Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. március 28.
Kivizsgáltatnák a kolozsvári színházi incidenst
Nem szabad tolerálni a kolozsvári incidenshez hasonló színházi magatartást – véli Kovács Levente rendező, aki szerint ki kell vizsgálni az ügyet. Az egyetemi professzor a Krónikának elmondta, a válasz nélkül hagyott rendezői önkényesség egyre gyakoribb, ehhez a színészek meghunyászkodása, félelme is hozzájárul. Hegedüs Csilla, az RMDSZ nőszervezetének alelnöke szerint az esetet nem szabad magánügyként, az intézmény belügyeként kezelni.
Semmiképp nem szabad tolerálni a Kolozsvári Állami Magyar Színház pénteki bemutatójának szünetében történtekhez hasonló incidenst, ami elfogadhatatlan és etikátlan – jelentette ki lapunknak Kovács Levente rendező, egyetemi professzor. A rendező- és színészpedagógus – aki éveken keresztül vezette a színészképzést is biztosító Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar tagozatát – úgy véli, a sétatéri teátrum vezetőségének annak ellenére ki kellene vizsgálnia a Krónika által nyilvánosságra hozott ügyet, hogy a sértett fél nem tett panaszt, szerinte a kolozsvári színházat erre hírneve és történelme egyaránt kötelezi.
Mint arról beszámoltunk, verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andriy Zholdak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette az incidens tényét. Tompa Gábor, a teátrum igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni", és mivel az áldozat nem tett panaszt, nem vizsgálják ki az ügyet. Azt is hozzátette, hogy hasonló incidensek a legjobb színházakban is előfordulnak. Tompa tegnap a Maszolnak nyilatkozva „színházi belügynek" minősítette a történteket, míg Bodolai Balázs, a darabban szereplő színművész a hírportálnak elmondta: nem érti, a sajtó miért foglalkozik az üggyel, hiszen „nem sérült meg senki".
„Én, ha még szerződésben lenne a rendező, felbontanám a szerződést azon az áron is, hogy az előadás nem születik meg" – szögezte le lapunknak a kolozsvári incidens kapcsán Kovács Levente. Rámutatott, a legendás színházakban – a kolozsváriban különösen – még az 1800-as évektől nagy tradíciója volt az erős etikai bizottságnak, amely különböző módon büntette a hasonló ügyeket. Emlékeztetett, hogy Herepei János színháztörténeti munkája a kolozsvári magyar színház 1813-ban keletkezett etikai kódexét is tartalmazza, melyben szerepel, hogy a késéstől a testi bántalmazásig milyen büntetés jár színésznek, rendezőnek, igazgatónak.
Kovács Levente kifejtette, amennyiben nem 8 napon túl gyógyuló sérülésről van szó, nem kell beavatni a hatóságokat, de nem szabad szó nélkül hagyni az esetet, és színházon belül fel kell állítani egy etikai bizottságot, mely kivizsgálja az ügyet és állást foglal. Vannak színházak, ahol működik szakszervezet, amelyhez hasonló esetekben fordulni lehet, máshol a művészeti tanács, etikai bizottság hozhat elmarasztaló értékelést, megrovást, de társulati tag esetén szankcióra, fizetéslevonásra is javaslatot tehet. A lehetséges eljárási módokat ecsetelve a színházi szakember hozzátette, színházon belül a belső rendszabály és a munkavédelmi törvények alapján lehet adminisztratív vagy morális jellegű döntést hozni ilyen ügyekben, és a színházban utóbbiaknak is van valamilyen fajta súlya és tartalma.
Lereagálatlan rendezői önkény
„Én rendező vagyok és most tulajdonképpen magam ellen is beszélek, de a rendezői önkénynek az utóbbi időben az anyagi követelésektől az életszerű dolgokig nagyon sok nyoma van. Nem tartanak be semmilyen fajta munkahelyi előírást. Régebben volt olyan, hogy egy rendező nem tudta, másnap mit csinál, ma meg reggel bejelenti, hogy tíz óra hosszat fognak próbálni, mert neki ennyi időre van szüksége. Ezek olyan túlkapások, amiket a színházon belül belső rendszabályokkal, íratlan vagy írott törvényekkel szabályozni kell. Ezen a téren azt tapasztalom, hogy nagyon elszabadult az önkényeskedések sora. És ennek valahol gátat kell szabni, és a kolozsvári színházat rangja, történelmi múltja különösen predesztinálná arra, hogy ne hagyjon szó nélkü legy ilyen esetet" – fogalmazott Kovács Levente.
Kérdésünkre elmondta, az esetet akkor is ki kellene vizsgálni, ha a sértett fél nem tett panaszt, hiszen az incidensnek tanúi voltak, és a kollégák is tehetnek feljelentést. Rámutatott, a sértett fél néha félelmében nem mer panaszt tenni. „Különösen, ha kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal színészről van szó, aki lehet, hogy feljelentést tesz és a vezetőség úgy viszonyul, hogy mellőzni fogják, ráfogják, hogy összeférhetetlen. Gyakran így szokták kivédeni az ilyesmit, azt hangoztatva: nem kell az ügyet felfújni. Nagy a színész kiszolgáltatottsága, minden művész bizonyos fajta stresszben éli az életét, fél, hogyha játszik és valami történik, elveszti a bizalmat" – mutatott rá Kovács Levente, hozzátéve, erre volt is példa nemcsak Erdélyben, Kolozsváron is. Kovács Levente szerint a színész meghunyászkodása, félelme, bezárkózása is hozzátartozik ezekhez a helyzetekhez. „Én többet nem hívnám meg a rendezőt, legyen bármekkora név. Jó név, de ilyen még van 150 a világon, akiket meg lehet hívni" – jelentette ki a neves színházi szakember.
Segítséget ajánl a nőszervezet
„Az áldozat elhallgat – vagy éppenséggel elhallgattatják. Nem tesz feljelentést, és az ügy lezárul. A szemtanúk szintén nem akarnak, vagy nem mernek beszélni az ügyről. Millió ilyen eset van, és pontosan a hallgatás a garanciája annak, hogy ez újra elő fog fordulni" – reagált a Krónika által feltárt színházi incidenst ismertető cikkünkre a Facebook közösségi portálon Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, nőszervezetének alelnöke. Kifejtette, arra biztatják az érintett művésznőt, hogy amennyiben bántalmazták, álljon ki, tegyen feljelentést, a nőszervezet minden támogatást, segítséget biztosít számára. „A munkaközösséget, kollégákat pedig arra kérjük, hogy NE legyenek partnerek ennek az esetnek a szőnyeg alá seprésében" – szólt a felhívás.
„Azt kell megértenünk, hogy ez nem magánügy, nem lehet valakinek vagy egy intézménynek a belső ügye. Abban a pillanatban, amikor egy nőt bántalmaznak, legyen szó ráncigálásról, irdatlan ráordibálásról vagy bármilyen fajta bántalmazásról, az mindannyiunknak az ügye" – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Hegedüs Csilla. Kifejtette, az említett segítségnyújtás – akárcsak a többi esetben – abból állna, hogy amennyiben hozzájuk fordul, az érintetettet kapcsolatba hozzák azokkal a civil szervezetekkel, melyek segíteni tudnak, legyen szó jogi tanácsadásról, pszichológusról vagy orvosi segítségről.
Emlékeztetett, hogy az RMDSZ nőszervezete március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmával elindította a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalmat (NEEEM) és kampányt, melyben közéleti szereplők nők és férfiak hívják fel a figyelmet a problémára. Elmondta, a kampány elindítása óta számos áldozat is megkereste őket, de sok pozitív és negatív kritikát, visszajelzést is kaptak, amelyek azt bizonyítják, súlyos társadalmi problémáról van szól. A politikus hangsúlyozta, legfőbb céljuk tudatosítani az erdélyi magyar közösségben: mindannyiunk felelőssége segíteni a bántalmazottaknak. Hegedüs Csilla elmondta, a kampány mellett iskolákban tartanak felvilágosító órákat, Csép Andrea parlamenti képviselő pedig olyan törvénymódosító javaslaton dolgozik, mely felgyorsítaná a bántalmazottaknak való segítségnyújtást.
Felháborodott virtuális közönség
Értesüléseink szerint a hasonló incidensek nem rendkívüliek az erdélyi színházakban. A verbális vagy fizikai bántalmazás különböző fokozatai ráadásul sokszor a legjobb, legtöbbet díjazott előadások kapcsán jelentkeznek, talán épp emiatt is jellemző az ilyen esetek elhallgatása, elhallgattatása. Ezt erősítik meg a Krónika cikke nyomán a Facebook közösségi oldalon megjelent hozzászólások is, melyekből kitűnik: színházi körökben nem számít rendkívülinek a pénteki eset.
„Fizikai és lelki egészség. Fizikai és lelki bántalmazás. Nekem csak az utóbbiban volt részem a színházi közegben, verbális és pszichés bántalmazásban. Sokszor. Nyújtsa fel a kezét, akinek nem volt része ilyenben. Nyújtsa fel a kezét, aki tenni szeretne ez ellen" – írta a színházi világnapra közzétett üzenetében Zsigmond Andrea, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem teatrológia szakának oktatója, kritikus, rámutatva: a színházi közeg sokszor veszélyezteti az ember épségét.
Mások a rendezők autoriter magatartását kifogásolták, úgy vélve, hogy az úgynevezett rendezői színháznak már nincs létjogosultsága. „A rendező nem egy művészi piramis csúcsán álló megfellebbezhetetlenség, csupán egy instruktor, aki jól vagy rosszul instruál egy személyzetet – aki jobb esetben Thália papja és papnője, rosszabb esetben egy rakás majom, akinek nincs jobb dolga. Őszintén: örülök ennek a botránynak. Mélységesen örülök, mert átvilágít egy rothadó struktúrát" – olvasható az egyik facebookos hozzászólásban.
„Én dolgoztam abban a színházban. Mindenki fél, kivéve azokat, akik nem félnek, hanem rettegnek. Rosszul voltam minden reggel, amikor be kellett menni" – írta a kolozsvári színház egyik volt alkalmazottja. Mások szerint az incidenst abban a sajátos közegében kell értelmezni: „Valójában sokat lehetne mesélni a színházi megaláztatások kifinomult módszereiről. De ezek nem így festenek... és ezért nem kellene ebből civil ügyet csinálni. Hogy mi az agresszió ebben a sajátos környezetben, az bizalom kérdése. A fizikai kontaktus (érintés, rázás, átölelés stb.) és a szabadszájúság (is), ebben a milliőben mást jelent(-het)."
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
Nem szabad tolerálni a kolozsvári incidenshez hasonló színházi magatartást – véli Kovács Levente rendező, aki szerint ki kell vizsgálni az ügyet. Az egyetemi professzor a Krónikának elmondta, a válasz nélkül hagyott rendezői önkényesség egyre gyakoribb, ehhez a színészek meghunyászkodása, félelme is hozzájárul. Hegedüs Csilla, az RMDSZ nőszervezetének alelnöke szerint az esetet nem szabad magánügyként, az intézmény belügyeként kezelni.
Semmiképp nem szabad tolerálni a Kolozsvári Állami Magyar Színház pénteki bemutatójának szünetében történtekhez hasonló incidenst, ami elfogadhatatlan és etikátlan – jelentette ki lapunknak Kovács Levente rendező, egyetemi professzor. A rendező- és színészpedagógus – aki éveken keresztül vezette a színészképzést is biztosító Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar tagozatát – úgy véli, a sétatéri teátrum vezetőségének annak ellenére ki kellene vizsgálnia a Krónika által nyilvánosságra hozott ügyet, hogy a sértett fél nem tett panaszt, szerinte a kolozsvári színházat erre hírneve és történelme egyaránt kötelezi.
Mint arról beszámoltunk, verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andriy Zholdak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette az incidens tényét. Tompa Gábor, a teátrum igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni", és mivel az áldozat nem tett panaszt, nem vizsgálják ki az ügyet. Azt is hozzátette, hogy hasonló incidensek a legjobb színházakban is előfordulnak. Tompa tegnap a Maszolnak nyilatkozva „színházi belügynek" minősítette a történteket, míg Bodolai Balázs, a darabban szereplő színművész a hírportálnak elmondta: nem érti, a sajtó miért foglalkozik az üggyel, hiszen „nem sérült meg senki".
„Én, ha még szerződésben lenne a rendező, felbontanám a szerződést azon az áron is, hogy az előadás nem születik meg" – szögezte le lapunknak a kolozsvári incidens kapcsán Kovács Levente. Rámutatott, a legendás színházakban – a kolozsváriban különösen – még az 1800-as évektől nagy tradíciója volt az erős etikai bizottságnak, amely különböző módon büntette a hasonló ügyeket. Emlékeztetett, hogy Herepei János színháztörténeti munkája a kolozsvári magyar színház 1813-ban keletkezett etikai kódexét is tartalmazza, melyben szerepel, hogy a késéstől a testi bántalmazásig milyen büntetés jár színésznek, rendezőnek, igazgatónak.
Kovács Levente kifejtette, amennyiben nem 8 napon túl gyógyuló sérülésről van szó, nem kell beavatni a hatóságokat, de nem szabad szó nélkül hagyni az esetet, és színházon belül fel kell állítani egy etikai bizottságot, mely kivizsgálja az ügyet és állást foglal. Vannak színházak, ahol működik szakszervezet, amelyhez hasonló esetekben fordulni lehet, máshol a művészeti tanács, etikai bizottság hozhat elmarasztaló értékelést, megrovást, de társulati tag esetén szankcióra, fizetéslevonásra is javaslatot tehet. A lehetséges eljárási módokat ecsetelve a színházi szakember hozzátette, színházon belül a belső rendszabály és a munkavédelmi törvények alapján lehet adminisztratív vagy morális jellegű döntést hozni ilyen ügyekben, és a színházban utóbbiaknak is van valamilyen fajta súlya és tartalma.
Lereagálatlan rendezői önkény
„Én rendező vagyok és most tulajdonképpen magam ellen is beszélek, de a rendezői önkénynek az utóbbi időben az anyagi követelésektől az életszerű dolgokig nagyon sok nyoma van. Nem tartanak be semmilyen fajta munkahelyi előírást. Régebben volt olyan, hogy egy rendező nem tudta, másnap mit csinál, ma meg reggel bejelenti, hogy tíz óra hosszat fognak próbálni, mert neki ennyi időre van szüksége. Ezek olyan túlkapások, amiket a színházon belül belső rendszabályokkal, íratlan vagy írott törvényekkel szabályozni kell. Ezen a téren azt tapasztalom, hogy nagyon elszabadult az önkényeskedések sora. És ennek valahol gátat kell szabni, és a kolozsvári színházat rangja, történelmi múltja különösen predesztinálná arra, hogy ne hagyjon szó nélkü legy ilyen esetet" – fogalmazott Kovács Levente.
Kérdésünkre elmondta, az esetet akkor is ki kellene vizsgálni, ha a sértett fél nem tett panaszt, hiszen az incidensnek tanúi voltak, és a kollégák is tehetnek feljelentést. Rámutatott, a sértett fél néha félelmében nem mer panaszt tenni. „Különösen, ha kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal színészről van szó, aki lehet, hogy feljelentést tesz és a vezetőség úgy viszonyul, hogy mellőzni fogják, ráfogják, hogy összeférhetetlen. Gyakran így szokták kivédeni az ilyesmit, azt hangoztatva: nem kell az ügyet felfújni. Nagy a színész kiszolgáltatottsága, minden művész bizonyos fajta stresszben éli az életét, fél, hogyha játszik és valami történik, elveszti a bizalmat" – mutatott rá Kovács Levente, hozzátéve, erre volt is példa nemcsak Erdélyben, Kolozsváron is. Kovács Levente szerint a színész meghunyászkodása, félelme, bezárkózása is hozzátartozik ezekhez a helyzetekhez. „Én többet nem hívnám meg a rendezőt, legyen bármekkora név. Jó név, de ilyen még van 150 a világon, akiket meg lehet hívni" – jelentette ki a neves színházi szakember.
Segítséget ajánl a nőszervezet
„Az áldozat elhallgat – vagy éppenséggel elhallgattatják. Nem tesz feljelentést, és az ügy lezárul. A szemtanúk szintén nem akarnak, vagy nem mernek beszélni az ügyről. Millió ilyen eset van, és pontosan a hallgatás a garanciája annak, hogy ez újra elő fog fordulni" – reagált a Krónika által feltárt színházi incidenst ismertető cikkünkre a Facebook közösségi portálon Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, nőszervezetének alelnöke. Kifejtette, arra biztatják az érintett művésznőt, hogy amennyiben bántalmazták, álljon ki, tegyen feljelentést, a nőszervezet minden támogatást, segítséget biztosít számára. „A munkaközösséget, kollégákat pedig arra kérjük, hogy NE legyenek partnerek ennek az esetnek a szőnyeg alá seprésében" – szólt a felhívás.
„Azt kell megértenünk, hogy ez nem magánügy, nem lehet valakinek vagy egy intézménynek a belső ügye. Abban a pillanatban, amikor egy nőt bántalmaznak, legyen szó ráncigálásról, irdatlan ráordibálásról vagy bármilyen fajta bántalmazásról, az mindannyiunknak az ügye" – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Hegedüs Csilla. Kifejtette, az említett segítségnyújtás – akárcsak a többi esetben – abból állna, hogy amennyiben hozzájuk fordul, az érintetettet kapcsolatba hozzák azokkal a civil szervezetekkel, melyek segíteni tudnak, legyen szó jogi tanácsadásról, pszichológusról vagy orvosi segítségről.
Emlékeztetett, hogy az RMDSZ nőszervezete március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmával elindította a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalmat (NEEEM) és kampányt, melyben közéleti szereplők nők és férfiak hívják fel a figyelmet a problémára. Elmondta, a kampány elindítása óta számos áldozat is megkereste őket, de sok pozitív és negatív kritikát, visszajelzést is kaptak, amelyek azt bizonyítják, súlyos társadalmi problémáról van szól. A politikus hangsúlyozta, legfőbb céljuk tudatosítani az erdélyi magyar közösségben: mindannyiunk felelőssége segíteni a bántalmazottaknak. Hegedüs Csilla elmondta, a kampány mellett iskolákban tartanak felvilágosító órákat, Csép Andrea parlamenti képviselő pedig olyan törvénymódosító javaslaton dolgozik, mely felgyorsítaná a bántalmazottaknak való segítségnyújtást.
Felháborodott virtuális közönség
Értesüléseink szerint a hasonló incidensek nem rendkívüliek az erdélyi színházakban. A verbális vagy fizikai bántalmazás különböző fokozatai ráadásul sokszor a legjobb, legtöbbet díjazott előadások kapcsán jelentkeznek, talán épp emiatt is jellemző az ilyen esetek elhallgatása, elhallgattatása. Ezt erősítik meg a Krónika cikke nyomán a Facebook közösségi oldalon megjelent hozzászólások is, melyekből kitűnik: színházi körökben nem számít rendkívülinek a pénteki eset.
„Fizikai és lelki egészség. Fizikai és lelki bántalmazás. Nekem csak az utóbbiban volt részem a színházi közegben, verbális és pszichés bántalmazásban. Sokszor. Nyújtsa fel a kezét, akinek nem volt része ilyenben. Nyújtsa fel a kezét, aki tenni szeretne ez ellen" – írta a színházi világnapra közzétett üzenetében Zsigmond Andrea, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem teatrológia szakának oktatója, kritikus, rámutatva: a színházi közeg sokszor veszélyezteti az ember épségét.
Mások a rendezők autoriter magatartását kifogásolták, úgy vélve, hogy az úgynevezett rendezői színháznak már nincs létjogosultsága. „A rendező nem egy művészi piramis csúcsán álló megfellebbezhetetlenség, csupán egy instruktor, aki jól vagy rosszul instruál egy személyzetet – aki jobb esetben Thália papja és papnője, rosszabb esetben egy rakás majom, akinek nincs jobb dolga. Őszintén: örülök ennek a botránynak. Mélységesen örülök, mert átvilágít egy rothadó struktúrát" – olvasható az egyik facebookos hozzászólásban.
„Én dolgoztam abban a színházban. Mindenki fél, kivéve azokat, akik nem félnek, hanem rettegnek. Rosszul voltam minden reggel, amikor be kellett menni" – írta a kolozsvári színház egyik volt alkalmazottja. Mások szerint az incidenst abban a sajátos közegében kell értelmezni: „Valójában sokat lehetne mesélni a színházi megaláztatások kifinomult módszereiről. De ezek nem így festenek... és ezért nem kellene ebből civil ügyet csinálni. Hogy mi az agresszió ebben a sajátos környezetben, az bizalom kérdése. A fizikai kontaktus (érintés, rázás, átölelés stb.) és a szabadszájúság (is), ebben a milliőben mást jelent(-het)."
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 28.
Örökségünk Őrei: a Purjesz-Óváry Ház és a Sétatér csapata nyerte a kolozsvári vetélkedőt
Hétfő este a Kolozsvári Magyar Operában zárult az Örökségünk Őrei − Fogadj örökbe egy műemléket! kolozsvári vetélkedője. A zsűri, figyelembe véve a csapatok több hónapos tevékenységét, illetve a döntőre összeállított szkeccseket, eredményt hirdetett: a Református Kollégium, illetve a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata megosztva kapta az első díjat.
A kolozsvári vetélkedőbe 13 csapat nevezett be szeptember végén, közülük hat iskola hat csapata jutott a döntőbe. Rajtuk kívül még húsz csapat őrködik műemlékek felett Erdélyben a program keretében.
A szakmai zsűri tagjai Benkő Levente, a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője, Gaál György irodalom- és művelődéstörténész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Kádár Magor, kommunikációs szakértő, a BBTE tanára, Kozma Eliz, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum diákja, Makkai Bence reklámgrafikus, Maksay Ágnes, a kolozsvári Video Pontes stúdió vezetője, Tamás Ágnes, az RMDSZ kommunikációs szakértője, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke voltak.
Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke üdvözölte, hogy a versenyző fiatalok nem a romos épületeket látják csupán a műemlékekben. „Ha merünk nagyot álmodni, és egész életünket feltenni rá, ha megértjük azt, hogy mindenkire szükség van, idősre, fiatalra, civilekre, politikusokra, mindenkire, aki műemlékeinkért tenni tud és akar, akkor hiszem, hogy a ti erőfeszítésetek, a mi közös mozgalmunk sem lesz hiábavaló!”− fogalmazott.
Winkler Gyula EP-képviselő, az Örökségünk Őrei lelkes támogatója szerint a program megérdemelné, hogy európai szinten bevált jó gyakorlatként népszerűsítsék, amit ő már kétszer meg is tett Brüsszelben, az Európai Régiók Tanácsában, majd Strasbourgban a FUEN elnökség előtt. „Meggyőződésem, hogy tájékozott, céltudatos európai fiatal és tájékozott, céltudatos erdélyi fiatal ugyanazt jelenti”- fogalmazott, majd javasolta, hogy a csapatok ezután több nyelven készítsék el a műemlék-ismertetőket.
„Az, ami fontos nekünk, azt senki más nem fogja helyettünk megvédeni. Mi vagyunk ma felnőttek, akik ezzel tudunk foglalkozni, és holnap, akik ma az Örökségünk Őreiben vesznek részt” – figyelmeztetett Hegedüs Csilla, majd megköszönte a diákokat támogató tanárok, szülők munkáját.
A színpadon dübörgött a történelem
Ezután következtek a produkciók, többnyire dramatizált időutazások, amelyek során az örökbefogadott műemlékek vagy lakóik történetével ismertették meg a közönséget a diákok. Konkrét adatokat is megtudtunk, például azt, hogy a Marianum épületében működő leánynevelő intézet diákjai nemhogy csecsebecséket, de még rövid ujjú ruhát sem viselhettek, vagy hogy a Purjesz-Óváry Házban szovjet katonák rejtélyes parancsra lemészárolták a vacsoravendégeket, de azért előzetes készülés nélkül nem mindig volt követhető a tartalom, sokkal inkább a kreatív és bájos színpadi megoldások vonták el a figyelmünket.
A Státus paloták őrei, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapata remekül válogatott zenékkel érzékeltette az időutazást.
A Báthory István Elméleti Líceum csapata a Mauksch-Hintz-házat, azaz a patikamúzeumot fogadta örökbe. Előadásukban élő hegedűjáték is volt, de a legjobban mégis a kis Johann Martinon és tanulótársán mosolyogtunk, akik a gyógyszerésztudomány, illetve a matematika elsajátítása közben egymásba szerettek.
A Purjesz-Óváry ház örökbefogadói, a Református Kollégium csapatának tagjai bátran, minden „playback” nélkül dalra fakadtak és Szilvássy Karolájuk is legalább annyira megkerülhetetlen jelenség volt, mint amilyen az eredeti grófnő lehetett az Óváry-szalon híres vacsoráin.
A Sétateret örökbe fogadó Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata megmutatta, hogy milyen erős, amikor egy csomó fehérkesztyűs gyerek jelel élőzenére, a Marianumot (ma a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának épülete) örökbe fogadó Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapatának előadása pedig a dokumentum és fikció keverésével lepett meg: kosztümös előadásukba egy visszaemlékező hangját szőtték bele.
Utolsóként lépett fel a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata, a tavalyi első díjasak, akik most a Tűzoltótornyot fogadták örökbe. Így a dramaturgiailag és színészileg legkiforrottabb előadás zárta a döntőt, az egykori Takácsok tornya történetét a jól ismert magyar népmesei keretbe helyezték, voltak benne „meg nem erősített krónikákból” merített poénok is, illetve Bogdán Farkas tavalyi, New York-szállós sikerre emlékeztető intermezzója.
Ez volt az egyetlen előadás, amelybe beleszőtték az aktuálpolitikát: bár a Tűzoltótorony épp felújítás előtt áll, Kolozsvár polgármesterét irgalmatlanul kifigurázták. Megemlítették a kétnyelvű táblák ügyét, a vésővel megtámadott műemlékeket vagy azt, hogy senki sem tudja, hogy mi történik a felállványozott New York szállóval.
Megosztott első díjat adott a zsűri
A zsűri tanácskozásának idejét helytörténeti kvízzel töltötték ki a szervezők, a közönség pedig – bár nem sikerült bevonni – türelmesen várt. Valóban éles vita folyhatott a háttérben, ugyanis az est házigazdája, Szilágyi Szabolcs legjobb rádiós tudását latba vetve tartotta szóval a közönséget, míg megérkezett a színpadra Hegedüs Csilla, aki a zsűri értékelését tolmácsolta.
„A legjobban azt az embert tisztelem, aki túllépi a saját határait, és ti ezt ma este is és az elmúlt hat hónapban is megcsináltátok”, mondta Hegedüs Csilla a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájából érkezett első díjas csapatnak, akik a Communitas Alapítvány Bölcs Diákok táborában való részvételt nyertek (vezető tanárok: Blaga Júlia és Albert Nagy Erika).
Ugyancsak első díjat nyert a Református Kollégium csapata, a Purjesz–Óváry-ház őrei (vezető tanár: Antal Andrea), ők Winkler Gyula EP-képviselő jóvoltából Brüsszelbe utazhatnak. „Meglepetés-házzal, slammel, takarítással – hozzák mindazt, amit számomra az Örökségünk Őrei jelent” – dicsérte meg a csapatot Hegedüs Csilla.
A Transylvania Trust Alapítvány felajánlásának, az Electric Castle fesztivál jegyeknek a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata, a Tűzoltótorony őrei (vezető tanár: Solymosi Zsolt) örülhettek. Szintén ők a döntő kvízjátékának nyertesei is, így az április 3–9. között megrendezendő Humorfeszten is részt vehetnek.
Az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének, Csoma Botond képviselőnek és László Attila szenátornak köszönhetően az Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapata, a Státus paloták őrei (vezető tanárok: Antal Orsolya és Adorjáni Mária) Vibe Fesztivál belépőjegyekkel lettek gazdagabbak.
A MIÉRT EU-táborába a Báthory István Elméleti Líceum csapata, a Mauksch-Hintz-ház őrei (vezető tanár: Vincze Csilla) mehetnek.
Az IDEA Könyvtér könyvjutalmát a Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapata, a Marianum őrei (vezető tanárok: Szász Enikő és Vajnár János Zsolt) vihette haza. A döntős csapatok mindegyike részt vehet az Örökségünk őrei nyári táborában.
Zs. E.
maszol.ro
Hétfő este a Kolozsvári Magyar Operában zárult az Örökségünk Őrei − Fogadj örökbe egy műemléket! kolozsvári vetélkedője. A zsűri, figyelembe véve a csapatok több hónapos tevékenységét, illetve a döntőre összeállított szkeccseket, eredményt hirdetett: a Református Kollégium, illetve a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata megosztva kapta az első díjat.
A kolozsvári vetélkedőbe 13 csapat nevezett be szeptember végén, közülük hat iskola hat csapata jutott a döntőbe. Rajtuk kívül még húsz csapat őrködik műemlékek felett Erdélyben a program keretében.
A szakmai zsűri tagjai Benkő Levente, a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője, Gaál György irodalom- és művelődéstörténész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Kádár Magor, kommunikációs szakértő, a BBTE tanára, Kozma Eliz, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum diákja, Makkai Bence reklámgrafikus, Maksay Ágnes, a kolozsvári Video Pontes stúdió vezetője, Tamás Ágnes, az RMDSZ kommunikációs szakértője, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke voltak.
Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke üdvözölte, hogy a versenyző fiatalok nem a romos épületeket látják csupán a műemlékekben. „Ha merünk nagyot álmodni, és egész életünket feltenni rá, ha megértjük azt, hogy mindenkire szükség van, idősre, fiatalra, civilekre, politikusokra, mindenkire, aki műemlékeinkért tenni tud és akar, akkor hiszem, hogy a ti erőfeszítésetek, a mi közös mozgalmunk sem lesz hiábavaló!”− fogalmazott.
Winkler Gyula EP-képviselő, az Örökségünk Őrei lelkes támogatója szerint a program megérdemelné, hogy európai szinten bevált jó gyakorlatként népszerűsítsék, amit ő már kétszer meg is tett Brüsszelben, az Európai Régiók Tanácsában, majd Strasbourgban a FUEN elnökség előtt. „Meggyőződésem, hogy tájékozott, céltudatos európai fiatal és tájékozott, céltudatos erdélyi fiatal ugyanazt jelenti”- fogalmazott, majd javasolta, hogy a csapatok ezután több nyelven készítsék el a műemlék-ismertetőket.
„Az, ami fontos nekünk, azt senki más nem fogja helyettünk megvédeni. Mi vagyunk ma felnőttek, akik ezzel tudunk foglalkozni, és holnap, akik ma az Örökségünk Őreiben vesznek részt” – figyelmeztetett Hegedüs Csilla, majd megköszönte a diákokat támogató tanárok, szülők munkáját.
A színpadon dübörgött a történelem
Ezután következtek a produkciók, többnyire dramatizált időutazások, amelyek során az örökbefogadott műemlékek vagy lakóik történetével ismertették meg a közönséget a diákok. Konkrét adatokat is megtudtunk, például azt, hogy a Marianum épületében működő leánynevelő intézet diákjai nemhogy csecsebecséket, de még rövid ujjú ruhát sem viselhettek, vagy hogy a Purjesz-Óváry Házban szovjet katonák rejtélyes parancsra lemészárolták a vacsoravendégeket, de azért előzetes készülés nélkül nem mindig volt követhető a tartalom, sokkal inkább a kreatív és bájos színpadi megoldások vonták el a figyelmünket.
A Státus paloták őrei, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapata remekül válogatott zenékkel érzékeltette az időutazást.
A Báthory István Elméleti Líceum csapata a Mauksch-Hintz-házat, azaz a patikamúzeumot fogadta örökbe. Előadásukban élő hegedűjáték is volt, de a legjobban mégis a kis Johann Martinon és tanulótársán mosolyogtunk, akik a gyógyszerésztudomány, illetve a matematika elsajátítása közben egymásba szerettek.
A Purjesz-Óváry ház örökbefogadói, a Református Kollégium csapatának tagjai bátran, minden „playback” nélkül dalra fakadtak és Szilvássy Karolájuk is legalább annyira megkerülhetetlen jelenség volt, mint amilyen az eredeti grófnő lehetett az Óváry-szalon híres vacsoráin.
A Sétateret örökbe fogadó Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata megmutatta, hogy milyen erős, amikor egy csomó fehérkesztyűs gyerek jelel élőzenére, a Marianumot (ma a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának épülete) örökbe fogadó Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapatának előadása pedig a dokumentum és fikció keverésével lepett meg: kosztümös előadásukba egy visszaemlékező hangját szőtték bele.
Utolsóként lépett fel a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata, a tavalyi első díjasak, akik most a Tűzoltótornyot fogadták örökbe. Így a dramaturgiailag és színészileg legkiforrottabb előadás zárta a döntőt, az egykori Takácsok tornya történetét a jól ismert magyar népmesei keretbe helyezték, voltak benne „meg nem erősített krónikákból” merített poénok is, illetve Bogdán Farkas tavalyi, New York-szállós sikerre emlékeztető intermezzója.
Ez volt az egyetlen előadás, amelybe beleszőtték az aktuálpolitikát: bár a Tűzoltótorony épp felújítás előtt áll, Kolozsvár polgármesterét irgalmatlanul kifigurázták. Megemlítették a kétnyelvű táblák ügyét, a vésővel megtámadott műemlékeket vagy azt, hogy senki sem tudja, hogy mi történik a felállványozott New York szállóval.
Megosztott első díjat adott a zsűri
A zsűri tanácskozásának idejét helytörténeti kvízzel töltötték ki a szervezők, a közönség pedig – bár nem sikerült bevonni – türelmesen várt. Valóban éles vita folyhatott a háttérben, ugyanis az est házigazdája, Szilágyi Szabolcs legjobb rádiós tudását latba vetve tartotta szóval a közönséget, míg megérkezett a színpadra Hegedüs Csilla, aki a zsűri értékelését tolmácsolta.
„A legjobban azt az embert tisztelem, aki túllépi a saját határait, és ti ezt ma este is és az elmúlt hat hónapban is megcsináltátok”, mondta Hegedüs Csilla a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájából érkezett első díjas csapatnak, akik a Communitas Alapítvány Bölcs Diákok táborában való részvételt nyertek (vezető tanárok: Blaga Júlia és Albert Nagy Erika).
Ugyancsak első díjat nyert a Református Kollégium csapata, a Purjesz–Óváry-ház őrei (vezető tanár: Antal Andrea), ők Winkler Gyula EP-képviselő jóvoltából Brüsszelbe utazhatnak. „Meglepetés-házzal, slammel, takarítással – hozzák mindazt, amit számomra az Örökségünk Őrei jelent” – dicsérte meg a csapatot Hegedüs Csilla.
A Transylvania Trust Alapítvány felajánlásának, az Electric Castle fesztivál jegyeknek a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata, a Tűzoltótorony őrei (vezető tanár: Solymosi Zsolt) örülhettek. Szintén ők a döntő kvízjátékának nyertesei is, így az április 3–9. között megrendezendő Humorfeszten is részt vehetnek.
Az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének, Csoma Botond képviselőnek és László Attila szenátornak köszönhetően az Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapata, a Státus paloták őrei (vezető tanárok: Antal Orsolya és Adorjáni Mária) Vibe Fesztivál belépőjegyekkel lettek gazdagabbak.
A MIÉRT EU-táborába a Báthory István Elméleti Líceum csapata, a Mauksch-Hintz-ház őrei (vezető tanár: Vincze Csilla) mehetnek.
Az IDEA Könyvtér könyvjutalmát a Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapata, a Marianum őrei (vezető tanárok: Szász Enikő és Vajnár János Zsolt) vihette haza. A döntős csapatok mindegyike részt vehet az Örökségünk őrei nyári táborában.
Zs. E.
maszol.ro
2017. március 28.
Az EPP-kongresszus elé viszi az erdélyi magyar kisebbséget ért jogsérelmeket az RMDSZ
Az Európai Néppárt (EPP) március 29-30-án Máltán tartja kongresszusát. Az RMDSZ – amely az EPP tagjaként 12 fős delegációval képviselteti magát az eseményen – szerint a kongresszus jó alkalom arra, hogy a romániai magyar kisebbség ügyét európai szintre emeljék, hogy beszámoljanak azokról a jogsérelmekről, amelyek a magyar közösség ellen irányultak az elmúlt időszakban.
„A kongresszus napirendjén a menekültváltság, a biztonsági kérdések, a terrorizmus, a Brexit, különböző gazdasági kérdések szerepelnek, olyan témák, amelyek Európa jövőjét a következő években jelentősen meghatározzák. Az RMDSZ delegációjának az a feladata, hogy a kétoldali találkozók, munkamegbeszéléseken és tárgyalásokon a romániai magyarság helyzetét meghatározó témákról számoljon be, különös tekintettel az elmúlt időszakra jellemző jogsérelmekről” – számolt be a máltai kongresszus tétjéről Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök. Elmondta, a DNA hatalommal való visszaélése, a marosvásárhelyi iskola ügye, a magyar közösség elleni diszkriminációs esetek, az anyanyelvhasználat korlátozása is részét képezi a delegáció által folytatott egyeztetéseknek.
„Annak ellenére, hogy a hivatalos román álláspont modellértékűnek akarja beállítani a hazai kisebbségek védelmet, a valóság ennek ellentmond. Erre világít rá az amerikai külügy országjelentése is. Mindaddig, amíg a kisebbségi jogok ügye rendezetlen, minden lehetséges eszközzel és partnerrel nyomást kell gyakorolnunk a román államra” – hangsúlyozta, majd hozzátette: bár az RMDSZ jelenleg nincs kormányon, politikai eszközzel, a parlamenti megállapodás által is képviseli a közösség érdekeit.
A Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette RMDSZ-delegáció tagjai: Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök, Biró Rozália parlamenti képviselő, az Európai Néppárt Nőszervezetének alelnöke, Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők, Vincze Loránt külügyi titkár, Kelemen Kálmán és Zsombori Vilmos, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke és alelnöke, valamint Kurkó Cecília, Forró Gyöngyvér, Emilia Elena Roatiș és Mikita Zsuzsanna tanácsosok.
maszol.ro
Az Európai Néppárt (EPP) március 29-30-án Máltán tartja kongresszusát. Az RMDSZ – amely az EPP tagjaként 12 fős delegációval képviselteti magát az eseményen – szerint a kongresszus jó alkalom arra, hogy a romániai magyar kisebbség ügyét európai szintre emeljék, hogy beszámoljanak azokról a jogsérelmekről, amelyek a magyar közösség ellen irányultak az elmúlt időszakban.
„A kongresszus napirendjén a menekültváltság, a biztonsági kérdések, a terrorizmus, a Brexit, különböző gazdasági kérdések szerepelnek, olyan témák, amelyek Európa jövőjét a következő években jelentősen meghatározzák. Az RMDSZ delegációjának az a feladata, hogy a kétoldali találkozók, munkamegbeszéléseken és tárgyalásokon a romániai magyarság helyzetét meghatározó témákról számoljon be, különös tekintettel az elmúlt időszakra jellemző jogsérelmekről” – számolt be a máltai kongresszus tétjéről Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök. Elmondta, a DNA hatalommal való visszaélése, a marosvásárhelyi iskola ügye, a magyar közösség elleni diszkriminációs esetek, az anyanyelvhasználat korlátozása is részét képezi a delegáció által folytatott egyeztetéseknek.
„Annak ellenére, hogy a hivatalos román álláspont modellértékűnek akarja beállítani a hazai kisebbségek védelmet, a valóság ennek ellentmond. Erre világít rá az amerikai külügy országjelentése is. Mindaddig, amíg a kisebbségi jogok ügye rendezetlen, minden lehetséges eszközzel és partnerrel nyomást kell gyakorolnunk a román államra” – hangsúlyozta, majd hozzátette: bár az RMDSZ jelenleg nincs kormányon, politikai eszközzel, a parlamenti megállapodás által is képviseli a közösség érdekeit.
A Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette RMDSZ-delegáció tagjai: Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök, Biró Rozália parlamenti képviselő, az Európai Néppárt Nőszervezetének alelnöke, Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők, Vincze Loránt külügyi titkár, Kelemen Kálmán és Zsombori Vilmos, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke és alelnöke, valamint Kurkó Cecília, Forró Gyöngyvér, Emilia Elena Roatiș és Mikita Zsuzsanna tanácsosok.
maszol.ro
2017. március 28.
A világ vezető kisebbségvédő szervezete is a kétnyelvű tábla mellett szólalt meg
A többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák mielőbbi kihelyezésére szólította fel a kolozsvári polgármesteri hivatalt a világ vezető kisebbségvédő szervezete, a londoni székhelyű Minority Rights Group International (MRG).
A szervezet közleményben üdvözölte a kolozsvári törvényszék február 21-ei döntését, melynek értelmében ki kell cserélni a jelenleg egynyelvű helységnévtáblákat többnyelvűre, román és magyar feliratúra. „A többnyelvű feliratok fontos üzenetet közvetítenek a kisebbségi nyelvek elfogadottságáról és beágyazódottságáról, valamint fontosak a kisebbségi kultúra teljességének megőrzése szempontjából” – fogalmazott Neil Clarke, az MRG európai irodájának ügyvezető igazgatója a kolozsvári táblaügy kapcsán.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében Bethlendi András, a Musai–Muszáj mozgalom képviselője arra mutatott rá, a törvényszék döntése megerősítette a magyar közösséget abban, hogy a romániai igazságszolgáltatás képes érvényt szerezni a kisebbségi jogoknak.
A kolozsvári törvényszék egyébként csütörtökön tette közzé a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezési kötelezettségére vonatkozó ítéletének indoklását. A dokumentum többek közt arra mutat rá, hogy a 2001-ben kiadott helyi közigazgatási törvény alkalmazásakor az 1992-es népszámlálás adataihoz kell viszonyítani a lakosság számarányát, tehát minden olyan településen, ahol legalább 20 százalékos volt a magyarság számaránya – így Kolozsváron is –, érvényben marad az a törvény, hogy a település nevét magyarul is ki kell írni, függetlenül attól, hogy időközben csökkent ez az arány. A város német nyelvű feltüntetését ugyanezen az alapon utasította el a bíróság: az indoklás szerint, míg a magyarság aránya 22 százalék volt 1992-ben, a német kisebbségé mindössze 0,34 százalék.
[Forrás: Krónika]
itthon.ma/erdelyorszag
A többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák mielőbbi kihelyezésére szólította fel a kolozsvári polgármesteri hivatalt a világ vezető kisebbségvédő szervezete, a londoni székhelyű Minority Rights Group International (MRG).
A szervezet közleményben üdvözölte a kolozsvári törvényszék február 21-ei döntését, melynek értelmében ki kell cserélni a jelenleg egynyelvű helységnévtáblákat többnyelvűre, román és magyar feliratúra. „A többnyelvű feliratok fontos üzenetet közvetítenek a kisebbségi nyelvek elfogadottságáról és beágyazódottságáról, valamint fontosak a kisebbségi kultúra teljességének megőrzése szempontjából” – fogalmazott Neil Clarke, az MRG európai irodájának ügyvezető igazgatója a kolozsvári táblaügy kapcsán.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében Bethlendi András, a Musai–Muszáj mozgalom képviselője arra mutatott rá, a törvényszék döntése megerősítette a magyar közösséget abban, hogy a romániai igazságszolgáltatás képes érvényt szerezni a kisebbségi jogoknak.
A kolozsvári törvényszék egyébként csütörtökön tette közzé a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezési kötelezettségére vonatkozó ítéletének indoklását. A dokumentum többek közt arra mutat rá, hogy a 2001-ben kiadott helyi közigazgatási törvény alkalmazásakor az 1992-es népszámlálás adataihoz kell viszonyítani a lakosság számarányát, tehát minden olyan településen, ahol legalább 20 százalékos volt a magyarság számaránya – így Kolozsváron is –, érvényben marad az a törvény, hogy a település nevét magyarul is ki kell írni, függetlenül attól, hogy időközben csökkent ez az arány. A város német nyelvű feltüntetését ugyanezen az alapon utasította el a bíróság: az indoklás szerint, míg a magyarság aránya 22 százalék volt 1992-ben, a német kisebbségé mindössze 0,34 százalék.
[Forrás: Krónika]
itthon.ma/erdelyorszag
2017. március 28.
Új Szórvány-kiadványok, az értékmentés jegyében
A Temesvári Szórvány Alapítvány székházában hétfőn délután mutatták be a civilszervezet legújabb kiadványait,Az alvó kastélyok mesevilága című négynyelvű kötetet és Régi(j)óvilág című regionális honismereti szemle X. évfolyamának 2. számát, Bánsági ipartörténet címmel.
Az alvó kastélyok mesevilága című kötet a BANATUR – Vidéki turizmusfejlesztés a Bánságban című kötet a Románia–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program forrásaiból megvalósult projekt keretében jelent meg, a Temesvári Szórvány Alapítvány, Igazfalva Polgármesteri Hivatala és Kanizsa Polgármesteri Hivatala együttműködésének köszönhetően. Kovács Katalin projektmenedzser a sajtónak elmondta: a határon átnyúló projekt célja a turizmus fejlesztése, az albumba a Bánság szerbiai területéről 17, a romániai területről 25 kastély, kúria története, a hozzájuk fűződő legendák, színes fotók kerültek be. „A céljaink között volt az is, hogy a kastélyok eredeti magyar elnevezését újból bevigyük a köztudatba” – mondta Kovács Katalin, aki szerint román oldalon 38 kastélyt, kúriát, vármaradványt azonosítottak, de egyeseknek a tulajdonosai nem járultak hozzá az albumban való megjelentetéshez, még fényképezni sem engedték a tulajdonukba került műemlék épületet. Az alvó kastélyok mesevilága című kötet magyar, román, szerb és angol nyelven jelent meg, megszületéséhez hozzájárult Miklósik Ilona muzeológus és Keresztes Péter televíziós szerkesztő, fotós.
A Régi(j)óvilág legújabb, csak elektronikus formában megjelentetett számát Illés Mihály főszerkesztő mutatta be. A kiadvány témája – Bánsági ipartörténet – nehéz feladat elé állította a szerkesztőket, mert a Bánság az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb ipari teljesítménnyel rendelkező régiója volt. A kiadvány külön írást szentel a 225 esztendeje született Maderspach Károly kohómérnöknek, a függő vonórudas vashíd feltalálójának, 1848-as hősnek és a 125 esztendővel ezelőtt megtartott nagy temesvári kiállításnak. A Régi(j)óvilágban irodalom is van, Majtényi Erik: Hajóharang a Hold utcában című írása, Anavi Ádám verse, valamint Schiff Júlia: A hegy vonzáskörében című történelmi riportja.
Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Temesvár monarchia-korabeli ipara mára szinte teljesen megsemmisült, az egyetlen „túlélő” a Románia legrégebbi sörfőzdéjeként reklámozott Sörgyár. A legtöbb 1918 előtti ipari létesítmény a lebontás sorsára jutott, vagy csak töredék maradt meg belőle, mint a Harisnyagyárból vagy a Városi Vágóhídból. Dr. Bodó Barna arra kéri lapunk olvasóit, aki régi ipari emlékkel (temesvári termékkel vagy régi fotóval) rendelkezik, az értesítse temesvári szerkesztőségünket (elérhetőségek az újság impresszumában) vagy a Szórvány Alapítványt, mert gyűjtés indul az ipartörténeti emlékek megmentése érdekében. Természetesen mindenki megőrizheti saját emlékeit, a Szórvány Alapítvány fotósa lefényképezné a régi tárgyakat, illetve másolatokat készítene a régi fotókról egy leendő album számára.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
A Temesvári Szórvány Alapítvány székházában hétfőn délután mutatták be a civilszervezet legújabb kiadványait,Az alvó kastélyok mesevilága című négynyelvű kötetet és Régi(j)óvilág című regionális honismereti szemle X. évfolyamának 2. számát, Bánsági ipartörténet címmel.
Az alvó kastélyok mesevilága című kötet a BANATUR – Vidéki turizmusfejlesztés a Bánságban című kötet a Románia–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program forrásaiból megvalósult projekt keretében jelent meg, a Temesvári Szórvány Alapítvány, Igazfalva Polgármesteri Hivatala és Kanizsa Polgármesteri Hivatala együttműködésének köszönhetően. Kovács Katalin projektmenedzser a sajtónak elmondta: a határon átnyúló projekt célja a turizmus fejlesztése, az albumba a Bánság szerbiai területéről 17, a romániai területről 25 kastély, kúria története, a hozzájuk fűződő legendák, színes fotók kerültek be. „A céljaink között volt az is, hogy a kastélyok eredeti magyar elnevezését újból bevigyük a köztudatba” – mondta Kovács Katalin, aki szerint román oldalon 38 kastélyt, kúriát, vármaradványt azonosítottak, de egyeseknek a tulajdonosai nem járultak hozzá az albumban való megjelentetéshez, még fényképezni sem engedték a tulajdonukba került műemlék épületet. Az alvó kastélyok mesevilága című kötet magyar, román, szerb és angol nyelven jelent meg, megszületéséhez hozzájárult Miklósik Ilona muzeológus és Keresztes Péter televíziós szerkesztő, fotós.
A Régi(j)óvilág legújabb, csak elektronikus formában megjelentetett számát Illés Mihály főszerkesztő mutatta be. A kiadvány témája – Bánsági ipartörténet – nehéz feladat elé állította a szerkesztőket, mert a Bánság az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb ipari teljesítménnyel rendelkező régiója volt. A kiadvány külön írást szentel a 225 esztendeje született Maderspach Károly kohómérnöknek, a függő vonórudas vashíd feltalálójának, 1848-as hősnek és a 125 esztendővel ezelőtt megtartott nagy temesvári kiállításnak. A Régi(j)óvilágban irodalom is van, Majtényi Erik: Hajóharang a Hold utcában című írása, Anavi Ádám verse, valamint Schiff Júlia: A hegy vonzáskörében című történelmi riportja.
Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Temesvár monarchia-korabeli ipara mára szinte teljesen megsemmisült, az egyetlen „túlélő” a Románia legrégebbi sörfőzdéjeként reklámozott Sörgyár. A legtöbb 1918 előtti ipari létesítmény a lebontás sorsára jutott, vagy csak töredék maradt meg belőle, mint a Harisnyagyárból vagy a Városi Vágóhídból. Dr. Bodó Barna arra kéri lapunk olvasóit, aki régi ipari emlékkel (temesvári termékkel vagy régi fotóval) rendelkezik, az értesítse temesvári szerkesztőségünket (elérhetőségek az újság impresszumában) vagy a Szórvány Alapítványt, mert gyűjtés indul az ipartörténeti emlékek megmentése érdekében. Természetesen mindenki megőrizheti saját emlékeit, a Szórvány Alapítvány fotósa lefényképezné a régi tárgyakat, illetve másolatokat készítene a régi fotókról egy leendő album számára.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2017. március 29.
Hősök téri 7 pont, avagy mit kíván a székely nemzet 2017-ben
Címzettek: Magyarország és Románia Kormánya Magyarország és Románia Parlamentje A Magyarországi Románok Országos Önkormányzata Az Országgyűlés román nemzetiségi szószólója Az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás bizottsága Románia Képviselőháza Emberjogi bizottságának a magyarság problémáival foglalkozó albizottsága Tájékoztatásképpen kapja:
Az ENSZ Kisebbségi Főbiztosa
Az Európa Tanács Főtitkára
Az EBESZ Kisebbségi Főbiztosa
Alulírott civil szervezetek kérjük Románia parlamentjét és kormányát, hogy vegyen példát Magyarország kisebbségvédelmi törvénykezéséről, és biztosítsa azokat a jogokat a területén élő több mint 1,2 millió magyarnak (6,5%), mint amit biztosítanak a magyar törvények a Magyarország területén élő kisebbségeknek, többek között a több mint 35 ezer főnyi (0,36%) román nemzetiségű magyar állampolgárnak a kulturális autonómia keretén belül. Hivatkozási alapok:
– Magyarország Alaptörvénye 2011. április 25., XXIX. cikk 1. és 2. bekezdés – a 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól – az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról – a 2011. évi CCII. törvény Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről
– az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. tv.
– a 17/2013. (III. 1.) EMMI rendelet a nemzetiség óvodai nevelésének irányelve és a nemzetiség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról
– az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 12. § (1) és (2) bekezdés Felkérjük a magyarországi románok politikai képviselőit, hogy támasszák alá kérésünk jogosságát és legyenek partnerek a román kormánnyal történő párbeszéd kialakításában. 1. A román állam a területén élő őshonos közösségeket az alkotmányban államalkotó tényezőnek ismerje el. 2. Az állami intézmények biztosítsák az anyanyelv szabad használatát a gyakorlatban – mert ez egyelőre csak papíron érvényesül: legyenek magyarul beszélő alkalmazottak az ügyfélszolgálatokon, legyenek kétnyelvű űrlapok, stb., illetve az állam határozottan lépjen fel mindazok ellen (legyenek azok akár magas rangú állami tisztségviselők), akik ezen jogokat csorbítják, illetve a gyakorlásukat megakadályozzák. Az állam biztosítsa a szükséges anyagiakat ezen jogok gyakorlatba ültetéséhez, kapjanak célzottan forrásokat azok az intézmények, amelyekben a kétnyelvűséget garantálni kell. 3. Ne használják a bíróságokat a jogcsorbítás legfőbb eszközeiként, akik a törvényeknek ellentmondó ítéleteikkel hozzák hátrányos helyzetbe a Romániában élő magyarokat (pl. a mostanában futószalagon gyártott városháza-községháza feliratok eltávolításával kapcsolatos ítéletek, amelyek eltávolításra és nem cserére kötelezik az önkormányzatokat). 4. Szabadon használhassák nemzetiségi identitásuk és anyaországuk jelképeit (zászló, címer, himnusz) bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között. Mert amíg a székely zászlót Romániában pillanatnyilag csak a közintézményekről, közterületekről száműzik, addig pl. a magyar zászlót Romániában a jelenlegi törvényi értelmezés szerint még magánházra sem szabadna kitűzni. Ezzel szemben Magyarországon a román zászló szabadon loboghat bármelyik közintézmény homlokzatán.
5. A hivatalosan is elismert nemzetiségekhez tartozók igényelhessék a születési, házassági és halotti anyakönyvi iratok, személyigazolvány, iskolai bizonyítványok két nyelven (amelyből az egyik az anyanyelvük) történő kiállítását.
6. A közhivatalokra érvényes anyanyelv használati küszöböt csökkentsék a jelenlegi 20-ról 10%-ra. 7. A magyar és román külügyminiszter találkozója után hangoztatott párbeszéd gyakorlatba ültetéseként a román kormány üljön tárgyalóasztalhoz egy székely küldöttséggel, amelyben helyet kapnak a civil szervezetek, egyházak és a politika, hiszen jó kapcsolatot csak párbeszéd útján lehet megvalósítani.
Az itt felsorolt jogokkal azért rendelkeznek a román nemzetiségű magyar állampolgárok, mert Magyarország nekik kulturális autonómiát biztosított, azt a jogot, amit a román állam a demokratikus államberendezkedés közel 3 évtizede alatt a magyar nemzetiségű román állampolgáraitól megtagad.
2017. március 25.
György-Mózes Árpád, elnök, Székelyföldért Társaság Csíki András, elnök, Erdélyt Járók Közhasznú Egyesülete Tarnavölgyi László, elnök, Sárospataki Wass Albert Kör Ferencz Vilmos, elnök, Budapesti Székely Kör Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa, elnök, Erdélyi Szövetség Mogyorós Mihály, elnök, Siófok és Környéke Erdélyi Baráti Kör Közhasznú Egyesület Pintye Tamás, elnök, Győri Erdélyi Kör Bege Attila, elnök, Budapesti Székely Kör László Ferenc, elnök, Székely Kulturális Egyesület, Biatorbágy Dr. Fülöp Csaba, elnök, Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete, Kovászna Puskás Imre, elnök, Székelykapu Baráti Társaság, Ócsa Szennyessy László, elnök, Zürichi Magyar Egyesület Vaski Gábor, elnök, Kanadai Magyarok Országos Szövetsége Hahn-Seidl Alida, Hunnia Baráti Kör, Németország Gáspár Antal, elnök, Erdélyi Magyarok és Székelyek Érdi Egyesülete Szabó Adél, elnök, Kerepesi Székely Kör Kisberk Balázs, elnök, Zsámbéki-medence és térsége Gazdakör
Erdély.ma
Címzettek: Magyarország és Románia Kormánya Magyarország és Románia Parlamentje A Magyarországi Románok Országos Önkormányzata Az Országgyűlés román nemzetiségi szószólója Az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás bizottsága Románia Képviselőháza Emberjogi bizottságának a magyarság problémáival foglalkozó albizottsága Tájékoztatásképpen kapja:
Az ENSZ Kisebbségi Főbiztosa
Az Európa Tanács Főtitkára
Az EBESZ Kisebbségi Főbiztosa
Alulírott civil szervezetek kérjük Románia parlamentjét és kormányát, hogy vegyen példát Magyarország kisebbségvédelmi törvénykezéséről, és biztosítsa azokat a jogokat a területén élő több mint 1,2 millió magyarnak (6,5%), mint amit biztosítanak a magyar törvények a Magyarország területén élő kisebbségeknek, többek között a több mint 35 ezer főnyi (0,36%) román nemzetiségű magyar állampolgárnak a kulturális autonómia keretén belül. Hivatkozási alapok:
– Magyarország Alaptörvénye 2011. április 25., XXIX. cikk 1. és 2. bekezdés – a 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól – az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról – a 2011. évi CCII. törvény Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről
– az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. tv.
– a 17/2013. (III. 1.) EMMI rendelet a nemzetiség óvodai nevelésének irányelve és a nemzetiség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról
– az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 12. § (1) és (2) bekezdés Felkérjük a magyarországi románok politikai képviselőit, hogy támasszák alá kérésünk jogosságát és legyenek partnerek a román kormánnyal történő párbeszéd kialakításában. 1. A román állam a területén élő őshonos közösségeket az alkotmányban államalkotó tényezőnek ismerje el. 2. Az állami intézmények biztosítsák az anyanyelv szabad használatát a gyakorlatban – mert ez egyelőre csak papíron érvényesül: legyenek magyarul beszélő alkalmazottak az ügyfélszolgálatokon, legyenek kétnyelvű űrlapok, stb., illetve az állam határozottan lépjen fel mindazok ellen (legyenek azok akár magas rangú állami tisztségviselők), akik ezen jogokat csorbítják, illetve a gyakorlásukat megakadályozzák. Az állam biztosítsa a szükséges anyagiakat ezen jogok gyakorlatba ültetéséhez, kapjanak célzottan forrásokat azok az intézmények, amelyekben a kétnyelvűséget garantálni kell. 3. Ne használják a bíróságokat a jogcsorbítás legfőbb eszközeiként, akik a törvényeknek ellentmondó ítéleteikkel hozzák hátrányos helyzetbe a Romániában élő magyarokat (pl. a mostanában futószalagon gyártott városháza-községháza feliratok eltávolításával kapcsolatos ítéletek, amelyek eltávolításra és nem cserére kötelezik az önkormányzatokat). 4. Szabadon használhassák nemzetiségi identitásuk és anyaországuk jelképeit (zászló, címer, himnusz) bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között. Mert amíg a székely zászlót Romániában pillanatnyilag csak a közintézményekről, közterületekről száműzik, addig pl. a magyar zászlót Romániában a jelenlegi törvényi értelmezés szerint még magánházra sem szabadna kitűzni. Ezzel szemben Magyarországon a román zászló szabadon loboghat bármelyik közintézmény homlokzatán.
5. A hivatalosan is elismert nemzetiségekhez tartozók igényelhessék a születési, házassági és halotti anyakönyvi iratok, személyigazolvány, iskolai bizonyítványok két nyelven (amelyből az egyik az anyanyelvük) történő kiállítását.
6. A közhivatalokra érvényes anyanyelv használati küszöböt csökkentsék a jelenlegi 20-ról 10%-ra. 7. A magyar és román külügyminiszter találkozója után hangoztatott párbeszéd gyakorlatba ültetéseként a román kormány üljön tárgyalóasztalhoz egy székely küldöttséggel, amelyben helyet kapnak a civil szervezetek, egyházak és a politika, hiszen jó kapcsolatot csak párbeszéd útján lehet megvalósítani.
Az itt felsorolt jogokkal azért rendelkeznek a román nemzetiségű magyar állampolgárok, mert Magyarország nekik kulturális autonómiát biztosított, azt a jogot, amit a román állam a demokratikus államberendezkedés közel 3 évtizede alatt a magyar nemzetiségű román állampolgáraitól megtagad.
2017. március 25.
György-Mózes Árpád, elnök, Székelyföldért Társaság Csíki András, elnök, Erdélyt Járók Közhasznú Egyesülete Tarnavölgyi László, elnök, Sárospataki Wass Albert Kör Ferencz Vilmos, elnök, Budapesti Székely Kör Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa, elnök, Erdélyi Szövetség Mogyorós Mihály, elnök, Siófok és Környéke Erdélyi Baráti Kör Közhasznú Egyesület Pintye Tamás, elnök, Győri Erdélyi Kör Bege Attila, elnök, Budapesti Székely Kör László Ferenc, elnök, Székely Kulturális Egyesület, Biatorbágy Dr. Fülöp Csaba, elnök, Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete, Kovászna Puskás Imre, elnök, Székelykapu Baráti Társaság, Ócsa Szennyessy László, elnök, Zürichi Magyar Egyesület Vaski Gábor, elnök, Kanadai Magyarok Országos Szövetsége Hahn-Seidl Alida, Hunnia Baráti Kör, Németország Gáspár Antal, elnök, Erdélyi Magyarok és Székelyek Érdi Egyesülete Szabó Adél, elnök, Kerepesi Székely Kör Kisberk Balázs, elnök, Zsámbéki-medence és térsége Gazdakör
Erdély.ma
2017. március 29.
Migránsokkal és régióbeliekkel pótolja Kolozsvár a munkaerőt
„Ott tartunk, mint Németország a ’70-es, ’80-as években”
Bár országunk második legnagyobb városában tucatnyi állami és magánegyetem működik, a metropolisz övezet lakosságának száma pedig eléri, mi több, egyes adatok szerint meghaladja a félmilliót, a hazai tőkével működő nagyvállalatok és a multinacionális cégek sok esetben képtelenek megfelelően képzett munkaerőt találni. Emlékezzünk csak vissza: a világszinten több mint 45 ezer alkalmazottat számláló, többek között a gépkocsi iparnak kábeleket gyártó világcég, a Fujikura is képtelen volt megfelelő számú munkást találni, így a… szamosújvári börtönhöz fordult segítségért. A büntetés-végrehajtó intézmény száznál is több fogvatartottja több hónapon keresztül stabil munkaerőt jelentett a japán érdekeltségű vállalat számára. Másfelől, mindenki számára ismert, hogy a számítástechnikai és távközlési iparban valóságos fejvadászat zajlik a jól képzett és tapasztalattal rendelkező munkaerő biztosítására. Hogyan pótoljuk a munkaerőhiányt?
Egyre nehezebb megbízható és hűséges alkalmazottakat találni, panaszkodnak a vállalkozók. Újabban már nem csupán a nagyvállalatok, hanem a kis- és középvállalatok is akkut munkaerő-hiánnyal küszködnek: egyikük, a Kolozsvár belvárosában működő Rosa gyorsétkezde például a nagysomkúti menekülttáborból alkalmazott szír migránsokat, szám szerint ötöt. Tény, a tulajdonos maga is szíriai és segíteni akart honfitársain, tettének viszont nem csak ez volt az indítéka: szerinte az itteni munkaerőpiacon nehezen talál hosszú távra alkalmazottakat. Ezt az elmúlt időszakban több más vállalkozó is alátámasztotta: az egyetemet frissen végzettek rendkívül igényesek, már az alkalmazás pillanatától magas fizetést, ételjegyeket, szolgálati mobiltelefont vagy akár autót, lakást kérnek, holott nincs tapasztalatuk a betöltendő munkakörben, nincs reális rálátásuk arra a piaci ágazatra, amelyben dolgozni fognak.
A legnagyobb humán erőforrás-fluktuáció a számítógépes programozók esetében tapasztalható. A tehetséges fiatalokat már rögtön a felvételit követően kiszemelik a különböző cégek fejvadászai, akik követik egyetemi tevékenységüket, a cégek pedig gyakornoki programok meghirdetésével édesgetik magukhoz a fiatalokat, majd a legrátermettebbeknek ajánlatot tesznek, esetekben akár 500 eurós kezdő fizetést is biztosítanak. Adataink szerint a szenior programozók 5–8 ezer eurós juttatást is kaphatnak, a vezető programozók fizetése elérheti a 10 ezret is. Az aránytalanul magas fizetések, illetve a számítástechnikai és távközlési cégek közötti, sok esetben egészségtelenül élénk versengés visszás helyzetet idéz elő: a humán erőforrás akár 20–40 euró többletért átsétál egy másik céghez. Ám itt sem marad sokat, ugyanis amennyiben egy másik vállalat ugyanennyivel többet biztosít számára, azonnal továbbáll. Ekképp – bizonyos értelemben – az IT&C cégek saját sikerük áldozataivá válnak.
Sok egyetem, sok diák, alacsony munkakedv
Összeszámoltuk: Kolozsváron tucatnyi állami és magán felsőfokú oktatási intézmény működik, amelyekben körülbelül 100 ezer diák tanul. Közben sok vállalkozó nem talál – szakképzetlen – munkaerőt, például kiszolgálót vendéglőbe vagy gyorsétkezdébe. A szakképzett munkaerővel még nagyobb a gond, állítják egyes vállalkozók.
A kolozsvári szír vállalkozó a következőképpen indokolta döntését: „Az ötlet abból is adódott, hogy Kolozsváron elég gyenge a munkaerő-kínálat ebben a szektorban, amely nem kíván különösebb képesítést. Azok, akik munkaerő-toborzó cégeken keresztül jelentkeztek, általában néhány hónap múlva továbbálltak. Így támadt az az ötletem, hogy a menekülttáborból hozzunk honfitársakat, akiknek így segítséget nyújtunk a romániai beilleszkedésben. Elmentem Nagysomkútra, és elbeszélgettem a menekültekkel, akik közül tavaly 5 fiatalt hoztam Kolozsvárra, kiadó lakást kerestem nekik, és alkalmaztam a gyorsétkezde-láncban. Szorgalmasak, jól kijönnek kollégáikkal” – nyilatkozta az üzletember.
Lapunk az egyik menekülttel, Mahmouddal vette fel több ízben a kapcsolatot. Elmondta: elégedett a munkahellyel, főnöke rendesen bánik vele, nincsenek lakhatási gondok.
– Sok a munka. A tizenkét órás műszak után sok esetben román nyelvtanfolyamra kell járnom. Szerencsére befogadó országom nyelvét a kollégáktól és az ügyfelektől is el tudom sajátítani, akikkel alkalomadtán más témáról is beszélek, mint ami szigorúan a munkahelyi teendőimmel, azaz a felszolgálással és a különböző ételekkel kapcsolatos – mondta Mahmoud, aki arra törekszik, minél jobban illeszkedjen be a kolozsvári közösségbe.
A Clujana sem talál munkásokat
Nem csupán a kisvállalkozók küszködnek munkaerő-hiánnyal. A napokban a volt Herbák (ma Clujana) cipőgyár igazgatója, Florin Gliga húzta meg a vészharangokat: a Ziua de Cluj napilapnak azt nyilatkozta, a vállalat egyre nehezebben talál olyan személyeket, akik a lábbeli-gyártásban dolgoznának. – Arra kényszerülünk, hogy a megye más településeiről hozzunk munkásokat. Egyre kevesebben hajlandók az iparban dolgozni, mert Kolozsváron sokkal több könnyűnek számító munkahelyet tartanak számon a fiatalok. Jelenleg jelentős számú csoportokat szállítunk Kolozsvárra például Tordáról és Aranyosgyéresről. Ugyanakkor a Kolozsvárhoz közelebb eső kisebb településekről is igyekszünk munkásokat találni – jelentette ki a mintegy 400 személyt foglalkoztató gyár vezetője. Közölte azt is, hogy a kolozsváriaknak tudatosítaniuk kell: amennyiben helyi, például Clujana terméket vásárolnak, azzal lehet éppen valamelyik szomszédjuk számára biztosítanak állást, s ezáltal megélhetést.
„Ott tartunk, mint Németország az 1970-es, 1980-as években. A helyi munkaerő egyre kényesebb, nem hajlandó bármit megcsinálni, azonnal magas fizetéseket kér, amit sok kisvállalat képtelen megadni.” – nyilatkozta lapuknak egy kolozsvári vállalkozó.
Van munkahely, de munkanélküli is
A posturi.gov.ro kormányzati portál szerint Kolozs megyében közintézmények két igazgatót és egy szakfelügyelőt keresnek. A Kolozs Megyei Nyugdíjosztálynál például megüresedett az ügyvezető igazgatói szék. Az írásbeli felvételit április 12-én 10 órától tartják. Ugyanakkor a Közegészségügyi Igazgatóságnál is vezetőt keresnek. Az írásbeli megmérettetésre április 5-én szintén 10 órakor kerül sor. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal is megjelenik az említett weboldalon: a városháza kilenc szakfelügyelőt, míg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem… egy szabót keres.
Témához tartozik az is, hogy a Karrierbörze legutóbbi két kiadásán 8 ezer személy vett részt; ebből 3 ezren a kizárólag a számítástechnikai és távközlési iparág számára szervezett rendezvényen.
A Kolozs Megyei Munkahelyelosztó Ügynökség legutóbbi adatai szerint tavaly decemberhez (ekkor 493 ezren kerestek állást) képest 2017 januárjában 0,1 százalékkal kevesebb volt a munkanélküliek száma az országban.
Tavaly novemberben országos szinten történelmi mélypontra süllyedt a munkanélküliségi ráta: 5,9%. A statisztikai adatok szerint legutóbb 2009 elején volt még ilyen alacsony ez az arány. „A cégek egyre nehezebben találnak munkaerőt, így azt gondoljuk, az alacsony munkanélküliségre vonatkozó adatok helyesek. Az elmúlt két-három évben a cégek folyamatosan panaszkodnak, hogy nem kapnak személyzetet, nem tudják betölteni a megüresedett állásokat – nyilatkozta a sajtónak Paladia Petrar, a humán erőforrásokkal foglalkozó Integra cég egyik vezetője. Hozzátette: a leendő alkalmazottak annyira „elkényesedtek”, hogy több esetben elveszítik érdeklődésüket, nem jelennek meg a beütemezett állásinterjún. Ugyanez történt a 2008–2009-es világgazdasági válság kezdete előtt. Akkor is azt tapasztaltuk, hogy a munkavállalók elvárásai sokkal magasabbak, mint amit a munkaadók fizetés vonatkozásában ajánlani tudnak.
„Nem a szakma, hanem a kompetencia és a képesség”
Progresszív gondolkozásmódja van Daniel Donnak, a Kolozs Megyei Munkaerő-elosztó Ügynökség volt igazgatójának. – Radikális szemléletváltásra van szükség a tanügyben, teljesen más iskolai tanrendre van szükség. Ezeknek lépést kell tartaniuk a korral, a társadalom és a munkapiac elvárásaival és igényeivel. De hát ki vállalja, hogy elbocsát több ezer tanárt, s megreformálja a tanügyet? – tette fel a retorikus kérdést a szakember.
Szerinte a cégek nem tudnak addig várni, amíg gyökeres változások következnek be a tanügyben.
– Már régen nem a szakmák kódja szerint kellene keresni a humán erőforrást, hanem a készség, rátermettség, kompetencia és a hajlam alapján. A munkaadók be tudják tanítani őket. A Clujana cipőgyár például képtelen alkalmazottakat találni, mert az ügynökség csupán a COR kódok alapján keresi őket – vélekedik Daniel Don.
A munkaügyi szakember adatai szerint Kolozs megyében jelenleg 8 ezerre tehető a munkanélküliek száma.
Szabadság (Kolozsvár)
„Ott tartunk, mint Németország a ’70-es, ’80-as években”
Bár országunk második legnagyobb városában tucatnyi állami és magánegyetem működik, a metropolisz övezet lakosságának száma pedig eléri, mi több, egyes adatok szerint meghaladja a félmilliót, a hazai tőkével működő nagyvállalatok és a multinacionális cégek sok esetben képtelenek megfelelően képzett munkaerőt találni. Emlékezzünk csak vissza: a világszinten több mint 45 ezer alkalmazottat számláló, többek között a gépkocsi iparnak kábeleket gyártó világcég, a Fujikura is képtelen volt megfelelő számú munkást találni, így a… szamosújvári börtönhöz fordult segítségért. A büntetés-végrehajtó intézmény száznál is több fogvatartottja több hónapon keresztül stabil munkaerőt jelentett a japán érdekeltségű vállalat számára. Másfelől, mindenki számára ismert, hogy a számítástechnikai és távközlési iparban valóságos fejvadászat zajlik a jól képzett és tapasztalattal rendelkező munkaerő biztosítására. Hogyan pótoljuk a munkaerőhiányt?
Egyre nehezebb megbízható és hűséges alkalmazottakat találni, panaszkodnak a vállalkozók. Újabban már nem csupán a nagyvállalatok, hanem a kis- és középvállalatok is akkut munkaerő-hiánnyal küszködnek: egyikük, a Kolozsvár belvárosában működő Rosa gyorsétkezde például a nagysomkúti menekülttáborból alkalmazott szír migránsokat, szám szerint ötöt. Tény, a tulajdonos maga is szíriai és segíteni akart honfitársain, tettének viszont nem csak ez volt az indítéka: szerinte az itteni munkaerőpiacon nehezen talál hosszú távra alkalmazottakat. Ezt az elmúlt időszakban több más vállalkozó is alátámasztotta: az egyetemet frissen végzettek rendkívül igényesek, már az alkalmazás pillanatától magas fizetést, ételjegyeket, szolgálati mobiltelefont vagy akár autót, lakást kérnek, holott nincs tapasztalatuk a betöltendő munkakörben, nincs reális rálátásuk arra a piaci ágazatra, amelyben dolgozni fognak.
A legnagyobb humán erőforrás-fluktuáció a számítógépes programozók esetében tapasztalható. A tehetséges fiatalokat már rögtön a felvételit követően kiszemelik a különböző cégek fejvadászai, akik követik egyetemi tevékenységüket, a cégek pedig gyakornoki programok meghirdetésével édesgetik magukhoz a fiatalokat, majd a legrátermettebbeknek ajánlatot tesznek, esetekben akár 500 eurós kezdő fizetést is biztosítanak. Adataink szerint a szenior programozók 5–8 ezer eurós juttatást is kaphatnak, a vezető programozók fizetése elérheti a 10 ezret is. Az aránytalanul magas fizetések, illetve a számítástechnikai és távközlési cégek közötti, sok esetben egészségtelenül élénk versengés visszás helyzetet idéz elő: a humán erőforrás akár 20–40 euró többletért átsétál egy másik céghez. Ám itt sem marad sokat, ugyanis amennyiben egy másik vállalat ugyanennyivel többet biztosít számára, azonnal továbbáll. Ekképp – bizonyos értelemben – az IT&C cégek saját sikerük áldozataivá válnak.
Sok egyetem, sok diák, alacsony munkakedv
Összeszámoltuk: Kolozsváron tucatnyi állami és magán felsőfokú oktatási intézmény működik, amelyekben körülbelül 100 ezer diák tanul. Közben sok vállalkozó nem talál – szakképzetlen – munkaerőt, például kiszolgálót vendéglőbe vagy gyorsétkezdébe. A szakképzett munkaerővel még nagyobb a gond, állítják egyes vállalkozók.
A kolozsvári szír vállalkozó a következőképpen indokolta döntését: „Az ötlet abból is adódott, hogy Kolozsváron elég gyenge a munkaerő-kínálat ebben a szektorban, amely nem kíván különösebb képesítést. Azok, akik munkaerő-toborzó cégeken keresztül jelentkeztek, általában néhány hónap múlva továbbálltak. Így támadt az az ötletem, hogy a menekülttáborból hozzunk honfitársakat, akiknek így segítséget nyújtunk a romániai beilleszkedésben. Elmentem Nagysomkútra, és elbeszélgettem a menekültekkel, akik közül tavaly 5 fiatalt hoztam Kolozsvárra, kiadó lakást kerestem nekik, és alkalmaztam a gyorsétkezde-láncban. Szorgalmasak, jól kijönnek kollégáikkal” – nyilatkozta az üzletember.
Lapunk az egyik menekülttel, Mahmouddal vette fel több ízben a kapcsolatot. Elmondta: elégedett a munkahellyel, főnöke rendesen bánik vele, nincsenek lakhatási gondok.
– Sok a munka. A tizenkét órás műszak után sok esetben román nyelvtanfolyamra kell járnom. Szerencsére befogadó országom nyelvét a kollégáktól és az ügyfelektől is el tudom sajátítani, akikkel alkalomadtán más témáról is beszélek, mint ami szigorúan a munkahelyi teendőimmel, azaz a felszolgálással és a különböző ételekkel kapcsolatos – mondta Mahmoud, aki arra törekszik, minél jobban illeszkedjen be a kolozsvári közösségbe.
A Clujana sem talál munkásokat
Nem csupán a kisvállalkozók küszködnek munkaerő-hiánnyal. A napokban a volt Herbák (ma Clujana) cipőgyár igazgatója, Florin Gliga húzta meg a vészharangokat: a Ziua de Cluj napilapnak azt nyilatkozta, a vállalat egyre nehezebben talál olyan személyeket, akik a lábbeli-gyártásban dolgoznának. – Arra kényszerülünk, hogy a megye más településeiről hozzunk munkásokat. Egyre kevesebben hajlandók az iparban dolgozni, mert Kolozsváron sokkal több könnyűnek számító munkahelyet tartanak számon a fiatalok. Jelenleg jelentős számú csoportokat szállítunk Kolozsvárra például Tordáról és Aranyosgyéresről. Ugyanakkor a Kolozsvárhoz közelebb eső kisebb településekről is igyekszünk munkásokat találni – jelentette ki a mintegy 400 személyt foglalkoztató gyár vezetője. Közölte azt is, hogy a kolozsváriaknak tudatosítaniuk kell: amennyiben helyi, például Clujana terméket vásárolnak, azzal lehet éppen valamelyik szomszédjuk számára biztosítanak állást, s ezáltal megélhetést.
„Ott tartunk, mint Németország az 1970-es, 1980-as években. A helyi munkaerő egyre kényesebb, nem hajlandó bármit megcsinálni, azonnal magas fizetéseket kér, amit sok kisvállalat képtelen megadni.” – nyilatkozta lapuknak egy kolozsvári vállalkozó.
Van munkahely, de munkanélküli is
A posturi.gov.ro kormányzati portál szerint Kolozs megyében közintézmények két igazgatót és egy szakfelügyelőt keresnek. A Kolozs Megyei Nyugdíjosztálynál például megüresedett az ügyvezető igazgatói szék. Az írásbeli felvételit április 12-én 10 órától tartják. Ugyanakkor a Közegészségügyi Igazgatóságnál is vezetőt keresnek. Az írásbeli megmérettetésre április 5-én szintén 10 órakor kerül sor. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal is megjelenik az említett weboldalon: a városháza kilenc szakfelügyelőt, míg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem… egy szabót keres.
Témához tartozik az is, hogy a Karrierbörze legutóbbi két kiadásán 8 ezer személy vett részt; ebből 3 ezren a kizárólag a számítástechnikai és távközlési iparág számára szervezett rendezvényen.
A Kolozs Megyei Munkahelyelosztó Ügynökség legutóbbi adatai szerint tavaly decemberhez (ekkor 493 ezren kerestek állást) képest 2017 januárjában 0,1 százalékkal kevesebb volt a munkanélküliek száma az országban.
Tavaly novemberben országos szinten történelmi mélypontra süllyedt a munkanélküliségi ráta: 5,9%. A statisztikai adatok szerint legutóbb 2009 elején volt még ilyen alacsony ez az arány. „A cégek egyre nehezebben találnak munkaerőt, így azt gondoljuk, az alacsony munkanélküliségre vonatkozó adatok helyesek. Az elmúlt két-három évben a cégek folyamatosan panaszkodnak, hogy nem kapnak személyzetet, nem tudják betölteni a megüresedett állásokat – nyilatkozta a sajtónak Paladia Petrar, a humán erőforrásokkal foglalkozó Integra cég egyik vezetője. Hozzátette: a leendő alkalmazottak annyira „elkényesedtek”, hogy több esetben elveszítik érdeklődésüket, nem jelennek meg a beütemezett állásinterjún. Ugyanez történt a 2008–2009-es világgazdasági válság kezdete előtt. Akkor is azt tapasztaltuk, hogy a munkavállalók elvárásai sokkal magasabbak, mint amit a munkaadók fizetés vonatkozásában ajánlani tudnak.
„Nem a szakma, hanem a kompetencia és a képesség”
Progresszív gondolkozásmódja van Daniel Donnak, a Kolozs Megyei Munkaerő-elosztó Ügynökség volt igazgatójának. – Radikális szemléletváltásra van szükség a tanügyben, teljesen más iskolai tanrendre van szükség. Ezeknek lépést kell tartaniuk a korral, a társadalom és a munkapiac elvárásaival és igényeivel. De hát ki vállalja, hogy elbocsát több ezer tanárt, s megreformálja a tanügyet? – tette fel a retorikus kérdést a szakember.
Szerinte a cégek nem tudnak addig várni, amíg gyökeres változások következnek be a tanügyben.
– Már régen nem a szakmák kódja szerint kellene keresni a humán erőforrást, hanem a készség, rátermettség, kompetencia és a hajlam alapján. A munkaadók be tudják tanítani őket. A Clujana cipőgyár például képtelen alkalmazottakat találni, mert az ügynökség csupán a COR kódok alapján keresi őket – vélekedik Daniel Don.
A munkaügyi szakember adatai szerint Kolozs megyében jelenleg 8 ezerre tehető a munkanélküliek száma.
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 29.
Örökségünk őrei kolozsvári döntő: az örökségvédelem trendi
Hétfő este hat döntőbe jutott helyi iskola közül, ünnepélyes keretek között hirdettek győztest az RMDSZ által szervezett Örökségünk őrei − Fogadj örökbe egy műemléket! kolozsvári vetélkedőjén.
Ketten osztozhatnak az RMDSZ által szervezett Örökségünk őrei − Fogadj örökbe egy műemléket! kolozsvári vetélkedőjének első díján: a Református Kollégium, illetve a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata. A hétfő esti döntőn hat iskola hat csapata kiselőadásban számolt be értékmentő tevékenységéről. A két első díjas közül a Református Kollégium csapata, a Purjesz–Óváry-ház őrei (vezető tanár: Antal Andrea) nyerte a Winkler Gyula EP-képviselő jóvoltából felajánlott brüsszeli tanulmányutat, a másik első díjas, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata, a Sétatér őrei (vezető tanárok: Blaga Júlia és Albert Nagy Erika) pedig a Communitas Alapítvány Bölcs Diákok táborában való részvételt.
A Transylvania Trust Alapítvány felajánlásának, az Electric Castle fesztivál jegyeknek a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata, a Tűzoltótorony őrei (vezető tanár: Solymosi Zsolt) örülhetettek. Szintén ők a döntő kvízjátékának nyertesei is, így az április 3–9. között megrendezendő Humorfeszten is részt vehetnek. Az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének, Csoma Botond képviselőnek és László Attila szenátornak köszönhetően az Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapata, a Státus paloták őrei (vezető tanárok: Antal Orsolya és Adorjáni Mária) Vibe Fesztivál belépőjegyekkel lettek gazdagabbak. A MIÉRT EU-táborába a Báthory István Elméleti Líceum csapata, a Mauksch-Hintz-ház őrei (vezető tanár: Vincze Csilla) mehetnek. Az IDEA Könyvtér könyvjutalmát a Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapata, a Marianum őrei (vezető tanárok: Szász Enikő és Vajnár János Zsolt) vihette haza.
A döntős csapatok mindegyikének nyereménye, hogy részt vehet az Örökségünk őrei nyári táborában.
Ilyés Zalán
Szabadság (Kolozsvár)
Hétfő este hat döntőbe jutott helyi iskola közül, ünnepélyes keretek között hirdettek győztest az RMDSZ által szervezett Örökségünk őrei − Fogadj örökbe egy műemléket! kolozsvári vetélkedőjén.
Ketten osztozhatnak az RMDSZ által szervezett Örökségünk őrei − Fogadj örökbe egy műemléket! kolozsvári vetélkedőjének első díján: a Református Kollégium, illetve a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata. A hétfő esti döntőn hat iskola hat csapata kiselőadásban számolt be értékmentő tevékenységéről. A két első díjas közül a Református Kollégium csapata, a Purjesz–Óváry-ház őrei (vezető tanár: Antal Andrea) nyerte a Winkler Gyula EP-képviselő jóvoltából felajánlott brüsszeli tanulmányutat, a másik első díjas, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata, a Sétatér őrei (vezető tanárok: Blaga Júlia és Albert Nagy Erika) pedig a Communitas Alapítvány Bölcs Diákok táborában való részvételt.
A Transylvania Trust Alapítvány felajánlásának, az Electric Castle fesztivál jegyeknek a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata, a Tűzoltótorony őrei (vezető tanár: Solymosi Zsolt) örülhetettek. Szintén ők a döntő kvízjátékának nyertesei is, így az április 3–9. között megrendezendő Humorfeszten is részt vehetnek. Az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének, Csoma Botond képviselőnek és László Attila szenátornak köszönhetően az Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapata, a Státus paloták őrei (vezető tanárok: Antal Orsolya és Adorjáni Mária) Vibe Fesztivál belépőjegyekkel lettek gazdagabbak. A MIÉRT EU-táborába a Báthory István Elméleti Líceum csapata, a Mauksch-Hintz-ház őrei (vezető tanár: Vincze Csilla) mehetnek. Az IDEA Könyvtér könyvjutalmát a Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapata, a Marianum őrei (vezető tanárok: Szász Enikő és Vajnár János Zsolt) vihette haza.
A döntős csapatok mindegyikének nyereménye, hogy részt vehet az Örökségünk őrei nyári táborában.
Ilyés Zalán
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 29.
Bolondját járatják a marosvásárhelyi szülőkkel
A bolondját járatják a marosvásárhelyi katolikus iskola diákjainak szüleivel – legalábbis így érezték az érintettek, miután kedden Bukarestben tárgyaltak Király András oktatási államtitkárral. Időközben a tanfelügyelőségen sem történt előrelépés.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnáziumba járó diákok szülei úgy érzik, a különböző illetékes intézmények a bolondját járatják velük, és immár az oktatási minisztérium segítségére sem számíthatnak. A tanintézet vezetőtanácsának, a szülői bizottságnak, valamint a szülők által létrehozott Civilek a katolikus iskoláért csoportnak a képviselői kedden Bukarestbe utaztak, ahol Király András oktatási államtitkárral tárgyaltak. Azonban ismét csalódniuk kellett, ugyanis azt tapasztalták, hogy a fővárosban az intézmények ugyanúgy passzolgatják egymás között az ügyet, mint Marosvásárhelyen.
A szülők arra kérték Királyt, hogy sürgősen orvosolja a kialakult helyzetet az iskolahálózat és a ciklusindító osztályok engedélyezésével. Azt is szeretnék, ha egyéni módszertant készítenének az iskola számára, amely hosszú távon biztosítja, hogy megmaradjon a katolikus gimnázium önálló jogi személyisége. A szülők viszont lapcsaládunknak arról számoltak be: azt a választ kapták az államtitkártól, hogy a városi tanácsnál van a megoldás kulcsa, szerinte ugyanis új iskolahálózatot kell létrehozni Marosvásárhelyen, amelyben a katolikus iskola is szerepel.
Azonban egy új iskolahálózat sem lenne garancia semmire, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a katolikus iskola nem kerül bele. „Király András viszont megígérte nekünk, hogy ha kell, személyesen jön Marosvásárhelyre, és tesz annak érdekében, hogy a tanintézet helyet kapjon a tervben” – tette hozzá Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért csoport tagja, aki részt vett a tárgyaláson.
Miközben a szülők egy része Bukarestben kereste a megoldást, többen már reggel óta a Maros megyei tanfelügyelőségen várták – a csendőrség jelenlétében –, hogy elkezdődjön a vezetőtanács gyűlése, kedd délutánig azonban nem történt érdemi előrelépés az ügyben. Mint megtudtuk, időközben egy előzetes panaszt is iktattak, amiért a tanfelügyelőség öt hónapon keresztül törvénytelenül járt el a katolikus iskolával szemben.
A szülők egyébként múlt héten is felkeresték a frissen kinevezett főtanfelügyelőt, Ioan Macariét, aki azonban ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésekre, megpróbált elmenekülni előlük. A szülők érkezésekor Macarie autóba ült, de egy másik gépkocsi elállta az útját, így kénytelen volt kiszállni, és azzal védekezett, hogy alig három napja vezeti a tanfelügyelőséget, nem ismeri a szülők által említett dokumentumokat, ilyen ügyekben pedig amúgy is csak a tanfelügyelőség vezetőtanácsa hozhat döntést, majd visszament az irodájába. Nemsokára megjelent két helyi rendőr is a tanfelügyelőség előtt, akiket vélhetően maga Macarie hívott ki, szerinte a szülők agresszíven viszonyultak hozzá.
Ezek után Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest küldte ki az iroda elé, a folyosóra, hogy fogadja a szülőket és a sajtó képviselőit. A magyar főtanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta, ő sem érti, mi van az ügy hátterében, és jóllehet a keddi tárgyaláson többször is elhangzott, hogy érvényes az iskolahálózatra vonatkozó határozat, ezt senki nem rögzítette írásban. Hozzátette: a tanfelügyelőség alkalmazottai félnek attól, hogy ugyanaz lesz a sorsuk, mint a volt főtanfelügyelőnek, Ştefan Someşannak, illetve Tamási Zsoltnak, a katolikus iskola igazgatójának, akik ellen eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Múlt kedden ugyanakkor Lucian Goga prefektus hívott össze tárgyalást az ügyben a szülők kezdeményezésére. A megbeszélésen jelen voltak a városi tanács, a tanfelügyelőség és a prefektúra képviselői. Akkor a diákok szüleinek azt ígérték, a polgármesteri hivatal iskolákért felelős igazgatósága érvényesnek tekinti a 2015/33-as számú tanácsi határozatot, amely belefoglalta a város iskolahálózatába a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot is, az erről szóló átiratot pedig eljuttatják a tanfelügyelőséghez, amely ezt követően engedélyezi a felekezeti iskolába való beiratkozást. Mindez szóban hangzott el akkor, írásban senki nem rögzítette, most pedig a szaktárca teljesen új iskolahálózatot javasolt.
Hajnal Csilla
Krónika (Kolozsvár)
A bolondját járatják a marosvásárhelyi katolikus iskola diákjainak szüleivel – legalábbis így érezték az érintettek, miután kedden Bukarestben tárgyaltak Király András oktatási államtitkárral. Időközben a tanfelügyelőségen sem történt előrelépés.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnáziumba járó diákok szülei úgy érzik, a különböző illetékes intézmények a bolondját járatják velük, és immár az oktatási minisztérium segítségére sem számíthatnak. A tanintézet vezetőtanácsának, a szülői bizottságnak, valamint a szülők által létrehozott Civilek a katolikus iskoláért csoportnak a képviselői kedden Bukarestbe utaztak, ahol Király András oktatási államtitkárral tárgyaltak. Azonban ismét csalódniuk kellett, ugyanis azt tapasztalták, hogy a fővárosban az intézmények ugyanúgy passzolgatják egymás között az ügyet, mint Marosvásárhelyen.
A szülők arra kérték Királyt, hogy sürgősen orvosolja a kialakult helyzetet az iskolahálózat és a ciklusindító osztályok engedélyezésével. Azt is szeretnék, ha egyéni módszertant készítenének az iskola számára, amely hosszú távon biztosítja, hogy megmaradjon a katolikus gimnázium önálló jogi személyisége. A szülők viszont lapcsaládunknak arról számoltak be: azt a választ kapták az államtitkártól, hogy a városi tanácsnál van a megoldás kulcsa, szerinte ugyanis új iskolahálózatot kell létrehozni Marosvásárhelyen, amelyben a katolikus iskola is szerepel.
Azonban egy új iskolahálózat sem lenne garancia semmire, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a katolikus iskola nem kerül bele. „Király András viszont megígérte nekünk, hogy ha kell, személyesen jön Marosvásárhelyre, és tesz annak érdekében, hogy a tanintézet helyet kapjon a tervben” – tette hozzá Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért csoport tagja, aki részt vett a tárgyaláson.
Miközben a szülők egy része Bukarestben kereste a megoldást, többen már reggel óta a Maros megyei tanfelügyelőségen várták – a csendőrség jelenlétében –, hogy elkezdődjön a vezetőtanács gyűlése, kedd délutánig azonban nem történt érdemi előrelépés az ügyben. Mint megtudtuk, időközben egy előzetes panaszt is iktattak, amiért a tanfelügyelőség öt hónapon keresztül törvénytelenül járt el a katolikus iskolával szemben.
A szülők egyébként múlt héten is felkeresték a frissen kinevezett főtanfelügyelőt, Ioan Macariét, aki azonban ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésekre, megpróbált elmenekülni előlük. A szülők érkezésekor Macarie autóba ült, de egy másik gépkocsi elállta az útját, így kénytelen volt kiszállni, és azzal védekezett, hogy alig három napja vezeti a tanfelügyelőséget, nem ismeri a szülők által említett dokumentumokat, ilyen ügyekben pedig amúgy is csak a tanfelügyelőség vezetőtanácsa hozhat döntést, majd visszament az irodájába. Nemsokára megjelent két helyi rendőr is a tanfelügyelőség előtt, akiket vélhetően maga Macarie hívott ki, szerinte a szülők agresszíven viszonyultak hozzá.
Ezek után Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest küldte ki az iroda elé, a folyosóra, hogy fogadja a szülőket és a sajtó képviselőit. A magyar főtanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta, ő sem érti, mi van az ügy hátterében, és jóllehet a keddi tárgyaláson többször is elhangzott, hogy érvényes az iskolahálózatra vonatkozó határozat, ezt senki nem rögzítette írásban. Hozzátette: a tanfelügyelőség alkalmazottai félnek attól, hogy ugyanaz lesz a sorsuk, mint a volt főtanfelügyelőnek, Ştefan Someşannak, illetve Tamási Zsoltnak, a katolikus iskola igazgatójának, akik ellen eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Múlt kedden ugyanakkor Lucian Goga prefektus hívott össze tárgyalást az ügyben a szülők kezdeményezésére. A megbeszélésen jelen voltak a városi tanács, a tanfelügyelőség és a prefektúra képviselői. Akkor a diákok szüleinek azt ígérték, a polgármesteri hivatal iskolákért felelős igazgatósága érvényesnek tekinti a 2015/33-as számú tanácsi határozatot, amely belefoglalta a város iskolahálózatába a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot is, az erről szóló átiratot pedig eljuttatják a tanfelügyelőséghez, amely ezt követően engedélyezi a felekezeti iskolába való beiratkozást. Mindez szóban hangzott el akkor, írásban senki nem rögzítette, most pedig a szaktárca teljesen új iskolahálózatot javasolt.
Hajnal Csilla
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 29.
A műemlékvédő szerepkörön túl
„Kalapáccsal verik le a műemlék épületek homlokzatát, 16. századi köveket törnek szét a Főtéren, több száz éves fákat vágnak ki a Petőfi utcában, hogy szállodát építsenek a helyére. A Fellegvár egy hajléktalanszálló, az utcákat előbb leaszfaltozzák, aztán feltörik csatornázás miatt. Nem tudjuk, mi történik az állványok mögött, a New York szállónál. Omlanak ránk a belvárosi erkélyek, a Szamos még mindig koszos, kevés a sétálóutca. A városba érkezőket csak Cluj-Napoca felirat fogadja….” – sorolták előadásuk végén az Örökségünk Őrei mozgalom és vetélkedő kolozsvári döntőjén az egyik csapat tagjai, a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai, akik a kincses városbeli Tűzoltótornyot fogadták örökbe.
Rendkívül kreatív, sziporkázó ötleteket felvonultató előadásukban nemcsak az adott műemlék és áttételesen a város több évszázados múltját elevenítették fel szellemesen, de az épített örökséggel kapcsolatos, jelenleg is fennálló gondokra, a közvéleményt régóta foglalkoztató akut problémákra világítottak rá.
Az, hogy a diákok továbbgondolják a versenyen kijelölt feladatokat, a várost érintő problémák élénken foglalkoztatják őket, sőt a jövőbeni megoldásokat is felvillantják, nemcsak figyelemre méltó, de mintaszerű. És az sem mellékes, hogy a gyerekek a kívülállók számára is világosan érzékelhető lelkesedéssel, izgalommal kapcsolódnak be a valóban megmentésre és védelemre szoruló, vagy akár a jobb állapotban lévő műemlékek népszerűsítésébe, az iskolai feladatokhoz képest alternatív, a képzelőerejüket, kreativitásukat megmozgató tevékenységekbe.
Ez pedig messze túlmutat a verseny keretein. Persze díjakat is kapnak, táborokban, kirándulásokon, fesztiválokon vehetnek majd részt, de az, ahogyan maga a műemlékvédő szerepkör lelkesíti őket, ennél többet jelent. Az RMDSZ indította kezdeményezés valóban sikeressé vált, és ami szintén figyelemre méltó, hogy ily módon az épített örökség nemcsak a felnőtt szakmabeliek, profi műemlékvédők, építészek vagy művészettörténészek számára lehet fontos, hanem a fiatal generáció számára is. Hiszen nyolc megye 1500 diákja és pedagógusaik, húsz erdélyi magyar iskola kapcsolódott be a mozgalomba, a középiskolások többtucatnyi műemléket fogadtak örökbe, ismertek meg, és népszerűsítettek.
Ha ezeknek a tizenéveseknek legalább egy része a továbbiakban is hasonlóképpen viszonyul a kulturális értékek védelméhez és megőrzéséhez, ha az adott problémák mentén kreatívan, körültekintően keresnek megoldásokat, akkor talán egyelőre még nem kell vizionálnunk az erdélyi épített örökség pusztulását. És hátha sikerül majd elérniük azt, hogy élhetőbb legyen a környezetük, ne vágják ki a fákat, tiszta legyen a Szamos, ne omoljanak le a belvárosi erkélyek, és hogy ne csak Cluj-Napoca felirat fogadja a városba érkezőket.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)
„Kalapáccsal verik le a műemlék épületek homlokzatát, 16. századi köveket törnek szét a Főtéren, több száz éves fákat vágnak ki a Petőfi utcában, hogy szállodát építsenek a helyére. A Fellegvár egy hajléktalanszálló, az utcákat előbb leaszfaltozzák, aztán feltörik csatornázás miatt. Nem tudjuk, mi történik az állványok mögött, a New York szállónál. Omlanak ránk a belvárosi erkélyek, a Szamos még mindig koszos, kevés a sétálóutca. A városba érkezőket csak Cluj-Napoca felirat fogadja….” – sorolták előadásuk végén az Örökségünk Őrei mozgalom és vetélkedő kolozsvári döntőjén az egyik csapat tagjai, a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai, akik a kincses városbeli Tűzoltótornyot fogadták örökbe.
Rendkívül kreatív, sziporkázó ötleteket felvonultató előadásukban nemcsak az adott műemlék és áttételesen a város több évszázados múltját elevenítették fel szellemesen, de az épített örökséggel kapcsolatos, jelenleg is fennálló gondokra, a közvéleményt régóta foglalkoztató akut problémákra világítottak rá.
Az, hogy a diákok továbbgondolják a versenyen kijelölt feladatokat, a várost érintő problémák élénken foglalkoztatják őket, sőt a jövőbeni megoldásokat is felvillantják, nemcsak figyelemre méltó, de mintaszerű. És az sem mellékes, hogy a gyerekek a kívülállók számára is világosan érzékelhető lelkesedéssel, izgalommal kapcsolódnak be a valóban megmentésre és védelemre szoruló, vagy akár a jobb állapotban lévő műemlékek népszerűsítésébe, az iskolai feladatokhoz képest alternatív, a képzelőerejüket, kreativitásukat megmozgató tevékenységekbe.
Ez pedig messze túlmutat a verseny keretein. Persze díjakat is kapnak, táborokban, kirándulásokon, fesztiválokon vehetnek majd részt, de az, ahogyan maga a műemlékvédő szerepkör lelkesíti őket, ennél többet jelent. Az RMDSZ indította kezdeményezés valóban sikeressé vált, és ami szintén figyelemre méltó, hogy ily módon az épített örökség nemcsak a felnőtt szakmabeliek, profi műemlékvédők, építészek vagy művészettörténészek számára lehet fontos, hanem a fiatal generáció számára is. Hiszen nyolc megye 1500 diákja és pedagógusaik, húsz erdélyi magyar iskola kapcsolódott be a mozgalomba, a középiskolások többtucatnyi műemléket fogadtak örökbe, ismertek meg, és népszerűsítettek.
Ha ezeknek a tizenéveseknek legalább egy része a továbbiakban is hasonlóképpen viszonyul a kulturális értékek védelméhez és megőrzéséhez, ha az adott problémák mentén kreatívan, körültekintően keresnek megoldásokat, akkor talán egyelőre még nem kell vizionálnunk az erdélyi épített örökség pusztulását. És hátha sikerül majd elérniük azt, hogy élhetőbb legyen a környezetük, ne vágják ki a fákat, tiszta legyen a Szamos, ne omoljanak le a belvárosi erkélyek, és hogy ne csak Cluj-Napoca felirat fogadja a városba érkezőket.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 29.
„A színház által létezünk”
Március 27-én, hétfőn este a színház világnapja alkalmából a nagyváradi Szigligeti Színház nagytermében Varga Gábor nagyváradi publicista, drámaíró Kályhabúcsúztató című darabjával ünnepelték az idén 55. éve világszerte megtartott színházi napot.
A nagyváradi Szigligeti Színház színpadán felállított kisszínpadon találkoztak a helyi társulat vezetői és művészei a felolvasószínházi darab Nagyváradról elszármazott írójával, Varga Gáborral és annak rendezőjével, Gáspárik Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház főigazgatójával, valamint a színházszerető érdeklődőkkel.
A színházi világnap üzenetét, amelyet 1962-ben Jean Cocteau fogalmazott meg először, évente rendszeresen öntik szavakba a felkért világhírű színművészek, idén Isabelle Huppert francia színésznő tolmácsolta, akinek gondolatait Novák Eszter, a Szigligeti Színház művészeti vezetője továbbította a váradi közönségnek. A nyolcadik színésznőként, akit felkértek az üzenetírásra Huppert a színházi világünnep időn és téren átívelő gazdagságáról beszélt, amikor mindannyian együtt örülünk a szépnek és jónak, kijelentve, hogy „nem mi, a színészek, akiket a szerepeink elkísérnek mindenhová, és nem is a közönség adunk életet a színháznak, hanem éppen fordítva: mi létezünk a színház által”. A Golden Globe-díjas színésznő továbbá úgy fogalmazott: „A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát” Szerinte a színház mindenkit összehoz, azt is, aki csinálja, és azt is, aki nézi. „A színház védelmez és menedéket nyújt.”
A nagyváradi Ady Társaság alapítójának, Varga Gábornak a darabját Fábián Enikő, Dobos Imre, Kardos M. Róbert, Fodor Réka, Kiss Csaba és Szabó Eduárd vitték színpadra, a bemutatót követően pedig az alkotók is szót kaptak, akikkel Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője beszélgetett. A nagyváradi születésű beszélgetőpartnerek, barátok, írótársak megismerkedésük egyes mozzanatait idézték fel, majd a darab kapcsán annak önéletrajzi ihletésű mozgatórugóiról, valamint a színház feladatáról cseréltek eszmét. Varga Gábor azt mondta, hogy „a Kályhabúcsúztatóban a mi életünk van benne, az anyagi megnyomorodásba került család, egy, már feldolgozottnak vélt kor”, a kommunizmus titkosszolgálata, a besúgók és besúgottak félelmei, valamint a jelen modernsége, digitalizáltsága, a régiség értékvesztése. Gáspárik a diktatúra idején élt énünk vállalható vagy nem vállalható tetteiről beszélt, hangsúlyozva azt, hogy Romániában elmaradt a szembenézés ezzel a múlttal, jóllehet igenis kellene beszélni róla, hiszen „bármikor visszaeshetünk egy diktatúrába, csak egy áramszünet kell hozzá, ahogy a darabban is történik”.
A beszélgetés és az este búcsúgondolatát az alkotók a következőképpen fogalmazták meg: „Mindig emberi kapcsolatokról és az erkölcs kérdéséről van szó, arról, hogy mások kárára ténykedünk-e vagy sem. A gyerekeinknek, az unokáinknak kell utat mutatnunk [Varga], különösen most, amikor saját magunkról jelentünk rendszeresen az egész világnak [Gáspárik]”.
Szamos Mariann
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Március 27-én, hétfőn este a színház világnapja alkalmából a nagyváradi Szigligeti Színház nagytermében Varga Gábor nagyváradi publicista, drámaíró Kályhabúcsúztató című darabjával ünnepelték az idén 55. éve világszerte megtartott színházi napot.
A nagyváradi Szigligeti Színház színpadán felállított kisszínpadon találkoztak a helyi társulat vezetői és művészei a felolvasószínházi darab Nagyváradról elszármazott írójával, Varga Gáborral és annak rendezőjével, Gáspárik Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház főigazgatójával, valamint a színházszerető érdeklődőkkel.
A színházi világnap üzenetét, amelyet 1962-ben Jean Cocteau fogalmazott meg először, évente rendszeresen öntik szavakba a felkért világhírű színművészek, idén Isabelle Huppert francia színésznő tolmácsolta, akinek gondolatait Novák Eszter, a Szigligeti Színház művészeti vezetője továbbította a váradi közönségnek. A nyolcadik színésznőként, akit felkértek az üzenetírásra Huppert a színházi világünnep időn és téren átívelő gazdagságáról beszélt, amikor mindannyian együtt örülünk a szépnek és jónak, kijelentve, hogy „nem mi, a színészek, akiket a szerepeink elkísérnek mindenhová, és nem is a közönség adunk életet a színháznak, hanem éppen fordítva: mi létezünk a színház által”. A Golden Globe-díjas színésznő továbbá úgy fogalmazott: „A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát” Szerinte a színház mindenkit összehoz, azt is, aki csinálja, és azt is, aki nézi. „A színház védelmez és menedéket nyújt.”
A nagyváradi Ady Társaság alapítójának, Varga Gábornak a darabját Fábián Enikő, Dobos Imre, Kardos M. Róbert, Fodor Réka, Kiss Csaba és Szabó Eduárd vitték színpadra, a bemutatót követően pedig az alkotók is szót kaptak, akikkel Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője beszélgetett. A nagyváradi születésű beszélgetőpartnerek, barátok, írótársak megismerkedésük egyes mozzanatait idézték fel, majd a darab kapcsán annak önéletrajzi ihletésű mozgatórugóiról, valamint a színház feladatáról cseréltek eszmét. Varga Gábor azt mondta, hogy „a Kályhabúcsúztatóban a mi életünk van benne, az anyagi megnyomorodásba került család, egy, már feldolgozottnak vélt kor”, a kommunizmus titkosszolgálata, a besúgók és besúgottak félelmei, valamint a jelen modernsége, digitalizáltsága, a régiség értékvesztése. Gáspárik a diktatúra idején élt énünk vállalható vagy nem vállalható tetteiről beszélt, hangsúlyozva azt, hogy Romániában elmaradt a szembenézés ezzel a múlttal, jóllehet igenis kellene beszélni róla, hiszen „bármikor visszaeshetünk egy diktatúrába, csak egy áramszünet kell hozzá, ahogy a darabban is történik”.
A beszélgetés és az este búcsúgondolatát az alkotók a következőképpen fogalmazták meg: „Mindig emberi kapcsolatokról és az erkölcs kérdéséről van szó, arról, hogy mások kárára ténykedünk-e vagy sem. A gyerekeinknek, az unokáinknak kell utat mutatnunk [Varga], különösen most, amikor saját magunkról jelentünk rendszeresen az egész világnak [Gáspárik]”.
Szamos Mariann
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. március 29.
Tanár úr kérem… – 40 éve hunyt el dr. Mikó Imre
Talán az 50 éves érettségi találkozónkon mondta a jogász végzettségű Tokay Gyuri: azt, hogy ő 90 után miniszter lehetett, 90%-ban középiskolájának, a későbbi Brassainak köszönheti. Igaza lehetett, OSZTÁLYUNK adott a kincses városnak két irodalmárt, akik joggal bekerültek a Ki-kicsoda a magyar irodalomban? c. gyűjteménybe, politikust, aki egyetlen magyarként nagykövet lehetett a balti államokban, de öt orvos, három-három tanár és mérnök, hídépítő, katonatiszt, üvegtechnikus, jogász, TV-doktor, vegyész is „kikerült” a „33”-ból, akik „velem jártak”. Balló Zoli jó pár társával együtt nem végzett főiskolát, de mint bábos és pantomimszínész bejárta Európát, és valamennyien dicsőséggel vitték tovább Brassai Sámuel szellemét, nevelőink tanításait. (Ha igaz, a legutóbbi „névsorolvasásnál” még 13-an éltünk a nagy tervekkel, világhódításra készülő 16-17 évesekből.)
És mi kellett ehhez? Az, hogy az alma ne essen távol a fájától és az alma materétől, a „tápláló anyától”. Az alma mater jeles tagja volt Árkossy Sándor tanár úr, a tudós-pedagógus és főleg emberi tanári karnak, őt is egy időre letiltotta a hatalom a katedráról. Csak 61-62 éve volt, amikor tanárjelöltek (szótárunk szerint tanártojások) jöttek tanítani iskolánkba. A földrajz szakos tanár úr jelezte előzetesen, hogy egy beszédhibás jelölt tart órát aznap, viselkedjünk rendesen. Olyan rendes-összetartó ritkán volt az osztály, a X. B, mint akkor, feleléskor mindenki remekelt, még azt is elmondtuk, ami a könyvben nem volt benne, még azt is, hogy Madagaszkárnak Benyovszky Móric személyében magyar kormányzója (vagy királya?) volt. A új lecke leadásánál pókerarccal követtük a friss ismereteket, az apróbb beszédhibáknál tilos volt a mosoly… Még volt abban az időben próbatanítás, román irodalom óra után az egyetemi tanár elismerte, hogy tudunk annyit, mint a román osztályok (igaz, Sinka Zoltánnál nem volt pardon). Emlékezetes az a próbatanítás, amikor a túlbuzgó ifjú hölgy egy pisszenés miatt három társunkat kiküldte az osztályból. Ránéztünk Tokay Gyurira, ő intett, és mi megleckéztettük a „pittyogó tanártojást”, feleléskor a passzív rezisztencia módszerét alkalmaztuk, hiába hívta ki a hölgy a napló szerinti legjobb tanulókat, ők igyekeztek a legbutább válaszokat adni. A kalapot az akcióra egy hangos ásítás tette fel, a vallatásnál, ami nem volt a legsportszerűbb, már az igazgatónkat akarta az inkvizítor behívatni, amikor a hátsó padsorokban elhelyezkedett egyik tanárjelölt kolléga jelentkezett mint tettes. (Nem tudom, hányassal jutalmazták a pedagógiai érzékkel nem rendelkező jövendőbeli tanárnőt…)
A nyár közeledtével, amikor a Kossuth Lajos utcában zöldelltek az út menti fák és nyitott volt az ablak, Árkossy tanár úr elmondta, hogy amikor a „refeknél” igazgatott, az évzáró banketten ő is kapott egy nótát diákjaitól – a Kár volt összeveszni veled… kezdetűt –, az a tanár pedig, aki év közben diákjainak év végi kirándulást ígért a jó tanulásért, az a Hazugság volt minden szavad elejű nótát kapta a rögtönzött énekkartól.
Dr. Heinrich László, a tudós fizikus-vegyész, az első, azaz a tízéves érettségi találkozónkon, amikor még szinte az egész osztály jelen volt, „szomorúan” állapította meg: Csak a diákok öregedtek, mert tíz évvel ezelőtt a tanárok már akkor is öregek voltak. Amikor a tanár úr minden órája előtt megjelent a Fizikumba vezető „titkos ajtóban”, akkor Edisont láttam magam előtt, a Merlo Park varázslóját. A „tisztogatás” őt is elérte, egy nagy kolozsvári gyár megbecsült laboránsa lett.
Fejér Miklós, szeretett osztályfőnökünk, aki szintén tett egy kis „vidéki kitérőt” Szucságon, nem volt nagyon boldog, hogy páran elhagyták Szép Erdélyországot, idézhette volna Kányádi Sándort, amit válaszként adott egy borúlátó megállapításra: Kivándorolt az erdélyi értelmiség színe-java. A székely költő szerint a színe lehet, de a java itthon maradt. Fejér „Miki”, az oszi ’66-ban így üdvözölt minket: Örvendek, hogy ti újra a padban, én újra a katedrán. Humoros megjegyzéseit általában az irodalomból vette.
A mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Ez lett volna dr. Mikó Imre sorsa, ha nem ismerte volna az öreg halász, Santiago mondását: „az ember nem arra született, hogy legyőzzék”. Elsőéves főiskolai hallgatóként, 1957-ben egy délután hallottam volt osztálytársamtól, aki későbben altatóorvos lett Vásárhelyen, hogy Mikó tanár úrral kollégák lettek a Nagy könyvesbolt raktárában, ez volt a tízévi orosz nyelv oktatás jutalma. Később láttuk tanárunkat könyvcsomagokat cipelni a Lábas-házig és estefelé vissza. Majd az Egyetem utcai könyvesboltban lett elárusító… Egy kolozsvári újságíró akkor írta róla, dr. Mikó áll a pult mellett és ír… Akkor születhetett A bércre esett fa, Az utolsó magyar polihisztor és A szülőföld szerelmesének története.
Bölöni Farkas Sándor, „a székely, aki felfedezte a demokráciát”… Életének leírása több kiadást is megért, Brassai Sámuelről száz történetet gyűjtött össze a TANÁR ÚR, dedikált példánya könyvtáram féltett kincse 1971-ből, a legnagyobb székely, Orbán Balázs életének regénye csak 2011-ben láthatott napvilágot, addig őrizte a család az értékes kéziratot. Érdekes helyzet, egy szimpatikus tanár és egy gyűlölt tantárgy együtt. Csehov, Dosztojevszkij, Gogol, Puskin, Tolsztoj vagy Csajkovszkij ismerete előtt nekünk az orosz egyet jelentett a szovjet katonával, „a ruszkival”, azzal, aki elvitte a nagymama utolsó malacát és vodkával átitatva lelőtte nagynéném férjét. A kötelező anyagon kívül, amiből mára már semmi sem maradt, emlékszem arra, hogy a Háború és béke megírásakor Tolsztoj felmérte a borogyinói harcteret, és a Nagy Péter film bemutatója után megtudtuk ugyanabból a forrásból, hogy a cár néger hajóinasa Puskinnak volt a nagyapja.
Amikor a magyar Nobel-díjasok „titkát” kerestem életrajzukban, egy közös dolgot találtam, valamennyinek diákkorában szülei biztosították a kísérletezés lehetőségét, az otthoni labor felszerelését, és megkeresték számukra a legjobb iskolákat, tehát ALMAFA és ALMA MATER… Igen, Család és Iskola.
Szathmáry János, Kolozsvár–Gyergyószentmiklós
Hargita Népe (Csíkszereda)
Talán az 50 éves érettségi találkozónkon mondta a jogász végzettségű Tokay Gyuri: azt, hogy ő 90 után miniszter lehetett, 90%-ban középiskolájának, a későbbi Brassainak köszönheti. Igaza lehetett, OSZTÁLYUNK adott a kincses városnak két irodalmárt, akik joggal bekerültek a Ki-kicsoda a magyar irodalomban? c. gyűjteménybe, politikust, aki egyetlen magyarként nagykövet lehetett a balti államokban, de öt orvos, három-három tanár és mérnök, hídépítő, katonatiszt, üvegtechnikus, jogász, TV-doktor, vegyész is „kikerült” a „33”-ból, akik „velem jártak”. Balló Zoli jó pár társával együtt nem végzett főiskolát, de mint bábos és pantomimszínész bejárta Európát, és valamennyien dicsőséggel vitték tovább Brassai Sámuel szellemét, nevelőink tanításait. (Ha igaz, a legutóbbi „névsorolvasásnál” még 13-an éltünk a nagy tervekkel, világhódításra készülő 16-17 évesekből.)
És mi kellett ehhez? Az, hogy az alma ne essen távol a fájától és az alma materétől, a „tápláló anyától”. Az alma mater jeles tagja volt Árkossy Sándor tanár úr, a tudós-pedagógus és főleg emberi tanári karnak, őt is egy időre letiltotta a hatalom a katedráról. Csak 61-62 éve volt, amikor tanárjelöltek (szótárunk szerint tanártojások) jöttek tanítani iskolánkba. A földrajz szakos tanár úr jelezte előzetesen, hogy egy beszédhibás jelölt tart órát aznap, viselkedjünk rendesen. Olyan rendes-összetartó ritkán volt az osztály, a X. B, mint akkor, feleléskor mindenki remekelt, még azt is elmondtuk, ami a könyvben nem volt benne, még azt is, hogy Madagaszkárnak Benyovszky Móric személyében magyar kormányzója (vagy királya?) volt. A új lecke leadásánál pókerarccal követtük a friss ismereteket, az apróbb beszédhibáknál tilos volt a mosoly… Még volt abban az időben próbatanítás, román irodalom óra után az egyetemi tanár elismerte, hogy tudunk annyit, mint a román osztályok (igaz, Sinka Zoltánnál nem volt pardon). Emlékezetes az a próbatanítás, amikor a túlbuzgó ifjú hölgy egy pisszenés miatt három társunkat kiküldte az osztályból. Ránéztünk Tokay Gyurira, ő intett, és mi megleckéztettük a „pittyogó tanártojást”, feleléskor a passzív rezisztencia módszerét alkalmaztuk, hiába hívta ki a hölgy a napló szerinti legjobb tanulókat, ők igyekeztek a legbutább válaszokat adni. A kalapot az akcióra egy hangos ásítás tette fel, a vallatásnál, ami nem volt a legsportszerűbb, már az igazgatónkat akarta az inkvizítor behívatni, amikor a hátsó padsorokban elhelyezkedett egyik tanárjelölt kolléga jelentkezett mint tettes. (Nem tudom, hányassal jutalmazták a pedagógiai érzékkel nem rendelkező jövendőbeli tanárnőt…)
A nyár közeledtével, amikor a Kossuth Lajos utcában zöldelltek az út menti fák és nyitott volt az ablak, Árkossy tanár úr elmondta, hogy amikor a „refeknél” igazgatott, az évzáró banketten ő is kapott egy nótát diákjaitól – a Kár volt összeveszni veled… kezdetűt –, az a tanár pedig, aki év közben diákjainak év végi kirándulást ígért a jó tanulásért, az a Hazugság volt minden szavad elejű nótát kapta a rögtönzött énekkartól.
Dr. Heinrich László, a tudós fizikus-vegyész, az első, azaz a tízéves érettségi találkozónkon, amikor még szinte az egész osztály jelen volt, „szomorúan” állapította meg: Csak a diákok öregedtek, mert tíz évvel ezelőtt a tanárok már akkor is öregek voltak. Amikor a tanár úr minden órája előtt megjelent a Fizikumba vezető „titkos ajtóban”, akkor Edisont láttam magam előtt, a Merlo Park varázslóját. A „tisztogatás” őt is elérte, egy nagy kolozsvári gyár megbecsült laboránsa lett.
Fejér Miklós, szeretett osztályfőnökünk, aki szintén tett egy kis „vidéki kitérőt” Szucságon, nem volt nagyon boldog, hogy páran elhagyták Szép Erdélyországot, idézhette volna Kányádi Sándort, amit válaszként adott egy borúlátó megállapításra: Kivándorolt az erdélyi értelmiség színe-java. A székely költő szerint a színe lehet, de a java itthon maradt. Fejér „Miki”, az oszi ’66-ban így üdvözölt minket: Örvendek, hogy ti újra a padban, én újra a katedrán. Humoros megjegyzéseit általában az irodalomból vette.
A mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Ez lett volna dr. Mikó Imre sorsa, ha nem ismerte volna az öreg halász, Santiago mondását: „az ember nem arra született, hogy legyőzzék”. Elsőéves főiskolai hallgatóként, 1957-ben egy délután hallottam volt osztálytársamtól, aki későbben altatóorvos lett Vásárhelyen, hogy Mikó tanár úrral kollégák lettek a Nagy könyvesbolt raktárában, ez volt a tízévi orosz nyelv oktatás jutalma. Később láttuk tanárunkat könyvcsomagokat cipelni a Lábas-házig és estefelé vissza. Majd az Egyetem utcai könyvesboltban lett elárusító… Egy kolozsvári újságíró akkor írta róla, dr. Mikó áll a pult mellett és ír… Akkor születhetett A bércre esett fa, Az utolsó magyar polihisztor és A szülőföld szerelmesének története.
Bölöni Farkas Sándor, „a székely, aki felfedezte a demokráciát”… Életének leírása több kiadást is megért, Brassai Sámuelről száz történetet gyűjtött össze a TANÁR ÚR, dedikált példánya könyvtáram féltett kincse 1971-ből, a legnagyobb székely, Orbán Balázs életének regénye csak 2011-ben láthatott napvilágot, addig őrizte a család az értékes kéziratot. Érdekes helyzet, egy szimpatikus tanár és egy gyűlölt tantárgy együtt. Csehov, Dosztojevszkij, Gogol, Puskin, Tolsztoj vagy Csajkovszkij ismerete előtt nekünk az orosz egyet jelentett a szovjet katonával, „a ruszkival”, azzal, aki elvitte a nagymama utolsó malacát és vodkával átitatva lelőtte nagynéném férjét. A kötelező anyagon kívül, amiből mára már semmi sem maradt, emlékszem arra, hogy a Háború és béke megírásakor Tolsztoj felmérte a borogyinói harcteret, és a Nagy Péter film bemutatója után megtudtuk ugyanabból a forrásból, hogy a cár néger hajóinasa Puskinnak volt a nagyapja.
Amikor a magyar Nobel-díjasok „titkát” kerestem életrajzukban, egy közös dolgot találtam, valamennyinek diákkorában szülei biztosították a kísérletezés lehetőségét, az otthoni labor felszerelését, és megkeresték számukra a legjobb iskolákat, tehát ALMAFA és ALMA MATER… Igen, Család és Iskola.
Szathmáry János, Kolozsvár–Gyergyószentmiklós
Hargita Népe (Csíkszereda)
2017. március 29.
Székelyföldi könyvelők találkozója
Románia, az adóparadicsom
„Románia adóparadicsom a mikrovállalkozások számára”, mondja Debreczeni László sepsiszentgyörgyi adószakértő, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, aki nem emlékszik, hogy lett volna még a mostanihoz hasonló kedvezményes környezet a mikrovállalkozások számára.
Jelenleg ugyanis az évi 500.000 euró alatti forgalmat megvalósító, és legalább egy alkalmazottal rendelkező cégek alig 1 százaléknyi forgalmi adót fizetnek, és a kiadások leszámítása után további 5 százaléknyi osztalékadóval ki lehet venni a pénzt a cégből, mutatott rá az adószakértő. Hozzátette: többek között e köré építik a pénteken, Sepsiszentgyörgyön sorra kerülő 3. Székelyföldi Könyvelők Találkozóját, amelynek témája: alacsony adózás, hatékony vállalatok.
A térség egyik legnagyobb gazdasági jellegű eseményén pénzügyminisztériumi vezetők, neves jogi- és adótanácsadó cégek szakemberei és egyetemi professzorok nyújtanak tájékoztatást az aktuális adózási változásokról és az áfa-szabályokról. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) háromszéki fiókja és a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által harmadik alkalommal megszervezett Székelyföldi Könyvelők Találkozója március 31-én, pénteken 9 órakor kezdődik a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának székhelyén (részletek a www. rmktkovaszna.ro vagy a www.ccicov.com oldalon).
A találkozó aktualitását hangsúlyozva Debreczeni László rámutatott, idén a mikrovállalkozásokat, a szálloda- és vendéglátóiparban tevékenykedő cégeket érintették az adóügyi újdonságok. Az osztalékadó csökkenése, a visszafordított nyereség adómentessége, a mikrovállalkozások kedvezőbb adózása és szélesebb kiterjesztése olyan tényleges kedvezmények, amelyek a vállalkozások versenyképességét tudják növelni, ezért szükséges és érdemes is róluk beszélni. Ugyanakkor sok kérdés van még a jogszabályok alkalmazása kapcsán, ezeket szeretnék tisztázni a pénteki rendezvényen, ahová nemcsak könyvelőket és adószakértőket, hanem közgazdászokat, vállalkozókat és egyetemistákat is várnak.
György Attila pénzügyminisztériumi államtitkár a pénzügyi jövedelmek nyilvántartóját, Mariana Vizoli pénzügyi szakértő az áfa-fizetők újra regisztrálásának folyamatát ismerteti. Georgeta Toma pénzügyminisztériumi osztályvezető a szállodák és éttermek jellegzetes adózásáról értekezik, Florin Dobre, a CECCAR ügyvezető igazgatója a vissza nem térítendő pályázatok elszámolását ismerteti, Édler András, a kereskedelmi kamara elnöke a fizetésképtelenséget megelőzni hivatott Pre Solve-programot mutatja be, dr. Radu Bufan, a Temesvári Nyugati Egyetem professzora a nyereségadóról tart előadást, az NNDKP ügyvédi iroda szakértője pedig a jövedelem adózása és a társadalmi járulékok témájában tart tájékoztatót. A szervező RMKT Kovászna megyei fiókjának elnöke, Bogdán Laura elmondta: a szervezet célja a szakmai kultúra terjesztése, a tagok szakmai fejlődésének elősegítése, így a Székelyföldi Könyvelők Találkozója is ezt szolgálja, hiszen teret ad az újítások céges szintű alkalmazásának értelmezésére a könyvvitel és az adózás területén.
Kovács Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Románia, az adóparadicsom
„Románia adóparadicsom a mikrovállalkozások számára”, mondja Debreczeni László sepsiszentgyörgyi adószakértő, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, aki nem emlékszik, hogy lett volna még a mostanihoz hasonló kedvezményes környezet a mikrovállalkozások számára.
Jelenleg ugyanis az évi 500.000 euró alatti forgalmat megvalósító, és legalább egy alkalmazottal rendelkező cégek alig 1 százaléknyi forgalmi adót fizetnek, és a kiadások leszámítása után további 5 százaléknyi osztalékadóval ki lehet venni a pénzt a cégből, mutatott rá az adószakértő. Hozzátette: többek között e köré építik a pénteken, Sepsiszentgyörgyön sorra kerülő 3. Székelyföldi Könyvelők Találkozóját, amelynek témája: alacsony adózás, hatékony vállalatok.
A térség egyik legnagyobb gazdasági jellegű eseményén pénzügyminisztériumi vezetők, neves jogi- és adótanácsadó cégek szakemberei és egyetemi professzorok nyújtanak tájékoztatást az aktuális adózási változásokról és az áfa-szabályokról. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) háromszéki fiókja és a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által harmadik alkalommal megszervezett Székelyföldi Könyvelők Találkozója március 31-én, pénteken 9 órakor kezdődik a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának székhelyén (részletek a www. rmktkovaszna.ro vagy a www.ccicov.com oldalon).
A találkozó aktualitását hangsúlyozva Debreczeni László rámutatott, idén a mikrovállalkozásokat, a szálloda- és vendéglátóiparban tevékenykedő cégeket érintették az adóügyi újdonságok. Az osztalékadó csökkenése, a visszafordított nyereség adómentessége, a mikrovállalkozások kedvezőbb adózása és szélesebb kiterjesztése olyan tényleges kedvezmények, amelyek a vállalkozások versenyképességét tudják növelni, ezért szükséges és érdemes is róluk beszélni. Ugyanakkor sok kérdés van még a jogszabályok alkalmazása kapcsán, ezeket szeretnék tisztázni a pénteki rendezvényen, ahová nemcsak könyvelőket és adószakértőket, hanem közgazdászokat, vállalkozókat és egyetemistákat is várnak.
György Attila pénzügyminisztériumi államtitkár a pénzügyi jövedelmek nyilvántartóját, Mariana Vizoli pénzügyi szakértő az áfa-fizetők újra regisztrálásának folyamatát ismerteti. Georgeta Toma pénzügyminisztériumi osztályvezető a szállodák és éttermek jellegzetes adózásáról értekezik, Florin Dobre, a CECCAR ügyvezető igazgatója a vissza nem térítendő pályázatok elszámolását ismerteti, Édler András, a kereskedelmi kamara elnöke a fizetésképtelenséget megelőzni hivatott Pre Solve-programot mutatja be, dr. Radu Bufan, a Temesvári Nyugati Egyetem professzora a nyereségadóról tart előadást, az NNDKP ügyvédi iroda szakértője pedig a jövedelem adózása és a társadalmi járulékok témájában tart tájékoztatót. A szervező RMKT Kovászna megyei fiókjának elnöke, Bogdán Laura elmondta: a szervezet célja a szakmai kultúra terjesztése, a tagok szakmai fejlődésének elősegítése, így a Székelyföldi Könyvelők Találkozója is ezt szolgálja, hiszen teret ad az újítások céges szintű alkalmazásának értelmezésére a könyvvitel és az adózás területén.
Kovács Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. március 29.
Az EPP vezetőivel tárgyalt az RMDSZ delegációja a máltai kongresszuson
Manfred Weberrel, az Európai Néppárt (EPP) parlamenti képviselőcsoportjának elnökével, illetve Antonio Lopez Isturizzal, az Európai Néppárt főtitkárával találkozott szerdán a Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette RMDSZ-delegáció az EPP máltai kongresszusán.
A kétoldalú találkozókon a szövetségi elnök az erdélyi magyarság, Európa legnagyobb őshonos kisebbségének törekvéseiről tájékoztatta a néppárti politikusokat. Manfred Webernek a kisebbségi jogok alkalmazásának akadályoztatásáról is beszámolt, kiemelve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kapcsán történteket, azt, hogy Romániában az ügyészséget használják arra, hogy a megszűnés határára sodorjanak egy iskolát, bizonytalanná tegyék többszáz ott tanuló gyermek jövőjét.
A szövetségi elnök ismertette az RMDSZ anyanyelv-használati törvénymódosítását, amely kötelezővé tenné a nyelvi jogok alkalmazását minden olyan területen, ahol magyarok élnek, a jelenlegi húsz százalékról tízre csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt, emellett ennek alapján magyarul is feliratozni kellene a településeket, utcaneveket, intézményeket és közterületeket, be nem tartása esetén, pedig szankciók járnának.
Az európai őshonos kisebbségek, így az erdélyi magyarság számára is pozitív és régóta várt előrelépés, hogy az Európai Bizottság ma bejegyezte a Minority SafePack polgári kezdeményezést, így elkezdődhet a szükséges 1 millió aláírás összegyűjtése – a néppárti frakcióvezetőt erről is tájékoztatta a szövetségi elnök, és arra kérte: segítse a kezdeményezést. Manfred Weber biztosította az RMDSZ küldöttségét, hogy mind a polgári kezdeményezést, mind a kisebbségi törekvéseket a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja.
Kelemen Hunor nem először találkozik az Európai Néppárt főtitkárával, Antonio Lopez Isturizt rendszeresen tájékoztatja a romániai, főként az erdélyi magyar kisebbséget érintő kérdésekről. Ezúttal arról számolt be, hogy bár az RMDSZ nincs kormányon, parlamenti együttműködést kötött a kormánykoalícióval, így akar érvényt szerezni az erdélyi magyarság törekvéseinek. Elmondta, a következő időszak legnagyobb törvénykezési kihívása az Szövetség számára az anyanyelv-használati törvénymódosítás. A főtitkár leszögezte: minden téren támogatja az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság törekvéseit.
maszol.ro
Manfred Weberrel, az Európai Néppárt (EPP) parlamenti képviselőcsoportjának elnökével, illetve Antonio Lopez Isturizzal, az Európai Néppárt főtitkárával találkozott szerdán a Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette RMDSZ-delegáció az EPP máltai kongresszusán.
A kétoldalú találkozókon a szövetségi elnök az erdélyi magyarság, Európa legnagyobb őshonos kisebbségének törekvéseiről tájékoztatta a néppárti politikusokat. Manfred Webernek a kisebbségi jogok alkalmazásának akadályoztatásáról is beszámolt, kiemelve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kapcsán történteket, azt, hogy Romániában az ügyészséget használják arra, hogy a megszűnés határára sodorjanak egy iskolát, bizonytalanná tegyék többszáz ott tanuló gyermek jövőjét.
A szövetségi elnök ismertette az RMDSZ anyanyelv-használati törvénymódosítását, amely kötelezővé tenné a nyelvi jogok alkalmazását minden olyan területen, ahol magyarok élnek, a jelenlegi húsz százalékról tízre csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt, emellett ennek alapján magyarul is feliratozni kellene a településeket, utcaneveket, intézményeket és közterületeket, be nem tartása esetén, pedig szankciók járnának.
Az európai őshonos kisebbségek, így az erdélyi magyarság számára is pozitív és régóta várt előrelépés, hogy az Európai Bizottság ma bejegyezte a Minority SafePack polgári kezdeményezést, így elkezdődhet a szükséges 1 millió aláírás összegyűjtése – a néppárti frakcióvezetőt erről is tájékoztatta a szövetségi elnök, és arra kérte: segítse a kezdeményezést. Manfred Weber biztosította az RMDSZ küldöttségét, hogy mind a polgári kezdeményezést, mind a kisebbségi törekvéseket a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja.
Kelemen Hunor nem először találkozik az Európai Néppárt főtitkárával, Antonio Lopez Isturizt rendszeresen tájékoztatja a romániai, főként az erdélyi magyar kisebbséget érintő kérdésekről. Ezúttal arról számolt be, hogy bár az RMDSZ nincs kormányon, parlamenti együttműködést kötött a kormánykoalícióval, így akar érvényt szerezni az erdélyi magyarság törekvéseinek. Elmondta, a következő időszak legnagyobb törvénykezési kihívása az Szövetség számára az anyanyelv-használati törvénymódosítás. A főtitkár leszögezte: minden téren támogatja az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság törekvéseit.
maszol.ro
2017. március 29.
Kiállnak bántalmazott társuk mellett a kolozsvári magyar színészek
„Mélységesen aggasztónak” tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a Rosmersholm pénteki bemutatóján történt incidenst. A közösségi oldalakon terjedő állásfoglalást a pénteki előadás teljes szereposztása aláírta.
Amint arról a Maszol is beszámolt, az egyik színésznő elleni verbális és fizikai agressziót vizsgálta a rendőrség pénteken a Kolozsvári Állami Magyar Színház épületében, Henrik Ibsen Rosmersholm című darabjának a bemutatója idején. Az agresszor a darab rendezője, Andrij Zsoldak volt. Tompa Gábor igazgató a Maszolnak nyilatkozva „színházi belügynek” minősítette az incidenst. Az érintett színésznő vasárnap este a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy nem kíván feljelentést tenni az ügyben, a belső munkafolyamat részének tekinti a történteket, és mihamarabb el szeretné felejteni.
Állásfoglalásuk szerint a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei kiállnak egymás mellett, elutasítanak mindennemű agressziót és aggasztónak tartják a történteket, illetve elvárják, hogy a színház megtegye a szükséges lépéseket a hasonló esetek megelőzésére. A nyilatkozatot a színház külső munkatársai, Bíró József és Hatházi András is aláírták. Utóbbi korábban a Maszolnak úgynyilatkozott, „egy rendező addig mehet el, ameddig a munkatársai engedik”.
Alább közöljük a teljes szöveget:
Mi, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei, egyöntetűen és határozottan kiállunk egymás mellett és egymásért. Elutasítunk mindennemű agressziót. Nem tekintjük úgy, hogy az agresszió a színházi munka része, vagy, hogy létezik olyan helyzet, ami ennek jogosultságot teremt. Mélységesen aggasztónak tartjuk a nemrég történteket. Úgy érezzük, hogy ilyen helyzetben egyetlen ember elfogadhatatlan gesztusa miatt árnyék vetül a munkánkra. Elvárjuk, hogy a munkánknak otthont adó intézmény tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az ilyesmi ne fordulhasson elő. Messzemenően szolidárisak vagyunk minden egyes színpadra lépő társunkkal, és erőt, bátorságot kívánunk a továbbiakban. Aláírják: Laczó Júlia, Orbán Attila, Marosán Csaba, Varga Csilla, Imre Éva, Albert Csilla, Sinkó Ferenc, Laczkó Vass Róbert, Szűcs Ervin, Bogdán Zsolt, Csutak Réka, Kató Emőke, Kali Andrea, Buzási András, Kézdi Imola, Dimény Áron, Panek Kati, Kántor Melinda, Sigmond Rita, Györgyjakab Enikő, Bodolai Balázs, Ötvös Kinga, Vindis Andrea, Farkas Lóránd, Pethő Anikó, Kicsid Gizella, Bács Miklós, Balla Szabolcs, Árus Péter, Fogarasi Alpár Valamint: Hatházi András, Bíró József
maszol.ro
„Mélységesen aggasztónak” tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a Rosmersholm pénteki bemutatóján történt incidenst. A közösségi oldalakon terjedő állásfoglalást a pénteki előadás teljes szereposztása aláírta.
Amint arról a Maszol is beszámolt, az egyik színésznő elleni verbális és fizikai agressziót vizsgálta a rendőrség pénteken a Kolozsvári Állami Magyar Színház épületében, Henrik Ibsen Rosmersholm című darabjának a bemutatója idején. Az agresszor a darab rendezője, Andrij Zsoldak volt. Tompa Gábor igazgató a Maszolnak nyilatkozva „színházi belügynek” minősítette az incidenst. Az érintett színésznő vasárnap este a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy nem kíván feljelentést tenni az ügyben, a belső munkafolyamat részének tekinti a történteket, és mihamarabb el szeretné felejteni.
Állásfoglalásuk szerint a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei kiállnak egymás mellett, elutasítanak mindennemű agressziót és aggasztónak tartják a történteket, illetve elvárják, hogy a színház megtegye a szükséges lépéseket a hasonló esetek megelőzésére. A nyilatkozatot a színház külső munkatársai, Bíró József és Hatházi András is aláírták. Utóbbi korábban a Maszolnak úgynyilatkozott, „egy rendező addig mehet el, ameddig a munkatársai engedik”.
Alább közöljük a teljes szöveget:
Mi, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei, egyöntetűen és határozottan kiállunk egymás mellett és egymásért. Elutasítunk mindennemű agressziót. Nem tekintjük úgy, hogy az agresszió a színházi munka része, vagy, hogy létezik olyan helyzet, ami ennek jogosultságot teremt. Mélységesen aggasztónak tartjuk a nemrég történteket. Úgy érezzük, hogy ilyen helyzetben egyetlen ember elfogadhatatlan gesztusa miatt árnyék vetül a munkánkra. Elvárjuk, hogy a munkánknak otthont adó intézmény tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az ilyesmi ne fordulhasson elő. Messzemenően szolidárisak vagyunk minden egyes színpadra lépő társunkkal, és erőt, bátorságot kívánunk a továbbiakban. Aláírják: Laczó Júlia, Orbán Attila, Marosán Csaba, Varga Csilla, Imre Éva, Albert Csilla, Sinkó Ferenc, Laczkó Vass Róbert, Szűcs Ervin, Bogdán Zsolt, Csutak Réka, Kató Emőke, Kali Andrea, Buzási András, Kézdi Imola, Dimény Áron, Panek Kati, Kántor Melinda, Sigmond Rita, Györgyjakab Enikő, Bodolai Balázs, Ötvös Kinga, Vindis Andrea, Farkas Lóránd, Pethő Anikó, Kicsid Gizella, Bács Miklós, Balla Szabolcs, Árus Péter, Fogarasi Alpár Valamint: Hatházi András, Bíró József
maszol.ro
2017. március 29.
Egy józan hang a jobboldali testvérháborúban
A kétezres évek elején, konkrétan 2001-ben bontott zászlót az azóta széles körű ismertségre szert tett Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Abban az évben szervezték meg az első Magyar Sziget fesztivált is.
A második alkalommal, 2002-ben e sorok íróját is meghívták a rendezvényre, akárcsak a következő három esztendőben. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert lényeges kérdés, hogy az ember egy rendezvényről a sajtóból tájékozódik, vagy megtapasztalja annak hangulatát, lüktetését. A Magyar Sziget kompromisszum- és pártkötődés-mentes nemzeti fórum volt ebben az időszakban, akárcsak szellemi utódja, az erdélyi EMI-tábor.
Időközben konfliktus alakul ki az alapító elnök, Toroczkai László és az elnökségi tagok között. Az utóbbiak végül a békés elvonulás mellett döntöttek, és megalapították az Egyesült Magyar Ifjúság nevű szervezetet. Ismét kénytelen vagyok beiktatni egy személyes vargabetűt: az EMI alapítói mindmáig a legjobb barátaim közé tartoznak, az akkori konfliktusban egyáltalán nem voltam elfogulatlan, ma sem vagyok az.
Mindez meglehetősen közismert volt HVIM-es körökben, így nem csodálkoztam, hogy 2006-ban már nem kaptam meghívót a Magyar Szigetre, azt a műsorszámot, amelyben addig szerepeltem (határon túli sajtóklub), törölték a programból. Az EMI alapítók és Toroczkai László közötti konfliktusról nem írok, mert felesleges. A sebek behegedtek, a felszakításuk nem szolgálná a nemzet ügyét. Az egészet csak azért tartottam fontosnak papírra vetni, hogy jelezzem, meglehetős fenntartásom volt a HVIM alapító elnökével szemben, s annak sem tudtam maradéktalanul örülni, amikor Vona Gábor közel egy éve meghívta a Jobbik elnökségébe.
Az azóta eltelt esztendő alatt azonban sok minden megváltozott.
A Jobbik a Fideszben jelölte meg a fő ellenséget, retorikájának egyik meghatározó eleme lett, hogy a Fidesz nemzeti szempontból semmivel nem jobb az MSZP-nél.
E szólam három szempontból is problematikus.
Elsősorban nem igaz. Nem hinném, hogy szükséges-e egyáltalán érvelni ebben a kérdésben, annyira eklatáns a különbség a két tábor között. (Vona Gábor 2016-os évértékelő beszédében közelítette meg reálisan ezt a problémát. Akkor implicit egyetértett azokkal, akik szerint mégiscsak jobb az Orbán-kormány, mint bármelyik MSZP-s kormány. Joggal tette fel a kérdést, hogy rendben, „de ez mérce”? Eszmei síkon nyilván nem mérce, egy nemzetben gondolkodó párt számára nem a minősített hazaárulás a viszonyítási pont, de a gyakorlati politikában illetve az elmúlt negyed évszázadot tekintve, bizony ez is egyfajta kikerülhetetlen összehasonlítási alap.)
Másodsorban e hamis tézis fennen hirdetése azt üzeni, hogy a kampányban bármit lehet, megengedett valótlan szólamok tudatos hirdetése. A Jobbik ezzel elvesztette morális fölényét, azt a fölényt, amit mindaddig birtokolt, amíg kommunikációja megmaradt az igazság és igazságosság, talaján.
Harmadsorban pedig, ha egyenlőségjelet teszünk a Fidesz és a baloldal közé nemzetpolitikai szempontból, akkor implicit megengedhetővé válik az utóbbival akár a hallgatólagos együttműködés is, a kormánybuktatás érdekében.
Legnagyobb meglepetésünkre ki az, aki a Magyar Idők újságírójának megannyi csapda-kérdését (hanuka-üdvözlet, Betyársereg, a Jobbik elvi alapjainak megingása, az értelmiségi holdudvar morgolódása) ügyesen kikerülve rámutat a lényegre ebben a kérdésben (is)?
Toroczkai László. Kiáll a néppártosodás mellett, azt szavazóbázis növelésnek nevezi, miközben hangsúlyozza a radikális mag megtartásának fontosságát, éles különbséget tesz a magukat baloldalinak mondó véleményformálók és az általuk megvezetett emberek között, akiknek a szavazataira a Jobbik joggal számít, sikernek nevezi a bevándorlásügyi népszavazást, jelzi, hogy egyetért a Jobbik által meg nem szavazott migrációügyi alkotmánymódosítással, nem hallgatja el a kormány érdemeit a migránsválság ügyében, hangsúlyozza a határkerítés fontosságát, amit a baloldal garantáltan elbontana, s figyelmeztet annak veszélyére, hogy míg a Jobbik és a Fidesz egymással vannak elfogva, a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség Soros-támogatással nevető harmadikként kerülhet ki az 2018-as megmérettetésből.
Ami, tegyük hozzá, minden retorikai túlzás nélkül Magyarország végét jelentheti. A Jobbik szakpolitikusait hét éve még tűzzel-vassal irtani akaró radikális politikus polgármesterként minden jel szerint eljutott a felelős nemzeti gondolkodásig.
Örömteli, hogy akad egy józan hang a nemzetpolitikai szempontból olyannyira káros Fidesz–Jobbik háborúban. S e józan, mérsékelt, a lényegre figyelmeztető hang csak hitelesebb attól, hogy egy korábbi ultraradikális politikus mondhatja magáénak.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma/szerintunk
A kétezres évek elején, konkrétan 2001-ben bontott zászlót az azóta széles körű ismertségre szert tett Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Abban az évben szervezték meg az első Magyar Sziget fesztivált is.
A második alkalommal, 2002-ben e sorok íróját is meghívták a rendezvényre, akárcsak a következő három esztendőben. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert lényeges kérdés, hogy az ember egy rendezvényről a sajtóból tájékozódik, vagy megtapasztalja annak hangulatát, lüktetését. A Magyar Sziget kompromisszum- és pártkötődés-mentes nemzeti fórum volt ebben az időszakban, akárcsak szellemi utódja, az erdélyi EMI-tábor.
Időközben konfliktus alakul ki az alapító elnök, Toroczkai László és az elnökségi tagok között. Az utóbbiak végül a békés elvonulás mellett döntöttek, és megalapították az Egyesült Magyar Ifjúság nevű szervezetet. Ismét kénytelen vagyok beiktatni egy személyes vargabetűt: az EMI alapítói mindmáig a legjobb barátaim közé tartoznak, az akkori konfliktusban egyáltalán nem voltam elfogulatlan, ma sem vagyok az.
Mindez meglehetősen közismert volt HVIM-es körökben, így nem csodálkoztam, hogy 2006-ban már nem kaptam meghívót a Magyar Szigetre, azt a műsorszámot, amelyben addig szerepeltem (határon túli sajtóklub), törölték a programból. Az EMI alapítók és Toroczkai László közötti konfliktusról nem írok, mert felesleges. A sebek behegedtek, a felszakításuk nem szolgálná a nemzet ügyét. Az egészet csak azért tartottam fontosnak papírra vetni, hogy jelezzem, meglehetős fenntartásom volt a HVIM alapító elnökével szemben, s annak sem tudtam maradéktalanul örülni, amikor Vona Gábor közel egy éve meghívta a Jobbik elnökségébe.
Az azóta eltelt esztendő alatt azonban sok minden megváltozott.
A Jobbik a Fideszben jelölte meg a fő ellenséget, retorikájának egyik meghatározó eleme lett, hogy a Fidesz nemzeti szempontból semmivel nem jobb az MSZP-nél.
E szólam három szempontból is problematikus.
Elsősorban nem igaz. Nem hinném, hogy szükséges-e egyáltalán érvelni ebben a kérdésben, annyira eklatáns a különbség a két tábor között. (Vona Gábor 2016-os évértékelő beszédében közelítette meg reálisan ezt a problémát. Akkor implicit egyetértett azokkal, akik szerint mégiscsak jobb az Orbán-kormány, mint bármelyik MSZP-s kormány. Joggal tette fel a kérdést, hogy rendben, „de ez mérce”? Eszmei síkon nyilván nem mérce, egy nemzetben gondolkodó párt számára nem a minősített hazaárulás a viszonyítási pont, de a gyakorlati politikában illetve az elmúlt negyed évszázadot tekintve, bizony ez is egyfajta kikerülhetetlen összehasonlítási alap.)
Másodsorban e hamis tézis fennen hirdetése azt üzeni, hogy a kampányban bármit lehet, megengedett valótlan szólamok tudatos hirdetése. A Jobbik ezzel elvesztette morális fölényét, azt a fölényt, amit mindaddig birtokolt, amíg kommunikációja megmaradt az igazság és igazságosság, talaján.
Harmadsorban pedig, ha egyenlőségjelet teszünk a Fidesz és a baloldal közé nemzetpolitikai szempontból, akkor implicit megengedhetővé válik az utóbbival akár a hallgatólagos együttműködés is, a kormánybuktatás érdekében.
Legnagyobb meglepetésünkre ki az, aki a Magyar Idők újságírójának megannyi csapda-kérdését (hanuka-üdvözlet, Betyársereg, a Jobbik elvi alapjainak megingása, az értelmiségi holdudvar morgolódása) ügyesen kikerülve rámutat a lényegre ebben a kérdésben (is)?
Toroczkai László. Kiáll a néppártosodás mellett, azt szavazóbázis növelésnek nevezi, miközben hangsúlyozza a radikális mag megtartásának fontosságát, éles különbséget tesz a magukat baloldalinak mondó véleményformálók és az általuk megvezetett emberek között, akiknek a szavazataira a Jobbik joggal számít, sikernek nevezi a bevándorlásügyi népszavazást, jelzi, hogy egyetért a Jobbik által meg nem szavazott migrációügyi alkotmánymódosítással, nem hallgatja el a kormány érdemeit a migránsválság ügyében, hangsúlyozza a határkerítés fontosságát, amit a baloldal garantáltan elbontana, s figyelmeztet annak veszélyére, hogy míg a Jobbik és a Fidesz egymással vannak elfogva, a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség Soros-támogatással nevető harmadikként kerülhet ki az 2018-as megmérettetésből.
Ami, tegyük hozzá, minden retorikai túlzás nélkül Magyarország végét jelentheti. A Jobbik szakpolitikusait hét éve még tűzzel-vassal irtani akaró radikális politikus polgármesterként minden jel szerint eljutott a felelős nemzeti gondolkodásig.
Örömteli, hogy akad egy józan hang a nemzetpolitikai szempontból olyannyira káros Fidesz–Jobbik háborúban. S e józan, mérsékelt, a lényegre figyelmeztető hang csak hitelesebb attól, hogy egy korábbi ultraradikális politikus mondhatja magáénak.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma/szerintunk
2017. március 30.
A katolikus iskoláról is szó esett az EPP máltai kongresszusán
Az RMDSZ küldöttsége az Európai Néppárt (EPP) máltai kongresszusán is felvetette a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyét. Az értekezleten résztvevő küldöttség, az Európai Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának elnökével, Manfred Weberrel illetve az EPP főtitkárával, Antonio Lopez Isturizzal találkozott. A kétoldalú találkozókon Kelemen Hunor szövetségi elnök az erdélyi magyarság, Európa legnagyobb őshonos kisebbségének törekvéseiről tájékoztatta a néppárti politikusokat.
Manfred Webernek a kisebbségi jogok alkalmazásának akadályoztatásáról is beszámolt, kiemelve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kapcsán történteket, azt, hogy Romániában az ügyészséget használják arra, hogy a megszűnés határára sodorjanak egy iskolát, bizonytalanná tegyék több száz ott tanuló gyermek jövőjét. Az európai őshonos kisebbségek, így az erdélyi magyarság számára is pozitív és régóta várt előrelépés, hogy az Európai Bizottság tegnap bejegyezte a Minority SafePack polgári kezdeményezést, így elkezdődhet a szükséges 1 millió aláírás összegyűjtése. Ebben a kérdésben a szövetségi elnök a néppárti frakcióvezető támogatását kérte. Manfred Weber biztosította az RMDSZ küldöttségét, hogy mind a polgári kezdeményezést, mind a kisebbségi törekvéseket a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma
Az RMDSZ küldöttsége az Európai Néppárt (EPP) máltai kongresszusán is felvetette a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyét. Az értekezleten résztvevő küldöttség, az Európai Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának elnökével, Manfred Weberrel illetve az EPP főtitkárával, Antonio Lopez Isturizzal találkozott. A kétoldalú találkozókon Kelemen Hunor szövetségi elnök az erdélyi magyarság, Európa legnagyobb őshonos kisebbségének törekvéseiről tájékoztatta a néppárti politikusokat.
Manfred Webernek a kisebbségi jogok alkalmazásának akadályoztatásáról is beszámolt, kiemelve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kapcsán történteket, azt, hogy Romániában az ügyészséget használják arra, hogy a megszűnés határára sodorjanak egy iskolát, bizonytalanná tegyék több száz ott tanuló gyermek jövőjét. Az európai őshonos kisebbségek, így az erdélyi magyarság számára is pozitív és régóta várt előrelépés, hogy az Európai Bizottság tegnap bejegyezte a Minority SafePack polgári kezdeményezést, így elkezdődhet a szükséges 1 millió aláírás összegyűjtése. Ebben a kérdésben a szövetségi elnök a néppárti frakcióvezető támogatását kérte. Manfred Weber biztosította az RMDSZ küldöttségét, hogy mind a polgári kezdeményezést, mind a kisebbségi törekvéseket a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma
2017. március 30.
Kompromisszumos megoldás
Csütörtöki kimenő
Románia számára a nemzetiségi kérdés mindig a taktikai megfontolások és cselekvések sorába tartozott. Soha nem volt a nemzetépítés stratégiájának része. Csupán elterelő hadmozdulat, a külvilág számára megrendezett színjáték volt az időről időre történő „megoldás”.
Ezeket a mondatokat valamikor huszonöt évvel ezelőtt kellett volna leírnom, a nagy remények korában, amikor úgy tetszett, hogy az érdekvédelmi szervezet erőfeszítései nyomán a törvényhozás két háza belátta, hogy meg kell adni a nemzetiség számára a szabadságjogoknak több mint minimumát. Amikor az volt a cél, hogy Románia bekerüljön az EU-ba. Vagyis eljátszatták velünk, eljátszották nekünk és a külvilágnak azt, amit Gróza Péter már egyszer eljátszott ’45-ben Észak-Erdély visszaszerzéséért, amit másodszor Ceauşescu (RKP) eljátszott 1968-ban, Csehszlovákia lerohanásának másnapján, és odavetettek nekünk csábos lehetőségeket, amikkel éltünk is, amíg lehetett, tágítottuk, amíg a szorítás nem volt erős, de amelyeket mindkét esetben gyorsabban-lassabban, nyíltan és álságos módon visszavettek, megnyirbáltak, letörték törekedéseink elánját, felvilágosítottak naivságunkról. De nem eléggé. Nem volt elég kiábrándult hívő, cselekvő. Futotta 1989 utánra is.
Mindez hetek óta itt van a szemem előtt, ahogyan a katolikus gimnázium ügye nem alakul. Ahogyan egyre világosabb, hogy a döntéshozók vonakodnak még egy magyar iskolát megteremteni, rehabilitálni, restaurálni, még egy magyar iskola működését törvényes alapokra helyezni. Mert nálunk – s ez közhely – a kivívott jogok elévülnek, nincs állandóság, jogfolytonosság, jogbiztonság. Nem számítanak a (szerencsés, kedvező) precedensek.
Aztán felötlött bennem a megoldás is. A hangsúly a kormányzat (tanügyi, nemzetépítészeti hivatal) felfogásában nem a katolikuson van – az hidegen hagyja őket, hiszen a kommunista ateizmus emlőin nőttek fel a mai döntéshozók atyái, minden sűrű keresztvetés, ál-ájtat ellenére is – hanem a magyaron. Csak magyart ne. (Muzulmán pl. lehet, az úgy is Küsztendzsiben – Konstancán románul oktat.)
Tehát akkor létesüljön a tervezett katolikus iskolában egy román görögkatolikus osztály is. A Vatikán védelme alatt.
A menetrend is előre látható közel tíz alatt.
Előbb a kétnyelvű feliratok cserélnek helyet az iskolában. A kisebbség (ez esetben gk-osztály) pozitív diszriminációjának jogcímén. A tanári ajtajáról lekerül a „Tanári szoba” felirat, mert a cancellariának nem pontos megfelelője.
Aztán létrejön a második román osztály, és a legjobb és legvilágosabb termet igénylik maguknak, amit az igazgatóság készségesen megad. Ahogy annak sincs akadálya, hogy a két aligazgató és a főtitkár ne magyar legyen, a tanári gyűléseken lassan és kizárólag csak románul szabad felszólalni. Az iskolarádióban egy perc katolikus, azaz magyar zene még sugározható. Egyebekben szigorúan nemzeti. Elvégre ez a Şcoala Ardeleană.
A magyar osztályokban is kötelező a gk hittételeit tanítani, és az iskola előbb két nevet kap, mondjuk Kájoni János és Simion Bărnuţiu nevét, aki 1848-ban a lehető legtürelmetlenebb álláspontot képviselte a magyarsággal szemben. Ki akarta őket űzni a pannon pusztákra. (Beszéde minden jobb román ’48-as szöveggyűjteményben olvasható.) Persze az iskola magyar igazgatója beleegyezik, mert fogalma sincs, hogy ki is ez a Barnucz Simon. És a történelemtanár hiába tiltakozik, arra ügyet sem kell vetni, mert a hülye el akarja rontani a szépen kialakult együttműködést és testvériséget. A felirat az ötödik évtől már csak Simion Bărnuţiu Nemzetteológiai lyceum.
A hatodik éven a román osztályok száma több mint fele a római katolikusokénak. Sőt egyes 11-12. osztályokban elkezdődik a vegyítés, az órák egy részét már kizárólag államnyelven tartják, nem csupán az ún. nemzeti tantárgyakat.
A kilencedik esztendő táján a Görögkatolikus Lyceumban már alig várja az igazgatóság, a titkárok, a jegyző és a tanügyi főhivatal, hogy elballagjon az utolsó katolikus osztály, mert az alapítás tizedik évfordulóját nagy pompával kell megünnepelni. Az iskola megbízza a Nemzeti Zelea-Codreanuról elnevezett Sovinisztaképző Főegyetem főtörténészét, hogy írja meg az intézmény történetét, amiben még csak említés sem esik a magyarokról.
Azaz mégis: el akarták venni az ősi román iskolát 1848-ban, de mi megvédtük...
SEBESTYÉN MIHÁLY
Népújság (Marosvásárhely)
Csütörtöki kimenő
Románia számára a nemzetiségi kérdés mindig a taktikai megfontolások és cselekvések sorába tartozott. Soha nem volt a nemzetépítés stratégiájának része. Csupán elterelő hadmozdulat, a külvilág számára megrendezett színjáték volt az időről időre történő „megoldás”.
Ezeket a mondatokat valamikor huszonöt évvel ezelőtt kellett volna leírnom, a nagy remények korában, amikor úgy tetszett, hogy az érdekvédelmi szervezet erőfeszítései nyomán a törvényhozás két háza belátta, hogy meg kell adni a nemzetiség számára a szabadságjogoknak több mint minimumát. Amikor az volt a cél, hogy Románia bekerüljön az EU-ba. Vagyis eljátszatták velünk, eljátszották nekünk és a külvilágnak azt, amit Gróza Péter már egyszer eljátszott ’45-ben Észak-Erdély visszaszerzéséért, amit másodszor Ceauşescu (RKP) eljátszott 1968-ban, Csehszlovákia lerohanásának másnapján, és odavetettek nekünk csábos lehetőségeket, amikkel éltünk is, amíg lehetett, tágítottuk, amíg a szorítás nem volt erős, de amelyeket mindkét esetben gyorsabban-lassabban, nyíltan és álságos módon visszavettek, megnyirbáltak, letörték törekedéseink elánját, felvilágosítottak naivságunkról. De nem eléggé. Nem volt elég kiábrándult hívő, cselekvő. Futotta 1989 utánra is.
Mindez hetek óta itt van a szemem előtt, ahogyan a katolikus gimnázium ügye nem alakul. Ahogyan egyre világosabb, hogy a döntéshozók vonakodnak még egy magyar iskolát megteremteni, rehabilitálni, restaurálni, még egy magyar iskola működését törvényes alapokra helyezni. Mert nálunk – s ez közhely – a kivívott jogok elévülnek, nincs állandóság, jogfolytonosság, jogbiztonság. Nem számítanak a (szerencsés, kedvező) precedensek.
Aztán felötlött bennem a megoldás is. A hangsúly a kormányzat (tanügyi, nemzetépítészeti hivatal) felfogásában nem a katolikuson van – az hidegen hagyja őket, hiszen a kommunista ateizmus emlőin nőttek fel a mai döntéshozók atyái, minden sűrű keresztvetés, ál-ájtat ellenére is – hanem a magyaron. Csak magyart ne. (Muzulmán pl. lehet, az úgy is Küsztendzsiben – Konstancán románul oktat.)
Tehát akkor létesüljön a tervezett katolikus iskolában egy román görögkatolikus osztály is. A Vatikán védelme alatt.
A menetrend is előre látható közel tíz alatt.
Előbb a kétnyelvű feliratok cserélnek helyet az iskolában. A kisebbség (ez esetben gk-osztály) pozitív diszriminációjának jogcímén. A tanári ajtajáról lekerül a „Tanári szoba” felirat, mert a cancellariának nem pontos megfelelője.
Aztán létrejön a második román osztály, és a legjobb és legvilágosabb termet igénylik maguknak, amit az igazgatóság készségesen megad. Ahogy annak sincs akadálya, hogy a két aligazgató és a főtitkár ne magyar legyen, a tanári gyűléseken lassan és kizárólag csak románul szabad felszólalni. Az iskolarádióban egy perc katolikus, azaz magyar zene még sugározható. Egyebekben szigorúan nemzeti. Elvégre ez a Şcoala Ardeleană.
A magyar osztályokban is kötelező a gk hittételeit tanítani, és az iskola előbb két nevet kap, mondjuk Kájoni János és Simion Bărnuţiu nevét, aki 1848-ban a lehető legtürelmetlenebb álláspontot képviselte a magyarsággal szemben. Ki akarta őket űzni a pannon pusztákra. (Beszéde minden jobb román ’48-as szöveggyűjteményben olvasható.) Persze az iskola magyar igazgatója beleegyezik, mert fogalma sincs, hogy ki is ez a Barnucz Simon. És a történelemtanár hiába tiltakozik, arra ügyet sem kell vetni, mert a hülye el akarja rontani a szépen kialakult együttműködést és testvériséget. A felirat az ötödik évtől már csak Simion Bărnuţiu Nemzetteológiai lyceum.
A hatodik éven a román osztályok száma több mint fele a római katolikusokénak. Sőt egyes 11-12. osztályokban elkezdődik a vegyítés, az órák egy részét már kizárólag államnyelven tartják, nem csupán az ún. nemzeti tantárgyakat.
A kilencedik esztendő táján a Görögkatolikus Lyceumban már alig várja az igazgatóság, a titkárok, a jegyző és a tanügyi főhivatal, hogy elballagjon az utolsó katolikus osztály, mert az alapítás tizedik évfordulóját nagy pompával kell megünnepelni. Az iskola megbízza a Nemzeti Zelea-Codreanuról elnevezett Sovinisztaképző Főegyetem főtörténészét, hogy írja meg az intézmény történetét, amiben még csak említés sem esik a magyarokról.
Azaz mégis: el akarták venni az ősi román iskolát 1848-ban, de mi megvédtük...
SEBESTYÉN MIHÁLY
Népújság (Marosvásárhely)
2017. március 30.
A kolozsváriak és a régészek esete
Ismét régészeti ásatások folynak a kolozsvári Szent Mihály templom környezetében. A város szimbólumának számító, több évszázados épület bejárata előtti ásatásnál látványosabb és szembeszökőbb helyszint keresve se találhatnánk, így érthető, hogy a helyi magyarság nagy érdeklődéssel figyeli a régészek munkáját. Sajnos, bizonyos internetes fórumok hozzászólásaiból ítélve, a nagyközönség és a kolozsvári magyarság viszonya a régészettel még mindig a funari időszak sérelmeit hordozza. Itt az ideje ezt végérvényesen lemosni.
Kolozsvár főterén már a XIX. század végén is folytak ásatások, amelyet a nagyközönség láthatott vagy figyelemmel követhetett. Érdemes lenne kis kutakodással utánajárni, hogyan vélekedett a korabeli dualizmus-kori sajtó a Kolozsváron vagy Magyarországon folyó ásatásokról. Bár a kincses városban folyó apróbb ásatások nem is hasonlíthatóak Szőny, Gyulafehérvár vagy Óbuda nagy területű, szisztematikus városi ásatásaihoz, mégis minden bizonnyal a régészek munkája jelen lehetett a kollektív mentalitásunkban már a századfordulón is. Munkájuk megítélése még aligha váltott ki különösebben vehemens – negatív, vagy pozitív – érzelmeket. A két világháború közötti és különösen a Méri István nevéhez köthető 1940-es évekbeli ásatás – már sokkal inkább fűszerezett volt a politikától és a nemzetiségi kérdéstől. Presztízskérdés volt, hogy a bécsi döntés (vagy diktátum) utáni „kismagyar” világban Kolozsváron a régészek magyarok után kutakodjanak. Ez meg is történt – az ásatás részletes bemutatására azonban negyven évet kellett várni. Nem segített a kolozsvári magyarok és a régészet, mint tudományág és annak művelői közötti kapcsolaton az 1974-es városnév-változtatás sem, annak ellenére, hogy Bodor András és mások ismeretterjesztő cikkek sorozatában próbálta elmagyarázni, miért is fontos Kolozsvárnak – igy azok magyar lakosságának is – a római múlt és annak emlékei. A Ceausescu féle nacionalista történetírás megkövetelte, hogy elsősorban dákok és rómaiak után kutakodjanak a kolozsvári régészek is. Magyar és középkori leleteket elhanyagolták, a ritkán előbukkanó temető-részleteket nem közölték vagy elbagatellizálták. Ez a torz történeti narratíva oda vezetett, hogy a kolozsvári magyarság a régészek munkájában a pártpolitika és túlfűtött nacionalizmus vájóit és szolgálóit lássa, munkájukat megvesse és ellenezze.
T. Szabó Csaba
Szabadság (Kolozsvár)
Ismét régészeti ásatások folynak a kolozsvári Szent Mihály templom környezetében. A város szimbólumának számító, több évszázados épület bejárata előtti ásatásnál látványosabb és szembeszökőbb helyszint keresve se találhatnánk, így érthető, hogy a helyi magyarság nagy érdeklődéssel figyeli a régészek munkáját. Sajnos, bizonyos internetes fórumok hozzászólásaiból ítélve, a nagyközönség és a kolozsvári magyarság viszonya a régészettel még mindig a funari időszak sérelmeit hordozza. Itt az ideje ezt végérvényesen lemosni.
Kolozsvár főterén már a XIX. század végén is folytak ásatások, amelyet a nagyközönség láthatott vagy figyelemmel követhetett. Érdemes lenne kis kutakodással utánajárni, hogyan vélekedett a korabeli dualizmus-kori sajtó a Kolozsváron vagy Magyarországon folyó ásatásokról. Bár a kincses városban folyó apróbb ásatások nem is hasonlíthatóak Szőny, Gyulafehérvár vagy Óbuda nagy területű, szisztematikus városi ásatásaihoz, mégis minden bizonnyal a régészek munkája jelen lehetett a kollektív mentalitásunkban már a századfordulón is. Munkájuk megítélése még aligha váltott ki különösebben vehemens – negatív, vagy pozitív – érzelmeket. A két világháború közötti és különösen a Méri István nevéhez köthető 1940-es évekbeli ásatás – már sokkal inkább fűszerezett volt a politikától és a nemzetiségi kérdéstől. Presztízskérdés volt, hogy a bécsi döntés (vagy diktátum) utáni „kismagyar” világban Kolozsváron a régészek magyarok után kutakodjanak. Ez meg is történt – az ásatás részletes bemutatására azonban negyven évet kellett várni. Nem segített a kolozsvári magyarok és a régészet, mint tudományág és annak művelői közötti kapcsolaton az 1974-es városnév-változtatás sem, annak ellenére, hogy Bodor András és mások ismeretterjesztő cikkek sorozatában próbálta elmagyarázni, miért is fontos Kolozsvárnak – igy azok magyar lakosságának is – a római múlt és annak emlékei. A Ceausescu féle nacionalista történetírás megkövetelte, hogy elsősorban dákok és rómaiak után kutakodjanak a kolozsvári régészek is. Magyar és középkori leleteket elhanyagolták, a ritkán előbukkanó temető-részleteket nem közölték vagy elbagatellizálták. Ez a torz történeti narratíva oda vezetett, hogy a kolozsvári magyarság a régészek munkájában a pártpolitika és túlfűtött nacionalizmus vájóit és szolgálóit lássa, munkájukat megvesse és ellenezze.
T. Szabó Csaba
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 30.
Színházi incidens: Zholdak nem kommentál, Tompa a sajtót vádolja
Nem kívánt válaszolni szerdán Andriy Zholdak rendező a Kolozsvári Magyar Színházban az elmúlt hétvégén történt incidenssel kapcsolatos kérdésünkre. Tompa Gábor színházigazgató a sajtóra igyekszik hárítani a felelősséget.
Az ukrán rendező részt vett azon az előadáson, amelyet George Banu színházesztéta tartott szerdán a kolozsvári színházban Ibsen Rosmersholmjának március 24-ei bemutatója apropóján. Lapunk szerette volna megtudni Andriy Zholdaktól, milyen magyarázattal szolgál arra, hogy a darab múlt pénteki premierjének szünetében verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét. Szerettük volna megkérdezni a színházi szakembertől azt is, természetesnek tartja-e a színészekhez való effajta viszonyulásmódot a próbafolyamat során, illetve normálisnak tekinti-e, hogy egy férfi bármilyen munkakapcsolat keretében így bánjon egy nővel. Andriy Zholdak azonban nem volt hajlandó válaszolni egyetlen kérdésünkre sem.
Elutasítják az agressziót a kolozsvári magyar színház művészei Megszólaltak a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a társulat múlt heti bemutatóján történt, a Krónika által feltárt incidens kapcsán. Leszögezték: elutasítanak mindennemű agressziót.
Az előadást követően egy, a közönség soraiban ülő színész megkérdezte a Németországban élő ukrán rendezőtől, a színészt eszköznek vagy partnernek tekinti-e. „Ha elég tehetséges a színész és kellően nagy szíve van, akkor a partnerem. Ha nem annyira tehetséges, akkor követnie kell az útmutatásomat” – válaszolta tömören Zholdak. George Banu a kérdés kapcsán megjegyezte: sok múlik a jól eltalált szereposztáson, ha ugyanis azt elhibázzák, a színészből eszközt, a rendezőből pedig despotát csinál.
A román és angol nyelven zajló szerdai rendezvényen – amelyen jelen volt Tompa Gábor igazgató is – az ukrán rendező többek közt arról beszélt, miként látott neki az Ibsen-darab megrendezéséhez, illetve milyen munkamódszerekkel dolgozik. Mint részletezte: bár az elmúlt öt évben többnyire Csehov-darabokkal dolgozott, régóta foglalkoztatta az Ibsen Rosmersholmjának szövege. Olyannyira, hogy utána olvasott a skandináv folklórnak, majd ókori görög tragédiákat kezdett olvasni, illetve olyan tanulmányokat, amelyek rámutattak az Ibsen-darab és a görög drámák közötti hasonlóságra. „Ma már nem tudják a színészek, hogyan kell tragédiát játszani" – jelentette ki Andriy Zholdak. Hozzáfűzte: nagyon nehéz eljutni a tragédiák lényegéhez, erre tett kísérletet a kolozsvári színészekkel.
Mint ismert, az Ibsen-darab múlt heti bemutatójának szünetében történt agresszióról a sétatéri színház egyik alkalmazottja értesítette a rendőrséget az 112-es segélyhívón. A helyszínre érkezett rendőrök csak az áldozat kollégáival tudtak beszélni, hiszen zajlott a bemutató és a bántalmazott színésznő a színpadon volt. Bár a rendőrök az ügyben meghallgatott színészekkel azt üzenték az áldozatnak, hogy kérjen törvényszéki orvosi látleletet, és tegyen feljelentést az ügyben, a színésznő nem tett feljelentést, a Krónika megkeresésére pedig nem kívánt nyilatkozni az ügyről, mint mondta, ezt a belső munkafolyamat részének tekinti, amit szeretne mihamarabb elfelejteni.
Tompa Gábor, a teátrum igazgatója lapunknak korábban úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni", és mivel az áldozat nem tett panaszt, nem vizsgálják ki az ügyet. A színidirektor később már a sajtót tette felelőssé a történtekért. „A baj az, hogy a sajtó felkap egy bizonytalan forrásból származó hírt és nem ellenőrzi a valóságtartalmát, nem ragaszkodik a pontos tényekhez, talán nem is érdekli maga az igazság, hanem siet meghurcolni egy intézményt, személyeskedni, eleve úgy állítani be a tényeket, mintha valamiféle hallgatólagos megegyezés lenne, hogy színésznőket bántalmazzanak,arra uszítja a közönséget, hogy ne nézzék meg az előadást, ami épp a „védelmébe" vett színészek iránti teljes tiszteletlenség jele" – írta Tompa Gábor hozzászólásként kedden az Erport portál véleménycikkéhez.
A kolozsvári színház igazgatója ugyanebben a kommentben azt állítja, semmiféle igazolást nem próbál keresni az erőszakra, sem kompromisszumot kötni azzal, elítéli annak mindenféle formáját, személyesen és az intézmény nevében, beleértve a jelenlegi incidenst is. „Csupán azt állítottam, hogy nem volt indokolt a rendőrségi beavatkozás és olyan értelemben tekintettem „belügynek", hogy a színház munkatársai közbeléptek és meg tudták akadályozni, hogy a helyzet elfajuljon, vagyis nem volt szükség külső beavatkozásra" – tette hozzá az igazgató-rendező.
Honoráriuma levonásával „büntették" az agresszív ukrán rendezőt
Honoráriuma levonásával „büntette" Andriy Zholdak rendezőt a Kolozsvári Magyar Színházaz egyik színésznő elleni agresszióért. Tompa Gábor igazgató szerint az ukrán színházi szakember megbánta a történteket.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Nem kívánt válaszolni szerdán Andriy Zholdak rendező a Kolozsvári Magyar Színházban az elmúlt hétvégén történt incidenssel kapcsolatos kérdésünkre. Tompa Gábor színházigazgató a sajtóra igyekszik hárítani a felelősséget.
Az ukrán rendező részt vett azon az előadáson, amelyet George Banu színházesztéta tartott szerdán a kolozsvári színházban Ibsen Rosmersholmjának március 24-ei bemutatója apropóján. Lapunk szerette volna megtudni Andriy Zholdaktól, milyen magyarázattal szolgál arra, hogy a darab múlt pénteki premierjének szünetében verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét. Szerettük volna megkérdezni a színházi szakembertől azt is, természetesnek tartja-e a színészekhez való effajta viszonyulásmódot a próbafolyamat során, illetve normálisnak tekinti-e, hogy egy férfi bármilyen munkakapcsolat keretében így bánjon egy nővel. Andriy Zholdak azonban nem volt hajlandó válaszolni egyetlen kérdésünkre sem.
Elutasítják az agressziót a kolozsvári magyar színház művészei Megszólaltak a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a társulat múlt heti bemutatóján történt, a Krónika által feltárt incidens kapcsán. Leszögezték: elutasítanak mindennemű agressziót.
Az előadást követően egy, a közönség soraiban ülő színész megkérdezte a Németországban élő ukrán rendezőtől, a színészt eszköznek vagy partnernek tekinti-e. „Ha elég tehetséges a színész és kellően nagy szíve van, akkor a partnerem. Ha nem annyira tehetséges, akkor követnie kell az útmutatásomat” – válaszolta tömören Zholdak. George Banu a kérdés kapcsán megjegyezte: sok múlik a jól eltalált szereposztáson, ha ugyanis azt elhibázzák, a színészből eszközt, a rendezőből pedig despotát csinál.
A román és angol nyelven zajló szerdai rendezvényen – amelyen jelen volt Tompa Gábor igazgató is – az ukrán rendező többek közt arról beszélt, miként látott neki az Ibsen-darab megrendezéséhez, illetve milyen munkamódszerekkel dolgozik. Mint részletezte: bár az elmúlt öt évben többnyire Csehov-darabokkal dolgozott, régóta foglalkoztatta az Ibsen Rosmersholmjának szövege. Olyannyira, hogy utána olvasott a skandináv folklórnak, majd ókori görög tragédiákat kezdett olvasni, illetve olyan tanulmányokat, amelyek rámutattak az Ibsen-darab és a görög drámák közötti hasonlóságra. „Ma már nem tudják a színészek, hogyan kell tragédiát játszani" – jelentette ki Andriy Zholdak. Hozzáfűzte: nagyon nehéz eljutni a tragédiák lényegéhez, erre tett kísérletet a kolozsvári színészekkel.
Mint ismert, az Ibsen-darab múlt heti bemutatójának szünetében történt agresszióról a sétatéri színház egyik alkalmazottja értesítette a rendőrséget az 112-es segélyhívón. A helyszínre érkezett rendőrök csak az áldozat kollégáival tudtak beszélni, hiszen zajlott a bemutató és a bántalmazott színésznő a színpadon volt. Bár a rendőrök az ügyben meghallgatott színészekkel azt üzenték az áldozatnak, hogy kérjen törvényszéki orvosi látleletet, és tegyen feljelentést az ügyben, a színésznő nem tett feljelentést, a Krónika megkeresésére pedig nem kívánt nyilatkozni az ügyről, mint mondta, ezt a belső munkafolyamat részének tekinti, amit szeretne mihamarabb elfelejteni.
Tompa Gábor, a teátrum igazgatója lapunknak korábban úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni", és mivel az áldozat nem tett panaszt, nem vizsgálják ki az ügyet. A színidirektor később már a sajtót tette felelőssé a történtekért. „A baj az, hogy a sajtó felkap egy bizonytalan forrásból származó hírt és nem ellenőrzi a valóságtartalmát, nem ragaszkodik a pontos tényekhez, talán nem is érdekli maga az igazság, hanem siet meghurcolni egy intézményt, személyeskedni, eleve úgy állítani be a tényeket, mintha valamiféle hallgatólagos megegyezés lenne, hogy színésznőket bántalmazzanak,arra uszítja a közönséget, hogy ne nézzék meg az előadást, ami épp a „védelmébe" vett színészek iránti teljes tiszteletlenség jele" – írta Tompa Gábor hozzászólásként kedden az Erport portál véleménycikkéhez.
A kolozsvári színház igazgatója ugyanebben a kommentben azt állítja, semmiféle igazolást nem próbál keresni az erőszakra, sem kompromisszumot kötni azzal, elítéli annak mindenféle formáját, személyesen és az intézmény nevében, beleértve a jelenlegi incidenst is. „Csupán azt állítottam, hogy nem volt indokolt a rendőrségi beavatkozás és olyan értelemben tekintettem „belügynek", hogy a színház munkatársai közbeléptek és meg tudták akadályozni, hogy a helyzet elfajuljon, vagyis nem volt szükség külső beavatkozásra" – tette hozzá az igazgató-rendező.
Honoráriuma levonásával „büntették" az agresszív ukrán rendezőt
Honoráriuma levonásával „büntette" Andriy Zholdak rendezőt a Kolozsvári Magyar Színházaz egyik színésznő elleni agresszióért. Tompa Gábor igazgató szerint az ukrán színházi szakember megbánta a történteket.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 30.
Megerősítést nyert, hogy silányabb élelmiszert árusítanak a multik Magyarországon
Mintegy száz termék mintáit megvizsgálva kiderült, hogy a multik nagy arányban gyártanak silányabb minőségű termékeket Magyarországon, illetve szállítanak Magyarországra.
Kettős mérce működik az európai élelmiszerpiacon, és ezt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) most lezárult átfogó hatósági élelmiszer-minőségi vizsgálata is megerősítette, alátámasztva a korábbi vizsgálat eredményét – közölte a magyar földművelésügyi miniszter szerdai budapesti sajtótájékoztatóján. Fazekas Sándor elmondta, mintegy száz termék mintáit vizsgálták a szakemberek, és kiderült, hogy a multik nagy arányban gyártanak silányabb minőségű termékeket Magyarországon, illetve szállítanak Magyarországra. Ezért is fontos, hogy ezt a témát a magyar állam és a Nébih kellő súllyal kezelje – szögezte le.
Aggasztó eredmény
Hozzátette: aggasztó, hogy a megvizsgált tételek 70 százalékánál kisebb vagy nagyobb minőségi eltérés volt tapasztalható a Nyugat-Európában forgalmazott termékekhez képest. Az eltérések szinte minden esetben a magyar fogyasztók kárára voltak tapasztalhatók a mérések alapján. Sok termék esetében az érzékszervi különbségek is azonnal észrevehetőek, másoknál az analitika, a laboratóriumi módszerek segítenek az eligazodásban – jegyezte meg a miniszter.
Visszatérő jelenségnek nevezte, hogy a magyar piacra kerülő termékeknél a multik silányabb, gyengébb minőségű összetevőket használnak fel, kevesebb a természetes alapanyag, több ízfokozót használnak. „Visszautasítjuk, hogy a magyar és a közép-kelet-európai vásárlók egyfajta élelmiszer-diszkrimináció áldozatai legyenek, visszautasítjuk, hogy a megkülönböztetés ebben a formában is megjelenjen" – szögezte leFazekas, aki szerint jogos az a vásárlói igény, az az állami elvárás, hogy azonos termék, azonos márka azonos minőségben álljon rendelkezésre Európa ezen térségében is.
Az EU illetékes szerveihez fordulnak
„Ne csapjanak be bennünket, ezt a magyar álláspontot osztja több ország is, így a V4-ek, de például Görögország, Románia és Bulgária is" – fogalmazott Fazekas Sándor. A vizsgálat eredményeit az illetékes uniós szerveknek fogják eljuttatni, és közösségi szintű szabályozást sürgetnek. Zsigó Róbert, az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkár is arról beszélt, hogy a vizsgálat megerősítette azt, amit a magyar vásárlók többször jeleztek az elmúlt hetekben: több esetben csak a nyugat-európaitól eltérő minőségű terméket tudtak vásárolni Magyarországon.
A vizsgálat nemcsak a márka azonos termékeire, hanem a nagy élelmiszerláncok saját márkás termékeire, valamint egyes márkák nem azonos, hanem hasonló kinézetű és összetételű termékeire is kiterjedt. A szakemberek 96 termékpár összehasonlító vizsgálatát végezték el, a mintavétel Magyarországon kívül Ausztriában és Olaszországban történt. Összesen 84 élelmiszert, 7 sört, 5 kutya-, illetve macskaeledelt vizsgáltak meg. Ezek közül 71 esetben találtak minőségi különbséget, 25 esetben nem volt eltérés. Harminc esetben csak érzékszervi, 8 esetben csak összetételbeli, míg 33 terméknél érzékszervi és összetételbeli különbéget is kimutattak. Az összehasonlítás kiterjedt a feltüntetett összetevőkre, az ebből adódó esetleges minőségi különbségekre, az azonos összetevők melletti érzékszervi különbségekre is.
Silányabb, de drágább
A vizsgálat során alapvetően három nagy kategóriát különböztettek meg a szakértők: azonos márkájú és külső megjelenésű, azonos összetételű termékek (51 darab); azonos márkájú és külső megjelenésű, de különböző összetételű termékek (25 darab); hasonló termékek (20 darab). Ezekben az esetekben nem teljesen azonos nevű termékekre terjedt ki a vizsgálat, hanem a hazai kiskereskedelemben elérhető terméket, egy annak megfeleltethető külföldivel vetették össze. A vizsgálat szerint előfordul, hogy rosszabb minőségűek a magyar piacon forgalomba hozott termékek, jellemző, hogy gyengébb minőségi nyersanyagot, több ízfokozót, kevesebb tápértéket, olcsóbb összetevőket használnak a magyar piacra kerülő élelmiszereknél. Előfordul, hogy a külföldi élelmiszergyártók spórolnak a magyar fogyasztókon, miközben az árakban nem feltétlenül van különbség, sőt sok esetben még drágább is a Magyarországon elérhető termék.
Romániában is vizsgálódnak
Amint arról korábban beszámoltunk, Petre Daea román mezőgazdasági miniszter február végén jelentette be, hogy Románia is megvizsgálja a multinacionális cégek által forgalmazott élelmiszerek minőségét, miután felmerült az a gyanú, hogy gyengébb minőségű termékeket forgalmaznának Kelet-Közép-Európában, mint Nyugat-Európában. A tárcavezető közölte, hogy felállítottak egy munkabizottságot, amelyben a minisztérium, az élelmiszer-biztonsági és állategészségügyi hatóság, valamint a fogyasztóvédelem szakemberei kaptak helyet. A tárcavezető azt ígérte, hogy amennyiben kifogásolható eseteket találnak, tájékoztatni fogják a közvéleményt. A testület által végzett munkáról február vége óta nem érkezett tájékoztatás a bukaresti hatóságoktól.
Közben viszont az ombudsmani hivatal is eljárást indított a nagy nemzetközi cégek által Romániában forgalmazott élelmiszerek minősége ügyében. Az eljárás során azt vizsgálják, sérült-e a román alkotmány 16. és 34. cikkelye, amely a jogegyenlőséget, valamint az egészség oltalmazásához való jogot szavatolja.
Krónika (Kolozsvár)
Mintegy száz termék mintáit megvizsgálva kiderült, hogy a multik nagy arányban gyártanak silányabb minőségű termékeket Magyarországon, illetve szállítanak Magyarországra.
Kettős mérce működik az európai élelmiszerpiacon, és ezt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) most lezárult átfogó hatósági élelmiszer-minőségi vizsgálata is megerősítette, alátámasztva a korábbi vizsgálat eredményét – közölte a magyar földművelésügyi miniszter szerdai budapesti sajtótájékoztatóján. Fazekas Sándor elmondta, mintegy száz termék mintáit vizsgálták a szakemberek, és kiderült, hogy a multik nagy arányban gyártanak silányabb minőségű termékeket Magyarországon, illetve szállítanak Magyarországra. Ezért is fontos, hogy ezt a témát a magyar állam és a Nébih kellő súllyal kezelje – szögezte le.
Aggasztó eredmény
Hozzátette: aggasztó, hogy a megvizsgált tételek 70 százalékánál kisebb vagy nagyobb minőségi eltérés volt tapasztalható a Nyugat-Európában forgalmazott termékekhez képest. Az eltérések szinte minden esetben a magyar fogyasztók kárára voltak tapasztalhatók a mérések alapján. Sok termék esetében az érzékszervi különbségek is azonnal észrevehetőek, másoknál az analitika, a laboratóriumi módszerek segítenek az eligazodásban – jegyezte meg a miniszter.
Visszatérő jelenségnek nevezte, hogy a magyar piacra kerülő termékeknél a multik silányabb, gyengébb minőségű összetevőket használnak fel, kevesebb a természetes alapanyag, több ízfokozót használnak. „Visszautasítjuk, hogy a magyar és a közép-kelet-európai vásárlók egyfajta élelmiszer-diszkrimináció áldozatai legyenek, visszautasítjuk, hogy a megkülönböztetés ebben a formában is megjelenjen" – szögezte leFazekas, aki szerint jogos az a vásárlói igény, az az állami elvárás, hogy azonos termék, azonos márka azonos minőségben álljon rendelkezésre Európa ezen térségében is.
Az EU illetékes szerveihez fordulnak
„Ne csapjanak be bennünket, ezt a magyar álláspontot osztja több ország is, így a V4-ek, de például Görögország, Románia és Bulgária is" – fogalmazott Fazekas Sándor. A vizsgálat eredményeit az illetékes uniós szerveknek fogják eljuttatni, és közösségi szintű szabályozást sürgetnek. Zsigó Róbert, az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkár is arról beszélt, hogy a vizsgálat megerősítette azt, amit a magyar vásárlók többször jeleztek az elmúlt hetekben: több esetben csak a nyugat-európaitól eltérő minőségű terméket tudtak vásárolni Magyarországon.
A vizsgálat nemcsak a márka azonos termékeire, hanem a nagy élelmiszerláncok saját márkás termékeire, valamint egyes márkák nem azonos, hanem hasonló kinézetű és összetételű termékeire is kiterjedt. A szakemberek 96 termékpár összehasonlító vizsgálatát végezték el, a mintavétel Magyarországon kívül Ausztriában és Olaszországban történt. Összesen 84 élelmiszert, 7 sört, 5 kutya-, illetve macskaeledelt vizsgáltak meg. Ezek közül 71 esetben találtak minőségi különbséget, 25 esetben nem volt eltérés. Harminc esetben csak érzékszervi, 8 esetben csak összetételbeli, míg 33 terméknél érzékszervi és összetételbeli különbéget is kimutattak. Az összehasonlítás kiterjedt a feltüntetett összetevőkre, az ebből adódó esetleges minőségi különbségekre, az azonos összetevők melletti érzékszervi különbségekre is.
Silányabb, de drágább
A vizsgálat során alapvetően három nagy kategóriát különböztettek meg a szakértők: azonos márkájú és külső megjelenésű, azonos összetételű termékek (51 darab); azonos márkájú és külső megjelenésű, de különböző összetételű termékek (25 darab); hasonló termékek (20 darab). Ezekben az esetekben nem teljesen azonos nevű termékekre terjedt ki a vizsgálat, hanem a hazai kiskereskedelemben elérhető terméket, egy annak megfeleltethető külföldivel vetették össze. A vizsgálat szerint előfordul, hogy rosszabb minőségűek a magyar piacon forgalomba hozott termékek, jellemző, hogy gyengébb minőségi nyersanyagot, több ízfokozót, kevesebb tápértéket, olcsóbb összetevőket használnak a magyar piacra kerülő élelmiszereknél. Előfordul, hogy a külföldi élelmiszergyártók spórolnak a magyar fogyasztókon, miközben az árakban nem feltétlenül van különbség, sőt sok esetben még drágább is a Magyarországon elérhető termék.
Romániában is vizsgálódnak
Amint arról korábban beszámoltunk, Petre Daea román mezőgazdasági miniszter február végén jelentette be, hogy Románia is megvizsgálja a multinacionális cégek által forgalmazott élelmiszerek minőségét, miután felmerült az a gyanú, hogy gyengébb minőségű termékeket forgalmaznának Kelet-Közép-Európában, mint Nyugat-Európában. A tárcavezető közölte, hogy felállítottak egy munkabizottságot, amelyben a minisztérium, az élelmiszer-biztonsági és állategészségügyi hatóság, valamint a fogyasztóvédelem szakemberei kaptak helyet. A tárcavezető azt ígérte, hogy amennyiben kifogásolható eseteket találnak, tájékoztatni fogják a közvéleményt. A testület által végzett munkáról február vége óta nem érkezett tájékoztatás a bukaresti hatóságoktól.
Közben viszont az ombudsmani hivatal is eljárást indított a nagy nemzetközi cégek által Romániában forgalmazott élelmiszerek minősége ügyében. Az eljárás során azt vizsgálják, sérült-e a román alkotmány 16. és 34. cikkelye, amely a jogegyenlőséget, valamint az egészség oltalmazásához való jogot szavatolja.
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 30.
Örökségünk őrei: divatossá vált a műemlékvédelem
A Kolozsvári Református Kollégium és a Hallássérültek Speciális Iskolájának diákjai nyerték meg az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű mozgalom és vetélkedő hétfő esti, a Kolozsvári Magyar Operában tartott döntőjét. A kincses városbeli magyar iskolák csapatai mutatták be az általuk örökbe fogadott műemlékeket.
Látványos és izgalmas kiselőadásokat tartottak a kolozsvári magyar középiskolák diákjai az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű vetélkedő hétfő esti döntőjében. A Kolozsvári Magyar Operában tartott rendezvény végén a legjobban a Kolozsvári Református Kollégium diákjai – a Purjesz–Óváry-ház őrei – örülhettek, ők nyerték el a vetélkedő fődíját: a brüsszeli utazást.
A versenyen részt vevő többi kincses városbeli gimnáziumnak sem kellett szomorkodnia, mert mindenkinek jutott díj. A rendezvény idén is a hivatalos ünnepi köszöntőkkel kezdődött. „Mindenkire szükség van, idősre, fiatalra, civilekre, politikusokra, mindenkire, aki műemlékeinkért tenni tud és akar” – mondta Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke. Ezt egy, az aktuális élsportból vett párhuzammal szemléltette: az FC Barcelona és a Paris Saint Germain által a labdarúgó-Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében megvívott párharcot hozta fel példának. Mint ismeretes, a Barcelona előbb 4-0-ra kikapott Párizsban, majd hazai pályán 6-1-re győzött, és továbbjutott.
„Hiszem, hogy a ti erőfeszítésetek, a mi közös mozgalmunk sem lesz hiábavaló!”− hívta fel a diákok figyelmét Horváth Anna. Winkler Gyula európai parlamenti képviselő a megnyitón elmondta, az Örökségünk őrei mozgalom és vetélkedő megérett arra, hogy európai szinten is népszerűsítsék mint jól bevált gyakorlatot. A politikus azt javasolta, a vetélkedő soron következő kiírásaiban a műemlék-ismertetők több nyelven készüljenek el, az Unió többi országának is javára válna, ha honosítaná az Erdélyben jól működő örökségvédelmi programot.
A középiskolások számára meghirdetett vetélkedő döntőjében hat kolozsvári gimnázium egy-egy csapata mutatta be látványos, színpadi előadásszerű vagy éppen történelmi információkat felsorakoztató produkció keretében azt a műemléket, amelynek népszerűsítésére vállalkozott. A Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapata, a Marianum (a BBTE jelenlegi bölcsészkarárnak otthont adó) épületét vette pártfogásába, előadásukban ízelítőt nyújtottak a hajdani katolikus leánynevelő intézet életéből. Ötödik helyezésüket az IDEA Könyvtér könyvjutalmával ismerték el a vetélkedő szervezői.
A Báthory István Elméleti Líceum csapata, a Mauksch–Hintz-ház őrei az egykori gyógyszerész család mindennapjaiba engedtek bepillantást. Negyedik helyezésük jutalma, hogy ott lehetnek a Miért nyári EU-táborában. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjai a Státus-palotákat „fogadták örökbe”, és ötletesen mutatták be a műemlék épületek történetét. Jutalmul VIBE Fesztivál-belépőket nyertek, kreatív produkciójuk a dobogó harmadik fokára juttatta őket.
A tavalyi győztes, a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata a Tűzoltótornyot fogadta örökbe, dramaturgiailag és „színészi” alakítás szempontjából is a legnívósabb előadást mutatta be. A pörgő ritmusú, nemcsak a történelmi eseményeket, de a jelenkori gondokat is felvillantó produkciót második díjjal jutalmazta a zsűri. A Transylvania Trust Alapítvány felajánlásának köszönhetően már az Electric Castle fesztiválra szóló jegyek birtokosai.
A Kolozsvári Református Kollégium diákjainak, a Purjesz–Óváry-ház őreinek történelmi előadása első helyezést és brüsszeli kirándulást ért. Idén a zsűri még egy első díjat kiosztott a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája csapatának, a Sétatér őreinek, akik sajátos előadással jelentkeztek, jutalmuk a Communitas Alapítvány Bölcs Diákok táborában való részvétel.
A zsűri tagja volt Benkő Levente, a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője, Gaál György irodalom- és művelődéstörténész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Kádár Magor kommunikációs szakértő, a BBTE tanára, Kozma Eliz, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum diákja, Makkai Bence reklámgrafikus, Maksay Ágnes, a kolozsvári Video Pontes stúdió vezetője, Tamás Ágnes, az RMDSZ kommunikációs szakértője, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő és Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
A Kolozsvári Református Kollégium és a Hallássérültek Speciális Iskolájának diákjai nyerték meg az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű mozgalom és vetélkedő hétfő esti, a Kolozsvári Magyar Operában tartott döntőjét. A kincses városbeli magyar iskolák csapatai mutatták be az általuk örökbe fogadott műemlékeket.
Látványos és izgalmas kiselőadásokat tartottak a kolozsvári magyar középiskolák diákjai az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű vetélkedő hétfő esti döntőjében. A Kolozsvári Magyar Operában tartott rendezvény végén a legjobban a Kolozsvári Református Kollégium diákjai – a Purjesz–Óváry-ház őrei – örülhettek, ők nyerték el a vetélkedő fődíját: a brüsszeli utazást.
A versenyen részt vevő többi kincses városbeli gimnáziumnak sem kellett szomorkodnia, mert mindenkinek jutott díj. A rendezvény idén is a hivatalos ünnepi köszöntőkkel kezdődött. „Mindenkire szükség van, idősre, fiatalra, civilekre, politikusokra, mindenkire, aki műemlékeinkért tenni tud és akar” – mondta Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke. Ezt egy, az aktuális élsportból vett párhuzammal szemléltette: az FC Barcelona és a Paris Saint Germain által a labdarúgó-Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében megvívott párharcot hozta fel példának. Mint ismeretes, a Barcelona előbb 4-0-ra kikapott Párizsban, majd hazai pályán 6-1-re győzött, és továbbjutott.
„Hiszem, hogy a ti erőfeszítésetek, a mi közös mozgalmunk sem lesz hiábavaló!”− hívta fel a diákok figyelmét Horváth Anna. Winkler Gyula európai parlamenti képviselő a megnyitón elmondta, az Örökségünk őrei mozgalom és vetélkedő megérett arra, hogy európai szinten is népszerűsítsék mint jól bevált gyakorlatot. A politikus azt javasolta, a vetélkedő soron következő kiírásaiban a műemlék-ismertetők több nyelven készüljenek el, az Unió többi országának is javára válna, ha honosítaná az Erdélyben jól működő örökségvédelmi programot.
A középiskolások számára meghirdetett vetélkedő döntőjében hat kolozsvári gimnázium egy-egy csapata mutatta be látványos, színpadi előadásszerű vagy éppen történelmi információkat felsorakoztató produkció keretében azt a műemléket, amelynek népszerűsítésére vállalkozott. A Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapata, a Marianum (a BBTE jelenlegi bölcsészkarárnak otthont adó) épületét vette pártfogásába, előadásukban ízelítőt nyújtottak a hajdani katolikus leánynevelő intézet életéből. Ötödik helyezésüket az IDEA Könyvtér könyvjutalmával ismerték el a vetélkedő szervezői.
A Báthory István Elméleti Líceum csapata, a Mauksch–Hintz-ház őrei az egykori gyógyszerész család mindennapjaiba engedtek bepillantást. Negyedik helyezésük jutalma, hogy ott lehetnek a Miért nyári EU-táborában. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjai a Státus-palotákat „fogadták örökbe”, és ötletesen mutatták be a műemlék épületek történetét. Jutalmul VIBE Fesztivál-belépőket nyertek, kreatív produkciójuk a dobogó harmadik fokára juttatta őket.
A tavalyi győztes, a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata a Tűzoltótornyot fogadta örökbe, dramaturgiailag és „színészi” alakítás szempontjából is a legnívósabb előadást mutatta be. A pörgő ritmusú, nemcsak a történelmi eseményeket, de a jelenkori gondokat is felvillantó produkciót második díjjal jutalmazta a zsűri. A Transylvania Trust Alapítvány felajánlásának köszönhetően már az Electric Castle fesztiválra szóló jegyek birtokosai.
A Kolozsvári Református Kollégium diákjainak, a Purjesz–Óváry-ház őreinek történelmi előadása első helyezést és brüsszeli kirándulást ért. Idén a zsűri még egy első díjat kiosztott a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája csapatának, a Sétatér őreinek, akik sajátos előadással jelentkeztek, jutalmuk a Communitas Alapítvány Bölcs Diákok táborában való részvétel.
A zsűri tagja volt Benkő Levente, a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője, Gaál György irodalom- és művelődéstörténész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Kádár Magor kommunikációs szakértő, a BBTE tanára, Kozma Eliz, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum diákja, Makkai Bence reklámgrafikus, Maksay Ágnes, a kolozsvári Video Pontes stúdió vezetője, Tamás Ágnes, az RMDSZ kommunikációs szakértője, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő és Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 30.
A könyvek világába hív az első erdélyi magyar kulturális ifjúsági szervezet
Újabb programokkal készül a hétvégén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közel egy éve alakult kolozsvári ifjúsági szervezete. Az EMKISZ az első erdélyi magyar, elsősorban a kultúrára összpontosító ifjúsági szervezet.
Közel egy éve alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ), amely Erdélyben az első, kifejezetten a kultúrára összpontosító magyar ifjúsági szervezet, amely „atyjának" tekinti az 1884-ben megalakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE). A kolozsvári székhelyű EMKISZ célja, hogy a közművelődés és a művészetek iránt érdeklődő fiatalok számára hasznos és ismeretterjesztő tevékenységeket szervezzen, segítse a tagok szakmai fejlődését.
„Múlt év április 9-én az EMKE éves közgyűlésén fogadták el az ifjúsági szervezet megalakulásának tervét, ezt követően április 24-én megtartottuk az EMKISZ alakuló ülését. Szervezetünk alapító tagjai már a 2015-ös évben debütáló Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál szervezésében is aktívan részt vettek, és nagy tervekkel vágtunk bele az új szervezet felépítésébe. Az elmúlt évben már sok rendezvényt szerveztünk, többek között a Könyvturi | élőKönyvtárat Kolozsváron és Szilágysomlyón, az Irodalmi élő könyvtárat a 6. ünnepi könyvhéten, a II. Legszebb Erdélyi Magyar Dal pályázat beharangozó koncertjét és díjkiosztó gáláját" – mondta el a Krónikának Mák Arany, az EMKISZ szervező alelnöke.
Hozzátette, a szervezet múlt héten tartotta első, tisztújító közgyűlését, ahol a jelen lévő tagok a következő három évre megszavazták elnöknek Tamás Csillát, gazdasági alelnöknek Mikó Gergelyt és titkárnak Sándor Csillát. „A közgyűlésen ismertettük az idei év programtervét, a legközelebbi rendezvényünk a Könyvturi | élőKönyvtár. Pénteken és szombaton bőséges könyvkínálattal, munkahelyi sztereotípiákat megtestesítő »élőkönyvekkel« és színes programokkal várjuk az érdeklődőket a Könyvturi harmadik kiadására. Az esemény az évek során kinőtte magát, így idén kétnapos lesz, a látogatók a kolozsvári Szabók bástyájában frissíthetik fel könyvtárukat, és nézhetnek szembe előítéleteikkel" – részletezte a szervező alelnök.
Mák Arany lapunknak elmondta, idén tovább terjeszkedik a Könyvturi, a kolozsvári és a szilágysomlyói helyszínen kívül Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson is szerveznek egy-egy eseményt. Folytatódik a Legszebb Erdélyi Magyar Dal (LEMD) pályázat is, amely ettől az évtől a magyarországi Öröm a zene tehetségkutató és -gondozó program egyik erdélyi elődöntője lesz. Hagyományosnak számít a Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál is, amelynek idén Dunaszerdahely ad otthont. Az idei fesztivál görbe tükröt kíván mutatni a mai fiatalokról, a téma köré épül a fesztivál minden programja a fotókiállítástól a képzőművészeti alkotásokig és a színházi előadásig.
Ezúttal először kerül sor egy filmeseket megmozgató programra, a Kulturális Ifjúsági Filmnapokra. A kétnaposra tervezett rendezvényen fiatal alkotók rövidfilmjeit tekintheti meg a közönség június 23–24. között Kolozsváron, a monostori Dacia moziban. Az EMKISZ a VIII. Kolozsvári Magyar Napokra is készül, az EMKE-sátorban folytatott programok (kvízek, beszélgetések) mellett az egész hetet lefedő mini-képzéssorozat is tervben van. A képzés a 18–30. közötti korosztályt célozza meg, és olyan információkat, készségeket tervez bemutatni, amelyek szükségesek a felnőtt élet elkezdéséhez, de amelyekről nem beszélnek sokat a hagyományos oktatásban. A középiskolásokat is megszólítja majd a szervezet a digitális világ veszélyeit bemutató projekttel, amelyet a magyarországi Kreatív Mozaik Alapítvánnyal közösen szerveznek meg.
Bede Laura
Krónika (Kolozsvár)
Újabb programokkal készül a hétvégén az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közel egy éve alakult kolozsvári ifjúsági szervezete. Az EMKISZ az első erdélyi magyar, elsősorban a kultúrára összpontosító ifjúsági szervezet.
Közel egy éve alakult meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ), amely Erdélyben az első, kifejezetten a kultúrára összpontosító magyar ifjúsági szervezet, amely „atyjának" tekinti az 1884-ben megalakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE). A kolozsvári székhelyű EMKISZ célja, hogy a közművelődés és a művészetek iránt érdeklődő fiatalok számára hasznos és ismeretterjesztő tevékenységeket szervezzen, segítse a tagok szakmai fejlődését.
„Múlt év április 9-én az EMKE éves közgyűlésén fogadták el az ifjúsági szervezet megalakulásának tervét, ezt követően április 24-én megtartottuk az EMKISZ alakuló ülését. Szervezetünk alapító tagjai már a 2015-ös évben debütáló Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál szervezésében is aktívan részt vettek, és nagy tervekkel vágtunk bele az új szervezet felépítésébe. Az elmúlt évben már sok rendezvényt szerveztünk, többek között a Könyvturi | élőKönyvtárat Kolozsváron és Szilágysomlyón, az Irodalmi élő könyvtárat a 6. ünnepi könyvhéten, a II. Legszebb Erdélyi Magyar Dal pályázat beharangozó koncertjét és díjkiosztó gáláját" – mondta el a Krónikának Mák Arany, az EMKISZ szervező alelnöke.
Hozzátette, a szervezet múlt héten tartotta első, tisztújító közgyűlését, ahol a jelen lévő tagok a következő három évre megszavazták elnöknek Tamás Csillát, gazdasági alelnöknek Mikó Gergelyt és titkárnak Sándor Csillát. „A közgyűlésen ismertettük az idei év programtervét, a legközelebbi rendezvényünk a Könyvturi | élőKönyvtár. Pénteken és szombaton bőséges könyvkínálattal, munkahelyi sztereotípiákat megtestesítő »élőkönyvekkel« és színes programokkal várjuk az érdeklődőket a Könyvturi harmadik kiadására. Az esemény az évek során kinőtte magát, így idén kétnapos lesz, a látogatók a kolozsvári Szabók bástyájában frissíthetik fel könyvtárukat, és nézhetnek szembe előítéleteikkel" – részletezte a szervező alelnök.
Mák Arany lapunknak elmondta, idén tovább terjeszkedik a Könyvturi, a kolozsvári és a szilágysomlyói helyszínen kívül Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson is szerveznek egy-egy eseményt. Folytatódik a Legszebb Erdélyi Magyar Dal (LEMD) pályázat is, amely ettől az évtől a magyarországi Öröm a zene tehetségkutató és -gondozó program egyik erdélyi elődöntője lesz. Hagyományosnak számít a Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál is, amelynek idén Dunaszerdahely ad otthont. Az idei fesztivál görbe tükröt kíván mutatni a mai fiatalokról, a téma köré épül a fesztivál minden programja a fotókiállítástól a képzőművészeti alkotásokig és a színházi előadásig.
Ezúttal először kerül sor egy filmeseket megmozgató programra, a Kulturális Ifjúsági Filmnapokra. A kétnaposra tervezett rendezvényen fiatal alkotók rövidfilmjeit tekintheti meg a közönség június 23–24. között Kolozsváron, a monostori Dacia moziban. Az EMKISZ a VIII. Kolozsvári Magyar Napokra is készül, az EMKE-sátorban folytatott programok (kvízek, beszélgetések) mellett az egész hetet lefedő mini-képzéssorozat is tervben van. A képzés a 18–30. közötti korosztályt célozza meg, és olyan információkat, készségeket tervez bemutatni, amelyek szükségesek a felnőtt élet elkezdéséhez, de amelyekről nem beszélnek sokat a hagyományos oktatásban. A középiskolásokat is megszólítja majd a szervezet a digitális világ veszélyeit bemutató projekttel, amelyet a magyarországi Kreatív Mozaik Alapítvánnyal közösen szerveznek meg.
Bede Laura
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 30.
Kisgyermekes családoknak adományoznak pelenkákat
Ötszáz darab pelenkát ajándékoz a Gyerekeink Egyesület – Szilágyság, együttműködve az erdélyi magyar egyházakkal a sokgyermekes magyar családoknak.
Nagycsaládban élni jó! – Ne félj a gyerekvállalástól, hisz a nagy család, nagy boldogság! címmel indította el 2014 decemberében a Gyerekeink Egyesület azt az akcióját, amelynek keretében minden erdélyi magyar család harmadik, negyedik, ötödik stb. újszülött gyereke ötszáz darab pelenkát kap ajándékba kereszteléskor. „Egyik célunk az, hogy megmaradjunk, ezért a legfontosabb az, hogy gyerekeket vállaljunk. Biztosak vagyunk abban, hogy nem az 500 pelenkáért fognak az emberek gyereket vállalni, nem ez a cél, hanem az, hogy ilyen módon, pozitív példaként emeljük ki a nagycsaládosokat, és felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy a gyerekvállalás igenis felelősségünk. Arra próbáljuk ráhangolni az embereket, és felhívni a figyelmüket, hogy a nagycsalád ajándék. Mi pedig őket igyekszünk megajándékozni” – fogalmazott portálunknak Török Melinda, a projekt vezetője. Mint mondta, saját forrásokból fedezik a pelenkák megvásárlását, nincsenek kiemelkedő szponzoraik, hanem jó szándékú adakozók teszik ezt lehetővé. A program egész Erdélyre érvényes, és az erdélyi magyar egyházakkal közösen próbálják működtetni. Körülbelül ötszáz család kereste meg őket ez idáig, és részesült az adományban. Az egyesület 400 darab pelenkával, az adott egyházközség, a gyülekezet pedig 100 darabbal járul hozzá a család ajándékozásához. „Minket is hívhatnak, sajnos nagyon sok egyházközség nem tud még rólunk. Pozitív visszajelzés felénk az, hogy van olyan család, amelyik azt mondta, hogy fél évig kitartott ez a pelenka. Általában próbálunk alkalmazkodni az igényekhez. Ha nagyobb baba van, akkor nagyobb méretű pelenkát adunk. Akciónknak része az is, hogy megkértük az egyházakat, hogy ők is társuljanak 100 pelenka ajándékozásával a szülők felé. Mert ha születik egy gyermek, az nem csak a családnak öröm, hanem annak a közösségnek is, annak az egyháznak is” – hangsúlyozta a projektfelelős. Lehet igényelni Azok, akik pelenkát szeretnének igényelni, hívhatják a 0733-926 162-es telefonszámot is, vagy írhatnak a harmadikgyerek@yahoo.com e-mail címre. Bővebb információt az egyesület honlapján is találnak. Az egyesület szakemberei egyébként gyerekekkel kapcsolatos tanácsadással is foglalkozik, pszichológus, nevelési tanácsadó, dúla, szoptatási tanácsadó áll az érdeklődők rendelkezésére.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
Ötszáz darab pelenkát ajándékoz a Gyerekeink Egyesület – Szilágyság, együttműködve az erdélyi magyar egyházakkal a sokgyermekes magyar családoknak.
Nagycsaládban élni jó! – Ne félj a gyerekvállalástól, hisz a nagy család, nagy boldogság! címmel indította el 2014 decemberében a Gyerekeink Egyesület azt az akcióját, amelynek keretében minden erdélyi magyar család harmadik, negyedik, ötödik stb. újszülött gyereke ötszáz darab pelenkát kap ajándékba kereszteléskor. „Egyik célunk az, hogy megmaradjunk, ezért a legfontosabb az, hogy gyerekeket vállaljunk. Biztosak vagyunk abban, hogy nem az 500 pelenkáért fognak az emberek gyereket vállalni, nem ez a cél, hanem az, hogy ilyen módon, pozitív példaként emeljük ki a nagycsaládosokat, és felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy a gyerekvállalás igenis felelősségünk. Arra próbáljuk ráhangolni az embereket, és felhívni a figyelmüket, hogy a nagycsalád ajándék. Mi pedig őket igyekszünk megajándékozni” – fogalmazott portálunknak Török Melinda, a projekt vezetője. Mint mondta, saját forrásokból fedezik a pelenkák megvásárlását, nincsenek kiemelkedő szponzoraik, hanem jó szándékú adakozók teszik ezt lehetővé. A program egész Erdélyre érvényes, és az erdélyi magyar egyházakkal közösen próbálják működtetni. Körülbelül ötszáz család kereste meg őket ez idáig, és részesült az adományban. Az egyesület 400 darab pelenkával, az adott egyházközség, a gyülekezet pedig 100 darabbal járul hozzá a család ajándékozásához. „Minket is hívhatnak, sajnos nagyon sok egyházközség nem tud még rólunk. Pozitív visszajelzés felénk az, hogy van olyan család, amelyik azt mondta, hogy fél évig kitartott ez a pelenka. Általában próbálunk alkalmazkodni az igényekhez. Ha nagyobb baba van, akkor nagyobb méretű pelenkát adunk. Akciónknak része az is, hogy megkértük az egyházakat, hogy ők is társuljanak 100 pelenka ajándékozásával a szülők felé. Mert ha születik egy gyermek, az nem csak a családnak öröm, hanem annak a közösségnek is, annak az egyháznak is” – hangsúlyozta a projektfelelős. Lehet igényelni Azok, akik pelenkát szeretnének igényelni, hívhatják a 0733-926 162-es telefonszámot is, vagy írhatnak a harmadikgyerek@yahoo.com e-mail címre. Bővebb információt az egyesület honlapján is találnak. Az egyesület szakemberei egyébként gyerekekkel kapcsolatos tanácsadással is foglalkozik, pszichológus, nevelési tanácsadó, dúla, szoptatási tanácsadó áll az érdeklődők rendelkezésére.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
2017. március 30.
Liberalizálják a belföldi kitermelésű földgáz árát
Április 1-jétől liberalizálják a belföldi kitermelésű földgáz árát, ami a lakossági fogyasztói ár 2,3 százalékos emelkedését eredményezi – derült ki csütörtökön román hatósági közlésekből.
A belföldi kitermelésű földgáz árának liberalizálásáról egy tavalyi sürgősségi kormányrendelet határozott, amelyet április 1-jei hatállyal alkalmaznak. Az elmúlt hetekben vita alakult ki kormányzati szinten és a parlamentben, hogy indokolt-e ez a lépés, illetve milyen hatása lesz a fogyasztói árakra.
Az energetikai minisztérium csütörtökön közölte, a viták nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy nem indokolt a liberalizálás újabb halasztása, hiszen Romániában már 10 éve, az ország uniós csatlakozása óta, szabadpiaci áron kellene forgalmazni a belföldi gázt.
A szaktárca emlékeztetett, hogy a lakossági fogyasztói árak 2021 júniusáig szabályozva lesznek, és a végső árban a belföldi kitermelésű gáz csak az egyik összetevő. Így a hatóságok arra számítanak, hogy a mostani lépésnek nem lesz jelentős hatása a lakossági fogyasztói árra.
Nagy-Bege Zoltán, a román országos energiaár-szabályozó hatóság tagja az MTI-nek csütörtökön elmondta: eddig megawattóránként 60 lejben (4093 forint) szabályozta a kormány a belföldi kitermelésű földgáz árát. Elsejétől viszont megszűnik a külföldi és belföldi kitermelésű földgáz közötti különbségtétel, és szabadpiaci körülmények között lehet kereskedni a földgázzal. Rámutatott: a hatóság csütörtöki ülésén eldöntötte, április 1-jétől a gáz ára átlagban 2,3 százalékkal nő a következő egy évben a háztartási fogyasztók számára.
A törvényi előírások szerint a forgalmazóknak legalább a gáz 30 százalékát tőzsdéről kell beszerezniük, de a hatóság arra akarja ösztönözni őket, hogy minél nagyobb mértékben vásároljanak a tőzsdéről, szabadpiaci versenyhelyzetben. Éppen ezért kilátásba helyezték, hogy a tőzsdén vásárolt földgáz árát az árszabályozó hatóság elfogadja, viszont a kétoldalú szerződések esetében a legkisebb piaci árat veszik figyelembe. Így már nincs garanciájuk a vállalatoknak arra, hogy a hatóság elfogadja a kétoldalú szerződésbe foglalt árat is – magyarázta. MTI
Erdély.ma
Április 1-jétől liberalizálják a belföldi kitermelésű földgáz árát, ami a lakossági fogyasztói ár 2,3 százalékos emelkedését eredményezi – derült ki csütörtökön román hatósági közlésekből.
A belföldi kitermelésű földgáz árának liberalizálásáról egy tavalyi sürgősségi kormányrendelet határozott, amelyet április 1-jei hatállyal alkalmaznak. Az elmúlt hetekben vita alakult ki kormányzati szinten és a parlamentben, hogy indokolt-e ez a lépés, illetve milyen hatása lesz a fogyasztói árakra.
Az energetikai minisztérium csütörtökön közölte, a viták nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy nem indokolt a liberalizálás újabb halasztása, hiszen Romániában már 10 éve, az ország uniós csatlakozása óta, szabadpiaci áron kellene forgalmazni a belföldi gázt.
A szaktárca emlékeztetett, hogy a lakossági fogyasztói árak 2021 júniusáig szabályozva lesznek, és a végső árban a belföldi kitermelésű gáz csak az egyik összetevő. Így a hatóságok arra számítanak, hogy a mostani lépésnek nem lesz jelentős hatása a lakossági fogyasztói árra.
Nagy-Bege Zoltán, a román országos energiaár-szabályozó hatóság tagja az MTI-nek csütörtökön elmondta: eddig megawattóránként 60 lejben (4093 forint) szabályozta a kormány a belföldi kitermelésű földgáz árát. Elsejétől viszont megszűnik a külföldi és belföldi kitermelésű földgáz közötti különbségtétel, és szabadpiaci körülmények között lehet kereskedni a földgázzal. Rámutatott: a hatóság csütörtöki ülésén eldöntötte, április 1-jétől a gáz ára átlagban 2,3 százalékkal nő a következő egy évben a háztartási fogyasztók számára.
A törvényi előírások szerint a forgalmazóknak legalább a gáz 30 százalékát tőzsdéről kell beszerezniük, de a hatóság arra akarja ösztönözni őket, hogy minél nagyobb mértékben vásároljanak a tőzsdéről, szabadpiaci versenyhelyzetben. Éppen ezért kilátásba helyezték, hogy a tőzsdén vásárolt földgáz árát az árszabályozó hatóság elfogadja, viszont a kétoldalú szerződések esetében a legkisebb piaci árat veszik figyelembe. Így már nincs garanciájuk a vállalatoknak arra, hogy a hatóság elfogadja a kétoldalú szerződésbe foglalt árat is – magyarázta. MTI
Erdély.ma
2017. március 30.
A katolikus gimnázium ügyében tiltakozott az RMDSZ-frakció Marosvásárhelyen
Nem vettek részt az RMDSZ tanácsosai a marosvásárhelyi önkormányzat csütörtöki ülésén tiltakozásul amiatt, hogy a tanfelügyelőség kihagyta a Római Katolikus Teológiai Líceumot az iskolahálózatból. Felszólították a városházát, hívjon össze rendkívüli tanácsülést a katolikus gimnáziumot is magába foglaló iskolahálózat elfogadására.
Bojkottálta a marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-frakciója a testület csütörtöki ülését tiltakozásul amiatt, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum és a Református Kollégium sem kapta meg az úgynevezett „aviz conformot”, azaz a jóváhagyási nyilatkozatot a Maros megyei tanfelügyelőségtől.
Az újságíróknak a polgármesteri hivatal előtt Csíki Zsolt frakcióvezető olvasta fel a sajtóközleményt, amelyben azt kérik, hogy jövő keddre hívjon össze a városháza rendkívüli tanácsülést, amelynek első napirendi pontja a katolikus gimnáziumot is magába foglaló iskolahálózat tervezete legyen.
„Véleményünk szerint Marosvásárhelyen minden jelenleg működő oktatási intézményre szükség van, azaz mindeniknek szerepelnie kell a végleges iskolahálózatban” – hangsúlyozta a frakcióvezető. A közlemény szerint a tanfelügyelőség döntését szerdán véglegesítették, és csak csütörtökön iktatták a városházán, ami lehetetlenné tette, hogy az RMDSZ-frakció sürgősségi határozattervezetet terjesszen elő a csütörtöki tanácsülésen.
„A magyar közösség számára a katolikus iskola sorsa egy olyan ügy, amelynek megoldása minden egyéb politikai és adminisztratív döntést felülír. Éppen ezért határoztunk úgy, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ-frakció nem vesz részt a mai tanácsülésen. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez nem valami ellen, hanem valami mellett szól, konkrétan a magyar közösség jogos igénye mellett” – hangoztatta Csíki Zsolt, hozzátéve: a tanfelügyelőség és az önkormányzat egymásra mutogatnak, és nyilatkozatok szintjén próbálják megoldani a több hónapja húzódó bizonytalan helyzetet. Ezzel pedig a magyar közösség türelmét teszik próbára és visszaélnek az akaratával.
„Nem vagyunk hajlandók több adminisztrációs kifogást meghallgatni! Felkérjük a helyi tanács összes politikai pártját, ha igaz, hogy mindenki megoldást keres ebben az ügyben, és mindannyiunk számára fontos gyerekeink jövője, akkor a tanács egyöntetűen szavazzon az iskolahálózat elfogadásáról és ezzel biztosítsuk, hogy a több ezer fiatal, akinek most bizonytalan a helyzete, zavartalanul folytathassa tanulmányait” – zárta a közleményt a frakcióvezető.
Miközben az RMDSZ-es tanácsosok nyilatkozatára várt a sajtó a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal előtt, több csendőr is járőrözött, néhányan pedig igazoltatták a magyar újságírókat, és magyarázatot kértek arra, hogy miért gyűltek ott össze. Végül tudomásul vették, hogy a sajtó munkatársai a feladatukat végzik.
Az RMDSZ nélkül szavazták meg a költségvetést
A polgármesteri hivatal lépcsőjéről valamennyi RMDSZ-es tanácsos távozott, és nem vett részt a tanácsülésen. Bent az ülésvezető úgy ítélte meg, hogy határozatképes a testület, tehát a magyar tanácsosok hiányában is megtartják a márciusi rendes tanácsülést.
A napirendi pontok megvitatása előtt Hermann Mark szólalt fel, előbb magyarul, majd románul osztotta meg észrevételeit, miszerint az RMDSZ-es képviselőknek tekintettel kellett volna lenniük a költségvetésre, amelyről szintén ezen az ülésen döntöttek.
„Nagy fejtörést okoztak nekünk az RMDSZ-tanácsosok. Mi ebben az ügyben a katolikus iskola tanulói, szülői és tanári közösségével szolidarizálunk” – hangsúlyozta a Szabad Emberek Pártjának (POL) a képviselője, hozzátéve: már az ősszel javasolták egy olyan bizottság létrehozását, amely az érintettekkel leül, és megkeresi a lehetséges megoldást.
Nemtetszésének adott hangot azzal kapcsolatban is a POL politikusa, hogy a polgármesteri hivatalban tartott megbeszélésekből őket minden alkalommal kihagyták, kizárták. A költségvetést végül megszavazták, az idén közel 405 millió lejből gazdálkodik a város.
Antal Erika
maszol.ro
Nem vettek részt az RMDSZ tanácsosai a marosvásárhelyi önkormányzat csütörtöki ülésén tiltakozásul amiatt, hogy a tanfelügyelőség kihagyta a Római Katolikus Teológiai Líceumot az iskolahálózatból. Felszólították a városházát, hívjon össze rendkívüli tanácsülést a katolikus gimnáziumot is magába foglaló iskolahálózat elfogadására.
Bojkottálta a marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-frakciója a testület csütörtöki ülését tiltakozásul amiatt, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum és a Református Kollégium sem kapta meg az úgynevezett „aviz conformot”, azaz a jóváhagyási nyilatkozatot a Maros megyei tanfelügyelőségtől.
Az újságíróknak a polgármesteri hivatal előtt Csíki Zsolt frakcióvezető olvasta fel a sajtóközleményt, amelyben azt kérik, hogy jövő keddre hívjon össze a városháza rendkívüli tanácsülést, amelynek első napirendi pontja a katolikus gimnáziumot is magába foglaló iskolahálózat tervezete legyen.
„Véleményünk szerint Marosvásárhelyen minden jelenleg működő oktatási intézményre szükség van, azaz mindeniknek szerepelnie kell a végleges iskolahálózatban” – hangsúlyozta a frakcióvezető. A közlemény szerint a tanfelügyelőség döntését szerdán véglegesítették, és csak csütörtökön iktatták a városházán, ami lehetetlenné tette, hogy az RMDSZ-frakció sürgősségi határozattervezetet terjesszen elő a csütörtöki tanácsülésen.
„A magyar közösség számára a katolikus iskola sorsa egy olyan ügy, amelynek megoldása minden egyéb politikai és adminisztratív döntést felülír. Éppen ezért határoztunk úgy, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ-frakció nem vesz részt a mai tanácsülésen. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez nem valami ellen, hanem valami mellett szól, konkrétan a magyar közösség jogos igénye mellett” – hangoztatta Csíki Zsolt, hozzátéve: a tanfelügyelőség és az önkormányzat egymásra mutogatnak, és nyilatkozatok szintjén próbálják megoldani a több hónapja húzódó bizonytalan helyzetet. Ezzel pedig a magyar közösség türelmét teszik próbára és visszaélnek az akaratával.
„Nem vagyunk hajlandók több adminisztrációs kifogást meghallgatni! Felkérjük a helyi tanács összes politikai pártját, ha igaz, hogy mindenki megoldást keres ebben az ügyben, és mindannyiunk számára fontos gyerekeink jövője, akkor a tanács egyöntetűen szavazzon az iskolahálózat elfogadásáról és ezzel biztosítsuk, hogy a több ezer fiatal, akinek most bizonytalan a helyzete, zavartalanul folytathassa tanulmányait” – zárta a közleményt a frakcióvezető.
Miközben az RMDSZ-es tanácsosok nyilatkozatára várt a sajtó a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal előtt, több csendőr is járőrözött, néhányan pedig igazoltatták a magyar újságírókat, és magyarázatot kértek arra, hogy miért gyűltek ott össze. Végül tudomásul vették, hogy a sajtó munkatársai a feladatukat végzik.
Az RMDSZ nélkül szavazták meg a költségvetést
A polgármesteri hivatal lépcsőjéről valamennyi RMDSZ-es tanácsos távozott, és nem vett részt a tanácsülésen. Bent az ülésvezető úgy ítélte meg, hogy határozatképes a testület, tehát a magyar tanácsosok hiányában is megtartják a márciusi rendes tanácsülést.
A napirendi pontok megvitatása előtt Hermann Mark szólalt fel, előbb magyarul, majd románul osztotta meg észrevételeit, miszerint az RMDSZ-es képviselőknek tekintettel kellett volna lenniük a költségvetésre, amelyről szintén ezen az ülésen döntöttek.
„Nagy fejtörést okoztak nekünk az RMDSZ-tanácsosok. Mi ebben az ügyben a katolikus iskola tanulói, szülői és tanári közösségével szolidarizálunk” – hangsúlyozta a Szabad Emberek Pártjának (POL) a képviselője, hozzátéve: már az ősszel javasolták egy olyan bizottság létrehozását, amely az érintettekkel leül, és megkeresi a lehetséges megoldást.
Nemtetszésének adott hangot azzal kapcsolatban is a POL politikusa, hogy a polgármesteri hivatalban tartott megbeszélésekből őket minden alkalommal kihagyták, kizárták. A költségvetést végül megszavazták, az idén közel 405 millió lejből gazdálkodik a város.
Antal Erika
maszol.ro
2017. március 30.
Fiatalos lendületet vett a kolozsvári bábszínház magyar tagozata
„Ki kell hozni a színházat a sikátorból, életre kell kelteni” – véli a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának vezetője, Sarvadi Paul, aki rengeteg tervvel, újító ötlettel vágott bele a decemberben vállalt feladatba. Interjúnkban ezekből adott ízelítőt, de egyebek mellett szóba került a gyermekekkel szembeni felelősség is, valamint a bolognai rendszer hatása a művészetoktatásra.
- Kőszínház PR-felelőse voltál, kipróbáltad magad rendezőként, a nagykárolyi SPOT Fesztivál kezdeményezője vagy. Hogy illeszkedik ezek mellé a bábszínház?
- A bábszínház is színház, néha azt gondolom, hogy még inkább színház. Csodás világ. Különleges hely, vannak specifikus vonásai, különböznek az előadások időpontjai, más a létrehozási folyamat, a színészi és a rendezői munka, de az adminisztratív keret ugyanolyan, mint egy állami színházé. A művészi elvárások pedig nem egy intézmény jellegétől kellene függjenek. Minden eddigi tapasztalatom sokat segít nekem a jelen helyzetben. Sok mindent megtanultam a kőszínházi bonyolult rendszerről, ezért számomra nem annyira nehéz a Puckban nap mint nap dolgozni.
A SPOT Fesztivál (Színházi Egyetemek Nemzetközi Fesztiválja) célja kapcsolatot teremteni a romániai és a szomszédos országok színházi iskoláinak hallgatói között. A színházi előadások mellett közösségi programokat, műhelymunkákat is szerveznek évente a nagykárolyi fesztiválon.
A SPOT bizonyos szempontból nagyon hasonlít elveiben ahhoz, aminek itt kell történni a bábszínházban, csak a korosztályok különböznek. Ott a diákokkal, a színház belső utánpótlásával foglalkozunk, itt pedig a gyerekekkel, akik a jövő nézői, alkotói lesznek. Úgyhogy nem látok ebben nagy utat. A SPOT egy teljesen színháztalan környezetben született, teljesen ellenséges volt ott minden, de eltelt tíz év, és a fesztivál talpon maradt, fejlődött, tudatosan járta az előre meghatározott útját.
Talán ezért érzem a Puck Bábszínházat egy óriási lehetőségnek, én mindig szerettem a kihívásokat. Lehet, hogy nem volt a legjobb helyzetben ez a színház. Mielőtt bármilyen kapcsolatom lett volna vele, elég furcsa dolgokat hallottam róla, de valójában ez sem számít. Ami igazán fontos, hogy közben éppen ez az, ami nagyon motiváló! Az, hogy jobbá, hasznosabbá, értékesebbé lehet tenni ezt az egészet.
A Puck Bábszínház magyar tagozatának vezetése az a fajta szakmai és személyes kihívás, amit nem szabad kihagyni. Nagyon szeretném, ha újra sikeressé és szakmailag fontossá válna ez a színház, ha néhány év múlva megváltozna az emberek, a szakma, és a saját magunk felfogása az intézményről, aminek amúgy nagyon fontos szerepe van a kolozsvári közösség életében. Néha úgy érzem, hogy árvácska volt ez a színház, a szakma sem foglalkozott vele különösebben. Kolozsváron nincs kifejezetten báboktatás, ezért azok a fiatalok, akik itt végeztek, soha nem arról álmodoztak, hogy a Puck Bábszínházban dolgozzanak. Oda kellene felfejlődni, hogy a színészek mindent megtegyenek azért, hogy a Puckban játszhassanak.
- Milyen konkrét ötleteket, terveket szeretnél megvalósítani a Puck Bábszínház életében?
- Az első és legfontosabb az volt, hogy stabilizáljuk az intézményt, mert tavaly kilenc ember jött-ment, és ez nagyon rossz. Az irodákból mentek el, két tagozatvezetője volt tavaly a színháznak, technikai személyzet távozott, színészek mentek el. Ez egy csomó pluszmunkát jelent, helyettesíteni kell őket, újra kell venni olyan próbafolyamatokat, amelyeken már sokan rég túl vannak, és ez nagyon fárasztó.
Most úgy néz ki, hogy a jelenlegi csapat két évig együtt tud maradni, de ez még mindig nagyon kevés, a színházban hét-tíz években kellene gondolkodni, ez az az időszak, amikor egy komoly koncepció megérik és beteljesedik.
Emellett nincs egy koherens vizuális arculatunk, ezen is dolgozunk, próbálgatjuk a grafikusokat, folyamatosan megfogalmazzuk, majd újrafogalmazzuk az identitásunkat, szerepünket.
Nagyon kevés előadása van a magyar tagozatnak, azon vagyunk, hogy sokkal több előadásunk legyen. Úgy néz ki, hogy idén hat-hét új előadásunk lesz, de ha ötöt sikerül megvalósítani a hétből, az is nagyon jó lesz. Most nagyon boldog vagyok, mert megnyertünk egy pályázatot a városházánál, a Váróterem Projekttel lesz egy közös előadásunk, amelyben nagyon sok gyerek fog részt venni. Egyelőre Az én élő mesém a munkacíme. Meghirdetünk majd egy meseíró versenyt az iskolákban, az összegyűlt mesék közül kiválogatjuk azokat, amelyek jóknak tűnnek, majd szövegkönyvet írunk, és abból fog születni a produkció. Szeretnénk, ha az előadás minden kolozsvári iskolába legalább egyszer eljutna, és ha a megyébe is sikerül elvinni két-három nagyobb városba, tökéletes lesz. Ez az év végéig kész kell legyen.
Bukaresti és budapesti rendezőket hívtak meg
A Pinocchio előbemutatója áprilisban lesz, Călin Mocanu, a Țăndărică színház igazgatója rendezi. A Szent László élete munkacímű előadást szeptemberre tervezzük Szentirmai László rendezésében, aki a budapesti főiskola bábtagozatának volt dékánhelyettese, a Magyar Bábjátékos Egyesület tiszteletbeli elnöke, szakmailag egy nagyon jól képzett rendező.
Ugyanakkor a fiatal színészeinkkel készít egy előadást Rekita Rozália kollégánk. Ez egy beszédtechnikai műhelyként indult, de ha már naponta összegyűlnek, és dolgoznak, úgy gondoltuk, hogy legyen egy végállomása is, mutassuk be a közönségnek. Mivel Arany János-emlékév van, az ő verseivel dolgoznak.
Van még egy meglepetés előadásunk, egy bűvészről fog szólni, amivel egy olyan bábtechnikát akarunk bevezetni, amit eddig még nem használtak Kolozsváron. Urmánczi Jenő is rendez majd egy előadást – ő készítette tavaly a Ha én lennék Mátyás Király című produkciót, ami nagyon sikeres volt –, illetve György László kollégánk is készül előadással, amelynek a munkafolyamata színházon kívül zajlik, de lehet, hogy társulunk majd, és átvesszük az előadást, amikor elkészül. Kocsis Tünde kolléganőnk is készít idén egy vers alapú produkciót.
- Arról az ötletről is olvastam, hogy a marosvásárhelyi bábtagozatosoknak akartok fellépési lehetőséget biztosítani. Ez miben áll?
- Ez azt jelenti, hogy április 10-én a másodéves bábosok be fogják mutatni az egyik vizsgaelőadásukat Kolozsváron. Szeretnénk, ha egy komoly együttműködésünk lenne a marosvásárhelyi egyetemmel, mert Erdélyben csak ott képeznek bábosokat. Kell gondolni a profi utánpótlásra.
Kimozdítani a színházat a megszokott térből
Van még egy nagy tervünk. Mi a központban vagyunk egy elég kicsi, 130 férőhelyes teremmel, és azt tapasztaltam, hogy vannak iskolák távol a központtól, amelyek a távolság miatt nem jönnek el az előadásainkra, így mi megyünk hozzájuk. Minden hónapban játszani fogunk a felújult monostori Dacia-moziban, a Györgyfalvi sportkomplexum egyik termében, a Mărăști negyedi moziban, illetve van még egy olyan együttműködésünk a Váróteremmel, hogy alkalmanként teret cserélünk egymás között. Remélem, hogy júniusig lefedünk minden lakótelepet, mert egy tíz-húszperces séta belefér a gyerekeknek, de a másfél-két órás utat már nem tudják megoldani.
Az is hosszú távú tervünk, hogy a megyébe is sok helyre eljussunk – minket a megyei tanács tart fenn –, mert sok olyan gyermek van, aki talán soha életében nem volt bábszínházban.
Felvettük a kapcsolatot a Kalandpark vezetőjével is, Szélyes Leventével, aki nagyon nyitott volt a megkeresésünkre, ha kitavaszodik, valószínűleg szervezünk ott műhelymunkákat, előadásokat. Folyamatban van az is, hogy összeírjuk a kolozsvári rendezvényeket, például el tudom képzelni, hogy a Jazz in the Park-on belül délben kiviszünk egy előadást.
Egy kolozsvári könyvkiadóval is volt egy nagyon érdekes beszélgetésem, együtt tudnánk abban működni, hogy a kolozsvári meseszerzők alkotásait bemutassuk. Ezt ki kell használni, mert ritka az, hogy úgy dolgozhatsz egy bábelőadáson, hogy a szerző is részt vesz a munkafolyamatban.
Emellett a kolozsvári magyar színházban van a gyerekmegőrző program, aminek az első részében foglalkozást tartanak a gyermekeknek, és azután játszunk mi egy előadást. Ezt az együttműködést nagyon fontosnak tartom.
Nagyon szeretném, ha a gyerekek műhelymunkákban is részt vennének, hogy lássák, hogyan születik egy báb, hogyan jön létre egy bábelőadás. Ezt az áprilisi vakációban fogjuk kipróbálni. Egyrészt ez sokkal közelebb hozza őket a bábszínházhoz, másrészt pedig úgy gondolom, fontos a művészet felé is nevelni a gyermeket. Az, hogy a bábszínház bemutat egy előadást, nem meríti ki a nevelés fogalmát. Azt is szeretném, hogy soha ne haljanak ki ezek a bábszínház körüli szakmák. Ismersz valakit, aki szabadidejében bábokat készít? Na ugye.
Megtriplázott nézőszám, új jegycsomagok
Az idei év első három hónapjában megtripláztuk a nézőszámot a tavalyihoz képest – ezt az első sikerünknek szeretném elkönyvelni, Sipos Krisztina közönségszervezőnk elváráson felül teljesített. Indítunk két új jegycsomagot a nagycsaládosoknak, de lesz tizenöt százalékos cukrászda- és étterem-utalvány is, mert azt szeretném, ha a gyerekek nemcsak a bábelőadásnak örülnének, hanem annak is, hogy ebben a zajos életben eltöltenek egy pár órát anyuval, apuval előadás után. Szeretnénk gyerekkoncerteket is, de ezeket jól meg kell szervezni.
Májusban megyünk fesztiválokra Budapestre, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Aradra, november környékén pedig a váradi Fux Fesztiválra, és természetesen a SPOT-ra. Az Iskola másként hét programjába is beszálltunk. December ötödikén pedig Ildikó néni (Kovács Ildikó rendező – szerk. megj.) 90 éves lenne, ezt meg szeretnénk ünnepelni.
Készülünk egy mini-könyvesbolt kialakítására az előcsarnokunkban, ahol reményeim szerint rövid időn belül miniatűr bábokat lehet vásárolni. A nagy koncepció az, hogy sokkal több legyen a Puck, mint egy szokványos bábszínház. Egy olyan hely, ahová a gyermek szívesen visszatér, még akkor is, ha ezért otthon hisztiznie kell.
Optimálisan és felelősségteljesen kell bánnunk a költségvetésünkkel. Szeretnék workshopokat biztosítani a színészeknek, hogy kifogástalan legyen a teljesítményük. Rengeteg dolog van a fejemben, és be kell valljam: kell még egy kis idő, amíg rendszerezni és ütemezni fogom ezeket. De biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, bízhatok a csapatban.
- A Puck Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválját illetően lesznek változások?
- Októberben lesz a fesztivál, bővülni fog. Javaslataim vannak előadásokra, amelyeket szakmailag jónak tartok, és abból a 8-9 címből remélem egy-kettő eljut ide. Többnyire külföldiek, van köztük magyarországi színház, ahol nagyon szép dolgok történnek, de vannak spanyol, francia művészek is a listámon.
Nagyon fontos tudni, hogy a kolozsvári bábszínház magyar tagozata jelenleg arról híres, hogy kesztyűs bábokkal dolgozik, ami egy nagyon régi bábtechnika, de van még egy csomó minden – például árnyjáték, marionett –, amit nem használunk. Illene lassan fejlődni ezekben is. 2017-ben vagyunk, és a bábelőadásokban is elkezdték ezeket az új médiákat, vetítéseket, mindenféle modern dolgokat alkalmazni. Segít a szakmai fejlődésben, távol tart a betokosodástól, esélyt ad a kapcsolatteremtésre, nem utolsó sorban pedig egy ünnep, aminek akkor is örülnünk kell, ha néha sok munkával és stresszel jár.
- Véleményed szerint hogyan kell a bábszínházban őszintén szólni a gyerekekhez?
- Talán az első és legfontosabb, hogy szakmailag mindenki jól felkészüljön, így sok mindent el lehet kerülni. Azután oda kell figyelni a műsortervre, hogy mikor és mit játszik a színház, milyen alkotókkal dolgozunk és miért. Ámbár nagyon sok időt töltünk a színházban, mégis valahogy meg kell ismerni a gyermekek igényeit, fejlődnünk kell pedagógiai szempontból. Nagyon nagy a felelősségünk, mindannyiunknak meg kellene próbálni kiegyensúlyozottan élni. Példaképek kell legyünk minden bábszínházba látogató gyermek számára. Ezen mindenkinek, aki most a Puckban dolgozik, el kellene gondolkozni. Meg kell erősíteni azt a jót, amit a család vagy az oktatási rendszer ad a gyerekeknek, és pótolni azokat, amelyekben ezek hiányosak. Dolgozni kell töretlenül, és bízni abban, hogy igenis van értelme. Profik kell legyünk!
- Azt érzem ki abból, amit mesélsz, hogy hosszú távra tervezed a bábszínházas jövődet.
- Nincs értelme másképp belevágni, semmilyen szempontból nem éri meg, tisztességtelen volna. Nem egy olyan munka, ahol az ember degeszre keresi magát, és egy évig kibírja ha rossz is, vagy ha nem szereti, de legalább sok pénzt keres. Egy kicsit meg kell legyen bolondulva az ember, elhivatott kell legyen, hogy belevágjon. Nagyon sokan mondták, hogy ne jöjjek ide, mert rossz lesz. Közben fantasztikus embereket ismertem meg a kollégáimban, egyre jobb velük dolgozni, felfedezni őket emberileg és művészileg.
Képzelj el például egy hatvan év körüli bácsit, aki nem pecázni vagy sörözni megy szombat reggel, hanem minden egyes szombaton bábozik a gyerekeknek. Ez olyan szép, nem? Nincsenek agyonsztárolva ezek az emberek, nem is nagyon ismerik őket. Ilyen szempontból is tiszteletre méltóak. Nagyon nehéz körülmények között dolgoztak éveken át. A mai napig a legkisebb fizetések a bábszínházakban vannak, annak ellenére is, hogy most megnőttek.
Dolgozni kell, van mit csinálni. És van értelme, úgy gondolom. Annyi magyar gyereknek, amennyi van Kolozsváron, körülbelül háromezren vannak óvodától nyolcadikig. Fele annyit sem tudunk játszani, mint a román tagozat, ezt el kell fogadnunk. Ki kell hozni a színházat a sikátorból, egy kicsit életre kell kelteni, és nyitottak vagyunk bármilyen ötletekre, észrevételekre, nem akarunk elzárkózni.
- A SPOT Fesztivált folytatni fogod?
- El fogom dönteni hamarosan. Ha lesz, akkor teljesen más lesz. Tíz év alatt sok minden letisztult, és nagyon sok mindenben csalódtam is. A folyamatos kapcsolattartás a főiskolákkal elég sok mindenre rávilágított. Nincs túl sok értelme ugyanúgy folytatni a fesztivált, mint eddig. A koncepció afelé alakul a fejemben, hogy minél nyitottabb legyen a külföldi iskolák felé, hogy mindenki lássa, hogy hogyan oktatnak külföldön, mert úgy érzem, hogy itthon a dolgok megakadtak.
Rosszat tett a színészképzésnek a bolognai rendszer
A régi rendszerből való átállás a bolognaiba nagyon elrontotta a dolgokat. Ha valakinek fontos a színház, akkor most kéne segítse az egyetemeket. Kevés színház van, nincs ahol dolgozni, telik meg a piac, nehéz most a fiatal színészeknek. Ugyanannyi diák végez attól függetlenül, hogy hány munkahely szabadul fel. Tanár-generáció váltás is van, ez is gondokat okoz, hiszen a tapasztalathiány nagyon veszélyes a művészetoktatásban. Sajnos a bolognai rendszernek ez a legnagyobb hátránya, nem az van, mint például az újvidéki főiskolán, hogy egy évben felvesznek négy diákot, ha négy jó. Ha itt kilenc hely van, kilenc diákot vesznek fel.
Lehet, hogy emiatt is fejlődnek folyamatosan a független társulatok.
Inkább megszületnek, és túlélnek, kicsit sok számomra az, hogy fejlődnek. Nincs idejük rá, mert folyamatosan pályázatokat kell írni, vadászni kell a nézőket, technikával, PR-ral kell foglalkozni. Nem biztos, hogy ezek a társulatok így képzelték el, hogy fel voltak erre készülve. Legtöbbször azt érzem, hogy nem egy művészileg meghatározó irány. Ez – habár egyre több független megmozdulás van – valójában szomorú.
Tasi Annabella
maszol.ro
„Ki kell hozni a színházat a sikátorból, életre kell kelteni” – véli a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának vezetője, Sarvadi Paul, aki rengeteg tervvel, újító ötlettel vágott bele a decemberben vállalt feladatba. Interjúnkban ezekből adott ízelítőt, de egyebek mellett szóba került a gyermekekkel szembeni felelősség is, valamint a bolognai rendszer hatása a művészetoktatásra.
- Kőszínház PR-felelőse voltál, kipróbáltad magad rendezőként, a nagykárolyi SPOT Fesztivál kezdeményezője vagy. Hogy illeszkedik ezek mellé a bábszínház?
- A bábszínház is színház, néha azt gondolom, hogy még inkább színház. Csodás világ. Különleges hely, vannak specifikus vonásai, különböznek az előadások időpontjai, más a létrehozási folyamat, a színészi és a rendezői munka, de az adminisztratív keret ugyanolyan, mint egy állami színházé. A művészi elvárások pedig nem egy intézmény jellegétől kellene függjenek. Minden eddigi tapasztalatom sokat segít nekem a jelen helyzetben. Sok mindent megtanultam a kőszínházi bonyolult rendszerről, ezért számomra nem annyira nehéz a Puckban nap mint nap dolgozni.
A SPOT Fesztivál (Színházi Egyetemek Nemzetközi Fesztiválja) célja kapcsolatot teremteni a romániai és a szomszédos országok színházi iskoláinak hallgatói között. A színházi előadások mellett közösségi programokat, műhelymunkákat is szerveznek évente a nagykárolyi fesztiválon.
A SPOT bizonyos szempontból nagyon hasonlít elveiben ahhoz, aminek itt kell történni a bábszínházban, csak a korosztályok különböznek. Ott a diákokkal, a színház belső utánpótlásával foglalkozunk, itt pedig a gyerekekkel, akik a jövő nézői, alkotói lesznek. Úgyhogy nem látok ebben nagy utat. A SPOT egy teljesen színháztalan környezetben született, teljesen ellenséges volt ott minden, de eltelt tíz év, és a fesztivál talpon maradt, fejlődött, tudatosan járta az előre meghatározott útját.
Talán ezért érzem a Puck Bábszínházat egy óriási lehetőségnek, én mindig szerettem a kihívásokat. Lehet, hogy nem volt a legjobb helyzetben ez a színház. Mielőtt bármilyen kapcsolatom lett volna vele, elég furcsa dolgokat hallottam róla, de valójában ez sem számít. Ami igazán fontos, hogy közben éppen ez az, ami nagyon motiváló! Az, hogy jobbá, hasznosabbá, értékesebbé lehet tenni ezt az egészet.
A Puck Bábszínház magyar tagozatának vezetése az a fajta szakmai és személyes kihívás, amit nem szabad kihagyni. Nagyon szeretném, ha újra sikeressé és szakmailag fontossá válna ez a színház, ha néhány év múlva megváltozna az emberek, a szakma, és a saját magunk felfogása az intézményről, aminek amúgy nagyon fontos szerepe van a kolozsvári közösség életében. Néha úgy érzem, hogy árvácska volt ez a színház, a szakma sem foglalkozott vele különösebben. Kolozsváron nincs kifejezetten báboktatás, ezért azok a fiatalok, akik itt végeztek, soha nem arról álmodoztak, hogy a Puck Bábszínházban dolgozzanak. Oda kellene felfejlődni, hogy a színészek mindent megtegyenek azért, hogy a Puckban játszhassanak.
- Milyen konkrét ötleteket, terveket szeretnél megvalósítani a Puck Bábszínház életében?
- Az első és legfontosabb az volt, hogy stabilizáljuk az intézményt, mert tavaly kilenc ember jött-ment, és ez nagyon rossz. Az irodákból mentek el, két tagozatvezetője volt tavaly a színháznak, technikai személyzet távozott, színészek mentek el. Ez egy csomó pluszmunkát jelent, helyettesíteni kell őket, újra kell venni olyan próbafolyamatokat, amelyeken már sokan rég túl vannak, és ez nagyon fárasztó.
Most úgy néz ki, hogy a jelenlegi csapat két évig együtt tud maradni, de ez még mindig nagyon kevés, a színházban hét-tíz években kellene gondolkodni, ez az az időszak, amikor egy komoly koncepció megérik és beteljesedik.
Emellett nincs egy koherens vizuális arculatunk, ezen is dolgozunk, próbálgatjuk a grafikusokat, folyamatosan megfogalmazzuk, majd újrafogalmazzuk az identitásunkat, szerepünket.
Nagyon kevés előadása van a magyar tagozatnak, azon vagyunk, hogy sokkal több előadásunk legyen. Úgy néz ki, hogy idén hat-hét új előadásunk lesz, de ha ötöt sikerül megvalósítani a hétből, az is nagyon jó lesz. Most nagyon boldog vagyok, mert megnyertünk egy pályázatot a városházánál, a Váróterem Projekttel lesz egy közös előadásunk, amelyben nagyon sok gyerek fog részt venni. Egyelőre Az én élő mesém a munkacíme. Meghirdetünk majd egy meseíró versenyt az iskolákban, az összegyűlt mesék közül kiválogatjuk azokat, amelyek jóknak tűnnek, majd szövegkönyvet írunk, és abból fog születni a produkció. Szeretnénk, ha az előadás minden kolozsvári iskolába legalább egyszer eljutna, és ha a megyébe is sikerül elvinni két-három nagyobb városba, tökéletes lesz. Ez az év végéig kész kell legyen.
Bukaresti és budapesti rendezőket hívtak meg
A Pinocchio előbemutatója áprilisban lesz, Călin Mocanu, a Țăndărică színház igazgatója rendezi. A Szent László élete munkacímű előadást szeptemberre tervezzük Szentirmai László rendezésében, aki a budapesti főiskola bábtagozatának volt dékánhelyettese, a Magyar Bábjátékos Egyesület tiszteletbeli elnöke, szakmailag egy nagyon jól képzett rendező.
Ugyanakkor a fiatal színészeinkkel készít egy előadást Rekita Rozália kollégánk. Ez egy beszédtechnikai műhelyként indult, de ha már naponta összegyűlnek, és dolgoznak, úgy gondoltuk, hogy legyen egy végállomása is, mutassuk be a közönségnek. Mivel Arany János-emlékév van, az ő verseivel dolgoznak.
Van még egy meglepetés előadásunk, egy bűvészről fog szólni, amivel egy olyan bábtechnikát akarunk bevezetni, amit eddig még nem használtak Kolozsváron. Urmánczi Jenő is rendez majd egy előadást – ő készítette tavaly a Ha én lennék Mátyás Király című produkciót, ami nagyon sikeres volt –, illetve György László kollégánk is készül előadással, amelynek a munkafolyamata színházon kívül zajlik, de lehet, hogy társulunk majd, és átvesszük az előadást, amikor elkészül. Kocsis Tünde kolléganőnk is készít idén egy vers alapú produkciót.
- Arról az ötletről is olvastam, hogy a marosvásárhelyi bábtagozatosoknak akartok fellépési lehetőséget biztosítani. Ez miben áll?
- Ez azt jelenti, hogy április 10-én a másodéves bábosok be fogják mutatni az egyik vizsgaelőadásukat Kolozsváron. Szeretnénk, ha egy komoly együttműködésünk lenne a marosvásárhelyi egyetemmel, mert Erdélyben csak ott képeznek bábosokat. Kell gondolni a profi utánpótlásra.
Kimozdítani a színházat a megszokott térből
Van még egy nagy tervünk. Mi a központban vagyunk egy elég kicsi, 130 férőhelyes teremmel, és azt tapasztaltam, hogy vannak iskolák távol a központtól, amelyek a távolság miatt nem jönnek el az előadásainkra, így mi megyünk hozzájuk. Minden hónapban játszani fogunk a felújult monostori Dacia-moziban, a Györgyfalvi sportkomplexum egyik termében, a Mărăști negyedi moziban, illetve van még egy olyan együttműködésünk a Váróteremmel, hogy alkalmanként teret cserélünk egymás között. Remélem, hogy júniusig lefedünk minden lakótelepet, mert egy tíz-húszperces séta belefér a gyerekeknek, de a másfél-két órás utat már nem tudják megoldani.
Az is hosszú távú tervünk, hogy a megyébe is sok helyre eljussunk – minket a megyei tanács tart fenn –, mert sok olyan gyermek van, aki talán soha életében nem volt bábszínházban.
Felvettük a kapcsolatot a Kalandpark vezetőjével is, Szélyes Leventével, aki nagyon nyitott volt a megkeresésünkre, ha kitavaszodik, valószínűleg szervezünk ott műhelymunkákat, előadásokat. Folyamatban van az is, hogy összeírjuk a kolozsvári rendezvényeket, például el tudom képzelni, hogy a Jazz in the Park-on belül délben kiviszünk egy előadást.
Egy kolozsvári könyvkiadóval is volt egy nagyon érdekes beszélgetésem, együtt tudnánk abban működni, hogy a kolozsvári meseszerzők alkotásait bemutassuk. Ezt ki kell használni, mert ritka az, hogy úgy dolgozhatsz egy bábelőadáson, hogy a szerző is részt vesz a munkafolyamatban.
Emellett a kolozsvári magyar színházban van a gyerekmegőrző program, aminek az első részében foglalkozást tartanak a gyermekeknek, és azután játszunk mi egy előadást. Ezt az együttműködést nagyon fontosnak tartom.
Nagyon szeretném, ha a gyerekek műhelymunkákban is részt vennének, hogy lássák, hogyan születik egy báb, hogyan jön létre egy bábelőadás. Ezt az áprilisi vakációban fogjuk kipróbálni. Egyrészt ez sokkal közelebb hozza őket a bábszínházhoz, másrészt pedig úgy gondolom, fontos a művészet felé is nevelni a gyermeket. Az, hogy a bábszínház bemutat egy előadást, nem meríti ki a nevelés fogalmát. Azt is szeretném, hogy soha ne haljanak ki ezek a bábszínház körüli szakmák. Ismersz valakit, aki szabadidejében bábokat készít? Na ugye.
Megtriplázott nézőszám, új jegycsomagok
Az idei év első három hónapjában megtripláztuk a nézőszámot a tavalyihoz képest – ezt az első sikerünknek szeretném elkönyvelni, Sipos Krisztina közönségszervezőnk elváráson felül teljesített. Indítunk két új jegycsomagot a nagycsaládosoknak, de lesz tizenöt százalékos cukrászda- és étterem-utalvány is, mert azt szeretném, ha a gyerekek nemcsak a bábelőadásnak örülnének, hanem annak is, hogy ebben a zajos életben eltöltenek egy pár órát anyuval, apuval előadás után. Szeretnénk gyerekkoncerteket is, de ezeket jól meg kell szervezni.
Májusban megyünk fesztiválokra Budapestre, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Aradra, november környékén pedig a váradi Fux Fesztiválra, és természetesen a SPOT-ra. Az Iskola másként hét programjába is beszálltunk. December ötödikén pedig Ildikó néni (Kovács Ildikó rendező – szerk. megj.) 90 éves lenne, ezt meg szeretnénk ünnepelni.
Készülünk egy mini-könyvesbolt kialakítására az előcsarnokunkban, ahol reményeim szerint rövid időn belül miniatűr bábokat lehet vásárolni. A nagy koncepció az, hogy sokkal több legyen a Puck, mint egy szokványos bábszínház. Egy olyan hely, ahová a gyermek szívesen visszatér, még akkor is, ha ezért otthon hisztiznie kell.
Optimálisan és felelősségteljesen kell bánnunk a költségvetésünkkel. Szeretnék workshopokat biztosítani a színészeknek, hogy kifogástalan legyen a teljesítményük. Rengeteg dolog van a fejemben, és be kell valljam: kell még egy kis idő, amíg rendszerezni és ütemezni fogom ezeket. De biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, bízhatok a csapatban.
- A Puck Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválját illetően lesznek változások?
- Októberben lesz a fesztivál, bővülni fog. Javaslataim vannak előadásokra, amelyeket szakmailag jónak tartok, és abból a 8-9 címből remélem egy-kettő eljut ide. Többnyire külföldiek, van köztük magyarországi színház, ahol nagyon szép dolgok történnek, de vannak spanyol, francia művészek is a listámon.
Nagyon fontos tudni, hogy a kolozsvári bábszínház magyar tagozata jelenleg arról híres, hogy kesztyűs bábokkal dolgozik, ami egy nagyon régi bábtechnika, de van még egy csomó minden – például árnyjáték, marionett –, amit nem használunk. Illene lassan fejlődni ezekben is. 2017-ben vagyunk, és a bábelőadásokban is elkezdték ezeket az új médiákat, vetítéseket, mindenféle modern dolgokat alkalmazni. Segít a szakmai fejlődésben, távol tart a betokosodástól, esélyt ad a kapcsolatteremtésre, nem utolsó sorban pedig egy ünnep, aminek akkor is örülnünk kell, ha néha sok munkával és stresszel jár.
- Véleményed szerint hogyan kell a bábszínházban őszintén szólni a gyerekekhez?
- Talán az első és legfontosabb, hogy szakmailag mindenki jól felkészüljön, így sok mindent el lehet kerülni. Azután oda kell figyelni a műsortervre, hogy mikor és mit játszik a színház, milyen alkotókkal dolgozunk és miért. Ámbár nagyon sok időt töltünk a színházban, mégis valahogy meg kell ismerni a gyermekek igényeit, fejlődnünk kell pedagógiai szempontból. Nagyon nagy a felelősségünk, mindannyiunknak meg kellene próbálni kiegyensúlyozottan élni. Példaképek kell legyünk minden bábszínházba látogató gyermek számára. Ezen mindenkinek, aki most a Puckban dolgozik, el kellene gondolkozni. Meg kell erősíteni azt a jót, amit a család vagy az oktatási rendszer ad a gyerekeknek, és pótolni azokat, amelyekben ezek hiányosak. Dolgozni kell töretlenül, és bízni abban, hogy igenis van értelme. Profik kell legyünk!
- Azt érzem ki abból, amit mesélsz, hogy hosszú távra tervezed a bábszínházas jövődet.
- Nincs értelme másképp belevágni, semmilyen szempontból nem éri meg, tisztességtelen volna. Nem egy olyan munka, ahol az ember degeszre keresi magát, és egy évig kibírja ha rossz is, vagy ha nem szereti, de legalább sok pénzt keres. Egy kicsit meg kell legyen bolondulva az ember, elhivatott kell legyen, hogy belevágjon. Nagyon sokan mondták, hogy ne jöjjek ide, mert rossz lesz. Közben fantasztikus embereket ismertem meg a kollégáimban, egyre jobb velük dolgozni, felfedezni őket emberileg és művészileg.
Képzelj el például egy hatvan év körüli bácsit, aki nem pecázni vagy sörözni megy szombat reggel, hanem minden egyes szombaton bábozik a gyerekeknek. Ez olyan szép, nem? Nincsenek agyonsztárolva ezek az emberek, nem is nagyon ismerik őket. Ilyen szempontból is tiszteletre méltóak. Nagyon nehéz körülmények között dolgoztak éveken át. A mai napig a legkisebb fizetések a bábszínházakban vannak, annak ellenére is, hogy most megnőttek.
Dolgozni kell, van mit csinálni. És van értelme, úgy gondolom. Annyi magyar gyereknek, amennyi van Kolozsváron, körülbelül háromezren vannak óvodától nyolcadikig. Fele annyit sem tudunk játszani, mint a román tagozat, ezt el kell fogadnunk. Ki kell hozni a színházat a sikátorból, egy kicsit életre kell kelteni, és nyitottak vagyunk bármilyen ötletekre, észrevételekre, nem akarunk elzárkózni.
- A SPOT Fesztivált folytatni fogod?
- El fogom dönteni hamarosan. Ha lesz, akkor teljesen más lesz. Tíz év alatt sok minden letisztult, és nagyon sok mindenben csalódtam is. A folyamatos kapcsolattartás a főiskolákkal elég sok mindenre rávilágított. Nincs túl sok értelme ugyanúgy folytatni a fesztivált, mint eddig. A koncepció afelé alakul a fejemben, hogy minél nyitottabb legyen a külföldi iskolák felé, hogy mindenki lássa, hogy hogyan oktatnak külföldön, mert úgy érzem, hogy itthon a dolgok megakadtak.
Rosszat tett a színészképzésnek a bolognai rendszer
A régi rendszerből való átállás a bolognaiba nagyon elrontotta a dolgokat. Ha valakinek fontos a színház, akkor most kéne segítse az egyetemeket. Kevés színház van, nincs ahol dolgozni, telik meg a piac, nehéz most a fiatal színészeknek. Ugyanannyi diák végez attól függetlenül, hogy hány munkahely szabadul fel. Tanár-generáció váltás is van, ez is gondokat okoz, hiszen a tapasztalathiány nagyon veszélyes a művészetoktatásban. Sajnos a bolognai rendszernek ez a legnagyobb hátránya, nem az van, mint például az újvidéki főiskolán, hogy egy évben felvesznek négy diákot, ha négy jó. Ha itt kilenc hely van, kilenc diákot vesznek fel.
Lehet, hogy emiatt is fejlődnek folyamatosan a független társulatok.
Inkább megszületnek, és túlélnek, kicsit sok számomra az, hogy fejlődnek. Nincs idejük rá, mert folyamatosan pályázatokat kell írni, vadászni kell a nézőket, technikával, PR-ral kell foglalkozni. Nem biztos, hogy ezek a társulatok így képzelték el, hogy fel voltak erre készülve. Legtöbbször azt érzem, hogy nem egy művészileg meghatározó irány. Ez – habár egyre több független megmozdulás van – valójában szomorú.
Tasi Annabella
maszol.ro
2017. március 30.
A székely autonómia ügye 2017-ben
Idén zökkenőmentesen zajlott le a Székely Szabadság Napja alkalmából meghirdetett politikai demonstrációval egybekötött megemlékezés. Az általános fásultság, a közélettől való elfordulás, valamint a zord idő miatt a korábbiaknál kevesebb részvevő jelenlétében követelték az egybegyűltek Székelyföld autonómiáját és emlékeztek az 1854-ben kivégzett székely mártírokra. Úgy tűnik, kialakultak a játékszabályok, a csendőrség is jobbnak látta idén mellőzni a jogtalan és felháborító bírságolást, annál is inkább, hogy a tavaly kirótt mintegy száz büntetést a bíróság törölte.
Az aprópénzzel fizető kormány
A jeles esemény alkalmából Erdélybe látogatott a kisebbségbe szorult nemzeti közösségek autonómiájának több európai rangú képviselője. Jelen volt Günther Dauwen, az EFA (Európai Szabad Szövetség) flamand pártigazgatója, Wouter Patho, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség tagja. Aitor Esteban, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának elnöke hangsúlyozta: még a központosított nemzetállam legrosszabb európai példájának tekinthető Franciaország is biztosítja 2017. január elsejétől az ott élő baszkok autonómiáját. Dauwen kifejtette, az autonómia nem kirívó kegy a többség részéről, az önrendelkezés ugyanis demokratikus alapjog. Az autonómia megannyi precedenssel rendelkező jogintézménye pedig nemhogy destabilizálna egy országot, hanem kifejezetten egyensúlyt teremt. Érveik cáfolhatatlanok, más kérdés, ki hallja meg őket.
Felettébb valószínűtlen, hogy a román hatalom – amíg aprópénzzel ki tudja fizetni az erdélyi magyar szavazók nagyobbik részét maga mögött tudó RMDSZ-t, valamint politikai vazallusát, a Magyar Polgári Pártot – törődik a józan érvekkel. A román fél zsigerből politizál, nem ritkán saját érdekei ellenére. 2005-ben a politikai racionalitás azt diktálta volna, hogy a bukaresti parlament fogadja el a kisebbségi törvényt, amely a kulturális autonómiának csak a fogalmát tartalmazta, de „nesze semmi fogd meg jól” alapon semmiféle autonóm döntési jogot vagy közjogi kompetenciát nem adott volna a kisebbségbe szorult közösségeknek. Ráadásul bebetonozta volna az RMDSZ-t az erdélyi magyar közösségen belül. A gigantikus politikai szemfényvesztés sikerült volna, hisz már a magyarországi média is azt harsogta, hogy a jogszabály biztosítaná az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját, és akadtak jobboldali politikusok is, akik e szlogent kritikátlanul átvették. A román fél még erre is nemet mondott.
Hiányzik az erő felmutatása
Egészen különleges történelmi helyzeteket, illetve különleges kollektív tudatú népcsoportokat leszámítva az uralmon levő többség csak az erőből ért. Miféle erőt tudott volna felmutatni 1990 után az addig hetven éves jogfosztottságot, megaláztatást elszenvedő erdélyi magyar nemzeti közösség? Erő felmutatását jelentette volna, ha közösségünk érdekképviselete akkor lép fel a leghatározottabban és legkövetkezetesebben jogos követeléseink, a három szintű autonómia ügyében, amikor még cseppfolyós volt a helyzet, amikor a kilencvenes évek legelején a hatalmát lassanként megszilárdító új vezetés a legnagyobb bizonyítási kényszer alatt állt. Mi történt e helyett? Tőkés László hátba szúrása az RMDSZ frakcióvezetői részéről a finom eszközökkel zajló etnikai tisztogatásra való rámutatás ügyében, gerzensee-i és neptuni tárgyalás, majd a tiszteletbeli elnök erkölcsi-politikai megsemmisítését célzó Nagy Benedek-ügy.
Erő felmutatását jelentette volna, ha az RMDSZ a magyar diplomáciával karöltve megkéri Románia EU-csatlakozásának árát. E „történelmi ablak” 2005. szeptember 26-án zárult le végleg, amikor a Gyurcsány-kormány indítványára az MSZP–SZDSZ-többségű magyar törvényhozás megszavazta Románia feltétel nélküli uniós csatlakozását.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 1996-ban az RMDSZ a sarkára áll, és Tőkés László hivatalosan előterjesztett javaslatainak megfelelően megkéri az árát a román hatalmat a Nyugat felé hitelesítő kormánykoalíciós szerepvállalásnak.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 1998. szeptember 30-án Radu Vasile román miniszterelnök egyesült államokbeli útja előtt az RMDSZ kilép a kormányból a 25 nappal korábban az önálló állami magyar egyetem ügyében elfogadott ultimátumnak megfelelően.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 2010-ben folytatódik a Székely Önkormányzati Nagygyűlés nagyszabású nemzetépítő terve, amely úgy nőhette volna ki magát történelemformáló közösségi akaratképző intézménnyé, hogy a román alkotmányossági normákat sem szegte volna meg.
Erőt mutatna az is, ha most összefogna az erdélyi magyarság és visszatérne a brassói paradigmához: megszámlálnánk magunkat, belső választások útján létrehoznánk az erdélyi magyar parlamentet, és minden erőnket a külpolitikára összpontosítanánk. Van ennek esélye? Meglátásom szerint nincs.
Látszatképviselet
Annyi ember érdekelt a magyar, illetve a román politikai elit köreiben a jelenlegi „kéz kezet mos” játék és a látszatképviselet folytatásában, hogy alapvető váltásra aligha számíthatunk. Kémiatanárunk foglalta össze ennek a játéknak a lényegét bő három évtizede egy temesvári középiskolában: „én úgy teszek, mintha tanítanék, ti úgy tesztek, mintha tanulnátok”. Az RMDSZ tehát úgy tesz, mintha a magyar érdekeket képviselné, a román hatalom meg úgy, mintha ennek az álképviseletnek köszönhetnénk időnként némi engedményt. Mindenki eljátssza a maga szerepét, amiből jól megél, miközben a közösség egyre fogy.
Mit tehetnek azok, akik e visszataszító játszmában nem hajlandóak részt venni? A legegyszerűbb félreállni, mondván: ha közösségi szinten úgysincs hosszú távú megmaradással kecsegtető perspektíva, akkor fordítsunk minél több energiát saját életünk minőségének javítására. A többség egyébként ezt is teszi.
Érdemes viszont belegondolni azon örökérvényű igazságba, amit Ravasz László református püspök fogalmazott meg, s ami így szól: „nincs nagyobb vereség, mint megszokni a rosszat.” S ehhez hadd tegyük hozzá a konzervativizmus atyjának tartott Edmund Burke klasszikus gondolatát: „a gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.”
Magasba emelni az autonómia zászlaját
A Burke által „jókként” jelölt következetesek, elvhűek mi mást tehetnek, mint erejükhöz mérten igyekeznek a magasba emelni a közösségi önrendelkezés, az autonómia zászlaját, kitartanak a hajdan közösen megfogalmazott célok mellett, nem hagyják magukat sem megvásárolni, sem megfélemlíteni. Ha pedig bekövetkezik a már-már csodaszámba menő örömteli változás – hogy a tisztességes, törhetetlen kitartás találkozik a választói támogatottsággal –, akkor megmutatják: lehet másféle politikát is folytatni.
Addig is e maroknyi csapatot motiválhatja a tudat, hogy az igazság kimondása önérték, az erkölcsi-politikai példaadás öncél, amely magában hordja jutalmát. Talán kibír ez a kis eszmefuttatás még egy klasszikus gondolatot, amit Szabó Dezső vetett papírra 1922-ben: „nem a győzelem a harc értelme, hanem a betöltött kötelesség csodás szentsége”.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Idén zökkenőmentesen zajlott le a Székely Szabadság Napja alkalmából meghirdetett politikai demonstrációval egybekötött megemlékezés. Az általános fásultság, a közélettől való elfordulás, valamint a zord idő miatt a korábbiaknál kevesebb részvevő jelenlétében követelték az egybegyűltek Székelyföld autonómiáját és emlékeztek az 1854-ben kivégzett székely mártírokra. Úgy tűnik, kialakultak a játékszabályok, a csendőrség is jobbnak látta idén mellőzni a jogtalan és felháborító bírságolást, annál is inkább, hogy a tavaly kirótt mintegy száz büntetést a bíróság törölte.
Az aprópénzzel fizető kormány
A jeles esemény alkalmából Erdélybe látogatott a kisebbségbe szorult nemzeti közösségek autonómiájának több európai rangú képviselője. Jelen volt Günther Dauwen, az EFA (Európai Szabad Szövetség) flamand pártigazgatója, Wouter Patho, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség tagja. Aitor Esteban, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának elnöke hangsúlyozta: még a központosított nemzetállam legrosszabb európai példájának tekinthető Franciaország is biztosítja 2017. január elsejétől az ott élő baszkok autonómiáját. Dauwen kifejtette, az autonómia nem kirívó kegy a többség részéről, az önrendelkezés ugyanis demokratikus alapjog. Az autonómia megannyi precedenssel rendelkező jogintézménye pedig nemhogy destabilizálna egy országot, hanem kifejezetten egyensúlyt teremt. Érveik cáfolhatatlanok, más kérdés, ki hallja meg őket.
Felettébb valószínűtlen, hogy a román hatalom – amíg aprópénzzel ki tudja fizetni az erdélyi magyar szavazók nagyobbik részét maga mögött tudó RMDSZ-t, valamint politikai vazallusát, a Magyar Polgári Pártot – törődik a józan érvekkel. A román fél zsigerből politizál, nem ritkán saját érdekei ellenére. 2005-ben a politikai racionalitás azt diktálta volna, hogy a bukaresti parlament fogadja el a kisebbségi törvényt, amely a kulturális autonómiának csak a fogalmát tartalmazta, de „nesze semmi fogd meg jól” alapon semmiféle autonóm döntési jogot vagy közjogi kompetenciát nem adott volna a kisebbségbe szorult közösségeknek. Ráadásul bebetonozta volna az RMDSZ-t az erdélyi magyar közösségen belül. A gigantikus politikai szemfényvesztés sikerült volna, hisz már a magyarországi média is azt harsogta, hogy a jogszabály biztosítaná az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját, és akadtak jobboldali politikusok is, akik e szlogent kritikátlanul átvették. A román fél még erre is nemet mondott.
Hiányzik az erő felmutatása
Egészen különleges történelmi helyzeteket, illetve különleges kollektív tudatú népcsoportokat leszámítva az uralmon levő többség csak az erőből ért. Miféle erőt tudott volna felmutatni 1990 után az addig hetven éves jogfosztottságot, megaláztatást elszenvedő erdélyi magyar nemzeti közösség? Erő felmutatását jelentette volna, ha közösségünk érdekképviselete akkor lép fel a leghatározottabban és legkövetkezetesebben jogos követeléseink, a három szintű autonómia ügyében, amikor még cseppfolyós volt a helyzet, amikor a kilencvenes évek legelején a hatalmát lassanként megszilárdító új vezetés a legnagyobb bizonyítási kényszer alatt állt. Mi történt e helyett? Tőkés László hátba szúrása az RMDSZ frakcióvezetői részéről a finom eszközökkel zajló etnikai tisztogatásra való rámutatás ügyében, gerzensee-i és neptuni tárgyalás, majd a tiszteletbeli elnök erkölcsi-politikai megsemmisítését célzó Nagy Benedek-ügy.
Erő felmutatását jelentette volna, ha az RMDSZ a magyar diplomáciával karöltve megkéri Románia EU-csatlakozásának árát. E „történelmi ablak” 2005. szeptember 26-án zárult le végleg, amikor a Gyurcsány-kormány indítványára az MSZP–SZDSZ-többségű magyar törvényhozás megszavazta Románia feltétel nélküli uniós csatlakozását.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 1996-ban az RMDSZ a sarkára áll, és Tőkés László hivatalosan előterjesztett javaslatainak megfelelően megkéri az árát a román hatalmat a Nyugat felé hitelesítő kormánykoalíciós szerepvállalásnak.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 1998. szeptember 30-án Radu Vasile román miniszterelnök egyesült államokbeli útja előtt az RMDSZ kilép a kormányból a 25 nappal korábban az önálló állami magyar egyetem ügyében elfogadott ultimátumnak megfelelően.
Erő felmutatását jelentette volna, ha 2010-ben folytatódik a Székely Önkormányzati Nagygyűlés nagyszabású nemzetépítő terve, amely úgy nőhette volna ki magát történelemformáló közösségi akaratképző intézménnyé, hogy a román alkotmányossági normákat sem szegte volna meg.
Erőt mutatna az is, ha most összefogna az erdélyi magyarság és visszatérne a brassói paradigmához: megszámlálnánk magunkat, belső választások útján létrehoznánk az erdélyi magyar parlamentet, és minden erőnket a külpolitikára összpontosítanánk. Van ennek esélye? Meglátásom szerint nincs.
Látszatképviselet
Annyi ember érdekelt a magyar, illetve a román politikai elit köreiben a jelenlegi „kéz kezet mos” játék és a látszatképviselet folytatásában, hogy alapvető váltásra aligha számíthatunk. Kémiatanárunk foglalta össze ennek a játéknak a lényegét bő három évtizede egy temesvári középiskolában: „én úgy teszek, mintha tanítanék, ti úgy tesztek, mintha tanulnátok”. Az RMDSZ tehát úgy tesz, mintha a magyar érdekeket képviselné, a román hatalom meg úgy, mintha ennek az álképviseletnek köszönhetnénk időnként némi engedményt. Mindenki eljátssza a maga szerepét, amiből jól megél, miközben a közösség egyre fogy.
Mit tehetnek azok, akik e visszataszító játszmában nem hajlandóak részt venni? A legegyszerűbb félreállni, mondván: ha közösségi szinten úgysincs hosszú távú megmaradással kecsegtető perspektíva, akkor fordítsunk minél több energiát saját életünk minőségének javítására. A többség egyébként ezt is teszi.
Érdemes viszont belegondolni azon örökérvényű igazságba, amit Ravasz László református püspök fogalmazott meg, s ami így szól: „nincs nagyobb vereség, mint megszokni a rosszat.” S ehhez hadd tegyük hozzá a konzervativizmus atyjának tartott Edmund Burke klasszikus gondolatát: „a gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.”
Magasba emelni az autonómia zászlaját
A Burke által „jókként” jelölt következetesek, elvhűek mi mást tehetnek, mint erejükhöz mérten igyekeznek a magasba emelni a közösségi önrendelkezés, az autonómia zászlaját, kitartanak a hajdan közösen megfogalmazott célok mellett, nem hagyják magukat sem megvásárolni, sem megfélemlíteni. Ha pedig bekövetkezik a már-már csodaszámba menő örömteli változás – hogy a tisztességes, törhetetlen kitartás találkozik a választói támogatottsággal –, akkor megmutatják: lehet másféle politikát is folytatni.
Addig is e maroknyi csapatot motiválhatja a tudat, hogy az igazság kimondása önérték, az erkölcsi-politikai példaadás öncél, amely magában hordja jutalmát. Talán kibír ez a kis eszmefuttatás még egy klasszikus gondolatot, amit Szabó Dezső vetett papírra 1922-ben: „nem a győzelem a harc értelme, hanem a betöltött kötelesség csodás szentsége”.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2017. március 31.
Kiálltak az egységes Európáért (Az Európai Néppárt kongresszusa)
Európai vezetők az Európai Néppárt (EPP) máltai kongresszusának második napján az egység és a szolidaritás jelentőségét hangsúlyozták azoknak a komoly kihívásoknak a kezelése érdekében, amelyekkel az EU ma szembenéz.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke beszédében kiemelte: „csak az egységes Európa lehet szuverén Európa”, és csak a szuverén Európa garantálhatja a szabadságot és függetlenséget a polgárai számára. Leszögezte: eltökéltek és egységesek maradunk a jövőben is, és a feladatunk az, hogy megértessük a polgárokkal, az erős EU a legjobb garanciája a nemzeti és állami szuverenitásnak. Hozzátette: nincs ellentmondás a liberális demokrácia és a rend, a biztonság iránti igény között, csak szabad és törvénytisztelő társadalom lehet biztonságban. Angela Merkel német kancellár kiemelte: ha az európai országok együttműködnek, sikeresebbek lehetnek, mint egyedül. Az EPP-ről szólva azt mondta: „mi vagyunk a legnagyobb erő az európai családban”, a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás értéke köt össze minket, és mindig ezekre az értékeinkre kell támaszkodnunk. Úgy látja, a nyugat-balkáni országoknak perspektívát kell kínálni, hogy az EU tagjaivá válhassanak. A német kancellár a migrációt illetően kijelentette: azért fogadták be a menekülteket, mert ez volt a helyes, és segíteni kell az afrikai országoknak, hogy a saját kezükbe vehessék a sorsukat. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke elmondta: „a brexit nem mindennek a végét jelenti”, hanem egy új kezdetet, az uniós tagállamoknak tovább kell haladniuk. Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint az EU-nak változnia kell, hogy Európa maradjon a legjobb hely a világon, és ahhoz, hogy az Európai Néppárt vezethesse ezen az úton, a pártnak is változnia kell. Kijelentette: el kell fogadni az intellektuális és politikai harcot a baloldallal, nem kell félni a baloldal kritikájától, amikor „populistának hívnak minket”, mert tudjuk, hogy nem vagyunk azok. Orbán Viktor hangsúlyozta: az EPP-nek Európa zászlóshajójának kell lennie, olyan pártnak, ahol van helye a nemzeti büszkeségnek és a keresztény identitásnak. Andrej Plenković horvát miniszterelnök arról beszélt, hogy a kihívások, amelyekkel Európának ma szembe kell néznie, rendkívül összetettek, külső és belső problémákat is kezelnie kell az uniónak. Vannak országok Európa délkeleti részén, amelyeknek nagyobb és jobban látható támogatásra van szükségük az unió részéről – vélekedett. Klaus Iohannis román államfő kiemelte: Románia erős és egységes EU-t akar, és elkötelezetten hisz azokban az értékekben, amelyek összekötik az európai országokat. Mariano Rajoy spanyol kormányfő úgy fogalmazott: „ha visszatekintünk, büszkék lehetünk az európai projektre”, mert az EU „nemcsak begyógyította a sebeinket, hanem előrébb is vitt minket a világban”. „Elkötelezettnek kell maradnunk Európa mellett, és hangsúlyoznunk kell ennek a nagyszerű integrációs projektnek az előnyeit” – vélte. Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök szerint, mivel az EU rendkívül komoly nehézségekkel néz szembe, az egységre és az összehangolt cselekvésre még nagyobb szükség van. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke kiemelte: „nehéz időket élünk, gazdasági válság, migráció, terrorizmus, brexit – a néppárt felelőssége hatalmas”. „Különbözőek vagyunk, különböző nyelveket beszélünk, de ugyanazokat az értékeket valljuk” – magyarázta. Manfred Weber, az EPP európai parlamenti frakcióvezetője felszólalásában elmondta: „büszkének kell lennünk arra, amit az elmúlt évtizedekben elértünk”. Aki szereti a szülőföldjét, annak igent kell mondania az erős Európára – jelentette ki.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Európai vezetők az Európai Néppárt (EPP) máltai kongresszusának második napján az egység és a szolidaritás jelentőségét hangsúlyozták azoknak a komoly kihívásoknak a kezelése érdekében, amelyekkel az EU ma szembenéz.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke beszédében kiemelte: „csak az egységes Európa lehet szuverén Európa”, és csak a szuverén Európa garantálhatja a szabadságot és függetlenséget a polgárai számára. Leszögezte: eltökéltek és egységesek maradunk a jövőben is, és a feladatunk az, hogy megértessük a polgárokkal, az erős EU a legjobb garanciája a nemzeti és állami szuverenitásnak. Hozzátette: nincs ellentmondás a liberális demokrácia és a rend, a biztonság iránti igény között, csak szabad és törvénytisztelő társadalom lehet biztonságban. Angela Merkel német kancellár kiemelte: ha az európai országok együttműködnek, sikeresebbek lehetnek, mint egyedül. Az EPP-ről szólva azt mondta: „mi vagyunk a legnagyobb erő az európai családban”, a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás értéke köt össze minket, és mindig ezekre az értékeinkre kell támaszkodnunk. Úgy látja, a nyugat-balkáni országoknak perspektívát kell kínálni, hogy az EU tagjaivá válhassanak. A német kancellár a migrációt illetően kijelentette: azért fogadták be a menekülteket, mert ez volt a helyes, és segíteni kell az afrikai országoknak, hogy a saját kezükbe vehessék a sorsukat. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke elmondta: „a brexit nem mindennek a végét jelenti”, hanem egy új kezdetet, az uniós tagállamoknak tovább kell haladniuk. Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint az EU-nak változnia kell, hogy Európa maradjon a legjobb hely a világon, és ahhoz, hogy az Európai Néppárt vezethesse ezen az úton, a pártnak is változnia kell. Kijelentette: el kell fogadni az intellektuális és politikai harcot a baloldallal, nem kell félni a baloldal kritikájától, amikor „populistának hívnak minket”, mert tudjuk, hogy nem vagyunk azok. Orbán Viktor hangsúlyozta: az EPP-nek Európa zászlóshajójának kell lennie, olyan pártnak, ahol van helye a nemzeti büszkeségnek és a keresztény identitásnak. Andrej Plenković horvát miniszterelnök arról beszélt, hogy a kihívások, amelyekkel Európának ma szembe kell néznie, rendkívül összetettek, külső és belső problémákat is kezelnie kell az uniónak. Vannak országok Európa délkeleti részén, amelyeknek nagyobb és jobban látható támogatásra van szükségük az unió részéről – vélekedett. Klaus Iohannis román államfő kiemelte: Románia erős és egységes EU-t akar, és elkötelezetten hisz azokban az értékekben, amelyek összekötik az európai országokat. Mariano Rajoy spanyol kormányfő úgy fogalmazott: „ha visszatekintünk, büszkék lehetünk az európai projektre”, mert az EU „nemcsak begyógyította a sebeinket, hanem előrébb is vitt minket a világban”. „Elkötelezettnek kell maradnunk Európa mellett, és hangsúlyoznunk kell ennek a nagyszerű integrációs projektnek az előnyeit” – vélte. Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök szerint, mivel az EU rendkívül komoly nehézségekkel néz szembe, az egységre és az összehangolt cselekvésre még nagyobb szükség van. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke kiemelte: „nehéz időket élünk, gazdasági válság, migráció, terrorizmus, brexit – a néppárt felelőssége hatalmas”. „Különbözőek vagyunk, különböző nyelveket beszélünk, de ugyanazokat az értékeket valljuk” – magyarázta. Manfred Weber, az EPP európai parlamenti frakcióvezetője felszólalásában elmondta: „büszkének kell lennünk arra, amit az elmúlt évtizedekben elértünk”. Aki szereti a szülőföldjét, annak igent kell mondania az erős Európára – jelentette ki.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 31.
Háromszéki EKE 125., 25.
Háromszék legrégebbi turistaszervezete, az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki osztálya április 3-án ünnepli megalakulásának 125., újjáalakulásának 25. évfordulóját.
Nagy megtiszteltetés, hogy szervezetünk megalapítása az akkori Háromszék vármegye főispánjához, Potsa Józsefhez fűződik. Az erre való megbízatást az EKE központi választmányi elnökétől, gróf Bethlen Bálinttól kapta. Ennek alapján 1892. március 22-én megírja meghívólevelét az alakuló közgyűlésre: „Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület 1891. máj 12-én tartott közgyülése engem bizván meg a háromszékmegyei osztály megalakitásával, ennek következtében van szerencsém az 1892. április 3-án, Sepsiszentgyörgyön, a vármegyeház nagytermében tartandó osztályalakuló gyülésre azzal a kéréssel meghivni, hogy az ide mellékelt gyüjtőiven a közgyülésig tagnak jelentkezni, illetve a közjótékonysági, közgazdasági és kulturális egyesület részére minél több tagot megnyerni sziveskedjék. Vármegyénkre nézve az osztály megalakitása rendkivül fontos, mert ismeretlen gyönyörü vidékeinkre a látogatókat, fürdőinkre az üdülőket és vendégeket ez osztály feladata leend a központ segitségével ide irányitania s vonzania és a turistasági helyeket utak nyitása, ösvények vágása által azok részére hozzáférhetőkké tenni. A tagok többféle kedvezményben részesülnek (fürdőkben % engedmény, csoportos utazásoknál esetleg olcsóbb viteldij, stb.) és ingyen kapják az egyesület hivatalós lapját, az illusztrált turistasági, fürdőügyi és néprajzi Erdélyt-t. Mindezek következtében bizalommal remélvén, hogy a taggyüjtés érdekében a lehetőket megtenni méltóztatik, közlöm, hogy a gyüjtőivek a közgyülés napjáig hozzám visszaküldendők…” A megalakuló közgyűlést Potsa József főispán vezeti le, lelkes szavakban ecsetelve az egyesület fontos közgazdasági és jótékonysági céljait. Miután megállapítják, hogy az alapszabályoknak megfelelően megvan az előírt létszám az osztály megalakulásához (30 tagnál jóval több), nagy tetszésnyilvánítás mellett az Erdélyrészi Kárpát Egyesület Háromszék megyei osztályát 110 taggal megalakultnak nyilvánítják. Berecz Gyula indítványozta, hogy addigi sikeres fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazzanak meg Potsa Józsefnek, egyben felkérte, hogy fogadja el az elnöki tisztet, ami a jelenlévők lelkes éljenzése közepette meg is történt. A továbbiakban a többi vezetőt is megválasztották. Alelnökök: Tompa Miklós alispán, Seethal Ferenc nagybirtokos, Csipkay János erdőmester, Greguss János köpeci bányaigazgató, Hollaky Attila főszolgabíró, Dobay János rendőrkapitány. Titkár: Berecz Gyula állami iskolaigazgató. Jegyzők: Mihály János, Jóos Imre, Keresztes Ede, Vántsa György, Incze Gyula, Ebergényi Gyula. Pénztárnok: Bogdán Arthur.
Az elnöknek köszönhetően Sepsiszentgyörgy közönsége és Háromszék megye törvényhatósága 200–200 koronával az EKE alapítója volt. Megválasztása után az elnök előterjesztette az első kirándulás tervét május 15-ére Kovásznára, melyre a központot (Kolozsvárt), a társegyesületeket és a nagyközönséget is meghívják, majd a választmány tagjait, továbbá a jegyzőket hat csoportra osztják, akik a hat alelnök vezetése alatt a vármegye két városának és négy járásának megfelelően hat albizottságot képeznek. Már az első évben öt kirándulásról tudunk. Erdély című folyóiratunk 1895 februárjában elnökünket mint az EKE központi alelnökét mutatja be (IV. évf. 1–2. szám), aki nagyon sokat tesz a megye felvirágoztatására: „Előpatak, Málnás, Kovászna az ő buzdítására tették meg azokat a fontos lépéseket, melynek következtében fokozatos fejlődésnek indultak, és amikor a helyi eszközök kimerültek, megalakította az EKE Háromszék vármegyei Osztályát, melynek feladata a megye természeti kincseit megismertetni és ezáltal a székelységnek közgazdasági fejlődését előmozdítani. Az osztály akkora tevékenységgel kezdte meg működését, hogy kirándulásai iránt országos érdeklődés volt, 300-nál több idegen elvivén hirét.”
1896-ban a Budapesten rendezett Országos Kongresszuson részt vesz az egész háromszéki osztály, Benedek János előadást tart.
1901-ben, amikor Kolozsváron megkezdik az EKE-múzeum szervezését, a már meglévő 1600 tárgyból 300 özvegy Cserey Jánosné adománya, akinek legnagyobb szerepe van a Székely Nemzeti Múzeum létrehozásában.
1902-ben – K. Fodor János írásából tudjuk – megyénkben már léteznek jelzett turistautak. Így a Sepsiszentgyörgyöt Sugásfürdővel összekötő, 10 km hosszú turistaút jelzése piros színű volt. A Sugásfürdőt Előpatakkal összekötő kétórás turistautat kék színnel jelezték a Szármány-pusztán keresztül, ahol a 920 m magas ponton levő kilátóból gyönyörködnek a Csukás, a Nagykőhavas, a Bucsecs, a Keresztényhavas és a a Királykő látványában. 1902. július 20-án az EKE tízéves fennállására szervezett ünnepi közgyűlésnek Sepsiszentgyörgy adott helyet. Kolozsvárról húszan vettek részt. A vendégeket ifj. Gödri Ferenc, Sepsiszentgyörgy polgármestere mint a háromszéki EKE titkára fogadta. Az általa elkészített jegyzőkönyvből tudjuk, hogy jelen volt Potsa József is, akit az EKE tiszteletbeli tagjának választanak. Az országos kiállítás alkalmából Háromszék kitüntetést kap. Pénzzel segítik az Erdély Kalauza kiadvány és a Hankó-könyvek megjelenését. 1902. október 12-én Potsa József részt vesz a kolozsvári Mátyás-szobor leleplezésén, a Mátyás király szülőházában berendezett EKE-múzeum megnyitóján és Erzsébet lobogójának felavatásán. 1906. augusztus 19-én ifj. Herrmann Antal részt vesz a szovátai közgyűlésen, ahol jegyzőkönyvbe vették a Cserey Jánosné Zathureczky Emília halálára való emlékezést. 1908. január 17-én Potsa József halálával lezárul az egyesület életének eredményekben igen gazdag első szakasza, amely az EKE szintjén mintaosztályként volt nyilvántartva mint a közművelődési rendezvények szervezője, az idegenforgalom irányítója, tanulmányi kirándulások rendezője a Székely Mikó Kollégium diákjainak. Az utolsó újjáalapítást 25 évvel ezelőtt, 1992 áprilisában jegyeztük, olyan nevekkel, mint Gocz József, Kónya Ádám, Kisgyörgy Zoltán, Kakas Zoltán, valamint Dukrét Lajos és Jártó Gábor, akik ma is tagjai egyesületünknek. Erre emlékezünk április 3-án 18 órától ugyanott (a Gábor Áron Teremben), ahol 125 évvel ezelőtt létrejött a HEKE.
Dukrét Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Háromszék legrégebbi turistaszervezete, az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki osztálya április 3-án ünnepli megalakulásának 125., újjáalakulásának 25. évfordulóját.
Nagy megtiszteltetés, hogy szervezetünk megalapítása az akkori Háromszék vármegye főispánjához, Potsa Józsefhez fűződik. Az erre való megbízatást az EKE központi választmányi elnökétől, gróf Bethlen Bálinttól kapta. Ennek alapján 1892. március 22-én megírja meghívólevelét az alakuló közgyűlésre: „Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület 1891. máj 12-én tartott közgyülése engem bizván meg a háromszékmegyei osztály megalakitásával, ennek következtében van szerencsém az 1892. április 3-án, Sepsiszentgyörgyön, a vármegyeház nagytermében tartandó osztályalakuló gyülésre azzal a kéréssel meghivni, hogy az ide mellékelt gyüjtőiven a közgyülésig tagnak jelentkezni, illetve a közjótékonysági, közgazdasági és kulturális egyesület részére minél több tagot megnyerni sziveskedjék. Vármegyénkre nézve az osztály megalakitása rendkivül fontos, mert ismeretlen gyönyörü vidékeinkre a látogatókat, fürdőinkre az üdülőket és vendégeket ez osztály feladata leend a központ segitségével ide irányitania s vonzania és a turistasági helyeket utak nyitása, ösvények vágása által azok részére hozzáférhetőkké tenni. A tagok többféle kedvezményben részesülnek (fürdőkben % engedmény, csoportos utazásoknál esetleg olcsóbb viteldij, stb.) és ingyen kapják az egyesület hivatalós lapját, az illusztrált turistasági, fürdőügyi és néprajzi Erdélyt-t. Mindezek következtében bizalommal remélvén, hogy a taggyüjtés érdekében a lehetőket megtenni méltóztatik, közlöm, hogy a gyüjtőivek a közgyülés napjáig hozzám visszaküldendők…” A megalakuló közgyűlést Potsa József főispán vezeti le, lelkes szavakban ecsetelve az egyesület fontos közgazdasági és jótékonysági céljait. Miután megállapítják, hogy az alapszabályoknak megfelelően megvan az előírt létszám az osztály megalakulásához (30 tagnál jóval több), nagy tetszésnyilvánítás mellett az Erdélyrészi Kárpát Egyesület Háromszék megyei osztályát 110 taggal megalakultnak nyilvánítják. Berecz Gyula indítványozta, hogy addigi sikeres fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazzanak meg Potsa Józsefnek, egyben felkérte, hogy fogadja el az elnöki tisztet, ami a jelenlévők lelkes éljenzése közepette meg is történt. A továbbiakban a többi vezetőt is megválasztották. Alelnökök: Tompa Miklós alispán, Seethal Ferenc nagybirtokos, Csipkay János erdőmester, Greguss János köpeci bányaigazgató, Hollaky Attila főszolgabíró, Dobay János rendőrkapitány. Titkár: Berecz Gyula állami iskolaigazgató. Jegyzők: Mihály János, Jóos Imre, Keresztes Ede, Vántsa György, Incze Gyula, Ebergényi Gyula. Pénztárnok: Bogdán Arthur.
Az elnöknek köszönhetően Sepsiszentgyörgy közönsége és Háromszék megye törvényhatósága 200–200 koronával az EKE alapítója volt. Megválasztása után az elnök előterjesztette az első kirándulás tervét május 15-ére Kovásznára, melyre a központot (Kolozsvárt), a társegyesületeket és a nagyközönséget is meghívják, majd a választmány tagjait, továbbá a jegyzőket hat csoportra osztják, akik a hat alelnök vezetése alatt a vármegye két városának és négy járásának megfelelően hat albizottságot képeznek. Már az első évben öt kirándulásról tudunk. Erdély című folyóiratunk 1895 februárjában elnökünket mint az EKE központi alelnökét mutatja be (IV. évf. 1–2. szám), aki nagyon sokat tesz a megye felvirágoztatására: „Előpatak, Málnás, Kovászna az ő buzdítására tették meg azokat a fontos lépéseket, melynek következtében fokozatos fejlődésnek indultak, és amikor a helyi eszközök kimerültek, megalakította az EKE Háromszék vármegyei Osztályát, melynek feladata a megye természeti kincseit megismertetni és ezáltal a székelységnek közgazdasági fejlődését előmozdítani. Az osztály akkora tevékenységgel kezdte meg működését, hogy kirándulásai iránt országos érdeklődés volt, 300-nál több idegen elvivén hirét.”
1896-ban a Budapesten rendezett Országos Kongresszuson részt vesz az egész háromszéki osztály, Benedek János előadást tart.
1901-ben, amikor Kolozsváron megkezdik az EKE-múzeum szervezését, a már meglévő 1600 tárgyból 300 özvegy Cserey Jánosné adománya, akinek legnagyobb szerepe van a Székely Nemzeti Múzeum létrehozásában.
1902-ben – K. Fodor János írásából tudjuk – megyénkben már léteznek jelzett turistautak. Így a Sepsiszentgyörgyöt Sugásfürdővel összekötő, 10 km hosszú turistaút jelzése piros színű volt. A Sugásfürdőt Előpatakkal összekötő kétórás turistautat kék színnel jelezték a Szármány-pusztán keresztül, ahol a 920 m magas ponton levő kilátóból gyönyörködnek a Csukás, a Nagykőhavas, a Bucsecs, a Keresztényhavas és a a Királykő látványában. 1902. július 20-án az EKE tízéves fennállására szervezett ünnepi közgyűlésnek Sepsiszentgyörgy adott helyet. Kolozsvárról húszan vettek részt. A vendégeket ifj. Gödri Ferenc, Sepsiszentgyörgy polgármestere mint a háromszéki EKE titkára fogadta. Az általa elkészített jegyzőkönyvből tudjuk, hogy jelen volt Potsa József is, akit az EKE tiszteletbeli tagjának választanak. Az országos kiállítás alkalmából Háromszék kitüntetést kap. Pénzzel segítik az Erdély Kalauza kiadvány és a Hankó-könyvek megjelenését. 1902. október 12-én Potsa József részt vesz a kolozsvári Mátyás-szobor leleplezésén, a Mátyás király szülőházában berendezett EKE-múzeum megnyitóján és Erzsébet lobogójának felavatásán. 1906. augusztus 19-én ifj. Herrmann Antal részt vesz a szovátai közgyűlésen, ahol jegyzőkönyvbe vették a Cserey Jánosné Zathureczky Emília halálára való emlékezést. 1908. január 17-én Potsa József halálával lezárul az egyesület életének eredményekben igen gazdag első szakasza, amely az EKE szintjén mintaosztályként volt nyilvántartva mint a közművelődési rendezvények szervezője, az idegenforgalom irányítója, tanulmányi kirándulások rendezője a Székely Mikó Kollégium diákjainak. Az utolsó újjáalapítást 25 évvel ezelőtt, 1992 áprilisában jegyeztük, olyan nevekkel, mint Gocz József, Kónya Ádám, Kisgyörgy Zoltán, Kakas Zoltán, valamint Dukrét Lajos és Jártó Gábor, akik ma is tagjai egyesületünknek. Erre emlékezünk április 3-án 18 órától ugyanott (a Gábor Áron Teremben), ahol 125 évvel ezelőtt létrejött a HEKE.
Dukrét Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)