Nem engedünk az egységes Székelyföldből – Közvita Bálványoson Románia regionális felosztásáról
„A mai találkozó után meggyőződésem, találunk egy olyan megoldást, amely minden fél számára kielégítő és a legkevesebb feszültség árán megvalósítható” – nyilatkozta tegnap Bálványoson Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a Románia regionális átszervezéséről tartott közvitán.
Majd minden hozzászólásában elismételte: döntés még nem született, de Románia modernizációja, fejlődése miatt szükséges az átalakítás, és azon igyekeznek, hogy minden itt élő számára biztosíthasson az állam „egy minimális civilizációs szintet”. Nem maradt előtte titokban az itt élők véleménye sem, s bár a házigazda megyei önkormányzat Bálványosra „rejtette” a közmeghallgatást, legalább kétszázan megjelentek. A Kovászna, Maros és Hargita megyéből érkezett politikusok, polgármesterek, önkormányzati képviselők – pártállástól függetlenül – megfogalmazták, a székelység bármilyen törvényes eszközzel megvédi szülőföldje egységét.
Székely zászlók fogadták
Székely zászlókkal díszített falvakon áthajtva érkezett csütörtök este Liviu Dragnea Bálványosra, Oltszemen, Málnáson, Mikóújfaluban és Bükszádon több mint kétszáz lobogót tűztek ki házaikra a helyiek, hogy jelezzék a miniszterelnök-helyettesnek: Székelyföldön jár. Tömeges megnyilvánulásra a helyszín nem adott lehetőséget, de mint-egy tucatnyian – az EMNP, SZNT, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői – felsorakoztak a konferenciaterem bejárata előtt, felirataik négy nyelven hirdették a bukaresti vendégnek: Székelyföld egységes régió! A bejárat előtt hatalmas székely zászlóval álló bélafalvi Boldizsár Bélával szót is váltott Dragnea, „Nem akarjuk, hogy szétdarabolják Székelyföldet” – mondotta Boldizsár, mire érkezett a miniszterelnök-helyettes szellemesnek szánt válasza: „majd Teleormanhoz csatoljuk”. „Azt meg végképp nem akarjuk, ott túl sok az analfabéta, most jöttek ki a statisztikák” – replikázott Boldizsár Béla.
S mintha ez adta volna meg a hangot, a teremben oldott, nyílt, sokszor kemény véleményeket megfogalmazó párbeszéd zajlott. A beszélgetés moderátora, Vasile Dâncu, a közmeghallgatás, az általuk kezdeményezett közvita lényegére hívta fel a figyelmet: helyben akarnak tájékozódni, az itt élők véleményére kíváncsiak, hogy „ne a Bukarestben politizáló magyarok hozzák meg a döntést a Bukarestben politizáló románokkal”. Itt most döntések nem születnek, és ez nem egy politikai összecsapás, hanem lehetőség egymás véleményének, álláspontjának megismerésére. Megértették a Bálványosra vezető nagyon rossz út üzenetét is, és meggyőződése, ha korábban megtörtént volna a regionális átszervezés, ez az út nem így nézne ki – mondotta.
Erős medve, ravasz róka
Házigazdaként Tamás Sándor Székelyföldet mutatta be, kivetített képekkel illusztrálva, hogy tájainkon a medve is otthon érzi magát, jó a levegő, ez a borvizek hazája, egy régió, amelyet szorgalmas emberek laknak. Egy újabb központosítás tanúi vagyunk, s közben azért kell rettegnünk, hogy ravasz szándékkal (egy róka jelent meg a kivetítőn) fel akarják számolni megyéinket. Ajándékként székely népviseletbe öltözött babákat, szilvapálinkát és egy, a három magyar megyét jelképező kerámiaedényt adott át Liviu Dragneának.
A róka–medve hasonlat nem hagyta nyugodni a vendégeket, Dâncu azonnal közbeszúrta: a medve lehet erősebb, de a mesékben a ravasz róka gyakran legyőzi, és Dragnea is ezzel indította felszólalását (miután magyarul is elmondta: Jó napot!), ő régi vadász, sok rókát lelőtt, kevésnek sikerült őt legyőznie. Hogy oldja a hangulatot, egy előző este hallott történetet is elmondott: a Konstancáról Bálványosra üdülni érkezett vendégek férfitagjait késő estig hiába várták haza asszonyaik, s végül az egyik feleség az erkélyen helyezkedett el urát lesve. Egyszer rettenetesen kiabálni kezd: medve, medve... mire rászól az egyik helybeli: asszonyom, ha én Konstancára utazom, nem állok ki a teraszra kiabálni, hogy hajó, hajó... Populista szándékbemutató
Liviu Dragnea bő negyven percben ismertette a kormány szándékait, prezentációja első fele a decentralizáció fontosságáról szólt, arról, mennyire fontos, hogy a döntéshozatal Bukarestből helyi szintre kerüljön. Jóformán ki sem ejtette azt a szót, hogy régió, megyékről, helyi önkormányzatokról szólt, populista közhelyeket sorakoztatott fel arról, miként akarják megkönnyíteni az emberek számára az ügyintézést, több hatalmat adni a helyi választottaknak (nem véletlenül, a teremben főleg polgármesterek, helyi és megyei választottak kaptak helyet). Térképeket mutatott be, nyilakkal színesítve, igazolandó nyolcmegyés elképzelésük létjogosultságát, ám ezek az ábrák azt sugallták, holnap a ma elmondottak ellenkezőjét is bizonyítani lehet velük. Kevés konkrétumot, de annál több jó szándékot igyekezett tükrözni.
Székelyföld régiót akarunk
A székelyföldi magyarság álláspontját Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ismertette: sok mindenben közös az elképzelésünk, decentralizációt akarunk mi is, az ország modernizálását, a jelenlegi „szklerózisos rendszer” felszámolását – mondotta. Felidézte, hogy a sokak által „nem létezőnek” nevezett Székelyföld „nem létező” lakói harcoltak annak idején Mihai Viteazul mellett, s róluk is szól a Gyulafehérvári Nyilatkozat, amely szerint „az új Román Állam az együtt élő népeknek teljes nemzeti szabadságot biztosít, lehetővé teszi, hogy oktatásukat, közigazgatásukat és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik által, és számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak”.
Vázolta a fejlesztési régiók eddigi működésére vonatkozó adatokat: a lakosság 70 százaléka vesztese lett ennek a megoldásnak, és konkrét számokkal oszlatta szét azt a mítoszt, hogy Székelyföld a legszegényebb megyék közé tartozna. Bemutatta azt is, ha a Közép Régió hat megyéje ebben a felállásban marad, akkor a három székely megye jelentős összegeket veszít az európai alapokból, külön régióban lakosonként 170 euróval több jutna nekik (összesen 180 millió euró), mint a Közép Régióba tartozva, ahol továbbra is mindent lefölöz Szeben, Brassó, Fehér megye. Decentralizációt akarunk, Kovászna, Maros és Hargita megyéből álló fejlesztési régiót, Marosvásárhely központtal, harmadik lépésként pedig azt, hogy ez a régió közigazgatási státuszt nyerjen – hangsúlyozta Antal Árpád, és szavait a terem hosszas vastapssal jutalmazta.
Határozott vélemények
A bemutatók után a párbeszéd következett, aki szólni akart, megtehette, Vasile Dâncu mindenkinek megadta a lehetőséget. Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere a távol eső régióközpontok okozta nehézségekre hívta fel a figyelmet, s kimondta kere-ken, mi itt, Székelyföldön nem akarunk még egy fölénk rendelt közigazgatási szintet, azt szeretnénk, ha saját dolgainkról mi dönthetnénk. Péter János, az SZNT alelnöke átadta Izsák Balázs elnök nyílt levelét, amelynek legfontosabb részleteit kicsit később Kulcsár-Terza József fel is olvasta. Nem sokat köntörfalazott Sorbán Attila, az EMNP Hargita megyei elnöke: mi székelyek vagyunk, nem románok, nem akarunk egyebet, mint ami más európai kisebbségeket is megillet, és ezért minden törvényes eszközzel harcolni fogunk, annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben folyamatosan átvertek, becsaptak bennünket.
Klárik László, az RMDSZ háromszéki szenátora arra hívta fel Dragnea figyelmét, hogy decentralizációról beszél, de egyelőre semmit nem tudni arról, melyik minisztérium milyen hatásköröket hajlandó átadni. A Néppárt háromszéki elnöke, Benedek Erika pedig annak is hangot adott, hogy nemcsak önálló régiót, de autonóm Székelyföldet akarnak az itt élők, és átadta a pártja regionális elképzeléseit tartalmazó dokumentumot. A magyar fiatalok álláspontját Demeter Ferenc tolmácsolta.
Hol vannak a román lányok?
Szót kaptak a románság képviselői is: egy marosvásárhelyi ügyvéd, egyetemi tanár azt magyarázta el, hogy azért képviselte a prefektúrát a Hargita megyei zászló elleni perben, mert a románság jelképei nem kaptak helyet a lobogón, majd hosszasan fejtegette, nem akarnak egy, a sztálinista Magyar Autonóm Tartomány-szerű képződményben élni. Politikai döntésre van szükség, de a kormánynak figyelnie kell arra, meddig megy el a kompromisszumokkal – figyelmeztette a miniszterelnök-helyettest. Ioan Lăcătuşu azt részletezte, milyen nehéz a románok helyzete Székelyföldön, mennyire nem kapnak támogatást a mindenkori kormányoktól, s panaszát megfejelte azzal is, hogy lám, itt a vendégeket fogadó lányok között sincs egyetlen román népviseletű. Dragnea erre csak annyit mondott: miért nem hoztak egy román lányt, biztos nem akadályozta volna meg senki. Lăcătuşu sértetten távozott a teremből.
Kinek jó és kinek rossz?
A felszólalásokra Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere tette fel a pontot: le kell végre számolni azzal a tévhittel, hogy ami jó Székelyföldnek, az rossz Romániának, és ami rossz Székelyföldnek, az jó az országnak. A normális együttélés jelképeként felkérte Ioan Lăcătuşut, hogy ősszel együtt látogassanak el óvodákba, ahol ő románul olvasna fel Creangă-meséket, Lăcătuşu pedig magyarul tolmácsolhatná Benedek Elek történeteit. „Ez lenne a normális együttélés, egymás tisztelete” – mondotta – „s akkor megszűnnének azok a problémák, amelyek 1921 óta meghatározták életünket”. Ő is nyíltan kijelentette: autonómiát akar Székelyföldnek, ezt nem titkolja, s felhívta a miniszterelnök-helyettes figyelmét a regionális nyelvek fontosságára: egy térségben, ahol jelentős nemzeti közösség él, nyelvének hivatalossá kell válnia, azonos rangúvá az állam nyelvével. A hozzászólások sorát a házigazda polgármester Daragus Attila zárta, ő is a rossz útra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen körülmények között nem kihasználhatóak a térség rendkívüli adottságai.
Dragnea és Dâncu egyaránt elégedetten nyilatkozott a lezajlott eszmecseréről, igyekeztek megnyugtatni az itt élő románokat, hogy az ő álláspontjukat is figyelembe veszik, s felhívták a magyarság képviselőinek figyelmét: ha annyira jó az, amit akarnak, erről meg kell győzniük az itteni román közösséget is. „Azt szeretném, ha Grama képviselő úr jönne az önök javaslatának támogatójaként Bukarestbe, és őt Lăcătuşu úr kísérné” – mondotta Dragnea. A sajtótájékoztatón már sok újdonság nem hangzott el, a miniszterelnök-helyettes megkerülte az etnikai régióra, autonómiára vonatkozó kérdéseket, meglepő talán csak az a kijelentése volt, hogy meggyőződése, őszre, mire elkészül a regionális felosztás tervezete, kialakul az az álláspont, amely minden felet kielégít. Lapunk kérdésére, hogy miért dugták el a vitát Bálványosra, hisz mindenütt a megyeközpontok adtak ennek helyet, csak mosolygott, maga sem érti, ezt Tamás Sándorék szervezték ilyenformán, bizonyára azt akarták, hogy végigjöjjön ezen az úton. Egyébként megígérte, lesz pénz a felújítására.
Zászlótörvényt is ígért
Liviu Dragnea bejelentette: a kormány elé terjeszt egy jogszabálytervezetet, amely törvényes lehetőséget teremt a helyi hatóságok számára saját zászló elfogadására. „Egy alapvető elv, hogy a saját zászlót ki lehessen tűzni közintézményekre, polgármesteri hivatalokra, megyei tanácsokra, illetve a helyi hatóságoknak alárendelt intézményekre”, hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes, kijelentve, azt akarja, mielőbb „elfogadjuk ezt a jogszabályt, amely szabályozna egy olyan területet, amely megmagyarázhatatlan módon maradt szabályozás nélkül. Így egyfelől megteremtené a törvényes lehetőségét annak, hogy a helyi hatóságok saját zászlót fogadjanak el, másfelől néhány minimális szabályt rögzítenénk”, ezek között a zászló méretét, kitűzését említette. Izsák Balázs SZNT-elnök nyílt levele Liviu Dragneának
A Székely Nemzeti Tanács elnöke levele elején a ma is érvényes jogszabályt, az 1968-as 2-es számú törvény 3. cikkelyét idézi, amely értelmében a „megye városokból és falvakból tevődik össze – amelyek az ország területi-közigazgatási megszervezésének alapegységei – a földrajzi, gazdasági, társadalmi-politikai, etnikai körülményeknek és a lakosság kulturális kapcsolatainak és hagyományainak a figyelembe vételével.”
Felhívja a figyelmet, hogy e jogszabállyal összhangban jött létre annak idején a magyar többségű Hargita és Kovászna megye, s most a régiósítás során fel akarják rúgni azokat az elveket, amelyeket még Nicolae Ceauşescu sem mert elvetni. Hivatkozik és részletesen idézi azokat a nemzetközi dokumentumokat, amelyeket Románia is ratifikált, s melyek ugyanezen elvek mellett állnak ki.
Leszögezi, „a régiósítás kérdése kisebbségi jogokat érint, és ezáltal nemzetközi együttműködés tárgya, és európai biztonságpolitikai kérdés is egyben!”, s hangsúlyozza: „Önnek is tudatában kell lennie, hogy nem fogják tudni figyelmen kívül hagyni az egy tömbben élő 700 000 székely akaratát, akik nem értenek egyet a kormány régiósítási tervével, és akik kifejezték azt az akaratukat, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió”. „Végül biztosítom Önt, hogy mi, székelyek nem fogjuk engedni szülőföldünket a hozzá nem értés és a gyűlölet prédájává tenni, ha kell, a polgári engedetlenség eszközével is élni fogunk, hogy Székelyföld egységét megőrizzük” – zárja Liviu Dragneának címzett nyílt levelét Izsák Balázs.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma

Hűség
Beszélgetések könyve a hűségről, a megmaradásról, az emlékezés öröméről
Bár a könyvhét újdonságaiból még jó pár várakozik íróasztalomon a törődésre, nem azokat, hanem egy régen dédelgetett, már három kiadást megért könyvet szeretnék felidézni, amelyet most és a jövőben is szükséges lesz tudatunkba bearanyozni.
Sok szó esett mostanában a Telekiekről, általában a magyar arisztokráciáról. Talán inkább ősi kastélyok révén, évtizedek hosszas visszaigénylésének megnyeréséről vagy a pompásan felújított magyarországi, állami vagyonban lévők megnyitásáról.
Mi, a Maros mentén, fél évszázada látjuk a Régenig futó falvak pusztuló kastélyait, el Marosvécsig.
Áldozatos munkával készültek róluk leírások, fotók, könyvek, riportok az átkosban is, mi másért, ha nem azért, hogy létezésük, múltjuk ne menjen feledésbe, és azok se vesszenek ki az emlékezetből, akik valaha birtokolták, építették, megtartották. És íme, az elmúlt tíz esztendőben felcsillant a remény egy-egy halvány sugara, pusztulóban, félig romosan ugyan, de a még számottevő, értékmentő örökösök újra gazdái lehettek a megmaradt kastélyoknak. Legutóbb a gernyeszegi Teleki-kastély volt az, amely visszakerült Teleki- tulajdonba, meg is nyitotta kapuit az érdeklődők előtt egy-két alkalommal. Így vettem kézbe újból a Teleki-kastélynak és lakóinak élvezetes dokumentumregény-szerűen előadott történetét Marosi Ildikó lejegyzésében még a nyolcvanas években, és amely a rendszerváltozás, a romániai forradalom nélkül a bukaresti hírhedt Sajtóigazgatóság alatt sohasem kerülhetett volna nyomdába.
Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal
A könyv 1999-ben, 2004-ben és 2009-ben jelent meg. Az alapkiadás az Argumentum Kiadónál, a legutóbbi a Pallas Akadémia (Csíkszereda) kiadása.
1984-ben a narrátor Teleki Mihály kiköltözik (kivándorol) Németországba, családja után. Akkor megvan már a kézirat, de olyan idők járnak, hogy sem a bukaresti Hét, sem a Kriterion Könyvkiadó nem vállalhatja közlését, sőt, viszontagságos, rejtett úton, de szerencsés módon a Széchényi könyvtárban zárt anyagként őrzik. Most látszik csak, hogy a Teleki Mihály családjában, barátai körében "Micu bácsi" kedves diskurálása, a jegyzetelt beszélgetés mennyire a jövőnek készült, milyen pontos kordokumentum és milyen szerencse, hogy kikerülhetett a "zár alól", és még sokáig szolgálhat tanulságul és tanúságul az olvasóknak, a kutatóknak, az utódoknak.
Amikor a "beszélgetések" elkezdődtek, Teleki Mihály, aki az utolsó valóságos birtokosa volt a gernyeszegi kastélynak, már régóta kitelepített, vagyonától, birtokától megfosztott, a Duna-csatorna munkatáborát megjárt, többszöri letartóztatást megért hétköznapi blokklakó egy vásárhelyi lakónegyedben, többféle, szaktudást igénylő munka után, amivel családját el kellett tartania, már nyugalomba vonult, de még mindig nyelvleckéket ad, nem élt soha munka nélkül.
Amikor már négy gyermekével ebbe a kétszobás blokklakásba költözött, az enyhülés időszaka jött el, de a belügyi szervek a későbbiekben is szem előtt tartják.
Ha valaki akkor végighallgatja ezeket a beszélgetéseket a csendes délutáni órákban, amikor Micu bácsi nyelvóráinak is vége volt, nem talál semmilyen rejtett célzatosságot a kérdésekben, csak hozzáértő érdeklődést egy letűnt életforma, egy különleges életpálya, egy letűnt világ iránt. A kérdésekre adott válaszokból árnyalt és roppant pontosan megrajzolt kép alakul ki. A kérdezőnek bevallása szerint nem volt magnója, mindent lejegyzett, és otthon igyekezett hamar legépelni, pontosan rögzíteni.
Teleki Mihály gróf apjával Gernyeszeg utolsó birtokosai, a két háború között a román hatalom által meghagyott földterületen apja átadja neki a vezetést. A beszélgetés idején, a háborús pusztítás, a kitelepítéssel járó ínség, megaláztatás minden fokán túl, a nyolcvanas éveit tapossa, a világon mindenről tud, aminek az erdélyi magyar életében oka volt és következménye lett, Erdély és Magyarország történetében nagy szerepet játszó ősei és rokonsága életéhez nagy események fűződnek, valamiképpen mindenről érdekes történeteket kelt életre, időnként visszatér a jelenhez, a megmaradás jelentőségéhez. Gernyeszeg nagy szerepet játszott a Maros mente és a város életében. A Teleki Tékát mindenki ismeri, elválaszthatatlan a várostól és a Kollégiumtól. A sáromberki Teleki grófnőt ugyancsak megismerte a város a Gecse utca egyik kapualjában árult virágairól. A kastélyban berendezett preventóriumot is jótékony intézménynek tartották. De milyen világ volt ebben a kastélyban a hatalmas vaskapuk mögött, a park és a tó árnyas sétányain, a kecsesen sorakozó szobrok ösvényén, vagy az istállók, a magtárak, a jégverem, a gazdasági épületek környékén? Milyen változásokat hozott az első és a második világháború? Ezen a vidéken is történelmet írtak. Megismerhetik a beszélgetésekből azok is, akik nem élték meg, akik most láthatják először a visszaszerzett kastélyt, és nem csak műemléket láthatnak benne. Kit milyen mozzanat érdekel mindebből? Milyen volt a kastélylakók napirendje, hány főúri család vendégeskedett itt hajdanán, mi volt az ünnepi étrend, vagy a főúri társaság szórakozása? Hogyan nevelték a gyermekeket, miképpen szerzett három diplomát is az ifjú Teleki Mihály? Valós, színes elbeszélésekből kiderül a Teleki grófok egyszerűsége, józansága, mértékletessége. De mindezeken kívül rájövünk, felbecsülhetetlenül értékes a társadalmi, szociográfiai leírás, a gazdálkodás ezen a földön. A földművelő, a paraszti gazdaságokat is támogató, a megélhetést, a fejlődést biztosító, a földet megtartó termelői viszony, a föld minden termésének hasznosítása, a jól tervezett és szervezett gazdálkodás. A gazdálkodó szót mint paraszti, falusi foglalkozást még magyar nyelvterületen sem értették egy időben. Ezt Teleki Mihály válaszaiból érthetjük meg igazán, és életbevágóan fontosnak ítélhetjük meg. Ez jelentette az élet újraindulását a háborús pusztítás után és a megkapaszkodást a rövid békeidőben. A haladást, a munka értelmét. Gernyeszegen és le vagy felfelé a Maros völgyén, el egészen Kemény János vécsi váráig, gazdálkodni kellett, hogy könyvkiadás, hogy színház is legyen, népművelés, szövetkezetek, a közbirtokosság fenntartása. Ha vannak manapság is jó művelői a földeknek, jó állattartók, sokat tanulhatnak. Hogyan lett mintagazdaság a gernyeszegi birtok maradványa, mit jelentett a vetőmagtermelés, hogyan illeszkedett és nyert el nagy elismerést a két világháború közti Romániában a tenyészállatok tartása, milyen volt az akkori gazdaság gépi felszereltsége, hogyan honosították meg a sertéstenyésztésben a mangalicát, mit és hogyan állított elő a tejgazdaság. Hogy lehetett csupán a mezőgazdaságból megélni.
Teleki Mihály 1929-ben doktorált a Közgazdasági Egyetem mezőgazdasági szakán, és jeles professzorától megtanulta a mezőgazdasági könyvelést, amelyet példaszerűen végzett a birtokán.
Az egész család együtt élt a faluval
Története van a kastély gazdasági alkalmazottainak, a kovácsnak, aki nélkülözhetetlen ember volt, és mentette, amit lehetett, a háború alatt. A gépész, ács, majoros, kerekes, parádés és igáskocsis öröklődő mesterségek, foglalkozások voltak egy-egy családban. Állandó alkalmazottak voltak, földjük, házuk a faluban, öregségüket ott töltötték. Hárman irányították az egész uradalmat: a gróf, az ispán és a béresgazda.
A földeken, a legelőkön, az erdőkben vagy éppen a vizek mentén folyó munkákról mind élvezetesen beszél Micu bácsi. Nagy körültekintést és fizikai erőkifejtést igényelt a kendertermesztés, a kender áztatása. Amikor erre emlékezik, mesélőkedve szépírói tehetséggel párosul:
"Ökörnyál úszott már a tarlón, de azért még jó melegben. Emlékszem, ahogy feltűrt nadrággal álltak a férfiak a vízben. A kévébe kötött kendert a cövekek tartották, először persze a partra hordták a kenderkévéket a földekről, s mikor a vízbe kerültek, marosi kővel nyomtatták el, hogy ne jöjjön fel a víz színére. Frissek, zöldek voltak a kévék, mikor a vízbe kerültek. Aztán körülbelül tíz napig ázott a kender a Marosban, csak a cövekek látszottak ki és a marosi kövek. A víz lelúgozta a leveleket, s ahogy mosta-mosta, szürkésfehér lett a kender, mert csak a szár maradt meg. Mikor levették a köveket, jött a neheze: felemelni a vízzel átitatott, súlyos kévét. Egy jófajta kender majdnem két méterre is megnőtt, s aztán supp-supp, verni a vízbe,amíg az iszap lejött róla…" Mi minden, hányféle munka jön még ezután, hogy tilolás után kisimuljanak a szálak a vasfogú kenderfésűn áthúzva. Lehetne ez a kenderfonal története, ha mese volna. Így éli át régen volt gazdasága munkáinak minden percét. Aztán egy szép napon mesélő és kérdező elindulnak egy Daciával Gernyeszegre, felkeresni a még élő falusiakat, Gidófalvit, a kovácsot, felmennek a dombon az ősi kriptához, el a református templom kriptájában nyugvókhoz. A temetési ceremóniákról esik szó, az itt nyugvók életéről, tetteiről.
A "gingófa" történetével 1984 júliusában a beszélgetések lassan véget érnek. A kastély Maros felőli oldalánál a platánok, fenyők, kőrisek és füzek egy hatalmas törzsű, furcsa levelű fát is rejtenek. Azért olyan furcsa a levele – magyarázza Micu bácsi –, mert a gingófa átmenetet képez a lomb- és tűlevelűek között. Aranyszínűek a levelei, mikor elhullatja őket, és aranyszőnyeg terül el körülötte a földön.
Mondhatnám idilli kép, amit a gingófa leveleinek hullatása kelt bennem. Vajon az Erdélyhez, népéhez, földjéhez és hegyeihez haláláig hűséges Teleki Mihály körül a fennvaló kies berkekben hullnak-e a gingófa levelei, hogy aranylevél szőnyegen sétálhasson, mintha Gernyeszegen lenne?
Rózsa Mária
Marosi Ildikó: Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal /Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009/ Harmadik kiadás
Népújság (Marosvásárhely),

Figyelnünk kell a sikertelenül érettségizőkre is
Beszélgetés Magyari Tivadarral, az RMDSZ oktatási ügyekkel foglalkozó főtitkár-helyettesével
Nem volt mentes a botrányoktól, a feszültségtől a 2013-as év nyári érettségije sem. Igaz, hogy az eredmények első közzététele kissé megörvendeztette a közvéleményt és ezzel együtt a vizsgázókat, ám ennek ellenére az átlagember nehezen tud szabadulni attól a benyomástól, hogy az oktatás (és ezzel együtt az érettségi is) a korrupció melegágyává válhat. Magyari Tivadar, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) volt rektor-helyettese, több mint egy éve látja el az RMDSZ oktatási ügyekkel foglalkozó főtitkár-helyettesi tisztséget. Ily módon tehát alkalma nyílt nem csak a romániai magyar felsőoktatás, hanem a közoktatás buktatóit is feltérképezni. A próbakőnek tekintett érettségi néhány aspektusát górcső alá véve a szakember kifejti: ideális érettségi nincs. Figyelmeztet: a romániai magyarságnak a sikertelenül érettségizőkre is figyelnie kell.
– Egyetért azzal, hogy évről évre botrányok tarkítják az érettségit? Vagy ezek csak kisebb rendellenességek, amelyek nem befolyásolják döntő mértékben a romániai köz- és felsőoktatást, és csak a média tálalása folytán növekedtek botránynagyságúvá? Itt elsősorban a tételeknek a vizsga előtti internetes közzétételére gondolok, évekkel ezelőtt arra is volt példa, hogy a tételeket pénzért adták-vették a bukaresti piacon, idén pedig melltartóba rejtett kenőpénzekre bukkantak stb.
– Most inkább az egyes esetekre vonatkozó botrányok a jellemzőek, és ez beárnyékolja az egészet, de tízezres nagyságrendben a szabályoknak megfelelően történik az érettségi.
– Az elmúlt 4-5 évben több változtatást eszközöltek az érettségit illetően. Például a szóbeli vizsgákra eleinte jegyet adtak, ez jócskán megemelte az érettségi átlagát. Utána csak minősítéseket kapott a vizsgázó. Két éve, amióta bevezették a térfigyeléses kamerákat, jókorát csökkent a sikerarány. Ebből az átlagember azt a következtetést vonhatta le, hogy az előző évek jó eredményei csaláson alapultak. Egyetért ezzel?
– Az érettségit megszigorították, és az utóbbi években arra törekedtek, hogy az érettségi a lehető legjobban megfeleljen eredeti szerepének: azaz különböző helyeken és különböző módon tanított-tanult személyeket egységesen, országosan megmérettesse. Ez persze még távolról sem sikerült. Nyolc-tíz évvel ezelőtt érettségizők egy beszélgetésen így számoltak be élményeikről: egyikük azt mesélte, hogy „bármit mondtam a szóbelin, a tanár bólogatva bátorított, és mindenben segített, szinte súgott”. A másik azt mondta, hogy náluk viszont nagyon szigorúak voltak, fél órán keresztül „forgatták” a kérdéseikkel. Nyilván a megfigyelő kamerák mellékes dolgok, sőt furcsák, a rendszer továbbra is fennálló problémáinak egyik tünete.
– Hogyan „nézne ki” Ön szerint az ideális érettségi? Szóbeli és írásbeli vizsgával? Hány vizsgával? Tényleg szükség van térfigyelő kamerákra?
– Ideális érettségi nincs, mert az érettségi alapvetően egy mérés, és ideális mérés pedig nincs. Az a jó érettségi, amire hosszú évekkel előre ki van jelölve, hogy – tantárgyanként – mi az a tudás, képesség, amit ki kell alakítani lehetőleg úgy, hogy mindenki felkészülhessen a maga képességei szerint az adott oktatási rendszeren (azaz országon) belül rá. Szóbeli vagy írásbeli: ez tantárgytól, témától függ. Kamera nem kell, bizarr dolog. A pedagógusokat kell érdekeltté tenni abban, hogy a jó, a diákokat megmérő, a különböző teljesítményű fiatalokat jól elkülönítő rendszerben szaktudásuk szerint vegyenek részt, ebben legyenek érdekeltek. Például: tekintsék a sikertelenül érettségizőket is a rendszer részének, ne akarják titkolni, „átsegíteni” a vizsgán, vagy – az újabb módszer – el sem engedni a próbatételig.
– Idén figyelt fel a sajtó az egyes iskolák által életbe léptetett buktatási stratégiára. Etikusnak/elfogadhatónak tartja azt az eljárást, hogy a tanulók 30-40 százalékát a tanárok megbuktatják, és nem engedik nyáron érettségizni? Milyen gyakorlati haszna származhat a tanulónak abból, ha végigizgulja a nyarat, és őszre az összes vizsgatantárgyból kell készülnie, ahelyett, hogy egy esetleges sikertelen nyári érettségi után csak az elbukott – egy vagy két – tantárgyból kellene tanulnia?
– Elkeseredett, nyomás alatt álló emberek világa ez, ahol kamerát kell tenni, hogy a tanár ne engedje puskázni a fiatalt, vagy ahol a tanárnak a fél osztályt meg kell buktatnia, hogy csak azok mehessenek érettségizni, akik biztosak a sikerben. Miért? Mert hétfejű szörnyeteggé vált az érettségi, és nem csak az a szerepe, hogy – mint mondtam – egységesen, „államilag” mérje a különböző iskolákban elért képességeket, hanem ezáltal az iskolákat is vizsgáztatják, rangsorolják, besorolják, és a pedagógusok (joggal) tartanak attól, hogy amikor vágás-akasztás lesz, elő fogják venni az érettségi eredményeket, orrukhoz dörgölik a rangsorban elfoglalt helyüket.
– Hogyan vélekedik a differenciált érettségiről? Az ötlet tavaly merült fel, idén egyáltalán nem foglalkoztak ezzel. Az elképzelés szerint kétféle érettségi lenne, az egyik feljogosít az egyetemi felvételire, a másik pedig csak a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre. Ezzel állítólag megoldódna azon fiatalok gondja, akik gyengébb értelmi képességűek, de egy könnyebb érettségin még átmennének. A tanügyi törvény mindenféleképpen előírja ennek bevezetését. Mi az Ön álláspontja erre vonatkozóan? Ha a 12. osztályt elvégzett, de érettségi diplomával nem rendelkező fiatal úgyis kap egy diplomaszerűséget, amivel el tud helyezkedni, akkor mi az értelme az ilyen típusú differenciált érettséginek?
– A differenciált érettségi sok mindent megoldana, az RMDSZ-nek erről az az álláspontja, hogy átgondolt, a rendszer különböző részeire kihatónak kell lennie, mert az eddigi elképzelések inkább magának a vizsgának a kétféle – közepes és emelt – szintjére vonatkoztak, illetve a vizsga szervezésére. Mondok példát rossz megközelítésre (az eddig feldobott elképzelések ilyenek): Tegyük fel, hogy emelt szintű irodalmi érettségin verstanilag és nyelvezetileg kell elemezni Fazekas Ludas Matyiját, alacsonyabb szintű érettségin pedig csak el kell mesélni a költemény cselekményét. Ez a rossz példa. A jó változat: az emelt szintű érettségizőnek behatóan ismernie kell akár Fazekas Mihály költészetét, elmenve a verstani részletekig, de magát a korszakot is, a közepes szintű érettségizőnek pedig csak néhány, kiválasztott szerzőt kell ismernie, és nem baj, ha Fazekasról „éppen csak sejt valamit”.
– A közelmúltban indították útjára az erettsegi.ro honlapot. Melyek a következtetések, mennyire volt hasznos ez a kezdeményezés? Folytatni kívánják?
– Igen, folytatni fogjuk, ez fiatal munkatársainknak kedves, reméljük hasznos kezdeményezése.
– Az egyetemek kezdik bevezetni a felvételi vizsgát (teszt, interjú, írásbeli vizsga stb.). Erről hogyan vélekedik? Milyen hatása lesz ennek az intézkedésnek a kevésbé népszerű szakokon?
– Tudomásom szerint az érettségi eredmények továbbra is meghatározók maradnak az egyetemi felvételiken. A vizsgákat inkább azért vezetik be, hogy eredményesebb legyen a szelekció azon fiatalok körében, akik kifejezetten az adott szak iránt érdeklődnek.
– Az utóbbi öt-hat évben úgy tűnik, csökkent a tanulás értéke, fontossága. A tizenkét osztályt végzett fiatalok már nem „kínozzák magukat” azzal, hogy kétszer vagy akár háromszor is nekirugaszkodjanak az érettséginek, hanem megpróbálnak elhelyezkedni, akár külföldön is. Sőt: egyre több fiatal mondogatja azt, hogy érettségi vagy egyetem után külföldre költözik. (Lásd a tavaly decemberi választások előtt közzétett „Az utolsó pecsét” című videoklipp esetét!) Tehát érettségivel vagy anélkül, új kivándorlási hullám van készülődőben. Tehet ez ellen valamit az iskola, az oktatási tárca?
– Az iskola meglehetősen keveset tehet ez ügyben. Ez a kérdés a munkaerőpiaci lehetőségeken múlik. Évekkel ezelőtti jelenség az úgynevezett „iskolai vándorlás”, amikor a romániai magyar fiatalok egy része külföldre, főleg Magyarországra ment tanulni. Ez mára megszűnt. A sikeresen érettségizőket meg szokás dicsérni. Én azok előtt is fejet hajtok, akik nem érettségiznek, de ennek ellenére megállják helyüket a társadalomban: nem kételkedem abban, hogy érettségi nélkül is el tudnak sajátítani egy szakmát, amelyet aztán megfelelő színvonalon művelnek. Nem kell mindenkinek érettségizni, illetve átmenni ezen a megmérettetésen.
– Az idei érettségi „mumusa” nem a matematika, hanem a román nyelv és irodalom írásbeli vizsga volt, nem csak a romániai magyar vizsgázóknak, hanem a többségi maturandusoknak is. Mi az esélye annak, hogy belátható időn belül a romániai magyar fiatalok könnyebb, azaz más tételt kapjanak, mint többségi társaik?
– Nem látom ennek esélyét. A romániai érettségi tantárgyakra lebontott. Amerikában például az érettségi nem kötődik tantárgyakhoz. Ott van száz-kétszáz kérdés, amelyre mindenkinek tudnia kell a választ egy közös, egységes tudásalapnak köszönhetően.
– A köz- és talán a felsőoktatást sokszor tüntetik fel az áldozat szerepében. Minek tulajdonítható ez, a politikumnak, a hozzá nem értésnek?
– Nem hinném, hogy az oktatásra áldozatként kellene tekintenünk. A politikumnak pedig mindössze azt lehet felróni, hogy túl sok volt a kísérletezés, a változtatás. Az oktatásban stabilitásra, kiszámíthatóságra van szükség, és ez az, ami a legjobban hiányzik nálunk.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Borboly-ügy – Újabb hónapra eltiltották hivatala gyakorlásától a Hargita megyei tanács elnökét
Továbbra sem gyakorolhatja elnöki hatáskörét a Hargita megyei tanács élén a korrupcióval gyanúsított Borboly Csaba, miután a romániai Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) újabb 29 nappal meghosszabbította eltiltását – közölte szombaton a Székelyhon.ro erdélyi hírportál.
A honlap a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökségi tagjának blogbejegyzését idézi, ahol a politikus beszámolt arról: pénteken meg kellett jelennie a marosvásárhelyi DNA-nál, hogy tudomásul vegye a határozatot.
A marosvásárhelyi ítélőtábla honlapján található információk szerint az ügyészségi döntés ellen Borboly fellebbezést nyújtott be – tette hozzá a Székelyhon.
Borboly Csabát május 13-án őrizetbe vette a DNA hivatali visszaélés, okirat-hamisításra való felbujtás, hamisítás, csúszópénz elfogadása és hamis feljelentés gyanújával. Az ügyészek négy személy előzetes letartóztatását kérték az ügyben a marosvásárhelyi táblabíróságtól, de ezt a bíróság elutasította, így Borboly Csabát és társait szabadlábra helyezték, de az RMDSZ politikusa nem gyakorolhatja elnöki hatáskörét a Hargita megyei tanács élén.
A vádhatóság szerint az önkormányzati elnök indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket egy RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselő irányítása alatt működő cégnek.
Borboly Csaba koholmánynak tartja a vádakat. Az MTI-nek korábban elmondta, a vitatott 2010-es útépítések hasznát ma is élvezi Hargita megye közössége.
Az RMDSZ székelyföldi önkormányzati vezetői a román hatalom “aljas megfélemlítési kísérletének” nevezték Borboly Csaba meghurcolását. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke közölte, hogy a szövetség bízik Borboly Csaba ártatlanságában, és nem tartja véletlennek, hogy a DNA alig két héttel az RMDSZ csíkszeredai kongresszusa előtt kezdett nyomozni ismét egy többéves ügyben és vette őrizetbe az esemény egyik házigazdáját.
erdon.ro
MTI

Zászlótörvényt ígért a székelyeknek Liviu Dragnea
Zászlótörvényt ígért Liviu Dragnea közigazgatásért felelős román miniszterelnök-helyettes pénteken a székelyföldi helyhatóságok képviselőinek Bálványosfürdőn, ahol a bukaresti kormány régiószervezési terveit ismertette egy fórumon.
A román kormányküldöttséget székely zászlókkal fogadták a térségben: a Mediafax hírügynökség szerint a konvoj által érintett falvakban összesen mintegy kétszáz székely lobogót lehetett látni a falusi házakra kitűzve.
Liviu Dragnea a fórumon azt ígérte: jogszabálytervezetet dolgoz ki, amely lehetővé teszi, hogy a helyi közigazgatási szervek – polgármesteri hivatalok és megyei tanácsok – saját zászlót fogadjanak el, és azt az alárendeltségükbe tartozó középületekre kitűzzék. A miniszterelnök-helyettes szerint jelenleg joghézag van ebben a kérdésben.
Maszol/MTI

Honismereti tábort szerveztek Gyergyószárhegyen
Hargita Megye Tanácsa és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ szervezésében, az Összetartozunk szórványprogram keretében július 4–11. között ötödik alkalommal szervezték meg a „Múlt, jelen, jövő…” honismereti és közösségfejlesztő tábort, melyen hajdúsági, Beszterce környéki és gyergyói-medencei V–VIII. osztályos diákok vettek részt. A program fő célja az volt, hogy az anyaországi, a tömbmagyarságban és a szórványban élő fiatalok találkozzanak, megismerjék egymás múltját és jelenét, hogy közösen építhessék a magyarság jövőjét.
A közösen eltöltött egy hét alatt megismerkedtek Székelyföld történelmével, nevezetességeivel és betekintést nyertek a helyi népi hagyományokba is. A Szárhegyen elszállásolt gyerekek meglátogatták a Lázár-kastélyt, a ferences rendi kolostort, valamint a Szármány-hegyi kápolnát, Gyergyóditróban megtekintették a Jézus szíve templomot és a Katalin-kápolnát, majd Gyergyóalfaluban a templommal és a csíksomlyói búcsú történetével ismerkedhettek meg. Csíkszeredában is jártak, a Mikó-várban, majd Csíksomlyón a kegytemplom és a Nyeregben zajló Ezer Székely Leány Napja kivételes hangulatát élhették át, és megnézték a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadásában a János vitéz című darabot, hazafelé pedig megálltak a madéfalvi veszedelem emlékére állított műemléknél.
A tábor programjában szerepelt még hagyományőrző nap kötélveréssel, kézműves-tevékenységgel, az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány közreműködésével, és a gyergyószentmiklósi barantás fiúk bemutatták és gyakoroltatták a fiatalokkal az ostorozás, botforgatás, botbirkózás és íjazás alapjait. A Gyergyói Dancurás Hegyimentők vezetésével megmászták a Kis-Cohárdot, sétáltak a Békás-szorosban, majd egy kis csónakázásra is sor került a Gyilkos-tavon. Ellátogattak a Sóvidékre és Udvarhelyszékre is, Korondon egy fazekasműhelyben betekintést nyertek a híres fazekasok munkájába. Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél és szülőházánál, Szejkefürdőn pedig Orbán Balázs sírjánál jártak. Gyergyószentmiklóson a Tarisznyás Márton Múzeum kiállításait nézték meg, valamint az örmény katolikus templomot és a Ethnographia Gyergyoiensis Egyesület népművészeti alkotóházát. Mindemellett a Súgó-barlangot is meglátogatták.
A reggeli tornák, a közös túrák, fagylaltozások, esti csapatjátékok és a sok közös nevetés által nagyon erős kapocs alakult ki a gyerekek és kísérőik között, amit mi sem bizonyít jobban, mint a hazaérkezésük után létrejött „Csingiling ország” nevű facebookos csoport, ahol a későbbiekben is tovább erősödhetnek a táborban született barátságok.

Székely Vágta – a megtalált kincs
Az élmény egyedi, megismételhetetlen és egy életre megmarad. Van valami különleges vonzása, szakrális kisugárzása a helynek, ahonnan belátható a hegykoszorúval körülzárt Háromszéki-medence. A hegy központi részén a "székely Stonehenge" áll a kőoltárral és a föléje boruló, jurtára emlékeztető faépítménnyel, amely modern lármafára emlékeztet. A magasból virágot formázó térplasztikát a háromszékiek világtalálkozójára építették ki, akkor állították a főoltárhoz vezető kilenc székely kaput, s a háromszéki települések nevét és írásos említésének évét tartalmazó kőoszlopokat. Az Óriáspince- tetőn összegyűlő fegyelmezett, vidám tömeg pedig az összetartozás olyan élményét nyújtja, amitől többnek, jobbnak, erősebbnek érzi magát az ember, s biztos abban, hogy a szűkebb és tágabb szülőföldje a legszebb hely ezen a golyóbison.
A többi ráadás, holott maga a verseny a lényeg, a székely virtus felélesztése, szép lovak és jó lovasok csatája. Huszárok felvonulása, csatajelenete a Székely Virtus Hagyományőrző Együttes előadásában, díjugrató verseny és bemutató a csíkszeredai Genovéva Lovarda jóvoltából, hírességek fogathajtó vetélkedője, lovasíjász bemutató a Kassai Lovasíjász Iskola révén, lovastánc, világzenei koncert és táncshow öt együttes, a Honvéd Táncszínház, Háromszék Táncegyüttes, M Stúdió előadásában a Szilaj Hagyományőrző Egyesület és a Shagya Lovasklub közreműködésével, Bársony Bálint zenekarának és Korzenszky Klára népdalénekesnek a zenéjére, Zsuráfszky Zoltán, a Honvéd Táncszínház művészeti vezetőjének a koreográfiája alapján. Magyar indulókkal nyitott a rétyi Ifjúsági Fúvózenekar Kováts András vezényletével, hallhattunk huszárnótákat, s fellépett a mosonmagyaróvári Gazdász Néptánc-együttes. Vasárnap este a döntőt követően az Óriáspince-tetőt megtöltő hatalmas tömeg tapsolta meg a Nox-slágerekkel és a Tini Dance Center tagjaival színpadra lépő Péter Szabó Szilviát.
A sok színes műsorszám között az elő- és a középfutamok az idénre tökéletesített 400 méter hosszú és 100 méter széles pályán zajlottak, amelyet szalmabálák vettek körül, hogy a versenyzők nehogy kisodródjanak. És valóban csak egy lovas esett le a lováról, az esélyesnek tartott Csíkszentkirályi André Mónika pedig hősiesen megülte szőrén is a tavalyi győztes Herceget, miután lecsúszott a ló hátáról a nyereg. S bár a 30 versenyző között mindössze két ifjú hölgy volt, a 19 éves csíkszeredai Márton Gréta megnyerte a döntő futamot a 11 éves angol félvér Orszon hátán, s a 18 éves csíkszentkirályi André Mónika is továbbjutott a budapesti Nemzeti Vágtára. A férfiakat a kézdivásárhelyi Bódi Albert képviseli a 9 éves arab telivérrel, Imánnal, s bár nem tudott részt venni a döntőben az ötéves angol pej, Alkony lábsérülése miatt, a verseny reménysége, a rendező Sepsiszentgyörgyöt képviselő Bagoly Szabolcs is összemérheti tudását szeptemberben a legjobb magyar lovasokkal.
Megkapó látvány volt a zászlós bevonulás, s igazán sajnálhatjuk, hogy Marosszéket mindössze egy lovas képviselte, ugyanakkor gratulálunk Sáromberkének, hogy mégsem maradtunk szégyenben.
A Nyeregbe, székely! jelszóval meghirdetett 2013-as vágtán sátrak egész sora bizonyította az erdélyi magyar ember leleményességét, kézügyességét. Lovas felszerelések (nyereg, ostor), fafaragások, festett bútorok, csontszobrászat, magyaros ruhák, különböző anyagokból készült ékszerek, kézimunkák, szőttesek, mézeskalács, fából esztergált gyermekjátékok, szalmából font dísztárgyak, korondi fazekasmunkák, az adott vidékre jellemző gasztronómiai termékek, házi befőttek, vadhúsból készült felvágottak stb. alkottak olyan gazdag népművészeti és kézműves- vásárt, hogy szinte lehetetlen volt mindenre odafigyelni. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek sem, amely Borboly Csaba, Hargita Megyei Tanácselnök vezetésével a legszebben kiállító települést díjazta. A művészet kedvelői megtekinthették az Incitato nemzetközi alkotótáborban festett képeket, s szabadtéri kiállítás várta az I. Székelyföldi Fotóbiennále anyagával az érdeklődőket.
A gyermekeknek gazdag programot szerveztek: lovagi és ritmusjátékok, mondókák, valamint népi gyermekjátékok, kézműves-foglalkozások, bohóctréfák, zsonglőrmutatványok, vásári bábjáték és sok egyéb ötletes játék várta a legkisebbeket a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében. Lehetett pónin lovagolni, póni vontatta kisszekéren utazni, s a felnőttek is lovagolhattak. Éhesen sem maradt senki, hisz a flekkentől, a parázson sütött túrós puliszkáig számtalan vendéglátó sátor kínálatából válogathatott mindenki, aki megéhezett.
Bár a megnyitón még kövér fellegek úsztak a Óriáspince-tető fölött, délutánra kiderült az idő, s a idei vágta kellemes, varázslatos hangulatban telt. A Nemzeti s benne a Székely Vágta eszméjéről Székely Tibor vágtafőkapitány szólt, aki a nemzeti összetartozás és az egymás mellett élő népek kölcsönös tiszteletének a fontosságát említette. A Székely Vágta nemcsak a lovakról és a győzelemről, Székelyföldről is szól, s fontos nemzetpolitikai intézményként erőt és energiát ad a hétköznapok küzdelmeiben – érthetünk egyet Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével, aki Sztakics Éva alpolgármester asszonnyal együtt sokat tett az idei vágta sikeréért. A Nemzeti Vágta pedig, amelynek elődöntőjét jövőre a Vajdaságban is megszervezik, nemcsak a földrajzi, a történelmi Magyarországot is összefogja – hangzott el az elnök üzenete. S immár elmondhatjuk, hogy a csíksomlyói búcsú, s az Ezer székely lány találkozója mellett a maksai Óriáspince-tetőn zajló Székely Vágta rövid idő alatt felsorakozott az ezres tömegeket vonzó erdélyi népünnepélyek sorába.
A monda szerint a hegy neve onnan származik, hogy az ott élő óriások a hegy gyomrába rejtették kincsük egy részét, amikor menekülniük kellett. A kincset nem kell többet keresni, hiszen a Székely Vágta szervezőinek sikerült felszínre hozni azt.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Románia újabb hitelszerződést akar, Budapest elűzné az IMF-et
Romániába érkezett tegnap Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, aki vizitje első napján Victor Ponta miniszterelnökkel találkozott a Victoria-palotában. Hazánk újabb elővigyázatossági hitelmegállapodást akar kötni a nemzetközi pénzintézettel.
Lagarde Bukarestből Litvániába fog utazni. A Victor Ponta miniszterelnökkel folytatott megbeszélés tegnap este lapzártakor még folyamatban volt. Ez a találkozó csak az első pont volt a vezérigazgató bukaresti programjában, amely szerint Lagarde az üzleti, az akadémiai szféra, valamint a civil társadalom képviselőivel is találkozni fog. Részt vesz egy konferencián, amelyen a régiónak egy új típusú gazdasági növekedéséről fog értekezni – olvasható a pénzintézet közleményében.
Lagarde nem az első IMF-vezérigazgató, aki hazánkba látogat, hiszen legutóbb Dominique Strauss-Kahn látogatott 2010-ben Romániába, 1990 és 1996 között pedig Michel Camdessus akkori vezérigazgató háromszor jött Romániába.
Victor Ponta már korábban kifejtette, hogy Románia egy újabb elővigyázatossági típusú hitelszerződés megkötésében reménykedik. Bizakodásának adott hangot, hogy Romániának jó feltételek mellett sikerül megkötni az újabb megállapodást, amely a harmadik lenne 2009 óta.
Lagarde látogatását követően szerdán az IMF küldöttsége érkezik Bukarestbe, amellyel a kormány várhatóan részletes egyeztetéseket folytat a megállapodás feltételeiről. Hazánk a két évvel ezelőtt megkötött, 5,3 milliárd euró értékű, többoldalú nemzetközi elővigyázatossági típusú hitelszerződést csak úgy tudta lezárni, hogy bizonyos feltételként szabott paraméterektől a nemzetközi hitelezők eltekintettek, ezeket ugyanis Románia nem tudta teljesíteni. A két legfőbb mulasztást az állami vállalatok privatizálása, valamint az állami tartozások csökkentésének terén jegyezték.
Miközben Románia újabb IMF-hitelért folyamodik, Magyarország folytatja a washingtoni pénzintézet ellen indított harcát. Tegnap Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke levelet írt Lagarde-nak, amelyben az IMF budapesti irodájának a bezárását kezdeményezte. Romániában is akadnak a nemzetközi szervezetnek bírálói, Florin Ciţu közgazdász nyílt levélben kérte az IMF vezérigazgatóját, hogy ne kössenek újabb hitelmegállapodást Romániával, mert a román hatóságok csak mímelték eddig a reformintézkedéseket, és az IMF asszisztált ebben, elnézte a sorozatos mulasztásokat. Ciţu szerint a román gazdaság csak akkor kerülhet ismét növekedési pályára, ha Románia nem köt újabb hitelmegállapodást az IMF-fel.
B. T.
Szabadság (Kolozsvár)

Újra látható a magyar felirat
Újfent látható a kolozsvári Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának magyar nyelvű felirata, amelyet korábban maga az intézmény vezetése ragasztott le.
Míg vasárnap este az egyik közösségi portálon feltöltött fényképen az látszott, hogy a magyar felirat elolvasható ugyan, de még látható a ragasztó nyoma, addig tegnap ott jártunkkor már nyoma se volt annak, hogy valaha leragasztották a feliratot. Az oktatási intézményt előbb telefonon próbáltuk elérni, azonban azt a választ kaptuk, a hívásunkra válaszoló könyvelőtől, hogy telefonon nem nyilatkoznak, csak akkor, ha személyesen keressük fel az iskolát. Amikor azonban a zuhogó eső dacára kiszálltunk a helyszínre, Kiss Gabriella Csilla közölte: nem kíván nyilatkozni az ügy a fejleményeiről, ez ugyanis a tudta nélkül történt.
Az intézmény vezetője szerint a sajtó ok nélkül fújt fel egy egyszerű ügyet, amely a törvényesség betartásáról szólt. Korábban a sajtó arról cikkezett, hogy az intézmény vezetői önként döntöttek úgy, hogy eltakarják a hallássérültek iskolájának magyar nyelvű feliratát, mert félhivatalos figyelmeztetést kaptak: az nem törvényes, szükség van a megyei önkormányzat engedélyére.
Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke hétfőn a Krónikának úgy nyilatkozott: a tanintézmény vezetői megijedhettek valakitől, amikor leragasztották a magyar nyelvű feliratot, mivel a megyei önkormányzat nem hozott olyan döntést, amely ezt előírta volna. Az elöljáró hozzáfűzte: hasonló estekben, ha nyomásgyakorlást tapasztal egy magyar intézményvezető bármelyik megyei funkcionárius részéről, célszerű előbb hozzá fordulni. „Miért nem kerestek meg?" – adott hangot értetlenségének Vákár István.
Krónika (Kolozsvár)

Mi végre a magyar állampolgárság?
Év végére eléri a félmilliót az újonnan állampolgárságot elnyertek száma, mostanig négyszázezren tették le az állampolgári esküt – nyilatkozta Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes a minap, s csak üdvözölni lehet a nagy érdeklődést, melynek a könnyített honosítás örvend a határon túli magyarság körében.
Az utódállamokba szakadt és a nagyvilágban szétszóródott magyarság eme közjogi újraegyesítése, ahogy a tisztségviselő nevezi, nem ok nélkül szélesedett tömegmozgalommá, s bár meglehetősen összetett jelenség, mozgatórugói közt kiemelt szerepet kap az a közösségi öntudat, a ragaszkodás a magyar identitáshoz, melynek védelme nem kis erőfeszítésébe került az elmúlt évszázadban az idegen impérium alá került nemzetrészeknek. A maguk nemzetét a magyarság rovására építeni kívánó utódállami nacionalizmusok nem kevés gyötrelmet, hátrányt zúdítottak e népcsoportok nyakába, nem kis nyomást gyakoroltak rájuk, hogy nemzetiségüket feladják, hogy beolvadjanak vagy elmeneküljenek, vagy bár alárendeltségükbe beletörődve, jogfosztottságukat úgymond megszokják, s ne lázadjanak ellene.
Pontosan e jogcsorbítás reakciójaként indult be a magyar állampolgárság tömeges felvétele a megnyílt új lehetőségeknek köszönhetően, pontosan a hátrányos megkülönböztetések zsákutcájába belehajszolt egyedek keresik a kiutat az új állampolgári minőség igénylése által. A magyar szabadságharcos hagyományok, a kollektív öntudatőrzés tulajdonképpen kiállta a történelmi próbát, a polgári demokrácia körülményei között e nemzeti összefogás valóban sikerrel kecsegtet, esélyegyenlőséget szülhet, illetve az asszimilációs veszteség mérséklését eredményezheti. Semjén Zsolt „az új keretek tartalommal való megtöltéséről” beszélt. Nos, az állam nélkül maradt, az elnyomásnak alávetett nemzetrészek saját állami védelme az az elvárás, amire e sok ember most bejelentette igényét.
Ezt kell tudatosítania saját köreiben is a politikai elitnek mind az utódállamokban, mind Budapesten.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Andrei Marga utódjának is volt dolga a Securitatéval
Egyetemista évei alatt egy magyarországi vendégtanár lektorról kért jelentéseket a Securitate a Román Kulturális Intézet (ICR) új igazgatójától. Erről Lilian Zamfiroiu az Adevărulnak számolt be egy kedden közölt interjúban.
Andrei Marga utóda az ICR élén elismerte: fiatalkori évei szorosan összefonódnak a Kommunista Ifjak Szövetségével (KISZ). Szerkesztője volt többek között a „Kommunista Egyetem” című lapnak, amelyben hozsannázta a diktátor Nicolae Ceausescut – névtelenül.
Az egyetemi hallgató Zamfiroiut a kommunista titkosrendőrség is megkörnyékezte: arra kérték, vállalja írásban, hogy együttműködik a Securitatéval és jelentéseket ír a tanárairól. Egy ismerőse tanácsára nemet mondott, arra hivatkozva, hogy az egészségi állapota ezt nem teszi lehetővé.
Zamfiroiut ettől függetlenül többször megkereste titkosrendőrség. Elsősorban a bukaresti egyetem egyik magyarországi lektoráról és egy másik, olaszországi vendégtanáráról faggatták. Az ICR igazgatója azt állítja, semmilyen megterhelőt nem mondott a Securitate tisztjeinek a külföldi oktatókról. „Mit mondtam volna, hogy az olasz tanár drága cigarettákkal kínált minket?” – fogalmazott Zamfiroiu.
Mint ismert, az ICR jelenlegi vezetőjének elődjét, Andrei Marga kolozsvári filozófust a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács szerint 1977-ben szervezte be Nicolae Ceauşescu politikai rendőrsége Horia fedőnéven.
Cs. P. T.
Maszol.ro

Külhoni Magyar Oktatási Tanácsot hoz létre a kormány
– Külhoni Magyar Oktatási Tanács (KMOT) segíti majd a határon túli magyarok anyanyelvi oktatását – az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlöny keddi számában jelent meg.
Azért hozzák létre a KMOT-ot, hogy segítse a határon túli magyarság anyanyelvű iskolahálózatának és intézményrendszerének építését, megerősítését és megtartását. Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy az intézmények integrálódjanak az egyetemes magyar oktatási rendszerbe, az egységes Kárpát-medencei oktatási térbe.
Az új szakmai tanácsadó testület a köznevelési államtitkárt és az általa irányított szervezeti egységeket segíti majd a külhoniakat érintő ügyekben. Javaslattevő, előkészítő, valamint véleményező és értékelő feladatokat is végez majd. Részt vesz továbbá a határon túli anyanyelvű képzés stratégiájának kialakításában, például abban, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) milyen ösztöndíjformákat hirdessen meg.
A testület feladatai közé tartozik majd az is, hogy biztosítsa a régiók közötti információcserét és kapcsolattartást.
A határozat szerint a KMOT javaslatokkal támogatja a diaszpórában, a szórványban és a Kárpát-medencében a magyar anyanyelvű oktatásban részt vevő pedagógusok képzésével és továbbképzésével, a szakmai segédanyagok, tankönyvek, folyóiratok elkészítésével kapcsolatos munkát.
A kormányhatározat szerint a KMOT elnökét a köznevelési államtitkár kéri fel és nevezi ki a határon túli magyar oktatás elismert külhoni szakértői közül.
A testület három bizottsága a közoktatással, a felsőoktatással és az ösztöndíjakkal, illetve a tankönyvekkel és taneszközökkel foglalkozik.
A KMOT szükség szerint, de évente legalább két alkalommal ülésezik – olvasható a kormányhatározatban, amely szerint a testület működésének költségeit az állami költségvetés állja az Emmi-n keresztül.
MTI

Középkori vármaradványokra épülnek a korszerű irodaházak
A 700-as piac mellett épülnek a City Business Centre A osztályú irodaház komplexum ultramodern épületei. Az alapok kiásása közben a munkások megtalálták Temesvár középkori vásárának alapjait és a későbbi osztrák vár erődítéseinek maradványait.
Ezek után nem meglepő, hogy az ötödik irodaház építése közben újabb vármaradványok kerültek elő. A Bánát Múzeum régészei megállapították, hogy ez alkalommal a XVIII. században megépült osztrák vár külső védelmi vonalának maradványai kerültek felszínre. Európai szinten is egyedülálló lelet az a XVIII. századi zsilip, amely a várárok vízzel való feltöltését, illetve kiürítését tette lehetővé. A fából, homokkőből és téglából készült hatalmas zsilip mérete 29x18 méter. A City Business Centre projektet irányító Ovidiu Şandor üzletember felvetette annak lehetőségét, hogy az ötödik irodaház alapozása során feltárt vármaradványokat integrálják az irodaház projektbe és a konzervált régészeti leletek látogathatóvá váljanak az irodaházak közötti sétányon, vagy akár az ötödik irodaház földszinti előcsarnokába beépítve.
A City Business Centre negyedik irodaházának építése közben, 2011-ben Temesvár középkori várának az alapjai is előkerültek. Kiderült, hogy a mocsaras területen különleges alapozásra volt szükség: valószínűleg tölgyfából készült, függőleges tartópilléreket helyeztek el a földben, amelyekre tartógerendák kerültek, sakktáblaszerű hálózatot alkotva. Az 1,40x0,7 méter méretű téglalap alakú elemekből álló hálót függőlegesen elhelyezett téglákkal töltötték ki, erre az alapozásra építették a középkori várat.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Új esélyt a magyar ügyeknek a kolozsvári közigazgatásban
Egy éve tölti be Kolozsvár alpolgármesteri tisztségét Horváth Anna
„Fontos célnak tartom, hogy megvalósuljon az attitűd-váltás az intézményen belül, továbbá a magyar, illetve a román közvélemény irányába. Ha a városházán belül elnyerjem a kollégák bizalmát, kialakítsunk egy olyan légkört, amely az együttműködést segíti elő. Célom volt az anyanyelvhasználat „meghonosítása”: lásd az Igen, tessék! mozgalmat, illetve azt, hogy ajtómra magyar felirat is került. Régi és új munkatársak bevonásával jó csapatot hoztam létre. Szakmaisággal és nagyon-nagyon sok munkával vívtam ki magamnak azt, hogy elismerjenek ennyi idő alatt” – fogalmazott lapunknak adott interjúban Horváth Anna. Az RMDSZ-es alpolgármester, aki idestova egy éve tölti be ezt a tisztséget, az elmúlt egy év sikereiről, kudarcairól, az elkövetkező időszak terveiről beszélt. A beszélgetés alkalmával kiderült egy személyes vonatkozású cél, elhatározás is: eltökélt szándéka, hogy többé nem dohányzik.
– Milyen érvek szóltak amellett, hogy Önt javasolja az RMDSZ az alpolgármesteri tisztségbe?
– Az alpolgármester-jelöltnek mindenekelőtt városi tanácsosnak kell lennie. Ezt a feltételt az én esetemben nem volt egyszerű teljesíteni, ugyanis a jelöltlistán a negyedik helyet foglaltam el, ami nemigen számított befutónak. Remélem, ez volt az utolsó alkalom, amikor a negyedik vagy az ötödik helyért izgulnunk kellett...
Korábban az RMDSZ-es polgármesterjelölt tanácsosi listavezető volt, elvileg őt illette meg a polgármesterhelyettesi tisztség. A kampány alatt a polgármester-jelöltet jobban megismerik, nő a bizalmi indexe. Tavaly Eckstein-Kovács Péter nem kívánt jelen lenni a tanácsosi jegyzéken, így kizárásos alapon (úgy ítélték meg, Geréd Imre még túl fiatal és tapasztalatlan, Oláh Emese pedig nem vállalta) ketten maradtunk Csoma Botonddal. Egészséges, szoros versenyhelyzet jött létre. A kerületi elnökök testülete nem tudott dűlőre jutni, patthelyzet alakult ki, s végül – ezt sokan demokrácia-deficitként ítélték meg – a Megyei Állandó Tanács hozta meg a döntést, hogy én legyek az RMDSZ alpolgármester-jelöltje.
– Tavaly rendhagyó módon Ön pihenőszabadsággal kezdte tevékenységét. Miért?
– 2012. június végén kezdődött a mandátumom és a kemény munka a polgármesteri hivatalban, s csak július végén mentem pihenőszabadságra. Rendkívül nehéz, embert próbáló volt a kampány, sokszor hajnalig plakátot ragasztottunk. Számomra a nyári időszak az, amelyet a családommal, a gyerekeimmel együtt tudok tölteni.
– Milyen volt a kezdeti időszak?
– Stresszes hetek, hónapok voltak. Éreztem, hogy hatalmasok a kolozsvári magyarság velem szembeni elvárásai. Felelősséget és bizonyítási kényszert éreztem. A városházi kollégák jelezték, hogy nagyon sietek bizonyos kérdések megoldásával. Ügyeltem viszont, hogy a sietség ne menjen az elintézésre váró ügy kárára. Tévedtem: azt hittem, hogy a politikai alkudozások lesznek a legnehezebbek, s nem a döntések, teendők közigazgatási kivitelezése. Ez meglepett. Emil Boc polgármester nagyon együttműködő volt – ehhez természetesen hozzájárult a Demokrata-Liberális Párttal kötött helyi koalíciós megállapodás. Ránk van utalva, jelenleg egyetlen határozattervezetet sem tudnak nélkülünk elfogadni – korábban csak a kétharmados döntésekben volt szükségük ránk. A PDL-s tanácsosok részéről volt és van politikai számítás: amikor úgy érezték, hogy „túlfeszítettük a húrt” bizonyos kérdésben, s hogy többet veszítenek, mint amennyit nyernek, akkor rendszerint visszatáncoltak.
– Ez milyen esetekben fordult elő?
– A temetőszabályzat módosításánál például. Ezt követően nem próbálkoztunk más, számunkra hasonlóan fontos tervezeteknek a plénum elé terjesztésével. Ilyen volt a műemlékek elé helyezendő tájékoztató táblák ügye is. Elvi kifogásuk nincs ezzel kapcsolatban, de félnek, hogy nagy lesz a „politikai ára”. Volt olyan eset, amikor az ilyen javaslatokat megszavazta ugyan a tanács, de a kivitelezés mégis elakadt. Az ellenzék minden alkalmat megragad arra, hogy magyar ügyekben keresztbe tegyen. Az etnikai feszültségkeltés, és annak hozadéka még mindig túlságosan csábító ahhoz, hogy lemondjanak róla.
– Milyen célokat fogalmazott meg a mandátum elején?
– Fontos célnak tartom, hogy megvalósuljon az attitűd-váltás az intézményen belül, továbbá a magyar, illetve a román közvélemény irányába. Hogy a városházán belül elnyerjem a kollégák bizalmát, kialakuljon egy olyan légkör, amely az együttműködést segíti elő. Célom volt az anyanyelvhasználat „meghonosítása”: lásd az Igen, tessék! mozgalmat, illetve azt, hogy ajtómra magyar felirat is került. Régi és új munkatársak bevonásával jó csapatot hoztam létre. Szakmaisággal és nagyon-nagyon sok munkával vívtam ki magamnak azt, hogy elismerjenek ennyi idő alatt. A legjobb módszer a saját példa, ezért sokat és komolyan dolgoztam. Látták, hogy ha valamit célul tűztem ki, azt nem hagyom, és kész. Azt tapasztalták, hogy velem nem működik a kifárasztásos technika. Az első év csatája ez volt a városházán belül. Ezt különben a román sajtó is tükrözte, az ambiciózus magyar asszonyról írtak a többségi újságírók, akik – észrevettem – kesztyűs kézzel bánnak velem, közben keményen bírálják a városvezetőt és alpolgármester kollégámat, illetve a városi tanácsosokat. Eddig csak rossz szokásaimra – például cigarettázás – mutattak rá, viccesen, ironikusan.
– Ehhez hozzájárul az is, hogy Kolozsvárnak eddig nem volt hölgy alpolgármestere?
– Igen, egyértelműen, bár Kolozsvár és Kolozs megye szintjén egyre több a nő politikus, akiket mellesleg elég keményen támadnak a román sajtóban „nemre való tekintet nélkül”. Rólam, úgy vettem észre, pozitív kép alakult ki a román médiában és közvéleményben, bár egyesek túlmennek ezen, s azt állítják, túl erős hatásom van Bocra, s tulajdonképpen én vezetem a városházát. Ez akadályozhatja is a munkámat, s kissé tartok ettől a megítéléstől. Sokszor úgymond betesznek nekem az ilyen cikkekkel. Ezzel tulajdonképpen Bocon akarják elverni a port, s csorbítani érdemeit, önbecsülését. Sokaknak nem érdeke, hogy a városvezető és helyettese jól együtt tudjon dolgozni. Mindezt úgy próbáltam ellensúlyozni, hogy minimálisra csökkentettem a román sajtóban a jelenlétet. Azt gondolom, ez előny. Nem érdekem, s sok energiát és időt elvehet a munkámtól. Egy kis érdekesség: amikor a Paprika Rádióban elkezdtem a kéthetente sugárzott interaktív műsort, nem sokkal később a Napoca FM adón a polgármester is ugyanazt tette – heti rendszerességgel.
– A magyar közösség irányába milyen célokat fogalmazott meg?
– Négyéves célt tűztem ki, amelyet röviden így fogalmaznék meg: sokkal erősebb tanácsi jelenlét! Most már tudjuk, hogy csak 15 százaléknyian vagyunk Kolozsváron, de még így sem lehetetlen a nyolc vagy akár tíz önkormányzati képviselő. Csodákban nem hiszek, de odafigyeléssel, kitartó munkával meggyőzhetők a kolozsvári magyarok arról, hogy az emberek nem önmagukért töltenek be tisztséget, hanem a közösségért. Ilyen hittel fejtem ki tevékenységemet. Azon vagyok, hogy a jelenlegi rendkívül szerencsés konjunktúrát a közösség javára tudjuk fordítani.
– A politikai súly szempontjából előny vagy hátrány, hogy Ön nem az RMDSZ megyei elnöke?
– Soha nem éreztem ennek hátrányát. Amikor valamely politikai egyeztetésen erre szükség volt, Máté Andrással tudtunk együtt súlyt adni bizonyos kérdéseknek. Amikor kellett, Csoma Botond RMDSZ-es tanácsi frakcióvezető is csatlakozott hozzánk. Előny az, hogy nagyon oda tudok figyelni a közigazgatási teendőkre, ezekre összpontosítok. Ellenzem a tisztségek halmozását. A kapacitásom le van foglalva az alpolgármesteri teendőkkel. Hiszek a csapatmunkában: a közöttünk korábban fennálló igen éles versenyhelyzet ellenére nagyon jól tudok együtt dolgozni Csoma Botonddal is. A kollégákkal megosztjuk, hogy ki, mikor, hova megy el a szakértelem, rátermettség, kompetencia, rálátás alapján. Nem tisztségekben gondolkozunk, hanem kompetenciában.
– Központi szinten Emil Boc pártja ellenzékben van. Ez mennyiben jelent nehézséget?
– Ez nem nehezíti a helyzetet, sokkal inkább az olyan „örökölt” megoldatlan problémák, amelyek a két-három évvel ezelőtti időszakból származnak, amikor a polgármester pártja, a PDL kormányon volt. Gyakori esetnek számít, hogy az azonos politikai színezetű tisztségviselők egyáltalán nem egyeztek, mi több, konfliktusban voltak. Nem könnyebb, nem nehezebb ellenzéki polgármesterrel együtt dolgozni Kolozsváron. Vákár Istvánnal, a Kolozs Megyei Tanács alelnökével sikerült egy olyan kommunikációs csatornát létrehoznunk különböző döntéshozók között, amelyet többen használnak...
– Vákár Istvánt említette, akinek sikerült kilobbiznia, hogy a megyei döntéshozó testület 60 ezer lejt utaljon át a műemlékek elé helyezendő tájékoztató táblákra és ugyanennyit a többnyelvű helységnévtáblákra. Hol tartanak ezek az ügyek?
– A műemlékek esetében a jó hír az, hogy a közbeszerzési eljárás elindult. Szeptemberben kihelyezzük az első harminc táblát, ötnyelvű szöveggel. Erre a Babeş–Bolyai Tudományegyetemmel kötött együttműködési megállapodás alapján kerül sor. Az első harmincat havonta további harminc követi, a végső szám 369. Megítélésem szerint a folyamat egy évet tart. A jegyzéket bővíteni lehet.
A magyar nyelvű helységnévtábla kihelyezése nem megvalósítható. Iszonyú nagy a politikai ára, s teljesen fölösleges időpocsékolásnak tartom azt, hogy kigyomrozzunk egy tanácsi határozatot, amely ellen a prefektus óvást emel a közigazgatási bíróságon, ahol aztán elveszítjük a pert. Lásd az aranyosgyéresi példát. Ezért Vákár Istvánnal azt találtuk ki, más utat keresünk. Ez a következő: a Kolozsvár 2012 Európa Kulturális Fővárosa Egyesületnek 40 ezer lej céltámogatást utaltunk át új városkapuk ötletbörzéjére. Ez látványosabb, szembetűnőbb lesz, akárcsak Brassóban. Ezek elhelyezése nem igényel városi tanácsi határozatot. A kulturális főváros magába foglalja a többnyelvűséget mint megjelenítendő értéket. Ez jövő év végéig megvalósul. A Kolozsvár 2012 Európa Kulturális Fővárosa Egyesület vezetőségében benne vannak a helyi döntéshozó politikusok, az egyetemek vezetői, a politikai pártok képviselői, a prefektus, illetve elődje. Ha ők beleegyeznek, akkor a tanácsban sem akadályozhatják meg az ügyet...
– Folyamatosan visszatérő téma a Mátyás-szoborcsoport védelme és biztonsága. A kolozsvári magyarság úgy érzi, továbbra is védtelen ez a kincs. Továbbra sincs megnyugtató megoldás?
– Védtelen a műemlék, és hosszú ideig az is marad. Bonyolult, összetett kérdés ez. A törvény szerint nem kihágás vagy bűncselekmény felmászni egy műemlékre. A szobor megrongálása az utóbbi kategóriába tartozik...
– ... s amikor nemrég letört egy bronzdarab...?
– A műemlékvédelmi bizottság illetékesei és más szakemberek szerint ez nem a szoborra való felmászás miatt történt. Ezt le is írták. Az összeszerelési hiba volt. Egy évbe telt elhitetni a városházán belül, hogy a Mátyás-szoborcsoport védelme számomra fontos. Meg kellett értetni, hogy nem csak azért intézkedem ebben az ügyben, mert valaki szombaton este felhívott vagy SMS üzenetet küldött, hanem mert komolyan gondolom ezt a kérdést, s addig fogom mondani, amíg megoldást nem találunk. Sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy helyi rendőr folyamatosan őrizze Fadrusz alkotását. Mindenféle adminisztratív megoldást próbáltam foganatosítani, a legutolsó a vasráccsal történő körbekerítés. Ezeket is el kell távolítani, mert rontják az összképet, de a Kolozsvári Magyar Napokra visszakerül...
– ... nehogy a magyarok ismét felmásszanak rá, akárcsak a tavaly...
– ... igen, sajnos ez is előfordult. A felmászás a szoborcsoportra nem „magyarellenesség”. Sajnos magyarországi turista csoportok is felmásztak a piedesztálra. A kisgyerekek számára is nagyon csábító. Hogy ez miért baj, a kollégák is nehezen értették meg. A nyár második felében virággal vesszük körül, hátha az segít. Egyik megoldás sem teremt abszolút biztonságot.
Kiss Olivér
Folytatjuk
Szabadság (Kolozsvár)

Uniós kezdeményezés a nemzeti kisebbségek védelmében
A magyarországi nemzetiségek és a FUEN is támogatja a nemzeti kisebbségek védelmét célzó uniós kezdeményezést, amelyet a romániai magyar érdekképviseleti szervek indítottak.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) honlapján nyilvánosságra hozott uniós kezdeményezés történelmi jelentőségű, hiszen a FUEN 2006 óta dolgozik azon, hogy európai szinten is egy egységes kisebbségi jogrendszert alakítson ki, ilyen ugyanis nem létezik az Európai Bizottságnál – fejtette ki Brenner Kolomann a Kossuth Rádióban szerdán.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója alelnöke a 180 percben hozzátette: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kezdeményezése után a Lisszaboni Szerződés alapján a FUEN összeállított egy állampolgársági kezdeményezést, amelyben a főbb európai kisebbségi jogokat foglalták össze. Ezt július 15-én nyújtotta be hivatalosan a FUEN az Európai Bizottságnak (EB) – fűzte hozzá.
Brenner Kolomann szerint nagy probléma, hogy az Európai Unión belül nincs jogszabályi háttere a kisebbségi jogoknak, kizárólag az Európa Tanács rendelkezik két dokumentummal: az egyik az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája, a másik pedig a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről.
A kisebbségi jogok rendszere eddig tagállami hatáskör alá tartozott – folytatta, a Magyarországot is érintő felvételi folyamatban azonban az úgynevezett „koppenhágai kritériumokat” érvényesítették a tíz új tagállammal szemben, a régebbi tagok viszont ezeket nem teljesítették. „Itt is lehetett látni a kettős mércét, amelyet azóta is elég sokszor érzékelünk” – fogalmazott.
Az alelnök a kezdeményezés részleteire rátérve elmondta: mivel az előterjesztés arról szól, hogy ha egymillió aláírás összegyűlik az EU hét tagállamában, akkor az EB-nek hivatalból foglalkoznia kell vele, így ez az első olyan lépés, amikor az európai nemzetiségek közösen állnak ki amellett, hogy egyértelműen definiált kisebbségi jogok legyenek Európában. A kezdeményezéshez a többi között csatlakozott az RMDSZ, a dél-tiroli néppárt és a FUEN ifjúsági szervezete is, tehát erős támogatottságot sikerült bevonni – húzta alá.
Brenner Kolomann véleménye szerint Magyarország számára azért lenne fontos, hogy sikeresnek bizonyuljon a kezdeményezés, mert a kisebbségi jogokat európai szinten lehetne számon kérni, amelyeket minden tagállamban egységesen bírálnának el.
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma

Román lapok: nem kizárt a moldovai-román egyesülés a Dnyeszter-mellék nélkül
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülésének lehetőségével foglalkoztak a – Traian Basescu román államfő chisinaui látogatásáról beszámoló – csütörtöki román lapok, és több szerző arra a következtetésre jutott, hogy Nagy-Románia újraalakulása csak a Dnyeszter menti szakadár köztársaság nélkül, az Európai Unión belül jöhet szóba.
Basescu szerdán hivatalos látogatást tett a Moldovai Köztársaságban, ahol mások mellett Nicolae Timofti moldovai elnökkel és Iurie Leanca kormányfővel találkozott.
A beszámolók szerint a román elnök kijelentette: feltétel nélkül támogatja Moldova csatlakozását az Európai Unióhoz, a – területén kikiáltott, nemzetközileg el nem ismert – szakadár köztársaság ügyében pedig azt tanácsolta Chisinaunak: az eredménytelen nemzetközi tárgyalások folytatása helyett forduljon egyenesen Moszkvához.
Szavait a jobboldali Romania Libera vezércikkírója úgy értelmezte: a Moldovai Köztársaság uniós csatlakozását és Romániával való egyesülését Basescu az oroszbarát szakadár terület feladásával látná megvalósíthatónak. A szerző szerint gyanús az, hogy Basescu mostanában „megértő" hangnemre váltott a korábban élesen bírált Moszkvával kapcsolatban, és magabiztosan beszél az EU és Chisinau társulási szerződésének novemberben esedékes parafálásáról, holott ez „nyilvánvaló kudarc" lenne Moszkva számára, amit nem biztos, hogy egykönnyen elfogad.
A cikk azt sugallja: nem véletlen, hogy egy hónapja egymásnak adta a kilincset Bukarestben az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára és az amerikai hírszerzés igazgatója, majd a román külügyminiszter moszkvai látogatásának napján a moldovai miniszterelnök egy be nem jelentett látogatásra Bukarestbe érkezett. A Romania Libera valószínűsíti: az élénk diplomáciai tevékenység az Oroszországi Föderáció „megvigasztalásáról" szól, ami csakis a Dnyeszter-mellék jövőjével állhat összefüggésben.
A liberális Cotidianulban Igor Dodon, a moldovai szocialisták vezetője szintén arra a következtetésre jutott, hogy Basescu látogatása egy nemzetközi lobbizás része, amely a Dnyeszteren túli terület feladását sugallja Chisinaunak az uniós csatlakozásért cserébe. A moldovai ellenzéki politikus szerint ezzel szemben Chisinaunak nem szabad lemondania a Dnyeszteren túli területekről, amelyek megőrzése csak úgy képzelhető el, ha a Moldovai Köztársaság szövetségi állammá alakul.
A román lapok arról is beszámoltak, hogy a helyi civil szervezetekkel rendezett követségi találkozón egy résztvevő túl távolinak nevezte Moldova uniós csatlakozásának több mint tíz évre becsült perspektíváját, és azt kérdezte Basescutól, nem egyesülhetnének-e előbb, és úgy váljanak az Unió részévé. „Kérjék, és megoldjuk" – válaszolta erre Traian Basescu román államfő.
MTI
Erdély.ma

Ünnepet lopna az RMDSZ
Még Szent László Napok előtt kezdeményezte a szövetség Bihar megyei szervezete az országos RMDSZ nevében az EMNT-közeli civil szervezetek által tető alá hozott rendezvény nevét és logóját. Mint mondják, az egyháznak ajándékoznák. A szervezők óvtak.
Ellopná a Szent László Napok szervezőitől a sikereket a Bihar megyei RMDSZ – áll abban a közleményben, amelyet az alig egy hónapja megrendezett nagyváradi eseménysorozat szervezői és az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete fogalmazatott meg csütörtökön, miután kiderült: az RMDSZ kérvényezte a rendezvény nevének és arculatának levédését az Állami Találmányi és Védjegyhivatalnál (OSIM).
A nagy felháborodást keltő kezdeményezést a programsorozatot szervező Szent László Egyesület a törvényes lehetőségeket kihasználva megóvta, az illetékesek jelezték, hogy mindent elkövetnek igazuk érvényesítéséért. Mint Varga Gábor, az OSIM vezérigazgatója lapunknak elmagyarázta: gyakorlatilag bárki, bármit előterjeszthet védjegyetetésre, ami nem erkölcstelen vagy állami szimbólumokra vonatkozik, de ezeket a kérvényeket azt iktatástól számított két hónapon belül meg lehet óvni, s amennyiben ez megtörténik, kivizsgálják a felszólalást, a feleknek pedig tanúsítaniuk kell a márkára vonatkozó jogukat. 3.
A Szent László Egyesület – amelyik a fesztivál után akarta levédetni a nevet és az eseményt – éppen ezért bízik a sikerben, hiszen a fesztivál lógóját ők rendelték Fórizs Attilától, azért fizettek és szerződésben rögzítették a szellemi termék tulajdonjogát. Az is könnyen bizonyítható továbbá, hogy a nevet ők használták először, hiszen már tavaly is rendeztek egy kisebb programot ugyanezen név alatt, a mostani eseménysorozatról pedig számos nyomtatott, képes és filmes anyag tanúsítja, hogy az RMDSZ-nek nem volt köze az eseményhez.
Az RMDSZ egyébként még május 29-én, azaz egy hónappal a fesztivál megrendezése előtt iktatta kérvényét a Szent László Napok nevének és annak arculatának levédésére. Az OSIM által közzétett dokumentumból pedig kiderül, hogy azt a Bihar megyei szervezet címéről, de az országos RMDSZ nevében jegyezték. Ezért Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetének elnöke lapunknak jelezte, nyílt levéllel fordulnak Kelemen Hunor országos szövetségi elnökhöz, hogy reagáljon a „szellemi tulajdon ellopásra", és felszólítják, hogy igénylésüket vonják vissza az OSIM-tól.
Lőttek a politikamentességnek
„Ez az ünnep a nagyváradi magyaroké, és ugyanúgy – miért is ne? – nemzetiségtől függetlenül azoké, akik sajátjuknak érzik ezt a várost. Felháborító, hogy ezt olyanok próbálják most kisajátítani, akiknek semmilyen közük nem volt a szervezéséhez, sőt, a maguk alattomos módján akadályozni próbálták azt" – fogalmaz az egyesület most kiadott közleménye. Azt elismerik, hogy a rendezők között valóban voltak politikai és közéleti szereplők az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt részéről, de ahogyan azt korábban a főszervező Zatykó Gyula lapunknak adott interjújában is leszögezte: „Ezt nem az Erdélyi Magyar Néppárt, hanem a Szent László Egyesület szervezi. Ezzel külön ki akartuk emelni a fesztivál politikamentességét."
Az RMDSZ szerint ez csúsztatás Zatykó ellenben úgy érzi, hogy épp a szövetség ezen tettével terelődött politikai síkra a fesztivál, és attól tart, hogy jövőre saját rendezvényként akarják majd tálalni. „Csodálkozva láttuk, hogy egyesek megpróbálják ellopni és aljas módszerekkel lejáratni a rendezvényt" – mondta a főszervező, és kijelentette: nem neki kell ítélkeznie, az RMDSZ-nek a Szent László Napokon részt vett több mint harmincezer váradi előtt kel fellelnie tettéért.
Ki ápolja a szenteket?
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete nevében Szabó Ödön megyei elnök közleményben indokolta a kezdeményezését, a hét pontban megfogalmazott hivatalos állásponton túl viszont egyéb nyilatkozatot nem kívánt tenni az ügyben. A kommünikében kijelentette: „Szent László király kultuszának első számú ápolója a Nagyváradi Római Katolikus egyházmegye", ezen „erkölcsi és elvi szempontok alapján" a jogokat ingyenesen át kívánják majd adni az egyháznak, szándékukról az érintetteket is tájékoztatták. „Az RMDSZ nem szándékozott, nem szándékszik semmilyen olyan rendezvényt szervezni, amely történelmi egyházaink saját feladatnak tekintenek. Ezt a minimális értékrendet ajánljuk másoknak is" – fogalmazott a képviselő.
RMDSZ-es források szerint kimondottan a három napos rendezvénysorozat nevével és az azon történt vallási jellegű programokkal nem értenek egyet, arról is tudomásuk volt, hogy a megyei püspökséget zavarja ez a dolog, azt pedig a közleményben is megfogalmazták szerintük nem helyénvaló, hogy Tőkés László volt református püspök beszél a szentek tiszteletéről és kultuszáról.
Az egyház asszisztál?
Zatykó viszont ezt az érvelést nem tartja elfogadhatónak, „álságos indoknak" jellemezte. Szerinte, ha a katolikus egyházat zavarta volna, akkor nekik kellett volna a levédést kezdeményezni. A Krónika érdeklődésére Fodor József, az egyházmegye általános helynöke – aki korábban az RMDSZ színeiben volt megyei önkormányzati képviselő – elmondta: azt valóban természetesnek tartják, hogy szentként a katolikus egyház ápolja a városalapító lovagkirály személyét, annak is örülnek, hogy az RMDSZ kezdeményezte a védjegyeztetést és át kívánja azt nekik adni, de őket annyira nem zavarta, hogy saját maguk forduljanak az OSIM-hoz. Azzal kapcsolatos kérdésünkre, hogy korábban tudott-e a szövetség ezen irányú tervéről. kijelentette, hogy neki személyesen nincs tudomása ezzel kapcsolatos egyeztetésekről.
OSIM-vezetők vizsgálat alatt
Rendőrségi információk szerint vizsgálatot indítottak az Állami Találmányi és Védjegyhivatal (OSIM) vezérigazgatója, Varga Gábor, valamint az intézet humánerőforrás osztályvezetője ellen, mivel egyik alkalmazottunk 2009 márciusában hamisított diplomával szerzett nagyobb jövedelemmel járó előnyösebb posztot. 2012-ben ugyanez az alkalmazott egy hasonló beosztásra tett szert az OSIM-nak megfelelő európai hivatalban, majd az idén januárban beadta lemondását, összességében azonban majd 40 ezer eurós kárt okozott a jogtalanul magas fizetés felvételével. Megkeresésünkre Varga Gábor elmondta, csak egy órával korábban értesült az ügyről, és megdöbbent annak hallatán. Kijelentette: neki semmi köze nincs a történtekhez, nem tudott a hamis iratról.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Mellőzik a váradiak akaratát
Nem vették figyelembe a polgárok és a civil szféra tiltakozását, s benne hagyták Nagyvárad általános városrendezési tervében a Vámház (Sucevei) és a Kert (Avram Iancu) utcák bontásokkal járó kiszélesítését.
A városháza diktál diktál. Figyelmen kívül hagyja a polgárok akaratát az új általános rendezési terv
Pásztor Sándor, a helyi önkormányzat RMDSZ-es frakciójának vezetője a Krónika megkeresésére szerdán úgy fogalmazott, ez az általános terv csupán arra tesz javaslatot, hogy a jövőben milyen irányba haladjon Nagyvárad, így ő még optimista az ügy végkimenetelét illetően, azt viszont sajnálatosnak tartja, hogy a kérdést nem tárgyalják több variánsban.
Bontásoké a jövő?
Az új városrendezési tervet a hét elején hozták nyilvánosságra, igaz ugyan, hogy elég nehéz megtalálni a polgármesteri hivatal honlapján, ahol a bal oldali hasábban, a városrendezési tervek menüpont helyett egy jól eldugott kis képre kattintva lehet elérni. A dokumentumok között megtalálható a javasolt átalakításokra vonatkozó térkép, amelyen jól látszik, hogy a Kert utcára betervezték a kerékpársávot, a Vámház utca pedig kiszélesítve része lenne a belvárost kikerülő körgyűrűnek. Az új villamosvonal is maradt a tervben, holott annak kivitelezését a szakemberek nem tartják megoldhatónak.
Mint beszámoltunk, Ilie Bolojan polgármester ezeket az elképzeléseket már korábban meglebegtette, és már akkor is komoly vitákat váltott ki, mivel az említett utcák kiszélesítéséhez le kellene bontatni több műemlék épületet és lakóházat. A témával kapcsolatos közvitán részvevők is hevesen ellenezték a kezdeményezést, kérdéseikre azonban azóta sem kaptak konkrét válaszokat.
Folytatódhat az aláírásgyűjtés
Az ügyben éppen ezért korábban aláírásgyűjtést kezdeményezett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a folyamatot viszont felfüggesztették, mivel a Szent László tér (Unirii) szintén vitatott átépítési terve kapcsán már nem volt szó a Kert utca lakóházainak részleges bontásáról. Csomortányi István, a néppárt Bihar megyei szervezetének elnöke tegnapi megkeresésünkkor úgy nyilatkozott: áttanulmányozzák az új városrendezési tervet, és amennyiben szükséges lesz, folytatni fogják a Kert és a Vámház utcai bontások ellen tiltakozó aláírásgyűjtésüket.
Megrajzolt forgalomváltozás
Most egyúttal az is biztossá vált,hogy a Szent László teret a sokat vitatott, a polgárok körében szintén ellenzett Horia Gavriş féle tervek szerint képzelik el, azaz megszüntetnék a teret kettéválasztó autóutat és a Zöldfa (Vasile Alecsandri) utcát sétálóutcává alakítanák át. Érdekesség azonban, hogy ha a polgármesteri hivatal honlapján rákattintunk a főtérfelújításra vonatkozó oldal linkjére, ott még mindig Emődi Tamás tendergyőztes projektjének fotói szerepelnek.
Mint ismeretes, korábban a Proiect Bihor engedélyeztetett és közvitára is bocsátott elképzelései szerint akarták uniós támogatással átalakítani a közteret, csakhogy pár hónappal ezelőtt, Mircea Mălan alpolgármester javaslatára elvetették azt, helyette a kolozsvári Horia Gavriş bukaresti építészcsapatától rendeltek egy új, azóta is törvénytelennek, több építész szerint pedig giccsesnek tartott makettet. A szakemberek jelezték, a városvezetés eredetileg nem akarta megbolygatni az autós forgalmat az érintett területen, így az első tervek ezt eleve megpróbálták kiküszöbölni, csak a Gavriş-féle változat iktatta azt ki.
Amint arról beszámoltunk, az új átépítési projekt nemrég megkapta a művelődési tárca jóváhagyását, ugyanakkor épp a terv jellegzetes pontjaiban kért változtatást. Emődi azonban kétli, hogy ezeket a minisztériumi javaslatokat beépítik a végleges tervbe, Sárközi Zoltán városi tanácsos pedig már azzal számol, hogy mennyi pénzébe fog kerülni a majdani önkormányzatnak, hogy most „elrontott" főtér-felújítási elképzelést kijavítsa. „Arra nincsenek uniós források, hogy ezt a jövőben helyrehozzák" – hangsúlyozta az RMDSZ-es politikus.
Boritékolható közviták
„Számunkra már megszokott húzás a Bolojan-féle városvezetéstől, hogy mellőzik a lakosok akaratát, még egyetlen esetben sem vették figyelembe a közviták eredményeit" – idézte fel a Krónika kérdésére Sárközi, aki szerint hasonlóképpen borítékolható az általános városrendezési terv augusztusra tervezett közvitáinak végkimenetele is. Sárközi viszont fontosnak tartja, hogy azokon minél többen részt vegyenek, minél többen hallassák a hangjukat, hátha mégis felfigyelnek Nagyváradon a közakaratra.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Üresen maradnak az iskolapadok?
A pályatervezés hiányával és a sok bukóval, kimaradóval magyarázzák a szakemberek, hogy a kilencedik osztályos helyek jelentős hányada üresen maradt a magyar iskolákban.
A segesvári Eliade Eliade főgimnáziumba még 17 magyar diákot várnak
A számítógépes sorsolás kedden lezárult első szakaszának eredményei szerint sok tanintézetben egész osztályok kerülhetnek veszélybe, miután az induláshoz szükséges minimális, 15 fős létszámot sem sikerült biztosítani. Bihar megyében például több magyar osztályban sincs még meg a minimális létszám, nemcsak szakiskolák, gimnáziumok is diákhiánnyal küszködnek.
Amint Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk, a nagyváradi Szent László Római Katolikus Gimnáziumban például egyelőre úgy tűnik, nem tudják elindítani a harmadik közgazdasági szakot, a nagyszalontai Arany János Főgimnáziumban pedig a filológia osztályban hiányos a létszám. A megyeszékhely Andrei Şaguna Iskolacsoportjában a magyar nyelvű esztétika szak elindítását fenyegeti veszély, míg a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Iskolaközpontban épp az egyik fő szak, a mezőgazdaság iránt nincs kereslet.
A kevés jelentkező főleg annak tudható be, hogy a kilencedik osztályba való beiskolázási tervet az elmúlt tanév nyolcadik osztályosainak létszáma alapján alakították ki, csakhogy a tanulók közül többen megbuktak vagy egyszerűen nem jelentek meg a képességfelmérőn – magyarázta Kéry. Bihar megyében 143 magyar gyermek van hasonló helyzetben, akik sikeres pótvizsga esetén a beiratkozás harmadik szakaszában betölthetik a megmaradt szabad helyeket. Érdeklődésünkre elmondta, vannak olyan magyar fiatalok, akik az általános iskola után román nyelven folytatják tanulmányaikat, az erre vonatkozó statisztikát azonban még nem készítették el.
A főtanfelügyelő-helyettes jelezte, amennyiben a beiskolázás lezárása után is maradnak 15-ös létszám alatti osztályok, úgy azok csak külön minisztériumi engedéllyel műkődhetnek, de megoldást jelenthet az összevont osztályok indítása is. Különböző profil esetén ezt például úgy kell elképzelni, hogy az azonos tantárgyakat közösen oktatják majd a diákoknak, és csak a szaktantárgyakat tanulják külön. Kéry leszögezte, minderről majd az érintett diákok szüleivel is egyeztetnek, és közös megoldást találnak a helyzetre. Érdeklődésünkre azt is elmondta, hogy amennyiben az idén nem tudják elindítani egyik vagy másik magyar osztályt, az a következő tanévben nem befolyásolja a kisebbségi oktatást, hiszen az osztálystruktúrákat ismételten a nyolcadik osztályosok létszáma alapján alakítják majd ki.
Szórványban nagyobb a baj
Több magyar osztály indulását fenyegeti veszély Kolozs megyében is, az adatok azonban nem véglegesek, hiszen ötven gyerek pótvizsgázik ősszel, akikkel egy-egy osztályban még feltelhet a létszám – tudtuk meg Péter Tünde Kolozs megyei tanfelügyelő-helyettestől. Elmondta, Kolozsváron egy osztály van veszélyben, de gondok vannak Désen, Tordán, Szamosújváron és Válaszúton is. Utóbbi településen 24 hely maradt betöltetlenül a 29-ből, a kolozsvári Transilvania Szakközépiskolában 15, a dési Andrei Mureşanu Gimnáziumba 12, a szamosújvári Ana Ipătescu Gimnáziumba 18 magyar diák jelentkezését várják.
Bánffyhunyadon a helyi szakközépiskola turizmus profilú osztályának kérdéses az elindítása, miután 19 hely betöltetlen maradt, de a Jósika Miklós Gimnáziumba is várnak még jelentkezőket, mezőgazdasági szakon például 19 hely maradt üresen. Péter Tünde elmondta, bár az 50 pótvizsgázó diák beiskolázásával javul majd a helyzet, így sem tudják valamenynyi osztályt elindítani.
Több helyen került veszélybe a magyar oktatás Maros megyében is, ahol 259 magyar tannyelvű hely maradt betöltetlenül. „Az alacsony létszám miatt több magyar osztály léte is veszélybe került, mivel tizenöt fő alatt a törvény értelmében nem lehet osztályt fenntartani. Ez Marosvásárhelyen is gond, megszűnhet a magyar kilencedik osztály a faipari líceumban, de még nagyobb a veszély a szórványvidéken, például Szászrégenben és Segesváron, ahol a kevés jelentkező miatt, ha megszűnnek a magyar tannyelvű osztályok, nincs ahová áthelyezni a diákokat" – nyilatkozta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. A minisztérium felvételi honlapján közzétett adatok szerint a segesvári Mircea Eliade Főgimnázium matematika-informatika osztályába 17 hely maradt betöltetlen, akárcsak a szovátai Domokos Kázmér társadalomtudományok profilú osztályában.
Nem számoltak a bukókkal
Hargita megyében mintegy 600 hely maradt üresen az első beiskolázási szakasz lezárultával, jóval több, mint az előző években – jelentette ki tegnap Bartolf Hedvig. A főtanfelügyelő szerint ez többek között azzal magyarázható, hogy az osztályokat eredetileg 28 fősre tervezték, a szaktárca azonban utólag 29-re módosította a létszámot.
Az első szakasz lezárultával elsősorban a szakiskolákban és vidéken maradtak betöltetlen helyek, a székelyudvarhelyi Bányai János Szakközépiskola bőr- és textilipari osztályában 23, a gyergyószentmiklósi Fogarassy Mihály Szakközépiskola mechanika osztályában 25, a szentegyházi Gábor Áron Gimnázium természettudományi osztályában 20 üres hely maradt. 23 helyet kell betölteni a székelykeresztúri Zelyk Domokos Szakközépiskola fafeldolgozó osztályában, 36-ot a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskola mechanika osztályában, 31-et a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskola mezőgazdasági osztályában, 18-at a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium természettudomány osztályában. Hargita megyében 2876 diák fejezte be a nyolcadik osztályt, míg 270-en megbuktak.
A bukók és az iskolát elhagyók miatt nem sikerült megvalósítani a beiskolázási tervet Kovászna megyében, jelentette ki Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő. Mint lapunknak elmondta, tavaly 1980 diák kezdte el a 8. osztályt, azonban közülük csupán mintegy 1500 iratkozott be felvételire, a többi megbukott, vagy abbahagyta tanulmányait.
„Tizenkét osztálynyi gyereknek nem volt jogosultsága beiratkozni 9. osztályba" – jelentette ki a Krónikának Keresztély Irma, rámutatva, amennyiben a nyolcadikosok számát veszik alapul, akárcsak a beiskolázási tervnél, akkor csupán a diákok 75 százaléka jutott be 9. osztályba, azonban ha a képességvizsgán átmentek arányát nézzük, 90 százalékukat sikerült beiskolázni. A főtanfelügyelő rámutatott, az említett okok miatt egyetlen évben sem sikerült száz százalékban megvalósítani a beiskolázási tervet, tavaly például két osztályt nem sikerült elindítani a tervezettből, és idén valószínűleg nagyobb lesz ez a szám. Rámutatott, a gimnáziumokban a művészeti és felekezeti osztályokban van hiány, míg a szakközépiskolák, szakiskolák esetében tömegesen maradtak távol a nyolcadikot végzettek.
Kérdésünkre Kerestély Irma arra is kitért, hogy a távolmaradás okai között szerepelhet az is, hogy Romániában a pályaválasztás felmérése még gyerekcipőben jár, egyelőre csak kísérletek vannak rá. Bár Kovászna megyében évente kétszer megpróbálják felmérni, hogy a hetedikes-nyolcadikos diákok milyen szakirányt választanának, ezt teljes mértékben még nem sikerült megvalósítani. Mint mondta, a tapasztalatok alapján nő az igény az elméleti oktatás, illetve csökken a szakiskolák iránt, utóbbi ugyanis nem tudja azt nyújtani, amit elvárnak tőle. Rámutatott, a törvény szerint az iskoláknak csak akkreditált szakokat szabad indítani, melyek esetében képzett oktatókkal rendelkeznek, emiatt megtörténhet, hogy nem találkozik a munkapiaci kínálat és kereslet.
Király: fel kell mérni a közösség igényét
A kínálat és kereslet közötti eltérésben látja az okot Király András oktatási államtitkár is, akit elmondása szerint meglepett, hogy az erdélyi magyar iskolák „diákok nélkül maradtak". „Nem tudom mivel magyarázni, hogy az iskolák számításai ennyire ne találkozzék a gyerekek-szülők igényeivel" – nyilatkozta a Krónikának az illetékes, aki szerint alaposan ki kell elemezni a helyzetet. Az államtitkár azon reményének adott hangot, hogy a második és harmadik beiskolázási szakaszt követően javul a helyzet, ráadásul, mint rámutatott, a kisebbségi oktatás esetében a minisztérium 15 fő alatti osztályokat is jóváhagyhat, amire az elmúlt években számtalan példa volt már.
Király András azonban úgy vélte, a jelenlegi helyzet szerint egyértelműen hiba van a rendszerben, „a hivatalos elképzelés nem találkozott a közösségi elképzeléssel". Rámutatott, érdekes módon épp a szórványban bizonyult példaértékűnek a beiskolázás, ami elmondása szerint a magyar közösségre nehezedő nagyobb nyomással is magyarázható. Példaként Arad megyét említette, ahol a megyeszékhelyen található Csíki Gergely Főgimnáziumban úgy tűnik, megtelik a tervezett négy kilencedik osztály. Hunyad megyében, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontban is jó a helyzet, de Temes megyében sincsenek gondok, mesélte az államtitkár, aki szerint ez azzal magyarázható, hogy kisebb magyar közösség esetén jobban fel lehet mérni az igényeket. Úgy vélte, a jelenlegi helyzet is azt bizonyítja, hogy a teljes magyar közösségnek, pedagógusoknak, szülőknek, civil szervezeteknek és politikai pártoknak, érdekvédelmi szervezeteknek közösen kell részt venniük a magyar oktatás alakításában. Krónika
Létrejött a külhoni oktatási tanács
Külhoni Magyar Oktatási Tanács (KMOT) segíti majd a határon túli magyarok anyanyelvi oktatását – az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlöny keddi számában jelent meg. A KMOT-ot azért hozták létre, hogy segítse a határon túli magyarság anyanyelvű iskolahálózatának és intézményrendszerének építését, megerősítését és megtartását. Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy az intézmények integrálódjanak az egyetemes magyar oktatási rendszerbe, az egységes Kárpát-medencei oktatási térbe. Az új szakmai tanácsadó testület a köznevelési államtitkárt és az általa irányított szervezeti egységeket segíti a külhoniakat érintő ügyekben. Javaslattevő, előkészítő, valamint véleményező és értékelő feladatokat is végez majd. Részt vesz továbbá a határon túli anyanyelvű képzés stratégiájának kialakításában is.
100 ezer tankönyv Szászéktól
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) közreműködésével a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH) mintegy 100 ezer tankönyve jut el a határon túli, magyar nyelven oktató szak- és felnőttképzési intézményekbe. Szász Jenő, az NSKI elnöke közölte: a tavaly létrehozott kutatóintézet kiemelt feladata, hogy erősítse a Kárpát-medencei szemléletet, ezért az NSKI több minisztériummal is szakpolitikai partnerségi megállapodásra törekszik. Elmondta, hogy a tankönyvek a 2013/2014-es tanévben jutnak el Erdélybe, a Felvidékre, Kárpátaljára és a Délvidékre.
Krónika (Kolozsvár)

Beiktatta polgári kezdeményezését az RMDSZ
Beiktatták az RMDSZ által is támogatott kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezést hétfő délután Brüsszelben – jelentette be kedden Nagyváradon Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
"Eljött az ideje annak, hogy az őshonos kissebségek védelmével is foglalkozzon az Európai Unió" – jelentette ki tegnap a szövetségi elnök. Emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió több mint egy éve lehetőséget ad polgárainak arra, hogy legalább hét tagállamból, arányosan összegyűjtött egymillió aláírással támogatott javaslatot terjesszen elő EU-konform jogszabály megalkotására. Ezen lehetőséggel élve szeretnék most elérni, hogy egyéb területekhez hasonlóan kisebbségi problémákra is hozzanak egységes, uniós rendelkezést, partnereikkel többek között kulturális-, tanügyi- vagy éppen régiófejlesztési szegmensekre kiterjedő jogrendszer megalkotását szorgalmazzák. Kelemen szerint, ha az unió "foglalkozik a piacra kerülő uborka méretével, akkor a száz millió fős kisebbség is megérdemli a figyelmet."
A Minority SafePack nevű indítványt a szövetség vezetője mellett Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke, Anke Spoorendonk, Schleswig-Holstein tartomány kormányának minisztere, Jannewietske de Vries, frízföldi miniszter, Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi német ajkú közösség miniszterelnöke, Valentine Inzko, az ENSZ Bosznia Hercegovinai főképviselője, valamint Luis Durnwalder, Dél Tirol autonóm tartomány kormányzója írta alá, az Európai Bizottságnak pedig szeptember 16-ig kell döntsön annak regisztrációjáról.
Az RMSZ mellett, mint ismert, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt is dolgozik egy hasonló beadványon, de elővéleményezésre leadott tervezetük korábban negatív fogadtatásra lelt. A néppárt alelnöke, Szilágyi Zsolt néhány hete jelezte, a bizottságtól kapott orientatív jellegű bírálatot megosztották a FUEN illetékeseivel is, Kelemen Hunor viszont lapunk érdeklődésére tegnap kijelentette: ő személyesen nem kapott semmit, a néppártosok vele erről nem tárgyaltak, az RMDSZ által támogatott kezdeményest pedig olyan nemzetközi szakemberek fogalmazták meg, akik nem engedhetik meg maguknak azt, hogy ne alapos munkát végezzenek, ezért nagyon bízik a pozitív elbírálásban.
Amennyiben reményei beigazolódnak, úgy egy évük lesz arra, hogy legalább hét tagállamban arányosan összegyűjtsék az egymillió támogató aláírást. Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke, egyben a kezdeményező bizottság képviselője optimista ezen a téren, közleményben jelezte: "Azt szeretnénk, hogy az Európai Unió kezdjen párbeszédet velünk. A 2014-ben megválasztandó új Európai Parlamenttel közösen, meg kívánjuk erősíteni az európai kisebbségeket és az EU kulturális és nyelvi sokszínűségét. A siker érdekében minden érdekelt fél párbeszédére és együttműködésére szükség van. Egy millió polgár támogatása nagyon erős tárgyalási alapot jelent majd a számunkra. Az Európai Unió csupán a régiók Európája és a polgárok Európája révén lehet sikeres." Az RMDSZ különben negyedmillió aláírás összegyűjtését vállalta, különben a szabály szerint országonként legalább 750-szer annyi szignót kell összegyűjteni, mint amennyi európai parlamenti képviselője van az illető államnak.
Az RMDSZ által támogatott polgári kezdeményezés mellett tehát már két erdélyi érdekeltségű beadvány vár elbírálásra, korábban, mint ismert, a Székely Nemzeti Tanács is javaslatot tett kisebbséget érintő törvényalkotásra. Utóbbiak azt javasolják a dokumentumban, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Indítványukra augusztus 18-ig kell választ kapjanak Brüsszelből és Kelemen Hunor szerint az lenne az ideális, ha mindkét kezdeményezés bejegyzésre kerülne és akkor kölcsönösen támogatnák egymást az aláírásgyűjtésben.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Nem gondoskodnak a kastélyról, de visszaadni sem akarják
Az állam már nem használja, csak fizet a mezőzáhi Ugron-kastély őrzéséért, de még így sem hajlandó visszajuttatni az 1909 és 1911 között épült ingatlant a tulajdonosainak. A megyei önkormányzat illetékesei egy procedurális mulasztásra hivatkozva tagadják meg a középkor francia kastélyaira emlékeztető impozáns épület restitúcióját.
Az Ugron család és ügyvédje, Sărăcuţiu Edit abban reménykednek, hogy előbb-utóbb, – Romániában, vagy szükség esetén Strasbourgban – csak érvényesül a tulajdonjog tiszteletben tartása. E közben a román többségű mezőségi falu lakói is remélik, hogy a hajdanán a település ékességének számító kastély elkezdi vonzani a látogatókat. Addig is a naptári számok misztikumát rejtő épület a maga négy tornyával, tizenkét bejáratával, négy teraszával, ötvenkét helyiségével és 365 ablakával egy alapos restaurálásra szorul.
Alig két kilométer választ el a pazar kastélyával, egyedülálló sztyeppei bazsarózsa-rezervátumával és hatalmas halastavával jobb helyen turistaparadicsomnak beillő Mezőzáhtól, amikor a Nagysármást Marosludassal összekötő, toldott-foldott megyei út mentén egy kidőlt kilométerkő jelzi a község közelségét. Aztán a falu bejáratánál már a valamikor piros-sárga-kékre festett, mára jócskán megkopott oszlopra kiaggatott tábla jelzi, hogy jó helyen járunk. A központban egyetlen, az Ugron-kastélyra utaló turistajelt sem találunk, de a kocsmából kilézengők mutogatásai könnyen rávezetnek az erdő övezte, Burszána nevű domboldalra vezető, szőnyegbombázás utáni állapotokat idéző keskeny útra. A szebb napokat megért kastélykert elhagyatott főbejárata lakattal és tiltó táblával fogad: sem bemenni, de még csak fényképezni vagy filmezni sem szabad. A kerítésen való átjutásra egy kamaszkori mozdulatra van szükség. Odabenti magányában már-már az az érzése támad a látogatónak, hogy egy elvarázsolt kastély udvarára pottyant, ahol minden élőlény kihalt, csak a bokrok és futók nőnek kényük-kedvük szerint, de aztán az épület túlsó oldalára kerülve, két, láncra kötött vakkantó eb és egy szemmel láthatóan megzavart őr visszaszólítják a való világba. A valamikor több mint háromszáz árva és elhagyatott sorsú gyereknek otthont adó épület egy éve teljesen kiürült. Utoljára mindössze 56 rászoruló élt az ódon falak között; a gyerekek többségét a tavaly ilyenkor Mezőrücsre vagy Erdőszentgyörgyre, családi típusú házakba helyeztek át, akit meg lehetett, hazaküldtek az évekig szinte semmi érdeklődést nem mutató szülőkhöz.
A váltásban dolgozó négy őr egyike, Alexandru Mureşan akkor válik barátságosabbá, amikor felmutatjuk „a megyétől kapott papirost”, amiben a hatvanöt évvel ezelőtti államosítás haszonélvezői beleegyeznek tulajdonuk meglátogatásába. A hátsó homlokzaton lévő márványtábla szövege (ÉPÍTETTE / ÁBRÁNFALVI UGRON ISTVÁN / AUSTRIA MAGYARORSZÁG / R. K. KÖVETE ÉS M. H. MINISZTERE / CS. ÉS KIR. KAMARÁS / SÓGORÁNAK / LOSONCZI BÁRÓ BÁNFFY JÁNOS NAK / RAJZAI UTÁN / MDCDXI.) még a száz évvel ezelőtti eredeti állapotokról tanúskodik, a benti, voroneţi kékre festett falak és az egyik moldvai kolostor hatalmas, berámázott képe viszont egyből elárulja, hogy itt valamikor tulajdonoscsere történt. A kastély építtetője, báró Ugron István, a dualista korszak moszkvai nagykövete nem érte meg birtoka államosítását, nem sokkal a kommunisták kisemmiző 1948-as akciója előtt, 86 évesen elhunyt. A nagyon öregek még emlékeznek arra, amint a nagy gonddal és művészi érzékkel összeválogatott berendezési tárgyak legjavát éppen az azok megőrzésére és leltári átadására hivatott személyek hordták szét. A kastélyban 1954-ig gabonagyűjtő központ, majd öt éven keresztül iskola, 1959 és ’62 között gazdasági líceum működött. Ötven évvel ezelőtt, 1963-ban gyerekotthont létesítettek, amit a tavaly nyáron számoltak fel.
Meggyalázott családi kápolna, elmenekített sírkövek
Bár Lakó Jenő helyi református lelkész szerint a záhi kis, alig több mint kétszáz lelket számláló magyarság nem érzi magáénak az épített örökséget, az emberek ilyen vagy olyan módon mégiscsak kötődnek a kastélyhoz. „Mindaddig amíg a román állam tulajdonában van, és a jelek szerint nem is szándékszik megválni tőle, a helyi közösség nincs ahogy a magáénak érezze a kastélyt” – magyarázza a fiatal lelkész. Pedig szinte nincs olyan tősgyökeres záhi, akinek nagyszülei vagy dédszülei ne vették volna ki részüket az épület felhúzásában vagy működtetésében. Ioan Porim, a 68 éves nyugalmazott történelem szakos tanár nagyapja például téglát hordott a gróf birtokára.
„A nagy sürgölődésben el is törte az öreg a lábát, de hát ilyen egy építkezés, időnként az ember, ha nem figyel oda, megsérülhet” – idézi fel a nagyapja által hallottakat Porim, aki szerint a helyiek, nemzetiségüktől függetlenül, tisztelték Ugron Istvánt. A férfi azt is nagyon jól tudja, hogy a nemes család kápolnáját előbb a ’70-es, majd a ’80-as években nem a cigányok dúlták fel, mint ahogy egyesek ma beállítják a sírgyalázást. „A románok tették tönkre, azt is lehet tudni, hogy kik. A koponyákkal fociztak a réten és ezzel még dicsekedtek is” – mondja Porim.
Nem csak a hamvak, maga a kápolna is a rendszerváltást követő magyarellenes hangulat áldozatává vált. Ma már mindössze egyetlen fala áll, de környéke sokkal inkább szemétdombra, mint kegyhelyre utal. Az, hogy az Ugronok sírkövei nem jutottak a kápolna sorsára, csak a gyülekezeti tagoknak köszönhető, akik a református templom kertjébe menekítették. A Marosi Református Egyházmegye esperese, Lőrincz János most is hátborzongva idézi fel azt az 1990 eleji lincshangulatot, amely a faluban uralkodott. A záhi gyülekezet akkori lelkésze és családja hetekig nem mert a parókián aludni, és a településre is csak egy becsületes román ember hívására tért vissza. Ioan Pop és családja voltak azok, akik befogadták és oltalmazásuk alá vették Lőrinczéket. „Már a marosvásárhelyi véres események előtt kénytelenek voltunk elmenekülni a faluból, majd egy derék román családhoz visszatérni. A magyarellenes diverzió része volt az is, hogy mindeközben a hatóságok a parókián házkutatást tartottak, fegyvert keresve” – meséli a huszonhárom évvel ezelőtti mezőzáhi lelkész. Lőrincz János ’90 májusától már Marosvásárhelyen szolgált, de utódjának, Décse Ferencnek máig is ismeretlen tettesek betörték az ablakát. „Nem tudom, hogy mivel érdemeltük ezt ki, hisz a forradalom után tetemes mennyiségű külföldi segélyt osztottunk ki magyaroknak, románoknak egyaránt. A forradalomig pedig a román emberek talán még inkább tiszteltek, mint a híveim” – mondja. Az átélt borzalmak dacára az esperesi székbe került lelkész a mai napig is szoros kapcsolatot ápol egykori gyülekezetével és azzal a faluval, ahol pályafutását kezdte.
A kastélyból és legendájából is virágozhatna a falu
Az Ugron-kastély és tulajdonosa története is Lőrincz Jánosnak köszönhetően került be az egyház historia domusába. A pedagógus Ioan Porim is jó történelemtanárhoz illően, kívülről fújja az Ugron István körül keringő, immár évszázados legendát. A báró, aki az Osztrák-Magyar Monarchia moszkvai nagyköveteként egy orosz hercegkisasszonyba lett szerelmes, amikor azt feleségül akarta venni, pompás, de egyben különleges fogadtatásban is akarta részesíteni. Ezért engedélyt kért a császártól, hogy aranypénzekkel teríthesse be az utat a záhi vonatállomástól a dombtetőn lévő kastélyig. A császár beleegyezett az őrült tervbe, egyetlen kikötése az volt, hogy az aranypénzeket élükre állítsák, hogy senki ne léphessen a király arcképére. Bármennyire is gazdag ember volt a báró, nem tudta megvalósítani tervét. Nemsokára, az orosz forradalom következtében, 1918-ban a cár családját, így Ugron nagy szerelmét is kivégezték, így teljesen remény nélkül maradt a báró. Szomorúan és visszavonultan élte élete hátralévő részét, s a halál is magányosságban, egy kolozsvári aggmenházban érte 1948-ban.
„Persze, tudom, hogy ez nem feltétlenül igaz szóról szóra, inkább csak legenda. De akkor is a mi legendák, a mezőzáhiak legendája, és attól szép!” – állítja büszkén a tanár. Az idős pedagógus szerint, ha az illetékesek okosan gondolkodnának, a falu képes lenne megélni történelmi örökségéből, flórájából és faunájából. A kastély mellett – egy kis jó reklámmal – az Európában egyedülállónak számító sztyeppei bazsarózsa-rezervátum vonzhatna még több látogatót, mint ahogy a határban lévő hatalmas halastó is több horgásznak biztosíthatna kikapcsolódási lehetőséget, ha tulajdonosai nem csak a díj bezsebeléséről, hanem a halállomány pótlásáról is gondoskodnának. Hasonlóan vélekedik Octavian Călugăr is, aki 2005 óta teljesen önkéntes alapon gondozza a rezervátum három és fél hektáros területét. Mint mondja, már csak azért is jó volna helyreállítani a kastélyt, mert a százéves épület a környék egyetlen műépítészeti látványosságának számít. „Az nem megoldás, hogy a megyei önkormányzat négy őrt is fizet, de nem tesz semmit annak érdekében, hogy a kastély visszakapja régi pompáját: se nem adja vissza a tulaj leszármazottjainak, se nem tatarozza. Ha nem történik semmi, a penész megeszi a falakat, de az is lehet, hogy még azelőtt az egész épület leérkezik a völgybe” – próbálja megkongatni a vészharangot a település egykori polgármestere, jelenlegi helyi önkormányzati képviselője.
Se restitúció, se restaurálás?
Ha nem lennének az őrök, a kerítés, a megfigyelő kamerák és a kutyák, az épület állaga még ennél is rosszabb lenne. „Mindent ellopnának, ajtót, ablakot, cserepet, mindent” – mondja az őr, Alexandru Mureşan miközben a szüntelenül ugató kutyákat próbálja csitítani. A kastély udvarán futkosó ebek nagyon elszaporodtak, de nem is baj, véli az őr, mert így legalább a tolvajok is elbátortalanodnak. A négylábúak etetésükről ő és kollégái gondoskodnak, mint ahogy az épületen megjelenő kisebb hibák kijavításáról is. „Ezt-azt mi is meg tudunk oldani, de nézzen oda fel – mutat a tetőre –, látja, hova csúsztak a kupás cserepek? Oda már egyikünk sem mer felmászni”.
Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei önkormányzat alelnöke elismeri, hogy a tanácsnak kellene lépnie, de pénzhiány miatt az épületőrzésnél többre nem futja. Az ingatlan műemlék jellege csak bonyolítja az ügyet, hisz bármilyen kis beavatkozáshoz minisztériumi engedély szükségeltetik. Lokodi szerint a kastélyban egy önmagát fenntartani képes öregotthont lehetne működtetni, ugyanis a Mezőségen egyetlen ilyen jellegű szociális létesítmény sincs. Hasonló véleményen van Schmidt Lóránd is, a megyei szociális gondozási és gyermekjogvédelmi hatóság igazgatója, aki úgy tudja, az Ugron családnak már semmi esélye nincs a kastély visszaszerzésére.
A család ügyvédje, Sărăcuţiu Edit viszont másként látja a helyzetet: azt tapasztalja, hogy az épület körüli jogi vita igencsak bonyolult, de mint mondja, egyáltalán nem reménytelen. Már a telekkönyvbe iktatott bejegyzés is furcsán hangzik, miszerint az ingatlant ideiglenesen államosították a báró fogadott fiától és egyetlen örökösétől, az akkor még kiskorú Ugron Bánffy Istvántól. „Rég a pályán vagyok, de ilyen jogi kifejezést még nem hallottam. Hogy lehet valamit ideiglenesen államosítani?” – csodálkozik el a marosvásárhelyi ügyvédnő, aki 2001 óta képviseli különböző jogi ügyekben a családot. Sărăcuţiu Edit elismeri, hogy Ugronék lekéstek a kastély 2001/10-es törvény alapján való visszaigényléséről, de ez még nem lenne ok a tulajdonjog megtagadására, az ugyanis soha nem évül el. Ezért polgári per útján szándékoznak visszaszerezni jussukat. „Mind a mezőzáhi községháza, mind a megyei önkormányzat ott akadályoz, ahol csak tud. Bármilyen, számunkra fontos okiratot kérünk, csak nagy késéssel szoktak válaszolni. Arról nem is beszélve, hogy a kastély körüli, visszaszerzett területekre a birtoklevelet még 2005 óta nem adták ki” – panaszolja az ügyvédnő, hozzáfűzvén, hogy még szerencse, hogy a családtagok nem csak jogtisztelők, de rendkívül türelmesek is.
Ugron Béla Magyarországon élő örökös, aki mint állítja, utólag került képbe, tudatában van annak, hogy édesanyja, Ugron Istvánné Bánffy Mária későn adta le a visszaigénylési kérést, azonban a határidő be nem tartását nem tekinti a kastélyról való lemondásnak. Mint mondja, egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy utcára tegye az árvákat, és most is azon gondolkozik, hogy milyen közösségi célra fordítsa a kiürített ingatlant. „Az Ugron család bármit is kapott vissza a Székelyföldön, nem herdálta el és nem is tartotta meg kizárólagosan csak magának, hanem a 2005-ben létrehozott alapítványán keresztül közösségi célokra fordította. Ehhez tartanánk magunkat a mezőzáhi kastély esetében is” – szögezi le. Ugron Béla szerint ezzel a helyiek többsége is tisztában van, hisz ottjártakor, annak ellenére, hogy ő már nem Mezőházon született, mindenki örömmel és reményteljesen fogadta.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Ünnepet lopna az RMDSZ
Még a Szent László Napok előtt kezdeményezte a szövetség Bihar megyei szervezete az országos RMDSZ nevében az EMNT-közeli civil szervezetek által tető alá hozott rendezvény nevének és logójának levédetését. Mint mondják, az egyháznak ajándékoznák. A szervezők óvtak.
Ellopná a Szent László Napok szervezőitől a sikereket a Bihar megyei RMDSZ – áll abban a közleményben, amelyet az alig egy hónapja megrendezett nagyváradi eseménysorozat szervezői és az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete fogalmazatott meg csütörtökön, miután kiderült: az RMDSZ kérvényezte a rendezvény nevének és arculatának levédését az Állami Találmányi és Védjegyhivatalnál (OSIM).
A nagy felháborodást keltő kezdeményezést a programsorozatot szervező Szent László Egyesület a törvényes lehetőségeket kihasználva megóvta, az illetékesek jelezték, hogy mindent elkövetnek igazuk érvényesítéséért. Mint Varga Gábor, az OSIM vezérigazgatója lapunknak elmagyarázta: gyakorlatilag bárki, bármit előterjeszthet védjegyetetésre, ami nem erkölcstelen vagy állami szimbólumokra vonatkozik, de ezeket a kérvényeket azt iktatástól számított két hónapon belül meg lehet óvni, s amennyiben ez megtörténik, kivizsgálják a felszólalást, a feleknek pedig tanúsítaniuk kell a márkára vonatkozó jogukat. 3.
A Szent László Egyesület – amelyik a fesztivál után akarta levédetni a nevet és az eseményt – éppen ezért bízik a sikerben, hiszen a fesztivál lógóját ők rendelték Fórizs Attilától, azért fizettek és szerződésben rögzítették a szellemi termék tulajdonjogát. Az is könnyen bizonyítható továbbá, hogy a nevet ők használták először, hiszen már tavaly is rendeztek egy kisebb programot ugyanezen név alatt, a mostani eseménysorozatról pedig számos nyomtatott, képes és filmes anyag tanúsítja, hogy az RMDSZ-nek nem volt köze az eseményhez.
Az RMDSZ egyébként még május 29-én, azaz egy hónappal a fesztivál megrendezése előtt iktatta kérvényét a Szent László Napok nevének és annak arculatának levédésére. Az OSIM által közzétett dokumentumból pedig kiderül, hogy azt a Bihar megyei szervezet címéről, de az országos RMDSZ nevében jegyezték. Ezért Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetének elnöke lapunknak jelezte, nyílt levéllel fordulnak Kelemen Hunor országos szövetségi elnökhöz, hogy reagáljon a „szellemi tulajdon ellopásra", és felszólítják, hogy igénylésüket vonják vissza az OSIM-tól.
Lőttek a politikamentességnek
„Ez az ünnep a nagyváradi magyaroké, és ugyanúgy – miért is ne? – nemzetiségtől függetlenül azoké, akik sajátjuknak érzik ezt a várost. Felháborító, hogy ezt olyanok próbálják most kisajátítani, akiknek semmilyen közük nem volt a szervezéséhez, sőt, a maguk alattomos módján akadályozni próbálták azt" – fogalmaz az egyesület most kiadott közleménye. Azt elismerik, hogy a rendezők között valóban voltak politikai és közéleti szereplők az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt részéről, de ahogyan azt korábban a főszervező Zatykó Gyula lapunknak adott interjújában is leszögezte: „Ezt nem az Erdélyi Magyar Néppárt, hanem a Szent László Egyesület szervezi. Ezzel külön ki akartuk emelni a fesztivál politikamentességét."
Az RMDSZ szerint ez csúsztatás, Zatykó ellenben úgy érzi, hogy épp a szövetség ezen tettével terelődött politikai síkra a fesztivál, és attól tart, hogy jövőre saját rendezvényként akarják majd tálalni. „Csodálkozva láttuk, hogy egyesek megpróbálják ellopni és aljas módszerekkel lejáratni a rendezvényt" – mondta a főszervező, és kijelentette: nem neki kell ítélkeznie, az RMDSZ-nek a Szent László Napokon részt vett több mint harmincezer váradi előtt kel fellelnie tettéért.
Ki ápolja a szenteket?
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete nevében Szabó Ödön megyei elnök közleményben indokolta a kezdeményezését, a hét pontban megfogalmazott hivatalos állásponton túl viszont egyéb nyilatkozatot nem kívánt tenni az ügyben. A kommünikében kijelentette: „Szent László király kultuszának első számú ápolója a Nagyváradi Római Katolikus egyházmegye", ezen „erkölcsi és elvi szempontok alapján" a jogokat ingyenesen át kívánják majd adni az egyháznak, szándékukról az érintetteket is tájékoztatták. „Az RMDSZ nem szándékozott, nem szándékszik semmilyen olyan rendezvényt szervezni, amely történelmi egyházaink saját feladatnak tekintenek. Ezt a minimális értékrendet ajánljuk másoknak is" – fogalmazott a képviselő.
RMDSZ-es források szerint kimondottan a három napos rendezvénysorozat nevével és az azon történt vallási jellegű programokkal nem értenek egyet, arról is tudomásuk volt, hogy a megyei püspökséget zavarja ez a dolog, azt pedig a közleményben is megfogalmazták szerintük nem helyénvaló, hogy Tőkés László volt református püspök beszél a szentek tiszteletéről és kultuszáról.
Az egyház asszisztál?
Zatykó viszont ezt az érvelést nem tartja elfogadhatónak, „álságos indoknak" jellemezte. Szerinte, ha a katolikus egyházat zavarta volna, akkor nekik kellett volna a levédést kezdeményezni. A Krónika érdeklődésére Fodor József, az egyházmegye általános helynöke – aki korábban az RMDSZ színeiben volt megyei önkormányzati képviselő – elmondta: azt valóban természetesnek tartják, hogy szentként a katolikus egyház ápolja a városalapító lovagkirály személyét, annak is örülnek, hogy az RMDSZ kezdeményezte a védjegyeztetést és át kívánja azt nekik adni, de őket annyira nem zavarta, hogy saját maguk forduljanak az OSIM-hoz. Azzal kapcsolatos kérdésünkre, hogy korábban tudott-e a szövetség ezen irányú tervéről. kijelentette, hogy neki személyesen nincs tudomása ezzel kapcsolatos egyeztetésekről.
OSIM-vezetők vizsgálat alatt
Rendőrségi információk szerint vizsgálatot indítottak az Állami Találmányi és Védjegyhivatal (OSIM) vezérigazgatója, Varga Gábor, valamint az intézet humánerőforrás osztályvezetője ellen, mivel egyik alkalmazottunk 2009 márciusában hamisított diplomával szerzett nagyobb jövedelemmel járó előnyösebb posztot. 2012-ben ugyanez az alkalmazott egy hasonló beosztásra tett szert az OSIM-nak megfelelő európai hivatalban, majd az idén januárban beadta lemondását, összességében azonban majd 40 ezer eurós kárt okozott a jogtalanul magas fizetés felvételével. Megkeresésünkre Varga Gábor elmondta, csak egy órával korábban értesült az ügyről, és megdöbbent annak hallatán. Kijelentette: neki semmi köze nincs a történtekhez, nem tudott a hamis iratról.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Erdély-szerte tüntettek Székelyföldért
Marosvásárhelyen és Erdély szerte, 100 más helyszínen tartott villámtüntetést péntek este 8 órától az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A székely fővárosban közel 500-an gyűltek össze, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a kormány régióátszervezési tervei ellen és, hogy hangsúlyozzák és újra kiálljanak Székelyföld autonómiája mellett.
Erdély-szerte a szervezők felolvasták a tüntetés kiáltványát, amely a történelmi régiók visszaállítását követeli. „A Kárpát-medence tündérkertje, Erdély nem Bukarest gyarmata" – áll a szövegben. A szervezők arra is figyelmeztették a kormányt, hogy a Bukarest által „kikényszerített" régiósításnak nemcsak a magyarok, hanem az erdélyi románok is vesztesei lesznek.
„Azt akarjuk, hogy megkérdezésünk nélkül soha többé senki ne dönthessen azokról a különböző határokról, amelyek között élünk és élni fogunk. (...) Erdély nemzeti közösségeinek és természetes régióinak a belső önrendelkezését akarjuk! Túlközpontosított homogén nemzetállam helyett modern föderális Romániát akarunk! Benne legyen Erdély igazi európai nagyrégió! Legyenek nagyvárosai sajátos jogállású többnyelvű metropolisok! Legyen hivatalosan is Kolozsvár Erdély fővárosa! Legyen Székelyföld egységes autonóm közigazgatási régió! Legyen a Partium egységes, sajátos jogállású többnyelvű közigazgatási régió!" – hangzott el a tüntetéseken, melyre a tömeg tapssorozattal válaszolt.
Szatmárnémetiben is nagy számban vettek részt a tüntetésen
Az ország regionális felosztását megcélzó tervekről az elmúlt hónapokban értesülhettünk, Székelyföldet, azaz a jelenlegi Maros, Hargita, Kovászna megyéket más megyékkel alkotandó régióba sorolnák. A 20 percre, Erdély-szerte összegyűlt tömegek hangsúlyozni szeretnék a magyarság azon érdekét, hogy Székelyföld egy önálló régiót alkothasson.
Az elkövetkezendőkben további tüntetésre is sor kerül az RMDSZ, az EMNP, az EMNT, és az SZNT szervezésében, a tervezett régióátalakítás eredményének kedvező befolyásolására.
Az Erédélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi tüntetésén hangsúlyozták, hogy tárgyalni akarnak a kormánnyal a történelmi régiókon alapuló közigazgatási reformról. Amennyiben a tárgyalások eredménytelenek lesznek, a kiáltvány a polgári engedetlenség megannyi eszközének az alkalmazását helyezi kilátásba.
A tüntetés végén a szervezők több tucat galambot engedtek a levegőbe, ezzel hangsúlyozván, hogy egy békés akcióról van szó és ugyanilyen békésen szeretnének tárgyalni a román kormánnyal. Harasztovics Arnold
Erdély.ma

Marosvásárhelyen született az első magyar nyelvű, nyomtatásban is megjelent szakácskönyv
Tófői Zsófia 1692-ben Marosvásárhelyen szerkesztett szakácskönyve
Mai ismereteink szerint a Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári műhelyében 1695-ben készült, 1698-ban újból kiadott Szakácsmesterégek könyvecskéje a legrégibb, nyomtatásban is megjelent magyarnyelvű szakácskönyv. Ugyanakkor, ahogyan Tótfalusi is jelzi 1695-ös könyvének címlapján, könyve egy régebbi szakácskönyv újabb, kibővített változata. Minden idők egyik legsikeresebb magyar szakácskönyve, változatlan szöveggel, tíz újabb kiadást is megért a XVIII. században (Nagyszombaton, Kolozsváron és Kassán). A szakácskönyv sikerének több oka is lehetett. Ahhoz a középosztályhoz szólt, amely megengedhetett magának egy gazdagabban terített asztalt, viszont nem állt módjában külön szakácsot tartani, sőt egy- egy drágább hozzávaló beszerzése is gondot jelenthetett. Ugyanakkor korának legnépszerűbb erdélyi receptjeit tartalmazta. A közölt ételek nevének nagy részét megtalálhatjuk Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című művében "a régi magyar étkek" felsorolásnál.
A szakácskönyv kiadója jól ismert, viszont mindmáig tisztázatlan a könyvet összeállító szerkesztő személye. Harmadfél évszázadon keresztül Tófői Zsófia szakácskönyveként ismerték a Tótfalusi által kiadott művet. Szakácskönyvszerzőként jelenik meg a XIX. századi forrásokban is. "Tofaeus-Dobos Zsófia, a fennebbinek (Tofaeus, másképp Dobos Mihály püspök, J.A.) rokona vagy tán nővére, régibb írónőink egyike, élt a XVII. század alkonyán. Szakácskönyvet írt, melly Vásárhelyen, 1692-ben s másodszor 1693-ban jelent meg" – olvashatjuk Danielik József 1858-ban kiadott Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény című munkájában, átvéve Nagy Iván Magyar írónők című dolgozatának adatait. Ugyanezt olvashatjuk Szinnyei József 1893- ban megjelent Magyar írók élete és munkái című életrajzi lexikonában.
Mivel Tófői Zsófia szakácskönyvének egyetlen példánya sem maradt fenn, az utóbbi évtizedekben megjelent tanulmányok szerzői erősen megkérdőjelezik a Nagy Iván által "felröppentett" adatot: "Ebből az állítólagos marosvásárhelyi szakácskönyvből eleddig nem került elő példány, sehol sem találhatni rá vonatkozó adatot, joggal hiszik tehát úgy a régi magyarországi nyomtatványok számontartói, hogy létezése több mint bizonytalan" – olvashatjuk Király Erzsébet és Kovács Sándor Iván Szakácsmesterségnek könyvecskéje című könyvében. "Ez az adat azonban több mint kétséges. Ebből az állítólagos szakácskönyvből ugyanis egyetlen példány sem maradt fenn, ráadásul a megjelenés éve is problematikus: az első marosvásárhelyi nyomdát ugyanis csak száz év múlva, 1785-ben alapították" – írja Varga András a Magyar könyvszemle 2008/3-as számában.
Régi magyar recepteket keresni tértünk be a marosvásárhelyi Teleki Tékába. Bányai Réka tudományos kutató hívta fel a figyelmünket Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári szakácskönyve egy későbbi kiadásának a Tékában őrzött példányára (0-33496). Az újrakötött könyvritkaságnak hiányzik a címoldala. Deé Nagy Anikó ceruzával írt bejegyzése szerint a könyvet Nagyszombaton adták ki 1785-ben. A jeles kutató bejegyzése mellett egy régebbi, más kéztől származó, szintén ceruzával írt bejegyzést is olvashatunk:
"Szakácskönyv
közrendű konyhára
az 1700 as (?) év elejéról
Tóffeji Zsuzsánnának (?)
1692. évben megírt
Szakács könyve."
Tófeji Zsófia neve a Tótfalusi szakácskönyvében lévő bejegyzésen azonnal felkeltette az érdeklődésünket. Bányai Réka jelezte, hogy a könyvtárban őrzik Tófői Zsófia szakácskönyvének egy kézírásos másolatát is. Lázok Klárának, a neves könyvtár igazgatójának szíves segítségével sikerült kézbe is venni a páratlan értékű kéziratos másolatot (Thq – 104. MS. 353.). A 111 oldalas, kéziratos könyv szép, rajzzal is díszített címlapjának felirata szerint egyértelmű, hogy az eddig nem létezőnek vélt Tófői- szakácskönyv másolatát tartjuk a kezünkben:
"SzAKÁTS : KÖNYV
melly
1692 ben M : VÁSÁRHELyEN
Concinnált
TOFFEI: SOFIA
SzAKÁTS: KÖNYVÉBÖL
Irataott le
1772 dik ESZTENDÖBeN
G. Bethlen Susanna"
A concinnált szó összeállítást, szerkesztést jelent. Így már a címlapból is világosan kitűnik, hogy Tófői Zsófia szakácskönyvét Marosvásárhelyen szerkesztette. A könyv kiadására máshol kerülhetett sor. A címlap legalján iktári Bethlen Zsuzsannának, a könyvtáralapító Teleki Sámuel feleségének az aláírása látható. Érdekes módon a Tékában őrzött szakácskönyv mindmáig elkerülte a témával foglalkozó kutatók figyelmét, annak ellenére, hogy Deé Nagy Anikó több könyvében is ír az iktári Bethlen Zsuzsanna könyvtárában lévő kézírásos szakácskönyvről. "Némi tájékoztatásul szolgál Bethlen Zsuzsanna receptkönyve, melyet egy régi szakácskönyvből másoltat ki magának Sáromberkén 1772-ben" (A könyvtáralapító Teleki Sámuel, 1997); "Egy 111 oldalas kézirat ételrecepteket őriz, amelyet Toffei Sofia 1692-es szakácskönyvéből írat ki magának" (Gondolatok a marosvásárhelyi Teleki Tékából, 2007).
Utoljára maradt a legizgalmasabb kérdés eldöntése: valóban Tófői Zsófia a szerzője (összeállítója) a Tótfalusi által kiadott szakácskönyveknek? A Téka olvasótermében egymás mellé tettük a Tótfalusitól és a Tófőitől származó könyveket, majd kinyitottuk őket az első oldalakra. És úgy volt, ahogy háromszáz éve tudták Erdélyben! A két könyvben olvasható receptek, azok sorrendje, pár apró, jelentéktelen részletkülönbséget és természetesen az utolsó fejezetekben lévőket leszámítva, szinte szóról szóra megegyezett!
Mindkét szakácskönyv a kor legnépszerűbb étkeivel, a káposztás-húsos ételekkel kezdődik, mutatóban közünk is egy receptet.
Tófői Zsófia recepteskönyve: "Káposztát közönséges modon. Végy sos Káposztát, az ormoját metéld le azaz a’ torsátskát metéld le, és szép apron apritsd meg, avagy pediglen tsak ugy levelenként két vagy három darabokra metélvén ted fel a fazékban igen szép kövér szalonnával tehén vagy berbéts hussal, ezeket elsőben fel foralván abárold meg, ’s ugy ted a’ káposzta közébe, vagy pedig tsak szalonnával tedd fel, egy darabotska avast is tégy beléje, hogy jobb izt adgyon, bort beléje, és mikoron meg fő, ad fell, felyül egy kis törött borsal ha tetszik hintsd meg."
Tótfalusi Kis Miklós szakácskönyve: "Káposztát közönséges módon. Végy sós káposztát, az ormóját vedd-el, az az, a’ levelekről a’ torsátskát metéld-le, és szép aprón metéld-fel, vagy pediglen tsak úgy levelenként, két vagy három darabokra metélvén, tedd-fel a’ fazékba igen szép kövér szalonnával, Tehén vagy Berbécs hússal: ezeket elsőben fel-forralván, abárold-meg, és úgy tedd a’ káposzta kőzibe; vagy pedig tsak szalonnával tedd-fel; egy darabotska avast- is tegy belé hogy izt agyon: bort belé, és mikor meg fő, add-fel, fellyűl egy kevés törött borssal, ha tetszik hintsd-meg."
A szakácskönyvet összeállító Tófői Zsófia személyéről mindmáig igen keveset tudunk. Az életrajzi lexikonok két sorában több a téves adat, mint a valós információ. Mindezért fontosabb életrajzi adatainak és természetesen főművének, a szakácskönyvnek az ismertetésére későbbi írásainkban még visszatérünk.
Józsa András
Népújság (Marosvásárhely)

Az egyetlen megoldás
A történelemnek vannak olyan pillanatai, amikor lapulni és hallgatni nemcsak gyávaságból fakadó bűn, hanem árulás is. Ránk, erdélyi magyarokra és székelyekre ez a megállapítás napjainkban hatványozottan igaz, mert olyan sorsfordító, embert próbáló időket élünk, amikor véglegesen eldől: részesei leszünk-e a jövőben szülőföldünk történelmének, vagy múlt időben fognak emlegetni bennünket. Sajnos ez nem túlzott, sokkal inkább tényszerű és a valóságnak megfelelő megállapítás, amire bárki rádöbbenhet, aki követi és elemzi a román hatalom intézkedéseit. Ezek közül egy sem a véletlen műve, hanem ellenünk kidolgozott ördögi terv megvalósításának szerves része. Közéjük tartozik két ártatlan magyar ember letöltendő börtönbüntetésre történő elítélése és a Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának aljas szándéka is. Megalázásunkon, megfélemlítésünkön és a türelmünk tesztelésén túl mindezek a román hatalomnak a vagyonunkból való végleges kisemmizésünk felé tett lépései. Intézményeinktől és javainktól megfosztva ugyanis az önazonosságunkra törő idegen erők játékszerévé válunk, ide-oda rángatható bábukká. Nem hiszem, hogy akad olyasvalaki közöttünk, aki ilyen sorsot szánna utódainak. Pedig szolgasorba taszításunk elkerülhetetlen, ha most, ezekben a történelmet formáló és alakító években nem teszünk valamit mindezek megakadályozása érdekében.
Ezt a szomorú, de valós tényt ismerte fel a bikfalvi református lelkész, aki egy szál magában, a Bibliába és a székely zászlóba kapaszkodva szembeszállt a pöffeszkedő ellenséges hatalommal. Közöttünk pedig, Istennek hála, akadtak olyanok, akik meghallották halk, de határozott hangját, s mögéje álltak, melléje szegődtek, ezáltal is bizonyítva: ha nemzeti létünk veszélybe kerül, minket már nem lehet megfélemlíteni. És állt a tömeg a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtt a napi két órán át őrt álló pásztora köré tömörülve, így figyelmeztetve a vagyonunkra újólag szemet vetőket: el a kezekkel közösségi tulajdonunkról, mert bármi áron megvédjük azt. Ötvenhét alkalommal a tűző napon vagy zuhogó esőben összegyűlve bebizonyították, hogy elhatározásuk szilárd, ezért komolyan kell venni őket.
Az együtt töltött órák alatt egyetlen pillanatig sem csüggedtek el, nem éreztek fáradságot, mert erőt merítettek egymás biztató szavából és tekintetéből, utólag pedig az is bebizonyosodott, hogy kitartásuk nem volt hiábavaló, mert az általuk elvetett mag népünk lelkében táptalajra talált és kicsírázott, az erdélyi történelmi egyházak hívó szavára szeptember elsején a Kárpát-medencéből összegyűlt tízezres létszámú tömeg sepsiszentgyörgyi jelenléte ezt igazolta. És ezt a tényt támasztotta alá a 2012. október 5-i megmozdulás is, mikor egymás kezét fogva vontunk élő láncot a Székelyföld egyik szellemi végvára köré.
2013. július 7-én egyéves évfordulója volt Sánta Imre református lelkipásztor bátor kiállásának. Olyan különleges alkalom ez, amely visszapillantásra ösztökél. A számvetést elvégezve azonban kénytelenek vagyunk döbbenten megállapítani, hogy az elmúlt egy esztendő alatt változás csak rossz irányba történt, hiszen az ellenünk indított hadjárat a jelképeink elleni támadásokkal és nyilvános gyalázásunkkal folytatódott, s a hatalom szándéka szerint a székely megyék román többségű régiókba való besorolásában készül kicsúcsosodni. Ezt pedig végképp nem engedhetjük meg, hiszen akkor a beolvasztásunkba egyezünk bele. De nem is történhet meg, ha egységesen állunk ki ellene, s arra is vigyázunk, hogy erőinket ne tékozoljuk el sok apró csatában. Ha Székelyföld területi autonómiájának megszerzése érdekében folytatott közös, elszánt küzdelemre összpontosítunk. Vonuljunk hát az utcára és kiáltsuk együtt, hogy Bukarestben is hallható legyen: autonómiát akarunk!
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kurucok és labancok
A rendszerváltás után az erdélyi magyarság előtt megnyílt a szabadnak mondható politikai önszerveződés útja, ami egyben a kinyilvánított célok hozzávetőleges szabadságát is jelentette. Lényegében egyetlen tabu volt, a határmódosítás, de akkor a politikai élvonalból ezt nem is szerette volna senki a zászlajára tűzni. A román hatalom kegyeit keresők, s a politikai érdekképviselet módszertanát a múltból öröklő, az erdélyi magyarság sorsának javulását – de legalábbis saját legitimációjukat – háttéralkuktól remélők vélelmezhető gyávaságból és érdek nélküliségből, az autonomisták pedig politikai realizmusból – abból kiindulva, hogy az irredenta program az elérhető célok kiteljesítését inkább veszélyeztetné, mint elősegítené – gondolkoztak így.
Már az első RMDSZ-kongresszuson kirajzolódott az ellentét, amely a fennálló hatalmi helyzethez, konkrétan a román elnyomáshoz való viszony mentén ragadható meg, s amely olyan erősnek bizonyult a továbbiakban, hogy az RMDSZ „belső pluralizmusa” 2003-tól „külső” azaz különböző szervezetek által artikulált pluralizmussá bomlott ki. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke nemrégiben egyik előadásában ezt az egymásnak-feszülést, visszatérve a kilencvenes évek terminológiájához, „kuruc-labanc” ellentétnek nevezte, s hozzátette: szinte az egész magyar történelem, de legalábbis az utóbbi fél évezred története felfűzhető erre a logikára.
Szemléletmódok és stratégiák
A különböző szemléletmód különböző stratégiát, különböző taktikát is jelentett, amelyek ráadásul lerontják egymást. Az alkalmazkodó szemléletmód a helyzetelfogadásból indul ki, „előnye”, hogy a „holnap” megvalósíthatóra összpontosít, hátránya, hogy távlattalan. Sok kis engedményből soha nem lesz közjogilag körülbástyázott autonómia. A gyakorlat is ezt mutatja, de elméleti síkon is könnyű belátni, hogy a sovén indulatokkal, etatista-centralista eszmékkel átitatott román hatalom nem ad át önként bármily keveset is saját szuverenitásából, saját kompetenciaköréből, saját eszközrendszeréből, ha erre nem kényszerítik, ha ki tudja fizetni a legtöbb szavazatot beseprő erdélyi magyar szervezetet apró-cseprő engedményekkel. E politikusok képesek lettek volna már 1991-ben részt venni a posztkommunista restaurációt képviselő nyíltan magyarellenes utódpárti kormányzásban, feladtak soha vissza nem térő történelmi helyzeteket, amikor a román diplomácián bizonyítási kényszer volt, mígnem 1996-ban meglelték saját útjukat a mindenkori hatalommal való lehető legszorosabb együttműködésben. Nagyon fontos leszögezni, hogy az együttműködés minőségét, mélységét nem az határozta meg, hogy mennyire érzékeny jogos követeléseinkkel szemben az adott kormányzó politikai konglomerátum, hanem az, hogy a román fél milyen mértékű és természetű együttműködést várt el.
Így a hatalom kegyeit kereső, inkább kollaboráns, mint kooperatív együttműködő politika kétségkívül „labanc”-logikájú. A távlati célokban, minél nagyobb fokú nemzeti önállóságban, többszintű autonómiában gondolkodó, a hatalommal konfrontálódni hajlandó, a külpolitikai nyomásgyakorlásban és a közösségszervezésben bízó stratégák pedig akkor is a kurucokat idézik, ha eszközeik békések és elutasítják az erőszakot.
A lét a tét
Nehezen idézhető fel olyan esemény, olyan helyzet az elmúlt mintegy negyed évszázadból, amikor az erdélyi magyar politikum viselkedése, megosztottsága ne lett volna visszavezethető erre az ellentétre. Itt van a legaktuálisabb kérdés, a régióátszervezés problematikája. Abból kiindulva, hogy helytelen lenne két hónapig szabadságolás címszó alatt hagyni a román politikát, hogy folyjon a saját medrében, az Erdélyi Magyar Néppárt tüntetést hirdetett július 20-ra. A cél: Erdély minél több településén legyen valamilyen megmozdulás. A Székely Nemzeti Tanács és a Néppárt testvérszervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács értelemszerűen az ügy mellé állt. Az RMDSZ ezúttal is, akárcsak a marosvásárhelyi katartikus több tízezres autonómiatüntetés esetében, vonakodik, s az egyeztetés hiányát emlegeti. Kifogást ugye, mindig lehet találni a cselekvés ellen. Az RMDSZ vezetői azzal takaróznak, hogy ők majd szeptemberben fognak tüntetni.
Sajátos a Magyar Polgári Párt viszonyulása, a szervezetet ismét az RMDSZ oldalán találjuk egy fontos nemzetpolitikai kérdésben. Nagy kérdés, hogy annak a pártnak a derékhada, amely az RMDSZ önfeladó politikájának ellenében jött létre „a választás szabadságának” címszava alatt, meddig tűri a párt kripto-RMDSZ-es, labanc ihletettségű új politikáját. Már az mellbeverő lehetett az elvhű, autonomista MPP-s tanácsosok és polgármesterek számára, amikor a volt elnök, Szász Jenő és a jelenlegi elnök, Biró Zsolt egyaránt az RMDSZ-re való szavazásra biztatott a legutóbbi választáson. Most pedig, midőn el kell váljon a szív a májtól, mikor az utóbbi évtizedek legnagyobb magyarellenes állami merénylete ellen kell tiltakozni, az MPP félreáll. Legalábbis a vezetés, mert azért remélhető, hogy helyi szinten lesz együttműködés az autonomista szervezetek között, de az sem zárható ki, hogy az RMDSZ-ben rekedt autonomisták is csatlakoznak majd a megmozdulásokhoz.
Ellentétben a népbutító valóságshow-kal, itt és most valóban „a lét a tét”.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Németh Zsolt: Székelyföld nyitott a külvilággal való párbeszédre
Székelyföld egy egységes és oszthatatlan régió – hangsúlyozta Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Maros megyei Lőrincfalván, ahol a település polgármesterével közösen vasárnap felavatta a Székelyföld Nyárád menti bejáratát jelképező székely kaput.
A Kolozsvárt Brassóval összekötő főút Marosvásárhelyt elkerülő szakaszán, a Nyárád torkolatához közel fekvő Lőrincfalván a falunap alkalmából állítottak faragott kaput a település – és egyben Székelyföld – nyugati bejáratánál. „Lehet, hogy egyelőre még az új közigazgatási beosztási koncepció ezt nem irányozza elő, de ettől még Székelyföld egy egységes és oszthatatlan régió. És el fog jönni az idő, amikor a közigazgatási beosztási vonalak meghúzásánál is ez elismerést fog nyerni” – jelentette ki az avatóünnepségen az államtitkár.
Ezzel arra utalt, hogy a bukaresti kormány Románia jelenlegi hét fejlesztési régiójának adna közigazgatási rangot. Az erdélyi magyar politikai szervezetek ellenzik ezt a felosztást, amely román többségű régiókba olvasztaná a magyarlakta térségeket. A magyar érdekképviselet azokkal az elképzelésekkel sem ért egyet, amelyek a három székelyföldi megyét – Marost, Hargitát és Kovásznát – különböző régiókba tagolná.
Székelyföld és a magyar nemzeti közösség kapuja
Németh Zsolt kifejtette: a lőricfalvi kapu egyszerre jelképezi Székelyföld kapuját, a magyar nemzeti közösség kapuját és a jövőbe nyíló kaput. Rámutatott: a kapu el is választja, de össze is köti mindazt, ami azon belül, illetve kívül található. Ilyenként jelzi: a Székelyföld és a magyarság általában nyitott a külvilággal való párbeszédre, mindössze elvárja azt a tiszteletet, amivel maga is viseltetik mások iránt – mondta az államtitkár. Németh Zsolt felidézte, hogy dédapja a lőrincfalvi református templom lelkésze volt. Arra kérte a falubelieket, legyenek a település határában felavatott kapunak – ezáltal Székelyföldnek, a magyarságnak és a jövőnek – hű őrizői.
Az ünnepségen Borbély László, a Nyárád mente parlamenti képviselője, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnöke azt hangsúlyozta, hogy a székelység a magyar nemzet szerves része, és joga van egy önálló közigazgatási egységhez. Rámutatott: a közösség képviseletének az önkormányzatokban, Bukarestben és az Európai Parlamentben is jelen kell lennie, hogy jogainak érvényt szerezzen. Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke egy székely zászlót ajándékozott Iszlai Tibor lőrincfalvi polgármesternek a székely kapu felavatása alkalmából.
(Erdély 119 településén álltak ki az autonómiáért
A szervező Erdélyi Magyar Néppárt közlése szerint Erdély 119 településén tüntettek szombaton este 20 órától a román kormány régiósítási terve ellen, a történelmi régiók és az autonómia mellett.)
KG Forrás: MTI
MNO

Erdély az erdélyieké, nem Bukarest gyarmata
Tüntetések reális alapú régiósításért és önrendelkezésért
Száztizenkilenc erdélyi településen tüntettek jelképesen egyidőben, egységesen húsz percig szombaton este a bukaresti hatalom által tervezett régiósítás ellen, valamint Székelyföld és Partium autonómiájának kivívása mellett. Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte rendezvényeken kiáltványt ismertettek, amely kinyilvánítja, hogy a romániai magyarság előbb tárgyalni akar a kormánnyal a történelmi régiókon alapuló közigazgatási reformról, és ha az nem hoz eredményt, kilátásba helyezik a polgári engedetlenség megannyi eszközét. Kolozsváron Mátyás király szülőháza előtt tartották meg a tiltakozó megmozdulást, amelyen több mint száz személy vett részt. A legtöbben – több százan – Sepsiszentgyörgyön tüntettek, ahol Toró T. Tibor EMNP-elnök beszédében kijelentette: nem lesz társadalmi béke Romániában mindaddig, amíg Székelyföld nem nyeri el a területi autonómiáját.
Ö.I.B.
Szabadság (Kolozsvár)

Hargitai ultimátum zászlóügyben
Továbbra is kettős beszédet folytatnak a román hatóságok a székely zászló használata kapcsán. Miközben a kormány képviselői – legutóbb Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes Bálványosfürdőn – olyan jogszabály elfogadását ígérik, amely lehetővé teszi, hogy a helyi közigazgatási szervek saját zászlót fogadjanak el, és azt az alárendeltségükbe tartozó középületekre kitűzzék, a székelyföldi prefektusok minden eszközzel megpróbálják eltávolíttatni a lobogókat a közintézményekről.
Kovászna megye prefektusához hasonlóan hétfőn a hargitai is a székely lobogók eltávolítására szólított. Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektus tegnap körlevélben szólította fel a megye valamennyi polgármesterét, hogy három napon belül távolítsák el a város- és községházákról "azokat a zászlókat, amelyek nem tartják tiszteletben a hatályos jogszabályok előírásait".
A jogi bükkfanyelven megfogalmazott dokumentum nem nevezi meg ugyan konkrétan, hogy milyen lobogókról van szó, de egyértelműen a számos polgármesteri hivatalra kitűzött székely, illetve magyar zászlókra utal. Adrian Jean Andrei ugyanakkor a csíkszeredai bíróság nemrég hozott ítéletére hivatkozik, amely helyben hagyta a csíkmadarasi polgármesterre a prefektus által kiszabott pénzbüntetést.
Mint ismert, a kormány területi megbízottja februárban "más államok jelképeinek jogtalan használata miatt" négyezer lejes bírsággal sújtotta Bíró László elöljárót, mivel a községházán a román mellett a székely, valamint a címeres magyar zászló is helyet kapott. (Utóbbit a prefektus Magyarország hivatalos zászlajának tekinti, ami azonban nem felel meg a valóságnak, mivel csak a címer nélküli számít hivatalos állami jelképnek).
A polgármester fellebbezését a bíróság elutasította, a pénzbírságot pedig 2500 lejre csökkentette. "A bírósági ítélet nyomán szertefoszlottak a Románia zászlajának és az idegen államok lobogóinak használatát szabályozó törvényes előírások átértelmezését célzó kísérletek" – állapítja meg körlevelében Adrian Jean Andrei.
Július elején Dumitru Marinescu, Kovászna megye prefektusa öt háromszéki polgármestert perelt be azért, mert felszólítása ellenére sem távolították el a polgármesteri hivatalokról a székely zászlót. A prefektusi nyomásgyakorlás ellenére az érintett elöljárók nem távolították el véglegesen az épületek faláról, vagy csak zászlórúdra helyezték át az ősi nap-hold szimbólum-párossal díszített, aranysávos kék zászlót. Miközben a román tisztségviselők folyamatosan arra hivatkoznak, hogy közintézményen tilos elhelyezni a székely zászlót, Liviu Dragnea kormányfőhelyettes nemrég maga is elismerte, hogy jelenleg joghézag van ebben a kérdésben.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Provokáció Örvénden
Egy nappal az EMNP által szervezett helyi tüntetés előtt a Bihar megyei Örvénd településen uszító, a román hatóságok elleni támadásra buzdító szórólapok jelentek meg.
Csomortányi István az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján értékelte az Erdélyben július 20-án mintegy százhúsz településen megszervezett autonómia-tüntetést. Sikeresnek nevezte a megmozdulást, hiszen a szabadságolás ideje alatt sikerült tizenkétezer embert megmozgatni Erdélyszerte. A Partiumban ötven települések közül mindössze kettőben maradt el a megmozdulás. Bihar megyében mindenütt rendben, problémamentesen zajlott le a tüntetés. Egy kivétel mégis akadt. Örvénden a rendőrség meg akarta akadályozni a tüntetést arra hivatkozva, hogy a polgármester megtiltotta a gyülekezést. Csomortányi István a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a szervezők már a múlt hét elején benyújtották területfoglalási engedélyüket a polgármesteri hivatalhoz, amelyre azonban semmilyen választ nem kaptak. A probléma végül úgy oldódott meg, hogy a felek a csendőrséghez fordultak, és ennek a hatóságnak az illetékesei leszögezték: mivel a polgármesteri hivatal részéről nem fogalmazódott meg egyértelmű tiltás a tüntetéssel kapcsolatban, ez hallgatólagos beleegyezésnek számít, vagyis a tiltakozás törvényesen megtartható volt.
Uszítás
Egy másik eset is borzolta a kedélyeket Örvénden, ahol múlt pénteken uszító, a román hatóságok elleni támadásra felhívó szórólapok tűntek fel. Ezeken a szórólapokon a nem létező Örvéndi Betyársereg nevű szervezet nevében ismeretlenek tagtoborzót hirdettek szombat este fél nyolc órára a református templom előtti térre, vagyis oda, ahol ugyanaznap, azaz szombaton este nyolc órától az EMNP kívánta megtartani tiltakozó megmozdulását. A szórólapon többek között ez áll: „Nyilvánvalóan vérbe akarják fojtani a magukat elnyomni és kizsigerelni tovább nem hagyó magyarok szabadság-tüntetését! Ezt természetesen nem hagyhatjuk. Támadást javaslunkk a megszáló oláh csendőrség és rendőrség elen. Hozzál magaddal munkaeszközöket: baltát, feszítő vasat, csákányt, gereblyét, kapát, ásót, stb.” A helyesírási hibák ellenére az EMNP-sek úgy vélik, hogy a szórólap megfogalmazása alapján csakis magyar emberek keze munkájáról lehet szó. Csomortányi István elmondta, hogy több száz ilyen szórólap volt a település utcáin és a postaládákba szórva. Az ügyről értesítették a csendőrséget, illetve még a hétfői nap folyamán feljelentést tettek az ügyészségen. Csomortányi megítélése szerint ez az akció kimeríti a büntető törvénykönyv 317. paragrafusában leírt uszítás tényállását. A politikus hozzátette, hogy a helyiek elmondása szerint a Bihar megyei RMDSZ szórványért felelős alelnöke, Grim András állhat az akció mögött, de azonnal hozzátette, hogy a nyomozóhatóság dolga a tetteseket megtalálni. A tegnapi nap folyamán próbáltuk telefonon elérni Sorbán Attilát, Alsólugas község polgármesterét (ide tartozik Örvénd falu is), de nem jártunk sikerrel. Telefonon megkerestük Grim Andrást is, aki felháborítónak nevezte azt a feltételezést, hogy ő állna a szórólap elkészítése és terjesztése mögött. „Ha ezt mondták, be fogom perelni őket! Én hetente egy-két programot szervezek a szórványban, emellett dolgozok is. Csináljanak ők is szórványprogramot, mutassanak fel valamit!” – fogalmazott a politikus. Grim András hozzátette, hogy vannak feltételezései, hogy ki készíthette azokat a szórólapokat. Elárulta, hogy a szórólap felbukkanásának időszakában a helyiek láttak feltűnni egy bizonyos autót. Ennél többet nem kívánt elárulni, mint mondta, azért, mert nincsenek bizonyítékai.
A folytatásról
„Mivel a tapasztalatok jók, folytatni fogjuk a megmozdulásokat” – szögezte le a továbbiakban Csomortányi István. Mint mondta, kétféle lehetőség közül választanak a jövőben: vagy a mostanihoz hasonló, általános erdélyi megmozdulást szerveznek, vagy pedig regionális szinten szerveznek egy-egy nagyobb autonómia-tüntetést. Kijelentette: a tüntetések helyszínén aláírásgyűjtést szerveztek, amelyben az íveket aláírók támogatják azt, hogy a Partium legyen egységes, kétnyelvű autonóm régió. Az aláírásgyűjtést az ősz folyamán is folytatni fogják, és reprezentatív mennyiségű aláírás összegyűjtése után a párt ez irányú javaslatát és az aláírási íveket benyújtják majd a kormányhoz. Kristófi Kristóf az EMNP nagyváradi elnöke bejelentette, hogy Nagyváradon folytatni fogják a tüntetéseket, mert mint mondta, a polgármesteri hivatal jogszerűtlen eszközök alkalmazásával irányítja a várost. Az Olaszi temető átnevezésének ügyében legkésőbb november 2-án tartanak tiltakozó megmozdulást. Ugyanakkor augusztus elején Biharpüspökiben félpályás útlezárást szerveznek, ezzel tiltakozva azellen, hogy a nagyváradi önkormányzat nem tesz lépéseket a nehézforgalom kivezetésére Biharpüspökiből.
Pap István

erdon.ro