RMDSZ: diszkriminálja a magyar betegeket és a magyar orvosképzést a nyelvi korlátozás
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál tett feljelentést a Romániai Demokrata Szövetség (RMDSZ) amiatt, hogy az orvostanhallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel – közölte az RMDSZ pénteki hírlevelében.
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálatához lakossági panasz érkezett arról, hogy a – romániai egyetemeket akkreditáló – Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) írásban rögzítette: az orvostanhallgatóknak a pácienssel románul kell kommunikálniuk.
„Ez megnehezíti a magyar betegek helyzetét és ellehetetleníti a magyar nyelvű gyakorlati orvosi képzést” – idézte a hírlevél Kovács Pétert, az RMDSZ főtitkárát.
A magyar és román tannyelvű Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar tagozat évek óta hiába követeli a magyar gyakorlati képzés újraindítását: az egyetem román többségű szenátusa az egyetemi autonómiára hivatkozva a tanügyi törvény előírásai ellenére akadályozza a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását. Az RMDSZ azt sérelmezi, hogy az ARACIS rendelkezése is akadályt gördít a magyar tannyelvű klinikai gyakorlatok újraindítása elé, „a MOGYE-hoz hasonlóan semmibe veszi az oktatási törvényt, nyíltan megtagadja a magyar diákok anyanyelvén történő tanulását és szakmai fejlődését”. A betegek jogairól szóló törvény kimondja, hogy a romániai egészségügyi ellátási rendszerhez forduló betegnek jogában áll, hogy tiszteletteljes hangnemben, érthetően és a szakterminológia leszűkítésével, lehetőleg anyanyelven vagy azon a nyelven kapjanak személyüket érintő kérdésekben tájékoztatást, amelyet a legjobban beszélnek – érvelt a diszkriminációellenes hatósághoz intézett beadványában az RMDSZ. MTI
Erdély.ma

Németh Zsolt: vonzó jövőkép kell a külhoni magyarságnak
Mivel a nemzetpolitika és a szomszédságpolitika elválaszt- hatatlan egymástól, a határon túli magyarok elemi érdeke, hogy Magyarország szomszédságpolitikája sikeres legyen – jelentette ki Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára pénteken Felsőszinevéren, a XXI. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen tartott vitaindító előadásában.
A Választások, eredmények, lehetőségek a Kárpát-medencében című, külhoni magyar politikusok részvételével rendezett tanácskozáson Németh Zsolt elemezte a magyar kormány nemzet- és szomszédságpolitika terén eddig elért eredményeit, s vázolta a jövő feladatait. Mint hangsúlyozta: a szomszédságpolitika legfontosabb kérdése a nemzetpolitika, és mivel elsősorban a határon túli magyarok érdeke, hogy nekik kedvezően működjenek az anyaország szomszédsági kapcsolatai, ezért a szomszédságpolitika egyben nemzetpolitika is.
A politikus az eltelt három év legkiemelkedőbb eredményeinek a működő egyeztetési mechanizmus létrehozását, a könnyített honosítást és a választójog ezzel kapcsolatos gyakorlásának biztosítását, a külhoni magyar felsőoktatási intézmények fejlesztését és az anyaországi társadalomban a nemzetpolitika – mint fogalmazott – emancipálása terén elért lényeges áttörést nevezte. Hozzátette: a környező országokban, Ukrajna kivételével, mindenütt kormányváltások voltak, ám a magyar külpolitika összességében sikerrel vette az akadályokat, talán Románia kivételével. Szerbiával sikerült áttörésszerű eredményt elérni a megbékélési gesztus révén, amelynek elsősorban a vajdasági magyarság lehet a haszonélvezője – emelte ki. Ukrajna kapcsán kifejtette, hogy Kijevvel sikerült kedvező légkört kialakítani. Úgy vélte, a magyar kormány határozott fellépése hozzájárult ahhoz, hogy tolerancia, félelemmentes légkör jellemzi a magyar kettős állampolgárság kérdéséhez való viszonyt Kárpátalján. Kiemelkedő fontosságúnak mondta a beregszászi magyar főiskolával nemrég aláírt együttműködési megállapodást is.
Szlovákia esetében az államtitkár a kedvező légkör, a „stratégiai türelem" kialakítását hangsúlyozta, megjegyezve, hogy ennek kisebbségpolitikai eredményekben is testet kell öltenie. Romániáról szólva kifejtette: az előző kormány idejét jellemző „mézeshetek" a kormányváltással befejeződtek, de „sikerült elkerülni jóvátehetetlen károk bekövetkeztét, s van remény a konszolidációra". Előadását összegezve Németh Zsolt kiemelte: az igazi kérdés a magyar közösségek megmaradása szempontjából az, hogy „mindezek az eredmények összeállnak-e vonzó jövőképpé a határon túli magyarok számára". Úgy vélte, ennek érdekében javítani kell a nemzetpolitikát érintő kommunikációt, hangsúlyosabban kell kezelni a nyelvtörvényekkel, nyelvhasználati jogokkal kapcsolatos kérdéseket. Ki kell terjeszteni a határon túlra a családpolitikát, együttműködést kell kialakítani a mezőgazdaság terén, s újból divatba kell hozni a magyar kultúrát, magyart a modernizáció nyelvévé kell tenni – zárta előadását Németh Zsolt.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMN) elnöke előadásában hangsúlyozta, hogy pártjának a legutóbbi romániai választásokon elért eredményei feljogosítják az EMN-t a folytatásra. A jövő szempontjából kulcsfontosságúnak nevezte az erőegyensúly kialakítását a két legnagyobb romániai magyar politikai erő között, mert – mint fogalmazott – a többségi hatalommal szemben csak ekkor lehet hatékony az érdekérvényesítés. Ezt az erőparitást 2016-ig sikerül majd elérni – tette hozzá Toró.
A magyar autonómiáért folytatott küzdelem kapcsán elmondta: nem szabad, hogy lankadjon a jelenleg meglévő tenni akarást, ki kell aknázni a közösség erejében, az önszerveződésben rejlő lehetőségeket. A külhoni magyarok európai érdekvédelmét tekintve a magyar diplomáciának kell a „lándzsahegy" szerepét játszania – fogalmazott az erdélyi magyar politikus.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke beszédében kiemelte: a szerb-magyar megbékélést öt év kemény munkájával sikerült elérni, amelyben a magyar kormánynak is fontos szerepe volt. A határon túli magyarok politikai érdekérvényesítése kapcsán rámutatott: ez csak akkor lehetséges, ha a magyar szervezetek ott vannak a politikai porondon, s ki vannak építve a kommunikációs csatornáik a többségi politika irányában.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke a kárpátaljai magyarság helyzetét elemezve azt emelte ki, hogy a magyarok az ukrán választójogi rendszer korrumpálódása következtében kiszorultak a közhatalomból. Ennek ellenére a közösségnek sikerült komoly eredményeket elérnie, elsősorban a kettős állampolgárság felvétele, a szabad utazás, a vízumszerzés terén. Fontosnak nevezte, hogy sikerült elhárítani azt a szervezett támadást, amely nemrég indult a beregszászi magyar főiskola ellen, s amelynek célja a felsőoktatási intézmény megsemmisítése volt.
MTI
Erdély.ma

Markó Béla, Winkler Gyula és Sógor Csaba tartottak előadást az EU-táborban
A 10. EU Tábor pénteki napja az Új Európát most tematikájú beszélgetéssel indult. Az előadáson felszólalt Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke, valamint Winkler Gyula és Sógor Csaba, az RMDSZ EP képviselői, a moderátor szerepét Talpas Botond, MIÉRT elnökségi tag töltötte be.
Itt az ideje, hogy Európának ezen a részében élő nemzetiségek hozzászóljanak az államszövetség jövőjét érintő vitákhoz, ideje fölismernünk, hogy jelentős tapasztalatunk van a nemzetiségek együttélése terén. Ma már elmondhatjuk, hogy sem a múltban kialakított olyan államszövetségek, mint amilyen a Habsburg birodalom volt, sem pedig a nemzetállamok rendszere nem jelent megoldást a nemzetiségek számára – jelentette ki Markó Béla pénteken, az EU Táborban.
Az Európa jövőjéről szóló előadásában az RMDSZ volt elnöke kifejtette, az elmúlt húsz évben a térség nemzeti közösségei, köztük az erdélyi magyarság joggal várta el, hogy jogaik bővítése érdekében az európai fórumok, különösen az Európai Unió beleszóljon az adott országok életébe, és konkrét feltételeket szabjon ezen sajátos jogok szavatolása végett. Mint mondta, éppen emiatt keserű mosollyal szemlélte, mekkora felháborodást váltott ki a Magyarországról szóló Tavares-jelentés. Álláspontja szerint ugyanis azzal egyetérteni, hogy Európa ne támasszon feltételeket, kritériumokat az emberi jogok, az etnikai jogok vagy az igazságszolgáltatás terén, azt jelenti, hogy gyakorlatilag hiábavaló volt minden eddigi Unióval szembeni elvárásunk, hiszen az erdélyi magyarságnak ma is sok nemzeti törekvése múlik azon, hogy az Unió hajlandó-e segíteni, beleszólni a sajátos céljaink megvalósításában – mutatott rá.
Elmondta, 1989 decemberétől kezdődően, amikor a térség országai kikerültek a kommunista rendszerekből, mindannyian megfogalmazták az integrációs célt, az Európai Unióhoz való csatlakozást. Gyakorlatilag ezeknek az országoknak és az ittélő népeknek, nemzetiségeknek is az volt a legfőbb törekvésük, hogy bekerüljenek egy másik szövetségi rendszerbe, hogy végigvigyék az európai és euroatlanti integrációt, mert ettől várták a gazdasági és politikai biztonságot, ezért cserében pedig felajánlották az EU-nak szuverenitásuk egy részét. Ezzel egyidőben azonban nem, vagy alig tették fel a kérdést, mit is várnak el az Európai Uniótól. Rámutatott: eljött az ideje annak, hogy az itt élő nemzetiségek hangsúlyosan beszéljenek a kulturális, etnikai, nyelvi, nemzeti kérdésekről és integrációról az Európai Unión belül, és meg kell vonniuk a maguk mérlegét arról, hogy teljesültek-e az unióval szembeni elvárásaik.
Arra emlékeztetett, éppen 20 éve annak, hogy az RMDSZ megfogalmazta történetének legjelentősebb dokumentumát, az Európa Tanácshoz benyújtott Memorandumot, amelyben azt kérték, az európai fórum Románia csatlakozási feltételeként szabja meg többek között az anyanyelvi oktatás kérdését, a kisebbségi nyelvhasználatot, valamint a restitúciós folyamat beindítását. A kezdményezés sikerrel járt, az ET ugyanis szinte kivétel nélkül beemelte a felvételi határozatába az RMDSZ által megfogalmazott feltételeket. Az európai kisebbségi szervezetek tehát ezt várják el Európától és annak fórumaitól, hogy építsenek be olyan normákat, amelyek segítségével rendezhetőek a nemzeti, etnikai kérdések Európában. A memorandum sikere azt bizonyította számunkra, hogy bár korlátozott mértékben, de lehetséges lehet nemzetközi befolyással élni egy ilyen kényes kérdésben, és ezt várjuk el ma is az Európai Uniótól, hiszen nekünk az az érdekünk, hogy ezek a normák, kritériumok minél pontosabbak és konkrétabban legyenek – hangsúlyozta Markó Béla.
Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szerint Európa és ezen belül az Unió is változás idejét éli át. Mi is benne vagyunk az EU-ban, így a mi véleményünk is számít, a kérdés csak az, hogy van-e véleményünk, és ha van, akkor azt konkrétan meg kell fogalmazni. Ki kell nyilvánítani, hogy mi a közösségi terv, mit kívánunk az országnak, Erdélynek, Székelyföldnek.
A Frank Engel-el közösen megjelentetett, Új Európát most kötetben közölt esszéjéről elmondta: „Ez egy vitairat, az együttgondolkodást, egy beszélgetést szeretne elindítani. Hiszen a beszélgetés gyümölcse értékesebb, mint az egyéni vélemény. Ne csak mi, politikusok hangoztassuk a nézeteinket, hanem az erdélyi emberek is”. Winkler fontosnak tartja, hogy a közös kérdések megválaszolásában a fiatalok is kivegyék a saját részüket.
Európa jövőjéről a képviselő kijelentette: „Nem lenne jó egy kétsebességű Európa, ahol vannak egyenlőek és még egyenlőbbek. Ahol elkülönül észak és dél, újak és régiek. Hátráltatná a demokráciát, a kreativitást. Továbbá az sem lenne jó, ha a szövetség lazább lenne, ha a kontinens a nemzetállamok Európája lenne.” Winkler Gyula szemlélete szerint még a legerősebb európai országok sem tudják felvenni a versenyt globálisan. Észak fegyelmére, nyugat tapasztalatára és kelet ambíciójára együttesen van szükség egy versenyképes Európa megalapításához. Egy nemzeti, politikai vezető, aki azt mondja, hogy egyedül sikeresen meg tud küzdeni a problémákkal és a válsággal, az téved.
„A Föderális Európa gondolata nem napjainkban fogalmazódott meg. A II. Világháború után az Unió alapítói is föderális szövetségben gondolkodtak. Csakhogy, amint a fenyegetettség kisebb lett, az országok saját ambíciói erősödtek, valamilyen szinten a saját szomszédjaik ellen fordultak” – vélekedett a korábbi távközlési és informatikai miniszter. Fontosnak tartja, hogy az Unió vezetőségében egy megválasztott parlamentnek és ne egy kinevezett bizottságnak jusson döntő szerep.
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő beszédében kifejtette, az Európai Uniós nagy viták tükrében az erdélyi magyarság problémái néha kicsinek tűnhetnek. Az EP-képviselő statisztikai adatok alátámasztásával olyan jelenségekre hívta fel a figyelmet, mint az illegális bevándorlás, a fiatalok körében terjedő munkanélküliség, a jelentős méretű iskolaelhagyás, a gyermek-eltűnések növekedő száma, vagy Európa elöregedése. Az Európai Polgári Kezdeményezés azonban megteremtheti számunkra azt a lehetőséget, hogy az erdélyi magyar kisebbség ügyét egy, az európai kisebbségek közös ügyeként tálaljuk Európa elé. A nemrég hivatalosan is útjára indított RMDSZ Kisebbségi Kezdeményezéshez hét különböző európai közösség társul, akik együttes erőfeszítéssel próbálnak a kisebbségi ügynek érvényt szerezni – magyarázta az EP-képviselő.
Erdély.ma

Szentgyörgy 1944–48 közötti története
1944 augusztusától az európai hadműveletek a szövetségesek győzelmét jósolták, ami Észak-Erdély esetében a szovjet haderő és az augusztus 23-i átállás következtében vele szövetséges román csapatok közeledését jelentette. Ennek ismeretében a magyar katonai és polgári vezetés igyekezett megszervezni a visszavonulás és kiürítés folyamatát. Elsőként a magyar köztisztviselők menekültek el, majd a szovjet csapatok augusztus 26-i Úz-völgyi áttörésének hírére a polgári lakosság menekültáradata következett.
Csak szeptember 2-án, amikor már a várostól délre eső helységek (Kökös, Uzon, Illyefalva, Előpatak) az ellenség kezére kerültek, hangzott el Sepsiszentgyörgyön Szentiványi Gábor, Háromszék főispánjának a lakossághoz szóló felhívása a menekülésre és a város kiürítésére. Háromszékről augusztus közepétől mintegy 30 000 személy vett vándorbotot a kezébe, voltak, akik biztonságukat egy közeli faluban, míg mások, akárcsak 1916-ban, Magyarországon vélték megtalálni. Ekkor csomagolták össze a Székely Nemzeti Múzeum két vagont megtöltő kincsét, s indították útnak, hogy aztán a zalaegerszegi állomáson bombatalálat semmisítse meg. A várostól délre, az Olt vonalán álló román hegyivadász hadtest egyik hadosztálya és egy orosz alakulat 8-án este vonult be Sepsiszentgyörgyre, ahol csupán egy század tartalékos és néhány német harckocsi gyenge ellenállásába ütközött. Ferencz Zoltán megyeházi levéltáros és Albert István városházi tisztviselő az itthon maradt baloldali beállítottságú lakosság képviselőjeként fogadta az érkező csapatokat és adta át a várost úgy, hogy a városháza óvóhelyén már előzetesen Albert Istvánt polgármesternek választották, aki azonban nem foglalhatta el székét, mert a mondhatni, azonnal érkező új (részben régi) román adminisztráció saját embereit nevezte ki. Népőrség alakult a rend és nyugalom fenntartására. A második bécsi döntés alkalmával elmenekült hivatalnokok, rendőrök, csendőrök tértek vissza régi beosztásukba. A polgármesteri széket néhány napra Ilie Sima foglalta el, majd visszatért Eugen Sibianu volt polgármester és Cerghi Pop Victor gyógyszerész, akit szeptember 19-én prefektusnak neveztek ki. Az ez alkalommal rendezett ünnepségen Cerghi úgy fogalmazott, hogy „meg kell semmisíteni minden fészket, amely a román nemzet létérdekeit szabotálja”. Már szeptember 10-én Sima a Kossuth Lajos utca nevének Szeptember 8. utcára való megváltoztatása engedélyezését kéri és kapja a bevonult hegyivadász hadosztály parancsnokától. „A szeptember 12-i román–szovjet fegyverszünet megállapodásai nem elégítették ki a román politikusokat, akik Benes ösztönzésére, akárcsak Csehszlovákiában, azt szerették volna, ha a magyarokra kimondják a háborús bűnösséget, minden következményével, így a kitelepítéssel együtt. Ezért lettek a batalioanele fixe, a voluntárok a megfélemlítés eszközei, hogy a magyarságot félelmében rávegyék az elmenekülésre, önként távozásra” – olvashatjuk Lipcsey Ildikó Románia és Erdély a 20. században című munkájában. Iuliu Maniu a minisztertanács szeptemberi ülésén terjesztette elő a javaslatot „a felszabadított Észak-Erdélyi területek közigazgatását irányító kormánybizottság megalakítására”. Ekkor alakultak meg a hírhedt félkatonai alakulatok, a Maniu-gárdák, melyek több héten át tartották rettegésben a magyar lakosságot. Cerghi Pop Victor is e gárda aktív tagja és támogatója. (A Gavril Olteanu Szászrégenből elmenekült ügyvéd által vezetett Maniu-gárda nevéhez fűződik a szeptember 26-i szárazajtai vérengzés.) Alexandru Petruţ frissen kinevezett ortodox lelkész 1944. október 6-án Sibianu polgármesternek címzett levelében kéri a deportált Silberstein Izsó nyomdáját és a Mikó Könyvesboltot az ortodox egyház használatába helyezni, és megnyitását engedélyezni, „hogy ezt a várost és főként annak kereskedelmét legalább részben elrománosíthassa”. Megjegyzi, hogy a könyvesbolt célja a román kultúra terjesztése lenne, és „égbekiáltó volna, ha annak bérletét egy kisebbségi vagy bármely más személy nyerné el”. A polgármester mindkét kérést elutasítja, egyrészt azzal, hogy Silberstein fia hazaérkezett, és ő veszi át a nyomdát, másrészt pedig, hogy a könyvesbolt a tanfelügyelőség kezelésébe kerül. 1944. november 14-én, főként a Maniu-gárdák garázdálkodása miatt, az erdélyi magyar lakosság veszélyeztetettségére hivatkozva a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság nevében Vinogradov tábornok átiratában közli Sănătescu miniszterelnökkel, hogy „a Vörös Hadsereg által felszabadított Erdélyben tilos a román közigazgatás bevezetése”, és felszólították a román hatóságokat, hogy 24 óra alatt vonuljanak ki Észak-Erdélyből. Andrej J. Visinszkíj külügyi biztos indoka ekképpen hangzott: míg Romániában nem lesz egy, a rendet, a demokráciát és a nemzetiségek egyenjogúságát garantáló kormány, fenntartják az átmeneti állapotot. 1944. november 14-én tehát Észak-Erdély a szovjet katonai parancsnokság irányítása alá került – tudjuk meg Lipcsey fentebb idézett tanulmányából. Sepsiszentgyörgy katonai parancsnoka Odinkov volt.
(folytatjuk)
József Álmos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMDSZ feljelentést tett a Diszkriminációellenes Tanácsnál
„Az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálatához érkezett lakossági észrevétel alapján feljelentést tett a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) ellen, amely írásban rögzíti, hogy az orvostanhallgatóknak a pácienssel románul kell kommunikálniuk, ez pedig megnehezíti a magyar betegek helyzetét és ellehetetleníti a magyar nyelvű gyakorlati orvosi képzést” – nyilatkozta ma délben Kovács Péter főtitkár.
„Az RMDSZ, mint a romániai magyar nemzeti közösség érdekvédelmi szövetsége kötelességének tartja, hogy felhívja a hatóságok figyelmét a diszkriminatív megnyilvánulásokra, és felszólítja a Diszkriminációellenes Tanácsot, hogy vizsgálja ki az ügyet, valamint tegye meg a szükséges intézkedéseket, és a 137/2000-es Kormányrendelet alapján szankcionálja az említett hatóságot”- jelentette ki a főtitkár, majd hozzátette: „a betegek jogairól szóló 2003/46-os törvény kimondja, hogy a romániai egészségügyi ellátási rendszerhez forduló betegnek jogában áll, hogy tiszteletteljes nyelvezeten, érthetően és a szakterminológia leszűkítésével, lehetőleg anyanyelven vagy azon a nyelven kapjanak személyüket érintő kérdésekben tájékoztatást, amelyet a legjobban beszélnek.”
Az RMDSZ főtitkára szerint a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem mintájára semmibe veszi a 2011/1-es oktatási törvényt, hiszen nyíltan megtagadja a magyar diákok anyanyelvén történő tanulását és szakmai fejlődését.
erdon.ro

Diszkriminálásra biztatják Bukarestből a MOGYE-t
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálata feljelentést tett a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) ellen, mert lakossági észrevétel alapján tudomására jutott, hogy a hatóság a magyar nyelvű gyakorlati orvosképzés ellehetetlenítésére szólítja fel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet (MOGYE).
Az ARACIS orvostudományi szaktestülete a felsőoktatási intézmény megkeresésére még áprilisban átiratot küldött a MOGYE-nek, amelyben fekete-fehéren leszögezi: „Kizárólag román nyelven történik az orvosképzésnek minden olyan formája, amely során az egyetemi hallgatóknak és a pácienseknek kommunikálniuk kell egymással. Következtetésképpen a hallgatók klinikai gyakorlata kizárólag románul zajlik”.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerint az ARACIS állásfoglalása megnehezíti a magyar betegek helyzetét és ellehetetleníti a magyar nyelvű gyakorlati orvosi képzést. A politikus pénteken elmondta, az RMDSZ kötelességének tartja, hogy felhívja a hatóságok figyelmét a diszkriminatív megnyilvánulásokra, ezért felszólítja az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot, hogy vizsgálja ki az ügyet, és szankcionálja az említett hatóságot.
A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a betegek jogairól szóló 2003/46-os törvény szerint a romániai egészségügyi ellátási rendszerhez forduló betegeknek jogában áll, hogy tiszteletteljes nyelvezeten, érthetően és a szakterminológia leszűkítésével, lehetőleg anyanyelven vagy azon a nyelven kapjanak személyüket érintő kérdésekben tájékoztatást, amelyet a legjobban beszélnek.
Az RMDSZ főtitkára szerint a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem mintájára semmibe veszi a 2011/1-es oktatási törvényt, hiszen nyíltan megtagadja a magyar diákok anyanyelven történő tanulását és szakmai fejlődését.
maszol.ro

Ezerhétszáznál is több volt a székely leány
Július 6-án, szombat délelőtt székely ruhába öltözött Csíkszereda központja, ahol több mint ezer leány és legény ropta a közös táncot a Szabadság téren az Ezer Székely Leány Napja rendezvény nyitányaként. – Nézzenek körbe! Ez, íme, Székelyország! – köszöntötte a jelenlévőket elsőként Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. – A székely leányok és asszonyok beleszövik lelküket viseletükbe, amelyet felvonultatva, évente egyszer a Boldogságos Szűz Mária elé borulva, mintegy ősi áldozatként felmutatnak. A népviselet tartást ad annak, aki ma viseli, de nemcsak tartást, hanem különleges ünnepi hangulatot is. Méltán lehetünk mi magunk is büszkék a fekete-pirosra, hiszen van múltunk, amelyre jövőt építsünk. És van ezer székely leány, reméljük, még több is, akik életadók, akik közösségünket éltetik – méltatta a résztvevőket Tamás Sándor.
Másodikként Borboly Csaba, a Csík Területi RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kijelentette: vannak értékeink, amelyekre büszkék lehetünk, és ezek egyik gyűjtőeseménye az Ezer Székely Leány találkozó. – A magyar történelem folyamán mindig nagy szerepük volt az anyáknak, a lányoknak. Nem véletlen, Domokos Pál Péter arra gondolt, hogy egy tisztább, egy hittel telítettebb világért száll harcba, és megszervezi az Ezer Székely Leány találkozót. Azóta évről évre ezeknek a találkozóknak mindig megvolt az aktuális üzenetük. 2013-ban az az üzenete, hogy csak összefogással tudunk megmaradni, amelyben hatalmas szerepük van az édesanyáknak, hisz minden családban a békességet, a szeretetet, az egymásra figyelést elsősorban az édesanyák, a lányok tudják biztosítani. A lányoknak, édesanyáknak egy szebb jövő megvalósításában is nagy szerepük van, akárcsak abban, hogy magyar magyar ellen ne harcoljon. Dolgozzunk azért, hogy ne tudjanak minket beolvasztani, azért, hogy együtt menjünk előre, dolgozzunk összefogásban! – szólította fel a jelenlévőket Borboly Csaba.
A közös tánc után lovakkal, szekerekkel, hintókkal vonultak a résztvevők a kegytemplomba, ahol Urbán Erik ferences testvér celebrálta a szentmisét. Szentbeszédében a találkozó jelmondatára hívta fel a figyelmet, vagyis arra, hogy hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk. Elmondta, a Jóisten ide teremtett minket, ide álmodott meg, és itt van feladata mindannyiunknak.
A szentmise után a csíksomlyói Nyeregben folytatódott a találkozó programja, ahol házigazdaként Császár Attila, Csíkrákos polgármestere és Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntötte a résztvevőket, majd átvette a főszerepet a tánc, elkezdődött a hagyományőrző csoportok fellépése. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 15 órától adta elő gálaműsorát, a János vitézt. A darab végén a Tündérországban játszódó táncba meghívtak minden jelenlevőt, ezután pedig elkészítették a már hagyományos közös fotót, majd folytatódott a hagyományőrző néptánccsoportok fellépése.
A rendezvény ideje alatt most is volt kézműves-kiállítás és -vásár, amelyen több mint 60 kiállító szebbnél szebb terméke közül válogathattak az érdeklődők.
Az idei találkozón 1726 népviseletbe öltözött leány és 826 legény vett részt, a legtöbben, 185-en Csíkszentsimonból érkeztek, így ők vehették át az esketőszékeket, és ők lesznek a 2014-es találkozó házigazdái.
Erdély.ma

A Bolyai a legjobb magyar tannyelvű középiskola
A legjobb magyar nyelvű középiskolának számít Romániában a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium, igaz ugyan, hogy Maros megyében csak a dobogó második fokára került.
Jól teljesítenek a bolyais végzősök. Az ország iskoláinak toplistáját az admitereliceu.ro honlap állította össze a 2012-es bejutási átlag, az érettségi átlag és a tantárgyversenyeken elért eredmények alapján.
Az országos toplista csúcsára két bukaresti középiskola került: a Sfântul Sava Főgimnázium az ország legjobb középiskolájának számít 9,15-ös átlaggal, utána a Tudor Vianu Informatikai Főgimnázium következik 9,08-as átlaggal, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára pedig a kolozsvári Emil Racoviţă Főgimnázium került a maga 9,04-es átlagával.
Maros megyében az Unirea Főgimnázium a legjobb 8,15-tel, míg a második a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium 8,07-tel. Bár az érettségi eredmények és a tantárgyversenyeken elért eredmények alapján a Bolyai jobbnak bizonyult, a bejutási átlag s a végeredmény alapján végül az Unirea került élre. A megye harmadik helyezettje az Alexaandru Papiu Ilarian Főgimnázium 7,75-ös átlaggal, a negyedik a Mihai Eminescu Tanítóképző 6,85-tel, míg az ötödik helyen a Református Kollégium szerepel 6,73-mal.
A Bolyai az országos ranglistán a 34. helyezett, ezzel azonban a legjobb magyar tannyelvű középiskolának számít, utána a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium (7,48) és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium következik (7,21), előbbi 74. helyezett az országos ranglistán, míg utóbbi 107. lett.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Lőporszagú hasonmás kiadvány
Nagyvárad- A Partiumi Keresztény Egyetem és a Partium Kiadó szervezésében pénteken délután rendhagyó könyvbemutatót tartottak a várban, Szalárdi János emlékiratának hasonmás kiadását ismertették.
Az alkalomhoz illő helyszínen és környezetben, jelentős érdeklődés mellett, a nagyváradi várban mutatták be azt a „Várad Várának az Pogány Török által megh szállásárul…” című hasonmás kötetet, mely Szalárdi János krónikás emlékiratát tartalmazza Várad 1660. évi veszedelméről. A kiadvány Balla Tünde és Lakatos Attila szerkesztésében, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és a Partium Kiadó közös gondozásában jelent meg.
Az egybegyűlteket – köztük magyarországi vendégeket – János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora üdvözölte, külön köszönetet mondva Boka László docensnek, az OSZK tudományos igazgatójának a könyvkiadás folyamata során nyújtott segítségéért, valamint a Lakatos-Balla házaspárnak. Felszólalásában Boka László hangsúlyozta: társkiadó a Magyar Nemzeti Könyvtár, és az OSZK őrzi azt a sokak számára eddig ismeretlen, 1662-ből származó kéziratot, melynek hasonmását az olvasók kézbe vehetik. Szalárdi János tulajdonképpen Várad fénykorának a hanyatlását örökítette meg, hiszen az 1660 utáni török hódoltság során a várat kivéve a településen minden elpusztult, ami addig értékes volt a középkorban, így amit ma látunk, már az 1692 utáni újjáépítés eredménye. Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet: a faximilét emellett két remekül felkészült szakember, Balla Tünde és Lakatos Attila tanulmánya, valamint a könyvészet egészíti ki.
Ezután Balla Tünde felidézte, hogy a kilencvenes években, miután a katonaság kivonult az erődítményből, milyen gyakran felkereste, és a gyomok közt járva, hogyan képzelődött arról: milyen lehetett fénykorában a vár, például Szent László idején, vagy később, amikor zarándokhellyé vált. Hangsúlyozta: a kézirat tulajdonképpen felvezeti a Siralmas magyar krónikát, és „még lőporszaga van”, szinte érződik a vér és a széttépődött testek szaga.
Ének és szöveg
Miután az elesett félezer hős várvédő emlékére gyertyát gyújtott Balla Tünde, Lakatos Attila beszélt a tárgyalt korról úgy, hogy a történelemleckét időnként megszakítva, illetve alátámasztva Hunyadi István színművész, a Szigligeti Színház tagja olvasott fel a kéziratból, Zsikó Zoltán, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója pedig korabeli históriás énekeket adott elő. Az emlékezés során szóba került például az a szomorú tény, hogy az ostrom alatt a várvédők kénytelenek voltak felgyújtani saját kezükkel szeretett városukat, de ugyanígy a várba való bezárkózás, a hitlevélről való tárgyalás, a lőporraktár felrobbanása, az asszonyok helytállása vagy a gyalogsági roham is úgymond megelevenedett. Ezután levetítették a váradi vár történetét és egykori kincseit bemutató, Felix Terra. A nagyváradi vár története című dokumentumfilmet, Balla Tünde, Lakatos Attila és Villányi Zoltán alkotását.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

RMDSZ-es panasz az ARACIS ellen
Feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) az RMDSZ amiatt, hogy az orvostanhallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel.
A szövetség pénteki közleményében rámutat, az RMDSZ Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatához lakossági panasz érkezett arról, hogy az egyetemeket akkreditáló Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) írásban rögzítette: az orvostanhallgatóknak a pácienssel románul kell kommunikálniuk. „Ez megnehezíti a magyar betegek helyzetét, és ellehetetleníti a magyar nyelvű gyakorlati orvosi képzést" – nyilatkozta a rendelkezés kapcsán Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
Eközben Kincses Előd, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) jogi képviselője arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy a civil szervezet már hónapokkal ezelőtt feljelentést tett az ARACIS ellen az RMDSZ által is kifogásolt rendelkezés miatt, elmondása szerint a beadványt épp ma tárgyalja a CNCD. Az ügyvéd arról is beszámolt, hogy az RMOGYKE a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége ellen is panaszt emelt, ugyanis az említett kitétel annak chartájában is szerepel.
Mint ismeretes, a MOGYE magyar tagozata évek óta hiába követeli a magyar gyakorlati képzés újraindítását: a román többségű szenátus az egyetemi autonómiára hivatkozva utasította el a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását, annak ellenére, hogy azt a tanügyi törvény is előírja. Az RMDSZ azt sérelmezi, hogy az ARACIS rendelkezése is akadályt gördít a magyar tannyelvű klinikai gyakorlatok újraindítása elé.
A szövetség közleményében kijelenti, hogy a hatóság ezzel „a MOGYE-hoz hasonlóan semmibe veszi az oktatási törvényt, nyíltan megtagadja a magyar diákok anyanyelvén történő tanulását és szakmai fejlődését". Rámutat: a betegek jogairól szóló törvény kimondja, hogy a betegeknek jogában áll, hogy tiszteletteljes hangnemben, érthetően és a szakterminológia leszűkítésével, lehetőleg anyanyelven vagy azon a nyelven kapjanak személyüket érintő kérdésekben tájékoztatást, amelyet a legjobban beszélnek.
Krónika (Kolozsvár)

MOGYE-ügy – Vizsgálatot indított a CNCD a magyar orvosképzés ügyében
A felek meghallgatásával kezdődött hétfőn a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vizsgálata a magyar tannyelvű orvosképzés ügyében: a panaszosok azt kifogásolták, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tanuló magyar hallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel.
„A zajt csapok, tehát létezem című szappanopera újabb részének voltam ma a tanúja. Az egyik oldalon az egyetem áll, a másikon olyanok, akiknek semmi közük az egyetemhez, de szeretnék felhívni magukra a figyelmet" – mondta az MTI-nek Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora a meghallgatás után.
A diszkriminációellenes hatóságnál a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) tett panaszt, amelyhez múlt héten a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is csatlakozott.
A bukaresti székhelyű hatóság elé beidézett rektor kifejtette: Marosvásárhelyen létezik és továbbra is létezni fog magyar tannyelvű orvosképzés, a román tannyelvű gyakorlatok pedig azért szükségesek, hogy a magyar hallgatók is megtanulják a szakterminológiát az állam hivatalos nyelvén. Kincses Előd, a RMOGYKE ügyvédje rámutatott: nem igaz, hogy a magyar tagozat előadásain nem tanítanák a román szakterminológiát. Szerinte a MOGYE román többségű szenátusa a magyar orvosképzés elsorvasztása érdekében gátolja a magyar gyakorlati oktatás újraindítását és a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását, amit egyébként az oktatási törvény is előír. „Ha nincs magyar gyakorlat, akkor nincs elegendő magyar tanársegéd, és nem lesz elegendő professzor sem" – magyarázta az MTI-nek az ügyvéd. Hozzátette: mind a politikai, mind a jogi eszközök hatástalannak bizonyultak a MOGYE-ügyben. Az ügyvéd azt reméli, a CNCD legalább erkölcsi téren igazságot szolgáltat és kimondja: diszkrimináció megtiltani a magyar orvostanhallgatóknak, hogy anyanyelvükön szóljanak a magyar betegekhez. Múlt héten az RMDSZ is panaszt emelt a MOGYE és a – romániai egyetemeket akkreditáló – Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) ellen, amiért előírták az orvostanhallgatóknak, hogy a páciensekkel románul kommunikáljanak. Asztalos Csaba, a CNCD elnöke az MTI-nek elmondta: az ARACIS egy Európai Uniós irányelvre hivatkozott, amely szerint a befogadó ország nyelvét kell ismerni, ha valaki egy szakmát akar gyakorolni valamely uniós tagállamban. A hatóság vezetője úgy vélekedett: a CNCD augusztus második felében hozza meg döntését a magyar orvosképzéssel kapcsolatos panaszok ügyében.
MTI
Erdély.ma

Kultúrára nincs sok igény, de a cím jól jönne?
Fölöttébb lehangoló eredmények születtek a Romániai Értékelési és Stratégiai Intézet (IRES) május 30-i felmérésén, amely a kolozsváriak kultúrához való viszonyulását vizsgálta: a megkérdezettek több mint fele egyetlen színházi vagy operaelőadást sem látott az elmúlt 12 hónapban, emellett a képzőművészeti kiállítások megtekintése terén sem állunk túl jól. Legtöbben a román színházat nevezték meg Kolozsvár kulturális szimbólumaként – bár a fentiek értelmében nem nagyon látogatták az intézményt –, míg a lista második helyén a főtéri Mátyás-szobor végzett.
Noha majdnem mindenki támogatja a kezdeményezést, hogy a város 2021-re elnyerje az Európa Kulturális Fővárosa címet, úgy tűnik, napi szinten az embereket kevésbé érdekli a kultúra. A telefonos megkérdezéssel, 1098 személy bevonásával – magyarok és románok egyaránt, az etnikai megoszlás arányában – végzett felmérés eredményeit Vasile Dâncu szociológus, az IRES igazgatója ismertette tegnap a sajtó munkatársaival.
– A vizsgálat egyik legmeglepőbb következtetése az internethasználathoz kapcsolódik. A megkérdezettek 17 százaléka napi 1–3 órát tölt a világhálón, 27 százalékuk pedig ennél is többet. Európai viszonylatban különösen jól állunk ebben a tekintetben, ugyanakkor az is érdekes, hogy a nyugdíjasok körében egyre népszerűbb ez a terület – magyarázta a Kolozsvár–Európa Kulturális Fővárosa Egyesület felkérésére készült IRES-felmérésről Vasile Dâncu. Utalt arra is, hogy ezzel szemben elgondolkodtató a könyvtárlátogatási szokásainkkal kapcsolatos eredmény: a megkérdezettek 74 százaléka egyáltalán nem keresett fel ilyen profilú intézményt az elmúlt tizenkét hónapban.
A Kolozsvárt leginkább jelképező kulturális szimbólumok listáján sorrendben a következő intézmények szerepelnek: román színház (21 százalék), Mátyás-szobor (8 százalék), Szent Mihály-templom (5 százalék), Avram Iancu-szobor (4 százalék), román opera, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem épülete, Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (3 százalék), Botanikus Kert, Fellegvár, Anyafarkas-szobor, ortodox katedrális, Kolozsvár Aréna stadion (2 százalék), Mihai Viteazul-szobor, múzeumok, Kolozsvári Napok, óváros, Bocskai/Avram Iancu tér, egyetemi központ, Művészeti Múzeum, Kolozsvári Magyar Opera, Mátyás-ház, Főtér, Diákművelődési Ház (1 százalék).
A kulturális intézmények látogatottsága terén tapasztalható jelentős érdektelenség főként a következő adatokban konkretizálódik: a megkérdezettek 61 százaléka egyetlen színházi előadást sem látott az elmúlt egy évben; 64 százalékuk semmilyen kiállításon nem vett részt; 75 százalékuk egyetlen opera- vagy operettelőadást sem nézett meg; 57 százalékuk semmilyen múzeumot vagy emlékhelyet nem keresett fel; 62 százalékuk egy filmet sem látott moziban. Az elmúlt 12 hónapban a vizsgálatba bevont személyek 14 százaléka volt legalább egyszer a Kolozsvári Magyar Operában, 11 százalékuk pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színházban (egy évvel korábban 23, valamint 20 százalékuk nézett meg legalább egy előadást; egyáltalán nem kereste fel ezen intézményeket a megkérdezettek 63, valamint 69 százaléka).
Kíváncsiak voltak arra is, hogy milyen helyszíneket részesítenének előnyben a kulturális rendezvények megszervezésére.
A válaszadók 28 százaléka a kulturális intézményeket nevezte meg, és ugyanennyien választották a parkokat, valamivel kevesebben pedig a központi tereket.
A vizsgálatban részt vevők 81 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hallott már a Kolozsvár–Európa Kulturális Fővárosa 2021 projektről, közülük majdnem mindenki jónak vagy nagyon jónak találta a kezdeményezést.
A válaszadók 53 százaléka szerint valószínűleg sikerül elnyerni a címet, 35 százalékuk pedig teljesen biztos ennek megvalósulásában. Arra a kérdésre, hogy megérdemli-e a város a jeles kitüntetést, a megkérdezettek 91 százaléka válaszolt igennel. Legtöbben meg vannak elégedve azokkal a tényezőkkel, amelyek Kolozsvárt jellemzik jelen pillanatban (közlekedési és kulturális infrastruktúra, turisták elszállásolásának lehetősége, kulturális tevékenységek sokszínűsége, anyagi hozzájárulások, esztétikai kinézet).
Vasile Dâncu utalt arra, hogy a mostani vizsgálat elsősorban a terep felmérésének érdekében volt fontos, valahonnan ugyanis el kellett indulniuk annak érdekében, hogy a következő időszakban komolyabb, mélyrehatóbb kutatásokat tudjanak végezni a témában.
Szabadság (Kolozsvár)

Tagadja a diszkriminációt a MOGYE rektora
Akkor diszkriminálnák a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar diákokat, ha lehetővé tennék az anyanyelvű gyakorlati oktatást – jelentette ki hétfőn Bukarestben Leonard Azamfirei.
A rektor az Országos Diszkrimációellenes Tanács (CNCD) tagjai előtt azzal érvelt, hogy ily módon a magyar végzősök csak Hargita és Kovászna megyében vagy az anyaországban tudnának elhelyezkedni, ami óriási hátrányt jelentene számukra.
Amikor az anyanyelvű gyakorlati oktatás ellen szólt, a rektor egy példát is felhozott. Mint mondta, az ő ötödéves magyar diákjai közül egyesek még mindig nem beszélik jól az állam nyelvét. Azamfireit (pénteken) a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) valamint az RMDSZ feljelentése kapcsán hallgatta meg a CNCD. A tavasszal a civil szervezet, a hétvégén az érdekvédelmi szövetség panaszolta be az egyetemeket akkreditáló Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóságot (ARACIS), mivel az – a vásárhelyi egyetem vezetőinek kérésére – írásban rögzítette, hogy a kórházakban az orvostanhallgatók csakis románul kommunikálhatnak a páciensekkel.
Noha Leonard Azamfirei elmondta, hogy semmi ellenvetése az ellen, hogy a magyar diákok magyarul beszéljenek a magyar betegekkel, mind az ARACIS, mind a MOGYE képviselője a beadvány elutasítását kérte. A minőségbiztosítási hatóság egy uniós irányelvre hivatkozott, amely szerint a befogadó ország nyelvét ismerni kell, ha valaki egy szakmát akar gyakorolni valamely EU-tagállamban.
Azamfirei szerint az újabb összecsapás „a zajt csapok, tehát létezem" címet viselő szappanopera újabb része volt, melyben az egyik oldalon az egyetem áll, a másikon meg olyanok, akiknek semmi közük az egyetemhez, de szeretnék felhívni magukra a figyelmet. Azontúl, hogy a marosvásárhelyi egyetem rektora megkérdőjelezte az RMOGYKE perképességét, és azt állította, hogy a panaszosok kifutottak az egyéves határidőből, leszögezte, hogy ő a magyar diákok érdekeit képviseli, amikor a román nyelvű gyakorlati oktatáshoz ragaszkodik.
Ezzel szemben az államnyelv kizárólagossá tételét a panaszosok a magyarsággal szembeni diszkriminációnak tekintik. Ugyanakkor úgy vélik, az ARACIS határozata nemcsak a magyar nyelvű orvosi képzést lehetetleníti el, de a magyar betegek helyzetét is nehezíti, illetve jogaikat csorbítja. Az anyanyelvű képzésért küzdő marosvásárhelyi egyesület jogi képviselője, Kincses Előd elmondta, az a 14 ezer romániai orvos, aki az utóbbi években elhagyta az országot és a világ különböző tájain érvényesül, és elismerésnek örvend, nem az egyetemen tanulta meg a befogadó országának a nyelvét. Viszont, ha anyanyelvén elsajátította a tananyagot, utólag sokkal könnyebben megtanulhatta az adott nyelv szakterminológiáját.
Az RMOGYKE ügyvédje hozzátette: nem igaz, hogy a magyar tagozat előadásain nem tanítanák a román szakterminológiát. Szerinte az egyetem román többségű szenátusa a magyar orvosképzés elsorvasztása érdekében gátolja a magyar gyakorlati oktatás újraindítását és a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását, amit egyébként az oktatási törvény is előír. „Ha nincs magyar gyakorlat, akkor nincs elegendő magyar tanársegéd, és nem lesz elegendő professzor sem. Ha meg nincs elegendő magyar professzor, egy idő után a teljes magyar tagozat eltűnik" – magyarázta Kincses.
A marosvásárhelyi ügyvéd szerint eddig mind a politikai, mind a jogi eszközök hatástalannak bizonyultak a MOGYE-ügyben. Most már csak azt lehet remélni, hogy a CNCD legalább erkölcsi téren igazságot szolgáltat, és kimondja: diszkrimináció megtiltani a magyar orvostanhallgatóknak, hogy anyanyelvükön szóljanak a magyar betegekhez.
A másfél órás meghallgatást követően Asztalos Csaba, az Országos Diszkrimációellenes Tanács elnöke a Krónikának elmondta, hogy az ügy bonyolultságára való tekintettel a CNCD döntése csak augusztus második felére várható. Asztalos azt szeretné, ha a testület mind a kilenc tagja visszatérne szabadságáról, és a jelentés alapos áttanulmányozása után szavazna.
Amint arról tegnap beszámoltunk, az RMDSZ pénteken közleményben tudatta, hogy lakossági panasz nyomán a szövetség is feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál szintén amiatt, hogy az orvostanhallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Bástyákat építünk a következő 500 évre
Exkluzív interjú Kató Béla erdélyi református püspökkel
Az Erdélyi Református Egyházkerület a hét végén Szovátán tartotta közgyűlését, ahol főtiszteletű Kató Béla püspök úr mandátumának első hat hónapjáról tartott beszámolót. Ebben felvázolta az egyházkerület jelenlegi helyzetét, és szó esett arról, hogy válságban van az egyház. Elsőként a hívek fogyását említette, hiszen 1992 óta az Erdélyi Egyházkerület lélekszáma 490.000-ről 366.000 főre csökkent. Szó esett a gazdaság és a lelkészek erkölcsi válságáról is. Ennek kapcsán kérdeztük a püspök urat.
– A püspök úr kijelentette, hogy válságban van az egyház. Ami a nyugati egyházakban száz év alatt következett be, Erdélyben húsz év alatt történt meg. Mire gondolt pontosan, amikor ezt a kijelentést tette?
A kommunizmus idején az egyház az egyedüli alternatívát jelentette a felekezeti és nemzeti identitás megőrzésére. 1990 után kitágult a világ, sokkal nagyobb lett a cselekvési lehetőség, az emberek elé sokkal nagyobb választási lehetőségek tárultak, más perspektívák nyíltak, más pénzkeresési, szórakozási, útkeresési lehetőségek adódtak, s az emberek éltek a lehetőségekkel, ez vezetett az egyháztól való eltávolodáshoz.
– A püspöki jelentésből kiderül, hogy az egyházkerület lélekszáma húsz év alatt 124.000-rel csökkent. Ez óriási szám. Mi vezetett ide?
– Valóban óriási szám, de a népszámlálás frissen közzétett adatai is világosan tükrözik ezt. Az egyházkerület lélekszáma évente 5000-rel fogyott. Három dolog vezetett ide: a kilencvenes évek után elkezdődött a kivándorlás, adva volt a lehetőség, a fejlett országokban szükség volt a fiatal munkaerőre, s a képzett fiatalok elhagyták szülőföldjüket. A kivándorlás az uniós csatlakozás után még jobban felgyorsult. Egy fiatalnak megélhetés szempontjából nem mindegy, hogy 300 euróért vagy 1500 euróért dolgozik. Az elvándorlás következménye, hogy a fiatalok nem itthon alapítottak családot, gyermekeik nem itt születtek meg. Szinte minden településen több volt a temetés, mint a keresztelés. A harmadik dolog, ami a fogyáshoz vezetett, a gazdasági tényező. Ha nincs munkahely az adott településen, a fiatalnak máshol kell azt keresnie. Vannak olyan települések, ahol 50 százalékos volt a veszteség. Ha ezen nem változtatunk, saját magunkat számoljuk fel.
– A püspök úr az egyház pénzügyi válságáról is beszélt. Kijelentette, hogy a közegyházi fenntartásra érkezett 200.000 euró egyharmada perekre megy el. Milyen perekről van szó?
– Amikor közegyházi fenntartásról beszélünk, akkor a gyülekezetek hozzájárulásáról van szó, hiszen a külföldi támogatások a minimálisra zsugorodtak. Az egyházkerülethez befolyt pénz egyharmadát az ingatlanjainkért folytatott perekre költjük. A restitúciós törvényt úgy alkották meg, hogy az önkormányzatok ezeregy pert indíthatnak ellenünk annak érdekében, hogy az általuk eddig használt ingatlanok továbbra is a birtokukban maradjanak. A legkirívóbb példa erre a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium esete, és sorolhatnám. Ha adott esetben az egyik bíróság döntést hoz, egy másik bíróság ugyanabban az ügyben az ellenkezőjét mondja ki. Bárki bármit megtámadhat. Ilyen igazságszolgáltatás mellett keressük az igazunkat az ingatlanok visszaszerzése érdekében.
– Az egyházkerület lélekszámának csökkenése az egyházmegyék összevonásához vezethet. Mikor kerülhet erre sor?
– Ha a lélekszámcsökkenést vesszük figyelembe, akkor a 16 egyházmegyéből hat el kellett volna tűnjön. A Hunyadi Egyházmegyében például csak 5000 lelket számlálunk. Nyilvánvaló, hogy bizonyos infrastruktúrához bizonyos lélekszám kell, következésképpen ésszerű összevonásokra lesz szükség. A jelenlegi egyházmegyéket megtartjuk, amíg lehet. Nem hitetlen és feladó magatartásra van szükségünk. Gyönyörű örökségünk van, de örökséget csak örökösökkel lehet átvenni. A legfontosabb, amire most koncentrálnunk kell, hogy az örökösök megmaradjanak, nélkülük mit sem ér az örökségünk. Nem csapot-papot hagyva, szerszámot eldobálva, hanyatt-homlok menekülünk innen; pont arról van szó, hogy új struktúrákba szerveződve megyünk tovább. Nagyon reálisan szembenézünk a problémákkal, amelyeket meg kell oldani. A cél, hogy új struktúrákban új bástyákat építsünk a következő 500 évre. Most nekünk a gyermekeinkre kell koncentrálni, nélkülük nincs értelme az egésznek.
A beszámolóban elhangzott, hogy 69 lelkészről tudnak, akik beszervezett besúgók voltak, 43-ról nem közöltek választ, 11 esetében pedig kiderült, hogy súlyos besúgói tevékenységet folytattak. Mi történik azokkal, akiknek a tevékenységét súlyosnak találták?
A romániai átvilágítási törvény, a kollaboránstörvény arról szól, hogy senkit sem lehet elmozdítani a helyéről csak azért, mert együttműködött. Bizonyos szabályokat azért be kell tartani, le kell mondaniuk tisztségükről, vagy nem tölthetnek be bizonyos tisztséget. Eltávolítani, vagy csúnya szóval: kirúgni senkit sem lehet. Ezt a törvény sem engedi meg. Nem is szándékunk ezt tenni. Ha feltárta a közösség, és ehhez bűnbánat járul, akkor a keresztény közösség meg is tud bocsátani. Azt szeretnénk, ha azok, akik ilyen mélységben együttműködtek, belátnák, hogy az egyedüli út, ha, elismerve vétkeiket, nyilvánosan is bocsánatot kérnek. S ezt megpróbálják nemcsak az emberektől, hanem Istentől is megkapni. Isten megadja, az embereknek is meg kell adniuk. Nem könnyű így élni tovább, hogy fény derült arra, amire azt hitték, sohasem derül fény, a titkosszolgálatnak dolgoztak. Úgy vélem, elég komoly megpróbáltatás volt számukra. Igazságot kell szolgáltatni, a mostani fiataloknak tanulságokat kell levonni. Több eset van, egyesek karrierépítés miatt mentek bele, mások pedig szükséghelyzetben vagy kényszerhelyzetben, megfélemlítés alatt váltak besúgókká. Nem szeretnénk, ha ez az egész egyházra rányomná a bélyegét, ez lenne a legrosszabb, hiszen nem lehet általánosítani. Ezzel az átvilágítással láthatjuk, hogy a legtöbb kollaboráns valamilyen kényszerhelyzet folytán került a hálóba. Nem, mi nem személyeket akarunk megbélyegezni, hanem egy jelenséget szeretnénk feltárni.
– A püspök úr említette az egyesületi kereszténységet, amely egyre nagyobb teret hódít az egyházon belül. Pontosabban kikre gondolt?
– Kilencven után különböző ötletek támadtak, aztán ezekhez szereztek külföldi támogatót, létrehoztak jogi személyeket, alapítványok és egyesületek létesültek, mint például a CE szövetség. A tagok ott élik meg kereszténységüket. Ez egy veszélyes folyamat, hiszen ezzel az egyház megüresedhet, tevékenységét kivisszük az egyesületi tevékenységbe. Én arra buzdítok mindenkit, hogy az egyházon belül kell szövetkezni, ahol megélhetjük a hitünket és ahol akár kegyesebb életformát gyakorolhatunk. Nem kell ehhez kiválni, vagy külön kisebb közösségeket létrehozni, ez előbb-utóbb eltávolodáshoz vezet, ami veszélyes folyamat. Mindenkinek azt mondom, hogy az egyházat belül kell megújítani.
– Marosvásárhelyen kirobbant a Carit-San- botrány. A közgyűlés napirendjén is szerepelt az ügy. Született-e valamilyen döntés ezzel kapcsolatban?
– A Marosi Egyházmegye arra kért, hogy a közgyűlés foglaljon állást, és a vétkeseket keresse meg, továbbá vállaljon szolidaritást a károk enyhítésére. A közgyűlés hosszasan tárgyalta, és végül arra a következtetésre jutott, hogy a vétkesek feltárása a fegyelmi bizottság feladata. Meg kell állapítania, hogy mikor, hogyan és ki vétkezett abban, hogy ez az állapot előállhatott. Nagyon súlyos az eset és nagyon sok pénzbe kerül, ha kifizetésre kerül sor. Majd a bíróság dönt arról, hogy lehet-e ezt követelni. Az egyházmegye előző vezetősége felelős, nagyon felületesen kezelte a helyzetet, azok az orvosok, akik ezt megengedték maguknak, nem törődtek azzal, hogy az egyház nevén van a szerződés, súlyosan vétkeztek. Az egyházat nagyon súlyos helyzetbe hozták ezzel. Erről egyelőre ennyit.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Buktunk
A tavalyi hatalmas arányú bukás után idén szinte már fel sem hördültünk. Sőt, akadnak, akik haladásként, eredményként tálalják, hogy 2013-ban az érettségi vizsgára jelentkezők több mint fele sikeresen vette az akadályt. Kicsit mintha önmagunk előtt is szégyellnénk elismerni: a kudarc mindannyiunké.
Foghatjuk, persze, csak a diákokra, akik nem tanulnak. Vagy csak a tanárokra, akik alacsony fizetésért tessék-lássék dolgoznak. Okolhatjuk az oktatási rendszert, a tananyagot, mely megnyomorít mindenkit, politikai érdekképviseletünket, melynek máig nem sikerült elérnie, hogy teljes esélyegyenlőséggel induljon vizsgázni a magyar és a román diák. Mutogathatunk a kormányra, amely képtelen valós reformot kezdeményezni, hibáztathatjuk a szülőket, hogy nem törődnek gyermekeik nevelésével-oktatásával – bárkiben és bármiben kereshetünk és találhatunk bűnbakot, de előbb-utóbb mégiscsak fel kell tennünk a kérdést: a diákok bukása voltaképpen nem saját tehetetlenségünk tükre is egyben? Mert nem tudunk példát mutatni. Mert folyton megalkuszunk ahelyett, hogy csökönyösen ragaszkodnánk igazunkhoz, miszerint a tudás és a munka igenis, érték. Még akkor is, ha azt látjuk, ez most éppen nem így van, azt tapasztaljuk, pénzzel, ügyeskedéssel könnyebb érvényesülni, ha jól tudjuk, lassan lenézik azt, aki tisztességes munkából akar megélni. És túl könnyen feladjuk. Igen gyakran hunyunk szemet korrupció vagy csalás fölött, keserűen legyintve, ilyen az egész ország. Képtelenek vagyunk erőteljesen és egységesen fellépni, ha diszkrimináció ér, ha jogaink csorbulnak, minduntalan a kompromisszumot keressük, amikor a radikális követelésnek lenne az ideje, képtelenek vagyunk erőt és egységet felmutatni, amikor közösségünk egészét veszély fenyegeti. Mert nem igyekszünk Erdélyben, Székelyföldön élő magyarokként különbek lenni, mint ők, akik irányítják az országot, szó nélkül tűrjük, hogy kizsákmányoljanak, adólejeinkből saját és barátaik zsebét tömjék. Mi több, át is vesszük e magatartásformát, hogy immár saját vezetőink sem különböznek a bukarestiektől. Mert beletörődtünk, hogy a korrupció, a csalás átszövi életünket. Hagytuk, hogy gúnyt űzzenek a munkából, a tudásból – abból az értékből, melyet pedig nem vehetne el tőlünk semmilyen idegen hatalom. Buktunk. De talán még nem késő újrakezdeni...
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Budapestről is érkezett gyakornok Háromszékre
Budapestről is érkezik önkéntes a háromszéki önkormányzathoz: összesen 16 fiatalt vettek fel az RMDSZ háromszéki területi szervezete által indított gyakornoki programba.
A kezdeményezők tájékoztatása szerint a gyakornokok többsége háromszéki, de vannak közöttük Hargita és Maros megyeiek is. Jelentkezett ugyanakkor egy budapesti joghallgató fiú is, aki a közösségi hálón szerzett tudomást a felhívásról, eddig pedig még nem is járt Erdélyben, de a sajtóban folyamatosan követi a székelyföldi eseményeket. Sepsiszentgyörgyi tartózkodása alatt a megyei önkormányzat biztosít számára szállást.
A program egyébként rotációs rendszerben működik, július elsejétől két fiatal egy hónapig gyakornokoskodik a megyei közgyűlésnél, a sepsiszentgyörgyi városházán, de dolgoznak a Mikó Imre jogvédő szolgálatnak és az RMDSZ háromszéki honatyáinak irodáinál is. A tervek szerint pedig egy napot Bukarestben tartózkodnak majd, ahol megismerkednek az RMDSZ parlamenti frakciójának tevékenységével.
Az RMDSZ háromszéki területi szervezete – indoklásuk szerint – azért indított gyakornoki programot, hogy a tehetséges és a közélet iránt érdeklődő fiatalok számára lehetőséget nyújtson, hogy betekinthessenek a közintézmények tevékenységeibe. Tamás Sándor, a megyei közgyűlés és a területi szervezet elnöke úgy véli, a részvételi lehetőség megadásával tudják rábírni a fiatalokat, hogy ne forduljanak el a politikától és a közélettől, hanem lendületükkel és tudásukkal tegyék azt hatékonyabbá.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Több száz pedagógus fóruma
Több mint ötszáz pedagógus jelentkezett a Bolyai Nyári Akadémia továbbképző rendezvényeire. A legtöbb képzés jövő héten lesz, akkor több mint négyszázan vesznek részt a programokon, többek között Csíkszeredában is.
Az aktualitás mellett a gyermekközpontúságot és az élményközpontú oktatást tartották szem előtt a Bolyai Nyári Akadémia témáinak a meghatározásánál – mondta szerdán, csíkszeredai sajtótájékoztatóján Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke a héten elkezdődött XXI. Bolyai Nyári Akadémia kapcsán. A rendezvény A tanulás tanulása címet viseli és ezen téma különböző vetületeivel ismerkednek meg a hétfőn Csíkszeredában, Szovátán és Válaszúton elkezdődött továbbképzőkön az óvópedagógusok és tanítók is, összesen 168-an.
A csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusház szakmai partnerségével megvalósított akadémia főhete jövő héten zajlik, amint Burus-Siklódi Botond közölte, a már jól bejáratott helyszíneken, Csíkszeredában, Torockón, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön. A főhétre 344 pedagógust várnak és az erdélyi magyar pedagógusok mellett – bár az utóbbi években folyamatosan csökkenő számban – a Kárpát-medence más vidékeiről, például a Vajdaságból is jönnek. Az RMPSZ elnöke közölte, a továbbképző rendezvényt a magyar kormány Emberi Erőforrások Minisztériumának Oktatási Államtitkársága támogatásából szervezik meg, amely 19 millió forintnak megfelelő lejt ad a szervezetnek erre a célra. Ezt a pénzt a képzéseken részt vevők szimbolikus hozzájárulása egészíti ki – közölte az elnök.
Ismertette, folyamatban van az akadémia képzéseinek akkreditációja, ahogy azonban a kezdetekkor, most is azt szeretnék, ha a pedagógusok nemcsak a megkapható továbbképzési pontokért, hanem az új iránti érdeklődésért, a rendezvény fórum jellegéért is részt vennének a rendezvényen. De megértik, hogy a kötelezően teljesítendő továbbképzések megvalósítása is fontos – tette hozzá. Hogy inkább melyik szempontért, a kötelezően teljesítendő továbbképzésért vagy pedig a szakmai ismertek bővítéséért vesznek részt a pedagógusok az akadémián, azt egy felmérés keretében meg fogják vizsgálni, hogy a tovább képzések megtervezésénél szem előtt tarthassák a pedagógusok igényeit – jelentette be Ferencz S. Alpár, a RMPSZ programirodájának vezetője.
A Bolyai Nyári Akadémia főhete július 15-én 10 órakor ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét. Az Apáczai Csere János Pedagógusházban ez alkalommal két előadás is elhangzik, Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia egykori főtitkára Tudomány és oktatás a 21. században címmel, Takács István, a Kaposvári Egyetem pedagógia karának tanszékvezetője pedig Lelki rezdülések a tanulás tanulása során címmel tart előadást.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Közvetett és közvetlen képviselet
Javaslatként hangzott el a Székely Nemzeti Tanács legutóbbi tanácskozásán Veres Dávid, a Csíkszéki Székely Tanács elnöke felszólalásában, hogy Magyarország a megválaszthatóság jogát is adja meg a külhoni magyar állampolgároknak, és tegye lehetővé, hogy a székelyek maguk közül választhassanak küldöttet az Országházba. A tanács sajátjának tekinti az igényt, és közvetíteni fogja az Országgyűlésnek.
Az elvárás bejelentése tapintatos formában, de amolyan átmeneti megoldássá minősíti át azt a paragrafust, melyet a hatályos magyar választási törvény tartalmaz. Eszerint, mint ismeretes, a Magyarország határain túl élő magyar állampolgárok az országos pártlistákra szavazhatnak, az egyéni jelöltekre azonban már nem. A romántól eltérően a magyar jog két szavazat leadását teszi lehetővé általános választások esetén. Ebből a határon túliak, nyilván több okból kifolyólag – választási körzetet kellene például alakítani hozzá stb. – csak az egyikkel élhetnek. A határon túl maholnap a félmilliót is meghaladja az állampolgársággal rendelkezők száma, annak igénylése és a befogadás úgyszólván tömegessé vált az utóbbi pár év alatt, s az ország új polgárai nem kis reménnyel tekintenek a számukra első választások elé. A magyar parlamenti többség a szavazati jog gyakorolhatóvá tételére egyelőre olyan megoldást talált, melynek kidolgozásában nyilván az óvatosság és fokozatosság szempontjai is szerepet játszottak, azt sem lehet még tudni, hányan fognak élni az új lehetőséggel. Már most megjósolható viszont, hogy a részvétel nem lesz elhanyagolható – politikai jelentőség tekintetében semmiképpen sem.
Érthető, ha némelyek már a következő lépésre készülnek. A határok feletti nemzetegyesítés folyamatának logikus és indokolt integrációs intézkedése lesz, ha az Országgyűlésbe saját egyéni képviselőit is felküldheti például a székelység, ez belső politikai kiforrását is serkenteni fogja. Közvetlen részvételével a törvényhozásban pedig a nemzetépítésbe is befolyhat, amibe egy évszázad kimaradás után térhet ezáltal vissza.
Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fontos az átirat megsemmisítése
Három témáról tartott sajtótájékoztatót tegnap dr. Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd.
Beszámolt az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál tartott meghallgatásról, amelyen a MOGYE rektorával, dr. Leonard Azamfirei professzorral együtt a klinikai gyakorlatban kötelezővé tett egynyelvűségről fejtették ki a véleményüket. A marosvásárhelyi szabadidőközpontban történt incidens kapcsán kéréssel fordult a helyi tanácshoz és a szóban forgó rádió vezetőségéhez: határozatban rögzítsék, hogy a román nyelvű vakációs rádióban a segélykérést a vészhelyzetben levő személy nyelvén is be lehessen mondani. A harmadik témát a magyarországi kitüntetés átvételére elutazott egyetemi tanárok ellen indított eljárás jogosságának a megkérdőjelezése képezte.
– Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál érdemben tárgyalták az ügyet, amelyben a Romániai Magyar Orvosképzésért Egyesület (RMOGYKE) és az RMDSZ azt kérte, hogy a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Romániai Hatóság (ARACIS) átiratát, amelyik arról szól, hogy a betegágy mellett csak a román nyelvet lehet használni, tehát az orvosok gyakorlati oktatása csak román nyelven folyhat, nyilvánítsák diszkriminatívnak. Sérti ugyanis a betegjogi törvényt, amely pontosan meghatározza, hogy ahhoz a beteghez, aki nem ismeri a román nyelvet, anyanyelvén kell szólni, továbbá más alkotmányos rendelkezéseket is sért. Ezenkívül kértük, hogy nyilvánítsák diszkriminatívnak a MOGYE szenátusának az április 30-i döntését, amellyel elutasította a magyar oktatóknak a magyar oktatási vonal külön akkreditációjára vonatkozó kérését. Kérésünket arra alapoztuk, hogy a tanügyi törvény biztosítja ezt a lehetőséget, s a diszkriminációellenes jogszabály szerint ha megszorítva alkalmaznak egy törvényt, az hátrányos megkülönböztetésnek számít, és büntetéseket von maga után. A harmadik kérés az egyetemi charta azon diszkriminatív kitételeire vonatkozott, amely szerint a gyakorlati oktatás kizárólag román nyelvű lehet, miközben az egyetem vezetősége folyton megfeledkezik arról, hogy az angol nyelven tanulók gyakorlati oktatása angol nyelven történik, amit a rektor a meghallgatáson is próbált elhallgatni.
A tárgyalás két órát tartott. Miután ismertettem a panaszunkat, a rektor válaszolt, majd megcáfoltam az érveit, s ő is próbált cáfolni, de gyenge munícióval. Végül az ODET elnöke, Asztalos Csaba közölte velünk: mivel annyira komplex az ügy, azt szeretné, hogy a tanácsnak mind a kilenc tagja szavazzon, ezért augusztus 15-e után hoznak döntést. Nagyon fontos lenne az ARACIS átiratának a megsemmisítése, mert emögé bújnak, hogy valamilyen törvényes alapja legyen a tanügyi törvényt sértő chartabeli rendelkezésnek. Amennyiben az ODET megállapítja, hogy az ARACIS határozata diszkriminatív, kötelesek lesznek visszavonni, s a szenátus nem hivatkozhat erre az álláspontra.
A víkendtelepi incidens kapcsán tisztázni kell, hogy ki tiltotta meg az SBS Románia szolgálatában álló rádiós cég magyar nemzetiségű alkalmazottjának, Nagy István Csabának, hogy magyar nyelvű segélykérést közvetítsen a rádióban. Elképesztőnek tartom, hogy egy gyermeket ne lehessen azon a nyelven keresni, amelyet ismer, s ami az unokám esetében a magyar és a német. Ezt az embertelen gyakorlatot meg kell szüntetni, ezért a polgármesteri hivatalhoz és a vásárhelyi tanácshoz fordultam, azzal a javaslattal, hogy a következő szerződéseket a Radio vacantaval úgy kössék meg, hogy kötelezzék a műsorszórót arra, hogy a segélykérés a segítségre szoruló nyelvén is elhangozhasson. A Diszkriminációellenes Tanács június 5-én iktatta az erre vonatkozó beadványt, s remélem, rövidesen kitűzik a tárgyalást. Várom továbbá a polgármester válaszát is.
Rossz fényt vet az egyetemre, hogy amikor dr. Szabó Béla professzort a magyar államfő kitüntette, feltételezhetően a MOGYE egyik vezetője álnéven tett panaszt, olyan dokumentumokat csatolva a feljelentéshez, amihez csak egy magas beosztású vezető juthatott hozzá. A feljelentést a Korrupcióellenes Ügyészséghez és a Bírósági Ügyészséghez is benyújtotta. A DNA 300 lej pénzbírsággal sújtotta a magyar tanerőket, amit megtámadtunk, arra hivatkozva, hogy nem volt illetékességük ebben az ügyben vizsgálódni. Álláspontunkat alátámasztja, hogy az ügyészség megállapította, a feljelentő, dr. Popa Alexandru nem létező személy, tehát nem létezik a bűncselekmény, és megszüntette az eljárást – tájékoztatott Kincses Előd.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely

Marius Pascan szenátor: Lopták, lopják a román államot!
Marius Pascan PDL-s Maros megyei szenátor tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette: "1990 után Románia törvényessé tette a Magyarország által a bécsi döntés után elfoglalt Észak-Erdély területén elkövetett rablást, fosztogatást, visszaszolgáltatva olyan ingatlanokat, amelyeket a magyar hatóságok telekeltek be magyarországi intézmények, magán- és jogi személyek nevére". Pascan jogorvoslatot szeretne az Európai Emberjogi Bíróságtól, vagy az Európa Tanácstól, bár reménytelennek tartja a pereskedést, viszont támogatná azt a törvénymódosítást, ami az 1945 előtti ingatlantulajdon-helyzetet venné figyelembe a restitúciónál.
Maros megye demokrata-liberális szenátora szerint nemcsak magyar magán- és jogi személyek, intézmények, hanem egyházak is a fenti módon jutottak ingatlanokhoz, elsősorban földterületekhez és erdőkhöz, a román állam pedig a rendszerváltás után az 1945 utáni tulajdonviszonyokat, iratokat vette alapul a restitúciós törvények megalkotásakor. Így történhetett meg, hogy Románia gyakorlatilag törvényesítette a magyar állam által elkövetett rablást, visszaszolgáltatva például Görgény- és Maros-völgyi erdőket, földeket azoknak, akik bizonyítani tudták a tulajdonjogot. "Románia értelmezhető és felelőtlen törvényeket hozott, és nem voltak a birtokában megfelelő bizonyítékok ahhoz, hogy védekezzen a bíróságok előtt, megvédje ingatlanjait" – jelentette ki. Bizonyítékként az 1941. évi 1440-es magyar miniszteri rendeletet hozta fel, mondván, módosítani kellene a hazai törvénykezést, és az 1945 előtti tulajdonviszonyok figyelembevételével kellene az ingatlan-vissza- szolgáltatást folytatni. A továbbiakban a parlamenti kisebbségi szervezeteknek juttatott állami támogatás kapcsán közölte: elfogadhatatlan, hogy több mint 83 millió lejt kapjanak e szervezetek évente kulturális, vallási rendezvényekre. Az 1,2 millió magyar nemzetiségű polgárt képviselő RMDSZ 18 parlamenti képviselővel és 9 szenátorral a román törvényhozásban idén 18 millió lejt, miközben a hivatalosan 620.000 romát képviselő Nicolae Paun a Pro Europa Roma Párt számára 11,7 millió lejt kapott. Pascan szerint e civil szervezetek háromszor annyi pénzt kapnak, mint a román pártok, és nem számolnak el azzal, hogy mire költik a csillagászati összegeket. A sajtósok rendelkezésére bocsátotta a támogatások jegyzékét, és rövid számítással bizonyította, hogy a "fejpénzre" lebontott összeg 15-375 lej között változik etnikumonként, amit érthetetlennek tart, majd javasolta, a Hargita és Kovászna megyei román kisebbségnek is a más kisebbségekhez hasonlóan állami támogatást kellene juttatni, mert nincs miből kulturális rendezvényeket szervezzenek. Pascan a sajtótájékoztató további részében közölte: nem ért egyet a közbeszerzési törvény módosításával, amely szerint megemelték a közbeszerzési eljárás nélkül odaítélhető munkálatok, szolgáltatások, vásárlások értékének felső határát, hisz választások közelegnek, és az USL-nek pénzre van szüksége, majd hozzátette, hogy a Demokrata-Liberális Párt jelezni fogja a fentieket az Európai Bizottságnak. Kifogásolta a kataszteri hivatalok privatizációjára irányuló erőfeszítéseket, és felháborodott azon is, hogy Románia csak 19%-ban hasznosította az uniós alapokat.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Túl naiv vagy túl agyafúrt?
Tőkéshez közel álló egyesületek számlájára kerülnek a magyar árvízkárosultakat támogató összegek
A maszol.ro portál kedden azt írta, hogy a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, illetve a Tőkéshez közel álló Reconstructio Egyesület folyószámlájára kerülnek azok a támogatások, amelyeket az erdélyi magyarok az OTP Bank Románia útján próbálnak eljuttatni a magyarországi árvízkárosultaknak.
A portálnak egy civil szervezet képviselője hívta fel a figyelmét arra, hogy az OTP egyik kolozsvári fiókjánál az EMNT számlaszámát adták meg az árvízkárosultak támogatására kolozsvári nyugdíjasoktól összegyűjtött 1000 lej átutalására. A panaszos a lapnak az átutalási bizonylatot is bemutatta.
A maszol.ro újságírója által felajánlott támogatást a Tőkés Lászlóhoz közel álló Reconstructio Egyesület számlájára utalták át egy kolozsvári OTP-fiókban.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke a maszol.ro-nak elmondta: korábban a magyarországiakon segítő önkénteseik egy felhívásukban felajánlották az EMNT számláját azoknak az erdélyieknek, akik adományokkal akarnak segíteni az árvízkárosultakon.
A pénzt Dunabogdányba és Visegrádra szeretnék eljuttatni, ez ugyanis az a két magyarországi település, ahol az EMNT önkéntesei dolgoztak. "A számla felajánlásában volt gazdasági ráció is, mert ha az adományozók egyenként kisebb összegeket kívánnak utalni, akkor jóval többe kerül" – magyarázta.
Sándor Krisztina leszögezte: az adományokat "napokon belül" összesítik, és eljuttatják a károsultakhoz.
Az ügyvezető elnök tudomása szerint nem született egyezség az EMNT és az OTP között az árvízkárosultak támogatásáról, ő sem tudta, miért az EMNT bankszámláját ajánlották a kolozsvári bankfiókban.
Diósi László, az OTP Bank Románia vezérigazgatója szerint semmilyen civil vagy politikai szervezettel nem egyeztek meg arról, hogy hozzájuk irányítják az esetleges adományokat.
"Ez valami helyi gerillaakció lehet" – mondta a maszol.ro-nak az igazgató, aki szerint banki titkot sértett az a beosztottja, aki az EMNT és a Reconstructio Egyesület bankszámlaszámát megadta az adománnyal betérő személyeknek. Az igazgató azt ígérte, utánanéz, mi történhetett a bank kolozsvári fiókjainál.
Népújság (Marosvásárhely)

Könyvek a várólistán
Válaszol: Jakab Gábor plébános
Ezzel a címmel indul nyári sorozat a Szabadság kultúra rovatában. Nyár van, itt a vakáció, a szabadságok ideje, bizonyára mindenki szívesen visz magával egy-két könyvet a nyaralás idejére, de akár itthon, a hosszú, nyári esték alatt is kellemes időtöltés lehet az olvasás, esetleg egy pohár bor/üdítő, csésze tea mellett a teraszon/kertben/szobában ülve.
Az általunk megkeresett személyeknek ugyanazt a kérdést tesszük fel: „Milyen könyvek vannak az Ön várólistáján”, és arra kérjük őket, hogy néhány mondatban indokolják meg a választásukat. A sorozatot Jakab Gábor plébános válaszával indítjuk útjára.
Választásom a magyarországi Oravecz Imre Kaliforniai fürj című, több mint 600 oldalas regényére esett. Az indoklást a kötet „fülszövege” (a kemény táblájú könyv borítójának a behajtott szélére írt szöveg) adta. Idézem: „A 19. század második felében és az azt követő századfordulón nagy tömegek keltek útra Magyarországról Észak-Amerikába. Zömük kevésföldű parasztember vagy nincstelen zsellér volt, de akadtak köztük szép számmal jobb módúak is, akik további gyarapodásukat remélték a kivándorlástól. Eredetileg csak annyi időt szándékoztak az Újvilágban tölteni, amennyi ahhoz kellett, hogy némi pénzt gyűjtsenek, és hazatérvén földet vehessenek, házat, istállót építtethessenek, kit milyen cél vezérelt. Csak hát odaát többnyire minden másként alakult, mint tervezték.
Különös, de ez a nagy, emberi dráma jóformán visszhangtalan maradt a magyar irodalomban, és máig sincs méltó feldolgozása. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni Oravecz Imre regénye, ezt a szinte eposzi méretű küzdelmet ábrázolja, amelyet ezeknek a férfiaknak és nőknek, fiataloknak és öregeknek, felnőtteknek és gyerekeknek az exodus, az óhazából való távozás és az új hazában való megmaradás jelentett”.
Köztudott, hogy az „exodus” azóta is tart. Különösen is felerősödött az 1989-es változások után. A fájdalmas téma iránti érdeklődésem késztet most engem az Oravecz-regény elolvasására.
Ezenkívül mindennapi olvasmányom (vakációban is!) a „könyvek könyve”, a Biblia. Ennek tagadhatatlanul helytálló megindoklását Szent Jeromosnál olvastam: „Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust”.
Mivel katolikus pap vagyok, nyilván teológiai szakkönyv is szerepel a „várólistámon” a nyár folyamán, mégpedig a magyarországi Vigília Kiadónál 1996-ban megjelent kétkötetes könyv, A dogmatika kézikönyve. Olvastam már a megjelenése idején és tanulmányoztam is, de az ismeretek felfrissítése végett most újraolvasom.
Fiatalokat buzdítva az olvasás fontosságára, szoktam mondani nekik, hogy: Fiúk és lányok! Nem kell sokat olvasni, elég egy életre 5-6 jó könyv. Idáig tetszik is a „buzdításom”, csak akkor lepődnek meg, amikor mondandómat így folytatom: Igen ám, de (fiúk és lányok) el kell olvasni azt az 500-600 könnyvet is, amelyekből kiválaszthatjátok az említett nagyon fontos 5-6-ot.
A teológián ezt tanították nekünk: Clericus absque libris est tamquam miles inermis. Magyarul: pap könyv nélkül annyi, mint katona fegyver nélkül. Nos, bizonyos értelemben az élet nagy harcában mindannyian katonák vagyunk.
(Köllő Katalin)
Szabadság (Kolozsvár)

Tüntetés a régiósítási terv ellen
Erdély-szerte több mint száz helyszínen szervez tüntetést a román kormány régiósítási terve ellen az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
A nagyszabású megmozdulás partiumi vonzatairól tájékoztatták a sajtót az EMNP nagyváradi székhelyén a párt vezetői. Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke tudatta: július 20-án este nyolc órától kezdődnek Erdély-szerte a megmozdulások. A tüntetés megszervezésének motivációiról szólva Zatykó kifejtette, hogy az erdélyi magyarság türelme szétforgácsolódott az elmúlt másfél évben. A legfőbb veszélyt a kormány régiósítási terve jelenti az erdélyi magyarság számára. „Afrikában érezzük magunkat, mert a kormány az emberek megkérdezése nélkül akar dönteni. Mi magyarok csak vesztesei lehetünk a felülről diktált döntéseknek. Erdély nem gyarmat! Erdély helye a 21. század Európájában, nem pedig a huszadik század Afrikájában van” – fogalmazott Zatykó. A politikus felhívta a figyelmet arra, hogy ezzel az akcióval kívánnak tiltakozni az ellen, hogy Erdély altalajkincseit aprópénzért eladják, ugyanakkor követelik azt, hogy Románia legyen föderális állam, Székelyföld legyen külön közigazgatási régió, a Partium pedig kétnyelvű, sajátos státuszú régió. „Törvényes módon akarjuk céljainkat elérni, a tüntetés ennek első lépése” – fogalmazott Zatykó. Csomortányi István, a párt megyei vezetője elmondta: Partiumban mintegy ötven helyszínen szervezik meg a tüntetést, ezek közül tíz helyszín Szatmár, öt Szilágy, a többi pedig Biharban megyében lesz, de a helyszínek száma még bővülhet. Hozzátette, hogy arra kérik az embereket, hogy legalább húsz percig vegyen részt az eseményen. Elhangzott: nem az a fontos, hogy egy-egy helyszínen hányan lesznek, hanem az a lényeges, hogy lehetőleg minél több helyszínen legyen megmozdulás.
Helyi problémák
Kristófi Kristóf a párt váradi elnöke kijelentette, hogy Nagyváradon is este nyolc órától kezdődik a megmozdulás az Olaszi-parkban. Mint mondta, a váradi tüntetés követi az országos megmozdulás célkitűzéseit, azonban emellett vannak helyi elégedetlenségek is, amelyeknek ennek a tüntetésnek a keretében kívánnak hangot adni. Például fel kívánják emelni a szavukat az ellen, hogy az Olaszi parkot Mihály Vajda parkká nevezte át az önkormányzat, valamint a város épített öröksége elleni helyi politika ellen is. Zatykó Gyula ehhez hozzátette: megszólítják a református és a római katolikus egyház vezetőit is, hogy vegyenek részt és szólaljanak fel az eseményen, de ha ez valamilyen okból kifolyólag nem lehetséges, akkor a vasárnapi misén, illetve istentiszteleten kérjék az embereket arra, hogy vegyenek részt a tüntetésen. Arra a kérdésünkre, hogy az RMDSZ-t megkeresték-e annak érdekében, hogy közösen szervezzék meg a tiltakozást, Zatykó Gyula nemmel válaszolt, de mint mondta, bárkit szívesen látnak a megmozdulásokon.
Tájékoztatás vagy ferdítés?
A sajtótájékoztató végén Zatykó Gyula aljasságnak nevezte a maszol.ro portálon megjelent, és egyes helyi lapok által is átvett híresztelést, melyben a sajtótermék azt sugallja, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács bankszámlájára befolyt, a magyarországi árvízkárosultakat megsegítő adományokat a szervezet nem rendeltetésszerűen használja fel. Zatykó Gyula elmondta, hogy a bankszámlán, illetve a az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács irodáiban összegyűjtött pénzt az adományozók listájával együtt a jövő héten adják át Dunabogdány polgármesterének. Azért kerül oda a pénz, mert az árvíz idején az EMNP kilencven önkéntese végzett ott árvízvédelmi tevékenységet.
Pap István
erdon.ro

Markó Attila: ostobaságot beszél a volt Maros megyei prefektus
Bődületes ostobaságnak nevezte Markó Attila a volt Maros megyei prefektus, jelenleg PDL-szenátor Marius Paşcan nyilatkozatát, mely szerint a magyar állam 1941-ben „elrabolta" román tulajdonosuktól az 1989 után a magyarok által visszaigényelt javakat, a román állam pedig a restitúciós törvényekkel asszisztált a „lopáshoz”.
A szenátor mondanivalóját az 1941. évi 1440-es magyar miniszteri rendelettel támasztotta alá, amely értelmében a magyar állam tulajdonjoga kiterjeszthető az 1940-ben Magyarországhoz csatolt Észak-Erdélyben lévő, román állami tulajdonban lévő vagyonelemekre.
A magyar állam a második bécsi döntés után senkitől nem vett el ingatlant, nem államosított, csak a közvagyon vált állami tulajdonná, ami nyilvánvaló, hisz az állami tulajdonok cseréltek gazdát – mondta a Transindexnek a képviselő. „Ugyanez történt 1919-ben is, csak ellenkező előjellel. Mondhatnánk azt is ezen az alapon, hogy Románia egész Erdélyt elvette, és kérjük vissza” – fogalmazott. A politikus szerint a szenátor a tulajdon fogalmával is játszik, mert az 1997 óta restitúciós törvényeknek egyszer sem módosult a filozófiájuk. „Mindegyik jogszabály azt mondta ki, hogy az 1945 májusa után államosított ingatlant szolgáltatják vissza. Azaz a magántulajdont, nem az állami tulajdont” – zárta a restitúciós bizottság volt tagja.
Marius Paşcan ugyanakkor a kisebbségek parlamenti szervezeteinek juttatott állami támogatás mértékét is kifogásolta. Szerinte elfogadhatatlan, hogy 83 millió lejt kapjanak évente kulturális, vallási rendezvényekre, háromszor annyit, mint a román pártok, és nem számolnak el az összegekkel. (hírszerk)
Transindex.ro

Kincses: az anarchiát választja a MOGYE a magyar megkülönböztetésével
Autonómia helyett anarchia jellemezné a magyar nyelvet hátrányosan megkülönböztető marosvásárhelyi egyetem működését, ha a jövőben sem tartaná be a diszkrimi- nációellenes törvényeket – mondta a romániai magyar orvosképzésért egyesület jogi képviselője. Az orvostan- hallgatók klinikai gyakorlatának nyelve ügyében folytatott vitában nyár végén újabb fejlemény várható. Panasszal fordult a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület és az RMDSZ a bukaresti diszkriminációellenes tanácshoz, az ottani egyenlő bánásmód hatósághoz. Mindkét szervezet tiltakozik a felsőoktatási akkreditációs hatóság előírása ellen, mely szerint az orvostanhallgatók klinikai gyakorlatuk során kizárólag románul beszélhetnek a páciensekkel.
A diszkriminációellenes tanács hétfőn meghallgatta a feleket, döntés augusztus második felében várható. A panaszos egyesület jogi képviselője, Kincses Előd a Határok nélkül csütörtöki adásában azt mondta, az, hogy a betegágy mellett csak a románt lehet használni – tehát a gyakorlati oktatás is csak román nyelven folyhat –, amellett, hogy diszkriminatív és több alkotmányos rendelkezéssel is ellentétes, sérti a betegjogi törvényt is. A jogszabály ugyanis kimondja, hogyha egy paciens nem tud románul, akkor az anyanyelvén kell hozzáfordulni.
Az egyesület azt is kérte, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának április 30-ai döntéséről is állapítsák meg, hogy diszkriminatív, miután a testület elutasította a magyar oktatási rész külön akkreditációjára vonatkozó oktatói kérést. Kincses Előd szerint panaszuk alapja, hogy a tanügyi törvény biztosítja az igényelt akkreditáció lehetőségét. Hozzátette: a diszkriminációellenes törvény úgy szól, hogy ha restriktíven, vagyis megszorítva alkalmaznak egy jogszabályt, akkor az már diszkriminációnak számít, és szankciókat von maga után.
A harmadik kérés, hogy a marosvásárhelyi egyetem chartájának, vagyis alapszabályának diszkriminatív kitételeire vonatkozott. Az egyesület elsősorban annak a megállapítását kérte, hogy a magyar diákok számára a gyakorlatok kizárólag román nyelven történő megtartása szintén megkülönböztetés. Kincses Előd hozzátette, a magyar nyelv elleni diszkriminációt jelzi az is, hogy az egyetemen az angol nyelven tanulók gyakorlatát angol nyelven tartják.
Az RMDSZ panasza kizárólag az akkreditációs tanács átiratával foglalkozik, a párt beadványának ügyét a diszkriminációellenes tanács összevonta a magyar orvosképzésért egyesületével, és együtt vizsgálja őket. A tanács elnöke, Asztalos Csaba – Kincses Előd beszámolója szerint – közölte, hogy a felvetett kérdés annyira komplikált, hogy azt szeretné, a testület minden tagja szavazzon róla, ezért születik majd csak augusztus 15-e után döntés.
Amennyiben a kormányhivatal akkreditációs tanács vitatott határozatáról megállapítják, hogy diszkriminatív, akkor a bepanaszolt testület köteles azt visszavonni. Ebben az esetben a marosvásárhelyi egyetem szenátusa nem hivatkozhat arra a kormányhivatali álláspontra, hogy az orvostanhallgatók klinikai gyakorlatuk során kizárólag románul beszélhetnek a páciensekkel – mondta Kincses Előd. A jogász szerint ez azonban még mindig kevés, mert az egyetemi autonómia azt jelenti, hogy az illetékes minisztérium által jóváhagyott egyetemi alapszabályt csak a felsőoktatási intézmény szenátusa módosíthatja. „Tehát továbbra is az ő térfelükön pattog a labda” – fogalmazott a szakember.
Kincses Előd ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a tanügyi jogszabály azt is kimondja, hogy az egyetemi autonómia a törvények szigorú betartásával kell, hogy működjön. „Mert ha a törvényt nem tartod be, az nem autonómia, hanem anarchia” – összegezte véleményét a Kossuth Rádió műsorában a Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület jogi képviselője.
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma

Tusványos mottói mentén: erdélyi magyarság-tükör
Közeledik „a mi időnk”, nemsokára újra benépesedik Tusnádfürdőn az Olt partja. A legrégebbi romániai nyári egyetem nem véletlenül vált a fiatalság legkedveltebb diáktáborává: kezdetek óta a művelődés, a társadalomkutatás, a politika és a szórakozás találkozási pontja volt. Szerepéről mindent elárul, ha végigolvassuk a rendezvény mottóit 1990-től napjainkig: a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor tulajdonképpen egyfajta lázmérője a kommunizmus utáni romániai magyarságnak. Társadalmi, politikai, társadalom-politikai lázmérő, amely kimutatja, melyek voltak a 23 év legsúlyosabb betegségei. A diktatúrából a demokráciába való átmenettől egészen a mi időnkig fonjuk a tusványosi szálat, segítségünkre volt Bencze Tibor és Sándor Krisztina, korábbi főszervezők.
Akiknek nincs emlékük a kommunizmusról, azoknak valószínűleg arról sincs emlékük, hogy mi volt a nyári egyetem a bálványosfürdői első hét évben. Sőt, valószínűleg akad olyan, aki azon is meglepődik, hogy a mára „Tusnádfürdőhöz nőtt” fesztivál története nem az Olt partján kezdődött.
– A ’90-es években, amikor elkezdtük, a magyar–román párbeszéd egyik legfőbb helyszíne, alkalma volt a nyári egyetem – emlékezett vissza Bencze Tibor, aki a kezdetektől „része” a Tusványosnak, az ezredforduló előtti években főszervezője is volt a fesztiválnak. – Akkoriban három pillérre épült a szervezés: az anyaországra, az erdélyi magyarságra és a románságra.
Az első évek a diktatúrából való kilábalás, a „demokratizálódás” évei voltak. Ezt tükrözik a mottók is: Átmenet a diktatúrából a demokráciába (1990), Napforduló után (1991), Románia Kelet és Nyugat között (1993), A baloldali nosztalgia Közép- és Kelet-Európában (1994), Közös kihívások az átmenet során (1995), A posztkommunizmus nyomorúsága (1997). Az egymásra találás, az együttélés, az európaivá válás közös útkeresése nehezedett a három pillérre, majd éppen a Tusnádfürdőre való átköltözés után politikai fordulatok következtek – ezeket is nyilvánvalóan megüzenik a mottók.
Ami a jelmondatokból nem derül ki, arra Bencze Tibor hívta fel a figyelmünket:
– A ’90-es évek derekától a vége felé ez a háromlábú szék egyre sántább lett. Az Emil Constantinescu elnöksége előtt ellenzékben levő Román Demokratikus Konvenció egyre kevésbé érezte fontosnak a nyári egyetemet, és román szervező fél kikopott. Senki sem szorította ki őket, csak hatalmon már nem voltak annyira elhivatottak. Ez egyébként az RMDSZ-re is jellemző volt némileg a kormányba kerülése után.
A román fél csendes távozásával az erdélyi magyarság és az anyaországi magyarság közötti párbeszéd erősödött meg Tusnádfürdőn.
– Hozzájárult ehhez természetesen az is, hogy 1998-ban a Fidesz nyert Magyarországon, és az általuk képviselt új nemzetpolitika vált az elkövetkező évek nyári egyetemeinek a vezérfonalává. A Tusványos ennek a nemzetpolitikának vált az importőrévé – jegyezte meg Bencze Tibor.
Az első Orbán-kormány ideje alatt a polgári megerősödés műhelye volt a nyári egyetem: a mottók igazolják, hogy a kommunizmusból felocsúdva egyre inkább Európa felé tekint az erdélyi magyarság. Kelet-Közép-Európából Európa felé (1998); Közép-Európa? Kelet-Európa? Balkán? – regionalizmus és integráció (1999); Politikusok rövidnadrágban (2000); Tíz évvel a Napforduló után – kényszerek és lehetőségek (2001); A polgári kibontakozás Európában (2002).
Törésvonal áll be 2003-tól: a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) létrejöttével új kihívások elé néz az erdélyi magyarság.
– Ettől az évtől kezdve sokkal nagyobb hangsúly tevődik az erdélyi magyarság „belpolitikájára”. Egyre nagyobb szakadék képződik az erdélyi magyar bal- és jobboldal között, következnek azok az évek, amikor Markó Béla minden évben meghívást kap, és végig kérdéses, hogy megjelenik-e – nyilatkozta Sándor Krisztina, aki 2008-tól négy éven át főszervezője a tábornak. A 2003-as mottó: Együtt vagy külön utakon – Integráció és nemzeti érdek.
Egy év múlva már az Európai Unió az egyik központi téma. 2005-ben ismét felugrik a lázmérő csíkja: Összetartozunk ?! – Az Európai Unió kihívásai és lehetőségei – utal a mottó a kettős tematikára. Egyik a december 5-re való reakció, a másik továbbra is az EU felé való kacsintás.
– Tusványos hetét mindig is arra szánták a szervezők, hogy valamennyi politikai nézőpont találkozhasson itt. Rendkívül fontos elvi kérdéseket fogalmazott meg, és éppen a kérdésfelvetés az egyik legfőbb erőssége a Tusványosnak. Ugyanakkor ajánlott is egyfajta választ, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy a válaszok miatt első sorban a nemzeti liberális és a konzervatív érzelműeknek vált a kedvenc helyszínévé – mondta Sándor Krisztina.
Európa a központi téma 2006-ban és 2007-ben is: Így is lehet: Egy másik Románia, egy másik Magyarország, Vitán felül.
2008-ban gyökeres változás következik be: átveszi a főszervező szerepét a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), és elnöke, Sándor Krisztina. A mottó hosszú évek után először nem csak politikai: Más kép. És egyre „vidámabb” mottók jönnek: Húsz esztendőm hatalom (a 20., jubileumi kiadás jelmondata, 2009), Nyílt lapokkal (2010), Összenő, ami összetartozik (2011), Tusványos a világ közepe (2012), és eljutottunk A mi időnkig.
– Az idei mottó nagyban reflektál a Magyarország Unióban való helytállására, hiszen az utóbbi évben nagyon sok támadás érte Brüsszelből az Orbán-kormányt. De figyelmeztetés ez számunkra is az alkotmánymódosításhoz és a régióátszervezéshez hasonló fontos kérdések előtt, hogy itt és most kell cselekednünk – közölte Sándor Krisztina.
– Az utóbbi szűk 15 év sokkal több változást hozott, mint a diktatúra bukása utáni első 10 év. A kommunizmus jegyei még mindig visszaköszönnek olyan kérdésekben, mint például a tulajdon-visszaszolgáltatás vagy a szekus kérdés. De ma már nem annyira az elvárásokban való csalódás válsága, hanem az egész világot befolyásoló gazdasági válság, valamint a lelki válságunk okozza a legnagyobb fejtörést. Mivé lett az ember, mivé lettünk mi? Erre is választ keresnek a jelenkor tusványosai – fogalmazott Bencze Tibor.
A jelmondatok megfogalmazásakor – mint ahogy a MIT korábbi elnöke is megjegyezte – természetesen a figyelemfelkeltő jelleg is szerepet játszik. De így is jól tükrözik, hogy az erdélyi magyarság milyen főbb problémákkal ütközött a rendszerváltás után: önmeghatározás, a diktatúra levetkőzése és a demokrácia ruhájának a felöltése, az anyaországgal való együttműködés, az erdélyi magyar „többpártrendszer” kialakulása és hatásai, politikai bal és jobb közötti különbségek, európai integráció.
Még az idei Tusványos el sem kezdődött, de Sándor Krisztina szerint is borítékolható, hogy a következő évi nyári egyetem mottóját nehéz lesz megfogalmazni:
– Túl leszünk az EP-választásokon, megismerjük az EU 2014–2020-as támogatási időszakának a költségvetéseit, parlamenti választások lesznek Magyarországon, elnökválasztás lesz Romániában, napirenden az alkotmánymódosítás és a régióátszervezés – sorolta azokat a témákat, amelyek nélkül nem szervezhetnek jövőre Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort.
Egyelőre azonban ne ugorjunk nagyon előre. A legfontosabb tudnivaló: július 23. és 28. között vita, tudomány, művészet, szórakozás Tusnádfürdőn. Legyen a mi időnk!
Kovács Hont Imre
morfondir.ro
Erdély.ma

Az űrlap alja
A magyar jövőről a Partiumi Írótáborban
Az idén a X. Partiumi Írótábort szervezte meg Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Partiumi Írótábor Egyesület. A Hagyomány, haladás, megmaradás című színvonalas és programokban gazdag rendezvénynek a nagyváradi Góbé csárda adott otthont.
Az írótábor zárónapján Barabás Zoltán költő, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke köszöntötte jelenlévőket, majd ezután átadta a szót a rendezvény állandó vendégének és támogatójának, Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, aki még mielőtt elkezdte volna az előadást, megemlékezett Tüzes Bálint költőről.
Egyházi, politikai és nemzeti ökuménia
„Az egyneműsítő politikák ellen fel kell lépni, és a szabad, egyesült Európa megszorító keretei között, a totalitárius vagy globalista rendszerekkel szemben a magyar út megtalálására kell törekednünk” – jelentette ki a volt református püspök a Szárszó – múlt, jelen, jövendő címmel tartott értekezésén. Az 1943-as balatonszárszói írótalálkozón és konferencián a befejezéséhez közeledő háború várható következményeivel, illetve az ország sorsával vetettek számot. „A jelenben egy vértelen pusztulásnak vagyunk a szenvedő alanyai” – mutatott rá Tőkés László utalva a vészjósló népszámlálási adatokra, a magyarság fogyatkozására. Az EP-képviselő a szárszói példa követésében látja a megoldást, és azt tanácsolja, gondolkozzon együtt a civil szféra, az egyház és a politikum azon, hogyan lehetne megállítani a fogyatkozást, hiszen ugyanúgy cselekedtek 1943-ban is Balatonszárszón. „Keressük az egyházi, politikai és nemzeti ökuménia útját” – mondta az egybegyűlteknek.
„A nagy ellenség ellen nagy lelket kell növeszteni”
Németh László küzdelme a magyar jövőért címmel tartott ezután előadást Pomogáts Béla irodalomtörténész. „A háborús események végső kimenetelének és az ország, illetve a nemzet várható sorsának megítélése adott feladatot és tartalmat az 1943. augusztus 23–29. között a népi írótábor vezető személyiségei, mindenekelőtt Püski Sándor által megrendezett szárszói találkozónak” – kezdte az értekezést az irodalomtörténész. Majd a következőképpen folytatta. A tanácskozás harmadik napján Németh László tartott előadást, ami Szárszói beszéd címmel vált a magyar politikai irodalom egyik klasszikus művévé. Nem váratlanul szólaltatta meg a beszéd Németh László történelmi felismeréseit és szorongásait, előzményei között ott találhatóak az 1942-ben rendezett lillafüredi írótalálkozón és az 1943-ban Nagyváradon tartott előadások, valamint az a polémia, amelynek során Népi író címmel fejtette ki nézeteit. Váradon fiatal hallgatóság előtt beszélt arról, hogy a kisebbségi sorsból szabaduló erdélyi magyarok előtt milyen tennivalók állnak. Annak fontosságára figyelmeztetett, miszerint a kisebbségi sorsban kialakított és tanúsított közösségi erkölcsöt (felelősségvállalás, józan számvetés és az egymás iránt tanúsított szolidaritás) a többségi helyzetben is fenn kell tartani. Pomogáts Béla Németh Lászlót idézte: „A nagy ellenség ellen nagy lelket kell növeszteni. Engem a világháború rémségei közt ez tölt el csaknem optimizmussal: Európában sokkal több erkölcs lappang, mint hittem. A kis népek, csoportok, egyének hősiesebben védik jellegüket, mint a civilizáció langyos fürdője után várni lehetett. Még a magyarságban is javára csalódtam. Nos, a kisebbségi embernek, akár magyar, vagy holland, vagy hindu, ilyesformán kell hűségben, halálraszántságban, áldozatkészségben fokozottan fegyverkeznie. Az elnyomás arzenáljai ellen a katakombák arzenáljait kell megépítenünk.”
Németh László sejtelmei beteljesedtek
Visszatérve a Szárszói beszédre Pomogáts Béla elmondta, Németh László féltve a magyarságot előrevetítette, milyen súlyos következményei lesznek a szovjet megszállásnak, illetve a magyar értelmiség közéleti szerepvesztésének. „Én ezt a háborút – idézte a beszéd egyik lényeges megállapítását az irodalomtörténész – az első pillanattól mély pesszimizmussal néztem. Nemcsak a háború pusztításaitól: megszállásoktól, bombázásoktól, a legjobbak elhurcolásától féltettem azt, amit idáig csináltunk, sokkal inkább a háború utáni rendezéstől. Az az üdvösség, amellyel Európa fog megajándékozni, nem az lesz, amely társadalmunk halk folyamataiban készül. Nem is lehet, hisz azokat odakinn senki sem ismeri. Előrelátható volt, hogy kívülről neveznek ki ránk megváltókat, s mint minden kinevezésnél, ennél is a protekció érvényesül: a dugaszban levők közül az lesz a poglavnik, akit a külföldön élő tanácsadók s hazai sugalmazóik a legalkalmasabbnak tartanak. Mondjuk-e, hogy ezek a tanácsadók – még a jóindulatúak is, – keveset tudnak a magyarság valódi állapotáról, a rosszindulatúak pedig első dühükkel épp az ellen fognak fordulni, ami itt a bennszülöttek védelmére fölépült, s az ő illetékességüket vitássá teheti.” Pomogáts Béla elmondta, amitől itt Németh László féltette a magyarságot az néhány esztendő múlva bekövetkezett. A jelenlévők közül többen is bólogattak, hiszen bőségben voltak a tapasztalatoknak.
Az értelmiség: Noé bárkája
A másik fontos megállapítása Németh Lászlónak az előadó szerint az volt, amit az értelmiségről mondott. A szárszói felszólaló számos írása tanúsítja, hogy az értelmiségi társadalom utópiájában találta meg azt a szellemi és erkölcsi stratégiát, amely hite szerint képes lehet kivezetni az emberiséget és a magyarságot a modern kor folyamatos válságaiból. „Én az osztálytalan társadalmat, ha az nemcsak névleg van meg, de az emberek műveltségében is, másnak, mint értelmiségi társadalomnak el sem tudom képzelni. Ez az osztály az, amely a többit lassan magába ölelheti. (…) Értelmiségi foglalkozásukat föladhatják, válthatnak munkakönyvet, elmehetnek szőlőt kapálni, azt azonban ott is tudniuk kell, hogy értelmiségi emberek, és ma az értelmiség a Noé bárkája. Benne ring az a hagyomány, küzdés, emlék, amit az izgalomba jött emberiség tán hajlandó volna föláldozni. S benne menti magát a jövő nagy utópiája is: az osztályok valódi összeölelkezése – egy megtisztult értelmiségi kultúrában” – idézte az irodalomtörténész Németh Lászlót. Pomogáts Béla kijelentette, a két stratégiai mondanivaló szorosan összefügg egymással. A magyarság és a magyar értelmiség sorsát nem is lehetett volna egymástól elválasztani – tette hozzá. Ebben a tekintetben a szárszói szónok nemcsak ideológusnak, hanem jövendőmondónak is bizonyult, hiszen a magyar értelmiség szinte folyamatos közéleti szerepvesztésének a veszedelmét és következményeit jól érzékelte. A szárszói szónok beszéde éppen azt szolgálta, hogy ezt a veszélyt valamiképpen elhárítsa, legalább úgy, hogy a magyar értelmiség legyen tudatában annak, mi történik hazájával és mi történik vele. E tekintetben Németh László gondolatai hét évtized elteltével sem veszítettek aktualitásukból.
Szárszó öröksége
Szakolczay Lajos műkritikus Szárszó élő öröksége címmel tartott előadást (aminek szövegét teljes terjedelemben már leközöltük hétfőn az értekezésnek a ’43-as találkozóról és jelentőségéről való átfogó jellege miatt). „A tanácskozás egyik tanulsága többek között az, hogy ne hagyjuk magunkat – mutatott rá az előadó. Az a miénk, amit kikövetelünk. Imádkozással? Építéssel! – mondta, majd hozzátette: A minőségtégla – e nélkül nincsen tartós fal – ott lebegjen szemünk előtt, s mikor az egyiket a másikra tesszük, gondoljunk őseink századok óta vívott csatáira. A népi írók mozgalma a Zrínyitől Illyésig tartó utat erősítette avval, hogy visszaadta önbecsülésünket. Megacélozta tartásunkat, kiegyenesítette gerincünket.”
Fleisz János történész ezután bemutatta Gábor Ferenc Egy falu, melynek nem látni mását. Köröstárkány monográfiája és Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja című kötetét, melyet a méltató és a szerző is egyaránt hiánypótlónak nevezett. Gábor Ferenc kijelentette, több helytörténeti írásra lenne szükség, illetve arra, hogy mindezeket oktassák az iskolákban, hogy a diákok ismerjék meg a múltat helyi vonatkozásban is. Ezt követően Meleg Vilmos színművész versműsort adott elő, többek között József Attila Balatonszárszó, Kosztolányi Dezső Milyen sötét-sötét a Balaton, Csukás István Szárszó, nyár és a Vonat kattog, valamint Rónay György Szeptemberi csönd című művét szavalta el.
Elismerés és reményteljes búcsú
Díjátadással zárult a rangos rendezvény. Idén a József Attila-díjas Mezey Katalin budapesti prózaírót, költőt, műfordítót részesítették elismerésben, akit Ködöböcz Gábor irodalomtörténész méltatott. „Mezey Katalin példaszerű hűségről, felelősségről és rendületlen elkötelezettségről árulkodó pályáján végigtekintve jó okkal juthatnak eszünkbe Pál apostol Korinthusbeliekhez írott második levelének kétségbeesésben is méltóságot, reménytelenségben is reménységet, erőtlenségben is erőt sugárzó szavai: »Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk«” – mondta Ködöböcz Gábor a köszöntés végén.
Miután Tőkés László átnyújtotta a díjat Mezey Katalinnak, Barabás Zoltán megköszönte az egybegyűlteknek a részvételt és azt, hogy ez a családias, meghitt hangulatú rendezvény létrejöhetett, valamint búcsúzóul reményteljesen arra bíztatta az egybegyűlteket, jövőre is legalább ilyen szép számban vegyenek részt, ahogy azt idén is tették.
Ladányi Norbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Shakespeare Fesztivál: marosvásárhelyi
Makrancos hölgy Gyulán
Telt ház előtt játszotta július 10-én, szerdán a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat A makrancos hölgy avagy a hárpia megzabolázása című előadását a Gyulai Várszínház színpadán. A Sorin Militaru által rendezett produkció a IX. Shakespeare Fesztiválon vett részt a határ menti városban.
A rangos nemzetközi seregszemlére – amely egyben az Európai Shakespeare Fesztiválok Hálózatának alapító tagja is – a legjelentősebb Shakespeare előadásokat hívják meg Magyarországról és a nagyvilágból.
A kilencedik fesztiválon a Sorin Militaru által rendezett, Berekméri Katalin címszereplésével játszott marosvásárhelyi vígjátékot is vendégül látták. A produkció harmadik évada szerepel a Tompa Miklós Társulat műsorán és szakmai elismeréseket is kapott ez idő alatt (többek közt a Magyar Színházak Kisvárdai XXIV. Fesztiváljának rendezésért járó díját).
Amint azt már lapunkban olvashatták a gyulai Shakespeare Fesztivál nyitóelőadása idén a Gyulai Várszínház és a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház koprodukciójában létrejött Hamlet volt, rendező Bocsárdi László, a címszerepben Mátray Lászlót láthatta a közönség. A előadást ősztől otthon is műsorra tűzi a sepsiszentgyörgyi társulat.
A Shakespeare Fesztivál további programjairól a www.shakespearefesztival.hu honlapról értesülhetnek
Szabadság (Kolozsvár)

Kisebbségbiztonság hat pontban
Alapvetően a kisebbségvédelemben rendelkezésre álló mozgástér szélesítését célozza, és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) teljes támogatását élvezi az RMDSZ európai polgári kezdeményezése. A Minority SafePack elnevezésű csomagot néhány napon belül bejegyeztetik – mondta el a marosfői EU-táborban Vincze Lóránt, a szövetség külügyi titkára.
Az RMDSZ a maximumot hozza ki a lehetőségekből a most már késznek tekinthető, és július közepéig benyújtandó kisebbségvédelmi csomag révén – tartja Vincze. „A nagyon sok egyeztetés után, FUEN-tag, illetve uniós szakemberek bevonásával elkészített csomag révén igyekeztünk azonosítani minden olyan uniós kompetenciát, amelyek révén előrehaladást érhetünk el a kisebbségvédelem terén – fogalmazott az RMDSZ külügyi titkára. – Nem gondolkoztunk előzetes jogi normakontroll igénylésében, megpróbáltunk tartalmi és terminológiai szempontból egyaránt kifogástalan dokumentumot írni, elsősorban ez magyarázza a hosszas előkészületeket is. A hivatalos brixeni rajtot követően is sokat csiszoltunk még a csomagon, amelynek részletes tartalmát csak a beiktatás után tesszük közzé. Nem szeretnénk ugyanis, hogy az uniós fórumok a sajtóból értesüljenek a javaslatainkról.”
A Marosfőn zajló EU-tábor meglehetősen gyér közönsége előtt a politikus hat pontban határozta meg a szövetség európai „alkotmánymódosító” javaslatait. Közéjük tartozik a nyelvi és kulturális sajátosságok elismerése és beépítése a különböző regionális alapokba, gazdasági kohéziós programokba, illetve az oktatásra, nyelvhasználatra vonatkozó javaslatok. A célkitűzések között szerepel a közel százmillió, Európában élő kisebbségi állampolgár képviselete intézményes keretének megteremtése az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban. Az RMDSZ azt is szorgalmazza, hogy az uniós diszkriminációellenesség terjedjen ki a vallási és az etnikai diszkrimináció tiltására is. Elősegítenék a kisebbségi vonzatú audiovizuális média és a digitális tartalmak szabad áramlását is, a szabad szerzői jogi piac megteremtését. Változtatnának a kisebbségi célokat szolgáló gazdasági társulásoknak szánt állami támogatások korlátozásán, a kulturális tartalomgyártás, a könyvkiadás, a sajtó ugyanis a közösségek védelmét, kultúrájának terjedését hivatott szolgálni, az európai sokszínűséget célozza.
Bár az RMDSZ előrevivőbbnek tartaná, ha egyetlen kezdeményezés mögé sorakoznának fel az erdélyi magyar szervezetek, az SZNT csomagját vállalhatónak és támogatandónak tekinti. Az SZNT kezdeményező csoportjába delegált Korodi Attila RMDSZ-es képviselő úgy fogalmazott: a polgári kezdeményezés elutasítása esetén sincs veszteni valója a romániai magyarságnak, a tematizálás ugyanis alapvetően befolyásolhatja az uniós politikák, illetve az EU nagy országainak kisebbségi kérdésekhez való viszonyulását.
Az elsősorban az RMDSZ-hez közelálló ifjúsági szervezetek tagjai számára szervezett tábor másik jelentős horderejű előadása azt taglalta: milyen mértékben képesek ellensúlyozni a kisebbségek javát szolgáló határozatok a szuverenitás feladását. Az Új Európát most! című előadást Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke azzal a kérdéssel indította: van-e egyáltalán szükség egy közös Európára, és ha igen, akkor miért? Az RMDSZ korábbi elnöke szerint Románia szempontjából a válasz egyszerű: a NATO- és az EU-s csatlakozással az ország katonai és gazdasági biztonságot nyert” – közölte. „Az unió működésének nyílt vitájához nekünk, erdélyi magyaroknak is hozzá kell szólnunk, hiszen a történelem során megtapasztalhattuk, hogy a monarchia és a nemzetállam is börtön” – fogalmazott Markó, aki szerint az új Európában inkább annak a feltételeit kell megteremteni, hogy a különböző etnikumok békében tudjanak egymás mellett létezni. „Azt azonban tudomásul kell venni, hogy ez az új Európa a valamit valamiért elvet fogja követni. Európának kötelezően bele kell szólnia az országok ügyeibe, még ha ez azzal is jár, hogy szuverenitásunk egy részét fel kell adnunk – cserébe biztonságot kapunk, mint etnikum” – emelte ki az akadémia elnöke.
Winker Gyula EP-képviselő úgy tartja, semmiképp sem lenne jó, ha a kontinens a nemzetállamok Európája lenne, ahol elkülönül észak és dél, régi és új. „A versenyképesség megalapításához észak fegyelmére, nyugat tapasztalatára és kelet ambíciójára együttesen van szükség. Az olyan Európa, ahol vannak egyenlők és még egyenlőbbek, egyszerűen nem működőképes” – fogalmazott az egykori távközlési és informatikai miniszter. Sógor Csaba EP-képviselő szerint az EU nagy vitái tükrében az erdélyi magyarság problémái kicsinek tűnhetnek, de az Európai Polgári Kezdeményezés megteremtheti azt a lehetőséget, hogy ügyünket az európai kisebbségek közös ügyeként tárjuk Európa elé. „Nem egyesült európai államokra, hanem régiók Európájára van szükség, amelyben érvényesül a kisebbségek védelme. A profitorientált társadalom helyett vissza kell nézni az olasz reneszánsz világába, ahol a székely közösségekhez hasonlóan ismerték és gyakorolták a kölcsönösség, a jóindulat, a segítőkészség és a közösségi együttműködés fogalmait” – hangsúlyozta Sógor.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Csíkszentkirálytól a Tatroson át Degettesig
„A moldvai csángók kultúrájának és nyelvének történeti, nyelvi asszimilációs folyamatainak leghitelesebb, szintetikus látásmódú kutatója és hírvivője” – ez áll az Arany János Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény díj indoklásában, amelyet Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi docens nemrégiben vett át a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől. A Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék oktatójával nem csak csángókról, hanem elhivatottságról, az első fényképezőgépről, Csíkszeredáról, „kutató” és „adatközlő” emberi kapcsolatáról is beszélgettünk.
– Ma már létezik kifejezetten néprajz szak, ám ön még magyar–orosz szakon végzett. Mikor fordult a figyelme a népi kultúra felé?
– Azt tartom, hogy az ember lehetőleg olyasmivel foglalkozzon, amibe belenevelődött vagy amihez köze van. Sokszor elmondom a hallgatóknak is, hogy Mikszáth Kálmánból akkor lett sikeres író, amikor a saját szülőföldjével kezdett foglalkozni, vagy Tamási Áron akkor írt igazán jól, amikor itthon élt, Erdélyben. Én falusi, paraszti környezetből származom, és ez számomra meghatározó. Mióta az eszemet tudom, foglalkoztatott a székely falu és annak átalakulása. Szülőfalumban a fafaragó kör vezetője, a falumúzeum szervezője, Csiszér Imre tanító bácsi hívta fel a figyelmemet először arra, hogy a paraszti világ nem lenézendő, hanem megőrzendő. Aztán a csíkszeredai Mikó-várban működő múzeum idős igazgatója, János Pali bácsi magyarázta lelkesen a kiállítási anyagot, és bizonyította, hogy a paraszti kultúra érték. Középiskolás korom másik nagy revelációja a táncházmozgalom elindulása volt: teljesen új attitűddel szembesített. A mai Márton Áron Gimnázium dísztermének ajtaján egyszer csak plakát jelent meg, rajta: „Másként akar szórakozni?” Így, magázó formában, és ez azt jelentette, hogy vége sulibulinak, diszkónak, jött helyébe a táncház. A mozgalom résztvevői – köztük a létrejövő Barozda együttes – újfajta magatartást honosítottak meg. Fontosnak tartották a hiteles- és a műfolklór közötti különbséget, lényegesnek tekintették az autentikus világgal való élő kapcsolatot. Addig a kisváros lenézte a falut, velünk diákokkal is igyekeztek elfelejtetni tájszólásunkat, viseletünket. A város a polgári hagyományokat preferálta, érdekes módon azonban Csíkszeredának nem sikerült asszimilálnia a falut, sőt épp fordítva történt: olyan mérvű volt a faluról való beözönlés, hogy a falu asszimilálta a várost. Csíkszereda jó értelemben véve elfalusiasodott, kapott valamit a falutól.
– Mikor ment először gyűjteni?
– Talán tizenegyedikes lehettem, amikor láttam, hogy a táncházasok falura járnak. A nagynéném egy tarisznyára ültette meg a tyúkot, rovásírásos jel volt rajta. Kivettem a tarisznyát a tyúk alól, megmostam, és azzal kezdtem Csíkszeredába iskolába járni, abban hordtam a könyveimet, és azzal mentem Gyimesbe gyűjteni. Gyűjteni? Jártunk Gyimesbe, mert illett abba a környezetbe járni, de sem magnetofonom, sem fényképezőgépem nem volt. Figyeltem, és leírtam mindenféle dalt. Az első magnómat az egyetemi ösztöndíjamból spóroltam össze, az első fényképezőgépemet, egy Smenát pedig egy Erdélybe látogató dunántúli lánytól kaptam ajándékba.
– A kilencvenes évek elejéig Gyergyóditróban, majd Tusnádfürdőn tevékenykedett magyartanárként. Azért megmaradt kutatónak is?
– Abban az időszakban én elsősorban tanárnak tartottam magam, s bár továbbra is jártam Moldvába gyűjteni, mindenekelőtt a tanári feladataimmal foglalkoztam. Nem tudtam megcsinálni, amit sok más kollégám igen, hogy ingázás közben is Max Webert és Mircea Eliadét olvassak. Annyira megérintett a gyerekek problémája, az egész pedagógiai tevékenység, hogy képtelen voltam kilépni belőle. Nem tudtam úgy „tudomanyizálni”, hogy osztályfőnökként azt kellett látnom, az egyik gyerek homloka gyöngyözik az éhségtől, miközben a másik tízóraiját nézi, vagy úgy, hogy a milíciára kellett mennem megtudni, hogy a gyereket miért vitték el az osztályomból.
– 1992 óta viszont a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója. Hogyan változtak a prioritások?
– Szakmai munkám három pillérre helyeződött: egyrészt tanítani kellett, másrészt kutatni a doktori disszertációmhoz, harmadrészt tudományos írásokat kellett megjelentetnem. Tulajdonképpen úgy érzem, a mai napig rendjén van ez a három pillér, és egyre jobban érzem magam az egyetemistákkal, a 18-25 év közöttiekkel. A gyerekeim korosztályához tartoznak, ezért kicsit úgy is tekintem őket. Látom a problémáikat, jobban, mint húsz évvel korábban. Semmivel sem könnyebb a sorsuk, mint a miénk volt. Mások a problémáik, de a helyzetük a bizonytalanságérzet miatt nehéz. Nehéz úgy jövőt építeni, hogy minden változik, semmi biztos nincsen. Mai napig szeretem az életem didaktikai részét, és a terepet is nagyon kedvelem, mert valahogy a véremben van ez a nomád szemlélet. Mindenfele nagyon szeretek „tekeregni”, mindegy, hogy Moldvában vagy Párizsban, csak „szimatolhassak”. És mindenhol nagyszerű emberekkel lehet találkozni – ez egyben a terepmunka jó értelemben vett „rákfenéje” is. Az utak során teremtődő kapcsolatokat mind karban kellene tartani, időnként találkozni kellene, legalább leveleket, e-mailt írni, jelezni, de ez néha egyszerűen túl sok, nincs idő rá.
– Moldvában archaikus népi imákat gyűjtött számos alkalommal. Hogyan lehet ezt a személyes műfajt kutatni?
– Az archaikus vagy akár a liturgikus imaszövegek nem annyira bensőségesek, mivel a hagyományos ember vallásossága eltér a modern emberétől. Utóbbi magánügynek tekinti Istenhez való viszonyát, a hagyományos ember számára viszont a hit nyilvános megvallása szinte kötelesség. Moldvában volt olyan, hogy a család együtt, térden állva imádkozott, én ott voltam, de nem zavartatták magukat. Bár az imádság egyrészt belső ügy is, mert olyan is volt sokszor, hogy sírva fakadt valaki imamondás közben, mert azt mondta, hogy ezt az imát „mámókámtól” vagy „tátikámtól” tanulta, és szeretettel emlékezett a nagyszülőjére. A nyilvánossághoz való viszony viszont teljesen más az olyan hagyományos társadalmakban, mint amilyen a moldvai is. A hagyományos ember inkább megosztja örömét, fájdalmát a falu társadalmával, de akár egy kívülről érkezett emberrel is. Nagyobb a bizalom, mint a modern ember esetében.
– Hogyan lehet ezt a bizalmat megfelelően kezelni?
– Mikor az ember odamegy a magnetofonjával vagy kamerájával, személyes viszonyokat kell teremteni, és később is ennek megfelelően kell viselkedni. Ezt a magyarországiak például viszonylag nehezen értik meg. Ha engem valaki megtisztelt azzal, hogy elmondta nekem a gondját, baját, netán szállást adott, megetetett, megitatott, akkor fontos, hogy következő alkalommal ismét megkeressem vagy legalább az úton megismerjem, vagy ha fényképet ígértem neki, akkor el is vigyem. Azt nem lehet csinálni, hogy valaki ma adatközlőm, holnap meg nem köszönök neki az utcán. Ha meg sem ismerem, joggal érezheti úgy, hogy csak kihasználja ez a modern világ, utána ő is elfordul, bezárkózik. Ördögi kör, és sajnos rossz irányba megy e tekintetben az erdélyi társadalom is.
– Sokszor találkozott hasonlóval?
– Sajnos igen. A kilencvenes évek legelején például egész Erdélyről szóló filmet forgattunk, a tizenegy tagú stáb munkáját szakértőként segítettem Csíkban, Gyimesben és Kászonban. Akkor kezdett sugározni a Duna Televízió, és a Székelyföldön akkora volt a lelkesedés, hogy mindent megtettek volna az emberek a stábért. A budapestiek el is voltak képedve, mondván, hogy odaát utálják őket, itt meg kürtőskalácsot sütnek nekik és töltik a pálinkát. Mondtam, ne búsuljanak, tíz év múlva itt is utálni fogják a filmeseket. Így is lett. Egész más most megjelenni kamerával Erdélyben vagy Moldvában, mint húsz évvel ezelőtt, az emberek már félnek a kamerától, mivel visszaéltek a bizalmukkal.
– Manapság nehezebb kapcsolatot teremteni?
– Régen sztereotípiák működtek arról, hogy ki a néprajzos, és mit akar: jön, énekeltet minket, szép viseletben le akar fényképezni, le akarja a házunkat rajzolni, mert az milyen szép. Ez a romantikus kép általános volt Erdélyben a kutatóról, akitől azt várták, hogy megörökítse őket. Ez működött, és ha azt mondtam valakinek, hogy az imára vagy dalaira vagyok kíváncsi, akkor ő elmondta, elénekelte. Az utóbbi időben viszont nehezebb a kutató dolga: ma meg kell magyarázni, mit miért csinálok, hová kerül az anyag, ki miért kap pénzt. Persze a diktatúrában is voltak akadályok: nem lehetett például valakinél csak úgy aludni. Amikor legelőször mentem Moldvába, Kallós Zoli bácsi adatközlőihez mentem: pontosan le volt nekem rajzolva, hogy hol laknak a faluban, hogy ne kelljen senkitől semmit kérdeznem. Tudtam, hogy ott kapok szállást.
– Van olyan magyarok lakta moldvai település, ahol még nem járt?
– Nincs. A számítógépemen falvanként csoportosítom a gyűjtött anyagokat: minden csángó faluból van hangfelvételem és fényképem, erre büszke is vagyok. Az igazán nagy élményeket nem az olyan ismertebb falvak, mint Klézse, Pusztina vagy Lészped jelentették nekem, hanem azok, amelyekről alig tudott valaki. Például egyszer drótkötélen kellett átmennem a Tatroson Degettesre, mert a hidat elvitte a víz. A faluban a középső és idős generáció még tudott magyarul, nagyon szép archaikus népi imádságokat vettem itt fel, miközben csak kevesen tudják, hogy létezik ilyen magyar település. Vagy Bruszturósza Kökényes nevű falurészében kiültettem egy idős bácsit a padra, leültem mellé a magnóval, és beszélgettünk a faluról meg a katonaélményeiről. Körénk gyűlt a háza népe, gyermekei, unokái, és csapkodták a kezüket előttünk, mert nem is tudták, hogy az öreg milyen nyelven beszél. Nekem ezek nagy élmények voltak. Az északi csángó Jugánban Gerka Mária néni az utolsó, aki a falu sajátos, egyedi nyelvjárását beszéli, és akinek 1932-ben maga Lükő Gábor udvarolt. Nála ötször-hatszor is voltam, de valahányszor jöttem el tőle, mindig imbolygott a kezem a kilincsen, hogy vajon mindent megkérdeztem-e tőle, amit kellett.
Tánczos Vilmos
Néprajzkutató, egyetemi előadótanár, 1959. október 21-én született Csíkszentkirályon. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar–orosz szakán végezte, szakmai pályáját magyartanárként kezdte. 1992-től a kolozsvári BBTE bölcsészkarának munkatársa. Doktori disszertációját 1999-ben védte meg Moldvai csángó archaikus népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér címmel. 2000–2003 között a Sapientia Alapítvány kurátora és elnökhelyettese volt, két éven át a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megbízott rektorhelyettesi tisztségét töltötte be, 2000–2004 között a Sapientia Alapítvány Tudományos Tanácsának elnökeként tevékenykedett. Kutatási területei a népi vallásosság témaköréhez kapcsolódnak, azon belül is főként az archaikus népi imádságok, a moldvai csángók népi vallásossága, a folklór szimbólumai, a csíksomlyói búcsú vallási néprajza. Számos önálló kötet és tanulmány szerzője, több kiadvány szerkesztőjeként működött közre.
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár)