Az RMDSZ meg van győződve Kerekes Károly ártatlanságáról
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szociáldemokrata Platformja meg van győződve arról, hogy Kerekes Károly, RMDSZ-es képviselő nem szegett meg egyetlen hatályos jogszabályt sem, a Képviselőház jóváhagyásával alkalmazták a képviselő irodájának személyzetét – olvasható az RMDSZ Szociáldemokrata Platformja által szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
Az ítélet fellebbezését követően várják a Legfelsőbb Semmítőszék döntését az ügyben, addig is az ártatlanság vélelme illeti meg a képviselőt – olvasható a közleményben.
Kerekes Károly RMDSZ-képviselőt 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte első fokon a Legfelsőbb Bíróság, mert feleségét, illetve fiát alkalmazta marosvásárhelyi képviselői irodájába. marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Nagykárolyban jártunk - a jubileum folytatódott
Idén kettős jubileumot ünnepelnek a piarista nővérek. 1889. június 24-én, Firenzében, Boldog Celestina Donati megalapította a Piarista Családhoz tartozó Kongregációt, melynek lelkisége Kalazanci Szent József sajátos nevelői szolgálatából forrásozik. Hivatásukkal, életükkel arról a Jézusról tesznek tanúságot, aki befogadja, magához öleli és megáldja a gyermekeket. Ezért küldetésüknek érzik főleg a szegény gyermekek és fiatalok érzelmi, kulturális, szociális és vallási értékekben való harmonikus és teljes növekedését. Tíz éve szolgálnak Nagykárolyban, ahol egy családtípusú gyermekotthont és egy napközit működtetnek. Az alábbiakban Kürti-Bokor Judit nagykárolyi piarista nővér beszél nekünk rendjük történetéről, múltjáról, jelenéről és hivatásáról.
Rendünk 1889. június 24-én született meg Firenzében, a város patrónusának, Keresztelő Szent János születésének az ünnepén. Tizenkét éve jöttünk haza Tünde nővérrel, két évet a gyulafehérvári egyházmegyében szolgáltunk, és 2004-ben, tíz éve telepedtünk le Nagykárolyban.
Celestina anyának egy szentéletű piarista lelki vezetője volt, Celestino Zini, aki olyan nagyon szerette Kalazanci Szent Józsefet, hogy ezt a ragaszkodást, szeretetet átültette az ő szívébe is. Celestina anya tulajdonképpen miatta lett piarista. Tizenkilenc évesen határozta el, hogy nővér lesz, és negyvenegy éves korában alapította a rendet. Nem volt szándékában egy új rendet alapítani, de rá kellett jönnie, hogy egy olyan sokoldalú hivatás, mint az övé, mindenképpen piarista. Ezért alapította a kongregációt, és ezért létezünk ma mi is.
Celestina anya tanítónői oklevéllel rendelkező fiatal nő volt, aki 1890 januárjában egy ingyenes népiskolát hozott létre a nővértársaival együtt fiatal lányok számára. Első művét követte még számtalan iskola, majd megszületett az első bentlakásos iskola lányok számára. Létrejöttek ezt követően az első óvodák, az első művészeti és szakmai iskolák, melyek a fiatal lányokat varrni, hímezni tanították, hogy meg tudjanak élni. 1899-ben nyitotta meg kapuit az első gyermekotthon a bebörtönzöttek lányai számára. Ez már olyan ház volt, ahol a gyerekek a mindennapjaikat élték. Olaszország-szerte nagyon sok ház nyílt, hisz sok volt a hivatás. Celestina anya életében már tizennégy ház működött. A külföld felé történt nyitást 1985-re tesszük: Olaszországon kívül Brazíliában, Nicaraguában és Kongóban is vannak közösségeink.
Kürti-Bokor Judit - Szathmáry Melinda
piarista.hu/node/1963

Valami Amerika
Kémbotrány és korrupciós ügyek uralták az államfőválasztási kampányt, a voksolás előtt pár nappal pedig a magyar–magyar verseny is hovatovább egy igazi hatásvadász amerikai filmre kezd emlékeztetni, mindennel, ami ehhez kell: bepillantással a nagyhatalmak vélt vagy valós geopolitikai játszmáiba, titokzatos erőkkel, rejtéllyel, a közösségért bátran síkra szálló hősökkel, árulókat leleplező éber megfigyelőkkel.
De mielőtt elragadna a hév, és hősökké vagy árulókká kiáltanánk ki bárkit is, lássuk, honnan indult és merre tart a történet szála. Az elmúlt hetekben – de már kampányban! – került nyilvánosságra, hogy amerikai közvetítéssel magyar–román tárgyalások kezdődtek az autonómiáról Brassó Pojánán. Újabb Neptun – kiáltottak fel sokan, lássuk be, nem alaptalan szkepticizmussal, hiszen az 1993-as paktum számos elemét, szereplőjét fedezhették fel ismét Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata főgurutól kezdve Allen Kassof amerikai közvetítőig. Különbségek azért vannak – intettek mások –: ezúttal nyilvánosságra került az ügy, a beszámolók szerint az autonómiáról tárgyalnak, várjuk hát ki a végét, hisz a magyar–román párbeszédre szükség van, Amerikának érdeke a stabilitás, akár javunkra is fordíthatjuk a helyzetet.
E két eltérő álláspont közötti szakadék tovább mélyült, mivel kampány van, és mindkét tábor igyekezett a maga hasznára fordítani a helyzetet. Antal Árpád és Tamás Sándor e hét elején mutatta be azt a szakszerű, érvekkel alátámasztott követeléslistát, amelyet a tárgyalásokon képviselőt. Nyilván, az RMDSZ számított arra, hogy az amerikai közvetítés, a román és az amerikai fél előtt végre határozottan megfogalmazott autonómiaigény, a tárgyaló személyek hitelessége – a két háromszéki politikus az RMDSZ-en belüli autonomista tábor képviselőinek számít – segít a szövetség jelöltjének, Kelemen Hunornak is. Aligha véletlen, hogy éppen a kampány utolsó hetében, jó három héttel Kassof sepsiszentgyörgyi látogatása után hozták nyilvánosságra a bemutatott anyagot. Csakhogy ez kétélű fegyvernek bizonyult: fokozta a bizalmatlanságot is, és csakhamar kiderült: a korábbi alkut tető alá hozó amerikai Project on Ethnic Relations nevű szervezet megszűnt, az ahhoz hasonló nevűt – Friends of the Project on Ethnic Relations – Romániában jegyezték be, ráadásul Hrebenciuchoz köthető. Ezzel voltaképpen a tárgyalásokban az amerikai jelenlétet kérdőjelezték meg, s mert az egyik legbefolyásosabb szociáldemokrata politikus ellen bűnvádi eljárás indult, adódott az újabb vád, miszerint bűnszövetkezet a közvetítő. Sokasodnak tehát a kérdések, egyre súlyosabb vádak hangzanak el, fokozódik a feszültség – s csak remélni tudjuk, hogy a számos megpróbáltatás után happy-enddel végződik a történet. Ehhez, persze az is kell – ugyancsak a hollywoodi közönségsikerekből tudjuk –, hogy az ugyanazon jó célért küzdők ne egymás ellen, hanem egymás oldalán harcoljanak.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nincs szükség háttérsusmusra
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államelnökjelöltje keddi sepsiszentgyörgyi lakossági fórumán elítélte az RMDSZ román politikusokkal Pojánán folytatott tárgyalásait, és a kiszivárgott híreket alapul véve, miszerint Viorel Hrebenciuc jegyeztette be Bukarestben a közvetítő amerikai céget, kijelentette: „Nem susmussal, korrupcióval vádolt román politikusokkal tudjuk az autonómiát megvalósítani, hanem például a nagy meneteléshez hasonló megmozdulásokkal, amikor kinyilvánítjuk, hogy az autonómia Székelyföldön népakarat, és ezt a mindenkori román kormányoknak tudomásul kell venniük.”
Szilágyi Zsolt felidézte az 1993-as neptuni tárgyalásokat, az ott megkötött paktumot és annak következményeit. Akkor „azzal szerelték le a magyarság igényeit, hogy sötét hátterű amerikai segédlettel nyelvi és kulturális jogokat ígértek az autonómia helyett” – mondotta. Kitért arra, hogy a nemzetközi helyzet akkor is forró volt, a délszláv háború késztette lépésre az amerikaiakat, akik belementek ebbe a paktumba, annak dacára, hogy akkor is, később is minden, a jugoszláviai helyzetet stabilizálni hivatott rendezési tervet területi és etnikai autonómiára alapoztak. „Nagyon jól tudták az amerikaiak is és az európaiak is, hogy autonómiával lehet hosszú távú stabilitást teremteni” – mondotta, majd hozzáfűzte, „az a magyar politikus, aki két óvodai osztályért, kétnyelvű feliratokért és néhány hektár erdőért eladja nemzeti közösségének megmaradását, az nem viszi előrébb az ügyet”. Megfogalmazta kétségeit is, hogy az amerikaiak egyáltalán benne voltak-e a pojánai egyeztetésekben, mint mondotta, „Izsák Balázs kérdésére az amerikai nagykövetség megmondta kerek perec, semmi közük a Friends of Project on Ethnic Relations (FPER) nevű szervezethez”, ők úgy vélik, lehettek ott amerikai meghívottak, de a közvetítő egy Viorel Hrebenciuc által bejegyeztetett román egyesület volt.
Érthetetlen számára az is, hogy miért nem tanulnak az RMDSZ-es képviselők korábbi hibáikból, és hogy mit kerestek ott a háromszéki politikusok, ha tudták, hogy ugyanaz a közvetítő, ugyanaz a cél, mint húsz évvel ezelőtt. Felhívta a figyelmet, hogy az 1993-as PER-tárgyalások egyik központi figurája az a Larry Watts volt, aki történészként könyveket jelentetett meg később arról, hogy a Securitate milyen nyitott, nyugatorientált, modern szervezet volt. (Értesüléseink szerint Larry Watts Brassó Pojánán is jelen volt – szerk. megj.) Jogosnak ítélte a civil társadalom kérését, hogy vonják felelősségre azokat, akik egy bűnszövetkezettel akarnak autonómiát megvalósítani. „Hogy lehet a nemzetünk jövőjéről olyan emberekkel tárgyalni, szövetkezni, jövőt tervezni, akik fél lábbal már a börtönben vannak. Én csodálkozom azokon a helyi politikusokon, akik nem látják ezt, akik ahelyett, hogy gyorsan menekülnének abból a szobából, még inkább Hrebenciuc úr mellé szorítják magukat” – fejtette ki Szilágyi Zsolt.
Elmondta, az EMNT és az SZNT azt szeretné, ha ilyen tárgyalásokról szó van, akkor ne csak a bukaresti kamarillapolitika, de az erdélyi magyar autonómiamozgalom is jelen lehessen, és támogatta Izsák Balázs felvetését, miszerint Magyarország képviselőjének is ott lenne a helye, sőt, úgy vélik, ezeken az egyeztetéseken az Európai Bizottságnak is jelen kellene lennie, „mert mindannyian tudjuk, Erdély, Székelyföld, az autonómiák ügye biztonságpolitikai kérdés”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az autonómia ügyét szolgálják
„Mi nem kérünk háttérelemzést arról, ki fizeti a kávét és a vizet, ha egy beszélgetésre hívnak bennünket” – ezekkel a szavakkal hárította Tamás Sándor az RMDSZ háromszéki vezetője a pojánai tárgyalások szervezőivel, közvetítőivel kapcsolatosan megfogalmazott kifogásokat és leleplezéseket.
Az elmúlt hónapokban megkereste őket a belga, a francia nagykövet, az angol követség politikai osztálya, neves nyugati újságírók, és mindannyian egyetlen dologról érdeklődtek, a székelyföldi autonómiatörekvésekről. Ugyanezzel a kérdéssel hívta őket meg Allen Kassof a pojánai találkozóra, s mivel számukra az a legfontosabb, hogy az autonómiáról minden fórumon beszéljenek, elfogadták a meghívást. „Bárkivel, aki egy árnyalattal fehérebb, mint az ördög, bármikor, bárhol le fogunk ülni tárgyalni Székelyföld érdekében” – hangsúlyozta.
A támadásokkal kapcsolatban megjegyezte, „lehet, egyesek elveszítették arányérzéküket, vagy pártpolitikai célt szolgálnak vehemens megnyilatkozásaik”. Felidézte, Izsák Balázsék első reakciója az volt, hogy őket miért nem hívták meg, Tamás Sándor szerint valószínű azért nem, mert a kezdeményezők azokat akarták tárgyalóasztalhoz ültetni, akikről azt gondolják, valóban befolyással vannak a magyar közösségre. „Savanyú a szőlő. Egyik mondatukkal azt mondják, nekik is ott kellett volna lenniük, a másikkal pedig azt, nem is ér semmit, ha az autonómiáról beszélünk” – mondotta Tamás Sándor, aki azt is kiemelte, meggyőződése, minél többször, minél több fórumon kell az autonómiáról beszélni, pártszíntől függetlenül. Élesen támadta Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét, aki szerinte azt hiszi, az ő „hitbizományuk az autonómia, kizárólagos joguk van erről beszélni”, ám ugyanakkor feladta a pártsemlegességét, amikor az EMNP kampányához csatlakozott. Okfejtése szerint ők (háromszéki RMDSZ-vezetők  – szerk. megj.) átírták a pártpolitikai logikát, és nem pártérdeket, hanem nemzetérdeket szolgálnak, példaként említette a kettős állampolgárság megszerzéséhez nyújtott segítségüket, és kifejtette, „egy másik politikai oldalon ezzel ellentétes folyamat indult el”. Ezt hibának tartja, nem a kizárólagosságra kellene törekedni, hanem arra, hogy minél többen szolgálják az autonómia ügyét. „Székelyföld akkor tud talpon maradni, ha mindannyian Székelyföld ügyét visszük előre” – hangsúlyozta. Antal Árpád kiemelte, éppen azért hozták nyilvánosságra a találkozó tényét, mert ők nem hajlandóak titkos megbeszéléseken részt venni, titokban tartani, amit ott képviselőnek. Allen Kassof kereste meg őket, hogy szeretné elősegíteni a román–magyar párbeszédet. Sepsiszentgyörgy polgármestereként nem áll módjában ellenőrizni, ki titkosszolgálat ügynöke, ki képviselői a NATO-t vagy az amerikai külügyet, de azt látta, hogy képesek voltak egy asztalhoz ültetni a román politikai elit  képviselőit és a székelyföldi RMDSZ-es politikusokat, jelen volt az amerikai nagykövetség megbízottja és néhány befolyásos véleményformáló a bukaresti médiából. Mint fogalmazott, tíz éve politizál, de mindeddig nem volt alkalma ilyen szintű tárgyaláson részt venni, román pártelnökök, vezetők előtt mutatta be prezentációit, „Nem behúzott farokkal távoztunk, hanem nagyon markánsan képviselőtük Székelyföld autonómiájának ügyét” – hangsúlyozta. Feltette a kérdést bírálóinak: akkor a következő februári találkozóra elmenjen vagy ne? Rendkívül károsnak nevezte a most zajló folyamatot, ők mindig üdvözölték, amikor az SZNT nemzetközi kapcsolatokat épített, és törekedtek az árkok betemetésére is, elmentek, mozgósítottak a székely szabadság napjára, szervezőkként vettek részt a nagy menetelésben. Izsák Balázs is az RMDSZ-es önkormányzatok segítségével lépked előre, a székely zászlók kitűzéséért, az autonómiahatározatok elfogadásáért a jogi felelősség nem az SZNT-t, hanem a helyi tanácsokat terheli – mondotta. Meglátása szerint az SZNT és az EMNP vezetői most szétverik mindazt, amit eddig nagy nehezen felépítettek, ez pedig árt az autonómia ügyének is.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Értékalapú döntés esélye (Kampányban az EMNP)
Székelyföld autonómiája és Románia föderális felosztása mellett érvelt Szilágy Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) államelnökjelöltje sepsiszentgyörgyi lakossági fórumán. A döntéseket el kell hozni Bukarestből, hogy magunk határozhassuk meg sorsunkat, szűkebb és tágabb régiónk fejlődési irányait, ehhez azonban az egész rendszert meg kell változtatni – mondotta, kiemelte, képviselőni kívánja nem csak a Néppárt szavazóit, de azokat is, akiket az RMDSZ félrevezetett, vagy akik évek óta távol maradnak a voksolástól, mindenkit, aki autonómiát akar.
Ezen a választáson a romániai magyarságnak is megadatott az értékalapú döntés lehetősége, anélkül, hogy ezzel bármit kocáztatna – fejtette ki Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. Tétje azonban van a vasárnapi voksolásnak, az erőviszonyokat határozza meg, hogy melyik magyar jelölt hány szavazatot kap, ez jelzi majd, hogy milyen politizálást vár el az erdélyi magyarság az elkövetkező időszakban, az RMDSZ útját követné, vagy a Néppárt értékközpontú elképzeléseit tartja hitelesebbnek. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke elsősorban azt köszönte meg, hogy Szilágyi Zsolt kampánya lehetővé tette, hogy az autonómiáról beszéljen. Félrevezető és hamis az RMDSZ  kampányszövege: Jövő, jólét, biztonság = autonómia, mert a jólét felé vezető legrövidebb út éppen az asszimiláció, az autonómia arra jelent intézményes garanciát, hogy ez ne történjék meg velünk. Részletekbe menően bírálta az RMDSZ autonómiastatútumát, a dél-tiroli törvény átültetését, azt a szemléletet, hogyha odaát jó, akkor itt is jó lesz. „Ez nincs így, különösen az autonómia esetében nem, amikor a cél éppen Székelyföld, a székelység arculatának megerősítése, az identitás megtartása” – mondotta.
Szilágyi Zsolt Kónya Ádám emlékének felidézésével kezdte hozzászólását, majd programját ismertette. Románia központosított és nagyon korrupt állam, sok erdélyi románt is zavarnak Bukarest rossz döntései, egyre többen szeretnék, ha a döntések nem a fővárosban születnének. Ehhez azonban a rendszert kell megváltoztatni, és ezért készítette el az EMNP törvénytervezetét az ország közigazgatási felosztásának megváltoztatásáról, egy történelmi régiókból álló föderális Románia kialakításáról, melyben speciális státusú alrégió lenne az autonóm Székelyföld. Európában is a föderális államok fejlődnek jobban – hangsúlyozta Szilágyi Zsolt.
A kedd esti lakossági fórumon sok mindenről szó esett még, az amerikaiak által közvetített román–magyar tárgyalásokról, a nagy menetelés utóéletéről. Toró T. Tibor elismételte, meglátása szerint az RMDSZ autonómiastatútuma, de az említett tárgyalások is arra hivatottak, hogy elaltassák az erdélyi magyarság éberségét, Izsák szerint az RMDSZ tervezete tulajdonképpen a Ponta-kabinet közigazgatási reformjának „szálláscsinálója”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Hargita megyében létezik kulturális autonómia”
A székelyföldi kultúrotthonok helyzetéről szervezett kerekasztal-megbeszélést október 29-én, tegnap Csíkszeredában a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kulturális Autonómia Tanács. A megbeszélésen, amelynek célja egy szakpolitikai stratégia kidolgozása, részt vettek Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke, Biró A. Zoltán egyetemi tanár, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának – vezetője, Ferencz S. Alpár, a megyei tanács oktatási, kulturális és ifjúsági szakbizottságának elnöke, valamint a székelyföldi könyvtárak, művelődési intézmények, önkormányzatok képviselői. Borboly Csaba elmondta, Hargita megyében rendelkeznek kulturális autonómiával, nem függnek mástól kulturális téren, hiszen négy municípium és a megyei tanács intézményfenntartóként is nagyon sokat tud tenni a kultúráért.
(RMDSZ-közlemény)
Nyugati Jelen (Arad)

Nevelni, sokáig éltetni a Búzavirágot
Beszélgetés Engi Márta egyesületi elnökkel
Engi Márta pedagógust, a pécskai Búzavirág néptánccsoport művészeti vezetőjét a Búzavirág Egyesület közelmúltban megtartott tisztújító ülésén a civilszervezet elnökévé választották. A vele folytatott beszélgetésben a terveiről, a jövőbeli elképzeléseiről faggatjuk.
– Gratulálok a megválasztásához. Vannak-e újszerű tervei, elképzelései?
– Mint ahogy a leköszönt is, az új vezetőség is legfontosabb feladatának tekinti a néptánccsoport működési feltételeinek a biztosítását, az ehhez szükséges anyagi alapnak az előteremését.
– Mi az, amire biztosan számíthatnak?
– Pécska Város Polgármesteri Hivatala és a Városi Tanács rendszeresen támogatja a munkánkat. Ami a pályázati lehetőségeket illeti, az utóbbi időben annyira összetett elszámolási rendszer lépett életbe, hogy igen beszűkíti a lehetőségeket. EU pályázati lehetőségről csak akkor álmodhatnánk, ha valamilyen csoda folytán szert tehetnénk egy saját székházra. Akkor más egyesületekkel összefogva, komolyabb pályázatokban is gondolkodhatnánk.
– Hány táncossal foglalkoznak manapság?
– A négy csoportban összesen 80 táncos gyermekkel, illetve fiatallal foglalkozunk. Mivel oktatókból és csoportvezetőkből is szükség van utánpótlásra, a nagycsoport egyes tagjai foglalkoznak a kicsikkel. Remélem, a nagy táncosok közül ki tudunk nevelni egy-két olyan lelkes oktatót, akik továbbviszik a stafétát.
– Mekkora mértékű a táncos-elvándorlás?
– Régen a fiúknál a katonaság volt a vízválasztó. Manapság nem viszik őket katonának, csakhogy az érettségi után alig táncolnak tovább. Ez nem csak nálunk, más néptánccsoportoknál is hasonlóképpen történik, hiszen a művészeti vezető kollégákkal folytatott beszélgetéseken kiderült: náluk is hasonló a helyzet. Az óvodás korban elkezdett táncot az általános iskolában, sőt a középiskolában is folytatják, de érettségi után csak akkor működik tovább, ha helyben van az egyetem. Pályaválasztás után már a próbákra vagy a fellépésekre nem tudnak eljönni.
– Tánctáborokba járnak-e?
– Természetesen, a nyáron is két tánctáborban jártunk. Ehhez a legnagyobb összeget általában az útiköltség teszi ki, éppen ezért, ha autóbuszt bérlünk, megpróbálunk minél több gyermeket elvinni. Bevált szokás, hogy a táborozási költségeket rendszeresen a szülők állják, akik folyamatosan támogatják a tánccsoportot. Megéri, mert egy-egy táborból sok új tánccal térünk haza. Az október 23-i ünnepi műsoron is a tánctáborban tanult táncokkal léptek fel a gyermekek.
Táncházat szeretnének
– A nagyok, akik ugye a legjobb táncosoknak számítanak, hány táncot tudnak?
– Mielőtt válaszolnák, meg kell állnunk egy pillanatra. Az, hogy táncot vagy koreográfiát tudok, két különböző dolog. Mert a táncot akkor tudom, ha bárhol megszólal, felismerem a zenéjét, amire néhány lépést el tudok táncolni. Ami a koreográfiát illeti, ha a gyerek hallomásból ismeri is a táncot, nem biztos, hogy a koreográfiát elő képes adni. Volt egy olyan tendencia, hogy minél több koreográfiát tanuljunk be, amelyekkel fel tudunk lépni bárhol. Mondjuk, a nagycsoportnak van legalább hat olyan tánca, amelyekkel fel tud lépni kisebb rendezvényeken, ezen kívül az óvodásoknak kettő, a középcsoportnak ugyancsak kettő, de külön is van kettő-kettő. Tehát jó kétórás vagy annál hosszabb műsort elő tudnánk adni. Most arra szeretnénk törekedni, hogy a gyerekeink tanulják meg a táncot is. Mivel Aradon is láttunk kezdeményezést, Pécskán is szeretnénk beindítani a táncház mozgalmat, hogy a gyerekek aktívan be tudjanak lépni a táncba, miközben részt vesznek egy jó bulin, ahol jól érzik magukat.
– Pécskán hol szeretnék beindítani a táncházat?
– Elindításához a helybeli gyermekeknek tudniuk kell olyan táncokat, mint a széki táncrend, mezőségi táncrend, sóvidéki táncrend, kalotaszegi táncrend. Mert a felcsíki és a moldvai körtáncokat a legkisebbektől a legnagyobbakig tudják, merik táncolni.
– Mennyit próbálnak hetente a pécskai tánccsoportok?
– Elmondom a heti próbarendet: kedden 17–18 óra között az óvodások, 18–20 óra között a Kisboglárka, vagyis az elemis csoport próbál. Csütörtökön 18–20 óra között a Nagyboglárka, 19–21 óra között a Búzavirág próbál. Azért így, hogy a két próba közötti egy órában az utánpótlást próbáljuk kialakítani. Tehát a Búzavirág táncaihoz csatlakozik a Nagyboglárka, amelynek tagjai valamikor majd belépnek a nagy táncosok soraiba. Nagyon szeretnénk feleleveníteni egy-két táncot a régi Búzavirágnak a helybeli táncokból összeállított koreográfiájából, ami helybeli táncként új színfolt lehetne a műsorunkban.
– Nem próbálták kialakítani a Búzavirág Baráti Kört, amelyiknek a tagjai rendszeresen támogatnák az oktatómunkát?
– Mint már említettem, a szülők rendszeresen támogatnak, méghozzá az Egyesület tagjaiként. Rájuk komolyan lehet számítani, támaszkodni. Hozzá kell tennem, hogy a Búzavirág Egyesületet kilencfős csapat vezeti: a két alelnök, Kecskés Irénke és Szép Zita; a kasszás szerepkört Sisa Edith tölti be; további tagok Ordódi Szidónia, Țâmpu Mária, Kurunczi István, aki valamikor zenésze volt a csoportnak; illetve Ludmaj Anikó és Bartok Deborah, az aktív táncosok részéről. A Búzavirág Egyesületnek az Alapszabályában az szerepel, hogy tag csakis a 18. életévét betöltött személy lehet, ezért ilyen korukban a táncosok is belépnek.
– Kívánok további sok sikert, hogy újabb táncokkal, színesebb programokkal megajándékozva a közönséget, Pécskán még sokáig viruljanak a Búzavirág generációi.
– Köszönöm a jókívánságot és a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Erdélyi magyar vita a román közvetítő miatt
A politikai és gazdasági korrupció árnyéka vetül a román–magyar párbeszédet célzó kísérletre Tőkés László EP-képviselő szerint, miután kiderült, hogy a számos bűncselekménnyel gyanúsított Viorel Hrebenciuc holdudvara húzódik a közvetítésre bejelentkezett Asociaţia Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) mögött. Közben az egyre nagyobb port kavart botrány közepette az RMDSZ háromszéki vezetői közölték, nem áll módjukban leellenőrizni, ki áll a tárgyalások hátterében.
Kölcsönös vádaskodást robbantott ki az erdélyi magyar politikusok körében a Krónika szerdai számában közölt információ, miszerint pénzmosással és szervezett bűnözői csoport létrehozásával gyanúsított politikusok, ügyvédek állnak a román–magyar párbeszédet szorgalmazó szervezet hátterében.
Mint megírtuk, az előzetes letartóztatásba helyezett Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata politikushoz és fiához közel álló személyek alapították idén májusban az Asociaţia Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) egyesületet, amelynek égisze alatt az RMDSZ politikusai kétszer is tárgyaltak idén a román pártok képviselőivel.
Az FPER alapítói ellen nemrég pénzmosás gyanújával indult bűnvádi eljárás annak a nyomozásnak a keretében, amelyben Hrebenciucékat több százmillió euró értékű erdőterületek illegális visszaszolgáltatása kapcsán gyanúsítanak befolyással üzérkedéssel, szervezett bűnözői csoport létrehozásával és pénzmosással.
A szervezet kilétének nyilvánosságra kerülése nyomán a Kovászna megyei Civil Felelősség 2014 társadalmi csoport azzal vádolja az RMDSZ-nek az eddigi tárgyalásokon résztvevő politikusait, hogy kompromittálták az autonómia ügyét és megtévesztették a közösséget a „hazugságaikkal”, emiatt az érintettek felelősségre vonását követelik.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke – aki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel együtt részt vett a Brassópojánán rendezett román–magyar megbeszéléseken – szerdán sajtótájékoztatót hívott össze a bírálatok hatására. Közölte, számunkra az a legfontosabb, hogy minden fórumon az autonómiát képviselőjék, ennek érdekében bárkivel hajlandóak tárgyalni, és a témában ugyanazt kívánják elmondani Kézdikőváron, Bukarestben és Brüsszelben is.
Az RMDSZ háromszéki szervezetének vezetője kifejtette, az elmúlt egy év alatt több külföldi diplomata és mérvadó külföldi sajtókiadványok képviselői keresték meg őket, a székelyföldi autonómiatörekvések iránt érdeklődve, ebbe a sorba illeszkedett Allen H. Kassof, a Project on Ethnic Relations (PER) szervezet volt elnökének megkeresése is.
„Savanyú a szőlő! Akik az amerikaiak által kezdeményezett magyar–román párbeszéd kapcsán most„hazaárulást” és „bűnszövetkezetet” kiáltanak, első alkalommal azt nehezményezték, hogy ők nem vehettek részt ezeken a tárgyalásokon” – jelentette ki Tamás Sándor, hozzátéve, nem a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és elnöke, Izsák Balázs kizárólagos joga az autonómiáról és a székely zászlóról tárgyalni, hanem jót tesz az ügynek, ha minél többen teszik ezt.
A politikus azzal vádolta Izsákot, hogy „a pártsemleges oldalról átlépett a pártpolitikába”, sőt azt is felrótta a szervezetnek, hogy „mivel nem az ő szájuk íze szerint képviselőte az autonómiát, kizárták az SZNT-ből” Biró Zsolt MPP-elnököt. Tamás leszögezte, Háromszéken ezentúl a nemzetpolitikát tartják szem előtt, és pártállástól függetlenül mindenki mellé oda állnak, ha előremozdítja Székelyföld ügyét.
„Nekünk nem áll módunkban leellenőrizni, hogy az amerikai titkosszolgálatok vagy a washingtoni külügy áll a tárgyalások hátterében, minket Allen H. Kassof hívott meg, hogy közvetíteni szeretne a románok és a magyarok között. Nem tudjuk, ki állt a háttérben, de képesek voltak egymás mellé leültetni a román politikai elit képviselőit, a bukaresti sajtó befolyásos véleményformálóit és a székelyföldi politikusokat” – magyarázta Antal Árpád.
Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, tőle nem kérheti számon senki az 1993-as neptuni találkozót, mert akkor még iskolába járt, ám tíz éve politizál, és azóta ilyen szintű megbeszélésen nem vett részt.
„Most az a kérdés, hogy elmenjünk-e a februári találkozóra. Ha árulónak bélyegeznek meg emiatt, nem megyünk el, de akkor a románok és az amerikaiak fogják eldönteni a romániai magyarság jövőjét” – szögezte le Antal. A politikus szintén azzal vádolta Izsákot, hogy elkötelezte magát egy politikai szervezet mellett, emiatt szerinte az államfőválasztás után az SZNT-nek újra kell gondolnia a szerepét.
Eközben élesen bírálta az RMDSZ-t Tőkés László európai parlamenti képviselő és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. Szerdai kolozsvári sajtótájékoztatójukon Tőkés közölte, miközben Tamás Sándorék utólag tárják a nyilvánosság elé a brassópojánai tárgyalásokon elhangzottakat, mégis a korrupcióellenes ügyészség nyomozása biztosít teljes átláthatóságot arról, kik állnak a szerinte eleve hiteltelen román–magyar párbeszédkísérlet mögött.
„A politikai és gazdasági korrupció, továbbá a kampánycélzatú demagógia árnyéka vetül az egyeztetésekre, kompromittálva az etnikai paktumra irányuló kísérletet. Szembeötlő, hogy miközben magyar vonalon az RMDSZ kizárólagosságra törekszik, a román pártok közül valamennyi ott volt a FPER által szervezett találkozókon” – jelentette ki az EMNT elnöke.
Tőkés a kétoldalú tárgyalások előfeltételének nevezte, hogy az erdélyi magyar pártok, szervezetek vezetői egyezzenek meg a tekintetben, miről folytassanak tárgyalást a román féllel. Szerinte nincs értelme román–magyar párbeszédről beszélni mindaddig, amíg a magyarok nem tudnak közös nevezőre jutni.
Toró T. Tibor az FPER alapítói ismeretében átverésnek nevezte a kezdeményezést. Az EMNP elnöke úgy vélekedett, két magyarázat lehet arra, hogy miért bízták „bűnszervezetre” a román–magyar párbeszéd ügyét: vagy gyengén teljesít az amerikai külügyminisztérium, vagy semmi köze az egész folyamathoz.
„A párbeszéd az autonómiáról kell szóljon, nem másról, hiszen ez a megoldás. Tény, hogy eredmény csak párbeszéd útján lesz, és valószínűleg akkor lesz sikeres, ha a nagyhatalmak is segítenek, de elsősorban belső nyomásra van szükség a közösség részéről” – jelentette ki a politikus.
Toró hozzátette, a hiteles román–magyar egyeztetésekhez az erdélyi magyar politikai vezetők egységes fellépésére is szükség van, ezért jónak tartaná egy magyar–magyar kerekasztal megrendezését.
A téma kapcsán Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke úgy vélte, az erdélyi magyarság számára lehetőséget jelent, hogy az Egyesült Államok fokozott érdeklődést mutat Közép-Kelet-Európa, ezen belül a magyar–román viszony iránt. A Fideszes politikus szerint a közösségnek élnie kell ezzel az „exponáltsággal”. Németh Zsolt közölte, Magyarország figyelemmel követi az eseményeket, és a román–magyar dialógus tekintetében Budapest számára az erdélyi magyarok véleménye az irányadó.
Bíró Blanka, Rostás Szabolcs
Szabadság (Kolozsvár)

Omázszenekar
Kelemen Hunor tudtával és felhatalmazásával zajlott a közelmúltig csak PER-ként ismert, Project on Ethnic Relations nevű amerikai szervezet által „moderált” első magyar–román barátkozási forduló.
Az RMDSZ elnöke után még egy forrás erősítette meg az információt, miután az Antal Árpád–Tamás Sándor háromszéki tárgyalóduó sajtótájékoztatón számolt be a brassópojánai tapasztalatokról – már amennyi megítélésük szerint a nyilvánosságra tartozik. Kelemen Hunor előzetesen sem rejtette véka alá: maga is bekapcsolódik, amint odáig „fajulnak” a dolgok.
Márpedig egyfajta „fajulásnak” máris tanúi lehetünk. Kiderült ugyanis, hogy ez a PER már nem az a PER, legfeljebb egyfajta utántöltése annak, akár egy nagy rockbanda „omázszenekara”. S ha igaz a hír, miszerint a PER nosztalgiabandában több a román, mint az amerikai, akkor néhány dolgot alaposan át kell gondolnunk.
Például azt, hogy milyen mértékben áll a lábán a szövetségi elnök azon érvelése, hogy butaság lenne elzárkózni az amerikai részről megnyilvánuló érdeklődés elől, pláne, ha az a magyar kisebbség helyzetének felmérését célozza. Hogy az amerikai külügyminisztérium tavalyi jelentésében szerepelt a Mikó-ügy, a székely zászló, az autonómiatörekvések, a csángó magyar oktatás ügye, természetesen értelmezhető az Egyesült Államok irányából érzékelhető nyitás jeleként.
Ám a PER barátai és üzletfelei típusú szervezetek közvetítőként való ajánlkozása mindenkit minimum óvatosságra kellene hogy intsen, még akkor is, ha az első összejövetel meghívotti listáját egy azonosíthatatlan amerikai adminisztráció állította össze. Ha egyébért nem, hát azért, mert az egyesület alapítói momentán egyéb, igen kínos dolgok megmagyarázását szolgáló nyilatkozatokat kényszerülnek fogalmazgatni.
Az autonómia ügyéért persze az ördöggel is készen állunk cimborálni. Csak az tűnik fájdalmasnak, hogy az ügy különböző kanyarjaiban egyelőre nem a ballaszt repül kifelé az ablakon. Inkább olyan, esetenként egészen keserves erőfeszítések árán működőképes állapotban tartott partnerség, mint például a Székely Nemzeti Tanáccsal való viszony. Amelynek működési elemeit korántsem lehet pótolni bármilyen fájlletöltő oldalról.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

Lövészárok-politika lett az autonómiaképviselőetből
Az RMDSZ háromszéki politikusai számára a legfontosabb, hogy minden fórumon az autonómiát képviselőjék, a lényeg az, hogy bárkinek Kézdikőváron, Bukarestben vagy Brüsszelben is ugyanazt mondják – nyilatkozta Tamás Sándor. A Kovászna Megyei Tanács vezetője, a háromszéki RMDSZ elnöke szerint azok, akik most bűnszövetkezetet, árulást kiáltanak elvesztették arányérzéküket.
A politikus arra reagált, hogy a Krónika szerint nem amerikai, hanem Bukarestben bejegyzett civil szervezet közvetítésével zajlott Brassópojánán az a több napos kerekasztal beszélgetés, amelyen az RMDSZ és a román parlamenti pártok képviselői a Székelyföld jövőjéről tanácskoztak.
A lap szerint a Friends of Project on Ethnic Relations (FPER) egyesületet májusban jegyezték be Bukarest egyik kerületi bíróságán, és annak hátterében az a Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata politikus áll, akit korrupció gyanújával éppen kedden vettek őrizetbe az ügyészek. „A FPER nem amerikai, hanem román szervezet, amely csak azt a látszatot próbálja kelteni, hogy az Egyesült Államok közvetít a két fél között” - idézte a lap Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét.
„Egyesek számára savanyú a szőlő”
Tamás Sándor emlékeztetett, hogy a brassópojánai román-magyar tárgyalások első hírére egyesek még azért panaszkodtak, hogy őket miért nem hívták meg az eseményre. Kijelentette: a meghívottak személye nem rajtuk múlott, és úgy értékeli, a mostani támadások annak tulajdoníthatóak, hogy egyesek számára „savanyú a szőlő”.
A politikus elmondta: az elmúlt időszakban több amerikai, belga, francia és más országok diplomatái, illetve mérvadó nemzetközi kiadványok képviselői keresték fel a háromszéki magyar elöljárókat és a székelyföldi autonómia törekvések iránt érdeklődtek. Hozzátette: Izsák Balázs azt gondolja, kizárólagos joga van az autonómiáról, a székely zászlóról tárgyalni, holott az a jó, ha minél többen képviselőik az ügyet.
A háromszéki tanácselnök szerint Izsák Balázs átlépett a pártsemleges oldalról a pártpolitikába. Ezt is bizonyítja, hogy a napokban kirúgták Bíró Zsoltot, az MPP elnökét az SZNT-ből, mert nem az ő szájuk íze szerint képviselőte az autonómia ügyét. „Háromszéken arra törekszünk, hogy a nemzetpolitikát segítsük elő, ezért mindenki mellé odaállunk, aki Székelyföld ügyét előre viszi” – mondta Tamás Sándor.
„Nem állt módunkban ellenőrizni”
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ helyi elnöke kifejtette: nem tartották titokban, hogy részt vettek a tárgyalásokon és azt se, hogy miről tárgyaltak. Rámutatott: őket Allen Kassof (szerk. megj: a Project Of Ethnic Relations szervezet volt elnöke) hívta meg a beszélgetésekre, és elmondta, hogy közvetíteni akar a magyarok és románok között. A polgármester szerint nem volt hiba részt venni a brassópojánai találkozókon, azt viszont nem áll módjukba leellenőrizni, hogy ki áll a tárgyalásokat szervezők mögött: "az amerikai titkosszolgálatok, a NATO vagy amerikai külügy".
Az biztos: a tárgyalás szervezői képesek voltak arra, hogy egy asztal mellé ültessék a román politikai elit képviselőit a bukaresti sajtó mérvadó véleményformálóit és a székelyföldi politikusokat – szögezte le. A sepsiszentgyörgyi elöljáró rámutatott: tíz éve politizál, ezért rajta senki nem kérheti számon Neptunt, de a tíz év alatt tudomása szerint ilyen szintű román magyar találkozó nem volt román és magyar politikusok között.
A háromszéki politikusok ezeken a találkozókon markánsan képviselőték a székelyföldi autonómia ügyét. Antal Árpád szerint most, hogy leárulózták őket, az a kérdés hogy februárban elmenjenek-e az újabb találkozóra, vagy beszéljék meg az amerikaiak és a románok, hogy mit kell kezdeni az itt élő magyarokkal?
„Újra kell gondolni az SZNT szerepét”
Antal Árpád kifejtette: mindig üdvözölték, amikor az SZNT nemzetközi kapcsolatokat épített, nem bagatellizálták azokat. Szerinte a brassópojánai román-magyar tárgyalásokat és az azon részt vevő magyar politikusokat érintő támadások kártékonyak, egyesek megpróbálják kiásni azokat a lövészárkokat, amiket Háromszéken megpróbáltak betemetni.
Emlékeztetett, hogy az RMDSZ most sem sajátította ki kampány célokra a Székelyek Nagy Menetelését, és a rendezvény idején se vittek magukkal pártjelképeket. Izsák Balázs pedig ma is az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel lépked előre, olyan körülmények között, hogy a jogi felelősség a szövetség polgármestereit és helyi tanácsosait terheli az autonómiahatározatokért és a kitűzött székely zászlókért.
Antal Árpád szerint eddig értelmes munkamegosztás volt, de azzal, hogy Izsák Balázs felmegy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pódiumaira, elkötelezte magát egy politikai szervezet mellett, ezért újra kellene gondolni az SZNT szerepét. Kifejtette: ők soha nem kérték az SZNT-től, hogy legyen az RMDSZ mozdonya vagy utánfutója, hanem éppen azt, hogy legyen pártsemleges.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Terítéken a székelyföldi kultúrotthonok helyzete
A székelyföldi kultúrotthonok helyzetéről szervezett kerekasztal-megbeszélést szerdán Csíkszeredában a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kulturális Autonómia Tanács. A megbeszélés célja egy szakpolitikai stratégia kidolgozása.
A tanácskozáson részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke, Biró A. Zoltán egyetemi tanár, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Ferencz S. Alpár, a megyei tanács oktatási, kulturális és ifjúsági szakbizottságának elnöke, valamint a székelyföldi könyvtárak, művelődési intézmények, önkormányzatok képviselői.
Borboly Csaba elmondta, Hargita megyében rendelkeznek kulturális autonómiával, nem függnek mástól kulturális téren, hiszen négy municípium és a megyei tanács intézményfenntartóként is nagyon sokat tud tenni a kultúráért.
„Mi döntjük el, hogy a települések stratégiájában mekkora teret szentelünk a kultúrának, rajtunk múlik, hogyan osztjuk el erőforrásainkat: egy kilométer aszfaltot építünk, vagy támogatjuk több száz kulturális esemény megszervezését; legyen-e színjátszó csoportunk, kórusunk, adunk-e ösztöndíjat fiatal tehetséges alkotóknak. Megyénkben a kulturális autonómia terén nincsenek korlátok, Székelyföld szintjén azonban még nincsenek összehangolva a kulturális események. Számos területen lehetne együtt dolgozni, például a szakképzés előmozdításában, erőforrások felhasználásában, pályázati stratégiák kidolgozásában. Nagyon fontos a kultúrotthonok szerepe, hogy ne csak a lakodalmak, torok helyszíne legyen, hanem a hétköznapokon is pezsgő kulturális élet legyen településeinken. Hargita Megye Tanácsa nyitott az itt megfogalmazott javaslatok támogatására, gyakorlatba ültetésére, így ezek a jó példák, ötletek később adaptálhatóak lehetnek egész Székelyföldön” – emelte ki Borboly.
Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke ismertette a tanács működését, céljait, elmondta, hogy terveik között szerepel különböző jövőbe mutató szakmai anyagok elkészítése, számot vetve az elmúlt 25 évvel, megpróbálják ezeket a kérdéseket a következő 25 év távlatában megfogalmazni, konkrét cselekvési tervet kidolgozni, amelyet a mostani pozícióval, rendelkezésre álló erőforrásokkal meg tudnak valósítani. Mint elmondta, a megbeszélés célja, hogy világos ajánlásokat fogalmazzanak meg, amelyeket átküldenek a Székelyföldi Önkormányzati Tanácsnak, és az közvetíti a helyi önkormányzatoknak, éppen ezért fontos, hogy gyakorlati elképzelések szülessenek.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója ismertette a megbeszélés vitaindítóját, kiemelve, hogy a találkozó célja konkrét problémák, javaslatok megfogalmazása. Legfontosabb következtetései azok voltak, hogy újra kell gondolni a kultúrotthonok társadalmi szerepét, oly módon, hogy a település problémamegoldó, multifunkcionális közösségi terévé váljon, az infrastruktúra meglétét értékként kezelni, szükséges az infrastruktúra bővítését folytatni.
maszol/közlemény

Sütő András képben, szóban
Három napon át Sütő András volt a fókuszban Marosvásárhelyen, ahol hiánypótló emlékkonferenciát szerveztek a csaknem tíz éve elhunyt íróról. Szakemberek a Sütő-életművet boncolgatták, de az író különböző „arcaival” is lehetett találkozni.
A (M)ilyen gazdagok vagyunk? című konferencián hazai és magyarországi szakemberek vettek részt, azzal a céllal, hogy megvitassák különböző elméleteiket Sütő András közéleti, de főként irodalmi tevékenységével kapcsolatban. A 22 különböző szakmunkát a Bod Péter Tanulmányi Központban vitatták meg, az eredményeket pedig a Kultúrpalotában ismertették.
A háromnapos hiánypótló jellegű konferencia különböző kiegészítő eseményeknek is helyet adott, ilyen volt az a fotókiállítás is, amelyen Erdélyi Lajos fotóművész dokumentumértékű portréit állították ki a Stúdió Színházban. Lázok János konferenciaszervező elmondta, véletlen folytán tudta meg, hogy Erdélyi Lajos harminc éven át fotózta Sütő Andrást, így dokumentumértékű fényképekkel rendelkezik. Gyors e-mailváltás után sikerült is összehozni a tárlatot a Köteles utcai Stúdió Színház előcsarnokában, ahol összesen huszonkét különböző felvételt állítottak ki. Sütő András fiatalkori és időskori képei közül láthatjuk őt a főszerkesztői asztalnál, az Új élet szerkesztőségében, szerkesztőbizottsági megbeszélés közben, de a töprengő vagy mosolygó Sütőt is felfedezhetjük.
A konferencia pénteken zárul, az érdeklődők pusztakamarási szülői házát látogatják meg, majd a konferencia méltó lezárásaként az író református temetőben található sírjánál, pénteken 18 órakor gyertyákat gyújtanak.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Ne halat: hálót adjunk a magyar fiataloknak
Jövőre a magyar kormány a Kárpát-medencei szakképzés kialakítására és fejlesztésére összpontosít – jelentette be csütörtökön Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karán tartott egynapos konferencián, amelynek központi témáját az erdélyi szórványrégiókban megvalósítandó szakképzés lehetőségei képezték. A koncepció szerint a magyarlakta régiókban a duális képzésre helyezik a hangsúlyt, s ilyen céllal új kormányzati programok születnek a közeljövőben, ugyanakkor átszervezik az oktatási-nevelési támogatást annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló pénz hatékonyabban szolgálja a kitűzött célokat.
A konferencia résztvevőihez intézett köszöntőbeszédében Dávid László, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora elmondta: 15 évvel ezelőtt sokan, sokat és sok helyen vitáztak arról, hogy milyen feladatot kellene ellátnia egy erdélyi magyar felsőoktatási intézménynek. – A vélemények többsége a tehetséggondozás és a kiválóság képzésének irányába mutatott. Most úgy érezzük, egyetemünknek meg kell felelnie az új kihívásoknak, és biztosítanunk kell a romániai magyar szakképzéshez szükséges tanári kart. Ennek érdekében a műszaki képzésben részt vevő diákjaink pedagógiai modult is választhatnak, ezáltal megteremthetik maguknak a lehetőséget arra, hogy a duális szakképzési hálózat oktatóivá váljanak. Két év alatt szakpedagógusokat tudunk biztosítani az erdélyi szakoktatás számára – jelentette be a felsőfokú intézményvezető.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

Hajba kaptak Orbán Viktor jókívánságán
Hazug kampánnyal vádolja az RMDSZ-t és államfőjelöltjét az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely szerint nem igaz, hogy Orbán Viktor kormányfő Kelemen Hunort támogatná az elnökválasztási kampányban, mint ahogy azt a szövetség állítja.
Az EMNP-nél az alakulat által az elmúlt napokban a közösségi médiában, az írott és elektronikus sajtóban, valamint a választópolgárok postaládáiban terjesztett kampányhirdetés verte ki a biztosítékot, melyen szerepel egy Kelemennel és a magyar miniszterelnökkel készült közös fotó is. A reklám Orbán-idézetet is tartalmaz, amelyben a kormányfő sok sikert kíván Kelemennek a romániai államfőválasztáson való részvételéhez.
Csomortányi István, a néppárt Bihar megyei elnöke csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján közölte: az a minimum, ha az RMDSZ bocsánatot kér a választóktól, amiért szándékosan megtévesztette őket a „hazug kampánnyal”. A politikus emlékeztetett Németh Zsoltnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága Fideszes elnökének szerdán Kolozsvárt elhangzott nyilatkozatára, miszerint ha bárki azt a látszatot próbálja kelteni, hogy Magyarország egyik vagy másik magyar államfőjelölt mellett elkötelezett, az nem felel meg a valóságnak.
„A kampányhajrában bizonyossá vált a mondás igaza, miszerint Kelemen Hunor Victor Pontával hál, de Orbán Viktorral takarózna. Az RMDSZ államfőjelöltje a román kormányfővel, a szociáldemokraták elnökjelöltjével közösen iskolabuszokat vitt a Székelyföldre, és Nyergestetőn is együtt kampányoltak. Mindez jól mutatja: aki Kelemen Hunorra szavaz, az Victor Pontát támogatja” – jelentette ki Csomortányi a Zatykó Gyulával, az EMNP országos alelnökével rendezett sajtótájékoztatón.
A váradi politikus azt is felrótta az RMDSZ-nek, hogy azt a látszatot akarja kelteni, mintha a Fidesz már nem stratégiai szövetségese a néppártnak. Ennek ellenkezőjét bizonygatva emlékeztetett: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az EMNP közel százezer erdélyi magyar állampolgár regisztrációját segítette, ugyanakkor Tőkés László – miután Erdélyben nem sikerült közös nevezőre jutni az RMDSZ-szel – a Fidesz listáján jutott be az Európai Parlamentbe.
Kelemen Hunor szerint viszont rossz úton jár, aki azt gondolja, hogy ne lenne valós támogatás az Orbán Viktortól származó buzdítást hirdető kampányszórólapok mögött, vagy hogy ezek terjesztése a miniszterelnök beleegyezése nélkül történne.
„Akinek van füle, az hallja, akinek van szeme, az látja. Ha valaki nem hiszi, fel lehet hívni Orbán Viktort. Az pedig engem nem mozgat meg különösebben, hogy Németh Zsolt mit mond egy baráti találkozón, teadélutánon” – utalt csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke arra, hogy a fideszes politikus egy nappal korábban Tőkés László EP-képviselő és Toró T. Tibor EMNP-elnök társaságában fejtette ki véleményét a romániai államfőválasztásról.
Különben az RMDSZ először hivatalos Facebook-oldalán közölte a hét elején, hogy Orbán sok sikert kívánt Kelemennek a választáson, azt a látszatot keltve, mintha a kormányfői buzdítás most, a kampányhajrában hangzott volna el.
Ezzel szemben az igazság az, hogy a miniszterelnök jókívánsága két és fél hónappal ezelőttről származik, amikor is a budapesti Országházban fogadta a szövetségi elnököt. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője a Krónikának megerősítette: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke sok sikert kívánt Kelemen Hunornak a romániai elnökválasztáson való részvételéhez kettejük augusztus 14-ei budapesti egyeztetésén.
Kelemen spekulációt emleget FPER-ügyben
Kelemen Hunor spekulációnak tartja, hogy pénzmosással és szervezett bűnözői csoport létrehozásával gyanúsított személyek állnak a román–magyar párbeszédet szorgalmazó Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) hátterében. Kolozsvári sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke újságírói kérdésre fontosnak nevezte, hogy a brassópojánai tárgyalásokon a szövetség képviselői kifejthették álláspontjukat, amely ezáltal az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének képviselőin keresztül a washingtoni adminisztrációhoz is eljut. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy hamarosan a pártelnökök szintjén is tárgyalási forduló következik. „A többi spekuláció, amiben én nem vagyok jó, ebben önök sokkal jobbak” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Rostás Szabolcs |
Krónika (Kolozsvár)

Menekülés, kitelepítés, lakosságcsere
A Magyar Tudományos Akadémia tagját DR. ROMSICS IGNÁC történészt a két világháború után diktált határváltozások néhány kevésbé ismert aspektusáról kérdezte Szilágyi Aladár.
1920 februárjában Lloyd George kezdeményezésére Londonban tárgyaltak a török békeszerződésről, ugyanakkor ő megkísérelt vitát nyitni a magyar békeszerződés felett is. Maradt-e ennek a javaslatnak nyoma?
Olyan mértékben van nyoma, hogy a jegyzőkönyvek, amelyek erről szólnak, elolvashatók. Tanulmányozhatók angolul a Documents on British Policy megfelelő kötetében, magyarul az én trianoni békeszerződésről írott könyvem függelékében. Apponyi Albert 1920. januári beszédének és a magyar delegáció jegyzékeinek a hatására
Lloyd George és még néhányan úgy látták, a határ menti magyar területeket, ahol magyar többség élt abban az időben, nem szabadna Magyarországtól elcsatolni, mert ezzel egy újabb nagy konfliktusnak az alapját fogják megteremteni.
Tehát nem a történelmi Magyarország mellett érvelt, hanem azt javasolta, hogy a határ menti területek, konkrétan Csallóköz, Ipolyság, Beregszász és környéke, a Partium, Bácska és a Drávaszög ne kerüljenek el Magyarországtól. Továbbá, hogy a Székelyföldre is találjanak valamilyen megoldást. Lloyd George-nak ezt a javaslatát – aki még akkor miniszterelnök volt – támogatták az olaszok is. A franciák azonban ellenezték, és nem támogatták a területszerzésben érdekelt szomszédos államok, a későbbi kisantant sem. Az Egyesült Államok ekkor már nem szólt bele az ügyekbe, egyéb okok miatt már 1919-ben kivonult a békekonferenciáról, csak megfigyelőként volt jelen. Ha Lloyd George elég erős ahhoz, hogy az álláspontját brit kormánypolitikává tegye, akkor olasz támogatással meg lehetett volna valósítani, a franciákkal szemben. Csakhogy az angol diplomácia ebben a kérdésben sem volt egységes. A külügyminiszter, lord Curzon és a stábja eredményesen működött annak érdekében, hogy Lloyd George-nak ne legyen elegendő támogatása a brit belső politikában, így végül a kormányfőnek ezt a javaslatát – ami kétszer is előkerül 1920 tavaszán – a saját külügyminisztere torpedózta meg a franciákkal karöltve.
A franciák körében is voltak bizonytalansági tényezők, hiszen Alexandre Millerand miniszterelnök és Maurice Paléologue, akik a francia külpolitikát irányították, foglalkoztak egy olyan ötlettel, hogy netán Magyarországgal, mint központtal, kialakítsanak egy közép-kelet-európai tömböt. Ezzel mi volt a helyzet?
Valóban volt egy Paléologue-hoz köthető magyarbarát elgondolás. Ez fenntartásokkal fogadta Magyarország jelentős meggyengítését. Ám ez egy kisebbségi álláspont volt. Mindenesetre kétségtelen, hogy 1920 tavaszán – ugyanabban az időszakban, amikor Londonban a diplomaták tárgyalnak az esetleges magyar határmódosításokról – francia üzletemberek is kapcsolatba kerülnek magyar politikusokkal, és a békedelegáció képviselőivel arról cserélnek eszmét, miként lehetne Magyarországot a francia gazdasági behatolás központjává tenni. A magyar küldöttek késznek mutatkoztak jelentős gazdasági koncessziókra, ám csak olyan feltétellel, hogy a trianoni határvonalat érdemben módosítják Magyarország javára.
Tudtommal, konkrét javaslatokkal is éltek.
Valóban tettek konkrét javaslatokat, a térképet is ismerjük. Ez nagyjából ugyanaz volt, amit Lloyd George is javasolt, vagyis a határ menti magyar területek. Illetve annál egy kicsit több, mert például Kelet-Szlovákiában és Kárpátalján is népszavazást kértek, abban a reményben, hogy az ottani lakosság többsége Magyarországhoz kíván tartozni. Tehát a franciák is rendelkeztek egy alternatív elképzeléssel, de a londoni tárgyalásokon, ahol Lloyd George kifejtette álláspontját, a francia külügyi vezértitkár, Philippe Berthelot folyamatosan ellenezte ezt. És Berthelot jelentései nap, mint nap odakerültek főnökei, Millerand és Paléologue asztalára. Utóbbiak tehát tudták, hogy az az álláspont, amit Berthelot Londonban képviselő, nem azonos azzal, amit ők a magyarokkal el akarnak hitetni. Ennek alapján joggal merült fel néhány akkori magyar politikus fejében, hogy a franciák az egészet csak azért találták ki, hogy „megkönnyítsék” a magyaroknak a békeszerződés aláírását. Vagyis „átrázták” őket.
Egy abszurd döntésről is beszélgessünk. Ausztria négyezer négyzetkilométert megkapott Magyarország területéből, holott ugyanannak a vesztes politikai entitásnak, az Osztrák-Magyar Monarchiának a része volt. Az egyik vesztestől a másik kapott területet… Ez hogy volt lehetséges?
A nyugat-magyarországi sávot eredendően a csehek, illetve a dél-szlávok kérték egy ott kialakítandó szláv korridor érdekében. Az elgondolás három változatát ismerjük. A maximális változat szerint a Balaton-felvidék is részét képezte volna. A békekonferenciához beterjesztett változat szerényebb volt, de ez is magában foglalta az egész Nyugat-Dunántúlt. Kérésüket azzal indokolták, hogy közvetlen kijáratot biztosítsanak a csehszlovákoknak az Adriai tengerre, vasúton és közutakon egyaránt, részben pedig azzal, hogy stratégiai okokból elválasszák egymástól az osztrákokat és a magyarokat, hogy adott esetben ne tudjanak közös katonai akciókat kezdeményezni. A korridor ötletét a nagyhatalmak végül elvetették. Belátták, ez olyan mértékben sértené a békekonferencia által fennen hirdetett etnikai elvet, hogy lehetetlen lenne legitimálni. 1919 nyarán pedig az új osztrák állam terjesztett be egy olyan javaslatot, hogy a szláv korridor kialakítása helyett a Sopron-Kőszeg-Szentgotthárd sávban lévő területet, ahol a lakosság többsége német anyanyelvű volt, csatolják Ausztriához. Ennek érdekében több érvet hoztak fel, például Bécs élelmiszer-ellátásának fontosságát vagy a bolsevizmus elterjedésének a megakadályozását. Ezt a sávot, amelyben Sopron is benne volt, végül a békekonferencia 1919 nyarán Ausztriának ítéli. Ám 1921-ben, hogy amikor ratifikálták a békeszerződést, és Magyarország át kellett volna adnia ezt a sávot Ausztriának, a magyar kormány olyan diplomáciai akcióba kezdett, ami oda vezetett, hogy Sopronban és környékén népszavazást rendeztek. Bár Sopronban a német anyanyelvűek voltak többségben, a népszavazás Magyarország javára dőlt el.
Részletezzük a szlovák-magyar ügyeket is. Edvard Benes Londonban, már 1942-ben igényelte, hogy győzelem esetén meg akarnak szabadulni a magyar nemzetiségű lakosságtól, tehát mindez az érintetteket nem érintette váratlanul, ugye?
A két világháború közötti Csehszlovákia a többi közép-kelet-európai államhoz képest viszonylag toleráns volt a nemzetiségi kérdést illetően. A területi autonómiát nem adta meg sem a szudétanémeteknek, sem a magyaroknak, Kárpátaljának is csak részben. Mindenesetre a térség legdemokratikusabb állama volt, s leginkább mutatott fel olyan modellt, ami több nemzetiség együttélésére szolgált. Ez a modell 1938-39-ben összeomlott. Kiderült, hogy a csehszlovák államnak a németek is, a magyarok is, a ruszinok is illojális polgárai, sőt ha alkalom adódik, akkor arra törekednek, hogy dezintegrálják az államot. A szlovákok sem kapták meg azt a föderatív státuszt, amit megígértek nekik. Ezért 1938-tól a szlovákok is önálló állam igényével jelentkeztek. Benes és a környezete számára mindez egy olyan frusztráló tapasztalat volt, hogy már a háború alatt arra az álláspontra helyezkedtek, hogy több nemzet együttélése egy államon belül nem kívánatos. Kárpátalja már 1945 elején a Szovjetunióhoz kerül, tehát az ukránok és a ruszinok ebből a szempontból nem játszottak szerepet. A szövetséges hatalmak a több mint hárommillió német kitelepítéséhez hozzájárultak. Ezzel egy időben a potsdami konferenciához Prága benyújtott egy olyan igényt is, amely 400 ezer magyar egyoldalú kitelepítéséről szólt. A magyarok száma ezen a területen – Kárpátalja nélkül – mintegy 600 ezerre volt becsülhető.
A maradóknak azt kínálták fel, hogy szlovakizáljanak. Vagyis, úgy számoltak, hogy ha néhány tízezren fölveszik a csehszlovák állampolgárságot, és megtagadják a magyarságukat, 400 ezret pedig kitelepítenek, akkor megszűnik a „magyar veszély”.
A szövetséges hatalmak azonban nem járulnak hozzá, hogy Benes ugyanúgy bánjon a magyarokkal, mint a németekkel. Ezért merült fel 1945 őszén, hogy inkább legyen lakosságcsere. Vagyis a magyarországi szlovákok menjenek át Csehszlovákiába, az ottani magyarok pedig Magyarországra. A probléma abból adódott, hogy a magyarországi szlovákok száma nagyságrenddel volt kevesebb, mint a szlovákiai magyaroké. A szlovákok mindig azt hajtogatták, hogy a magyar statisztikák hamisak, valójában sokkal több a szlovák Magyarországon. De amikor elkezdték itt a toborzást, kiderült, hogy maximum 60-70 ezer szlovák az, aki át akar települni. Végül ezen az alapon zajlott le a szervezett lakosságcsere: a szlovákok is, a magyarok is magukkal vihették az ingóságaikat, a föld és az ingatlan maradt. Persze, ezt megelőzően legalább tízezer ember csak batyuval menekült át Magyarországra. Mert azokat, akik exponálták magukat az 1938 és 1944 közötti a magyar uralom alatt, azoknak menekülniük kellett. Sőt, voltak belső deportálások is, a Szudéta-vidékre 40-50 ezer magyart telepítettek ki. A cél az volt, hogy a határ menti, összefüggő magyar etnikai állományt fellazítsák, ha nem is tudják teljesen eltűntetni. Annak ellenére, hogy a lakosságcsere beindult, Benes 1946-ban a békekonferenciára újból benyújtott egy kérést. Mivel belátta, hogy a lakosságcsere révén csak a magyarok 10-15%-tól fog tudni megszabadulni, 200 ezer magyar egyoldalú kitelepítését igényelte. Erre a magyar kormány azt válaszolta, ha a határ menti sávot megkapják, az összes magyart oda lehet telepíteni. Terület nélkül azonban nem fogadják a kitelepítendőket. A Szovjetunió ezúttal is támogatta Benes elgondolását, a nyugati szövetségesek – főleg Amerika – azonban nem. Ennek köszönhető, hogy Szlovákiában a határ mentén ma is jelentős magyar kisebbség él.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

1918. november 1. – A Bánáti Köztársaság kikiáltása
„Életem legboldogabb napjai azok voltak, amelyeket falvakban, parasztok közt töltöttem.” (Bartók Béla, a Bánát egyik leghíresebb szülötte)
1918. november 1-jén kiáltotta ki Róth Ottó német származású polgári radikális politikus a független Bánáti Köztársaságot, mely utóbb mindössze 24 napig gazdagította Európa országainak sorát. Az államocska alapítója az etnikai szempontból ugyancsak sokszínű térséget egy – svájci mintára – kantonrendszerbe szervezett köztársasággal akarta megőrizni Magyarország számára, törekvése azonban a szerbek és románok által támogatott antantcsapatok bevonulása nyomán rövid időn belül elbukott.
A Bánság – vagy Bánát –, melynek területét csak az 1718-as pozsareváci béke szabadította fel az oszmán uralom alól, a Duna, Tisza, Maros folyók és az erdélyi hegyek által körbezárt tájegységet foglalja magában. A történelmi körülmények folytán, az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásának időszakára a Bánát a Kárpát-medence egyik legkevertebb etnikumú területévé vált, ahol a megfogyatkozó magyarság már a török korban is jelentős szerb és román népességgel, valamint – kisebb számban – bolgárokkal, görögökkel és bunyevácokkal élt együtt. A 18. századi Habsburg katonai közigazgatás aztán nagyarányú sváb betelepítést hajtott végre, az első világháború kirobbanásáig pedig szlovákok, illetve – nagyrészt a rohamosan fejlődő Temesváron letelepedő – zsidók érkezése varázsolta még tarkábbá a Bánságot.
A tájegység tehát ilyen zűrzavaros etnikai viszonyok közt várta a wilsoni elvek nevében osztozkodó antantszövetségeseket, akik a Monarchia összeomlásakor, 1918 októberében Erdély, a Felvidék és a Száva felől is betörtek Magyarországra. A Bánságra a szerb és román népesség nagy aránya nyomán hamarosan két „anyaállam” is igényt formált, a zűrzavaros időszakban azonban az integer Magyarországhoz lojális etnikai kisebbségek – a magyarokon kívül elsősorban a németek, kisebb mértékben a bunyevácok – is tettek még egy utolsó kísérletet arra, hogy a tájegységet megmentsék a széthullani látszó állam számára.
A kezdeményezés a polgári radikális Róth Ottó nevéhez fűződött, aki a Bánáti Néptanács október 31-ei megalakítása után Temesváron – magát elnöknek nyilvánítva – kikiáltotta a terület függetlenségét, egyúttal pedig a hadügyek irányítására kvázi-miniszternek nevezte ki Bartha Albertet. Az új országocska vezetői – a Károlyi-kormány pacifista politikájának következtében is – a függetlenség 24 napja alatt gyakorlatilag azzal a taktikával kísérleteztek, amit később – többek között – a Vendvidéken és Kalotaszegen születő köztársaságok alapítói is megpróbáltak sikerre vinni: a hungarus-tudatú etnikumok támogatásával, egy széles körű autonómiát biztosító rendszerrel akarták meggyőzni a domináns nemzetiségeket, hogy maradjanak – egy majdan föderálisan átszerveződő – Magyarország alattvalói.
Ez a taktika nem feltétlenül volt kudarcra ítélve, azonban 1918 őszén, amikor az egykori nemzetiségek az államalapításra és az anyaállamokhoz való csatlakozásra is lehetőséget nyertek, az autonómia már egyáltalán nem volt vonzó ajánlat. Miután pedig a Bánságban a szerbek és románok komoly többséget képviselőtek, Róthék kísérlete már az első napokban sem sok eséllyel kecsegtetett.
A kudarc aztán néhány nap után teljesen nyilvánvalóvá vált, ugyanis az államocska „hadserege” képtelen volt szembeszállni a Bánság területére benyomuló antantcsapatokkal, melyek november 7-én lépték át a határt. Róthék helyzetét jól mutatja, hogy miközben a vidéki szerb és román lakosság lelkesen támogatta a francia hadosztályokat, a köztársaság – tömegbázisát tekintve – tulajdon fővárosában, Temesváron is alulmaradt a megalakuló Szerb Nemzeti Tanáccsal szemben.
Károlyi Mihály megbízásából Jászi Oszkár még egy utolsó kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy lebeszélje a szerbeket az antanterőkkel való együttműködésről, útja azonban nem járt eredménnyel, a franciák pedig november 19-éig – Temesvárral együtt – a Bánáti Köztársaság egészét ellenőrzésük alá vonták. Róth és az államocska „kormánya” Budapesten talált menedéket, a köztársaság pedig november 25-én hivatalosan is megszűnt, miután a Szerb Nemzeti Tanács kimondta a Bánság délszláv állammal való egyesülését.
Bár Róth Ottóék kísérletének bukásával Magyarország elvesztette a lehetőségét arra, hogy a Bánság sorsába beleszóljon, a területért folyó szerbek és románok közötti rivalizálás még hosszú ideig folytatódott. A sokáig háborúval fenyegető konfliktust a trianoni békeszerződés végül a történelmi tájegység kettéosztásával oldotta meg, miközben Magyarország csupán a Tisza és Maros szögének egy kicsiny szegletét tarthatta meg.
Tarján M. Tamás
Háromszék / Rubiconline Erdély.ma

Nagyon titkos lehallgatási jegyzőkönyv (A Brassó-Pojánai második Neptun találkozó)
„ti megkaptátok a Lukoil-üzletet,
nekünk meg itt van a Chevron. Lehet miénk a palagáz?”  Allen H. Kassof, a PER volt igazgatója: Kedves Hrebenciuc elvtárs, kedves Verestóy és Frunda elvtársak, azért gyűltünk ma húsz év múlva ismét össze…
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere: Ö... ö... ö... Én Antal Árpi vagyok. Ő meg Tamás Sanyi. AHK: Oh, sorry, ti, bennszülöttek olyan egyformák vagytok. Szóval, azért gyűltünk ma össze ezen a varázslatos szépségű hegyen…
Viorel Hrebenciuc szoci machinátor: Tényleg szép. Nézd, Sonyi, ott még fenyves is van. Vajon nem kéne a druzsbás Ottiának? Megbótolhatjuk…
Tamás Sándor, Kovászna megye tanácselnöke: Megkérdezhetem, Vicám. VH: Költői kérdés volt, Sonyi, Otilával már rég leosztottuk. AHK: Uraim, egy kis figyelmet kérek, a demokráciától, emberi jogokról és fontos geopolitikai kérdésekről van szó, a bizniszt halasszuk későbbre. (Lehalkítja a hangját.) Te, nektek nem gyanús, hogy a pincér a vodkához savanyú uborkát hoz???
Hang a szekrényből: Az nekünk lesz, uram.
AHK: Oh, sorry vagyok ismét. Iván, ez te vagy? Megismerlek a hangodról! (Szekrényajtó kinyílik, kilép egy orosz férfi): Allen, Allen, hát már megint találkozunk, keblemre, öregfiú. AHK: Ó, barátom, hát honnan tudtad, hogy itt leszünk? Annyira gondosan terveztünk, a legjobb ügyvédeket fogadtuk fel, meg minden. (Az orosz Hrebenciucra néz, aki vigyorogva V-betűt formáz az ujjaival) Na, ha már itt vagy, Ivan, akkor a szemedbe mondom: ti megkaptátok a Lukoil-üzletet, nekünk meg itt van a Chevron. Lehet miénk a palagáz?
Ivan: Legyen.
Antal Árpád: Uraim, az autonómia…
AHK: Nyugi, Árpikám, mindjárt beszélünk arról is. Ok, Ivan, de itt van még ez a Verespatak-ügy is, kibaszott sok pénzünk áll már eddig is benne.
Ivan: Tesó, ha te tudnád, hogy mi mennyi pénzt toltunk a SZDP-be, az Oroszország Hangjánál külön romániai főosztály is van. Szóval: vigyétek Verespatakot, de akkor Ponta elnök lesz, és nem akadályozzátok meg benne, hogy amnesztiát adjon a kollégáinak. Nem azért építettünk fel egy komplett politikai elitet, hogy ti lecsukjátok. Nagy huncutok vagytok ezzel a DNA-val… Hrebenciuc: Na, akkor ezzel meg is volnánk. Árpi, akartál mondani valamit? Na, mindegy, a következő találkozón, húsz év múlva megbeszéljük. (Forrás: Főtér.ro)
Demeter Szilárd
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Egyesült Államok és az erdélyi magyar autonómia
Bűnvádi eljárás folyik a Friends of the Project on Ethnic Relations egyesület alapítói ellen. Ez a civil szervezet kezdeményezte az új Neptun-tárgyalásokat. Idén júniusban Brassó Pojánán találkoztak az 1993-as Neptuni tárgyalások főszereplői, vagyis a Project on Ethnic Relations (PER) nevű hajdani civil szervezet egykori vezetői, valamint az RMDSZ és a jelenleg a SZDP-hez tartozó szociáldemokrata politikusok képviselői.
Az 1993-as neptuni tárgyalások zárt ajtók mögött zajlottak, az ott elhangzottakról és a megállapodásokról senki nem beszél szívesen, a harmadik résztvevőt, Tokay György egykori kisebbségügyi minisztert pedig sikerült kilenc évvel ezelőtt jó messzire, Litvániába küldeni nagykövetnek (nem sokkal azután, hogy a sajtóban elkotyogta, a Petőfi-Schiller Egyetemet csak azért találták ki, hogy elodázzák az önálló magyar egyetem ügyét).
A mostani tárgyalásokról az RMDSZ részéről első ízben Antal Árpád és Tamás Sándor beszélt. Ők azt mondják, eddig egy előkészítő beszélgetés és két tárgyalás zajlott, és hogy a találkozók idei folytatását a FPER kezdeményezte.
Ez az első hivatalos megnyilvánulása az RMDSZ-nek ebben a kérdésben, noha az elmúlt hónapokban az RMDSZ-közeli sajtón keresztül történtek óvatos előkészítő próbálkozások a kérdés kommunikálására, úgy csomagolva, hogy az Egyesült Államok ismét érdeklődik az erdélyi magyarok sorsa iránt, az RMDSZ pedig a közösség egyetlen legitim képviselőjeként ott van és helyt áll a vártán.
Az RMDSZ megszólalása „véletlenül” épp az elnökválasztási kampány utolsó hetében történik, ami azt jelzi, hogy a szövetség pozitív eredményként próbálja kommunikálni az ügyet, amelytől szavazatokat, mozgósítást remél. Megteheti, mivel a Brassó Pojánán elhangzottakról azt mondhat, amit akar, ellenőrizni nem lehet.
Csakhogy van néhány érdekes körülmény. A PER 2012 decemberében megszűnt, a Friends of the Project on Ethnic Relations nevű amerikai civil szervezet pedig nem létezik. Vagy ha létezik, nem amerikai. Izsák Balázs hívta fel a figyelmet a Facebookon arra (s nyomában többek közt a Háromszék is), hogy a bukaresti 2. kerületi bíróságon idén májusban bejegyezték az Asociaţia Friends of the Project on Ethnic Relations elnevezésű romániai civil szervezetet. Az SZNT elnöke azt is tudni véli, hogy az egyesületet az a Viorel Hrebenciuc jegyeztette be, aki 1993-ban a neptuni tárgyalások egyik főszereplője, az elmúlt húsz év romániai politikacsinálója volt, aki ellen most – egyelőre – három ügyben folyik bűnvádi eljárás, és akit éppen ezekben a napokban vettek őrizetbe. A romániai civil szervezetek jegyzéke szerint a Friends of the Project on Ethnic Relations alapítói Nicolae Mergeani, Victor Adrian Prodan és Constantin Beiu, cenzora Carmen Elisabeta Drăgoi, aki Mergeanival és Prodannal együtt gyanúsítottként szerepel a Viorel Hrebenciuc fia, Andrei Hrebenciuc ellen nemrég indított bűnvádi vizsgálatban.
Az 1991-ben létrehozott amerikai PER tevékenysége nagyjából a délszláv konfliktusok idején volt intenzív Kelet-Európában, és naivitás lenne feltételezni, hogy egy amerikai civil szervezet puszta önzetlenségből hirtelen elkezd érdeklődni a nemzeti kisebbségek sorsa iránt. Talán inkább arról lehet szó, hogy az Amerikai Egyesült Államok civil szervezeti köntösbe bújtatja sokrétű és nem mindig nyilvános, vagy a bevallott, paraváncélt követő globálpolitikai tevékenységét. Magyarán: az USA határain kívül jogvédelemmel foglalkozó amerikai civil szervezetek az amerikai külpolitika szereplői és az amerikai érdekek közvetítői. A PER megjelenése a térségben pedig a nagyhatalmi logika felől nézve teljesen érthető, hiszen a hidegháború végével, a kelet-európai kommunista diktatúrák bukásával és a Szovjetunió felbomlásával zavaros geopolitikai helyzet alakult ki, amit csak tetéztek a volt jugoszláv tagállamokban hosszú évekig folyó etnikai háborúk. Ezen a vonalon továbblépve nem túlzás azt mondani, hogy a PER hajdani romániai tevékenységének célja valamilyen középtávú stabilitás elérése azáltal, hogy a forró pont – a Balkán – szomszédságában levő interetnikus környezet – Románia – táborainak képviselőit a tárgyalóasztalhoz ültesse, és arra késztesse, hogy valamilyen megállapodást kössenek. Olyan megállapodást, amely lényegében nem oldja meg a problémákat, de az Egyesült Államok számára valamelyest előreláthatóvá és tervezhetővé teszi a következő éveket, évtizedeket. Ez azért fontos, mivel az 1990-es években kezdődött el a nagyhatalmi rekonfiguráció, az Egyesült Államoknak pedig fontos volt, hogy a szovjet befolyás megszűnésével vagy visszaszorulásával újabb befolyási övezeteket tudjon magáénak.
Most ismét hasonló a geopolitikai helyzet, ugyanis Moszkva újból bejelentkezett a globális befolyáspiacon, Románia pedig az ütközőzónában fekszik. Nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államoknak a katonai hídfők (Kogălniceanu-légibázis, deveselui támaszpont, a rendszeresen Aranyosgyéresen állomásozó vadászgépegységek) mellett kemény érdekeltségei vannak a romániai palagáz vagy a fekete-tengeri kőolaj kitermelésében is, de említhetjük a Bechtelnek busásan tejelő „autópálya-építést” is.
Ezek fényében nem is furcsa, hogy az amerikai alelnök és a külügyminiszter idei bukaresti látogatása után januárban, márciusban, júniusban, majd ősszel ismét megjelent Romániában Allan H. Kassof, a PER korábbi vezetője.
Az sem furcsa, hogy idén nyáron amerikai diplomaták Székelyföldön jártak és érdeklődtek az autonómiatörekvésekről és arról, hogy nagyjából mi felelne meg a magyaroknak. Most, amikor nemsokára operacionális lesz az amerikai rakétapajzs romániai eleme. Most, miután az utóbbi években ismét előtérbe kerültek az erdélyi magyar autonómiatörekvések, intenzívebbé váltak az erdélyi magyar közösségi mozgások (felvonulások, menetelések, tiltakozások stb.), és amikor a román vezetés mereven elzárkózik a magyarok minden jogbővítő törekvésétől, előrevetítve egy befagyasztott vagy akár nyílt konfliktus lehetőségét is. Rengeteg kérdés van még nyitva, a lényeg az, hogy noha az FPER nem az eredeti PER, a helyzet kísértetiesen hasonlít az 1990-es években történtekre, a Netpun-mozzanatra, amelyről a közvélemény ma sem tud szinte semmit. A mostani tárgyalásokról is valószínűleg csak annyit, amennyit a nevünkben ott jelen levők elmondanak. Nem mellesleg kampányban.  (Forrás: Főtér.ro)
Fall Sándor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Október 31-én volt a Román Országos Levéltár napja
1864. október 31-én lépett életbe Romániában az Állami Levéltár szervezeti szabályzata, amely előírta, hogy az Állami Levéltárba helyezendő a minisztériumok hivatalai, tisztviselői és azok alárendelt egységei által létrehozott minden közérdekű dokumentum, amelyek konzerválása hasznos lehet az elkövetkezendőkben.
Habár az Állami Levéltár a román vajdaságok szervezeti szabályzata értelmében Havasalföldön 1831. január 1-jén, Moldvában pedig 1832. január 1-jén létesült, a levéltár napjának október 31-ét választották, mivel gyakorlatilag a már említett rendelet fektette le annak a modern intézménynek az alapjait, amely biztosította a dokumentumok konzerválását és használhatóvá tételét.
Az intézmény fejlődésének fontos állomása az 1925-ben elfogadott levéltári törvény, amely az iratmegőrzés mellett feltételeket biztosított a levéltár tudományos tevékenységének kibontakozására is.
Az 1996. évi 16. sz. törvény megjelenéséig az intézmény neve Állami Levéltár volt, azóta Országos Levéltárnak hívják.
Megyénkben a levéltár mint intézmény 1952. január 1-jén kezdte meg tevékenységét az Országos Levéltár Maros Tartományi Hivatala megnevezéssel, és hatáskörébe tartozott a mai Hargita, Kovászna és Maros megye. Azelőtt a levéltárakat a létrehozó intézmények őrizték, amelyektől az újonnan létesült intézmény fokozatosan átvette a fontosabb iratokat.
Jelenleg a Maros Megyei Levéltár a Maros vidékén élő lakosság 1369–1989 közötti időszakból való anyagi és szellemi életére vonatkozó, latin, magyar, német és román nyelven írt, 7000 irat-folyóméternyi dokumentumot őriz.
Ezt az örökséget hazai és külföldi kutatók tanulmányozzák a levéltár kutatótermében, és a kutatómunkából kiveszik részüket az intézmény munkatársai is, a levéltártant és a történelmet jól ismerő szakemberek, a levéltárban található iratok nyelvét és írásmódját ismerő munkatársak.
A Nemzeti Levéltári Alap tudományos bemutatása szakdolgozatok és A levéltár és a történetkutatás című konferenciákon tartott ismertetők révén történik, amelyeket a Petru Maior Egyetemmel és a Gheorghe Sincai Társadalomtudományi Intézettel közösen tartanak. Ezen megnyilvánulásokkal párhuzamosan 2001 és 2005 között A marosi levéltár évkönyve címmel a levéltár négy kötetet is közzétett.
2012-ben a levéltár újraindította az évkönyvkiadást, amelyből eddig két kötet látott napvilágot, a 2014. évi pedig nyomdában van. Ugyanakkor kiadás előtt áll Az erdélyi levéltáros életrajzok című kötet, amelyben 40 néhai kolléga munkásságát ismertetjük.
A napokban Kolozsváron került bemutatásra Az 1918/1919 előtti Erdélyre vonatkozó fondok és gyűjtemények jegyzékei címmel – a Magyar Országos Levéltár és Románia Országos Levéltára közös kiadványaként – a kétnyelvű (magyar–román) levéltári útmutató sorozat első két kötete. Az első, amely mintaként is szolgált, a Maros Megyei Levéltár fondjegyzéke, Pál-Antal Sándor ny. levéltáros munkája. Ez a kétnyelvű kötet részletes útmutató a levéltárunk raktáraiban található 1918 előtti időszak anyagát kutatók számára.
Levéltárunk a közönség szolgálatában áll, évente több száz igazolást, másolatot és kivonatot adunk ki az általunk őrzött iratokról az igénylők számára.
Az állampolgárok jobb tájékoztatása érdekében az Országos Levéltár megkereshető az interneten is a www.arhivelenationale.ro címen, ahol az érdeklődő megtalálja az országban lévő levéltárak által őrzött levéltári fondok és gyűjtemények lajstromát, a fondok megnevezésével, évkörével és a leltári egységek számával együtt. Ugyanott megtalálható a levéltárak címe, valamint a kérvénymodellek és a kérvényezőket eligazító magyarázó szövegek is.
A Maros Megyei Levéltár e-mail címe: mures.an@mai.gov.ro.
Prof. dr. Liviu Boar, az Országos Levéltár Maros megyei fiókjának igazgatója Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Panoráma – Héttorony Fesztivál: novemberben Kolozsváron is
Makovecz szellemiségét idéző kiállítások, koncertek több helyszínen
1992-ben épült fel Makovecz Imre világraszóló Magyar Pavilonja a Sevillai Expón, mely szinte azonnal nemzeti jelképpé vált. Tíz évvel később ennek az épületnek az üzenete inspirálta a szervezőket arra, hogy megrendezzék az első Héttorony Fesztivált. Idén Visegrádról indul, és Erdélyt, Kárpátalját, Szlovéniát bejárva Szlovákiában, Révkomáromnál „hajózik be” a Kiss Ferenc népzenész, művészeti vezető által megálmodott Héttorony Fesztivál, amelynek gálája idén is Makovecz Imre születésnapjának évfordulóján, november 20-án lesz Budapesten, az újbudai Szent Imre templomban, közel az építész egykori lakhelyéhez.
Szabadság (Kolozsvár)

Népviselet-népszerűsítés Szabad Székely módra
Népművészeti értékeket ápol a Szabad Székely Egyesület, és ezt segítette anyagilag Hargita Megye Tanácsa. Pályázaton nyert pénzen egy rend ünnepi férfi viseletet, három rend hétköznapi férfi viseletet, egy rend ünnepi női viseletet és egy rend hétköznapi női viseletet vásárolt az egyesület. A ruhákat minden olyan fiatal viselheti, aki szívügyének tekinti az egyesület célkitűzéseit és aktívan részt vesz azok megvalósításában
Mit jelent a hagyaték, mennyire vagyunk felelősek mindazért, amit őseinktől örököltünk? – ilyen kérdéseket boncolgat az áprilisban alakult Szabad Székely Egyesület, melynek célja a székely embert teljes valójában megismertetni a fiatal nemzedékekkel, a még meglévő információkat fenntartani, annak megélésére, bemutatására, továbbörökítésére buzdítani, a már feledésbe merült ismereteket pedig felkutatni és rögzíteni Székelyföldön, Erdélyben és ahol székely emberek élnek.
Az egyesület felismerte, szükség van minél több lelkes fiatalra, segítőkész emberekre, bölcs öregekre, hogy minél pontosabb képet kapjunk múltunkról, örökségünkről és nem utolsó sorban ez által megmenteni, ami még menthető. „A legfiatalabb egyesület vagyunk Gyergyóalfaluban, de nem csak ezen a téren hangolódtunk a fiatalságra, hiszen célunk az is, hogy minél több fiatalt bevonjunk az egyesületbe, ezáltal minél szélesebb körben népszerűsíteni népi értékeinket”, mondta Balázs Barna, az egyesület elnöke.
Vissza a múltba
Viszonylagos közelmúltba vezet a Szabad Székely Egyesület a 19. századi családi ház és lakója Gyergyóalfaluban című projekt által, mely során egy, a településen található 1894-ben épült hagyományos székely faház helyreállítását tervezik, hogy a falu említett értékes építészeti öröksége továbbra is fennmaradjon. Ez a ház egyben az egyesület tevékenységeinek is helyet biztosítana.
„Programjaink a székely ember mindennapi életének mélyebb megismerésére irányulnak, az őseinktől örökölt erkölcs fontosságát hangsúlyozzák. Középpontba állítjuk a népművészeti értékeket, mint a népzene, néptánc, népi építészet, népi mesterségek, valamint a néphagyományi értékeket, mint a népszokások, népi vallásosság, népi időjóslás. Tevékenységünk középpontjában a székely hagyományos önfenntartó életmódot, a hagyományos gazdálkodást állítottuk. Fontosnak tartjuk a népviselet minél teljesebb és általánosabb használatának népszerűsítését, ezért nem szeretnénk megfeledkezni a korabeli ház lakójának ünnepi és hétköznapi viseletéről sem”, mutatta  be az egyesületet az alelnök, Gál Levente.
A Gyergyóalfalvi Gazdanapi Sokadalmon bemutatott népviseletek beszerzése a Hargita Megye Tanácsa által ki irt pályázatnak köszönhető. A négy rend férfi és két rend női ruha elkészítési értéke csaknem 5000 lej amelyből 4000 lejt Hargita Megye Tanácsa biztosított.
Csibi Márti
maszol.ro

Megszűnik a tejkvóta – Aggódnak a székelyföldi tejtermelők
A jövő évtől az unióban megszűnő tejkvóta rendszer miatt nyugtalankodnak a székelyföldi gazdák. Eddig ugyanis az szabályozta, hogy egy államban mennyi tejet termeljenek, illetve mennyi lehet az import tej mennyisége. Szakemberek szerint Romániában drasztikusan csökkenhet a felvásárlás, és eláraszthatja a piacot az olcsó nyugati tej, ami lehetetlen helyzetbe hozhatja a romániai kis- és közepes gazdaságokat.
Len Emil gyergyószárhegyi vállalkozó egy kisebb tejfeldolgozó építésébe fogott, ám egyelőre kivár a beüzemelésével, ugyanis a kvótarendszer megszűnése miatt hátrányos helyzetbe kerülhet a piac többi szereplőjével szemben.
A tej értékesítése eddig sem volt könnyű feladat a székelyföldi gazdák számára, ám a kvótarendszer megszűnése miatt komoly aggályok merültek fel úgy a gazdák, mint a szakemberek részéről.
Ez egy olyan piaci helyzetet idéz majd elő, ahol félő, hogy nem az export lesz ezeknek a gazdáknak, az osztráknak, a franciának, a hollandnak az elsődleges célja, hanem a romániai, magyarországi piac meghódítása – állapította meg Tánczos Barna közgazdász, szenátor.
Romániában egyfajta biztonságot jelent a bevezetett tejszerződés, ami arra kötelez minden tejfelvásárlót, feldolgozót, hogy a termelőkkel szerződéses viszonyba álljanak. Jelenleg 28 eurócent a tej felvásárlási ára, de a külföldi cégek már 20 eurócentért is leszállítják.
Rengeteg a tej, nagy a piac. Már jelentkeznek a magyarok és a lengyelek. 90 banis tejet emlegetnek, úgyhogy ha az beválik, akkor a gazdáknak, a tejtermelőknek a szomorú jövőjük lesz – hangsúlyozta Sövér Mihály, a Gyergyói Szarvasmarha Tartók Egyesülete elnöke.
A székelyföldi tejtermelő gazdák abban bíznak, hogy a gazdag havasi legelők nyújtotta takarmány jobb minőségű tejet eredményez, mint a nyugatról érkező standard tej, valamint a higiéniai befektetéseknek is köszönhetően piacképes maradhat vállalkozásuk.
hirado.hu / dunatv.hu
Erdély.ma

RMDSZ–Néppárt csörte az éjszakai gerillaakció miatt
Az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének képviselői szerint „vélhetően a versenypárt” okolható azért az őket lejárató gerillaakcióért, amelyben felhasználták a szövetség nevét és logóját is. Az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei szervezete azonban elhatárolódik az RMDSZ által jelzett sepsiszentgyörgyi esettől.
„Felháborodva vette tudomásul az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete, hogy Sepsiszentgyörgyön a kampány utolsó éjszakáján vélhetően a magyar versenypárt a szövetség jelképét használva, több helyszínen szavazásra buzdító szlogeneket festett fel, továbbá a Civil Felelősség 2014 társadalmi csoport rágalmazó szórólapokat helyezett el a város lakóinak postaládájában” – tájékoztat az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének sajtóirodája.
Sepsiszentgyörgyön több lépcsőház bejáratára, tejautomatára, buszmegállókra festettek fel szavazásra buzdító szlogeneket a kampány utolsó éjszakáján, felhasználva az RMDSZ jelképét. Ugyanebben az időszakban a Civil Felelősség 2014 társadalmi csoport tagjai által aláírt, az RMDSZ által rágalmazónak ígért szórólapokat terjesztettek a városban. Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke leszögezte, hogy ez az eset nem az RMDSZ, hanem vélhetően a magyar versenypárt akciója, és ettől a káros gerillaakciótól elhatárolódnak. Hozzátette: az RMDSZ egy korrekt, tiszta kampányt folytatott az elmúlt időszakban. Még akkor sem válaszoltak semmilyen provokációra, amikor reklámfelületeiket rongálták meg. Hangsúlyozta: a legutóbbi eset után a rendőrségen feljelentést tettek. „Elnézést kérünk az elkövetők helyett minden lakótól a kellemetlenségért, az RMDSZ önkéntesei már szombaton nekiláttak a felületek takarításának” – mondta.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kovászna megyei szervezete elhatárolódik az RMDSZ által jelzett sepsiszentgyörgyi „festőakciótól”. Remélik, hogy a rendőrségi kivizsgálás azonosítani fogja az elkövetőt – nyilatkozta Benedek Erika, az EMNP Kovászna megyei elnöke. Hozzátette: „amennyiben az akciót nem maga az RMDSZ rendelte el – hiszen a felfestett szöveg e percben erre enged következtetni –, hanem az tudtán és akaratán kívül történt, akkor együttérzésünkről biztosíthatjuk mindazokat, akikben az akció ellenérzést, megbotránkozást, megütközést keltett. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ha az RMDSZ korrekt módon akarna az ügy végére járni, akkor nem vádolná az EMNP-t ilyesmivel, és nem csúsztatna, vádolna szokása szerint minden alap nélkül.”
Álláspontjuk szerint az akciónak két lehetséges forgatókönyve van: az eset vagy az RMDSZ diverziója,  vagy ismeretlen elkövető tette. Benedek Erika reményét fejezte ki, hogy az RMDSZ-nek is érdeke a tettesek azonosítása, s bízik abban, hogy a rendőrségi kivizsgálás azonosítani fogja az  elkövetőt és megbízóit. „Hagyjanak békén minket és a választókat” – zárta közleményét az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei elnöke.
Miklós Erzsébet, a Kovászna Megyei Választási Iroda elnöke megerősítette, hogy a rendőrség tudomásukra hozta a feljelentés tényét. Kifejtette: a rendőrség hatáskörébe tartozik az eset kivizsgálása is.
Székelyhon.ro

Kopjafájánál emlékeztek Csíki Sándorra
Több mint félszázan jelentek meg a nyárádszeredai református temetőben, hogy néhány percre fejet hajtsanak Csíki Sándor sírjánál, emlékezzenek és buzdítsanak.
Családja, rokonai, egykori barátai, munkatársai, tanítványai és pályatársai vették körül pénteken délután a júniusban 56 éves korában elhunyt Csíki Sándor tanár, író, politikus, nagycsaládos vezető sírját, amelyet nem beton, hanem székelyhez illően kopjafa jelöl. Alig vettek tőle búcsút, barátaiban rögtön megfogalmazódott a kopjafaállítás gondolata. A baráti kör jóvoltából a szükséges pénzösszeg is összegyűlt, így néhány napja négy méter magas faragott oszlop jelzi, hol nyugszik Csíki betegségtől megfáradt teste. Nagy kihívás volt az, hogy barátjának, egykori kollégájának elkészíthesse ezt a kopjafát – vallotta be Bíró János nyárádszeredai faragóművész, aki Csíki Sándor egész életét, még földi élete számait is jelképekkel vitte rá a fára.
Kopjafa és lármafa
Az oszlop csúcsán egy szárnyait kitáró kismadár, az író egyik kedvenc szimbóluma látható, amely akár pacsirta, akár hargitai fecskemadár is lehet. Alatta a vezéri süveg, majd a faluvégi székely kereszt, a turulmadár a Nappal, Holddal és Marosszék hat almájával, s a nagycsaládra emlékeztető gránátalmával. Alattuk sorjázik a Kálvin-csillag és a Babba Mária-ábrázolás, majd a két-két fiú- és lánygyerekét jelképező csillagok, végül a Föld jelképe mutatja, hogy itt nyugszik az ő teste. Az oszlopon ott vannak kedvenc biztató szavai is latin betűkkel és székely rovásjegyekkel: „Ne félj! Higgy!, valamint halála előtti utolsó telefonos üzenete is: Jő a feltámadás! Ez a kopjafa egyben lármafa is, hiszen Csíki Sándor a marosszéki székelyek szószólója volt” – zárta méltató beszédét Bíró János.
Az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége nevében a csíkszeredai Dánél Sándor szólalt fel. „Csíki Sándor lármafa volt nekünk és az egész erdélyi magyarság számára. Könyvei révén üzeni, hogy az őseinktől kapott magyar értékeket adjuk gyermekeink kezébe, ugyanígy Wass Albert könyveit is, hogy becsületes magyarokat neveljünk belőlük. Csíki Sándort mindaz jellemezte, ami egy igazi székelyt: hit, hazaszeretet és humor. Az ő élete jel volt, földi harcát megvívta, fáradt testét itt hagyta, ő már Isten jobbján, egy jobb világban van. A fájdalom helyett a büszkeség vegyen erőt rajtunk, legyünk büszkék, hogy barátai lehettünk az elhunytnak” – buzdította az emlékezőket az egykori pedagógus, író és politikus barátja.
A Nyárádmente Wass Albertje
Dánél Sándor szerint Csíki méltán nevezhető a Nyárádmente Wass Albertjének. Az ő testamentuma a legszebb – vallja Varga Sándor unitárius lelkész is. „Fogjuk meg egymás kezét, és hallgassuk a madárdalt. Csíki Sándor tanárként, önkormányzati képviselőként, politikai szerepvállalóként és nagycsaládos vezetőként egyaránt felemelte hangját a székelyekért, a székely falvak és családok mindennapi, csendes harcaiért, kívülről nem is látszó gondjaiért, a lassú fogyásért, a szórványosodásért, a magyarság térvesztéséért, figyelmeztetve a hagymakupolás honfoglalás és a szaporodó roma népesség mára már nem mellőzhető kérdésére is.
Állj meg madár, fejem fölött dalolva! című kötetének utolsó, azonos című írásában Wass Albertről szól, de ma már mintha őt magát láthatnánk a sorok között, aki rendületlen dalolta húsba vágó, vér-igaz kesergőit: „S adjátok vissza Wass Albertemet! Kulcsoljátok imára fohászkodástól elszokott, öklöt gyakran rázó kezeiteket! Adjatok hálát a Jóistennek! A szent hegy pázsitjára leborulva köszönjétek meg a Teremtőnek, hogy volt köztetek egy ember, aki mert! Aki félelmet nem ismerve foglalta versbe és prózába elnyomatásunk agyonhallgatott történéseit. És aki fáradságot nem ismerve gyűjtögette ittlétünk könny-emlékeit.”
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

„Hogy a diákok többet olvassanak”
Kreatív, játékos, megyei szintű novella-vetélkedő színhelye volt pénteken a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium. Váradi és vidéki iskolások vettek részt.
Két szekcióban zajlott az első alkalommal megszervezett novella-verseny: az V-VIII osztályosok vegyes csapatai Lázár Ervin és Tóth Krisztina novelláiból mérték össze tudásukat az iskola dísztermében, míg a IX-XII osztályosoknak Örkény István novelláiból kellett készülniük. Bán Imola magyartanártól, a verseny líceumi szekciójának szervezőjétől megtudtuk: régi terv, hogy ilyen vetélkedőt szervezzenek, ugyanis kimondottan novellákra szakosodott verseny nincs. Szeretnék, hogy a versenynek folytatása is legyen.
Kávéházi hangulat
Kéry Hajnal főtanfelügyelő helyettes elmondta: azt szeretnék elérni a versennyel, hogy a diákok többet olvassanak. A megmérettetést a Communitas Alapítvány finanszírozásával szervezték meg. Amint a megnyitó alkalmából kihangsúlyozta: terveik szerint legalább félévente meg fogják szervezni ezt a versenyt. Szabó Zsuzsa iskolaigazgatótól megtudtuk: hagyományszerűen régmúlt idők kávéházi hangulatát igyekezték megteremteni, hogy ezzel is kellemessé tegyék az együttlétet. „Rohanó világunkban a kreativitás és a szép magyar szó egyre többet jelent, fontos tudatosítani, hogy olvasni jó – és előadni is nagyon jó lesz.” – tette hozzá.
A legjobbak
A líceumi csapatok első feladatként azt kapták, hogy „humoros-abszurd” módon – amolyan Örkény stílusban – mutatkozzanak be. A novellák ismerete mellett a későbbiek során is számot adtak kreativitásukról. Közben az általános iskolai csapatok a Foci és A tolltartó című novellákkal kapcsolatos feladatokat kaptak, Tamás-Péter Réka magyartanár vezetésével, aki ennek a szekciónak a szervezését vállalta fel. A szövegismeret mellett itt is játékos feladatokból állt a verseny, többek között a novellákhoz kapcsolódó jeleneteket adtak elő a diákok. A magyartanárokból álló zsűri az általános iskolások megmérettetése nyomán az első díjat megosztva ítélték oda az Ady Endre líceum és a Szent László iskolák csapatainak, a líceumi diákok megmérettetése során pedig szintén az Ady Endre csapata bizonyult a legjobbnak. Az első, második és harmadik díjasok könyvjutalmakat és okleveleket kaptak.
Neumann Andrea
erdon.ro

Szilágyi Zsolt: siker, hogy beszélhettünk a föderalizmusról
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
– Sikernek tartja Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnökjelöltje, hogy a romániai elnökválasztáson szabadon beszélhettek Románia föderális berendezkedésének a tervéről.
Szilágyi Zsolt az exit poll felmérések szerint a szavazatok 0,5-0,7 százalékát szerezte meg. Sajtótájékoztatóján az EMNP jelöltje nem kívánta kommentálni a közvélemény-kutató társaságok által mért támogatottságát. Hozzátette, ha egyetlen szavazatot sem kapott volna, akkor is érdemes volt elindulnia a választási versenyben, hiszen ez adott lehetőséget a romániai történelmi régiók autonómiájáról szóló programjuk bemutatására.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke hozzátette, hogy a 2012-es parlamenti választásokon még tiltották a föderalizmust hirdető választási klipjük sugárzását, most viszont szabadon beszélhettek e témáról.
Szilágyi Zsolt a bukaresti politikát megszálló korrupcióban látja annak az okát, hogy az erdélyi választók az átlagosnál kisebb arányban éltek a szavazás jogával. A magyar többségű székelyföldi megyék rossz részvételi adatait pedig azzal magyarázta, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökjelöltje nem vállalta a nyilvános vitát. Úgy véli, a két magyar elnökjelölt nyilvános vitája jobban mozgósíthatta volna a magyar közösséget, valamint hogy a magyar lakosság még mindig fél véleményt nyilvánítani, ugyanis úgy gondolja, hogy következményekkel fog járni, ha kiderül, nem az RMDSZ jelöltjét támogatta.
Az EMNP jelöltje úgy véli, a választás tapasztalata reményt ad a pártjának a további növekedésre. Hozzátette: folytatják a meggyőző munkát azért, hogy Románia az autonóm régiók szövetségévé váljon.
Szilágyi Zsolt elmondta még, a végleges eredmények ismeretében dönt a párt országos elnöksége arról, hogy mit tanácsolnak az ő első fordulós támogatóinak a második fordulóra. Hozzátette, kevéssé tartják valószínűnek, hogy a baloldali Victor Ponta támogatására biztatnák a szavazóikat
(MTI), Kolozsvár

„Az esélyeseknek nem volt pozitív üzenetük az erdélyi magyarsághoz"
Grezsa István miniszteri biztos szerint a romániai elnökválasztáson esélyes román jelölteknek nem igazán volt pozitív üzenetük a kampány során az erdélyi magyarság számára.
A miniszteri biztos erről a fővárosi Magyarság Házában rendezett, a vasárnapi romániai voksolás első fordulóját értékelő, A magyar jelöltek a romániai államfőválasztáson című tanácskozáson beszélt hétfőn.
Grezsa István – akinek a nemzeti identitást erősítő kezdeményezések koordinálása és támogatása is feladata – sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy a magyarok által lakott megyékben alacsony volt a részvétel. Megjegyezte: ami Erdélyben történik, szoros összefüggésben áll az anyaországban történtekkel.
Kitért a szerb miniszterelnök előző napi gesztusára is, amellyel – szavai szerint – megszabadította a magyarságot a kollektív bűnösség jegyétől. Arra számítanak, hogy a kárpótlási események is felgyorsulnak majd a Vajdaságban – jelezte.
Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet külső munkatársa kiemelte: először 1996-ban indult magyar jelölt, Frunda György, és akkor 6,6 százalékot sikerült elérnie. 2000-ben Frunda György 6,22 százalékkal lett ötödik, 2004-ben Markó Béla 5,1 százalékot szerzett és negyedik volt, 2009-ben Kelemen Hunor 3,83 százalékkal ötödik lett.
A részvételi arányok folyamatos csökkenés tapasztalható, most mintegy 1,2 százalékkal volt alacsonyabb, mint öt éve – ismertette. Hozzátette: mindenesetre az elmúlt öt évet tekintve magas részvételről lehet beszélni.
A magyar jelöltek eredményeire meredek csökkenés jellemző – folytatta. Az látható, hogy az erőviszonyok 86-14 százalékos RMDSZ-fölény körül stabilizálódnak – jegyezte meg. Szerinte a magyarság a második fordulóban nagyobb eséllyel részesíti majd előnyben Klaus Johannist, de „nagy tételben nem fogadna" arra, hogy ő lesz a befutó.
Zsigmond Csilla szociológus kifejtette: Kelemen Hunornak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelöltjének az eredménye megközelíti az előző választáson elérteket. Rámutatott: az RMDSZ-es politikus fő üzenete az erős közösség, az erős, egységes fellépés és minden polgár megszólítása, valamint az alku tárgyát nem képező székelyföldi autonómia voltak. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltje az autonómia mellett elsősorban a régiók Romániájának megteremtését tűzte ki céljául.
A szociológus szerint a jelöltek a kampányban szegmentáltabb üzenetet fogalmaztak meg, próbáltak külön odafigyelni a tömbmagyarság mellett a vegyes területekre, és megpróbáltak külön a fiatalokhoz is eljutni.
Azon magyar választók voksoltak román jelöltre, akik az RMDSZ-től elfordultak, az EMNP pedig nem tudta őket megszólítani. Számukra az a tét, hogy ki is lesz Románia elnöke – mondta, kitérve arra, hogy a magyarság részvétele alatta maradt az országos átlagnak.
Zsigmond Csilla szólt arról is, hogy a mostani kampány központi elemévé a korrupcióellenes harc és az ezzel összefüggő eljárások váltak. Szerinte a második forduló izgalmas lesz, és bár ekkora különbség a két jelölt között még nem volt, nem tartja lefutottnak a voksolást.
A román országos választási iroda – a vasárnapi voksolás jegyzőkönyvei 91 százalékának összesítése után – azt közölte, hogy Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök a feldolgozott szavazatok 40 százalékát, Klaus Johannis nagyszebeni polgármester, az ellenzéki Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje pedig 30,5 százalékát szerezte meg. Ők ketten jutottak a november 16-i második fordulóba. Kelemen Hunor (RMDSZ) a részeredmények szerint a szavazatok 3,66 százalékát, Szilágyi Zsolt (EMNP) pedig a 0,58 százalékát kapta. MTI
Erdély.ma

Elemző: világos, miért szavazott kevés magyar az elnökválasztáson
Várható volt az államfőválasztás első fordulójának eredménye, és az sem okozott meglepetést, hogy a magyar nemzetiségű jelöltekre viszonylag kevesen szavaztak – véli Illyés Gergely politikai elemző. Papírforma szerint alakult a vasárnapi romániai államfőválasztás első fordulója – mondta a 180 percben Illyés Gergely politikai elemző. Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök mintegy tízszázalékos előnnyel zárta az első fordulót Klaus Johannis nagyszebeni polgármesterrel, az ellenzéki Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltjével szemben. Ők ketten jutottak a romániai elnökválasztás november 16-án megrendezendő második fordulójába.
Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet külső munkatársa szerint legfeljebb a Ponta és Johannis után következő jelöltek gyenge, 6 százalék alatti eredménye okozott meglepetést. Hozzátette: a második fordulóban utóbbiak szavazói dönthetik el a végeredményt.
A harmadik helyen Calin Popescu Tariceanu, a PSD-vel együttműködő, új liberális pártot szervező szenátusi elnök végzett 5,46 százalékkal, ő biztosan Ponta támogatására kéri majd a híveit, kérdés azonban, hogy liberálisként hallgatnak-e rá. A negyedik a távozó Traian Basesscu államfő által támogatott Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke, Elena Udrea lett 5,17 százalékkal, az ő választói valószínűleg a továbbiakban Klaus Johannist támogatják, akárcsak az ötödik Monica Macovei néppárti EP-képviselő (4,51 százalék) hívei. A Keresztény-liberális Szövetség jelöltjének tehát mindenképpen nagyobb a növekedési tartaléka – mérlegelt az elemző.
Illyés Gergely szerint a magyar jelöltek eredményei is megfelelnek a papírformának. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a részeredmények szerint a szavazatok 3,66 százalékát, míg Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) államfőjelöltje a voksok 0,58 százalékát kapta. Ez nagyjából a 2009-essel megegyező eredmény. Ez a realitás, a magyar választópolgárok számarányukhoz képest nyilván kisebb mértékben vesznek részt a romániai elnökválasztáson, mint a parlamenti vagy önkormányzati választásokon. Ennek oka, hogy mindenki pontosan tudja, magyar jelöltből nem lesz államfő, ami pedig demobilizál – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy a magyar jelöltek kinek a támogatására buzdítják majd a híveiket, Illyés Gergely azt mondta, figyelembe kell venni, hogy az RMDSZ éppen kormányon van a Victor Pontát indító szociáldemokratákkal, az EMNP pedig valószínűleg Klaus Johannist pártolja a második fordulóban – mondta az elemző.
hirado.hu / Kossuth Rádió, 180 perc
Erdély.ma

Folyamatosan csökken a magyarok részvételi aránya a választásokon
A romániai elnökválasztáson esélyes román jelölteknek nem igazán volt pozitív üzenetük a kampány során az erdélyi magyarság számára – vélekedett Grezsa István, magyarországi miniszteri biztos, aki a budapesti Magyarság Házában rendezett, a vasárnapi voksolás első fordulóját értékelő, A magyar jelöltek a romániai államfőválasztáson című tanácskozáson beszélt. Grezsa István - akinek a nemzeti identitást erősítő kezdeményezések koordinálása és támogatása is feladata - sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy a magyarok által lakott megyékben alacsony volt a részvétel.
Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet külső munkatársa kiemelte: először 1996-ban indult magyar jelölt, Frunda György, és akkor 6,6 százalékot sikerült elérnie. 2000-ben Frunda György 6,22 százalékkal lett ötödik, 2004-ben Markó Béla 5,1 százalékot szerzett és negyedik volt, 2009-ben Kelemen Hunor 3,83 százalékkal ötödik lett. A részvételi arányok folyamatos csökkenés tapasztalható, most mintegy 1,2 százalékkal volt alacsonyabb, mint öt éve - ismertette. Hozzátette: ugyanakkor az elmúlt öt évet tekintve magas részvételről lehet beszélni.
A magyar jelöltek eredményeire meredek csökkenés jellemző - folytatta. Az látható, hogy az erőviszonyok 86-14 százalékos RMDSZ-fölény körül stabilizálódnak - jegyezte meg. Szerinte a magyarság a második fordulóban nagyobb eséllyel részesíti majd előnyben Klaus Johannist, de "nagy tételben nem fogadna" arra, hogy ő lesz a befutó.
Zsigmond Csilla szociológus kifejtette: Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelöltjének eredménye megközelíti az előző választáson elérteket. Rámutatott: az RMDSZ-es politikus fő üzenete az erős közösség, az erős, egységes fellépés és minden polgár megszólítása, valamint az alku tárgyát nem képező székelyföldi autonómia voltak. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltje az autonómia mellett a régiók Romániájának megteremtését tűzte ki elsősorban céljául.
A szociológus szerint a jelöltek a kampányban szegmentáltabb üzenetet fogalmaztak meg, próbáltak külön odafigyelni a tömbmagyarság mellett a vegyes területekre, és megpróbáltak külön a fiatalokhoz is eljutni.
Azon magyar választók voksoltak román jelöltre, akik az RMDSZ-től elfordultak, az EMNP pedig nem tudta őket megszólítani. Számukra az a tét, hogy ki is lesz Románia elnöke - mondta, kitérve arra, hogy a magyarság részvétele alatta maradt az országos átlagnak.
Zsigmond Csilla szólt arról is, hogy a mostani kampány központi elemévé a korrupcióellenes harc és az ezzel összefüggő eljárások váltak. Szerinte a második forduló izgalmas lesz, és bár ekkora különbség a két jelölt között még nem volt, nem tartja lefutottnak a voksolást.
Szabadság (Kolozsvár)