott. Kérdéseinkre cáfolta a magyarországi médiában éppen szárnyra kapó híreket, amelyek szerint művelődési miniszterré nevezné ki majd Orbán Viktor. „Megeshet ugyanis, hogy nem is lesz különálló művelődési minisztérium. A Fidesz jelentősen át akarja alakítani a magyar kormány struktúráját, és több tárcát meg fog szüntetni, összevon. Ennek keretében pédául egy minisztériumi csoportot hoz létre, amely olyan fontos tárcákat tömörít majd, mint az oktatásügyi, az egészségügyi, a népjóléti és a kulturális. Ennek pontos szervezeti formája még nem ismert, lehet, hogy lesz egy csúcsminiszter és több szakminiszter, de más megoldás is elképzelhető. Ami engem illet, a kulturális ügyek vezetője leszek majd, várhatóan államtitkári rangban. Viszont az államtitkárok is nagyobb hatáskört kapnak az átalakításokkor, mint amivel eddig bírtak” – mondta Szőcs. Kérdésünkre, hogy más erdélyieket is maga mellé vesz-e majd hivatalába, azt mondta, „ez majdnem biztos”.
Mint ismeretes, miután Szőcs Budapestre települt, és szakított az RMDSZ-szel, voltak köztük súrlódások, ugyanakkor az is ismert, hogy az új kormányt alakító Fidesz és az RMDSZ viszonya sem felhőtlen. Ennek fényében arról is kérdeztük Szőcsöt, hogy milyen viszonya lesz a kulturális támogatások elosztása során az RMDSZ-szel. Elmondta: „Jó viszonyra törekszünk majd mindenkivel, de nem biztos, hogy az RMDSZ hordozni képes a rá nehezedő kettős, azaz a politikai és a romániai magyar kultúra támogatását érintő terhet. Megeshet, hogy más utakat is keresnünk kell az erdélyi magyar szellemi élet támogatásához”. Szőcs elmondta még: az új magyar kormány részéről a legsürgősebbnek a kettős állampolgárság ügyének valamiféle rendezését tartja. Ami pedig az általa felügyelendő területet illeti, hangsúlyosabb támogatást akar elérni nemcsak a magyarországi, hanem a romániai magyar kultúra támogatására is, mert attól tart, hogy „a nemzet atomizálódik, ha nem támogatjuk megfelelően minden egyes részét”.
Szőcs névjegye
Szőcs Gézának Nagyváradon is voltak érdekeltségei: a '90-es évek közepén az itt megjelent Erdélyi Naplót is kiadó cégcsoport tulajdonosa volt. 1953-ban, Marosvásárhelyen született. A Ceauşescu-érában Sütő András javaslatára Bécsbe került ösztöndíjasként, később az Ellenpontok egyik szerkesztője lett. A '89-es fordulatig volt még Genfben újságíró és irodavezető a Szabad Európánál. 1991-ben az RMDSZ főtitkára volt, szenátorrá is választották. A szervezettel később anyagi okok miatt is megromlott viszonya. Később Budapestre települt, ahonnan számos kulturális projektet pénzelt. Tavaly ősszel Orbán Viktor arra kérte fel, hogy készítse el a leendő magyar kormány számára a kultúrpolitika kerettervét, ugyanakkor Szőcs a Fidesz EP-képviselői jelöltlistáján is szerepelt.
Bihari Napló (Nagyvárad)
2010. április 16.
Ismét terítéken a kettős állampolgárság kérdése
Politológusok értékelték a vasárnapi választások eredményét
A választások első fordulóját kiértékelő kerekasztal-beszélgetést szervezett szerdán délután Kolozsváron a Jakabffy Alapítvány székházában a Transindex hírportál. Az est meghívottjai Szász Alpár Zoltán, Székely István és Bognár Zoltán politológusok voltak, a beszélgetést Sipos Zoltán, a Transindex felelős szerkesztője moderálta. A közvélemény-kutatások előrejelzései nem bizonyultak helytelennek: a magyarországi politikai paletta teljesen megváltozott, ugyanis az eddigi két nagy, illetve két kis párt helyét a választások első fordulója után egy nagy, két közepes és egy kis párt vette át. A politológusok megtárgyalták a FIDESZ–KDNP esélyeit a kétharmados parlamenti többség megszerzésére, ennek elnyerésének következményeit, valamint a Jobbik előretörésének ok-okozati összefüggéseit.
A FIDESZ az országgyűlési választások első fordulójában 206 mandátumot szerzett, ezáltal az abszolút parlamenti többséghez szükséges helyek számát 12-vel haladta meg. A kétharmados többség elnyeréséhez 258 mandátum kell, a kérdéses 57 egyéni választókerületből mintegy 20 tekinthető biztosnak a győztes párt számára. A FIDESZ a második fordulóban is nagy valószínűséggel tartózkodik majd a túlságosan mediatizált kampánytól, amellyel támadási felületet nyújthat ellenfeleinek, és a személyközi kommunikációra fektet majd az eldöntetlen választókörzetekben hangsúlyt – jelentette ki Bognár Zoltán.
Kétharmados többség: igen vagy nem
Székely István politológus kiemelte azt a tényt, hogy a kétharmados parlamenti többség megszerzése megnyitja majd az önkormányzatok átcsoportosításának, a kisebb parlament létrehozásának, vagy akár a választási- vagy a médiatörvény módosításának lehetőségét a kormánypárt számára. Mindemellett az alkotmánybírák kinevezése és a képviselők mentelmi jogának felfüggesztése is kétharmadot szükségeltet. Nyilván, ha ezt a többséget a FIDESZ eléri, jobboldali állami berendezkedésre kerülhet sor, vélekedett Székely István, aki szerint ellenkező esetben ilyen nagymérvű változtatások csak egy másik párttal kötött kompromisszum nyomán valósíthatók meg. Kérdésünkre a politológus elmondta, hogy bár kétesélyes a dolog, nagyobb a valószínűsége, hogy a FIDESZ megszerzi a kétharmados többséget a második választási fordulóban, mint annak, hogy nem.
A második fordulót azzal a szlogennel lehetne leírni, hogy mindenki mindenki ellen – mondta Szász Alpár Zoltán. Szerinte a FIDESZ riválisainak nincs sok esélyük egymásnak passzolgatni választóikat: aki eddig nem szavazott a Jobbikra, ezután sem fogja megtenni, az LMP-nek és MSZP-nek pedig ez idáig nem sikerült komoly egyezségre jutniuk. Ilyen körülmények között elég nagy a valószínűsége annak, hogy az állampolgárok választása a kétharmados többség túllépését fogja eredményezni.
Bognár Zoltán felhívta a figyelmet, hogy az 57 egyéni választókerületből, amely még nem eredményezett mandátumot, a FIDESZ-nek 52-t kell megszereznie a kétharmad eléréséhez. Abban az esetben, ha a FIDESZ minden egyéni választókörzetben viszi a pálmát, s csak a 20-as budapesti kerületben nem, ahol az MSZP jelöltje 44,71%-ot ért el a FIDESZ–KDNP jelöltjével szemben (6,37%), akkor két mandátum jár még neki az országos lista kompenzációs szavazataiból. Ha a kérdéses körzetekből tízet elveszt, akkor is nyer öt mandátumot az országos listáról, amely elegendő a minősített többség megszerzéséhez.
Stratégiaváltás a határon túli magyar politikában
A FIDESZ határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájáról Székely István a Szabadságnak elmondta: ismét beindul majd a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tevékenysége, amely a magyar kormány és a határon túli magyar közösségek közötti rendszeres és intézményesített kapcsolatok biztosítása érdekében jött létre 1998-ban, de a szocialista kormánypárt nem működtette. Úgy véli, erősíteni fogják a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és általában a már létező határon túli programokhoz rendelt intézményi kereteket. Ugyanakkor valószínűnek tartja, hogy a leendő kormánypárt az év végén lehetővé teszi majd a kettős állampolgárság leegyszerűsített megszerzését, bár szerinte ez a téma már nem bír akkora jelentőséggel, mint a 90-es évek végén.
Kérdésünkre Bognár Zoltán elmondta, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügyekért a külképviseletek lesznek majd felelősek, illetőleg a státusirodák vállalják majd magukra a folyamodványok intézését, így az állampolgárságot igénylőknek nem kell majd Magyarországra utazniuk. Szász Alpár Zoltán politológus szintén úgy véli: a kettős állampolgárság kérdése még ebben az évben vagy a jövő év elején napirendre kerül, de prioritással a kormányalakítás, az államfőválasztás és a gazdasági problémák kezelése bír majd.
Vélemények a Jobbik erdélyi előretöréséről
Székely István szerint a Jobbik politikai előretörése, szavazóbázisának hirtelen növekedése olyan aktuális problémákkal függ össze, mint például a gazdasági válság, a munkanélküliség, a roma kérdés, a leszakadó régiók, a bűnbakkeresés. Kifejtette: a Jobbik egy behatárolt politikai közeg, amelynek mandátumszerzési sikere ideiglenes konjunkturális okoknak tulajdonítható, de igazi társadalmi tartalékai nincsenek. Bognár Zoltán úgy véli: a szélsőjobboldali vonal intézményesülésének Erdélyben is következményei lesznek. Valószínűsíti, hogy a hasonló irányultságú szervezetek felé új csatornák nyílnak meg, s a határon túl is átnyúló intézmények épülnek majd ki.
Ezzel szemben Szász Alpár Zoltán véleménye az, hogy ezek az előrejelzések nem következhetnek be, mert ahhoz, hogy a Jobbik bázist építsen ki magának Erdélyben, olyan politikai támpontokra kellene alapoznia, amelyekhez legalábbis hasonló élet- és egyéb körülmények szükségesek. Székely István szerint sem egyszerű egy politikai érdekeltségű mozgalom szervezése, az erdélyi magyar pártok nagy valószínűséggel a magyar kormány barátságát keresik majd, amely élesen el fog határolódni a Jobbiktól, a különféle szélsőséges megmozdulásokat pedig Romániában igen hatékonyan tudják kezelni.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)
Politológusok értékelték a vasárnapi választások eredményét
A választások első fordulóját kiértékelő kerekasztal-beszélgetést szervezett szerdán délután Kolozsváron a Jakabffy Alapítvány székházában a Transindex hírportál. Az est meghívottjai Szász Alpár Zoltán, Székely István és Bognár Zoltán politológusok voltak, a beszélgetést Sipos Zoltán, a Transindex felelős szerkesztője moderálta. A közvélemény-kutatások előrejelzései nem bizonyultak helytelennek: a magyarországi politikai paletta teljesen megváltozott, ugyanis az eddigi két nagy, illetve két kis párt helyét a választások első fordulója után egy nagy, két közepes és egy kis párt vette át. A politológusok megtárgyalták a FIDESZ–KDNP esélyeit a kétharmados parlamenti többség megszerzésére, ennek elnyerésének következményeit, valamint a Jobbik előretörésének ok-okozati összefüggéseit.
A FIDESZ az országgyűlési választások első fordulójában 206 mandátumot szerzett, ezáltal az abszolút parlamenti többséghez szükséges helyek számát 12-vel haladta meg. A kétharmados többség elnyeréséhez 258 mandátum kell, a kérdéses 57 egyéni választókerületből mintegy 20 tekinthető biztosnak a győztes párt számára. A FIDESZ a második fordulóban is nagy valószínűséggel tartózkodik majd a túlságosan mediatizált kampánytól, amellyel támadási felületet nyújthat ellenfeleinek, és a személyközi kommunikációra fektet majd az eldöntetlen választókörzetekben hangsúlyt – jelentette ki Bognár Zoltán.
Kétharmados többség: igen vagy nem
Székely István politológus kiemelte azt a tényt, hogy a kétharmados parlamenti többség megszerzése megnyitja majd az önkormányzatok átcsoportosításának, a kisebb parlament létrehozásának, vagy akár a választási- vagy a médiatörvény módosításának lehetőségét a kormánypárt számára. Mindemellett az alkotmánybírák kinevezése és a képviselők mentelmi jogának felfüggesztése is kétharmadot szükségeltet. Nyilván, ha ezt a többséget a FIDESZ eléri, jobboldali állami berendezkedésre kerülhet sor, vélekedett Székely István, aki szerint ellenkező esetben ilyen nagymérvű változtatások csak egy másik párttal kötött kompromisszum nyomán valósíthatók meg. Kérdésünkre a politológus elmondta, hogy bár kétesélyes a dolog, nagyobb a valószínűsége, hogy a FIDESZ megszerzi a kétharmados többséget a második választási fordulóban, mint annak, hogy nem.
A második fordulót azzal a szlogennel lehetne leírni, hogy mindenki mindenki ellen – mondta Szász Alpár Zoltán. Szerinte a FIDESZ riválisainak nincs sok esélyük egymásnak passzolgatni választóikat: aki eddig nem szavazott a Jobbikra, ezután sem fogja megtenni, az LMP-nek és MSZP-nek pedig ez idáig nem sikerült komoly egyezségre jutniuk. Ilyen körülmények között elég nagy a valószínűsége annak, hogy az állampolgárok választása a kétharmados többség túllépését fogja eredményezni.
Bognár Zoltán felhívta a figyelmet, hogy az 57 egyéni választókerületből, amely még nem eredményezett mandátumot, a FIDESZ-nek 52-t kell megszereznie a kétharmad eléréséhez. Abban az esetben, ha a FIDESZ minden egyéni választókörzetben viszi a pálmát, s csak a 20-as budapesti kerületben nem, ahol az MSZP jelöltje 44,71%-ot ért el a FIDESZ–KDNP jelöltjével szemben (6,37%), akkor két mandátum jár még neki az országos lista kompenzációs szavazataiból. Ha a kérdéses körzetekből tízet elveszt, akkor is nyer öt mandátumot az országos listáról, amely elegendő a minősített többség megszerzéséhez.
Stratégiaváltás a határon túli magyar politikában
A FIDESZ határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájáról Székely István a Szabadságnak elmondta: ismét beindul majd a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tevékenysége, amely a magyar kormány és a határon túli magyar közösségek közötti rendszeres és intézményesített kapcsolatok biztosítása érdekében jött létre 1998-ban, de a szocialista kormánypárt nem működtette. Úgy véli, erősíteni fogják a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és általában a már létező határon túli programokhoz rendelt intézményi kereteket. Ugyanakkor valószínűnek tartja, hogy a leendő kormánypárt az év végén lehetővé teszi majd a kettős állampolgárság leegyszerűsített megszerzését, bár szerinte ez a téma már nem bír akkora jelentőséggel, mint a 90-es évek végén.
Kérdésünkre Bognár Zoltán elmondta, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügyekért a külképviseletek lesznek majd felelősek, illetőleg a státusirodák vállalják majd magukra a folyamodványok intézését, így az állampolgárságot igénylőknek nem kell majd Magyarországra utazniuk. Szász Alpár Zoltán politológus szintén úgy véli: a kettős állampolgárság kérdése még ebben az évben vagy a jövő év elején napirendre kerül, de prioritással a kormányalakítás, az államfőválasztás és a gazdasági problémák kezelése bír majd.
Vélemények a Jobbik erdélyi előretöréséről
Székely István szerint a Jobbik politikai előretörése, szavazóbázisának hirtelen növekedése olyan aktuális problémákkal függ össze, mint például a gazdasági válság, a munkanélküliség, a roma kérdés, a leszakadó régiók, a bűnbakkeresés. Kifejtette: a Jobbik egy behatárolt politikai közeg, amelynek mandátumszerzési sikere ideiglenes konjunkturális okoknak tulajdonítható, de igazi társadalmi tartalékai nincsenek. Bognár Zoltán úgy véli: a szélsőjobboldali vonal intézményesülésének Erdélyben is következményei lesznek. Valószínűsíti, hogy a hasonló irányultságú szervezetek felé új csatornák nyílnak meg, s a határon túl is átnyúló intézmények épülnek majd ki.
Ezzel szemben Szász Alpár Zoltán véleménye az, hogy ezek az előrejelzések nem következhetnek be, mert ahhoz, hogy a Jobbik bázist építsen ki magának Erdélyben, olyan politikai támpontokra kellene alapoznia, amelyekhez legalábbis hasonló élet- és egyéb körülmények szükségesek. Székely István szerint sem egyszerű egy politikai érdekeltségű mozgalom szervezése, az erdélyi magyar pártok nagy valószínűséggel a magyar kormány barátságát keresik majd, amely élesen el fog határolódni a Jobbiktól, a különféle szélsőséges megmozdulásokat pedig Romániában igen hatékonyan tudják kezelni.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)
2010. április 16.
Volt elnökök bírálják Băsescut
Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt román államfők bírálták Traian Băsescu jelenlegi elnököt amiatt, hogy támogatja a parlamenti bejutási küszöbnek a jelenlegi öt százalékról tíz százalékra való emelését. Băsescu egy televíziós műsorban jelentette ki a héten, hogy egyetért a kétszeresére emelt bejutási küszöb bevezetésével.
Iliescu és Constantinescu szerint ez az intézkedés az RMDSZ a bukaresti törvényhozói testületből való kizárását jelenti, ami ártana Románia és Magyarország viszonyának is.
Constantinescu szerint az RMDSZ-nek a parlamentből való kizárása rombolná Románia kedvező külföldi megítélését, és nézeteltérést idézne elő Románia és az új magyar kormány között is. Constantinescu emlékeztetett arra, hogy az ő elnöki mandátumuk ideje alatt Románia modellértékűvé vált „az etnikumok közötti és a regionális egyetértés” szempontjából.
Szerinte a román–magyar megbékélés kulcsa az volt, hogy lehetővé tették az RMDSZ számára a parlamenti képviseletet és a kormányzásban való részvételt. Constantinescu szerint Románia nem érett meg még a két párti parlamentre, Băsescu ugyanis az idézett interjúban két nagy politikai erő alkotta törvényhozói testület mellett tört lándzsát. Iliescu „furcsa ötletnek” nevezte Băsescu javaslatát. Szerinte az RMDSZ jelenléte a román politikai életben stabilizáló és egyensúlyteremtő tényező.
Krónika (Kolozsvár)
Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt román államfők bírálták Traian Băsescu jelenlegi elnököt amiatt, hogy támogatja a parlamenti bejutási küszöbnek a jelenlegi öt százalékról tíz százalékra való emelését. Băsescu egy televíziós műsorban jelentette ki a héten, hogy egyetért a kétszeresére emelt bejutási küszöb bevezetésével.
Iliescu és Constantinescu szerint ez az intézkedés az RMDSZ a bukaresti törvényhozói testületből való kizárását jelenti, ami ártana Románia és Magyarország viszonyának is.
Constantinescu szerint az RMDSZ-nek a parlamentből való kizárása rombolná Románia kedvező külföldi megítélését, és nézeteltérést idézne elő Románia és az új magyar kormány között is. Constantinescu emlékeztetett arra, hogy az ő elnöki mandátumuk ideje alatt Románia modellértékűvé vált „az etnikumok közötti és a regionális egyetértés” szempontjából.
Szerinte a román–magyar megbékélés kulcsa az volt, hogy lehetővé tették az RMDSZ számára a parlamenti képviseletet és a kormányzásban való részvételt. Constantinescu szerint Románia nem érett meg még a két párti parlamentre, Băsescu ugyanis az idézett interjúban két nagy politikai erő alkotta törvényhozói testület mellett tört lándzsát. Iliescu „furcsa ötletnek” nevezte Băsescu javaslatát. Szerinte az RMDSZ jelenléte a román politikai életben stabilizáló és egyensúlyteremtő tényező.
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 17.
Meglátni a múlt jövőjét
Beszélgetés Haller Bélával, a Castellum Alapítvány elnökével
A haladó hagyományok felkarolásának szándékával jött létre 1993-ban Nagyenyeden az erdélyi történelmi családok tagjait tömörítő Castellum Alapítvány. A szervezet a nemesi származású családok tagjainak nyilvántartásba vétele és a sorstársak felkutatása mellett a rászorulók segítését, a kulturális örökség ápolását, a jogi, gazdasági és erkölcsi érdekvédelem megszervezését is állandó feladatának tekinti. A jelenleg mintegy kétszáz tagot számláló egyesület a visszaszerzett ingatlanok ésszerű kihasználását szorgalmazza, és segítséget nyújt a mindeddig vissza nem szolgáltatott ingatlanokkal kapcsolatos jogi kérdésekben. Szívügyének tekinti a műemlékvédelmet, a fiatalok nevelését, megismertetését múlt értékeivel. Április 18-a, Műemléki Világnap alkalmából Haller Bélával, a Castellum Alapítvány elnökével, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanárával beszélgettünk.
– Az utóbbi tíz-húsz évben számos olyan kötet látott napvilágot, amely az erdélyi műemlékek bemutatására vállalkozott. Ezekből az érdeklődők megismerhették a műemlékek múltját, és sok esetben hányatott jelenükről is képet kaphattak. Hogyan látja, hol tartunk ma a műemlékvédelem terén Romániában, mennyire figyel oda az állam az épített örökségre?
– Vegyes helyzet tapasztalható mostanság a műemlékvédelem terén: kiemelt, az állam figyelmét jelentős mértékben felkeltő, ugyanakkor igen elhanyagolt műemlékek is léteznek az országban. Az állam többnyire a legjelentősebb műemlékekre áldoz (pl. Bonchida), illetve azokra, amelyek a hivatalosan elfogadott és tanított történelemmel, vagy a turisztikai trendekkel vannak összefüggésben (Vajdahunyad, Törcsvár). Bonyolítja a helyzetet, hogy a műemlék-kastélyok jó része visszakerült régi tulajdonosaihoz, akiknek pénzügyi lehetőségeit a helyreállítás várható költségei messze meghaladják. Örömmel tölthet el viszont az, hogy az erdélyi szász örökség jó kezekben van: a németországi támogatásoknak köszönhetően sokat közülük tökéletesen rendbe hoztak. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy 2007-ben Nagyszebent Európa kulturális fővárosának számított. Szomorú azonban, hogy mindeközben az európai építészeti értékeket és stílusokat magukon viselő más erdélyi kastélyok (Aranyosmeggyes, Bethlenszentmiklós, Kerelőszentpál stb.) romokban hevernek. És ezt nem csak mi, a Castellum Alapítvány munkatársai és tagjai sajnáljuk. A bukaresti Ion Mincu Műépítészeti Egyetem harmadéves diákjai 2007-ben széleskörű felmérést végeztek, számba véve a romos kastélyokat. Megdöbbentő eredményre jutottak: felmérésük szerint Erdélyben, a Bánságban, a Partiumban és Máramarosban kb. 500, művészettörténeti szempontból igen értékes nemesi lak dacol az idő múlásával, jó részük az előrehaladott romlás állapotában van. Egy pillanatra még a közvélemény figyelmét is fel tudták hívni a helyzet súlyosságára, sajnos azonban minden csoda három napig tart...
– A Castellum Alapítvány érthetően szívügyének tekinti az épületek, sírkertek, emlékhelyek, sírok, és más, műemlék-jelleggel bíró objektumok feltérképezését. Miként viszonyultak ehhez a feladathoz az elmúlt időszakban?
– Pénzügyi lehetőségeink sajnos eléggé korlátozottak, legfőbb bevételi forrásunkat a tagok pénzbeli hozzájárulása, valamint magyarországi, romániai közalapítványok és állami intézmények támogatása jelenti számunkra. 2002-ben teljeskörű felmérést szerettünk volna végezni az erdélyi kastélyok állapotáról, és a visszaszolgáltatási kérések helyzetéről, de anyagi okokból nem tudtuk tervünket valóra váltani. Mivel nyolc évvel ezelőtt le kellett mondanunk egy ilyen jellegű kutatásról, ma sem ismerjük pontosan az össz-erdélyi helyzetet. Az egykor tagjaink tulajdonát képező kastélyok és udvarházak helyzetéről, amelyeknek egy része időközben visszakerült jogos tulajdonosához, természetesen tájékozottak vagyunk. Mivel az alapítványi tagság önkéntes alapon működik, senkit nem kötelezünk, hogy bekapcsolódjon az általunk folytatott tevékenységekbe: aki bizonyítani tudja nemesi származását, saját maga jelentkezhet nálunk.
Korábban többen is azt hitték, hogy jogi személyként a Castellum képes lesz fellépni a restitúció érdekében. Ez azonban nem így működik, a restitúció az állam és a tulajdonos között zajlik, ilyen értelemben nekünk nincs beleszólásunk a jogi procedúrába. Ennek ellenére folyamatosan foglalkozunk tájékoztatással, jogászok bevonásával hívjuk fel az érdeklődők figyelmét a törvények előírásaira, buktatóira. 2002-ben volt egy törvénykezdeményezésünk, amely talán hozzásegített az 1945. március 6-a és 1989. december 22-e között elkobzott magán-, egyházi- és közösségi javak visszaszolgáltatását rendező 2005/247-es számú restitúciós törvény lérejöttéhez.
– Az alapítvány másik fontos célkitűzése a kulturális örökség ápolása, a hagyományőrzés. Mennyire lát esélyt arra, hogy a fiatalokat is megnyerjék az ügynek?
– Erdélyi viszonylatban jelentős ellentmondás tapasztalható a kulturális örökség továbbadása terén: miközben a fiatal nemzedékek, a jelenlegi és a nemrég volt tizenévesek egy része egyre inkább bekapcsolódnak a kozmopolita, világszerte elfogadott és ismert értékekre alapozó kultúrába, az itthoni fiatalságnak többsége szerencsére a folytonosság biztosítását tűzi ki célul. A hagyományápoló fiatalok, akik népdalokat tanulnak és büszkén adják elő azokat a különböző összejöveteleken, táncházba járnak, ismerik, szeretik és olvassák a magyar irodalmat, igyekeznek észrevétlenebbé tenni és valamilyen módon elfedtetni a másik oldal jelenléte révén megjelenő ellentmondásokat.
Természetesen az alapítvány is megpróbál részt vállalni ebből a tevékenységből. 2001 óta irodalmi esteket szervezünk, amelyeken olyan neves személyiségeket mutatunk be, akik a történelmi családokhoz tartoznak, és Erdély művelődési életében jelentős szerepet játszottak (Bánffy Miklós, Kemény János, Wass Albert, Vita Zsigmond, Kemény Zsigmond, stb.). Testvérszervezetünkkel, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületettel (EMKE) közösen 2004 októberében például Balassi Bálint-emléknapot tartottunk. Életút-beszélgetéseink keretében az idősebb Castellum-tagok eddigi pályájukról mesélnek, élettapasztalataikat osztják meg a jelenlévőkkel. A Kolozsváron és Marosvásárhelyen szervezett teadélutánjaink célja pedig a családi kapcsolatok felelevenítése. Ezeken a rendezvényeken számos fiatal és gyermek vett részt az elmúlt években. Az alapítványon belül ifjúsági tagozat is tevékenykedik a történelmi örökség tudatosítása érdekében.
Időnként a Kemény Zsigmond Társasággal is vannak közös kezdeményezéseink: amikor arról volt szó, hogy halálának 60. évfordulóján újra kellene festeni Sényi László volt császári és királyi kamarásnak, a társaság titkárának sírfeliratát, a két szervezet képes volt együttműködni.
– Az alapítvány tagjai leginkább az évente egy alkalommal megszervezett összejöveteleken találkozhatnak és beszélgethetnek el egymással. Hogyan zajlik ez a program?
– A legjelentősebb ilyen jellegű, kétnapos rendezvényünk valóban a nyári találkozó, amelyet kezdetben Nagyenyeden tartottunk. 2000 óta, azt követően, hogy az alapítvány székhelye Marosvásárhelyre került át, Gernyeszegen gyülekezünk. Már most készülődünk az idei eseményre is: Erdélyből, Magyarországról, Nyugat-Európából és Amerikából jönnek tagtársaink. Az első nap az emlékezés jegyében zajlik, általában tudományos előadásokat hallgatunk, irodalmi szemelvények bemutatására kerül sor, másnap pedig ellátogatunk valamelyik kastélyhoz vagy templomhoz.
– A Castellum Alapítvány fokozott felelősségérzettel óhajt cselekedni az ország és a nemzet haladása érdekében. Hogyan viszonyul a mai modern világ a nemesi családok leszármazottaiból összetevődő Castellum Alapítvány tevékenységéhez, a nemesi címhez?
– Legtöbben rokonszenvvel követik tevékenységünket, pozitívan viszonyulnak hozzánk. Közben persze a történelem során vezető szerepet betöltő személyekkel szembeni elvárást is támasztanak irányunkba. A totalitárius korszakban ellenzékiséget jelentett, ha valaki kedvezően, adott esetben segítő szándékkal közeledett a nemesség leszármazottaihoz. Ez a fajta szemlélet a rendszerváltás után is megmaradt, de persze vannak e kérdésben másként gondolkodó egyének is.
– A Haller név is nemesi származásra utal. Hogyan honosodott meg a család Erdélyben?
– A család Németországból származik, felmenőim Mátyás király korában Budára, majd Erdélybe érkeztek. A legelső leszármazott, aki már Erdélyben élt, Haller Péter, Nagyszeben polgármestere és szász királybíró volt, az ő utódaiból alakult ki az erdélyi ág. Németek voltak, és fokozatosan magyarokká váltak, 1699. április 1-jén bárói, 1713. január 15-én pedig grófi rangot nyertek.
– Mit jelent az ön számára egy ilyen család sarja lenni?
– Jóleső érzéssel tölt el, ugyanakkor nagyon sok kötelezettséggel jár együtt: amikor az emberek tudomást szereznek erről a rangról, magas elvárásokat támasztanak birtoklója irányába. A közéletben korábban szerepet játszó személyek leszármazottjaként az ember emiatt felelősséget érez, igyekszik példát mutatni mások számára. A legszigorúbban gondolkodók ezt úgy értelmezték, hogy vissza kell szerezni a birtokot, a kastélyt, újra kell kezdeni a gazdálkodást vagy akár turisztikai célból a kastély közelében kell maradni. Ez valóban szép és a külvilág szemében példaértékű cselekedet lenne, de nem mindenkinek volt és van módja erre. Amikor a ‘89-es fordulat után elkezdődött a restitúció, a nemesi származásúak többsége életkorukkal magyarázhatóan és gazdasági tanulmányok hiányában nem kezdett el gazdálkodni. Szakmai és emberi helytállással, mások ügyéért való felelősségvállalással kell nekünk elsősorban példát mutatnunk a közösség számára.
– Hogyan kapcsolódott be az alapítvány tevékenységébe?
– Nagy szerepe volt ebben Torma Miklósnak, a Castellum korábbi ügyvezető elnökének. Igen megnyerő egyénisége volt. El tudta különíteni az örökérvényű értékeket azoktól az életforma-elemektől és kulturális formáktól, amelyek már nem hozhatók át a mai korba. Sikerült megtalálnia a hangot a kívülállókkal, a nem alapítványi tagokkal és a médiával is, egyszóval képes volt meglátni a múlt jövőjét. Ezen fáradozom én is nap mint nap, Torma Miklós halála óta utódjával, Ugron Zoltánnal.
– Az eddigi célkitűzéseken túl milyen más tervei vannak a Castellumnak a jövőre nézve?
– Felismertük a világhálón való jelenlét fontosságát, A meglévő weboldal mellett szeretnénk jobban működtetett, tevékenységünket még inkább tükröző internetes oldalt kialakítani. Jelentős előrelépéseket szeretnénk elérni a könyvkiadás tekintetében is: a tervbe vett kötet mindazt a szellemi anyagot foglalná magába, amely az utóbbi tíz évben a Castellum Alapítvány házatáján megfogalmazódott. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy semmit ne adjunk fel a már kialakult szokásokból és a tagok által elvárt módon tudjunk mindig tartalmat adni tevékenységeinknek. Jó hír, hogy magyarországi testvérszervezetünk, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete (MTCSE) közbenjárásával idén március 27-én a Castellum is képviseltette magát a párizsi székhelyű Európai Nemesi Szövetség (La Commission d’ Information et de Liaison des Associations Nobles d’ Europe – CILANE) közgyűlésén: ott európai nyilvántartásba vették az alapítványt, bekerült az európai nemesi szervezetek közé, ezáltal pedig a nemzetközi körforgásnak is alakítója lehet a továbbiakban.
Ferencz Zsolt
Szabadság (Kolozsvár)
Beszélgetés Haller Bélával, a Castellum Alapítvány elnökével
A haladó hagyományok felkarolásának szándékával jött létre 1993-ban Nagyenyeden az erdélyi történelmi családok tagjait tömörítő Castellum Alapítvány. A szervezet a nemesi származású családok tagjainak nyilvántartásba vétele és a sorstársak felkutatása mellett a rászorulók segítését, a kulturális örökség ápolását, a jogi, gazdasági és erkölcsi érdekvédelem megszervezését is állandó feladatának tekinti. A jelenleg mintegy kétszáz tagot számláló egyesület a visszaszerzett ingatlanok ésszerű kihasználását szorgalmazza, és segítséget nyújt a mindeddig vissza nem szolgáltatott ingatlanokkal kapcsolatos jogi kérdésekben. Szívügyének tekinti a műemlékvédelmet, a fiatalok nevelését, megismertetését múlt értékeivel. Április 18-a, Műemléki Világnap alkalmából Haller Bélával, a Castellum Alapítvány elnökével, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanárával beszélgettünk.
– Az utóbbi tíz-húsz évben számos olyan kötet látott napvilágot, amely az erdélyi műemlékek bemutatására vállalkozott. Ezekből az érdeklődők megismerhették a műemlékek múltját, és sok esetben hányatott jelenükről is képet kaphattak. Hogyan látja, hol tartunk ma a műemlékvédelem terén Romániában, mennyire figyel oda az állam az épített örökségre?
– Vegyes helyzet tapasztalható mostanság a műemlékvédelem terén: kiemelt, az állam figyelmét jelentős mértékben felkeltő, ugyanakkor igen elhanyagolt műemlékek is léteznek az országban. Az állam többnyire a legjelentősebb műemlékekre áldoz (pl. Bonchida), illetve azokra, amelyek a hivatalosan elfogadott és tanított történelemmel, vagy a turisztikai trendekkel vannak összefüggésben (Vajdahunyad, Törcsvár). Bonyolítja a helyzetet, hogy a műemlék-kastélyok jó része visszakerült régi tulajdonosaihoz, akiknek pénzügyi lehetőségeit a helyreállítás várható költségei messze meghaladják. Örömmel tölthet el viszont az, hogy az erdélyi szász örökség jó kezekben van: a németországi támogatásoknak köszönhetően sokat közülük tökéletesen rendbe hoztak. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy 2007-ben Nagyszebent Európa kulturális fővárosának számított. Szomorú azonban, hogy mindeközben az európai építészeti értékeket és stílusokat magukon viselő más erdélyi kastélyok (Aranyosmeggyes, Bethlenszentmiklós, Kerelőszentpál stb.) romokban hevernek. És ezt nem csak mi, a Castellum Alapítvány munkatársai és tagjai sajnáljuk. A bukaresti Ion Mincu Műépítészeti Egyetem harmadéves diákjai 2007-ben széleskörű felmérést végeztek, számba véve a romos kastélyokat. Megdöbbentő eredményre jutottak: felmérésük szerint Erdélyben, a Bánságban, a Partiumban és Máramarosban kb. 500, művészettörténeti szempontból igen értékes nemesi lak dacol az idő múlásával, jó részük az előrehaladott romlás állapotában van. Egy pillanatra még a közvélemény figyelmét is fel tudták hívni a helyzet súlyosságára, sajnos azonban minden csoda három napig tart...
– A Castellum Alapítvány érthetően szívügyének tekinti az épületek, sírkertek, emlékhelyek, sírok, és más, műemlék-jelleggel bíró objektumok feltérképezését. Miként viszonyultak ehhez a feladathoz az elmúlt időszakban?
– Pénzügyi lehetőségeink sajnos eléggé korlátozottak, legfőbb bevételi forrásunkat a tagok pénzbeli hozzájárulása, valamint magyarországi, romániai közalapítványok és állami intézmények támogatása jelenti számunkra. 2002-ben teljeskörű felmérést szerettünk volna végezni az erdélyi kastélyok állapotáról, és a visszaszolgáltatási kérések helyzetéről, de anyagi okokból nem tudtuk tervünket valóra váltani. Mivel nyolc évvel ezelőtt le kellett mondanunk egy ilyen jellegű kutatásról, ma sem ismerjük pontosan az össz-erdélyi helyzetet. Az egykor tagjaink tulajdonát képező kastélyok és udvarházak helyzetéről, amelyeknek egy része időközben visszakerült jogos tulajdonosához, természetesen tájékozottak vagyunk. Mivel az alapítványi tagság önkéntes alapon működik, senkit nem kötelezünk, hogy bekapcsolódjon az általunk folytatott tevékenységekbe: aki bizonyítani tudja nemesi származását, saját maga jelentkezhet nálunk.
Korábban többen is azt hitték, hogy jogi személyként a Castellum képes lesz fellépni a restitúció érdekében. Ez azonban nem így működik, a restitúció az állam és a tulajdonos között zajlik, ilyen értelemben nekünk nincs beleszólásunk a jogi procedúrába. Ennek ellenére folyamatosan foglalkozunk tájékoztatással, jogászok bevonásával hívjuk fel az érdeklődők figyelmét a törvények előírásaira, buktatóira. 2002-ben volt egy törvénykezdeményezésünk, amely talán hozzásegített az 1945. március 6-a és 1989. december 22-e között elkobzott magán-, egyházi- és közösségi javak visszaszolgáltatását rendező 2005/247-es számú restitúciós törvény lérejöttéhez.
– Az alapítvány másik fontos célkitűzése a kulturális örökség ápolása, a hagyományőrzés. Mennyire lát esélyt arra, hogy a fiatalokat is megnyerjék az ügynek?
– Erdélyi viszonylatban jelentős ellentmondás tapasztalható a kulturális örökség továbbadása terén: miközben a fiatal nemzedékek, a jelenlegi és a nemrég volt tizenévesek egy része egyre inkább bekapcsolódnak a kozmopolita, világszerte elfogadott és ismert értékekre alapozó kultúrába, az itthoni fiatalságnak többsége szerencsére a folytonosság biztosítását tűzi ki célul. A hagyományápoló fiatalok, akik népdalokat tanulnak és büszkén adják elő azokat a különböző összejöveteleken, táncházba járnak, ismerik, szeretik és olvassák a magyar irodalmat, igyekeznek észrevétlenebbé tenni és valamilyen módon elfedtetni a másik oldal jelenléte révén megjelenő ellentmondásokat.
Természetesen az alapítvány is megpróbál részt vállalni ebből a tevékenységből. 2001 óta irodalmi esteket szervezünk, amelyeken olyan neves személyiségeket mutatunk be, akik a történelmi családokhoz tartoznak, és Erdély művelődési életében jelentős szerepet játszottak (Bánffy Miklós, Kemény János, Wass Albert, Vita Zsigmond, Kemény Zsigmond, stb.). Testvérszervezetünkkel, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületettel (EMKE) közösen 2004 októberében például Balassi Bálint-emléknapot tartottunk. Életút-beszélgetéseink keretében az idősebb Castellum-tagok eddigi pályájukról mesélnek, élettapasztalataikat osztják meg a jelenlévőkkel. A Kolozsváron és Marosvásárhelyen szervezett teadélutánjaink célja pedig a családi kapcsolatok felelevenítése. Ezeken a rendezvényeken számos fiatal és gyermek vett részt az elmúlt években. Az alapítványon belül ifjúsági tagozat is tevékenykedik a történelmi örökség tudatosítása érdekében.
Időnként a Kemény Zsigmond Társasággal is vannak közös kezdeményezéseink: amikor arról volt szó, hogy halálának 60. évfordulóján újra kellene festeni Sényi László volt császári és királyi kamarásnak, a társaság titkárának sírfeliratát, a két szervezet képes volt együttműködni.
– Az alapítvány tagjai leginkább az évente egy alkalommal megszervezett összejöveteleken találkozhatnak és beszélgethetnek el egymással. Hogyan zajlik ez a program?
– A legjelentősebb ilyen jellegű, kétnapos rendezvényünk valóban a nyári találkozó, amelyet kezdetben Nagyenyeden tartottunk. 2000 óta, azt követően, hogy az alapítvány székhelye Marosvásárhelyre került át, Gernyeszegen gyülekezünk. Már most készülődünk az idei eseményre is: Erdélyből, Magyarországról, Nyugat-Európából és Amerikából jönnek tagtársaink. Az első nap az emlékezés jegyében zajlik, általában tudományos előadásokat hallgatunk, irodalmi szemelvények bemutatására kerül sor, másnap pedig ellátogatunk valamelyik kastélyhoz vagy templomhoz.
– A Castellum Alapítvány fokozott felelősségérzettel óhajt cselekedni az ország és a nemzet haladása érdekében. Hogyan viszonyul a mai modern világ a nemesi családok leszármazottaiból összetevődő Castellum Alapítvány tevékenységéhez, a nemesi címhez?
– Legtöbben rokonszenvvel követik tevékenységünket, pozitívan viszonyulnak hozzánk. Közben persze a történelem során vezető szerepet betöltő személyekkel szembeni elvárást is támasztanak irányunkba. A totalitárius korszakban ellenzékiséget jelentett, ha valaki kedvezően, adott esetben segítő szándékkal közeledett a nemesség leszármazottaihoz. Ez a fajta szemlélet a rendszerváltás után is megmaradt, de persze vannak e kérdésben másként gondolkodó egyének is.
– A Haller név is nemesi származásra utal. Hogyan honosodott meg a család Erdélyben?
– A család Németországból származik, felmenőim Mátyás király korában Budára, majd Erdélybe érkeztek. A legelső leszármazott, aki már Erdélyben élt, Haller Péter, Nagyszeben polgármestere és szász királybíró volt, az ő utódaiból alakult ki az erdélyi ág. Németek voltak, és fokozatosan magyarokká váltak, 1699. április 1-jén bárói, 1713. január 15-én pedig grófi rangot nyertek.
– Mit jelent az ön számára egy ilyen család sarja lenni?
– Jóleső érzéssel tölt el, ugyanakkor nagyon sok kötelezettséggel jár együtt: amikor az emberek tudomást szereznek erről a rangról, magas elvárásokat támasztanak birtoklója irányába. A közéletben korábban szerepet játszó személyek leszármazottjaként az ember emiatt felelősséget érez, igyekszik példát mutatni mások számára. A legszigorúbban gondolkodók ezt úgy értelmezték, hogy vissza kell szerezni a birtokot, a kastélyt, újra kell kezdeni a gazdálkodást vagy akár turisztikai célból a kastély közelében kell maradni. Ez valóban szép és a külvilág szemében példaértékű cselekedet lenne, de nem mindenkinek volt és van módja erre. Amikor a ‘89-es fordulat után elkezdődött a restitúció, a nemesi származásúak többsége életkorukkal magyarázhatóan és gazdasági tanulmányok hiányában nem kezdett el gazdálkodni. Szakmai és emberi helytállással, mások ügyéért való felelősségvállalással kell nekünk elsősorban példát mutatnunk a közösség számára.
– Hogyan kapcsolódott be az alapítvány tevékenységébe?
– Nagy szerepe volt ebben Torma Miklósnak, a Castellum korábbi ügyvezető elnökének. Igen megnyerő egyénisége volt. El tudta különíteni az örökérvényű értékeket azoktól az életforma-elemektől és kulturális formáktól, amelyek már nem hozhatók át a mai korba. Sikerült megtalálnia a hangot a kívülállókkal, a nem alapítványi tagokkal és a médiával is, egyszóval képes volt meglátni a múlt jövőjét. Ezen fáradozom én is nap mint nap, Torma Miklós halála óta utódjával, Ugron Zoltánnal.
– Az eddigi célkitűzéseken túl milyen más tervei vannak a Castellumnak a jövőre nézve?
– Felismertük a világhálón való jelenlét fontosságát, A meglévő weboldal mellett szeretnénk jobban működtetett, tevékenységünket még inkább tükröző internetes oldalt kialakítani. Jelentős előrelépéseket szeretnénk elérni a könyvkiadás tekintetében is: a tervbe vett kötet mindazt a szellemi anyagot foglalná magába, amely az utóbbi tíz évben a Castellum Alapítvány házatáján megfogalmazódott. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy semmit ne adjunk fel a már kialakult szokásokból és a tagok által elvárt módon tudjunk mindig tartalmat adni tevékenységeinknek. Jó hír, hogy magyarországi testvérszervezetünk, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete (MTCSE) közbenjárásával idén március 27-én a Castellum is képviseltette magát a párizsi székhelyű Európai Nemesi Szövetség (La Commission d’ Information et de Liaison des Associations Nobles d’ Europe – CILANE) közgyűlésén: ott európai nyilvántartásba vették az alapítványt, bekerült az európai nemesi szervezetek közé, ezáltal pedig a nemzetközi körforgásnak is alakítója lehet a továbbiakban.
Ferencz Zsolt
Szabadság (Kolozsvár)
2010. április 18.
Az EMNT szórványkonferenciája Brassóban
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Brassó Megyei Szervezete 2010. április 16–17-én szervezte meg az I. Konferenciát az Erdélyi Szórványért. A konferencia fő témájaként az szórványban éltethető autonómiatörekvéseket jelölték meg, és arra próbáltak rávilágítani, hogy a megmaradás küszöbén lévő szórványmagyarság különös odafigyelést, sajátos stratégiákat, programokat igényel. A kulturális és személyi elvű autonómia teljes körű megvalósítása szórványban csak összehangolt cselekvéstervvel, egyeztetett döntések által lehetséges.
A konferencia felvezetésében Toró Tamás házigazda, az EMNT Brassó Megyei szervezetének elnöke köszöntötte a meghívottakat, a konferencia védnökeit, Tőkés László európai parlamenti képviselőt, valamint Bajtai Erzsébet nagykövetné asszonyt, illetve az objektív okok miatt jelen nem lévő Németh Zsoltot, az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnökét, fideszes országgyűlési képviselőt. Toró Tamás Brassó szerepét emelte ki a dél-erdélyi szórványban, és rámutatott arra, hogy az EMNT konszociatív stratégiájának köszönhetően könnyen válhat a szórványt összefogó ernyőszervezetté.
Németh Zsolt levelét Szesztay Ádám olvasta fel. Levelében a KHTMB elnöke azt hangsúlyozta, hogy a Fidesz, amely a választásokon megszerezte a szavazatok több mint felét, azon dolgozik, hogy a kormányalakítás után azonnal teremtse meg a kettős állampolgárság megszerzésének lehetőségét a szülőföld elhagyása nélkül. A szórványra vonatkozóan kifejtette, hogy Magyarország nem tudja megállítani a szórványban zajló negatív folyamatokat, de mindazon személyek és intézmények mögé tud állni, akik helyi szinten tenni tudnak ezek visszaszorításáért. A levél felolvasása után Bajtai Erzsébet Magyarország romániai nagykövetsége részéről köszöntötte az egybegyűlteket.
A konferencia első előadását Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke tartotta, aki az Európai Unióban zajló folyamatokat ismertette, valamint világviszonylatban is kitért például Tibetre vagy az ujgur kérdésre. Elmondta, hogy Uniós szinten nemhogy a szórványkérdés, de még a kisebbségi kérdés sem vetődik fel hangsúlyosan a napi politika szintjén. Véleménye szerint a magyar kérdést egységében kell megjeleníteni uniós szinten, és ezen belül jutnának szerephez a kisebbségi- vagy a szórványlét kérdései. A szórványlétből fakadó jellegzetes gondok jó ismerőjeként – hisz Brassóban, Désen és Temesváron is szolgált lelkészként – külön stratégiát javasolt ezek orvoslására.
Szesztay Ádám, az Országgyűlés Külügyi Hivatalának főosztályvezető-helyettese Vetési László lelkipásztorral, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szórvány-munkacsoportjának vezetőjével közösen tartott előadásán a KMKF szórványstratégiáját ismertette. A szakpolitikai célok megfogalmazása után kifejtette, hogy a meglévő, már kiépült intézményrendszerre támaszkodva lehet ezt a szórványstratégiát hatékonyan gyakorlatba ültetni.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, a temesvári Integratio Alapítvány elnöke Bodó Barnával, a Sapientia–EMTE oktatójával, a temesvári Szórvány Alapítvány elnökével tartott közös tudományos előadást a szórványról mint társadalmi kérdésről. Elmondta, hogy még a szakemberek körében sincs egyértelmű definíciója a szórványnak, sőt egyes nyelvekben – például a románban – nincs is kifejezés rá. Az előadók szerint a szórványkérdés leginkább a nyelvi határ létével azonosítható; a szórvány egy védősáv, amelynek védelme kiemelt nemzeti prioritás kell, hogy legyen.
Kovács Lehel, a Sapientia–EMTE oktatója, az EMNT Brassó megyei szervezetének ügyvezető elnöke Erdei Ildikó pszichológussal, a temesvári Nyugati Tudományegyetem oktatójával, a Temes megyei Civil Tanács elnökével közösen vetítették a közösségépítés stratégiáit a szórványra. Az előadás rámutatott arra, hogy a szórvány a magyarsággal kapcsolatos szimbólumokat értékként mutatja, vigyázza és ezek őrzésére kiválóan alkalmasok a közösségükért felelősséget vállaló csoportok. Az előadást Brassó-megyei helyzetelemzéssel, esettanulmányok bemutatásával zárták.
Ifj. Kerekes Zoltán tanító, a Viczei Bástya Alapítvány elnöke a szórványközpontok felette szükséges voltáról értekezett, majd ismertette a Bástya Alapítvány munkásságát. Az előadástól meghatódottan Bajtai Erzsébet nagykövetné felajánlotta, hogy a nagykövetség által szervezett idei Hungária jótékonysági bál bevételeit az Alapítványnak ajánlja fel.
A délután folyamán szekciókba tömörültek az oktatás, a sajtó, a művelődés, a gazdaság és az egyház szakemberei és műhelymunkákon elemezték a szórvány és az egyes szakterületek viszonyrendszerét, a prioritásokat és cselekvési stratégiákat.
Az oktatás szekciót Farkas Anna parlamenti képviselő moderálta, a műhelygyakorlaton részt vettek a Brassó megyei magyar intézményvezetők és pedagógusok. Konklúzióként azt emelhetjük ki, hogy Brassó megye minden településén a magyar nyelvű elemi oktatást biztosítani kell annak ellenére, hogy a fejkvóta-rendszer nem kisiskola párti; valamint azt, hogy két nagy szórvány-iskolaközpontot kellene létrehozni a megyében, az egyik az elméleti, a másik a gyakorlati oktatást karolná fel.
A gazdasági szekcióban a Brassó megyei magyar vállalkozók találkoztak. A Gábor Imre városi tanácsos és vállalkozó moderálta műhelymunkán előadást tartott Juhász Jácint egyetemi oktató, aki kiemelte, hogy míg a magyarság számaránya Romániában 6,6%, addig a gazdasági szférában a magyar vállalkozások nem érik el ezt az arányt. A szekcióülés fő eredménye az volt, hogy létre kell hozni a Brassói magyar vállalkozók szövetségét.
A szórvány és sajtó szekciót, melyet Veres Emese néprajzkutató, újságíró moderált, levélben köszöntötte Ambrus Attila újságíró, a MÚRE elnöke, aki az elmúlt másfél évtized legfontosabb Brassó megyei konferenciájának nevezte a rendezvényt. A műhelygyakorlaton B. Nagy Veronika tévés személyiség szórványról készült filmeket vetített, majd bemutatkoztak a Brassó megyei írott és elektronikus médiumok.
A művelődés, helytörtének, honismeret műhelygyakorlatot Kovács Lehel moderálta. A szekción megfogalmazódott, hogy értékeink megmentésének, átadásának legfontosabb közege a honismeret. Felvetődött egy egységes Brassó megyei honismereti tankönyv megírásának gondolata.
A szórvány és egyház szekciót Szegedi László esperes, a Kőhalmi Szórványdiákotthon vezetője moderálta. Kiemelte az egyház megtartó szerepét, hiszen rengeteg településen már csak az egyház az egyedüli magyar intézmény. Rávilágított, hogy ifjúsági házakat csak akkor szabad építeni, ha valóban van ifjúság az adott településen, ezzel azt sugallva, hogy a már meglévő, jól működő szórványközpontokat kell támogatni. Kihangsúlyozta, hogy a legkisebb magyar közösségeinkkel is kiemelten kell foglalkozni.
A konferencia záróakkordjaként plenáris kerekasztalon egyeztette a brassói szórvány politikai képviseletére, érdekvédelmére valamint autonómiatörekvéseire vonatkozó stratégiát a Brassó-megyei RMDSZ és EMNT. A Toró T. Tibor által moderált kerekasztal beszélgetésen Farkas Anna, Kovács Attila, a Brassó-megyei RMDSZ elnöke, a megyei tanács alelnöke, valamint Toró Tamás és Kovács Lehel vettek részt. Mind a két fél egyetértett abban, hogy az Erdélyi Magyar Egyztető Fórumot (EMEF) meg kell valósítani megyei szinten is, ennek előfutára lehetne Brassó megye. Románia régiókra való felosztása szempontjából két álláspont alakult ki: lehet, hogy a brassói magyarság szempontjából jobb, ha Székelyföldhöz és nem Szebenhez csatolják Brassót, de a nemzeti érdek szempontjából egy egységes Székelyföld régió, amely Maros, Kovászna és Hargita megyéket foglalná magába, hamarabb vezetne az óhajtott területi autonómiához.
A konferencia zárónyilatkozatban nyilvánította ki, hogy szórványgondjaink orvoslására, a szórvánnyal kiemelten foglalkozó stratégia megalkotására létrejön az EMNT Szórványtanácsa, amelynek koordinálását a Brassó megyei EMNT végzi. A kezdeményező testület döntése alapján a Szórványtanács összetétele kettős, a szórványmegyék területi képviselői mellett a tanácsban helyet kapnak mindazok a szakemberek és személyiségek, akik kiemelten foglalkoznak a szórványkérdéssel. Döntés született arról is, hogy 2010 májusának folyamán hívja össze az EMNT elnöksége az alakuló ülést.
Brassó, 2010
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Brassó Megyei Szervezete 2010. április 16–17-én szervezte meg az I. Konferenciát az Erdélyi Szórványért. A konferencia fő témájaként az szórványban éltethető autonómiatörekvéseket jelölték meg, és arra próbáltak rávilágítani, hogy a megmaradás küszöbén lévő szórványmagyarság különös odafigyelést, sajátos stratégiákat, programokat igényel. A kulturális és személyi elvű autonómia teljes körű megvalósítása szórványban csak összehangolt cselekvéstervvel, egyeztetett döntések által lehetséges.
A konferencia felvezetésében Toró Tamás házigazda, az EMNT Brassó Megyei szervezetének elnöke köszöntötte a meghívottakat, a konferencia védnökeit, Tőkés László európai parlamenti képviselőt, valamint Bajtai Erzsébet nagykövetné asszonyt, illetve az objektív okok miatt jelen nem lévő Németh Zsoltot, az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnökét, fideszes országgyűlési képviselőt. Toró Tamás Brassó szerepét emelte ki a dél-erdélyi szórványban, és rámutatott arra, hogy az EMNT konszociatív stratégiájának köszönhetően könnyen válhat a szórványt összefogó ernyőszervezetté.
Németh Zsolt levelét Szesztay Ádám olvasta fel. Levelében a KHTMB elnöke azt hangsúlyozta, hogy a Fidesz, amely a választásokon megszerezte a szavazatok több mint felét, azon dolgozik, hogy a kormányalakítás után azonnal teremtse meg a kettős állampolgárság megszerzésének lehetőségét a szülőföld elhagyása nélkül. A szórványra vonatkozóan kifejtette, hogy Magyarország nem tudja megállítani a szórványban zajló negatív folyamatokat, de mindazon személyek és intézmények mögé tud állni, akik helyi szinten tenni tudnak ezek visszaszorításáért. A levél felolvasása után Bajtai Erzsébet Magyarország romániai nagykövetsége részéről köszöntötte az egybegyűlteket.
A konferencia első előadását Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke tartotta, aki az Európai Unióban zajló folyamatokat ismertette, valamint világviszonylatban is kitért például Tibetre vagy az ujgur kérdésre. Elmondta, hogy Uniós szinten nemhogy a szórványkérdés, de még a kisebbségi kérdés sem vetődik fel hangsúlyosan a napi politika szintjén. Véleménye szerint a magyar kérdést egységében kell megjeleníteni uniós szinten, és ezen belül jutnának szerephez a kisebbségi- vagy a szórványlét kérdései. A szórványlétből fakadó jellegzetes gondok jó ismerőjeként – hisz Brassóban, Désen és Temesváron is szolgált lelkészként – külön stratégiát javasolt ezek orvoslására.
Szesztay Ádám, az Országgyűlés Külügyi Hivatalának főosztályvezető-helyettese Vetési László lelkipásztorral, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) szórvány-munkacsoportjának vezetőjével közösen tartott előadásán a KMKF szórványstratégiáját ismertette. A szakpolitikai célok megfogalmazása után kifejtette, hogy a meglévő, már kiépült intézményrendszerre támaszkodva lehet ezt a szórványstratégiát hatékonyan gyakorlatba ültetni.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, a temesvári Integratio Alapítvány elnöke Bodó Barnával, a Sapientia–EMTE oktatójával, a temesvári Szórvány Alapítvány elnökével tartott közös tudományos előadást a szórványról mint társadalmi kérdésről. Elmondta, hogy még a szakemberek körében sincs egyértelmű definíciója a szórványnak, sőt egyes nyelvekben – például a románban – nincs is kifejezés rá. Az előadók szerint a szórványkérdés leginkább a nyelvi határ létével azonosítható; a szórvány egy védősáv, amelynek védelme kiemelt nemzeti prioritás kell, hogy legyen.
Kovács Lehel, a Sapientia–EMTE oktatója, az EMNT Brassó megyei szervezetének ügyvezető elnöke Erdei Ildikó pszichológussal, a temesvári Nyugati Tudományegyetem oktatójával, a Temes megyei Civil Tanács elnökével közösen vetítették a közösségépítés stratégiáit a szórványra. Az előadás rámutatott arra, hogy a szórvány a magyarsággal kapcsolatos szimbólumokat értékként mutatja, vigyázza és ezek őrzésére kiválóan alkalmasok a közösségükért felelősséget vállaló csoportok. Az előadást Brassó-megyei helyzetelemzéssel, esettanulmányok bemutatásával zárták.
Ifj. Kerekes Zoltán tanító, a Viczei Bástya Alapítvány elnöke a szórványközpontok felette szükséges voltáról értekezett, majd ismertette a Bástya Alapítvány munkásságát. Az előadástól meghatódottan Bajtai Erzsébet nagykövetné felajánlotta, hogy a nagykövetség által szervezett idei Hungária jótékonysági bál bevételeit az Alapítványnak ajánlja fel.
A délután folyamán szekciókba tömörültek az oktatás, a sajtó, a művelődés, a gazdaság és az egyház szakemberei és műhelymunkákon elemezték a szórvány és az egyes szakterületek viszonyrendszerét, a prioritásokat és cselekvési stratégiákat.
Az oktatás szekciót Farkas Anna parlamenti képviselő moderálta, a műhelygyakorlaton részt vettek a Brassó megyei magyar intézményvezetők és pedagógusok. Konklúzióként azt emelhetjük ki, hogy Brassó megye minden településén a magyar nyelvű elemi oktatást biztosítani kell annak ellenére, hogy a fejkvóta-rendszer nem kisiskola párti; valamint azt, hogy két nagy szórvány-iskolaközpontot kellene létrehozni a megyében, az egyik az elméleti, a másik a gyakorlati oktatást karolná fel.
A gazdasági szekcióban a Brassó megyei magyar vállalkozók találkoztak. A Gábor Imre városi tanácsos és vállalkozó moderálta műhelymunkán előadást tartott Juhász Jácint egyetemi oktató, aki kiemelte, hogy míg a magyarság számaránya Romániában 6,6%, addig a gazdasági szférában a magyar vállalkozások nem érik el ezt az arányt. A szekcióülés fő eredménye az volt, hogy létre kell hozni a Brassói magyar vállalkozók szövetségét.
A szórvány és sajtó szekciót, melyet Veres Emese néprajzkutató, újságíró moderált, levélben köszöntötte Ambrus Attila újságíró, a MÚRE elnöke, aki az elmúlt másfél évtized legfontosabb Brassó megyei konferenciájának nevezte a rendezvényt. A műhelygyakorlaton B. Nagy Veronika tévés személyiség szórványról készült filmeket vetített, majd bemutatkoztak a Brassó megyei írott és elektronikus médiumok.
A művelődés, helytörtének, honismeret műhelygyakorlatot Kovács Lehel moderálta. A szekción megfogalmazódott, hogy értékeink megmentésének, átadásának legfontosabb közege a honismeret. Felvetődött egy egységes Brassó megyei honismereti tankönyv megírásának gondolata.
A szórvány és egyház szekciót Szegedi László esperes, a Kőhalmi Szórványdiákotthon vezetője moderálta. Kiemelte az egyház megtartó szerepét, hiszen rengeteg településen már csak az egyház az egyedüli magyar intézmény. Rávilágított, hogy ifjúsági házakat csak akkor szabad építeni, ha valóban van ifjúság az adott településen, ezzel azt sugallva, hogy a már meglévő, jól működő szórványközpontokat kell támogatni. Kihangsúlyozta, hogy a legkisebb magyar közösségeinkkel is kiemelten kell foglalkozni.
A konferencia záróakkordjaként plenáris kerekasztalon egyeztette a brassói szórvány politikai képviseletére, érdekvédelmére valamint autonómiatörekvéseire vonatkozó stratégiát a Brassó-megyei RMDSZ és EMNT. A Toró T. Tibor által moderált kerekasztal beszélgetésen Farkas Anna, Kovács Attila, a Brassó-megyei RMDSZ elnöke, a megyei tanács alelnöke, valamint Toró Tamás és Kovács Lehel vettek részt. Mind a két fél egyetértett abban, hogy az Erdélyi Magyar Egyztető Fórumot (EMEF) meg kell valósítani megyei szinten is, ennek előfutára lehetne Brassó megye. Románia régiókra való felosztása szempontjából két álláspont alakult ki: lehet, hogy a brassói magyarság szempontjából jobb, ha Székelyföldhöz és nem Szebenhez csatolják Brassót, de a nemzeti érdek szempontjából egy egységes Székelyföld régió, amely Maros, Kovászna és Hargita megyéket foglalná magába, hamarabb vezetne az óhajtott területi autonómiához.
A konferencia zárónyilatkozatban nyilvánította ki, hogy szórványgondjaink orvoslására, a szórvánnyal kiemelten foglalkozó stratégia megalkotására létrejön az EMNT Szórványtanácsa, amelynek koordinálását a Brassó megyei EMNT végzi. A kezdeményező testület döntése alapján a Szórványtanács összetétele kettős, a szórványmegyék területi képviselői mellett a tanácsban helyet kapnak mindazok a szakemberek és személyiségek, akik kiemelten foglalkoznak a szórványkérdéssel. Döntés született arról is, hogy 2010 májusának folyamán hívja össze az EMNT elnöksége az alakuló ülést.
Brassó, 2010
2010. április 19.
Magyar feliratok kerülnek a műemlékekre Kolozsváron
Sorin Apostu polgármester megígérte a kolozsvári RMDSZ-nek, hogy magyar nyelvű feliratok kerülnek a kolozsvári a műemlékekre, a többnyelvű helységnévtáblák kifüggesztéséről azonban tárgyalni akar párttársaival is.
Átadták az igénylistát. A Kolozs megyei RMDSZ folytatná a tárgyalásokat Sorin Apostu polgármesterrel
Részben eredményesen tárgyalt pénteken a Kolozs megyei RMDSZ küldöttsége Sorin Apostuval, Kolozsvár polgármesterével, a városi RMDSZ frakció által korábban benyújtott 11 pontos igénylistáról. László Attila, a szövetség Kolozs megyei szervezetének elnöke a megbeszélést követően elmondta, Apostu polgármester megígérte, hogy hamarosan magyar feliratok kerülhetnek a kincses város 139 műemlékére.
Az RMDSZ által kért többnyelvű helységnévtáblák kifüggesztéséről azonban már nem tudtak megegyezni: Apostu erről tárgyalni akar a Demokrata-liberális Párt (PDL) helyi és megyei képviselőivel is. „Nem hiszem, hogy ez 2010-ben akár nacionalista oldalon is felháborodást válthatna ki, bízom benne, hogy a helységnévtáblán a román mellett magyar és német nyelven is megjelenhet a város neve” – nyilatkozta a megbeszélésen szintén résztvevő Csoma Botond városi tanácsos. Az RMDSZ igénylistáján az is szerepelt, hogy a városháza által szervezett rendezvényekre hívjanak meg magyar előadókat is. László Attila elmondása szerint Apostu egyetértett a felvetéssel.
Nem ütköztek ellenállásba az RMDSZ képviselőinek azon követelései sem, amelyeket egyszerű adminisztratív intézkedésekkel meg lehet oldani. Így a 9. pont értelmében karácsonyi és húsvéti ünnepek alkalmával a városi közszállítási vállalat tömegközlekedési eszközein, az autóbuszokon és trolibuszokon magyarul is megjelenhetnek a köszöntők. De nem lesz gond elvileg a városháza közleményeinek magyar nyelvre fordításával és a hivatalos turisztikai tájékoztatóanyagok, szórólapok és térképek magyar nyelvű változatainak nyomtatásával sem.
László Attila szerint megállapodtak arról is, hogy lekerülnek a műemlékekről és épületekről, a magyarságot sértő feliratok, azonban arról, hogy ez hogyan fog megtörténni, nem nyilatkoztak az RMDSZ-es politikusok. A kilenc kolozsvári magyar ifjúsági szervezet által benyújtott 12 pontos igénylistáról nem ejtettek szót, bár a fiatalok nyílt levélben kerték erre László Attilát. Ezt azzal indokolták, hogy részben átfedés van a két követeléslista között, a diákok kérései között ugyanakkor olyan pontok is szerepelnek, amelyeket nem lehet megoldani a helyi adminisztráció eszközeivel.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Sorin Apostu polgármester megígérte a kolozsvári RMDSZ-nek, hogy magyar nyelvű feliratok kerülnek a kolozsvári a műemlékekre, a többnyelvű helységnévtáblák kifüggesztéséről azonban tárgyalni akar párttársaival is.
Átadták az igénylistát. A Kolozs megyei RMDSZ folytatná a tárgyalásokat Sorin Apostu polgármesterrel
Részben eredményesen tárgyalt pénteken a Kolozs megyei RMDSZ küldöttsége Sorin Apostuval, Kolozsvár polgármesterével, a városi RMDSZ frakció által korábban benyújtott 11 pontos igénylistáról. László Attila, a szövetség Kolozs megyei szervezetének elnöke a megbeszélést követően elmondta, Apostu polgármester megígérte, hogy hamarosan magyar feliratok kerülhetnek a kincses város 139 műemlékére.
Az RMDSZ által kért többnyelvű helységnévtáblák kifüggesztéséről azonban már nem tudtak megegyezni: Apostu erről tárgyalni akar a Demokrata-liberális Párt (PDL) helyi és megyei képviselőivel is. „Nem hiszem, hogy ez 2010-ben akár nacionalista oldalon is felháborodást válthatna ki, bízom benne, hogy a helységnévtáblán a román mellett magyar és német nyelven is megjelenhet a város neve” – nyilatkozta a megbeszélésen szintén résztvevő Csoma Botond városi tanácsos. Az RMDSZ igénylistáján az is szerepelt, hogy a városháza által szervezett rendezvényekre hívjanak meg magyar előadókat is. László Attila elmondása szerint Apostu egyetértett a felvetéssel.
Nem ütköztek ellenállásba az RMDSZ képviselőinek azon követelései sem, amelyeket egyszerű adminisztratív intézkedésekkel meg lehet oldani. Így a 9. pont értelmében karácsonyi és húsvéti ünnepek alkalmával a városi közszállítási vállalat tömegközlekedési eszközein, az autóbuszokon és trolibuszokon magyarul is megjelenhetnek a köszöntők. De nem lesz gond elvileg a városháza közleményeinek magyar nyelvre fordításával és a hivatalos turisztikai tájékoztatóanyagok, szórólapok és térképek magyar nyelvű változatainak nyomtatásával sem.
László Attila szerint megállapodtak arról is, hogy lekerülnek a műemlékekről és épületekről, a magyarságot sértő feliratok, azonban arról, hogy ez hogyan fog megtörténni, nem nyilatkoztak az RMDSZ-es politikusok. A kilenc kolozsvári magyar ifjúsági szervezet által benyújtott 12 pontos igénylistáról nem ejtettek szót, bár a fiatalok nyílt levélben kerték erre László Attilát. Ezt azzal indokolták, hogy részben átfedés van a két követeléslista között, a diákok kérései között ugyanakkor olyan pontok is szerepelnek, amelyeket nem lehet megoldani a helyi adminisztráció eszközeivel.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 19.
Policy Solutions: Sógor Csaba és Bauer Edit a legaktívabb határon túli magyar EP-képviselő
Kisebbségvédő munkájuk során felszólalásokban az erdélyi Sógor Csaba, szakpolitikában a felvidéki Bauer Edit volt a legaktívabb a határon túli magyar európai parlamenti (EP) képviselők közül 2010 első negyedévében - áll a Policy Solutions negyedéves jelentésében.
A közpolitikai és politikai kommunikációs tanácsadó intézet az öt határon túli - egyaránt az európai néppárti frakcióhoz tartozó - magyar EP-képviselő felszólalásait, jogalkotó tevékenységét, médiajelenlétét vizsgálta, és elemzését hétfőn juttatta el az MTI-hez.
Eszerint 2010 első negyedévében a három erdélyi képviselő munkáját a kisebbségi ügyek kapcsolták össze. A legaktívabb Sógor Csaba volt, tizenegy parlamenti felszólalásában napirenden tartotta a szlovák nyelvtörvény és a kárpátaljai magyarok oktatási nehézségeinek ügyét, de ugyanúgy felszólalt, ha az egyiptomi és a malajziai keresztény közösség, a burmai kisebbségek vagy a tibeti nép jogairól volt szó.
A kisebbségi témában szintén hagyományosan aktív Tőkés László EP-szereplésével kapcsolatban az elemzés azt hangsúlyozza, hogy rendszeresen számon kéri az emberi jogok normáit az unión kívüli országokon is. A vizsgált időszakban ő használta a legkeményebb szavakat - állapítja meg az elemzés -: a folytatódó szerbiai magyarverésekkel kapcsolatban "délvidéki magyarellenes terrorizmusról" beszélt. A magyarországi sajtóban - a romániai besúgólisták nyilvánosságra hozatala és magánéletbeli válsága okán - a legtöbb hír szintén Tőkés Lászlóhoz kapcsolódott.
Az elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozó RMDSZ-es Winkler Gyula fontosnak tartotta a kisebbségi sajtóorgánumok támogatását - írja az intézet. A görög válsággal összefüggésben a képviselő bírálta az EU-t, mondván, "nem a nagy tagállamok cinikus tanácsaira", hanem az uniós szolidaritás növelésére van szükség.
A két felvidéki képviselő tevékenységéből - emeli ki a Policy Solutions - a médiában a legnagyobb visszhangot a felvidéki magyarság életérzését bemutató kisfilm, a "Felvidék, én így szeretlek!" váltotta ki, amely Bauer Edit anyagi támogatásával készült, és amelyet több tízezren töltöttek le az internetről.
Az elemzés hangsúlyozza, hogy a vizsgált időszakban Bauer Edit elsősorban nőjogi témákban volt aktív: állásfoglalási indítványt nyújtott be a - főleg nőket érintő - emberkereskedelem elleni keményebb európai fellépésért, és szakbizottsági véleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy az EU költségvetésének tervezésekor jobban figyelembe kellene venni a nemek közti esélyegyenlőség szempontjait.
A felvidéki Mészáros Alajos több témakörben is felszólalt a Policy Solutions adatai szerint. Az intézet azt emeli ki, hogy emlékeztette képviselőtársait: a 27 tagállam közül öt - Ciprus, Görögország, Románia, Szlovákia és Spanyolország - még nem ismerte el Koszovó függetlenségét. A képviselő Európai Parlamenten kívüli aktivitásáról is beszámol az elemzés: több írása jelent meg; az egyikben védelmébe veszi Sólyom László államfő kijelentését, miszerint a határon túli magyar diákoknak az adott ország nyelvét idegen nyelvként kellene oktatni.
MTI
Kisebbségvédő munkájuk során felszólalásokban az erdélyi Sógor Csaba, szakpolitikában a felvidéki Bauer Edit volt a legaktívabb a határon túli magyar európai parlamenti (EP) képviselők közül 2010 első negyedévében - áll a Policy Solutions negyedéves jelentésében.
A közpolitikai és politikai kommunikációs tanácsadó intézet az öt határon túli - egyaránt az európai néppárti frakcióhoz tartozó - magyar EP-képviselő felszólalásait, jogalkotó tevékenységét, médiajelenlétét vizsgálta, és elemzését hétfőn juttatta el az MTI-hez.
Eszerint 2010 első negyedévében a három erdélyi képviselő munkáját a kisebbségi ügyek kapcsolták össze. A legaktívabb Sógor Csaba volt, tizenegy parlamenti felszólalásában napirenden tartotta a szlovák nyelvtörvény és a kárpátaljai magyarok oktatási nehézségeinek ügyét, de ugyanúgy felszólalt, ha az egyiptomi és a malajziai keresztény közösség, a burmai kisebbségek vagy a tibeti nép jogairól volt szó.
A kisebbségi témában szintén hagyományosan aktív Tőkés László EP-szereplésével kapcsolatban az elemzés azt hangsúlyozza, hogy rendszeresen számon kéri az emberi jogok normáit az unión kívüli országokon is. A vizsgált időszakban ő használta a legkeményebb szavakat - állapítja meg az elemzés -: a folytatódó szerbiai magyarverésekkel kapcsolatban "délvidéki magyarellenes terrorizmusról" beszélt. A magyarországi sajtóban - a romániai besúgólisták nyilvánosságra hozatala és magánéletbeli válsága okán - a legtöbb hír szintén Tőkés Lászlóhoz kapcsolódott.
Az elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozó RMDSZ-es Winkler Gyula fontosnak tartotta a kisebbségi sajtóorgánumok támogatását - írja az intézet. A görög válsággal összefüggésben a képviselő bírálta az EU-t, mondván, "nem a nagy tagállamok cinikus tanácsaira", hanem az uniós szolidaritás növelésére van szükség.
A két felvidéki képviselő tevékenységéből - emeli ki a Policy Solutions - a médiában a legnagyobb visszhangot a felvidéki magyarság életérzését bemutató kisfilm, a "Felvidék, én így szeretlek!" váltotta ki, amely Bauer Edit anyagi támogatásával készült, és amelyet több tízezren töltöttek le az internetről.
Az elemzés hangsúlyozza, hogy a vizsgált időszakban Bauer Edit elsősorban nőjogi témákban volt aktív: állásfoglalási indítványt nyújtott be a - főleg nőket érintő - emberkereskedelem elleni keményebb európai fellépésért, és szakbizottsági véleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy az EU költségvetésének tervezésekor jobban figyelembe kellene venni a nemek közti esélyegyenlőség szempontjait.
A felvidéki Mészáros Alajos több témakörben is felszólalt a Policy Solutions adatai szerint. Az intézet azt emeli ki, hogy emlékeztette képviselőtársait: a 27 tagállam közül öt - Ciprus, Görögország, Románia, Szlovákia és Spanyolország - még nem ismerte el Koszovó függetlenségét. A képviselő Európai Parlamenten kívüli aktivitásáról is beszámol az elemzés: több írása jelent meg; az egyikben védelmébe veszi Sólyom László államfő kijelentését, miszerint a határon túli magyar diákoknak az adott ország nyelvét idegen nyelvként kellene oktatni.
MTI
2010. április 20.
Egyházi demográfiai adatok és bibliodráma
Nagyvárad – Hétfőn kezdődödött és szombat estig tart a diákszervezet és az egyes szakok által szervezett Partiumi Egyetemi Napok a PKE-en. Az első nap a teológia szak rendezvényeire került sor.
A napokban zajló Partiumi Egyetemi Napok rendhagyó módon nyújt bemutatkozási lehetőséget a felsőoktatási tanintézet szakjai számára. Az egy hetes rendezvénysorozat egyesíti mindazokat a rendezvényeket, melyeket az egyes szakok már több éves hagyományként minden tanévben megszerveznek. Az első nap a Teológia Tanszék diákjai és oktatói, illetve a diákszövetség által szervezett programokra került sor az egyetem Bartók termében. Elsőként Dr. Szilágyi Ferenc a tanszék oktatója tartott érdekes előadást Történelmi felekezetek demográfiai állapota a Partiumban címmel. Az előadó a partiumi történelmi egyházak múltjára vonatkozó, nyolc éve tartó kutatásainak eredményét mutatta be a vetített képes elődás során.
Érdekes adatok
Érdekes adatok hangzottak el úgy a római katolikus, a protestáns, továbbá a román történelmi egyházak demográfiai változásaival kapcsolatosan. Több történelmi tényező határozta meg a Partiumban élők felekezeti hovatartozását. A 16. században, amikor összeomlott a magyar államszervezet – így az egyházszervezet is – a hagyományosan katolikus Nagyváradon megszűnik a püspökség. A protestantizmus terjedésével a lutheránus, majd pedig a kálvini tanok is dominálnak a térségben. A római katolikus egyházrestaurálására az 1600-as évek végén kerül sor, amikor is katolikusokat – a németek mellett többek között szlovákokat – telepítenek a megyébe. A rekatolizáció az itt élő románok körében is jelentős volt, 1775-ben megalakul a görög katolikus nagyváradi egyházmegye is. Román reformátusok is élnek a térségben, a róluk szóló utolsó feljegyzés az 18. század elején volt Diófáson. Nem egyezik ebben a tekintetben a román és a magyar történetírás, ugyanis az előbbi szerint csak látszatra vették fel a románok a református hitet.
Fogyatkozó lélekszám
Trianon, majd a második bécsi döntés értelemszerűen újabb változásokat szül az egyházi berendezkedésben. Jelentős demográfiai változások történnek, melyek napjainkig is kihatnak. Érmihályfalván például 1992-ig meghatszorozódik a római katolikusok száma, majd 2002-ig hirtelen újra csökkeni kezd a katolikusok lélekszáma Nagyváradhoz hasonlóan. A reformátusok elsősorban a szórványközösségekben kezdenek fogyatkozni, például Gyantán az ezer reformátusból 1992-ig már csak 200 marad. A természetes népszaporulat mellett az emigráció is fontos szempont lett a felekezetek demográfiai alakulásában. Az előadó végezetül röviden szólt a görög katolikusok és az ortodoxok partiumi demográfiai adatairól is. Végső következtetésként elhangzott: az ortodoxok jönnek ki a legjobban a mérlegvonásból. A délután további részében Kasza Ida tanszékvezető-helyettes szervezésében egy bibliodráma is bemutatásra került , mely a féltékenység témáját dolgozta fel játékos, interaktív módon.
erdon.ro,
Nagyvárad – Hétfőn kezdődödött és szombat estig tart a diákszervezet és az egyes szakok által szervezett Partiumi Egyetemi Napok a PKE-en. Az első nap a teológia szak rendezvényeire került sor.
A napokban zajló Partiumi Egyetemi Napok rendhagyó módon nyújt bemutatkozási lehetőséget a felsőoktatási tanintézet szakjai számára. Az egy hetes rendezvénysorozat egyesíti mindazokat a rendezvényeket, melyeket az egyes szakok már több éves hagyományként minden tanévben megszerveznek. Az első nap a Teológia Tanszék diákjai és oktatói, illetve a diákszövetség által szervezett programokra került sor az egyetem Bartók termében. Elsőként Dr. Szilágyi Ferenc a tanszék oktatója tartott érdekes előadást Történelmi felekezetek demográfiai állapota a Partiumban címmel. Az előadó a partiumi történelmi egyházak múltjára vonatkozó, nyolc éve tartó kutatásainak eredményét mutatta be a vetített képes elődás során.
Érdekes adatok
Érdekes adatok hangzottak el úgy a római katolikus, a protestáns, továbbá a román történelmi egyházak demográfiai változásaival kapcsolatosan. Több történelmi tényező határozta meg a Partiumban élők felekezeti hovatartozását. A 16. században, amikor összeomlott a magyar államszervezet – így az egyházszervezet is – a hagyományosan katolikus Nagyváradon megszűnik a püspökség. A protestantizmus terjedésével a lutheránus, majd pedig a kálvini tanok is dominálnak a térségben. A római katolikus egyházrestaurálására az 1600-as évek végén kerül sor, amikor is katolikusokat – a németek mellett többek között szlovákokat – telepítenek a megyébe. A rekatolizáció az itt élő románok körében is jelentős volt, 1775-ben megalakul a görög katolikus nagyváradi egyházmegye is. Román reformátusok is élnek a térségben, a róluk szóló utolsó feljegyzés az 18. század elején volt Diófáson. Nem egyezik ebben a tekintetben a román és a magyar történetírás, ugyanis az előbbi szerint csak látszatra vették fel a románok a református hitet.
Fogyatkozó lélekszám
Trianon, majd a második bécsi döntés értelemszerűen újabb változásokat szül az egyházi berendezkedésben. Jelentős demográfiai változások történnek, melyek napjainkig is kihatnak. Érmihályfalván például 1992-ig meghatszorozódik a római katolikusok száma, majd 2002-ig hirtelen újra csökkeni kezd a katolikusok lélekszáma Nagyváradhoz hasonlóan. A reformátusok elsősorban a szórványközösségekben kezdenek fogyatkozni, például Gyantán az ezer reformátusból 1992-ig már csak 200 marad. A természetes népszaporulat mellett az emigráció is fontos szempont lett a felekezetek demográfiai alakulásában. Az előadó végezetül röviden szólt a görög katolikusok és az ortodoxok partiumi demográfiai adatairól is. Végső következtetésként elhangzott: az ortodoxok jönnek ki a legjobban a mérlegvonásból. A délután további részében Kasza Ida tanszékvezető-helyettes szervezésében egy bibliodráma is bemutatásra került , mely a féltékenység témáját dolgozta fel játékos, interaktív módon.
erdon.ro,
2010. április 21.
Kapcsolatbővítés a szórványvidékkel
Hargita Megye Tanácsa és a Reconstructio 2005 Egyesület Összetartozunk közösségépítő programjának 2010.-re szóló egyezményét Borboly Csaba és Sütő Udvari Magda elnökök ma délben látták el kézjegyükkel a Magyar Ház Civil termében.
Az eseményen részt vett Hargita megye önkormányzatának küldöttsége, a program keretében 2009-ben támogatott Temes megyei szervezetek képviselői, a Temes megyei RMDSZ szervezet elnöke és Temes megye alprefektusa.
Borboly Csaba Hargita megyei elnök a találkozó során bejelentette: a Beszterce és Temes megyei magyar közösségek mellett Kolozs megyei, valamint a Kárpátokon túli közösségeket is bevonnának az Összetartozunk szórványgondozási programba. Zonda Erika, a Hargita Megyei Tanács programirodájának vezetője ismertette az Összetartozunk program 2010. évi Temes megyei vonatkozású terveit. Az idei kulturális csereakciókban kézművesek, képzőművészek és hagyományőrzők vesznek részt, de várják a Temes megyeiek részvételét a Hargita megyei önkormányzat szervezésében sorra kerülő pedagógusok fórumán, a szüreti bálon és a civil konferencián.
A Hargita megyei önkormányzat és Temes megyei partnere, a Reconstructio 2005 Egyesület közötti együttműködési egyezmény aláírása után Borboly Csaba hargitai tanácselnök az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „Annak örvendek, hogy a múlt év őszén kitűzött célokat nagyjából teljesíteni tudtuk, megtörténtek a kapcsolatfelvételek és az első közös események, kulturális cserék, aminek köszönhetően nőtt a bizalom a program iránt mindkét irányból. Ebben az évben a fő célunk az, hogy próbáljuk meg „decentralizálni” együttműködésünket: ne megyei szinten találjuk ki, hogy mi a jó a közösségeinknek és azt próbáljuk erőltetni, hanem próbáljuk meg a Temes és Hargita megyei közösségeinket egymással összekapcsolni. A programtervünkben elég sok rendezvény szerepel, amelyek akár a tudtunk nélkül is megvalósulhatnak. A Hargita megyei tanács pályázati kiírásaiban plusz pontokat ítélünk meg azoknak a pályázó szervezeteknek, amelyek Beszterce és Temes megyei partnereket vonnak be ifjúsági, sport, kulturális, gazdasági vagy turisztikai programjaikba. Én bízom benne, hogy ki fognak teljesedni ezek a kapcsolatok és a székelységnek nem csak Magyarországgal, hanem az eddig számunkra „légüres teret” jelentő szórványvidékkel is szerteágazó és tartalmas kapcsolatrendszere alakul ki.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
Hargita Megye Tanácsa és a Reconstructio 2005 Egyesület Összetartozunk közösségépítő programjának 2010.-re szóló egyezményét Borboly Csaba és Sütő Udvari Magda elnökök ma délben látták el kézjegyükkel a Magyar Ház Civil termében.
Az eseményen részt vett Hargita megye önkormányzatának küldöttsége, a program keretében 2009-ben támogatott Temes megyei szervezetek képviselői, a Temes megyei RMDSZ szervezet elnöke és Temes megye alprefektusa.
Borboly Csaba Hargita megyei elnök a találkozó során bejelentette: a Beszterce és Temes megyei magyar közösségek mellett Kolozs megyei, valamint a Kárpátokon túli közösségeket is bevonnának az Összetartozunk szórványgondozási programba. Zonda Erika, a Hargita Megyei Tanács programirodájának vezetője ismertette az Összetartozunk program 2010. évi Temes megyei vonatkozású terveit. Az idei kulturális csereakciókban kézművesek, képzőművészek és hagyományőrzők vesznek részt, de várják a Temes megyeiek részvételét a Hargita megyei önkormányzat szervezésében sorra kerülő pedagógusok fórumán, a szüreti bálon és a civil konferencián.
A Hargita megyei önkormányzat és Temes megyei partnere, a Reconstructio 2005 Egyesület közötti együttműködési egyezmény aláírása után Borboly Csaba hargitai tanácselnök az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „Annak örvendek, hogy a múlt év őszén kitűzött célokat nagyjából teljesíteni tudtuk, megtörténtek a kapcsolatfelvételek és az első közös események, kulturális cserék, aminek köszönhetően nőtt a bizalom a program iránt mindkét irányból. Ebben az évben a fő célunk az, hogy próbáljuk meg „decentralizálni” együttműködésünket: ne megyei szinten találjuk ki, hogy mi a jó a közösségeinknek és azt próbáljuk erőltetni, hanem próbáljuk meg a Temes és Hargita megyei közösségeinket egymással összekapcsolni. A programtervünkben elég sok rendezvény szerepel, amelyek akár a tudtunk nélkül is megvalósulhatnak. A Hargita megyei tanács pályázati kiírásaiban plusz pontokat ítélünk meg azoknak a pályázó szervezeteknek, amelyek Beszterce és Temes megyei partnereket vonnak be ifjúsági, sport, kulturális, gazdasági vagy turisztikai programjaikba. Én bízom benne, hogy ki fognak teljesedni ezek a kapcsolatok és a székelységnek nem csak Magyarországgal, hanem az eddig számunkra „légüres teret” jelentő szórványvidékkel is szerteágazó és tartalmas kapcsolatrendszere alakul ki.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2010. április 21.
Játék a tisztségekkel
Kinevezték, ugyanaznap visszahívták
Bár április 19-én a RMDSZ és Demokrata Liberális Párt (PDL) közötti megegyezés alapján dr. Ács Valériát, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Egészségügyi Programok részlegén dolgozó tanácsosát nevezték ki az intézmény elnöki székébe, a tegnap délre meghirdetett sajtótájékoztató, amelyről azt gondolhattuk, hogy az új elnököt iktatják be a funkciójába, elmaradt. Az okokról az intézmény sajtóosztályán visszautasították a tájékoztatást.
A titokzatosság hátteréről később kiderült, hogy még ugyanazon a napon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnöke, aki néhány órával azelőtt aláírta, vissza is vonta Ács doktornő kinevezését, s a korábbi elnököt, dr. Crisan Radut helyezte vissza az intézmény élére az újabb versenyvizsga megszervezéséig.
Anélkül, hogy kétségbe vonnánk az igazgató hozzáértését, továbbá azt, hogy az egészségügyi szolgáltatókkal való szerződéskötés idején nehéz helyzetben van a pénztár (eddig 45 dossziét utasítottak el valamilyen hiányosság miatt), elfogadhatatlannak tűnik, hogy az országos pénztár vezetősége ugyanazon a napon miért ír alá két különböző kinevezést, emberek idegeivel és tekintélyével játszva, a saját és a kormányzó párt becsületéről nem is beszélve.
Kelemen Atilla még reménykedik
Kérdésünkre Kelemen Atilla képviselő, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke érthetetlennek nevezte a bizonytalankodást, arra hivatkozva, hogy a két párt közötti megegyezés alapján az RMDSZ-t illeti meg a tisztség, majd reményét fejezte ki, hogy a probléma megoldódik.
Ami kétségesnek tűnik, ha egy korábbi hasonló helyzetre gondolunk, amikor 2007-ben dr. Vass Leventét egyik nap kinevezték a megyei kórház élére, majd másnapra visszavonták a kinevezést, ami a kellő súlyú politikai kiállás hiánya miatt érvényben is maradt.
Megkeresésünkre dr. Vass Levente, aki jelenleg az egészségügyi miniszter tanácsosa, nem akarta elhinni, hogy a három évvel ezelőtt történtek újra megismétlődhetnek. Amikor erről személyesen meggyőződött, kijelentette, hogy az Egészségügyi Minisztérium nevében elhatárolódik ettől a sajnálatos "játszmától", és hozzátette: az illetékeseknek minél hamarabb lépniük kell, hogy orvosolják a helyzetet.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
Kinevezték, ugyanaznap visszahívták
Bár április 19-én a RMDSZ és Demokrata Liberális Párt (PDL) közötti megegyezés alapján dr. Ács Valériát, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Egészségügyi Programok részlegén dolgozó tanácsosát nevezték ki az intézmény elnöki székébe, a tegnap délre meghirdetett sajtótájékoztató, amelyről azt gondolhattuk, hogy az új elnököt iktatják be a funkciójába, elmaradt. Az okokról az intézmény sajtóosztályán visszautasították a tájékoztatást.
A titokzatosság hátteréről később kiderült, hogy még ugyanazon a napon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnöke, aki néhány órával azelőtt aláírta, vissza is vonta Ács doktornő kinevezését, s a korábbi elnököt, dr. Crisan Radut helyezte vissza az intézmény élére az újabb versenyvizsga megszervezéséig.
Anélkül, hogy kétségbe vonnánk az igazgató hozzáértését, továbbá azt, hogy az egészségügyi szolgáltatókkal való szerződéskötés idején nehéz helyzetben van a pénztár (eddig 45 dossziét utasítottak el valamilyen hiányosság miatt), elfogadhatatlannak tűnik, hogy az országos pénztár vezetősége ugyanazon a napon miért ír alá két különböző kinevezést, emberek idegeivel és tekintélyével játszva, a saját és a kormányzó párt becsületéről nem is beszélve.
Kelemen Atilla még reménykedik
Kérdésünkre Kelemen Atilla képviselő, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke érthetetlennek nevezte a bizonytalankodást, arra hivatkozva, hogy a két párt közötti megegyezés alapján az RMDSZ-t illeti meg a tisztség, majd reményét fejezte ki, hogy a probléma megoldódik.
Ami kétségesnek tűnik, ha egy korábbi hasonló helyzetre gondolunk, amikor 2007-ben dr. Vass Leventét egyik nap kinevezték a megyei kórház élére, majd másnapra visszavonták a kinevezést, ami a kellő súlyú politikai kiállás hiánya miatt érvényben is maradt.
Megkeresésünkre dr. Vass Levente, aki jelenleg az egészségügyi miniszter tanácsosa, nem akarta elhinni, hogy a három évvel ezelőtt történtek újra megismétlődhetnek. Amikor erről személyesen meggyőződött, kijelentette, hogy az Egészségügyi Minisztérium nevében elhatárolódik ettől a sajnálatos "játszmától", és hozzátette: az illetékeseknek minél hamarabb lépniük kell, hogy orvosolják a helyzetet.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 21.
Vidám nyelvöltők
Marosvásárhelyen a mozgókiállítás
Aligha volt még ilyen jókedvű utazóközönsége egy mozdulatlan járműnek, mint annak a citromsárga autóbusznak, amely tegnap óta várakozik a Bolyai líceum ebédlőjének udvara előtt. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a Balassi Intézet tavaly, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján indította útjára a Nyelvet öltünk! című mozgókiállítást, melynek látványossága maga a nyelv, illetve a magyar nyelvközösség aktuális nyelvhasználata. Az egyedi jármű már bejárta Magyarországot, majd Erdély felé vette az irányt: Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Kolozsváron is megfordult, a marosvásárhelyi háromnapos pihenő után pedig Székelyudvarhelyre, onnan Csíkszeredába, Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre, majd Brassóba, végül Dévára tart. A vendégtárlat nálunk töltött első délelőttjén már 67 szimbolikus, Babits–Örkény–Tamási karikatúrás buszjegyet osztottak ki a szervezők.
– A buszunkra felszálló diákok egyik kedvence a Kazinczy-kvíz, ez egy érintőképernyős játék a nyelvújítási szavakról. Ugyanakkor a különféle nyelvi érdekességeket, térképeket is nagyon kedveli ez a korosztály, és a nyelvtörőink is népszerűnek bizonyulnak – mondta Kőrös Kata "buszkísérő", a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, akitől azt is megtudtuk, az erdélyi iskolai csoportok jobban érdeklődnek a kiállítás iránt, mint az anyaországiak.
– A busz egész felépítése tetszik. Amikor hallottam, hogy jön ide egy mozgókiállítás, valami fabódéra vagy tolókocsira gondoltam, ez a megoldás viszont zseniális. Nagyon élvezem ezt az "utazást" – mondta a hatodikos Fosztó Mátyás, miközben éppen arra igyekezett választ "érinteni", hogy mit neveztek nádméznek nyelvújítás előtti eleink.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
Marosvásárhelyen a mozgókiállítás
Aligha volt még ilyen jókedvű utazóközönsége egy mozdulatlan járműnek, mint annak a citromsárga autóbusznak, amely tegnap óta várakozik a Bolyai líceum ebédlőjének udvara előtt. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a Balassi Intézet tavaly, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján indította útjára a Nyelvet öltünk! című mozgókiállítást, melynek látványossága maga a nyelv, illetve a magyar nyelvközösség aktuális nyelvhasználata. Az egyedi jármű már bejárta Magyarországot, majd Erdély felé vette az irányt: Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Kolozsváron is megfordult, a marosvásárhelyi háromnapos pihenő után pedig Székelyudvarhelyre, onnan Csíkszeredába, Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre, majd Brassóba, végül Dévára tart. A vendégtárlat nálunk töltött első délelőttjén már 67 szimbolikus, Babits–Örkény–Tamási karikatúrás buszjegyet osztottak ki a szervezők.
– A buszunkra felszálló diákok egyik kedvence a Kazinczy-kvíz, ez egy érintőképernyős játék a nyelvújítási szavakról. Ugyanakkor a különféle nyelvi érdekességeket, térképeket is nagyon kedveli ez a korosztály, és a nyelvtörőink is népszerűnek bizonyulnak – mondta Kőrös Kata "buszkísérő", a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, akitől azt is megtudtuk, az erdélyi iskolai csoportok jobban érdeklődnek a kiállítás iránt, mint az anyaországiak.
– A busz egész felépítése tetszik. Amikor hallottam, hogy jön ide egy mozgókiállítás, valami fabódéra vagy tolókocsira gondoltam, ez a megoldás viszont zseniális. Nagyon élvezem ezt az "utazást" – mondta a hatodikos Fosztó Mátyás, miközben éppen arra igyekezett választ "érinteni", hogy mit neveztek nádméznek nyelvújítás előtti eleink.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 21.
Tanszünet az iskolákban
Miután tegnap sem sikerült megállapodásra jutniuk Daniel Funeriu oktatási miniszterrel, mindenképp megtartják holnap a korábban meghirdetett általános sztrájkjukat az oktatási szakszervezetek. Van, aki nem csatlakozik.
Eredménytelen tárgyalás. Biztosnak látszik immár a csütörtöki általános oktatási sztrájk
Tanítási szünet lesz holnap várhatóan az ország szinte valamennyi oktatási intézményében, miután a tanügyi szakszervezeteknek tegnapi egyeztetésükön sem sikerült megállapodásra jutniuk Daniel Funeriu oktatási miniszterrel.
A három nagy tanügyi szakszervezet, a FSLI, a Spiru Haret, valamint a FEN vezetői a tárgyalásokat követően leszögezték, holnap mindenképp megtartják a korábban meghirdetett általános sztrájkjukat, ugyanakkor abbéli elégedetlenségüknek is hangot adtak, hogy a szaktárca vezetője nem is hozta szóba a tiltakozó akciót.
Az egyeztetésen főként a készülő oktatási törvényről, illetve a tanügyben felmerülő különböző gondokról tárgyaltak. Liviu Pop, a FSLI főtitkára elmondta, a 114-es sürgősségi kormányrendeletről, a különböző juttatásokról is szó esett, azonban a tárgyaló partnereknek egyetlen témában sem sikerült közös álláspontra helyezkedniük.
A miniszter eközben felszólította a szakszervezetieket, hogy kezdjék el ismét bevezetni a jegyeket, minősítéseket a naplóba, illetve vegyenek részt az érettségin, s szervezzék meg az egységes félévi dolgozatírásokat, szerinte ugyanis mindezek megtagadása törvényellenes cselekedetnek minősül.
Sztrájk a Nagyváradi Egyetemen
Sztrájkot hirdetett a Nagyváradi Egyetem diákszervezete. Az Adrian Dumitru Dume, az egyetem szenátusában részt vevő hallgatók elnöke által aláírt közleményben az áll, hogy az oktatókkal együtt békésen kívánnak tiltakozni a hamarosan a parlament elé kerülő tanügyi törvénytervezet ellen.
„Ezúton arra biztatom az egyetem összes hallgatóját, hogy csatlakozzanak az országos kezdeményezéshez, és ne jelenjenek meg az órákon, mert ha a törvényt jelenlegi formájában fogadja el Románia parlamentje, a fiatal generáció akadémiai előmenetele kerül veszélybe” – fogalmaz a levélben az elnök. Dume úgy véli, hogy a tervezett egyetem-összevonások miatt számos hallgató a tanulmányi eredményeitől függetlenül elveszítheti költségtérítéses helyét, és ha a tanügyi törvényt mostani formájában ültetik gyakorlatba, a diákoknak semmilyen beleszólásuk nem lesz az intézmény működésébe, ráadásul nem is lesz, aki megvédje őket „az egyetemen kívülről származó vezetőség visszaéléseitől”, amely vezetőség szerintük csak a saját anyagi jólétét és nem a felsőoktatási intézmény sorsát tartja szem előtt.
A szabályozás a közlemény szerint a legkárosabb, amely valaha a romániai oktatási rendszert sújtotta. A tanügyi törvényt elsietettnek és következetlennek nevezi Dume, és elfogadhatatlannak tartja, hogy egy európai uniós tagállamban olyan szabályt is megfogalmazhattak, mely szerint az egyetemisták saját lakásai egyetemi területnek számítanak.
Nagy Orsolya
„Elmagyaráztuk a szaktárcavezetőnek, hogy ezek közül a cselekedetek közül egyik sem illegális. Senki nem kényszeríthet minket arra, hogy részt vegyünk ezeken a megmérettetéseken, ha azért minket nem fizetnek ki. S arra sem kényszeríthet senki, hogy beírjuk a jegyeket, minősítéseket a naplóba” – részletezte Liviu Pop.
Ugyanakkor arra is kitért, hogy ha a felmerülő gondokat az illetékes hatóságok nem orvosolják belátható időn belül, akkor a problémák súlyosbodni fognak. Hiszen – tette hozzá – május végén, július elején folytatódik az érettségi, azonban az oktatók készek arra, hogy ebben az időszakban meghatározatlan ideig felfüggesszék a tanítást.
Tudor Spiridon, a Spiru Haret szakszervezeti tömörülés vezetője ismételten hangsúlyozta, hogy a megyei tanfelügyelőségek, illetve az oktatási intézmények igazgatói folyamatosan zsarolják azokat a pedagógusokat, akik részt vesznek a vizsgáztató bizottságokban.
A szakszervezeti vezetők egyébként úgy ítélik meg, a tegnapi tárgyalás egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy sikerült megállapodniuk, pénteken ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az érdekvédelmiek és az oktatási minisztérium képviselői, hogy a pluszjuttatásokról egyeztessenek.
„Amikor a juttatásokról esik szó, az oktatási tárcavezető vagy nem akarja megoldani a problémát, vagy csak kitérő válaszokat ad” – ecsetelte Spiridon.
A szakszervezeti vezetők ugyanakkor arról is tájékoztattak, hogy több megye tanárai nem csatlakoznak a tiltakozó akcióhoz, példaként Buzău és Brassó megyét említették meg.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)
Miután tegnap sem sikerült megállapodásra jutniuk Daniel Funeriu oktatási miniszterrel, mindenképp megtartják holnap a korábban meghirdetett általános sztrájkjukat az oktatási szakszervezetek. Van, aki nem csatlakozik.
Eredménytelen tárgyalás. Biztosnak látszik immár a csütörtöki általános oktatási sztrájk
Tanítási szünet lesz holnap várhatóan az ország szinte valamennyi oktatási intézményében, miután a tanügyi szakszervezeteknek tegnapi egyeztetésükön sem sikerült megállapodásra jutniuk Daniel Funeriu oktatási miniszterrel.
A három nagy tanügyi szakszervezet, a FSLI, a Spiru Haret, valamint a FEN vezetői a tárgyalásokat követően leszögezték, holnap mindenképp megtartják a korábban meghirdetett általános sztrájkjukat, ugyanakkor abbéli elégedetlenségüknek is hangot adtak, hogy a szaktárca vezetője nem is hozta szóba a tiltakozó akciót.
Az egyeztetésen főként a készülő oktatási törvényről, illetve a tanügyben felmerülő különböző gondokról tárgyaltak. Liviu Pop, a FSLI főtitkára elmondta, a 114-es sürgősségi kormányrendeletről, a különböző juttatásokról is szó esett, azonban a tárgyaló partnereknek egyetlen témában sem sikerült közös álláspontra helyezkedniük.
A miniszter eközben felszólította a szakszervezetieket, hogy kezdjék el ismét bevezetni a jegyeket, minősítéseket a naplóba, illetve vegyenek részt az érettségin, s szervezzék meg az egységes félévi dolgozatírásokat, szerinte ugyanis mindezek megtagadása törvényellenes cselekedetnek minősül.
Sztrájk a Nagyváradi Egyetemen
Sztrájkot hirdetett a Nagyváradi Egyetem diákszervezete. Az Adrian Dumitru Dume, az egyetem szenátusában részt vevő hallgatók elnöke által aláírt közleményben az áll, hogy az oktatókkal együtt békésen kívánnak tiltakozni a hamarosan a parlament elé kerülő tanügyi törvénytervezet ellen.
„Ezúton arra biztatom az egyetem összes hallgatóját, hogy csatlakozzanak az országos kezdeményezéshez, és ne jelenjenek meg az órákon, mert ha a törvényt jelenlegi formájában fogadja el Románia parlamentje, a fiatal generáció akadémiai előmenetele kerül veszélybe” – fogalmaz a levélben az elnök. Dume úgy véli, hogy a tervezett egyetem-összevonások miatt számos hallgató a tanulmányi eredményeitől függetlenül elveszítheti költségtérítéses helyét, és ha a tanügyi törvényt mostani formájában ültetik gyakorlatba, a diákoknak semmilyen beleszólásuk nem lesz az intézmény működésébe, ráadásul nem is lesz, aki megvédje őket „az egyetemen kívülről származó vezetőség visszaéléseitől”, amely vezetőség szerintük csak a saját anyagi jólétét és nem a felsőoktatási intézmény sorsát tartja szem előtt.
A szabályozás a közlemény szerint a legkárosabb, amely valaha a romániai oktatási rendszert sújtotta. A tanügyi törvényt elsietettnek és következetlennek nevezi Dume, és elfogadhatatlannak tartja, hogy egy európai uniós tagállamban olyan szabályt is megfogalmazhattak, mely szerint az egyetemisták saját lakásai egyetemi területnek számítanak.
Nagy Orsolya
„Elmagyaráztuk a szaktárcavezetőnek, hogy ezek közül a cselekedetek közül egyik sem illegális. Senki nem kényszeríthet minket arra, hogy részt vegyünk ezeken a megmérettetéseken, ha azért minket nem fizetnek ki. S arra sem kényszeríthet senki, hogy beírjuk a jegyeket, minősítéseket a naplóba” – részletezte Liviu Pop.
Ugyanakkor arra is kitért, hogy ha a felmerülő gondokat az illetékes hatóságok nem orvosolják belátható időn belül, akkor a problémák súlyosbodni fognak. Hiszen – tette hozzá – május végén, július elején folytatódik az érettségi, azonban az oktatók készek arra, hogy ebben az időszakban meghatározatlan ideig felfüggesszék a tanítást.
Tudor Spiridon, a Spiru Haret szakszervezeti tömörülés vezetője ismételten hangsúlyozta, hogy a megyei tanfelügyelőségek, illetve az oktatási intézmények igazgatói folyamatosan zsarolják azokat a pedagógusokat, akik részt vesznek a vizsgáztató bizottságokban.
A szakszervezeti vezetők egyébként úgy ítélik meg, a tegnapi tárgyalás egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy sikerült megállapodniuk, pénteken ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az érdekvédelmiek és az oktatási minisztérium képviselői, hogy a pluszjuttatásokról egyeztessenek.
„Amikor a juttatásokról esik szó, az oktatási tárcavezető vagy nem akarja megoldani a problémát, vagy csak kitérő válaszokat ad” – ecsetelte Spiridon.
A szakszervezeti vezetők ugyanakkor arról is tájékoztattak, hogy több megye tanárai nem csatlakoznak a tiltakozó akcióhoz, példaként Buzău és Brassó megyét említették meg.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 21.
Hitvallók és ügynökök
Bihar megye – Péntek este hat órától filmvetítésre és pódiumbeszélgetésre kerül sor Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.
A kommunista rezsim idején „hosszú távon minden annak a szolgálatában állott, hogy az egyházat gúzsba kötve fogságban tartsák” – fogalmazott igen találóan dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a magyarországi római katolikus egyház üldöztetéséről szóló, Hitvallók és ügynökök című, megrázó erejű dokumentumfilmben. Akár ez a gondolat is lehetne ennek a dokumentumfilmnek a mottója, melyet április 23-án, pénteken délután 6 órakor vetítenek le a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében. A filmbemutatón jelen lesz Kabay Barna rendező-producer és Petényi Katalin író-rendező. A vetítést követően pódiumbeszélgetésre kerül sor Gergely István (Tiszti) római katolikus esperes vezetésével.
Film és beszélgetés
Az esemény fő szervezője Antal János a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közelmúltkutatási Bizottságának tagja felhívta a figyelmet arra, hogy a vetítésen a dokumentumfilm moziváltozata lesz látható, és nem az a verzió, amelyet a Duna televízióban minisorozatként sugároztak. A pódiumbeszélgetésen az említett meghívottakon kívül részt vesz majd Tőkés László EP-képviselő és Szabó Gyula mezőörsi római-katolikus plébános is. A beszélgetésre a mintegy másfél órás film levetítése után kerül sor. „A rendezvény apropóját az adja, hogy megindult az átvilágítási folyamat. A protestáns egyházak elkezdték a múlttal való szembenézést, mert a titkosszolgálati múlt átvilágításának kérdése Kárpát-medencei vonatkozású, és az egész térséget elevenen érinti. A rendezvény a koronatanúk vallomása révén betekintést nyújt a római-katolikus egyház üldöztetésébe, bár a dokumnetumfilmáltalában a keresztény egyházak üldöztetését mutatja be, különös figyelmet fordítva az állam és egyház kapcsolatára valamint a kommunista állambiztonsági szervek működésére. Hitvallók és ügynökök drámai sorsán és hiteles dokumentumokon keresztül elevenedik meg a múlt a filmkockákon” – fogalmazott Antal János.
Nem tabutéma
Arra a kérdésünkre, hogy van-e közvetlen összefüggés e rendezvény megszervezése illetve aközött a tény között, hogy a romániai római-katolikus püspökségek nem csatlakoztak az erdélyi magyar protestáns egyházak által kezdeményezett átvilágítási munka összehangálásához, Antal János nemmel válaszolt. „A két dolog közvetlenül nem kapcsolódik egymáshoz, de azt hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a protestáns egyházakat üldözte a kommunista rezsim, hiszen a római-katólikus egyházat is ellenségének tartotta az ateista rendszer. Az egyházi átvilágítás kérdése nem lehet tabutéma, mert még mindig érezzük azt a rombolást, amit a kommunista államhatalom az egyházak kebelében véghez vitt, ezért fel kell tárni a visszaéléseket, amelyeket egyházainkon ejtett az ateista hatalom. Ezzel nemcsak az egyházi üldözötteknek és mártíroknak tartozunk, hanem az eljövendő generációknak is” – hangsúlyozta Antal János.
erdon-ro
Bihar megye – Péntek este hat órától filmvetítésre és pódiumbeszélgetésre kerül sor Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.
A kommunista rezsim idején „hosszú távon minden annak a szolgálatában állott, hogy az egyházat gúzsba kötve fogságban tartsák” – fogalmazott igen találóan dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a magyarországi római katolikus egyház üldöztetéséről szóló, Hitvallók és ügynökök című, megrázó erejű dokumentumfilmben. Akár ez a gondolat is lehetne ennek a dokumentumfilmnek a mottója, melyet április 23-án, pénteken délután 6 órakor vetítenek le a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében. A filmbemutatón jelen lesz Kabay Barna rendező-producer és Petényi Katalin író-rendező. A vetítést követően pódiumbeszélgetésre kerül sor Gergely István (Tiszti) római katolikus esperes vezetésével.
Film és beszélgetés
Az esemény fő szervezője Antal János a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közelmúltkutatási Bizottságának tagja felhívta a figyelmet arra, hogy a vetítésen a dokumentumfilm moziváltozata lesz látható, és nem az a verzió, amelyet a Duna televízióban minisorozatként sugároztak. A pódiumbeszélgetésen az említett meghívottakon kívül részt vesz majd Tőkés László EP-képviselő és Szabó Gyula mezőörsi római-katolikus plébános is. A beszélgetésre a mintegy másfél órás film levetítése után kerül sor. „A rendezvény apropóját az adja, hogy megindult az átvilágítási folyamat. A protestáns egyházak elkezdték a múlttal való szembenézést, mert a titkosszolgálati múlt átvilágításának kérdése Kárpát-medencei vonatkozású, és az egész térséget elevenen érinti. A rendezvény a koronatanúk vallomása révén betekintést nyújt a római-katolikus egyház üldöztetésébe, bár a dokumnetumfilmáltalában a keresztény egyházak üldöztetését mutatja be, különös figyelmet fordítva az állam és egyház kapcsolatára valamint a kommunista állambiztonsági szervek működésére. Hitvallók és ügynökök drámai sorsán és hiteles dokumentumokon keresztül elevenedik meg a múlt a filmkockákon” – fogalmazott Antal János.
Nem tabutéma
Arra a kérdésünkre, hogy van-e közvetlen összefüggés e rendezvény megszervezése illetve aközött a tény között, hogy a romániai római-katolikus püspökségek nem csatlakoztak az erdélyi magyar protestáns egyházak által kezdeményezett átvilágítási munka összehangálásához, Antal János nemmel válaszolt. „A két dolog közvetlenül nem kapcsolódik egymáshoz, de azt hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a protestáns egyházakat üldözte a kommunista rezsim, hiszen a római-katólikus egyházat is ellenségének tartotta az ateista rendszer. Az egyházi átvilágítás kérdése nem lehet tabutéma, mert még mindig érezzük azt a rombolást, amit a kommunista államhatalom az egyházak kebelében véghez vitt, ezért fel kell tárni a visszaéléseket, amelyeket egyházainkon ejtett az ateista hatalom. Ezzel nemcsak az egyházi üldözötteknek és mártíroknak tartozunk, hanem az eljövendő generációknak is” – hangsúlyozta Antal János.
erdon-ro
2010. április 21.
Új belváros Szentgyörgyön
A háromszéki megyeszékhely integrált városfejlesztési tervét jó eséllyel támogatja a Központi Fejlesztési Régió, mondta lapunk érdeklődésére Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a mintegy 10 millió euró értékű városfejlesztési projekt átment minden lehetséges szűrőn, még csak a műszaki dokumentációt kell benyújtani, és várhatóan idén elkezdődhet a munkálatok finanszírozása. Mint arról már beszámoltunk, a projekt a belváros területét és az ott lakó 12 ezer polgárt (a város lakosságának mintegy 20 százalékát) érinti.
A városfejlesztés a tervek szerint három év alatt készül el. Az elképzelések szerint tucatnyi utcát teljesen felújítanak, földelik a kábelrendszert is. Továbbá rendezik a megyei tanács és a Székely Mikó Kollégium előtti teret, kitiltják a gépkocsikat, parkosítják a belvárosi utcák egy részét, valamint sétálóutcát és szökőkutat alakítanak ki.
Akkora teret hagynak szabadon, amekkorán zavartalanul lehet a szabadtéri rendezvényeket szervezni, és ahol elegáns kerthelységek működtethetők. Kós Károly városházterve alapján megépítenek egy stilizált tornyot is, amelyben turisztikai központot rendeznek be. A vérközpont műemlék épületébe vadászmúzeum költözik, a Három Rozsa-i szociális kantinépület helyén pedig szociális központ létesül.
A könyvtár mögötti teret is parkosítják, sétányok, padok várják a pihenni vágyókat. A tervek között eredetileg egy kétszáz férőhelyes mélygarázs is szerepelt, de ezt nem finanszírozza a fejlesztési régió, ezért önerőből építi meg az önkormányzat a prefektúra és a megyei tanács előtti téren – tájékoztatta az ÚMSZ-t Antal Árpád polgármester.
Új Magyar Szó (Bukarest)
A háromszéki megyeszékhely integrált városfejlesztési tervét jó eséllyel támogatja a Központi Fejlesztési Régió, mondta lapunk érdeklődésére Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a mintegy 10 millió euró értékű városfejlesztési projekt átment minden lehetséges szűrőn, még csak a műszaki dokumentációt kell benyújtani, és várhatóan idén elkezdődhet a munkálatok finanszírozása. Mint arról már beszámoltunk, a projekt a belváros területét és az ott lakó 12 ezer polgárt (a város lakosságának mintegy 20 százalékát) érinti.
A városfejlesztés a tervek szerint három év alatt készül el. Az elképzelések szerint tucatnyi utcát teljesen felújítanak, földelik a kábelrendszert is. Továbbá rendezik a megyei tanács és a Székely Mikó Kollégium előtti teret, kitiltják a gépkocsikat, parkosítják a belvárosi utcák egy részét, valamint sétálóutcát és szökőkutat alakítanak ki.
Akkora teret hagynak szabadon, amekkorán zavartalanul lehet a szabadtéri rendezvényeket szervezni, és ahol elegáns kerthelységek működtethetők. Kós Károly városházterve alapján megépítenek egy stilizált tornyot is, amelyben turisztikai központot rendeznek be. A vérközpont műemlék épületébe vadászmúzeum költözik, a Három Rozsa-i szociális kantinépület helyén pedig szociális központ létesül.
A könyvtár mögötti teret is parkosítják, sétányok, padok várják a pihenni vágyókat. A tervek között eredetileg egy kétszáz férőhelyes mélygarázs is szerepelt, de ezt nem finanszírozza a fejlesztési régió, ezért önerőből építi meg az önkormányzat a prefektúra és a megyei tanács előtti téren – tájékoztatta az ÚMSZ-t Antal Árpád polgármester.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. április 21.
Éhes eszkimók
A jobboldal Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Az azonban bizonyosra vehető, hogy az Orbán-kormány, ahogy eddig is tette, ezután is erejétől telhetően támogatni fogja a határon túli magyarságot. S egyáltalán nem mindegy, hogy a romániai magyarság politikai képviselete hogyan részesül ezekből a támogatásokból. Bár a fóka mind kevesebb, az eszkimók mind harciasabbaknak tűnnek...
Az, ami MPP háza táján az elmúlt napokban történt, valóban arra utal, hogy a Fidesz-közeli jobboldal pretendensei közt késélre menő küzdelem kezdődik a magyarországi kegyekért. Szász Jenő, Orbán Viktor egykori székelyföldi üdvöskéje, miután a román igazságszolgáltatás döntésére reagálva rendet teremtett a háza táján, megtisztította a pártot azoktól az „elemektől”, akik vonakodtak alávetni magukat a „többségi” akaratnak. S miután a saját portáján előállt a „rend”, késlekedés nélkül nekiesett a másik esélyes trónkövetelőnek, Tőkés Lászlónak.
Az RMDSZ nyilvánvalóan nem jelent túl nagy konkurenciát, a Fideszhez fűződő kapcsolatai még tisztázatlanok, a múltbeli feszültségek, az RMDSZ-nek a szocialisták iránti tapintatosabb álláspontja feltehetőleg nem mentek feledésbe. S bár a hivatalos fórumokon a Fidesz is a be nem avatkozás politikáját hirdeti, a múlt tapasztalatai alapján joggal számíthatunk arra, hogy Tőkés László Fidesznek tett szolgálatai nem maradnak viszonzatlanul. Ahogyan eddig sem maradtak. Nehéz lenne eldönteni, hogy Tőkés László megválasztásában mekkora szerepe volt Orbán Viktor korteskedéseinek, de bizonyosan nem kevés.
Igaz, a magyarországi kampányból ez ideig mi erdélyiek kimaradtunk. Ami egyébként a kampánynak magának sem tett rosszat. Nem volt Székely Himnusz és nem volt sem Tőkés László, sem Szász Jenő.
Így aztán érthető, hogy utóbbi nem késlekedik az egyébként is rossz napokat élő európarlamenti képviselő ellen frontális támadást elindítani. A vékonyabban csordogáló magyarországi támogatásokért ugyanis mindenekelőtt vele kell megküzdenie.
A hűtlen zsarnok hírébe keveredett férj ellenében most lehet, következésként most kell támadásba lendülni. Az Isten, haza, család hármasság látványos megbomlása könnyen azokat igazolhatja, akik a püspöki ájtatosság mögött korábban is ádáz politikusi ambíciókat szimatoltak.
Bárhogyan legyen is, az események azokat is kétségbe ejtik lassan, akik a romániai magyar politika megreformálását a jobboldal felemelkedésétől, az RMDSZ esélyes vetélytársaként fellépő radikálisabb alternatívától várták. Ezt a jobboldalt a jelek szerint a Fidesz kétharmados győzelme sem igen lesz képes kirángatni a kátyúból, amelybe hangadó személyiségei belevezették.
A jobboldal gyengeségét mi sem bizonyíthatná világosabban, mint az a tény, hogy Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül az elmúlt nyolc évben egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni. Hogy ennek mi volt az oka, annak eldöntését bízzuk a harcban álló felekre. Addig azonban, amíg a két vezéregyéniség mellett senki nem rúghat, labdába aligha számíthatunk rá, hogy a jobboldal olyan politikusi gárdával állhat elő, amely a ciklus végén – hacsak Băsescu elnök addig ránk nem húzza a tíz százalékot – eséllyel versenghet az RMDSZ profi módra politizáló képviselőivel.
Arról nem is beszélve, hogy Orbán Viktornak sem lesz könnyű. Egy nyíltan gyűlölködő Szlovákiával az oldalában, maga is rászorul a román elnökkel együttműködő RMDSZ-re, hisz a nemzetközi porondon csak ránk való hivatkozással bizonyíthatja, hogy ha van kivel, akkor ő bizony békés és termékeny együttműködésre, gyümölcsöző szomszédságpolitikára képes. A hiba tehát nem bennünk, hanem a szlovákokban van.
Nyilvánvalónak tűnik: mindannyiunknak az volna jó, ha a feltehetően kétharmados Fidesz ezt a tényállást még idejében felismerné.
Bíró Béla
Új Magyar Szó (Bukarest)
A jobboldal Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Az azonban bizonyosra vehető, hogy az Orbán-kormány, ahogy eddig is tette, ezután is erejétől telhetően támogatni fogja a határon túli magyarságot. S egyáltalán nem mindegy, hogy a romániai magyarság politikai képviselete hogyan részesül ezekből a támogatásokból. Bár a fóka mind kevesebb, az eszkimók mind harciasabbaknak tűnnek...
Az, ami MPP háza táján az elmúlt napokban történt, valóban arra utal, hogy a Fidesz-közeli jobboldal pretendensei közt késélre menő küzdelem kezdődik a magyarországi kegyekért. Szász Jenő, Orbán Viktor egykori székelyföldi üdvöskéje, miután a román igazságszolgáltatás döntésére reagálva rendet teremtett a háza táján, megtisztította a pártot azoktól az „elemektől”, akik vonakodtak alávetni magukat a „többségi” akaratnak. S miután a saját portáján előállt a „rend”, késlekedés nélkül nekiesett a másik esélyes trónkövetelőnek, Tőkés Lászlónak.
Az RMDSZ nyilvánvalóan nem jelent túl nagy konkurenciát, a Fideszhez fűződő kapcsolatai még tisztázatlanok, a múltbeli feszültségek, az RMDSZ-nek a szocialisták iránti tapintatosabb álláspontja feltehetőleg nem mentek feledésbe. S bár a hivatalos fórumokon a Fidesz is a be nem avatkozás politikáját hirdeti, a múlt tapasztalatai alapján joggal számíthatunk arra, hogy Tőkés László Fidesznek tett szolgálatai nem maradnak viszonzatlanul. Ahogyan eddig sem maradtak. Nehéz lenne eldönteni, hogy Tőkés László megválasztásában mekkora szerepe volt Orbán Viktor korteskedéseinek, de bizonyosan nem kevés.
Igaz, a magyarországi kampányból ez ideig mi erdélyiek kimaradtunk. Ami egyébként a kampánynak magának sem tett rosszat. Nem volt Székely Himnusz és nem volt sem Tőkés László, sem Szász Jenő.
Így aztán érthető, hogy utóbbi nem késlekedik az egyébként is rossz napokat élő európarlamenti képviselő ellen frontális támadást elindítani. A vékonyabban csordogáló magyarországi támogatásokért ugyanis mindenekelőtt vele kell megküzdenie.
A hűtlen zsarnok hírébe keveredett férj ellenében most lehet, következésként most kell támadásba lendülni. Az Isten, haza, család hármasság látványos megbomlása könnyen azokat igazolhatja, akik a püspöki ájtatosság mögött korábban is ádáz politikusi ambíciókat szimatoltak.
Bárhogyan legyen is, az események azokat is kétségbe ejtik lassan, akik a romániai magyar politika megreformálását a jobboldal felemelkedésétől, az RMDSZ esélyes vetélytársaként fellépő radikálisabb alternatívától várták. Ezt a jobboldalt a jelek szerint a Fidesz kétharmados győzelme sem igen lesz képes kirángatni a kátyúból, amelybe hangadó személyiségei belevezették.
A jobboldal gyengeségét mi sem bizonyíthatná világosabban, mint az a tény, hogy Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül az elmúlt nyolc évben egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni. Hogy ennek mi volt az oka, annak eldöntését bízzuk a harcban álló felekre. Addig azonban, amíg a két vezéregyéniség mellett senki nem rúghat, labdába aligha számíthatunk rá, hogy a jobboldal olyan politikusi gárdával állhat elő, amely a ciklus végén – hacsak Băsescu elnök addig ránk nem húzza a tíz százalékot – eséllyel versenghet az RMDSZ profi módra politizáló képviselőivel.
Arról nem is beszélve, hogy Orbán Viktornak sem lesz könnyű. Egy nyíltan gyűlölködő Szlovákiával az oldalában, maga is rászorul a román elnökkel együttműködő RMDSZ-re, hisz a nemzetközi porondon csak ránk való hivatkozással bizonyíthatja, hogy ha van kivel, akkor ő bizony békés és termékeny együttműködésre, gyümölcsöző szomszédságpolitikára képes. A hiba tehát nem bennünk, hanem a szlovákokban van.
Nyilvánvalónak tűnik: mindannyiunknak az volna jó, ha a feltehetően kétharmados Fidesz ezt a tényállást még idejében felismerné.
Bíró Béla
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. április 22.
AZ EP plénumára került Verespatak ügye
Viszonylag hosszú szünet után, tavaly év elején újult ki a vita az elhíresült verespataki bányaberuházással kapcsolatosan. Az ügy az Európai Unió szintjén is komoly hullámokat vet, olyannyira, hogy 2010. április 21-én egyenesen az Európai Parlament strasbourgi plénumánaka napirendjére került.
Az ún. szóbeli választ igénylő kérdés, illetve a parlamenti vita kezdeményezői Áder János és Tőkés László európai képviselők voltak (vitaindító kérdésük mellékelve). Indítványukhoz széles körű támogatást szerezve, a mellette felsorakozó parlamenti frakciók közös határozati javaslatban egyeztek meg, amelyről a plénum a május eleji ún. miniplenáris alkalmával, Brüsszelben fog szavazni.
Az ügy előzményei közé tartozik – egyebek mellett – az a törvénykezdeményezés, melyet néhány évvel ezelőtt a meglehetősen bizarr Gheorghe Funar–Eckstein Kovács Péter szenátori kettős nyújtott be a román törvényhozáshoz, a ciánalapú bányászat hazai betiltása céljából. A törvény az ügyben ellenérdekelt gazdasági köröknek, illetve a hozzájuk szorosan kapcsolódó kormányzat ellenállásának tulajdoníthatóan elvérzett.
A kanadai érdekeltségű Roşia Montana Gold Corporation, az idén felálló új kormány hallgatólagos támogatását kihasználva, a régóta vajúdó bányaterv megvalósítása érdekében új offenzívába lendült. Hasonló rámenősséggel tör célja felé az orosz érdekeltségű Romaltyn Mining cég, mely a tiszai ciánkatasztrófa miatt elhíresült Aurul, illetve a nyomába lépett Transgold cég bányáiban – Nagybánya környékén – kívánja a ciános aranykitermelést folytatni. Szintén aggasztó hírek szólnak a Hunyad megyei Felsőcsertésen tervezett színesfémbányáról, melyet a kanadai European Goldfields társaság érdekeltségébe tartozó Deva Gold Rt. kíván megnyitni. Európa-szerte hasonló bányaprojektek megvalósulása veszélyezteti az emberi egészséget és a természeti környezetet. A gazdasági válságkörülményei is hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyes országok – köztük Románia – kormányai nem képesek kellő erélyt és ellenállást tanúsítani a profitéhes multimilliomos cégekkel szemben, és minden bizonnyal a korrupció is közrejátszik ebben.
A jelek szerint Románia mindmáig nem vonta le a megfelelő következtetéseket a 2000 elején előidézett nagybányai – tiszai – bányakatasztrófából. Az Európai Parlament romániai néppárti delegációja egészében véve támogatja a verespataki bányatervet, Marian Jean Marinescu néppárti frakció-alelnök pedig egyenesen szembemegy kereszténydemokrata politikai csoportjának a hivatalos álláspontjával. A román delegáció Tőkés László arra vonatkozó javaslatát ingerülten visszautasította, hogy egységesen foglaljanak állást a ciános bányakitermelés ellen. Theodor Stolojan küldöttségi vezető a Borbély László irányításával működő Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium égisze alá tartozó Országos Környezetvédelmi Hivatal (National Environment Guard) hivatalos álláspontját ajánlotta „kötelező” iránymutatóként a román képviselők figyelmébe. Eszerint Románia „minden szükséges intézkedést megtett az európai és a hazai szakértői bizottságok meghagyásainak tiszteletben tartása céljából”. A román külpolitika ebben az esetben is „szorosan zár”, és hagyományos kirakatpolitikai irányvonalát követve, egyfelől felmentést ad magának a katasztrofális hazai bányaviszonyokért, másfelől pedig vétkes felelőtlenséggel próbálja bagatellizálni a ciános technológiával folytatott bányászat valós veszélyeit. Jean Marinescu a romániai bányakitermelés helyzetét „rendezettnek” ítéli, és Románia belügyeibe való „beavatkozásnak” tartja az unióbéli szabályozási szándékokat.
Tőkés László erdélyi képviselő az utóbbi, jó egy év folyamán az EP plenárisán és különböző fórumain határozottan felszólalt a ciános bányászat ellen, a természeti és emberi környezet, a vizek védelmében. Tette ezt nem utolsósorban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az RMDSZ legutóbbi megegyezése értelmében, a ciánalapú bányakitermelés európai betiltásának szorgalmazását illetően. Európai képviselőnk – több más képviselőtársával közösen – írásbeli folyamodványban vitte a kérdést Stavros Dimas környezetvédelmi biztos elé, aki viszont jobbára az illető tagországok – Románia és Bulgária – hatáskörébe utalta a problémák megoldását (lásd mellékelve a levélváltást).
A cianidos bányászat betiltásáról szóló vitán Tőkés László a napirenden lévő repülőjárat-korlátozások miatt nem lehetett Strasbourgban, idevágó előterjesztését viszont írásban nyújtotta be (lásd mellékelve). Ebben – egyebek mellett – kihangsúlyozta, hogy a ciános bányászat semmiképpen sem tekinthető csupán román, még kevésbé pedig „etnikai” ügynek, hiszen az az egész Európa élő környezetét és lakosságát fenyegeti katasztrófával. Kiegészítésképpen hozzá lehet tenni, hogy első renden éppen azokat a bányavidéki románokat veszélyezteti, akiknek érdekeit Marinescu képviselőnek és társainak védelmezniük kellene.
Az európai parlamenti vita indításaképpen Áder János képviselő, a Magyar Országgyűlés volt elnöke szólalt fel. A veszélyes és elavult bányászati eljárásokat be kell tiltani – szorgalmazta a képviselő. Sürgető dolog ez, mivel az arany árának emelkedésével újabb bányákat akarnak nyitni, ezen ártalmas technológiák alkalmazásával. „Ha komolyan gondoljuk, hogy vizeinket meg kell óvnunk, akkor nem telepíthetünk ciános méregtavakat folyóink és tavaink mellé. Ha komolyan gondoljuk a biodiverzitás védelmét, olyan módszerek alkalmazását nem engedhetjük, melyek a folyókból kiölik az életet. Ne várjuk meg, hogy újabb katasztrófa figyelmeztessen minderre” – mondotta Áder János.
Az Európai Bizottság részéről ezután Cecilia Malmström belügyi EU-biztos szólt az Unió bányászati politikájáról, Stavros Dimas volt környezetvédelmi biztoshoz hasonlóan a már létező jogszabályok betartásának fontosságát hangsúlyozva, valamint azt, hogy: „a tagállamok felelősök azzal kapcsolatban, hogy nyitnak-e aranybányát a saját területükön”.
Richard Seeber néppárti képviselő azon a véleményen volt, hogy át kell gondolni az alternatívákat annak érdekében, hogy az aranybányászat minél biztonságosabb és környezetbarát legyen.
Tabajdi Csaba a Szocialista Frakció hivatalos álláspontjának képviseletében a cianidos bányászat uniós betiltása mellett érvelt. A magyarországi szocialista delegáció vezetője világossá tette, hogy az európai szocialisták és demokraták az EFÁ-val és a Zöldekkel együtt nemcsak kezdeményezik, hanem egyenesen kérik az EB-t, hogy dolgozza ki a cianidos módszer alkalmazását tiltó jogszabályt.
Michail Tremopoulos görög képviselő (Zöldek/EFA) a hazájában alkalmazott ciános kitermelésre, másfelől pedig a gazdasági válságra utalva fejezte ki kétségét a tilalom iránt.
Zuzana Roithová cseh képviselőnő a cianidos technológia világszintű betiltását és új, alternatív módszerek bevezetését szorgalmazta, még hogyha azok többe is kerülnének.
Theodoros Skylakakis hasonló határozottsággal követelte a „szennyezők” – a felelős cégek – korlátozását.
Mészáros Alajos, mint az ügyben érintett Szlovákia felvidéki képviselője, elismerését fejezte ki a cianidos tilalom kezdeményezői iránt.
Marian Jean Marinescu a szokott formáját hozta, és valósággal kikelt a napirenden lévő határozati javaslat, illetve annak elfogadása ellen. Vele szemben Claudiu Ciprian Tănăsescu független képviselő azon az állásponton volt, hogy: be kell tiltani ezt a technológiát – a jövő érdekében.
A néppárti román felszólalók kirívó módon ellenezték a szinte valamennyi frakció – köztük a Néppárt által is – támogatott határozati indítványt. Cristian Preda valósággal feldicsérte „a legeredményesebbnek” nevezett bányászati eljárást. A teljes tiltás nem lehet az egyetlen megoldás – mondotta Elena Băsescu. Traian Ungureanu azt a képtelen állítást hangoztatta, hogy: „A környezet itt csak ürügy, én azt gondolom, hogy ez egy rossz politikai összeesküvés”.
Berndt Posselt német néppárti politikus arra figyelmeztetett, hogy ha nem vagyunk eléggé óvatosak, visszafordíthatatlan károk keletkezhetnek. Hosszú távon kell gondolkozni, és egységes irányelveket kell kidolgozni európai szinten – mondotta.
Cecilia Malmström európai biztos zárókövetkeztetései rendjén arra a véleményre jutott, hogy a teljes tilalom nem indokolt. Mindemellett a fejleményeket tovább kell követni és 2012-ben újraértékelni.
A május 5–6-i szavazás rendjén ki fog derülni, hogy ki az erősebb Európában: az európai értékeket védelmezők közössége, vagy pedig a természet kizsákmányolásától sem visszariadó, nyereségvágyó gazdasági lobbi?!
Levél Stavros Dimas EB-biztoshoz
Európai Bizottság
Stavros Dimas környezetvédelmi biztos úr figyelmébe
Tárgy: a cianid aranybányászati projektekben való használatának megelőzése
a romániai Verespatakon, valamint a bulgáriai Chelopechben és Krumovgradban
Tisztelt Biztos Úr!
Ezúton adunk hangot aggodalmunknak két olyan aranybányászati projekttel kapcsolatosan, melynek rendjén cianidot használnak az Európai Unió két tagállamában, Romániában és Bulgáriában. Egyúttal segítségét és támogatását kérjük ahhoz, hogy e két tagországban ─ és ezen túlmenően, európai szinten is ─ megtaláljuk a legmegfelelőbb eszközöket a cianid bányászati használatának a betiltásához.
Köztudott, hogy a cianid okozta környezetszennyezés katasztrofális következményekkel járhat az ember egészségére és a környezetre. A kapcsolatos bányabalesetek a közvetlen környezetet érő kockázaton túlmenően szélesebb körű, a vadvilágot és a folyóvizeket érintő regionális környezeti fenyegetést jelentenek.
Országaink állampolgárainak jól felfogott érdekeit védő EP-képviselőkként elköteleztük magunkat választóink környezetének megóvása mellett, hiszen a közegészségügyre, illetve gyermekeink jövendőbeli gyermekeire gondolva, minden kétséget kizáróan alapvető érdekünk, hogy környezetünk iránt felelősséggel és tisztelettel viseltessünk.
Mindezeket szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy a cianid használata milyen rendkívüli veszélyt jelent környezetünk jelenére és jövőjére. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a ciánbányászat milyen katasztrofális következményekkel járhat Romániában és Bulgáriában, továbbá a szomszédos államokat ─ Magyarországot, Szlovákiát, Görögországot és Törökországot ─ fenyegető káros hatásokról sem szabad megfeledkeznünk.
Tisztelt Biztos Úr!
Kérjük, járjon közben a román kormánynál, hogy állítsa le a verespataki bánya fejlesztését, amelyet a széles közvélemény, a Román Ortodox Egyház, a történelmi magyar egyházak, a nem kormányzati szervezetek országos és nemzetközi környezetvédelmi mozgalmai is határozottan elleneznek. Ugyanakkor járjon közben a bolgár kormánynál, hogy tiltsa be a cianid használatát a chelopechi és krumovgradi aranybányászati projektekben.
Tisztelettel kérjük ugyanakkor, hogy támogassa a cianid használatát kiváltó, alternatív aranybányászati technológiák megtalálására irányuló kutatásokat. Nem utolsó sorban arra kérjük, hasson oda, hogy az Európai Bizottság támogasson valamennyi cianid-technológiát alkalmazó tagországot a megfelelő szabályozások, valamint a szigorúbb vizsgálati eljárások kidolgozásában, a legmagasabb szintű biztonság érdekében.
Köszönettel:
Brüsszel, 2009. április 21.
Magyar Néppárti Delegáció:
Szájer József delegációvezető
Schmitt Pál elnök
Barsi-Pataky Etelka
Becsey Zsolt László
Antonio De Blasio
Gál Kinga
Glattfelder Béla
Gyürk András
Járóka Lívia
Olajos Péter
Őry Csaba
Schöpflin György
Surján László
Zöldek/EFA Frakció:
Ian Hudghton elnök
Jill Evans
Tatjana Zdanoka
Alyn Smith
Mikel Irujo Amezaga
Különböző EP-frakciók tagjai:
Gisela Kallenbach (Zöldek/EFA)
Gerard Onesta (Zöldek/EFA)
Erna Hennicot-Schoepges (Európai Néppárti Frakció)
Henrik Lax (Európai Néppárti Frakció)
Anders Wijkman (Európai Néppárti Frakció)
Sógor Csaba (Európai Néppárti Frakció)
Bauer Edit (Európai Néppárti Frakció)
Duka-Zólyomi Árpád (Európai Néppárti Frakció)
Tabajdi Csaba (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Fazakas Szabolcs (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Renate Weber (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Csibi Magor (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Szent-Iványi István (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
E l ő t e r j e s z t é s
a ciánalapú bányakitermelés európai tilalma tárgyában
Az utóbbi két év folyamán, az Európai Parlament plénumán és különböző fórumain több rendben szóvá tettem a ciánalapú bányakitermelés veszélyeit. Ezzel együtt levélben kerestem Stavros Dimas környezetvédelmi biztost a romániai (Verespatak) és a bulgáriai (Chelopech és Krumovgrad) bányaprojektek ügyében.
Ezúton is üdvözlöm, hogy az Európai Parlament napirendjére tűzte Áder János képviselőtársammal közösen beterjesztett indítványunkat a ciántechnológiás bányászat uniós szintű betiltásáról. Ezt a bányászati módszert az élő környezetünkre nézve igen veszélyes „vegyi atombombának” is szokás nevezni. 1990 óta, világszerte mintegy harminc súlyos ciános bányaszennyezés történt. A tíz évvel ezelőtti tiszai katasztrófa Csernobil után Európa legsúlyosabb környezeti szerencsétlenségének számít.
Romániában, éppen ezekben a napokban a Tiszába ömlő Aranyos folyót érte szennyezés, egy negyven évvel ezelőtt bezárt aranybánya miatt. Tavaly, egy közeli bányaüzem meglátogatásakor (Roșia Poieni) maga Traian Băsescu államelnök jelentette ki: „nem lehet egy ilyen ökológiai bombán ülni, hiszen ez kész gyilkosság”.
Az új romániai bányaberuházási tervek (Verespatak, Nagybánya, Felsőcsertés stb.) viszonylatában hangsúlyozni kívánom, hogy a ciánalapú bányászat betiltása nem csupán román, és semmiképpen nem „etnikai” probléma, hanem egyetemes – európai ügy, melynek tekintetében mind az egyes EU-tagországok, mind a különböző EP-frakciók józan egyetértésre juthatnak.
Európa nem lehet közömbös az eddigi, valamint a jövőben is fenyegető ciánkatasztrófák iránt. Közös érdekünk, hogy amiképpen a radioaktív sugárzástól vagy a légköri szennyezéstől, azonképpen a vegyi ártalmaktól és a ciánmérgezéstől is megvédjük az embereket és környezetüket. Ezért kérem, hogy a tisztelt Parlament támogassa és szavazza meg indítványunkat.
Strasbourg, 2010. április 21.
Tőkés László, EP-képviselő
Erdély.ma
Viszonylag hosszú szünet után, tavaly év elején újult ki a vita az elhíresült verespataki bányaberuházással kapcsolatosan. Az ügy az Európai Unió szintjén is komoly hullámokat vet, olyannyira, hogy 2010. április 21-én egyenesen az Európai Parlament strasbourgi plénumánaka napirendjére került.
Az ún. szóbeli választ igénylő kérdés, illetve a parlamenti vita kezdeményezői Áder János és Tőkés László európai képviselők voltak (vitaindító kérdésük mellékelve). Indítványukhoz széles körű támogatást szerezve, a mellette felsorakozó parlamenti frakciók közös határozati javaslatban egyeztek meg, amelyről a plénum a május eleji ún. miniplenáris alkalmával, Brüsszelben fog szavazni.
Az ügy előzményei közé tartozik – egyebek mellett – az a törvénykezdeményezés, melyet néhány évvel ezelőtt a meglehetősen bizarr Gheorghe Funar–Eckstein Kovács Péter szenátori kettős nyújtott be a román törvényhozáshoz, a ciánalapú bányászat hazai betiltása céljából. A törvény az ügyben ellenérdekelt gazdasági köröknek, illetve a hozzájuk szorosan kapcsolódó kormányzat ellenállásának tulajdoníthatóan elvérzett.
A kanadai érdekeltségű Roşia Montana Gold Corporation, az idén felálló új kormány hallgatólagos támogatását kihasználva, a régóta vajúdó bányaterv megvalósítása érdekében új offenzívába lendült. Hasonló rámenősséggel tör célja felé az orosz érdekeltségű Romaltyn Mining cég, mely a tiszai ciánkatasztrófa miatt elhíresült Aurul, illetve a nyomába lépett Transgold cég bányáiban – Nagybánya környékén – kívánja a ciános aranykitermelést folytatni. Szintén aggasztó hírek szólnak a Hunyad megyei Felsőcsertésen tervezett színesfémbányáról, melyet a kanadai European Goldfields társaság érdekeltségébe tartozó Deva Gold Rt. kíván megnyitni. Európa-szerte hasonló bányaprojektek megvalósulása veszélyezteti az emberi egészséget és a természeti környezetet. A gazdasági válságkörülményei is hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyes országok – köztük Románia – kormányai nem képesek kellő erélyt és ellenállást tanúsítani a profitéhes multimilliomos cégekkel szemben, és minden bizonnyal a korrupció is közrejátszik ebben.
A jelek szerint Románia mindmáig nem vonta le a megfelelő következtetéseket a 2000 elején előidézett nagybányai – tiszai – bányakatasztrófából. Az Európai Parlament romániai néppárti delegációja egészében véve támogatja a verespataki bányatervet, Marian Jean Marinescu néppárti frakció-alelnök pedig egyenesen szembemegy kereszténydemokrata politikai csoportjának a hivatalos álláspontjával. A román delegáció Tőkés László arra vonatkozó javaslatát ingerülten visszautasította, hogy egységesen foglaljanak állást a ciános bányakitermelés ellen. Theodor Stolojan küldöttségi vezető a Borbély László irányításával működő Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium égisze alá tartozó Országos Környezetvédelmi Hivatal (National Environment Guard) hivatalos álláspontját ajánlotta „kötelező” iránymutatóként a román képviselők figyelmébe. Eszerint Románia „minden szükséges intézkedést megtett az európai és a hazai szakértői bizottságok meghagyásainak tiszteletben tartása céljából”. A román külpolitika ebben az esetben is „szorosan zár”, és hagyományos kirakatpolitikai irányvonalát követve, egyfelől felmentést ad magának a katasztrofális hazai bányaviszonyokért, másfelől pedig vétkes felelőtlenséggel próbálja bagatellizálni a ciános technológiával folytatott bányászat valós veszélyeit. Jean Marinescu a romániai bányakitermelés helyzetét „rendezettnek” ítéli, és Románia belügyeibe való „beavatkozásnak” tartja az unióbéli szabályozási szándékokat.
Tőkés László erdélyi képviselő az utóbbi, jó egy év folyamán az EP plenárisán és különböző fórumain határozottan felszólalt a ciános bányászat ellen, a természeti és emberi környezet, a vizek védelmében. Tette ezt nem utolsósorban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az RMDSZ legutóbbi megegyezése értelmében, a ciánalapú bányakitermelés európai betiltásának szorgalmazását illetően. Európai képviselőnk – több más képviselőtársával közösen – írásbeli folyamodványban vitte a kérdést Stavros Dimas környezetvédelmi biztos elé, aki viszont jobbára az illető tagországok – Románia és Bulgária – hatáskörébe utalta a problémák megoldását (lásd mellékelve a levélváltást).
A cianidos bányászat betiltásáról szóló vitán Tőkés László a napirenden lévő repülőjárat-korlátozások miatt nem lehetett Strasbourgban, idevágó előterjesztését viszont írásban nyújtotta be (lásd mellékelve). Ebben – egyebek mellett – kihangsúlyozta, hogy a ciános bányászat semmiképpen sem tekinthető csupán román, még kevésbé pedig „etnikai” ügynek, hiszen az az egész Európa élő környezetét és lakosságát fenyegeti katasztrófával. Kiegészítésképpen hozzá lehet tenni, hogy első renden éppen azokat a bányavidéki románokat veszélyezteti, akiknek érdekeit Marinescu képviselőnek és társainak védelmezniük kellene.
Az európai parlamenti vita indításaképpen Áder János képviselő, a Magyar Országgyűlés volt elnöke szólalt fel. A veszélyes és elavult bányászati eljárásokat be kell tiltani – szorgalmazta a képviselő. Sürgető dolog ez, mivel az arany árának emelkedésével újabb bányákat akarnak nyitni, ezen ártalmas technológiák alkalmazásával. „Ha komolyan gondoljuk, hogy vizeinket meg kell óvnunk, akkor nem telepíthetünk ciános méregtavakat folyóink és tavaink mellé. Ha komolyan gondoljuk a biodiverzitás védelmét, olyan módszerek alkalmazását nem engedhetjük, melyek a folyókból kiölik az életet. Ne várjuk meg, hogy újabb katasztrófa figyelmeztessen minderre” – mondotta Áder János.
Az Európai Bizottság részéről ezután Cecilia Malmström belügyi EU-biztos szólt az Unió bányászati politikájáról, Stavros Dimas volt környezetvédelmi biztoshoz hasonlóan a már létező jogszabályok betartásának fontosságát hangsúlyozva, valamint azt, hogy: „a tagállamok felelősök azzal kapcsolatban, hogy nyitnak-e aranybányát a saját területükön”.
Richard Seeber néppárti képviselő azon a véleményen volt, hogy át kell gondolni az alternatívákat annak érdekében, hogy az aranybányászat minél biztonságosabb és környezetbarát legyen.
Tabajdi Csaba a Szocialista Frakció hivatalos álláspontjának képviseletében a cianidos bányászat uniós betiltása mellett érvelt. A magyarországi szocialista delegáció vezetője világossá tette, hogy az európai szocialisták és demokraták az EFÁ-val és a Zöldekkel együtt nemcsak kezdeményezik, hanem egyenesen kérik az EB-t, hogy dolgozza ki a cianidos módszer alkalmazását tiltó jogszabályt.
Michail Tremopoulos görög képviselő (Zöldek/EFA) a hazájában alkalmazott ciános kitermelésre, másfelől pedig a gazdasági válságra utalva fejezte ki kétségét a tilalom iránt.
Zuzana Roithová cseh képviselőnő a cianidos technológia világszintű betiltását és új, alternatív módszerek bevezetését szorgalmazta, még hogyha azok többe is kerülnének.
Theodoros Skylakakis hasonló határozottsággal követelte a „szennyezők” – a felelős cégek – korlátozását.
Mészáros Alajos, mint az ügyben érintett Szlovákia felvidéki képviselője, elismerését fejezte ki a cianidos tilalom kezdeményezői iránt.
Marian Jean Marinescu a szokott formáját hozta, és valósággal kikelt a napirenden lévő határozati javaslat, illetve annak elfogadása ellen. Vele szemben Claudiu Ciprian Tănăsescu független képviselő azon az állásponton volt, hogy: be kell tiltani ezt a technológiát – a jövő érdekében.
A néppárti román felszólalók kirívó módon ellenezték a szinte valamennyi frakció – köztük a Néppárt által is – támogatott határozati indítványt. Cristian Preda valósággal feldicsérte „a legeredményesebbnek” nevezett bányászati eljárást. A teljes tiltás nem lehet az egyetlen megoldás – mondotta Elena Băsescu. Traian Ungureanu azt a képtelen állítást hangoztatta, hogy: „A környezet itt csak ürügy, én azt gondolom, hogy ez egy rossz politikai összeesküvés”.
Berndt Posselt német néppárti politikus arra figyelmeztetett, hogy ha nem vagyunk eléggé óvatosak, visszafordíthatatlan károk keletkezhetnek. Hosszú távon kell gondolkozni, és egységes irányelveket kell kidolgozni európai szinten – mondotta.
Cecilia Malmström európai biztos zárókövetkeztetései rendjén arra a véleményre jutott, hogy a teljes tilalom nem indokolt. Mindemellett a fejleményeket tovább kell követni és 2012-ben újraértékelni.
A május 5–6-i szavazás rendjén ki fog derülni, hogy ki az erősebb Európában: az európai értékeket védelmezők közössége, vagy pedig a természet kizsákmányolásától sem visszariadó, nyereségvágyó gazdasági lobbi?!
Levél Stavros Dimas EB-biztoshoz
Európai Bizottság
Stavros Dimas környezetvédelmi biztos úr figyelmébe
Tárgy: a cianid aranybányászati projektekben való használatának megelőzése
a romániai Verespatakon, valamint a bulgáriai Chelopechben és Krumovgradban
Tisztelt Biztos Úr!
Ezúton adunk hangot aggodalmunknak két olyan aranybányászati projekttel kapcsolatosan, melynek rendjén cianidot használnak az Európai Unió két tagállamában, Romániában és Bulgáriában. Egyúttal segítségét és támogatását kérjük ahhoz, hogy e két tagországban ─ és ezen túlmenően, európai szinten is ─ megtaláljuk a legmegfelelőbb eszközöket a cianid bányászati használatának a betiltásához.
Köztudott, hogy a cianid okozta környezetszennyezés katasztrofális következményekkel járhat az ember egészségére és a környezetre. A kapcsolatos bányabalesetek a közvetlen környezetet érő kockázaton túlmenően szélesebb körű, a vadvilágot és a folyóvizeket érintő regionális környezeti fenyegetést jelentenek.
Országaink állampolgárainak jól felfogott érdekeit védő EP-képviselőkként elköteleztük magunkat választóink környezetének megóvása mellett, hiszen a közegészségügyre, illetve gyermekeink jövendőbeli gyermekeire gondolva, minden kétséget kizáróan alapvető érdekünk, hogy környezetünk iránt felelősséggel és tisztelettel viseltessünk.
Mindezeket szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy a cianid használata milyen rendkívüli veszélyt jelent környezetünk jelenére és jövőjére. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a ciánbányászat milyen katasztrofális következményekkel járhat Romániában és Bulgáriában, továbbá a szomszédos államokat ─ Magyarországot, Szlovákiát, Görögországot és Törökországot ─ fenyegető káros hatásokról sem szabad megfeledkeznünk.
Tisztelt Biztos Úr!
Kérjük, járjon közben a román kormánynál, hogy állítsa le a verespataki bánya fejlesztését, amelyet a széles közvélemény, a Román Ortodox Egyház, a történelmi magyar egyházak, a nem kormányzati szervezetek országos és nemzetközi környezetvédelmi mozgalmai is határozottan elleneznek. Ugyanakkor járjon közben a bolgár kormánynál, hogy tiltsa be a cianid használatát a chelopechi és krumovgradi aranybányászati projektekben.
Tisztelettel kérjük ugyanakkor, hogy támogassa a cianid használatát kiváltó, alternatív aranybányászati technológiák megtalálására irányuló kutatásokat. Nem utolsó sorban arra kérjük, hasson oda, hogy az Európai Bizottság támogasson valamennyi cianid-technológiát alkalmazó tagországot a megfelelő szabályozások, valamint a szigorúbb vizsgálati eljárások kidolgozásában, a legmagasabb szintű biztonság érdekében.
Köszönettel:
Brüsszel, 2009. április 21.
Magyar Néppárti Delegáció:
Szájer József delegációvezető
Schmitt Pál elnök
Barsi-Pataky Etelka
Becsey Zsolt László
Antonio De Blasio
Gál Kinga
Glattfelder Béla
Gyürk András
Járóka Lívia
Olajos Péter
Őry Csaba
Schöpflin György
Surján László
Zöldek/EFA Frakció:
Ian Hudghton elnök
Jill Evans
Tatjana Zdanoka
Alyn Smith
Mikel Irujo Amezaga
Különböző EP-frakciók tagjai:
Gisela Kallenbach (Zöldek/EFA)
Gerard Onesta (Zöldek/EFA)
Erna Hennicot-Schoepges (Európai Néppárti Frakció)
Henrik Lax (Európai Néppárti Frakció)
Anders Wijkman (Európai Néppárti Frakció)
Sógor Csaba (Európai Néppárti Frakció)
Bauer Edit (Európai Néppárti Frakció)
Duka-Zólyomi Árpád (Európai Néppárti Frakció)
Tabajdi Csaba (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Fazakas Szabolcs (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Renate Weber (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Csibi Magor (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Szent-Iványi István (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
E l ő t e r j e s z t é s
a ciánalapú bányakitermelés európai tilalma tárgyában
Az utóbbi két év folyamán, az Európai Parlament plénumán és különböző fórumain több rendben szóvá tettem a ciánalapú bányakitermelés veszélyeit. Ezzel együtt levélben kerestem Stavros Dimas környezetvédelmi biztost a romániai (Verespatak) és a bulgáriai (Chelopech és Krumovgrad) bányaprojektek ügyében.
Ezúton is üdvözlöm, hogy az Európai Parlament napirendjére tűzte Áder János képviselőtársammal közösen beterjesztett indítványunkat a ciántechnológiás bányászat uniós szintű betiltásáról. Ezt a bányászati módszert az élő környezetünkre nézve igen veszélyes „vegyi atombombának” is szokás nevezni. 1990 óta, világszerte mintegy harminc súlyos ciános bányaszennyezés történt. A tíz évvel ezelőtti tiszai katasztrófa Csernobil után Európa legsúlyosabb környezeti szerencsétlenségének számít.
Romániában, éppen ezekben a napokban a Tiszába ömlő Aranyos folyót érte szennyezés, egy negyven évvel ezelőtt bezárt aranybánya miatt. Tavaly, egy közeli bányaüzem meglátogatásakor (Roșia Poieni) maga Traian Băsescu államelnök jelentette ki: „nem lehet egy ilyen ökológiai bombán ülni, hiszen ez kész gyilkosság”.
Az új romániai bányaberuházási tervek (Verespatak, Nagybánya, Felsőcsertés stb.) viszonylatában hangsúlyozni kívánom, hogy a ciánalapú bányászat betiltása nem csupán román, és semmiképpen nem „etnikai” probléma, hanem egyetemes – európai ügy, melynek tekintetében mind az egyes EU-tagországok, mind a különböző EP-frakciók józan egyetértésre juthatnak.
Európa nem lehet közömbös az eddigi, valamint a jövőben is fenyegető ciánkatasztrófák iránt. Közös érdekünk, hogy amiképpen a radioaktív sugárzástól vagy a légköri szennyezéstől, azonképpen a vegyi ártalmaktól és a ciánmérgezéstől is megvédjük az embereket és környezetüket. Ezért kérem, hogy a tisztelt Parlament támogassa és szavazza meg indítványunkat.
Strasbourg, 2010. április 21.
Tőkés László, EP-képviselő
Erdély.ma
2010. április 22.
Mer nagyot álmodni a Sapientia
Sajtótájékoztatón számolt be tegnap a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) bizottságának a múlt heti vizsgálódásáról dr. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, aki többször is hangsúlyozta, optimista, hogy az intézmény megkapja a rég várt akkreditációt.
Dr. Dávid László újságírói kérdésre válaszolva elmondta, az elmúlt péntektől számított 10 napon belül kell megírja a jelentést a vizsgálóbizottság, amiről várhatóan az ARACIS nagybizottság májusi ülésén születhet döntés. Ezt követően kerül az akkreditációs javaslat a kormányhoz.
Sándor Eszter, a Hallgatói Önkormányzat korábbi elnöke a vizsgálóbizottság diákokkal való találkozásairól számolt be, Nagy István színész, műsorvezető pedig munkaadói minőségben volt jelen a tegnapi sajtótájékoztatón, ugyanis az általa igazgatott Rádió GaGa munkatársai közül többen a Sapientia padjaiból kerültek ki. Nagy István ugyanakkor részt vett azon a beszélgetésen, amelyet az akkreditációs bizottság a végzett hallgatókat foglalkoztató vállalkozókkal folytatott.
– A bizottság tagjait is meglepte, hogy ahol eddig jártak, még soha ennyi vállalkozó, munkaadó nem jelent meg, mint ezen a beszélgetésen. 70-80-an biztos voltunk, a legtöbben az IT-területre alkalmaztak sapientiás végzősöket – hangzott el. A Rádió GaGa ügyvezető igazgatója megemlítette, hogy hiányosságként egyedül azt hozták fel a munkaadók, hogy a Sapientia végzőseinek román tudása esetenként nem kielégítő. Erre válaszként azonban az is elhangzott, hogy a Sapientia előnye, hogy azon diákoknak is esélyük van tovább tanulni, akik esetleg nem állnák meg a helyüket a román nyelvű felsőoktatásban.
Bentlakást, kutatóközpontot terveznek
Székely Gyula, a marosvásárhelyi kar dékánja a továbbiakban kilátásba helyezett terveket ismertette. Amennyiben meglesz az akkreditáció, már ősszel beindulhatna a mesterképzés, ugyanakkor a tervek között szerepel egy több mint kétszáz férőhelyes bentlakás építése. Mindemellett egy újabb épületre is szükség van, ahol tantermek kapnának helyet, ugyanis a szakok száma 5-ről 12-re emelkedett, és reményeik szerint a továbbiakban sikerül növelni a diáklétszámot is.
– Napok kérdése és aláírjuk a szerződést a marosvásárhelyi Procontrol céggel, amely 1800 négyzetméteren kutatóközpontot létesít. Remélhetőleg ősszel beindul az építkezés, amelynek a határideje 5 év, ellenben a befektető 3 évre tervezi a kivitelezést. Az épület egy részét a Sapientia használhatná. A befektető cég a távközlési, mechatronikai rendszerek terén fejti ki tevékenységét, ezek pedig olyan területek, amelyek egybeesnek a műszaki karon zajló képzéssel – hangsúlyozta a dékán.
(menyhárt)
Népújság (Marosvásárhely)
Sajtótájékoztatón számolt be tegnap a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) bizottságának a múlt heti vizsgálódásáról dr. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, aki többször is hangsúlyozta, optimista, hogy az intézmény megkapja a rég várt akkreditációt.
Dr. Dávid László újságírói kérdésre válaszolva elmondta, az elmúlt péntektől számított 10 napon belül kell megírja a jelentést a vizsgálóbizottság, amiről várhatóan az ARACIS nagybizottság májusi ülésén születhet döntés. Ezt követően kerül az akkreditációs javaslat a kormányhoz.
Sándor Eszter, a Hallgatói Önkormányzat korábbi elnöke a vizsgálóbizottság diákokkal való találkozásairól számolt be, Nagy István színész, műsorvezető pedig munkaadói minőségben volt jelen a tegnapi sajtótájékoztatón, ugyanis az általa igazgatott Rádió GaGa munkatársai közül többen a Sapientia padjaiból kerültek ki. Nagy István ugyanakkor részt vett azon a beszélgetésen, amelyet az akkreditációs bizottság a végzett hallgatókat foglalkoztató vállalkozókkal folytatott.
– A bizottság tagjait is meglepte, hogy ahol eddig jártak, még soha ennyi vállalkozó, munkaadó nem jelent meg, mint ezen a beszélgetésen. 70-80-an biztos voltunk, a legtöbben az IT-területre alkalmaztak sapientiás végzősöket – hangzott el. A Rádió GaGa ügyvezető igazgatója megemlítette, hogy hiányosságként egyedül azt hozták fel a munkaadók, hogy a Sapientia végzőseinek román tudása esetenként nem kielégítő. Erre válaszként azonban az is elhangzott, hogy a Sapientia előnye, hogy azon diákoknak is esélyük van tovább tanulni, akik esetleg nem állnák meg a helyüket a román nyelvű felsőoktatásban.
Bentlakást, kutatóközpontot terveznek
Székely Gyula, a marosvásárhelyi kar dékánja a továbbiakban kilátásba helyezett terveket ismertette. Amennyiben meglesz az akkreditáció, már ősszel beindulhatna a mesterképzés, ugyanakkor a tervek között szerepel egy több mint kétszáz férőhelyes bentlakás építése. Mindemellett egy újabb épületre is szükség van, ahol tantermek kapnának helyet, ugyanis a szakok száma 5-ről 12-re emelkedett, és reményeik szerint a továbbiakban sikerül növelni a diáklétszámot is.
– Napok kérdése és aláírjuk a szerződést a marosvásárhelyi Procontrol céggel, amely 1800 négyzetméteren kutatóközpontot létesít. Remélhetőleg ősszel beindul az építkezés, amelynek a határideje 5 év, ellenben a befektető 3 évre tervezi a kivitelezést. Az épület egy részét a Sapientia használhatná. A befektető cég a távközlési, mechatronikai rendszerek terén fejti ki tevékenységét, ezek pedig olyan területek, amelyek egybeesnek a műszaki karon zajló képzéssel – hangsúlyozta a dékán.
(menyhárt)
Népújság (Marosvásárhely)