Pályaválasztási tanács diákoknak
Hatodik alkalommal szervezték meg Csíkszeredában a Sulibörzét, míg Gyergyószentmiklóson második alkalommal a Pályabörzét a két Hargita megyei városban tevékenykedő iskolai pszichopedagógusok. Mindkét rendezvény célja az volt, hogy segítséget nyújtsanak a pályaválasztás előtt álló diákoknak.
Csíkszeredában a Segítő Mária Kollégium dísztermében szerdán és csütörtökön nyolc városi és négy környékbeli gimnázium mutatkozott be. A rendezvényre közel 1300 diák érkezett csoportosan az osztályfőnökök vezetésével, ott pedig az illető gimnáziumokban tanuló diákoktól tudhatták meg, melyik iskola milyen képzési, illetve szórakozási lehetőségeket nyújt az oda jelentkező tanulóknak. Az eseményt a Hargita megyei önkormányzat mellett működő Hargita Megyei Pszichopedagógiai Tanácsadó Központ szervezte, és a megyei önkormányzat támogatta.
Gyergyószentmiklóson a Fogarassy Mihály Általános Iskola volt a házigazdája a pályabörzének, szervezője pedig a Gyergyói Medence Pszichopedagógiai Munkaközössége. A rendezvényen 33 kategóriában nyolcvan szakember beszélt a szakmájáról, illetve hivatásáról a szintén több mint 1300 érdeklődőnek. A rendezvény nyitott volt a nyolcadikos, illetve a középiskolás diákok számára, és nemcsak a városi iskolák, hanem falvak nyolcadikosai is eljöttek a különféle szakmákról ismereteket szerezni.
Az információra éhes diákok hiteles és pontos tájékoztatást kaphattak az őket érdeklő szakmákról, de megismerhették azt is, hogy egy-egy szakterület milyen lehetőségeket rejteget a kibontakozásra, illetve melyek azok a követelmények, amelyeknek okvetlenül eleget kell tenni, hogy az áhított szakma közelébe kerülhessen egy kisdiák.
Az eseményen párhuzamosan öt teremben tartottak előadást a különféle szakmák képviselői. Nagy érdeklődés övezte egyebek mellett a szépség- és a jogi szakmákat, de sokan voltak kíváncsiak a turizmus, egészségügyi és szociális szakmák iránt is. A gyerekek többsége több előadáson is részt vett a börze mindkét napján, és noha nem mindenkinek sikerült eldönteni, mi is szeretne lenni felnőttkorában, hasznos ismeretekkel távoztak egy-egy szakmát illetően. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

MIÉRT Brüsszel – EU-Tábor: a helyszín változik, a koncepció marad
Winkler Gyula meghívására Brüsszelben tartotta elnökségi ülését a MIÉRT. A cél: közös erővel tudatosítani az erdélyiekben az Európa 2020 stratégia ifjúsági összetevőjét.
A Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöksége és Winkler Gyula európai parlamenti képviselő 2010. március 23-i brüsszeli találkozójukon áttekintették az elmúlt évek együttműködésének eredményeit, és megvizsgálták a készülő Európa 2020 stratégia ifjúsági összetevőjét. Ezt követően sor került a MIÉRT kihelyezett elnökségi ülésére, amelynek házigazdája Winkler Gyula volt.
Az elnökségi ülés kezdetén megtartott sajtótájékoztató alkalmával a felszólalók, Winkler Gyula EP képviselő, Bodor László MIÉRT elnök, Sógor Csaba EP képviselő, Korodi Attila MIÉRT társelnök, valamint Széll Lőrincz, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság alelnöke az Európa 2020 stratégia romániai gyakorlatba ültetésének fontosságáról, ennek megvalósítási módszereiről, illetve a MIÉRT Szórvány évének célkitűzéseiről beszélgettek.
Az Európa 2020 stratégia és a Youth in Action helyét átvevő Youth on the Move kezdeményezés ismertetése érdekében a MIÉRT és Winkler Gyula összehangolja tevékenységét. Ennek első jeleként az EP-képviselő erdélyi konferenciasorozatot szervez a stratégia ismertetése érdekében, ennek első állomásai Székelyudvarhely (március 26.) és Szatmárnémeti (március 27.) lesznek. A MIÉRT abban érdekelt, hogy a Youth on the Move a célcsoport minden tagja - így az elszigetelt helyzetben élő fiatalok - számára is érthető és elérhető legyen.
Az Európa 2020 stratégia három alap-prioritása (tudásalapú társadalom; energiahatékony gazdaság; emberközpontúság, a kohézió növelése) közül a sajtótájékoztatón értelemszerűen a fiatalokat leginkább érintő elem, a tudáson és innováción alapuló gazdaság kifejlesztése került előtérbe, melynek keretén belül Bodor László, a MIÉRT elnöke a Youth on the Move ifjúsági kezdeményezést részletezte.
Elmondása szerint: „ A MIÉRT üdvözli a stratégia ifjúsági összetevőjét, mely az oktatás minőségének emelését, a diákok mobilitását, valamint a fiatalok munkapiaci elhelyezkedésének segítését célozza meg. A MIÉRT a fiataloknak szervezett képzései, rendezvényei tematikája által támogatja a kezdeményezés romániai megvalósulását, továbbá szorgalmazza az ifjúság megfelelő tájékoztatását.”
Ezt követően Bodor bejelentette: a MIÉRT által szervezett EU-Táborra új helyszínen kerül sor, június 29. és július 4. közt, Marosfőn szervezik meg. A Youth on the Move kezdeményezés irányvonalai mentén haladva a MIÉRT elnöksége a tábor tematikájaként a fiatalok munkavállalását és munkalehetőségeit határozta meg.
A Hunyad megyei EP-képviselő és a MIÉRT közti együttműködés másik fontos eleme a szórványban élő magyar fiatalok kiemelt támogatása. Ennek jegyében szervezte meg az ifjúsági szervezet a Szórványkonferenciát, és ezért rendezik a szórványban a szervezet éves küldöttgyűlését is, illetve keretet biztosítanak a székely és szórvány szervezetek közti csereprogramhoz is.
A MIÉRT elnökségi ülésén részt vett Hölvényi György, a Robert Schumann Alapítvány főtitkára, aki az alapítvány által felkínált lehetőségekről beszélgetett az elnökség tagjaival.
A délután további részében a MIÉRT elnöksége több tárgyaláson vett részt a YEPP tagjaival, melyek során a MIÉRT státusa került megvitatásra. A megbeszélések kapcsán a MIÉRT elnöke kifejtette, hogy reményei szerint a MIÉRT, mely jelenleg megfigyelői státussal rendelkezik, az idei év folyamán a YEPP hivatalos tagszervezetévé válik. Forrás: Transindex.ro

A replika jogán – Lakatos Péter képviselő közleménye
Válasz a Magyar Polgári Párt Bihar megyei és nagyváradi elnökségének 
Annak reményében, hogy a replika jogán az Erdély.ma lehetőséget biztosít a személyemről szóló terjedelmes „irománnyal” kapcsolatos véleményem közlésére, úgy gondoltam benevezek a „Ki tud többet Lakatos Péterről?” című nyilvános vetélkedőre. Tudom, nem nyerhetek, mert én csak az ellenőrizhető igazságot közlöm, aláírásommal vállalom az állítottak hitelességét, én nem élhetek az eddig megszólalók által alkalmazott ködösítésekkel, alaptalan gyanúsítgatásokkal, a csúsztatástól a durva hazugságig terjedő arzenállal. 
De kik is az eddig, ebben az ügyben megszólalók és mi magyarázza a személyem iránt tanúsított, megkülönböztetett figyelmet? Megszólalásuk időrendjében: 
- egy, a személyével kapcsolatos közismert de először a kimondott valóság miatt hiúságában sértett EP képviselő, aki korábban az anyaországi közpénzekkel csak nehezen, többszöri nekifutásra és a hatóságok jóindulatú hozzáállásával tudott elszámolni;
- egy volt parlamenti képviselő, aki kilenc év távlatából próbálja magyarázni választási vereségét, arra alapozva, hogy az emberek már nem emlékeznek a történtekre. Ezzel egyidőben kenyéradó gazdája sok pénzéért sárdobálásra is vállalkozik;
- Traian Băsescu államelnök örökbefogadott és politikai párttá nevelt janicsár hada, az MPP, amely az elnöki szolgálatok segítségével hajt végre diverziót az egységes magyar közképviselet ellehetetlenítése céljából. 
Az említettek átvették és szorgalmasan gyakorolják Goebbels, a hitleri propagandagépezet atyjának elvét, amely szerint: „egy hazugságot ha számtalanul elismételünk, és azt a megfelelő odaadással tesszük, akkor az emberek azt igazságként fogják fel”. Tőkés, Szilágyi valamint az MPP ezt megfelelő odaadással és lelkesedéssel teszik.
Ami a romániai tűzoltóságot illeti, annak ellenére, hogy engem 1985-ben eltávolítottak belőle, meg kell védenem azoktól akik megpróbálják lejáratni. Lényeges ez, mert Hitler óta bizonyosságot nyert milyen veszedelmes „a kollektív bűnösség elve”. Az ominózus 130/1972-es törvényerejű rendelet, amely alapján minden tárgyszerűség nélkül, szándékos félremagyarázással megkísérlik a tűzoltóságot elnyomó, karhatalmi erőként beállítani, tevékenységét a Securitate–val összemosni, holott az említett törvényerejű rendelet preambulumában csak a milícia és a biztonsági szervek összevonásáról van szó, amint az alábbi idézetből is kiderül: „ a fentiek értelmében szükséges volt annak a szervezési keretnek a megteremtése, amely biztosítja a milícia és biztonsági szervek tevékenységének egységes összehangolását ...” A Belügyminisztérium és a tűzoltóság viszonyáról kizárólag csak az alábbi négy cikkely rendelkezik:
a) a tűz megelőzésével és oltásával megbízott egységeket és katonai tűzoltó alakulatokat szervez; b) biztosítja a tűzmegelőzési és oltási tevékenység irányítását és szakmai ellenőrzését a Román Szocialista Köztársaság teljes területén;
c) kibocsát illetve jóváhagy, közösen a törvény által nevesített szervekkel, az épületek és berendezések tervezésénél és kivitelezésénél általánosan kötelező tűzmegelőzési és oltási előírásokat;
d) megállapítja a gépekre, berendezésekre, eszközökre, felszerelésekre és oltóanyagokra vonatkozó szükségletet, jóváhagyja ezek tervezését valamint hitelesítését és részt vesz átvételükben.
1989 decemberéig a tűzoltóság egyetlen karhatalmi, tömegmegmozdulást leverő intézkedésben sem vett részt, ezt tanúsíthatják azok a fiatal vonulós tűzoltók akik sorkatonai szolgálatot teljesítettek és semmilyen alapvető emberi jogok elleni parancsot nem kaptak és nem kellett teljesítsenek. Az csak egy beteg agy szüleménye, hogy a Belügyminisztérium mostoha gyermekét, a tűzoltóságot, „információ szerzésre és különféle technikai eszközök telepítésére használták fel”. Riasztás esetén, amit előre nem lehetett tudni, hogy mikor és hova szól, a vonulós tűzoltók, éjjel-nappal két percen belül kellett elhagyják a laktanyát, tehát gyakorlatilag lehetőségük sem volt és ezt eddig soha senki fel sem vetette, „a titkosszolgálati eszközök telepítésére”. 
A Temesvári Kiáltvány 8. pontját illene ismerni, pontosan idézni és értelmezni, nem csak ködösen hivatkozni rá: „A választási törvénynek meg kell tiltani azt, hogy a volt kommunista aktivisták és a Securitate egykori tisztjei, három, egymást követő választási ciklus idejére bármilyen listán jelöltethessék magukat”. A fiatal, vonulós tűzoltótiszteket, altiszteket kollektíven kommunista aktivistáknak vagy Securitate tiszteknek beállítani, csak azért, hogy aztán egyikükre minden ok és bizonyíték nélkül rásüthessék a billogot, az szégyenletes kísérlet, ezzel eddig senki sem próbálkozott.
Ami az én tűzoltótiszti pályafutásomat illeti, az a következően alakult. A magyar nyelven, legnagyobb érettségi általánossal elvégzett bánffyhunyadi liceum után, 1970-ben a nagyszebeni Tűzoltótiszti Főiskola 25 helyére 125 jelentkező közül, egyedüli magyarként sikeresen felvételiztem. A román nyelv hiányos ismerete miatt első évben éjjel-nappal kellett tanulnom, viszont a második év végén évfolyamelső lettem. Az is a történethez tartozik és könnyen elképzelhető, hogy volt mit hallania a „bozgornak”, amíg sikerült tekintélyt kiharcolnia magának. 1972-ben vettek fel a pártba, nem „rendhagyóan korán” hanem összes évfolyamtársammal, mert nem lehetett úgy elvégezni a főiskolát, hogy ne legyen párttag a végzős növendék. Soha semmilyen párttisztséget nem töltöttem be sem ott, sem később. 1973-ban a diplomavizsgát követően Nagyváradot, kedvenc városomat választottam, pedig Bánffyhunyadon, szülővárosomban is volt szabad hely. Nem parancsnok helyettes beosztásba kerültem, amint a hazugságoktól hemzsegő iromány szerzői állítják, hanem a gyakorlatnak megfelelően a ranglétra aljára, ahonnan csak 4 év elteltével léptem feljebb egy grádicsot (ezt több tíz, Bihar megyei, kezem alatt szolgált magyar és román tűzoltó bizonyíthatja). Igen, szakmám iránt elkötelezett, lelkiismeretes tűzoltótiszt voltam, román és magyar altisztekkel és vonulós közkatonákkal körülvéve addig, amíg a még dolgozó magyar altiszteket (Nácsay András, Kovács J.) nem nyugdíjazták . Az évek során több mint 1500 tűzesethez riasztottak és bár a laktanyában a kornak megfelelően hivatalosan csak románul lehetett beszélni, a tűzeseteknél Nagyváradon, Biharvajdán, Szalárdon, Biharban, Jánosfalván, hogy csak pár települést soroljak azok közül ahol emlékezetes nagy tűzesetek voltak 1973 és 1985 között, ahol én vezettem az tűzoltást, jól jött ha a kétségbeesett, románul nem tudó, idős magyar embertől vagy megriadt gyerektől anyanyelvén lehetett megkérdezni:- van-e még valaki az égő házban? Van-e gázpalack a lakásban? Az életmentésnél a felettesek elnézték ugyan a magyar nyelv használatát adott esetben, ha szükséges volt, a büntetés kiszabásánál már a román nyelvet kellett használni. A szakmai lelkiismeretességet és hivatástudatot „közvetetten terhelő adatoknak” feltüntetni csak egy „terhelt” agy tulajdonosa képes. 
1985 végén, az akkori Bihar megyei tűzoltóparancsnok, (ma is Nagyváradon él és bármikor hajlandó erről nyilatkozni), tudomásomra hozta, hogy központi utasításra el kell hagynom a tűzoltóságot. Az újságban megjelent iromány legnagyobb hazugsága (ha a hazugságot fokozni lehet) az, hogy ez azért történt, mert egyik családtagom „elfelejtett” visszatérni Magyarországról. Születésem után 1952 és 1990 között egyetlen, első-, másod- vagy harmadfokú rokonom sem maradt külföldön. Ezzel tisztában volt, van Szilágyi Zsolt is, akinek szüleivel meghitt, baráti viszonyban voltunk, akiket tisztelek és sajnálok, hogy ilyen helyzetbe kerültek kisebbik fiuk miatt. Az viszont igaz, hogy Szilágyi Zsolt testvérének, Tibornak, segítettem amikor külföldre való településéhez illetve azt követően, különböző igazolásokat kellett beszereznie. 
A tűzoltóságtól történő eltávolításomat az alábbi vádakra alapozták, amint azt a fejemre is olvasták: - irredenta (a történelmi Magyarország területi integritásának visszaállítására törekvő) családból származik, anyja papleány, párton kívüli;
- felettesi engedély nélkül vette feleségül Böndi Katalin fizika tanárt, mi több Bánffyhunyadon a református templomban esküdtek és felesége a hivatalos felkérés ellenére sem volt hajlandó belépni a pártba; - nem volt hajlandó felvételizni sem a Ştefan Gheorghiu pártfőiskolára sem a katonai akadémiára, ezt elkerülendő felettesi engedély nélkül felvételizett és jutott be a Babes-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karára;
- gyermekeit a lefordíthatatlan Melinda és Levente névre anyakönyveztette, templomban kereszteltette és magyar tagozatra íratta őket;
- előnytelen megvilágításba helyezte Ceausescu elvtársat összehasonlítva Kádár Jánossal, nagyváradi találkozójukat követően;
- több tűzeset okainak vizsgálatánál elfogultságot tanúsított magyar gyanúsítottakkal szemben.
Mindezek után az Erdély.mán megjelent förmedvény kiagyalói önmaguknak mondanak ellent. Ha Lakatos Péter, idézem: „meggyőződéses, hithű a mundérhoz ragaszkodó tiszt” volt, miért kellett 1985-ben, Ceausescu kivégzése előtt 4 évvel eltávolítani a tűzoltóságtól? „Előléptetésnek” minősíteni azt, hogy valakivel, csak azért mert magyar, otthagyatnak egy jól fizetett tűzoltótiszti beosztást és emiatt az illető csak jóval kisebb fizetésű állást talál magának, az megkérdőjelezi az ezt állítók józan ítélőképességét. Én utólag is köszönöm a Sinteza akkori vezetőinek, Máté Józsefnek és néhai Crisan Ioachimnak az irántam tanúsított megértést és a felkínált munkahelyet. 
A Sinteza-beli tevékenységemről sokan tudnak most is nyilatkozni. Azok a magyar és román volt kollégáim, barátaim, ismerőseim akikkel sokat voltuk együtt, de valószínű azok is, akik 1987-ben feljelentettek és akik miatt több mint egy éven keresztül megfigyeltek, otthoni telefonomat lehallgatták. Erről csak 2001-ben szereztem tudomást, amikor kértem átvilágításomat a CNSAS-nál.
dossziéban található anyagokból kiderül, mivel gyanúsítottak: - kémkedéssel Magyarország javára;
- magyar tűzoltók (Balogh István, Fugel Sándor és mások) alkalmazása és vállalati tűzoltóegység vezetőnek történő kinevezése.
A feljelentők és besúgók neveit az iratok tartalmazzák. Alig várom, hogy Tőkés László feltegye a világhálóra saját megfigyelési dossziéját, ígérem követem példáját. Az engem vádolók felületességét az is bizonyítja, hogy elfelejtik megemlíteni, hogy 1994 után kereskedelmi osztályvezetőként majd kereskedelmi igazgatóként tevékenykedtem a Sinteza-ból alakult részvénytársaságoknál.
1990 januárjában léptem be az RMDSZ –be. A felkérések ellenére nem vállaltam semmilyen vezetői szerepet 1996-ban, mert röviddel azelőtt neveztek ki, mint már említettem kereskedelmi igazgatónak és elfoglaltságom nem tette lehetővé a közéleti szereplést. Ez a helyzet 1999-ben változott meg, amikor már saját cégemet vezettem, időm megengedte és olyan tiszteletre méltó, minden gyanú felett álló személyek kértek fel a Bihar megyei RMDSZ gazdasági alelnöki tisztségére mint néhai Stark László, Varga Gábor, Szabó Ödön. A Tőkés-Szilágyi-MPP hazugságban részvényes korlátolt felelősségű társaságként nem bejegyzettek szerint, én „gyanús RMDSZ karriert” futottam be, mert miután 1999-ben elvállaltam a gazdasági alelnöki funkciót és becsülettel dolgoztam 2 éven keresztül, közel egy évig Bihar megye alprefektusa is voltam, 2001-ben merészeltem „ismeretlenként” elindulni azzal a Szilágyi Zsolttal szemben, aki 1990-ben előzmény nélkül, csak fiatalságának és Tőkés László temesvári szélárnyékának köszönhetően jutott képviselői mandátumhoz. A szabályosan, a körzeti szervezetek által megválasztott küldöttek döntő többsége, köztük a fiatalok is, rám szavazott, így újabb, közel 4 kemény, munkás év következett, amelyekben a „temesvári hős” lejárató kampányával szemben kellett a Bihar megyei szervezetet megerősíteni, számára székházat szerezni.
Mi volt a bűnöm, hogy a velem közel egyidős Tőkés László, akiért családommal átiratkoztunk Nagyváradon a Várad-Olaszi egyházközségbe, aki lányom és keresztlányom konfirmálásánál asszisztált, aki könyveit számomra „szeretettel” dedikálta ellenem fordult, az a mai napig rejtély. Valószínű az, hogy megnyertem a választást és első találkozásunkat követően, amelyen az elnökség több tagjával együtt vettünk részt, nem voltam hajlandó lemondani, ahogyan ő kérte. Az ellentét tovább fokozódott, amikor lelkipásztoraival és akkori espereseivel megtaláltuk az együttműködés lehetőségeit, mert mindannyian a református egyház érdekét és nem a személyes érvényesülést helyeztük előtérbe. Így magyarázható, hogy a rogériuszi, olaszi, margittai, nagyszalontai, perbálhidai, köröskisjenői, bihardiószegi és a sort még folytathatnám, egyházközség lelkészei, presbiterei megköszönték a felkérésükre a visszaszolgáltatás és templomfelújítás terén nyújtott támogatást, amit az RMDSZ országos és megyei szervezeteinek vezetőségével közösen tudtunk megvalósítani. Ezekre válaszul Tőkés László levelekben fenyegette meg, vonta kérdőre azokat a lelkészeket, közéleti személyeket akik ezt nyilvánosan megköszönték (leveleinek saját kézzel írt illetve aláírt fénymásolatai bármikor az érdeklődők rendelkezésére áll). 
A goebbelsi hazugságismétlés eklatáns példája a Tőkés-MPP által hol felváltva, hol párban hangoztatott vád az érmindszenti pályázattal kapcsolatban. Az igazság röviden: Tőkés László nem nyert el ezzel kapcsolatban semmilyen pályázatot. Előzetes ígéreteket kapott ugyan, de mint kiderült, az a Kft-konstrukció amelyet a neki lekötelezett magánszemélyekkel akart létrehozni, a magyarországi törvényes előírások szerint nem is pályázhatott. Az újonnan kiírt pályázatra a nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Mecénás Alapítvány együtt nyújtottak be tervet és nyerték el a támogatást. Megépült, és azóta is használatban van a nagyváradi Ady Kulturális Központ. A mellette levő szálloda befejezése a még szükséges pénz hiányában késik, de az Alapítvány idejében és a teljes összeggel elszámolt a Magyar Kormány felé (a hivatalos igazoló irat az Alapítványnál található). A Bihar megyei és nagyváradi MPP elnökségek együtt és külön-külön is hazudnak az érmelléki területi RMDSZ szervezet tervezett létrehozásával kapcsolatban is, amikor azt állítják, hogy Lakatos Péter „ezt megakadályozta, a kezdeményezők ellen pedig retorziót alkalmazott”. Azt hiszik, hogy senki sem emlékszik pontosan, nincsenek bizonyítékok, ergo állíthatnak bármit. Tévednek. Mint az Erdélyi Napló 2002 május 28. száma, (XII. évfolyam 21. szám ) annak idején megírta: „Az SZKT formai kifogásokra hivatkozva megtagadta az RMDSZ Érmelléki területi szervezetének elismerését”. Tehát az Alapszabályzatnak megfelelően az RMDSZ döntéshozó fóruma hozott határozatot, aminek helyességét az idő is igazolta. Retorziót a Bihar megyei RMDSZ-ben sem elnökségem alatt, sem utána, senkivel szemben sem alkalmaztak, pedig néhányan ugyancsak megérdemelték volna az alapszabályzat szerint kiróható szankciókat.
2004 júniusában nagyváradi tanácsosi, majd 2004 novemberében parlamenti mandátumhoz jutottam, amit ezúton ismételten köszönök választóimnak, támogatóimnak. Valószínű, parlamenti képviselőként sem okoztam csalódást, ha az MPP 2008. november 20-i ellenem korteskedő felhívása és Tőkés László ármánykodása ellenére, a magyar választók ismét bizalmat szavaztak nekem. Nem én vagyok hivatott azt eldönteni, hogy ellenzőim hiteltelenek vagy választókerületem magyar lakosai úgy értékelték, hogy az elvárásoknak megfelelően teljesítettem. Az is lehet, hogy mind a két állítás egyidőben igaz. Érdekes, ugyanakkor érthető, ha az érmellékiek azt értékelik, hogy:
- sikerült az RMDSZ megyei és országos vezetésével közösen, az országos átlagot jóval meghaladó számban ANL-lakásokat felépíttetni Margittán, Székelyhídon. 
- sportcsarnokokat illetve tornatermeket tudtunk felépíttetni Margittán, Székelyhídon, Szalárdon, Borson, Paptamásiban;
- új iskolaközpontot hoztunk létre Székelyhídon;
- elértük, hogy az érmelléki méhészek csak a méhek utaztatásának idejére fizessék ki az útadót.
Helyszűke miatt nem tudom, de nincs is szándékomban felsorolni mindazokat a megvalósításokat amelyeknek kezdeményezésében, kivitelezésében részem volt, nehogy dicsekvésnek tűnjön a beszámoló . Mielőtt az a vád érne, hogy ezeknek nincs szimbolikus értékük, ami messze nem igaz, megemlíteném azt az érmelléki, országos hírű összefogást és eredményt, amelyben tevékenyen részt vettem. 2002-ben helyi , református egyházi és RMDSZ kezdeményezésre a megyei és országos RMDSZ vezetőségekkel közösen állítottuk vissza köztérre az eredeti Kossuth szobrot Bihardiószegen. Felemelő érzés volt ott lenni, az ebből az alkalomból veretett emlékérméket átadni illetve átvenni. Ugyanígy a nagyváradi római-katolikus palota visszaszerzése , megyei és országos RMDSZ csapatmunka révén, bizonyítja az egységes, kitartó fellépés és munka eredményét. Én képviselői mandátumomat az RMDSZ listáján választóimtól kaptam, nekik tartozom elszámolással, amit évente meg is teszek. Azoknak, akik sárdobálással, sanda gyanúsítgatásokkal még magyarságomat is megkérdőjelezik könnyű lenne Adyt idéznem:
„S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem volnék magyar?”
Én viszont a nehezebb utat választom és kevéssé ismert, írója által már el is felejtett gondolatokat idézek Tőkés László: „Ideje van a szólásnak” kötete „Karácsonyi üzenet szövetségünk dolgában” című, 1991 Karácsonyán kelt írásából:
„Mire gondolok? Legfőképpen a bizalmatlanságra és az ebből fakadó suttogó propagandára és vádaskodásra. Az értetlenségre, gyanakvásra, türelmetlenségre, nemtelen versengésre vagy közönséges irigységre....Beszéljünk még tisztábban. Mindennapi jelenség, hogy némelyeket „lekommunistázzanak”. ... Kétségbeejtő gyanakvás és rosszhiszeműség övezi előbb-utóbb mindazokat, akik szerepet vállalnak önvédelmi harcunkban... Ki kell józanodnunk önpusztító bizalmatlanságunkból, előlegeznünk kell egymásnak a bizalmat- ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy kijussunk belső válságunkból.” Úgy látszik ez a kijózanodás egyeseknek sehogyan sem sikerül. A szokásos római beszédzáró szavakkal élve: „Dixi, et salvavi animam meam”, azaz „ Megmondtam az igazat, s ezzel megmentettem lelkem nyugalmát”. 
Lakatos Péter
parlamenti képviselő
Előzmény: Erdély.ma, 2010. márc.25.
Emlékeztető Lakatos Péternek – Az MPP bihari szervezetének közleménye. Forrás: Erdély.ma

Mesék szárnyán mesevetélkedő
Nagyvárad – Az elmúlt hónapokban Alföldy Andrea nagyváradi tanítónő Mesék szárnyán címmel országos versenyt szervezett III-IV. osztályos diákok számára. A döntőt szombaton tartották az Ady líceumban.
Az elmúlt hónapokban Alföldy Andrea nagyváradi tanítónő Mesék szárnyán címmel országos vetélkedőt szervezett III-IV. osztályos gyermekek számára. Tizennégy romániai megyéből, illetve a magyarországi Érdről összesen 968 csapat indult a megmérettetésen. Előselejtezőkre került sor, a három forduló során négy-négy magyar népmesét kellett elolvasniuk a versenyzőknek, majd feladatlapokat töltöttek ki, melyek többek közt különböző rejtvényeket, anagrammákat, igaz-hamis játékokat tartalmaztak. Az Ady Endre Középiskola dísztermében lezajlott szombat délelőtti döntőbe 31, négy fős csapat jutott: megyénként kettő-kettő, melyekhez az érdi, illetve a négy Bihar megyei csoport csatlakozott. A finálé két részből állt: előbb kérdésekre kellett válaszolniuk a résztvevőknek, majd egy általuk kiválasztott népmesét dramatizáltak. A zsűriasztalnál Arad, Bihar és Szatmár megyei pedagógusok és tanfelügyelők foglaltak helyet, valamint Zsigmond Emese, a Napsugár folyóirat főszerkesztője.
Eredményhirdetés
Az eredményhirdetést és ünnepélyes díjkiosztást délután tartották. Előbb a váradi George Coşbuc Általános iskola I. B. és I. C. osztályos növendékei léptek fel egy színvonalas produkcióval, majd az derült ki, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Bihar megyei szervezetének különdíját az érmihályfalvi Copfosok csapata érdemelte ki. A jutalom egy május végi háromnapos budapesti kirándulás. Bronzérmet a szilágyfőkeresztúri Viperák kaptak. Az ezüstvárat a csíkszeredai Csodamanók vették be sikerrel, míg a versenyt az érmihályfalvi Lépesméz csapata nyerte. A győztesek a Napsugár jóvoltából nyári táborba mehetnek a székelyföldi Illyefalvára.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro

Tisztújító közgyűlés az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél
Sipos Gábor, az új elnök, bízik a kollektív munkában
Szombaton a hagyományoknak megfelelően a Protestáns Teológiai Intézet patinás dísztermében tartották meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendes évi közgyűlését, amelyen kiértékelték a 2009-es esztendő munkáját, vázolták az idei tennivalókat, és – az alapszabályzat értelmében – új elnökséget választottak, ugyanakkor lecserélték a választmány egyharmadát. A fennállásának százötvenedik évfordulóját tavaly megünnepelt intézmény a romániai magyar tudományos élet meghatározója kíván maradni, és ennek érdekében akar több hangsúlyt fektetni munkájában a fiatalok bevonására, a műszaki haladás elmélyítésére. A hazai és magyarországi felszólalók szerint folytatni kell a kiváló kutatási és képzési eredményeket, amelyben fontos szerepet játszanak a Magyar Tudományos Akadémiához fűződő kapcsolatok, de nem szabad elhanyagolni a román és a nemzetközi tudományossággal való együttműködést sem.
Köszöntőbeszédében Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke aktuális feladatnak nevezte a határtalanítás jegyében zajló tudományos együttműködést a nemzetrészek között, mivel az Európai Unió nem oldotta meg a magyarság közös gondjait. Görömbei szerint az EME bámulatos eredményeket produkált, és az erdélyi magyar tudományosságban megvan a folytonosságra való törekvés.
Szabó Vilmos magyar külügyi államtitkár a nemzeti célt, a Kárpát-medencei magyarság határmódosítás nélküli egyesítését említette, valamint azt, hogy az EU-n belül sem felhőtlen a viszony minden szomszéddal (pl. a szlovák kormány magyarellenes kampánya). Szilágyi Mátyás magyar főkonzul szerint az erdélyi magyarság jogos igénye folytatni gróf Mikó Imre szellemi hagyatékát, és ezért az EME a legjelentősebb mértékben rászolgál a magyarországi támogatásra.
Megnyitójában Egyed Ákos EME-elnök kiemelte a tavaly Budapesten és Kolozsváron lezajlott jubileumi emlékünnepséget, amikor az EME értékmentő, értékteremtő, és a jövőbe is tekintő munkáját vették számba. Az elnök szerint a választott vezetőség teljesítette feladatát. Beindult az elektronikus adattároló, célul tűzték ki a szélesebb közönség megszólítását, felismerték, hogy elengedhetetlen a kommunikáció a tudományos műhelyek és ágazatok között.
Bitay Enikő főtitkári jelentéséből kitűnt, hogy eredményei alapján az EME-t a nemzetközi kutatóintézetek 282-es mezőnyében a 130. helyre rangsorolták. A közgyűlés elfogadta a költségvetési, ellenőri és jogtanácsosi beszámolókat, a 2010-es munkatervet, valamint az alapszabály két paragrafusának módosítását: az EME kutatóintézetet tart fenn; a kutatóintézet vezetője elnökségi tag. A hozzászólások során Garda Dezső, a gyergyószentmiklósi fiókegyesület vezetője a vidéki egyesületrészek mozgásterének megnövelését siettette.
A közgyűlés tiszteletbeli taggá választotta dr. Balla Árpád székelyudvarhelyi főorvost (laudációt mondott Péter Mihály), és alapító tagjává fogadta dr. Széman Pétert, a szilágysomlyói fiókegyesület elnökét. Még a 150 jubileum jegyében gróf Mikó Imre emlékérmet adományoztak az EME-vel együttműködött több tucat személynek (köztük az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztőgárdájának és a Szabadság tudósítójának is). Monoki István, a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója két Mikó Imre-díjat adott át: Fehér Jánosnak a Teleki Mihály udvartartási naplója című munkájáért, és Dáné Veronkának a Torda vármegye jegyzőkönyvei forráskiadvány megjelentetéséért.
Ezután következett a mandátumát letöltött elnökség helyébe lépő új testület megválasztása. Az eredmény: elnök – Sipos Gábor, főtitkár – Bitay Enikő, alelnökök – Gyenge Csaba, Gyéresi Árpád, Kovács András, Péntek János, ellenőr – Somai József, jogtanácsos – Bányai József. És kicserélődött a választmány egyharmada.
Sipos Gábor, az új elnök, Jakó Zsigmond, Benkő Samu és Egyed Ákos utódjaként, zárszavában azt hangsúlyozta, hogy nincs szükség gyökeres programváltozásra. Ő az EME-ben a következő négy évre kollektív munkát képzel el, nem múltba fordulással, hanem a jövőre szóló hangolódással. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Egyetem lesz a székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskolájából
A változások időszakát éli a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Székelyudvarhelyi Képzési Központja, hiszen ősztől mesteri képzéseket indítanak, továbbá az új üzemeltető mielőbb egyetemmé szeretné alakítani a főiskolát.
Ugyancsak idéntől a MÜTF-ös diploma mellé magyar és angol nyelvű Europass oklevél is jár. Székelyudvarhelyen 12 éve tart marketing-alapképzést a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, ősztől azonban tovább mélyíthetik ismereteiket az ezen a szakterületen végzett diákok, 2010 októberétől marketing mesteri képzést indít a főiskola.
A képzések elsősorban a MÜTF-ön végzett hallgatókat szólítják meg, azonban lehetőséget szeretnének biztosítani azoknak is, akik máshol végeztek, s érdekli őket a továbbtanulási lehetőség, tudtuk meg Dr. Kandikó Józseftől, a főiskola rektorától.
A MÜTF udvarhelyi tagozata és a győri Széchenyi István Egyetem együttműködésében 2010 októberétől vezetés és szervezés mesteri képzés is indul Székelyudvarhelyen. A győri intézmény szenátusa jóváhagyta az udvarhelyi szakindítást, az akkreditációs kérés pedig már a Magyar Akkreditációs Bizottság előtt van. A mesteri képzés teljességgel a győri egyetem keretei között fog zajlani, Győrből érkeznek az oktatók, az egyetem által összeállított tanmenetben oktatnak, és az oklevelet is a győri egyetem állítja majd ki. Az is újdonság, hogy 2010 októberétől 50 államilag finanszírozott helyet hirdet meg a MÜTF Székelyudvarhelyen a kereskedelem és marketing szakon.
A magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium ezzel is tanújelét adta annak, hogy fontosnak tartja a MÜTF által Székelyudvarhelyen szervezett gazdasági képzést, elismerve az itt folyó oktatás minőségét, véli a rektor. A főiskola életében nagy jelentőséggel bír, hogy egy nonprofit cég, az Edutus Zrt. vette át a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája fenntartói jogát. Mint megtudtuk, az Edutus fő célja, hogy az oktatási intézményt új pályára állítsa és egyetemmé alakítsa. A fenntartó további célja, hogy a műszaki ágazatokban és a közigazgatásban is képezzenek hallgatókat. Csáki Emese. Forrés: Krónika (Kolozsvár)

Műemlékvédelem Erdélyben
IV. szovátai konferencia
Kétévente szervezik, az idén már a negyedik konferencián vehettek részt mindazok, akiket szakmájuk vagy egyéb kötődöttségük okán érdekelnek a műemlékvédelem cseppet sem elhanyagolható kérdéskörei. Az idén körülbelül negyvenen vettek részt az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és az Arcus Egyesület által a hét végén szervezett, Műemlékvédelem Erdélyben című szovátai konferencián, a Teleki Oktatási Központban, ahol az elmúlt két évtizedben Erdélyben és a Partiumban az épített örökségről készült felmérésre összpontosították a figyelmet, illetve arra keresték a választ, hogy a műemlékeket megvédeni hivatott állami, egyházi, illetve civil intézmények milyen adatbázissal rendelkeznek. Ugyanitt mutatták be az épített örökség és annak ingóságain végzett kutatások és helyreállítások eredményeit. Csortán Ferenc műemlékvédelmi szakembertől megtudtuk: a viszonylag alacsony költségvetéssel megszervezett ülésszak igen rangosnak és színvonalasnak bizonyult.
– A két és fél napos konferencia vasárnap délután ért véget, szombat este Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter is megérkezett műemlékvédelmi tanácsosával, számos szakember gondjait meghallgatta. Műemlékvédelmi szakemberek, építészek, restaurátorok vettek részt az ülésszakon, amelyen számos igen érdekes és nívós előadás hangzott el, új könyveket mutattak be, amelyeket meg is lehetett vásárolni. A résztvevők közül több szakemberrel megnézetik a készülő műemlékvédelmi törvénykönyvet – mondta Csortán Ferenc.
Az ülésszakra húszperces előadásokkal lehetett jelentkezni, amelyeket követően még tíz percet szántak a témával kapcsolatos vitára a szervezők. A résztvevők a következő címeken tartottak előadásokat (a többnapos programból a teljesség igénye nélkül válogattunk): Jánó Mihály: Megjegyzések a kolozsvári Szent Mihály-templom falképeinek ikonográfiájához, Kiss Tímea – "De cultu imaginum". Adalékok a 16. századi erdélyi protestáns nyomtatványok képillusztrációihoz, Orbán János: "Csíki Márton őkegyelme új házot építtetett" – a marosvásárhelyi Sáros utca 1. szám alatti épület történetéből, Marián Gyöngyvér: Fritz Balthes, egy segesvári építész a 20. század elején, Magdó Eszter: A vízaknai fürdő kiépülése a század eleji építészet tükrében, Entz Géza: Műemléki inventarizáció Magyarországon és a Dehio kézikönyv, Tőkés Erzsébet: Házsongárdi restaurálások, Sófalvi András: Udvarhelyszéki várak és mesterséges barlangok felmérése és régészeti kutatása (2005- 2009), Soós Zoltán: Régészet és rekonstrukció, a marosvásárhelyi ferences kolostor feltárása és lehetséges hasznosítása, Csortán Ilona: Urbanisztikai és kulturális adatbázis az aktuális területfejlesztési folyamatokban, Barabás Kisanna: Római katolikus egyházi gyűjtemények Marosvásárhelyen, Berke Márta: "Ezen ajtó nyílik ..." – Kastélyok, kúriák és udvarházak ajtajai a 17- 18. századi Erdélyben, Feketics Erika: A Teleki Téka két vászonképének a restaurálása, Pál Péter: A székelyderzsi és székelydályai falképrestaurálás eredményei 2008-ban és 2009-ben, Nagy Béni: A tűzkárosodott besztercei evangélikus templom elveszett értékei.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Nincs egyetértés az oktatási törvénycsomagról – A felsőoktatásban dolgozók féltik az egyetemi autonómiát
Hiányzik a konszenzus a közoktatás és a felsőoktatás mélyreható megreformálását célul kitűző törvénycsomag esetében, amit a kormány közvitára bocsátott. A tervezettel a kormányzó pártok mellett csak a koalíciót támogató függetlenek értenek egyet és az államfő, akinek egyik legfontosabb célkitűzése az oktatási reform.
A parlament épületében tegnap rendezett közvitán a két legnagyobb ellenzéki erő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem vett részt, mivel nem értenek egyet a kormány által beterjesztett tervezettel. Varujan Vosganian, a PNL alelnöke elmondta: azért nem vettek részt a vitán, mert „nem akarnak a kormány propaganda eszközeivé válni”. Kifogásolják a közvita határidejének a rövidségét. A liberálisok egyébként a korábban alkotmányellenesnek nyilvánított törvénytervezetet – amit akkor a Demokrata Liberális Pártból (PD-L) és a PSD-ből alkotott nagykoalíció dolgozott ki – is ellenezték. Vosganian volt az, aki a Roberta Anastase házelnök által korábban szervezett parlamenti közvitáról kivonult Traian Băsescu jelenlétében.
A két legerősebb ellenzéki erő mellé a szintén ellenzéki Konzervatív Párt (PC) is csatlakozott. Daniel Constantin, a PC elnöke szerint a kormány a tervezet kidolgozásakor „összemásolta” különböző forrásokból a jogszabálytervezet bizonyos előírásait, hiszen azok némely pontokon ellentmondanak egymásnak. A PC elnöke úgy véli, a tervezet valójában nem szünteti meg a rendszer központosítottságát.
A vitán ismét az államfő egyik kijelentése sokkolta leginkább a közvéleményt. Traian Băsescu az elnöki hivatal felkérésére létrehozott egészségügyi szakbizottság jelentésére hivatkozva kijelentette, hogy Romániában az orvosok diagnózisainak a 40 százaléka téves, ami szerinte szintén az oktatási rendszer gyenge színvonalára vezethető vissza. Băsescu szerint le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a romániai orvosok jók. Szerinte már a franciaországi jelentések és különböző tanulmányok (ott dolgozik ugyanis több ezer romániai orvos – a szerk.) is megerősítik, hogy a Romániából érkező orvosok nem elég felkészültek. Az államfő szerint, a diákok teljesítménye alapján, az Európai Unióban a román oktatási rendszer az egyik leggyengébb.
Emil Boc miniszterelnök a felsőoktatásban dolgozók azon vádjára, hogy a tervezet csorbítja az egyetemi autonómiát, kijelentette: a jogszabálytervezet nem korlátozza semmilyen módon az egyetemek önrendelkezését, viszont a rendszerből kiiktatja a különböző „klikkeket”. Băsescu is hasonlóan nyilatkozott, elmondta, hogy a rektoroknak nem lenne szabad összetéveszteniük az egyetemi autonómiát az ott kialakult különböző érdek „csoportosulásokkal”, hiszen a tervezet csak ez utóbbiak érdekeit érinti, és nem az egyetemi autonómiát.
A PNL központi vezető testületébe beválasztott Andrei Marga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora tegnap úgy nyilatkozott, hogy a párt által oktatási témában előkészített, a parlamenti vita rendezésének a kötelezettségét előíró egyszerű indítvány szövege kész van, és Crin Antonescu, a PNL elnöke fogja eldönteni, hogy mikor terjesztik a dokumentumot a parlament elé.
B. T. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Jogszerűtlen hivatkozás az uniós jogra
Az Európai Bírósághoz fordul Magyarország Sólyom László Szlovákiából való kitiltása miatt
(MTI) – Az Európai Bírósághoz fordul Magyarország azért, mert Szlovákia tavaly augusztusban nem engedte be az országba Sólyom László köztársasági elnököt – tájékoztatta a kormányszóvivő kedden az MTI- t.
A közlemény szerint a kormány az Európai Bizottsággal való korábbi egyeztetést és a bizottság válaszát figyelembe véve döntött arról, hogy az Európai Bíróság előtt is folytatja az eljárást.
Az ügy jogszerű és megnyugtató lezárásával elkerülhető, hogy a jövőben az uniós jogra való hivatkozással bármely tagállamban hasonló incidens történhessen – hangsúlyozzák.
Az uniós eljárási szabályok szerint ebben az esetben is először az Európai Bizottság elé kell terjeszteni az ügyet; Balázs Péter külügyminiszter a magyar kormány beadványát megküldte José Manuel Barroso elnöknek címezve. Az Európai Bizottságnak három hónapja van, hogy a szükséges lépéseket megtegye. Ezt követően Magyarország benyújthatja keresetét az Európai Bíróságnak.
A magyar kormány továbbra is annak megállapítását kéri, hogy a Szlovák Köztársaság Sólyom László köztársasági elnök belépésének megtiltásával megsértette az alapszerződéseket és az irányelvet a közösségi jog visszaélésszerű hivatkozásával, illetve azzal, hogy nem zárja ki hasonló intézkedés megtörténtét a jövőben.
A közleményben emlékeztetnek arra is, hogy a szlovák hatóságok 2009. augusztus 21-én egy uniós irányelvre hivatkozva tiltották meg Sólyom László belépését a Szlovákia területére. Az államfő aznap egy szlovákiai társadalmi szervezet meghívására érkezett volna Révkomáromba, hogy beszédet mondjon Szent István szobrának avatási ünnepségén. Szlovákia akkor szóbeli jegyzékben tagadta meg a magyar köztársasági elnök belépését.
A közlemény leszögezi, a magyar kormány meggyőződése, az Európai Unió szellemiségével, céljaival és szabályaival ellentétes, hogy egy tagállam vélt politikai okokból egy másik tagország állampolgárának belépését megtiltja az uniós jogra jogszerűtlenül hivatkozva. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Nesze semmi, fogd meg jól! Előrelépés utcanévtábla-ügyben?
Sem vitát, sem feszültséget nem kívánnak teremteni a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésével a városi és megyei RMDSZ-szervezetek vezetői. Ám a kétnyelvűség gyakorlatba ültetésének folyamatában újabbat előrelépésre van szükség. Ennek mikéntjéről tényleges indítványuk is van – erről számolt be BIRÓ ROZÁLIA alpolgármester, a városi szervezet elnöke és SZABÓ ÖDÖN, a megyei filiálé ügyvezető elnöke tegnap.
Nagyvárad bejáratainál kihelyezték a kétnyelvű táblákat, majd a vasútállomásokon lévő feliratokon feltüntették a magyar megnevezéseket, később ugyanezt elérték az önkormányzati és állami intézményeknél, illetve a műemlék épületeken – vázolták a folyamatot. Ennek újabb lépcsőfoka az, hogy a közigazgatási megnevezések (utca, tér stb.) anyanyelvünkön is fel legyenek tüntetve. Erről immár négy éve született is határozata a városi tanácsnak, azonban ennek végrehajtását azóta sem sikerült kilobbiznia a váradi RMDSZ-frakciónak. Az okokat frappánsan az egymást váltó polgármesterek és tanácstagok vállvonogató magatartásában jelölték meg. A város lakossága pedig akarja, fontosnak érzi a kétnyelvű köztér-megnevezéseket – mutattak rá. Így az ügyvezető elnök ötlete nyomán kidolgozták a járható utat. Mindenki helyezze ki a saját ingatlanjának a falára, kertjére stb. a magyarra fordított feliratot.
Javaslatukkal egyben túl is lépnek azon, amit annak idején sikerült megszavaztatniuk a határozathozó testülettel, hiszen – amint hangoztatták – a magyarra átültethető hivatalos elnevezéseket le is fordítanák. Így lenne a strada Primăriei felirat alatt a Városháza utca. Természetszerűleg jó példát is mutatnak: húsvét után rögvest az összes az RMDSZ tulajdonában lévő székházukra ki is helyezik az ilyen táblákat. Továbbá megkeresik a történelmi egyházakat, a civil szervezeteket stb., és a kihelyezésre buzdítják ezeket. A bátorítás nyilvánvalóan a lakosságnak is szól. Az Ideart Kft. önköltségi áron – a csak a házszámot jelölő táblát alig több mint 10 lejért, a nagyobb, a kereszteződésekbe is kihelyezhető utcanévtáblákat pedig 22 lejért – készíti el. A vállalkozói réteget is igyekeztek(nek) megmozgatni, felkérve őket, járuljanak hozzá ahhoz az alaphoz, amelyből azon táblák előállításának és kihelyezésének költségeit fedeznék, amelyeket olyanok igényelnek, akiknek anyagi lehetősége ezt az áldozatot sem bírja el. Persze más cégekkel is elő lehet állítatni a táblákat – mondták, ám hangsúlyozták, hogy csak a szabványnak megfelelőket támogathatják, illetőleg javallhatják.
Az utcák történeti megnevezéséről is szó esett. Szerintük azok kihelyezése lesz az újabb stáció. Mégpedig a belváros rehabilitációja során lehet elérni, hogy például a „Teleki utca” is fel legyen tüntetve. Kérdésünkre elmondták, hogy a javaslatukat bonyolult megvalósítani például a tömbházakban lakóknak vagy egyéb közös tulajdonú ingatlanok esetében. Ezekben a tulajdonosok felénél több rábólintás szükségeltetik.
Amennyiben sokan élnek a lehetőséggel, azon túl, hogy „terhet” vesznek le a helyhatóság válláról, ösztönzik is a kétnyelvű utcanévtáblák „elszaporodását”, illetőleg elősegítik, hogy azokat idővel városszerte mindenhol kihelyeztesse az önkormányzat.
Tartós, időtálló megoldásnak nevezték javaslatukat. Hogy mennyire az, tehát mennyire illik ide a címbeli mondás igazságmagva, arról a váradi magyarság azon része dönt, amely magánházban lakik, illetve az olyan társasházakban élők, amelynek a többi tulajdonosa valóban toleráns városban élőnek érzi magát.
Kétségtelen, ha sok kétnyelvű tábla megjelenik, azzal elfogadottá válik mindez, s a nem magyar tanácstagok is vállszélességgel állnak majd a toleranciát is jelképező ügy mellé...
Megyeri Tamás Róbert. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Folytatódhat a vita a közoktatási törvényről
Az eredeti elképzelés szerint március 31-én járt volna le az új közoktatási törvény vitája, de mivel sokan kérték a meghosszabbítását, a tegnapi kormányülésen jóváhagyták azt.
Funeriu Daniel közoktatási miniszter szerint az új jogszabály egyik fontos előírása, hogy minden diák helyben végezhesse el a kötelező tíz osztályt, amely egy iskolai előkészítő és az általános iskolához csatolt kilencedik osztályt foglal magába. Az új szerkezet lehetővé tenné, hogy akik nem kívánnak tovább tanulni, 16 évesen munkát vállalhassanak. A tárcavezető kiemelte a tanórák számának 25 százalékkal történő csökkenését, a több tantárgyat átfogó írásbeli érettségi felmérőket, az államilag finanszírozott délutáni foglalkozás bevezetését, az egyetemek három kategóriába sorolását, a rektorok megválasztásának új módját stb.
A tervezettel kapcsolatosan szervezett nyilvános vitákon sok ellenséges vélemény hangzott el egyes tanügyi szakszervezetek, egyetemek, egyetemi hallgatók szervezetei, az ellenzéki politikai pártok részéről.
Kedden az iskolaigazgatókkal tartott megbeszélést a megyei tanfelügyelőség, szakfelügyelője a történelem román nyelven történő oktatásának megőrzését kérte, s elhangzott, hogy a román nyelvet továbbra a jelenleg érvényes program alapján kellene oktatni a nemzetiségi tanulóknak.
Az iskolák is véleményt nyilvánítottak a törvénytervezetről. Horváth Gabriellát, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum aligazgatóját, aki a Romániai Magyar Pedagógusszövetség megyei szervezetét vezeti, kettős minőségében kértük meg, hogy ismertesse a jogszabálytervezet kapcsán felmerült kifogásokat, módosító javaslatokat.
– A nemzetiségek számára kedvezőnek tartjuk azt a cikkelyt, amely szerint a román nyelv oktatása a kisebbségek számára minden szinten sajátos program és tankönyvek alapján történne. Románia földrajzát és történelmét is anyanyelven tanulhatnák a nemzetiségi diákok, azzal a kikötéssel, hogy a földrajzi neveket, a történelmi elnevezéseket románul is meg kell tanítani.
A tervezet 34-es cikkelyének a kiegészítésére javasoltuk, hogy a kisebbségek anyanyelvén azok a pedagógusok oktassanak, akik a szóban forgó nyelven végezték tanulmányaikat vagy nyelvismeretet tanúsító vizsgát tettek.
– Mi a véleményük az oktatási rendszer szerkezetére vonatkozóan?
– Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi szerkezetet meg kellene tartani. Nem értünk egyet azzal, hogy a kilencedik osztály átkerüljön az általános iskolába. Az óvónők kérése pedig az, hogy az előkészítő csoportok továbbra is az óvodában maradjanak.
Az osztályokban legkevesebb 20, legtöbb 25 gyerek kellene legyen, a 30-as létszámú osztályokat az V-XII. között túlságosan zsúfoltnak tartjuk.
A 61. cikkelyt, amely szerint legalább annyi középiskolai helyet kell biztosítani a IX. osztályokban, mint amennyi diák végez az általános iskolában, azzal a javaslattal toldanánk meg, hogy az előírás a nemzetiségi diákok számára is érvényes kellene legyen.
Jónak tartjuk a kötelező tantárgyak megválasztásában és a tananyag összeállításában biztosított nagyobb szabadságot.
– Vannak régen várt előírások a középiskolai oktatást illetően...
– A törvénytervezet a tanárok kiválasztásában döntő szerepet szán az iskolának, azonban a módszer pontos leírását a jogszabály alkalmazási útmutatójában ígérik. Úgy gondoljuk, hogy a szakmai ismeretek mellett már a kezdet kezdetén fel kellene mérni a pályázók pedagógiai érzékét is.
Nem értünk egyet azzal, hogy a középiskolák csak akkor szervezhetnek felvételi vizsgát, ha a helyek számánál több a jelentkező. Ahogy azzal sem, hogy a felvételi általánost 70 százalékban a diák portfóliója (azaz addigi iskolai eredményeinek tükre) és 30 százalékban a felvételi eredménye tegye ki, véleményünk szerint a fordított vagy legalábbis az 50-50 százalékos arány lenne a helyesebb.
Az érettségiről szóló előírások között az idén bevezetett szóbeli kompetenciavizsgák mellett megjelenik az úgynevezett transzdiszciplináris (több tantárgyat átfogó) írásbeli a reál és a humán tantárgyakból. Hogy ez jó-e vagy sem, attól függ, hogy milyen szintű ismereteket akarnak mérni.
– Viszonylag sok vitát kavart az iskolák vezetőtanácsának a kijelölése. E téren milyen módosítást javasoltak?
– Nem tartjuk jónak az egyharmad tantestület, egyharmad szülők, egyharmad helyhatósági képviselők összetételt. Ezt az arányt úgy módosítanánk, hogy a vezetőség kétharmadát a tanerők, egyharmadát pedig a szülők és a helyhatóság képviselői tegyék ki. A vezetőtanács elnöke pedig mindenképpen tanár kellene legyen, s az iskola igazgatóját is (ha jó menedzser) megválaszthassák erre a tisztségre.
Javasoltuk a 83. cikkely módosítását, amely szerint a kisebbségi nyelven oktató iskolák ügyvezető igazgatójának, illetve a vegyes tannyelvű iskolák egyik aligazgatójának ismernie kell az adott kisebbség nyelvét. Ezt úgy fogalmaztuk újra, hogy az igazgatót, illetve az aligazgatót a nemzetiségi tanerők közül kell megválasztani.
A Bolyai középiskola nevében a pedagógusok jogállását illetően is ajánlottunk egy sor módosítást, amelyek a megnyirbált jogok visszaállítására vonatkoznak – tudtuk meg Horváth Gabriellától.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Útmutató megoldást keresőknek
Két érdekes, a politika napirendjén levő témát foglalt egybe a Kisebbségért – Pro Minoritate Alapítvány hasonló címmel megjelent folyóirat 2010 tavaszi lapszáma. Szociológiai kutatások eredményei igazolják, hogy nemcsak Magyarország, hanem a határokon kívül került nemzetrészek demográfiai helyzete is lehangoló. 1910 óta egyre inkább fogyatkozunk Kelet-Közép- Európában a nyugati kereszténység és a szláv kultúra határmezsgyéjén. Hogy csak néhány releváns adatot idézzünk: 1910-ben Erdélynek 31,6 %-a magyar volt, a 2002-es adatok szerint alig 19,6 % és azóta egyre csökkent létszámunk a többségi nemzetéhez viszonyítva. Ennek okait vizsgálták meg a szakemberek, külön taglalva a migrációt, a természetes okokat, illetve azt, hogy szórványban miként járul hozzá a népesedés csökkenéséhez az etnokulturális, egyéb gazdasági, társadalmi vagy politikai tényező. S hogy nemcsak a legnagyobb magyar kisebbséggel rendelkező ország bánik mostohán kisebbségeivel, az kiderül a szlovákiai példából is, ahol a legnagyobb veszélyt az asszimiláció jelenti, hiszen csupán 1991 és 2001 között a természetes fogyás 25,5 %-os volt, az asszimiláció pedig 60,2%-os. Érthető, ahol a nemzeti kisebbség létszáma kisebb, ott a beolvadás veszélye sokkal nagyobb. Ezt a jelenséget a kisebbségek önrendelkezési jogának biztosításával lehet megfékezni. Ezért a folyóirat alapos részletességgel foglalkozik a vajdasági autonómiával, amelyről igen kimerítően: történelmi, jogi, politikai vonatkozásban olvashat az érdeklődő. Külön tanulmány foglalkozik a magyar autonómiával és végigköveti ennek létrehozását a program célkitűzésétől a hatályos törvényig. Követendő példa – tehetnénk hozzá. S ebben segít a Pro Minoritate is, hiszen a törvényt teljes egészében közli.
Majd az etnopolitikai modellekről és az autonómia kérdéséről olvashatunk egy elemzést, ami a különböző szinteken biztosítható jogi, közigazgatási közképviseleti modelleket vázolja fel. A folyóirat tavaszi száma útmutató lehet megoldást keresőknek.
Népújság (Marosvásárhely)

Feketevasudvar ösztöndíjat kaptak
Szatmár megye – Kedd reggel osztották ki a Feketevasudvar ösztöndíjakat a szociálisan hátrányos családokból, vagy nagycsaládokból származó, illetve félárva diákok számára.
A szatmárnémeti Református Gimnázium diáksága tegnap reggel részt vett a szokásos diák istentiszteleten, ahol igét hirdetett Ilonczai Zsombor iskolalelkész, majd a bibliaismereti vetélkedő Zilahon tartott országos döntőjén negyedik helyet elért XI. B osztály csapata — Gábri Evelyn, Kiss Ildikó és Jeremiás Evelyn, felkészítő tanár:Tolnai Arienn — mutatta be a versenyre készített rövid jelenetét. Ezt követően Szilágyi Éva, a gimnázium igazgatónője, valamint Boga Ferenc aligazgató kiosztották aFeketevasudvar ösztöndíjakat, összesen 47 diák számára. Az illető ösztöndíjat a 2004/2005–ös tanévtől kezdve a Református Gimnázium egy volt diákja ajánlja fel minden tanévben a tanulók számára, amit mindig húsvét közeledtével osztanak ki a fiatalok között. Emellett ma a Töndury ösztöndíjat 50 tanuló számára osztják ki, mely támogatást a kiemelkedő tanulmányi eredményeket elért diákok kapják — minden osztály legjobb tanulói. Utóbbi támogatást körülbelül 6 éve kapják az iskola növendékei.
erdon.ro

A kultúra autonómiájáért – A folyton autonómiát szajkózó elöljárók ugyanolyan kíméletlenül nyesegetik a kultúrát, mint a centralizált állam
Sokat beszélnek, mindig csak beszélnek a Székelyföldön az autonómiáról. Az önrendelkezést, mint valami csodaszert emlegetik, amely megoldja a társadalmi, gazdasági gondokat.
Lehurrogják azokat, akik figyelmeztetnek: az autonómia nem csupán lehetőség, hanem felelősség is, amelynek fokát éppen a művelődési intézmények támogatásában, a politikai, önkormányzati vezetők hozzáállásában lehet lemérni.
A helyzet az, hogy az erdélyi magyar autonómia még ma is tartalom nélküli forma. Csak a kereteket látjuk, azokat kívánjuk megteremteni. Ezért – a két világháború közötti időszakhoz képest – kevés értékelhető tartalom teremtődik, s ez az érték és annak megteremtője alig részesül némi figyelemben.
Van rá megcáfolhatatlan bizonyítékom. Az autonómia igényétől leghangosabb Sepsiszentgyörgyön működik az Erdélyen kívüli magyar régiókban is egyik legelismertebb művelődési intézmény, a Tamási Áron Színház. Fölötte nemrég megkondult a vészharang: szűkös a város költségvetése, ezért nem lesz elegendő a támogatás az év végéig, az utolsó negyedév pénzügyileg lefedetlen marad.
Az elmúlt években is került a színház nehéz anyagi helyzetbe, a gondok szerencsére az év közben eszközölt költségvetés-kiegészítésekkor megoldódtak. Ezúttal azonban érthetetlen dolog történt: az önkormányzat beleszólt abba is, miképpen ossza be az európai díjakkal büszkélkedő színház a pénzét.
A négy tanácsos kivételével magyarokból álló Városi Tanács jelentősen csökkentette a színészek fizetésére és a külföldi kiszállásokra , valamint a telefonköltségekre elkülönített összeget. Ezt még Keresztély Irma tanácsos is soknak találta.
Nos, ha egy tanfelügyelő sem érti, hogy milyen fontos az erdélyi magyar művészet bekapcsolása az összmagyar, illetve az európai kultúra vérkeringésébe, mit várhatnánk el a tanács többi tagjától? Talán gondolkodjanak el azon, hogy már amikor az 1970-es évek elejétől jugoszláviai majd magyarországi vendégjátékokra is lehetőség nyílt, a társulat számára nélkülözhetetlen tágabb kitekintést, megmérettetést, kapcsolatok kialakítását és tapasztalatcserét eredményezett?
Hogy elfogadják, a fesztiválszervezés a telefonköltségek növekedésével jár, de a színház történetében mindig különösen fontos esemény volt a kollokviumok megrendezése, hiszen ezek által a székelyföldi magyar színházművészet felzárkózhat a világszínház megújulásának folyamatához? Emlékezzenek arra, hogy amikor 1984-től a színház „önfenntartóvá” vált, azaz megvonták tőle a működéshez szükséges állami támogatást, valójában arra kényszerítették, hogy művészi szempontok helyett pusztán anyagi megfontolások szerint alakítsa műsorát?
Igen, elvárjuk! Elvárjuk, hogy a központosító testületekre jellemző magatartásról szokjanak le, mert csupán így nyílik valós lehetőség az autonómia megvalósítására.
Talán nem véletlen, hogy a megszokottól eltérően az idei Színházi Világnapon nem kész előadással várta a közönséget a Tamási Áron Színház társulata, hanem egy színházi próbával.
A színházi alkotómunka folyamatát követhették figyelemmel azok, akik ellátogattak a színház Kamaratermébe. A nézők szabadon beülhettek vagy távozhattak a nézőtérről, kérdéseket is feltehettek a rendezőnek, a színészeknek.
A színházi világnap a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban zárult, ahol egy időben három vetítőből előadás- és próbafotókat, portrékat és színházi emberek magánéletéről készült fényképeket láthattak a vendégek, miközben egész este a Tamási Áron Színház színészei szolgálták fel a teát és a süteményt. Így próbáltak civilben is a nagyérdemű közönség kegyeibe férkőzni, ha már a folyton autonómiát szajkózó elöljárók ugyanolyan kíméletlenül nyesegetik a kultúrát, mint a centralizált állam.
Talán nem ártana összefogniuk Székelyföldön és Erdélyben az értelmiségieknek és a sepsiszentgyörgyi esetből tanulva követelniük, hogy a kulturális autonómia mellett, vagy még az előtt teremtsük meg a kultúra autonómiáját! Az ugyanis még fájdalmasabb lesz, ha a fővárosi minisztériumok helyett a magukat önkormányzatoknak nevező tanácsok osztják a pénzt és az észt.
Ambrus Attila
Új Magyar Szó (Bukarest)

VELED IS MEGTÖRTÉNHET – Mondj nemet a diszkriminációra!
A közömbösségre hívja fel a figyelmet a diszkrimináció elleni, európai szintű kampány, amely tegnap indult Romániában.
“Diszkrimináció érhet valakit azért, mert idős vagy fiatal, mert nő vagy férfi, mert magyar vagy roma, mert katolikus vagy ortodox – senki nem élvez védettséget” - válaszolta Haller István, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke arra a kérdésünkre: melyek a hátrányos megkülönböztetésnek leginkább kitett csoportok Romániában.
A CNCD az Országos Audiovizuális Tanáccsal (CNA) és az Európa Tanács Bukaresti Tájékoztató Irodájával (BICE) együtt tegnap indította el legújabb, a hátrányos megkülönböztetés elleni médiakampányukat. A Mondj NEMet a diszkriminációra (Spuneţi NU discriminării) című kampány az ET 46 országában zajlik, Romániában a közigazgatási- és belügyminisztérium, illetve az oktatási, kutatási, ifjúsági és sportminisztérium is részt vesz a figyelemfelkeltő hadjáratban.
A kampány részét képezi majd egy televízióban sugárzott klip, illetve közel 1700 plakát és 90 ezer képeslap is, amelyek többek között az iskolákba is eljutnak majd. A központi televízióadók képviselői már igent mondtak a klip sugárzására, amelyet az Európa Tanács készített el, mondta el Szász Attila, a CNA tagja. A videó arra az üzenetre épül, hogy a diszkrimináció áldozata olyan bezártságot tapasztal meg, amiből csak kívülről, a társadalom többi részének segítségével tud kitörni. A klipből román és magyar változat is készült, amelyek letölthetők a CNA honlapjáról.
“A klip nemcsak a konkrét, egyéni esetekre hívja fel a figyelmet, hanem a diszkrimináció tanúinak közömbösségére is. Azt üzeni, hogy álljunk ki mások mellett – magyarázta Szász Attila. – Pozitívum, hogy a klip kompakt, illetve hogy általános, nem ábrázol áldozatot és elnyomót: a közönség ugyanis rosszul reagál arra, ha negatív szerepben jelenítik meg.”
A kampány részeként a lakosság a nap 24 órájában jelentheti a diszkriminációs eseteket a 021-3126579 telefonszámon, ahol a CNCD munkatársai válaszolnak az érdeklődők kérdéseire, illetve bejegyzik az érkező panaszokat. Ezeket a diszkriminációellenes tanács kivizsgálja, és indokolt esetben pénzbüntetést rónak ki, a sértett személyek pedig bírósághoz fordulhatnak kártérítésért, magyarázta Haller István. Hozzáfűzte, nemrég először volt példa arra Romániában, hogy egy törvényszék konkrét anyagi kártérítést ítéljen meg olyan személynek, aki hátrányos megkülönböztetés áldozata lett. Az egyik bukaresti polgármesteri hivatal közzétette honlapján AIDS-cel fertőzött személyek nevét és lakcímét, emiatt a törvényszék döntése alapján 10 ezer eurós kártérítést kell fizetnie az egyik érintettnek.
A diszkriminációellenes tanács az elmúlt hat hónapban egyetlen határozatot sem hozhatott, mivel több tag mandátuma lejárt, a kormány pedig nem nevezett ki helyükre újabb személyeket. A jelentkezők kihallgatását múlt hétre tervezték, azonban időközben kiderült, hogy egyikük Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt elnökének rokona, számolt be Haller István. Az ügy kivizsgálása újabb hetekkel késlelteti a döntéshozást.
Ami a fél éves patthelyzet előtt kivizsgált panaszokat illeti, a CNCD elnöke az egyik legszomorúbb helyzetként említette azon nők esetét, akiket terhességük alatt bocsátottak el a munkahelyükről. Hozzátette, emellett a legkülönbözőbb esetekkel találkoztak: a roma diákok iskolai szegregációja vagy a fogyatékos személyek jogainak megsértése miatt is érkezett már panasz – utóbbi esetben többek között az ingyenes tömegközlekedést, illetve a villanyrendőrök hangjelzését hiányolták az érintettek.
Tranindex.ro

Az EMI sokallja az Ady-kultuszt
Szent László lovas szobrot állítana az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete a város főterére. A tagok nyílt levelet készülnek eljuttatni Biró Rozália alpolgármesterhez, amelyben azt szorgalmazzák, hogy a megyei RMDSZ által tervezett, a holnapos költők némelyikét, köztük Ady Endrét ábrázoló szoborcsoport helyett inkább a városalapító szentnek állítsanak emléket.
„Tudva azt, hogy Szent László egészalakos, a bazilika előtt álló szobrának művészi ereje és monumentalitása már az 1940-es években sem elégítette ki Várad magyar közösségét, a következő javaslattal élünk: teljesítsük be a város magyarságának régi óhaját, amely 1944-ben történelmi okok miatt nem valósulhatott meg, és állítsunk a város főterén egy méltó emléket Szent Lászlónak, konkrétan egy lovas szobrot” – fogalmaz a levélben Lovassy Cseh Tamás, a városi szervezet elnöke.
Az ifjak szerint Adynak többféleképpen is emléket állítottak már a városban, nincs szükség a nevét viselő gimnázium, utca, emlékmúzeum és az őt ábrázoló mellszobor mellett újabb emlékműre. Úgy látják ugyanakkor, hogy a városalapító király személyét az utóbbi időben méltatlanul mellőzték, és az Ady-kultusz eltúlzása azt sugallja, hogy Váradnak nincs más jelentős, történelemformáló személyisége.
Az EMI ugyanakkor újra felhívta a váradi lakosság figyelmét arra, hogy tőlük jelenleg is bárki kérhet olyan utcanévtáblát, amelyen – az RMDSZ egy friss ötletével ellentétben, amelyről lapunk is beszámolt – a város történelmi magyar utcanevei szerepelnek. Csomortányi István elnökségi tag felszólította a megyei RMDSZ-szervezetet: „ne ijesztgesse a város magyarságát azzal, hogy ilyesmit a falra tenni illegális volna”. A román elnevezésből lefordított nevet feltüntető táblákat egyébként mintegy két éve maguk is kitették a város két utcáján, de akkor ezeket a városvezetőség néhány óra leforgása alatt eltávolította, mondván: illegális. Az EMI-sek azt mondják, „örülnek, hogy legalább az RMDSZ mostanra rájött: ez nem törvénybe ütköző”, és úgy vélik, a mostani kezdeményezéssel jó irányba állt az ügy.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Regionális szórványtalálkozó Nagyenyeden
Négy megye – Fehér és Beszterce, Hunyad és Szeben – RMDSZ-es képviselői találkoztak Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban.
Ez tulajdonképpen a második ilyen jellegű tanácskozást az elsőt Bihar megyében tartották. A rendezvény kisebb késéssel kezdődött, annak ellenére, hogy Takács Csaba ügyvezető elnök szerint Nagyenyed mindenkinek közel van. Ezt rövidesen bebizonyította a tanácskozás szelleme is, hiszen négy magyar szempontból hasonló sorsú és helyzetű megye képviselete jött el, akik sikereikkel, próbálkozásaikkal, nehézségeikkel valóban közel kerültek egymáshoz. Takács Csaba, aki büszke arra, hogy nagyenyedi véndiák, elhozta fiatal munkatársait – Kovács Péter ügyvezető alelnököt és Bodor Lászlót, MIÉRT-elnököt – is. Ugyanakkor részt vett a tanácskozáson Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, Besztercéről a megyei elnök hiányában Szakács Bálint jött el, aki szintén Nagyenyeden végezte a tanulmányait, itt kezdte az újságírói pályafutását, s jelenleg helyi lapot szerkeszt Besztercén.
Takács Csaba ügyvezető elnök bevezetőjében a szervezetépítésre, pontosabban az újjáépítésre helyezte a hangsúlyt, ami az elmúlt években hiányzott. Kiderült: négy év kormányzás után 200 000 szavazatot vesztett a szövetség. Ennek ismeretében kell újra alkotni a szervezet alappilléreit, mondta az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki a közösségépítést tartja az első számú prioritásnak. „Számításba kell azonban venni a mai realitásokat, hogy időközben megjelent a magyar és a többségi pártok konkurenciája. Erős szervezetekre van tehát szükségünk, mert az elkövetkező két évben, pénz sem lehet, ha munka sincs” – hangoztatta Takács Csaba.
Kovács Péter alelnök pontosította azokat a teendőket, amelyekkel a szervezetépítést meg lehet valósítani két évvel a választások előtt. Winkler Gyula szerencsésnek tartotta a tanácskozás megszervezését, és hasonló regionális csoportosítást javasolt a községek szintjén is, ahol hasonló gondokkal küzdenek. Véleménye szerint először ezeknek a településéknek a felmérését kell elvégezni, meg kell tartani a tisztújításokat, és tartalommal kell feltölteni a székházak tevékenységét. Foglalkozni kell a tanácsosok és a polgármesterek felkészítésével is, hogy hozzáértő emberek irányítsák falvaink életét, vélekedett.
A megyei elnökök és ügyvezető elnökök érdekes példákat közöltek szervezeteik munkájáról, gondjairól. Különösen gazdagnak bizonyult Kerekes Hajnal, Fehér megyei ügyvezető elnök beszámolója és Kováts Krisztián elnök hozzászólása, ami azt igazolta, hogy a Fehér megyei magyar embereket immár hagyományossá vált rendezvényekkel mozgósítják és kapcsolják össze egy hasznos közösségi életbe. A beszélgetés során kiderült: a többi megyében is hasonló próbálkozások, megvalósítások és gondok vannak. Szóba került a sajtó kérdése és szerepe is, mint például a Szabadság napilap jelenléte Fehér megyében.
Szabadság (Kolozsvár)

Balázs-Bécsi Attila, aki nem a levegőbe építkezik
A szamosújvári Téka Alapítvány bentlakásában mintegy száz, mezőségi szórványvidékről származó gyermek lakik. Változatos délutáni foglalkozásokon, színvonalas rendezvényeken vehetnek részt. Hogyan nőtte ki magát egy 20 évvel ezelőtt indult táncházmozgalom ilyen hatalmas intézménnyé, amely a szórvány diákjait összefogja és neveli? Balázs-Bécsi Attila, az alapítvány „keresztapja” és elnöke áll mindennek hátterében.
Gyergyóremetén született, nyolc osztályt ott járt, majd az akkori csíkszeredai matematika-fizika líceumba, a mai Márton Áron Gimnáziumba került. Már ötödikes korában eldöntötte, hogy őt a történelem érdekli és történelemtanár szeretne lenni. Tanárai „régivágású, igazi pedagógusok voltak, akik a diktatúra ellenére is tág látókörben igyekeztek nevelni, miközben a közösség fontosságát is hangsúlyozták”. Tanárai mintája, valamint a bentlakás önszerveződő jellege – ahol mindenkinek kialakult a maga szerepe és felelőssége – határozták meg későbbi munkásságának alakulását.
Kétséges volt, hogy bejut-e az egyetemre, mivel akkoriban a történelem-filozófia fakultáson húsz helyre több mint négyszázan pályáztak, de már ebben is úgy tűnik, megtörte a jeget: iskolájának filológia osztályból előtte még nem jutottak történelem szakra. Az egyetemi évek a kommunista periódus „egyik legkeményebb időszakára” estek, de társaival együtt megpróbált minden művelődési lehetőséget kihasználni. Legjobb közösségformáló erőnek a táncház bizonyult, mivel igényes, és bármilyen formában nyitott szórakozást kínált. Ezért első évtől kezdve látogatta a táncházat, amit rá egy évre be is zártak, így a következő években „underground” táncházakat szerveztek. Kallós Zoltánnal is így találkozott, akivel bejárta a mezőségi falvakat; ekkor kezdett ismerkedni a vidékkel, és későbbi otthonával, Szamosújvárral.
Az egyetem elvégzése után, 1987-ben a tervszerű kihelyezések következtében Moldvába került, annak ellenére, hogy magas átlaggal végzett. „Amikor kitették a lehetséges helyeket, egy kollégámmal együtt elmentünk Zoli bácsihoz, ő pedig egyből rámutatott két falura, Jugányra és Burjánosra, azzal, hogy ott csángók élnek. Tehát odamentünk.” Ekkor már felesége, gyermeke volt Szamosújváron. Moldvában „önkéntes gyűjtőként” körbejárták a csángó falvakat, ami azonban tilos volt. „Elhatároztuk, hogy ha kiderülne, azt mondjuk: ha nem tetszik, küldjenek haza” – meséli nevetve.
A változások után Balázs-Bécsi Attilának lehetősége volt eldönteni, hogy Szamosújváron marad a családjával, vagy hazaköltözik velük a Székelyföldre. Nehéz döntés volt letelepedni szórványvidéken, de a külső hatás is nagy volt: a környéken nem volt, aki magyarul tanítsa a történelmet és társadalomtudományokat. Emellett az egyetemi évek alatt alkalma volt megismerni és megszeretni az itteni embereket, akiket nyitottnak, közvetlennek tart – így itt maradt.
1990-ben megszerezte tehát a végleges tanári helyet, de már akkor eldöntötte, hogy nem elégszik meg a tanítással, hanem valami „extrát” is hozni akar a város fiataljainak életébe. Saját magán tapasztalta a táncház közösségformáló erejét, a fiatalság pedig „széttartónak” bizonyult, így választása arra esett, amihez egyben a legjobban értett. Hogy még több fiatalt vonzzon, néha diszkót is szerveztek a néptánc mellett. Az érdeklődés nem maradt el: viszonylag rövid idő alatt, két év múlva már kialakult az a „kemény mag”, amely utána átvehette a táncoktatást.
„Sohasem titkoltam, hogy számomra a táncház eszköz és nem cél. Eszköze annak, hogy igényes szórakozási lehetőséget biztosítva igényes egyéneket és közösségeket neveljek ki. Nem akartam megragadni a táncház szintjén, ha mai kifejezéssel akarok élni, akkor a humán erőforrás nevelésének lehetőségét láttam az összejövetelekben.”
Maga a néptáncegyüttes 1992-ben alakult meg – ismét külső hatásra. Kettős igény mutatkozott meg, egyrészt szükség volt arra, hogy a gyerekek, fiatalok bemutassák a családjuknak is, amit tanultak, másrészt pedig a vidéknek nem volt még olyan magyar néptánccsoportja, amellyel nemzetközi versenyeken is szerepelhettek volna. Ezért hozták létre a Kenderkóc nevű együttest, amely később, 1994-ben vette fel a ma is ismert Kaláka nevet. „A névválasztás tudatos volt, mivel a kaláka a közösség érdekében végzett önkéntes munkát jelenti, a tánccsoport tagjai is részt vettek mindenféle egyéb munkában is.”
Mit szóltak a tősgyökeres szamosújváriak, amikor egy fiatal, nem-őshonos tanár kezdett szervezkedni? „Szerencsére első perctől támogattak, éreztették, hogy szükség van arra, amit csinálok – ha nem így lett volna, elmegyek. Legalább hat éven keresztül folyton hívtak: egyetemi tanárnak, Kolozsvárra a Brassai líceumba, rádiózni vagy politikai szerepvállalásra, de azt mondtam, be kell valamit fejeznem. Aztán mindig adódott egy újabb feladat, és maradtam.”
„Akkor is, most is szeretném, hogy megszűnjön az ’unalmas, isten háta mögötti kisváros’ képét hasznosító mentalitás. A világ közepe ott van, ahol te élsz, és neked kell pótolni a hiányosságokat, nem szabad a környezetet hibáztatni.”
A Téka Alapítványt 1993-ban jegyeztette be, harminc alapító taggal, mivel ekkor már szükség volt az intézményesülésre, és Balázs-Bécsi Attila egy civil szervezetben látta a megoldást. A művelődési központhoz szükséges épület megvásárlásáért már az alapítvány pályázott, amit 1995-ben meg is kaptak. Ekkor költöztek át a ferences kolostorból, amely eddig otthont adott a rendezvényeknek, és ettől kezdve igazi „kaláka-szellemben” bővítették mind az épületet, mind a programok skáláját. „Szívesen jöttek a gyerekek segíteni, ezáltal lett valóban a saját házuk, ami az ő kezük munkáját is viseli. Persze mi, ’felnőttek’ is itt voltunk egész nap, malteresen, meszesen.”
Lassan elkezdett kialakulni a néptánc melletti állandó programok képe is. Könyvtárat rendeztek be, képzéseket, foglalkozásokat tartottak, valamint körvonalazódott a rendszeres, nagyobb szabású rendezvények profilja is. 2009 januárjának összesítései azt mutatták, mintegy hétszázan vesznek részt a heti rendszerességű programokon, amelyek a felnőtt-és gyermekoktatástól kezdve a színjátszó körökön és kézműves foglalkozásokon keresztül a hangszeroktatásig (pl. hegedű, cselló) terjednek. Évi 8 rendezvényük közül a legrégebbi a szamosújvári tavaszi néptáncfesztivál, amelyet az idén tizenötödszörre rendeznek meg. Az őszi fesztivál pedig, amely eredetileg gyermek néptáncfesztivál funkcióját töltötte be, mára összművészeti programsorozattá alakult át, többek között orgona-és klasszikus zenei koncertekkel, kiállításokkal bővítve rendezik meg. Fontos még megemlíteni a 2005-ben induló Tóvidék-programot, amelynek célja a vidék falvainak kulturális és turisztikai rehabilitációja.
Az emberek a „Téka” hallatán nemcsak a néptáncra és programokra, hanem a szórványvidék gyerekeit összefogó bentlakásra is gondolnak. Ennek története 2000-ben kezdődött, amikor Válaszút és Szamosújvár csatlakozott egy szórványoktatási programhoz. Az egyezmény értelmében Válaszút vállalta az I-IV. osztályosok, Szamosújvár pedig az V-XII. osztályosok taníttatását, szállását, étkeztetését. Az egyezséget idén újítják meg, és Balázs-Bécsi Attila tervbe vette a támogatás kiszélesítését az innen kikerülő egyetemistákra is.
„Az utóbbi időben összetűzésekbe kerültem, mivel néhányan megkérdőjelezték a bentlakás szükségességét, iskolaközpontok létrehozásának fontosságát. Szeretném kiemelni, hogy miattunk egy falusi iskola sem szűnik meg. Olyan településekről fogadunk gyerekeket, ahol nincsen magyar, helyenként még román iskola sem, valamint olyan családból származókat, akiknek anyagi helyzete még a kötelező oktatásban való részvételt sem engedi meg. Haragszom, amikor íróasztalok mellől fogalmazzák meg az ellenvetéseket, miközben fogalmuk sincs a valódi helyzetről.”
A programhoz még mindig várják néhány falu csatlakozását. Nyári táborokat szerveznek a gyerekek számára, és ennek sikerélménye például Mezőkeszü: egyik tábor után jelentkezett egy gyermek, de ez elegendő volt ahhoz, hogy azóta évente egyre többen iratkozzanak be a Téka bentlakásába.
Az alapítványos bentlakás természetesen többet jelent szállásnál és étkezésnél. A gyakran halmozottan hátrányos gyerekek részére rehabilitációs programokat szerveznek; pszichológus, pszichopedagógus foglalkozik velük. A délutáni foglalkozásokat pedig a diákok igényei szerint is alakítják: ha valamit szeretnének, megszervezik nekik.
Az új bentlakás – részlet
Balázs-Bécsi Attila szerint azonban a szórványoktatási programnak csak akkor lesz finalitása, ha a legutóbbi terv, a mezőségi magyar iskolaközpont is megvalósul. „2006-ban, az új bentlakás avatása után összeültünk tanárokkal, szülőkkel, és megbeszéltük, hogy erre szükség van. Befejeztük a bentlakást, és ’hiányérzetünk’ támadt – kell még valamit építeni” – meséli mosolyogva. Nem tréfáltak, valóban megszülettek a tervek, három év kemény lobbizás után a tavaly minden szinten elfogadták a projektet, és idén már bele is kezdenek az építkezésbe. Ideális esetben 2013 őszén már beindulhat a jelenlegi állás szerint Kemény Zsigmond nevét viselő szamosújvári magyar iskola, amely a városi magyar nyelvű oktatás szétdaraboltságát is megszüntetné.
„Nemcsak abban gondolkodunk, hogy legyen magyar iskola, mert az milyen jó, hanem az oktatás az elvárt színvonalon kel történjen. Minden szempontból felszerelt iskolát fogunk építeni, és az is célunk, hogy adott szellemiségű nevelést biztosítsunk, amely vegyes adminisztrációjú iskolákban nem valósulhat meg. Nem a levegőbe építkezünk: felméréseink, dokumentumaink vannak az iskola szükségességére és létjogosultságára.”
Ezt a rengeteg megvalósítást és a jövőbeli terveket tekintve eszembe jut a „tanár úr”, amikor ötödikes koromban megtartotta nekünk az első történelemórát: amint lejárt az ötven perc, testületileg eldöntöttük, hogy szeretjük a történelmet. Jó tanár volt, és szerette is a munkáját. 2007-ben azonban otthagyta a „szép nyugdíjjal kecsegtető állást” – az intézmény akkorára nőtte ki magát, hogy egész emberre volt szükség.
Művészettörténészként még mindig szereti régi szakmáját, de egyre kevesebb ideje van rá. Időnként közöl egy-egy tanulmányt, vagy lektorálást vállal, de a pályázatírás és szervezés köti le az idejét. Állami támogatás nélkül, különféle alapokból kell havi 50.000 lejt előteremteni 103 gyermek ellátására és egyebekre. Nagy előnynek tekinti, hogy sikerült kitörni a magyarországi pályázatok „bűvköréből”, és már európai alapokra is pályáznak, sikerül egyéb forrásokat is lehívnia és menedzselnie. „Az én fizetésem kisebb, mint amennyit most tanárként keresnék. De sokkal szabadabb vagyok. Ez persze azt is jelenti, hogy többet dolgozom, de sohasem szerettem a kiszolgáltatottságot.”
Korábban visszautasította a politikai szerepvállalást, 2008 óta azonban tagja a Kolozs megyei tanácsnak. „Elvállaltam, de nincs ott a helyem. Nem az én köröm, én a civil szervezetek gondolkodásmódját, projektjeit képviselem. Befejezem, amit elvállaltam, de nem való ez nekem.”
Balázs-Bécsi Attila a sikerekről szinte mindig többes számban beszél. Nem feledkezik meg a tanítványairól, akik mára munkatársai lettek, vagy azokról, akik támogatták. Azt mondja, mindig félreállt, amikor látta, hogy kialakul a szakértői gárda, akik átvehetik a helyét. És belekezdett valami újabb programba. Március 15-én megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. “Ezt életpálya vége felé szokták átadni, mit akarnak, hogy nyugdíjba menjek?” – tréfált még a kitüntetéssel is.
„Egész életemben megtapasztaltam, hogy ha nagyon akarok valamit, sikerülni fog. Így volt ez az egyetemmel, a művelődési központtal, a saját házam megépítésével. Mindig azt mondták, nem is tudom, mibe vágok bele. Persze hogy nem tudtam – éppen ettől volt szép. De sikerült.”
Rácz Tímea
Transindex.ro

A történelmi Felvidék (Popély Gyula Felvidék 1914–1920 című kötetéről)
Popély Gyula történészprofesszor, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára az elmúlt években több könyvet írt a felvidéki magyarokról, elsősorban az oktatásügy helyzetéről. Most azonban a Felvidékkel kapcsolatban a legfontosabb kérdésről, e terület csehek általi megszállásáról és a megszállásért végzett cseh tevékenységről írta meg fenti című nagymonográfiáját. A 440 oldalas könyvet a Magyar Napló Kiadó adta ki 2010-ben, Rosonczy Ildikó szerkesztésében. 
A könyv jelentős eseménye a magyar történetírásnak: a két baloldali történelemfelfogással (kommunistával és neoliberálissal) szemben magyarérdekű mondanivalójú, szaktudományos módszerekkel megírt könyvet olvashatunk, amely kiküszöböli az említett baloldali felfogások történelmet leegyszerűsítő módszereit.
A szerző a történelmi Felvidék sorsát sokoldalúan mutatja be. Vonalvezetésében első helyen áll a cseh politikai elit Monarchia- illetve Magyarország-ellenes ténykedésének részletes leírása, de természetesen elemzi a budapesti kormányok (a Károlyi Mihály és Kun Béla nevével fémjelzett csoportok) tevékenységét. A könyv sokszínűségét mutatja, hogy a csehek által elfoglalt kárpátaljai ruszin népnek, valamint a felvidéki szász, lengyel etnikai csoportnak a sorsát is bemutatja, s részletesen elemzi a háború alatti és végi szlovák vezetők tevékenységét. A Magyarországon megjelenő könyvek között egyedülálló a nemzetközi szabadkőművesség Magyarország-elleni működésének bemutatása.
A cseh történelemről bizony keveset tudó magyar olvasók (kivéve a felvidéki magyarok) megtudhatják, hogy a Monarchiában élő cseh nép a gazdasági lehetőségek teljes gyakorlásában, s a politikai jogoknak is széles körű birtokában élt. Mégis, már a világháború előtt megkezdték nemzeti mozgalmukat, legalább két irányban: meg akarták valósítani a független cseh államot, ami részünkről érthető, valamint bensőséges kapcsolatokat kezdtek kialakítani a magyarországi szlovákokkal, abból a célból, hogy adott alkalommal, ha a történelem olyan lehetőséget hoz, elszakítsák ezt a területet, s létrehozzák az akkor még csak képzeletben élő Csehszlovákiát. S hogy bátran ábrándoztak, mutatja Karel Kramaønak, 1918 októberétől első miniszterelnöküknek 1922-ből származó visszaemlékezése korábbi céljaikra: „Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy Magyarországból csak Pest és vidéke maradna meg.” (Popély, 17. oldal.) S megindult részükről az a gátlástalan küzdelem, amelynek végén összeeszkábálták a Csehszlovák Köztársaságot, amelyről csak utólag (az 1990-es években) derült ki, hogy több ok miatt is életképtelen alakulat.
A harc módszereiről idézzük Popélyt: Masaryk „Már 1914 augusztusában (…) Hollandiába utazott és ott felvette a kapcsolatot a brit titkosszolgálattal (…) Masaryk – a bécsi Reichsrat tagja – tehát képviselői esküjét durván megszegve már 1914 augusztusában adatokat szolgáltatott az ellenségnek a Monarchia belső helyzetéről. Hazatérése után információiért Prágában felvehette az első megér-demelt honoráriumot. Október közepén a Prágába látogató Voskától minden lelki skrupulus nélkül átvett ezer amerikai dollárnak megfelelő értékű német márkát.” ([Popély, 18. oldal.] A szerző ezt az adatot egy 1998-ban Prágában megjelent cseh könyvből veszi, ami azt bizonyítja, hogy ismeri és beépíti munkájába a legfrissebb cseh szakirodalmat.) Részletek említése nélkül állapítjuk meg, hogy a későbbi Csehszlovákia mindegyik vezetője (Beneš külügyminiszter és Kramaø miniszterelnök) az angol, amerikai, orosz és francia titkosszolgálatoknak dolgoztak. Ez azt jelenti – s ez a recenzens megállapítása –, hogy furcsa nép és még furcsább állam az olyan, amelynek vezetői fölhasznált emberek. Igen, Popély könyve azt bizonyítja, hogy e cseh politikusokat az antantállamok vezetői pusztán fölhasználták a rettegett német birodalom és a Monarchia legyőzésére, s árulásuk fizetségeként kapták az államukat, persze nem a francia vagy orosz területekből, hanem a legyőzött és 1918 október végétől tehetségtelen, tehetetlen és koncepciótlan budapesti politikusok országából. Akkor ugyanis a budapesti vezetők (álnemzetiek, radikális szabadkőművesek és szociáldemokraták, később leninista kommunisták) semmivel sem voltak különbek a cseh vezetőknél, csak míg ezek csináltak maguknak egy országot, amazok elveszítették azt is, ami volt.
Popély elemzi a csehek által elterjesztett, Masarykkal kapcsolatos legendát, a humánus professzor meséjét. Kiderül, hogy Masaryk és emigráns társai a hosszú háborúért küzdöttek, abból a praktikus célból, hogy idő kell ahhoz, hogy meg tudják győzni az antantországok vezetőit Csehszlovákia létrehozásának fontosságáról. Ezért aztán mindent megtettek, hogy a központi hatalmak 1916. decemberi békejavaslatát utasítsák vissza az antant vezetői. Bizonyítható, hogy Masaryk és társai tevékenysége sok ember elpusztulását eredményezte, többek között a saját nemzetükből is.
A sok fontos megállapítás közül még egyet ki kell emelnünk, s ez a szabadkőművesség tevékenysége Magyarország szétdarabolása érdekében: „Az antantországokban – különösképpen Franciaországban – a hivatalos állampolitika irányvonalát egyre inkább a szabadkőművesség aknamunkája befolyásolta. A francia kormányokban már a háború kezdete óta meghatározó szerepe volt ennek a rejtelmes társaságnak. Nekik volt köszönhető például az is, hogy 1917 őszétől rohamosan növekedni kezdett Masaryk és Beneš presztízse a Szövetséges és Társult Hatalmak országaiban. A politikai agitáció utolérhetetlen zsonglőreinek számító két cseh politikus a franciákat azzal szédítette, hogy amennyiben szétverik az Osztrák–Magyar Monarchiát, ezzel »hozzájárulnak ama szent misszió teljesítéséhez, amit a Gondviselés bízott a forradalom népére, és előkészítik a ragyogó jövőt«. A hatalmas befolyással bíró, de láthatatlan szabadkőműves gépezet ily módon teljes fordulatszámmal beállt a cseh emigráció politikai törekvéseinek szolgálatába.” (Popély, 46. oldal.) A cseh független államra vonatkozó megállapításokat Popély a jelenleg Magyarországon radikális hagyományok alapján működő, ki tudja milyen módszerekkel dolgozó Martinovics szabadkőműves páholy vezetőjének 2002-ben Budapesten kiadott könyvéből idézi.
Popély Gyula könyve elemző és értékelő fejezetei közé tartozik a Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság elnevezésű, első magyarországi kommunista diktatúra vezetőinek reagálása a csehek területet elvevő szándékaira. Helyhiány miatt csak az egyik összegező megállapítását idézzük, ami előtt szinte könyvnyi fejezetekben végzi el a történelmi szakmai elemzést: „Lám, amikor Magyarország végre képes volt nemet mondani az antant parancsára, a békekonferencia máris kész volt az egyezkedésre, akár a tanácskormánnyal is. Vajon nem Károlyiéknak kellett volna következetesen védelmezni az ország és a nemzet érdekeit még 1918 novemberében, és nem hagyni odafejlődni az állapotokat, ahová azok 1919. március 21-re eljutottak? Károlyiék azonban képtelenek voltak – igaz, nem is akartak – erőt felmutatni az általuk istenített antant egyre képtelenebb utasítgatásaival szemben.”(Popély 291. oldal.) Érdekes – tesszük hozzá –, hogy míg a Károlyi-kormány vezetője adta/adatta ki a parancsot a haderő leszerelésére és állandó visszavonulására, éppen a szabadkőműves Jászi próbálja a keleti Svájc elméletével megőrizni az ország területi integritását 1918 november közepén, amikor az erdélyi románokkal tárgyal. Ő pedig nem ismerte föl, hogy mint Kossuth egykori Duna-konföderációs terve, úgy az ő keleti-Svájc elképzelése is (Erdély etnikai alapú kantonokra osztása az ország területi integitása megőrzése mellett) minden reális alapot nélkülöz a román hadsereg és nyugati szabadkőműves „testvérei” tevékenysége következtében.
A könyv utolsó negyvenoldalas fejezete az 1920. év párizsi eseményeivel, a trianoni diktátum megalkotásával és az Apponyi gróf vezette magyar küldöttség küzdelmével foglalkozik. Idézi még a francia sajtóban is megjelent cikkeket, melyek szerint a győztes francia kormány bizony nem volt lovagias Magyarországgal szemben. Ez a legenyhébb kifejezés, amit a hatalmi tébolyban és győzelmi mámorban szenvedő francia többségről el lehet mondani, ugyanis viselkedésüket a végeredmény, Magyarország területi megcsonkítása minősíti. Nem véletlen, hogy Popély a nagy előd, a történész Szekfű Gyula 1934-ben írt mondataival zárja munkáját, amelyek szerint a Trianon ellen egységes magyar nemzet legfontosabb célja a haza területi integritásának visszaállítása.
A recenzens reméli, hogy e könyvet észreveszik a Magyar Tudományos Akadémián is, amelynek történészrészlege mind erkölcsi, mind tudományos szempontból katasztrofális állapotban van. Popély Gyula könyvét pedig a következő évtizedekben a magyar olvasóközönség generációi fogják eligazító jelentőségű gondolatként és szakmunkaként olvasni.
(Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2010)
Raffay Ernő
irodalmiszemle.bici.sk

Román „szekrényajtók” vertek magyar gyerekeket!
Medgyes – Románok támadtak magyar iskolásokra Szászmedgyesen. A Szeben megyei településen húsvéti bál volt, az ott szórakozókat verték meg a támadók. A rendőrség megpróbálja mindezt elkenni.
10-12. osztályos magyar tanulókat ért támadás Szászmedgyesen. Húsvéthétfőn ünnepi bált szerveztek az ottani RMDSZ-székházban, ám a rendezvényt több román támadó zavarta meg. Az RMDSZ megyei és helyi vezetője feljelentést tett, de ennek nyomán sincs senki letartóztatásban. Sőt, a rendőrség megpróbálja eltussolni az ügyet.
Átruccantak randalírozni
A részletekről a tömörülés Szeben megyei elnöke, Balázs Béla Attila nyilatkozott portálunknak telefonon ma este. Mint elmondta, a bált az egyik ifjúsági szervezet, a MADISZ helyi képviselői szervezték. Hétfő este 8 óra után már javában tartott a rendezvény, amikor a támadók betörtek a helyszínre.
„A szomszédos házban szórakoztak addig a románok. Aztán átjöttek botrányt csinálni. Először ketten törtek rá a 20-30 fiatalra, bozgorozták, s nyomdafestéket nem tűrő szidalmakal illeték őket, majd a lányokba is belekötöttek. Rövid időn belül ütni is kezdték a diákokat, ököllel támadtak nekik. Amikor többszöri felszólítást kaptak, hogy távozzanak, még segítséget is hívtak. További négy társuk jött át a másik házból, így már hatan randalíroztak. Összetörték a berendezést, s két diáknak súlyosabb sérüléseket is okoztak. Egyikük később orvosszakértői leletet is kért, s ő is feljelentést akar tenni” – mondta Balázs Béla Attila, aki az RMDSZ nevében a helyszínen tett feljelentés egyik aláírója.
Hozzátette: annak a háznak a tulajdonosa is ott volt a támadók között, ahonnan a románok átmentek, s ez a férfi „nagy valószínűséggel ittas volt”. Az agresszorok közül kettő medgyesi illetőségű, de az áldozatok nem ismerik őket. A többi provokatőr (például Ploieşti-ről) vendégségben volt a szomszédos ház román tulajánál.
Rendőri részrehajlás
„A rendőrség vagy 20 perccel azután jött csak ki, hogy az egész támadásnak vége volt, s úgy viselkedtek, mintha 30 évvel ezelőtt lennénk, s a Milícia érkezett volna ki. A támadók ekkorra visszahúzódtak a saját házukba. A rendőrök kezdetben azzal érveltek, hogy mivel időközben már 22 óra elmúlt, nem háborgathatják őket a lakásban. Aztán mégis bementek, s a két medgyesi illetőségű huligánnal jegyzőkönyvet vettek fel. A további négy randalírozóval még ennyi sem történt. Senkit nem kísértek be, mindenki szabadlábon van. Eddig büntetést sem kaptak.
Aztán a rendőrök minket győzködtek, hogy hagyjuk az egészet és ne tüntessük fel etnikai színben a történteket. A rendfenntartók azt állították, szertintük csak pár lány miatt tört ki az összetűzés. Holott szó sincs ilyesmiről. Nyilvánvaló, hogy nemzetiségi volt az indíték, hiszen a magyarságukban sértegették a fiatalokat, mielőtt megverték őket, ráadásul egy magyar szervezet székházát dúlták fel” – ismertette a helyzetet érdeklődésünkre Balázs Béla Attila. Jelezte: „a gyerekekre támadók 30 év körüliek voltak, úgy tudom, egy biztonsági cég alkalmazottai, kétméteres szekrényajtókat kell elképzelni”.
A bulin résztvevő egyik diák így emlékszik vissza a támadásra: „Fél kilenc körül megjelent két zömök, idegen arc, aki fenyegetni kezdte a magyar diákokat. A székházban húsvéti party volt, és ebből verekedés lett. Közben megjelent még négy tag, aki szintén besegített a románoknak. A rendőrség fél tíz felé jelent meg, és tízkor a diákokat hazaengedték.”
Balázs Béla Attila egyébként nem tartja kizártnak, hogy a hatóságok végül teljesen elkenik az ügyet, a felelősségrevonás elmaradhat.
erdon.ma

"Az órái élményszámba mentek"
Nagyvárad – Isten szolgája dr. Bogdánffy Szilárd püspök az Egyházhoz való hűség vértanúja. Boldoggá avatását XVI. Benedek pápa hirdette ki és engedélyezte, a szertartás Nagyváradon lesz.
Az erdon.ro-nak nyilatkozó Pásztai Ottónak, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete vezetőjének az 1944/45–ös iskolaévben dr. Bogdánffy Szilárd az osztályfőnöke volt. Az elnök így emlékszik vissza az akkori időkre:
– A Premontrei Gimnáziumot előbb a németek, majd pedig az oroszok foglalták le tábori kórháznak, így bennünket az Orsolya Gimnázium fogadott be. Számunkra ismeretlen helyzetbe kerültünk, hiszen mindeddig nem ismertük a koedukált oktatást. Úgy a leányoknak, mint a fiúknak külön gimnáziumuk volt. Ráadásul pontosan a kamaszkor idejében voltunk, bizony nagyon idétlenek, félszegek, gátlásosak. Ennek a vegyes társaságnak lett osztályfőnöke Bogdánffy Szilárd. Én személy szerint nagyon örültem, mert a nálam négy évvel idősebb unokabátyámtól, akinek a Gojdu Líceum magyar tagozatán, majd a Szent László Gimnáziumban tanára volt, nagyon sok szépet és jót hallottam róla. Megjelenésre nézve derék ember, olyan 185 cm körüli, jókötésű, szemüveges, mosolygós arcú volt. Nagyon hamar megbarátkozott az osztállyal, segített feloldani a bennünk lévő feszültségeket, gátlásokat. Mi kimondottan büszkék voltunk arra, hogy egy olyan osztályfőnökünk van, aki kilenc nyelvet beszélt és több, mint tizenkét tantárgyat is tanított addigi különböző oktatási tevékenységei során. A hittan, a magyar, a latin mellett matematikát, történelmet, franciát és lélektant is kiválóan adott elő.
Végtelenül tiszteltük tudásáért, kitűnő pedagógusi érzékéért. Sohasem emelte fel a hangját, de erre nem is volt szüksége. Óráin mindenki nagyon figyelt, s úgy éreztük minden egyes alkalommal, hogy ma többek lettünk, mert olyat tanultunk, aminek mindig hasznát vehetjük. Az osztályfőnöki órái élményszámba mentek, mert megosztotta velünk diákkori élményeit, a sikerhez vezető utat, a balsikereket, a csínytevéseiket, az olvasás végtelen szeretetét, a jellemnevelés buktatóit, a természet iránti végtelen szeretetét, a sportolás hasznosságát, a kisebbségi sorsban lévő ifjúságunk helytállásának szükségességét. Mesélt a cserkészetről, a Mária Kongregációról, a Szív-gárdáról. Előrevetítette, hogy nehéz idők várnak mindannyiunkra, és azt tanácsolta, hogy próbálja mindenki megőrizni a becsületét, emberségét. Mi pedig ittuk a szavait.
Fi-fi bácsi
Az osztályunk átlagon felüli, jó eredményeket mutatott fel, hiszen a tanulmányi átlaga 8,40 feletti volt. Tankönyveink nem voltak, mindent jegyezni kellett. Volt egy kémia tanárunk, aki igen gyorsan, és türelmetlenül adott elő. Bizony ez az alapok elsajátítására sehogyan sem volt alkalmas. Egyszerűen az osztály 85 százaléka semmit sem értett abból, amit hallott. Ha megkérdeztünk nagy félénken valamit, három kapkodó mondattal elintézte, s mi továbbra is tanácstalanok maradtunk. Ez természetesen a kapott osztályzatainkban is kirívóan jelentkezett. A félévi bizonyítvány osztás előtt kb. 2–3 héttel az osztályfőnök urunk – akit már akkor mi Fi-fi bácsinak becéztünk- leült a kémia tanár úrral beszélgetni, s érdeklődött: Miben látja a problémát, hogy az osztály ennyire gyengén áll kémiából? Ő azt felelte: nem figyelünk, nem eléggé érdekel bennünket a kémia, hiányosak, rosszak a jegyzeteink. Mire Fi-fi bácsi megkérte, engedje meg, hogy egy hónapig ő tartsa nekünk a kémiát. Először megsértődött a tanár úr, kicsit gúnyosan visszakérdezte: az osztályfőnök úr úgy gondolja, hogy ő mindenhez ért? Mire ő szerényen azt válaszolta: természetesen nem, de úgy gondolja mindent az alapoknál kell elkezdeni, csak ezután van mire építeni. S ezalatt a hónap alatt valóban elsajátítottuk a szükséges alapismereteket, s ha nem is látványosan, de elfogadhatóan birkóztunk meg a kémiával. Nyilvánvaló, hogy azok, akik megszenvedték a helytelen pedagógiát, a későbbiekben sem szimpatizáltak ezzel a tantárggyal…
Az év végén készítettünk egy csoport képet – melyet mindenki féltve őriz –, s ragaszkodó szeretettel vettünk búcsút kedves, nagyrabecsült osztályfőnök urunktól, akit a későbbiekben Szatmárra helyeztek.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ma

Nem múlik Köröstárkány nagypéntekje…
Bihar megye – Nagypénteken ismét csak a falu egy része emlékezett meg Köröstárkányban arról a 91 civil áldozatról, kiket 1919. április 19–én gyilkoltak meg az előretörő román félkatonai alakulat tagjai
Kellemes tavaszi idő köszöntött Köröstárkányra az idei nagypénteken, de a napfény még megcsillant a közeli Bihari havasok csúcsainak hósapkáján. Közel sem ilyen kellemes az a tragikus falutörténeti nap, amelyre 1990 óta több–kevesebb bátorsággal emlékeznek nyílvánosan a helyiek: a Székely Hadosztály visszavonulása nyomán előretörő román félkatonai alakulat tagjai 91 férfit, nőt és gyereket mészároltak le a falu központjában 1919 nagypéntekén. Az istentiszteleten Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hirdetett igét, egyebek mellett arról szólva, hogy egyre biztonságosabb világot akarunk magunknak, miközben éppen az egyre tökéletesebb biztonsági rendszerektől rettegünk, és nem vesszük észre a valódit, a hit biztonságát. Mintegy biztatásként hozzátette: a kereszthalál a talpraállásra, az újrakezdésre is lehetőséget ad.
Sokan hazamentek
A prédikációért Szakács Zoltán helyi lelkész mondott köszönetet, majd elhangzott Mécs László Vadócba rózsát oltok című verse. A templomozás után az ünneplő/gyászoló feketébe öltözött hívek közül – akárcsak tavaly – sokan meg sem álltak az istenháza mellett lévő,1999 augusztusában felavatott emlékműnél, hanem tovább siettek, mintegy demonstrálva: a Belényesi medence falvában továbbra is békétlenség van. Az utca gépjárműforgalmát két rendőrnő vigyázta, és intette lassúbb haladásra a szinte hihetetlen számú közlekedőt. Ennek ellenére a motorok zaja többször fölé kerekedett a szónokokénak, kiknek sorába most – egészségi okból – nem volt ott Csapó József egykori szenátor, az emlékmű védnöke. Csűry István megállapította, hogy sajnos „a mi generációnk” még nem az, akiknek életében „rendbe kerülnek a dolgok”.
Nem haragudhatunk elődeinkre
Gábor Ferenc, az emlékműállítás, és az évenkénti megemlékezés szervezője így fogalmazott: szégyenkezem azok helyett, akik pár lépésről nem jönnek el egy évben egyszer fejet hajtani azok előtt, akik megteremtették Tárkány jólétét. Aktuláis viszálykodásra utalva hozzátette: szorongathatjuk egymás nyakát, de nem haragudhatunk elődeinkre, miközben unokáink jussát elherdáljuk. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke szerint Tárkány sorsa jól szemlélteti az összmagyarság XX. századi sorsát, ezért nem volt véletlen, hogy a 2004. december 5.–i népszavazás ötödik évfordulóján szervetett, elmúlt decemberi budapesti gyűlésen Gábor Ferenc is beszédet mondhatott. Az elnök összefogásra, és a Tárkány nevű Kárpát medencei települések szövetségében rejlő lehetőségek kihasználására buzdította a helyieket.
Pártpolitikától mentesen
A megemlékezés idén mentes volt a pártpolitikától, ami abban is megnyilvánult, hogy nem koszorúztak sem az RMDSZ, sem az MPP képviselői, akik egyébként sem voltak jelen. Fejet hajtottak viszont Patrubány Miklós és két budapesti magánember mellett a KREK, a Polgármesteri Hivatal, a helyi, a várasfenesi és a kisnyégerfalvi református egyházközség, a helyi iskola, a Pro Tharkan illetve a Fiatalokért és Oktatásért Egyesület, továbbá a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna liceum képviselői, fiatalok Wass Albert–verseket szavaltak. A koszorúzás utáni egy perces néma emlékezést a harang zúgása kísérte, majd a Himnusz és a Székelyhimnusz éneklése után Szakács Zoltán áldásával ért véget az idei ünnepség.
erdon.ma

Az MPP volt és jelenlegi tisztségviselőinek nyílt levele Szász Jenőhöz
Tisztelt Szász Jenő alapító elnök úr!
A Magyar Polgári Párt alapító elnöke által 2009. március 14-re Gyergyószentmiklósra összehívott gyűlés megszavazott egy új alapszabályzat-tervezetet (és programot) az MPP számára. A törvény értelmében ez az alapszabály-tervezet és elfogadásának iratai ellenőrzés végett benyújtásra kerültek a bukaresti törvényszékre. A bíró csak egy év elteltével hozott döntést, a következőképpen: az alapszabály-tervezetet nem fogadta el, és visszautasította annak bejegyzését. A döntés indoklását viszont a mai napig nem közölték.
A bírósági döntés azt jelenti, hogy továbbra is a bejegyzéskor elfogadott alapszabályzat érvényes. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi pártnak ma nincs Elnöksége, hiszen az alapító alelnökök az elmúlt időszakban egy kivétellel mind lemondtak.
Jelen helyzetben – a pontos bírósági döntés és indoklás ismeretének hiányában – elhamarkodottnak és súlyos felelőtlenségnek tartjuk az Országos Tanács megtartását április 10-én. Sem az alapszabályzat módosítása, sem az igencsak szükséges tisztújítás nincs megfelelően előkészítve. A megyei elnökök jelenleg az egyetlen legitim testület, mellyel közösen illett volna előkészíteni a párt megújulását is jelentő új Országos Tanácsot.
A jelen helyzet több mint zavaros, és félő, hogy az előkészítetlen szombati tanácskozás újabb jogvitát eredményez a párton belül. Mire e sietség, holott annak idején elnök úr még a megyei elnökök közös levele nyomán sem volt hajlandó összehívni az Országos Tanácsot? Ráadásul a jelenleg zajló háttéregyeztetések és a küldötti minőséggel nem rendelkezők újbóli összehívása kísértetiesen ismétli a tavalyi, botrányosra sikeredett Országos Tanács hibáit.
A kihirdetett bírósági döntésnek politikai következményei vannak és lesznek. Az MPP nem halad jó úton, és ezért a mindenkori elnök a leginkább felelősségre vonható. Jelen helyzetben sokan tudjuk, mi lenne a megfelelő lépés Ön részéről, mint ahogy azt Ön is nagyon jól tudja. A hasonló ballépéseknek és hibáknak, amelyeket Ön elkövetett az MPP nevében és annak képviseletében, máshol súlyos következményekkel járnak, melyeket legtöbb esetben önként vállalnak az érintettek.
Jelen levelünkkel arra kérjük az alapító elnök urat, hogy halassza el az Országos Tanács összehívását egy olyan időpontra, amikorra a bíróság indoklása is ismertté válik, és sikerül ennek értelmében megfelelőképpen előkészíteni az alapszabályzat-módosításokat, valamint a tisztújítást.
A bírósági döntés ismeretében szinte azonnal meghirdetett Országos Tanács elhamarkodott lépés volt. Az elnök úr újból saját csapdájába esik, amennyiben nem hallgat tanácsunkra, és a józan érvek ellenére megtartja szombaton az Országos Tanácsot. Kijelentjük, hogy ebben az esetben az ott bekövetkező események miatt kizárólag az alapító elnök tartozik felelősséggel, mind a párt tisztségviselői, mind pedig az egyszerű, de annál elhivatottabb és jó szándékú párttagok előtt.
Kérjük, vegye fontolóra fent megfogalmazottakat, és a párt érdekében felelős döntést hozzon!
Erdély-szerte, 2010. április 7.
Aláírók:
Bárdos Csaba, a tordaszentlászlói MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye
Borbély Zsolt Attila, MPP-tag, Arad megye
Bujdosó Albert Zsolt, az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökségi tagja
Csomortányi István, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye
Fekete Réka Mónika, OT-küldött, Maros megye
Ferencz Csaba, az MPP sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselőinek frakcióvezető-helyettese, Háromszék
Fetco Mihály, a székelyhídi MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye
Gazda Zoltán, az MPP Háromszéki szervezetének alelnöke
Gergely Balázs, volt OT-küldött és a kolozsvári MPP volt elnöke, Kolozs megye
Juhász Péter, OT-küldött, Kolozs megye
Kali István, volt OT-küldött és a marosvásárhelyi MPP volt alelnöke
Kavinszki András, nagyváradi MPP-elnökségi tag, OT-küldött, Bihar megye
Kiss Zoltán, az MPP Bihar megyei alelnöke, OT-küldött
Kosztin Emese, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött
Kosztin Juliánna, OT-küldött, Bihar megye
Lengyel György, az MPP Bihar megyei elnöke
Makkay József, OT-küldött, Kolozs megye
Mangel Imre, a bályoki MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye
Márton Zoltán, OT-küldött, Maros megye
Nagy István, OT-küldött, Arad megye
dr. Nemes Tibor, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő
Orbán Mihály, lemondott alapító alelnök, Bihar megye
Pethő István, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő
Tótszegi András, a mérai MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye
Tőkés András, a Maros megyei MPP volt elnöke, volt országos alelnök
Török László, az érmihályfalvai MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye
Sándor Krisztina, a Kolozs megyei MPP alelnöke, OT-küldött
Szabó Gyöngyi, OT-küldött, Bihar megye, a székelyhídi MPP elnökségi tagja
Walner András, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött
Zatykó Gyula, a nagyváradi MPP elnöke, OT-küldött
Erdély.ma

Ígérd meg és ne add meg
2008 májusában az ország több tucat pedagógusa érezhette az elégtételt: az illetékes szervek találtak egy módot rendkívüli eredményeket elért tanerők munkájának elismerésére. Pályázat útján elnyerhették az akkor harmadik éve alapított Gheorghe Lazar kitüntetés valamelyik fokozatát. Az oklevelek és a velük járó pénzjutalom ünnepélyes átadására 2008 decemberében került sor az ország minden megyéjében és Maros megye minden helységében. Csak Marosvásárhely polgármesteri hivatala nem osztotta ki a kitüntetéseket.
A város tanintézményeinek kitüntetésére javasolt tanerők csalódással vették tudomásul a méltánytalan megkülönböztetést. A diszkrimináció indoklása: nincs pénz. Ígéretet kaptak azonban, hogy az új pénzügyi évben a municípium polgármesteri hivatala is eleget tett kötelezettségének. És a pedagógusok türelmesen vártak. Közben nagy csinnadrattával lezajlottak a városnapok, sok kitüntetéssel, díszpolgár-avatással és minden egyébbel. Arra volt pénz, mint sok másra is.
2009 júniusában a városi tanácsban a kormánypárt színeit képviselő főtanfelügyelő megígérte, hogy a tanácsülésen szóvá teszi a tanerőket ért jogtalanságot.
Új remény, újabb csalódás!
A szeptemberi évnyitó sem bizonyult jó alkalomnak az igazságtalanság helyrehozására.
Októberben a Népújság új reményt csillantott fel a pedagógusokban. A polgármesteri hivatal főkönyvelője ígéretet tett, hogy év végéig kiutalják a kitüntetések fedezésére szükséges pénzt.
És eltelt a 2009-es év.
A polgármesteri hivatal és környéke fényárban úszva, a duhajkodást, petárdázást kedvelők számára szervezett utcai szilveszterezéssel ment elébe az új évnek. Arra is futotta a pénzalapokból. A tanerők? Kaptak újabb ígéretet az újságíró révén februárra, a kihallgatáson pedig későbbre: majd, ha befolynak az első negyedévi adók. Közben sok víz és villamos energia fogyasztásával működtették a Színház téri tenyérnyi jégpályát, városatyánk mindenki számára jól látható gondoskodásának a jelét.
És volt nőnapozás is. Sőt! Polgármesterünk már újabb városnapok, a nyugdíjasok számára pedig szilveszteri mulatság megszervezésén fáradozik. Hogy a kitüntetésre javasolt tanerők között több olyan nyugdíjas is van, aki megszakítás nélkül 45-47 évet igazi hivatástudattal, teljes odaadással oktatta-nevelte nemzedékek sorát, eszébe sem jut. Pedig tették ezt nemcsak a pénzért, hanem, mert nem volt utánpótlás bizonyos szakokon, vagy egyszerűen szükség volt tapasztalatukra, lelkiismeretes példájukra. Arra sem gondolnak az illetékesek, hogy a nyugdíjasok számára nincs több pályázási lehetőség, de az elismerés motiváló jellegét sem tartják fontosnak.
Számtalan intézmény ebédjeggyel, ünnepek közeledtével disznó- és báránypénznek nevezett jutalommal növeli alkalmazottai munkakedvét. A pedagógusoknak ilyesmiben sem volt részük soha.
Az első évnegyed is véget ért, az adók jelentős hányadát beszedte a polgármesteri hivatal. Egy újabb alkalom lehetne május elseje, hogy érvényesítse végre a méltányosság, igazságosság elvét, teljesítse oly régen halogatott ígéretét, és bebizonyítsa, hogy a többi önkormányzathoz hasonlóan képes megbecsülni a pedagógustársadalom legjavát és a címben szereplő közmondás nem vált a hivatal felső vezetésének irányelvévé.
Sipos Anna, Marosvásárhely
Népújság (Marosvásárhely)

Színház Érmihályfalván
Nagyvárad – A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata április 21-én, szerdán 19 órától mutatja be Érmihályfalván a Hej, páva, hej páva című előadását. Jegyek elővételben a kultúrházban és a könyvtárban kaphatóak, diákoknak és nyugdíjasoknak 8, felnőtteknek 10 lejért.
erdon.ro

Szórványtábor Gyergyóban
Elkezdődött tegnap a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központban a tavaszi vakációban immár hagyományosan megszervezett diáktábor. Az április 6-a és 11-e közt zajló cseretábort harmadik alkalommal szervezik meg Hargita, Beszterce-Naszód és Hajdú-Bihar megyei diákok számára.
Hargita és Beszterce-Naszód megye között tavaly együttműködési megállapodás született, amely hangsúlyozza a Székelyföld és a szórványrégiók közötti együttműködés fontosságát. Ezt az együttműködést erősítik azok a tizenévesek, akik Beszterce-Naszód megyéből vendégként érkeznek Gyergyószárhegyre. A régiók közötti együttműködés jegyében társaik azok a hajdúsági kamaszok, akik Magyarországról látogatnak Hargita megyébe.
A résztvevők ismertetik szűkebb pátriájukat és ugyanakkor megismerhetik társaik otthonát. Bemutatásra kerül Beszterce, Bethlen, Somkerék, Sajóudvarhely, Sajósárvár, Tacs, Óradna történelmét. Lehetőség nyílik a harinai evangélikus templom, a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, a Csíkszeredai Múzeum megtekintésére is.
A kezdeményezés részeként a székelyföldi és a magyarországi diákok könyveket, valamint magyar ifjúsági és rajzfilmeket adományoznak a Beszterce környékén élő gyerekeknek. A könyvadományokat gyarapította a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, Gyergyóalfalu és Gyergyószárhegy önkormányzata, valamint a Pallas-Akadémia Könyvkiadó is. Az így összegyűlt könyveket és adományokat a besztercei református egyház juttatja el a Beszterce környékén élő magyar gyerekekhez.
Inczefi Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés László levele az MPP tisztségviselőihez és önkormányzati képviselőihez
NY Í L T L E V É L
a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselői, önkormányzati képviselői részére
A Párt alapító elnökének újabb ámokfutása késztet ismételt megszólalásra: menteni, ami még menthető.
A Magyar Polgári Pártot (MPP) a választás szabadságának jogos igénye hívta életre egy olyan politikai-társadalmi környezetben, amelyben ezt a politikai képviselet monopóliumát birtokló és azzal folyamatosan visszaélő RMDSZ-es csoport ellehetetlenítette.
Az elvek és értékek, valamint az azokat felvállaló és cselekvéseikben megjelenítő személyek versenye a magyar politikai képviselet eredményességét hivatott szolgálni. A választás szabadságát biztosítani hivatott többpártrendszer tehát nem maga a megoldás nemzeti közösségünk számbeli kisebbségi létéből fakadó gondjainak orvoslására, hanem felelős politikusok kezében csupán eszköz a hatékonyabb közösségi érdek- és jogérvényesítésre. Ugyanez az „eszköz” azonban felelőtlen pártpolitikusok kezében nem egyszer silány hatalmi eszközzé válik, személyes érdekeik és ambícióik kielégítésére.
A MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából.
Nem kívánom az alapító elnök által elkövetett baklövések, a párt belső szabályait sorozatosan áthágó döntések és a polgári-nemzeti tábor különböző csoportosulásai közötti véleménykülönbségek elmélyítését eredményező ballépések hosszúra nyúló lajstromát összeállítani. Még csak arra, a Párt önkormányzati tisztségviselőinek címzett, meghívónak álcázott, szánalmas politikai manifesztumra sem kívánok érdemben reflektálni, amelyben az alapító elnök a bolsevik gyakorlatra jellemző ellenségkép felmutatásával próbálja elterelni a figyelmet saját pártvezetői inkompetenciájáról.
Szász Jenő szerint „jogvitáknak álcázott politikai vita” zajlik a Párt függetlenségének feladásáról, akik pedig a döntések törvényességét kérik számon, azok nem mások, mint RMDSZ-, újabban pedig Tőkés-ügynökök. Lelke rajta, hogyha botor módon immár legfőképpen bennem és az általam vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban véli felfedezni a pártépítés és a kibontakozás legfőbb akadályát.
Ezen levelem nem is a politikailag és erkölcsileg egyaránt bukott elnökhöz és kritikátlan követőihez, hanem sokkal inkább a kevésbé hangos, a Párt ügyét és ennek „ódiumát”, a szervezeti és önkormányzati munkával járó állandó ütközéseket nyilvánosan felvállaló tagokhoz szól. Hozzátok, akik a Pártban nem csupán személyes érvényesülési lehetőséget, hanem elsősorban a nemzetpolitika érvényesítésének áldott keretét látjátok. Mert a MPP elbukása alapító elnökének akarnoksága miatt a ti és a mi közös kudarcunk, azoké, akik az erdélyi magyar autonómia ügyét, a választás szabadságát és a demokráciát egyformán szükségesnek és fontosnak tartjuk. Márpedig egy olyan előkészítetlen Országos Tanács megtartása, amelynek célja nem az igazságszolgáltatás által megállapított szabálytalanságok kijavítása, hanem csupán szerecsenmosdatás, felelősségáthárítás és az alapító elnök bebetonozása, minden bizonnyal további helyrehozhatatlan károkat fog okozni, és közös dolgaink, a nemzeti tábor sorainak rendezését hosszú időre ellehetetleníti.
Ennek a közös felelősségnek a tudatában kérlek titeket, fontoljátok meg a mondottakat, és a legnagyobb jóhiszeműséggel se vállaljatok részt voluntarista elnökötök további ámokfutásában. Engedjétek meg javasolnom: csak akkor vágjatok bele az újabb, immár szabályosan összehívott és megtartott Országos Tanács megszervezésébe, amikor a legfontosabb kérdésekre – nem utolsó sorban a megmagyarázhatatlan december elsejei Cotroceni-i látogatásra – előzetesen megnyugtató választ találtok. Ebben az esetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testületi támogatására és stratégiai partnerségére is számíthattok. Több mint vétek: hiba volna nemzeti politikai táborunkat végképp kettészakítani.
Bölcs döntésetekben reménykedve, testvéri szeretettel küldöm jókívánságaimat:
Brüsszel, 2010. április 7.
Tőkés László
az EMNT elnöke,
EP-képviselő
Erdély.ma

Nem etnikai indíték a bozgorozás?
Cáfolja a Szeben megyei rendőr-főkapitányság, hogy román fiatalok egy csoportja etnikai vagy politikai okokból bántalmaztak szászmedgyesi magyar középiskolásokat. Mint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, a tizenegy százalékban magyarok lakta város (Medgyesen a közösség lélekszáma 6500 fő) RMDSZ-székházában húsvét hétfőjén rendezett összejövetelre két román férfi is „bekérezkedett”, majd az elutasító válasz miatt hatodmagukkal visszatértek, és több diákot agyba-főbe vertek, az épületben pedig törtek-zúztak.
A diákok közül ketten orvosi ellátásra szorultak, egyikük hat-hét napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Luciana Balteş, a megyei rendőrség szóvivője tegnap lapunknak annak ellenére tagadta az etnikai indítékot, hogy a támadók nemzetiségük miatt gyalázták, bozgornak (hazátlan – szerk. megj.) nevezték a magyar fiatalokat.
A rendőrfelügyelőtől megtudtuk, a medgyesi kapitányságon két bántalmazott tett feljelentést testi sértés és egyéb erőszakos bűncselekmény miatt, panaszukban azonban nem tesznek említést a „bozgorozásról”. „Eddigi információink szerint a két csoport közötti összetűzés kiváltó oka az alkoholfogyasztás volt, a spontán verekedés pedig azután alakult ki, hogy az RMDSZ székházában tartózkodó fiatalok nem engedték be összejövetelükre a hat támadót” – nyilatkozta a Krónikának a rendőrségi szóvivő, aki arra a kérdésünkre már nem tudott válaszolni, hogy az agresszorokhoz hasonlóan a magyar fiatalok is fogyasztottak-e alkoholt.
Luciana Balteş elmondta, a nyomozó hatóság összesen három bűnvádi dossziét nyitott az ügyben, és a törvényszéki orvostani intézet által a bántalmazott diákokról vett látlelet eredménye alapján dönt a támadók elleni eljárás jogi besorolásáról. A harmadik nyomozati anyag egyébként annak tulajdonítható, hogy az incidens ügyében magánterület megsértése miatt feljelentést tett Balázs Béla Attila, az RMDSZ Szeben megyei, valamint Orosz Csaba, a szövetség medgyesi elnöke is. A fiatalok húsvéti rendezvényének otthont adó épület ugyanis Magyar Közösségi Házként működik, egyúttal ott székel a megyei és városi RMDSZ-szervezet, valamint az EMKE területi szervezete is.
„Legyünk komolyak, és a rendőrség állítása ellenére ne nevezzük a történteket kocsmajelenetnek, hiszen a 16-17 éves magyar diákok esetében szó sem volt alkoholozásról. Itt nem ittas emberek összetűzéséről, hanem nyilvánvaló etnikai támadásról van szó, és a hat román kötekedő a magyar közösség ellen lépett fel” – nyilatkozta lapunknak Balázs Béla Attila, aki szerint az etnikai indítékot egyértelműen alátámasztja a magyar fiatalok anyázása, „bozgorozása”.
A Szeben megyei RMDSZ-elnök bízik abban, hogy a feljelentések alapján a rendőrség megteszi kötelességét, és példásan megbünteti a támadókat, hogy hasonló agresszióra többé ne kerüljön sor sem a városban, sem a megye más településein. „Ehhez hasonló támadásra nem volt még példa Szeben megyében, hiszen olyan multikulturális közegben élünk, ahol nincs helyük a különböző nemzetiségek közötti összetűzéseknek” – jelentette ki kérdésünkre Balázs Béla Attila. A megyei rendőr-főkapitányság szóvivője egyébként lapunknak elmondta, a medgyesi nyomozóknak sikerült azonosítaniuk mind a hat, a magyar fiatalokat bántalmazó támadót.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Folytatódik a belháború
Egyre valószínűbb, hogy nem lesz kihívója Szász Jenő elnöknek a Magyar Polgári Párt szombati kongresszusán, az alakulat belső ellenzéke ugyanis nem állít ellenjelöltet az MPP vezetőjével szemben. A párt jelenlegi vezetőségével hosszú ideje konfliktusban álló tisztségviselők, illetve egyszerű tagok csoportja tegnap levélben szólította fel Szász Jenőt: halassza el az április 11-ére Gyergyószentmiklósra összehívott Országos Tanács (OT) ülését, mivel a bukaresti törvényszék még nem indokolta meg, pontosan miért nyilvánította törvénytelennek az egy évvel ezelőtti kongresszuson megszavazott alapszabályt.
Gergely Balázs, az MPP kolozsvári szervezetének a tavalyi kongresszus után lemondott elnöke a Krónikának elmondta: a belső ellenzékhez tartozó kongresszusi küldöttek részt sem vesznek az OT hét végi ülésén, mivel szabálytalannak tartják azt, így szerinte Szász Jenőnek csak akkor lesz ellenfele, ha „generál magának”.
A lapzártánkig 30 polgári párti által aláírt levél címzettje Szász Jenő, mint a párt alapító elnöke. Az aláírók azért hangsúlyozzák az alapító kifejezést, mivel állításuk szerint azáltal, hogy a bukaresti törvényszék nem fogadta el az egy évvel ezelőtti alapszabály-módosítást, továbbra is a bejegyzéskor elfogadott alapszabály érvényes. Ez pedig szerintük azt is jelenti, hogy a pártnak jelenleg nincs elnöksége, hiszen az alapító alelnökök az elmúlt időszakban egy kivétellel mind lemondtak.
Az aláírók azért kérik Szásztól a küldöttgyűlés összehívásának elhalasztását egy későbbi időpontra, mert még meg sem érkezett a törvényszéki indoklás, így nem lehet tudni, hogy konkrétan mit kifogásol az igazságügyi szerv. Ugyanakkor szerintük elhamarkodott ilyen rövid idővel a döntés után összehívni az OT-t, mivel sem az alapszabály módosítása, sem az igencsak szükséges tisztújítás nincs megfelelően előkészítve.
„A jelen helyzet több mint zavaros, és félő, hogy az előkészítetlen szombati tanácskozás újabb jogvitát eredményez a párton belül. Mire e sietség, holott annak idején az elnök úr még a megyei elnökök közös levele nyomán sem volt hajlandó összehívni az OT-t? Ráadásul a jelenleg zajló háttéregyeztetések és a küldötti minőséggel nem rendelkezők újbóli összehívása kísértetiesen ismétli a tavalyi, botrányosra sikeredett OT hibáit” – fogalmaznak a belső ellenzék képviselői, akik szerint az MPP nem halad jó úton, és ezért a mindenkori elnök a „leginkább felelősségre vonható”.
„Jelen helyzetben sokan tudjuk, mi lenne a megfelelő lépés az Ön részéről, mint ahogy azt Ön is nagyon jól tudja. A hasonló ballépések és hibák, amelyeket Ön elkövetett az MPP nevében és annak képviseletében, máshol súlyos következményekkel járnak, melyeket legtöbb esetben önként vállalnak az érintettek” – teszik hozzá.
Eközben Tőkés András, az MPP lemondott országos alelnöke is nyílt levélben fordult Szász Jenőhöz, annak apropóján, hogy a pártelnök ismét meghívta az OT-re a párt önkormányzati képviselőit, márpedig egyebek mellett épp emiatt robbant ki a tavalyi botrány is. „Nem akar nem elsöprő győzelmet aratni az elnökválasztáson, és újból meghívja hangulatgyárnak az önkormányzatiakat.
Több lesz a meghívott, mint a döntéshozó ezen az előkészítetlen, alapszabálynak nem megfelelően összehívott, nagyon rövid OT-ülésen” – állapította meg Tőkés András. Ugyanakkor a Krónika információi szerint a leköszönt tisztségviselők, azaz a belső ellenzék, olyan meghívót kaptak a hét végi gyergyói eseményre, amelyben a megrovás lehetőségét is kilátásba helyezték.
Az Antal Árpád, az MPP jogtanácsosa által szignált levélben egyebek mellett az áll, hogy az érintettek sorozatosan megszegték és áthágták párttagsági kötelezettségeiket, Gyergyóban pedig majd lehetőséget kapnak arra, hogy az alakulat legfelsőbb döntéshozó szerve előtt megvédjék álláspontjukat. Eközben a napokban lemondott az MPP-ben betöltött valamennyi tisztségéről a szervezet marosvásárhelyi alelnöke, Kali István.
Lapunknak elmondta, elvárta volna, hogy a törvényszéki ítélet után Szász belássa, hogy tévedett. Ugyanakkor – tette hozzá – az MPP berkeiben többször is felelősségre vonták amiatt, hogy egyben az EMNT Maros megyei vezetője is, s azt is kérték tőle, hogy valljon színt, mondja meg, melyik oldalon áll.
Krónika (Kolozsvár)

Ünnep a Művészeti Egyetemen
64 éves fennállását ünnepli ma a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Évek óta minden április 9-én jogelődje, a kolozsvári Zene- és Színművészeti Konzervatórium megalapítására emlékezik a marosvásárhelyi művészképző. Az idei Egyetem Napját egy évforduló teszi különlegessé: száz éve született Kovács György, a Székely Színház egyik jelentős alapító színésze, az egyetem legendás tanára. Az ő emlékét kívánja megőrizni az az emlékplakett, Makkai István munkája, amelyet ma délelőtt avatnak fel az egyetem udvarán. 11 órától a zenepedagógia szakos diákok dzsessz- és operettkoncertje előzi meg a plakett leleplezését, ezt követően, 11.30-tól az egyetem kiadójánál megjelent legfrissebb tanulmányok, színház- és bábszínház-tudományi könyvek bemutatására kerül sor a Stúdió Színház előcsarnokában. 12.30 órakor kezdődik az egyetem szenátusának ünnepi tanácskozása, melynek keretében átadják a díszdoktori címeket. Az esemény színvonalát a zenepedagógia szakos diákok koncertje (műsoron: J. Plegel és Rugero Leoncavallo művei), illetve Molnár Tünde, Strausz Imre István, Benedek Tibor, Ila Gábor, Kis Annamária orgonakoncertje emeli.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)