./ Sebastian Olaru, az AGERPRES különtudósítója jelenti: Budapesten egyezetett hétfőn Teodor Meleşcanu román és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter. A román diplomácia vezetője 'egy folyamat első lépéseként' tekint a találkozóra, és azt nyilatkozta, azt szeretnék, hogy 'a román-magyar kapcsolatok példaértékűvé váljanak a régió más országai számára'.  Az egyeztetést követő közös sajtótájékoztatón a román külügyminiszter elmondta: beszélgetésük során nem kerülték el azokat a témákat sem, amelyek kapcsán 'ellentmondó' álláspontot képvisel a két ország. 
'Abban egyeztünk meg, hogy a hangsúlyt azokra a témákra helyezzük, amelyek hozzájárulhatnak a két ország közötti kapcsolat javításához' - mondta Meleşcanu. 
A román külügyminiszter szerint felmerült az együttes kormányülés lehetősége is, amelyet a román-magyar közös bizottság ülésének kell megelőznie és előkészítenie. 
Szijjártó Péter magyar külkereskedelmi és külügyminiszter rámutatott, hogy a magyar fél egyszerű kapcsolatokra törekszik, amelyek a párbeszéden alapulnak. 
'A közös sikerek és a kölcsönös bizalom hozzájárulhatnak ahhoz (...), hogy a kisebbségekkel kapcsolatos problémák megoldódjanak" - fejtette ki Szijjártó. 
A román külügyminiszter magyar hivatali kollégája meghívására látogatott hétfőn Budapestre. Meleşcanu találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel is, illetve - első román miniszterként - beszédet mondott a magyar nagyköveti értekezleten. Meleşcanu budapesti hivatalos látogatásának programján a Magyarországon élő romániai közösségek képviselőivel való találkozó is szerepelt. AGERPRES/(RO)

ERKÖLCSI KÖTELESSÉG A JÓ VISZONY
A román külügyminiszter a nemzetközi helyzetről és a kormányellenes tüntetésekről
A ma Budapesten tárgyaló román külügyminiszter szerint teljesen egyértelmű, hogy a térségbeli országok hasonló módon látják az európai politika alakítását. A diplomáciában régi motorosnak számító Teodor Melescanu a migránsválság megoldását célzó erőfeszítések kapcsán alapvetően fontosnak tartja az Európai Unió külső határainak védelmét, s Donald Trump elnöksége alatt sem számít változásra a szoros román–amerikai kapcsolatokban. A bukaresti diplomácia vezetője magyarországi látogatása előtt interjút adott lapunknak.
– Az utóbbi hetekben óriási tömegtüntetések voltak Romániában, amelyek eredményeként a kormány meghátrálni kényszerült, visszavonta az igazságügyi vonatkozású sürgősségi határozatait, a miniszterelnök lecserélt néhány tárcavezetőt. Mennyire nevezhető stabilnak ezek után a Sorin Grindeanu vezette kabinet?
– A kormánynak erőteljes támogatottsága van a parlamentben. Pártom, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége és a nagyobbik koalíciós formáció, a Szociáldemokrata Párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a többi etnikai kisebbség képviselőit tömörítő frakció támogatását is élvezi, ami kényelmes többséget alkot a törvényhozásban. De magabiztos parlamenti támogatottságunk ellenére sem maradtunk érzéketlenek a tiltakozók követelései iránt. Készek vagyunk komoly, széles körű vitát folytatni a felvetett kérdésekről, amelyek kétségkívül fontosak a román társadalom egy tekintélyes részének.
– Némi meglepetést keltett, hogy ön a miniszteri beiktatását megelőző parlamenti bizottsági meghallgatásán erkölcsi kötelességének nevezte a magyar–román kapcsolatok javítását.
– Ne feledjük, hogy több, különböző politikai családból származó magyar és román politikus hozta tető alá a ma is működő stratégiai partnerséget a két ország között. Én ennek a kiváltságos csoportnak vagyok a tagja, éppen ezért úgy érzem, hogy erkölcsi kötelességem a továbbiakban is hozzájárulni e partnerség bővítéséhez. Együtt könnyebben tudunk kiigazodni, helyet találni az egyre bonyolultabbá váló nemzetközi politikában. De erkölcsi kötelességünk a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése állampolgáraink elemi érdeke miatt is. Amikor ezt mondom, a magyarországi román, illetve a romániai magyar kisebbséghez tartozókra gondolok elsősorban. És ne feledkezzünk meg a magyar–román alapszerződésről sem, amely úgyszintén közös érdekeinket szolgálja.
– Említette az egyre bonyolultabb nemzetközi helyzetet. Mik Magyarország és Románia közös érdekei ma?
– Mindkét ország érdekelt abban, hogy a maga módján részt vállaljon a transzatlanti együttműködésben. Kétségtelen, hogy az Európai Unió másként mutat majd a brexit után. Együttesen kell részt vállalnunk az új politikai építkezésben. A nemzetközi jog tiszteletben tartása is közös érdek. Ahogyan természetesen az is, hogy összekössük autópályáinkat, energiahálózatunkat.
– Ha együttműködésről beszélünk, akkor annak hatékony példáját mutatják a visegrádi államok. Érdekelt Románia a kelet-közép-európai országok Európai Unión belüli közös fellépésében?
– A visegrádiak egy olyan klubot alkotnak, amely egyelőre nem tűnik érdekeltnek új tagok felvételében. Románia, ahogyan eddig, ezután is részt vesz minden olyan úgynevezett V4 plusz formátumú találkozón, amelyre meghívják. Igen, teljesen egyértelmű, hogy a térségbeli országok hasonló módon látják az európai politika alakítását. A Kohézió Barátai csoport például – amelyet a visegrádiak hoztak létre, s amelyhez Románia azonnal csatlakozott – fontos szerepet játszott az Európai Unió kohéziós politikájának alakításában és a 2014–2020-as uniós pénzügyi keret meghatározásában. Ez követendő sikertörténet.
– Visszatérve a bonyolult nemzetközi helyzethez, mi a Grindeanu-kabinet álláspontja az egész Európát érintő migránsválsággal kapcsolatban?
– Szolidaritás és felelősség – ez a két kulcsszó számunkra ebben a kérdésben. A migránsválságot csak csapatként oldhatjuk meg, s ennek a megoldásnak a menekültkérdés okaira, az EU külső határainak védelmére, az embercsempészet felszámolására és a válság által leginkább sújtott országok megsegítésére kell épülnie. A tagállamok vállalásait ugyanakkor nem lehet kívülről meghatározni, hiszen ezzel éppen a szolidaritás elve sérül. Románia egyébként Németország után a második helyen van a Frontex misszióihoz való hozzájárulásban, és a negyedik a Görögországba és Olaszországba érkező menekültek elosztására vonatkozó vállalást illetően.
– Megfelelőnek tartja az uniós intézmények tevékenységét válsághelyzetekben? Olykor mintha azt éreznénk, hogy pont ezek az intézmények generálják a válságot tétlenségükkel vagy éppenséggel hibás döntéseikkel.
– Annak azért mindannyiunkban tudatosulnia kellene, hogy az EU intézményei mi magunk vagyunk, azaz Bukarest, Budapest s a többi tagállam. Nincs olyan, hogy ők és mi. Csak mi vagyunk. Éppen ezért nem eshetünk abba a hibába, hogy magunkénak valljuk az unió sikereit – vannak ilyenek is –, de elhatárolódunk a sikertelenségektől, amelyek szintén szép számban vannak. A mi közös kötelességünk – Romániáé és Magyarországé is –, hogy erősebbé, hatékonyabbá és az európai polgárokhoz közelebb állóvá tegyük az Európai Uniót.
– Közismert Románia különösen szoros kapcsolata az Egyesült Államokkal. Változhat valamilyen irányba ez a viszony Donald Trump elnöksége alatt?
– Hamarosan húszesztendős lesz a Románia és az Egyesült Államok közötti stratégiai partnerség, s bátran kijelenthetem, hogy e két évtized alatt a demokrata, illetve a republikánus vezetés alatt is változatlanul jól működött ez a kapcsolat. Kitűnőek a politikai kapcsolataink, a védelmi együttműködésünk pedig óriási mértékben fejlődött az utóbbi években, s ez a szoros együttműködés Magyarországnak és más szövetségesünknek is előnyös. De gazdasági vagy például energiabiztonsági területen is egyre erősebb ez a viszony. Az elkövetkező időszakban semmi másra nem számítunk, mint az eddig elkezdett projektek folytatásához, kibővítéséhez.
– És folytatódni fog a demokrata washingtoni kormányzat idején szokványossá vált amerikai nagyköveti véleményezés is a román belpolitikáról? Például a korrupcióellenes harc kapcsán továbbra is számít iránymutatásra a tengerentúlról?
– Amennyiben hatékonyak akarunk lenni a korrupcióellenes harcban, akkor szükség van a nemzetközi együttműködésre. A mi közös munkánk az illetékes amerikai hatóságokkal nem csak romániai ügyeket vagy román állampolgárokat érint. Bízom benne, hogy senki sem fogja az Egyesült Államok belpolitikájába való beavatkozásnak tekinteni, ha a washingtoni román nagykövet adott esetben a közös román–amerikai korrupcióellenes projektekre hivatkozik.
Pataky István
Magyar Idők (Budapest)

Szijjártó: jó kapcsolatokra törekszünk Romániával - Jó állam- és kormányközi kapcsolatokra törekszünk Romániával, ehhez pedig párbeszédre van szükség - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn Budapesten, miután román kollégájával, Teodor Melescanuval találkozott. A román külügyminiszter hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket.
A magyar tárcavezető kiemelte: párbeszéd nélkül sosem lesznek közös sikerek és bizalom a két ország, nép és kormány között. Közös sikerek és bizalom kell ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatokban jelen lévő nehéz ügyeket a siker reményével lehessen megoldani - magyarázta. Hozzátette: azt ugyanis senki nem vitatja, hogy vannak érzékeny kérdések, amelyek alapvetően a kisebbségekhez kapcsolódnak.
Azt mondta: hálás román partnerének azért, hogy beszédet mondott a hétfőn Budapesten kezdődött nagyköveti értekezleten.
Szijjártó Péter kifejtette: Magyarország talán legérzékenyebb kétoldalú kapcsolatrendszere a magyar-román, így mindig óvatosan kell hozzáállni kérdésekhez. Ezért a legjobb, ha "az egyszerűséget választjuk az okoskodás helyett", és a közös érdekek alapján állunk a kapcsolatokhoz "trükkök és túlbonyolítás helyett". Ez azt jelenti, hogy ha jó a kapcsolat Magyarország és Románia között, a kormányok között, az jó minden románnak és magyarnak, függetlenül attól, hogy melyik ország területén él - mondta.
A magyar külügyminiszter közölte: a megbeszélés előtt egyeztetett Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével, és az általa elmondott érzékeny kérdéseket felvetette román kollégájának, hogy együtt dolgozzanak a megoldáson. Nem helyes a sajtó előtt kibeszélni ezeket az ügyeket, hiszen az csökkentené a megoldás esélyét - vélekedett.
A tárcavezető hangsúlyozta: fontos, hogy semmilyen politikai vagy jogi törekvést ne használhasson senki arra, hogy egy nemzeti közösség tagjait "megfélemlítse, vegzálja".
Mint mondta, a két ország közötti összeköttetéseket bővíteni szeretnék, minél több határátlépési lehetőségre van szükség. Ezért tíz olyan határátkelő közül, amelyet csak hétvégén lehet használni, a két legforgalmasabb esetében kidolgozzák a folyamatos nappali nyitvatartás lehetőségének a részleteit - magyarázta.
Szijjártó Péter szólt arról is, hogy bár a két ország gázvezetékrendszere össze van kötve, csak Magyarország felől lehet Románia felé gázt szállítani. Románia ígéretet tett arra, hogy 2020-ra teljes kapacitással működik majd az interkonnektort mindkét irányba - mondta.
A külügyminiszter a magyar-román gazdasági együttműködésről szólva közölte: Románia a második legfontosabb exportpiaca Magyarországnak, és hogy előrelépést érjenek el a gazdasági kapcsolatokban, az Eximbank 514 millió eurós hitelkeret nyit a vállalatközi együttműködések ösztönzésére.
Kitért arra: az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. külföldön először Romániában szerzett tulajdont a megújuló energiatermelési szektorban, és további energiaforrásokba invesztál az országban, valamint jelentős a Mol, az OTP és a Richter romániai tevékenysége is.
Megjegyezte: Magyarország és Románia is fontos forrásnak tartja a nukleáris energiát.
Teodor Melescanu román külügyminiszter hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megtalálják a megoldásokat, így fejlődhetnek a kapcsolatok mindkét ország előnyére. A román tárcavezető továbbá felvetette, hogy együttes magyar-román kormányülést kellene tartani.
Mint mondta, a megbeszélésen nagy figyelmet szenteltek azoknak a témáknak, amelyeket illetően az álláspontjuk közel áll egymáshoz, így kedvező hatással lehetnek a kapcsolatépítésre. Ugyanakkor nem hagyták ki azokat a kérdéseket sem, amelyekben az álláspontok távoliak - fűzte hozzá.
A román tárcavezető kiemelte a rendszeres konzultáció jelentőségét a visegrádi országok és Románia között azokban a témákban, amelyek fontos ezeknek az országoknak.
Úgy látja, magyar kollégájával lényeges lépést tettek ma, és ez nem az utolsó, hanem az első lépés abban a folyamatban, amely a kapcsolatok példaértékűvé válásához vezet. Ősszel pedig várják Szijjártó Péter Bukarestbe, hogy előadást tartson a román nagyköveteknek - mondta.
Kérdésre válaszolva a román külügyminiszter közölte: nem akarja kommentálni azt a döntést, hogy magyar diplomaták tavaly decemberben nem vehettek részt a román nemzeti ünnepségeken, de biztosan megtalálják a módját, hogy túllépjenek ezen a helyzeten.
Szijjártó Péter ugyancsak kérdésre elmondta: reális az esélye annak, hogy déli irányból újabb bevándorlási nyomás nehezedik viszonylag rövid időn belül Közép-Európára, ezért erősítik meg a déli határ védelmét.
(MTI)

Elindult a párbeszéd (Magyar–román államközi kapcsolatok)
Jó állam- és kormányközi kapcsolatokra törekszünk Romániával, ehhez pedig párbeszédre van szükség – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tegnap Budapesten, miután román kollégájával, Teodor Meleşcanuval találkozott. A román külügyminiszter hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket.
A magyar tárcavezető kiemelte: párbeszéd nélkül sosem lesznek közös sikerek és bizalom a két ország, nép és kormány között. Közös sikerek és bizalom kell ahhoz, hogy a kétoldalú kapcsolatokban jelen lévő nehéz ügyeket a siker reményével lehessen megoldani. Hozzátette: azt ugyanis senki nem vitatja, hogy vannak érzékeny kérdések, amelyek alapvetően a kisebbségekhez kapcsolódnak. Magyarország talán legérzékenyebb kétoldalú kapcsolatrendszere a magyar–román, így mindig óvatosan kell hozzáállni a kérdésekhez. „Ezért a legjobb, ha az egyszerűséget választjuk az okoskodás helyett, és a közös érdekek alapján állunk a kapcsolatokhoz, trükkök és túlbonyolítás helyett. Ez azt jelenti, hogy ha jó a kapcsolat Magyarország és Románia között, a kormányok között, az jó minden románnak és magyarnak, függetlenül attól, hogy melyik ország területén él” – mondta.
A magyar külügyminiszter közölte: a megbeszélés előtt egyeztetett Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével, és az általa elmondott érzékeny kérdéseket felvetette román kollégájának, hogy együtt dolgozzanak a megoldáson. Nem helyes a sajtó előtt kibeszélni ezeket az ügyeket, hiszen az csökkentené a megoldás esélyét – vélekedett. A tárcavezető hangsúlyozta: fontos, hogy semmilyen politikai vagy jogi törekvést ne használhasson senki arra, hogy egy nemzeti közösség tagjait megfélemlítse, vegzálja. Mint mondta, a két ország közötti összeköttetéseket bővíteni szeretnék, minél több határátlépési lehetőségre van szükség. Szijjártó Péter szólt arról is, hogy bár a két ország gázvezetékrendszere össze van kötve, csak Magyarország felől lehet Románia felé gázt szállítani. Románia ígéretet tett arra, hogy 2020-ra teljes kapacitással működik majd az interkonnektor mindkét irányba – mondta. A külügyminiszter a magyar–román gazdasági együttműködésről szólva közölte: Románia a második legfontosabb exportpiaca Magyarországnak, és hogy előrelépést érjenek el a gazdasági kapcsolatokban, az Eximbank 514 millió eurós hitelkeretet nyit a vállalatközi együttműködések ösztönzésére. Teodor Meleşcanu hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megtalálják a megoldásokat, így fejlődhetnek a kapcsolatok mindkét ország előnyére. A tárcavezető továbbá felvetette, hogy együttes magyar–román kormányülést kellene tartani. Mint mondta, a megbeszélésen nagy figyelmet szenteltek azoknak a témáknak, amelyeket illetően az álláspontjuk közel áll egymáshoz, így kedvező hatással lehetnek a kapcsolatépítésre. Ugyanakkor nem hagyták ki azokat a kérdéseket sem, amelyekben az álláspontok távoliak – fűzte hozzá.
Meleşcanu kiemelte a rendszeres konzultáció jelentőségét a visegrádi országok és Románia között azokban a témákban, amelyek fontosak ezeknek az országoknak. Kérdésre válaszolva Teodor Meleşcanu közölte: nem akarja kommentálni azt a döntést, hogy magyar diplomaták tavaly decemberben nem vehettek részt a román nemzeti ünnepségeken, de biztosan megtalálják a módját, hogy túllépjenek ezen a helyzeten.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felháborító a szülők kihallgatása (A magyar kormány tiltakozik)
Felháborítónak tartja Potápi Árpád János nemzetpolitikáért, valamint Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, hogy a román korrupcióellenes ügyészség kihallgatásokra idézi be a marosvásárhelyi római katolikus líceum diákjainak szüleit, illetve, hogy bírói döntés hiányában „megpróbálják az iskola jövőjét is ellehetetleníteni”. A két államtitkárnak a Miniszterelnökség által eljuttatott közleményében az áll: elfogadhatatlan, hogy a sajtóértesülések szerint egy-másfél órán át tartó kihallgatásokon egyebek mellett arról kérdezik a szülőket, miért íratták be gyermekeiket a katolikus gimnáziumba, illetve hogy önként vagy külső nyomásra döntöttek-e így. „Ezek a kihallgatások korábbi, más rendszerek módszereit idézik” – írták. Arra hívták fel a figyelmet: köztudott, hogy a szülők elégedettek az iskolában folyó szellemi-erkölcsi neveléssel, az intézmény tanári karával, valamint az igazgató munkájának színvonalával. A marosvásárhelyi katolikus gimnázium létét mind a társadalmi igény, mind a szakmai felkészültség indokolja – emelték ki. A két államtitkár szerint a korrupcióellenes harc leple alatt a magyarság jogainak tudatos szűkítése folyik, ami elfogadhatatlan egy jogállamban. Potápi Árpád János és Soltész Miklós felszólította a román hatóságokat, hogy fejezzék be az oktatók és a szülők megfélemlítését és a líceum tevékenységének ellehetetlenítését, mivel a folyamat visszafordíthatatlan károkat okoz nem csupán a magyar közösségnek, hanem Romániának is.
Mint ismert, a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium több diákjának szüleit is beidézte és tanúként kihallgatta a korrupcióellenes ügyészség. Tamási Zsolt iskolaigazgató és Ștefan Someșan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen tavaly november elején indított eljárást a korrupcióellenes ügyészség, mert szerinte annak ellenére járultak hozzá a Római Katolikus Gimnázium működéséhez, hogy tudták: valójában az iskola nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Táncházünnep: korjelenség és ami mögötte van
Mindig akadt olyan személy, aki tovább örökítette a hagyományt
A negyvenéves kolozsvári táncházmozgalom ünnepét ülték a hétvégén Kolozsváron a Bogáncs – Zurboló Egyesület szervezésében, amelyre meghívták mindazokat, akik valaha muzsikáltak, táncot tanítottak vagy szervezték, tevékenyen támogatták a „mindenkori” táncházat. A rendezvénysorozat péntek esti könyvbemutatóval indított, a 40 éves kolozsvári táncház sajtókronológiája I. (1977–1990) című kötetet mutatta be Jakab Albert Zsolt, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Pávai István népzenekutató és Könczei Csongor, a kötet szerkesztője. Másnap aprók táncával folytatódott a program, amelyen a Rezeda zenekar muzsikált és a kolozsvári Bogáncs Néptáncegyüttes, a Morzsabogáncs és az Apróbogáncs csoportjainak oktatói vezették a táncot. Ezt követően pedig a Duna tévé évfordulós dokumentumfilmjeivel idézték fel az elmúlt évtizedek táncházas eseményeit.
A legátfogóbb képet a táncházmozgalom beindulásáról, a néptánc- és népzeneoktatás iránti igény felmerüléséről a Vallomások szóban, zenében és táncban a kolozsvári, erdélyi táncház első évtizedeiről című rendhagyó előadás nyújtotta az ünneplőknek. A Pávai István vezetésével zajló, népzenei betétekkel fűszerezett baráti hangulatú beszélgetésen a Bodzafa, az Ördögszekér, a Regősök, a Tarisznyás és az Üsztürü zenekarok, valamint régi kolozsvári táncházasok emlékeztek a kezdeti időszakra.
A korjelenségnek nevezett mozgalom beindulása nem tűnt zökkenőmentesnek képzett népzenészek és -táncosok hiányában, de ez nem gátolta a kezdeményezőket, ahogyan a helyszínekről való kilakoltatás vagy a kommunizmus áldatlan körülményei sem. A népi kultúra iránti vágy olyannyira erősnek bizonyult, hogy 1977 februárjának egyik csütörtökén a kolozsvári bábszínház klubtermében megtartották az első erdélyi táncházat. A Lajtha László gyűjtéséből autódidakta módon okult népzenészeknek, és időközben néptáncoktatói képzésben is részesült fiataloknak sikerült életben tartaniuk a táncházmozgalmat. „Elvándorlásuk” esetén is mindig akadt olyan, aki tovább örökítette a lelkesedést, a tudást.
A baráti hangulatú beszélgetés, amelyet az elhunyt népzenészekre való megemlékezéssel indítottak, nem szűkölködött a táncházmozgalom szempontjából jelentős történetekben. Pávai István bevezetőjében hangsúlyozta, megpróbálnak kicsit emlékezni a régi dolgokra, főleg azért, hogy a fiatalok megismerjék a táncházmogalom eredetét.
„Többek között a budapesti zenekadémia népzenei tanszékén is tanítok, ahol remek fiatal zenészek muzsikálnak, de közben semmit nem tudnak a táncház múltjáról. Úgy gondolják, hogy ez mindig is létezett, úgymond alanyi jogon jár. De ebből a történetből ki fog derülni, hogy ez nem egészen így van” – fogalmazott a népzenekutató.
Míg a kezdeti években egyetlen zenekar is alig állt össze, hogy a talpalávalót húzza a folyamatosan költöző táncházakban, mára Kolozsvár és térsége számos tehetséges fiatal népzenésszel büszkélkedhet, akárcsak néptáncoktatása is, amely tehetséges táncosokat tudhat magáénak. A néptánc amellett, hogy életforma számos igaz barátság forrása is, fogalmazták meg a néptáncosok a beszélgetés során, és ennél sokatmondóbb következtetéssel nem is zárhatták volna a jubileumot. Ennél kifejezőbb már csak táncuk, és az általuk megszólaltatott dallamok voltak. (Fotóriportunk a www.szabadsag.ro honlapon látható.)
Dézsi Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)

Szekus módszerek és intézkedések
Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség. A vádhatóságot többek között az érdekelte, hogy mit tudnak a katolikus iskola alapításáról, miért íratták ebbe az iskolába a gyerekeiket, illetve önként döntöttek-e így vagy mások sugallatára. Ráadásul a beidézetteket titoktartásra kötelezték, vagyis megtiltották nekik, hogy beszámoljanak az elhangzott kérdésekről és a rájuk adott válaszokról.
Megdöbbentő, felháborító és vérlázító, hogy egy magát demokratikusnak mondó európai országban a 21. században erre sor kerülhetett. Durván megsérti ugyanis az egyén alkotmány által is szavatolt jogát a családi élethez, lelkiismereti szabadsághoz, tájékoztatáshoz, valamint tanuláshoz. De zaklatás és megfélemlítés is a javából, mely a kommunizmus legsötétebb éveit idézi azok számára, akik kénytelenek voltak abban a vészkorszakban élni. Hiszen az eljárás módja és mikéntje azonos a hírhedt Securitate által annak idején alkalmazottal. A különbség csak annyi, hogy akkor a titkosrendőrség tisztjei vallatták és kényszerítették hite, elvei és meggyőződése feladására a jámbor román állampolgárt, most viszont ügyészek próbálják rávenni erre. Ráadásul törvényellenesen és jogtalanul. Ezt pedig megengedni bűn, eltűrni gyávaság! 
Megengedhetetlen az ilyen magatartás, mert 1989 decemberében nem azért kockáztatták és áldozták fel tömegek az életüket, hogy 27 év elteltével gyermekeik ugyanazokkal a visszaélésekkel, igazságtalanságokkal és hatalmi packázásokkal szembesüljenek, melyeknek ők is szenvedő alanyai voltak. Ugyanakkor tűrhetetlen is, hiszen aláaknázza a jogállam alapjait, és olyanok kezébe helyezi a végrehajtói hatalmat, akik ennek gyakorlására senkitől sem kaptak felhatalmazást. Éppen ezért pártjainknak, politikusainknak és civil szervezeteinknek minden lehetséges helyen és fórumon tiltakozniuk kell a történtek ellen, az embereknek pedig utcára vonulni, ha erre kapnak felszólítást. Különben a járom újra a nyakunkba kerül.
Bedő Zoltán 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Népzene dudán, furulyán
Különleges népzenei koncertre látogathatunk el vasárnap este Marosvásárhelyen, amikor Szokolay Dongó Balázs és Ségercz Ferenc egyedi feldolgozásában köszönnek vissza azok a népzenék, amelyeket Bartók és Kodály is feldolgozott. Mindezeket olyan különleges hangszereken szólaltatják meg, mint pásztorfurulya, tárogató, szaxofon, duda vagy épp bolgár kaval.
A Képzeletbeli múltkutatás című, hatállomásos székelyföldi koncertturné része a marosvásárhelyi előadás, amelyet március 5-én, vasárnap 19 órai kezdettel lehet megtekinteni a Kultúrpalota nagytermében. A rendkívüli népzenei koncertre a Maros Megyei Múzeum és a Maros Művészegyüttes szervezésében kerül sor, Kodály Zoltán zeneszerző születésének 135. és halálának 50. évfordulója alkalmából.
„Március 6-án van Kodály halálának az évfordulója, ami jó apropója a koncertnek. A marosvásárhelyi fellépés amúgy egy székelyföldi turné része. Míg máshol inkább kisebb kamarakoncert szerű fellépéseik lesznek, nálunk egy nagyobb projekt lett belőle, ugyanis Szokolay Dongó Balázs és Ségercz Ferenc mellett jönnek még az Égvilág zenekarból is, ők a turné minden állomását nem fogják végigkísérni” – avatott be a koncert részleteibe Fülöp Tímea, a Kultúrpalota osztályvezetője.
Ségercz Ferenc Erdélyben jól ismert népzenész, többek közt a pásztorfurulya játékáról ismerhetjük, valamint az Égvilág és a Fabatka együttesek tagja. Szokolay Dongó Balázs nemzetközileg is elismert népi hangszeres szólista, legújabb műsoraiban Bartók és Kodály eredeti népdalfeldolgozásait adja elő, folyamatos kutatómunkájának gyűjtéseit. A koncert egyediségét továbbá az is fokozza, hogy Dongó dudán is megszólaltatja a székely népdalokat. Kodály ugyan nem talált már Erdélyben magyar dudát gyűjtőkörútja során, de a korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Bethlen Gábor fejedelmi udvarában három dudás is volt. Dongó eredményes kísérletet tesz a régen használt hangszer visszacserkészésére az erdélyi népzenébe.
A hangszeres népzene eme két kiváló muzsikusának egyedi előadásmódjában köszönnek vissza a Bartók és Kodály ihlette népdalfeldolgozások, többek közt dudán, furulyán és tárogatón szólaltatják meg őket. A koncerten közreműködnek az Égvilág zenekar muzsikusai: Ticusan János kobzán és gitáron, valamint Vitályos Lehel nagybőgőn.
Szász Cs. Emese 
Székelyhon.ro

Álgondok és álnokságok
Miközben drámaian csökken a gyermeklétszám és az oktatás színvonala, osztályok szűnnek meg, iskolákat zárnak be, miközben növekszik az iskolaelhagyás és az írástudatlanság, az értelmesebb diákok pedig halálosan unják a negyedszázados tanügyi reform dacára is nagyrészt elavult tanterveket és módszereket, a marosvásárhelyi hatóságoknak – polgármesternek, tanfelügyelőségnek, korrupcióellenes ügyészségnek – az a fő törekvése, hogy a római katolikus iskolát ellehetetlenítsék.
Azzal a buzgalommal, amivel egy alig két éve létrehozott intézmény megsemmisítésén ügyködnek, valami jobbat is tehetnének az illetékesek, például azért, hogy a román nyelv – amely olyannyira felsőbbrendű a 45 százalékban még mindig magyarok által lakott városban, hogy a piacon sem tűri maga mellett a magyar feliratokat – elsajátítása könnyebb legyen a más ajkúak számára. Esetleg azért, hogy ne csak a gyermekek fele értse meg azt, amit el tud olvasni, hogy ne a botrányoktól, csúf szavaktól, verekedésektől, hanem a jókedvtől legyenek hangosak a tantermek. Hogy ne kelljen a harminckilós elemistának tizenkét kilós táskát cipelnie, hogy ne nyolcórás robot legyen a középiskolások órarendje, hogy a heti egy tornaórából napi egy legyen, és ne mentsék fel a fél osztályt alóla, hanem dolgozzanak ki speciális gyakorlatokat a speciális mozgásigényű gyermekeknek, hogy az agyakat gondolkodásra, ne biflázásra szoktassák, hogy használható tudást, mesterséget, hozzáértést kapjon az a fiatal, akár dolgozni megy, akár tovább tanul.
Tenni kellene valamit azért, hogy érdemes legyen itthon élni, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el, hogy teljenek meg újra azok a szép, barátságos falusi iskolák, hogy öntudatos, dolgos embereket neveljenek a vészesen, gyorsuló ütemben kiürülő közösségeknek. Sok a megoldatlan feladat a tanügyben, és többek között ezeken múlik, hogy a mai döntéshozóknak lesz-e nyugdíjuk, korszerű egészségügyi ellátásuk, élhető környezetük tíz-húsz év múlva – de ez láthatóan nem foglalkoztatja őket, sem Marosvásárhelyen, sem másutt. A valódi gondok helyett hamis, általuk létrehozott problémákkal küszködnek, adminisztratív hiányosságokra hivatkozva támadják a katolikus magyar iskolát, megfélemlítik vezetőit és a gyermekek szüleit. Hát kinek a dolga a formaságokat rendezni? Minden megyében működnek iskolák folyóvíz és illemhely nélkül, ezt egy papír miatt akarják betiltani? Az indíttatás, a szándék világos, az egyébként szintén korrupciógyanú alatt álló Dorin Florea polgármester nem is rejti véka alá: az önálló magyar iskolát még saját visszaperelt tulajdonának melléképületében sem kívánja megtűrni Marosvásárhelyen. Az a szomorú, hogy a korrupcióellenes ügyészség is a keze alá dolgozik ebben a kétségtelenül politikai töltetű, kisebbséget diszkrimináló ügyben, amit két tollvonással rendezni lehetne. Ha ezt akarnák...
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Veszélyben az Országos Diszkriminációellenes Tanács
Hallgatólagosan elfogadta a képviselőház azt a törvénytervezetet, amelynek értelmében megszűnne az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT). A még a múlt törvényhozási ciklusban a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu független képviselő által benyújtott tervezet hatályon kívül helyezi a 2002/48-as törvényt, amelynek alapján megalakult a diszkriminációs tanács, a jogszabály hatályon kívül helyezése tehát az intézmény megszüntetését vonja maga után.
A tervezet 2016. szeptember 26-án került a parlament elé. Kidolgozójának indoklásában az áll, hogy a tanács „állami költségvetésből fenntartott intézmény, amely az évek során bebizonyította, hogy román- és nemzetellenes intézményként működik, és az RMDSZ, valamint más érdekcsoportok eszközeként a román és keresztény értékek felszámolását, a románok keresztény hagyományainak és jogainak saját országukban történő megsemmisítését szolgálja”. A tervezet megtárgyalásának határideje 2016. november 25-e volt. A kérdésben a szenátus a döntő ház.
A tanács felszámolására tett kísérlet kapcsán az RMDSZ ismét felvetette, hogy meg kell szüntetni a hallgatólagos eljárás módszerét a törvényalkotásban. Ehhez azonban alkotmánymódosításra lenne szükség. Megoldásként az RMDSZ azt javasolja, akárcsak a szenátusnak, a képviselőháznak is 65 tevékenységi nap álljon rendelkezésére egy törvénytervezet megvitatására, és ne 45 nap, mint jelenleg – erre vonatkozóan egyébként az RMDSZ az elmúlt parlamenti ciklusban kidolgozott egy tervezetet, a parlament azonban elvetette. Jövő héten az RMDSZ parlamenti frakciói újból iktatják ezt a kezdeményezést, így az újraválasztott parlamentnek vitázni és döntenie kell róla – ismertette Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője.
Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője elmondta, tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben a szenátus a döntő ház, a szövetség szenátorai a jogszabálytervezet bizottsági munkálatai során a tervezet elutasítását szorgalmazzák: „Bogdan Diaconu törvénytervezetei magyarellenességükről híresek. Sajnos, vannak politikusok, akik magyarellenes retorikával és tettekkel próbálnak politikai tőkét kovácsolni. A szenátusban elutasítjuk ezt a törvénytervezetet, hiszen negatív véleményezést kapott a kormánytól is és a képviselőházi szakbizottságokban is” – idézi az RMDSZ hírlevele a politikust.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sikeres volt a IV. Agrárakadémia
Agrovilág – mezőgazdaság, vidékfejlesztés, agroturizmus
Február 25-én, szombaton a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács szervezésében zajlott IV. Agrárakadémia által szervezett tapasztalatcserén közel 100 érdeklődő vett részt.
A rendezvény farmlátogatással indult, a tejhasznú szarvasmarhákat tenyésztő nyárádszentlászlói Tak Agrozoot Kft., majd a húshasznú marhákat tenyésztő cserefalvi Red Angus Kft. farmját tekintették meg a jelenlevők. A látogatást követően a göcsi Vector vendéglőben kötetlen beszélgetésen osztották meg egymással tapasztalataikat a résztvevők.
Az Agrárakadémiát tavaly februárban indította el fiatalok lelkes csoportja. Egyre több fiatal gazda érdeklődik a rendezvény iránt, ugyanis itt az elméleti tájékoztatókat gyakorlati tapasztalatcserével kapcsolják össze. A harmadik alkalommal az RMGE Maros által a Csűrszínházban szervezett gazdanapokon az Agrárakadémia által felállított tájékoztató sátorban szinte egész nap volt érdeklődő.
– A szakmai eligazítás mellett az Agrárakadémia ma már egy olyan hely, ahol a résztvevők kapcsolatokat alakítanak ki, tapasztalatot cserélnek egymással. Köszönöm dr. Takács Béninek és dr. Nagy Péter Tamásnak, valamint dr. Péterfi Lajosnak az Agrárakadémia megszervezésében nyújtott segítséget, továbbá a Maros megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség igazgatójának, Ovidiu Săvâscának és aligazgatójának, Bordi Kacsó Zsoltnak a jelenlétüket és azt, hogy a 2017-es APIA-s támogatásokról hasznos információkkal látták el a résztvevőket – mondta többek között ifj. Birtalan István, a MIET elnöke.
Az Agrárakadémia növekvő népszerűségét igazolja az is, hogy a környező megyékből is jöttek a rendezvényre, így lesz folytatás – áll többek között a szerkesztőségbe eljuttatott MIÉT-közleményben.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés Berecz Gáborral, az Aradi Kölcsey Egyesület ügyvezető elnökével
Szinten tartani, sőt lendíteni a Kölcsey ügyét
A Kölcsey Egyesület legutóbbi közgyűlésén az eddigi elnök lemondása után új elnököt és vezetőséget kellett volna választani. Furcsa helyzet alakult ki: a résztvevők (egyéb variáns hiányában) elfogadták a (csonka) elnökség javaslatát, hogy egy évig, a következő februárig ideiglenes vezetőség irányítsa a Kölcsey ügyeit, s ügyvezető elnökké Berecz Gábor eddigi titkárt jelölték.
Vele beszélgetünk az alábbiakban.
– Hogyan fogadtad, hogy Te lettél a Kölcsey Egyesület ügyvezető elnöke?
– Amikor először valaki gratulált, azt mondtam: sajnos, én vagyok. Valahogy másképpen kellett volna alakulniuk a dolgoknak, nem lemondással és személyes ambíciókkal. Nem is nekem kellett volna elnöknek lennem, szerintem Fekete Károly kollégánk rátermett az ilyen tisztségre, de valahol éreztem, hogy a teher rám fog nehezedni. Tíz évig titkára voltam az egyesületnek, sőt már Pávai Gyula idején is bedolgoztam, van bizonyos fokú rálátásom a dolgokra – szervezés, utánajárás, gazdasági dolgok, egyebek. Őszintén szólva nem szívesen fogadtam el – az én hajam is őszül, nagyon sok papír, cetli van az asztalomon olyan témákról, amelyeket még szeretnék kutatni, szeretnék olvasni, elmenni sok helyre itthon és külföldön, nemcsak a Kölcseynek, de több más egyesületnek is tagja vagyok–, ez a funkció tehát akadály a személyes érdeklődési köröm szempontjából. De úgy láttam, minden beképzeltség nélkül mondom, hogy rám most szükség van. A funkciót arra fogom felhasználni, hogy színvonalon tartsuk vagy lendítsünk a Kölcsey tevékenységén, megfelelően képviseljük az egyesületet az ország határian belül, de azon túl is. A Kölcseynek jó neve van Nagyváradon, Makón, Kaposvárott és másutt is.
– Akkor beszéljünk a „szinten tartásról, lendítésről”.
– Az elmúlt években az egyesület szerteágazó tevékenységet folytatott mind Arad megyei, mind országos és nemzetközi viszonylatban, gyakran társszervezetekkel együtt tartottunk rendezvényeket. Szeretnénk néhány alaprendezvényt folytatni, megtartani, megfelelő szinten. Ha viszonyítjuk a Kölcsey jelenlegi taglétszámát a régihez, nyilvánvaló, hogy nem tehetünk ugyanannyit, mint valamikor, amikor a magyarságnak sokkal erőteljesebb volt a jelenléte, gazdasági ereje, a két világháború között, például, de igyekszünk, ha nem is mennyiséget, de minőséget adni, amit felvállaltunk, azt az új körülmények között is hozni.
– Térjünk rá a 2017-es elképzelésekre. Mit vett be az egyesület idei tevékenységi tervébe?
– Megtartottuk, mint minden évben, a Magyar Kultúra Napját január 22-én, kiosztottuk a Kölcsey-díjakat, februárban volt a közgyűlés, egy könyvbemutató. Március 15. táján bevezettük a honismereti találkozót, „interaktív sétát” az 1848–49-es események kapcsán, felnőtteknek és diákoknak egyaránt. Minden évben Arad egyik kerületében elvezetjük őket és ismertetjük, milyen események, történések fűződnek az egyes épületekhez – a cél Arad jobb megismerése. Idén a város központja, a Szabadság tér és környéke a célpont. Lehet fotózni, kérdezni. A következő években a külvárosokra is kitérünk.
– Kik az „idegenvezetők”? Általában: hogyan oszlik meg a munka a vezetőségen belül?
– Ez esetben Fekete Károly és Erdélyi István a témafelelős, ők állítják össze évről évre a programot. Minden rendezvénynek megvan egyébként a maga két-három felelőse, de adott esetben több más tag is közreműködik (például ha egy festménytárlatot gyorsan kell berendezni).
Áprilisban az egyik téma a költészet napja. Március 2-án lesz nagy költőnk, Arany János születésének 200. évfordulója. Úgy gondoltuk, hogy egy kultúrcsoport színházi előadásaként március végén, április elején emlékezünk meg az eseményről. Reméljük, hogy addig meg tudjuk jelentetni a második Kölcsey Évkönyvet (az első a 2013–14-es időszak eseményeit foglalta magában, a mostani a 2015–2016-os évet dokumentálná). A tervek szerint 26-án lesz Simó Margit képzőművész kiállítása: a művésznő Dante Isteni színjátékát illusztrálta, a grafikákat többnyelvű felirattal állítanánk ki.
– Apropó évkönyv. Megszoktuk, hogy a Kölcsey minden évben újabb és újabb Fecskés könyveket ad ki, a közgyűlésen júniusra újabbat ígértek. Hogy áll a könyvkiadás-terv?
– Rengeteg anyag gyűlt össze, több könyvre való, a Fecskés könyvek sorozatból az egyik valóban már nyomdában van – nem akarom elárulni a címét, legyen meglepetés –, legalább három úgy áll, hogy tördelni kell, korrektúrázni. Mindehhez az szükséges, hogy a tagságunk, szimpatizánsaink jobban odafigyeljenek ránk, „adjanak egy lökést”, mert a tagsági díjakból begyűlt összeg kiadásainknak csak egy részét fedezi, nagyobb programokra nem futja belőle. Azokra pályázatok kellenek, 3-4-et a városi művelődési bizottsághoz adunk be, némelyik könyv kiadását magánszponzorok is támogatják.
– Májustól folytassuk, e hónapra a felolvasott terv kórusfesztivált említett.
– Szeretnénk hagyományt teremteni – Hadnagy Dénes javaslatára –, a diák kórusfesztivál szervezésével, de nem versenyszerűen, hanem fellépési, kibontakozási lehetőség biztosításával Arad és vidékének tanulói számára. Nemcsak kórusok, hanem vokálegyüttesek, hangszeresek (egyénileg vagy csoportosan) is felléphetnének. Az első ilyen rendezvényünk tavaly volt, a második, idén, mondhatni már hagyományteremtés lenne.
Júniusban folytatnánk A Bánság és a Partium határánművelődéstörténeti konferenciát, a negyedik rendezvénnyel. Az elképzelések szerint az aradi zenei életről, de volt olyan javaslat Jankó András részéről, hogy a solymosi várról beszéljünk. Még nem dőlt el, mi is lesz a főtéma. Ha a zene, akkor reprintben kiadnánk egy régi aradi, zenei életről szóló könyvet.
Júliusban a Kölcsey különböző honismereti találkozókon vesz részt itthon és az anyaországban, a KITÁSZ júliusi konferenciáján is ott leszünk, de csoportokat is fogadunk, amelyeket mi vezetünk végig Aradon vagy a megyén.
Augusztus általában a szabadságolások, pihenők időszaka, de mi már szervezzük a következő időszakot. Szeptemberben vannak az aradi magyar napok, szeptemberben lesz a 14. Alma Mater-találkozó. A hónap végén tartanánk meg (az időpontot még egyeztetni kell) a reformáció 500. évfordulója előtt tisztelgő vallás- és művelődéstörténeti szimpóziumot, nagyváradi, kolozsvári professzor-előadókkal.
Október folyamán rendkívüli előadást szeretnénk tartani az orvosbiológus Dankó Katalin professzor asszony részvételével az egészségről. Novemberben Eisele Szűcs Zoé festőművész gyűjteményes kiállítására kerül sor, decemberben (9-re terveztük) tartjuk meg az 5. adventi hangversenyt és kórustalálkozót.
A fentiek persze csak vázlat, jöhetnek most nem látott események is.
– A közgyűlésen elhangzott Ódry Máriának egy nagyon érdekes javaslata, hogy a Kölcsey karolná fel egy Kölcsey-képtár ötletét, s érvekkel is alátámasztotta ennek szükségességét. Mit gondolsz róla?
– Az ötlet nagyon jó, és fel is szeretnénk karolni – a gond az, hogy helyszűkében vagyunk. Évekkel ezelőtt elindítottuk a folyamatot, hogy megkapjuk a Minorita rendházban lévő előadótermet, meg azt a két termet, amelynek könyvtárnak használtunk (a könyveink nagy része ma is ott van). Pár éve már szóbeli megegyezés is született erről, de nem írták alá a szerződést – újra kell tárgyalni a dolgot a minorita rendházzal, tisztázni a tulajdonviszonyokat, addig ott se pályázni, se beruházni nem lehet. De nagyon elővigyázatosnak kell lennünk, mert számos (tűzvédelmi és egyéb) szabálynak kell megfelelni, a mostani állapotában a terem működtetésére egészen biztosan nem kaphatnánk jóváhagyást. Ha találnánk olyan helyiséget, akár magánszemélynél, más lenne a helyzet.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Tóth Ilonka – a budapesti Nemzeti Színház vendégjátéka Kolozsváron
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának közreműködésével vendégszerepel a kolozsvári színházban a budapesti Nemzeti Színház az 1956-os forradalom 60. évfordulójának tiszteletére színre vitt Tóth Ilonka című előadással. A Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója által rendezett előadás ősbemutatójára 2016 októberében került sor a varsói Teatr Polskiban, a Magyar–Lengyel Szolidaritás Éve, valamint a lengyelországi Magyar Kulturális Évad keretében.
Az előadás április 6-án, csütörtökön este 7 órától látható a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében.
Az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő megtorlás első és egyetlen nyilvános pere a Tóth Ilonkáé volt, azért, hogy a Kádár-rendszer bebizonyíthassa a világ közvéleményének: Budapest utcáin nem ártatlan fiatalok harcoltak Magyarország szabadságáért, hanem köztörvényes bűnözők gyilkoltak ártatlan kommunistákat. A Moszkva közvetlen irányításával megrendezett színjátékper a huszonnégy éves medika beismerő vallomásával és kivégzésével ér véget – írja Szilágyi Andor, a történetet feldolgozó dráma szerzője.
Az előadás főszerepét Waskovics Andrea játssza. A produkció különlegessége, hogy Bodrogi Gyula, Csurka László, Dózsa László, Mécs Károly és Voith Ági színészek maguk is a forradalom résztvevői, tanúi voltak. További szereplők: Bánsági Ildikó, Bakos-Kiss Gábor, Rubold Ödön, Szélyes Ferenc, Krausz Gergő, valamint a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének hallgatói. Hangfelvételről közreműködik: Blaskó Péter.
„A darab feszültséggel teli atmoszféráját az egymással párhuzamosan zajló, olykor összefüggő, olykor kontrasztban álló cselekményszálak káoszszerű hatása adja, amelyből csak egy-egy jelentős esemény, pillanat emelkedik ki. A díszlet és a rendezés bizonyos elemei a kafkai világot idézik” – írja Forgách Kinga az előadásról.
Szabadság (Kolozsvár)

„Kunyhóból is jöhet nagy ember” - Nyárády Erazmus Gyula emlékezete
Kolozsváron a Botanikus kertben is található Nyárádytól herbárium
Nyárády Erazmus Gyula (1881-1966) neves erdélyi tudós botanikusról és munkásságáról tartottak emlékülést az EME Jókai/Napoca utcai székházában, halálának 50. évfordulója alkalmából. A rendezvényen jelenlevők közül többen személyesen ismerték, az ülésen részt vett egyik unokája is, a Budapesten élő Újvári Előd. Kékedi Nagy László, az EME Természettudományi Szakosztályának elnöke nyitotta meg az ülést. Bartók Katalin nyugalmazott egyetemi tanár előadásában bemutatta sokévi munkájának eredményeként tavaly a Kriterion gondozásában megjelent szép kivitelezésű, tartalmas kötetét Nyárády Erazmus Gyula emlékezetéről. A könyv megjelenése biztosíték arra, hogy a folytonosság jegyében a fiatalok is tudomást szereznek a jeles botanikus életútjáról.
Személyes indítékból is részt vettem az EME szervezte emlékülésen, hiszen egyetemista koromban egy tudományos értekezleten ott láttam Nyárády E. Gyula hatalmas alakját, és mellette ült Alexandru Borza, az apró termetű, de szintén nagy egyéniségű botanikus. Ez a kép pedig a mai napig megmaradt bennem. Sokszor használtuk munkánk során az általa készített, Kolozsvár környéki növényhatározót. Később tudtam meg, hogy Borzával szoros kapcsolatban voltak, hiszen meghívta Nyárádyt múzeumőrnek a Kolozsvári Egyetem Botanikai Múzeumába. Innen járta be az országot gyűjtő útjai során, érintette Románia csaknem minden jellegzetes növényzeti táját. Herbáriumokat hagyott hátra, amelyeket gondos és előrelátó emberek megőriztek önálló vagy vegyes gyűjteményekben. Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Botanikus kertben a gyűjtéséből jelenleg is tizenhatezer préselt növénypéldány található. Ezen kívül Nagyszebenben, Krajován, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szovátán, Abrudbányán is fellelhetők gyűjtései. A kötet szerkesztője ezekre a ma is létező herbáriumokra is kitért vetítettképes előadásában.
A Kriterion kiadó első kötete Nyárádiról 1988-ban, 29 éve jelent meg Bukarestben. Címe: Nyárády Erazmus Gyula, a természettudós. Szerzői: Váczy Kálmán és Bartha Sándor. Utóbbi gyakran elkísérte botanikai útjain, Váczy pedig húsz évig volt közvetlen munkatársa. Fia, Nyárády Antal halála után felesége, Piroska is elhagyta a kolozsvári házat, ahonnan a szomszédok mindent elvittek, de a szétszóródott iratok ott maradtak, és ezeket Váczy gyűjtötte össze, köztük fontos dokumentumokat.
Ma is elismert munkásság
Az 1988-ban megjelent mű alapmunkának számít, de már rég nem kapható. Bartók Katalin érdekes megoldást választott új könyve szerkesztésekor. Megőrizte a teljes régi tartalmat, amit az újabb kutatások alapján gazdagon és gondosan kiegészített friss adatokkal. Sok, azóta felderített újdonságot, kutatási eredményt említ a kötetben (kéziratban fennmaradt esszéjét, „Egy mód önerőből a tudomány magasabb lépcsőjére lépni”, vagy a Korunkban megjelent (1964), „Az alkotás öröme” című írását, illetve egy máig szintén kiadatlanul maradt, kalandos életű kézirata a „Szovátafürdő és környékének helyrajzi és növénytani leírása”). A Nyárády időszerűsége című fejezetből kiderül, hogy munkásságát ma is elismerés övezi, ami további kutatásokra serkent. Időszerűségének példája, hogy a Marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum a Bolyai Kupa keretében Nyárády E. Gyula Országos Biológiai Tantárgyversenyt rendezett. A Kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum biológia köre felvette Nyárády E. Gyula nevét. L. Filipas, akkoriban a Kolozsvári Biológiai Kutatóintézet fiatal kutatója, doktori tézisében (Flora si vegetatia municipiului Cluj-Napoca 2007) összehasonlította a Nyárády által leírt Kolozsvár és környéke növényeit (1940-1944) a mai helyzettel: a növények 14%-a eltűnt, a növénytársulásokból viszont a neofiták (újonnan megjelent, nem őshonos növények) száma ötszörösére nőtt.
Ritka keresztnév-adás furcsa története
Mindkét kötetben, a régiben és az újban benne van a ritka, különleges keresztnév, az Erazmus, amit a botanika jeles tudósa viselt. Apja a vasúti őrháznál dolgozott, ezért szolgálat közben nem hagyhatta el a munkahelyét. A kisfiú azonban nem a szolgálati rend szerint „érkezett”, és az apa megkérte egyik jó ismerősét, hogy vigyék el az újszülöttet a szomszéd faluba a paphoz keresztelésre. A szülői döntés Gyula névre szólt. Útközben a keresztszülők a szekérben megtalált pálinkából többet ittak a kelleténél, és a megérkezéskor már fogalmuk sem volt a névről. Ám az öreg pap feltalálta magát, és egy régi kalendáriumból az Erazmus nevet választotta. Így jutott a későbbi nagy tudós „véletlenül” e ritka névhez, de a Gyulát használta.
Bakó Botond
/Az interneten több esetben nem hozzák az egész írást/
Szabadság (Kolozsvár)

Itthon is van tennivaló
Interjú a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Központ új vezetőjével
Szebeni Zsuzsa színháztörténész személyében november óta új vezetője van a bukaresti Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának. A kolozsvári születésű igazgatónőt az ide vezető útról, küldetéstudatáról, elképzeléseiről, terveiről, és az intézmény már körvonalazódott programjáról kérdeztük.
– Hogyan lett az irodalom és filozófia szakot végzett értelmiségiből színháztörténész, majd kulturális diplomata?
– Már egyetemista koromban érdekelt a színház és a vizuális művészetek, ezért a filozófia karon belül esztétikát tanultam Debrecenben. Az irodalom–filozófia oklevél megszerzése után rövid ideig újságírással foglalkoztam, majd egy ösztöndíjnak köszönhetően Budapestre kerültem, és felvételt nyertem az Országos Színháztörténeti Múzeumhoz és Intézethez. Az itt végzett kutatásaim eredményeinek köszönhetően sikerült néhány színházi és irodalmi személyiség pályáját mélyebben megrajzolnom. Ugyanakkor kiállítások kurátori tevékenységét is folytattam, miközben az intézet határon túli referense voltam. A Balassi Intézet – Magyar Kulturális Központ megüresedett tisztségére ebben a minőségemben pályáztam.
– Mi indokolta ezt a lépést?
– A színházi referensi pályát kezdtem szűknek érezni, munkám nagy részét Erdélyben végeztem, így célszerűbbnek láttam visszajönni, mert úgy éreztem, itthon is akad tennivalóm. Kolozsváriként és több mint húszéves magyarországi kulturális tapasztalattal a hátam mögött hidat szeretnék képezni a két kultúra között, és mindkét helyen be szeretném mutatni azokat az értékeket, melyeknek a felfogásom, neveltetésem, tanulmányaim következtében, valamint tapasztalataim nyomán az ismerője vagyok.
– Mit tart a küldetésének?
– A szó legnemesebb értelmében vett kultúra képviseletét az Erdélyre és ezen belül Székelyföldre jellemző különleges és pozitív jelenségek, valamint sajátosságok figyelembevételével. Mindkét kultúrából felmutatni azt, ami a másikból hiányzik, vagy kevésbé van jelen.
– Több mint két hónapja vette át a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának kulcsait. Sikerült-e beilleszkednie?
– A beilleszkedés hosszabb folyamat, de nagy örömmel jöttem ide, és jól érzem itt magam. Amellett, hogy rendezvényeket szervezek, igyekszem a másokén is részt venni.
– A jövőre nézve milyen elképzelései vannak az intézmény működésével kapcsolatban?
– Elsősorban azt szeretném, hogy az általam vezetett intézmény cselekvő részese legyen a város kulturális életének, és együtt lüktessen vele. A programjainkat pedig igyekezem a hagyományostól kissé eltérően, valami szokatlant, különlegeset is belefoglalva megszervezni.
– Mik a tervei, célkitűzései?
– Számomra fontos az eddigi, például a Bánffy Miklóssal kapcsolatos kutatásaim folytatása. Ugyanakkor, tekintettel a reformáció 500. évfordulójára, teret szeretnék szentelni Kemény Jánosnak és Makkai Sándornak is, illetve vissza szeretnék emelni néhány erre méltó női személyiséget a köztudatba. Köztük olyanokét is, mint Ignácz Rózsa és Kiss Manyi, akik ennek a megyének a szülöttei.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Illyés Gergely: meglett az alapja a román-magyar viszony normalizálásának
A hétfői külügyminiszteri találkozóval elkezdődött közeledés megteremtheti az alapját annak, hogy normalizálódjon a viszony Románia és Magyarország között, de ez nem kéthónapos folyamat, hosszú évek munkája lesz – jelentette ki a Maszolnak adott interjúban Illyés Gergely politológus. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársát a román-magyar diplomáciai viszony várható alakulásáról kérdeztük.
Hosszú ideje ez volt az első román-magyar külügyminiszteri találkozó. Teodor Meleșcanu és Szijjártó Péter közös sajtótájékoztatón jobbára a diplomáciában megszokott, a párbeszédre való nyitottságot hangsúlyozó kijelentések hangzottak el. Hozott-e valami újat a korábbiakhoz képest ez a találkozó?
Ha nem hangozottak volna el a nyitottságra és a párbeszéd folytatására utaló, a diplomáciai nyelvezetben használatos szavak, akkor nem is került volna sor erre a találkozóra. A lényeges kérdéseket nem tárta a sajtó elé a két külügyminiszter, ami szerintem nem is gond. Ha visszatekintünk, akkor egy nagyon rossz időszakon van túl a két ország kapcsolata. Az elmúlt egy évben, a technokrata kormány mandátuma alatt kapcsolatfelvételi kísérlet sem nagyon volt, éppen azért, mert világos volt, hogy a Cioloș-kormány nem fog maradni Romániában, illetve ha marad is, akkor valamilyen pártok lesznek a háta mögött. Tehát ez az elmúlt egy év a várakozásé volt, azelőtt pedig a Victor Ponta vezette román kormány és a Titus Corlățean, majd a Bogdan Aurescu vezette román diplomácia egyértelművé tette, hogy nem szeretnének nyitni Budapest irányában. Hosszú évek óta nem volt semmilyen párbeszéd a felek között, így az már önmagában gesztus volt, hogy Teodor Meleșcanu még a parlamenti meghallgatása előtt erkölcsi kötelességének nevezte a kapcsolatok javítását Magyarországgal. A magyar külügy szintén gesztussal válaszolt, meghívták a román külügyminisztert Budapestre, Szijjártó Péter pedig őszire kapott meghívást Bukarestbe. Az is a barátságnak és a bizalomnak a jele, hogy Teodor Meleșcanu most Budapesten felszólalt a nagyköveti értekezleten. Tehát egyelőre az a minimum, hogy meglegyenek ezek a gesztusok, és legyen nyitásra való hajlandóság, ami megvan a felekben. Ez az alap most, ennél többről jelenleg nem lehet beszélni. Józanul gondolkodva Romániának és Magyarországnak nagyon sok közös érdeke van, az volt a természetellenes, ami eddig volt. Ez a mostani kapcsolatfelvétel, közeledés megteremtheti az alapját annak, hogy normális kerékvágásba kerüljenek a dolgok, de ez nem kéthónapos folyamat, ez hosszú évek munkája lesz.
Szijjártó Péter azt nyilatkozta: a legjobb, ha a közös érdekek alapján állnak a kapcsolatokhoz "trükkök és túlbonyolítás helyett". Miért érdeke Romániának a jó magyar-román diplomáciai viszony?
Mindenki számára nyilvánvaló, hogy Románia az Egyesült Államokkal való stratégiai partnerségre alapozott mindent az elmúlt években. Bukarestnek jelenleg a legtöbb szomszédjával, ha nem is rossz, de legalábbis semleges a kapcsolata, kifejezetten jó kapcsolatban nincsen egyikkel sem. Ez azt is eredményezte az elmúlt években, hogy Románia a brüsszeli érdekérvényesítésben nem volt valami következetes, nem lehetett egy arcélét megtalálni az országnak, nem lehetett tudni, hogy mit tart fontosnak. Ezt érzékletesen szemlélteti Markus Ferber múlt heti bukaresti látogatása. A befolyásos EP-képviselő nyilatkozta azt, hogy Románia eddig semmi gondot nem okozott, mármint a 13-as rendelet elfogadásáig, sem jó, sem rossz irányba nem akarta befolyásolni az uniós politikát, tehát semmi gond nem volt vele. Ezen mi mosolygunk, de a nyugat-európaiak pontosan így képzelik azt, hogy hogyan kellene viselkedniük a kelet-európai és általában az új tagállamoknak. A brüsszeli hozzáállás szerint ezeknek az országoknak a lakosság és a GDP tekintetében is kicsi súlyuk van az EU-ban, ezért csak ne akarják megmondani, hogy milyen legyen a brüsszeli irány. Románia teljesen beleillett ebbe a képbe.
Voltak korábban a románoknak olyan törekvéseik, hogy majd a franciákkal összefognak, aztán voltak olyanok, hogy majd a németekkel, ha már amúgy is az elnök német. A visegrádi négyekről (V4) nem akartak eddig hallani, egy lengyel-román tandemben gondolkodtak, mert mégis csak Lengyelország és Románia a legnagyobb két új tagállam. Az új lengyel kormánnyal nyilvánvaló lett, hogy az együttműködés nehézségekbe ütközik. A lengyelekhez a V4-en keresztül vezet az út, és úgy tűnik, hogy a Magyarországgal való kapcsolatok normalizálása nélkül ez nem fog menni. Tehát Bukarest a mozgásterét szeretné bővíteni az EU-ban is.
Emellett nagyon nagy vita lesz, vagy már nagyon nagy vita van arról, hogy 2020 után hogyan fog hozzáállni Brüsszel ennek a térségnek a felzárkóztatásához. Úgy tűnik, hogy nem lesz annyi uniós felzárkóztatási forrás, mint eddig, és a legtöbb nem vissza nem térítendő támogatás, hanem hitel lesz. Bukarestnek az az érdeke, hogy maradjon meg a jelenlegi helyzet, és nem csak az kulcsfontosságú, hogy mennyi pénz áll majd rendelkezésre uniós támogatásokra, hanem az is, hogy ezek alapinfrastruktúrára fordíthatóak és vissza nem térítendőek legyenek. Ez a szegényebb tagállamoknak a közös érdeke, és komoly lobbi zajlik ezért Brüsszelben.
Bukarest ugyanakkor az energetika terén is érdekelt a jó román-magyar diplomáciai kapcsolatokban. Eltérő helyzetben van Magyarország és Románia, mert Magyarországnak nagyon kevés saját energiaforrása van, és ami van, az is inkább atomenergia, és nagyon egyoldalú orosz energiaimportra van szorulva. Romániában jelenleg sokkal kedvezőbb ez a helyzet, de ez változik: egyre több energiát importál Románia is Oroszországtól, ez is lehet közös érdek.
Alig hagyta el a román külügyminiszter gépe Budapestet, a Miniszterelnökség közleményben tiltakozott a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumban tanuló diákok szüleinek ügyészségi kihallgatása ellen, és megállapította, hogy „a korrupcióellenes harc leple alatt a magyarság jogainak tudatos szűkítése folyik” Romániában. Ez nem mond ellen az aznapi találkozó jó légkörének?
Szijjártó Péter a közös sajtóértekezleten is azt mondta, hogy nyíltan kell beszélni a két felet elválasztó problémákról, és a magyar diplomácia évek óta ezt az alapelvet követi. Nem hiszem azt, hogy azért, mert történik egy közeledés a két ország között, Budapestnek változtatnia kellene az alapelvein. A magyar diplomácia ezután is szóvá fog tenni minden olyan kérdést, amelyekről azt gondolja, hogy a romániai magyarok életét befolyásolja.
Ismét Szijjártó Pétert idézem, aki szerint „a közös sikerek és a kölcsönös bizalom hozzájárulhatnak ahhoz (...), hogy a kisebbségekkel kapcsolatos problémák megoldódjanak”. De lehet-e kölcsönös bizalom addig, amíg a kisebbségekkel kapcsolatos problémák nem oldódnak meg?
Hosszú időnek kell eltelnie addig, amíg annyira erősek lesznek a közös érdekek a két ország között, hogy nem fog beleférni az, hogy a Romániában élő magyarokat bármilyen jogsérelem érje. Most még nem úgy viszonyul Bukarest ehhez a kéréshez, ahogyan az elvárható lenne. És ez nem azt jelenti, hogy a kölcsönös bizalomhoz vezető úton nem lehet ezt szóvá tenni.
Bukarest évek óta szorgalmazza, és ezt tette most újra Budapesten Teodor Meleșcanu is, hogy legyenek újra együttes román-magyar kormányülések. Ezek a Fidesz-kormány idején szakadtak félbe. Nem jogos ez a román igény?
Az együttes kormányülések szintén diplomáciai gesztusok. Nem az együttes kormányüléseken születnek meg a döntések, hanem ott szentesítik azokat, amelyek alacsonyabb szinten, tárgyalások során megszülettek. Ha olyan a bizalom a két ország között, és van amiről dönteni, akkor az együttes kormányülések megtartása nagyon szép és fontos gesztus. Csak akkor van gond, amikor ezek megpróbálják elfedni a sikertelenséget, vagy megpróbálnak hamis látszatot kelteni. Az együttes kormányülések nagyon hasznosak, de előbb legalább alacsonyabb szinten meg kell egyezni bizonyos kérdésekben, e nélkül szerintem inkább kárt okoznak.
A találkozó előtt voltak olyan sajtóvélemények, hogy a román és a magyar kormánypártok hasonló nézetei mentén javulhatnak a Románia és Magyarország közötti államközi kapcsolatok. Az érv az volt, hogy a jobbközép Fidesz és a román szociáldemokraták hasonló álláspontot képviselnek például a migráció, a multinacionális cégek adópolitikája vagy a Soros György finanszírozta civil szervezetek tevékenysége kapcsán. Ezt hogyan látja?
Azt látom, hogy ennek a román kormánynak még nem kristályosodtak ki a nézetei. Nem hiszem, hogy óriási következtetéseket kellene levonni abból, hogy mi történt a választási kampányban és milyen kijelentéseket tesz a következő hetekben Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök. Még az nem látszik, hogy Románia milyen szakpolitikákat alakít például. Volt szó már magyarországiakhoz hasonló szakpolitikai kezdeményezésekről, akár a multiknak a megadóztatásáról, akár a magánnyugdíj-pénztárak szabályozásváltoztatásáról, de ezek egyelőre még nem öltöttek konkrét formát. Az látszik, hogy az ideológiai szembenállások nem mérvadóak a diplomáciai kapcsolatokban. Magyarországnak például nagyon jó kapcsolata van most Szlovákiával, ahol baloldali kormány van, tehát önmagában ez nem okoz akadályt a két ország viszonyában.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

Arany-emlékév – Emléktúra indul a kétszáz éve született költő tiszteletére
Emléktúra indul csütörtökön a kétszáz éve született Arany János tiszteletére, az egy éven át tartó Arany-út program egy partiumi és három magyarországi várost érint. A túrát teljesítők között értékes nyereményeket sorsolnak ki.
Az emléktúra ötletét a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület találta ki azzal a szándékkal, hogy 2018. március 2-ig minél többen látogassanak el azokra a településekre, amelyek a költő életében kiemelkedő szerepet töltöttek be. Így az Arany-út egyik állomása Nagyszalonta, ahol 1817. március 2-án Arany János született. A túra helyszíne még Debrecen, ahol a költő a későbbi pályafutása szempontjából meghatározó diákéveit töltötte, valamint Nagykőrös, ahol tanárként dolgozott és balladáit írta, valamint Budapest, ahol az akadémia titkára lett.
Az emléktúra résztvevőinek egy erre a célra kiadott füzetbe négy pecsétet - a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumét, a nagykőrösi Arany János Kulturális Központét, a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárét és a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesületét - kell összegyűjteniük.
Azok között a túrát teljesítők között, akik a négy pecséttel ellátott szelvényüket a kihelyezett urnákba bedobják, jövő év április 11-én értékes nyereményeket sorsolnak majd ki - olvasható a nagyszalontai egyesület kiadványában, amelyben Arany János életének és pályájának legfontosabb eseményeit gyűjtötték össze. Az Arany-út helyszínei tetszőleges sorrendben járhatók végig.
Az emléktúrához kapcsolódva a debreceni Méliusz könyvtár helyismereti gyűjteményének munkatársai külön brosúrát is készítettek, így a városba érkezők részletesen megismerkedhetnek Arany János életének debreceni vonatkozásaival - tájékoztatta az MTI-t Kovács Béla Lóránt, az intézmény igazgatója. Egyebek mellett olvashatnak Arany János és a református kollégium viszonyáról, de a kiadványból kiderül az is: hogyan kapcsolódik Toldi Miklós a virágkarneválhoz és mi volt a költő kedvenc édessége.
Az évfordulóra készített ismertetőben található térkép segítségével a túrázók végigjárhatják Debrecen valamennyi Arany-emlékhelyét.
[Forrás: MTI]
itthon.ma

Összetépték a DNA által küldött beidézést, mondván, hogy az már nem érvényes
Míg két napja arról számoltak be a sajtónak a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium néhány diákjának szülei, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nem csak őket hallgatná ki, hanem az iskolába járó gyermekek kihallgatását is kilátásba helyezte, addig a Vásárhelyi Hírlap arról szerzett tudomást, hogy a rendőrség az idézés kézbesítése után visszament a szülőkhöz, elkérték a „meghívót”, és előttük összetépték, mondván, hogy már nem érvényes.
Csíky Csengele, a Civilek a Katolikus Iskoláért csoport szóvivője megerősítette lapunknak a hírt, miszerint a hatóság képviselői valóban megsemmisítették az egyik szülőnek kiküldött felszólítást.
„Eddig több mint negyven szülőt hívtak be, de arra még nem jöttünk rá, hogy milyen logika szerint. Eleinte azt gondoltuk, hogy azokat, akik az Unirea Főgimnáziumból hozták át a gyerekeiket, de rájöttünk, hogy nem áll ez az elmélet, mert másokat is beidéztek. Nem tudjuk tehát, hogy mi alapján döntötték el, kiket hallgatnak ki, ahogy azt sem, hogy fog-e még felszólításokat küldeni a DNA” – magyarázta Csíky Csengele, aki eddig még nem kapott felszólítást, holott ő azt hitte, hogy őt hívja be először az ügyészség, a szülők civil csoportosulásának képviselőjeként.
A szülők közösen megfogalmazott véleménye az, hogy harcolni fognak azért, hogy megmaradjon a katolikus iskola – fejtette ki Csíky Csengele. Teszik ezt úgy, hogy közben a Maros Megyei Főtanfelügyelőség az iskola vezetőségét hivatalos átiratban arról értesítette, hogy nem csak nulladik osztályt, de új ötödik és kilencedik osztályt sem indíthat a Római Katolikus Teológiai Gimnázium a 2017-2018-as tanévben.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro

Bedő Imre, a vetőmagburgonya elismert kutatója
Kiemelkedő tudományos munkát végzett a vetőmagburgonya termesztésének kutatásában a csíkszeredai dr. Bedő Imre agrármérnök, aki a csíkszeredai Burgonyakutató Állomás alapítója volt, és a Hargita Megyei Vetőmagfelügyelet vezetőjeként is dolgozott.
Bedő Imre háromszéki, sepsikőröspataki származású, mint mondta, már gyermekként megtapasztalta a nehéz időket. A második világháború előtt, 1938-ban született. „Emlékszem az eseményekre, a háború utáni nagy szegénységre. Anyám papleány volt, az apám, akárcsak a nagyapám, ükapám pedig kántortanító – mivel volt egy kis földjük, kuláknak nyilvánítottak, kisepertek a faluból, mindenünk ott maradt. Ötödikes koromban, 11 évesen már napszámba dolgoztam, hogy meg tudjunk élni, majd elkerültem otthonról, és én kellett megoldjam a problémáimat” – említette. A középiskola elvégzése után orvosi egyetemre akart felvételizni, mert szerette a természettudományokat, de származása miatt nem vették fel.
Ezért két évig nevelőként, helyettes tanárként, adóhivatali alkalmazottként dolgozott. „Mikor elmentem felvételizni, a professzor gratulált, és amikor az eredményeket közölték, nekünk, akiket nem akartak felvenni, mindig 2–3 jeggyel leütötték az általánosunkat, mert nem voltunk társadalmilag megfelelők. 1956 hatására megnyitották a magyar agronómiát, és akkor az orvosi felvételin elért eredmények alapján felvettek. De csak úgy, hogy amikor vittem az eredményeket, azt kérdezték: munkás, paraszt? Mondtam, munkások vagyunk, mert azért, hogy megélhessünk a tanítói fizetésből, apám a kollektív méhészetét is elvállalta, és az egész család segített neki. Azt mondták, hozzak egy papírt erről, és így felvettek” – mesélte.
Az egyetemen a tudományos körök felelősének választották meg, ebben a tevékenységben aktívan részt vett. 1962-ben, a gyakorlóév után több társával együtt a burgonyakutatással bízták meg, akkor került Csíkszeredába.
Erdőalján kezdett dolgozni kutatómérnökként 1962-ben, ahol most a hegyivadász zászlóalj van. „Lovasfogattal jártunk a hegy alól, négy órakor kimentem a mezőre, hétig végeztem a kutatást, utána pedig nappal a többi munkát”. A hatvanas évek elején a nagybani vetőmagtermesztés és vírusmentesítés megszervezése az akkori feltételek mellett nehéz volt. „A mezőn egész nap vizsgáltuk a parcellák vírusfertőzöttségét, olyan is volt, hogy egy kis parcellán a növények tíz százaléka maradt meg, a többit ki kellett szedjük, mert fertőzöttek voltak. A vetőmagtermesztés kritériuma az volt, hogy csak egészséges burgonyát lehet szaporítani. Az államvizsga-dolgozatomban is leírtam, hogy az alapfajták annyira fertőzöttek voltak, hogy az új fajta is megfertőződött, és a termést nem a biológiai értékének megfelelően biztosította, hanem annak függvényben, hogy mennyire volt fertőzött. Azt is mondtam, hogy az addig végzett összehasonlító kísérletek érvénytelenek – nem azt jelezték, hogy mire képes egy burgonyafajta, hanem azt mutatták meg, hogy a fertőzöttség függvényében mennyit termett. Amikor elértünk hat-nyolc-tízezer kilós termést hektáronként, az csak hat százaléka volt annak, amire képes lett volna maga a fajta. Ezért kellet beindítani az országos vetőmagtermesztést” – emlékezett Bedő Imre.
„1966-ban újraszerveződött az egész munka, én alakítottam meg a csíki és gyergyói zárt vetőmagtermesztő övezetet – eljutottunk addig, hogy Hargita megyében 6200 hektáron évente több mint 100 000 tonna vetőmagburgonyát állítottunk elő, amelyből 70 000 tonnát évente eladtunk. Annak az ára a fogyasztási burgonya másfélszerese volt, el lehet képzelni, mennyi pénz került a termelőszövetkezetekhez. Képesek voltunk a szépvízi vagy szentsimoni kavicsos földön is termeszteni, aztán jöttek a külföldi kutatók, és azt mondták, ilyen feltételek mellett máshol nem termesztenek burgonyát. A 25–30 cm-es termőréteg alatt kavics volt” – emlékezett.
Többször ellentétbe került a kommunista tervgazdálkodás diktálta „megvalósításokkal”. „A végén oda jutottunk a hazugsággal, hogy egyes egységek azt állították, 70–80 ezer kilogrammot termeltek hektáronként, amikor én kimutattam a kísérleti állomásnál, hogy a mi vidékünkön öntözés nélkül akármilyen mennyiségű műtrágya-felhasználás is van, az éghajlati tényezők miatt, 54 ezer kilós hektáronkénti termésnél többet nem tudunk elérni. Jöttek a nézeteltérések, mondták, mit kell csinálni, habár mi tudtuk mi a feladatunk. Mindig megmondtam a véleményemet, aztán mentegetőzni kellett, hogy nem tudok tökéletesen románul, nem jól fejeztem ki magamat, mert amit a plénum előtt mondtam, azért be kellett volna zárassanak. Amikor visszavonultam az igazgatói tisztségből, a nyolcvanas években, megkérdezte az első titkár, hogy nem akarok tovább dolgozni? Mondtam, én igen, de adjon garanciát arra, hogy ha megüt a guta, eltartja a családomat. Azt kérdezte, én bolondnak tartom őt? Én pedig azt, hogy ő bolondnak tart engem? Mint kutatóegység, meg tudtam valósítani 40–50 ezer kilós termést hektáronként, és a termelőszövekezetek 70–80 ezer kilogrammot? Olyan gazdaságok voltak, amelyek száz vagon földet írtak be, mint leírt mennyiséget, hogy egy nagyobb átlaghozamot tudjanak megvalósítani. Ezek olyan aberrációk voltak, amelyeket józan ésszel nem lehetett követni” – elevenítette fel.
1970-ben a brassói kutatóintézethez hívták. Tusnádon, ahol három évig végzett vetőmag-minősítést, egy alkalommal a földművelésügyi miniszter is jelen volt, és felvetődött a kérdés, hogy mi legyen vele. „Mondtam, miniszter elvtárs, az a helyzet, hogy van egy csángó hiedelem, miszerint 2000-ben lesz a világvége, s csak az menekül meg, aki a Naskalatra menekül, s az itt van. Mindenki elkacagta magát, s megértették, hogy itt kell maradnom. Amikor lemondtam az igazgatói tisztségről, rá egy évre találkoztam az első titkárral, aki megjegyezte, milyen jól nézek ki, mi a titkom? Mondom, adja be maga is a felmondását. Mindenki elsápadt. Mondom, ne szó szerint értse, hanem úgy, hogy visszavonultam, és kint a hegyen a vetőmagburgonya termesztésével dolgozom, a friss levegő pedig hasznomra vált” – emlékezett.
Tudományos dolgozatokat, értekezéseket írt, munkáját számos díjjal, kitüntetéssel, oklevéllel ismerték el. Közben megszerezte a mezőgazdasági tudományok doktora címet, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja lett. Együttműködött a szakma külföldi képviselőivel is, továbbképzéseken vett részt. „Nagyon jó kapcsolatom volt a magyarországi vetőmagburgonya-termesztőkkel, eljöttek ide, hogy megnézzék, mit csinálunk, fogadtam őket, gondoskodtam az ellátásukról, visszahívtak, minden esztendőben tíz napot, két hetet ott töltöttem, meglátogattam azokat az egységeket, amelyeket fenntartottak, és azokkal az emberekkel tartottam a kapcsolatot, akik a szakmában világszínvonalat jelentették. Azokat a szakfolyóiratokat, kiadványokat rendeltem meg, amelyekre szükség volt” – mesélte.
Az idős szakember nincs túl jó véleménnyel a mai állapotokról. „Az emberek képesek megalkudni a pénzügyi előnyökért, nem merik, és nem is akarják az igazságot kimondani, nem szolgálatot végeznek, hanem harcot vívnak a pozíciókért. Minket egész életünk során a szolgálat vezérelt, ennek kellett eleget tenni, becsülettel, jóérzéssel, emberséggel. Mindig meg voltam elégedve, soha nem volt elég az időm, nem unatkoztam. Jól éreztem magam, s hálát tudtam adni minden este, hogy milyen jó, hogy amit kitűztem, meg tudtam valósítani. S ez sokat jelentett. Az ember elsősorban saját magával kell elégedett legyen, azzal, hogy valamit tett” – zárta a beszélgetést.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Tőkés László: adott a lehetőség az igazság kiderítésére
A legfelső bíróság tavaly júniusban hagyta jóvá, hogy a katonai ügyészség újranyissa az 1989-es forradalom aktacsomóját. Az eltelt nyolc hónapban az üggyel foglalkozó négy katonai ügyész számos, a forradalomban és az azt követő hetekben szerepet vállaló közéleti embert hallgatott ki. A „forradalom szikrájaként” emlegetett Tőkés Lászlóval a korabeli eseményeket vettük számba.
– Huszonhét évvel az 1989-es események után mennyire lehet érdemi bűnvádi eljárást lefolytatni a bűnösök kiderítésére?
– Az ügyészek munkáját jelentősen megkönnyíti, hogy nem kell újból kezdeniük a vizsgálódást, a mostani eljárásnak ugyanis hosszú előzménye van. 1997 és 2000 között parlamenti bizottság foglalkozott a forradalom ügyével. Dan Voinea tábornok, volt katonai főügyész igen alapos kivizsgálást végzett, sőt, tőle személyesen tudom, hogy a kétezres évek elején vádemelésre készen, szinte teljesen összeállt a vizsgálati anyag, politikai nyomásra azonban az ügyet leállították. 2015-ben újra előkerült a forradalom dossziéja, de úgy zárták le, hogy nem kezdték újra a nyomozást. Ha jól számolom, ez most a harmadik nekilendülés.
– A forradalmi eseményekkel kapcsolatban az Iliescu-rezsim a kilencvenes évek elején több információt is titkosított. Mekkora esélye van a titkosítás feloldásának?
– A titkosított anyagok feltárását és az ügyészségi vizsgálat során történő hasznosítását nemrég Teodor Doru Mărieş, az 1989. December 21. Egyesület vezetője követelte. Tavaly decemberben az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjával közösen a Temesvár Társaság és jómagam is levelet intéztünk Klaus Johannis államelnökhöz, hogy járjon közbe az 1989-es temesvári események titkosított anyagának szabaddá tételéhez a vizsgálat számára. Ma már minden feltétel adott az igazság kiderítésére.
– Hogyan látja, a mostani ügyészi kezdeményezés – a korábbiaktól eltérően – mennyire eltökélt abban, hogy bíróság elé vigye a forradalom iratcsomóját?
– Amikor tanúként meghallgattak Bukarestben, az volt a benyomásom, hogy a négy tagból álló vizsgálóbizottság erős mandátummal rendelkezik arra nézve, hogy a végére járjon a 27 évvel ezelőtti eseményeknek. Úgy ítélem meg, hogy a legfőbb ügyészség és a katonai ügyészség ma erős pozícióban van. Augustin Lazăr főügyész határozottan ellenezte a büntetőtörvénykönyv módosítását, nem volt tehát kérdéses, hogy melyik oldalon áll. Valamennyi ügyészség ellenezte az utódkommunista Grindeanu–Dragnea kormány mesterkedéseit, tehát feltételezem, hogy európai és amerikai támogatással a vizsgálóbizottság képes lesz végig vinni az 1989-es forradalom ügyeinek kivizsgálását.
– Ma már tudjuk, hogy az Iliescu-rendszer ellopta a forradalmat, és a rendszerváltás első hónapjaiban ennek a forgatókönyvnek rendelt alá minden belpolitikai eseményt. Önben ez a történet mikor tudatosult?
– Néhány hónapnak el kellett eltelnie, hogy ráébredjek a valóságra. Két hétig aranykalitkában tartottak és Románia hőseként ünnepeltek. Szükségük volt Mircea Dinescura, Doina Corneára, Ion Caramitrura és természetesen rám is, hogy Ion Iliescu hiteles személyiségek mögé bújva eljátssza a forradalom vezetőjének szerepét és elfedtesse azt, hogy ő tulajdonképpen egy jól kigondolt forgatókönyv szerint levezényelt katonai puccs vezetője, amiben a Szekuritátéra támaszkodik. Iliescu gyakorlatilag azokat mentegette a felelősségre vonás alól, akik 1990 márciusában a Szekuritátét átkeresztelve megalakították a Román Hírszerző Szolgálatot. Már 1990 januárjában, februárjában sűrűsödtek a forradalom eltérítésére utaló jelek. Doina Cornea visszavonulásával azonban én magam nem értettem egyet, és a március 19-i véres marosvásárhelyi eseményeknek kellett bekövetkezniük, hogy előttem is lehulljon a lepel, és rádöbbenjek, valójában mit történik.
– Erre hogyan reagált?
– Egy amerikai körúton éppen a romániai forradalmat népszerűsítettem, amikor megjöttek a marosvásárhelyi eseményekről szóló hírek. Ekkor adtam ki Washingtonban azt a nyilatkozatot, amelyben az Iliescu-rendszerrel szembe fordulva lelepleztem, hogy mi történik a magyarság rovására a kommunista visszarendeződésben. Ez volt a román hatalom és a közöttem levő viszony szakítópróbája. Végleg kimaradtam a Nemzeti Megmentési Front tanácsából: kivonultam, de ki is szorítottak belőle. Iliescu még tett néhány próbálkozást, és elküldte hozzám Cazimir Ionescut, hogy meggyőzzenek, legyek a rendszerük magyar tagozatának a vezetője, de ekkor már nem voltam kapható semmilyen együttműködésre.
– Az RMDSZ elnöke, Domokos Géza közismerten Ion Iliescu elkötelezett híve volt. Vele vitatkozott erről a helyzetről?
– A személyes vitákra már nem emlékszem, de az tény, hogy ekkor már előjöttek az első ellentétek a Domokos Géza vezette RMDSZ és közöttem. Közismert, hogy az RMDSZ rendkívül kétesen viszonyult a márciusi marosvásárhelyi eseményekhez, nem álltak a helyzet magaslatán. Akkoriban Verestóy Attila vett részt a bukaresti tárgyalásokon. Sajnos sem Király Károly, sem Ion Iliescu nem jött le Marosvásárhelyre. Szerintem Verestóy elvtelenül erősítette Iliescuéknak a magyarokat kriminalizáló vonalát. Keserű iróniával mondom, még jót tett, hogy a Görgény-völgyi agresszorok rátámadtak az RMDSZ-re, és ez által az RMDSZ marosvásárhelyi közszereplői – Sütő Andrással együtt – méltatlanul megszenvedték a pogromkísérletet és az agressziót. Áldozatuk által terelték jó irányba az események értékelését.
– Milyen esélyt lát az 1990 marosvásárhelyi márciusi események ügyészségi kivizsgálására?
– Ne feledjük, hogy 2015 őszén a katonai ügyészség lezárta a forradalom dossziéját, mielőtt megnyitotta volna, de a következő évben mégis újra elővette. Ez nem utolsósorban az 1989. December 21. Egyesületnek, Teodor Mărieş hősies helytállásának és a strasbourgi emberjogi bíróság döntésének köszönhető. A strasbourgi bírák igazat adtak a forradalom és a bányászjárás áldozatai keresetének. Ezek után bizakodó vagyok. Az 1989 decemberétől júniusig terjedő események folyamatába szervesen beleilleszkedik a marosvásárhelyi fekete március is. Ezek a visszarendeződés fontos állomásai, 1990 márciusa végképp, hiszen a Román Hírszerző Szolgálat megalakítása révén formailag ekkor került hatalomra az események hátterében megbúvó Szekuritáté. A politikusi gárdában pedig együtt maradt a Ion Iliescu, Petre Roman, Virgil Măgureanu, Mihai Chiţac és a Victor Stănculescuból álló csapat, amely e folyamat áldozataiért, a gyilkosságokért és különböző más bűncselekményekért felelős.
– Kérdés, hogy csupán négy ember felelős a rendszerváltás elsiklatásáért és az ezzel járó bűncselekményekért, vagy ez a kör sokkal szélesebb?
– Most, hogy a múlt decemberi országos választásokon a kommunista visszarendeződés újból diadalt aratott, túlságosan is érintett az egész politikai osztály. Jelenleg nem az igazak és a hamisak között folyik a küzdelem, hanem a különböző erőcsoportok között: a régi Szekuritáté és a régi hatalom képviselői, valamint az utódpárt és az egészében véve kompromittálódott politikai osztály különböző erőcsoportjai között. Úgy tűnik, sokan szabadulni akarnak a csausiszta szárnytól, noha ez még mindig nagyon erős. A SRI volt elnöke, Costin Georgescu, Radu Tinu, a temesvári Szekuritáté volt helyettes vezetője, Filip Teodorescu, a Szekuritáté volt kémelhárításának a vezetője vagy Ioan Talpeş, a Külügyi Hírszerző Szolgálat egykori irányítója mind azon mesterkednek, hogy a temesvári népfelkelést leértékeljék, és a Szekuritáté módjára külföldi beavatkozásként a magyar és orosz titkosszolgálatok számlájára írják. Itt egy komoly hatalmi és emlékezetpolitikai küzdelem folyik. A jelenlegi viszonyok között ez nagyon meggyengíti az igazságtétel ügyét. Elképzelhetőnek tartom, hogy tovább folytatódik az évtizedek óta tartó halogató, maszatoló politika, amely csak a múlt főkolomposainak a halálával ér véget.
– Hogyan látja az igazságszolgáltatás pártatlanságát?
– A SRI aligazgatójának, Florin Coldea tábornoknak az esete és sok más intő jel rávilágít azokra az összefonódásokra, amely a titkosszolgálat és a politikum, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás között fennáll. Ez az összefonódás a hatalmi ágak szétválasztásának a reménytelen helyzetét mutatja, és megvilágítja a különböző magyarellenes döntéseket is. Kérdés, hogy ezen a téren Románia képes lesz-e az európai követelményeknek megfelelő előrelépésre. Úgy látom, a román titkosszolgálat felvilágosultabb, realistább része tudatában van annak, hogy a titkosszolgálatokban is hatalomváltásra van szükség.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tiltakozás a marosvásárhelyi római katolikus gimnáziumot sújtó kisebbségellenes diszkrimináció és hatalmi visszaélés ellen
A magyarellenes elnyomás bevált eszközének bizonyul Romániában az igazságszolgáltatás. Példa rá a magyar szimbólumok és feliratok elleni bírói ítéletek sokasága, magyar közéleti szereplők gyakran alaptalan meghurcolása, vagy a magyar és egyházi tulajdonok jogi úton való elbitorlása.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium botrányos esetét követően jelenleg a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium ellenében folyik a hajsza. A felekezeti iskola november óta tartó ellehetetlenítésének – ez esetben – az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a főszereplője, mely a nemzetközileg támogatott korrupcióellenes küzdelem örve alatt, másfelől a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus elve mentén sajnálatos módon kisebbségellenes, diszkriminatív tevékenységre ragadtatja magát, halvány esélyt sem engedve arra, hogy kisebbségi, közösségi jogaink eme nyilvánvaló sérelmét egykönnyen orvosolni tudjuk. Más szóval: a demokratikus jogrend eszköztárát használja fel az államhatalom a kisebbségi jogok csorbítására, egyházi és anyanyelvi jogaink elnyomására.
Az Európai Parlament plénumán tegnap késő este ez ellen emelte fel a szavát Tőkés László európai képviselő. Rövid időre korlátozódó felszólalásában a vásárhelyi katolikus gimnázium diákjainak szüleivel szemben foganatosított ügyészségi kihallgatások, valamint a Maros megyei tanfelügyelőség intézkedéseinek törvénytelen voltát leplezte le, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a sorozatos hatósági túlkapások a tanintézet mintegy 400 tanulójának az őszi beiskolázását, végtére pedig magának az iskolának a létét fenyegetik. „Tiltakozom a magyar egyházi iskolánkat sújtó kisebbségellenes diszkrimináció és hatalmi visszaélés, valamint a szülők megfélemlítése ellen!” – ezekkel a szavakkal zárta beszédét, Antonio Tajani EP-elnök közbelépését kérve az iskola, a szülők és a gyermekek védelmében.
Csak remélni lehet, hogy az RMDSZ a jelenlegi kritikus helyzetben nem marad a hangzatos elítélő nyilatkozatok szintjén, Potápi Árpád János és Soltész Miklós magyar államtitkárok tiltakozása pedig halló fülekre talál a román hatóságoknál. Teodor Meleşcanu és Szijjártó Péter külügyminiszterek legutóbbi budapesti találkozása szintén a megoldás megtalálására nyújthat esélyt, mint ahogyan Kincses Előd ügyvédnek a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácshoz benyújtandó keresete is hozzájárulhat a tarthatatlan iskolai helyzet orvoslásához.
Ma reggel a néppárti magyar EP-képviselők Antonio Tajani elnök kisebbségügyi tanácsadójával, Markus Warasinnal való találkozása alkalmával Tőkés László külön is szót emelt a marosvásárhelyi gimnázium védelmében.
tokeslaszlo.eu/cikk

A vásárhelyi katolikus iskola ügyében szólalt fel Tőkés László az EP-ben
A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnáziumot sújtó „kisebbségellenes diszkrimináció és hatalmi visszaélés” ellen tiltakozott Tőkés László európai parlamenti képviselő szerdai felszólalásában Brüsszelben.
„Jelek szerint a román államhatalom a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumot meg akarja szüntetni. Erre a célra az Országos Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA) használja fel, mely korrupció gyanúja ürügyén nem csupán az iskola igazgatóját függesztette fel, hanem jelenleg – teljesen törvényellenesen – a tanulók szüleit is százával zaklatja és kihallgatásra rendeli be” – mondta Tőkés az EP-ben.
Hozzátette, hogy a Maros megyei tanfelügyelőség jogsértő módon letiltatta a gyermekek elemi osztályokba való beíratását, ezzel pedig veszélybe került a tanintézet mintegy 400 tanulójának az őszi beiskolázása, és magának az iskolának a léte.
Tőkés az EP elnöke Antonio Tajani közbelépését kérte az iskola, a szülők és a gyerekek védelmében. Sajtóirodájának közleménye szerint Tőkés László úgy véli: az igazságszolgáltatás a magyarellenes elnyomás eszközének bizonyul Romániában. „Példa rá a magyar szimbólumok és feliratok elleni bírói ítéletek sokasága, magyar közéleti szereplők gyakran alaptalan meghurcolása, vagy a magyar és egyházi tulajdonok jogi úton való elbitorlása.”
Ez esetben a vásárhelyi iskola ellehetetlenítésének főszereplője a DNA, amely „a nemzetközileg támogatott korrupcióellenes küzdelem örve alatt, másfelől a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus elve mentén sajnálatos módon kisebbségellenes, diszkriminatív tevékenységre ragadtatja magát, halvány esélyt sem engedve arra, hogy kisebbségi, közösségi jogaink eme nyilvánvaló sérelmét egykönnyen orvosolni tudjuk. Más szóval: a demokratikus jogrend eszköztárát használja fel az államhatalom a kisebbségi jogok csorbítására, egyházi és anyanyelvi jogaink elnyomására.”
„Tiltakozom a magyar egyházi iskolánkat sújtó kisebbségellenes diszkrimináció és hatalmi visszaélés, valamint a szülők megfélemlítése ellen!” – zárta beszédét Tőkés. Közlemény
Erdély.ma

Felhívás helyi értéktárak létrehozására (Megyeinfó)
Minden közösségnek vannak értékei, amelyeket nemcsak meg kell őrizni, de másokkal is meg kell ismertetni, használni kell őket, élni kell velük, hogy a jövő nemzedékek számára is hozzáférhetők maradjanak.
Ezzel a céllal fogadták el a hungarikumokról szóló törvényt, amely szerint külhoni értéktárak is alakulhatnak. Kovászna Megye Tanácsa 2016. április 26-án hozta létre a megyei értéktárat és megyei értéktár bizottságot, amely összesíti a megye területén azonosított települési és tájegységi értéktárak adatait, azonosítja a megye területén fellelhető nemzeti értékeket, dönt a megyei értéktárba bekerülő nemzeti értékekről, és nyilvántartás céljából elküldi azt a Székelyföldi és az Erdélyi Értéktárnak. A megyében már alakultak települési értéktárak is: 2016-ban Kisbacon hozta létre saját települési értéktárát és részt vett az Értékőrök programban. 2017 februárjában Csernátonban is megalakult a helyi települési értéktár. A megyei bizottság értékeit vigyázó települések jelentkezését várja, további információk awww.repertorium.ro honlapon, melynek javaslattétel ablakában minden szükséges információ elérhető egy háromszéki érték felterjesztéséhez.
(A Megyeinfó Kovászna Megye Tanácsának fizetett tájékoztatója)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Áder Szalontán: szent aggodalommal is lehet óvni és menteni
Áder János köztársasági elnök részvételével csütörtökön Nagyszalontán elrajtolt a költő születése 200. évfordulója alkalmából meghirdetett Arany-emlékév. Az államfő beszédében feltette a kérdést: ismerjük-e Arany Jánost igazán, vagy csak iskolai tanulmányaink kötelező tételeit tudjuk felmondani? A bicentenárium alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia konferenciát rendezett a hajdúvárosban, és az előadásokon kevésbé ismert adatok, információk hangzottak el „a teljes magyarság hordozójának" is nevezett költő életével, pályájával kapcsolatban.
Arany János ma is velünk, hatása bennünk van. Emberöltőkre a magyar irodalom mércéjévé vált, szállóigévé lettek sorai – jelentette ki Áder János köztársasági elnök csütörtökön Nagyszalontán, a költő születésének kétszázadik évfordulója alkalmából meghirdetett Arany-emlékév hivatalos megnyitóján.
A hajdúváros polgármesteri hivatalának nagytermében elmondott méltatásában az államfő kijelentette: Arany nélkül szegényebbek lennénk, szegényesebben tudnánk kifejezni magunkat édes anyanyelvünkön. A költő pályáját, a Magyarországon a 19. században „összesűrűsödött történelmi időt" ismertetve a köztársasági elnök úgy vélekedett: Arany műveiben halála után is velünk marad, mert maradandót hozott létre: hidat, verset, újító szerkezetet, szobrot, tudományos tételt, regényt, békét és szabadságot. „Arany János kerülte a nyilvánosságot, óvatos aggodalommal tekintett a kéretlen népszerűségre. Alkotó életével, visszahúzódó alkatával azonban mégis részesévé vált a 19. század legnagyobb vállalkozásának: a magyar nemzet újraalapításának" – jelentette ki Áder János, aki szerint ma Arannyal mérjük és számoljuk azt az időt, amikor a magyar név s a magyar nyelv új becsületet szerzett magának.
Az államfő úgy vélte, a költő még a hazaszeretetben is annyira szemérmes volt, hogy régmúlt korok hőseivel mondatta el, mit jelent tartozni valahova, vagy meghalni egy eszméért. A köztársasági elnök elmondta, születésének 200. évfordulóján joggal tesszük fel a kérdést: ismerjük-e Arany Jánost igazán, vagy csak iskolai tanulmányaink kötelező tételeit tudjuk felmondani? „Egy nemzeti mítoszt tisztelünk-e benne, vagy értjük igényességét, bizonytalanságát, lelkének indulatait? Engedtük-e már közel magunkhoz szellemét? Ízlelgettük-e mondatait. Csodáltuk-e szóképeit? Milyennek látjuk Arany Jánost?" – tette fel a kérdést Áder, aki felhívta a figyelmet, hogy közös jövőnk, a haza sorsa nemcsak az anyagi jóléten, a nemzeti összterméken, vagy látványos sikereinken múlik, hanem azon is, megbecsüljük-e nagyjaink teljesítményét, emlékezünk-e rájuk, és tanulunk-e tőlük.
A köztársasági elnök megállapította, Arany János alakja azt üzeni az utókor számára, hogy a méltósággal, szerényen végzett munka is ér annyit, mint a zajos siker. Rövid szalontai látogatása során az államfő ellátogatott a helyi Csonka-toronyban működő Arany-emlékmúzeumba és a költő egykori szülőháza, az egykori bogárhátú öreg viskó helyén álló tájházba, és megkoszorúzta a poéta egész alakos ülőszobrát is.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az emlékév egyházi fővédnökeként a megnyitón örömének adott hangot, hogy a reformáció 500. évfordulóján úgy tudjuk ünnepelni Arany születése bicentenáriumát, hogy közben a mai világra, a magyar nemzet jelenlegi helyzetére tekinthetünk. Az egyházfő szerint reménnyé kell váljon az emlékezet, a jelen társadalmának pedig akár 200 esztendőre kell programoznia önmagát. Patócs Júlia, a szalontai Arany János Művelődési Egyesület (AJME) elnöke elmondta, három éve, pontosan ezer napja kezdte el a jeles és kerek évfordulóra, az Arany-évre való készülődést a szülőváros, amely az egész évet betöltő programsorozattal tiszteleg legnagyobb szülötte előtt.
A bicentenárium alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) csütörtökön konferenciát rendezett a hajdúvárosban, és az előadásokon a nagyközönség számára kevésbé ismert adatok, információk hangzottak el „a teljes magyarság hordozójának" is nevezett Arany életével, pályájával kapcsolatban. Az egyik kései utódnak számító Török Ádám, az MTA főtitkára felidézte: titoknokként, azaz főtitkárként a költő kiemelkedő gondossággal dolgozott 12 éven át, ez idő alatt például 3490 levélfogalmazvány és több mint 300 ülési jegyzőkönyv fűződik a nevéhez. Dánielisz Endre szalontai helytörténész, Arany-kutató elmondta, 1716-os összeírásban szerepelnek először Aranyok a hajdúvárosban, ekkoriban telepedtek meg a környéken. A költő első fennmaradt, 17 évesen írt munkájaként mutatta be Korompay H. János tudományos tanácsadó, Arany összes műveinek sorozatszerkesztője az Arany által 1834-ben készített prédikációt, amely későbbi verseiben visszatér, sőt Vörösmarty forrásául is szolgálhatott. Kiderült az is, hogy Arany arcviselete és portréi nemcsak személyes stílust és ízlést tükröznek, hanem politikai gesztusnak számítottak. Hász-Fehér Katalin szegedi egyetemi tanár elmondta, a költő értelmezte is a róla készült portrékat, „beszélt" is általuk, ugyanakkor egyetlen szoborhoz ült modellt, Izsó Miklós alkotásához.
Az emlékév nyitánya keretében csütörtökön bemutatják az Arany Szalontája, Szalonta Aranya című, a költő életútját felölelő kötetet is. Délután erdélyi és anyaországi meghívottak részvételével megemlékezést és ünnepi műsort tartanak a szalontai szoborparkban, amelyet gyertyás menet követ, majd Honnan és hová – Arany János költészete címmel a nagyváradi Szigligeti Színház bemutató előadása zárja a hajdúvárosi programsorozatot.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Magyar–román viszony: hogyan tovább?
Ha látványos enyhülésről nem is beszélhetünk, mindenképpen kimozdulni látszanak az eddigi mélypontról a magyar–román kétoldalú kapcsolatok.
Az eddigi, enyhén szólva is hűvös viszony után – amely főleg a Ponta-kormány idején odáig hűlt, hogy a felek a legkevésbé sem diplomatikus nyelvezetben üzengettek egymásnak, és félő volt, hogy előbb-utóbb odáig durvul a helyzet, hogy az érintettek egymás felmenőinek emlegetéséig is eljutnak – persze már az is jókora előrelépés, hogy a két külügyminiszter végre egyáltalán találkozott egymással. Ehhez persze szükséges volt Teodor Meleșcanu, a román diplomácia új vezetője gesztusa, aki már bizottsági meghallgatásakor a magyar–román viszony javítását nevezte egyik legfőbb céljának. És a jelek szerint megtörténhet, hogy a magyar–román közeledés folytatódik, hiszen román kormányzati források szerint lehet, hogy a szintén Meleșcanu javasolta közös kormányülések közül az elsőre már a közeljövőben sor kerül Temesváron.
Márpedig ez a város szimbolikus jelentőségű a magyar–román együttműködés szempontjából, hiszen 1989 decemberében magyarok és románok közösen léptek fel a forradalom szikrájaként is emlegetett magyar református lelkész, Tőkés László védelmében, a diktatúra képviselőivel szemben. Még az sem kizárt, hogy a román hatóságok váratlan lépése, amellyel visszavonták a marosvásárhelyi református gimnázium ügyében a szülőknek kiküldött DNA-idézéseket, a magyarok irányába tett gesztus, miután Budapest a héten két ízben is rosszallását fejezte ki a szülők és a gyerekek vegzálása miatt. A román álláspont viszonylagos enyhülése mögött geopolitikai okok épp úgy állhatnak, mint az, hogy az új bukaresti kormány másképp látja a Brüsszelhez és az EU-hoz fűződő viszonyt, mint az eddigiek.
A geopolitikai viszonyok változásától sokan Donald Trump elnökké választása miatt tartanak Bukarestben. A félelmek szerint annak nyomán, hogy Trump hajlandónak mutatkozik békülékenyebb hangnemben tárgyalni Moszkvával, leveheti a kezét Európáról, ebben az esetben pedig az Oroszországgal hagyományosan rossz viszonyt ápoló Bukarestnek jól jön, ha a Moszkvával nem baráti, de legalább pragmatikusabb viszonyt ápoló Budapest szól néhány jó szót az érdekében.
Másrészt világos, hogy a jelenlegi balliberális kormány egészen más kottából játszik az EU viszonylatában, mint elődei.
Miután a büntető törvénykönyv módosításáról szóló, nagy valószínűséggel a korrupt politikusok számára mentőövnek szánt sürgősségi kormányrendelet miatt ismét alapos fejmosást kapott Brüsszeltől, felerősödtek az EU-kritikus hangok a kormánypártokban. Emellett az is egyértelmű, hogy Románia önmagában, kelet-európai uniós tagállamként akkor sem lenne képes hatékony érdekérvényesítésre a nyugati, gazdagabb, saját gazdasági és politikai érdekeiket prioritásnak tekintő tagokkal szemben, ha minden kérdésben úgy táncolna, ahogy Brüsszel fütyül. Ezért is jelzésértékű, hogy az eddigi kabinetek elutasító álláspontjával szemben a román külügyminiszter most arról beszélt: a visegrádi négyekkel is egyeztetni szeretne a Romániát is érintő ügyekben.
Nem kizárt ugyanakkor, hogy ez újabb konfliktusok forrása lesz a kormányoldal és a minden körülmények között Brüsszel kottájából játszó államfő között. Lényeges kérdés amúgy, hogy mi szerepelhet egy, a közeljövőben megtartandó magyar–román közös kormányülés napirendjén. A közös gazdasági ügyek – a gáz- és villamosvezetékek összekötése, az infrastruktúra-fejlesztés, a határátkelők állandóvá tétele – haszna és fontossága vitán felüli mindkét fél számára.
Az ügyet a romániai magyar közösség helyzete teszi kényessé. Nehéz ugyanis a magyar–román viszony javulásáról anélkül beszélni, hogy szóba kerülne a magyar jelképek és feliratok hatósági üldözése, az anyanyelvhasználat korlátozása, a magyar iskolák vegzálása vagy az olyan bornírt törvénytervezetek, amelyek börtönnel büntetnék az autonómiakezdeményezéseket. Kérdés, milyen mértékben hajlandó ezekről egyáltalán tárgyalni a román fél, amelynek hivatalos álláspontja a mai napig azon a hazugságon alapul, miszerint Romániában példaértékű a kisebbségek helyzete. A szlovák–magyar viszony kapcsán úgy tűnik, inkább a közös ügyekre – mint a migráció kérdése vagy a keleti tagállamoknak gyártott silány élelmiszerek – koncentrálnak, a keményebb témákat jegelik. (Bár az is igaz, hogy az utóbbi hónapokban nemigen hallottunk olyasmiről, hogy a szlovák hatóságok a magyar állampolgárság felvétele miatt vegzáltak magyarokat, és talán a magyar iskolák ügye is rendeződhet.)
Minden esetre a magyar fél számára most újabb lehetőség adódhat, hogy fölvesse a Romániában élő magyar közösség helyzetét. És – ha a bukaresti kormány valóban ebbe az irányba kívánna elmozdulni – akár a visegrádi négyek és Románia közötti viszony szorosabbra fűzésének, Románia további támogatásának feltételéül is szabhatná.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Fiatal pályakezdőkkel találkozott Borboly Csaba Kolozsváron
Versenyképes fizetés, jó munkaközösség, valódi szakmai tapasztalat – ezeket biztosítja a fiatal pályakezdők számára Hargita Megye Tanácsa, tudtuk meg péntek délután Borboly Csabától Kolozsváron. A kötetlen beszélgetésen a tanácselnök az intézmény önkéntességi lehetőségeiről, gyakornoki és ösztöndíjprogramjairól is beszélt.
Borboly Csaba mindenek előtt a fiatalokkal való folyamatos kapcsolattartást tartja fontosnak, hiszen ez alapozhatja meg a jövőbeni jó, hatékony együttműködést. Úgy véli, „teher alatt nő a pálma”, tehát fénymásolás és kávéfőzés helyett felelősségteljes feladatokat bíznak a fiatal jelentkezőkre. Arra is odafigyelnek, hogy a pályázónak lehetősége legyen az érdeklődési területe szerint feladatot vállalni, a rendezvényszervezéstől, a pályázatíráson át a diplomáciai feladatokig minden ötletre nyitottak. Mindezzel pedig céljuk, hogy a fiataloknak esélyt adjanak a tapasztalatszerzésre, hogy platformot biztosítsanak terveik és kezdeményezéseik megvalósításához.
Legkevesebb két hétig foglalkoztatják a gyakornokokat, de ha az illető személy ért a munkájához és hajlandó is dolgozni, szívesen fogadják hosszú távú munkatársként is, tette hozzá a tanácselnök. Az önkénteseknek pedig a Székelyföld Napok szervezésétől a Régizene Fesztiválig mindenre lehetőségük van, mondta.
A munkaközösség átlagéletkora 30 év körül mozog, a 22 alintézményével együtt a megyei tanács összesen 2700 személyt foglalkoztat, derült ki a tanácselnök tájékoztatójából. „Nem hiszek a klasszikus közigazgatási versenyvizsgában” – fogalmazott Borboly Csaba, arra utalva, hogy a törvény által előírt követelményrendszer mellett felvételi esetén a jelentkező kompetenciáira, motivációjára is kíváncsiak. A találkozón jelen volt Szőcs István vezérigazgató is, aki többek között ismertette a versenyvizsga szakaszait: a jelentkezéshez szükséges papírok benyújtását követően írásbeli és szóbeli megmérettetésre kerül sor, amelyen szakmai tudást is mérhetnek, de egy-egy szakkönyv, törvény összegzésére, véleményezésére is rákérdezhetnek. A jelentkezéseket egy 3–5 fős bizottság bírálja el.
Borboly továbbá arról is tájékoztatott, hogy Hargita Megye Tanácsánál részmunkaidőben is el lehet helyezkedni, heti tíz órás állást is ajánlanak az egyetemisták számára.
A leendő önkéntesek és gyakornokok jelentkezését azinfo@borbolycsaba.ro e-mail címre várják, a munkalehetőségeket és ösztöndíjprogramokat pedig itt (www.hargitamegye.ro) lehet vadászni.
Tasi Annabella
maszol.ro

ÁTLÁTHATATLAN A TITKOSSZOLGÁLAT ÉS A DNA EGYÜTTMŰKÖDÉSE
Túlságosan nagy hatalomra tett szert a román korrupcióellenes ügyészség – vélik szakértők
Zajos politikai háború dúl Romániában a korrupcióellenes ügyészség (DNA) miatt. A szemben álló politikai táborok felsorakoztak a barikád két oldalán. A hatalmon lévő szociáldemokraták politikai megrendelések végrehajtásával vádolják a DNA-t, az ellenzék és az államfő viszont a korrupció felszámolásának egyetlen garanciáját látja a hatóság működésében. Nem csak a politikusok, az elemzők sem látják azonosan az igazságszolgáltatás körüli helyzetet. Lapunk a bukaresti Gandul portál újságíróját, a Nemzetpolitikai Intézet erdélyi munkatársát és egy román politológust kérdezett a DNA-ról, s a jelenlegi egymásnak feszülés motivációiról, a politikai tétekről.
Andrei Luca Popescu szerint a DNA az egyetlen olyan ügyészség Romániában, amely a kis és nagy mértékű korrupcióval foglalkozik. A Gandul ismert újságírója arra emlékeztetett, hogy az évek során több száz minisztert, polgármestert, képviselőt, helyi választott tisztségviselőt vagy köztisztviselőt ítéltek börtönbüntetésre korrupció, a közvagyon megkurtítása miatt. Ezek a bírósági döntések mind a DNA ügyészségi munkájának köszönhetők.
Luca Popescu úgy véli, a hatóságot működése kezdetétől igyekeztek valamilyen formában akadályozni különböző politikai erők vagy csoportok, leginkább a szociáldemokraták. – Ennek a harcnak az egyik formája köszönt vissza az új román kormány nagy ellenállást kiváltó, s végül visszavont határozataiban, amelyekben a büntető törvénykezést próbálta módosítani a DNA ügyészségi eljárásainak ellehetetlenítése céljából – mondta a bukaresti újságíró, kiemelve, hogy a hatalommal való visszaélés vizsgálhatóságának és büntethetőségének korlátozását szeretné elsősorban meggátolni a jelenlegi hatalom, holott a lakosság körében ez a fajta korrupciós cselekmény a legnyilvánvalóbb.
Luca Popescu szerint a DNA ellen kampányoló politikusok számára a tét egyszerűen az, hogy továbbra is zavartalanul működtessék üzleteléseiket közpénz felhasználásával. Azt ugyanakkor a Gandul munkatársa is elismeri, hogy a korrupcióellenes ügyészség maga is muníciót adott ellenzőinek azokkal a hibákkal és visszaélésekkel, amelyek egyes ügyekben történtek. Gondot jelent az is, hogy a DNA vezetőjét nem átlátható módon, hanem az államfő, a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter közötti egyezkedés nyomán nevezik ki. Luca Popescu problémának tekinti, hogy a hatóság és a hírszerző szolgálat közötti együttműködést nem szabályozták törvényben.
Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Intézet munkatársa szerint az évek során a DNA az összes parlamenti párt sorait megtizedelte, nagyon befolyásos politikusokat, üzletembereket (Romániában a kettő sokszor ugyanaz) küldött rács mögé, ezzel kivívta a társadalom szimpátiáját, hiszen a korábban érinthetetlennek hitt elit tagjai is börtönbe kerülhettek.
Ugyanakkor máig tisztázatlan, hogy a Romániában hagyományosan kiterjedt befolyással rendelkező belügyi titkosszolgálat (SRI) pontosan milyen kapcsolatban áll a DNA-val, az alapvető problémának az látszik, hogy a büntetőügyek kivizsgálása során létezik egyfajta titkosított megállapodással törvényesített kiegyezés a két intézmény között.
Ez azt jelenti, hogy a SRI nemcsak információt szolgáltat az ügyészségnek, hanem bizonyítékot is – mondta lapunknak az erdélyi elemző, aki úgy véli, ennek óriási jelentősége van, hiszen a lehallgatások során rengeteg információhoz jutó SRI akár zsarolásra és terhelő vallomás kicsikarására is használhatja ezeket az információkat, közvetlenül részt vállalva a korrupció elleni harcban, ezáltal a politikai küzdelmekben is.
Illyés úgy véli, a DNA körüli politikai háború tétje az, hogy a politikai elit érvényesíteni tudja-e a választásokon szerzett hatalmát a DNA–SRI ellen, vagy folytatódik az elmúlt évek gyakorlata, amikor ez a kettős tényleges politikai befolyást szerezve önálló politikai háttérszereplőként jelenik meg a porondon. Azért bonyolult a kérdés, mert politikai korrupció továbbra is létezik, ez ellen a DNA pedig a társadalom által támogatva lép fel, ám a háttérben ezt a legitimitást egy csoport politikai érdekérvényesítésre használja fel.
Bogdan Duca politológus azt tartja a legnagyobb gondnak, hogy a kizárólag korrupcióellenes harcra létrehozott DNA túlságosan nagy hatalomra tett szert az idők során, gyakorlatilag ellenőrizhetetlen a tevékenysége, s ennek következményeként a demokratikus berendezkedést ássa alá.
– A korrupció elleni harc akkor fajult el, amikor politikai célokra kezdték felhasználni. Ezt először Traian Basescu korábbi elnök alkalmazta a média egy részének hathatós támogatásával, de olyan nem kormányzati szervezetek segítségével is, amelyek a Soros György multimilliárdos által pénzelt hálózathoz köthetők – mondta Duca, aki szerint a cél a Szociáldemokrata Párt sajtóbeli démonizálása és politikai megsemmisítése volt. Csakhogy – hangsúlyozta az elemző – Basescu kezéből lassan kicsúszott az ellenőrzés, sőt ő maga is áldozatává vált az egyre erősödő DNA-nak, illetve az ezt körülhálózó politikai, civil és titkosszolgálati szervezkedésnek – fogalmazott a politológus.
Mint mondta, a kialakult háború miatt most egymásra találtak a DNA iránt elkötelezettek, s azok, akiknek meggyőződésük, hogy a politika egyenlő a korrupcióval. Ez a tábor jelenleg élvezi Klaus Johannis államfőnek, a hírszerzés, illetve a sajtó egy részének, valamint egyes Soroshoz köthető civil szervezetek támogatását.
Duca az utóbbi hetek tüntetéseit is e háború részének tekinti. Az elemző szerint a Sorin Grindeanu vezette kabinet egy sor olyan pozitív szociális jellegű intézkedést hozott, amelyek megfelelő politikai autonómiát biztosítanak az igazságszolgáltatás megreformálásához, s a mindenfajta ellenőrzés alól elszabadult DNA és hírszerzés kordában tartásához.
Pataky István (Marosvásárhely)
Magyar Idők (Budapest)

A kormányellenes tüntetőkkel elnézőbbek, mint a székely felvonulókkal
A csendőrség két bírságot rótt ki a Marosvásárhelyen szervezett kormányellenes tüntetések során, azt is éjszakai hangoskodásért. Eközben a tavalyi székely szabadság napján megbüntetettek esetében annak a bírságának az eltörlése ellen is fellebbeztek, aki ott sem volt a felvonuláson.
A Vásárhelyi Hírlap utánajárt annak, hogy milyen intézkedéseket foganatosítottak a marosvásárhelyi közfelügyeleti hatóságok a közterület-foglalással, hangos bekiabálásokkal, bannerlengetéssel járó többnapos kormányellenes utcai megmozdulások alkalmával, illetve hogy hol tartanak az évente egyszer, egyetlen helyszínen, előre bejelentett módon néhány órás felvonulással kapcsolatos ügyek, amelynek célja felhívni a figyelmet Székelyföld autonómiaigényére.
„A 13-as sürgősségi kormányrendelet visszavonását követelő megmozdulásokat Marosvásárhely főterén is tartottak, ezeket mindannyiszor a megyei csendőrség alakulatai biztosították” – tájékoztatott Adina Chiș szóvivő, majd a Tudor lakónegyedbeli mobilegységhez irányított további információkért.
„A tiltakozások rendben, különösebb incidensek nélkül zajlottak. A csendőrség két esetben rótt ki bírságot, február elsején, egyenként 200 lej értékben. Az 1991. évi 61-es számú törvény 2-es bekezdésének 25-ös pontja alapján csendháborításért kaptak bírságot hangosbemondóba kiabáló fiatalok, a jogszabály szerint ugyanis 22–23 órakor egy rendezvény esetében is abba kell ezt hagyni, ők azonban éjjeli 1 órakor is ordibáltak” – tájékoztatta az újságot Anca Roxana Moțoc szóvivő.
Ami a kormányellenes tiltakozások jóváhagyását, tudomásul vételét illeti, megtudtuk, hogy a reformigénylő civil megmozdulásokon előszeretettel résztvevő és támogató Szabad Emberek Pártja nem nyújtott be engedélyezési kérelmet, illetve előzetes bejelentést. Az események hevében, az utolsó napokban valaki azt állította, hogy benyújtotta a jóváhagyási kérelmet. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szóvivőjétől, Cosmin Blagától úgy értesültünk, hogy ezeken a demonstrációkon spontán gyűltek össze az emberek, a hirdetést, szervezést nem vállalta fel senki, így jóváhagyási kérelmet sem nyújtottak be.
Március másodikáig nem született jogerős ítélet arra vonatkozóan, hogy a tavalyi székely szabadság napja után a csendőrség által csendháborításért, engedélyezetlen rendezvényen való részvételért, illetve szervezésért megbírságoltak esetében töröljék el a bírságot. A hatóságok intézkedése, így a bírságról szóló kiállított jegyzőkönyvek ellen hatvanhat esetben emeltek kifogást a polgárok, és alapfokon minden esetben a jogtalanul megbírságoltaknak kedvező ítélet született.
„Hatvanhat határozatban érvénytelenítették a büntetéseket, és mindannyi alapfoki határozattal szemben fellebbezett a csendőrség, függetlenül attól, hogy az illető megbírságolt személy ténylegesen részt vett-e a rendezvényen, vagy bizonyítékokkal igazolta, hogy nem volt ott. Az összes ügyben kitűzték a tárgyalások időpontjait, ezek március 10. utánra esnek, tehát az idei székely szabadság napja előtt, legalábbis máig (március 2. – szerk. megj.) a Törvényszék nem hozott ítéletet, azaz nem született jogerős ítélet, amelyben elutasítsák a csendőrség fellebbezését” – tájékoztatott a felperesek ügyvédje, Kincses Előd.
Hozzátette, egyetlen kivétellel az összes ügyben teljes mértékben eltörölték a bírságot, a Székely Nemzeti Tanács elnökének, Izsák Balázsnak szervezésért kiállított jegyzőkönyvben szereplő 10 ezer lejes bírságból azonban 6000 lejt töröltek el, 4000-et „meghagytak”. „Ebben az ügyben mi fellebbeztünk, a tárgyalást május 2-ára tűzték ki” – tudtuk meg az ügyvédtől.
Előzetesen bejelentették, pénteken egyeztetnek
Az idei székely szabadság napi megemlékező rendezvény március 10-én, jövő pénteken 16 órakor kezdődik a marosvásárhelyi Postaréten, a Székely Vértanúk emlékművénél, ahonnan a hagyományoknak megfelelően a város főterére vonulnak a résztvevők a prefektúra elé. „Ezen a napon fog megmérettetni az az erkölcsi erő, amely tizenötödik éve szembesíti a román hatóságokat és a közvéleményt a székely nép akaratával, autonómiakövetelésével. Alkotmányos eszközökkel, erőszakmentesen, de szívós kitartással igényeljük a szabadságot: az államon belüli önrendelkezést” – fogalmazott felhívásában az SZNT elnöke, Izsák Balázs.
Az SZNT elnöke pénteken egyeztet a marosvásárhelyi csendőrség illetékeseivel az esemény biztosításáról. Ez egyébként eddig is így történt, gond és nézeteltérések nélkül, ráadásul az idei megemlékezés és felvonulás megtartásáról szóló előzetes bejelentést már két évvel ezelőtt, 2015-ben benyújtották a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalhoz (az 1991. évi 60-as számú törvény értelmében ezt a rendezvény előtt legalább 48 órával kell megtenni), Izsák Balázs pedig nemrég írásos emlékeztetőt küldött az önkormányzatnak és a csendőrségnek, amire választ nem kapott.
Az SZNT elnöke korábban a Vásárhelyi Hírlapnak kijelentette: a gyülekezési szabadságról rendelkező törvény értelmében az előzetesen bejelentett rendezvényeket a polgármester csak a benyújtástól számított 48 órán belül tilthatja meg. Erre azonban nem került sor, ráadásul a marosvásárhelyi táblabíróság tavaly július elején jogerősen kimondta, hogy a 2016-os székely szabadság napjának 2015-ös bejelentése érvényes volt – eszerint tehát a 2017-es is az.
Megemlékezés világszerte
Az Érden bejegyzett Székelyföldért Társaság elnöke, György-Mózes Árpád március 2-án arról tájékoztatott, hogy Székely Vértanúkkal kapcsolatos megemlékezések 2017-ben a marosvásárhelyi mellett lesznek Budapesten, Budaörsön, Sárospatakon, Szolnokon, Münchenben és Zürichben is, viszont a korábbi évek alapján valószínűleg a világ távolabbi pontjain, például Isztambulban is csatlakoznak.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Amikor a Szent Mihály-templom tornya is kilengett…
Negyven éve, 1977. március 4-én több mint másfél ezer halálos áldozatot követelő földrengés pusztított Romániában, az 55 másodpercig tartó rengés leginkább Bukarestet érintette. A földmozgást Kolozsváron is lehetett érezni, különösen a tömbházak felső emeletein lakók körében keltett riadalmat. Az egykori Igazság napilap szerint voltak olyanok is, akik látták, hogy a rengés másodpercei alatt a főtéri Szent Mihály-templom tornya kileng. „Lesznek nemzedékek, amelyek már csak hírből, leírásból, dokumentum-film összeállításból, talán éppen játékfilmből tudnak a március 4-i szerencsétlenségről” –olvastuk egy jegyzetecskében ugyancsak az Igazság hasábjain. Szerencsére az azóta felnőtt generációk valóban csak hírből ismerik az ilyen erősségű földrengéseket, nem kellett átélniük hasonló természeti katasztrófát itt, az országban. Számukra készült alábbi összeállításunk az egykori kolozsvári napilap számaiban tallózva.
A román köztévé silány kínálatának Édeskeserű című bolgár filmje sokunk számára emlékezetes maradt, és nem elsősorban művészi értékéért: este 9 óra 22 perckor a kolozsváriak többsége először adáshibára gyanakodva, majd a félbeszakadt közvetítésből, a csillárok lengéséből, poharak koccanásából következtethettek valami rendellenesre. Bukarestben viszont más volt a helyzet, a fővárosban és környékén hatalmas pusztítást végzett a földrengés. Az 1.578 halálos áldozatból 1424-et a Bukarestben regisztráltak. A sebesültek száma országszerte 11.300 volt, 32.900 épület súlyos kárt szenvedett. A pusztítás ereje felért az 1945-ben Hiroshimára dobott atombomba tízszeresével – írta annak idején a France Press, amelyet az Adevărul idéz az évforduló alkalmával készült összeállításában. A Világbank 1978-as jelentése kétmilliárd dollárra becsülte az anyagi károkat.
„Kiakadt az egész hálózat”
– Azon a napon, ügyeletes szerkesztőségi titkárként a nyomdában irányítottam a tördelést, szerkesztettem az Agerpres hírügynökségtől telexen érkező híreket-anyagokat – emlékezik vissza az akkori eseményekre Dózsa Sándor kollégánk.
– Úgy este kilenc óra körül hirtelen elsötétült a tv-készülék és leálltak a telex gépek. Az áramszolgáltatás nem szakadt meg. Azonnal hívtam a postai telex-ügyeletet. Kérdésemre, hogy miért állt le az adás, ők sem tudtak válaszolni. „Kiakadt az egész hálózat”, mondta a telex-műhely főnöke. A kolozsvári telefonok működtek, de Bukarest nem válaszolt. A făcliás kolléga a brassói lapot csengette, azok telefonon válaszoltak ugyan, de a telex-tv-hálózat ott sem működött, viszont az ottani szerkesztő jelezte, hogy valami nagy baj lehet a Kárpátokon túl, mert ők is éreztek valami rezgéseket.
Máskor is előfordult rövidebb-hosszabb adásszünet, de hogy telefonálni sem lehetett, az Agerpresnek, arra nem volt rá példa. Megpróbáltam telefonálni Mag Máriának, az Agerpres magyar adása vezetőjének a lakására, de minden telefon néma volt.
Közben valami rádióhírből kiderült, hogy a fővárosban hatalmas földrengés pusztított. Ez már nagy gond volt. Minket annyiban érintett, hogy félig üres volt az első oldalunk és a külpolitikai hírek is hiányoztak. Átgondoltam a helyzetet, átcsoportosítással, képekkel be tudtam volna fejezni a lapot, de még korán volt, tehát várakoztunk. A Honvéd utcai katonai parancsnokságon nagyon jól ismertem még lugosi sorkatonaságom idejéből egy hiradós vezérkari századost. Hirtelen ötlettel felcsengettem otthonában telefonon és röviden elmondtam, mi a problémám, vagyis, hogy szeretnék telefonálni az Agerpresnek. Meghallgatott, azt mondta visszahív. Meg is tette, úgy negyedóra múltán közölte: a hadsereg rádió-telefonján kapok öt percre egy vonalat, azon hívhatom az Agerpres számát. Néhány perc múlva csengett a telefon és bejelentkezett egy híradós, hogy beköt a vonalba. Én máris hívtam az Agerprest, de nem válaszolt.
Erre gondoltam egy merészet és felhívtam volt főszerkesztőm, Kovács András Drumul Taberei utcai lakását. Ő jelentkezett. Azt kérdeztem, ÉLTEK? – Igen, élünk – mondta csak apróságok törtek össze, az óriási robaj azonban nagy bajt jelezhet, de.....és itt megszakadt a beszélgetés. Én ennek a röpke szóváltásnak is nagyon örvendtem, megbizonyosodtam, hogy Kovácsék túlélték a katasztrófát – elevenítette fel a negyven éve történteket Dózsa Sándor.
Szükségállapotot vezettek be
Az Igazság másnap végül címoldalán közölte öles betűkkel az elnöki rendeletet a szükségállapot bevezetéséről. A Ceauşescu-házaspárt nigériai látogatásán érte a tragédia híre, értesülések szerint a vizitet azonnal félbeszakítva indultak haza. „Tekintettel az 1977. március 4-én este történt földrengésre, amely emberi áldozatokat és jelentős anyagi veszteséget okozott, annak érdekében, hogy biztosítsák a földrengés következményeinek felszámolását és meggátolják újabb károk keletkezését, az egész gazdasági-társadalmi tevékenység normális feltételeinek megteremtése érdekében, Románia Szocialista Köztársaság Alkotmánya 75. szakasza 13. pontja alapján, Románia Szocialista Köztársaság elnöke, a Fegyveres Erők főparancsnoka kihirdeti a szükségállapotot” – állt a rendeletben.
Az Agerpres tájékoztatása szerint, amelyet az Igazság is átvett, a földrengés epicentruma Vrancea térségben volt, a rengésfészek körülbelül 100 km mélységben helyezkedett el a földkéreg alatt. A kéregmozgás erősségét a Richter skála szerint 7,2 fokozatra becsülték, ami azt jelenti, hogy a legerősebbek közé tartozott Romániában. A földrengés érezhető volt az ország egész területén, de még a szomszéd országokban is, Bulgáriába 120 halottja volt a katasztrófának. Utórengéseket regisztráltak március 5-re virradó éjjel, ez a szakemberek véleménye szerint azt jelenti – idézzük továbbra is a négy évtizeddel ezelőtti hírügynökségi jelentést -, hogy a földkéregben és a kéreg alatt felgyülemlett és a március 4-ei földrengést előidéző energia legnagyobb részt felszabadult, hasonló földrengés tehát nem várható. Egyébként a világszerte regisztrált hasonló kéregmozgások vizsgálata azt mutatja, hogy az erős rengéseket rendszerint nem követik újabb rengések – igyekeztek valamelyest megnyugtatni a pánikban levő lakosságot az idézett szakemberek.
Kolozsváron a toronyházakban csaknem mindenki érezte
Bár Kolozsváron is lehetett érezni a bukaresti földrengés jellegzetes kísérőjelenségeit, sérülések, anyagi károk nem keletkeztek. A csillárok, a falra akasztott lámpák ingaszerűen mozogtak, az ingaórák megálltak, a vitrinekben elhelyezett edények, üvegpoharak összekoccantak, a falon levő képek kissé elmozdultak. Erre az erősségi fokra az is jellemző – olvasható dr. Xantus János ismert földrajztudósnak a kolozsvári lapban közölt cikkében –, hogy az utcán járók nem észlelik, a házakban tartózkodók, különösen a magas emeleten lakók, vagy fekvő helyzetben lévők azonban igen. Ezért a toronyházakban csaknem mindenki érezte. Sokakon szédülés vett erőt, mások hányingerre panaszkodtak. A kolozsvári földmozgások erősségének érzékelését az egyéni érzékenység is befolyásolta, emellett pedig az is számított, hogy az illető épület milyen altalajra épült. A laza szerkezetű kavicsos-homokos rétegek veszedelmesebbek – írta.
„Igen érdekes egyik olvasónknak az a megfigyelése – folytatja a szerző –, hogy Szent Mihály-templom tornya kilengett. Az ablakkerethez viszonyítva észlelte többekkel együtt ezt. Ingaórájának elmozdulásából, illetőleg megállásából igen helyesen három szeizmikus hullámot állapított meg”.
Romániában hasonló intenzitású földrengés csak 1802-ben és 1940-ben történt (mindkét esetben 7,4-es erősségű), több utórengéssel, az utóbbinál ezek hetekig tartottak, de a lakosság már nem érezte meg. Erdély területén 1170 és 1909 között 127 földrengésről számolnak be a krónikák, ezek közül Kolozsvárt csak egynéhány érintette komolyabban, annál több azonban Brassót és a Barcaságot. Néhány példa: az 1620. november 8-i, majd 1782. február 15-i rengés során templomtornyok dőltek le, épületek omlottak le. Az 1802-es és 1832-es rengések erőssége meghaladta az 5-6-os fokozatot. 1880. október 3-án a rengések a Szilágyságra is kiterjedtek, akárcsak az 1885. május 26-i földmozgások, amelyeknek központja Zsibó környékén volt.
Tíz nap után is találtak túlélőket
A tragédiát követő napokban a lapban is kezdtek megjelenni a Bukarestben élő kollégák – rádiósok, tévések, újságírók – személyes beszámolói annak az 55 másodpercnek egy életre szóló rémületéről: „A föld bömbölt, ijesztően dübörgött aztán csend lett, bántóan nagy csend és nyugalom, sötétség” – olvasható az egyikben. A szerző megjegyzi: a földrengés nyomai jobban megrendítették a bukarestieket, nagyobb hatással voltak mindenkire, mint a közel egy percig tartó hánykolódás, amikor az ember tudja, hogy menekülni kéne, de nincs hova.
A mentések több mint tíz napig tartottak – nem hiába. Egy 58 éves tanárnőt tíz nap után találtak meg élve a romok alatt. A nő egy zsebrádió segítségével értesült arról, hogy a mentési munkálatok folynak, ezt tartotta benne a lelket, a reményt, hogy őt is kimentik. Szerencséje volt, még időben érkeztek a mentőalakulatok. Keringtek történetek olyanokról is, akik csodával határos módon menekültek meg. Egy egyéves kisfiú például az összeomlott épület hetedik emeletéről szánkózott le ágyacskájának matracán és a romok közt téblábolt az éjszakában. Később anyját és apját is megmentették. Sok gyerek azonban árván maradt. A sajtóban is megjelent a felhívás, amelyben örökbefogadásra buzdítja azokat, akik segíteni akarnak a kicsiken.
Érkeztek azonban más hírek is: az Igazság halálozási rovatában A Hét munkatársától, Dankanics Ádámtól és kisfiától búcsúztak a megrendült hozzátartozók, ismerősök, mindketten a bukaresti katasztrófában vesztették életüket.
A Ceauşescu-házaspárnak a mentési akciókban és a nyugalom helyreállításában kifejtett „fáradhatatlan, önzetlen” tevékenységéről a pártpropaganda ontotta a dicshimnuszokat a javából, ezeknek az „árnyékában” azért meg-meghúzódott egy-két emberibb hangú jegyzet, amely a bukarestiek tragédiáját átérző szolidaritásról szólt. Az egyik ilyen írás például arról szólt: Gy. Szabó Béla a legelsők között volt, aki adományt ajánlott fel. Nem kis összeget, hanem tízezer lejt. Akárcsak az 1970-es árvíz pusztítása idején …
Székely Kriszta
Szabadság (Kolozsvár),

Nem futja lelkészre Székelyföldváron
Nincs anyagi fedezete a lelkipásztor fenntartására a székelyföldvári református gyülekezetnek, így leányegyházközséggé alakul. Erdély-szerte számos település van hasonló helyzetben.
Visszavonta a lelkészi állás betöltésére kiírt pályázatot a nagyenyedi református egyházmegyéhez tartozó székelykocsárdi egyházközség presbitériuma, indoklásuk szerint „az egyházközség szűkös anyagi helyzeténél fogva képtelen biztosítani a lelkipásztor javadalmát”. A mintegy húsz évig anyaegyházközségként, saját lelkipásztorral működő földvári gyülekezet kénytelen leányegyházközséggé alakulni, az egyházi szolgálatokat a szomszédos Székelykocsárd lelkésze végzi majd.
Szabó Gergely a Krónikának elmondta, a 28 lelket számláló gyülekezet régóta készül erre a lépésre, ugyanis nem tudja biztosítani a lelkészi fizetés ráeső részét. A hívek közül 19-en élnek a Nagyenyedtől 20 kilométerre található faluban, a többiek a városban, Gyulafehérváron, Kolozsváron laknak, csak az egyházi adót fizetik szülőfalujukba. Az otthon lévők zöme 60 év fölötti, aki pár száz lejes téesznyugdíjból kénytelen megélni. Anyagi helyzetükre való tekintettel az egyházközségben a legalacsonyabb az egyházi adó – személyenként 60 lej évente –, holott egyházkerületi szinten 75 lejre emelték, és vannak egyházközségek, ahol 80-100 lejt hagyott jóvá a presbitérium, avatott be a részletekbe a székelykocsárdi református lelkipásztor.
A költségekre sincs pénz
A földvári döntést az is befolyásolta, hogy a korábbi lelkész, a nemrég nyugdíjba vonult Kónya Gerő a paplak helyett Kocsárdon lakott, de ha új lelkész érkezne a parókiára, az épület fenntartási költségeit, a szolgáltatások díját is fizetni kellene, és ez meghaladja a gyülekezet erejét. „Ez az egyetlen kiút, hogy megmaradjanak, és minden vasárnap legyen istentisztelet” – fogalmazott a székelykocsárdi lelkész a leányegyházközséggé való nyilvánításra utalva, hozzátéve, a kérést már benyújtották az egyházmegyei tanácshoz, amely várhatóan következő ülésén jóvá is hagyja azt.
Szabó Gergely január 11-étől beszolgáló lelkészként viseli gondját a leányegyházzá váló földvári gyülekezetnek, vasárnaponként 11 órától Kocsárdon, 12.30-tól Földváron hirdeti az igét. Az elmúlt héten, amikor Kocsárdon egyetemes imahetet tartottak, a földvári hívek is részt vettek az alkalmakon, de családlátogatásra, az elmúlt vasárnap pedig a böjtfői úrvacsoraosztásra is sor került. A nagyenyedi egyházmegyében nem a földvári az egyetlen, ahol a párlelkes gyülekezet képtelen lelkészt fenntartani. Csombordnak, Marosdécsének is van leányegyházközsége, míg Magyarigenhez szórványmissziós egyházközségként több egy-két lelkes település is tartozik. Bár az elöregedés Székelykocsárdon is érzékelhető, egyházmegyei szinten a 364 lelkes gyülekezet számít a második legfiatalabbnak a magyarlapádi után, a községben még működik az 5–8. osztályos magyar iskola, és több mint húsz gyerek jár vallásórákra.
Egyre gyakoribb a társulás
„Már elerőtlenedett, nem képes önmagát fenntartani” – jellemezte a székelyföldvári egyházközség helyzetét a Krónikának Gyenge János, az Erdélyi Református Egyházkerület személyzeti ügyosztályának előadója. Elmondta, 1992 előtt is leányegyházközség volt, és Székelykocsárdhoz tartozott, de akkor volt egy anyásítási hullám az egyházkerületben, és a földváriak is éltek vele. „Ez mostanig működött” – jelentette ki az előadó, aki szerint továbbra is megmarad az egyházközség önállósága, presbitériuma, önálló gazdálkodást folytat, csak a lelkészi állást nem tölti be. „Nem ez az egyetlen példa, egyre gyakoribb az összecsatolás. A elnéptelenedett egyházközségek szövetkeznek, úgynevezett társult egyházközségeket hoznak létre, és közösen tartanak fenn egy lelkészt” – magyarázta Gyenge János. Elmondta, az enyedi egyházmegyében van 3-4 eset, de az utóbbi időben már Kalotaszegen is gyakorolják, például Középlak és Nagypetri társult.
Az elsősorban a szórványra jellemző, de már tömbvidéken is érzékelhető elöregedő, elnéptelenedő gyülekezetek miatt egyházkerületi szinten az átszervezés is szóba került. „Előbb-utóbb oda fogunk jutni, hiszen a hunyadi egyházmegyében nincs már ötezer lélek, és van tíz egyházközség. Tehát ötezer lelket gondoz tíz lelkipásztor, míg egy háromezer lelkes városi gyülekezetet egy irányít. Itt látszanak az erőviszonyok. Előbb-utóbb rákényszerülnek, hogy feladják az önállóságukat, mert nem tudják fenntartani magukat. Nem tudják az épületeket karbantartani, az alkalmazottakat fizetni” – jellemezte a helyzetet Gyenge János, aki szerint Erdély-szerte jó pár egyházközség akad, ahol az átlagéletkor 60 és 70 év között van.
Az egyházi épületek fenntartásáról a kánon rendelkezik, ezek annak az egyházközségnek a tulajdonába kerülnek, amelyikhez átcsatolják az illető települést. Ennek ellenére fennáll a veszély, hogy leromlanak az épületek. „Van rá példa, hogy egyik-másik gyülekezetnek a temploma összeomlott, vagy omlófélben van emiatt” – ismerte el az előadó, aki szerint pályázati pénzből, az egyházkerület segítségével, illetve a kormány, a megyei és helyi önkormányzatok támogatásával igyekeznek karbantartani, renoválni ezeket.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)