Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Kovács István (Kokó)
19364 tétel
2010. május 19.
Anyagi gondok késleltetik a kolozsvári Mátyás-szobor restaurálását
Beigazolódott azoknak a szakembereknek a félelme, akik attól tartottak, hogy a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújítására kiírt közbeszerzési eljárás lebonyolításához hasonlóan maga a restaurálás sem lesz zökkenőmentes, és várhatóan az érdemi munka is elhúzódik a bürokratikus és egyéb jellegű akadályok miatt. Az elmúlt időszak fejleményei viszont a legpesszimistább jóslatokat is felülmúlták. Annak ellenére ugyanis, hogy a budapesti kormány már jóval a Fadrusz-alkotás restaurálásáról kötött szerződés tavaly júliusi aláírását megelőzően átutalta a kolozsvári önkormányzatnak a magyar állam által felvállalt 400 ezer eurót, a restaurátorok most arra panaszkodnak, hogy pénz hiányában képtelenek hatékonyan folytatni az érdemben februárban megkezdett felújítást.
Kolozsi Tibor szobrászművész a kolozsvári Szabadság napilap keddi számában felpanaszolta, hogy a polgármesteri hivatal ismeretlen okokból nem folyósítja a restauráláshoz szükséges pénzt, ami jelentősen gátolja a munkálatokat.
A kivitelező nagyszebeni Concefa Rt. által a bronzalakok restaurálására szerződtetett szakember tegnap a Krónikának elmondta: jelenleg például rozsdamentes acélrudakon kellene dolgoznia, számos alapanyagot kellene beszereznie, ám semmire sincs pénz. Hasonló helyzet alakult ki a kőtalapzat helyreállításában is: itt Nagy Benjámin marosvásárhelyi restaurátort hátráltatja, hogy a vistai mesterek szintén leállították a kőkockák faragását, kerek perec kijelentve: fizetség híján nem hajlandók dolgozni. „Teljesen ki vagyunk zsigerelve, feléltük a tartalékainkat.
Ha sürgősen nem részesülünk egy kis anyagi elsősegélyben, hogy felgyorsítsuk a munkát, akkor a pénzhiány elgáncsolhatja a restaurálást, és nemhogy a határidőre nem készülünk el, de a felújítás elnyúlhat a következő télig is, ami katasztrófát jelentene” - nyilatkozta lapunknak Kolozsi Tibor. Márpedig a megrendelő nem hivatkozhat pénztelenségre, hiszen a magyar állam időben a kolozsvári városháza rendelkezésére bocsátotta a restaurálásra szánt összeg felét, 400 ezer eurót, ami már önmagában fedezi a Concefának a versenytárgyalás során odaítélt 375 ezer eurót (1,6 millió lej). (Mint ismeretes, Bukarest és Budapest fele-fele arányban vállalta a költségek fedezését.)
Mezős Tamás, a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke tegnap kérdésünkre megerősítette: tud a felmerült finanszírozási gondokról, amit már felvetett a kolozsvári illetékeseknek, ám mivel a restaurálás anyagi vonzata nem tartozik a hatáskörébe, részletekbe nem kívánt bocsátkozni. Megkeresésünkre Kelemen Hunor művelődési miniszter elmondta, nem ismeri a Mátyás-szoborcsoport felújításáról kötött megállapodás részleteit, nem tudja, hogy a román fél a központi vagy a helyi (kolozsvári) büdzséből kell-e biztosítsa a rá eső 400 ezer eurót, és lapunktól értesült az anyagi bizonytalanságról.
„Tény, hogy a tárca 2010-es költségvetésében ez a tétel nem szerepel. Utánanézek az ügy hátterének” – jelentette ki az RMDSZ-es tárcavezető. Eközben a valóság az, hogy a Tăriceanu-kormány 2008 októberében elfogadott 1310-es számú határozatával kiutalta a felújítás költségének fele részét, ám mivel a munkálatok abban az évben nem kezdődtek meg, az összeget visszahívták Bukarestbe. László Attila kolozsvári alpolgármester lapunknak azt állította: nem felel meg a valóságnak, hogy a városháza nem fizet; éppen tegnap egyeztettek arról a kivitelező céggel, hogy bizonyos munkafázisok befejezése után utalnak pénzt a Concefának.
Benedek Zakariás, a szebeni cég műszaki igazgatója ugyancsak cáfolta, hogy finanszírozási gondok lennének, és jónak nevezte a városházával való együttműködést. A Concefa illetékesétől megtudtuk: eddig a munkálataik ellenértékének egy részét (árajánlatuk 25 százalékát) kapták meg az önkormányzattól, jelenleg pedig a lovasszobor fölé emelt fémszerkezet, valamint az eredeti kivitelezési tervben nem szereplő munkálatok költségének finanszírozásáról folynak a tárgyalások. „Romániában jelenleg valamennyi beruházás terén felmerülnek gondok, meggyőződésem viszont, hogy a Mátyás-szobor felújítása körül nem lesznek problémák” - nyilatkozta a Krónikának Benedek Zakariás.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 19.
230 éves a váradi felsőoktatás
Nagyvárad – A Nagyváradi Egyetemen egy hétig tartó tudományos ülésszakkal ünneplik, hogy 230 esztendővel ezelőtt Mária Terézia rendelete alapján Jogakadémiát alapítottak a Körös-parti városban.
Szerdai sajtótájékoztatóján Cornel Antal rektor hangsúlyozta: ezzel nem azt állítják, hogy 230 éves lenne a Nagyváradi Egyetem, hanem arra emlékeznek, hogy 1780-ban Mária Terézia rendelete alapján Királyi Jogakadémia nyílt a Körös-parti városban. Épp ezért, az ünnepségre meghívták a Váradon működő többi felsőfokú tanintézet irányítóit is. Az intézményvezető ugyanakkor bejelentette: szerdán a szakminisztérium jóváhagyta a beiskolázási számokat, így a következő tanévben 1638 államilag támogatott hely lesz az egyetemen, melyből huszonhetet roma származású, hetet pedig moldáv diákoknak fognak fenntartani. A mesterkurzusokon 900, a doktori továbbképzéseken pedig 30 térítésmentes hely lesz.
Ioan Horga dékán arra hívta fel a figyelmet, hogy május 20-án egy hétig tartó tudományos ülésszak kezdődik a Nagyváradi Egyetemen. Az ünnepélyes megnyítót 10 órakor tartják a díszteremben, melynek keretében díszdoktorrá avatják Dr. Andrei Marga professzort, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektorát. 13.30 órakor a váradi felsőoktatás 230 éves történetét bemutató kiállítás nyílik a nemrég felavatott könyvtárépületben, délután fél öt órától pedig a Történelem-földrajzi Tanszék a regionális fejlődésről és együttműködésről szervez nemzetközi konferenciát, melyen Romániában elsőként bemutatják az EU Regionális Bizottsága által kibocsátott Fehér könyvet.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2010. május 19.
Papi hivatás, hit és reménység
Nagyvárad – Május 17-20. között Nagyváradon zajlik a VI. Országos Katolikus Papi Találkozó. Ennek keretében szerda délelőtt Felföldi László atya, debreceni pasztorális helynök tartott előadást a Bazilikában.
Felföldi Lászlót 24 évvel ezelőtt szentelték pappá. Tizennégy éve szolgál a debreceni római katolikus püspökségen: titkárként kezdte, majd irodaigazgatóként folytatta. Jelenleg pasztorális helynökként tevékenykedik, vagyis a hívek evangélizációjáért felel. Ugyanakkor két egyházközségben is plébános: az egyik közülük egy tradícióval rendelkező kis közösség a város szélén, a másik pedig egy nemrég alakult lakótelepi plébánia, egy olyan környéken, ahol neki köszönhetően épült a közelmúltban templom. Szerda délelőtti igen érdekes előadását több részre tagolta: szólt a papi hivatás lényegéről, a meghívásról, helyzetképet nyújtott a bennünket körülvevő világ állapotáról, személyes példán és a tékozló fiú történetén keresztül beszélt az atyaságról, a lehetséges sikerekről és eredményekről, végül pedig a lelkészi küldetés néhány alapvető jellemzőjét is felvázolta.
A reménység hirdetője
Már az előadás legelején fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy az emberi szavak mögöttKrisztus az, aki szól és megérinti a szíveket, kegyelmi ajándékokkal gazdagít. Arra hívta fel a figyelmet: a jelenlevők nem a saját elhatározásuknak vagy érdemeiknek betudhatóan lettek pappá, hanem Isten akaratából. A legnagyobb belső ellenség, amivel meg kell küzdeniük az lehet, hogy kevésbé lelkesen imádkoznak vagy élik meg a papi hivatásukat, a szeretet titkának átadását. Magyarországon a legtöbb intézmény hitelét vesztette, az egyház is megrendült az utóbbi évek belső és külső sebeitől, ezzel együtt az emberek, illetve a családok vigasztaló szavakat és útmutatást várnak tőlük. Krisztus, amíg a Földön élt, a saját személyében formálta meg a szolgáló papság képét, annak érdekében, hogy az apostolok kövessék őt, s ugyanezek a tulajdonságok jellemezzék a harmadik évezredben tevékenykedő utódaikat is.
Az utóbbi években rengeteget változott a bennünket körülvevő világ, mondhatni, hogy a társadalmi változás állandó lett. Ezt a papoknak is el kell ismerniük, és az új körülmények alkalmazkodva meg kell találniuk a küldetésük örömét, az evangélium hirdetésének leghatásosabb módszereit. A nehézségek nem szabad megrémítsék őket, hanem épp ellenkezőleg: erőt kell adjanak ahhoz, hogy sikerrel vegyék fel a harcot a gonosz ellen, nem magányosan, hanem együtt a papi közösséggel és a hívekkel. Arra hívatottak, hogy meghosszabítsák az élő Krisztus jelenlétét, az egyetlen és legfőbb pásztor életstílusát elsajátítsák, és ezt láthatóvá tegyék a rájuk bízott nyáj számára is. “A papság arra hívatott, hogy a reménység hirdetője legyen”, fogalmazott a vikárius.
Kérdések és válaszok
Az előadás után Exc. Böcskei László megyés püspök megköszönte az atyának a tartalmas előadást, majd román nyelven is szólt a jelenlévőkhöz. Ezt követően a papok kérdéseket tettek fel az előadónak, majd pedig Mons. Fodor József váradi általános helynök vezetésével meglátogatták a Püspöki Palotát. A nap végén közös szentmisén vettek részt a szentjobbi plébániatemplomban.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2010. május 19.
Anyanyelvükön tanulhatják Románia földrajzát és történelmét a nemzeti kisebbségek
Anyanyelvükön tanulhatják Románia földrajzát és történelmét a nemzeti kisebbségekhez tartozó gyermekek - döntött szerdán a román képviselőház.
A parlament alsóházában a román közoktatás és felsőoktatás mélyreható reformját célul kitűző oktatási törvénytervezet vitája van soron. A jogszabály 37. cikkelye nagy vitát váltott ki, hiszen kimondja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok a román nyelv és irodalom tantárgyon kívül mindent anyanyelvükön tanulnak. Ez azt jelenti, hogy Románia földrajzát és történelmét is, amelyet eddig a magyar tanulóknak is románul kellett elsajátítaniuk az általános iskolában.
MTI
2010. május 20.
Kiöntött a Nyárád
Hét hektár víz alatt
Az utóbbi napok esőzései miatt megnőtt a patakok, folyók vízszintje, a tegnap a Nagy-Küküllő Segesvár környékén, a Kis-Küküllő Balavásár, Marosludas, a Nyárád pedig Backamadaras – Nyárádszentbenedek határában öntött el egy héthektáros megművelt mezőgazdasági területet, Ákosfalva környékén elérte az árvízkészültségi szintet.
A tegnap Nagy Zsigmondot, Nyárádszereda jegyzőjét a város és a Jobbágyfalva határában lévő vízgyűjtőtónál értük el. Elmondta, a vízszint magas. A vízgyűjtő közvetlen közelében, a jobbágyfalvi határban mintegy 20 hektáros, a vízgyűjtőtóhoz tartozó terület van víz alatt, de ennek alig 10%-a művelt, mivel a jogtulajdonviszonyt a mai napig sem sikerült rendezni. A környező területeket nem fenyegeti árvíz.
Turbák Zoltán, Backamadaras polgármestere szerint kedden éjszaka a Kicsi utca környékén raktak homokzsákokat a Nyárád partjára, a folyó vize lefelé, Backamadaras – Nyárádszentbenedek határában öntött ki a mederből, egy olyan szakaszon, ahol nincs gát építve. Héthektáros, bevetett mezőgazdasági terület került víz alá, szerencsére egyetlen magángazdaságot sem ért el a víz.
Ugyancsak a tegnap Osváth Csaba, Ákosfalva polgármestere a kora délutáni órákban tájékoztatott, hogy a települést az ákosfalvi patak fenyegette, de a helyi tűzoltóegység a benzinkút körül, a patak Nyárádba ömlésénél szivattyúkkal pumpálta a vizet, a helyi katasztrófavédelmi egység alkalmazottai, a közösségi rendőrség, és önkéntesek Ákosfalva határában a Nyárád gátját 100 méteren homokzsákokkal erősítették meg.
Iszlai Tibor, Dózsa György polgármesterének tájékoztatója szerint a község településeit nem fenyegeti árvíz, a Nyárád szabályozási munkálatainak most mutatkozott meg a jótékony hatása. Nagyteremiben minden évben kiöntött a patak, a tavaly kiszélesítették a medrét, így az esőzések nem okoztak gondot. Teremiújfaluban is megnőtt a patak szintje, de még nem érte el az árvízkészültségi szintet.
(kilyén)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 20.
Csak a román nyelvet és irodalmat nem tanulhatják anyanyelvükön
A képviselőház a liberálisok távollétében, a kormány által beterjesztett formában fogadta el a tanügyi törvény 37-es cikkelyét, így a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok csak a román nyelv és irodalmat nem tanulhatják anyanyelvükön.
A tanügyi bizottság javaslata szerint románul kellett volna tanítani Románia földrajzát és történelmét is, ezt a liberálisok javasolták a bizottsági vita során.
Szerdán a 37-es cikkely plénumbeli szavazásakor a liberális képviselők elhagyták a termet.
Eugen Nicolăescu a PNL frakció alelnöke bejelentette, “a liberálisok távoznak és nem vesznek részt ezen a szavazáson”. “Bejelentjük, hogy nem veszünk részt ezen a szavazáson, ennél a cikkelynél, mert ez nemzetellenes szavazás, önök vállalják a felelősséget, hogy az ország állampolgárai nem ismerik majd Románia földrajzát és történelmét", fejtette ki Nicolăescu.
A liberálisok távollétében a plénum a kormány által beterjesztett változatot fogadta el 111 igen, 45 nem szavazattal és 10 tartózkodással.
A kormány által beterjesztett változat szerint “a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásban, minden tantárgyat anyanyelven tanítanak, kivételt csak a román nyelv és irodalom képez”.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)
2010. május 20.
Júniustól fizetik az oktatási támogatást
Az Iskola Alapítvány június elsejétől megkezdi a Szülőföldön magyarul program keretében a 2009–2010-es tanévre szóló nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatások kifizetését. Az Alapítvány kuratóriuma eddig megközelítőleg harmincezer gyermek kérelmét bírálta el kedvezően. Az erről szóló értesítő levelet május második felében kapják kézhez az érdekeltek. Április 30-áig az Iskola Alapítványhoz több mint 89 ezer kérelem érkezett nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra a magyar tannyelvű osztályokba járó diákoktól és ötezernél több magyarul tanuló egyetemista pályázott hallgatói támogatásra. A nevelési-oktatási -támogatás összege a forint–lej bankközi licitárfolyamnak megfelelően 336 lej.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. május 20.
Nacionalista hisztéria kísérte az anyanyelvű oktatásra vonatkozó törvénycikkely elfogadását
Az ellenzéki képviselők hisztérikus nacionalista kirohanásai közepette fogadta el szerdán a képviselőház a tanügyi törvény 37. cikkelyét, amely kimondja, hogy a közoktatásban a nemzeti kisebbségek anyanyelvükön tanulják a történelmet és a földrajzot.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselői a szavazás előtt tiltakozásul kivonultak az ülésteremből, előtte azonban nemzetféltő, kisebbségellenes felszólalásokban támadták a kormányerők álláspontját. Hasonló hangvételű bírálatokat fogalmaztak meg a vitán Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselői is, akik szintén visszavonultak a plenáris ülésről.
Többszöri halasztás után a képviselőház plénuma szerdán 111 igen, 45 nem szavazattal, tíz tartózkodással elfogadta az oktatási törvény 37. cikkelyét, amely szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok anyanyelvükön tanulják Románia földrajzát és történelmét. A cikkely a kormány által támogatott formában ment át a szavazáson, noha az alsóház oktatási szakbizottsága heves viták után korábban elutasításra javasolta az előírást. A vitatott cikkely szerint a nemzeti kisebbségek csak a román nyelvet és irodalmat tanulják románul az iskolában.
A PNL frakciója a szavazás előtt tiltakozásképpen kivonult az ülésteremből, nem sokkal ezt követően pedig a szociáldemokraták is távoztak. „A PNL-frakció nem vesz részt a cikkely szavazásán. Ez egy nemzetellenes tett, önöket terheli a felelősség amiatt, hogy román állampolgárok nem fogják románul ismerni a történelmet és a földrajzot” – kiáltotta Eugen Nicolăescu liberális képviselő az ülést vezető Roberta Anastasénak, a képviselőház demokrata liberális (PDL) elnökének.
Cristian Adomniţei (PNL) korábbi oktatásügyi miniszter szerint „a 37. cikkely elfogadása a nemzeti oktatási törvényt nemzetellenes oktatási törvénnyé alakítja”.
Burebista, Boros Pista
Adrian Solomon PSD-képviselő azzal vádolta a PDL-t, hogy a 37. cikkely támogatásával „bemocskolják a román nemzet legszentebb ideáljait”. „Önök ma új meghatározását adták a nemzet fogalmának, mivel a nemzet nem azonos a néppel, kedves PDL-s kollégák. Ezért a magyar vagy más nemzetiségű nemzettársainknak is románul kell ismerniük a haza történelmét és földrajzát, mivel a román nyelvnek egyesítenie, nem szétválasztania kell bennünket. (…) A következő években azt fogjuk megtudni a történelem tankönyvekből, hogy Burebista (dák király – szerk. megj.) tulajdonképpen magyar volt, és Boros Pistának hívták” – mondta Solomon.
Egy kormánypárti képviselő, a PDL-s Cătălin Croitoru is kiállt a történelem és földrajz román nyelvű oktatása mellett. „Mivel a többi nemzeti kisebbség képviselői egy kiegészítési javaslatban azt kérték, hogy gyermekeik nagyon jól tudjanak románul, mivel Romániában élnek és dolgoznak, úgy gondolom, hogy annál nagyobb jót nem tehetünk magyar testvéreinkkel, hogy az ők gyerekeik is jól tudjanak románul, mivel Romániában élnek és dolgoznak” – fogalmazott Croitoru.
A PDL-s Toader Stroian válaszképpen kétszínűséggel vádolta a szociáldemokratákat, mondván, hogy a Năstase-kormányzat idején egy sor előírást fogadtak el a magyar nyelv közigazgatásbeli használata kapcsán. „Nem Pistának vagy Lacinak, hanem Toader Stroiannak hívnak, Segesvár környéki román vagyok. Támogatom a történelem és a földrajz anyanyelvű oktatását. Nem a magyarok vagy a kormány kedvéért, hanem a kétszínűség ellenében. Ha választanom kell egy kétszínű és egy magyar ember között, akkor a magyart választom. A PSD pedig kétszínű, mivel annak idején kiíratta a polgármesteri hivatal ajtajára magyarul, hogy Polgármester Toader Stroian. Arra kényszerített, hogy román tolmácsokat alkalmazzak a helyi tanács üléseire” – fogalmazott Stroian.
Ştefan cel Mare, Nagy István
A 37. cikkely kapcsán már kedden is heves vita zajlott a képviselőházban. Adrian Solomon (PSD) azt mondta: „ha Daniel Funeriu oktatási miniszter román, akkor tudnia kell, hogy a nemzeti oktatáshoz három tantárgy kapcsolódik: a román nyelv és irodalom, a románok történelme és a haza földrajza. Arra kérem, hagyja most a politikai konjunkturális érdekeket. Nem hiszem, hogy ebben az országban a diákoknak Nagy Istvánról kellene tanulniuk Ştefan cel Mare helyett” – mondta kedden Solomon.
Cristian Adomniţei azzal vádolta a keddi vitán a PDL-t, hogy „a konc kedvéért eladta a nemzeti érdeket az RMDSZ-nek”. Válaszul Kötő József RMDSZ-es képviselő azt mondta: semmiféle megállapodás nem volt a PDL és a szövetség között, hanem „elérkezett a demokrácia és az ésszerűség pillanata”.
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 20.
Húsz éves késéssel elfogadták a lusztrációs törvényt
Húsz évvel a rendszerváltást követően, négy évvel a jogszabály szenátusi elfogadása után szerdán nagy többséggel – 203 igen, 40 nem szavazat és 12 tartózkodás mellett – megszavazta a képviselőház is az átvilágítási törvényt, amelynek fő célja az, hogy megtisztítsa a politikai és a közéletet a kommunista rendszer működtetőitől és kiszolgálóitól.
A jogszabály értelmében öt évre kizárhatók a közhivatalok gyakorlásából mindazok, akik 1945 március 6. és 1989 december 22. között részesei voltak a kommunista rezsim hatalmi struktúráinak és elnyomó gépezetének.
A jogszabály felsorolja, mely tisztségek betöltői tartoznak ebbe a kategóriába. Így a törvény hatálya alá esnek mindazok, akik vezetői tisztséget töltöttek be a Román Munkáspártban, a Román Kommunista Pártban (RKP), a Munkásifjak Szövetségében és a Kommunista Ifjúsági Szövetségben (KISZ), illetve azok, akik ezen szervezetek fizetett aktivistái voltak akár országos, akár regionális szinten. Szintén vonatkozik az egykori államtanácsi, minisztertanácsi tagokra, valamint a volt államtitkárokra és néptanácsi vezetőkre is, de nem feledkezik meg a kommunista diákszervezeti elnökökről és alelnökökről sem. A pártakadémia egykori vezetői sem tölthetnek be köztisztséget a jogszabály értelmében, mint ahogy azon személyek sem, akik bizonyíthatóan tagjai voltak a Szekuritáténak, vagy együttműködtek a kommunista titkosrendőrséggel. A legfelsőbb bíróság, a milícia egykori vezetőire, valamint Románia külképviseleteinek korábbi irányítóira is vonatkozik a törvény.
A jogszabály második cikkelye értelmében az érintett személyek öt évig nem tölthetnek be sem államfői, sem képviselői, sem kormány-, sem polgármesteri vagy alpolgármesteri, sem önkormányzati képviselői, sem bíró vagy ügyészi, sem egyéb állami tisztséget.
Mindazok, akik valamilyen, a jogszabályban felsorolt tisztséget szeretnének betölteni, be kell nyújtaniuk egy nyilatkozatot is, amelyben saját felelősségre ki kell jelenteniük, hogy nem esnek a lusztrációs törvény hatálya alá. A jelentkezőkről a Szekuritáté Archívumát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) 90 napon belül igazolást állít ki. Ezt a Központi Választási Hatóság illetékese veti össze a jelölt nyilatkozatával, és amennyiben a kettő között eltérést talál, feljelentést kell tennie az illetékes igazságszolgáltatási szerveknél.
A jogszabály a jelenleg a benne megjelölt tisztségeket betöltő személyekre is vonatkozik, nekik a hatályba lépést követő harminc napon belül kell nyilatkozatot tenniük arról, betöltöttek-e valamilyen, a törvény által kizáró jellegűnek minősített tisztséget a kommunista rendszerben. A képviselőház – amely döntéshozó kamaraként tárgyalta a törvényt – ugyanakkor szelídített az eredeti változaton, a szenátusban elfogadott verzió szerint ugyanis az érintetteket tíz évre tiltották volna el a közügyektől.
A lusztrációs törvényt az 1990 elején elfogadott Temesvári kiáltvány alapján terjesztették be, a kiáltvány nyolcadik pontja ugyanis kimondja, hogy a kommunista hatalomban és elnyomó szerveiben szerepet vállaló személyek tíz évig ne tölthessenek be köztisztségeket. A jogszabály elfogadását Constantin Ticu Dumitrescu és George Şerban kezdeményezte a parlamentben 1994-ben, majd 1997-ben. A Nemzeti Liberális Párt javaslatára a szenátus 2006-ban elfogadta a jogszabályt, amely aztán négy évre elakadt a képviselőházban.
A jogszabálynak bírálói is akadtak. Adrian Solomon szociáldemokrata képviselő szerint a törvényt úgy alakították át, hogy az ne érintse Traian Băsescu államfőt. Álláspontja szerint azért fektették négy évig a szenátusban, hogy megóvják az elnököt, ráadásul egy képviselőházi módosítás értelmében a választott tisztségben lévő személyeket csak mandátumuk lejárta után lehet felelősségre vonni. A jogszabály beterjesztője, Eugen Nicolăescu liberális szenátor szerint az még ebben a formában is fontos, és nem tekinthető elkésettnek, mivel egy elvet képvisel. Emlékeztetett: 1991-ben Csehszlovákia, majd később Magyarország és Lengyelország is keresztülment ezen a folyamaton, és felidézte Václav Havel korábbi cseh elnök szavait, aki szerint évtizedekre van szükség, hogy az emberek elméjéből eltűnjön a kommunizmus.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 20.
Burebista= Boros Pista?
A képviselők megszavazták, hogy magyarul tanítható az ország történelme és földrajza
Nacionalista felhangú vita után elfogadta a képviselőház tegnap a tanügyi törvény vitáján azt a bekezdést, amely kimondja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok a román nyelv és irodalom kivételével valamennyi tantárgyat anyanyelvükön tanulnak.
Ez azt jelenti, hogy Románia földrajzát és történelmét is, amelyet eddig a magyar tanulóknak is románul kellett elsajátítaniuk. Tiltakozásul a Nemzeti Liberális Párt (PNL) honatyái – bevett szokásukhoz híven – még a szavazás előtt kivonultak a vitáról.
„Ez nemzetellenes törvény, s ekként a szavazás is a román nép érdekei ellen irányul. Ennek mi nem kívánunk részesei lenni” – jelentette ki Eugen Nicolăescu liberális képviselő a teremből való kivonulás előtt. Hozzátette, az új tanügyi törvény megsemmisíti a románok történelmét, s az „árulók”, akik ezt most megszavazzák, felelni fognak cinkosságukért. A liberálisok távozása után, a szociáldemokraták vádaskodásai következtek, képviselőjük gúnyosan megjegyezte: reméli, hogy az új, magyar nyelvű történelemkönyvekből majd az derül ki, hogy Burebista valójában magyar volt és Boros Pistának hívták.
A tervezet elfogadása után tartott indoklásokkor Toader Stroian demokrata-liberális képviselő vette először védelmébe a törvényt. „Nem a magyarok vagy a kormány kedvéért szavaztam így, hanem azért, mert olyan helyzetbe kerültem, hogy a kétszínűség és magyarok között kell választanom. Egy jellemtelen szociáldemokrata és egy magyar közül pedig inkább a magyart választom” – érvelt Stroian, aki a PSD-nek azt rótta fel, hogy amikor polgármester volt, arra kényszeríttették őt, hogy a hivatali ajtóra a román felirat mellé, magyarul is kiírja a „polgármester” szót.
„A tervezet megszavazása a normalitás győzelme, mert túl mindenfajta koalíciós egyezségen, ez egy olyan alapvető emberi jogot rögzít, amelyet tiszteletben kell tartani. Annak ellenére, hogy egyesek ezt nacionalista kirohanásokkal próbálták kétségbe vonni” – fogalmazott lapunknak közvetlenül a szavazás után Kötő József, a képviselőház oktatásügyi szakbizottságának RMDSZ-es alelnöke. A politikust meglepte, hogy éppen a PNL viselkedett ennyire szélsőségesen.
„Mi elmondtuk, hogy ezzel a törvénnyel nem az a cél, hogy a diákok mereven megtanulják a tantárgyat, hanem hogy elsajátítsák az ismereteket, s ezáltal segítsük integrálódásukat” – magyarázta Kötő. A 37-es paragrafus teljes elfogadásának értelmében a második bekezdés is átment, amely arról szól, hogy a román nyelvet minden szinten sajátos tanterv és sajátos tankönyvek szerint lehet tanítani.
„Azért fontos ez, mert így valóban a kommunikációt tesszük lehetővé, vagyis a diákok nem azt fogják megtanulni, hogy moldvai tájszólásban a pozdorjának hogy mondják románul, hanem elsajátítják azokat a kifejezéseket.
Fleischer Hilda

Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. május 21.
Kicsengetési ünnepség a Művészeti Egyetemen
Május utolsó szombatján búcsúztatja végzőseit a Művészeti Egyetem. A hároméves alapképzést záró diákok mellett idén diplomázik az első, bolognai típusú mesterképzést végzett színészévfolyam. Az ünnepség főszereplői nemcsak a ballagók lesznek, hanem azok a színészek is, akiket a Szenátus Arany- és Ezüstoklevéllel tüntet ki.
Május 22-én, szombaton délelőtt 11 órakor hatvanadik alkalommal szólal meg a végzősöket búcsúztató csengő a Köteles utca 6. szám alatt. A magyar tanulmányi vonalon dr. Gáspárik Attila színészosztálya, dr. Kovács Levente rendezőosztálya, dr. Albert Mária teatrológiaosztálya és Makkai Gyöngyvér zenepedagógia osztálya zárja tanulmányait az alapképzésben. A színház tanszék végzősei ősztől a színész, rendező, valamint a kulturális menedzsment-teatrológia mesterképzőkön tanulhatnak tovább az egyetemen. Ballagnak a Beszéd és nyelv az előadásművészetben és a Kortárs rendezés mesteri végzősei is. Az egyetem életében először kerül sor mesterfokozatú színészosztály ballagására: dr. Farkas Ibolya és dr. Kovács Levente évfolyama két év magiszteri képzés, összesen öt év egyetem után kezdi el színészi pályafutását. A négy színésznőt és három férfiszínészt a marosvásárhelyi közönség az évad hátralévő heteiben még többször láthatja Az ördög, az Egy asszonygyilkos vallomása és a nemrég bemutatott Körtánc című előadásokban. A Stúdió színpadáról ősztől néhányan a határon innen, néhányan a határon túlra szerződnek, ki szerepmeghívásnak tesz eleget, ki főállású társulati tagként helyezkedik el.
Már hagyománnyá vált, hogy a május végi ünnepségen az egyetem korábbi hallgatói előtt is tiszteleg. 2008-ban a sepsiszentgyörgyi színház két nyugdíjas, de változatlanul aktív színészét, az 1957-ben diplomázott Molnár Gizellát és az 1958-ban diplomázott László Károlyt, valamint Varga Vilmos nagyváradi színészt, 2009-ben a marosvásárhelyi színház művészeit, az 1959-es évfolyam végzőseit, dr. Farkas Ibolyát, Mózes Erzsébetet és Makra Lajost tüntette ki az egyetem Aranyoklevéllel. Hivatásuk iránti hűségük, kitartó munkájuk példakép a pályakezdő fiatalok számára. Idén a Szenátus az 1960-as és az 1980-as évfolyamok jelenleg is aktív, kiemelkedő színészi teljesítményt felmutató művészei előtt tiszteleg az Arany- illetve Ezüstoklevelek átnyújtásával.
Az egyetem sok sikert kíván végzőseinek, szeretettel várja a kicsengetésen és az évadzáró előadásokon a hozzátartozókat, barátokat, nézőket!
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 21.
Nemzetpolitika
Aki eddig nem értette, vagy nem akarta érteni, hogy valójában mit jelent a nemzetpolitika, az kiemelt figyelemmel követheti a látványosan megváltozott összetételű parlament munkáját. Alig néhány nappal az új törvényhozás megalakulása után, az ígéretnek megfelelően terítékre került a határon túli magyarok számára kedvezményes és gyorsított formában magyar állampolgárságot biztosító törvénymódosítás. Mindenfajta időhúzás, késlekedés, kivárás e jogszabállyal kapcsolatban a sokat hangoztatott változás cáfolata lett volna.
Nem fér kétség ahhoz, hogy a határon túli magyarok túlnyomó többsége örül a tervezett módosításnak, s ma már a szocialista ellenkampány is a múlté. Ha lenne SZDSZ, talán megjelenne a szlovák vezetés érdekeit képviselő hang az Országgyűlésben, de fájdalom, Eörsi Mátyásék eltűntek a süllyesztőben.
Pozsony heves ellenkezésével egyedül maradt Európában. A választási kampányát ismét magyarellenességre építő Ficót már Bukarestben, Belgrádban és Kijevben is megmosolyogják. Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségügyi főbiztosa – akit korábban Ficóék a nyelvtörvény ügyében egyfajta szövetségesükként igyekeztek bemutatni – tegnap azt mondta, a kettős állampolgárság intézményét nem tekinti biztonsági kockázatnak, ha az nem tömeges mértékben történő útlevélkiadással jár. És azoknak, akiknek meggyőződésük, hogy a szlovákok mindannyian a magyarok torkának elharapására készen ébrednek reggelenként, íme egy idézet a Hospodárské Noviny című szlovák gazdasági napilap csütörtöki számából: „Ma nem létezik egyetlen értelmes érv sem amellett, hogy egy szlovákiai magyar magyarországi állampolgársága veszélyt jelentene Szlovákia számára. Egyetlenegy sem.” A politológus szerző szerint „az az irracionális hisztéria, amely most uralmába kerítette a szlovák politikusokat, abszolút módon indokolatlan, s az egész nem más, mint a szlovák társadalom legsötétebb ösztöneinek felélesztése a választások előtti időszakban.”
Baloldali megmondóembereink eközben elemzéseikben azt fejtegetik, a kettős állampolgárság Ficót és Slotát segíti, hiszen ezáltal ismét a „magyarveszéllyel” kampányolhatnak. Komolyan gondolja bárki is, hogy téma hiányában elmaradt volna a riogatás? Az a Fico maradna magyar téma nélkül, aki az uniós csatlakozás előtt attól „félt”, hogy Dél-Szlovákia Észak-Magyarországgá válik a határok átjárhatóságával? Aki az európai parlamenti választásokat megelőző kampányban azért hívott össze rendkívüli parlamenti ülést, mert Orbán Viktor a Kárpát-medencei magyar EP-képviselők számával kapcsolatos kijelentést tett? Ficónak 2007-ben egy Csáky Pál által megfogalmazott nyilatkozat (a kitelepített felvidéki magyarok erkölcsi támogatására vonatkozóan) elég volt ahhoz, hogy sebtében megerősíttesse a törvényhozással a Benes-dekrétumokat. Senkinek sem lehet kétsége a szlovák miniszterelnök leleményességét illetően, ha a magyarellenes hangulatkeltéshez indokra van szüksége.
Fico előbb vagy utóbb távozik a politikai színtérről, a határon túliak számára magyar állampolgárságot kínáló jogszabály viszont nemcsak a mának, a jövőnek is szól. Nem valamely szomszédos állam ellen, hanem a kisebbségben élő magyar közösségekért születik. Ez a helyes alapelve egy olyan hatékony, gyakorlatias nemzetpolitikának, amely jól kiegészül a szomszédságpolitikával, de nem igazodik más államok kormányainak érdekek által vezérelt elvárásaihoz.
Pataky István
Magyar Nemzet
2010. május 22.
Böjte: A kettős állampolgársággal kinyújtja kezét az anyaország
A magyarországi árvízkárosultak számára ajánlják fel a perselyekben összegyűlt pénzt. Összefogásra és a nehézségek legyőzésére buzdította Böjte Csaba ferences szerzetes a csíksomlyói zarándokokat a pünkösdszombati misén mondott szentbeszédében. Zarándokok százezrei vesznek részt szombaton a csíksomlyói pünkösdi búcsún, amelyet az idén a 443. alkalommal rendeznek meg. Az anyaország kinyújtott jobbját, a kettős állampolgárság gesztusát az árvízkárosultak javára történő felajánlás viszonozta.
A megpróbáltatások közepette ne csak saját emberi korlátaikat nézzék, hiszen az élő Isten teremtette az embereket. Az igazi keresztény ember a nehézségek közepette nem elkeseredik, hanem imádkozik – hangoztatta a dévai ferences szerzetes. Jézus alakját idézte fel, aki új világot teremtett az emberek számára annak ellenére, hogy az ő korában is számos nehézséggel kellett megküzdenie. Az ember gyenge és kicsi, de Isten kitartó szeretete vigasztalja őt – mondta Böjte Csaba, és hozzátette: Jézus is mindenkit bátorított, hitte, hogy a bűnös emberek is újra tudják kezdeni az életüket.
Beszédében a szónok felidézte Szent István példáját is, aki nem azon siránkozott, hogy milyen sok a pogány ember, hanem hatalmas életerővel, munkával és szeretettel új világot teremtett a Kárpát-medencében. „Jó lenne, ha mi is a szentistváni hozzáállással viszonyulnánk saját feladatainkhoz. Van jövő, van remény, bízzunk az élő Istenben” – hangoztatta a szónok. Mint emlékeztetett, a XVII. században Domokos Kázmér erdélyi ferences szerzetes, a két világháború között pedig Márton Áron erdélyi püspök is a kitartásról tett bizonyságot.
Örömteli a kettős állampolgárság
Örömtelinek és óriási dolognak nevezte, hogy a magyarországi magyarok a kettős állampolgárság révén kinyújtják a kezüket a határon túli magyarok felé. Hozzátette: meg kell tudni értetni egymással, hogy elég nagy a világ és a Kárpát-medence is, ha bízunk egymásban. Leszögezte: a románokkal és a más nemzetiségekkel való viszonyban nem az ellenségeskedés parancsát kell követni, hanem arra kell törekedni, hogy együtt építsük fel Isten országát ezen a világon.
A magyarországi árvízkárosultak kapják a perselypénzt
A szerzetes bejelentette, hogy a csíksomlyói ferencesek a magyarországi árvízkárosultak számára ajánlják fel a szentmisén elhelyezett perselyekben összegyűlt pénzt.
A mise kezdetén köszöntötte a zarándokokat Orbán Szabolcs erdélyi ferences tartományfőnök, José Rodríguez Carballo, a világ ferenceseinek legfőbb elöljárója és Francisco Javier Lozano bukaresti apostoli nuncius, aki Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel együtt celebrálta a misét.
Százezerek a helyszínen
Az erdélyi településen már szombaton, a hajnali óráktól kezdve rövid megszakításokkal esett az eső, ennek ellenére a hagyományoknak megfelelően zarándokok százezrei indultak el a mise helyszínére, a csíksomlyói kegytemplom feletti Kissomlyó és az azon túl emelkedő Nagysomlyó hegye közötti hágó felé.
Két órával a szentmise kezdete előtt indult el a kegytemplomtól a papság alkotta úgynevezett kordon, amelynek a búcsújárás rendjében megkülönböztetett szerepe van. A kordon az a mozgó kötélkeret, amelyet a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium népviseletbe öltözött diákjai visznek tanáraik felügyelete mellett. Arra hivatott, hogy biztonságos védelmet nyújtson a tradicionális egyházi jelvények hordozóinak és a papságnak.
A hagyományoknak megfelelően elöl népviseletbe öltözött fiú vitte a Kisbazilika-jelvényt, mögötte két pár, székelyruhás fiú és lány haladt, utánuk a Labarum (a nép által labóriumnak nevezett győzelmi jelkép), amelyet az említett gimnázium két végzős növendéke vitt. A kordonban haladt Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, az ünnepi szentmise főcelebránsa és Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke is. Az idei búcsún részt vesz José Rodríguez Carballo, a világ ferenceseinek legfőbb elöljárója. Az ünnepi mise szónoka Böjte Csaba dévai ferences szerzetes.
Kevesebb árusnak adtak engedélyt
A csíksomlyói kegytemplom felé vezető úton kevesebb árus látható, mint az előző években, a szervezők ugyanis csak kézműves mestereknek és élelmiszerárusoknak adtak engedélyt. A búcsún összesen 318 román csendőr felügyeli a rendet, akiket 245 rendőr és négy, készenlétben álló tűzoltócsapat egészít ki.
Csíksomlyó a katolikus székelység hírneves búcsújáró helye, de most már a más vallású keresztények is szívesen vesznek részt az eseményen. Év közben is szüntelenül özönlik a nép Csíksomlyóra, köszönteni Máriát és imádkozni előtte. 1990 óta minden évben több százezer ember zarándokol ide, és vesz részt a Szűzanya tiszteletére tartott körmeneten, valamint a szentmisén.
MNO
2010. május 22.
Böjte Csaba összefogásra buzdította a csíksomlyói zarándokokat
Összefogásra és a nehézségek legyőzésére buzdította Böjte Csaba ferences szerzetes a csíksomlyói zarándokokat a pünkösdszombati misén mondott szentbeszédében. A megpróbáltatások közepette ne csak saját emberi korlátaikat nézzék, hiszen az élő Isten teremtette az embereket. Az igazi keresztény ember a nehézségek közepette nem elkeseredik, hanem imádkozik - hangoztatta a dévai ferences szerzetes. Jézus alakját idézte fel, aki új világot teremtett az emberek számára annak ellenére, hogy az ő korában is számos nehézséggel kellett megküzdenie.
Az ember gyenge és kicsi, de Isten kitartó szeretete vigasztalja őt - mondta Böjte Csaba, és hozzátette: Jézus is mindenkit bátorított, hitte, hogy a bűnös emberek is újra tudják kezdeni az életüket.
Beszédében a szónok felidézte Szent István példáját is, aki nem azon siránkozott, hogy milyen sok a pogány ember, hanem hatalmas életerővel, munkával és szeretettel új világot teremtett a Kárpát-medencében. - Jó lenne, ha mi is a szentistváni hozzáállással viszonyulnánk saját feladatainkhoz. Van jövő, van remény, bízzunk az élő Istenben - hangoztatta a szónok. Mint emlékeztetett, a XVII. században Domokos Kázmér erdélyi ferences szerzetes, a két világháború között pedig Márton Áron erdélyi püspök is a kitartásról tett bizonyságot.
Örömtelinek és óriási dolognak nevezte, hogy a magyarországi magyarok a kettős állampolgárság révén kinyújtják a kezüket a határon túli magyarok felé. Hozzátette: meg kell tudni értetni egymással, hogy elég nagy a világ és a Kárpát-medence is, ha bízunk egymásban. Leszögezte: a románokkal és a más nemzetiségekkel való viszonyban nem az ellenségeskedés parancsát kell követni, hanem arra kell törekedni, hogy együtt építsük fel Isten országát ezen a világon.
A szerzetes bejelentette, hogy a csíksomlyói ferencesek a magyarországi árvízkárosultak számára ajánlják fel a szentmisén elhelyezett perselyekben összegyűlt pénzt.
A mise kezdetén köszöntötte a zarándokokat Orbán Szabolcs erdélyi ferences tartományfőnök, José Rodríguez Carballo, a világ ferenceseinek legfőbb elöljárója és Francisco Javier Lozano bukaresti apostoli nuncius, aki Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel együtt celebrálta a misét.
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 22.
Romániában csak a fejfán maradhat a magyar név
Számos esetben Bukarest igényeinek megfelelően intézkednek a magyar hivatalnokok és ügyintézők, amikor határon túli nemzettársaink hivatalos ügyeiben járnak el. Sokan azt remélik, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztésének a lehetősége az eddig értelmetlen és felesleges magyarországi hivatali praktikákat is megszünteti. Románia támogatja ugyan a kettős állampolgárság bevezetését, de akarata bizonyos területeken megkerülhetetlennek tűnik. A kettős állampolgárok magyar útlevelébe elrománosított név is kerülhet.
„Nekem nem mindegy, hogy milyen néven regisztrál a magyar állam, amikor majd visszaadja a magyar állampolgárságomat” – jelentette ki a Magyar Hírlapnak Veress Dávid. A székelyföldi Csíkszeredában működő Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke ezzel rögtön két fontos problémát is érintett: a regisztrá ciót említve jelezte, hogy kettős állampolgárként nem kíván letelepedni Magyarországon, de útlevél viszont neki is jár, másrészt rámutatott a magyar hatóságok rugalmatlanságára. Amikor ugyanis egy Romániából érkezett magyart a különféle ügyintézők azonosítanak, erre a célra elkérik az illető útlevelét. Abban viszont nagy valószínűséggel egy elrománosított, többnyire ékezetek nélküli, magyartalanul leírt nevet találnak, amelynek a magyar iratokba való helyes átvezetésére még akkor sem vállalkoznak, ha egyébként az adott név kézenfekvő lenne: a Maria az Mária, a Sandor az pedig Sándor. (A román személyigazolványokban viszont az anyakönyvi kivonatok szerinti, tehát jó esetben az ékezetes névváltozatok szerepelnek, de ezeket az okmányokat nem fogadják el a magyar hatóságok.)
Hogy felfejtsük, miként alakult ki ez az áldatlan állapot, Trianonig kell visszamennünk az időben. Attól kezdő dően a román nyelv hivatalossá tételét minden eszközzel szorgalmazták. A hely- és utcaneveket a magyar többségű helyeken sem lehetett magyarul kiírni, a kétnyelvű cégtáblákat megadóztatták, végül megszüntették. A bíróságokon 1921-től románul tárgyalták az ügyeket, a románul nem tudó ügyfelek tolmács segítségével beszélhettek. Minden hatósági beadványt az állam nyelvén kellett megfogalmazni. Az elrománosítás fokozatosan zajlott, de Nicolae Ceausescu 1965-ös színre lépése újabb fordulatot hozott a kisebbségellenes nacionalista politikában. A hetvenes évek elején korlátozásokat vezettek be a település- és a személynevek használatáról. A sajtóban csak azon településeket lehetett a nemzetiségek nyelvén megnevezni, amelyek neve hasonlóan hangzott a románhoz (Arad, Déva), vagy ha a kisebbségi elnevezés erősen hasonlított a többségihez (Segesvár – Sighisoara), esetleg megjelent a román elnevezés hű fordítása (Odorheiu Secuiesc – Székelyudvarhely). Az elrománosítás az 1980-as években hágott a tetőfokára: végérvényesen megtiltották a helységnevek idegen nyelvű megnevezését. A magyar lakosság többnyire furfanggal védekezett a személynevek elrománosítása ellen: olyan nevet adtak gyermekeiknek, hogy azoknak ne lehessen román megfelelőt találni. A Györgyből ugyanis könnyen Gheorghe lett, a Ferencből pedig Francisc, míg az Álmossal, a Botonddal, a Tündével, a Szilárddal vagy éppen a Lehellel már nem birkóztak meg a román anyakönyvvezetők.
Az Édes Anyanyelvünkért Szövetség a szülőföldjükön élő székelyeket arra kéri, ha elvették tőlük: „Kérjék vissza, és méltósággal viseljék a szüleik által adott becsületes magyar neveiket. Soha ne engedjék, hogy a különböző hivatalok, intézmények vagy szolgáltatók, az alkalmazott számítógépes programokra hivatkozva, a tisztességes magyar nevüket ékezetek nélkül, megcsonkítva, azaz meggyalázva írják le.” A minap a kérdésben parlamenti felszólalás is elhangzott a bukaresti törvényhozásban az RMDSZ-es politikusok részéről.
Amint azt Veress Dávidtól megtudtuk, ma sokan mégis ódzkodnak attól, hogy visszakérjék eredeti nevüket. Mégis megnyugtatóan sokan érdeklődnek szövetségük alapvető célkitűzése iránt, amelyet az anyanyelv használatának a bátorításában jelöltek meg. „Mozgalom önmagunk bátorítására, önmagunk méltóságának a felébresztésére és az önértékelésünk növelésére.” Szerintük aki nem az anyanyelvén kezdi el a tanulást (például vegyes, román–magyar vagy tisztán román óvodai csoportokban), az gyengül a jellemében, a tartásában és a magyar tudatában. Nyolc éve azonban Bukarest megkönnyítette a személynevek visszamagyarosítását, sőt két éve még egyszerűbbé tette az eljárást: a kérvényezőnek a születési helye szerinti polgármesternél kell kérvényezni eredeti neve visszaállítását. A Veress Dávid vezette szövetség mégsem bízza a véletlenre a dolgokat, és inkább valóságos kampányt folytat, mert jelenleg „az az áldatlan állapot van, hogy egy embernek a becsületes magyar nevét hivatalosan csak a gyászjelentőre és a fejfájára írják fel”.
De Veress Dávid nem áll meg itt. Tavaly azért tüntetett tíz hétig a csíkszeredai bíróság előtt, hogy az igazságszolgáltatásban alkalmazzák az anyanyelvet. „Mert törvények sora biztosítja ugyan az anyanyelvhasználatot, Románia mégis olyan jogállam, hogy ezt a deklarált jogállamiságot ki is kell kényszeríteni, mert a gyakorlatban a jogaink nem érvényesülnek.” Visszatérve a személyazonossági iratok közti hercehurcára, a nyelvi jogvédő arra is figyelmeztetett, hogy sokan azért jutnak Magyarországon is helytelenül, ékezetes nevek nélkül kiállított iratokhoz, mert az eredeti, román útlevelüket kiállító hatóságok emberei azt állítják: így működik az a számítógépes program, amelynek a segítségével az úti okmányokat előállítják. Veress Dávid azonban felvilágosította a csíkszeredai útlevélosztály alkalmazottjait arról is, milyen billentyűkombinációval érhető el az adott szoftverben a betűk ékezetes változata. Szerinte a magyarországi ügyintézőknek sem kellene tehetetlenül szemlélniük, vagy ügyfeleik méltóságát nekik is megsérteniük azzal, hogy a románok által elferdített változatban vezessék át azok neveit a kiállított iratokra vagy éppenséggel a leendő kettős állampolgárok magyar útlevelébe. „A magyar ügyintéző figyelmeztesse a felettesét, hogy jogtiprás történik, ha a technikát az emberi méltóság ellen használják fel. Számomra, leendő magyar állampolgárnak ez roppant fontos” – foglalta össze aggodalmait Veress Dávid.
Bukarest diktál a zuglói hivatalnoknak
Tehetetlennek, de legalábbis rugalmatlannak bizonyulnak a román igényekkel szemben a magyar hivatalnokok akkor is, amikor a hazánkban már letelepedett, személyigazolvánnyal és lakcímkártyával rendelkező, de még román állampolgárnak számító erdélyi magyar házaspárnak például gyermeke születik. Ebben az esetben az újszülött anyakönyvi kivonatára az a megjegyzés kerül, hogy „állampolgársága ismeretlen”. Az eljárás ebben az esetben az, hogy a román konzulátuson csaknem tízezer forintért kérvényezni kell a gyermek állampolgárságának a megállapítását. Miután ez megtörténik, ismét az anyakönyvvezetőhöz kell fordulni, ahol kérni kell az anyakönyvi kivonat kijavítását. A folyamat azonban nem áll meg itt. Az anyakönyvvezető e kérelmet a közigazgatási hivatalba küldi tovább engedélyezésre. Hogy miért ez az emberi méltóságon aluli, felesleges, időrabló és költséges ügyintézés, amikor a szülők úti okmányai alapján a magyar hivatalnokok is megállapíthatnák az újszülöttek állampolgárságát? Az anyakönyvvezetők válasza egybecsengő: Románia hivatalos igénye, hogy magyarországi hivatalnokok ne állapíthassák meg saját állampolgárai gyermekeinek az állampolgárságát. Nem utolsósorban pedig ez a külképviselet egyik garantált jövedelemforrása is.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
2010. május 22.
Százezrek Csíksomlyón
Böjte Csaba: A kettős állampolgársággal kinyújtja kezét az anyaország
Összefogásra és a nehézségek legyőzésére buzdította Böjte Csaba ferences szerzetes a csíksomlyói búcsún megjelenteket pünkösdszombati misén mondott szentbeszédében. Idén is több százezren vették részt a magyarság legnagyobb zarándoklatán.
A megpróbáltatások közepette ne csak saját emberi korlátaikat nézzék, hiszen az élő Isten teremtette az embereket, mondta Böjte Csaba. Az igazi keresztény ember a nehézségek közepette nem elkeseredik, hanem imádkozik - hangoztatta a dévai ferences szerzetes. Jézus alakját idézte fel, aki új világot teremtett az emberek számára annak ellenére, hogy az ő korában is számos nehézséggel kellett megküzdenie.
Örömtelinek és óriási dolognak nevezte, hogy a magyarországi magyarok a kettős állampolgárság révén kinyújtják a kezüket a határon túli magyarok felé. Hozzátette: meg kell tudni értetni egymással, hogy elég nagy a világ és a Kárpát-medence is, ha bízunk egymásban. Leszögezte: a románokkal és a más nemzetiségekkel való viszonyban nem az ellenségeskedés parancsát kell követni, hanem arra kell törekedni, hogy együtt építsük fel Isten országát ezen a világon.
A szerzetes bejelentette, hogy a csíksomlyói ferencesek a magyarországi árvízkárosultak számára ajánlják fel a szentmisén elhelyezett perselyekben összegyűlt pénzt.
A mise kezdetén köszöntötte a zarándokokat Orbán Szabolcs erdélyi ferences tartományfőnök, José Rodríguez Carballo, a világ ferenceseinek legfőbb elöljárója és Francisco Javier Lozano bukaresti apostoli nuncius, aki Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel együtt celebrálta a misét.
MNO
2010. május 25.
Lépésről lépésre az érmelléki autonómiáért
Bár nem újkeletű az elképzelés, a folyamat még meglehetősen a kezdeti stádiumban van. Azt, hogy pontosan milyen elképzelések mentén indulhat meg az érmelléki autonómiáért való küzdelem, dr. Szilágyi Ferenc Kitekintőnek adott válaszai mutatják be.
Az autonómia ötlete több szempontból is kedvező lenne az érmelléki térségnek, és nem csupán a magyar nemzetiségű lakosoknak. A romániai régiók beosztása jelenleg felülvizsgálat alatt van, ennek megfelelően lenne lehetőség ésszerű, működőképes egységek létrehozására. Mindez kiemelt jelentőséggel bír a közpénzek elosztásánál. Emellett egy nagyobb önállósággal bíró közigazgatási egység megkönnyítené – többek közt – az együttműködést a magyarországi határ menti régiókkal is.
A közelmúltban indult meg az Érmelléki Autonómia Fórum szervezése. Az első rendezvényre Érmihályfalván került sor – többek között – olyan politikusok részvételével, mint Tőkés László európai parlamenti képviselő, EMNT-elnök, Toró T. Tibor EMNT-alelnök, stb. A fórum igen sikeres volt, nemcsak előadásokból és beszélgetésekből állt, hanem döntések is születtek.
Érmihályfalván választották meg az autonómia-tervet kidolgozó bizottság tagjait is. A jelenlévők szavazatai alapján az Érmellék Autonómia Kezdeményező Bizottság elnöke dr. ifj. Szilágyi Ferenc lett. A Kitekintő az Érmelléki Autonómia kérdésével kapcsolatosan az elnökkel készített interjút.
- Honnan indult az új Autonómia Mozgalom: az EMNT kezdeményezése, vagy a partiumi-érmelléki lakosok fejezték ki igényüket az autonómiára?
- Az autonómia mint lehetőség már néhány éve közbeszéd tárgyát képezi, elsősorban az érmelléki értelmiség körében. Nem egy határozott, célratörő igényre gondolok, de valami folyamatosan lóg a levegőben. Voltak olyan kezdeményezések, melyek az Érmellék mint regionális egység, kistérség kihangsúlyozására törekedtek. A legfontosabb az volt, amikor néhány éve több érmelléki önkormányzati RMDSZ kezdeményezte egy önálló területi szervezet megalakítását, hiszen nyilvánvaló, hogy az itteni magyarság más kihívásokkal néz szembe, más hétköznapi realitásokat él át, mint a megye más részein, kisebbségben, nyelvszigeten és szórványban élők. Az eltérő nyelvi helyzet eltérő lehetőségeket is jelent. Sajnos, az akkori kezdeményezés az RMDSZ megyei szervezetének ellenállása miatt elbukott.
Én regionális földrajzi szemmel közelítettem meg a kérdést, disszertációmban is az Érmellék és a Partium közigazgatási kérdéseit kutattam. Más, már működő modelleket próbáltam alkalmazni az itteni helyzetre, illetve sajátos megoldásokat is kidolgoztam. Ezekre figyeltek fel, elsősorban az itteni magyar jobboldal képviselői, a Magyar Polgári Párt, az EMNT vezetése és személyesen Tőkés László. Lassan megfogalmazódott bennünk, hogy ki kell mondani végre mindazt, ami már régóta kimondatlan volt. Emellett fontos megemlíteni, hogy más kezdeményezések is léteznek. Az EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) nagyváradi szervezete is kiforrott koncepcióval rendelkezik, de már az érmihályfalvi autonómia-fórum szervezésekor is függetlenek kerestek meg saját elképzeléseikkel.
- Kik állnak pontosan a kezdeményezés mögött? Civil mozgalom, politikai pártok, stb? Milyen a viszony például a SZNT-vel vagy az Autonómia Tanáccsal?
- Az autonómia sokáig tabutémának számított Erdélyben. A csendet Székelyföldön az SZNT, a Partiumban az EMNT törte meg. Így tehát a válasz a kérdés első felére az, hogy az EMNT mint szervezet áll mögötte, bár itt átfedések vannak a bihari MPP szervezetével is, melynek én magam is tagja vagyok. Megemlíteném ugyanakkor, hogy Török László RMDSZ-es politikus is megemlítette az érmelléki autonómia szükségességét. Így ezt az igényt ők is érzik, bár konkrétummal nem álltak elő, sőt a megyei ügyvezető elnök legutóbbi nyilatkozatában megpróbálta elbagatelizálni ennek a jelentőségét. A mi feladatunk (Autonómia Kezdeményező Bizottság) lesz, hogy megtaláljuk a kapcsolatot az RMDSZ-en belül mindazokkal, akikkel létezik közös nevező ebben a témában.
Az SZNT-vel én közvetlenül nem állok kapcsolatban, de természetesen támogatom kezdeményezéseiket. Ők jóval előttünk járnak, megpróbálunk majd felzárkózni hozzájuk, és lépést tartani velük. Olyan koncepciót kell kidolgoznunk a Partiumban, amely kompatibilis a székelység igényeivel, hogy akár közösen léphessünk fel a továbbiakban.
- Hogyan reagált a kezdeményezésre a partiumi közvélemény?
- Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy egyöntetűen mellénk álltak. Ez nem is csoda, hiszen itt nincsenek olyan hagyományai az önrendelkezésnek, mint a székelyeknél. A többség nem ismeri a kifejezés valós tartalmát, így sokan inkább kíváncsian, mások bizalmatlanul szemlélik kezdeményezésünket. Természetesen nagyon sokan örülnek a felvetésnek, de pontos adatot nem tudnék mondani, hogy ez a népesség mekkora szegmensét teszi ki. Remélem, hogy nem keveset. Az SZNT-vel ellentétben nekünk kétfrontos munkát kell elvégezni. Meg kell értetnünk a kormányzattal, hogy az önrendelkezési igényünk nem jelent veszélyt Romániának, eközben pedig a lakosságnak is meg kell magyaráznunk, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben.
- Bemutatná néhány szóban az Érmelléket? Mely tényezők teszik indokolttá és miért éppen most az autonómiamozgalom beindítását?
Az Érmellék egy partiumi, határ menti tájegység. Mintegy 150.000 lakosa van a történelmi Bihar, Szilágy és Szatmár területén. Déli felében a magyar etnikum erőfölénye túlnyomó, és területileg összefügg a kisebb, de hasonlóan magyar Hegyközzel. Az Érmellék északi felében a magyar és román etnikum aránya szinte azonos. Az, hogy milyen határok között kezdeményezzük az önrendelkezést, még vita tárgyát képezi, és véglegesen persze még sokáig nem is fog eldőlni. Legvalószínűbb azonban, hogy a „magterület” a Sebes-Körös és Kraszna folyók közötti határsáv (a Hegyközzel együtt), melynek 130.000 lakosa van, és ebből 100.000 magyar anyanyelvű. Hogy miért most? Az elmúlt években magyar nemzetpolitika és nemzetstratégia nem létezett. A december ötödikei népszavazás szintén letargiát okozott. Most kezd visszatérni a hitünk.
- Nem tartanak-e attól, hogy a kezdeményezés hatására – ismerve a székelyföldi autonómiatörekvéseket rendre elutasító országos reakciókat – az etnikumok békés egymás mellett éléséről közismert Partiumban is megjelenhetnek az etnikai feszültséget generáló politikai hangok?
- Én személy szerint jelenleg jobban tartok a magyar-magyar ellentét blokkoló hatásaitól, mint a román-magyar szembenállástól. Emellett pedig úgy gondolom, hogy ezt a kockázatot vállalnunk kell, nem lehet állandóan kompromisszumot kötni és megalkuvóan viselkedni. Ilyen kockázatvállalás nélkül ma a világon sehol nem létezne területi autonómia.
- Nem lenne-e célszerűbb – főként gazdasági szempontból – az Erdélytől magát mindig határozottan „leválasztó", egységes Partium számára kezdeményezni a területi autonómiát? Nem profitálna-e abból többet a vidék magyarsága?
- Ez a kérdés bennünk is motoszkál. Azt nem tudom, hogy ez a partiumi autonómia mitől lenne magyar. A Partium népességének negyede tartozik nemzetünkhöz, és jól tudjuk, hogy ez jelenleg Romániában még arra sem elég, hogy kielégítően rendeződjön például a magyar feliratok és a nyelvhasználat ügye. Nagy kérdés, hogy változna-e valami egy ilyen regionális és nem-etnikai jellegű összautonómiával. Azt mindenesetre kezdeményezni fogjuk, hogy az ország régióinak átszervezésekor a Partiumot önállósítsák. Ebben találkozik az érdekünk úgy a helyi románság, mint a régiók átalakítását szintén kérő székelyek igényével. Amire oda kell majd figyelnünk, hogy a Partiumi Régió kétnyelvűként alakuljon meg. Egy ilyen területegység létrejötte nem zárja ki az érmelléki autonómia létezését.
- Tervezik-e referendum kiírását a kérdésben?
- Ez még nagyon távoli lépés. Nem szabad ennyire előre szaladnunk, egyelőre a helyi identitást kell megerősíteni. A jövőben persze erre is szükség lesz.
- Milyen esélyt lát a céljak elérésére? Milyen lépésekben képzelik a megvalósulást?
- Figyelembe véve, hogy a magyarság ezt csak egységesen tudja elérni, azt gondolom, hogy jelen pillanatban kicsi az esély. Nagyon eltávolodott egymástól a közember és a politikai vezető, a helyi kis magyar társadalmat is politikai és szociális árkok tagolják. Ha nem sikerül legalább a stratégiai fontosságú kérdésekben összhangot elérni, úgy nem csak autonómia nem lesz, de néhány év múlva még a magyar képviselet is megszűnik majd. Ami a lépéseket illeti, nem tervezünk sokkal előre. A következő két lépés: egy nemzeti érdeket szolgáló és működőképes stratégia megtervezése, és a lakossággal folytatott folyamatos kapcsolattartás, párbeszéd megvalósítása.
Kitekintő
Erdély.ma
2010. május 25.
Most segíts meg, Mária!
Isten nemcsak megteremtett bennünket, hanem mellénk is áll
"Most segíts meg, Mária, ó, irgalmas Szűzanya" volt a mottója az idei, sorrendben a 443. csíksomlyói búcsúnak amelyen Böjte Csaba ferences szerzetes mondott szentbeszédet, hangsúlyozva: "A megpróbáltatások közepette ne csak saját emberi korlátaikat nézzék, hiszen az élo Isten teremtette az embereket. Az igazi keresztény ember a nehézségek közepette nem elkeseredik, hanem imádkozik".
Együtt építsük fel Isten országát ezen a világon
Szombaton, bár rövid megszakításokkal ugyan, de már hajnal óta esett az eső. A hagyományoknak megfelelően – nagyszámú rendőri és csendőri felügyelet mellett – zarándokok százezrei indultak el a csíksomlyói kegytemplom feletti Kissomlyó és az azon túl emelkedő Nagysomlyó hegye közötti hágó felé.
A szentmisén Böjte Csaba összefogásra és a nehézségek legyőzésére buzdította a zarándokokat. Jézus alakját idézte fel, aki új világot teremtett az emberek számára, annak ellenére, hogy az ő korában is számos nehézséggel kellett megküzdenie. Örömtelinek nevezte, hogy a magyarországi magyarok a kettős állampolgárság révén kinyújtják a kezüket a határon túli magyarok felé. Leszögezte: meg kell tudni értetni egymással, hogy elég nagy a világ és a Kárpát-medence is, ha bízunk egymásban. A románokkal és a más nemzetiségekkel való viszonyban nem az ellenségeskedés parancsát kell követni, hanem arra kell törekedni, hogy együtt építsük fel Isten országát ezen a világon.
Domokos Kázmér lelkületével
Szólt ugyanakkor Domokos Kázmér ferences atyáról, aki az 1600-as évek elején született Szovátán, és akinek az idején "a történelem vihara, a különféle hitújítások elmosták a hatalmas erdélyi katolikus egyházat", s a 660 plébániából 58 maradt. 1661-ben betört a török Csíkba, 26 templomot égetett fel csak a Csíki-medencében. A csíksomlyói templomhoz menekült több ezer ember, de rájuk gyújtották a templomot. Domokos Kázmér összegyűjtötte a megmaradottakat és "a porból, a koromból, a füstből felemelik a Boldogságos Szűz Mária csodatévő szobrát, sírva imádkozva összegyűlnek körülötte és kérik az erőt, hogy újjá tudjanak építeni mindent".
Figyelmeztette az egybegyűlteket: Isten nem a csüggedés lelkét adta, nem a siránkozás, a nyafogás parancsát, hanem az imádság, a szeretet, a jóság parancsát, az újrakezdés erejét. "Domokos Kázmérék (...) nemcsak újraépítik a templomot, nemcsak felépítik oltárait és az oltár legmagasabb, legszebb pontjára a Boldogságos Szűzanya szobrát állítják, hanem dallal, orgonaénekkel dicsérik Istent, aki szeret bennünket, bármilyen megpróbáltatás, nehézség is van. "Milyen jó lenne, ha Domokos Kázmér lelkületével fordulnánk a magunk mindennapi nehézségei, gondjai felé. Ne a gondok, a nehézségek diadalmaskodjanak, hanem az Istenben bízó ember, aki tudja azt, hogy Isten nemcsak megteremtett bennünket, hanem mellénk is áll", – mondta egyebek mellett Böjte Csaba.
A szentmise végén százezrek ajkáról hangzott fel: "Isten, áldd meg a magyart"! és "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk"!
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 25.
Városünnepi ajánlatok
Az EMKE és a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület rendezvényei
A Marosvásárhelyi Napok kulturális kínálatát gazdagítja az EMKE Maros megyei szervezete, illetve a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület. Ezúttal sem marad el a Maros megyei EMKE hagyományos magyarnóta-estje, melynek ma délután 6 órától a Kultúrpalota nagyterme ad otthont. A nagyérdeműt Koós Éva, Szabadi Nóra, Ritziu Ilka Krisztina, Kilyén Ilka, Kibédi Sámuel, Gyárfás István, Ördög Miklós Levente, Sebestyén Aba, Tollas Gábor és Viola Gábor szórakoztatja, a belépés ingyenes.
Csütörtökön 18 órától a vártemplomi Diakóniai Otthon Bocskai Termében (Jókai-Eminescu utca, 28. szám) a közművelődést szolgáló Fülöp házaspárt köszönti a Maros megyei kulturális egyesület. Május 29-én, szombaton délelőtt 10 órától Gyermek-Gyöngykoszorú találkozót szerveznek a marosvásárhelyi vár színpadán. A nyolcadik alkalommal sorra kerülő találkozón a város és a megye iskolásai népi gyermekjátékokat mutatnak be. Délután 2 órától a vártemplomi Diakóniai Otthon Bocskai Termében három korcsoportban: – I-II, III-V és VI- VIII. osztályosok számára – népdalvetélkedőt tartanak. Vasárnap délután 5 órától a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület és a Maros megyei EMKE Örmény kaleidoszkóp című előadására várja az érdeklődőket a Bolyai téri unitárius templomba. Fellép a szamosújvári egyházi kórus, Kilyén Ilka, Biluska Annamária és László Zsuzsa színművésznők, illetve Molnár Zsófia, a Bolyai Líceum diákja. A közönség az óörmény irodalomból, illetve jelenkori örmény származású költők alkotásaiból is ízelítőt kap, a belépés díjtalan.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület szervezésében ma délután 5 órakor nagyasszonyi varrottasokból és kerámiatárgyakból nyílik kiállítás az egyesület székhelyén (Apolló-palota, Rózsák tere, 5. szám).
Szombat délelőtt 10 órakor a Marosvásárhely–Kecskemét Baráti Kör Egyesület és a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület vendégjátékra hívja a gyerekeket: a Maros Művészegyüttes székhelyén (a kövesdombi mozi épülete) A békakirály című mesehangversenyt játssza a kecskeméti Chorchidea Együttes, az előadás után béka ujjbáb készítésével is megpróbálkozhatnak a résztvevők. Este 7 órától a felnőtt közönségnek is bemutatkoznak a magyarországi művészek Szabad egy táncra? című összeállításukkal, melyen a Gold Dance Táncklub tagjai is fellépnek.
(nszi)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 25.
Színvonalas szín-játékok és kompozíciós rend
Balázs Kőrössy Ibolya selyembatik kiállítása a Kolozsvár Társaság székhelyén
Balázs Kőrössy Ibolya tiszta fényű kék szeme ma is úgy ragyog mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor kedvesen mosolyogva hozta a gőzölgő kávét – valódi kincs volt ez annak idején – s tette elém a szoba sarkában álló, tekintélyes vendégváró asztalra. Nekem, kezdő újságírónak azonban még ennél is nagyobb kincset jelentett az a baráti fogadtatás, amelyben férjével, a közíróként is elismert Balázs Péter festőművésszel részesítettek, valahányszor felugrottam a Főtér kellős közepén lévő, tetőablakával a Szent Mihály-templom tornyára néző, műtermül is szolgáló lakásukba. A sajátos perspektívában felkínálkozó téma megannyi festményről köszön vissza napjainkban is, a vendégváró asztal lakóival együtt azonban már máshova költözött. A ház ura immár odaföntről szemléli otthona alakváltozásait s benne festményeinek állandó tárlatát, a ház asszonya, Balázs Kőrössy Ibolya textilművész pedig kiállítóként a napokban tért vissza jelenleg a Kolozsvár Társaság székhelyéül szolgáló egykori lakásába. Selyembatik tárlatát Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke nyitotta meg és nyilatkozott elismerőleg az egykori főiskolai tanár és jeles művész munkásságáról, akinek tehetségénél csupán szerénysége nagyobb.
A művésszel való találkozás és selyembatik munkáinak sajátos varázsa különleges élményt jelentett mindazoknak a barátoknak, ismerősöknek és művészetkedvelőknek, akik az ünnepélyes megnyitó alkalmával zsúfolásig megtöltötték az értékes kulturális rendezvények színhelyéül szolgáló termeket.
A textilművész nem tartozik a gyakori kiállítók közé, munkáinak népszerűsége pedig valamelyest az életmű egységének a rovására is ment. Hiszen az évek folyamán a legtöbb kendő, faliszőnyeg, eredeti tervezésű és mintázatú ruha gazdára talált, örömöt szerezve tulajdonosának. Ilyenformán a most kiállított alkotások csupán ízelítőt képesek nyújtani egy hosszú és tartalmas művészpálya terméséből.
A múlt század ötvenes éveinek sajátos, társadalmi, politikai, gazdasági viszonyai a művészetet sem hagyták érintetlenül. A kizárólagosságra törekvő szocreál évei voltak ezek, amelyek jó néhány művészt a pálya szélére sodortak vagy teljesen elhallgattattak. Mindazonáltal az egész periódus korántsem mondható terméketlennek, hiszen nem egy remekmű keltezési időpontja esik az említett időhatárok közé. S akárcsak a művészképző főiskola jeles tanárai mint Miklóssy Gábor, Kovács Zoltán, Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Kós András, Mohy Sándor, Vetro Artúr, Lövith Egon, Cs. Erdős Tibor, Szentimrei Judit és maga Balázs Péter is megtalálták az önkifejezésnek azt a módját, amely maradandóságot biztosított alkotásaiknak, tanítványaik közül pedig Feszt Lászlóhoz és Tóth Lászlóhoz mérhető nagyságok kerültek ki. Kőrössy Ibolya pályakezdése is ezekre az évekre esik. S bár a textilművészet területén is születhettek amolyan pártos-szocreálos alkotások, a technika sajátosságaiból adódóan az elvárások itt mintha kevésbé éreztették volna hatásukat. Érvényes ez a kifejezetten díszítőművészeti kategóriába sorolható batikolásra is.
A batikművészet bölcsője Indonézia, pontosabban Jáva szigete. A 20. század elejére Európában is népszerűvé vált többezer éves technika kiváló rajztudást, fölöttébb biztos kezet, művészi képzelőerőt és színérzéket igényel művelőjétől. Az anyag bizonyos részeit a művész forró viasszal lefedi, majd az egészet festékfürdőbe helyezi. A viasszal fedett részek alatt megmarad az anyag eredeti színe. Az eljárás szükség szerint többször is megismételhető, sajátos szín- és formavariációk lehetőségét teremtve meg ezáltal.
Balázs Kőrössy Ibolya kiállított munkái életművének egy csöppnyi szeletét jelentik ugyan, mégis fölöttébb beszédesek és sok mindent elárulnak alkotójuk sokoldalúságáról, művészi nyitottságáról, kísérletező kedvéről. Rendkívüli formagazdagság jellemzi a bemutatott alkotásokat. A kifejezetten dekoratív geometrikus, florális vagy zoomorf, népi ihletésű pávás motívumok találó felhasználásától az összetett, témás kompozíciókig terjed a skála. S bár ezek java része jó néhány évtizeddel ezelőtt készült tökéletesen megfelelnek napjaink korszerű követelményeinek. Azt is mondhatnám: a művész jóval megelőzte korát. A modern vonalú, leegyszerűsített mértani alakzatok szigorát a sejtelmesen suttogó, lágy színharmóniák megannyi változata enyhíti. Sajátos szín-játékok ezek, melyekkel a művész – kitűnő színérzékről téve tanúbizonyságot – oly bőkezűen ajándékoz meg. Érdekes Balázs Kőrössy Ibolya sajátos szimbólum- rendszerét is nyomon követni, melyben különleges szerepet játszik a nap és a szem motívuma. Kitűnő rajzkészségről árulkodó, optimizmust, életkedvet és szeretetet sugárzó, gyakorta játékos hangvételű faliszőnyegei az ornamens formák összetett kompozíciós rendjével is kitűnnek.
A művész egykori otthona a minőségi kultúra, egész Kolozsvár művészetkedvelőinek otthonává, a Kolozsvár Társaság székhelyévé vált. Időleges visszatérése és munkáinak néhány hetes itt tartózkodása nem véletlenül aratott megérdemelt sikert.
Németh Júlia
Szabadság (Kolozsvár)
2010. május 25.
Sok még a felújításra váró magyar emlék az ezeréves határon
Sok még a felújításra váró magyar emlék a Kelet-Erdély szélén húzódó egykori ezeréves határon, ezért a csíksomlyói pünkösdi zarándokoknak jövő évre is tartogatnak meglepetéseket a gyimesbükki programsorozat szervezői – nyilatkozott hétfőn az MTI-nek Deáky András nyugalmazott iskolaigazgató.
Deáky
 volt az egyik szervezője a gyimesbükki programoknak, amelyeken részt vettek többek között a Székely gyors és Csíksomlyó expressz nevű vonatok által hozott magyarországi turisták. A két szerelvényen utazó mintegy 1800 személy jelen volt szombaton a csíksomlyói pünkösdi búcsún, majd vasárnap meglátogatták az egykori ezeréves határt, amely Gyimesbükknél húzódik.
A két vonat hétfő reggel indult vissza Magyarországra. A Budapest felé tartó Csíksomlyó expressz megállt egyebek közt Sepsiszentgyörgyön, ahol a helyi önkormányzati vezetők mellett körülbelül négyezer háromszéki várta a magyarországi zarándokokat. A nyugalmazott iskolaigazgató elmondta, hogy elérte célját az idei gyimesbükki rendezvénysorozat, hiszen sikerült igazi ünneppel meglepni a helyi gyimesi magyar közösséget, amely “együtt lehetett Erdély más területeiről érkező, valamint magyarországi nemzettestvéreivel”.
Jelenleg közigazgatásilag a moldvai Bákó megyéhez tartozó Gyimesbükkön két évvel ezelőtt újították fel helyi és magyarországi magánszemélyek, szervezetek segítségével a Magyar Királyi Államvasutak egykori legkeletibb vasúti őrházát, tavaly a gyimesbükki kápolnát hozták rendbe, az idén pedig leleplezték azt a katonai emlékművet, amely a két világháborúban elesett magyar katonáknak, valamint az 1848-as, az 1956-os és az 1989-es forradalmak gyimesbükki áldozatainak az emlékét őrzi.
Rámutatott: rendellenességek nélkül zajlott a rendezvénysorozat, amelynek során Gyimesbükkön a szervezők becslése szerint mintegy 60 ezer vendég fordult meg, vagyis kétszer többen, mint a tavaly. Hangsúlyozta, hogy míg a korábbi években a román hatóságok ellenségesen, bizalmatlanul viszonyultak a pünkösdi rendezvényekhez, az idén részükről nem tapasztaltak hasonlót. „Sőt, a rendőrök készségesen és eredményesen végezték feladatukat, hiszen a forgalom irányításával nagymértékben ők maguk is hozzájárultak a sikerhez, zavartalan közlekedést biztosítva a körülményekhez képest” – mondta Deáky András.
erdon.ro
2010. május 26.
Sepsiszentgyörgyi Sport Napok
2010. május 28–30. között szervezi meg a sepsiszentgyörgyi Equites Egyesület a Sepsiszentgyörgyi Sport Napokat. A háromnapos rendezvénysorozat alatt minden korosztályt megszólítanak a szervezők, különböző tornák, bajnokságok folynak majd városszerte.
A már hagyományossá vált sportrendezvény célja elsősorban az, hogy a városlakók megmozduljanak, aktívan vegyenek részt az eseményeken és Sepsiszentgyörgy sportfővárossá váljon, mondták a szervezők. A sportnapok alatt több magánszemély és sportegyesület szervez különböző vetélkedőket, de lesz minifoci bajnokság, ifjúsági kézilabda kupa és bowling bajnokság is. Az idei sportnapokat a nagypályás labdarúgótorna nyitja meg péntek reggel az ifjúsági futballisták számára, ezen részt vesznek Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy csapatai is.
A sportnapok hivatalos megnyitóját követően ügyességi versenyekre és különböző sportjátékokat tartalmazó versenyre kerül sor, melyeket elemi iskolás gyerekeknek szerveznek. Szintén pénteken lesz a bowling bajnokság és a squash verseny is, de a tanároknak szervezett labdarúgó tornán a diákok is szurkolhatnak kedvenc pedagógusaiknak.
A szombati nap ismét focival kezdődik, nagy és kispályás bajnokságnak ad otthont a stadion, de a mozgássérültek vetélkedője sem marad el. Ugyanakkor, idén is megszervezik a már hagyományos tollaslabda versenyt . Az elmúlt évekhez hasonlóan a megmérettetés idén is három kategóriában lesz meghirdetve, az egyéni verseny mellett páros és vegyes páros viadalt is tartanak. A korosztályok: ifjúsági és felnőtt. Az esemény helyszíne a Mikes Kelemen Főgimnázium Bogdán Antal-sportterme lesz.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro
2010. május 26.
Bunta Levente megújulást vár
A szervezetépítés és a tagtoborzás szerepel prioritásként jelenleg az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezetében, miután múlt héten Bunta Levente polgármester, az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének elnöke ideiglenesen átvette a vezetői teendőket.
Mint ismeretes, az elnöki tisztségért folytatott, csaknem fél éve húzódó belső harc a szervezet tisztújító ülésén kezdődött, amikor decemberben Grünstein Szabolcsot választották meg elnöknek. Nem sokkal később vitatni kezdték az eredményt, így januárban egy újabb tisztújító gyűlésen Benedek Árpád Csaba kapta meg a kinevezést, amit Grünstein megfellebbezett.
A kialakult helyzet megvitatására a márciusban összehívott küldöttgyűlésen került sor, ahol Grüsteint felmentették tisztségéből, szerinte szabálytalanul, és dr. Fehér Istvánt nevezték ki ideiglenes elnökké. Az eredmény: egy időben két elnök töltötte be a tisztséget.
„Fel kellett oldani a helyzetet, ezért meghívtam múlt héten a szervezet összes tisztségviselőjét, akik elnökök voltak, és akiknek a véleménye fontos volt, hogy döntés szülessen” – nyilatkozta a Krónikának Bunta Levente. Az akkor meghozott döntés értelmében, amelybe mind a két vélt elnök beleegyezett, a következő időszakban Bunta tölti be a helyi szervezet elnöki tisztségét is. Mint elmondta, várhatóan 60 napon belül, nagy valószínűséggel sor kerül egy újabb kinevezésre, amely egyértelmű eredményt hoz majd.
Most azonban az első számú prioritás a helyi RMDSZ szervezeti felépítése, amely nyitott a közösség felé, és megfelelően el tudja látni a udvarhelyiek politikai és más jellegű képviseletét. „Az álláspontom az, hogy nem baj, ha forr az RMDSZ-nél valami, hogyha a dolgok alakulnak. Ha többen jelentkeznek a címre, akkor bizonyára tenni akarnak valamit, és a belső harc mindenképpen megújuláshoz és egy jobb szervezethez vezethet” – vélekedik Bunta.
A helyi szervezet ügyében megkérdeztük Grünstein Szabolcs exelnököt is, aki a szervezettel kötött megállapodása értelmében nem kívánt nyilatkozni, viszont elmondta, a jövő hétre tervezett sajtótájékoztatón ismerteti személyes álláspontját.
Dénes Emese
Krónika (Kolozsvár)
2010. május 26.
Az EMNT nyilatkozata a kettős átvilágítás tárgyában
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége üdvözli a Temesvári Kiáltvány 20. évfordulóján megszületett romániai átvilágítási törvényt, melynek értelmében a volt kommunista nomenklatúra tagjai öt évig nem tölthetnek be sem államfői, sem képviselői, sem kormány-, sem polgármesteri vagy alpolgármesteri, sem önkormányzati képviselői, sem bíró vagy ügyészi, sem egyéb állami tisztséget.
A törvény hatálya alá esnek mindazok, akik vezetői tisztséget töltöttek be a Román Kommunista Pártban (RKP) és a Kommunista Ifjúsági Szövetségben (KISZ) valamint ezek jogelőd szervezeteiben, továbbá azok, akik ezen szervezetek fizetett aktivistái voltak akár országos, akár regionális szinten. Szintén vonatkozik az egykori államtanácsi, minisztertanácsi tagokra, valamint a volt államtitkárokra és néptanácsi vezetőkre is, de nem feledkezik meg a kommunista diákszervezeti elnökökről és alelnökökről sem. A pártakadémia egykori vezetői sem tölthetnek be köztisztséget a jogszabály értelmében, mint ahogy azon személyek sem, akik bizonyíthatóan tagjai voltak a Szekuritáténak, vagy együttműködtek a kommunista titkosrendőrséggel. A legfelsőbb bíróság, a milícia egykori vezetőire, valamint Románia külképviseleteinek korábbi irányítóira is vonatkozik a törvény.
A múlttal való őszinte szembenézés és a társadalmi megtisztulás jegyében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége javasolja, hogy a hivatkozott törvény szerinti átvilágítás terjesztessék ki magyar közösségünk összes meglévő, továbbá a jövőben létrehozandó társadalmi-közéleti és politikai testületeink tagjaira is.
Ez már csak amiatt is szükséges, mivel az anyaországban az új magyar kormány nemzetpolitikai rendszerváltozást készít elő. Ennek beszédes tanújele az állampolgársági törvény módosítása, valamint a Nemzeti Összetartozás Napjára vonatkozó törvényjavaslat is. Ezért az EMNT Elnöksége felkéri az új nemzeti kormányt, hogy az elszámoltatás gyakorlatát terjessze ki a határon túlra is, hiszen az elmúlt nyolc év támogatáspolitikája valós kormányzati és társadalmi ellenőrzés hiányában sokszor a közösségépítés helyett az egypártrendszer és klientúrájának építését szolgálta.
Trianon 90. évfordulóján, demokratikus jogállamiságunk 20. esztendejében csak így kezdhetjük el érdemben Trianon és a kommunizmus ütötte sebek gyógyítását. A kettős átvilágítás véget vethet az nemzetromboló testvéri szembenállásnak, külső és belső erőtartalékainkat felélő, de a felelősséget mindig elhárító posztkommunista kétkulacsos politikának.
„Minden magyar felelős minden magyarért” – ebben a szellemben kívánjuk a megújulást és a nemzeti együttműködés rendszerét szolgálni.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége nevében
Tőkés László elnök, EP-képviselő
Toró T. Tibor ügyvezető elnök
erdon.ro
2010. május 27.
RMDSZ: Nemzetpolitika, megmaradás, érdekérvényesítés
Kelemen Hunor: Új utakat kell keresni
RMDSZ: Nemzetpolitika, erdélyi magyar érdekérvényesítés cím alatt, beszélgetést szervezett kedden a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. A rendezvénynek a Reményik Sándor Galéria adott otthont, házigazdája Adorjáni Dezső Zoltán püspök volt. Az est meghívottjainak, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszternek, valamint Takács Csabának, az RMDSZ ügyvezető elnökének beszélgetését Tibori Szabó Zoltán újságíró irányította.
Milyen nemzetpolitikáról beszélhetünk az RMDSZ, a kormányzati szerepvállalás szemszögéből, hogyan látja az RMDSZ az erdélyi magyar közösségépítés lehetőségeit a közeljövőben?– tette fel kérdését a politikusoknak Tibori Szabó Zoltán.
Takács Csaba az RMDSZ húsz évvel ezelőtti céljait összefoglalva indította okfejtését: a közösség összefogása, kohéziójának erősítése az RMDSZ hangsúlyos célkitűzését jelentette. A nemzetpolitika egyrészt a kommunista társadalmi berendezkedés eltörlésére irányult, másrészt pedig a magyarság európai kultúrnemzetté való összefonódását szolgálta – jelentette ki az ügyvezető elnök. A rendszerváltást követően az RMDSZ az egyházi és a civil szféra társszervezeteivel együtt építette ki közösségszervező rendszerét. A 20 évvel ezelőtt kitűzött nemzetpolitikai célok megvalósítására való törekvés nem halványodott – tette hozzá.
Kelemen Hunor kulturális miniszter szerint nemzetpolitikában, közösségépítésben is új utakat kell keresni. Például a szociális, egészségügyi szférákban jelentkező problémákat illetően már nem eredményes etnikai vonalon érvelni. Életképes, alkalmazható közpolitikákra kell fektetni a hangsúlyt. A tárcavezető elmondta: az elmúlt 20 esztendőben mintegy 200 jogszabály született, amelyek a kisebbségi jogokat taglalják. A közeljövő egyik nagy kérdése az, hogy sikerül-e mindezeket egy olyan egységes törvényben összevonni, amely a kulturális autonómia elveinek érvényesítését is jogerőre emelné. A szociális kohézió megmaradása és erősítése érdekében a szövetségnek hatékonyan együtt kell működnie erdélyi magyar civil és politikai szervezetekkel – tette hozzá.
Az autonómia megvalósulása és az önálló magyar egyetem kiépítése nemzetpolitikai célok, avagy olyan jogok, amelyek természetszerűen megilletnének egy kisebbséget egy működő jogállamban?– vetette fel a kérdést Tibori Szabó Zoltán. – A cél az, hogy Erdélyben ne szűnjön meg a magyar jelenlét, a kultúra, hogy a magyar közösség szülőföldjén boldogulhasson – jelentette ki Kelemen Hunor. A magyar egyetem eszközt jelent a diákok anyanyelvükön való tanulásának és fejlődésének, hogy a maguk során majd a közösséget építhessék. Hasonló módon, az autonómia annak eszközéül szolgál, hogy saját céljainkat saját lehetőségeink, képességeink és elképzeléseink szerint valósíthassuk meg – folytatta a politikus. Takács Csaba szerint a megmaradás eszközeit intézményekben fogalmazhatjuk meg. A nemzetpolitika a megfelelő intézményrendszer kiépítésével válhat konkrétummá. Kiemelte: az RMDSZ 20 évnyi politikai tapasztalatot halmozott fel a romániai pártokkal való párbeszéd területén, koalíciós partnerként és ellenzékiként. Bízik abban, hogy a közeljövőben a szervezetnek a fent említett két célt is sikerül elérnie.
A mi feladatunk az, hogy működtessük azokat az intézményi kereteket, amelyek a kisebbség nemzeti önazonosságát erősítik. Politikai képviseletet kell biztosítanunk ahhoz, hogy tárgyalópartnerként szerepelhessünk a romániai politikai palettán – hangsúlyozta Kelemen Hunor. Az erdélyi magyar közösség atomizálódásával kapcsolatban felmerült aggályokat illetően megjegyezte: a történelem folyamán nemegyszer bebizonyosodott, hogy a rideg statisztikákban és számokban megfogalmazott jóslatok nem teljesültek, tényezők és feltételek ugyanis emberi jellegüknél fogva módosultak.
Szolgálja-e a kettős állampolgárság a magyar közösség megmaradását Erdélyben?– tette fel a kényes kérdést a moderátor.
Takács Csaba elmondta: 2005–2006-os szociológiai felmérések szerint, a kettős állampolgárság megszerzése esetében a 25–45 év közötti, munka-, és nemzőképes fiatalok mintegy 80%-a nem hagyná el szülőföldjét. A kettős állampolgárság felajánlása egy rehabilitációs szándékú gesztus, egy pozitív üzenet a határon túli magyar közösségek számára, amelyben a kultúrnemzethez való visszacsatolás lehetősége rejlik – hangsúlyozta.
Kelemen Hunor szerint messzemenően nem olyan erőteljes Magyarország munkaerő-elszippantó hatása, mint 2007 előtt, és nem tartja valószínűnek, hogy a kettős állampolgárság tömeges kivándorlást eredményezne.
A beszélgetés folyamán szó esett a válságkezelő intézkedéscsomag következményeiről, az egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerülő társadalmi rétegeknek a magyar közösségtől, kultúrától való elszakadásáról is. Kelemen Hunor elmondta: a kormánykoalícióban partner RMDSZ tudatában van annak, hogy a negyed annyi bérben részesülő polgárok soraiban nehezen talál majd támogatókra. A politikai szolidaritás hiányának tekinti viszont, hogy a szervezet riválisai a válságos gazdasági és szociális helyzet kínálta körülményeket használják fel arra, hogy gyengítsék a szövetség szavazóbázisát.
Elmondta: Románia államadóssága oly méreteket öltött, hogy lehetetlen 3 millió gazdaságilag aktív állampolgár hozzájárulásaiból fenntartani a jelenlegi, szerteágazó juttatási rendszert. A városon lakó, leszakadó rétegeket illetően kijelentette: a városonként változó problémákra az egyháznak, a civil és politikai szférának, valamint a magyar sajtónak kell sajátos és életképes megoldásokat találnia, kohéziós erejű kulturális alternatívákat felkínálnia az atomizálódó csoportoknak.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)
2010. május 28.
A „nyomorúság” leltára
Várhatóan vasárnap dönt a Boc-kabinet arról, hogy mikor vállal felelősséget a parlament előtt azért a két jogszabályért, amely az IMF-szándéknyilatkozatban rögzített megszorító intézkedéseket emelné törvényerőre.
A nagy nyilvánosságot kapott 25 százalékos bércsökkentés és 15 százalékos nyugdíjcsökkentés mellett a kabinet egy sor egyéb támogatás és segély lefaragásáról, megszüntetéséről is döntött.
Mit csökkentenek?
A legtöbb embert a közalkalmazottak bérének 25 százalékos csökkentése érinti, enyhítő intézkedésként csupán azt építették be a törvénytervezetbe, hogy 600 lejnél alacsonyabb bért nem lehet adni. Ez azt is jelenti, hogy azok esetében, akiknek a 25 százalékos bércsökkentés e megszabott határ alatti jövedelmet eredményezett volna, a megállapított 600 lejt kapják majd.
Ugyancsak kompromisszum eredménye, hogy a gyereknevelési támogatást nem a korábban hangoztatott 25, hanem csak 15 százalékkal faragják le. A Román Akadémia tagjainak, a diplomáciai testület tagjainak, valamint a nemzetbiztonsági intézmények munkatársainak a juttatása is egynegyedével fog csökkenni.
„Kedvezőbb” helyzetben vannak a munkanélküliek, csak 15 százalékkal csökkentik a munkanélküli segély összegét. A lelkészek, valamint az érdemes sportolók életjáradéka 25 százalékkal lesz alacsonyabb. A legérzékenyebben a nyugdíjasokat érinti majd a megszorító intézkedéscsomag, 15 százalékkal csökkentik nyugdíjukat, eszerint a nyugdíjpont értéke 622.9 lejre esik.
Mit szüntetnek meg?
A kormány megszüntetné a korhatár előtti nyugdíjakat, a fűtéspótlékot, a nyugdíjasok üdülőjegyét, az újszülöttek egyszeri támogatását, a friss házasok egyszeri támogatását, a nyugdíjasok és pedagógusok utazási kedvezményeit, a tizenharmadik fizetést.
Mit számolnak újra?
A kabinet vállalta, hogy harminc napon belül újraszámolják a törvényszéki bírák és ügyészek nyugdíját. Szintén „átvilágítás” alá kerülnek a hivatásos diplomaták, a képviselők és szenátorok, valamint a parlamentben dolgozó köztisztségviselők szolgálati nyugdíjai. A rendkívül magas nyugdíjjal rendelkező pilóták és légforgalmi irányítók sem kapják majd meg mostani járulékaikat egy hónap múlva. Ugyancsak újraszámolják, de öt hónapon belül a hivatásos katonák, rendőrök és börtönőrök nyugdíját.
Mi válik adókötelessé?
A bérek, nyugdíjak és szociális segélyek nominális csökkentése mellett a kormány bevételnövekedésre számít az ajándékjegyek, a bölcsődejegyek, az üdülőjegyek és az étkezési jegyek megadóztatásából is. Ugyancsak „nem kerülik el az államkassza figyelmét” a folyószámlák és a határidős bankbetétek kamatai, a végkielégítések sem. Adókötelessé válnak a programozói fizetések is, ami szakértők szerint a tehetséges szakemberek elvándorlásához vezethet.
Az állandó lakhelyen kívül birtokolt ingatlanokra többletadót vetnek ki, eszerint a második lakás után 30 százalékos, a harmadik lakás után 100 százalékos, a harmadik ingatlan után pedig 200 százalékos adót kell fizetni. A szerző jogdíjak esetében az eddigi 40 százalékról 20 százalékra csökken az adóból leírható költségek aránya.
Mi menekül meg?
Mit fentebb is írtuk, nem csökken a 600 lejes minimálbér, ennél alacsonyabb nettó fizetést senki nem fog kapni. Ugyancsak nem csökken a 350 lejes garantált minimális nyugdíj összege sem és érintetlen marad a garantált minimális jövedelem, a családtagok számának függvényében. Nem csökken a 2 éves korig járó 200 lejes gyerekpótlék, és a 2 éves kor után járó 42 lejes támogatás, így a kismamák tulajdonképpen minimum 800 lejt kapnak minden gyerek után, azok 2 éves koráig, mivel a két évig járó gyereknevelési támogatás nem csökken 600 lej alá.
Nem csökkennek a kiegészítő gyerekpótlékok, az egyszülős családok támogatásai, az állami gondozott, fogyatékos és HIV-fertőzött vagy AIDS-es gyerekek támogatása. Nem csökken a súlyos fogyatékossággal élőknek járó segély, és érintetlen marad a menekülteknek járó segély, a testi fogyatékosok támogatása, a háborús veteránok nyugdíja és telefontámogatása, az egykori politikai üldözöttek járadéka. Az alkotó ágazatokban dolgozó művészeket és nyugdíjasokat sem érintik a megszorítások, és nem csökkennek az iskolások és egyetemisták ösztöndíjai sem.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. május 29.
A nemzeti egymásra találás öröme
Amikor beszaladt Sepsiszentgyörgyre a nosztalgiavonat, mozdonyán a Merjünk nagyok lenni, s a lentiek meglátták a csíksomlyói búcsúról Magyarhonba dél-erdélyi kerülővel hazatartó sokaságot, a vonatablakokon kilengetett zászlókat, a lenti sokaság látványától elérzékenyülő búcsújárókat, a fentiek nézték a lenti férfiak nyaka köré emelt, magyar és székely zászlókat lengető gyerekeket, nemcsak az ünneplőbe öltözött lányok és asszonyok szemébe szökkent az egymásra találás örömkönnye, hanem sok-sok férfi szeme is bepárásodott.
A nemzeti egymásra találás öröme sűrűsödött ebbe a néhány vasútállomási percbe. A pünkösdi ajándékként is értelmezhető, könnyített eljárású magyar állampolgárság megszerzésének bizonyossága az utóbbi két évtizedben a demokratikus választási körülmények között elért, Európában is páratlan magyar siker, amelyet az egész nemzet sikereként éltünk meg mi is, akik csak a szó szimbolikus értelmében járulhattunk az urnák elé, a magyarországiak hangulatán a magyar parlamenti szavazás megejtése előtt is érzékelhető volt a majdani elsöprő győzelem, amely a magyar állampolgárság könnyített elérhetőségét ígérte azok számára, akik ezt igénylik, akik Magyarországról szakadtak a szomszéd országokba, vagy ezek leszármazottai, és akik valamilyen szinten beszélik a magyar nyelvet.
Ugye, furcsán hangzik, ha azt mondom, hogy ezzel a 97 százalékos, a könnyített magyar állampolgárság megszerzését valósággá váltó magyar törvénnyel a nemzeti együvé tartozás érzésének kiteljesítésében a szomszéd népek, a románok, a horvátok, a szlovének, a szerbek és igenis, a szlovákok erkölcsi magasságának szintjére emelkedtünk, hisz a felsoroltak nemzettestvéreik nemzetükbe illesztését erre alkalmas törvényekkel a magyarokat megelőzve lehetővé tették.
Gondoljunk csak bele, mekkora utat tett meg 2004. december 5. után a magyar törvényhozás! Milyen nevetségessé és szánalmassá vált három magyar országgyűlési képviselőnek a betartása a 344 igen szavazattal szemben, milyen otromba és milyen ordináré a szlovák nacionalista pártok ficós ficánkolása a magyar törvény ellen.
Vörösmartyt parafrazálva: lett még egyszer ünnep a világon, lett, mert az édesapák nyaka közé emelt gyerekek itt is, ott is meglobogtatták a nemzeti együttműködés zászlaját, amelyre még a huszárlovak is bólintanak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. május 29.
Újra színpadon a Kamaszok
Hétfőn este a marosvásárhelyi Kádárok bástyájában új felállításban mutatkozott be a Tamacisza Kulturális Egyesület égisze alatt működő Kamaszok színtársulat. A nagyrészt serdülőkorúakból és tinédzserekből álló fiatalokat Kozsik József és Ildikó toborozta néhány hónapja.
A Marosvásárhelyi Napok egyik rendezvényeként tűzték műsorra az Én című, Kozsik József által nagyrészt a koruknak megfelelő élethelyzetekről írt négy (Coki, Don Juan, Babona, Pötty) jelenetet. A hétfői műhelygyakorlatra főként a fiatalok szülei, barátai, ismerősei mentek el. S bár az időszűke miatt nem sikerült többször próbálni, így voltak, akik szerepük párbeszédét papírról lesték, a fellépők bizonyították, hogy tehetségesek, s van remény arra, hogy kitartó munkával igazi profi színtársulattá kovácsolódjanak.
Kozsik József elmondta, a korábbi csapatot azért bontotta fel, mert sokan még éretlenek voltak a komoly színészi munkára. Igaz, társulatvezetőként magas mércét állított fel, hiszen a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanárai oktatták a középiskolás diákokat, megerőltető iramban. Ezen változtattak, most lazábbak az órák, a találkozások, de ez nem jelenti azt, hogy a szakma velejáróját nem sajátítják el a társulat tagjai. A vakációban szünetet tartanak, szeptembertől viszont hozzáfognak egy háromfelvonásos darab előkészítéséhez.
A darabot Kozsik József rendezte.
-vagy-
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 29.
Zajlanak a nagyenyedi Bethlen-napok
Helyi diákok, tanárok, szülők és számos meghívott, hazai és külföldi véndiák részvételével zajlik Nagyenyed magyarságának hagyományos rendezvénye. A Bethlen Gábor Kollégiumban ma 18 órakor Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter is részt vesz a diákversenyek díjkiosztó ünnepségén és az ezt követő irodalmi- zenés műsoron.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. május 30.
Világháborús emlékművet avattak Értarcsán
Bihar megye – Tizenöt éves folyamat végére került pont Értarcsán azzal, hogy vasárnap kora délután felavatták az első és második vilgáháborúban elesett helyi áldozatok emlékművét a település központjában.
Mintegy másfél évtizede fogalmazódott meg az ötlet Értarcsán, hogy emlékművet állítsanak a két világégés helyi áldozatainak. A gondolatot tett követte, ám többször is akadályokba ütköztek. A folyamat az utóbbi hónapokban gyorsult fel újra, amikor az ügyintézést a Nostra Fortuna Tarcea – Értarcsa Egyesület vette át. Megkapták az emlékmű avatásához szükséges engedélyeket, rendbetették a körülötte lévő parkot, és a napokban már az iskolások is készülhettek az ünnepi műsorral.
Diákok műsora
Vasárnap délben napsütéses időben gyülekeztek a templomozások után nem csak a helyiek, de a környező településekről érkezett vendégek, érdeklődők is. Az ünnepség az iskoladiákjainak műsorával kezdődött, melyet románul és magyarul előadott versek, énekek alkottak. A bevezetőben elhangzott, hogy a háborúban részt vett katonák nem csak testi, de lelki szenvedéseket is ki kellett álljanak, áldozatul a ma élőkért. A magyarul elhagzott részben egyebek mellett voltak a „boldog békeidőket” idéző gyermejátékok, felhangzott Radnóti Miklós Hetedik Eclogája és a Nem tudhatom című verse, a Ha felmegyek a doberdói nagy hegyre című katonadal, de részlet is Czine Mihálynak az erdélyi nemzetek békés együttéléséről szóló értekezéséből.
 Adósságot róttak le
Összesen harmincegy nevet véstek fel az emlékmű márványlapjára: ennyi a helyi áldozatok száma. A szónoklatok sorát Bordás Károly nyitotta. A község polgármestere köszönetet mondott mindenkinek, aki bármikor és bármivel is hozzájárult a kegyhely létrehozásához, ahol immár illően lehet emlékezni a távolban elesettekre, majd azt kívánta az utódoknak, hogy az emlékműre ne kerüljön soha újabb tábla. Az emlékmű leleplezése nem csak a 15 éves folyamat lezárása, de adósság leróvása is azok előtt, akik hadiözvegyként, vagy fiúkat elvesztett anyákként siratták az odamaradtakat, fogalmazott Gavrucza Tibor székelyhídi lelkész.
Nevek, virágok
A Megyei Tanács kulturális szakbizottságának elnöke hozzátette: a pár lépésre elsuhanó autók utasai ezután hírét vihetik, hogy Tarcsán méltóan emlékeznek az ősökre. (Elsuhanó autókban pedig nem volt hiány az ünnepség ideje alatt sem, a sofőrök között volt, aki ügyet sem vetve az egész sokadalomra tovarobogott, míg mások lassítva próbáltak kisebb zajt csapni az esemény láttán.) Az emlékművet Bordás Károly, illetve Kiss Sándor Elek, az RMDSZ megyei ügyvezető alelnöke leplezte le, majd egy fiatalember sorra olvasta a felírt neveket, miközben társai egy–egy szál szegfűt tettek a talapzatra, közben szóltak a templomok harangjai. Egy–egy név hallatán a családtagok is az emlékműhöz járultak virágaikkal, koszorúikkal.
Lelkészek áldása
Ekkor történt egy kis incidens: egy hölgy felrótta a szervezőknek, hogy az ő rokona nem Juhász György, hanem Juhász Gheorghe. „Hagyják meg az identitásunkat Romániában”, mondta feldúltan – magyarul. (Mint megtudtuk, a névsort az eredeti anyakönyv szerint állították össze, és engedélyeztették – a szerz.megj.) Az eseményhez méltatlan kis közjátékot sokan észre sem vették, az ünnepség továbbra is rendben zajlott, előbb Blaga Stănica ortodox, majd Kulcsár Árpád református lelkész adta áldását az emlékműre. Végezetül az intézmények, szervezetek koszorúi is a talapzatra kerültek, az avatási ünnepség a román és a magyar himnusz éneklésével zárult.
erdon.ro