(Anya)ország, kezdődik!
Azért jó erdélyi magyarnak lenni, mert nem kell négy évet várni ahhoz, hogy az ember valami rendes választási förmedvényt, baromság-folyamregényt és betarthatatlan ígéretversenyt hallgasson. Elég ehhez két esztendő is.
Erdélyi szemszögből nézve 2008-ban választottunk parlamentileg, 2009-ben választottunk államelnökileg, 2010-ben pedig végignézhetjük, amint az anyaország választ. Átmenetileg.
Az embereket egyre kevésbé érdekli úgy nagy általánosságban a politika, de valljuk be, az erdélyi magyar ember mindig valahogy megbabonázva figyeli, vagy inkább lesi, hogy mi történik Magyarország jelenlegi határain belül a köz ügyeit intéző, de leginkább elintéző, sok esetben pedig gátlástalanul lenyúló elittel. Valamivel kevesebb mint két hónap múlva, április 11-én, illetve április 25-én az anyaországi magyarok megválasztják az új Országgyűlést és az új miniszterelnököt.
A szlovákok már visítanak, Ficóék fokhagymakoszorúval nyakukban, szentelt vízzel és feszülettel a kezükben tűnnek fel időnként a nemzetközi nyilvánosság színpadán, mondván, hogy Orbán Viktor az ördög maga, aki kénköves lángokkal égeti fel a maradék szlovák–magyar tárgyalási hajlandóságot és esélyt.
Valóban, egyre többen valószínűsítik, hogy az idei választásokat a Fidesz magasan megnyeri. Erre még akkor is van esély, ha közvetlenül a választások előtt a polgáriak jó szokásukhoz híven, bízva a győzelemben, elkövetnek néhány olyan hibát, ami miatt az előző két választást is elveszítették.
Akkor, egymás után kétszer is – 2002-ben és 2006-ban – nagyon sokan voltak, de nem voltak elegen. Most viszont valóban sokan vannak. A közvélemény-kutatások helyenként 40 százalékpontos fölényről beszélnek. Ez modern demokráciákban akkora előny, amit Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje akkor sem tud ledolgozni, ha maga Orbán Viktor segít neki.
Mesterházyt nem véletlenül tolta a napra a kormányzó párt. Ő még annyira fiatal, hogy az MSZP legnagyobb vereségét is képes elszenvedni, hatvanéves korára teljesen kiheveri a kudarcot és ott folytathatja, ahol abbahagyta. Viszont manapság az MSZP színeiben azzal kampányolni, hogy valaki a párt saját nevelésű utánpótlásvonalából származik, nem a legszerencsésebb dolog. Lehet, a Zuschlag-ügy után jobb lett volna Kovács Lászlót indítani, azon az alapon, hogy mindegy, ki az, csak fiatal, Zuschlag generációbeli ne legyen.
Mellesleg a BKV-körüli híresztelések is alaposan próbára teszik Mesterházy hitelességét, úgyhogy nem is annyira választási verekedés elé néz Magyarország, hanem egy irdatlanul nagy verés elé. Persze a Fidesz-faktor még szépíthet a nagy fölényen, de várjuk ki a végét.
A kampány Magyarországon megkezdődött. Azt még nem tudni, hogy az előző évekhez viszonyítva mennyire lesz durva és gátlástalan, ocsmány és gusztustalan, sok jóra azért ne számítsunk. A határon túli magyarok kérdése valószínűleg ismét tét lesz egy, az ügyhöz képest jelentéktelen kártyaparti valamelyik játékában.
Orbán Ferenc, honline.ro. Forrás: Erdély.ma

Lélekmelengető ajándék a szórványnak – Sikeres háromszéki előfutár
Gazdag kultúrprogrammal lepte meg a hétvégén a Kovászna megyei tanács a dévai és vajdahunyadi magyar gyermekeket.
A Téglás Gábor Iskolában már kora délelőtt ostorcsattogástól volt hangos a folyosó és a hetyke kis ostorokat „gyártó” kötélverőgép körül valósággal hemzsegtek a kisdiákok. Nem volt kisebb a népsűrűség a gyöngyfűző lányok körül sem és a szalmafonást oktató Rádu József is egyaránt gyorsan kellett mozgassa kezét és száját, hogy megfelelő iramban mutassa, magyarázza a szalmafonás csínját-bínját.
– Adott pillanatban annyi volt a gyermek, hogy magunkat sem láttuk – fogalmazott székely tömörséggel a kézműves foglalkozásokat irányító Rádu József, aki a kézdiszentléleki Csiporkázó Játszóház képviseletében jött el negyedmagával régi magyar mesterségekre oktatni a szórványbeli gyermekeket. Mint kiderült, otthon, Székelységben, kürtöskalácssütéstől, kosárfonásig és bőrdíszművességig sok mindent tanítgatnak az érdeklődőknek. S bár a köréjük gyűlő gyermekek fel sem fogták micsoda kincsek birtokába jutottak e délelőttön, játszva sajátították el a kézművesség számos titkát.
Eközben azonban az iskola aulájában is egyre mozgalmasabb lett az élet, a nézőtérre begyűlt diákok kíváncsian várták a színpadra készülő, Kelekótya együttes fellépését. A hamarosan felcsendülő Kaláka, Dévai Nagy Kamilla, Halász Judit, Bojtorján, stb. dalokat ugyan nem üdvözölte régi ismerősként az ifjú hallgatóság, bátortalanul dúdolgatva még Bőrönd Ödön és a Fakatona dalát is, a sűrűn felzúgó taps egyértelműen jelezte: szívesen hallgatják a baróti Kelekótya előadását. A fiatal zenészek pedig úgyszintén szívesen énekeltek. Mint kiderült, az együttes 2001-beli megalakulása óta bejárta már Erdővidék minden zegét-zúgát, sőt ennek határain túl is egyre gyakrabban örvendeztetik meg közönségüket az ismert gyermekdalokkal. Pontosabban azokkal a gyönyörű, megzenésített gyermekversekkel, melyek ott kellene muzsikáljanak mindannyiunk szívében. Ez sajnos, mint a Hunyad megyei előadások során kiderült még nincs így, sok szórványbeli kisiskolás, gimnazista számára az Icinke Picinke története is újdonságként hangzik. Remélhetőleg azonban hamarosan változni fog a helyzet. Kelekótyáék, saját bevallásuk szerint, mindenképpen szívesen tennének ennek érdekében.
Hasonló jó szándékkal léptek színpadra a dévai Téglás iskolában a kézdiszentléleki Perkő táncegyüttes tagjai is, akik felcsíki, kalotaszegi, mezőségi, széki táncokkal örvendeztették meg a közönséget. – Úgy érzem sikerült egy kis ízelítőt nyújtani a magyar néptánc és -zene kultúrából és remélem, hogy lesz ennek még folytatása – fogalmazott az előadás után Gergely Zoltán a Perkő táncegyüttes vezetője.
A játszóház, koncert és néptáncelőadás a délután folyamán Vajdahunyadon folytatódott. Az érdeklődés itt sem volt halványabb, sőt a helybeli diákok saját produkcióval is meglepték a kovásznai vendégeket.
A Kovászna megyei tanács által kezdeményezett és támogatott gazdag rendezvénysor amúgy egyfajta előfutára volt a Háromszék és Hunyad megye közti együttműködést szentesítő szerződés mai, hivatalos aláírásának. Egyszóval ez csak a kezdet – ami viszont nagyon jóra sikeredett.
Gáspár-Barra Réka. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

DLP- RMDSZ megállapodás Kolozs megyében
Várhatóan már ma aláírják az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt Kolozs megyei képviselői a két alakulat között a hét végén lezárult tárgyalások eredményeit rögzítő megállapodást – nyilatkozta tegnap a Krónikának László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke.
Mint tájékoztatott, az eredeti tervek szerint a felek már pénteken aláírták volna a megállapodást, de ez az aláírók személyes elfoglaltsága miatt elmaradt. Daniel Buda, a PDL Kolozs megyei szervezetének elnöke például a beteg gyerekét vitte aznap kórházba.
Az egyezség értelmében 6 igazgatói, 23 aligazgatói és 9 főosztály-vezetői posztot tölthetnek be az RMDSZ által jelölt hivatalnokok. Mint arról korábban beszámoltunk, Markó Béla RMDSZ- és Emil Boc PDL-elnök „döntőbíráskodására” szorult a szövetség és a Demokrata-Liberális Párt Kolozs megyei szervezete, mivel nem tudtak megállapodni a területi intézményvezetői posztok elosztása terén.
A gondot akkor az okozta, hogy a szövetséghez hasonlóan a Boc-kormányt támogató független képviselők egyike, Vasile Soporan exszociáldemokrata honatya is a saját emberének követelte a mezőgazdasági kifizetési és vidékfejlesztési ügynökség igazgatói székét.
Továbbra is nehézkesen haladnak eközben az egyeztetések Szatmár megyében. Mint Ioan Holdiş PDL-elnök pénteki sajtótájékoztatóján elmondta, még legalább egy hétre van szükség ahhoz, hogy megállapodás születhessen a két alakulat képviselői között.
A Szatmár megyei PDL- és RMDSZ- szervezet közötti nézeteltérések akkor kezdődtek, amikor az Emil Boc vezette alakulat területi vezetői azt követelték a szövetségtől, hogy mind megyei, mind pedig megyeszékhelyi szinten bontsa fel a szövetségét a liberálisokkal, illetve szociáldemokratákkal, s biztosítson a demokrata-liberálisoknak egy megyei önkormányzati alelnöki, illetve egy szatmárnémeti alpolgármesteri tisztséget.
Az RMDSZ vezetői ugyanis úgy ítélték meg, a kérésnek nincs relevanciája, a posztok elosztása csak a dekoncentrált intézmények vezetői tisztségeire vonatkozik. Holdiş azonban váltig kitart a megyei és helyi szintű együttműködés fontossága mellett. Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László kipakolt: száz szekus nevét hozta nyilvánosságra
NY I L A T K O Z A T
a titkosszolgálati múlt átvilágítása tárgyában
Tavaly ősszel nem kis meglepetést keltett annak a híre, hogy Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság volt elnöke a szovjet titkosszolgálat besúgója volt. A „szovjet sport generálisa”, aki egykor a Franco-diktatúrában is magas funkciót töltött be, a KGB-vel és a Stasi kelet-német titkosszolgálattal együttműködve az egész nemzetközi olimpiai mozgalomra meghatározó befolyást gyakorolt.
A kommunista – moszkovita – titkosszolgálat a nemzetközi egyházi-ökumenikus életet is behálózta. Erre nézve jellemző példa a Reformátusok Világszövetsége volt főtitkárának, Milan Opocenskynek az esete, aki a szovjet parancsuralmi rendszer bukása után még közel tíz esztendeig töltötte be magas tisztségét a világszervezetben.
Az Evenimentul Zilei központi napilap idén januárban foglalkozott Bartolomeu Anania kolozsvári román ortodox metropolita Szekuritáté-kollaboránsi múltjával. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) a hajlott korú érseket 2008. január 22-én azonosította be az „Apostol” fedőnevű titkosügynökkel. A „felfedezésnek” meg is lett a hatása, hiszen egy hétre rá a CNSAS működését alkotmányellenesnek nyilvánította a kormány, utóbb pedig a 24/2008. számú sürgősségi határozatával – kiváltképpeni kedvezésképpen az ortodox „nemzeti egyháznak” – az egyházi szolgákat kivonta az Átvilágító Tanács hatálya alól. Nem sokkal ezután a 293/2008. számú törvény végérvényesen kimondta, hogy a klérus tagjainak átvilágítása csak saját egyházaik kifejezett kívánságára történhet meg.
Európai parlamenti hivatalom még ugyanabban az évben megkeresésben fordult Jaques Barrot igazságügyi európai biztoshoz az egyházi emberek titkosszolgálati átvilágításának alkotmányellenes korlátozása tárgyában – az áldatlan helyzet azonban azóta sem változott. A többségi Román Ortodox Egyház az államhatalommal egyetértésben hátráltatja a titkosszolgálati múlt feltárását, a hírhedt Szekuritáté volt egyházi ügynökeinek a leleplezését.
Bartolomeu Anania és a hasonszőrű informátorok esete világosan példázza, hogy a kommunista-titkosszolgálati múlttal való szembenézés és a volt ügynökök felfedése nem csupán a történelmi múlt, hanem legalább annyira a társadalmi jelen egyik parancsoló kérdése. Saját Egyházunkban sem beszélhetünk igazi változásról és megújulásról mindaddig, amíg nem egy vezető pozícióban és gyülekezet élén zsarolható és megvásárolható emberek találhatóak.
Református Egyházunkban váltakozó erővel és „szerencsével” halad előre a titkosszolgálati múlt feltárása.
2002-ben – már akkor is igen megkésve – eleve „halva született” a Zsinat átvilágításra vonatkozó, erőtlen határozata.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület mintegy három évvel ezelőtt újult erővel látott munkához. Legutóbb mind az Erdélyi, mind a Királyhágómelléki Egyházkerület Igazgatótanácsa kimondta, hogy „a múlttal való szembenézést nem lehet tovább halogatni”, és egyházkormányzó testületeink a saját kebelükben létrehozták egyházkerületi átvilágító bizottságaikat.
Az egyházi élet megtisztításának folyamatában a Református Egyház nem áll egyedül. Szándékai találkoztak a magyar protestáns testvéregyházak törekvéseivel, akikkel együtt megállapodtak az egyházközi Szakmai Egyeztető Fórum létrehozásában.
Komoly aggodalomra ad okot mindaz, ami az utóbbi időben a CNSAS, valamint a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet (IICC) körül történik. Csendes László, az Átvilágító Tanács elnöke röviddel ezelőtt kénytelen volt lemondani tisztségéről. Marius Oprea intézeti elnöknek szintén inog a széke. Európai parlamenti hivatalunk mindkettőjük ügyében felemelte a szavát. Legutóbb Traian Băsescu államelnökhöz intéztünk levelet, melyben – egyebek mellett – az általa kezdeményezett Tismăneanu-jelentés szellemében szorgalmazzuk a „kommunizmus perének” a véghezvitelét.
Szintén aggasztó az a körülmény, hogy – az olasz La Republica értékelése szerint – Románia húsz évvel a diktatúra bukása után fölényesen vezeti a titkosszolgálatok európai mezőnyét. Míg Ceauşescu Szekuritátéjának „mindössze” 11 ezer ügynöke volt, a számos hazai titkosszolgálat jelenleg mintegy 12 ezer titkosszolgát foglalkoztat, ezenközben pedig – a súlyos gazdasági válság ellenére – a titkosszolgálatok költségvetése évről-évre dagad, olyannyira, hogy nyolc év alatt nyolcszorosan megnövekedett.
Azokkal értünk egyet, akik a múlt bűneinek feltárását, valamint a bűnösök leleplezését és felelősségrevonását követelik. Marius Opreával és Herta Müllerrel értünk egyet. És a megalakulásának 20. évébe érkezett Temesvári Társaság Kiáltványának 8. pontjával valljuk, hogy a kommunista múlt ügynökeinek és kiszolgálóinak a közhivatalokban nincs keresnivalójuk.
De nem csupán a volt kollaboránsoktól kell szabadulnunk, hanem volt tartótisztjeiket, a szekusokat, a volt titkosszolgálati főnököket is meg kell neveznünk, akiknek felelőssége az amazokénál is nagyobb. A „parancsra tettem” kifogása sem mentheti őket – mint ahogyan Adolf Eichmann sem igazolhatta magát ezzel.
Ennek megfelelően, ez alkalommal azoknak a Szekuritáté-tiszteknek a névsorát is közzétesszük, akik – a rendelkezésünkre álló iratok szerint – egyházunk és magyarságunk megnyomorításában jeleskedtek.
Csak remélni lehet, hogy a CNSAS rövidesen újból magára talál, és Dragos Petrescu új elnök vezetésével, a sok kilométernyi belügyminisztériumi iratanyag átvételével, valamint az újraválasztott Traian Băsescu elnök hathatós támogatásával tovább folytatja a demokratikus rendszerváltozás szempontjából elengedhetetlenül fontos munkáját.
Ennél is fontosabb viszont, hogy oly sok megtorpanás után egyházaink is töretlenül tovább haladjanak a megkezdett úton. A Szigorúan ellenőrzött evangélium I. kötetét is figyelembe véve: egyházkerületi átvilágító bizottságunkra nagy munka vár.
Nagyvárad, 2010. február 16.
Tőkés László
EP-képviselő. Forrás: Erdély.ma

Borbély László: szemléletváltásra van szükség
[INTERJÚ] A környezetvédelmi miniszter szerint mentalitásváltásra van szüksége az országnak, ami nagyon lassú folyamat. Szerinte azért van több szemét nálunk, mint külföldön, mert ott az emberek nem dobják el a hulladékot. Szükség van a szelektív hulladékgyűjtésre, ám ez még nincs megszervezve, továbbá kötelezni kellene az üzleteket a régi árú visszavételére.
Több nagyszabású környezetvédelmi projektről tudunk, amelyeket immár dűlőre kellene vinni. Évek óta hallunk arról, hogy megvalósul a műanyag flakonok begyűjtése, újrahasznosítása. E téren most hol tart az ország? Mintha ez a folyamat is akadozna…
– Tulajdonképpen 2005-től létezik az a törvény, amely előírja, hogy a nagy termelők, az ásványvíz-palackozók, az üdítőgyárak hozzá kell hogy járuljanak az általuk forgalomba hozott palackok egy részének a begyűjtéséhez. Ha nem teszik meg, tetemes büntetést kell fizetniük. De tudtommal csak 2007-től indult be a gyűjtés. Ugyanakkor, mivel nincs megszervezve a hulladék szelektív gyűjtése, csakis olyan szinten működik ez a rendszer, hogy azok a jövedelem nélküli egyének, akik ezért némi pénzhez jutnak, összegyűjtenek annyi palackot, amennyit éppen akarnak. Három-négy olyan cég létezik, amelyek átveszik ezeket, s eljuttatják a felhasználóhoz. A minisztérium felszólította a polgármesteri hivatalokat, hogy fogadják el a nagyobb térfogatú típuskonténereket, és ezekbe lehet gyűjteni majd a palackokat. Persze hozzáállás kérdése az egész. A napokban elmondtam, hogy például a Maros megyei Ákosfalva községben, ahol megértették ennek fontosságát, kétszer annyi palackot gyűjtöttek össze a közelmúltban, mint Marosvásárhelyen.
– A roncsautóprogramról is gyakran szó esett az elmúlt időszakban. Mi lesz a sorsa a régi gépkocsiknak?
– Az autóbontó cégek szétdarabolják ezeket, s értékesítik az alkatrészeket. Ugyanakkor létezik egy olyan európai direktíva, amit nálunk nemigen vesznek figyelembe: a gyártókat arra kötelezik, hogy a régi kocsik újrahasznosítható alkatrészeit gyűjtsék be, építsék be az új gépkocsikba. A Dacia üzem például foglalkozik ilyesmivel, oda is be lehet vinni az alkatrészeket. De ez a rendszer jobban is működhetne.
– Az ország több megyéjében még mindig nem léteznek EU-konform szeméttelepek, s bár arról volt szó, hogy a régi hulladéktározókat bezárják, ez sem történt meg mindenütt. Miért hanyagolta el ennyire az ország a hulladékgazdálkodás korszerűsítését?
– Egyik kedvenc viccem jutott eszembe a kérdésről: 2007. január elsején reggel az Európai Unió tagjává váltunk. De mit csinálunk délután? Mi csak akkor vagyunk hajlandók cselekedni, amikor a körmünkre ég a gyertya, amikor az utolsó száz méteren már köteleznek a munkára. Ilyenkor nyilván kapkodunk. Ezelőtt 4-5 évvel már nyilvánvaló volt, hogy ezt a dolgot meg kell oldani. Létezik az ütemterv is, ami szerint a régi tározókat be kell zárni. Szerintem a környezetvédelmi és közlekedési beruházásokat támogató ISPA-programoknak erre kellett volna fókuszálni. Ez nem történt meg, s most mindenki rohangál. Az uniós támogatással készülő első korszerű szeméttelepeket 2011-ben fogják megépíteni. Várhatóan 2015-ig megoldódik ez a probléma, csak azt nem tudom, addig mi lesz a szeméttel.
– Egyébként az uniós direktívák szempontjából környezetvédelmi téren hol vagyunk lépéshátrányban?
– A vízgazdálkodás, csatornázás terén. Minden évben konkrét lépéseket kell tenni e téren, és 2018-ig kellene országos szinten megoldódjék a szennyvíztisztítás. Most az évekre lebontott ütemtervhez képest olyan 8 százalékos a lemaradásunk. 2014-ig e célra még egymilliárd eurót kellene fordítanunk.
– Hogy halad az elektronikus hulladék begyűjtése?
– Köztudott, hogy az Unióban évente, lakosonként 4 kiló ilyen hulladékot kellene begyűjteni. Mi a másfél kilónál tartunk a felmérések szerint. Ami nincs megoldva, hogy az üzleteket kötelezzük a régi áru visszavételére. Onnan meg el kell szállítani a termékeket. Ezzel még nem volt időnk foglalkozni.
– Környezetvédelmi szempontból mostanában kiemelt téma a marosvásárhelyi Azomureş vegyipari kombinát okozta szennyezés megfékezése. A török tulajdonosok eddig is sokat ígértek, de nem sokat tettek. Mi a garancia arra, hogy ezúttal betartják az önnek írásban tett ígéreteket?
– Amit a cégtulajdonosok eddig írásban vállaltak, azt megtették. A baj az, hogy eddig egy olyan környezetvédelmi engedély alapján működött a cég, amely túlságosan elnéző volt. Ennek az újragondolására, újrafogalmazására van szükség – ezen dolgozunk.
– Bárhol járunk az országban, szemetet látunk. Mit tehet a minisztérium annak érdekében, hogy lassan mi is felzárkózzunk a nyugat-európai államokhoz?
–A nyugati országokban egyébként azért nincs ennyi szemét, mert az emberek nem dobják el a hulladékot. Sajnos a mentalitásváltás igen lassú, nehézkes folyamat mifelénk. Fontos lenne továbbá, hogy minél több szemétlerakót létesítsünk. Meg kell néznünk, milyen intézményekkel, hatóságokkal tudunk szerződést kötni a szemét felszámolása érdekében.
– Több fiatal magyar ajkú szakembert gyűjtött maga köré új munkahelyén…
– Amikor tanácsosaimmal bementünk az első gyűlésre, azt mondtam a többieknek, hogy „v-au invadat ungurii”, vagyis ellepték őket a magyarok, utalva arra, hogy nyolc magyar munkatárssal érkeztem. A minisztériumban dolgozók is elfogadják, hogy egymás között mi magyarul beszélünk. Ez természetes. A kérdésre válaszolva sajnos az a tapasztalatom, hogy nem nagy a választék a magyar ajkú potenciális munkatársak terén. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nincsenek magyar szakértők, de ők nemigen vállalnának munkát a minisztériumban. Általában ügyes vállalkozók, jól működő céggel rendelkeznek, mások civil szervezetekben tevékenykednek, komoly projektek lebonyolításában vesznek részt. Tény és való, hogy 12 magyart vittem magammal a minisztériumba. Egy részük korábbi munkahelyemről, a fejlesztési, területrendezési minisztériumból jött át. De nyilván fiatal román szakértőket is felkértem különböző területekről.
– A minisztérium alkalmazottai hogyan fogadták, hogy ismét magyar ajkú személyt neveztek ki az intézmény élére?
– Ha egy vezető bebizonyítja, hogy szakmailag és a menedzsment tekintetében jó teljesítményre képes, akkor nem lehetnek gondok. Ez a minisztérium egy éven át le volt merevedve, különböző okok miatt nem haladtak a projektek. Látom, hogy figyelik a munkámat, próbálok maximálisan teljesíteni. Például igyekszem minden olyan aktát átnézni, ami egy nap leforgása alatt hozzám kerül. Nem tudják elképzelni a munkatársaim: miként lehetséges, hogy napirenden vagyok a dolgokkal. Hát ez úgy történik, hogy este 11-kor megyek ki a minisztériumból, magammal viszem az iratokat, elolvasom azokat, és véleményezem is. Persze ez azt jelenti, hogy fél kettő körül fekszem le. Legalább most, a kezdeti időszakban így kell dolgoznom.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Diszkriminált görög katolikusok?
Bihar megye – A Nagyváradi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke Virgil Bercea kedden egy sajtótájékoztató keretében számolt be az ad limina látogatás keretében XVI. Benedek pápával való találkozásáról.
Mint ismeretes az ad limina a megyéspüspökök öt évenkénti kötelező látogatása az apostolok küszöbénél, Szent Péter és Pál sírjánál Rómában, amely során az egyházi vezetőknek be kell számolniuk egyházmegyéjük állapotáról a pápának. Nagyváradról Exc.Böcskei László római katolikus püspökön kívül a görög katolikus egyházfő is részt vett a vatikáni látogatáson. Virgil Bercea püspök a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a 15 perces találkozón tájékoztatta az egyházmegye problémáiról, illetve arról, hogy meglátása szerint a görög katolikusok diszkriminálva vannak Romániában. Az egyházmegyében szolgáló 186 pap közül csak kevesebb mint a fele részesül állami fizetésben, 96 lelkész bérezését saját költségvetésből kell fedezniük, melyre nem minden esetben van lehetőség. A templomok elhanyagolt állapotban vannak, sok esetben a belső freskókat tönkretették vagy nem megfelelően restaurálták.
Békétlenség
A püspök azt is szóvá tette a pápának, hogy helyi szinten nézetkülönbségek adódnak az ortodoxokkal, nem érvényesül az ökumenia szelleme. A pápa szomorúan fogadta a híreket és elmondta, hogy imádkozni fog a romániai keresztények közötti békéért. A püspök a tájékoztatón a sajtó érdeklődésére bővebben is kifejtette a görög katolikus egyház helyzetét. Kiderült, hogy a tavaly a papok és egyházi alkalmazottak bérezésével együtt 630 ezer lej kiadása volt az egyházmegyének, amiből csak 573 ezer lejt tudtak fedezni. A költségvetési hiányt külföldi alapítványok segítségével sikerült pótolni. Azt is kifejtette, hogy több településen pereskednek az ortodoxokkal, akikkel nem tudnak megegyezni a templomaik visszaszolgáltatásáról.
Mészáros Tímea. Forrás: erdon.ro

Az ortodoxok is felelősek
Bihar megye – Az ortodox egyházat nagy felelősség terheli a romániai átvilágítási folyamat hátráltatásában – jelentette ki kedden Nagyváradon Tőkés László EP-képviselő és Szabó László az egyházi átvilágítás Szakmai Egyeztető Fórumának kezdeményezője.
Tőkés László a keddi nagyváradi sajtótájékoztatón elmondta, hogy ma sem lehet tudni, hogy kik voltak a szekustisztek. „Tíz évet kellett várnunk a rendszerváltás után a Ticu féle átvilágítási törvényre, de még mindig teljes a zűrzavar.” Tőkés véleménye szerint nagy felelősség terheli az ortodox egyházat, amely az államhatalommal egyetértésben hátráltatja az átvilágítási folyamatot, „márpedig addig nem lehet szó demokratizálásról, a bizalom helyreállításáról, amíg nem történik meg az átvilágítás. Az egyházaknak az átvilágítás etikai kérdés, mert ha nincs bűnbocsánat, akkor a bűnöket nem lehet feloldani. Dühösek vagyunk amiatt, hogy a volt titkosszolgálati tisztek most magasrangú tisztségeket viselnek, vagy éppenséggel hatalmas nyugdíjakat élveznek az adófizetők pénzéből” – tette hozzá Tőkés. Szabó László unitárius lelkész, a történelmi egyházak átvilágító bizottságai Szakmai Egyeztető Fórumának kezdeményezője elmondta, hogy amennyiben a Temesvári Nyilatkozat 8. számú pontjának érvényt szereztek volna, akkor már rég túl lehetnénk az átvilágítási folyamaton. Szabó László kijelentette, hogy a tíz évvel a rendszerváltás után végre elfogadott 187/1999 számú átvilágítási törvény eleve “langyosra” sikeredett, de később az ortodox egyház hathatós közreműködésével ezt a törvényt is sikerült ‘kiherélni’. Hozzátette, hogy amíg van legalább arra lehetőség, hogy az egyházak vezetői kérhetik bizonyos esetekben az egyházi személyek átvilágítását, addig élni kell ezzel a lehetőséggel, és meg kell szerezni a lehető legtöbb dokumentumot a CNSAS-től.
Kirakatpolitika
Tőkés László jelezte, hogy sem az RMDSZ, sem a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem védik meg a CNSAS-ba delegált embereiket. Arra a kérdésünkre, hogy mi lehet az oka annak, hogy Traian Basescu államfő kezdeményezte a kommunizmus bűneit feltáróTismaneanu jelentés elkészítését, most pedig ugyancsak az ő elnöksége alatt politikai támadások érik Marius Opreat, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) elnökét, Tőkés László azt válaszolta: „nem értem Basescu államfőt; úgy látszik, hogy csak kirakatpolitikai céllal kérte a jelentés elkészítését, de itt az ideje, hogy a kirakatpolitika átadja helyét a tetteknek.” Végezetül Tőkés kifejezte felháborodását amiatt, hogy a CNSAS nem hajlandó előkeresni azoknak a személyeknek a dossziéját, akikről maga az egyház nyújt be a CNSAS-hoz bizonyítékokat, példaként említette azt, hogy a maga során a Tőkés család nyújtott be bizonyító erejű dokumentumokat a CNSAS-hoz Tőkés László egykori sógoráról a jelenleg Budapesten dolgozó Bartha Tiborról, akit a CNSAS gyakorlatilag védelmez.
Pap István. Forrás: erdon.ro

Szembe kell néznünk a kommunista rémtettekkel és elkövetőikkel
Az egyházak átvilágítása volt a témája annak a sajtótájékoztatónak, amit Tőkés László EP-képviselő, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke és Szabó László, az Erdélyi Unitárius Egyház képviselője, az erdélyi történelmi magyar egyházak között létrehozandó Szakmai Egyeztető Fórum kezdeményezője tartott tegnap.
Bevezetőjében Szilágyi Zsolt, Tőkés László kabinetfőnöke tudatta, amit az EP-képviselő az Európai Parlamentben is reprezentál, és amiért immár két évtizede harcol, mégpedig hogy „nem zárhatjuk le a kommunista múltat anélkül, hogy ne néznénk szembe a kommunizmus rémtetteivel, illetve hogy ne ismerhessük meg a rendszer kiszolgálóinak, működtetőinek a listáját”.
Tőkés László kifejtette, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) munkáját nagymértékben korlátozzák, és megtorpanni látszik egy húsz évvel ezelőtt kezdődött folyamat. Egy adott pillanatban már majdnem meg is szüntették a tanácsot. A 2008. évi 293-as törvénnyel kimondták, hogy az egyházi tisztviselőket kizárólag csak az egyházvezető kérésére világíthatják át. Ezt a törvényt ugyanabban az évben megelőzte a 24-es számú kormányrendelet, amelyet akkor adtak ki, amikor a CNSAS 2008 januárjában Bortolomeu Anania kolozsvári román ortodox metropolitát azonosította az Apostol nevű titkosügynökkel. A január 22-ei bejelentés után a kormány alkotmányellenesnek nevezte a tanács munkáját, és kiadta sürgősségi határozatát „kedvezésképpen a román ortodox egyháznak”.
Az EP-képviselő munkájának gerincét képezi a kisebbségek, a kereszténység védelme, a kommunizmus bűneinek feltárása. Ehhez kapcsolódik az a február 24–26. között zajló prágai nemzetközi konferencia is, amelynek egyik védnöke és előadója is Tőkés László.
A képviselő egy nyilatkozatot is közzétett tegnap, amelyben tudatja: „Szintén aggasztó az a körülmény, hogy – az olasz La Republica értékelése szerint – Románia húsz évvel a diktatúra bukása után fölényesen vezeti a titkosszolgálatok európai mezőnyét. Míg Ceauşescu Szekuritátéjának »mindössze« 11 ezer ügynöke volt, a számos hazai titkosszolgálat jelenleg mintegy 12 ezer titkosszolgát foglalkoztat, ezenközben pedig – a súlyos gazdasági válság ellenére – költségvetésük évről évre dagad, olyannyira, hogy nyolc év alatt nyolcszorosan növekedett.” Tőkés képviselő ugyanakkor elmondta, a kommunizmus idején a besúgók nagy része karhatalmi nyomás miatt kezdett el jelenteni. Mára nagyjából azt is tudni lehet, hogy kik voltak azok a szekuritátés tisztek, akik a református egyház szolgáinak és a velük kapcsolatban álló személyeknek a megfigyelésével és beszervezésével foglalkoztak. Az EP-képviselő egy 102 nevet tartalmazó listát is kiadott az Erdély-szerte tevékenykedő szekus tisztek névsorával. Az említettek közül néhányan – minden bizonnyal – időközben már elhaláloztak, mások nyugdíjba vonultak és busás nyugdíjat éveznek. Ám az is valószínű, hogy a listán szereplő ügynökök egy rész ma is aktív, és a Román Hírszerző Szolgálat keretében tevékenykedik.
Szabó László arról számolt be az erdélyi magyar történelmi egyházak közötti Szakmai Egyeztető Fórum létrehozásának kezdeményezőjeként, hogy a Királyhágómelléki és az Erdélyi Református Egyházkerület, valamint a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház és az Erdélyi Unitárius Egyház már beleegyezett abba, hogy megalakítsák a tanácsot, melybe minden felekezet két-két képviselőt jelöl ki, hogy megvitassák, segítsék az egyházi átvilágítás folyamatát. Sajnálatos azonban, hogy csak négy egyház egyezett ebbe bele. A Szatmári és a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség nem kíván részt venni a fórumban, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség pedig még nem küldött visszajelzést a kezdeményezők meghívására. Szabó kiemelte, fontos addig lépniük, ameddig törvény adta lehetőségük van az átvilágításra. Megtörténhet, hogy az 1999-ben keltezett, majd 2006-ban és 2008-ban módosított, „kiherélt” törvényt újra megváltoztatják, netán semmissé teszik, és minden papot „politikailag szentté nyilvánítanak”.
Az átvilágítási folyamatban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt az úttörő, az egyházaknak pedig zászlóvivőknek kell lenniük a múlttal való leszámolásban, miközben a nacionalista-kommunista hatalom a saját érdekét próbálja érvényesíteni, a múlt feltárásának elodázását.
Borsi Balázs. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az értelmiség erkölcsi felelősségét vitatták meg Kolozsváron
Követhet-e el egyáltalán árulást az írástudó? – tette fel a kérdést Demeter Szilárd író az Írástudók árulása? című kolozsvári kerekasztal-beszélgetés bevezetőjében. A hétfő este az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában rendezett eszmecsere vendége Szőcs Géza és Egyed Péter volt. A moderátor szerepét betöltő Demeter elmondta, szerinte a 70–80-as évek Erdélyében a legnyomasztóbb az értelmiség számára a gondolat szabad áramlásának hiánya volt.
Az irodalmi Nobel-díjas Herta Müller férje, Richard Wagner egyik írásából idézett, aki feleségével együtt megtapasztalta a romániai kommunizmust. Wagner szerint az egyetlen komolyabb magyar nyelvű szamizdat Erdélyben az Ellenpontok című folyóirat volt, amely csupán kilenc lapszámot érhetett meg (ezeket írógéppel, majd stencillel sokszorosították) 1981 decemberétől, ’82 novemberében azonban a Szekuritáté letartóztatta a lap szerkesztőit, többek között Szőcs Gézát, és csak a Nyugat nyomására tették lehetővé számukra az emigrációt. „Ezt követően mély depresszióba zuhant az erdélyi értelmiség” – áll Wagner írásában.
Igény az értelmiségi diskurzusra
Szőcs Géza elmondta: a lap nem volt előzmények és következmények nélküli. Az alapító Ara-Kovács Attila személyes kapcsolatban állt olyan magyarországi lapok szerkesztőivel, mint a Beszélő vagy a Demokrata, amelyek ötletet adtak az Ellenpontok létrehozásában, majd a lap megszüntetése után létrejött a Kiáltó Szó, amelyet Magyarországon jelentettek ugyan meg, de erdélyiek szerkesztették. „Voltak próbálkozások, számos magányos kísérletről tudunk, de a legfontosabb az volt, hogy éreztük: igény volt rá, hogy egy értelmiségi diskurzus tárgya legyen a diktatúrában senyvedő Erdély helyzete. Az Ellenpontok inkább abban volt egyedülálló abban az időben, hogy viszonylag sok ember szervezett együttgondolkodásának adott keretet” – fogalmazott Szőcs Géza.
Egyed Péter Demeter Szilárd kérésére a Bretter-iskoláról is beszélt, arról, hogy Bretter György irányításával hogyan indulhatott el egy magasabb filozófiai gondolkodás a diktatúrában. Demeter Szilárd rákérdezett, hogy milyen igényt is szolgált ki a Bretter-iskola és az Ellenpontok. „Ez nem elvárás kérdése, sokkal inkább arról van szó, hogy az emberi morál előbb-utóbb feltör, akármilyen vastag vasbeton fedi” – fogalmazott Szőcs Géza.
Egyed Péter hozzátette: türelmetlenség, általános várakozás jellemezte az értelmiséget, tudták, hogy történnie kell valaminek, és ez a hangulat szülte az ilyen kezdeményezéseket. Egyed Péter arról is beszélt, hogy később egyre erőszakosabban akarta a hatalom a kezében tartani a kultúrát. Visszaemlékezett arra, hogy ’85-ben egy héten át ellenőrizte a Kriterion Könyvkiadó munkáját egy felügyelőbizottság, melynek nyomán több regényt visszavontak.
Demeter Szilárd visszaterelte a beszélgetést a fő témához, és feltette a kérdést: volt-e az értelmiségnek erkölcsi felelőssége a diktatúrában?
„A közösség által kiválasztott elit kell hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek az egész közösség túlélését biztosítják” – fogalmazott Szőcs Géza, hozzátéve, hogy ez az elit nem csak a politikai vezetőket jelenti, az írástudóknak is van felelősségük. Példaként az erdélyi szászokat hozta föl, akik évszázadokon át ragaszkodtak vezetőikhez, követték azok útmutatását, ami a történelem során segítette is túlélésüket.
Egyed Péter szerint is volt felelőssége az értelmiségnek, példaként többek között Márton Áron püspököt említette, akinek útmutatásait nagyon sokan követték.
A beszélgetés folytatásában Demeter Szilárd azt kérdezte a meghívottaktól, hogy a rendszerváltást követően és a demokrácia kialakításában milyen szerepe volt az írástudóknak Erdélyben. Szőcs Géza elmondta, a rendszerváltást követően a frissen megalakult RMDSZ-ben sokféle ember volt: írók, humán értelmiségiek, mérnökök, csak olyanok nem, akik tudatosan készültek volna erre a politikai szerepre. „Akkor azt gondoltam, hogy ez most lesz, ahogy lesz, majd ezt a sok hályogkovácsot felváltja a következő generáció, akik már tudatosan készülnek erre a szerepre. Sajnálatos módon azt kellett tapasztalnom, hogy az elmúlt 20 év alatt nem változott semmi. Azok, akik a rendszerváltás után vállalták ezt a politikai szerepet, cseppet sem voltak felkészületlenebbek, mint a mostaniak” – értékelt Szőcs.
Az értelmiség „piaca”
Egyed Péter arról beszélt, hogy a ’90-es években a szabad légkörben elkezdtek létrejönni a civil szervezetek, és az értelmiség nagyon gyorsan és mohón próbálta visszaszerezni mindazt, amit évtizedekig elvettek tőle. „Nagyon sokan mentek Budapestre tanulni, hogy kiegészíthessék hiányos ismereteiket, ez az út azonban nem volt könnyű, elég ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás utáni évtizedben négy bányászjárás is volt” – mutatott rá. Ugyanakkor Bibó István Értelmiség és szakszerűség című tanulmányának gondolatát idézte, miszerint a rendszerváltás utáni első generációs értelmiségi csak akkor független az őt létrehozó hatalomtól, ha nagyon magas szinten képviseli szakirányát, jó az önértékelése, így nincs kiszolgáltatva a politikának. Egyed Péter szerint az erdélyi értelmiség elindult ezen az úton, próbálja elég magas színvonalon művelni szakmáját, a feladat az, hogy megfelelő piacot teremtsenek ezen értelmiség munkái számára, ahol a „szakszerűséget értékén lehet eladni”.
Szőcs Géza az 1940-ben kiadott Írók a viharban című kötetet vette elő, amelyben 13 magyar író közölte gondolatait azzal kapcsolatban, hogy Magyarország mire számíthat, ha belép a háborúba. Szőcs Kassák Lajos írásából idézett gondolatokat, amely szerint az írónak egyetlen erkölcsi feladata, hogy létrehozza a művet. Szőcs kifejtette: nem akkor követ el az írástudó árulást, amikor nem vállal politikai szerepet, hanem akkor, ha nem hozza létre a műveit.
A beszélgetés végén az egybegyűltek tehették fel kérdéseiket. Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet azon írókkal, akik tehetségesek voltak ugyan, de egyben besúgók is, Szőcs azzal válaszolt, hogy különbséget kell tenni egy író magánéleti árulása és a közösség elárulása között. Kifejtette: volt rá példa, hogy valaki magánemberként makulátlan, de közösségi szerepében áruló volt, és fordítva is. „Szét kell választani a két szerepet” – hangsúlyozta Szőcs.
Varga László. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A tanügyi átszervezés hatásai Arad megyében – Apránként morzsolódik a magyar oktatás
Több mint valószínű, hogy bezárják a bélzerindi és a nagyvarjasi iskolát, megvonják a gáji Neuman Fivérek Általános Iskola jogi személyiségét, a magyar 5–8. osztályokat beköltöztetik az Aurel Vlaicu Iskolába, és minden bizonnyal ingázniuk kell majd a zimándközi tanulóknak is.
Ezek a legfontosabb változások, amely az Arad megyei magyar oktatást érintik a 2010–2011-es tanévtől, nem beszélve az összevonásokkal járó, illetve a kormány által diktált tanügyi létszámleépítésekről. Pellegrini Miklós aradi főtanfelügyelő-helyettes bízik benne, hogy minél kevesebb pedagógustól kell megválni, és kijelentette, hogy a kevésbé rossz megoldást fogják választani. Minden körülmény között a gyerekek érdekeit kell szem előtt tartani – szögezte le a tanügyi átszervezés kapcsán.
– A múlt hétvégén Marosvásárhelyre hívott össze tanácskozást Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RMDSZ oktatási szakembereinek. Miről volt ott szó? – kérdeztem Pellegrini Miklóstól.
– A fő cél az volt, hogy felleltározzuk azokat a problémákat, amelyek általában a tanügyet, azon belül a kisebbségi, még közelebbről a magyar oktatást érintik, mert gyökeres változások elé nézünk.
– A szóbeszéd szerint szeptembertől 320-330 tanügyi állás szűnik meg Arad megyében. Lehet-e tudni, tényleg hány, és hogyan vonják össze az iskolákat?
– Pontosan nem, csak elképzelések vannak. Az iskolahálózatot kell kialakítanunk, és ha megszűntetésekre kerül sor, át kell gondolni a beiskolázási tervet, s csak utána beszélhetünk arról, hogy ez hány személyt érint, hogy lesznek-e olyan kollégák, akik kénytelenek távozni a tanügyből, vagy akik egyik iskolából a másikba kerülnek, netán több helyen kell munkát vállalniuk. A változások kivédhetetlenek, de megpróbáljuk a kevésbé rosszat választani. A következő tanévtől bevezetik a fejkvótát, tehát az iskolák és az önkormányzatok kiszámolhatják, hogy mennyi pénz fog befolyni, és abból hány intézményt lehet fenntartani. A tanulók száma után kapott pénzből a fizetéseket kell fedezni, a fenntartási és működtetési költségek eddig is az önkormányzatokat terhelték. Arad megyében valószínűleg megszűntetünk néhány alsó tagozatos, kis létszámú iskolát. A gyerekek ingázni fognak, de nem túl nagy távolságokra. Például a bélzerindi iskolában négy gyerekünk lesz a következő tanévben – őket Simonyifalvára fogjuk utaztatni, a tőzmiskei polgármesteri hivatal vállalta ennek a költségeit. Abban bízunk, hogy a gyerekek jobb környezetben tanulhatnak majd. Minden esetben szimultán osztályokról van szó, amelyekben a gyerek a ráeső foglalkozási időnek csak egy hányadát kaphatja meg. Ilyen sors vár a nagyvarjai iskola összevont 1–4 osztályára is: a román és a magyar tagozatos gyerekek egyaránt Nagyiratosra fognak járni. Elképzelhető, hogy Zimándköz is erre a sorsra jut. A diákok a közeli Zimándújfalun tanulhatnak majd, mondanom sem kell, hogy milyen kis távolságra… Remélem, hogy a szülők, és az egész közösség elfogadja ezt. Ha a gyerekek érdekeit nézzük, és nem a tanárokét, vagy az iskoláét, akkor az előmenetel szempontjából jobb, ha nem osztatlan osztályban tanulnak, hanem olyanban, amelyikben versenyhelyzet van, ugyanakkor alkalom nyílik a társakkal való együttműködésre is.
– Ön személy szerint jónak tartja ezt az egész változtatást?
– Is-is. Vannak olyan iskolák, amelyek nem gazdaságosak – tudom, hogy az iskola nem biznisz, nem jövedelmet kell termelnie, de az önkormányzat sem szórhatja ki az ablakon a pénzt. Ha létezik egy racionálisabb megoldás, ami pedagógiai szempontból elfogadható és a gyerek érdekei nem sérülnek, azt kell választani. Másrészt a szimultán oktatás nem elvetendő, mert vannak országok, ahol ez jól működik. Nem a harmadik világra gondolok, hanem Svájcra, Finnországra, vagy más olyan országokra, ahol a települések távol vannak egymástól, és kevés a gyerek. De ott a tananyag más, mint nálunk. Ha nálunk a tanárnak lenne annyi szabadsága, mint ott, és nem lenne ennyire tantárgyiasított a rendszer, lenne jövője a szimultán oktatásnak, de így, ahogy mi csináljuk, nem.
– Nem túl nagy felelősség hat-, hét-, nyolcéves kisgyerekeket utaztatni?
– Fűtött iskolabusszal 10-15 percet utazni jobb, mint a falu széléről begyalogolni a központba. De nincs általános képlet erre, minden egyes település esetében ezt külön végig kell gondolni. Ez az új tanév kísérleti év lesz, és szerintem nem olyan merev a rendszer, hogy ha gondok adódnak, ne lehessen visszacsinálni.
– A „temesvári példa” mintájára Aradon is beolvasztanak magyar tagozatokat más iskolákba, mondjuk a Csikybe?
– Arra a döntésre jutottunk, hogy a Mosóczy-telepi és a mikelakai összevont elemi osztályokat tartsuk meg, ne utaztassuk a gyerekeket a Csikybe, vagy máshová, mert nagy a távolság. Mindkét iskola igazgatója azt mondta, hogy vállalják a létszám alatti osztályok fenntartását, remélem, ez sikerülni fog. Viszont kénytelenek vagyunk átszervezni a gáji Neuman Fivérek Általános Iskolát. A magyar tagozat elemistái, az 1–4. osztály ott marad, viszont az 5–8. osztály átköltözik az Aurel Vlaicu általános iskolába, oda fognak járni a magyar gyerekek…
– Ha a szülők nem íratják át őket román osztályba…
– Bízom benne, hogy nem, hogy megértik a helyzetet, és felfogják, milyen fontos, hogy magyar osztályban maradjon a gyerekek. Amúgy is, Gájban olyan kevés a tanuló, hogy az iskola elveszíti önálló jogi személyiségét, és beolvad az Aurel Vlaicu-iskolába.
– Akkor, gondolom, néhány tanárnak is mennie kell.
– Elvileg igen, de gyakorlatilag nem biztos. Amint az iskolahálózat végleges formát kap, meglátjuk, hány pedagógusra van szükség. Előfordulhat, hogy valakinek nem marad meg a kötelező óraszáma, vagy egyáltalán nem tudunk ott órát biztosítani, de a címzeteseket feltétlenül el kell helyeznünk más iskolákban, esetleg többfelé oszlik a katedrájuk. Nagy problémák nem lesznek, és arra számítok, hogy minden kolléga álláshoz fog jutni, lehetőleg a szakjának megfelelőhöz.
– Másutt nem szűnik meg iskola?
– A magyar, vagy magyar tagozatos iskolákat, például Pécska, Kisiratoson, Ágyán, Szapáryligeten, Simonyifalván vagy Zerinden nem érinti a változás. Egyrészt megvan a létszám, másrészt a miniszteri rendelet előírja, hogy egy közigazgatási egységen belül egy jogi személyiséggel rendelkező iskolának maradni kell. Ha az történetesen magyar iskola, mint Kisiratoson, nem lesz gond, még ha a létszám kisebb is a minimálisnál. A minisztérium pótlékot ad kisebbségi osztályok, vagy művészeti iskolák esetében, mert ezeket nem lehet az átlaggal összehasonlítani.
– Az elmúlt négy-öt évben szinte mindenütt felújították az iskolaépületeket. Mi lesz azokkal az ingatlanokkal, amelyekben megszűnik a tanítás?
– Az önkormányzatoknak kötelességük fenntartani ezeket, de a minisztérium tulajdonában vannak – hacsak nem egyházi vagy magántulajdon –, és a rendeltetésüket nem lehet megváltoztatni engedély nélkül. Az önkormányzatoknak korábban meg kellett volna gondolniuk, hogy mire fordítják az államtól kapott közpénzt, mert a fejkvótás rendszerről régóta szó van, számíthattak arra, hogy előbb-utóbb ez lesz.
Vélemények a normatív támogatásról, az összevonásokról, a párhuzamos osztályokról
Király András, a tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős aradi illetőségű államtitkára kinevezésekor a következőképp nyilatkozott a Nyugati Jelennek a fejkvóta-rendszerről és az iskolák összevonásáról: „A tanügyi törvényben és az Országos Oktatási Paktumban is vannak kitételek, amelyek a kisebbségi oktatás esetében pozitív megkülönböztetést alkalmaznak, és azon leszünk az RMDSZ-szel, hogy ésszerű, elfogadható változások legyenek. Még parlamenti képviselői mandátumom alatt volt egy törvényjavaslatom – amit most is fenn fogok tartani –, hogy az elszigetelt, tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető helységekben lévő iskolákat működtessék a létszámtól függetlenül, mert mindenkinek joga van a közoktatáshoz és az anyanyelvű oktatáshoz. Természetesen, ha az utaztatás, az étkeztetés és a felügyelet megoldható, akkor jobb, ha nagyobb közösségben tanul a gyerek, több pedagógus ügyel rá. Előbb-utóbb a napközis programot is be fogják vezetni, hiszen a karcsúsítás mellett valós reformra is szüksége van már a tanügynek.”
Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége aradi szervezetének elnöke, a tanügyminisztérium nemrég nyugalmazott kisebbségi vezérigazgató-helyettese: „Lehetetlen megmondani, hogy mi lesz szeptember elsejétől. Míg régebb fontosabb volt a jóindulat, és kevésbé számított a pénz a kisebbségi oktatás esetében, most hiába a jóindulat, ha nincs rá pénz. Örülök, hogy nem leszek a döntések aktív részese, de ütjük a vasat, amíg meleg, hogy a legkisebb faluban is megmaradjon a magyar oktatás.”
Kiss Anna tanítónő, az RMPSZ aradi szervezetének titkára a szimultán oktatásról: „Nem kell idegenkedni tőle, mert a gyerek fejlődését szolgálja az, hogy állandóan számon kérik tőle a tananyagot, ugyanakkor folyton ismétel. Már első osztályban is hallja akár a negyedikes leckét, de negyedikben is, mondjuk a másodikos anyagot. Naponta aktívnak kell lennie, míg egy nagyobb közösségben ritkábban kerül rá a sor a felelésnél.”
Gájban beletörődtek
A Neuman Fivérek Általános Iskola magyartagozat-felelőse, Nagy Gizella magyartanár azt nyilatkozta, hogy beletörődéssel vették tudomásul intézményük önálló jogi státusának megszűnését. „Sajnos számítani lehetett arra, hogy előbb-utóbb bekövetkezik ez. A gyerekek tudják, bizonyára a szüleik is, bár ezt még hivatalosan nem közöltük velük. Az elemi tagozat egy tanerővel itt marad, de az 5–8. osztály elköltözik. Mi azon leszünk, hogy minden diák, aki magyar osztályba jár, magyarul is folytassa a tanulmányait. A többség az Aurel Vlaicu Általános Iskolában, de a távolabbról ingázók, mint a fazekasvarsándiak a Csiky Gergely Iskolacsoportban, amelynek bentlakása is van” – nyilatkozta.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

A művészeti oktatás megcsonkítása?
A művészeti oktatás, s azon belül a magyar tannyelvű művészeti oktatás megcsonkítása ellen tiltakoztak tegnap a Művészeti Líceum szülői közösségének képviselői. Mivel a román tagozaton kisebb az érdeklődés a zene és képzőművészet szakok iránt (283 diák), a meglévő párhuzamos magyar osztályok (437 diák) összevonását is kilátásba helyezte a megyei tanfelügyelőség. A döntés ellen megfogalmazott tiltakozásokra pedig csak felemás módon válaszoltak.
A szülők nevében megszólaló Kiss Loránd és Koreck Mária közölte, hogy az iskolában zajló érettségi vizsgára való tekintettel kényszerültek arra, hogy a Bernády Házban találkozzanak a sajtó képviselőivel.
Közel félezer szülő írta alá azt a petíciót, amelyet a tanfelügyelőséghez, a közoktatási minisztériumhoz fognak benyújtani, s ha nem járnak eredménnyel, végül a Diszkriminációellenes Országos Tanácshoz fordulnak.
Megmozdulásukkal egyrészt arra szeretnék figyelmeztetni a tanügyi szerveket, hogy ne csak papíron szerepeljen, hanem a szülőknek a valóságban is legyen beleszólási joguk abba, ami az iskolában és a gyermekekkel történik. Másrészt olyan elismert tanintézetről van szó, amelynek megcsonkítása ellen sokan szeretnék támogatni a szülők kérelmét, így az aláírásgyűjtést az internetre is kiterjesztik, hogy bárki támogathassa a felsőbb szervekhez intézett petíciót.
A magyar tagozaton megvan a megfelelő számú diák, és az érdeklődés sem hiányzik a művészeti oktatás iránt. Ezért az oktatásügyet érintő megszorítások közepette a valóban költségesebb művészeti oktatás számára más finanszírozási mutatókat kellene megállapítani, s a gyerekre számított fejkvótát a valós szükségekhez igazítani. A pluszköltségeket pedig állami és helyi forrásból lehetne biztosítani, s megfelelő hozzáállással az iskolaépület kérdését és felújítását is meg lehetne oldani.
A szülők arra kérik a tanfelügyelőséget és a szaktárcát, hogy ne korlátozzák azoknak a gyerekeknek a lehetőségeit, akik kemény munkával eljutottak az ötödik illetve a kilencedik osztályig.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes is támogatásáról biztosította a művészeti oktatást, ezért a szülők meg szeretnék akadályozni, hogy kedvezőtlen döntés szülessen.
Bár meghívást kaptak, a tanfelügyelőség és az iskola vezetői nem vettek részt a szerdai sajtótájékoztatón, az iskolában tanító pedagógusok nevében Kovács Zsuzsa zongoratanár hangsúlyozta a művészeti oktatás nevelő erejét, továbbá azt is, hogy az egyéni foglalkozás nélkül a zenetanítás elképzelhetetlen. Valóban nem egyenletes a tehetségek jelentkezése, de ahhoz, hogy a legjobbak fejlődjenek, szükség van az osztályokra, arra a környezetre, amelyben ösztönzést kapnak tehetségük kibontakoztatására.
Marosvásárhelyen mindig népszerű volt a magyar tannyelvű művészeti oktatás, és ezt a hagyományt tiszteletben kellene tartani.
A sajtónak készített gazdag anyagból kiderül (ami közismert Marosvásárhelyen), hogy a XIX. század elején dr. Bernády György személyében olyan polgármestere volt a városnak, aki palotát épített a zenei és képzőművészeti oktatásnak. Ezzel szemben a XXI. század elején a kölcsönépületbe visszaszorult képzést is torzóvá akarják tenni.
A szülők elszántak, s ha a tanfelügyelőség vezetőségét nem sikerül meggyőzni, hogy kérjenek egy újabb magyar kilencedik osztályt a művészeti oktatás folytatása érdekében, minden lehetséges fórumon tiltakozni fognak a diszkriminatívnak tartott intézkedés ellen.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Albert Álmos pert nyert a román állam ellen a CEDO-n
Albert Álmos szenátornak, Sepsiszentgyörgy volt polgármesterének adott igazat az Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) egy 7 éve zajló peres ügyben.
2002-ben jegyzőkönyvet állított ki az akkoriban Horia Grama vezette prefektúra, amelyben 100 millió régi lejes bírság kifizetésére kötelezte az akkoriban a sepsiszentgyörgyi polgármesteri tisztséget betöltő Albert Álmost, mivel levetette a városháza tornyáról a román zászlót, illetve elrendelte, hogy ne csak románul, hanem magyarul is tüntessék fel a város nevét a városháza által kibocsátott hivatalos okmányok fejlécében.
A Covasnamedia.ro szerint Albert Álmos az esetet követően azt nyilatkozta, egy akkor frissen megjelent, a zászló és az ország jelképeinek használatát szabályzó kormányhatározat értelmében vetette le a városháza tornyáról a zászlót, meghagyva a bejárat felett elhelyezett két lobogót.
Eljárási okok miatt a jegyzőkönyv által megszabott bírságot kifizette ugyan Albert, ám a jegyzőkönyvet a bíróságon megtámadta. Az ügye Sepsiszentgyörgyről előbb az oneşti-i, majd a Bákó megyei törvényszékre vándorolt, ám mindkét bíróságon elutasították a fellebbezését.
Albert Álmos a Transindex kérdésére elmondta: hibás volt az igazságszolgáltatási eljárás, hiszen nem adtak arra lehetőséget, hogy ismertesse álláspontját, ezért folyamodott a CEDO-hoz. Hozzátette, a CEDO ítélete értelmében a román állam most köteles visszafizetni a bírság összegét.
Az emberjogi bíróság pedig anyagi kártérítés mellett erkölcsi kártérítést is megítélt, illetve a perköltséget is visszafizetteti a román állammal: az összeg így 6755 euróra rúg. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

Többnyelvű táblák Kolozsváron
A Mátyás-szoborcsoport sorsáról, táblaügyről, gazdasági válságról tárgyalt pénteken a kincses városban Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete Sorin Apostuval, Kolozsvár polgármesterével.
„Az a jó, hogy tudunk tárgyalni, most már tudunk őszintén beszélni, fel tudjuk vetni a problémákat, és nem borítjuk egymásra az asztalt pusztán azért, mert szóba hozunk egy bizonyos témát” – utalt Gheorghe Funar polgármesterségének idejére Füzes.
„Ha a korábbi időszakokhoz viszonyítunk, ez már előrelépés. Ha azonban ahhoz hasonlítjuk, hogy mit szeretnénk, van még mit fejlődni” – értékelte az utóbbi évek diplomáciáját Magyarország nagykövete. Füzes a találkozót követően arról tájékoztatott, hogy Apostu korrektnek mutatkozott, készségesen válaszolt a nagykövet kérdéseire.
„A polgármester ígéretet tett, hogy júniusban felavatják a felújított Mátyás-szobrot, és azt is megígérte, hogy a többnyelvű táblák ügye is megoldódik” – számolt be tapasztalatairól a nagykövet. Füzes Oszkár egyébként most első ízben találkozott Sorin Apostuval.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kincses városi főkonzulja is megerősítette, 2004 óta lényegesen javultak a diplomáciai kapcsolatok Kolozsváron, de országos szinten is. „Ma már nincsenek tabuk, bármilyen nyitott problémát meg lehet beszélni bármelyik román parlamenti párttal” – hangzott el. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Hazavárják az értelmiséget Székelyföldön
Értelmiségieket csábítanának a Székelyföldre az önkormányzatok, mivel Hargita és Kovászna megye egyaránt tanár- és orvoshiánnyal küzd. Míg előbbiben a megyeszékhelyre érkező orvosoknak lakást biztosítanának, Háromszéken valamennyi fiatal szakember ingyentelket kap az önkormányzattól. A szakemberhiánynak összetett okai vannak: bizonyos szakmák kimentek a divatból, így az idős pedagógusok nyugdíjazása után nincs utánpótlás.
Ingyentelket is kaphatnak a sepsiszentgyörgyi önkormányzattól azok a fiatal értelmiségiek, akik hazaköltöznek a székelyföldi városba, amelynek súlyos tanár- és orvoshiánnyal kell megküzdenie. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat 2008-ban indította útjára a „Gyere haza!” programot, amelynek keretében idén tavasszal 50 fiatal szakember kaphat telket.
Antal Árpád polgármester többször hangsúlyozta, a városnak felkészült szakemberekre van szüksége, ám számításai szerint az egyetem elvégzése után a sepsiszentgyörgyi fiataloknak csak 43 százaléka tért haza. Ezt pedig megérzi a tanügy és az egészségügy egyaránt, a kovásznai megyeszékhelyen pedagógusokra, orvosokra, aszszisztensekre, ápolókra egyaránt nagy szükség van.
Kiöregedett szakemberek
Egyre növekedni fog a szakképzett pedagógushiány a háromszéki tanügyi rendszerben, hívja fel a figyelmet Keresztély Irma. A Kovászna megyei főtanfelügyelő elmondása szerint a közeljövőben elsősorban fizika, matematika és kémia szakos tanárok alkalmazására lesz szükség. A következő tanévtől ugyanis 75 háromszéki pedagógus éri el a hivatalos nyugdíjkorhatárt, közülük tizenöt kérte, hogy a későbbiekben is taníthasson, és tíznek a kérését jóvá is hagyták.
Értelmiségcsalogató lakások vidéken?
onzóbbá tenné a vidéki településeket a fiatal értelmiségiek számára a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium tervezett programja, amelynek keretében országos szinten 25 ezer lakást építenének a községközpontokban. Ezekben Elena Udrea tárcavezető elképzelése szerint a vidékre költöző tanároknak, orvosoknak, papoknak, mérnököknek biztosítanának lakrészt.
„Valamennyi községben kialakítunk egy külön lakónegyedet, amelyben tíz-tíz ház kap majd helyet, 100 négyzetméteres lakófelülettel. Udrea közlése szerint a szükséges földterületeket a helyi önkormányzatok biztosítanák. A miniszter azonban más konkrétumot még nem árult el, így azt sem tudni, hogy mikor kezdődik el az elképzelés, megvalósítása mint ahogy azt sem, hogy mekkora pénzösszeget különítene el erre a célra a szaktárca.
A hiányszakok esetében több jó eredményt felmutató tanárt szívesen visszatartottak volna, de ők általában nem merték ezt vállalni, mert bizonytalan, hogy később mikor, és milyen feltételek mellett kérhetik a nyugdíjazást. A főtanfelügyelő ugyanakkor leszögezte, a nyugdíjazásokkal nem lehet megoldani az előírt létszámcsökkentést.
A nyugdíjba vonuló tanár állását nem lehet egyszerűen megszüntetni, és így megoldani a költségtakarékosságot és a létszámcsökkentést, mert lehet, hogy több iskolában egyszerűen nem lesz, aki megtartsa a matematika- vagy a kémiaórát. Keresztély Irma az egyetemi központokban is érdeklődött, és mindössze két háromszéki diákot fedezett fel a reál szakokon. Fizika szakon például egyetlen Kovászna megyei állandó lakhellyel rendelkező fiatal sem tanul. Azok közül, akik a korábbi években végeztek, senki nem tért haza, és nem vállalt munkát a háromszéki tanügyben, ecsetelte a főtanfelügyelő.
Szatmár: gond van, stratégia nincs
Szatmár megyében még semmilyen stratégiát nem dolgoztak ki az értelmiség otthon tartására. A megyében uralkodó általános nézet szerint természetes dolog, hogy a szakképzett fiatalok kivándorolnak külföldre, hiszen ott sokkal jobban megbecsülik munkájukat, és a kinti bérezés sem összehasonlítható a hazaival. „Hallottunk róla, hogy a kormány szolgálati lakások építésével szeretné támogatni a falun dolgozó tanárokat és orvosokat, de konkrét lépéseket még nem tettek ennek érdekében. Az egyház hasonló módszerekkel segíti alkalmazottait, az állam is megtehetné ezt” – közölte lapunkkal Várna Levente, a szatmárnémeti önkormányzat munkatársa.
A megyei tanács sajtóirodája sem tud semmilyen átfogó tervről, amellyel megakadályozhatnák a szürkeállomány kivándorlását. A szatmári tanügyben egyébként az országos oktatási rendszer átszervezésével nem lesznek személyzetgondok. „Azt kell mondanom, hogy ősztől nem személyzethiány, hanem többlet lesz a megyében. Az idei tanévben a magyar katedrák 10–15 százalékát töltöttük be szakképzett, diplomás helyettesítőkkel, ám ezeknek a helyeknek a nagy része szeptembertől meg fog szűnni” – nyilatkozta a Krónikának Kónya László főtanfelügyelő-helyettes, megyei tanácsos.
A tanügyi szakember számításai szerint nagyon kevés helyet fognak versenyvizsgára bocsátani a nyáron. „Két héten belül készül el a pontos kimutatás arról, hogy hány állást kell megszüntetnünk, és ettől függ, a megmaradt katedrákat hogyan tudjuk majd betölteni. Mindenesetre, akiknek most végleges állásuk van a tanügyben, de ősztől megszűnik a katedrájuk, azok nyáron elsőbbséggel kérhetik az áthelyezésüket. A viszszamaradt katedrákat, már amenynyiben lesznek ilyenek, nyáron kiírjuk versenyvizsgára” – tette hozzá Kónya.
A megyei tanfelügyelőség kimutatásai alapján a partiumi megyében tavaly román-, magyar- és idegennyelvtanárból volt hiány, a fizika, számtan, biológia és kémia katedrákra pedig jelentős túljelentkezés volt a nyári versenyvizsgákon. Az egészségügy terén felemás helyzet alakult ki Szatmár megyében. „Vannak olyan községek, ahol két háziorvos is praktizál, más településeknek pedig egy sem jut” – vázolta a helyzetet lapunk kérdésére Dumitru Fanea, a Szatmár megyei orvosi kamara elnöke. Egyenetlen az eloszlás a kórházi személyzet tekintetében is.
„A nagykárolyi városi kórházban például három nőgyógyász szakorvos rendel, de egyetlen ortopéd sincsen. Szatmárnémetiben pedig két urológus dolgozik, amely indokolatlanul sok az ilyen típusú megbetegedések számát tekintve, ezzel szemben Avasfelsőfaluban egyetlen ilyen szakember sincs” – jegyezte meg Fanea.
Az orvosi kamara vezetője szerint természetes dolog, hogy a fiatal szakemberek külföldre vándorolnak, hiszen míg itthon egy tapasztalt orvos heti 7 napos munkamenet mellett 300 eurót keres, addig Nyugaton egy gyakornok orvos ennek az összegnek akár a tízszeresét is megkaphatja.
Kovászna megyében legalább harminc matematika, fizika és kémia szakos tanárra lenne szükség. A hiány egyelőre a vidéki iskolákat sújtja, de amint a jelenlegi tanárok elérik a nyugdíjkorhatárt a városi tanintézményekben is jelentkezni fog. Ezek a szakok kimentek divatból, ugyanaz történik, mint a kilencvenes években, amikor elveszítette népszerűségét a mérnöki szakma, így néhány év után kialakult a hiány, és egyre keresettebbek lettek ezek a szakemberek.
Akut orvoshiány, akadályozott alkalmazás
A háromszéki kórházakban is sok a betöltetlen állás. Vasile Neagovici, a Sanitas egészségügyi szakszervezet Kovászna megyei elnöke elmondta, a szükségesnél sokkal kevesebb orvos és asszisztens dolgozik. Az állásokat két évvel ezelőtt zárolta az egészségügyi minisztérium, így a nyugdíjazással és az elvándorlással megcsappant a szakképzett ápolók és az orvosok száma. A szaktárca minden hetedik megüresedett állásra engedélyezett egy alkalmazást, így oda jutottak, hogy legalább kétszer annyi asszisztensre lenne szükség, mint ahányan jelenleg dolgoznak, részletezte Neagovici.
Mint kifejtette, Kovászna megyében szinte valamennyi szakterületre kellene orvos. A mentőállomáson hét orvos, a kovásznai szívkórházban harminc szívspecialista hiányzik. A kézdivásárhelyi kórházban minden osztályra kellene szakorvos, ott még szolgálati lakást is tudnának biztosítani. A baróti és a kovásznai városi kórházakban nincs röntgenorvos. A sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Megyei Kórházban is még legalább tíz szakorvosra lenne szükség, ebben az intézményben is röntgenorvost, neonatológust, altató- és intenzív terápiás szakorvost alkalmaznának.
Az állások léteznek, de ezeket zárolta az egészségügyi minisztérium. Albert István orvosigazgató szerint pedig nincs túl sok remény arra, hogy ebben az évben engedélyezik az alkalmazást, bár ezt többször is kérték a minisztériumtól. Az orvosigazgató szerint a fiatal szakemberek szívesen dolgoznának Sepsiszentgyörgyön, hiszen az egyetemi központok után a megyei kórházak rendelkeznek a legjobb felszereltséggel, és a sepsiszentgyörgyi intézmény az elmúlt öt évben korszerű műszereket, berendezéseket kapott a minisztériumtól.
Lakás a Csíkszeredába költöző orvosoknak
Hargita megyében főként az egészségügyben súlyos a munkaerőhiány, Csíkszeredában például a 160 betöltendő állásból jelenleg mindössze hatvannak van gazdája, tájékoztatta a Krónikát Demeter Ferenc, a Hargita Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere. Mint részletezte, az elmúlt években nem bizonyult optimálisnak a humánerőforrás-politika. „A szakképesítési törvény nem bátorította a környéken élő orvosok képzését, így igen kevés a helyi szakember” – magyarázta.
Kérdésünkre, hogy milyen intézkedéseket tesznek a csíkszeredai állások vonzóbbá tételére, a menedzser elmondta, aktívan kutatják a szakorvosokat, utolsóéves rezidenseket és végzősöket, akik hajlandóak lennének Hargita megyébe költözni. A csíkszeredai kórházmenedzser szerint a legégetőbb hiányosságok a járvány-, tüdő- illetve az elmegyógyászati osztályon, valamint a szemészeten és az onkológián jelentkeztek.
Azonban az új alkalmazásokhoz Hargita megyében is szükség van miniszteri beavatkozásra bizonyos állások meghirdetésére, felszabadítására, ennek érdekében a megyei önkormányzat és a kórház vezetősége folyamatosan konzultál Cseke Attila egészségügyi miniszterrel. Borboly Csaba megyei tanácselnök szerint, a kórházban megközelítőleg 30-40 rezidens orvos gyakorlatozik, de sajnálatos módon munkájuk befejeztével nem maradnak a megyében, városban.
„A kezdő orvosok számára nem vonzó az állás Csíkszeredában, mivel nem egyetemi központ, így csak ideiglenesen látnak el kórházi feladatot, azután pedig odébbállnak” – fejtette ki Borboly. A tanácselnök ugyanakkor elmondta, igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy Csíkszereda vonzóvá váljon a szakemberek számára, többek között idén nyolc kétszobás, összkomfortos szolgálati lakást építenének számukra.
„A szolgálati lakások terve már tavaly megszületett, azonban csak mostanra sikerült beszerezni a szükséges engedélyeket” – magyarázta Borboly, aki egyben arra is kitért, hogy külföldön élő szakembereket is igyekeznek hazacsalogatni, a hazai munkahelyek vonzóbbá tételéhez azonban szerinte elengedhetetlen a politikum, az egészségügyi minisztérium támogatása is.
A tanügyben nincsenek azonban Kovászna megyéhez hasonló problémák. Ferencz S. Alpár főtanfelügyelőtől megtudtuk, ugyancsak március 10-ére készül el az adatbázisuk, a rendelkezésre álló információk alapján annyit már most tudott mondani, hogy nem annyira a tanári állások állnak betöltetlenül, hanem iskolai adminisztratív személyzetre lenne szükség.
„Elindítottunk egy úgynevezett posztésszerűsítési folyamatot, amelyhez az iskolák segítségére is számítunk” – részletezte a nemrég kinevezett főtanfelügyelő. Ferencz ugyanakkor kiemelte, igyekeznek minél kevesebb tanügyi alkalmazottat elbocsátani, hiszen véleménye szerint sok esetben csupán racionalizálni kell az állásokat.
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Forró Gyöngyvér, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Nem tudni, mi lesz a sorsa a marosvásárhelyi művészetiben
Nem szűnik meg egyetlen osztály sem a meglévők közül, ha lesz elegendő jelentkező a meghirdetett helyekre – jelentette ki a Transindex kérdésére Illés Ildikó Maros megyei tanfelügyelő-helyettes azok után, hogy a marosvásárhelyi Művészeti Líceum kapcsán felröppent a hír, mely szerint a következő tanévben összevonnák a magyar tagozaton induló 5. és 9. osztályokat.
A hír egy, a tanfelügyelőség által a művészeti iskolával közölt beiskolázási terv kapcsán kapott szárnyra, amely szerint a két-két 5., illetve 9. osztály helyett csupán egy-egy osztályt indítanának, ugyanabba az osztályba sűrítenék a képzőművészeti, illetve a zenei képzést választó diákokat.
A szülők és támogatóik on-line petíció révén aláírásgyűjtést indítottak. „A Maros Megyei Tanfelügyelőség közölte a Művészeti Líceum igazgatóságával a 2010-2011-es beiskolázási tervvel kapcsolatos döntését, amelyből egyértelműen kiderül, hogy elutasítják két párhuzamos magyar osztály létesítését, és csak egyetlen 5. és 9. magyar nyelvű osztály indítását támogatják az új tanévben. A Tanfelügyelőség döntése meghozatala során figyelmen kívül hagyta azokat a statisztikai bizonyítékokat, amelyek azt mutatják, hogy elegendő tehetséges fiatal jelölt van, aki ebben az iskolában és anyanyelvén szeretne tovább tanulni a művészi pályán” - áll a petícióban.
Az átszervezés megvalósítása esetén több, művészeti képzésben részesülő magyar diák nem folytathatná anyanyelvén művészeti tanulmányait, vagy más oktatási intézménybe kényszerülne.
Tegnap a szülők a tanfelügyelőség képviselőivel tárgyaltak. A tanfelügyelőség a döntést hétfőn írásban közli a szülőkkel.
Koreck Mária, a szülők képviselője elmondta, a tegnapi találkozón minden szóban zajlott, így bármit is ígér bárki, semmi sem mondható biztosnak. Elmondta, a 9. osztály kapcsán nem enged álláspontjából a tanfelügyelőség, az ötödik és az első osztály esetében pedig ha az iskola kéri, akkor lehet arról szó, hogy két-két 25-ös létszámú osztályt indítsanak. A kilencedik osztály lóg a levegőben, bár a többi osztály esetében sem jelenthető ki semmi biztos - mondta Koreck, aki a továbbtanulás lehetőségének megvonása veszélyeit ecsetelte: „bizonyosságra van szükség, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy 8 évig zenét tanuló diáknak nyílik-e lehetősége arra, hogy 9–től is tovább folytassa tanulmányait, majd zenészként állhatja meg a helyét, vagy kényszerűségből a líceum megválasztásakor más pályára lép, zenei tudását pedig legfennebb saját gyönyörűségére, otthon hasznosítja".
Amennyiben nem születik elfogadható egyezség, a szülők elhatározták, hogy az összegyűlt, tanári és szülői aláírásokat is csatolják ahhoz az iratcsomóhoz, amelyet a Diszkrimináció-ellenes Tanácshoz (CNCD) nyújtanak be.
Illés Ildikó szerint a tanároknak, szülőknek és tanfelügyelőségnek közösen kellene vállalnia azt a feladatot, hogy biztosítsák a jelentkezőket az induló osztályokba, hiszen ez az egyetlen módja az osztályok megmentésének. Elmondta még, a tanfelügyelőség mindent megtesz a művészeti iskola helyzetének jobbá tétele érdekében, például a fejkvóta átszámolását is kéri a minisztériumtól, mert a gyerekek számának függvényében járó támogatás a költségeknek alig az 51%-át teszik ki.
Maros megyében csupán a marosvásárhelyi művészeti iskolában létezik magyar nyelvű zenei, illetve képzőművészeti képzés, a másik két, segesvári és szászrégeni iskolában kizárólag román nyelven folyik a tanítás. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

RMDSZ–EMNT párbeszéd
Bár számos kérdésben eltérő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ álláspontja, a szombati marosvásárhelyi Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon a párbeszéd és az egyeztetések folytatásáról döntöttek a felek.
A tanácskozás napirendjén szerepelt egyebek mellett a magyar összefogás kérdése, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának az ügye. Ezután következtek a konkrét kérdések, a kisebbségi és az oktatási törvénytervezet kérdése, és általában az úgynevezett oktatási reform okozta gondok, a fejlesztési régiók átalakításának ügye, és a verespataki beruházás kérdése. A több órás tanácskozás végén Markó Béla, az RMDSZ, illetve Tőkés László, az EMNT elnöke külön-külön nyilatkozott a sajtónak.
Szemrehányást tettünk az RMDSZ-nek
Tőkés László: – Hosszas vitát követően megegyeztünk, hogy az autonómiabizottság folytatja a tárgyalásokat a kisebbségi törvénytervezet számunkra legmegfelelőbb formában való kialakítása érdekében, másfelől pedig távlatilag stratégiai szinten folytatja a tevékenységét. Az oktatásügyben összehívjuk az EMEF oktatási bizottságát, amely kezelni igyekszik a jelenlegi válságos tanügyi helyzetet.
A regionális ügyekben kimondtuk és kimondjuk, hogy Székelyföld sem közigazgatási, sem regionális átalakítási módszerekkel, eszközökkel, törvényekkel nem feltagolható. Ragaszkodunk Székelyföldhöz mint önálló régióhoz, s annak fenntartásához. A verespataki bányaügyben egyöntetűen kimondtuk, hogy a ciános bányakitermeléssel nem értünk egyet, és együtt szorgalmazzuk a ciános kitermelés európai szintű betiltását, ezen fáradozom egyébként én magam is az európai parlamentben.
A székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kérdésében az RMDSZ nem tartja időszerűnek a március 12-i dátumot, kénytelenek voltunk ezt tudomásul venni, illetve miután az EMNT kinevezett egy ad hoc öttagú bizottságot a nagygyűlés előkészítésére, az RMDSZ is kinevezi a napokban a saját öttagú küldöttségét, és ez hivatott megegyezni a következő önkormányzati nagygyűlés időpontjáról.
Sor került a támogatáspolitikai kérdésre is, ugyanis szemrehányást tettünk az RMDSZ-nek, hogy a tavaly, miközben mi éppen a támogatáspolitika átalakításáról kezdeményeztünk megbeszélést és egyeztetést, kiderült, hogy a Communitastól átutalták az egész kisebbségi közösségi szervezeteknek járó támogatást az RMDSZ-nek. Annyiban máris megállapodtunk, hogy rövidesen összeül az EMEF támogatáspolitikai munkacsoportja Bodó Barna és Takács Csaba társelnökök vezetésével.
Prioritás az oktatás
Markó Béla: – Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum mai találkozóján több témáról tárgyaltunk. Tulajdonképpen a konklúzió az, hogy különböző témákban dolgozunk együtt. Amit most legfontosabbnak, legidőszerűbbnek és mindenképpen prioritásnak tartanék, az az oktatás. Ezért egyrészt együtt dolgoznánk az oktatási törvénytervezeten, mert ezt a kormánynak, és utána a parlamentnek minél előbb el kellene fogadnia, de együtt dolgozunk olyan kérdéseknek a megoldásán is, mint például az a reformintézkedés, amely a finanszírozásra vonatkozik, és amely a jelenlegi formájában könnyen elvezethet majd az iskolák, magyar osztályok megszüntetéséhez. Éppen ezért a kritériumrendszeren változtatni kell. A kisebbségi törvénytervezeten is együtt fogunk működni, és ugyanúgy a gazdasági-fejlesztési régiók átszervezésén.
Olyan döntéseket is hoztunk ugyanakkor, hogy a tervezett székelyföldi nagygyűlést ebben az időszakban nem tartjuk időszerűnek, tehát kollégáink majd egyeztetnek, és egy későbbi időpontban fogjuk majd megtartani.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Bocskai Napok
A fejedelem öröksége
Azon senki se törje a fejét, hogy mi a közös az iskolásvetélkedő, a labdarúgótorna, az útikönyv-bemutató, a vallási kegytárgykiállítás, az őshonos búzafajta és a farsangfarka között, mert úgysem találja ki. Eláruljuk: mindezek a nyárádszeredai Bocskai Napok egy-egy mozzanatát jelzik. Ahogy Dászkel László polgármester lapunknak elmondta, azért szervezik meg minden évben az ünnepséget, a megemlékezést a nagy erdélyi fejedelemről megválasztása napján, mert mindabban, amit ma a fejedelemválasztó városkában tesznek, az ő öröksége, hagyatéka is.
A polgármester az ünnepséget megnyitó beszédében Bocskai István végrendeletét idézte, amelyben a fejedelem mind a magyarországiakat, mind az erdélyieket "az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre" intette. Ma is ennek a szellemi örökségnek az intelmére, szellemére gyűltek össze mindazok, aki határon innen és túl megemlékezni akartak a hajdani államférfiról – mondta többek között a polgármester, aki megköszönte azt a tűzzománc Bocskai-képet, Gergely Judit alkotását, amelyet tavaly nyáron nagynénje, Kovács Irma tanárnő adott át az önkormányzatnak. Ezért is hívták meg az ünnepség alkalmával az Erdélyből elszármazott Budapesten élő vegyészt, képzőművészt, hogy alkotásaiból állítson ki a kultúrotthonban. Ugyanott Váradi Péter Pál: Tél a havason című fotókiállítását is vendégül látták. Ehhez mi sem talált jobban, mint a Balás Árpád, dr. Jakab Sámuel, Fodor S. Sándor és Incze Árpád által megyénkről összeállított háromkötetes útikönyv- bemutató, amelyet szintén a művelődési házban tartottak meg.
Nem szerveznek Bocskai Napokat anélkül, hogy a diákokkal ne elevenítenék fel azt a kort, amelyben élt és munkálkodott a fejedelem. A pénteken megtartott történelmi vetélkedő tehetséges diákjait tüntette ki az önkormányzat.
A polgármester köszöntötte a fejedelemválasztó testvérváros, Szerencs küldöttségét, élén Bíró István önkormányzati képviselővel. Az ünnepséget a Bocskai Dalkar, a Bocskai Líceum, a Bekecs Táncegyüttes és Váradi Imre Bocskai és a székelyek címmel összeállított történelmi, verses, dalos, táncos műsora színesítette.
Az ünnepség alkalmával az érdeklődők tudományos, ismeretterjesztő előadásokat is meghallgattak. Imreh Jenő vallástanár Bocskai valláspolitikájáról, dr. Szabó T. Attila veszprémi etnobotanikus az alakor őshonos magyar búzafajtáról értekezett. Mindezt kiegészítette a Bocskai István fejedelemről és koráról készített pannó, amelyet a megyei múzeum, annak igazgatója, Soós Zoltán állított össze és helyezett el a kultúrotthon előcsarnokában.
A helyi református templomban a vasárnapi ünnepi istentiszteleten Kállay Miklós Csaba kolozsvári lelkipásztor hirdetett igét, énekelt a Bocskai Dalkar. Székely Endre református lelkipásztor a Magyarok Mózese címmel tartott történelmi megemlékezést a fejedelemről, arról a nehéz politikai helyzetről, amikor két nagyhatalom kereszttüzében kellett megőrizni az erdélyi fejedelemség függetlenségét, szabadságát.
Az istentiszteletet követően a város elöljárói, a különböző állami és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták a szobrot, majd a református egyházközség gyülekezeti termében megnyitott kiállításon a nyárádszeredai egyházközség és süketdemeterfalvi fíliájának úrasztali kegytárgyait, valamint a marosvásárhelyi kistemplomi egyházközség tulajdonában levő XVIII. század elején nyomtatott híres Váradi Bibliát állították ki.
Az említetteken kívül volt még teremlabdarúgó torna és a szászrégeni Titan együttes is szórakoztatta a fiatalokat. Közkívánatra az ünnepség záró- rendezvényeként megismételték a farsangfarki mulatságot.
Vajda György. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Felavatták a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet új székházát
A „jövő házának” nevezte a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet új székházát Hiller István kulturális és oktatási miniszter, akinek jelenlétében pénteken avatták fel az intézmény új „lakhelyét” a román fővárosban.
Ez most a jövő házának átadása. Nem zárunk le egyetlen szakaszt sem, de nyitunk egy újat” – mondta a miniszter, aki erre a kulturális eseményre érkezett a román fővárosba, útját felhasználva arra is, hogy a két ország kulturális kapcsolatairól tárgyaljon Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszterrel, valamint Daniel Petru Funeriu oktatási, kutatási, ifjúsági és sportminiszterrel.
A Bukaresti Magyar Kulturális Intézet elhelyezésére szolgáló korábbi, Batistei utcai ingatlan 2009 márciusáig volt a román Állami Vagyonkezelő gondozásában. Ekkor a román restitúciós rendelkezések alapján jogerős ítélettel az ingatlan korábbi tulajdonosai szerezték meg a tulajdonjogot. Az új helyzetben a román fél nem tudta tovább teljesíteni nemzetközi szerződésben vállalt viszonossági kötelezettségét a két ország kulturális intézeteinek ingatlanjaira vonatkozóan, ezért a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet ingatlanbérlete, így annak működése és jövője teljes mértékben bizonytalanná vált. A román fél 2009 augusztusában egy impozáns villaépületet – egy 1936-ban épült bojárházat – ajánlott fel Bukarestben.
Az új épületben méltatta pénteken a román fél gesztusát Hiller István, köszönetet mondva a román kulturális tárcának, melynek vezetője, Kelemen Hunor maga is jelen volt a házavatón. A miniszter kifejtette: „Biztos vagyok benne, hogy Bukarest központjában remek programokat megvalósítani képes, igazi kulturális találkozóhely lesz ez az épület”. Fadrusz János kolozsvári Mátyás-szobrának restaurálását jelentős összeggel támogatja a magyar állam és ezért köszönet jár, hiszen a román és magyar szakemberek fontos, időálló munkálatokat végezhetnek a műalkotáson – mondta Kelemen Hunor, és azt is hozzátette: a kisebbségek műemlékeit jelző többnyelvű feliratok jogi kérdéseire is megoldásokat keresnek a közeljövőben és ebben a nemzeti közösségek kulturális örökségének érvényre juttatása fontos érv lesz. Kelemen Hunor az általa vezetett szaktárca prioritásairól elmondta, a műemlékvédelem terén számít Magyarország támogatására. Ezt az együttműködést a születendő kétoldalú megállapodásba is belefoglalná, ugyanakkor a román-magyar kortárs irodalomfordítás, valamint az egyhetes kulturális csereprogramok hagyományát is újjáélesztené, hiszen ezek fogadtatása kedvező volt Romániában és Magyarországon.
A két tárcavezető a találkozón arról is beszélgetett, milyen anyagi források állnak a kultúra rendelkezésére gazdasági válság idején. „Magyarországon a szerencsejátékok szolgáltatóitól, pontosabban az 5-ös Lottó bevételeiből származó adójárulékok 90 százaléka kerül a kultúra kasszájába. Ez jelentős összeg, évente közel 10 milliárd forint, amelyre válság idején is számíthat a szaktárca” – mondta dr. Hiller István, akit Kelemen Hunor arról tájékoztatott: Romániában is volt hasonló törvény, amelyre a műemlékvédelem, a filmgyártás, illetve a közkönyvtárakat segítő könyvbeszerzési program számíthatott biztos alapként 2009-ig, a következő időszakban pedig azon lesz, hogy, törvénymódosítással, a több millió új lej összegű támogatást visszakapja a hazai kultúra.
A házavatás alkalmából egész rendezvénysorozat várja több napon át az érdeklődőket, ennek több programját is ismertette pénteken a sajtóval Bretter E. Zoltán, az intézet igazgatója. Ennek keretében mutatkozott be a győri MEDIAWAVE fesztivál egy fénykép- és filmszelekcióval. Az ünnepségen részt vett Hartyándi Jenő, a MEDIAWAVE fesztivál igazgatója, Zalka Imre, a régi fotográfiai technikák mestere, Mirela Vlad és Patrick Moraras fényképészek. A házavató ünnepség díszvendége Mircea Dinescu költő, televíziós személyiség volt. A rendezvénysorozat ugyancsak színvonalas pillanata Elek Judit Visszatérés című, magyar-román-svéd koprodukcióban készült filmjének szombat esti bemutatója a bukaresti francia kulturális intézetben. A pénteki házavató fénypontja volt a Budapest-Bukarest Gitárcsúcs dzsesszkoncert, amelyen Tátrai Tibor és Gyárfás István, valamint a bukaresti A.G. Weinberger lépett fel. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Ponta is legyőzte Geoanát
Botrányoktól és meglepő fordulatoktól sem mentes rendkívüli tisztújító kongresszusán tegnap hajnalban Victor Ponta személyében új elnököt választott a Szociáldemokrata Párt (PSD).
A „kis Titulescunak” is nevezett 38 éves politikus az alakulat jelenlegi vezetőjét, Mircea Geoanát győzte le szoros küzdelemben, 856 szavazattal 781 szavazat ellenében. Az eredetileg kétfordulósnak várt tisztújítás azután szűkült egyfordulósra, hogy a kongresszuson a kilenc jelöltből heten sorra visszaléptek egyik vagy másik fél javára.
Sorra visszaléptek
„Geoană egészen biztosan veszít” – hallhatták az élesebb fülű újságírók az addigi pártelnök egyik fő támogatójától, Marian Vangheliétől, amikor a PSD bukaresti szervezetének elnöke a fővárosi küldöttek élén a szavazófülkék felé tartott. Jóslata azonban nem jelentett meglepetést a sajtósoknak, mert Mircea Geoană kudarca az esti órákban már borítékolható volt.
Ehhez az járult hozzá, hogy a visszalépő jelöltek közül – egyesek szerint előre megírt forgatókönyv alapján – Miron Mitrea szenátor, majd Radu Mazăre konstancai polgármester is Victor Pontára „testálta” szavazatait. Emellett a „kis Titulescu” egykori mentora, Adrian Năstase volt miniszterelnök is a fiatal politikust méltatta kongresszusi beszédében. A „kegyelemdöfést” azonban Mircea Geoană számára Ion Iliescu felszólalása jelentette.
A PSD tiszteletbeli elnöke – aki a kongresszust megelőző napokban jelentette be visszavonulását a pártban betöltött posztokból – ugyan nem nevezte meg azt a személyt, akit a PSD élén látna, ám beszédében élesen bírálta Mircea Geoană mandátumának öt évét. A párt „manelizálódásáról” beszélt, utalva egyebek mellett Marian Vanghelie sokszor botrányos viselkedésére.
Az agg politikus szólt arról az üdvözlő táviratról is, amit még nagykövetként Geoană küldött tíz éve Románia frissen megválasztott elnökének, Emil Constantinescunak. Iliescu ekkor beszédében „árulást” emlegetett – s a jelen lévő sajtósok szerint ez volt az a momentum, amikor a küldöttek többsége Ponta oldalára állt.
Ion Iliescunak egyébként szinte minden mondatát taps kísérte, érezhetően kézben tudta tartani a kongresszust, ellentétben az ülésvezető Mircea Geoanával, aki képtelen volt lecsillapítani az értekezlet kipattant, angoskodásoktól sem mentes konfliktusokat.
A két fő jelölt közti erőviszonyokat tükrözték kongresszusi kortesbeszédeik is. Míg Ponta magabiztos szónoklatot tartott, Geoană mentegetőző hangnemben szólt a küldöttekhez. A tenyerek hangosabban csattantak össze Ponta szavai után.
A talányos Diaconescu
Ponta körvonalazódó győzelmét egyetlen momentum tette kétségessé: Cristian Diaconescu visszalépése az elnökválasztásból. A volt külügyminiszter gesztusa nem csak önmagában jelentett meglepetést – visszalépése előtt néhány órával még kortesbeszédet tartott –, hanem az is, hogy Geoanának „adományozta” addigi híveinek szavazatait.
A gesztust Ponta hívei látható aggodalommal fogadtak. Utóbb kiderült: a PSD új vezetőjének az adhat valóban aggodalomra okot, hogy a párt kongresszusán megválasztott tizenöt alelnök többsége Geoană támogatói közül került ki.
A megtört Geoană
„Az agóniától az eksztázisig” – így jellemezte férje győzelme után a Ponta-tábor lelkiállapotának hullámzását Daciana Sârbu. Az újságírói kérdésre adott válasz már hajnali háromkor hangzott el, miközben a küldöttek zöme a szerteszét hajigált pillepalackok és szórólapkupacok között a Romexpo hatalmas kiállítócsarnokának kijárata felé evickélt.
„Hétfőtől munkához látunk, köszönöm a támogatásotokat” – üzente a távozóknak pulpitusról, immár elnökként Victor Ponta. Elődje, Mircea Geoană, láthatóan megtörten, ám a körülményekhez képest – az államfőválasztásokat is néhány szavazattal bukta el – méltósággal fogadta a kudarcot. „Természetesen keserűséget érzek, de sok sikert kívánok utódomnak” – mondta a szónoki emelvényről a politikus.
„Aki bátor, velem tart”
Victor Pontának nem kellett megvárnia a hétfőt azzal, hogy munkához lásson. Tegnap ugyanis máris szembesülnie kellett azzal, hogy folytatódtak az „elszivárgások” a PSD-ből.
Culiţă Tăriţă és Ioan Muntenu képviselők, majd Şerban Mihăilescu szenátor is bejelentette, kilép a szociáldemokraták soraiból, s a parlamentben csatlakozik a függetlenekhez, akik Gabriel Oprea vezetésével nyáron új párt létrehozására készülnek. „Remélem, az elszivárgási folyamat leáll. Aki bátor, velem tart, amikor a párt új útra lép” – mondta Victor Ponta.
Eredményes ellenfelet remélnek a parlamenti pártok
„Remélem, hogy modern, európai szellemiségű párttá tudja alakítani a PSD-t, hogy ne rettegjünk a korrupciótól, ha hatalomra jutnak” – ezekkel a szavakkal gratulált Theodor Stolojan, a Demokrata–Liberális Párt (PD-L) alelnöke Victor Pontának. Ugyancsak a PSD modernizálásának feladatát hangsúlyozta Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, aki reményét fejezte ki, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után a baloldal „végre le tudja vetkőzni a kommunista beidegződéseket”.
Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a Mediafax hírügynökségnek úgy fogalmazott: „kellemesen csalódott” a PSD-kongresszuson tapasztalt demokrácia láttán. „Így kell ennek lennie: a viták, a konkurencia, a lobbi hozzátartozik egy párt belső demokráciájához” – fogalmazott Borbély. Szerinte Ponta sikere azzal magyarázható, hogy megérett a változás a PSD-ben: ellenzéki pártként valós alternatívát kell felmutatniuk.(M. Á. Zs.)
Cs. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Megnyitották az EMNT székelyföldi központi irodáját
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Udvarhelyszéki Szervezete 2010. február 23-án, Székelyudvarhelyen a Kossuth Lajos utca 20. szám alatt nyitotta meg a Székelyföldi Központi Irodáját.
Az alkalomra meghirdetett sajtótájékoztatón jelen volt Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, László János, az EMNT székelyföldi régióelnöke, Nagy Pál udvarhelyszéki-, Bencze Tibor csíkszéki-, Jakabos Janka háromszéki elnökök, valamint Papp Előd, az EMNT egyik alelnöke.
Toró T. Tibor a Tanács regionális és helyi szinten betöltött szerepét hangsúlyozta, illetve körvonalazta az iroda szükségességét és feladatait.
László János régióelnök szerint szerepét tekintve az EMNT Székelyföldi Központi Irodája elsősorban a székelyföldi szervezetek közötti együttműködést irányítja és kommunikációs feladatokat lát el. Tájékoztatás területén kiemelt feladata a tagság, illetve a közvélemény felé irányuló tájékoztatás megszervezése és hatékony működtetése, továbbá az országos központtal való egyeztetés is.
Nagy Pál udvarhelyszéki elnök kihangsúlyozta, hogy ezentúl a helyi közéletben is aktív szerep vár az EMNT Udvarhelyszéki Szervezetére. A jelenlegi pártközi torzsalkodásokkal túlfűtött légkörben az EMNT a hatalmon kívüliek tisztánlátásával igyekszik majd jó irányba terelni a többi közszereplőt, akikkel a közösség érdekében remélhetőleg partneri viszonyt sikerül kialakítani. Az udvarhelyszéki EMNT tovább folytatja a szervezetépítést, összehangolva tevékenységét a többi területi szervezettel is.
A Székelyföldi Központi Iroda monitoring munkát is végez. Az Erdélyi Figyelőszolgálat tevékenysége többek között magába foglalja környezetünk figyelését regionális szinten, hírlevelek terjesztését és a kisrégió állapotáról készült jelentések készítését.
Az udvarhelyszéki iroda munkáját Somogyi Attila irodavezető segíti.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Székelyföldi Központi Irodájának, akárcsak az EMNT Udvarhelyszéki Szervezetének, Tőkés László EP képviselő irodája biztosít helyet.
Az iroda nyitvatartási rendje:
Hétfő – péntek 10:00-14:00
Az iroda elérhetősége:
535600 Székelyudvarhely, Kossuth Lajos 20.
Telefon: 0747-272 676
E-posta: emnt.szki@gmail.com. Forrás: Erdély.ma

A váradi magyar feliratok kálváriája
A nagyváradi közterületek elnevezései újfent a közbeszéd tárgyát képezik. Az utóbbi hetekben, napokban kulturális eseményeken merült fel a téma, politikai és civil szervezetek beszélnek a mikéntekről, s helyenként a konkrétumok is szóba kerülnek. A realitásokról beszélgettünk SZABÓ ÖDÖNNEL, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökével.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek az a felelősége, hogy ne csak időszakosan foglalkozzon a témával. Ne csak azért, mert az éppen aktuális, vagy netán azért, mert azzal időszakosan a figyelem középpontjába lehet kerülni. Szabó szerint ebben az ügyben is tartós eredményeket kell elérni. Sikerült kieszközölniük, hogy jelenleg a többségi nemzet részéről is létezik támogatottsága a rendezésnek.
Már az év elején megkezdődtek az egyeztetések a demokrata–liberálisokkal – avatott a részletekbe. Az együttműködési szerződésük pontjai között egyértelműen szerepel a téma. Az RMDSZ nem volt hajlandó aláírni a megállapodást konkrétumok nélkül. Talán már e héten a nyilvánosság elé tárja a két párt megyei elnöke a szerződés részleteit.
A kivitelezésen a sor – fogalmazott az ügyvezető elnök. Nem titkolta azt sem, hogy már az bizakodásra ad okot, hogy két olyan erő, amely az RMDSZ nélkül, önmagában is elégséges lenne a nyelvi kérdések átvitelére, az ügy mellé állt, hiszen létezik megállapodása az RMDSZ-nek a nemzeti–liberálisokkal is. Ha a két pártból legalább az egyik támogatni fogja az elképzeléseket a városi tanácsban, már eredmények fognak születni. Ezzel magyarázta, hogy Biró Rozália alpolgármester, frakcióvezető bizakodóan nyilatkozott múlt héten minderről, hiszen ismeri mindkét megállapodás tartalmát.
A civil kurázsi is szükséges
Az elmúlt két évtizedben az RMDSZ következetes volt ebben a kérdésben. Ennek köszönhető Szabó szerint, hogy megyeszerte, így a szórványvidéken vagy városokban magyar utcanevek léteznek. Szólt több településről is, melyekben az iskolák elnevezései magyar kötődésűek. Gratulált például az élesdi RMDSZ-szervezetnek hogy bár már húsz százalék alatti ott a magyarság részaránya, mégis a közterületek megnevezései két nyelven szerepelnek.
Amint mondta, kifejezetten örül, hogy más szervezetek is az RMDSZ mellé csatlakoznak ebben az ügyben, „hogy saját érdekek miatt vagy másért, azt nem az én tisztem eldönteni”.
Az RMDSZ szempontjából az fontos, hogy következetesen tudja érvényesíteni ezeket a jogokat. „Az elkövetkezendő időszakban egy másik lépcsőfokra szeretnénk lépni. Van egyfajta hajlandóság erre a megyeszékhely vezetésében, az elmúlt két év pozitív együttműködésének következtében. Hogy ez mit fog jelenteni konkrétan, az majd a testületen belül fog kiderülni. Azt sem kell elfelejtenünk, hogy mind a váradi, mind a megyei önkormányzatban a mi szavazataink mellé – bármennyire is jogosak is a kéréseink, bármennyire is pozitívak azok a felvetések – hét, illetve kilenc plusz szavazatra van szükségünk. Ezt a többséget, amit vidéken ki tudtuk alakítani, Nagyváradon is képesek leszünk” – mondta Szabó Ödön, majd hozzáfűzte. „Emlékezzünk arra is, hogy például többéves tárgyalássorozaton keresztül tudtunk odáig elérni, hogy az Antonescu utcanevet a Városháza megnevezésre cseréljük. Akkor nagyon sokan hallgattak erről, s az újonnan létrejött civil szervezetek egy része hajlamos mindegyre feltalálni a meleg vizet. Összességében elmondhatjuk, hogy ezzel az üggyel foglalkozunk, hogy nem olyan gyorsan, amint azt mi magunk is elvárnánk, az lehetséges, de az RMDSZ-ben létezik a teljes akarat, és minden egyes eszközzel azért harcolunk, hogy ezeket az érdekeinket érvényesíthessük. Utcát neveztek el Mottl Románról, Czárán Gyuláról, de említhetném Juhász Gyulát is, akinek a nevét váradi iskola viseli, vagy Bodola Gyulát, akiről a városi stadiont nevezték el. Ezek is bizonyítják, hogy ezek a kérdések számunkra fontosak. A Rulikovszki temetőt el tudtuk nevezni választási kampányidőben is. Nem tudtuk viszont átvinni azt az elképzelésünket, hogy a Teleki Pál utca visszakapja régi nevét, de legalább Városháza lett Antonescu helyett.
Itt kénytelenek voltunk közbevetni, hogy sem a Városháza, sem a Bodola Gyula név nem szerepel kiírva sehol, hiszen a Primăriei és a Iuliu Bodola nincs magyarul, nem is beszélve a Sf. Ladislauról, ami még csak nem is hasonlít a Szent Lászlóra. Szabó szerint az, hogy miből mi lesz és mihez mennyi idő kell, az mindig attól függ, hogy a lehetőségeket mennyire tudjuk megteremteni, illetve kihasználni. „A műemlék épületekre például háromnyelvű feliratokat tudtunk kihelyezni, ami óriási előrelépés, hiszen Erdély fővárosában, Kolozsváron mind a mai napig nem tudják elérni ezt. A színházon, a filharmónia épületén régóta szerepel a magyar megnevezés is, akár a közintézményeken, így a város- és a megyeházán. Kell persze mindehhez egyfajta plusz civil kurázsi is. Kíváncsi vagyok, hogy azok közül, aki sajtótájékoztatót tartanak ebben a témában, hánynak a házán van kint a kétnyelvű utcanévtábla. Mert azt senki sem tiltja, hogy a saját kapumra kihelyezzem, esetleg a házszámtábla mellé a közterület (utca, negyed) történeti megnevezését.”
Végül az ügyvezető elnök kijelentette: „Az RMDSZ-ben megvannak ezek a plusz tartalékok, amint az eddigieket, ezeket el is fogjuk tudni érni. Azért fontos a többségiek támogatottságát megszerezni, mert nem olyan jellegű táblákat szeretnénk, amelyek egy hatalomváltásnál vagy a demográfiai mutatók esetleges rosszabbodásánál lekerülnek. Nyilvánvalóan minden olyan eredmény, amely kölcsönösségre épül, és amelyet a másik fél is elfogad, az tartósabb. Az RMDSZ-nek pontosan az a feladata, hogy ne csak időszakosan legyenek kint a magyar feliratok, mint amiket például festékszóróval fel lehet fújni, hanem ezek az utca- és más nevek egy időtálló közigazgatási döntésnek megfelelően maradjanak fenn.”
Megyeri Tamás Róbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Lemondott Bakk Miklós
Bakk Miklós lemondott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében létrehozott autonómiabizottság társelnöki tisztségéről.
A politológus a sajtónak eljuttatott közleményében azzal indokolja döntését, hogy a bizottság társelnökeként, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) felkérése alapján az elmúlt hónapokban egy közös, több politikai és mozgalmi eszközt integráló autonómia-stratégia kimunkálását kívánta előmozdítani, törekvése azonban nem volt sikeres. Szerinte a bizottság munkája lassan haladt, az RMDSZ pedig mind a kisebbségi törvény, mind pedig a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés kérdését csupán az aktuálpolitikai helyzet és a kormányzati pozíció nézőpontjából tekintette, és stratégiai érveket, elképzeléseket nem igényelt a bizottságtól. Ezért úgy döntött, hogy lemond társelnöki tisztségéről, de – mint leszögezi – továbbra is nagyon fontosnak tartja, hogy az autonómia kérdésében az egyeztetés keretei – a kevés eredmény ellenére is – fennmaradjanak, és a bizottság munkáját szakértőként továbbra is támogassa. „Lemondásomat jelzésnek szántam arra vonatkozólag, hogy nem működik jól a bizottság” – fejtette ki a Szabadság kérdésére Bakk Miklós.
Az autonómiatanács RMDSZ-es társelnöke, Márton Árpád több okból kifolyólag is meglepetéssel fogadta Bakk Miklós döntését. Lapunknak elmondta: a bizottságban valamennyien egyetértettek abban, hogy egyaránt foglalkoznak stratégiai és aktuálpolitikai kérdésekkel, illetve azoknak a minimális feltételeknek a kidolgozásával, amelyeknek a készülő törvénytervezetnek eleget kell tennie ahhoz, hogy az RMDSZ elfogadtassa azt a parlamentben. „Az más lapra tartozik, hogy a munkálatok során hol a stratégia, hol pedig az aktuálpolitikai kerültek terítékre, s ezért kissé nehézkesebb volt az egyeztetés. A testületen belül azonban teljes volt az egyetértés arról, hogy mindhárom kérdéssel egyaránt foglalkozunk” – fejtette ki Márton Árpád. Elmondása szerint Bakk Miklós döntése azért is meglepő számára, mivel a politológus ebbéli szándékát már bejelentette az EMEF legutóbbi marosvásárhelyi ülésén, és akkor mind jómaga, mind pedig Tőkés László, az EMNT elnöke kifejtette: indokolatlannak tartja döntését. Tőkés László ráadásul azt is közölte, hogy nem fogadja el a felajánlott lemondást. „Ezért az a gyanúm, hogy a felsorolt indokoktól eltérő lehet Bakk Miklós lemondásának az oka” – vélekedett Márton Árpád.
P. A. M. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Pécsi Bakkhánsnők
Vendégjáték(ok) Marosvásárhelyen
Két előadás erejéig a héten Marosvásárhelyen vendégszerepel a pécsi Janus Egyetemi Színház. A JESZ-Színháznak is nevezett társulat 1996-ban jött létre Pécsett, ahol korábban is nagy hagyományai voltak az egyetemi színjátszásnak. A kezdeti nehézségek közepette, Mikuli János és Tóth András Ernő kezdeményezésére, több egyetemi tisztségviselő és oktató támogatásával jött létre az a szerződés, amely alapját képezte a működésnek. Az egyetem támogatásán kívül az Alternatív Színházi Műhely Alapítvány pályázati tevékenysége segíti a produkciók létrejöttét. A színház első évadát a Pécsi Harmadik Színházban játszotta, itt alakult ki az a program, amely ma is alapjaiban meghatározza a JESZ tevékenységét és amely saját bemutatókból (professzionális, kísérleti előadások, hivatásos és alternatív színészekkel), képzésekből, tréningekből, táborokból és az ezekhez kapcsolódó egyetemista-előadásokból, illetve befogadó színházi előadásokból áll. 1997 őszén a Janus Pannonius Tudományegyetem vezetése lehetővé tette, hogy az egyetem épületében kapjon helyet a Janus Egyetemi Színház, amely azon év novemberében nyílt meg. Az intenzív munka során kialakult és mindinkább képzettebbé vált az egyetemista színészgárda, de idősebb alternatív színészek és hivatásosok is erősítik a társulatot, amely a kezdetektől fogva több rendezővel dolgozik. Talán ez tette lehetővé, hogy a társulat nyitott tudott maradni, többfajta színházi nyelven képes megszólalni, és munkája folyamatos. A JESZ 1997-től jelen van a legfontosabb magyarországi alternatív fesztiválokon, produkciói több díjban részesültek. 1999-től pedig külföldi találkozókon képviselheti a magyarországi alternatív színjátszást, ugyanakkor 1999 óta szervezi az Országos Egyetemi és Főiskolai Színjátszó Fesztivált. 2003-ban elkészült a JESZ új játszóhelye az egyetemen, 2005-től pedig bekapcsolódott a Pécsi Szabadtéri Játékok programsorozatába, bemutakozva a város közönségének is. 2008-ban az egyetem átépítette, felújította a színházat.
Ami a heti vendégjátékokat illeti, azoknak a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió színháza ad otthont. A pécsi társulat két előadással érkezik, az első bemutatójára holnap este 6 és 8 órakor kerül sor, ekkor Euripidész Bakkhánsnők című tragédiáját adják elő Balogh Attila rendezésében. Pénteken ugyancsak este 6 és 8 órakor Arthur Schnitzler Körtánc című műve kerül bemutatásra (rendező Vargyas Márta). Az előadások időtartama egy óra.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Összefogást sürgetnek a pedagógusok
Hevesen bírálja az oktatásban tervezett fejkvótarendszert a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) a Krónikához tegnap eljuttatott állásfoglalása. A szervezet elnöke, Lászlófy Pál-István a dokumentumban úgy fogalmaz, a kormány által javasolt intézkedéseket nem lehet úgy kivitelezni, hogy azáltal ne kelljen iskolákat bezárni, továbbá arra hívja fel a figyelmet, hogy a „költségek csökkentésére hozott kormányhatározat egy olyan folyamatot indított el, amelyik teljesen szétveri az amúgy is összekuszált romániai és ezen belül az anyanyelvi oktatást”.
Kijelentésének alátámasztására Lászlófy idézi a szövetség egy tömbmagyar, illetve egy szórványmegyében működő szervezetének szakértői által megfogalmazott problémákat.
„Az iskola-összevonás nem érintheti az óvodai csoportokat és az elemi osztályokat. A gyermekek túl kicsik az ingázáshoz” – szögezik le a tömbmagyar vidék szakemberei. Mint hangsúlyozzák, az iskola-összevonás többnyire a hátrányos helyzetű településeket érinti, ahol további nehézséget jelent a szülők anyagi helyzete is, hisz sok olyan család él vidéken, akik számára gondot jelent a gyerekek számára a ruházat, a tízórai, illetve az ingázás ellenértékének előteremtése. Ez pedig – hívják fel a figyelmet – az analfabéták számának növekedéséhez vezethet. Ugyanakkor az iskola-összevonások tervezésekor elsődleges szempont egy olyan átfogó felmérés elkészítése, amely feltérképezi az ingázás lehetőségeit.
A pedagógusok a dokumentumban a Ceauşescu-diktatúra faluromboló politikájával magyarázzák azt, hogy az évtizedek során több tömbmagyar falu is elnéptelenedett, s ennek megakadályozására a rendszerváltás utáni kormányok egyikre sem tett megfelelő lépéseket. „Romániának most kötelessége úgymond kárpótlásként is biztosítani az óvodai és az elemi oktatást, akár egy gyermeknek is ezeken a településeken” – szögezik le az oktatók, akik a gond orvoslására javasolják a hátrányos helyzetű települések jegyzékbe vételét, s az ott működő iskolák speciális, nem fejkvótarendszer szerinti finanszírozását.
A rendszer hátulütőjét látják a dokumentum kidolgozására felkért szakértők abban is, hogy a Székelyföld településein a rendőrség, csendőrség, katonaság nem a nemzeti közösség soraiból kerül ki, gyermekeik anyanyelvi oktatása csökkentett létszámú osztályokban történik, ami hozzájárul ahhoz, hogy a székelyföldi megyék egy osztályra jutó átlag-tanulólétszáma alacsonyabb a többi megyékhez képest. Ezért ebben az esetben is speciális alapból történő finanszírozást javasolnak.
Ugyanakkor az iskolák kihasználtságának feltérképezését is javasolják, mivel szerintük ez is sok esetben segíthet a tervezett leépítések, iskolaegyesítések megvalósításában. Mindezt pedig véleményük szerint nem szabadna véghezvinni a helyi közösségek megkérdezése nélkül.
Szórványproblémák
Fontos lenne a tömb-szórvány viszony differenciálása akár olyan értelemben is, hogy a lehetséges diákok által sűrűn és gyéren lakott területekről beszélünk – így nem csak magyar ügy –, hiszen a szórványban vagy elszigetelt településeken nem alternatíva sem az osztályösszevonás, és gyakran az utaztatás sem” – szögezik le az általuk kidolgozott dokumentumban a pedagógusszövetség szórványszakértői, akik azonban a továbbiakban olyan javaslatokat fogalmaznak meg a tervezet javítására, amelyek nem csak a szórványban orvosolnák a gondokat.
Hiszen egyebek mellett kérik az egy főre számított finanszírozási alapösszeg növelését, ugyanis szerintük a kormányjavaslat jelenlegi formájában nincs esély a kerettantervek által biztosított egyéb oktatási formák működtetésére, mint az emelt óraszámú tantárgyak, a művészeti és sportkörök, a választható tantárgyak megtartásának finanszírozására. A továbbiakban azt kérik, hogy a kormány hozzon létre egy külön alapot a kisebbségi oktatással járó költségek fedezésének kiegészítésére, a több tantárgy ugyanis több költséggel is jár.
Összefogásra van szükség
„Azt hiszem, a bemutatott anyagok igazolják azt, hogy oktatási rendszerünk igen komoly gondokkal küzd, és a megoldások nem uniformizálhatók, hanem sokszor igen sajátosak és egyediek, hisz gyermekeinkről van szó. Ha valamikor, most úgy érzem, szükségszerűvé vált az összefogás, racionális érvelés mentén mind a politikummal, mind a civil szférával, hogy elkerüljük a végzetes kimenetelt” – zárja sorait Lászlófy Pál-István, aki az általa vezetett szervezet nevében egy olyan találkozó összehívását sürgeti, amelyen az RMDSZ, az RMPSZ, illetve a tanfelügyelőségek képviselői egyaránt részt vesznek. Emellett az iskolák működtetésében segítséget nyújtó jogi és könyvelési tanácsadó iroda felállítását és működtetését kérik, valamint egy olyan szakmai fórum keretének biztosítását egy webfelületen, amelyeken meg lehet osztani a problémamegoldó lehetőségeket.
Bálint Eszter. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Óteleken találkoztak a magyar kisgazdák – Csősz János vette át a gazdaszervezet vezetését
Óteleken tartották meg pénteken délután a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Temes megyei szervezetének 2010 évi találkozóját, amelyen mintegy 65-70 bánsági magyar gazda vett részt.
A házigazda Óteleki Keresztény Gazdakör képviselői mellett csenei, gátlajai, gyertyámosi, gyéri, igazfalvi, lugosi, pusztakeresztúri, újszentesi, zsombolyai és a végvári gazdaszervezetek képviselői vettek részt a találkozón, amelynek során Kiss Károly, a Temes megyei gazdaszervezet veterán elnöke ünnepélyes keretek között átadta a stafétabotot Csősz János egyetemi tanárnak, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság egyik vezető tisztsége várományosának.
6,6 millió euró értékű mezőgép és gabonatároló Óteleken
A bánsági magyar gazdák óteleki együttléte az IMP CONS kft. telephelyén megtartott mezőgép bemutatóval indult. Szabó Csaba Zoltán, a mezőgazdasági vállalkozás társtulajdonosa a vendégeknek bemutatta a Sapard-pályázatok útján vásárolt, 6,6 millió euró értékű mezőgép állományt és a tavaly elkészült gabonatárolókat. Bíró László farmvezető a Nyugati Jelennek elmondta:a 2005 évi nagy árvíz után jött Ótelekre Ingrisch József nagyvállalkozó, aki a mezőgazdaságba fektetett be és létrehozott egy gabonatárolót, jól felszerelt mezőgép állomással. „2000 hektárnyi mezőgazdasági területet dolgozunk meg, az itt látható silókban 13.500 tonna gabonát tudunk tárolni. – nyilatkozta lapunknak Bíró László - A silók építését 2008-ban indítottuk és 2009 júniusában már betároltuk az első búzát. Az öt nagy méretű siló kapacitása egyenként 2.500 tonna, a két kisebb, 500 tonna kapacitású siló arra szolgál, hogy a szárítót üzemeltessük.
Az itt látható mezőgazdasági gépek vadonatújak, az őszön kaptuk őket: van műtrágyaszóró, vegyszerező, kombájn, kukorica-törő gép, kombinátor, kisebb és nagyobb teljesítményű traktorok. Van itt még egy nagy gabonatároló és egy kisebb silót is fel akarunk építeni, ahol majd vetőmagokat szeretnénk előállítani, szelektorozni, csávázni és zsákozni”. Bíró Lászlótól azt is megtudtuk: 70 alkalmazottja van a mezőgazdasági vállalkozásnak, ebből 25-en mezőgazdasággal foglalkoznak, de van saját építő csoportjuk is, akik a telephelyen látható valamennyi létesítményt felépítették.
Elnökváltás a megyei gazdaszervezet élén
A Temes megyei magyar gazdák óteleki találkozója a helyi kultúrotthonban, fehér asztal melletti tapasztalatcserével, kötetlen beszélgetéssel folytatódott. A rendezvény során a megyei elnökségről egészségügyi okok miatt lemondott Kiss Károly könnyeivel küszködve búcsúzott el az ő kezdeményezésére létrehozott gazdaszervezet tagságától.
„Nehéz most elbúcsúzni – mondta Kiss Károly – miután 15 évet az életemből arra tettem fel, hogy lelket verjek a Temes megyei magyar gazdákba! Köszönöm, hogy ez alatt az idő alatt mellettem voltak! Emlékezzünk rá, hogy tizenöt éve hányan és milyen mostoha körülmények között indultunk el. A búcsúzáshoz erőt ad, hogy ennyi magyar gazda gyűlt most össze, ez a mi munkánk eredménye. A bánsági magyar kisgazdák jövőjét az összefogásban, a termékek közös értékesítésében látom!” – mondta a leköszönő elnök.
Az óteleki Bóka János felelevenítette, hogyan alapították meg 15 évvel ezelőtt az első gazdakört, édesapja emlékére, aki aranykalászos kisgazda volt a két háború között az Óteleken működött gazdaszervezetben.
Marossy Zoltán, Temes megye Trianon utáni első magyar alispánja Kiss Károlyt búcsúztató beszéde során hangsúlyozta: „,ma nem ülnénk itt, ha a most leköszönő elnök nem kezdeményezi és nem viszi következetesen végig a Temes megyei magyar gazdakörök létrehozását. Nem egyszer vitatkoztam Kiss Károly elnökkel arról, hogy politizál-e vagy nem a gazdaszervezet. Én úgy vélem, ha a szervezet nevében ott van az a szó, hogy magyar, akkor az köti minden magyar szervezethez, köztük az RMDSZ-hez is a gazdaszervezetet!”
Csősz János, a temesvári Mezőgazdasági egyetem tanára, a Temes megyei gazdaszervezet már korábban megválasztott új elnöke megköszönte a bizalmat a szép számban összegyűlt tagságnak. „Igyekszem úgy teljesíteni ezt a feladatot, hogy amikor a mandátumom lejár, legalább még egy sor asztalra legyen szükség ebben a teremben a gazdatalálkozó résztvevői számára! Az RMDSZ támogatásával visszakerülők a mezőgazdasági igazgatóságra, ahol sokat segíthetek a tagságunknak. Szeretnék a fiatalokra támaszkodni, mert ők jelentik a bánsági magyar gazdák jövőjét és sok olyan uniós pályázati lehetőség van, amely a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat segíti” – mondta Csősz János.
A szervező Óteleki Keresztény Gazdakör nevében Szabó Csaba Zoltán lapunknak azt nyilatkozta: a szakmai tapasztalatcsere mellett Kiss Károly leköszönő elnök búcsúztatása és az új elnök, Csősz János beiktatása volt a gazdatalálkozó célja. „Az óteleki gazdaszervezetnek 39 tagja van. Köszönet jár Kiss Károly leköszönő elnöknek azért is, mert megszervezte a gazdatanfolyamokat számunkra, a tagságunk háromnegyed része diplomás kisgazda és én magam tanúsíthatom, hogy ezeket a diplomákat bárhol, akár az európai uniós pályázatok esetében is elfogadják! Ez a találkozó jó alkalom arra is, hogy az óteleki gazdák személyesen megismerkedjenek a Temes megyei kisgazdákkal, elbeszélgessenek a szakmai kérdésekről, telefonszámokat cseréljenek, barátságok szövődjenek. A gazdakör összehoz bennünket, összefogásra serkent, arra, hogy elmondjuk egymásnak és közösen oldjuk meg a gondjainkat!”
Pataki Zoltán. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

A váradi közösség volt a magyar kultúra ünnepének a fővédnöke – Társadalmi összefogásra, közösségi élményre van szükség
Szombat délután tartották meg a magyar kultúra hetének záróünnepségét a nagyváradi Tibor Ernő Galériában. Az esemény egyben Fenyvesvölgyi Tamás festőművész és Fenyvesvölgyiné Tóth Zsuzsa grafikusművész kiállításának is a megnyitója volt. A tárlat három hétig látogatható.
Az ünnepségen a Tibor Ernő Galéria alkotói közösségének részéről Mierluţiu Emília köszöntötte az egybegyűlteket.
Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke elmondta: a magyar kultúra ünnepét hagyományosan együtt szervezi meg Berettyóújfalu és Nagyvárad magyar közössége. Az indítás óta a Kanonok sori Tibor Ernő Galéria is jó néhány eseménynek adott otthont. A magyar kultúra napja köré szervezett rendezvénysorozat évről évre fejlődött, bővült. Bár előfordult, hogy úgy tűnt, a civil szféra kiszorul a programból, az utóbbi években megint visszakerültek a polgári szerveződések a rendezvénysorozatba. Az idei rendezvényeket lelkesen látogatták az emberek. Ám nem volt minden gondtól mentes a programsorozat. Először is háromféle név (magyar kultúra napja; magyar kultúra ünnepe; magyar kultúra hete) alatt futottak az összejövetelek. Ez annak tudható be, hogy több szervezet is rendezett programokat. Ám lényegében nem az a fontos, milyen elnevezés alatt ápoljuk a magyar kultúrát, hanem hogy megfelelő tartalommal ünnepeljük meg azt. Fleisz János hangsúlyozta: szinte minden rendezvény saját erőből jött létre. És mindenki maga felelt azért, hogy kit hívott meg. A Communitas Alapítvány, mint általában, most is támogatta a civil kezdeményezéseket. A BINCISZ-elnök megjegyezte: a berettyóújfalui önkormányzat jelentősen hozzájárult a sikerhez. Ellenben mindez nem mondható el a nagyváradi önkormányzatról. Kapy István alpolgármestersége idején külön költségvetési tételként jelent meg a magyar kultúra napja. Hozzáfűzte: szeretné, ha a jövőben jobban, rangjához méltó módon támogatnák ezen eseménysort. Mondhatni, az idei rendezvénysorozatnak a váradi magyar közösség volt a fővédnöke. Tájainkon a magyarság megmaradása, érvényesülése társadalmi összefogással érhető el.
Kolozsvári István kulturális menedzser méltatta a bakonszegi képzőművész házaspár, Fenyvesvölgyi Tamás és Fenyvesvölgyiné Tóth Zsuzsa tárlatát. Arra is kitért, hogy a közösségi élmény megélése a legfontosabb, továbbá ha a két művész kiállítását el kellene nevezni, akkor a Találkozás címet adná neki. Fenyvesvölgyiné Tóth Zsuzsa az alkotás során minden élethelyzetre talál magyarázatot. Kiválóan kombinálja a műfajokat. Az irodalmat is remekül ötvözi a képzőművészettel. Gyurkovics Tibor verseiből készült kompozíciói is kiemelkedők. Fenyvesvölgyi Tamás sajátos stílusban jelenít meg egy-egy épületet, faluképet, lakókörnyezetet, otthont. Nagy kísérletező. Újabb és újabb technikákat alkalmaz. Mintha nem is ugyanaz a kéz alkotta volna egyik-másik művet.
Fenyvesvölgyiné Tóth Zsuzsa a hely szellemének kultikusságáról, az ősi, eredeti egységérzés gondolatköréről szólt. Amint fogalmazott: „Lélekkel van tele ez a hely. És minden kép egy-egy kapu.” Ezután a résztvevők elénekelték a Himnuszt. Az összejövetel a Bunyitay Vince-könyvtárban fogadással, kötetlen beszélgetéssel zárult.
Tóth Hajnal. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Filmek a kommunizmusról
Nagyvárad – A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából szervezett Filmmaratont csütörtökön az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete (PKED).
A KRE székházának dísztermében reggel tíz órai kezdettel olyan filmeket vetítettek, amelyek a kommunizmus visszásságait, bűneit és borzalmait dolgozzák fel. A programban szerepelt: Wittner Mária – Parlamenti beszéd; Háború ’56; Magyarország levegőjét szívtam; Felkelés Magyarországon (filmhíradó); Emlékezzünk a hősökre! 1956; Hitvallók és ügynökök; Amintiri din epoca de aur – Tovarăşi, frumoasă e viaţa!; Szőczi Árpád: Drakula árnyékában. Sajnálatos módon délelőtti látogatásunkkor azt kellett tapasztalnunk, hogy az esemény iránt méltatlanul gyér az érdeklődés: tizenegy óra körül e sorok íróján kívül csak egy idős pár volt jelen, az ifjúságot pedig csupán a szervezők képviselték ekkor.
Tököli Magdolna. Forrás: erdon.ro

Probléma probléma hátán – A romániai oktatás ma
Kósa András szociológus szerint "a román közoktatásban a napi politikai harc, a koalíciós egyensúly mindig átírja a modelleket, melyeket átkötnek nemzeti szalaggal."
Kósa András Lászlót, a Közéletre Nevelésért Alapítvány kutatóját, trénerét, valamint a Pro Minoritate folyóirat főszerkesztőjét előző beszégetésünkben arról faggattuk, hogy milyen volt az oktatás az ipari forradalom korszakában, és milyen ma. Most arra voltunk kíváncsiak, mit gondol a sokat vitatott romániai közoktatásról.
Milyen oktatási rendszerek léteznek?
Két nagyon fontos kiindulópont van, mindkettő meghatároz egy-egy modellt: hol hozzák meg a működést meghatározó döntéseket (centralizált – ha egyszerűek akarunk lenni, akkor ilyen a román, vagy decentralizált – efelé tendál a magyar, de ilyen a skandináv, mindenek előtt a dán), illetve, hogy kik hozzák meg ezeket a döntéseket (politikai – ilyen a magyar, vagy szakmai – ilyen a brit, ahol a magánoktatás dominál). De persze ezek csak tiszta típusok, mert teljesen pontosan, elméletnek megfelelően egyik sem valósul meg.
Van egy másik klasszifikáció, ami gyakran jelenik meg a nyilvánosságban, és a tekintélyelvűséget helyezi középpontjába (angolszász vs. porosz). Én ezt ma már bizonyos értelemben túlhaladottnak gondolom. De van egy aspektus, ami továbbra is megkerülhetetlen: a rend fogalmát érdemes körüljárni. A jezsuiták fogalmazták meg ide kapcsolódóan elsőként a Ratio Studiorumot (a jezsuiták hivatalos oktatási programja - szerk. megjegy.), majd előjött Comenius minőség-kérdése. Később a reál, majd a humán tudományok térnyerése diverzifikálta a képet.
Románia milyen modellt követ?
A román közoktatásban a napi politikai harc, a koalíciós egyensúly mindig átírja a modelleket. Vagyis nem nagyon lehet tetten érni az elméleti modelleket a román közoktatás közpolitikai vitájában. És mindezt átkötik egy adag nemzeti szalaggal.
Ezt teszi az RMDSZ is, amikor az anyanyelvű oktatás mellett teszi le a voksát. Nem kell félreérteni, nem azt kérdőjelezem meg, hogy kell-e magyarul tanulni a történelmet vagy sem, mert ez szakpolitikai kérdésként nem is kerülhetne napirendre, hiszen nem oktatáspolitikai modell.
Melyek a román oktatási rendszer hibái és előnyei?
A működésből adódó egyik legfontosabb hibája a centralizáltság. De ez nem jelenti azt, hogy egy jelentős decentralizáció által máris jobbá válna, csak nagyobb az esélye annak, hogy levetkőzi a mindenféle problémákat. Például, ha annak kérdése, hogy a történelmet románul vagy magyarul tanulják a diákok, egy helyi, intézményi döntés lenne, akkor egyrészt a szülők civil mozgalomként tudnák ezt jelentősen befolyásolni, és nem a koalíciós algoritmus határozná meg.
Ebből a szempontból érdekes a napokban zajló, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum környékén kialakult vita. Kutatóként nagyon örülök annak, hogy a szülők rendkívül gyorsan „megszervezték” magukat, és elkezdtek egy érdekképviseleti mechanizmust működtetni. Az más kérdés, hogy a centralizáció kapcsán mindenki felfelé mutogat, és persze a diákok ezt megszenvedhetik (máris megjelent az iskolában egy nagyobb ellenőrző csoport, akik majd mindenfélét megvizsgálnak, minisztériumi mandátummal, elvileg a mostani vitától függetlenül – na ez a centralizáció nagy problémája), viszont tény, hogy mintaértékű lehet a mostani „összecsapás”.
Ha a szülők kerülnek ki győztesen, akkor várható, hogy az őszi iskola-összevonások kapcsán szintén lesz társadalmi elégedetlenség, ami a politikusok számára hoz majd forró napokat.
A román oktatási rendszer előnyeiről nem igazán tudok mit mondani, mert igazán komoly előnyt nem látok. Talán az – de ez éppen változóban van, hogy még mindig a legtöbb településen működik iskola. De ezt azért nem érdemes feszegetni, mert rögtön felvethető, hogy milyen a színvonal.
Ez is egy állandó dilemma: a lakhelyhez legközelebb legyen oktatási intézmény, vagy pedig a színvonal miatt jobb, ha iskolabuszok viszik-hozzák a gyerekeket. Azt gondolom, erről az elkövetkezendőkben komoly vitát érdemes folytatni, és nemcsak bukaresti vagy szakértői, hanem közösségi szinten is.
Mennyiben korszerű a román oktatás?
Ha technikailag nézzük, akkor egyáltalán nem korszerű. Sem az iskolaépületek, sem pedig a tantermek felszereltsége nem az.
Ha tartalmilag nézzük, akkor már lehet különbségeket tenni, hiszen nem biztos, hogy tartalmi szempontból annyira le lenne maradva a román közoktatás. Más kérdés, hogy hol tart ebben a folyamatban a pedagógus. Érdekes lenne egyszer ezt összehasonlító kutatásban megnézni.
Mi a legégetőbb probléma?
A pedagógusi életpálya-modell totális hiánya óriási probléma. Enyhe túlzással az mondható el, hogy vagy azért lesz valaki pedagógus, mert a versenyszféra többi területén nem talál helyet magának, vagy pedig olyan szinten elkötelezett, hogy az már-már a szakmai tudás rovására megy (ismerjük a világmegváltó pedagógus érzékenységét). Ezen egy politikai döntéssel, ha nem is gyors, de fokozatos változást lehetne elérni.
Mennyiben befolyásolja a romániai oktatás minőségét a korrupció, a nepotizmus?
A diplomavásárlások terén hatalmas problémák vannak. Nem utolsó sorban a romániai felsőoktatásban ezen a téren történt visszaélések kapcsán komolyan felmerült az EU-ban, hogy a diplomák kölcsönös elfogadásának irányelvén változtassanak.
Az év elején került sor a bukaresti oktatási kiállításra, ahol nyugati egyetemek jelentek meg, hogy hallgatókat toborozzanak, miközben a kolozsvári orvosi egyetem azzal büszkélkedik, hogy folyamatosan nő a külföldi hallgatók száma. Érdemes mindkét kérdést fenntartásokkal kezelni.
Egyrészt ma már komoly „harc” van a hallgatók kegyeiért, az európai felsőoktatási piac mellett lassan a közoktatás területén is megjelent a diákokért folytatott határon átívelő licitálás. A romániai egyetemeket külföldi hallgatók inkább azért választják, mert olcsóbb, mint a nyugati felsőoktatási képzés.
Mi lenne a megoldás a korrupció visszaszorítására?
A már említett pedagógus életpálya modell kialakítása. Vagyis a rendszerbe bekerülő pedagógus pontosan lássa és tudja az előrelépés fázisait, és biztosítva legyen – minden értelemben – munkája elismerése. Ez az, ami közpolitikai beavatkozással megtehető.
Ezen túl a korrupció társadalmi jelenség, és mint ilyen, természetes, hogy az oktatás szférájába is bekerül. A kérdés inkább az, hogy mit kezd ezzel a társadalom. A nyugati minták – márpedig ide szeretnénk felzárkózni – azt mutatják, hogy a jelen lévő korrupciót egy bizonyos szint fölött a társadalom kiveti magából.
Azt nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mi ez a küszöb, de biztos, hogy nem elegendők a törvények, hanem civil kurázsi kell hozzá. Az olasz maffia-rendszer „megrendszabályozása” is hasonló folyamat eredménye lett, de az ír szabálykerülés visszaszorításához is kellett egyféle társadalmi összefogás.
Azt hiszem, a korrupció bármilyen szinten történő visszaszorításához mindenek előtt az kell, hogy elfogadott legyen a társadalom alrendszerei közötti autonómia: a politikus ne akarjon vállalkozó vagy civil lenni, a vállalkozó ne küzdjön közhatalomért, és a civil se akarja átvenni a közhatalom helyét.
Miben különbözött, különbözik a magyarországi, romániai oktatás a más, fejlettebb országokétól?
A nyugat-európai oktatási rendszerek egyik fontos „előnye”, hogy az állami, önkormányzati intézményrendszer mellett a civil társadalmi (mindenek előtt alapítványi, vagy ha úgy tetszik magán – nem tévesztendő össze a magántanuló fogalmával, amivel kapcsolatban a napokban szólalt fel egy PD-L-s képviselő Bukarestben) oktatási formák már igen jelentős tapasztalattal rendelkeznek. Ezek a tapasztalatok lehetővé teszik egyrészt az oktatás napi folyamatában a kiterjedt intézményi és pedagógusi autonómiát.
Másrészt pedig magában a közoktatási rendszerben inkább csak hangsúlybeli eltolódások vannak. Néhány hete fejeztünk be egy nemzetközi összehasonlító kutatást a fegyelmezés intézményrendszerének szabályozásával kapcsolatban, és mi magunk is meglepődtünk, hogy mennyire hasonlítanak ezen jogszabályi keretek a legkülönbözőbb közoktatási rendszerekben…
Természetesen itt azért nem lehet megkerülni a pedagógus-képzés, pedagógus életpálya-modell stb. helyzetét sem.
Mit értesz pedagógusi, intézményi autonómia alatt?
Intézményi szinten az oktatás-szervezésnek a folyamatát, vagyis abban való önállóságot, hogy milyen formában történik az oktatás szervezése intézményen belül. Ugyanez a pedagógusnál, hogy saját óráját miként, milyen módszerekkel, technikákkal, eszközökkel működteti.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a pedagógus felébred reggel, és ez határozza meg, hogy mit tanít aznap, hanem rá kellene venni a pedagógust, hogy ne egyetemi disszertációnak tekintse a pedagógiai program megírását, hanem olyan lehetőségnek, amely keretet és ezáltal védelmet nyújt számára az oktatás folyamatában. Ha pontosan látjuk, hogy mit szeretne a pedagógus megtanítani, illetve azt milyen formában kéri számon, akkor megspórolunk egy rakás vitát.
Tehát a pedagógusi autonómia alatt nem azt értem, hogy a tanár olyan értékelést adhat a diáknak, amit nem tud saját pedagógiai programjával alátámasztani. Viszont a pedagógiai program tartalma – amennyiben megfelel a formai kereteknek – legyen a pedagógus autonómiája.
Milyen jogai vannak ma egy romániai pedagógusnak? Szükség lenne több jogot visszaadni a pedagógusnak, hiszen sokan panaszkodnak, hogy nincs a kezükben eszköz, hogy a gyerekeket fegyelmezzék?
Ezzel a kérdéssel ma a világ szinte bármely pontján szembesül a pedagógus. Vagyis durván fogalmazva az iskolai erőszak kérdésében nem vagyunk lemaradva. Év elején került bemutatásra az oktatási jogok biztosa által a témában kezdeményezett átfogó szociológiai vizsgálat. Az eredmények azt mutatják, hogy egyrészt iskolai veszélyekről lehet beszélni, másrészt az iskolai erőszak elharapózódását jelentősen felnagyítja a nyilvánosság.
Az oktatás egy hatalmas társadalmi alrendszer, ráadásul az oktatás folyamatában sok ember vesz részt, és rengeteg időt tölt el benne. Ebből következik, hogy a konfliktusok jelenléte elkerülhetetlen. Az kérdés, hogy miként oldják fel a konfliktusokat.
A pedagógusok számára valóban nem állnak rendelkezésre korlátlan eszközök a diákok fegyelmezésére. Kérdés, hogy milyen eszközök kellenének. Nem hiszem, hogy megoldás lenne a pedagógusok „fegyverrel” való felvértezése (az is látszik, hogy a médiában megjelenő iskolai erőszakos cselekmények között a tanár-diák arányt is figyelembe véve valamivel több a pedagógus ámokfutó – a 100 főre jutó pedagógusok aránya nagyobb ebben a kérdésben, mint a 100 főre jutó diákoké, persze ettől még abszolút számban jelentősebb a „diákelkövetők” száma).
Az eszközök kapcsán én inkább arra tenném a hangsúlyt, hogy legyen lehetősége a pedagógusnak, illetve az intézménynek alkalmazni olyan módszereket, amelyek lehetővé teszik a fegyelmezetlen diákok „kezelését”. Ilyen forma például az úgynevezett Texas-szoba, amely lehetőséget biztosít arra, hogy az órát zavaró diák pedagógus felügyelete mellett egy iskolai teremben „dühöngje” ki magát. Ebben a teremben akár egész órára, akár csak egy rövid időre elhelyezhető a diák, vagyis onnan saját döntése és a felügyelő megítélése alapján bármikor visszatérhet az osztályterembe.
Az iskolának van egy fontos szerepe a társadalmi együttélésre való nevelés kapcsán is. Vagyis az oktatásból valamilyen okból kizártak nem lesznek a társadalom, közösség együttműködő tagjai. Ebben az értelemben adnék eszközöket a tanárok kezébe, és nem abban az értelemben, hogy az oktatás rendszeréből eltávolítható legyen a renitens diák.
Természetesen ezek felvetnek finanszírozási és pedagógus-létszámbeli kérdéseket is. Viszont sokkal érdekesebbnek tartanám, ha ezekről a technikákról, módszerekről vitáznának a közoktatás döntéshozói. És persze a pedagógusokon túl rengeteg civil szervezet tudná segíteni a folyamatot. Mi annak idején a Bolyaiban ezt magunk között, a diákszervezetek (DéeSz) működtetésével, közvetítésével többnyire megoldottuk.
Milyen problémákkal küzd a mai európai és milyenekkel a romániai oktatás?
A tömegesedés az egyik legnagyobb probléma, de erre volt egy válasz az MBA képzések, mint elitképzések kapcsán, másrészt pedig éppen most indul egy érdekes magyar innováció: Bojár Gábor, a Graphisoft elnöke indítana egy informatikai egyetemet, ami némileg új alapokra helyezné az egészet. Az Aquincum Institute of Information Technology (AIIT) néven futó intézmény alapvetően a hozzáadott értékekre fókuszál.
De ne menjünk át a határon, a napokban a Sapientia marosvásárhelyi karán jártam, ahol jónéhány olyan informatikai, fizikai innovációt mutattak meg nekünk, amelyek a világon egyedülállóak. Vagyis ezek a tendenciák afelé mutatnak, hogy lehet elitképzésben is gondolkodni, akár még erdélyi magyar egyetemen is.
A közoktatás területén jelentős probléma a gyermeklétszám csökkenése. Már most szembesülnek a döntéshozók, polgármesterek, szülők azzal a ténnyel, hogy a csökkenő gyereklétszám átalakítja az oktatási intézményi térképeket. Ez intézményi szinten egy komoly versengést hoz majd be: már általános iskolában is olyan plusz szolgáltatásokkal versengenek az intézmények, amelyeket figyelembe véve döntenek a szülők arról, hogy melyik intézményt válasszák gyereküknek.
Ugyanakkor a gyereklétszám csökkenése makroszinten közpolitikai döntést igényel: jelentős költségvetési erőfeszítések árán fenntartjuk-e a kisiskolákat, vagy pedig oktatási központokat hozunk létre. Nem fejtegetném az egyes álláspontok melletti vagy elleni érveket, mert nem az én dolgom, viszont az biztos, hogy késre menő vitákat generál már most is, és ezek a kérdések jelen vannak Magyarországon és már európai országokban is.
A tömegesedést nem lehet megakadályozni, milyen szűrőket lehetne bevezetni?
A tömegesedést nem biztos, hogy meg kell akadályozni. Inkább azt mondom, hogy jól el kell választani egymástól a tömegképzést és az elitképzést. És elitképzés alatt a szakképzést is értem.
Az egyetem elvégzése lassan ugyanolyan súllyal bír, mint régen az érettségi. Mi lehet a disztingváló elem manapság a diákok között? A mesteri, a doktori?
Igen, mindenképpen az MA és a PhD fokozatok tesznek különbséget, és nem utolsó sorban nagy hangsúlyt kap az egyetem/felsőoktatási intézmény hírneve, elfogadottsága is.
Melyek a legújabb tendenciák az európai, nyugati oktatásban?
A projekt-szemlélet az egyik legfontosabb betörés az európai közoktatásba, illetve az életen át tartó tanulás immár folyamatos megjelenése és térkitöltése. Egyre több olyan oktatási folyamat indul el, ami felnőtteknek szól.
Az egyik európai szintű törekvés a Youthpass volt, és most érdekes, hogy például az önkéntességet kiterjesztették az ifjúsági korosztályról az öregekre is. Vagyis az 55 év felettiek is mehetnek önkéntesnek európai pénzen az egyik országból egy másikba.
Egy biztos, a tudásalapú társadalomban a szellemi teljesítmény felértékelődött, hiszen a piac szinte azonnal visszaigazolja azt. Vagyis ma már a materializmus ebben az értelemben mindenképpen véget ért, hiszen a szellemi teljesítmény azonnali hozzáadott értéket jelenít meg.
Látjuk ezt a marosvásárhelyi cégünknél, a Novocomnál is, ahol a munkatársak szinte állandó képzésben vannak, és itt nem valamiféle nyugati minta átadása (lásd a Team Building, most bemutatott filmben megjelenő dilemmát), hanem sokkal inkább a cégen belüli folyamatok kezelése érdekében.
Az oktatási jogok biztosa nagyon fiatal stábbal dolgozik, és a klasszikus közigazgatástól eltérően állandóan bátorítja a fiatal jogász kollegákat, hogy iratkozzanak be PhD-re, pályázzanak meg európai közigazgatási ösztöndíjat (most pl. van egy Bosch-ösztöndíjas kollegánk, aki a német közigazgatásba tekint be), csináljanak projekteket (vidéki út, EFOTT-on és Szigeten való megjelenés), kutatásokat (iskolai veszélyek vizsgálat, vagy a Fegyelmik a világban).
Tehát nem a tipikus közigazgatási életpályára ösztökél az ombudsman, ami azt jelentené, hogy lassú, de biztos előrelépésekkel a közigazgatás csúcsa fele törhet egy ambiciózus fiatal. Sokkal inkább a dinamizmusban hiszünk: menjen és próbálja ki magát a legkülönfélébb helyzetekben. Véleményem szerint ma erre a nyitottságra van szükség a közoktatásban is.
Mennyiben követi a romániai oktatási rendszer a nyugati példákat?
Természetesen átvételre kerülnek bizonyos minták, azonban ezek nem annyira mélységükben vannak vizsgálva, mint inkább a nyilvánosság számára is látható formák, éppen ezért nem is érdemes mélyebben belemenni.
Ilyennek tartom a minap a parlamentben felvetett magántanulóság kérdését. A képviselőasszony úgy beszélt róla, hogy közben nincs végiggondolva, hogy ez mit is jelent. A média pedig azonnal hozza, hogy márpedig az európai, erre szükség van.
Nem vitatom, de nézzük meg egy kicsit mélyebben a kérdést, ne azért vegyük át, mert európai. A magántanulóság Magyarországon jelentős problémákat vet fel, mert amikor kitalálták, akkor a sportolók és művészetekben aktív diákok számára találták ki, ma pedig már a problémás gyerekek „kezelését” látják benne. Lássuk be, egy olimpikon sportoló és egy hiperaktív gyerek nem ugyanazt az oktatási formát kívánja meg.
A változás lassan megy végbe, a román oktatási miniszterek az érettségin, a képességfelmérő vizsgákon változtatnak, de mire lenne igazán szüksége a romániai oktatásnak, hogy felzárkózzon a mai, korszerű oktatási rendszerek sorába?
Egy biztos: a román oktatás, mint közpolitikai vita ebben óriásit téved, hogy gyakorlatilag csak az érettségi kérdése jelenik meg. Bocsánat, még egy állandó napirendi pont van: több pénz kell az oktatásra.
A román oktatásnak (közoktatásnak, felsőoktatásnak és természetesen a szakképzésnek és felnőttképzésnek is) az első számú fontos lépése az kellene legyen, hogy valamilyen víziót fogalmazzon meg. Băsescunak volt egy ilyen jellegű kezdeményezése, azonban – ahogy ezt tőle megszoktuk – nem volt több szavazatszerzési törekvésnél.
Ha lenne ilyen előremutató vízió, amely zsinórmértékként szolgálna minden egyes konkrét oktatáspolitikai lépésnél, akkor az lehetővé tenné, hogy minisztereken, kormányokon túlmutató folyamatok indulhassanak el. Tudom, ez illúzió…
Sokat beszéltünk az elitképzésről, de mi a helyzet a szakmunkásokkal, róluk nagyon kevés szó esik általában a médiában, pedig sok cég humán-erőforrás problémákkal küzd?
Némileg átalakult a szakmunkás fogalma az elmúlt húsz esztendőben. Egyrészt a nagy ipari létesítményeket felszámolták (arról lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy rossz, de jelen kérdés szempontjából nem érdemes), az ipari termelés jelentős része ma globális, Kínába és Indiába koncentrálódik.
Ugyanakkor a technológiai fejlődés oda vezetett, hogy egyre kevesebb kétkezi munkásra van szükség. Mindezeket figyelembe véve, én nem azt mondanám, hogy a klasszikus értelemben vett szakmunkásokra van szükség, hanem azt, hogy szakemberekre. Persze tág még ez a fogalom is, és akkor úgy szűkíteném, hogy a humán értelmiségi túltengése mellett az egyensúly helyreállítása érdekében jó lenne több helyet biztosítani a felsőoktatásban a természettudományos képzésnek.
Ugyanez igaz a középfokú képzésre is. Ma Romániában a középiskola alapvetően líceumot jelent. Magyarországon ez némileg másként van. A gimnáziumi és szakközépiskolai képzés ad érettségi oklevelet. Előbbi elméletibb, utóbbi gyakorlatibb képzést nyújt (hogy ez a valóságban mennyire érződik, az leginkább iskolánként változik.)
Ezen kívül van egy szakiskolai vonal, ami jelentős támogatást kap a szakképzési alapból. Ennek a működése Romániában egyelőre kérdéseket vet fel, de a hozzá kapcsolódó EU normatívák miatt teret fog kapni. Ugyanakkor tudni kell, hogy Magyarországon is van egy jelentős biznisz-vonala ennek. Vagyis a szakképzési alapból gyakorlati helyként részesülő cégek ezt úgy fogják fel, mint bevétel-kiegészítés, ezért közel sem a gyakorlati oldal kerül előtérbe. De erről sem mondható el, hogy mindent átható.
Hogyan lehetne a szakmunkásképző becsületét visszahozni?
Mindenek előtt a képzés színvonalával, illetve a képzés gyakorlati oldalának kidomborításával. Amikor Bojár Gábor arról beszél, hogy informatikai egyetemet indít Budapesten, akkor azt el is hiszi mindenki, hogy ott valóban színvonalas képzés lesz.
Ugyanez igaz lehet, ha a cégek még hangsúlyosabban elkezdenek részt vállalni a szakképzés folyamatában, ez egyszerre érdeke a cégnek, hiszen olyan munkaerőt kap vissza, aki az ő elvárásainak megfelel, és nem kell újraképezze, és érdekelt az oktatási rendszer is, hiszen az ő oldaláról forrásbevonás történik.
Sokat szidjuk a romániai oktatási rendszert, de külföldön többnyire megállják helyüket az itt végzettek. Mi a magyarázata ennek a tulajdonképpeni ellentmondásnak, hogy mindenki szidja a rendszert, de mégis sikeres embereket képez?
Ez azért egy nagy általánosítás, szerintem ennél árnyaltabb a kép. Nem hiszem, hogy az egyéni eredmények az oktatási rendszer eredményei. Vagyis külön kell választani az elitképzést és a tömegoktatást.
Ha ezt nézzük, akkor nagy a szakadék a lemorzsolódó diákok és a tudományos világban jelentős teljesítményt felmutatni képes fiatalok között. Szerintem nem a rendszer képez sikeres embereket, hanem az egyes oktatási formák lehetővé tesznek kiugró teljesítményeket. Az oktatási integráció rákfenéje pedig éppen ez, hogy egyenletessé teszi a teljesítményt is.
Ha egy ciklusra te lehetnél a román oktatásügyi miniszter, mit tennél?
Az oktatási miniszter politikus kell legyen. Vagyis legfeljebb vizionálhatunk, és nem lenne jó, ha bármely potentát úgy érezné (mégiscsak az hangzott el a napokban, hogy az RMDSZ-ben annyi államtitkárjelölt van, hogy az EU 27 tagállama összes kormányának minden államtitkári székébe jutott volna egy romániai magyar), hogy bejelentkeztem erre a pozícióra.
De van néhány olyan lépés, amit igen gyorsan meg lehet tenni. Kérdés persze, hogy egy ciklus után mi marad meg. Ilyen például annak megfogalmazása, amiről fentebb is beszéltem, hogy milyen is a román közoktatás víziója, és ebből mit vállal a kormány.
Ha ez a keret megvan, akkor fokozatos munkával fel lehet rá fűzni azokat a közpolitikai döntéseket, amely a közoktatási struktúrát, a felsőoktatás formáit és a szakképzést is összerakják, és a finanszírozást megoldják. Szerintem nem kellene ezen túlmenjen egy miniszter. Maradjon meg politikusnak, és ne akarjon az ország főpedagógusává válni. Forrás: Transindex.ro

Együttműködés a fenntartható fejlődésért - Kárpát-medencei Magyar Képviselők fóruma
- A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos, az egész Kárpát-medencét érintő kérdésekben az együttműködés erősítése az egyik legfontosabb tennivaló - közölte Szili Katalin, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) két - az oktatási és a gazdasági - albizottságának összevont ülésén Gödöllőn csütörtökön.
A fórum elnöke elmondta, hogy a Kárpát-medence egy olyan nagy, természetes gazdasági egység, amelyen belül szükség van a társadalom egészét érintő kérdéseket, - a gazdaságot, a kultúrát, a szociális szférát és ökológiát - egymással összefüggő feladatsornak tekinteni és ebben az összhang megteremtésére törekedni. E feladat megoldásában a fórum 90 tagja az egyes országok - Magyarország, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Szerbia - parlamenti képviselőjeként, illetve Ukrajna és Horvátország esetében más szinteken munkálkodik a közösen meghatározott koncepció érvényre jutásáért - tette hozzá.
A fenntartható fejlődés érdekében főként olyan, a határokon átnyúló témákban indokolt a közös stratégia kidolgozása, mint az agrárágazat, az energiafelhasználás, a vízgazdálkodás, a környezetvédelem és az idegenforgalom - mondta az elnök. A mostani ülés résztvevői egy záró állásfoglalást is megfogalmaztak, amelyben kiemelt hangsúlyt kap a határokon átívelő magyar kultúra öröksége és a magyar közösségek kulturális együttműködése - közölte Szili Katalin.
A fórumon bemutatkozott a tavaly életre hívott Kárpát-medence Innovációs Központ Intézet. Mohácsi Béla igazgató ismertetése szerint az új intézmény egyebek mellett a határhoz közeli ipari parkok működése hatásfokának javítását, a környezetvédelmi előírások összhangjának megteremtését, a határon innen és túl a tudományos műhelyek kutatási eredményeinek jobb hasznosulását tűzte ki feladatul. Tevékenységi körébe tartozik közös EU-s pályázatok kimunkálása, egyes a határokon túlra nyúló fejlesztési témákban, mint a vízgazdálkodás és a közlekedés. Forrás: MTI

Gyökeres változások az aradi oktatásban – Bezárnak 58 iskolát
Új kihívások és gyökeres változások elé néz az aradi tanügy is, ezért a megyei tanfelügyelőség – ritka dolog!– sajtótájékoztatót hívott össze mára.
Ami az újításokat illeti: köztudott, hogy megváltozott az érettségi (a szóbeliket helyettesítő felmérők közül a románt és a nemzetiségi nyelvit már lebonyolították) és a nyolcadikosok képességfelmérője.
Az új vizsgatípusokról
Az érettségi kapcsán Mirela Aldescu Arad megyei főtanfelügyelő felhívta az érintettek figyelmét, hogy ha rendelkeznek nemzetközileg elismert idegennyelv-vizsgával és számítógép-kezelési tanúsítvánnyal, kérvényezhetik azok elismerését, és ez esetben nem kell részt venniük az áprilisi informatikai és a május végi idegennyelv-képességfelmérőkön; a kérvényeket március 29.–április 5. (számítástechnika esetében), illetve május 1–14. között tehetik le. Az előző évfolyamok végzőseinek – akik valamilyen oknál fogva nem érettségiztek – ajánlatos tudniuk, hogy ha korábban sikerült a román, vagy a magyar, esetleg az angol vizsgájuk, azt elismerik, és idén részt vehetnek a többieken. Tanúsítványt a nyelvismeretről viszont csak akkor kapnak, ha beiratkoznak az új rendszerű felmérőkre. Ez még megtehető május 24–26. között, illetve július 5–9. között, amikor a pótérettségire lehet beiratkozni. A számítástechnikai képességfelmérőn kötelező részt venni, mert ez egy új típusú vizsga.
A nyolcadikosok képességfelmérőjéről Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes nyújtott tájékoztatást. Arad megyében valamivel több, mint négyezer általános iskolai végzős fog dolgozatot írni románból (május 4.), nemzetiségi nyelvből (május 6.) és matematikából (május 12.). Akik ezt a szessziót kihagyják, bepótolhatják a képességfelmérőket május 25.–június 2. között. Az itt szerzett jegyek átlaga 25 százalékban beleszámít majd a középiskolai felvételi jegybe (amit szintén 25 százalékban a tavalyi egységes félévi dolgozatok átlaga, és 50 százalékban az általános iskolai átlag alapján számítanak ki). A sportiskolába, egyházi líceumba, idegen tannyelvű középiskolába stb. felvételizőknek alkalmassági vizsgát is kell majd tenniük.
Átszervezték az iskolahálózatot
A 2010–2011-es tanévtől a „költségcsökkentési” megfontolásból, a kormány 114-es rendelete alapján át kell szervezni az iskolák működését. Valamelyest megkönnyítette a tanfelügyelőség dolgát, hogy idén 700-zal kevesebb nyolcadikos végez, így ősztől 21 kilencedik osztállyal kevesebb indul Arad megyében – mondta Mirela Aldescu. Hangsúlyozta: az átszervezéssel egyes iskolák önálló jogi személyiségét szüntették meg, így – remélhetőleg – kisebbek lesznek az adminisztrációs és bérköltségek. „A törvény szerint vidéken minden közigazgatási egységben egy jogi személyiségű tanintézménynek maradnia kell. Ha valamelyik önkormányzat garanciát vállalt arra, hogy többet is fenn tud tartani, maradhat több is – magyarázta a főtanfelügyelő. – Van olyan elemi iskola, amelyik a minimális létszámnál kevesebb diákkal működik, mégis megtartottuk, mert a kisdiákok utaztatása nem megoldható. De ezek ritka esetek.”
Összevont és bezárt tanintézmények
Arad megyében a következő tanévtől 31 oktatási intézmény státusa megváltozik: 10 napközi, illetve 15 általános iskola olvad be egy másik intézménybe (például a gáji Neuman Fivérek-iskola az Aurel Vlaicuba), egy sportklub is megszűnik önálló intézményként, 5 másik általános iskolát pedig egy-egy középiskolához „csapnak”. A főtanfelügyelő aláhúzta, hogy az érintett intézmények vezetői döntötték el, melyik megoldást választják. 60 másik tanintézmény azonban teljesen megszűnik: ebből 56 falusi elemi iskola, két községi általános iskola és két óvoda, amely gyerekhiány miatt zár be.
Az összevonások egyik oka a fejkvóta-rendszer bevezetése, vagyis, hogy az alkalmazottak fizetésére a gyereklétszámtól függően kapnak majd pénzt az intézmények. Pozitív megkülönböztetésről is rendelkezik a törvényben – tette hozzá Pellegrini Miklós –, vagyis egyes nemzetiségi iskolák, illetve a művészeti líceumok plusz pénzeket kaphatnak a fenntartásukhoz. Példaként a majláthfalvi magyar iskolát említette, amely kis létszámú, mégis megmaradhat.
A pénz körül forog minden
A kormányzati takarékoskodás jegyében a következő tanévtől leépítéseket is eszközölni kell. Arad megyében 322 tanügyi állás szűnik meg, de Mirela Aldescu hangsúlyozta, hogy nem ennyi embert bocsátanak el. Posztok katedrák összevonásával érik el ezt a számot, és amúgy is 157 pedagógus kérte a nyugdíjazását. A tanügyi fizetések kapcsán a főtanfelügyelő elmondta: Arad megyében köztudottan kétféle fizetések vannak (akár egy iskolán belül is), mert három évvel ezelőtt az egyik szakszervezet bírósági úton kiharcolt bizonyos pluszjuttatásokat. A 330-as törvény viszont egységes közalkalmazotti bérezést ír elő, ezért Aldescu azt javasolt az igazgatóknak, hogy belátásuk szerint döntsenek a fizetésekről…
A szociális és érdemösztöndíjakat az önkormányzatoktól függően kaphatnak majd a diákok. „Minden azon múlik, hogy a helyi költségvetésbe belefoglalták-e ezt a kiadást, de sok helyütt még költségvetés sincs – mondta Pellegrini Miklós. – Aradon, Borosjenőben, vagy Pécskán lesz, Kisjenőben nem, Borossebes pedig csak részlegesen, hogy néhány példát említsek.” A főtanfelügyelő-helyettes szerint az iskolaigazgatóknak a sarkukra kellett volna állniuk a költségvetési tárgyalásokkor, és kérniük az ösztöndíjak belefoglalását a büdzsékbe.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)