Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. március 10.
Koszorúmegváltás a kommandói iskoláért
Egy héten át ünneplik Kolozsváron az 1848–49-es forradalom kitörésének 169. évfordulóját. Civil szervezetek, intézmények és a történelmi magyar egyházak közös munkájának köszönhetően, az idei rendezvénysorozat választékos programot kínál valamennyi korosztálynak.
A hagyományos március 15-i megemlékezést az RMDSZ kolozsvári szervezete rendezi. Az esemény szerdán 12 órától zászlós ünnepi felvonulással kezdődik a Protestáns Teológiai Intézettől. A felvonulást 13 órakor ökumenikus istentisztelet követi a Szent Mihály római katolikus templomban, majd 14 órától az egykori Biasini-szálló előtti díszünnepség és koszorúzás, illetve 17 órától a szamosfalvi emlékmű koszorúzása zárja a rendezvényt. A szervezők szerint az idei felvonulás több szempontból is eltér el a megszokottól: változik a felvonulás útvonala és bővül a koszorúzási helyszínek listája.
–A Főtér felújítási munkálatai miatt a díszmenet a tér keleti oldalán, a Státus-paloták előtt vonul majd el, illetve ebben az évben Bem József Deák Ferenc utcai emléktáblájánál is koszorút helyezünk el – tájékoztatott Czirmay Zoltán, a kolozsvári RMDSZ ügyvezető elnöke. Az előzetes megbeszéléseken a civil szervezetek, a történelmi magyar egyházak és intézmények képviselői abban is megegyeztek, hogy az idei évben a Biasini-szálló előtti koszorúzáson az eddiginél kisebb számban helyeznek el közös koszorúkat az emléktáblánál a kolozsvári magyarok nevében. – Azon szervezetek és személyek számára, akik az előző években ezzel a szándékkal éltek, lehetőség nyílik a koszorúmegváltásra. Az adományokat a kommandói iskola felépítésére szánjuk. Koszorúmegváltási szándékot bankszámla kivonat csatolásával lehet jelezni a kolozs@rmdsz.ro e-mail-címen, vagy a helyszínen (Biasini-szálló) elhelyezett adománygyűjtő doboz mellett az önkénteseinknél – egészítette ki az ügyvezető elnök.
A kolozsvári ünnepi eseményekről készült műsorfüzet az alábbi linken érhető el: https://issuu.com/rmdszkolozsmegye/docs/marc15_musor22
Szabadság (Kolozsvár)
Egy héten át ünneplik Kolozsváron az 1848–49-es forradalom kitörésének 169. évfordulóját. Civil szervezetek, intézmények és a történelmi magyar egyházak közös munkájának köszönhetően, az idei rendezvénysorozat választékos programot kínál valamennyi korosztálynak.
A hagyományos március 15-i megemlékezést az RMDSZ kolozsvári szervezete rendezi. Az esemény szerdán 12 órától zászlós ünnepi felvonulással kezdődik a Protestáns Teológiai Intézettől. A felvonulást 13 órakor ökumenikus istentisztelet követi a Szent Mihály római katolikus templomban, majd 14 órától az egykori Biasini-szálló előtti díszünnepség és koszorúzás, illetve 17 órától a szamosfalvi emlékmű koszorúzása zárja a rendezvényt. A szervezők szerint az idei felvonulás több szempontból is eltér el a megszokottól: változik a felvonulás útvonala és bővül a koszorúzási helyszínek listája.
–A Főtér felújítási munkálatai miatt a díszmenet a tér keleti oldalán, a Státus-paloták előtt vonul majd el, illetve ebben az évben Bem József Deák Ferenc utcai emléktáblájánál is koszorút helyezünk el – tájékoztatott Czirmay Zoltán, a kolozsvári RMDSZ ügyvezető elnöke. Az előzetes megbeszéléseken a civil szervezetek, a történelmi magyar egyházak és intézmények képviselői abban is megegyeztek, hogy az idei évben a Biasini-szálló előtti koszorúzáson az eddiginél kisebb számban helyeznek el közös koszorúkat az emléktáblánál a kolozsvári magyarok nevében. – Azon szervezetek és személyek számára, akik az előző években ezzel a szándékkal éltek, lehetőség nyílik a koszorúmegváltásra. Az adományokat a kommandói iskola felépítésére szánjuk. Koszorúmegváltási szándékot bankszámla kivonat csatolásával lehet jelezni a kolozs@rmdsz.ro e-mail-címen, vagy a helyszínen (Biasini-szálló) elhelyezett adománygyűjtő doboz mellett az önkénteseinknél – egészítette ki az ügyvezető elnök.
A kolozsvári ünnepi eseményekről készült műsorfüzet az alábbi linken érhető el: https://issuu.com/rmdszkolozsmegye/docs/marc15_musor22
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 10.
Székely szabadság napja: átlépné az akadályokat az SZNT
Bár a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás szervezői elé, a Székely Nemzeti Tanács leszögezte: az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg a pénteki rendezvénysorozatot.
Várhatóan idén sem marad konfliktusmentes a székely szabadság napján, pénteken tartandó megemlékezés, felvonulás és autonómiapárti tüntetés, melyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nevében eljáró Siculitas Egyesület szervez Marosvásárhelyen. Bár a rendezvénysorozat szervezői a törvény előírásai szerint – már 2015-ben – bejelentették az idei megmozdulást a polgármesteri hivatalban, a városháza szerdán közleményben jelentette be: pénteken csak a székely vértanúk emlékműve melletti megemlékezést hagyta jóvá, a résztvevők felvonulását nem, és még kevésbé azt, hogy a résztvevők az úttesten vonuljanak.
A polgármesteri hivatal a dokumentumban megjegyezte: a szervezők rendelkezésére bocsátja a Mihai Eminescu Központ nagytermét, „hogy ott kulturális rendezvényeket tartsanak a székely szabadság napja alkalmából". Azt is hozzátette, hogy a polgármesteri hivatal „jóváhagyta, hogy legfeljebb tíz résztvevő a prefektusi hivatalhoz menjen, és ott petíciót nyújtson be, amint azt a törvény írja" – áll a közleményben. A hivatal álláspontja szerint a székely szabadság napja résztvevői kizárólag a járdán távozhatnak a megemlékezés helyszínéről.
Nem térnek el a forgatókönyvtől
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csütörtökön közleményben szögezte le: véleményük szerint a polgármesteri hivatal sajtónyilatkozatban közölt tiltása törvénybe ütközik, s a rendezvényt az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg. Kincses Előd, a megmozdulás szervezőinek jogi képviselője az MTI-nek elmondta, a városháza nem is tájékoztatta a székely szabadság napja szervezőit, csupán a sajtóközleményben rögzítette álláspontját.
Az ügyvéd egyértelműen hivatali hatalommal való visszaélésnek tekintette a városháza állásfoglalását. Emlékeztetett rá, hogy tavaly júniusban jogerős bírósági ítélet született arról, hogy a 2016-os és 2017-es demonstráció 2015 elején tett bejelentése jogszerű volt, és a bíróság arra kötelezte a polgármesteri hivatalt, hogy vegye tudomásul a bejelentést. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Kincses Előd átiratban kérte a csendőrséget, hogy járjon el a szervezőkkel múlt pénteken kötött megegyezésnek megfelelően.
„Florea magyarellenessége nem meglepő már”
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján azt mondta, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester az elmúlt húsz évben mindig is magyarellenes módon nyilvánult meg, nem csoda, hogy ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás elé. A szövetségi elnök az MTI kérdésére válaszolva megjegyezte: „Dorin Florea már nem tudja meglepni". Csak azon csodálkozik, hogy még mindig vannak olyan magyar emberek Marosvásárhelyen, akik nem veszik észre Florea magyarellenességét.
„Úgy emlékszem, hogy sem a bukaresti százezres kormányellenes tüntetést nem hagyta jóvá a polgármester, sem pedig a kolozsvári tízezrest, de ettől még felvonultak az emberek, és elmondták a véleményüket" – jelentette ki Kelemen Hunor. A politikus megjegyezte, ő maga egy korábban egyeztetett program miatt nem tud részt venni a marosvásárhelyi székely szabadság napján.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján a marosvásárhelyi rendezvényen való részvételre buzdította a háromszékieket, és megjegyezte: minden olyan rendezvényt fontosnak tart, amely erősíti a magyar közösséget. Az elöljáró szerint Marosvásárhelyen „tapintható a kettős mérce", hiszen míg az orvosi és gyógyszerészeti egyetem (MOGYE) esetében egy hatályos törvény be nem tartása miatt senki nem vonja felelősségre az intézmény vezetőit, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében szülőket hallgat ki a korrupcióellenes ügyészség (DNA), és azt firtatják, hogy aki nem katolikus, mit keres abban az iskolában.
Antal is egyértelmű visszaélésnek tartja, hogy a polgármesteri hivatal két nappal a rendezvény előtt közleményben jelezte, hogy nem engedélyezi a felvonulást. „Nem értem, hogy most, amikor Romániában a spontán tüntetések idejét éljük, egy hatóság miért foglal állást ilyen kérdésben" – szögezte le Antal Árpád, aki pénteken a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen fog részt venni.
Az SZNT 2004 óta szervez megemlékezést Marosvásárhelyen a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, a vértanúk kivégzésének évfordulóján, amelyet a székely szabadság napjává nyilvánított. A 2013-as, a 2014-es és a 2016-os rendezvény felvonulással és a régiók kialakítására vonatkozó kormányzati elképzelések elleni, a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által részben betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt. 2015-ben Dorin Florea polgármester hivatalosan is betiltotta a demonstrációt, melynek megtartásától el is álltak a szervezők.
A csendőrség a 2016-os felvonulást is betiltottnak tekintette, és mintegy száz szervezőt és résztvevőt bírságolt meg, „be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvény" szervezéséért, illetve ilyen rendezvényen való részvételért. A marosvásárhelyi táblabíróság azonban 2016. július elején jogerős ítéletben mondta ki, hogy érvényes volt a demonstráció 2015-ös bejelentése, és az első fokon eljáró bíróság közel hetvenet érvénytelenített a bírságolási jegyzőkönyvek közül.
A március 10-ei megmozdulás szervezői szerdán elmondták: felvették a kapcsolatot a csendőrséggel, hogy a karhatalom – törvényes kötelezettségének eleget téve – biztosítsa az idei rendezvényt. A marosvásárhelyi hagyományos megmozdulás mellett csaknem tíz magyarországi és nyugati helyszínen lesz rokonszenvtüntetés, ezeket több helyütt a román külképviseletek előtt szervezik. Budapesten, a Hősök terén 18 órakor kezdődik a székely szabadság napi megmozdulás – közölték az SZNT vezetői.
A Postaréttől a prefektúráig
A székely szabadság napján tartandó megemlékezés pénteken 16 órakor kezdődik a Postaréten, a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, ahol többek közt a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László is felszólal. A rendezvényen várhatóan beszédet mond a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakcióvezetője, Aitor Esteban Bravo, valamint Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója is.
A beszédeket követően Ferencz Csaba SZNT-alelnök felolvassa a résztvevők követeléseit tartalmazó petíciót, ezt követően a felvonulók elindulnak a prefektúra főtéri épülete felé, s a rendfenntartókkal kötött megállapodás értelmében az egyik közúti sávot is használhatják. A felvonulás után egy tíztagú küldöttség átadja a kormánynak szánt dokumentumot a prefektúra képviselőjének. A székely szabadság napja utolsó mozzanataként 19 órától díjátadó ünnepségre kerül sor a Kultúrpalotában, ahol az SZNT Gábor Áron-díjjal jutalmazza az Európai Szabad Szövetséget.
Vásárhelyi vesztőhely
1854. március 10.-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a székely vértanúkat: bágyi Török János kollégiumi tanárt, martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, akik a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani.
A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idejében sok magyar hazafi nem tudott belenyugodni az ország függetlenségének elvesztésébe, így terveket kovácsoltak egy újabb, esetleg külföldi segítséggel szervezendő forradalom kirobbantására. Egyik ilyen terv volt a Makk-féle összeesküvés: Makk József volt tüzérezredes főszervező a Törökországban emigrációban tartózkodó Kossuthtól 1851-ben felhatalmazást nyert Habsburg-ellenes nemzeti felkelés hirdetésére. A szervezkedésben részt vett Török, Gálfi és Horváth is.
A kormány tudomást szerzett a készülő felkelésről, Heydte tábornok érkezett Marosvásárhelyre a dolgok kikémlelésére. Árulója is akadt az összeesküvésnek Bíró Mihály személyében, aki megszerezte Török Jánostól a tervezeteket és átadta Heydtenak, ki 1852. január 24-én elfogatta a szervezkedőket. A haditörvényszék tartott felettük a vizsgálatot, melynek eredményeképp a foglyokat felségárulás és összeesküvés vádja miatt kötél általi halálra ítélték.
1854. március 10-én Postaréten állították fel a bitófákat, Nuppenau ezredes katonai parancsnok nem teljesítette a város polgárságának kérését, hogy az ítéletet megváltoztassa golyó általi kivégzésre. Már az 1860-as évektől mozgalom indult, hogy a székely vértanúk sírja fölé síremléket állítsanak. Lázár Ádám képviselő elnökletével szoborbizottság alakult, 1873. augusztus 10-én az emlékoszlop elkészítésével Aradi Zsigmond szobrászt bízták meg. A leleplezési ünnepséget 1875. június 27-én tartották.
Krónika (Kolozsvár)
Bár a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás szervezői elé, a Székely Nemzeti Tanács leszögezte: az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg a pénteki rendezvénysorozatot.
Várhatóan idén sem marad konfliktusmentes a székely szabadság napján, pénteken tartandó megemlékezés, felvonulás és autonómiapárti tüntetés, melyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nevében eljáró Siculitas Egyesület szervez Marosvásárhelyen. Bár a rendezvénysorozat szervezői a törvény előírásai szerint – már 2015-ben – bejelentették az idei megmozdulást a polgármesteri hivatalban, a városháza szerdán közleményben jelentette be: pénteken csak a székely vértanúk emlékműve melletti megemlékezést hagyta jóvá, a résztvevők felvonulását nem, és még kevésbé azt, hogy a résztvevők az úttesten vonuljanak.
A polgármesteri hivatal a dokumentumban megjegyezte: a szervezők rendelkezésére bocsátja a Mihai Eminescu Központ nagytermét, „hogy ott kulturális rendezvényeket tartsanak a székely szabadság napja alkalmából". Azt is hozzátette, hogy a polgármesteri hivatal „jóváhagyta, hogy legfeljebb tíz résztvevő a prefektusi hivatalhoz menjen, és ott petíciót nyújtson be, amint azt a törvény írja" – áll a közleményben. A hivatal álláspontja szerint a székely szabadság napja résztvevői kizárólag a járdán távozhatnak a megemlékezés helyszínéről.
Nem térnek el a forgatókönyvtől
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) csütörtökön közleményben szögezte le: véleményük szerint a polgármesteri hivatal sajtónyilatkozatban közölt tiltása törvénybe ütközik, s a rendezvényt az eredeti forgatókönyv szerint tartják meg. Kincses Előd, a megmozdulás szervezőinek jogi képviselője az MTI-nek elmondta, a városháza nem is tájékoztatta a székely szabadság napja szervezőit, csupán a sajtóközleményben rögzítette álláspontját.
Az ügyvéd egyértelműen hivatali hatalommal való visszaélésnek tekintette a városháza állásfoglalását. Emlékeztetett rá, hogy tavaly júniusban jogerős bírósági ítélet született arról, hogy a 2016-os és 2017-es demonstráció 2015 elején tett bejelentése jogszerű volt, és a bíróság arra kötelezte a polgármesteri hivatalt, hogy vegye tudomásul a bejelentést. A törvény értelmében a polgármester a bejelentést követő 48 órában tilthatta volna be a két rendezvényt, ezt azonban nem tette meg. Kincses Előd átiratban kérte a csendőrséget, hogy járjon el a szervezőkkel múlt pénteken kötött megegyezésnek megfelelően.
„Florea magyarellenessége nem meglepő már”
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján azt mondta, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester az elmúlt húsz évben mindig is magyarellenes módon nyilvánult meg, nem csoda, hogy ismét akadályokat próbál gördíteni a székely szabadság napján tartandó tiltakozó megmozdulás elé. A szövetségi elnök az MTI kérdésére válaszolva megjegyezte: „Dorin Florea már nem tudja meglepni". Csak azon csodálkozik, hogy még mindig vannak olyan magyar emberek Marosvásárhelyen, akik nem veszik észre Florea magyarellenességét.
„Úgy emlékszem, hogy sem a bukaresti százezres kormányellenes tüntetést nem hagyta jóvá a polgármester, sem pedig a kolozsvári tízezrest, de ettől még felvonultak az emberek, és elmondták a véleményüket" – jelentette ki Kelemen Hunor. A politikus megjegyezte, ő maga egy korábban egyeztetett program miatt nem tud részt venni a marosvásárhelyi székely szabadság napján.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján a marosvásárhelyi rendezvényen való részvételre buzdította a háromszékieket, és megjegyezte: minden olyan rendezvényt fontosnak tart, amely erősíti a magyar közösséget. Az elöljáró szerint Marosvásárhelyen „tapintható a kettős mérce", hiszen míg az orvosi és gyógyszerészeti egyetem (MOGYE) esetében egy hatályos törvény be nem tartása miatt senki nem vonja felelősségre az intézmény vezetőit, a Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében szülőket hallgat ki a korrupcióellenes ügyészség (DNA), és azt firtatják, hogy aki nem katolikus, mit keres abban az iskolában.
Antal is egyértelmű visszaélésnek tartja, hogy a polgármesteri hivatal két nappal a rendezvény előtt közleményben jelezte, hogy nem engedélyezi a felvonulást. „Nem értem, hogy most, amikor Romániában a spontán tüntetések idejét éljük, egy hatóság miért foglal állást ilyen kérdésben" – szögezte le Antal Árpád, aki pénteken a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen fog részt venni.
Az SZNT 2004 óta szervez megemlékezést Marosvásárhelyen a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, a vértanúk kivégzésének évfordulóján, amelyet a székely szabadság napjává nyilvánított. A 2013-as, a 2014-es és a 2016-os rendezvény felvonulással és a régiók kialakítására vonatkozó kormányzati elképzelések elleni, a székelyföldi autonómiaigényt megjelenítő tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által részben betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt. 2015-ben Dorin Florea polgármester hivatalosan is betiltotta a demonstrációt, melynek megtartásától el is álltak a szervezők.
A csendőrség a 2016-os felvonulást is betiltottnak tekintette, és mintegy száz szervezőt és résztvevőt bírságolt meg, „be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvény" szervezéséért, illetve ilyen rendezvényen való részvételért. A marosvásárhelyi táblabíróság azonban 2016. július elején jogerős ítéletben mondta ki, hogy érvényes volt a demonstráció 2015-ös bejelentése, és az első fokon eljáró bíróság közel hetvenet érvénytelenített a bírságolási jegyzőkönyvek közül.
A március 10-ei megmozdulás szervezői szerdán elmondták: felvették a kapcsolatot a csendőrséggel, hogy a karhatalom – törvényes kötelezettségének eleget téve – biztosítsa az idei rendezvényt. A marosvásárhelyi hagyományos megmozdulás mellett csaknem tíz magyarországi és nyugati helyszínen lesz rokonszenvtüntetés, ezeket több helyütt a román külképviseletek előtt szervezik. Budapesten, a Hősök terén 18 órakor kezdődik a székely szabadság napi megmozdulás – közölték az SZNT vezetői.
A Postaréttől a prefektúráig
A székely szabadság napján tartandó megemlékezés pénteken 16 órakor kezdődik a Postaréten, a székely vértanúk vesztőhelyén állított obeliszknél, ahol többek közt a társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László is felszólal. A rendezvényen várhatóan beszédet mond a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakcióvezetője, Aitor Esteban Bravo, valamint Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség (EFA) igazgatója is.
A beszédeket követően Ferencz Csaba SZNT-alelnök felolvassa a résztvevők követeléseit tartalmazó petíciót, ezt követően a felvonulók elindulnak a prefektúra főtéri épülete felé, s a rendfenntartókkal kötött megállapodás értelmében az egyik közúti sávot is használhatják. A felvonulás után egy tíztagú küldöttség átadja a kormánynak szánt dokumentumot a prefektúra képviselőjének. A székely szabadság napja utolsó mozzanataként 19 órától díjátadó ünnepségre kerül sor a Kultúrpalotában, ahol az SZNT Gábor Áron-díjjal jutalmazza az Európai Szabad Szövetséget.
Vásárhelyi vesztőhely
1854. március 10.-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a székely vértanúkat: bágyi Török János kollégiumi tanárt, martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, akik a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani.
A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idejében sok magyar hazafi nem tudott belenyugodni az ország függetlenségének elvesztésébe, így terveket kovácsoltak egy újabb, esetleg külföldi segítséggel szervezendő forradalom kirobbantására. Egyik ilyen terv volt a Makk-féle összeesküvés: Makk József volt tüzérezredes főszervező a Törökországban emigrációban tartózkodó Kossuthtól 1851-ben felhatalmazást nyert Habsburg-ellenes nemzeti felkelés hirdetésére. A szervezkedésben részt vett Török, Gálfi és Horváth is.
A kormány tudomást szerzett a készülő felkelésről, Heydte tábornok érkezett Marosvásárhelyre a dolgok kikémlelésére. Árulója is akadt az összeesküvésnek Bíró Mihály személyében, aki megszerezte Török Jánostól a tervezeteket és átadta Heydtenak, ki 1852. január 24-én elfogatta a szervezkedőket. A haditörvényszék tartott felettük a vizsgálatot, melynek eredményeképp a foglyokat felségárulás és összeesküvés vádja miatt kötél általi halálra ítélték.
1854. március 10-én Postaréten állították fel a bitófákat, Nuppenau ezredes katonai parancsnok nem teljesítette a város polgárságának kérését, hogy az ítéletet megváltoztassa golyó általi kivégzésre. Már az 1860-as évektől mozgalom indult, hogy a székely vértanúk sírja fölé síremléket állítsanak. Lázár Ádám képviselő elnökletével szoborbizottság alakult, 1873. augusztus 10-én az emlékoszlop elkészítésével Aradi Zsigmond szobrászt bízták meg. A leleplezési ünnepséget 1875. június 27-én tartották.
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 10.
Név szerint említett meghurcoltak, áldozatok
A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztek csütörtökön Csíkszeredában, a volt politikai foglyok tiszteletére állított emlékműnél, amelyre több év munkájának eredményeként a csíki mártírok, ellenállók és börtönviseltek nevei is felkerültek.
Kelemen Csongor, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének képviselője felszólalásában úgy fogalmazott: régi álmuk teljesült azáltal, hogy sikerült nyilvánosságra hozni elítélt, meghurcolt és kivégzett csíki bajtársaik nevét.
„Óriási munkába és időbe került, hogy feltárjuk a levéltárakat, és az adathalmazok között megkeressük azokat, akiknek nevei most ezeken a táblákon szerepelnek. Nagy nap ez számunkra, hiszen ma országszerte megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól, különösen a mi vidékünkről, ahol merem állítani, hogy nincs olyan család, amelyben ne lenne olyan személy, akire emlékezni kell” – hangsúlyozta Kelemen. Beszédét követően leleplezték a 2010-ben felállított emlékmű talapzatán elhelyezett kőlapokat, amelyekre rákerült a kommunista rezsim helyi áldozatainak a neve.
Az ünnepségen Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere is felszólalt. „Mától többet tudunk, és ezáltal többek vagyunk, hiszen az itt felírt személyek által viselt kereszt mindannyiunk keresztje. Kötelességünk tenni azért, hogy az ő mártíromságuk ne legyen hiábavaló” – fogalmazott Ráduly. Az ünnepség végén Darvas Kozma József római katolikus esperes és Solymosi Alpár unitárius lelkész megáldották a 227 névvel kibővített emlékművet, amelyen egyébként a nevek mellett az áldozatok lakhelye és bebörtönzésük időszaka vagy haláluk időpontja is szerepel. Az ünnepségen továbbá elhangzott, a titkosítások miatt megtörténhet, hogy többen lemaradtak a listáról, de van lehetőség póttábla kihelyezésére.
Iszlai Katalin
Krónika (Kolozsvár)
A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztek csütörtökön Csíkszeredában, a volt politikai foglyok tiszteletére állított emlékműnél, amelyre több év munkájának eredményeként a csíki mártírok, ellenállók és börtönviseltek nevei is felkerültek.
Kelemen Csongor, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének képviselője felszólalásában úgy fogalmazott: régi álmuk teljesült azáltal, hogy sikerült nyilvánosságra hozni elítélt, meghurcolt és kivégzett csíki bajtársaik nevét.
„Óriási munkába és időbe került, hogy feltárjuk a levéltárakat, és az adathalmazok között megkeressük azokat, akiknek nevei most ezeken a táblákon szerepelnek. Nagy nap ez számunkra, hiszen ma országszerte megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól, különösen a mi vidékünkről, ahol merem állítani, hogy nincs olyan család, amelyben ne lenne olyan személy, akire emlékezni kell” – hangsúlyozta Kelemen. Beszédét követően leleplezték a 2010-ben felállított emlékmű talapzatán elhelyezett kőlapokat, amelyekre rákerült a kommunista rezsim helyi áldozatainak a neve.
Az ünnepségen Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere is felszólalt. „Mától többet tudunk, és ezáltal többek vagyunk, hiszen az itt felírt személyek által viselt kereszt mindannyiunk keresztje. Kötelességünk tenni azért, hogy az ő mártíromságuk ne legyen hiábavaló” – fogalmazott Ráduly. Az ünnepség végén Darvas Kozma József római katolikus esperes és Solymosi Alpár unitárius lelkész megáldották a 227 névvel kibővített emlékművet, amelyen egyébként a nevek mellett az áldozatok lakhelye és bebörtönzésük időszaka vagy haláluk időpontja is szerepel. Az ünnepségen továbbá elhangzott, a titkosítások miatt megtörténhet, hogy többen lemaradtak a listáról, de van lehetőség póttábla kihelyezésére.
Iszlai Katalin
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 10.
Kulcsfontosságú közösségi lét Nagyszebenben
Tizenegy éves a Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ, amelynek tevékenységét Serfőző Levente értékelte a Krónikának. A központ vezetője kifejtette, elégedett az eddigi eredményekkel, hiszen egyre többen kapcsolódnak be rendezvényeikbe, ugyanakkor új terveik is vannak.
Tizenegy éves immár a Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ, amelynek vezetője, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke, Serfőző Levente a Krónikának kifejtette, már azt is nagy teljesítménynek tekinti, hogy az egyesület megérte a szép kort, és megállt, megáll a saját lábán.
A vegyes házasságban élőket is megszólítják
„A helyi és megyei tanács is támogat, de a pályázataink által elnyert összegek segítségével szervezzük eseményeinket. Éves költségvetésünk 60%-át a helyi támogatásokból nyerjük" – mondta el Serfőző Levente, aki önkéntesként vezeti a kezdetektől a kulturális központot. Kitért arra is, hogy bár a hivatalos statisztikák szerint Nagyszebenben 2200 magyar él, a valóságban ennél sokkal többen vannak, hiszen egyre több magyar család és fiatal tartózkodik időlegesen, ideiglenes tartózkodási engedéllyel a városban és a környékbeli falvakban gyakran évekig, évtizedekig is, arányuk pedig nem látszik a hivatalos statisztikákban.
„Az is számít, hogy a város épített környezete nagymértékben fejlődött, a környéken is rengeteg új lakás épül, ami idevonzza a magyar fiatalokat is. Központunk kulturális programjaiba pedig egyre többen igyekeznek közülük bekapcsolódni, de ők maguknak is szerveznek külön találkozásokat, eseményeket. Például azok a magyar fiatalok, akik szebeni nagy cégeknél dolgoznak, rendszeresen összejárnak szerdánként, ugyanakkor a gyerekek számára is szerveznek programokat az itt élő magyarok" – mondta Serfőző Levente.
A kulturális központ vezetője úgy fogalmazott, igyekeznek nemcsak a helybeli magyarok, de a városba érkezők számára is gazdag, átfogó kulturális programokat szervezni, ugyanakkor kiemelten fontosnak tartják, hogy – mivel nagyon sok a vegyes házasság a környéken – a román–magyar családok tagjait is megszólítsák. Serfőző szerint nem feltétlenül az a záloga a megmaradásnak, hogy magyar iskolába járjanak a gyerekek, Nagyszebenben például a magyar központ tehet nagyon sokat azért, hogy kialakuljon és megmaradjon a magyar közösség.
Új székhelyet szeretne a központ
„Az elmúlt évek során már kikristályosodott számunkra, hogy milyenfajta programokra vevő a közönség, mit igényelnek a különféle korosztályok. Természetesen vannak olyanok, akik magasabb kulturális igényekkel rendelkeznek, és olyanok is, akik a könnyedebb, szórakoztatóbb műfajokat részesítik előnyben. Mi mindenképpen igyekszünk az egész nagyszebeni magyar közösséget megszólítani rendezvényeinkkel. Így gyerekeknek, fiataloknak, idősebbeknek szóló programokat is hozunk, és nem véletlenül mondom, hogy hozunk, hiszen a fellépők máshonnan érkeznek, Székelyföldről, egész Erdélyből, Magyarországról" – fejtette ki Serfőző Levente.
Mint mondta, sikerként értékeli, hogy tíz évvel ezelőtt még ők fizettek a rendezvényekért, mostanra pedig már a fellépők, résztvevők keresik meg a központot, amely így befogadó intézményként működik. A vezető kifejtette, fontos tervük, hogy végre állandó székhelyen működjön az egyesület, hiszen mostanig 3-4 évig maradtak egy épületben, aztán költözniük kellett, ugyanis nincsen saját ingatlanjuk.
„Egyesületünk tiszteletbeli elnöke Guttman Szabolcs műépítész, műemlékvédelmi szakember, 3-4 évig ő bocsátott rendelkezésünkre egy ingatlant. Jelenleg a református egyház régi felekezeti iskolájának visszaszolgáltatott épületében működik a központ, egyetlen teremben. Az a szándékunk, hogy ugyanebben az épületben felújítsuk a 250 négyzetméteres manzárdfelületet, és abban legyen a székhelyünk. Nyilván a visszaszolgáltatott ingatlan nincsen a legjobb állapotban, úgyhogy pályáztunk, hogy megfelelőképpen fel tudjuk újítani. Igazi kulturális és ifjúsági központot szeretnénk, és itt az ifjúságin is óriási a hangsúly, hiszen a fiatalok nélkül nyilván nincsen magyar jövő” – fogalmazott Serfőző Levente.
Születésnapi rendezvényekkel ünnepel hétvégén a szebeni központ
A 11. születésnapját ünneplő Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ eseménysorozattal jubilál a hétvégén. Az intézményt 2006. március 11-én indították útnak, az ünnepi rendezvény keretében filmvetítéseket, kiállításmegnyitókat, könyvbemutatót szerveznek pénteken és szombaton. Pénteken a Habitus könyvesboltban vetítik Szőts István: Emberek a havason (1942, 89 perc) és Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr (1956, 90 perc) című klasszikus filmjeit.
Szombaton fotókiállítás lesz Varázsképek címmel, majd egy másik fotótárlat is várja a közönséget, Nagy Lajos fotóművész jelenlétében Kovács László Attila, a Camera Club Siculorum Fotóklub elnöke nyitja meg a kiállítást. A Habitus könyvesboltban bemutatják Dimény H. Árpád: Levelek a szomszéd szobába című kötetét, a szerzővel Szonda Szabolcs a Sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója beszélget. D. Haszmann Orsolya múzeológus vetített képes előadás keretében mutatja be a csernátoni Haszmann Pál Múzeumot, majd levetítik Jancsó Miklós: Szegénylegények (1965, 90 perc) című alkotását.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)
Tizenegy éves a Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ, amelynek tevékenységét Serfőző Levente értékelte a Krónikának. A központ vezetője kifejtette, elégedett az eddigi eredményekkel, hiszen egyre többen kapcsolódnak be rendezvényeikbe, ugyanakkor új terveik is vannak.
Tizenegy éves immár a Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ, amelynek vezetője, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke, Serfőző Levente a Krónikának kifejtette, már azt is nagy teljesítménynek tekinti, hogy az egyesület megérte a szép kort, és megállt, megáll a saját lábán.
A vegyes házasságban élőket is megszólítják
„A helyi és megyei tanács is támogat, de a pályázataink által elnyert összegek segítségével szervezzük eseményeinket. Éves költségvetésünk 60%-át a helyi támogatásokból nyerjük" – mondta el Serfőző Levente, aki önkéntesként vezeti a kezdetektől a kulturális központot. Kitért arra is, hogy bár a hivatalos statisztikák szerint Nagyszebenben 2200 magyar él, a valóságban ennél sokkal többen vannak, hiszen egyre több magyar család és fiatal tartózkodik időlegesen, ideiglenes tartózkodási engedéllyel a városban és a környékbeli falvakban gyakran évekig, évtizedekig is, arányuk pedig nem látszik a hivatalos statisztikákban.
„Az is számít, hogy a város épített környezete nagymértékben fejlődött, a környéken is rengeteg új lakás épül, ami idevonzza a magyar fiatalokat is. Központunk kulturális programjaiba pedig egyre többen igyekeznek közülük bekapcsolódni, de ők maguknak is szerveznek külön találkozásokat, eseményeket. Például azok a magyar fiatalok, akik szebeni nagy cégeknél dolgoznak, rendszeresen összejárnak szerdánként, ugyanakkor a gyerekek számára is szerveznek programokat az itt élő magyarok" – mondta Serfőző Levente.
A kulturális központ vezetője úgy fogalmazott, igyekeznek nemcsak a helybeli magyarok, de a városba érkezők számára is gazdag, átfogó kulturális programokat szervezni, ugyanakkor kiemelten fontosnak tartják, hogy – mivel nagyon sok a vegyes házasság a környéken – a román–magyar családok tagjait is megszólítsák. Serfőző szerint nem feltétlenül az a záloga a megmaradásnak, hogy magyar iskolába járjanak a gyerekek, Nagyszebenben például a magyar központ tehet nagyon sokat azért, hogy kialakuljon és megmaradjon a magyar közösség.
Új székhelyet szeretne a központ
„Az elmúlt évek során már kikristályosodott számunkra, hogy milyenfajta programokra vevő a közönség, mit igényelnek a különféle korosztályok. Természetesen vannak olyanok, akik magasabb kulturális igényekkel rendelkeznek, és olyanok is, akik a könnyedebb, szórakoztatóbb műfajokat részesítik előnyben. Mi mindenképpen igyekszünk az egész nagyszebeni magyar közösséget megszólítani rendezvényeinkkel. Így gyerekeknek, fiataloknak, idősebbeknek szóló programokat is hozunk, és nem véletlenül mondom, hogy hozunk, hiszen a fellépők máshonnan érkeznek, Székelyföldről, egész Erdélyből, Magyarországról" – fejtette ki Serfőző Levente.
Mint mondta, sikerként értékeli, hogy tíz évvel ezelőtt még ők fizettek a rendezvényekért, mostanra pedig már a fellépők, résztvevők keresik meg a központot, amely így befogadó intézményként működik. A vezető kifejtette, fontos tervük, hogy végre állandó székhelyen működjön az egyesület, hiszen mostanig 3-4 évig maradtak egy épületben, aztán költözniük kellett, ugyanis nincsen saját ingatlanjuk.
„Egyesületünk tiszteletbeli elnöke Guttman Szabolcs műépítész, műemlékvédelmi szakember, 3-4 évig ő bocsátott rendelkezésünkre egy ingatlant. Jelenleg a református egyház régi felekezeti iskolájának visszaszolgáltatott épületében működik a központ, egyetlen teremben. Az a szándékunk, hogy ugyanebben az épületben felújítsuk a 250 négyzetméteres manzárdfelületet, és abban legyen a székhelyünk. Nyilván a visszaszolgáltatott ingatlan nincsen a legjobb állapotban, úgyhogy pályáztunk, hogy megfelelőképpen fel tudjuk újítani. Igazi kulturális és ifjúsági központot szeretnénk, és itt az ifjúságin is óriási a hangsúly, hiszen a fiatalok nélkül nyilván nincsen magyar jövő” – fogalmazott Serfőző Levente.
Születésnapi rendezvényekkel ünnepel hétvégén a szebeni központ
A 11. születésnapját ünneplő Nagyszebeni Magyar Kulturális Központ eseménysorozattal jubilál a hétvégén. Az intézményt 2006. március 11-én indították útnak, az ünnepi rendezvény keretében filmvetítéseket, kiállításmegnyitókat, könyvbemutatót szerveznek pénteken és szombaton. Pénteken a Habitus könyvesboltban vetítik Szőts István: Emberek a havason (1942, 89 perc) és Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr (1956, 90 perc) című klasszikus filmjeit.
Szombaton fotókiállítás lesz Varázsképek címmel, majd egy másik fotótárlat is várja a közönséget, Nagy Lajos fotóművész jelenlétében Kovács László Attila, a Camera Club Siculorum Fotóklub elnöke nyitja meg a kiállítást. A Habitus könyvesboltban bemutatják Dimény H. Árpád: Levelek a szomszéd szobába című kötetét, a szerzővel Szonda Szabolcs a Sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója beszélget. D. Haszmann Orsolya múzeológus vetített képes előadás keretében mutatja be a csernátoni Haszmann Pál Múzeumot, majd levetítik Jancsó Miklós: Szegénylegények (1965, 90 perc) című alkotását.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 10.
Székely „terroristaügy”: nem az, aminek látszik
Tizenöt hónapja borzolja a kedélyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két székelyföldi vezetőjének a „terrorista ügye”. Az ügyészség gyenge lábakon álló bűnvádi iratcsomót nyújtott be a bukaresti bíróságnak. Kiderült, hogy a fő vádpontot jelentő hangfelvétel még magyarul is érthetetlen.
A terrorizmussal vádolt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két vezetőjének ügye 2015 decemberében kezdődött: Beke István Attilát, a szervezet kézdivásárhelyi elnökét azzal vádolja a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT), hogy házi készítésű bombát akart robbantani a város december elsejére szervezett katonai parádéján, míg Szőcs Zoltán erdélyi elnök bűne a robbantásra való felbujtás. A sajtóban megszellőztetett gyanúsítgatásokat a HVIM azonnal visszautasította: közleményeik szerint nem terveztek semmilyen akciót a román nemzeti ünnepre. Azt hangsúlyozták, hogy a tagok kommunikációs kapcsolatait a román hatóságok rendszeresen ellenőrzik, amivel a szervezet tagjai is tisztában vannak.
Az első házkutatásról szóló sajtóértesülések szerint a rendőrség és az ügyészség emberei nem találtak bizonyítékot a bomba elkészítésének szándékáról. Beke István lakásán a szervezet címerével ellátott zászlókat, pólókat, néhány szilveszteri petárdát, csillagszórókat, a családi számítógépet és egy Airsoft gumilövedékes fegyver tartozékait foglalták le. A DIICOT későbbi közleménye szerint a lakásban bomba készítésére alkalmas tárgyakat találtak. Hamarosan nyilvánossá vált, hogy Beke Istvánt a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) az ügyészséghez eljuttatott információi alapján vették őrizetbe. A SRI közleményben erősítette meg, hogy régóta megfigyelés alatt tartotta a szervezetet. Kiderült, a vádlott kézdivásárhelyi cégének egyik irodájában helyezték el a lehallgatókészüléket. Az eszköz által rögzített október 10-i
beszélgetésből hámozta ki az ügyészség a bombakészítésre és a robbantásra utaló jeleket. A SRI állításai körüli gyanakvásokat azonban megerősítette, hogy utólag kiderült: a vád alapját jelentő beszélgetés nem is a titkosszolgálattól, hanem az egyik HVIM-tagtól származik, aki társainak tudta nélkül rögzítette a beszélgetést.
Nem bomba, csak annak hallatszik
A rögzített beszélgetés több részlete is megjelent a sajtóban. Ezzel párhuzamosan a gyanúsítottak és a tanúk vallomásai megkérdőjelezték az ügyészség bombakészítésről szóló vádját. A nyomozásból az is kiderült, hogy azért találtak Airsoft fegyvertartozékokat a vádlott lakásán, mivel a házaspár a Neoforum Siculorum Airsoft Tactical Unit nevű helyi lövész-sportegyesületnek a tagja, amely Esztelneken Airsoft-pályát működtet. Az ilyen típusú eszközök alacsony energiájú légfegyverek, amelyet műanyaglövedékekkel töltenek fel, és a paintballhoz hasonló hobbisportban használják. A találkozón résztvevő Hodor Istvánt is kihallgatták, aki azt állította: Beke István az Airsoft-pályára akart egy műanyaggolyókat kilövő szerkezetet vásárolni, amit a sportlövészet követői „bombának” becéznek, és amely a világhálón is megrendelhető. Többen is azt állították, hogy a gyanúsított ezt a szerkezetet szerette volna házilag elkészíteni, mivel drágának tartotta az eszköz árát.
Jogsértően járt el a DIICOT
Egyértelmű, hogy teljesen mást állít a DIICOT és mást a gyanúsítottak, illetve a tanúk. A kérdés csak az, ki mond igazat. A DIICOT által közzétett bűnvádi dosszié szerint a hangfelvétel arra vall, hogy a vármegyések távirányítással akartak petárdákat robbantani a december 1-jei ünnepségen, Kézdivásárhely központjában, a szerkezet elkészítésével pedig Beke Istvánt bízták meg. Az ügyészségi vádirat azt bizonygatja, hogyan tervezték meg az akciót. A vármegyés vezető okostelefonján keresztül hozzáférhetett a városközpontban található cége épületének kamerájához, így végignézhette volna, amint az ünneplő tömeg elhalad saját irodája előtt. Megfelelő pillanatban távirányítással a cége előtt található szemeteskukában robbantotta volna fel a 400 petárdából álló robbanószerkezetet. A DIICOT szerint a felvételen hallatszik, amint egyik társa a gyanúsítottnak azt javasolja: az akcióhoz új telefont és SIM-kártyát vásároljon, és használat után dobja el. A vádirat szerint Beke István számítógépének átvizsgálásakor látták, hogy a gyanúsított korábban telefonokat árusító oldalakat nézegetett.
Leszámítva azt a képtelenséget, hogy valaki saját irodája előtt akar „egyenes adásban” robbantani – erről már több román újságíró is kifejtette humoros véleményét –, a gyanúsított felesége szerint az egész perirat törvényellenesen állt össze. Egyrészt a gyanúsítottat törvényellenesen korlátozták nyelvi jogainak gyakorlásában: nem kérhetett tolmácsot és a jegyzőkönyveket is csak román nyelven olvashatta, miközben nem született meg a felvétel pontos magyar nyelvű átirata sem. Kérdés, mi alapján fordították le a vádiratban szereplő beszélgetés részleteit. Az eddigi bírósági tárgyalásokon erre senki nem kapott választ, márpedig ez a beszélgetés képezi a vádirat gerincét.
Beke István felesége szerint a dokumentumban az is szerepel, hogy a HVIM egy szeparatista és fasiszta szervezet, amelynek célja Nagy-Magyarország helyreállítása. A vádirat tehát össze-vissza kalandozik komoly bizonyítékok nélkül – vélik a hozzátartozók.
Előzetes fogságtól a szabadulásig
Beke István előzetes letartóztatás után a védőügyvéd fellebbezett, 2015. december 9-én azonban a legfelső bíróság indítványát elutasította. Az alkotmányos rend elleni cselekedetek szándékának és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének gyanújával őrizetbe vett férfi továbbra is vizsgálati fogságban maradt. A DIICOT kérésére a bíróság 2016. január 29-ig hosszabbította meg az előzetes fogvatartás időtartamát. December 29-én a hatóságok újabb házkutatást tartottak, ezúttal a HVIM erdélyi elnökének, Szőcs Zoltánnak a lakásán. Az ügyészek a férfi otthonában Wass Albert-könyveket és nemzeti jelképeket foglaltak le, majd közölték vele, hogy Bukarestbe viszik kihallgatásra. Később kiderült: alkotmányos rend elleni cselekedetekre való felbujtással és a robbanóanyagokra vonatkozó törvény megsértésére való felbujtással gyanúsítják, mert Beke Istvánnal együtt vett részt az október 10-i találkozón. Bukaresti kihallgatása után vették őrizetbe, amit harmincnapos előzetes letartóztatás követett. Az ügyészség azzal egészítette ki a hangfelvételről készült korábbi jegyzőkönyveket, hogy Szőcs Zoltán húsz bomba elkészítésére tett javaslatot, és azt tanácsolta a szervezet tagjainak, hogy december 1-jén ne tartózkodjanak az országban. 2016 februárjában 30 nappal hosszabbították meg mindkét HVIM-vezető előzetes letartóztatását, végül májusban emeltek vádat ellenük.
A vádhatóság időközben új lehetséges bizonyítékkal állt elő: közleményük szerint Beke István korábban 400 petárdát vásárolt. Az egyik tárgyaláson az ügyészség súlyosbította a vádemelést, és azt állította, hogy a vármegyések nemcsak Kézdivásárhely központjában robbantottak volna, hanem a megyében erre a célra egy földgázvezetéket is kiszemeltek. Az újabb és újabb ügyészségi igyekezet azonban mégsem tudta meggyőzni a bíróságot a vádlottak egyértelmű bűnösségéről. Tavaly júliusban az előzetes letartóztatásukat házi őrizetre enyhítették, majd novemberben megszüntették a házi őrizetet is, de a két szabadlábon védekező férfinak időnként meg kell jelennie a bűnügyi hatóságok előtt. Az ország területét nem hagyhatják el, egymással nem léphetnek kapcsolatba, és a HVIM rendezvényein sem vehetnek részt.
Sokba került a heccelődés
Hodor István, a szervezet tagja korábban azt nyilatkozta a Székely Hírmondó című napilapnak, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi tagjai tudtak arról, hogy lehallgatják őket, éppen ezért szándékosan heccelni akarták a román hatóságokat azzal, hogy a beszélgetésük során bombarobbantást terveztek a román nemzeti ünnepre. A férfi megerősítette: a beszélgetés során elsősorban az Airsoft nevű sporthoz szükséges, gumilövedékes eszközről beszéltek, ezt követően pedig az egyik tag viccelődni kezdett, hogy egy hasonló szerkezetet december 1-jén is kipróbálhatnának. A beszélgetés során a bombát pizzának keresztelték el. Hodor szerint a hatóságok figyelmének szándékos felhívásával a vármegyések azt akarták tesztelni, milyen mértékben hallgatja le őket a román titkosrendőrség.
Közeledik az ítélethirdetés
Az Átlátszó Erdély című oknyomozó hírportál idén januárban megjelentetett cikke szerint nem hatósági hangfelvétel alapján emeltek vádat a vármegyés vezetők ellen, hanem a saját társuk által készített és a román hírszerzéshez eljuttatott felvétel nyomán. A hírportál munkatársa részt vett a január 27-i bírósági tárgyaláson, ahol a többórás felvételből 25 percet játszottak be. Az igen zavaros és rossz hangminőséget érthetetlenné tette az is, hogy többen egymásra beszélnek. A közzétett hangfelvételből érdemi információ nem derült ki. A tárgyaláson tudódott ki, hogy a magyarul is alig érthető, zavaros beszéd alapján kizárólag csak román jegyzőkönyv született rossz fordítással, illetve számos ferdítéssel. Kiderült, hogy a bombarobbanás ötletére Beke István egyik hallható „meglátjuk” szavát a román fordító így adta vissza: „facem”, azaz megcsináljuk. A bíróság megtagadta a védelem kérését, hogy hozzájusson az ügyiratcsomóhoz mellékelt teljes hangfelvételhez.
A tárgyaláson videohíváson keresztül egy védett tanút is kihallgattak, akinek eltakarták az arcát, és hangját eltorzították. A tanú azt állította, ő rögzítette az október 10-i beszélgetést, az Átlátszó Erdély munkatársai szerint ugyanakkor a tanú számos kérdésre nem válaszolt, a bíró pedig befolyásolta a tárgyalás menetét. Amikor a védett tanúval beszélgettek, az a Bandi Szabolcs nem volt jelen a tárgyaláson, aki egykori HVIM-tagként és a vádlottak régebbi barátjaként előzőleg Szőcs Zoltánék ellen tanúskodott.
A bíróság később fog arról dönteni, hogy hozzáférhetővé teszi-e a teljes hangfelvételt a jegyzőkönyvvel való összevetés érdekében. Idén februárban Beke István ügyvédje a Maszolnak azt nyilatkozta: a vádlottak feltételezett bűncselekményeit alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletre, illetve az erre való felbujtásra enyhítené a bukaresti táblabíróság. Lică Dragoş Cristian ügyvéd elképzelhetőnek tartja, hogy a március 24-i tárgyalás után az ítélethirdetés következik, mivel a bíró sorra elvetette a védelem kifogásait, és olyan tanúk kihallgatását sem engedélyezte, akiknek behívatásával korábban még egyetértett.
Kádár Hanga
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Tizenöt hónapja borzolja a kedélyeket a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két székelyföldi vezetőjének a „terrorista ügye”. Az ügyészség gyenge lábakon álló bűnvádi iratcsomót nyújtott be a bukaresti bíróságnak. Kiderült, hogy a fő vádpontot jelentő hangfelvétel még magyarul is érthetetlen.
A terrorizmussal vádolt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két vezetőjének ügye 2015 decemberében kezdődött: Beke István Attilát, a szervezet kézdivásárhelyi elnökét azzal vádolja a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT), hogy házi készítésű bombát akart robbantani a város december elsejére szervezett katonai parádéján, míg Szőcs Zoltán erdélyi elnök bűne a robbantásra való felbujtás. A sajtóban megszellőztetett gyanúsítgatásokat a HVIM azonnal visszautasította: közleményeik szerint nem terveztek semmilyen akciót a román nemzeti ünnepre. Azt hangsúlyozták, hogy a tagok kommunikációs kapcsolatait a román hatóságok rendszeresen ellenőrzik, amivel a szervezet tagjai is tisztában vannak.
Az első házkutatásról szóló sajtóértesülések szerint a rendőrség és az ügyészség emberei nem találtak bizonyítékot a bomba elkészítésének szándékáról. Beke István lakásán a szervezet címerével ellátott zászlókat, pólókat, néhány szilveszteri petárdát, csillagszórókat, a családi számítógépet és egy Airsoft gumilövedékes fegyver tartozékait foglalták le. A DIICOT későbbi közleménye szerint a lakásban bomba készítésére alkalmas tárgyakat találtak. Hamarosan nyilvánossá vált, hogy Beke Istvánt a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) az ügyészséghez eljuttatott információi alapján vették őrizetbe. A SRI közleményben erősítette meg, hogy régóta megfigyelés alatt tartotta a szervezetet. Kiderült, a vádlott kézdivásárhelyi cégének egyik irodájában helyezték el a lehallgatókészüléket. Az eszköz által rögzített október 10-i
beszélgetésből hámozta ki az ügyészség a bombakészítésre és a robbantásra utaló jeleket. A SRI állításai körüli gyanakvásokat azonban megerősítette, hogy utólag kiderült: a vád alapját jelentő beszélgetés nem is a titkosszolgálattól, hanem az egyik HVIM-tagtól származik, aki társainak tudta nélkül rögzítette a beszélgetést.
Nem bomba, csak annak hallatszik
A rögzített beszélgetés több részlete is megjelent a sajtóban. Ezzel párhuzamosan a gyanúsítottak és a tanúk vallomásai megkérdőjelezték az ügyészség bombakészítésről szóló vádját. A nyomozásból az is kiderült, hogy azért találtak Airsoft fegyvertartozékokat a vádlott lakásán, mivel a házaspár a Neoforum Siculorum Airsoft Tactical Unit nevű helyi lövész-sportegyesületnek a tagja, amely Esztelneken Airsoft-pályát működtet. Az ilyen típusú eszközök alacsony energiájú légfegyverek, amelyet műanyaglövedékekkel töltenek fel, és a paintballhoz hasonló hobbisportban használják. A találkozón résztvevő Hodor Istvánt is kihallgatták, aki azt állította: Beke István az Airsoft-pályára akart egy műanyaggolyókat kilövő szerkezetet vásárolni, amit a sportlövészet követői „bombának” becéznek, és amely a világhálón is megrendelhető. Többen is azt állították, hogy a gyanúsított ezt a szerkezetet szerette volna házilag elkészíteni, mivel drágának tartotta az eszköz árát.
Jogsértően járt el a DIICOT
Egyértelmű, hogy teljesen mást állít a DIICOT és mást a gyanúsítottak, illetve a tanúk. A kérdés csak az, ki mond igazat. A DIICOT által közzétett bűnvádi dosszié szerint a hangfelvétel arra vall, hogy a vármegyések távirányítással akartak petárdákat robbantani a december 1-jei ünnepségen, Kézdivásárhely központjában, a szerkezet elkészítésével pedig Beke Istvánt bízták meg. Az ügyészségi vádirat azt bizonygatja, hogyan tervezték meg az akciót. A vármegyés vezető okostelefonján keresztül hozzáférhetett a városközpontban található cége épületének kamerájához, így végignézhette volna, amint az ünneplő tömeg elhalad saját irodája előtt. Megfelelő pillanatban távirányítással a cége előtt található szemeteskukában robbantotta volna fel a 400 petárdából álló robbanószerkezetet. A DIICOT szerint a felvételen hallatszik, amint egyik társa a gyanúsítottnak azt javasolja: az akcióhoz új telefont és SIM-kártyát vásároljon, és használat után dobja el. A vádirat szerint Beke István számítógépének átvizsgálásakor látták, hogy a gyanúsított korábban telefonokat árusító oldalakat nézegetett.
Leszámítva azt a képtelenséget, hogy valaki saját irodája előtt akar „egyenes adásban” robbantani – erről már több román újságíró is kifejtette humoros véleményét –, a gyanúsított felesége szerint az egész perirat törvényellenesen állt össze. Egyrészt a gyanúsítottat törvényellenesen korlátozták nyelvi jogainak gyakorlásában: nem kérhetett tolmácsot és a jegyzőkönyveket is csak román nyelven olvashatta, miközben nem született meg a felvétel pontos magyar nyelvű átirata sem. Kérdés, mi alapján fordították le a vádiratban szereplő beszélgetés részleteit. Az eddigi bírósági tárgyalásokon erre senki nem kapott választ, márpedig ez a beszélgetés képezi a vádirat gerincét.
Beke István felesége szerint a dokumentumban az is szerepel, hogy a HVIM egy szeparatista és fasiszta szervezet, amelynek célja Nagy-Magyarország helyreállítása. A vádirat tehát össze-vissza kalandozik komoly bizonyítékok nélkül – vélik a hozzátartozók.
Előzetes fogságtól a szabadulásig
Beke István előzetes letartóztatás után a védőügyvéd fellebbezett, 2015. december 9-én azonban a legfelső bíróság indítványát elutasította. Az alkotmányos rend elleni cselekedetek szándékának és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének gyanújával őrizetbe vett férfi továbbra is vizsgálati fogságban maradt. A DIICOT kérésére a bíróság 2016. január 29-ig hosszabbította meg az előzetes fogvatartás időtartamát. December 29-én a hatóságok újabb házkutatást tartottak, ezúttal a HVIM erdélyi elnökének, Szőcs Zoltánnak a lakásán. Az ügyészek a férfi otthonában Wass Albert-könyveket és nemzeti jelképeket foglaltak le, majd közölték vele, hogy Bukarestbe viszik kihallgatásra. Később kiderült: alkotmányos rend elleni cselekedetekre való felbujtással és a robbanóanyagokra vonatkozó törvény megsértésére való felbujtással gyanúsítják, mert Beke Istvánnal együtt vett részt az október 10-i találkozón. Bukaresti kihallgatása után vették őrizetbe, amit harmincnapos előzetes letartóztatás követett. Az ügyészség azzal egészítette ki a hangfelvételről készült korábbi jegyzőkönyveket, hogy Szőcs Zoltán húsz bomba elkészítésére tett javaslatot, és azt tanácsolta a szervezet tagjainak, hogy december 1-jén ne tartózkodjanak az országban. 2016 februárjában 30 nappal hosszabbították meg mindkét HVIM-vezető előzetes letartóztatását, végül májusban emeltek vádat ellenük.
A vádhatóság időközben új lehetséges bizonyítékkal állt elő: közleményük szerint Beke István korábban 400 petárdát vásárolt. Az egyik tárgyaláson az ügyészség súlyosbította a vádemelést, és azt állította, hogy a vármegyések nemcsak Kézdivásárhely központjában robbantottak volna, hanem a megyében erre a célra egy földgázvezetéket is kiszemeltek. Az újabb és újabb ügyészségi igyekezet azonban mégsem tudta meggyőzni a bíróságot a vádlottak egyértelmű bűnösségéről. Tavaly júliusban az előzetes letartóztatásukat házi őrizetre enyhítették, majd novemberben megszüntették a házi őrizetet is, de a két szabadlábon védekező férfinak időnként meg kell jelennie a bűnügyi hatóságok előtt. Az ország területét nem hagyhatják el, egymással nem léphetnek kapcsolatba, és a HVIM rendezvényein sem vehetnek részt.
Sokba került a heccelődés
Hodor István, a szervezet tagja korábban azt nyilatkozta a Székely Hírmondó című napilapnak, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi tagjai tudtak arról, hogy lehallgatják őket, éppen ezért szándékosan heccelni akarták a román hatóságokat azzal, hogy a beszélgetésük során bombarobbantást terveztek a román nemzeti ünnepre. A férfi megerősítette: a beszélgetés során elsősorban az Airsoft nevű sporthoz szükséges, gumilövedékes eszközről beszéltek, ezt követően pedig az egyik tag viccelődni kezdett, hogy egy hasonló szerkezetet december 1-jén is kipróbálhatnának. A beszélgetés során a bombát pizzának keresztelték el. Hodor szerint a hatóságok figyelmének szándékos felhívásával a vármegyések azt akarták tesztelni, milyen mértékben hallgatja le őket a román titkosrendőrség.
Közeledik az ítélethirdetés
Az Átlátszó Erdély című oknyomozó hírportál idén januárban megjelentetett cikke szerint nem hatósági hangfelvétel alapján emeltek vádat a vármegyés vezetők ellen, hanem a saját társuk által készített és a román hírszerzéshez eljuttatott felvétel nyomán. A hírportál munkatársa részt vett a január 27-i bírósági tárgyaláson, ahol a többórás felvételből 25 percet játszottak be. Az igen zavaros és rossz hangminőséget érthetetlenné tette az is, hogy többen egymásra beszélnek. A közzétett hangfelvételből érdemi információ nem derült ki. A tárgyaláson tudódott ki, hogy a magyarul is alig érthető, zavaros beszéd alapján kizárólag csak román jegyzőkönyv született rossz fordítással, illetve számos ferdítéssel. Kiderült, hogy a bombarobbanás ötletére Beke István egyik hallható „meglátjuk” szavát a román fordító így adta vissza: „facem”, azaz megcsináljuk. A bíróság megtagadta a védelem kérését, hogy hozzájusson az ügyiratcsomóhoz mellékelt teljes hangfelvételhez.
A tárgyaláson videohíváson keresztül egy védett tanút is kihallgattak, akinek eltakarták az arcát, és hangját eltorzították. A tanú azt állította, ő rögzítette az október 10-i beszélgetést, az Átlátszó Erdély munkatársai szerint ugyanakkor a tanú számos kérdésre nem válaszolt, a bíró pedig befolyásolta a tárgyalás menetét. Amikor a védett tanúval beszélgettek, az a Bandi Szabolcs nem volt jelen a tárgyaláson, aki egykori HVIM-tagként és a vádlottak régebbi barátjaként előzőleg Szőcs Zoltánék ellen tanúskodott.
A bíróság később fog arról dönteni, hogy hozzáférhetővé teszi-e a teljes hangfelvételt a jegyzőkönyvvel való összevetés érdekében. Idén februárban Beke István ügyvédje a Maszolnak azt nyilatkozta: a vádlottak feltételezett bűncselekményeit alkotmányos rend elleni cselekedetre tett kísérletre, illetve az erre való felbujtásra enyhítené a bukaresti táblabíróság. Lică Dragoş Cristian ügyvéd elképzelhetőnek tartja, hogy a március 24-i tárgyalás után az ítélethirdetés következik, mivel a bíró sorra elvetette a védelem kifogásait, és olyan tanúk kihallgatását sem engedélyezte, akiknek behívatásával korábban még egyetértett.
Kádár Hanga
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2017. március 10.
Bodó Barna: erdélyi magyar fesztiválipar van születőben
Kizárólag a közösség érdekében szervezett fesztiválokat tartja értelemmel telítettnek Bodó Barna politológus. Az ismeretterjesztő szakíró a szerkesztésében megjelent, romániai magyar fesztiválokról szóló civil évkönyv csütörtöki, csíkszeredai bemutatóján bírálatokat is megfogalmazott.
Vitára sarkalló kijelentésekben is bővelkedett a 2014-es és 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyv bemutatója Csíkszeredában. A Hargita Megyei Kulturális Központ pincetermében csütörtök este tartott közönségtalálkozón a házigazda, Ferencz Angéla faggatta a szerkesztőt az erdélyi magyarság 35 jelentős fesztiválját felvonultató kiadványról. A kötet szerzői 35 év alatti civil szférában dolgozó kutatók és szakemberek, akik bő fotóanyaggal illusztrált tanulmányokban, illetve sajtó összeállításban mutatják be a rendezvényeket.
A 65 dkg súlyú kötet kizárólag krétázott papírra készült, éppen a felvételek minőségének igényével, és az est meghívottja, Bodó Barna szerkesztő szerint egy társadalom demokráciájának állapotát méri az, hogy a civil szféra mennyire él, mennyire működik. Izgalmas volt az élénkítőre sikerült találkozón, hogy Sepsiszentgyörgyről elszármazott, Temesváron élő szerző-szerkesztő, és Ferencz Angéla társadalomkutató, kulturális intézményvezető, nem látják mindenben egyformán a téma vonzatait.
Míg Ferencz Angéla szerint meglehetősen sok rendezvény van, melyek között egymást erősítő hatásra, összedolgozásra lenne szükség, a politológus statisztikai alapon kevésnek tartja az erdélyi közösség magyar rendezvényeit. Az általa létrehozott civil kutatóintézetet létrehozó Bodó Barna úgy tartja: a létező körülbelül 2000 fesztivál száma a Magyarországi 60 ezer rendezvényhez mérve nagyon kevés. Mint mondta, csak azért tűnhet soknak, mert mindig ugyanaz a pár száz ember vesz részt minden rendezvényen.
Kifejtette, rendezvények között disztingválni azért fontos, mert míg a tömbmagyarság rendezvényei zömét a helyi önkormányzatok feladatként teljesítik, a szórványban az „etnikai tartalmak” szolgáltatói civilek. A Brassói magyar napok példájával támasztotta alá azt is, hogyan bojkottálják egymást „bájosan” az erdélyi magyar politikai szervezetek, a közösség végső kárára.
Ferencz Angéla kérdésére, tapasztalati tanácsként kiemelte: a szervezőknek fontos lenne a fiatalság hangsúlyosabb megszólítása, a stafétaátadás „előzékenyebb” előkészítése. Míg a nemrégiben kultúra-turizmus-kisebbség témában konferenciát társszervező Ferencz Angéla arra kérdezett rá: a „befelé forduló”, „önmagunknak szervezett” rendezvényeket hogyan lehetne a szakember szerint gazdasági-turisztikailag is hatékonnyá tenni, Bodó Barna kategorikusan kijelentette: jövedelmező fesztivál nincs.
Szerinte fesztiválipar van ugyan születőben, de a fesztiválbüdzsé „a közösségépítés költsége”. S míg a házigazda példaként a Double Rise Fesztivált említette a tájainkon még nem elsajátított profizmus címszónál, addig Bodó Barna egyenesen megkérdőjelezte, hogy erre a fesztiválra szüksége lenne az erdélyi közösségnek. Mint részletezte, a rendezvényen maga is kutatott csapatával, és ebből a pozícióból egyáltalán kérdéses, miért van szükség erre a Kolozsvárt is meghaladó turistaforgalmat eleve lebonyolító, mindössze 660 fős létszámú torockói közösségnek.
Az esten tovább szó esett a rendezvények magyarországi kormánytámogatásáról, mint utalt rá, a kötetben számszerűsített adatok is találhatók. A szerkesztés alatt levő következő kötet az erdélyi ifjúsági szervezetek történetét veszi górcső alá, a szerkesztő szerint vélhetően viharokat is kavarva az egykori ellentétek feltárásával.
Gellért Edit
maszol.ro
Kizárólag a közösség érdekében szervezett fesztiválokat tartja értelemmel telítettnek Bodó Barna politológus. Az ismeretterjesztő szakíró a szerkesztésében megjelent, romániai magyar fesztiválokról szóló civil évkönyv csütörtöki, csíkszeredai bemutatóján bírálatokat is megfogalmazott.
Vitára sarkalló kijelentésekben is bővelkedett a 2014-es és 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyv bemutatója Csíkszeredában. A Hargita Megyei Kulturális Központ pincetermében csütörtök este tartott közönségtalálkozón a házigazda, Ferencz Angéla faggatta a szerkesztőt az erdélyi magyarság 35 jelentős fesztiválját felvonultató kiadványról. A kötet szerzői 35 év alatti civil szférában dolgozó kutatók és szakemberek, akik bő fotóanyaggal illusztrált tanulmányokban, illetve sajtó összeállításban mutatják be a rendezvényeket.
A 65 dkg súlyú kötet kizárólag krétázott papírra készült, éppen a felvételek minőségének igényével, és az est meghívottja, Bodó Barna szerkesztő szerint egy társadalom demokráciájának állapotát méri az, hogy a civil szféra mennyire él, mennyire működik. Izgalmas volt az élénkítőre sikerült találkozón, hogy Sepsiszentgyörgyről elszármazott, Temesváron élő szerző-szerkesztő, és Ferencz Angéla társadalomkutató, kulturális intézményvezető, nem látják mindenben egyformán a téma vonzatait.
Míg Ferencz Angéla szerint meglehetősen sok rendezvény van, melyek között egymást erősítő hatásra, összedolgozásra lenne szükség, a politológus statisztikai alapon kevésnek tartja az erdélyi közösség magyar rendezvényeit. Az általa létrehozott civil kutatóintézetet létrehozó Bodó Barna úgy tartja: a létező körülbelül 2000 fesztivál száma a Magyarországi 60 ezer rendezvényhez mérve nagyon kevés. Mint mondta, csak azért tűnhet soknak, mert mindig ugyanaz a pár száz ember vesz részt minden rendezvényen.
Kifejtette, rendezvények között disztingválni azért fontos, mert míg a tömbmagyarság rendezvényei zömét a helyi önkormányzatok feladatként teljesítik, a szórványban az „etnikai tartalmak” szolgáltatói civilek. A Brassói magyar napok példájával támasztotta alá azt is, hogyan bojkottálják egymást „bájosan” az erdélyi magyar politikai szervezetek, a közösség végső kárára.
Ferencz Angéla kérdésére, tapasztalati tanácsként kiemelte: a szervezőknek fontos lenne a fiatalság hangsúlyosabb megszólítása, a stafétaátadás „előzékenyebb” előkészítése. Míg a nemrégiben kultúra-turizmus-kisebbség témában konferenciát társszervező Ferencz Angéla arra kérdezett rá: a „befelé forduló”, „önmagunknak szervezett” rendezvényeket hogyan lehetne a szakember szerint gazdasági-turisztikailag is hatékonnyá tenni, Bodó Barna kategorikusan kijelentette: jövedelmező fesztivál nincs.
Szerinte fesztiválipar van ugyan születőben, de a fesztiválbüdzsé „a közösségépítés költsége”. S míg a házigazda példaként a Double Rise Fesztivált említette a tájainkon még nem elsajátított profizmus címszónál, addig Bodó Barna egyenesen megkérdőjelezte, hogy erre a fesztiválra szüksége lenne az erdélyi közösségnek. Mint részletezte, a rendezvényen maga is kutatott csapatával, és ebből a pozícióból egyáltalán kérdéses, miért van szükség erre a Kolozsvárt is meghaladó turistaforgalmat eleve lebonyolító, mindössze 660 fős létszámú torockói közösségnek.
Az esten tovább szó esett a rendezvények magyarországi kormánytámogatásáról, mint utalt rá, a kötetben számszerűsített adatok is találhatók. A szerkesztés alatt levő következő kötet az erdélyi ifjúsági szervezetek történetét veszi górcső alá, a szerkesztő szerint vélhetően viharokat is kavarva az egykori ellentétek feltárásával.
Gellért Edit
maszol.ro
2017. március 10.
Székelyek az esőben
Zuhogó esőben, a korábbi rendezvényekhez képest megfogyatkozott létszámban, pontban délután négykor elkezdődött Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napja eseménysorozata.
Délután háromtól folyamatosan zuhog az eső Marosvásárhelyen, így meglehetősen gyéren állnak az emberek a postaréti székely vértanúk emlékművénél, a kezdésre mintegy ezren gyűlhettek össze – jelenti a helyszínről kollégánk. Székely és magyar zászlókat lengetnek a résztvevők, de többségük inkább esernyőt tart a feje fölött. Ami a zászlókat, pontosabban azok rúdjait illeti, kollégánk eddig nem értesült a tavalyihoz hasonló incidensről – amikor a csendőrök zászlórudakat koboztak el –, úgy tűnik tehát, hogy a résztvevők megértették a szervezők kérését, és nem vittek magukkal hegyes végű botokat, rudakat. Most az esernyő botja, esetenként PVC-cső szolgál zászlórúdként.
Egyébként a csendőrök és a rendőrök már délután háromtól biztosítják a helyszínt az egész útvonalon, amelyen végig fognak vonulni a résztvevők: a Postaréttől a főtérig, illetve ott vannak a Postarét környéki kis utcákban is.
Idén eddig nem érkeztek különösebb tömegek buszokkal, inkább külön-külön érkeztek az emberek, kisebb csoportok, semmint egyszerre több busznyi nép – számol be tudósítónk, hozzátéve, hogy a tavalyi kép, amikor egyszerre 5–10 busz érkezett a helyszínre, most egyáltalán nem jellemző.
Közben zajlanak a beszédek, Szűcs Péter, a Marosszéki Székely Tanács alelnöke felszólalását követően elhangzottak már Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak elnökének, Szabolcs Attila magyar országgyűlési képviselőnek a gondolatai, de felolvasták már Szili Katalin miniszterelnöki megbízott üzenetét is – tudósít munkatársunk, miközben éppen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke intézi beszédét az egybegyűltekhez.
Az eső továbbra is kitart, a felszólalók mondandóját többnyire kulturáltan hallgatják a résztvevők, igaz, néha azért be-be hallszik egy-egy füttyszó vagy hurrogás. Mintegy háromezren gyűlhettek össze a Postaréten, hogy leróják kegyeletüket a Habsburg-ellenes székely szervezkedés 163 évvel ezelőtt kivégzett vértanúinak emlékművénél, és a prefektusi hivatal elé vonulva nyilvánítsák ki a székelység autonómiaigényét.
Tőkés László szerint az erdélyi magyarságnak ma is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában, közegében kell folytatnia küzdelmét szabadságáért, szülőföldje ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen.
Az EMNT elnöke felidézte, a székely vértanúkat is magyar áruló küldte 163 éve a vérpadra. Arany János forradalmi verssorait idézte: „Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem”. Tőkés László Arany gondolatait folytatva hangoztatta: „ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!”
Az EMNT elnöke megemlítette, az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük azoknak, akik eljöttek Marosvásárhelyre, „de mi ez a vértanúk áldozatához képest, akik életüket adták népükért és hazájukért?” – idézi Tőkést az MTI.
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség politikusa arról biztosította a székelyeket, hogy nincsenek egyedül. Hozzátette, az EFA ugyan Európa-párti, de sajnálatos módon az Európai Unió ma jobbára a tagállamok fővárosainak az érdekeit képviseli, és a fővárosok befolyása a baszkok, katalánok, flamandok és székelyek kárára erősödik. Úgy vélte, ezen változtatni kell.
Wouter Patho ugyanakkor megnyugtatta a megmozdulás résztvevőit, nem követnek el törvénytelenséget, ha kiállnak az autonómia igénye mellett. Ez szerinte nemcsak jog, hanem kötelesség is a következő nemzedékekkel szemben. „Eljön a székelység ideje, eljön az autonómia ideje! Számíthatnak ránk!” – jelentette ki a flamand politikus.
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának az elnöke a résztvevők általános elismerését kiváltva jelentette ki, hogy nem kell bánkódni a tüntetőket végig áztató eső miatt. „Ez az eső annak az ígérete, hogy jó lesz az aratás, és szép lesz a székely jövő!” – jelentette ki. Hozzátette, ez év januárjától immár a központosított Franciaországban élő baszk közösség is bizonyos fokú autonómiát élvez. „Ha megtörténhetett Franciaországban, miért ne történhetne meg Romániában is?” – tette fel a kérdést. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a párbeszéd az egyedüli elfogadható eszköz a székely szabadság érvényesítésére, az erőszak soha nem lehet semmilyen törekvés megvalósításának az elfogadott eszköze – írja az MTI tudósítója.
Izsák Balázs, a megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen.
A beszédeket követően megkoszorúzták a székely vértanúk emlékművét, ez viszonylag hamar lejárt, aztán Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke felolvasta a Románia kormányának és parlamentjének címzett petíciót. Ebben leszögezték, hogy a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten kinyilvánítják: követelik Székelyföld területi autonómiáját.
Székelyföldnek akár feldarabolása, akár egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának, ellentmond Románia vállalt nemzetközi kötelezettségeinek” – idéz a petícióból az MTI, melyet egyhangúlag, „Autonómiát!” felkiáltással fogadott el az összegyűlt tömeg. A kiáltvány egyébként teljes egészében elolvasható az SZNT honlapján.
A rendezvény postaréti eseményei ezzel véget értek, a résztvevők szervezetten, csendben elindultak a prefektúra felé, a főtéri közigazgatási palotához. Az eső még mindig esik, a tömeg a csendőrök és rendőrök által biztosított, félsávon lezárt úton halad.
Hat óra után nem sokkal beért a tömeg Marosvásárhely főterének felső részére, ahol az ortodox templomnál, az útkereszteződésben feltartóztatták a rendőrök az autós forgalmat, szabad utat adva a vonuló tüntetőknek. Szinte tíz méterenként áll egy-egy csendőr az immár menetirányban teljesen lezárt főtéri útvonalon, az emberek „Autonómiát!”, „Gyere velünk!” rigmusokat skandálnak, illetve időnként kizárólag román nyelven fel-felhangzik a vonuló tömegből a „Jandarmeria e cu noi!”
Különösebb incidensről nem tud a helyszínről tudósító kollégánk, azt viszont megjegyzi, hogy még a Postarétre érve néhány embertől elvették a zászlórudat, arra hivatkozva, hogy az túl hosszú és kihegyezhető.
A közigazgatási palota előtti teret kordonokkal zárták le, itt csak a szervezők küldöttsége mehetett át, akik átadták a prefektúra képviselőjének a Postaréten felolvasott petíciót. Az átadásról a kint maradt tömeget hangosbemondón tájékoztatták.
A résztvevők itt még hangosan autonómiát követeltek, aztán népdalokra váltottak, majd megérkeztek a buszok, és felszálltak rá az emberek, elindultak hazafelé. A tömeg, mire besötétedett és elállt az eső, hét óra körül feloszlott. A csendőrség szóvivője a helyszínen munkatársunknak azt mondta, a rendezvény során, beleértve a vonulást is, mintegy fél hétig nem történt semmilyen incidens.
A Székely Szabadság Napja záróakkordjakénk, a Kultúrpalotában tartandó gálán átadják az idei Gábor Áron-díjat. Az SZNT ezúttal az Európai Szabad Szövetséget tünteti ki, mivel a tavalyi csendőrségi túlkapások okán többször is felszólaltak a nemzetközi fórumokon, és levelet küldtek a romániai belügyminiszternek is.
Székelyhon.ro
Zuhogó esőben, a korábbi rendezvényekhez képest megfogyatkozott létszámban, pontban délután négykor elkezdődött Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napja eseménysorozata.
Délután háromtól folyamatosan zuhog az eső Marosvásárhelyen, így meglehetősen gyéren állnak az emberek a postaréti székely vértanúk emlékművénél, a kezdésre mintegy ezren gyűlhettek össze – jelenti a helyszínről kollégánk. Székely és magyar zászlókat lengetnek a résztvevők, de többségük inkább esernyőt tart a feje fölött. Ami a zászlókat, pontosabban azok rúdjait illeti, kollégánk eddig nem értesült a tavalyihoz hasonló incidensről – amikor a csendőrök zászlórudakat koboztak el –, úgy tűnik tehát, hogy a résztvevők megértették a szervezők kérését, és nem vittek magukkal hegyes végű botokat, rudakat. Most az esernyő botja, esetenként PVC-cső szolgál zászlórúdként.
Egyébként a csendőrök és a rendőrök már délután háromtól biztosítják a helyszínt az egész útvonalon, amelyen végig fognak vonulni a résztvevők: a Postaréttől a főtérig, illetve ott vannak a Postarét környéki kis utcákban is.
Idén eddig nem érkeztek különösebb tömegek buszokkal, inkább külön-külön érkeztek az emberek, kisebb csoportok, semmint egyszerre több busznyi nép – számol be tudósítónk, hozzátéve, hogy a tavalyi kép, amikor egyszerre 5–10 busz érkezett a helyszínre, most egyáltalán nem jellemző.
Közben zajlanak a beszédek, Szűcs Péter, a Marosszéki Székely Tanács alelnöke felszólalását követően elhangzottak már Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak elnökének, Szabolcs Attila magyar országgyűlési képviselőnek a gondolatai, de felolvasták már Szili Katalin miniszterelnöki megbízott üzenetét is – tudósít munkatársunk, miközben éppen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke intézi beszédét az egybegyűltekhez.
Az eső továbbra is kitart, a felszólalók mondandóját többnyire kulturáltan hallgatják a résztvevők, igaz, néha azért be-be hallszik egy-egy füttyszó vagy hurrogás. Mintegy háromezren gyűlhettek össze a Postaréten, hogy leróják kegyeletüket a Habsburg-ellenes székely szervezkedés 163 évvel ezelőtt kivégzett vértanúinak emlékművénél, és a prefektusi hivatal elé vonulva nyilvánítsák ki a székelység autonómiaigényét.
Tőkés László szerint az erdélyi magyarságnak ma is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában, közegében kell folytatnia küzdelmét szabadságáért, szülőföldje ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen.
Az EMNT elnöke felidézte, a székely vértanúkat is magyar áruló küldte 163 éve a vérpadra. Arany János forradalmi verssorait idézte: „Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem”. Tőkés László Arany gondolatait folytatva hangoztatta: „ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!”
Az EMNT elnöke megemlítette, az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük azoknak, akik eljöttek Marosvásárhelyre, „de mi ez a vértanúk áldozatához képest, akik életüket adták népükért és hazájukért?” – idézi Tőkést az MTI.
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség politikusa arról biztosította a székelyeket, hogy nincsenek egyedül. Hozzátette, az EFA ugyan Európa-párti, de sajnálatos módon az Európai Unió ma jobbára a tagállamok fővárosainak az érdekeit képviseli, és a fővárosok befolyása a baszkok, katalánok, flamandok és székelyek kárára erősödik. Úgy vélte, ezen változtatni kell.
Wouter Patho ugyanakkor megnyugtatta a megmozdulás résztvevőit, nem követnek el törvénytelenséget, ha kiállnak az autonómia igénye mellett. Ez szerinte nemcsak jog, hanem kötelesség is a következő nemzedékekkel szemben. „Eljön a székelység ideje, eljön az autonómia ideje! Számíthatnak ránk!” – jelentette ki a flamand politikus.
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának az elnöke a résztvevők általános elismerését kiváltva jelentette ki, hogy nem kell bánkódni a tüntetőket végig áztató eső miatt. „Ez az eső annak az ígérete, hogy jó lesz az aratás, és szép lesz a székely jövő!” – jelentette ki. Hozzátette, ez év januárjától immár a központosított Franciaországban élő baszk közösség is bizonyos fokú autonómiát élvez. „Ha megtörténhetett Franciaországban, miért ne történhetne meg Romániában is?” – tette fel a kérdést. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a párbeszéd az egyedüli elfogadható eszköz a székely szabadság érvényesítésére, az erőszak soha nem lehet semmilyen törekvés megvalósításának az elfogadott eszköze – írja az MTI tudósítója.
Izsák Balázs, a megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen.
A beszédeket követően megkoszorúzták a székely vértanúk emlékművét, ez viszonylag hamar lejárt, aztán Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke felolvasta a Románia kormányának és parlamentjének címzett petíciót. Ebben leszögezték, hogy a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten kinyilvánítják: követelik Székelyföld területi autonómiáját.
Székelyföldnek akár feldarabolása, akár egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának, ellentmond Románia vállalt nemzetközi kötelezettségeinek” – idéz a petícióból az MTI, melyet egyhangúlag, „Autonómiát!” felkiáltással fogadott el az összegyűlt tömeg. A kiáltvány egyébként teljes egészében elolvasható az SZNT honlapján.
A rendezvény postaréti eseményei ezzel véget értek, a résztvevők szervezetten, csendben elindultak a prefektúra felé, a főtéri közigazgatási palotához. Az eső még mindig esik, a tömeg a csendőrök és rendőrök által biztosított, félsávon lezárt úton halad.
Hat óra után nem sokkal beért a tömeg Marosvásárhely főterének felső részére, ahol az ortodox templomnál, az útkereszteződésben feltartóztatták a rendőrök az autós forgalmat, szabad utat adva a vonuló tüntetőknek. Szinte tíz méterenként áll egy-egy csendőr az immár menetirányban teljesen lezárt főtéri útvonalon, az emberek „Autonómiát!”, „Gyere velünk!” rigmusokat skandálnak, illetve időnként kizárólag román nyelven fel-felhangzik a vonuló tömegből a „Jandarmeria e cu noi!”
Különösebb incidensről nem tud a helyszínről tudósító kollégánk, azt viszont megjegyzi, hogy még a Postarétre érve néhány embertől elvették a zászlórudat, arra hivatkozva, hogy az túl hosszú és kihegyezhető.
A közigazgatási palota előtti teret kordonokkal zárták le, itt csak a szervezők küldöttsége mehetett át, akik átadták a prefektúra képviselőjének a Postaréten felolvasott petíciót. Az átadásról a kint maradt tömeget hangosbemondón tájékoztatták.
A résztvevők itt még hangosan autonómiát követeltek, aztán népdalokra váltottak, majd megérkeztek a buszok, és felszálltak rá az emberek, elindultak hazafelé. A tömeg, mire besötétedett és elállt az eső, hét óra körül feloszlott. A csendőrség szóvivője a helyszínen munkatársunknak azt mondta, a rendezvény során, beleértve a vonulást is, mintegy fél hétig nem történt semmilyen incidens.
A Székely Szabadság Napja záróakkordjakénk, a Kultúrpalotában tartandó gálán átadják az idei Gábor Áron-díjat. Az SZNT ezúttal az Európai Szabad Szövetséget tünteti ki, mivel a tavalyi csendőrségi túlkapások okán többször is felszólaltak a nemzetközi fórumokon, és levelet küldtek a romániai belügyminiszternek is.
Székelyhon.ro
2017. március 10.
Cáfolt magyarellenesség – Florea visszaszólt Kelemennek
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt szeretné, hogy Marosvásárhely konfliktuszóna legyen – véli Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester. Az elöljáró a szövetségi elnök azon nyilatkozatára reagált, amelyben magyarellenesnek nevezte Floreát.
„Az, hogy Kelemen Hunor egy ideje badarságokat beszél, már nem lep meg! Nyilatkozata arra derít fényt, hogy nem érdekli a város fejlődése, és nem érdeklik a választópolgárok sem. (...) Messziről látszik, hogy ő azt szeretné, Marosvásárhely konfliktuszóna legyen, mert ez neki megfelel. Nekem az a kérdésem, hogy kinek válik ez a hasznára? A marosvásárhelyieknek semmiképpen nem! Megfigyeltem, hogy az ehhez hasonló állásfoglalások mindig az olyan események környékén jelennek meg, amelyekből egyesek politikai tőkét próbálnak kovácsolni. Ami engem illet, tiszteltem, tisztelem és képviselem a város magyarságát, Kelemen Hunorral ellentétben, aki másként tekint a románokra és az ő értékeikre. Az ő nyilatkozataitól eltérően engem a tetteim jellemeznek" – mutatott rá Dorin Florea a sajtónak pénteken elküldött nyílt levelében.
Marosvásárhely polgármestere hangsúlyozta, ő nem magyarellenes, ahogyan azt az RMDSZ elnöke állítja, nőnap alkalmából például a román és magyar hölgyeknek egyaránt osztott virágokat.
Marosvásárhely polgármesteri hivatala szerdán jelentette be, hogy jóváhagyta a székely vértanúk napja alkalmából tartandó megemlékezést a székely vértanúk emlékművénél, a felvonulásra azonban nem adott engedélyt. Ennek kapcsán Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt nyilatkozta egy csütörtöki, kolozsvári sajtótájékoztatón, hogy a marosvásárhelyi polgármester az elmúlt húsz évben mindig is magyarellenes módon nyilvánult meg.
Végre ki kellett mondani, hogy megállj, Románia nem jogállam, egyes intézmények túllépik az alkotmányos hatásköreiket, ezért vissza kell terelni őket az alkotmányosság keretei közé – ezzel indokolta a Krónikának Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának helyettes vezetője, hogy a parlament két háza – az RMDSZ szavazataival is – szerdai együttes ülésén nyilatkozatot fogadott el. Amelyben azzal vádolta meg Klaus Johannis államfőt, hogy „elbitorolta" a parlament hatásköreit.
Márton Árpád kifejtette: a nyilatkozatban hangsúlyozták az alkotmány bizonyos előírásait, amelyek értelmében Románia olyan jogállam, ahol a hatalmi ágak szétválasztása megvalósul, és mindegyik az alkotmányos keretei között működik. „Sajnos azonban Románia nem jogállam, mert a korrupció elleni harc ürügyén sokszor politikai fegyverként használják a korrupcióellenes ügyészséget" – jelentette ki a képviselő. A politikus emlékeztetett: a magyar közösségnek is sok problémája van a DNA-val, hiszen például a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc római katolikus gimnázium létrehozásának körülményeit érintő vizsgálat során már a szülőket is beidézik, és a vallásukat firtatják.
A háromszéki honatya azt is megemlítette, hogy a legfelsőbb bíróság szabálytalan vádemelés miatt visszaküldte a DNA-nak azt a vádiratot, amelyben Markó Attila egykori parlamenti képviselő is vádlottként szerepelt, holott csupán tagja volt annak a restitúciós bizottságnak, amely szakértői vélemény alapján döntött bizonyos ingatlanok visszaszolgáltatásáról. A DNA mégis az előzetes letartóztatását kérte, és Markó végül lemondott mandátumáról. De más politikusokat is hasonló körülmények között vegzáltak, sőt volt, akit sikerült is előzetes letartóztatásba helyezniük. „Ezeknek az embereknek derékba tört a politikai karrierje, és egyeseket a szabadságuktól is megfosztottak, legalább egy időre" – mutatott rá Márton.
Azt is felidézte, hogy olyan esetek is vannak, amikor a Számvevőszék „belemászik" valamely választott önkormányzati testület döntéseibe, de nem pénzügyi szabálytalanságok után nyomoz, hanem azt vizsgálja, indokolt volt-e bizonyos határozatok meghozatala. De a hatalommal való visszaélések körébe sorolta azt is, amikor az ügyészség azt vizsgálja, hogy egy parlamenti vita során melyik képviselő mit mondott, illetve hogyan szavazott. „Egyes intézmények kicsúsztak az alkotmányos keretekből, olyan hatalmi harc zajlik, amely során egyesek az alkotmányos korlátokon túllépve akarnak túlhatalomra szert tenni – hangoztatta Márton. – Ezért ideje volt már a határozott fellépésnek, az RMDSZ is ezért fordult a DNA visszaélései kapcsán a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácshoz, illetve külföldi szervezetekhez."
Kérdésünkre, szerinte kik azok, akik politikai fegyverként használják a DNA-t, nem adott konkrét választ. „Ön szerint kiknek lehet érdeke, hogy egy magyar iskolát igazságszolgáltatási eszközökkel szüntessenek meg, úgymond korrupciós ügyek miatt, amelyhez a DNA-t használják fel?" – kérdezett vissza. Annak kapcsán, hogy a nyilatkozatban Johannis államfőt is elmarasztalják, emlékeztetett: miután a büntető törvénykönyv módosítását szolgáló 13-as sürgősségi kormányrendelet kapcsán az államfő és az igazságszolgáltatási tanács is az alkotmánybírósághoz fordult, hogy állapítsa meg, alkotmányos természetű konfliktus támadt a kormány és az igazságszolgáltatás között, ám az alkotmánybíróság ezt elutasította.
„Sőt azt mondta ki, hogy semmi közük a törvényhozási tevékenységhez, ennek ellenére mindenáron bele akartak szólni a törvényhozásba" – mutatott rá. Márton hozzátette: a nyilatkozat lehetett volna jobb és kevésbé politikus, ő maga beszédében felsorolta azokat a sérelmeket, amelyeket lapunknak is, és amelyek szintén belekerülhettek volna a dokumentumba. Szerinte az állásfoglalás olyan ügyben született, amelyet az RMDSZ is problémásnak tart, ezért szavazta meg.
Balogh Levente
kronika.ro
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt szeretné, hogy Marosvásárhely konfliktuszóna legyen – véli Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester. Az elöljáró a szövetségi elnök azon nyilatkozatára reagált, amelyben magyarellenesnek nevezte Floreát.
„Az, hogy Kelemen Hunor egy ideje badarságokat beszél, már nem lep meg! Nyilatkozata arra derít fényt, hogy nem érdekli a város fejlődése, és nem érdeklik a választópolgárok sem. (...) Messziről látszik, hogy ő azt szeretné, Marosvásárhely konfliktuszóna legyen, mert ez neki megfelel. Nekem az a kérdésem, hogy kinek válik ez a hasznára? A marosvásárhelyieknek semmiképpen nem! Megfigyeltem, hogy az ehhez hasonló állásfoglalások mindig az olyan események környékén jelennek meg, amelyekből egyesek politikai tőkét próbálnak kovácsolni. Ami engem illet, tiszteltem, tisztelem és képviselem a város magyarságát, Kelemen Hunorral ellentétben, aki másként tekint a románokra és az ő értékeikre. Az ő nyilatkozataitól eltérően engem a tetteim jellemeznek" – mutatott rá Dorin Florea a sajtónak pénteken elküldött nyílt levelében.
Marosvásárhely polgármestere hangsúlyozta, ő nem magyarellenes, ahogyan azt az RMDSZ elnöke állítja, nőnap alkalmából például a román és magyar hölgyeknek egyaránt osztott virágokat.
Marosvásárhely polgármesteri hivatala szerdán jelentette be, hogy jóváhagyta a székely vértanúk napja alkalmából tartandó megemlékezést a székely vértanúk emlékművénél, a felvonulásra azonban nem adott engedélyt. Ennek kapcsán Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt nyilatkozta egy csütörtöki, kolozsvári sajtótájékoztatón, hogy a marosvásárhelyi polgármester az elmúlt húsz évben mindig is magyarellenes módon nyilvánult meg.
Végre ki kellett mondani, hogy megállj, Románia nem jogállam, egyes intézmények túllépik az alkotmányos hatásköreiket, ezért vissza kell terelni őket az alkotmányosság keretei közé – ezzel indokolta a Krónikának Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának helyettes vezetője, hogy a parlament két háza – az RMDSZ szavazataival is – szerdai együttes ülésén nyilatkozatot fogadott el. Amelyben azzal vádolta meg Klaus Johannis államfőt, hogy „elbitorolta" a parlament hatásköreit.
Márton Árpád kifejtette: a nyilatkozatban hangsúlyozták az alkotmány bizonyos előírásait, amelyek értelmében Románia olyan jogállam, ahol a hatalmi ágak szétválasztása megvalósul, és mindegyik az alkotmányos keretei között működik. „Sajnos azonban Románia nem jogállam, mert a korrupció elleni harc ürügyén sokszor politikai fegyverként használják a korrupcióellenes ügyészséget" – jelentette ki a képviselő. A politikus emlékeztetett: a magyar közösségnek is sok problémája van a DNA-val, hiszen például a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc római katolikus gimnázium létrehozásának körülményeit érintő vizsgálat során már a szülőket is beidézik, és a vallásukat firtatják.
A háromszéki honatya azt is megemlítette, hogy a legfelsőbb bíróság szabálytalan vádemelés miatt visszaküldte a DNA-nak azt a vádiratot, amelyben Markó Attila egykori parlamenti képviselő is vádlottként szerepelt, holott csupán tagja volt annak a restitúciós bizottságnak, amely szakértői vélemény alapján döntött bizonyos ingatlanok visszaszolgáltatásáról. A DNA mégis az előzetes letartóztatását kérte, és Markó végül lemondott mandátumáról. De más politikusokat is hasonló körülmények között vegzáltak, sőt volt, akit sikerült is előzetes letartóztatásba helyezniük. „Ezeknek az embereknek derékba tört a politikai karrierje, és egyeseket a szabadságuktól is megfosztottak, legalább egy időre" – mutatott rá Márton.
Azt is felidézte, hogy olyan esetek is vannak, amikor a Számvevőszék „belemászik" valamely választott önkormányzati testület döntéseibe, de nem pénzügyi szabálytalanságok után nyomoz, hanem azt vizsgálja, indokolt volt-e bizonyos határozatok meghozatala. De a hatalommal való visszaélések körébe sorolta azt is, amikor az ügyészség azt vizsgálja, hogy egy parlamenti vita során melyik képviselő mit mondott, illetve hogyan szavazott. „Egyes intézmények kicsúsztak az alkotmányos keretekből, olyan hatalmi harc zajlik, amely során egyesek az alkotmányos korlátokon túllépve akarnak túlhatalomra szert tenni – hangoztatta Márton. – Ezért ideje volt már a határozott fellépésnek, az RMDSZ is ezért fordult a DNA visszaélései kapcsán a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácshoz, illetve külföldi szervezetekhez."
Kérdésünkre, szerinte kik azok, akik politikai fegyverként használják a DNA-t, nem adott konkrét választ. „Ön szerint kiknek lehet érdeke, hogy egy magyar iskolát igazságszolgáltatási eszközökkel szüntessenek meg, úgymond korrupciós ügyek miatt, amelyhez a DNA-t használják fel?" – kérdezett vissza. Annak kapcsán, hogy a nyilatkozatban Johannis államfőt is elmarasztalják, emlékeztetett: miután a büntető törvénykönyv módosítását szolgáló 13-as sürgősségi kormányrendelet kapcsán az államfő és az igazságszolgáltatási tanács is az alkotmánybírósághoz fordult, hogy állapítsa meg, alkotmányos természetű konfliktus támadt a kormány és az igazságszolgáltatás között, ám az alkotmánybíróság ezt elutasította.
„Sőt azt mondta ki, hogy semmi közük a törvényhozási tevékenységhez, ennek ellenére mindenáron bele akartak szólni a törvényhozásba" – mutatott rá. Márton hozzátette: a nyilatkozat lehetett volna jobb és kevésbé politikus, ő maga beszédében felsorolta azokat a sérelmeket, amelyeket lapunknak is, és amelyek szintén belekerülhettek volna a dokumentumba. Szerinte az állásfoglalás olyan ügyben született, amelyet az RMDSZ is problémásnak tart, ezért szavazta meg.
Balogh Levente
kronika.ro
2017. március 11.
Marosvásárhely: Szabadságot a székely népnek! (Székely szabadság napja)
A kitartóan szemerkélő eső ellenére a Székely vértanúk emlékművénél több ezer székely nyilvánította ki: a román kormánytól nem a lehetetlent követeljük, hanem csak azt, tegyen eleget a közel száz esztendeje tett vállalásának, s közösségünk számára biztosítsa az autonómiát Székelyföldön. A székelység által megfogalmazottak jogosságáról, harcának támogatásáról biztosítottak az eseményen vendégként jelen levő anyaországi, flamand és baszk politikusok. Tőkés László európai parlamenti képviselő elítélően szólt az RMDSZ-ről: nemcsak a szavaiknak, hanem a cselekedeteiknek kellene arról szólniuk, hogy eleget akarnak tenni a programjukban lefektetett vállalásaiknak.
A meghirdetett időpontban, pontosan délután négy órakor felcsendült a Fejérváry-induló, majd felvételről bejátszva a marosvásárhelyi vártemplom és a csíksomlyói kegytemplom harangja szólalt meg.
Ötvös József vártemplomi református lelkipásztor az 1854-ben a Postaréten kivégzett Habsburg-ellenes felkelők – Gálffy Mihály, Török János, Horváth Károly, Benedek Dániel és Bertalan László – mártíromságáról beszélt, majd úgy fogalmazott: elődeink példáját nem feledve kell tennie a ma nemzedékének is, s akkor szülőföldünk nem vész el. A betegség miatt az eseményről hiányzó Izsák Balázs helyett Szűcs Péter, a Marosszéki Székely Tanács alelnöke szólalt fel. Méltatta azokat, akik a székelységért tenni akarnak, s megszólította a szabadságot kiteljesítő fiatalságot is. Elmarasztalta a román államot, amely nemhogy nem teljesíti az 1918-ban tett ígéretét, de még csak párbeszédre sem hajlandó ez ügyben. Úgy vélte, ha közösségünk egységesen lép fel, képes lesz nemcsak az autonómiát kivívni, de akár hegyeket is megmozgathat erejével. Építjük azt a szabadságot, amely még nincs, de lesz – mondotta Szűcs Péter.
Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke arra emlékeztetett, hogy a szabadság nem jár ingyen, tennünk kell érte. Bátran ki kell állnunk igazunkért, követlenünk kell, hogy jogainkat biztosítsák, a közel száz esztendeje tett ígéretek megvalósuljanak, s azért, hogy Székelyföldet ne olvasszák be mondvacsinált okokra hivatkozva az általuk elképzelt gazdasági régiókba. Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott levelét is tolmácsolták a szervezők. Az Országgyűlés volt elnöke úgy vélte, Európa nem mehet el érzéketlenül és válaszok nélkül a székelység követelései mellett.
Szabolcs Attila magyar országgyűlési képviselő kijelentette: minden őshonos közösségnek – így a székelységnek is – joga van az önrendelkezéshez, s ha azt nem biztosítják számára, küzdhet annak érdekében.
Tőkés László köszönetet mondott a székely szabadság napját megszervezőknek, amiért lehetővé tették, hogy minden évben kifejezhessük autonómiaigényünket. Az európai parlamenti képviselő arra bátorított, az árulás, az önfeladás és a hatalombarát opportunizmus árnyékában is folytassuk küzdelmünket, ne engedjük, hogy a székelység elleni fellépések hatásosak legyenek, s Székelyföldet megszüntessék, beolvasszák. „A jelen körülményei között, az unió békerendszerén felépült Európában, az egyesült Európa egyik tagállamában, Romániában nemes egyszerűséggel azt mondhatjuk, hogy másra nincs is szükség, hanem csak arra, hogy az országunkkal unióbeli szövetséges magyar nemzet tagjaiként állhatatosan kiálljunk azért, ami nekünk egy demokratikus jogállamban alanyi jogon kijár” – mondta.
Tőkés László az RMDSZ-t arra szólította fel, tegyen eleget a választási programjában foglaltaknak, s igyekezzen a törvényhozásban tenni azért, hogy Marosvásárhelyen a római katolikus iskola és az orvosi egyetem, Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Református Kollégium ügye békésen és méltányosan rendeződjék.
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség alelnöke támogatásáról biztosította a székelyek harcát: autonómiaigényünket fogalmazzuk meg, s a jövő nemzedék érdekét nézve cselekedjünk megvalósítása érdekében. A flamand politikus sajnálatát fejezte ki, hogy az unió a tagállamok fővárosainak érdekeit követi, de úgy vélte, ezen lehet változtatni. Aitor Esteban baszk politikus arról beszélt, hogy a Spanyolország és Franciaország által megosztott Baszkföldön is kitartó küzdelemmel el lehetett érni: az erősen centralizált Franciaország – amelyet Románia példájának tekint – is biztosította számukra az autonómiát. Miért ne lehetne itt, Romániában is hasonló eredményt elérni? – kérdezte. A Románia kormányának és parlamentjének címzett petíciót Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke olvasta fel, az ünneplő közösség Autonómiát! Autonómiát! felkiáltással fogadta el.
A többezres, zászlókkal és jelszavakkal felfegyverzett tömeg rendezett sorokba szerveződve a csendőrség és a helyi rendőrség szoros felügyelete mellett – ötméterenként állt egy egyenruhás, a mellékutcákban pedig látványosan sok hivatalos autó állt még – felvonult a főtérre, az egykori városháza, ma prefektúra elé. Ott elénekelték a székely és a magyar himnuszt, majd az SZNT képviselői a prefektus egyik tanácsadójának átadták a kormánynak címzett petíciót. Este a Kultúrpalota dísztermében ünnepélyes keretek között átadták a Székely Nemzeti Tanács kitüntetését, a Gábor Áron-díjat az Európai Szabad Szövetség képviselőinek.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A kitartóan szemerkélő eső ellenére a Székely vértanúk emlékművénél több ezer székely nyilvánította ki: a román kormánytól nem a lehetetlent követeljük, hanem csak azt, tegyen eleget a közel száz esztendeje tett vállalásának, s közösségünk számára biztosítsa az autonómiát Székelyföldön. A székelység által megfogalmazottak jogosságáról, harcának támogatásáról biztosítottak az eseményen vendégként jelen levő anyaországi, flamand és baszk politikusok. Tőkés László európai parlamenti képviselő elítélően szólt az RMDSZ-ről: nemcsak a szavaiknak, hanem a cselekedeteiknek kellene arról szólniuk, hogy eleget akarnak tenni a programjukban lefektetett vállalásaiknak.
A meghirdetett időpontban, pontosan délután négy órakor felcsendült a Fejérváry-induló, majd felvételről bejátszva a marosvásárhelyi vártemplom és a csíksomlyói kegytemplom harangja szólalt meg.
Ötvös József vártemplomi református lelkipásztor az 1854-ben a Postaréten kivégzett Habsburg-ellenes felkelők – Gálffy Mihály, Török János, Horváth Károly, Benedek Dániel és Bertalan László – mártíromságáról beszélt, majd úgy fogalmazott: elődeink példáját nem feledve kell tennie a ma nemzedékének is, s akkor szülőföldünk nem vész el. A betegség miatt az eseményről hiányzó Izsák Balázs helyett Szűcs Péter, a Marosszéki Székely Tanács alelnöke szólalt fel. Méltatta azokat, akik a székelységért tenni akarnak, s megszólította a szabadságot kiteljesítő fiatalságot is. Elmarasztalta a román államot, amely nemhogy nem teljesíti az 1918-ban tett ígéretét, de még csak párbeszédre sem hajlandó ez ügyben. Úgy vélte, ha közösségünk egységesen lép fel, képes lesz nemcsak az autonómiát kivívni, de akár hegyeket is megmozgathat erejével. Építjük azt a szabadságot, amely még nincs, de lesz – mondotta Szűcs Péter.
Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke arra emlékeztetett, hogy a szabadság nem jár ingyen, tennünk kell érte. Bátran ki kell állnunk igazunkért, követlenünk kell, hogy jogainkat biztosítsák, a közel száz esztendeje tett ígéretek megvalósuljanak, s azért, hogy Székelyföldet ne olvasszák be mondvacsinált okokra hivatkozva az általuk elképzelt gazdasági régiókba. Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott levelét is tolmácsolták a szervezők. Az Országgyűlés volt elnöke úgy vélte, Európa nem mehet el érzéketlenül és válaszok nélkül a székelység követelései mellett.
Szabolcs Attila magyar országgyűlési képviselő kijelentette: minden őshonos közösségnek – így a székelységnek is – joga van az önrendelkezéshez, s ha azt nem biztosítják számára, küzdhet annak érdekében.
Tőkés László köszönetet mondott a székely szabadság napját megszervezőknek, amiért lehetővé tették, hogy minden évben kifejezhessük autonómiaigényünket. Az európai parlamenti képviselő arra bátorított, az árulás, az önfeladás és a hatalombarát opportunizmus árnyékában is folytassuk küzdelmünket, ne engedjük, hogy a székelység elleni fellépések hatásosak legyenek, s Székelyföldet megszüntessék, beolvasszák. „A jelen körülményei között, az unió békerendszerén felépült Európában, az egyesült Európa egyik tagállamában, Romániában nemes egyszerűséggel azt mondhatjuk, hogy másra nincs is szükség, hanem csak arra, hogy az országunkkal unióbeli szövetséges magyar nemzet tagjaiként állhatatosan kiálljunk azért, ami nekünk egy demokratikus jogállamban alanyi jogon kijár” – mondta.
Tőkés László az RMDSZ-t arra szólította fel, tegyen eleget a választási programjában foglaltaknak, s igyekezzen a törvényhozásban tenni azért, hogy Marosvásárhelyen a római katolikus iskola és az orvosi egyetem, Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Református Kollégium ügye békésen és méltányosan rendeződjék.
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség alelnöke támogatásáról biztosította a székelyek harcát: autonómiaigényünket fogalmazzuk meg, s a jövő nemzedék érdekét nézve cselekedjünk megvalósítása érdekében. A flamand politikus sajnálatát fejezte ki, hogy az unió a tagállamok fővárosainak érdekeit követi, de úgy vélte, ezen lehet változtatni. Aitor Esteban baszk politikus arról beszélt, hogy a Spanyolország és Franciaország által megosztott Baszkföldön is kitartó küzdelemmel el lehetett érni: az erősen centralizált Franciaország – amelyet Románia példájának tekint – is biztosította számukra az autonómiát. Miért ne lehetne itt, Romániában is hasonló eredményt elérni? – kérdezte. A Románia kormányának és parlamentjének címzett petíciót Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke olvasta fel, az ünneplő közösség Autonómiát! Autonómiát! felkiáltással fogadta el.
A többezres, zászlókkal és jelszavakkal felfegyverzett tömeg rendezett sorokba szerveződve a csendőrség és a helyi rendőrség szoros felügyelete mellett – ötméterenként állt egy egyenruhás, a mellékutcákban pedig látványosan sok hivatalos autó állt még – felvonult a főtérre, az egykori városháza, ma prefektúra elé. Ott elénekelték a székely és a magyar himnuszt, majd az SZNT képviselői a prefektus egyik tanácsadójának átadták a kormánynak címzett petíciót. Este a Kultúrpalota dísztermében ünnepélyes keretek között átadták a Székely Nemzeti Tanács kitüntetését, a Gábor Áron-díjat az Európai Szabad Szövetség képviselőinek.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 11.
Petíció a székely szabadság napján
Románia kormányának és parlamentjének
Tájékoztatásképpen: Klaus Iohannis államfőnek
Ama, 2017. március 10-én Marosvásárhelyen összegyűlt székelyek és a velük szolidaritást vállalók itthon és szerte a világban, továbbra is a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten nyilvánítjuk ki akaratunkat: követeljük Székelyföld területi autonómiáját! A székely szabadság napjának üzenete: ez a nap az emlékezésé, de a jogkövetelésé is. A tervezett, ám évek óta halogatott közigazgatási átalakítás folyamata továbbra is rendkívüli aggodalomra ad okot: Székelyföldnek akár feldarabolása, akár egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának, ellentmond Románia vállalt nemzetközi kötelezettségeinek. Pedig az ország közigazgatási átalakítása adhatna demokratikus keretet annak a mélyreható reformnak is, amely biztosítaná Székelyföld Románián belüli önrendelkezését. Aggodalomra ad okot az is, hogy Székelyföld területi autonómiájának megteremtése érdekében az évek óta szorgalmazott párbeszéd helyett szaporodnak a közösségünket ért megaláztatások, szimbólumaink és intézményeink elleni támadások.
Rendkívül aggasztó, hogy Székelyföld a jelenlegi fejlesztési régiójában is a belső leszakadás pályájára került, ami igazolja azt, hogy Románia jelenlegi regionális felosztása Székelyföld periferikus helyzetben való tartását segíti elő.
Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát! Székelyföld autonómiája azt jelenti, hogy történelmi szülőföldjén a székely-magyar többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és saját érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, Székelyföld területén élő minden nemzeti közösség nevében és érdekében. Ez Románia érdekeit is szolgálja. Az autonóm régió az állam és a kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, ennek megfelelő közjogi státussal és jogosítványokkal rendelkezik. Mindez csakis párbeszéddel, a helyi közösségek szabad akaratával, a demokratikus elvek betartásával, az állampolgárok közötti szolidaritással és konstruktív együttműködéssel valósítható meg. Mindezek szellemében:
– Követeljük, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezet alapján!
– Kérjük, hogy a román kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit.
– Tiltakozunk oktatási intézményeink ellehetetlenítése, önkormányzataink zaklatása, anyanyelvhasználatunk korlátozása, szimbólumaink üldözése ellen.
– Szolidaritást vállalunk a jogállam érdekében az egész Romániát átfogó megmozdulásokkal.
– Követeljük, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal!
– Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának! Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!
Marosvásárhely, 2017. március 10.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Románia kormányának és parlamentjének
Tájékoztatásképpen: Klaus Iohannis államfőnek
Ama, 2017. március 10-én Marosvásárhelyen összegyűlt székelyek és a velük szolidaritást vállalók itthon és szerte a világban, továbbra is a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten nyilvánítjuk ki akaratunkat: követeljük Székelyföld területi autonómiáját! A székely szabadság napjának üzenete: ez a nap az emlékezésé, de a jogkövetelésé is. A tervezett, ám évek óta halogatott közigazgatási átalakítás folyamata továbbra is rendkívüli aggodalomra ad okot: Székelyföldnek akár feldarabolása, akár egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának, ellentmond Románia vállalt nemzetközi kötelezettségeinek. Pedig az ország közigazgatási átalakítása adhatna demokratikus keretet annak a mélyreható reformnak is, amely biztosítaná Székelyföld Románián belüli önrendelkezését. Aggodalomra ad okot az is, hogy Székelyföld területi autonómiájának megteremtése érdekében az évek óta szorgalmazott párbeszéd helyett szaporodnak a közösségünket ért megaláztatások, szimbólumaink és intézményeink elleni támadások.
Rendkívül aggasztó, hogy Székelyföld a jelenlegi fejlesztési régiójában is a belső leszakadás pályájára került, ami igazolja azt, hogy Románia jelenlegi regionális felosztása Székelyföld periferikus helyzetben való tartását segíti elő.
Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát! Székelyföld autonómiája azt jelenti, hogy történelmi szülőföldjén a székely-magyar többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és saját érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, Székelyföld területén élő minden nemzeti közösség nevében és érdekében. Ez Románia érdekeit is szolgálja. Az autonóm régió az állam és a kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, ennek megfelelő közjogi státussal és jogosítványokkal rendelkezik. Mindez csakis párbeszéddel, a helyi közösségek szabad akaratával, a demokratikus elvek betartásával, az állampolgárok közötti szolidaritással és konstruktív együttműködéssel valósítható meg. Mindezek szellemében:
– Követeljük, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezet alapján!
– Kérjük, hogy a román kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit.
– Tiltakozunk oktatási intézményeink ellehetetlenítése, önkormányzataink zaklatása, anyanyelvhasználatunk korlátozása, szimbólumaink üldözése ellen.
– Szolidaritást vállalunk a jogállam érdekében az egész Romániát átfogó megmozdulásokkal.
– Követeljük, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal!
– Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának! Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!
Marosvásárhely, 2017. március 10.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 11.
„Színekben élem álmaim”
Félszáz éve, 1967-ben nyílt meg Kedei Zoltán első egyéni kiállítása a marosvásárhelyi Kultúrpalotában
A következetes munka, a kitartás, az elhivatottság hajtóereje minden időben célhoz vezeti az alkotót. Nem volt ez másként Kedei Zoltán festőművész életében sem. A társadalmi nehézségek ellenére („Bolyongok vörös végzettel, mely megcsúfolta és lerombolta építendő Váramat”) a szemmagasságban lobogó célt („csak azért is festő leszek”) sosem téveszti szem elől. Lendület, törekvés a csúcsra, melynek elérése után újabb meghódítandó csúcs sejlik fel: mindez a mai napig jellemzi a művészt. Fiatal festőként Miklóssy Gábor barátságát élvezi, gyakran utazik fel Kolozsvárra, hogy ott órák hosszat hallgassa a Mestert. Közben dolgozik, egyre csak dolgozik. A napi nyolcórai kenyérkereseti, hivatalnoki robotmunka és a családi kötelezettségek mellett nem múlhat el egyetlen nap sem ecsethasználat nélkül. Késő éjszakába nyúlik az alkotás folyamata. Belülről égeti, hisz gyermekkora óta magában hordozza a festészet iránti szenvedélyt. Éli és érzi a színeket, kapcsolatot teremt velük, perel, segítségül hívja őket. „A vörös élénksége és mozgalmassága megfelel vérmérsékletemnek..., a kék nyugodt... transzcendentális ünnepi hangulatot áraszt..., a barna belső szépségével áraszt meleget...”, a krapplakk, a sárga, a fehér, a fekete... Valamennyit „megszólítja” Kedei Zoltán, kedves ismerősként beszél róluk. Egyetlen színt nem kedvel: „általában a szürkéket nem használom, kerülöm festészetemben, hamis a fényük... Szürke szamár minden kapualjban”. (Nem is csodálkozunk ezen, az adott politikai, totalitárius hatalmi kontextusra gondolva.)
1967 januárjában szembesülhetett először közönségével. A művész életében mérföldkőnek számító esemény kapcsán gyűltünk a minap össze a Vár-lak műteremben. Ismerős, rokon, barát érkezik tiszteletét tenni. Mindannyian örvendünk, hogy ötven év távlatából együtt eleveníthetjük fel a kiállítást. Kilyén Ilka színművésznő a művész lírai gondolatait tolmácsolja, Székely Szabó Zoltán a 2004-ben megjelent Kedei Zoltán-kismonográfia bemutatása és a Bernády Házban tartott születésnapi, kettős ünnepség kapcsán Nagy Mikós Kund írását eleveníti fel. A színekről a művész tollából származó gondolatokat magam tolmácsolom. Művészettörténeti vonatkozásban is módfelett értékes gondolatok, festőművészi ‘színvallás’.
Nagy Miklós Kund, a monográfia szerzője, Kedei művészetének kiváló ismerője egy korábbi írását idézi: „Ömlik a fény a földre. Narancsba oldott vérvörös s égszínkék árad alá. Angyalt sejtet a magasban a festői látomás. Fehér a köntös, fehér a szárny is, óvón takaró a hópuha lepel. Nyugalmat terít a lentiekre: leljen már békét a zaklatott tömeg! Széles a triptichon, oldalról, fentről jön még több hírnök, bővül a nyugtató égi palást. Véget kell vetni tűzvésznek, áradatnak, csituljon végre az öldöklő szenvedély!... Kedei Zoltán várbeli műtermében pendít meg lírát, és sugall megszívlelendő üzenetet a festőállványon a hármas osztatú, új olajkompozíció. A festménynek nincs még végleges címe, de így is kihallani belőle a humánum szavát. A festő ezúttal is hű maradt önmagához, ars poeticáját a piktúra nyelvére átültetve, kedvenc színeit, kompozíciós megoldásait mutatja föl e frissen született, összegező jellegű munkáján is. Elgondolkodtató, lélekhez szóló művészi állásfoglalásából kiérezhető, hogy napjainkban is bízik az alkotás üzenethordozó erejében, hisz az alkotói igazságban”.
Szól a művész is, köszönetet mond Bölöni Domokosnak, a vár-laki összejövetelek szervezőjének, a találkozó ötletgazdájának.
„A művészet: kinek pénz, kinek szerelem. Az utóbbit választom... – vallja aztán. – Béklyószorításban festem a képet, mert későn érkeztem... Letörlöm orcámról a szégyen pírját... Vár-lakom ablakán beragyog a fény... Festeni, festeni, festeni... Fény!”
Az 1967-es kiállításról fotók tanúskodnak. Mestere, Olariu György nyitotta meg, mellette a képen a város nagy festője, Bordi András. Mára anekdotikus színezetet kap az akkori durva ukáz: a tárlat plakátját csak akkor lehet kinyomtatni és használni, ha nincs zöld szín benne – kötötte ki a cenzúra.
A művész grafolírával, az alkalomból született új grafikai kollázs alkotása sokszorosított példányaival ajándékozza meg a vendégeket, rajta két feldolgozott fotóval a kiállításról – egyiken Molter Károly író is látható –, és helyet kap ott az első olaj önarckép is.
Tervei szerint ilyen grafolírai, grafikai kollázs alkotásokat készít tollforgató barátairól. Belőlük több is elkészült már, jelzésértékűek, „kopjafákként” világolnak . „Talán kötet lesz belőle” – mondja Kedei Zoltán.
Jó hangulatú, méltó ünnepléssel, színek és formák bűvöletében tölthettünk el bő két órát a Vár-lakban.
Doszlop Lídia
Népújság (Marosvásárhely)
Félszáz éve, 1967-ben nyílt meg Kedei Zoltán első egyéni kiállítása a marosvásárhelyi Kultúrpalotában
A következetes munka, a kitartás, az elhivatottság hajtóereje minden időben célhoz vezeti az alkotót. Nem volt ez másként Kedei Zoltán festőművész életében sem. A társadalmi nehézségek ellenére („Bolyongok vörös végzettel, mely megcsúfolta és lerombolta építendő Váramat”) a szemmagasságban lobogó célt („csak azért is festő leszek”) sosem téveszti szem elől. Lendület, törekvés a csúcsra, melynek elérése után újabb meghódítandó csúcs sejlik fel: mindez a mai napig jellemzi a művészt. Fiatal festőként Miklóssy Gábor barátságát élvezi, gyakran utazik fel Kolozsvárra, hogy ott órák hosszat hallgassa a Mestert. Közben dolgozik, egyre csak dolgozik. A napi nyolcórai kenyérkereseti, hivatalnoki robotmunka és a családi kötelezettségek mellett nem múlhat el egyetlen nap sem ecsethasználat nélkül. Késő éjszakába nyúlik az alkotás folyamata. Belülről égeti, hisz gyermekkora óta magában hordozza a festészet iránti szenvedélyt. Éli és érzi a színeket, kapcsolatot teremt velük, perel, segítségül hívja őket. „A vörös élénksége és mozgalmassága megfelel vérmérsékletemnek..., a kék nyugodt... transzcendentális ünnepi hangulatot áraszt..., a barna belső szépségével áraszt meleget...”, a krapplakk, a sárga, a fehér, a fekete... Valamennyit „megszólítja” Kedei Zoltán, kedves ismerősként beszél róluk. Egyetlen színt nem kedvel: „általában a szürkéket nem használom, kerülöm festészetemben, hamis a fényük... Szürke szamár minden kapualjban”. (Nem is csodálkozunk ezen, az adott politikai, totalitárius hatalmi kontextusra gondolva.)
1967 januárjában szembesülhetett először közönségével. A művész életében mérföldkőnek számító esemény kapcsán gyűltünk a minap össze a Vár-lak műteremben. Ismerős, rokon, barát érkezik tiszteletét tenni. Mindannyian örvendünk, hogy ötven év távlatából együtt eleveníthetjük fel a kiállítást. Kilyén Ilka színművésznő a művész lírai gondolatait tolmácsolja, Székely Szabó Zoltán a 2004-ben megjelent Kedei Zoltán-kismonográfia bemutatása és a Bernády Házban tartott születésnapi, kettős ünnepség kapcsán Nagy Mikós Kund írását eleveníti fel. A színekről a művész tollából származó gondolatokat magam tolmácsolom. Művészettörténeti vonatkozásban is módfelett értékes gondolatok, festőművészi ‘színvallás’.
Nagy Miklós Kund, a monográfia szerzője, Kedei művészetének kiváló ismerője egy korábbi írását idézi: „Ömlik a fény a földre. Narancsba oldott vérvörös s égszínkék árad alá. Angyalt sejtet a magasban a festői látomás. Fehér a köntös, fehér a szárny is, óvón takaró a hópuha lepel. Nyugalmat terít a lentiekre: leljen már békét a zaklatott tömeg! Széles a triptichon, oldalról, fentről jön még több hírnök, bővül a nyugtató égi palást. Véget kell vetni tűzvésznek, áradatnak, csituljon végre az öldöklő szenvedély!... Kedei Zoltán várbeli műtermében pendít meg lírát, és sugall megszívlelendő üzenetet a festőállványon a hármas osztatú, új olajkompozíció. A festménynek nincs még végleges címe, de így is kihallani belőle a humánum szavát. A festő ezúttal is hű maradt önmagához, ars poeticáját a piktúra nyelvére átültetve, kedvenc színeit, kompozíciós megoldásait mutatja föl e frissen született, összegező jellegű munkáján is. Elgondolkodtató, lélekhez szóló művészi állásfoglalásából kiérezhető, hogy napjainkban is bízik az alkotás üzenethordozó erejében, hisz az alkotói igazságban”.
Szól a művész is, köszönetet mond Bölöni Domokosnak, a vár-laki összejövetelek szervezőjének, a találkozó ötletgazdájának.
„A művészet: kinek pénz, kinek szerelem. Az utóbbit választom... – vallja aztán. – Béklyószorításban festem a képet, mert későn érkeztem... Letörlöm orcámról a szégyen pírját... Vár-lakom ablakán beragyog a fény... Festeni, festeni, festeni... Fény!”
Az 1967-es kiállításról fotók tanúskodnak. Mestere, Olariu György nyitotta meg, mellette a képen a város nagy festője, Bordi András. Mára anekdotikus színezetet kap az akkori durva ukáz: a tárlat plakátját csak akkor lehet kinyomtatni és használni, ha nincs zöld szín benne – kötötte ki a cenzúra.
A művész grafolírával, az alkalomból született új grafikai kollázs alkotása sokszorosított példányaival ajándékozza meg a vendégeket, rajta két feldolgozott fotóval a kiállításról – egyiken Molter Károly író is látható –, és helyet kap ott az első olaj önarckép is.
Tervei szerint ilyen grafolírai, grafikai kollázs alkotásokat készít tollforgató barátairól. Belőlük több is elkészült már, jelzésértékűek, „kopjafákként” világolnak . „Talán kötet lesz belőle” – mondja Kedei Zoltán.
Jó hangulatú, méltó ünnepléssel, színek és formák bűvöletében tölthettünk el bő két órát a Vár-lakban.
Doszlop Lídia
Népújság (Marosvásárhely)
2017. március 11.
Életfa vándorkiállítás Kisjenő-Erdőhegyen
Az Erdőhegyi Általános Iskola Szikra csoportja a tavaly év végi betlehemezést folytatva, farsang tájékán, a tavaszt várva, a zord idő ellenére bejárta Kisjenő intézményeit, utcáit, hogy felhívja a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. A tevékenység az Európai Magyar Fiatalságért Alapítvány, Vándorkiállítás elnevezésű programjának keretében zajlott. A csoport tagjai hat tablót készítettek Életfa kategóriában. A tablók témái: A fa és a légkör, A fa és a globális felmelegedés, A fa és a talajvíz, A fa és a biológiai sokszínűség, Az élő fa ajándékai, illetve Ültessünk sok fát a Földön! Minden alkalommal, a kiállítás megnyitóján, rövid bemutató után, népdalok és versek hangzottak el, magyar és román nyelven, amelyekben központi szerepet kapott a fa, sőt diákjaink táncra is perdültek. Az Erdőhegyi Általános Iskola néptánccsoportjának négy táncosa lépett fel a műsor keretében. Köszönjük Kiss Csilla Annamária tanárnőnek a tánc betanítását.
A csoport tagjai: Buburuzan Katalin, Demeter Réka, Kiss Erik, Kovács Norbert, Mihăiescu Krisztián, Milák Beatrice, Milák Kevin, Molnár Petra, Molnár Tamara, Nuica Lavínia, Purcel Adél, Rădulescu Flórián. Vezető pedagógusok: Pusztai Matild és Sime Judit. A Szikra csoport tevékenységéről rövid összefoglalót, valamint a teljes előadást is megtekinthetik a Youtube-on, Sime Sorin tanár úr szerkesztésében.
A verseny célja a természetvédelem fontosságának tudatosítása környezetünkben, ezért a tablókat olyan helyeken mutattuk be, ahol nagyszámú nézőközönség fordult meg. A gyermekfarsangon, iskolánk diákjainak és óvodásainak, valamint a jelen lévő szülőknek, városunk forgalmasabb intézményeiben, üzleteiben és terein került sor a bemutatókra. Köszönjük, hogy népszerűsíthettük tevékenységünket!
Sime Judit
Nyugati Jelen (Arad)
Az Erdőhegyi Általános Iskola Szikra csoportja a tavaly év végi betlehemezést folytatva, farsang tájékán, a tavaszt várva, a zord idő ellenére bejárta Kisjenő intézményeit, utcáit, hogy felhívja a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. A tevékenység az Európai Magyar Fiatalságért Alapítvány, Vándorkiállítás elnevezésű programjának keretében zajlott. A csoport tagjai hat tablót készítettek Életfa kategóriában. A tablók témái: A fa és a légkör, A fa és a globális felmelegedés, A fa és a talajvíz, A fa és a biológiai sokszínűség, Az élő fa ajándékai, illetve Ültessünk sok fát a Földön! Minden alkalommal, a kiállítás megnyitóján, rövid bemutató után, népdalok és versek hangzottak el, magyar és román nyelven, amelyekben központi szerepet kapott a fa, sőt diákjaink táncra is perdültek. Az Erdőhegyi Általános Iskola néptánccsoportjának négy táncosa lépett fel a műsor keretében. Köszönjük Kiss Csilla Annamária tanárnőnek a tánc betanítását.
A csoport tagjai: Buburuzan Katalin, Demeter Réka, Kiss Erik, Kovács Norbert, Mihăiescu Krisztián, Milák Beatrice, Milák Kevin, Molnár Petra, Molnár Tamara, Nuica Lavínia, Purcel Adél, Rădulescu Flórián. Vezető pedagógusok: Pusztai Matild és Sime Judit. A Szikra csoport tevékenységéről rövid összefoglalót, valamint a teljes előadást is megtekinthetik a Youtube-on, Sime Sorin tanár úr szerkesztésében.
A verseny célja a természetvédelem fontosságának tudatosítása környezetünkben, ezért a tablókat olyan helyeken mutattuk be, ahol nagyszámú nézőközönség fordult meg. A gyermekfarsangon, iskolánk diákjainak és óvodásainak, valamint a jelen lévő szülőknek, városunk forgalmasabb intézményeiben, üzleteiben és terein került sor a bemutatókra. Köszönjük, hogy népszerűsíthettük tevékenységünket!
Sime Judit
Nyugati Jelen (Arad)
2017. március 11.
Elhunyt Ács Tibor nagyváradi színművész
Hetvenhárom éves korában, hosszas betegség után pénteken elhunyt Ács Tibor nagyváradi színművész – közölte a nagyváradi Szigligeti Színház az MTI-vel.
Ács Tibor 1944-ben született Nagyváradon, 1972-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián. Előbb Szatmárnémetibe került, ahol öt évig szolgálta és szórakoztatta a közönséget, majd 1977-ben hazatért Nagyváradra. A közlemény szerint ízig-vérig nagyváradi volt, róla lehetett megmintázni „a váradi” prototípusát. Imádta a szülővárosát, imádta a Szigligeti Színházat, annak közönségét. Harmincegy éves pályafutása során szinte mindent eljátszott, a színház egyik legnépszerűbb színésze volt, főleg az 1980-as és 1990-es években. Drámai szerepei mellett különösen a vígjátékokban remekelt, de otthonosan mozgott a zenés műfajokban is. Tíz évig betegeskedett, ám a színháztól nem szakadt el, önzetlenül ragaszkodott hozzá – olvasható a közleményben.
Tisztelői kedden 12.30-tól vehetnek végső búcsút a színház előcsarnokában felállított ravatalnál, a temetés 14 órától lesz a nagyváradi Rulikowski temetőben. A Szigligeti Színház saját halottjának tekinti a színművészt.(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)
Hetvenhárom éves korában, hosszas betegség után pénteken elhunyt Ács Tibor nagyváradi színművész – közölte a nagyváradi Szigligeti Színház az MTI-vel.
Ács Tibor 1944-ben született Nagyváradon, 1972-ben végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián. Előbb Szatmárnémetibe került, ahol öt évig szolgálta és szórakoztatta a közönséget, majd 1977-ben hazatért Nagyváradra. A közlemény szerint ízig-vérig nagyváradi volt, róla lehetett megmintázni „a váradi” prototípusát. Imádta a szülővárosát, imádta a Szigligeti Színházat, annak közönségét. Harmincegy éves pályafutása során szinte mindent eljátszott, a színház egyik legnépszerűbb színésze volt, főleg az 1980-as és 1990-es években. Drámai szerepei mellett különösen a vígjátékokban remekelt, de otthonosan mozgott a zenés műfajokban is. Tíz évig betegeskedett, ám a színháztól nem szakadt el, önzetlenül ragaszkodott hozzá – olvasható a közleményben.
Tisztelői kedden 12.30-tól vehetnek végső búcsút a színház előcsarnokában felállított ravatalnál, a temetés 14 órától lesz a nagyváradi Rulikowski temetőben. A Szigligeti Színház saját halottjának tekinti a színművészt.(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)
2017. március 11.
Indul az ötödik évad a Codespring Mentorprogramjában
Ahol mindenki nyer: diákok tapasztalatot, tanárok támogatást, a cég jó munkatársakat
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Informatika Tanszéke és a Farkas Gyula Szakkollégium meghívására a Codespring csapata nagy örömmel mutatta be idén is Mentorprogramját körülbelül száz érdeklődő diáknak – tájékoztat a cég közleményében. A terem zsúfolásig megtelt első- és másodéves diákokkal, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy egyeseknek csak a földön jutott ülőhely.
Brem Walter, a cég ügyvezető igazgatója bemutatta az 1998-ban Kolozsváron alapított, 2009 óta Székelyudvarhelyen is jelen lévő Softechet, a Codespring tulajdonosát. Röviden vázolta a fontosabb mérföldköveket, és bemutatta a piaci trendeket és rendeket. Többek között arra biztatta a diákokat, hogy ne adják fel a tanulást egy vonzónak tűnő állás miatt, hanem használjanak ki minden olyan lehetőséget, mint a Mentorprogram, hisz ennek keretében elméleti tudásuk is gyarapodik, és a gyakorlatban is megtapasztalhatják, hogyan működik a csapatmunka egy szoftverfejlesztő cégnél.
Simon Károly projektmenedzser a Mentorprogram szintjeit, eddigi eredményeit foglalta össze néhány mondatban. A képzések a fejlesztési módszerekre, eszközökre és technológiákra fókuszálnak, összesen körülbelül 150 órában, több szinten: szakmai gyakorlatok, csoportos projektek, államvizsga dolgozatok, illetve magiszteri disszertációk megírásában nyújtott támogatás.
A Mentorprogram kiemelkedő hozadéka, amelyre a diákok mellett a cég is, a projektet irányító pedagógusok is rendkívül büszkék, néhány piacképes szoftver. Ezek közül az Argus félautomata fotózási alkalmazást, a Legendárium navigátort és a nagyon népszerű FestivApp okostelefonos alkalmazást emelnénk ki.
Az ötödik éve működő Mentorprogram keretében több mint 80 diák vett részt eddig. Sok 10-es záróvizsga és sikeres projekt mellett a tudományos diákköri konferenciákon is bemutatott projekteket díjazták, többet publikáltak is. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a Codespring fiatal munkatársai közül több mint húszan a Mentorprogram kedvezményezettjei voltak diákkorukban.
Szabó Zoltán és Nagy Roland mesteris diákok a mentorprogramban résztvevő veteránok szemszögéből mesélték el, hogy számukra miért volt jó részt venni a projektben. Kelemen Bálint, a Mentorprogram koordinátora bemutatta azt a három projektet, amely az elmúlt félévben született, majd a jelentkezési feltételeket, elérhetőségeket, határidőket ismertette, hogy mindazok, akik kedvet kaptak a Codespringnél gyakornokoskodni, megtehessék. Az esemény folytatásaként diákok, mentorok és a cég jelenlegi vezető szoftverfejlesztői a Bulgakovban folytatták a beszélgetést, illetve a diákok számára kiírt, jelentős díjakkal honorált kvízjátékra is sor kerül.
A Mentorprogram működtetésével, a szoftverprojektek kivitelezéséhez biztosított infrastruktúrával és a tapasztalt szakemberek bevonásával a Codespring folytatni szeretné tehetséggondozó munkáját. Az együttműködésből minden fél nyer: a diákok tapasztalatot, gyarapodó szakmai életrajzot, a pedagógusok támogatást komplex oktatómunkájukhoz, a cég pedig kreatív és felkészült, gyakorlati tapasztalattal is rendelkező fiatal szoftverfejlesztőket. (További részletek a Mentorprogramról: https://edu.codespring.ro/)
Szabadság (Kolozsvár)
Ahol mindenki nyer: diákok tapasztalatot, tanárok támogatást, a cég jó munkatársakat
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Informatika Tanszéke és a Farkas Gyula Szakkollégium meghívására a Codespring csapata nagy örömmel mutatta be idén is Mentorprogramját körülbelül száz érdeklődő diáknak – tájékoztat a cég közleményében. A terem zsúfolásig megtelt első- és másodéves diákokkal, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy egyeseknek csak a földön jutott ülőhely.
Brem Walter, a cég ügyvezető igazgatója bemutatta az 1998-ban Kolozsváron alapított, 2009 óta Székelyudvarhelyen is jelen lévő Softechet, a Codespring tulajdonosát. Röviden vázolta a fontosabb mérföldköveket, és bemutatta a piaci trendeket és rendeket. Többek között arra biztatta a diákokat, hogy ne adják fel a tanulást egy vonzónak tűnő állás miatt, hanem használjanak ki minden olyan lehetőséget, mint a Mentorprogram, hisz ennek keretében elméleti tudásuk is gyarapodik, és a gyakorlatban is megtapasztalhatják, hogyan működik a csapatmunka egy szoftverfejlesztő cégnél.
Simon Károly projektmenedzser a Mentorprogram szintjeit, eddigi eredményeit foglalta össze néhány mondatban. A képzések a fejlesztési módszerekre, eszközökre és technológiákra fókuszálnak, összesen körülbelül 150 órában, több szinten: szakmai gyakorlatok, csoportos projektek, államvizsga dolgozatok, illetve magiszteri disszertációk megírásában nyújtott támogatás.
A Mentorprogram kiemelkedő hozadéka, amelyre a diákok mellett a cég is, a projektet irányító pedagógusok is rendkívül büszkék, néhány piacképes szoftver. Ezek közül az Argus félautomata fotózási alkalmazást, a Legendárium navigátort és a nagyon népszerű FestivApp okostelefonos alkalmazást emelnénk ki.
Az ötödik éve működő Mentorprogram keretében több mint 80 diák vett részt eddig. Sok 10-es záróvizsga és sikeres projekt mellett a tudományos diákköri konferenciákon is bemutatott projekteket díjazták, többet publikáltak is. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a Codespring fiatal munkatársai közül több mint húszan a Mentorprogram kedvezményezettjei voltak diákkorukban.
Szabó Zoltán és Nagy Roland mesteris diákok a mentorprogramban résztvevő veteránok szemszögéből mesélték el, hogy számukra miért volt jó részt venni a projektben. Kelemen Bálint, a Mentorprogram koordinátora bemutatta azt a három projektet, amely az elmúlt félévben született, majd a jelentkezési feltételeket, elérhetőségeket, határidőket ismertette, hogy mindazok, akik kedvet kaptak a Codespringnél gyakornokoskodni, megtehessék. Az esemény folytatásaként diákok, mentorok és a cég jelenlegi vezető szoftverfejlesztői a Bulgakovban folytatták a beszélgetést, illetve a diákok számára kiírt, jelentős díjakkal honorált kvízjátékra is sor kerül.
A Mentorprogram működtetésével, a szoftverprojektek kivitelezéséhez biztosított infrastruktúrával és a tapasztalt szakemberek bevonásával a Codespring folytatni szeretné tehetséggondozó munkáját. Az együttműködésből minden fél nyer: a diákok tapasztalatot, gyarapodó szakmai életrajzot, a pedagógusok támogatást komplex oktatómunkájukhoz, a cég pedig kreatív és felkészült, gyakorlati tapasztalattal is rendelkező fiatal szoftverfejlesztőket. (További részletek a Mentorprogramról: https://edu.codespring.ro/)
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 12.
Jakab Antalra és Szent Lászlóra emlékeztek Kilyénfalván
Jakab Antal püspökké szentelésének 45. évfordulójára emlékeztek pénteken az egyházi méltóság szülőfalujában, Gyergyókilyénfalván. Az esemény – a Szent László-emlékév rendezvényeként – a legendás magyar király alakját is középpontba helyezte.
Pénteken, a déli harangszóra szép számú emlékezőközönség gyűlt a kilyénfalvi templomkertbe, hogy együtt adózzanak a falu nagy szülöttje, dr. Jakab Antal emlékének.
A Kolumbán Csilla, tekerőpataki vallástanár által évről-évre megszervezett megemlékezés hagyományosan imádkozással, a püspök szobrának megkoszorúzásával kezdődik, majd rendszerint kulturális műsor keretében, vagy iskolák közti vetélkedőn elevenedik meg az egyházi méltóság alakja. Idén sem volt másként. A koszorúzást megelőzően Fejér Lajos helyi plébános elmondta, az idei Jakab Antal-emlékünnep a Szent László-év rendezvénysorozatának részét képezi. Felolvasva Jakab Antal egyik karácsonyi prédikációjának egy részletét, érzékeltette a püspöknek hívei iránt érzett elkötelezettségét.
„Az én Uram és én Istenem jelszavával el vagyok szánva úgy szolgálni egyházamat és híveink üdvösségét, hogy ugyanakkor hazám és népeink békéjét, rendjét és boldogságát is imával, szóval és tettel előmozdítsam” – hangzottak el a néhai Jakab Antal gondolatai.
A templomkertből a falu művelődési házába vonultak az emlékezők, ahol gyergyószéki iskolák diákjainak műsorát követhették végig. Összesen tíz tanintézet képviselte magát a rendezvényen, hármas csoportokban adva elő egy-egy jelentet. A témákat maguk választották ki a szervező által megadottak közül, a felkészülést vallástanáraik segítették.
Legtöbben Szent László-legendákat alkalmaztak színpadra, ugyanakkor emlékképeket is megelevenítettek Jakab Antal gyermek- és ifjúkorából, valamint püspökké szenteléséről. Volt csapat, amelyik a Jakab Antal nevét viselő intézményeket, szobrokat, tereket ismertette, és olyan is, amelyik a püspök és a legendás magyar király erényei között állított párhuzamot mutatta be.
Az előadás lezárásaképpen hangfelvételről hallgathattak meg egy részletet a jelenlévők Jakab Antalnak a Márton Áron püspök temetésén mondott beszédéből.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro
Jakab Antal püspökké szentelésének 45. évfordulójára emlékeztek pénteken az egyházi méltóság szülőfalujában, Gyergyókilyénfalván. Az esemény – a Szent László-emlékév rendezvényeként – a legendás magyar király alakját is középpontba helyezte.
Pénteken, a déli harangszóra szép számú emlékezőközönség gyűlt a kilyénfalvi templomkertbe, hogy együtt adózzanak a falu nagy szülöttje, dr. Jakab Antal emlékének.
A Kolumbán Csilla, tekerőpataki vallástanár által évről-évre megszervezett megemlékezés hagyományosan imádkozással, a püspök szobrának megkoszorúzásával kezdődik, majd rendszerint kulturális műsor keretében, vagy iskolák közti vetélkedőn elevenedik meg az egyházi méltóság alakja. Idén sem volt másként. A koszorúzást megelőzően Fejér Lajos helyi plébános elmondta, az idei Jakab Antal-emlékünnep a Szent László-év rendezvénysorozatának részét képezi. Felolvasva Jakab Antal egyik karácsonyi prédikációjának egy részletét, érzékeltette a püspöknek hívei iránt érzett elkötelezettségét.
„Az én Uram és én Istenem jelszavával el vagyok szánva úgy szolgálni egyházamat és híveink üdvösségét, hogy ugyanakkor hazám és népeink békéjét, rendjét és boldogságát is imával, szóval és tettel előmozdítsam” – hangzottak el a néhai Jakab Antal gondolatai.
A templomkertből a falu művelődési házába vonultak az emlékezők, ahol gyergyószéki iskolák diákjainak műsorát követhették végig. Összesen tíz tanintézet képviselte magát a rendezvényen, hármas csoportokban adva elő egy-egy jelentet. A témákat maguk választották ki a szervező által megadottak közül, a felkészülést vallástanáraik segítették.
Legtöbben Szent László-legendákat alkalmaztak színpadra, ugyanakkor emlékképeket is megelevenítettek Jakab Antal gyermek- és ifjúkorából, valamint püspökké szenteléséről. Volt csapat, amelyik a Jakab Antal nevét viselő intézményeket, szobrokat, tereket ismertette, és olyan is, amelyik a püspök és a legendás magyar király erényei között állított párhuzamot mutatta be.
Az előadás lezárásaképpen hangfelvételről hallgathattak meg egy részletet a jelenlévők Jakab Antalnak a Márton Áron püspök temetésén mondott beszédéből.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro
2017. március 13.
Elhunyt Bodor Pál, író, újságíró
Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Bodor Pál író, újságíró. Több álnéven is írt, ezek közül talán a legismertebb a Diurnus volt. Ezen a néven jelentek meg írásai a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban.
Bodor Pál 1930-ban született Budapesten. Temesváron a piarista líceumban érettségizett 1948-ban. A bukaresti egyetem filozófia-lélektan karán kezdte meg tanulmányait, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanult. Romániai magyar lapoknál dolgozott, 1967-től 1970-ig az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegét, majd a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette.
1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt. Az ő nevéhez fűződik a Román Televízió magyar adásának és későbbi munkatársi gárdájának kialakítása.
Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Bodor Pál író, újságíró. Több álnéven is írt, ezek közül talán a legismertebb a Diurnus volt. Ezen a néven jelentek meg írásai a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban.
Bodor Pál 1930-ban született Budapesten. Temesváron a piarista líceumban érettségizett 1948-ban. A bukaresti egyetem filozófia-lélektan karán kezdte meg tanulmányait, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanult. Romániai magyar lapoknál dolgozott, 1967-től 1970-ig az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegét, majd a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette.
1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt. Az ő nevéhez fűződik a Román Televízió magyar adásának és későbbi munkatársi gárdájának kialakítása.
1983-ban Budapestre költözött, ahol 1984-től a Magyar Nemzet, 1991-től a Népszabadság szerkesztője lett. Itt naponta jelentek meg jegyzetei, tárcái, publicisztikái. Fontos szerepe volt a Ceausescu-diktatúra és a 1989-as decemberi romániai események hazai magyarázatában és megismertetésében.
index.hu
Bodor Pál /Budapest, 1930. július 28. – Budapest, 2017. március 12.
Erdély.ma
Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Bodor Pál író, újságíró. Több álnéven is írt, ezek közül talán a legismertebb a Diurnus volt. Ezen a néven jelentek meg írásai a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban.
Bodor Pál 1930-ban született Budapesten. Temesváron a piarista líceumban érettségizett 1948-ban. A bukaresti egyetem filozófia-lélektan karán kezdte meg tanulmányait, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanult. Romániai magyar lapoknál dolgozott, 1967-től 1970-ig az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegét, majd a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette.
1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt. Az ő nevéhez fűződik a Román Televízió magyar adásának és későbbi munkatársi gárdájának kialakítása.
Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Bodor Pál író, újságíró. Több álnéven is írt, ezek közül talán a legismertebb a Diurnus volt. Ezen a néven jelentek meg írásai a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban.
Bodor Pál 1930-ban született Budapesten. Temesváron a piarista líceumban érettségizett 1948-ban. A bukaresti egyetem filozófia-lélektan karán kezdte meg tanulmányait, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanult. Romániai magyar lapoknál dolgozott, 1967-től 1970-ig az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegét, majd a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette.
1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt. Az ő nevéhez fűződik a Román Televízió magyar adásának és későbbi munkatársi gárdájának kialakítása.
1983-ban Budapestre költözött, ahol 1984-től a Magyar Nemzet, 1991-től a Népszabadság szerkesztője lett. Itt naponta jelentek meg jegyzetei, tárcái, publicisztikái. Fontos szerepe volt a Ceausescu-diktatúra és a 1989-as decemberi romániai események hazai magyarázatában és megismertetésében.
index.hu
Bodor Pál /Budapest, 1930. július 28. – Budapest, 2017. március 12.
Erdély.ma
2017. március 13.
Rétyen ünnepel az EKE
Háromszéken a turizmus éve jegyében odafigyelnek a bakancsos turizmusra is, június végén itt rendezik meg az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) fennállása 125. évfordulójának ünnepségét és a helyi EKE újraalakulásának 25. születésnapját – jelentette ki Tamás Sándor tanácselnök. A június 25–30. között Rétyen sorra kerülő rendezvényre 1200–1300 vendéget várnak, és nemcsak kiadványokkal készülnek, de addig a környezetvédő egyesületekkel, hegyimentőkkel közösen a túraútvonalakat is újrafestik. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Háromszéken a turizmus éve jegyében odafigyelnek a bakancsos turizmusra is, június végén itt rendezik meg az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) fennállása 125. évfordulójának ünnepségét és a helyi EKE újraalakulásának 25. születésnapját – jelentette ki Tamás Sándor tanácselnök. A június 25–30. között Rétyen sorra kerülő rendezvényre 1200–1300 vendéget várnak, és nemcsak kiadványokkal készülnek, de addig a környezetvédő egyesületekkel, hegyimentőkkel közösen a túraútvonalakat is újrafestik. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 13.
Szükséges az autonómia (Európai Szabad Szövetség)
A 46 európai autonómia- és függetlenedéspárti politikai alakulatot tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) pártigazgatója, Günther Dauwen szerint az autonómia szükségességét igazolja az a tény is, hogy a román csendőrség kettős mércét alkalmaz, és bírságokat rótt ki a tavalyi székely szabadság napján az autonómia igényét hangoztató Székely Nemzeti Tanács (SZNT) aktivistáira. Reményét fejezte ki, hogy idén nem kerül sor a tavalyihoz hasonló csendőri megfélemlítésekre, ha mégis, akkor megvédik a székelyföldi és erdélyi embereket – tette hozzá.
A Marosvásárhelyen pénteken megszervezett székely szabadság napi megemlékezést és felvonulást követően, szombaton Kolozsváron sajtótájékoztatót tartottak a szervezők, valamint nemzetközi meghívottaik. Az eseményen jelen volt Günther Dauwen, az EFA igazgatója, Wouter Patho, az EFA alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség tagja, Aitor Esteban, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának elnöke, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, László György, az SZNT jegyzője. Szilágyi Zsolt köszöntőjében elmondta: a székely szabadság napján több ezer ember tett hitet az autonómia mellett, petíciójukban pedig ismételten felhívták az államvezetés figyelmét arra, hogy az autonómia az erdélyi magyar közösség demokratikus joga, mely biztosításával Románia stabilabb és boldogabb ország lehetne. A Néppárt elnöke örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az EFA – mely pártcsaládnak tavaly óta a Néppárt is teljes jogú tagja – megkapta a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díját. Wouter Patho hangsúlyozta, az önrendelkezéshez való jog harmonikusan illeszkedik az európai elvekhez, s épp ezért nem valamiféle veszélyt jelent, hanem a normalitás garanciája lehet. Az EFA keretei között dolgozva láthatjuk, számos, Európában élő nemzet küzd az önrendelkezéshez való jogért, és megtiszteltetés számukra, hogy egyik stratégiai partnerünk, a Székely Nemzeti Tanács kitüntette politikai közösségüket – mondotta a flamand politikus. Günther Dauwen elmondta: az EFA vezetőiként és tagjaiként meggyőződésük, hogy az autonómiára, mint a különböző nemzetek természetes igényére kell tekinteni, s épp ezért támogatták jelenlétükkel is az SZNT rendezvényét. A centralizált államoknak be kell látniuk, ha segítik az autonómiatörekvéseket, azzal saját állampolgáraikat segítik. Az önrendelkezésért küzdők felismerték: a korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes. Romániában tízszer több templom van, mint kórház, a néhány kilométernyi autópálya pedig rekordösszegekért épült. Az állampolgárok látják ezt, és ezért kérik az autonómiát – fogalmazott Günther Dauwen. Európa erőssége sokszínűségében rejlik, s mindazok, akik ezt nem ismerik fel, nem cselekedhetnek európai módon – jelentette ki Aitor Esteban. Azért is van szükség az autonómiára, hogy a különböző nemzetek megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat. Az önrendelkezés kivívása azonban csak a párbeszéd útján lehetséges. Románia kormányának fel kellene ismernie: az ország gazdagabb lesz, ha elismeri és biztosítja a magyar közösség autonómiához való jogát – mondta a baszk politikus. László György elmondta: miután tavaly a székely szabadság napjának közel száz szervezőjét és résztvevőjét bírságolták meg mondvacsinált okokra hivatkozva, az EFA elsőként emelte fel szavát nemzetközi fórumokon is a meghurcoltak védelmében. Már csak ezért is egyértelmű volt, hogy az európai autonomistákat tömörítő pártcsaládot tüntetik ki a Gábor Áron-díjjal – mondta. László György hozzátette: idén sem került sor semmiféle szabályszegésre a marosvásárhelyi esemény során, a csendőrséggel pedig gördülékenyen ment az együttműködés. Mára már a hatóságok számára is világossá válhatott: semmiféle megfélemlítési akció nem tántorít el minket célkitűzéseinktől. Köszönjük vendégeinknek és szövetségeseinknek, hogy mellettünk állnak, az önrendelkezés megvalósításához azonban minden politikai szervezetre szükség van. Az autonómiát csak együtt tudjuk kivívni – szögezte le az SZNT képviselője. Minket nem kérdeztek meg annak idején, hogy mely ország állampolgárai kívánunk lenni, mégis elfogadtuk helyzetünket, és Romániához lojális állampolgárokként tevékenykedünk – kezdte hozzászólását Tőkés László. Kijelentette: a döntés joga megilleti az erdélyi magyar közösséget, az autonómia pedig a döntés szabadságát jelenti a székelység számára. Jól látható, a román államhatalom mellőzi önrendelkezéssel kapcsolatos igényeinket, s épp ezért – 27 évvel a rendszerváltás után – még mindig az akaratnyilvánítás szintjén vagyunk. Fontos, hogy az erdélyi magyar közösség és politikai képviselet eljusson az egyetértésig az autonómia kapcsán, s noha az elmúlt évtizedekben az RMDSZ valósággal elszabotálta az autonómia ügyét, mégis újból egymásra kell találnunk – mondta Tőkés László. Szilágyi Zsolt hozzátette: jövőre a modern Románia fennállásának 100 éves évfordulóját ünneplik, s ezért felvetődik a kérdés, ha az állam vezetői mind a mai napig nem veszik komolyan gyulafehérvári ígéreteiket, milyen legitimitása lesz ezeknek az ünnepségeknek? A román kormány részvételével párbeszédre van szükség az autonómia kapcsán, a sorozatos megfélemlítési akcióknak pedig egyszer és mindenkorra véget kell vetniük – jelentette ki a Néppárt elnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A 46 európai autonómia- és függetlenedéspárti politikai alakulatot tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) pártigazgatója, Günther Dauwen szerint az autonómia szükségességét igazolja az a tény is, hogy a román csendőrség kettős mércét alkalmaz, és bírságokat rótt ki a tavalyi székely szabadság napján az autonómia igényét hangoztató Székely Nemzeti Tanács (SZNT) aktivistáira. Reményét fejezte ki, hogy idén nem kerül sor a tavalyihoz hasonló csendőri megfélemlítésekre, ha mégis, akkor megvédik a székelyföldi és erdélyi embereket – tette hozzá.
A Marosvásárhelyen pénteken megszervezett székely szabadság napi megemlékezést és felvonulást követően, szombaton Kolozsváron sajtótájékoztatót tartottak a szervezők, valamint nemzetközi meghívottaik. Az eseményen jelen volt Günther Dauwen, az EFA igazgatója, Wouter Patho, az EFA alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség tagja, Aitor Esteban, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának elnöke, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, László György, az SZNT jegyzője. Szilágyi Zsolt köszöntőjében elmondta: a székely szabadság napján több ezer ember tett hitet az autonómia mellett, petíciójukban pedig ismételten felhívták az államvezetés figyelmét arra, hogy az autonómia az erdélyi magyar közösség demokratikus joga, mely biztosításával Románia stabilabb és boldogabb ország lehetne. A Néppárt elnöke örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az EFA – mely pártcsaládnak tavaly óta a Néppárt is teljes jogú tagja – megkapta a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díját. Wouter Patho hangsúlyozta, az önrendelkezéshez való jog harmonikusan illeszkedik az európai elvekhez, s épp ezért nem valamiféle veszélyt jelent, hanem a normalitás garanciája lehet. Az EFA keretei között dolgozva láthatjuk, számos, Európában élő nemzet küzd az önrendelkezéshez való jogért, és megtiszteltetés számukra, hogy egyik stratégiai partnerünk, a Székely Nemzeti Tanács kitüntette politikai közösségüket – mondotta a flamand politikus. Günther Dauwen elmondta: az EFA vezetőiként és tagjaiként meggyőződésük, hogy az autonómiára, mint a különböző nemzetek természetes igényére kell tekinteni, s épp ezért támogatták jelenlétükkel is az SZNT rendezvényét. A centralizált államoknak be kell látniuk, ha segítik az autonómiatörekvéseket, azzal saját állampolgáraikat segítik. Az önrendelkezésért küzdők felismerték: a korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes. Romániában tízszer több templom van, mint kórház, a néhány kilométernyi autópálya pedig rekordösszegekért épült. Az állampolgárok látják ezt, és ezért kérik az autonómiát – fogalmazott Günther Dauwen. Európa erőssége sokszínűségében rejlik, s mindazok, akik ezt nem ismerik fel, nem cselekedhetnek európai módon – jelentette ki Aitor Esteban. Azért is van szükség az autonómiára, hogy a különböző nemzetek megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat. Az önrendelkezés kivívása azonban csak a párbeszéd útján lehetséges. Románia kormányának fel kellene ismernie: az ország gazdagabb lesz, ha elismeri és biztosítja a magyar közösség autonómiához való jogát – mondta a baszk politikus. László György elmondta: miután tavaly a székely szabadság napjának közel száz szervezőjét és résztvevőjét bírságolták meg mondvacsinált okokra hivatkozva, az EFA elsőként emelte fel szavát nemzetközi fórumokon is a meghurcoltak védelmében. Már csak ezért is egyértelmű volt, hogy az európai autonomistákat tömörítő pártcsaládot tüntetik ki a Gábor Áron-díjjal – mondta. László György hozzátette: idén sem került sor semmiféle szabályszegésre a marosvásárhelyi esemény során, a csendőrséggel pedig gördülékenyen ment az együttműködés. Mára már a hatóságok számára is világossá válhatott: semmiféle megfélemlítési akció nem tántorít el minket célkitűzéseinktől. Köszönjük vendégeinknek és szövetségeseinknek, hogy mellettünk állnak, az önrendelkezés megvalósításához azonban minden politikai szervezetre szükség van. Az autonómiát csak együtt tudjuk kivívni – szögezte le az SZNT képviselője. Minket nem kérdeztek meg annak idején, hogy mely ország állampolgárai kívánunk lenni, mégis elfogadtuk helyzetünket, és Romániához lojális állampolgárokként tevékenykedünk – kezdte hozzászólását Tőkés László. Kijelentette: a döntés joga megilleti az erdélyi magyar közösséget, az autonómia pedig a döntés szabadságát jelenti a székelység számára. Jól látható, a román államhatalom mellőzi önrendelkezéssel kapcsolatos igényeinket, s épp ezért – 27 évvel a rendszerváltás után – még mindig az akaratnyilvánítás szintjén vagyunk. Fontos, hogy az erdélyi magyar közösség és politikai képviselet eljusson az egyetértésig az autonómia kapcsán, s noha az elmúlt évtizedekben az RMDSZ valósággal elszabotálta az autonómia ügyét, mégis újból egymásra kell találnunk – mondta Tőkés László. Szilágyi Zsolt hozzátette: jövőre a modern Románia fennállásának 100 éves évfordulóját ünneplik, s ezért felvetődik a kérdés, ha az állam vezetői mind a mai napig nem veszik komolyan gyulafehérvári ígéreteiket, milyen legitimitása lesz ezeknek az ünnepségeknek? A román kormány részvételével párbeszédre van szükség az autonómia kapcsán, a sorozatos megfélemlítési akcióknak pedig egyszer és mindenkorra véget kell vetniük – jelentette ki a Néppárt elnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 13.
A vértanúk áldozata kötelez
Incidensek nélkül ért véget a székely szabadság napi rendezvény
Soha nem tapasztalt rendőri és csendőri felügyelet mellett – a szűnni nem akaró eső ellenére – több ezren gyűltek össze pénteken a marosvásárhelyi Postaréten a székely szabadság napja alkalmából szervezett megemlékezésen. A Székely vértanúk emlékművénél tartott megemlékezést és koszorúzást követően a tömeg Autonómiát!, Magyar iskolát! jelszavakat skandálva, Kossuth-nótákat énekelve vonult Marosvásárhely főterére, ahol a prefektúra képviselője átvette és iktatta a demonstráció petícióját. A tömeg a székely himnusz eléneklése után feloszlott.
A marosvásárhelyi Vártemplom, illetve a csíksomlyói kegytemplom harangszavával kezdődött a postaréti rendezvény, amelyre Ötvös József református lelkész mondott áldást. Műsorvezető Kilyén László színész volt, aki felolvasta Szili Katalinnak, a magyar Országgyűlés volt elnökének üzenetét.
Autonómiát Székelyföldnek!
A Székely Nemzeti Tanács nevében szóló Szűcs Péter beszédében kiemelte: „Eljött az ideje, hogy megteremtsük az önrendelkezés intézményes kereteit. Ezért emlékezünk elmúlt korok hőseire, akik nem voltak restek a szabadságért cselekedni, ezért hajtunk fejet a mártírok előtt itt, a marosvásárhelyi vértanúk emlékművénél is, ezért vonulunk autonómiát követelve a kormányhivatal épülete elé, ezért tüntetjük ki megbecsülésünkkel azokat, akik támogatnak ebben a teremtési folyamatban”. Kijelentette, közösségi akarattal hegyeket lehet megmozgatni, és „mi ezeknek a hegyeknek a megmozgatására gyűltünk össze”, mert „csak így lehetünk méltók eleinkhez”.
Az őshonos közösség jogai
Szabolcs Attila, Budafok polgármestere, a magyar parlament nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke rámutatott, hogy az őshonos közösségeknek joguk van rendelkezni a szülőföldjük és kulturális örökségük kínálta erőforrásokkal. Azok a nyelvi, nemzeti közösségek, amelyek nem rendelkezhetnek szülőföldjük erőforrásaival, elsorvadnak vagy beolvadnak.
„A mellettünk álló katalánok, baszkok, flamandok, dél-tiroli osztrákok pontosan tudják, hogy az államon belüli önrendelkezés nélkül beolvadnak vagy elsorvadnak. Példát mutatnak, és segítő kezet nyújtanak. Üzenik Bukarestnek, Európának, a nagyvilágnak, hogy az erdélyi magyarok, a székelyek nincsenek egyedül. Tanuljuk meg tőlük az autonómia mesterségét, járjuk azt az utat, amelyen jártak” – mondta Budafok polgármestere.
„Haj, ne hátra, haj, előre!”
Tőkés László köszöntötte azokat, „akik a Székely vértanúk emlékművéhez idén is elzarándokoltak, bár az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük”, és azokat, akik „a tavalyi abnormális hatósági bírságolások vesszőfutását vállalva idén is töretlenül kiállnak a székely szabadság és a közösségi önrendelkezés ügye mellett”.
Az EMNT elnöke szerint „miként a székely mártírok idejében, úgy manapság is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatni a küzdelmet az erdélyi magyarság szabadságáért, szülőföldünk ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen, Székelyföld területi autonómiája és a közösségi önrendelkezés kivívása érdekében”.
Az EMNT elnöke hangsúlyozta : „Az utóbbi években megszenvedett általános magyar- és székelyellenesség megannyi durva megnyilvánulása és jogsérelme közepette legutóbb a marosvásárhelyi római katolikus líceum felszámolásának a botrányos esete szakadt reánk. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó református kollégium, valamint az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriája nyomán ez végül is nem annyira meglepő. Ezeknek az etnikai konfliktusos helyzeteknek a békés és méltányos megoldása vár reánk”.
Véleménye szerint a román-magyar kapcsolatokra „messzemenően érvényes a 2003-as Gross-jelentés nyomán elfogadott Európa tanácsi határozat, amely szerint: »az autonóm régiók pozitív tapasztalatai inspirációs forrásként szolgálhatnak a belső politikai konfliktusok megoldását célzó lehetőségek keresésekor«. Ezt a határozatot országaink képviselői is megszavazták. Joggal várhatjuk el tehát, hogy parlamentbe jutott képviselőink az autonómia konfliktuskezelő eszközét igénybe véve végre eleget tegyenek az RMDSZ programjában lefektetett vállalásaiknak, választási ígéreteiknek, és a törvényhozás szintjén igyekezzenek rendezni kapcsolatainkat. Hasonlóképpen a római katolikus iskola körüli konfliktust és az orvosi egyetem ügyét is ezen az alapon kellene rendezni, mindenekelőtt a magyar oktatásügyi autonómia, illetve a magyar oktatás önállóságának a kivívását tűzve ki célul.
Székely vértanúink véráldozata az övékéhez hasonló elvi és eszmei bátorságra és cselekvésre kötelez bennünket a polgári életben és a politikában. Kényszerű távollétében ezt a cselekvő bátorságot köszönjük meg Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének” – mondta Tőkés.
A korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes
Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség igazgatója elmondta: az EFA vezetőiként és tagjaiként meggyőződésük, hogy az autonómiára mint a különböző nemzetek természetes igényére kell tekinteni, s épp ezért támogatták jelenlétükkel is az SZNT rendezvényét. „A centralizált államok be kell lássák: ha segítik az autonómiatörekvéseket, azzal saját állampolgáraikat segítik. Az önrendelkezésért küzdők felismerték: a korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes. Romániában tízszer több templom van, mint kórház, a néhány kilométernyi autópálya pedig rekordösszegekért épült. Az állampolgárok látják ezt, és ezért kérik az autonómiát” – fogalmazott Günther Dauwen.
Az önrendelkezés kivívása csak párbeszéd útján lehetséges
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakciójának elnöke kijelentette: Európa erőssége sokszínűségében rejlik, s mindazok, akik ezt nem ismerik fel, nem cselekedhetnek európai módon. „Azért is van szükség az autonómiára, hogy a különböző nemzetek megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat. Az önrendelkezés kivívása azonban csak párbeszéd útján lehetséges. Románia kormányának fel kellene ismernie: az ország gazdagabb lesz, ha elismeri és biztosítja a magyar közösség autonómiához való jogát” – mondta a baszk politikus.
Vigyük haza népünk szabadságvágyának üzenetét
Több ifjúsági szervezet nevében szólalt fel Sorbán Attila. Mint mondta: „Sokan vagyunk ma itt, de tudjuk, nem elegen, ezért vigyük haza népünk szabadságvágyának az üzenetét, és osszuk meg mindazokkal, akik ma nincsenek itt, mert az első és legnagyobb akadály, melyet le kell küzdenünk, az elkeseredettség és a passzivitás. Terjesszük ezt az üzenetet addig, míg Székelyföld minden szegletéből ez árad, és olyan hangos, hogy meghallják mind Brüsszelben, mind Bukarestben”.
Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét
„Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát!” – áll abban a petícióban, amelyet Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke olvasott fel. Eszerint Románia érdekeit is szolgálná, ha a székely-magyar közösség történelmi szülőföldjén a szubszidiaritás elvének megfelelően átvenné a közügyek jelentős részének a megoldását.
Azonban „mindez csakis párbeszéddel, a helyi közösségek szabad akaratával, a demokratikus elvek betartásával, az állampolgárok közötti szolidaritással és konstruktív együttműködéssel valósítható meg”.
A petícióban követelik, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót, melynek kialakításánál a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezetet vegyék alapul.
Kérik, hogy a kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit. Tiltakoznak ugyanakkor a székelyföldi oktatási intézmények ellehetetlenítése, az önkormányzatok zaklatása, az anyanyelvhasználat korlátozása, a székely szimbólumok üldözése miatt, és követelik, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal.
Románia kormánya destabilizálja az országot
Este a Kultúrpalotában, a Gábor Áron-díj átadásán tartott beszédet Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. A politikus kijelentette: Románia kormánya destabilizálja az országot azzal, hogy nem biztosítja az erdélyi magyar közösség számára a széles körű autonómiát.
Mint mondta, a székely szabadság napján több ezer ember tett hitet az autonómia mellett, petíciójukban pedig ismételten felhívták az államvezetés figyelmét arra, hogy az autonómia az erdélyi magyar közösség demokratikus joga, melynek biztosításával Románia stabilabb és boldogabb ország lehetne. Az elnök örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Európai Szabad Szövetség – mely pártcsaládnak tavaly óta az EMNP is teljes jogú tagja – megkapta a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díját.
Ugyanakkor felszólította Románia kormányát, hogy kezdje meg az autonómiáról folytatott párbeszédet.
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke hangsúlyozta: az önrendelkezéshez való jog harmonikusan illeszkedik az európai elvekhez, s épp ezért nem valamiféle veszélyt jelent, hanem a normalitás garanciája lehet. „Az EFA keretei között dolgozva láthatjuk: számos Európában élő nemzet küzd az önrendelkezéshez való jogért, és megtiszteltetés számunkra, hogy egyik stratégiai partnerünk – a Székely Nemzeti Tanács – kitüntetette politikai közösségünket” – mondta az EFA politikusa.
MÓZES EDITH
Népújság (Marosvásárhely)
Incidensek nélkül ért véget a székely szabadság napi rendezvény
Soha nem tapasztalt rendőri és csendőri felügyelet mellett – a szűnni nem akaró eső ellenére – több ezren gyűltek össze pénteken a marosvásárhelyi Postaréten a székely szabadság napja alkalmából szervezett megemlékezésen. A Székely vértanúk emlékművénél tartott megemlékezést és koszorúzást követően a tömeg Autonómiát!, Magyar iskolát! jelszavakat skandálva, Kossuth-nótákat énekelve vonult Marosvásárhely főterére, ahol a prefektúra képviselője átvette és iktatta a demonstráció petícióját. A tömeg a székely himnusz eléneklése után feloszlott.
A marosvásárhelyi Vártemplom, illetve a csíksomlyói kegytemplom harangszavával kezdődött a postaréti rendezvény, amelyre Ötvös József református lelkész mondott áldást. Műsorvezető Kilyén László színész volt, aki felolvasta Szili Katalinnak, a magyar Országgyűlés volt elnökének üzenetét.
Autonómiát Székelyföldnek!
A Székely Nemzeti Tanács nevében szóló Szűcs Péter beszédében kiemelte: „Eljött az ideje, hogy megteremtsük az önrendelkezés intézményes kereteit. Ezért emlékezünk elmúlt korok hőseire, akik nem voltak restek a szabadságért cselekedni, ezért hajtunk fejet a mártírok előtt itt, a marosvásárhelyi vértanúk emlékművénél is, ezért vonulunk autonómiát követelve a kormányhivatal épülete elé, ezért tüntetjük ki megbecsülésünkkel azokat, akik támogatnak ebben a teremtési folyamatban”. Kijelentette, közösségi akarattal hegyeket lehet megmozgatni, és „mi ezeknek a hegyeknek a megmozgatására gyűltünk össze”, mert „csak így lehetünk méltók eleinkhez”.
Az őshonos közösség jogai
Szabolcs Attila, Budafok polgármestere, a magyar parlament nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke rámutatott, hogy az őshonos közösségeknek joguk van rendelkezni a szülőföldjük és kulturális örökségük kínálta erőforrásokkal. Azok a nyelvi, nemzeti közösségek, amelyek nem rendelkezhetnek szülőföldjük erőforrásaival, elsorvadnak vagy beolvadnak.
„A mellettünk álló katalánok, baszkok, flamandok, dél-tiroli osztrákok pontosan tudják, hogy az államon belüli önrendelkezés nélkül beolvadnak vagy elsorvadnak. Példát mutatnak, és segítő kezet nyújtanak. Üzenik Bukarestnek, Európának, a nagyvilágnak, hogy az erdélyi magyarok, a székelyek nincsenek egyedül. Tanuljuk meg tőlük az autonómia mesterségét, járjuk azt az utat, amelyen jártak” – mondta Budafok polgármestere.
„Haj, ne hátra, haj, előre!”
Tőkés László köszöntötte azokat, „akik a Székely vértanúk emlékművéhez idén is elzarándokoltak, bár az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük”, és azokat, akik „a tavalyi abnormális hatósági bírságolások vesszőfutását vállalva idén is töretlenül kiállnak a székely szabadság és a közösségi önrendelkezés ügye mellett”.
Az EMNT elnöke szerint „miként a székely mártírok idejében, úgy manapság is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatni a küzdelmet az erdélyi magyarság szabadságáért, szülőföldünk ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen, Székelyföld területi autonómiája és a közösségi önrendelkezés kivívása érdekében”.
Az EMNT elnöke hangsúlyozta : „Az utóbbi években megszenvedett általános magyar- és székelyellenesség megannyi durva megnyilvánulása és jogsérelme közepette legutóbb a marosvásárhelyi római katolikus líceum felszámolásának a botrányos esete szakadt reánk. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó református kollégium, valamint az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriája nyomán ez végül is nem annyira meglepő. Ezeknek az etnikai konfliktusos helyzeteknek a békés és méltányos megoldása vár reánk”.
Véleménye szerint a román-magyar kapcsolatokra „messzemenően érvényes a 2003-as Gross-jelentés nyomán elfogadott Európa tanácsi határozat, amely szerint: »az autonóm régiók pozitív tapasztalatai inspirációs forrásként szolgálhatnak a belső politikai konfliktusok megoldását célzó lehetőségek keresésekor«. Ezt a határozatot országaink képviselői is megszavazták. Joggal várhatjuk el tehát, hogy parlamentbe jutott képviselőink az autonómia konfliktuskezelő eszközét igénybe véve végre eleget tegyenek az RMDSZ programjában lefektetett vállalásaiknak, választási ígéreteiknek, és a törvényhozás szintjén igyekezzenek rendezni kapcsolatainkat. Hasonlóképpen a római katolikus iskola körüli konfliktust és az orvosi egyetem ügyét is ezen az alapon kellene rendezni, mindenekelőtt a magyar oktatásügyi autonómia, illetve a magyar oktatás önállóságának a kivívását tűzve ki célul.
Székely vértanúink véráldozata az övékéhez hasonló elvi és eszmei bátorságra és cselekvésre kötelez bennünket a polgári életben és a politikában. Kényszerű távollétében ezt a cselekvő bátorságot köszönjük meg Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének” – mondta Tőkés.
A korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes
Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség igazgatója elmondta: az EFA vezetőiként és tagjaiként meggyőződésük, hogy az autonómiára mint a különböző nemzetek természetes igényére kell tekinteni, s épp ezért támogatták jelenlétükkel is az SZNT rendezvényét. „A centralizált államok be kell lássák: ha segítik az autonómiatörekvéseket, azzal saját állampolgáraikat segítik. Az önrendelkezésért küzdők felismerték: a korrupt, túlcentralizált állam nem működőképes. Romániában tízszer több templom van, mint kórház, a néhány kilométernyi autópálya pedig rekordösszegekért épült. Az állampolgárok látják ezt, és ezért kérik az autonómiát” – fogalmazott Günther Dauwen.
Az önrendelkezés kivívása csak párbeszéd útján lehetséges
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamenti frakciójának elnöke kijelentette: Európa erőssége sokszínűségében rejlik, s mindazok, akik ezt nem ismerik fel, nem cselekedhetnek európai módon. „Azért is van szükség az autonómiára, hogy a különböző nemzetek megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat. Az önrendelkezés kivívása azonban csak párbeszéd útján lehetséges. Románia kormányának fel kellene ismernie: az ország gazdagabb lesz, ha elismeri és biztosítja a magyar közösség autonómiához való jogát” – mondta a baszk politikus.
Vigyük haza népünk szabadságvágyának üzenetét
Több ifjúsági szervezet nevében szólalt fel Sorbán Attila. Mint mondta: „Sokan vagyunk ma itt, de tudjuk, nem elegen, ezért vigyük haza népünk szabadságvágyának az üzenetét, és osszuk meg mindazokkal, akik ma nincsenek itt, mert az első és legnagyobb akadály, melyet le kell küzdenünk, az elkeseredettség és a passzivitás. Terjesszük ezt az üzenetet addig, míg Székelyföld minden szegletéből ez árad, és olyan hangos, hogy meghallják mind Brüsszelben, mind Bukarestben”.
Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét
„Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát!” – áll abban a petícióban, amelyet Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke olvasott fel. Eszerint Románia érdekeit is szolgálná, ha a székely-magyar közösség történelmi szülőföldjén a szubszidiaritás elvének megfelelően átvenné a közügyek jelentős részének a megoldását.
Azonban „mindez csakis párbeszéddel, a helyi közösségek szabad akaratával, a demokratikus elvek betartásával, az állampolgárok közötti szolidaritással és konstruktív együttműködéssel valósítható meg”.
A petícióban követelik, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót, melynek kialakításánál a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezetet vegyék alapul.
Kérik, hogy a kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit. Tiltakoznak ugyanakkor a székelyföldi oktatási intézmények ellehetetlenítése, az önkormányzatok zaklatása, az anyanyelvhasználat korlátozása, a székely szimbólumok üldözése miatt, és követelik, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal.
Románia kormánya destabilizálja az országot
Este a Kultúrpalotában, a Gábor Áron-díj átadásán tartott beszédet Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. A politikus kijelentette: Románia kormánya destabilizálja az országot azzal, hogy nem biztosítja az erdélyi magyar közösség számára a széles körű autonómiát.
Mint mondta, a székely szabadság napján több ezer ember tett hitet az autonómia mellett, petíciójukban pedig ismételten felhívták az államvezetés figyelmét arra, hogy az autonómia az erdélyi magyar közösség demokratikus joga, melynek biztosításával Románia stabilabb és boldogabb ország lehetne. Az elnök örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Európai Szabad Szövetség – mely pártcsaládnak tavaly óta az EMNP is teljes jogú tagja – megkapta a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díját.
Ugyanakkor felszólította Románia kormányát, hogy kezdje meg az autonómiáról folytatott párbeszédet.
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke hangsúlyozta: az önrendelkezéshez való jog harmonikusan illeszkedik az európai elvekhez, s épp ezért nem valamiféle veszélyt jelent, hanem a normalitás garanciája lehet. „Az EFA keretei között dolgozva láthatjuk: számos Európában élő nemzet küzd az önrendelkezéshez való jogért, és megtiszteltetés számunkra, hogy egyik stratégiai partnerünk – a Székely Nemzeti Tanács – kitüntetette politikai közösségünket” – mondta az EFA politikusa.
MÓZES EDITH
Népújság (Marosvásárhely)
2017. március 13.
Hangot adtak a közösség akaratának a székely szabadság borús napján
A kormány és a székely nép legitim képviselői közötti párbeszéd elkezdését követelték petíciójukban pénteken a székely szabadság napján Marosvásárhelyen összegyűlt tüntetők, akik zuhogó esőben, a szokásosnál kisebb számban vettek részt a Postaréten szervezett megemlékezésen. A rendezvényen és az azt követő felvonuláson nem történt incidens.
A Románia kormányának és parlamentjének címzett petíciót a székely vértanúk emlékműve mellett felállított pódiumon olvasta fel Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke, és „Autonómiát!” felkiáltással fogadta el az összegyűlt tömeg. Ebben az MTI szerint leszögezték, hogy a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten kinyilvánítják: követelik Székelyföld területi autonómiáját. „Székelyföldnek akár feldarabolása, akár egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának, ellentmond Románia vállalt nemzetközi kötelezettségeinek” – állapították meg.
Aggasztónak vélték, hogy Székelyföld a belső leszakadás pályájára került abban a fejlesztési régióban, amelyhez jelenleg tartozik. Azt is aggasztónak találták, hogy az autonómia ügyében évek óta szorgalmazott párbeszéd helyett szaporodnak a közösséget ért megaláztatások, a közösségi szimbólumok és intézmények elleni támadások. „Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát!” – áll a dokumentumban.
Úgy vélték, Románia érdekeit is szolgálná, ha a székely–magyar közösség történelmi szülőföldjén a szubszidiaritás elvének megfelelően átvenné a közügyek jelentős részének a megoldását. „Mindez csakis párbeszéddel, a helyi közösségek szabad akaratával, a demokratikus elvek betartásával, az állampolgárok közötti szolidaritással és konstruktív együttműködéssel valósítható meg” – hangsúlyozták petíciójukban a megmozdulás résztvevői.
A tüntetők azt követelték, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót, melynek kialakításánál a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezetet vegyék alapul. Kérték, hogy a román kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit.
Tiltakoztak ugyanakkor a székelyföldi oktatási intézmények ellehetetlenítése, az önkormányzatok zaklatása, az anyanyelvhasználat korlátozása, a székely szimbólumok üldözése ellen. A tüntetők egyben kinyilvánították szolidaritásukat a jogállam védelmében Románia nagyvárosaiban szervezett megmozdulásokkal. Azt is követelték, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal. „Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának! Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a Székely Népnek!" - zárul a székely szabadság napján Marosvásárhelyen elfogadott petíció, melyet a tömeg "Autonómiát!" felkiáltása szentesített.
Tőkés László: ma is az árulás árnyékában kell küzdeni a szabadságért
Tőkés László szerint az erdélyi magyarságnak ma is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatnia küzdelmét szabadságáért, szülőföldje ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékműve mellett beszélt erről a székely szabadság napján. Mint felidézte, a székely vértanúkat is magyar áruló küldte 163 éve a vérpadra.
Arany János forradalmi verssorait idézte: „Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem”. Tőkés László Arany gondolatait folytatva kijelentette: „Ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!"
Az európai parlamenti képviselő az MTI szerint megemlítette: az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük azoknak, akik eljöttek Marosvásárhelyre, „de mi ez a vértanúk áldozatához képest, akik életüket adták népükért és hazájukért?" Felelevenítette, hogy a hét elején Brüsszelben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Romániában ma is használt „szekus módszerekre" panaszkodott. „Csak azt nem értjük, hogy akkor mire való a balliberális kormánypártokkal kötött parlamenti együttműködési egyezség, és mit keres a vásárhelyi ill
etőségű Borbély László államtanácsos a Grindeanu-kormány csapatában?” – tette fel a kérdést. Az EMNT elnöke az Európa Tanács 2003/1334-es határozatát idézte, amely szerint „az autonóm régiók pozitív tapasztalatai inspirációs forrásként szolgálhatnak a belső politikai konfliktusok megoldását célzó lehetőségek keresésekor". Úgy vélte: joggal elvárható, hogy ennek megfelelően rendeződjön a Székelyföld sorsa.
Tőkés László felszólalása
Szabolcs Attila, a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke beszédében felidézte, az elmúlt hetekben románok százezrei vonultak az utcákra, mert azt érezték: lopják az országukat. „Román barátainknak üzenem, az erdélyi magyaroktól, a székelyektől a szabadságot is lopják. Pedig ez a minimum” – fogalmazott a fideszes politikus. Úgy vélte, a baszkoktól, flamandoktól, katalánoktól kell megtanulni az „autonómia mesterségét".
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség politikusa arról biztosította a székelyeket, hogy nincsenek egyedül. Hozzátette: az EFA ugyan Európa-párti, de sajnálatos módon az Európai Unió ma jobbára a tagállamok fővárosainak az érdekeit képviseli, és a fővárosok befolyása a baszkok, katalánok, flamandok és székelyek kárára erősödik. Úgy vélte, ezen változtatni kell. Wouter Patho megnyugtatta a megmozdulás résztvevőit, nem követnek el törvénytelenséget, ha kiállnak az autonómia igénye mellett. Ez szerinte nemcsak jog, hanem kötelesség is a következő nemzedékekkel szemben. „Eljön a székelység ideje, eljön az autonómia ideje! Számíthatnak ránk!" - jelentette ki a flamand politikus.
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának az elnöke a résztvevők általános elismerését kiváltva jelentette ki, hogy nem kell bánkódni a tüntetőket végig áztató eső miatt. „Ez az eső annak az ígérete, hogy jó lesz az aratás, és szép lesz a székely jövő!" – jelentette ki. Hozzátette, ez év januárjától immár a központosított Franciaországban élő baszk közösség is bizonyos fokú autonómiát élvez. „Ha megtörténhetett Franciaországban, miért ne történhetne meg Romániában is?” – tette fel a kérdést. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a párbeszéd az egyedüli elfogadható eszköz a székely szabadság érvényesítésére, az erőszak soha nem lehet semmilyen törekvés megvalósításának az elfogadott eszköze. „Az erőszak sehova sem vezet, csak elveszi mások szemében az önök szabadságigényének a jogosságát” – fogalmazta meg a baszk szabadságvágy tanulságait.
Izsák Balázs, a megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen. Az SZNT nevében Szűcs Péter, a Marosszéki Székely Tanács alelnöke mondott beszédet. Kijelentette: a szabadság először a fejben születik meg. Az egyéni akaratokból összeálló közösségi akarattal hegyeket lehet megmozgatni. „Építjük azt a szabadságot, ami még nincs, de lesz” – jelentette ki az ifjú szónok.
A demonstráción felolvasták Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott levelét is. Az Országgyűlés volt elnöke úgy vélte: az új, önmagára kicsit is adó Európa nem mehet el érzéketlenül és válaszok nélkül az olyan jogos közösségi igények mellett, melyek a szabadságjogok kiteljesítését biztosítják. Szili Katalin elfogadhatatlannak tartotta, hogy „büntetőjogi tényállást faragjon bárki egy közösség, egy nép önigazgatásának, önberendezkedésének megfogalmazásáért”.
Zuhogó esőben gyülekeztek
Délután háromtól folyamatosan zuhogott az eső Marosvásárhelyen, így meglehetősen gyéren álltak az emberek a székely vértanúk postaréti emlékművénél, a kezdésre mintegy ezren gyűlhettek össze – jelentette a helyszínről munkatársunk. Székely és magyar zászlókat lengettek a résztvevők, de többségük inkább esernyőt tartott a feje fölött. Ami a zászlókat, pontosabban azok rúdjait illeti, kollégánk eddig nem értesült a tavalyihoz hasonló incidensről – amikor a csendőrök zászlórudakat koboztak el –, úgy tűnik tehát, hogy a résztvevők megértették a szervezők kérését, és nem vittek magukkal hegyes végű botokat, rudakat.
Egyébként a csendőrök és a rendőrök már délután háromtól biztosították a helyszínt az egész útvonalon, amelyen végigvonulnak a résztvevők: a Postaréttől a főtérig. Idén nem érkeztek nagyobb tömegek buszokkal, csak kisebb csoportok – számolt be munkatársunk, hozzátéve, hogy a tavalyi kép, amikor egyszerre 5–10 busz érkezett a helyszínre, most egyáltalán nem volt jellemző.
Az eső kitartott, a felszólalók mondandóját pedig többnyire kulturáltan hallgatták a résztvevők, igaz, néha azért be-be hallatszott egy-egy füttyszó vagy hurrogás. Idővel mintegy háromezren gyűlhettek össze a Postaréten, hogy leróják kegyeletüket a Habsburg-ellenes székely szervezkedés 163 évvel ezelőtt kivégzett vértanúinak emlékművénél, majd a prefektusi hivatal elé vonulva nyilvánítsák ki a székelység autonómiaigényét.
A postaréti események lezárulta után a résztvevők szervezetten, csendben elindultak a prefektúra felé, a főtéri közigazgatási palotához. Az eső még mindig esett, a tömeg a csendőrök és rendőrök által biztosított, félsávon lezárt úton haladt.
Nem történt incidens
A megemlékezés és tiltakozás incidensek nélkül zárult – mondta az MTI-nek Adina Chiș, a román csendőrség marosvásárhelyi mobil egységének a szóvivője a rendezvény végén. A többezres tömeg Autonómiát!, Magyar iskolát! jelszavakat skandálva, Kossuth-nótákat énekelve vonult Marosvásárhely főterére, ahol a prefektusi hivatal képviselője átvette a tüntetők képviselőitől, és iktatta a demonstráció petícióját. A tömeg a székely himnusz eléneklése után feloszlott.
A mostoha időjárási viszonyok között megtartott rendezvényen kevesebben vettek részt, mint az elmúlt évek hasonló rendezvényein. A felvonulás után a marosvásárhelyi kultúrpalota dísztermében ünnepélyes keretek között adták át a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kitüntetését, a Gábor Áron-díjat az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselőinek.
Krónika (Kolozsvár)
A kormány és a székely nép legitim képviselői közötti párbeszéd elkezdését követelték petíciójukban pénteken a székely szabadság napján Marosvásárhelyen összegyűlt tüntetők, akik zuhogó esőben, a szokásosnál kisebb számban vettek részt a Postaréten szervezett megemlékezésen. A rendezvényen és az azt követő felvonuláson nem történt incidens.
A Románia kormányának és parlamentjének címzett petíciót a székely vértanúk emlékműve mellett felállított pódiumon olvasta fel Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke, és „Autonómiát!” felkiáltással fogadta el az összegyűlt tömeg. Ebben az MTI szerint leszögezték, hogy a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúlag és ismételten kinyilvánítják: követelik Székelyföld területi autonómiáját. „Székelyföldnek akár feldarabolása, akár egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának, ellentmond Románia vállalt nemzetközi kötelezettségeinek” – állapították meg.
Aggasztónak vélték, hogy Székelyföld a belső leszakadás pályájára került abban a fejlesztési régióban, amelyhez jelenleg tartozik. Azt is aggasztónak találták, hogy az autonómia ügyében évek óta szorgalmazott párbeszéd helyett szaporodnak a közösséget ért megaláztatások, a közösségi szimbólumok és intézmények elleni támadások. „Változatlanul kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát!” – áll a dokumentumban.
Úgy vélték, Románia érdekeit is szolgálná, ha a székely–magyar közösség történelmi szülőföldjén a szubszidiaritás elvének megfelelően átvenné a közügyek jelentős részének a megoldását. „Mindez csakis párbeszéddel, a helyi közösségek szabad akaratával, a demokratikus elvek betartásával, az állampolgárok közötti szolidaritással és konstruktív együttműködéssel valósítható meg” – hangsúlyozták petíciójukban a megmozdulás résztvevői.
A tüntetők azt követelték, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót, melynek kialakításánál a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezetet vegyék alapul. Kérték, hogy a román kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit.
Tiltakoztak ugyanakkor a székelyföldi oktatási intézmények ellehetetlenítése, az önkormányzatok zaklatása, az anyanyelvhasználat korlátozása, a székely szimbólumok üldözése ellen. A tüntetők egyben kinyilvánították szolidaritásukat a jogállam védelmében Románia nagyvárosaiban szervezett megmozdulásokkal. Azt is követelték, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal. „Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának! Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a Székely Népnek!" - zárul a székely szabadság napján Marosvásárhelyen elfogadott petíció, melyet a tömeg "Autonómiát!" felkiáltása szentesített.
Tőkés László: ma is az árulás árnyékában kell küzdeni a szabadságért
Tőkés László szerint az erdélyi magyarságnak ma is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatnia küzdelmét szabadságáért, szülőföldje ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékműve mellett beszélt erről a székely szabadság napján. Mint felidézte, a székely vértanúkat is magyar áruló küldte 163 éve a vérpadra.
Arany János forradalmi verssorait idézte: „Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem”. Tőkés László Arany gondolatait folytatva kijelentette: „Ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg!"
Az európai parlamenti képviselő az MTI szerint megemlítette: az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük azoknak, akik eljöttek Marosvásárhelyre, „de mi ez a vértanúk áldozatához képest, akik életüket adták népükért és hazájukért?" Felelevenítette, hogy a hét elején Brüsszelben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Romániában ma is használt „szekus módszerekre" panaszkodott. „Csak azt nem értjük, hogy akkor mire való a balliberális kormánypártokkal kötött parlamenti együttműködési egyezség, és mit keres a vásárhelyi ill
etőségű Borbély László államtanácsos a Grindeanu-kormány csapatában?” – tette fel a kérdést. Az EMNT elnöke az Európa Tanács 2003/1334-es határozatát idézte, amely szerint „az autonóm régiók pozitív tapasztalatai inspirációs forrásként szolgálhatnak a belső politikai konfliktusok megoldását célzó lehetőségek keresésekor". Úgy vélte: joggal elvárható, hogy ennek megfelelően rendeződjön a Székelyföld sorsa.
Tőkés László felszólalása
Szabolcs Attila, a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke beszédében felidézte, az elmúlt hetekben románok százezrei vonultak az utcákra, mert azt érezték: lopják az országukat. „Román barátainknak üzenem, az erdélyi magyaroktól, a székelyektől a szabadságot is lopják. Pedig ez a minimum” – fogalmazott a fideszes politikus. Úgy vélte, a baszkoktól, flamandoktól, katalánoktól kell megtanulni az „autonómia mesterségét".
Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnöke, a belga szövetségi kormánykoalíciót vezető Új Flamand Szövetség politikusa arról biztosította a székelyeket, hogy nincsenek egyedül. Hozzátette: az EFA ugyan Európa-párti, de sajnálatos módon az Európai Unió ma jobbára a tagállamok fővárosainak az érdekeit képviseli, és a fővárosok befolyása a baszkok, katalánok, flamandok és székelyek kárára erősödik. Úgy vélte, ezen változtatni kell. Wouter Patho megnyugtatta a megmozdulás résztvevőit, nem követnek el törvénytelenséget, ha kiállnak az autonómia igénye mellett. Ez szerinte nemcsak jog, hanem kötelesség is a következő nemzedékekkel szemben. „Eljön a székelység ideje, eljön az autonómia ideje! Számíthatnak ránk!" - jelentette ki a flamand politikus.
Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciójának az elnöke a résztvevők általános elismerését kiváltva jelentette ki, hogy nem kell bánkódni a tüntetőket végig áztató eső miatt. „Ez az eső annak az ígérete, hogy jó lesz az aratás, és szép lesz a székely jövő!" – jelentette ki. Hozzátette, ez év januárjától immár a központosított Franciaországban élő baszk közösség is bizonyos fokú autonómiát élvez. „Ha megtörténhetett Franciaországban, miért ne történhetne meg Romániában is?” – tette fel a kérdést. Arra figyelmeztetett ugyanakkor, hogy a párbeszéd az egyedüli elfogadható eszköz a székely szabadság érvényesítésére, az erőszak soha nem lehet semmilyen törekvés megvalósításának az elfogadott eszköze. „Az erőszak sehova sem vezet, csak elveszi mások szemében az önök szabadságigényének a jogosságát” – fogalmazta meg a baszk szabadságvágy tanulságait.
Izsák Balázs, a megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen. Az SZNT nevében Szűcs Péter, a Marosszéki Székely Tanács alelnöke mondott beszédet. Kijelentette: a szabadság először a fejben születik meg. Az egyéni akaratokból összeálló közösségi akarattal hegyeket lehet megmozgatni. „Építjük azt a szabadságot, ami még nincs, de lesz” – jelentette ki az ifjú szónok.
A demonstráción felolvasták Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott levelét is. Az Országgyűlés volt elnöke úgy vélte: az új, önmagára kicsit is adó Európa nem mehet el érzéketlenül és válaszok nélkül az olyan jogos közösségi igények mellett, melyek a szabadságjogok kiteljesítését biztosítják. Szili Katalin elfogadhatatlannak tartotta, hogy „büntetőjogi tényállást faragjon bárki egy közösség, egy nép önigazgatásának, önberendezkedésének megfogalmazásáért”.
Zuhogó esőben gyülekeztek
Délután háromtól folyamatosan zuhogott az eső Marosvásárhelyen, így meglehetősen gyéren álltak az emberek a székely vértanúk postaréti emlékművénél, a kezdésre mintegy ezren gyűlhettek össze – jelentette a helyszínről munkatársunk. Székely és magyar zászlókat lengettek a résztvevők, de többségük inkább esernyőt tartott a feje fölött. Ami a zászlókat, pontosabban azok rúdjait illeti, kollégánk eddig nem értesült a tavalyihoz hasonló incidensről – amikor a csendőrök zászlórudakat koboztak el –, úgy tűnik tehát, hogy a résztvevők megértették a szervezők kérését, és nem vittek magukkal hegyes végű botokat, rudakat.
Egyébként a csendőrök és a rendőrök már délután háromtól biztosították a helyszínt az egész útvonalon, amelyen végigvonulnak a résztvevők: a Postaréttől a főtérig. Idén nem érkeztek nagyobb tömegek buszokkal, csak kisebb csoportok – számolt be munkatársunk, hozzátéve, hogy a tavalyi kép, amikor egyszerre 5–10 busz érkezett a helyszínre, most egyáltalán nem volt jellemző.
Az eső kitartott, a felszólalók mondandóját pedig többnyire kulturáltan hallgatták a résztvevők, igaz, néha azért be-be hallatszott egy-egy füttyszó vagy hurrogás. Idővel mintegy háromezren gyűlhettek össze a Postaréten, hogy leróják kegyeletüket a Habsburg-ellenes székely szervezkedés 163 évvel ezelőtt kivégzett vértanúinak emlékművénél, majd a prefektusi hivatal elé vonulva nyilvánítsák ki a székelység autonómiaigényét.
A postaréti események lezárulta után a résztvevők szervezetten, csendben elindultak a prefektúra felé, a főtéri közigazgatási palotához. Az eső még mindig esett, a tömeg a csendőrök és rendőrök által biztosított, félsávon lezárt úton haladt.
Nem történt incidens
A megemlékezés és tiltakozás incidensek nélkül zárult – mondta az MTI-nek Adina Chiș, a román csendőrség marosvásárhelyi mobil egységének a szóvivője a rendezvény végén. A többezres tömeg Autonómiát!, Magyar iskolát! jelszavakat skandálva, Kossuth-nótákat énekelve vonult Marosvásárhely főterére, ahol a prefektusi hivatal képviselője átvette a tüntetők képviselőitől, és iktatta a demonstráció petícióját. A tömeg a székely himnusz eléneklése után feloszlott.
A mostoha időjárási viszonyok között megtartott rendezvényen kevesebben vettek részt, mint az elmúlt évek hasonló rendezvényein. A felvonulás után a marosvásárhelyi kultúrpalota dísztermében ünnepélyes keretek között adták át a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kitüntetését, a Gábor Áron-díjat az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselőinek.
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 13.
Március 15-én ismét két tábor „ünnepel”
A váradi magyarok az elmúlt évek során kénytelenek voltak hozzászokni ahhoz, hogy a két itteni magyar párt, az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetősége képtelen legalább a nemzeti ünnepek tiszteletére félretenni a konjunktúra-harcokat, a politikai sárdobálást, és egységes megemlékező ünnepet tartani, derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet pénteken tartott Csomortányi István, az EMNP megyei, illetve Moldován Gellért Lajos, a néppárt váradi elnöke
Idén sem sikerült elásni a csatabárdot, így most is külön tartják a megemlékező ünnepségeket. Az idén azonban több érdekes újdonság is történt. Mint Csomortányi elmondta, idén első alkalommal történt, hogy a váradi önkormányzatnál (miután jelenleg az RMDSZ éppen ellenzékben van a többségben levő nemzeti liberális frakcióval szemben) a tulipános párt helyi vezetői nem tudták elérni, hogy az EMNP március 15-ei ünnepségekre való helyfoglalási kérelmét a polgármesteri hivatalban elszabotálják, s így az elsőként kérelmező EMNP meg is kapta a kért időpontokat. Így idén az EMNP március 15-én 16 és 18 óra között elsőnek koszorúzhat a megszokott emlékhelyeken, így Szacsvay Imre vértanú szobránál, a Petőfi parkban, sőt fáklyásmenetre is engedélyt kaptak. Noha megpróbáltak megegyezésre jutni az RMDSZ helyi vezetőivel, azok nem voltak hajlandóak érdemben foglalkozni annak lehetőségével, hogy ne osszák meg a váradi magyarokat, legalább a nemzeti ünnepen – mondta Csomortányi. Így marad a megszokott módi, annyi különbséggel, hogy az RMDSZ idén nem sajátíthatta ki az emlékezőhelyeket, sőt kénytelenek elfogadni az EMNP gesztusát, ugyanis a néppártosok úgy döntöttek, nem rendeznek külön fáklyásmenetet, hogy ne tegyék nevetségessé se a megemlékezést, se a váradi magyarokat, sőt ellenkezőleg, ők is hajlandóak majd csatlakozni az RMDSZ szervezte felvonuláshoz.
A sajtótájékoztatón elhangzott: vitathatatlan, hogy mióta nincs RMDSZ-es alpolgármester Nagyváradon, azóta a váradi önkormányzat Ilie Bolojan polgármesterrel az élen sokkal nyitottabb a város magyarságának a kéréseire, s nem egy esetben kértek magyar ügyekkel kapcsolatos rendezvények kapcsán segítséget a néppártosoktól, mondták az EMNP-s politikusok. Így jelenleg például az EMNP tárgyalásokat folytat a Bolojan-adminisztrációval arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. A néppártosok felvállalták, hogy segítenek az önkormányzatnak lefordítani az eddig csak román nyelven fellelhető ügyintézési formanyomtatványokat. A helyi EMNP ezért olyan magyartanárok, románul és magyarul egyaránt jól beszélő polgárok segítségét várja, akik önkéntes alapon segítenének a nyomtatványok magyar nyelvű megfogalmazásában. Jelentkezni lehet a 0762/248-691-es telefonszámon.
A pénteki sajtótájékoztatón megtudtuk azt is, hogy az EMNP Bihar megyei szervezete 3000 kötetet gyűjtött a nemrég leégett székelyföldi Kommandó iskolájának, s ennek az adománynak az elszállításához is kérik az önkéntesek segítségét.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A váradi magyarok az elmúlt évek során kénytelenek voltak hozzászokni ahhoz, hogy a két itteni magyar párt, az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetősége képtelen legalább a nemzeti ünnepek tiszteletére félretenni a konjunktúra-harcokat, a politikai sárdobálást, és egységes megemlékező ünnepet tartani, derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet pénteken tartott Csomortányi István, az EMNP megyei, illetve Moldován Gellért Lajos, a néppárt váradi elnöke
Idén sem sikerült elásni a csatabárdot, így most is külön tartják a megemlékező ünnepségeket. Az idén azonban több érdekes újdonság is történt. Mint Csomortányi elmondta, idén első alkalommal történt, hogy a váradi önkormányzatnál (miután jelenleg az RMDSZ éppen ellenzékben van a többségben levő nemzeti liberális frakcióval szemben) a tulipános párt helyi vezetői nem tudták elérni, hogy az EMNP március 15-ei ünnepségekre való helyfoglalási kérelmét a polgármesteri hivatalban elszabotálják, s így az elsőként kérelmező EMNP meg is kapta a kért időpontokat. Így idén az EMNP március 15-én 16 és 18 óra között elsőnek koszorúzhat a megszokott emlékhelyeken, így Szacsvay Imre vértanú szobránál, a Petőfi parkban, sőt fáklyásmenetre is engedélyt kaptak. Noha megpróbáltak megegyezésre jutni az RMDSZ helyi vezetőivel, azok nem voltak hajlandóak érdemben foglalkozni annak lehetőségével, hogy ne osszák meg a váradi magyarokat, legalább a nemzeti ünnepen – mondta Csomortányi. Így marad a megszokott módi, annyi különbséggel, hogy az RMDSZ idén nem sajátíthatta ki az emlékezőhelyeket, sőt kénytelenek elfogadni az EMNP gesztusát, ugyanis a néppártosok úgy döntöttek, nem rendeznek külön fáklyásmenetet, hogy ne tegyék nevetségessé se a megemlékezést, se a váradi magyarokat, sőt ellenkezőleg, ők is hajlandóak majd csatlakozni az RMDSZ szervezte felvonuláshoz.
A sajtótájékoztatón elhangzott: vitathatatlan, hogy mióta nincs RMDSZ-es alpolgármester Nagyváradon, azóta a váradi önkormányzat Ilie Bolojan polgármesterrel az élen sokkal nyitottabb a város magyarságának a kéréseire, s nem egy esetben kértek magyar ügyekkel kapcsolatos rendezvények kapcsán segítséget a néppártosoktól, mondták az EMNP-s politikusok. Így jelenleg például az EMNP tárgyalásokat folytat a Bolojan-adminisztrációval arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. A néppártosok felvállalták, hogy segítenek az önkormányzatnak lefordítani az eddig csak román nyelven fellelhető ügyintézési formanyomtatványokat. A helyi EMNP ezért olyan magyartanárok, románul és magyarul egyaránt jól beszélő polgárok segítségét várja, akik önkéntes alapon segítenének a nyomtatványok magyar nyelvű megfogalmazásában. Jelentkezni lehet a 0762/248-691-es telefonszámon.
A pénteki sajtótájékoztatón megtudtuk azt is, hogy az EMNP Bihar megyei szervezete 3000 kötetet gyűjtött a nemrég leégett székelyföldi Kommandó iskolájának, s ennek az adománynak az elszállításához is kérik az önkéntesek segítségét.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. március 13.
Görögkatolikus múzeumi részleg nyílt a nagyváradi várban
Péntek délután a görögkatolikus egyház történetét, a helyi vonatkozásait bemutató részleget avattak a Fejedelmi Palotában található Városi és Vármúzeumban, hatalmas érdeklődés mellett.
Azt követően, hogy tavaly felavatták a római katolikus, majd a református egyház történetét bemutató részleget, múlt péntek délután a görögkatolikusok kerültek reflektorfénybe, mely ünnepséget megtisztelte jelenlétével Virgil Bercea görögkatolikus és Böcskei László római katolikus püspök is.
A görögkatolikusok bihari gyökerei a 17. század végére nyúlnak vissza, amikor a Biharban élő hatvan ortodox pópa nyilatkozatot tett arról, hogy nem akarnak főpásztor nélkül élni, ezért elfogadták Ioan Iosif de Camillis munkácsi görögkatolikus püspök joghatóságát, aki 1694-ben kinevezte Isaia szerzetest vikáriusnak a Várad környéki és Bihar vármegyében élő „egyesült” papok részére. 1713-ban gróf Csáky Imre váradi római katolikus püspök László Pál nevezte ki a bihari görögkatolikusok kanonokjának és esperesének.
Egy 1761-es összeírás szerint akkortájt 126 ezer görög katolikus élt Erdélyben és körülbelül 26 ezer a bihari térségben. A váradi római katolikus püspökök támogatták az uniós folyamatokat, az önálló görögkatolikus egyházmegyét 1777. június 15-én alapították, amikor VI. Piusz pápa az Indefessum című bullájával létrehozta ezt. Az első püspöke Moise Dragoş volt. 1780. augusztus 10-én a szentatya és Mária Terézia eldöntötték, hogy a belényesi birtokokat az új püspökség fenntartására fogják fordítani, melyet a váradi római katolikus püspökség területeiből választottak le.
A 19. század elején, majd a reformkorban kezdeményezték a magyar liturgikus nyelv használatát, az iratok lefordítását. Hajdúdorogon az 1860-as években mozgalom indult egy magyar püspökség felállítása céljából, mely álom végül 1912-ben valósul meg. Trianon után Romániában az 1928-as kultusztörvénnyel ismerték el külön vallásként az ortodoxot és a görögkatolikust, a második világháború után azonban a kommunista rendszer 1948. december 1-jei hatállyal felszámolta a görögkatolikus egyházat, ezt az állapotot az 1989-es rendszerváltozás szüntette meg.
Keleti rítus
Az egyházkormányzat rendjében az adott megyés püspök felelős a joghatósági területén élő hívekért, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, illetve milyen nyelven beszélnek, ezért püspöke a váradi magyar görögkatolikusoknak is a román nemzetiségű Virgil Bercea. Ugyanakkor bár az egyetemes katolikus anyaszentegyházhoz tartoznak, különlegességük a bizánci rítus, hiszen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai is kimondták, hogy a keleti katolikusok a keleti rítussal kell gazdagítsák a katolikus egyházat úgy, hogy ezt minél hitelesebben megélik. Emellett a keleti rítushoz való tartozás köteléke számukra erősebb a nemzetiségi hovatartozásnál is, mert meggyőződésük, hogy a szertartásukhoz való ragaszkodásuk nem egy régi hagyományba való görcsös kapaszkodást jelent, hanem a Krisztusba való gyökerezést fejezi ki.
Említést érdemel, hogy néhány éve Nagyváradon Vadas Krisztián szervező lelkész újjászervezte a váradi magyar görögkatolikus egyházközséget.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Péntek délután a görögkatolikus egyház történetét, a helyi vonatkozásait bemutató részleget avattak a Fejedelmi Palotában található Városi és Vármúzeumban, hatalmas érdeklődés mellett.
Azt követően, hogy tavaly felavatták a római katolikus, majd a református egyház történetét bemutató részleget, múlt péntek délután a görögkatolikusok kerültek reflektorfénybe, mely ünnepséget megtisztelte jelenlétével Virgil Bercea görögkatolikus és Böcskei László római katolikus püspök is.
A görögkatolikusok bihari gyökerei a 17. század végére nyúlnak vissza, amikor a Biharban élő hatvan ortodox pópa nyilatkozatot tett arról, hogy nem akarnak főpásztor nélkül élni, ezért elfogadták Ioan Iosif de Camillis munkácsi görögkatolikus püspök joghatóságát, aki 1694-ben kinevezte Isaia szerzetest vikáriusnak a Várad környéki és Bihar vármegyében élő „egyesült” papok részére. 1713-ban gróf Csáky Imre váradi római katolikus püspök László Pál nevezte ki a bihari görögkatolikusok kanonokjának és esperesének.
Egy 1761-es összeírás szerint akkortájt 126 ezer görög katolikus élt Erdélyben és körülbelül 26 ezer a bihari térségben. A váradi római katolikus püspökök támogatták az uniós folyamatokat, az önálló görögkatolikus egyházmegyét 1777. június 15-én alapították, amikor VI. Piusz pápa az Indefessum című bullájával létrehozta ezt. Az első püspöke Moise Dragoş volt. 1780. augusztus 10-én a szentatya és Mária Terézia eldöntötték, hogy a belényesi birtokokat az új püspökség fenntartására fogják fordítani, melyet a váradi római katolikus püspökség területeiből választottak le.
A 19. század elején, majd a reformkorban kezdeményezték a magyar liturgikus nyelv használatát, az iratok lefordítását. Hajdúdorogon az 1860-as években mozgalom indult egy magyar püspökség felállítása céljából, mely álom végül 1912-ben valósul meg. Trianon után Romániában az 1928-as kultusztörvénnyel ismerték el külön vallásként az ortodoxot és a görögkatolikust, a második világháború után azonban a kommunista rendszer 1948. december 1-jei hatállyal felszámolta a görögkatolikus egyházat, ezt az állapotot az 1989-es rendszerváltozás szüntette meg.
Keleti rítus
Az egyházkormányzat rendjében az adott megyés püspök felelős a joghatósági területén élő hívekért, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, illetve milyen nyelven beszélnek, ezért püspöke a váradi magyar görögkatolikusoknak is a román nemzetiségű Virgil Bercea. Ugyanakkor bár az egyetemes katolikus anyaszentegyházhoz tartoznak, különlegességük a bizánci rítus, hiszen a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai is kimondták, hogy a keleti katolikusok a keleti rítussal kell gazdagítsák a katolikus egyházat úgy, hogy ezt minél hitelesebben megélik. Emellett a keleti rítushoz való tartozás köteléke számukra erősebb a nemzetiségi hovatartozásnál is, mert meggyőződésük, hogy a szertartásukhoz való ragaszkodásuk nem egy régi hagyományba való görcsös kapaszkodást jelent, hanem a Krisztusba való gyökerezést fejezi ki.
Említést érdemel, hogy néhány éve Nagyváradon Vadas Krisztián szervező lelkész újjászervezte a váradi magyar görögkatolikus egyházközséget.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2017. március 13.
Ügyintézés – Váradon magyarul is?
Egyeztet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) itteni szervezete a váradi önkormányzattal arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. A formanyomtatványok fordítására önkénteseket várnak.
Idén sem jön össze a március 15-i közös, hivatalos ünneplés az RMDSZ és az EMNP részvételével. Immár tíz éve ünnepelnek ilyenkor külön az érdekcsoportok, pártok. Idén is tárgyaltak viszont, és érdekes dolgokra jutottak. A részletekről Csomortányi István megyei EMNP-vezető számolt be tájékoztatójukon. Utóbbi párt most területfoglalási engedélyt kapott az önkormányzattól, az adott napra, délután négytől este nyolcig szólóan. Csakhogy utánuk az RMDSZ is kapott ugyanilyet, másfél órával elcsúsztatott idősávra. Csomortányi hozzátette: az ő kérvényük érkezett be hamarabb a városházára, „és mivel ott az RMDSZ-nek most nincs vezető embere, nem tudtak gáncsoskodni sem, ezért megkapta az engedélyt az EMNP”. Majd pedig az RMDSZ is. A párhuzamosságok miatt aztán a városházán egyeztetett a két párt. Kérdésünkre amúgy Csomortányi hozzátette: nem a városi RMDSZ-t képviselő Huszár Istvánnal tárgyaltak, mert ő azt jelezte, hogy nem illetékes, hanem a megyei pártvezetéssel, „ami ilyen helyi ügyben eléggé érdekes”. Végül abban maradtak, hogy a programokat előbb kezdő EMNP vállalta, hogy a Szacsvay-szobornál véget érnek a programjaik, 18 órakor, és onnantól az RMDSZ-é a „terep”. Különben ugyanis két fáklyás felvonulás is zárta volna a megemlékezéseket, ami az EMNP szerint kellemetlen lenne. Így a néppártosok részéről elmarad a saját, külön fáklyás felvonulásuk, és a Petőfi parkbeli momentum is. Sőt, azt kérik, az EMNP rendezvényei után (aminek programját már előzőleg is közöltük lapunkban) „aki gondolja, maradjon a többin is”.
Tárgyalnak
Újdonságként amúgy Csomortányi elmondta: az EMNP tárgyalásokat folytat a Bolojan-adminisztrációval arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. Be is mutatott egy több száz oldalas paksamétét, amely a szükséges formanyomtatványok román változatait tartalmazza. Ezek fordítását nem akarják hivatalos fordítóra bízni, mert “az nagyon sokba kerülne, és nem is dolgoznak jól”. Ehelyett önkénteseket várnak, akik szeretnének fordítani. Jelentkezni a 0762248691 számon lehet. A lefordított iratokat tervezik benyújtani az önkormányzathoz. Megkérdeztük, mikor dől el, hogy lesz-e végül magyar nyelvű ügyintézés – szerintük még a tavasz folyamán. Sőt, hozzátették: ha lesz, akkor az EMNP önálló magyar nyelvű ügyintéző ablakok létrehozását is kéri.
Segítsenek!
Moldován Gellért Lajos, az EMNP váradi szervezetének elnöke arról számolt be, hogy áll a Kovászna megyei Kommandó félig leégett iskolájának javára indított könyvadomány gyűjtés. Mint ismert, a januári tűzben főleg a könyvtár sérült. Nos, eddig mintegy háromezer kötet gyűlt össze a mi térségünkben, és például Élesden is mintegy háromszáz könyv vár elszállításra. Most azt kérik: ha van olyan fuvarozással foglalkozó vállakozó, aki segítene eljuttatni legalább Sepsiszentgyörgyre, de akár a célba is a könyveket, jelentkezzen a 0259220126számon.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
Egyeztet az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) itteni szervezete a váradi önkormányzattal arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. A formanyomtatványok fordítására önkénteseket várnak.
Idén sem jön össze a március 15-i közös, hivatalos ünneplés az RMDSZ és az EMNP részvételével. Immár tíz éve ünnepelnek ilyenkor külön az érdekcsoportok, pártok. Idén is tárgyaltak viszont, és érdekes dolgokra jutottak. A részletekről Csomortányi István megyei EMNP-vezető számolt be tájékoztatójukon. Utóbbi párt most területfoglalási engedélyt kapott az önkormányzattól, az adott napra, délután négytől este nyolcig szólóan. Csakhogy utánuk az RMDSZ is kapott ugyanilyet, másfél órával elcsúsztatott idősávra. Csomortányi hozzátette: az ő kérvényük érkezett be hamarabb a városházára, „és mivel ott az RMDSZ-nek most nincs vezető embere, nem tudtak gáncsoskodni sem, ezért megkapta az engedélyt az EMNP”. Majd pedig az RMDSZ is. A párhuzamosságok miatt aztán a városházán egyeztetett a két párt. Kérdésünkre amúgy Csomortányi hozzátette: nem a városi RMDSZ-t képviselő Huszár Istvánnal tárgyaltak, mert ő azt jelezte, hogy nem illetékes, hanem a megyei pártvezetéssel, „ami ilyen helyi ügyben eléggé érdekes”. Végül abban maradtak, hogy a programokat előbb kezdő EMNP vállalta, hogy a Szacsvay-szobornál véget érnek a programjaik, 18 órakor, és onnantól az RMDSZ-é a „terep”. Különben ugyanis két fáklyás felvonulás is zárta volna a megemlékezéseket, ami az EMNP szerint kellemetlen lenne. Így a néppártosok részéről elmarad a saját, külön fáklyás felvonulásuk, és a Petőfi parkbeli momentum is. Sőt, azt kérik, az EMNP rendezvényei után (aminek programját már előzőleg is közöltük lapunkban) „aki gondolja, maradjon a többin is”.
Tárgyalnak
Újdonságként amúgy Csomortányi elmondta: az EMNP tárgyalásokat folytat a Bolojan-adminisztrációval arról, hogy magyar nyelven is lehessen ügyeket intézni az önkormányzatnál. Be is mutatott egy több száz oldalas paksamétét, amely a szükséges formanyomtatványok román változatait tartalmazza. Ezek fordítását nem akarják hivatalos fordítóra bízni, mert “az nagyon sokba kerülne, és nem is dolgoznak jól”. Ehelyett önkénteseket várnak, akik szeretnének fordítani. Jelentkezni a 0762248691 számon lehet. A lefordított iratokat tervezik benyújtani az önkormányzathoz. Megkérdeztük, mikor dől el, hogy lesz-e végül magyar nyelvű ügyintézés – szerintük még a tavasz folyamán. Sőt, hozzátették: ha lesz, akkor az EMNP önálló magyar nyelvű ügyintéző ablakok létrehozását is kéri.
Segítsenek!
Moldován Gellért Lajos, az EMNP váradi szervezetének elnöke arról számolt be, hogy áll a Kovászna megyei Kommandó félig leégett iskolájának javára indított könyvadomány gyűjtés. Mint ismert, a januári tűzben főleg a könyvtár sérült. Nos, eddig mintegy háromezer kötet gyűlt össze a mi térségünkben, és például Élesden is mintegy háromszáz könyv vár elszállításra. Most azt kérik: ha van olyan fuvarozással foglalkozó vállakozó, aki segítene eljuttatni legalább Sepsiszentgyörgyre, de akár a célba is a könyveket, jelentkezzen a 0259220126számon.
Szeghalmi Örs
erdon.ro
2017. március 13.
Így látnak bennünket ők – a székelyföldi román közösség hangadóit kérdeztük
Autonómia, szimbólumhasználat, etnikai párbeszéd – mind olyan fogalmak, amelyek meghatározták a rendszerváltás után a székelyföldi magyar politikusok diskurzusát. A térségben élő román közösség hangadóit faggattuk arról, hogy miként vélekednek ezekről a kérdésekről.
Portálunk Ioan Lăcătușut, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának elnökét, Sebastian Pârvut, a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális papját, Mădălin Guruianut, a Nemzeti Liberális Párt politikusát, Dumitru Manolăchescu újságírót és Sever Ioan Miu bloggert kérdezte a székelyföldi magyar és román közösség viszonyáról.
Mi okozza az intézményes párbeszéd hiányát?
Miközben a székelyföldi magyarok és románok között van együttműködés a kultúrában, sportban, ifjúsági kezdeményezésekben, születtek barátságok és vegyes házasságok, a két közösség vezetői nem folytatnak párbeszédet. Elsőként arról kérdeztük alanyaikat: mivel magyarázzák az intézményes dialógus hiányát?
Ioan Lăcătușu szerint a két közösség párhuzamos élete a rendszerváltás után, az iskolák, művelődési intézmények „etnikai alapú szétválasztásával” kezdődött el. „A románok és magyarok nem vesznek részt egymás kulturális, történelmi ünnepeiken. A magyaroknak megvan az az előnye, hogy többségük ismeri a román nyelvet. A románok közt viszont kevesen beszélnek magyarul, ezért nem is értesülhetnek egyes dolgokról. Így fordulhatott elő az a szerencsétlen eset, amikor a magyarok adventet ünnepelték december -én, és a románok azt hitték, hogy a nemzeti ünneppel szembeni ellenrendezvény zajlik” – magyarázta.
Ioan Lăcătusu - sepsiszentgyörgyi szociológus, levéltáros, a Kovászna megyei Állami Levéltár nyugalmazott igazgatója, a Kovászna és Hargita Megyei Európai Tanulmányok Központjának igazgatója és a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának egyik vezetője. Ioan Lăcătusu az elmúlt évtizedekben számos könyvet és tanulmányt írt, amelyben a székelyföldi románság helyzetét vizsgálja. A Ioan Lăcătusu vezette sepsiszentgyörgyi központot az etnikumközi kapcsolatok monitorozása és a Székelyföldön élő románok identitásának megőrzése érdekében alapították.
Sebastian Pârvu szerint azért nincs párbeszéd, mert ha „megsértettél valakit, nem várhatod el, hogy könnyedén leüljön tárgyalni, és ez mindkét félre igaz”. Az ortodox pap úgy véli, a két közösségnek közös érdeke a térség fejlődése, a munkahelyek számának növelése, a megélhetés. Ezekhez az érdekekhez viszont szerinte hozzáadódnak más dolgok is, amelyekre „energiát pazarolnak”. Ilyen az autonómia kérdése is, amit a román közösség semmilyen körülmények között nem tud elfogadni. „A román közösség szerint a magyaroknak most is megvan minden olyan joga, ami az autonómiában is meglenne. A helyi közigazgatást a magyarok irányítják, ez a valóság, ami nem zavarhat senkit, hiszen a vezetőket demokratikusan választják. Vannak magyar iskolák, magyar oktatás, használhatják a magyar nyelvet az igazsgászolgáltatásban is” – részletezte.
Mădălin Guruianu – bevallása szerint – az elmúlt tíz évben folyamatosan azon dolgozott, hogy kiépítse a két közösséget összekötő kommunikációs hídat. Ez idő alatt azt tapasztalta, hogy a két közösség vezetőiben van egy természetes vonakodás a párbeszédtől, mert mindkét fél attól tart, hogy emiatt elveszíti szavazótáborát. „Pedig nem igaz, hogy összefogás projekttel nem lehetne választást nyerni, csak ezeket a szavazatokat nehéz megszerezni, mivel ez esetben kétnyelvű plakátokra van szükség, sokat kell két nyelven kommunikálni. Egy román párt számára ez kényes kérdés, mert ha elkezdene ebben gondolkodni a belső kemény magban lennének akik bírálnák, hogy miért kell magyar nyelven is kommunikálni” – fogalmazott a politikus. Szavai szerint ez történt a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei szervezetében is. „Csakhogy elég sokan voltunk, akik normalitást szerettünk volna, és úgy döntöttünk, nem vesszük figyelembe az ellenvéleményeket. Nálunk vannak ésszerű politikusok az Nemzeti Liberális Pártban és az RMDSZ-ben, és ésszerűtlenek a Szociáldemokrata Pártban és az MPP-ben. Az jelenti a gondot, hogy nehéz megértetni egy párt szavazóbázisának kemény magjával, hogy miért van szükség nyitásra a másik fél irányába” – magyarázta. Guruianu elmondta, Antal Árpádot például egy rendkívül nyitott (elméjű) politikusnak tartja, akivel jól együtt tudtak működni, mégis a választási kampányokban voltak kilengései. „Például amikor azt mondta, hogy ha nem szavaznak a választók RMDSZ-es jelöltre, akkor egy román kerül a parlamentbe” – tette hozzá.
Mădălin Guruianu kilóg a sorból. „Nekem nagy szerencsém volt azzal, hogy úgy kerültem Sepsiszentgyörgyre, hogy egy magyar lányba voltam szerelmes, és családja és barátai révén ismerkedtem meg a magyar közösséggel és igényeivel” – mondta Mădălin Guruianu. Hozzátette, ebben a különbözik azoktól a Székelyföldre költöző románoktól, akik nem kerülnek kapcsolatba a magyar közösséggel. A politikus szerint az lenne nagyon fontos, hogy a két közösség politikai és civil vezetői döntéseik meghozatalakor a másik fejével is tudnának gondolkodni. „Engem sokat segítettek az akadémiai vitaestek (debate), amelyeket diákoknak szerveztünk, és ezek révén megtanultam a másik fél fejével gondolkodni. Amikor liberális párti politikusként nyilatkoztam valamit, mindig meggondoltam, hogy erről vajon mi lesz a magyar barátom véleménye, szégyenkezik miattam, vagy büszke lesz rám. Ez nagyon fontos dolog, ha mindannyian így járnánk el, kevesebb lenne a kisiklás” – jelentette ki Guruianu.
Dumitru Manolachescu szerint az intézményes párbeszéd hiányát a két közösség vezetői, elsősorban a politikusok tartják fenn. „Tudomásom szerint az elmúlt két évtizedben nem voltak olyan találkozók, amelyek hozzájárultak volna a két nemzet közti békés együttéléshez. Az az érzésem, hogy mindkét oldal jobban megél a konfliktusokból” – jelentette ki.
Kik lehetnek a magyar közösség tárgyalópartnerei?
Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a magyar közösség vezetői nem fogadják el partnerként a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának képviselőit, sőt a két közösség közeledésének akadályozóiként tekintenek rájuk, ezért inkább a román fiatalokkal, például Mădălin Guruianuval működnek együtt.
Felvetésünkre érthető módon a legvehemensebben Ioan Lăcătușu reagált. „Mădălin Guruianunak sincs erkölcsi alapja, hogy reprezentatívabbnak tekintsék, mint bennünket, öregeket. Igazságtalanság, ahogyan ránk tekintenek, a fórumunkat 33 bíróságon bejegyzett civil szervezet alkotja. 2010-ben ezer képviselővel szerveztünk és román polgármesterek is elfogadják, akkor miért ne lehetnénk reprezentatívak?” – érvelt a románok fórumának elnöke. Lăcătușu szerint a magyar polgármestereknek joguk van megválogatni a partnereket a párbeszédhez, de mivel egyetlen román szervezet, párt se vitatja a fórum reprezentativitását, ha valóban párbeszédet akar, még ha nehéz is, le kell ülniük egy asztalhoz, mert biztos találnak kiindulási pontot. „Minden elismerésem, ahogy a magyar közösség megszervezte magát, és három forrásból szerez finanszírozást a nemzeti identitása megőrzéséhez, így kap pénzt Bukarestből nemzeti kisebbségi szervezetként, az állami költségvetésből és Budapestről is. Nem akarunk privilégiumokat, hanem azt szeretnénk, hogy esélyt kapjunk a projektjeink finanszírozására” – panaszkodott a szervezet elnöke.
Mădălin Guruianu szerint csak a demokratikusan megválasztott román vezetők lehetnek a partnerei a román-magyar párbeszédnek. „A Románok Civil Fóruma soha nem jelentkezett egyetlen választáson sem, habár felszólítottuk, hogy ha a román közösség képviselői szeretnének lenni méretkezzenek meg a választásokon. Én úgy gondolom a román közösség egy része és a magyar sajtó is téved akkor, ha a Románok Civil Fórumát tekinti hangadónak” – vélekedett. Szerinte ha valaki arra vagy kíváncsi, hogyan élnek a románok Székelyföldön, akkor a közösség legitim képviselőit kell megkérdeznie, mert ellenkező esetben olyan irreális, a valóságtól elrugaszkodott válaszokat kap, mint amiket Dan Tanasă szokott adni. „Az elmúlt 12 évet vizsgálva kiderül, hogy az a jelölt akit Dan Tanasă támogatott nevetségesen alacsony számú szavazatot – 100-200 voksot – szerzett, ami azt mutatja, hogy nem képviseli az az itt élő emberek véleményét, mégis a román sajtó őt tartja a Székelyföldi románok hangjának” – mondta a politikus. Guruianu emiatt is sajnálatosnak tartja, hogy a sepsiszentgyörgyi magyar közösség vezetői a választások után visszautasították az alpolgármesteri tisztséget. „Itt nem Mădălin Guruiani személyéről volt szó, hanem arról, hogy együtt történelmet írhattunk volna azáltal, hogy erre a tisztségre egy jóindulatú román embert neveznek ki, aki az elmúlt években konkrét lépéseket tett a magyar-román viszony javítása érdekében” – jelentette ki.
Sebastian Pârvu szerint a román közösségnek is vannak vezetői, a probléma az, hogy nem sikerül kommunikálniuk a magyar vezetőkkel. „Nekem ortodox papként például nincs gondom a magyar lelkészekkel való kapcsolattartásban, rendszeresen találkozunk és tárgyalunk közös dolgainkról. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a Kovászna és Hargita megyei románoknak valóban vannak képviseleti gondjaik, hiszen ha tíz vezető öt pártlistán indul, nem várhatjuk el, hogy képviselőink legyenek a tanácsokban” – mondta Pârvu.
Sebastian Pârvu – a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális lelkésze, a Kovászna és Hargita megyei Ortodox püspökség kulturális tanácsadója, a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Fórumát alkotó Andrei Saguna Keresztény- Kulturális Liga elnöke, a Nicolae Colan Egyházi Dokumentációs Központ igazgatója. Sebastian Pârvu doktori dolgozatát a „volt székely székek román közösségének részvétele az 1848-as forradalomban” témában írta.
Dumitru Manolăchescu szerint teljesen természetes, hogy például Antal Árpád polgármester Mădălin Guruianut fogadja el tárgyalópartnerének, hiszen jól ismeri és „intézményesen” közelebb áll hozzá. „Nem fogok más személyeket nevesíteni, de közismert, hogy a román közösségnek is vannak még képviselői, akik nem konfliktusosak. A probléma a politikusokkal van, nem a civil társadalommal, amely már elkezdett együttműködni” – mondta az újságíró.
Sever Ioan Miu úgy véli: a Románok Civil Fóruma nem olyan radikális, mint amilyennek tűnik, de letagadhatatlan Mădălin Guruianu érdeme a két közösség egymáshoz való közeledésében. „Amennyire egy éves ittlétem alatt meg tudtam ismerni a román közösségünket, azt mondhatom, hogy jelenleg senki nincs, aki helyettesítené tudná őt” – jelentette ki a blogger.
Mi a román közösség legégetőbb problémája?
Alanyainkat arról is kérdeztük, hogy szerintük melyek lehetnek azok a témák, amelyekről a két közösség vezetőinek tárgyalniuk kellene, és mit tartanak a székelyföldi román közösség legégetőbb problémájának.
Ioan Lăcătușu szerint a térségben „az alsó szinteken” mindenki jól kijön egymással, léteznek jó szomszédságok, nincsenek viták, vannak vegyes házasságok, van párbeszéd. Gondot az okoz, hogy nincs olyan civil szervezet, amely egymás megismerését tűzte volna ki célul. „Ezen a téren a mi román szervezeteink sem tűnnek ki ezen a téren” – jegyezte meg. Szerinte a Kovászna Megyei Kulturális Központnak rengeteg kiadványa van a székelyek történelméről és hagyományairól, turisztikai látványosságairól, térképek a műemlékekről, de szinte semmi nem jelent meg a románokról, semmi a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumáról, az első román iskoláról vagy az ortodox katedrálisról. „Tudom miként vélekednek ezekről, de léteznek, itt vannak, miért nem érdemlik meg, hogy megjelenjenek a kiadványokban?” – fogalmazott a románok fórumának elnöke.
Lăcătușu szerint a románok és a magyarok teljesen másként értelmezik a jelent és a múltat. Példaként a nemrég megjelent Székelyföld története című könyvet említette, amely szerinte úgy mutatja be a térséget, mint székelyek földjét, ahová a románok ki tudja honnan érkeztek, és nincsenek jogaik. „Kettős mércével mérnek, jövevényeknek néznek bennünket. Gyarmatosításnak tekintik, ha egy szebeni román költözik ide. Másként látjuk a 1918-at, 1940-et és más történelmi eseményeket. A forradalom után is bármit értünk el, intézményalapítás terén, azt erővel kellett kicsikarnunk, nem találtunk megértésre a magyar elit részéről” – panaszolta Lăcătușu, aki szerint senki nem akadályozza meg a magyarokat a nemzeti identitásuk megőrzésében.
Mădălin Guruianu szerint a térségben olyan témákat kellene kibeszélni és olyan kezdeményezéseket elindítani, amelyek mentén közös platformra helyezkedhet a két közösség. Ezek a nyilvános rendezvényeket azért tartja hasznosnak, mert ilyenkor valóban meg kell hallgatni a mások álláspontját, és azonnali választ kell adni rá. „Nagyon fontos lenne az empátiakészség és az, hogy mi itt helyben jól tudjuk kezelni a román-magyar viszonyt, és sok jó példát tudjunk felmutatni az együttműködésről. Most mindkét fél a másiktól várja a nyitást. Tényleg az a probléma, hogy ki teszi meg az első gesztust a másik irányába?” – fogalmazott a politikus. Magyarázata szerint a magyarok mindig Bukaresttől várják az első gesztust, a térségben élő románok pedig a polgármestertől vagy megyei tanács elnökétől, és sajnos egyik fontos szereplő se vállalja fel, hogy megtegye ezt a lépést.
Sebastian Pârvu a székelyföldi románok legnagyobb problémájának a demográfiai csökkenést nevezte. Kevés a gyermek, ürülnek ki az iskolák és templomok, a román fiatalok pedig a kilátástalanság miatt kivándorolnak a térségből – sorolta. „Ezt a jelenséget mi románok jobban érezzük, mint a magyarok, de a magyar közösség is ott lesz tíz év múlva, ahol mi ma tartunk” – vélekedett. Az ortodox pap az alulfinanszírozottságot is problémának tekinti. Szerint mindkét fél abban a tévhitben él, hogy a másik közösség tud más forrásból finanszírozást szerezni, és ezt kifogásként használják, hogy ne adjanak pénzt. „Például ha az egyháznak kérek, azt mondják, hogy nem adunk, mert kaptok Bukarestből, de fordítva is igaz, amikor azt mondják a magyaroknak, hogy úgyis kaptok pénzt Budapestről. Valójában azonban projektek életképessége alapján kellene megítélni egy egy kérést” – jelentette ki.
Pârvu problémának tartja a Székelyföld megnevezés használatát is. Ezzel szerinte az a gond, hogy a térségről készített népszerűsítő kiadványokban nem jelenik meg a román közösség, és azt sugalják, hogy mind a történelemben, mind a jelenben, ebben a térségben egyetlen közösség él. „Gond az, hogy ezeket a kiadványokat közpénzből finanszírozzák, és az lenne normális, ha ezekben helyt kapna a másik közösség is” – tette hozzá.
Dumitru Manolăchescu szerint a Kovászna megyei román közösségnek ugyanazok a problémái, mint a magyar közösségnek. A románok azt szeretnék, hogy saját országukban ne tekintsenek rájuk megtűrtként, és folyton ne emlegessék, hogy Székelyföld a magyaroké, és nem a kommunisták által Moldovából, Havasalföldről és Dobrudzsából behozott bevándorlóké. „A románok is otthon szeretnék érezni magukat Kovászna megyében, amely Románia része” – jegyezte meg.
„Ha azt kérdezné, hogy mi az én problémám románként, azt mondanám: nem szeretném többé a helyi közigazgatás mostohagyerekeként érezni magamat. Aláhúzom, hogy ezt románként mondom” – válaszolta kérdésünkre Sever Ioan Miu. Kijelentette: románként számára fontosak a nemzeti szimbólumai és ünnepei, ezért fáj neki az, ha Antal Árpád még január 24-én, Moldova és Havasalföld egyesülésének ünnepén sem lép a Mihai Viteazul szobor elé, ahol román politikusok és néhány magyar állami intézményvezető ünnepel. „Azt kérdezném a román és magyar elöljáróktól: vajon egy harmadik nemzetnek kell többséget alkotnia azért, hogy mi tiszteljük egymást?” – fogalmazott a blogger.
Van olyan jog, amit megvonna a magyar közösségtől?
Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a bukaresti döntéshozók szerint Románia minden jogot megadott és kisebbségeknek, és e tekintetben modell értékű Európában, ehhez képest az ország nem teljesíti maradéktalanul a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségeket sem. Ugyanakkor vannak olyan román politikusok, akik szerint a szükségesnél is több joga van a magyar közösségnek.
Ioan Lăcătușu azt tartja túlzottnak, hogy a magyar közösségnek joga van eldönteni: kihelyez
Autonómia, szimbólumhasználat, etnikai párbeszéd – mind olyan fogalmak, amelyek meghatározták a rendszerváltás után a székelyföldi magyar politikusok diskurzusát. A térségben élő román közösség hangadóit faggattuk arról, hogy miként vélekednek ezekről a kérdésekről.
Portálunk Ioan Lăcătușut, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának elnökét, Sebastian Pârvut, a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális papját, Mădălin Guruianut, a Nemzeti Liberális Párt politikusát, Dumitru Manolăchescu újságírót és Sever Ioan Miu bloggert kérdezte a székelyföldi magyar és román közösség viszonyáról.
Mi okozza az intézményes párbeszéd hiányát?
Miközben a székelyföldi magyarok és románok között van együttműködés a kultúrában, sportban, ifjúsági kezdeményezésekben, születtek barátságok és vegyes házasságok, a két közösség vezetői nem folytatnak párbeszédet. Elsőként arról kérdeztük alanyaikat: mivel magyarázzák az intézményes dialógus hiányát?
Ioan Lăcătușu szerint a két közösség párhuzamos élete a rendszerváltás után, az iskolák, művelődési intézmények „etnikai alapú szétválasztásával” kezdődött el. „A románok és magyarok nem vesznek részt egymás kulturális, történelmi ünnepeiken. A magyaroknak megvan az az előnye, hogy többségük ismeri a román nyelvet. A románok közt viszont kevesen beszélnek magyarul, ezért nem is értesülhetnek egyes dolgokról. Így fordulhatott elő az a szerencsétlen eset, amikor a magyarok adventet ünnepelték december -én, és a románok azt hitték, hogy a nemzeti ünneppel szembeni ellenrendezvény zajlik” – magyarázta.
Ioan Lăcătusu - sepsiszentgyörgyi szociológus, levéltáros, a Kovászna megyei Állami Levéltár nyugalmazott igazgatója, a Kovászna és Hargita Megyei Európai Tanulmányok Központjának igazgatója és a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának egyik vezetője. Ioan Lăcătusu az elmúlt évtizedekben számos könyvet és tanulmányt írt, amelyben a székelyföldi románság helyzetét vizsgálja. A Ioan Lăcătusu vezette sepsiszentgyörgyi központot az etnikumközi kapcsolatok monitorozása és a Székelyföldön élő románok identitásának megőrzése érdekében alapították.
Sebastian Pârvu szerint azért nincs párbeszéd, mert ha „megsértettél valakit, nem várhatod el, hogy könnyedén leüljön tárgyalni, és ez mindkét félre igaz”. Az ortodox pap úgy véli, a két közösségnek közös érdeke a térség fejlődése, a munkahelyek számának növelése, a megélhetés. Ezekhez az érdekekhez viszont szerinte hozzáadódnak más dolgok is, amelyekre „energiát pazarolnak”. Ilyen az autonómia kérdése is, amit a román közösség semmilyen körülmények között nem tud elfogadni. „A román közösség szerint a magyaroknak most is megvan minden olyan joga, ami az autonómiában is meglenne. A helyi közigazgatást a magyarok irányítják, ez a valóság, ami nem zavarhat senkit, hiszen a vezetőket demokratikusan választják. Vannak magyar iskolák, magyar oktatás, használhatják a magyar nyelvet az igazsgászolgáltatásban is” – részletezte.
Mădălin Guruianu – bevallása szerint – az elmúlt tíz évben folyamatosan azon dolgozott, hogy kiépítse a két közösséget összekötő kommunikációs hídat. Ez idő alatt azt tapasztalta, hogy a két közösség vezetőiben van egy természetes vonakodás a párbeszédtől, mert mindkét fél attól tart, hogy emiatt elveszíti szavazótáborát. „Pedig nem igaz, hogy összefogás projekttel nem lehetne választást nyerni, csak ezeket a szavazatokat nehéz megszerezni, mivel ez esetben kétnyelvű plakátokra van szükség, sokat kell két nyelven kommunikálni. Egy román párt számára ez kényes kérdés, mert ha elkezdene ebben gondolkodni a belső kemény magban lennének akik bírálnák, hogy miért kell magyar nyelven is kommunikálni” – fogalmazott a politikus. Szavai szerint ez történt a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei szervezetében is. „Csakhogy elég sokan voltunk, akik normalitást szerettünk volna, és úgy döntöttünk, nem vesszük figyelembe az ellenvéleményeket. Nálunk vannak ésszerű politikusok az Nemzeti Liberális Pártban és az RMDSZ-ben, és ésszerűtlenek a Szociáldemokrata Pártban és az MPP-ben. Az jelenti a gondot, hogy nehéz megértetni egy párt szavazóbázisának kemény magjával, hogy miért van szükség nyitásra a másik fél irányába” – magyarázta. Guruianu elmondta, Antal Árpádot például egy rendkívül nyitott (elméjű) politikusnak tartja, akivel jól együtt tudtak működni, mégis a választási kampányokban voltak kilengései. „Például amikor azt mondta, hogy ha nem szavaznak a választók RMDSZ-es jelöltre, akkor egy román kerül a parlamentbe” – tette hozzá.
Mădălin Guruianu kilóg a sorból. „Nekem nagy szerencsém volt azzal, hogy úgy kerültem Sepsiszentgyörgyre, hogy egy magyar lányba voltam szerelmes, és családja és barátai révén ismerkedtem meg a magyar közösséggel és igényeivel” – mondta Mădălin Guruianu. Hozzátette, ebben a különbözik azoktól a Székelyföldre költöző románoktól, akik nem kerülnek kapcsolatba a magyar közösséggel. A politikus szerint az lenne nagyon fontos, hogy a két közösség politikai és civil vezetői döntéseik meghozatalakor a másik fejével is tudnának gondolkodni. „Engem sokat segítettek az akadémiai vitaestek (debate), amelyeket diákoknak szerveztünk, és ezek révén megtanultam a másik fél fejével gondolkodni. Amikor liberális párti politikusként nyilatkoztam valamit, mindig meggondoltam, hogy erről vajon mi lesz a magyar barátom véleménye, szégyenkezik miattam, vagy büszke lesz rám. Ez nagyon fontos dolog, ha mindannyian így járnánk el, kevesebb lenne a kisiklás” – jelentette ki Guruianu.
Dumitru Manolachescu szerint az intézményes párbeszéd hiányát a két közösség vezetői, elsősorban a politikusok tartják fenn. „Tudomásom szerint az elmúlt két évtizedben nem voltak olyan találkozók, amelyek hozzájárultak volna a két nemzet közti békés együttéléshez. Az az érzésem, hogy mindkét oldal jobban megél a konfliktusokból” – jelentette ki.
Kik lehetnek a magyar közösség tárgyalópartnerei?
Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a magyar közösség vezetői nem fogadják el partnerként a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának képviselőit, sőt a két közösség közeledésének akadályozóiként tekintenek rájuk, ezért inkább a román fiatalokkal, például Mădălin Guruianuval működnek együtt.
Felvetésünkre érthető módon a legvehemensebben Ioan Lăcătușu reagált. „Mădălin Guruianunak sincs erkölcsi alapja, hogy reprezentatívabbnak tekintsék, mint bennünket, öregeket. Igazságtalanság, ahogyan ránk tekintenek, a fórumunkat 33 bíróságon bejegyzett civil szervezet alkotja. 2010-ben ezer képviselővel szerveztünk és román polgármesterek is elfogadják, akkor miért ne lehetnénk reprezentatívak?” – érvelt a románok fórumának elnöke. Lăcătușu szerint a magyar polgármestereknek joguk van megválogatni a partnereket a párbeszédhez, de mivel egyetlen román szervezet, párt se vitatja a fórum reprezentativitását, ha valóban párbeszédet akar, még ha nehéz is, le kell ülniük egy asztalhoz, mert biztos találnak kiindulási pontot. „Minden elismerésem, ahogy a magyar közösség megszervezte magát, és három forrásból szerez finanszírozást a nemzeti identitása megőrzéséhez, így kap pénzt Bukarestből nemzeti kisebbségi szervezetként, az állami költségvetésből és Budapestről is. Nem akarunk privilégiumokat, hanem azt szeretnénk, hogy esélyt kapjunk a projektjeink finanszírozására” – panaszkodott a szervezet elnöke.
Mădălin Guruianu szerint csak a demokratikusan megválasztott román vezetők lehetnek a partnerei a román-magyar párbeszédnek. „A Románok Civil Fóruma soha nem jelentkezett egyetlen választáson sem, habár felszólítottuk, hogy ha a román közösség képviselői szeretnének lenni méretkezzenek meg a választásokon. Én úgy gondolom a román közösség egy része és a magyar sajtó is téved akkor, ha a Románok Civil Fórumát tekinti hangadónak” – vélekedett. Szerinte ha valaki arra vagy kíváncsi, hogyan élnek a románok Székelyföldön, akkor a közösség legitim képviselőit kell megkérdeznie, mert ellenkező esetben olyan irreális, a valóságtól elrugaszkodott válaszokat kap, mint amiket Dan Tanasă szokott adni. „Az elmúlt 12 évet vizsgálva kiderül, hogy az a jelölt akit Dan Tanasă támogatott nevetségesen alacsony számú szavazatot – 100-200 voksot – szerzett, ami azt mutatja, hogy nem képviseli az az itt élő emberek véleményét, mégis a román sajtó őt tartja a Székelyföldi románok hangjának” – mondta a politikus. Guruianu emiatt is sajnálatosnak tartja, hogy a sepsiszentgyörgyi magyar közösség vezetői a választások után visszautasították az alpolgármesteri tisztséget. „Itt nem Mădălin Guruiani személyéről volt szó, hanem arról, hogy együtt történelmet írhattunk volna azáltal, hogy erre a tisztségre egy jóindulatú román embert neveznek ki, aki az elmúlt években konkrét lépéseket tett a magyar-román viszony javítása érdekében” – jelentette ki.
Sebastian Pârvu szerint a román közösségnek is vannak vezetői, a probléma az, hogy nem sikerül kommunikálniuk a magyar vezetőkkel. „Nekem ortodox papként például nincs gondom a magyar lelkészekkel való kapcsolattartásban, rendszeresen találkozunk és tárgyalunk közös dolgainkról. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a Kovászna és Hargita megyei románoknak valóban vannak képviseleti gondjaik, hiszen ha tíz vezető öt pártlistán indul, nem várhatjuk el, hogy képviselőink legyenek a tanácsokban” – mondta Pârvu.
Sebastian Pârvu – a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális lelkésze, a Kovászna és Hargita megyei Ortodox püspökség kulturális tanácsadója, a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Fórumát alkotó Andrei Saguna Keresztény- Kulturális Liga elnöke, a Nicolae Colan Egyházi Dokumentációs Központ igazgatója. Sebastian Pârvu doktori dolgozatát a „volt székely székek román közösségének részvétele az 1848-as forradalomban” témában írta.
Dumitru Manolăchescu szerint teljesen természetes, hogy például Antal Árpád polgármester Mădălin Guruianut fogadja el tárgyalópartnerének, hiszen jól ismeri és „intézményesen” közelebb áll hozzá. „Nem fogok más személyeket nevesíteni, de közismert, hogy a román közösségnek is vannak még képviselői, akik nem konfliktusosak. A probléma a politikusokkal van, nem a civil társadalommal, amely már elkezdett együttműködni” – mondta az újságíró.
Sever Ioan Miu úgy véli: a Románok Civil Fóruma nem olyan radikális, mint amilyennek tűnik, de letagadhatatlan Mădălin Guruianu érdeme a két közösség egymáshoz való közeledésében. „Amennyire egy éves ittlétem alatt meg tudtam ismerni a román közösségünket, azt mondhatom, hogy jelenleg senki nincs, aki helyettesítené tudná őt” – jelentette ki a blogger.
Mi a román közösség legégetőbb problémája?
Alanyainkat arról is kérdeztük, hogy szerintük melyek lehetnek azok a témák, amelyekről a két közösség vezetőinek tárgyalniuk kellene, és mit tartanak a székelyföldi román közösség legégetőbb problémájának.
Ioan Lăcătușu szerint a térségben „az alsó szinteken” mindenki jól kijön egymással, léteznek jó szomszédságok, nincsenek viták, vannak vegyes házasságok, van párbeszéd. Gondot az okoz, hogy nincs olyan civil szervezet, amely egymás megismerését tűzte volna ki célul. „Ezen a téren a mi román szervezeteink sem tűnnek ki ezen a téren” – jegyezte meg. Szerinte a Kovászna Megyei Kulturális Központnak rengeteg kiadványa van a székelyek történelméről és hagyományairól, turisztikai látványosságairól, térképek a műemlékekről, de szinte semmi nem jelent meg a románokról, semmi a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumáról, az első román iskoláról vagy az ortodox katedrálisról. „Tudom miként vélekednek ezekről, de léteznek, itt vannak, miért nem érdemlik meg, hogy megjelenjenek a kiadványokban?” – fogalmazott a románok fórumának elnöke.
Lăcătușu szerint a románok és a magyarok teljesen másként értelmezik a jelent és a múltat. Példaként a nemrég megjelent Székelyföld története című könyvet említette, amely szerinte úgy mutatja be a térséget, mint székelyek földjét, ahová a románok ki tudja honnan érkeztek, és nincsenek jogaik. „Kettős mércével mérnek, jövevényeknek néznek bennünket. Gyarmatosításnak tekintik, ha egy szebeni román költözik ide. Másként látjuk a 1918-at, 1940-et és más történelmi eseményeket. A forradalom után is bármit értünk el, intézményalapítás terén, azt erővel kellett kicsikarnunk, nem találtunk megértésre a magyar elit részéről” – panaszolta Lăcătușu, aki szerint senki nem akadályozza meg a magyarokat a nemzeti identitásuk megőrzésében.
Mădălin Guruianu szerint a térségben olyan témákat kellene kibeszélni és olyan kezdeményezéseket elindítani, amelyek mentén közös platformra helyezkedhet a két közösség. Ezek a nyilvános rendezvényeket azért tartja hasznosnak, mert ilyenkor valóban meg kell hallgatni a mások álláspontját, és azonnali választ kell adni rá. „Nagyon fontos lenne az empátiakészség és az, hogy mi itt helyben jól tudjuk kezelni a román-magyar viszonyt, és sok jó példát tudjunk felmutatni az együttműködésről. Most mindkét fél a másiktól várja a nyitást. Tényleg az a probléma, hogy ki teszi meg az első gesztust a másik irányába?” – fogalmazott a politikus. Magyarázata szerint a magyarok mindig Bukaresttől várják az első gesztust, a térségben élő románok pedig a polgármestertől vagy megyei tanács elnökétől, és sajnos egyik fontos szereplő se vállalja fel, hogy megtegye ezt a lépést.
Sebastian Pârvu a székelyföldi románok legnagyobb problémájának a demográfiai csökkenést nevezte. Kevés a gyermek, ürülnek ki az iskolák és templomok, a román fiatalok pedig a kilátástalanság miatt kivándorolnak a térségből – sorolta. „Ezt a jelenséget mi románok jobban érezzük, mint a magyarok, de a magyar közösség is ott lesz tíz év múlva, ahol mi ma tartunk” – vélekedett. Az ortodox pap az alulfinanszírozottságot is problémának tekinti. Szerint mindkét fél abban a tévhitben él, hogy a másik közösség tud más forrásból finanszírozást szerezni, és ezt kifogásként használják, hogy ne adjanak pénzt. „Például ha az egyháznak kérek, azt mondják, hogy nem adunk, mert kaptok Bukarestből, de fordítva is igaz, amikor azt mondják a magyaroknak, hogy úgyis kaptok pénzt Budapestről. Valójában azonban projektek életképessége alapján kellene megítélni egy egy kérést” – jelentette ki.
Pârvu problémának tartja a Székelyföld megnevezés használatát is. Ezzel szerinte az a gond, hogy a térségről készített népszerűsítő kiadványokban nem jelenik meg a román közösség, és azt sugalják, hogy mind a történelemben, mind a jelenben, ebben a térségben egyetlen közösség él. „Gond az, hogy ezeket a kiadványokat közpénzből finanszírozzák, és az lenne normális, ha ezekben helyt kapna a másik közösség is” – tette hozzá.
Dumitru Manolăchescu szerint a Kovászna megyei román közösségnek ugyanazok a problémái, mint a magyar közösségnek. A románok azt szeretnék, hogy saját országukban ne tekintsenek rájuk megtűrtként, és folyton ne emlegessék, hogy Székelyföld a magyaroké, és nem a kommunisták által Moldovából, Havasalföldről és Dobrudzsából behozott bevándorlóké. „A románok is otthon szeretnék érezni magukat Kovászna megyében, amely Románia része” – jegyezte meg.
„Ha azt kérdezné, hogy mi az én problémám románként, azt mondanám: nem szeretném többé a helyi közigazgatás mostohagyerekeként érezni magamat. Aláhúzom, hogy ezt románként mondom” – válaszolta kérdésünkre Sever Ioan Miu. Kijelentette: románként számára fontosak a nemzeti szimbólumai és ünnepei, ezért fáj neki az, ha Antal Árpád még január 24-én, Moldova és Havasalföld egyesülésének ünnepén sem lép a Mihai Viteazul szobor elé, ahol román politikusok és néhány magyar állami intézményvezető ünnepel. „Azt kérdezném a román és magyar elöljáróktól: vajon egy harmadik nemzetnek kell többséget alkotnia azért, hogy mi tiszteljük egymást?” – fogalmazott a blogger.
Van olyan jog, amit megvonna a magyar közösségtől?
Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a bukaresti döntéshozók szerint Románia minden jogot megadott és kisebbségeknek, és e tekintetben modell értékű Európában, ehhez képest az ország nem teljesíti maradéktalanul a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségeket sem. Ugyanakkor vannak olyan román politikusok, akik szerint a szükségesnél is több joga van a magyar közösségnek.
Ioan Lăcătușu azt tartja túlzottnak, hogy a magyar közösségnek joga van eldönteni: kihelyez
2017. március 14.
Földrajztanítás másként, avagy egy vetélkedő tanulságai
A Magyar Természettudományi Társulat a 2016–17-es iskolai évtől a XXV. Teleki Pál Földrajzi Vetélkedőt kiterjesztette az anyaországon kívüli, Kárpát-medencei magyar nyelvű iskolákra is, a 7. és 8. osztályosok számára. A megyei fordulók március 11-én voltak. Fehér megyében a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium volt a gazdája az eseménynek, amelyre öt iskola jelentkezett. A verseny meghirdetője és támogatója a Románia Magyar Pedagógusok Szövetsége, amelynek megyei szervezete közös ebéddel vendégelte meg a versenyzőket. A Fehér megyei tapasztalatok sok mindenre rávilágítottak, ami tanítással és tanulással is kapcsolatos ezen a szakterületen.
Egy hátrányos helyzetű tantárgy Olyan tantárgy tematikájából versenyeztek a tanulók, amelyet a gyakorló tanárok joggal tartanak hátrányos helyzetűnek a rendszerint heti egyetlen óra miatt. Néha lehet két óra is a megszabott keretből, ha az iskola vezetősége úgy dönt. Például a 8. osztály általában két órában tanulja Románia földrajzát. A tanulók az 5–7. osztályokban ritkán és keveset foglalkoznak földrajzzal ahhoz, hogy a körülöttük zajló természeti-társadalmi folyamatokat mélyebben megértsék. A jövő nemzedék csak földrajzi gondolkodással ébredhet rá például a sokat emlegetett „fenntartható fejlődés” mozgató rugóira. Ezen kívül a mai világban az okos tájékozódás nélkül nehezen boldogulsz. A földrajz iránt mindig volt és mindig lesz érdeklődés, hiszen a turisztika jelentősége egyre nő. Igazi tudás és főleg készségek kialakítása azonban a kis óraszám miatt nem megoldható. A verseny lehetőséget teremtett az órán kívüli földrajztanulásra, amit az amúgy túlterhelt diákok szívesen és önkéntesen vállaltak. A földrajz áldatlan helyzetét az eredmények is igazolták.
Akiről a vetélkedőt elnevezték
Az előkészítők során szó esett gróf Teleki Pálról (1879–1941), a verseny névadójának életéről, a földrajztudományok terén kifejtett értékes szakírói tevékenységéről. Első munkája: A japán szigetek kartográfiájának története, amelyért jutalomdíjat kapott a párizsi földrajzi társaságtól. Akadémiai székfoglalója: A földrajzi gondolat története; másik fontos összegző munkája A gazdasági élet földrajzi alapjai. Az államtudományok doktora címet is elnyerte. Öntudatos, magyar tudós, aki több idegen nyelvet beszélt – a németet, a franciát és az angolt, de értette az olasz és a hollandus nyelvet, valamint a románt is. Elkészítette hazája néprajzi térképét. A magyar tudományos életben egyéni utakon járt, számos tudományos társulat tiszteletbeli tagja volt. 1920 után meghatározó politikusa volt Magyarországnak.
A verseny anyaga és eredményei A verseny Fehér megyei szakaszán önkéntes alapon 13 tanuló vett részt. A Bethlen-kollégiumból 3, a Gr. Majláth Gusztáv Károly Líceumból 5, a Magyarlapádi Általános Iskolából 3, a Torockói Sebes Pál Általános Iskolából 1, a Székelykocsárdi Általános Iskolából 1. Ők mindnyájan úttörők voltak, hiszen először vettek részt földrajzi vetélkedőn, és felkészítésük is sajátos volt. Az eredmények szerények, átlagban 30% körüliek, tehát a megadott feladatoknak átlagban egyharmadát teljesítették. Az érdekes feladatok a hazai tananyag szerint voltak elkészítve, de a vetélkedő eredeti magyar keretében. Eredmények: 7. osztály I. díj Sipos Bálint és Székely Bányai Eduárd, 29 pont (Magyarlapád); II. díj Király Alpár 24 p. (Torockó); III. díj Szakács Imelda (Székelykocsárd); 8. osztály I. díj Bárdi Olivér 34 p. (Nagyenyed); II. Bőjte Ádám 31 p. (Gyulafehérvár) III. Onisor Áron 30 p. (Nagyenyed). Felkészítő tanárok: Székely Erika (szervező), Bakó Irén, Bakó Botond ny. tanárok; Juhász Roland; Szekeres Ildikó.
Egy kis lámpás a végveszélyben A Teleki-vetélkedő Fehér megyei szakasza, de az eddigi tanári tapasztalat is igazolja, hogy új, hatékonyabb utakat kell keresni az oktató-nevelő munkában. Nemcsak a földrajz oktatása van lehetetlen helyzetben, hanem az összes egyórás tárgy. Az időbeliség ennek csak egyik vonzata. Brassai már nagyon rég megmondta: „keveset és jól”. Szerinte az ismétlés mellett ez a tanítás alapfeltétele. A 6. osztályos földrajz tankönyvben (a 8. o. versenyzők számára), egyetlen leckében (Németország 64 old.) kb. 60 fogalmat, megnevezést számoltam össze, amelyek közül egyesek már lehetnek ismertek, de többségük új. Vajon a tankönyvíró az életkori sajátosságokhoz szabta-e az elvárható tudást, vagy csak az oldalszámokat növelte felesleges információkkal? Többen a diákok közül szívesen elmesélik, hogy már jártak Írországban, Angliában, Olaszországban, vagy távolabbi helyeken is.
A tanárnak ma bekapcsolni, tudatosítani, rendszerezni és felhasználni kell az ismereteket. Tudnia kell, hogy mikor mennyit lehet, és mit érdemes. Kemény szelekcióra van szükség. Mindezt heti 50 perc alatt – egyetlen tanórán lehetetlen. Egy hét alatt a tanári munka a diák egyéb zsúfolt programja mellett elhalványodik. Az eredmény a felületes tudás. Persze mindig akadnak különleges érdeklődésű diákok. Aki tanít, a mai iskolában előbb-utóbb észreveszi, hogy elég nagy a gond. Sürgősen változtatni kellene, mert generációk esnek áldozatul a tunya, elavult kereteknek, a hibákkal tarkított, fordított, sokszor értelmezhetetlen tankönyvi szövegeknek.
Szinte azonnal meg lehetne tenni, hogy a heti egy órás tárgyakat félévig, de intenzíven, legalább két órában taníthassák minden osztályban. Csak órarendi kérdés, nem érinti a didaktikai normát, mert több egyórás tárgy van, amelyeket félévenként kombinálni lehetne. A rövidebb idejű intenzív tanulás hatékonyabb. A nyugati iskolákban csak ritkán hallottam heti egy óráról. Elgondolkodtató a kapcsolt tárgyak tanítása, például történelem–földrajz, a művészetekkel együtt. Ausztriában személyesen láttam példát erre. A versenyek sokat jelentenek, mert motiválják a tanulók egy kis hányadát, de nem kötelezőek. Aki nem jelentkezik, kimarad. Márpedig az egész osztályt előbbre kéne vinni, pozitív sikerélményekben részesíteni, hogy élvezze és megtanulja értékelni a tudást.
A Teleki Pál vetélkedő egy jó gondolatébresztő felmérés volt a földrajz oktatásában, népszerűsítésében. Mindenki emléklapot kapott, az elsők diplomát. Az egész csapat meglátogatta a kollégiumban a Benkő Ferenc alapította, majd Elekes Károly és Herepei Károly által 1848–49 után felújított Természettudományi Múzeumot. A vetélkedő egy kis lámpás a végveszélyben! Köszönet a szervezőknek! A Kárpát-medencei döntő 2017. május 12–13–14-én lesz Egerben az Eszterházy Károly Egyetemen, ahol írásbeli, terepgyakorlat és szóbeli feladatok szerepelnek majd.
Bakó Botond
Szabadság (Kolozsvár)
A Magyar Természettudományi Társulat a 2016–17-es iskolai évtől a XXV. Teleki Pál Földrajzi Vetélkedőt kiterjesztette az anyaországon kívüli, Kárpát-medencei magyar nyelvű iskolákra is, a 7. és 8. osztályosok számára. A megyei fordulók március 11-én voltak. Fehér megyében a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium volt a gazdája az eseménynek, amelyre öt iskola jelentkezett. A verseny meghirdetője és támogatója a Románia Magyar Pedagógusok Szövetsége, amelynek megyei szervezete közös ebéddel vendégelte meg a versenyzőket. A Fehér megyei tapasztalatok sok mindenre rávilágítottak, ami tanítással és tanulással is kapcsolatos ezen a szakterületen.
Egy hátrányos helyzetű tantárgy Olyan tantárgy tematikájából versenyeztek a tanulók, amelyet a gyakorló tanárok joggal tartanak hátrányos helyzetűnek a rendszerint heti egyetlen óra miatt. Néha lehet két óra is a megszabott keretből, ha az iskola vezetősége úgy dönt. Például a 8. osztály általában két órában tanulja Románia földrajzát. A tanulók az 5–7. osztályokban ritkán és keveset foglalkoznak földrajzzal ahhoz, hogy a körülöttük zajló természeti-társadalmi folyamatokat mélyebben megértsék. A jövő nemzedék csak földrajzi gondolkodással ébredhet rá például a sokat emlegetett „fenntartható fejlődés” mozgató rugóira. Ezen kívül a mai világban az okos tájékozódás nélkül nehezen boldogulsz. A földrajz iránt mindig volt és mindig lesz érdeklődés, hiszen a turisztika jelentősége egyre nő. Igazi tudás és főleg készségek kialakítása azonban a kis óraszám miatt nem megoldható. A verseny lehetőséget teremtett az órán kívüli földrajztanulásra, amit az amúgy túlterhelt diákok szívesen és önkéntesen vállaltak. A földrajz áldatlan helyzetét az eredmények is igazolták.
Akiről a vetélkedőt elnevezték
Az előkészítők során szó esett gróf Teleki Pálról (1879–1941), a verseny névadójának életéről, a földrajztudományok terén kifejtett értékes szakírói tevékenységéről. Első munkája: A japán szigetek kartográfiájának története, amelyért jutalomdíjat kapott a párizsi földrajzi társaságtól. Akadémiai székfoglalója: A földrajzi gondolat története; másik fontos összegző munkája A gazdasági élet földrajzi alapjai. Az államtudományok doktora címet is elnyerte. Öntudatos, magyar tudós, aki több idegen nyelvet beszélt – a németet, a franciát és az angolt, de értette az olasz és a hollandus nyelvet, valamint a románt is. Elkészítette hazája néprajzi térképét. A magyar tudományos életben egyéni utakon járt, számos tudományos társulat tiszteletbeli tagja volt. 1920 után meghatározó politikusa volt Magyarországnak.
A verseny anyaga és eredményei A verseny Fehér megyei szakaszán önkéntes alapon 13 tanuló vett részt. A Bethlen-kollégiumból 3, a Gr. Majláth Gusztáv Károly Líceumból 5, a Magyarlapádi Általános Iskolából 3, a Torockói Sebes Pál Általános Iskolából 1, a Székelykocsárdi Általános Iskolából 1. Ők mindnyájan úttörők voltak, hiszen először vettek részt földrajzi vetélkedőn, és felkészítésük is sajátos volt. Az eredmények szerények, átlagban 30% körüliek, tehát a megadott feladatoknak átlagban egyharmadát teljesítették. Az érdekes feladatok a hazai tananyag szerint voltak elkészítve, de a vetélkedő eredeti magyar keretében. Eredmények: 7. osztály I. díj Sipos Bálint és Székely Bányai Eduárd, 29 pont (Magyarlapád); II. díj Király Alpár 24 p. (Torockó); III. díj Szakács Imelda (Székelykocsárd); 8. osztály I. díj Bárdi Olivér 34 p. (Nagyenyed); II. Bőjte Ádám 31 p. (Gyulafehérvár) III. Onisor Áron 30 p. (Nagyenyed). Felkészítő tanárok: Székely Erika (szervező), Bakó Irén, Bakó Botond ny. tanárok; Juhász Roland; Szekeres Ildikó.
Egy kis lámpás a végveszélyben A Teleki-vetélkedő Fehér megyei szakasza, de az eddigi tanári tapasztalat is igazolja, hogy új, hatékonyabb utakat kell keresni az oktató-nevelő munkában. Nemcsak a földrajz oktatása van lehetetlen helyzetben, hanem az összes egyórás tárgy. Az időbeliség ennek csak egyik vonzata. Brassai már nagyon rég megmondta: „keveset és jól”. Szerinte az ismétlés mellett ez a tanítás alapfeltétele. A 6. osztályos földrajz tankönyvben (a 8. o. versenyzők számára), egyetlen leckében (Németország 64 old.) kb. 60 fogalmat, megnevezést számoltam össze, amelyek közül egyesek már lehetnek ismertek, de többségük új. Vajon a tankönyvíró az életkori sajátosságokhoz szabta-e az elvárható tudást, vagy csak az oldalszámokat növelte felesleges információkkal? Többen a diákok közül szívesen elmesélik, hogy már jártak Írországban, Angliában, Olaszországban, vagy távolabbi helyeken is.
A tanárnak ma bekapcsolni, tudatosítani, rendszerezni és felhasználni kell az ismereteket. Tudnia kell, hogy mikor mennyit lehet, és mit érdemes. Kemény szelekcióra van szükség. Mindezt heti 50 perc alatt – egyetlen tanórán lehetetlen. Egy hét alatt a tanári munka a diák egyéb zsúfolt programja mellett elhalványodik. Az eredmény a felületes tudás. Persze mindig akadnak különleges érdeklődésű diákok. Aki tanít, a mai iskolában előbb-utóbb észreveszi, hogy elég nagy a gond. Sürgősen változtatni kellene, mert generációk esnek áldozatul a tunya, elavult kereteknek, a hibákkal tarkított, fordított, sokszor értelmezhetetlen tankönyvi szövegeknek.
Szinte azonnal meg lehetne tenni, hogy a heti egy órás tárgyakat félévig, de intenzíven, legalább két órában taníthassák minden osztályban. Csak órarendi kérdés, nem érinti a didaktikai normát, mert több egyórás tárgy van, amelyeket félévenként kombinálni lehetne. A rövidebb idejű intenzív tanulás hatékonyabb. A nyugati iskolákban csak ritkán hallottam heti egy óráról. Elgondolkodtató a kapcsolt tárgyak tanítása, például történelem–földrajz, a művészetekkel együtt. Ausztriában személyesen láttam példát erre. A versenyek sokat jelentenek, mert motiválják a tanulók egy kis hányadát, de nem kötelezőek. Aki nem jelentkezik, kimarad. Márpedig az egész osztályt előbbre kéne vinni, pozitív sikerélményekben részesíteni, hogy élvezze és megtanulja értékelni a tudást.
A Teleki Pál vetélkedő egy jó gondolatébresztő felmérés volt a földrajz oktatásában, népszerűsítésében. Mindenki emléklapot kapott, az elsők diplomát. Az egész csapat meglátogatta a kollégiumban a Benkő Ferenc alapította, majd Elekes Károly és Herepei Károly által 1848–49 után felújított Természettudományi Múzeumot. A vetélkedő egy kis lámpás a végveszélyben! Köszönet a szervezőknek! A Kárpát-medencei döntő 2017. május 12–13–14-én lesz Egerben az Eszterházy Károly Egyetemen, ahol írásbeli, terepgyakorlat és szóbeli feladatok szerepelnek majd.
Bakó Botond
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 14.
Hősök téri 7 pont Bukarestnek címezve
Hősök téri 7 pont – Mit kíván a székely nemzet 2017-ben? című kiáltvánnyal fordulnak elsősorban magyarországi civil szervezetek Románia kormányához, arra kérve a Grindeanu-kabinetet, hogy legalább annyi joggal illesse az erdélyi magyarságot, mint amennyivel rendelkezik a magyarországi románság.
A kezdeményezők arra kérik Románia kormányát, hogy vegyen példát Magyarország kisebbségvédelmi törvénykezéséről, és biztosítsa azokat a jogokat a területén élő több mint 1,2 millió magyarnak, mint amit biztosítanak a magyar törvények a Magyarország területén élő kisebbségeknek, többek között a 0,36 százalékos románságnak.
A jogkörök bővítését kérik
A kiáltvány megfogalmazói már az első pontban azt kérik a román államtól, hogy az ország területén élő őshonos közösségeket az alkotmányban államalkotó tényezőnek ismerje el. Idézik Magyarország 2011-ben elfogadott alaptörvényét, melyben a következő mondat áll:
„Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.” Kérik, hogy az állami intézmények biztosítsák az anyanyelv szabad használatát a gyakorlatban, mert ez egyelőre csak papíron érvényesül. „Az állam biztosítsa a szükséges anyagiakat ezen jogok gyakorlatba ültetéséhez, kapjanak célzottan forrásokat azok az intézmények, amelyekben a kétnyelvűséget garantálni kell” – olvasható a dokumentumban.
Felszólítják továbbá a bukaresti hatóságokat, hogy ne használják a bíróságokat a jogcsorbítás legfőbb eszközeiként. Emlékeztetnek, hogy az utóbbi időben futószalagon születnek a városháza és községháza feliratok eltávolításával kapcsolatos ítéletek. A negyedik pontban kitérnek a jelképhasználat engedélyezésére. „Amíg a székely zászlót Romániában pillanatnyilag csak a közintézményekről, közterületekről száműzik, addig például a magyar zászlót Romániában a jelenlegi törvényi értelmezés szerint még magánházra sem szabadna kitűzni. Ezzel szemben Magyarországon a román zászló szabadon loboghat bármelyik közintézmény homlokzatán” – figyelmeztetnek az aláírók.
A civilek azt is el szeretnék érni, hogy a hivatalosan elismert nemzetiségekhez tartozó személyek kétnyelvű hivatalos okmányokat kapjanak. Az anyanyelvhasználati küszöböt a jelenlegi 20 százalékról 10-re szeretnék csökkenteni. A hetedik és egyben utolsó pontban azt javasolják, hogy a magyar és román külügyminiszter találkozója után hangoztatott párbeszéd gyakorlatba ültetéseként a román kormány üljön tárgyalóasztalhoz egy székely küldöttséggel, amelyben helyet kapnak a civil szervezetek, egyházak és a politikum, „hiszen jó kapcsolatot csak párbeszéd útján lehet megvalósítani”.
„Románia vegyen példát Magyarországról!”
György-Mózes Árpád, a Székelyföldért Társaság elnöke hangsúlyozni kívánta, a dokumentumot ugyan lehetne követelésnek is nevezni, de az egy agresszív kifejezés, amit a párbeszéd kialakítása miatt kerülnek, ezért egyelőre kérésnek hívnak. Az elnök szerint a Hősök téri 7 pont – Mit kíván a székely nemzet 2017-ben? lényegében azokat a jogokat kéri az 1,2 millió Romániában élő magyarnak, mint amivel rendelkezik a 35 ezer Magyarországon élő román.
„Lehet, hogy minimalistának tűnök egyesek szemében, de én inkább realistának nevezem magam. Évek óta hangoztatjuk az autonómia szlogent, miközben annyit sem tudtunk elérni, mint amennyi a Magyarország lakosságának 0,36 százalékát kitevő románságnak jár. Amondó vagyok, ne kezdjük a ház építését a tetővel, induljunk el az alapoktól, próbáljuk rávenni a párbeszédre a román kormányt” – fejtette ki a gyergyóremetei származású, jelenleg a Budapest melletti Érden élő György-Mózes Árpád. Azért is kezdeményeznek párbeszédet, mert ennek szükségességét az utóbbi időben éppen a román fél vetette fel. A kezdeményezők ugyanakkor felhívással fordulnak a magyarországi románokhoz, segítsenek a párbeszéd létrejöttében, mondják azt, hogy igazunk van, mert, „ha erre mást mondanak, akkor hazudnak”.
A magyar fél le szeretné bontani azt a sztereotípiát, miszerint Románia példaértékűen oldotta meg a kisebbségi kérdést. György-Mózes szerint éppen Magyarország az, amelytől Románia e téren példát vehetne. Az aláírt kérvényt a kezdeményezők minél előbb eljuttatnák a román kormánynak, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatához és a magyar Országgyűlés román nemzetiségi szószólójához. Tájékoztatásképpen elküldenék a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak és a Nemzeti Összetartozás Bizottságának. A Székelyföldért Társaság vezetője nem csak a székely vagy erdélyi körök vezetőire, az erdélyi vagy Erdéllyel kapcsolatos egyesületek elnökeire számít: minden olyan civil szervezetet meg szeretne szólítani, amely fontosnak tartja az önrendelkezés ügyét.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Hősök téri 7 pont – Mit kíván a székely nemzet 2017-ben? című kiáltvánnyal fordulnak elsősorban magyarországi civil szervezetek Románia kormányához, arra kérve a Grindeanu-kabinetet, hogy legalább annyi joggal illesse az erdélyi magyarságot, mint amennyivel rendelkezik a magyarországi románság.
A kezdeményezők arra kérik Románia kormányát, hogy vegyen példát Magyarország kisebbségvédelmi törvénykezéséről, és biztosítsa azokat a jogokat a területén élő több mint 1,2 millió magyarnak, mint amit biztosítanak a magyar törvények a Magyarország területén élő kisebbségeknek, többek között a 0,36 százalékos románságnak.
A jogkörök bővítését kérik
A kiáltvány megfogalmazói már az első pontban azt kérik a román államtól, hogy az ország területén élő őshonos közösségeket az alkotmányban államalkotó tényezőnek ismerje el. Idézik Magyarország 2011-ben elfogadott alaptörvényét, melyben a következő mondat áll:
„Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.” Kérik, hogy az állami intézmények biztosítsák az anyanyelv szabad használatát a gyakorlatban, mert ez egyelőre csak papíron érvényesül. „Az állam biztosítsa a szükséges anyagiakat ezen jogok gyakorlatba ültetéséhez, kapjanak célzottan forrásokat azok az intézmények, amelyekben a kétnyelvűséget garantálni kell” – olvasható a dokumentumban.
Felszólítják továbbá a bukaresti hatóságokat, hogy ne használják a bíróságokat a jogcsorbítás legfőbb eszközeiként. Emlékeztetnek, hogy az utóbbi időben futószalagon születnek a városháza és községháza feliratok eltávolításával kapcsolatos ítéletek. A negyedik pontban kitérnek a jelképhasználat engedélyezésére. „Amíg a székely zászlót Romániában pillanatnyilag csak a közintézményekről, közterületekről száműzik, addig például a magyar zászlót Romániában a jelenlegi törvényi értelmezés szerint még magánházra sem szabadna kitűzni. Ezzel szemben Magyarországon a román zászló szabadon loboghat bármelyik közintézmény homlokzatán” – figyelmeztetnek az aláírók.
A civilek azt is el szeretnék érni, hogy a hivatalosan elismert nemzetiségekhez tartozó személyek kétnyelvű hivatalos okmányokat kapjanak. Az anyanyelvhasználati küszöböt a jelenlegi 20 százalékról 10-re szeretnék csökkenteni. A hetedik és egyben utolsó pontban azt javasolják, hogy a magyar és román külügyminiszter találkozója után hangoztatott párbeszéd gyakorlatba ültetéseként a román kormány üljön tárgyalóasztalhoz egy székely küldöttséggel, amelyben helyet kapnak a civil szervezetek, egyházak és a politikum, „hiszen jó kapcsolatot csak párbeszéd útján lehet megvalósítani”.
„Románia vegyen példát Magyarországról!”
György-Mózes Árpád, a Székelyföldért Társaság elnöke hangsúlyozni kívánta, a dokumentumot ugyan lehetne követelésnek is nevezni, de az egy agresszív kifejezés, amit a párbeszéd kialakítása miatt kerülnek, ezért egyelőre kérésnek hívnak. Az elnök szerint a Hősök téri 7 pont – Mit kíván a székely nemzet 2017-ben? lényegében azokat a jogokat kéri az 1,2 millió Romániában élő magyarnak, mint amivel rendelkezik a 35 ezer Magyarországon élő román.
„Lehet, hogy minimalistának tűnök egyesek szemében, de én inkább realistának nevezem magam. Évek óta hangoztatjuk az autonómia szlogent, miközben annyit sem tudtunk elérni, mint amennyi a Magyarország lakosságának 0,36 százalékát kitevő románságnak jár. Amondó vagyok, ne kezdjük a ház építését a tetővel, induljunk el az alapoktól, próbáljuk rávenni a párbeszédre a román kormányt” – fejtette ki a gyergyóremetei származású, jelenleg a Budapest melletti Érden élő György-Mózes Árpád. Azért is kezdeményeznek párbeszédet, mert ennek szükségességét az utóbbi időben éppen a román fél vetette fel. A kezdeményezők ugyanakkor felhívással fordulnak a magyarországi románokhoz, segítsenek a párbeszéd létrejöttében, mondják azt, hogy igazunk van, mert, „ha erre mást mondanak, akkor hazudnak”.
A magyar fél le szeretné bontani azt a sztereotípiát, miszerint Románia példaértékűen oldotta meg a kisebbségi kérdést. György-Mózes szerint éppen Magyarország az, amelytől Románia e téren példát vehetne. Az aláírt kérvényt a kezdeményezők minél előbb eljuttatnák a román kormánynak, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatához és a magyar Országgyűlés román nemzetiségi szószólójához. Tájékoztatásképpen elküldenék a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak és a Nemzeti Összetartozás Bizottságának. A Székelyföldért Társaság vezetője nem csak a székely vagy erdélyi körök vezetőire, az erdélyi vagy Erdéllyel kapcsolatos egyesületek elnökeire számít: minden olyan civil szervezetet meg szeretne szólítani, amely fontosnak tartja az önrendelkezés ügyét.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 14.
Kokárdát tűz a romániai magyarság
Erdély és a Partium valamennyi magyarlakta városában kulturális műsorok és megemlékezések keretében ünneplik az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörését kedden és szerdán.
Kolozsváron a többnyelvűségért harcoló Musai–Muszáj civil csoport a Facebookon közzétett bejegyzésben arra kéri Emil Boc polgármestert, hogy ha a városháza fellebbezni kíván a többnyelvű várostáblák kihelyezését elrendelő bírósági döntés ellen, akkor ne vegyen részt a március 15-ei ünnepségen „csak azért, hogy magát fölöslegesen tapsoltassa”. „Úgy gondoljuk, a város kulturális örökségének szellemében a Cluj-Napoca és Kolozsvár mellett a Klausenburg feliratnak is szerepelnie kell a városnévtáblákon. A Musai–Muszáj mozgalom ennek a bejelentését várja Öntől” olvasható a háromnyelvű – magyar, román és német – bejegyzésben.
A kincses városban a hagyomány szerint szerdán 12 órától ünnepi felvonulás kezdődik a protestáns teológia épületétől a Szent Mihály-templomhoz, ahol 13 órától ökumenikus istentiszteleten vehetnek részt az ünneplők. Ezt követően a Biasini szállóhoz vonulnak az ünneplők a 14 órakor kezdődő koszorúzási ünnepségre. Ezt követően megkoszorúzzák a Bem József Deák Ferenc (Eroilor) utcai emléktábláját, és a szamosfalvi 1848-as emlékművet is.
Nagyváradon – mint minden évben – az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az RMDSZ külön ünnepséget szervez március 15-én. Az eddigiektől eltérően a néppárt rendezvénye a Szent László téren kezdődik, hagyományőrző néptánccsoportok fellépésével, ezt követően, 17 órakor Szacsvay Imre mártír jegyző ezredévi emléktéri szobránál tartanak ünnepséget.
Az RMDSZ szervezésében kedden 19 órától kerül sor a Márciusi Ifjak Díjak átadására a Szigligeti Színház nagytermében, ahol a Szigligeti Társulat bemutatja Honnan és hová – Arany János költészete című előadását. Mácius 15-én 12 órától megemlékezést tartanak a várad-rogériuszi református templomban, majd 14 órától Rulikowski Kázmér síremlékét, ezt követően pedig Nicolae Bălcescu szobrát koszorúzzák meg. 17 órára ökumenikus imát terveznek a várad-olaszi református templomban, majd 18.15-től Szacsvay Imre szobránál folytatják a megemlékezést, ahonnan a résztvevők huszárok vezetésével vonulnak a Petőfi-szoborhoz.
Nagyszalontán szerdán 16.30-kor ünnepi istentiszteletet tartanak a református templomban, 18 órakor pedig a Kossuth-szobor előtt az Arany János Elméleti Líceum diákjainak ünnepi műsorát követően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke mond beszédet. A rendezvény 19 órakor fáklyás felvonulással folytatódik, majd 20 órától a Zilahy Lajos Művelődési Házban a Kolozsvári Magyar Opera művészei lépnek fel az ünnepi gálaműsor keretében.
Marosvásárhelyen az 1848/49-es szabadságharc és forradalom emlékére szervezett ünnepség szerdán 16 órakor a Postaréten, a székely vértanúk emlékművénél kezdődik. A kulturális műsor és ünnepi beszédek után, 18 órakor a Könyv és gyertya ünnepi gálával folytatódik a rendezvénysorozat a Kultúrpalota nagytermében. Ez alkalommal átadják a Könyv és gyertya díjat, fellép a Tiberius Quartet és Ritziu Ilka Krisztina színművész. A gálát a neves magyarországi előadó, Herczku Ágnes és a banda koncertje zárja.
A magyar forradalom és szabadságharc emlékének tiszteletére a helyi önkormányzat kétnapos ünnepségsorozatot szervez Csíkszeredában. A rendezvénysorozat kedden a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium leánykarának ünnepi előadásával kezdődik, amelynek helyszíne a Szent Kereszt barokk templom, 17 órától. Szintén kedden 19 órától a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes mutatja be a Táncoljatok! – táncosok a táncról című műsorát a csíki moziban.
A forradalom emléknapján délelőtt 11 órakor a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán lévő Petőfi-szobornál emlékeznek meg a szabadságharc eseményeiről. A köztéri ünnepség 16 órakor kezdődik a Gál Sándor-szobornál, ahonnan a himnuszok eléneklése, az ünnepi beszédek elhangzása és a koszorúk elhelyezése után a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar és a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület lovas huszárai vezetésével a résztvevők átvonulnak a Vár térre. A rendezvénysorozat központi eseménye, a Vár téri megemlékezés 17 órától kezdődik a város zászlajának ünnepélyes felvonásával a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület közreműködésével.
Székelyudvarhelyen a központi ünnepség a Márton Áron téren lesz szerdán 12 órától. A huszárok felvonulását és tiszteletadását követően beszédet mond Gálfi Árpád polgármester, Soltész Miklós, Magyarország egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott követe tolmácsolja. 17 órakor a Haáz Rezső Múzeumban megnyitják az Erdélyi Panoráma – Egy elfeledett körkép című kiállítást, amelynek érdekessége, hogy a Bem–Petőfi-körkép féltve őrzött darabjait most láthatja először az erdélyi közönség. 19 órától a városháza Szent István termében a Székelyföldi Filharmónia ünnepi hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők.
Kézdivásárhelyen 11 órától kezdődik a felvonulók gyülekezője a Gábor Áron téren, 12 órától megemlékező ünnepséget tartanak a főtéri Gábor Áron-szobornál, majd 19 órától gálaműsorra várják az érdeklődőket a Vigadó Művelődési Házban.
Sepsiszentgyörgyön kedden 17 órakor a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja szervezésében megnyílik a Hátrahagyottak emlékezete című kültéri kiállítás a Szabadság téren, amelynek keretében Zákonyi Botond, Magyarország romániai nagykövete mond beszédet. Szerdán 15.15-kor leleplezik Berde Mózes 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő szobrát az Erzsébet parkban. Az ünnepi lovas felvonulás a főtérre 14.30-kor indul a Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafától, illetve az eprestetői csata emlékművétől, a központi ünnepi műsor pedig 16 órakor kezdődik.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)
Erdély és a Partium valamennyi magyarlakta városában kulturális műsorok és megemlékezések keretében ünneplik az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörését kedden és szerdán.
Kolozsváron a többnyelvűségért harcoló Musai–Muszáj civil csoport a Facebookon közzétett bejegyzésben arra kéri Emil Boc polgármestert, hogy ha a városháza fellebbezni kíván a többnyelvű várostáblák kihelyezését elrendelő bírósági döntés ellen, akkor ne vegyen részt a március 15-ei ünnepségen „csak azért, hogy magát fölöslegesen tapsoltassa”. „Úgy gondoljuk, a város kulturális örökségének szellemében a Cluj-Napoca és Kolozsvár mellett a Klausenburg feliratnak is szerepelnie kell a városnévtáblákon. A Musai–Muszáj mozgalom ennek a bejelentését várja Öntől” olvasható a háromnyelvű – magyar, román és német – bejegyzésben.
A kincses városban a hagyomány szerint szerdán 12 órától ünnepi felvonulás kezdődik a protestáns teológia épületétől a Szent Mihály-templomhoz, ahol 13 órától ökumenikus istentiszteleten vehetnek részt az ünneplők. Ezt követően a Biasini szállóhoz vonulnak az ünneplők a 14 órakor kezdődő koszorúzási ünnepségre. Ezt követően megkoszorúzzák a Bem József Deák Ferenc (Eroilor) utcai emléktábláját, és a szamosfalvi 1848-as emlékművet is.
Nagyváradon – mint minden évben – az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az RMDSZ külön ünnepséget szervez március 15-én. Az eddigiektől eltérően a néppárt rendezvénye a Szent László téren kezdődik, hagyományőrző néptánccsoportok fellépésével, ezt követően, 17 órakor Szacsvay Imre mártír jegyző ezredévi emléktéri szobránál tartanak ünnepséget.
Az RMDSZ szervezésében kedden 19 órától kerül sor a Márciusi Ifjak Díjak átadására a Szigligeti Színház nagytermében, ahol a Szigligeti Társulat bemutatja Honnan és hová – Arany János költészete című előadását. Mácius 15-én 12 órától megemlékezést tartanak a várad-rogériuszi református templomban, majd 14 órától Rulikowski Kázmér síremlékét, ezt követően pedig Nicolae Bălcescu szobrát koszorúzzák meg. 17 órára ökumenikus imát terveznek a várad-olaszi református templomban, majd 18.15-től Szacsvay Imre szobránál folytatják a megemlékezést, ahonnan a résztvevők huszárok vezetésével vonulnak a Petőfi-szoborhoz.
Nagyszalontán szerdán 16.30-kor ünnepi istentiszteletet tartanak a református templomban, 18 órakor pedig a Kossuth-szobor előtt az Arany János Elméleti Líceum diákjainak ünnepi műsorát követően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke mond beszédet. A rendezvény 19 órakor fáklyás felvonulással folytatódik, majd 20 órától a Zilahy Lajos Művelődési Házban a Kolozsvári Magyar Opera művészei lépnek fel az ünnepi gálaműsor keretében.
Marosvásárhelyen az 1848/49-es szabadságharc és forradalom emlékére szervezett ünnepség szerdán 16 órakor a Postaréten, a székely vértanúk emlékművénél kezdődik. A kulturális műsor és ünnepi beszédek után, 18 órakor a Könyv és gyertya ünnepi gálával folytatódik a rendezvénysorozat a Kultúrpalota nagytermében. Ez alkalommal átadják a Könyv és gyertya díjat, fellép a Tiberius Quartet és Ritziu Ilka Krisztina színművész. A gálát a neves magyarországi előadó, Herczku Ágnes és a banda koncertje zárja.
A magyar forradalom és szabadságharc emlékének tiszteletére a helyi önkormányzat kétnapos ünnepségsorozatot szervez Csíkszeredában. A rendezvénysorozat kedden a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium leánykarának ünnepi előadásával kezdődik, amelynek helyszíne a Szent Kereszt barokk templom, 17 órától. Szintén kedden 19 órától a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes mutatja be a Táncoljatok! – táncosok a táncról című műsorát a csíki moziban.
A forradalom emléknapján délelőtt 11 órakor a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán lévő Petőfi-szobornál emlékeznek meg a szabadságharc eseményeiről. A köztéri ünnepség 16 órakor kezdődik a Gál Sándor-szobornál, ahonnan a himnuszok eléneklése, az ünnepi beszédek elhangzása és a koszorúk elhelyezése után a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar és a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület lovas huszárai vezetésével a résztvevők átvonulnak a Vár térre. A rendezvénysorozat központi eseménye, a Vár téri megemlékezés 17 órától kezdődik a város zászlajának ünnepélyes felvonásával a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület közreműködésével.
Székelyudvarhelyen a központi ünnepség a Márton Áron téren lesz szerdán 12 órától. A huszárok felvonulását és tiszteletadását követően beszédet mond Gálfi Árpád polgármester, Soltész Miklós, Magyarország egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott követe tolmácsolja. 17 órakor a Haáz Rezső Múzeumban megnyitják az Erdélyi Panoráma – Egy elfeledett körkép című kiállítást, amelynek érdekessége, hogy a Bem–Petőfi-körkép féltve őrzött darabjait most láthatja először az erdélyi közönség. 19 órától a városháza Szent István termében a Székelyföldi Filharmónia ünnepi hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők.
Kézdivásárhelyen 11 órától kezdődik a felvonulók gyülekezője a Gábor Áron téren, 12 órától megemlékező ünnepséget tartanak a főtéri Gábor Áron-szobornál, majd 19 órától gálaműsorra várják az érdeklődőket a Vigadó Művelődési Házban.
Sepsiszentgyörgyön kedden 17 órakor a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja szervezésében megnyílik a Hátrahagyottak emlékezete című kültéri kiállítás a Szabadság téren, amelynek keretében Zákonyi Botond, Magyarország romániai nagykövete mond beszédet. Szerdán 15.15-kor leleplezik Berde Mózes 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő szobrát az Erzsébet parkban. Az ünnepi lovas felvonulás a főtérre 14.30-kor indul a Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafától, illetve az eprestetői csata emlékművétől, a központi ünnepi műsor pedig 16 órakor kezdődik.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 14.
Tánczos Barna: nagy szükség van a diszkriminációellenes tanácsra
A diszszkriminációellenes tanács működésére nagy szükség van, hiszen sajnos napjainkban is tapasztalható a társadalom intoleranciája, és gyakoriak a faji, etnikai, nemi, vallási, szociális és más természetű diszkriminációs esetek - hangsúlyozta Tánczos Barna Hargita megyei szenátor azt követően, hogy a szenátus plénuma véglegesen elutasította Bogdan Diaconu törvénytervezetét. „A szenátus döntő házként ma elutasította Bogdan Diaconu törvénytervezetét, amelyben az Országos Diszkriminációellenes Tanács felszámolását kéri azzal az indokkal, hogy az intézmény románellenes, és célja a hagyományos keresztény román értékek megsemmisítése. Ez a jogszabály a magyarellenességéről ismert volt képviselő utolsó „öröksége” a parlament asztalán. Reméljük, a jövőben nem lesznek hasonló, az egyenlő bánásmód és az emberi jogok védelmét biztosító intézmény ellen beterjesztett kezdeményezések. A diszkriminációellenes tanács működésére nagy szükség van, hiszen sajnos napjainkban is tapasztalható a társadalom intoleranciája, és gyakoriak a faji, etnikai, nemi, vallási, szociális és más természetű diszkriminációs esetek, ezért az RMDSZ ésszerűtlennek találja a diszkriminációellenes tanács felszámolására irányuló törvénytervezetet” – írta közleményében Tánczos. „Az Országos Diszkriminációellenes Tanács megalapítását többek között az a 43/2000-es uniós irányelv indokolta, amely azt szorgalmazza, hogy a tagállamok az emberi jogok védelmét, az esélyegyenlőséget népszerűsítő intézményeket hozzanak létre. 2002-ben Románia volt az első közép-kelet-európai ország, és az első, uniós csatlakozási tárgyalásokat folytató állam, amely diszkriminációellenes jogszabályt fogadott el, azt a kormányrendeletet, amely létrehozta a Diszkriminációellenes Tanácsot. Az intézmény működése teljes mértékben megfelel az említett irányelv elvárásainak: kivizsgálja az országban történő mindennemű diszkriminációs eseteket, közvélemény-kutatásokat és felméréseket készít a témában, illetve független jelentéseket készít, és javaslatokat fogalmaz meg a diszkriminációs esetek visszaszorítása érdekében” – magyarázta Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője a plénumi szavazást követően. Kedden, a plénumi szavazást megelőzően az emberi jogi és a jogi szakbizottság együttes ülésén Derzsi Ákos és Császár Károly szenátorok tartották fenn az RMDSZ-nek a jogszabállyal szembeni álláspontját. (rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro
A diszszkriminációellenes tanács működésére nagy szükség van, hiszen sajnos napjainkban is tapasztalható a társadalom intoleranciája, és gyakoriak a faji, etnikai, nemi, vallási, szociális és más természetű diszkriminációs esetek - hangsúlyozta Tánczos Barna Hargita megyei szenátor azt követően, hogy a szenátus plénuma véglegesen elutasította Bogdan Diaconu törvénytervezetét. „A szenátus döntő házként ma elutasította Bogdan Diaconu törvénytervezetét, amelyben az Országos Diszkriminációellenes Tanács felszámolását kéri azzal az indokkal, hogy az intézmény románellenes, és célja a hagyományos keresztény román értékek megsemmisítése. Ez a jogszabály a magyarellenességéről ismert volt képviselő utolsó „öröksége” a parlament asztalán. Reméljük, a jövőben nem lesznek hasonló, az egyenlő bánásmód és az emberi jogok védelmét biztosító intézmény ellen beterjesztett kezdeményezések. A diszkriminációellenes tanács működésére nagy szükség van, hiszen sajnos napjainkban is tapasztalható a társadalom intoleranciája, és gyakoriak a faji, etnikai, nemi, vallási, szociális és más természetű diszkriminációs esetek, ezért az RMDSZ ésszerűtlennek találja a diszkriminációellenes tanács felszámolására irányuló törvénytervezetet” – írta közleményében Tánczos. „Az Országos Diszkriminációellenes Tanács megalapítását többek között az a 43/2000-es uniós irányelv indokolta, amely azt szorgalmazza, hogy a tagállamok az emberi jogok védelmét, az esélyegyenlőséget népszerűsítő intézményeket hozzanak létre. 2002-ben Románia volt az első közép-kelet-európai ország, és az első, uniós csatlakozási tárgyalásokat folytató állam, amely diszkriminációellenes jogszabályt fogadott el, azt a kormányrendeletet, amely létrehozta a Diszkriminációellenes Tanácsot. Az intézmény működése teljes mértékben megfelel az említett irányelv elvárásainak: kivizsgálja az országban történő mindennemű diszkriminációs eseteket, közvélemény-kutatásokat és felméréseket készít a témában, illetve független jelentéseket készít, és javaslatokat fogalmaz meg a diszkriminációs esetek visszaszorítása érdekében” – magyarázta Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője a plénumi szavazást követően. Kedden, a plénumi szavazást megelőzően az emberi jogi és a jogi szakbizottság együttes ülésén Derzsi Ákos és Császár Károly szenátorok tartották fenn az RMDSZ-nek a jogszabállyal szembeni álláspontját. (rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro
2017. március 14.
A szenátus döntő házként elutasította a CNCD felszámolását
Döntő házként elutasította kedden a szenátus azt a törvénykezdeményezését, amelynek értelmében megszűnt volna az Országos Diszkriminációellenes Tanács. 101 szenátor támogatta szavazatával a szenátus jogi, emberjogi, illetve esélyegyenlőségi bizottságának a tervezettel kapcsolatos kedvezőtlen véleményezését. A tervezet kidolgozójának, Bogdan Diaconu volt képviselőnek indoklásában az áll, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács "állami költségvetésből fenntartott intézmény, amely az évek során bebizonyította, hogy román- és nemzetellenes intézményként működik, és az RMDSZ, valamint más érdekcsoportok eszközeként a román és keresztény értékek felszámolását, a románok keresztény hagyományainak és jogainak saját országukban történő megsemmisítését szolgálja". A képviselőház február 28-án hallgatólagosan fogadta el a tervezetet. (agerpres) - a Transindex.ro portálról
Transindex.ro
Döntő házként elutasította kedden a szenátus azt a törvénykezdeményezését, amelynek értelmében megszűnt volna az Országos Diszkriminációellenes Tanács. 101 szenátor támogatta szavazatával a szenátus jogi, emberjogi, illetve esélyegyenlőségi bizottságának a tervezettel kapcsolatos kedvezőtlen véleményezését. A tervezet kidolgozójának, Bogdan Diaconu volt képviselőnek indoklásában az áll, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács "állami költségvetésből fenntartott intézmény, amely az évek során bebizonyította, hogy román- és nemzetellenes intézményként működik, és az RMDSZ, valamint más érdekcsoportok eszközeként a román és keresztény értékek felszámolását, a románok keresztény hagyományainak és jogainak saját országukban történő megsemmisítését szolgálja". A képviselőház február 28-án hallgatólagosan fogadta el a tervezetet. (agerpres) - a Transindex.ro portálról
Transindex.ro
2017. március 15.
Főhajtás Nyergestetőn
Tegnap délután a Nyergestetőn elsőként a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző tanárai és diákjai rótták le kegyeletüket anyaországi testvériskolájuk, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának küldötteivel a csata emlékére 1897-ben állított és a 2005-ben a csíkkozmási önkormányzat és közbirtokosság által felújított emlékoszlop előtt. Díszőrséget állt a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki huszárcsapata.
Az ünnepséget a tanítóképző énekkara nyitotta meg, majd Béres Erika kilencedik osztályos tanuló Wass Albert A láthatatlan lobogó című versét szavalta el. Ezt követően a tanítóképző diákjai – Fejér Piroska magyartanár és Fülöp László történelemtanár tanítványai – költők és történetírók segítségével idézték fel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc azon eseményeit, amelyek a Nyergestetőn vívott csatába csúcsosodtak. Lencsés Bettina debreceni diák Petőfi Sándor 1848 című versét adta elő, majd a tanítóképző furulyacsoportja lépett fel. Az emlékművet megkoszorúzta a Bod Péter Tanítóképző, a debreceni Kölcsey Ferenc-iskola, a céhes város önkormányzata, Terézváros, Ozsdola és testvértelepülése, Doboz, valamint a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület küldöttsége. Az ünnepség himnuszaink eléneklésével ért véget.
Ezzel párhuzamosan a tömegsírnál – ahol újabb és újabb kopjafák és emlékjelek jelennek meg – a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola tanárai és tanulói rótták le kegyeletüket az itt elesett hősök emléke előtt. András Ignác és Dezső Vencel, a kászonaltízi iskola, illetve a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola igazgatója méltatta a 169 évvel ezelőtti eseményeket, a Tuzson János őrnagy által vezetett székelyek hősi helytállását, majd fellépett az iskola énekkara. Az idei szónok Bors Gyöngyvér kilencedik osztályos tanuló volt, aki beszédében azt emelte ki, hogy az ember célja boldognak lenni saját hazájában, amiben ne korlátozza senki és semmi.
Késő délután a kézdivásárhelyi Manócska Napközi Otthon pedagógusai és az óvodások szülei koszorúzták meg közösen az intézmény nyergestetői kopjafáját.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tegnap délután a Nyergestetőn elsőként a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző tanárai és diákjai rótták le kegyeletüket anyaországi testvériskolájuk, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának küldötteivel a csata emlékére 1897-ben állított és a 2005-ben a csíkkozmási önkormányzat és közbirtokosság által felújított emlékoszlop előtt. Díszőrséget állt a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki huszárcsapata.
Az ünnepséget a tanítóképző énekkara nyitotta meg, majd Béres Erika kilencedik osztályos tanuló Wass Albert A láthatatlan lobogó című versét szavalta el. Ezt követően a tanítóképző diákjai – Fejér Piroska magyartanár és Fülöp László történelemtanár tanítványai – költők és történetírók segítségével idézték fel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc azon eseményeit, amelyek a Nyergestetőn vívott csatába csúcsosodtak. Lencsés Bettina debreceni diák Petőfi Sándor 1848 című versét adta elő, majd a tanítóképző furulyacsoportja lépett fel. Az emlékművet megkoszorúzta a Bod Péter Tanítóképző, a debreceni Kölcsey Ferenc-iskola, a céhes város önkormányzata, Terézváros, Ozsdola és testvértelepülése, Doboz, valamint a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület küldöttsége. Az ünnepség himnuszaink eléneklésével ért véget.
Ezzel párhuzamosan a tömegsírnál – ahol újabb és újabb kopjafák és emlékjelek jelennek meg – a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola tanárai és tanulói rótták le kegyeletüket az itt elesett hősök emléke előtt. András Ignác és Dezső Vencel, a kászonaltízi iskola, illetve a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola igazgatója méltatta a 169 évvel ezelőtti eseményeket, a Tuzson János őrnagy által vezetett székelyek hősi helytállását, majd fellépett az iskola énekkara. Az idei szónok Bors Gyöngyvér kilencedik osztályos tanuló volt, aki beszédében azt emelte ki, hogy az ember célja boldognak lenni saját hazájában, amiben ne korlátozza senki és semmi.
Késő délután a kézdivásárhelyi Manócska Napközi Otthon pedagógusai és az óvodások szülei koszorúzták meg közösen az intézmény nyergestetői kopjafáját.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)