Kányádi versek versenye
Szatmárnémeti – A verseny országos döntőjét május 8-9–én a Szilágy megyei Varsolcon tartják, ahol megyénket a két kategória első helyezettjei képviselik.
Péntek délután immár második alkalommal tartották meg a Kányádi Sándorversmondó versenyt, melyen I–IV. osztályos diákok vettek részt. A szavalóverseny megyei döntőjének a szatmárnémeti Bălcescu–Petőfi Általános Iskola adott helyet. A diákok két kategóriában mérkőztek meg: 23 I. és II. osztályos, valamint 19 III. és IV. osztályos diák vett részt a megmérettetésen. A gyermekek szavalatait zsűri értékelte, melynek elnöke Miclăuş Judit, az elemi oktatásért felelős szaktanfelügyelő volt. Az I–II. osztályosok előadását Schuller Elza magyartanár, Krányák Jusztinatanítónő, valamint Török Enikő tanítónő zsűrizte, a III–IV. osztályosok versenyében pedig Mihalca Orsolya magyartanár, Belluska Éva tanítónő, valamint Suhó Zoltán tanító döntötte el a sorrendet.
Forrás: erdon.ro

Együttműködés a fenntartható fejlődésért – Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos, az egész Kárpát-medencét érintő kérdésekben az együttműködés erősítése az egyik legfontosabb tennivaló – közölte Szili Katalin, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) két – az oktatási és a gazdasági – albizottságának összevont ülésén Gödöllőn csütörtökön.
A fórum elnöke elmondta, hogy a Kárpát-medence egy olyan nagy, természetes gazdasági egység, amelyen belül szükség van a társadalom egészét érintő kérdéseket, – a gazdaságot, a kultúrát, a szociális szférát és ökológiát – egymással összefüggő feladatsornak tekinteni és ebben az összhang megteremtésére törekedni. E feladat megoldásában a fórum 90 tagja az egyes országok – Magyarország, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Szerbia – parlamenti képviselőjeként, illetve Ukrajna és Horvátország esetében más szinteken munkálkodik a közösen meghatározott koncepció érvényre jutásáért – tette hozzá. A fenntartható fejlődés érdekében főként olyan, a határokon átnyúló témákban indokolt a közös stratégia kidolgozása, mint az agrárágazat, az energiafelhasználás, a vízgazdálkodás, a környezetvédelem és az idegenforgalom – mondta az elnök. A mostani ülés résztvevői egy záró állásfoglalást is megfogalmaztak, amelyben kiemelt hangsúlyt kap a határokon átívelő magyar kultúra öröksége és a magyar közösségek kulturális együttműködése – közölteSzili Katalin. A fórumon bemutatkozott a tavaly életre hívott Kárpát-medence Innovációs Központ Intézet. Mohácsi Béla igazgató ismertetése szerint az új intézmény egyebek mellett a határhoz közeli ipari parkok működése hatásfokának javítását, a környezetvédelmi előírások összhangjának megteremtését, a határon innen és túl a tudományos műhelyek kutatási eredményeinek jobb hasznosulását tűzte ki feladatul. Tevékenységi körébe tartozik közös EU-s pályázatok kimunkálása, egyes a határokon túlra nyúló fejlesztési témákban, mint a vízgazdálkodás és a közlekedés. Forrás: erdon.ro

Elodázódott az átfogó igazságtétel – Beszélgetés Szabó László unitárius lelkésszel
Bár húsz év telt el az 1989-es rendszerváltás óta, még mindig nem mondható el, hogy sikerült leszámolni a kommunista múlt örökségével.
Miközben a hatóságok részéről felemás hozzáállás tapasztalható az ügyben, az erdélyi magyar történelmi egyházak komoly lépéseket tettek az átvilágítás és a közelmúltkutatás folyamat a terén. Jóllehet az Erdélyi Református Egyházkerület és az Erdélyi Unitárius Egyház tíz év késéssel csatlakozott az ebben a munkában élen járó Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez, jelenleg egy ütemben és együtt munkálkodnak a lusztráció és a kutatások kiteljesítése érdekében. Szabó László unitárius lelkész kezdeményezésére március derekán megalakul a történelmi egyházak átvilágító bizottságai Szakmai Egyeztető Fóruma is.
– Mikor kezdték el az unitárius egyházon belüli átvilágítási és közelmúlt-kutatási folyamatot? Miért tartják fontosnak a lusztrációt, a közelmúlttal való szembenézést?
– Egyházunk Főtanácsa 2001-ben tette kötelezővé az egyházi választások jelöltjeinek az államvédelmi szervekkel való esetleges kapcsolataikról szóló nyilatkozat megtételét. E nyilatkozattételi kötelességet a Zsinat 2002-ben az egyházi alaptörvénybe is belefoglalta. Azóta a bármiféle szintű egyházi hivatalok és tisztségek betöltésére jelölt személyek kötelesek nyilatkozni az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel való esetleges kapcsolataikról, valamint az alapvető emberi jogokat sértő más intézményekkel, hatóságokkal vagy politikai szervezetekkel való együttműködésükről. Mindezt a belkörű átvilágítás legenyhébb válfajának tekinthetjük, ugyanis a bevallott együttműködés ténye nem zárja ki az illető jelölt megválasztásának lehetőségét, a vallomástétel csupán felkínálja a választóknak a nyilatkozat tartalmának figyelembe vételét. Maga az ügy azért fontos, mert az egyházak számára a közelmúlttal való szembesülés nem lehet kényszer, hanem sokkal inkább tiszteletadási kötelesség az áldozatok és a helytállók iránt. Egyházunk is tartozik ezzel a tiszteletadással a kommunista rendszer áldozatainak és ellenálló hőseinek, ugyanakkor a múlt hibáinak feltárása történelmi tanulságul szolgálhat a jelen és a jövő számára. Tény, hogy az utóbbi húsz évben társadalmi szinten elodázódott az átfogó igazságtétel, így nem került sor erkölcsi megtisztulásra és az áldozatok méltányos kárpótlására. Az igazságot hirdető egyházaknak kötelessége saját hatáskörükben elősegíteni az államvédelmi szervek működésének feltárását és a velük együttműködők tevékenységének leleplezését. E nélkül elképzelhetetlen az egyházak erkölcsi megtisztulása és megújulása.
– Kiket érint elsősorban az egyházi átvilágítás?
– Az egyházi átvilágítás és közelmúltkutatás célrétegéhez tartoznak mindazok, akik 1945 óta egyházi emberekként bármilyen minőségben részt vettek az egyházi életben, másfelől pedig azok is, akik annak megfigyelésében és befolyásolásában ténykedtek az államhatalom részéről. Az átvilágítás rendjén születő döntések csak az egyháztagokra lehetnek kötelező erejűek, azonban a tényfeltárás a múltunkat megkeserítő államvédelmi személyekre is kiterjed. Más szóval: nem csak azokat az egyházi embereket kell leleplezni, akik kényszerűségből vagy emberi gyarlóságból az elmúlt rendszerben megtévedtek, hanem a fő bűnösök kilétére és viselt dolgaira is fényt kell deríteni. Abból kell kiindulnunk, hogy az 1945 és 1989 közötti időszakban az alapvető bűnösséget maga a kommunista rendszer léte jelentette. Személyesen azokat terheli a fő bűn, akik ezt az istentelen és embertelen államhatalmi rendszert létrehozták és működtették: a különböző szintű pártvezetők, az állami és közigazgatási vezetők nagy része, az államvédelmi szervek és karhatalmi erők tagjai, valamint sokan mások. Nem kevésbé bűnösök azok sem, akik az előbbiekkel szándékosan, meggyőződésből vagy haszonelvűségből rendszeresen együttműködtek. Az államhatalmi változás utáni két évtized egyik legnagyobb mulasztása ezeknek a tényeknek a tisztázása és az igazi bűnösök megnevezése, illetve büntetőjogi számonkérése. Már csak az is eredménynek számítana, ha az általuk most is élvezett előjogok (pl. a tekintélyes összegű „érdemnyugdíjak”) megszűnnének, és az áldozatok méltányos erkölcsi, illetve anyagi kárpótlásban részesülnének.
– Az unitárius egyházon belül külön munkabizottságokat hoztak létre a kérdés tanulmányozása érdekében. Hol tartanak jelenleg a kutatásokkal, illetve jutottak-e eddig valamilyen eredményre?
– A közelmúltkutatás és átvilágítás terén 2008 decemberétől kezdődően egyházunkban gyökeres változás történt. Az Egyházi Főtanács újabb két határozatot fogadott el az átvilágítási folyamat kiteljesítéséről, valamint közelmúltkutató-csoport felállításáról. Egyéves előkészítés nyomán 2009 decemberében létrejött az egyházi közelmúltkutatással megbízott történész–kutatócsoport, valamint az egyházi átvilágítási folyamatot koordináló bizottság (a továbbiakban bizottság – szerk. megj.). A kutatócsoport elsődleges feladata a különböző állami szervek 1945 és 1989 közötti egyházi életbe való beavatkozásának feltárása tudományos igényességgel, míg a bizottság a még életben levő személyek együttműködési ügyeivel foglalkozik. Az elmúlt évben a kutatócsoport és a bizottság működésének szakmai előkészítése zajlott, amelynek középpontjában az anyaggyűjtés állt. Az előkészítő munkacsoportunk a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács székházában eddig 36 személy iratgyűjteményébe nyert betekintést, ami összesen mintegy 14 000 oldalnyi anyagot jelent. Az előbbiekről másolatot igényeltünk, amit kiegészít azoknak a személyeknek az iratgyűjteménye, akik önkéntesen bocsátották az egyház rendelkezésére a saját tulajdonú másolataikat. Egy hónapja újabb 142 személy iratgyűjteményét kérvényeztük. Mindeközben egyházunk vezetősége felhívással fordult az egyháztársadalomhoz, minden érintett személy segítségét kérve a használható kordokumentumok (megfigyelési és együttműködési iratcsomók, más okiratok, tanulmányok, vallomások, visszaemlékezések) összegyűjtésében.
– Tapasztaltak-e valamilyen ellenállást az egyházon belül, ami az átvilágítást és a múlttal való szembenézést illeti?
– Mondhatni természetes, hogy az egyházi átvilágítás borzolja egyesek kedélyét, ami azonban nem vezetett ellentámadásokhoz vagy szélsőséges megnyilvánulásokhoz. Néhány személyeskedéstől eltekintve a bizottság tagjai egyelőre nem részesültek különösebb bírálatban, ugyanakkor befolyásolási szándékot sem tapasztaltunk. Más kérdés a személyes lelkiismereti és szakmai felelősségünk súlya, amely elég emberpróbáló. Megnyugtató az ügy mellett tudni az egyházi közvélemény nagy részének támogatását, amit részben az is bizonyít, hogy a vonatkozó egyházkormányzati határozatok minden esetben közel egyhangú szavazattöbbséggel születtek.
– Milyen következménye lehet annak, ha valakiről kiderül, hogy köze volt az egykori Szekuritátéhoz? Felelősségre vonják-e az illető személyt, és ha igen, akkor ez milyen formában történik meg?
– Amennyiben semmilyen következménye nem lesz az egyháznak és az áldozatoknak kárt okozó együttműködések leleplezésének, akkor az átvilágítás fogalma és folyamata okafogyottá válik. Fontos azonban tisztázni, hogy az egyházi átvilágítás célját nem a személyes lejáratások és nyilvános megalázások képezik, hanem a közelmúlttal való igazságos elszámolás. A múlt igazságtalanságai és bűnei ellen nem az elhallgatás jelent megoldást, hanem az utókor igazságérzetének érvényesítése. Ugyanígy a múltbeli vétkek és botlások megbocsátásának előfeltétele azok megbánása az elkövetők által. Az említett alapelvek megvalósulását szolgálja a folyamat szabályozása. Eszerint a bizottság a szakmai anyagok tanulmányozása alapján összeállítja azoknak az élő személyeknek a jegyzékét, akik esetében feltételezhető az államvédelmi szervekkel való együttműködés valamelyik alábbi formája: amikor az együttműködés indoka a rosszindulat volt; amikor kárt okozhatott másoknak; amikor az államhatalmi rendszer iránti lojalitásból fakadt; amikor együttműködő jutalomként anyagi juttatásokat vagy más előnyöket élvezett. Az előbbi esetekben kötelező az érintett személyek meghallgatása. Amennyiben a bizottság fenntartja a meghallgatás okát képező feltételezést, akkor az érintett személy köteles bocsánatot kérni mindazoktól, akiknek az államvédelmi szervekkel való együttműködése kárt okozhatott. Az előbbiekkel párhuzamosan a bizottság összeállítja azoknak a jelenlegi egyházi tisztségviselőknek és hivatalnokoknak a jegyzékét, akik esetében eltérést észlel a 2001 óta kötelező ún. jelöltségi nyilatkozatokban foglaltak és a másfajta szakmai anyagok alapján feltételezhető tények között. Ezekben az esetekben is kötelező az érintett személyek személyes meghallgatása, ami nyomán a bizottság alaptalannak minősítheti vagy fenntarthatja a meghallgatás okát képező feltételezést. Ez utóbbi esetben az érintett személy köteles lemondani a hamis nyilatkozattétellel elnyert tisztség vagy hivatal betöltéséről.
– Az Ön kezdeményezésére megalakul az erdélyi magyar történelmi egyházak átvilágítási és közelmúlt-kutatási Szakmai Egyeztető Fóruma. Miért tartja fontosnak ennek létrejöttét, és mi lenne a fórum szerepe?
– Az elmúlt tíz-húsz évben az erdélyi protestáns egyházakban többnyire beindult egyfajta átvilágítási és elszámolási folyamat. Azok közül néhányan, akik ebben – saját egyházunkon belül – szerepet vállaltunk, az elmúlt szeptemberben tanácskozást szerveztünk a szorosabb együttműködésünk lehetőségeiről. Célszerűnek tartottuk egy olyan fórum létrehozását, amely keretében tapasztalatot cserélhetünk az egyházi átvilágítással kapcsolatos közös szakmai kérdésekről. Együttműködésünknek nem feltétele és nem is célja az egyházankénti megoldások egységesítése, így messzemenően tiszteletben tartjuk minden testvéregyházunk sajátos viszonyulását a közelmúlttal való szembenézés kérdésköréhez. A Szakmai Egyeztető Fórum intézményesített lehetőséget biztosít az erdélyi magyar történelmi egyházak átvilágítással és közelmúltkutatással megbízott munkacsoportjainak a szakmai tapasztalatok és a közérdekű eredmények kölcsönös ismertetésére, az állami szervek egyházi életbe való beavatkozásának összehangolt feltárására, továbbá az előbbiekkel kapcsolatos közös kutatói, tájékoztatási és kiadói tervek megvalósítására. Nyilvánvaló, hogy szakmai együttműködésünkkel többre megyünk, mint kizárólagos külön utakon járva. Mindezidáig az erdélyi és a királyhágómelléki református egyházkerületek, valamint az unitárius és az evangélikus–lutheránus egyházak vállaltak szerepet a Szakmai Egyeztető Fórum létrehozásában. A tényleges alakuló ülésre a tervek szerint folyó év március 12-én kerül sor Kolozsváron, az egyházaink által kijelölt személyek – két-két képviselő – részvételével.
– Az egyeztető fórumhoz az összes erdélyi magyar történelmi egyház csatlakozott, kivéve a római katolikus egyházat. Miért?
– A kezdeményezésünkben való részvétel lehetőségét természetesen figyelmébe ajánlottuk minden testvéregyházunk vezetőségének. A római katolikus egyházmegyék elöljárói megfontolták az együttműködésre vonatkozó ajánlatunkat, és közösen arra a következtetésre jutottak, hogy nem vesznek részt a Szakmai Egyeztető Fórumban. Mi kezdeményezőkként elfogadjuk és tiszteletben tartjuk a döntésüket, ami azt is jelenti, hogy nem minősítjük, és nem magyarázzuk az álláspontjukat. Mellesleg egy adott egyház álláspontjának indoklására nem más egyházak tagjai hivatottak, tehát elsősorban őket illeti a válaszadás. Meggyőződésem, hogy ettől az állásponttól függetlenül a felekezetközi élet más területein ugyanúgy folytatódik egyházaink együttműködése, mint eddig.
– Ön szerint a hatóságok részéről mennyire komoly a kommunizmussal való leszámolási szándék?
- Amennyiben az 1989. évi népfelkeléstől kezdődően komoly szándék létezett volna, akkor össztársadalmi szinten átfogó megtisztulási folyamat indult volna be, és nem lennénk folyamatosan tanúi a nacionál-kommunista államhatalmi és egyéni érdekek nagyfokú átmentésének. A régi-új politikai osztály nagy része 1990-től kezdődően nem véletlenül utasította el az ún. temesvári kiáltvány 8. pontját. A szándék „komolyságát” – vagyis az átvilágítás ügyének kedvezőtlen társadalmi–politikai alakulását – ékesen bizonyítja az ún. átvilágítási törvény hányatott sorsa. A sokoldalú engedmények miatt amúgy is langyosra sikerült – 187/1999-es – törvényt már elfogadásától kezdődően megpróbálták „kiherélni”. Az ellenérdekelt politikai és gazdasági erőkkel összefogva a román görögkeleti (ortodox) egyház élen járt mindebben, azonban igyekezetük gyümölcsének a társadalom minden rétegében, így más egyházak körében is akadtak „haszonélvezői”. A megcsonkított törvény még így sem érvényesül rendeltetésszerűen, ugyanis a befolyásos államhatalmi körök számára néha fegyvernek bizonyul a politikai és más ellenfeleikkel való leszámoláshoz. Amúgy a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács szakmai munkájával és ügyfélbarát működésével kapcsolatos közvetlen tapasztalataink kedvezőek. Létezik egy másik közintézmény, amely mindezidáig eredményesen töltötte be hivatását: a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet, amelynek kiváló vezetőjét, Marius Opreát valószínűleg épp ezért kívánják eltávolítani elnöki tisztségéből. Ezekkel az intézetekkel, elkötelezett szakembereikkel és a társadalmi élet más egészséges erőivel kötelességünk szövetkezni, ha áttörést akarunk elérni. Ebben az igyekezetünkben a sajtónyilvánosság igen fontos eszközünk, ezért is köszönöm az interjú lehetőségét!
PAPP ANNAMÁRIA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Hét milliárd euróval nőtt tavaly a román államadósság
Hét milliárd euróval nőtt tavaly a román államadósság, amely a román hazai össztermék (GDP) 29 százalékát tette ki 2009 végén. Az államadósság gyors növekedése a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött hitelmegállapodással, valamint a román államnak a helyi bankoktól felvett sorozatos hiteleivel magyarázható.
A román államadósság 2009-ben elérte a 149 milliárd lejt (34,9 milliárd euró). 2008 végén az államadósság a GDP-nek még csak a 21,7 százalékát tette ki. Egy a Ziarul Financiar által közölt pénzügyminisztériumi statisztika szerint a román államadósság 2005 végétől megkétszereződött, hiszen négy évvel ezelőtt az államadósság 16,1 milliárd euró volt.
Melania Hancil, a Volksbank Románia pénzintézet elemzője szerint az államadósság elviselhető szinten van, és egyelőre nem aggasztó méretű.
A román gazdaság tavaly 7,2 százalékkal zsugorodott 2008-hoz képest, miután a megelőző esztendőben 7 százalékkal növekedett. Románia tavaly márciusban volt kénytelen csaknem 20 milliárd euró értékű nemzetközi többoldalú hitelmegállapodást kötnie az IMF-el. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Csoportterápiára szorulhat a Sapientia
Új szakok beindítását tervezi a Sapientia Csíkszeredában – jelentették be az egyetem képviselői. Elvileg nem lenne semmi baj azzal, hogy szélesítik az érdeklődőknek felkínált választékot, sőt az is teljesen rendben van, hogy megszüntetnek szakokat.
Vannak azonban problémák a működő, dinamikus rendszer imidzsével a Sapientián. Az egyetem eléggé elhallgatja azt, hogy drasztikusan esik a jelentkezők száma (csak azt látjuk, hogy a bejutási kritériumok enyhülnek folyamatosan...). Az sem észrevehető, hogy a hallgatói létszám folyamatos visszaesésének ellensúlyozására milyen koherens reakciót dolgoztak ki az ezért megfizetett emberek. Nem bontakozik ki semmilyen stratégia, csak remélni lehet, hogy stratégia helyett nem az új karok indításában látják a megoldást az egyetem illetékesei – ugyanis nem feltétlenül az egyéves jelentkezés vagy ennek hiánya kellene egy szak életének a végét jelentse. Ugyanakkor eléggé naiv dolog európai szintű felmérésekre hivatkozni akkor, amikor a Sapientia csíki részlege kimondottan a régiónak termel szakembereket, illetve a régió igényeit hivatott kiszolgálni.
És ezzel elérkeztünk a Sapientia egyetem legakutabb problémájához. Legakutabb, mert a szeredai egyetem úgy van felépítve, hogy működésképtelen legyen: két dékán áll két részleg élén, a viszony pedig nagyon feszült a két intézmény között. Az egyetem vezetése is elismerte fél szájjal a helyzetet, amikor egy közös vezető alá vonta össze az adminisztratív ügyeket, de a lényeges problémát nem oldotta meg, maradt a kétfejűség (sőt volt, aki azért lobbizott az ősszel, hogy négy dékán vezesse a csíkszeredai tagozatot, ami a totális káoszt jelentette volna). Nos az említett szerkezeti hibától eltekintve van még egy lényeges hiányossága az egyetemnek: valahogy nem sikerült beilleszkednie a környezetébe. A Sapientia sziget a város és a térség életében. Senki sem lát bele a döntésekbe, ezek hátteréről csak találgatni lehet. És ha a térségi nagyvállalkozókkal, de az önkormányzatok képviselőivel is tárgyalunk a Sapientia kérdéséről, rájöhetünk, hogy fogalmuk sincs, mi történik ott, ezért nem is nagyon hisznek a Sapientia által jelentett lehetőségben, és nem is gondolkodnak abban, hogy miben működhetnének együtt az egyetemmel. A minap hallgattam Dávid László rektort egy bukaresti gazdasági konferencián, ahol éppen a magánszféra és az egyetem együttműködéséről beszélt: éppen erre lenne szükség Csíkszeredában is. A Sapientia mellé kellene egy valamiféle társadalmi kontrollt érvényesítő testület is, amely – anélkül, hogy az egyetemi autonómia csorbulna – elmondhatná véleményét az egyetemről és ennek tevékenységéről, esetleg együttműködési stratégiákat ajánlana az intézménynek. Így válhatna, illetve csak így válhat a térségbe illeszkedő rendszerré a Sapientia csíkszeredai tagozata.
Ezzel a javaslattal nem találtuk fel a spanyolviaszt. Ilyen rendszerek máshol már működnek nagyon jó eredményekkel. És a szeredai tagozaton is vannak olyanok, akik egy ilyen „társadalmi kuratórium” létrejöttét szorgalmazzák. Ennek ellenére nem sikerült még legyőzni a belső ellenállást. Mert minden bizonnyal van ilyen: ha a rektor is akarja, ebben itteni szövetségesekre is találhatna, akkor miért nem valósul meg? Hiszen volt alkalmam erről a kérdésről tárgyalni a térség néhány nagyvállalkozójával is, akik támogatják egy ilyen testület létrejöttét, és szívesen együttműködnének az egyetemmel, akár pénzzel is segítenének a kölcsönösen érdekes projektek megvalósításában.
Egyelőre az egyetem egy sziget, és csak gyanítani lehet azt, hogy problémái vannak. Ha beszélnének róla, minden érdekcsoport bevonásával, talán könnyebben meg lehetne oldani őket.
István Csongor, www.honline.ro. Forrás: Erdély.ma

Dsida Jenő és Kelemen Lajos
Kóstoló új Kriterion-könyvekből
A kerek évszámok emlékezéskényszerétől szabadon idézi meg a "nagycsütörtökök" lírikusának és egy legendás erdélyi levéltáros-történésznek a szellemét két új kiadványával a kolozsvári Kriterion. A könyveket a szerkesztő, Sas Péter mutatta be a marosvásárhelyi közönségnek péntek délután a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében.
– A Dsida Jenő emlékezete nem valamilyen évfordulóra, hanem a költő időtlen tiszteletének kifejezésére jelent meg – fogalmazta meg a kiadói szándékot a kötet gondozója. – Ez nem az alkotó munkásságát bemutató verses- vagy prózakötet, hanem azoknak a legfontosabb lírai alkotásoknak és azok szempontgazdag elemzéseinek a gyűjteménye, amelyekből a teljes életmű kibontakozik. Hat fejezetből épül fel a könyv, mindenik fejezetnek egy Dsida-kötet a címe. Ezeken belül sorjáznak a költemények és a hozzájuk kapcsolódó tanulmányok. Úgy gondolom, nincs olyan jelentős, a költő munkásságával foglalkozó írás, ami innen kimaradt volna – hangsúlyozta a szerkesztő, majd Bartis Ildikó színművész olvasatában megelevenedtek a Psalmus Hungaricus sorai.
– Kelemen Lajosnak, bármennyire is hihetetlen, nincs klasszikus értelemben vett könyve. Forrásmunkáit, tanulmányait különböző nyomdatermékekben publikálta, önálló kötetet élete során nem sikerült megjelentetnie – mondta Sas Péter az erdélyi múlt felkutatásában elkötelezett történész, levéltáros munkáinak legújabb gyűjteménye, a Művelődéstörténeti tanulmányok II. ismertetésekor.
– Mérhetetlen tudása miatt sokan azt remélték, hogy Kelemen Lajos írja majd meg Erdély történetét. Ő azonban nem támaszkodott korábbi munkákra, hanem úgy gondolta, hogy az igazi, hiteles történetíráshoz először újra össze kell gyűjteni, fel kell dolgozni és közzé kell tenni a forrásokat. Amit tervbe vett, azt meg is valósította. Míg a századforduló elején 50 ezres nagyságrendű volt az Erdélyi Múzeum levéltára, munkálkodása során többszázezressé vált, 1947-48-ra pedig, amikor az állam átvette, egymilliós nagyságrendűvé növekedett. Kelemen Lajos nagyszerű tárházát alakította ki az erdélyi tudomány alapanyagának, ugyanakkor tanulmányaival, életművével módszertant is kidolgozott a fiatal kutatók számára, akik e tudás birtokában megvalósíthatják álmát, Erdély történetének megírását – összegezte az életmű jelentőségét a szerkesztő.
Nagy Székely Ildikó. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Szem fölött, szív mögött
A Maros Művészegyüttes új bemutatójáról
Elfeledett táncok, rítusok, a múlt visszatérő mozgóképei. Egymást követő lépések, egymásra rakódó idézetek, igézések, áldások és átkok sorozata, egy olyan hitvilágban gyökerező dramaturgia és koreográfia, amelynek számottevő részét régen elfelejtettük már. Ami megmaradt, azt a mesékbe, rigmusokba, táncokba kódolta a menteni igyekvő kollektív emlékezet. És vannak, maradtak még, akik e kódokat kibontják, az őket rejtő táncokat legjobb tudásuk szerint rekonstruálják, betanítják, majd meg is mutatják. És a siker e táncok további fennmaradásának kulcsát rejti a vastaps mögött.
A Maros Művészegyüttes legutóbbi, Szem látta, szív szerette című bemutatója ilyen produkció. Műfaja szerint nem táncszínház, hanem az együttes legjobb hagyományai szerinti folklórműsor, üdítő színfolt a táncszínházi bemutatók sorában.
Cselekménye voltaképpen egyszerű: mert nincsen. Van azonban rejtett dramaturgiája, pillanatai, amelyek összefogják a részeket, egészbe kovácsolják az egymástól elkülönülő táncokat. Varga János koreográfus rendezői koncepciójában táncok egymásutánisága követi egymást, a különböző vidékek táncait dramatikus jelenetek kötik össze, egységes egésszé téve, harmonikus egységbe kötve az előadást. Az alkalmazott székelyföldi, nyárádmenti, kalotaszegi táncok egy része ismert, más része nem: olyan elfeledett táncrendeket is láthatunk, mint a magyarói verbunk, miközben az előadás egészét átszövi egy furcsa, archaikus mélységű, ősi hitünk rejtelmeit idéző, rituálékra hajazó hangulat, a tánc és a mögötte lévő üzenet misztériuma: ráolvasások, igézések sora tetőzi, babonák és hiedelmek sorozata terheli az előadást, amely ezeknek súlya alatt nem összeroppan, hanem kiteljesedik: fogamzás, születés, párkeresés, szerelem, halál – az ezeket megidéző sorok mögött egy elfeledett hitvilág rejtezik, a sorokat felidéző, megelevenítő táncok pedig elemi erővel, szinte megsemmisítő energiával "robbannak" a színpadon. És ez az erő áthatja a közönséget is, amely részévé válik az egésznek, nem csupán szemlélőjévé. Részvételét fokozzák a játszók, akik titokban összekacsintanak vele, hozzá szólnak, mint hol együttérző, hol nevető harmadikhoz. Mert a rítusok titokzatossága, a ráolvasások súlya mellett a humor is a produkció elengedhetetlen része: legyen szó akár pajzán asszociációkról, akár vásári jelenetről, akár a vidéki élet egy-egy mozzanatának nevetésben fogant megelevenítéséről, az alkalmi színészekké változó táncosokon nem fog ki a feladat. És így válik kerek egésszé az előadás, az emberi életet stilizáltan szimbolizáló mikrovilággá, amelyben ősi táncainkon keresztül jelennek meg a sors szükségszerű fordulatai mélyen, intenzíven, hol nevettetően, hol gondolkodtatóan, autentikus viseletek segítségével és szinte hihetetlen energiával. Vad nép vagyunk, dalaink szépek, táncaink is vadak, de erősek, őszinték, és bennük rejtezik az a tiszta tudás, amelyet a ránk települt és tőlünk idegen kultúra szinte teljesen száműzött a kollektív tudatalattiból. Ami megmaradt, abból ihletődött a produkció. Szem látta és szív is szerette.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Bővül a csíkszeredai Sapientia –EMTE
Új szakokat hirdetne és a Budapesti Corvinus Egyetemmel partnerségben mesteri képzést indítana a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredában. Mint a felsőoktatási intézmény vezetői elmondták, a diákok jelentkezhetnek a marketingképzési ágon belül marketing szakra, kibernetika, statisztika és gazdasági informatikai képzési ág keretében statisztika és gazdasági előrejelzés szakra, valamint nyelv és irodalom képzést választva, összehasonlító irodalom, angol nyelv és irodalom szakra.
Fejlesztenek. Idén három újabb szak diákjai kezdik a tanévet Csíkszeredában. Az érdeklődők körében végzett felmérés, illetve a munkaerő-piaci viszonyok mentén döntött a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem a 2010/2011-es tanévtől induló új szakokról – derült ki a felsőoktatási intézmény vezetői által tartott hétvégi csíkszeredai sajtótájékoztatón.
„Nem az a fő szempont egy új szak meghirdetésekor, hogy legyen elfoglaltságunk, hanem az a legfontosabb, hogy a szak, illetve az ott képzett szakemberek iránt egyaránt legyen kereslet” – magyarázta Elek Sándor, a Gazdaság- és Humán Tudományok Kar dékánhelyettese, egyetemi docens.
Mint elhangzott, a közvélemény-kutatás kiértékeléséből kialakult statisztikában megjelenő igények alapján az egyetem a Gazdaság- és Humán Tudományok Karán a nyári felvételin három újabb szakkal várja az érdeklődőket. „A diákok jelentkezhetnek a marketingképzési ágon belül marketing szakra, kibernetika, statisztika és gazdasági informatikai képzési ág keretében statisztika és gazdasági előrejelzés szakra, valamint nyelv és irodalom képzést választva, összehasonlító irodalom, angol nyelv és irodalom szakra” – részletezte Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humán Tudományok Kar dékánja.
Mint tájékoztatott, a három új szak indításához szükséges iratcsomókat már összeállították, a hét elején nyújtják be a Román Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökséghez. Megtudtuk, idén a gazdasági szakokra jelentkezőknek nem kell felvételin bizonyítaniuk rátermettségüket, a gimnáziumban, valamint az érettségin elért eredmények alapján állítanak rangsort. A román nyelv és irodalom, valamint angol nyelv és irodalom szakon viszont a korábbi évekhez hasonló vizsgára számíthatnak a jelentkezők.
Noha sokan azért nem választják a Sapientiát felsőfokú tanulmányaik elvégzésének helyszínéül, mert az egyetemet még nem akkreditálták, az intézmény vezetői szerint ez nem lehet ok a távolmaradásra. Egyetemi szinten már kilenc, ebből Csíkszeredában négy szak hivatalosan elismert. A végzős hallgatók pedig attól függően, hogy milyen tanszéken fejezik be tanulmányaikat, különböző városokban található akkreditált egyetemek vizsgaközpontjaiban államvizsgázhatnak.
Az intézményi akkreditáció hiánya akadályozta meg mostanáig a mesterképzés beindítását is a Sapientia karain. A 2010/2011-es egyetemi évtől azonban a csíkszeredai kar a Budapesti Corvinus Egyetemmel együttműködve vezetés és szervezés, azaz menedzsment szakon útjára indíthatja a képzést. „Tekintettel arra, hogy a Sapientia-EMTE még nem kapta meg az intézményi akkreditációt, nem indíthat önállóan mesteri képzést, de a jó kapcsolatnak köszönhetően megkaptuk a szükséges jóváhagyást is a felsőbb szervektől” – tájékoztatott Elek Sándor. Mint részletezte, a magyarországi egyetemmel való partnerség keretében a Sapientia továbbtanulási lehetőséget biztosíthat akár más egyetemet végzett diákoknak is.
Forró Gyöngyvér. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Megalakult a Bihar Megyei Agrárkamara
Tavaly decemberben jelent meg a Hivatalos Közlönyben az agrárkamarák megalakítására vonatkozó kormányrendelet. Bihar Megye Tanácsa tegnapi ülésén hagyta jóvá az önálló jogi személyiségű intézmény létrehozását február elsejei hatállyal a Megyei Mezőgazdasági Tanácsadó Iroda átszervezése révén. Az új hivatal megtartja a megszűnő iroda alkalmazottait, az ingóságait, egyéb javait is átveszi a kamara a földterület kivételével, mert azzal ezután az Állami Birtokok Felügyelete gazdálkodhat. Az átadási-átvételi jegyzőkönyv szerint – amit a megyei önkormányzat gazdasági igazgatósága ellenőrzött – a Bihar megyei tanácsadó irodának nincs saját ingatlana, a Comcereal Vámház (Sucevei) utcai székhelyén „albérlő”.
A kamara a megyei tanács felügyelete alá tartozó közintézmény, ezért a költségvetését, szervezeti felépítését is az önkormányzat hagyta jóvá. A tanácselnök javaslatára – a megyei költségvetés elfogadásáig – ideiglenes büdzsét és szervezeti, működési szabályzatot hagytak jóvá, a kamara élére pedig szintén ideiglenesen a tenkei illetőségű mérnököt, Marius Francisc Ştefant, a megyei agrártanácsadó iroda eddigi vezetőjét nevezték ki. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

Zárult a mezőpaniti Molnár Dénes-alkotótábor
Id. Molnár Dénes tizenegy évvel ezelőtt szervezte meg az első mezőpaniti alkotótábort. Két év kihagyással idén IX.alkalommal gyűltek össze a művészek a Székely-Mezőség e jellegzetesen szép falujába. A tizenhárom alkotónak idén is a református egyházközség gyülekezeti háza adott otthont. A tábor vasárnap kiállítással zárult.
– Édesapám kezdeményezte ezt a tábort, rövid időre rá el is hunyt. Idén, halálának tizedik évfordulóján – hangsúlyozottabban – az ő emlékét elevenítjük fel, az ő emlékének szenteljük a tábort – mondta fia, ifj. Molnár Dénes, a mellett a nagyméretű mezőpaniti tájat ábrázoló festmény mellett, amelyet édesapja festett és adományozott a gyülekezeti háznak.
– A februári időjárás nemigen kedvezett a kinti alkotásnak, hideg van ahhoz, hogy órákig a szabadban legyünk. Ezért a digitális technikát hívjuk segítségül. Lefényképezzük azokat a részleteket, amelyek érdekelnek, s a laptop képernyőjéről visszanézzük a rögzített képet. Most például székely kapukat, jellegzetes ablakokat festek, kisebbet-nagyobbat kombinálok, más-más színösszeállításban – mondta Hadnagy Gabriella, aki halk zene mellett, fiatal alkotók és érdeklődő falusi asszonyok társaságában, meghitt hangulatban, teljes átéléssel vitte vászonra a fafaragá-sok díszítőelemeit.
– A tábor színes egyénisége a japán Akiko Kimura volt, aki két évig tartózkodik Maros megyében, s akit sokoldalú képzőművészként ismertek meg táborozó társai. A táborban részt vesz még Bálint Zsigmond fotóművész, a temesvári Gaurean Cristina, Bantta Annamária, Nagy Dalma marosvásárhelyi, Simó Enikő sepsiszentgyörgyi és Novák Ildikó kolozsvári textilművész, Bordy Margit kolozsvári festő, Ősz Zoltán mezőbergenyei grafikus és Burger Gyöngyi szobrász, akik örömmel tesznek eleget meghívásunknak – tájékoztatott Czirjék Lajos, az egyesület alelnöke.
– A vasárnapi istentisztelet után nagyszámú közönség gyűlt össze a táborzáró kiállításra. Meglepően nagy volt az érdeklődés, talán azért, mert a képeken, fotókon a falubeliek viszontláthatták magukat. Értékelésem szerint talán ez volt az egyik legsikeresebb alkotótábor – összegzett Bálint Zsigmond fotóművész.
Mezey Sarolta. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Összevonnák a községeket Maros megyében
A községek összevonásának ötletével rukkolt elő Marius Paşcan Maros megyei prefektus, aki szerint a saját apparátusuk eltartására is képtelen településeket életképes önkormányzatokhoz kellene csatolni. A kormánybiztos viszont tisztában van azzal, hogy a törvények lehetetlenné teszik a központosítást. Éppen ezért Paşcan hamarosan törvénymódosítást kezdeményez, amelynek elfogadásával ki lehetne iktatni a helyi referendumok megszervezését.
Vitatott kezdeményezés. Munteanu adatokkal érvelt az összevonás mellett
Fotó: A szerző felvételeA prefektus és munkatársai számadatokkal támasztották alá, hogy Maros megyében több olyan önkormányzat is létezik, amely még önmagát sem képes eltartani. Ez nem is csoda – derült ki Mircea Munteanu kabinetfőnök által ismertetett statisztikai adatokból –, több olyan község is létezik, amelyek munkaképes lakosságának java nem az adott településen dolgozik és adózik. Egy másik gondot a vállalkozók akut hiánya jelenti.
Mindenkit az állam fizet
Az öt mezőségi falut és tanyát magában foglaló Kozmatelkén például egyetlen személy dolgozik magáncégnél, a többi munkavállaló az állami szektorban helyezkedett el. A község munkakönyvvel alkalmazott lakóinak csaknem 37,5 százaléka a helyi önkormányzat alkalmazottja. „Így nem lehet gyarapítani a helyi költségvetést. Ha a községből szinte mindenki a községházán vagy az iskolában dolgozik, akkor elképzelhető, hány magánvállalkozó van. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy az is éppen kakast vagy tökmagot árul. Ha meg nincsenek beruházók, akkor nincs is, miből duzzadjon a helyi költségvetés” – vázolta fel a kozmatelki állapotokat Munteanu. Nem sokkal rózsásabb a helyzet Székelyberében sem, ahol a lakók 26,32 százaléka dolgozik a községházán.
A visszás helyzet pedig odavezetett, hogy a szűkösködő települések évek óta egy helyben topognak, és nem képesek fejlődni, mivel az önrész előteremtése nélkül uniós alapokra vagy kormánypénzekre sem képesek pályázni. „Az elmúlt évben voltak olyan önkormányzatok, amelyek egyetlen lejt sem költöttek fejlesztésre, mert egyszerűen nem volt miből. Mi több, októbertől, novembertől már az alkalmazottak fizetésére sem futotta” – részletezte Munteanu. Negatív példaként említette meg a Segesvár közelében fekvő Héjjasfalvát, ahol 2009-ben a helyi költségvetésből mindössze a községháza egyetlen termét sikerült rendbe tenni.
„Én megértem, hogy mindenki a decentralizáció mellett kardoskodik, azonban ilyen körülmények között bizonyos települések soha az életben nem fognak felzárkózni a 21. század követelményeihez” – jelentette ki Marius Paşcan, aki szerint az egyetlen megoldás a községek adminisztratív összevonása volna. Lapunk kérdésére a prefektus azonban beismerte: a jelenlegi törvénykezés nem segíti tervei megvalósítását.
„Mind a leváláshoz, mind az egyesítéshez elengedhetetlen feltétel a referendum megszervezése. A nép meg nem lenne hajlandó az összeolvasztást támogatni. Sem az a község, amely elveszítené önállóságát, sem az a település, amelynek a nyakára sóznának egy szegényebb községet” – értékelte Paşcan. A patthelyzet feloldására Maros megye prefektusa csakis a törvényhozó testület beavatkozását tartja megfelelőnek. Szerinte az nem lehet hosszú távú megoldás, hogy minden évben a szegény települések költségvetését a megyei vagy a központi hatóságok egészítsék ki.
Van más megoldás
Bárczi Győző alprefektus szerint azonban a kérdés ennél sokkal összetettebb. Paşcan helyettese elismerte, hogy a megyében valóban léteznek olyan önkormányzatok, amelyek még a saját működési költségüket sem képesek előteremteni, erre azonban Bárczi szerint semmiként nem a felszámolásuk és egybeolvasztásuk lenne a megoldás, hanem a támogatásuk.
„A megoldást nem a prefektúrának kell megtalálnia, hanem a törvényhozó testületnek. Tényleg vannak olyan községházák, amelyek részben a polgármesterek hibájából, részben a hátrányos földrajzi adottságokból egyetlen befektetőt sem voltak képesek odavonzani. Persze az még nem mentség, hogy egy község nem fekszik a főút mentén, a kistérségi társulások keretében még lenne alkalma pályázni” – vélekedett Bárczi.
Marius Paşcan elképzelése ellen foglalt állást Kerekes Károly Maros megyei RMDSZ-es képviselő is, aki szerint egy efféle, újracentralizáló elképzelés veszélyes lehet, annál is inkább, mivel a népszavazás kiiktatásával a helyi közösség döntéshozó joga sérül.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Nadrágszíj
Még mindig fülemben csengenek az elnökválasztást megelőző kampányblöffök. Közigazgatási, gazdasági, tanügyi stb. reformokról szónokoltak a szavazatvadászok.
Az ígérgetések közül egyik kedvencem a mezőgazdasággal kapcsolatos. A volt és jelenlegi államfő nyolcvan millió embernek szándékozott élelmiszert termelni és előállítani. Ellenfele, Geoană (azóta leváltott szocdemelnök) erre az ígéretre is rálicitált, ő már nyolcvan millió románnak termelt! Ettől fellelkesedtem, hisz az alig húsz milliónyi többségi ezt a mennyiséget úgysem tudja elfogyasztani, következésképp: nekünk, egymillió négyszázezernyi magyarnak bőven marad belőle! Az azóta eltelt időszak gyakorlata homlokegyenest mást tükröz: folytatódik a kajaimport és a gazdák megnyomorítása, számos állami támogatást megvonva tőlük.
Az RMDSZ-szel feldíszített Boc-kormány ténykedése kísértetiesen analóg a Gyurcsány-Bajnai-féle álbaloldali, „szakértői” hatalom politikájával: a „reformok” kizárólag megszorításokat, elvonásokat, lakossági tehernöveléseket jelentenek, és nem körvonalazódnak még a rövid távú gazdaságélénkítő intézkedések sem. A nadrágszíjhúzás bajnokai külhoni pénzintézetektől felvett kölcsönökből tömködik be ideig-óráig a réseket, felelőtlenül eladósítva még dédunokáinkat is.
A gazdasági-társadalmi válságért az elmúlt húsz év politikai elitjét (beleértve a sündörgő RMDSZ-t is!) egyformán terheli a felelősség. Mert miközben az uniós mákonnyal kecsegtették a népet, a nép javait elkótyavetyélték, kiszolgáltatták. Oda jutott a Balkán eme fertálya, hogy egy alapvetően agrárállamnak nincs versenyképes mezőgazdasága! Iparát jórészt a betelepített, különböző kedvezményekben részesülő és profitjukat külföldre menekítő multinacionális rabszolgatartó cégek jelentik, amelyek éhbérért nyúznak le két bőrt a román állampolgárokról Romániában. Kíváncsi volnék, ki dolgozna nekik gyakran napi két váltásban, hétvégeken és ünnepnapokon havi száz-százötven euróért Nyugat-Európában?! Nyugodt lelkiismerettel, uniós felsőbbrendűséggel zsákmányolják ki e térség népét. Tehetik, mert a korrupt politikai hatalom rábólint; mert a hatalommal lepaktáló fantomszakszervezetek nem a munkavállalók érdekeit képviselik; mert uniós képviseletünk ez ügyben mélyen hallgat. Talán mert szembesültek az immár történelmi ténnyel: az óceánparti, uniót alapító államok, miután elvesztették a nagy vizen túli gyarmataikat, elhatározták, a kontinens belseje felé gyarmatosítanak, bekebelezve a gazdaságilag legyengült, öntudatlan lakossággal bíró volt szocialista tábort olcsó munkaerőt és a piacot biztosítandó maguknak, élelmiszerhulladék-lerakóvá alakítva a félgyarmatokat, melyeknek léte a nemzetközi pénzintézetektől függ. Arról sem beszél a politikai elit, hogy három millió potenciális honi munkaerő külföldön keresi boldogulását, nyugati országok államkasszáját gazdagítva. Csak Spanyolországban 3,2 milliárd eurót fizettek be honfitársaink az államkasszába. Ez a jelentős összeg akár hiányként is felfogható, hisz nem hazájukban adóztak és fizették a különböző járulékokat (nyugdíjalap, egészségbiztosítás stb.).
A politikai pártok és párton kívüli politikusok nagymérvű szociális érzéketlenségről tesznek tanúbizonyságot. Azok is, amelyek/akik a hatalmat gyakorolják, és azok is, amelyek/akik hallgatnak. A autonómia-lufikat eregető tulipánosok és fenyőfások rá kellene már döbbenjenek: magyarjaink esznek, ruházkodnak, fűtenek, adóznak, gyermekeket nevelnek, iskoláztatnak.
S ha már a gyermekekről, a jövő zálogairól ejtünk szót, ellenük is készül a hatalmi merénylet. A családi pótlékkal (gyermekpénzzel) kapcsolatos törvénytervezettől kinyílik a nem létező bicska is minden felelősségteljes családos zsebében: az egyébként is alamizsnának is számító összeget „rászorulásos” alapon juttatná az állam. Meggyőződésem, hogy egy pedagógusi jövedelem vagy egy cipőgyári „kajabonos” rabszolganő havi bére már törli a családot a „rászorulók” sorából! Míg számos, nem adózó, a közterhekhez vajmi kevéssel vagy egyáltalán hozzá nem járuló, kimutatható jövedelemmel nem rendelkező gazdag ügyeskedők utódai jogosultak lesznek a családi pótlékra. Miközben népességfogyásra és nemzetsorvadásra panaszkodnak megélhetési politikusaink, egy ilyen törvény életbeléptetésével csak újabb csapást mérnek majd a családokra, csökkentve a gyermekvállalási kedvet.
Minden antiszociális intézkedésbe előbb-utóbb belerázódik a birkatürelmű nép. Beletörődik, hogy a saját avas nadrágszíját egy idő után már nem a derekán húzgálják, hanem a nyakán. Megadóan azt sem bánja már, ha kedvenc, általa bepecsételt „érdekvédői” is rántanak rajta egyet-egyet, és azt is elfelejtette, hogy valaha a nadrágszíjat fenekelésre is használták, no meg borotvafenésre...
Pataki István. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

És hova tűnt az író? avagy Wass-kórtani diagnózis
Felkapott ügy? Valóban az. Feleslegesen felkapott? Nos, ez viszonylagos. És a mai magyar jelenre sajnálatosan jellemző, hogy egy író olyan szélsőséges érzelmeket képes gerjeszteni, amely érzelmeknek valójában sok köze nincsen a tulajdonképpeni lényeghez: az irodalomhoz. Eltalálták, ha találgattak: Wass Albertről van szó. Nem tartozik kedvenc íróim, sem kedvenc költőim sorába, de elismerem: voltak olyan művei, amelyek a magyar irodalom örök élvonalához tartoznak, és amelyeket – noha szerzőjük nem tartozik a személyes toptízhez – kedvenc regényeim közé sorolok. A bennük leírt ember- és lélekismeret, táj- és hazaszeretet, élettapasztalat, a kétségbevonhatatlan írói véna, és igen, az üzenet kapcsán. Annak az üzenetnek kapcsán, amely a szélsőségességek origója. Kiindulópontja csupán, mert minden mást a fentről irányított politika és népbutítás eredményezett. Mert megszabták, hogy hogyan kell "hivatalosan" viszonyulni hozzá: negatívan. Az okokat most hagyjuk.
Amikor Vásárhelyen először szervezték meg idestova hat évvel ezelőtt az első felolvasómaratont, a szervezőket feljelentették. Nyilván nem kisebbségi létünkhöz tartozók. Botrány lett belőle. Most újra megszervezésre került (volna) és az acsarkodás sem maradt el. Csakhogy – furcsa vagy nem furcsamód – ezúttal az egymásra mutogatás máshonnan indult el. Mondhatni közülünk. A napi magyar sajtóban három különböző vélemény jelent meg más-más szerző tollából. A középutas hozzáállás, amely a felolvasómaraton kizárólagosságát sajnálja és javasolja más (elfeledett) szerzők hasonló népszerűsítését, valamint az eseményt önmagában elmarasztaló véleményezés.
Wass Albertet a baloldal még a memóriánkból is igyekszik kiirtani. A jobboldal – ennek ellentételezéseként – szinte isteníti. Mikor kívánjuk észrevenni? Nem a pokol bugyraiból jegyzetelgető ördögről és nem is arkangyalról, hanem egy szerencsétlen sorsú emberről, egy íróról van szó, akit távollétében halálra ítéltek, visszatelepülését megakadályozták, magyar állampolgársági kérvényét megtagadták. Akit a magyar valóság egy oldala máig mocskol, másik fele az egekig magasztal, és akinek valódi irodalmi, emberi értékei eltűnnek a rábiggyesztett vádaskodások alatt. Hogy minek felolvasómaratont szervezni műveiből? Mert igény és szükség van rá. Hogy más szerző alkotásaiból miért nem? Vannak egyesületek, pályázatok, tessék megszervezni, ha úgy tetszik, biztosan sikeres lesz az is. Hogy mindez feltűnési viszketegségben szenvedő médiahajhász hőzöngés lenne? A szervező egyesület nívós tevékenységét ismervén ezt kijelenteni durva modortalanság. És hogy emiatt lemond annak elnöke? Ne tegye, húszévi sikeres tevékenységet nem rúghat félre egy-két negatív vélemény.
És mi mindebben a legszomorúbb? Ezúttal nem érkezett feljelentés. Nincsen többségi ujjal mutogatás. Hanem mi, kisebbségiek feszítjük egymás között a húrokat. Akinek nem tetszik, ne vegyen részt rajta, és kész. Mert akkor nekem sem kellene mindezt megírnom. És nem röhögnének rajtunk tele szájjal azok, akiknek különböző frusztrációkból fakadó aknamunkáját egymás között és egymás ellen önként, magunk végezzük el. Már aki.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Vállalkozók az iskoláért
Több mint 4 ezer lejt adományozott a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetsége (SZVESZ) a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium kollégiumának felújítására. Ez az összeg a február 19-én Csíkszeredában szervezett Régiók Találkozása konferencián és bálon részt vevő vállalkozók adományaiból gyűlt össze.
„Adományunknak az az üzenete, hogy ne csak az Európai Unió, illetve a bukaresti és budapesti kormány ajtajain kopogtassunk, hanem mi is, lehetőségeinkhez mérten, próbáljunk hozzájárulni a közösségünk fejlődéséhez” – jelentette ki a pénzösszeg ünnepélyes átadásakor Kurkó János György, a vállalkozói szövetség elnöke. Mint elmondta, a tavaly alakult szövetség eddigi életében ez az első adományozás, de az akciónak mindenképp lesz folytatása.
„A tavalyi év végén megkerestek a németországi Rotary Club képviselői, és támogatásra ajánlottak egy bizonyos pénzösszeget. Akkor arra gondoltunk, hogyha már van egy ilyen jellegű kezdeményezés, csatlakozunk, és sikerült is összegyűjtenünk 4200 lejt” – részletezte az SZVESZ ügyvezetője, Lukács László. Lackó György, a gimnázium igazgatója a vidéki tanulók nevében is megköszönte a támogatást, ugyanakkor elmondta, lenne mire költeni a további adományokat is, mivel az oktatási intézmény három, több mint százéves épülete közül ez csak az egyik.
A felújítási munkálatokra egyébként már korábban kiírták a versenytárgyalást, s már meg is érkeztek az ajánlatok. Ezekből kiindulva az iskola vezetői úgy látják, a Rotary támogatásából a kollégium 3-4 szobáját is fel lehet újítani, az SZVESZ pedig további 1 háló felújításával tud hozzájárulni a korszerűsítéshez. Egy-egy hálószoba renoválásakor az ablakokat és az ágyakat kell kicserélni, a padlót kell felújítani, és festeni is kell, tudtuk meg. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Nagy és kis lépések politikája
Az RMDSZ húsz évének történetét felidéző Szabadság-beli sorozat olvasása közben két olyan témán akadt meg a szemem, amelyek most is aktuálisak Kolozsváron. [Kommentálható]
Aktuális kolozsvári „apró lépések”
„1992. december 22. Az Országos Műemlékvédő Bizottság határozatban tiltja meg a Kolozsvár Főterén található emlékművek és azok környezetének módosítását, elrendeli a Mátyás-szobor eredeti állapotának visszaállítását. Az intézkedést nem támasztja alá politikai akarat, ezért hatástalan marad.”
Nos, hát itt az ideje, hogy polgármesterünk bebizonyítsa: van benne politikai akarat. Ha nem is a magyarok iránti nyitottságra, legalább a miniszteri utasítások, határozatok végrehajtását illetően. A kétnyelvű emléktáblákról ugyanis azt nyilatkozta: miniszteri tájékoztatást várt, és ha aszerint is megengedett a magyar nyelv, csak akkor hajlandó magyar felirattal is ellátott táblákat kitétetni. Nos, a kis lépések eredményességét bizonyítandó, hajrá! Igazán apró lépésre lenne szükség Kelemen Hunor művelődési miniszter részéről. Egy kis írásbeli miniszteri utasítás hasznos volna az ilyesmire sokat adó polgármesterünknek. Sőt, még csak nem is kellene újonnan kitalálnia, csupán a sok évvel ezelőtti elődje utasításának érvényt szereznie. És még csak külön licitet sem kellene kiírni a nagy táblaeltávolító munkára, a szoborrestaurálásba, térátrendezésbe vígan beleférne.
Szintén jó volna a többi szoborról is eltűntetni a magyargyalázó táblákat miniszteri rendelet nyomán.
A kormányzatiság haszna/ára
A visszatekintés olvasásakor „megnyugtatóan furcsának” tűnt – ha lehet így fogalmazni – a kilencvenes évek vad, nyíltan nacionalista hangulata. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a parlamentben a magyarok internáló táborba zárását javasolják a választott törvényhozók. Ennek a lincshangulatnak az eltűnésében feltétlenül szerepe volt az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának is. Azért a hangsúlyozott „is”, mert ez önmagában nem lett volna elég. Úgy vélem, bár fontos tényező volt a kormányzati részvétel, ez mégsem abban a formában járult hozzá a szövetség, a magyarok megítélésének megváltoztatásához, ahogy az a hivatalosnak mondható eremdéeszes retorikákban szerepel, vagyis hogy „megmutattuk a románoknak, mi is értékes tagjai vagyunk a társadalomnak, hozzájárulunk az ország felemelkedéséhez, stb.” A soviniszták, ha nem is mondták/ják ki nyíltan, szerintem korábban sem vonták kétségbe, hogy a magyar közösség kompetens politikusokat adhat az országnak. Nem is ez a problémájuk a magyarsággal, kormányra kerüléssel, hanem inkább az, hogy ilyenformán nehezebben megy beolvasztásunk, kivándorlásra kényszerítésünk, vagyis az ország nemzeti homogenizálása. A szociológiai felmérések is azt jelzik – sarkított megfogalmazással élve –, hogy inkább azokból kerülnek ki a szélsőséges nacionalisták, akik kevesebbre tartják saját közösségüket (az általuk riválisként felfogottaknál).
Felborulóban a tekintélyelvű világszemlélet?
A hazai társadalombeli szélsőségesség visszaszorulásában nagy szerepe van az országunkban honos tekintélyelvűségnek, ami különben más kelet-európai országban is jelen van, különösképpen az ortodox civilizációban. Korábban Romániában a kisebbségiek, akár a társadalom alján lévő rétegek, kiszolgáltatottnak, könnyű prédának számítottak a hatalmon lévőkkel szemben, akik természetesen a többség soraiból kerülhettek ki. A soviniszták nyájszelleme szerint ez így is van rendjén. Amikor nem voltak hatalmon, a nemzetiségi olyankor is szoros kapocs volt, ami összekötötte őket az éppen hatalmon lévőkkel. Az elnyomottak/gyarmatosítottak fölötti összekacsintáson túl ez tette őket is kormányképessé, hiszen az etnikum a kormányképesség kritériumának egyik előfeltétele.
A kormányzati szerepvállalással valóban felértékelődött a szerepe a magyar szövetségnek, így nem lehetett már büntetlenül belerúgni, az addigi szokásos „áldozat” szerepéből hirtelen a hatalom sáncain belülre került. ’96-ig a felfele fejet hajtó, lefelé, a kisebbekbe rugó szélsőségesek mentalitásába nem illett bele a kisebbségi kormányzás képe, de ez a szerep mára már normálisnak mondható. A közvélemény számára is elfogadhatóvá vált, és ez jó dolog, RMDSZ-érdem. De az már kevésbé, hogy szinte hozzá is nőtt a szövetséghez ez szerep, mert ennek néha túl nagy ára volt.
A normalizáció útján?
Ugyanakkor van egy folyamat, ami a szövetség kormányzati szerepétől függetlenül ebbe az irányba mutatott volna. A tömegeket ma már nem hozza annyira lázba a politika, már nem tapasztalható az az érzelmi töltés, amivel rögtön a rendszerváltás után viszonyultak a politikai történésekhez. A bezárt, nacionalista, népbutító propaganda kizárólagossága megszűnt, sokan megfordultak külföldön is, a külföldi kulturális termékek és más világnézetek ide is betörtek. Másképpen fogalmazva: a globalizáció hatására a világ kinyílt, elmozdult a normalizálódás irányába a politikai élet is. Mert ez egyrészt a normalizálódás foka, másrészt viszont a kiábrándultságé is. A normalizálódás jele az, hogy nem lehet olyan szinten manipulálni a tömegeket, mint eddig. Az is világossá vált, hogy a politika mégsem olyan mint a foci, amihez mindenki ért, egyre többen fordultak el tőle, és hagyták a szakértőkre, az érdeklődés középpontjába más témák kerültek. Ugyanakkor sokan ki is ábrándultak, rájöttek, hogy nincs sok befolyásuk a politikára, és hát az is tény, hogy az ország politikai elitje alulteljesített az elvárásokhoz képest is. Mintha kontraszelekciós alapon választódnának ki a politikai vezetők, a tehetségesebb szakemberek inkább a magánszektorban próbálnak meg érvényesülni vagy kivándorolnak/tak.
Ugyanakkor a modernizáció egyik velejárója az elidegenedés és a közösségi ügyek iránti érdeklődés csökkenése. Ez egy több évtizedes diktatúrából kikerülő alacsony állampolgári kultúrájú népesség körében mindenekelőtt a politika iránti érdeklődés megcsappanásában is megnyilvánul.
Kihagyott „nagy lépések”
Nem tudhatjuk, mi lett volna a hozadéka a szövetség belső ellenzéke által sokszor követelt ellenzéki szerepnek. A „mi lett volna ha...” típusú kérdésekre ezesetben nincsenek egyértelmű válaszok, ezért így némiképp értelmetlenek is, viszont pár sejtés megfogalmazható. Mindenekelőtt az, hogy a kormányzás kétségbevonhatatlan előnyei ellenére még egy politikai szervezet számára is néha inkább megéri kormányon kívül maradni, azaz több utat is kipróbálni. A kormányzás egyik elkerülhetetlen velejárója, hogy olykor népszerűtlen intézkedéseket kell meghozni, ami nem tesz jót egyetlen kormánypárt megítélésének sem. Ez a magyar szervezet esetében sem volt másképp. A magyarság szavazóinak aránya folyamatosan csökkent. (Az első EP választás volt a nagy kivétel, de ez is éppen azért, mert Tőkés László is indult függetlenként.). Amikor az RMDSZ 2000-ben úgy döntött: kívülről támogatja a „vörös bárók” kormányát, az addigi román szimpatizálók nagy részét is elvesztette. A kormányzati szereppel járó népszerűségcsökkenést csak erősítette a kormányban maradás-bekerülés is, ami sokszor elvtelen helyezkedéssel (lásd a különböző szövetségváltások), megalkuvással (pl. Bolyai Egyetem, aztán Petőfi – Schiller, majd még az sem) járt. Emiatt a magyar választók is elfordultak a politikától, levonták a „a mieink sem jobbak a Deákné vásznánál” -szerű következtetést, nőtt azoknak a száma, akik más pártokra szavaztak. Ezekre a folyamatokra persze ráerősítettek más, a kormányzástól független jelenségek is. Például a kontraszelekciót erősítő belső rekrutációs politika, valamint a klientúraépítés (pl. támogatáspolitika terén).
Az állandó kormánytámogatással mintha csökkent volna az RMDSZ szövetségének az ára is.
Az RMDSZ a folyamatos kormányzati politika erősítésével kihagyott pár olyan lehetőséget, amelyet – bár átmenetileg konfliktusos állapotot idézett volna elő – talán nem ártott volna kipróbálni. A kormányzás árában benne volt néhány fontos projektnek a „parkoltatása” is, így ezek sokéves szünet, illetve négyévenkénti elővétele után hiteltelenül hangzanak a választók előtt. Nagyobb nemzetközi és hazai visszhangra talált volna, ha a NATO- és EU-csatlakozások előtt ellenzékből követelte volna az RMDSZ az autonómiát, magyar nyelv hivatalossá tételét bizonyos helyeken, illetve magyar egyetemet, mint így utólag, négyévenkénti választások idején.
A felvidéki és vajdasági példák is azt mutatják, hogy bizonyos szempontból sikeresebb volt az időnkénti ellenzéki szerep. A Vajdaságban az autonómia valóság lesz, a Felvidéken van magyar egyetem. (A Felvidéken a kétnyelvűség, a magyar nyelvhasználat most úgy tűnik, ellehetetlenül, remélhetőleg átmenetileg.)
A külföldi nyomásgyakorlás olyan elem, ami a legfontosabb időszakban kimaradt a hazai magyarság politikai eszköztárából (vajdasági autonómiáról sem beszélnénk ma enélkül). Visszaolvasva a húsz éves történetet az is kiderül, hogy időnként ellenzékből is nyert „csatákat” – mégpedig a legvadabb időszakokban – a szövetség, mégpedig a nemzetközi szervezetek segítségével (Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, Project on Ethnic Relation)
Hatalmon léve immár tényleg elkezdhetnék a kisebbségi nyelveken folyó oktatást szabályozó törvénytervezet megvitatását, amit az RMDSZ még 1994 szeptember 19-én nyújtott be Románia Szenátusába 492 380 állampolgár támogató aláírásának társaságában. (Egy törvény előterjesztéséhez 250 000 aláírás volt szükséges a benyújtás időpontjában, azóta az új alkotmányban ezt levitték százezerre pár megszorítással.) Kormányon az alkotmányban előírtakat kellene betartatni, az aktualizált igényekkel kiegészítve, különösen most, amikor számtalan magyar osztályt a megszűnés veszélye fenyeget.
HERÉDI ZSOLT. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

A kisebbségi napilapok helyzetéről tanácskoztak
Az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi csoportja (Őshonos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Intergroup) szerdai, brüsszeli rendkívüli ülésén az európai kisebbségi írott sajtó kérdéskörével foglalkozott. A tanácskozáson jelen voltak a MIDAS (Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Egyesülete) vezetőségének tagjai – amely szervezetnek a BIHARI NAPLÓ is tagja -, s akik bemutatták azokat a nehézségeket, amelyekkel a kisebbségi lapkiadók szembesülnek.
Az ülést Gál Kinga, a FIDESZ képviselője, az Intergroup társelnöke nyitotta meg, aki a frakcióközi csoport támogatásáról biztosította a kisebbségi lapkiadók egyesületét. A MIDAS részéről Günther Rautz főtitkár köszönte meg a lehetőséget, hogy bemutathatják törekvéseiket több európai parlamenti képviselőnek. A meghallgatott beszámolók szerint a kisebbségek sajtótermékei országról-országra eltérő helyzetben vannak. Például a Franciaországban élő bretonoknak, az elmúlt 20 évben drasztikusan megfogyatkozott közösségnek, egyetlen anyanyelvű lapja sincsen. Egyedülálló jelenség, hogy a spanyolországi baszkok új napilapot hoztak létre a közösség 25.000 tagjának anyagi hozzájárulásával. Martxelo Otamendi főszerkesztő elmondta, hogy az 5 millió eurós tőkével induló vállalkozásazt követően jön létre, hogy hat évvel ezelőtt a baszk nyelvű lapot a spanyol hatóságok betiltották, több újságíróját pedig meghurcolták, ellenük jelenleg is jogi eljárás folyik. Slezáková Edit, a pozsonyi Új Szó menedzsere elmondta, hogy Szlovákiában az Államnyelvtörvény jelent durva beavatkozást az anyanyelvhasználatba és nehezíti a szlovákiai magyar sajtó munkáját. A törvény be nem tartása akár 5.000 eurós büntetéssel sújtható. Európában mindenhol a kisebbségek nyelvén megjelenő lapoknak szembe kell nézniük a gazdasági válsággal, gyakorlatilag valamennyi lap a túlélésért küzd.
A tanácskozáson jelen volt mindhárom erdélyi európai parlamenti képviselő. Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője a szlovák Államnyelvtörvény ügyében hangsúlyozta, hogy a munkacsoport mindent megtesz annak érdekében, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a törvény diszkriminatív, és az európai uniós normákkal ellentétes jellegére. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője a sajtó gazdasági helyzetével kapcsolatban megfogalmazta, hogy véleménye szerint a gazdasági válság 2010-ben folytatódni fog, elsősorban azáltal, hogy munkahelyek szűnnek meg, ugyanakkor megmutatkoznak a válság szociális hatásai. Úgy vélte, természetszerű, hogy a sajtó egészére kedvezőtlenül hat ki a válság, a kisebbségi nyelvű sajtó azonban hatványozottan érintett, hiszen korábban is kevés sajtótermék működhetett közösségi vagy más támogatási formák nélkül. Winkler szerint még a szubszidiaritás is kétélű fegyvernek bizonyul, hiszen mindenféle pénzügyi támogatás csak nemzeti hatáskörbe tartozik, ugyanakkor viszont egyértelmű, hogy a kulturális sokféleség, a nyelvi sokszínűség európai érték, nem mindegy tehát, hogy az európai uniós intézmények ezzel kapcsolatban milyen ajánlásokat fogalmaznak meg. Az európai parlamenti képviselő szerint meg kell találni a kisebbségi sajtó támogatásának az európai uniós jogrendbe illeszkedő lehetőségeit, ezért konzultációra, közös álláspont kialakítására kérte a jelen lévő lapkiadókat.
A felvetéssel kapcsolatban Bojan BREZIGAR a trieszti szlovén napilap főszerkesztője elmondta, hogy nemrégiben tartott tanácskozásukon a kisebbségi lapok szomorú jövőt jósoltak maguknak. Nemhogy a stabilizációra nincsenek kilátásaik, de valamennyit a megszűnés veszélye fenyegeti azáltal, hogy az előfizetők száma és a reklámbevételek is csökkentek. Veszélyesnek nevezte, hogy az emberek egyre inkább leszoknak a napilapvásárlásról és egyelőre nem látszik biztosnak, hogy a válság elmúlásával visszatérnének az írott médiához. A vita során Herbert DORFMANN dél-tiroli német és Nicolas ALFONSI korzikai képviselői is a kisebbségi sajtó politikai és pénzügyi támogatásának szükségességéről beszélt, és külön kitértek azokra a kisebbségi lapokra, amelyek egyedüliként maradtak fent, mint a kihalóban lévő helyi vagy regionális európai nyelv védelmezői. A MIDAS tíz éves múltra visszatekintő civil szervezet, amely jelenleg 14 országban, 13 nyelven megjelenő mintegy 30 kisebbségi napilapot egyesít. A MIDAS-nak Romániából a Nagyváradon szerkesztett és Bihar megyében terjesztett Bihari Napló, valamint a kolozsvári Szabadság napilap a tagja. Forrás: erdon.ro

Integrálnák a romákat
A romákat elválasztó látható és láthatatlan falakat le kell bontani – jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Mint elmondta, az önkormányzat az Amenkha Roma Egyesülettel közösen romaintegrációs programot kezdett el, amelynek végén, ha sikerrel járnak, lebontják az őrkő roma negyed határán húsz évvel ezelőtt épített betonfalat. A helybeliek által „berlini falnak” nevezett betonépítmény hosszában választja ketté a Váradi József utca felső szakaszát. Az egyik felén kezdődik az őrkő negyed a romák házaival, és a fal meghosszabbításában áll a Néri Szent Fülöp roma iskola. A másik felén néhány négyemeletes tömbház áll, ahol több tucat család lakik. A mintegy kétszáz méteres betonfal a kommunizmus idején azért épült, hogy a tömbházaktól távol tartsa az állatokat, a sarat és a szemetet. Az őrkő negyed roma lakói már korábban is kérték a fal lebontását, vezetőik szerint, az a diszkrimináció és a rasszizmus jelképe.
„Nem kell minket elkeríteni, felesleges ez a fal” – fogalmazta meg egy roma férfi. Az utca többi lakója azonban tiltakozik a fal lebontása ellen, egyesek inkább megerősítenék az elválasztó építményt. Antal Árpád polgármester szerint nemcsak a valódi falat, hanem a két közösség között feszülő láthatatlan falat is le kell bontani. „Az őrkő negyed egy szociális bomba, ha felrobban, mindenki sérülhet, ezért kell időben lépni, és a robbanást megelőzni” – hangoztatta az elöljáró. A hat hónapos integrációs program végén, szeptember 1-jén lebontják a falat, de ezt a döntést körültekintően kell előkészíteni, hogy mindenki elfogadja, magyarázta. Ugyanakkor a Tega köztisztasági vállalat még márciusban kitakarítja az őrkőt, s a lakókat a tisztaság megőrzésére ösztönzik.
Konkrét lépések
Az integrációs program részeként a városháza az Amenkha egyesületen keresztül négy őrkői romát alkalmaz, akik közvetítő szerepet töltenek majd be a hatóságok és a negyed lakói között. Feladatuk felhívni a figyelmet a rendfenntartók túlkapásaira, visszaéléseire, és meg kell értetniük a romákkal, hogy a törvényeket nekik is tiszteletben kell tartaniuk. Nekik kell továbbá meggyőzniük a gazdákat, hogy jegyeztessék be a szekereket, azokat lássák el gyűjtőzsákkal, és csak a megengedett helyeken közlekedjenek, mert a megnövekedett autósforgalom miatt életveszélyessé váltak. Gheorghe Drãghici sepsiszentgyörgyi rendőrparancsnok-helyettes elmondta, a szekeresek az esetek többségében nem ismerik a közlekedési szabályokat, ezért megtanítják őket a szabályokra és a közlekedési táblákra. A parancsnokhelyettes elmondta, a roma közösségben az elmúlt években látványosan csökkent a bűnözés, elsősorban a lopások száma.
Kölcsönös bizalom
A kölcsönös bizalom kiépítését tartja fontosnak Dima Mihály. Az Amenkha egyesület elnöke elmondta, az őrkő negyedben mintegy kétezren laknak, a felnőttek egynegyedének van azonban csak munkahelye. Bár ez kevésnek tűnik, évekkel ezelőtt sokkal rosszabb volt a helyzet, és azóta egyre többen vállalnak és találnak munkát, hangzott el. Többen a köztisztasági vállalatnál dolgoznak, sokan alkalmi munkát vállalnak. Tavaly a munkaerő-elhelyező ügynökségen keresztül negyvenen találtak állást, a többség meg is tartotta munkahelyét. Dimától azt is megtudtuk, hogy a nemzedékváltással csökkent az írástudatlanok száma, a fiatalok többsége már tud írni-olvasni. Több felnőttoktatási program is volt, és továbbiakra is szükség van. Dima Mihály elmondta, a romák vezetői igyekeznek jó példát mutatni, ismerik a közösség gondjait, és arra keresik a megoldásokat. „Elindult egy lassú változás, amelynek a végén a romák teljesen beilleszkednek a társadalomba” – bizakodik Dima Mihály.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

„Csontvázakat talált Borbély a minisztériumban
A legtevékenyebb programkezdeményező miniszterként köszöntötte Borbély László környezetvédelmi és erdészeti minisztert nagyváradi látogatásán Biró Rozália alpolgármester. Két igen zsúfolt hónap áll mögötte – mesélte Borbély –, de mára már sikerült megismerni az összes problémát, és napirendre került az aktuális kérdésekkel.
Igen komoly hiányosságokat tapasztalt a minisztériumnál, mintegy százmillió lej adósságot örökölt, amikor átvette a vezetést. Külön nehézséget jelent, hogy törleszteni kell az előd által felhalmozott tartozásokat, számos település nem tudta például kifizetni a csatornázási munkálatokat, mert nem utalták ki nekik a szükséges pénzösszeget. Egy szekrényben találtak csaknem ezer olyan pályázatot, amelyek még csak iktatva sem voltak.
A roncsprogrammal kapcsolatban Borbély megjegyezte, hogy az idei forduló sokkal sikeresebb a tavalyinál, mintegy kilenc nap leforgása alatt tizenhatezer régi autót adtak le (a múlt évi 32 ezerhez viszonyítva), és százával várakoznak az autók cseréjére. Arra is kitért, hogy két hét múlva mezőgazdasági gépekre is kiterjesztik a kedvezményes járművásárlási lehetőséget.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy parkosításra idén ötszázmillió lejt különítettek el. „Országszerte léteznek pillepalack- feldolgozók, a szelektív gyűjtés népszerűsítése mellett meg kell szervezni a palackok szállítását is a feldolgozókhoz. További terv az erdősítés és az erdei utak rendbetétele, védett területek kialakítása, megőrzése, vadászterületek adminisztrációs problémájának megoldása” – emelt ki néhányat a folyamatban lévő programok közül a miniszter.
Totka László. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó szerint a házelnökök a kormánykoalíciót kell képviseljék
Tegnapi sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszámolt a magyar középiskolai igazgatókkal folytatott tanácskozásról. Mint mondta, ezeket a találkozókat folytatni fogja az egyházak képviselőivel, a pedagógusszövetséggel, civil szervezetekkel, mert azt gondolja, hogy általában az oktatás kérdése az egész társadalom számára prioritás, most pedig különösen fontos és időszerű az oktatási reformról beszélni, mert a sanyarú költségvetési körülményeknek egyrészt nem szabadna érinteniük az oktatást, és a finanszírozással kapcsolatban joggal vannak aggodalmak, másrészt készül az új oktatási törvény és annak valóban mélyreható reformot kell eredményeznie.
Markó szerint a jelenlegi oktatási rendszer túlterhelt, szegény, túlcentralizált és instabil. Ezt meg kell változtatni.
El kell kerülni, hogy a kormány sürgősségi rendeletekkel dolgozzék
A továbbiakban arról beszélt, hogy az elmúlt napokban a közvéleményt a szenátus elnökének leváltásával kapcsolatos kezdeményezés foglalkoztatta. Véleménye szerint valóban az a kívánatos, ha a házelnökök a kormánytöbbséget képviselik, mert így lehet igazán eredményes törvényhozási munkát folytatni, összehangolni a kormány munkájával, elkerülni, hogy megint odajussunk, hogy a kormány sürgősségi kormányrendeletekkel meg felelősségvállalással kezdjen kormányozni, mivel nem tud egyeztetni a parlament vezetőivel, illetve a parlamenti csoportokkal. Ugyanakkor kívánatos, hogy a szakbizottságokban is többsége legyen a kormánykoalíciónak. Ez nem jelenti azt, hogy másképp nem lehet dolgozni, de sokkal nehezebb, sokkal kevésbé összehangolt a munka. Azt is elfogadja, mondta, hogy a független képviselőknek, szenátoroknak is lehetőséget kell adni, hogy olyan szakbizottságban dolgozzanak, ahol szeretnének, miközben – tette hozzá – nem híve a migrációnak, és azt gondolja, hogy a román politikai élet súlyos problémája az állandó ide-oda vándorlás egyik pártból a másikba. Ami viszont Mircea Geoana leváltását vagy felfüggesztését illeti, az RMDSZ a házszabály, a törvények, az alkotmánybíróság ezzel kapcsolatosan már régebb meghozott döntése szellemében fog eljárni. A két RMDSZ-szenátorról, aki aláírta, elmondta, hogy az RMDSZ-vezetés egyetértésével írta alá ezt a kezdeményezést, de ez azt jelenti, hogy szeretnék kikényszeríteni, hogy a szenátus állandó bürójában döntés szülessék: megvitassák a kérdést, és bizonyos konklúziókra jussanak. Ezt hétfőn a koalícióban is megbeszélik.
Ebben a kormánykoalícióban nincs mindennap cirkusz
Népújság: – Elnök úr említette az úgynevezett független képviselőket. Ezek parlamenti csoportja napról napra népesebbé válik. Egyesek szerint az államelnök akar egy saját pártot létrehozni, de ugyanakkor elemzők arról is beszélnek, hogy a PD-L manőveréről van szó, így akarják úgy felduzzasztani a függetlenek csoportját, hogy nem lesz már szükség az RMDSZ-re a kormánykoalícióban.
Markó Béla: Ha valaki megunta, hogy ebben a kormánykoalícióban nincs mindennap cirkusz, akkor megpróbálkozhat ezzel. Nem tudom, van-e ilyen szándék, és kinek a részéről, mert önök láthatták, hogy vannak közöttünk nézetkülönbségek, de ezeket általában nem visszük a közvélemény elé, és nem cirkuszolunk mindennap. Mi nem vagyunk versenyben sem a Demokrata- Liberális Párttal, sem más pártokkal, az RMDSZ másfajta partner egy koalícióban. Másrészt, véleményem szerint az RMDSZ-nek nemcsak azért kell ott lennie a kormánykoalícióban, mert szavazatai vannak. Ez nagyon fontos, és nagyon jó, ha az RMDSZ szavazataitól függ sok minden, de a magyar képviselet jelenléte a kormányban hasznos más szempontból is: a belpolitikai viszonyok szempontjából, a román-magyar viszony szempontjából, vagy akár nemzetközi szinten is. Ami pedig a függetleneket illeti, Romániában szerintem azért lehet ilyen sok független, azért lehet egyik pártból a másikba olyan könnyen átvándorolni, mert nálunk a politikai pártoknak nincs igazi doktrinájuk, és nincs jól meghatározható programjuk. Még azzal sem vádolhatok egy szenátort vagy képviselőt, ha átmegy egyik pártból a másikba, hogy cserben hagyta a programját, mert elég nehéz lenne ezt bizonyítani. Tehát ez a pártok nagy problémája ebben a pillanatban. Minden elképzelhető, de mi, ami a kormányzást illeti, nem egy-két hónapban gondolkozunk, hanem hosszabb időben.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Négy szak indítását tervezi az EMTE kolozsvári kara – Kedvcsináló a Sapientiához
A Csiky Gergely Iskolacsoport vezetőségének meghívására ma a Jelen Házban tartottak bemutatót a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karának munkatársai, hogy felkeltsék a középiskolások érdeklődését az egyetem iránt, és támpontot nyújtsanak azoknak, akiknek hamarosan dönteniük kell, hogy hol folytatják tanulmányaikat.
A környezettudományi tanszék részéről Zsigmond Andrea, Szígyártó Lídia és Tóth Attila tartottak előadást a nitrogén természetben előforduló formáiról, a hidrobiológiáról és a jég tulajdonságairól, illetve ismertették az egyetem nyújtotta lehetőségeket. Mi a fakultás kommunikációs vezetőjét, Enyedi Saroltát kérdeztük.
– Mi a Sapientia kolozsvári karának a kínálata a következő tanévben?
– Idén szeretnénk négy szakot indítani. Az egyik a legrégebben működő Környezettudomány szak, a második a Filmművészet, fotóművészet és médiaszak, amely a filmes szakmában elhelyezkedni kívánó fiatalokat készíti fel, a harmadik a legfrissebb, a Nemzetközi kapcsolatok – Európai tanulmányok szak, amely az európai intézmény- és jogrendszerbe nyújt betekintést. Reményeink szerint sikerül elindítani a jogot is, de még a jövő titka, hogy az ideiglenes működési engedélyt megkapjuk-e.
– Ezek divatszakmáknak számítanak? Elvégre a fiatalság körében népszerű a média, a tömegkommunikáció, a marketing, a jog és a film egyaránt.
– Legnagyobb jelentkezés a filmszakra, ezért idén bővítjük a helyek számát: 12 ingyenes és 8 költségtérítéses helyre pályázhatnak a jelentkezők. Nagy az érdeklődés a nemzetközi kapcsolatok iránt is, valószínűleg az európai uniós tagság növelte ennek az ázsióját, meg talán az is, hogy egy brüsszeli tanulmányutat biztosítunk az elsőévesek számára.
– Mikortól jelentkezhetnek?
– Július 9-től 23-ig tart a beiratkozás, és szakonként változik, hogy milyen arányban számít bele a felvételibe az érettségi és a középiskolai évek jegyátlaga. A filmszakon 19-ig lehet beiratkozni, mert művészeti szak lévén felvételi vizsga is van. A jelentkezők felkészítőn is részt vehetnek március 27-én, illetve április 10-én.
– Hasonló tájékoztató utakat szerveznek?
– A rektori hivatal egy tájékoztató körútra készül március végén, április elején, amelyen a nagyobb erdélyi iskolákat látogatják meg. Az a cél, hogy közvetlen módon beszélgetésekre kerüljön sor. A kolozsvári és a csíkszeredai hallgatói önkormányzat is egy körútra készül, 17-én indulnak útnak, s a diákokkal egy közvetlen hangvételt szeretnének megütni, hogy meghívják őket az egyetemre.
– Lévén, hogy nem akkreditált szak, a végzősök hol államvizsgázhatnak?
– Vannak szerződéseink akkreditált intézményekkel. Nálunk végzik az egyetemet, de az államvizsgát olyan elismert felsőoktatási intézményben tehetik le, mint a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Nyugati Egyetem vagy a Műszaki egyetem. Ez semmiféle hátrányt nem jelent számukra, ugyanis az eddig több mint kétezer végzősünk 90 százaléka sikeresen vizsgázott. Amúgy elindítottuk az intézményi akkreditációt. A törvény szerint három kifutó évfolyam után kezdhető el a szakok akkreditációja, az intézményét meg a szakok akkreditálása után. Ez 2009-ben volt esedékes, meg is tettük a szükséges lépéseket, és reméljük, hogy idén meg is szerezzük, vagyis az ősszel felvételizők már egy akkreditált intézményben államvizsgázhatnak.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Markó: az oktatásnál nincs fontosabb
Akárcsak az elmúlt húsz évben, a magyar iskola, az anyanyelvű oktatás ma is egy állandó prioritás, egy állandó sürgősség: gyakorlatilag ma sincs fontosabb és nemesebb cél, mint a magyar oktatás kereteinek bővítése, az oktatás minőségének növelése – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök pénteken, a magyar tannyelvű iskolák igazgatóival és tagozati aligazgatókkal folytatott tanácskozáson. A konferencián az új tanügyi törvénytervezetről, a tanügyi reform és a normatív finanszírozási rendszer összefüggéseiről, valamint a romániai magyar nyelvű oktatás mai helyzetéről volt szó.
Mint mondta, ma különösen fontos és időszerű az oktatási reformról beszélni, mert a sanyarú költségvetési körülményeknek nem, vagy legalábbis a lehető legkisebb mértékben szabadna érinteniük az oktatást, és ez a magyar oktatás tekintetében hatványozottan érvényes. Megerősítette: a kisebbségi oktatásnak pozitív diszkriminációra van szüksége, és e tekintetben megoldást kell találni a finanszírozási kvóták, az úgynevezett fejkvóták esetében és a törvényben egyaránt.
Mircea Geoană szenátusi elnöki tisztségéből való felfüggesztéséről szólva, Markó kijelentette: az RMDSZ álláspontja szerint kívános lenne, ha a házelnökök a kormánytöbbséget képviselnék, ezáltal ugyanis jóval hatékonyabbá válna a törvényhozói munka, és így lehetne elkerülni, hogy a kormány sürgősségi rendeletekkel, felelősségvállalással kormányozzon, a szövetség azonban csakis a házszabály, a törvények, és az Alkotmánybíróság erre vonatkozó korábbi döntése szellemében fog eljárni. Az RMDSZ-tájékoztató szerint Markó elmondta: a kérdést alaposan meg fogják vizsgálni, döntést pedig várhatóan hétfőn, a koalíciós tanács ülését követően hoznak majd. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Fél évszázados magyar középiskolai oktatás Segesváron
Ünnepeltek a Gaudeamus Házban
A segesvári magyar nyelvű középiskolai oktatás 50. évfordulóját egyhetes rendezvénysorozattal ünnepelték, a Gaudeamus Házban. A Mircea Eliade líceumban 1960-ban sikerült első alkalommal a román tagozat mellett egy magyartagozatos osztályt is beindítani, és 20 év óta folyamatosan két magyar tannyelvű osztály végez itt.
"Segesvár ezen a héten születésnapot ünnepelt, a magyar nyelvű középiskolai oktatás fennállásának 50. évfordulójára emlékeztünk" – nyilakozta a Népújságnak Tóth Tivadar, a Mircea Eliade líceum igazgató-helyettese. Az ünnepség kedden sportrendezvényekkel: kosárlabda- és futballmeccsel kezdődött a szép számban megjelent egykori és a mostani diákok között. Szerdán szavalóversenyt szerveztek, ezúttal nem a líceum diákjai, hanem az V-VIII. osztályos diákok Petőfi Sándor vers- és prózamondó versenye zajlott. A rendezvények csütörtökön diákszínjátszó maratonnal – emlékműsor, komédia, dráma – folytatódtak, amelyen felléptek a partneriskolák is, félórás előadással: a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor gépészeti szakközépiskola, a békéscsabai Evangélikus Gimnázium, a hévízi Bibó István Gimnázium és a keszthelyi Vajda János Gimnázium diákjai. Pénteken középiskolások szavalóversenye zajlott, amelybe szintén bekapcsolódtak a partneriskolák és szovátai meghívottak, délután pedig levetítették Dudás László filmjét, amelyben az iskola volt és jelenlegi tanárai, diákjai szólalnak meg. Szombaton a Gaudeamus Alapítvány Baráti Társaságának ünnepi gyűlését tartották. A társaság célja az alapítvány működtetéséhez szükséges anyagi fedezet előteremtése, tagjai főként volt diákok, de cégek is. Ezután az udvaron kopjafát avattak. A gálaműsorra este a Mihai Eminescu Teremben került sor.
Tóth Tivadarral a magyar nyelvű középiskolai oktatás múltjáról, jelenéről és jövéjéről beszélgettünk. "A mostani Mircea Eliade líceumban 1960-ban sikerült a román tagozat mellett egy magyar tagozatot is beindítani. Ebben a periódusban volt Kiss Dénes segesvári tanár rajoni főtanfelügyelő és olyan volt a konjunktúra, hogy sikerült ezt átvinni, így minisztériumi határozattal 1960 őszén indult el Segesvár történetében első alkalommal a magyar tagozat líceumi szinten. Egy osztállyal indult, viszont nagyon hamar két osztályra tornázta fel magát. Akkoriban megnőtt a segesvári magyar gyerekek létszáma és sokan jöttek be a városba, főleg a környező falvakból, szükség volt két osztályra. 1986-ban például, amikor én a líceumi tagozatba kerültem, három párhuzamos magyar osztály kezdte a IX.-et. Viszont akkor a XI. osztályba felvételizni kellett, és a három osztályból egyet hagytak érettségizni. Ezt a problémát oldottuk meg 1990-ben, amikortól ismét két felmenő osztályt tudtunk működtetni. Azóta folyamatosan két párhuzamos magyar osztály végez, pedig a gyereklétszám a 90-es évek elejéhez képest sokkal kisebb. A Gaudeamus Ház létrehozása szerencsés gondolat volt. Már 1998-tól, amikor önálló benntlakást tudott működtetni, behoztuk a vidéki gyerekeket, segítségükkel tudtuk ezeket az osztályokat fenntartani, ahol a vidéki gyerekek aránya 15-20%-os" – mondta el Tóth Tivadar. Kérdésünkre, hogy a idén ősztől hogyan alakul a helyzet, közölte, sokkal simábban megoldódott a magyar osztályok indítása, mint 2009-ben "Tavaly úgy jött le a papír a tanfelügyelőségről, hogy az egyik osztályunk nem létezik. A humán, intenzív német filológiai osztályt egyszerűen levágta a tanfelügyelőség. Akkor voltak a nagy megmozdulások, intézkedések a pedagógusszövetség, az RMDSZ részéről, és ennek eredményeképpen sikerült visszakapni. Ha szüntetnek meg osztályokat Segesváron, ne azt, amire van igény és főleg ne ott, ahol nincs alternatívája a magyar gyereknek. Segesváron nincs magyar szakoktatás, ha a gyerek nem jut be a líceum magyar tagozatára, rákényszerül, hogy román osztályokban folytassa tanulmányait vagy elmenjen más városba. Idén felküldtük a kéréseket két osztályra és ezt simán jóvá is hagyták. Itt nagy befolyása volt annak, hogy az RMDSZ kormányon van és a főtanfelügyelő-helyettes, Illés Ildikó mindent megtett azért, hogy ez így alakuljon. Sőt, idén a humán osztályunkat is meg tudtuk osztani, ami azt jelenti hogy fele intenzív német és fele intenzív angol. Ez azért jó, mert vannak vidéki iskolák, ahol németet nem tanultak és ezek a gyerekek nem mertek hozzánk jönni. Most erre lehetőség adódik. Az elemi iskolákban három magyar osztály működik, még folynak a tárgyalások arról, hogy a következő tanévben két vagy három osztály induljon". Ami a oktatás színvonalát illeti, Tóh Tivadar úgy véli, annak ellenére, hogy szórványvidék, számtalan helyről, különböző anyagi helyzetű családokból érkeznek gyermekek, eddig a színvonalat sikerült megtartani, a végzőseik több mint 80 %-a főiskolákon folytatja tanulmányait. A líceum minden magyar oktatója szakképzett, akik az óraszámok miatt az általános iskolában és líceumban is tanítanak". És a jövő? "Optimista vagyok, úgy látom, hogy azok az elvek és az a szellemiség, amely létezett Segesváron a középiskolában, az alapok, amelyen az egész oktatási rendszer működött, megmaradtak. Felmérést végeztünk a következő 10 évre a gyereklétszám alakulását illetően, erről is tanácskoztunk a hétvégén. Úgy értékeljük, hogy tavaly és idén voltunk mélyponton, ha ezt a periódust sikerült átvészelni, reméljük, a következő években sem lesz probléma" – tette hozzá az igazgató-helyettes.
Antalfi Imola. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Református lelkészek Tőkés besúgólistáján
Veres-Kovács Attila várad-olaszi lelkipásztor, Csomay Árpád, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) generális direktora, valamint Mikló Ferenc nagyszalontai esperes is a Szekuritátéval együttműködő besúgóként szerepel a Tőkés László európai parlamenti képviselő által nyilvánosságra hozott dokumentumokban. A KREK leköszönt püspöke pénteken tett közzé újabb, az egyházat megfigyelő tartótisztek, besúgók és megfigyeltek nevét sorjázó „szégyenlistát”.
Veres-Kovács Attila neve korábban már szerepelt besúgóként Molnár János tavaly nyáron megjelent, Szigorúan ellenőrzött evangélium című dokumentumkötetében, most azonban Tőkés László részletes kivonatot adott közre a Katona fedőnéven jelentő nagyvárad-olaszi lelkipásztor állambiztonsági dossziéjából.
Eszerint a tiszteletes hálózati dossziéját 1979. május 4-én nyitották meg és 1980. július 29-én zárták le, majd ettől a dátumtól 1991 augusztusáig egy másik aktában folytatták. Veres-Kovács Attila a Bihari Naplónak azt nyilatkozta: többévnyi zsarolás után valóban aláírt egy beszervezési nyilatkozatot, de sajnálatosnak tartja, hogy volt püspöke kikényszerített aláírásokkal próbálja bemocskolni lelkésztársait.
„Nem mentem magam ezzel, de bosszúállás, és leszámolás íze van ennek a hajszának, amit Tőkés László folytat néhány lelkész ellen, mert nem nézi meg a körülményeket, amelyben születtek ezek az aláírások. Az, hogy egy lelkész, aki püspök is volt, ilyen módon számoljon le, vagy álljon bosszút a kollégáin, ez embertelen” – idézte a Bihar megyei napilap Veres-Kovács Attilát.
A lelkipásztor hozzátette: szerinte valójában azért éppen az ő és a Csomay Árpád dossziéja került most nyilvánosságra, mert Tőkés második újraválasztásakor ők ketten próbáltak érvényt szerezni annak az 1990-ben született zsinati törvénynek, amely szerint egy püspököt csak egyszer lehet újraválasztani.
Csomay Árpád, a KREK generális direktora a Krónikának nem kívánt nyilatkozni az ügyben. A dossziék szerint Ákos fedőnéven beszervezett főjegyző csupán annyit jegyzett meg: nem az a módja az ilyen ügyek tisztázásának, hogy a felek nyilatkozatháborúba bonyolódnak a sajtón keresztül.
A Tőkés által újonnan közzétett részletes listán Mikló Ferenc neve – Csomayhoz hasonlóan – besúgóként és megfigyeltként egyaránt megjelenik. A nagyszalontai esperes a Krónikának elmondta: harmadéves egyetemista volt, amikor megkörnyékezte a kommunista titkosszolgálat. „Aláírtam a beszervezési nyilatkozatot, mert megfenyegettek: azt mondták, kirúgnak a teológiáról. Nem volt más választásom” – jelentette ki a lelkész.
Elmondása szerint pontosan nyolc jelentést tett akkoriban, mindegyiket zsarolás eredményeképpen, az egyetem utolsó éveiben, illetve Nagyváradon, ahol segédlelkészként szolgált. Tamáshidán 1976-ban már parókus lelkész volt, és abbahagyta a jelentések küldését, majd amikor az ottani templom és a parókia mellé pékség épült, ő feljelentette az építtetőket, innentől kezdve őt is megfigyelés alá vonta az állambiztonsági szerv.
Egyébként Mikló tiszteletes szerint Tőkés László most azért hozta nyilvánosságra az ő nevét, mert közeleg a KREK általános, év végén tartandó tisztújítása, amelyen ismét indulni fog a püspöki tisztségért, és szerinte a volt egyházfő is tudja, hogy élvezi a kollégák bizalmát és támogatását. (Az egyházkerületben tavaly novemberben rendezett püspökválasztáson Mikló is megpályázta az egyházfői tisztséget, ám 14 szavazatával alulmaradt a 68 voksot begyűjtő Csűry Istvánnal szemben).
Hozzátette: a Szekuritáté adattárában tárolt, rá vonatkozó iratok a birtokában vannak, és Csendes László, az átvilágító bizottság nemrég lemondott elnöke írásban igazolta ártatlanságát. „Tőkés László részéről az lenne a tisztességes, ha nyilvánosságra hozná az általa írott, szekérderéknyi jelentést is” – jelentette ki Mikló Ferenc. A pénteki sajtótájékoztatón egyébként Szilágyi Zsolt, az EP-képviselő kabinetfőnöke közölte: nincsenek konkrét bizonyítékai, amelyek azt támasztanák alá, hogy Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselő együttműködött a Szekuritátéval, de úgy véli, a politikusnak morális felelőssége lenne felvállalni, hogy nem ő a megfelelő személy a tisztségre.
Tőkés korábban úgy vélekedett: mivel Lakatos a nyolcvanas évek közepéig a belügyminisztérium kötelékében, tűzoltótisztként szolgált Nagyváradon, vagyis szoros kapcsolatban állt az állambiztonsági szervvel, a politikusnak köze volt az elnyomó rendszerhez, ami ellentmond a Temesvári Kiáltvány nyolcadik pontjának, miszerint volt szekusok, pártaktivisták és pártvezetők 12 évig, azaz három mandátum idejéig nem tölthettek volna be közméltósági tisztségeket. Lakatos Péter akkor lapunknak úgy reagált: őt 1985-ben éppen magyarsága miatt tanácsolták el a tűzoltóságtól.
Nagy Orsolya
K ö z l e m é n y
Két előző alkalommal a hírhedt román titkosszolgálat, a Securitate azon tisztjeinek, illetve ún. tartótisztjeinek a neveit tettük közzé (99 + 37 = 136), akik a Romániai Református Egyház szolgáit, valamint a velük kapcsolatban álló személyeket követték és tartották megfigyelés alatt.
Az előbbi években azon egyházi személyeknek, illetve lelkészeknek a neveit hoztuk nyilvánosságra – és azonosítottuk fedőneveiket –, akik informátorként figyelték meg kollégáikat, és szolgáltattak adatokat róluk, illetve környezetükről.
Ez alkalommal a tartótisztek és a kezükön lévő ügynökök, valamint az általuk megfigyeltek névjegyzékét bocsátjuk a sajtó rendelkezésére – szám szerint 40 tételben –, a kiegyensúlyozott tájékoztatás céljából és a Securitate kapcsolati rendszerének, annak természetének és működésének jobb láttatása érdekében.
A tisztek és – volt – kollaboránsaik neveit egyként titok fedi. Ez a közös titok kapcsolja össze őket, illetve a titok megőrzésének közös érdeke. A többnyire kényszerűségből együttműködésre vállalkozott, kiszolgáltatott személyek húsz év után is ezenképpen vállalnak cinkosságot egykori megnyomorítóikkal, és emezek „fogságában” maradva, velük együtt őrzik tovább a múlt titkait. – Ebben áll a cinkos áldozat szerepének anakronisztikus és tragikus volta.
Márpedig az egyház, illetve a társadalom megtisztulása s a közbizalom helyreállítása érdekében a titkot szükségszerűen meg kell törni, a múltat be kell vallani, a felelősséget meg kell állapítani. A bűnbánat és a bűnbocsánat, másfelől az igazság- és a jóvátétel útjára csak ilyenképpen léphetünk reá.
Nagyvárad, 2010. március 5.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Tőkés vádol, Lakatos hárít
Az EP-képviselő szerint meg kell törni a szekusok titkos szövetségét
Tőkés László európai parlamenti képviselő hétvégi sajtótájékoztatóján a Szekuritáté negyven tartótisztjének listáját osztotta ki a jelenlevő újságíróknak, levezetve a kezükön lévő ügynökök és az általuk megfigyeltek „kapcsolatrendszerét”.
„A tisztek és volt kollaboránsaik nevét ma is titok fedi. Ez a közös titok kapcsolja össze őket, illetve a titok megőrzésének közös érdeke” – mondta el a volt református püspök, aki szerint az egyház és a társadalom megtisztulása, a közbizalom helyreállítása ezen titok megtörésén múlik.
AZ EP-képviselő ismételten azzal vádolta Lakatos Péter RMDSZ-es képviselőt, hogy együttműködött a Szekuritátéval, ugyanis szerinte a Bihar megyei tűzoltóság parancsnokhelyetteseként nem térhetett ki a beszervezés elől. Szilágyi Zsolt volt parlamenti képviselő, az EMNT alelnöke szerint gyanújukat alátámasztja, hogy Lakatos Péter, Kiss Sándor és Szabó Ödön nem kezdeményeztek átvilágítást a Bihar megyei RMDSZ-ben.
„Tőkés László az egyházon belüli vélt vagy valós ellenfeleit akarja lejáratni, amihez nekem semmi közöm” – reagált az EP-képviselő felvetésére Lakatos Péter RMDSZ-es honatya. Szerinte a volt püspök már régebben megfogalmazott és tisztázott vádakat „melegített fel”. Lakatos elismerte ugyan, hogy 1985-ig tűzoltóként dolgozott, de távolról sem olyan magas beosztásban, ahogy azt Tőkés állítja.
„Sajnos nem voltam tűzoltóparancsnok (bár szerettem volna az lenni), ugyanis 1985 novemberében a legfelsőbb pártvezetés utasítására több magyarral együtt engem is eltávolítottak a tűzoltóságból. Tőkéstől eltérően rám nem »vigyázott« a Szekuritáté, így egyik napról a másikra állás nélkül maradtam” – replikázott Lakatos.
A bihari RMDSZ-es képviselő szerint akkor gyűlt meg a baja Tőkéssel, amikor 2001-ben Szilágyi Zsolttal szemben megnyerte a szövetség megyei elnöki tisztségét. Lakatos emlékeztetett: hogy 2001-ben rögtön kérte a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS) átvilágítását.
„Azóta még kétszer ellenőriztek, ugyanis 2004-ben és 2008-ban is mandátumhoz jutottam. Erre most folytatják az inszinuációt, megpróbálva nem figyelembe venni a tényeket, hogy engem eltávolítottak a tűzoltóságból, mert magyar voltam” – fogalmazott az Új Magyar Szónak Lakatos Péter RMDSZ-es képviselő.
Totka László. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

A szekus múlt tovább kísért Tőkés egyházában
Újabb titkosszolgálati tartótisztek és ügynökök listáját adta közre Tőkés László volt nagyváradi református püspök, EP-képviselő – számolt be erről tegnap több romániai magyar napilap. Az érintettek között református papok is vannak, akik azonban azzal védekeznek, hogy a volt püspök személyes bosszúból cselekszik.
A szekus besúgói múlttal vádoltak mostani lajstromán Csomay Árpád, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora mellett Veres-Kovács Attila nagyváradolaszi lelkipásztor és Mikló Ferenc nagyszalontai esperes neve is szerepel.
Veres-Kovács a nagyváradi Bihari Napló napilapnak elmondta: a Szekuritáté többéves zsarolása nyomán írta alá a beszervezési nyilatkozatot. A lelkész szerint Tőkést a bosszúállás vezérli, amikor nem veszi figyelembe, hogy az aláírások milyen körülmények között születtek, s tulajdonképpen azért hajszolja őt és Csomayt, mert Tőkés harmadik püspökké választásakor ők ketten próbáltak érvényt szerezni annak az 1990. évi zsinati törvénynek, amely kimondta: egy püspököt csak egyetlen alkalommal lehet újraválasztani.
– Nem mentem magam ezzel, de bosszúállás és leszámolás íze van ennek a hajszának, amit Tőkés László folytat néhány lelkész ellen (…). Az, hogy egy lelkész, aki püspök is volt, ilyen módon számoljon le vagy álljon bosszút a kollégáin, ez embertelen – jelentette ki a nagyvárad-olaszi lelkipásztor.
Veres-Kovácsról már tavaly kitudódott, hogy Katona fedőnéven jelentéseket írt. Tőkés László azonban most részleteket is közölt lelkész kollégája szekus dossziéjából. A volt püspöknek meggyőződése, hogy az egyházat belülről és kívülről megfigyelők „szégyenlistáját” nyilvánosságra kell hozni.
Csomay Árpád, akinek fedőneve Ákos volt, úgy vélekedett, hogy az ügyeket nem sajtóhadjárattal kellene tisztázni. Csomayt egyébként a Szekuritáté meg is figyelte, akárcsak Mikló Ferencet, akit harmadéves teológus korában azzal vettek rá az együttműködésre, hogy a teológiáról való kivágással fenyegették meg.
Mikló közölte: nyolc jelentést írt, valamennyit zsarolás eredményeképpen. Úgy vélte, Tőkés azért hozta most nyilvánosságra a nevét, mert idén év végén ismét indulni készül a püspöki székért. Tavaly, amikor Tőkés EP-képviselővé választása okán tartottak Nagyváradon rendkívüli püspökválasztást, Mikló mindössze 14 szavazattal kapott kevesebbet, mint a Tőkés által pártolt Csűry István.
A nagyszalontai esperes szerint, a Szekuritáté által készített dossziéja alapján, Csendes Zoltán, a bukaresti átvilágító testület volt elnöke korábban írásban igazolta ártatlanságát. Mikló Ferenc éppen ezért azt tartaná tisztességesnek, ha Tőkés László nyilvánosságra hozná „az általa írott szekérderéknyi jelentést is”.
Tibori Szabó Zoltán, Kolozsvár. Forrás: Népszabadság

Sapientia: többfrontos izgalom
A héten kötteti és nyújtja be a Román Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) asztalára az akkreditálás megszerzéséhez szükséges dokumentációt a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége – nyilatkozta a Krónikának Dávid László rektor, aki derűlátó az akkreditációt illetően.
Derűlátó. Dávid László rektor bízik a Sapientia akkreditálásábanA tervek szerint szerdára készül el az a vaskos dokumentáció, amelyet a Sapientia-EMTE vezetősége a Román Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) elé terjeszt.
A Craiovai Egyetem volt rektora, Mircea Ivănescu professzor által vezetett bizottság öt szakot választott ki az akkreditálási folyamathoz. „Az ARACIS vizsgáló testülete előzőleg négy csíkszeredai és egyetlen vásárhelyi szakot jelölt meg, ebből végül három, illetve kettő lett. Számos tényt figyelembe véve, személy szerint jobban szerettem volna, ha Marosvásárhelyről választanak ki hármat és Csíkszeredából kettőt, de így is nagyon bízom a sikerben” – nyilatkozta a Krónikának Dávid László, az egyetem rektora.
Április folyamán az egyetemi oktatás minőségét ellenőrző testület hat bizottsága látogat Csíkszeredába és Marosvásárhelyre. Felmérik a Csíkszeredában működő román–angol, az általános közgazdaság és a szociológia szakokat, illetve a marosvásárhelyi informatika, valamint az automatika és alkalmazott informatika szakokat. A szociológián kívül valamennyi szaknak sikerült az évek folyamán megszereznie az akkreditálást. Az ARACIS eredménye májusra várható. Amennyiben pozitív döntés születik, a Sapientia akkreditálását előbb egy kormányrendelet, majd a parlament szavazata szentesítené.
A romániai adófizetők pénzére várva
„Sajnos a támogatásokból már csak a működésre futja” – válaszolta lapunk finanszírozásra vonatkozó kérdésére Dávid László. További kérdésünkre, hogy az anyaországi rendszeres támogatás és a pályázatokon szerzett összegek mellett mikortól számíthatnak a romániai adófizetők pénzére, a rektor úgy vélekedett: „Ha optimista lennék, azt mondanám, a tegnapra. De a román törvények szerint csak egy akkreditált egyetem támogatható. Amint megszereztük az akkreditálást, jogosnak és egyben elérhetőnek érzem ezt a kérést. Viszont azt is tudom, hogy a szakmai szempont mellett nagyrészt a politikai állásponttól függ. Elkezdődnek a tárgyalások, az alkuk, mi meg reménykedünk”. Dávid nem rejtette véka alá, hogy számít az RMDSZ vezetőségére, és tisztában van azzal, hogy a szövetség hathatós támogatása nélkül a román hatalom a Sapientia elé is hasonló akadályokat gördítene, mint a Partiumi Keresztyén Egyetem (PKE) elé.
Mentalitásfüggő támogatás
„Arra törekszünk, hogy az új tanügyi törvénytervezet magánegyetemekre vonatkozó fejezete a lehető legkedvezőbb legyen a Sapientiára nézve. Azonban naivság azt hinni, hogy ez csak tőlünk függ” – vetítette előre a nem túl könnyűnek ígérkező feladatot lapunk megkeresésére Király András, az oktatási minisztérium RMDSZ-es államtitkára. Mint hangsúlyozta: a jelenlegi törvény megváltoztatásához a döntéshozók koncepció- és főleg mentalitásváltására lenne szükség.
„Első sorban az illetékesekben azt kellene tudatosítani, hogy ha a magánegyetemek a felsőoktatási rendszer szerves részét képezik, akkor azokat annak megfelelően kell kezelni. Ha elfogadtuk, hogy Romániában működhetnek magánegyetemek is, akkor fogadjuk el azt is, hogy az államnak kötelessége azokat az adófizetők pénzéből támogatni” – szögezte le Király, hozzátéve, reményei szerint a szaktárca már a héten tárgyalhatja a törvénytervezet magánegyetemeket érintő részét.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Magyar tanügyi gondok
A pedagógusok szerint ma a romániai magyar oktatásra különböző veszélyek leselkednek – mutat rá egyebek mellett az a jelentés, amelyet Pásztor Gabriella RMDSZ-es államtanácsos készített a hétvégi marosvásárhelyi oktatói fórumon elhangzottak alapján. A dokumentum egyaránt tartalmazza ezeket a veszélyeket, s körvonalazza a megoldási javaslatokat.
A romániai magyar oktatás számára jelen pillanatban a fejkvótán alapuló finanszírozási rendszer szeptemberre tervezett bevezetése jelenti a legnagyobb gondot. Sok helyütt ugyanis az alacsony diáklétszám miatt osztályokat, iskolákat kell összevonni, így több településen is ingázásra kényszerülnek a magyar diákok.
A Pásztor Gabriella által összeállított jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy fennáll a veszély: a megszűnő magyar osztályok diákjait lehet, hogy inkább román osztályokba íratják majd át az ősztől a szülők, semhogy vállalják az ingázással járó költségeket, illetve a plusz stresszt. A szociálisan hátrányos helyzetű családok nem tudják felvállalni a diákok ingáztatását, a bérletek kifizetése sokszor késik, a pályázható támogatások esetlegesek – mutat rá a dokumentum, amely további problémaként említi azt is, hogy a legtöbb település nem rendelkezik iskolabusszal.
Azokból az osztályokból, amelyekben az összevonás miatt több évfolyam is kénytelen együtt tanulni, a legtöbb szülő kimenekíti gyermekét, és vagy vállalja az ingázás költségeit, és beutaztatja a legközelebbi magyar iskolába a gyereket, vagy sokkal valószínűbb, hogy román tagozatra íratja. Hiszen a létszámnövelés egyértelmű velejárója a színvonal csökkenése – vonták le következtetésként a hétvégi tanácskozáson a pedagógusok, akik attól is tartanak, hogy az összevonások következtében rengeteg oktató marad állás nélkül.
Gondként hozták fel az erdélyi és partiumi oktatási szakemberek, hogy bár a tanügyminisztériumtól a megyéknek leosztott fizetésalap számottevően nem változott a tavalyhoz képest, a nyilvánosságra hozott adatok mindössze plusz/mínusz 10 százalékos eltérést mutatnak, nem igazságos a települések közötti megosztás.
Mint hangsúlyozták, a helyi önkormányzatoknak, illetve iskoláknak leosztott összegek esetében olyan extrém helyzetek is vannak, amikor a tavalyhoz viszonyítva a plusz/mínusz 50 százalékot is eléri a különbség, a vonatkozó, 1618-as kormányhatározat azonban nem teszi lehetővé, hogy bár egy megyén belül újra lehessen osztani a pénzeket, hogy mindenki a lehető legjobban járjon. Pedig jelenleg több helyen is fennáll a veszély, hogy július–augusztus után már nem lesz pénz a tanári bérek kifizetésére.
A romániai magyar pedagógusok javasolták további objektív differenciáló együtthatók bevezetését, jelenleg ugyanis a differenciálás csupán oktatási szintekre, oktatási környezetre (város, falu), illetve kisebbségi oktatásra van lebontva. A differenciált koefficiensekkel kapcsolatban jelezték továbbá, hogy növelni kell a „fejadagot” a step by step típusú osztályok esetében, mivel a jelenleg hatályos törvény két tanítónőt enged meg osztályonként, az új rendszer viszont csak egynek a fizetésére biztosít finanszírozást. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Megkönnyítenék a határon túli magyarok EU-s beutazását
Gál Kinga néppárti politikus szerint az Európai Unió szomszédságában élő harmadik országok polgárainak, köztük a több százezer fős kárpátaljai és vajdasági magyar kisebbség tagjainak elemi érdeke, hogy lehetőségük legyen bürokratikus, adminisztratív terhek nélkül a jogszerű tartózkodásra az Európai Unió tagállamainak területén.
Az Európai Parlament plenáris ülésén tett felszólalásában Gál Kinga üdvözölte, hogy előrelépés történt az Európai Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik országok állampolgárainak utazási feltételeiben. Az új jogszabály elősegíti az egyik tagállamban hosszas tartózkodásra jogosító, úgynevezett D-vízummal rendelkező harmadik országbeli állampolgárok utazását az Európai Unió területén belül.
Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő a vita során kiemelte, hogy megoldásra van szükség, ha a tagállamok különböző okokból nem képesek kellő időben tartózkodási engedélyt kiadni a területükön tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára. Egyes tagállamok ugyanis nem alkalmazzák teljes mértékben a közösségi keretek által kínált lehetőségeket, könnyítéseket a schengeni rendszerben.
Gál Kinga néppárti politikus szorgalmazta az EU külső határai átjárhatóságának biztosítását a jóhiszemű beutazók esetében, valamint javasolta a határok két oldalán élő emberek közötti kapcsolattartásban az indokolatlan vízumrendészeti korlátozások leépítését. „Az Európai Uniónak elérhetőnek kell lennie mindenki számára, aki jogos érdekből szándékozik belépni a területére” – hangsúlyozta Gál Kinga.
Az Európai Unió szomszédságában elő harmadik országok polgárainak, köztük a több százezer fős kárpátaljai és vajdasági magyar kisebbség tagjainak elemi érdeke, hogy lehetőségük legyen bürokratikus, adminisztratív terhek nélkül a jogszerű tartózkodásra az Európai Unió tagállamainak területén. Ennek érdekében azonban egyaránt szükség van közösségi és tagállami szinten megfelelő jogszabályokra, olyanokra, amelyek egymás hatásfokát nem korlátozzák, hanem célkitűzéseikben erősítik – fogalmazott hozzászólásában Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő. Forrás: MNO

Az EMNT állásfoglalása a második SZÖN tárgyában
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége szomorúan állapítja meg, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) megszervezését célzó kezdeményezései meghiúsulni látszanak. Ismételten erősebbnek bizonyulnak kétes csoportérdekek és az erdélyi magyar politikát meghatározó pártszempontok a minden vitán felül álló nemzetpolitikai imperatívusznál: a Székelyföld területi autonómiája érdekében kialakítandó konszenzusos cselekvésnél.
Történik mindez annak ellenére, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tárgyalásai és az azt követő események kezdetben bizakodásra adtak okot:
• A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői nyitottságot mutattak a csíkszeredai nagygyűlésen bemutatott Székely Memorandum szövegének kiigazításában, vállalták az RMDSZ színeiben megválasztott önkormányzati tisztségviselők támogató aláírásának összegyűjtését, és egyetértettek a Memorandum közös külpolitikai hasznosításával.
• A felek megegyeztek a második SZÖN márciusi összehívásában és egy paritásos vegyesbizottság létrehozásában, amely a Nagygyűléssel kapcsolatos tartalmi és szervezési kérdésekben egyeztet.
• Az EMNT Elnöksége által megbízott küldöttség sikeresen tárgyalt a Székely Nemzeti Tanácshoz (SZNT) közel álló Ideiglenes Házbizottság (IHB) tagjaival, mely ennek eredményeképpen visszavonta a SZÖN egyoldalú összehívására vonatkozó állásfoglalását, és az EMNT-küldöttség részeként szerepet vállalt a vegyesbizottságban.
Az ígéretes kezdetet azonban nem követte hasonló folytatás:
• Határozott ígérete ellenére, az RMDSZ mind a mai napig nem gyűjtötte össze önkormányzati képviselőitől a Memorandumot támogató aláírásokat.
• Az EMEF legutóbbi, februári ülésén az RMDSZ tárgyalóküldöttsége fontos törvényekkel kapcsolatos egyeztetésekre hivatkozva egyoldalúan visszalépett a SZÖN márciusi megszervezésétől.
• Az RMDSZ meggondolásait tudomásul véve, az EMNT küldöttsége nem tehetett többet annál, mint hogy ragaszkodott az előkészítő bizottság létrehozásához és a SZÖN-nek egy későbbi időpontra való halasztásához.
• Az MPP elnöke az IHB türelemre intő álláspontja ellenére ismételten a SZÖN egyoldalú megtartására szólította fel a párt önkormányzati tisztségviselőit, és újabb támadást indított az EMEF intézménye, személyre szólóan pedig az EMNT elnöke ellen.
• Az RMDSZ vezetői mindeddig sikerrel odáztak el minden konkrét egyeztetési kísérletet a SZÖN tartalmi és szervezési kérdéseiről: először, mondvacsinált okokra hivatkozva nem nevesítették képviselőiket a vegyesbizottságba, majd, amikor hosszas unszolásra ezt mégis megtették, a tárgyalások megkezdésére nem találtak alkalmas időpontot április előtt, ezzel a hozzáállással fokozva az amúgy is létező bizalmatlanságot a másik félben.
Pártos elfogultságtól mentesen nézve a helyzetet, napnál világosabb, hogy Székelyföld területi autonómiájának érdekében közös és egységes fellépésre van szükség. Erre pedig a leginkább célravezető utat az jelenti, hogyha a közösségtől – Székelyföld népétől – közvetlen legitimitást kapott önkormányzati tisztségviselők pártállásuktól függetlenül közösen fejezik ki autonómia iránti igényüket, és lépnek fel ennek érvényesítése érdekében. Sajnos, a szűkkeblű pártpolitikai logika ez esetben is felülkerekedett a józan ész és a nemzeti érdekek diktálta belátáson.
Kinek nem érdeke a második – teljes – SZÖN megszervezése és egyféle Székely Parlamentként való sikeres működtetése? A válasz a következőkben keresendő:
• Ellenérdekelt ebben az RMDSZ központi vezetése. A központosított és kizárólag bukaresti politikai egyezségekben gondolkodó vezetők saját párton belüli befolyásukat féltik, minden hasonló regionális szerveződés intézményesülésétől és döntéshozatali befolyásától. Ezzel együtt pedig a kormányzati alkuk szempontjából is zavaró tényező lehet egy markáns székelyföldi intézmény.
• A székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselők összességét tömörítő, nagy legitimitású fórum létrehozásában a Magyar Polgári Párt elnöke és követői is ellenérdekeltek lehetnek, hiszen ebben, a választási aritmetika arányainak megfelelően, csupán a másodhegedűs szerepe jutna nekik.
Ennyi ellenérdekelt közéleti szereplő között fájdalmas módon maga az ügy szorul háttérbe: Székelyföld területi autonómiája. Pedig soha nem lenne ennyire fontos az összefogás, mint most, amikor a nagyobbik kormánypárt dönteni készül a fejlesztési régiók átszabásáról. Székelyföld „feldarabolása” és alkotó részeinek szétosztása a többi fejlesztési régió között nemcsak a gazdasági fejlődést vetné vissza, hanem a küszöbön álló alkotmánymódosítás és területi-közigazgatási reform vonatkozásában is jó időre ellehetetlenítené a Székelyföld sajátos közigazgatási jogállásának megvalósítását.
Mindezen megfontolások alapján az EMNT Elnöksége:
• Ezúton felszólítja az RMDSZ képviselőit, ne akadályozzák a paritásos EMEF-előkészítő bizottság munkáját, hanem haladéktalanul kezdjék meg az egyeztetést az EMNT által már jó ideje kijelölt küldöttséggel a SZÖN tartalmi és szervezési kérdéseiről.
• Felkéri az MPP vezetőit, tartózkodjanak a SZÖN ígéretes intézményét aláásó, egyoldalú döntésektől, és – amennyiben összehívják a hét végére – a párt önkormányzati tisztségviselőinek tanácskozásán fontolják meg az EMNT együttműködésre vonatkozó szempontjait, éppen a székelyföldi területi autonómia sikere érdekében.
• Biztosítja az SZNT központi és széki vezetőit, továbbá az MPP szavazóbázisát, hogy az EMNT továbbra is stratégiai partner minden olyan civil-politikai kezdeményezésben, amely Székelyföld területi autonómiájának ügyét szolgálja, és ezen kezdeményezések eszköztárának kibővítése, valamint a konkrét cselekvési lehetőségek számbavétele céljából mielőbbi egyeztetést kezdeményez.
Az EMNT Elnöksége továbbra is egyeztetést, munkamegosztást és közös cselekvést jelentő összefogásban látja az erdélyi magyar politikai képviselet eredményességének kulcsát.
Nagyvárad, 2010. március 10. Tőkés László, Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő, ügyvezető elnök. Forrás: Erdély.ma

Látlelet és kilátások
Vita a középfokú oktatásról
A romániai magyar közép- és szakközépiskolai oktatásról készült látlelet azon a tanácskozáson, amelyet március 5-én tartottak a Kultúrpalota kistermében az oktatásért felelős tisztségviselők és az intézmények vezetőinek jelenlétében, akik Erdély 62 önálló magyar líceumát és 95 magyar tagozattal rendelkező középiskoláját képviselték.
Vigyázni kell az anyanyelvi oktatást biztosító jogokra, amelyeket húsz évi küzdelemmel értünk el, s a változó jogszabályi környezetben is minden törvényes eszközzel meg kell védeni, sőt a kormányban való részvétel lehetőségével élve, bővíteni kell azokat – hangzott el a romániai oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes beszédében. Markó Béla utalt arra, hogy a romániai magyar pedagógustársadalom az új oktatási törvény közvitájában való tevékeny részvétellel járulhat hozzá a változásokhoz a román nyelv oktatásától valamennyi tantárgy anyanyelven való tanításáig.
Mivel a romániai magyar oktatási intézmények átlagosan kisebb gyerekszámmal működnek, a normatív finanszírozási rendszer, azaz a gyerekek létszáma szerinti fejpénz leosztása kedvezőtlenül érintheti iskoláinkat, különösen azokat, amelyek a szórványban működnek. Ezt a hozzászólások során több iskolaigazgató is szóvá tette Temesvártól egészen Kolozsvárig. Mivel a gyereklétszámon nem lehet változtatni, el kell érni, hogy a finanszírozás differenciált legyen a távolságtól, a környezettől, a szakoktól, és egyéb indokolt feltételektől függően.
Újból szembesülnünk kell az elmúlt húsz év dilemmájával, hogy a szétszórt kis iskolákat vigyük-e tovább vagy erősebb, nagyobb intézményekbe irányítsuk a diákokat. A kérdésre Markó Béla az első változat mellett foglalt állást, legalábbis az elemi osztályokat illetően, amely meggátolná a széleken való lemorzsolódást. A miniszterelnök- helyettes azzal sem ért egyet, hogy a középiskolák első osztályokat indítsanak, mivel véleménye szerint nemcsak a kis falvakban, a nagyvárosi lakónegyedben is biztosítani kell az anyanyelvi oktatás feltételeit.
A fejkvóta nem elegendő a kisebb iskolák fenntartására, s az alternatív osztályok, a művészeti iskolák, a sajátos nevelési igényű gyerekek esetében pótlólagos fejadagra van szükség, továbbá a távol eső elszigetelt iskoláknak is, hogy fennmaradhassanak – tette hozzá többek között Pásztor Gabriella államtanácsos.
Az új oktatási törvény előrelépés lehet a központosítás lebontásában, lehetővé téve, hogy az iskolák maguk válasszák ki a pedagógusokat, azt is figyelembe véve, hogy alkalmasak-e a tanításra. A címzetes tanári állásokra legtöbb öt évre kellene szerződést kötni, s meg kellene szüntetni a tanárok fentről történő áthelyezését – vetette fel Bakos Tibor szenátor, aki Kézdivásárhelyen volt iskolaigazgató. Beszélt a vezetőtanácsok összetételére vonatkozó elképzelésekről (50 % tanár + 50% szülők és önkormányzat vagy mindhárom fél 33 százalékos részvétele). Kifejtette, hogy az iskoláknak lehetővé kell tenni, hogy túljelentkezés esetén felvételit hirdessenek, kitért a VIII. osztályt végző diákok tudásának a felmérésére, az óraszám és a tananyag csökkentésének szükségességére, a választható órák számarányának növelésére. Elmondta kifogásait az iskolák gyereklétszám szerinti finanszírozására vonatkozó 1618-as kormányrendelettel kapcsolatosan, amelynek kidolgozói a tanerők képzettségét sem vették figyelembe, holott vannak iskolák, ahol több magasabb fokozattal rendelkező idősebb pedagógus tanít, mint egy másik hasonló gyermeklétszámmal működő tanintézetben. Végül ismertette a kisebbségi oktatásra vonatkozó javaslatait: a román nyelv külön tanterv alapján történő tanítása I-től XII. osztályig, valamennyi tantárgy anyanyelven történő oktatása, a kisebbségi pedagógusoknak az intézményvezetésben való arányos képviselete stb.
Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kifejtette, hogy nincsenek illúziói a központosítás lebontásáról, mivel ezáltal veszélybe kerülnek olyan oktatási intézmények, amelyeket eddig központi szinten sikerült megvédeni. De vannak előnyei is, mivel a központi irányítás végét jelentheti, ha sikerül egy valóban korszerű oktatási törvényt alkotni, amely hosszú távon biztosítja az iskolarendszer fennmaradását.
Király András államtitkár, volt aradi iskolaigazgató szerint a reform lényege az kell legyen, hogy a kérdésekre helyben, a közösség érdekeinek megfelelően találják meg a választ.
A szót kérő iskolaigazgatók közül sokan vetették fel az alternatív oktatás problémáját, a sajátos nevelést biztosító osztályok helyzetét, a szórványban működő középiskolák fenntartásának nehézségeit, s a pozitív diszkrimináción alapuló finanszírozás bevezetését. Többen a szakoktatás helyzetét kifogásolták, a szakképzés átalakítását, a szakmunkásképzés visszavezetését, anyanyelvű tankönyvek kiadását kérve. Mások a különböző szintű érettségi bevezetésének fontosságát hangoztatták a felvételiző diákok esélyegyenlőségének a megteremtése érdekében. Volt, aki a visszaszolgáltatott épületekből kikerülő iskolák helyzetének megoldását sürgette, mások a félbemaradt építkezési munkálatok finanszírozásának folytatását szorgalmazták, s elhangzott, hogy a felnőttoktatás bevezetése jelentős jövedelemforrást képezhet. Ne lehessen fakultatív magyarórát tartani ott, ahol magyar tagozat is működik, hagyják működni a magyar diáktanácsokat a vegyes tannyelvű iskolákban, folytatódjék a tehetséggondozás, támogassák a művészeti oktatást, vezessék vissza az osztályfőnöki órákat, növeljék a testnevelés órák számát, s az egyetemeken helyezzenek nagyobb hangsúlyt a minőségi tanárképzésre – hangzott el a hozzászólásokban.
Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója 11 pontban foglalta össze javaslatait a középiskolai oktatás válságának kezelésére, amely véleménye szerint a középiskolai tanárok és diákok közötti szorosabb együttműködés, a közös pályázati és iskolafejlesztési tervek kidolgozása, a tanítási kritériumok egyeztetése révén valósítható meg.
Bár nem minden kérdésre hangzott el konkrét válasz, Bakos Tibor szenátor arról biztosította a résztvevőket, hogy a normatív finanszírozási rendszer kidolgozói is rájöttek, hogy a "kulcsokat" javítani kell és szükség van a pozitív megkülönböztetésre. Hozzátette: a pedagógusok bérével egyelőre ott van gond, ahol a helyi tanácsok nem fogadták el a költségvetést, s hogy az idén még mindenki meg kell kapja a 13. fizetést, s az érdemfokozat, valamint az év tanárának kiválasztása az új jogszabályban is szerepel. Ami az osztályok létszámát illeti, az iskola vezetőtanácsának kell majd eldöntenie a jövőben, hogy engedélyezi-e a létszám alatti osztályok indítását, s a beiskolázási számokat a helyhatóságoknak kell jóváhagyniuk, a középiskolák pedig a megyei tanácsokhoz fognak tartozni.
A készülő tanügyi törvényre nem kellene rányomja bélyegét a gazdasági válság, a megszorításoknak nincs helyük a jogszabályban, amely egy kerettörvény kellene legyen – egyezett meg a hozzászólók véleménye a Lakatos Andráséval, aki befejezésként azt hangsúlyozta, hogy a kérések, javaslatok támogatása érdekében a pedagógustársadalomnak is hangsúlyosan meg kell szólalnia a törvény kapcsán.
(bodolai) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)