László Károly – akit több nemzedék Puki bácsiként ismer – 1936. június 18-án született Brassóban. 1958-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, és hamarosan a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház egyik vezető tagja lett. Főként karakterszerepekben tűnt ki. Rendezéseket is vállal, főként mesejátékok, gyermekdarabok színpadra állítását. Tizenegy évvel ezelőtt alapította meg a Mesekaláka gyermekszínházat, amellyel a magyar gyermekirodalmat népszerűsíti. Korán elhatározta, hogy színész lesz. A színház magamutogatással kezdődik és szolgálattal folytatódik, vallja. A Mesekalákát azért hozta létre, mert korábban a színházban sok mesét rendeztem, és egy idő után ezek az előadások már nem kellettek a teátrum vezetőségének. Akkor László Károly kiment az utcára, mondván, ott is tud szólni a gyerekekhez. Végül a stúdióteremben kapott helyet. Amikor a Mesekaláka megszűnt, ő akkor is járt tovább, vitte a meséket, a megzenésített verseket, a dalokat beteg gyerekekhez a kórházba, óvodákba, otthonokba. Jövő év elején jelenik meg a Komédiás-gyónás című kötete. Ez vallomás, megírja benne a kudarcait és tévedéseit. /Bíró Blanka: Színház magamutogatástól szolgálatig. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./

Alig néhány napja szerelték fel a Főtéren a karácsonyi vásáros bódékat és a könnyűzene-koncertek számára a színpadot, máris sokan panaszkodtak a zajra. Nem csak a Kolozsvár központjában lakókat zavarja a csendháborítás, hanem a Szent Mihály-templombeli istentiszteletek lefolyását is. Kovács Sándor főesperes elmondta: „A városháza értesített arról, hogy decemberben milyen programokat szerveznek a Főtéren, és felkértek arra, hogy mi is kapcsolódjunk be ezekbe. Azzal biztattak, hogy minden olyan lesz, mint Bécsben: kis faházikók állnak majd a Főtéren, és zene szól. Válaszomban kifejtettem: örvendetes, hogy a városháza bécsi hangulatot kíván teremteni, ám Bécsben ezeket nem a Stephansdom, hanem a városháza környékén állítják fel. Ugyanakkor arra kértem a városházát, hogy rendezvényeikkel ne zavarják a délután 6-tól 7-ig tartandó szentmisét” – fejtette ki a főesperes. /Nagy-Hintós Diana: Közigazgatási bírósághoz fordulna az RMDSZ Kolozs megyei szervezete. Többen panaszkodtak a főtéri csendháborítás és zajongás miatt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

Éder Enikő, a temesvári magyar színház művésznője, ugyanakkor szerződés köti a magyarországi Társulathoz is. Rengeteget utazik, minden vállalt kötelezettségének eleget tesz. Az Ájlávju musicalben, a temesvári Csiky Gergely Színház legújabb zenés produkciójában nyújtott teljesítményét mindenki dicséri. A Társulat az István, a király rockopera jubileumi előadására jött létre, s amelynek válogatóját a régióban is hétről hétre követték a képernyőkön. Éder Enikő elnyerte Sarolt szerepét. Ez feldúsította a nyarát, már az 55. előadásnál tartanak (sajnos Erdélybe még nem jutottak el), felléptek a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. A nyáron egy filmforgatásba is bevették Éder Enikőt. Soós Péter Géniusz című háromrészes tévéfilmjében játszott. Lemondott egy magyarországi művészi feladatról, hogy Temesváron a Cseresznyéskertben szerepelhessen. A nemrég megalakult kézdivásárhelyi színházba pedig musicalszerepre hívták, a Padlás címűben fog énekelni. /Szerernyés Irén: Éder Enikő az Ájlávjuban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 5./

Az 1989. decemberi, romániai népfelkelés huszadik évfordulója alkalmával szervezett emlékkonferenciát december 5-én Kolozsváron az Erdélyi Unitárius Egyház. Tartalmas előadások hangzottak el a kommunista rendszer működéséről és annak túlkapásairól: ezen belül az egyházak üldöztetéséről, helytállásáról és ellenállásáról. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök hangsúlyozta: olyan eseményeket elevenítenek fel, amelyek kitörölhetetlenül megmaradtak az emlékezetben. Novák Csaba Zoltán történész összefoglaló képet nyújtott a múlt rendszerről. A Magyarországon élő Nyitrai Levente lelkész és a székelyudvarhelyi Sándor Balázs, beszámoltak személyes kálváriájukról. Gazda Árpád újságíró és Szilágyi Zsolt politológus, az EMNT-alelnöke – akik annak idején egyetemista hallgatóként Temesváron tartózkodtak, s Tőkés László egykori temesvári református lelkipásztor segítségére voltak a nehéz pillanatokban – személyesen számoltak be emlékeikről. Szilágyi Zsolt sajnálattal állapította meg, hogy ez idáig még nem került sor a kommunizmus nürnbergi perére. Mint mondta, a gyilkosok még közöttünk élnek, és az egykori meghurcoltak, illetve „egyszerű” emberek nyugdíjának háromszorosát kapják. Tőkés László EMNT-elnök fontos adalékokat közölt az 1989-es temesvári és szilágymenyői meghurcoltatásáról. Hangsúlyozta: számolnunk kell a kommunizmus folytonosságával, a kommunizmus ma is él, és „sok helyen jól érzi magát”. A meghunyászkodás folytatódik, és ez életveszélyes, hívta fel a figyelmet. Megtisztulásra van szükség mind a magyar közéletben, mind pedig a román politikában – hangsúlyozta Tőkés László, hozzáfűzve: nem kedvtelésből leplezik le az egykori besúgókat, a volt titkosszolgálattal együttműködő ügynököket. Az előadó ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a kommunizmus, hanem Trianon örökségét is magunkkal cipeljük. Nagy Mihály Zoltán történész, a Vallásügyi Minisztérium tanácsosa az átvilágítás helyzetéről tartott előadást. /Papp Annamária: Szakítani kell a kommunizmus örökségével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Először Jász-Nagykun-Szolnok lépett ki a Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) eurorégióból, majd következett Békés megye, most pedig Hunyad önkormányzata intett búcsút az 1997-ben nagy tervekkel létrehozott eurorégiónak. A lap munkatársai utánanézett, mi a helyzet az eredeti funkcióját lassan elveszítő DKMT-vel. A magyarországi Csongrád és Bács-Kiskun, a romániai Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékből, valamint a szerbiai Vajdaság autonóm tartományból állt a DKMT. Hunyad megye és a nyugat-magyarországi Vas megye évek óta testvérmegyei kapcsolatot épített ki. Noha az sem túl szoros, e téren lényegesen több konkrét együttműködés történt, mint az eurorégiós viszonyban. Az 1997. november 21-én létrehozott Duna–Körös–Maros–Tisza regionális együttműködés fő kezdeményezői és éltetői magyar részről Csongrád megye, román részről Temes megye, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány. A DKMT eurorégió napja alkalmából idén tizenkettedik alkalommal nyílt meg a román–magyar–szerb hármas határ. A Triplex Confinium határkőnél megtartott hagyományos határnyitó ünnepségen évente részt vesz a DKMT eurorégió elnöksége, a Csongrád, Temes megyei, illetve vajdasági elöljárók, a három országból érkezett polgárok. A folyamatban levő közös DKMT-projektek közül érdemes kiemelni az ERIC Információs Központot, amely négynyelvű – magyar, szerb, román, angol – folyamatosan frissülő online hírszolgálat. Az www.ericinfo.eu címen elérhető portál friss hírekkel, riportokkal, háttérelemzésekkel segíti a térség lakóinak tájékoztatását A DKMT eurorégió kronológiája: 1992 – együttműködési megállapodás Temes és Csongrád megyék között; 1992 – együttműködési megállapodás Arad és Békés megyék között; 1994 – javaslattervezet egy háromoldalú interregionális együttműködésre Arad, Temes, Bács-Kiskun, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok megyék és a Vajdaság között; 1994–1997– az együttműködés intézményi kereteinek létrehozását célzó folyamatos háromoldalú erőfeszítések történtek; 1997. november 21. – az együttműködés hivatalos alapokmányának aláírása Szegeden; 1997. december – megállapodás a DKMT szakszervezeteinek együttműködéséről; 1997– 1. soros elnök Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke; 1998. február – Kamarai Nyilatkozat a DKMT gazdasági kamaráinak együttműködéséről; 1998. május 30. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a hármashatár-kőnél; 1998. nyara – DKMT Ifjúsági tábor Kishomokon; 1998 – 2. soros elnök Viorel Coifan, a Temes Megyei Tanács elnöke; 1999 – Az EURO-TRIO eurorégiós újság első számának megjelenése; 1999. március – Elnökök Fóruma temesvári ülésének döntése a közös pénzalap és a DKMT irodájának létrehozásáról; 1999 – 3. soros elnök Dan Ivan, az Arad Megyei Tanács elnöke; 2000. május 27. – a DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, a DKMT irodájának ünnepélyes megnyitása; 2000. – 4. soros elnök Caius Parpala, az Arad Megyei Tanács elnöke; 2000. – A DKMT Gazdaságfejlesztési koncepciója elkészül; 2000. – Az EuroRégió című magazin első megjelenése PHARE-támogatással; 2000. – A DKMT Stratégiai koncepciójának elkészülte PHARE Credo- támogatással; 2000. október – A Kiszombor–Csanád határátkelőhely megnyitása PHARE-támogatással; 2001 – 5. soros elnök Gyorgye Dukics, a Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Bizottságának elnöke; 2002. november 21. – A DKMT ötéves évfordulójának megünneplése Temesváron; 2002 – 6. soros elnök Dan Ioan Tipos, a Temes Megyei Tanács elnöke; 2002 – Megjelent az Eurorégió számokban című statisztikai kiadvány; 2002 – A DKMT elhatározza, hogy egy közös tulajdonú közhasznú társaságot hoz létre; 2003. május 24. – Megalakult a DKMT Fejlesztési Ügynökség Kht. Átalakul a Regionális Együttműködés, az Elnökök Fórumát felváltja a kibővült közgyűlés, melyhez csatlakoznak a kamarák, a civilszervezetek, az egyetemek, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek is, valamint taggá válnak a városok (Békéscsaba, Szabadka, Szeged); 2004. május 22. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2004 – 7. soros elnök Varga Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke; 2004. november – A DKMT eurorégió bemutatkozik Berlinben; 2005 – Első magyar–román közös kormányülés; 2005. május 28. – Dr. Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter, Mihai-Razvan Ungureanu román és Vuk Draskovics Szerbia és Montenegró külügyminiszterének találkozója; A DKMT stratégiai tervének elfogadása; 2005 – 8. soros elnök Bojan Pajtic, Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának elnöke; 2006 – 9. soros elnök Constantin Ostaficiuc, a Temes Megyei Tanács elnöke; 2006. április 19. – Második külügyminiszteri találkozó Újvidéken; 2006. május 27. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007. június 2. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007 – Harmadik magyar–román közös kormányülés; 2007. június 1. – Békés megye kilép a DKMT-ből; 2007. június 2. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007 – 10. soros elnök Magyar Anna, a Csongrád Megyei Önkormányzat elnöke; 2007. november 21. – A DKMT tízéves évfordulójának megünneplése Temesváron; 2008 – a 11. soros elnök Bojan Pajtics, Vajdaság Autonóm Tartomány; 2009. május – A DKMT Kht. DKMT Nonprofit Közhasznú kft. -ként működik tovább; 2009. november – Hunyad megye kilép a DKMT-ből. /Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János: Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió. Bomlás határok nélkül. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./

Elérhetővé tette 19–20. században kiadott híreinek egy részét az interneten a Magyar Távirati Iroda. Az ingyenesen elérhető adatállományban való tájékozódást, keresést korszerű keresőszoftverek segítik. Az MTI archív híreit öt különálló korszakban lehet böngészni vagy keresni: az 1887–1919, az 1920–1944, az 1945–1949 közötti időszak, valamint az 1956-os év, illetve az 1988–2005 közötti periódus MTI-hírei. Ez utóbbi adatbázis az MTI-híreken kívül az Országos Sajtószolgálat (OS) és az OTS, valamint az MTI korabeli rádiófigyelő szolgálatának anyagait (például a Szabad Európa Rádió, BBC, Amerika Hangja) is tartalmazza leírt formában, de a korábbi időszakok bizalmas MTI-anyagai is hozzáférhetők. Mostantól több mint ötmillió MTI-hírt találhatnak meg az interneten az érdeklődők. /Ingyenesen hozzáférhető archív MTI-hírek a neten. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

Felháborító, hogy Marosvásárhelyen az ünnepi díszkivilágítás során a magyar nyelvű jókívánság felirata ismét kimaradt, tavaly is utólag tették fel, külön felszólításra. Arra még nem válaszolt senki, hogy a Szentgyörgyi István nevet mikor és milyen indokok miatt vesztette el a színművészeti főiskola /jelenleg egyetem/? Fittyet hánynak a kétnyelvűségi törvény és a jóérzés által „diktált” tiszteletre. /Virág György: Felirat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

A mai gyermekek egyre kevesebbet játszanak, a hajdani csoportos játékok pedig, ha nem lenne az óvoda, talán feledésbe merülnének. Ezért jó, hogy H. Szabó Gyula igazgató kezdeményezésére a Kriterion újra kiadta Veress Péter Ilona nyugalmazott magyar szakos tanárnő Mezőcsávási gyermekfolklór című könyvét. A kötet négy falu, Mezőcsávás, Mezőfele, Mezőménes és Galambod rendkívül gazdag gyermekfolklórját mutatja be, énekes-táncos, szórakoztató játékok, mondókák, kiszámolók, nyelvgyakorlatok, csúfolók, hangutánzók stb. 1559 szövegváltozatán át. Az anyagot Veress tanárnő húsz éven keresztül mintegy 300 tanítványa segítségével gyűjtötte. Ebből sokat régen elfeledtek volna, ha egy lelkes pedagógus nem vállalkozik a megörökítésükre. A tanárnő Kolozsváron végezte az egyetemet. A gyűjtés során felkereste az idős embereket, akik először nehezen beszéltek a régi gyermekjátékokról. /Bodolai Gyöngyi: Játékból szőtt élet. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

„Egy új kormány alakításában az RMDSZ továbbra is a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) szeretne szorosabban együttműködni, de egy jól átlátható, vitathatatlan, és főleg meggyőző kormánytöbbség létrehozásának érdekében természetesen más pártok irányában is nyitott marad” – nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök december 10-én Bukarestben, az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) ülése után. /Fleischer Hilda: PNL-közelben az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

Az RMDSZ nyitott, bármilyen lehetséges kormányban szerepet vállalni – nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök a területi elnökök konzultatív tanácsa után. Markó kifejtette, nemcsak az SZDP-vel és NLP-vel való közös kormányzást tartja elképzelhetőnek, de szükség esetén a demokrata-liberálisokkal is szívesen szövetségre lépnek. /Farkas Réka: Bárkivel kormányozna az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./

Lejárt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által haladékként adott végső határidő Románia 2010-es költségvetésének elfogadására, az ügyvezető Boc-kormány azonban nem volt hajlandó benyújtani a büdzsé tervezetét a parlamentnek. Emil Boc szerint ez azért nem történt meg, mivel – bár tartalmilag már 95 százalékban készen állt volna a dokumentum – egy ilyen fontos döntés meghozatalának felelősségét egy új, teljes hatáskörrel működő kormánynak kell vállalnia. Az IMF feltételeinek megszegése miatt a román kormány kénytelen volt magánbankoktól felvett kölcsönökkel pótolni a nemzetközi pénzintézettől várt hitelrészlet összegét. /Ma járt le az IMF határideje. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

Belgiumi támogatással tanműhelyt kíván indítani a közeljövőben a Brassó megyei Kőhalmon alapított szórványdiákotthonában a helyi református gyülekezet. Az intézményt közel másfél évtizede megálmodó Szegedi László lelkész, elmondta, céljuk, hogy a gyerekek szakmát is tanuljanak. A kőhalmi diákotthonban jelenleg 46 szórványtelepülésről érkezett diák lakik Amennyiben sikerül előteremteni a szükséges anyagi erőforrásokat, akkor további két épülettel szeretnék bővíteni az otthont. Szegedi László lelkész 1990-ben, a gyülekezet alakulásakor került Kőhalomba, a kisvárosba. Templomot, parókiát építettek, s amikor látták, hogy a magyar gyerekek zöme román tagozaton tanul, előbb magyar óvodát indítottak, majd a helyi szakiskolában is beindult a magyar tagozat. 1995-ben bentlakást hoztak létre számukra. Szeben és Maros megye szórványtelepüléseiről is érkeztek diákok. A bentlakás mellett könyvtár, számítógépterem, sportpálya áll a diákok rendelkezésére, és az egyház egy asztalosműhelyt is működtet számukra. Jelenleg három véndiákot támogatnak: egyikük Kolozsváron tanul jogon, a másik kettő a székelyudvarhelyi tanítóképző főiskolára jár. Szegedi László vallja, hogy az erdélyi magyarság fennmaradását – ahogy Reményik Sándor is fogalmazott – a templom csak az iskolával közösen tudja biztosítani. Az Illyés és az Apáczai Közalapítvány megszüntetésével a szórványkollégiumok helyzete bizonytalanná vált, hiszen épp a legfontosabb elemet iktatták ki: a kiszámíthatóságot. /Pap Melinda: Szórványdiákotthont működtet a kőhalmi református gyülekezet. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

A romániai forradalom huszadik évfordulóján, 2009. december 15-én mutatja be a Duna Televízió a Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című filmet. A Duna Televízió támogatásával készült dokumentumfilmben az 1989-es események óta első ízben sikerült megszólaltatni a romániai forradalmat kiváltó titkos küldetés valamennyi szereplőjét. A szeku folyamatosan figyelte Tőkés László református lelkészt, aki a ‘80-as években az állami és egyházi hatóságokkal szembeni ellenállásával hívta fel magára a figyelmet. 1989 márciusában egy kanadai filmes stáb készített interjút az akkor Temesváron élő református lelkésszel. A felvétel Romániából való kicsempészése és magyarországi sugárzása miatt Tőkés László még inkább magára vonta a hatalom haragját, megfosztották szószékétől és kilakoltatták. A filmben megszólaló Radu Tinu volt Securitate-ezredes azt is elmondja, hogyan kísérték figyelemmel a külföldi ügynökök tevékenységét, hogyan folyt a román titkosügynökök kiképzése és milyen eszközöket vetett be a titkosrendőrség Tőkés László elhallgattatására. A Duna Televízió december 14-én, 15-én tematikus sorozatot vetít Volt egyszer egy SZEKU… címmel. /Drakula árnyéka. Televíziós ősbemutató a Duna Tévében. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

Hagyományteremtő szándékkal karácsonyi kézművesvásárt tartanak Gál Andrea keramikus és Várallyay Réka művészettörténész szervezésében december 12-13-án Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban. Közel félszáz kézműves állítja ki portékáit, melyek között kerámiatárgyak, fafaragványok, játékok, nemezek, egyéb textíliák, réz és üveg ékszerek, tűzzománcok, nyergek, szalmadíszek, szűcstermékek szerepelnek. /Szekeres Attila: Adventi vásár a múzeumban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Nyárádszentlászló falu jeles szobrász szülötte, Gyarmathy János, legújabb alkotása a Szent László mellszobor, melyet nem megrendelésre, hanem belső késztetésre alkotott. Elképzelése szerint szobrának bronzba öntve a késő Árpád-kori /jelenleg unitárius/ templom elé kellene kerülnie. Ehhez anyagiakra lenne szükség. Az ősi szentélyben felfedezett és felújított értékes freskók, a jelentős archeológiai leletek mellett illő helye lenne egy ilyen alkotásnak. Nyárádszentlászlón remélhetőleg lesz, aki elindítsa és szorgalmazza a szoborállítást, szervezze a gyűjtési akciót. Gyarmathy János a héten kolléganőjével, a művészpedagógus Mariana Serban festőnővel közösen nyitott tárlatot Désen. Gyarmathy húsz kisszobrával illetve bronzplakettjével állt az ottani művészetkedvelők elé. /Gyarmathy János Szent László-szobra. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

Nyolcadikos gyermekek szüleiben már tanévkezdéskor felmerült, hogy jó volna IX. osztályt indítani Pécskán a 2-es sz. Általános Iskolában. Megbeszélést tartottak, erre meghívták Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettest és Király Andrást, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnökét, a Csiky igazgatóját is. A szülők azzal éveltek, hogy aki nem akarja vagy tudja finanszírozni az Aradra való ingázást, inkább a pécskai román líceumba íratja gyermekét, s így tucat számra vesznek el diákok a magyar oktatás számára. Király András mint az RMDSZ megyei elnöke mondta, jó volna az aradi magyarságnak mezőgazdasági képzést biztosító osztály, a pécskai mezőgazdasági kilencedik pedig szélesítené a képzési palettát. Azután amikor a Csiky igazgatói minőségében beszélt, akkor kifejtette, ellenzi a tervet. – Arad megyében meg kell őrizni a minőségi magyar oktatást, ez viszont kizárólag egy erős iskolaközpontban valósulhat meg, amely rendelkezik bentlakással és minden egyéb feltétellel – magyarázta Király András, majd nyíltan kijelentette, hogy nekik konkurencia lenne egy pécskai kilencedik. Pellegrini Miklós kifejtette, mindenkinek joga van minőségi oktatáshoz a lakhelyéhez legközelebbi iskolában. A törvény viszont nem ad lehetőséget arra, hogy a nyolcadik után a gyermekek ugyanabban az iskolában járják ki a kötelező tízet. Végül abban egyeztek meg, hogy a jövő héten az Arad megyei iskolavezetők számára szervezendő megbeszélésen napirendre tűzik a pécskai kilencedik osztály kérdését. /Irházi János: Szülői kezdeményezés Pécskán. Kilencedik osztályt szeretnének a 2-esben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12./

Lenne kivel, lenne mivel, lenne hol – mégsincs Romániában egész napos magyar tévécsatorna. A romániai magyar televíziózás 40. évfordulóját a hétvégén Csíkszeredában ünnepelték. Bodor Pál, az 1969-ben a román közszolgálati televízió keretében létrehozott magyar adás első főszerkesztője kifejtette: „Nem kellett volna hagyni felaprózódni az energiákat, fel kellett volna építeni az egésznapos magyar csatornát. Ehelyett most egészen másvalami zajlik, mert az illetékesek nem éltek a lehetőségekkel, amelyek az évek során adottak voltak. ” Boros Zoltán – aki az 1989 után, négyéves szünetet követően újraindult magyar adás főszerkesztőjeként emlékezett a múltra – szintén az egyetlen magyar csatorna mellett érvelt. Kacsó Sándor jelenlegi főszerkesztő leszögezte: „A TVR magyar adását független szerkesztőség készíti. Nincs cenzúra, nincs politikai beavatkozás. ” Szerinte a román közszolgálati televízió három csatornáján meglévő műsoridő elégséges, de elismerte, hogy ez a műsoridő nem a legjobb napszakokban áll rendelkezésre. 1969. november 23-án szólalt meg először a román nemzeti televízióban magyar bemondó, a kommunista rezsim azonban 1985-ben megszüntette a magyar adást. Ezzel véget is ért a romániai magyar televíziózás tizenhat évig tartó első fejezete: négy éven át, 1989 karácsonyáig nem hangzott el magyar szó a közszolgálati televízióban. Az 1989-es romániai változások után a magyar adás néhány régi szerkesztője újraindította a magyar nyelvű műsort. A kilencvenes évek második felétől kezdve a bukaresti magyar szerkesztőség monopóliuma megszűnt, megjelent a számos kábeltévé-hálózat által Romániában is sugárzott magyarországi adó, megjelentek a közszolgálati televízió magyar nyelvű területi stúdiói Kolozsváron, Temesváron, Marosvásárhelyen. Ezeken kívül vannak helyi magántelevíziók is. /Salamon Márton László: Tévéünnep – múlt és jövő. Csíkszeredában emlékeztek meg a romániai magyar televíziózás negyven évéről. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Gyergyószentmiklóson a tömbházlakóknak ismét azzal kell szembesülniük, hogy beláthatatlan ideig szünetelhet a fűtés- és melegvíz-szolgáltatás. Ugyanis a felelős két intézmény – az önkormányzat mint tulajdonos és a GO Rt. helyi közüzemek, mint a tényleges szolgáltató – között vita robbant ki. Mezei János polgármester ígéretet tett arra, hogy délután újra elindul a fűtés- és melegvíz-szolgáltatás. /Jánossy Alíz: Ismét fáznak Gyergyóban. = Krónika (Kolozsvár), dec. 15./

Évszakok – in memoriam Joseph Haydn, Felix Mendelssohn-Bartholdy, Radnóti Miklós című képzőművészeti tárlatot nyitották meg december 10-én Kolozsváron az Apáczai Galériában. A tárlaton 24 alkotó munkája tekinthető meg, akik határon innen és túlról érkeztek munkáikkal Kolozsvárra. A mostani tárlat része az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete által támogatott kiállítás-sorozatnak. /”Végeláthatatlan útnak vagyunk a letéteményesei”. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

„Történetek, amelyek körberepülték a világot” címmel december 15-én nyílik kiállítás a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A tárlattal Selma Lagerlöfnek kívánnak emléket állítani, aki a történelem első női irodalmi Nobel-díjasa, a Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át című mese írója. Lagerlöf sikeréhez hozzájárult, hogy a svéd kormány 1906-ban hirdetett egy pályázatot olyan könyv megírására, amelyből a gyerekek megismerhetik hazájuk, tájaik hagyományait. A Székely Nemzeti Múzeumban megnyíló tárlat annak a hármas testvérmegyei kapcsolatnak köszönhető, amelyet öt éve ápol Kovászna megye, a svédországi Värmland megye és a magyarországi Heves megye. A sepsiszentgyörgyi kiállítás interaktív, így társasjátékok révén állandó részvételre buzdítja a gyerekeket és szülőket egyaránt. /Kovács Zsolt: Nils Holgersson Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán működő kommunikáció szak idén nyáron megkapta az akkreditálást, jelezte dr. Hollanda Dénes dékán. A Sapientia Tudományegyetem 2001-ben kapta meg az ideiglenes működési engedélyt. A törvény szerint először ideiglenes működési engedély alapján indul minden szak. A kertészmérnöki szak most adja le a dokumentációt. Ha ők is megkapják a hivatalos elismerést, akkor minden szakuknak megvan a hivatalos működési engedélye. Marosvásárhelyen most már kilenc szak működik. Végleges működési engedélye van az informatika szaknak, a kommunikációnak, a mechatronikának, az automatizálásnak és a számítástechnikának. Idén indult a távközlés, illetve a számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás. Az egyetem akkreditálásához szükséges dossziét már a nyár elején beadták, de még nem nevezték ki a felülvizsgáló bizottságot. A városban elégedettek a munkáltatók a Sapientián végzett diákokkal. Az egyetemet a magyar állam finanszírozza. Ez normatív finanszírozási rendszer. Hollanda szerint a költségvetést a szükségletek figyelembevételével kellene összeállítani. Adott a főállású tanárok száma, ismert az adminisztrációban dolgozók létszáma, tehát ismert a szükséges fizetési alap. Ez nem lehet nagyobb, mint a működési költségek 60–70 százaléka. Tehát kiszámíthatók a működési költségek. A törvény előírja, hogy minden évben a költségek 25 százalékát beruházásokra kell fordítani. Ezen adatok alapján kellene kiszámítani a szükséges költségeket. Jacsó Ágota, Központ (Maros megyei hetilap) /Sapientia – Karnyújtásnyira az akkreditálás. = Erdély.ma, dec. 16./

Immár több éve tervezi a Vetésen postásként tevékenykedő költő-zenész Török József, hogy megjelenteti az utóbbi évek során írott verseit, de erre eddig nemigen adódott lehetőség különféle okok miatt. Most úgy tűnik, jövőre sikerül megjelentetni a verseket. A megjelenés előtt álló könyv anyagából családias hangulatú bemutatót tartottak, Nagy Andrea pedig a megzenésített szerzeményeket énekelte és kísérte gitárral. Török József az általa alapított Vetési Albert Kultúrkör elnöke is. /(romász): Török József verseskötete. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 16./

1989. december 17-én hajnalban végrehajtották a kilakoltatási parancsot, Tőkés Lászlót és családját elhurcolták a temesvári papilakból a Szilágy megyei Menyőbe. December 17-e reggelén a rendfenntartók erődemonstrációt rendeztek a városban: tankok vonulnak fel, katonák menetelnek tömött sorokban. Egyre több ember gyülekezett Temesvár utcáin azt kiabálva: „Le a kommunizmussal!”, „Le Ceausescuval!” , „Ne féljetek!” A nap folyamán került sor az első összecsapásokra az egyre nagyobb számban gyülekező tömeg és a rendfenntartók között. Nicolae Ceausescu parancsot adott a temesvári tüntetés erőszakos elfojtására. Az utcai harcok során számos tüntetőt meggyilkoltak, többen megsebesültek, sokat letartóztattak. /Húsz éve történt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Szondy Zoltán szerint egyértelműen politikai döntés volt, hogy menesztették őt a Hargita Népétől. Az újságíró – aki egyben MPP-s csíkszeredai tanácsos is – bepereli az RMDSZ-es többségű megyei önkormányzat felügyelete alá tartozó lapot. Egyoldalúan szerződést bontottak Szondy Zoltán újságíróval. A Hargita Népe megye napilap. „Nem vett részt semmilyen aktivitásban, amely a lapnál folyt, és nem írt szinte semmit. Meg lehet nézni a kollekciót. Egyszerűen visszautasította a munkát, de a fizetésre igényt tartott” – indokolta a döntést a Krónikának Isán István Csongor, a lap igazgató-főszerkesztője. A fegyelmi eljárásban szereplő indokokat – miszerint nem vett részt sem tematikusgyűléseken, sem cikkei tördelésében – Szondy Zoltán röhejesnek nevezte, és mint elmondta, beperelte a lapot. „A cikkeket tördelők szokták tördelni, tematikusgyűlések pedig nem is voltak” – válaszolt a végzésben szereplő vádakra az újságíró. Hangsúlyozta, rendszeresen jelent meg írása. Szondy szerint a döntés mögött politikai nézeteltérések állnak. „Írtam egy cikket, amelyben teljesen tárgyilagosan egy költségleosztás szerepelt. Arról volt szó, hogy a Hargita Megyei Tanács a polgári párti, illetve a független polgármesterek által vezetett falvakat diszkriminálja. Ezt én számok és tények alapján írtam meg. Nekik ez volt a bajuk” – fejtette ki az újságíró, aki egyben az MPP színeiben csíkszeredai önkormányzati képviselő, miközben a Hargita Népe az RMDSZ-es többségű megyei közgyűlés felügyelete alá tartozik. Felháborodással vette tudomásul a lap vezetőségének döntését Papp Kincses Emese polgári párti megyei önkormányzati képviselő is, aki a rendszerváltás óta eltelt húsz évben rendszeresen közölt a lapban, azonban az új vezetőség úgy döntött, hogy a neves közírónak többé nem jelenhetnek meg írásai a Hargita Népében. Papp Kincses Emese elmondta, levélben értesítette őt az új főszerkesztő, hogy „az újságot nem politikusoknak, hanem újságíróknak kellene szerkeszteniük”. Papp Kincses fölháborítónak találta, hogy egy „kezdő újságíró kiutasítja ettől a laptól”. A megyei tanács nem tűri a bíráló hangnemet. „Papp Kincses Emese publicistaként próbált feltűnni, ám politikai üzenetet adott el. A politikusok nem írnak. Nem ír sem Borboly Csaba, sem Markó Béla. Miért lenne bárki is ez alól kivétel? Elmondhatja a véleményét bármikor, és mi, szerkesztőségi döntés szerint idézünk tőle” – reagált Papp Kincses Emese vádjaira Isán István Csongor igazgató-főszerkesztő. Ezzel szemben Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök már több ízben is publikált a sajtóban, miközben Markó Béla RMDSZ-elnöknek december 16-án jelent meg cikke a Népszabadság című napilapban. /Forró Gyöngyvér: Menesztették Szondy Zoltánt a Hargita Népétől. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

A múlt héten pénteken Kolozsváron a Báthory-líceumban megalakult az országos Szülői Szövetség (FNAP-IP) Kolozs megyei fiókja. Az alakuló ülésen a megye különböző régióiból vettek részt különféle tannyelvű iskolák szülői szövetségeinek képviselői. A megyei fiók megalakításának célja az iskolák támogatása, az ott tanuló diákok gondjainak felvállalása. Az iskolák zömében anyagi jellegű gondokkal küszködnek: hiányzik az anyagi háttér a felújításokhoz. A megyei szülői szövetség részt venne ezen gondok orvoslásában, pályázatok révén. /Kolozs megyei fiókja van az országos szülői szövetségnek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Dr. Kelemen Atilla írására reagált Sásvári Előd. Kelemen az elmúlt húsz évet értékelve részletesen ecsetelte a magyarság jogai megvalósításainak sokaságát. Sásvári Előd ellentmondott, példákat hozva. „Ami az oktatást illeti: Marosvásárhelyen ma egyetlen teljesen magyar iskola van. Két kivétellel az iskolákat román személyiségekről keresztelték át. A vegyes iskolák homlokzatán, belsejében nagyítóval sem találunk magyar feliratokat. Közösségünk kultúrája nincs képviselve az iskolák falain. A magyar osztályokat hátrányosan megkülönböztetik” – sorolta. A szakoktatók nagyobb része a magyar osztályokban román anyanyelvű. A kétnyelvűségben magyar tanácsosaink sem jeleskednek. „Anyanyelvünket szabadon használhatjuk – a közigazgatásban és a törvényszéken is” – írta Kelemen. A cikkíró reagálásában megállapította, hiába próbálja használni anyanyelvét, A válasz mindig az, hogy beszéljen románul /”nu stiu, vorbiti romaneste”/. Miért nem lehet magyar formanyomtatványokat kapni a polgármesteri hivatalnál, jóllehet a törvény ezt előírja? „Kvázi kivívtuk magunknak az államalkotói státust” – vallja Kelemen. Mi nem érezzük államalkotó mivoltunkat, mondott ellent Sásvári Előd. /Sásvári Előd: A mérleg nyelve. Válaszféle dr. Kelemen Atilla „Mérlegen Brucan próféciája” c. írására. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./ Előzmény: Dr. Kelemen Atilla: Mérlegen Brucan próféciája. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

Nem tudnak jól szlovákul a szlovákiai magyarok, akik semmibe veszik a szlovák nyelvet, elnyomják, elnemzetlenítik a szlovákokat, holott nekik saját hazájukban sehol és sosem szabad kisebbségi szerepben lenniük – röviden így lehetne összefoglalni azokat a legfőbb érveket, amelyekkel a szlovák hatalom immár évtizedek óta igyekszik megerősíteni pozícióit az ország déli, nagyrészt magyarok lakta vidékein. Pozsony hivatalos véleményével szemben kimutatások és felmérések bizonyítják, hogy a magyarok szlovák nyelvismerete egyáltalán nem gyenge, gond nélkül használják az államnyelvet. Az 1995-ben elfogadott első törvényváltozathoz hasonlóan újra szankciókra számíthatnak azok, akik nem tartják be a jogszabály előírásait, a bírság összege 100-5000 euró lehet. Bírságokat az eredeti törvény is tartalmazott, de azokat 1999-ben hazai és külföldi nyomásra törölték. A most újra bevezetett bírságok azonban sokkal nagyobbak, mint az egykoriak. A törvény végrehajtási utasítások január elsejétől érvényesek. A módosított államnyelvtörvény előírja, hogy a nyilvános érintkezésben szlovákul kell használni a szlovákiai földrajzi elnevezéseket. Azt azonban, hogy mi a „nyilvános érintkezés”, a törvény nem határozza meg. A kórházakban, egészségügyi és szociális intézményekben csak ott beszélhet a kiszolgáló személyzet kisebbségi nyelven a pácienssel, ahol legalább 20 százaléknyi magyar él; a kisebbségi iskoláknak két nyelven kell vezetniük az összes dokumentációt. Nyilvános feliraton először a szlovák feliratnak kell szerepelnie. A kulturális és az oktatási-nevelési rendezvényeket két nyelven kell felvezetni, akkor is, ha ezt a közönségből senki sem igényli. Az államnyelvtörvény diplomáciai szóváltáshoz vezetett Szlovákia és Magyarország között. Pozsony kitart álláspontja mellett, hogy a törvény nem sérti a kisebbségi jogokat, ráadásul belügy. Leonard Orban nyelvi sokszínűségért felelős volt uniós biztos úgy nyilatkozott: az EU-nak nincs olyan jogköre, hogy beavatkozhasson a szlovákiai államnyelvtörvény kapcsán kialakult szlovák-magyar vitába. Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa nem kívánt döntőbíró lenni a vitában, de mind a két féllel tárgyalásokat folytatott. Bajnai Gordon miniszterelnök szerint az államnyelvtörvény irányelveinek elfogadásával a szlovák fél megsértette a szécsényi kétoldalú megállapodást, és semmibe vette az EBESZ ajánlásait. A magyar kormány határozottan azt kéri, hogy Szlovákia függessze fel a büntetések alkalmazását a folytatódó tárgyalások időtartamára. A Fidesz szerint Bajnai a kétoldalú megállapodás aláírásával voltaképpen lemondott a nemzetközi nyomásgyakorlásról, hiszen azt a benyomást keltette, hogy a probléma rendeződött. /Nyelvelés a nyelvtörvénnyel. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Az SZKT ülésén Markó Béla elnök rámutatott, bizonyos garanciát jelent az RMDSZ kormányra lépése, megpróbálják a legjobban kihasználni a kormányzás lehetőségeit, az ellenzékbe vonulás nagyobb kockázatot jelent. „Nem azért akarunk bekerülni a kormányra, hogy bizonyos embereket díjazzunk, és főként nem most. A jelenlegi helyzetben nem mondhatjuk azt, hogy nem lépünk be a kormányba, ha nem kapjuk meg a fejlesztési tárcát. Felkérek mindenkit, hogy belátása szerint szavazzon, mivel nehéz időszak vár, amelyben sztrájkokra és elbocsátásokra is számíthatunk” – fejtette ki Markó. /Az SZKT megszavazta a kormányba lépést. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./ Az ülés elején a legkritikusabb hangot megütő Frunda György szenátor nem vett részt a szavazáson. Frunda szerint az RMDSZ-nek több garanciára lenne szüksége attól a párttól, amely eddig mindhárom kormánykoalícióját felrúgta, a kialkudott egészségügyi tárca helyett pedig a területfejlesztésihez kellett volna ragaszkodni. Markó Béla ismertette a kormányzati többség kialakítását célzó tárgyalások konklúzióit, valamint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása mellett szóló érveket, de az ellenérveket is. A D-LP-vel az RMDSZ-nek számos negatív tapasztalata van, ám céljainak megvalósítása érdekében ,,félre kell tenni az érzelmeket, a sértettségeket” – mondta. A napokban lezajlott tárgyalásokon koalíciós szerződést dolgoztak ki, amelynek értelmében a két alakulat egyenjogú partner, és a kormányzati döntéseket konszenzussal hozza meg. A demokratákkal kötött másik megállapodás tartalmazza a magyarság számára fontos elvi célokat, többek között a kisebbségi törvény elfogadását, az alkotmánybíróság által elutasított oktatási törvényben foglalt kisebbségi célkitűzések ,,beemelését” az érvényben lévő jogszabályba, a decentralizáció folytatását, a gazdasági fejlesztési régiók átszervezését az RMDSZ korábbi javaslata szerint, a magyar szakembereknek a dekoncentrált állami intézmények vezetésébe történő visszahelyezését, de helyet kaptak az egyházak támogatásával és a Sapientia Tudományegyetem finanszírozásával kapcsolatos igények is. Leszögezte: az RMDSZ csak abban az esetben vállal kormányzati szerepet, ha ezeket a célokat sikerül bevinni a kormányprogramba. /Demeter J. Ildikó: A kockázatot választották (Kormányra lép az RMDSZ). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./ Az SZKT ülésén többen kifogásolták, hogy az RMDSZ miért hagyja el a hagyományos szövetségesét, a Nemzeti Liberális Pártot (PNL), és miért áll át a demokraták oldalára, akiket az RMDSZ 2007 óta szinte folyamatosan támad, októberben pedig megbuktatták a most ismét miniszterelnök-jelöltnek kinevezett Emil Boc kormányát. Azt is kifogásolták többen, hogy a demokraták nem adtak elég garanciát az RMDSZ-nek, amely túl olcsón adta magát. Az RMDSZ kormányzásra lépését támogatták Tamás Sándor, Verestóy Attila, Kelemen Hunor, Kovács Péter és Kelemen Atilla. /Borbély Tamás: Ismét kormányzati szerepet vállal az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

December 15-én a Visszaszületés című előadást követően került sor Kolozsváron a színházban a 2008/2009-es évad társulati díjainak kiosztására. Tompa Gábor igazgató köszöntötte a társulatot, illetve a miniévad alkalmából Kolozsvárra látogató vendégeket, köztük Hizsnyán Géza felvidéki kritikust, és Darvay Nagy Adrienne színháztörténészt. A színészek szavazatai alapján odaítélt társulati díjat Vindis Andrea színésznő kapta a Tiszta ház című előadásban nyújtott alakításáért. Debüt-díjban részesült Köllő Csongor a Csillala mester című mesejátékban nyújtott alakításáért, és különdíjat kapott Kakuts Ágnes az Árva élet című produkció előadásáért. Technikai különdíjban részesültek Tenkei Tibor gyártásvezető, valamint Albu István világosító- és hangosító munkájáért. Tompa Gábor igazgató az elmúlt évad zavartalan lebonyolítását ajándékokkal köszönte meg Borsos Levente technikai aligazgatónak, Kovács Kinga igazgatói titkárnak és Nagy Noémi-Krisztinának, illetve Biró Eszternek, a marketing iroda munkatársainak. /Átadták a 2008/2009-es évad művészeti és társulati díjait. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Eredményesnek értékelte a novemberi jászvásári magyar és romániai katolikus püspökkari találkozót Ioan Robu érsek, a Romániai Püspökkari Konferencia elnöke. A püspöki tanácskozáson kiemelt téma volt a nemzetiségi pasztoráció, és ennek keretében a moldvai magyarok anyanyelvi lelki gondozása. Petru Gherghel megyéspüspök azt mondta, ott, ahol valóban akarják és azt látják, hogy szükséges is, biztosan lesz a moldvai egyházmegyében magyar nyelvű szentmise. „Készülődünk rá. Nem mondom, hogy holnaptól, de készülődünk rá. Mi mindenre teljesen nyitottak vagyunk. De ha valaki hit nélkül kéri, az nem indokolt. Nem szeretnénk, ha csak ultranacionális vagy politikai okok állnának a háttérben. A csángókról sokszor és sokat beszéltek már. Nagyon szép, hogy ők szívvel-lélekkel ragaszkodnak az egyházhoz. Hagyományaikat tiszteljük, de az otthon beszélt nyelvüket nem használhatjuk a liturgiában. Gyakorolhatják hagyományaikat, őrizhetik énekeiket, imádságaikat, és sajnálom, hogy valakik velük kapcsolatban feszültségkeltést okoznak. Az egyház egységes, a híveink elégedettek, a körükben szolgáló papjaink megértik, de nyelvük az otthon beszélt nyelv. Viszont most, az iskolában már az igazi (irodalmi) nyelvet tanulják. Mi katolikusok vagyunk, lengyel, olasz vagy magyar nyelven is, és a román nyelv sem zárható ki az Úr magasztalásában. ” Jakubinyi György érsek szerint a moldvai magyar szentmisével kapcsolatos vélemény közismert. „A hivatalos álláspont szerint tájszólásban, nyelvjárásban nincsenek liturgikus könyvek, tehát csángó magyar szentmisét nem lehet végezni, viszont ahol igénylik és ismerik az irodalmi magyar nyelvet, ott lehetne magyar szentmise. Petru Gerghel püspök úr azt mondta, hogy ő nyitott a kérdésre, és ahol ezt igénylik, abban a néhány községben, ahol értenék is a magyar irodalmi nyelvet, ahol már van délutáni magyar oktatás, ott szó lehet majd arról, hogy később bevezetik. Az ügy érdekessége ugyanis az, hogy az irodalmi nyelvet a csángó magyarok valóban csak részben értik. A legnagyobb nehézség, ahogy én látom a helyzetet, de erről nem beszéltünk, hogy ha nincsen magyar iskola, akkor az ő egyházi és műveltségi iskolai nyelvük a román nyelv. Egyre kevesebben vannak, akik megmaradnak magyar csángónak. Ennek egyik oka, hogy régen a csángók közül kevesen jártak iskolába, nagycsaládosok voltak – népegyház. Most már egyre ritkább a tizenöt gyermekes család, de óriási az elvándorlás. Gherghel püspök statisztikája szerint 30 ezer moldvai katolikus van külföldön, akiket 22 pap lát el román nyelven. Azokból külföldön sem lesz magyar. Egy részük csángó magyarul beszél, kétnyelvűek, de kulturális műveltségi nyelvük a román, és otthon még csángó magyarul beszélnek. Sajnos a felmérések szerint nem tudom optimistán látni a helyzetet. És azt kell mondanom a gyulafehérvári, az erdélyi főegyházmegyéről, hogy a jelenleg kilenc állami vármegyére terjedő egyházmegyéből hármat tesz ki Székelyföld és hatot a szórvány. Élen azzal az ezeréves Gyulafehérvárral, ahol 72 ezer lakosból csak 770 a katolikus magyar hívő. Egész Dél-Erdélyben, a szórványban az elvándorlás óriási, és akik maradnak, azt a néhány gyermeket román iskolába adják azzal az indoklással, hogy ne szenvedjen úgy, mint mi. Ez pedig önkéntes, kétségbeesett asszimilációt jelent. Viszont nagyon örülünk annak, hogy Böjte Csaba testvér a Szent Ferenc Alapítvánnyal mindenütt igyekszik az árva gyermekekkel kiegészíteni az elvándorolt családok gyermekeinek helyét az iskolákban, úgyhogy sok helyen az ő árvaházainak köszönhetően marad meg az állami magyar iskola. Így vagyunk például Gyulafehérváron is. Be akarták zárni gyermekhiány miatt a nyolcosztályos magyar iskolát, s akkor a mi kis szemináriumunk, a teológiai líceum bekebelezte, persze állami jóváhagyással, ezt az iskolát az óvodával együtt. De ott is a létszámot csak úgy lehetett megmenteni, hogy Böjte Csaba páternek van egy nevelő-, többgyermekes családos központja Fehérváron is. ” /Csúcs Mária: A püspöki találkozó témái a vélemények tükrében. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 20./