Csakhogy tudják az Érmelléken is
Újabb történelmi látnivalóval gazdagodott Székelyhíd: október 31-én, a reformáció napján felavatták a 17. században felrobbantott Zólyomi vár makettjét. A bevehetetlen erd történetéhez hozzátartozik, hogy a zólyomiak 1460-ban kaptak engedélyt Mátyás királytól, hogy az Ér egyik szigetén fa- vagy kővárat építsenek négy bástyával, falakkal, sáncokkal és más szükséges épületekkel együtt.
1514-ben Dózsa seregei lerombolták, és a Zólyomi család négy tagját megölték. Kilencven év elmúltával ismét felépítették, majd 1661-ben a törökök újra szétverték. 1664-ben, a Vasvári-békében (a Vas megyei Vasváron 1664. augusztus 10-én kötött békeszerződés, amely az 1663–’64-es török elleni háborút zárta le) elrendelték végleges lebontását, majd 1665-ben fel is robbantották. Tehát ennek a várnak a makettjét építették meg a közelmúltban a székelyhídi református templomkertben.
Mivel a megyei sajtót nem értesítették az eseményről, legutóbbi székelyhídi utunk alkalmával készítettünk egy felvételt a makettről. Ugyanezen a helyen korábban is állt egy hasonló, Halász József tanító és Nánási Zoltán régész, történelemtanár ötletéből adódóan, amelyet most felülírt egy újabb, pontosabb kivitelezés, 1/27-es arányban.
Sejtéseink szerint a székelyhídiak nemcsak a maguk gyönyörűségére készítették ezt a rendhagyó látványosságot. Annál inkább a kíváncsi átutazóknak, hogy láthassák, hogyan is nézett ki az érmelléki láp egyik szigetén az a vár, amelyet az ingovány miatt sohasem lehetett teljesen elpusztítani. Csak a dinamit vethetett örökre véget egykori dicsségének. A városvezetőség kicsinyes hozzáállásával nem a nem kívánt sajtósokat vagy urambocsá’, az utált újságírót „büntetik”, ha nem közölnek le egy eseményt. Az érdeklődőket nem taksálják annyira, hogy tudassák velük, lám, mi van nekünk, el lehet jönni, meg lehet nézni. Mert az újságíró nincs ráutalva arra, hogy odacitálják. Témája akad bven. De maga is szolga, akárcsak a városvezetőség vagy az egyházi ember. Egy közösség szolgája. Ilyen esetekben a tiszteletlenség nem a sajtón esik meg, hanem az olvasó magyar embereken.
Amúgy meg sem lepődünk már az ilyeneken, Antall József Magyarország egykori miniszterelnöknek, szintén a református templomkertben, suttyomban felavatott szobra után.
Süt Éva
A felirat:
„Székelyhídi vár 1638-1665
A székelyhídi vár nem ezért építtetett, hogy legyőzzék. Ezt a várat elpusztítani lehetett, de legyőzni nem. SOHA!
2014. október 31.”
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tudatosan „visszatanulni” a muzsikát
Erdélyi prímások találkoznak csütörtökön és pénteken Csíkszeredában – a rendezvényt tizenhetedik alkalommal szervezi meg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan Pávai István népzenekutatót hívták meg, hogy a fellép zenészeket, zenekarokat és muzsikájukat ismertesse. 
– Az idei Erdélyi Prímások Találkozója a székelyföldi zenére helyezi a hangsúlyt. Mit lehet tudni még a műsorról?
– Nem hívhatunk kizárólag székelyföldieket, hiszen a rendezvény az Erdélyi Prímások Találkozója, másrészt minden évben kell mást mutatni a Székelyföldről is az előző évekhez képest. Most arról van szó, hogy a székely népzenét szeretnénk előtérbe helyezni. Ezt a feladatot Csíkszeredában a Barozda együttes már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján vállalta, legutóbb a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója alkalmából adtunk ki egy régi székely népzenei anyagot tartalmazó CD-t. Ugyanezért a célért küzd évek óta András Mihály is, a Hargita együttes igazgatója.
Bartók és Kodály éppen száz évvel ezelőtt végzett jelents gyűjtőmunkát a Székelyföld egyes részein. Olyan kincsekre bukkantak, amelyeket azóta sok helyen elfeledtek. Jó lenne, ha ezek az értékek visszakerülnének a vidék zenei köztudatába. A budapesti zeneakadémia népzene tanszéke, ahol magam is tanítok, idén meghívást kapott a találkozóra, ezért a diákok számára kizárólag székely műsort állítottam össze – a találkozó második napján lépnek fel.
– És kik szerepelnek a találkozó első napján?
– Hét prímást hívtunk meg, közülük székelyföldi a homoródmenti Abásfalváról érkező Majláth Gábor. Aztán a Felső-Maros mentéről, Magyarpéterlakról érkező Lunka József is székely zenét fog muzsikálni, hiszen őt és elődeit rendszeresen hívták a Nyárádmentére is lakodalmakat, bálokat kiszolgálni. A gyimesi zenét a balahányospataki Szőcs „Mojszi" Gábor fogja képviselni gardonos testvérével. Bár a gyimesiekre azért ragadt rá a csángó név, mert eredeti lakóhelyüket elhagyták, zenéjük, mint maguk is, zömmel a Székelyföldről származik.
Nem véletlen, hogy a népzenekutatás úgy tartja: a régi székely népzenét a gyimesiek őrizték meg. Az eddig felsoroltak mind prímás elődöktől, „első kézből" tanultak zenélni, akárcsak a magyarsülyei Barabás Ferenc a Kutasföld és a magyarszováti Csengeri Árpád a Mezség képviseletében. Nagyenyed vidékéről, Magyarlapádról jön a Pirospántlikás zenekar. Mint nevük is mutatja, ők már tudatosan foglalkoznak hagyományőrzéssel, régi gyűjtésekből is tanulnak. Könnyen tehetik, hiszen prímásuk, Sipos Ferenc számára is családi örökség a muzsikálás, apja és nagyapja is helybéli prímás volt.
Érkezik még Kalotaszegről Varga István „Kiscsipás", a régi bánffyhunyadi „Csipás" zenészdinasztia leszármazottja. Ő is otthon tanulta a muzsikálás tudományát, de a régi kalotaszegi anyagból kezdetben keveset ismert, mert már azt nem kérték az egyre jobban polgárosuló falvakban. A táncházmozgalom viszont pont ezt igényelte tőle, így a korábban elődeitől gyűjtött zenét megszerezte, és tudatosan visszatanulta.
– A borospataki táncházzenészek találkozóján is észlelhet volt, hogy sok fiatal tanulja „vissza" a népzenét Gyimesben is. Miként látja az ő helyzetüket, mivel ők általában már nem prímásoktól, hanem egymástól, netán felvételekből tanulnak?
– A közel negyven éve működő erdélyi táncházmozgalom teremtette meg ennek a kereteit a gyimesi Zerkula zenekar esetében is. Akik valamilyen szinten falusi gyökerekkel rendelkeznek, egyre inkább ráébrednek, hogy elődeik népzenei hagyatéka érték, amit nem szabad elhanyagolni, tovább kell vinni. Ehhez kiindulásként gyakran kell a régi gyűjtésekhez folyamodni, amelyek korábban nehezen voltak hozzáférhetők. Ma sok minden megtalálható az interneten.
Például a budapesti Hagyományok Háza és az MTA BTK Zenetudományi Intézete egy internetes archívumot működtet Folklór Adatbázis néven, amelybe folyamatosan kerülnek be a feldolgozott és szakszerűen értékelt régi népzenei és néptáncos felvételek. Ehhez bárki szabadon hozzáférhet. Visszatérve a hagyományátadásra: a nyolcvanas években például a szászcsávási cigányzenészektől gyűjtöttem. Akkor panaszkodtak, hogy a gyerekeik már nem akarnak hegedülni, elektromos hangszereken szeretnének játszani. 1989 után, amikor a szüleiket kezdték meghívni Magyarországra, Nyugat-Európába, Amerikába, ráébredtek, hogy a hagyományos zenére ismét van kereslet, így egyre többen kezdték közülük a vonószenét művelni.
Itt persze nem tudatos hagyományőrzésről van szó, mint a lapádiak esetében, hanem elállt egy újabb, városról érkező igény a régi falusi muzsika felélesztésére. Ebben a folyamatban a média is többet tehetne. Igaz, nagy sikere volt a Fölszállott a páva vetélkednek, de olyan tévéműsort ritkán látok, ahol heti rendszerességgel autentikus népzenét mutatnának be. A média az átdolgozott népzenét preferálja abban a hitben, hogy a régebbi korok zenéje nem lehet alkalmas a mai kor igényeinek kielégítésére. Ha ez igaz lenne, akkor nem tudna működni a táncházmozgalom, és Bach műveit sem lehetne eredeti formájukban eladni. Márpedig mindkettőre van ma igény.
Szcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár)

Többnyire vígjátékot játszanak
Hideg novemberi estén érkezünk meg az újtusnádi kultúrotthonhoz, hogy a helybeli színjátszó csoport tagjaival találkozzunk. A fogadtatás meleg, hamar megtelik jókedvvel, kacagással a terem.
A csoport huszonhét taggal 1997-ben alakult. Azóta „morzsolódtak” le tagok, jöttek újak, jelenleg tizenketten vannak. „Erzsébetet szoktuk felkérni, hogy válassza ki a színdarabot, s is szokta a szerepeket kiosztani. Arnold az egyik főszereplőnk, akire sok szöveget lehet bízni, mert biztos megtanulja. Anna a hárpia, Zsuzsanna a súgónk, Robira, vagyis Robicire a vicces szerepeket szoktuk ráosztani, de a villanyszerelőnk és fővilágosítónk is. István a székely bácsis szerepeket kapja, Csaba szokott lenni az úr a háznál. Sándor a hivatalos szervek szerepét alakítja. Igaz, legutóbb plébános volt, de olyat mondott, hogy sírni kellett volna, aztán szerencsére mindenki kacagott. Itt van még Magda, aki a háziasszony szokott lenni és Mónika, övé a lányos szerep, én pedig a legkevesebb szerepet vállalom. János Zsigmond a szervezésben segít” – mutatta be Datki Attila a csoport tagjait, illetve hogy kit milyen szerepben lát leggyakrabban a nagyérdemű.
Vígjáték a hálás közönségnek
A színjátszó csoportnak számos vendégszereplése volt már a környez falvakban, illetve távolabbi településeken, és tartottak már jótékonysági eladást is. Újtusnádi szokás szerint általában húsvétra tanulnak be újabb színdarabot. „Többnyire vígjátékot játszunk. Az itteniek leginkább a népies vonalat kedvelik, és próbálunk ahhoz igazodni. Az a lényeg, hogy kizökkentsük a mindennapokból az ittenieket, hogy a sok munka mellett kicsit nevessenek is” – mondta Csákány Anna.
Buborékok, A csácsi puszta, Harminchárom névtelen levél, Gyopár a Hargitán – néhány eladás címe, melyet az elmúlt években láthattak az újtusnádiak. A tagok elmondás szerint mind a közönség, mind a polgármesteri hivatal és a közbirtokosság felpártolja őket, szívesen segítenek, ha szükséges. k pedig az eladások bevételéből szintén segítenek, ahol lehet, legutóbb a színpadi függönyöket vásárolták meg.
Ha Erzsébet kiborul...
Egy eladásra két-három hónapig készülnek. „Eldöntjük, hogy belevágunk, keresünk olyan darabot, hogy ne legyen sokszereplős, nehéz a nyelvezete, nehéz a díszlet, de legyen sok humor benne. Amikor úgy gondolom, hogy megtaláltam a megfelel színdarabot, összeülünk és elolvassuk. Ha mindenkinek elnyeri a tetszését, akkor megmondom, hogy kinek melyik szerepet szántam. Ezután elkezdődnek az olvasópróbák, majd a színpadon kezdünk próbálni – ritka, amikor teljes létszámmal. És ritka az a színdarab, amikor én nem borulok ki az eladás előtt” – mesélte Urkon Erzsébet. Datki Attila szerint rendszerint az eladás előtti héten Erzsébet cigányokról álmodik, és akkor megnyugszanak, mert sikeres lesz az eladás.
Sikerélmény
Az újtusnádi színjátszók elmondták, jólesik, ha sikeres a darab, semmivel nem cserélnék fel azt az érzést, amikor meglátják a telt házat. Úgy érzik, azért is sikeres a csapat, mert mindenkit hagynak érvényesülni, és mindenki azt teheti, amit a legjobban tud. „Azért csináljuk, hogy jól érezzük magunkat. Nincs nagy szigorúság. A próbák alatt is jó a hangulat” – mutatott rá Urkon Erzsébet.
A csapat minden eladás után énekel még a nézőknek, majd hajnalig tartó bálban mulatnak a szereplők és nézők egyaránt.
A csoport tagjai: Urkon Erzsébet, Datki Arnold, Csákány Anna, Korodi Zsuzsanna, Korodi Sándor, Aczél Róbert, Benedek István, Castel Csaba, Castel Magda, Datki Mónika, Datki Attila, János Zsigmond.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Egy élet a kultúra szolgálatában
A csíkszeredai Léstyán Dénest már egyetemi hallgatóként vonzotta a színház, a színjátszás, statisztaként, közönségszervezőként dolgozott színházban és operában. Hosszú évekig szerepelt műkedvel színtársulatban, a csíkszeredai Népszínház vezetője, majd a városi könyvtár, illetve a városi művelődési ház igazgatója is volt. Lételeme volt ez a közeg, szívvel-lélekkel végezte munkáját.
A család csíkkozmási, édesapja gazdálkodó ember volt. „Szerencsés pillanatban születtem, 1943-ban, a legutolsó magyar világban. Heten voltunk testvérek, én ötödikként születtem. Nehéz évek voltak, mert csépléskor ellenőrizték a gabonát, és mind elvitték beszolgáltatásba. Nem voltunk kulákok, 16 hektáros birtokunk volt, de sokan voltunk a családban, idegen munkaerőt nem használtunk. első osztályos koromban, aratáskor az egész gabonának a kötelet én vetettem meg. 1956-ban a forradalom eseményeit a rádióban hallgattuk. Elkapott a láz, és az újság szélére verset írtam, édesanyám megtalálta, és beletette a tűzbe, nehogy bajt hozzak a családra” – emlékezett.
A hetedik osztály elvégzése után Sepsiszentgyörgyre ment felvételizni,  a Mikó Kollégiumba, ahová  elsőnek jutott be. Utána kiderült, hogy mégsem, mert azt üzenték, más rajonból származik, ezért nem vehetik fel. Ősszel Csíkszeredában felvételizett, és hiába írt le mindent, az eredmény 4-es volt.  „Kérdeztem a gimnázium aligazgatóját, hogyhogy 4-es, amikor mindent leírtam. Összeszidott, hogy nem szégyellem magam, el akarom venni a becsületes szegény székely gyermekek elől a helyet? Már akkor meg volt szabva, hogy a diákok 5 százaléka lehet középparaszt származású, és már nem volt hely nekem” – mesélte. Így került aztán Bukarestbe, ahol a magyar iskolába végül felvették, el is végezte. Kolozsváron a magyar szakra felvételizett, és be is jutott az egyetemre.  
A színjátszás varázsa
„Édesapám földek nélkül maradt, nem állt be a kollektívbe. Kozmásról a néptanács elnöke levelet is írt az egyetemre, javasolva, hogy rúgjanak ki, mert a szüleim nem álltak be a kollektívbe, de annyira rendes volt a vezetőség, hogy nem vettek el” – elevenítette fel a történteket. Az egyetemen már első éven beállt a színjátszó csoportba, mint mondta, bemutatták Bolyai Farkasnak a Párizsi per című művét, Moliére-től a Tudós nőket. Emellett a kolozsvári operánál statiszta lett, majd a diákbérletek értékesítését vállalta az opera és a színház számára.
„Harmadéven már kétszer annyi egyetemi hallgató vett bérletet, mint korábban. Megismertek az operánál, később statisztafőnök lettem. A bérletértékesítés nagy segítség volt a két intézménynek, mert állandóan jöttek ellenőrök például az operába, és kifogásolták, mi az, hogy két opera van Kolozsváron. Egyiket meg kell szüntetni. Olyankor szólt az opera igazgatója, kell hozni a közönséget. Amikor jött egy egy küldöttség, a titkos bejárón egyetemistákkal megtöltöttem a termet” – mondta el.
Léstyán Dénes elmondása szerint  öt év alatt egyszer sem hiányzott az órákról, pedig megtörtént, hogy a színháznál egész éjjel dolgoztak, másik éjszaka az operánál következett ugyanez. „Akkor is bementem az egyetemre, igaz, ott elaludtam” – mesélte nevetve.
Könyvtár, mint találkozóhely
Az egyetem után Csíkszentsimont választotta tanári pályája kezdetén, majd 1968-ban a megye kultúrbizottságához hívták, 1969 szeptemberében pedig a városi könyvtár igazgatója lett, miután elődje távozott. A könyvtári könyvállományt igyekezett feljavítani.
„Az ötvenes évek ósdi könyvei voltak akkor ott. Igyekeztem ezen változtatni, új szellemű könyvtárat hozni létre. Pénz volt elég könyvvásárlásra, új anyaggal kezdtem ellátni a könyvtárat. Előttem volt a kolozsvári könyvtár, ahol minden megtalálható volt, hasonlót szerettem volna itt is. Minden hétfő délután, amikor a könyvtár zárva volt, Irodalmi Szemle néven rendszeresen találkozókat szerveztünk. Az erdélyi szellemi életnek a nagy része megfordult itt, és mindig telt ház volt” – mesélte. Hibájául rótták fel, hogy csak magyar írókat, költőket hívott meg, ezért gondolt arra, hogy Mircea Dinescut is meghívják 1984-ben.
„Dinescu a találkozón felháborodásának adott hangot, hogy nem tudja megjelentetni a verseskötetét, mert azt mondták, nincs papír. Azt mondta, menjünk be a könyvesboltba, lássuk, mennyi piros könyv van eladatlanul” –  elevenítette fel a történteket Léstyán Dénes.
Lelkes társaság
1969 szén jelentkezett a helybeli színjátszó csoportba, Tamási Áron Énekes madár című népi játékát javasolta, azt játszották, majd a Dankó Pista, Ilyen nagy szerelem, A lányok című eladások következtek egymás után. Nemcsak Csíkszeredában szerepeltek, hanem a csíki községekben is járt kiszállásokra a színjátszó csoport.
„Nagyon lelkes társaság volt, éppúgy mint az ötvenes években, amikor Tóth Géza vagy Rafain Gabi játszotta a főszerepet, énekelt a János Vitéz vagy a Mézeskalács eladásain. A társulatban volt a Sárpátki házaspár, Ágnes és József, a Horváth házaspár, Irén és Géza, Boldizsár Ágoston, Balogh Erzsébet, Albert Homonnai Márton, Szász Zsolt, Oláh-Gál Elvira, Nagy Imre, Bachner István, Szekeres Adorján, Tiron Tibor és mások. De olyanok is léptek fel, akik később hivatásos színészekké váltak, mint Bogdán Zsolt, Orbán Attila és Hozó Márta. 1980-tól a csoport felvette a Népszínház nevet az Egérút című darabbal. Nagy sikerrel játszottuk a Zsuzsit, a Mirandolinát, a Szerelmünk a színház című eladást, hetente több fellépésünk volt, eljutottunk a szomszédos megyékbe is” – emlékezett.
Betiltott eladások
Imecs Dénesnek a Veszedelem című történelmi játékát, amely a madéfalvi veszedelemről szól,  huszonhétszer játszották, ebből tízszer Csíkszeredában, telt ház előtt, és minden nagyobb csíki községbe, de Gyergyóba és Udvarhelyre is elvitték. „Az volt az író vesszőparipája, hogy egy szót sem szabad kihagyni a szövegből, de hosszúra sikeredett, négyórás eladás volt. A kultúrház vezetősége mondta, hogy le kell csökkenteni, László Károly színművész jól megoldotta a feladatot, két és fél órás eladás lett belőle, de a szerző megharagudott, felénk se jött. A kultúrbizottság új vezetősége vizionálta, és nem engedélyezték játszani” – ismertette Léstyán Dénes.
Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hatására a Vlagyimir Gurbajev által írt dráma szövegkönyvét megszerezték, és 1988 december 14-én már játszották, szintén László Károly rendezésében a Szarkofág című darabot. „Itt Csíkszeredában négy eladás volt, készültünk Sepsiszentgyörgyre és Marosvásárhelyre, de jött a telefonhívás a Központi Bizottságtól, Bukarestből, hogy nem lehet. Itt volt a csíkszeredai eladáson Zsehránszky István, és írt róla az Új Életbe, ez az akkori Hazafias Népfront lapja volt. Tamara Dobrin, az RKP Központi Bizottságának propagandatitkára ennek minden betűjét ellenőrizte, ott olvasta, hogy Csíkszeredában nagy sikerrel játsszák a Szarkofágot, amelyet egy színház sem játszik. Ezt megtudta, és azonnal letiltották” – mesélte.
Megváltozott helyzet
Az 1989-es változás után, mint mondta, próbálkozott felújítani a két legnagyobb sikert hozó eladást, a Veszedelmet és a Szarkofágot, de akkor már minden megváltozott. Többen hivatásos színházhoz mentek dolgozni, mások egyéni érvényesülést akartak, így nem lehetett összehozni a szereplőket, megszűnt a Népszínház. Léstyán Dénes és a színjátszás kapcsolata természetesen megmaradt, nagy örömmel fogadta a Csíki Játékszín megalakítását.
„Kezdettől fogva minden eladásukat megnézem, mert ez volt a megoldás, a műkedvelők ideje lejárt. Le a kalappal a városvezetés előtt, akik ezt létrehozták” – jelentette ki. Visszatekintve életútjára, azt vallja, ha az ember lélekből csinálja, akkor könnyű ez a munka. „Örvendek, hogy ilyen élményekben volt részem” – mondja Léstyán Dénes.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

A kisebbik rossz választása
A Cotroceni-ért szóló küzdelem a mélyen magyar érzésű, elsősorban és másodsorban nemzetben gondolkodó sorstársaink tekintélyes része számára közömbös, érdektelen. Akkor is, ha jobban belegondolva, senki nem tagadhatja, hogy az eredmény bennünket is közvetlenül érint. Voltak olyan választások is – 2000-ben, midőn Ion Iliescu mérkőzött Corneliu Vadim Tudorral – amikor nyíltan kimondatott, ha nem is a legfelső szinten: nem a mi küzdelmünk, oldják meg a románok egymás között, hogy a két rossz közül kit választanak. Mások – köztük neves román ellenzékiek is –, s persze velük együtt az egész RMDSZ-vezérkar arra biztatott, hogy a két rossz közül a kisebbet válasszuk. A szavazni– nem szavazni dilemma emlékeztet valamelyest Tamási Áron örök klasszikusa, az Ábel egyik jelenetére, amikor a főhős Kerekes úrral vitatkozik a román államra leteendő hűségeskü ügyében. Egyik oldalon a magyar karakánság, a jogos felháborodás és a zsigeri indulat, a másik oldalon a pragmatikus megfontolások. Nagyon nehéz egyik vagy másik magatartás mellett elvi síkon pálcát törni, sokkal helyesebb az egyes élethelyzeteket egyenként elemezni.
Templom és gátlástalanság
Nemsokára ismét az urnákhoz járulhatnak a választópolgárok, hogy Victor Ponta és Klaus Johannis közül válasszanak. E kérdés is megközelíthető úgy, hogy mivel egyik jelölt sem ígéri az erdélyi magyarság ügyének távlatos rendezését, egyik sem fogadja el a közösségi önrendelkezésen alapuló autonómia gondolatát, maradjunk otthon, döntsenek a többségiek. Ugyanakkor mérlegelve a helyzetet, ez sem szűk magyar szempontból, sem az egész rendszer, a politikai környezet szempontjából nem tűnik bölcs ötletnek.
Victor Ponta helyükön hagyta az RMDSZ-es államtitkárokat, imázsa érdekében már 2012-ben kormányra akarta emelni az RMDSZ-t, ezzel is semlegesítve a magyar érdekképviseletet, előszeretettel kampányol Székelyföldön Kelemen Hunorral az oldalán. Ám hogy a magyar kérdésről hogyan gondolkodik, arról híven tanúskodik a székely zászlók elleni prefektusi hadjárat, a MOGYE ügye, kollektív megalázásunk az 1918. december elsejei évforduló megünneplésének kikényszerítésével, és a sor tetszés szerint folytatható. Ugyanakkor Ponta a kommunista utódpárti erők prominense, amely erők hatalmi nyomását és totális gátlástalanságát már megtapasztalhattuk 2012-es győzelmük előtt, közvetlenül kormánya kerülésük után. Változatlan gátlástalanság jellemzi őket a kampány során is, a demagóg jelszavakban, az üres, légből kapott vádaskodásban és az „amatőr”, templomban osztogatott röplapok tartalmában, amelyek az ortodox vallás és a román nemzet elárulásaként tüntetik fel az erdélyi származású német protestáns Johannisra való szavazást. Elképzelhetjük, micsoda egész pályás letámadásra számíthatunk, ha a kormányzati többség mellé megszerzik ezek az államelnöki posztot is. Akik megélték az 1990 és 1996 közötti korszakot, emlékezhetnek az utódkommunista hatalom működéstechnikájára, a válogatott állami visszaélésektől a korrupción át a bányászjárásokig.
Ottragadt „huligánok”
Klaus Johannistól biztosan nem várhatjuk, hogy az autonómia kérdésében jobb partner lesz, mint az eddigi elnökök és miniszterelnökök. De rosszabb sem, merthogy eddig minden politikai erő olyan masszív ellenállást tanúsított ebben az ügyben, hogy legfeljebb annak örülhetünk, ha már nem fenyegetnek ügyészséggel, bírósági eljárással és börtönnel, mint 1998-ban az alsócsernátoni fórum vagy 2003-ban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása után. Ugyanakkor – ahogy 2009-ben sajátos módon épp az RMDSZ hangsúlyozta – komoly társadalompszichológiai hatása lehet annak, ha a román államelnöki székbe egy német ember kerül. Akitől remélni lehet, hogy nem lesz partner a korrupciós játékokban, aki minden bizonnyal hatékonyságra fog törekedni. Nem véletlen, hogy első körben ő volt a győztes Erdélyben. Elnézve és meghallgatva a temesvári tüntetésről készült felvételeket, összeszorulhat azoknak a torka, akik annak idején ott voltak a „huligánok” Iliescu ellenes temesvári antikommunista tüntetésein, s énekelték az egykorú slágerek politikai átiratait. Közel negyed évszázad telt el, s még mindig itt tartunk.
Az RMDSZ reakciója tanítható. Többször is kiállt Ponta mellett, majd az össznépi felháborodás miatt mindenkinek a lelkiismeretére bízták a szavazást. Egyértelműen demobilizáló fordulattal: „Az erdélyi magyar szavazók nehéz döntés előtt állnak az elnökválasztás második fordulójában. Aki mégis élni kíván állampolgári jogával, annak azt javasoljuk, hogy belátása szerint szavazzon november 16-án.” A lényeg itt a „mégis”.
Magyarán, mintsem hogy az erdélyi magyarság az RMDSZ meghirdetett akarata ellenére nagy arányban Pontára szavazzon, közösségünk tagjai inkább maradjanak otthon. Akik pedig elmennek, tegyenek belátásuk szerint, de közben persze fontolják meg, hogy az RMDSZ Pontát tartja jobb opciónak.
Bizalmi tőke
Mert ez is szerepel az RMDSZ e tárgykörben kiadott hivatalos állásfoglalásában, amire Frunda György még rátett egy lapáttal, azt javasolva, hogy aki bízik benne, szavazzon Pontára. Hát igen, aki képes bízni abban a politikusban, aki a Független Magyar Pártból indult, következetes ellenfele volt az autonómiaprogram meghirdetésének, részt vett a posztkommunista Románia külföldi imázsápolását célzó neptuni tárgyalásokon, ismételten megtévesztette a közvéleményt jelentős nemzetstratégiai kérdésekben, a kulturális autonómia témájában pedig Ion Iliescu kottájából játszott, nos, az szavazzon nyugodtan Pontára.
Hogy ne maradjon testetlen vádaskodás az utóbbi súlyos állítás, érdemes összevetni Ion Iliescu megfogalmazását a Frundáéval. „A kulturális autonómia létezik, mert van anyanyelvű oktatás, léteznek magyar művelődési egyesületek” – nyilatkozta az egykori államelnök Gyarmath Jánosnak a Romániai Magyar Szó 1993. március 19-i számában megjelent interjú keretében. Frunda György meg azt írta: „Véleményem szerint a kulturális autonómia biztosítva van Romániában, ez az a terület, ahol az elmúlt tíz évben a legnagyobb eredményt elértük”. Lásd: „Az RMDSZ-tisztségviselők nem lehetnek se kétszínűek, se képmutatók!” című szöveget, amely a Népújság, 2001. november 20-i számában jelent meg.
Egyiküket sem zavarja, hogy a kulturális autonómia azt jelenti: mi, magyarok döntünk arról, hogy a központi költségvetésből a magunk által befizetett adó kultúrára szánt részét visszanyerve, milyen intézményi keretben, mit oktatunk saját gyermekeinknek. Ehhez képest ma arra is bukaresti engedély kell, hogy kiről nevezhetünk el iskolát Székelyudvarhelyen. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt egyaránt Klaus Johannisra való szavazásra buzdít, ami nem véletlen. Ezúttal a kisebbik rossz egyben szimbolikus megjelenítője az erdélyiségnek, származás és vallási hovatartozás okán. A fő kérdés nem az, hogy miként szavaz az urnákhoz járuló 300–400 ezer magyar, hanem az: sikerül-e mobilizálni nemzeti demagógiával a regáti területek románságát Johannis ellen. Hogy Ponta mindent elkövet ennek érdekében, az egyértelmű. A választ a választók mondják majd ki az urnáknál.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kormányzati kampánytámogatás ortodox templomépítésekre
Horribilis összegeket adott a kormány az ortodoxoknak. Igaz, a kampány során meg is hálálják.
Egyházi vonalon is megpróbálja magának az államfőválasztás megnyeréséhez szükséges szavazatokat biztosítani a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD), miután számos, vitatott anyagi fedezetű gazdasági döntéssel csökkentett bizonyos járulékokat, vagy engedett el lakossági tartozásokat. A kormány az elmúlt hetekben több ízben is jelentős összegeket juttatott az ortodox egyháznak templomok és egyházi központok építésére, illetve felújítására. 
Közismert tény, hogy Romániában az ortodox egyház jogilag nem, de tényszerűen államegyházként működik. A nacionalista érzelmek felkorbácsolásával politikai tőkét kovácsolni akaró megszólalók rendszerint nemzeti egyházként hivatkoznak rá, és a románság egyik lényegi elemeként határozzák meg az ortodox hitet – ezért számít ma is megtűrt, kellemetlen elemnek a román görög katolikus egyház. Maga a szociáldemokrata kormányfő, a PSD államfőjelöltje, Victor Ponta is azzal alapozta meg kampányát, hogy fontosnak tartotta megjegyezni: román és ortodox (mindezt abban a kontextusban, hogy legesélyesebb ellenfele, Klaus Johannis német és evangélikus), most pedig az egyik kormányülésen hatmillió, egy következőn 14 millió lejt utalt ki a kabinet ortodox templomok, illetve kolostorok építésére a kormány különleges pénzalapjából.
A döntések időzítése alapján egyértelmű, hogy kampánylépésről van szó. A románok nagy többsége ugyanis hívő, vallásos embernek tartja magát, ami maga után vonja, hogy gyakran jár templomba, másrészt pedig azt, hogy a papoknak – különösen a Kárpátokon túli, vidéki régiókban – továbbra is hatalmas befolyása van a tömegek fölött.
Az ortodox egyház „kistafírozásával” a nagyobbik kormánypárt egyrészt nemzeti elkötelezettségét és a vallás iránti tiszteletét próbálja bizonyítani, másrészt biztosítani akarja az egyház jóindulatát, azt, hogy a választás előtti napok liturgiáin a pópák majd méltatni fogják a szociáldemokraták elévülhetetlen érdemeit az egyház fenntartásában, burkoltan vagy kevésbé burkoltan a rájuk való szavazásra ösztönözve az embereket. Ebben nem is tévedtek, hiszen az elmúlt napokban nyilvánosságra került felvételek tanúsága szerint számos ortodox templomban buzdítottak a baloldali jelöltre való szavazásra, mivel ortodox és román.
Az ortodoxok templomépítéseinek finanszírozása több szempontból is problémás. Az ország gazdasági helyzete igazából aligha tenné lehetővé, hogy templomépítéseket finanszírozzanak az adófizetők pénzéből, a PSD rövid távú kampányérdekeit szem előtt tartva rendezett kampányosztogatást a görögkeletiek körében, miközben jelentős infrastrukturális beruházások stagnálnak, alig épülnek autópályák, a vasútvonalak jelentős részét pedig éppen felszámolni készülnek. Az egyházak adólejekből történő finanszírozása ugyanakkor nem eleve ördögtől való, azonban a templomépítés pénzelése nem a kormány feladata – csupán olyan egyházi tevékenységekre elfogadható a közpénzek folyósítása, amelyek közösségi szükségleteket elégítenek ki: iskolafenntartás, kórházüzemeltetés, idősgondozás, szociális intézmények működtetése.
Ráadásul az ortodox egyház ilyen mérvű támogatása diszkriminatív is a többi egyházzal szemben, még abban az esetben is, ha ez a legnagyobb létszámú egyház Romániában. Magyar szempontból pedig különösen visszás, hogy miközben vagy a tulajdonjogot eleve elvitatva, vagy arra hivatkozva, hogy állami, önkormányzati intézmények működnek bennük, az elkobzott egyházi ingatlanok jó részét ma sem hajlandóak visszaszolgáltatni, az ortodox egyházat közpénzből támogatják új ingatlanok – ráadásul templomok – építésében.
(Mensura Transylvanica)
foter.ro

Potápi: az identitás sarkköve a magyar nyelv tudása
A magyar nyelv és identitás kapcsolatának fontosságát hangsúlyozta Potápi Árpád János, nemzetpolitikai államtitkár a Magyar Nyelv Napja és a Magyar Szórvány Napja alkalmából rendezett konferencián csütörtökön a fővárosban.
A nemzetpolitikai államtitkár a Magyarság Házában tartott rendezvényen úgy fogalmazott: nem tud még egy olyan nemzetet és népet, amely identitásának a nyelvkérdés ennyire sarokköve lenne.
Minden történelmi és egyéb folyamat után és ellenére magyarul beszélünk és gondolkodunk és ez meghatározza mindennapjainkat - fejtette ki az államtitkár.
Utalva a számos magyar feltalálóra és díjazottra kiemelte: a kreatív gondolkodás alapja egyúttal a magyar nyelv tudása.
2011-ben született meg a határozat a Magyar Nyelv Napjáról, ünnepléséről - idézte fel az államtitkár. Azt mondta: ma már a magyar nyelv világnyelv és a magyar nemzet világnemzet. Különböző történelmi folyamatok és döntések miatt bárhová megyünk a világon bárhol találkozhatunk magyarokkal és közösségeikkel. Ezek él közösségek és szeretnék identitásukat megőrizni - állapította meg, és azt kérte: mindenki a saját környezetében, közösségében tegyen meg mindent, hogy következő évtizedekben is lehessen Magyar Nyelv Napjáról beszélni.
Gerencsér Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója a Nemzetpolitikai Kutatóintézet konferenciáján azt mondta: a nyelvben rejlik egy ország függetlenségének deklarációja. A magyar nyelv kulturálisan, szociológiailag, politikai és jogi szempontból determináló tényez a Kárpát-medencében, ugyanakkor a nyelvhasználat egyúttal kisebbségi identitási kérdés is - mondta, hozzátéve: az ezzel összefügg kérdések Európában folyamatosan napirenden vannak.
Az állam és a politikai közösség jogos igénye a közös nyelv, ami lehet az anyanyelv, vagy a többségi nyelv. Kiemelte: a nyelvhasználat alapvető emberi jog. Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Intézetének igazgatóhelyettese egy erdélyi szórvány kutatási program eredményeit ismertette. Elmondása szerint 140 magyar oktatási helyszínt azonosítottak, ahol 2005 és 2013 között megszűnt a magyar tannyelvű oktatás. A 2020-ig terjed időszakban 149 helyszínen szűnhet meg a magyar iskola, ebből 50 helyen akár már 2015 szén - mutatott rá, jelezve: 21 helyen 2016 ősze lesz kritikus. Okok között a demográfiai csökkenést, a városi iskolák elszívó hatását és az etnikai diszkriminációt említette, utóbbinál a gyermekszám csökkenése miatt dönthetik be a magyar tagozatot. Sokszor merültek fel oktatásszervezési és minőségi problémák is.
(MTI), Budapest

Háromszéki kalauz (Szárazajta és Zalánpatak, 22.)
Szárazajta régi település. Itt ringatták bölcsőjét Ajtai Abod Mihály (1704–1776) tudós tanárnak, Árva Bethlen Kata jó emberének és Gecse Dániel (1768–1844) neves orvosnak. A Gecse család ma is él nevében Szárazajtán.
A falu központján halad át a piros háromszög turistajelzés, mely a Matára érintésével a Harcsa-patak fejénél levő Csángó-tanya felett ér ki a főgerincre és összekapcsolódik a kék sáv gerincjelzéssel. Az Ajta pataka mentén leromlott, de egykor jól járható úton lehetett megközelíteni Közép- és Nagyajtát. A Baróti hegység nyugati gerincéről lefolyó patakok vidéke aránylag ismeretlen terület. Egy helyet Kurtavára néven emlegetnek a helybeliek. „Valamikor Szárazajta itt lenn feküdt – mondják –, és a Kakucsi malmokig húzódott.” Hogy itt emberek laktak, bizonyítják a begyepesedett mezsgyék, házhelyek, a régi temet meg a tatárkori ősi helynevek (Tatárvágás, Kinyír, Metsze). A nép emlékszik még, hogy Kurtavára egykori falai darázskőből voltak rakva. A szerteszét hever köveken forrómészvakolat nyomait fedeztük fel. ,,A vár nem a gazdagoké volt, a szegény emberek hordták össze menedék gyanánt” – mondta 1979-ben a 83 éves Német Béni. A Zalánpatak felé vezet út mellett – a Galat-tetőn – régészeti leleteket találtak. A Tekse- patak csendes völgyében még fészkel ritka és védett madarunk, a fekete gólya. Közép- és Szárazajta, valamint Zalánpatak határában, a számmal jelölt objektumok a következők: 1. Füveny-gödör, 2. Hidegkút, 3. Kurtavára, 4. Farkas-kútja, 5. Egresmez, 6. Kégyószeg, 7. Nagyköveshegy, 8. Bíró Samu-kútja, 9. Nagyorotás-árka, 10, Szcs Imre-kútja, 11. Burjányos árka, 12. Kakucs vagy Bojérárka fejében a Bojérkúttal, 13. Kerek­erd, 14. Mátis-kút, 15. Mátis-pataka, 16. Rakottyás-árka, 17. Bojzás-kút, 18. Bforrás, 19. Köhösfeji borvíz, 20. Korhána-árka, 21. Katrina-árka, 22. Német-kút, 23. Gecse-kút, 24. Rövidsarok árka feje, Msz-szel jelöltük a Meszest, Hb-vel a Hosszúbércet, Op-vel Orotás pusztáját, N-nel a Nádas-patakot, I-vel az Incze Pál nevű erdőt, F-fel a Füves-tett, M-mel Mihályka-, P-vel az Ánás-patakban a Pina-borvizet, H-val a Huccást, Zs-vel a Zsidók-kútját. Zalánpatak aránylag fiatal település. Kialakulását a sepsikőröspataki gróf Kálnoky család 1694-ben ide telepített üveghutájának köszönheti. A falu egykori helye praedium volt és Egyedmezejének hívták (1692). Üveggyára 1860-ban szűnt meg. Tűzvész pusztította. Termékeinek darabjait a sepsiszentgyörgyi múzeum és a helybeli kis történeti gyűjtemény őrzi, amely néhai Karácsony Zoltán családjának tulajdonában van, akivel együtt e sorok írója végzett helykutatást a jelenlegi kultúrotthon mögötti kertben. Zalánpatak ásványvizekben gazdag, több borvizes udvari kút is van. Ilyen például Préda György kútja. A térképen a falu déli részén a két Csuklyoni-forrást tüntettük fel. Az Ánás-patak völgyében a budapesti Ars Topia Alapítvány kalákás csoportja és a helybeliek népi fürdőt és mofettát építettek, s rendezték a környék borvízforrásait. A település kelet felőli bejáratánál Károly angol herceg és gróf Kálnoky Tibor régi falusi házakat vásárolt, melyekben szálláshelyeket rendeztek be. A térképlap DK-i sarkában számmal jelöltük a sepsikröspataki erdős övezet helyneveit: 26. Jávoros-kútja, 25. Bed Balázs-kútja, 27. Mogyrós-kút, 28. Mogyorós-patak, 29. Kövespatak, 30. Hegyesbérc-kútja, 31. Kövesponk.
A Háromszék lapárusító bódéiban és a szerkesztőségben már kaphatóak a Háromszéki kalauz fóliázott térképkockái, Kisgyörgy Zoltán 1984–85-ben a Megyei Tükör oldalain megjelent, 60 kockából álló, Hegyen-völgyön kalauz című megyetérkép-sorozatának első darabjai. A frissített, fóliázott térképvázlatokat hetente adjuk ki, de később is igényelhetek, illetve megrendelhetek a korábbi lapok. A fóliázott térképkockákat a 0267 351 504-es telefonon, a hpress@3szek.ro e-mail címen, illetve a lapárudákban lehet megrendelni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Huszadik könyvünnep Marosvásárhelyen
170 középiskolás hangján üzent Babits Mihály tegnap délelőtt a Színház téren, a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár megnyitóján. A Ritmus a könyvről című költeményt a Bolyai líceum és az Egyesülés középiskola tanulói szavalták el, majd megnyíltak a színházkapuk a háromnapos könyvünnepen az első perctől osztozni kívánó – a színház előcsarnokát teljesen betöltő – vásárhelyiek előtt. Mint azt Káli Király Istvántól, a főszervező Romániai Magyar Könyves Céh igazgatójától megtudtuk, az idei vásáron legalább száz kiadó képviseltetik, a látogatók 45 beépített stand kínálatából, közel 9 ezer könyvcímből válogathatnak.
– 2013-ban Magyarországon 10 ezer könyv jelent meg. Ha a marosvásárhelyi közönségnek csaknem ugyanennyi könyvet tudtunk kínálni ezen a szemlén, akkor jó úton járunk – mondta Káli Király István. A Romániai Magyar Könyves Céh igazgatója arra is kitért, hogy amikor 1995-ben megszületett a nemzetközi könyvvásár gondolata, gyerekcipőben járt az erdélyi könyvkiadás, és az volt a cél, hogy a vásárhelyi közönségnek idehozzák az európai könyvet, viszonyítási alapot nyújtsanak, ízlésvilágát formálják. Az elképzelés valóra vált, a marosvásárhelyi könyvbirodalom főszereplői, a szebbnél szebb kiadványok ugyanis bárhol a nagyvilágban megállják a helyüket.
A legszebbek
A megnyitó után az idei Szép Könyv díjak átadására is sor került. Mivel a háromtagú – Bart István, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének korábbi elnöke, Árkossy István grafikus- és festőművész, illetve Szabó Levente grafikusművész – alkotta zsűri elnöke, Bart István egészségi okokból nem tudott jelen lenni az ünnepi pillanaton, a győzteseket Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus hirdette ki.
– A szép könyvhöz való ragaszkodás természetes önvédelme az emberi értelemnek és léleknek ebben a durva, elvadult világban – hangsúlyozta az irodalomkritikus, majd átadta a díjakat. Szépirodalom kategóriában a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában megjelent Békebeli 1913 című könyv, Hajdú Farkas-Zoltán Vidák Zsolt bélyegeivel illusztrált alkotása vitte el a pálmát, gyermekirodalom kategóriában Zágoni Balázs és Kürti Andrea Erdélyi gyermekenciklopédia című munkája, a kolozsvári Koinónia kiadványa, a művészeti könyvek és albumok közül pedig szintén egy Bookart- kiadvány, Részegh Botond és Dragomán György Erőtánc című alkotása bizonyult a legszebbnek.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Mosolyforrás a szebeni magyaroknak
Műfaji sokszínűség jellemezte a nagyszebeni Ars Hungarica magyar kulturális fesztivál első napját: építészet, tárlatmegnyitó, filmvetítés, tánc és Karády Katalin-est, Barabás Réka színésznővel) várta az érdeklődőket a város különböző helyszínein.
A kilencedik alkalommal megszervezett programsorozat célja, hogy kapaszkodóként szolgáljon a nagyszebeni magyarság számára a szórványlétben való megmaradásra, hagyományápolásra, értékközvetítésre. – És bár szórványban élünk, mégsem érezzük így, hiszen intézményeinket fejlesztjük, anyanyelvünkön tanulunk és beszélünk, és sajátos kulturális értékeinket időről időre bemutatjuk közösségünknek, a velünk együtt él városlakóknak és az ide látogatóknak – mutatott rá a fesztivál megnyitóünnepségén Serfz Levente szervez, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke.
(Dézsi Ildikó)
Szabadság (Kolozsvár)

Elutasított magyar utcanevek Váradon és Vásárhelyen
Ismét elutasította a nagyváradi önkormányzat az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének magyar nyelvű utcanevek feltüntetését kér beadványát, ezért korábbi bejelentésüknek megfelelően a közigazgatási bíróságon keresnek majd jogorvoslatot az ügyre.
„Már több mint egy hónapja nyújtottuk be az aktualizált névjegyzéket, valamint a vonatkozó jogi hátteret, és arra nemrég elutasító választ kaptunk a polgármesteri hivataltól – tájékoztatta a Krónikát Csomortányi István, a párt megyei szervezetének elnöke. – Még nem jelentettük be, mert nem akartunk kampánytémát kreálni belőle. Ez méltatlan lett volna a törekvésünkhöz.” Ennek szellemében az EMNP politikusa csak az államelnök-választás második fordulóját követen hozza nyilvánosságra a további részleteket.
Kiharcolnák a kétnyelvűsítést
A váradi néppártosok, mint ismeretes, még nyáron szálltak harcba a magyar történelmi utcanevek feltüntetéséért. „Ez olyan jogunk, amelyből egy centit sem lehet engedni, és következetességre van szükség a cél eléréséhez” – magyarázta Csomortányi. A néppárt korábban is megpróbálta kiharcolni a kétnyelvűsítést, ám azt – többnyire a helységnévtáblákra vonatkozó jogszabályra hivatkozva – minden alkalommal hárította a városvezetés.
Az EMNP-vezető szerint azonban a törvények elviekben támogatják a többnyelvű feliratokat, a kisebbségvédelmi keretegyezmény, a Románia által is rektifikált nyelvi charta, valamint a román–magyar alapszerződés egyaránt lehetővé teszi a magyar utcanevek hivatalos feltüntetését. A néppárt Bihar megyei elnöke elmondta: a 793 közterületnévből 600-nak létezik magyar megfelelje, a fennmaradó esetekben tükörfordítást alkalmaztak – így állt össze a névjegyzék.
Vásárhelyen magyarázkodik a városháza
Csütörtökön egyébként a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal gazdasági igazgatójától, Kiss Imolától megtudtuk, nem igaz, hogy az intézmény idei költségvetése nem teszi lehetővé a nyár végén elkezdett utcanévtáblák cseréjének folytatását. Kiss Imola cáfolta kollégája, a táblacserével megbízott Florian Moldovan kijelentését, miszerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését idén azért nem lehet folytatni, mert nincs erre elirányzott pénzkeret.
Moldovan egyébként lapunknak korábban azt nyilatkozta, hogy a célirányos közbeszerzési pályázatot csak 2015-ben hirdetik meg, és azt ígérte, jövőben városszerte kicserélik az utcanévtáblákat. Kiss Imola azonban rámutatott: az önkormányzat szeptemberben megszavazta azt a határozatot, mely szerint a testület 2015-re 1,1 millió lejt szavazott meg erre a célra, amiből 50 ezret még idén el lehet költeni.
A városháza gazdasági vezetője időközben Claudiu Maior alpolgármesterrel és Florian Moldovan igazgatóval is egyeztetett, akikkel a táblák elkészítésére vonatkozó versenytárgyalás mielőbbi kiírásáról döntöttek. „Ha nem is a napokban, de jövő héten elindítjuk a közbeszerzési eljárást. Mivel nagyobb összegről van szó, kötelesek vagyunk megpályáztatni a munkálatot, ami ugyan időigényes eljárás, de amint kikerült a nyertes cég, kezdhetjük a táblák megrendelését” – mondta el Kiss Imola.
Szerinte a későn beindult folyamat miatt könnyen megeshet, hogy idén nem sikerül több táblát kicserélni. A nyáron megszületett, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ közötti paktum aláírása óta városszerte mindössze négy utcának magyarosították vissza a nevét. Időközben a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen nevű csoport tagjai nyelvészek és helytörténészek bevonásával átdolgozták a 2007-ben elfogadott utcanévlajstromot, mely számos hibát tartalmazott.
Az önkéntesek a nagyváradi helyzetet szerették volna elkerülni, ahol az RMDSZ által megbízott fordítóiroda számos nevetséges utcanevet „faragott”. Így lett többek között a Strada Banatului magyar megfelelje a Bánat utca, a Sălajuluiból Szalázs, a Sanatoriuluiból Szenátus vagy a Gala Galaction román író nevét visel városrészből Galacticon Gála utca. „Marosvásárhelyen is a fordítások mintegy harmadát korrigálni kellett” – ismerte be lapunknak Horváth-Kovács Ádám, az utcanévtáblák kétnyelvűsítéséért küzd csoport tagja.
Az önkormányzati testület által hét évvel korábban elfogadott fordítások között a Strada Zidarilor például Kőműves utcaként jelent míg, míg az RMDSZ valamikori elnöki hivatalának helyet adó Köcsög utca Kancsóként szerepelt a listán.
Az akciócsoport tagjai – akik a magyar városlakók igényét több ezer aláírással támasztották alá – a közeljövőben ismét megpróbálnak találkozni az önkormányzat tíz RMDSZ-es tagjával. A szeptember 19-én szervezett tárgyaláson mindössze Borbély László, a szövetség országos alelnöke, Peti András alpolgármester és Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos jelent meg.
Szucher Ervin, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Garda Dezső: elég a neokommunizmusból
Az erdélyi magyarság számára nem lehet mindegy, hogy „Romániában győz-e a demokrácia, vagy továbbra is a neokommunista állapotok uralkodnak” – fogalmazott a vasárnapi államfőválasztás kapcsán Garda Dezső volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki választásra buzdítja a magyarságot.
A visszavonult gyergyószentmiklósi politikus a Gyergyói Hírlapnak adott interjújában leszögezte, bízik abban, hogy Klaus Johannis, a jobboldali jelölt nagyszebeni szász létére jobban fogja képviselni az erdélyi régió érdekeinek érvényesítését, mint Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök.
„Johannis eddigi tevékenységével is bizonyította, hogy a tettek embere, ért a gazdasághoz, érti és szívén viseli Erdély sorsát” – fogalmazott Garda, aki szerint Ponta nem kívánatos személyekkel van körülvéve.
„Az a tény, hogy ismét titkosították a titkosszolgálatok keretében tevékenykedő volt ügynököket, a demokrácia súlyos megsértését jelenti. A romániai magyarság a kommunizmus időszakában nagyon sokat szenvedett a román titkosszolgálat terrorjától, amely nemcsak demokráciaellenes, hanem főleg magyarellenes volt. Nem szeretném, ha Victor Ponta elnöksége visszahozná ezen erők terrorját” – fogalmazott a volt RMDSZ-es képviselő.
Kiss Sándor, a Bihar Megyei Önkormányzat RMDSZ-es alelnöke eközben az Erdon.ro portálnak adott interjújában arra mutat rá, hogy sem Ponta, sem Johannis nem ígér autonómiát a Székelyföldnek, a miniszterelnök azonban „legalább tárgyal az RMDSZ-szel és teljesítette, amit az elmúlt két évben vállalt”.
Arra a kérdésre, mi a garancia arra, hogy Ponta beváltja a hozzá fűzd reményeket, Kiss megjegyezte, Romániában a politikai hűség, a hála, az adott szó betartása „ritka mint a fehér holló, inkább csak elméleti fogalom”. „Ebben az országban, ahol a közúti közlekedést kivéve nem lehet klasszikus jobb-, illetve baloldaliságról beszélni, a politikában a valószínűségszámítás a célravezető” – fogalmazott a politikus.
Feljelentést tett az RMDSZ
Az RMDSZ csütörtökön ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a szövetség nevében elkészített, a székelyföldi megyékben terjesztett Johannis-ellenes szórólap miatt, melyen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és elődje, Markó Béla arcképe látható. Az RMDSZ szerint a több százezer példányban kinyomtatott szórólapok tartalma több személyiségi jogot is sért, a jó hírnévhez való jog és a saját képmás feletti rendelkezéshez való jog ellen is vét. Szerdán egyébként a Transindex hírportál megtudta, a szórólapokat a Szociáldemokrata Párt (PSD) megrendelésére osztogatták.
Krónika (Kolozsvár)

Korpa közé keveredtek
Az RMDSZ ismét rászolgált a közhelyszerű mondásra, miszerint aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. A fiúk mindent feladtak a kormányon maradásért.
Az államfőválasztás első fordulójában a szövetség még tiszta üzenetekkel hirdette, hogy az ő jelöltje a jövőt, a jólétet és a biztonságot fogja elhozni a romániai magyarság számára. Ezt nyilván nem sokan hitték el, ezért is történhetett meg az, hogy tendenciaszerűen tovább csökkent a saját jelölt támogatottsága. Többen már két héttel ezelőtt is olyan jelöltre szavaztak (nagyrészt Klaus Johannisra), akiben esélyt láttak a változásra.
Az első forduló lejárta után rögtön tovatűnt a jövő, a jólét és a biztonság, maradt viszont a bizonytalanság: a szövetség ugyanis magára hagyta a szavazóbázisát azzal, hogy nem mutatott utat a második fordulóra. A legkönnyebb utat választották, elengedték a szavazók kezét, magukra hagyták a több százezernyi, RMDSZ-ben bízó romániai magyar választópolgárt.
Olyant tettek, amit a felelős politizálásban nem szabadna. Nem merték vállalni, hogy kiállnak az agorára és hangosan felkiáltanak: mi arra buzdítunk, hogy most vasárnap Victor Pontára/Klaus Johannisra üssétek a pecsétet.
Mindössze annyit mertek megtenni – de hát ez édeskevés –, hogy elmondták, Johannist azért nem támogatják, mert ő „arrogáns módon elutasított mindenfajta tárgyalást”. A másik jelölt, Victor Ponta mögül pedig úgy hátráltak ki, hogy tulajdonképpen nem is hátráltak ki: a támogatási kérdést azzal zárták rövidre, hogy kijelentették, akit a nacionalista Corneliu Vadim Tudor támogat, azt a személyt ők nem segíthetik. Burkoltan azért jelezték, hogy számukra a miniszterelnök szimpatikusabb, tehát ő kellene legyen Traian Băsescu utóda.
Jó példa erre Călin Popescu Tăriceanunak, a szenátus elnökének minapi székelyföldi látogatása, aki nyilván azért jött, hogy meggyőzze a helybélieket: a helyes út csakis Ponta támogatása lehet. A titkos, a sajtó számára nem nyilvános találkozón a polgármesterekkel találkozott a szenátus vezetője, aki profi módon azokra a bőséges esztendőkre emlékeztetett (ezt a megyei önkormányzat által kiadott közlemény anyagából szűrtük le), amikor ő volt a miniszterelnök, az RMDSZ pedig kormánytagként jól élt. Ha tehát most is mozgósítják a székelyeket, akkor ismét eljöhetnek a szép idők.
Mindannyian tudjuk, hogy a Ponta-kormányban elenyésző a súlya az RMDSZ-nek, az országban a jelenlegi legsúlyosabb társadalmi probléma pedig a munkanélküliség és az elvándorlás. Épp ezért a mondvacsinált indokok (arrogancia, Vadim Tudor...) helyett a szövetség részéről az lett volna a bölcs lépés, ha kimondja, azt a jelöltet támogatja, aki elnökként kiemelten figyelni fogja a majdani kormányok ez irányú intézkedéseit. Ha erre Ponta részéről érkezik nagyobb hajlandóság, akkor hajrá, támogassák őt, ha viszont Iohannisban van nagyobb elszántság, akkor legyen ő a név szerinti támogatott.
Visszatekintve az RMDSZ elmúlt huszonöt esztendős politizálására, ki kell mondanunk: ezúttal is úgy fogják csűrni-csavarni az eseményeket, a nyilatkozataikat, hogy végül azzal „bútorozhassanak” össze, aki majd győztesként kerül ki a vasárnapi választásból.
Kozán István
Székelyhon.ro

Könyvet ajándékba kicsiknek, nagyoknak
Jól kezdődött az idei könyvvásár – válaszolták többen is a maszol.ro érdeklődésére a könyvkiadók és kereskedők közül. „Soha ennyi gyereket, fiatalt nem láttam itt, mint ma” – mondta az egyik könyvárus a földszinten, ahol a standokon gyerekkönyveket, útikönyveket, térképeket, idegen nyelvű kiadványokat kínálnak. A reggeltől estig tartó gyerek- és ifjúsági foglalkozások is vonzóak, ahogyan a legifjabbaknak szóló koncertek, bábeladások is.
A kisgyerekeket is érdekli a könyv
Az általunk megkérdezett vásárlátogatók többsége – kihasználva az árkedvezményeket, illetve a bőséges választékot –, ajándékot vásárol Mikulásra és karácsonyra. Gyerekeknek és felnőtteknek vesznek könyvet, a legkisebbeknek puha fedeles képeskönyvet, az óvodásoknak és kisiskolásoknak meséskönyvet, a nagyobbaknak ifjúsági olvasmányt, regényt, verseskötetet. Azok a gyerekek, akik családjában mindennapos az olvasás, ahol a polcokat könyvek töltik meg, érdeklődve lépnek be a színház előcsarnokába, kíváncsian forgolódnak a könyvstandok között. „Van Bogyó és Babóca?” – kérdezi a hároméves forma kislány, míg egy másik, hasonló korú a Thomasos könyvet szeretné megvétetni édesanyjával. „Ez a kedvenc most, Thomas, nem számít, hogy ez a könyv angol nyelven van, ragaszkodik hozzá, hogy megvásároljuk” – magyarázta az anyuka, aki engedve kicsinye igényének, megveszi a könyvet.
Mások a szép illusztrációkat nézik, a képek szerint döntik el, hogy mit kérjenek. „A karácsonyi ajándékokat is itt szerezzük be, ezért gyerek nélkül jöttünk” – válaszolja érdeklődésünkre egy édesapa, aki kortárs szerzők meséskönyveit és népmesés köteteket vásárol. Az egyik standnál két idősebb hölgy tanakodik, érdeklődik az árustól, olyan meséskönyvet keresnek, amelyek az unokák kedvenc rajzfilmjeiből ismert figurákról szólnak. „A kis hableány a kedvencünk jelenleg, illetve a magyar népmesék. Van egy német mese is, amely egy Connie nevű kislány mindennapjairól szól, azt keresem, ha magyar fordításban is kiadták” – válaszolják készségesen a nagymamák.
Mit olvasnak a felnőttek?
Képeskönyvekkel, szépen illusztrált kiadványokkal teli szatyorral indul haza a könyvvásárból Klára, aki belsőépítész és lakberendező, ötleteket gyűjt és merít minden „szép könyvből” – ahogy mondja. Most kedvére bevásárolhatott, hiszen még 50 százalékos árkedvezményt is kifogott, boldog, hogy ennyi jó könyvvel gazdagodott. Van, aki kortárs szerzők regényeit vásárolta meg és nagy élmény, hogy a szerző is jelen van. „Örvendek, hogy dedikáltathattam Hajdú Farkas-Zoltánnal és Dragomán Györggyel” – mutatja a szerzők legújabb köteteit István, aki azt is elmondja, nagy lehetőségnek tartja a könyvvásárt, ahol nem csak jó könyveket talál, de írókkal, költőkkel is megismerkedhet. A gyereknevelési szakkönyvek iránt is nagy az érdeklődés, anyukák, apukák keresgélnek a polcokon, szeretnék jól és szépen nevelni gyerekeiket.  A történelem tematikájú munkák, a Székelyföld, Marosvásárhely múltjáról, az első világháborúról szóló könyvek sem maradnak érintetlenül a standokon, ahogy a néprajziak sem. „Azt tapasztalom, hogy az emberek olvasnak, érdekli őket az írott kultúra. Igaz, hogy ma már elektronikus könyveket is lehet olvasni és sokan azt is olvasnak, de a hagyományos könyv még mindig első helyen áll” – summázta észrevételeit egy magát olvasónak tituláló személy, aki „minden pillanatot kihasznál”, hogy olvashasson.
A könyvszeretetet, az olvasás iránti vonzalmat erősítik azok a programok is, amelyek még színesebbé, még vonzóbbá teszik a 20-ik marosvásárhelyi könyvvásárt. A Nemzeti Színház Underground termében reggel tízkor kezdődnek a foglalkozások, a szervezők valamennyi korosztályra gondoltak, az érdeklődők válogathatnak a programok között. Csütörtökön drámapedagógiai foglalkozással, majd közös szerkesztéssel indult az események sorozata. Szabó T. Annával ismerkedhettek, majd a Színvarázs alkotói műhelyben vettek részt a kisiskolások. Izgalmas, érdekes játék volt a Könyvügynökök című foglalkozás, ahogy az „Este van, szürkül bé” nevet visel, gyermekjátékokat, népdaltanulást és gyermek-táncházat felölel foglalkozás is. Délután, Szalóki Ági Körforgás című gyerekkoncertjén megtelt a nagyterem, együtt énekeltek a kicsik és a nagyok az énekesnővel, a legkisebbek közül a bátrabbak táncoltak is.
Antal Erika
maszol.ro

Az elfelejtett jóvátétel
Milyen szemetesek az utcák – ez tűnt fel 1987. november 15-én este, miután leszálltunk a vonatról Brassóban, és elindultunk a központ felé. Papírokat hordott a szél, de arról, hogy mi történt, csak később, a Szabad Európa Rádió halk, recsegő, meg-megszakadó adásából értesültünk.
Azon az őszön sokat dideregtünk rosszul fűtött lakásokban, kormos petróleumlámpák fényénél tanultuk a számítógép-programozást. A petróleumért ugyanúgy sorba kellett állni, mint a kenyérért és tejért, illetve a háborús mennyiségű vajért, húsért és tojásért, amelyet a kommunista rendszer szigorúan adagolt, beszerzésük mégis elszánt és kitartó erőfeszítésbe került. Ez ellen lázadtak fel 27 évvel ezelőtt a tehergépkocsigyár munkásai, akik előző napon csak fél fizetést kaptak, szocialista ideológiai körítéssel. November 15-én ráadásul „választás” is volt, „pártunk és kormányunk” felső utasítására kinevezett elöljáróra kellett volna pecsételni a Ceauşescu képével és piros vászonnal díszített szavazóhelyiségekben, az elvárt hazafias lendület helyett azonban forrongó düh fogta el az embereket: utcára vonultak – ekkor csatlakoztak hozzájuk más gyárak alkalmazottjai, de diákok, egyetemisták is –, és hirtelen szétverték a polgármesteri hivatalt és a megyei pártszékházat. Gurultak a pártkantinból kidobált, halandók számára akkor elérhetetlen sajtok, szalámik, déli gyümölcsök, és órákig égett a propaganda-kiadványokból rakott máglya. A szociális elégedetlenség kommunistaellenes megmozdulássá vált. Estére csend lett, másnap pedig megkezdődtek a letartóztatások. Mintegy 300 személyt vittek be a szekusok, akiket embertelen verések és kínzások után utcai rendbontásért el is ítéltek. Sok esetben beérték a büntetések munkahelyen való letöltésével, másokat – családjuktól elszakítva – kényszerlakhelyre toloncoltak, és egy december 3-án tartott villámgyors „per” után 61 személyt börtönbe zártak. S bár 1989 decembere után mindenki hazatérhetett, sokan maradandó testi és lelki sérüléseket szenvedtek. A történtekről számos könyv és tanulmány született, jóvátétel azonban ennyi idő után sem, noha a diktatúra bukása után, 1990-ben kinevezett főügyész egyik első útja Brassóba vezetett. Akkor nyilatkozta az egyik elítéltnek: kihallgatóik a hírszerzés, a hadsereg és a belügy alkalmazottjai, ezért rendcsinálásra kérte az illetékes tárcavezetőket. Ez nem történt meg, a meghurcoltak által indított eljárás eredménytelenül végződött, a hírszerző szolgálat megtagadta a vonatkozó iratok kiadását. Az egyik pribéket, Ristea Priboit, aki az új demokráciában az SZDP Vrancea megyei képviselője volt, végül egy másik ügyben, Adrian Năstase akkori kormányfő úgynevezett Tamara-nénikés perében helyezték vád alá, akkor pedig eltűnt az országból.
És bár a kegyetlen megtorlás tagadhatatlan, a mai napig senkit nem vizsgáltak ki és ítéltek el emiatt. Vajon mikor jön el a számonkérés ideje?
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Negyvenkét év börtön (A Bolyai Tudományegyetem pere, 5.)
Szilágyi Árpád (Gyergyószárhegy, 1932. december 17. ) negyedéves földrajz–geológia szakos hallgató – 1952-ben az erőszakos kollektivizálás ellen plakátokat írt és ragasztott ki szülőfalujában, s két perben negyvenkét év börtönbüntetésre ítélték! – 1956. október 27-én Rab Árpád álnéven levelet írt az Irodalmi Újság szerkesztőségének: „Kolozsvár, 1956. október 27.
Kedves Szerkesztőség!
E levelet egyetemünk egyik hallgatója írja, az egyik évfolyam megbízásából, de benne foglaltatik egész egyetemünk ifjúságának, s az erdélyi magyarság  óhaja. (…) Nagy érdeklődéssel követtük és követjük a magyarországi eseményeket, s örömünket fejezzük ki aziránt, hogy Magyarországon egy olyan egészséges politikai és gazdasági eszme került előtérbe, amely lehetővé teszi gazdasági helyzetének megjavítását és politikai viszonyainak megerősítését. De ugyanakkor mély fájdalom önti el szívünket azért, mert újra magyar vér folyik, az a vér, amely végig áztatja a magyar történelem útját.
Mi, egyetemisták, erdélyi magyarok rokonszenvünket fejezzük ki a budapesti egyetemisták békés tüntetése iránt. Megértjük a magyar nép elkeseredését, amely arra késztette, hogy fegyverrel a kézben kivívja jobb életét és teljes szabadságát... Örömmel vettük tudomásul Nagy Imrének a Minisztertanács elnökévé, Kádár Jánosnak a Magyar Dolgozók Pártja KV elnökévé való választását. Egyben hálánkat fejezzük ki a kormánynak és a pártnak azon rendeletéért, amelynek értelmében amnesztiát ad a fegyvert letevő felkelőknek, ami további vérontástól és egyéb áldozattól menti meg a magyar népet.
Kedves Szerkesztőség, drága testvéreink!
Nehéz napokat élünk, nekünk is hasonló a sorsunk, vagy talán még nehezebb. Bennünk is felgyűlt az elkeseredés, mi is jobb életet akarunk. Hozzátok fordulunk e nehéz napokban és emlékeztetünk arra, hogy mi is magyarok vagyunk, és elég sokan. Nekünk nem szabad szabadon élni hazánkban, nem szabad ősi hagyományainkat gyakorolnunk, nem szabad anyanyelvünkön intézni ügyeinket, nem szabad olyan zászlót lobogtatnunk, amely alatt őseink nagy csatákat vívtak!? Nem szabad!? Hisz mi is magyarok vagyunk, bennünk is él a nemzeti érzés, a magyar nép hazaszeretete. Mit tegyünk?  Korlátok között élünk. Marxista módon beszélnek a magyar–román barátságról, de ha bemegyünk Olténiába, megköveznek, leköpködnek, gyalázatos szavakkal illetnek.  Nem! Ezt nem akarjuk! S ez nem sovinizmus! Rosszabb, mint gyarmati sorsban, rabszolgaságban élnünk, pedig a magyarság egy részének autonómiája van (utalás a Magyar Autonóm Tartományra, ahol a székely humor szerint lehet, hogy az autó magyar volt, de a sofőr biztosan román! – T. Z.). Fáj nekünk mindez, s e fájdalmat előidéző teher, és annak bosszúja forr bennünk, de ki nem törhet, s így saját magunkon pusztít. Így pusztul a romániai magyarság, így leszünk egyre kevesebben. S ezt ti nézitek, hogy testvéretek a Székelyföldön s Erdély többi területein pusztul? Nem fáj ez Nektek, hogy magyarlakta területekről elvisznek mindent: altalajkincset, fát, kenyeret, s a székely nép éhezik és fázik?
Így gondolkozunk mi is, akik a XX. kongresszus szellemében nézzük a dolgokat, és elítéljük a sztálini hibákat, bűnöket. Önkéntelenül vetődik fel Erdély kérdése: vajon, nem volt-e hibás Sztálinnak az a rendelete, amely Erdélyt Romániának ítélte? Mennyivel volt Magyarország bűnösebb a II. világháborúban, mint Románia? Magyarország nem szenvedett eleget a fasiszták által, s nem kényszerhelyzetből harcolt a Szovjetunió ellen? Erre nekünk, itt nálunk, Erdélyben nem adnak választ, vagy ha adnak is, olyant adnak, hogy ép elméjű ember nem érti meg, pedig szerintük marxista módon feleltek a kérdésre. Így tehát Tőletek várunk feleletet: mit tegyünk, vagy egyáltalán ne is tegyünk semmit? Nem  nagyon merünk cselekedni, habár a kolozsvári román egyetemisták október 28-ra tüntetést szerveztek. Ezen a tüntetésen nem veszünk részt, mert a románok azt akarják, hogy mi menjünk elöl a tüntetésen! Tehát azt kérjük, hogy adjatok valamilyen módon útbaigazítást, ha lehet! Éljen a szabad, független, egységes Magyarország! Rab Árpád, álnév”
Mire Szilágyi Árpád  levele megérkezett Budapestre, a forradalmat már leverték, az Irodalmi Újság szerkesztősége befejezte tevékenységét. A szovjet tankokkal és szuronyokkal hatalomra került Kádár-rendszer titkos rendőrsége, az ÁVH a maga során  kihalászta az ominózus levelet, és a budapesti Postahivatal 72. számú egységének pecsétjével és három, egyenként 40 filléres bélyeggel, valamint egy levél kíséretében – a kolozsvári posta pecsétje szerint 1957. február 28-án – visszaküldte a „Kolozsvári Rendőr Főparancsnokság”-nak, azaz: a Securitaténak. A bűnvádi eljárást követelő kísérőlevél minden kétséget kizáróan bizonyítja: „a létező államszocializmus” körülményei között bármennyire mélyponton voltak a magyar–román államközi, diplomáciai kapcsolatok, a „belső ellenzék elnémításában, likvidálásában” az állambiztonsági szervek kapcsolata felhőtlen, már-már ideális volt.
A Securitate számára Szilágyi Árpád levele kiváló ürügyet szolgáltatott az „ellenforradalmár” erdélyi magyar egyetemi hallgatók „leleplezésére”, példát statuáló megbüntetésére. Az 1957. május 20-i kolozsvári letartóztatásakor a Bolyai Tudományegyetemre „szakosodott” Harasztosi Pál szekushadnagy előre megfogalmazott vádirattal vette őrizetbe a 150 centiméternél alig valamivel magasabb székely geológushallgatót:
„1956. november 1-jén nyilvánosan uszított, részt vett a Házsongárdi temetőbe szervezett »akcióban«, együtt érzett a magyarországi ellenforradalmárokkal azáltal, hogy 1956. november 1-jén az első előadáson felállt és azt kérte, hogy ötperces csenddel adózzanak az októberi harcok során elesett magyarországi egyetemi hallgatók emlékére, javasolta, hogy a Kádár János vezette kormánynak küldött táviratból maradjanak ki azok a mondatok, amelyek az »ellenforradalomban« részt vett »elemekre« vonatkoztak. 1956. október 27-én levelet írt az Irodalmi Újság szerkesztőségének, amelyben a Román Népköztársaság belső helyzetéről hamis, igazságtalan adatokat közölt, ezáltal rágalmazta és aláásta az RNK népi demokratikus rendszerét.” Szilágyi Árpádot e vádpontok alapján 1957. július 19-én jogerőre emelt ítélettel húsz év kényszermunkára ítélték. Szamosújváron raboskodott. 1958. július 14-én – a Bastille lerombolásának és az 1789-es francia forradalom kirobbanásának napján – részt vett a szamosújvári börtönlázadásban: a politikai foglyok az állandó verésekért, az elviselhetetlen állapotokért, éhezésért, zsúfoltságért fellázadtak, ledobták az ablakokat elzáró rácsokat. Goiciu börtönparancsnok a belügyis egységeket hívta segítségül. Géppuskával belőttek azokba a cellákba, ahol lázadó rabokat sejtettek. Ma sem lehet pontosan tudni: hányan estek a megtorlás áldozatául? Paul Goma neves disszidens író Gherla (Szamosújvár) című visszaemlékezésében részletesen beszámolt a példátlan retorzióról. Szilágyi Árpádot annyira megverték, hogy elájult. Halottnak hitték! Szamosújvárról átszállították a piteşti-i börtönbe, a hírhedt és szadista „átnevelések” szín­helyére, a legszörnyűbb romániai politikai börtönök egyikébe. 1961 tavaszán visszavitték a Securitate marosvásárhelyi börtönébe, ahol az időközben felgöngyölített Fekete Kéz nevű szer­vezkedés, az erőszakos kollektivizálás elleni tiltakozás egyik kezdeményezőjeként vallatták. Ebben a perben – a már jogerős húszévi kényszermunka mellett – huszonkét év szigorított fegyházbüntetésre ítélték. A dési börtönben a tébécés betegek között raboskodott. Súlyos hashártyagyulladása miatt a văcăreşti-i rabkórházba szállították, majd újra Désre került. Innen szabadult 1964. július 27-én. 1989-ben politikai menedékjogot kapott az Amerikai Egyesült Államokban, Saint Louis városban. Ott írta meg és publikálta angol nyelven The Victime (Áldozat) címen visszaemlékezését. A magyar nyelvű változatot a perről megjelenő önálló kötetemben – jegyzetek kíséretében – közlöm.
Tófalvi Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aradi intézményvezetők is részt vettek
Magyar–román üzletember találkozó Békéscsabán
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar–Román Tagozata, a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Nemzeti Kereskedőház szervezésében került sor november 12-én Békéscsabán, a Phaedra Rendezvényközpontban a Magyar–Román Külgazdasági Konferenciára és Üzletember Találkozóra.
A konferenciára szóló meghívók a magyarországi és romániai magyar vállalkozókat, az őket képviselő intézményeket, bankokat, az országok adóhivatalainak képviselőit, a határon átnyúló pályázati rendszereket működtető hivatalokat célozta meg.
Az Arad megyei vállalkozókat, egyesületeket képviselő intézmények nevében jelen volt Nicolae Groşan, a CDA képviseletében, az Aradi Munkáltatók Szövetségének nevében Marcel Marinescu és Ioan Marin Crişan, az Aradi Kereskedelmi Kamara Expo kiállítási központja képviseletében Cimi Enache, míg az Aradi CEDIMMAR, valamint a hozzátartozó vállalkozók képviseletében dr. Túsz Ferenc és Pozsár Ibolya.
A konferencia és üzletember-találkozó lebonyolításának módja a fehér asztal melletti szolid eleganciát és az információ átadásának hatékony módját ötvözte.
A találkozó moderátora, dr. Orosz Tivadar, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar–Román Tagozatának elnöke volt, ő köszöntötte a résztvevő vállalkozókat és intézmények képviselőit, valamint a konferencia meghívott előadóit.
Előadások hangzottak el a következő személyek részéről: Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar–Román Tagozatának főtitkára; Alexandru Victor Micula, Románia Budapesti nagykövete; Skapinyez Péter, a Magyar Nemzeti Kereskedőház képviselője; Hidvégi Csaba, program menedzser a VÁTI Nonprofit KFT képviselője; Fandly Máriusz, a Bihar Megyei Közpénzek Igazgatóságának vezérigazgató helyettese; Éder András György, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.
Az elhangzott előadások és az azokat követő kérdések, valamint a hozzájuk tartozó válaszok után a résztvevők, a megterített asztaloknál fogyasztották el az ebédet, amely közben alkalmuk adódott egymással beszélgetni. Ebéd után került sor az üzletember-találkozóra, amikorra már a jelenlévő vállalkozók és intézmények képviselői tudták, hogy kivel és miről szeretnének beszélgetni, információt cserélni vagy kapni.
A rendezvény résztvevői elégedetten térhettek haza az új információk és megszerzett kapcsolatok birtokában – tudtuk meg Pozsár Ibolyától, az Aradi Vállalkozói Központ igazgatójától, a találkozó résztvevőjétől. 
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

A szórványban is prioritás a szakoktatás
Budapesten, a Magyarság Házában ülésezett csütörtökön, november 13-án a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Szórvány Szakbizottsága Grezsa István miniszteri biztos elnökletével. Napirenden szerepelt a 2014 – A külhoni magyar felsősök éve program eredményeiről szóló beszámoló, valamint tájékoztatás a 2015 – A szakoktatás éve kiemelt programjavaslatról, amelyről a MÁÉRT plenáris ülése dönt jövő héten.
A találkozón Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal – Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese az Iskolák veszélyben című kutatási programról beszélt, amelynek az RMDSZ partnerszervezete volt.
"Erdélyben célkitűzésünk egy olyan szórványoktatási hálózat kialakítása, amely demográfiailag fenntartható, és amely minél nagyobb mértékben megfelel a munkaerőpiac igényeinek. Ilyen szempontból is jó választás, hogy a 2015-ös év kiemelt programjavaslata a szakoktatást célozza meg. Az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány a szórvány cselekvési terv keretében olyan programokat működtet, amelyek a szórványoktatás területén zajlanak. Kormányzati szerepvállalásunk egyik kiemelt célkitűzése az anyanyelvű oktatás feltételeinek biztosítása a szórványban is, mindezek ellenére a tapasztalat azt mutatja, hogy az igények meghaladják a lehetőségeket, ezért a magyar kormány támogatáspolitikája fontos szerepet játszik a szórványoktatás jövőjében" – emelte ki felszólalásában Winkler Gyula, aki az RMDSZ képviseletében vett részt az ülésen.
Az EP-képviselő a Magyar Szórvány Napjának erdélyi programjairól is tájékoztatta a jelenlevőket, ismertetve a medgyesi és nagyszebeni szórványnapi programokat. "A MÁÉRT Szórvány Szakbizottságának döntése értelmében az egész Kárpát-medencében megünnepeljük a Magyar Szórvány Napját. Igyekeznünk kell minél láthatóbbá tenni ezt az ünnepet a térség összes közösségében, hogy november 15-e alkalmat teremthessen a szórványra való odafigyelésre" – hangsúlyozta Winkler Gyula. Elmondta, Erdélyben a központi rendezvények mellett több közösségben is tartanak szórványnapi ünnepséget, például a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban pénteken délelőtt indítják a Fogadj örökbe egy műemléketprogramot, délután a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum dísztermében szerveznek Hunyad megyei konferenciát. Winkler Gyula ugyanakkor méltatta a Nemzetpolitikai Kutatóintézet csütörtöki budapesti konferenciáját, amelyet a Magyar Nyelv Napja (november 13.) és a Magyar Szórvány Napja (november 15.) alkalmából szerveztek.
Nyugati Jelen (Arad)

A magyar szórvány napja
2011 óta november 15., Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapja a magyar szórvány napja. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása:
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nagyváradi kongresszusa a Hunyad és a Kovászna megyei tisztségviselők javaslatára 2011. február 27-én határozatot fogadott el, amelyben november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapját a magyar szórvány napjává nyilvánította. Amiatt döntött így, mert az anyaország határain kívül tömbben, kisebbségben és szórványban élő magyarok sajátos gondokkal küszködnek, s közülük is a szórványban élők a legveszélyeztetettebbek.
Első alkalommal 2011. november 12-13-án az erdélyi központi ünnepségek helyszíne a Hunyad megyei Déva volt. Az RMDSZ szórványkonferenciájának központi gondolata az volt: fel kell mérni a szórványban élő romániai magyarság valós helyzetét, hogy megőrizhesse identitását, s hogy fékezni lehessen az asszimilációs folyamatot. A résztvevők megállapították, hogy a szórványkollégiumok létrehozása, működtetésük és fejlesztésük segítése, a magyar diákok ingázását vagy bentlakását lehetővé tevő programok, valamint az ezekhez kapcsolódó, a tanárok ingázását segítő támogatások jelentős mértékben hozzájárulnak az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez olyan térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak. A dévai megyeháza előtti téren emlékoszlopot avattak Barcsay Ákos erdélyi fejedelem tiszteletére, a kétnapos rendezvénysorozatot kulturális események, színházi és filmelőadások, kiállítások gazdagították.
Az ünnep alkalmából alakult meg Brassóban 2011. november 13-án az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szórványtanácsa is, amelynek alapjait a 2011. májusi temesvári Szórvány és nemzetépítés című konferencia rakta le. A naphoz kapcsolódóan 2011. november 22-én Budapesten a Parlamentben megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportja is.
A 2012. évi rendezvények során az RMDSZ vezetői emléktáblát avattak Áprily Lajos brassói szülőházán. 15-én Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a magyar szempontból szórványnak minősülő kilenc erdélyi megye képviselőinek és az RMDSZ szakpolitikusainak részvételével rendezett konferencián bejelentette, hogy két évtizedes stratégiaírás után a szórványmentésben eljött a pragmatikus cselekvés ideje. A szövetség szórványmenedzser-szolgálatot indított, 14 szórványkollégium működését támogatja és a Székelyföld - szórvány partnerség kiépítésével próbálja megakadályozni a településeiken tíz százalék alatti arányt képviselő, elszórtan élő magyarok beolvadását a többségi nemzetbe. Az RMDSZ műemlék-örökbefogadási programot is indított az erdélyi magyar kisközösségeknek, elsőként a brassói Áprily Lajos Főgimnázium küldöttsége vehette át Kelemen Hunortól az Örökségünk Őre címet, amiért az iskola jelképesen örökbe fogadta az 1913-ban megsemmisült brassói millenniumi emlékmű megmaradt darabját.
2013-ban a magyar szórvány ünnepe kiterjedt az egész Kárpát-medencére: erről a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága határozott 2013 májusában. A magyarországi központi eseményt november 12-én Budapesten, a Magyarság Házában tartották. A résztvevők szakmai konferencián tekintették át az erdélyi, a vajdasági, a felvidéki és a kárpátaljai szórványstratégiákat, a szórványban folyó oktatást és nyelvoktatást, az asszimiláció jelenségét és a szórványkollégiumok helyzetét. A Kárpát-medencei magyar szórvány napja gálaműsorral zárult Csángó kultúra - élő értékeink címmel, és a látogatók megtekinthették Az elhagyott idő - 33 év a moldvai csángók között című gyűjteményes fotókiállítást, amelyet Csoma Gergely munkáiból állítottak össze.
Az ünnep alkalmával 2013-ban az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) több mint ötven helyszínen tartott rendezvényt és ültetett fát. Toró T. Tibor EMNP-elnök Kolozsváron kijelentette: a szórvány kérdését távol kell tartani a pártpolitikától, de valamennyi politikai szervezetnek felelőssége a szórvánnyal foglalkozni. Az EMNP szemléletében a szórványközösségek a nemzet határait jelzik. "Évről évre megnézzük majd a nemzethatáron ültetendő fákat, és számba vesszük a 'határőröket', segítünk nekik abban, hogy el tudják végezni a szolgálatot" - mondta.
Az RMDSZ 2013-ban Nagyenyeden bemutatta azt a kiadványát, amely a 2009-ben indított Székelyföld - szórvány partnerség addigi eredményeit összesítette. Elhangzott, hogy Kovászna megye Hunyad, Szeben, Brassó és Fehér megye szórványközösségeit gondozza, Hargita megye Beszterce-Naszód és Temes megye, valamint a Fehér és Kolozs megye határvidékének számító Aranyosszék szórványközösségeibe viszi a programokat. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban tartott tanácskozáson Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy "semmiféle ellentét nincsen és nem is lehet a tömb és a szórvány érdeke között. A kettő kiegészíti egymást." Az egymásrautaltság példájaként az Összetartozunk programot említette, amelynek keretében a székelyföldi önkormányzatok a szórványnak szánt programokat támogatnak.
A 2014. évi, negyedik magyar szórvány napja alkalmából - a magyar nyelv napjával összevontan - csütörtökön konferenciát tartottak a budapesti Magyarság Házában. Az előadók a nemzeti identitás sarokköveként említették a nyelvkérdést, az asszimilációt pedig a szórványban élő magyarság legnagyobb ellenségeként, amely ellen közös gondolkodással lehet fellépni. Erdélyben 2014-ben Szeben megye lesz a házigazda, Déva, Brassó és Nagyenyed után most Medgyes és Nagyszeben ad otthont az itteni központi rendezvényeknek. Medgyesen a Városi Művelődési Ház Traube termében tart szórványkonferenciát az RMDSZ, majd a nagyszebeni Thália Színházban gálaműsorral zárul a központi program.
nagykaroly.szatmar.ro

Kultúrfesztivállá nőtte ki magát a könyvvásár
A 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár megnyitóján a szervezők élménydús, meglepetésekkel teli kultúrfesztivált ígértek, és ezt be is tartották. Erdély legnagyobb könyves szemléje idén sem okozott csalódást, a vásárt kiegészítő programokat is nagy érdeklődés övezte, ami A Pál utcai fiúk című előadás bemutatóján csúcsosodott ki.
A sokat hangsúlyozott számok – 45 stand, 9 ezer cím, illetve a 100 kiegészítő program – csak indító szikrái voltak az idei könyvvásárnak, a folyamatos zsúfoltság a könyvstandok körül és a fiatalok jelenléte varázsolt igazán életet a színház előcsarnokába. A nagy reklámnak örvendő koncertek és előadások mellett voltak kisebb, „csendesebb” rendezvények, amelyekről úgyszintén kár volt lemaradni. Ilyen volt a csütörtök esti felolvasó színház, amelyen Rejtő Jenő elevenedett meg. Az erdélyi magyar kultúra nagyjaitól hallani a rejtői furfangot érdekesebb volt, mint bármely stand-up előadás napjainkban, és az is kiderült, hogy a mobiltelefon "elődje" Rejtő volt, hiszen könyveit ugyanúgy kobozták el hajdan a diákoktól a tanórákon.
A könyves szemle idei újdonsága a könyvek éjszakája volt: pénteken éjfélig várta az érdeklődőket a vásár. Ezt az alkalmat főleg a fiatalok ragadták meg, hiszen a kései órákban nyugodtan elidőzhettek egy-egy standnál. Az estre beígért meglepetés programok is érdekesek voltak, élőzene, színészhallgatók által bemutatott villámjelenetek, és nagy orrú maszkot viselő figurák szórakoztatták az előcsarnokban bolyongókat. Ez utóbbiak nagyon kedvesek voltak, az egyik figura készségesen letörölte a port a könyvekről, de az emberekről is, egy másik pedig örömmel fotózkodott kicsikkel és nagyokkal.
Szombat este volt a záró gála, amelynek jelmondatává választhatnánk Szepessy Előd, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ elnökének szavait, miszerint az a cél, hogy húsz év múlva is Marosvásárhelyen rendezzék meg Erdély legnagyobb könyves szemléjét. Káli Király István főszervező tömören foglalta össze az idei rendezvényt: „Mi csak a teret biztosítottuk, önök töltötték meg élettel!”. A könyvvásárt továbbra is támogatni fogja a Maros Megyei Önkormányzat, ígérte Kelemen Máron alelnök, majd Gáspárik Attila, a rendezvény helyszínéül szolgáló színház igazgatója szólalt fel. „Azt szerettük volna, és továbbra is ez a célunk, hogy a vásárhelyi színház ne egy színház legyen, hanem a színház legyen ebben a régióban. Ha modern szavakkal szeretnénk kifejezni, kulturális plázává akarjuk alakítani az intézményt, ahol mindig történik valami, ahol mindig készülőben van valami” – mondta a házigazda.
Az idei könyvvásárt A Pál utcai fiúk című színdarab előadása zárta. A Tompa Miklós Társulat előválogatás alapján választotta ki a Pál utcai fiúkat és a vörösingeseket, akik nagyszerűen alakították karaktereiket.
Becze Dalma
Székelyhon.ro

A tudomány és szellem megtartó ereje – Születésnapját ülte a sepsiszentgyörgyi alma mater
A történelem viharainak átvészelése és magyarként való megmaradásunk azon elődeinknek köszönhető, akik a folyamatos önvédelmi harc, az elnyomás hosszú évei alatt, valamint lélegzetnyi békeidőben egyaránt képesek voltak a nemzet érdekében úgy cselekedni, hogy utódaik még évszázadok elteltével is építkezhessenek az általuk lerakott alapokra. Áldozatos tevékenységük eredménye az anyanyelv és tudás fellegvárainak Erdély-szerte létrehozott hálózata is, köztük az elmúlt hétvégén fennállásának 155. évfordulóját ünnepelő Székely Mikó kollégiummal.
Czegő Zoltán véndiák Igazat vallani címet viselő versének Dancs Árpád tanár által megzenésített, az alma mater himnuszává nemesedett sorainak meghallgatása után Kondor Ágota intézményvezető köszöntötte a csengő hangjára csütörtök délben összegyűltek népes táborát. Az ünnepségsorozatot megnyitó beszédében az igazgatóasszony rámutatott, az esemény legszebb és legfontosabb hozadékának az együttlétet tartja, hiszen a visszazarándokoltakban rejlő élményekből és emlékekből áll össze a születésnapját ülő kollégium történelme is. Azé az iskoláé, mely az emberiség közös tudásának gyökerében felhalmozódott szellemi táplálékot hivatott átadni továbbra is az egymást követő nemzedékeknek.
A folytatásban Makkai Sándor Zászlóbontás című verse hangzott el egy tizenegyedikes diáklány tolmácsolásában, majd a gimnáziumi tagozat, Szántó-Dombora Anna zenetanárnő által vezényelt kórusa népdalokat adott elő, végül pedig a véndiákok és a tantestület képviselői koszorúkat helyeztek el az udvaron álló emlékműnél. A megemlékezés Csutak Vilmos egykori igazgató és Gróf Mikó Imre iskolaalapító szobránál folytatódott.
A tanulók és tanárok egy csoportja lerótta kegyeletét a vártemplomot körülvevő fal tövében az elhunyt mikós diákok és tanárok emlékét őrző 78 kopjafánál is, ahol az emlékhely létrehozásának kezdeményezője, dr. Szőcs Dániel idézte fel a múlt néhány jelent megtartó és jövőt formáló cselekedetét. Csikós Júlia könyvtáros, élve a kerek évforduló kínálta lehetőséggel, gróf Mikó Imre életére és tevékenységére, a tanoda alapítására és történetére, a falai között zajló diákéletre vonatkozó, valamint a véndiákok háláját és ragaszkodását tükröző okmányokat mutatott be Kádár István segítségével, az iskola régi dísztermében alakulófélben lévő múzeum anyagából. A konferenciateremben ugyanakkor rajz- és tárgykiállítás nyílt a kis- és nagydiákok alkotásaiból.
Bár Háromszék 1859-ben még alig heverte ki a magyar szabadságharc orosz szuronyok általi vérbefojtásának nemzeti tragédiáját, a múlton való értelmetlen rágódás helyett iskolaalapításba és építésbe fogott. És tette ezt azzal a meggyőződéssel, hogy az olyan értékeket adhat egy népnek, ami pénzzel nem vásárolható, és nem lehet elvenni vagy ellopni sem: szellemi kincseket, tudást, hitet és reményt – emelte ki az igazgatónő, a Tamási Áron Színház nagytermében megtartott ünnepség megnyitóján elhangzott köszöntőjében. És, hogy a felsorolt kincsekből az itt végzők azóta is részesülnek, jól bizonyították a vén és jelenlegi diákokból álló kórusok szárnyaló hangjai, a népi együttesek vérpezsdítő táncai, a dr. Albert Éva, Orbán-Barra Gábor és Stekbauer-Hanzi Réka ajkairól felcsendülő dalok, de a színjátszó csoport iskolaalapítást felelevenítő, valamint Kozma Orsolya népmonda előadása is. Az általuk nyújtott élményért pedig az előadókon kívül, Dancs Árpád és Péter Albert volt, valamint Szántó-Dombora Anna, Dobra Judit és Tókos Ibolya jelenlegi tanároknak, valamint Tőkés Edit és Zsolt táncmestereknek tartozunk köszönettel.
Pénteken, a kollégium dísztermében megtartott tudományos értekezleten Cserey Zoltán történész, Krecht Gyöngyvér Mária, Rab Sándor, József Álmos, Pénzes Loránd tanárok, Csikós Júlia könyvtáros, valamint Albert Ernő és Izsák Ferenc volt igazgatók előadásainak meghallgatása során, az iskola története és működése, illetve a falai között pezsgő szellemi és kulturális élet egy-egy szeletébe nyertek betekintést a jelenlévők, de tudomást szerezhettek a működésében különböző korokban fellépő nehézségekről is.
Délután ugyancsak a díszterem volt a helyszíne József Álmos véndiák ez alkalomra megjelentetett két kiadványa bemutatójának. Egyikük az Albert Ernő által 1954-ben alapított néptánccsoport négyéves működésének nehézségeivel és sikereivel ismerteti meg a hallgatóságot, a tagok visszaemlékezései és Antal Miklós fizikatanár fotóinak a segítségével, a másik pedig a Mikóban végzett és színészi pályára tért személyek névsorát és pályafutásuk rövid ismertetőjét tartalmazza.
Visszatekintve a két nap alatt átélt szellemi élményekre, nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy a Sepsiszentgyörgy egyik büszkeségét jelentő oktatási intézmény vezetői, volt és jelenlegi diákjai tudatában vannak szeretett iskolájuk múltban és jelenben betöltött, illetve jövőbeli fontos és nélkülözhetetlen szerepével, a segítségükkel megszervezett és általuk megvalósított évfordulós programok, események gazdagsága és színvonala legalábbis ezt sugallta.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma

A csángó összetartozás ünnepe Kosteleken (XI. Szeret menti népdalvetélkedő)
Moldvában, a Gyimesekben és mindenütt a világon, ahol magyarok élnek, legalább négy feltétele van a közösségi létnek, összetartozásnak: magyar nyelvű iskolák és olyan tanítók, akik fenntartják a hagyományokat, szellemi értékeinket; támogatók, akik a jó ügyek mellé állnak; hitünk megőrzése és minél több gyermek születése – többek között erre figyelmeztetett Salamon József gyimesbükki plébános, aki szombaton a Bákó megyei Kosteleken mondott áldást a XI. Szeret menti népdalvetélkedő résztvevőire.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) gondozásában működő moldvai magyar oktatási program ez évi utolsó kiemelkedő eseményének Vaszi Levente kosteleki tanító, a Fölszállott a páva tehetségkutató vetélkedő idei közönségdíjasa volt a házigazdája, a zsűri elnökletét pedig Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész vállalta, aki maga is sokat tanult a gyimesi és moldvai csángó énekesektől. Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke a megnyitón hangsúlyozta: „Régi törekvés, hogy megvalósuljon az a komplex oktató-nevelő munka, ahol jelen van az esztétikai nevelés mellett az értelmi, érzelmi, erkölcsi és a környezeti nevelés is. Tőlünk függ, hogy rászánjuk-e az időnket az érték felismerésére, megteremtésére, mentésére.”
A népdalvetélkedőt éppen a magyar szórvány napján, november 15-én, Bethlen Gábor fejedelem születésnapján tartották, erre köszöntőjében Bán Zsófia, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja is emlékeztetett: „Ma van a magyar szórvány napja, és ezen a napon együtt lenni különösen nagy jelentőségű. Köztudott, hogy a moldvai csángók korántsem alkotnak egységes népcsoportot, falvaik földrajzilag elszórtan helyezkednek el, ezért a közös nyelv, a vallás, a kultúra gyakorlása, megélése különösen fontos, hiszen a szórványban élőknek is joguk van arra, hogy anyanyelvükön beszéljenek, saját kultúrájukat, identitásukat szabadon éljék meg. Ezen jogaik gyakorlásától, hagyományaik ápolásától egyetlen közösség sem fosztható meg. Magyarország a szórványban élő magyarság jogainak érvényesítéséhez minden tőle telhető segítséget megad.” A népdalversenyre mind a huszonkilenc moldvai magyar oktatási helyszínről érkeztek diákok, akiket három korosztályban – elemi, gimnáziumi és középiskolai kategóriában – értékelt a Hamar Dániel, a Muzsikás együttes Kossuth-díjas népzenésze, Sebestyén Márta és Varga Zsuzsa néptáncoktató által vezetett három-három tagú zsűri. A legkisebbeknél a kosteleki Vrencean Anita nyerte az első díjat, kategórián kívül a különösen tehetséges ötéves magyarfalusi Taláz Teodor különdíjat kapott, az V–VIII. osztályosok közül a pusztinai Mátyás Karina bizonyult a legjobbnak, a középiskolás kategóriában a zsűri három első díjat osztott ki, amelyet Tamás Paulina (Dumbravény), Kosferenc Júlia (Csíkszereda) és Csorba Madalina (Lészped) érdemelt ki. Különdíjakat ítéltek oda a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület jelen lévő tagjai, valamint Böjte Csaba atya gondozottjai a csíksomlyói Szent István Gyermekotthonból. A díjkiosztó gálán felléptek az első díjas diákok, valamint Se­bestyén Márta, Nyisztor Ilona és Petrás Mária, akik a legautentikusabb közvetítői a csángó népdalnak, a kosteleki gyermekek pedig lakodalmast mutattak be Vaszi Levente irányításával és gardonyos kíséretével.
Kostelek végképp felkerült a térképre – mondta Sebestyén Márta, és igazolja ezt, hogy sokan ellátogattak szombaton a Hargita és Bákó megye határán húzódó havasi településre, és miként lapunk is, viszik a hírt: ez a kis magyar közösség élni, megmaradni akar akkor is, ha nincs anyanyelvű iskolája, nem miséznek magyarul a templomában.
Fekete Réka

A kilencezer cím előtt
Véget ért a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár
Remek hangulat, rengeteg ismerős, hatalmas tömeg, kötetektől roskadozó standok sokasága, dedikáló, közvetlen szerzők, többezernyi cím, majdhogynem a bőség zavara. Az egymást érő könyvbemutatók mellett performanszok, koncertek, színházi előadások – és jókedv mindenütt, mindenekfelett. Dióhéjban összefoglalva, ilyen összművészeti térré változott az elmúlt hét második felében a vásárhelyi Nemzeti Színház épülete, amely az immár huszadik alkalommal megszervezett Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárnak adott otthont. A könyv iránti érdeklődés, minden erre mutató külső jel ellenére, egyáltalán nem veszett ki az emberekből.
A vásár csütörtök reggeltől szombat estig tartott, és idén is kivételesen sok programot nyújtott a már megszokott, mégis meglepően nagy számban érkező közönségnek. Oly sokat, hogy mindegyiken részt venni lehetetlennek bizonyult. A könyvbemutatók sorozata között, szombat délután, illetve este két színházi előadás is várta a publikumot: 17 órától a színház kistermében "70" címmel Radnóti Miklós- emlékelőadás vette kezdetét Király István rendezésében, telt házas közönség előtt, míg a könyvvásár zárógálájára és a Tompa Miklós Társulat azt követő bemutatójára este 7 órától került sor a nagyteremben – ahol még a lépcsőkön is ült a nézősereg.
Utóbbi eseményen Máthé Kincső és Barabási Tivadar ceremóniamesterek üdvözölték a jelenlevőket. Az est dramaturgiája szerint a szervezők, támogatók szóltak röviden az egybegyűltekhez, beszédeik között az idei Szép Könyv-díjakat elnyerő kötetek rövidfilmes bemutatóit vetítették a szervezők.
Elsőként a vásár ötletgazdája és főszervezője, Káli Király István, a Mentor kiadó igazgatója szólalt fel, aki annyit mondott csupán: – Teret adtunk egy erőfeszítésnek, amelyet Önök megtöltöttek tartalommal és közösen értéket teremtettünk. Köszönöm mindannyiuknak.
A társszervező Marosvásárhelyi Kulturális Központ elnöke, Szepessy Előd elsősorban azokat említette, akik a rendezvénysorozatot húsz évvel ezelőtt létrehozták – Káli Király Istvánnak, a könyvkiadóknak, szerzőknek, szervezőknek, akiknek köszönhetően Erdély legnagyobb magyar nyelvű könyves szemléjének ad otthont Marosvásárhely. Negyvenöt stand, több mint száz kiadó és kilencezer cím, száznál is több program várta az idei látogatókat. A diákok számára kiírt vetélkedőkön, pályázatokon több mint ezerötszáz gyerek vett részt és kapcsolódott be ezáltal a könyvvásár programjába – mondta Szepessy Előd, majd megköszönte a Maros Megyei Tanács és Kelemen Márton alelnök, illetve a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és annak igazgatója, Gáspárik Attila, valamint produkciós igazgatója, Pál Attila, továbbá a szervező csapat munkáját, segítségét. Utóbbinak tagjai hónapokon keresztül dolgoztak annak érdekében, hogy ismét sikeres és jó hangulatú vásárt szervezzenek és továbbra is azért munkálkodnak, hogy húsz év múlva is Marosvásárhelyen legyen Erdély legnagyobb könyves szemléje.
Kelemen Márton elárulta, a megyei tanács évi kulturális programtervezetének összeállításakor nagy segítség volt számukra is, hogy olyan nagyszabású esemény mögé állhatnak, amelynek nagy hagyománya van Marosvásárhelyen, és továbbra is a tanács támogatásáról biztosította a szervezőket, akik a két évtizednyi múltra visszatekintő könyvvásárt immár összművészeti fesztivállá bővítették.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, Gáspárik Attila a szemle házigazdájaként állt a közönség elé és elmondta: amikor csapata átvette a színházat, úgy tervezte, hogy a vásárhelyi lesz Erdélyben A Színház, egyfajta "kulturális pláza", amelynek keretében nem csak színházi előadásokat, hanem más jellegű művészeti rendezvényeket is láthat, megtapasztalhat a közönség. E koncepció keretében látták vendégül a Bookfestet és ugyancsak ezen elképzelés szerint biztosítanak helyszínt évek óta a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárnak is. És már most várják a jövő évit, a huszonegyediket is.
Gáspárik Attila beszéde után az idei könyvvásárt összefoglaló képsorokban bemutató rövidfilmet vetítették, majd rövid technikai szünet után kezdetét vette a Tompa Miklós Társulat új bemutatója, a Vidovszky György rendezésében, a színház művészei, színművészetis hallgatók és középiskolás diákok által színre vitt A Pál utcai fiúk. A Molnár Ferenc legendássá vált regényéből készült marosvásárhelyi, nagyszínpadi adaptációról a későbbiekben részletesen beszámolunk, elöljáróban pedig megjegyezzük: az elmúlt évek egyik legjobb produkcióját, igazi, értékes, allűr- és giccsmentes, ritka jó ízléssel színre vitt, a maga tragédiájában is keserédes, humánumában örök érvényű, koncepciójában, színpadi játékában pedig igencsak hiteles előadást láthattunk. Amely a rendkívülien gazdag programmal rendelkező 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár méltó zárómomentumának bizonyult.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Temesváron tartották a Magyar Tudomány Ünnepe erdélyi főrendezvényét
A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából megszervezett erdélyi rendezvénysorozat főeseményére került sor november 14–15-én Temesváron. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) a Temesvári és bánsági tudományosság – múlt, jelen, jövőcímmel szervezett tudományos ülésszakot a Bánság fővárosában, amelyet a KAB elnöke és alelnöke mellett a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és alelnöke is megtisztelt jelenlétével.
A temesvári Perla szállóban megszervezett rangos tudományos esemény résztvevőit Salat Levente, a KAB elnöke, Török Ádám, az MTA főtitkára,
Vékás Lajos, az MTA alelnöke és Nagy-György Tamás, a KAB Bánsági Regionális Munkabizottságának elnöke köszöntötték.
Vékás Lajos akadémikus, az MTA alelnöke az európai magánjogról és az új magyar Polgári Törvénykönyvről tartott érdekes előadást. Delesega Gyula, műegyetemi professzor a Temesvári Műszaki Egyetem 1920. november 15-ei létrehozásának előzményeiről és három temesvári magyar professzorról, Bakonyi Kálmán és Hajdú József mérnökökről, valamint Rendi Béla matematikusról tartott izgalmas előadást. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója a tehetséggondozásról, mint a bánsági magyar tudományosság jövőjének előfeltételéről beszélt. Toró László fizikus a bánsági sugárvédelemről, ezen belül a csernobili katasztrófa titokban tartott következményeiről tartott előadást. Ferencz András műegyetemi professzor a klímaváltozás beláthatatlan következményeiről és a folyamat lassítására irányuló törekvésekről, a tiszta energiáról beszélt. A tudományos ülésszak első tömbjét Preitl István műegyetemi professzor Szabályozó rendszerek fejlesztése mechatronikai alkalmazások részére a Temesvári Műszaki Egyetemen című előadása zárta.
„A temesvári konferencia a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretébe illeszkedik, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia minden évben hagyományosan megtart – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Salat Levente, a KAB elnöke. –  A rendezvénysorozat november 3-án kezdődik, azon a napon, amikor gróf Széchenyi István megalapította a Magyar Tudós Társaságot azzal, hogy 1825-ben fölajánlotta birtokainak egyéves jövedelmét. Ezt 1997 óta ünnepli a Tudományos Akadémia, és 2003-ban a parlament hivatalosan is a magyar tudomány ünnepévé nyilvánította. Azóta az Akadémia keretében közel egy hónapos rendezvénnyel emlékeznek meg erről a fontos eseményről. Amióta a Kolozsvári Akadémiai Bizottság létezik, 2007 óta, mi is részei lévén ennek az intézményi keretnek, Erdély több helyszínén szervezünk rendezvényeket, amelyek a Magyar Tudomány Ünnepe keretébe illeszkednek. 2014-ben ez a temesvári konferencia a rendezvénysorozat főrendezvénye!” Salat Levente KAB elnök azt is elmondta: a bánsági magyar tudományosság képviselőivel sokkal lazább és kevésbé intenzív a kapcsolat, mint a Kolozsváron vagy akár Marosvásárhelyen dolgozó tudományos munkatársakkal. „A mi számunkra a bukaresti magyar tudományosság vagy a bánsági magyar tudományosság szinte fontosabb, mint a csíkszeredai tudományos élet, mert Csíkszeredán könnyebb a magyar tudósoknak alkotni. Azt gondoljuk, hogy a bukaresti magyar tudományosságot nehezebb művelni, nehezebb megtartani a magyar nyelv kötelékében. Valószínűleg Temesváron jobb egy kicsit a helyzet, de egyre nehezebb lesz itt is a magyar tudósok dolga” – nyilatkozta lapunknak Salat Levente, hangsúlyozva, hogy vannak itt még rangos, színvonalas munkát végző magyar tudósok, akik a szakmai élet különböző területein becsülettel végzik a munkájukat. „Ennek a rendezvénynek az előkészítése során volt alkalmam látni, hogy utánpótlás is van, vannak fiatalok is, akik folytatják ezt a munkát itt Temesváron és ez nagy öröm a számunkra!” – mondta befejezésül a KAB elnöke.
November 15-én, szombaton Török Ádám akadémikus, az MTA főtitkára, Matekovits György, Jancsó Árpád, Farkas László és Kurunczi Lajos előadásaival folytatódott a temesvári konferencia, amely tudományos díjak átadásával és a KAB testületi ülésével zárult.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Törvényes elismertséget a Magyar Szórvány Napjának
„A szórvány napja több mint ünnep: számvetés és tervezés. Hiszen arról beszélünk, hogy mi történt az elmúlt esztendőben, és arról, hogy milyen kihívások állnak előttünk, hogyan tudunk ezekre jó válaszokat adni. A legközelebbi tervünket jövő héten terjesztjük be a Magyar Állandó Értekezlet napirendjére: azt szeretnénk, ha a Magyar Szórvány Napját törvény szentesítené” – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Kelemen Hunor szövetségi elnök november 15-én, Medgyesen a Magyar Szórvány Napja keretében megszervezett konferenciát. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 10. nagyváradi Kongresszusa november 15-ét, Bethlen Gábor születésének napját, az Összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjává nyilvánította, amelyre első ízben Déván, majd Brassóban, tavaly pedig Nagyenyeden került sor.
Az alábbiakban a hét végén Déván tartott megemlékezésről számol be lapunk munkatársa.  
Kettős ünnep és MÁK-tisztújítás
Kettős ünnepet ültek péntek délután a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban. A Hunyad megyei magyar oktatási központ közössége ugyanis irodalmi műsorral kapcsolódott a Magyar Szórvány Napja alkalmából tartott rendezvénysorozathoz és ez alkalommal ünnepelte meg egyéves születésnapját az RMDSZ Hunyad Megyei Nőszervezete is. A kettős ünnep továbbá alkalmat adott a Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferencia (MÁK) éves ülésének a megtartására.
A Magyar Szórvány Napja új keletű ünnepünk, amely négy évvel ezelőtt innen Hunyad megyéből indult és ma már egyre több erdélyi közösség érzi magáénak. Bizakodásra ad okot, hogy a Magyar Állandó Értekezlet Szórványszakbizottsága döntést hozott arról, hogy Kárpát-medence szerte megünnepeljük e napot, így idén már másodszor volt alkalom erre. Fontosnak tartom, hogy ne kicsinyeljük le a szimbolikus alkalmakat, hiszen a szórványban fontos szerepet játszhatnak az ilyen találkozások. Örömmel tölt el, ha a nagyobb odafigyelést, visszhangot kapó központi rendezvények mellett több kisebb közösségben is megünneplik a Magyar Szórvány Napját. Ezért időzítettük úgy, hogy ez ünnephez kapcsolódva indítsuk el Nagyenyeden a Fogadj Örökbe egy műemléket program idei fordulóját és itt, Déván szintén ez alkalommal tartsuk meg a Hunyad megyei magyar egyházak, felekezetek, civil- és RMDSZ szervezetek egyeztető fórumának, a MÁK-nak az éves ülését. Nyilvánvaló, hogy a demográfia nem kedvez nekünk, de az utóbbi időben sok területen tudtunk és tudunk eredményeket, konszolidációt felmutatni. Gondolok itt az oktatásra vagy akár hagyomány- és értékőrzésre. Ezeket a törekvéseket, mozgalmakat, szervezeteket hálózatba kell építeni, hogy egymás megvalósításaiból okulva, erősödve haladjunk tovább. Úgy érzem tehát, még sok a tennivaló, de sok az eredmény is. Van tehát ok és indok az ünnepre – fogalmazott Winkler Gyula EP-képviselő, a Magyar Szórvány Napjának fő kezdeményezője.
A képviselő által említett eredmények, megvalósítások sorában mindig kiemelt helyen szerepel a dévai magyar oktatási központ, melynek pedagógusai, diákjai ezúttal is rendkívül színvonalas műsorral járultak hozzá az ünnepi hangulat megteremtéséhez. – Úgy gondoltuk, a Magyar Szórvány Napján meg kell csillogtatnunk gazdag kultúránk kincseit. Ezért a legtisztább forrásból származó, régi gyímesi dalokkal leptük meg a közönséget, és az ünnep megkoronázására Bánk Bán Hazám, hazámkezdetű áriáját választottuk – fogalmazott Lengyel Izabella kórusvezető, aki a Dalos pacsirta nevet viselő maroknyi leánykórusával ezúttal is fantasztikus sikert aratott. Vastapsot kapott a szintén általa vezetett Szivárvány Nyugdíjasklub Énekkara is, melynek tagjai bukovinai székely népdalokkal léptek fel. A tiszta csengésű népdalok nagyszerűen épültek be a Csatlós Zsófia tanítónő és Kun Gazda Kinga tanárnő által összeállított irodalmi műsorba, melyben Ady Endre, Wass Albert, Váci Mihály, Reményik Sándor gondolatai mellett helyet kaptak a kortárs költőnemzedék képviselői, a múlt gazdag örökségéből épülve a reményteli jövő felé irányítva a hallgatóság figyelmét.
Az irodalmi műsornak külön bája volt, hogy a diákok tulipán formában sorakozva álltak színpadra, ezzel is utalva az ünnepség következő momentumára, amikor az RMDSZ Hunyad Megyei Nőszervezetét köszöntötték egyéves születésnapja alkalmából. Kun Gazda Kinga, megyei nőszervezeti elnök hálás szívvel mondott köszönetet minden nőtársának, akik lélekkel vállalták, vállalják a közösségi munkát. Ennek eredményeképp rendkívül gazdag tevékenységi beszámolót tarthatott a nőszervezeti elnök, csak érintőlegesen említve a tucatnyi szépemlékű rendezvényt: október hatodiki és március 15-i megemlékezéseket, kokárdavarrást, Szórvány- és Magyar-napi ünnepségeket, a sikeres könyvtári esteket, farsangot, disznótort, szüreti bált, gulyásfőzést stb. A sokrétű munka elismeréseként Winkler Gyula EP-képviselő ünnepi tortával kedveskedett a Nőszervezetnek, melyből azért a férfiak is részesültek.
Az ünnepi rendezvényt követően került sor az iskolaközpont aulájában a Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferencia éves ülésére, mely ezúttal tisztújítással párosult. Az ülést Dézsi Attila leköszönő MÁK elnök nyitotta meg, számba véve az elmúlt esztendő(k) megvalósításait, melyek közül mindenképp kiemelkedő figyelmet érdemel Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékének az ápolása. – Négy évvel ezelőtt a Magyar Szórvány Napján állítottuk fel a dévai Vármegyeház előtt Barcsay Ákos emlékoszlopát. A civilkezdeményezésre megvalósult emlékművet nem nézte mindenki jó szemmel. Ilyenfajta megnyilvánulásnak vagyunk pillanatnyilag is a tanúi. De Barcsay Ákos emlékét már nem lehet visszaszorítani a homályba – fogalmazott a volt prefektus. Ennek bizonyítékaként említtette a tavaly megalapított Barcsay Ákos-díjat, melyet a Hunyad megyei magyar közösség kiemelkedő személyiségeinek ítélnek oda. – E díjjal elsősorban azokra szeretnénk figyelni, akik a háttérben, mindennapi munkájuk során, kitartással és eredményesen járulnak hozzá közösségünk megmaradásához – fogalmazott a leköszönő MÁK elnök, Váci Mihály Még nem elég című versével zárva le mandátumát.
A jelenlévők hosszasan értékelték Dézsi Attila közösségi tevékenységét, majd sor került az új elnök megválasztására. Az RMDSZ megyei vezetőségének jelöltjét, Kocsis Attila iskolaigazgatót a némileg furcsa felvezetés nyomán a jelenlévők egyhangúlag megszavazták. Winkler Gyula EP-képviselő megerősítette: Kocsis Attila, a tizedik tanévét ünneplő magyar oktatási központ igazgatójaként nem csupán az oktatási intézmény megerősödésében munkálkodott eredményesen, de igen aktívan vett részt a Hunyad Megyei Magyar Napok, illetve minden más közösségi rendezvény megszervezésében is. Ennek elismeréseképp idén a MÁK Barcsay Ákos-díjjal tüntette ki az iskolaigazgatót. Utóbbi megtiszteltetésként értékelte az elnöki megbízatást, hozzátéve, hogy elődje elég magasra helyezte e mandátummal járó mércét. A MÁK frissen megválasztott elnöke mellé András József petrozsényi egyetemi tanárt jelölte a testület képviselőjévé az RMDSZ Hunyad megyei küldötteinek tanácsába. 
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Ars Hungarica: szórvány és tömb találkozása
Hidak, korok, Budapest címmel nyitottak kiállítást a nagyszebeni Ars Hungarica harmadik napján, pénteken kora délután a Thalia Filharmónia alagsorában.
 A most már nagyszebeniek számára is elérhető fotótárlat Pest-Buda, illetve Budapest 200 éves várostörténetét mutatja be a főváros hídjainak történetén keresztül. A javarészt a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának anyagaiból válogatott 30 tablón megjelenő 80–100 kép (korabeli metszet, rajz, dokumentum és művészi fotó) tizenöt csoportra oszlik korszakok szerint. Minden egységnek egy-egy híd, illetve a híddal jól összekapcsolható kép az emblémája. Serfőző Levente, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke megnyitójában elmondta, mennyire örül annak, hogy a fesztivál az elmúlt években nemcsak a térség szórványrégióinak, hanem a tömbmagyarságból és a Magyarországról érkezők találkahelyévé is vált.
Szabadság (Kolozsvár)

Voksnapi szabálytalanságok, felfedett RMDSZ-kampányolás
Miután az államelnök-választás második fordulóját megelőző időszakban többször kiderült, hogy az RMDSZ pártatlanságát hangsúlyozó nyilatkozatai ellenére burkoltan Victor Pontának, a kormánykoalíciós partner Szociáldemokrata Párt (PSD) miniszterelnök-államfőjelöltjének kampányol, a hétvégén a szövetség polgármestereit is kortesmunkával bízták meg.
Az Erdély.ma portál megtudta, az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének ügyvezető elnöke, Bíró Barna Botond november 10-én egy elektronikus körlevelet juttatott el a környékbeli polgármesterekhez, amelyben arra biztatta az elöljárókat, hogy „a november 7-ei polgármester-találkozón a megbeszéltek alapján” nyomtassák ki és írják alá az ügyvezető által csatolt szöveget, melyben a választópolgárokat arra biztatják, hogy ne szavazzanak Klaus Johannisra.
Bíró Barna Botond arra kérte az udvarhelyszéki polgármestereket, hogy a felhívást sokszorosítsák, és szórják a településeken.
„Számunkra jó választás csak egy van. Mert az a szász származású román ember, aki a nevét is megrománosította, eleve azzal kezdte, hogy megtagadta saját múltját. Továbbá figyelmen kívül hagyva a történelmi tényeket, meggyőződésesen állítja, hogy autonómia, nemhogy Erdélyben, de még a szász székekben sem létezett” – olvasható többek között az említett felhívásban, amely hosszasan sorjázza „az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának köszönhető” megvalósításokat is.
„Közösségünk érdeke, hogy megőrizzük a magyarság érdekképviseletének, az RMDSZ-nek a kormányzati pozícióját, hogy ezáltal az elkezdett fejlesztéseket folytathassuk, újakat indíthassunk el, hogy rólunk nélkülünk döntést ne hozhassanak” – írja a szövetség felhívásában.
A vasárnapi voksnapon egyébként több erdélyi településen jeleztek választási rendellenességeket. A Nemzeti liberális Párt (PNL) sepsiszentgyörgyi vezetője feljelentést tett a rendőrségen és a megyei választási irodánál a megyeszékhelyi ortodox katedrális egyik nyugdíjas pópája, Corneliu Bujoreanu ellen, aki a vasárnapi istentisztelet után arra buzdította a híveket, hogy a román és ortodox jelöltre szavazzanak.
A feljelentés szerint a nyugdíjas pópa azt állította, hogy a másik államfőjelölt megegyezett a magyarokkal, hogy elszakítsák Erdélyt Romániától. Mădălin Guruianu munkatársunknak leszögezte: bizonyítékokkal támaszthatja alá feljelentését.
A Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) aradi szervezete a Szociáldemokrata Párt (PSD) ellen tette feljelentést, miután kiderült, hogy a Victor Pontát támogató szervezet kampánystábja olyan szórólapokat osztogatott a voksnapon, melynek a tartalma szerint Gheorghe Falcă, a megyeszékhely ACL-s polgármetere a PSD-s államfőjelöltet támogatja. Később kiderült, a szórólapokat a környező településeken is osztogatták.
Az ACL Beszterce-Naszód megyében is feljelentést tett amiatt, hogy Oroszborgón több lakó kapujára élelmiszerrel teli csomagokat akasztottak a hajnali órákban. A településnek egyébként szociáldemokrata polgármestere van, az első fordulóban viszont az ACL jelöltje, Johannis nyert a községben.
Gyergyai Csaba, Szabó Enikő
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ kisebbségi ügyekben nem sokat remél Johannistól
Az RMDSZ kisebbségi kérdésekben nem sokat remél a vasárnap államfővé választott Klaus Johannistól – nyilatkozta az MTI-nek hétfőn Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
Az RMDSZ-elnök úgy vélte, Klaus Johannis megválasztásával hosszú időre szünet következik a kisebbségi, közösségi jogok romániai érvényre juttatásában.
"Johannis megválasztása azt üzeni, hogy Románia egy modell-ország, amelyben a kisebbségi kérdés meg van oldva, hisz a választók egy, a német kisebbség soraiból származó elnöknek szavaztak bizalmat. Ez persze nem igaz, de emiatt a magyarság törekvései hiteltelenné válnak" – jelentette ki Kelemen Hunor. "Az eddigi tapasztalataink alapján sem várjuk Johannistól, hogy felvállalja a kollektív jogoknak, az autonómiának az intézményesítését" – tette hozzá.
Megjegyezte azonban, hogy ha Klaus Johannis kiegyensúlyozott elnök lesz, és nem akarja uralni a parlamentet és a kormányt, ha keresni fogja a konszenzusos megoldásokat, akkor sikeres elnöki mandátum elé nézhet.
Kelemen Hunor úgy értékelte, fontos üzenet a megválasztott elnök számára, hogy a magyarok 75-80 százaléka rá szavazott. "A választók bizonyítottak. A következő időszakban a labda az ő térfelén van, most neki kell bizonyítania" – tette hozzá. Azt is elmondta, hogy üzenetben gratulált Johannisnak, és válaszüzenetet is kapott tőle.
Az RMDSZ elnöke úgy vélte, jól döntöttek, amikor azt mondták a magyar választóknak, hogy mindenki szavazzon a belátása szerint. Az sem ingatja meg szerinte az RMDSZ és választói közötti bizalmat, hogy pár nappal a választások második fordulója előtt Calin Popescu Tariceanuval, Victor Ponta miniszterelnök- jelöltjével vett részt székelyföldi körúton.
"Lehet ezt kampánykörútként is értelmezni, de én valamennyi helyszínen Tariceanu jelenlétében mondtam el, hogy nem biztatunk senkit arra, hogy egyik vagy másik jelöltre szavazzon" – fogalmazott Kelemen Hunor. Hozzátette, erkölcsi kötelességének érzi fenntartani a jó viszonyt azokkal a politikusokkal, akik korrekt módon viszonyultak a magyar közösség kérdéseihez. "Tariceanutól egy mondatot nem lehet elővenni, amely a magyarok ellen szólt volna" – jelentette ki. Az egykori korrekt koalíciós partnerek között említette Victor Ciorbea, Mihai Razvan Ungureanu és Emil Boc miniszterelnököket is.
Kelemen Hunor a következő napok kérdésének tekintette, hogy folytatódik-e a közös kormányzás a Victor Ponta vezette Szociáldemokrata Párttal (PSD). Hozzátette, bármilyen döntés előtt elemezni kell a választási eredményt, "meg kell érteni, ami történt". A politikus fontosnak tartotta, hogy a választási verseny a két jelölt közötti jelentős különbséggel végződött, és az új elnök megkérdőjelezhetetlen legitimitással kezdheti mandátuma kitöltését. Megemlítette, hogy a szavazatokban a regionális identitás is hangsúlyosan megjelent, fontosnak tartotta ugyanakkor, hogy a választók magatartását Victor Ponta elutasítása határozta meg.
"Van egy nagyszámú társadalmi csoport, amelyik egyik politikai erőben sem találja meg a saját számításait. E társadalmi csoport 2012-ben a Szociálliberális Szövetségre (USL) szavazott, most pedig egy olyan emberre, akitől azt reméli, hogy megoldja majd a problémáit" – értékelte a választás eredményeit Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Népújság (Marosvásárhely)

Erdélyi körúton népszerűsít a Sapientia
Egész Erdélyt átölelő kampánykörútra indult a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem mindhárom kara, amely során másfél száz középiskolában mutatják be a felsőoktatási intézmény szakjait. A interaktív bemutatásban az egyetemi hallgatók is részt vesznek.
A november 17–28. között zajló körúton három régióba látogatnak el az egyetem képviselői. A csíkszeredai kar a keleti régiót, a marosvásárhelyi kar a középrégiót, a kolozsvári kar pedig a nyugati régiót fedi le. Eddig csak két régióban népszerűsítették az egyetemet, azonban Az egyetem házhoz jön elnevezésű programot idéntől a középrégióra is kiterjesztették.
A felvételi tájékoztatók programját előzetesen egyeztették a látogatott iskolákkal, ezáltal is építve a kapcsolatot a szaktanárokkal és osztályfőnökökkel – tudtuk meg Palkó Rékától, a marosvásárhelyi kar közkapcsolati felelősétől. „Előre meg volt hirdetve a diákokkal való találkozó, ezért már vártak bennünket. Én a középrégió csapatának vagyok a tagja, eddig jártunk Besztercén, Bethlenben és két szászrégeni középiskolában. Az tapasztaltuk, hogy a beszterceiek inkább a kolozsvári kar iránt érdeklődnek, a marosvásárhelyi kar a szászrégeni diákok érdeklődését keltette fel. A hallgatóinkat is bevontuk a kampánykörútba, mert szeretnék, ha a fiatalok személyes tapasztalatait is hallanák a végzős diákok. Egy interaktív bemutatóval készültünk, amely tulajdonképpen egy virtuális séta az egyetemen. Ezen kívül vittünk magunkkal  felvételi tájékoztatót, és poénos, sapientiás motívumokkal  ellátott lehúzósokat, amelyeket a diákok különösen élveztek” – mondta a közkapcsolati felelős.
A körút tovább folytatódik, november 19-én Gyergyóalfalu, Csíkdánfalva, Medgyes, Nagyszeben, Zilah, Szilágysomlyó, Szilágycseh, Nagybánya és Máramarossziget végzőseivel találkoznak a Sapientia képviselői. November 20-án Barótra, Brassóba, Négyfaluba, Nyárádszeredába, Szovátára és Erdőszentgyörgyre látogatnak a népszerűsítők, 21-én pedig Maroshévízre, Gyergyószentmiklósra, Gyergyóditróba, Sáromberkére és Marosvásárhelyre. A székelyudvarhelyi, marosludasi és dicsőszentmártoni végzősök 24-én hallhatnak az egyetemről, 25-én Székelykeresztúron, Marosvásárhely további középiskoláiban, Margittán, Nagykárolyban és Érmihályfalván folytatják útjukat. Zetelakán, Korondon, Szentegyházán, ismét Marosvásárhelyen, Szatmáron 26-án járnak a népszerűsítők, 27-én pedig Gyimesfelsőlokon, Csíkszeredában, Székelyhídon, Nagyszalontán és Nagyváradon. Az egyetem képviselői 28-án zárják körútjukat, ekkor Dévára, Nagyenyedre, Aradra, illetve Temesvárra látogatnak.
Becze Dalma
Székelyhon.ro

Fejedelmi Nap volt a gimnáziumban
Diákok és tanárok gyülekeztek kedden a Lorántffy Zsuzsanna szobra előtt, a fejedelemasszony nevét viselő nagyváradi református gimnázium által szervezett, Fejedelmi Nap nevű rendezvényen.
Amint Szabó Zsuzsa iskolaigazgatótól megtudtuk, a magyar fejedelmek emlékének szentelt ünnepséget minden évben megszervezik, s mindig más történelmi személyiséget helyeznek a középpontba. Kövendi István iskolalelkész kihangsúlyozta: tudnunk kell, honnan jöttünk, kik vagyunk, mi a a múltunk – s mindezt a következő generációknak is át kell adni. Ilyen értelemben a fejedelemasszony nem csupán egy történelmi személyiség, az őt jellemző tiszteletet, tartást, kiállást fontos továbbadnunk, hogy soha ne merüljön feledésbe.
Színdarab
A szobor megkoszorúzását követően a gimnázium kórusa, Lukács Angéla zenetanár vezetésével egy Zsuzsanna napi köszöntőt, valamint a Siess keresztyén, Istenemet örökké imádom című éneket adta elő. Kevéssel később a diákok elindultak a Partiumi Keresztény Egyetemre, ahol Weöres Sándor Holdbéli csónakos című történetének színpadra írt változatát tekintették meg az iskola Kaméleon nevű színjátszó csoportjának előadásában. Szatmári Ildikótól, a színjátszó csoport felkészítő tanárától és a darab rendezőjétől megtudtuk: a darabbal nemrég harmadik díjat értek el a Stage nevű kolozsvári jótékonysági színjátszó fesztiválon, melyen egyébként a Lorántffy csapatának az előadása volt az egyetlen, mely magyar nyelven hangzott el.
Mint megtudtuk, a színjátszó kör tagjai immár harmadik éve vesznek részt a váradi színház közreműködésével zajló iskolaszínház programon, ott sajátították el a színjátszás alapvető tudnivalóit, melyet utóbb az iskola csoportjában is hasznosíthattak. A díszletet Márton Katalin rajztanár készítette el, a táncrészleteket pedig Forgács Zsombortól, az iskola néptánc tanárától sajátították el a diákszínjátszó kör tagjai.
Az ünnepség a későbbiekben a gimnázium első emeleti dísztermében folytatódott, ahol Berke Eszter lelkésznő tartott előadást Nők egykor és ma címmel, majd a nyolcadikosok, akiket Csűry Ágnes és Forgács Zsombor készített fel, reneszánsz táncot adtak elő. Képzőművészeti verseny is zajlott Női divat a reneszánszban címmel, valamint történelmi vetélkedő, Takács Zoltán tanár vezetésével, később a résztvevők megkoszorúzták Bethlen Gábor szobrát.
Neumann Andrea
erdon.ro