Hrebenciuc tanácsosa is tagja az FPER igazgatótanácsának
Minden kétség elhárult azzal kapcsolatban, hogy a korrupcióval gyanúsított Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata politikus áll az RMDSZ és a román pártok között közvetítő Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) egyesület hátterében.
A Krónikának a Bukaresti 2. Kerületi Bíróságtól származó információi szerint az FPER igazgatótanácsában a szervezet alapítását követően helyet kapott Vladimir Ionaş is, aki nem más, mint a parlament volt PSD-s alelnökének kabinetfőnöke.
Mint arról beszámoltunk, az 1993-as neptuni találkozót szervező Project on Ethnic Relations (PER) nevével nagy vonalakban azonos egyesületet ez év május 21-én jegyezték be a fővárosi bíróságon, tehát nem amerikai szervezetről van szó.
Írásban eljuttatott kérdéseinkre a bíróság sajtóosztálya által adott válaszból kiderül, hogy a FPER jogi személyként történő bejegyzésével az alapítók bizonyos Claudia Cherecheşt hatalmazták fel. Létrehozása pillanatában az egyesület tagsága Nicolae Mergeaniból, Victor Adrian Prodanból és Constantin Beiuból állt, az igazgatótanácsot pedig ugyanez a három személy alkotta, a testület elnöki tisztségét ugyanakkor Mergeani tölti be.
Közülük az ügyvédként tevékenykedő Mergeani és Prodan, illetve a FPER könyvvizsgálójaként feltüntetett Carmen Elisabeta Drăgoi ellen pénzmosás és bűnszervezet létrehozásában való bűnsegédlet gyanújával folytat eljárást az ügyészség Viorel Hrebenciuc és fia, Andrei korrupciógyanús ügyében.
A jelenleg előzetes letartóztatásban lévő Hrebenciucékat a több százmillió euró értékű erdőterületek illegális visszaszolgáltatása kapcsán gyanúsítják befolyással üzérkedéssel, szervezett bűnözői csoport létrehozásával és pénzmosással.
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) szerint a Hrebenciuc körül szerveződött bűnszövetkezet – amelyben Ioan Adam PSD-s képviselő, két bíró és az állami erdővagyont kezelő Romsilva több vezetője is részt vett – 43 ezer hektárnyi, jogtalanul visszaigényelt erdő tulajdonjogát játszotta át egy román arisztokrata család leszármazottjának, Paltin Gheorghe Sturdzának 300 millió eurós kárt okozva az államnak.
Mergeaniék segédletével Hrebenciuc fiának adóparadicsomban bejegyzett cége a piacihoz képest jóval alacsonyabb áron vásárolta fel az illegálisan visszaszolgáltatott erdőterületet, busás haszonra téve szert ezáltal.
A bíróságtól megtudtuk, idén júliusban a FPER igazgatótanácsának összetétele annyiban módosult, hogy Beiu helyét Vladimir Ionaş vette át. Ionaş évek óta parlamenti tanácsosként dolgozik Viorel Hrebenciuc oldalán, a politikus lemondásáig pedig a képviselőház alelnökének kabinetjét irányította.
Mint ismeretes, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a múlt héten spekulációnak nevezte a szövetség, a román politikai pártok és az amerikai külügyminisztérium képviselőinek többszöri egyeztetését tető alá hozó szervezet kétes hátteréről szóló információkat.
Rostás Szabolcs |
Krónika (Kolozsvár)

Névtolvajok és hamisítók
Nemrégiben mondta a Kossuth Rádióban egy román fiatalember: örvend, hogy részt vett Kolozsváron, a Bánffy-palota udvarán rendezett könyvvásáron, mert várostörténeti előadásokat is hallgathatott, melyek nyomán teljesen megváltozott korábbi véleménye a város múltjáról.
Meggyőződéssel mondta, amit arról középiskolában tanult, abból egy szó sem igaz. A tények beszélnek – folytatta –, hisz eddig nem tudta, hogy létezik Kolozsváron például Bánffy-, Béldi-, Jósika (Józsika)-palota vagy Wass-ház, és azokat, valamint más, pompás középületeket magyar tulajdonosok építettek, és az ő tulajdonuk volt a rémuralom beállta előtt (…). Ennyit bevezetőül.
Miközben a Székelyföldet átszelő kirándulóbusz Hunyad megye irányába tartott, utasai megfigyelhették egy-egy település különböző feliratait, intézményneveit, helység- és utcanévtábláit is.
Látható volt például helységnévtáblán a -haza utótag -háza helyett (Szentegyhaza), utcanévtáblán Aron, Gabor, ut, Gheorghe Doja az Áron, Gábor, út, Dózsa György helyett; építőtelepen táblán díszelgett vezetéknévként a Laszlo és Sandor a László és Sándor helyett, menetrend szerinti autóbuszon pedig cégnévként: Balint Trans Bálint Trans helyett.
Volt persze bőven líceum gimnázium vagy szakközépiskola helyett, néhol gimnázium váltotta fel az általános iskolát, és a tanácsok is simán lekörözték az önkormányzatokat. Múzeumban, várkastélyban Hunyadi Jánost Iancu de Hunedoara szorította sarokba, Őraljaboldogfalván a Kendeffy családnév Cândafi formában került egy – turistákat tájékoztató táblára –, mi több: akadt olyan idegenvezető, aki a Kendeffy család román eredetéről beszélt.
A neveinkről, szavainkról lemaradt ékezetek apropóján talán nem fölösleges megemlítenem, hogy a 14. század közepére kibontakozott a magyarban a hosszú magánhangzók rendszere, és a rövid-hosszú éles szembenállás azóta is jellegzetes vonása nyelvünknek. Azt is jó tudnunk, hogy az előmagyar korban még csak rövid á hangunk volt, de a honfoglalást jóval megelőzően, mintegy 3-4 évszázaddal korábban már volt hosszú á hangunk. A lemaradt ékezetekkel jeles íróink, költőink közül többen is foglalkoztak.
Sütő András idevágó mondatai következnek: „Akkor onnan mind leszálltak a harangok, elbúcsúztak a hangjuktól, és fölsorakoztak Gábor Áron előtt, hogy megolvassza őket, ágyút öntsön belőlük (…)
Nappalok és éjszakák mosódtak egybe az anyanyelv betegágya fölött. Hallgassátok a tisztelendő atya prédikációit! Az öreg székelyeknek magyarul – a gyermekeiknek angolul hirdeti az igét. Már az Isten is kétnyelvű? Ó, nem, nem hagyom lekopni a nevemről az ékezetet. Kereskedelmi szerződést sem írok alá, ha nevemről az ékezetet el meri hagyni valaki! Egy rossz hangsúlyért perselypénzbüntetést fizet a gyermek. Igen, büntetni kell, bírságolni kegyetlenül, aki a nyelvét megcsúfolja! (…)
Az egyszer elveszett ragok, jelzők, ékezetek meg nem kerülnek. Az elhagyott esernyő előkerülhet – ha szerencséje van – a Talált Tárgyak Irodájában. Ilyen iroda a szavaink számára nincsen. Az ékezetektől megfosztott nevek, mint Gyorffy, Gyongyosi, Rakoczy, saját gazdájukon kívül – akinek orrbavert és szánalmasra facsarodott képüket elpanaszolhatnák – nincs, akihez forduljanak.” (Engedjétek hozzám jönni a szavakat)
Azt, hogy a kommunista diktatúra soviniszta gyakorlata megpróbálta kisajátítani történelmi nagyjainkat is, és például Dózsa Györgyből Gheorghe Doját csinált, Hunyadi Jánosból Iancu de Hunedoara lett (a tankönyvekben vagy a vajdahunyadi várkastélyban), Kinizsi Pált pedig Paul Chinezu álruhájába öltöztették – nem kell tudomásul vennünk, és nekünk nem kell ezt a gyakorlatot követnünk.
Neveink védelmében sokat tehetnek a szórványban élő magyar önkormányzati képviselők is. A vezetéknév/családnév – különösen a történelmi – szent és sérthetetlen! Bármilyen nyelvű szövegbe kerüljön is, eredeti alakja, formája nem változhat. Név- és történettudományi munkák bizonyítják, hogy a fentebb említett nevek magyar eredetűek. Viselőik magyarnak tartották magukat. A besztercei nemesi előnevet viselő Hunyadiakról oklevelek alapján megállapította a kutatás, hogy a család legrégibb hiteles ősei Magyarországon tűntek fel, és római katolikus vallásúak voltak.
A Dósa (Dózsa) vezetéknév apanévből alakult -sa képzővel magyaros névadás szerint. Dózsa Györgyöt székely–magyar vitézként tartja számon a történetírás. A malomvízi nemes és gróf Kendeffy család az 1400-as évek előtt a Kende nevet viselte, abból – magyaros névadással – a -ffy (= fia) szócska hozzáadásával lett a Kendeffy forma.
A kende az etelközi magyaroknál méltóságnév volt, akárcsak a gyula. Idővel az uralkodókon kívül más előkelők is használhatták ezeket a megnevezéseket. A kende is, a gyula is török eredetű szó/név nyelvünkben. A magyarból eredetezhető családnevek csoportjába tartoznak a helységnévből -i képzővel alakult nevek is, mint a Báthori, Bocskai, Bolyai, Hunyadi, Kinizsi, Teleki, Toldi vagy Tholdy stb.
Tapasztalhattak még más, hasonló, furcsa dolgot is a kirándulók: például a dédácsi (piskitelepi) arborétum román nyelvű leporellója meg sem említi a ritka értékű növénykert alapítóinak, egykori tulajdonosainak vagy a benne található kastély építtetőinek nevét. Így hát a kíváncsi magyar olvasó hiába is keresi a Fáy, a Gyulay vagy az Ocskay neveket. Mert azokat is – akárcsak a többieket – ellopták a fehér inges névtolvajok és Erdély szellemi örökségének meghamisítói.
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró
Krónika (Kolozsvár)

Gyurka bácsi, az utcagondnok
„A magyar világban illem volt és fegyelem”
Kilencvenegy éves, jó humorú és nagyon aktív ember Iordache Gheorghe, azaz ahogy a bereckiek ismerik: Gyurka bácsi. A jó kedélyű, rendkívül tevékeny öregurat Dimény Zoltán polgármester javaslatára kerestük fel, mert – mint kiderült – egy kisebb utcát gondoz, szépítgeti és takarítja önszorgalomból.
Gyurka bácsi 1924-ben született Bereckben, így a magyar és a román világban egyaránt élt. Túlélte a második világégést, kenyere java részét a kommunizmusban fogyasztotta el, de belekóstolt a demokráciába is, így van tapasztalata, hogy rendszereket és korszakokat hasonlítson össze. Mindezt olyan sajátos humorral teszi, hogy beszélgetésünk alatt kollégáim, de még a bennünket elkísérő polgármester sem tudta megállni nevetés nélkül.
„Aszongyák, visszajönnek a magyarok. Na, amikor Miskolcról indulnak, én itt a központon át futok el, nem maradok egy percet sem, mert egyszer olyan verést kaptam…” – kezdi történetét az 1984-ben nyugdíjba vonult öregúr, aki egyébként anyanyelvi szinten, ízesen beszéli a magyar nyelvet. Verést amúgy tényleg kapott, egy magyar levente agyabugyálta el még fiatal korában, de vannak jó emlékei is abból az időszakból.
Korszakok árnyoldalakkal és szépségekkel
„A felső egyetemet a magyar világban tanultam, amikor tizenéves gyerek voltam. A kakastollas magyar csendőrök mentek fel a faluban, és mondták: Gyurka fiam, tessék a sáncot kiseperni. Rövid volt az a négy év. Nemcsak rend volt akkoriban, hanem illem és fegyelem. Ha az lenne most es, akkor ez a szélhámosság nem lenne Romániában. Ez nem a polgármestertől vagy Băsescutól függ, hanem az emberektől. Akkor ha valaki a szekéren cigarettázott, megbüntették. Most nézzék meg, mi van ezen a világon” – idézi az emlékeit legyintve interjúalanyunk, aki viccesen ecseteli, miként alakul egy-egy más nemzethez tartozó egyén élete a határok tologatásakor. „Kérdik, mi a nevem? Mondom: Iordache Gheorghe. S ha magyar világ lesz? Jénáki György” – élcelődik.
A katonaságot Kolozsváron szolgálta ki, a szocializmus éveiben az IFET-nél dolgozott, onnan vonult nyugdíjba 46 év munkamezővel. Úgy ítéli meg, Bereck jó úton halad, látszik a fejlődés a faluban. „Csak sajnos, egyesek visszaélnek azoknak a munkájával, akik a közösségért dolgoznak. Mindenkinek a közért kellene dolgozni, hiszen Isten ad, de a tarisznyába nem tesz semmit” – osztja meg bölcseletét Gyurka bácsi.
„Daganat mindenhol akad”
Ki ültette ezeket a fákat az árok mellé? – kérdezem az öregúrtól, aki az égre mutat, és suttogva mondja, nem csak facsemetékkel díszítette az utcáját, hanem pihenőpadot épített, és hogy a szarvasmarhák ne tudjanak a gyalogösvényen beereszkedni, forgókaput készített. Ő kaszálgat az utcácskában, takarítja a szemetet immár 61 éve, ebben sógorasszonya, Finta Lívia is segíti. Keserűen állapítja meg: „daganat” mindenhol akad, nemzeti hovatartozástól függetlenül. Van, akit nem érdekel, miként néz ki a település, ahol él. „Bő mellényű, meglépesedett emberből kerül bőven. Pedig aki nem ültetett egy fát, nem ásott egy kutat, és nem épített egy házacskát a községben, az nem ember” – vélekedik Gyurka bácsi. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Botrányosan zajlott külföldön a szavazás
Botrányosan zajlott a romániai elnökválasztás vasárnapi fordulója a külföldi szavazókörzetekben a román média beszámolója szerint. Az adatok szerint külföldön 161 054 személy tudta leadni a szavazatát.
A párizsi nagykövetséghez a rendőrséget is ki kellett hívni, hogy a megvédjék az intézményt a sorban álló feldühödött romániaiaktól, akik nem tudták leadni szavazatukat az urnazárásig. A francia csendőrfőnök helyszíni beszámolók szerint ezekkel a szavakkal fordult a háborgó tömeghez: „Románia egy szemétláda, ti csak problémákat okoztok nekünk!” 
Hatalmas sorok álltak a londoni nagykövetség előtt is az urnazáráskor. A romániai választók spontán módon tiltakozni kezdtek, amiért nem tudták leadni a szavazatukat. A román himnuszt énekelték és Victor Ponta kormányfő lemondását követelték.
Ugyanez volt a helyzet a New York-i, a müncheni, a strasbourgi és a brüsszeli szavazókörzeteknél is. Rossz nyelvek szerint csak az észak-koreai román nagykövetségen zajlott gond nélkül a választás, amelyet egyébként Ponta meg is nyert.
A miniszterelnök vasárnap este az egyik hírtelevízióban azt állította, hogy a kormány remekül megszervezte a külföldi választást. Tájékoztatása szerint ugyanannyi szavazókörzetet nyitottak, ahányat az öt évvel ezelőtti elnökválasztáson.
„Csakhogy most nem hagytuk, hogy elcsalják a külföldi szavazatokat, mint 2009-ben. Párizsban most azért alakultak ki sorok, mert nem hagytuk, hogy csaljanak” – utalt a miniszterelnök pártjának álláspontjára, miszerint Traian Băsescu jelenlegi államfő a külföldön elcsalt szavazatokkal győzött öt évvel ezelőtt.
maszol.ro

Erdélyben tarolt Johannis (Államfőválasztás)
Nem hoztak számottevő változást a vasárnapi államfőválasztás első fordulójának kimenetele kapcsán a tegnap nyilvánosságra hozott végső eredmények. A Központi Választási Iroda adatai szerint Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök mintegy tízszázalékos előnnyel (40.33 százalék) zárta az első fordulót Klaus Johannis nagyszebeni polgármesterrel, az ellenzéki Keresztény-Liberális Szövetség jelöltjével (30.44 százalék) szemben. A tegnap közzétett eredmények a többi jelölt sorrendjén sem változtatnak. Érdekes ugyanakkor a két döntőbe került jelölt támogatottságának megoszlása megyénként, mely szerint Johannis mögött az erdélyi, partiumi és bánsági megyék sorakoznak fel, míg Pontát a Kárpátokon kívüliek támogatják.
A Központi Választási Iroda által nyilvánosságra hozott eredmények az exit poll-adatokhoz képest annyiban térnek el, hogy biztossá vált, az első forduló harmadik helyezettje Călin Popescu Tăriceanu, a Szociáldemokrata Párttal együttműködő, új liberális pártot szervező szenátuselnök 5,46 százalékkal. Tăriceanu vasárnap még szoros versenyben volt a Népi Mozgalom Párt elnökével, Elena Udreával – akinek alakulatát a távozó Traian Băsescu államfő támogatja. Udrea a voksok 5,17 százalékát szerezte meg. Ötödik a függetlenként induló Monica Macovei néppárti EP-képviselő lett 4,51 százalékkal, míg a hatodik helyen Dan Diaconescu populista médiamágnás végzett 3,94 százalékkal.
Ami a magyar jelölteket illeti, a 98,3 százalékos feldolgozottságnál Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és államfőjelöltje a szavazatok 3,6 százalékát (327 918 szavazat) kapta meg, míg Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államfőjelöltje a voksok 0,58 százalékát (52 809 szavazatot). Az RMDSZ számításai szerint Erdély-szinten Kelemen Hunor 84 százalékot, Szilágyi Zsolt pedig 16 százalékot szerzett, a Néppárt ehhez képest 14 százalékot jelentett be saját jelöltjét illetően. A többi román jelölt közül az idegengyűlölőnek tartott Nagyrománia Párt alapító elnöke, Corneliu Vadim Tudor 3,65 százalékot szerzett, illetve Teodor Meleşcanu független jelölt, a Külföldi Hírszerző Szolgálat volt igazgatója valamivel több, mint egy százalékot kapott. A döntőbe jutott két jelölt – Victor Ponta és Klaus Johannis – a leadott szavazatok alapján elég markánsan megosztja az országot, előbbire a választási iroda alkalmazottjai szerint elsősorban a Kárpátokon kívüli megyékben voksoltak – kivételt képez Hunyad megye –, míg Johannisra a bánsági, partiumi és erdélyi megyékben szavaztak többen, leszámítva Hargitát és Kovásznát. Johannist a legnagyobb arányban Szeben megyében támogatták, itt a rá leadott szavazatok megközelítették az összvoksok 70 százalékát, míg Ponta nem érte el a húsz százalékot. A nagyszebeni polgármester emellett Beszterce-Naszód, Arad, Temes, Brassó, Maros és Bihar megyében ért el jelentős eredményt. A végső adatok szerint egyébként Pontára mintegy 3.5 millióan, míg Johannisra 2,672 millióan voksoltak az urnákhoz járult közel 9 millió 584 ezer szavazóból.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Cél: a minőségi anyanyelvű oktatás megtartása
Csáky Apollónia tanítónőt szeptember 1-jétől nevezték ki a nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola igazgatói tisztségébe. A következő beszélgetés során a tervei, újszerű elképzelései felől faggatjuk.
– Gratulálunk a kinevezéshez, az hogyan történt?
– A volt iskolaigazgató, Szilágyi Ildikó megkeresett, hogy szülési szabadságra készül, ezért engem szeretne felkérni a tisztség betöltésére. Hogy miért éppen engem? Azért mert mindenképp helybelit szeretett volna, hiszen annak lehet csak igazán szívügye az iskola sorsa. Meg aztán azért is, mert úgy látta, az ő elképzeléseit talán én tudnám legjobban megvalósítani. Gondolkodási időt kértem, mivel elemis tanító lévén 20 órát tanítok a gyerekek 24 órás oktatási idejéből, ezért ezt a munkát az igazgatói tisztség mellett is el kell végeznem. Hosszas töprengés után igazat adtam Szilágyi Ildikó indoklásának, illetve az iskola érdekeit magam is egy helybeli igazgató vezetésével láttam legjobban képviselőni, ezért elvállaltam. Az idei tanév majd eldönti, hogy működik-e a dolog vagy sem. Nem lesz könnyű, főként azért, mert 16 fős első osztályban tanítok. Az elsős tanító munkája mindig nagyon nehéz. Az igazgatói tisztség azt jelenti, hogy szünetekben nem vagyok a gyermekekkel, nem is pihenhetek, hanem irodai munkát kell végeznem.
– Segítenek-e kollégák?
– Igen, mindenben segítenek, meg aztán már eltelt két hónap, lassan belerázódom a feladataimba. A polgármesteri hivatal részéről is megkapok minden segítséget, ezért remélem, a továbbiakban is menni fog.
– Vannak-e újító elképzelései, amelyekkel hatékonyabbá kívánja tenni az oktatói, nevelői munkát?
– Leginkább adminisztrációs újításokat tettem, de a fegyelem terén is újítani próbálunk. Ugyanakkor a diákok biztonságának a kérdéseit is újratárgyaltuk a kollégákkal. A gyermekek biztonságának a szavatolásáért új szabályzatot léptettünk életbe. Szeretnénk visszaszorítani az iskolákban elharapózó erőszakos cselekményeket. A diákok számára olyan környezetet kívánunk biztosítani, ahol minőségi munka folyhat.
– Hány tanulója van jelenleg az iskolának?
– Az óvodával együtt, 186. A következő években kissé gyengülni fog az utánpótlás, mivel kevesebb gyermek születik. Ha viszont a következő két évet átvészeljük, biztosított lesz az utánpótlás, bízom az intézmény fennmaradásában. A gyermekek igen jó feltételek között tanulhatnak, hiszen az elmúlt években teljesen felújították az iskolaépületet, ahol hőszigetelő nyílászárók, központi főtés, korszerű illemhelyek és mosdók működnek, az óvoda felújítását is befejezték. Mivel a polgármesteri hivatal is messzemenően támogatja a községbeli oktatási intézményeket, de a szülők is segítőkészek, ha megfelelő gyermek-utánpótlás is lesz, minden feltétel adott a zavartalan működésükhöz. A lehetőségeinkhez mérten, mi is megpróbálunk segíteni, hiszen minden évben papírt gyűjtünk, amit értékesítünk, hogy az onnan származó pénzzel is hozzájárulhassunk a működési kiadásokhoz. Harmadik éve veszünk részt a Zöld Romániáért Programban, amitől szintén jövedelmet várunk.
– Az iskolán belüli közművelődési élet miben nyilvánul meg?
– Nagyon jól működik az iskolai tánccsoport, az elmúlt héten újraindultak a táncpróbák a Kisibolyások és a haladó csoport számára. Továbbra is Szilágyi András koreográfus irányítása mellett, Kiss Csilla vezeti a tánccsoportokat. Emellett Téglás Róbert testnevelő tanár vezetésével működik a Judo Klub, amelyiknek a növendékei legutóbb is kiváló eredményekkel tértek haza Marosvásárhelyről. A hagyományokhoz híven, idén is megemlékeztünk október 6-ról, Haloween-partit szerveztünk, a gyermekek mesevetélkedőn voltak 4 csapattal, Kasza Rozália felkészítésével. A 4 csapatból 3 továbbjutott a megyei szakaszra, a fiúk a simonyifalvi iskolával futball-mérkőzésen vette részt. Tehát minél több tevékenységbe próbálunk bekapcsolódni.
– Pedagógushiány van-e?
– Elegendő, megfelelő képzettségű pedagógus-gárdánk van, közülük egyetlen vesz részt szakképesítésben, de az óvodában is van olyan, aki óvónőként nem szakképesített. Legtöbb pedagógusunk I. fokozati vizsgával rendelkezik. Tehát ebből a szempontból elégedettek lehetünk. Fő célunk, az anyanyelvű, minőségi oktatásnak a hosszú távú megtartása, hogy Nagyzerind községből jól képzett diákok tanulhassanak tovább, induljanak az életbe.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, további sok sikert kívánunk!
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

RMDSZ-meghívás a jóhiszemű megosztóknak
Nagyvárad- Hétfő délután az RMDSZ-es Sas-palotabeli székházában Szabó Ödön parlamenti képviselő, megyei ügyvezető elnök sajtótájékoztatón értékelte az államfőválasztás eredményeit. Szerinte a néppárti jelölt Szilágy Zsoltnak távoznia kellene a hazai politikai életből.
Szabó Ödön szerint az elmúlt kampányidőszak furcsa volt többek közt amiatt, hogy a jelöltek keveset beszéltek projektekről vagy programokról. Kivétel volt ez alól Kelemen Hunor, aki a váradi rendezvényen is beszélt arról, melyek az RMDSZ-nek az országgal kapcsolatos elképzelései. A Szövetség emberei nem folytattak negatív kampányt, pedig az ellenfeleik támadták őket, őt például személyesen is.
Meglátásában a kampány atipikus volt abból a szempontból, hogy szokatlan módon két magyar jelölt is indult, ráadásul az egyik közülük váradi volt, és korábban 14 évig RMDSZ-es honatyaként politizált. Arra hívta fel a figyelmet: a magyar közösségre jellemző, hogy kevesebben szavaznak az RMDSZ államfőjelöltjére, mint a szervezetre helyhatósági és parlamenti választásokkor, így történt ez öt éve, illetve korábban Frunda György és Markó Béla esetében is. Kelemen Hunor most országos szinten körülbelül 3,8 százalékot kapott, Bihar megyében pedig közel 12 százalékot, ami azonban azt is jelenti egyúttal, hogy a megyében egy pozíciót javítva a pódiumon végzett, Klaus Johannis és Victor Ponta mögött. Szilágyi Zsolt ugyanakkor, bár a térségünkben itteni származása miatt közismert, csak 2,65 százalékot kapott a térségben, össz-szinten.
A történtekből az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke azt a következtetést vonta le: befellegzett annak a több éve hangoztatott hazugságnak, hogy a több magyar jelölt indítása mozgósító erejű, ugyanis a magyarság akkor vonul inkább az urnákhoz, ha csupán egyetlen formáció jelöltjére kell szavaznia. Hangsúlyozta: míg Klaus Johannis a saját megyéjében több mint 70 százalékot kapott, addig Szilágyi Zsolt csupán a magyarok 18 százaléka voksolt Biharban (míg Kelemen Hunorra 82 %), így a helyében elgondolkozna azon, hogy „elbújdosoljon valahova távolra a politikai élettől.” Szabó Ödön ugyanakkor a megosztó Szilágyi Zsoltot és Toró T. Tibort is felszólította arra, hogy mondjanak le, mert „folyamatos hazugságaikkal, üzeneteikkel és magatartásukkal nagyobb kárt okoznak a magyarságnak, mint Gheorghe Funar vagy Corneliu Vadim Tudor”.
Interetnikai párbeszéd
Szabó Ödön meglátásában a tanulság levonása után tovább kell dolgozni azon, amire az RMDSZ-re 25 éve törekszik, vagyis hogy erős hangja legyen a romániai magyar közösségnek. Megítélésében a magyarok szavazatai döntőek lehetnek a második fordulóban.
A honatya ugyanakkor meghívta azokat a „jóhiszemű megosztókat”, akik nem merő rosszindulatból kritizálnak, hogy integrálódjanak az RMDSZ-be, lássák be végre azt, hogy téves úton járnak, és dolgozzanak közösen, együtt a magyar közösség jövőjéért. Úgy fogalmazott: nem egymást kellene meggyőzni, hanem korrekt és civilizált módon a román többséggel kéne interetnikai párbeszédet folytatni arról, hogy a magyarok miért igényelnek több jogokat. Szerinte korai még azt feszegetni, hogy az RMDSZ kit támogasson a második fordulóban, erről majd az országos vezetés dönt csütörtökön, Kolozsváron. Arra az újságírói kérdésre, hogy erre a tanácskozásra meghívják-e az EMNP-t is, azt felelte: reméli, hogy ez akkor már nem lesz aktuális, mert „a néppártiak belátva tévedésüket, addigra feloszlatják a pártot, vagy visszatérnek az RMDSZ-be”.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Államfőválasztás: szövetséges kerestetik
Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke 40,44 százalékkal, Klaus Johannis, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) jelöltje pedig a szavazatok 30,37 százalékát megszerezve jutott az államfőválasztás második fordulójába – közölte kedden a Központi Választási Iroda (BEC) a vasárnapi első forduló végeredményét bejelentve.
A harmadik Călin Popescu Tăriceanu 5,36 százalékkal. A további sorend: Elena Udrea (5,20), Monica Macovei (4,44), Dan Diaconescu (4,03), Corneliu Vadim Tudor (3,68), Kelemen Hunor (3,47), Teodor Meleşcanu (1,09), Szilágyi Zsolt (0,56), Gheorghe Funar (0,47), William Brânză (0,45), Constantin Rotaru (0,30), Mircea Amariţei (0,08). Kelemen Hunor 329 727, Szilágyi Zsolt 53 146 szavazatot kapott.
Képben Tăriceanu és az RMDSZ
Zajlik a szövetségesek keresése a második fordulóra. Victor Ponta miniszterelnök a Szociálliberális Unió (USL) Călin Popescu Tăriceanu volt liberális pártelnök, exkormányfő pártjának, a Liberális Reformpártnak (PLR) a bevonásával történő újjáélesztésére tett javaslatot azon a kedd délutáni koalíciós egyeztetésen, amelyen az államfőválasztás vasárnapi első fordulója eredményeit elemezték ki, és amelyen javaslatot tett a miniszterelnök személyére arra az esetre, ha a második fordulóban őt választják államfővé.
Ponta három jelöltet is megnevezett, ugyanakkor Tăriceanut nevezte meg első számú miniszterelnök-jelöltjeként, mint olyan személyt, aki garantálja a 16 százalékos egységes adókulcsot, a tb-járulék csökkentését, a nyugdíjak és a bérek emelését.
Hozzátette: a másik jelöltje, amennyiben Tăriceanut nem fogadják el a partnerek, George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) korábban a PSD-ben politizáló igazgatója. Azt sem zárta ki ugyanakkor, hogy Florin Georgescu, a jegybank alelnöke személyében technokrata kormányfő lesz. Tăriceanu kedden kijelentette: Pontát támogatja, pártja pedig belép a kormányba.
A PSD koalíciós partnere, az RMDSZ támogatására is számít, ugyanakkor Tánczos Barna, a szövetség szenátusi frakcióvezető-helyettese kijelentette: az RMDSZ mérlegelni kívánja a döntést, hiszen koalíciós partnere szociáldemokrata, ellenfele, Klaus Johannis viszont egyrészt szintén kisebbségi, hiszen szász, másrészt az RMDSZ-hez hasonlóan az Európai Néppárt tagja.
Rámutatott: az RMDSZ döntését az is befolyásolja majd, kit nevez meg miniszterelnök-jelöltként Ponta. Mindemellett megjegyezte, hogy a szövetség felfogása a magyarság jövőjéről, a nemzeti önazonosság, a kultúra és a hagyományok megőrzéséről eltér attól, ahogyan Johannis képviselőné a szászok érdekeit.
Leszögezte: szerinte Johannis nem tekinthető egyik kisebbség képviselőjének sem, mivel programjában és nyilvános megszólalásaiban sem tett említést a kisebbségi ügyekről. Márpedig ebben az esetben nem képviselőheti a magyar közösség érdekeit – vélekedett Tánczos.
Johannis egyébként kedd kora este a regionalizáció kapcsán kijelentette: nem támogatja az etnikai alapú regionalizációt.
Korodi Attila környezetvédelmi miniszter kifejtette: az RMDSZ a helyi szervezetekkel történő egyeztetés után csütörtökön dönti el, kit támogat a második fordulóban. Szerinte nincsenek jó opciók, csak opciók vannak.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hétfőn este elmondta, a szervezet csütörtökön a Szövetségi Állandó Tanács ülésén dönti el, kit támogat, a döntés pedig számos tényezőtől függ.
A PRM Pontát támogatja
Klaus Johannis ugyanakkor azt jelentette be, hogy nem hajlandó egyik kiesett jelölttel sem alkudozni a második körös támogatásról, ehelyett közvetlenül az emberektől kéri a támogatást.
A kormányon levő UNPR annál inkább: bejelentették, hogy megállapodást kötöttek Corneliu Vadim Tudorral arról, hogy a Nagy-Románia párt (PRM) Pontát támogatja a második körben. Teodor Meleşcanu is közölte: Ponta mellé áll a második körben, hogy együtt biztonságosabbá tehetik az országot.
Megszólalt a második fordulós támogatás ügyében Elena Udrea, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke is, aki 5,17 százalékkal a negyedik helyen végzett vasárnap. Kijelentette: a PMP nem bocsátkozik alkuba, ugyanakkor nem kizárt, hogy saját álláspontot fogalmaz majd meg a jelöltekről.
Az EPP Johannis mellett
Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) elnöke még hétfőn arra buzdította a néppárt romániai tagjait, hogy a második fordulóban Klaus Johannist támogassák. Az EPP elnöke támogatásáról biztosította Johannist és a néppárt valamennyi romániai tagját, így a PMP-t és az RMDSZ-t is arra buzdította, Johannist segítsék győzelemre.
„A történtek alapján arra buzdítom a néppárt valamennyi romániai tagját, hogy Johannist támogassák. Az eredménye azt igazolja, hogy erős és versenyképes jelölt, aki győzni fog két hét múlva” – olvasható a közleményben.
Fontosnak nevezte a jobbközép szavazók mozgósítását, és azt is, hogy Johannis a többi romániai EPP-tagok jelöltjei által felvetett célokat is felkarolja a második fordulóban. „A jobbközép pártoknak egységeseknek kell maradniuk, ha győzni akarunk november 16-án” – olvasható a közleményben.
Ponta ismét kijátssza a nacionalista kártyát
Példátlanul durva stílusban támadt rá Klaus Johannisra Victor Ponta kedden a PSD megyei vezetőivel folytatott videóértekezleten: többek között azt állította, egyedül „az Erdély elszakítását akaró” Szilágyi Zsolt támogatja.
A miniszterelnök szerint Johannis „egy dolog, aki a dolgokhoz szól, míg ő „román, aki a románokhoz szól.” A rá kis arányban szavazó erélyi románokhoz szólva arra buzdította őket, a második körben szavazzanak rá, mivel az ő projektje „egész Romániáé.” Szerinte meg kell győzni az embereket, hogy rá szavazzanak, mivel Tăriceanu, Meleşcanu, Diaconescu, Vadim Tudor és a többi jelölt szavazóit is képviselőni fogják.
„Az egyetlen jelölt, aki már jelezte, hogy Johannist támogatja, Szilágyi Zsolt, aki el akarja szakítani Erdélyt” – mondta Ponta, hozzátéve: nem fogadnak el külföldi utasításokat az EPP-től, amely szerinte 2012-ben is gúnyt űzött a románokból. Szilágyi úgy reagált: Ponta eszelős kijelentéseket tesz, és hamis információkkal próbálja manipulálni a közvéleményt.
Corlăţean: az ellenzék a hibás a külföldi voksbotrányért
Az államfőválasztás első fordulóját megnyerő szociáldemokrata jelölt, Victor Ponta ellenjelöltjeire próbálta hárítani Titus Corlăţean külügyminiszter a felelősséget azért, mert a vasárnapi szavazás idején több romániai külképviselőeten is botrány tört ki, mivel a nagy tömeg és a lassú ügyintézés miatt nem szavazhatott mindenki, aki élni akart alkotmányos jogával.
Corlăţean szerint Ponta egyes ellenfelei szervezetten irányították a nagykövetségekre szimpatizánsaikat, hogy mesterségesen felduzzasszák az előttük kígyózó sorokat, és ezáltal botrányt okozzanak. A külügyminiszter azt állította, Németországból, Stuttgartból és Münchenből kapott erre vonatkozó információkat.
A Központi Választási iroda és a miniszter egyébként kedden egyeztettek arról, hogy a második fordulóra megnöveljék a szavazófülkék számát és egyszerűsítsék a választási procedúrát a külképviselőeteken.
Egyébként Párizsban – ahol vasárnap este a felháborodott szavazni akarók betörtek a nagykövetség épületébe – hétfőn este mintegy százan tüntettek a külképviselőet előtt az ellen tiltakozva, hogy korlátozták a szavazati jogukat.
Eközben a német parlament alsóháza, a Bundestag Európa-ügyi bizottságának elnöke levélben fordult Jean-Claude Junckerhez, az Európai Bizottság elnökéhez, azt állítva: tudomására jutott, hogy a nagykövetségek utasítást kaptak: akadályozzák a szavazási folyamatot. Mint közismert, öt évvel ezelőtt a külföldön élő romániaiak elsöprő többsége a jobbközép jelöltre voksolt, az utasítással most ezt próbálták megakadályozni.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Megvannak a végleges eredmények: Kelemen Hunor 3,47 százalékon
Bejelentette a Központi Választási Iroda az elnökválasztás első fordulójának végleges eredményeit: a 9 485 340 érvényes leadott szavazat 40,44 százalékát Victor Ponta, 30,37 százalékát Klaus Johannis szerezte meg. A többi jelölt, sorrendben:
Călin Popescu-Tăriceanu: 5,36% Elena Udrea: 5,2% Monica Macovei: 4,44% Dan Diaconescu: 4,03% Corneliu Vadim Tudor: 3,68% Kelemen Hunor: 3,47% Teodor Melescanu: 1,09% Szilágyi Zsolt: 0,56% Gheorghe Funar: 0,47% William Brânză 0,45% Constantin Rotaru: 0,30% Mirel Mircea Amariţei: 0,08%
Az RMDSZ jelöltje 329 727 szavazatot kapott, az EMNP jelöltje 53 146 szavazatot. (hírszerk.)
maszol.ro

A nagyvilágban élő magyarokkal ismerkedhetnek idén a Bölcs Diákok
Ötödször is megszervezik a 2014/2015-ös tanévben a Bölcs Diákok országos szintű középiskolásoknak szóló vetélkedőt - jelentették be mai sajtótájékoztatójukon a szervezők, a Communitas Alapítvány és a Magyaroktatás.ro képviselői, illetve közreműködőként részt vevő a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézete, a BBTE Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézete, a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Kar, valamint a BBTE Történelem - Filozófia Kar, Magyar Történeti Intézet képviselői.
A 2014 novembere és 2015 augusztusa között zajló megmérettetés célja a tanulók olvasási készségeinek a fejlesztése, valamint az egyes tudományok információi közötti kapcsolatra való rávilágítás - magyarázta Molnár Tamara, a Communitas Alapítvány programfelelőse. A szervező szerint a vetélkedő kiváló lehetőség arra, hogy egy éven át tartsák a diákokkal és a vezető tanáraikkal a kapcsolatot. Ugyanakkor azt is elmondta, a verseny nem csak a diákok lexikális tudására kíváncsi, hanem a kreativitásukat is fejleszti.
Az idei vetélkedő témája Magyarok a nagyvilágban lesz, és november 14-ig jelentkezhetnek 3-4 fős csapatok a www.bod.communitas.ro weboldalon. A versenyben IX-XII. osztályos diákok vehetnek részt. Az eddigiekhez hasonlóan a feladatlapokon két feladatsor fog szerepelni, ehhez minden fordulóban két irodalmi alkotást kell elolvassanak. Minden feladatsorhoz 8-10 gyakorlat tartozik majd. Benevezési díj nincs. Tavaly 165 csapat jelentkezett a versenyre, ami közel 700 résztvevő diákot jelent.
Meg szeretnénk ismertetni a tanulókkal a nagyvilágban élt vagy élő nagyjaink munkásságát, és már most tudatosítani szeretnénk bennük, hogy bárhol is vannak, magyarnak lenni jó - nyilatkozta Mihályfalvi Katalin, a magyaroktatas.ro működtetője, a verseny egyik ötletgazdája.
"A BBTE egyik prioritása az egyetem előtti oktatással való kapcsolattartás, ennek segítése. Mi ezt nagyon komolyan vesszük a karon, annál is inkább, mivel úgy gondoljuk, hogy a végzős diákok megszólításán túl - ami értelemszerűen feladata egy egyetemnek -, többet is tudunk nyújtani. Keressük annak a lehetőségét, hogy tanárokkal és középiskolásokkal dolgozzunk együtt. A célunk az, hogy megszólítsuk őket, és kialakítsunk egy olyan kapcsolatot, amelyben mind a ketten kapunk valamit" - mondta Kádár Magor, a BBTE Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézetének vezetője. "Fontos az középiskola és az egyetem közötti átjárás biztosítása, hogy rálássanak a tanulók arra, hogy mi folyik a szakokon belül. Nekünk már vannak ilyen jellegű programjaink, de ennek a versenynek az interdiszciplinaritás a különlegessége. Olyan csapatok kell összeálljanak, akik tudnak együtt dolgozni. Reméljük, hogy a versennyel a kémia területén is gyakorlatiasságra tudjuk nevelni a tanulókat, bemutatni, hogy a kémia nem csak a táblán, hanem a valóságban is működik" - magyarázta Kovács Gábor, a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Karának kutatója.
"A verseny kitartásra, céltudatosságra, összetartásra és együttműködésre próbálja nevelni a diákokat. Emellett pótolja az iskolai oktatásnak azt a hiányosságát, hogy a tantárgyak között nem létesít kapcsolatot. Nincsenek olyan versenyek, ami által a tanulók megtapasztalhatják, hogy az irodalmat fel lehet használni a kémiában és a fizikában, illetve fordítva is" - nyilatkozta Mihályfalvi Katalin a verseny előnyéről. (tudósítónktól)
maszol.ro

Erdély a jobboldalra, az ország többi része a baloldalra szavazott
Erdély és Bánság ismét a jobboldalra szavazott, míg Olténia, Munténia és Moldva (a Kárpátokon kívüli térségek) ezúttal sem tagadták meg a szociáldemokratákat - írta kedden a liberális kötődésű román Adevarul című lap a romániai elnökválasztás vasárnap lebonyolított első fordulójának eredményeit értékelve.
Több román hírtelevízió, portál és nyomtatott lap is térképen mutatta be, melyik elnökjelölt végzett az élen Románia 41 megyéjében. A grafikákon az látszik, hogy Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő a Kárpátokon kívüli megyékben, valamint Hunyad és a Krassó-Szörény megyében előzte meg ellenfeleit. A két magyar többségű székelyföldi megyében (Hargita és Kovászna) Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RDMSZ) elnöke kapta a legtöbb voksot, míg Erdély többi megyéjében Klaus Johannis végzett az élen.
Romániában a korábbi választásokon is bebizonyosodott, hogy a jobboldalnak inkább Erdélyben, míg a baloldalnak inkább a Kárpátokon kívüli térségekben, a korábbi román királyság területén vannak támogatói.
A most is visszaigazolt jelenséget az Új Magyar Szó (Maszol.ro) portál úgy tálalta, hogy Erdély egy szász és egy magyar jelöltet támogatott.
Az Adevarul az IRES közvélemény-kutató cég által (az exit poll készítésével párhuzamosan) végzett szociológiai felmérést ismertetve arról írt, hogy Victor Pontára elsősorban az idősebb korosztály és az iskolázatlanabb, falusi emberek szavaztak, míg Klaus Johannis szavazótáborában több a fiatal, tanultabb, városi ember.
A Digi 24 hírtelevízió azzal egészítette ki a második fordulóba bekerült két elnökjelölt szavazóinak "portréját", hogy a Victor Ponta azokban a megyékben volt népszerűbb, ahol az országos átlagnál magasabb a munkanélküliek és nyugdíjasok aránya, ezzel magyarázva a szociáldemokrata jelölt győzelmét a - munka nélkül maradt bányászok és kohászok szociális gondjával küzdő - dél-erdélyi Hunyad, illetve bánsági Krassó-Szörény megyében.
Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök mintegy tízszázalékos előnnyel zárta az első fordulót Klaus Johannis nagyszebeni polgármesterrel, az ellenzéki Keresztény-liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltjével szemben. Ők ketten jutottak a romániai elnökválasztás november 16-án megrendezendő második fordulójába.
A magyar szavazók előtt álló dilemmáról cikkeznek az erdélyi magyar lapok
A magyar szavazók előtt álló dilemmáról, és a magyar jelöltek gyenge szerepléséről cikkeznek az erdélyi magyar lapok a romániai elnökválasztás első fordulója után.
A Krónika című erdélyi magyar napilap vezércikkírója úgy véli, Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) jelölt, kormányfő az első fordulóban elért tíz százalékos előnyével sem érezheti biztos győztesnek magát a második fordulóban a jobboldali Klaus Johannissal szemben.
A cikkíró szerint az első fordulóban a magyar szavazókat megszólító Kelemen Hunornak és Szilágyi Zsoltnak csak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ,,kemény magját" sikerült szavazásra bírnia. A Krónika szerint ez mindkét párt számára kudarc. A cikkíró szerint nem biztos, hogy a magyar pártoknak el kell kötelezniük magukat valamelyik második fordulós jelölt mellett.
A székelyföldi Háromszék cikkírója szerint ,,szégyenteljesen alacsony volt" a magyar szavazók részvétele a választáson.
,,Kudarcot vallottunk, mindannyian. Nemcsak a politikai pártok, az RMDSZ és jelöltje, Kelemen Hunor, aki 50 ezerrel kevesebb voksot kapott, mint öt évvel korábban. Nem csupán az EMNP és képviselője, Szilágyi Zsolt, akinek alig több mint 50 ezer szavazatot sikerült összegyűjtenie" - állapította meg a cikkíró. Hozzátette: ,,miközben ujjal mutogatunk Bukarestre, miközben Székelyföld másságára hivatkozva harcolunk az autonómiáért - éppen jövőnk és közösségünk iránti felelősségérzetből, demokrácia iránti elkötelezettségből szerepelünk le egyre gyakrabban".
A kolozsvári Szabadság vezércikkírója szerint nem lehetetlen, hogy Klaus Johannis a választások második fordulójában legyőzze Victor Pontát, hiszen 2004-ben Traian Basescunak is 7 százalékos lemaradást sikerült győzelemre fordítania a második fordulóban Adrian Nastaséval szemben.
A cikkíró úgy vélte, a magyar szavazatok aligha dönthetik el a győztest, ezért elsősorban ,,a kommunikáció és a megkötött alkuk" szempontjából fontos az, hogy mit tanácsol az RMDSZ a választóinak a második fordulóra.
,,Ha az RMDSZ nyíltan kiáll Johannis mellett, akkor azt kockáztatja, hogy Ponta győzelme esetén nehezebbé válnak számára a tárgyalások és az alkuk. Ha viszont Pontát támogatja, akkor szembefordul szavazói egy részével, de talán olyan alku származhat a PSD-vel való megegyezésből, amelynek akár kedvező hozadéka is lehet a magyarságra nézve" - fogalmazta meg a szövetség előtt álló dilemmát. Úgy vélte, bárhogyan is döntsön az RMDSZ, a magyar szavazók többsége a jobboldali jelöltre adja a voksát.
A Népújság című Maros megyei napilap vezércikkírója úgy vélekedett, az erdélyi magyarság megint két rossz közül választhatja a kisebbiket a második fordulóban.
,,Egyik jelöltről a kormányfőként mutatott eddigi teljesítménye, a másikról pedig az eddigi nyilatkozatai alapján nem mondhatnánk, hogy maradéktalanul méltó a bizalmunkra" - állapította meg a Népújság cikkírója.
hirado.hu

Nyílt levél Kelemen Hunor szövetségi elnök úrnak
Tisztelt elnök úr,
Először is engedje meg, hogy gratuláljak a választásokon elért eredményéhez. Nem kis teljesítmény, hogy csak negyvenezer körüli szavazatot vesztett. Az önre leadott szavazatok a szavazókorú magyar népesség több mint egyharmadát teszik ki, az eredmény tehát feljogosítja, hogy a nevükben cselekedjen. Nem kételkedem, hogy élni is fog a lehetőséggel, ahogy ezt oly sokszor meg is tette az elmúlt években. Igyekezett megmaradni egy gyengülő közösség erős hangjának több-kevesebb sikerrel. Nem hibáztatom, nem lehet könnyű Verestóy, Borbély, Takács és Frunda mellett. De nem az önt körülvevő kétes személyek miatt írtam ezt a levelet. Sokkal fontosabb és tisztább ügyről van most szó.
Szövetségi elnökként hatalmas felelősség hárul önre, nehéz döntés előtt áll. Az RMDSZ másod, harmad és kitudja hányad vonalas emberei már a csütörtöki döntés fogadtatását könnyítik, egyöntetűen, bár kissé határozatlanul Ponta mellett foglalva állást. Tudom, a Pontával való szembemenetel a kormányból való kilépést jelentené, de legalább egyszer önök is lehetnének következetesek. Már nem tudják visszaállítani a 25 év alatt a románok szemében is felgyülemlett bizalmatlanságot, de talán megállítanák e szerencsétlen folyamatot. Ha Ponta mellett döntenek, végleg elszakadnak a közösségünktől és ezzel viszályba a nem szavazók táborába lökik, az így is igen alacsony szavazótömeget.
Nagyon kérem, ne támogassák Pontát a második fordulóban. Ne támogassák, azt a Pontát, akinek annyi kétes ügy fűződik a nevéhez. Ne támogassák azt a Pontát, aki miatt a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Egyetemen veszélybe került a magyar oktatás, aki ellenzi Székelyföld autonómiáját, aki üldözi a székely zászlót, aki doktori dolgozatát nem volt képes becsületesen megírni, aki több minisztert cserélt mint bármelyik eddigi miniszterelnök Romániában, aki szabotálta az erdélyi autópálya építésének folytatását, akinek a kormányzása alatt nem tudták megszervezni az árvízvédelmet, akinek a kormányzása alatt az IMF még nagyobb beleszólást kapott Románia belügyeibe, akinek a kormányzása alatt veszélybe sodorták a jogállamot, aki meg akarja szüntetni a DNA-t, aki csak akkor megy Székelyföldre,  ha szavazatokra van szüksége, akit többször kaptak hazugságon, mint bármelyik elődjét, aki a régiósítást a magyarok ellenében akarta végrehajtani, aki tagja volt a külügyi-hírszerzésnek, aki támogatta a verespataki ciántechnológiás aranykitermelést. Ne támogassák, azt a  Pontát, aki miniszterelnöknek sem felelt meg, nemhogy elnöknek. Ponta középszerűségének zsenivé való dimenzionálása olyan veszély Románia számára, amely a végzetét is okozhatja. Az ország már így is a szakadék szélén áll, nem hiányzik, hogy Ponta teljhatalommal a kezében múlttá tegye ez az országot, velünk egyetemben.
Itt lenne az ideje, hogy az RMDSZ vezetése, egyszer az életben a választóinak kedvezzen. Egy Ponta elleni állásfoglalással nagyobb lépést tehetne a magyar közösség egységesítése felé, mint valaha. Egy Ponta melletti állásfoglalással végleg kettészakíthatja az erdélyi magyarságot, még hosszú évekre nyújtva közösségünk vergődését.
Tisztelt elnök úr, Csütörtökig még választhat: a magyar közösség támogatása, vagy a néhány államtitkári szék a fontosabb? Ponta balkáni félfeudális rendszerében akar minden magyart képviselőni, vagy Johannis európai utas, erdélyi szellemiségű rendszerében? Velünk, vagy ellenünk?
Üdvözlettel,
Fancsali Ernő
u.i.
PALÁGYI LAJOS
Egy népvezérről
Még azt hiszed, téged követnek, Kolompos, akit hajt a nyája. Nem feje vagy te a tömegnek, Csak a fejetlen tömeg szája.
http://erdelyiautonomia.wordpress.com

(M)ilyen gazdagok vagyunk (?)
Jegyzetek a Sütő András-műhelykonferenciáról
I. rész
Október 29-én reggel vette kezdetét az a háromnapos rendezvénysorozat Marosvásárhelyen, melynek központi témája Sütő András életműve volt. Két napon keresztül, négy szekcióban adtak elő az erre felkért irodalomtörténészek, kutatók; utolsó nap pedig az író személye került fókuszba: szülőházát és sírhelyét is meglátogatták az emlékezők.
A konferencia a szervezők szándéka szerint „olyan közös beszédtér kialakítását tűzte ki célul, amelyben az életművel kapcsolatos, teljesen eltérő vélemények is nyitott – és remélhetően termékeny – szakmai vitában szembesülhetnek”. Pontok és ellenpontok – utólag úgy tűnik – meglehetősen kiegyensúlyozottan ütköztek, alakultak az előadások, viták során.
Főszervezőként először Lázok János köszöntötte a résztvevőket, majd átadta a szót a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dékánjának, Kós Annának, majd Sorin Crişan-nak, az intézmény rektorának. Mindkét vezető fontosnak tartotta a sütői életműről folytatott diskurzust. Kós Anna kiemelte azt a szempontot is, hogy gyakran úgy esik szó különböző szerzők műveiről, hogy igazán nem is ismerik azokat a róluk beszélők.
Sorin Crişan nagyon átgondolt, elemző igényű előadással is készült az alkalomra, melyből érződött Sütő életművének alapos ismerete. Összegző jellegű előadásában elmondta: egy ilyen konferencia csak első lépés lehet a teljes rehabilitáció útján. Sütő azok közé az alkotók közé tartozik, akik az elmúlt korszaknak egy jellegzetes úját járták végig, amely során a hatalommal való együttélést kezdetben hittel, később iróniával próbálták megvalósítani. Román szemszögből nézve mintha méltatlanul árnyékba került alakja lenne a magyar irodalomnak, pedig azokat az alkotókat, akik a magyar kultúra értékeinek számítanak, nem szabadna engedni, hogy feledésbe merüljenek, s az életműnek is meg kellene kapnia a megfelelő kritikai megvilágítást. Crişan szerint a román közösség számára az Anyám könnyű álmot ígér a legnépszerűbb műve Sütőnek – mely sem túl lírai, sem túl drámai; mégis, a legváltozatosabb stíluseszközökkel eljut a poézis határáig. A drámai és lírai elemek összekapcsolódnak itt, hogy az emberi természet valóságát megjelenítsék – egy nagyon összetett és állandóan változó lényeget. Szóba hozta az író más műveit is (például a Káin és Ábelt, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat), különböző aspektusokból vizsgálva azokat. Fontosnak tartotta, hogy Sütő állandóan a szavak elsődleges, legtisztább értelmeit keresi, s arra hívja fel a figyelmet, hogy a szavaknak mély, megkereshető, valódi értelme van.
Soltész Márton, az MTA fiatal főkönyvtárosa indította a magyar irodalomtörténészek dialógusát a témában, Magunkat írjuk tehát című előadásával. Saját Sütő-kutatásait ismertette, melyek azért is különösen frissek és előítélet-mentesek, mert Soltész kívülről ismerkedett meg a Sütő-jelenséggel: anyaországiként az egyetemen tanult róla először. Főként Sütő irodalomszemléletére volt kíváncsi; Veres Péterrel való levelezését elemezte hosszan, felidézte az idősebb pályatárs már 1954-ben megelőlegezett bizalmát, s azt a pillanatot is, mikor Sütő tudatta Veressel: eddig írt, most már dolgozik – munkának kell tekintenie az írást. (Egyébként Tamási Áron is útjának egyengetőihez tartozott.) Sütő egy nagyenyedi előadásáról is értekezett, melyben Kőrösi Csoma és Misztótfalusi példáit idézte, s melyben jelentős, újraértelmezésre is érdemes gondolatokat fogalmazott meg az író. Zárásként Soltész hangsúlyozta, hogy továbbra sem szabadna ideológiai alapon olvasnunk Sütő Andrást.
Cseke Péter a vérbeli szociográfia feltámadásának nevezte az Anyám könnyű álmot ígér című könyvet, mely egyben az író alkotói fénykorának első lépése is. Egy önmagát túlélt korszak emblematikus alkotásának tartja, mely úgy tölti be a szociográfia törvényét, hogy egyben meg is újítja azt. Mozaikszerű szerkesztésmódjára hívta fel a figyelmet, az újszerű írói látásmódra – s hogy nem a statisztika érdekli, hanem a szórványlét igazságai, és a romlás külső és belső okaira is választ keres. Csoórit idézte, aki Tamási Szülőföldem, illetve Illyés Gyula Puszták népe című műveivel tartja egyenrangúnak, s nem hallgatta el azt, a témájához nagyon is kapcsolódó tényt, hogy Sütőnek azt is meg kellett érnie, hogy nem csak Pusztakamarás szórványosodott tovább, hanem egész tömbök is (neki magának legalább 30 olyan rokona volt, aki nem beszélt magyarul).
Elek Tibor az Anyám könnyű álmot ígért mint életműbeli korszakhatárt értékelte. A személyesség, a személyes érdekeltség irányából kereste a mű termékeny újraolvasásának lehetőségeit. A Sütőt ért vádakra reflektálva arról beszélt, hogy Sütő András nem az egyetlen a korban, különösen az alsóbb néprétegekből induló művészek, írók közül, aki a népboldogító baloldali eszmék bűvkörébe esett, s aki sokáig maga sem vette észre, hogy „a bölcsőhely parancsai” valójában mit is diktálnak. Írói és közéleti kijózanodása, önmagára találása viszonylag korán kezdődött, de objektív akadályok következtében is megtorpanásokkal, kitérőkkel tarkítottan, hosszú évekig elhúzódott. Ezen önvizsgálati folyamat nagy hatású szépirodalmi kifejezéseként, s egyúttal tetőpontjaként, összegezéseként emelte ki az Anyám könnyű álmot ígér című könyvet. Ugyanakkor az író szembesülése Pusztakamarás igazságával s benne önmagával, saját múltjával, olyan alkotói energiákat szabadított fel, amelyek az azt követő évtizedben a jól ismert további remekművek, drámák, esszék sorozatához vezetett. Előadása során Elek többször vitázott Parászka Boróka egy, a budapesti Holmi című folyóiratban megjelent Sütő-tanulmányának kitételeivel, azzal például, hogy a 60-as évek végén „nyoma sincs annak, hogy Sütő nagyobb volumenű munkában le kívánná reagálni ezt a folyamatot, élni kívánna a nyitás lehetőségével, vagy önálló ellenzéki pozíciót akarna építeni.” Megkérdőjelezte György Péter legutóbbi könyvének az Anyám könnyű álmot ígérrel kapcsolatosan tett állításait is. Mivel Parászka Boróka jelen volt a tanácskozáson, lehetőség adódott arra, hogy az előadások vitái során valódi véleményütköztetés, párbeszéd is kialakuljon ezekről a témákról.
Filep Tamás Gusztáv a Sütő-témát a kortárs Szabó Gyulával állította párhuzamba, s nem csupán az életműveket vizsgálta egymás összefüggéseiben, hanem életrajzi adalékokkal is szolgált. Felvetette a kérdést: vajon Szabó Gyula hátrébb sorolása összefüggésben volt-e Sütő Andrással? Majd tulajdonképpen meg is válaszolta: Szabó Gyulát valóban leértékelték, de nem biztos, hogy ez csak Sütőnek „köszönhető”, hiszen amikor lehetőség adódott, egyszerűen nem volt, aki a Kossuth-díjra jelölését támogatni tudta volna. Az összehasonlító elemzés nagyon sok új szempontot is felvetett; egy megkerülhetetlen tanulsága pedig: a Szabó Gyula-életmű is megérdemelné az újraolvasást, a termékeny vitát.
Novák Csaba Zoltán politikatörténeti előadásában Sütő közéleti szerepvállalását tárgyalta, a szekuritátés jelentések tükrében. Előzőleg áttekintette a párt magyarságpolitikájának fontosabb mozzanatait is, így még egyértelműbbé vált Sütő András helyzetének kényessége. 1965-től Sütőnél egy erőteljesebb politikai reaktiválódást észlel: közvetítő szerepet felvállaló magyar értelmiségivé válik, aki számos bizottságban tölt be fontos szerepet. Ez kétségtelenül egy másik típusú karrier: központi bizottsági póttag, az Írószövetség alelnöke – nemrégiben elő is került néhány dosszié, ami Sütő megfigyelését tartalmazza. Az iratokból kapcsolathálózata is kiderül, de elemző írásokat is találni köztük különböző tevékenységeiről. Az is onnan derül ki, hogy 1984-ben részleges önvizsgálatot tartott, több magánbeszélgetésben elismerte, hogy tévedett (lehallgatások alapján). A hivatalos keretet, pozícióit használva gondolta, hogy lehet változtatni, kettős beszédmóddal (ezt viszont a Securitate is érzékelte, a dokumentumok alapján). A megfigyelő szerv módszerei is nyomon követhetőek, Novák fel is vázolta ezeket: megfigyelés, elemzés, értelmező értelmiség használata, pozitív befolyásolás, zsarolás (magánügyekkel), cenzúra, tiltás…
Vincze Gábor nem tudott jelen lenni a konferencián, tanulmányát sem küldhette el, Kántor Lajos előadását viszont felolvasta Soltész Márton. Kántor írásában személyes kapcsolatát, levelezését is feldolgozta, értékes adalékokat szolgáltatva Sütő irodalomtörténeti képéhez és a korabeli irodalmi vitákhoz.
A Szász László összegzése utáni vitába többen is bekapcsolódtak; felvetődött az is, hogy nagy szükség lenne a kritikai kiadásra, valamint a hagyaték megnyugtató rendezésére. Az Elek Tibor által felvetett problémákra ekkor reagált Parászka Boróka: elmondta, hogy számára az a kihívás, hogy ezt az életművet ne csak a magyar irodalom kontextusában nézzük, hanem a román irodalom és az akkori sajtó közegében is. Valamint, hogy a korabeli román ellenzéki irodalom sokkal aktívabb volt, azokkal vetette össze Sütőt – ez olyan referencia, amit nem lehet megkerülni. Elek Tibor ezt helyben is hagyta, viszont megjegyezte, hogy véleménye szerint Parászka Boróka ideologikusan olvassa Sütőt, és ha a művekről alkotunk véleményt, ezt meg kell tudni különböztetni a szerző életétől.
A délutáni szekciót Filep Tamás Gusztáv elnökölte – az öt előadásnak négy szerzője volt jelen a tanácskozáson.
Kovács Dezső Sütő András színpadi bemutatóinak magyarországi recepciója címmel színház és a politika 70-es, 80-as évekbeli viszonyáról is beszélt az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán kaposvári és az Álomkommandó gyulai előadásai kapcsán. Abban az időszakban, amikor a színházat furcsa Janus-arcúság jellemezte. Végül méltatta Az álomkommandó Szász János rendezte, elmúlt évadbeli vígszínházi előadását.
Szász László Sütő András Kálvin-portréja kapcsán megállapította, hogy Kálvin alakja régóta foglalkoztatta Sütőt és a Kálvin–Szervét ellentét egy önmagából kivetített vitaként is értelmezhető. Sokat beszélt előadásában a Csillag a máglyán egyházi recepciójáról, s megállapította, hogy miként a román kommunista hatalom a maga tükörképét ismerhette fel a darabban, úgy a református egyház Kálvin személyiségének markánsan torzult rajza miatt ugyanazt. Sütő megítélése egyházi vonalon nem volt problémamentes, de végül megkapta az elismerést teológiai tekintetben is.
Jákfalvi Magdolna A kettős beszéd hatalma. Az Advent a Hargitán premierje című előadása szintén a 80-as évek színházi világával foglalkozott, azzal, hogy a színpad és a nézőközönség világa hogyan találkozott össze a kettős beszédben akkoriban. Mivel a szerző nem volt jelen, sajnos csak a szöveg egyes részleteit hallhattuk. Sütő magyarországi bemutatóit a kulturális nemzeti identitás létrejöttének alkalmaiként tárgyalta, s még a Csárdáskirálynő 1954-es előadásával is párhuzamba állította.
A délutáni szekció nagy véleménykülönbségeket felszínre hozó előadása volt a Vida Gáboré, Én és ők, perzsák címmel. Vida Sütőhöz való személyes viszonyulását elemezte, nem titkolva véleményét, hogy generációja nem tudott mit kezdeni Sütő András írói világával: az olvashatatlan magyar irodalom kategóriájába sorolták, és nem akartak megadott kulcsok szerint olvasni (utalt itt főképp a Perzsák című esszé virágnyelvére). Hogy mit tekintettek értékesnek a korabeli erdélyi irodalomból? Szilágyi Domokost, Hervay Gizellát, Székely Jánost. Ő maga élete egy fontos momentumában igen közel került mégis a témához: az egyetemi felvételi tétele volt ez a cím 1988 júliusában: Az újrakezdés hősei Sütő András drámáiban. Magas érdemjegyet kapott a dolgozatára, de továbbra is fenntartotta idegenkedő véleményét az íróval kapcsolatosan. Rendkívüli nyelvi képességekkel megáldott írónak tartja ma is Sütőt, aki azonban „sokkal többet mondott, mint amiért intellektusként helyt tudott állni”.
Lázok János A „kerek félalmák” dramaturgiája című előadását a Sütő-drámák elemzésére szánta. Ismertette azt a sajátságos helyzetet – Bíró Béla egy 2003-as tanulmányát is megidézve –, melyben ezek a drámák születtek, egy olyan korban, amikor „a kisebbségnek úgy kellett tennie, mintha harcot vívna a hatalommal”. A romániai magyar dráma ebben a kontextusban a főhős igazságáról akarja meggyőzni a nézőt – ideológiailag tehát egyoldalú. Az író pedig olyan drámát ír, amit az adott problémakészlet lehetővé tesz. Sütő drámái is a hatalom elleni lázadás mintái lettek – a kritika csak ritkán vette észre az abszurd végleteket, amelyek pedig éppen jelentős üzenettel bírtak. A Káin és Ábel végjátékában kiemelte azt a szükségszerű ambivalenciát, ami a hatalommal szemben létrejöhet: engedelmes azonosulás a hatalommal, amíg mindez a fennmaradást szolgálja, s ez egyúttal állandó készséget jelent az ellenállásra, lázadásra. De általánosabb értelemben, ez a darab az első bűn mítoszának átértelmezése is.
A hozzászólások sorában hallgathattuk meg Ötvös József református lelkészt, aki Sütő egyházhoz való viszonyáról beszélt, és arról, hogy a Sütő-drámák milyen hatással voltak a maguk korában a teológiai intézeten belül (még unitáriusokat és reformátusokat is egymásnak ugrasztott egyik-másik dráma). Sütőnek a rendszerváltás után is csak formális kapcsolata volt az egyházzal – mikor felajánlották, hogy vállaljon aktív szerepet az egyházban, visszautasította.
Ugyancsak hozzászólóként Tófalvy Zoltán intézett Vida Gáborhoz választ, hangsúlyozva, hogy Sütő András nem csupán mélységeiben ismerte a magyar nyelvet (is), hanem rendkívül művelt ember volt, és ez ki is derül, ha olvassuk az életművét.
Erdélyi Lajos fotóművész Sütő András-portréi címmel nyílt kiállítás Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen ezen az estén. A fényképek készítőjének – mint szerkesztőségi munkatársnak – lehetősége volt hosszú időn keresztül megfigyelni alanyát, és rögzíteni életének pillanatait a legváltozatosabb helyzetekben és helyszíneken. Vannak a fotók között a fiatal, sármos szerkesztőről készült kockák, megjelenik a Pusztakamarásra hazalátogató író, családi körben látjuk, vagy az Új Élet szerkesztőségében, egy figyelmeztető betörés romjait szemlélve tehetetlenül. A legutolsó felvétel – noha nem is utolsó éveiben készült – egy sokat tapasztalt, talán némiképp megkeseredett ember megkeményedett vonásaival képezett ellentétet a kora ifjúságából származó felvételekkel.
(folytatjuk)
Farkas Wellmann Éva
(M)ilyen gazdagok vagyunk (?)
Jegyzetek a Sütő András-műhelykonferenciáról
II. rész
Az október 30-ai délelőtti szekción Mester Béla elnökölt.
Elsőként Cristian Réka Sütő András műveinek recepciója angol nyelven és az angol-amerikai világban című előadását halhattuk. Az író helyét az angol nyelven megjelent, különböző típusú írásokban megkeresni különösen fontos, hiszen ezek az említések visszajelzést jelentenek számunkra arról, hogy milyen helyet/szerepet tölt be jelenleg a nagyvilágban az életmű. A kutatást elsősorban hírforrások keresésével kezdte Cristian Réka; ezek között legtöbb Sütő gyászhírével, illetve a róla szóló konferenciával foglalkozott. Igaz, ezekkel olyan orgánumok is, mint a The Times, The Independent vagy a Washington Post. Nagyon sok angol találat a különböző magyar weboldalak angol fordításaiban volt fellelhető. Ami a repozitóriumokat, intézeteket, alapítványokat illeti, egy biográfiai összefoglaló található a Balassi Intézet és a Magyar Könyv Alapítvány honlapján, és a Petőfi Irodalmi Múzeum, Digitális Irodalmi Akadémia honlapján, Sütő András digitalizált művei mellett megtalálhatjuk Simon Endre Sütő András portréját. Hat-hét fontosabb, angol nyelvű enciklopédiában szerepel Sütő András neve külön címszó vagy magyar irodalom címszó alatt, többek közt a The Oxford Encyclopedia of Theatre and Performance-ben. A sütői életmű angol nyelvű kritikai visszhangja siralmasnak tekinthető: mindössze egy, Bertha Csillától származó szöveg foglalkozik az író munkásságával. Körülbelül öt drámagyűjteményben viszont találunk Sütő-fordításokat, és drámáinak három bemutatójáról is lehet tudni, melyeket New Yorkban tartottak. Ennek a helyzetnek a javítására néhány lehetőséget vázolt is az előadó: összehasonlító elemzésekkel visszahozni a nemzetközi párbeszédbe a Sütő-témát, más műveit is lefordítani, a lefordított darabokat népszerűsíteni, bemutatni, hungarológiai tanulmányokon beépíteni egy-két Sütő-művet, kurzusokat létrehozni, a Sütő-monográfiát lefordítani, átdolgozni, és egyáltalán: kihasználni a digitális világ előnyeit.
Történelem és elbeszélés a hetvenes években és azután az erdélyi magyar irodalomban címmel tartott előadást Mester Béla. A Sütő-művek magyarországi recepciójáról szólva azt hangsúlyozta, hogy segítenie kellene az erdélyi művek népszerűsítését. A Sütő-drámák világát elemezve, a helyszínek esetében kitért például az egyre távolabbi vidékekre, az egyre inkább meghatározatlan helyekre – mely tendencia Székely Jánosnál is előfordult például. Összevetette Szilágyi István munkamódszerével is a Sütőét, akinek írói világa nagyon sokáig közel volt olvasói világához, majd történelmi jellegű művek írásába kezdett. Felvetette az esszék fontosságának kérdését is, s kiemelte, hogy a drámatrilógiájában a látszólagos távolodás a mától az absztrakció szintjének emelkedésével jár, valamint azt is, hogy a példázatok mindig a hatalmi viszonyokról szólnak.
Aradi Schreiner József szintén a nagyvilágbeli versenyképesség szempontja felől közelítette meg a témát, Günther Grass elhíresült hagymahántás-példázatán keresztül. Az informatika szemszögéből láttatta az írásos megjelenések sorsát, egy olyan korban, amikor a világ nyelveinek csak 5 %-át használják online, s ugyanakkor mi már a digitális olvasás nemzedékét képviseljük. A magyar nyelv éppen a veszélyeztetettség határán van a fent jelzett értelemben, de ezen belül is sok szerző a digitális halál szélén áll. Értékelte Szőcs Géza egykori fellépését (mikor a digitalizáció biztosa volt), aki azt vallotta: minden kánonnak helyet kell biztosítani. Ennek ellenére is – ismételte meg a Cristian Réka által már említett tényt – Sütő András műveivel a DIA-n kívül nem lehet találkozni az interneten. Márpedig az a helyzet, hogy az író ma úgy él tovább, hogy facebookolják; létezik egy hatalmas idézetfolyam, amelyben megjelenik egy adott író vagy sem... Ha sarkítani akarunk, akár úgy is feltehetjük a kérdést: lehet-e Sütő Andrást slam-elni vagy sem? Mert emlékeink, írásaink nagyon könnyen elszállnak, befoghatatlanul, mint Sütő András méhraj-képe az Anyám könnyű álmot ígérben.
Kuszálik Péter mint biográfus kívánt hozzászólni a Sütőről szóló párbeszédhez. Joggal, hiszen ő készítette el (3 és fél év alatt) Sütő bibliográfiáját. Ismertette, hogy nagy aránytalanságok vannak Sütő életművének feldolgozottságában: míg Erdélyt a Mentor kiadó és Lázok János képviseli ebben a folyamatban, addig Magyarországon tíz komoly munka jelent már meg vele kapcsolatosan. Az, hogy angol nyelvterületen nem ismerik, azzal is összefüggésben lehet, hogy számtalan olyan részlete van a Sütő-életműnek, ami lefordítva a nagyvilágnak nem sokat jelent. A kritikai kiadást sürgette ő is, annál is inkább, hogy sokan élnek még azok közül, akik segíthetnének ennek munkálataiban. A hagyaték kérdése is a mihamarabb rendezendő problémák közé tartozik.
Dávid Gyula a Sütő-pályaívet a Kriterion kiadó felől nézve idézte meg. Nem véletlenül, hiszen a kiadó névjegye lett Sütő – az új hangot az ő nevével ütötte le a Kriterion. Dávid Gyula 22 évig dolgozott az intézménynél, így rálátása nyílt az egyes írói pályákra (például az első Forrás-nemzedékére), a példányszámokra, és a fokozatosan visszaszoruló megjelenési lehetőségekre is. Hiába volt olyan Sütő-kötet, amely 92.100 példányban jelent meg, egy idő után teljesen lezárult a tőle közölhető művek sora, s a rendszer bukásáig nem is jelenhetett meg semmilyen írás Sütőtől. Ezt sérelmezte is Sütő akkoriban, de végül mégsem emiatt szűnt meg a munkakapcsolat író és kiadó között: később már nem volt olyan helyzetben a Kriterion, hogy versenyre tudott volna kelni a Sütő-életművet megjelentető magyarországi kiadókkal.
Dávid Gyula elnökölte a koradélutáni szekciót, amely Markó Béla lendületes előadásával kezdődött. Markó jónéhány kérdést felvetett Sütő kapcsán: hogy beszélni kellene a skatulyákról, hogy vajon jót tett-e a bármikori besorolása Sütőnek, hogy szót érdemel Sütő mint kisebbségpolitikus vagy éppen mint kultuszoknak esetleges tárgya. Személyes emlékek felidézésével folytatta, olyanokkal, amelyek immár történelmi jelentőséggel bírnak. 1989. december 22-ikének Marosvásárhelye a helyszín, a szereplők pedig – Gálfalvi György és Markó Béla –, miután dél körül kiderült, hogy biztosan összeomlik a rendszer, azon tanakodnak, hogy nekik most mi is a teendőjük. Az első ötletet elvetve, miszerint a sajtót kellene átvenni, az érvényes megoldás az: menjenek Sütő Andráshoz, hogy figyelmeztessék: hamarosan szerepet kell vállalnia. De délután, tőlük függetlenül, fiatalok tömege is levonul Sütő lakásához, és kérik, hogy menjen velük, és ő megy is, és beszédet is mond abban a rendkívül zaklatott helyzetben (halottak, sebesültek a háttérben), melynek lényege: tartsunk ki egymás mellett, őrizzük meg a testvéri egységet – hisz a forradalmat nem huligánok csinálták. Sokak számára egyértelmű volt tehát, hogy Sütő az a közéleti személyiség, akinek szerepet kell kapnia a változásban – hiteles személyiség volt mindannyiuk számára.
Markó szerint összetartoznak az élet(mű) különböző aspektusai, mert az író hozott anyagból dolgozik. Az ő generációja sem feltétlenül a Sütő-féle irodalmi vonalra támaszkodott, sőt, egyesek számára irritáló lehetett, de: ő még a korai novellisztikáját sem söpörné le olyan könnyen az asztalról. Sütőt peremre nyomni valami olyasmi lenne, mintha Tamásival próbálnánk meg ugyanezt. Külön kitért arra, a Ion Lăncrănjan által indított propagandaháborúra, amely 1982-ben/-től borzolta a romániai magyarság és románság kedélyeit. A magyarellenes kampány indítószövegére Sütő azonnal reagált, s éppen Markóék voltak azok, akik enyhítettek kicsit a szövegén. S noha sokan nem álltak egy platformon vele, Sütő kezdeményezése maga mellé tudott állítani embereket – így előzménytelen szolidaritást sikerült kialakítani a román írószövetségi társakkal. Összesen 36-an írták alá a beadványt, amelyet Nicolae Ceauşescu-nak címeztek. Összességében – zárta Markó Sütővel a közéleti, politizáló emberrel kapcsolatos gondolatait – céljaiban radikális volt („normális radikális”), de megpróbálta az átjárást a megosztott táborok között – s most ennek köszönhetően senki sem vállalja, miközben a kisebbségpolitikusi magatartása minta kellene hogy legyen.
Molnár Gusztáv Értelmiségi állásfoglalások  az erdélyi magyar irodalomban 1956-ban című előadásában különböző kategóriákat állított fel a korszakkal való együttélés stratégiáiból. Szóba kerültek itt azok, akik kivetkőztek magukból (pl. Majtényi Erik), a taktikát stratégiaként használók (főpapjuk: Balogh Edgár), az inkvizítorok (pl. Méliusz József) vagy a nemzetféltők: Szabédi és Kacsó. Összefoglalta azt a kálváriát is, amely egy, az 1956-os erdélyi állásfoglalásokról írott cikke miatt alakult ki, még a rendszerváltás előtt, s amelyet – noha több folyóiratban is majdhogynem megjelent – végül mégsem sikerült a megfelelő időben a nyilvánosság elé tárni. Sütő maga visszautasította, rágalmazásnak vette a benne foglaltakat (azazhogy: lett volna mivel elszámolni 56-tal kapcsolatban).
Azon előadók dolgozataiból, akik nem voltak jelen (Demény Péter, Lőrincz D. József), is hangzottak el részfelolvasások, összefoglalók, de mivel ezek nem közvetítették a teljesség igényével azok tartalmát, itt sem térünk ki rájuk részletesebben – majd elolvashatóak lesznek a tavasszal megjelenő konferencia-kötetben.
A napot – és a konferenciát – a Bernády házban zárták a műhely tagjai, közönség előtt is összefoglalva az előadások, viták eredményeit, Lázok János házigazdával és a négy szekcióvezetővel.
A harmadik nap az ünnepé és az emlékezésé volt. A konferencia résztvevői és a Sütő András Baráti Társaság tagjai az író szülőfalujába, Pusztakamarásra látogattak, ahol részt vettek a reformáció emléknapja alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten. A boldogságokról szóló prédikációt Demeter József lelkész mondta – és helyet talált benne Sütő András boldogsága kérdésének is. Oroszhegyi Attila-Zsolt, Pusztakamarás szórványközösségének lelkészi beszéde fokozott felelősséggel szólt az egyre fogyatkozó helyi magyar közösséghez, s e két szép szónoklat után új értelmet nyert a közösen elénekelt zsoltár, a Tebenned bíztunk.
Az emlékezők meglátogatták Sütő András emlékházát is, melynek még mindig folynak a helyreállítási munkálatai. A háznál Széman Péter, Horváth Arany, Szász Ferenc nyugalmazott lelkész is felszólaltak, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másod-  és harmadéves színészhallgatókból álló lánykórusa  felolvasott az Anyám könnyű álmot ígér kezdő fejezetéből.
Este Marosvásárhelyen, az író sírjánál még összegyűltek egyszer Sütő tisztelői fejet hajtani, gyertyát gyújtani az emlékére.
Farkas Wellmann Éva
barkaonline.hu/helyszini-tudositasok

A vörös sarló
Az elnökválasztások első fordulójának térképe az elmúltakat idézte fel hallucinatórikus erővel, Erdély kékbe borult – itt nyerni tudott Johannis –, az ó-királyság, Moldva és Dobrudzsa viszont változatlanul vörös – s ez a vörös sarló körbefogja Erdélyt –, a szociáldemokrata vörös bárók, a párt klientúrája (saját jól felfogott érdeké­ben) mozgósítani tudta a helyi hatalmasságoknak kiszolgáltatott „híveket”.
A másik felismerés ugyancsak az előző választások első fordulójának képét idézi: igen, a két nagy tábor, a jobboldal és a baloldal között dől el minden. Nem szívesen használjuk a jobb- és baloldalt – hiszen a romániai politikai pártok ideológiája nem sokban különbözik, céljuk is ugyanaz: ki kerül közelebb a nagy országos húsosfazékhoz –, de jobb momentán nincs.
A „független” jelöltek – Monica Macovei vagy Teodor Meleşcanu – láthatólag labdába sem igen rúgtak, s nagy kérdés, volt-e értelme megosztani az amúgy is eléggé szétszabdalt, egymással is harcban álló jobboldalt? Láthatólag Elena Udrea – akinek személye, ha nyer, biztosíthatta volna Traian Băsescu politikai túlélését – vagy a volt miniszterelnök, Călin Popescu Tăriceanu – aki abban bízott, hogy sikeres kormányzását még nem felejtették el, de hát a választók memóriája rövid, s a hála igazán nem politikai kategória – sem tudta túllépni árnyékát, ám ők Johannistól vettek el voksokat.
Ez az első forduló, amelyet beárnyékolt a diaszpórában folyó szavazási kutyakomédia. A helyzeten jobb szervezéssel lehetne ugyan változtatni, de kérdéses, a diaszpóra szavazói mennyiben dönthetik el a végeredményt. A nagy talány tehát, mi történik a második fordulóban, kékül-e itt-ott ama bizonyos vörös sarló. (A kalapácsról most nem beszélünk, azzal majd az új elnök fog a fejünkre ütni, s minden úgy marad, ahogyan mindég is volt Levantéban!)
Leszámítva az Iliescu által óriási fölénnyel megnyert első elnökválasztást, Romániában a második fordulóban sokszor fordult meg az eredmény. Năstase, ne feledjük, 2004-ben több mint tíz százalékkal vezetett, Băsescu mégis győzni tudott. A kérdés tehát az, hogy ismétlődik-e a protesztszavazás, tud-e fordítani Johannis, aki meglehetősen merev, nem tipikusan román politikus, láthatólag nem háttéralkukban gondolkodik, azt reméli, a józanság és a realitás feltárása elég lehet a győzelemhez. De most elkerülhetetlenek lesznek a két jelölt közötti tévéviták, kissé fel kellene pörögnie Pontával szemben, aki gátlástalan. Johannist a liberális pártot szétziláló és önmagát a politikából kiíró Crin ANtonescu találta ki, nem biztos, hogy a legjobb döntés volt, de ez van. A romániai szavazónak mindig a kisebbik rosszat kell választania.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Előkerült a nacionalista kártya (Államfőválasztás)
Miközben a Központi Választási Iroda tegnap délután közzétette az államfőválasztás első fordulójának végső eredményét, a döntőben maradt két jelölt, Victor Ponta és Klaus Johannis körül máris elindult a kampánynyilatkozatok csatája, amelyekből ezúttal sem marad ki a nacionalista hangvétel. Szintén tegnap jelentették be az első fordulóban alulmaradt jelöltek közül páran, kit is támogatnának a versenybe szálló két politikus közül.
A Központi Választási Iroda által nyilvánosságra hozott adatok nem befolyásolják a jelöltek eddigi sorrendjét. Eszerint Victor Ponta és Klaus Johannis került a második fordulóba. Némileg módosult ugyanakkor a Kelemen Hunorra leadott szavazatok aránya, aki végül a voksok 3,47 százalékát kapta meg, Szilágyi Zsolt esetében az eredmény viszont nem változott, azaz 0,56 százalék. Ami a két magyar jelöltet illeti, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök 329 729 szavazatot kapott, míg Szilágyi Zsolt, az EMNP jelöltje 53 146 voksot. Nem mellékes megemlíteni, hogy ez alkalommal ketten több voksot szedtek össze, mint Kelemen Hunor 2009-ben, amikor egyedüli magyarként indult az államfőválasztáson. Az RMDSZ jelöltjére akkor 372 674-en szavaztak. A részvételi arány tekintetében a végleges adatok újból nem mutattak jelentős változást, összesen 9 723 232 választó adta le szavazatát, és a szavazócédulák 2,44 százalékát semmisnek nyilvánították. Megindult az üzengetés
Mind Ponta, mind Johannis már tegnap elkezdett kampányüzeneteket megfogalmazni egymás irányába. Elsőként a kormányfő lépett a színre, és a Szociáldemokrata Párt területi képviselőivel folytatott videokonferencián máris kirohant ellenfele ellen. Ponta azt hozta fel, hogy tudomása szerint a versenyből kiesett elnökjelöltek közül Johannist egyedül Szilágyi Zsolt, az EMNP jelöltje támogatja, „aki el akarja szakítani Erdélyt Romániától”. A miniszterelnök hozzátette: ő nem  szeretné, hogy ilyen támogatója legyen. Ponta egyébként szintén tegnap felszólította pártja illetékeseit, hogy mindent tegyenek meg, hogy mindazok, akik az alakulatra szavaztak az első fordulóban, ugyanezt tegyék november 16-án is, illetve igyekezzenek meggyőzni azon jelöltek szavazóit, akik jelezték, hogy támogatnák őt, hogy bátran voksolhatnak rá. A politikus úgy vélte, a második fordulóban újból egyenlő eséllyel indul mindkét jelölt. A kormányfőhöz csatlakozva a szociáldemokrata kampánystáb egyébként olyan híreket terjesztett, melyek szerint ellenfele a nyugdíjak csökkentését fontolgatja, amennyiben győztesként kerül ki a megmérettetésből. Klaus Johannis, a Keresztény-Liberális Szövetség államfőjelöltje hazugságnak nevezte azokat a vádakat, miszerint Erdély elszakítására törne, illetve a nyugdíjak csökkentését tervezné. Szerinte a róla terjesztett hazugságok ellenfele kétségbeesését jelzik, miképpen azt is elgondolkodtatónak tartotta, hogy Ponta a Nagy-Románia Párttal készül a – választási kampányában ígért – „nagy egyesülésre”. Arra a kérdésre, hogy mit szól ahhoz, hogy az EMNP állítólag őt támogatja a második fordulóban, annak reményében, hogy megválasztása esetén segítene nekik etnikai autonómiát kialakítani Erdélyben, Johannis csak annyit mondott: ő minden szavazatnak örül a választó nemzetiségétől és vallásától függetlenül. Hozzátette: olyan regionalizáció híve, amely a közigazgatás korszerűsítését eredményezi és gazdasági fejlődést hoz, márpedig az etnikai alapú regionalizáció nem hoz ilyen eredményt”.
Az első csatlósok
Három kiesett elnökjelölt, Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnöke, Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt alapítója, valamint a Külföldi Hírszerző Szolgálat nemrég lemondott igazgatója, Teodor Meleşcanu is támogatásáról biztosította Victor Pontát tegnap. A három jelölt összesen a voksok tíz százalékát szerezte meg. A kormányfő siker esetén Meleş­canunak az elnöki hivatal nemzetbiztonsági tanácsadói tisztségét ígérte, míg Tăriceanu mint esélyes utód jelenik meg a kabinet élén. Johannis ezzel szemben tegnap azt nyilatkozta, nem akar szavazatokról alkudozni a választási versenyből kiesett jelöltekkel, szerinte a választók rendelkeznek szavazatuk felett, őket akarja megnyerni.
Az RMDSZ továbbra sem nevezte meg, hogy melyik jelöltet támogatná. Kelemen Hunor elnök csak annyira szorítkozott, hogy Tăriceanu alakulatának kormányra hívását nem ellenzi, illetve a szövetség továbbra is a kormánykoalíció tagja akar maradni, a jelölttámogatásról pedig holnap döntenek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A harmadik pofon
Nem kizárt, hogy a legtöbb RMDSZ-vezető legszívesebben holnap elmenne Hawaiira, kikapcsolná a telefonját, és november 17-ig fel sem kelne a homokból. Eddig ugyanis már kétszer szaladtak bele hatalmas pofonba akkor, amikor az erdélyi magyarok tömegesen a másik jelöltre szavaztak, mint akit ők ajánlottak. Most ismét gyülekeznek a pofonfa alatt.
Ugyanis kénytelenek lesznek azt mondani, hogy a második fordulóban szavazzunk Victor Pontára. Aki azzal buktatta meg az Ungureanu-kabinetet, hogy védelmébe vette a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetőségét, akik nem hajlandók – az oktatási törvény értelmében – létrehozni a magyar főtanszéket az intézményben. Akinek a kormányába azért lépett be az RMDSZ, hogy megoldja ezt a kérdést, de eddig szóba sem állt vele. Aki tagadja Székelyföldnek még a létét is. Aki tisztességről és becsületről beszél, miközben doktori disszertációjának háromnegyedét egyszerűen lemásolta. Aki lassan egyedül marad pártja élén, mert legközelebbi munkatársait viszi a korrupcióellenes ügyészség.
Ennél rosszabb már csak az lenne, ha azt mondanák: szavazzunk Klaus Iohannisra. Aki megfelelési kényszerből I-vel írja a nevét (a Klaus Wernerrel nem tudott mit kezdeni). Aki hallani sem akar a területi autonómiáról. Aki saját népe történelmét is meghamisítja, csakhogy megfeleljen a többség elvárásainak. Aki minduntalan hangoztatja, mennyire „igazi román”. Aki – ennek ellenére – bizonyára maga írta fizikatanári diplomadolgozatát, és aligha vevő az uram-bátyámos mutyizásra. Akinek nem fűződne érdeke ahhoz, hogy a nagykorrupció ellen küzdő ügyészség munkáját gátolja.
De aki elnökként egyszer és mindenkorra megszüntetné azt a lehetőséget, hogy Romániára külső nyomást lehessen gyakorolni a kisebbségek problémájának ügyében. Ahol ugyanis egy szász származású politikus államfő lehet, ott hiteltelen azt állítani, hogy megszegik a kisebbségek jogait, s ezzel búcsút mondhatunk autonómiának, alkotmánymódosításnak, mindennek.
Marad tehát Ponta. És a harmadik pofon.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Izsák: az SZNT tekintélyét csorbítanák
A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs szerint az államfőválasztási kampány során őt ért támadások célja az, hogy csorbítsák az SZNT tekintélyét, amelyet a március 10-ei Székely Szabadság Napjával és a tavalyi Székelyek Nagy Menetelésével szerzett.
Menetelésével szerzett.
A Magyar Polgári Párt elnökének, Biró Zsoltnak a korábbi kijelentését – miszerint az SZNT autonómia-tervezetét alig több mint 50 ezren támogatták, ennyien szavaztak ugyanis az EMNP jelöltjére, Szilágyi Zsoltra, akit Izsák Balázs támogatott – butaságnak nevezte Izsák Balázs szerdai marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján.
„Öt évvel ezelőtt, amikor az RMDSZ államfőjelöltje szintén Kelemen Hunor volt, azt tanácsoltuk a lakosságnak, hogy az autonómiára hivatkozva írjanak A-betűt a szavazólapokra, ezzel érvénytelenítve a voksot, hiszen akkor egyetlen jelölt sem vállalta fel Székelyföld önrendelkezésének ügyét. Most Szilágyi Zsolt felvállalta, ezért támogattam őt a kampányban. Öt évvel ezelőtt az A-betűket nem számoltuk meg, és senki nem támadt akkor azzal, hogy milyen kevesen követték felhívásunkat, holott kevés érvénytelen szavazat volt. Ennek ellenére hatalmas tömeggel megszerveztük a Székelyek Nagy Menetelését. Mi tehát nem számolgatunk, hanem mozgósítunk. A Székely Nemzeti Tanács a Székelyek Nagy Menetelésével nagy befolyásra, tekintélyre tett szert, ezt akarják már májustól kezdve lebontani: ezért született alternatív autonómia-statútum, alternatív székely zászló, most pedig engem, az elnököt támadják, hogy hiteltelenítsenek. Az RMDSZ azt akarja, hogy rá hallgasson a lakosság, ne az SZNT-re” – mondta Izsák Balázs.
Hozzátette, a választási kampány előtt felhívásban kérte mindkét magyar jelölttől, hogy fogadják el közös pontként a Csapó József RMDSZ-es szenátor által kidolgozott autonómia-statútumot, ez legyen a magyarság közös ügye, s továbbá mindenki szavazzon arra – Kelemen Hunorra vagy Szilágyi Zsoltra –, akire akar, de Kelemen Hunor nem, csak Szilágyi Zsolt vállalta fel.
Johannist támogatja
„Az államfőválasztás második fordulójáról nehéz nyilatkozom, mert Klaus Johannis is elutasította Székelyföld autonómiáját. Személyes véleményem, hogy vissza kell állítani a normalitást Románia és Magyarország kapcsolatában, olyanná, amilyen Victor Ponta kormányra lépése előtt volt. Az lenne a jó, ha az a csapat jönne vissza, amelynek tagja Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök is, akkor javulna a két ország kapcsolata, ezért én Johannist támogatom” – ismertette az SZNT elnöke.
Hozzátette, Románia és Magyarország viszonya Victor Ponta hatalomra kerülése után romlott meg, a szociáldemokrata pártelnök pedig a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának ügye (elutasítása) miatt került egyáltalán kormányra, továbbá Románia belépett az RMDSZ és az SZNT ellen a luxemburgi perbe.
Izsák Balázs nem kívánta kommentálni azt, hogy az RMDSZ a PRM-vel (Nagy-Románia Párt) közösen a PSD jelöltjét támogathatja a november 16-ai megmérettetésen, viszont elmondta: elfogadhatatlannak tartja, hogy a román-magyar párbeszédben egy bűnszervezet közvetítsen.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Kínlódást jelent a román nyelv
Elemi osztályokban román nyelvű kommunikációt tanulnak a magyar diákok, azonban ez nem jelenti azt, hogy negyedik osztály végére kifogástalanul beszélik a nyelvet. A gondok ötödikben kezdődnek, amikor irodalmat is tanulnak már, ugyanazon a szinten mint a román anyanyelvűek.
A legkönnyebben úgy lehet megtanulni egy nyelvet, ha a gyakorlatban is használjuk. A román nyelv kihívás a magyar gyerekek számára, főleg azoknak, akik nem élnek román nemzetiségűek által is lakott közösségben. Az iskolában nem beszélni tanítják a gyerekeket, így gondolja a szülők többsége.
Ábrám Noémi öt gyerek édesanyja úgy véli, nem csak a tantervvel vannak gondok, létezik egyfajta társadalmi elzárkózás is. „Emlékszem, gyerekkoromban együtt játszottunk a román gyerekekkel, így sokkal könnyebben elsajátítottuk a nyelvet. Manapság azonban a magyar gyerekek szintén a magyar gyerekek közösségét keresik. Ez szülői befolyásolástól is függ. Az elzárkózás miatt a gyerekeknek könyvből kell megtanítani a román nyelvet, ez olykor kínszenvedés. A iskolai egy-négy osztályban kommunikációt tanulnak, ez játékosabb, érdekesebb. Ötödiktől azonban bekövetkezik a nagy törés, amikor román irodalmat tanulnak, olyan szinten, mint a román anyanyelvű diákok. Ezen a ponton kezdik tehernek érezni a román nyelvet, nem motiválja semmi őket a tantárgy tanulására. A gyerek végigkínlódja az iskolát, nagy nehezen leérettségizik, és igyekszik minél inkább elkerülni a nyelv használatát. Én nagyon szeretném – és sok szülő így van ezzel –, hogy a gyerekeim jól megtanuljanak románul, és tudjanak érvényesülni itthon is. Azonban a tanügy részéről is szükség lenne jobb együttműködésre, mert így csak a cél ellenkezőjét érik el” – hangsúlyozta az édesanya.
Az új tanterv értelmében két évet szánnak arra, hogy a gyerekek románul beszélgessenek az iskolában. Dóczy Melinda tanítónőtől megtudtuk, előkészítőben és első osztályban még csak beszélgetéssel telnek a román órák. „Eddig az első osztályos tantervben szerepelt a beszélgetés, és másodiktól kezdődött az írás, illetve az olvasás. Ez most is így van, csak hozzáadódik még egy év beszélgetés előkészítőben. Az első két évben játékosan tanuljuk a nyelvet, fokozatosan haladunk előre. Inkább az a cél, hogy a gyerek megtanulja, az üzletben hogy kérjen egy kenyeret, nem pedig az, hogy elemezzen egy verset. Az ötödikbe való átlépés minden tantárgyból nehéz, de a román esetében különösen, mert egyes irodalmi művekben olyan régies kifejezések vannak, amelyeket a román anyanyelvűek sem értenek. Reméljük, hogy ha már az elemi oktatásban változtattak a tanterven, ennek lesz folytatása” – mondta a tanítónő.
Középiskolában még nehezebb dolga van annak, aki nem érti és beszéli kellőképpen a román nyelvet. Itt már az érettségire való készülődés a cél, nincs idő olyan dolgokkal foglalkozni, amit már addig tudni kellene. Nagy Judit Emőke román szakos tanár elmondta, igyekeznek segítséget nyújtani ezeknek a diákoknak. „Többnyire a vidékről érkezőknél merül fel az, hogy nem ismerik elég jól a nyelvet. Főleg kilencedikben és tizedikben fektetünk hangsúlyt ennek korrigálásra, konzultációk vagy plusz feladatok segítségével. Ezután azonban már fel kell zárkózniuk, nekem pedig muszáj azt tanítanom, ami az érettségire kell. Ezen kellene változtatni. Ameddig az érettségi anyagát nem változtatják meg, hiába tanítok kíméletesen, pontosan a magyar diákkal szúrok ki” – mondta a pedagógus.
Becze Dalma
Székelyhon.ro

Nemzetpolitikai államtitkárság: a külhoni magyar oktatás megerősítéséről tárgyalt a Máért szakbizottsága
A külhoni magyar oktatás megerősítéséről és a következő év tematikus programjáról tárgyalt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) oktatási és kulturális szakbizottsága szerdai ülésén, Budapesten.
A nemzetpolitikai államtitkárság szerdai, MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Czunyiné Bertalan Judit, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára az ülésen kiemelte: a kormány, valamint az államtitkárság eddig is különös hangsúlyt fektetett a külhoni magyar oktatás kérdéseire.
Az államtitkár kitért arra, a külhoni magyar pedagógusszervezetekkel rendszeres és aktív a kapcsolat, hiszen mindenki számára közös cél, hogy a külhoni magyar nyelvű oktatás ne szenvedjen hátrányt a többségi nyelvű oktatással szemben. Hozzátette: meg kell erősíteni a külhoni magyar pedagógusszervezetekkel "a módszertani együttgondolkodást", hogy a külhoni magyar diákok is azonos esélyekkel induljanak akár a munkaerőpiacon, akár a felsőoktatásban, ahogy anyaországi társaik.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a 2015 a külhoni magyar szakképzés éve programról elmondta: az államtitkárság megkezdte a tervezést, a szakképzéssel kapcsolatos adatok és eddigi tevékenységek feltérképezését.
Jelezte: Magyarország és a külhoni magyar régiók megerősítése szempontjából a kormány számára prioritás a gazdaságfejlesztés, amihez az államtitkárság programja is kapcsolódik. Jelezte, hogy a program sikere érdekében komoly alapokat kell lefektetni, és példaként említette a szakképzési kataszter elkészítését, ami segítséget nyújt abban, hogy a magyarországi és a határon túli szakképző intézmények és cégek felvehessék egymással a kapcsolatot. Kitért a külhoni magyar intézmények fejlesztésére is, rámutatva: ahhoz, hogy a diákok ezeket az iskolákat válasszák, azoknak magasabb technikai és minőségi színvonalat kell garantálniuk, mint a többségi nyelvű iskolák.
(MTI) Budapest

Baszk és breton szervezetekkel közösen foglalt állást a katalán népszavazás mellett az SZNT
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Baszk és breton szervezetekkel közösen foglalt állást a Katalónia önállóságáról meghirdetett népszavazás mellett a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
Izsák Balázs SZNT-elnök egy szerdai marosvásárhelyi sajtótájékoztatón ismertette az állásfoglalást, amelynek aláírói leszögezik: a katalán népnek jogában áll dönteni saját sorsáról. A dokumentumot az SZNT elnöke mellett Andoni Ortuzar, a Baszk Nemzeti Párt elnöke, Francois Alfonzi, az Európai Szabad Szövetség (EFA) elnöke, Jean-Pierre Levesque, a Breton Kulturális Intézet elnöke és Yves Laine, a breton Ordre de l'Hermine egyesület elnöke írta alá.
Az aláírók arra hívják fel a figyelmet, hogy míg Skócia függetlenségének a kérdését az érdekelt felek megállapodása alapján, népszavazással döntötték el, addig Ukrajnában a demokratikus megoldás helyett az erőszak került előtérbe, emberáldozatokat és nagy anyagi károkat követelve. Az Európai Unió és annak tagországai a skót megoldást példaértékűnek tekintették, miközben az ukrajnai erőszakot határozottan elítélték.
Sajnálattal állapították meg, hogy a spanyol kormány nem a skót mintát követi, amikor erővel akarja megakadályozni azt, hogy a katalán nép maga dönthessen a saját sorsáról.
„A népek önrendelkezési joga alapvető emberi jog, és semmilyen körülmények között nem képezheti vita tárgyát! Ha a madridi kormány azt szeretné, hogy Katalónia maradjon Spanyolország része, annak a demokratikus feltételeit kell megteremtenie békés eszközökkel, amelyek meggyőzik a katalánokat arról, hogy maradjanak” - áll a közös állásfoglalásban.
Izsák Balázs a sajtótájékoztató után az MTI-nek elmondta, abban bíznak, hogy a skót modell érvényesül mindenütt Európában, ahol egy közösség az önrendelkezési jogát kéri, függetlenül attól, hogy független államot szeretne, vagy az államon belül szeretne szélesebb döntési hatásköröket. Az elnök hozzátette, az állásfoglalással is jelezni szeretnék, hogy az SZNT nemzetközi kapcsolatokat épített ki, és ápolja ezeket.
A katalán kormány november 9-én "alternatív" népszavazást kíván tartani, melyen azt kívánják megkérdezni Katalónia polgáraitól, hogy állam legyen-e Katalónia, és az új állam független legyen-e Spanyolországtól.
A népszavazást kiíró határozatot és az ezt pótló „alternatív” népszavazás határozatát is ideiglenesen felfüggesztette a spanyol alkotmánybíróság. A katalán kormány szóvivője közölte, fellebbeznek az alkotmánybíróság határozata ellen, és tovább készülnek a vasárnapi népszavazásra.
(MTI)Kolozsvár/Marosvásárhely

Az SZNT nem pártlogikát és pártszempontokat követ
A Székely Nemzeti Tanács nem pártlogikát és pártszempontokat követ. Az üzletember a pénzt számolja, a politikus a szavazatokat. Mi nem számolunk. Amikor valamibe belevágunk, akkor nem mérlegelhetjük azt, hogy esetleg kevés szavazat lesz, és akkor ne is fogjunk bele, mert nem ez a dolgunk – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
A megyei törvényszék nem hozott döntést az SZNT ügyében
Tegnap zajlott a Maros Megyei Törvényszéken az a tárgyalás, amelynek a tárgya az a csendőrségi jegyzőkönyv, amelyben a március 10-én ünnepelt székely szabadság napjának a szervezőit 12 ezer lejre büntetné – jelentette be Izsák Balázs.
– A bíróság úgy ítélte meg, hogy erről a keresetről, amelyben a jegyzőkönyv érvénytelenítését, megsemmisítését kértük, nem tud addig dönteni, míg nem születik a közigazgatási bíróságon zajló másik perben döntés, ahol annak a megállapítását kértük, hogy nem volt törvényes tiltás a székely szabadság napján szervezett felvonulás ellen. A második perben tehát még nincs kitűzött időpont – mondta.
A katalán népnek joga van dönteni a saját sorsáról
Ugyancsak a sajtótájékoztatón ismertette A katalán népnek joga van dönteni a saját sorsáról című közleményt, amelyet a Baszk Nemzeti Párt elnökével, Andoni Ortuzarral, François Alfonsival, az Európai Szabad Szövetség elnökével, illetve két breton szervezet képviselőjével közösen írt alá a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Tegnap délben folyt az egyeztetés, és Izsák Balázs elmondta, hogy ha az aláírók mindegyike beleegyezik, el fogják küldeni a közleményt a madridi kormánynak és a spanyol sajtónak is. A közlemény két modellből indul ki, a skót és az ukrán modellből. A skót modell azt jelenti, hogy Skóciában a skót népnek megadatott az a lehetőség, hogy éljen a demokrácia eszközeivel, és népszavazáson döntsön Skócia sorsáról, ez a demokratikus megoldás, a másik az ukrán modell, ahol a demokratikus megoldás helyett fegyverekkel próbálják eldönteni a jövőt.
– Nekünk egyértelmű az elkötelezettségünk a demokratikus megoldás mellett, úgy gondoljuk, hogy a népek önrendelkezési joga alapvető emberi jog, normális és természetes, hogy népszavazással fejezhesse ki egy közösség az elképzelését a jövőről, illetve arról, hogy függetlenséget akar kivívni, vagy pedig autonómiát szeretne az államon belül, ahogy ezt a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld és a székely nép javára el akarja érni – hangsúlyozta az SZNT elnöke. A közlemény elérhető az SZNT honlapján magyar és angol nyelven.
Népújság: – Hogyan kommentálja az MPP elnökének azt a kijelentését, hogy az EMNP jelöltjére leadott szavazatok csekély száma azt is jelenti, hogy a magyarok nem támogatják az SZNT autonómiastatútumát, lévén, hogy ez volt Szilágyi Zsolt kampányának központi témája?
Izsák Balázs: – Butaság. Ami a szavazatokat illeti, ezelőtt öt évvel azt kértük a választóktól, hogy írjanak egy A betűt a szavazólapra, és ezzel érvénytelenítsék, mert nincs egyetlen jelölt sem, aki hitelesen képviselőheti Székelyföld autonómiáját. Akkor is ott volt Kelemen Hunor a jelöltek között. Ennek ellenére, a hátunk mögött a megszámlálhatatlanul kevés A betűvel, meg tudtuk szervezni a székelyek nagy menetelését. A Székely Nemzeti Tanács nem pártlogikát és pártszempontokat követ. Az üzletember a pénzt számolja, a politikus a szavazatokat. Mi nem számolunk. Amikor valamibe belevágunk, akkor nem mérlegelhetjük, hogy esetleg kevés szavazat lesz, és akkor ne is fogjunk bele, mert nem ez a dolgunk. Amikor a székelyek nagy menetelése előtt azt mondtuk, hogy százezer embert várunk, akkor is elhangzott, hogy kalandorság, mert hátha nem lesznek csak tíz-ezren! És ezzel mi kompromittáljuk magunkat! Nem kompromittáljuk magunkat, mi mozgósítunk. Ez a mi küldetésünk, és ennek megfelelően járunk el. Ha azt kellene megnézni, hogy hirtelen miért ez a vehemens kritika az SZNT-vel szemben, amikor mi tulajdonképpen következetesek voltunk, hiszen az öt évvel ezelőtti kiállásunkhoz képest most annyit változott a helyzet, hogy volt egy jelölt, aki felvállalta a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútumát. Az lenne az oka, hogy most mérhető volt, míg az A betűk nem voltak azok, vagy pedig az, hogy nem éreztek akkora ellenszenvet az A betű ellen, mint Szilágyi Zsolt vagy Tőkés László ellen?...
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Bábjáték
Miközben mi csaknem negyed évszázada szabadon választhatunk, az RMDSZ most ismét megbéklyózva áll egy útelágazás előtt.
Bármerre is veszi az irányt a szövetség, garantálható, hogy egy rövidke táv megtétele után hosszas egy helyben toporgás következik. Viszont nagyon nem mindegy, hogy ebben a mocskos, mindennapos megaláztatásokkal járó társasjátékban a botladozó bábunk érzi-e még a csapzott buksiján azt a kezet, amely feltette a táblára, vagy csak a többi marionett lépéseit követve, játszótársai által faron billentve bukdácsol tovább.
Kelemen Hunor az államfőválasztás első fordulójának urnazárása után kijelentette, megerősödött a szövetség és választói közötti kötelék, politikai programját megértették a magyarok. A 2009-es államfő-, illetve a 2012-es parlamenti választásokhoz képest több tízezer szavazatot veszítő RMDSZ-elnök most – ily módon „megerősödve” – kijelentette, racionális döntést kell hozni arról, hogy támogatói melyik jelölt mögé álljanak a második fordulóban.
Eközben az Európai Néppárt felszólította romániai tagjait – így az RMDSZ-t is –, hogy Klaus Johannis mögé sorakozzanak fel. A szövetség most azt állítja, erről nincs írásos megegyezés, a felszólítás rájuk nem vonatkozik, ugyanis korábban elmagyarázták Joseph Daulnak, hogy nem dönthetnek érzelmi alapon, és ezt „megértette” az EPP-elnök.
Érdekes, hogy ennek nemcsak a mostani EPP-közlemény mond ellent, hanem az RMDSZ honlapján most is fellelhető – a csíkszeredai kampányindító rendezvényen levetített – videoüzenet, amelyben Daul így fogalmaz: „nem szabad szem elől téveszteni, hogy ellenfelünk közös, és a néppárti alakulatoknak egységesnek kell lenniük a győzelemhez”.
Ezt már eltanulta a bábunk: érzelmi alapon kampányolgatunk európai szövetségesünkkel, majd kiélezett helyzetben, racionálisan akár hátba is támadhatjuk. Az RMDSZ a jelek szerint nemcsak az EPP-vel, hanem szavazói akaratával is képes lenne szembemenni, hiszen bizton állíthatjuk, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége a kisebbik rosszra, Johannisra voksolna.
Biztosat csak csütörtökön tudhatunk meg, amikor az RMDSZ bejelenti, merre rángatja tovább a bábunknak totális hatalmat adó, erőtlen kezünket.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

kérdezett: Főcze János
LEMONDÁS UTÁN
Milyen stratégiai lehetőségei vannak az EMNP-nek?
Túlélheti-e a párt elnöke lemondását, és ki léphet a helyébe? Bakk Miklós politológust kérdeztük.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke és államelnök-jelöltje hétfőn mondott le az EMNP-ben betöltött tisztségéről, miután a romániai államelnök-választáson nem sikerült beváltani a célkitűzéseiket.
Bakk Miklós politológust kérdeztük az EMNP-ben várható változásokról és a párt szerepléséről a választáson. Annak fényében, hogy az EMNP éléről Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt is lemondott, melyek a párt túlélési esélyei?
- Normális és helyes gesztusnak tartom Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt lemondását. Az erdélyi magyar politikai élet a következménynélküliség egyik terepe, nem igazán volt példa eddig arra, hogy politikus egy választási cél nem teljesülése miatt lemondott volna. Most van ilyen példa is, és ez jó. Az EMNP a kampánnyal két célt tűzött maga elé, egyrészt a föderalizmus-regionalizmus-autonómia integrált víziójának az ismertetését, másrészt szavazatarányban meghaladni eddigi részesedését, azaz előrébb lépni a magyar szavazatokért folytatott versenyben. E két célból másfelet nem sikerült teljesíteni, a vízió bemutatása azonban olyan feladat, amely csak hosszabb távon értékelhető. A lemondás kétségtelenül válság a párt életében, nehéz megjósolni, mi lesz a kimenetele. A váltások akkor sikeresek, ha az új vezető egyben stratégiai megújítója is a pártnak. Ilyen személyiség nem mutatkozik, bár az igazság az, hogy a nagy vezetők egy új stratégia hátán nőnek fel.
De milyen stratégiai lehetőségei vannak az EMNP-nek? Csak három lehetőséget látok. Először is: folytatni az eddigi irányt, radikálisan képviselőni az autonómia, a regionalizmus és a föderalizmus összekapcsolását, de ezt tudni kell kötni napi politikai kérdésekhez, amelyek foglalkoztatják az embereket. Ez önmagában is nagyfokú kreativitást igényel. Emellett e stratégia akkor válik sikeressé, ha erdélyi román partnerei is lesznek. Ez a lehetőség is érik, azonban intézményesülése lassú lesz.
A második stratégiai irány: minél erősebbé válni az önkormányzatokban, ez azt jelenti, hogy a politikai versenyt jobban le kell vinni a helyi szintre, ott erőteljesebben kell érintkezni, élőbb kapcsolatot kell kialakítani a helyi civil társadalommal stb.
Végül a harmadik irány, amely talán a legnehezebb, és látszólag nem olyan látványos, mint az eddigiek: új közpolitikákat javasolni. Nagyon sok apró szakpolitikai terület van, ahol az RMDSZ nem tudott újítani, itt is érdemes próbálkozni, mégpedig elsősorban önkormányzati szinten, tehát érdemes ezt a stratégiát a másodikkal összekapcsolni.
Egyébként is, nem egymást kizáró stratégiákról van szó. A fő gond a megújulás tekintetében azonban az erőforrások kérdése. Mire támaszkodhat a megújulásban az EMNP? Elvileg három erőforrás van: a román nemzetállami, az önkormányzati és a magyar nemzetállami erőforráscsoport. Az elsőt az RMDSZ birtokolja, a másodikat is jobbára. Az EMNP eddig a harmadikra támaszkodott, azonban lehet, hogy ezek is elapadnak, tekintettel arra, hogy – a jelek szerint – az Orbán-kormány felülvizsgálja kapcsolatait a határon túli magyar pártokkal. Meglehet, hogy Toró és Szilágyi lemondása is összefügg ezzel.
Hogyan lehetséges az, hogy a több mint 200.000 támogató aláírásának az összegyűjtése után csupán 53.146 szavazót tud felmutatni a párt?
– Erre a választ, úgy vélem, régóta tudjuk: egy pártot aláírással és szavazattal támogatni két különböző dolog. Az aláírásgyűjtés elsősorban az aktivisták erőkifejtése, míg a szavazat a szavazópolgároké. Az RMDSZ 2009-hez viszonyított szavazatvesztését hogyan értelmezné? Segített a magyar-magyar verseny a mozgósításban?
- Nehéz megmondani, úgy általában, hogy a magyar-magyar verseny szolgálja-e a mozgósítást. Az erdélyi magyarok szavazói magatartását vizsgálva – ez egy longitudinális vizsgálat volt – Székely István Gergő arra a következtetésre jutott, hogy erre nincs egyértelmű válasz. 2009-ben, mikor Kelemen Hunor volt az egyetlen magyar elnökjelölt az első fordulóban, akkor 54,37%-os országos részvétel mellett Kelemen 372 764 szavazatot, azaz 3,83%-ot szerzett. Most 52,31%-os országos részvételi arány mellett Kelemen 329 727 szavazatot, azaz 3,47%-ot szerzett, míg Szilágyi: 53 146 szavazatot, azaz 0,56%-ot. Kettejük eredménye mind szavazatszámban, mind százalékos arányban felülmúlja a 2009-es Kelemen-eredményt. Tehát látszólag mozgósított a két jelölt, azonban ezeket az adatokat a tényleges magyar részvétel adataira kellene vetíteni, amelyet jelen pillanatban nem ismerünk. Mivel az eredmények értékelése becsléseken is alapszik, a számháború lehetősége adott. És ebben van egy kommunikációs csapda.
Míg az EMNP-re nézve elég világosan megfogalmazható és meg is fogalmazott volt a cél – hogy a magyar pártokra leadott össz-szavazatszám tekintetében növelje eddigi, 15% körüli részesedését –, az RMDSZ tekintetében nem volt ilyen világos cél. Mint hegemón párt, sikerrel tudja kommunikálni, hogy támogatottságának az arányát kihívóival szemben megőrizte, holott a számok tükrében az is világos, hogy ismét szavazókat veszített. Azaz: a versenytárs létezésének a paradoxona az, hogy több sikerességi kritériumot is fel tud állítani a maga számára az RMDSZ. Azonban a szavazatszám csökkenésének a trendjével mindenképp szembe kell néznie.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere szerint Izsák Balázs SZNT-elnök civilből politikussá vált azzal, hogy Szilágyit támogatta az első fordulóban. A kérdésem az, hogy ez mennyire lehetetleníti el az SZNT-t az eddig felvállalt integráló, romániai magyar politikai erőket egyesítő szerepében?
– Az SZNT-t mindig politikai aktornak fogták fel az erdélyi pártok, az SZNT-ben mindig voltak pártpolitikusok, elsősorban MPP-sek, de Csíkban RMDSZ-es tisztségviselők is. Tehát régóta adott a lehetőség, hogy az élesebb politikai konfliktusok valamiképp az SZNT-t is érintsék. Amióta a Nagy Meneteléssel az SZNT megmutatta, hogy nagyon jelentős mozgalmi potenciállal rendelkezik, az SZNT kampányba való bevonása tulajdonképpen minden irányba elkezdődött, mindegyik erdélyi párt érdekelt abban, hogy ezt a potenciált a maga számára szavazatokká alakítsa át. Az RMDSZ megpróbálja ennek a potenciálnak a szimbolikus magját magához ragadni – a Székelyföld-tervezetnek ez volt az egyik mozgatórugója. A szétesőben levő MPP duzzog, hogy elvesztette korábbi befolyását az SZNT-ben, az EMNP pedig az SZNT céljaira ráerősítve próbált megerősödni Székelyföldön. Most ezek a hatások szinte egyszerre érvényesültek, és ez – úgy hiszem – újratervezésre készteti az SZNT-t. Az egyik megfontolandó lépés az lehetne, hogy a mozgalmon belül összeférhetetlenséget vezetnének be a pártpolitikusokra nézve. Tehát pártok vezetői, tisztségviselői ne legyenek mozgalmi vezetők is. Az egyszerű tagok szintjén talán nincs szükség erre, de a pártvezetőkre és azok önkormányzati képviselőire nézve mindenképp fontos lenne.
- Fogalmazhatunk úgy, hogy ez az államelnök-választási forduló átkonfigurálta az erdélyi magyar politikai életet?
– Nem hiszem, hogy az elnökválasztásnak csupán önmagában ilyen hatása lenne. Ha az erdélyi politikai keret átalakulásáról beszélünk, akkor nem csupán az elnökválasztást, hanem egyéb tényezőket, folyamatokat is figyelembe kell venni. Például egyrészt azt, hogy az RMDSZ új autonómiatervezetének lesz-e jelentősebb utóélete, másrészt azt is, hogy a magyar kormány változtat-e a határon túli pártokkal való kapcsolatain.
Transindex.ro

Égtek a vonalak adás után - Kitálalt az újságíró
A temesvári forradalom negyed százados évfordulójára
1989 november hetedikén, élő adásban, francia nyelven interjút adtam a genfi TV Híradónak Tőkés Lászlóról. Akkoriban a nemzetközi közvélemény még nagyon keveset hallhatott az üldözött temesvári lelkipásztor kivételesen bátor magatartásáról.
Király Károly vagy Szőcs Géza tiltakozásai alkalmanként már eljutottak Nyugatra, de az ő kálváriájának híre még nem.
Az elmondottakat eddig nem publikáltam, ám most, a temesvári forradalom negyed százados évfordulóján felidézem az interjú születésének ma már kor-dokumentumként értékelhető előzményeit, illetve magát a beszélgetést.
1989-ben Magyarországon fölgyorsultak a rendszerváltozáshoz vezető események, melyekben jelentős szerepet játszott az elnyomott erdélyi magyarok melletti kiállás. Akkoriban újságíróként dolgoztam egy hetilapnál, főképpen kisebbségi és emigrációs témákról írtam, amelyek a „tiltott” kategóriából már átkerültek a „tűrtbe”.
„Támogatásról” persze még nem lehetett szó: saját költségünkön utazva adtuk elő például, különböző református templomokban és művelődési házakban a Forrás Kör erdélyi irodalmi estjeit, melyeknek társ-szerkesztője és rendezője voltam.
Ugyanebben az esztendőben interjút készítettem az akkor már végletekig elkeseredett Sütő Andrással, színdarabjainak betiltásáról, továbbá az itáliai emigráns Illyés Elemérrel, akinek „Erdély változása” című munkája a romániai magyarok XX. századi történelmének egyik leghitelesebb feldolgozása. A Magyarországon hivatalosan még nem rehabilitált Fejtő Ferenccel is akkoriban publikáltam párizsi beszélgetést, melyben ő hangsúlyosan szólt a román emigráns-társával, Eugène Ionesco-val közösen szerkesztett, a Ceauşescu rezsimet keményen elítélő memorandumról.
Kész csoda, hogy nem kerültem rá a Romániából kitiltott „persona non grata”-k gyarapodó listájára. Igaz, amikor nagynéném halála miatt Nagyváradra utaztam, a vasútállomástól szállodai szobámig követtek. Sőt még éjszaka is utánam jöttek a sötét folyosón lévő illemhelyre, ami elég félelmetes volt. Eszembe is ötlöttek Szőcs Géza akasztófa-humoros verssorai a rettegett Securitate tisztről: „ki egész éjjel szállodád / ablaka alatt álldogá’t / s ki bármit megtehet veled, barátom”.
Ilyen előzmények után, az emigráció irodalmáról is publikáló újságíró-irodalmárként kaptam meghívást a SMIKK (Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör) lugano-i konferenciájára. A gyakran széthúzó nyugati magyar emigrációt főképpen két ügy tartotta össze: az 1956-os forradalom demokratikus eszméinek megőrzése, illetve az elnyomásban élő magyar kisebbségek sorsának figyelemmel kísérése.
1989 novemberének első napjait töltöttem Svájcban: találkoztam a négynyelvű ország – jellemző módon latin nyelvű – Pro Helvetia nevű kulturális alapítványának sajtófőnökével, Vevey-i otthonában fölkerestem Vajay Szabolcs történészt, Argentína UNESCO-diplomatáját, Genfben pedig Nemes Nagel Lajost, aki NAGEL néven akkoriban a világ legelismertebb útikönyv-kiadója volt, mellesleg Ciprus tiszteletbeli konzulja.
A SMIKK-konferencián elsősorban Magyarország jövője, az újra kialakulóban lévő többpárt-rendszer volt a téma, emlékeim szerint az előadók között szerepelt − mások mellett − itthonról Lengyel László, Gecsényi Lajos és Szigethy Gábor, az emigránsok közül Saáry Éva, Határ Győző, Sárközy Mátyás. A svájci emigráns Szőcs Gézával szintén találkoztam, a zürichi pályaudvaron.
A SMIKK egyik alapítója és lelke a Fribourg-ban élő Major-Zala Lajos író volt, aki váratlanul megkért, hogy a nagy nézettségű genfi Téléjournal-nak adjak interjút a romániai magyarság helyzetéről: „Kevés franciául beszélő, az erdélyi helyzetet ismerő anyaországi szószóló vetődik Svájcba” - buzdított, miközben megszervezte szereplésemet. Major-Zala akkoriban jelentette meg a sepsiszentgyörgyi grafikus, Plugor Sándor rajzaival illusztrált erotikus verseit, később pedig a nagybeteg erdélyi művésztárs svájci gyógykezelését is segítette.
Ellátogattam a reformáció nevezetes Genfi Emlékművéhez, remélve, hogy Bocskai István erdélyi fejedelem szobor-alakja bátorságot adhat, hiszen idegen környezetben, egyenes adásban kellett beszélnem egy kényes kérdésről, ráadásul nem az anyanyelvemen.  Fölvetődhet a kérdés: a svájci közszolgálati televíziót − tehát az ottani közvéleményt is − miért érdekelte egy „magyar ügy”?
A figyelem hátterében a négy hivatalos nyelvvel rendelkező államszövetség nyelvi pluralizmusa állhatott, amelyre már Kós Károlyék is hivatkoztak a transzilvanizmus eszmevilágának kialakításakor, és amelyről Major-Zala így vallott egyik versében:
„A fribourg-i költő / ki magyarul / svájci embert fogalmaz / e négynyelvű hazában / s Európát érzi ujjbegyében”.
Az érdeklődésnek azonban volt egy konkrét, aktuális motivációja is: a legnagyobb svájci médiabirodalom, a Ringier éppen akkoriban kezdte meg tárgyalásait magyarországi jelenlétéről, melyet később Romániára is kiterjesztett.  
Az előzményekhez tartozik még − ha csak közvetetten is −, hogy nem sokkal svájci utazásom előtt Zalatnay István református lelkész kérésére franciára fordítottam Tőkés László édesapjának, Tőkés István egykori genfi teológusnak az életrajzát, remélve, hogy ottani tervezett kitüntetése némi védettséget jelenthet fia számára.
1989-es genfi interjúmat eddig azért sem publikáltam, mert 1990-től nyugdíjba vonulásomig már nem újságíróként, hanem diplomataként dolgoztam.
***
Íme, a Svájcban − és vélhetően a román Securitate-nál − akkoriban komoly figyelmet kiváltó beszélgetés, szó szerinti magyar fordításban (eredetijét videofelvétel őrzi):
A Genfi TV-Híradó Jean-Francois Fournier által készített bevezetője:
„Erdély problémája sokat foglalkoztatja Magyarországot, mivel több, mint 2 millió magyar él ott. Külön világ ez Európa szívében, saját nyelvvel, amely ugyanahhoz a nyelvcsaládhoz tartozik, mint a finn, vagyis se nem szláv, se nem germán. Az egyre fogyó magyar népesség egyharmada él Magyarország határain kívül, főképpen a romániai Erdélyben. Saját szülőföldjükön szembesülniük kell Ceauşescu falurombolási terveivel és erőszakos asszimilációs politikájával. Ezért sokan Magyarországra menekülnek.
Vendégünk Balázs Ádám magyar újságíró:
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy Ceauşescu despotikus és őrült diktatúrája nemcsak a magyarokat nyomja el, hanem saját nemzetét, a románt is. A zsidókat csak azért nem, mert őket már korábban, pénzért »eladta« Izraelnek. Ám a nemzeti kisebbségeket duplán elnyomja: a »maradék« németek mellett, főképpen Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét, a magyart. Egyre kevesebb iskolájuk van, egyre nehezebben tudnak anyanyelvükön tanulni − ez a rendszer már-már majdnem olyan, mint a fasizmus. Eddig mintegy 30 ezer romániai magyar kért politikai menedékjogot Magyarországon. Néha életüket is kockáztatva szöknek át a határon, ahol még rájuk is lőhetnek. Jelenleg Magyarország minden politikai menekültet befogad a Genfi Konvenció értelmében. A magyarokat, de a románokat vagy a kelet-németeket is. Magyarország nemrégiben három menekülttábort hozott létre.
Végül engedje meg, hogy megemlítsek egy aktualitást. Romániában megkezdődött a szellemi ellenállás. Nemcsak a románok között, Doina Cornea-val az élen, akinek Ön bizonyára ismeri a nevét, de a magyar értelmiségiek körében is.  Egy magyar kálvinista lelkész, akit Tőkés Lászlónak hívnak, tiltakozó levelet szerkesztett, melyet eljuttatott a nemzetközi szervezeteknek. Nagyon bátor ember, hiszen ezzel saját életét is kockáztatja. Mit is akar ő tulajdonképpen? »Nemet« mond a diktatúrára és  »Igent«  a szabadságra, a demokratizálódásra: emberi jogokat követel Európa legnagyobb kisebbségének. Ennek a magyar papnak el kellett hagynia az otthonát, sőt, a despotikus hatalom azt akarja, hogy még a városát is hagyja el. Tőkés László jelenleg a templomban tartózkodik − mint a középkori üldözöttek −, a temesvári Isten Házát választotta menedékül. Remélem, hogy ennek a rettenetes diktatúrának az eltűnése után a magyar nemzetiségnek − és természetesen az egész országnak − demokratikus átalakulásban lesz része.”
 - Köszönöm Önnek, hogy itt volt és reméljük, hogy így lesz!”
***
Mint később megtudtam, az adás után égtek a vonalak: a diktátor svájci „fülei” felháborodottan tiltakoztak, sőt elérhetőségemet tudakolták. A TV-stúdióból egyenesen a vasútállomásra siettem, ahol felültem a hazafelé tartó vonatra.
Másfél hónap múlva Temesváron kitört a forradalom.  
Heti Válasz (Budapest)

Tánczos Barna a DNA célkeresztjébe került
Hivatali visszaéléssel és okirat-hamisítással gyanúsította meg az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) Tánczos Barna RMDSZ-es szenátort, a szervezet felsőházi frakciójának helyettes vezetőjét egy föld-visszaszolgáltatási ügy miatt. Az okozott kár az ügyészek szerint mintegy 16 millió lej.
A DNA pénteken idézte be Táncost, ekkor ismertették vele az ügyet, amely abba az időszakba nyúlik vissza, amikor Táncos a 2000-es évek közepén az Állami Vagyonügynökséget (ADS) vezette. A politikus pénteken nem árult el többet az ügyről, állítása szerint nem volt ideje átnézni az iratcsomót, csupán annyit mondott: a DNA hivatalis visszaéléssel gyanúsította meg az ADS működésével kapcsolatosan. Az ügyészek 2005-ös és 2006-os ügyeket vizsgálnak, és az ezen időszakban az intézmény vezetőjeként kifejtett tevékenységéről kérdezték. Arra a felvetésre, hogy az ügy bizonyos területek visszaszolgáltatásáról szól-e, Tánczos csak annyit mondott: „az ADS-nél mindig területekről van szó.” Az RMDSZ-es szenátor a jövő héten ismét ellátogat a DNA-székházba, hogy nyilatkozatot adjon, addig előkészíti a védelmét, ügyvédei pedig tanulmányozzák a nyomozati anyagot. A DNA közlése szerint Tánczost egy 2006-os eset miatt gyanúsították meg. Tánczos az ADS elnökeként az ügyészek szerint törvénytelenül írt alá egy értesítést, amelyben azt tudatták a bukaresti 1. kerületi földhivatallal, hogy a băneasai gyümölcskutató és -nemesítő állomás birtokában levő 60 hektáros földterületből 45,77 hektár visszaszolgáltatható. A DNA szerint ez azért volt törvénytelen, mert előtte sem a mezőgazdasági minisztérium, sem a mezőgazdasági akadémia, sem az érintett gyümölcskutató állomás jóváhagyását nem kérte ki, ami pedig kötelező lett volna. Ezt követően, ugyancsak 2006-ban, Tánczos aláírt egy átadás-átvételi megállapodást, amelynek keretében egy 2,8 hektáros telek a földhivatalhoz került. A dokumentumban valótlanul az szerepelt, hogy a terület állami magántulajdon, holott az valójában köztulajdon volt. Emellett az is szerepelt, hogy a gyümölcskutatónak nem járt kártérítés, holott az érintett telken gyümölcsösök voltak. Ennek nyomán a DNA szerint egy olyan személy kapta vissza a területet, aki nem bizonyította hitelt érdemlően, hogy ő lenne a jogos tulajdonos. Az ügyben az ADP későbbi elnöke, Daniel Drăgan ellen is eljárás indult. Az ügyészség szerint az okozott kár 15 millió 977 lej. Az 1976-ban Csíkszeredában született Tánczos a szülővárosában érettségizett, majd 1994 és 1998 között Közgazdasági tanulmányokat folytatott a Bukaresti Egyetemen, ahol cégmenedzsmentre szakosodott. Posztgraduális szinten a bankmenedzsmentet tanulmányozta. 2006-tól 2007-ig a Nemzetvédelmi Akadémián vett részt posztgraduális képzésben. 2000 és 2002 között az Euro Consulting Romania gazdasági igazgatója volt. 2008 és 2011 között a Romániai Országos Jégkorong-szövetség elnöke volt. Tánczos 1998 és 2000 között szakértőként vett részt a román parlament munkájában, majd 2002-től 2005-ig a képviselőházban az Ipari és Szolgáltatási Bizottság Tanácsának elnöke. 2005-től 2007-ig az Állami Vagyonügynökségnél volt vezérigazgató. A politikus 2007-től 2009-ig a Közlekedési Minisztériumban töltött be államtitkári posztot. 2010 januárjától 2010 júliusáig a Területfejlesztési és Turisztikai Minisztérium államtitkára volt. 2010 júliusától 2011-ig a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumnál volt államtitkár. 2012-ben szenátori mandátumot szerzett, jelenleg a szenátus mezőgazdasági bizottságának titkára, az RMDSZ felsőházi frakciójának helyettes vezetője.
Krónika (Kolozsvár)

Szükség van a folytatásra!
Az államelnök-választás első fordulója nem hozott meglepetést, minden az előzetes várakozások, a papírforma szerint alakult. A második fordulóba azok jutottak tovább – Ponta és Iohannis –, akik mögött a jelenleg legerősebb pártok, leghatékonyabb pártgépezetek állnak. A vasárnapi szavazás elsősorban a külföldön észlelt rendellenességek kapcsán hívta fel magára a világ figyelmét, a szavazókörök előtt kígyózó sorokban állók jelentős részének nem adatott meg a voksolás lehetősége. A helyzet értékelésekor nyilvánvaló ellentmondásba került a kormányfő és helyettese, amiből arra következtethetünk, hogy titkolnak valamit, hogy szerepük volt a dolgok ilyetén alakulásában. Ádázabb verseny csupán a harmadik helyért folyt, merthogy korábban általában a legerősebb kieső szavazótábora volt a királycsináló, döntötte el a győztes kilétét. Meglepetésre az álliberális Tăriceanu lett a bronzérmes, annak ellenére, hogy „lombikban” fogant pártja szinte csak a parlamentben létezik. A nagy vesztesnek az „elnöki párt” jelöltje, a Băsescu-kedvenc Elena Udrea számít, aki ellen minden eszközt bevetettek ellenfelei, beleértve az ex-férje korrupció-gyanús ügyleteit. Az igazságügyi reform „anyjának” tekintett Macovei eredményét sokak szerint nagyban befolyásolta a külföldi szavazás szándékolt akadályoztatása. Nyilvánvaló kudarcként, az erdélyi magyar politikai osztály bukásaként értékelhető az alacsony magyar részvétel. Az a tény, hogy mára durván számítva mindössze 400 ezren hajlandók magyar pártokra voksolni azt bizonyítja, hogy a magyarság több mint fele megcsömörlött, távol tartja magát a politikától, a közélettől. Amíg ennek okaira nem találják meg a megfelelő választ, a megoldást, komolyabb változás nem várható.
Az RMDSZ jelöltje – minden arra irányuló igyekezet ellenére, hogy sikerként állítsák be a vasárnapi eredményt – közel ötvenezerrel kevesebb voksot kapott, mint 2009-ben. 1996-hoz képest pedig, amikor először indított saját jelöltet az államelnök-választáson, a felére esett a voksokban kifejezett támogatottsága. Ha ennek ellenére az RMDSZ-ben úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, ha nem vonják le a megfelelő következtetéseket, ha nem korrigálják a nyilvánvaló hibákat, akkor előbb-utóbb visszafordíthatatlanná válhat a helyzet a „szövetségben”. Az általános szokás szerint a választások lezárultával minden vesztes párt vagy jelölt igyekszik relatív sikerként beállítani, kommunikálni saját eredményét. Ezzel a gyakorlattal szakítva az EMNP két legfőbb vezetője, Toró T. Tibor elnök, illetve Szilágyi Zsolt alelnök egyaránt kudarcként értékelték a választási eredményt, és bejelentették lemondásukat. A tájainkon eddig példa nélküli lépés sokakat meglepett, de sokan fogadták szimpátiával az önkritika, a felelősségvállalás eme szokatlan megnyilvánulását.
Bár értékelendő az említett vezetők karakán magatartása, talán mégsem kellene elsietni a dolgot, az illetékes grémiumnak legalábbis jól meg kellene gondolnia: elfogadja-e vagy sem a lemondásokat. Az erdélyi magyar jobboldali politizálás fordulóponthoz érkezett. A hangsúlyt most az önvizsgálatra, az elemzésre, s végül annak tisztázására kell fektetni, hogy merre, kivel és hogyan tovább. Mert szerintem nyilvánvaló: szükség van a folytatásra. Ha más nem, az RMDSZ naponta bizonyítja ezt.
Szentgyörgyi László
kozpont.ro

PER-patvar újratöltve
Az autonómia ügyének elárulásával vádolta meg a kampányhajrában ellenzéke az RMDSZ-t, mert képviselői az időközben letartóztatott Viorel Hrebenciuc által bejegyzett egyesület közvetítésével ültek tárgyalóasztalhoz román politikusokkal. Cseke Péter Tamás annak járt utána, mi történt a zárt ajtók mögött Brassópojánán.
Újabb „Neptun-veszélyt” (lásd keretes írásunkat) kiáltott az RMDSZ ellenzéke amiatt, hogy a szövetség képviselői amerikai közvetítéssel idén kétszer is tárgyaltak román parlamenti pártok politikusaival a Székelyföld jövőjéről és a román-magyar párbeszéd lehetőségeiről. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMPN) eleinte főként azt kifogásolta, hogy őket nem hívták meg az eseménye, ám utóbb a „Neptun-gate” emlegetése durva vádaskodásba csapott át. Az autonómia ügyének elárulásával gyanúsították meg az RMDSZ-t, amikor kiderült, hogy a találkozók kezdeményezője még csak nem is a már a kilencvenes évekből ismert Project on Ethnic Relations (PER) amerikai szervezet, hanem a Bukarestben bejegyzett Friends of Project on Ethnic Relations (FPER) egyesület, amelynek hátterében az a Viorel Hrebenciuc PSD-s politikus áll, akit korrupció gyanújával nemrég őrizetbe vettek az ügyészek. Az EMNP és az államfőjelöltjének kampányoló Székely Nemzeti Tanács ezt az elnökválasztás első fordulója előtt úgy tálalta, hogy „bűnszövetség közvetít” az autonómia ügyében a román és a magyar politikusok között.
Tény az, hogy az FPER idén Brassópojánán júniusban és októberben is szervezett kerekasztal-beszélgetést, amelyen magyar és román politikusok mellett amerikai civil szervezetek és az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének a képviselői vettek részt. Ezek a találkozók nem zajlottak ugyan a nyilvánosság előtt, de nem is voltak titkosak, a kerekasztal-megbeszéléseken pedig az RMDSZ felhatalmazásával vettek részt a szövetség politikusai. Céljukról – a román többség és a magyar kisebbség közötti viszony új alapokra helyezése – maga Allen Kassoff, a PER jogvédő szervezet 2005-ben visszavonult igazgatója számolt be október elején egy sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón. Nem árult el azonban részleteket arról, kik vettek részt és milyen kérdések kerültek terítékre ezen a találkozón.
Mit kértek Antal Árpádék?
A tárgyalásokról október végén az RMDSZ két székelyföldi politikusa, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor háromszéki tanácselnök rántotta le részben a leplet, amikor a kampány hajrájában a „Neptun-veszély” emlegetése egyre inkább sajtótéma lett. Úgy döntöttek, nyilvánosság elé állva ismertetik a sajtó képviselőivel is azokat a prezentációkat, amelyeket a FPER által szervezett két kerekasztal-megbeszélésen is bemutattak. Közölték, tudomásuk szerint a tárgyalásokra meghívott politikusokat „az amerikaiak választották ki”, neveket azonban ők sem említettek.
A prezentációban többek között a székelyek önrendelkezésének a hagyományait, és az erdélyi románok 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban tett vállalásait ismertették, tíz pontban foglalva össze a közösségi igényeket. Azt kérték, a magyar nyelv legyen regionális hivatalos nyelv Székelyföldön, a székely zászlót fogadják el Székelyföld regionális szimbólumaként, hozzák létre a Székelyföld fejlesztési régiót, kapjon területi és pénzügyi autonómiát Székelyföld, legyen teljes körű a decentralizáció, vezessék be az etnikai arányosság elvét az igazságszolgáltatás, a katonaság, a belügyminisztérium, a csendőrség és a rendőrség székelyföldi egységeiben, a régió maga gazdálkodhasson ásványkincseivel, jöjjön létre a régióban állami finanszírozású magyar egyetem, az állam támogassa a kétnyelvűséget, továbbá vezessen át autópálya Székelyföldön. A székelyföldi politikusok hangsúlyozták, a székelyek nem szakadárok, hanem autonómiapártiak. Antal Árpád arra figyelmeztetett, hogy a térségben megerősödött az orosz politikai befolyás, Moszkva fegyverként használja az Európai Unióban élő kisebbségek frusztrációját a saját expanziós törekvései érdekében.
„Mivel Románia az Egyesült Államok stratégiai partnere, Romániának és az Egyesült Államoknak egyaránt érdeke az, hogy Székelyföld helyzete megnyugtatóan rendeződjék, a tét ugyanis a térség stabilitása” – érvelt a polgármester.
Tamás: savanyú a szőlő az EMNP-nek
Amikor nyilvánosságra került, hogy a találkozókat nem a PER, hanem egy Romániában bejegyzett egyesület kezdeményezte, amelynek hátterében az időközben rács mögé került Viorel Hrebenciuc áll, Antal Árpád és Tamás Sándor ismét a sajtó elé állt. Közölték: számukra a legfontosabb, hogy minden fórumon az autonómiát képviselőjék. Tamás szerint elvesztették arányérzéküket azok, akik most bűnszövetkezetet, árulást kiáltanak. Emlékeztetett, a brassópojánai román-magyar tárgyalások első hírére egyesek még azért panaszkodtak, hogy őket nem hívták meg. Kijelentette: a meghívottak személye nem rajtuk múlott, s a mostani támadások annak tulajdoníthatóak, hogy egyesek számára „savanyú a szőlő”. Antal Árpád emlékeztetett: nem tartották titokban, hogy részt vettek a tárgyalásokon, és azt se, miről tárgyaltak. Rámutatott: őket Allen Kassof hívta meg a beszélgetésekre, aki elmondta, közvetíteni akar a magyarok és románok között. A polgármester szerint nem volt hiba részt venni a pojánai találkozókon, azt viszont nem áll módjukban ellenőrizni, hogy ki áll a tárgyalásokat szervezők mögött: „az amerikai titkosszolgálatok, a NATO, vagy amerikai külügy”.
A neptuni tárgyalások
993-ban az RMDSZ három politikusa (Borbély László, Frunda György és Tokay György) az amerikai Project on Ethnic Relations közvetítésével, a tengerparti Neptun üdülőhelyen, az akkori RMDSZ-vezetés felhatalmazása nélkül ült le tárgyalni a román kormánypárti képviselőkkel kisebbségvédelmi kérdésekről. A „Neptun-ügy" megosztotta az addig egységesen fellépő erdélyi magyar érdekképviselőetet. Az RMDSZ vezető politikusai a román-magyar kiegyezés első lépésének, a szövetség belső ellenzéke pedig – mely azóta két pártot is alapított – a magyar érdek elárulásának tekintette a Neptunban kötött megállapodást.
Vezető román politikusok vettek részt
 A két brassópojánai találkozón Ambrus Attila, a Brassói Lapok hetilap igazgatója is jelen volt. A találkozók visszhangjáról, Viorel Hrebenciuc „leleplezéséről” az Erdélyi Riportnak elmondta, megütközve tapasztalta, hogy sokan az erdélyi magyar újságírók közül is bűnszövetkezetnek titulálták a találkozókat megszervező személyeket. „Azért egy újságírónak illene tudnia, hogy valaki akkor lesz egy bűnszövetkezet tagja, ha a bűncselekményeket jogerős bírósági ítélet is megállapítja” – fogalmazott.
Megtudtuk: a tárgyalásokon a Dan Diaconescu Néppárt kivételével valamennyi parlamenti párt „legmagasabb szintű” képviselői voltak jelen, köztük a kezdeményező, Viorel Hrebenciuc volt képviselőházi frakcióvezető is. A többi résztvevő nevét azonban Ambrus nem árulta el. „A többiek is ismert, vezető politikusok, de nem szívesen mondok neveket. Arra kérték az újságírókat, ne írják le, ki és mit mondott ezeken a találkozókon. Kényes kérdések kerültek terítékre. A szervezők azt próbálják elérni, hogy a résztvevők bátran vállalják a véleményüket ezeken a találkozókon, ne tartsanak attól, hogy ha álláspontjuk kiszivárog, rossz pontokat szereznek a választók szemében” – magyarázta.
Nem titkolták, hogy ez nem a PER
Beszámolója szerint már a kezdetektől világos volt, hogy a román-magyar dialógust ezúttal nem a PER, hanem egy új szervezet, a FPER bonyolítja le. „Ez nem volt újdonság, már az első találkozón bejelentették” – magyarázta. Mint mondta, az első találkozó egyfajta „átvezetés” volt a régi egyesületről az újra. Ennek első felét a PER bemutatásának, eredményei és eredménytelenségei ismertetésének szentelték. „Elhangzott, hogy az annak idején beindított tárgyalási folyamat milyen konkrét eredményeket hozott, és mi az, amit nem sikerült elérni. A mai napig nem biztosított például az anyanyelv-használat az igazságszolgáltatásban, pedig annak idején a felek megegyeztek abban, hogy ez megvalósul” – részletezte a Brassói Lapok főszerkesztője. Tájékoztatása szerint az első találkozó második felében azt is megindokolták a szervezők, miért van szükség a dialógus folytatására: a román és a magyar politikusok pragmatikus kérdésekről már nem tárgyalnak, és annak ellenére, hogy az RMDSZ kormányon van, a valós problémákról és megoldásukról nem folynak egyeztetések. „Valahogy úgy tűnt, a magyar kérések nem jelennek elég nyilvánvalóan a román kormánypártok előtt, ezért ezeket nem is veszik figyelembe” – idézte fel az első találkozókon elhangzottakat.
Ambrus elmondta, arról sem az első, sem a második találkozón nem hangzottak el részletek, hol jegyezték be a román-magyar tárgyalásokat közvetítő új szervezetet. Allen Kassof, a PER volt elnöke közölte, nem ő fogja ezeket a tárgyalásokat vezetni, hanem Larry Watts biztonságpolitikai szakértő, aki a PER korábbi titkára volt.
Mit mondtak a román politikusok?
Arról, hogy miként viszonyultak a találkozókon részt vevő román politikusok az RMDSZ képviselői által felvetett kérdésekre, többek közt az autonómia-elképzelésekre, Ambrus elmondta: nagyjából mind egyetértettek azzal, hogy a romániai magyar közösség elvárásainak legnagyobb része nem túlzott. „De azt mondták: az RMDSZ-nek számolnia kell azzal, hogy nekik ezeket a saját választóiknak is be kell adagolniuk, és ez nem megy könnyen. Azt is kérték, hogy néhány elvárásán valamelyest csökkentsen a magyar közösség, mert akkor könnyebb lesz elfogadtatni a román közvéleménnyel” – mondta Ambrus. A székelyföldi autonómia-statútummal kapcsolatban azt mondták: egyszerűbb lenne, ha a jogszabályt nem autonómia-törvénytervezet néven fogadnák el, hanem tartalmát belefoglalnák több más törvénybe. „Egész konkrétan arról is beszéltek, hogy a decentralizációs törvény tartalmazza például a regionális nyelvhasználat szabályozását a különleges helyzetű régiókban. Tartalmazzon egy olyan kitételt, hogy a magyar nyelv Hargita és Kovászna megyben egyenrangú a románnal. Ennek megvalósításához ebben a törvényben pénzforrásokat is lehet csatolni, például tolmácsok biztosítására. Azt azonban a román parlament nem fogja megszavazni, hogy a magyar is hivatalos nyelv legyen az országban” – idézte fel az elhangzottakat.
A második találkozón felvetődött az a javaslat is, hogy a mindenkori romániai ellenzék ne támadja a hatalmat a magyar kártyával, ne legyen a romániai magyarok helyzete kampánytéma.
A javaslat alapja az volt, hogy emiatt nem lehet a kisebbségi kérdésben előrelépni: bárkivel is kormányoz az RMDSZ, az ellenzék előbb-utóbb emiatt támadja a kormányt. Az is elhangzott, hogy a romániai elnökválasztás után ismét létre kellene hozni egy román-magyar tárgyalóbizottságot. Ambrus emlékeztetett arra, hogy ehhez hasonló testület már működött 1993 és 2003 között, a PER kezdeményezésére. A bizottság annak idején rendszeresen áttekintette a megoldásra váró kérdéseket a kisebbségi jogok terén. Nem szimbolikus politizálással, ideológiákkal foglalkoztak, hanem konkrét problémákkal. Ambrus felidézte: a bizottságban az RMDSZ 2003-ban több ezer magyar hallgatói helyet kért a kolozsvári BBTE-n. „Erre akkor az volt a válasz, hogy több ezer helyet nem lehet, de kezdjük el 300-zal, és évről évre növeljük. Ma már tényleg több ezer egyetemista tanul magyarul Kolozsváron” – illusztrálta a tárgyalóbizottság létrehozásának hasznát Ambrus.
Hrebenciuc kulcsfigura volt
A második találkozó után abban állapodtak meg a felek, hogy februárban folytatják a párbeszédet, ennek a nyelvhasználat lenne a központi témája. Ambrus azonban attól tart, hogy a legutóbbi fejlemények – Hrebenciuc letartóztatása, a résztvevő RMDSZ-es politikusok leárulózása – miatt már nem lesz folytatás. Szerinte a román politikusok is érzik, hogy most már figyelnek rájuk, ezért óvatosabbak, visszafogottabbak lesznek.
Ambrus hangsúlyozta, hogy Hrebenciuc tekintélyének nagy szerepe volt a román-magyar dialógus ebben a formában történő újjáélesztésében. „Egy asztalhoz tudta ültetni az ellenzéki és a kormánypárti román politikusokat. Ha előzetesben marad, kell találni egy másik olyan személyiséget, akinek van akkora tárgyalói tapasztalata, hogy le tudja egy asztalhoz ültetni a román pártok képviselőit” – magyarázta kollégánk, aki szerint ebben a folyamatban nem is a román-magyar párbeszéd jelenti a nehézséget, hanem a hatalom-ellenzék dialógusának tető alá hozása.
Ambrus szerint ki fog derülni az, hogy áll-e erős amerikai akarat a FPER által kezdeményezett párbeszéd-sorozat mögött. „Ha igen, akkor megpróbálják Hrebenciuc utódját megkeresni a dialógus folytatásához.
Ha még júniusban sem folytatódnak a találkozók, azt jelenti, ez Hrebenciucnak volt a kezdeményezése, amelyhez megszerzett valami amerikai támogatást”.
(Kelemen Hunor spekulációt emleget
Kelemen Hunor spekulációnak tartja, hogy pénzmosással és szervezett bűnözői csoport létrehozásával gyanúsított személyek állnak a román–magyar párbeszédet szorgalmazó Friends of The Project on Ethnic Relations hátterében. Kolozsvári sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke újságírói kérdésre fontosnak nevezte, hogy a brassópojánai tárgyalásokon a szövetség képviselői kifejthették álláspontjukat, amely ez által az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének képviselőin keresztül a washingtoni adminisztrációhoz is eljut. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy hamarosan a pártelnökök szintjén is tárgyalási forduló következik. „A többi spekuláció, amiben én nem vagyok jó, ebben önök sokkal jobbak” – mondta az újságíróknak Kelemen Hunor.)
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Veszélyben a dévai Barcsay-emlékmű
Olaszországból telefonon értesítette a helyi sajtót Costache Aoanei Rahovean, hogy pert nyert a dévai vármegyeház előtt felállított Barcsay Ákos-emlékmű ügyében, és a gyulafehérvári táblabíróság végleges határozata értelmében el kell távolítani azt.
Barcsay Ákos dévai emlékművét 2011-ben állították, Dézsi Attila akkori prefektus kezdeményezésére. Az obeliszkszerű emlékmű alapjául a Déva-közeli Barcsay-birtokon megtalált gránitoszlop szolgált, melyre az újraállítás alkalmával a következő kétnyelvű felirat került: Acaţiu Barcsay Ákos 1619–1661, Rincipe al Tarnsilvaniei / Erdély fejedelme, Comite al Judeţului Hunedoara / Hunyad megye főispánja, Proprietar al cetăţii Devei / A dévai vár birtokosa. A Kelemen Hunor művelődési miniszter jelenlétében leleplezett kétnyelvű, de egyértelműen magyar történelmi vonatkozású emlékoszlop természetesen sokaknak szemet szúrt.
Costache Aoanei Rahovean, nem tudni mennyire saját szántából és mennyire biztatásra, többször is egyszemélyes tüntetést szervezett az emlékoszlop tövében, annak mielőbbi eltávolítását követelve. Mivel azonban a trikoloros éhségsztrájkja sem vezetett eredményre, beperelte a dévai önkormányzatot, magát a polgármestert, illetve a művelődési minisztériumot, azzal vádolva őket, hogy hamis történelmi adatokra alapozva hagyták jóvá az emlékmű felállítását, mivel véleménye szerint Barcsay Ákos soha nem volt a dévai vár birtokosa, ráadásul protestáns fejedelemként megkeserítette a helyi románság életét.
Nevetséges állításaival természetesen pert vesztett. Fellebbezett a gyulafehérvári táblabíróságon, az emlékmű-állítás engedélyeinek szabályos voltát kérdőjelezve meg. Úgy tűnik, e vonalon sikerrel jár, a táblabíróság ugyanis folyó év október 29-én végleges határozatot hozott az ügyben, és Costache Aoanei Rahovean szerint ennek értelmében az emlékoszlopot el kell távolítani jelenlegi helyéről. A határozatot azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra, sőt az ügyben vádlottként szereplő dévai önkormányzatot sem értesítették a döntésről. – Egyelőre semmi hivatalos értesítést sem kaptunk ez ügyben – közölte tegnap Chinci Laura, önkormányzati szóvivő. Petru Mărginean polgármester viszont egy korábbi nyilatkozata során úgy fogalmazott: „Még nincs hivatalos döntés az ügyben, de a táblabíróság határozatát gyakorlatba fogjuk ültetni. Ha az áll benne, hogy az obeliszket le kell bontani, akkor lebontjuk, és majd eldöntjük, hogy hol állítsuk fel újra”.
Costache Aoanei Rahovean a műemlék-állítási engedély szabályszerű voltának megkérdőjelezésén túl, újabban azt hangoztatta, hogy Barcsay Ákos emlékoszlopa tulajdonképpen egy sírkő, aminek nincs mit keresnie közterületen. Dézsi Attila kormányzati tisztségviselő azonban határozottan cáfolja ezen állítást: „Az oszlopot a hajdani Barcsay-birtokon találtuk meg egy kukoricásban. Kiemelésekor régészek is jelen voltak, akik egyértelműen megállapították, hogy nem temetkezési emlékről van szó, hanem egy olyan oszlopról, mellyel a család későbbi leszármazottai elődeiknek állítottak emléket a kastély parkjának területén. Feltehetően a sétányok mentén állhatott az oszlop, melyen a család kiemelkedő tagjainak neve szerepelhetett. De az írás már csak részleteiben volt olvasható”. Mindennek ellenére, amennyiben a fehérvári táblabíróság végleges, de egyelőre nyilvánosságra nem hozott határozata valóban az emlékmű lebontását szorgalmazza, gyakorlatilag minden észérv és történelmi tény háttérbe szorul. Hiszen egy, az engedélyeztetési folyamatban felfedezett mulasztás elegendő az obeliszk eltávolításának elrendeléséhez.
Gáspár-Barra Réka
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Hat év egy el sem küldött levélért – A Bolyai Tudományegyetem pere (4.)
Páll Lajos, a két esztendeje elhunyt József Attila-díjas korondi költő és nagyvilágban számon tartott festőművész a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet hajdani első éves hallgatójaként 1956. október 23-án írta meg levelét Nyilka Róbert marosvásárhelyi festőművész barátjának. Páll Lajost a Bolyai Tudományegyetem pere harmadik csoportjában  hat év börtönbüntetésre ítélték. 
Az ítélet kihirdetésekor a katonai ügyész valósággal leseperte a védőügyvédek amúgy gyenge lábakon álló, többnyire a vádiratot erősítő „védekezését”, az ítélethirdetést 1959. február 16-ára halasztották. Az 1959. március 18-án kihirdetett, 1959/357-es számú végleges ítélet szerint a Bolyai Tudományegyetem harmadik csoportjának perében Varró Jánost – a csoport elsőrendű vádlottját – tizenhat év börtönbüntetésre, Lakó Elemér másodrendű vádlottat tizenöt, Péterfy Irén harmadrendű vádlottat tíz, Vastag Lajos negyedrendű vádlottat nyolc, Páll Lajos ötödrendű vádlottat hat év börtönbüntetéssel sújtották. Páll Lajos ellen a legfőbb vád a Nyilka Róbert marosvásárhelyi festőművésznek címzett levél volt, amelyet nem küldött el postán, hanem letartóztatásakor, a házkutatás során talált meg a Securitate különítménye! Jogtörténeti szempontból az úgynevezett román „igazságszolgáltatásról” állít ki soha el nem évülő elmarasztaló bizonyítványt! Egyértelműen bizonyítja, hogy a hírhedt, az 1956-os magyar forradalom napjaiban, majd a szabadságharc leverését követően újra „felmelegített” 1950/199-es törvényerejű rendelet előírásai alapján a gondolatot is ugyanolyan mértékben büntették, mint a valóban elkövetett bűncselekményt. A „levél” – az öt év börtönbüntetésre ítélt Nagy Benedek harmadéves történész manuscriptuma teljesen azonos hangvételű – egyöntetű jelzése 1956-ban a kolozsvári diákok körében kialakult hangulatnak! Éppen ezért Páll Lajos levelét teljes terjedelmében közöljük:
Kedves Nyilka Róbert!
Úgy látszik, mégis írok, tudod, a beszélni vágyás nagyobb a félelemnél a cinizmusoddal szemben. Itt nagy dolgok történnek a magyarországi és lengyelországi dolgok hatására. Hallottál az egyetemi autonómiáról. Hát erről van szó. Itt is el akarjuk érni ezt. Itt már megindult a szervezkedés (persze titokban), arról van szó, hogy a (maros)vásárhelyi diákoknak is velünk kell tartaniuk: ezért megkérlek, beszélj néhány orvostanhallgató barátoddal, egyelőre csak arról, mit jelentene az egyetemi önkormányzás (fakultatív orosz és marxizmus, szakképesítés). Szóval, minél több ember tudjon a dologról, és ne felejtsd el, mindez a „haladás” érdekében történik. Most beszélek magamról is. Néhány szerelmes verset írtam (nagyon József Attilásak), befejeztem egy elkezdett balladát.
Kádár (Tibor) (az atyamester) 4 napra Pestre utazott, úgyhogy nyugodtan dolgozhatom. Ismered, a vadalmafáról szól. Nagyon szeretném, ha látnád a kompozícióm színösszetételét. (Ajtai Évának tetszett!) Halott gyermek a témája, egy asszony van az ágyra borulva, háttal, és egy ember üldögél egy széken, előregörnyedve. A cselekmény is itt történik, falusi parasztházban. Van egy elég jó pásztorbot is hozzá, majd elküldöm, ha nem lesz szükségem rá.
Most pedig megkérlek, ne nagyon csúfolkodj az írásommal, és küldd el Tompa László két legszebb versének gépelt példányát (tudod, itt senki sem ismeri.) Üdvözöllek, és add át az üdvözletemet Kalinak is.
(Páll) Lajos, sk.
Kolozsvár, 1956. október 23.
A börtönből való szabadulása utáni óvatossága, személyiségének visszafogottsága, zárkózottsága ismeretében sokaknak meglepő lehet Páll Lajos levélindító forradalmi lendülete. Nem meglepő viszont, ha összehasonlítjuk Nagy Benedek, Szilágyi Árpád, Vastag Lajos diáktársai nagyjából hasonló tartalmú leveleivel.
Páll Lajos az 1956-os magyar forradalom hatására három verset írt Karácsonyfák, Döntés után, Elmentek címmel. A vádirat szerint „a nacionalista tartalmú” verseket terjesztette barátai, ismerősei körében. Ugyanakkor kihallgatása során azt is beismerte: a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör egyik ülésén Garay Ákos egyetemi hallgatótól megkapta az Irodalmi Újság 1956. november 2-i számát Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versével. A lapszámot átadta Péterfy Irénnek, aki az „ellenforradalmi tartalmú” verseket, írásokat lemásolta és terjesztette évfolyamtársai között. A három Páll Lajos-vers sajátos utóélete révén válik igazán irodalomtörténeti jelentőségűvé: a börtönben elmondta rabtársainak is. A mérhetetlen szenvedés, nélkülözés, a tífuszbetegség nyomán a versek törlődtek az emlékezetéből. Varga László  református lelkész – a dr. Dobai István nevével fémjelzett perben életfogytiglani kényszermunkára ítélték – kivételes memóriája nemcsak Páll Lajos, hanem a későbbi Kossuth-díjas Páskándi Géza börtönben elmondott verseit is megőrizte. Sorozatunk számára onnan „halásztuk elő” az erdélyi forradalmi hangulatot híven tükröző három vers egyikét.
Páll Lajos: Döntés után
Hatalmas fenyők hulltak le döngve. Jajgatott a hegyhát. Kacagott a fejsze. Hatalmas fenyők hulltak le döngve. Mikor lehulltak mind, mind a nagyok, balga törpefenyők hazudták a nagyot mikor lehulltak mind, mind a nagyok. Ameddig látok, csupa törpeség. Hencegő gőgjüknek fű makogja: Fenség! Ameddig látok, csupa törpeség.
1956 októberében-novemberében a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen valóban olyan forradalmi hangulat uralkodott, amely riadóztatta az állambiztonsági szerveket: attól féltek, hogy a felülről, a legfelsőbb pártvezetés által irányított, nemzetközi nyomásra elindított diákszövetségi kezdeményezés kiszabadítja az egyetemi autonómia, önkormányzás szellemét a palackból. Bár sokan nem ismerték a fogalom lényegét, az egyetemi hallgatók az előadások, szemináriumok szünetében, a Szabad Kossuth Rádió adásait hallgatva az egyetemi autonómiáról mint egyik legfontosabb követelésről beszélgettek. Ebben fontos szerepe volt a Várhegyi István harmadéves történészhallgató által 1956. október 24-én véglegesített Határozati javaslatnak, amely a minél szélesebb körű romániai egyetemi és főiskolai reformot sürgette. Elméleti megalapozottságában, kidolgozottságában méltó párja a temesvári műegyetemi hallgatók – elsősorban Aurel Baghiu, Caius Muţiu – által kidolgozott, az 1956-os magyar forradalom eszmeiségével való azonosulást tudatosan felvállaló, 1956. október 29-én, 30-án ismertetett Tizenkét pontos követelésnek.
Tófalvi Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A vadász (Váradi B. Lászlóról)
Hogy ki is volt Váradi B. László, tudok válaszolni: egymásra futó nemzedékeink egyik legkülönösebb írója. Első könyve, A kölyökharcsa, melynek darabjai néhány év alatt egymást követték az Utunkban, általános feltűnést keltve 1972-ben jelent meg.
Még követte néhány, aztán 1974-ben távozott Romániából, Németországba emigrált, itt is természetközelben maradt, állattelepítésekkel foglalkozott a felnémet vadaskert munkatársaként, de írni már nem írt. Hogy miért nem, arra 1984-ben, amikor tíz év után újra találkoztunk (zuhogó esőben ment el a bukaresti repülőtérről, kikísérhettem, s zuhogó esőben jelent meg Sepsiszentgyörgyön, mintha minden ott folytatódott volna, ahol abbamaradt), nem válaszolt. Biztatóan nézve rám, annyit bevallott, hogy vannak tervei.  És itt fel kell tenni a kérdést, amely már tragikusan hirtelen halála előtt is foglalkoztatott: kim volt nekem ő, kije voltam neki én? A barátja voltam. A barátom volt. Egymás életének tanúi voltunk, noha időnként hosszú évekre szem elől tévesztettük egymást. Egymás beavatottjai voltunk? Asszisztáltunk egymás, időnként fárasztóan modoros sztereo-színjátékaihoz? A titkunkat, ha ugyan volt, magával vitte, nekem az emlékek maradtak, és az írásai, melyekben gondosan hallgat titkairól. Visszatérése után egyik mániájáról, a medvéről akart filmet forgatni, két évbe telt körülbelül, amíg megkapta az engedélyt a román hatóságoktól, s több évbe maga a forgatás a legsötétebb években, az aranykorszak fullasztó és sivár Romániájában. De – és azt újabb novellái bizonyítják – a „legjobbkor” került haza, s érzékeny membránként reagált a havasokra, Tusnádra, Bukarestre, Dobrudzsára, novellái egy cigány faluról vagy lepratelepről torokszorítóak. A film furcsa és bizarr kalandok közepette (melyekről egész ciklus olvasható új kötetében Lássuk a medvét! cím alatt) végül is elkészült, és nagy sikert aratott német nyelvterületen, nemcsak az NSZK-ban, de Ausztriában, Svájcban is. A Duna tévé is bemutatta. Utána újra visszatért a természetbe, az volt az élete, s Magyarországra telepedve vidratelepítésekbe kezdett Somogyban. A medve helyét mintha a vidra vette volna át, a kutyák egész életében elkísérték. Erről tanúskodik gyönyörű vidrás könyve is, amelynek részleteit a Cimbora is közölte.
Mert írni kezdett mégis, s az új évezred első éveiben kezdtek feltünedezni elbeszélései, állattörténetei különféle magyar folyóiratokban. Addig német szakfolyóiratokban közölt ökológiai esszéket. Ars poeticáját – noha érzelmességét írásaiban gondosan leplezte – már korán megfogalmazta első könyvének egyik darabjában, A gácsérban. Életeleme a természet, erdők, hegyek, a havas, a vadrét, a patak, a morotva volt. „Mi lenne, ha egyszer nem juthatnék el ide? – kérdezi korai írásában. – Nem bírnám ki! Minden az emberre tartozik: fa, víz, madár és virág. Ezek élnek az emberek háta mögött. Még ha nem is tudnak róluk. Ha az ember egyszer elpusztítja a ráeső részt, befellegzett! Olyanná válik, mint a pénz (…), amelynek nincsen aranyfedezete. Híg lesz, lebegni fog, mint a medúza, és elfelejti, honnan indult.” Ez a nézőpont érvényesül ökológiai, természetvédelmi tanulmányaiban is. Melyekhez világító adalékokat nyújtanak első könyvét negyven év után követő második novelláskötetének írásai.
Második indulása – ahogyan elmondta egyik utolsó találkozásunk alkalmával a zátonyra futott álmok városában, Bú-pesten két sör között az Aranybárány teraszán, miközben negyvenfokos melegben zajlott az Ünnepi Könyvhét – nem várt nehézségekbe ütközött. „Elfelejtettek – fintorgott –, erre azért nem számítottam.” A sors tragikus fintora, hogy miután több évtizedes kalandozások után végre visszatért az irodalomba, és megjelent egymás után három könyve*, hirtelen meghalt. Második írói indulását már nem követhette.
A három kötet közül az első tartalmazza újabb novelláit, van néhány remekmű is (már az első könyvében volt egy, a Borotva). A senki fia például. Döbbenetes erővel idézi fel a nyolcvanas évek Romániájának sivár hangulatát és a közember kiszolgáltatottságát. A hős egy elhajtott magzattal kódorog Tusnádon és környékén, hogy hogyan lesz az ő vagy a más (a szeretője őt nevezte meg apaként, neki kellett gondoskodnia a magzat eltüntetéséről) már soha meg nem születő fiából, a „senki fiából” a kutyák, eszméletlenül elvadult, mégis szánalomra méltó kóbor kutyák messiása, hajmeresztő és egyszerűen elmesélhetetlen. S mutatja, mit vesztettünk tragikusan hirtelen halálával. A Pont Kiadó újabb kötetei megjelenését ígéri, elképzelem, ahogyan egy felhőről nézeget bennünket, vagy a fényvilágból fényként visszajár és elmereng azon, hogy végül mégiscsak igaza volt egyik ellenségének, aki azt híresztelte róla még a balkáni metropolisban a hetvenes évek elején, hogy a szerencse fia, mert neki minden sikerül. Igen, neki, mondhatná az a hajdani kolléga, akivel legfeljebb a másik világon vitatkozhat tovább, ha találkoznak, másodszor is sikerült, ami másoknak egyszer sem. Sokra mentem vele, mondhatná ő.
Számtalan helyen találkozhattam vele a hatvanas évek vége óta, akkor ismerkedtünk meg valamelyik váradi vagy kolozsvári kocsmában, egyszer együtt mentünk el a nárciszrétre, néztük a fényben villódzó fehér mezőt, s váratlanul arról kezdett mesélni, hogy a virágok élnek. S ők is látnak minket, ahogyan mi őket, ha egyáltalán látjuk, mert vannak, akik nem látják, s ezért sem mindegy, hogy hogyan élünk.
* Váradi B. László: Emlős-viselkedéstani jegyzetek. Mentor, Marosvásárhely, 2013; Borotva – régi és új elbeszélések. Pont Kiadó, Budapest, 2014; Luca, a megmentett vidra (egy vidracsalád története), Pont Kiadó, Budapest, 2014.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)