Aminek a régészeti ásatások után jönnie kellene: a műemlékek bemutatása és megőrzése
A Főtér nyugati oldalán a sétálóutcává történő átalakítási munkálatok már nagyon előrehaladott állapotban vannak, ezért kevés az esélye annak, amit Virgil Pop építész, a Kolozs Megyei Regionális Műemlékvédelmi Bizottság szakértője szeretne: úgy módosítsák a terveket, hogy az ásatásokkal feltárt műemlékek – többek között a barokk fogadalmi kapu alapjai - valamilyen módon láthatóakká váljanak. A szakember Magyarországi és hazai példákat is említett – többek között Esztergom történelmi belvárosában, vagy Gyulafehérvár várában alkalmazott módszereket –, ahol a régészek által feltárt ókori vagy középkori emlékek nyomvonalát fehér festékkel körvonalazták a későbbi járószinten, vagy interaktív módon, egy-egy épület alapjait újraépítve, azokat padokká és zöldövezettel övezve ábrázolták.
Rohonyi D. Iván / Szabadság (Kolozsvár)

A színházcsinálók is emberek – Török Sándor az Akiknek szívesen tapsolunkról
Török Sándor ötletgazda beszélt az Akiknek szívesen tapsolunk elnevezésű nagyváradi rendezvénysorozatról a Krónikának. A havonta szervezett beszélgetések keretében színészekkel, „színházcsinálókkal” találkozhat a közönség.
Kissé döcögősen indult ugyan, de az utóbbi időben havi gyakorisággal szervezik meg a nagyváradi Szent László Egyesület programfelelősének, Török Sándornak az Akiknek szívesen tapsolunk című beszélgetőprogramját, amelynek keretében a színházcsinálás munkafolyamatáról, örömeiről és bosszúságairól, vagyis a lehető legemberibb arcáról ejtenek szót a meghívottak.
A rendezvénysorozat ötletéről Török Sándor elmondta, hogy középiskolás korától kezdve színházrajongó, színésznek készült, be is jutott, de személyes okok miatt otthagyta a színművészetit. Középiskolásként kezdett járni Nagyvárad közismert „színházi emberéhez”, Farkas Teri nénihez, máig élete egyik legmeghatározóbb egyéniségéhez. Tulajdonképpen nem hagyományos felkészítők voltak ezek az alkalmak, hanem a versmondásra és különösképpen az előfeltételnek tartott szövegértelmezésre helyezték a hangsúlyt. Nagy hasznát vette ennek később, amikor kolozsvári villamosmérnök-hallgatóként szorgalmasan járt a diákművelődési házba, a Bereczki Péter vezette színjátszó csoportba. A hangjával meg voltak elégedve, a mozgásával kevésbé, de miután eljátszhatta Bródy Sándor A medikus című darabjának a címszerepét, másodjára is felvették a színire, egyenesen másodévre.
De a színészi pálya valahogy csak nem alakult ki számára, holott Szilágyi Domokos-estjének nagy sikere volt, és a rádióbemondói munkakört a diákrádiónál szintén nagyon szerette. Ott a Visszhang csapat tagja lett, hetente rendeztek a diákművelődési házban beszélgetéseket olyan személyiségekkel, mint Lőrincze Lajos, Kányádi Sándor, Harag György, a Czikéli színészházaspár, egyszóval érdekes, színes világot ismert meg Kolozsváron. Mérnökként Sepsiszentgyörgyre került, akkoriban ott is nagyon jó volt a színház és Szilágyi Domokos-estjének is sikere lett.
A szerepformálás „szülési fájdalmairól”
Visszatérve a nagyváradi beszélgetőműsorokra, Török Sándor természetesként említi, hogy legelőször az idősebb művészekkel beszélgetett, Csíky Ibolyával, Hajdu Gézával, Dobos Imrével, a Varga Vilmos – Kiss Törék Ildikó házaspárral, Bató Idával, majd Fábián Enikővel, F. Márton Erzsébettel, Meleg Vilmossal, illetve a „kulisszák mögül” Körner Anna súgóval, Joó Emília és Vajda Zoltán ügyelőkkel, legutóbb pedig Novák Eszter rendezővel, a színház jelenlegi művészeti igazgatójával.
A meghívott művészeket mind jól ismeri a váradi közönség, és nagyon szívesen hallgatta egy-egy szerep megformálásának a „szülési fájdalmait”, a különböző szövegtanulási, illetve a kollégákkal és nem utolsósorban a műszakkal való együttműködési szokásokat. Minden alkalommal személyes történetek hangzanak el, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a színészek, a színházcsinálók is emberek, ugyanazok a hétköznapi gondjaik, mint mindnyájunknak, legföljebb az évek során felhalmozódott tapasztalat és emberismeret segítségével könnyebben és gyorsabban sikerül megoldaniuk ezeket.
A színház mint templom
A fogadtatás, a közönség visszhangja egyértelműen pozitív: beszélgetésről beszélgetésre többen és többen jönnek, kialakult a törzsközönség is, amely az áldatlan helyszínváltozások dacára sem hagyja cserben a sorozatot. A jövőben előfordulhat majd páros meghívás, barátok, állandó partnerek megszólaltatása. Török elmondta, nagyon fontosnak tartja Novák Eszter jelenlétét, mivel minden színész alakításában meghatározó a rendezőhöz fűződő viszony, illetve az elmúlt évek során meglátszott a színház életében is az állandó rendező hiánya, a hosszas felújítási munkálatok miatt kialakult helyzet mellett.
Ezért sem érdekli, mondja Török, hogy hányan jönnek egy-egy beszélgetésre, mert számára a lényeg, ha beszélnek a műsorról, és reméli, hogy ez is hozzájárulhat egyrészt a közösségépítő szerep erősödéséhez és ahhoz, hogy a közönség újra a „szívére ölelje a színházát”. A színházba járás olyan, mint a templomba menés, az öröm, a meghatottság, a csend, szipogás, majd pedig a taps közös megélése. Novák Eszter esetében fontos a Nagyvárad–Budapest-kapcsolat, a beszélgetések általános hozadéka pedig annak az átérzése, hogy ők is emberek, s amit elmondanak, azzal mindnyájan jól járunk.
Molnár Judit / Krónika (Kolozsvár)

Bírálja az Európa Tanács a román Btk. módosítását
Aggodalomra ad okot az, hogy a román kormány sürgősségi rendeletben, nem pedig a megfelelő parlamenti folyamat keretében hajtotta végre a büntető törvénykönyvre vonatkozó – később ugyan visszavont – jogszabályi módosításokat – jelentette ki az Európa Tanács (ET) kedden kiadott nyilatkozatában.
A strasbourgi székhelyű Európa Tanács korrupcióellenes szakértőkből álló csoportjának (GRECO) véleménye szerint az olyan messzemenő következményekkel járó kezdeményezéseket, amelyek egyebek mellett a hivatali visszaélésre, hanyag kezelésre, érdekellentétre vonatkozóan hajtanak végre jogszabályi változtatásokat, a parlamentnek alaposan meg kell vizsgálnia és ellenőriznie kell. „Szükséges szem előtt tartani az ország korrupcióellenes kötelezettségvállalásait és a szakértői csoport ajánlásait minden jövőbeli jogalkotási kezdeményezés esetében" – hangsúlyozták.
A GRECO-csoport szakértői elismerték, hogy az új büntető törvénykönyv és egyéb jogszabályi módosítások a vesztegetéshez és a befolyással való üzérkedéshez kapcsolódóan javarészt megfelelnek a korrupcióra vonatkozó büntetőjogi egyezményeknek. Elmondták, Románia megfogadta a korrupció büntethetővé tételére és politikai támogatások átláthatóságára vonatkozó korábbi ajánlásokat, ugyanakkor arra szólították fel a román hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a jogszabályok teljes mértékben megfeleljenek az ajánlásoknak.
A román szenátus február közepén erősített meg azt a sürgősségi kormányrendeletet, amellyel a bukaresti kormány hatálytalanította a büntető törvénykönyv (Btk.) és perrendtartás módosításáról szóló előző, országos tiltakozási hullámot kiváltó sürgősségi rendeletét. A Sorin Grindeanu vezette kormány február elején elfogadott sürgősségi rendelete egyebek mellett a hivatali visszaélésre, hanyag kezelésre, érdekellentétre vonatkozó cikkelyeknél enyhített a Btk. szigorán. A román kormány sürgősségi rendeletben azonban hatálytalanította a vitatott intézkedését.
Az új rendelet eltörölt minden olyan Btk.-módosítást, amely február 11-én lépett volna hatályba, átmentette viszont a régi rendelet néhány olyan rendelkezését, amely a büntető perrendtartást módosította. Ez utóbbiak közül viszont kikerült az új rendeletből az az – a gyanúsítottak és ügyészség közti vádalkuk gyakorlatát korlátozó – intézkedés, amely szerint csak fél évnél nem régebbi bűncselekményről lehet feljelentést tenni a vádhatóságnál.
A kormány vitatott sürgősségi rendelete arra hivatkozva enyhített a Btk. korrupcióellenes szigorán, hogy a büntetőjog több cikkelye alkotmányellenesnek bizonyult, és ezeket ki kell javítani. Az ellenzék szerint azonban a kormány olyan rendelkezéseket is „becsempészett" a vitatott rendeletbe, amelyeket semmilyen alkotmánybírósági határozat nem tett szükségessé, viszont akadályozzák a korrupcióval vádolt politikusok felelősségre vonását.
A román alkotmány szerint a kormány kivételes esetekben avatkozhat be a törvényalkotásba azonnal hatályba lépő sürgősségi rendeletekkel, amelyeket a későbbiekben a parlamentnek is meg kell vitatnia: megerősítheti, módosíthatja vagy elvetheti őket.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

Fénynek kell lenniük
Anna Lucia D’Ospina-val, a piarista nővérek generálisával nagykárolyi látogatása alkalmával beszélgettünk a kongregáció világában és Nagykárolyban betöltött helyéről, valamint feladatáról. Józsa János interjúja.
Anna Lucia D’Ospina, a piarista nővérek generálisa húsvét előtt vizitációban járt a nagykárolyi közösségnél, hogy egyeztessen a jövőre esedékes XVIII. Egyetemes Káptalan előkészítéséről, illetve időt és lehetőséget adjon a személyes beszélgetéseknek is. Látogatása alatt az interjú elől sem zárkózott el, így nyilatkozott a kongregáció életéről, működéséről a világban, illetve Nagykárolyban.
- Generális anya, a Piarista Nővérek vezetőjeként, milyennek látja a nővérek jelenlétét a világban? Hol vannak jelen most, illetve miért ott, ahol?
- A Kongregációnk Olaszországban, Firenzében született, aztán kibontakozott működése más városokban is, szerte a világon: Brazíliában – Salvador Bahiaban, Romániában – Déván, majd Nagykárolyban, Nicaraguában – Tolában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban – Inongóban. Hogy miért pontosan ezeken a helyeken? Hiszem, hogy a Szentlélek, ahogy mindannyiunkat ébreszt és vezet az úton, akik a piarista szerzetesi hivatásra kaptunk meghívást, ugyanúgy vezeti Kongregációnkat is az evangelizálás és az apostoli szolgálat útján, ott és abban a meghatározott időben, amikor szükség van rá.
A szerzetes nővéreknek, a Kongregáció és az Egyház szolgálatában, a világ különböző tájain, annak a „fénynek” kell lenniük, amely nem maradhat titokban, hanem világítaniuk kell az életükkel testvéreik között. Tanúságot kell tenniük Isten Szeretetéről, mely végtelenül árad minden teremtményére. Ezt a mindennapok adott valóságában kell megvalósítani, élő kapcsolatban azokkal a személyekkel, akiket Isten ránk bízott, abban az élethelyzetben, amelyben ők élnek.
- A nagykárolyi házat 2004-ben alapították és az idők során sokat fejlődött. Milyennek látja a nővérek nagykárolyi működését?
- Isten akarata emberi szíveken keresztül és a körülmények alakítása által 2004-ben vezetett minket Nagykárolyba. Egy kis közösség született, mindössze két nővérből. Mivel ez a közösség élő, nyitott és befogadó volt, képes volt igennel válaszolni kérdésekre, bólintani helyzetekre, szeretettel felvállalni küldetését. Az igazi szeretet mindig bőven termő: a közösség számában megnőtt, a nővérek most már többen vannak, így egyre növekedett a nyitottság, a készségesség, a ház igazi otthonná vált sok gyermek és fiatal számára; nyitott és készséges maradt a társadalommal való dialógusra, együttműködő azokkal, akik a szükséget szenvedő emberek szolgálatára szentelték az életüket. A szolgálat, amit a nővérek végeznek egy olyan munka, amely segítőkészséget és bátorságot vár el a nehézségekkel szemben, egy olyan életet, amely abban a bizonyosságban gyökerezik, hogy Isten kezében eszközök vagyunk, és a magunk egyszerűségében, alázatosságában hagyjuk, hogy Ő „nagy dolgokat” hajtson végre mindenki szívében és életében.
- Milyen gyakran látogat el Nagykárolyba? Egyértelmű, hogy a nővérekkel élő kapcsolatot tart fenn. A látogatások alakalmával ugyanakkor volt lehetősége megismerkedni a gyerekekkel is: megismerni őket, az ő érzéseiket, gondolataikat?
- Többször voltam már Nagykárolyban, mindig szívesen jövök, mert részese lehetek pár napig szerzetesi testvérközösségem életének, mely mindig befogadó, nyitott és örömteli. Természetesen a nővérekkel a dialógus töretlen, hisz mind a négyen értik az olasz nyelvet. Sajnos a gyermekekkel már nem ez a helyzet, mert nem tudok magyarul, ők pedig nem értenek olaszul, de a nővérek által ismerem a történetüket, a gondjaikat. És megértem a tekintetek nyelvét, a mosolyok, az ölelések nyelvét. Ez nagyon sok mindent visszaad az érzésvilágukból, szükségleteikből, gondjaikból, de természetesen az örömükből, derűjükből; és a nyugalomból, hogy olyanokat találtak, akik gondjukat viselik, segítenek nekik az élet útvesztőiben, testi-lelki fejlődésükben. A nővérek legnagyobb óhaja az, hogy mindegyikük, kicsi és nagy egyaránt, felnőjön, életük méltóságteljes, kiegyensúlyozott és békés legyen.
- Milyennek látja a nagykárolyi közösség jövőjét? Hogyan szeretné látni őket a jövőben?
- Ennek a közösségnek is napról napra alakul a jövője, minden nap, amelyet szenvedélyesen élnek meg, azok javára, akiket a jó Isten rájuk bízott. A jövő az Ő kezében van, mi szeretnénk együttműködni tervének kiteljesedésében, az evangélium szelleméhez hitelesen élve a mindennapi életünket, azért, hogy a mi jelenlétünk fény legyen, amely megmutatja Isten örök szeretetének horizontját.
Hálával, köszönettel tartozom ennek a közösségnek és külön-külön minden szerzetes nővérnek, mert minden egyes alkalommal, amikor itt lehetek, megtapasztalom, hogy mennyire közvetlen kapcsolatuk van az itteniekkel, és hogy milyen egyszerűen és hűségesen élik Celestina Anya karizmáját. Kívánom, hogy életük tanúságtétel legyen, és továbbra is Isten országának hirdetői legyenek. Hálás köszönettel tartozom azoknak is, akik közel állnak ehhez a közösséghez, és segítik őket abban, hogy vendégszerető család maradjanak, amely mindig közel áll a szükséget szenvedőkhöz, azokhoz, akiknek bizalmat és reményt adhatnak. szatmar.ro

A Krisztust szolgáló baróti költőnő
Ágnes nővér versei
A magyar költészet napján a székelyudvarhelyi Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek három tagja látogatott Barótra, ahol a Tortoma Önképzőkör keretében bemutatták egykori társuk, a Baróton 1920-ban született Dávid Erzsébet Mária, avagy Ágnes nővér verseskötetét, mely a 150 éves Jubileum – 150 vers címet viseli, a nővérek erdélyi letelepedésének 2014-ben ünnepelt jubileumi évfordulójára utalva.
A könyvbemutató előtt a három vendég, Bálint Ágnes, Nagy Andrea és Korodi Antonetta házigazdáik kíséretében Ágnes nővérnek a baróti temetőben található sírjánál is lerótták kegyeletüket, virágot helyezve arra, és elszavalva egyik versét. Az 1992-ben elhunyt nővér sírján ez áll: „Krisztus szolgálója voltam, azért éltem úgy, mint egy cselédlány, szolgálva mindenkinek”.
Életútjáról beszélve, társai csupa lelkendező szavakkal meséltek a közép- és időskorú barótiak emlékezetében még elevenen élő költő-nővérről. Elmondták róla, hogy iskolai tanulmányait Baróton kezdte, majd a mallersdorfi nővérek által fenntartott iskolákban folytatta. Kolozsváron végezte az egyetemet. – Kitűnő tanuló volt, egyetemista korában a tanulás mellett a betegápolást is elsajátította. Álma az volt, hogy közösségben éljen és taníthasson, ez azonban nem valósult meg – mondta Antonetta nővér.
Egy ideig tanított ugyan, de aztán az egyházi iskolák 1948-ban történt államosítása, majd a rend egy évvel későbbi feloszlatása után hazaköltözött Barótra, ahol házimunkával és a betegek gondozásával foglalkozott. A kommunizmus bukása és a rend újraalakulása után, 1992-ben be akart költözni a nővérek közé Székelyudvarhelyre, de erre halála miatt már nem kerülhetett sor. „Kedves, szeretetre méltó ember, vidám, humoros alkat volt, sokan jártak hozzá idegennyelv-órákra, ugyanis tizenegy nyelvet beszélt. Mindenről tudott verset írni” – emlékeztek rá a könyvbemutatón jelenlevő helybéliek is.
Az öt fejezetből álló verseskötetet szerkesztője, Korodi Antonetta nővér mutatta be, hozzáfűzve, hogy Ágnes nővérnek további verseit, írásait is szeretnék kiadni, ugyanis sok kéziratát őrzik még. Gyűjteményük a helyszínen is kiegészült, az egykor Ágnes nővérrel egy udvaron lakó Benkő Évike néni is átadott nekik egy kötetre valót. „A barótiak legyenek büszkék Ágnes nővérre, merítsenek életéből erőt, hitet, bátorságot” – hangzott el a könyvbemutató összegzéseképp.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A csodaszarvas nyomában
A Romániai Magyar Cserkészszövetség az 051-es számú Czetz János Cserkészcsapat rendezésében országos rovásírásversenyt hoz tető alá Széken április 22-én. Részt vehetnek ifjúsági és civil szervezetek, általános és középiskolák, valamint az RMCSSZ cserkészcsapatai, továbbá a korcsoportba tartózó egyéni jelentkezők. Egy csoportból, illetve iskolából a versenyen legtöbb 3 személy jelentkezhet kategóriánként (amennyiben egyazon kategóriában, indokoltan többen szeretnének benevezni, kéretik felvenni a kapcsolatot a szervezőkkel), és csakis a sajátos formanyomtatvány kitöltésével. Minden szervezett csoporttól legalább egy, zsűrizésre alkalmas, felkészült személyt várnak.
A jelentkezéshez érvényes cserkészigazolvány szükséges; azok, akik nem rendelkeznek ilyennel, illetve nem szerepelnek csapatuk próbaidős cserkészeinek a névsorában, a helyben fizetési összegekkel számoljanak. Az igénylők számára szállást biztosítanak (szükséges szivacsmatrac és hálózsák). Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

RMDSZ: megakadályoztuk a székely zászló és a székely himnusz betiltását
Az RMDSZ-nek sikerült megakadályoznia a székely zászló és a székely himnusz betiltását előíró törvénytervezet elfogadását – adja hírül a szervezet szerdai közleménye.
A tervezet betiltotta volna, hogy a Románia által el nem ismert országok, vagy Románia egységét veszélyeztető szervezetek által használt szimbólumokat – a zászló és a himnusz – bárki használhassa.
„Azt tapasztaljuk folyamatosan, hogy a székely zászló kitűzését folyamatosan törvényszéki eljárások büntetik és távolíttatják el, holott Romániában törvény nem tiltja használatukat. Ma a parlamentben egy olyan törvénykezdeményezést utasítottunk el, amely betiltotta volna a regionális szimbólumok, a székely himnusz és a székely zászló használatát. Meg kell érteniük a többségi pártok képviselőinek, hogy a kisebbségek szimbólumainak használata nem jelent veszélyt a román társadalomra, a nemzetállamra. Nem veszünk el semmit a többségtől, sőt, inkább hozzáteszünk – hangsúlyozta a közlemény szerint Korodi Attila Hargita megyei képviselő azt követően, hogy a képviselőház döntő házként utasította el azt a jogszabály-kezdeményezést, amely betiltaná a régiók zászlóinak kitűzését és a régiók himnuszainak éneklését. Korodi hozzátette, hogy jelenleg az RMDSZ parlamenti csoportja egy olyan törvénycsomagon dolgozik, amely lehetővé tenné szimbólumaink szabad használatát: „a rendszerváltás óta küzdünk a parlamentben, kormányon és ellenzékben a célunk mindig ugyanaz volt. Több jogot, nagyobb biztonságot közösségünknek, tiszteletet az erdélyi magyaroknak. 100 évvel a Gyulafehérvári ígéretek után folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy közösségünket újabb és újabb támadások érik. Már nemcsak az a kérdés, hogy bővíthetjük-e megszerzett jogainkat, hanem az is, hogy visszaveszik-e azokat tőlünk. Egy erős parlamenti képviselet hiányában senki nincs, aki megakadályozza, hogy magyarellenes törvények szülessenek” – hangsúlyozta az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője. A fent említett tervezet betiltotta volna, hogy a Románia által el nem ismert országok, vagy Románia egységét veszélyeztető szervezetek által használt szimbólumokat – a zászló és a himnusz – bárki használhassa, amely burkoltan a székely himnusz és a zászló használatának betiltását célozta, ugyanakkor arra kötelezte volna a tanintézményeket, hogy mindennap, az iskolakezdést megelőzően, és minden sporteseményen, mérkőzésen a román himnuszt játsszák el – olvasható a közleményben. Székelyhon.ro

Fákat döntött ki a viharos erejű szél Erdélyben
A közúti, de a vasúti közlekedésben is fennakadásokat okozott az erős szél Erdélyben. A rossz idő fokozatosan szinte egész Erdélyre kiterjed.
Petrozsény közelében, Merisor falunál leállt a vasúti közlekedés, mert a szél a vasútra döntött egy fát. A Barcarozsnyó-Brassópojána útszakaszon (DN1E) két, a szél által kicsavart és az úttestre döntött fenyőfa lehetetlenítette el a forgalmat.
Lucian Şincovici helyettes felügyelő, a Hunyad megyei vasúti rendőrség vezetője azt nyilatkozta az Agerpresnek, hogy a fennakadás Merisornál nem tart sokáig, a vasúti munkások már dolgoznak a baj elhárításán.
Marin Ionuţ, a Brassó megyei rendőrség szóvivője azt mondta, a Barcarozsnyó-Brassópojána közötti DN1E országúton a közlekedés ideiglenesen leállt, de az egyik fenyőt már sikerült eltávolítani az úttestről, és a másik, nagyobb méretű fa eltávolítása is folyamatban van.
Székelyföldön havazhat is
Mint korábban írtuk, szokatlanul hideg és csapadékos időjárásra lehet számítani a héten az országban. A meteorológusok kedden sárga és narancssárga jelzésű hó- és viharriadót adtak ki. A figyelmeztetés szerdán reggel lép érvénybe és péntekig tart.
Hegyvidéken havazásra és erős szélre lehet számítani a Déli-Kárpátokban és a Bánsági-hegységben. A havazás elsőként a Románia nyugati és déli részén fekvő Krassó-Szörény, Mehedinti, Gorj, Valcea, Arges megyéket érinti. A szél helyenként 80-100 kilométeres óránkénti sebességgel fog fújni.
Szerda estétől a havazás több kelet-, dél-romániai és erdélyi megyére kiterjed, amelyek a Keleti- és a Déli-Kárpátok mentén fekszenek. Ezek között található, Hargita, Kovászna, Brassó és Szeben megye. maszol.ro

Újabb zászlókitűzés lesz Nagyváradon, a román sajtó máris uszít
Újabb történelmi és közösségi jelkép kerül fel április 20-án délben Tőkés László európai parlamenti képviselő nagyváradi irodájának homlokzatára – közölte az eseményt beharangozó képviselői sajtóiroda.
A regionalizmus haladó európai gyakorlata és annak romániai meghonosítása, erősítése jegyében ezúttal az Erdély-zászlót tűzi ki a volt királyhágómelléki református püspök, az eseményre várják mindazokat, akik magukénak érzik a harmonikus együttélés regionális eszméjét – áll a meghívóban. A nemrég Kolozsváron „letartóztatott” történelmi szimbólumot pontban 12 órakor tűzi ki csütörtökön Tőkés László a Kálvin utca 1. szám alatti képviselői iroda erkélyére, a már ott lobogó forradalmi magyar (1956-os) és román (1989-es), az uniós, a székely és a partiumi zászlók mellé.
Noha a lobogó kitűzésének dátuma nem kötődik konkrétan semmilyen eseményhez vagy évfordulóhoz, vélhetően az európai parlamenti húsvéti szünet nyújt rá alkalmat, a nacionalista román sajtó mégis sietett provokációnak beállítani a gesztust, mivel hogy április 20-a a román királyi had Nagyváradra történő 1919-es bevonulásának napja. A Bihoreanul című bulvárportál például azt írta, hogy „amikor a nagyváradi románok annak a 98. évfordulóját ünneplik, hogy a Traian Moşoiu generális vezette Román Hadsereg bevonult és átvette Rimler Károly polgármestertől a város kulcsait, a román adminisztráció bevezetésének jelképeként”, akkor Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy olyan eseményt szervez, ami lehet véletlen egybeesés, de inkább „provokációnak vagy a volt református püspökre jellemző excentrikus aktusnak tűnik”. itthon.ma/erdelyorszag

JOBBIK: KÉT SZÉK KÖZT A PAD ALÁ
Sokak számára bizonyára naiv idealistának fogok tűnni, de most, a Fidesz és a Jobbik közötti totális háború idején is úgy vélem, hogy a magyar jövőért felelősséget érző embereknek nem egymás ellen kellene acsarkodniuk, hanem a közös ellenségre.
Mert nincs mit szépíteni, itt már rég nem politikai ellenfelek állnak egymással csatában, hanem a világtörténelem talán leggonoszabb, de mindenképpen legalattomosabb, legképmutatóbb és legtöbb kárt okozó hatalmi konglomerátumának, az Orbán Viktor beszédeiben is egyre pontosabban körülírt globális háttérhatalomnak a helyi képviselői a magyar társadalom érdekeit, céljait, jövőjét szem előtt tartó erőkkel.
Ez a helyzet a migránsválsággal csak fokozódott. A nemzeti kultúrák felszámolásának veszélye eddig távolinak tűnhetett, a harc többé-kevésbé rejtett eszközökkel folyt. Európa muszlim megszállása, erkölcsi, jogi, kulturális politikai arculatának átrajzolása, egy idegen, agresszív, intoleráns, hódító szándékú kultúra tudatos pozícióba hozása nyílt, leplezetlen támadás minden ellen, amit Európa létrehozott az elmúlt évezredekben. Ezt nem látni politikai vakság.
A Jobbik éppen ezen a fronton követte el a legnagyobb hibát.
Egy magát nemzetinek nevező pártnak kutya kötelessége lett volna minden erővel a népszavazási kampányra összpontosítani, s mindent megtenni azért, hogy minél több magyar állampolgár menjen el szavazni és szavazzon nemmel. Félre kellett volna tenni két hónapra a politikai ellentéteket, és arra összpontosítani, hogy Magyarország minél egyértelműbb üzenetet küldjön a világnak ebben a kérdésben, amelyben – minden túlzás és pátosz nélkül – a lét a tét. Ezt kellett volna tenni akkor is, ha megannyi támadást kapott a másik oldalról, akkor is, ha ezzel a kormánynak kedvez és saját pártérdeke sérül.
A Jobbik nem ezt tette, s hogy miért, az elég evidens. Mert a párt számára a kormányra kerülés ábrándja fontosabbá vált, mint a nemzetszolgálat. Jobbikosok rendszeresen azzal érvelnek e megállapítás ellen, hogy sok kérdésben a Fidesznek is fontosabb a hatalom, mint a nemzetszolgálat. Bele lehetne menni a vitába, hogy ez így van-e vagy sem, érvek vannak mindkét oldalon, de felesleges. A Jobbik volt az, amely „Csak a nemzet!” jelszóval kampányolt, a Jobbik volt az a politikai erő, mely elhitette híveivel, hogy számára a nemzeti érdek a pártérdeknél is előrébb való,
Vona Gábor ki is fejtette az EMI-táborban, hogy az lenne legjobb, ha a Jobbikra nem lenne szükség, hogy a párt csak egy eszköz a nemzetszolgálatra. Ilyen múlttal nem lehet szembemenni a nemzeti létérdekekkel. A Jobbik nemhogy nem kampányolt, és nemhogy moratóriumot nem hirdetett két hónapra a kormány támadásában a közös magyar és európai érdekek jegyében, hanem valójában demobilizált. Azt üzenni a kormány és Orbán Viktor ellen okkal vagy ok nélkül, de módszeresen hergelt választói bázisnak, hogy Orbánnak le kell mondania, ha nem lesz érvényes a népszavazás, egyenértékű azzal, hogy otthon maradásra szólítom azokat, akiknek a miniszterelnök megbuktatása a legfőbb céljuk.
De mindez nem volt elég. Mert a népszavazás után a Jobbik nem arra élezte ki a retorikáját, hogy mekkora siker, hogy az érvényesen szavazó magyar állampolgárok 98 százaléka – tömegében is szinte példátlan nagyságú, egyöntetű politikai akaratot artikuláló társadalmi erő – nemet mondott Európa és benne Magyarország módszeres tönkretételére, hanem nekitámadt a kormányfőnek, olyan stílusban, hogy az addigi Jobbik-szimpatizánsok nem kis részében is ellenérzést keltett, Budapesttől a Székelyföldig.
De még ez is beleférhetett volna a politikai adok-kapokba, bár kétségkívül nehezen. Még az is megbocsátható lehetett volna, hogy az egyébként eredetileg általa javasolt alkotmánymódosítás támogatásának megkérje az árát, elvégre ilyen a politika. De hogy végül elbuktassa, az már nem. S mindezek után azon örvendezni, hogy Orbán Viktor meggyengülve megy Brüsszelbe, olyan, a magyar érdekeknek fittyet hányó cinizmus, amelyhez hasonlót eddig csak a magukat baloldalinak nevező nemzetellenes pártoktól tapasztalhattunk.
S hiába próbál a Jobbik azzal védekezni, hogy a Fidesz nem szavazta meg a saját, egyetlen mondattal kiegészített javaslatát, s hogy ezek szerint a Fidesznek is fontosabb a Jobbik revolverezése, mint az alkotmánymódosítás. A Fidesz ezt egyrészt megteheti, mert az ő kezében van a kormányrúd, és egyelőre mind jogi, mind fizikai szinten hatékonyan védi Magyarország határait, másrészt a Fidesznek más a története, a választói bázisa pedig sokkal könnyebben elnézi ezt a taktikázást, mint a Jobbiké.
A történelmi helyzet, amikor a világ Magyarországra és az alkotmánymódosításra figyelt, elmúlt, a Jobbik pedig ismételten könnyűnek találtatott. A pártnak sikerült úgy elveszítenie a nemzetpolitikai hitelességét, hogy mindeközben szavazói szinten minden valószínűség szerint sokkal többet vesztett, mint amennyit nyert – már ha nyert egyáltalán. A CEU-ügy csak hab a tortán. Jelentősége sokkal kisebb, mint a szimbolikus ereje. Nem kevesen voltak, akik még az alkotmánymódosítás ügyében tanúsított magatartást is elnézték, de ettől már besokalltak. Ami érthető.
Soros György figurája nem véletlenül nőtt diabolikussá az utóbbi időben minden józan gondolkodású, tájékozott ember előtt. Amíg csak a háttérből húzogatta a szálakat, működtette a maga balliberális agymosodáját, ha ellenségként is jelent meg a nemzeti gondolkodású emberek horizontján, de vélhetően nem első számú ellenségként. Amióta viszont a lehető legnyíltabban támogatja Európa felszámolását és muszlim betolakodókkal való elárasztását, a nemzetállamok és egyben a nemzetek felszámolását, azóta épeszű, nemzetben gondolkodó ember csak egyet gondolhat róla, azt, amit épp a Jobbik egyik alelnöke, az egyetlen önmagához következes vezető, a pártvezetésben álláspontjával ismételten egyedül maradó Toroczkai László mond: hogy minden csápját le kell vágni. Mondanom sem kell, hogy ezen a szemüvegen keresztül érdemes nézni a kormánynak a civil szféra átvilágítását célzó törekvéseit.
Ezek után képes leírni a Jobbik egyik meghatározó, alapító politikusa, Szávay István azt, hogy „a magyar nemzet szabadságának legnagyobb ellensége ma már nem Gyurcsány Ferenc, de még csak nem is Soros György, hanem maga Orbán Viktor és az általa működtetett maffiaállam”. S egyben bolsevizmust, diktatúrát emleget Heller Ágnes és Gyurcsány Ferenc módjára, saját deportálását és Pócspetrit vizionálva. A legnagyobb közösségi portálon már kifejtettem, de e fórumon is elmondom: nem Pócspetriben vagyunk 1948-ban, hanem Budapesten 1918-ban. Ám szerencsénkre Tisza István nem családi villájában tartózkodik önkéntes politikai száműzetésben, a csőcselék őrjöngése közepette, a végzetre várva, hanem miniszterelnöki jogkörét gyakorolja kellő eréllyel és határozottsággal. Kísérteties egyébként, hogy mennyire hasonlít a felelőtlen, magát megtévesztő módon 1848-asnak nevező ellenzék Tisza elleni hőbörgése a Jobbik utóbbi időben felvett stílusához.
1918-ban is a magyarságot tönkretenni igyekvő sötét háttérerők heccelték a pesti tömeget a törvényes kormány és a magyar államrend ellen. A hatás is ugyanaz lenne, ha sikerrel járna a CEU mellett tüntető csürhe, amely azzal fenyegetőzik, hogy a kormány vagy lemond, vagy kirángatja őket a „pesti nép” a Parlamentből. Ha most a baloldal, ha úgy tetszik, a Soros-erők hatalomra kerülnek, akkora a magyarságnak vége, ez ennyire egyszerű. Mint ahogy szinte vége volt magyarságnak 1918–19-ben is, ám szerencsére akadt egy államférfi Horthy Miklós személyében, aki egy életképtelennek tűnő államterületből megteremtette hozzá hasonlóan elkötelezett hazafiakkal, Bethlen Istvánnal, Klebelsberg Kunóval, Gömbös Gyulával és másokkal karöltve a magyarok hazáját.
A Jobbik egyre tagadhatatlanabb színeváltozása előreláthatóan nem fogja elérni a remélt hatást. A feleszmélés keserű lesz. Szétprédálni egy eszmeileg erősen fogott, motivált, kőkemény nemzeti elkötelezettségű tábort, abból kiindulva, hogy sikerül épp azokat megnyerni, akiket a Jobbik létrejötte óta e párt ellen hergeltek, ráadásul olyan számban, hogy az elég legyen az abszolút többség eléréséhez, olyan súlyos taktikai hiba, ami nemhogy közelebb hozta volna a Jobbikot a saját célkitűzéséhez, a választási győzelemhez, hanem távolabb vitte tőle.
A párt minden valószínűség szerint nemhogy nem nyeri meg a 2018-as választást, bármit is mondjon a miniszterelnök egykori jó barátjának, mai legnagyobb ellenségének a fia, hanem borítékolhatóan kevesebb szavazatot kap majd, mint négy évvel korábban. Két szék között így lehet a pad alá kerülni.
Borbély Zsolt Attila
A szerző politológus, a Jobbik egykori nemzetpolitikai kabinetvezetője; Magyar Idők

Az alkotmánybíróságon emelt óvást az ellenzék a kórházi nyelvhasználat-törvény ellen
Megtámadták az ellenzéki pártok az alkotmánybíróságon azt a törvénymódosítást, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi a kórházakat és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményeket – közölte csütörtökön a Maszol.ro hírportál.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) és a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) 124 képviselője a taláros testülethez küldött keresetében azt állítja, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által kezdeményezett módosítás nem biztosítja a törvény előtti egyenlőséget a társadalomban.
A törvénytervezet azokon a településeken követeli meg az egészségügyi intézményektől a kisebbség nyelvét beszélő dolgozók alkalmazását, ahol legalább ötezer lakos egy kisebbségi közösséghez tartozik, vagy ahol egy adott kisebbség a lakosság legalább húsz százalékát teszi ki. Az RMDSZ javaslatát múlt héten ellenszavat nélkül fogadta el a képviselőház, és hatályba lépéséhez már csak Klaus Iohannis államfő aláírására lett volna szükség.
Az RMDSZ csütörtökön kiadott állásfoglalásában érthetetlennek és elfogadhatatlannak minősítette az ellenzéki pártok pálfordulását.
„Ez a hozzáállás, sajnos, azt bizonyítja, hogy ezen pártok részéről nem érvényesül az a nyitottság és a kisebbségek iránti tisztelet, amelyet képviselőik gyakorta használnak szólamok szintjén nyilvános szerepléseikkor" – olvasható a közleményben.
Az RMDSZ szerint sajnálatos, hogy saját európai pártcsaládjával is szembefordul a PNL és a PMP, hiszen az Európai Néppárt elvei és értékei között kiemelt helyet kap a kisebbségek védelme. „Úgy véljük, ha segíteni nem tudnak, legalább ne akadályozzák munkánkat, kisebbségi törekvésünket mondvacsinált érvekkel. A PNL, az USR és a PMP alkotmányossági kifogásai egyértelműen kisebbségellenesek" – zárul az RMDSZ állásfoglalása.
Az RMDSZ azt követően terjesztette be a módosító indítványt, hogy tavaly márciusban a kolozsvári gyermekkórház egyik orvosa megalázott egy székelyföldi kislányt és annak hozzátartozóit hiányos román nyelvtudásuk miatt.
Az RMDSZ nem tagja a bukaresti szociálliberális PSD-ALDE kormánykoalíciónak, de annak pártjaival parlamenti együttműködési megállapodást kötött. A felek abban egyeztek meg, hogy frakcióik rendszeresen konzultálnak egymással törvényhozási terveikről, és kölcsönösen támogatják az egymással előzetesen egyeztetett törvénytervezeteket.
MTI; Erdély.ma

A régió mint felépíthető haza – III. székely kongresszus
Közpolitikai javaslatgyűjtemény összeállítása, a régióépítés területfejlesztési, kulturális, gazdasági mintáinak áttekintése, a kor kihívásainak megfelelő identitás megfogalmazása a célja a ma kezdődő III. Székely Kongresszusnak, amelyet négy nap alatt három székelyföldi városban tartanak meg. A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Székelyföld Regionális Tudományi Társaság és a rendezvénynek otthont adó Marosvásárhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy múzeumai által szervezett konferenciasorozat várható eredményeiről Bakk Miklóst, a kongresszus szakmai bizottságának elnökét kérdeztük.
1 » – A szervezés során megfogalmazott célok között szerepel a Székelyfölddel kapcsolatos kutatási témák és szintézisek bemutatása, a székelyföldi önkormányzatiság erősítése a közpolitikai döntések szakmai és tudományos megalapozásának erősítésével, a székelyföldi területi identitás átalakulásának vizsgálata a modernizáció feltételei mellett a közigazgatási reformok nézőpontjából, a székelyföldi tudományos intézmények közötti együttműködés erősítése, a Székely Kongresszus intézményesítése. Sikerült-e megtalálni azokat az előadókat és felsorakoztatni azokat az előadásokat, akik/amelyek a kitűzött célokat szolgálják? Bakk Miklós: – Pontos és kimerítő választ a konferencia után lehet adni, egyelőre a program alapján beszélgethetünk erről a kérdésről. Úgy hiszem, nagyjából sikerült, kellően átfogó lehet az a kép, amely a konferencia előadásai nyomán kibontakozik, de bizonyos értelemben mégsem voltunk most sikeresek, ugyanis nemzetközi konferenciaként képzeltük el, azaz a Székelyföld-kutatások számára nyitni kívántunk a román és a nemzetközi dimenzió irányába is – ez most nem jött össze. Úgy gondolom, amennyiben a Székely Kongresszus folyamatos régióépítő tudományos szellemi erőtérként, intézményként tud működni a jövőben, akkor ez a cél is megvalósulhat. A pontos mérleget természetesen csak a konferencia után tudjuk megvonni, akkor, amikor a másik célunk tekintetében is begyűjtjük az anyagot: ugyanis azt szeretnénk elérni, hogy minél több tudományos és szakmai területről fogalmazzanak meg közpolitikai javaslatokat, amelyek közvetlenül alkalmazhatóak lesznek az önkormányzati helyi politikai eszközök segítségével, és ebből a javaslatgyűjteményből szeretnénk egy kis kiadványt letenni a politika asztalára.
– Az előadások segítik-e a székelyföldi önrendelkezési törekvések tágabb körű megismertetését, Székelyföld és a többi erdélyi, romániai régió párbeszédét?
– Ebbe az irányba az első lépés az lenne, hogy a konferencia anyagai utólag megjelenjenek egy külön honlapon, itt betekintést nyújthatnánk bárki számára, hogy mit jelent a régióépítés a maga komplexitásában, a kulturális, területfejlesztési minták meghonosításának kérdésében. Egyetlen lépésben nem sikerülhet, de cél, hogy valamiféleképpen a székelyföldi mozgalmat beemeljük egy olyan tágabb közegbe, amely Románia összes régióját érinti. Eredetileg terveztünk egy olyan román nyelvű kerekasztalt, amelynek éppen ez lett volna a témája, sajnos, ezt nem sikerült a kongresszus időpontjára összehozni, de továbbra is törekszünk erre, és amennyiben a Székely Kongresszust sikerül intézményesíteni, biztos, hogy előbb-utóbb ezeket a dialóguskereteket is ki tudjuk alakítani.
– Kiolvasható a programból és a célkitűzésekből, hogy identitáserősítő szándéka is van a kongresszusnak. Ez azt jelenti, hogy még mindig nem él elég erősen a közösségben, hogy tulajdonképpen kik vagyunk és milyen jogaink lehetnének?
– Az általunk tárgyalt kontextusban az identitást nagyon átfogóan kell értelmezni. Az identitás egy dinamikus azonosulás a térséggel, és ennek a dinamizmusnak akarunk új fogódzókat adni azzal, hogy megjelöljük, milyen cselekvési területek lesznek a jövőben. Itt az identitást nem a klasszi¬kus formájában kell elképzelni, nem történelmi, etnikai identitásról van ez esetben szó, hanem abban az értelemben tárgyaljuk, hogy ez a régió egy felépíthető haza, és ennek vannak modern gazdasági és közpolitikai eszközei, ebbe az irányba szeretnénk az identitás kérdéskört bővíteni. A történelmi szekcióban lesz egy ilyen tömb, amely a székelyföldi önképkereséssel kapcsolatos, történeti dimenzióban vizsgálja, miként változott ez az identitás, és ennek az üzenete is az, hogy az identitást mindig az adott kor kihívásainak megfelelően kell építeni.
A III. Székely Kongresszus – amelynek előzménye az 1902-ben megtartott első, majd a 2002-ben megszervezett centenáriumi esemény – ma kezdődik Marosvásárhelyen, holnaptól bekapcsolódnak a csíkszeredai és a sepsiszentgyörgyi Székelyföld-konferencia előadások is. A háromszéki megyeközpontban pénteken és szombaton az oktatás, a falusi kultúrházak változó funkciói, az épített örökség, hadtörténet, a közösségi javak társadalmi vonatkozásai Székelyföldön, modernizáció és fejlesztéspolitikák, székelyföldi önképépítés témakörökben hangzanak el előadások a Sapientia Egyetemen. A részletes program a szekely-kongresszus.ro honlapon olvasható.
Középpontban a térség fejlesztése
Üdvözli a Székely Nemzeti Tanács a ma kezdődő Székely Kongresszus munkálatait, Izsák Balázs elnök tegnapi közleményében kívánt sok sikert a rendezvényhez. „A szervezést magukra vállaló intézmények (...) felismerték annak szükségességét, hogy Székelyföld jövője a valós Székelyföld-kép megerősítésében, a hagyományos keretekkel is számoló fejlesztések szakpolitikai elveinek megalapozásában rejlik, ehhez pedig Székelyföld szakmai és tudományos potenciáljának felmérése és felmutatása elengedhetetlen feladat az akadémiai szféra számára” – írja az SZNT elnöke. Úgy véli, a mostani kongresszus is megkíséreli felvázolni a térségi fejlődés legfontosabb koordinátáit, hogy aztán már most, az autonómia intézményes kereteinek hiányában, ám az önkormányzatok szintjén hasznosítható közpolitikákként láthassuk viszont. Fekete Réka / Háromszék; Erdély.ma

Jótékonysági rendezvény a petrozsényi kápolnáért
Vasárnap, április 23-án, délelőtt 10 órakor szentmisével és jótékonysági rendezvénnyel indítják a petrozsényi Jézus Szíve Gyermekotthon kápolnájának felújítását. A mallersdorfi nővérek által alapított zárdaépületet a dévai Szent Ferenc Alapítvány hozta rendbe, otthont és tanulási lehetőséget teremtve a vidék szegény sorsú gyermekei számára. A Jézus Szíve Gyermekotthon kereken 10 esztendeje nyitotta meg kapuit. Jelenleg száznál több gyermeknek nyújtanak oktatást, nevelést, szeretetet e falak között. A zárdaépület különlegesen szép helyisége a 150 négyzetméter alapterületű kápolna, melyet a gyermekotthon megnyitásakor még nem volt lehetőség megfelelően rendbe tenni. Több mint 10 évvel ezelőtt, amikor az épületet átvettük és feljavítottuk, ezt a kápolnát, úgy ahogy volt, lezártuk. A gyermekeink gyakran kérdezik, hogy mi van a zárt ajtó mögött, de mi csak azt tudtuk, mertük mondani sejtelmesen, hogy a jövő majd meghozza a választ. A helybeli plébánossal, Szász János atyával és a közélet néhány meghatározó személyiségével egyeztetve arra gondoltunk, hogy a patinás hajdani kápolnát jó lenne felújítani, hogy a Zsil-völgyi magyaroknak legyen egy kulturális központjuk, ahol akár egy tanévnyitó szentmisét, színdarabot, koncertet, de miért ne, egy farsangi bált is meg tudnának szervezni.
A kápolna felújítása meghaladja a Szt. Ferenc Alapítvány anyagi lehetőségeit, ezért az április 23. ünnepségen gyűjtést is szeretnénk szervezni e multifunkcionális terem felújítására. A rendezvény során ismertetjük a terveinket, melynek kivitelezéséhez mindenki erejéhez mérten hozzájárulhat! Tisztelettel kérjük gyermekeink barátait, mindazokat, akik számára fontos a Zsil-völgyi magyarság fennmaradása, hogy segítsenek munkánkat jó végre vinni – írja a magnificat.ro honlapon Böjte Csaba OFM.
A petrozsényi jótékonysági rendezvényen fellépő NEMADOMFEL Együttes – amelyben a szólisták kivétel nélkül sérült (mozgáskorlátozott, értelmileg akadályozott és látássérült) előadók – Csaba testvér kíséretében több erdélyi helyszínen is koncertezik a napokban. Déván szombaton, április 22-én, délután 18 órától a városi római katolikus templomban lépnek fel, április 24-én Medgyesen, majd Tusnádfürdőn, Csíksomlyón, Szovátán hallgatható előadásuk.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Megtámadták az anyanyelv-használatot, tiltakozik az RMDSZ
Érthetetlen és elfogadhatatlan a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) és a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) pálfordulása: miután április 11-én a pártok képviselői a parlamentben támogatták a kisebbségek anyanyelv-használatának kiterjesztését az egészségügyben és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményekben, törvénykezdeményezésünket az Alkotmánybíróságon támadták meg – idézi az RMDSZ hírlevele Kelemen Hunort.
Az RMDSZ elnöke szerint ez a hozzáállás azt bizonyítja, hogy „ezen pártok részéről nem érvényesül az a nyitottság és a kisebbségek iránti tisztelet, amelyet képviselőik gyakorta használnak szólamok szintjén nyilvános szerepléseikkor”
Sőt, a PNL egykori elnöke, jelenlegi államfő egyenesen modellértékűnek nevezi Romániát a kisebbségvédelem szempontjából – hangsúlyozza Kelemen Hunor, hozzáfűzve: sajnálatosnak tartja, hogy saját európai pártcsaládjával is szembefordul a PNL és a PMP, hiszen az Európai Néppárt elvei és értékei között kiemelt helyet kap a kisebbségek védelme.
„Úgy véljük, ha segíteni nem tudnak, legalább ne akadályozzák munkánkat, kisebbségi törekvésünket mondvacsinált érvekkel. Az Alkotmánybírósághoz eljuttatott, 124 képviselő által jegyzett dokumentumban ugyanis azt állítják, hogy törvénytervezetünk nem biztosítja a törvény előtti egyenlőséget a társadalomban.
A PNL, az USR és a PMP alkotmányossági kifogásai egyértelműen kisebbségellenesek” – szögezi le az RMDSZ elnöke.
Szabadság (Kolozsvár)

Kitűzte az Erdély-zászlót Tőkés László
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tegnap, a déli harangszó felhangzásakor kitűzte nagyváradi képviselői irodájának erkélyére az Erdély-zászlót a már ott lévő magyar és román forradalmi zászlók, az uniós, a székely és a partiumi lobogók mellé.
A kitűzést megelőzően tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta: ezek a zászlók senki ellen, hanem „csak magunk miatt lengnek”. A demokrácia, a szabadság és az egység üzenetét közvetítik, pozitív európai gondolatok jegyében. „A ma helyére került Erdély-zászló – európai minta szerint – a sokféleséget hivatott hirdetni az egységben és az egységet a sokféleségben. Ugyanakkor a regionális identitás erős kifejezője, akárcsak a székely és a partiumi zászló. A különféle identitások ellen manapság összehangolt támadás zajlik kontinentális szinten, a migrációs nyomás ennek a fegyverneme. Az Európára zúduló, fenyegető tömegek a nemzeteket és nemzetállamokat, a történelmi régiókat, a hagyományos, közös gyökerű kultúránkat veszélyeztetik” – hívta fel a figyelmet. Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvár lesz májusban az őshonos európai kisebbségek fővárosa
Május 17. és 21. között Kolozsváron szervezik meg az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) 62-ik kongresszusát. A rendezvény házigazdája az RMDSZ lesz. Az esemény jelentőségéről Kelemen Hunor szövetségi elnök és Vincze Loránt, a FUEN elnöke beszélt csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján.
Az RMDSZ lesz a házigazdája az Európai Nemzetiségek Föderatív Unió (FUEN) következő, 62-ik kongresszusának, amelyet május 17-18-án tartanak Kolozsváron – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. A szövetségi elnök közölte: a Minority SafePack nevű kisebbségi jogi polgári kezdeményezés érvényesítéséhez szükséges aláírások gyűjtését is szimbolikusan Erdélyben, Bonchidán indítják el.
A politikus felidézte: az őshonos kisebbségek jogainak uniós védelméről szóló javaslatcsomag kidolgozása öt évvel ezelőtt voltaképp Kolozsváron kezdődött el, az RMDSZ kezdeményezésére. Szavai szerint az volt a cél, hogy a kisebbségek védelme ne az EU tagállamainak belügye legyen, hanem tartsanak be egy „kötelező minimumot” ezen a téren.
Kelemen Hunor emlékeztetett arra, hogy néhány hete ez a kezdeményezés új szakaszába lépett: az Európai Bizottság 9 pontot bejegyzett a 11 pontos javaslatcsomagból. Különösen fontosnak nevezte, hogy az elfogadott pontok között a regionális politikák kérdése is szerepel.
A szövetségi elnök elmondta, hogy a Minority SafePack beterjesztőinek, azaz a FUEN-nek és az RMDSZ-nek április 3-tól egy év áll a rendelkezésére arra, hogy legkevesebb hét tagállamban egymillió aláírást összegyűjtsön. Ez a feltétele annak, hogy a már regisztrált európai polgári kezdeményezés alapján beinduljon a jogalkotási folyamat a kisebbségek uniós szintű védelméről.
„Éveket dolgoztunk azon, hogy EU gondoskodjon az őshonos kisebbségek védelméről. Bebizonyosodott, hogy ha tudjuk a célt, és partnereket találunk hozzá, a munkának meglehet az eredménye. Sikerült áttörni egy áttörhetetlennek vélt falat. Reméljük, hogy elkezdődik az uniós szintű törvényalkotás egy kisebbségekkel szembeni kötelező viselkedési normáról” – fogalmazott a politikus.
Kelemen Hunor az őshonos európai kisebbségek ernyőszervezetét, a FUEN-t az RMDSZ legfontosabb partnerének nevezte az európai érdekérvényesítés terén. Emlékeztetett, az európai szervezettel együtt azért küzdenek, hogy megszűnjön Európa kettéosztottsága a kisebbségvédelem terén. „Hosszú távon fenntarthatatlan, hogy az EU két táborra oszlik: azokra a tagállamokra, amelyek rendezték az őshonos kisebbségek helyzetét, illetve a közép-kelet-európai országokra, amelyek elzárkóznak ettől” – jelentette ki.
A szövetségi elnök azt is hangsúlyozta, hogy a kezdeményezéssel az európai államok többségi társadalmait is meg akarják szólítani, hiszen nagy mértékben múlik a többségi támogatókon, hogy születik-e európai jogszabály a kezdeményezés eredményeként. Újságírói kérdésére elmondta: a szövetség 200 ezer támogató aláírás összegyűjtését vállalja, de reményei szerint ennél több fog gyűlni Romániában.
Kétszáz küldöttet és meghívottat várnak
Vincze Loránt FUEN-elnök közlése szerint 200 delegátust várnak a kongresszusra, melyen jelen lesznek az Európa Tanács, az Európai Parlament, az Európai Bizottság, valamint az ENSZ képviselői. A kongresszus előadói között szerepel Navracsics Tibor EU-biztos is. Megjegyezte: meghívták a elnöki hivatal és a kormány képviselőit is, hogy ők is láthassák, milyen témák foglalkoztatják az európai kisebbségeket. A kongresszus ideje alatt a résztvevők Erdély jellegzetességeit, a magyar kulturális örökség egy részét is megismerhetik.
Vincze Loránt a FUEN nevében üdvözölte a kolozsvári polgármesternek azt a döntését, hogy három nyelvű helységnévtáblákat helyeznek el a város bejáratainál. Reményét fejezte ki, hogy ezek a táblák időben elkészülnek, így a kongresszus „családi fotója” a három nyelvű feliratok mellett készülhet majd el. Hozzátette, Emil Boc partnere a kongresszus szervezésének, állófogadást is tart majd a küldötteknek és meghívottaknak.
A FUEN elnöke elmondta, a polgári kezdeményezés aláírásgyűjtése során minden országban a helyi kisebbségi közösségeket leginkább foglalkoztató a témákat hangsúlyozzák majd. Újságírói kérdésre közölte: Erdélyben ez a sportközvetítéseket országokra korlátozó geokódolás eltörlése, vagy a regionális politikára vonatkozó fejezet lehet. Utóbbi azt szolgálja, hogy a regionális politika keretében a kisebbségeket is célozzák meg az EU által finanszírozott felzárkóztatási programok.
Cs. P. T. / maszol.ro

Tőkés kitűzte az erdélyi zászlót is a képviselői irodájának erkélyére
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke április 20-án, a déli harangszó felhangzásakor kitűzte nagyváradi képviselői irodájának erkélyére az Erdély-zászlót, a már ott lévő magyar és román forradalmi zászlók, az uniós, a székely és a partiumi lobogók mellé – közölte a sajtóirodája.
Az Erdély-címeres, kék-sárga-iros lobogó kitűzését megelőzően az EP-képviselő rövid sajtótájékoztatót tartott Csomortányi Istvánnak, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnökének társaságában, hangsúlyozva: ezek a zászlók senki ellen, hanem „csak magunk miatt lengnek”. A demokrácia, a szabadság és az egység üzenetét közvetítik, pozitív európai gondolatok jegyében. Gazdag szimbolikájuk a kontinens és országai, valamint régiói szintjén az európai népek, magyarok és románok, székelyek és partiumiak összetartozását, egyedi és közös, sajátos és egyetemes identitását és értékeit hivatott megjeleníteni.
A ma helyére került Erdély-zászló – európai minta szerint – a sokféleséget hivatott hirdetni az egységben és az egységet a sokféleségben. Ugyanakkor a regionális identitás erős kifejezője, akárcsak a székely és a partiumi zászló. A különféle identitások ellen manapság összehangolt támadás zajlik kontinentális szinten, a migrációs nyomás ennek a fegyverneme. Az Európára zúduló, fenyegető tömegek a nemzeteket és nemzetállamokat, a történelmi régiókat, a hagyományos, közös gyökerű kultúránkat veszélyeztetik – hívta fel a figyelmet az erdélyi EP-képviselő.
A továbbiakban szó esett a román hatóságok által indított „zászlóháborúról”, a lobogók kitűzésének indítékairól és üzeneteiről, a romániai államreform szükségességéről – a decentralizációtól a regionalizáción át a föderalizációig, különös tekintettel az autonómiaprogramokra. Tőkés László megerősítette: mindezen politikai törekvéseket ő és társai a nemzeti megbékélés és egyetértés szellemében képviselik, például az Erdély-zászlót felemelve, ami nem elválasztja az erdélyi népeket, hanem ugyanazon transzilván identitás jegyében reprezentálja őket. Hasonlóképpen ezen együttérzés és megbékélés jegyében emlékezünk kegyelettel a köröstárkányi ártatlan magyarokra, akiket 98 évvel ezelőtt meggyilkoltak a bevonuló román félkatonai alakulatok – mondotta a püspök, hozzátéve: Nagyváradnak az egy nappal később bekövetkezett békés román megszállását a történelem alakulásának tényeként kell kezelni és elfogadni. Újságírói kérdésre válaszolva cáfolta, hogy az erdélyi zászló mai kitűzése ez utóbbi évfordulóval bármi összefüggésben lenne, azt viszont elismerte, hogy a gesztus egyfajta szolidaritás azokkal a kolozsvári fiatalokkal, akiket a magyar nemzeti ünnepen vegzáltak a hatóságok ezen lobogó miatt.
Csomortányi István a jelenlévő – főként román – újságíróknak dokumentumok felmutatásával beszélt az Erdély-zászló történetéről és szimbolikájáról, eloszlatva több tévhitet is, megerősítve: e jelkép alkalmas közös erdélyi identitásunk megjelenítésére. itthon.ma/erdelyorszag

Székelyföld jövőjének a szellemi alapját próbálja megfogalmazni a Marosvásárhelyen megnyitott III. Székely Kongresszus
Székelyföld jövőjének a szellemi alapját próbálja megfogalmazni a csütörtök este Marosvásárhelyen megnyitott III. Székely Kongresszus. A szombatig tartó tudományos konferencia keretében Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön 16 szekcióban mintegy száz előadó tart előadást Székelyfölddel kapcsolatos témákról.
A konferenciát levélben köszöntötte a fővédnöki szerepet vállalt Semjén Zsolt. A miniszterelnök-helyettes úgy vélte: "Székelyföld magyarságában való megmaradása azon áll, hogy egységbe tudjuk-e fogni hagyományaink megőrzését napjaink szakmai, tudományos és gazdasági teendőivel.
Egyed Ákos történész előadásában az 1902-ben megszervezett első székely kongresszust idézte. Megjegyezte, az első kongresszus öt szekciója közül a székelyek elvándorlásának a megállítását célul kitűző szekciót tartották a legfontosabbnak a szervezők. Hozzátette, az vezetett a székelyek tömeges elvándorlásához, hogy a székelység a 20. század elején is megmaradt a maga konzervativizmusában. Az iparűzést méltóságán alulinak találta. Az akkori kongresszus előadói úgy ítélték meg, hogy szükség van a modernizációra, de valamilyen módon a hagyományokat is meg kell őrizni.
Kolumbán Gábor fizikus, vállalkozó, a 2002-ben tartott II. Székely Kongresszus főszervezője megállapította: a székelység leszakadása a 20. század eleje óta is folytatódott. Úgy vélte: 1902-ben a modernizáció érte felkészületlenül Székelyföldet, a 21. század elején pedig Románia NATO- és EU-csatlakozása.
"Rajtunk múlik, hogy milyen lesz a Székelyföld jövője. Senki nem fog minket kívülről megváltani. Ki kell találnunk azt a megoldást, ami fenntarthatóvá teszi a székelyföldi létformát" - fogalmazta meg a székely kongresszusok célját Kolumbán Gábor.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke köszöntésében azt hangsúlyozta, valami mégis megváltozott a korábbi székely kongresszusok óta: immár a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vállalta a szervezést. Szerinte ezáltal a tudományos konferencia otthonra lelt.
Dávid László, a Sapientia rektora is az egyetem szerepvállalását hangsúlyozta. Felidézte, Amerika mai fejlődésének egyik motorja, a Szilícium-völgy a 19. században egy mezőgazdasági övezet volt. Az emelte ki a környezetéből, hogy 1891-ben létrehozták itt a Stanford egyetemet, amely a gyakorlatias oktatást tűzte ki célul. Úgy vélte, hasonló szerepet tölthet be a Székelyföld számára a Sapientia egyetem.
Bakk Miklós politológus, a konferencia fő szervezője a rendezvény több célját is megjelölte. Szerinte a kongresszus egyfelől megpróbálja áttekinteni, hogy különböző tudományos területeken milyen tudás halmozódott fel Székelyfölddel kapcsolatban. Azt is célnak tartotta azonban, hogy a tanácskozás révén kialakuljanak a székelyföldi tudományos együttműködés új útjai. Fontosnak tartotta ugyanakkor a konferencia közpolitika-gerjesztő jellegét. Megjegyezte: felkérték a konferencia szekcióvezetőit, hogy zárják tanácskozásukat közpolitikai javaslatok megfogalmazásával. A politológus a székelyföldi regionális identitás megerősítését is a konferencia céljának tartotta.
A konferencia marosvásárhelyi helyszínén a székelyföldi értéktár, a nyelvi jogok és a Székelyföld társadalmi állapota szekciókban hangzanak el előadások. Csíkszeredában a regionalizmus földrajzi és településhálózati vetületei; a régióépítés szerepe a székelyföldi közigazgatásban és önkormányzati működésben; vállalkozók és vállalkozások Székelyföldön; a vidék és az agrárium szerepe Székelyföld gazdaságában szekciók ülései zajlanak. Sepsiszentgyörgyön a történelem, a székelyföldi oktatás, népegészségügy, épített örökség helyzete, a közösségi gazdálkodás és a falusi kultúrházak helyzete és funkcióváltása témakörökben hangzanak el tudományos előadások. Gazda Árpád / MTI

A PNL, az USR és a PMP alkotmányossági kifogásai egyértelműen kisebbségellenesek!
Állásfoglalás
Érthetetlen és elfogadhatatlan a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) és a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) pálfordulása: miután április 11-én a pártok képviselői a parlamentben támogatták a kisebbségek anyanyelv-használatának kiterjesztését az egészségügyben és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményekben, törvénykezdeményezésünket az Alkotmánybíróságon támadták meg.
Ez a hozzáállás, sajnos, azt bizonyítja, hogy ezen pártok részéről nem érvényesül az a nyitottság és a kisebbségek iránti tisztelet, amelyet képviselőik gyakorta használnak szólamok szintjén nyilvános szerepléseikkor. Sőt, a PNL egykori elnöke, a jelenlegi államfő egyenesen modellértékűnek nevezi Romániát a kisebbségvédelem szempontjából.
Sajnálatos, hogy saját európai pártcsaládjával is szembefordul a PNL és a PMP, hiszen az Európai Néppárt elvei és értékei között kiemelt helyet kap a kisebbségek védelme.
Úgy véljük, ha segíteni nem tudnak, legalább ne akadályozzák munkánkat, kisebbségi törekvésünket mondvacsinált érvekkel. Az Alkotmánybírósághoz eljuttatott, 124 képviselő által jegyzett dokumentumban ugyanis azt állítják, hogy törvénytervezetünk nem biztosítja a törvény előtti egyenlőséget a társadalomban.
A PNL, az USR és a PMP alkotmányossági kifogásai egyértelműen kisebbségellenesek!
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke / Népújság (Marosvásárhely)

Közös fellépés kell
Az itthoni történések, de a romániai magyarság helyzetének ugyancsak hiányos külföldi megítélése is azt mutatja, hogy együtt kell működniük az érdekvédelmi szervezeteknek, pártoknak, el kell felejteni a múltbéli sérelmeket, és el kell tekinteni attól is, hogy melyikük milyen magyarországi párttal szimpatizál – fejtette ki Kulcsár-Terza József MPP-s parlamenti képviselő.
Kulcsár-Terza felidézte az elmúlt napok történéseit. Elmondta, szerdán csak a szociáldemokratáknak köszönhetően nem ment át a zászlótörvény, amely betiltotta volna a székely zászló használatát. Meglátása szerint a jogszabály kezdeményezői pontosan tudják, hogy igaz¬ságtalanok és jogszerűtlenek a bírósági ítéletek, ezért akarták mindenáron átnyomni a tiltást. A liberálisok és a Băsescu-párt tagjai a jogszabály védelmében „igen csúnyán” beszéltek a székely zászlóról és himnuszról, de az SZDP-sek tartották magukat az egyez¬séghez, és nem szavaztak mellettük. „Ez a politika, én sem szeretem őket, de fontos volt a voksuk. Ha felszólalunk, ha sérelmeinkről beszélünk, ők is ellenünk szavaztak volna, így ez esetben okosabb volt a hallgatás” – számolt be a parlamenti történésekről. Értesülései szerint a Népi Mozgalom Pártja már elkezdte az aláírásgyűjtést, hogy az alkotmánybíróság érvénytelenítse a múlt héten elfogadott törvényt, amely bővítette a nyelvi jogokat az egészségügyben (tegnap délután 124 aláírással, a Nemzeti Liberális Párt, a Mentsétek Meg Romániát Szövetség és a Népi Mozgalom Pártjának képviselői, arra hivatkozva, hogy a jogszabály nem biztosítja a törvény előtti egyenlőséget a társadalomban, benyújtották óvásukat az alkotmánybíróságra – szerk. megj.), és egy centenáriumi törvény elfogadását is kezdeményezik. Ez utóbbi kapcsán Kulcsár-Terza József leszögezte, ő ilyen jogszabályt nem szavaz meg, amíg nem tartják be a gyulafehérvári nyilatkozatban foglaltakat. Kitért arra is, hogy múlt héten Svájcban, Ausztriában, Németországban járt, és azzal szembesült, hogy nem ismerik bajainkat, a nyugati sajtóban nem jelennek meg az erdélyi magyarság problémái. Beszélt pártelnökével, és úgy döntöttek, igyekeznek e téren is lépni, ám nagyon nagy szükség lenne a teljes körű magyar–magyar összefogásra, mert ha mindenki mást mond, nincs egységes magyar kommunikáció, nem hallják meg hangunkat – fogalmazott.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Együtt a közös célokért (Székelyföldi szociális háló)
A szociális szolgáltatások egy része csak pillanatnyilag oldja meg a rászorulók helyzetét, akiknek nagy hányada életforma szerint vagy kényelemből választja a szegénységi státuszt. Az igazán bajba jutottak legtöbbször segítséggel talpra állnak, a szolgáltatók pedig egyenként kis hatékonysággal végzik munkájukat, összefogva nagyobb eredményt érhetnének el – hangzott el a szociális ágazatban dolgozók tegnapi sepsiszentgyörgyi találkozóján. A székelyföldi szociális hálózat kiépítése érdekében szervezett szeminárium folytatása a tavaly Csíkszeredában tartott megbeszélésnek, ezúttal a Zathureczky Berta Idősek Otthona volt a házigazda.
A meghívott intézmények, szervezetek közül sokan hiányoztak, de a rendezvény így is sokszínű volt a résztvevők tekintetében. Háromszékről állami és civil segítőszolgálatok, valamint a sepsiszentgyörgyi helyi rendőrség képviseltette magát, Székelyudvarhelyről az önkormányzat szociális bizottságának elnöke és a Diakónia Keresztény Alapítvány képviselője vett részt a találkozón. Klárik Mária, a Zathureczky Berta Idősek Otthona vezetője elmondta, intézményük ahhoz keresi a partnereket, hogy a súlyosan leépült idős lakóikat el tudják helyezni olyan otthonba, ahol szakszerűen el tudják látni őket, mivel nekik erre nincs szakképzett alkalmazottjuk, a baróti Közösségi Központnak pedig olyan sokrétű a tevékenysége – ide tartozik a családi ház, a nappali központ szociálisan rászoruló gyermekeknek, rezidenciális létesítmény hét év alatti, fogyatékkal élő gyermekek számára, rehabilitációs központ –, hogy számukra is fontos a különböző szakmai és segítőszervezetekkel való együttműködés. A helyi rendőrség képviselője arról számolt be, a közrend felvigyázása a feladatuk, ami időnként egybeesik egy-egy szociális eset megoldásával. Gyakran kérik a segítségüket olyan családok, akiknek idős hozzátartozója elkószál, a hajléktalanokat bekísérik az éjjeli szállóra, figyelemmel kísérik a kolduló gyermekeket. Ingyenesen hívható telefonszámuk: 0800 800 767. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány idősgondozói szolgálata, a megyei szociális gondozási és gyermekjogvédelmi igazgatóság, a Kovászna Megyei Vöröskereszt, a hidvégi állami öregotthon jelen lévő képviselői is beszámoltak röviden tevékenységükről, és megerősítették: bizonyos krízishelyzeteket könnyebben és hatékonyabban meg tudnának oldani, ha ismernék egymást és tudnák, személyesen kihez forduljanak adott esetben. A szociális szolgáltatók kevés anyagi és emberi erőforrással rendelkeznek, a vonatkozó törvények előírásai egymásnak ellentmondanak, és nem segítik a problémák megoldását, a társadalom pedig tehetetlen fiatalokat nevel, akiknek egy része kényelemből vagy életformaszerűen segítségből kíván megélni – indította a mediációról szóló értekezését Papp Adolf szociális szakértő, családterapeuta. Egyfajta torz tükröt állított arról, hogy rengeteg erőforrás pocsékolódik el azok megsegítésére, akik úgy érzik, nekik kijár a támogatás, de nem tesznek semmit sorsuk jobbrafordulásáért. A mediációnak arról kellene szólnia, hogy az egyén megértse, feltételei vannak a segélynyújtásnak, ami abban áll, hogy elfogadja a szabályokat, és ő is felelősséggel viseltetik saját sorsa iránt – mondta a szakember. Az esetmegbeszélések fontosságáról, módjáról Fábián Kinga szociális asszisztens értekezett, aki példaként hozta fel a mentálhigiénés szakemberek közösségét, akik online esetmegbeszéléseket tartanak, és konkrét gyakorlati megoldásokkal segítik egymást. Szerinte egy leendő székelyföldi szociális hálónak is ugyanez lenne a szerepe. A kötetlen beszélgetések után a tegnapi találkozó azzal zárult, a sorozatot folytatják, a következő megbeszélés szervezését a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány vállalta magára.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem hátrálunk meg! - Wesselényi jelmondata az RMDSZ-kongresszus mottója
Az RMDSZ májusi kongresszusának előkészítése volt a ma Kolozsváron ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) feladata. A kongresszuson módosítandó alapszabályzat növeli a nők arányát a különböző döntéshozó testületekben, illetve a tavalyhoz hasonlóan biztosítja annak lehetőségét, hogy egy szórvány megyei képviselő valamelyik székely megyében biztos befutó helyre kerüljön a parlamenti listákon. Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai tájékoztatójában elmondta: meglepődve tapasztalták, hogy azok a képviselőházi frakciók, amelyek múlt héten ellenszavazat nélkül fogadták el az egészségügyben való anyanyelvhasználatot szabályozó törvényt, most alkotmányossági óvást nyújtottak be ellene.
„Meglepődve tapasztaltuk, hogy azok a képviselőházi frakciók, amelyek múlt héten ellenszavazat nélkül fogadták el az egészségügyben való anyanyelvhasználatot szabályozó törvényt, most azon versengenek, melyikük tudja a leghatékonyabban gáncsolni ennek hatályba lépését”, mondta Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke ezzel a román ellenzéki pártok kezdeményezésére reagált, a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR), illetve a Népi Mozgalom Pártja (PMP) tegnap óvást nyújtott be az alkotmánybíróságon azon törvénymódosítás ellen, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi a kórházakat és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményeket.
Kelemen Hunor elmondta: ennek a pálfordulásokról híres román politikában is ritkának számító kezdeményezésnek az értelmi szerzője az a Traian Băsescu volt, aki kétszer is az erdélyi magyarok szavazatával lett államelnök. Raluca Turcan, a PNL ideiglenes elnöke pedig azzal "múlta felül" a PMP-t, hogy számon kérte pártja frakcióján, amiért Băsescuék lekörözték a liberálisokat az alkotmányossági óvás kezdeményezésében. Az RMDSZ elnök megjegyezet: minden magyarellenes hangulatkeltés ellenére, aminek az elmúlt évtizedekben tanúi lehettünk, kisebbségi jogok ügyében még egyetlen párt sem nyújtott be óvást az alkotmánybíróságon.
"Azok a politikusok, akik időnként elmennek Székelyföldre, még nem feltétlenül az erdélyi magyar közösség barátai, legfennebb pillanatnyi érdekei kívánják meg, hogy az erdélyi magyarokkal szorosabbra fűzzék a viszonyt", mondta Kelemen Hunor. Hozzátette azt is: a PMP és az RMDSZ ugyanabban a politikai pártcsaládba tartozik, az Európai Néppártba, ahol nem ilyen szokások honosodtak meg. „Fontos tanulság, hogy nekünk egyetlen szövetségesünk van, az erdélyi magyarság, csakis magunkra számíthatunk”, fogalmazott a szövetségi elnök.
„A tavalyi romániai választásokat követően nagy reményeket fűztünk ahhoz, hogy viszonylag gyorsan végre lehet hajtani azokat a korrekciókat, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az ország ne térjen végképp le a jogállamiság útjáról, hogy a hatalmi ágak szétválasztása a valóságban is megtörténjen. De most is olyan információk látnak napvilágot, amelyek megerősítik azt, amit évek óta mondunk: hogy nem beszélhetünk jogállamiságról, az erőszakszervezetek és a bűnüldözés összefonódik, politikai típusú leszámolásokra használják fel az erőszakszervezeteket, a kisebbségi jogok terén pedig mintha megállt, sőt visszafordult volna az idő Romániában”, mondta el Kelemen Hunor.
„Az RMDSZ több törvényjavaslatot is tett annak érdekében, hogy Románia visszatérjen a jogállamiság útjára. Olyan társadalomban akarunk élni, amely hozzánk hasonlóan fontosnak tartja a szabadságjogokat, a biztonságot és jólétet, ezeknek nincs alternatívája a kisebbségek számára. Az a társadalom, amely nem szabadságjogokra épül, jogfosztáshoz vezet. A parlamenthez benyújtott törvénytervezeteink azt bizonyítják, tudjuk, mi a helyes út”, tette hozzá.
Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ azokat a kormánydöntéseket támogatta, amelyek előnyösek az erdélyi magyarság számára. A kormánykoalíciós együttműködés egyelőre biztató, tapasztalható egyféle nyitottság, talán a közigazgatásban való anyanyelvhasználatot szabályozó 215-ös törvényt is sikerül módosítani, ami az anyanyelvhasználati küszöb csökkentését irányozna elő húszról tíz százalékra.
A szövetségi elnök úgy értékelte: az elmúlt időszak meghozta az eredményeit, hiszen az amerikai külügyminisztérium országjelentésében, amely néhány héttel ezelőtt jelent meg Romániáról, azokat a problémákat sorolja, amelyeket az RMDSZ az amerikai partnereinknek elmondott. A Minority SafePack ügye is azt bizonyítja: meg lehet törni a jeget.
"Szilágyság megérdemel egy kongresszust!"
Az RMDSZ május 13-án Zilahon tartja következő kongresszusát, amely az elmúlt két évről készült számadást, illetve a következő, a 2019-es tisztújító kongresszusig hátralevő két esztendő feladatainak, stratégiájának a kijelölését tűzte ki célul. A helyszín kiválasztásával kapcsolatban Kelemen Hunor szövetségi elnök úgy vélekedett: Zilah, a Szilágyság megérdemel egy kongresszust, mint ahogy megérdemli a nagyobb odafigyelést is, hiszen a szilágysági magyar közösség mindig a szövetség mellett állt.
Hasonlóan vélekedett Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke is, aki felszólalásában kiemelte: a szilágysági szervezet mindig jó eredményeket ért el a választásokon. Szilágyság szimbóluma Wesselényi Miklós a reformkor jeles politikusa, akinek jelmondata: “Nem hátrálunk meg!” Ezt a ma is időszerű jelmondatot az RMDSZ is magáénak érzi, ez lesz az idei kongresszus mottója, mondta,
A május 13-én, szombaton zajló kongresszusra 800 küldöttet várnak, 200 meghívottat, 100 újságírót. Ezt megelőzően, csütörtökön tartják a Wesselényi-gálát, amelyet hagyományt teremtő kezdeményezésnek szánnak. Ezen a rendezvényen azoknak a szilágyságiaknak nyújtanak át emlékplakettet, akik közösségépítő munkájukkal érdemelték ki ezt a kitüntetést. Pénteken pedagógusfórumot tartanak, Krasznán az önkormányzatokban dolgozó fiatalok tanácskoznak, Kémeren a vállalkozók, Perecsenyben pedig a sikeres gazdák találkoznak, este pedig kihelyezett frakcióülésre is sor kerül Szilágycsehen.
A politikai vitán Cseke Attila Bihar megyei szenátor a finnországi svéd kisebbség példáját hozta fel az egészségügyben való anyanyelvhasználatra. Csép Éva Andrea Maros megyei képviselő, a Nőszövetség ügyvezető alelnöke a szervezetnek a nők elleni erőszak megfékezésében vállalt szerepéről beszélt. Oláh Emese kolozsvári alpolgármester beszámolt arról: a kincses városban sikerült végre áttörést elérni a magyar nyelvű helységnévtáblák ügyében. Péter Ferenc, a Maros megyei tanács elnöke a marosvásárhelyi iskola továbbra is rendezetlen ügyét, a hatóságok megalázó hozzállását említette felszólalásában. Markó Béla volt szövetségi elnök reményét fejezte ki, hogy az alkotmánybíróság visszautasítja az ellenzéki pártok óvását.
Az SZKT megerősítette Horváth Annát önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöki tisztségében. A 99 leadott szavazat közül 98 volt érvényes; 95-en bizalmat szavaztak a jelöltnek, hárman pedig ellene voksoltak.
Az RMDSZ “miniparlamentje” elfogadta az alapszabályzat- és programbizottság által javasolt módosításokat.
N.H.-D., Sz. K. / Szabadság (Kolozsvár)

Az apóka távozott, a Napoca maradt
Hosszú harc után végre kitették Erdély egyik legnagyobb városának a bejáratához a táblára a román Cluj-Napoca mellé a magyar Kolozsvárt és a német Klausenburgot is. Győzelem! Persze, akad egy kis tüske is az egészben. Éspedig nem a város magyar vagy német nevében, hanem éppen a románban. Ott díszeleg ugyanis a Napoca. Annak a valahai Napoka nevű őrhelynek a neve, amelynek a holléte – mondjuk így – egy kicsit vitatott. Ezt a kommunizmus ideje alatt ragasztották oda a Clujhoz, bár a latin nyelven íródott középkori dokumentumokban csak a Clus formával találkozhattunk, de ez az akkori hatalmasságoknak nem volt elég romános, hiszen a város inkább a régi magyar és szász múlthoz kötődött. Ezt akarta akkor Ceauşescu ellensúlyozni a névadással. Járta is akkor városszerte a mondást, hogy „Kolozsvár addig lesz Napoca, amíg él az apóka!” Hát az apóka eltávozott, a Napoca azonban maradt. Most már a helybeli románok többsége, bár nem használja a Napoca nevet, sem akarja ezt lekoptatni a Cluj mellől.
De mit is írok, a helybeli románságról. A közelmúltban behozott románságról van szó. Az első világégés után ugyanis Kolozsváron 40 ezer magyar élt és csak 6 ezer román. Akkor szóba sem jöhetett semmiféle római név adása. Pedig akkor is nagy rössel nevezték át még a színmagyar városokat, községeket, falvakat is románná. Akkor kapta Szatmár is a Satu Mare nevet, a románok által is használt Sătmar helyett. Az utóbbi ugyanis a magyarra emlékeztetett. Egyébként Erdély településtörténete azt mutatja, hogy a 13. század végén 511 falunévből csak három volt román eredetű. Később sem igen változott ez az arány. A kalotaszegi Sztánát is hiába hívták egy darabig Stânának, vissza kellett sztánásítani, mert kiderült, nem a román stânából (esztenából) ered a név, hanem a szláv Sztán (Stan) személynévből. De nemcsak település, de egyetlen folyó vagy nagyobb patak neve sem román eredetű. Ezt próbálták meg ellensúlyozni például a folyóparti településeknél: belemagyarázták, hogy a lassú, csendes víz (apă lină) adta a nevét. Mint az Apát hídjából eredő Apahidának (?), vagy Abafájának, amelyet, amikor megtudták, hogy az ómagyar Aba személynév és az erdő jelentésű fa összetételű, egyenesen Apalinanak kereszteltek. S a példák sora hosszú. Úgy látszik nehéz elfogadni, hogy Erdélyben más népek is éltek és alkottak, mint a románok.
Román Győző / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Díjakat adott át az RMDSZ
Csütörtök este a nagyváradi Trade Center konferenciatermében küldöttgyűlést tartott az RMDSZ Bihar megyei szervezete. Három Hűség és egy A kezdet-díjat adtak át.
A laudációkat egyetlen kivétellel Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke olvasta fel. A kezdet-díjat Dérer Ferenc újságíró, lapunk főszerkesztő-helyettese vehette át. Többek közt elhangzott róla, hogy alighanem a leghosszabb ideje folyamatosan a Bihar megyei sajtóban dolgozó kolléga, aki 1989 utolsó napjaiban jelen volt az újságírást is érintő forradalmi változások döntő pillanataiban, a Fáklya napilap utolsó, és a Bihari Napló első főszerkesztőjeként. Közel három évtizede ugyanazon lapot szolgálva, immár főszerkesztő-helyettesi minőségében múlhatatlan érdemeket szerzett abban, hogy a sajtó a legkisebb településen is megjelenjen, a vidéki bihari emberek életét, gondjait, eredményeit minél szélesebb körben megismerhesse az olvasóközönség. Az ő törekvésének köszönhető, hogy a hazai magyar napilapok között elsőként Nagyváradon jött létre külön, állandó rovat a vidéken élőkről, a vidéken élőknek.
Vidék
Nincs is olyan magyarok lakta település a megyében, ahol ne fordult volna meg az elmúlt években. Riporterként a vidéket, a vidék értékeinek a felmutatását tartotta/tartja egyik legfontosabb feladatának mind a mai napig. Sokat tett azért, hogy a váradi sajtó felfigyeljen a vidéki emberekre, és azért, hogy a vidéki emberek is sajtófogyasztókká váljanak. Hogy munkája nem maradt eredmény nélkül, az bizonyítja, hogy nem csak ő ismeri a vidéket, hanem az ott élők is ismerik őt. Bizonyíték erre az a pár napja történt eset, amikor egy érmelléki szőlődombon járva számára ismeretlenek szólították nevén a sorok közt, beszédbe elegyedve vele, elismerően szólva a munkájáról. Mi lehet ennél nagyobb elismerés egy újságírónak?
Azonban nemcsak az újságíráshoz, a vidékhez, a magyarsághoz maradt hű, hanem az RMDSZ-hez is. Ő kezdeményezte az alapítók nevét tartalmazó emléktáblát is. Ott volt, amikor a szervezet Váradon megalakult, és ott van annak munkájában egészen napjainkig, a nagyvárad-csillagvárosi körzetnél betöltött szerepével. A Megyei Tanácsban több ciklusban is képviselő volt, hiszen ki tudta volna jobban, hogy milyengondjaik, megoldásra váró problémáik vannak az elöljáróknak, az intézményvezetőknek, vagy az egyszerű lakosoknak, mint az, aki naponta köztük jár, aki kérdezett, és akinek válaszolva el is mondták, hogy miben várnak segítséget, támogatást.
A Hűség-díjat idén Barabás Imre magyarkakucsi RMDSZ-elnök, a helyi református egyházközség főgondnoka, Mihók Géczi István révi nyugalmazott villanyszerelő és Varga Gábor kutatóvegyész, kultúrnapszámos kapta, utóbbi laudációját Szilágyi Aladár közíró olvasta fel.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Dr. Nagy András könyvének olvasatai
Újból megjelent dr. Nagy András: Lót visszanéz című önéletrajzi munkája. A kétkötetes művet szerdán mutatták be Csíkszeredában, a Városháza tanácstermében. Az alábbiakban Székedi Ferenc könyvismertetője olvasható.
A laikusok által meglehetősen vázlatosan ismert bibliai történet szerint az Úr ítéletet mond a bűnös városok, Szodoma és Gomora fölött, ám felszámolásuk-felégetésük előtt szeretné megmenteni az ott élő, igaznak bizonyuló embereket. Két angyal segítségével Lótot és családját kivezeti a városból, a következő, azóta jelképesnek is tartott üzenet társaságában: ne forduljatok meg, ne nézzetek vissza! Lót felesége hátrapillantott és sóbálvánnyá meredt. Lót viszont a fejét sem mozdította, és két lánya társaságában megmenekült.
Amint végigolvastam dr. Nagy András visszaemlékezéseit, gyakran eszembe jutott: vajon miért is összefoglaló címük, hogy Lót visszanéz? Nos, azt hiszem, megtaláltam a választ. A visszanézéssel a szerző nem a bibliával vitatkozott. A múlt szemrevételezésével nem Lót vált sóbálvánnyá, hanem az időnek egy olyan jelentős szeletét örökítette meg, amely így, a maga immár beteljesedett mozdulatlanságában tarthat számot arra, hogy az utókor, az elkövetkező nemzedékek – nem a történészi vizsgálatok szakszerűségében és nagyvonalúságában, hanem a mindennapi élet sokszínű, apró részleteiben – ismerkedhessenek meg vele. Így mindez sokkal közelebb áll a teljességhez, az emberi szellemhez és lélekhez, az emberi sorshoz, mint bármiféle, óhatatlanul leegyszerűsítő, általánosító tudományos vizsgálat. Ahhoz, hogy mai olvasói szemmel követni lehessen a két kötet minden vonatkozását, föltétlenül szükséges egy rövid, időbeli beosztás. És hadd kezdjem a XIX. század közepével, illetve tekintve a Városházát, hadd fogalmazzak a hely szellemében. Nos, az a Tivai Nagy Imre, akinek manapság a bronzszobrával kíséri a polgármester úr a Pro Urbe-díjak átadását, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverésének az esztendejében született és 1931-ben halt meg. Egész életében közösségének érdekeit figyelembe vevő, őszinte és becsületes közéleti emberként majd mindig ott tevékenykedett, ahol fontos helyi döntések születettek, ugyanakkor pedig kiváló írói és szerkesztői vénával megörökítette korának számos jellemzőjét és jellegzetes alakját, amint azt több, az utókor által is megjelentetett könyvéből megismerhettük. Egyik lányát az 1874–1941 között főként Csíkban élt Nagy Béni jogász vette el feleségül, ő maga is csíki hírlapokat alapított és szerkesztett. Neki a fia, tehát Tivai Nagy Imre unokája a ma esti szerzőnk, dr. Nagy András, aki 1905-ben Csíkszeredában látta meg a napvilágot és 1982-ben Csíkszentkirályon hunyt el. Akár úgy is fogalmazhatnék, a velem nagyjából egy idős nemzedék szüleinek, azaz gyermekeink nagyszüleinek a kortársa, de ugyanakkor, számos vonatkozásban, saját 1989 előtt megélt életünk szemtanúja is. Ezért is követtem olyan nagy figyelemmel az 1905 és 1946, illetve az 1946–1978 közötti évekre felosztott, kétkötetes visszaemlékezéseit, és el kell mondanom, hogy nem csupán kutyafuttában átlapoztam a könyveket, ahogyan azt igen gyakran az ismertetésekre felkért újságírók szokták, hanem alaposan elolvastam – olykor vissza-visszatérve – minden sorukat és hosszasan elgondolkodtam, eltöprengtem értelmezési lehetőségeiken. A következtetéseim pedig többszörösek.
Először is dr. Nagy András szépirodalmi eszközökkel, nyelvi és gondolati gazdagsággal, élvezetes stílussal megírt munkáját nyugodtan nevezhetjük nem csupán csíki avagy székelyföldi, hanem kimondottan izgalmas, huszadik századi erdélyi családregénynek, hiszen nem csupán végigkíséri önmagának, feleségének, öt gyermekének az életét, hanem mindezt cselekményesen beleágyazza azokba az időrendi kapcsolatokba, amelyeket az előzőekben érintettem, illetve azoknak a földrajzi helyszíneknek az átalakuló valóságába, ahol a család élete zajlott, és amelyeket mindegyre megsuhintott a történelem forgószele. Másodszor dr. Nagy András könyve, minden apró részletében is, hiteles kortörténeti dokumentum. Az ötgyermekes család élete ugyanis ezernyi szállal kapcsolódik a két világháborút, több rendszerváltást megélt erdélyi társadalom mindennapjaihoz, mindaz ott kavarog benne, amiről hallottunk, amiről olvastunk, amit átéltünk, és ebben a két könyvben nem valamiféle dogmatikus kinyilatkoztatásokban vagy értékítélet-kimondásokban találkozunk vele, hanem a maga árnyalataiban jelenik meg. Tekintve a mai facebookos nyelvezetet, nem csupán a magam, hanem az eddigi és eljövendő olvasók nevében talán azt is mondhatnám: Je suis, I am Nagy András, azaz én, mi és a saját családunk vagyunk Nagy András. Meglátásai, következtetései ugyanis olyannyira gyakorlatiasak, életismerőek, olyannyira mindig a valóság talaján állnak, hogy szorosan kapcsolódnak a székelység talán így ki nem mondott, de minden rendszerben megélt és átélt parancsszavához: dolgozva megmaradni és itt maradni. Még akkor is, ha ennek a munkának az eredményei nem annyira látványosak, fejlődésben-fejlesztésben, profitképzésben nem annyira hatékonyak.
Ebben a modus vivendiben nyilvánvalóan megtalálható a harmadik következtetés: a dr. Nagy Andrásban kialakult nemzetiség-szemlélet, amelyre a könyvbe foglalt, jóval hosszabb tanulmány mellett én ezt a mondatot találtam a legjellemzőbbnek: „Magyar és erdélyi maradtam minden körülmények között, de nem abban, hogy gyűlöltem volna másokat, hanem abban, hogy szerettem az enyémeket, jobban, mint önmagam értékét, és tudomásul vettem, hogy nemcsak belőlem, belőlünk áll a világ.” Igen, itt tör fel, ebben a mondatban önmagunk megbecsülése, a másság elismerése, a nyitottság igénylése – mindaz, amiről oly sokat koptattuk és koptatjuk a nyelvünket ezekben az években, és amely kidomborítja: nem saját magunk itthoni égig magasztalása és vélt csalhatatlansága, nem az elzárkózás biztosítja a túlélést, hanem a nyitottság, a küzdőképes versenyszellem bátor felvállalása, annak a nagy szavak nélküli természetességnek a tudomásul vétele, hogy bárhol és bármilyen körülmények között, bármiféle megmérettetésben képesek vagyunk embernek és magyarnak maradni. Mindehhez szorosan kapcsolódik a könyv negyedik vonulata. Biztos vagyok benne, ha dr. Nagy András ma élne, valahol ott tevékenykedne valamelyik Katolikus vagy éppen Keresztény Értelmiségi Szövetség vezetőségében. Hiszen majd minden sorát, akárcsak egész életétet, átszövi az elveinek élő, igazi katolikus értelmiségnek az a nem dogmatikus, hanem az istenhit alapjaira épülő, emberszerető szemlélete, amely kizárja a gyűlölködést, amely segít az elesetteken, amely a békét és a megértést keresi a békétlenségben, és soha, semmilyen körülmények között nem mozdul el a szélsőségek, a másokat megtiprók irányába. Ötödször pedig föltétlenül meg kell említenem a szerzőnek azt a gondolkodó, elvonatkoztató, ha úgy tetszik, bölcselő-filozofikus hajlamát, amely képes arra, hogy az emberi életek olyannyira egyedi és másként megélt fordulópontjaiban megtalálja a közös vonásokat, majd azokat roppant érzékletesen elénk is tárja. Hallgassuk csak meg, kissé tömörítve, milyen szívszorítóak, de mennyire igazak az öregedésről megfogalmazott gondolatai: „A világ elhagy, mi is elhagyjuk a világot. (...) Először elhagynak az ifjúkori nyugtalanságok, a világ- és embermegváltó igények. Azután elhagynak a társadalmi akarások. Nem bántanak már a mellőzések és nem irigylem már azokat, akik valamikor elémbe vágtak. És elhagy közben (...) az új dolgok és a változatosság vágya. Elhagy az egészség és a nyugodt álom áldása. Elhagy a természet és tudom, ahogyan a lépcsőn lefelé haladok, annak utolsó előtti fokán, már elég lesz nekem egy ágy, azt bevárni, hogy már arra se legyen szükségem.” Igen, szívszorítóak ezek a szavak, de azért rögtön hozzá kell tennem: az egész könyv nem ilyen, hanem derűs, hangulatos, különösen azok az oldalak, amelyek színes csíki történésekkel és személyekkel-személyiségekkel vannak teletűzdelve. Erőteljes lokálpatriotizmusnak nevezném tehát a könyvnek a hatodik vonulatát, sok-sok oldalon válnak újból élővé egykori események és olyan városlakók, akikről lehet, hogy csupán hallottunk, de az is lehet, hogy akikkel – különösképpen a második kötetben – minden bizonnyal gyakran találkoztunk is. Dr. Nagy András könyve ilyen szempontból is egyfajta csíki memento mori. Szóból állít emlékművet mindazoknak, akik előttünk jártak, és akik megérdemlik az emlékezést, életük és munkásságuk megőrzését nemzedékeken túlmutatva is.
És még csupán néhány mondat. Tekintettel a szerző szakmájára, mesterségére, hivatására, egyértelmű, hogy amolyan hetedik jellemzőként a társadalmi és egyéni orvosi látleletek vissza-visszatérnek a könyvben. Úgy is mint nép- és közegészségügy, úgy is mint egyféle viviszekció, élveboncolás, amikor önmaga betegségeiről szól. De érdemes mindig észrevenni, hogy dr. Nagy András soha nem elszigetelten tekintett az egészségre és a betegségre, a születésre és a halálra, hanem a maguk kapcsolatrendszereiben vizsgálta, elemezte, és így próbált akár az egyénre, akár a közösségre, akár önmagára vonatkozó következtetéseket levonni belőlük. A jól ismert csíki fizikussal, Barabási-Albert Lászlóval szólva: dr. Nagy András már akkor amolyan hálózati összefüggésekben vizsgálta az egészségügyet. És ebből is kitűnik, hogy ma esti könyvünk nem valamiféle ódon traktátum, amelyről mindegyre le kell fújni a port, hanem ízig-vérig jelenkori, korszerű feljegyzés-napló, amely amint nekilátunk az olvasásának, első lapjától az utolsóig magával ragad. Ahhoz, hogy ez így legyen, abban minden bizonnyal nagy része van Sas Péter kiváló szerkesztői munkájának, hiszen az igényes szerkesztés furcsa szerzet: akkor a legjobb, amikor az olvasó még a nyomát sem tudja felfedezni.
A teljesség kedvéért még el kell mondanom, hogy a visszaemlékezéseket szervesen egészítik ki a szerző mindeddig kéziratban maradt tanulmánya, megjelent szak- és közéleti cikkeinek a válogatása, szemelvények közéleti és egyházi levelezéséből, és olyan névmutató, amely lehetővé teszi a gyors visszakeresést. Az újrakiadásra előkészített munkából nem lehetett volna könyv Kovács Sándor kolozsvári főesperes-plébános önzetlen támogatása nélkül. És ha nem létezik dr. Nagy András fiának, Nagy Benedeknek, az elődei hagyatéka iránti tisztelete, konok és következetes átmentő munkája, akkor a Nagy család több nemzedéken átívelő értékes szellemi örökségétől megfosztottuk volna magunkat. Most azonban itt van előttünk, és arra kérem önöket, olvassák, mert a közelmúlt ismerete támpontokat jelent valamennyiünk számára, hogy megkapaszkodjunk, összekapaszkodjunk a jelenben és a jövőben. Hargita Népe (Csíkszereda)

Székelyföld jövőjének szellemi alapját próbálják megfogalmazni
MTI - Székelyföld jövőjének szellemi alapját próbálja megfogalmazni a csütörtök este Marosvásárhelyen megnyitott III. Székely Kongresszus. A szombatig tartó tudományos konferencia keretében Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön 16 szekcióban mintegy száz előadó tart előadást Székelyfölddel kapcsolatos témákról.
A konferenciát levélben köszöntötte a fővédnöki szerepet vállalt Semjén Zsolt. A miniszterelnök-helyettes úgy vélte: Székelyföld magyarságában való megmaradása azon áll, hogy egységbe tudjuk-e fogni hagyományaink megőrzését napjaink szakmai, tudományos és gazdasági teendőivel. Egyed Ákos történész előadásában az 1902-ben megszervezett első székely kongresszust idézte. Megjegyezte, az első kongresszus öt szekciója közül a székelyek elvándorlásának a megállítását célul kitűző szekciót tartották a legfontosabbnak a szervezők. Hozzátette, az vezetett a székelyek tömeges elvándorlásához, hogy a székelység a 20. század elején is megmaradt a maga konzervativizmusában. Az iparűzést méltóságán alulinak találta. Az akkori kongresszus előadói úgy ítélték meg, hogy szükség van a modernizációra, de valamilyen módon a hagyományokat is meg kell őrizni. Kolumbán Gábor fizikus, vállalkozó, a 2002-ben tartott II. Székely Kongresszus főszervezője megállapította: a székelység leszakadása a 20. század eleje óta is folytatódott. Úgy vélte: 1902-ben a modernizáció érte felkészületlenül Székelyföldet, a 21. század elején pedig Románia NATO- és EU-csatlakozása. Rajtunk múlik, hogy milyen lesz a Székelyföld jövője. Senki nem fog minket kívülről megváltani. Ki kell találnunk azt a megoldást, ami fenntarthatóvá teszi a székelyföldi létformát – fogalmazta meg a székely kongresszusok célját Kolumbán Gábor. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke köszöntésében azt hangsúlyozta, valami mégis megváltozott a korábbi székely kongresszusok óta: immár a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vállalta a szervezést. Szerinte ezáltal a tudományos konferencia otthonra lelt. Dávid László, a Sapientia rektora is az egyetem szerepvállalását hangsúlyozta. Felidézte, Amerika mai fejlődésének egyik motorja, a Szilícium-völgy a 19. században egy mezőgazdasági övezet volt. Az emelte ki a környezetéből, hogy 1891-ben létrehozták itt a Stanford egyetemet, amely a gyakorlatias oktatást tűzte ki célul. Úgy vélte, hasonló szerepet tölthet be a Székelyföld számára a Sapientia egyetem. Bakk Miklós politológus, a konferencia főszervezője a rendezvény több célját is megjelölte. Szerinte a kongresszus egyfelől megpróbálja áttekinteni, hogy különböző tudományos területeken milyen tudás halmozódott fel Székelyfölddel kapcsolatban. Azt is célnak tartotta azonban, hogy a tanácskozás révén kialakuljanak a székelyföldi tudományos együttműködés új útjai. Fontosnak tartotta ugyanakkor a konferencia közpolitika-gerjesztő jellegét. Megjegyezte: felkérték a konferencia szekcióvezetőit, hogy zárják tanácskozásukat közpolitikai javaslatok megfogalmazásával. A politológus a székelyföldi regionális identitás megerősítését is a konferencia céljának tartotta. A konferencia marosvásárhelyi helyszínén a székelyföldi értéktár, a nyelvi jogok és a Székelyföld társadalmi állapota szekciókban hangzanak el előadások. Csíkszeredában a regionalizmus földrajzi és településhálózati vetületei; a régióépítés szerepe a székelyföldi közigazgatásban és önkormányzati működésben; vállalkozók és vállalkozások Székelyföldön; a vidék és az agrárium szerepe Székelyföld gazdaságában szekciók ülései zajlanak. Sepsiszentgyörgyön a történelem, a székelyföldi oktatás, népegészségügy, épített örökség helyzete, a közösségi gazdálkodás és a falusi kultúrházak helyzete és funkcióváltása témakörökben hangzanak el tudományos előadások. Székelyhon.ro

Csángó gyerekek csaltak könnyet a gyergyószentmiklósi nyugdíjasok szemébe
Tizenhat lábnyiki csángó gyerek érkezett kísérőkkel három napra Gyergyószentmiklósra. A Szent István plébánián működő Őszi Rózsák Idősek Klubja tagjai a vendégeknek színes programot állítottak össze.
„Merünk álmodni, tervezzük, hogy a tavaszi vakációban meghívjuk a lábnyiki gyerekeket Gyergyószentmiklósra. Olyan programot állítanánk össze, mely kikapcsolódást, úgymond világlátást nyújtana számukra. Azt szeretnénk, hogy szép élményekben legyen részük, lássanak minél többet a városból. Szeretnénk, ha a gyergyóiak is megnézhetnék a lábnyiki gyerekek gyönyörű műsorát” – mondta tavaly év végén Tamás Anikó, az Őszi Rózsák Idősek Klubjának egyik tagja a lábnyiki látogatásuk után. Az idősek klubjának a megálmodója, létrehozója és koordinátora, György Ildikó a 2016-2017-es tanévtől missziós munkára vállalkozott, magyar nyelvre tanítja a lábnyiki gyerekeket, és tulajdonképpen ő kötötte szorosra a kapcsolatot.
Izgalommal várt találkozás A klubtagok álma valóra vált, szerdán délben megérkezett az a tizenhat gyerek, akik megérintették őszinteségükkel, ragaszkodásukkal, kedvességükkel a gyergyóiakat a novemberi találkozáskor. A terv szerint állították össze a programot a gyerekeknek, akik közül alig néhányan jártak errefelé, sőt, a két idősebb kísérőjüknek is teljesen idegen a város, akárcsak a környező falvak. A kisbusz megérkezését több nyugdíjas is várta a Korona vendéglő előtt, ugyanis itt kaptak két éjszakára szállást a lábnyiki vendégek. A Szent Márton Alapítvány jóvoltából meleg ebéddel várták a gyerekeket, akik közül egyikük sem fogott neki az étkezésnek imádkozás nélkül. Dániel Margit óvónő, a klub jelenlegi vezetője köszöntötte őket, és ismertette a három napra tervezett programot.
A szállás elfoglalása után, délután a Kós Károly iskola diákjai fogadták a csángó népviseletbe öltözött gyerekeket, akik műsort hoztak ajándékba, kis jeleneteket, énekeket, meséket és verseket adtak át társaiknak, tanítóknak és szülőknek. Többen megkönnyezték a gyerekek előadását. A remetei származású Nagy-Portik Katalin, a lábnyiki gyerekek fiatal tanítónője, a műsor összeállítója is örömmel fogadta, hogy a Kós Károlyos diákok is meglepetéssel készültek. A HalVirág Bábszínház Gyilkostó legendája című előadását pedig közösen nézték meg, majd ismerkedtek, beszélgettek. Csütörtökön reggel indultak Csomafalvára, ahol fürödtek, és a kézműves csokigyárba is ellátogattak. Délután városnézést tartottak, templomokat látogattak meg. A Tarisznyás Márton Múzeum munkatársai is lelkesen fogadták a kis csapatot. Este pedig a Szent István-templomban a csángó gyerekekért és a vendégfogadásukat támogatókért hálaadó szentmisét tartottak, ezt követően kézműves tevékenységen vehettek részt, ugyanis rózsafüzér-bogozást és mandalafestést terveztek a szervezők. A Súgó-barlang látogatása elmaradt a mai napról, az időjárás miatt.
„Örvendünk, hogy jöhettünk a fogadásra” Bot Klára és férje is elkísérte a gyerekeket, név szerint ismerik mindegyiket, hiszen az iskolán kívüli programokon is részt vesznek. Az oktatás román nyelven folyik az alig 700 lelket számláló Bákó megyei kis településen, így délutánonként tanulnak magyarul a diákok. „A szülők engedték szívesen a gyermekeket, ismernek minket, mert mi megtalálkozunk velük, az iskolába is énökölönk, táncolunk együtt. Örvendünk, hogy jöhettünk a fogadásra. Otthon a templomban munkálkodunk, őrizzük a templomot, s onnan is ismerjük a gyermekeket, nagyon ügyesek. Sok szép magyar éneket, verset tanultak meg. A gyermekek úgy szeretik, fontos lett nekik a magyar, ezért is vagyunk együtt, nagyon jól tanolni kezdik a nyelvet, s már mindegyik jó beszél. A tanító is jól tanítja, valóság. Az itteni gyülekezésre is nagyon készültek, jaj, de izgatták magokot” – mondta Bot Klára, kinek három unokája is eljött ismerkedni a gyergyói diákokkal.
Minden gyerek beszél magyarul A magyar házban délutáni foglalkozásokat és a kisebbeknek magyar órákat is tart a Lábnyikban missziós munkát vállaló György Ildikó. Az itteni fellépésükre, a gyülekezésre, mint mondta, nagyon vágyakoztak a gyerekek, hiszen sokat mesélt a városról nekik. Lábnyik egy különös világ, teli őszinte, jóindulatú emberrel, gyermekkel. Eleinte nagyon furcsa volt, meg kellett szoknom azt a nyelvet, amit beszélnek. De nagyon szépen haladunk, minden gyerek ért és beszél már magyarul, nagyon sok mondókát, verset tanulunk. Készülünk az ünnepekre, például március 15.-i rendezvényt is szerveztünk, a magyar himnuszt is megtanulták a gyerekek. A szülők hozzáállása is pozitívnak mondható, egyre többen hozzák vissza a gyerekeket a délutáni foglalkozásra, ahol kulturális, kézműves tevékenységek zajlanak. Picit elszomorít az, hogy egymás között még mindig könnyebben beszélnek román nyelven, igaz, hogy nagyon hamar váltanak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a családban többnyire román nyelven zajlik a kommunikáció, ezt, amint a szülők mondták, a gyerekek érdekében, a haladásukért teszik” – ismertette György Ildikó. Hozzátéve, nagyon jó viszonyban van a román kollégáival, elfogadták, és kölcsönösen segítik egymást a kis településen.
Támogatók segítségével sikerült Sok gyergyószentmiklósi felkarolta, támogatta az Őszi Rózsák Idősek Klubjának tervét. Így sikerült előteremteni azt az összeget, amivel az álmuk valóra vált, tudtuk meg Szász Erzsébettől, a klub anyagiakért felelős tagjától. A Szent Márton Alapítvány és a Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság mellett számos vállalkozó és magánszemély sorakozott fel, hogy a lábnyiki gyerekek megismerjék Gyergyószéket, élményben lehessen részük, barátságot köthessenek az itteni diákokkal. Ahonnan jönnek, ott hétszáz lélek lakja a falut, melynek központja abból áll, hogy van egy kicsi házikó, ami az üzlet, szemben vele marhaitató, mint minden moldvai faluban, és hat pad.
Újabb találkozásokat terveznek, a lábnyiki gyerekek a Kós Károly iskola vezetőségével, diákjaival is fogják tartani a kapcsolatot.
Baricz Tamás Imola / Székelyhon.ro

Ellenzéki pálfordulás: a roma nyelvtől féltette Băsescu a kórházakat, és ez ragályos lett
Nem adott magyarázatot a Maszol kérdésére az ellenzék vezéralakjának tekinthető Raluca Turcan liberális pártelnök arra, hogy korábbi támogató szavazataik ellenére miért támadták meg az alkotmánybíróságon az egészségügyi törvény kisebbségek számára kedvező módosítását. Portálunk olyan ellenzéki képviselővel is szóba állt, aki úgy írta alá a taláros testületnek szóló beadványt, hogy nem is tudta, mit ír alá, másnak pedig meghamisították az aláírását.
Traian Băsescu volt államfő és pártja kezdeményezésére támadta meg 124 ellenzéki képviselő az alkotmánybíróságon azt atörvénymódosítást, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi a kórházakat és a szociális szolgáltatásokat nyújtó intézményeket – értesült parlamenti forrásokból a Maszol.
smert, hogy egyetlen honatya kivételével az RMDSZ által javasolt jogszabályt a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) és a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) összes képviselője megszavazta. Ennek ellenére az alkotmánybírósághoz csütörtökön eljuttatott beadványt nagyon sokan közülük aláírták. Igaz, akadt olyan képviselő, aki nem is tudta, mit ír alá, másnak pedig meghamisították az aláírását.
Úgy tudjuk: a Traian Băsescu vezette PMP indítéka az volt, hogy a törvénymódosítás értelmében a konstancai kórházakban a tatár és török, a bukaresti kórházakban pedig a roma nyelvet ismerő személyeket kell majd alkalmazni. A jogszabály ugyanis kiterjed azoknak a településeknek az egészségügyi és szociális intézményeire is, amelyekben egy adott kisebbség lélekszáma meghaladja az 5000 főt. Szerettük volna megtudni Eugen Tomactól, a PMP frakcióvezetőjétől, hogy miért emeltek utólag kifogást a törvénymódosítás ellen, de politikust még nem tudtuk elérni.
Turcan a Maszolnak: a sajtóiroda majd elmagyarázza
Tény, hogy a Traian Băsescuéktől induló aláírásgyűjtéshez a másik két ellenzéki frakció is csatlakozott. A PNL ügyvivő elnöke, Raluca Turcan egyenesen amiatt bosszankodott, hogy miért nem a pártja állt a kezdeményezés élére – nyilatkozta parlamenti forrásunk.
A Maszol péntek reggel megkereste telefonon Raluca Turcant. A politikustól azt szerettük volna megtudni, hogy mi okozta a PNL „pálfordulását” az RMDSZ által kezdeményezett törvénymódosítás esetében. Raluca Turcan azonban elzárkózott a válaszadás elől. „A PNL sajtóirodája a következő órákban állásfoglalást tesz közzé, amelyben tisztázzuk ezt a kérdést” – jelentette ki kérdésünkre a liberálisok ügyvivő elnöke.
Nem tudta, mit ír alá
Az alkotmánybírósághoz eljuttatott beadványt az USR számos képviselője is aláírta. Megtudtuk, hogy egyikük, Vlad-Emanuel Duruș Máramaros megyei honatya nem is tudta, mihez adja a kézjegyét. Ezt a politikus pénteken a Maszolnak is megerősítette.
„Szerdán megkeresett egy frakciótársam, és elém tolt egy aláírásgyűjtési ívet azzal a kéréssel, hogy firkantsam alá. Nem tudtam, miről van szó, de azért aláírtam. Utólag értesültem arról, hogy az alkotmánybíróságnak szánt beadvány volt” – magyarázta a képviselő. Duruș elismerte, „nem rendjén való”, hogy ez így történt, de úgy fogalmazott: nem szeretne „lovagolni” ezen a témán.
A Máramaros megyei képviselő viszont fenntartja, hogy továbbra is támogatja az RMDSZ törvénymódosítását, és ha ma kellene szavazni róla, ismét igennel voksolna. Szerinte „az nem árthat”, ha alkotmányossági normakontroll alá vetik a jogszabályt. „Ha a taláros testület rendben találja a törvényt, akkor hatályba léphet, s nem lesz semmi probléma” – fogalmazott, Vlad-Emanuel Duruș.
Más írt alá helyette
Ám nem csak az USR-frakcióban történtek furcsaságok. A Transindex cikke szerint kollégái írták alá Romeo Nicoară Szatmár megyei PNL-s képviselő helyett az alkotmánybírósághoz elküldött beadványt. Vlad-Emanuel Duruș-sal ellentétben azonban a liberális politikust felháborították a történtek.
„Én nem írtam alá, valószínűleg a kollégáim helyettem töltötték ki a lapot, hogy legyen tele. Engem sem telefonon, sem más módon nem kerestek meg, és nem kérdezték meg, hogy alá akarom-e írni ezt a kezdeményezést. Szatmáron mind a helyi, mind a megyei önkormányzatban koalícióban dolgozik a PNL az RMDSZ-szel, amit mi értékelünk, és a munkát együtt kívánjuk folytatni. Én, Szatmár megyei parlamenti képviselőként nem tudok egy ilyen kezdeményezést támogatni, még akkor sem, ha kollégáim közül egyesek ezt támogatják” – nyilatkozta a Transindexnek.
A portál a taláros testülethez eljuttatott beadványt is ismertette, amelyben az aláírók a törvénymódosítással szembeni alkotmányos kifogásaikat ismertetik. Az egyik formai kifogás, hogy a módosítás sarkalatos törvénybe illő előírásokat vezet be egy egyszerű többséggel elfogadható jogszabályba. A másik formai kifogás szerint a módosítás szövege zavaros. Szerintük nem érthető, hogy egy településen belül egy nemzeti kisebbség tagjainak kell kitenniük a 20 százalékot, illetve kell elérniük az 5000-es számot, vagy több nemzeti kisebbség tagjai összesen.
A tartalmi kifogások között szerepel, hogy a törvénymódosítás az 5000 fős küszöb bevezetésével egy alternatív kritériummal bővíti a törvényt, ami ellentétes az alkotmánnyal, ugyanis az államnak minden polgára igényeit figyelembe kell vennie, tekintet nélkül etnikai, kulturális, nyelvi, vallási hovatartozásukra, vagy arra, hogy milyen arányban vannak jelen az országban.
Korodi: politikai, illetve „szívből jövő gesztus” is volt
Mint ismert, az RMDSZ csütörtökön kiadott állásfoglalásában érthetetlennek és elfogadhatatlannak minősítette az ellenzéki pártok pálfordulását. "Ez a hozzáállás, sajnos, azt bizonyítja, hogy ezen pártok részéről nem érvényesül az a nyitottság és a kisebbségek iránti tisztelet, amelyet képviselőik gyakorta használnak szólamok szintjén nyilvános szerepléseikkor" - olvasható a közleményben.
Az RMDSZ szerint sajnálatos, hogy saját európai pártcsaládjával is szembefordul a PNL és a PMP, hiszen az Európai Néppárt elvei és értékei között kiemelt helyet kap a kisebbségek védelme. "Úgy véljük, ha segíteni nem tudnak, legalább ne akadályozzák munkánkat, kisebbségi törekvésünket mondvacsinált érvekkel. A PNL, az USR és a PMP alkotmányossági kifogásai egyértelműen kisebbségellenesek" - zárul az RMDSZ állásfoglalása.
Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a Maszolnak pénteken elmondta, politikai gesztusként értékeli az ellenzék pálfordulását. „Ám a PNL és PMP képviselői részéről szívből jövő gesztusként is” – tette hozzá.
Cseke Péter Tamás / maszol.ro

Esélyt teremteni Székelyföldnek (III. Székely Kongresszus)
Székelyföld kitalálásának lehet nagyon fontos fóruma a III. Székely Kongresszus – hangzott el tegnap a rendezvény sepsiszentgyörgyi előadásait megelőző megnyitón. Két napig, három városban több mint tíz témakörben összegzik a szakemberek Székelyfölddel kapcsolatos kutatásaik eredményeit, a 115 éve első alkalommal megszervezett kongresszus újraélesztőinek célja egyedi esemény helyett intézménnyé alakítani a kongresszust, amely szakmai alapot nyújthat a közpolitikai tervezésnek.
Székelyföldnek jelmondatra volna szüksége, egy olyan mottóra, amely meghatározza, olyan üzenetre, amelyet bárki megért – kezdte felvezetőjében a szervezést felvállaló Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nevében szóló Bodó Barna egyetemi docens. Kétségekkel ugyan, de egy javaslatot is megfogalmazott: „Legyen Székelyföld újra, ami volt” – mondotta, majd pontosított: olyan Székelyföldre van szükségünk, amelynek identitástudata egyezik a valamikorival, de beilleszthető korunk meghatározó trendjeibe. A kisebbségi sorsba kényszerített közösségek esetében élessé válik a tradíció és modernitás közötti konfliktus, túlértékelődik a hagyomány, és lezárhatja a modernitás útjait, pedig az önnön holnapjával nem törődő, azt nem kutató, a kihívásokra választ nem kereső közösség gyenge – fogalmazott Bodó Barna. Kifejtette, Székelyföld a székely ember számára eszmeiség, kötődés és szolgálat, az erdélyi magyarságnak pedig a közösségi megmaradás sarokköve. Kitért arra, hogy a székelyföldi kongresszusok hagyománya összefügg a térség modernitásának kérdésével. Az 1902-es tusnádi kongresszus célja volt megakadályozni a térség teljes elszegényedését, lakosságának kivándorlását. A századik évfordulón megszervezett második konferencia a Székelyföld helyzetéről való közös gondolkodás megújításának első állomása volt, az idei pedig tétként fogalmazza meg a jövőbeni intézménnyé alakulást. „A III. Székely Kongresszus célja a reális Székelyföld-kép megerősítése, a hagyományos keretekkel is számoló fejlesztés szakpolitikai elveinek megalapozása, valamint a régió szakmai és tudományos potenciáljának felmérése és felmutatása.” A tervekben tehát egy folyamatosan működő szakmai fórum kialakítása szerepel, amely ahhoz szükséges, hogy Székelyföld jól előkészített döntések, saját erőforrásai alapján fejlődhessen, a jelenlegi kongresszus pedig ennek kíván első lépése lenni. Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Székelyföld kitalálásának lehetőségeként értékelte a kongresszust, mint mondotta, nemzeti sorskérdésekre keresik a következő napokban a választ: például arra, hogy meg tudna-e élni saját erőforrásaiból az autonóm Székelyföld, az autonómia jelent-e gazdasági önállóságot is, milyen típusú gazdasági fejlesztés lendíthetné föl Székelyföldet, és hogyan segíthető a regionális identitás kibontakozása. Felhívta a figyelmet: Magyarországnak immár van mozgástere, hogy anyagi forrásokkal is segítse a határon túli magyarságot, és Székelyföldnek sem szabad kimaradnia a támogatottak sorából. „A kongresszus jóvoltából Székelyföld mint önálló, autonóm régió kerülhet fel a tudományosság térképére, és ha ezen az úton haladunk, akkor idővel azt is elérjük, hogy a közigazgatási térképen is autonóm régióként legyen feltüntetve” – fogalmazott. Köszöntötte a kongresszus munkálatait Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, majd Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szólt arról: a szakértők és a politikum közös feladata megtalálni annak a módját, hogy Székelyföld versenyképes régióvá váljék. 115 éve, az első kongresszus idején is útkeresés folyt, ma is ez zajlik, de bízik benne, lesz utóélete a mostani konferenciának, közpolitikát, akcióterveket tud megfogalmazni. A társszervezői szerepet vállaló Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Vargha Mihály arról beszélt: az ilyen jellegű kongresszusnak azt kell elérnie, hogy ne csak az elitek párbeszéde legyen, de értékei lecsapódjanak az egyszerű emberek életében, hogy hozzásegítsék az önkormányzatokat a jó döntések meghozatalához, az életminőség javításához, hogy „ne szent őrültnek tekintsék azokat, akik Székelyföldön maradnak, hanem ez legyen teljesen természetes, logikus dolog”. A III. Székely Kongresszus megszervezését kezdeményező Székely Nemzeti Tanács nevében felszólaló Ferencz Csaba rámutatott, hogy ezt a kongresszust már tíz évvel ezelőtt meg kellett volna szervezni. Az SZNT megalakításakor abban bíztak, az erdélyi, a székelyföldi elit saját magától felismeri az utat, amelyet be kell járnia, ám ez csak évtizedes késéssel következett be, csak mostanra tudatosult, hogy „akkor lesz jövője Székelyföldnek, ha mindenki hozzátesz egy kis téglát ehhez az építkezéshez”. Kifejtette, reméli, új intézményes kerete jön létre a székely jövő építésének, a mindennapi élettől a közpolitikáig hasznosítható gondolatok, elképzelések születnek. A megnyitó után Szekeres Attila István heraldikus, lapunk munkatársa mutatta be a jelenkori székelyföldi közigazgatási címerekből összeállított kiállítása anyagát.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

/Fenyő/tőről metszett novellista (Székely írók Pesten)
Fura, eklektikus hangulata van Csender Levente válogatott novelláskötetének. „Tudod, nagyapa, aki két országban él, annak csak fél ideje van mindkét helyen, csak két fél életet él az egy egész helyett, és azt is valahogy úgy, hogy egyik helyen a teste, másikon a lelke. És pont ott nincs, ahol épp akkor lennie kéne” – írja a József Attila-díjas Csender Levente Tranzitváró című, a jó novellák közül is kiemelkedő írásában.
Ez a fajta szomorúság lengi be az egész könyvet (persze a pompás humor csillogása közben egy percre sem szűnik meg!), ami annál is érdekesebb, mert az Egyszer majd el kell mondani című kötet a szerző eddigi négy könyvéből válogat, és még „ráadásnovellákat” is tartalmaz – a szomorúság, a vendégmunkáslét konokul elviselt kilátástalansága azonban meghatározza a külalakjában is szép könyvet. Különösen igaz ez a borítóra, amely diszkrét, de jól dekódolható szimbolikával operáló képével árnyalja az előzetes elvárást, különösen, ha az olvasó ismeri Csender Levente korábbi műveit vagy életútját, esetleg mindkettőt.
Rám teljes mértékben igaz mindez: évek óta ismerem Csender Leventét és az írásait is, ráadásul nemcsak szinte egy évben születtünk, de életünk egy jelentős részét ugyanúgy Székelyudvarhelyen, nyaraink javát pedig a nagyszüleinknél töltöttük (mármint ki-ki a sajátjánál, hogy góbéskodjak itten); a székely vendégmunkások Budapesten című, sok fájintos buszozással (ahol maximális hangerőn dübörög a Kék a szeme, arca csupa derű kezdetű öröksláger a Dupla Kávé együttes előadásában) és megaláztatással járó élethelyzetet is nagyjából egyszerre tapasztaltuk meg (s nagyjából egyszerre fakasztott belőlünk keserű dalt). Éppen ezért nem tudtam távoltartással olvasni a könyvet: a bennem lakozó professzionális olvasó érzékelte ugyan, hogy mikor jó egyik-másik szöveg vagy stíluselem, ujjongva fedezett fel egy-egy különösen irodalmi megfogalmazást („A nyálkás köd a kedvünkön taposott.”), vagy az élet kegyetlenségét szenvtelenségében is elegánsan és elborzasztóan felidéző fordulatot („Jó száz méterre az öccse, a laposfejű Pétör támasztotta a botját, szemben a dombon Robi üldögélt, a legkisebb fiú, kit az apja rádobott a kályhára kiskorában, és megégett.”), a humor nagyszerű lenyomatait („A döglegyek elindulnak, nagyanyám a légycsapóval le-lesújt, minden csapás egy légynek tönkreteszi a nyarát.”), a szociális problémákat rendkívül finoman felidéző mondatot („Román harmonikások jöttek szerenádozni a tömbházak közé, valami szomorú balkáni nótát húztak, néhány ablak kinyílt és zacskóban aprópénzek kezdtek szabadesésbe, csak akkor tűnt föl, hogy mennyien vannak hétköznap délelőtt otthon, amikor szállt a sok zacskó lefelé.”), a bennem lakó emlékező és érző ember mégis minduntalan arra döbbent rá, hogy nemcsak olvasok, hanem újra is élem gyermekkoromat meg az egész vendégmunkás-nyomorúságot, amiről jó volna már elfeledkezni, de persze nem lehet, pedig már egyszer (kétszer, többször) elmondtuk… Hiszen magam is emlékszem mindarra, amit leír: a ’89-es udvarhelyi eseményekre, a tömbházak között és előtt zajló életre, a falu szépséges, de egészen elképesztő emberi sorsokat (és halálokat, halálokokat) szemérmesen elrejtő világára, a kisváros kisembereire, a földnek a nagyszüleink életében betöltött, mindent felülíró szerepére, a mindennapokat megnyomorító, koloncként vonszolt, keserves múltra, a történelmi események darálójából kihullt emberroncsokra, de persze arra a székely konokságra és csavaros humorra is, amellyel túl lehet élni mindent és bármit. De – a ravasz szerkesztésnek köszönhetően – mire belenyugodtam volna, hogy egy könyvnyi „emlékiratot” olvasok, hirtelen jött egy-egy szöveg, amelyik miliőjében, hangulatában, letisztult nyelvhasználatában tökéletesen felidézte az előbbi halmazt, mégis könnyedén meggyőzött arról, hogy Csender Levente akkor ír hibátlan fikciós novellát, amikor csak kedve szottyan rá.
Fura, eklektikus szerkezete lesz ettől a válogatáskötetnek, ám ez a javára válik (de hogy ne gyanúsítsanak azzal, hogy „falustársak” lévén egymást csak dicsérjük, leírom, hogy nem ártott volna bele egy szómagyarázat, mert a magyarországi célközönség nem biztos, hogy érti például a hándikápát és sommer szavakat, no meg azt is, hogy az Egyszer megvadulok én nem Zámbó Jimmy számának, hanem az Irigy Hónaljmirigy zenekar Zámbó Jimmy-paródiájának a címe: az eredeti szám az Egyszer megjavulok én címet viseli, mint arról bárki meggyőződhetett, aki a Budapest–Székelyudvarhely-járatokon ezt a dalt az elmúlt évtizedben kábé húszezerszer meghallgatta), és olyan dinamikát hoz bele, amelyiktől maradandó élvezet lesz az olvasás. Ritka a jó novelláskötet és a jó novellista; s hadd idézzem Karácsony Benőt, aki egy interjúban ezt mondta: „Az olvasóközönség általában nem keresi a novellát. Regényt akar. Az irodalmi kínálat tehát igyekszik alkalmazkodni a kereslethez. A novella kis cserepekben, mondjuk mozaikokban adja az írót. A nagyvonalúság előnyei hiányzanak belőle. Nem tartja az olvasót fogva egy téma, egy mese bűvkörében. Anyagi hozama sem kielégítő. Egyébként nagy kár, hogy így van. Néhány írónk, akik novellában maradandót alkottak, átsodródtak a regényírásba, anélkül, hogy igazán regényírókká váltak volna.” Reméljük, Csender Levente építkezik majd regényben is – de tisztelettel kérjük, hogy a remek novellák írását akkor se hagyja abba.
NAGY KOPPÁNY ZSOLT
/Csender Levente: Egyszer majd el kell mondani. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2015/ Háromszék (Sepsiszentgyörgy)